Szonda István Csizmadiák és cipészek Endrődön

Szonda István Csizmadiák és cipészek Endrődön BEVEZETÉS Előadásomban bemutatom a Békés megyei Endrőd község lábbeli készítő iparának fejlődését a XIX. század végétől a XX. század közepéig terjedő időszakban. A csizmadia iparban, más iparágakkal ellentétben csak lassan lazulnak a céhesszabályok, és nem változnak jelentősen a termék-előállító

technológiák,

munkafolyamatok. Míg más iparágaknál az

Hogy egy-egy életen belül is hányszor

ipari tevékenység már nem az egész

került a szakma a mélypontra és a

termék

bizakodás, a lehetőségek

előállítását

személy

jelenti,

számára

csupán,

hanem

a

egy-egy

maximális kihasználása, mily gyorsan

részmunka elvégzését.

virágzásnak

Endrőd község életében, tanúi lehetünk,

Gyönyörűen fogalmaz adatközlőnk: „És

hogy a nagy múltú csizmadia mesterség

akkor megindultunk.” 1

céhes

Endrőd

formái,

hogyan

konzerválódtak

indította

község,

a

mesterséget.

amely

erősen

szinte a XX. század első feléig. S a

mezőgazdasági jellegű és a kézműiparon

csizmadia iparból kinövő cipőipar már

kívül más ipari tevékenység nem tudott

mennyire

„manufakturális”

megragadni, miként volt képes eltartani a

elindulását

virágzó időszakban több mint, 92 lábbeli

a

rendszerű

modern termelés

térhódítását

és

eredményezte.

készítő önálló iparost.

Körvonalazódik a településen (Endrődön),

A vásározással Biharnagybajomtól az

melyik részen és hány lábbeli készítő

egész Sárrétet beleértve ellátták a területet

műhely

a jó minőségű endrődi csizmákkal.

működött.

A

megkérdezettek

személyes élményén keresztül elénk tárják

Egy-egy képkocka erejéig, bepillantást

a század borzasztó traumáit, az ipari

nyerhetünk a parasztság és a csizmadiaipar

tevékenység vegetálását, virágzását, majd

szoros kapcsolatába. A paraszti kultúra

újabb hanyatlását. 1

Szurovecz László csizmadia visszaemlékezései (interjú)

1

dekadenciái sorsdöntő csapást mértek a

szolgáltatnak

nagy múltú csizmadia mesterségre és ez

kettejük csizmadia dinasztia tagja. Így az

által az egyre erősödő cipőipar - melyben

emlékezetük megőriz információkat a XIX.

jelentős strukturális változások történtek-

század végi endrődi lábbeli gyártásról.

virágzásnak indult.

A szerszám készlet szinte teljességgel

A szövetkezetek megalakulása idején 22

összegyűjtésre

került és

fős munkaközösségek alakultak, s a XX.

megtekinthető

az

század második felében, ezer főnél több

Helytörténeti Gyűjtemény kiállításán.

munkást

foglalkoztató

értékes

adatokat,

hiszen

folyamatosan

Endrődi

Tájház

és

cipőgyárrá

fejlődtek. Endrőd lábbeli készítését vizsgáló munkák felől, sajnos nagyon kevés közléssel és egyéb kutatással találkozunk. Az Endrődi füzetek,

helyi

kiadvány,

iparosokat

bemutató kötetében találunk adatokat, leginkább a II. világháború előtti csizmadia és cipész mesterekről.2 A szövetkezetesítés virágkorát bemutató füzet „Az Endrődi Cipész Szövetkezet 25 éve (1947-1972) a

A

cipőgyár reprezentációs bemutató anyaga

dinasztikus fotók, mesterlevelek, segéd- és

volt, sajnos kevés használható adattal.3

inas

A Békés Megyei Levéltárban az „endrődi

szövetkezetesítés időszakáról nagyszerű

iparosság 1896-1912” (IX. 210/5 fond)

anyagot

címszó

szövetkezet első elnöke Sárhegyi András.

alatt

találhatunk,

lévő az

levéltári endrődi

fondban

két

háború levelek biztosított

közötti

időszakból

gyűjthetők. a

A

munkámhoz

a

iparosság

hétköznapjairól értékes dokumentumokat.4

CSIZMADIÁK, CIPÉSZEK

Az anyaggyűjtés leginkább a szóbeli

MINDKETTEN SUSZTEREK

közlésre hagyatkozik, hiszen a kisipari csizmadia

Ha a két szakmát vizsgáljuk a régebbinek

adatközlő él és számol be életéről. Az ők

mindenképpen a csizmadia mesterséget,

elmondásaik

kell tekintenünk. A magyar területen a

időszakból

néhány a

idős

századfordulóról

is

középkorban terjedt el a csizma viselése a 2

Hornok Lajosné 1996. Sárhegyi 1972. 4 BML. Gyula IX/215/5. 3

török hódoltság időszakában. A kezdeti formák a keleti típust tükrözték, s majd

2

csak a XIX. század végén kezdenek

csinálni a szárat is, a talpat is. Két tűvel

elterjedni a nyugati típusú csizmák a

kell varrni egyszerre, ezt csak a csizmadia

5

tudja.”6

parasztság körében.

Érdekes jelenség, hogy a XX. századtól kezd

általánossá

válni,

mind

a

két

szakmára vonatkozó suszter elnevezés. A suszter szó lexikoni jelentése cipész, eredendően német kifejezés. De egy másik megközelítést is olvashatunk, mely azt mondja: a suszter kontárt, a mesterségéhez nem értő személyt jelöli.7 Erre utal egy helyi kifejezés az „összesuszterol” valamit, vagyis csak úgy hellyel-, közzel összeüt. A

csizmadia

megújulását

mesterség

a

cipődivatja

folyamatos

Azt hiszem az elnevezés megváltozása

XX.

század

élénkülő

hűen követi a bekövetkezett változásokat a

állítja

meg,

ennek

csizmadiaság és a cipészet terén. Ennek

következtében

a

kapcsán faggattam adatközlőmet, hogy

parasztság

melyik szakma az előrébb való?- s

hagyományos kultúrájának elsorvadásával

megdöbbenésemre azt felelte: A cipészé,

párhuzamosan

csizmadia

mert az-az uraknak készíti a cipőt, s ha

mesterség is. Persze felfoghatjuk ezt ok-

tetszik a vevőnek nagy árat kérhet érte.

okozati folyamatnak, miszerint ha nincs ki

Míg a csizmadia, ha felemeli az árat a

a csizmát lábára, húzza a csizmadiának új

parasztok morogva más portéka után

kenyérkereset után kell néznie. S ez az új

néznek.8

mesterség

a

század

megszűnik. kiveszik

közepére A a

kenyérkereset a cipészetben találtatott meg. A

két

szakma

édes

unokatestvére

egymásnak, mégis a csizmadiaság szakmai elsőbbsége

ma

is

kitűnik

az

idős

mesterekkel beszélgetve, akik azt mondják: „A cipész az suszter, de nem csizmadia! A cipész, az nem tudja megcsinálni a csizmaszárat. A csizmadia, az meg tudja

5

Csipes 1976. 35-36.

6

Hornok Lajosné 1996. Bakos 1986. 788. 8 Szurovecz László elmondta, hogy a cipész szakma a falvakban megjelent egyre nagyobb számú falusi elitnek dolgozott, illetve a vásárokban a fő vásárlói kört a munkásság képviselte. Azt is meg kell jegyezni, hogy a cipőket inkább nők vásárolták és már akkor is; hamarabb cserélték a divatnak megfelelően, mint a manapság. 7

3

A csizmadia fiaiból általában csizmadia lett,

hiszen

tevékenyen

már

tíz

részt

éves

vettek

munkájában

koruktól édesapjuk

(csizmapucolás,

sarokragasztás, szegő fonás, fonalsodrás stb.) A „bőrös-bálokon” bemutatkozó fiatal eladó menyecskék mind, csizmadia vagy cipész gyerekei; a bálban levő segédek és CSIZMADIA ÉS CIPÉSZ MESTEREK

mesterek is mind ennek a szakmának a

ÉS MŰHELYEK ENDRŐDÖN

képviselői voltak. Mindent együtt véve egy bőrszakosztálybeli iparosnak a gyermeke

csizmadia

biztos, hogy azon a szakosztályon belül

család volt. A legkorábbra visszavezethető

választott párt magának. A későbbiekben

a Juhász dinasztia, első ismert képviselője

és ezt a cipőgyártásra értem, a nők szerepe

az 1850-ben született Juhász Mihály volt,

felértékelődött, hiszen a felsőrészt ők

akinek minden gyermeke csizmadia lett,

varrták,

vagy csizmadiához ment férjhez. Unokái,

mesternek, olyan feleségnek valót keresni,

pedig mind cipészek lettek.

akivel együtt tudják űzni az ipart.

Endrődön

több

dinasztikus

célszerű

volt

egy

cipész

Az iparoscsaládokban, szokásban volt, hogy a mester lányainak férjei a mesternél dolgozó

segédek

közül

kerültek

ki.9

a.) Juhász Mihály csizmadia (1850-ben született), gyermekei és foglalkozásuk:

Érdekes ebből a szempontból megvizsgálni

-

Miklós csizmadia

az előbb említett Juhász Mihály csizmadia

-

Lajos csizmadia

mester

házasodási

-

Etelka, a férje Bukovi Imre csizmadia

szokásait. Első szempont a szakma tovább

-

Jusztina, a férje Kurilla István

leszármazottainak

csizmadia

vitele volt. Ezért gyakoriak voltak az egy szakmán

-

csizmadia

belül dolgozó családok összeházasítása. 9

Gyetvai Vendel közlése: Ő is az apósánál tanulta a mesterséget, s mint jókezű segédet megtartotta a lányának, férjnek. A nagyobb dinasztiáknál is nyomon követhető ez a tendencia, hiszen a Juhász műhelyből került ki, mint benősült segéd Bukovi Imre, Gyuricza Mátyás, Duda Lajos, Kurilla István csizmadiák.

Margit, a férje Gyuricza Mátyás Erzsébet, a férje Duda Lajos csizmadia

Juhász Mihály unokái, akik a szakmában dolgoztak: -

Bukovi Imre cipész

-

Bukovi József cipész

4

-

Kurilla Imre cipész

Sok lábbeli készítőt adott a szakmának

-

Kurilla Vince cipész

utódaik révén Giricz Bálint és Bela József

-

Ifj. Juhász Miklós cipész

is. c.) Giricz Bálint csizmadia (1878-1960),

Másik família a Szurovecz csizmadiák,

gyermekei és foglalkozásuk:

akiknek utódai jelentős mértékben

-

Bálint cipész

folytatták a szakmát.

-

Bella József (nevelt fia) csizmadia

-

Viktória, a férje Gyebnár János cipész

-

Ilona, a férje Panyicza Imre cipész

-

Teréz, a férje Búza István csizmadia

-

Veronika, a férje Hegedűs Lajos cipész

d.) Bella József (Giricz Bálint nevelt fia) gyermekei és foglalkozásuk: -

József cipész, a felesége Szakállas Róza cipész

-

cipész

b.) Szurovecz István csizmadia (1872ben született), gyermekei és

Imre cipész, a felesége Szakállas Jolán

-

foglalkozásuk:

Mária cipész, a férje Gellai Miklós cipész

-

Ferenc cipész, a felesége Hegedűs Irén

-

István csizmadia

-

Máté csizmadia

-

László csizmadia

-

Eszter, a férje Szurovecz János

Bella József unokái, akik a szakmában

csizmadia

dolgoztak (-nak):

Juszti, a férje Kiszely Ferenc csizmadia

-

Bela Imre cipész

-

Bela Ferenc cipész

-

Bela József cipész

-

Gellai Katalin cipész, a férje Gellai

-

Szurovecz István unokái, akik a szakmában dolgoztak (-nak):

cipész

László cipész

-

Szurovecz János csizmadia

-

Kiszely Ferenc cipész

1930-44 több mint, 92 csizmadia és cipész

-

Kiszely István cipész

dolgozott Endrődön, akik saját műhellyel rendelkeztek,

vagy

más

műhelyébe

5

bedolgoztak. A csizmadia és cipészipar

-

Id. Szujó Antal (Kenderáztató-Korányi F. u sarkán)

1938-40 között virágzásnak indult. A vásári élet megpezsdült, az endrődi lábbeli

-

Kenyeres András (Fő u.)

készítőknek körülbelül a fele, a vásári

-

Id. Szonda István (Kinizsi-Fő u sarkán,

felvevőpiacra

dolgozott.

bérelt műhely)

Bizonyos

mesterek (1945-ig) Duda Lajos, Szurovecz

-

bérelt műhely)

István, Gyebnár János, Koós László, Gubucz Vendel, Juhász Lajos, Gellai

Farkasinszki Ede (Kinizsi-Fő u. sarkán,

-

Uhrin István és Uhrin Sándor (Baross u.)

József megerősödtek. Közülük Duda Lajos, Koós László és

-

Id. Bella József (Könyves K. u.)

Gyebnár János voltak a legtehetősebbek 9-

-

Iványi Imre (Baross u.)

10

segéddel

dolgoztattak.

A

kisebb

vállalkozók 2-3 segéddel dolgoztak.

Saját műhellyel nem rendelkező

Külön csoportba kell vennünk a segéddel

csizmadia mesterek:

és a segéd nélkül, vagy egy segéddel dolgozó kisiparosokat. Meg kell jelölni a

-

Nagy Lajos (Zrínyi u.)

külön műhellyel rendelkező mestereket

-

Búza István (Napkeleti- Fő út sarkán)

(külön épületben), illetve a lakóház egyik

-

Szurovecz János (Szarvasi u. külterület)

sarkában levő dobogón dolgozó, műhely nélküli mestereket.

-

Forgács Lajos (Selyem u.)

e.) Saját műhellyel rendelkező csizmadia mesterek (1900-1945): -

Duda Lajos (Damjanics-Apponyi

f.) Saját műhellyel rendelkező cipész mesterek:

u.sarkán) -

Id. Szurovecz István (Napkeleti u.)

-

Koós László (Apponyi u.)

-

Szurovecz Máté és Szurovecz László

-

Vaszkó Mihály (Hídfő u.)

(Apponyi u.)

-

Valach Ákos (Hídfő u.)

-

„Kis” Juhász Lajos (Deák u.)

-

Gyuricza Lajos (Blaha u.)

-

Tóth Mihály ( Apponyi-Selyem u.

-

Gyebnár János (Fő u.)

sarkán)

-

Spilberger József (Endrődi u.)

-

Bukovi Imre (Deák u.)

-

Hegedűs Imre (Apponyi u.)

-

Varjú Fülőp (Fő út, Hídfő vendéglő

-

Kiszely Ferenc (Deák u.)

helyén)

-

Szelei Vince (Deák u.)

Gubucz Vendel (Juhász Gy. U.)

-

Murzsi Sándor (Endrődi u.)

-

6

-

Giricz Vendel (Lábas u.)

-

Bótos Lajos

-

Gellai József (Szabadság u.)

-

Bótos Vilmos

-

Kenyeres Imre (Dózsa u.)

-

Sárhegyi András

-

Koloh Imre (Fő u.)

-

Véha József

-

Bela József (Toronyi u.)

-

Pelyva Pál

-

Hegedűs Lajos (Selyem-Blaha u.

-

Ifj. Koós László

sarkán)

-

Polányi Imre

-

Matuska Imre (Zrínyi u.)

-

Vinkovics István

-

Dinya József (Sugár u.)

-

Tímár Gyula

-

Sztanyik Károly (Baross u.)

-

Giricz András

-

Farkas Imre

Saját műhellyel nem rendelkező cipész

-

Gubucz János

mesterek:

-

Tímár László

-

Tímár János

-

Truba Imre (Zrínyi u.)

-

Talán Mátyás

-

Lipták Lajos (Zrínyi u.)

-

Kiss János

-

Panyicza Imre (Zrínyi u.)

-

Bencúr László

-

Kurilla Bálint (Endrődi u.)

-

Fekete Elek

-

Juhász Miklós

-

Lizicai József

-

Keszthelyi János (Blaha u.)

-

Szurovecz Elek

-

Kuna Mátyás

g.) Bedolgozók valakinek a műhelyébe

-

Héja Sándor

(csizmadiák, cipészek):

-

Büngösdi Béla

-

Sajti Károly

-

Szafián Lajos

-

Bela István

-

Duda Imre

-

Tímár Imre

-

Lipták Elek

-

Id. Fekécs Gergely

-

Fülöp András

-

Szujó Antal

-

Pintér László

-

Almási István

-

Hunya János

-

Uhrin György

-

Ifj. Kiszely Ferenc

-

Gyuricza Vince

-

Varjú Péter

-

Farkasinszki Mihály

-

Fülöp Miklós

-

Timafalvi István

-

Fülöp László

-

Gyetvai Vendel

-

Tímár Miklós

7

-

Tímár László

-

Ifj. Bela József

-

Tímár Elek

-

Német György

-

Id. Bela Imre

-

Német Gyula

-

Id. Bela Ferenc

-

Gellai Miklós

Közös vállalkozást indítottak Hegedűs

felvevő piac után kellett néznie. A helyi

Imre és Dinya József (Hegedűs-Dinya cég)

csizmadiák

1940-ben, ők nem csak lábbeli készítéssel

különültek. Az egyik csoport a vásározó, a

foglalkoztak, hanem cipőkereskedő üzletet

másik a megrendelésre dolgozók.

10

és

cipészek

két

részre

tartottak fent a Bajcsy- Zsilinszki utcán.

A megrendelésre dolgozó lábbeli készítők

A Hegedűs-Dinya cégből, az ott dolgozó

rangosabb

segédekből alakult a Segédek Szövetkezete

hierarchiában.

(1947.)

illetve a falusi elit nem vásárokban

A nagy műhelyek az 1948-57-es évek

szerezte be a lábbelijét, hanem elment egy

végére teljesen megszűntek. Duda Lajos

jó nevű mesterhez és méretre csináltatott

egyik gyermeke sem folytatta szakmát, így

magának cipőt vagy csizmát. „Apám

a műhely a mester megöregedése és halála

elismert

után

értelemben,

bezárt.

A

Gyebnár-műhely

a

helyet A

volt

a

hogy

kaptak

a

vagyonos

szakmai családok,

szakmában, az

endrődi

olyan elitnek

vásározási időszak végéig működött (1957-

dolgozott. Rendeltek nála csizmákat a

ben megszűntek a vásárok).11 Szurovecz

rendőrségnek, Kalmároknak, Kovácséknak,

István műhelyét a két fia Máté és László

szóval

vették át, de a „maszek világ” végén

dolgozott. Apám nem járt vásárba, de

visszaadták az ipart, mással foglalkoztak

mindig volt megrendelése.”13

utána. „44’ után sokan beadták az ipart.

Ha nem a módosak készíttettek csizmát,

12

cipőt, akkor a szegényebbek foltoztatták a

Persze ezek nagy része vásározásból élt.”

a

lábbelijüket. VÁSÁROK ÉS VÁSÁRLÓI KÖRÖK

falú

A

módos

családjainak

gyomavégi

részen

nagyszámú munkás lakott, akik nap, mint nap felkerestek egy-egy mestert, hogy

Egy idő után a szakma túl volt terhelve, a

foltozza meg a csizmájukat, bakancsukat.

helyi kereslet már nem tudta eltartani a

Hétvégén hazajöttek a béresek és a

csizmadiákat, ezért egy részüknek új

cselédek a tanyából, vagy más szolgáló

10

Sárhegyi András közlése 2005. 11 Bela József közlése 2005. 12 Szurovecz László visszaemlékezései (interjú) 2002.

helyről, s azoknak azonnal kellett a javítást

13

Bela József közlése 2005.

8

elvégezni.

Tehát

endrődi

vevőköre elég zárt volt, a legnagyobb

csizmadiáknak és részben cipészeknek egy

felvevő piacot a parasztság jelentette, ezért

olyan

a

rétege,

volt aki

az csak

otthoni

vásározók

között

több

cipészt

megrendelésekre dolgozott. Itt hozzá kell

találhatunk. A csizmadiák és cipészek

tennem, hogy ezek közül jelentősebb

messzi vásárokba kezdtek járni.

számban voltak a csizmadiák. A csizmák

9

A

sok

csizmadia

a

faluban

óriási

A vásározó csizmadiák közül néhányan

jelentett

minden

egyes

összefogtak, béreltek egy szekeret,

csizmakészítőnek, hiszen, aki egyszer egy

felrakták rá a trapéz alakú vásározó

rossz minőségű munka miatt elvesztette a

ládáikat, amelybe szépen belepakolták a

vevőkörét

csizmákat, még vasalás nélkül. Mert a

konkurenciát

nagyon

nehezen

vagy

egyáltalában nem tudta újra visszaszerezni.

vasalás megsértette a bőrt, így kevésbé

A megnövekedett minőségi igények miatt,

tudták volna eladni.15

az endrődi csizmák országosan ismert, kiváló termékeivé váltak az iparágnak. A vásározás az 1940-57 években érte el a csúcspontját, a szakmában alapvető változás történt. Egy-egy nagyobb műhely több segédet dolgoztatott, megnövekedett a bedolgozók száma. („ziccre dolgozók”) A Mester munka rendje is megváltozott, egyre

több

időt

töltött

a

munkaszervezéssel, hogy a megnövekedett termelés folyamatosságát biztosítani tudja. A bőrrendelések, a vásárok előkészítése, a piac felmérés, valamint az anyagi erők biztosítása lekötötték a Mester idejének nagy részét. „Sok dógot, sok jövés-menést követelt a megélhetőség a vásárosoktú. Meg kellett venni az anyagot, akkor itthon kiszabni, megcsinálni, rakni összefele, hogy mikor elgyün a hét utója, a vásárba legyen mit eladni. Fel vótak akasztva a csizmák a rúdra, oszt mikor vásár vót Endrődön, egy rúd csizma a vállra, mentünk.”14

Azt

hiszem

ebben

beszélhetünk

a

az

időszakban,

hagyományos

(céhes)

forma megváltozásáról, ugyanis már a csizmadiák

a

nagyszámú

bedolgozó

segítségével nem egyedül, hanem egy-egy munkafázist

csinálva

készítették

csizmákat. A cipészetben még jobban kimutatható

a

cipőkészítés

munkafázisainak szétválása. Voltak bedolgozók, akik csak a felsőrészt varrták, mások csak talpaltak. A folyamat végeredménye, hogy a negyvenes évek végén két cipész szövetkezet alakult a községben.

14

Hornok Lajosné 1996. 73.

a

15

Bakonyi 1986. 142.

10

A csizmadia szakma elsősorban a paraszti

A munka nélkül maradt csizmadiák nagy

vevőkör igényeit elégítette ki, s a paraszti

számmal álltak be a cipészműhelyekbe és

társadalom utolsó virágzásakor az 1938-

suszterokká

40-es

csizmadia

években,

a

szakma

is

óriási

váltak.

Levetették

kötényüket,

s

kék

felvették

a

lendületet kapott. Viszont a második

cipészek fehér kötényét.(Az igazsághoz

világháború

tartozik, hogy igen jó cipészek lettek.)

ínsége,

valamint

az

új

megváltozott szemlélet nem kedvezett sem

A cipészet hamar szakosodott, s ez a

a parasztságnak, sem a csizmadia iparnak.

negyvenes évek végén szövetkezeti formát

A hagyományos paraszti rend felbomlott.

öltött fel.

Helyükbe az egyre nagyobb, erőteljesebb ÖSSZEGZÉS

agrárproletárság került, akik kis vagy földbirtok nélküli földművesek voltak. Megélhetésük fejében munkaerejüket adták

Az előadásomnak a célja az volt, hogy

bérbe, sokszor csoportokban vándoroltak

összegezze az endrödi csizmadia és cipész

egyik munkalehetőségtől a másikig. Hamar

ipar kutatásának fontosabb pontjait.

levetették viseletüket, helyébe az olcsó

A

gyári termékek kerültek. A csizmákat

számomra néhány válaszlehetőséget arra

bakancsra cserélték; s a jobban keresők

vonatkozóan,

egy-egy

kézműipara és ezen belül a lábbeli készítő

szép

cipővel

lepték

meg

történelmi

áttekintés hogy

Békés

iparágak

szemlélet is a csizmák levetését sugallta a

folyamat eredménye.

falusi embereknek. Az ötvenes évek zord

A suszter minőség kialakulásának néhány

koszakai pedig a szép parasztcsizmákban a

fontos

kulákot, a nép ellenségét vélték felfedezni.

szakmákon

Szipolyt, a zsíros parasztot, aki a néptől

amelynek

elszívja az életet adó nedvet. És itt be is

szakma megszűnése és a cipész mesterség

fejeződött a csizmakorszak.

virágzása lett. Tanúi lehettünk, hogy a

A falusi ember cipőt húzott vagy a

nagy

mezőgazdasági

kialakult vásározások, miként alakították át

gyáripar

csodáját,

az

felvette

a

egészségtelen

a

kritériumával

egy

megye

feleségeiket. A kor divatja, a polgárosult

munkákban

kifejlődése

megvilágított

mutattam

bekövetkező végeredménye

konkurencia termelés

történelmi

a

változásokat, a

csizmadia

eredményeképpen

folyamatát, lett

be

melynek

gumicsizmát.

végeredménye

A cipész mesterség tovább virágzott,

munkafolyamatok szétválása, az addigi

hiszen a szemléletváltás a cipőhasználat

céhszerű

teljes körű elterjedését eredményezte.

manufakturális termelés irányába.

termelés

az

egyes

megváltozása

11

a

A

változás

az

első

szövetkezetek

kolbászrúdjaira akasztotta a valamikor

kialakulását eredményezte. A folyamat

büszkén csillogó, gazdájának szép tartást

gyorsan zajlott szinte egy nemzedék váltás

adó „endrődi csizmákat”.

keretén belül. Így napjainkban is fellelhető

A cipész szakma óriási fejlődése nem állt

céhes termelési módok ismerete és a

meg az apró szövetkezeti formákban,

modernebb

melynek

szövetkezeti

termelés

széleskörű elterjedése. A

paraszti

eredménye,

az

európai

cipőgyártásban elismert és sokat dicsért

társadalom

hanyatlása,

Endrődi

Cipőgyár-röviden

ENCI

lett,

dekadenciába sodorta a csizmadia ipart, s

amely megszűnéséig a falu és a környező

az új élethelyzet, a modernitás szele a

települések lakóinak jelentős megélhetési

világban,

forrása volt.

végleg

a

kamrák

üres

FELHASZNÁLT IRODALOM: 1.) Bakos Ferenc 1986. 2.) Bakonyi Béla 1986.

3.) Békés Megyei Levéltár

Idegen szavak és kifejezések szótára Budapest, Akadémiai Kiadó (788.) Adatok az abaújszántói csizmadiaipar múltjához In: Szabadfalvy József szerk. Herman Ottó Múzeum évkönyve XXIV. Miskolc (142.) Gyula, IX/210/5/1873; IX/210/5/1897; IX/210/5/1898; IX/210/5/1904; IX/210/15-16

4.) Bela József csizmadia visszaemlékezései (interjú) 2005. saját gyűjtés 5.) Csipes Antal 1976. Békés megye élete a XVI. Században Békéscsaba Békés Megyei Levéltár módszertani füzete (35-36.) 6.) Gyetvai Vendel csizmadia közlése 2005. (Saját gyűjtés) 7.) Hornok Lajosné 1996.

Endrődi Füzetek Az endrődi kézműipar, kereskedelem és a közlekedés a századfordulón Honismereti Egyesület Gyomaendrőd

12

(70; 73; 96) 8.) Sárhegyi András 1972.

Az Endrődi Cipész Szövetkezet 25 éve Gyoma-Endrőd

9.) Sárhegyi András az ENCI első elnökének visszaemlékezése (interjú) saját gyűjtés 2005. 10.) Szurovecz László csizmadia visszaemlékezése (interjú) saját gyűjtés 2002. 11.) Az illusztrációként felhasznált képek az Endrődi Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény anyagából származnak, valamint a szerző saját felvételei.

13