Tisztelt Olvasó! Kedves Kollégám!
Tisztelt Olvasó! Az adózás, az adópolitika kialakítása minden fejlett demokráciában a gazdasági szabályozás egyik legfontosabb kérdése, mivel kialakítása tükrözi mindazokat a gazdaságés társadalom-politikai célokat, amelyeket egy kormány el kíván érni. Amint az köztudott, Magyarország kormánya olyan erős, növekvő és sikeres gazdaság kiépítésére törekszik, amelyben minden magyarországi vállalat megtalálja a fejlődés lehetőségét, és amely biztonságot, megélhetést és az előrejutás lehetőségét kínálja polgárainak. Ezeket a célokat tükrözi adópolitikánk is. Az elmúlt évek közös erőfeszítéseinek köszönhetően mára olyan pénzügyi egyensúly alakult ki Magyarországon, amely lehetővé teszi, hogy az adórendszert tekintve is a hosszú távú stabilitás legyen az egyik legfontosabb szempontunk. Emellett az adórendszernek továbbra is legfontosabb gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását kell szolgálnia, a gazdasági növekedést, az új munkahelyek teremtését és a családok növekvő biztonságát és jólétét. Azt is tudjuk azonban, hogy a legjobb adórendszer is csak akkor lehet eredményes, akkor tölti be funkcióját, ha végrehajtása során is érvényesülnek az eredeti célok. A modern adórendszerek működtetésére, a szabályozás végrehajtására azonban csak felkészült szervezetek képesek. Ehhez mindazoknak, akik ezen a területen dolgoznak alkotó módon, kiemelkedő szakmai tudással és elkötelezettséggel kell végezniük munkájukat. Nemzetgazdasági miniszterként ezért mindig is megbecsüléssel tekintet-
tem a magyar adóhatóságra, az általa képviselt szakmaiságra, az ügyfelek érdekében végzett munkájára. Üdvözlöm ezért, hogy ebben a kiadványban megemlékezünk a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 20 évvel ezelőtti hatálybalépéséről. Ez a törvény egyike volt azon új szemléletű jogszabályoknak, amelyek eredményeként a Vám- és Pénzügyőrség szervezete megújult. Nem tudunk a jövedéki szabályozásról szóló törvényről úgy beszélni, hogy ugyanakkor ne emlékeznénk Arnold Mihály altábornagy úrra, akinek akkor vezetőként kiemelkedő szerepe volt nem csupán a törvény megalkotásában, hanem az egész jövedéki szervezet átalakításában, modernizálásában is. Tisztelettel köszöntöm mindazokat, akik az elmúlt évek során részt vettek ebben a fontos munkában, a jogi és gyakorlati alapok kialakításán, a szakterület fejlesztésén és művelésén keresztül Magyarország szolgálatára fordították és fordítják tudásukat. Az évforduló alkalmából kívánom, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szakemberei legyenek büszkék hivatásukra, és ahogyan eddig is a jövőben is eredményesen lássák el feladataikat tudván, hogy azzal Magyarország, mindannyiunk érdekeit szolgálják. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal egy olyan integrált szervezet, ahol önálló szakterületek együttműködése biztosítja a stabilitást, az állami bevételek jelentős részének biztonságát. Külön „egzotikum”, amikor egy szakterület, de nyugodtan nevezzük szakmának, korszakalkotó szabályozás létrejöttében közreműködik, annak működtetésében, gyakorlatában hagyományt teremt. A modern jövedék kialakulásának évfordulója is egy olyan momentum az államkassza őreinek történetében, ami ünnepi pillanatokkal gazdagítja hétköznapjainkat, hisz jó érzéssel, büszkén emlékezhetünk meg az eltelt évekről, az elért sikerekről. A történet 20 évvel ezelőtt indult és kezdetben a rendszer felépítése, később működtetése óriási feladatot rótt a politika, a közigazgatás és a gazdaság szereplőire is. Vitathatatlan, hogy a munka lassan, de biztosan hozta meg gyümölcsét: a jövedéki szabályozás fejlődése, a jövedéki szakemberek körének bővülése és elhivatottságuk biztosítja e speciális adónem sikerét. A modern jövedéki szabályozás megteremtésének és a jövedéki szakma húszéves fennállásának évfordulójára a Nemzeti Adó- és Vámhivatal gondozásában készült ez az impozáns visszatekintő és összefoglaló brossura. Megjelentetésével szeretnénk felidézni és bemutatni egy szakmatörténeti folyamatot. Ez egyúttal alkalmat adhat az emlékezésre, ugyanakkor a számvetésre is. A legújabbkori jogtörténetben a jövedéki szabályozás felélesztése, majd Európai Uniós jogharmonizációja ma már egyértelműen sikerként értékelhető. A jövedéki adóbevétel kiszámítható, így az állam egy megbízható adóbevételi forrása. Nem utolsósorban a szabályozás, a vám-
hatósági munka biztos alapja a tiszta termékpiacok fennmaradásának. Miként a Nemzeti Adó- és Vámhivatal valamennyi szakterülete, úgy ez is igen sokrétű, ráadásul jövedéki termékenként is más és más tudást igényel a művelői részéről. Ma közel 1000 kollégát sorolhatunk közéjük, ahogy mondani szokás, a „jövedékesekhez”, akiknek története voltaképpen 1993. július 1-jén kezdődött. Akkor 100-150 „szeszes finánc”munkaköre változott meg hirtelen és másokkal együtt lettek úttörői e speciális szakmának. Az események, a szereplők köre sosem teljes egy ilyen ös�szefoglalóban, ám mégis korhű képet kaphatunk a történeti leírásból, a riportokban megfogalmazott személyes tapasztalatokból és élményekből. Kiadványunkkal ugyanakkor szeretnénk megtisztelni mindazokat, akik munkájukkal, szorgalmukkal, tudásukkal és tisztességükkel formálták és cizellálták e szakterületet. Kívánom, hogy a következő húsz év is szóljon a „jövedék” és természetesen a NAV közös sikeréről!
Dr. Vida Ildikó elnök Nemzeti Adó- és Vámhivatal
A Pallas Nagy Lexikona, az első önálló magyar nagylexikon jövedékre vonatkozó, XIX. század végén született meghatározása jól tükrözi a fogalom tárgyát és jellegét, ami a modern gazdaság rendszerében is megállja a helyét. A jövedék egy olyan speciális, közvetett adó, amelynek gyökerei a régmúltban erednek, ugyanakkor annak értelme és lényege csak az újkor iparosodásával, a kontinentális távolságok legyőzésével és a globális kereskedelemmel vált teljessé. Történetének ismeretében értelmezése is megalapozottabb lehet. Az időutazást érdemes a lehető legkorábbi állomásról kezdenünk. Államalapító Szent István (1000-1038) királyunk eképpen rendelkezett a tizedről: „A kinek Isten tizet ad egy évben, a tizediket adja Istennek”. Ettől kezdve az államkincstárt illető, királyi felségjogon szedett jövedelemre a hatalom mindenkori birtokosai igényt tartottak és jogot formáltak a patrimonális állam korától a rendi képviseleti monarchia időszakán keresztül a kiegyezésig. 1867. március 10-én, Gróf Lónyay Menyhért pénzügyminiszter 1. számú körrendeletével elrendelte a magyar királyi pénzügyőrség felállítását. Még ugyanebben a hónapban, 1867. március 26-án, a pénzügyekben felmerülő panaszok elintézésére speciális bíróságok alakultak, létrejöttek a jövedéki törvényszékek. A kiegyezés korától megjelentek a speciális adóztatási szabályok a „jövedéki termékek” körében. 1989. október 23-án a rendszerváltás beteljesült Magyarország köztársasággá kiáltásával, e naptól a politikai és gazdasági folyamatok felgyorsultak, a piac szerepe és a magántulajdon jelentősége felértékelődött.
„Jövedék. Így nevezi a magyar pénzügyi terminológia az egyedáruságokat. Az egyedáruság által az állam a gazdasági műfolyamat bizonyos pontján, legyen az a termelés, a forgalom vagy a fogyasztás, az árképzést megragadja és ezáltal jövedelmet biztosít a maga számára. Pénzügyileg az egyedáruságok különösen nagy jövedelmek biztosítása által nyújtanak előnyöket, bár másfelől a fogyasztásra és termelésre károsan hathatnak. Nálunk jelenleg a szó tágabb értelmében véve a következő pénzügyi egyedáruságok, illetőleg jövedékek állanak fenn: dohányjövedék, sójövedék, lottójövedék és italmérési jövedék. Újabban szóban forog a szesz-egyedáruság behozatala.” Pallas Nagy Lexikona a századfordulón
Az alkoholok, kőolajszármazékok és dohánygyártmányok iránti kereslet kielégítésére, termelőtől a fogyasztóig történő értékesítési láncolatában vállalkozások százait alapították a kilencvenes évek elején. A vállalkozásalapításnak kedvezett a szabályozási környezet liberalizálása, és az új jogszabályok megalkotása. Az állami tulajdonú vállalatokat a privatizáció nyomán magántulajdonba került kis- és középvállalkozások váltották fel. A korábban az állam által biztosított jövedelem egy részét a munkaerő piacról kiszoruló, vagy a legális vállalkozói szektorba bejutni képtelen személyek más, illegális forrás után néztek, ami a feketegazdaság erősödéséhez vezetett. A feketegazdaság térnyerésével szembe kellett néznie mind az ellenőrző szervezetnek, mind pedig a jogalkotóknak. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán a jövedéki szakterület igazgatási-irányítási szükségleteinek kielégítésére a Vám, Adó és Jövedéki Főosztályon önálló egység szerveződött Adó és Jövedéki Osztály néven, majd hamarosan főosztályi szintre került a jövedéki irányítás. A Jövedéki Főosztály két egységgel, a Jövedéki és Zárjegy Osztállyal, illetve a Szeszadó és Bírság Elszámolási Osztállyal kezdte működését.
Az 1993. július 1-jével hatályba lépett jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (Jszt.) megteremtette a magas különadókat viselő termékek gyártásának és forgalmazásának szabályozását, ezzel a jogalkotás lényegében felélesztette a jövedéki adójogot. A jövedéki szabályozás hatálybalépésekor a feketekereskedelem virágzott. A fogyasztók keres-
ték és előszeretettel vásárolták a hazainál lényegesen kedvezőbb áron értékesített, jellemzően csempészett, márkás „nyugati” italokat és dohánytermékeket. Az illegális piac jól látható volt, titkot nem sokan csináltak belőle; zajlott az utcán, az úgynevezett „KGST piacokon”, de még az üzletekben is, ami becslések szerint évente 15-20 milliárd forintos adókiesést okozott. A cigaretták piacán az illegális termékek arányát hozzávetőleg tíz százalékra, a szeszes italok és kávé esetében pedig 15 százalékra becsülték a kor szakértői. A korabeli feketekereskedelem kifizetődését jól szemlélteti, hogy egy liter tiszta szesz fogyasztói ára 885 forint volt, amelynek adótartalma 775 forintra tehető. A „bevett szokás” szerint a Magyarországon előállított, exportra szánt termék végül nem hagyta el az országot; az importált és a határtól a belterületi hivatalhoz vámkezelési célzattal továbbított magas adótartalmú termékek nem érkeztek meg a vámkezelés helyére; de nem érkeztek meg a diplomataboltokban adómentesen vásárolt prémium termékek sem a diplomáciai képviseletekre. E termékek minden esetben feltűntek a feketepiacokon. Milliárdos nagyságrendű kárt okozott a háztartási tüzelőolaj üzemanyagkénti felhasználása is. A hatóság teljesen új feladat előtt állt, hiszen a korábbi, állandó jelenléten alapuló gyakorlat nem volt átültethető az új rendszerbe. A kor kihívását jelentette, hogy a jövedéki ellenőrzés a nyilvántartásokon, az adatok számítógépes feldolgozásán és ezeknek a tényleges készlettel való ös�szevetésén alapult. A jövedéki tevékenységet folytató gazdálkodóknak jövedéki engedély iránti kérelemmel kellett a Vám- és Pénzügyőrséghez fordulniuk. A Jszt. az ügyfelekre és a hatóságra háruló feladatok teljesítésére lépcsős ütemezést határozott meg; két hónap türelmi időt biztosított a jövedéki engedély iránti kérelmek benyújtására, majd az engedélykérelem beérkezésétől számítva további hat hónapos időszakot biztosított a jövedéki engedélyek kiadására. A jövedéki ellenőrzések már az 1993-as év második felétől megkezdődtek, igaz nem minden területen. A Jszt. teljes körűen 1994. január 1-jével lépett hatályba, azonban a jövedéki ellenőrzési rendszer teljes bezáródásáig még sok idő telt el. A jogszabály előkészítési feladatokon túl je-
lentős szervezési munka hárult a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságára az önálló jövedéki szakterült megteremtésében. Az úttörőmunkának fő irányítói voltak Nákovics László és Makai Dezső, mára már nyugalmazott vezetők.
1993. évi LVIII. törvény a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról
1. § (1) E törvény célja a jövedéki termékek tekintetében a) a termelés, a raktározás, a forgalmazás, az export- és az importtevékenység folytatásának; valamint b) a jövedéki tevékenységet folytatók és a jövedéki engedélyezési, illetve ellenőrzési hatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása. (2) Célja a törvénynek továbbá, hogy a) jövedéki tevékenységet jövedéki engedély nélkül ne végezzenek; b) a jövedéki termékek után az általános forgalmi adó, a fogyasztási adó, illetve az e törvényben meghatározott adó az állami költségvetésbe nagy biztonsággal, folyamatosan befolyjon; c) a jövedéki ellenőrzés révén javuljon a jövedéki termékek utáni adófizetési kötelezettség kijátszásának a felderítése, egyúttal szigorodjon az e törvény előírásai megszegésének szankcionálása; d) a jövedéki ellenőrzési hatóságok számbavegyenek minden, belföldön előállított vagy külföldről behozott jövedéki terméket; e) az ellenőrzések és a szankciók megelőző hatást fejtsenek ki a vis�szaélésekkel szemben.
b) a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: FAT) rendelkezése alapján az adó megfizetése nélkül, illetve az adó utólagos levonásával vagy visszaigénylésével beszerzett jövedéki termék felhasználásának; c) a jövedéki termékek közúti, vasúti, vízi, légi és csővezetéki szállításának; d) a háztartási tüzelőolaj tiltott felhasználási célra történő értékesítésének és tiltott felhasználásának; e) a cukorcefre tiltott előállításának; f) a szárított és fermentált dohány tiltott átadásának és értékesítésének az ellenőrzésére, illetve felderítésére (a továbbiakban: jövedéki ellenőrzés). (3) E törvény alkalmazásában jövedéki terméknek minősül a) a mesterségesen fermentált dohány; b) a fogyasztási dohány, a szivar, a cigaretta (a továbbiakban: dohánygyártmány); c) a nyersszesz, a finomított szesz, a víztelenített szesz, a regenerált szesz, a denaturált szesz (a továbbiakban: szeszgyártási termék); d) a lepárlással előállított pálinka (a továbbiakban: pálinka); e) a magas és középfokú, valamint a közvetlen lepárlással előállított fogyasztási borpárlat (a továbbiakban: borpárlat); f) az ipari szesz gyártásánál, a pálinka és borpárlat előállításánál keletkezett alszesz, elő- és utópárlat; [a továbbiakban c)-f) pont együtt: szesz] g) az etilalkoholból, borpárlatból hideg úton előállított rum, pálinka, vodka, whisky, likőr, brandy, különleges borpárlat, fogyasztási borpárlat, kevert ital, gyümölcspálinka alapú ízesített szeszes ital, valamint az egyéb nem gyógyászati célú, a 20 tömegszázaléknál több alkoholt tartalmazó, közvetlen emberi fogyasztásra alkalmas szeszes ital (a továbbiakban: szeszes ital); h) az 1,5% alkoholtartalmat meghaladó főzött sör és fejtett sör (a továbbiakban: sör); i) a motorbenzin, a gázolaj, a tüzelőolaj és könnyű fűtőolaj (a továbbiakban: kőolajtermékek). (4) Jövedéki terméknek minősül továbbá a nyerskávé, a pörköltkávé és a kávékivonat (a továbbiakban: kávé).
A törvény területi hatálya
A törvény személyi hatálya
2. § E törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban: belföld) kell alkalmazni. A belföld fogalmába a vámszabad- és tranzitterület is beletartozik.
4. § (1) A jövedéki tevékenység alanya (a továbbiakban: jövedéki alany) az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet és természetes személy, amely (aki) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat és saját nevében, kockázatára jövedéki tevékenységet végez. (2) A jövedéki ellenőrzés és az e törvényben meghatározott jogkövetkezmények tekintetében a törvény hatálya alá tartozik az is, aki jövedéki tevékenységet engedély nélkül vagy nem engedélyezett helyen folytat, az e törvényben tiltott tevékenységet végez, olyan jövedéki terméket vesz át, vásárol meg, tart birtokában, amelyről tudja vagy kellő körültekintés mellett tudnia kell, hogy azt a jövedéki ellenőrzés alól elvonták.
Az Országgyűlés – egyfelől a költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevételek fokozott védelme, másfelől annak érdekében, hogy a jövedéki termékek piacán a részt vevők között tisztességes verseny alakuljon ki – a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, továbbá a természetes személy által bérfőzetett pálinka, borpárlat adóztatásáról a következő törvényt alkotja: ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. Fejezet A szabályozás célja
A törvény tárgyi hatálya 3. § (1) E törvény hatálya a) a (3) bekezdésben meghatározott termékek tekintetében 1. a termelési, 2. az önálló raktározási, tárolási, 3. a nagy- és kiskereskedelmi, 4. az import és az export; b) a (4) bekezdésben meghatározott termékek tekintetében 1. a kiskereskedelmi, 2. az import tevékenység (a továbbiakban: jövedéki tevékenység) folytatásának szabályozására, jövedéki engedélyezésére terjed ki. (2) Kiterjed a törvény hatálya továbbá a) az (1) bekezdés szerinti tevékenységeknek;
Eljárási szabályok 5. § A jövedéki ügyekben – ha e törvény másként nem rendelkezik – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni. …
A kiskereskedelemben forgalmazott illegális, adózatlan jövedéki termékek mielőbbi kiszűrésére a Jszt. zárjegy alkalmazását rendelte el a szeszes italokra, a kávéra és a dohánytermékekre. A törvényi szintű előírások végrehajtására a részletszabályok külön pénzügyminiszteri rendeletben szerepeltek, ami szabályozta a zárjegyek megrendelését, ki„Komoly gondot okozott a személyi állomány felkészítése az újszerű jövedéki ellenőrzésre” – emlékszik vissza Nákovics László alezredes, aki főosztályvezetőként vett részt a rendszer kialakításában. – Milyen előkészületek vezettek a törvényalkotásig? – Az előkészületi időszakban a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről szóló törvény gyakorlati végrehajtására való felkészülés, a személyi és tárgyi feltételek megteremtése volt a legfontosabb. A testület személyi állománya előtt a jövedéki ellenőrzés nem volt teljesen ismeretlen, hiszen a szesz és a dohány jövedéki ellenőrzése hagyományos feladataink közé tarto-zott. Az új szabályozás azonban ezeken a termékeken kívül jövedéki ellenőrzés alá vonta a szeszesital-, a sör-, a kőolaj-, a HTO- és a kávé termékeket is. Egyidejűleg jövedéki tevékenységnek minősítette a jövedéki termékekkel kapcsolatos termelési, önálló raktározási, tárolási, a nagy- és kiskereskedelmi, az import és export tevékenységeket és ezek folytatását jövedéki engedélyhez kötötte. Ezen felül a szabadfogalomba bocsátott dohánygyártmányok csomagolási egységére, a palackozott szeszesitalok palackjára, a kávé fogyasztói csomagolására előírta a zárjegy alkalmazását, továbbá elrendelte a HTO színezését és a HTO utalvány melletti forgalmazását. Az új szabályozás a jövedéki ellenőrzést a VPOP és szervei hatáskörébe utalta. Evidens, hogy a hatékony jövedéki ellenőrzés érdekében a személyi állománynak meg kellett ismernie a jövedéki termékek gyártási, forgalmazási folyamatait és a jövedéki ellenőrzés termékenként változó sajátosságait. A felkészítéshez tanulmányoztuk a korábbi jövedéki jogot, és nem utolsó sorban építettünk a szeszjövedéki és a dohányjövedéki ellenőrzés tapasztalataira, valamint kértük a hazai gyártók és forgalmazók javaslatait, támogatását. Mindezeken túl fel kellett készülni a tiltott tevékenységek felszámolásához nélkülözhetetlen szabálysértési és büntetőjogi ismeretekből. – Milyen mintáik voltak? Már a ’90-es évek elejétől tanulmányoztuk a fejlett gazdaságok gyakorlatát. Brüsszelben a jövedéki ellenőrzés és az adójegyek gyártásának, kiadásának, felhasználásának gyakorlatát és ellenőrzését ismertük meg, Németországban elsajátítottuk a BASF gyárban a HTO színező festék gyártását, Svájcban pedig a zárjegy papír-anyagát vizsgáltuk, mert a német minta túl kemény volt, nehezen tapadt volna meg a termékek csomagolásán és nagyon fontos volt, hogy a hamisítás elleni védelem is garantált legyen az alkalmazott alapanyaggal. Ezen kívül a jövedéki termékek gyártási folyamatát is tanulmányoztuk már 1990-től kőolaj-finomítóban, dohánygyárakban, sörgyárakban és szeszgyárakban. Ráadásul a Vám- és Pénzügyőrség állományát is oktatni, bővíteni kellett. – Hogyan változott konkrétan a személyi állomány az új feladatok megszületésével?
– 1993 októberében a korábbi Vám, Adó és Jövedéki Főosztályból létrejött Adó és Jövedéki Osztály tisztán Jövedéki Főosztállyá alakult és a jövedéki törvény végrehajtásának – engedélyezés, jövedéki ellenőrzés, szeszadó beszedés, bírság-kiszabás, zárjegyekkel és HTO utalványokkal kapcsolatos feladatok – életbe lépésével lét-számában is megerősödött. A testület 455 fővel bővülhetett, ebből 55-en a HTO utalványok kiadásával foglalkoztak, 400-an pedig a jövedéki ellenőrzések területére kerültek. A létszámfejlesztés fokozatos volt, 1992-ben 155, 1993-ban pedig 300 főt vettünk fel. Nemcsak létszámban, hanem felkészítésben is komoly gondot okozott a személyi állomány átszabása. – A létszámában gyarapodó szervezet tárgyi tudását hogyan lehetett biztosítani? – Oktatás és tapasztalatcsere határozták meg az elméleti felkészítést. Rendszeressé tettük a központi értekezleteket, ahol a gyakorlati tapasztalatokat összegeztük és tovább gondoltuk. A megyei parancsnokságokon keresztül szerveztük az oktatást. A parancsnokságokon szakosítással alakítottuk ki az új rendszert. Jövedéki osztályok alakultak a vámhivatalok munkájának közvetlen irányítására és felügyeletére, a másodfokú hatósági feladatok ellátására, a jövedéki tevékenység engedélyezésére és nyilvántartására. – Az új jogi környezetben nyilván hiányos volt a korszerű kézikönyvek, gyakorlati útmutatók könyvtára… – Csak átmenetileg. 1993 júniusában elkészítettük a „Jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint bérfőzési szeszadóról szóló törvény és a kapcsolódó legfontosabb jogszabályok, magyarázatok” gyűjteményét két kötetben. Folytatásos cikkeket jelentettünk meg a Pénzügyőr újságban, a Vám-Zoll magazinban, a Kereskedelmi Magazinban, a Szeszipar című szaklapban. Hozzáférhetővé tettük mindezeken túl a parancsnokságok és vámhivatalok jövedéki ellenőrzési tapasztalatait összefoglaló beszámolókat. – Nem kis felelősség volt akkoriban az önök vállán. A törvény előkészítése, a törvényalkotókkal való közös munka, majd a jogszabály gyökereztetése szakmai körökben hogyan lehetett eredményes egyszerre? – Kiváló csapatmunka, fegyelmezett állomány és jó partnerek kellettek hozzá. Sokat számított, hogy nemcsak házon belül, hanem a vállalkozásoktól, a termelői szövetségektől is sok támogatást kaptunk. Ha ezek a szervezetek nem állnak mellénk, valóban lehetetlen küldetés lett volna. Ezúton is szeretném megköszönni közreműködésüket.
„ Pénzügyminisztériumi rendelettel és VPOP utasítással már nem lehetett szabályozni” – idézi fel a törvény előtti időszakot Makai Dezső nyugalmazott ezredes, a VPOP egykori jövedéki főosztályvezetője. – Milyen piaci környezetben született az első jövedéki törvény? – Azzal, hogy a Magyar Kormány aláírta az EU-hoz történő társulási szerződést, kezdetét vette a jogharmonizáció, amely többek között érintette a jövedéki szakterületet is. A törvény megszületését a rendszerváltás utáni gazdasági folyamatok valamint az EU előírásai generálták, a piacgazdaságra való áttéréssel elkerülhetetlenné vált az új szabályozás. Miközben egyre jelentősebbé váltak az állami költségvetés szempontjából az alkohol, a dohánygyártmányok, a kőolajszármazékok adójából származó bevételek, a kialakult piaci viszonyokat PM rendelettel és VPOP utasítással már nem lehetett szabályozni. Noha a törvény első formájában sok hibát hordozott – például nem kötötte értékhatárhoz, hogy ki foglalkozhat ezen termékek forgalmazásával –, mégis jó kísérlet volt a piacon megjelent kis- és közepes vállalkozások tevékenységének ellenőrzésére, kordában tartására. Az új szereplők elszaporodásával ugyanis egyre nehézkesebbé vált az ellenőrzés. Időbe telt, mire a zárjegyek rendszere letisztult, mire adását és átvételét, alkalmazását, felhelyezésének módját, illetve az elszámolási szabályokat, továbbá – lévén, hogy a kereskedelmi forgalomban zárjegy nélkül megtalálható termékeket is ellenőrizhetővé kellett tenni – a készletzárjegy megrendelésének és felhelyezésének átmeneti szabályait.
Szűk egy év elteltével, 1994. november 26-án új zárjegyszabályozás lépett életbe. A változások egyik mozgatórugója a hazai fűszerpaprika-hamisítás ipari méretűvé válásának megakadályozása – és nem a termék adóztatásának biztosítása – volt. A jövedéki szakma elismertségét jelzi, hogy alig egy évvel a jövedéki szabályozás hatályba lépése után már követendő mintát szolgáltatott egyes érzékeny termékek gyártásának és forgalmának szabályozott mederbe tereléséhez, a zárt ellenőrzési rendszerre alapozva.
egy olyan jelölő mechanizmus kialakult, amely visszaszorította az illegális kereskedelmet. – Hogyan fogadták a piac szereplői a törvénnyel járó új feladatokat? – A pénzügyőrök örömmel fogadták a szabályozás korszerűsítését, ezzel ugyanis egyértelműbbé vált a jogalkalmazás. Hiszen minél részletesebb egy terület jogi szabályozása, annál pontosabb lehet a szűrés, annál kisebb az esélye a korrupciónak. Márpedig ezen a területen ez súlyos kérdés volt akkoriban. – És az adózók oldalán milyen volt a fogadtatás? – Illúzióink azért ne legyenek! Mondhatnám általánosan, hogy ki szereti, ha új szabályokat kell megtanulni, új rendszerbe kell illeszteni a korábbi gyakorlatot? Ennek ellenére a tisztességes gazdálkodók együttműködőek voltak, hiszen ne felejtsük el, hogy az új törvény nemcsak az állam bevételeit, hanem a jogszerűen működő vállalkozások érdekeit is védte. – Éles váltást jelentett ez a piacon? – A vállalatoknak mindenképp. Tarifák, arányszámok, szigorúbb eljárások rendszerét kellett megtanulniuk. A pénzügyőröknek szintén el kellett sajátítaniuk az új feltételeket, vámosok, jövedékesek, bűnügyi kollégák képzését, felkészítését ugyanolyan gondossággal kellett megszervezni, mint a vállalkozói szektor átállását. – Ha az eltelt időre visszatekintünk, most milyen a jövedéki szakterület a törvényi szabályozást megelőző időszakhoz képest? – Ami a legmarkánsabb különbség, az a korszerű eszközök, a gépesítés forradalma. Korábban még autónk sem volt, nemhogy számítógépes nyilvántartásunk. A rengeteg adat, a rengeteg szereplő és a tetemes nyilvántartás aligha lenne követhető a korabeli módszerekkel, amikor még egy pénzügyőrnek fejből kellett tudnia minden jövedéki körbe tartozó sémát. Márpedig az információ korszerű tárolása és felhasználása kulcskérdés. Amiről azonban soha nem szabad megfeledkezni, hogy a rendszer kialakítása, és főleg alkalmazásának sikere nagyban múlt a régi nagy tanítómestereken. A mai jövedéki szakma alapjait ők tették le, a problémák feltárásában és a következő pénzügyőr generáció felkészítésében érdemeik elévülhetetlenek. Egyre nagyobb problémát jelentettek a gázolajra és a háztartási tüzelőolajra elkövetett jogsértések, amelyek a két termék eltérő szerkezetű és mértékű adótartalmából fakadtak. A gázolajat fogyasztási adó és 25 százalékos általános forgalmi adó terhelte, míg a háztartási tüzelőolajra épülő adóterhelést a mindösszesen 10 százalékos általános forgalmi adó jelentette. A két termék lényegében azonos körben való felhasználhatósága és adókülönbsége a feketegazdaság kibontakozását eredményezte. Jellemző elkövetési módszer volt a kedvezményes közterhekkel vámkezelt, és ebben a fázisban pirosra színezett háztartási tüzelőolaj gázolajkénti felhasználása, illetve később a színezőanyag eltávolításával üzemanyagkénti értékesítése. 1993-ban összesen 68 esetben indult büntetőeljárás e termékkörben, amelyek során összesen 5,1 milliárd forint ös�szegű adócsalásra derült fény. A háztartási tüzelőolaj illegális, üzemanyagként való felhasználásának megakadályozására létrehozott utalványrendszer sem volt képes érdemben a visszaélések megakadályozására; az igényelt HTO-utalványok és a tényleges lakossági szükséglet közötti különbség két-háromszoros volt. Mindennapos volt a hamis, valamint a nem létező névre és címre szóló utalványok lefülelése.
A jövedéki termékek adó alóli „mentesítésére” külön ipar létesült. Az olajszőkítés az ország keleti és nyugati megyéiben is elterjedt; a klasszikusan csempészett jövedéki termékek mellett megjelentek a belföldön, illegális palackozókban előállított szeszesitalok. Sokszor egészségre ártalmas eredetű szeszt például fagyállót, metilalkoholt, és egyre jobb minőségben hamisított zárjegyeket használtak a csaláshoz. Illegális pörkölőkben csomagolták és hamis márkajelzéssel látták el az engedély nélkül forgalmazott kávét. A főváros területén 1995 nyaráig az 1. számú, a 3. számú, az 5. számú és a 6. számú Vámhivatalok jövedéki csoportjai látták el a szakterületi feladatokat. Ugyanakkor a Budapest kerületi tagoltsága miatti, területi határok mentén változó illetékességi szabályok az eredményes és sokszor összehangolást igénylő felderítési munkát lehetetlenné tették. Egyes ellenőrzéssorozatokra, akciókra ugyan összeverbuválódott e négy vámhivatal jövedéki állománya, és Fővárosi Akciócsoport néven, a Fővárosi Parancsnokság irányítása és felügyelete alatt a fővárosi éjszakában, hétvégenként a nagyobb budapesti piacokon, sokszor társhatóságokkal együttműködve hajtotta végre feladatát, de állandó jelleggel stabil személyi kör nem felügyelete a főváros kétmilliós piacát. 1995. július 29-én megalakult a Rózsa utcában a 16. számú Vámhivatal, amelynek illetékessége kiterjedt Budapest egész területére a Jszt-ben foglalt jövedéki ellenőrzések végrehajtására. Ebben az időszakban a szabályozás is gyökeresen megváltozott. Az illegális tevékenységre alapítandó vállalkozások kiszűrésére bevezették a jövedéki biztosíték intézményét, az illegális tranzakciók feltárására pedig az ásványolajtermékek esetében megszűnt a készpénzfizetés lehetősége a nagykereskedelemben. A szankciórendszerben megjelent az ideiglenes, 30 nap időtartamú üzletzárás, illetve a végleges üzletzárás intézménye is. A mindinkább iparosodó jelleget öltő, egyre szervezettebb keretek között működő, és sokszor a jogértelmezésből is jelesre vizsgázó elkövetői körök elleni fellépés még nagyobb hatékonyságot, országos szinten összehangolt, szervezett fellépést igényelt. A feketepiac elleni intézkedések jegyében, főként, de nem kizárólag a kiterjedt jövedéki ellenőrzések helyi támogatására 1996 végén létrejött a Vám- és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálati Parancsnoksága.
„A jövedéki szabályozás és a vámhatóság megfelelő hozzáállása tette lehetővé, hogy az igen masszív magyarországi üzemanyagfeketepiac megszűnjön (becslésünk szerint évi 100 milliárd forint adót nem fizettek be a kilencvenes évek elején). A jövedéki szabályozáson keresztül valósulhatott meg néhány környezetbarát módosítás is, például, hogy az üzemanyagok ma kénmentesek és a benzinben nincs ólom.” Dr. Wilde György főtitkár, Magyar Ásványolaj Szövetség A jogsértésekre egyre kifinomultabb módszerek „jöttek divatba”, a jogszabályi kiskapuk adta lehetőségek kihasználása újabb feladat elé állította a jövedéki szakterületet. A háztartási tüzelőolaj adótartalma a gázolajéval azonos szintre emelkedett, ami a HTO csalásoknak azonnal véget vetett. Az „iparág” szereplői új jövedelemforrás után néztek, amelyet az extrakönnyű fűtőolajban meg is találtak. A lényeg változatlan volt: az elkövetők olyan, a gázolajhoz hasonló vagy azzal azonos fizikai paraméterekkel rendelkező terméket kerestek, amely mentes az adó alól, vagy lényegesen kedvezőbb kondíciókkal bír, mint a gázolaj. Az illegális kör a savazásos technológiáról átállt a lényegesen kifinomultabb, „fehérgalléros képességeket” igénylő okirati manipulációkra. Az illegális alkoholszektor is hasonló jellegű átalakuláson ment keresztül, zárjegy hiányában a nyilvánvalóan illegális alkoholtermékek a forgalomból kiszorultak, helyükbe az egyre megtévesztőbb, de a tökéletestől még mindig mes�sze lévő, hamis zárjegyekkel ellátott termékek kerültek. A hamisítás korlátait és a hatóság zárjegyfelismerési hatékonyságát elkerülendő, széles körben elterjedt az eredeti, de lopott zárjegyek felhasználása. A következő évben megkezdődött a felkészülés egy merőben új, adóhatósági jogkört biztosító olyan törvény befogadására, amely már az Európai Unió jövedéki alapfogalmait is alkalmazta. „Az 1993-as jövedéki szabályozás a feketepiac ellen próbált fellépni, 1997-es módosítása az Európai Unióval való jogharmonizációt célozta meg és azóta is folyamatosan változik. A változó jövedéki szabályozás a gazdálkodókra valóban egyre nagyobb kötelezettségeket ró, de a vámhatóság ezzel párhuzamosan egyre „ügyfélbarátabb” szemlélettel igyekszik kezelni az ügyeket.” Halász Róbert igazgató, Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács
A modern jövedék születésének 20. évfordulója nem csak ünnep a szakmabéliek és a szabályozás történetének szereplői számára. Ez az év a búcsú, a gyász keserűségét is magával hozta. Az ipolyvecei temetőben több mint ezren búcsúztatták Arnold Mihályt, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vám- és pénzügyőri szakmai elnökhelyettesét, aki hosszú betegség után, 68 éves korában hunyt el. Miniszterek, állami szervezetek és hatóságok vezetői, munkatársai, volt vámosok, barátok jöttek el az utolsó tiszteletadásra. Arnold Mihály szakmai és szellemi öröksége előtt tisztelegve, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter beszédét felidézve tekintjük át életművét, korszakalkotó, legendás munkásságát és a jövedéki szabályozás fejlődésében betöltött szerepét. A tiszteletes atya búcsúimádsága után Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter többek között ezt mondta: – Magyarország kormánya nevében fejet hajtok Arnold Mihály életműve, a köz szolgálatában végzett többéves fáradhatatlan munkája és az általa elért páratlan szakmai eredmények előtt. Közösségünket hatalmas veszteség érte, amikor elhunyt a vámigazgatás legendás alakja, Arnold Mihály pénzügyőr altábornagy, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökhelyettese, aki a munkában fáradhatatlanul kitartó társunk, az életben pedig igaz, jó barátunk volt. Elvesztettük hát barátunkat, az odaadó családapát, a pótolhatatlan, emberséges, kiemelkedő tudású szakembert… A gyász nehéz útjának legfájdalmasabb állomásához értünk, a temetéshez, a végső búcsúhoz. Bármilyen nehéz is, most ki kell mondanunk azokat a szavakat és gondolatokat, amelyeket az elmúlt fájdalmasan nehéz napokban csak magunkban, a vele gondolatban lefolytatott párbeszédekben mondtunk ki. Ki kell mondanunk Arnold Mihályért, a családjáért és önmagunkért is. Ki kell mondanunk az elismerés szavait azért is, mert a közös munka során bennünk rekedtek. Bennünk rekedtek, mert a mindennapok sodrásában nem összegzünk, nem fejezzük ki megbecsülésünket és hálánkat azért, ha olyan kiemelkedően értékes emberrel dolgozhatunk együtt, mint amilyen Arnold altábornagy úr is volt. A pénzügyőr szakma legendájává vált – Ma, amikor ez oly nehéz és ritka, Arnold Mihály már életében a vám- és pénzügyőr szakma legendájává vált. Példája útmutatást is ad mindannyiunk számára, hiszen ő maga sohasem erre törekedett. Kiemelkedő elméleti és gyakorlati szaktudása azonban természetes tiszteletet, a rendszer egészét és annak részleteit biztonsággal átlátni képes gondolkodása csodálatot, emberséges együtt érző és igazsá-
gos vezetői hozzáállása pedig munkatársai részéről szeretetet ébresztett iránta. Nyugodtan mondhatom, hogy a szakmabelieknél magasabban állott és ezért messzebbre látott. Határozott döntéseket hozott egy nagyon kemény ellentétes érdekek által szabdalt területen, megvívta az élet által ráírt csatákat. Közös munkánk során végig számíthattam fölényes szakmai tudására, az új megoldások iránti nyitottságára, nagy munkabírására és szinte misztikus szervezőképességére is. Fáradhatatlanul dolgozott céljai eléréséért, mégis teljes életet élt. Tapasztalatait és tudását készséggel megosztotta oktatóként és szakíróként egyaránt. Mindannyian tudjuk azt is, hogy milyen odaadóan tisztelte és szerette családját. Pénzügyőri pályáját 1972-ben a Pécsi Vám- és Pénzügyőri szakasznál őrvezetőként kezdte, majd szakmai pályafutása feljebb emelkedett, előbb az országos parancsnokhelyettesi, majd 1992-től az országos parancsnoki beosztásig. Több mint 10 éven át, 2003-ig irányította a Vám- és Pénzügyőrséget, amelynek során kiemelkedő szakmai eredményeket ért el. Szenvedélyesen vetette bele magát a magyar vámigazgatás rendszerváltás utáni átalakításába, hiszen, ahogy maga mondta több alkalommal is, a munkája a hivatása és a hobbija is egyben. Irányította a magyar vámszervezetet, átszervezte a vámigazgatás nemzetközi kapcsolatrendszerét. A feketegazdaság, a csempészet elleni küzdelem mellett a jogalkotók vitapartnereként és tanácsadójaként kulcsszerepe volt az Európai Unióba készülő Magyarország modernizálásában. Országos parancsnoki tevékenységének ideje alatt alkotta meg az akkori Pénzügyminisztérium 1993-ban a korszerű jövedéki törvényt és 1995-ben a már uniós elvek szerint megfogalmazott vámtörvényt és a vámtarifatörvényt. Az új szemléletű jogszabályok elfogadásának eredményeként a Vám- és Pénzügyőrség szervezete a megújulás útjára lépett. Arnold Mihály első számú vezetőként komoly és eredményes erőfeszítéseket tett a jövedéki szervezet átalakítására, a vámkezelések modernizálására, a szervezet nyomozó hatósági jogkörének bővítésére. Ez a nagy munka teremtette meg a feltételeket a testület fejlesztéséhez, amely az 1988-as 2900-as létszámról 2002-re már 8000 főre gyarapodva, erős testületté vált. A köz tisztviselője volt – Jól emlékszem, hogy két évvel a rendszerváltozás után egy csőd szélén álló vámparancsnokságot vett át. Ezt követően a kemény kézzel végrehajtott átalakítások nyomán parancsnoksága 11 éve alatt többé nem került ilyen helyzetbe a szervezet, többször túlteljesítette a bevételi előirányzatot. Ő volt az is, aki kialakította a vámőrség egységes bűnügyi szolgálatát, csempészek és adócsalók leleplezésének rendkívül hatékony nyomozó szervezetét. 2011-től felkérésünket elfogadva elvállalta a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vám- és pénzügyőri szakmai elnökhelyettesi munkáját. A szó legteljesebb mértékében és legjobb értelmében volt a köz tisztviselője. A munkája mellett oktatott és publikált is. A Pénzügyi, Számviteli Főiskola és a Rendőrtiszti Főiskola címzetes docense volt. A külkereskedelmi áruforgalom ellenőrzése témakörben több mint 30 cikke és 6 könyve jelent meg. Legutolsó 2002-ben látott napvilágot, amely a magyar gazdaság és a Vám- és Pénzügyőrség kapcsolatának lényegesebb változásait foglalja össze. Kiemelkedő szakmai munkájának elismeréseként állami ki-
tüntetésben részesült, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át. Teljes életet élő emberként családja és munkája mellett jutott ideje arra is, hogy megélje a természetközeli élet szépségét, a magyar hagyományok és értékek ápolásának örömét. Ebben is csakúgy, mint munkájában, értéket teremtett. Szabadidejében az őshonos állatok tartásával és tenyésztésével foglalkozott, szép és különleges gazdaságot tudhatott magáénak. Arnold Mihály halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar pénzügyőri szakmát, hiszen a vám- és pénzügyőri szakmai közösség történetének egyik legnagyobb tudású, tapasztalatú emberét vesztette el. Tudom, hogy az én életemet gazdagabbá tette a vele való találkozás, hálás vagyok a sorsnak, hogy volt egy olyan barátom, mint Arnold Mihály. Tanulhattam tőle, barátok voltunk. Mindig emlékezni fogok az általunk bejárt közös útra, szakmai kérdésekben adott tanácsaira, emberi példamutatására. Magyarország kormánya nevében fejet hajtok életműve előtt, mert megmutatta nekünk, hogy hogyan kell magyar emberként és szakemberként helytállni a világban, és itt-
„Arnold altábornagy úr modernizálta a magyar vámszervezetet, és olyan szinten készítette fel az EU-s csatlakozásra, amely regionális és a világszervezet szintjén is elismerést váltott ki. Kitartó munkájával 1996-ban a keleti blokk első országaként tagja lett a Vám Világszervezet Politikai Bizottságának, és egymás után háromszor újraválasztották. A Vám Világszervezet Politikai Bizottsága és Tanácsa 1997-ben Magyarországon tartotta közgyűlését, több mint 400 résztvevővel a világ valamennyi országából. Ez egy kivételes esemény volt a Vám Világszervezet történetében, mert egy új demokrácia lelkesedésével, hivatástudatával aktív tagjává vált egy nemzetközi közösségnek. Erőfeszítéseinek köszönhetően, Magyarország volt az első tagállam, ahol a világszervezet oktatási központot nyitott. Ez az oktatási központ egy rendkívüli példája annak az együttműködésnek és szakértelemnek, amellyel a tagállamok támogatást nyújthatnak a világ vámközösségének. Arnold altábornagy úr, nagyon fog hiányozni nekünk.” Kunio Mikuriya, a Vám Világszervezet főtitkárának üzenete hon is magyarnak megmaradni. Megmutatta, hogyan lehet teljes életet élni a legnagyobb feladatkor is, a legkisebb kétség nélkül. Ezért érzem kevésnek, ha csak eredményeiről beszélünk, kevésnek azt, hogy alkotói munkáját idézzük fel. Mert a főhajtás az élet teljességének szól, annak a teljességnek, amelyet csak ezekben a megrendítő pillanatokban látunk, a búcsú pillanatában. A főhajtás az életművének szól, az embersége ad mindennek erőt, reményt és méltóságot. Annak az embernek szól, akit nemcsak tisztelni, hanem szeretni is lehetett. Búcsúzunk a társtól, a kollégától, a mentortól és a baráttól. Hiszen egy olyan embertől búcsúzunk, aki joggal mondhatta el, hogy a nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Pénzügyőr, 2013. június
A jövedéki termékek piacának felügyelete során szerzett tapasztalatokat felhasználva, a jövedéki szabályozás legfőbb hiányosságát felismerve olyan új szemléletű jogszabály született, amely a vámhatóság számára adóztatási jogkört is biztosított a jövedéki termékek viszonylatában. Korábban ugyanis más hatóság felügyelte és ellenőrizte a jövedéki termékpályát a termeléstől a forgalmazás végső pontjáig, és más hatóság adóztatta. A termékpálya adóztatásának zártságára garanciát jelentett az is, hogy a sza1997. évi CIII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól A központi költségvetés, az Útalap és a Központi Környezetvédelmi Alap feladatainak ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a jövedéki termékek adóztatásához szükséges feltételek megteremtése érdekében, illetve abból a célból, hogy a jövedéki termékek piacán a versenysemlegesség érvényesülhessen, figyelemmel az Európai Közösségekkel szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségekre, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. § (1) Jövedéki adóköteles a jövedéki termék belföldi előállítása és importálása. (2) Az adókötelezettség teljesítése és ellenőrzése érdekében érvényesítendő követelmény az, hogy a) az adóköteles jövedéki terméket kizárólag adóraktárban állítsák elő, b) a jövedéki adó (a továbbiakban: adó) megfizetése nélkül importált jövedéki termék - kivéve az ideiglenes behozatalban importált jövedéki terméket - adóraktárba vagy adómentes felhasználó üzemébe, raktárába kerüljön, és c) a jövedéki terméket az adó megfizetése nélkül - az ideiglenes behozatal esetét kivéve - csak adóraktárban, adómentes felhasználó üzemében, raktárában vagy tranzitterületen tárolják, raktározzák. (3) Az a jövedéki termék, a) amelyet adómentesen szereztek be, csak az adómentesség alapjául szolgáló célra használható fel;
bályozás előkészítésében a jogalkalmazók is szerepet kaptak. Az új szabályozásnak emellett már meg kellett felelnie a lassan közelgő Európai Uniós csatlakozással járó jövőbeli kötelezettségeknek is, így átalakult a jövedéki termékek köre, illetve új, EU konform fogalmakat is bevezettek a jogalkotók. A jövedéki adótörvény célja volt, hogy a jövedéki adózók körébe csak olyan vállalkozások kerüljenek, amelyek megbízhatóak és ezáltal garantálható a jövedéki terméket terhelő jövedéki adóból származó bevétel. A szigorú, bankgaranciában vagy készpénzben nyújtható jövedéki biztosíték rendszer nem csupán az adóbevételek biztosítását célozta, de erőteljesen szűrte a vállalkozásokat is. A termékpálya az új szabályozással zárt lett, a tevékenyb) amelyre adóvisszaigénylést (adólevonást) érvényesítettek, csak olyan célra használható fel, amely után e törvény rendelkezései szerint e jog érvényesíthető. (4) Szabadforgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhető be, tartható birtokban, használható fel, értékesíthető, szállítható, amely után az adót megfizették. I. Fejezet HATÁLY, ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK Területi hatály 2. § A törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban: belföld) kell alkalmazni. A belföld fogalmába beletartozik a vámszabad és tranzitterület is. Tárgyi hatály 3. § (1) A törvény rendelkezéseit a jövedéki termékek után fizetendő adóra, a dohánygyártmányok általános forgalmi adójára, a jövedéki termékek előállítására és forgalmazására, továbbá a jövedéki ügyekre kell alkalmazni. (2) Jövedéki termékek: a) az ásványolaj, b) az alkoholtermék, c) a sör, d) a pezsgő, e) a köztes alkoholtermék, f) a dohánygyártmány. …
„Kiderült, hogy szigorítani kell a szabályokat” – mondja Görözdi Zsuzsanna, a Pénzügyminisztérium egykori főosztályvezető-helyettese a törvényalkotási munka kezdeteiről. – Hogy emlékszik a jövedéki törvény előkészítésének kezdeteire? – 1991-ben az akkoriban éppen a cigaretták esetében „felpörgött” adócsalások kapcsán fogalmazódott meg egyértelműen, hogy lépni kell a költségvetési bevételek védelme érdekében, és a visszaéléseknek leginkább kitett magas adótartalmú termékekre valamiféle sajátos szabályozást kellene bevezetni. Már a kezdetkor felmerült a jövedékiség felélesztése, persze figyelemmel az átalakult gazdasági-társadalmi viszonyokra, az új körülményekre. Tanulmányoztuk elsősorban a magyar jövedéki hagyományokat, másodsorban a nemzetközi gyakorlatot, bár meg kell jegyeznem, az Európai Unióban nem volt ilyen tekintetben olyan kiforrott rendszer, amire közvetlenül támaszkodhattunk volna. Komoly dilemmáink voltak, amelyeket megosztottunk a Vám-és Pénzügyőrség pénzügyőr szakembereivel, hiszen az ő tapasztalataik a bérfőzés ellenőrzése területén értékes információkat jelentettek egy új rendszer kialakításakor. Sorra vettük azokat a termékeket, amelyek esetében visszaélésekre volt mód, így elsődlegesen a dohány, az üzemanyag, a háztartási tüzelő olaj és a szeszesital került a fókuszba. – Mi volt az új törekvések lényege? – A lényeg az volt, hogy az ilyen termékekkel kapcsolatos tevékenységeket speciális engedélyekhez kössük. Egyértelművé kellett tenni, hogy kik és hogyan foglalkozhatnak ezek kereskedelmével és előállításával. A jövedéki termékek gyártását, forgalmazását ily módon aztán a Vám- és Pénzügyőrség által végzett rendszerszerű jövedéki ellenőrzés alá vontuk, és bevezettünk egy saját jogú jövedéki szankciórendszert is a jövedéki előírások betartásának „ösztönzésére”. A cél azt volt, hogy az új szabályozás eredményeként az állami adóbevételek stabilizálódhassanak, vagy még növekedhessenek is adóemelés nélkül. – Nem leegyszerűsítve a folyamatot, sok előkészítés és egyeztetés után megszületett húsz évvel ezelőtt a jövedéki törvény. Mindjárt elsőre tökéletes jogszabály lépett hatályba? – Természetesen nem. Nincs tökéletes jogszabály, arra csak törekedni lehet. Itt ráadásul egy teljesen új szabályozásról volt szó, kézzel fogható konkrét előzmények, tapasztalatok nélkül. Így az évek során többször módosultak a szabályok, hiszen kezelni kellett a jogalkalmazás során felszínre került problémákat csakúgy, mint az új élethelyzeteket, pl. új vis�szaélési formák megjelenését. A jövedéki jog fokozatosan fejlődött, ez alatt több nagyobb léptékű változtatásra is sor került, amelyek mind a „tökélesítés” irányába mutattak. Gondolok itt az 1995-ös első nagyobb „átszabásra”, a jövedéki biztosíték követelményének bevezetésére, a termékkör kiszélesítésére, vagy az 1998. január 1-jével hatályba lépett új törvényre, mely beintegrálta és új alapokra helyezte az adójogi szabályozást, bevezette már jóval az uniós csatlakozásunk előtt
az adóraktári rendszert, és még itt említhető meg az uniós jövedéki joggal teljesen harmonizált, jelenleg hatályos törvény megalkotása is. Az utóbbi néhány évben, ahogy én látom, a szabályozást érintő módosításoknál már inkább csak némi finomhangolásról volt szó, vagyis a törvényi szabályozás stabilizálódott. – Visszatekintve erre a húsz évre összességében sikerként értékeli az akkori eredményeket? – Azt mondhatom, ha nem lépünk erre az útra, az állam sokkal kevesebb bevételhez jutott volna. A sok kiigazítás után létrejött ellenőrzési rendszernek komoly visszatartó ereje lett, megnőtt a lebukás veszélye. Úgy gondolom a törvényben is rögzített fő célkitűzést, vagyis, hogy a jövedéki termékek utáni bevételek nagyobb biztonsággal folyjanak be a költségvetésbe, a jövedéki szabályozás és annak végrehajtása teljesíteni tudja. – A rengeteg munka, az új megoldások kialakítása, későbbi finomítása nyilván rengeteg munkát jelentett, amit családanyaként nem lehetett könnyű végigcsinálni. Szerette ezt a feszített tempójú időszakot? – Nem tagadom, nehéz volt. Viszont tudtuk, mekkora a feladat jelentősége, s ennek megfelelően álltunk hozzá, mind a közvetlen kollégáim, mind a pénzügyőr kollégák. Szoros együttműködést alakítottunk ki, bevonva a jövedéki szakmák képviselőit is, annak érdekében, hogy egy végrehajtható, a gyakorlatban működőképes, a szakmai sajátosságokat figyelembe vevő szabályozást alakítsunk ki. Ez persze nem mindig jött össze elsőre, de mindig nyitottak voltunk a korrekcióra. A kérdésére visszatérve összegzésként azt mondhatom, sok munka volt, de szerettem csinálni, és a végeredményt tekintve jó érzésekkel tudok gondolni a jövedéki területen eltöltött két évtizedemre.
ség engedélyezésétől egészen az adóraktárakban termelt, keretengedélyesek által felhasznált jövedéki termék mennyiségének elszámolásáig és annak az adóbevallásokkal való összevetéséig a vámhatóság kapott szerepet. Az adózott termékek szabadforgalomban való kereskedelmének felügyeletét is a vámhatóság látta el, ugyanakkor e körben a kiskereskedelemre már nem terjedt ki az engedélyezés feladata, tekintve, hogy a korábbinál zártabb rendszerben történő előállítás növelte az adóbeszedés biztonságát. Az új szabályozással nem csupán az alanyok, hanem a jövedéki termékek köre is módosult. A szabályozásból kikerült a fűszerpaprika őrlemény, míg a kávé ideiglenesen még a szabályozás hatálya alá tartozott ugyan, de kizárólag a zárjegyre és annak ellenőrzésére vonatkozott szabály, azaz nem volt jövedéki adóköteles termék. A törvény hatálya alá került a pezsgő és a köztes alkoholtermék, illetve szélesedett a jövedéki terméknek minősülő ásványolajtermékek köre is. A szabályozás alapjául szolgáló adóztatási és engedélyezési feladatok hatékony végrehajtására jelentős szerephez jutottak a megyeszékhelyeken működő vámhivatalok, miközben a jövedéki termékek hatósági felügyeletét országos szinten már 56 vámhivatal látta el. E szervek körébe tartozott az 1998. január 12-jével alakult 18. számú Vámhivatal is, amely illetékességi területe kiterjedt Budapest budai oldalára, amivel egy időben a 16. számú Vámhivatal illetékességi területe Budapest pesti oldalára zsugorodott. „A NAV-val, és jogelődjével, a Vám- és Pénzügyőrséggel, a finánc társadalommal négy évtizedes eredményes kapcsolat áll mögöttünk. Az ÁGKER Kft Borászati Főosztályának vezetőjeként, a Balatonboglári Borgazdasági Kombinát kereskedelmi igazgatójaként, a Seagram Magyarország Kft ügyvezetőjeként, a Magyar Szeszipari Szövetség igazgatójaként, és most, mint a Kisüsti Pálinkafőzők Országos Egyesületének titkáraként dolgozva kapcsolatunk a szervezet vezetőivel, munkatársaival mindig korrekt és eredményes volt, amelyet-részükről is a mindenkori segítőkészség jellemzett. Az idő közben adódó néhány probléma főleg a jogalkotás túlzott adminisztrációs követelményeiből adódtak, amelyet a jogalkalmazók rugalmassága segített áthidalni. ” Dr. Győry László titkár, Kisüsti Pálinkafőzők Országos Egyesülete
Utóbbi vámhivatal jelentősége az adóügyi jelzések rendszerének átalakulásával felértékelődött a jövedéki adótörvény időszakában. 1998. szeptember 1-jétől a dohánygyártmányok adóztatása átalakult, a zárjegyet az adójegy váltotta fel, amely – tekintettel arra, hogy az adójegy átvételével keletkezett a jövedéki adó és általános forgalmi adó kötelezettség – növelte a dohánygyártmányok utáni közterhek beszedésének hatékonyságát, biztosította a piaci folyamatok nyomon követhetőségét. A jövedéki szegmens ellenőrzése nem lett volna biztosítható megfelelő informatikai infrastruktúra nélkül, így a számítógépes adatfeldolgozás folyamatosan fejlődött, a jogszabályi változások követése a programozásban nélkülözhetetlenné vált. Emellett zárt, közvetlen kapcsolat alakult ki az adóraktárak és engedéllyel rendelkező ügyfelek, valamint a vámhatóság között, amely a célirányos ellenőrzések végrehajtását hivatott segíteni. A piac legális szereplőinek célzott ellenőrzése lehetőséget biztosított a vámhatóság számára, hogy kellő figyelmet szentelhessen az illegális szereplőkre. Az ország keleti és déli határvidékén, a zöldhatáron felerősödött az illegális cigarettaforgalom, illetve az ukrán határszakaszon egyre na-
gyobbá vált az utasforgalom azzal a célzattal, hogy napi többszöri alkalommal átlépve a határt, minden esetben kimerítve az úti holmi mennyiségi kedvezményét, a határhoz közeli illegális csomagmegőrzőkben, depókban ös�szegyűjtsék és nagyobb mennyiségben az ország középső területeire, vagy Nyugat-Európába továbbítsák az adójegy nélküli cigarettákat. Az ásványolajtermékek esetében sláger volt az extrakön�nyű fűtőolaj, amely ellenőrzése már a határon megtörtént. A minden fűtőolajra kiterjedő mintavételezés és okmányvizsgálat, illetve a szükség szerint bevezetett azonnali intézkedések eredményre vezettek; a visszaélések lassan visszaszorultak. A mintavételezések számának drasztikus emelkedése, a vizsgálatokkal szemben támasztott szakmai igények növekedése miatt, 1999. január 1-jével megalakult az önálló vámlaboratórium, Vegyvizsgáló Intézet néven. 1999. március 12-én Magyarország a NATO teljes jogú tagja lett, ezért a Somogy megyei Taszáron 1995-ben létrehozott – a délszláv válság miatt előbb IFOR, majd SFOR csapatok kiszolgálást végző – logisztikai bázis jövedéki felügyeletét a kaposvári Vámhivatal látta el. Az új évezred elején előbb a megyei parancsnokságok rendszere alakult át regionális rendszerűvé három hónap alatt, 2000 januárja és márciusa között. Az év szüreti időszakához közeledve a bor – a korábbi évek borhamisítási botrányai, hazai bortermelők érdekeinek védelme érdekében – bekerült a jövedéki szabályozás hatálya alá, amely a vámhatóság számára régi-új feladatot jelentett. A borral kapcsolatos engedélyezési és adóztatási feladatok megszaporodtak. A szőlő- és bortermelőknek regisztráción kellett átesniük, illetve meghatározott feltételek esetén egyszerűsített adóraktári vagy adóraktári engedélyt kellett kiváltaniuk. A szőlőbort literenként 5 forint, az egyéb bort 20 forint jövedéki adó terhelte. Bevezették a borkísérő okmányt és a pincekönyvet, amelyek a bor mennyiségével való elszámolást hivatottak segíteni. 2001. január 1-jétől a bor zárjegyköteles jövedéki termékké vált. A borok zárjeggyel való ellátása valamennyi vámhivatal és az akkori Országos Parancsnokság számára is kiemelt munkát jelentett; napi huszonnégy órában több héten keresztül megerősített szolgálattal vette át és adta ki az ügyfelek számára a pénzügyőrség a nyomdában frissen előállított borzárjegyeket. A borzárjegyek speciális palackra történő felhelyezésének engedélyezése a következő két évben – a bor zárjegykötelességének időszaka alatt – szintén kiemelt feladatot jelentett.
A bor jövedéki termékké válásával egyes tájegységeket felügyelő vámszervek kiemelt jelentőséget nyertek. 2000 év végén megalakult a Kecskeméti Jövedéki Központ, amely illetékességi területe Bács-Kiskun megye közigazgatási területére terjedt ki. 2002. január 1-jén pedig megalakult a Kiskőrösi Jövedéki Hivatal és a Szerencsi Jövedéki Hivatal is. Az Európai Uniós csatlakozás közeledtével egyre sürgetőbbé vált az adómértékek Közösségi szintre emelése, amely a feketepiac ismételt térnyerésével fenyegetett, annak ellenére is, hogy 2002 őszén munkába álltak a kamionröntgenek.
A megelőző jövedéki adótörvény már a kezdetektől harmóniában állt az Európai Unió jöve-déki szabályaival; a jövedéki körbe tartozó termékek adóztatását, az adóraktári rendszert, az adófelfüggesztés szisztémáját az uniós irányelvekben meghatározott alapokon alakította ki és működtette nemzeti szinten csaknem hat éven át, eredményesen. Az Európai Uniós csatlakozással új helyzet állt elő: megszűntek a vámhatárok, az Európai Unió egységes belső piacán a tagállamok között az áruk, köztük a jövedéki termékek is szabadon mozoghattak anélkül, hogy a belföldi adók „átlépték” volna az országhatárokat. Ezért a magyar jövedéki szabályozásnak a csatlakozás után is tartalmaznia kellett azokat az új szabályokat, amelyek alkalmazásával, gyakorlatban való érvényesülésével az új helyzetben is beszedhető marad a jövedéki adó a költségvetés számára. A törvény csupán a csatlakozáshoz szükséges, hátralévő jogharmonizációs módosításokkal és a közösségen belüli termékforgalom adózási szabályait tartalmazó külön fejezettel bővült. Jogharmonizációs módosításként az ásványolaj termékek esetében a felhasználási cél szerinti adóztatás uniós elve jutott érvényre. Ennek révén a direkt adózta-
tás alól kikerülő ásványolajtermékekre a csatlakozási szerződés szerint szükséges korrekciókon esett át a szabályozási rendszer. Az új visszaélési formák kivédésére az úgynevezett felhasználói engedélyes rendszer bevezetése, a kereskedelmi adóraktárak létesítésnek lehetősége, az adómentességek körének kisebb változása, valamint a bérfőzésre vonatkozó szabályok változása szolgált.
Az Európai Unóhoz való csatlakozás jövedéki területen kívánatos feltételeinek megteremtése nem csupán jogalkotási feladatot jelentett, hanem a szervezet átalakítását is megkövetelte, létrejött a közösségi információáramlást biztosító szervezeti egység, a Vám- és Pénzügyőrség Jövedéki Kapcsolattartó és Kockázatelemzési Központja, budapesti székhellyel és országos illetékességgel, amely egyben a jövedéki szakterületi kockázatelemzési feladatok
2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
I. Fejezet HATÁLY, ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK Területi hatály
A központi költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a jövedéki termékek adóztatásához szükséges feltételek megteremtése érdekében, illetve abból a célból, hogy a jövedéki termékek piacán a versenysemlegesség érvényesülhessen, figyelemmel az Európai Unióhoz való csatlakozásból fakadó követelményekre, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
2. § E törvény rendelkezéseit Magyarország területén (a továbbiakban: belföld) kell alkalmazni. A belföld fogalmába beletartozik a vámszabad és tranzitterület is.
ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. § (1) Jövedéki adóköteles a jövedéki termék belföldi előállítása és belföldre történő behozatala. (2) Az adókötelezettség teljesítése és ellenőrzése érdekében érvényesítendő követelmény az, hogy a) az adóköteles jövedéki terméket kizárólag adóraktárban állítsák elő, kivéve a vámfelügyelet melletti előállítást, b) a jövedéki adó (a továbbiakban: adó) megfizetése nélkül belföldre behozott jövedéki termék – kivéve a vámfelügyelet alatt álló vagy a bejegyzett kereskedő részére behozott jövedéki terméket – adóraktárba vagy adómentes felhasználó üzemébe, raktárába kerüljön, és c) a jövedéki terméket az adó megfizetése nélkül – kivéve, ha a jövedéki termék vámfelügyelet alatt áll – csak adóraktárban, adómentes felhasználó üzemében, raktárában tárolják, raktározzák. (3) Az a jövedéki termék, a) amelyet adómentesen szereztek be, csak az adómentesség alapjául szolgáló célra használható fel; b) amelyre adó-visszaigénylést (adólevonást) érvényesítettek, csak olyan célra használható fel, amely után e törvény rendelkezései szerint e jog érvényesíthető. (4) Szabadforgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhető be, tartható birtokban, használható fel, értékesíthető, szállítható, amely után az adót megfizették.
Tárgyi hatály 3. § (1) E törvény rendelkezéseit a jövedéki termékek után fizetendő adóra, a dohánygyártmányok általános forgalmi adójára, a jövedéki termékek előállítására és forgalmazására, továbbá a jövedéki ügyekre kell alkalmazni. (2) Jövedéki termékek: a) az ásványolaj, b) az alkoholtermék, c) a sör, d) a bor, e) a pezsgő, f) a köztes alkoholtermék, g) a dohánygyártmány. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott adókból származó bevétel a központi költségvetést illeti meg. Személyi hatály 4. § E törvény rendelkezéseit a) a jövedéki terméket és az annak előállítására alkalmas, e törvényben meghatározott terméket előállító, raktározó, tároló, szállító, forgalmazó, külföldről beszerző (beszállító), külföldre értékesítő, illetve egyéb módon birtokoló jogi személyre, jogi személyiség nélküli egyéb szervezetre és természetes személyre (a továbbiakban együtt: személy), valamint b) a jövedéki termék adóztatásával, forgalmazásával összefüggő felügyeleti, ellenőrzési és más hatósági feladatokat ellátó szervezetekre kell alkalmazni. …
széleskörű ellátását is biztosította. Ekkor átalakult a vámhivatali rendszer is: megalakultak a regionális jövedéki központok a jövedéki engedélyezési és adóztatási feladatok végrehajtására. Az adójeggyel és a zárjeggyel kapcsolatos feladatok a Pesti, Jövedéki Adójegy és Zárjegy Hivatalhoz kerültek. 2004. augusztus 1-jétől folytatódott a szervezeti struktúra átalakítás: a megyeszékhelyi vámhivatalok fővámhivatalokká szerveződtek, a nem megyeszékhelyen működő belterületi vámhivatalok fővámhivatali kirendeltséggé alakultak át.
„Miközben még tanulnunk kellett az új szabályt, már oktattuk a pénzügyőröket” – idézi fel Bolfán Imre alezredes, osztályvezető a bevezetés utáni első lépéseket – Ön 1996-ig komoly részt vállalt a pénzügyőrök képzésében. Ebbe az időszakban az új törvény megszületése is beleesett. Hogy lehetett egyik pillanatról a másikra beépíteni a tananyagba az új rendszert? – Nem volt egyszerű. Szinte még magunk is tanultuk az új szabályozást, mikor már oktatnunk is kellett azt. Persze a kezdetek után egyre könnyebb lett, kialakultak a sztenderek a képzésben is. Szívesen emlékszem azokra az időkre, ha belegondolok, az osztályon, ahol dolgozom, én vagyok a legöregebb jövedékes. – Önt mindig is Szombathelyhez és környékéhez kötötte a munkája. Ott hogyan élték meg az átállást? – Országszerte többször kellett átszervezni a pénzügyőrséget a törvények és a gazdaság változásai okán átalakításra érett szervezetben. Alapvetően a szakemberek a helyükön maradtak, az állomány gyarapodott, a régiós egységek elnevezése változott. A feladatkör bővült, a végrehajtás korszerűsödött. A lényeg ma is ugyanaz, meg kell akadályozni, hogy az állam fontos bevételét jelentő jövedéki adó megfizetése alól egyesek kibújjanak. – Önök a „végeken” hogyan tudták elfogadtatni a vállalkozásokkal az új rendszert a jövedéki termékek területén? – Több módszer is van és volt erre, de a legfontosabb a fegyelmezett adózókkal való aktív kapcsolattartás. A velük való folyamatos egyeztetés nagyban segítette a munkát, például, hogy a törvényt, a betartás ellenőrzését életszerűvé tegyük. A szakmai szövetségek, a helyi gazdálkodók véleménye elengedhetetlenül fontos. Talán ennek köszönhető, hogy az új rendszerrel szemben nem volt piaci ellenállás. Ráadásul értékeltük a tapasztalatokat, amelyekről szinte havonta beszá-
Kevés azoknak a száma, akik már a „jövedék” előtt, akár „szeszesként” is részt vettek a folyamatokban és ma is aktív tagjai, szereplői a történetünknek. Az ország két ellentétes pontján, Szombathelyen, illetve Nyíregyházán dolgozik közülük egy-egy itt megszólaltatott kollégánk. Bolfán Imre alezredes úr részére a MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI EZÜST ÉRDEM-KERESZT KATONAI TAGOZATA kitüntetést, míg Soltész József Károly ezredes úrnak a MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEMKERESZT KATONAI TAGOZATA kitüntetést adományozta köztársasági elnök úr.
moltunk Budapesten, és amelyeket összegezve fontos kiigazításokat lehetett beépíteni. Akkoriban nem kis dolog történt a magyar gazdaságban. Megszűnt az úgynevezett HTO-s korszak, amiben óriási pénzek mozogtak az állam kárára. Ha vis�szatekintek, azt mondhatom, versenyképes piacot teremtett a modern jövedéki szabályozás. – Mit tart a jövőről? – Úgy gondolom, ez a termékkör nagyon fontos az állami bevételek szempontjából és ez a jövőben sem változik. Nincs olyan ország, amely ezt nélkülözni tudja. Épp ezért az uniós egység mellett a jövőben is fontosak a nemzeti érdekek mentén alkotott szabályok. Elengedhetetlen lesz mindig is a feketekereskedelem elleni módszerek aktualizáslása, a termékek nyomon követése az előállítástól az értékesítésig minden pillanatban.
„A zöldhatárra terelődött az illegális cigarettaforgalom” – jellemzi a mai viszonyokat Soltész József Károly ezredes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság igazgatója. – Minden bizonnyal ön az egyik leghitelesebb forrás, ha a jövedéki szakterület hétköznapjait szeretnénk megismerni. Jól gondolom, hogy ez a régió bőven ad munkát a kollégáknak? – A megyénkben mindig is jelentős volt a jövedéki termékek illegális fogalmazása az ukrán határszakasz miatt. Nyíregyházán az úgynevezett „KGST” piac ennek jelentős központja volt. A jövedéki törvény megalkotása tette lehetővé hogy hatékonyabban fellépjünk ezen illegális cselekményekkel szemben. Az Ukrajnával közös határszakasz hosszú évek óta a cigarettacsempészet gócpontja. 2005 előtt még leginkább a határátkelőkön próbálkoztak a csempészek. Ezt követően azonban olyan szigorú ellenőrzést vezettünk be a határfogalom ellenőrzése területén, hogy az illegális forgalom jelentősebb része az úgynevezett „zöldhatárra” terelődött át. az utóbbi időben szinte naponta fogunk el több ezer kartonnyi szállítmányokat mindig megújítva a módszereinket. 2012 júniusa óta például szolgálatirányító csoportunk működik a megyei rendőr-főkapitányságon, így a két szervezet koncentráltan összpontosít a szervezetten zajló cigaretta csempészetre. 2013 januárjától az igazgatóság szervezeti struktúráján is változtattunk, hogy még hatékonyabban vegyük fel a küzdelmet csempészekkel szemben. A szoros együttműködésre szükség is van mivel egyre agres�szívabbak az elkövetők, és nem riadnak vissza attól sem hogy a pénzügyőrök testi épségét, életét is veszélybe sodorják. – Mennyiben újultak meg a módszerek a NAV létrejöttével? – Sokkal több a közvetlenül hozzáférhető információ, hiszen például a NAV pénzügyi nyomozóitól is kapunk jelzéseket, amelyek alapján elindulhatunk. Ugyancsak a NAV berkein belül működik a Bevetési Főigazgatóság, amelyik sok segítséget nyújt pénzügyőreinknek. Hőkamerák, vámőrhajó és egyéb korszerű technikai eszközök segítik a munkánkat, tehát sok minden van a tarsolyunkban. Kihasználva a számítógépes rendszereinket sokféle elemzéseket és kockázatkezelést végeznek kollégáink. Nemsokára az alacsony vízállás esetén is könnyen kezelhető légpárnás hajót is bevethetjük a Ti-
sza folyón az illegális forgalom ellen. A kisebb tételben utazóktól, komplett maffiaszerű bűnszervezetekig sokféle csoportot számolt már fel ezen a területen a NAV, mégis néha az az érzésem, mintha ennek a folyamatnak soha nem lenne vége, mivel újabb és újabb személyek lépnek a helyükre. Földön, vízen, levegőben, mindenütt próbálkoznak a csempészek. – A jövedéki szabályozás milyen hátteret ad konkrétan az önök munkájához? – Az elmúlt 20 év alatt módomban állt folyamatosan követni a jövedéki törvény változásait mely módosításokhoz mindig kikérték a véleményünket. Mivel a NAV is folyamatosan kapcsolatban áll a törvényalkotókkal, van alkalmunk közvetve újabb és újabb szakmai javaslatokkal előállni mely több esetben is megtestesültek a törvényekben. Most például a jövedéki főosztály kezdeményezte, hogy a törvény tegye egyértelművé a cigarettakereső kutyák bevethetőségét a postacsomagok esetében cigaretta és a vágott dohány felderítéséhez, ugyanis az utóbbi időben jelentősen megnövekedett ez az elkövetési forma. Mint ahogy a jogszabály kitér a röntgen berendezésekkel történő vizsgálatok végzésére is. Ezen kívül vannak még ötleteink, amelyeket, ha sikerül megvalósítani még hatékonyabbak lehetünk a cigaretta csempészekkel szemben, sőt a prevencióra is nagyobb hangsúly kerül. Hogy ez sikerül, azt azért hiszem, mert az elmúlt húsz évben a már megalkotásakor is korszakalkotó jövedéki törvény folyamatosan fejlődött az élet kihívásaihoz igazodva, és bizton állíthatom, ez a fejlődés húsz év után sem állhat meg.
„A Magyar Vámügyi Szövetség mindig kiemelt figyelemmel kísérte és kíséri a jövedéki rendszer alakulását. Szövetségünk folyamatos, naprakész szakmai támogatottságot kapott a vámhatóság jövedéki szakterületének szakembereitől a tagjaink körében felmerült jogalkalmazási problémák megvitatásában is. A szövetség példaértékű nyitottságot és együttműködési készséget tapasztalt a Jövedéki Főosztály részéről, amely rendszeres fórumot biztosít a szakmai együttműködésben érintett szervezetek, szövetségek bevonásával mind a gyakorlati jogalkalmazási, mind az elvi és szabályozási problémák egyeztetésére. Meggyőződésünk, hogy ennek az együttműködésnek az eredményessége is tükröződik a jövedéki rendszer társadalmilag is elismertségében. Szövetségünk köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik az elmúlt 20 év során jogalkotói, vagy jogalkalmazói minőségben hozzájárultak a jövedéki szabályozás és a jövedéki szakterület sikeréhez és zökkenőmentes uniós átállásának biztosításához.” Tüske Péter elnök, Magyar Vámügyi Szövetség A harmonizációs kötelezettségünknél fogva megemelkedő adómérték a cigarettapiacon minden téren éreztette hatását. A legkedveltebb árkategóriába tartozó termékek fogyasztói ára megduplázódott. A szabadforgalomba bocsátott cigaretta mennyisége az öt évvel korábbi közel 24 milliárd szálról, folyamatos enyhe csökkenés után, hirtelen 14 milliárd szálra zsugorodott. A cigarettapiac lényegében összeroppant, 2004-ben a feketepiac aránya közel 19 százalékra, míg a következő évben a csúcsot elérve 27,5 százalékra növekedett. Ugyanezekben az években a cigaretta felderítések és lefoglalások száma is nőtt, 2005-ben és 2006-ban az előző évekhez képest harmadával több eset került napvilágra. A feltárt jogsértő esetek száma átlépte az ötvenezres határt. A cigarettacsempészet elleni fellépés hatékonyságának növelése és a dohánygyártmányok piacának helyreállítása kiemelt feladata lett a szakterületnek, tekintettel arra, hogy a jövedéki adóbevételek közel harmadát e termékkör adja. Érdemi együttműködési megállapodások születtek a piac szereplőivel, illetve a szakmai szervezetekkel. Több mobilröntgen állt munkába, ezekkel a teljes jármű, illetve szállítmánya, valamint a közúton szállított konténerek gyors és pontos vizsgálatára nyílt lehetőség, a rakomány összetevőit a szállítóeszköz kinyitása nélkül lehetett azonosítani. A mobilröntgenek üzembe helyezése rugalmassá, könnyen szervezhetővé tette a keleti határszakaszra koncentrált akciókat. A vámhatósági ellenőrzési stratégia megváltozott, a belterületi felderítés helyett a hangsúly a belterületről való kiszorításra helyeződött. 2007-ben a feketegazdaság vis�szaszorítására a vonalkóddal ellátott zárjegyek bevezeté-
sére is sor került; valamennyi forgalomban ellenőrzött zárjegy adata megjelent a központi adatbázisban, így a már korábban más földrajzi területen ellenőrzött zárjegyeket ki lehetett szűrni. A 2007-es esztendő az elektronikus korszerűsítések éve volt. 2007. július 1-jétől lehetőség nyílt a jövedéki adó bevallásának elektronikus benyújtására. 2008. január 1-jétől pedig ez kötelezővé vált az adóraktár-engedélyesek, bejegyzett kereskedők és más meghatározott alanyok esetében. A közvetlen számítógépes adatkapcsolatról folyamatosan állt át a rendszer az Ügyfélkapura. 2008-ban folytatódott a hatósági eljárások korszerűsítése, az elektronikus ügyintézés vált uralkodóvá a vevőnyilvántartásokból történő adatszolgáltatásokban, a napi zárjegyfelhasználás bejelentésében, a keretengedélyes elszámolások, valamint a zárjegy megrendelések benyújtásában. 2008. július 1-je óta a napi zárjegy felhelyezésekről elektronikusan küldik az adatokat a felhasználók. A nyolcadik generációs, kizárólag sorszámot és vonalkódot tartalmazó zárjegyek lehetővé teszik az ellenőrzést végző pénzügyőrök számára, hogy a helyszínen azonnali információt kapjanak arról, hogy a leolvasott sorszánú zárjegyet mikor, hol és milyen termékre helyezték fel. Nem csupán a folyamatok racionalizálása és elektronikus útra terelése kapott szerepet, hanem a szervezeti ésszerűsítés is; a korábbi regionális jövedéki központok regionális ellenőrzési központokká alakultak, feladatkörük a jövedéki szakmán túlmutatott. A jövedéki adózásban rejlő lehetőségek ismét mintát szolgáltattak a jogalkotó számára egy kényes társadalmi jelenség orvoslására. A jövedéki termékpálya zártságát biztosító szabályozás mintaként szolgált a fém- és kábellopások megakadályozását célzó, fémtörvény néven ismert jogszabály megalkotására és bevezetésére. „Az elmúlt húsz évben a pénzügyőrség a jövedéki szabályok ellenőrző hatóságaként a pálinkaágazat nagyon erős védőbástyája volt. A „pálinkás társadalom” reménykedik abban, hogy a jövedéki szabályokon keresztül a pénzügyőrök a jövőben is védik ezt a hungarikumot, továbbá a rendelkezésükre álló eszközökkel elősegítik a pálinka külföldi piacokra történő kijutását.” Mihályi László a Pálinka Nemzeti Tanács elnöke, a Pálinkafőzők Országos Egyesületének titkára
2008 második felében az észak-amerikai kontinensen ös�szeomlott a jelzálog alapú hitelezés rendszere, amely előbb pénzügyi válságba, majd – a kereslet és termelés finanszírozási akadályai folytán – az 1929-33 között lezajlotthoz hasonló gazdasági válságba fordult. A súlyos, elhúzódó recesszió behatárolta a jogalkotás és a közigazgatás mozgásterét. A jövedéki termékek piacán, a lakosság szabadon elkölthető jövedelmének csökkenése és a romló fogyasztói várakozások okán, általánossá vált a fogyasztás csökkenése, ami kihatott a jövedéki adóbevételekre is. A gazdaságpolitika az egységes adóigazgatásban látta a bevételek hatékonyabb biztosításának lehetőségét; a jogalkotás döntött a Vám- és Pénzügyőrség, valamint az Adóés Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal összevonásáról. A szervezeti integráció előkészítésével párhuzamosan, a jövő egységes adóigazgatása szakmai munkájának megalapozása és a versenyképesség növelése érdekében szükségessé vált egyes termékcsoportokat érintő szabályozás felülvizsgálata, a gazdálkodókkal és szakmai szervezetekkel való együttműködés kiszélesítése. A közös szakmai munka eredményeként a jövedéki szakmai irányítás felvázolta jövőre vonatkozó elképzeléseit, amelyek jelentős része végül megjelent a 2011 januárjától hatályba lépő szabályozásban is. Az integráció eredményeképp az adó-, és vámszakmai szervezet struktúrája azonossá vált, az adószakmai terület felépítése igazodott a vámszakmai terület háromszintű hierarchiájához. Ugyanakkor a jövedéki szakterületen beágyazódott, feladat alapú regionális illetékességű elkülönülés elvével szakítani kellett, ami a regionális ellenőrzési központok megszűnését eredményezte. A regionális ellenőrzési központok léte a jövedéki szabályozás sajátos rendszerére, a speciális adózási és jövedéki szakmai ismereteket egyaránt igénylő, szigorú személyi-, tárgyi- és garanciális feltételeket támasztó, engedélyezési rendszerre vezethető vissza. Az engedélyezett alanyi kör hatékony
A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény indokolása „A központi költségvetés bevételi előirányzatainak hatékonyabb és gazdaságosabb teljesítése, az államháztartási érdekek hatékonyabb érvényesítése szükségessé teszi az adó- és a vámigazgatás szervezeti integrációját. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal valamint a Vám- és Pénzügyőrség összevonásával létrejövő új szervezet a hatékony, költségtakarékos közigazgatás elveire építve biztosítja az állam adóés adójellegű bevételeinek teljes körű kontrollját és védelmét. Az összevonást követő években, az integrációs folyamatok következetes továbbvitele, az egységes és egyszerűbb eljárási formák bevezetése, az egy helyen való érdemi ügyintézés lehetőségének megteremtése csökkenteni fogja a vállalkozások és a háztartások adminisztratív terheit. A költségvetést súlyosan károsító, büntetőjogi eszközökkel szankcionálandó adózói magatartások feltárása, szankcionálása és visszaszorítása érdekében szükséges az adónyomozói intézményrendszer visszaállítása, az adóhatóság és az adónyomozók közötti együttműködés kereteinek kialakítása.” adóztatásához szükséges szakmai ismeretek és információk ugyancsak a regionális ellenőrzési központokban összpontosultak, melyek biztosították a centralizált, mégis hatékony ügyintézést, és ehhez a gazdálkodók is igazodtak. Az integráció hozadékaként a korábbi hét központ helyett huszonhárom vám- és pénzügyőri igazgatóság végzi az engedélyezési és adóztatási, azaz bevallás-feldolgozási és adóellenőrzési feladatokat, amelyek tizenhat vám- és pénzügyőri igazgatóság számára teljesen új feladatot jelentettek. 2010 jelentős változást eredményezett a jövedéki termékek adófelfüggesztés melletti szállításának rendszerében, hiszen életbe lépett az EMCS. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a rendszer jól működik, mind a gazdálkodók, mind a vámhatóság munkáját megkönnyíti. 2011 januárjától az EMCS fokozatosan felváltotta az ekkora már lassúnak és megbízhatatlannak tekintett KEA rendszert, így csökkenhetett a gazdálkodók adminisztrációs terhelése. Összességében, a jövedéki szakterületen ténykedő ügyfelek visszajelzései alapján elmondható, hogy az integráció szinte láthatatlanul, különösebb fennakadások nélkül ment végbe, eredményessége pedig a költségvetési bevételekben is mérhető.
„A közúti fuvarozó szakmát az üzemanyag felhasználás révén közelről érinti a jövedéki törvény. A szakma régi javaslata és kívánsága teljesült a kereskedelmi gázolaj kategóriájának létrejöttével, ami a gazdaság minden szereplője számára kedvező változást hozott: 2011 januárja óta a fuvarozók élhetnek a jövedékiadó-visszatérítés lehetőségével, cserébe a nemzetközi vállalkozások többsége igyekszik minél nagyobb arányban idehaza tankolni. A NAV és az MKFE munkatársai példaértékű együttműködésének köszönhető, hogy a kereskedelmi gázolaj rövid idő alatt a hazai székhelyű fuvarozó vállalkozások versenyképességét növelő lehetőséggé vált, amit a kormány és a fuvarozók közötti legutóbbi stratégiai megállapodás is tartalmaz. A NAV Jövedéki főosztálya a törvényes keretek között a lehető legrugalmasabban segíti a fuvarozó vállalkozókat, ennek eredménye, hogy ma már havonta is benyújthatják visszaigénylésüket.” Karmos Gábor főtitkár, Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete
aránya az Európai Unió átlaga alá, 6 százalékra csökkent. Ugyanakkor a bevételekre negatív hatást gyakorolt a dohánygyártmányok piacán a 2010 végén kirobbant és a 2011 elejére áthúzódó árháború, valamint a fogyasztási dohányok cigarettákkal szembeni térnyerése. Jóllehet e termékcsoport adószerkezetének a feketegazdaság ellensúlyozásában jelentős szerepe van. A dohánygyártmányok forgalmazására, kereskedelmére vonatkozó jövedéki jogszabályi feltételek is változtak; a zárjegyfelhasználás napi elektronikus bejelentéséhez hasonlóan az adójegy-felhasználás napi elektronikus bejelentését is előírta a jogalkotó. Az informatikai feltételek megteremtésére a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak, és nem utolsósorban az ügyfeleknek fél év állt rendelkezésére. Szintén fontos – de a jövedéki adózás második évtizedének végén még hatásaiban nem mérhető – tényező a dohánygyártmányok legális piacát befolyásoló, a kiskereskedelmi pontok mennyiségét közel hetedére csökkentő „trafiktörvény”, amelynek szabályai éppen a modern jövedéki adózás huszadik évfordulóján léptek életbe. Összességében a modern jövedéki adózás az elmúlt két évtizedben egy olyan szabályozássá fejlődött, amely a modern piaci viszonyok közepette is képes a legális szféra versenyképességét biztosítani. Az adminisztratív eszközökkel a szükséges és elégséges mértékig operál, ügyfeleinek véleményére, a vállalkozói környezet javaslataira nyitottan, de a költségvetés érdekeinek szem előtt tartásával segíti a gazdaság működőképességét. A jövedéki szakterület saját szervezetét a mindenkori piaci viszonyokhoz igazítva alakította. Ez tette képessé az illegális szektor elleni eredményes fellépésre, aminek garanciája részben a jövedéki termékpálya két évtizedes fejlődésén és azt megelőző tradíciókon, valamint a jövedéki szakma értékein és tiszteletén alapul.
A jövedéki szakterület célja továbbra is a legálisan működő jövedéki adó alanyok versenyképességének javítása a szabályozással és az adminisztráció egyszerűsítésével, valamint a feketepiaccal szembeni erőteljes és hatékony fellépés. Az üzemanyagforgalom csökkenését kompenzálni hivatott, a fuvarozói szegmenset célzó kereskedelmi gázolajadókedvezmény mellett a keleti határszakaszon ipari méreteket öltő üzemanyagturizmussal szemben is intézkedni kellett. A belépő járművek elektronikus regisztrációjával felismerhetővé és kontrollálhatóvá vált a magáncélú behozatal kedvezményét illegális célokra igénybe vevő kör. Az alkalmi jellegű behozatal határozott ellenőrzése heteken belül éreztette hatását. Az észak-alföldi régióban, az ukrán határszakaszhoz közelebb, az országos visszaesés ellenére erőteljes dinamikájú növekedés volt tapasztalható az üzemanyagkutak gázolajforgalmában. Az intézkedés hasonló, bár enyhébb mértékű hatást gyakorolt a benzinforgalomra is, amely naponta mintegy tízmillió forintos többletbevételt eredményezett a költségvetés számára. Az üzemanyagok kereskedelmében egyre nagyobb problémát jelentett a bázisolajok behozatala. Ez a jelenség régóta ismert: a gázolajhoz hasonló, de adómértékükben attól lényegesen kedvezőbb áron értékesíthető termékek illegális, üzemanyagként való felhasználásá„Sokaknak a Jövedéki törvény előírásainak végrehajtása csak a ról van szó. A bázisolajok elterjedésének megakadáköltségvetési pénzbeszedés eszközét és a jelentős mértékű admilyozására széleskörű bűnügyi- és nemzetközi összefonisztrációt jelenti. A mi véleményünk szerint a többletmunkának gást kezdeményezett a jövedéki szakterület, az elkömegvan a hozadéka: jelentős szerepe van a szabályozott piac kivetők körét sikerült behatárolni. alakításában és a tisztességtelen piaci szereplők kiszűrésében.” A dohánygyártmányok feketepiaca elleni évtizedes Domonkos Ferenc küzdelem eredményeként az illegális termékek részfőtitkár, Magyar PB-Gázipari Egyesület
A jövedéki szakterületet felügyelő miniszterek: Szabó Iván pénzügyminiszter (1993 – 1994) † Békesi László pénzügyminiszter (1994 – 1995) Bokros Lajos pénzügyminiszter (1995 – 1996) Medgyessy Péter pénzügyminiszter (1996 – 1998) Járai Zsigmond pénzügyminiszter (1998 – 2000) Varga Mihály pénzügyminiszter (2001 – 2002) László Csaba pénzügyminiszter (2002 – 2004) Draskovics Tibor pénzügyminiszter (2004 – 2005) Veres János pénzügyminiszter (2005 – 2009) Oszkó Péter pénzügyminiszter (2009 – 2010) Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter (2010 – 2013) Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter (2013 – ) A Vám- és Pénzügyőrség, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal fővezetői: Arnold Mihály pénzügyőr altábornagy, országos parancsnok (1992 – 1995) † Pitti Zoltán miniszteri biztos (1995 – 1996) Arnold Mihály pénzügyőr altábornagy, országos parancsnok (1996-2003) † Dr. Nagy János pénzügyőr altábornagy, országos parancsnok (2003 – 2010) Béndek József pénzügyőr altábornagy, országos parancsnok (2010) Dr. Vida Ildikó, elnök (2010 – )
Makai Dezső nyugállományú pénzügyőr ezredes, osztályvezető (1992 – 1993)
• a szakterületet a VPOP Pénzügyi Osztályához csatolt alig maroknyi csoport irányította, amely idővel a Vám, Adó és Jövedéki Főosztállyá, majd önálló Jövedéki Főosztállyá alakult; • a szakterület létszáma el sem éri a 100 főt; • részvétel a Pénzügyminisztérium törvényelőkészítő bizottságában a jövedéki szabályozás kialakítása érdekében; • a Jszt. hatályba lépése előtti felkészülés a vámhatósági feladatok előkészítése, megszervezése és végrehajtása;
Nákovics László nyugállományú pénzügyőr alezredes, főosztályvezető (1993 – 1995)
• a Jszt. hatályba lépését követő vámhatósági feladatok megszervezése, végrehajtása • kapcsolat kialakítása a szakmai szövetségekkel és nagyvállalatokkal; • a jövedéki ellenőrzési feladatok ellátása érdekében a Vám- és Pénzügyőrség 461 millió forint pótelőirányzatot és 455 fős létszámbővítést kapott
• jövedéki engedélyezési dömping, a Vám- és Pénzügyőrség 4 422 darab jövedéki engedélyt adott ki, 18 979 telephelyre; • az önkormányzatok által kiadott kiskereskedelmi jövedéki engedélyek száma elérte a 79 ezret; • szigorú vámhatósági kontroll a HTO utalványok jogosulatlan felhasználása miatt (349 ezer HTO felhasználási engedélyt, és 760 millió liter HTO vásárlására jogosító utalványt adtak ki a vámhivatalok); • zárjegyrendszer bevezetése, készletzárjegyek kiadása;
Dr. Fehér Károly nyugállományú pénzügyőr ezredes, főosztályvezető (1995 – 2001)
• jövedéki szakterületen dolgozó pénzügyőrök létszáma 382 fő, a becsült létszámigény hozzávetőleg 700 fő; • jövedéki ellenőrzést 55 vámhivatal végez 9 megyei parancsnokság szoros szakmai felügyelete alatt; • megkezdődött a specializáció: a főváros területére kizárólagos jövedéki hatósági jogkörrel létrejött a 16. számú Vámhivatal, e termékek vámkezelésére hatáskört kapott az 1. számú Vámhivatal;
• jövedéki szakterületen dolgozó pénzügyőrök létszáma 487 fő; az országos és helyi problémák felismerése érdekében létrejött a szakreferensi rendszer a VPOP-n; • a HTO utalványrendszer megszüntetésével új visszaélési formák jelentek meg: fűtőolajok illegális felhasználása, majd a gázolajhoz hasonló tulajdonságú „kenőolajok”, „dermedésgátló olajok” illegális behozatala; • a zárjegy hamisítások megakadályozása érdekében megkezdődött a zárjegyek védelmi elemeinek bővítése, megjelentek a hologram-csíkkal ellátott zárjegyek; új csalási forma a az eredeti, de eltulajdonított zárjegyek jogellenes felhasználása; • megalakult a Vám- és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálati Parancsnoksága;
• a jövedéki ellenőrzések egyes, „érzékeny” termékek – így az extrakönnyű fűtőolaj, a dohánygyártmányok és az illegálisan felhazsnált adómenetes finomszesz – forgalmára koncentráltak; megkezdi k működésüket a sajtó által borkommandóként emlegetett akciócsoportok; • létrejöttek a behajtási alosztályok, amelyek már az első évben 20%-kal magasabb befizetett bírságösszeget realizáltak;
• megújult a jövedéki szabályozás: a jövedéki termékek adózása alapjaiban változik; kikerül a jövedéki termékek köréből a fű-
szerpaprika, de bekerül a pezsgő és a köztes alkoholtermék; • a szigorúbb engedélyezési és elszámolási feltételek a korábbinál zártabb rendszert képeztek, ami mellett olyan új fogalmak jelentek meg, mint az adófelfüggesztés, adóraktár; • az engedélyezési hatáskört a megyeszékhelyi vámhivatalok kapták meg; • az újabb jövedéki specializáció jegyében megalakult a 18. számú Vámhivatal, amely illetékességi területe Budapest budai oldalára terjedt ki, amivel egyidejűleg a 16. számú Vámhivatal illetékességi területe Budapest pesti oldalára zsugorodott; • átalakult a dohánygyártmányok adóztatása: a zárjegyet az adójegy váltotta fel, ami növelte a dohánygyártmányok utáni közterhek beszedését; • közel 20 százalékos létszámfejlesztésre került sor, a szakterület teljes létszáma közel 800 fő lett; megkezdődött az „új generáció” rendkívül gyors ütemű felkészítése és kiképzése; • új szakmai feladatot jelentett a hatósági felügyelet megjelenése a korábbi jövedéki ellenőrzés mellett, illetve az adóügyben eljáró vámhivatalok számára a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj jövedéki adó visszatérítése; • informatikai fejlesztés: az engedélyezési-, adóztatási-, ellenőrzési- és adójegy, zárjegy kiadás-támogatási modulokkal indul a jövedéki rendszer; közvetlen elektronikus rendszer kialakítása a vámhatóság és ügyfelei között;
• a jövedéki termékekkel való visszaélések megakadályozása és a termékek adójogi besorolásának megállapítása érdekében megalakult a Vegyvizsgáló Intézet, a mobil laboratóriumok is hadrendbe álltak;
• bekerült a bor a jövedéki szabályozás hatálya alá, amely új feladatokat határozott meg a szakterület számára: szőlő és bortermelők regisztrációja, az adóraktárak engedélyezése; az alanyok száma tízezresére bővül; a borzárjegyek előállíttatása és zárjegyfelhasználók részére kiadása az év végén jelentett kiemelt feladatot; • megalakult a Kecskeméti Jövedéki Központ, amely illetékességi területe Bács-Kiskun megye közigazgatási területére terjedt ki;
Simon Zoltán nyugállományú pénzügyőr ezredes, megbízott igazgató (2006 – 2007) Dr. Mózs Elek nyugállományú pénzügyőr vezérőrnagy, főosztályvezető, igazgató, majd a Vám- és Pénzügyőrség Bevételi Főigazgatója, később Országos Parancsnok-helyettese (2001 – 2005)
• megkezdődik egy átfogó, humánpolitikai, szervezeti és szakmai szakterületi reform előkészítése, amely az Európai Uniós csatlakozásra meghozza gyümölcsét; a célkitűzések részbeni teljesülésének eredményeként a szakterületi létszám a csatlakozás időpontjára eléri az ezer főt, új közép- és alsófokú szervek kezdik meg tevékenységüket; • a veszélyeztetett termékkörökre és térségekre fókuszálva, számos központilag koordinált átfogó jövedéki akció indult, jelentős eredményeket elérve; • a borzárjegy bevezetése eredményességének biztosítása érdekében megkezdődött a borok készletzárjegyezése;
• a Jövedéki Főosztály jogutódjaként, a szervezetben betöltött súlyának megfelelően megalakult a Jövedéki Igazgatóság; • a borral kapcsolatos feladatok megjelenése okán a jelentősebb bortermő területeken újabb specializáció zajlott le, megalakult a Kiskőrösi Jövedéki Hivatal és a Szerencsi Jövedéki Hivatal; • együttműködés jött létre a Szerencsejáték Felügyelet és a VPOP között létrejött, amely értelmében a vámhatóság a vendéglátó-ipari egységek jövedéki ellenőrzése során vizsgálja a pénznyerő automaták és a játékgépek jogszerű üzemeltetését; • a feketepiac visszaszorítása érdekében munkába álltak a kamion röntgenek;
• jelentős adminisztrációs feladatok: az adó-visszaigénylési kérelmek 48 %-át kitevő mezőgazdasági visszaigénylések, vala-
mint a bor adóraktárak által havonta benyújtott szőlő és szőlőbor elszámolások határidőre történő feldolgozása; • jogharmonizációval kapcsolatos előkészítő munka; • kötelező érvényű vámtarifa-besorolás jogintézményének kialakítása;
• a jövedéki centralizáció és specializáció jegyében országos hatáskörrel és illetékességgel létrejött a Nemzeti Jövedéki Központ, mint a regionális jövedéki központok másodfokú szerve, amely a kiemelt ügyekben és adóügyekben is különös hatáskörrel rendelkezett; • országos hatáskörrel és illetékességgel megalakult a Jövedéki Kapcsolattartó és Kockázatelemzési Központ is, amely feladata részben a jövedéki szakmai tevékenység kockázatelemzés útján történő támogatása, részben pedig az Európai Uniós jövedéki kapcsolattartás; • az uniós csatlakozással egy időben megkezdték a jövedéki adóval- és engedélyezéssel kapcsolatos tevékenységüket a regionális jövedéki központok is; • az adójeggyel és zárjeggyel kapcsolatos feladatok a Pesti, Jövedéki Adójegy és Zárjegy Hivatalhoz kerültek; • hatályba lépett a jelenleg alkalmazott „Jövedéki Törvény”; • az Európai Unió egységes belső piacába való beintegrálódás, és a jövedéki adók biztosítása érdekében a nemzeti jövedéki szabályozás is megújult, kiegészült a közösségi vonatkozású fogalmakkal és szabályokkal; • működésbe léptek az Európai Uniós számítógépes rendszerek is, a Jövedéki Adatcsere Rendszer (SEED), a Jövedéki Előértesítési Rendszer (EWSE), az Árumozgás Igazoló Rendszer (MVS) üzemletetése a jövedéki szakterülethez került; • új feladatot jelentett a jövedéki szakterület az Energiaadó törvény kihirdetése és hatálybalépése;
• cigaretta feketepiac első alkalommal mért mértéke 27%, ettől kezdve a feketepiac mérete zsugorodásnak indult; • „Bereg 2005” elnevezéssel akció indult az ukrán határszakaszon, mely keretében minden egyes belépésre jelentkező járművet tételes vámvizsgálat alá vontak a pénzügyőrök; az akció eredményei: az utasforgalom az említett határszakaszon felére csökkent, a környékbeli benzinkutak forgalma viszont 3-5-szörösére nőtt, a feketepiaci cigaretta ára ugrásszerűen megemelkedett; • az adó-, valamint a vámhatóság által közösen felállított „Rapid egységek” megkezdték működésüket a feketekereskedelem elleni hatékonyabb fellépés céljával;
• új kockázatelemzési eszköz: a TakarNet Földhivatali Információs Rendszer használata; • megkezdődik a CENSOR projekt, amely célja a jövedéki szakterületet támogató informatikai rendszerek központosítása, illetve a teljesítménymérés lehetőségének megteremtése és a kockázatelemzés támogatása, valamint a statisztikai adatigények kiszolgálása; • Románia és Bulgária Európai Unióhoz történő csatlakozása új helyzetet teremtett a keleti határszakaszon: a pénzügyőrök jövedéki ellenőrzést végeznek a határon, korlátozás lép életbe a természetes személyek cigaretta-behozatalára;
• a jövedéki szakterület informatikai támogatottsága robbanásszerűen fejlődik: az ellenőrzött, vonalkóddal ellátott zárjegyek adatai bekerülnek a központi adatbázisba; a jövedéki adó bevallása benyújtható elektronikusan is az Ügyfélkapun keresztül, utóbbi felváltja a gazdálkodókkal kialakított közvetlen elektronikus kapcsolatot is;
Dr. Vanner Gábor nyugállományú pénzügyőr ezredes, igazgató (2007 – 2010)
• előremutató és utólag igazolódott intézkedési javaslatok megfogalmazása a feketekereskedelem elleni fellépéshez; a javaslatok közül megvalósult a vonalkódos zárjegyrendszer bevezetése; a postacsomagok ellenőrzésének (ismételt) megteremtése; a zöldhatár ellenőrzöttségének jelentős fokozása a külső és a román határszakaszon (igénybe véve számítástechnikai és elektronikai fejlesztéseket); illetve a napi nyilvántartás-vezetési kötelezettség előírása a vendéglátásban; • a ma adóigazgatása által is támogatott, megvalósítás alatt álló javaslat az APEH-VPOP informatikai rendszereinek összekapcsolása; • a tárgyév második felének kiemelkedő feladata volt a Központi Ellenőrzési Parancsnokság, és a Jövedéki Kapcsolattartó és Kockázatelemzési Központ összevonása;
• dohány feketekereskedelem, csempészet elleni küzdelem további fokozása; • az informatikai lehetőségek újabb bővülése: adatok érkeznek a vevőnyilvántartásokról, a napi zárjegyfelhasználásról, a keretengedélyes elszámolásokról, valamint a zárjegy megrendelések is benyújthatók elektronikusan; • a napi zárjegy felhelyezési adatokat a kereskedelemben található termékekkel vetik össze a pénzügyőrök mobil informatikai eszközökkel; • hatályba lép a Pálinka törvény, amely jövedéki aspektusai nem csak kötelezettséget, hanem lehetőséget is teremtenek a pálinkás szakmának, megkezdődik a szakmai párbeszéd a hatóság és szakmai szervezetek között; • a párbeszéd eredménye: új zárjegy-kategóriaként megjelenik a pálinka zárjegy; • a cigaretta feketepiacának mért mértéke: 7,9-9,2% között;
• a fémkereskedelmi engedélyeztetés feladata a jövedéki szakterülethez került; • kockázatelemzés és kockázatkezelés belső eljárási szabályának megújítása, az előrehaladás mérföldköve ezen a területen;
• EMCS bevezetése; • MOBILELL projekt megindítása • a román és bolgár cigaretta adómértékének megemelésére biztosított derogációs időszak lejártával az ellenőrzések súlypontjának keleti határszakaszra történő áthelyezése
Dr. Esküdt Gábor pénzügyőr ezredes, igazgató, majd főosztályvezető (2010 – )
• APEH-VPOP integráció bejelentése, felkészülés az összevonásra; • a kormány program szerint: párlat fogalma, a magánfőzés lehetősége,; • EMCS bevezetése; • APEH-VPOP integráció bejelentése, felkészülés az összevonásra; • a kormány program szerint: párlat fogalma, a magánfőzés lehetősége,
• NAV létrehozása, új szervezeti struktúra szerinti működés beindítása (óriási adminisztratív, szervezési és informatikai háttérmunka), zökkenőmentes átállás; • Regionális Ellenőrzési Központok, Központi Ellenőrzési Parancsnokság megszűnése, feladatok átcsoportosítása; • létrejött a KAVIG, a Bevetési Főigazgatóság és a Szakértői Intézet; • a gazdálkodókat tömörítő szakmai szervezetekkel a Jövedéki Főosztály szervezésében új típusú szakmai együttműködés (konzultáció sorozat) indult Jövedéki Nyílt Napok néven;
• az EMCS felváltja a KEA rendszert; • elektronikus eljárások köre tovább szélesedik, például a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedéki adó-visszaigénylés esetében; • a jövedéki és vám szabályok közötti összhang megteremtése a gazdasági folyamatokra és igényekre tekintettel; • szigorítások a szabályozásban, különösen a bázisolajokra elkövetett jogsértések okán; bejelentési kötelezettség meghatározása egyes ásványolajtermékekre; • egyszerűsítések a jövedéki szabályokban; készletforgalmi szabályzatvezetési kötelezettség – havi standolás – megszüntetése; • kereskedelmi gázolaj jogintézményének bevezetése, amely bevételekre gyakorolt pozitív hatása meglátszik; • a cigaretta feketepiac az addig mért legalacsonyabb szintre süllyedt, mértéke: 3,8-4,2%;
• az ukrán határszakaszon az üzemanyag turizmus elleni erélyesebb hatósági fellépés, amelynek eredménye heteken belül éreztette hatását: az észak-alföldi régióban, különösen az ukrán határszakaszhoz közel – az országos visszaesés ellenére – erőteljes növekedés volt tapasztalható a gázolaj forgalmazásban; • egyszerűsítések a jövedéki szabályokban – sérült zárjegyes termékek újra-zárjegyezési lehetőségének megteremtése; • Kormányzati Magyary Program átültetése a jövedéki szabályokra is;
• a „Trafik törvény” hatására átalakul a cigaretta kiskereskedelem, amelyet kizárólag vámhatósági engedély birtokában lehet folytatni, • az ügyféli és vámhatósági adminisztráció csökkentés jegyében javaslat előkészítése a jövedéki eljárásokban alkalmazott áruazonosító számok összehangolására (1992ben és 2002-ben hatályos helyett a mindenkor hatályos vámtarifa alkalmazása)