TIBETI HALÁLMEDITÁCIÓK A tibeti buddhizmus, azaz a lámaizmus tanításai részletezik a halál utáni élet értelmét és folyamatait. A tibeti szent szellemi vezetők, a lámák hagyományaikban őrzik a transzcendens világok tudását. TIBETI FELFOGÁS Ahogyan az egyiptomiaknak is volt egy részletes túlvilági kalauzuk, úgy a tibetiek is összeállítottak egyet. Az egyiptomiPert-emHeru jelentése: Kilépés a Fénybe, míg a tibetié: BardoTödol: a Köztes létből való megszabadulás. A tibeti Brado-tanítások arra helyezik a hangsúlyt, hogy a tudat reinkarnációs körforgásából egyszer ki lehet szállni, vagyis meg lehet szabadulni a múlandóság és a függő keletkezés változásaitól. A tibeti világkép tisztán megvilágítja az átváltozás misztériumát, vagyis a szemünk elől eltűnő formák meg nem semmisülését. Ez azt jelenti az emberre vonatkoztatva, hogy a fizikai létállapotot egy másik létállapotba kerülés váltja fel, amely pedig egy újabb megtestesülést eredményez, az ok-okozat törvénye alapján. Minden dolog átmeneti, ugyanakkor egyetlen lény sem birtokolhatja a másikat vagy épp a dolgokat, hiszen azok folyamatosan eltűnnek és keletkeznek, illetve átalakulnak. Minden folyamatosan kitett a változásnak és a cserélődésnek. Az tibetiek alapállása tehát az, hogy minden átalakuláson megy keresztül, azaz formát vált, csupán egyetlen dolog változatlan: a tiszta tudat. Ezt hívják Európában léleknek. FÉLELEM A HALÁLTÓL Amíg az ember abban az illúzióban él, hogy a teste az övé és ezért erősen kötődik a testéhez, addig folyamatosan félelemben kényszerül folytatni az életét. A tibetiek – és az egyiptomiak is – a fényképezőgép példáját hozhatnák manapság fel, ha szeretnék megértetni, mit jelent az élet. Pillanatfelvételek végtelenített egymásutánisága. De a jelennek nevezett valami mindig átadja a helyét egy másik jelennek, így érthetővé válik, hogy semmi egyetlen pillanatig sem tud ugyanolyan maradni. Természetesen más méretekben vesszük észre a változást az ember és mondjuk az univerzum léptékeiben. De a tény ettől még tény marad, hiába küzdünk ellene körmünk szakadtáig, minden elenyész és új terem a helyére. Amiken viszont lehet, sőt kell is változtatni, azok az érzéktartományaink, a gondolkodásunk, a hozzáállásunk, voltaképpen az életfilozófiánk. Mindent a tudatállapotunk határoz meg. Amit a világ dolgaival kapcsolatban a korábbiakban állítottunk, az a tudatállapotunkra is igaz, vagyis átmeneti, változó, köztes, vagyis bardo. Kérdés: mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy mi valamiféle tudatállapotban vagyunk? Képesek vagyunk-e befolyásolni a tudatállapotainkat? Ha igen, hogyan? Milyen kapcsolat áll fenn a tudatunk és az érzékelésünk között? Ezek a sarkalatos kérdések annyira alapvetőek, hogy a legtöbb ember nem is foglalkozik velük. Miért? Mert túl egyszerűnek tűnnek. Holott ha a mélyére ásnánk önmagunkban, hogy mi mozgat bennünket, rájönnénk, hogy kisebb altudatok, a tudatalatti stb., végtére is, amit önmagunkból nem ismerünk, az mozgat bennünket elsősorban. Mert az sokkal nagyobb és erősebb tudatossággal bír egy átlagember számára, mint amennyit ismerni és irányítani képes önmagában. A HATFÉLE BARDO Eme elgondolás alapján a tibetiek hatféle bardot különböztetnek meg: a halál előtti három bardo és a halál utáni három bardo.
Az emberi világ bardoja a mindennapi éber tudatállapotunkat takarja. Ebbe beletartozik az érzékelés, a megismerés, az önelemzés és az önkontroll minden ágas-bogas folyamata. Ezt a bonyolult tudatműködést a buddhizmus nyolc részre osztja fel: öt érzékszervhez kötődik, egy a fogalmi (gondolkodó), egy fogalmaktól mentes (asszociatív) tudatra és a mindent átfogó emlékezetre. Ez egy meglehetősen bekorlátozott tudatállapot. Az álom bardoja az álomképek világába repíti el az embert. Ezoterikusan megfogalmazva ez az asztráltest funkcióinak feleltethető meg. Gyakorlatilag a fizikai érzékszerveink és a gondolkodó, periférikus tudatunk ilyenkor lekapcsol, míg az asszociatív és az emlékező tudatunk valamiféle működésbe kezd. Nagy különbség van az emberek között abban, hogy ki mennyire képes észlelni az álmaiban zajló eseményeket és mennyire képes visszaemlékezni a látottakra. Léteznek technikák, melyek lehetővé teszik a tudatos álmodást. A meditációs állapotok bardoja igen tág fogalomkört tartalmaz, hiszen minden egyénre jellemző megváltozott tudatállapot annak minősül, amely a tiszta tudat elérését célozza. A meditációs tudatállapotok célja egybe nyitni a különféle tudatszinteket. A megvilágosodott mestereknél például az EEG egyszerre mér éber, alfatikus, alvó és mélyalvó tudatállapotokat. Tehát az ő esetükben ez az életgyakorlat szintjén megvalósuló élmény. A negyedik tudatállapot a halál utáni bardo egyik fajtája, amelyet a testtől való végleges eloldódás előz meg. Ez egy köztes létbe vezet, amelynek átélése újabb dimenziókba löki a tudatot. Ekkor ébred rá a legtöbb ember, hogy amit addig valóságnak hitt, az csak egy részvalóság volt. A tibetiek azért is készülnek a halálra, mert nem kívánják elveszíteni a tudatosságukat, miközben a testüknek végképp búcsút mondanak. Ilyen értelemben a legnagyobb misztériumra, a halálra készülnek és készítenek fel mindenkit. De ez nem egy morbid dolog akar lenni, hanem az élet újabb dimenzióinak és a valóságnak a megismerése. A halálmeditációk lényege éppen ebben keresendő. Aki ugyanis veszi a fáradságot és gyakorolja a tudatállapot-változásokat, fokozatosan megismeri és megtanulja befolyásolni a tudatát, mígnem elérni a tudat teljes uralását. Így a halálmeditáció valamilyen tudatállapot-változással egybekötött tanulási folyamat, amelynek során a tudat kitágul és hozzászokik a másvilághoz. Evidens módon a halálfélelem mint olyan teljesen feloszlik. Az emberek többsége 49 napig tartózkodik a halál utáni köztes terekben. Sokan nem tudatosan és nem irányítottan élik át ezt az időszakot. A kevésbé gyakorlott emberek tudata visszakívánkozik a testi létbe és újra testet ölt. A haldoklásbardoja egy olyan köztes teret takar, amelybe úgy kerül a tudat, hogy a testi funkciói fokozatosan leállnak és a másvilág energiái egyre inkább átveszik a hatalmat és az irányítást. A félelem ilyenkor jelentkezik, amely ráébreszti az embert a nagy átváltozásra. A testből való végleges kilépés furcsábbnál furcsább érzetekkel jár, de végül megkönnyebbülést hoz. Mindent beragyog a fény. Sokan elveszítik ilyenkor az öntudatukat, de lassan felébrednek odaát. Ez egyfajta újjászületés, új test építése, amely elhomályosítja a tiszta fény érzékelését. A valóság átélésének bardoja azt jelenti, hogy az új, immáron túlvilági testnek felfedezzük a képességeit. A fizikai határok már nem jelentenek akadályt többé, az emberek gondolatait érzékeljük stb. Ez a tudatállapot előnyös abból a szempontból, hogy mind a fizikai világban létező, mind a túlvilági eseményeket és folyamatokat érzékelni képes. Mindemellett hátrányos abból a szempontból, hogy számos látszatot tud kivetíteni magából ez a fajta tudat. Ebben a tudatállapotban lehet találkozni olyan túlvilági lényekkel, illetve „személlyel”, akiknek a valóságszintjük hasonló. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezen a szinten minden virtuális, tehát a tudat hozza létre, így a megtapasztalások spektruma is a legkellemesebbektől a legrémesebbekig mozog. Ebben az állapotban különféle tudattartalmaink személyesülnek meg számunkra: jók és rosszak egyaránt. Ha az ember ezeket felismeri, akkor nem kerül a hatásuk alá. Ha nem, akkor saját
tudattartalmainak „foglya” lesz. Itt egy nagyon érdekes folyamat zajlik le: végignézi elmúlt életét mind a saját, mind az érintett szereplők szemszögéből. Miután ezt végigelemezte és feldolgozta a saját maga számára, vágy ébred benne, hogy újra testet öltsön. A Tibeti Halottasköny szerint nem bíráskodnak más lények felette, hanem maga dönt saját magáról. Igaz, vannak akiknek olyan fejletlen a tudatuk, hogy nem képesek ezeket a folyamatokat sem éberen átélni, hanem inkább egy álom közeli állapotban tapasztalnak mindent a haláluk folyamán. Az újjászületések bardoja az utolsó köztes létforma, amelynek során belső indíttatásainak engedelmeskedve szeretne újra megszületni a tudat. Ezért választ magának egy pár, s ha elég erős, akkor még a nemét is befolyásolhatja. Így nyeri vissza a cselekvőképességét ebben a fizikai világban egy új test által. Száraz György Boldog napot!
FRANZ BARDON VILÁGLÁTÁSA Aki hallott már Franz Bardonról, biztosan emlékszik rá, hogy ő egy 20. századi mágus volt, aki azzal a küldetéssel érkezett a Földre, hogy a valódi beavatás lépéseit újra feltárja az emberek, illetvealelkek előtt. De vajon hogyan szemlélte az életet ez a nagyszerű mágus? Bardon egy igazi hermetikus mágus szintjén közelít a valósághoz. A világot három síkra osztja: testi, szellemi és lelki síkokra. Miden gyakorlata ezt az analógiát követi, hiszen pontosan érzékeli és vallja, hogy ami fent van, az megegyezik azzal, ami lent van, és ami lent van, az megfeleltethető annak, ami fent van. Ugyanakkor valamennyi valóságszintet és az azokon létező lényeket a mindent átható isteni szellem irányítja. Bardon a fizikai világ jelenségei mögött lelki, azaz asztrális és gondolati, vagyis mentális előzményeket sejtet. Világlátásában a makrokozmosz kicsinyített másaként jelenik meg. Minden dimenziójában a teremtés miniatürizált másaként, de valamilyen szinten lefokozott lényként határozza meg az embert. Beavatásnak azt nevezi, amikor a test, lélek és szellem hármasságából kovácsolódott ember visszanyeri, illetve újra birtokba veszi isteni képességeit. Ehhez elengedhetetlen Bardon filozófiájában a megtisztulás, vagyis a kötöttségektől való megszabadulás, amelyet a harmónia követ. A mágus senkinek sem javasolja, hogy türelmetlenkedjen vagy hogy siessen ezen az önfeltáró úton. A beavatási lépcsőket és kihívásokat úgy építi fel, hogy csak az arra érdemes, méltó, kitartó és bátor neofita (tanuló) legyen képes a misztériumok átélésére. A fokozatok ténylegesen kivitelezhetetlenek anélkül, hogy a korábbiakat maradéktalanul el ne sajátította volna az illető. A képességek kifejlesztése, illetve kifejlődése nélkül nem lehet a mágia tudományát gyakorolni. Ugyanakkor Bardon szerint a képességeket csak megtisztult szándékkal és akarattal lehet elérni. Életlátásában központi szerepet kap az asztromágia, a ceremoniális mágia és a kabbala is. Bardon az ősi egyiptomi hagyományokat követi. A beavatási fokozatok tulajdonképpen a tarot lapjainak, mint az isteni bölcsességnek a leképződései. A pozitív és negatív, a yin és yang, a 4+1 elem elméletére alapozza világképét. Minden átváltoztatható, ha ismerjük a titkát. Bardon óriási hangsúlyt fektet a testre is, vagyis a tökéletes önuralomra. Nem elégszik meg a szuperfejlett mágikus képességek dimenziókat átívelő nagyszerűségével. Bardon nem éri be ennyivel, lényegesnek tartja, hogy az adeptus teljesen uralma alá hajtsa még a legparányibb életfunkcióit is. Bardon ettől függetlenül a Szellemi Hierarchia megbízottjának tartja magát, aki egy nem túl népszerű küldetést teljesít be a Földön. A világháborúk korszakában, a hitlerizmus és a sztálinizmus rémségei közepette a legnagyobb alázattal teljesíti a reá rótt missziót akár az élete veszélyeztetésével is. Minden körülmények között tiszteletben tartja az isteni törvényeket – így a karma szükségszerűségeit
is –, s nem óhajt kibújni a szenvedések alól, hanem tudatosan vállalja a felsőbb akarat által rá mért terheket. Bardon világképében az univerzum tele van élettel: a csillagok, a bolygók és a magasabb rendű világok mind teremtményekkel van benépesítve, akiknek egy része szoros oda-visszahatásban él az emberiséggel. Az emberek tudatszintje azonban nem elégséges ahhoz, hogy személyesen, testközelből megismerhessék a világegyetem szinteződéseit és lakóit. Az emberek túlságosan mélyre ereszkedtek az anyagba, ezért vált szükségszerűvé neki és a hozzá hasonló mágusoknak, illetve kiválasztottaknak a testet öltés. Az emberiség Bardon szerint nagy változások előtt áll, s a változásokig hátralévő időszakot a misztériumok feltárására és a felkészülésre kell fordítani.Egy korszaknak az előhírnöke ő, amelyben az ember él a mágia szent tudományának isteni adományaival, érzékelési köre kiszélesedik, tudatossá válik nem csak ebben a világban, hanem a jelenleg még csak érzékeken túli világokban is és aktív részt vevője lesz a teremtésnek. Bardon felfogása a megértésen alapszik és a bizonyosságszerzésen. De beláttatja a tanítvánnyal, hogy vannak dolgok, amelyek csak a szellem számára hozzáférhetőek és megismerhetőek. Csak a földtől elrugaszkodott ember képes megtapasztalni a szellemi valóságokat. Ahogyan az ember mágikus tudásra tesz szert, egyre inkább kezdi visszanyerni igazi önmagát. Az önismeretre vágyónak és az önmegismerésért munkálkodónak azonban a legnagyobb áldozatokat kell meghozni: ki kell magából égetnie mindent, amelyről eddig azt hitte tévesen, hogy önmaga. Az emberi személyiség szüntelen fejlesztése és újradefiniálása zajlik Bardon rendszerében. Minden szint lezárása egy új szint megnyílása. Valamennyi titok újabbakat vet fel, de egyúttal új fénytörésbe helyezi a valóság eddig megismert fragmentumait. Bardon világképe mesteri ezért sem minősíteni, sem rögtön megérteni nem lehet. Az őszintesége és a színvonala mindenki számára tetten érhető, aki vonzalomtól indíttatva elmélyed a tanításaiban. Nem könnyű felnőni arra a szintre, hogy valaki érdemben méltasson egy ilyen mágust. Így legfeljebb csak kiragadott szempontok alapján, körvonalaiban tudunk hozzá közelíteni. Ahogyan Bardon is követte Szellemi Vezetőjét, úgy mindenkinek ez ajánlható. Példája fénylő csillagként ragyog az örök égben. Világlátásának egyszerűsége és nagysága ma könyvei formájában nyilvánul meg. S aki többet akar tudni, az elől sincsenek elzárva e hermetikus világkép csodái. Száraz György Boldog napot!
BORTERÁPIA Elképesztő, mi mindenre jó a bor! A bor jótékony hatásai közül mindenki ismeri az értágító hatást, a jelentős antioxidáns tartalmat, a koleszterincsökkentő hatást és a magas élvezeti értéket. S most itt a legújabb egészségvédő és kényeztető formula: a borterápia. A borterápia fantasztikus újítás, amely a következőkből áll: 1. Balneoterápia borral termálvíz helyett; 2. Törkölypakolás iszappakolás helyett; 3. Szőlőmagból készült masszázs, amely polifenolt tartalmaz. Főként mozgásszervi betegségek kezelésére alkalmazzák a borterápiát az úgynevezett borrégiókban. Természetesen a szépülni és a kényeztetésre vágyók is megtalálják a maguk számításait, hiszen a szőlő csodáit külsőleg és belsőleg is egyaránt alkalmazhatjuk. A lehetőségeknek csak a képzeletünk szab határt. Találkozhatunk a barrikhordós fürdővel, asauvignon-masszázzsal, pinot noir fürdővel tölgyfahordóban…
A boros kezelések ötlete egyébként nem új keletű, már a salernói orvosi iskola is alkalmazta a 10. században. Az ember ugyanis egy olyan lény, amely nem választható el a természettől, éppen ezért olyan életmódot kell folytatnia, amely tökéletes összhangot teremt a természettel. Ez a harmónia teremti meg az ember egészségét. A 11-14. században virágkorát élő salernói orvosi iskolának már kiforrott tanterve volt, mikor az akkoriban még csak alakuló középkori egyetemek a kezdeti lépéseket tették csak meg ebbe az irányba. Az iskola tanárai az elméleti-oktatói munkát rendszeres klinikai gyakorlattal kapcsolták össze. A legendák között nehéz kiigazodni, de annyi bizonyosnak tetszik, hogy Salernórómai korban kedvelt üdülőhelyén (Salernumban)már 820-ban működött egy jóval korábban alapított kórház. Az iskola közzétett egy 104 fejezetből álló, hexameterekben írt kézikönyvet ezzel a címmel: De conservandavaletudine (Az egészség megőrzése); másik címe: Flosmedicinaevelregimensanitatissalernitanum (Az orvostudomány virága avagy az egészség salernói rendtartása), amely a későbbi évszázadokban kétszáznál több kiadást ért meg. Részlet a salernói orvosi iskola tanácsaiból: „11. A bor jó tulajdonságai Jó bor ügyében a szín, ragyogás, zamat, illat az ismérv, És ha kivánod a bort, te csak erre az ötre vigyázzál: Légyen erős, zamatos, színes, hűs, illatos óbor. 12. Az édes és a fehér bor Jócskán edzi a testi erődet a tiszta fehér bor.” Az európai és a tengerentúli szépségfarmok ezen a mezsgyén elindulva kínálják a változatosnál változatosabb borterápiákat: arcmasszázsok, relaxáló masszázsokat, frissítőmasszázsokat, szőlőmagpépes masszázs friss szőlővel, peelingek és pakolások személyre szabott borterápiás anyagokkal (friss szőlővel, zselével, törköllyel), a borfürdőt, sőt még a bormeditációt is. Tegyük gyorsan hozzá a félreértések elkerülése végett, hogy nem tömény borban merítkezik a páciens, hanem erre a célra különféle vörösbor-párlatokat fejlesztettek ki, amelyeket forrásvízzel vegyítenek. A bőrápoláshoz pedig chardonnay és pinot szőlőfajtákból készülő olajokat és krémeket használnak. Sőt, létezik már magyar finom textúrájú borkrém is, amellyel relaxáló masszázst lehet végezni. A legújabb borterápia alapelveit Dr. Joseph Vercauteren, egy jó nevű francia gyógyszerész dolgozta ki, aki már a hetvenes évektől kutatta a szőlőmagokban nagy mennyiségben előforduló polifenolt. A polifenol egy antioxidáns, ami többek között gátolja az öregedést. A híres gyógyszerésszel a kilencvenes években ismerkedett meg egy bordeaux-i házaspár, Mathilde Thomasés Bertrand, akik a saját ültetvényükön termő szőlőből megalkották a Caudalie bőrápoló termékcsaládot, majd megnyitották az első borteápiás szállodájukat, Les Sources de Caudalie-t. Pihenni és fiatalodni vágyó szupersztárok is gyakorta megfordulnak itt. A bort az íze (zamata), az illata és a színe miatt szerettük eddig. S most már a bőrünkön is érezhetjük az öregedés-gátló hatását. Valljuk be, nagyon kellemesnek tűnik a borterápia felelevenített módszere. Általában egy masszázs, illetve egy wellness/spakezelés 20-40 percig tart. Utána pedig kedvünkre kényeztethetjük magunkat lakomákkal és pihenéssel. Nyilvánvalóan a borterápiás trend nem múlhatja felül a borkóstolást, ami magától értetődik az ilyen luxushotelekben. Spanyolországban, Ausztriában és Magyarországon éppen úgy elérhető már a
borterápia, mint az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában. Borterápia? Ez történik akkor, ha a fényűzés, a megfiatalodás ígérete, a finom borok és egy csipetnyi sznobizmus találkozik. Száraz György Boldog napot!
A NAP VALLÁS SZIMBÓLUMAI SZÁRNYAS NAPKORONG A szárnyas napkoronggal az ősi magyar szimbólumvilágban is találkozhatunk, például a cserépedények ábrázolásain őrződtek meg ilyen motívumok. A Nap ezen esetben minden jó forrását és éltető erejét jeleníti meg. Ez az ezoterikus jelkép számos kultúrában megtalálható. A szárnyas Napkorongot használták például a perzsákAhura Mazda (Bölcsesség Ura) ábrázolására, akit az élet és a világosság istenének tartottak kezében a fényt osztó aranykarikával. Az egyiptomi templomok bejárata felett, illetve keresztgerendákon tűnik fel a kiterjesztett szárnyú, hatalmat és oltalmat sugárzó Napisten. Egyiptomban a Napkorongnak külön isteni személyiség felelt meg. Ugyanakkor a lényeg sosem változott: a Napisten mindenek felettiségét és mindenütt jelenvalóságát hivatott képi formában megjeleníteni. Ezen felül a teremtés egy olyan fázisát is reprezentálta, amelyben még csak emanáció, kiáradás van, tehát a formavilág még nem jelent meg. Szárnyas napkoronggal, mint a Napisten attribútumával, találkozunk a maja (Itzamna), az azték (Quetzalcoatl), a tolték (Huitzilopochtli), a babiloni és a dél-amerikai kultúrák vallási szimbólumai között is. A szárnyas napkorong és általában véve a Nap szimbólumának elterjedése azt igazolja, hogy a Föld szinte valamenyni kultúrájának egyik pillére volt a Nap-tisztelet. A Nap az életet adó, a hő és a fény forrása érthető módon minden népnél, minden korban a legfőbb istent jelenítette meg. Az istenek hierarchiájában ő áll a csúcson. Olyan ő mint a Teremtő legfőbb megszemélyesülése. Nyilvánvalóan az sem lehet véletlen, hogy a szárnyas napkorong minden atlantiszi eredetű kultúrában megtalálható. Később a szárnyas kerék formájában szállt tovább a hagyomány, mely kapcsolódik a Főnix madárhoz, vagyis a Tűzmadárhoz, Napmadárhoz. A keresztény művészetben a szárnyas fejű angyalok is a szárnyas napkorong motívumából születtek. A caduceus – hírnökbot – felső része is ez a tradíciót tükrözi. SZVASZTIKA A szvasztika vagy másik nevén napkereszt a legegyetemesebb jelképek közé tartozik szerte a világon. A napkereszt a forgó napkorong, tehát a már mozgásba lendült teremtés emblémája. Sok helyütt térdelve-futó alakként tűnik fel: a görögöknél például gorgó-fejjel, illetve a majáknál, a hettitáknál, a krétaiaknál és a görögöknél oroszlánok és jaguárok közé állítják. Megtaláljuk az indián, az asszír és a joruba-négerek kultúrájában is ugyanezt a motívumot azzal a különbséggel, hogy itt magányosan fut. A germánok pedig medvék közé állítják a szvasztikájukat. Az állatok, pontosabban a Nap-állatok, amelyeket felsoroltam, mind őrző-védelmező funkciókat látnak el. Vagyis óvják a Napisten hatalmát. A szvasztika forgásirányáról és egyéb szent titkairól az újságunk 45. számában írtam részletesen, mely az Archívumban hozzáférhető.
PIRAMIS Az egyiptomi gúlák valódi rendeltetése máig viták tárgyát képezi. Az egyiptomiak a „mer” szót használták a piramisokra, amely a „felemelkedés helye”. Ebből következik, hogy valamiféle kapcsolat
fenntartására szolgált a túlvilág és a fizikai világ között. A piramis így egy spirituális közlekedő folyosó vagy átjáró, amelyen keresztül a fáraó lelke elutazhat vagy visszatérhet. Valószínűleg nem csak a Napisten földi helytartója, a fáraó, hanem a beavatottak egy csoportja is használhatta a piramisokat, hogy módosult tudatállapotot érjen el a piramisok által. A „kilépés”és az „égbe emelkedés” jellege miatt gondolják az egyiptológusok, hogy a piramisok a fáraók halotti síremléki, amelyek az uralkodók halál utáni életének biztosát és az öröklét elnyerését kívánják szolgálni. De ezt cáfolni látszik az a tény, hogy bár a régészet számos királysírból származó lelettel büszkélkedhet, soha egyetlen egy temetkezést sem találtak a piramisokban. Így a piramis elsődleges céljaként kissé erőltetett dolog a temetkezési funkciót megjelölni. A zavart – mint említettem – az épületek formája és túlvilági jellege adja, illetve az éggel alkotott kapcsolatuk szolgáltatja. Ez úgy oldható fel racionálisan, hogy a lélek vagy a szellem testből való kilépési pontjának tekintjük a piramisokat, melyeket azzal a szándékkal építettek, hogy a „nagy isten az égbe emelkedhessen”. Viszonylag könnyű belátni, hogy a görög „búzakalács” jelentésű „pyramis” névnek aligha van valami köze a grandiózus építmény valódi funkciójához. Sokkal valószínűbb, hogy a piramis az égből a földre áradó napsugaraknak, a fénynek és végső soron a Napistennek a jelképe volt. A piramisok szoláris jellege, tehát a napkultuszhoz való kötődése egyértelműnek látszik a világ minden táján: Mezopotámiától Közép-Amerikáig. A piramisok mindenhol a Föld testének súlypontjai, a Kozmosz nem csupán idealisztikus leképződései, hanem energiabegyűjtő helyei, imígyen a legmagasabb beavatás helyei. ANKH Más néven füleskereszt, Níluskereszt vagy Níluskulcs. Az élet és az életerő szimbóluma. Ha jobban szemügyre vesszük, akkor világosan láthatjuk, hogy a felkelő Napot szimbolizálja ez a szent jelkép. Amikor ugyanis reggel napfelkeltekor kisétálunk a szabadba, akkor a horizonton éppen felkelő napot láthatjuk viszont a kereszt felső, úgynevezett füles részénél, a látóhatár maga a kereszt vízszintes része, míg a Nap által megvilágított ösvény – a napút – a kereszt függőleges szára. Tehát a felkelő Naphoz vezető ösvény a füleskereszt egyik értelmezése. Ennek tükrében tegyük fel a nagyon is helyénvaló kérdést: vajon milyen út vezet a Naphoz? Valamint: milyen célt szimbolizál a Nap? A naphoz vezető út az Élet. Az Élet maga az ismeretekből szőtt tudomány. A Naphoz vezető ösvény az Isteni Tudás útja, mely felszabadítja az embert a kötöttségeiből és örökké beragyogja a Szellemét. Így a Nap egyenlő az Élettel, a Tudással, a Hatalommal, a Szellemmel és az Örök Léttel. Ezzel egy csapásra fény derül arra a misztériumra, hogy miért csak istenek, fáraók és a legfőbb beavatottak kezében tűnik elő az Ankh. Az Élet és az imént felsorolt összes princípium adása és elvétele lett beletömörítve az Ankhba. Így érthető az is, hogy mind ezen a világon, mind a túlvilágonérvényesül a hatása. Ezzel magyarázható az Ankh-amulettek népszerűsége is. Később az Ankh minden titkos (okkult) tudomány jelképévé lépett elő, nemcsak Egyiptom, hanemKáldea, Fönícia, Mexikó és Peru földjén is. Sőt, Indiában abrahmin papok a mai napig ezt a jelet írják a homlokukra, de a kopt keresztények is szívesen alkalmazzák. Száraz György Boldog napot!
A KOZMIKUS-ŐS TUDÁS A kozmikus-ős tudás nem elírás, hanem a történelem előtti, közös, még szilánkokra nem hullott ősemlékezetnek és isteni tudásnak a találó elnevezése. Ez a vallások közös gyöke és gyökere, a tiszta, de mára feldarabolódott egység és fény, mely nagyon mélyen elbújva Benned megvan!
HOVÁS TŰNT A KOZMIKUS-ŐS TUDÁS? Hazugságok, érdekek, elferdítések, butaság, kitalációk, spekulációk – ezek csupán elenyésző részei azoknak az indokoknak, amelyek az eredeti ősvallást tévútra vitték, s viszik ma is a lelkes lényeket. Ezekből a fogalmakból, melyek emberi alkotásokat, elmeszüleményeket takarnak, csak egyetlen dolog hiányzik: az igazság. Van bennük viszont sokféle részigazság, feltupírozva, meghamisítva, megmásítva. Ezeknek „csak” egy hátrányuk van: az ember elveszítette önmagát. Értékeit értéktelenséggel burkolta be, s az Istennel való kapcsolata megzápult. De nem kell, hogy örökké nélkülöznünk kelljen a kozmikus-ős tudást! Létre lehet hozni, s szükségszerű is létünk fenntartása érdekében visszatérnünk, visszatalálnunk az Eredethez. Ebben ma nem sok segítséget kap a gondolkodó lélek, akinek nincsenek emlékei előző életeiről vagy még csak ott tart, hogy az örökéletet tagadja, ámde a halált élteti, mivelhogy retteg tőle. Az sem visz közelebb ténylegesen ehhez az isteni tudáshoz és jelenléthez, hogy vallásokat alkottunk és önkényesen belenyúltunk a vallások szent irataiba, s az isteni sugallatokra készített műveket emberi sorokkal silányítottuk el. KOZMIKUS-ŐS Kutassunk a történelemben! Bármerre tekintünk földgolyónkon, mindenhol nagyjából ugyanazokkal a jelenségekkel, képzetekkel és érzésekkel találkozunk. Szoláris, azaz napimádó vallások és istenszolgák hada népesíti be a földet. Az életet fakasztót, a világosságot, a melegítő csillagot, a reményt nyújtót és az erőt adót dicsőítik mindenütt. Véletlen volna csupán a csillagvallások sora év tízezredeken keresztül? Mindenki a csillagoktól várta sorsának alakulását, s ebben kitűntetett szerep jutott a Napnak. A Napnak és családjának, a bolygóknak, világűrben megtett utazása alapján tagolták a csillagos égboltot 12 részre. Megfigyelték és megtanulták olvasni a csillagkonstellációkat. Jósoltak és prognózisokat készítettek saját, rokonságuk, nemzetük és fajuk számára az egyes kultúrák. A holdfogyatkozások és napfogyatkozások, illetve a napfordulók szerinti ciklusokból születtek a naptárak, a hónapok, a hetek, illetve a napok. A 12 részre felosztott éjszakának a mintájára megalkották a nap 12 óráját. Mindez először Egyiptomban történt, ahol a napkultusz a legnagyobb pompájában tündökölt. A Nap a fény és a világosság, amelynek életére tör a sötétség minden képviselője. Ez a kettősségek világa: jó és rossz, isteni világ és alvilág. A mitológiák megőrizték a kibékíthetetlen erőknek az örök harcát. Hórusz Széthtel vívott harca ismétlődik újra meg újra minden ember életében. A legyőzhetetlen Nap motívuma végigvonul a történelmen. A legyőzhetetlenség nem azt jelenti, hogy nem szenved, vagy nem hal meg, ellenkezőleg, meghal és három nap után feltámad. Szemezgessünk a vallástörténelemből! Attisz december 25-én születik egy szűz anyától, megfeszítik, majd harmadnapra feltámad. Krisna Indiában valami hasonlón megy keresztül: szűztől születik, csodákat visz véghez és halála után feltámad. Dionüszosz szintén december 25-én született, csodákat tett – például a vizet borrá változtatta – halálát követően feltámadt. Mitrász karácsonykor született, a legyőzhetetlen nap ünnepén egy szűztől, halála után három nappal feltámadt. Jézus szintén karácsonykor született – azaz a téli napforduló után, csodákat tett, megfeszítették és harmadnapra rá feltámadott. Minden vallásalapítónak az életében közös: a szűznemzés, a december 25-e, a szent élet, a csodatevés, a tanítványok köre (többnyire 12), a halál átélése és a három nappal későbbi feltámadás és a megváltás. Az elnevezések is meghökkentő hasonlóságot mutatnak: Fény Gyermeke, Isten gyermeke, Isten Báránya, Alfa Omega, Világkirály, Királyok Királya stb.
Mit árul el a csillagászat? A legfényesebb éjszakai csillag a Szíriusz, amely december 24-én együttáll az Orion-öv három csillagával. Egy helyre mutatnak: december 25-i napfelkeltére. A Nap nyári fordulópontjától a decemberi napfordulóig dél felé halad, majd a legalacsonyabb pontján három napig áll, december 21-24. között. E rövid periódus alatt a Nap a Déli Kereszt csillagjegy közelében tartózkodik. Képletesen a Nap meghal a kereszten. S december 25-én indul el észak felé, tehát növekszik, erősödik. Talán ez a csillaghagyomány tükröződik vissza a vallási tradíciókban és képzetekben. A 12 tanítvány megfeleltethető a 12 csillagjegynek. Ők lehetnek jelképesen Jézus 12 követője. Jézusról nem szabad elfelejteni, hogy ő a Nap, a Fényesség. A Nap évenként négy fő ponton halad át: tavaszi és őszi napéjegyenlőség, valamint a nyári és a téli napforduló. Régi korok kozmikus tudorai rájöttek, hogy a tavaszi napéjegyenlőségek reggelein a Nap végigvándorol a zodiákuson.Ezalátszólagos hátráló mozgás 2160 évet vesz igénybe (más számítások szerint 2150 évet). Így 25920, (illetve 25765) évbe telik, amíg egy teljes fordulatot megtesz. Tehát ennyi időre van szüksége ennek a minden jegyen áthaladó mozgásnak. Így születtek a korszakok: Bika, Kos, Halak és mostanság képünk be a Vízöntő jegybe. Mózes a Kos korszakának megnyitója volt, míg Jézus a Halaké. Jézus egyik fő szimbóluma a hal volt. Emlékezzünk a csodás kenyér és halszaporítás történetére. Jézust egyszer megkérdezték a tanítványai, hogy mikor fog visszatérni. Ő így válaszolt: „Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy.” Ez könnyedén lehet a Vízöntő korszakra vonatkozó prognózis, illetve utalás. A Jelenés könyvében Jézus azt nyilatkoztatja ki, hogy „…és veletek leszek a világ végezetéig.” Egyes bibliakutatók arra hívták fel a figyelmet, hogy a szövegben szereplő „világ” kifejezés egy félrefordítás, ugyanis az eredetiben az „eon” szerepel, amely inkább világkorszakot jelent, s megfeleltethető az imént említett csillagászati precessziós mozgás 2160 éves periódusával. Tehát nem világvégével – apokalipszissel –, hanem korszakváltással van dolgunk. Ami ugyebár nem ugyanaz! Az is feltűnő, hogy az egyiptomi mitológiában Ízisz istennő Hórusznak éppen úgy ad életet, mint ahogy Szűz Mária Jézusnak. A fogantatás jelenetei nem egyszerűen hasonlóságot mutatnak, hanem kifejezetten egyezést. Noé története kísérteties hasonlóságot mutat a Gilgames-eposszal, amely i. e. 2600-ban keletkezett. Megegyezik az Isten akaratából történő hatalmas áradat, a bárka, az állatok megmenekülése, a galamb elküldése és visszatérése. Ha összevetjük a Biblia egyes részleteit az egyiptomi vagy épp a mezopotámiai regevilággal, akkor folyamatos egyezéseket fedezhetünk fel, csupán a neveket cserélték ki. Újabb tények: Mózes születése, kosárba helyezése és folyóra tétele, az uralkodó lánya általi megtalálása hercegként való felnevelése is plagizálás (lopás) – mutatnak rá egyes kutatók. Nevezetesen, egy i. e. 2250-ből származó mítoszból emelték át,tudniillik az Akkádi Szargon születéséből. Mózes a Tízparancsolatot hozta le a Sínai hegyről, míg Krétán Minósz hozta le Dicta (Dikta, Dikté) hegyéről Zeusz parancsait. Egyiptomban Mises hozta le kőtáblákon Isten törvényeit, Indiában Manu. Elképesztő hasonlóságok. Ha már a Tízparancsolatnál tartunk, az Egyiptomi Halottaskönyv 125-dik fejezetéből is származhat. Például a Halottaskönyvben szereplő „Nem loptam”-ból lehetett a „Ne lopj!”vagy a „Nem öltem”-ből a „Ne ölj!”, vagy a „Nem hazudtam”-ból „Ne hazudj.” Ezenkívül a Húsvét és a Karácsony, a feltámadás, a megváltás, a szövetségkötés, a körülmetélés, az áldozás, az özönvíz, a végítélet többek között az egyiptomi vallás sajátja volt. Olybá tűnik, hogy ezt a kozmikus-ős tudást átvették a keresztény vallásba. Vagyis egyértelmű összefüggés mutatkozik a pogány vallások és a keresztény teológiai tanítások között.
További érdekességekkel is szolgálnak a kutatók. Például Józsefet Jézus bizonyos értelemben vett előfutárának tekintik. Mire alapozzák ezt a merész állításukat a szakértők? A következőkre: József is szeplőtlen fogatatással jött a világra, Józsefnek éppen 12 testvére volt, pontosan annyi, ahány tanítványa Jézusnak, Józsefet is eladták/elárulták, igaz 20 ezüstért, míg Jézust 30-ért. Józsefet Juda nevű testvére adta el, Jézust Júdás árulta el. József és Jézus is 30 éves korában kezdi meg a munkálkodását. Ezek után szokták feltenni a nagy kérdést: van-e nem-bibliai feljegyzés Jézusról. A válasz egyértelműen igen, de ezek egy része hamisítás. Ezt már többen bebizonyították. Például JosephusFlavius-ról derültek ki ilyen galádságok, de nem mindenki ért ezzel egyet. Nekünk sem kell feltétlenül. Az viszont nagyon elgondolkodtató, hogy sokféle párhuzam áll fenn a Nap-vallások és Jézus missziója között. Olykor egyenesen úgy tűnik, mintha csak a neveket cserélték volna ki az egyes történetekben: a Nap helyére Jézust illesztették volna. Ha csak a tényekre szorítkozunk és a konkrét bizonyítékokra, akkor a kereszténység dogmatikája mögött több politikai érdeket és szándékot fedezhetünk fel, mint valóságos eseményt. Vannak olyan nézetek is, amelyek nem kevesebbet állítanak Jézusról, mint hogy ő a gnosztikus keresztények Napistene, akinek személyét csak utólag, i. sz. 325-ben a Niceai Zsinaton illesztették a Bibliának nevezett gyűjteménybe. Itt indult el a Vatikán világi hatalomgyakorlása, nyílt és bújtatott politizálása, részint pedig ebből eredeztethető a Sötét Középkor milliónyi áldozata, amelyet a keresztes hadjáratok, a boszorkányégetések, az inkvizíció és egyéb háborúskodások követeltek. Ebből a szemszögből nézve a kereszténységnek ezek a sötét tényei egy hatalmas vallási átverés eredményei. Kérdés: ki ver át kicsodát? A válasz: ez történik akkor, amikor az emberek ámítják magukat mindenféle hittel, melynek folyományaként lassan, de biztosan elszakadnak a valóságtól, egymástól és a kozmikus-ős tudástól, Istentől!! Így válik a vallás fegyverré, amelyet a tudomány és a pszichológia egyébként hasznos eszközeivel totális manipulációra lehet felhasználni. Száraz György Boldog napot!
A DARU MINT SZENT MADÁR A daru, illetve a közönséges daru vagy szürke daru a madarak osztályának a darualakúak rendjébe, azon belül a darufélék családjába tartozó faj. Azonban most nem madártani, hanem spirituális szempontból közelítjük meg a darvakat. Vegyük szemügyre, melyik kultúrkörben milyen szerepekkel ruházták fel őket. A daru a magyarság ősi vándormadara. Közép- és Belső-Ázsiában két fajtáját ismerik: a közönséges vagy szürke darut és a pártás darut. Daru-szobor áll a Belső-Ázsia énekmondók és gyógyítók háza előtt. Egymagában, egyik lábában követ tartva az éberség jelképe. Daruval találkozunk a TiszaeszlárBashalomban talált 10. századi ezüst karperecen ötosztatú tulipánt őrizve. A magyar koronázási palást szegélyén pártás darvak vannak egy központi ötosztatú tulipán két oldalán, a korongok közötti mezőben. Ugyanígy találjuk IV. Béla 13. századi címerében. Párosával, őrmadárként darvakkal találkozunk a 13. és 14. századi magyar pénzérméken, Károly Róbert dénárján egy életfa két oldalán rövidített lábakkal. A daru a hűség heraldikai madara. Japánban a daru alakja az origami papírhajtogatási művészetben jelenik meg. A japánok többek között daruval várják az új évet. Az „1000 hajtogatott daru” a hajtogatás közben elképzelt kívánság
beteljesülését jelenti. A japán hagyományban az 1000 évig élő daru a becsület, a hűség és a béke szimbóluma. A darumadár mindig egy életre választ magának párt, utódait pedig mindkét szülő nagy gonddal neveli, ezért válhatott a családi értékek szimbólumává. A japánok úgy tartják, hogy aki házasságkötése előtt 1000 papírdarut hajtogat, annak békés és boldog házasélete lesz. A daru a taoista halhatatlanok szent madara.A daru szerencsés előjelnek számít. A mítosz szerint körülbelül 800 évvel ezelőtt, egy taoista szerzetes szemtanúja volt, amint egy daru és egy kígyó összemérte erejét. Állítólag ez a különös küzdelem ihlette meg a szerzetest, aki ennek nyomán kidolgozta a belső erő fejlesztésére fókuszáló Taichichuan (ejtsd: tajcsicsüan) elnevezésű harcművészetet, melynek jelentése: nagy, legvégső ököl. A daru a kínai mitológiában a yanggal áll kapcsolatban, ami a fény, illetve a világosság megfelelője. Úgy tartják, hogy a daru a tűz és a fém szubsztanciájával táplálkozik, ezért 7. életévében ún. „kisebb változások” mennek végbe rajta, 16. évében pedig „nagyobb változások”. A változások csak a daru 160. életévében fejeződnek be, amikor is a daru egész teste fehér lesz és tiszta, s kiáltása felhatol az égbe. Különösen hosszúéletűnek tartják. A fehér daru ezeréves korában kékké változik, ezt követően újabb ezer év múltán feketévé. A kínai hagyomány szerint a fehér darvak a tánc mesterei, a feketék pedig rendkívül érzékenyek a zenére. A legendákban ritkán lehet találkozni sárga vagy vörös daruval is. A kínai piktúrában gyakran ábrázolják együtt a fenyővel, mivel az is a hosszú élet szimbóluma. Az időszámítás kezdetétől fogva úgy tartották, hogy a halhatatlanok daruháton járnak, illetve repülnek az égbe. Ezért a darut sok helyütt a halhatatlanok darvának nevezik. A darvak mocsaras területeken élő gázlómadarak. Gyakorta megfigyelhetjük, amint szabályos rendben repülnek a vezér irányítása mellett nagy magasságokban. Egy legenda szerint a darvak minden éjszaka a királyuk köré gyülekeznek és felváltva állnakőrt, így védik meg magukat az ellenségtől. Az éppen szolgálatban lévő daru követ tart a karmai között és fél lábon áll, hogy el ne aludjon. Ha netalán mégis elbóbiskolna a daru, a kő kihullana a karmai közül és a madár felébredne. E tulajdonsága miatt vált a szent daru az éberség, a hűség és a szerzetesi élet jelvényévé a vallásokban. A keresztényeknél Krisztus jelképe, aki a bűnbe esetteket ébreszti fel. A darvak folyamatos harcban állnak a pigmeusokkal, ők az ellenségeik. Az ókorban a tavasz és az életvidámság szimbólumai voltak a darvak. A násztáncukat fel-felidézik a beavatási ceremóniákban, mint az élet és halál körforgásának jelképét. A Daru csillagai eredetileg a Déli Hal csillagképhez tartoztak, erre utalnak az arab elnevezései is. Petrus Plancius német csillagász tizenkét új konstellációt hozott létre P. D.Keyser és F.deHoutman holland hajósok megfigyelései alapján. A Daru először egy 35 centiméteres átmérőjű éggömbön jelent meg, amit 1597-ben vagy 1598-ban adott ki JodocusHondius Amszterdamban. Atlaszban először 1603-ban volt látható. Plancius választotta a csillagkép nevét, mivel erről a madárról úgy vélték, hogy az éberséget jelképezi.A 17. századi Angliában egy rövid ideig Phoenicopterusnak (a flamingó latin neve) is hívták a Daru csillagképet.Egyes tanulmányok szerint Európában nem fűződik a daruhoz legenda, de a görög mitológiában Hermész szent állata volt. A daru Egyiptomban, a Mágia Fellegvárában a tisztaságot és a fényt jelképezte.Ezenfelül a Holdhoz tartozó madár hírében állott, imígyen Thot egy attribútuma volt. Érdekes, hogy a daru észak hideg tundráiról a Nílus forró mocsaraiba költözik. Száraz György Boldog napot!
DELFINTERÁPIA A vízben pajkosan játszadozó delfinekről szinte mindenkinek a szabadság, a harmónia és az életöröm jut eszébe. Ezek a formatervezett emlősök sokat szerepelnek természetfilmekben, s nem túl régóta külön gyógyhatású terápiának aktív alanyaivá léptek elő e csodálatraméltóan intelligens élőlények. Erről a delfinterápiáról lesz szó a következőkben. MIT VÁLTANAK KI AZ EMBEREK PSZICHÉJÉBŐLA DELFINEK? Játékosságuk, állandóan nevetésre görbülő szájuk, jókedvtől átitatott fickándozásuk és végtelen barátságosságuk lelkünk legmélyéig hatolnak. Valljuk, be nem csak csodáljuk, de olykor talán még irigykedünk is egy kicsit őket látva. Az ősi kultúrákban egyike volt azon szent állatoknak, amelyek a magasabb rendű intelligencia, a bölcsesség és a megvilágosodás archetípusát testesítették meg. Természetszerűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy emberek ne csak közel engedjék magukhoz a delfineket, hanem a gyógyterápiákba is bevonják eme emlősöket. Az a fajta önfeledtség és kreativitás, amellyel a delfinek rendelkeznek, már önmagában is példaértékű lehet a lelki és idegi görcsbe rándult emberi psziché számára. Lenne mit tanulnunk tőlük! Az ösztönösségük, a pillanatban való jelenlétük és a gyermeki énjüket bátran vállaló viselkedésük egytől egyig imponáló az ember tudatalattija számára. Talán nem csak én vagyok úgy ezzel, hogy szívesen azonosulnék, ha nem egy delfin, de a saját gondtalan, bátor és intuitív énemmel. Ezt mind egyszerre fejezik ki és élik a delfinek. TUDOMÁNYOS TÉNYEK A delfinkutatók megállapították, hogy eme jószágok igen bonyolult nyelv segítségével kommunikálnak egymással, vannak tradícióik, melyekhez ragaszkodnak. Később rájöttek, hogy hihetetlen érzékenységgel bírnak, és ezt szociális téren kamatoztatják is: együtt érzőek, belátóak, elfogadóak és roppant segítőkészek. Ezt nem egyszer bizonyították is. Például a bajba jutott vagy hajótörést szenvedett hajósok serege köszönheti mentőakciójuknak az életét. A delfinekben szemlátomást nincs annyi fékező erő, gátlás és problémázgatás, mint bennünk, főemlősökben. Intelligenciájuk lehengerlő, bár a mai napig rejtély honnan származik e fejlettségük. Tény, hogy van. A delfinek spirituális lényeknek tűnnek. Kiváltképp igaz ez azokban az esetekben, amelyek során az emberekkel együtt úszó delfinek hatásait vizsgálták. Kimutatták, hogy a delfinekből valamilyen speciális rezgés sugárzik át az emberre. Az úszók agyhullámai mérhető és erőteljes változásokat mutatnak. Ez a felismerés vezetett a delfinterápia kidolgozásához. Döbbenetes tény, hogy a delfinek ultrahangokat kibocsátó érzékszervük olyan alapvető emberi folyamatokról is tájékoztatják az emlőst, mint például a bébit váró kismamák. Ezután meginterjúvolták a delfinekkel úszó/vízben tartózkodó és a delfineket simogató alanyokat, s a várandós mamák egybehangzóan azt állították, hogy a delfinek valamilyen pozitív rezgést sugároztak feléjük. Az állati viselkedést kutatók, az etológusok, további kutatásokat végeztek. Megfigyelték, hogy a delfinek abszolút képben vannak, ha olyan emberrel találkoznak, akinek valamilyen jól kivehető testi betegsége, pszichés problémája van, illetve másként kezdenek el viselkedni az egyes problémával küszködő emberek és gyermekek láttán. A vizsgálódások kiterjedtek a magzatokra is. A delfinhangok egyértelműen pozitív irányba befolyásolták a babák idegrendszerét, keringését és valósággal elkápráztatták, megnyugtatták a pocaklakókat. Ami a felnőtteket illeti, az elmúlt közel 30 évben bebizonyították, hogy harmonizáló hatást gyakorolnak a delfinek által kibocsátott hangok az emberek idegrendszerére, anyagcsere folyamataira, számos belső elválasztású mirigy működésére, továbbá erősítik az immunrendszert.
Ezek a hangstimulációk érdekes módon nem minden esetben az ember számára hallható rezgéstartományban zajlanak, mégis mérhetőek és hatásosak. DELFINTERÁPA Minden korosztály számára külön delfinprogramokat dolgoztak ki. Létezik baba tábor delfinekkel 3 hónapos kortól 2 éves korig. Választható gyermekes családi programokat 2 éves kor feletti gyermekes családok számára. Vannak kifejezetten felnőtt programok is azok számára, akik kikapcsolódni és kifejezetten piheni vágynak. Többnyire 3-55 közötti pácienseket fogadnak a központok. A delfinterápiát összekötik különféle hirdoterápiákkal és relaxáló, valamint wellness programokkal. Ezután lehetőség nyílik hajótúrára, amikor a vízből fel-felbukkanó delfinekben gyönyörködhetünk. A delfin asszisztált terápiát (DAT) az amerikai DrNathanson kutató és fejlesztő munkásságának köszönhetjük. A delfinterápiás központok külön módszereket dolgoztak ki testi, lelki és szellemi problémákkal küszködő gyermekek számára. A delfinekkel való érintkezés, simogatás, együtt mozgás és együtt úszás, valamint a velük való játék évről évre bizonyítja hatékonyságát. Általában 10 napig tart egy-egy turnus. Többféle delfinfajjal is dolgoznak a gyógyítók, de legtöbbször a palackorrú delfineket vonják be a munkájukba. Külön kiképzik a delfineket is és megtanítják nekik, mi lesz az ő feladatuk. A delfinterápia szinte mindenkinek ajánlható. A betegeknek éppen úgy, mint az egészséges, feltöltődésre vágyóknak. Az élmények sora várja a terápiában részt vevőket. Ma már nem kell nagyon messzire utaznunk repülővel, hogy tengeri táborokban vegyünk részt, vagy nyaralásunk egyik programjává tegyük a delfinekkel való találkozást. Az egyik legközelebbi tengeri delfinterápiás központ Antalyában, Törökországban működik. ALKALMAZÁSI TERÜLETEK Számos pszichoszomatikus, tehát lelki eredetű testi tünetekkel járó betegségeknél, rehabilitációs kezeléseknél, depressziós és stresszes problémáknál, autistáknál, halmozottan sérült gyermekeknél, Down-szindrómás alanyoknál, magatartás- és/vagy kommunikációs zavarokkal küzdő pácienseknél szép eredményeket értek el a terapeuták. Ezenkívül a szakirodalom szerint a következő problematikák esetén javallott: a Crouzon Szindróma, az epilepszia, különféle fóbiák, Friedrich Ataxia, egyes genetikai megbetegedések, Hemiplegia, Hypotonia, Hypoxia, Inkontinentia Pigmenti, JuvenilisMyoklonusos Epilepszia, KongenitalisMikrokephalia, Krabbe kór, LandauKlaeffner Szindróma, Mukopolysaccharidosis (MPS), Myelodysplasia, OptischeAtrophie, Otahara Szindróma, Paraplegia, ProgressiveMyoklonische, pszichés, motorikus retardáció, Rett Szindróma, Reye Szindróma, Ring Chromosom 22, Szklerózis tuberosa, skizofrénia, Tar Szindróma, Tay-Sachs-Szindróma,Tetraplegia, Tik, Tourette Szindróma, West Szindróma, Williams Szindróma, Wolf Hirschhorn Szindróma Száraz György Boldog napot!
A KRÉTAI KULTÚRA A krétai civilizáció eredete és megalapítóinak kiléte ismeretlen. Természetesen léteznek feltevések és logikus következtetések, de ezek egyike sem nyújt kielégítő választ a rejtélyre: kik voltak és honnan érkeztek a krétaiak.
Ha mélyebbre ásunk, akkor azt találjuk, hogy a krétaiakat Egyiptomban keftiunak, a Bibliában kaftorimnak hívták. Nem túlságosan meglepő, hogy hajózó népek voltak, s mint ilyenek a halászat jelentette számukra a megélhetést. A krétai vallásra a bikatisztelet volt jellemző. Királyuk, Minósz, bikalárvát hordott a fején korona gyanánt. A görögök ezért bikafejű embernek képzelték. (Lásd: Minótaurusz) Homérosztól tudjuk, hogy Minósz Deukaliontól és Európétől származott.Deukalion pedig Prométheusz fia, a hellének ősatyja. Europét Zeusz bika képében rabolta el szülőföldjéről, így került Krétára, s lett a nép ősanyja. Az eredetmondákat vizsgálva találunk eltéréseket, de a legvalószínűbb, hogy Europé a tenger leánya. Ebből azt hámozhatjuk ki, hogy a tengeren túlról érkezett egy műveltségi hatás, például egy újfajta kulturális áramlat vagy vallás, ami a krétaiak körében elterjedt. Ez ékes bizonyítéka a civilizációk történelemelőtti érintkezésének. Az eleusziszi Démétér-misztérium prehellén, pelaszg eredetű. Démétér a tápláló anyaföld istennője, s az elrablása gyakorlatilag a földművelés behoztatalát jelenti. Homérosztól tudjuk, hogy nyugatról érkezett a kultúra Krétára, s innen vették át később a görögök. A mítoszok áttanulmányozása után a kettős gyökérzet kontúrjai rajzolódnak ki: valószínűleg keleti és nyugati „megtermékenyülés” is történhetett. Így született a krétai kultúra. Ha vallatóra fogjuk a mitológiák és a regék után a tudományt, akkor picit más képpel találkozunk. Erre azért van szükség, mert a krétai kultúra valahogy nem illik bele, szinte kilóg abból a környezetből, amelyben a feltételezések szerint megszületett. Schefold, egy baseli régész írja, hogy a palotákat lejtős vidéken építették, a paloták belsejébe is bevitték a festői tájat: udvarokat nyitottak a termek között, falak helyett oszlopsorokat alkalmaztak. Tudták szabályozni a fény és a szél járását szőnyegekkel és álfalakkal. Sok lépcsőt képeztek ki. A krétaiak minden építészeti megoldásából sugárzik a tánc, az élet ritmikussága, játékossága, valamint a színesség és a mozgékonyság. Hasonlítsuk ezt össze az egyiptomi monumentális építményekkel vagy a görög szabályossággal. Ugye, hogy mennyire nagy eltérések ezek? Bárhogy is próbálkoztak eddig a görög kultúra gyökérzeteként feltűntetni Krétát, eddig semmilyen elfogadható érvet nem sikerült találniuk a kutatóknak. Nem beszélve arról, hogy hiányoznak a történelmi dokumentumok is. Mintha valaki szándékosan eltűntette vagy elrejtette volna a krétaiak eredetét. Annyit sikerült eddig kideríteni, hogy i. e. 4. évezredben Ázsiában létezett egy népcsoport – nem tudunk felőlük sokat –, akiket tarka-cserépkultúrának neveztek el. Az ő hatásuk érezhető India, Mezopotámia és Kréta vidékén. Egy rejtélyes népvándorlási hullám keretében egyszer csak ez a műveltség kezdett elterjedni az említett tájakon, de maga a nép azonosíthatatlan. A csontmaradványok elárulják, hogy egy rövid fejű, hosszú orrú nép vagy faj tűnt fel i. e. 3000 körül Krétán. Nekik tulajdonítják a tarkacserép-kultúrát. A bökkenő csupán az, hogy éppen a szóban forgó armenoid nép hiányzik Kis-Ázsiából, amely állítólag az emlékek szülőföldje. Később bebizonyították, hogy ez a népcsoport csak később tűnt fel Kis-Ázsiában, így gyakorlatilag visszakanyarodtunk a megválaszolatlan kérdésekhez. Ami a bikakultuszt illeti, a bikaisten több mint kétezer éven keresztül egyetemes istenségnek számított Indiától Spanyolországig. A bika Krétán autochton, vagyis nem tudni, honnan eredt, csak azt, hogy volt. A krétai nép eredetét tovább boncolgatva megállapították, hogy nem föníciai, s nem is európai gyökerű. Vagyis ismeretlen. A krétai kultúra túl finom, légies, táncszerű és törékeny, s éppen ezért nem hozható szerve kapcsolatba sem a Kelettel, sem a Mediterráneummal. A legvalószínűbb irány ez esetben nyugat. Így jutunk el a cro-magnoni rasszhoz, amellyel a krétai alkatilag is rokon. Ha a kulturális emlékeket fogjuk vallatóra, akkor az istenségeket náluk is kicsi bálványok, női szobrocskák adják. Ezek a Nagy Anya, Magna Mater ősei. (V. ö. Démétér alakjával.) Ha most összevetjük a cro-magnoniak barlangrajzait és a krétai viseletet, akkor a hasonlóság szembeszökő. A krinolinszerű szoknya, a hajviselet, a kalap
szakasztott ugyanaz. A vallásuk szintén megegyezik: bikakultusz és rítusok. A művészetekben mindkét kultúra kedvelte a kis szobrokat és a nagy falfestményeket. A nőiesség kultikus tisztelete és impresszionizmusa is feltűnő. Ugyanakkor megfigyelhető a művészeti realizmus. Van egy ív, amely a barlangfalak lelkiségétől indul és a krétai paloták pompás művészetéig jut el. Művészetükön kívül volt fejlett irodalmuk és költészetük is. A krétaiak mindennapi életéről érdemes megjegyezni, hogy a kultuszélet szabadtéri oltárok körül folyt. Lakásaikat folyosók, galériák, lépcsőházak jellemezték. A higiénia igen magas fokon állt. A krétaiak művészi kivitelezésű, öblítéses W.C.fülkéket, alabástrom kádakat, márványpadlók, vízvezeték-hálózatot használtak, így otthonaikban is élvezhették a fürdőzés örömeit. Sportolásra alkalmas terek, cirkuszok, arénák, teraszok– ezek mind egytől-egyig emelték Kréta életszínvonalát. Gyönyörű arany-, bronz- és üvegdíszeket használtak. Aztán egyszer csak mindennek vége lett. Krétát az akháj harcosok támadása döntötte romba. Egy háborúkat nem ismerő, békés nép gazdagságának egy barbár, vadászatra szakosodott népcsoport vetett véget. I. e. 1450 környékén Knosszosz ostromával kezdődött a sziget kifosztása. Minden palotát, kereskedelmi központot, s a krétai műveltség pazar remekeit megsemmisítette az akháj brutalitás, s tátongó űrt hagyott a krétaiak virágzó magaskultúrája után. Száraz György Boldog napot!
