Szoftver-ergonómiára vonatkozó szabvány, avagy ISO 9241
Ez a szabvány támpontokat ad a fejlesztőknek ahhoz, hogy ergonómikus rendszert tudjanak létrehozni. Az ISO 9241-es szabvány célja a képernyős munka jó ergonómiai kialakításának előmozdítása és annak biztosítása, hogy a képernyős berendezések
alkalmazói
ezeket
megbízhatóan,
eredményesen,
hatékonyan és kényelmesen kezelhessék.
Az ISO 9241 foglalkozik a hardver, szoftver és környezetük jellemzőire vonatkozó követelményekkel és javaslatokkal, amik hozzájárulnak a használhatósághoz, illetve az ergonómiai elvekkel, amelyek ezek alapjául szolgálnak. A szabvány 10-es és 12-17. része főleg a szoftver jellemzőivel foglalkozik. A 14-től 17-ig terjedő részt mind a felhasználói interfészek tervezői, mind pedig annak értékelői használják, de a hangsúly elsősorban a tervezésen van. ISO 9241-1 (1997): Általános bevezetés A bevezető rész információkat tartalmaz az ISO 9241-ről, és áttekintést ad a szabvány első hat részéről. Felsorol néhány olyan IEC-szabványt, amely a biztonsági szempontok megértéséhez hasznos, és megmagyarázza a használati minőségre irányított megközelítésmódot, amely az ISO 9241-re érvényes.
1
Néhány útmutatót ad arra vonatkozóan, hogy hogyan kell az ISO 9241-et alkalmazni. ISO 9241-2 (1994): A feladatra vonatkozó követelmények, irányelvek A felhasználói interfész eredményességének és a felhasználók közérzetének javításával foglalkozik, amit azáltal érnek el, hogy a képernyő előtt végzett munkafeladatok tervezéséhez praktikus ergonómiai ismeretet alkalmaznak. A szabvány előírja a jól kialakított munkafeladatok céljait, melyek a következők: – megkönnyítik a munkavégzést; – a felhasználó biztonságát és egészségének védelmét szolgálják; – javítják a felhasználó közérzetét; – fejlesztik a felhasználó jártasságát és képességeit. A
szabvány
szerint
a
jól
kialakított
feladatok
jellegzetes
ismertetőjelei tartalmazzák – a begyakorolt tevékenységek és az alkalmazott képességek váltását; – a munkafolyamatról való egyéni döntés bizonyos fokát; – annak az összefüggésnek a meglátását, hogy a feladat a munka egy áttekinthető részét képezi a teljes szervezet keretében; – a lehetőséget a foglalkoztatottak számára a jártasságuk és tapasztalatuk
alkalmazására,
továbbá
új
készségek
megszerzésére;
2
– elegendő visszajelzést a feladat teljesítésének helyzetéről olyan formában, amely a felhasználó számára jelentőségteljes és segíti őt. ISO
9241-3
(1992):
Vizuális
megjelenítésre
vonatkozó
követelmények A vizuális kijelzőkre és azok arculatára vonatkozó követelményeket írja elő. Felsorolja a képernyőnek azokat a jellemzőit, amelyek az észlelési és felismerési teljesítményt befolyásolják. Egyes jellemzők kizárólag a képernyő kialakításától függenek (például a karakterek alakja), míg más jellemzők a képernyő és a munkakörnyezet közötti kölcsönhatás eredményei (például a karakter és a háttere közötti kontraszt). A szabványban tervezési útmutatás is található, minden jellemző legkisebb, legnagyobb és optimális értékeire. A tervezési jellemzők összhatását a monitor minőségének vizsgálatával ítélik meg. A szabvány a következő elemekre ír elő követelményeket: monitortávolság, • látásvonal szöge,
• karakterformátum,
• látószög,
• karakter-nagyság egyenletessége,
• karaktermagasság,
• karaktertávolság,
• vonalvastagság, • a
karakterek
szélesség/
magasság aránya, • rasztermoduláció és kitöltési
• szóköz, • sortávolság, • linearitás,
tényező, 3
• derékszögűség,
• fényerő-egyenlőség,
• a képernyő fényereje,
• fényerő kódolás,
• fényerőkontraszt,
• villanáskódolás,
• fényerő kiegyensúlyozás,
• időbeli instabilitás (villogás),
• káprázás,
• helyi instabilitás (vibrálás)
• képpolaritás,
• és képernyőszín.
ISO 9241-4 (1998): A billentyűzetekre vonatkozó követelmények Ez a rész a billentyűzeteknek azokkal a jellemzőivel foglalkozik, amelyeknek a jóságát a felhasználó a billentyűleütések számával határozza meg. A cél, hogy a felhasználó olyan helyzetben legyen, hogy a megfelelő billentyűket pontosan, gyorsan és kényelmetlenség nélkül megtalálja és működtesse. A szabvány ezen része például a következő általános megkötéseket írja elő a billentyűzet tervezésében: kezek helyzete, a billentyűkön látható jelzések, a billentyűzet dőlés-szöge és annak állítási lehetőségei. Magukra a billentyűkre is találunk a szabványban megszorításokat, úgymint billentyűelrendezés, billentyűelmozdítás és erőkifejtés, billentyű-visszajelzés stb.
ISO 9241-5 (1998): A munkaállomással szemben támasztott követelmények A jó munkahely-kialakításnak meg kell könnyítenie a képernyős készülékek hatékony használatát, és a felhasználót ösztönöznie kell
4
kényelmes
és
egészséges
munkatesttartás
felvételére.
A
követelmények magukban foglalják: – a gyakran használt kezelőelemek, kijelzések és munkafelületek olyan elrendezését, hogy kényelmesen elérhetők legyenek; – a gyakran megfigyelt kijelzések olyan elrendezését, hogy azok kényelmes nézési irányban legyenek; – a testtartás gyakori változtatására való alkalmat; – annak elkerülését, hogy a szokatlanul gyakran ismétlődő mozgások a végtagok vagy a test rendkívüli kinyújtásával vagy elfordításával legyenek csak végrehajthatók; – a hát megtámasztását, különösen a deréktájon. ISO 9241-6 (1999): Környezeti követelmények Előírják a képernyős készülék használója munkakörnyezetének a jellemzőit.
A
gondoskodjanak, használatát
cél
az,
amely
megkönnyíti,
hogy a
olyan
képernyős és
a
munkakörnyezetről
készülékek
felhasználónak
hatékony kényelmes
munkafeltételeket nyújt. A környezet tulajdonságait 6 csoportra bontja a szabvány: 1. természetes és mesterséges világítás (tartalmazza a vakító fények szabályozását), 2. hang és zaj (tartalmazza a zaj hatásainak csökkentését), 3. mechanikus vibráció (például légkondicionáló berendezések vagy közeli ipari tevékenységek), 4. elektromágneses terek és statikus elektromosság (és hatásuk a képernyő által megjelenített képminőségre), 5
5. környezeti hőmérséklet (tartalmazza hőmérsékleti kényelmet, és a páratartalmat), 6. térelrendezés és munkahely-kialakítás. A rendszer megtervezése során ezeket a környezeti tényezőket kell figyelembe venni, és káros hatásaikat a lehető legjobb mértékben csökkenteni. ISO 9241-7 (1998): A képernyők fényvisszaverődésére vonatkozó követelmények Leírja, hogy hogyan tartsuk fenn a használható és megfelelő képernyőképek minőségét a képernyő káprázási és visszaverő tulajdonságainak kiértékelésével. ISO 9241-8 (1997): A színábrázolásokra vonatkozó követelmények A specifikáció lefedi a következőket: alapértelmezett színkészlet, színegységesség, karaktermagasság és objektumméret, színeltérések, a
szimbólumok
és
karakterek
olvashatóságának
kontrasztja,
spektrálisan különleges színek, háttér és a körülvevő képi hatások, és a színek száma. ISO
9241-9
(2000):
A
beviteli
készülékekre
vonatkozó
követelmények, kivéve a billentyűzeteket A billentyűzeten kívüli beviteli eszközök (egerek, mechanikus egerek, joystickok, fényceruzák, fóliák, írótáblák és érintésérzékeny képernyők)
tervezésére
követelményeket
írja
elő.
és A
használhatóságára szabvány
általános
vonatkozó tervezési
követelményeket és ajánlásokat tartalmaz (úgymint felbontás, 6
billentyűtervezés, és szélsőséges fejtartási helyzetek), valamint a specifikus beviteli eszközökre (úgymint egerek, és joystickok) ad követelményeket és ajánlásokat. ISO 9241-10 (1996): A párbeszédekre vonatkozó elvek Ez a rész az általános ergonómiai elvekkel foglalkozik, amely az ember és az információs rendszer közötti dialógustervezésre a következőket használja: alkalmasság a feladatokra (a dialógusnak meg kell felelnie a felhasználói feladatoknak és céloknak), alkalmasság az elsajátításra ( a dialógusnak támogatnia kel a tanulást),
alkalmazkodás
a
felhasználó
elvárásaihoz
(konzisztensnek kell lennie), alkalmasság az önkifejezésre (a dialógusnak képesnek kell lennie arra, hogy a felhasználóhoz igazodjon), irányíthatóság (a felhasználónak képesnek kell lennie arra, hogy irányítsa az interakció gyorsaságát és lefolyását), önleíróság (a dialógusnak képesnek kell lennie arra, hogy világossá tegye a felhasználó számára, hogy mi a következő feladata), és hibatűrés (a dialógusnak engedékenynek kell lennie). ISO 9241-11 (1998): Használhatóság A használhatóságra vonatkozó tanács magyarázza azt a módot, amelyben a felhasználót, a felszerelést, a feladatot és a környezetet az egész rendszer részeként kellene leírni, és megadja, hogy melyik használhatóságot lehet előírni és értékelni.
7
ISO 9241-12 (1998): Az információ megjelenítése A szabvány által adott javaslatok hét elven alapulnak: világosság (az információt
gyorsan
megkülönböztethetőség
és
hitelesen
kell
(az
információknak
átadni), pontosan
megkülönböztethetőnek kell lenniük), tömörség (csak a feladathoz feltétlenül szükséges információt kell megjeleníteni), konzisztencia (ugyanazt az információt az alkalmazás során mindvégig ugyanúgy kell megjeleníteni), észrevehetőség (a felhasználó figyelmének közvetlenül az információra kell irányulnia), olvashatóság (az információnak könnyen olvashatónak kell lennie), és érthetőség (a jelentésnek könnyen érthetőnek kell lennie). A szabvány ajánlásai három fő területre vonatkoznak: az információ elrendezésére, a grafikus objektumokra, és a kódolási technikákra. ISO 9241-13 (1998): Felhasználói támogatás Javaslatokat
ad
a
felhasználói
interfészek
tervezéséhez
és
értékeléséhez (promptok, visszajelzés, állapot, on-line segítség és hibakezelés). ISO 9241-14 (1997): Menürendszerek A javaslatok tartalmazzák a menü szerkezetét, a navigálást, választási lehetőségeket és végrehajtást, és a menü ábrázolását (különböző technikákkal például ablakozás, panelek, gombok, mezők stb.). A szabvány ajánlásokat tesz a menüstruktúrákra (úgymint logikai kategóriák, csoportosítási lehetőségek, és értékek rendezése), menü-navigációkra (tartalmazza a címeket és a
8
hozzáférési időt), a lehetőségek kiválasztására és végrehajtására (tartalmazza a kiválasztási módszereket, a billentyűhasználatot és a hang általi aktiválást), és a menümegjelenítésre (tartalmazza az elrendezést és az ikonok használatát). ISO 9241-15 (1997): Parancsdialógusok Tartalmazza a parancsnyelv szerkezetét és szintaxisát, a parancs ábrázolását, az adat bekérésére és az eredményre vonatkozó szempontokat, a visszacsatolást és a segítséget. A szabvány a következő ajánlásokra terjed ki: struktúra és szintaxis (például makrók és parancsargumentumok), parancsreprezentáció (például parancsnevek és rövidítések), input és output tényezők (például parancsok újbóli végrehajtása és szerkesztése), és visszajelzés és segítség (például parancsfeldolgozás és hibajelzés). ISO 9241-16 (1999): Közvetlen manipulációs dialógusok Tartalmazza a tárgy kezelését, a hasonlatok, az objektumok és a jellemzők tervezését. A grafikus felhasználói felület azon részeit tartalmazza, amelyek közvetlenül vannak irányítva, és amelyeket az ISO 9241 más részei nem tartalmaznak. A szabvány a következő ajánlásokat tartalmazza: általános információk (metaforák, a direkt manipulációban felhasznált objektumok megjelenése, visszajelzés, és input
eszközök),
szöveges
objektumok
direkt
manipulációja
(általános szempontok, rámutatás és kiválasztás, szövegméretezés), ablakok direkt manipulációja (általános szempontok, rámutatás és
9
kiválasztás, ablakméretezés), irányító ikonok direkt manipulációja (rámutatás és kiválasztás). ISO 9241-17 (1999): Űrlapkitöltési dialógusok Tartalmazza az űrlap struktúráját és az outputra vonatkozó szempontokat, az inputra vonatkozó szempontokat, az űrlapon történő navigációt és a visszacsatolást.
10