II. évfolyam.
12. szám.
1922. december hó.
TERCIARIUS KÖZLÖNY Assziszii S^ent Ferenc világi (III.) Rendjének hivatalos lapja. S z e r k e s z tő s é g és k ia d ó h iv a ta l B A JA , F e re n c re o d i z á r d a . P o s ta fió k 19. P o B tatk p . c s e k k s z á m la 51.581.
A R A K : Egyes s zám K 40. E gész évre 400 félévre 200 Kor, J u g o s z lá v iá b a n : E g é sz évre BO, fé lév re 40 d lo á r
F lö k k la d ö h lv a ta l BUDAPEST, II. M arg it- k öru t 23. szám .
Beköszöntő újévre. mi kedves és lelkes olvasóinkat a fönséges angyali üdvözlettel kOszöntjük az uj év hajnalán. Dicsőség Istennek, békesség embernek! Szebb és talaloDb köszöntőt keresve sem találhatnánk, mert ebben ^cinne van a mi szerény folyóiratunk egész gazdag programmja is. Gazdagnak mondtuk, mert letiet-e tartalmasabb feladatot tűzni m agunk ele, m ini a magasságbéli Isten dicsőségét és a jóakarata em berek földi békességét?! Isten nagyobb dicsősége! . . . Mert a bethlehemi jászol fénye lesz ezentúl is vezercsiilagunk, miként eddig is ; egyik szemünk mindig ott révedez, m indig anna« ragyogásában fürdik, ha mindjárt kissé uj csapá sokon igyekszünk is az idén „a világ világosságá“-nak közelébe ju tn i. . . Új csapásukon, de a melyek mind annak az Egyháznak sziklájához vezetneK, melyről a nagy Ndpoleon ezt mondta: „Meginognak a trónok, birodalm ak omlanak össze, de az E g y h á z ... szikiasziiárdan á ll! Vagyis jövő karácsonykor is ott gyújtjuk meg kicsi világító fáklyánkat a beth lehemi pásztorok tüzénél. Azuian a jóakarata emberek békessége!,.. Mert folyóiratunk a jövőben is sz. Ferenc Harmadik Rendjének, a tercidriusoknak közlönye akar maradni, azok lelki szükségleteit iparkodik kielegittni: terdárius
A
testvéreink békességet akarja. Nem akarjuk őket a jövőben sem magasabb lelki igények támasz tásával elkedvetleníteni, csak a követésre méltó gyönyörű példák vonzó fáklyáját óhajtjuk előttük lobogtatni, mikor közlönyünk minden cikké ben, úgy a szépirodalmi, mint a derült humorú, apró igénytelen törté netkékben, a szentek kis- és nagyemberek példás tetteiben és szavaiban m indig csak sz. Ferenc szellemét akarjuk közelebb hozni terciárius test véreinkhez. . . Azt a szellemet, amely sohasem erőszakos, hanem mély ségesen, a mai ádáz életharcokban szinte hihetetlenül szelíd és ekép unszol bennünket: , »«• j — Jertek utánam, kedves testvéreim, jertek csak utánam ! iylindegyikötök úgy, ahogyan t u d ! Hiszen ha valaki utánam akar jönni, akkor már a tökéleiesedés útjára lépett, melyen végigmenni úgyis oly kevés embernek jutott osztályrészüli Jertek utánam ! A sok remek példa ne riasszon, hanem inkább vonzzon, kedvet fakasszon I Csak utánam kedves testvéreim! . „ . i A természet és művészet mindent feledtető szépségei, remekei mellett ott vannak A hivő lélek dús vigaszai, számos pihenői I ♦•
t e r c i A r iu s k ö z l ö n y
210
A mi szerény közlönyünk is ilyen kis pihenő akar l e n n i . . . Ünne p i hangulatbbn közeledik felénk most karácsonykor, hogy nemes irány zatot sugárzó cikkei valóságos „lelki fü rd ő " le g y e n e k ... A régi pogányok hite szerint az elhunytak lelkei a másvilágon m indenek előtt a feledés, a Lethe-vizéböl ittak, hogy elfeledjék minden földi szenvedésüket. A mi folyóiratunk is ilyen Lethe-vize akar lenni, hogy nemes célzatú közleményei az ünnepnapok pihenő óráiban feled tetni tudják velünk az emberek szeretetlenségét, tülekedését és a lét keserűségeit és legalább néhány órára fölemeljenek bennünket a kris tálytiszta érzések hónába, a jóságos Isten közelébe . . . És mindezt a szent Ferencnek szellemében igyekszünk megoldani senkit sem ingerelve, senkit se bántva, sértve. . . Ebben szalézi szent Ferenc nyom dokain haladunk, aki ezt vallotta: „T öbb legyet lehet fogni egy csöpp mézzel, m int egy akó ecettel 1“ E program m unk megvalósí tásához kéri továbbra is áldozatos szivü, lelkes és megértő terciárius testvéreink és nemeslelkü jóakaróink, pártfogóink szives támogatását, Baján, 1922. karácsony szent ünnepén A .T e r c iá r iu s K ö z lö n y “ szerkesztősége.
Glória in excelsis D e o ! Dicsőség Istennek! P. Schrotty P ál.
A karácsonyi ünnepkörnek világm egváltó és szivet megerősítő szelleme alatt rejlő, gyakran olyan ellentétes, de m indig magasztos m otívum ait nem lehet harm onikusabb, szebb m ondásba vezetni, mint a katoUkumot összefoglaló diadalm as felkiáltásba: G ló r iá in excelsis D e o l M inden teremtett lények fő célja és mélységes értelme : Isten (ÍÍCSÖSé?6*
Csak ez érvényesült, mikor Isten m agából kifelé m űködött s egyet len szavával életre hozta a világot. A hideg utcakö, a fa pirosló gyüm öl cse, a m ájusok csillogó harmatja a napsugár életadása, a növő füszálacska, a virágillat és a hajnalcsillag, a mélységes szellem felvillanása, a halvány sejtés a lélekben, szived dobogása, szemed fénye az angya lokkal együtt hirdeti: G lória in excelsis D e o l A bethlehemi csoda megtörténte óta szünet nélkül végigharsant a történelmen és újvilágot teremtett. Megtermékenyítette a szellemóriásokat, akik birodalm akat építettek és rom boltak; megérintette a kisdedeket is, akik a karácsonyfa hangulata alatt a Jézuska-hozta ajándékoknak örül nek. Ez az a szó, mely a világtörténelmet két részre és a szellemeket két csoportra osztotta, melyek egyike soha békességhez nem jut. A termékeny, nagy keresztény évszázadoknak hajtóereje, a szetek, tudom ányok és az életnek szülőanyja. A gótikus törő építészeti csodáiról, Rafael m adonnáinak szelid vonásaiból és M ichelangelónak a művészet lelke és form ája után való titáni meiből elemi erővel tör elő a G lória in exceUis Deo. Az Utenes tudósok nagy művének m inden betűje, a keresztény gondolkodók nézetei, a jámbor költők m egínditó versei m indm egannyi G lória in excelsis u e o , ^
^
A
A
«
#
____ m
B
A
■
A
A
A
TERCIÁRIUS KÖZLÖNY
211
im
“ 10U6 4 , „ g . lélekneK első es utolsó szava
Gloria in excelsis Deo. öröm m el v e sii’k a^Kukra^eiTa szft*^ és^^e?
“
lében
* f '« « “
'‘ h*' ^^^"'‘ »‘“ nszor
. i “ r .s
„
r
L S « r f 5;,í5,,
belépett a ma. nap,g aUandö, d .a ü a .L s Ü .Í ? .l" á ^i^ceLís'D eo f M a mar Pasior, Ttiode, Holzapfel, Sabatier, Sctilaycr, í>mie Unssen Ozanam es masok kulaiasai alapjaii iuüjuk , iiugy szainialan p’üsuök es pápa vilag aitügó teiienek; a mü.esze.eK iegk.vLóbb k ^ v L i ö t h a l t , ! ! h o l? s^elie„?e a a o tf; múíuk hogy a középkor bámulatosán fejlett bdnkcsuportozdia az úgynevezett „montes pietalis“, melynek ceija volt a keieszieny népeket enidncipalni az akkori idók borzasztó pénzügyi nyomasa aloi, a Harmadik Kendnek taian legimpozansabb, ma is csudautra íuéito gdzUasagi aikotasa, tud juk, hogy a hum anizm us és a kesöi renaissance imzoit egyéniseei fogaimaudk sueres eilenöUlyoza^a éppen a Harmadik Rcr.d szeilemeDOi indul k i; tudjuk,hogy a relonnatio idcjeben, mikor a vallas terén m eginuuit forj^adaiom ereje mindent íöigyujiassai es eiegéssel fenye getett, a Harm adik Rend viruló szelleme őrizte es tapiaiia az egyedül üdvúzíiö tilt lángját, es ki ne ismerne a keresztény canias, az öröm mel lem ondó es lúrö, cselekvő szeretet örök példaképét, szent Erzsébe tét, a Harmadik rendi szellemnek emez égből leioputt remek egyéni ségét ? Egy nagy diadalmas Glória in excelsis Deo I ez, mely a világtörté nelmet es az egyíiaztörténelmet betölti I És hogyan állunk ma, kedves testvéreim? Közel 20 m illiónyian vagyunk terciariusok. Nincs ennél hatalmasabb hadsereg a világon I Ha országunkat, városunkat és falunkat, koronánkat és kincseinket, hegyeinket és varainkat, kitüntetéseinket és örömünket, halaiunkat és betegségeinket; a fájó könnyeket, a titkos bánatot, a csöndes áldoza tokat — gazdagítva a legnemesebb és legűragaOD adomanyunkkaJ, — szeretetünkkel. Isten neveben, erős, ferences leiekkel a jászol elé ten nénk, milyen diadalmas Glória in excelsis Deo volna ez! És ebből fakadna valódi bekesseg az embernek. Ez volna az igazi karácsony. Testvér I Az angyalok is örülnének az égben.
A T ERC IÁ RIU S K Ö Z L Ö N Y a rendközségek hivatalos lapja. Ezért m ia
den terciáriusnak olvasnia kell!
T e r c iá r iu s k ö z l ö n y
212
Karácsonyi litánia. Áldott a fény, amely Reád borult Karácsonyéjben Bethlehem fölött. Áldott a bárány. Néked áldozat. Áldott a pásztor. Néked áldozó. Áldott a kórus, glóriát zenélő. Áldott a hely, amelyre élni jöttél. Áldott a Nap, amely föléd sütött. Áldott a bölcs, ki meghódolni jött. Áldott a három Napkelet-király. Áldott a tömjén, mirha és arany. Áldott Anyád, ki lágyan eltakart. Áldott a József, nékünk gondozó. Áldott az úty a szent-igés, tanító. Áldott a Péter, melletted menő. Áldott a János, mert nagyon szeret. Áldott a pálma, lábaidhoz omló. Áldott az ostor, összevérező. Áldott a szeg, amellyel átütöttek. Áldott a f a : Keresztnek drága fája. Áldott a szó, latornak megbocsájtó. Áldott a sír, amelybe megpihentél. Áldott a Husvét, fényre felhozó. Áldott Csütörtök, mennybe főivivő. Áldott a Pünkösd, lelketnyitó. Nagy úr az Úr, ezerszer, százszor áldott. — Ma mégis Jézust áldom én, a Kisdedet. FRÁTER ANTAL
A grecciói karácsony. Celanoi T am ás legendájából. F o rd íto tta B a la n y i G y örg y .
Szent Ferenc atyánknak legfőbb igyekezete, k ü lön ö s vágya és eltökélt szándéka volt, hogy a szent evangélium ot mindenben megtartsa és a mi U runk Jézus Krisztus tanítását teljes odaadással, minden kezettel elméjének m inden gondolatával és szivének egész buzgalm ával tökéletesen kövesse és áldott tetteit utánozza. Ezért kedésközben folyvást szavain jártatta elméjét és mélységes beleéléssel maga elé idézte cselekedeteit. Főleg megtestesülésének alázatos rüsége és a szenvedésében kifejezésre jutó nagy szeretet foglalkozlattáK elméjét ugyannyira, hogy mellette szinte nem is akart másra gondom i. E tekinteteiben különösen nevezetes és emlékezetre m éltó, am it a bol dog kimúlása elöiti harm adik esztendőben Greccio mellett mflvcit a ml Urunk Jézus Krisztus születése emlékcaetére.
TERCIÁRIUS KÖZLÖNY
s , f t S r iiín .," '" '” “
még
s x jr r b ; r í: .i
i r “P'f r Úgy siess ■
ií= S :s ^ s ;- ff s
meg akarom eleveniteni a betlehemi kisded rmlékeze/ét éram ennvire szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit; látni akarom, hogyan helyezték a jászo ba és h o ^ a n feküdt az ökör és szamár előtt ®a szénán “ A jó ffu il f i ' * elkészített, amit a szent parancsolt neki.
® "'«ndott helyen m in ln t
A 1,« a? öröm napja, megjött a vigasság ideje. A környék férfiai és asszonyai módjukhoz képest Örvendező lélekkel gyertyákat és fáklyákat készítenek, hogy nappali fénybe fürösszék az éjszakit, mely tündöklö csillagával megvilágította az összes napokat és éveket. A szomszéd kolostorokból meghívják a testvéreket is Végre megérkezik a szent is és minthogy mindent elkészítve talál, szertelen öröm m é! telik el. Nevezetesen készen áll a jászol, ott hever a széna, ott állanak az ökör és a szamár. Ünnepet til ilt az egyszerűség fel magasztosul a szegénység s követendö például ajánltatik az alázatosság. Grecció mintegy második Betlehemmé lesz. Az éjszaka megvilágosodik m int a nappal s emberekbe és állatokba egyaránt boldogságot lehel. Folyton ujabb embercsapatok érkeznek és uj örömmel örvendeznek az újfajta titoknak. Az erdő hangokkal telik meg s a sziklák örömkiáltá soktól visszhangoznak. A testvérek a szokásos dicséreteket zengik az Urnák és az egész éjszaka öröménekektöl zajlik. Szent Ferenc megáll a jászol előtt. Szivéből mély sóhajok fakadnak föl s egész lényén részvét és túláradó öröm öm lik el. A jászolnál megkezdődik a mise és a pap újszerű vigasztalással telik el. A szent magára ölti a szerpapi ruhákat — mivelhogy szerpap vala és csengő hangon elénekli az evangéliumot. Hangja erős, behizelgö, tiszta. Csengő hangja a legnagyobb boldogság élvezésére hivogatja az összes jelenlevőket. Azután prédikálni kezd a körülálló népnek s a szegény király születéséről és a kicsinyded Betlehemről mézédes igéket mond. Amikor Jézus Krisztus nevét akarja említeni, szertelen szeretettől lángadozva, többször betlehemi kisdednek mondja és a Betlehem szót b ^ e t ő bárányka módjára ejti ki. Száját egészen betölti nem annyira a szó, mint a túláradó érdem édessége. Mikor a betlehemi kisdedet említi vagy Jézus nevét ejti ki, nyelvével mintegy végignyalja ajkát s invével boldogan élvezi e szó édességét. A M indenható kegyelme megsokasodik itt. Egy jámbor életű embernek csodálatos látomása támad. Úgy tetszék ugyanis neki, mintha a jászolban egy holt csecsemő feküdt volna, akihez a szent odajárult és akit mintegy álm ából felébresztett. Egész valószínű is e látomás. Hiszen a kis Jézus sokak szivében feledésbe merült, de szolgája boldogságos Ferenc atyánk által ismét fölébresztctett és szerető emlékeze tűnkbe vésetett. Az űnnep«ég végével kiki boldogan tért vissza Övéihez.
214
t e r c i Ar iu s k ö z l ö n y
A győztes pályamunka. Szent Ferenc k ép e alá. A pályamunka szerzője : P. Erdős A p o llin á r ferences atya Egerből. (Szerk.)
. . . A jövö borús, a csira rothadt; elkerülhetetlen az emberiség tönkreiutása. Le teszem az lijságfot, mcedörzsíMöm szememet. Lelkem elbúsul a jövő miatt. Mintha csak látrám m iként bontja, lobogtatja a bűn lobo
— Ne menj a városba a világ gonosz. O n n a n jövök, és az erdők csendjébe és m agányába megyek, hogy elfelejtsem a világot. Azt gon doltam, téged is itt talállak, hogy még egyszer megtaníts énekelni. Jöjj vissza, nézd m iként hív a természet ártatlan szépsége; a világban pedig porrá zúz az emberek kö szíve: lekáromolja ajkadról a zengő dallamot. Balkezével megérintette hom lokom at, jobbjában melléhez tám aszt va, keresztet tartott. így szólt hozzám : Nézd Krisztus Jézus keresztutját — és itt mintha balkezével utat mutatna — ezen kell az emberiségnek is járnia. Nem kevélység és dicsőség, nem a pénz ördögének útja az élet útja, hanem a mi Urunk. Jézus Krisztus keresztutja. Nézd csak, vérfoltok jelzik, hogy itt valami élet-halál harcot vivott. Ezek a vércseppek égre emelik szavukat, boss?út és irgalmat várnak. B oszút a gonoszságnak, irgalm at a gyarló emberiségnek. Nem diadal maskodhat a bűn, és ne essen kétségbe a bűnös ember, mert a mennyben lakó Isten meghallgatja a vércsöppek szavát. Elmegyek az emberek közé. Eléjök tartom ezt a keresztet; tudom, hogy elöször le köpik, de a reászegzett Isten Báránya egyik kezével letörli, a másikkal m agához öleli szétriasztott báránykáit. Új élet ébredt tikksdt lelkemben, m időn szavait hallgattam. — Ott hagytam a bércet, patakot, madárkát és virágot, hogy az Isten Bárányára agvarkodó farkasokat bárányokká tegyem. Fegyverem ez a kereszt, mely által nekem az élvezet megfeszütetett, és én az él vezetnek, melyre az Alverna ösvényei fölött tanított meg Kriszti:s. Jöjj vissza velem a városba; csodákat fogsz látni és hallani. A kövek fogják Istent dicsérni, hangosabban, m int a forgatag zúgása, mert a kőszivekböl a bűnbánat könnyei patakzanak. A tis?ta öröm fog arcukról lemosolyogni. Lelkes énekek csendtilnek meg a zúgolódó, átkozódó a jk a k ró l: te ilyeneket nem hallottál, mert nem e világból valók.
TERCIÁRIUS KÖZLÖNY
Lesz öröm
lesz boldogság, Krisztus összetöri az ördög hatalmát
és
'ogom tanítani a T emberekét. Elküldött az Úr, hogy terveit végrehajtsam. Lelkemben megerősödve talpra állottam és fölkiáltottam: V c ♦ X f Assziszi szent Ferenc mert, te még éisz mint Krisztus. Te fogod megmenteni a világot.
A terciárius és a szivgárdista. P. Unyi B ernárdin.
Szokatlan, ho. y miképen kerül egymás mellé ez a két fogalom A terciárius, az újraéledt XIII. század „Krisztus katonája" és a sziv gárdista, a mostani időknek legbájosabb gyermeke. Az időket mérő emlékezés hatalmas távolságokat rajzói ki köztük, de a kutató és min dent látni akaró értelem egy forró ölelésben látja őket. A terciárius „Krisztus katonájának" a fegyverzetébe öltözve indult el az Isten orszá gát megkeresni önmagában és meghódítani másokban. A kis gárdista szintén. Jézus Szivéből kiáradó hittel és iránta érzett szeretettel indul az iskola kicsi padjaiból a szülök, a nagyobb testvérek és rokonok meg térítésére. A terciárus, legyen bár igaz, öntudatos keresztény, mutassa bár a legmeginditóbb jó példát, apostolkodásának nyila mégis számta lanszor visszapattan a bűn megkeményitette lelkekről. Oda tehát, ahova bemenetele nincs a terciáríusnak, vezényelni lehet bátran egy okos, ártatlan gárdista gyermeket, Jézus Szivének érmecskéjével mellén,íSzivujsággal, (Terciárus Közlönyei isi Szerk.) vagy más lappal a kezében, hogy ő a törpe, lefegyverezze a nagyokat. Hol volna az a szülő, aki, amikor gyermeke eseng, „Apám, anyám jöjjetek ti is a templomba, jöjjetek ti is gyónni mert én és Jézuska úgy szeretnők" — ne adná meg magát gyermeke kérésének..! Nagyon kevés olyan durva lélek akad, aki bármiféle lapot vissza tudna utasítani a gárdista sajtó-apostol kérésére. Hátha még a gárdista karjára veszi a szanítész szalagot és elindul sárban, esőben, hóban a város utolsó há zában lakó beteg pajtiká át meglátogatni és megvigasztalni. Bizony ám ulnak-bám ulnak az emberek, hogy ép e gyermekeknek kell őket m^gszégyeniteni a szeretet áldozatos önzetlen gyakorlása által. Ezek a szivgárdisták. Terciáriusok, ráismertek e kis barátaitokra és lelki test vérkéitekre? Nem lehetnek azok mások mint a ferences szellemnek kisapródjai, mert hiszen franciskánus toborozta az első gárdát. P. Zadravecz István tábori püspök védnöksége alatt alakult meg az első csapat, szeráfi szent Ferenc nevével a terciárius otthonban Szegeden. Terciári usok, szent Ferencnek küzdő katonái, ne essetek kétségbe csekély szá motok miatt, amikor nagy feladatok előtt álltok. Uj sereg, egy ^"*or, harcrakész sereg kél nyomotokban. Csak várjatok, a szívgárda evek m úlva a ti jelvényeteket is felfogja tűzni mellére, hogy a Harmadik Rend regulájának vezényszavára soraitok közé állva győzelmessé tegye kemény harcotokat.
TERCIÁRIUS KÖZLÖNY
216
hallom ás,
/
A lelkem vad vihartól háborog. D e míg a más leikéi vigasztalom. A z enyém sem marad vigasztalan. É s mig fényt szórnak rám a csillagok
-
Feléjük ily lélekkel ballagok. ?*»
M orovlcx Sxof. Ferenc.
Hogyan hal meg egy igazi katholikus fejedelem. — I. M iksa m e x ik ó i c s á s z á r u to ls ó percei. —
F — r A. (B a ja ). t
I M ik s a , Mexikó szerencsétlen véget ért császárja, a kivégezte tése előtti éjjelen hűséges két emberével, Miramon és A/e/ű tábornokkal együtt töredelmesen meggyónt Fischer apátnak. Azután két levelet irt, egyiket édesanyjának Zsófia hercegasszonynak németül, a másikat hit vesének. M indkettőt a queretarói püspöknek adta át kézbesítés végett. A börtönőr felesége levágja a császár egy hajfürtjét, a szegény halálra Ítélt fejedelem gyöngéden megcsókolta és a levélboritékba rejtette. Hajnali 4 órakor, kívánságára a queretarói püspök sz. misét m on dott, mely alatt úgy Miksa császár, m int két bajtársa magához vette utravalóul az Úr Jézus szent testét. A sz. mise után a fejedelem jódarabig térdelve maradt a puszta földön, lecsukott szemmel és kezébe temetett arccal. Nem lehetett Játni, hogy imádkozik-e vagy sirdogál. M iram on nagyon halványan állott közelében, de Meja tábornok szinte sugárzott az öröm től, mert igen nagy tisztességnek tartotta, hogy szeretett uralkodójával egvütt halhat meg. Reggel 7 órakor felharsant a körmenet zenéje és Gonzales kapi tány lépett a szobába, hogy bekösse a foglyok szemét. M i r a r n o n ^ ó nélkül engedte, Meja eleinte ellenkezett, később azonban 6 is bele-
TERCIÁRIUS KÖZLÖNY 217
" ^ 'T r 5 s
.• £ s s
¿‘« '¿ r .“ l ; a
majd a zenekar, gyászindulót játszva Utána eav /íc Íia r
^
‘‘^y^sság,
K c s ás zártó l:
^
•’ ^ " 8 ° "
á
Így « ó l t Miksa
— Uram (Síre), járjon most utoljára is előttünk a hősies bátor sagnak ragyogó példájaként és mi követni fogjuk Felségedet ! ebben a pillanatban voniiltak el sz. Ferenc fiai. Az első nár vittp a sz. keresztet és szentelt vizet, a többi pedig gyertyát tartott kezében ÍÍI keresztet 4 - 4 indián szállította, tk k o r Gonzales kapitány felszólította a császárt, hogy lépjen ki f
fábom okának
és
lelkesen kiáltott oda a két
— Gyerünk a szabadság hónába! M« Fischer apát, balján a püspök haladt. M ögöttük Miramon két franciskánus atya karjára támaszkodva, azután pedig Meja a szentkereszti plébánia két papjának kíséretében. M ikor fölértek a magaslatra, Miksa császár szemét az éppen föl kelő napra szegezte, elővette óráját, kinyitotta és rátekintett felesége oda festett arcképére. Gyöngéden megcsókolta, lecsukta és ezekkel a szavakkal adta át Fischer a p á tn a k : — Vigye el ezt emlékül Európába az én szerelt feleségemnek és ha bekövetkeznék, hogy valaha megérthetné izenetemet,' mondja meg neki. hogy szememet az ö képével zártam le és ezt a képet fölviszem az égbe is! Majd fölemelvén hangját így kiáltott fel erőteljesen; — M ondják meg Lopeznek,^ hogy megbocsátom árulását; mond játok meg egész Mexikónak, hogy megbocsátom, amit vétett ellenem I Ezután az uralkodó megragadta Fischer apát kezét, aki képtelen lévén ^g y szót is rebegni, térdre omlott lábához, könnyeivel s csókjai val borítva kezét. Miksa azonban lassan kivonta kezét az apátéból, azután a kirendelt szakasz parancsnoka felé közeledvén kissé giínyosan, de szomorti mosollyal ajkán így szólt: — Rendelkezésére állok I („Á la disposícion de Ustedl“^ A bban a pillanatban, mikor a kard egy jeladására a puskacsövek ráirányultak, még mondott néhány szót németül, a lövések eidörrenése után azonban a nézők valósággal fűstfelhőbe kerültek és így egy darabig semmit sem láttak. A három áldozatot azonnal fölemelték, koporsóba tették és mindjárt eltemették mindhármat, a közeli temetőben. A püspök végezte a beszentelést. Nem sokkal ezután Corona generális magához kérette a püspököt és elkérte tőle Miksa császár leveleit. A Zsófia hercegnőnek címzettet
1) Miksa császár felesége, Sarolta, a szépségéről és urához való szerelméről világhírű szerencsétlen asszony elméje tudvalévőén mindjárt férje elfogatásakor elborult, később fájdalmában megörült és hosszú élete alatt (több mint bU évet ért) soha egy percre sem tért vissza elméjének tisztánlátása. >) Ez «zolsáltitta ellonségel, a felkelők, illetőleg köztáriaságí-pártiak kezébe.
21 g
TERCIÁRIUS KÖZLÖNY
nem bontották fel, mert hiszen az édesanyának szólt és így semmi veszélyeset sem tartalmazhatott; de a Sarolta császárnénak szólót fel nyitották és a törvényszék jegyzője másolatot készített róla. Francia nyelven ez volt írva benne: Szeretett Saroltám I Ha a jó Isten megengedi, hogy te egy napon meggyógyultan olvasni fogod ezeket a sorokat, megismered majd egész való jában kegyetlen sorsomat, mely oly makacssággal üldözött azóta, hogy te Európába u ta z tá l. . . Te m agaddal vitted Európába az én szerencsémet és le lk e m e t... Ó miért is nem hallgattam reád! Ó jaj, a rettenetes események és váratlan csapások valóban úgy összezúzták szép reményeimet, hogy rám nézve a halál nem agó nia, nem tusa, nem küzdelem, hanem inkább boldogító szabadu lás ieszen . . . Dicsőségesen esem el, mint igazi katona, mint egy legyőzött, de meg nem gyalázott király ! Ha a te gyötrelmeid oTy szörnyű nagyok és ha az Isten rövid id ő alatt magához szólít, hogy velem egyesülhess, áldani fogom az 0 isteni jobbját, amely oly súlyosan nehezedett árva fejünkre! Isten veled! Isten veled!» A te szegény M iksád. íme m indenki láthatja, hogy igy csak egy katholikus, egy bátor, eröslelkü katona és nagy fejedelem fialhat meg csupán ! E sorok Írója most is olyan meghatottságot és fájdalm as részvétet érez a legrokonszenvesebb Habsburgi iránt, mint mikor a béke boldog napjaiban ott járt-kelt a Trieszt melletti M iramare tündér .kastélyban, ahol M iksa világszép hitvesével oly boldog napokat é l t . . . Képzeletben most is bejárja a mesésen szép kertet, gyönyörködik a kastély oldalát nyaldosó tenger játékában és végül visszatér Miksa palotájának tróntermébe, melynek remek faburkolatán klasszikus lafin aranym ondások beszélnek ékesen a földi hívságokról, a dicsőség és hatalom, az arasznyi lét fájdalm as és tünő-röppenő e lm ú lá s á ró l! . . . Pedig, mikor ezeket oda vésette, még a miramarei paradicsomban élt és a szomorú mexikói kaland előtt állott 1
Franciskánus lelkek karácsonya. P. M o ln á r A rk a n g y a l.
Karácsony ünnepe m indenki számára, az emelkedett, magasztos érzések, a természetfeletti meglátások nagy n a p ja i; de hatványozott mér tékben kell, hogy az legyen szent Ferenc gyermekei számára. Minek örülnek a jó hívek, mi emeli lelkűket karácsony napján ? Atérzése, meg látása, bizonysága annak a nagy ténynek, hogy szeret b e n ü n k ^ az Isten. »lÜgy szereié Isten a világot, hogy egyetlen Fiát adta érte". Ott fekszik a jaszolban a mennyei Atya szeretetének záloga, a mosolygó kis Jézuska képében. Négyezer év vágya, im ája a világ Üdvözítője, Szabadítója után, — im. lestetöltött. Kell, hogy ez örömre és Istennek d íc s ő s é p t adó hym nuszra késztesse az emberi lelket. Ezt látja, érzi minden hívő lélek Krisztus jászolánál. 5 Ezek a részletek, mint kivonatok az 1867. Juníus 20-án Quaretaroban meg jelent tsperantá-ból valók.
TERCIÁRIUS KÖZLÖNY
Ferenc gyermek a
Tg^oiáTát a l e ktUönös^f sódnak, megerősítését annak a világ által meg n é r é r z ItM é n “ . hogyan lehet ferences egyszerűségen d d r o L ^ m h^h ‘'^'gy nem irigyelve, az isteni ndv.seTest s z e S y s é g ü n K S ne^ molva — elégedett, boldoi? életei ,iini
Be lehen, azt tanilja, hogy nagyon, de nagyin l e v e d i t ^ r t ö S m i materializmus alapján álló Mdíx-fele szociuiogusok és nemzeteazdaszok mikor az ö emberi jólétet megteremtő, világboldogUó T o g ra m m m k b ö l kikapcsoltak, elhagyták, sőt letagadtak az ember, űe főként a munkás embert fölemelő erősíiö, megnyugtató, megelégedésre tanitó termeszetfeletti krisztusi életelveket, melyek a történelem és a mindennapi elet bizonysága szerint, olajat adják a világ nagyon is nyikorgó gépezeté nek. Sajnos, hogy a mi szociológusaink még m indig nem tudiak azt a nagy igazságot, hogy az embernek nemcsak gyomra, tehat etvaeva hanem Isten képére teremtett lelke, tehát termés^etícleui igényéi, aspi rációi IS vannak, melyeknek ki nem elégitése ép oly, sokszor es sokak ban talán nagyobb boldogtalanságot okoz, mint a testi éhség kinja A betlehemi jászol mellett tanuijuk megbecsülni a lelki igényekét, érté kelni a lelki erőket is, melyekkel pogány, rabszolga világot üOntöU meg Krisztus s teremtett tíj, keresztény érát. Értsük meg, betlehemi jászol mellett tanultuk meg életünk szép hivatását, lelkűnknek, üdvösségünknek szeretetét, szóval azt, amiért az isteni Kisded eljött, ami miau Ö az Udvözitö nevet kapta. Leljen visszhangra, de ne csak lelkűnkben, az angyali ajkak által hirdetett jóakarat, hanem külsőleg tetteinkkel is mu tassuk ezt ki ebben a kufár, önző világban. M ily nagy fokban és mértékben bírta a szeretetet és jóakaratot a X III, század szociális forradalmát megakadályozó szent Ferenc, kiről a „Vita ser.“ és a „Spec. peif.*‘ azt ír ja ; Sokszor hangoztatta szt. Ferenc, ha ismerném a császárt, arra kérném Öt, hogy rendelje el, miszerint karácsony napján mindenki szórjon ki eledelt a madaraknak, különösen a mi pacsirta nővéreinknek, s hogy mindenki, kinek istálójában allat van, a kis Jézus iránti szeretetből, adjon azoknak e napon kivételesen jó eledelt. A gazdagoknak pedig e napon kötelességük volna az összes szegényeket megvendégelni. M ily szép, igazán szerafikus átérzése ez a karácsony magasztos ünnepének, amikor, ha követnenk a krisztusi tanokat, ha azok szerint rendeznénk be a társadalomnak nevezett földi, ideiglenes otthonunkat, karácsonykor nemcsak nélkülöző, szomorú embert, de még állatot sem szabadna látnunk. Ebből a franciskánus jóakaratból, az Úr minden, még legutolsó teremtményét is testvérnek, nővérnek nevező és ép azért az embert mindenekfölött megbecsülő szeretetből adj Uram minél többet a világ sorsát ma intéző uraknak, szociológusoknak, ökonomuaoknak. Add Uram, hogy jöjjön el a jó akaratú, a Te tanaidat megértő, azok szerint cselekvő, embertársaikat szerafikus szent Ferenc lelkületével szerető emberek orezága.
TERCIÁRIUS KÖZLÖNY
220
nektek. E fenvőágas szent karácsony-éjen nagy fehér angyal áll a föld felett és hár^ázik a méla, csendes éjben. Alatta alvó városok, ezüst folyók fodrozó tükre csillog és m illjó fájó eniberszív dobog.
Amerre ment, köszönték a virágok. . . s a madarak ujjongó dalba kezdtek. Öröm m el hordta mindig a keresztet. . . És egyszer, szent karácsony-éjén, a greccioi erdő mélyén . . . — (bám ulva nézték mind az angyaloki:) a Világ Üdve im karjára szállá . . .
És így s z ó l; „Az Égnek ^küldöttje vagyok s a Békességet hirdetem tinétek, szegény magyarok! A Békesség a sziv mélyén terem, mint kag>ióban a tenger drága-gyöngye ; a Békesség az Égből szállt e földre, a betlehemi áldott éjjelen. Az édesanyja volt a Szeretet és testvére a szelíd arcú jóság, és gyermeke a mosolygó öröm. Hallgassátok c s a k : ................ hétszázados ködön, mint fénylő csillag világit felétek egy gloriólás csodás, szent alak. Ott élt Olaszhon kék ege alatt. A lelke a magas ég tükre volt és fölötte, m int szelid éji hold a Szeretet sugárzott.
A Szeretetnek hófehér leány a: a Békesség a szivében lakott . . . snem voltekincses földnek gazdagabbja, mint szent Ferenc, az assisi szegény . Fénylő csillag lett Isten szent egén és követte öt a hódolók csapatja. És mind-mind, kik az ő nyomába léptek szívükben hordták m ind a Békességet, mit földi ármány nem veszt el soha. A sorsotok oly fájón mostoha. — Kövessétek őt, szegény magyarok! Az Ég Urának küldöttje vagyok s a Békességet hirdetem tinéktek, m it földi ármány nem vesz’t el soha. És győzni fogtok, árva magyarok . . * Styl.
Két karácsony-est. Blaskó Múria.
Ünnepelt, gazdag, híres ember volt. Nagy ünnepeken szétkapkodták diszbeszédeket tartani. Úgy karácsonytájt egyik karácsonyfa-ünnepélyről a másikra hívták. Unottan ment, de az ünnepélyen már hiúságból elő vette a mosolygó arcát és megkezdte szónoki páthosszal: — Most, midőn úgy érezzük a csillogó karácsonyfa alatt, hogy mindnyájunknak szivében megszületik a kis Jézus. . . Pedig Ö maga nem érezte. Siralmasan nem érzett ú Jézuska szü letéséből semmit. Hidegség, fásultság, hiúság és gőg laktak szívében. Magát a karácsonyestéi kávéházban töltötte. A kávéház elsőrangú volt, a lakoma fényes, barátai, akik körülvették, neki bókoltak, őt ünne pelték. Az egyik tréfálva megjegyezte: — De sok beszédben elmondtad, hogy eljött hozzátok a kis Jézus. Hát tehozzád eljött e már? , . .
T E R C U m u S KÖZLÖNY
221
A /iij-es ember arra elkomorodott. Inkább szomorúan felelt ■ — En hozzám nem jöti e l.. . — És miért ? — Etöbbi elldgyulását cinikussan tréfával akúrta elütni : — Az én szivemben úgy látszik nem találja el az utat. — De hiába nevetett, azért a lelke mélyén érezte, hogy ha igy is van, akkor sem a kis Jézus a vesztes, hanem ő maga. Miért olyan kimondhotatlanul üres a szive és sivár a lelke, most a szent est n is, amikor annyi sziv fel tud melegedni a boldogságban. Karácsony elmúlt és lett tavasz és lett újra ősz. /í .híres ember sorsa fordult. Nagy veszteségek érték. Segíteni akart magán és egy .szerencsétlen percben idegen pénzhez nyúlt. Rajtakapták, botrány lett belőle. Mire leesett az első hópihe, ott ült megalázottan, elszegényedve, becsiilcfét vesztve a fogházi zárkában. Itt viradtak rá a karácsonyt váró napok is. Szomorú, homályos börtönében fiive, halavány arcát kezei közé temette. Tavalyra gondolt. Mennyi ünnepi beszédet mondott már ilyenkor és mennyit ünnepelték őt magát is / Kihireszteíték, hogy nagy lelkű, jótékony. Mién 7 Most őszintén felelt Önmagának — Semmiért. Azért a pár koronáért, amelyet odahajitottam a karácsonyfa ünnepélyekre s amelyeket valóban meg sem éreztem ! Bezzeg most már nem adhat. Azaz mégis. Eszébe jutott valami. Van egy kis pénze letéve a fogházirodában, amelyből néha külön ételt kap. Felfogja azt ajánlani azon rabok részére, akiknek otthon kis gyer mekük van. Küldessék haza karácsonyra. Kezdett felmelegedni a szive. — ¡gaz, ez igazi jószívűség lesz. Nem csak olyan kikiáltott. Ezért talán eljön egyszer a kis Jézus hozzám is. Átszivárgóit a köny arcára tapasztott ujjain. — Igen . . . Amit akkor régen tréfából mondottam, az igaz volt. A kis Jézus eddig sohse találta meg az utat a szivembe^ mert ez a sziv kemény és hideg volt. De most összetört és a könnyek melegítik. Hátha most eljönne hozzám is a Jézuska. Megborzongott a lelke mélyén. — ¡de, a börtönbe!? A becstelen rabhoz? Szégyelte ezt a gondolatot és fájt neki. De mégsem kételkedett. — Hívni fogom a kis Jézust Szülessen meg végre az én szivemben is. Hacsak börtön lesz is a fogadószobám. És megkérte a kis Jézust. Megkérte azzal, hogy zokogva borait a börtöncella kemény padlójára és siratta, siratta bűneit. Nem csak amelyért a bíróság elítélte, hanem valamenyít, amelyeket az Isten elitéit Szent este napjának reggelén töredelmesen meggyónt és megáldó-
222
t e r c t A r iu s k ö z l ö n y :^?
zott. Este pedig ő is ott ált a börtön nagytermében a raboknak feldiszitett karácsonyfa alatt. Megalázva, rabruhában. A meghívott „hires ember*' a ki a raboknak ünnepi beszédet tartott, jó l ismerte valamikor, de úgy tett, mintha nem ismerné meg. Nem bánta. Ott állt ihletett arccal és nézte az előkelő-ruhás, hires nagy urat, aki az ünnepi beszédet darálta. Nézte és nem irigyelte. Ellenkezőleg azt gondolta: „A te szivedben nem született meg még a kis Jézus. De az enyém ben már megszületett. És ezen a szent estén boldogabb vagyok mint tavaly, amikor még én is olyan hires, ünnepelt és gazdag voltam, mint te*^. Ezt gondolta, mert megértette a kis Jézust. Aki eltalálta az utat a bűnbánó bűnöshöz bünhödésének legmegalázottabb helyére is. De nem találja meg az utat a gőgösökhöz és keményszivüekhez sohasem.
A karácsonyest jópásztora. G á s p á r t."
A sebesülteket szállító hosszú vöröskeresztes vonat zihálva állt meg a pályaudvaron. A készültség leszállította az itteni kórházakba beosztott, sápadt arcú ném án szenvedő hősöket. M indennel elkészültek már, m időn felpattanik az egyik kocsi ajtaja s egy felkötött karú gyermekarcu katona integetett sa p k ájáv a l: — H a lló . . . halló . . . szanítéc , . . Halálravált, viaszarcú, becsukott szemű szakállas férfi feküdt mere ven, m ozdulatlanul a szalma-ágyon. M ég é l . . . tán kibírja az u ta t. . . a baj súlyos . . . suttognak az orvosok. Száguldva indul vele az autó a kórház felé. Fehér ágy, a tisztaság, a gondoskodás megtette hatását. Az ólom karikás szemek lassan, bágyadtan fölnyílnak. Csodálkozva tekintenek körül. A nagy teremben hosszu-hosszu sorban ágy-ágy mel lett s rajtok szenvedő, só h ijto zó sebesültek. M ár várták. A fehér bóbitás kedves nővér sietve újságolja: — A fötisztelendő Páler, nagyon érdeklődik Ö n iránt; m ár töb b ször is volt it t . . . de Íme jön is m á r . . . Mosolygós arcú, karcsú férfi közeledik az ágy felé. A ferencesek barna színű ruháját viselte; derekán a fehér kötéllel, karjain a katonai arany jelzéssel. — Csakhogy üdvözölhetem jóbaráfom. M ár régóta várok Önre. Azért jöttem, hoj^y megsegítsem, hogy rendelkezésére álljak. M a — talán tudja is — karácsony szent estéje lesz. A többi beteget már előkészitettem, hogy lelkűkben méltóképen fogadhassák a kis Jé iu s szüle tését. Csak Ö n van még hátra . . . ugy-e remélhetem ? . . . A beteg arcán ideges rángatódzás húzódott keresztül. Látszik, hogy küzd valamivel.
TERCIÁRIUS KÖZLÖNY
A Páter szelíd mosollyal leült az ágy szélére, kezével gveneéden verejtékező homlokát s halkfn, vontalo.tan szelíden föléjehajolva ezeket suttogta: fiiK « ® szemembe s engedd meg, hogy félbeszakítottalak Vedd észre, hogy mindaz, amit mondtál csak üres frázis Szotfogadó papagály voltál s kufárlelkü emberek lanitották azt veled be az újság az utca és társaság segítségévei. . . Ne tiltakozzál. . . Nézd, legyünk csak őszinték, te beteg vagy és pedig súlyosan beteg eljöhet bármikor az a perc, melyben be kell majd számolnod minden tettedről, még meg sem született terveidről i s . . . Ne áltasd magad Hisz am it mondtál, az úgysem a lelkedből, a meggyőződésedből fakadt hazugság volna ezt á llita n i. . . A lelked Isten után s ir . . . je r. . . Jézusod nevében jöttem, hogy békét hozzak számodra, a jó akaratú emberek békéjét, azt amit az angyalok hirdettek a mai n a p o n ... Ma született a világ Megváltója, a te számodra is e ljö n ... ú g y ... ú g y ... mond csak bátran édes jó fiam . . . Még egy sóhaj és a makacs fej bünbánólag alázódott meg s meg kezdődött a lelkek titkos társalgása, melyben a betegnek a szive mélyen megnyílott s u t á n a ... már nincs több m ondanivalója... A Páter keze keresztvetésre emelkedett s felhangzott Krisztus bünbocsájtó szava: — én téged feloldozlak, ..
— Most pedig sietek a templomba, hogy elhozzam számodra az Úr Jézust. . . Addig im ád k o zzál. . . Még látta néhány lépésig a barna ruhát, de utána összefolyt a szeme előtt minden. Fölszakadt szivéből az a nehéz sóhaj, mely éve ken keresztül ott nehezedett a z o n ... O h, mily sötét emlékek e ze k ... Visszajött a múlt, a gyermekkor legelső b ű n e ... Mily nehéz küzdelme volt a sátánnak, de mihelyt elkövette a bünt, kővé vált a lelke, nem fogott azon az édes szülő siró könyörgése s e m . . . Haladt a lejtőn mind mélyebbre, tán mélyebbre nem is juthatott ennél. Elvesztett mindent, mi szép, mi kedves volt s csak a durvaság az élvezet volt egyedüli v ág y a . . . így érte őt a világháború s a behivó parancs. . . Az első ütközet, azután a t ö b b i... a lövészárok, hol Istent kisértő kacajjal gúnyolta imádkozó társait s azután az a rémes éjszaka, midőn minden kővé fa g y o tt... s csak itt ébredt f e l . . . Itt pedig ez a P áte r... de büszkesége megtört s h á la ... oh hála, hogy meghajtotta fe jé t... Mily melegség folydogál a szivére, az a jéggé fagyott makacssága s enged lágyan p u h á n ... o h . . . mily könnyű minden, mintha szárnyai nőttek v o ln a ... s egek, mily csodás tü n e m é n y ... Az előbb még látta a Pátert most meg a teremben levő ágyik is, mintha táv o lo d n án ak ... mosód nak a k ö r v o n a la k ... s egyszerre csak egészen eltűnnek. A terem fala is tágul, a felső padozat pedig száll-száll magasabbra s szép simán feltűnik a mosolygós kék é g b o lto za t... Picike íehéj-bodros bárányfel hők jelennek meg . . . csendes . . . édes muzsikaszót h a ll. . ** A felhők játszanak, mintha babafejecskék 'ennének . most meg gön^^^^^ gyermekekké válnak; szárnyaik is vannak, énekelnek, mind közelebb jö n n e k ... Mily csodás szépség: a kékes égboltból szivárvány sugarak
224
TERCIÁRIUS K Ö ZLÖ N Y
nyúlnak ki. mellyel változnak a színek, s simán, egy hosszú fényes ut nyilik meg a középen. O h, de messziről j ö n . . . mily fényes, aranysugár sziporkázik rajta s mire a felhők m ind angyalláváinak, megjelenik az arany úton egy fehér ruhás pici gyermek. Mosolyog. G öndörfürtü s néz-néz . . . Kacsóját kitárja s jön-jön csendesen, lassan feléje . . . A sok kis angyal m ind vele jön, énekelnek csodaszépen s szálldogálnak lepke m ó d r a ... M ind közelebb jön a m e n e t... az énekszó m ind e rő se b b . . . a kis fiú m ind édesebb, feléje néz, reá m o s o ly o g ... pici lábaival tipeg már egészen itt van n á l a . . . oh mily erős, szép az é n e k .,, a kis fiú melléje lép merően néz, fölé h a j l i k . . . az ének erősen m e g c se n d ü l.. . fölriad. A Páter áll előtte, fehér karingben, körülötte gyertyás minisztránsok, kezében tartja, feléje nyújtja a legszentebbet, . . — Édes fiam, megérkeztem, elhoztam az édes Jézust, nézd, tartom e lő tte d ; fogadd lellíedbe a m ai szent estén és maradj vele m indörökké.
Bizonyára sokaknak fel fog tűnni, hogy erről a kiváló tudósról és Íróról, akit nov. 11-én temettek a tudom ányos világ és a főváros im pozáns részvéte mellett, a mi folyóiratunk is külön nekrológot ír: . . Mi köze hozzá, akiről ország-világ tudja, hogy az Éiet lesodorta az egyház kebléről; m i köze egy hitehagyott paphoz, egy aposztatához! ? . .. És mégis a mi halottunk Kaposi József, mert egész életét két rendkívüli embernek szentelte; Assisi szt. Ferencnek, akinek ,,Fioretti**-jét pom pás magyar nyelven tolmácsolta és Danténak, a „ i’a ltissim o poétád n a k . . . Jól m ondja a latin: „Mors veridica“ igazm ondó H a l á l ! . . . Ez a halál m ondja csak meg nekünk is igazán, hogy ez a szegény lélek együtt járta a szám űzött Dantéva! a számkivetés keserves ú tjiit, a szi vébe tört tövisen át érezte Dantéval, hogy „nin^s annál nagyobb fá j dalom , m intha a sivár jelenbő! a m űit verőfényes napjaira, örömeire emlékezünk'*, Dantéval együtt érezte, hogy „m ilyen sós izű a kenyér, melyet könnyeink áztatnak“ és hogy ,,miry nehéz az idegen ház lép csőjén fel és alá já r n i...* ' Ez a „M ors veridica*'mutatja, hogy mily szívesen járta Assisi mezőit, mily gyönyörrel szívta m agába a ,,Fioretti“ ill a t á t . .. Ez a ,,M ors veridica“ tesz tanúságot róla, hogy a mi Szeráfi nagy szenlük soha egy pillanatra sem bocsájtotta el ennek a ,,poverelló “-nak lelkét, hanem utoljára szépen visszavezette az Egyház keblére és a sokat szenvedett író lelke m élyéből igy kiálthatott fel a királyi zsoltárossal: ..Áldott legyen az Úr, mert csodálatossá tette irgalmatosságát irántam “ ! (f. a.) T e r c iá r iu s n a p t á r és b u c s u s n a p o k . 1923. ja n u á r hó. Teljes bácf^uk. Újév (áll. felold.) 2. Jézus sz. neve, 6 Vizkereszt (ált. felold.) IC. sz. Berná>d I. r. 19. b. corbone Bernárd i. r. 28, Odorik I. r.^30. sz. — Hiacinfa szűz, III. r. 3L b. alb. Ludovika özv. Ili r. Részleges búcsúk. 30 évi és 30 szor negyvennapos bucsu nyerhető a rendi templom látogatása és biicsu imák végzése á lta l: Újév napján, Vízkereszt ünnepén és Hetvened vasárnap.
..........................
’ 71*
Szent Ferenc és a karácsony. Dr. B urka P. Kelemen o. f. m.
Azt hiszem senki sincs köztünk, akinek egyáltalán még csak ké telye is merülne föl áz iránt, hogy szeráfikus Atyánk és a karácsony között meglehetősen kedves kapcsolat és szoros viszony van. Aligha akad sorainkban, aki nem tudná, hogy szent Ferenc, az a vonzóan, mert egészen emberien szent, szent az Isten-szeretés magas feszültségű és nagy intenzitású elevenerejétöl átizzftva, mint meg- és hozzáértő, Krisztussal kongeniális lánglélek legelsöbbet interpretálta szcenikávál is, — a karácsonyt. A világmindenségben főleg minket, embereket elárasz tó isteni szeretetnek ez a nótásajkú és daloslelkü szent virtuóza, miként általánosan ismeretes, mindenkit megelőzően valami különös bájú, gyermekies bohémséggel legelsőnek rótta össze az u. n. betlehemet. Ö volt az, aki a köréje csoporlosult szeretet-éhes-szomjas emberekkel végig lelkendezte az éjféli misét és megérzékitő jelenetezéssel, lélekből buzgó és lelkekhez irányozott szavakkal magyarázta nekik a karácsonyt. Azt t. i , hoev miként jelent meg és mi módon jött egészen hozzánk, maga az Isten. Érthetően hangsúlyozta, hogy akik karácsonyt, igazit akarnak, akkor az idők teljességének szeretettől párás, terhes, izzó légkörében ezt az eseményt kell át- és megélniök. Azt a nagy titkot, a titkok titkát, hogy a magasságok világából, abból a sokszor megáhftott honból, amelyet otromba emberi nyelven mennynek hívnak, eljött közénk és lejött hoz zánk maga az Úr, az örök és hatalmas. Megjelent a mi horizontunkon, m int szúrós, zizegő szalmán, kemény, durva jászolbölcsőben szendergő, aranyos, ennivaló kisded, akit azonban mindjárt föltünésekor angyali muzsikaszó, girtriás himnus fogad és egy csodaszép sötét éjszaka teríti fAli^íp pcillAcrvQ Ipnl^t Ezt próbálja föleievenitve megsejlefni a köréje sereglettekkel; a bájos jelenetezéssel pedig kifejezetten azt szándékolja, hogy a karácsony bennük és számukra nemcsak emléke legyen annak, ami történt, hanem egyéni esemény, sajátos élemény is, vagyis egy lüktető, gyönyörűséges mozzanata a jelennek, ami most és ezúttal megy végbe Icikökben. A szeráfi atva tanításában tehát az van nyomatékozva, hogy a karácsony csak úgy és csak akkor lesz mindenegyesünk számára ünnep, valóság szerint ha — Krisztus megszületését jelenti; még pedig nem csak az idők tellességében, ott, azon a titokzatos, angyaldanás szent estén a betlehemi rofeoga hajlék nyirkos légkörében, hanem a Krisztus
2
2
6
____________________ TERCIARIUS KÖZLÖN Y
megszületését jelzi bennünk, ha azt is jelenti, hogy megszületett és élni, uralkodni, korm ányozni fog bennünk, rajtunk és minket. Szent Ferenc szellemében igenis az a karácsonynak igaei hangsúlya, nagyszerű jelen tősége és kihangzó csattanója, hogy lélekben kicserélődjünk; hogy az Üdvözítő Ur Jézus Krisztus necsak Betlehemben testesült légyen meg. de a mi nyilvános és magán, külső és belső életünkben is ; hogy mi is fölkeressük az isteni Gyermeket, akár a pásztorok naiv megilletődségével, akár a királyi bölcsek öntudatos im ádásával és viszünk Hozzá és hozunk Tőle valamit. O davisszük Neki és kirakosgatjuk Előtte m ind azt, ami jóindulat, hajlandóság, készség, akarat, terv, szándék, programm bennünk a holnapot illetőleg, általában az elkövetkezőkre nézve. Ez az, am it hozzáviszünk. És mit hozzunk el T ô le ? R im ánkodjuk ki és hozzuk el mosolyát az 0 szent tetszésének, Ígéretét egy különb, szebb és jobb jövőnek s biztosítékát az Ô gyám olító segítségének . . . Így gondolja, ilyennek akarja szent Ferenc Atyánk övéinek kará csonyát és rajtunk m úlik, mert tehetünk róla, hogy ténylegesen ilyen is legyen Î
Egyházjogi értekezés szent Ferenc harmadik rendjéről. Az „Acta O rd iiiis“ nyomán k özli: F. H, 1. Fejezet.
A harm adik rend jellege. I. M i a Ill-ik r e n d ?
2) Szent Ferenc Harm adik rendje „egyházi‘" (ecclesiastica) társulat vagy t saság. Az új Códex értelmében egyházi társulatnak c^ak azon társulat tekinthető, amelyet maga az egyházi tekintély alapított, vagy jóváhagyott vagy egyházinak elismert. (Canon 686. §. 1.) Szent Ferenc III. rendje egyházi társulat, mert egyházi jelleggel, egyházi célzattal, egyházi tekintély állal jóváhagyott szabályzaUal bír, és a róm. kath. egyház keretén belül él és működik. Egy kérdés azonban valamivel bővebb fölvilágitásra s zo ru l: Vájjon sz. Ferenc III. rendje árért egyházi társulat-e, mert az Egyháztól lett alapítva és jóváhagyva, vagy pedig azért, mert keletkezése óta mindig az egyházi társulatok közt foglalt helyet és ilyennek tekintetett? Ha az uj egyh. Törvénykönyv 702. kánonját vesszük magyarázatul, mely sze rin t: b irm ily Terciárius társulat, m ár is egyházi társulat, am int az Egyháztól m int ilyen elismerést nyert, akkor sz. Ferenc Hl. rendje m ár e szabály értelmében is egyházi társulat. Ha pedig szemeink előtt lebeg ugyanazon törvénykönyv 708. kánonja, mely szerint valamely alakult társulat csak ugv és akkor tekinthető egyházi társulatnak, ha azt az Egyház külön leges jóváhagyó, írásos dekrétummal megerősiti, akkor: sz. Ferenc 111 rendje egye dül és kizárólag ép e szem pontból egyházi társulat, mert a szentszék és a Pápák nem egyszer és nem egy írásos rendelettel hagyták jóvá, és ajánlották a híveknek, hanem sokszor és sok írásos okmánnyal, rendelettel, bullával és körlevéllel cselekedték e z t Az idők folyamán nem kevesebb, m int 30 pápa hagyta jóvá.
HA A HARMADIK REND ismét felvirágoznék, akkor az emberek elve szítenék a túlságos vágyat a földi javak után, megtanulnák legyőzni gonosz hajlamaikat, engedelmesek lenni a felsőbbség iránt s kölcsönösen tisztelni egymás jogait; akkor a gazdagok és szegények kibékül nének egymással (X lil, Leó).
Az erdő karácsonya. D r, K O szterszltz József
Az emberek naptárai 1922. december 24-ét ir ta k ... Most az em berek nagyon furcsák: kevésszámú éveket élnek, akár az erdő szarvasai de azért m indig ezredévekről beszélnek és oly hivalkodva hangoztatják a nagy számokat, mintha az ő érdemük lenne mind az a sok elmúlt esztendő, melyekről pedig ők csak a könyveknek nevezett ákombákomos papircsomók elbeszéléséből tudnak. Bezzeg kint a szabad termé szetben nem ismerik a hivalkodást, mert ott tudja a legkisebb fűszál is, hogy az életet, az esztendőket a Jézuska adja, és hogy az ő nap tára: a fák törzsének rejtett gyűrűi, no meg a föld belsejének egy másra rakódott rétegei évezredek, évmilliókról mesélnek. Lám itt az öreg Poskő, a hósapkás hegyorom, ki tudja hány százezer éve áll itt a többi kölyökhegyek között; de soha eszébe sem jut az évei számá val hencegni, pedig a bensejében évezredek titkait őrzi, és ha az elmúlt idők történeteit regélni kezdi, lélekzetét visszafojtva figyeli az egész erdő.’ Most is mesélő kedve van az öregnek, s mikor az erdő büszke sége, a 600 éves fenyőóriás megkérte, hogy a hegyek királyválasztásáról meséljen valamit, mélységesen zúgó torokköszörüléssel jelezte: Szívesen gyerekek, hanem aztán figyeljetek á m ! — És szól a mese a nagy he gyek versengéséről, hogy ki legyen a király közöltük: „ . . . A Himaláya, mint a világ legnagyobb hegye, követelte a királyi koronát; a tűzokádó Vezúv a hókabátos Moní-Bíank-kal foly tatott heves szócsatát; a Nóé bárkáját fenntartó Ararát, a két kőtáblás Sinai-hegycsúcs, és a Salamon templomával koszorúzott Sión ép úgy, m int a római Capitolium, történelmi jogok alapján akartak legelsők le nni; és ki tudja, micsoda ádáz háború tört volna ki a hegyek közölt, ha egyszerre, úgy 2000 esztendővel ezelőtt, bele nem kiált a vitába a palesztinai Bethlehem mellett őrt álló El-Chadr-csúcs: ,Én leszek a király, mert én látom az Istent: én bepillantok a bethlehemi barlangba, és a csillag fényénél látom angyalai között az újszülött kis Jézust l‘ Ettől fogva a hegyek figyelme a Szentföld felé fordult. Komoly király jelöltek voltak a názáreti Dzsebel-es-Sib, melyre gyermek-korában édesanyjá val gyakran feljárt imádkozni, a Thábor, ahol megdicsőülten a prófé tákkal társalgóit; de aztán úgy látszott, hogy mégis csak a templom-
228
t e r c j A r iu s k ö z l ö n y
hordozó Siont szereti legjobban, és ezért a Siont niár-már meg is választották királynak, — mikor egyszerre a tavaszi szellő megrendítő szomorú hírt hozott a Megváltóról; a saját népe halálra ítélte, és Ó , lehulló, drá^a vérével pirogra festve a kopár hegyoldalt, maga vitte fel a keresztet a Golgothára, ahol 3 órai nehéz szenvedés után meg is halt rajta, hogy az embereket a bűneiktől megváltsa. A halála pillana tában megrázkódott a f ö l d ; én is éreztem lábam alatt a földrengést, és tudtam m indjárt, hogy most a hegyek harca is e ld ő lt: Megváltó vérével öntözött, keresztjével ékesített G olgota lett a hegyek királya, amelynek még a gőgös MDnt-Everest is elküldte hódolatát a puszták viharos szelével. . . Most a G olgotán a világ Urának, a Jázuskának vércseppjei száradnak .. A Poskő elhallgatott, s a hegyek és^ erdők m agukba mélyedve, csendben g o n d o lk o d ta k ... A Jézuska! Ö k ismerik, szeretik hiszen egész életük, m inden mozdulatuk, patak zenéje, a fák minden rtígyecskéje, a kis m adárkák m inden dala Ö t dicséri, Ó t im ád ja ; de látni nem látták még soha. Pedig hogy szerelnék lá tn i! Ha egyszer úgy eljönne az erdőbe, s a fák k özött járna, hogy védenék, tak arn ák ! a puha pázsit elrjngaíná. a játszi szellő hűsítené, a rigók, pintyőkék legszebb dalaikat Őneki d a lo ln á k . . . Istenem, de nagy boldogság is volna, ha a Jézuska eljönne k özéjük ! Hiszen m ég álm o dni is olyan édes róla! Messze a falu felöl halk harangszó c s e n d ü l; s az erdőn átsuhanó esti szellő súgva ujságoija: Karácsonyeste v a n . . .Jézuska születésnapja! azért harangoznak ! — Ugyanakkor az erdészház ablakából ujjongó, boldog csipogással röppen fel C ini, az örökké m ozgó, ugráló kis cinke, s a legm agasabb fenyőfi leíejéről Kiiltja az álm odozó erdőnek: „Jön a Jézuska I Az erdéázházban a Jézuskát várják í"* Pillanat alatt megébred az erdő. A fák kíváncsian fordítják feléje hótakarta, csupasz ágaikat, a hegyormok haragosan hajtják szét a köröttük gom olygó ködfelhöket, elhallgat a fázó m adárkák panaszos csipogása, s a hirtelen beálló csendben hallani m int ostromolja alulról a patak jégpáncélját, melybe a Télapó beleszorítoíta; ő is látni, hallani akarna. „M it láttál C in i! Meséid e l!" m ordul fel a PoskÖ sürgetőleg; s a kis m adár általános figyelem közepett beszéli el tapasztalatait: M a a nagybajuszú erdész bácsi csattogó baltájával kivágott egy kis fenyőfát a ház m ögötti dom boldalon. Kiváncsi voltam mit akarhat vele, és felette repkedve, hazáig k isérte m ; am ikor pedig bement a szobába, az ablakon át lestem, mit csinál. Hát nagyon furcsákat csinált! A kis fát tartóba szorította, hogy a szobában is egyenesen á lljo n ; aztán m indenféle cifraságot, cukrot, diót, aranyláncot aggatott rá, gyertyákat rakott az ágaira, úgy hogy az egész fa csillog, ragyog, m int valami mesebeli csodafa. Közben sokszor át-átment a m ásik szobába, ahol a kis lánya, az a ra n .h a jú Irénke nagy betegen fekszik Láztól csillog a két szeme, lázrózsák nyíltak ki az a r c á n : az édesanyja mellette ül, borogatja, simogatja, mesél n e k i. .. Ö m ondta az e lőb b : „M ég egy kicsit várj, kis lányom , m indjárt itt lesz a Jé z u s k a ! Kint jön már felénk a sötét erdőben; aztán meglátod m ajd, milyen jó lesz m in d já rt!“ T öb bet nem hallottam, de jön I jön I m indjárt itt lesz a Jézuska I . . . És a bohó kis madár öröm ében olyan szem kápráztató gyors táncot járt a
TERCIARIUS KÖZLÖNY 229
sziporkázva csak úgy hullott alá az Az örömhírre ujjongva lélekzett fel az erdő. A fák halk <=„hngással rendezték ágaikat a kis madárkák mind az erdészház felé renül tek, és V égig ülték a ház körüli iákat. Húron, az erdei s z ™ k hátai^ elnyújtott, búgó, hívással gyűjtötte össze népet - a kis i gyülekeztek, a bokrok alján meg Csikasz a szakallas farkas osont csendesen t o v a . .. Naev Vezér a mad:ir;tif’ királya, a felhők között körözve nézte, honnan jön, mikor ér a Jézuska A ^^ín n Ai” hold ezüstös fénye végig futott a hegyeken... valami igen-igen halk, tompa nesz hal latszott, a Jézuskat váró karácsonyi erdő szíve dobbanása Hirtelen feilungzoít a sas v.jjogó, éles kiáltása. Húron fellekintett és latta, am int szárnyait összeKapva, villámgyorsan suhan alá az erdő szele felé, ahol ép ekkor lépett be a fák közé a falú galambösz öreg p ébánosa. fehér kanngben. kezeit a keblén összekulcsolva: otőrzi seyemzacskóban a legdrágább kincset: az Oltárszentségben rej tőző hófehér JézusKát. Előlié a harangozó lépked ; kezében lámpa és édes hangú csengő; a vállán dupla puska melynek csövében a halál p ih e n .. . O kíséri, védi, vezeti az U r a t ... De a puskára ma nincsen semmi szükség: a vérengzö csikasz nyöszörögve, farkát behúzva lapul le a földre, mintha a sok kiöntött vér terhe nyomná le a béke Királya e lő tt. . . Az erdő boldog karácsonyi örömben ú szik : a fák ágai védve borúinak az ősz pap fölé, a bokrok, gályák félre hajolnak ú tjáb ó l; a sötétben, mint nesztelenül suhanó szellemhad kiséri a lehajtott fejű őzek és szarvasok h a d a ; a fikon fürge mókusok állnak díszőrséget, am int pedig a házhoz közelednek, egy kis rigó, kicsi szive túláradó örömében édes dalba kezd, mire köröskörűi megzendül a sok ezernyi kis m adár karácsonyi üdvözlő d a la . . . És amikor az agg plébános boldog meghatottsággal belép a kis szobába, hogy a fehér asztalra, az égő gyertyák fényében csillogó kis karácsonyfa tövébe letegye a Leg szentebbet, kint nagy pelyhekben hullani kezd a hó, mintha a kará csonyi fehér angyalkák serege érkezett volna meg az erdő ünne pére ... Bent ezüstös hangon csilingelt a kis csengő: Jézuska most száll a beteg kis leány szivébe. Kint pedig békés, boldog karácsonyt ünne pel az erdő, melyet lám mégis felkeresett a szivek királya, a bethle hemi jászol édes Jézuskája . . .
Szerafika nővér. H auer L ászló. Nagy gondot okozott szegény Szerafika nővérnek, hogy szabad idejébcH nem tudott mennyei Vőlegényének valami szeretet szolgálatot tenni. Valentina nővér csodás miseruhákat és cibóriumfedöket készíthetett selye»böl aranyhimzéssel, Felicia nővér a sekrestyét gondozhatta és Michelina nővér a kertben és üvegházban nevelhetett virágokat oltárdiszitéshez. — S majdnem megfeledkezet Ceciiia nővénől, aki az orgona csodás melódiáival dicsérte az Urat. - & igy hasonlóan mindenki tehetett sieretetsrolgálatot a kenyérszinben elr«itőzött Udrdxitönek.
^30
____________________________ _
TERCIARIUS KÖZLÖN Y
Igen iT)3jdn0ni mindenki. Cssk Szersfiks nÖvér nem. ö cssk durvs mun kához értett, néhanapján segithetetí a kápolna padlóját felsikálni — ennyi volt az egész .,Edes Jézusom — bár én is tehetnék érted valamit" — sóhajtott fel gyakran. Egyszer azután nagy öröm érte. A fönökasszony rábízta az oltár-ruhák mo sását, Szerafika boldogsága határtalan volt, végre ö is tehet az Ur Jézus személyes szolgálatára valamit, talán a legszebbet és legszentebbet! Mert ezek a finom vá szonruhák magával az Ur testével érintkeztek közvetlenül 1 A félelemérzés csodálatával nyúlt a kehelykendökhöz, korporáléhoz, miután a pap előbb előírás szerint kimosta őket. Alig merészelte érinteni a gyengéd vászna kat, melyeken a legméitóságosabb Szentség feküdt, s amelyekkel a kelyhet szárította ki a pap szent áldozás után. És Szerafika nővér g o nd o lko d o tt: „M ily tisztának kell testben és lélekben lennie, hogy ily nagyszerűen magasztos feladatra méltó le h e t!“ — Méltatlannak érezte magát és mégis kimondhatatlanul boldog volt. . . , A l e g n a g y o b b g o n d d a l é s l e l k i i s m e r e t e s s é g g e l á l l a n d ó i m á b a m e r ü l v e tö lt ö t t e b e
hivatását. Fáradhatatlanul buzgólkodott és minden üdülébi idejét is öröm m el áldozta fel. M ikor többi nővére a kertben sétált vagy végzett keresziutat, akkor Szerafika nővér szorgalmasan teregette ki gondosan lenyirt sötétzöld pázsitra a feherre mo sott kendőcskéket. O lt maradt állva vagy térdelve és úgy vigyázott, hogy szél el ne fújja, falevél rá ne essék, bogárka ne repüljön a ruhákra. Tisztának makulátlan nak, vakítóan fehérnek kellett lennie mindennek, mint a liliom. M a is ott áll elmerülve az oltáruhák mellett és a déli lelkiolvasmányon gon dolkozik. Szent Teréziáról volt szó. M ikor a kis Jézus az avilai kolostor folyósolyán találkozik vele és Teréz az idegen szép gyermeket megkérdi; , Ki vagy gyerme k e m ? “ — mert azt hitte, hogy valamelyik rokonát keresi a zárdában. „Mond nekem előbb ki vagy Te“ ? felel a gyermek. ,É n ? “ — Oh én a Jézuskáról nevezett Terézia nővér vagyok*. ,É s én a Teréziáról nevezett Jézus“ feleli a fiúcska kedves hangon — azután eltűnt..................... .B o ldog Terézia !“ sóhajt Szerafika „Nagy szent volt ö , közel állott az Úr szívéhez 1 Oh édes Jézusom — én csak egy nyomorult teremtményed vagyok, ki annyit sem tehetek dicsőségedre, m int a nővéreim. Csak a finom vásznakat mosha tom s így szolgálhatok egy keveset Neked. O Uram bár m éltóbb lehetnék e megnem érdemelt kitüntetésre"................... Rózsafüzért vett elő és im ádkozva járkál a ruhák előtt fel és alá. Amint egy szer víszafordul, a pázsit melleti utón egy nőt lát jönni, karján kis gyermekkel. Önkéntelenül megállt és figyelni kezd. „M ily szép és nemes járása van“ gondolja magában. És mily különös - a pázsit szélén levő virágok mintha mélyen meghajtanák fejeiket s bólintgatnak, m ikor az asszony elmegy előttük. Pedig a szél sem f ú j ................ talán csak ruhájával érintette Őket I . . . . .N em a környék asszonyai közül való“ — fűzi tovább gondolatait Szerafika nővér — egészen másképen néz ki, olyan — én nem is tudom — csodásán szép . emlékeztet v a l a k i r e ........................ hol is láttam m ár öt ? . . . . M ily gyönyörű a g y e r m e k e .................... bár jönne közelebb hozzám , hisz annyira szeretem a gyer mekeket . * . . . És tényleg — az asszony letér gyermekével az útról és a pázsiton vág ke resztül. Biztos léptekkel megy oda, hol az oltárkendők száradnak a napon. Ott megáll — és gyermekét mosolyogva egy kecses mozdulattal a legszebb korporáléra helyezi. Szerafika tagjaiban halálos ijedtség fut végig. , Az Isten szerelméért, mily me
TERCIARIUS KÖZLÖNY ---- —---
-----------
rész az az asszony! hogy tudta ezt a gyermeket csak sok I . , . . . ..............................mégis
231 .
,J ó asszony“ — kiállja zavartan „ezt talán méssem tphMi hic, , i * henhet csak ezeken a megszentelt vásznakon. I ............... ' ^ Az id e p n nö még mindig mosolyog reá I .Tudom kedves nővér*
rrá'teTlned
’'’
'
Szerafika hirtelen térdre borul, megismerte az Anyát és Fiát boldogan önfeledten bámulja őket . . . ...................
és
A te alázatod tetszett Jézusomnak“ - cseng a Szúzanya szava a néma elragadtatásba - „te szent vásznat készítesz oltárára és Ó odafenn nemsokára mennyasszonyi ruhával vár téged ^1“ . . . , „Oh én Uram és Istenem — édes Anyám!** - tört ki boldogan Szerafikából kinyújtja feléjük karjait é s ................egyedül volt. Valami csodás földöntúli illat maradt vissza és a pázsit virágai némán hajtottak fejet, mikor Királynőjük látha tatlanul haladt el mellettük karján a Teremtővel.............. Szerafika nővér azóta mintha álomba járt volna és nem sokáig moshatta a megszentelt oltárruaikat — az Úr e fenséges munkakörből magához szólította fel a magas égbe, hol hófehéj mennyaszonyi ruhával vár reá.
Gondolatok a szent áldozás előtt. „És ne vigy minket a kisértésbe.'* Oh, hisz én nem akarom, hisz Te szeretsz, hogy vinnél lehat a kísértésbe... Azt kérem Uram, hogy oltalmazz, védj meg engem ! Tudod, mennyi bajom van, tudod, hogy nem hágy békéi a világ, nem a test, nem a g o n o s z ... tele vagyok kísértéssel. Azt kérem, hogy a sok bajban segíts. Én úgy tekintleK itt az Oltarszentségben, mint tekintettek az izraeliták a felhő, illetve á tüzes oszlop, a trigyszekrény felé. Ha bajt éreztek, ha vadállatok félemIftették meg őket, na á külellenség rajtuk akart ü t n i . . . odafordultak a fényes felhő felé. Még az éjben is látták, hisz világított az oszlop, . . és nem féltek. Csak annyit siígtak egymásnak: „Velünk az Ú r !“ . . . és nem féltek. Azért jövök én is Hozzád, hogy megerősödjek. . . Jaj, Jézusom, a vadállatok üvöllenek (szenvedélyek)... eljöttem hozzád, a külellenség (a világ) csábit, hogy én is idegen isteneket im ád ja k . . . nemcsak Feléd n é z e k ,... hanem felve a magam gyengeségétől idejöttem rem egve... Jézusom, ne vigy minket a kisértesbe. . . védj meg a kísértésben... És Jézus fe le m e l... hisz jó helyre jöttél — mondja — nemcsak segí tek, hanem szivedbe térek, s azután majd ketten k ü z d ü n k . . . Úgy'' jó lesz ? O h . . . de . . . hogyan érdemiem m e g . . . Igaz, nem, de Te in- ndottad. „N álam nélkül semmit sem tehettek“ en pedig Naiad neiKül nem akarok é l n i . . . Jöjj h á t . . . jöjj, hadd érezzem, njgy nem vagyok CRvedíil, jöjj s Iccsitul minden vihar, elmúlik a kiséries, Jöjj • . . ürí, de jó, most • . most nem félek, még ha az egész pokol jön is reám^ A Szentlélek minden ajándéita között, melyet Krisztus küld az 6 baráti» ak,
a
legfőbb az, hogy kiki győzedelmeskedjék saját magán. (Fioretti V i l . ej.)
232
TERCIARIUS KÖZLÖNY
Innen-Onnan. 4
F — r. A. (B aja )
A t. Szerkeszló Úr nagyon liizelgöen nyilalkozoU ugyan erről a? üj rovatról és váltig arra biztaí, hogy a jizürke „Inneti-Onnan“ helytU h^isználjuk inkább mutatósabb „Arany forgácsok'^ elmet, ütj mi mégis küartunk az egyszerűbb titulus melleit. Először, mert igy kevesebb igényt támasztunk és ha itt-ott nem jól sikerül a szemelvény, az apróságok kónyebben meghúzódhatnak a szerényebb titulus árnyékában. A kedves,— mert figyelmes— olvasó így is tapasztalni fogja, hogy ezek az igénytelen apróságok sokszor valóban értékes fémek törmelékei nem egyszer való ságos aranypor számba mennek. Szentek, nagy- és kisemberek elmeszikráit, fonák ságait, kitűnő észrevételeit és megfigyeléseit tartalmazzák, ha nem is valamennyi, de folyóiratunknak jó sok számában. Canova, a világliiiü művész, egyik szobrát csak pislogó mécs világánál szokta volt barátainak bemutatni Bizonyára azért, mert a mécs tétova fénye a legjellemzetesebb részletekre esett. Ezek az apró, szellemes, a görög diégématiakra emlékeztető anekdoták frissen kipattant visszaváltások, aranymondások is a legjelle'nzetesebbet akarjak bevilágítani. Sokszor valósággal az életrajzot pótolják, pedig voltaképen csak vakolatszámba mennek az életraj/,ok tátongó résein, hézagain. Olyanok lesznek jobbára, mint az éj sötétjében cikáló villámok legtöbbször, igen nagy területeket világítanak be. 1. A szentek is k o lá ja . Magyarországi Szent Erzsébet m ár kisleány-korában lángolóan szerette az Üdvözítőt és ellenállhatatlanul vonzódott hozzá. M ikor királyi atyja várában az udvaron játszogatott, ugrándozás között egyszer csak oda szökkent a kápolna ajta jához, gyöngéden megcsókólta a závárt és így suttogott a tabem ákulum édes fog lyához : „Édes Jézusom, én most szórakozom és mulatok ugyan, de azért nem feled kezem ám meg Rólad sem — áldd meg hát a te legkisebb s zo lg áló d a t!“ 2. A jó lecke. l8S5-ben Báron apát volt a hires saint-cryi katonai-iskola papja. Néhány héttel husvét előtt beállít hozzá egy ifjií katona és így S2Ólt n e k i: — Én is szeretnék meggyónni, de attól félek, hogy a pajtásaim kinevetnek 1 — Sohse félj semmitől sem, felelt neki az apát, hanem holnap este 9 órakor jer a kápolnába, — ott nem lát meg senki. Utána jött azután a második, harm adik . . • tizedik . . . huszadik, m ind egyik, ugyanazzal a kívánsággal és szorongó félelemmel. Báron valamennyinek a kápolnába adott találkát. M ásnap 9 óra körül mély sötétségbe volt burkolva a kápolna, de a homályba valami halk emberi zsíbongást lehetett hallani. Báron gyorsan előrántotta tolvaj lám pását és rávilágított csoportra. — Ejnye kedves fiaim, mit kerestek itt ? ! — Gyónni jöttünk, tötisztelendö lír, válaszoltak a katonák megszégyenülten és valóságos kórusban, megfeledkezve minden titkolódzásról. Az apát szívből elkacagta magát, azután beszédet tartott nekik, hogy miként kell legyőzni az emberi tekinteteket, meggyóntalta valamennyit es boldog békes ségben bocsátotta el őket. 3. A z álla to rv o s. Egy hires egyetemi orvostanárt hívtak egy előkelő urinő betegágyához. A derék asszony jó keresztény létére maga is buzgón könyörgött, me^ imákat és szent miséket mondatott, hogy a jó Isten minél előbb szabadítsa meg súlyos betegségétől. Mikor a hires orvos m indenről értesült, dühösen rivallt rá az asszonyra: Ha Ön, asszonyom Istenhez fordult segítségért, akkor miért hivatott engem?
TERCIARIUS K Ö Z L Ö N Y ________________________ 238
— Bocsánat, — felelt nyugotan a beteg uriasszony, itt óriási tévedés történt En ugyanis arra kértem a liázinépemet, hogy hívjanak hozzám egy hires orvost és azok e helyett hoztak nekem ide egy közönséges állatorvost I — Állatorvost, . . . rebegte zavarodottan a hires professzor, állatorvost az én személyemben . . . 1 ? — Valahogy így,kellett a dolognak történnie, mert az állatorvosok szokták gyógyítani az állatokat és egyedül az állatok nem ismerik teremtöjüket és csupán ök nem fordulnak hozzá bajaiaban. 4. A vasúton. Hiába húzódott egy szegény szerzetes szerényen a vasúti kocsi sarkába, kí méletlen szomszédja folyton a legvaskosabb viccekkel és megjegyzéssekkel Üldözte gyöterte. Mivel utitársai nagyon mulatságosnak találták a helyzetet, az elbizakodott viccelő pedig az gondolta, hogy szerencsétlen ellenfele minden visszavágásra kép telen, utoljára már ezt a megjegyzést is meg merte kockáztatni; — Hallotta-e barátom, hogy mikor egyszer Párisban egy pap felkötötte ma gát, egy sz3már is felakasztotta m a g át! . . . — Ha ez valóban megtörtént, felelte nyugodtan a szerzetes, akkor mi ketten ugyancsak örülhetünk, hogy akkor nem voltunk Párisban! 5. S ain t— Remy ezre?les hitvalíása. Hitünket, vallásos meggyőződésünket bárminemű áldozat árán és bármily körülmények között is meg kell vallanunk. Szép példát mutatott erre Saint—Remy ezredes. Mikor ugyanis azt a parancsot kapta, hogy katonáival űzze ki a szegény apácákat otthonukból, kereken megtagadta az engedelmességet. Ezért természete sen csakhamar börtönbe és onnét a nantesi haditörvényszék elé került. Az elnök kérdésére habozás nélkül kijelentette, hogy lelkiismerete összeütközésbe került a katonai kötelességekkel, de lelküsmerete hamarosan döntött. — Tudtam, — válaszolta bátran, — hogy ez lesz a következménye engedetlensé gemnek; tudtam, hogy ide kerülök az önök itélöszéke elé, de azt is tudom, hogy valamikor meg kell majd jelennem egy másik törvényszék, az Úristen színe előtt is. Ezért egy percig sem haboztam, hanem azt tettem, amit lelkiismeretem parancsolt. 6. N apoleon és La Raveillére Lepaux uj vallása. M időn a 18. század végén a francia kormány leromboltatta a templomokat, lemészároltatta a szerzeteseket. La Raveillére Lepaux, a köztársaság egyik vezető férfia így kiáltott fel: „Igazán itt az ideje, hogy elfoglaljuk Jézus Krisztus helyét: én majd csinálok egy uj vallást!“ - Hozzá is fogott a terve megvalósításához, de csakhamar elcsüggedt és őszintén kijelentette Napóleonnak, hogy az ö vallása sehogy sem akar kialakulni . . . — NapDieon erre azt kérdezte tőle gúnyosan : „Barátom, hát csakugyan konkurrálni akarsz, fel akarod venni a versenyt Jézus Krisztussal 1? Csakhogy ez leg feljebb egy módon sikerülhet! ■. . Feszittesd f ö l m agodat pénteken a keresztre, azu tán vasárnap -
tá m a d / fö l halottaidból t
. . .
M áskép nem megy /-
Ennél talpra esettebhen nem lehet elnémítani azokat, kik szent hitünk isteni alapítójából gnnyt szoktak űzni I — ___________________ ________ __ v o lt;
^Naev n a p u n k . KapiíztrAn szent János Síobrir.ak leleptése november 19-én é s i^ f r a n c is k á n u B O k m e g álla p iih a lju k btiszke öröm m el, hogy a ™ .^ ^ s ;r r fn \ ” |
" |
ts m é r iu k .
Célunk itt
m in d b e
az, hogy ezt a franciskánus megmozdulást “ V oT dog«á"gái: öröm m el, mert a ferences eszmék az életbe is k, tudnak m e r t a f r a n c i s k á n u s e s z m é k a z t h irdetik n e k ü n k mnndla • HaTamenni a z örök H a z a m e n n i I Ú g y menni h a z a , ahn^y a z t K a p i s z t r í n m o n d t a . Hazamenni
boldogságba I
234
TERCIARIUS KÖZLÖN Y
RENDI ÉLET.
f
R ö v id á tte k in té s a b u d a i R e n d k ö z s ^ g e zíd e i m ű k ö d é s é rő l. Kimerítőbb jelentést csak a jövö évben fogunk közzétenni, közgyűlésünk után. Elsősorban is mély tisztelettel emlékezünk meg volt rendi igazgatónkról, f t p. Vénn Jakabról, kit rendje elöljárósága áthelyezett Szolnokra házfőnöknek. Itteni fáradhatatlan működéséért ezúton mégegyszer hálás köszönetét mondunk, őszinte, tiszta szívből kívánjuk, hogy működésének uj helyén legyenek fáradozásá nak sikerei ép oly gazdagok, mint nálunk voltak. A jó Isten áldása legyen m unká ján és kisérje útjain. Tőlünk való elbúcsuzásakor, a rendes havi konferenciánk alkalmával foglalta el uj helyét, rendközségtink vezetését p. Schrotty Pál. Új igazgató urunk lelkes bíszédben foglalta el állását Rendje elöljárósága Hollandiából hívta meg, hol eddig szegény hazánk érdekében diplom áciai küldetésben m űködött; e missziónak» mint tudjuk, fényes eredményei voltak. De a szent engedelmesség 'szabálya előtt meghajolva, otthagyta önzetlen, honmentö m unkájának helyét; haza jött. Mi pedig szivünk egész ragaszkodásával iparkodni fogunk ft. igazgató urunk által hozott nagy áldozatot a magunk számára kiérdemelni. M int minden évben, az idén is január utol?ó vasárnapján megtartottuk az 1921. évben kifejtett m űködésünkről az évi jelentéseket. Minden hó utolsó vasár napján reggel 7 órakor a Rend élő tagjaiért bemutatott szentmisében testületileg járultunk a közös szent áldozáshoz, délután pedig megtartottuk a havi konferenciát. Gyüm ölcsoltó Boldogasszony napján befejeztük szokásos lelkigyakorlatunkat, melyet ez idén rendi igazgatónk közösen a templomban tartott neKüuk. Április 16-án foga dalmunkat a I. Renddel együtt ujitottuk meg p. Tamás Alajos tartományfőnök úr kezeibe. Junius 23-án igazgatónk újból Jézus Szentséges szivébe ajánlotta Rendünk tagjait^ A következő vasárnap szokásunkhoz híven Máriaremetére zarándokoltunk, hol 17 férfi jelöltet öltöztettünk - be. Julius hó 9-én Máriabesnyőn voltunk. Julius 30-án pedig egyrészt szomorú napunk volt, mert el kellett búcsúztatnunk ff. p Vénn Jakab volt rendi igazgató urunkat. Ugyanekkor örömmel és meleg szívvel üdvözöl tük — mint fönnebb említettük — uj igazgatónkat, p. Schrotty Pál urat, ki messze M e^enből jött haza szebbnél szebb nemes tervekkel, melyeket a külföld rendi köcségeínél látott és tapasztalt, hogy azokat ha lehet, nálunk is meghonosítsa. A jó Isten legyen segítségére üdvös terveinek végrehajtásában. Egy szivvel-lélekkel állunk melléje. Október 1-től 4-éig szent Ferenc Atyánk tiszteletére triduumot tartottunk. December 3-án beöltöztettünk 18 újoncot December 8-án pedig 43 újonc tette le ünnepélyesen a fogadalm at Ez alkalom m al meg akarunk még emlékezni a rendi községünk kebelében megalakult temetkezési segélyt nyújtó egyesületről. Ezen egyesülés célja az, hogy a jelenlegi drágaságban, a testvérek kölcsönös adakozások által lehetővé tegyék, hogy az elhalt testvérek és nővérek, és azok legközelebbi hozzátartozói is, kik szintén beléptek az egyesületbe, temetkezési költségeiknek részbeni fedezésére bizonyos hozzájárulással segíttessenek. Ha 300 tagot sikerül összehoznunk e segély kb. 10000 korona len.ne Ha kevesebben leszünk természetesen a segély is kevesebb lesz. Az egyesület alapszabályainak főbb pontjai a belügyminiszteri jóváhagyás után a következők lennének.: Az egyesület célját fennebb említettük. Tagjai lehetnek a rend kötelékébe tar tozó fogadalmasok, újoncok, vagy jelöltek és ezek legközelebbi hozzátartozói. Az egye-
TERCIARIUS KÖZLÖNN = = = = =
=
—— ------ -----------------
235
« választmány dönt. A belépés korhatára a Rendbe nem tartozóknál 65 év, a Rend taeiainál pedig ^¡VLu ^ összes gyermekeiért egy gyermekrészt fizet az alább felsorolt járulékok címén. Ha egy gyermeke meghal s a segélyt felveszi ui járulékot fizet be, de újra csak egy gyermekrész erejéig. Minden tag belé pése alkalmával az egyesület alaptőkéjének létesítésére és annak gyarapítására egyszersmindenkorra fizet: Befejezett 30 életévig 300 koronát, 40. életévig 400 koronát, 50. és azonfelül 500 koronát, azonkívül minden egyes elhalt tag után külön 40 koronát, vagy szükség esetén többet. - A tagság megszűnik: az egyesületből való kilépéssel, elhalálozással, vagy a Harmadik Rendből való kizárással. — Az egyesület adminisztrációjáról az alapszabályok többi pontja szól. A terv ideális, szép és nemes, megfelel a Rend szellemének. De kivitele a tagok kellő számú belépésétől függ. Rendünknek igen nagy horderejű szociális és karitatív működésre ad lüktető erőt és nagy lépéssel viszi előre annak feladatát és hivatását is. A Mindenható jó Isten adjon erőt. kitartást ezen uj intézmény megva lósításához és annak áldásos további működéséhez. Az Elöljáróság* Ü nnepély a róm ai sz. Antal-kollégium ban. November 8-án fényes keretek között ünnepelte a sz. Antal-kollégium Duns Skót János emlekét. Az ünnepélyt szokatlanul emelte Giorgi Orestes bíboros rendi protektor megjelenése is. A gene rális kormánytanács teljes létszámban ott volt; úgy szintén a római ferences konventek is képviseltették magukat. Az ünnepélyt a főiskola növendékei rendezték. P. Paoli gén. lektor tartotta a megnyitót; kifejtvén az ünnepély célját és üdvözölve a bíborost a jelenvoltakkal egyetemben. Szerepeltek énekszámok, ame lyeket a növendékek énekkara adott elő. Különösen nagy hatást tett: „I martiri allé arene* (a mártírok az arénán), amelynek fenséges részletei voltak. Szerzője Rillé. P. Antonio V ellico: „Estne impossíbilis adoratio SS. Sacramenti juxta doctrinam Scoti?*' címen tartott felolvasást, amelyben filozófiai és theologiaí alapon bebizonyitotta, hogy az Oltárszentség, mint ilyen Duns Skót tanítása szerint is imádandó. A ráfogásokat érvekkel megcáfolta, — P. Roberto Hamui (arab) Duns Skót filozó fiája ellen fölhozott ellenvetéseket — hogy a filozófia elsekélyesítöje, antikrisztíán és modernista lenne — élesen és logikusan megcáfolta. — P. Fedele Prati: Duns Skót hatását szent Teréziára mutatta ki egy XV. századbeli író P. Do?*suma könyve folytán Eme tanulmányok mindegyike jó hatást tett a jelenvoltakra és élesztették a Duns Skót János iránti szeretetet és érdeklődést. Továbbá az összes képviselt nyelveken szavalatok hangzottak e l: magyar, olasz, német, francia, horvát, spanyol, lengyel, angol, máltai, flamand nyelven. P. Ciprián hazánkfia pedig Gonnod Ave M áriáját énekelte gyönyörű hangon, harmonium, hegedű és zongora kiséret mellett nagy hatással. Végül P. Serafino Serafiní lelkes beszéddel tüzelte a szeráfi ifjúsá got Duns Skót követésére. Az ünnepély végén a bíboros felszólította a rendet, hogy imádkozzék Duns Skót János kanoní/.ációjáért és az ünnep oktávájára a szentségekhez járulóknak teljes búcsút engedélyezett. i * * /♦ "« * * A B ajai rendközség ünnepe. December l.-töl 8-tg lelkigyakorlatot tartotta templomban P. Borsdnyi Balazs igazgató urunk, a Terciárius Közlöny szerkesztője. A ferences^^k jókora temploma z.suFolásig telt nem csupán a lelkigyakorlaton résztv e v ^ k e r h a n é m csodilaínsan sok més vallésu kiv.ncsiva. is. A |e.k.^akor.3 ok eredménye bizonyára nem marad el s rendkftzségünk érezni sen a tömeges felvételre való jelenkezésekbcn. 8-án ünnepünk
volt. A
ünnepek olyan bensőségesen melegek szoktak lenni! melyen mondhatjuk, az egész templom megáldozott; kb. öltözött be. és 25 ujonc tett fogadalmat. ez szoka an nagy z í n Imádkozzunk uj testvéreinkért, hogy erősödjenek Jézus Krisztusban . V
á
r
o
s
u
n
k
b
a
n
baja
.
236___________________________________
TERCIARIUS KÖZLÖN Y
Pécsi birek. A Pécsiek jelentését sroniorú szívvel írja P. Juvenál ipazpatii. A i ünnep közé gyász is keveredett, mert alig száradt meg a Közlöny nyom dafestéke Brunner M ihályné Erzsébet elöljáró nővér halálának bejelentésén, máris három halottunk v a n .: Horváth Katalin, Magdolna nővér, aki 18 éven keresztül szolgálta az irgalmas nővérek kórházát Temetésén a kórházi nővérek is testü letileg jelentek meg. Ez volt szept 23-án. Utána néhány nappal temették Veisenberger Teréz Magdolna nővért, a rendközség régi tagját. Magdolna nővért nagyon szerették. A triduum alatt Illés András Nádor testvér halálát jelentették. A leg régibb testvérek közé tartozott. Requiescant in pace ! A pécsiek ünnepeiről a jövö számban fogunk részletes tudósítást hozni. G y ön g y ös. November 19.-én Szt. Erzsébet napján tartotta a rendközség 12 jelöltjének beköltözését A szertartás magasztosságától meghatott jelöltek mindegyikén látható volt a szent e lío g ó d ás: a szeretet m ilitarizm usának táborába állni. A gyertyafényben csillogó, fehérvirágos oltár is m ár a maga fenséges hallga tásával oly sokat mondott nekik s azt hiszem megértették hogyan kell a társadalom világitó fáklyáinak lenni, az igazi világosságot, Krisztust követni. A hófehér virágok mit is hirdethettek nekik mást *— m int a tisztaságot» meiy Szent Ferenc választottjainak áldozata, de jutalma is I A rend Igazgatója példaképül állította elébük Szent Erzsébetet, kit minden magyar Terciáriusnak buzgón kell követni I Megemlékezett Szent Lajos francia királyro!, ki uralkodó létére életét a III. Rend kötelékéoen tölti el. A szegénység, tisz taság eszméje szeretésre talál. Kívánja, hogy mint a gyertya és tömjén, ök is ha sonlóan a szent szerafizmus szolgálatában égjenek el.
A
„ T e r c i á r i u s ICö z I ö n
ftokkiadóhivaitaiábany
B u d a p e s t , ll., M a r g it - k ö r u t 23. s z . •• •
M e g r e n d e l h e t ő k : Szabály és V ezérköny v.........................................................40 Kor. (Tömegesen rendelve 35 „ ) P. M e is te r m a n n : Uj utmutató a Szentföldre (680 old., vászonkötésben) . . 80 „ D o m o n k o s : Szentöldi zarándok u t (fűzve 240 oldal) . 80 „ P. Z a d ra v e c z : Liturgiái konferenciák,............................ 40 „ P S z e n d e i: Lelki é e t II k ia d á s .....................................25 „ „ Das Im e re L e b e n ........................................... 30 „ P. S z a b ó P i u s : Ferencrendiek a magyar történelemben. 50 „ (Portó, 30 K.) Emléksorok hazánk nagyijaitól. (Portó, 30 K.) . . . . 100 „ S ze p e si • K o n d o r : Szt Ferenc Koszorúja (Ének, orgona) 30 „ „ Szt. Ferenc Hymnusz. (v. zongora k.) 20 „ 11 A s z á llítá s i k ö lts é g e k a m e g re n d e lő t te rh e lik .
A bajai kiadóhivatalban megrendelhetők a kővetkező Korda és skapuláré együtt . . 50 K „ „ külön-külön 30 „ Jelvények (oxidált ezüst) drb. 120 f t
tárgyak; B eöltözésiésfogadalm i okmány 60 K „Szabály és Vezérkönyv“ . . . 40 „ (Tömegesen 50— 100 drb. ára 36 „ )
A s z á llítá s i k öltség e k a m e g re n d e lő t te rh e lik .
TERCIARIUS KÖZLÖNY_____________________
R E G
Gyözött
É N
Y .
az I s t e n !
T ö rté n e lm i regény a kereszténység első századaiból 9.
(Folytatás)
Ez a félelmetes faalkotmány a rómaiaknál a lehető legerősebb m egbilincsdés volt és teljes részvétét ébresztett a leányban. Melyen megindulva fordult iiát Flavms Supert)ushoz és kérte, hogy a szegénnyel ne éreztessek ennyire a fogság rettenetes terheit. „Kívánságod parancs,“ — felelte a tribunus, — ámbár van okunk, hogy ve*e m ini a legveszeiyesebbel és mint az ellenséges csapat veze tőjével úgy bánjunk, hiszen még szökési kísérletet is tett. . . .Bizonnyara nem fogja töbüé tenni, ha én kérem erre!“ mondá gyermeKés bizalmában Héra Donatilla, aki még senkit sem látott igy szenvedni. Kétségtelen, arra számíthatsz nemes Úrnő — erősíti meg szavait a rabló — Te jó vagy s igerem, hogy a mi gonosz terveink sem léged, sem hozzátartozóidat nem fognak érinteni soha. „M i egy aqilejai karavan gazdag árúira leselkedtünk. Csak annak a féktelen erÖszaKos csapatnak túlbuzgalma okozta az összeütkOzést, mely csapatnak gonosz terveitől még most is nagyon félek. Ki tudja, mit terveznek meg ő k ! Azért tehát, aki a s erencsétlenséget elakarja kerülni, legyen óvatos és a tábor határát át ne lépje soha.“ A következmények igazolták, hogy a rablóvezer igazat mondott. Héra Donatilla minden idejét edesatyja ápoiasára szentelte. E szomorú napokban, csak azok a kis nefelejis csokrok szereztek neki örömet, melyeket minden reggel a sátra előtt talált. Tacitus Baburius néma üdvözlete volt az a kis csokor. Szebben beszélt ez minden ékes szónál s bizton el is találta az utat Donatilla tiszta szivéhez. . . , x i« x A kék csokor napról-napra kisebb lett, ugyanis az egész környé ken szorgalmasan letaroltak már a rétet. M íg vegre egy reggelre hiány zott a kis virágok szorgalmas gyűjtője is. Flavius Superbust a kétségbeesés gyötörte. Héra ponatiUa pedig halotthalványan aiit az emberek között s megtörtén hallgatta, amint meefriadtan beszéltek az esetről. • ^ M indenki azt vallotta, hogy Tacitus Baburms « ki az örterületen túl, talán messzire és a rablók fogsagába kerjilt. M é g lo n S o lk o z n i sem volt id6, mert a mezöfelöl két követféle * ^ ^ '" E S t k l f k ? ? k S b e n ° z ö l d gallyal integetett, lehát békés szándékk.l Vérfacvasztó látványnak lettek tanúi a következő percben^ T a S u c B áb u iusnak véres kis ujjait hozták a követek erdei moha 1 a c iiu . D duu gyűrűbe foglalt művésziesen kivésett
k l l S S n ' m a g t í l « « í“ » » a gyűrűt látták a megcsonkított végtagon, (Folytatása következik.)
S » • > '«
238
TERCIARIUS KÖZLÖN Y
^Karácsony Bethlehemben. Ir t a : P, L om bos L ászló .
^Folytatás,
Ilyen és ehhez;,gh aso iiló^ond olatok foglalkoztatták lelkemet, valahanyszor Bethlehembe léptem. Láttam, szinte éreztem a múlt nyomorát Krisztus n é lk ü l: és örült a lelkem, hogy ez a rettenetes haldoklás megszűnt az Élet megszületésével. Boldog voitam, hogy azon helyen vagyok, ahol'ftílszakddt a több ezer éves éjszaka és kigyült az az emberiség számára az igazság soha le nem áldozó Napja. Esténként, m idón a kis városka nyugalomra tért, fölmentem a születési bar lang fölé épült hatalmas szent Ilona bazilika mellett meghúzódó zárdánk tetejére és órákat töltöttem ott a nélkül, hogy észrevettem volna a „Szent éj, csendes é j“ elóhaladását. Belebámultam a végtelen égbe, gyönyörködtem annak sötét azúrjában, figyeltem a csillagok m illiárdjainak vibrálását és nem tudott lelkem vele betelni Egy szent igézet szállta meg lelkemet, képzeletemet felcsigázta és lélekben nem leltem a Karácsonyt, az elsó szent és csendes éj nagy eseményeit. A kis városka megélénkült. A császári parancs megiöitötte ezt idegenekkel hogy népszám lálóbizottság előtt bevallják szárm azásukat. Forrongott a kis varos, de forrongott az idegenek lelke is. Túlfesíitette azt a keserűség, országuk szabadságá nak függetlenségének elvesztése miatt. A keserűséggel túltelített lelkekben kettő égett kiol[hatatlanul: gyűlölet a leigázó, zsarnoki róm ai uralom ellen és a Messiás utáni vágy. E kettő tette izzóvá a bethlehemi h a n g u la to t! A rokonok és ismerősök között a viszontlátás öröm ét elfojtotta a keserűség, mely lelkűket csordultig meg töltötte. Télviz idején elhagyni a meleg csaladi otthont, napokig tartó farasztó utat kellett nekik tenniük. Atázva-fázva, meggémberedve tagjaikban, idegen helyen össze zsugorodni és m indez egy semmiért, a római zsarnok császár személyének kielégi* téseért A zsarnok tudni akarja számbeli erejét az egy igaz Isten választott népének amely szabadságra született, de most idegen, pogány nép rabigájában görnyed. Oh micsoda megalázasa ez egy szabad népnek. Összeolvassák őket, mint az oktalan barm okat! Izrael szabad nepe ebbe sehogy sem tudott beletörődni. A szemekben a gyűlölet, a bosszú vad tüze éget^ emésztette, lelkűket tehetetlenségük keserű tudata. A hangulat a népszám lálobizottság épülete körül iz z ó ; szikrázó tekintetekkel nézik az épületet diszitő római cimert és élénk, szenvedélyes taglejtésekkel muto* gatnak reá. A római katonák a csoportosulókat szetkergeiik és a számlálóbizottság elé menőket sorbaallitják. A lejelenikezetteket a helységből eltávoliiják, nehogy tö megekbe verődve a teret betöltsék és összekeveredjenek a még jelentkezőkkel és így a népszám lálás csendes, nyugodt lefolyását zavarják. A városkában szintén ka tonaság cirkál, hogy a csendet biztosítsa és zavargásoknak elejétvegye. A római katonák fölényesen lenézik a tehetetlen dühtől szikrázó szemű és köpködő zsidókat. (Folyt, köv.)
TERCIARIUS KÖZLÖNY)
139
Beszámoló pályázatunkról. A II. csoport.
(Folytatás.)
1. „Margareta“. Hangulat, lelkesedés van benne, a java franciskánus szellem ből való; csak a kidolgozása túl gyenge. 2. „Angleus“ Mélyen izzó franciskánus szivü iiója lehet, kidolgozása gyenge és terjengős is és ezért került a második csoportba. 3. „Szeressétek egymást“. Ez inkább szellemes irás; jó gondolatok és ötle tek vannak ugyan benne, amellett, hogy tol rövid. Hangulata nem fedi a kép hangulatát. 4. „Galam b“. A témát csak részben értette meg, amennyiben közvetlenül szt. Ferencet kellett volna beszéltetnie, kissé szétíolyó, bar a rövidség nehezére esik. 5. „Non omis moneris“. Szerzőjének van egy kis külön írenni valónk. Szent Ferenc nemcsak a történelemé, hanem élő szelleme közöttünk jár. — Ezt kellett volna érezni. — A témát teljesen félreértette; a második csoportba csak azért került mert jó ismerője szent Ferencnek és a kidolgozás is emeli, értékét. A. 111. csoportba került dolgozatok bizony a legbzebb szellemű munkák. Szerzőiknek azt üzenjük: Ha az a szellem, amelyik a kicsi iráskájukból árad ki, bennünk is megvan, a győzelem mindenesetre az övék. Ez legyen fontosabb nekik, m int Közlöny kritikusának véleménye.
Szentföld könyvei. AJÁNDÉKNAK IGEN ALKALMASAK!
Új útmutató a Szentföldre. I n a ; P . M e iste rm a n n B a rn a b á s ofm. Tértképekkel és abrakkal. Budapest 1909.
A Szentföldi Kommisszariátus kiadása. Á ra hajlítható vászonkötésben, zsebalakban,
rendkívül elegáns kivitelben 80 k o ro n a . 860 lap. Komoly monográfiája azoknak a helyeknek, melyeket ÜCvözitönk meg szentelt. Tudományos eriékü, mint ezt p. Meistermann — aki a dom im k^us p L a g ra n g e - z s a l es p. bcheiler-ral együtt a bzenttold legtudosabb kutatói közé tartozik - feltétlenül garantalja. Megállja helyéi úgy >s, mini földrajzi munka es úgy is, mint régiségtan. Különösen a ánlható a bzentfölddel k T o oapsag es növendekpapaág szamára, ame yek h.téi a szent helyek korvetien leirasavales a legújabb asatasok eredményeivel, mint bizonyuékokksl, csak mélyítheti*.
Szentföldi Zarándokút.
I9i4. jun. 27 - aug. 4.
Irta: D o m o n k o s Istv án . Győr, 1915. Finom fehér vetlenül
.oUú
és m egkapó
melepégge
,
bájosan vonzóvá teszi. A könyv
b L tg e s illusztráció csak emeii amúgy is nagy éneké
IMDKÉT
KÖNYV
.
^
-
A
1*1 E C R E N D E L M E T O
Dunk fiókkiadóhivatalában, Budapest, 11. Margit-krt. 23.
240
PERCIARIUS KÖZLÖNY
E lőfizető in k h ez. Közlönyünk 1923. január havában kezdi meg harmadik évfolyamát. A reánk háramló nehezségek teljes tudatában indulunk ujult erővel útra, hogy a leírhatat lan nagy nyomor, nélkülözés — másrészt a telheíetlen élvezetvágy, fékezhetetlen dózsólés és erkölcstelen tobzódás napjaiban szent Ferenc Atyánk szellemét áraszszuk szét. El akarunk jutni a városba, falvr.kba s a legtávolabbi tanyák kicsi zuga iba, hogy a nagy igazságtalanságok közepette fáklyaként világítsunk s erőt adjunk a lankadóknak. Előfizetőink szám ának állan d ó gyarapodása legszebb blzonyiléka an n ík , hogy feladatunkat eddig jól oldottuk meg. A gazdasági nagy nehézségek megakadályoz nak abban, hogy lapunk az igényeknek megfelelően bő tartalom m al jeierhessék meg, m indazonáltal az új év sok újítást is hoz, melyek minden esetre tanujelét adják törekvéseinknek. Lapunk előfizetésének emlslkedését m últ szám unkban jeleztük. Ehhez képest értesítjük kedves előfizetőinket, hogy a m ár befolyt és felveti előfizetések fejében (sokan ugyanis 300 koronával m ár előfizettek) akadálytalanul küldjük a la p o t Azok nak az előfizetőknek, akik január hó végéig előfizetésüket meg nem úiíiják, a lap küldését beszüntetjük. L a p u n k e lő f iz e t é s i á r a i Egy éwre 4 0 0 k o r . , f é lé v r e 2 0 0 k o r ., n e g y e d é v r e 100 k o r o n a . Beküldésre kérjük a mellékelt caekklapot felhasználni, mely 10 K-ás bélyeg fölragas£tásával levelezésre is hasznáható. Testvéri üd^'özlettel a T E ftC IÁ R IU S K Ö Z L Ö N Y S zerkesztősége és k ia d ó h iv a ta la .
T A R T A L O M JE G Y Z É K ;
Oldal Beköszöntő ú jé v r e .................................................................................................................209 G lória in excelcis D e o ! P. Schrotty P á l .................................................................... 210 Karácsonyi litánia. Költemény. F ráte r A n t a l ................................................................ 212 A greccioi karácsony. B a la n y i G y ö r g y ........................................................................ 212 A győztes pályamunka. P, E rdős A p o lH n á r ................................................................ 214 A terciárius és szivgárdista. P. Unyi B e r t a l a n ........................................................ 2l5 Vallomás. Költemény. P. M o ro vicz Szol. F e r e n c ................ ............................ 216 Hogyan hal meg egy igazi katholikus fejedelem. F — r. A ......................................... 216 Franciskánus lelkek karácsonya. P. M o ln á r A r k a n g y a l ........................................ 218 Békesség nektek. Költemény. S ty l.....................................................................................220 Két karácsony-est. B la s k ó M á r ia ..................................................................................... 220 A Karácsony-est jópásztora. C á e p á r t ............................................................................ 222 f Kaposi József l a ............................................................................................................. 224 Szent Ferencz és a karácsony. D r. B urka P. K e l e m e n ........................................ 225 Egyházjogi értekezés sz. Ferenc harm adik rendjéről. F. H .......................................226 Az erdó karácsonya. D r. K oszterszitz J ó z s e f ........................................................ 227 Szerafika nővér. H au e r L á s z ló ......................................................................................... 229 Gondolatok a szentáldozás e l ő t t .................................................................................... 231 Innen-Onnan. F — r. A ........................................................................... ............................... 232 <endi é l e t ........................................................ ............................................................ 234 Győzőit a z Isten. Regény................................................................• . . . . . . .237 Szent kereszt tá r o g a tó ja .................................................................................................... 238 Beszámoló pályázatunkról. Könyvismertetések...............................................................239 Előfizetőinkhez.......................................................................................................................240 Szerkeszti és a felelősséget v á lla lja : P. B O R SÁ N Y I B A LÁ ZS ferences áldozópap KiadötuUjdonof: A ferencrendlek Kapisztrán szt. Jánosról nevezett rendtartománya. Nyomtatott: Jakab M. H, könyvnyomdájában, Budapest, IL, Corvin-tér 5 .szám.