Szirmai Béla – Életrajz Szirmai Béla koreográfus életrajza
1931. február 7.-én született Pécsett. Itt végezte alap- és középfokú iskoláit, itt ismerkedett meg a tánccal, azzal a művészettel, amely később élethivatásává vált. Még gimnazista korában, mint Regős cserkész a néptánc alapjait tanulta. 1948-ban az első magyarországi Néptáncfesztivál táncdöntőjébe került. Ugyan ebben az időben hívta iskolájába Bártfai Márta művésznő, ahol a klasszikus balett és az orkesztika rendszerével ismerkedett. 1949-ben érettségizett a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban. 1949-ben,
18
évesen
készítette
élete
első
néptánc-
koreográfiáját (saját ormánsági gyűjtésből), első színházi koreográfiáját (A Dohányon vett kapitány c. műben a Pécsi Nemzeti Színházban), és első revüjét a pécsi Diákszínházban. 1951-ben iratkozott be a Színház és Filmművészeti Főiskola koreográfus szakára. Főiskolai évei alatt a mozgás világa még jobban kitárult előtte, és újabb ismereteket szerzett más népek táncai, a társastánc és a történelmi tánc műfajokban. Ez egyben koreográfusi művészetére való tudatos készülés időszaka volt. A főiskolát 1955-ben fejezte be jeles diplomával. Diplomaszámát az M.T.H. (Munkaerő Tartalékok Hivatala) DISZ Művészegyüttesének tánckarával készítette el. Ez a munkakapcsolat meghatározta koreográfusi életpályáját. Az együttesnél állást kapott, mint a gyermekcsoport vezetője, majd a felnőtteknek is tanított be táncokat, később az
időközben KISZ Központi Művészegyüttes társulat művészeti vezetője lett.
nevet
kapott
1958-ban az Állami Artistaképző Iskolába hívták tanárnak, itt tanított 1975-ig. Izgatta a munka különlegessége. Az új tantervet kialakításakor ok különleges és új feladatot kapott, amely a sokoldalú, korszerű artistaképzést tűzte ki célul. A pedagógusi munka mellett különböző artistaszámok beállítását bízták rá. Balett a drótkötélen, speciális golyó-balett, szabad létraszám stb. Egy végzett zsonglőrcsoport évekig az ő nevét viselte, és különleges folklór–artista számukkal bejárták a világot. Miután megérintette a cirkusz fergeteges világa, sok cirkusz és varieté műsorhoz készített táncokat, többek között egy Párizsban bemutatott vízi revü táncait is ő koreografálta. A KISZ Központi Művészegyüttesnél készített néptánc műsorai, amelyeket a Rajkózenekar kíséretében adtak elő, az egész világot bejárták. Európa valamennyi országán kívül szívesen látott vendégek voltak Afrikában, Távol-Keleten (Kína, Korea, Japán), Ausztráliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Dél-Amerikában. Sikereikről különböző világlapok dicsérő cikkei tanúskodnak.
a
Koreográfusi művészetének másik profilja az operett volt. Az Operaház szólistáival rendezett Gála műsorokhoz készített táncai Európa szerte nagy sikert ért el. A KISZ Művészegyüttessel, több alkalommal részt vettek a négyévenként megrendezett Világ Ifjúsági Találkozón (VIT). 1968-ban, a szófiai VIT-en – mint koreográfus – több számmal díjat nyert. 1964-ben a Színház és Filmművészeti Főiskolára hívták meg, hogy tanítson táncot és mozgástechnikát. Ez a meghívás meghatározó volt életében, hisz visszakerült oda tanítani, ahol ő kezdte tanulmányait. Sokat tanult mestereitől, Rábai Miklóstól, Szentpál Olgától, Merényi Zsuzsától, stb. és úgy
érezte, kötelessége, hogy tanítsa a fiatal hallgatókat. „Sok útját jártam be annak a világnak, amit úgy hívnak, mozgás és tánc művészete. Ezeket mind át szeretném adni azoknak, akiknek pályájuk során mindezekre leginkább szükségük lehet: a jövő színészeinek.”- nyilatkozta. 1971-ben Budapesten rendezték az I: Vadász Világkiállítást. Ez alkalommal felkérték egy divat-revü megrendezésére. Úgy érezte, hogy ebben a könnyű műfajban is lehet érdekeset, újszerűt teremteni. Később gyakran kapott ilyen megbízást külföldön bemutatkozó magyar divatbemutatókhoz. Az általa rendezett bemutatók nagy sikert arattak, Las Palmastól Tokión át New Yorkig. 15 balett-képből komponált munkája Johann Strausz zenéjére készült és a Rajkó zenekarral nagysikerű Európa turnén mutatták be a Talentum tánckarával. A táncok tanítása mellett különösen a színpadi mozgástechnika oktatása érdekelte. Ezt a technikát a világ különböző iskoláiban más és más, sajátos módon tanítják, erre nincs megírt recept. A technika kidolgozásánál elődje, Kőszegi János módszereiből indult ki, és folyamatosan kiegészítette mindazzal, amit különböző munkái során tanult, tapasztalt vagy kísérletezett ki. A Főiskolai tanítás éveiben kezdte el színházi munkáit: Vígszínház, Madách Színház, Radnóti Színpad, Arany János Színház, Népszínház, Pesti Színház, Thália Színház, vidéken pedig Veszprémben, Debrecenben, Szolnokon, Pécsett, Szegeden, Székesfehérváron dolgozott. Ahány bemutató, annyi különböző érdekes feladat volt. Legemlékezetesebb munkái: Madách Színház: Én, Bertold Brecht, Gettó Vígszinház: Gombrovitz: Operett Arany János Színház: Twist Oliver, Mátyás király juhásza
Pesti Színház: Equs Debrecen: Lumpáciusz Vagabundusz vagy a három jómadár Veszprém: Cabaré Pécs: Imádok férjhez menni Győr: Hyppolit a lakáj Gyakran kapott felkérést különböző film és TV produkciókban, koreográfiák elkészítésére: A helység kalapácsa Fekete gyémántok Mephiszto ( 1982-ben Oscar díjas ) Tévé színészportrék: Paudits Béla Hámori Ildikó Benedek Miklós Maros Gábor Ezeken kívül számos ünnepi és szabadtéri műsort is rendezett: Több karácsonyi ünnepi műsort rendezett a Parlamentben és március 15.-én a Nemzeti Múzeum előtt megtartott ünnep megemlékezés alkalmával. Tanított
Lengyelországban,
Ausztriában,
Csehszlovákiában,
Franciaországban, Svájcban. Gyakran hívták különböző kulturális versenyekre, így tagja volt az 1988-as KI MIT TUD zsűrijének is. A „BONGÓ” c. Tv műsor több mint 40 adásának koreográfiáit készítette. Az alkotói munka mellett mindig időt szentelt a tanításra. Több éven át vezetett mozgás work-shopokat a világ minden tájáról összesereglett színinövendékeknek. „ Az utóbbi öt évben kezd rendszereződni mindaz, ami az évek tapasztalatában összegyűlt bennem, és egyre inkább úgy érzem, hogy a fiatal színészoktatás a legösszetettebb a leg színesebb, itt tudom a leghasznosabbat nyújtani. Ők azok,
akiknek „mindent” tudni kell a „mozgó” emberről. Ma már mondhatom, hogy az ország különböző együtteseiben, színházaiban sok-sok fiatal táncos és színész van, akikre örömmel emlékszem, akiknek úgy érzem sikerült valamit megtanítani, akiknek szakmai tudásuk kifejlesztésében részem volt.”- fogalmazta meg 2006-ban. Munkái elismeréseként háromszor kapta meg a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést, az „Ifjúságért” díjat, 1968-ban koreográfiai VIT díjat nyertek, szűkebb hazájában Kispesten a „Kispestért” díjjal tüntették ki, többször kapott a Magyar Televíziótól nívódíjat. 1975-ben Erkel Ferenc művészeti díjjal, később Hét Líra díjjal tüntették ki. 1990-ben egyetemi tanár kinevezést kapott a Színház és Filmművészeti Egyetemen, docensként a mozgás tanszék vezetője volt. 1999-ben Tudományos munkájának elismeréseként a Színművészet DLA fokozatát érte el. Halála előtt egy évvel kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetést. 80
évesen
még
tanított
a
Talentum
Táncművészeti
Szakközépiskolában, ahol szakmai igazgató volt. Portréfilmet készített róla a PAX televízió, és 70. születésnapján „Szikraként szálló mozdulat” címmel a Magyar Televízió mutatott be életéről portréműsort. 2011. augusztus 6-án hunyt el.
