Tiszta lap 3. szám, 2009. október
Az .A.S.A. csoport a legnagyobb privát hulladékkezelôk egyike Ausztriában, Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában, és egyre fontosabb szerepre tesz szert Európa más országaiban is. Hazánkban Gyálon, Érden, Budapesten, Hódmezôvásárhelyen, Gyöngyösön, Gyôrben és Debrecenben vannak érdekeltségei, amelyek 2008-ban közel 915 ezer tonna hulladékot kezeltek. Csaknem egymillió fôs lakossági ügyfélkörével az .A.S.A. az ország legnagyobb hulladékos közszolgáltatói közé tartozik, s a gazdálkodó szervezetek közül is több mint 9 ezer választotta partneréül. Az .A.S.A. csoport 2006 márciusától a világ egyik legnagyobb közszolgáltatója, a spanyol FCC (Fomento de Construcciones y Contratas) tulajdonába került, így önmagában is jelentôs szakmai tapasztalatát, meggyôzô anyagi és szakmai
Debrecenben, az ország egyik legnagyobb lerakóján 600 kWh zöldenergia folyamatosan, stabilan „megterem” a depóniagázból. 2. oldal
hátterét tulajdonosa is erôsíti.
Energia a hulladékból Nagyrabecsült Olvasó! Az Európai Uniónak határozott elképzelései vannak arról, hogyan lehet környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontokat érvényesíteni az energiatermelésben. Megújuló energiaforrásokra vonatkozó direktívája azt a célt tûzte ki, hogy 2010-re (jövôre) a közösség energiatermelésének 10%-a megújuló energiaforrásokból származik majd. A tagállamokkal szemben persze nem azonosak az elvárások, Magyarország jelenleg 6-7% körül teljesít. A tendencia nehezen félreérthetô, a direktíva ugyanis 2020-ra ugyanezen a téren már 20%-ot irányoz elô. Magyarországnak addigra nagyjából meg kellene dupláznia a máig elért arányt. Megújuló forrásként nemcsak a szélre és napsugárzásra érdemes gondolnunk, hanem szilárd települési hulladékainkra is. Ezekbôl is többféleképpen nyerhetô energia, a lerakón keletkezô biogáz hasznosításától alternatív fûtôanyag gyártásán át a gyakran elátkozott, ritkán végiggondolt (végigszámolt) termikus hasznosításig. Bármelyiket válasszuk is, a hasznosító ciklus elô-
nyei sokrétûek: növeli a megújuló forrásból származó energiák arányát a teljes mixben, miközben csökken az energiatermeléssel járó széndioxid kibocsátás, és mérséklôdik a lerakóra kerülô hulladék mennyisége. Az Európai Lerakási Direktíva pedig nemcsak arra bíztatja a tagországokat, hogy a redukció érdekében határozzák meg pontosan a lerakható hulladékok típusait, de arra is, hogy vonják ellenôrzés alá és hasznosítsák a depónián keletkezô gázokat. Sejthetô, hogy a jövô ideális települési közössége olyan komplex energia- és hulladékgazdálkodási stratégiában gondolkodik majd, melyben a lokálisan keletkezô hulladékot az elszállítása után is „munkára fogják”. A Tiszta Lap most néhány olyan megoldást mutat be, ahogyan az .A.S.A. érdekeltségeinek telephelyein 2009-ben energiát nyerünk a hulladékból. Debrecenben, Hódmezôvásárhelyen, Gyálon vagy az alsó-ausztriai Zistersdorfban. Martin Attila országos igazgató
Egy tonna magas kalóriatartalmú alternatív fûtôanyag elôállításához 100 kWh villamosenergia kell, de a nyolcvanszorosa nyerhetô vissza belôle. 6. oldal
A zistersdorfi égetô 30 ezer háztartás energiaigényét fedezi. Ólom- és dioxin-kibocsátása nem éri el az engedélyezett érték század részét sem. 8. oldal
Ti s z t a l ap
w w w. a s a - h u . h u
2 0 0 9 . o k tó be r
Biogáz akkor keletkezik, ha szerves anyagok oxigénmentes környezetben bomlanak le. Például egy mocsárban vagy a hulladéklerakó belsejében. Ha mocsári, lápi biogáz kap lángra, kékes lidércfényt látunk, ha a depóniagázt gyújtják meg, jól kiaknázható energia termelôdik. A hulladéklerakót ilyenformán bioreaktornak is képzelhetjük, amelyben figyelemreméltó energiahordozók keletkeznek.
és évente 2 millió m3 gázt adunk át az üzemeltetônek.
Játék a kutakkal Beszélgetés Barna Lászlóval, az A.K.S.D. hulladékgazdálkodási üzletágvezetôjével
Az A.K.S.D. 1993-ban kezdte mûködtetni a debreceni hulladéklerakót, 1996-ban telepítették a depóniagáz-égetô fáklyát, s 1998-tól már a hasznosítás is megindult. Elôbb földgáztüzelésre gyártott kazánban, majd három éve már speciális biogázmotorban fogják munkára a zöld energiát. Debrecenben ma ki hogyan részesedik a depóniagáz áldásaiból? A rendszert a Cívis Biogáz Kft. üzemelteti. Az A.K.S.D. dolga a gázkutak kiépítéséig tart, ezekbôl a gáz a gyûjtôkbe áramlik, s onnantól minden további berendezés telepítése és üzemeltetése a Cívis Biogáz Kft. feladata. Cserébe ôket illeti az elôállított villamosenergia értékesítésének teljes árbevétele. Az átvett depóniagáz mennyiség után fizetnek nekünk egy meghatározott díjat, illetve visszaadnak annyi gázt, amennyit a lerakó fô szociális épületének fûtésére elhasználunk. Ez csekély mennyiség, télen sem több 4-5 m3-nél óránként. Az üzemeltetô a saját gázmotorjával megtermelt energiát zöld áramként értékesíti, de azt a hôenergiát, ami a folyamat során még keletkezik, térítésmentesen átadja nekünk. Ezzel a hulladékválogató üzem szociális helyiségeit fûtjük, és ebbôl biztosítjuk a melegvizet is. Ma hozzávetôleg 40 kitermelô kút mûködik a lerakón,
2
Ilyen precíz környezetben hogyhogy csak a kutak hozzávetôleges számát lehet tudni? Az éppen üzemelô kutak száma változik, mert amelyik gyengébben termel, azt kikapcsolják a rendszerbôl. Az üzemeltetô idôrôl-idôre „rámér” a kutakra, és ahol megint van elegendô mennyiségû és minôségû gáz, azt újra visszaengedik a rendszerbe. A lerakott hulladék szervesanyag-tartalmán túl mi befolyásolja a keletkezô gázmennyiséget? A gazdaságos üzemeltetés érdekében a debreceni lerakót is szakaszosan, 4 ütemben építjük ki, összesen 12 hektár területen. Jelenleg a 3-as és 4-es ütemen zajlik az aktív lerakás. A szakirodalomban fellelhetô adatokkal kissé ellentétben nálunk az a tapasztalat, hogy a friss lerakómezôkön nagyobb a gázkihozatal, míg ahol 5-10 évvel ezelôtt felhagytunk a lerakással, ott egyre inkább akadozva termelôdik a gáz. A debreceni depónián ma a 3-as ütemre telepített kutak adják a legjobb gázt, a régebbi mezôknél már „játszadozni” kell a kutakkal. 2006-ban aggasztónak tûntek az EU komposztálási elôírásai, mert attól lehetett tartani, drasztikusan csökken majd a hulladék szervesanyag-tartalma, anélkül pedig nem termelôdik gáz. Ennek egyelôre nem érzôdik a jelentôsége, hiszen a „barnakukás” gyûjtési rendszert Debrecennek még csak kis részén, összesen talán ezer ingatlant érintôen vezették be, vagyis a kommunális szerves anyag zöme még a lerakóra kerül. A kommunális szennyvíziszapot mi is kivesszük komposztálásra, azonban mivel itt már kirohasztott szennyvíziszapról van szó, ezt nem tekinteném jelentôs kiesô energiamennyiségnek.
www. a s a - h u . h u
T iszt a l ap 2 0 0 9 . o k tó b er
Légifelvétel a debreceni lerakóról
Mik a jól mûködô depóniagáz-hasznosítás ismérvei? A gazdaságos mûködés alapja a megfelelô szervesanyag tartalmú, kellôen nagy hulladéktömeg, és a szakszerûen kiépített és üzemeltetett gázkinyerô rendszer. Mindkét szempontból jó példa a miénk. A debreceni depónia egyike az ország három legnagyobb lerakójának és a berendezésekkel sincs probléma, csak a tervezett karbantartásokra kell leállni. Ilyen feltételek mellett a gázkivétel jól prognosztizálható: mi 600 kWh energiát folyamatosan, stabilan megtermelünk. Változott-e a technológia az évek során, kellett-e valamilyen finomhangolás a rendszernek? Magyarországon osztrák minta alapján ún. alsóelszívású biogázkutak épültek, az alsó körgáton elhelyezett gázgyûjtôkkel, kompresszorral. Típushibájuk, hogy a kutak és a gyûjtôvezetékek idônként eltömedékelôdnek, mert a keletkezô gáz páratartalmát kicsit alulkalkulálták, nem építettek bele vízleválasztó rendszert. A debreceni lerakón ezt pótlólag megoldottuk, a hibaforrás megszûnt. Szintén a gyakorlatból nyert tapasztalat, hogy a gázmotor gazdaságos, hos�-
szabb távú üzemeltetéséhez olyan gázra van szükség, amely legalább 50%-ban tartalmaz metánt. Általánosságban elmondható, hogy a kinyert gáz minôsége (metántartalma) a gáz mennyiségével fordítottan arányos, azaz a kivett gáz mennyiségének növelése a gázminôség romlását eredményezi. A kinyert gáz men�nyisége és metántartalma alapvetôen a megszívás erôsségével befolyásolható. Ha például a lerakóból óránként 260 m3 körüli gázmennyiséget tudunk 55%-os metántartalommal kiszívni, akkor tudhatjuk, hogy a kivett mennyiség növelése, az intenzívebb kitermelés a metántartalom csökkenésével jár. Meg kell találnunk az optimális mennyiséget és a megfelelô vákuumot, a kutak közül pedig egyszerûen ki kell zárni a gyengébben produkálókat. Ha ez a játéktér is kimerült, mit lehet még tenni? Ha mégis javítanunk kellene a gáz ös�szetételén, akár földgázzal is dúsíthatjuk. Erre kiépített rendszerünk egy keverôegységet iktat be a motor elé, hogy a hatásfok javítására földgázt adagoljon a depóniagázhoz. De ez csak elvi lehetôség, mióta a gázmotor üzemel, még egy köbcentiméter földgázra sem volt szükségünk.
3
Ti s z t a l ap
w w w. a s a - h u . h u
2 0 0 9 . o k tó be r
erômûvek kéményeire vonatkozó elôírások. A Környezetvédelmi Hatóság büntet, amelyik kiserômû nem felel meg a füstgáz emissziós szabályoknak, azt leállíttatják.
Gázkút Gyálon
A depónia titokzatos teste Javában zajlik az .A.S.A. gyáli biogázhasznosító beruházása, a technológia legérdekesebb összefüggéseibôl idézünk fel néhányat. Fût, hût A depóniagázból nyert hôenergia elvben nemcsak a hulladéklerakó vagy nagyon közeli létesítmény melegvizét és fûtését szolgálhatja, de abszorpciós hûtôkkel légkondícionálásra is használható. A megoldás technikai kivitelezése azonban egyelôre még túlságosan drága. Környezetbarát A depóniagáz energiája ideális esetben 90%-os(!) hatásfokkal aknázható ki. Villamos energiaként a 40%-a, hôenergiaként 50%-a hasznosulhat. A hagyományos, fosszilis energiahordozókra épülô nagyerômûvek hatékonysági mutatói 35% körül alakulnak. Ráadásul a depóniagáz hasznosítása közben a gázmotorok csak annyi széndioxidot bocsátanak ki, amen�nyit a hulladékban lévô szerves anyagok (növények) felvettek a környezetükbôl a növekedésük során. A depóniatestbôl felszabaduló metángáz pedig nem kerül a légkörbe, nem rombolja az ózonréteget. Szabály szerint A gázmotoros kiserômûveknek meg kell felelniük az Európai Unió és Magyarország emissziós szabályainak, amelyek jóval szigorúbbak, mint a széntüzelésû
Kutat ás Régen a vízszintesen elhelyezett kollektor csövek a talajsüllyedés, suvadás miatt elhajoltak, a párától vízzsákok alakultak ki bennük, s a gáz megrekedt a depóniatestben. Ezért ma már úgy készül a kút, hogy a hulladéktestbe egy hatalmas fúrógép 80 cm átmérôjû furatot fúr függôlegesen. Ebbe engednek le egy perforált mûanyag csövet, majd a csô körüli furatot kaviccsal töltik ki. Egy gázkút kb. 15 méteres sugarú körben gyûjti össze a gázt, és 15 méternél mélyebb hulladékban érdemes létesíteni, mert a gázhozam csak ekkor térül meg. A csô végén egy gyûjtôharang tárolja a keletkezô gázt, és itt helyezkedik el a szabályzó szelep és a mérôcsonk. Gazdaságos, de kockázatos A depóniagázból termelt villamos áram kiemelt díjért értékesíthetô zöldáram. Az erômû megtérülése e pluszbevételen és a „mellékesen” termelôdô hô eladásán alapszik. Jellemzôen csak az Kútfúrás Gyálon elôzetesen számított termelési értékek felét lehet elérni a gyakorlatban. A vákuumos rendszerek ugyanis nagyon érzékenyek a lukadásra, tömítetlenségre és nehezen deríthetô ki a hibájuk. Sokszor elôfordul, hogy a már mûködô gázkutakat emelni kell, ahogy növekszik a behordott hulladék magassága. A technológia folyamatos felügyeletet, törôdést, szabályzást, mérést, hibaelhárítást igényel, s így gazdaságilag meglehetôsen kockázatos. A megtérülés számított ideje 4-6 év, de a valóságban hosszabb idôtáv jellemzô. A depóniagáz ügyes energiaforrás, de nem aranybánya.
Az információkért Lakatos Lászlónak, a kivitelezô Zöld NRG Agent projektvezetôjének tartozunk köszönettel.
4
www. a s a - h u . h u
T iszt a l ap 2 0 0 9 . o k tó b er
A depóniagáz biztonságos ártalmatlanítását törvény írja elô. Az .A.S.A. minden magyarországi lerakóján megvalósult, vagy éppen megvalósulóban van a hasznosításhoz szükséges létesítmény. 2006-ban kezdôdött a gáz elektromos hasznosítása Vásárhelyen, a gázmotorok azóta óránként 100 kW villamos energiát termelnek, gondoskodva kb. 200 háztartás ellátásáról. Gyálon éppen beruházás közben vagyunk, itt a motorok indulása ez év novemberére prognosztizálható. Ezen a telephelyen a keletkezô hôenergiára is nagy az igény, ezzel fûthetik majd az .A.S.A. Magyarország központi irodaépületét. A depónián keletkezô gáz egyszerû elégetése, az ún. fáklyázás miért kötelezô fázis a hasznosítás folyamatában? Van egy idôszak, amíg beáll az egyenletes mennyiségû és minôségû gáz termelôdése, ebben az idôszakban energiát még nem nyerhetünk belôle. Kevés szó esik róla, de a depóniagázban lévô metán még a széndioxidnál is károsabb a környezetre. Az elfáklyázás környezetvédelmi elônyei kézenfekvôek, hiszen a metán károsanyag kibocsátása huszadrészére csökken. A légkört kímélô megoldás azután hasznot is kezd hajtani, amikor az égetés szabályozottan, gázmotorban történik, a metán hôtartó képességének ilyenkor már örülünk. A depónia mint bioreaktor produkálhat jellegzetes baleseteket is. Nyáron például egy napra kigyulladt a hódmezôvásárhelyi lerakó. A depóniagáz kinyerése csökkentheti az összegyûlô hulladéktömeg gyúlékonyságát? Tulajdonképpen igen, de ez azért bonyolultabb. A lerakón keletkezô felszíni tüzek nyáron, a hôségben gyakoriak. Fôként a lomtalanítások idején ugyanis annyira heterogén hulladék érkezik a la-
Gázmotoros konténer közelrôl
Szabályozott égés Beszélgetés Reith Imrével, az .A.S.A. Hódmezôvásárhely ügyvezetô igazgatójával
Gázmotor és fáklya Hódmezôvásárhelyen
kosságtól a lerakóra, amiben fém is van, papír is, könnyen keletkezik szikra. Az ilyen típusú tüzeket viszont nem nehéz kezelni, vannak megfelelô eszközeink az öntözésükre, takarásukra. Komolyabb problémát jelenthetnek az 50-60 °C-os depóniatest mélyébôl kiinduló tüzek, amelyek terjedésében, táplálásában a gáz is szerepet játszik. Ebbe a kategóriába tartozott a vásárhelyi baleset is. A gázt persze nem kifejezetten azért szivattyúzzuk ki, hogy ennek esélyét csökkentsük, de ez is hasznos mellékhatás. Hogyan sikerült mégis ilyen hamar végezni a „nehézsúlyú” ellenféllel? Közel tízezer tonna hulladékot mozgattunk meg, hogy megleljük a tûzfészket. Szerencsére jelentôs a helyi vízbázisunk: a mesterséges tavunkból és a saját vezetékeinkbôl vételezett, összesen több ezer köbméternyi vízzel tudtuk segíteni az oltást. A saját locsolókocsink is dolgozott, és jó szolgálatot tettek hulladéktömörítô gépeink és a megfelelô takaróanyagok. Egy régi, elavult telepen egy ilyen mértékû tûz megszüntetése hetekig is eltarthat. Ma is van olyan magyarországi hulladéklerakó, amely kereken egy hónapja ég.
5
Ti s z t a l ap
w w w. a s a - h u . h u
2 0 0 9 . o k tó be r
RDF, vagyis Refuse Derived Fuel, magas kalóriaértékû alternatív fûtôanyag olyan hulladékokból készíthetô, amelyek anyagukban nem hasznosíthatók, de magas energiatartalmúak. A papír, fólia, textil, fa egyaránt alkalmas lehet rá, ha egyéb adottságaik nem teszik lehetôvé pontos szétválasztásukat. Az ilyen kevert anyagokból darálási, fûtôérték-beállítási eljárásokkal kétdimenziós fûtôanyagot állítanak elô, amelybôl a cementgyártás során együttégetéssel nyerhetô energia. Nem is kevés: míg egy tonna RDF elôállításához 100 kWh villamosenergiára van szükség, ennek a nyolcvanszorosa nyerhetô vissza belôle alternatív fûtôanyagként. A folyamat során minimális mennyiségû maradékanyag (hamu, salak) keletkezik, amit a gyártási folyamat késôbbi pontján szintén felhasználnak, a tökéletesebb égés pedig jelentôs légszennyezéstôl kíméli meg a környezetet. Persze az eljárás elsôdleges haszna a legkézenfekvôbb: fosszilis energiaforrásokat vált ki olyan alapanyagok felhasználásával, amelyeket egyébként végleg eltemetnénk.
A gyártósor részlete
Az alternatív fûtôanyag nagyon hatékony, még kihasználatlan lehetôség Beszélgetés Gorincsek Gyulával, az .A.S.A. Magyarország Kft. országos kereskedelmi igazgatójával
2005-ben úttörô volt az .A.S.A. gyáli beruházása. Miért alakult úgy, hogy 2009-ben is ez az egyetlen létesítmény az országban, ahol RDF-et állítanak elô? Bebizonyosodott, hogy a magyar viszonyokhoz képest egy kicsit elôreszaladtunk. Nehéz elôteremteni az alapanyagokat. Július 16. elôtt, amikor még az uniós környezetvédelmi elôírásokat nem teljesítô depóniák is üzemelhettek, egyszerûen jóval olcsóbban lehetett másutt lerakni ezeket az anyagokat, mint amennyiért RDF-ként hasznosítjuk Gyálon. Ebbôl persze az is következik, hogy a lerakóbezárások hozhatnak élénkülést az alapanyag-ellátásban. Ha a korszerû lerakókon általában is költségesebb a lerakás, az kifizetôdôbbé teszi az ilyen típusú energetikai hasznosítást. 6
Önök mivel tudják fokozni a megoldás vonzerejét? Az RDF-ként hasznosított anyagok kezelési díja természetesen alacsonyabb, mint a lerakásé, de az a bökkenô, hogy három hónappal ezelôtt ez még mindig magasabb volt, mint egy az uniós követelményeket nem teljesítô lerakó lerakási díja. Ezért aztán amelyik gazdálkodó szervezet nem feltétlenül érezte úgy, hogy áldozni kíván a hasznosításra, az inkább elvitte a hulladékát egy olcsó lerakóba. Mivel manapság sokan beszélnek zöld vállalati filozófiákról, említsük meg, hogy azt a céget, amely az eltelt három évben töretlenül kész volt megfizetni ennek a megoldásnak az árát, IKEA-nak hívják. Változott-e az elôállítás technológiája az elmúlt években? Errôl az oldalról javíthatók az RDF esélyei? A technológia teljesen kész, ez egy komplex folyamat, sorba kötött, kipróbált elemekkel. Gyálon csupán annyi változott, hogy egy szerencsétlen eset folytán az elôaprítónk – amely a hulladékot a folyamat elején nagyjából A4-es méretû darabokra tépi – leégett, s ha már így alakult, vettünk egy nagyobbat. Három mûszakban képesek volnánk évi 15 ezer tonna RDF gyártására, de jelenleg csak évi 10 ezer tonnára szerzôdünk a Duna-Dráva Cementgyárral, és legtöbbször ehhez sincs elegendô alapanyagunk. A cementgyár igényelne többet is, hiszen az RDF nagyon hatékony, olcsó energiahordozó, jó alternatívája a fosszilis forrásoknak. A probléma nem technológiai természetû. Az RDF-et két oldalról kell finanszírozni, pénzt kell kérnünk az anyag kezeléséért, amit feldolgozunk, és a cementgyárnak is fizetnie kell – ezek ellen-
www. a s a - h u . h u
T iszt a l ap 2 0 0 9 . o k tó b er
súlyozzák a költségeinket. Az anyagoldal a szûk keresztmetszet. Az építôipar válsága tovább nehezíti a helyzetet? Egy olyan milliós tonnaméretekben gondolkodó cementgyár, mint a partnerünk évente körülbelül 50 ezer tonna alternatív energiahordozót használ fel. Hogy ez a mennyiség 2 vagy 3 millió tonna elôállított cementre vetül, az nagyjából közömbös. Mitôl válhatna ösztönzôbbé a környezet az RDF számára? Bármennyire népszerûtlenül is hangzik, csak az anyagi ösztönzés lehetne hatékony. Még egy ma tapasztalható 15-20%-os árelôny sem igazán sarkall senkit arra, hogy odafigyeljen a hulladékok szelektálására. Az átbukási pont valahol ott lenne, ahol a lerakás ára mondjuk 30%-kal haladná meg a hasznosításét. Az RDF-et mint a hulladék energetikai hasznosítását is lehetne támogatni, ahogy az anyagában törté-
A késztermék
nô hasznosítást támogatják. Vagy más országok gyakorlatát követve a lerakást lehetne lerakási adóval terhelni. Az így kirajzolódó markánsabb költségbeli fokozatok a lakosság és a gazdálkodó szervezetek számára is nyilvánvalóvá tennék, milyen algoritmus szerint érdemes végiggondolni hulladékaink kezelését. Elsôdlegesen gyûjtsük szelektíven mindazt, amit anyagában hasznosíthatunk. Második lépésben gyûjtsük külön azt, amibôl valamilyen technológiával energiát nyerhetünk. És csak a maradék kerüljön a lerakóra.
Lerakóadó? Egyes európai országok készek akár drasztikus szabályozókat is bevetni, hogy a keletkezô hulladékot eltérítsék a lerakóktól, és ösztönözzék a bennük rejlô energia hasznosítását. Ausztriában például részletes szabályozás rögzíti a lerakás feltételeit, az egyik lényeges paraméter a hulladék fûtôértéke: ha az anyagban ez az érték 6 GJ/tonna felett van, nem kerülhet a lerakóra. Az 1996-ban kihirdetett intézkedések csak 2004 január jában léptek életbe, a piac szereplôi 8 évet kaptak a technológiai fejlesztésekre. A települési szilárd hulladékot kezelô osztrák depóniák száma 2004-tôl így is mintegy 10%-kal csökkent. A következô lépést 2009 hozta: idén az osztrák lerakók már egyáltalán nem fogadhatnak kezeletlen települési szilárd hulladékot. Hasonlóan érdekes a belga példa. Flandriában 2006-ig a környezetvédelmi miniszter külön engedélyével kerülhetett lerakóra az a hulladékmennyiség, amelynek termikus hasznosításához nem állt rendelkezésre elegendô kapacitás. Mióta 2006-ban üzembe állt három új égetômû 466 ezer tonna éves kapacitással, nincs
kivétel a lerakási tilalom alól. Vallónia kormánya 2004-ben fogadta el a különbözô hulladékfajták lerakási tilalmára vonatkozó szabályozást. A szabályozás kiterjesztése lépcsôzetes: 2004-tôl fokozatosan kikerültek a lerakható körbôl a hulladékok különbözô fajtái, így például elsôk között a csomagolóanyagok és textíliák, majd az inert hulladékok és így tovább. Európa országaiban változó a szabályozási környezet: van ahol nincs lerakási adó, másutt viszont igen különbözô mértékû az olasz 5-10 Euró/tonna összegtôl a holland 85 Euró/tonnás megoldásig. De a környezô tagállamok között is jelentôsek a különbségek, mint a lenti térképen is látható.
24 € 20,2 € 9,96 € 28 € nincs
Lerakóadó mértéke az EU néhány új tagállamában (EUR/t)
7
Ti s z t a l ap
w w w. a s a - h u . h u
2 0 0 9 . o k tó be r
Égetômû, káposzta, vadméhek Beszélgetés Volker Pawliskával, az .A.S.A. Abfall Service Zistersdorf GmbH ügyvezetô igazgatójával
MVA, vagyis Müllverbrennungsanlage
A hulladékokban rejlô hôenergia hasznosítása könnyen generál konfliktusokat. Az .A.S.A. Zistersdorfban létesített égetô üzeme azonban közmegelégedésre, népszavazáson is megerôsítést nyerve valósult meg. Hogyan sikerült ilyen együttmûködô klímát kialakítaniuk Zistersdorffal és a többi közösséggel? Zistersdorf elsôsorban földmûvelésre berendezkedett térségben fekszik, nincs igazi nagyipar, sokan ingáznak. Az egyetlen ipari létesítmény, a cukorgyár is nemrégiben bezárt. A polgármester érzékelte a lehetôséget, amely 33 új munkahelyet ígért, és sikerült ezt az itt élôknek is közvetítenie. A helyi népszavazás pozitív eredményt hozott. És valóban: a termikus hasznosító minden dolgozója a környékrôl való. Az építés óta vált igazán intenzívvé a kapcsolatunk a település lakóival, jelen vagyunk az ünnepeken, rendezvényeket támogatunk, vezetést tartunk az égetôben, tûzoltóink együtt gyakorlatoznak a helyi tûzoltókkal. Része vagyunk a közösségnek, itt élünk. Egy környezetvédô a világhálón a zistersdorfi létesítmény okozta károkat a kurucok egykori dúlásaihoz hasonlítja, ami egy magyar olvasó számára legalábbis
mulatságos felvetés. De sikerül-e Önöknek néha értelmes technológiai, gazdasági érveket is megvitatni a zöldekkel? Kurucokban nem vagyok illetékes, de a kukorica például pompásan terem az égetô mellett. Egy sor olyan hatósági elvárás van érvényben, amelyek célja a lakosság esetleges aggodalmainak kezelése. Például kiépítettünk egy bioindikátor hálózatot, káposztát termesztünk a közelben, amelybôl szúrópróbaszerû mintákat vesznek elemzésre. Berendeztünk egy nagy biotopot is ôshonos vadméhek számára. Ezek a projektek mind jól sikerültek. A tevékenységünkre vonatkozó határértékeket a folyamat során meglehetôsen megszigorították, de ezeket is be tudjuk tartani. A zöldek elsôsorban az engedélyez tetési folyamat idején voltak aktívak, az építés, és fôleg az üzemelés indulása óta tulajdonképpen nem hallunk felôlük. A létesítmény átadására tervezett ellenakciójuk nem nyerte el a lakosság támogatását. A létesítmény engedélyeztetése során az a szempont is szerepet kapott, hogy a hasznosítandó hulladék 70%-a vasúton érkezik. Sikerül-e tartani ezt az arányt? Rövid bevezetô fázis után elértük a 70%-os arányt. Alig keletkezett közúti forgalomnövekedés, és az sem érinti a település magját. Milyen a termikus hasznosító mû mérlege a mûködés elsô hónapjai után? Mennyi hulladékból milyen mennyiségû energiát nyertek, és mire használták? Mit mutatnak közben a kibocsátást figyelô monitoring berendezések? Gyorsan elértük a tervezett anyagforgalmat, illetve most már túl is léptük. Havonta 11-12 ezer tonna hulladékot égetünk el, amibôl egy év alatt 100 ezer MWh elektromos energiát állítunk elô – ez a mennyiség 30 ezer háztartás energiaigényét képes fedezni. Turbináink speciális építésének köszönhetôen magas hatékonysággal dolgozunk, minimális hôveszteség mellett. A kibocsátási határértékeket még úgy is teljesíteni tudjuk, hogy idôközben az Ausztriában másutt érvényes értékek felére csökkentették ôket. A környezet szempontjából különösen fontos ólom és dioxin kibocsátásunk nem éri el az engedélyezett érték egy század részét sem.
A Tiszta Lap címû hírlevelet az .A.S.A. Magyarország Kft. megbízásából kiadja a Noguchi Porter Novelli, 1054 Budapest, Szabadság tér 7. A kiadványban közölt információk átvételéhez és felhasználásához a forrás megjelölésével hozzájárulunk. További információkért kérjük, forduljon Katona Gergelyhez, tel: 312-7289, email:
[email protected]. A kiadvány tartalmának hitelességét a szerzôk és kiadók ellenôrizték. A kiadó és a szerzôk nem vállalnak felelôsséget a cikkekre alapozott döntésekbôl származó következményekért. .A.S.A. Magyarország Kft. 2360 Gyál, Kôrösi út 53. Tel.: 06/29/540-250 Fax: 06/29/540-251
