Teher a teherforgalom!

FARKASDI

HÍRMONDÓ

IV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM

Teher a teherforgalom! Az utóbbi időben Farkasd egyik legsúlyosabb problémáját a helyi úthálózat és a rajta lebonyolódó – az ipari zónába irányuló – nehézgépjármű-forgalom okozza. Főleg a Lóger és a Csendőr utcában, valamint a Botkaközben vált mindinkább tarthatatlanná a helyzet, amire a lakók már petícióban figyelmeztettek és követelték a teherforgalom okozta gondjaik azonnali orvoslását. Ami érthető, hiszen repedeznek házaik falai és naponta veszélyeztetve van egészségük, sőt életük, főleg a gyermekeiké. Falunk helyi – lakott területen átvezető – útjait nem tervezték és nem építették olyannak, hogy naponta több tucat nehéz, negyven tonna súlyt is meghaladó tehergépkocsi száguldozzon rajtuk, ráadásul sokszor messze túllépve a megengedett maximális sebességet. A község vezetői és a képviselő-testület tagjai már a kezdettől fogva az ügy komolyságának megfelelően keresték az ebből a sokakat nyugtalanító helyzetből kivezető utat. Több alternatív megoldást is javasoltak, illetve megvalósítottak, amelyek azonban sajnos, egyszer az ipari zónában működő vállalkozóknak, máskor az ügyben lényükben érintett lakosoknak nem feleltek meg, vagy éppen a útforgalom folyamatosságára és biztonságára vonatkozó elvárásoknak, illetve a törvényeknek mondtak ellent.

Az ideális megoldás az lenne ha az ipari zónát egy új, a község beépített területén kívüli úton lehetne megközelíteni, amelyet nagy intenzitású, nehéz teherforgalomra méreteznének, s annak megfelelően építenének is meg. Ennek a megoldásnak azonban sajnos van egy leküzdhetetlen akadálya. Mégpedig a finanszírozása, amihez több tízmillió koronára lenne szüksége a falunak. Csakhogy Farkasd ennyi pénzeszközzel nem rendlkezik és nincs is rá lehetősége, hogy a közeljövőben szert tegyen ekkora összegre. Ám a nehéz tehergépjármű-forgalmat sem tilthatja ki úgy a helyi utakról, hogy közben nem teremt más, megfelelő lehetőséget az ipari zóna megközelítésére – ezt törvény szabja meg!

Ez a kamion jó irányban halad Juhász Gyula felvétele

Ideiglenesen a következő kompromisszumos forgalomszervezés került elfogadásra, amely ugyan nem oldja meg teljes mértékben a helyzetet, de lagalább az érintett utcák bizonyos szakaszaiban a felére csökkenti a teherforgalmat: 2008. december 31-ig az ipari zóna csak az egyirányúsított Botkaközön keresztül lesz megközelíthető, onnan pedig csupán a Csendőr utcán át lehet majd távozni. Az eredeti elképzelés szerint a gépjárművek a falun kívüli Barkátba vezető betonúton hagyhatták volna el az ipari központot. Bebizonyosodott azonban, hogy ez jelenleg nem megfelelő megoldás, mert a szóban forgó úttest keskeny, ráadásul rossz műszaki állapotban van, ezért főleg télen és esős időjárás esetén fennállna az a veszély, hogy felborulnak, esetleg megsérülnek a gépkocsik vagy a rakományuk. A polgármester szervezett néhány tárgyalást az ipari zónában működő vállalatok képviselőivel, hogy közösen állják a faluval a Barkátba vezető út szélesítésének és javításának költségeit. A tárgyalások nem voltak egyszerűek, a különböző nézőpontok időnként heves vitákat eredményeztek, de végül is az ügyben érintettek megegyeztek.

A közös elhatározás a következő:

Az akció koordinátora Farkasd község lesz, élén a polgármesterrel. Az út szélesítésével és rekonstrukciójával járó költségeknek – amelyek előreláthatóan mintegy 3,3 millió koronára rúgnak – a falu a 22 %-át, a MEDITERRAN kft. a 35 %-át, a JAV-AKC kft. a 20 %-át, a JOPI-TRADE kft. a 11 %-át, a Félix RAMA a 6 %-át, BERF-Bereczky Ferenc az 1,2 %-át, az AMA DREVO kft. a 0,6 %-át és a többi magángazda – aki majd igénybe veszi a felújított utat – a 4,2 %-át fogja fedezni. Falunk vezetői már dolgoznak a pénz előteremtésén, s amint ez sikerül nekik, azonnal elkezdődnek a munkálatok.

Helyi közutakra az állam nem költ! A helyi besorolású utak a törvény szerint a falvak és városok tulajdonába tartoznak, ezért azok kötelesek gondoskodni is fenntartásukról, karbantartásukról. Az államtól ezirányú tevékenységükre nem kapnak semmilyen anyagi támogatást, kiadásaikat saját költségvetésükből kell fedezniük.

folytatás a 3. oldalon

2 Tartalom

SZERKESZTŐSÉGI LEVÉL

Teher a teherforgalom!

1.oldal

Szerkesztőségi levél

2. oldal

Fókuszban: utaink

3. oldal

Karácsony, az ünnepek ünnpe

4. oldal

Advent

4. oldal

Generációk találkoztak, nótaszó mellett

5. oldal

Mikulásünnepség - hetedszer

5. oldal

Fiatalos nyugdíjasok

6. oldal

Ajánló: A bor

6. oldal

A viszontlátás öröme!

7. oldal

Múltidézés: A kitelepítés 60. évfordulója

7. oldal

... táncolnom kell!

8. oldal

Betlehemezés

9. oldal

Legáció

9. oldal

Karácsonyi üdvözlet

10. oldal

Mi a Halloween?

10. oldal

FARKASDI

HÍRMONDÓ

Kiadó: Vágfarkasd községi hivatala Főszerkesztő: Juhász Gyula ([email protected]) Szerkesztők: Nataša Faragová - 0903/792902 Mile Hedvig Iván Gyula ([email protected]) Iván Ida ([email protected]) Tördelés, grafika: Juhász Gyula Regisztrációs szám: RP 12/2004 Nyomda: Dream Pictures, s.r.o., Milleniova 43, 925 05 Vozokany Szerkesztőség címe: Obecný úrad, s.č. 1, 925 84 Vlčany Telefon: 031/ 77 94 201, 031/ 77 94 247

Kedves Olvasó! Az újsággal kapcsolatos véleményét, ötleteit, olvasói levelét, továbbá megjelentetésre szánt hirdetését, esküvői meghívóját, gratulációját, gyászjelentését vagy szeretteiról való megemlékezését szerkesztőségünk címére sziveskedjék elküldeni!

Kedves Olvasó! A téli hónapok tele vannak ünnepekkel: Halloween, mindenszentek, halottak napja, advent, Mikulás, karácsony. Legtöbbjüket nagyon jól ismerjük, ám akad olyan is, amelyikkel még meg kell barátkoznunk. A különböző kultúrákból átvettekről nem tudunk túl sokat, de azért általában feltétel nélkül elfogadjuk őket. Talán mert ez divat és a mai kor embere semmiből sem akar kimaradni. Vagy csak felfokozott társadalmi elvárásaink vannak magunkkal szemben? Rosszabb azonban az, hogy legszentebb ünnepeinket hajlamosak vagyunk vásárlási szokásként felfogni. Észre sem vesszük és bedőlünk a bevásárlóközpontok marketingfogásainak. Vásárolunk szívből, örömmel, de inkább megszokásból, kényszerből és tömegesen. Hogy ne érje szó a ház elejét! Ünnepeinkből és ezáltal belőlünk is fokozatosan kiveszik az ember, érzéseink valódisága, hihetősége és a mértékletesség. Élünk a közömbös hétköznapok megszokásai és betanult folyamatai szerint. Sokunknak többet jelent a drága karácsonyi ajándékzuhatag, amellyel az egymás iránti tiszteletet, szeretetet és családi harmóniát próbáljuk ideiglenesen pótolni. Hiszen az ilyen „apróságokra” a dolgos mindennapokon nem jut elég idő. Tisztelet a kivételnek! Sebaj. A tévéreklámok majd idejében figyelmeztetnek minket e komoly mulasztásra. Sőt! Azt is megmutatják, hol lehet akciósan „megvenni” lelki nyugalmunkat. Az elhunyt szeretteinkről való megemlékezésünk „végeredménye“ gyakran egy kidíszített sír november elején. Vagy az sem. Hányszor megyünk ki a temetőbe elmondani egy imát halottainkért? Mindenszenteket kivéve. Az ünnepi ajándéktárgyak, kellékek sokkal korábban kezdenek porosodni csöndes magányukban az üzletek polcain, mint ahogy illő volna. Netán ha később kerülnének a vásárlók orra elé, akkor meg se vennék őket? Értelmes dolgok ezek? A rohanás, a stressz, az állandó hajtás és vágyaink azonnali teljesülése. Normális az, hogy így a vesztünkbe rohanunk? Látástól vakulásig a biztosabb anyagi háttérért dolgozunk emberi kapcsolataink rovására. Kínozzuk magunkat a magasabb fizetésért, és néha már csak enni meg aludni járunk haza. Ha van hova... Irigylésre méltók azok a községek, ahol még élnek a hagyományok, a népszokások. Így jelezve: a múlt szerves része a modern életformának. Múlt nélkül nincs vagy hiányos a jövő. Mi több: a kultúra ápolása gazdagítja és megerősíti az emberekben a hovatartozás érzését, a hitet. Azt az életteret, ahol az övéik között jól, biztonságban és fontosnak érzik magukat. S nem egyedül, céltalanul bolyongnak a nagyvilágban, hogy végre megtalálják létük értelmét. Legalább most, karácsonykor, a szeretetet ünnepén álljunk meg egy pillanatra! Töltsünk el több időt családunkkal, és örüljünk egymásnak! Nyugodt körülmények között gondolkozzunk el azon, kik vagyunk és merre tartunk! Az unalmas hétköznapokon pedig – még ha nehezen megy is – szánjunk néhány szép szót vagy pár mosolygós percet mindenkinek! Az ilyen pillanatok teszik elviselhetővé az életet. Ez egy próbát megér. E gondolatokkal kívánok Önnek a Farkasdi Hírmondó szerkesztősége nevében békés, boldog, örömteli karácsonyi ünnepeket és sikerekben, egészségben gazdag 2008-as évet!

E-mail: [email protected] Internet: www.obecvlcany.sk

Juhász Gyula főszerkesztő

FÓKUSZBAN: UTAINK 3 Teher a teherforgalom! (folytatás az 1. oldalról)

Farkasd idei büdzséjében erre a célra 150.000,- korona volt előirányozva, de ez ideig már 24.213,- koronát költött el útkarbantartó munkákra, kátyujavításra pedig – amelyet a zólyomi RENOVIA kft. végzett el – 148.006,- koronát! Községünk elöljárósága és a képviselő-testület is, elégedetlen a helyi úthálózat állagával, ezért minden lehető lépést megtesz, hogy sikerüljön pénzt előkeríteni felújítására. A 2005-ös év elején például a Szlovák Köztársaság Építésügyi és Területfejlesztési Mininisztériumához is egy jól kidolgozott, határidőn belül leadott tervezettel fordult a falu – azzal a kéréssel –, hogy támogassa anyagilag a Lóger utca úttestének rekonstrukcióját. A próbálkozás sajnos, sikertelen volt. Jelenleg a községi hivatal egyik dolgozója naponta figyeli az EU-s alapok kínálta támogatások pályázati kiírásának közzétett jegyzékét, hogy el ne szalasszunk semmilyen lehetőséget. Reméljük, igyekezetünket hamarosan siker koronázza! S hogy egy kínálkozó alkalom ne érjen váratlanul bennünket, már folyamatban van a Külsősor, a Lóger és a Csendőr utca felújítási tervdokumentációjának elkészítése.

Kötelező nyilvántartások – plusz kiadások A községet, mint a helyi közutak fenntartóját a T.t. 135/1961-es számú, a közforgalmi utakról szóló törvénye és a vonatkozó előírások arra kötelezik, hogy mind az közutak műszaki, minőségi adatait, mind a forgalmi rendjét nyilván kell tartania. A forgalmi rend nyilvántartása magába foglalja a forgalom közlekedés-rendészet által jóváhagyott szervezésének a leírását, a közlekedési táblákra és elhelyezésükre vonatkozó adatokat, stb. Ami pedig a helyi közutak nyilvántartását illeti, az bizony elég terjedelmes műszaki elaborátum, amelynek tartalmaznia kell az utak alapméreteit, szerkezetük leírását, a szükséges további forgalmi berendezések, pl. vízelvezető építmények bejelölését is, továbbá az úttest állagának értékelését, a javítások tervezetét, az utak fenntartására üzemeltetésére, illetve fejlesztésére fordított költségek kimutatását stb. Falunk elöljárói több kínálkozó cég közül az érsekújvári STOMON kft.-t választották ki erre a munkára, mivel ez a cég már több falunak és városnak is készített ilyen közúti nyilvántartást. Jana Pereczová

Megkérdeztük Fazekas Norbertet, a Farkasdi Közszolgáltató Vállalat vezetőjét:

- Kinek a feladata falunkban a helyi utak téli karbantartása, a jegesedésük elleni védekezés és a hóeltakarítás? - Minderről a helyi kultúrházban székelő Farkasdi Közszolgáltató Vállalat gondoskodik. - Milyen műszaki felszerelés áll vállalatuk rendelkezésére, hogy a fent említett feladatokat meg tudják oldani? - Van egy UNC 060-as földmunkagépünk, amellyel az utak peremét tisztítjuk és falunk köztereit tartjuk rendben. Tehát az iskola környékét, a faluközpontot,az autóbuszmegállókat és a nyilvános parkolóhelyeket – például a COOP Jednota Szupermarket, a pékség, a posta előtt stb. Rendelkezünk továbbá egy UNC 053-as rakodógéppel, egy traktorral és hozzá tartozó pótkocsival is.

Csökken a szabálysértések száma! Közel két hónappal a teherforgalom elterelése után kevesebb az elégedetlenkedő, panaszkodó lakos az ipari telepre tartó kamionok miatt! Vélik a farkasdi községi rendőrök. A Botkaközben, a Lógerben és a Csendőr utcában élő lakótársaink – mint ismeretes – a nyáron épp az elviselhetetlen kamionforgalom miatt fordultak petícióval a községi hivatalhoz. Azóta megszületett a döntés, miszerint 2008. december 31-ig a telepről kifele tartó kamionok csakis a Csendőr utcán át közelíthetik meg a főutat. A forgalom elterelése keretében a nyár folyamán a faluban több új közlekedési táblát szereltek fel a szakemberek. Csakhogy a kezdetben rend helyett bonyodalmak támadtak. A kamionvezetők gyakran nem respektálták az irányjelzőket. Vagy azért, mert eltévedtek a számukra ismeretlen utcákban vagy, mert megszokásból vezettek. Ilyenkor a rendőrök szóbelileg figyelmeztették őket. Az utóbbi két hónapban azonban úgy tűnik, hogy a megszabott útvonalat fokozatosan mindenki megszokja. A napi járőrözések és ellenőrzések miatt a botkaközi egyirányú utcába már kevesebben hajtanak be menetiránnyal szemben, mint korábban. Ám szabálysértés esetén a vétkes gépkocsivezető 2000 korona helyszíni bírságot fizethet. A közlekedést illetően a faluban komolyabb problémát jelent még a gyorshajtás! Községi rendőreink a falunkon átsuhanó járművek sebességét nem tudják ellenőrizni, mert nem rendelkeznek megfelelő műszaki felszereléssel. Pedig kéne! Ugyanis az ipari telep felé vezető úton, illetve a Szomola és Farkasd közötti szakaszon nagyon sokan lépik túl a megengedett maximális sebességet: személygépkocsi-, teherautó- és kamionvezetők egyaránt, de főleg a motorkerékpárosok. A legnagyobb balesetveszélynek itt is a gyalogosok és kerékpárosok vannak kitéve. Biztonságosabban a néhány évvel ezelőtt megépített kerékpárúton közlekedhetnének, ha az nem lenne olyan keskeny (két szembejövő biciklis csak nehezen fér el egymás mellett)! Vagy ha esetleg építenének még egy ilyen keskenyet az úttest mellé a másik oldalon is, és akkor az egyirányúsításuk esetén biztonságosan közlekedhetne a falu és Szomola között gyalogos, kerékpáros egyaránt! - FH -

- Milyen anyaggal szórják az utakat, hogy meggátolják a síkosságukat? - Az utak szórására homokot használunk, amelyet a vágsellyei Povodie Váhu vállalattól vásárolunk. - Mi a helyzet, ha az utak hétvégén szorulnak hómentesítésre? - Vállalatunk alkalmazottai: Komlósi Gyula, Molnár Elemér és Lőrincz Ferenc munkaszüneti napokon és az ünnepek alatt is készenlétben állnak a téli útkarbantartási munkákra, de szükség esetén a közhasznú munkát végző lakokosok ugyancsak besegítenek. - Mennyibe kerül a falunak az utak téli karbantartása? - Körülbelül százharmincezer koronába. Ebből az összegből fedezzük a munkálatok során felhasznált üzemanyag és homok árát, a gépek javítására fordított kiadásokat, valamint a dolgozóink munkabérét. A végösszeg persze az időjárási viszonyok függvénye, tehát lehet kevesebb, de több is! Köszönöm, hogy lapunk rendelkezésére állt! Kérdezett: Nataša Faragová

4 ÜNNEPEK Karácsony, az ünnepek ünnepe! Bizonyára minden kedves olvasó igazat ad nekem, ha azt állítom, hogy a karácsony az év legszebb, legörömtelibb, szeretetben leggazdagabb ünnepe. Karácsony, az ünnepek ünnepe! Természetesen az, hogy karácsony szent ünnepe valóban ilyen legyen, az mindannyiunktól függ. Mindenkinek tennie kell valamit érte! Nem elegendő, ha csupán az ünnep külsőségeire fektetünk nagy hangsúlyt, mert akkor a lényeg elsikkad és ezáltal a karácsony elveszíti a varázsát. Nem a szeretet, az öröm, az emberek közötti béke ünnepe lesz, hanem csak egy olyan ünnep, amelyet nagy bevásárlás, nagytakarítás és sok sürgés-forgás előz meg. Több felnőtt töri a fejét és talán aggódik is: lesz-e elegendő pénze az ajándékok megvásárlására, jut-e mindenkinek ajándék, meg tudja-e venni mindazt, amire szerettei vágyakoznak. Akadnak olyanok is – természetesen ők vannak kevesebben – akiknek mindez nem okoz gondot. Nem nézik az ajándék árát, sőt drága ajándékokat vesznek gyermekeiknek, szeretteiknek, abban a hiszemben, hogy ilymódon tudják pótolni azt a szeretetet, amelyet évközben nem kaptak meg tőlük a legközelebbi hozzátartozóik. Ezek az emberek tévesen azt hiszik – és sajnos meg is vannak róla győződve –, hogy minél drágább az ajándék, annál nagyobb örömet okoz. Hadd dicsekedje el a gyermekük majd mindenkinek az iskolában, hogy mi mindent kapott, hadd tudja meg mindenki, hogy ők mennyire szeretik a gyermeküket, gyermekeiket! És persze azt is, hogy nekik telik az ilyen ajándékokra. Nem gondolnak arra, hogy hány szerény körülmények között vagy kimondottan szegénysorban élő gyermek szíve fájdul meg, amikor hallja, hogy társa nem győzi felsorolni, mi mindent kapott ajándékba a szüleitől karácsonyra. Hány gyermek szégyenli elmondani, hogy ő csak néhány eddig hiányzó, de a mindennapi életben szinte nélkülözhetetlen dolgot, ruhát kapott, mert a szüleinek többre nem tellett? A hangsúly valóban az ajándék anyagi értékén van? Csak akkor tudunk örömet okozni, ha „mélyen belenyúlunk a pénztárcánkba“? Hát az ajándék értéke nem attól függ, hogy milyen szeretettel, és milyen szándékkal adják, amikor a legegyszerűbb ajándék is tud nagy örömet okozni! Történelmünk legelső karácsonyán az Isten is ajándékot adott az emberiségnek, azaz nekünk. Nem aranyat, nem is drágakövet, hanem egy egyszerű gyermek személyében: saját Fiát. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Jn 3,16 Lám, milyen egyszerű, ám mégis nagyszerű, boldogságot, örökké tartó boldogságot, örömet nyújtó az Isten ajándéka, amelyet a betlehemi kisded személyében nyújtott Ő nekünk – embereknek. Valóban igaz, hogy sokszor éppen az egyszerű, mások számára értéktelennek tűnő ajándékok

tudnak igazi, hosszantartó (örök) örömet okozni. Íme egy nagyon megható példa az életből: Néhány évvel ezelőtt egy édesapa megverte az ötéves kislányát, mert az elveszített egy nem nagy értékű tárgyat. Karácsony volt. A kislány ajándékot adott át az apjának a következő szavakkal: „Apuka, ez a tiéd!“ Az apa láthatóan megdöbbent és zavarba jött, de a feszültség még jobban felerősödött benne, amikor a kis dobozkát – amit a lánya adott neki – felnyitotta és az üres volt. Nem talált benne semmit sem. Mérgesen megjegyezte: „Nem tudod, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor az elvárja, hogy meglepetésként valóban kapjon is valamit? Te meg üres dobozt adsz nekem?!“ A kislány értetlenül nézett az apjára és könynyes szemmel mondta neki: „Apuka..., ez nem üres! Ha te tudnád, mennyit küszködtem, míg a csókjaimmal megtöltöttem a számodra?“ Az apa erre meghatódott, letérdelt a kislánya elé, átkarolta őt és kérte, hogy bocsásson meg neki... Eltelt néhány hónap és egy gépkocsivezető figyelmetlensége a kislány életébe került. Halála után az apa féltve őrizte a kis dobozt, melyet azon a bizonyos karácsony reggelen szeretett kislányától kapott. Az ágya mellett, az éjjeliszekrényen tartotta féltveőrzött kincsként. Ha gyengének, erőtlennek érezte magát, s nem tudta, hogyan tovább, ha problémák árasztották el életét..., kinyitotta azt a varázslatos, kis dobozt, kivett belőle egy csókot és közben arra a szeretetre gondolt, ahogy azokat a csókokat kislánya az ő számára a dobozba tette. Viszszagondolt kislánya iránta érzett nagy szeretetére. Kedves olvasóim, minden bizonnyal mindenkinek van ilyen „kis doboza“ odahaza! Tele van csókokkal, szeretettel. Szüleinknek, jó barátainknak, ismerőseinknek... magának, az Istennek a csókjaival, szeretetével. Ott vannak azon szeretteink csókjai, szeretete is, akik már nem élnek közöttünk, de odaát, a másik életben gondolnak ránk, továbbra is szeretnek minket. Ha az életünk nehézzé válik, sokszor talán elviselhetetlennek tűnik, ha úgy érezzük, hogy a problémák özöne árad felénk, nyissuk fel lélekben ezt a „kis dobozt“ és vegyünk ki belőle egy csókot...! Nincs szebb ajándék a szeretetnél! Ez teszi valóban széppé karácsony szent ünnepét. Ezt az ajándékot várják tőlünk a szeretteink, közeli és távoli embertársaink. Ez az ajándék emeli karácsonyt az ünnepek ünnepévé! Minden kedves olvasónak, falunk egész lakosságának kívánok szeretetben gazdag, boldog karácsonyi ünnepeket! Bíró Sándor, római katolikus plébános

Advent „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki hallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jelenések 3,20) A Krisztus-várás emlékére ünnepeljük a karácsony előtti négy hetet: ez az advent (az „adventus Domini” – „az Úr jövetele” latin kifejezésből). A bibliai értelmezés szerint Krisztus Urunknak négyféle eljövetele van: 1. az idők teljességében testben jött el (ez a karácsony) 2. megtérésünk alkalmával a szívünkbe költözik 3. halálunk óráján értünk jön 4. az utolsó ítéletben ítélni jön élőket és holtakat Ennek a mi mostani adventi időszakunknak is Jézus Krisztus eljövetelének a reménységében kell eltelnie! S mivel az első karácsony már mögöttünk, halálunk órája és az utolsó ítélet pedig még előttünk van, ezért minden esztendő adventjén az Úr Jézus a szívünket célozza meg, oda akar beköltözni. Abból pedig, hogy Ő a szívünkben akar lakozást venni, egyértelműen következik az, hogy most még ki van zárva belőle. Az a sok irigység, önzés, szeretetlenség, amely meghatározza szavainkat, cselekedeteinket és viselkedésünket, tagadhatatlan jelei annak, hogy gonosz hatalmak: a szenvedélyeink, a gőg, az önzés, a pénz- és hatalomvágy pöffeszkednek szívünk trónusán. Az advent Jézusa azonban elsősorban azért jön, hogy a mi rabszolgasorban sínylődő szívünket megtisztítsa, újjászülje és visszaállítsa abban annak uralmát, aki számára e szív teremtetett, Isten uralmát. Képletesen szólva: Jézus ott áll szívünk ajtaja előtt és zörget! Zörgetni az szokott, aki oda be akar menni. S ha néha nagyobbat dobban a mi szívünk, ez azért van, mert Valaki sürgetve kopogtat rajta. Ne félj, Ő nem kérni, nem vinni és nem rabolni jön, hanem adni: életet, boldogságot, reménységet. Nem alkalmaz semmi kényszert! Addig zörget és addig vár, amíg az ajtó belülről megnyílik; mert bizony az ajtó belülről nyílik, miénk a döntés és a felelősség is, hogy vajon az idén végre beengedjük vagy kizárjuk azt, akiben Isten és benne minden jó jött közel mihozzánk. Itt egészen gyakorlati dologról van szó, mert Jézus mielőtt emberi életünket bevinné a mennyországba, azt megelőzően a mennyországot akarja bevinni a mi földi életünkbe. A mennyország kopogtat minden adventi időszakban! Ekkora jót nem lehet, nem szabad viszszautasítani. Legyen a mi válaszunk is az, amit hitvalló őseink így fogalmaztak meg egy kedves karácsonyi énekben: „Ó, kedves vendég, nálam szállj, bűnömtől ne iszonyodjál!” Így lesz igazán megszentelt adventünk és végre boldog karácsonyunk! Erdélyi Pál, református lelkész

KULTÚRA 5

Generációk találkoztak, nótaszó mellett... Már jópár hónap eltelt az első sikeres rendezvényünk óta és örömmel jelenthetem, hogy a Csemadok helyi alapszervezete mellett működő ifjúsági klub azóta is töretlen lendülettel tevékenykedik falunkban. A nyári Nemzeközi Ifjúsági Találkozót követően több sikeres rendezvény, illetve akció ötletgazdája és megvalósítója volt ez az ifjú csoportosulás. Ilyen volt a szüreti felvonulás, a nosztalgiabuli a vásár szombatján vagy a Generációk találkozása, nótaszó mellett... Ez utóbbi rendezvényünkről szeretnék kicsit bővebben beszámolni a Kedves Olvasónak! Ugyanis Farkasdon, november 10-én első ízben került sor ilyen formában megrendezett nótaestre. Az alapötlet onnét származott, hogy mi, fiatalok is ráéreztünk már néhány alkalommal a magyarnóta ízére és hangulatára, de bizony nótaismeretünk eléggé szerénynek bizonyult elődeinkéhez képest. Ezért úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk népszerűsíteni és a fiatalokhoz közelebb hozni ezt a műfajt. Ezt a célt sugallta már maga az est címe is.

Kollár Katalin megénekeltette a közönséget Juhász Gyula felvételei

Dóka Zsuzsanna és Bősi Szabó László duettjei nagy sikert arattak

Bár az idősebb generáció és a középkorosztály jelentős többségben volt a résztvevőket tekintve, mi mégis úgy gondoljuk, hogy a nóta megszerettetése a fiatalokkal ily módon nagyon sikeres lehet. A jövőben talán majd a fiatalok nemcsak kíváncsian kérdezgeti a szervezőket, hogy mi is valójában ez a nótaest, hanem azon egyre többen részt is vesznek! Ezen a rendezvényünkön a jelenlevők nagyon színvonalas programot láthattak és az este jó hangulatát mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy spontán táncmulatság lett a vége. A kitűnő cigányzenét a külföldön is méltán ismert, sőt elismert Banyák István és zenekara szolgáltatta, Lévai Dezső prímás vezetésével. Az est szereplői között köszönthettük Dóka Zsuzsannát, a Szlovákiai

Mikulásünnepség hetedszer Az idén, december 7-én – hó hiányában – a Mikulás lovaskocsin érkezett Farkasdra! Ám ez egyáltalán nem okozott gondot annak a közel négyszáz lelket számláló – főleg magyar és szlovák ovisok, illetve iskolások alkotta – tömegnek, amely a helyi piactérrel szemben felállított színpad előtt fogadta nagy lelkesedéssel az örök adakozó vendéget. S hogy a Mikulás lássa: a farkasdi gyerkőcök rászolgálnak az ajándékra, azok szép, közel egyórás műsorral köszöntötték őt. Ezt követően – annak rendje-módja szerint – minden ott levő, tíz évnél fiatalabb gyerek meg is kapta a várva-várt aján-

Magyarnóta-kedvelők Klubjának elnökét, Bősi Szabó László aranykoszorús nótaénekest, de a fiatal Kollár Katalin tehetségének is fül-, illetve szemtanúi lehettünk. A profi nótaénekesek műsorát pedig a helyi nyugdíjasklub énekkarának nótacsokra követte. Nagy örömünkre szolgált, hogy akadtak a farkasdiak között is olyanok, akik kedvenc nótáikkal színpadra léptek. Külön köszönet Seres Veronka néninek, Kalmár Pityu bátynak, Csizmadia Ferencnek és Ondrusek Ferencnek. A siker remélhetőleg meggyőzte őket arról, hogy a tehetségüket elismerte a közönség, s hogy máskor is bátran felléphetnek nótaénekesként a nagynyilvánosság előtt. Ötletből továbbra sincs hiány, ezért az ifjúsági klub a jövőben is számos érdekes rendezvény kezdeményője és szervezője kíván lenni. Őszintén remélem, hogy kitart a lányok és a fiúk ambíciója, s még sok sikeres akcióval örvendeztetjük meg falunk lakóit. Ezúton is szeretnénk felhívni figyelmüket a január 12-én esedékes „Hagyományos Batyusbálra”, amelyre nagy szeretettel várunk minden kedves vendéget! az ifiklub nevében: Árendás Tamás dékcsomagját. A szervezők közel 425 csomagot készítettek. A rendezvény fővédnökei, a Forcas polgári társulás (tagjai: Molnár Zoltán, Csiffáry Zoltán, Bakman Lajos) és Fehér László vállakozó az idősekről sem feledkeztek meg. A helyi öregotthon lakóinak 23 csomagot juttattak el. A Mikulásünnepség szervezői ezúton is köszönetet mondanak minden adakozó helyi vállalkozónak és Farkasd községnek, hogy segítségükkel továbbra is életben maradt ez a szép hagyomány! A Forcas polgári társulás májusban alakult. Célja, hogy Farkasd társasági élete színesebbé, mozgalmasabbá váljék. A csoportosulás feltett szándéka a helyi társadalmi események, ünnepnapok, sportaktivitások és humánus kezdeményezések támogatása. Sorai közé vár minden olyan segítőkész fiatalt, aki hajlandó valamit tenni az említett célok eléréséért! - jgy-

6 TÁRSASÁGI ÉLET

AJÁNLÓ „A bor“

Fiatalos nyugdíjasok

Falusi történet, sok zenével - a Komáromi Jókai Színház előadása

Farkasd életében meghatározó szerepet tölt be a helyi nyugdíjasklub. Tagjai minden évben megtartják szokásos rendezvényeiket, aktívan kiveszik részüket a társasági életből, képviselik falunkat itthon és külföldön egyaránt. Mindig jönnek, ha egy nagyszabású rendezvényen segítő kézre van szükség. Eddig is nagymértékben öregbítették falunk hírnevét, s teszik ezt most is töretlenül, korukat meghazudtolva, immár 18. éve. Ezenfelül énekelnek, táncolnak, kultúrprogramokkal szórakoztatják önmagukat és másokat. Évente kétszer a falu összes nyugdíjasát is meglepik valamilyen rendezvénnyel. Legutóbb például november 17-én – az idősek világnapjának alkalmából – a „Tisztelet az időseknek“ címmel tartottak falunk nyugdíjasainak müsorosestet. Ezen az 1990 óta hagyományossá vált, nagyszerű akciójukon az idén is volt kultúrműsor és egy százszemélyes „lakoma”. A kultúrház színpadán a Szlovák -, illetve a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda apraja-nagyja szórakoztatta az egybegyűlteket. A rendezvényen részt vett falunk elöljárósága és az iskolák dolgozói. Iván Gyula polgármester, Mátyus Rózsa és Marián Varga iskolaigazgatók beszédeikben a nyugdíjasklub eddigi tevékenységét, tagságának tenniakarását és kitartását méltatták. A reggelig tartó mulatságon Varga Krisztián zenélt. S hogy mi a nyugdíjasklub sikerének a titka? A kemény munka és a helyi intézményekkel, vagyis az iskolákkal, az önkormányzattal, a polgármesteri hivatallal vagy akár a vállalkozókkal és a sportszervezetekkel való rugalmas együttműködés. „De köszönet támogatóinknak is, hiszen anyagi juttatásaik nélkül a klub tagjai nem jutottak volna el a legkülönbözőbb rendezvényekre, és soksok élménnyel, tapasztalattal lennénk szegényebbek” – mondta lapunknak Szibilla Ilona, a klub elnöke. Karácsony közeledtével a farkasdi nyugdíjasklub kellemes, békés és szeretetben teljes ünnepeket kíván falunk minden kedves lakójának! - jgy -

Gárdonyi Gézának talán a legjobb és legnépszerűb színművét, „A bor“ címűt volt alkalmam megtekinteni a minap a Komáromi Jókai Színházban. Ez a naturalista elemeket felhasználó, lélektanilag motivált népszínmű egy falusi család mindennapjain keresztül mutat be tiszta emberi érzelmeket. A darab mozgalmas cselekménye azonnal megragadja a néző figyelmét, aki tüstént rájöhet, hogy a szerelem, a házasság és ezek konfliktusai alkotják a történet magvát. A Baracs család: Imre, a családfő, felesége Juli és kisfiuk Jancsi, valamint Rozi – Juli húga – együtt élik a maguk harmonikus falusi életét. Egészen addig, amíg Matyi – Imre öccse – haza nem tér a fogdából, ahova egy verekedés miatt került. Őt és kísérőit is nagy örömmel fogadja a család. Az eseményhez illően megvendégelik őket, s természetesen bor is kerül az asztalra. Imre, aki házassága óta nem iszik, most felesége kérésére csatlakozik a borivókhoz. Rendesen felönt a garatra, s míg a többieket nejeik hazaparancsolják, ő megveri felségét és családját. Az asszony ezért elhagyja őt, visszatér rokonaihoz. Pár hét múlva a holmijáért küldet, lehetőséget adva férjének a békülésre. Imre azonban makacs és nem békül. Pedig tudja, ő volt az, aki helytelenül cselekedett. Közben a fiatal szomszéd özvegyasszony, Eszter, szemet vet rá és megpróbálja elcsavarni a fejét. Sikertelenül, mert Imre a feleségét szereti mindenekfelett. Ám az ármánykodás mégsem teljesen hiábavaló, hiszen kiderül, hogy kisfia, Jancsi, beteg. S ez már Imre számára sem közömbös. Elmegy az asszony falujába, hogy meglátogassa kisfiát. A házaspár végül kibékül és helyreáll a megszokott családi rend. Míg az előtérben főleg Imre és Juli házasságának válsága zajlik, a háttérben Matyi és Rozi kibontakozó szerelmének lehetünk tanúi. Az előadás remek zenei élményt is nyújt, hiszen maga a téma és a szituációk lehetőséget kínálnak a „mulatásra” a színpadon. A hangszerek mellett a színészek egyszerű használati tárgyakat megszólaltatva is kísérik énekeiket, miáltal még élethűbbé és modernebbé válik a darab. Mile Hedvig

A viszontlátás öröme! Nem mindennapi rendezvényre került sor október 13-án a Fehér Farkas vendéglőben! A farkasdi magyar tanítási nyelvű alapiskola 1957-ben végzett diákjai tartották ott első, s egyben fél évszázados, jubileumi osztálytalálkozójukat. E rendhagyó eseményre Szlovákia legkülönbözőbb részéből, de külföldről is érkeztek a volt diáktársak. A szervezők – Tóth Jenő, Csizmadia Károly és Tóth János – hívó szavára huszonkét egykori osztálytárs jött nagy lekesedéssel „haza“, hogy részt vegyen a családias hangulatú, meghitt és örömteli találkozón. Kölcsönösen kíváncsiak voltak egymásra a rég nem látott barátok és tanulótársak. Ölelésekben, csókokban, a meghatottságtól elérzékenyült üdvözlésekben nem volt hiány! A pillanat varázsában felelevenedtek az öt évtizeddel ezelőtti emlékek, a sok-sok közös gyermekkori élmény. Majd előkerültek a régmúltat idéző iskolai fényképek, tablóképek, s családi fotók. Az ünnepelteket ifjú Takács Flórián verssel köszöntötte. Az osztályfőnöki órát az öregdiákok körében nagyrabecsült Dr. Császár Aladárné Nagy Zsuzsanna osztályfőnök vezetésével tartották meg, s az egybegyűlteket kitüntette jelenlétével Kaszás Jánosné Morvai Margit is, az ugyancsak nagy tiszteletnek örvendő egykori tanítójuk. Mindenki elmesélte eddigi életútját, sikerét, örömét, bánatát. Egyesek megköszönték pedagógusaiknak, hogy

Együtt az osztály Juhász Gyula felvétele

embert faragtak belőlük, mások mulatságos iskolai igaztörténetekkel nevettették meg a jelenlevőket, aztán az egykori diákok virággal és ajándékokkal lepték meg volt oktatóikat. A hivatalos programrészt követően mécseseket gyújtottak és egyperces néma csönddel adóztak elhúnyt osztálytársaik és tantóik emlékének. Az este további része a szórakozás, a tánc és a kötelen beszélgetések jegyében telt el. - jgy -

MÚLTIDÉZÉS

7

„OTTHONTALAN EMLÉKEZET“

Karácsony

(részlet a csehszlovák-magyar lakosságcsere 60. évfordulójára megjelent emlékkönyvből)

Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az utcák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég s az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé.

Farkasdiak Csehországban és Békéscsabán

(József Attila)

A szeretet ünnepén „ Mennyből az angyal, lejött hozzátok ... és mi meghatódva nézünk egymásra. Számot vetünk, fogadkozunk, szemünk a könnytől csillog. Ne szégyelljük! A bánat, az öröm, az újrakezdés lehetősége hozzátartozik az ünnepekhez. Legyünk együtt! Gondoljunk a mellettünk álló és az eltávozott szeretteinkre! A Farkasdi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda tanulói, valamint tantestülete nevében békés boldog, örömteli karácsonyt, sikerekben és egészségben bővelkedő új esztendőt kíván

Mátyus Rózsa

Nem lett volna szabad! Megemlékeztünk a 60 éve történt kitelepítésről... Vágfarkasdon 2007. október 7-én a református templomban falunk katolikus és református gyülekezete, az önkormányzat, a Magyar Koalíció Pártja és a Csemadok helyi szervezete közösen ökumenikus istentisztelettel egybekötött emlékünnepélyt tartott a kitelepítés 60. évfordulójának alkalmából. Beszédet mondtak: Erdélyi Pál református lelkész, Bíró Sándor plébános, Katona Gyula békési református lelkész, Bíró Ágnes, az MKP parlamenti képviselője, Oláh Kálmán történész, a komáromi Jókai Mór Gimnázium történelemtanára, Barcs Józsefné Csizmadia Margit nyugalmazott középiskolai tanár és Futó Lujza helyi lakos. Erdélyi Pál, Bíró Sándor és Katona Gyula beszédükben a kitelepítést, a kitelepítettek helyzetét és lelkiállapotukat festették le. Azt az eseményt, mely életeket változtatott meg örökre. Ám a hazájuktól elszakítottak bármilyen körülmények között is kitartottak anyanyelvük s hitük mellett. A 60 évvel ezelőtti események történelmi és politikai hátterét Oláh Kálmán történész, farkasdi kitelepített fejtette ki. Rámutatott: ez a cselekmény megmagyarázhatatlan és igazolhatatlan tett volt, amellyel sok magyar embert szakítottak el szülőföldjétől. A történész szerint a jelenlegi szlovákiai helyzetet a történelem elferdítésén alapuló hivatalos politikai nézetek jellemzik. Nem anyagi kárpótlásra van szükség, hanem az elkövetett bűnök beismerésére és nyilvános bocsánatkérésre. Barcs Józsefné Csizmadia Margit – egykori kitelepített – saját élményekből fakadó megemlékezése a szívekig hatolt. Az erőszakos elszakadást, családok szétszabdalását és idegen környezetbe kitoloncolt emberek sorsát hozta közelebb a jelenlevőkhöz. Mindezt olyan meghatóan, hogy szem nem maradt szárazon. Ezt a hangulatot már csak Futó Lujza szavalata fokozta. Bíró Ágnes, az MKP parlamenti képviselője elmondta, hogy a harcot a jövőben sem

Az édesapa elővette, nézegette, rendezgette a papírokat. Hangosan olvasta az új szavakat: „kollektíve háborús bűnös“, „hontalan“. A kislány már némileg ismerte a betűket. Az egyik papíron ezt olvasta: “Margita Csizmadiova hontalan“. Ezt a szót megértette, mélységes fájladmat okozott. Magát a szót értette, de azt nem, hogy ő hogyan lehet hontalan, hiszen Farkasd az ő „hazája“. Fülébe csengtek öreg Atya szavai: „Ez a mi szülőföldünk, szülőfalunk“. 1950-ben jött a hír, hogy Öreg Szüle beteg lett, gondolkozása zavaros. Azt írták, hogy naphosszat az utcai kapuban áll és a fiát várja, akit kitelepítettek. Azt modnogatja: „Ott a fehér háznál gyün ma a fiam, a Jóska , meg a kislánko.“ – Nemsokára meghalt. A temetésre nem engedték haza a fiát, így az otthoni temetéssel egyidőben Békéscsabán a református templom harangja szólalt meg... 1954-ben tudtuk meg, hogy Öreg Atya nagyon beteg. Édesapa megszerezte az engedélyt a hazautazáshoz. Természetesen magával vitte a kislányt is, a boldogság mérhetetlen volt! „Megyek haza!“ – újságolta mindenkinek. Hajnali sötétségeben érkeztek a farkasdi állomásra. No, kislányom! Most aztán te mutatod az utat! Te vezetsz! Lássam, hazatalálsz-e? – mondta az édesapa. A kislány pedig boldogan rohant, repült a Lóger felé. Öreg Atya megismerte őket. – Fiam, kislányom! – mondta, s a hangja elcsuklott. Csak sírtak, sírtak. Hang hosszú idő múlva jött ki a torkukon. A kislány sokat ült Öreg Atya mellett. Fogta öreg, ráncos kezét, s most ő mesélt. Mesélt az útról a piszkos vagonokról, a betegségről. Mesélt a rozoga tanyáról, a kis vályogházról. Öreg Atya csak most tudta meg a sok borzalmat, amit átéltek. Mindezt levélben nem lehetett megírni, nem volt tanácsos. A búcsúzkodás napja hamar eljött. Maradni csak addig lehetett, ameddig engedélyezték. Egy hónap múlva jött a távirat: Öreg Atya meghalt.... Az édesanya állapota egyre romlott. Állandóan költözködni akart. A költözés a rögeszméje lett. A gyógyszerek sem segítettek. A dekrétumok áldozata lett. Előbb az édesapa, pár évre az édesanya is elköltözött a csabai temetőbe. A kislányból lett nagylány leérettségizett Békéscsabán a gimnáziumban. Főiskolai tanulmányait Szegeden végezte, pedagógus lett. Igazán és teljesen ott a főiskolai évek alatt nyugodott meg a lelke. Tudatosult benne, hogy itt van itthon, ez a hazája, de az „otthon “ szó ma is Vágfarkasdot jelenti. Ezt a családja is tudja, átérzi. Férjével és kislányával – amikor már lehetett – sokszor volt otthon, Farkasdon. A sokat síró farkasdi kislány megtalálta önmagát, élete célját. Kislányának sokat mesél a Vágról, Vágfarkasdról, a dereglyésekről. Dédszüleit ő sem ismerte, de édesanyja sokat mesélt neki Öreg Szüléről, Öreg Atyáról. Szívébe zárta őket ő is, és szeretettel őrzi emléküket. A sokat síró farkasdi kislány e sorok írója, Vágfarkasdon a Lógerben született, Csizmadia Margit. Barcs Józsefné Csizmadia Margit, Békéscsaba fogják feladni, illetve hogy minden nehézség ellenére kitartanak eme történelmi esemény beismerésének kikényszerítése és a valós történelem elismertetése mellett. A megemlékezést a vágfarkasdi magyar tanítási nyelvű alapiskola diákjainak verses, dalos műsora tette még felemelőbbé. Az emlékünnepély a falu parkjában, az első és a második világháborús emlékművek megkoszorúzásával zárult – harangszó kíséretében –, amelyen a hivatalos résztvevőkön kívül számos magánszemély is kegyelettel adózott Farkasd hősi halált halt szülötteinek. Azt, hogy a hat évtizede történtek milyen mély lelki sebeket ejtettek falunk lakosságán, már az emlékező tömeg nagysága is jelezte. Mile Hedvig

8 REMÉNYSÉGEINK ... táncolnom kell! Bemutatunk egy tehetséges, fiatal farkasdi táncost Egyesek szerint lapunk eddigi számaiban a sportról – főleg a fociról – már épp eleget vagy még annál is többet írtunk. Tehát itt az ideje, hogy foglalkozzunk mással is, például a tánccal! Sokan biztosan nem is tudják, hogy a falunkban van egy fiatal kislány, aki már most tehetséges táncosnő és már évek óta a Jumping táncegyüttes tagja. Ő Nikoleta Kováčová és az alábbi interjúban a tánccal való kapcsolatáról beszélgetünk vele, majd edzője Bohumil Kadúc jellemzi röviden fiatal tanítványát, illetve táncklubját: Niki, mióta is táncolsz a Jumping-ban? – Nagyjából három és fél éve vagyok az együttes tagja. Minek köszönhetően lettél éppen táncos? – Kiskoromtól kezdve szerettem a mozgást. A zene hallatán mindig úgy éreztem, hogy táncolnom kell! Ezért szüleim már óvodásként beírattak a Vágsellyei Művészeti Alapiskola modern tánc szakára. Két évre rá alakult ott egy mazsorettcsoport, amelynek Janebová tanárnőm rábeszélésére tagja lettem én is. Kezdetben nem igazán volt hozzá kedvem, de később, egyre jobban megtetszett! Végül nyolc éven át voltam mazsorett. Fellépéseink során többször láttam a Jumping tánccsoport produkcióit, amelyek nagy hatással voltak rám. Elmentem hát néhány edzésükre és ott is ragadtam. Tánc nélkül már nem is tudom elképzelni az életemet. Versenyekre is jársz? – Természetesen. Részt veszünk különböző versenyeken itthon és külföldön egyaránt. Legutoljára a norvégiai Európa-bajnokságon voltunk. Milyen díjakat szereztél eddig és melyik számodra a legértékesebb? – Az igazat megvallva, szólótánccal nem nagyon foglalkozom. Inkább csoportban vagy formációban érzem jól magam. Tavaly a németországi Bochumban megrendezett Európa-bajnokságon negyedik helyezést értünk el a show formáció kategóriában. Ez az eredmény jelenti számomra egyelőre a legnagyobb sikert! Niki, te még alapiskolás vagy. Nem túl nagy teher számodra ez a hobbid? – Az az igazság, hogy bizony néha összetorlódnak a dolgok, de igyekszem mindennek a legjobb tudásom szerint eleget tenni...

Niki (alsó sorban jobbról) és a formációja fotó: TK Jumping

Meddig akarsz a tánccal foglalkozni? – Az még a jövő titka. Ha lesz rá elég időm és lehetőségem, akkor még egy darabig biztosan fogok táncolni. A polgári társulásként működő Jumping táncegyüttes Mocsonokon alakult még a kilencszázkilencvenes években. Székhelye jelenleg a vágsellyei-vecsei kultúrházban van. Bohumil Kadúcot, az együttes alapító tagját, jelenlegi vezetőjét és a társulás elnökét klubjuk tevékenységéről és a tehetséges Nikolkáról kérdeztem. Baráti kapcsolatunk okán a beszélgetés folyamán vele is tegeződni fogok, amiért a Kedves Olvasó szíves megértését kérem! Bohuš, kérlek mutasd be lapunk olvasóinak a táncklubotokat! – A vágsellyei Jumping Táncklubnak jelenleg több, mint száz tagja van. Köztük Európabajnokok, Szlovákia, illetve Csehorság bajnokai és világbajnoki második helyezettek, akik a Szlovák Köztársaság válogatottjának állandó táncosai. Feladatunk az utcai táncok kategória (street dance) táncosainak folyamatos képzése, tánctudásuk tökéletesítése. A hazai és külföldi versenyeken a Nyitrai Kerületet, esetenként Szlovákiát képviseljük. Ezenkívül különböző művészi bemutatókat, táncos seregszemléket, tanfolyamokat, de versenyeket is rendezünk,

amelyeken mód nyílik e műfaj művelői számára a megmérettetésre is. Munkánkkal a Vágsellyén és környékén lakó, öt-huszonöt éves fiatal tehetséges táncosok fejlődését segítjük elő, s ezzel az itteni kultúr- és sportélet tevékeny részeseivé is váltunk. Edzőként hogy értékeld Nikolkát? – Nikoleta egy olyan táncosnő, aki már a felnőttekkel edz. Részt vesz elismert szlovákia- és világviszonylatban is jelentős versenyeken. Niki Szlovákia válogatottjának a tagja! A Jumping Táncklub tulajdonképpen egy polgári társulás, amelynek jelentős anyagi támogatásra van szüksége. Honnan szerzitek be a szükséges pénzt? Vannak állandó támogatóitok, akiknek a segítségével a versenyekre eljuthattok? – Igen, polgári társulásként a fennmaradás érdekében támogatókat kell szereznünk. Pénzhez főleg pályázatok útján, a szponzorok és fellépéseink által jutunk. De táncosaink szülei is támogatják klubunkat Kérdezett: Nataša Faragová A Jumping Táncklub elérhetőségei: Kultúrny dom Šaľa-Veča Bohumil Kadúc 0911 495 820 Web: www.tk-jumping.szm.sk

KARÁCSONYI MELLÉKLET 9 Betlehemezés A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerűbb, többszereplős, dramatikus népszokása a karácsonyi ünnepkörben. Tulajdonképpen pásztorjáték. Azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a pásztorok vagy a "három királyok" (a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban, barmok közt fekvő kisdedet és Máriát. A betlehemezők, általában férfiak, legények vagy gyerekek betlehemet visznek magukkal. Ez a házilag fából, papírból készült jászol (lehet templom alakú betlehem is) a szent család figuráit és a jászolban fekvő állatokat ábrázolják. A dramatikus játék részei a bekéredzkedés, a háziak köszöntése, a születéstörténet felolvasása vagy előadása, adománygyűjtés. Állandó szereplők a pásztorok (külön megemlítendő az öreg pásztor) és egy angyal, illetve bizonyos vidékeken Heródes. Az erdélyi betlehemes egy hosszabb terjedelmű több szereplős misztériumjáték. Általában Szűz Máriát, Szent Józsefet is megjelenítik benne. A középkorból magyar betlehemezés nem maradt fenn; az első magyar szövegek a 17. századból származnak és iskolai előadás céljára készültek. A 19–20. századi paraszti betlehemezés középpontjában a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka áll. Két fő formáját ismerjük: élő szereplőkkel és a bábokkal előadott bábtáncoltató betlehemezést. A betlehemezés szálláskereséssel kezdődhet: József és Mária szállást keresnek, de a király, gazdag ember, kovács stb. ezt nem adja meg nekik és az istállóba utasítja őket. A játék bemutathatja a keményszívűség büntetését is. A következő jelenetben az angyal költögeti a mezőn alvó betlehemi pásztorokat, akiket az újszülött Jézushoz küld. A pásztorok elmennek az újszülötthöz és ajándékokat adnak át neki. A játék részét képezheti a Heródes-játék is.

Ezt azonban néha külön, vízkeresztkor adják elő. A betlehemezés főszereplője a süket öreg pásztor, akinek tréfás félreértései a humor bő forrását képezik. A pásztorok félreértik az angyal latin szavát. Tudatlanok ők, de jószívűek és csekély javaikból szívesen adakoznak. Táncolnak, furulyáznak, énekelnek is. A betlehemezést adománykérő formulák zárják be. (forrás: http://www.unnep.mentha.hu/karacsony.htm; http://mek.oszk.hu) A farkasdi betlehemezés hagyománya a második világháború végéig nyúlik vissza. Karácsony ünnepe (december 24) előtt négy nappal több betlehemes csoport járt házról-házra, de megegyezés alapján egy helyre csak egy csoport jutott be. Betlehemes minden érdeklődő lehetett. Szőrmébe, kucsmába vagy hagyományőrző ruházatba felöltözve látogatták meg az emberek hajlékait és azok ajtai előtt a következő dalt énekelték el: Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el, Betlehem városába egy kis rongyos kisistállócskába. Siessünk, ne késsünk, hogy ezen az éjjelen még ott lehessünk. Fel nagy örömre, megszületett kis Jézusunk. A mendikálók a lakosok otthonaiban még néhány karácsonyi éneket adtak elő. Közölték, hogy:„Jöttünk a kis Jézus születését jelezni!”. A ház ura ezt megköszönte, megvendégelte őket, adományokat vagy pénzt adott nekik. Mindenki saját lehetősége szerint. Majd a betlehemesek tovább folytatták utukat, de az éneklést nem hagyták abba. A begyűjtött pénzadományok a templom feldíszítésére szolgáltak. - jgy-

Legáció A református és unitárius egyház intézménye, mely szerint teológiai akadémiák és némely kollégiumaik a három fő ünnep (karácsony, húsvét, pünkösd) alkalmából gyülekezetekbe küldik növendékeiket, hogy azokban prédikáljanak, s ezáltal a helybeli lelkésznek segédkezzenek, illetve hivatásukat gyakorolják. Továbbá a gyülekezettől és a patrónusoktól szolgálatukért tanulmányi célokra fordítandó adományokat nyerjenek. A legáció első írásos nyoma 1630ból származik. Albisi Zólyomi Dávid Érdiószegről levelet írt a debreceni kollégiumnak, amelyben tudatta, hogy évről évre nagy összegű adományt juttat az iskolának, ha húsvétkor és pünkösdkor a jeles diákok közül érte küldenek. A 18. század első felében már minden református vidéken általános volt a legáció. A korábbi gyakorlattal ellentétben azonban az adományok nem az iskolát, hanem a legátust illették. A legátust pedig nemcsak a patrónusok, hanem elsősorban a gyülekezetek kérték, illetve azok meghallgatásával a felsőbb egyházi vezetés határozta el küldetésüket. Kezdetben a kollégiumok azokra a vidékekre bocsátottak ki legátusokat, ahonnan diákjaikat toborozták. A 18–19. század fordulójától általában egyházkerületenként elhatárolták területeiket és több (elsősorban kisebb) helységből álló legációs köröket alakítottak ki. Újabban ismét az iskolákat illeti a befolyt pénzösszeg. A legátusokat az ún. elekció alkalmából a kollégiumok ifjúsága demokratikus úton választotta, illetve korosztály és tanulmányi eredmény szerinti sorrendben a legátusok választották meg maguknak a legáció helyét. A legátus minden esetben nyomtatott üdvözletet vitt a kollégiumtól a gyülekezetnek (pátens, libellus, Erdélyben: konceptus), az illető lelkész pedig igazolta legációja elvégzését és jó magaviseletét. Szokás volt az alsóbb éves diákoktól az előre betanult prédikációk tanári kikérdezése is. Erdély kivételével a legátust az alsóbb kollégiumi osztályokból kikerült kislegátus, mendikáns kísérte, aki szolgadiáki teendőket látott el mellette és a református vallású családokat végiglátogatva ünnepi köszöntő verseket mondott. Az így nyert adományokat saját tanulmányi céljaira fordíthatta. (forrás: http://mek.oszk.hu/)

Legáció Farkasdon A legációt megelőző időszakban a presbitérium (gyülekezetből választott tanácskozói testület) és a tiszteletes választották ki a legmegfelelőbb kislegátust. Ez a személy egy roszabb szociális helyzetben lévő középiskolai vagy alapiskolás diák lehetett rendezett családi háttérrel és kiváló tanulmányi eredményekkel. A konkrét egyén neve a hívőknek egy-két héttel a legáció előtt volt kihirdetve. A kislegátus felügyeletét a rábízott presbiter látta el. December 26-án, karácsony másnapján a nagylegátus – anyagilag gyengébben szituált papnövendék, teológiahallgató – a templomban prédikált. A hívőktől befolyt perselypénzt saját tanulmányai folytatására használta fel. Az ünneplőbe öltözött kislegátus és a hozzárendelt presbiter e napon már korán reggeltől a falu református vallású lakosait látogatta. A házakba betérve a kislegátus a következő verssel köszöntötte az otthoniakat: Nagykarácsony napján kegyes keresztények, Szálljon le reátok az áldott Szentlélek. Bús magyar szívekben gyújtson égő lángot, Hogy az öröm váltsa fel a szomorúságot. Zengjen hát ajkunkról a hálaadó ének, Az egek hatalmas, erős Istenének! Ámen. A háziak megköszönték az üdvözlést, megvendégelték őket és ajándékokkal vagy pénzzel jutalmazták a kislegátust. Az adományokat a presbiter vette át, aki listát is vezetett arról, hogy hol mennyi pénzt adtak nekik. A nap végén a kislegátus megérdemelt jutalmát – az összegyűjtött pénzt - a parókián presbiterétől vette át. A legáció hagyománya falunkban egészen az 1950-es évek elejéig élt. - jgy -

10 KARÁCSONYI MELLÉKLET Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vágfarkasdiak! A nagy rohanás után nemsokára elcsendesedik minden. Bezárnak az üzletek, leáll a forgalom és mindenki igyekszik szerettei körében tölteni a karácsony ünnepét. A karácsony a béke, a szeretet, a család ünnepe! A keresztényeknek ez az ünnep még többet is jelent: Isten Jézus személyében megváltót küldött a Földre az embereknek. Az év vége az öröm és az ünneplés mellett egyben alkalom arra is, hogy visszatekintsünk az elmúlt esztendőre. A 2007-es évben sok nehézséget kellett leküzdenünk. A jelenlegi önkormányzat az előző választási időszakból sok adósságot, csőd szélén álló közszolgáltatási üzemet és katasztrofális állapotban levő úthálózatot örökölt. Az adósságokat folyamatosan sikerül törleszteni, s hál´ istennek, a közszolgáltatási vállalat is lassan talpra áll. A 2007-es esztendő egyben a tervezés éve is volt. Sikerült végre megszerezni az iskola épülete alatti teleknek a tulajdonjogát. Ez ugyanis feltétele annak, hogy EU-s pénzekre pályázzunk az épület tervezett felújításhoz, amit önerőből szinte lehetetlen megvalósítani. Megegyeztünk a vasúton túli, úgynevezett ipari zónában tevékenykedő vállalkozókkal és a nagyobb földterületen gazdálkodó gazdákkal, hogy jövőre közös erővel kiszélesítjük az ide vezető Barkát-i utat. Ezáltal majd megszabadul a falu az ide vezető nagy teherforgalomtól. Elkészültek a tervdokumentációk a két leginkább javításra szoruló útra, a Lógerra és a Külsősorra. Készülőben van a tűzoltószertár felújításának terve is. Várjuk, az úniós pályázati felhívásokat, s amennyire a költségvetés engedi, pályázni fogunk, hogy az elkészült tervekből minél többet tudjunk megvalósítani. Falunk önkormányzata arra törekszik továbbra is, hogy az itt élő emberek minél jobban boldogulhassanak, s otthon érezzék magukat. Ehhez azonban szükség van az Önök segítségére és megértésére is! A maga módján mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy falunk szépüljön és épüljön. Mégpedig azzal, hogy vigyáz közvetlen környezetére, ügyel a háza körüli rendre, részt vesz a szelektív hulladékgyűjtésben, bekapcsolódik a falu társadalmi életébe, s ilyen szellemben neveli a gyermekeit. Így mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy Farkasd valódi európai színvonalú településsé váljék. Falunk önkormányzata nevében megköszönöm, hogy eddig segítségünkre voltak a közös célok megvalósításában, köszönöm a türelmüket amire bizony sokszor szükség volt! Kívánok községünk minden polgárának szeretetteljes karácsonyi ünnepeket, békés, boldog eredményekben gazdag új évet! Kívánom, hogy az elkövetkező 2008-as esztendőben a szeretet, az összefogás az együttgondolkodás jellemezze nindennapjainkat! Mindenkinek sok erőt, egészséget, jó kedélyt és lelki békét kívánok! Iván Gyula polgármester

Mi a Halloween?

Már jó ideje szokássá vált a mi falunkban is, hogy alapiskolás gyerekek mindenszentek előtt tökvicsorikat faragnak és estére „kidíszítik“ vele az ártézi kút környékét. Nos, ezek a kis „remekművek“ valójában a nálunk nem igazán ismert Halloweenre készülnek és mi tagadás a sötétben nem mindennapi látványt nyújtanak az arra járók számára. De vajon tudjuk-e, hogy a Halloween minek az ünnepe, honnan ered, s a tökvicsorik mit jelképeznek? Az alábbiakban minderről egy kis felvilágosítással szolgálunk a Farkasdi Hírmondó Kedves Olvasóinak: A Brit-szigetek területén és a mai Franciaország északi részén élő kelták november elsején ünnepelték az újévet. A kelták úgy tartották, hogy az újesztendő előtti napon az élők és a holtak közötti határ elmosódik, a halottak pedig visszatérnek. Október 31-én a magaslatokon hatalmas tüzeket raktak, termény- és állatáldozatot mutattak be. Miután kialudt a tűz, az ünneplők hazatértek, a parázsból pedig egy-egy darabot otthonaikba vittek, ahol ismét tüzet gyújtottak és egész éjszaka virrasztottak. A kelta hatások mellett a római hagyományok hagytak nyomot a Halloween átalakulásán. Később a szokások összefonódtak és kialakultak az esemény ma is visszaköszönő jelképei: a boszorkány, a fekete macska, a csontváz, illetve a tréfálkozás és a jóslás. A középkorban az egyház azzal támadta a Halloweent, hogy az ünneplők a sátánt szolgálják, esténként pedig boszorkányszombatot tartanak. Az Egyesült Államokban és Kanadában bevett szokás, hogy a gyermekek jelmezekbe bújva házról házra járnak és édességet kérnek ajándékba. A felnőttek házibulikon múlatják az időt, szintén maskarába öltözve. Október és november fordulójában összetorlódnak az ünnepek: a Halloween október 31-re, a mindenszentek november 1-re, míg a halottak napja november 2-ra esik.

fotó: www.kepguru.hu

A leírásokban és a fordításokban éppen ezért gyakran keverednek a kifejezések. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: Halloween, jelentése mindenszentek előestéje.

fotó: www.kepguru.hu

Jack O'Lantern – Halloween töklámpása Az ír eredetű lámpás hagyománya az Egyesült Államokban kelt önálló életre, napjainkra pedig a Halloween legalapvetőbb jelképévé vált. A legenda egy részeges ír patkolókovácshoz köti Jack O'Lantern kialakulását. A léha életéről és a másokat megtréfáló jelleméről híres kovács egyszer az ördögöt is megviccelte, aki megígérte neki, hogy halála után lelke nem kerül a pokolra. Amikor Jack meghalt, hiába próbált bejutni a mennyországba, Szent Péter útját állta. A mennyből és a pokolból kirekesztett Jack az ördögtől egy széndarabot kapott ajándékba, hogy a sötétségben megrekedt szelleme láthassa az utat. Jack a széndarabot vajrépába tette és ezzel bolyong számkivetettként. (Forrás: www.unnep.eu)