SZMCS Digitális cserkészkönyvtár

Beszédes Lajos

JAMBOREE – GÖDÖLLŐ, 1933 Visszaemlékezés

Magyar Cserkész Szövetség – Hungarian Scouts Association P.O.Box 68,Garfield , NJ , 07026

SZMCS Digitális cserkészkönyvtár

Jamboree – Gödöllő, 1933. Hogy az itt leírt események indító okait könnyebben megérthessük , tekintsünk vissza rövid időre a cseh történelembe. Az 1620 évi fehérhegyi csata elvesztése után a huszita cseh intelligencia gyűlölete a katolicizmus ellen fordult. Tehetetlenségének fájdalmában felismerte azt az eszközt, mellyel a Habsburg dinasztiának, hozzá hű saját arisztokráciájának és vezető rétegének, valamint az OsztrákMagyar monarchiának létalapját megtámadva árthat, - a pánszláv eszmét. Ennek hívei és terjesztői a német Turnverein-ek mintáját követve, megállapították 1862-ben Prágában a Sokol (Szokol-sólyom) mozgalmat, amelynek bevallott célja a fiatalság testedzésével, annak egészséges fejlődésének biztosítása volt. Egyúttal hazaszeretettre tanította és jellemét nevelte. Ez volt a programja a kifelé, melyet a császári udvarban, a hadseregben és a hivatalokban nyüzsgő és hűeknek hitt, befolyásos csehek minden kétséget eloszlató biztatásával az osztrák hatóságok elfogadták, jóváhagyták és így működésüket biztosíthatták. Bent a mozgalomban sovén nemzeti és pánszláv agitáció folyt és virágzott. A prágai Károlyi egyetemen működő Masaryk Tamás tanár, aki az odajáró, nemzetileg öntudatos szlovák ifjúságot is tanította, szintén Sokol volt. Évente a Túrócszentmárton melletti Bisztricska nevű kis faluban nyaralt, ahol megint a magyar hatóságok nem tulajdonítottak nagyobb fontosságot annak, hogy a vezető szlovák intelligencia köréje gyűjtött fiaival, tanítványaival miről cseveg a professzor. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a pánszláv ideát úgy fogta fel, hogy szabadságukat és nemzeti önállóságukat kiküzdendő az összes szlávok egyesüljenek, de a legnagyobb és legerősebb szláv testvért, az oroszt, hagyták ki. Azért hirdette ezt a logika ellenes álláspontját, mert ismervén jól az oroszt, előre tudta, hogyha népe annak segítségét elfogadja és így tőle függő helyzetbe kerül, az nem nyugati humánus bánásmódban fogja részesíteni. Létezésének 66 éve alatt a Sokol apró munkájával eljutott a cseh nép gyökeréig, a legeldugottabb falu lakosságához, éppen úgy, mint az iparvárosok ifjúsághoz. Mikor a csehszlovák állam megalakult, vezetősége a Sokol csoportból került ki. Így a mozgalom s annak tagjai kivételesen kedvezményes, monopolisztikus helyzetbe jutottak. A kormány és a közigazgatási hivatalok kulcspozícióiban ők ültek, a hadseregben, kereskedelemben, iparban, bankokban, vasúton ők vezettek. A kinevezésektől kezdve minden tőlük függött, az ügyes-bajos polgár mindenhol beléjük ütközött. Az 1910-es évek elején testnevelésben új szelek kezdtek fújdogálni. Sokan nyíltan hangoztatták, hogy a szabadban űzött sportoké a jövő, az ifjúság is kiérezte, hogy a természetben élés fogja igazán megedzi. A Sokol fiatalságnak 10-16 éves rétege kirándulásokhoz fordult és pár lelkes tanító-tanár sportember vezetésével az angol cserkészfiúk példáját követve új mozgalmat kezdtek. Ilyen volt Antonin B. Svojsik tanár is, aki első táborát 1912-ben rendezte meg tanítványaival. Mivel ő maga is Sokol volt, a cserkészet programját lelkesen felajánlotta a Sokol ifjúságának nevelésére, de az ottani vaskalaposan maradi vezetők irigységből elgáncsolták, arra kényszerítették, hogy körükből kiváljon s önálló cserkészszövetséget szervezzen meg. Nagy előnyére szolgált az a tény, hogy a cserkészet annak idején úgy kezdődött, mint nemzetközileg elismert mozgalom és így fiatal csehszlovák állam, melyről Benes a külföldi propaganda számára úgy beszélt, hogy az „keleti Svájc”, nem engedhette meg magának, hogy a külföld, különösen az angolok, róla alkotott kedvező véleményét elrontsa. Ezért dühükben, fogcsikorgatva bár, de a cserkészet ádáz ellenségeinek tudomásul kellet venniük, hogy a mozgalom szervezkedik, az ifjúság lelkes örömmel jelentkezik soraiba s a fiatal nevelői gárda is nagyon érdeklődik, vezetésre jelentkezik. A kormánynak is voltak józan fejű s jövőbe látó tagjai, akik vallották, hogy az idő ezt az újdonságot éppen jókor hozta. A prágai egyetem nevelési szakán a cserkészet tanszéket kapott, erre kinevezték Svojsik B. Antal tanárt. A Sokol-ok ezt a szerintük felbőszítő tényt nem akarták és nem tudták elfogadni és megbocsátani. Ezek után mindenhol ahová a kezük elért, mindenkor és minden lehető módon erősen igyekeztek a cserkészetet megakadályozni, ami sok bosszúságra adott okot, de arra viszont jó volt, hogy azok akik a cserkészetet vállalták, még jobban összeforrjanak a jó munkában. Nagy örömet váltott ki az a tény, hogy végre itt volt egy hivatalosan is elismert szervezet, amelyben mi kisebbségiek is szóhoz jutottunk és testvérként kezeltek bennünket. 1935-ben Szlovákiában 2178 szlovák cserkészel szemben 2339 magyar cserkész volt, ami persze a Sokol-oknak megint nem tetszett.


A csehszlovák köztársaság létezésének első éveiben a kisebbségekkel szembeni bánásmódjukat arra az alapra építették fel, hogy minden ami régi és amit a magyarok vagy németek alkottak értéktelen és szükségszerűen rossz, maguk a kisebbséghez tartozó nemzetek is alábbvalóak, mint az úgynevezett államalkotó csehek vagy szlovákok. Az iskolák is ezt tanították, a magyarok és németek szidalmazásával töltötték idejüket. A természetes fejlődés és a mindennapi élet realista később győzte meg őket arról, hogy ez a negatív ténykedés hasztalan. Rájöttek arra, hogy a köztársaság népei egymásra utaltságukban csak egymást segítségével tudnak emberhez méltó életformát termelni. A csehszlovák cserkészszövetségbe mint csapatparancsnok kapcsolódtam be. 1925-ben járási parancsnoknak, 1930-ban az Erdei iskola (Gillwell tanfolyam) elvégzése után kerületi parancsnoknak, 1931-ben a Magyar Erdei Iskola parancsnokának s a Szlovák Erdei Iskola helyettes parancsnokának neveztek ki. Mint csehszlovák Cserkészszövetség Fősátrának (Főtanács) és szlovák Tartományi Tanácsnak tagjának közvetlen tudomásom volt a Szövetség terveiről és teljes munkájáról. Ez magyar részről azért volt fontos, mert a Magyar Titkár az egész magyar cserkészet képviseletében csak annyit tudott mindezekről, amennyit vele határozatuk meghozatala után közöltek. Nekem a beépített egyén szerepe jutott, aki a csehszlovák cserkészet vezető tagja és a magyar cserkészet informátora, ha kell, védője volt, természetesen a törvény adta kereteken belül. Számomra érdekes ténykedés volt ez, tiszta fej, a veszély felismerése és azonnali minősítése után diplomatikus ravaszsággal való leküzdése, ami hála a Jó Isten segítségének, mindig sikerült. A cserkészet alapításától fogva hirdette a nemzetek egymást megbecsülő közösségét. Ennek élő bizonysága a négyévenként megrendezett Világ Jamboree. Mint a Világ konferencia tagja Svojsik 1931-ben bejelentette, hogy az 1933 évi Világ Jamboree megrendezésére igényt tart. Mivel annak az országnak a kormányának kell hivatalosan a Nemzetközi Irodát meghívnia a Jamboree megtartására amelynek ez szándékába van, a csehszlovák Cserkészszövetség beadvánnyal fordult az egészségügyi minisztériumhoz ez ügyben, kérvén, hogy véleményével azt a meghívásra illetékes miniszteri tanácshoz továbbítsa. Az egészségügyi minisztérium a kérvényt nem küldte tovább s így a minisztertanács nem intézkedett, a meghívás a Nemzetközi Irodához nem érkezett meg. A Nemzetközi Iroda a Jamboree megrendezését a Magyar Cserkészszövetségre bízta. A Sokol-ok sikeresen szabotáltak. Ez volt a bevallott alaki hiba, amit a csehszlovák Cserkészszövetség képtelen volt jóvátenni, mert a határidő elmulasztása tudomása nélkül történt. Szerintem a fő oka annak, hogy a Nemzetközi Iroda a Jamboree rendezéséhez nem járult hozzá az volt, hogy a csehszlovák Cserkészszövetség 1931-ben rendezett próbatábora nem sikerült és ezt az azon résztvett Martinezredes a Nemzetközi Irodának jelentette. A magyarok sikeres próbatábora a sikeres Megyeri Nagytábor volt. A Jamboree rendezésének elvesztését a csehszlovák Cserkészszövetség vezetősége csalódottan vette tudomásul. Svojsik határozott kijelentésére azonban elhatározta, hogy a Jamboreen részt vesz, a felsőbb hivatalok tanácsai ellenére is. Mikor az Erdei Iskolában a tátrai fenyők katedrálisának áhítatot keltő csendjében sétálva közölte velem abbeli aggodalmát, hogy a magyarok esetleg irredenta propagandája nem sérti e meg a csehszlovák cserkészeket, biztosítottam őt arról, hogy magyarok meghívott vendégeiket sohasem sértik meg, sőt ha valaki ezt megkísérelné, még az ellen is megvédenék őket, mert, amit érveltem, nemzetem jellemének egyik erénye a lovagiasság. Svojsik, aki világot látott tapasztalt férfi volt, ezt megértette. Az a várva várt alkalom, hogy a Jamboreen személyesen vehessek részt 1933-ban érkezett el számomra. A Vágmelléki Kerület parancsnoka voltam, a szlovák kontingens vezetésével bíztak meg. Útlevelet váltottam, Pozsonyban cserkész ismerőseim magyar valutát szereztek. Mint lednicrónai körjegyzőnek a pozsonyi országos hivatalnak be kellett jelentenem, hogy szabadságom ideje alatt, két hétre eltávozok Magyarországra a Jamboreera. Táviratilag tudomásul is vették. Lásd 1. sz. mellékletet. A járási főnöktől, mint közvetlen elöljárótól, engedélyt kellett kérnem eltávozásomra. A következő rendeletével válaszolt: Másolat.


Az országos hivatal Elnöksége Bratislavában. Szám : 35918/1933 Bratislava, 1933 július 27-én. Tárgy : Nemzetközi összejövetel Jamboree Magyarországon 1933. évben. Szigorúan bizalmas. Az elsőfokú közigazgatási hivatalok főnök urainak Szlovákiában. 1933 augusztus 2-15 napjain lesz Gödöllőn, Magyarországon, nemzetközi cserkész összejövetele Jamboree amelyre meghívták a világ cserkész szervezeteit, tehát a csehszlovák cserkészszövetséget Prága is. Tekintettel azonban arra, hogy a csehszlovák cserkészek információi szerint a magyarok ezt az alkalmat is igyekszenek kihasználni az ő irredenta és revizionista törekvéseik céljaira, az illetékes csehszlovák hivatalok azt ajánlották a csehszlovák cserkészszövetségnek, hogy ebben az esetben tagjai a nemzetközi összejövetelen Jamboreen Magyarországon óvatosságból inkább ne vegyenek részt. Erről a hivatalok főnök urait értesítjük, arra az esetre vonatkozólag, hogy ha az ottani közigazgatási terület cserkészei résztvenni kívánnának. Az esetleges résztvevők az összejövetelen szerzett tapasztalatairól az ottani közigazgatás területéről 1933augusztus 25.-ig ide jelentés teendő. Az országos elnök helyett: Foltin s.k. ………………………………………………………………………………………………………………………………….. Járási Hivatal Púchovon. Púchov, 1933. VII.29. Szám:54/S Jegyzőkönyvi hivatalnak Lenicrónán 1933 július 29-i megkeresésére közlöm Önnel, hogy Beszédes Lajos jegyzői adjunktus a jamboreera Gödöllőre nem utazhat el a fenti körözvényben foglalt indokok miatt. Púchovon, 1933, július 29. Dr.Visnyovszky a járási főnök helyett. Lásd a 2. sz. mellékletet Ehhez a következő megjegyzéseimet fűzöm : Az országos hivatal szigorúan bizalmas körrendelete ravaszul a csehszlovák cserkészek szájában adja amit neki kellene kimondania: a gödöllői Jamboreera ne menjenek csehszlovák cserkészek, mert amint kifejti a csehszlovák cserkészek információi szerint a magyarok ezt az alkalmat is ki akarják használni irredenta és revizionista szándékaikra. A csehszlovák cserkészszövetségnek, mint a kormány által kényszerből megtűrt és szélsőséges nacionalista és pánszláv árral szemben úszó lelkes fiatalok vezetése alatt álló szervezetnek nem voltak, de nem is lehettek olyan közegei akik ezt az információt megszerezhették volna. De ott volt Magyarországon a csehszlovák követség, amelyik tudata, mit kell jelentenie ebben az ügyben, hogy az Prágának tessék. A csehszlovák cserkészet nem volt a kormány dédelgetettje, mit a Sokol, volt ugyan nagyon kevés jóindulatú barátja benn, s mikor az egészségügyi minisztérium Sokol hivatalnoka a Jamboreet elszabotálta, nem gondolt arra, hogy puskáját visszafelé sütötte el, mikor ezzel a Jamboree megrendezését az ellenségesnek tartott szomszéd Magyarország kezébe juttatta. Bosszúságukban igyekeztek a Jamboree-ra való utazást megakadályozni, ha már letiltani nem lehetett, úgy hogy „az illetékes hivatalok”-al azt ajánltatták a cserkészszövetségnek, hogy ebben az esetben „óvatosságból” a Jamboreen inkább ne vegyenek részt. A púchovi járási hivatal rendeletéhez: A járási főnöknek nem volt joga alárendeltjeinek, rendes szabadságuk idején, még külföldi utazását sem megtiltania. De itt az én esetemben nem lett volna célirányos főnökömmel újat húznom, mert mint jegyző, tőle függöttem és a hét-községes körjegyzői hivatal kötelességeinek ellátásában, ha akart volna bármikor fegyelmit akaszthatott volna a nyakamba, nem hanyagságom, hanem túlterheltségem miatt.


Mikor a szigorúan bizalmas rendelet alapján utam letiltását elolvastam, tizennyolc évig dédelgetett álmom- a Jamboreen való részvételem megvalósulására semmisült meg. Esténként a Jamboree híreit hallgatva könnyesen remegő örömmel vetem részt, képzeletben, a tábortüzeken. Mivel sikerült megszereznem hazulról a csehszlovák cserkészszövetség hivatalos lapjának a Skaut-Junak (cserkész Ifjú) 1933 szeptemberi októberi számában a csehszlovák kontingens vezetőjének, helyettes főcserkésznek, Jindrich Simánek tanárnak a beszámolóját, fordításban itt adom: Lásd a 3. számú mellékletet, I.II.III.IV.-el megjelölt beszélgetéseit. I.Fogadás. 1933 július 30-án a pozsonyi központi táborban gyűlt össze az egész köztársaságból a Gödöllőre tartó cserkészek csoportja. Elhangzottak az utolsó utasítások, az előkészületek befejeződtek. Szlovákia katonai parancsnoka Snejdárek tábornok testvére, a postornai zene cserkészindulójának hangjai mellett megszemlélte a csehszlovák csapatot, néhány szíves szóval kívánt sikert vállalkozásukhoz. Hétfőn, július 31.-én, reggel fél nyolc órakor felsorakoztunk a Ligetfalus-i állomáson az induláshoz. Az állomási hivatal néhány öreg és rozoga vasúti kocsit adott. Egyik cserkészünk jóakarattal telve, formás betűkkel ráírta a kocsi oldalára: „Csehszlovák csapat Gödölőre”. Mikor a felirat elkészült az állomás hivatalnoka jött oda és 30 cseh korona büntetéssel fenyegetőzött a „vasúti kocsi megrongálása miatt”. Mi a kocsit gondosan lemostuk és letöröltük, úgy, hogy szebb és tisztább lett, mint „megrongálása” előtt. Bizonytalanságunknak az eljövendőkkel szemben nem nagy rózsás hangulatát állami hivatalunknak így tanúsított jóakarata nem tette jobbá. Feszült várakozással robogtunk át a magyar határon, a vonat lelassít, könnyedén siklik be az első magyar állomásra, Hegyeshalomra. Alig halkult le a kerekek csattogása és a fék csikorgása, máris pattogó zene és lelkes hangok üdvözölnek bennünket , az állomás épülete felkoszorúzva és a csehszlovák zászlóval is feldíszítve virágfüzéresen fogad bennünket, a városi zenekar is üdvözöl minket, a leányok hosszú sora nemzeti viseletben, cserkészfiúk és lányok és felnőttek tömege is köszönt bennünket. Nyoma sincs a feszültségnek vagy ellenségeskedésnek. A leányok virágbokrétával, szalagokkal és kis zászlókkal halmaznak el bennünket, bal mellükre kis mézeskalács szívet tűztek. Saját zenénk kiszáll és felváltva játszik a magyar zenével. Poggyászunkat ki kellett raknunk a vonatból, mert a mi rozoga kocsijainkat nem lehetett menetrendszerű gyorsvonathoz kapcsolni, ezeket mellékvágányra tolták és a Budapestről érkezett távirati engedély folytán, új, hosszú és kényelmes II. osztályú gyorskocsikat kaptunk. Mindezt ráfizetés nélkül! A ligetfalusi állomáson támasztott nyomasztó hangulat gyorsan elszállt, lelkünket a megkönnyebbülés érzése töltötte el. Több, mint egy óra hosszáig maradt velünk a közösség, zene hangjai mellett a vonat indulásáig. Robogtunk tovább. Egyszerre minden világosabb, a vidéki nyájasabb, a nem régen köröskörül ránk nehezedő ködös árnyék eltűnt. 4 óra körül végre megállt a vonatunk Gödöllőn. Csapatunk sorakozik 17 nemzeti zászlóval és zenénkkel az élen. A tábor felé menetelve, utunkon mindenhonnan szívélyesen üdvözölnek és köszöntenek bennünket a mindenhol szorgalmasan dolgozó magyar cserkészek az ő cserkészköszöntésükkel:”Jó munkát!”, vagy csatakiáltásukkal: „Huj, huj, hajrá!”, sőt helyenként a mi „Nazdar”-unk is hallatszik. Evvel a szívélyes figyelmességgel később is mindég találkozunk, ha megjelenünk a táborban az összes nemzetek cserkészei tisztelegnek zászlónknál és bennünket szívélyesen üdvözölnek. Különösen a lengyel és jugoszláv testvéreink kedvesen és örömmel tüntetik fel hozzánk tartozásukat. Szomszédjaink, az osztrákok is nagyon figyelmesek voltak hozzánk, ha táboruk körül meneteltünk az utat szegélyezve tömegben kiáltották vezényszóra: „Eins, zwei, drei: Nazdar!” Minden lépésünknél éreztük, hogy cserkészek között vagyunk, világtestvériségünk tagjai között és hogy mi is tagjai vagyunk annak a nagy családnak, melyet a cserkészmozgalom nagy eszméje és az egész világon érvényes cserkésztörvény tart össze. II. Cserkész szabad város Gödöllő – Jamboree. 25,000 főnyi cserkész lakosságával extraterritoriális jogot élvezet, saját közigazgatása alatt, saját rendőrségével és tűzoltóságával.


III. Látogatás. Egyik nap nyomtatott meghívót kaptunk a gödöllői járás közönségétől: „Augusztus 5.-én örömmel látogatjuk meg Önöket cserkésztestvéreink, mikor díszmenetben vonulunk el Önök és Magyarország kormányzója előtt, hogy evvel is bizonyítsuk testvéri érzéseinket”. És valóban a nagy aréna külföldi cserkészekkel megtöltött tribünje előtt menetelt Gödöllő polgársága zászlóinkkal és jelvényeinkkel, iskolák, cserkészek, sportolók, hadastyánok és hadirokkantak, iparosok, földművesek, munkások és hivatalnokok, asszonyok és lányok nemzeti viseletben, vendégeikkel szembeni figyelmességük és tiszteletük igazán szép és újszerű jelét adván. IV.Vendégszeretet. „Győr szabad királyi város közönsége és cserkészei augusztus 5.-ére szíves szeretettel várják vendégül a külföldi cserkészeket”. Így szólt a szívélyes meghívója Győr városának ahova augusztus 5.-ére 100 főnyi csehszlovák cserkész küldöttségen kívül még angolok, franciák és lengyelek is jöttek. Pompás fogadás és vendéglátás. Emlékül minden résztvevőre a város címerével díszített és dátummal ellátott szalagot tűzték. A vasútállomáson cserkész díszszakasz üdvözölt bennünket katonazenével, amely menetoszlopunkat elöl a mi állami zászlónkkal a reneszánsz városháza elé vezette, amelynek erkélyéről virágeső üdvözölt bennünket a hölgyek és lányok részéről. Ott volt a városi tanács a helyőrség tisztikara, a hivatalok, egyesületek és társaságok képviselői. A katonazene és a polgármester üdvözlése után városnézés következett, Győr egyike a legszebb magyar városoknak, festőien telepedett három folyó a Duna, Rába és Rábca folyók találkozásánál, történelmi és művészeti emlékekben gazdag. Elsőrendű vendéglőben elköltött kitűnő ebéd után fürdés a város fényűző szabadtéri fürdője hatalmas bazénjainak szűrt és fertőtlenített vízben. Végül a Rába szigetén vidám kerti mulatság katonazenével és énekkarok fellépésével. Pompásan megvendégeltek bennünket a hölgyek és a lányok és a fiúkat még útravalóval is gazdagon ellátták. Minden résztvevő szép kis mézeskalács szívet kapott szalaggal és mi vezetők nagy felírásos szívet emlékül. Este nehéz volt a búcsúzás-sok cserkészfiúnk kissé mélyebben nézett bele a csinos győri lányok fekete szemébe- el hozott magával egy szép kis mézeskalács szívet – de talán a sajátját ottvesztette… A reggeli fogadásunk szívélyes volt, de az estéli búcsúzás még szívhez szólóbb, a peron, az állomás alagútja, a sínek melletti utcák telve, fej fej mellett és mindenünnen kedvesen integettek búcsút. Valamennyien kedves emlékkel váltunk el. A többi kirándulások, Budapestre, a Balaton tóra és más nevezetes helyekre is kellemes emlékekkel láttak el bennünket. Ma, amikor nyugodtan emlékeztünk vissza mindenre, amit átéltünk Gödöllőn a Jamboreen, teljes elismerésünkkel kell értékelnünk a magyar cserkészek készenlétét, szervezetségét és helytállását, amellyel vendégeik számára ezt kellemes ott tartózkodást, hivatalaik és nagyközönségük vendégszeretetét és jóindulatát, akik vendégeik kényelmével törődtek, biztosították. A cserkészek a vasúton, villamoson, autóbuszon és hajón 66%-os kedvezményben részesültek. Minden vonat kocsijának beszállójánál tiszta ivóvíz volt odakészítve zománcozott vödörben, ezenkívül azokon az állomásokon, ahol a vonat megállt a vasutasok rögtön megjelentek friss ivóvizes kannáikkal. Mindenhol láttuk a vendégszeretetük megnyilvánulását és éreztük jóakaratukat. Nyilvánvaló, hogy a nép szíve mindenhol alapjában véve jó és nyájas és hogy mindenhol jó és kedves, ahol az emberek elfelejtik a politikát és osztályharcos veszekedést. Válunk. Átjövünk a csehszlovák határon. Vonatunkba megérkezik a csehszlovák vámvizsgálat. És hihetetlen! A cserkészfiúk gomblyukába még ott van az a kis bokréta amit az állomásra vivő utunkban Győrött tűztek oda a megismert győri lányok, a mi vámhivatalunk határozottan elrendeli, hogy a virágokat el kell dobni, mert a köztársaságba virágokat szállítani tilos! Vagyis egy rózsa , vagy két három félig hervadt szegfű áthozatala személyenként virágszállítást jelent a határon át. Máshol gyümölcsöt koboztak el. Hálásan emlékszünk a magyar vámosok tapintatos udvariasságára. Megérkeztünk Liget falura. Kiszállunk. Állami zászlónkkal az élen, menetoszlopban, zenével tartunk Pozsonyon keresztül a fő állomásra. Katonák, tisztek, rendőrök, közönség-senki sem tiszteleg a mi államunk lobogójának. Visszaemlékezünk, hogy Gödöllőn és mindenhol Magyarországon cserkésztestvéreink hogyan üdvözölték zászlónkat tisztelgéssel, hogyan tisztelegtek neki a katonatisztek és a rendőrök is! Idegenben! Hungáriában!


A Jamboree véget ért, személyesen nem vehettem részt rajta. És mégis ott voltam! A Zászlónk Jamboree-i számában „ A komáromi cserkészet hőskora” címen leközölte a komáromi bencés gimnázium 15 éves történetének, mely annak idején könyvalakban is megjelent, az előszavának első három fejezetét, amelyben, mint magvetőt a Zászlónkat dicsérem, meg Karle Sándor tanár urat, megemlítve idősebb konzervatív felfogású tanáraink részéről tapasztalt ellenvetéseket is, Beszédes L. aláírással. Mikor erről értesültem és Bécsen keresztül a Zászlónk ezt a számát megkaptam, könnyekben remegő örömmel és alázattal borultam térdre, úgy köszöntem meg minden cserkészek Mesterének, Jézus Urunknak, hogy ezt lehetővé tette, bizonyságát adván annak, hogy embereket, személyeket be és el lehet zárni , de eszméket és szellemet nem. Mert az emberi rosszaság által alkotott határokon át lelkem korlátlanul szállhat tovább. De most agyamban ötlött a kérdés: mi lesz ha ezt a csehszlovák hatóságok megtudják és kérdőre vonnak? Egy-kettőre kész volt a védelmem: a világ nemzetközi cserkészetében érvényes jogszokás szerint nincs copyright. Bármelyik nemzet átveheti és közölheti saját nyelvén a neki tetsző cikket, akármelyik másik nemzet közleményéből. Ez történt itt is. Engem senki nem kérdezett, engedélyt tőlem sem kért, hanem a komáromi lapokban, tehát Csehszlovákia területén megjelenő újságban és később könyvforgalmában is megjelent cikkemből a Zászlónk átvett három bekezdést. Készen voltam azt is hozzátenni, hogy ha bármilyen felelőségre vonásban lesz emiatt részem, a Cserkész Világiroda mellém fog állni,bizonyítva állításom igazát és mint cserkész világ csúcsszervezet igyekezni fog diplomáciai úton az ügyet javamra dönteni el,vagyis a cserkészeten belül ebből nemzetközi botrány lesz. De hála Istennek, a cikket nem vette észre senki, az ügy elcsendesedett. A Jamboreeról hazatért trencséni cserkészek vezetőjét Gasparik Ferót a csendőrök behívták őrségükbe, hogy beszéljen tapasztalatairól, különösen az irredenta és revíziós propaganda megnyilvánulásaira voltak kíváncsiak, ezeket firtatták. Azt felelte, hogy ilyesmiről szó sem volt, ellenben pompás vendéglátásban volt részünk, kedvesen és szeretettel bántak velük, mert a magyarok mindent szívvel csináltak. Befejezésül ezt mondta: „Őrmester úr, még csak annyit mondok, hogy ha ezután nekem azt meri valaki mondani, hogy a magyarok rossz emberek , úgy vágom pofon , hogy Prágáig repül.” Irodámban megjelent a csendőrparancsnok egy másik csendőrrel, arra kértek, meséljem el tapasztalataimat a Jamboreeról. Azt feleltem, hogy bár nagyon szívesen beszélnék róla de azt sanos nem tehetem, mert nem mentem el, szabadságomat itthon töltöttem le. Az őrsparancsnok, aki szlovák volt, felvidult arccal felelte: „ Főjegyző úr, gratulálunk, hogy ilyen kitűnő szimatja volt és engem egy nagyon kellemetlen jelentést tételétől mentett meg.” Hogy szavai mit jelentettek csak később tudtam meg. Trencsén város főjegyzője, Kántor kolléga felesége Dohnányi leány volt, kinek atyja építész mérnök és vállalkozó községem patakszabályozását végezte. Dohnányi Ernő rokonai voltak. Budapesten meghalt egy családba tartozó magas rangú vezérkari tiszt, akinek a temetésére Kántor és neje elmentek. Mikor visszaérkeztek, Kántort azonnali hatállyal nyugdíjazták. Főnököm Brandstiller Ottó, aki basáskodó modorával járásának kényurát játszotta és hivatalos hatalmával visszaélve gödöllői utamat letiltotta, amint most láttam, nem is volt olyan rossz ember, mint gondoltam, mert ha elutaztam volna Magyarországra, rám is ez a sors várt volna. Így karrieremet és kenyeremet „mentette” meg. A csehek 15 éven át folytatott gyűlölködő propagandája ellenére szeretett nemzetem szíve megnyerte a 245 főnyi csehszlovák résztvevők szívét. Azért írtam le ezt a pár sort, hogy saját szavaikkal bizonyíthassam. Beszédes Lajos


SZMCS Digitális cserkészkönyvtár

Recommend Documents