Tatabányai bányászok és az irodalom
Cikk-gy jtemény Lánczos Zoltán
El szó
Az irodalom a szórakoztatás és a gyönyörködtetés mellett, nevel hatása révén válik nagy fontosságúvá, ezért a Tatabányai Szénbányászati Tröszt Szakszervezeti Bizottsága is minden lehet t megtesz, hogy az irodalmat a bányászokkal megismertesse és megszerettesse. E kis kötetben dokumentációs anyagként szedtem össze idevágó cikkeimnek egy részét. Jelentéktelen apróságok, s jóformán kizárólag a XIV. akna-üzemmel kapcsolatosak, de talán így is némi képet nyújtanak tatabányai bányászok és az irodalom közötti viszonyról, amely a kulturaktivisták, az irodalmi körök és a Tatabányán m köd és a Tatabányán m köd 46 közm vel dési könyvtár révén évr l-évre javuló tendenciát mutat.
Tatabánya, 1966. december hó. L. Z.
Új könyvtárral gazdagodik Tatabánya A tatabányai XIV-es akna vezet sége, az akna területén m köd bányász-szálló gondnokával egyetértésben, mindent elkövet a dolgozók szociális és kulturális igényének kielégítése érdekében. Az akna kultúrtermében nemrég összeállított kis störténeti és geológiai múzeum után most egy kézikönyvtár létesítését határozták el. A F városi Szabó Ervin Könyvtár dolgozói szinte szeretettel siettek a m vel dni vágyó bányászok segítségére és duplum-raktárukból 400 darab könyvet küldtek ajándékba. A könyvek átadásakor Szelestey Gyuláné és Kertész Pál elvtársak, a könyveket átvev Dubiel László gondnok elvtársat megkérték, hogy tolmácsolja a bányászoknak a könyvtár dolgozóinak üdvözletét. A könyvtári dolgozók és a XIV. akna dolgozói közötti kapcsolat ápolása céljából a könyvtár tudományos dolgozói közül többen el adást tartanak majd a bányászszálló 1959. évi kultúrprogramja keretében, tavaszra pedig kirándulást terveznek Tatabányára /Komárom-megyei Dolgozók Lapja, 1959. január 14./
400 kötet könyv ajándékba
A tatabányai XIV. akna területén m köd legényszállóban pezsg kultúrélet van kialakulóban. Az akna kultúrtermében nemrég összeállított kis störténeti és geológia múzeum után most egy könyvtár felállítását határozták el. E könyvtárhoz az alapot a bányaipari dolgozók szeretetében és megbecsülésében élenjáró Szabó Ervin Könyvtár dolgozóinak 400 kötet könyvet meghaladó ajándéka adja. A F városi Szabó Ervin Könyvtár dolgozóinak, különösen Kertész Pál és Szelestyey Gyuláné elvtársaknak ezután is köszönetet mondanak a XIV. akna dolgozói. /”Bányamunkás” 1959. január./
Irodalmi körünk terveib l A tatabányai XIV-es akna szállóján sok lelkes irodalomkedvel bányász vesz részt a szakszervezet kebelén beül m köd irodalmi kör munkájában – és mint err l már megyei újságunk, a Dolgozók Lapja is beszámolt – szép eredményeket érnek el az irodalom megszerettetésében.
A Kör tagjai a következ évadra is színes és vonzó programot állítanak össze. F céljuk: A ma íróinak és költ inek megismerése és az szeretnék, ha szorosabb kapcsolat alakulna ki a írók és az irodalomkedvel bányászok között. A program szerint els ként egy ma él magyar íróval, Végh Györggyel szeretnének megismerkedni. Végh György a szerz je A mostoha éveim cím megható lírai idillel kezd d és a társadalomból kitagadott emberek szenvedéseinek, a húszas, harmincas évek nyomortanyáinak megrázó leírásával végz d regénynek. Eszter könyve cím munkáját, verseit, meséit széles körben ismerik, s legutóbb Modern Orfeusz címen jelentek meg m fordításai. A XIV. akna irodalmi körének tagjai egyrészt megismerkednek az író m veivel, másrészt meghívják személyesen is, Végh György minden bizonnyal eleget tesz a meghívásoknak, hiszen ez lehet séget termet arra, hogy a tatabányai bányászathoz f z d baráti kapcsolatait még inkább elmélyítse. A XIV. akna irodalmi köre hatékony terjeszt je és népszer sít je az irodalomnak. /”Komárom-megyei Dolgozók Lapja”. 1961. VII. 8./
Minél több m vel dni vágyó emberhez jusson el…. A megyei tanács kiadványa, az Id nk cím szemle nagy sikert aratott a XIV-es akna munkásszállóján. A szálló népszer „Józsi bácsijának”, Bertalan József vájárnak irányításával m köd olvasókör több napon keresztül foglalkozott a szemlében közölt anyaggal. Nem akadt olyan ismeretterjeszt cikk, vers, vagy novella, amelynek közös megbeszélése ne nyújtott volna az olvasókör tagjainak élményt, ne gazdagította volna tudásukat. Nemeslaki elvtársnak a termelékenység növelése kérdéseir l írt tanulmánya mellett különös érdekl déssel olvasták dr. Vargha Gyulának a fekélybetegség tatabányai sajátosságairól írt tanulságos cikkét, dr. Rigler Lászlónak a sütt i k faragóról szóló tanulmányát. Hasznosan tárgyalták meg az olvasókör tagjai dr. Baranyai Vincének a megyében fellelhet , nagyobb érdekl dést igényl fákról, Turi Róbertnek a kerékteleki gyermekjátékokról írt sorait. Növeli az Id nk értékét megyénk kit n képz m vészeinek: Dobroszláv Lajosnak, Kerti Károlynak, Krajcsirovics Henriknek, Nyergesi Jánosnak a képei. Mindezekért örömmel üdvözölték a szálló lakói a folyóiratot és remélik, hogy – amint Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke írja el szavában – az Id nk fóruma lesz”…az ismeretterjesztésnek, politikai, társadalomtudományi, gazdasági, irodalmi, képz m vészeti, oktatási, általános népm velési, szociálpolitikai, közegészségügyi problémák feltárásának, a a vitáknak, a tehetséges emberek felkutatásának és bemutatásának, vagyis annak a pezsg szellemi életnek, amit folyóirat nélkül megyei viszonylatban is nehéz elképzelni és megvalósítani. Mi annyit kérünk: a szemle valóban közkincsé válása érdekében el fizetés-gy jtéssel tegyék lehet vé, hogy minél több m vel dni vágyó megyei dolgozó kezébe eljusson az Id nk /”Komárom-megyei Dolgozók Lapja.” 1963. nov. 9./
/A tatabányai XIV. akna-üzem dolgozói meghívták Tatabányára a F városi Szabó Ervin Könyvtár dolgozóit. E meghívásnak 1963. VII. hó egyik vasárnapján eleget is tettek. Ezzel a könyvtáros-bányász találkozóval kapcsolatban a következ cikk jelent meg a F városi Szabó Ervin Könyvtár „Híradó”-jában:/ Könyvtárosok bányalátogatáson A tatabányai XIV-es akna bányászatitól meghívást kaptunk bányalátogatásra. Könyvtárosok számára nem mindennapi alkalom. Könnyebben megértem, ha a ceyloni, vagy akár indonéziai kormányküldöttség Magyarországon járva, másodsorban már a Szabó Ervin Könyvtárra kíváncsi, mint a bányászok érdekl désére irántuk. Mivel a rejtély nem hagyott nyugodni, ezért megfejtésének legegyszer bb módját választva, megkérdeztem magától Kertész elvtárstól – a kirándulás vezet jét l – és akkor kiderült, hogy egy volt munkatársunk dolgozik Tatabányán és egy id ben mi láttuk el könyvekkel a bányász elvtársak. Hát innen a barátság. Már a kirándulás el tti éjszakán számba vettem a bányászokról olvasott regényeket, a régi angol és mai magyar filmeket, így egyre izgalmasabb lett a közelg találkozás valódi bányászokkal és bányával. A tatabányai pályaudvaron, ünnepélyesen és szívélyesen fogadtak vendéglátóink és volt kollégánknál, Lánczos Zoltánnál, jobb idegen vezet t keresve sem találhattunk volna. Már útközben az akna felé érdekes tájékoztatót tartott a régi és az új Tatabányáról és találóan jellemezte a bányászokat. A XIV-es akna kultúrtermében szívesen álltak rendelkezésünkre a Párt és a Szakszervezet vezet it, elláttak bányászfelszereléssel és mi b rsisakban, gumicsizmával, lámpással, és ment dobozzal bányásznak álcázottan, alig ismertünk saját magunkra. Azután a kánikulai külszíni h ségt l, átmenet nélkül /szó szerint/ a kassal 180 métert, olyan sebességgel, hogy az agyunkra toluló vér riadót vert a fülünkben, mint a nagy lázak idején és egyszerre fagyott meg rajtunk a verejték, lezökkenve a h vös, nyirkos és sötét bányába. Lenn a mélyben f leg biztosító munka folyt, vezet nk, egy aknász, síneken, talpfákon, gerendákon át kalauzolt bennünket, csillék és drótkötelek között, sárban és síkos pallókon át. Körülöttünk pedig egy erd támasztotta fel gerendák alakjában a roppant széntömeget. Mennyi fa és mennyi szén, szép fényes fekete szén, 26-38 méteres rétegben, nyomásuk alatt derékba roppant gerendák sorával. Viszolyogva néztük. - Tart még ez – veregettek megnyugtatóan a szakadozó rostokra a bányászok, és készségesen magyarázták a széntermelés módszereit, fantáziánkra bízva a többit. Magam fantáziámat szolgálaton kívül helyeztem-, figyelmem arra irányult, hogy a fejem be ne verjem, a nyakam ki ne törjem, a sáron el ne csússzam, leveg höz is jussak néha, és lehet leg élve kerüljek felszínre. Mindent összegezve, a poklot kedélyesebb barlangnak képzelem, a bánya számomra ijeszt , hideg, sötét és nyirkos, zajokkal és veszélyekkel terhes. A bányász nyilván nem így látják, szeretik munkahelyüket, vagy „megszokták”. „Mondják, faragatlanok vagyunk és nehéz fiúk és darabosak is, de hadd mondják, ugye fiúk” – énekli a soraikból kikerült költ . Ám könny fiúk nem is boldogulnának a bányában. Ha van munkás, aki méltó az bérére, akkor a bányászok azok.
Kitüntetésnek vehetjük irántunk való érdekl désüket, ezt az általuk kezdeményezett barátságot. Hogy ezt tovább fejlesszük, meghívtuk november 7-i ünnepségünkre a tatabányai bányászainkat, remélve, hogy számukra is érdekes lesz a könyvtárunkban tett látogatás, mint a könyvtárosoké volt a bányában, aminek élményéért köszönetet mondunk a kirándulás rendez inek. Fekete Imréné
/”Könyvtári Híradó”. VII. évf. 5. sz. 1963. augusztus hó. 18-19. lap./
Könyvtárosok és bányászok találkozója Örvendetes jelenség, hogy egyre gyakoribbá válik a különböz munkaterületeken dolgozók közötti barátkozás. Egyik tatabányai aknánk a tatai textilgyárral, egy másik a postásokkal tart fenn kapcsolatot. A tatabányai XIV-es akna dolgozói hazánk egyik legnagyobb könyvtárával, a F városi Szabó Ervin Könyvtárral építettek ki meleg baráti kapcsolatot. A nyár folyamán e könyvtár dolgozói látogatták meg a Tatabányán az akna dolgozóit, most pedig a XIV-es akna dolgozói adták vissza a látogatást a F városi Könyvtárban. Révész Mihály igazgató tájékoztatta a vendégeket a könyvtár célkit zéseir l, munkájáról és eddigi fejl désér l. – Könyvtárunk feladata – mondotta – hogy a világ minden kultúrnyelvén megjelen szépirodalmi és tudományos kiadványokat beszerezve, azokat a magyar dolgozók számára hozzáférhet vé tegye. A könyvtár jelenlegi könyvállománya megközelíti a 7 milliót. Az igazgató el adása után egy, a könyvtár életét bemutató kisfilmet vetítettek le, majd a vetítés után a hatalmas folyóiratteremben terített asztalhoz ültek a vendégek és a vendéglátók. A bányászok kérésére Benjámin László és Vasvári István költ k el adtak verseikb l. Költeményeik nagy sikert arattak, s a vendégek elhatározták, hogy az aknán is rendeznek majd irodalmi estet, ahol megismertetik e látogatáson részt nem vett társaikkal e két költ alkotásait. Aztán pedig megszólalt a zene, táncra perdültek a fiatalok, s az asztaloknál összecsendültek a poharak – jelezvén a bányászok és a könyvtárosok barátságát. /”Komárom-megyei Dolgozók Lapja”. 1963. nov. 16./ Író-olvasó találkozó Tatabányán
A tatabányai XIV-es akna KISZ. szervezete és szocialista brigádjai költ i munkásságának negyedszázados évfordulóját ünnepl Vasvári István látták vendégül a napokban. A költ – vendéglátóinak társaságában – megtekintette a Népházat, ahol a bányászszakszervezet központi könyvtárában a szép számmal megjelent olvasók el tt el adást tartott a mai magyar költészet f bb problémáiról.
A jól sikerült el adás után meglátogatta a XIV-es aknát, ahol a leszállásra készül bányászokkal elbeszélgetett, majd délután 5 órakor a megyei könyvtár klubszobájában találkozott bányászolvasóival. A beszélgetés végén az üzemi szakszervezeti bizottság és a KISZ szervezet vezet i egy miniat r bányászlámpával kedveskedtek vendégüknek. /„Komárom-megyei Dolgozók Lapja.” 1964. nov. 18./
A bányászok és az irodalom Az 1963-ban rendezett két könyvtáros-bányász találkozó meleg baráti légkört teremtett a tatabányai bányászok és a F városi Szabó Ervin Könyvtár dolgozói között. E barátkozás gyümölcsei nem csak a bányászok könyvolvasó-kedvének felélénkítésében, hanem a könyvtárban m köd költ kkel való személyi kapcsolatok elmélyítésében jelentkeztek. Bizonysága ennek, a költ i m ködésének 25 éves jubileumát ül Vasvári István levele, melyet most intézett a tatabányai XIV. akna szocialista brigádjaihoz: „Kedves Barátaim! A november 7-i ünnepségen már így éreztem, s ezért így is írom. Lapjuknak megörültem, habár egy adósságra: az ígért bányásztárgyú vers megírására figyelmeztettek, s jogosan! Hogy most még nem a verset, hanem levelet küldök: ez haladékkérés. – Ugyanos válogatott verseim „Végs áron” címmel a napokban jelentek meg, mely negyedszázados költ i munkásságomat foglalja egybe. A kötettel még pár hétig dolgom-gondom lesz, de utána teljesítem az ígéretemet: meg írom a verset és pedig a tatabányai XIV. akna szocialista brigádjainak ajánlva. Viszont én egyre kérném Önöket, s nagyon örülnék neki, ha a brigád tagjai az könyvtárakból kikölcsönöznék új könyvemet és vagy együtt, vagy külön-külön megírnák véleményüket a „Végs áron” verseir l. Ez is olyan emberi kapcsolat, melyre nagy szüksége van a költ nek. Várom levelüket, s én is válaszolni fogok. szinte barátsággal üdvözöl Mindenkit Vasvári István” Az egyszer bányászok és a nagym veltség költ e viszonya és e levél hangja élesen rávilágít arra a nagy különbségre, ami a múlt és a jelen irodalmának képvisel i, valamint a nagy közönség közötti kapcsolat között fennállt ill. fennáll. Régen az írót pusztán „homo aestheticus”-nak tekintették és mint „homo socialis”-t egyszer en mell zték. Ma az irodalomnak az elvont eszteticizmusba való merevedése megsz nt. A szocialista irodalomszemlélet az író társadalmi kérdéseit a szubjektivitás talajából az objektivitás síkjára emelte. Ma már az íróknak, írásai révén, a nép m veltségének kialakításában való cselekv része van, viszont e munkájában igénybe veszi a nép segítségét is. Örvendetes jelenség ez, mert így az író illetve költ maradéktalanul képes teljesíteni hivatását: kifejezni korának és nemzetének, de egyszersmind a humánumának is korokon és nemzeteken felülálló eszméit. /Faliújság, 1964. november/
- /Az el bbi cikkben idézett Vasvári levélben ígért vers 1964. december elején meg is született, megjelent a „Bányamunkás” 1964. decemberi számában, a „Komárom –megyei Dolgozók Lapjában, Vasvári István 1966. októberében megjelent „A lélek naplójából” cím verseskötetében, több faliújságon. El adták a rádióban és több tatabányai bányász-el adáson. – „A lélek naplójából” c. kötetet ismertet Magyar Nemzet külön kiemelte e verset. A vers, mely a költ nek emlékül adott miniat r bányászlámpára való utalással kezd dik, így hangzik: Vasvári István: TATABÁNYÁN /A XIV-es akna bányászainak/ Gerecse az aknáig kísért; ötven lámpa lengette az éjt; úgy éreztem, jeges skorok fáklyáival mélybe indulok. Kezembe egy lámpát adtatok, gondoltam, mit megcsavartatok, s égrehajló, vidám óriás toppan elém: uram, mit kívánsz? Azt kívánom – így a gondolat –: velem legyen mind, ki itt halad; éjbe-térni ne legyek magam… – Jó, akinek ily lámpása van. Aknatorony alján álltam ott, szálltak-hulltak csenget kasok; kovácsm helyekb l láng-meleg fújta át a környéki telet. Átitattak régmúlt századok; ezer réteg kért napot, jogot; eocén-kor ég leveg t. fényt és lángot lélegz jöv t. Szalag-rostán rengett úgy a szén; mozdonyokban zeng szenvedély, tengereken h t l feszül hajók, melyben lelketek a h . Ezt érzem, ezt a nagy, közös, éjbetér nehéz örömöt; légfurotok nyomán d lt a szén sléti nap páfrányok tövén. …Emlékül egy lámpát adtatok;
Nézem, s mindig veletek vagyok; Vajha élne szavamban a h , Melyt l lenne tágasabb jöv … Vajha lennék olyan lámpa csak, mely környi-sötét mélységet mutat, ha emelnétek arcotok elé – fényem lenne véges szellemmé; Vagy csupán egy gyutacsnyi anyag porlasztani medd falakat; szívetekben szikrányi meleg; minden éjben fényl rész legyek!
- A szakszervezetek szerepe, feladata a m vészetek terjesztésében címmel rendezett a napokban országos ankétot Tatabányán, a Népházban a Munka cím lap szerkeszt sége. Az ország bányaüzemeinek képvisel i, szocialista brigádok vezet i, kultúrmunkások mondták el tapasztalataikat, véleményüket m vészeti életünk aktuális problémáiról, s adtak hangot annak, mit várnak a színháztól, a filmt l, a képz m vészett l. /Komárom-megyei Dolgozók Lapja, 1964. nov. 21./ E rövid tudósításomban említett ankét lefolyásával hosszabban, részletesen foglalkozott a Bányamunkás 1964. decemberi száma, melyb l a Tatabányára vonatkozó részt – az el szóban említett cél érdekében – az alábbiakban idézem: „Tanulságos ankét Tatabányán” „November második felében a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Tatabányán a Népházban ankétot tartott „A szakszervezetei mozgalom befolyása a m vészetekre” címmel, a M vészeti Dolgozók Szakszervezte Szövetségének és a Szakszervezetek Országos Tanácsa „Munka” cím folyóirat szerkeszt ségének felkérésére. Az ankéton Vass Imre elvtárs, a M vészeti Dolgozók Szakszervezetet Szövetségének f titkára, Mónus Gábor elvtárs a Munka f szerkeszt je, a Tatabányai Városi Pártbizottság, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának képvisel i, a borsodi, dorogi, közép-dunántúli, a mátraalji, az oroszlányi, a tatabányai és a várpalotai szénbányászati trösztök szakszervezeti trösztbizottságok, kulturbizottságok vezet i szakszervezeti bizottságok titkárai és szocialista brigádok vezet i vettek részt. Az ankét vita alapját Vass Imre f titkár elvtárs „gondolatébreszt nek” szánt cikke adta meg, amely a „Munka” 1964. októberi számában jelent meg. Vita és vélemények a következ kérdéscsoportok között alakultak ki: hogyan hat a m vészetek propagandája a közizlés formálásra, hogyan és miben nyilvánul meg a munkásközvélemény a m vészeti alkotásokról, egyes területeken mit tettek a m vészetek befolyására, mi jellemzi jelenleg a munkás-m vész kapcsolatokat, a m vészek kapcsolata milyen hatással van az öntevékeny m vészeti csoportokra, a szakszervezeti szervek hogyan látják a m vészet szerepét a dolgozók nevelésében.
………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… Az író és munkástalálkozások hatásairól, eredményeir l, valamint képz m vészetr l Tatabánya vonatkozásában Budainé elvtársn , a Népház könyvtárvezet je és Lánczos Zoltán, a XIV-es akna szocialista brigádtag mondta el véleményét. Többek között elmondták, hogy a találkozások nagyon hasznosak. A dolgozók érdekl dését a írók alkotásai iránt felkeltik. Nagyon megszerették Tersánszky Jószi Jen t, Berkesi Andrást, Szilvási Lajot és Vasváro István. Tatabányán, miután személyesen is megismerték Vasvárit, minden alkotását megvették. Mivel az igényeket nem tudták kielégíteni az üzemben, a találkozást megel z egy hónappal a faliújságokon közölték verseit. Az ankét végs soron nagyon pozitív volt, mert a vita során nem elvontan, hanem a kulturális nevel munka tükrében, a mindennapi gyakorlati kérdések figyelembevételével folyt le. Jóles érzéssel távozott el mindenki az ankétról, mert a vita szenvedélyessége a dolgozók igényességét, a szakszervezeti szervek felel sségét tükrözte a kulturális nevel munka terén” K. J.
Vasvári István költ , meleghangú levélben köszöntötte a tatabányai XIV-es akna szocialista brigádjait és a tatabányai bányászokról és bányászokhoz szóló, most készül versciklusának nyolc költeményét megküldte az akna dolgozóinak. /„Dolgozók Lapja”. 1965. május 23./ Könyvterjeszt k kitüntetése Valaki egyszer azt mondta, hogy egy ország kulturáltságának fokmér je a lakói által felhasznált szappan mennyisége. Van is igazság e megállapításban, de azért tegyük hozzá: a kulturáltság fokára az olvasók, a könyvvásárlók számából hasonlóan biztos következést lehet levonni. Hazai könyvkereskedelmünk számadatainak növekedése kultúránk fejl dését tükrözi. 1951 óta 143 millió forintról több mint 700 millió forintra emelkedett hazánkban az eladott könyvek értéke. Hogy idáig jutottunk, a tudás ezer és ezer névtelen apostolának érdeme. Kormányzatunk igen nagyon értékeli munkájukat, s az arra érdemeseket id nként külön is megjutalmazza, kitünteti. Legutóbb a könyvterjesztés terén m köd dolgozók legjobbjai részesültek dicséretben és jutalomban. A megyénkben tevékenyked könyvterjeszt k közül Both Miklós, az Állami Könyvterjeszt vállalat tatabányai könyvesboltjának vezet je miniszteri dicséretben részesült. Az üzemi könyvterjeszt k közül Oláh Sándor /Tatabánya/, Szandi János /Oroszlány/, Fehér Emilné /Esztergom/, Miskey Erzsébet /Dorog/, és Juhos Gyuláné /Komárom/ a M vel désügyi Minisztérium és SZOT oklevelét és jutalmát kapták. /”Dolgozók Lapja”, 1965. július 31.
A szocialista brigádok és az irodalom Tavaly májusban a tatabányai XIV-es aknán, ahol akkor még csak 14 szocialista brigád dolgozott, sajátos kísérletbe kezdtem. Azt próbáltam megállapítani, képes-e fokozni a mozgalom a brigádtagok nevelése szempontjából oly fontos irodalmi m veltséget. Ötven brigádtag kapott kérd ívet, fele-felerészt 30 éven aluliak és felüliek, a nyolc általános osztálynál egyik sem végzett többet. Közöttük 12 volt az olyan, aki a nyolc osztályon felül, mint tanuló, vájári képesítést szerzett. /Tapasztalatom szerint ezek nem csak szakmailag jobban felkészültek a csupán általános iskolát végzettek átlagánál, hanem az irodalomban is jártasabbak./ Az els felmérés után egy évvel, az idén májusban újra kérd íveket osztottam ki, a lehet ség szerint ugyanannak az ötven embernek – 30 vájárnak és 20 csillésnek – és örömmel állapítottam meg, hogy a bányászok általános m veltsége, viszonyuk az irodalomhoz, a könyvekhez, jelent sen fejl dött. Ez az eredmény nem utolsó sorban annak köszönhet , hogy a brigádtagok szerz désben kötelezték magukat elméleti ismereteik, általános m veltségük szüntelen gazdagítására. Milyenek voltak a kérdések és a válaszok? Az els kérdésre: „szeret-e olvasni?” 1964-ben 39 felelt határozott igennel, 11 nemmel. /Az utóbbi közül 9 rendszeresen, 2 id közönként olvasott újságot./ Az idei válaszok aránya: 44 igen és 6 nem, /az utóbbiak mind rendszeres újságolvasók./ Arra a kérdésre, hogy miért nem szeretnek olvasni, tavaly egy azt válaszolta, hogy az olvasás elálmosítja; nyolc állítása szerint erre nem volt idejük és kett nem érzete szükségét. Az idén 5 hivatkozott id hiányra, egy pedig arra, hogy nem tartja szükségesnek. A második f kérdés volt: „mit szeret olvasni?” Tavaly 39 volt a regény- és a novellakedvel . A kalandtörténetekre 32, az útleírásokra 26, a versekre 7 brigádtag „szavazott”. Ismeretterjeszt m veket rendszeresen olvasott 28. Az idén regénykedvel nek 42, a novella hívének 40 vallotta magát. A kalandtörténeteket 36, az útleírásokat 30, a verseket 10, az ismeretterjeszt m veket 36 brigádtag jelölte meg legkedvesebb olvasmányaként. A kérdésemre, hogy „tagja-e valamelyik könyvtárnak?” – 1964-ben 17-en, az idén már 32en adtak igenl választ, mint beiratkozott könyvtári olvasók. Érdekl dtünk afel l is, van-e a brigádtagoknak otthon kis ház könyvtáruk. Már tavaly 48 rendelkeztek ilyennel, az idén megkérdezettek közül pedig valamennyi. Tavaly ötvennél kevesebb könyve volt kettejüknek, ötvennél több, de száznál kevesebb 34nek, száznál több könyvvel 12 rendelkezett. Az idén ötvennél kevesebb könyve ugyancsak kett nek volt, 50-100 közötti házikönyvtárat 14 mondott magáénak, száznál több könyve 34nek volt. A kérd íven végül megkérdeztük a szocialista brigádok tagjait: soroljanak fel általuk ismert, olvasott írókat. Tavaly ketten ötnél kevesebb írót neveztek meg, 21 f 5-10 íróról tudott, tíznél több író nevét 27 megkérdezett ismerte. Az idén csak egy akadt, aki ötnél több írót nem tudott felsorolni, 22-en 5-10 írót, ennél többet 27-en írtak be. A felmérés tanulsága szerint a legismertebb írók a magyarok közül: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Berkesi András, Rejt Jen . A külföldiek közül: Boccaccio, Verne, Dumas, Balzac, Tolsztoj, Csehov, Victor Hugo, Gorkij, Traven, Zola neve szerepelt a leggyakrabban. S vajon hány költ t ismernek? Tavaly 41 ötnél kevesebb költ t tudtak felsorolni, 5-10 költ r l négy, ennél többr l öt megkérdezett tudott. Az idén ötnél kevesebbet 11 írt,be, 510költ t húsz nevezett meg, ennél többet 19 brigádtag.. Meg kell említeni, hogy a magyar költészet elhunyt nagyjairól, Pet fir l, Aranyról. Adyról, József Attiláról kivétel nélkül mindenki tudott, 30-nál többen említették a nevesebb külföldiek közül Villont, Majakovszkijt és igen sokat a mai magyar líra él képvisel i közül.
Ennyit mutat a két felmérés, a számok világosan szólnak arról, mennyit fejl dött egyetlen esztend alatt a szocialista brigádok irodalmi m veltsége. Bizonyos, hogy az irodalom iránti érdekl dés felkeltésében, fokozásában nagy szerepet játszottak az id közben megtartott íróolvasó találkozók, melyeket a szocialista brigádtagok – vállalásuknak megfelel en - szorgalmasan látogattak. A felmérés arról is vall, hogy nálunk az irodalom lassanként „közszükségleti cikké” lesz. A szocialista brigádmozgalom tehát - mint az eredmények mutatják – a termelés közvetlen érdekeinek szolgálata mellet az irodalmi m vel dés érdekében is megteszi a magáét. /”Munka”, a Szakszervezeti mozgalom folyóirata, XV. évf. 10. sz, 30-31. lap. 1965. október./
”A szocialista brigádok és az irodalom” cím cikk megjelent a „ BECTH ” cím szovjet nyelv lap 1965, évi decemberi számában 16. oldalon ezzel a címmel:
A megnövekedett forgalom szükségessé tette, hogy a megyei könyvtárban a kölcsönzött könyvek kartonjait tartalmazó indikátorfiókok számát növeljék, illetve a meglév fiókokat átépítsék. A sürg s munkát a könyvtár egyik lelkes olvasója, Takács József MTH szakoktató társadalmi munkában végezte el. /„Dolgozók Lapja” 1966. február 3./
A tatabányai könyvtárak az utazni szándékozók szolgálatában Az Országos-Világjárók Baráti Körének és az „Ismerd meg hazádat” mozgalomnak az elmúlt tél folyamán kifejtett kulturális és agitációs munkája eredményeként, az eddig tapasztaltnál jóval nagyobb mértékben fellángolt az utazási kedv Tatabányán is. Fizikai és értelmiségi dolgozók naponta szép számban érdekl dnek az IBUSZ irodájában a társasutazásokon való részvétel lehet ségeir l és programjairól. Ez a körülmény adta az ötletet Horváth Gézának, a megyei könyvtár igazgatójának, hogy az utazni szándékozók részére a könyvtárban külön referensszolgálatot létesít. Megállapodást kötött Török Ferenccel, a tatabánya IBUSZ vezet jével, hogy ezentúl közös kiadványokkal támogatják az érdekl d ket. E kiadványoknak az utazás technikai problémáit ismertet részét az IBUSZ munkatársai írják, az úti-programban szerepl városok és tájak nevezetességeir l,
földrajzi adottságairól, irodalmi vonatkozásairól, történetér l viszont a könyvtár dolgozói készítenek tömör, érdekes ismertet t. E nagyjelent ség kezdeményezés lehet vé teszi, hogy az utazni szándékozók a könyvtárban díjmentesen hozzá juthatnak a társasutazási lehet ségeket ismertet prospektusokhoz és mindenre kiterjed információt kaphatnak útitervükkel kapcsolatban. A könyvtár gazdag könyvállománya értékes segédeszközt nyújt e szempontokhoz. A könyvtárnak ez az új szakszolgálata nem csak magánszemélyeknek, de társadalmi egyesületeknek, vállalatoknak, szocialista brigádoknak is készséggel áll rendelkezésre. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének a Népházban m köd modern szabadpolcos könyvtára is rendszeresítette a szolgálatot és autóbuszos irodalmi séták szervezését is tervbe vette. /”Dolgozók Lapja”, 1966. április 16./
Könyvtár a társasutazások szolgálatában A Tatabányai Szénbányászati Tröszt szakszervezeti trösztbizottságának kezelésében lév Népház reggelt l estig nyitva áll azok el tt, akik tanulni, m vel dni, szórakozni kívánnak. Ez vonatkozik modern, szabadpolcos könyvtárára is. Ez a könyvtár nyolc éve szép eredményeket produkálva tölti be hivatását. Szorosan együttm ködik a Bányász Irodalmi Körrel, a színjátszókkal, a körök tagjainak fellépése színessé, élvezetesebbé teszi a s r n rendezett író-olvasó találkozókat. Most a könyvtár érdekes újítással lepte meg a látogatóit. Bevezette az „utazásai tanácsadó” szolgálatot. Egyezséget kötött a tatabányai IBUSZ-kirendeltséggel, amely megfelel nyomtatvánnyal, b propaganda anyaggal látja el, és a könyvtár olvasói mindig idejében értesülhetnek, hová mikor indul társasutazás, hol, mit érdemes megnézni. Az utazások iránt érdekl d k felvilágosítást kaphatnak a megtekinteni óhajtott vidék történetére, földrajzi adottságaira, m emlékeire, nevezetességeire, néprajzára vonatkozóan, s e célból válogatott irodalom áll rendelkezésükre. Hisszük, hogy a tatabányaiaknak ez az életrevaló kezdeményezése, amelynek célja a társasutazásokon való részvétel propagálása, a rajtuk részt vev dolgozók élményeinek elmélyítése, látókörük minél nagyobb mérv b vítése, az ország más szakszervezeteinek könyvtárában is megvalósul. /„Munka” XVI. Évf. 5. sz. 19. lap. 1966. máj./
A tatabányai bányászok olvasási viszonyai Tatabánya – mint mondani szokták: „a bányásza f város” – a felszabadulás óta napjainkig bámulatos anyagi és kulturális fejl désen ment át. E fejl dés üteme ma sem csökkent.
A több mint 63 ezer f nyi lakosság keres inek nagy része a bányaiparban nyert alkalmazást. A 13.100 családfenntartó közül közel tízezer a bányász. Sokaknak nyújtanak további megélhetési lehet séget a bányákkal kapcsolatos, azokat kiszolgáló üzemek, mint a gépüzem, homoküzem, csillejavító, stb… A keres k 70 százaléka fizikai dolgozó. Közismert tény, hogy meglehet sen nagy a különbség jövedelem szempontjából a bányászatban foglalkoztatottak és a más foglalkozást z k között, a bányászok javára. A Szénbányászati Tröszt vezet sége és a Szakszervezeti Trösztbizottság megfeszített aktivitása következtében minden téren el nyös helyzetben vannak a bányász családok. A város 910 autótulajdonosának 85 százaléka bányász. A lakosság birtokában az elmúlt évben 94,2 millió forint érték takarékbetétkönyv volt, s ez összegnek több mint 2/3-ad része bányász családoknak kamatozik. Ha visszagondolunk az 1945 el tti bányászok sanyarú életkörülményeire, mikor még lakásaikban a ruhásszekrényt a falba vert sínszeg helyettesítette, recaimer helyett a társulattól kölcsönkapott vaságyak szalmazsákjain pihenték ki a nap fáradalmait ez a káprázatos fejl dés elismerést kell kiváltson új társadalmi rendünkkel szemben. Az anyagi jólét természetes következménye a kultúrálódás. A Trösztbizottság áldozatkész és közhasznú tevékenysége, nem csak anyagi, de kulturális téren is megad minden lehet séget a felemelkedésre a huszonkét évvel ezel tt még minden szempontból alacsony életnívón vegetált bányászoknak, s így nagy súlyt helyez az irodalom, a könyv-kultusz terjesztésére, hiszen ez a leghatásosabb eszköze a világnézet egységessé tételének, a szocialista embertípus kinevelésének. Az irodalom a szórakozás mellett nevel hatása révén válik nagy fontosságúvá. Az Ifjúság Parkjában, a fák rengetegéb l impozánsan emelkedik ki a Bányász Szakszervezet által fenntartott modern berendezés Népház, mely több mint 600 embert befogadó színház és mozitermével, hatalma könyvtárával, modern folyóiratolvasó helyiségével, szinte naponta használt el adó- és kiállítási termeivel, klubszobáival, az irodalmi-, tánc-, színjátszó- és más kultúrcsoportoknak otthont nyújtó próbatermeivel, a kultúra egyik legnagyobb fellegvára a Dunántúlon. Míg a felszabadulás el tt az egész megyében mindössze 42 népkönyvtár m ködött, jelenleg pusztán Tatabányának 46 közm vel dési könyvtára van, összesen 100 ezernél nagyobb könyvállománnyal. A Bányász Szakszervezet körzeti könyvtára 1959-ben kezdte meg m ködését a Népházban m köd Központi Bányász Könyvtár irányítása mellett. Ma már 19 intézménye van, ebb l három önálló könyvtár, hét a bányászszállókon, négy az üzemekben, három a m vel dési otthonokban, egy a strandon és egy a tatabányai bányászok balatongyöröki üdül jében m ködik. Csak maga a központ 4000 olvasó igényeit látja el közmegelégedésre. Egy-egy olvasóra az elmúlt esztend ben 38 kikölcsönzött könyv jutott, több tehát, mint pl. az ország hasonló lélekszámú városainak könyvtárában. A József Attila Megyei Könyvtár 1952. augusztus 17-én alakult. Jelenlegi központi f könyvtára Tatabányán m ködik. Az ország egyik legmodernebb könyvtára. 3750 olvasójának jelent s többsége a bányászok soraiból került ki. 1966-ban egy-egy olvasójára 44 kikölcsönzött könyv jutott. Folyóirat-osztályra 270 féle hazai és külföldi folyóirat, illetve hírlapot bocsát a nagyszámú érdekl d rendelkezésére. A Városi Könyvtár hat fiókkönyvtárat, könyvkölcsönz ill. m vel dési autókat lát el könyvekkel. A könyvtárak közéleti szerepe, társadalmi megbecsülése jelent s mértékben növekszik. A könyvek közkedveltségének bizonyítéka, hogy ma Tatabányán két f városi nívón álló komoly könyvkereskedés és hat könyvárusító pavilon m ködik. Vev körük többsége a bányászok alkotják.
Félévenként az Állami Könyvterjeszt Vállalat gépkocsijai felkeresik az akna-üzemeket, s kiállítás keretében könyvvásárt rendeznek. Üzemenként ilyenkor 130 bányász vásárol átlag 100 Ft. érték könyvet. Hogy megállapítsam, mit olvasnak a bányászok, a könyvtáraktól és könyvkeresked kt l szerzett információk kiegészítéséül 1966 októberben 200 kérd ívet töltettem ki négy üzem bányászaival. A megkérdezettek 80 százaléka fizikai állományú, 20 százaléka „m szaki” állományú /mérnök, technikus/ volt. – Itt megjegyezni kívánom, hogy ma Tatabányán a 18 évnél id sebbek közül minden 12. személy érettségizett, a feln tt lakosság 2,3 százaléka vagy egyetemet, vagy f iskolát végzett. Az utóbbiak 4/5-e férfi, 1/5-e n . A 60 év felettiek közül viszont minden 20. személy analfabéta, az általános iskola 8 osztályát csak minden 25. személy végezte el.
Az újságoknak fontos szerepük van az olvasásra való szoktatásban, ezért nem érdektelen, ha megvizsgáljuk, olvasnak-e a bányászok és milyen hírlapokat illetve folyóiratokat? Kétségtelen, hogy a családf jövedelmével egyenes arányban van az olvasott ill. el fizetett újságok, folyóiratok száma. Ma már nem igen akad bányász, aki ne járatna napilapot. Kivételt képez a bányász-szállókon lakó legényemberek egy része, de ezek is olvassák a szobatársaik által el fizetett újságokat. A napilapok közül a Népszabadság vezet 8014 el fizet vel. Második helyen áll a Népszava, melynek 4781 el fizet je van. Helyi vonatkozású híranyaga révén nagy elterjedettségnek örvend a Megyei Pártszervezet és a Megyei Tanács által kiadott Dolgozók Lapja, melyb l Tatabányán 4100 példány fogy el naponta és 3297 bányász el fizet je van. A heti lapok közül a Ludas Matyi 4700 példányban fogy el. Az utóbbi id ben egyre több olvasója van a Magyarországnak és az Élet és Irodalomnak, mely lapokat megjelenésük után szinte órák alatt felvásárolják az újságterjeszt kt l. Az Ország-Világ-nak 874 bányász el fizet je van és hetenként 1685 példányban fog el. Az Élet és Tudomány 550 példányából 285-öt bányászok járatnak. A Tatabányára járó 340 Tükörnek viszont csak 28 bányász el fizet je van. Nagyon közkedvelt a Füles és igen nagy példányszámban fogy el a szakszervezet Bányamunkás cím lapja. Sajnos az irodalmi folyóiratok / Új Írás, Jelenkor, Látóhatár, stb,/ a bányászok körében nem nagyon kelend k, olvasóik f leg a pedagógusok, és más értelmiségiek soraiból verbuválódnak.
A 0 szakszámú általános m vek, lexikonok, gy jteményes munkák iránt az Új Magyar Lexikon megjelenése óta mutatkozik némi érdekl dés. E lexikon viszonylag sok bányász család házi kis könyvtárában megtalálható. F leg azok rendelték meg, akikben a tudni vágyás, a minden téren való tájékozódni akarás kultúrpropagandánk hatása alatt kifejl dött érzéssé vált. Több családnál fellehet az Idegen szavak szótára, s t a Filozófia lexikon is. A filozófia munkák közül Marx, Engels, Rudas László és Lenin munkái a legnépszer bbek. Sokan el szeretettel veszik és olvassák a munkásmozgalom történetét tárgyaló m veket. A Szovjetunió Bolsevik Pártjának története, a 200 megkérdezett bányász közül 54-nek birtokában van. Tatabányai vonatkozása révén, Bárdos László Bányász szív és bányász ököl cím munkája ismert és leterjedt.
A párttagok és a szocialista brigádtagok otthonából sehol sem hiányzik a „Szocializmus építésének kérdései” cím füzet-sorozat, mely kiváló kovásza gondolkodásuk érlelésének. Az utóbbi id ben a könyvtárakban fellendült a munkalélektannal foglalkozó m vek iránti érdekl dés, ami annak tudható be, hogy a Tröszt egyik agilis mérnökének Roznai Istvánnak kezdeményezésére egy népes munkalélektani kör van alakulóban. A természettudományi munkák közül a kereskedelemben is igen keresettek a kerti növényekkel, gyümölcstermesztéssel és kisállattenyésztéssel foglalkozó m vek. Oka, hogy földalatti munkájuk után a bányászok szívesen eldolgozgatnak kertjeikben, telkeiken, kis sz l jükben. A Kertváros és a VI-os telep lakói híresek rózsa illetve virágkertjeikr l. Már hagyományossá vált a nyári rózsa-versenyek megtartása, melyeket a Szénbányászati Tröszt igazgatójának, Dr. Gál Istvánnak védnöksége alatt szokott megrendezni a Bányászok Virágkertész Egyesülete. Tekintettel a dolgozók iskolájába járók nagy számára, keresettek a mennyiségtani munkák is. A decimális rendszerben az alkalmazott tudományok szakcsoportjába tartozó könyvek közül népszer ségi szempontból a technikai ismereteket közl munkák vezetnek. A rádióval, televízióval, az autóval illetve motorkerékpárral foglakozó szakkönyvek keresettségével azonban még a bányaipari szakkönyvek sem versenyezhetnek. Mivel a bányászok körében igen elterjedtek a reumatikus betegségek, nagyon sok a gyomor és a szívbeteg, az ezeket a betegségeket tárgyaló népies orvostudományi munkák is igen keresettek. Népszer ek a könny stílusban megírt ismeretterjeszt munkák. E téren Sztrókay, Öveges, Voroncov, Colerus, Mihajlov és Danilevszkij munkái vezetnek. A m vészetekkel foglakozó munkák iránt nem nagy az érdekl dés. E téren nagy feladat vár a nem régen alakult Zenebarátok Körére. A bányászok általában zenekedvel k, de ma még csak a könny zenét igénylik, azt is jobbára csak mint hallgatók. Bár minden aknánál akad 8-10 olyan egyén, aki harmonikán vagy valami penget s, esetleg fúvós hangszeren játszik, a zeneelmélet és zenetörténet iránti érdekl dést többnyire ezeknél is hiányzik. A megkérdezett 200 bányász közül – bevallásuk szerint – mindössze négyen járnak „néha” hangversenyre. A többi m vészeti ág iránt még ennyi érdekl dés sem mutatkozik. A sporttal foglalkozó könyvek közül legnépszer bbek a labdarúgással kapcsolatos kiadványok. Grosics /Így láttam a kapuból/ és Hidegkuti könyvei pl. több ezres példányszámban fogytak el Tatabányán. Nyelv- és irodalomtörténeti munkákat nem igen olvasnak. A szórakoztató hazai és külföldi irodalomnak azonban annál nagyobb a keletje. A szépirodalmi munkák közül a kalandor és szerelmes történetek iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdekl dés. A kibocsátott kérd ívek kódolásának eredménye megegyezik a könyvtáraktól és könyvkereskedésekt l szerzett információkkal. Így az írók illetve m veik közkedveltségének, keresettségének „rangsora” a következ : /csak azokat említve, akik a 200 megkérdezett közül legalább tizem neveztek meg./ Költ k: Pet fi Sándor /óriási többséggel/, Arany János, József Attila, Váci Mihály, Vasvári István, Ladányi Mihály, Vörösmarty Mihály,
Benjamin László, Mezei András, Vas István, Illyés Gyula, Várnai Zseni. Külföldi költ k: Villon, Majakovszkij, Aragon. Hazai írók: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Berkesi András, Rejt Jen , Tersánszky J. Jen , Kosztolányi Dezs , Szabó Magda, Nagy Lajos, Kaffka Margit, Sárdi Sándor, Barabás Tibor. Igen kedveltek Komlós János, Gádor Béla, Mikes György és Tabi László humoros írása. Külföldi írók: Dumas, Balsac, Solohov, Hemnigway, Hasek, J. London, Thomas Mann, Zola, Knight, H. G. Wells, Dickens, Kästner, Wödehouse, Gogol. A földrajzi munkák és az útleírások iránti érdekl dés felfokozásában nem kis része van a SZOT által rendezett üdültetési akciónak, illetve utazásoknak. Sokan így jöttek rá, hogy milyen kellemes szókarozás idegen tájak és azok népinek megismerése. Így váltak igen kelend kké a honismereti munkák. Az olvasni szokott bányászok között alig akad olyan, aki Hanzelka és Zikmund, Széchenyi Zsigmond és Molnár Gábor útleírásait ne ismerné.
Meglep en nagy a bányászok körében a történelmi munkák iránt érdekel dés. El szeretettel olvassák a második világháború eseményeit tárgyaló munkákat. Összegezve az elmondottakat, Tatabánya bányászai körében örvendetesen kiszélesedett az olvasók tábora, de ez a körülmény csak fokozatosabb agitációs munkára kell serkentse a kulturaktivákat. Újabb és újabb „közönyösöket” kell ránevelni az olvasásra, az olvasást megkedveltek körében pedig oda kell hatni, hogy az el szeretettel olvasott romantikus és érzelmes könyvek helyett az érdekl dés egyre inkább szocialista kultúránk irodalmi termékei felé tolódjon. Iró-vendég a VIII-as aknán Vasvári István nemcsak bányásztárgyú versei révén vált közkedveltté Tatabányán, de az eddig három ízben megrendezett író-olvasó találkozó által is, melyek során mint szerény, szókimondó, sokat szenvedett, de mindenek felett humanizmust hirdet embert és költ t ismertek meg a bányászok. Nemrég megjelent – tizennegyedik – verseskötetér l, mely a tatabányai könyvesboltokban napok alatt elfogyott, már megemlékeztünk. Most a VIII-as akna vezet sége és KISZ szervezete meghívására ismét ellátogatott Tatabányára. Az akna felolvasó termében beszélgetett el a leszállni készül bányászokkal. A kis rögtönzött ünnepség karatéban Varga János KISZ-titkár átnyújtotta az 545-ös ifjúsági szocialista brigád levelét, amelyben felkérték a költ t, hogy fogadja el a tiszteletbeli szocialista brigádtag címet. Délután a Sport Klubban látták vendégül tisztel i Vasvárit, ahol fehér asztal mellet, kötetlenül, baráti megbeszélést folytattak a magyar költészet problémáiról, a mindennapi élet aktuális kérdéseir l. Az író-olvasó találkozó emlékezetes élményt adott minden résztvev számára. /Dolgozók Lapja. 1967. február 5./
Megtisztel kitüntetést kapott Vasvári István, a Tatabányán is ismert és népszer költ . A budapesti Április 4. Gépgyár által alapított Szocialista kultúráért vándordíjjal tüntették ki 1966-ban kifejtett irodalmi és népm vel munkásságáért. /Dolgozók Lapja. 1967. február 16./
Könyvtárosok és bányászok barátkozása A F városi Szabó Ervin Könyvtár néhány évvel ezel tt 400 kötet könyvet ajándékozott a XIV-es aknai bányászszállónak. D ezzel a kapcsolat nem szakadt meg. Az ország legnagyobb könyvtárának dolgozói most néhány napja is meglátogatták az akna dolgozóit.
A vendégeket - akik megtekintették az üzemet és a Hunyadi János bányászszállót – az akna részér l Ördög Albert párttitkár és Vas József szakszervezeti vezet , a szálló részér l pedig Dubiel László gondnok és Bertalan József, a szálló kultúrfelel se üdvözölte. A könyvtárosok délután a bányászok kalauzolásával városnézésre mentek és nagy elismeréssel nyilatkoztak Tatabánya fejl désér l. A sportklubban megtartott összejövetelen folytatódott a bányászok és a könyvtárosok barátkozása, beszélgetése. Kertész Pál és Rózsa Ilona dr. a Szabó Ervin Könyvtár nevében szívélyesen meghívta a XIV-es akna dolgozóit az szre tervezett irodalmi estjükre. /Dolgozók Lapja. 1963. aug. 3./
