SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR TÁVOKTATÁS. Czagány László Misz József Fenyővári Zsolt MIKROÖKONÓMIA

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR TÁVOKTATÁS

Czagány László – Misz József – Fenyővári Zsolt

MIKROÖKONÓMIA

SZEGED 01/2005

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETŐ.............................................................................................. 1 1.1. Szűkösség és gazdálkodás.............................................................. 1 1.2. Tulajdonjogok és gazdasági rendszerek......................................... 3 1.3. Termelési erőforrások, piacok és a gazdasági körforgás ............... 6 1.4. A piaci mechanizmus ..................................................................... 9 1.5. A közgazdaságtan módszeréről.................................................... 16 Fontos fogalmak.................................................................................. 18 Feladatok ............................................................................................. 19 2. A FOGYASZTÓI VÁLASZTÁS .......................................................... 22 2.1. A közömbösségi görbék............................................................... 22 2.2. A helyettesítés rátája és határrátája .............................................. 27 2.3. A hasznossági függvény és a határhaszon ................................... 29 2.4. A költségvetési egyenes ............................................................... 34 2.5. A fogyasztó optimális döntése ..................................................... 38 Fontos fogalmak.................................................................................. 41 Feladatok ............................................................................................. 41 3. A KERESLET ELEMZÉSE ................................................................. 44 3.1. A jövedelemváltozás hatása ......................................................... 44 3.2. A keresleti görbe levezetése......................................................... 47 3.3. Az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása.......................... 49 3.4. Helyettesítő és kiegészítő javak ................................................... 52 3.5. A várakozások hatása................................................................... 53 3.6. Egyéni és piaci kereslet................................................................ 53 3.7. A piaci keresletre ható tényezők összefoglalása .......................... 55 3.8. A kereslet árrugalmassága............................................................ 55 3.9. A keresleti ár és a fogyasztói többlet ........................................... 65 Fontos fogalmak.................................................................................. 69 Feladatok ............................................................................................. 70 4. A VÁLLALAT ÉS A TERMELÉSI ELMÉLET ALAPJAI .............. 75 4.1. A vállalat ...................................................................................... 75 4.2. A termelési függvény ................................................................... 80 4.3. A rövid távú termelési függvény.................................................. 82

4.4. A munka határterméke ................................................................. 84 4.5. Átlagtermék és határtermék ......................................................... 87 4.6. A hosszú távú termelési függvény ............................................... 89 Fontos fogalmak.................................................................................. 92 Feladatok ............................................................................................. 93 5. A TERMELÉS KÖLTSÉGEI............................................................... 96 5.1. Költségek és profit ....................................................................... 96 5.2. Költségfüggvények ...................................................................... 99 5.3. Rövid távú költségfüggvények................................................... 101 5.4. A határköltség ............................................................................ 102 5.5. Az átlag típusú költségfüggvények ............................................ 107 5.6. A hosszú távú átlagköltség görbe............................................... 111 5.7. A költséggörbék elmozdulása .................................................... 114 Fontos fogalmak................................................................................ 114 Feladatok ........................................................................................... 115 6. A JAVAK KÍNÁLATA ....................................................................... 120 6.1. A kompetitív piac....................................................................... 120 6.2. A profitmaximalizálás logikája .................................................. 123 6.3. A kompetitív vállalat kínálati görbéje........................................ 128 6.4. Egyéni és piaci kínálat ............................................................... 134 6.5. A piaci kínálatra ható tényezők.................................................. 137 6.6. A kínálat árrugalmassága ........................................................... 137 6.7. A kínálati ár és a termelői többlet .............................................. 139 Fontos fogalmak................................................................................ 143 Feladatok ........................................................................................... 143 7. KOMPETITÍV PIACI EGYENSÚLY ............................................... 148 7.1. Pillanatnyi egyensúly ................................................................. 148 7.2. Rövid távú egyensúly................................................................. 150 7.3. Hosszú távú egyensúly............................................................... 151 7.4. A profit szabályozza a termelési tényezők ágazatok közötti elosztását .................................................................................... 156 7.5. Vízszintes és emelkedő hosszú távú kínálati görbe ................... 157 7.6. Az adóztatás hatásai kompetitív piacon ..................................... 162 Fontos fogalmak................................................................................ 171 Feladatok ........................................................................................... 171

8. A TÖKÉLETLEN VERSENY ÉS A MONOPÓLIUM.................... 177 8.1. A kompetitív piactól a monopóliumig: a főbb piaci formák...... 177 8.2. A tökéletlen verseny kialakulásának főbb okai.......................... 182 8.3. A monopólium fogalma ............................................................. 187 8.4. A kereslet és a határbevétel........................................................ 190 8.5. Profitmaximalizálás.................................................................... 194 8.6. A monopólium jövedelemelosztási és jóléti hatásai .................. 199 Fontos fogalmak................................................................................ 202 Feladatok ........................................................................................... 202 9. A TERMELÉSI TÉNYEZŐK PIACA............................................... 207 9.1. A termelési tényezők kínálata .................................................... 207 9.2. A termelési tényezők kereslete .................................................. 210 9.3. A munkakínálat .......................................................................... 214 9.4. A munkakereslet ........................................................................ 221 Fontos fogalmak................................................................................ 228 Feladatok ........................................................................................... 228 10. MEGTAKARÍTÁS ÉS BEFEKTETÉS ........................................... 233 10.1. Megtakarítás............................................................................. 233 10.2. Befektetések ............................................................................. 238 Fontos fogalmak................................................................................ 247 Feladatok ........................................................................................... 247 11. NEMZETKÖZI KERESKEDELEM ÉS A KOMPARATÍV ELŐNYÖK ......................................................................................... 249 11.1. Komparatív előnyök és kereskedelem ..................................... 251 11.2. A komparatív előnyök forrásai ................................................ 258 11.3. Kereskedelempolitika............................................................... 262 11.4. A protekcionista intézkedések bevezetésének lehetséges okai 267 Fontos fogalmak................................................................................ 271 Feladatok ........................................................................................... 272 12. PIACI ELÉGTELENSÉGEK ........................................................... 275 12.1. Külső gazdasági hatások .......................................................... 275 12.2. Közjavak .................................................................................. 292 Fontos fogalmak................................................................................ 295 Feladatok ........................................................................................... 296

1. fejezet BEVEZETŐ 1.1. Szűkösség és gazdálkodás Minden társadalom a szűkösség problémájával néz szembe: a társadalomban élő egyének mindig több jószágot akarnak fogyasztani, mint amennyit a társadalom termelni képes. A szűkösséget a korlátlan szükségletek és a korlátozott erőforrások együttes jelenléte idézi elő. De még a korlátozott szükségletekkel rendelkező archaikus társadalmak és a korlátlannak tűnő erőforrásokkal ellátott határvidéki társadalmak (pl. a vadnyugat meghódítói) is a szűkösség kérdésével szembesültek. Ezekben a szélsőséges esetekben az idő a szűkös erőforrás, amelyet gondosan el kell osztani a javak termelése és a szabadidő fogyasztása között. Ugyanakkora jószágmennyiség elfogyasztása mellett mindenki előnyben részesítené a több szabadidő élvezetét. Ez azonban nem lehetséges, mert a szabadidőt fel kell áldozni a termelés érdekében. A szűkösség a javak és az erőforrások gondos beosztására, gazdálkodásra kényszerít minket. Ha a javak korlátlan mennyiségben állnának rendelkezésre, akkor nem volna szükség gazdálkodásra. A valóságban azonban kevés olyan jószág van, amely korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. Az ilyen javakat, mint pl. a levegő szabad javaknak nevezzük. A javak túlnyomó része nem szabad, hanem gazdasági jószág, amely korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. A szabad javak korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, míg a gazdasági javak mennyisége korlátozott. Mivel a szabad javak felhasználása nem igényel gazdálkodási döntéseket, ezért a közgazdaságtan csak a szűkösen rendelkezésre álló, vagyis gazdasági javakkal foglalkozik. A továbbiakban tehát, ha a javak kifejezést használjuk, akkor azon mindig gazdasági javakat értünk.

2

1. Bevezető

A korlátozott mennyiségen túl a gazdasági javak fontos tulajdonsága, hogy majdnem minden jószágnak több alternatív felhasználási lehetősége van. Ha egy bizonyos irányban fölhasználunk egy jószágot, akkor azt elvontuk más felhasználási lehetőség elől. Így mint láttuk az emberek rendelkezésre álló ideje gazdasági jószág: egy nap 24 órából áll és ennél többet nem lehet felhasználni. Ha ebből mondjuk 8 órát munkavégzésre fordítunk, akkor valamennyivel szaporítjuk az elfogyasztható anyagi javak mennyiségét, viszont 8 órával csökken az élvezhető szabadidő mennyisége. Ilyenformán a gazdasági javak felhasználása hasznosságot eredményez és áldozattal (költséggel) is jár. Ez a költség a felhasznált jószágnak más szükségletünk kielégítésétől való elvonásából áll. A gazdálkodás olyan döntésekből áll, amelyekben a javak bizonyos irányú fölhasználása eredményeként várhatóan keletkező hasznosságot összevetjük az ezzel várhatóan járó áldozattal. A gazdálkodás célja az, hogy adott áldozattal a legnagyobb hasznosságot érjük el, illetve adott hasznosságot a legkisebb áldozattal realizáljunk. A közgazdasági elméletek legnagyobb része – és különösképpen a mikroökonómia – a gazdasági és társadalmi jelenségek magyarázata során abból az axiómából indul ki, hogy az emberek racionálisan gazdálkodnak, vagyis korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló erőforrásaikat igyekeznek úgy felhasználni, hogy a lehető legnagyobb eredményt érjék el. Az eredmény pedig nem más, mint az elért hasznosság mínusz a költségek. Vajon azt jelenti a racionális gazdálkodás föltevése, hogy a közgazdaságtan egy olyan „anyagias” világot ábrázol, amelyben „csak a pénz számít”? Korántsem. Mikor hasznosságról és költségről beszélünk, akkor azon alapvetően nem bizonyos pénzmennyiséget értünk. A gazdálkodás célját jelentő hasznosságot úgy határozhatjuk meg, mint az emberek jólétének, megelégedettségének fokát. Hasonlóképpen az áldozat, vagy költség a jólétnek, vagy megelégedettségnek a csökkenését jelenti. A hasznosságot és a költséget alkalmas módon kifejezhetjük pénzben is. Ebben az összefüggésben a pénz csak mérőeszközül szolgál, de nem öncélja a gazdálkodásnak. Pl. milyen megfontolás húzódik meg azon mindennapi gazdálkodási döntés mögött, hogy a boltban 200 Ft-ért veszünk egy liter tejet? A várható haszon a jólétnek az a növekménye, amely a tej elfogyasztásának köszönhető. A tej-

1. Bevezető

3

vásárlás költsége pedig az a hasznosság, amit egy másik, szintén 200 Ft-ba kerülő jószág megvásárlásával szerezhettünk volna meg. Ha a racionálisan gazdálkodó egyén egy liter tejet vásárol, akkor ez annak a jele, hogy a tej elfogyasztása nagyobb mértékben járul hozzá jólétéhez, mint 200 Ft értékű egyéb jószág elfogyasztása. A mikroökonómia minden költséget haszonáldozati, vagy másképpen alternatív költségnek (angol kifejezéssel opportunity cost-nak) tekint. Valamely gazdálkodási döntés alternatív költsége annak a dolognak a hasznossága, amelyről a döntés következtében le kell mondanunk. A költségek léte a szűkösség következménye: ha valamiből többet akarunk, akkor másvalamiből kevesebbel kell beérnünk.

1.2. Tulajdonjogok és gazdasági rendszerek Az emberek gazdálkodási döntéseiket mindenkor meghatározott gazdasági intézményrendszerben hozzák meg. A különféle intézményrendszereket felfoghatjuk úgy, mint a tulajdonjogok összességét. A tulajdonjogok az emberek közötti viszonyok, amelyek a javak szűkösségéből fakadnak és a javakhoz való hozzájutást szabályozzák. Ebből a meghatározásból ki kell emelnünk azt, hogy a tulajdonjogok nem dolgok és emberek közötti viszonyokat, hanem emberek egymás közötti viszonyait jelentik. Ha pl. valakinek van egy autója, akkor az autóra vonatkozó tulajdonjogai nem a tulajdonos és az autó, hanem a tulajdonos és a többi ember viszonyát fejezik ki, mondjuk azt, hogy a tulajdonos kizárhat másokat az autó használatából. A tulajdonjogok bizonyos viselkedési normákat, köznapi szóval játékszabályokat jelentenek, amelyeket az embereknek tiszteletben kell tartaniuk a többiekkel való kapcsolatukban. Ha a tulajdonjogokról beszélünk, akkor ne csak a magántulajdonra gondoljunk, a magántulajdon csak a tulajdonjogok összeállításának egyik fajtája. A tulajdonjogok összessége az alábbi négy elemet tartalmazza: (1) a vagyontárgy használatának jogát,

4

1. Bevezető (2) a vagyontárgyból eredő hasznok elsajátításának jogát, (3) a vagyontárgy formájának és tartalmának megváltoztatására vonatkozó jogot, (4) a fenti jogok részbeni, vagy egészbeni elidegenítésének (ajándékozásának, vagy elcserélésének) jogát.

A magántulajdon tiszta esetében a magántulajdonost a fenti jogok gyakorlásában csak törvények korlátozzák. A tulajdonjogok elosztásának egyéb eseteiben a különböző jogok gyakorlásában az egyének egymást korlátozzák. Pl. vessük össze a tisztán magántulajdonban levő autót és a hitelre vásárolt autót. Az első esetben a törvény adta keretek között a tulajdonos gyakorolja az összes tulajdonjogot: ő használja az autót, akár taxizhat is vele, átalakíthatja, vagy szabadon el is adhatja. A második esetben a tulajdonjogok megoszlanak: a forgalmi engedélybe az elidegenítést tiltó bejegyzés kerül, a vásárló nem adhatja el az autót, míg vissza nem fizeti a fölvett hitelt. A tulajdonjogok bizonyos eloszlása meghatározza a várható hasznok és költségek eloszlását az egyének között és ezen keresztül ösztönzést nyújt a gazdálkodási döntések számára. Pl. a munkahelyi telefonok ingyenes és korlátlan használata arra ösztönzi az alkalmazottakat, hogy baráti beszélgetéseiket ne otthonról, hanem a munkahelyükről intézzék. Egy másik példa: ha magántulajdonban van egy vízterület, akkor a tulajdonos valószínűleg úgy halássza le a vizet, hogy a halállomány újratermelődése mindenkor biztosított legyen. Ha viszont bárki használhatja az adott vízterületet, akkor fennáll a túlzott lehalászás veszélye. Ilyenkor általában a használati jogot valamilyen törvényes formában korlátozzák. A tulajdonjogok különböző elosztása tehát különböző ösztönzési rendszereket jelent. Így a tulajdonjogok különféle elosztását vizsgálhatjuk aszerint, hogy mennyire ösztönzik az erőforrások hatékony felhasználását. Pl. a modern kapitalista gazdaságokban az újítások magántulajdonban vannak, a bejegyzett újításokat bizonyos ideig (az USA-ban pl. 17, Nagy-Britanniában pedig 14 évig) védi a szabadalmi jog, biztosítva az újítók tulajdonjogait, ideértve az újításból eredő hasznok elsajátításának jogát, valamint az újítás eladásának jogát is. Ezzel szemben a középkori Kínában a császár kötelezte az újítókat arra, hogy tulajdonjogaikat osszák meg, újításaikat az egész birodalomban kötelező volt azon nyomban elterjeszteni. Rövid távon az utóbbi módszer tűnik hatékonynak: a meglevő újítások így gyorsan elterjedhetnek. Hosszú távon viszont az újítások bizonyos ideig tartó magántulajdona lát-

1. Bevezető

5

szik hatékonynak, mert ez biztosítja az innovációk létrehozásához szükséges ösztönzést és a védelmi idő elmúltával az innovációk elterjedését is lehetővé teszi. A tulajdonjogok különböző eloszlása alapján különböző gazdasági rendszereket határozhatunk meg. Soron következő vizsgálódásaink tárgya a modern kapitalista gazdaság. A modern gazdaságokban (a kapitalista és a szocialista gazdasági rendszerben) a korábbi rendszerektől eltérően a végső fogyasztás és a termelés szervezetileg elkülönül: a végső fogyasztás színtere a háztartás, a termelés szervezeti alapegységét pedig vállalatnak nevezzük. A modern gazdasági rendszereken belül a szocialista gazdaságot az állami tulajdon és a központosított gazdaságirányítás túlsúlya jellemezte. Ezzel szemben a kapitalista gazdaságban (1) a termelési erőforrások nagyrészt magántulajdonban vannak, és (2) a szűkös javakhoz való hozzájutást a szabad szerződéseken alapuló piaci csere jellemzi. A két sajátosság, a magántulajdon és a szabad piaci csere szorosan összefügg: mint láttuk, a tulajdonjogok közé tartozik a vagyontárgyak elidegenítésének joga. Így, ha a magántulajdon túlsúlya jellemzi a gazdaságot, akkor domináns lesz a piaci csere is. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a piaci cserék szabad szerződéseken alapulnak. Ez teszi lehetővé, hogy a vevők megkeressék a lehető legkedvezőbb feltételekkel kínáló eladót, az eladók pedig azokat a vevőket, akik a lehető legtöbbet hajlandók fizetni az áruért. Az árakat pedig a vevők és az eladók szabad megegyezése dönti el. A szabadon kötött szerződések a hatékony gazdálkodás szükséges feltételét jelentik. Formailag a szocialista gazdaságban is a piaci cserék dominánsak: a gazdasági szereplők a piaci cseréken keresztül pénz ellenében jutottak a javakhoz és erőforrásokhoz. Ezek a piaci cserék azonban nem szabad szerződéseken alapultak. Az állam sokféle módon meghatározta a piaci folyamatok alakulását. Pl. az eladók számára megszabta, hogy melyik vevőnek és milyen áron kell eladnia áruját. Ilyenformán a piaci cserék nem tudták betölteni

6

1. Bevezető

szabályozó szerepüket. Ez szükségszerű kiegészítője volt a vállalatok állami tulajdonának.

1.3. Termelési erőforrások, piacok és a gazdasági körforgás A termelési erőforrásokat a közgazdasági szaknyelv termelési tényezőknek nevezi. A termelési tényezők főbb csoportjai: munka, tőke, és természeti erőforrások. A munka a termelésben közreműködő emberi tevékenység. Bár általában egymással felcserélhetően használjuk a munkapiac és a munkaerőpiac kifejezéseket, mégis meg kell különböztetni a munkát és a munkaerőt. Míg a munka maga a termelő tevékenység, addig a munkaerő az ember munkavégző képessége, azon képességek összessége, melyek az emberek termelésben való részvételét lehetővé teszik. A munkerőt másképpen emberi tőkének is szokták nevezni. A termelési erőforrások közé tartoznak a rendelkezésre álló tőkejavak. Tőkejavakon a termelt termelési eszközöket értjük. Idetartoznak a különböző gépek, épületek, berendezések, műszerek és így tovább. A termelő vagyon a fentieken kívül magában foglalja a rendelkezésre álló földet és az egyéb természeti erőforrásokat. Ezek a nem termelt termelési eszközöket jelentik. Idetartoznak a föld mellett az ásványkincsek, a kitermelhető erdők, stb. Ezekre gyakran csak „föld” elnevezéssel hivatkozunk. A termelési tényezők úgy kerülnek be a termelésbe, hogy az erőforrások tulajdonosai eladják, illetve bérbe adják azokat a gazdaság termelő egységeinek, a vállalatoknak. Így a termelési tényezők piacain az eladók a termelési

1. Bevezető

7

tényezők tulajdonosai, a vevők pedig a vállalatok. A vállalatok a tényezők tulajdonosainak jövedelmeket fizetnek ki. A termelési tényezők minden csoportjának más-más jövedelemforma felel meg: (1) a munkatulajdonosok jövedelme a munka ellenértéke, a munkabér, (2) a tőketulajdonosok jövedelme a tőke bérleti díja, a tőkekamat, (3) a földtulajdonosok jövedelme a föld bérleti díja, a földjáradék. Megjegyzendő, hogy a munka- és a földtulajdonosok magát a munkát és a földet bocsátják a vállalatok rendelkezésére, míg a tőkések pénztőkét kölcsönöznek a vállalatoknak, amelyek a kölcsönzött pénztőkéből a termeléshez szükséges tőkejavakat vásárolnak. Ilyenformán a kamat fogalma a pénzhez és nem a tőkéhez tapadt, ami jelentős közgazdasági vitákat eredményezett. A termelési tényezők tulajdonosai jövedelmük egy részéből végső fogyasztásra szolgáló javakat vásárolnak, míg a másik részét megtakarítják. Tehát a különféle jövedelmek tulajdonosai a fogyasztási javak piacain vevőként lépnek föl, míg itt az eladók a vállalatok. Az el nem fogyasztott, megtakarított jövedelmeket a vállalatoknak adják kölcsön, így ezek tőkefelhalmozásra, a tőkeállomány bővítésére szolgálnak. Az eddigiek alapján a piacok két nagy csoportját különböztethetjük meg: a termelési tényezők és a fogyasztási cikkek piacát. Ezek sok részpiacra tagolódnak, amelyeket mind külön kell vizsgálni. Az 1.1 ábrán, a gazdasági körforgást, vagyis a gazdasági szereplők, a háztartások és a vállalatok kapcsolatait, valamint a különböző piacok összefüggéseit láthatjuk. Az ábra leegyszerűsítve mutatja a gazdasági körforgást. (A legfontosabb egyszerűsítés, hogy elhanyagoltuk az állam szerepét.) A folytonos nyilak a gazdaság reálfolyamatait, vagyis a fogyasztási javak és a termelési tényezők mozgását mutatják, míg a szaggatott nyilak a reálfolyamatokkal ellentétes irányú pénzmozgást jelzik. Kiindulópontként válasszuk azt, hogy a háztartások vevőként lépnek föl a fogyasztási cikkek piacain. A fogyasztási javakra fordított kiadásokból a termelőknek, a vállalatoknak bevételeik lesznek. A fogyasztási javak áramlása természetesen fordított irányú: a vállalatok eladják ezeket a háztartásoknak.

8

1. Bevezető

A termelési tényezők piacain viszont a vállalatok lépnek föl vásárlóként: az általuk megvásárolt termelési tényezők ellenértéke adja meg a termelés költségeit. A háztartások a termelési tényezők eladói és cserébe jövedelmeket (bért, kamatot, járadékot) kapnak. A termelési tényezők a háztartásoktól a vállalatok felé áramlanak. 1.1 ábra A gazdasági körforgás

Kiadások Javak

Fogyasztási javak piacai

Háztartások

Termelési tényezők Jövedelmek

Bevételek Javak

Vállalatok

Termelési tényezők piacai

Termelési tényezők Költségek

A fogyasztási cikkek és a termelési tényezők piacai természetesen nem egységesek, hiszen sokféle fogyasztási jószágot és termelési tényezőt tartalmaznak. A mikroökonómiai elemzés elsődlegesen a gazdaság egyes piacainak és e piacok egymásra hatásának vizsgálatát jelenti. A piacok jellemzése során elemezzük az egyes piacokon a keresletre és a kínálatra ható tényezőket. Az elemzés fő célja annak megállapítása, hogy mi határozza meg a kereslet és kínálat egyensúlya eredményeként kialakuló árat és a javak gazdát cserélő mennyiségét. Miért érdeklődik a mikroökonómia szinte mániákusan a piacok iránt? Mint láttuk, a kapitalista gazdaságban a szűkös javakhoz és erőforrásokhoz való hozzájutás a piaci cserén alapul. Ilyenformán a fő gazdasági kérdés, a szű-

1. Bevezető

9

kösség problémájának megoldását a kapitalista gazdaságban a piaci mechanizmus biztosítja.

1.4. A piaci mechanizmus A piaci mechanizmus működését a következőkben az úgynevezett kompetitív, vagy versenypiac példáján mutatjuk be. Ennek a piaci formának fő jellegzetessége, hogy a piaci szereplők – vevők és eladók – árelfogadók, azaz egyéni akcióikkal nem képesek befolyásolni a piaci árat. Csakis a kollektív lépések – sok egyén egyidejű akciója – képes megváltoztatni a piaci árat. A kompetitív piac elemzésének alapvető eszköze a keresleti és kínálati görbe.

A keresleti görbe A vevők magatartását a keresleti görbe jellemzi. Egy áru keresleti görbéje az áru keresett mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a keresletre ható egyéb tényezők nem változnak. Tipikus esetben a keresleti görbe negatív meredekségű: minél magasabb az áru ára, annál kisebb lesz a vevők által megvásárolni kívánt (keresett) mennyiség. Azt a szabályt, hogy a magasabb ár kisebb keresett mennyiséggel jár együtt, a kereslet törvényének is szokás nevezni. A keresleti görbét koordinátarendszerben szoktuk ábrázolni, mégpedig úgy, hogy a függőleges tengelyre az áru árát, a vízszintes tengelyre pedig egy bizonyos időszak pl. egy hét alatt keresett mennyiséget vesszük föl. Példaként tekintsük az 1.2. ábrát! Az ábra függőleges tengelye a hamburger árát mutatja. Az árat P-vel jelöltük (price = ár). A vízszintes tengely a hamburger egy hét alatt egy bizonyos területen (pl. Budapesten) keresett mennyiségét mutatja. A mennyiség jele Q (quantity = mennyiség). Az ábrán D-vel jelölt görbe a hamburger keresleti görbéje (demand = kereslet). Látható, hogy a D görbe negatív meredekségű, ami azt mutatja, hogy

10

1. Bevezető

minél magasabb a hamburger ára, annál kisebb a hetente megvásárolni kívánt mennyiség. 1.2. ábra Egy keresleti görbe Hamburger ára, P (Ft/db)

D

400 300 B

200

A

100 0

14 20 30 50 Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét)

Ha pl. egy db hamburger ára 100 Ft-ról 200 Ft-ra emelkedik, akkor a budapesti fogyasztók által keresett mennyiség heti 50 ezer db-ról heti 30 ezer dbra esik vissza és a keresleti görbe mentén A pontból B-be jutunk el. Megjegyzendő, hogy a keresleti görbe mentén haladva a hamburger árán kívül a fogyasztók döntését befolyásoló egyéb tényezőket pl. a fogyasztók jövedelmét, a melegszendvics és a gyros árát, stb. változatlannak tekintettük és feltételeztük, hogy csak a hamburger ára változott. Miért negatív meredekségű a keresleti görbe, azaz magasabb ár mellett miért kisebb a keresett mennyiség? Ennek két alapvető oka van: az egyik a helyettesítési hatás. Ha emelkedik a hamburger ára, akkor a fogyasztók egy része hamburger helyett egyéb helyettesítő terméket pl. melegszendvicset fog fogyasztani. A másik fontos ok a jövedelmi hatás: ha a hamburger ára nő, akkor a hamburger fogyasztók helyzete romlik, reáljövedelmük csökken és így csökkentik a hamburger és más termékek fogyasztását is. (A keresleti görbe negatív meredekségéről részletesebb elemzést a 2. fejezetben olvashatunk.) A hamburger keresleti görbéje a hamburger megvásárolni kívánt mennyiségét mutatja különböző lehetséges hamburger árak mellett, a hamburgert fo-

11

1. Bevezető

gyasztók döntését befolyásoló egyéb tényezőket változatlannak tekintve. Ha viszont a hamburgerfogyasztást befolyásoló egyéb (a hamburger árán kívüli) tényezők változnak, akkor nem a keresleti görbe mentén haladunk, hanem maga a keresleti görbe mozdul el. Ha pl. a szarvasmarhák körében pusztító BSE kórról terjedő hírek hatására a fogyasztók csökkentik a hamburger fogyasztását, akkor a hamburger keresleti görbéje balra mozdul és pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett 50 ezer db helyett csak mondjuk 30 ezer db lesz a kereslet. Ha a keresleti görbe balra mozdul és a fogyasztók változatlan ár mellett is csak kevesebbet szeretnének vásárolni, akkor a kereslet csökkenéséről beszélünk. Az alábbi ábrán láthatjuk a kereslet csökkenésének példáját. 1.3. ábra A kereslet csökkenése Hamburger ára, P (Ft/db)

D1

400 300

A kereslet csökkenése

200 A 100

C 0

D2

30 50 10 14 20 Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét)

Az ábrán D1-gyel jelöltük az eredeti keresleti görbét és D2-vel a rossz hírek terjedése miatt elmozdult szaggatott vonalú keresleti görbét. Látható, hogy a D2 keresleti görbe mentén a megvásárolni kívánt hamburger mennyiség minden ár mellett kisebb, mint az eredeti D1 keresleti görbe mentén. Pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett a fogyasztók 50 ezer helyett 30 ezer db hamburgert kívánnak vásárolni, így a kereslet csökkenése miatt az A pontból a C pontba jutunk. A közgazdászok gyakran megkülönböztetik a keresett mennyiség változását és magának a keresletnek a változását. Ha a hamburger árának emelkedése miatt a fogyasztók kevesebb hamburgert kívánnak vásárolni, akkor a keresleti görbe mentén haladunk és a hamburger keresett mennyiségének csök-

12

1. Bevezető

kenéséről beszélünk. Ha viszont a fogyasztók valamilyen egyéb ok pl. a BSE kór miatt fogják vissza hamburger vásárlásukat, akkor a keresleti görbe balra mozdul és a hamburger keresletének csökkenéséről beszélünk. Hasonlóan ha pl. a fogyasztók jövedelmének emelkedése arra ösztönzi őket, hogy több hamburgert vásároljanak, akkor a keresleti görbe jobbra mozdul és ekkor a kereslet növekedéséről van szó. (A keresleti görbét elmozdító tényezőkről bővebben a 3. fejezetben olvashatunk.)

A kínálati görbe A piac elemzésének másik eszköze a kínálati görbe. Egy áru kínálati görbéje az áru kínált mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a kínálat alakulására ható többi tényező nem változik. A kínálati görbe leggyakrabban pozitív meredekségű: minél magasabb az áru ára, annál nagyobb lesz az eladók által piacra vinni kívánt (kínált) mennyiség. Ez a szabály azonban kevésbé általános, mint a kereslet törvénye: előfordulhat függőleges és vízszintes, sőt visszahajló kínálati görbe is (ezekről a 6. és a 9. fejezetben olvashatunk bővebben). Először lássunk azonban egy példát pozitív meredekségű kínálati görbére (1.4. ábra)! Az ábra függőleges tengelye ismét a hamburger árát, a vízszintes tengely pedig a hamburger heti mennyiségét mutatja. Az ábrán S-sel jelölt görbe a hamburger kínálati görbéje (supply = kínálat). Látható, hogy az S görbe pozitív meredekségű, ami azt mutatja, hogy minél magasabb a hamburger ára, annál nagyobb a hetente eladni kívánt mennyiség. Ha pl. egy db hamburger ára 100 Ft-ról 200 Ft-ra emelkedik, akkor a termelők által kínált mennyiség heti 10 ezer db-ról heti 30 ezer db-ra emelkedik és a kínálati görbe mentén A pontból B-be jutunk el. A keresleti görbéhez hasonlóan a kínálati görbe mentén haladva is a hamburger árán kívüli egyéb tényezőket változatlannak tekintettük és feltételeztük, hogy csak a hamburger ára változott. Ekkor a hamburger kínált menynyiségének változásáról beszélhetünk.

13

1. Bevezető

Ha viszont a hamburger árán kívüli, a termelők helyzetét befolyásoló egyéb tényezők változnak, akkor a hamburger kínálati görbéje mozdul el, vagyis a hamburger kínálata változik. 1.4. ábra Egy kínálati görbe Hamburger ára, P (Ft/db)

S

400 300 200

B

100

A 0

10 40 46 30 Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét)

Pl. ha a marhahús ára csökken, akkor olcsóbbá válik a hamburger előállítása és ez a hamburger kínálat növekedéséhez vezet. Ebben az esetben a hamburger kínálati görbéje jobbra mozdul, vagyis a termelők ugyanakkora ár mellett is nagyobb mennyiséget hajlandóak piacra vinni. Az 1.5. ábra szemlélteti a kínálat növekedését. Az ábrán S1-gyel jelöltük az eredeti kínálati görbét és S2-vel a marhahús árcsökkenése miatt elmozdult szaggatott vonalú kínálati görbét. Látható, hogy az S2 kínálati görbe mentén az eladni kívánt hamburger mennyiség minden ár mellett nagyobb, mint az eredeti S1 kínálati görbe mentén. Pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett a termelők 10 ezer helyett 30 ezer db hamburgert kívánnak eladni, így a kínálat emelkedése folytán az A pontból a C pontba jutunk. (A kínálat változásait bővebben a 6. és 7. fejezetben tárgyaljuk.) Térjünk kissé vissza a kínálati görbe alakjához! Mivel magyarázható a kínálati görbe pozitív meredeksége, azaz miért növelik a termelők a kínált mennyiséget, ha egy áru ára emelkedik? Ennek alapvető oka a termelők (vállalatok) profitmaximalizáló magatartásában rejlik, vagyis abban, hogy céljuk a minél nagyobb profit elérése.

14

1. Bevezető 1.5. ábra A kínálat növekedése Hamburger ára, P (Ft/db)

S1

S2

400 300 200 100

A 0

C


Ha nő a hamburger ára, akkor a termelők profitja – legalábbis rövid távon – emelkedik, még változatlan termelési mennyiség mellett is. Még nagyobb mértékben nő viszont a profit, ha az áremelkedésre válaszul a vállalatok növelik a kínált mennyiséget. Így bizonyos profittól elesnének, ha nem növelnék a kínált mennyiséget. (A kínálati görbe alakjáról bővebben a 6. fejezetben olvashatunk.)

A piaci egyensúly Az előzőekben külön-külön vizsgáltuk a keresleti és a kínálati görbét. A piaci kereslet és kínálat között viszont az ár mozgása teremti meg az egyensúlyt. Az egyensúlyi ár biztosítja keresett és kínált mennyiség egyenlőségét. Az egyensúlyi ár mellett gazdát cserélő jószágmennyiség az egyensúlyi mennyiség. A túloldali alábbi ábra mutatja a hamburger piacán az egyensúlyi árat és mennyiséget, illetve az egyensúly kialakulásának folyamatát. Az ábrán látható, hogy a keresett és a kínált mennyiség a keresleti (D) és a kínálati (S) görbe metszéspontjában (az E pontban) egyenlő, ahol mindkettő

15

1. Bevezető

30 ezer db hamburger per hét. Ennél az egyensúlyi mennyiségnél a piaci ár 200 Ft/db, tehát ekkora az egyensúlyi ár. 1.6. ábra A piaci egyensúly Hamburger ára, P (Ft/db)

S

D

400 Túlkínálat 300 E 200 100

Túlkereslet 0


Vizsgáljuk meg, mi történik, ha a pillanatnyi piaci ár eltér az egyensúlyi ártól! Tegyük föl, például, hogy a pillanatnyilag érvényesülő piaci ár 300 Ft/db, tehát magasabb az egyensúlyi árnál. Ekkor a keresett mennyiség 20 ezer db, a kínált mennyiség pedig 40 ezer db hetente. Ilyenformán a piacon 20 ezer db-os túlkínálat uralkodik, vagyis ennyivel haladja meg a kínált mennyiség a keresett mennyiséget. Ez a túlkínálat (a raktárban maradó marhahúspogácsa és zsemle halmok) arra készteti a termelőket, hogy csökkentsék az árat és így növeljék a ténylegesen eladott áruk mennyiségét, ily módon növelhetik ugyanis profitjukat. Az ár esése a keresett mennyiség emelkedésével és a kínált mennyiség csökkenésével jár együtt, vagyis öszességében csökkenti a túlkínálatot. Az ár csökkenése akkor áll meg, amikor a piac eléri egyensúlyi állapotát, vagyis beáll az egyensúlyi ár. A másik oldalról tekintve a kérdést, tegyük föl, hogy a pillanatnyi piaci ár kisebb az egyensúlyinál, mondjuk 100 Ft/db! Ennél az árnál a keresett mennyiség 50 ezer db, a kínált mennyiség pedig csak 10 ezer db, tehát a piacon 40 ezer db-os túlkereslet uralkodik. Túlkereslet esetén a vevők nem tudnak annyit vásárolni amennyit szeretnének a pillanatnyilag érvényesülő piaci áron, így versenyeznek a meglevő kínálatért. Ennek során magasabb árakat ígérnek, amit az eladók boldogan elfogadnak. A piaci ár növekedése

16

1. Bevezető

növeli a kínált mennyiséget, csökkenti a keresett mennyiséget és így végül is létrejön az egyensúly. Ha tehát a pillanatnyi piaci ár eltér az egyensúlyi ártól, akkor a túlkínálat árleszorító, vagy a túlkereslet árfelhajtó hatása az egyensúlyi állapot felé tereli a piacot. Az ilyen önmagát helyreállító egyensúlyi állapotot stabil egyensúlynak nevezzük. (Ezzel szemben instabil egyensúly esetében az egyensúlyi állapottól való eltérés nem szünteti meg önmagát, hanem még nagyobb egyensúlytalanságot hoz létre.) Mivel (stabil egyensúly esetén) az ár mozgása megtisztítja a piacot a túlkereslettől és túlkínálattól, ezért az egyensúlyi árat piactisztító árnak is szokás nevezni. A kialakult egyensúlyi ár akkor változik, ha a keresleti, vagy a kínálati görbe elmozdul. Ha pl. a kereslet emelkedik, vagy a kínálat csökken, akkor az egyensúlyi ár emelkedni fog.

1.5. A közgazdaságtan módszeréről A modern közgazdaságtan – s így a mikroökonómia – alapvető módszere a modellalkotás. A modell a valóság egyszerűsített, többnyire ábrákkal és egyenletekkel kifejezett megjelenítése. A jó modell elvonatkoztat a valóságnak a vizsgált probléma szempontjából lényegtelen vonásaitól, viszont minden lényeges sajátosságot tartalmaz. A lényegtelen tulajdonságoktól való elvonatkoztatás egyszerűvé és így könnyen kezelhetővé teszi a modellt. Ugyanakkor az egyik probléma szempontjából lényegtelen sajátosság egy másik probléma vizsgálatában fontossá válhat. A fentiekben már megismertünk egy modellt, a hamburger kompetitív piaci modelljét. Ez a modell lényegében a hamburger keresleti és kínálati görbéjéből áll. A modell feltételezi, hogy minden hamburger egyforma és minden hamburgernek ugyanakkora az ára, a piacon kialakult egyensúlyi ár. Tudjuk azonban, hogy a valóságban nem minden hamburger egyforma és még az

1. Bevezető

17

egyforma hamburgereket is eltérő áron adhatják el a különböző eladók (pl. a McDonald’s és az aluljáróbeli büfé). Az egyszerű kompetitív piaci modell alkalmas lehet arra, hogy mondjuk a marhahús árváltozásának a hamburgerek árára gyakorolt hatását vizsgáljuk. Ekkor a hamburgerek sokfélesége kevéssé fontos, ezért eltekinthetünk ettől. Ha viszont éppen arra vagyunk kíváncsiak, hogy az egyes eladók miért adják különböző árakon a hamburgert, akkor a kompetitív modell helyett egy másikat kell használnunk, amelyben a hamburgerek sokfélesége fontos szerepet játszik. A modelleknek kétféle változójuk van: az exogén (magyarul külső) és az endogén (belső) változók. Az exogén változók a modell bemeneti (input) változói: ezeket a modell adottságként kezeli, vagyis nem vizsgálja őket. Az exogén változók empirikus adatokból, vagy akár egy másik modellből származhatnak. A hamburgerpiac modelljének esetében exogén változó pl. a fogyasztók jövedelme, vagy a marhahús ára. Az endogén változók a modell eredményei, kimeneti (output) változói. Ezek az exogén változókból származnak oly módon, hogy a modell feldolgozza az exogén változókat. A hamburgerpiac modelljének endogén változói: a hamburger egyensúlyi ára és mennyisége. A modellek vizsgálatában az exogén változók módosulásának az endogén változókra gyakorolt hatását tekintjük át. Ennek során gyakran élünk a ceteris paribus feltevéssel. Ennek jelentése: egyéb exogén változók állandósága mellett. Vagyis csak egyetlen exogén tényezőt változtatunk meg és a többit állandónak tekintjük, s így vizsgáljuk az endogén változók módosulását. Így a vizsgált változó exogén tényezőnek az endogén változókra gyakorolt hatását tisztán, zavaró körülményektől mentesen vehetjük szemügyre. (A ceteris paribus feltevést valójában már a keresleti és kínálati görbe megrajzolásakor alkalmaztuk, mert feltételeztük, hogy csak a hamburger ára változik és más exogén tényezők pedig állandóak maradnak.) A modell alapján statisztikailag tesztelhető előrejelzéseket tehetünk a vizsgált exogén változó hatásáról. Pl. a marhahús árának változását vizsgálva,

18

1. Bevezető

azt az előrejelzést tehetjük, hogy a marhahús árának esése a hamburger piaci árának csökkenését és forgalmazott mennyiségének emelkedését vonja maga után. A modell használhatóságát az dönti el, hogy mennyire igazolódnak az ilyenfajta előrejelzések. Az elsőéves közgazdász hallgatók gyakran meglepődnek a közgazdasági modellekben alkalmazott „életidegen” feltevések láttán (ilyen feltevés pl. a fogyasztók tökéletes informáltsága, amelyet a 2. fejezetben fogunk alkalmazni). Nos ezek az első pillantásra megdöbbentő feltevések egyrészt a modellek egyszerűsítését, a vizsgált kérdés szempontjából lényegtelen vonások mellőzését szolgálják, másrészt a modellek használhatósága nem múlik azon, hogy feltevései mennyire reálisak. A modellek használhatósága előrejelzéseinek megbízhatóságán alapszik.

Fontos fogalmak szűkösség alternatív költség termelési tényezők keresleti görbe egyensúlyi ár túlkereslet modell ceteris paribus

gazdasági javak és szabad javak tulajdonjogok gazdasági körforgás kínálati görbe egyensúlyi mennyiség túlkínálat exogén és endogén változók

19

1. Bevezető

Feladatok 1. Mit gondol, mi történne, ha Los Angelesben minden autópályán egy sávot fenntartanának azok számára, akik nagyon sietnek valahová s elkésnének, ha a hagyományos sávban haladnának. Vajon szabadon hagynák ezt a sávot a többiek? Ha igen, miért, ha nem, miért? Javasoljon hatékony forgalomszervezési módszert! 2. Amikor Teresa nővér 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat és az azzal járó 190 ezer dollárt, elhatározta, hogy leprakórházat építtet a pénzből. Racionális viselkedés ez? 3. Mekkora a havi lakbérköltsége ma Magyarországon annak a családnak, amelyik egy 12 millió Ft-ot érő, saját tulajdonú lakásban él, ha a mértékadó piaci kamatláb 10%? 4. Mennyi ideig keresne ön egy 20 ezer forintos bankjegyet, ha tudja, hogy a lakásában veszítette el és egy órai keresés 1000 forintjába kerül? (A keresés szükséges, de nem elégséges feltétele a megtalálásnak.) 5. Pistike kap 200 forintot az apjától azzal, hogy délután busszal jöjjön haza. Amikor hazaérkezik, boldogan meséli, megmaradt a pénz, ugyanis futott a busz után. Erre kap egy pofont, miért nem taxi után futott, úgy 1000 forintot takarított volna meg. Igaza volt-e a papának? 6. Az alábbi táblázat egy áru különböző árai mellett a keresett és a kínált mennyiséget mutatja. Töltse ki a táblázat üresen hagyott rovatait és állapítsa meg az áru egyensúlyi árát és mennyiségét! Ár 100 80 60 40 20

Keresett mennyiség Kínált mennyiség 1000 20000 2000 10000 8000 16000 7000

Túlkínálat 12000 6000 0

20

1. Bevezető

7. Tegyük föl, hogy egy áru keresleti görbéjét a Q = 1000 – 50P egyenlet, míg kínálati görbéjét az Q = 25P – 200 egyenlet írja le, ahol Q a keresett, illetve kínált mennyiséget, P pedig az árat jelöli. a) Határozza meg az egyensúlyi árat és mennyiséget! b) Adja meg a piaci túlkereslet, vagy túlkínálat nagyságát P = 10 és P = 18 ár mellett! c) Mekkora az az ár, amely alatt a kínált mennyiség nulla? Mekkora az az ár, amely felett a keresett mennyiség nulla? 8. Egy gyógyhatású forrásvízből naponta 64 litert fogyasztanak, ha ingyen lehet hozzájutni. Ha pénzért adják, akkor minden 1 Ft-os áremelkedés hatására 2 literrel csökken a forrásvíz iránti kereslet. a) Adja meg a forrásvíz Q = f(P) típusú keresleti függvényét! Készítsen ábrát! b) Számítsa ki, hogy milyen ár mellett lesz a kereslet 8, 24, 40 illetve 56! c) Számítsa ki, mekkora lesz a kereslet P = 24, P = 16, illetve P = 8 esetén! 9. Egy büfében megfigyelték, hogy a mindenkori ártól függetlenül a vendégek naponta 90000 Ft-ot költenek Coca Colára. Adja meg a Coca Cola keresleti függvényét! 10. Egy gyorsbüfében a legkedveltebb „menü” a hamburger Coca Colával. Amíg a hamburger ára 400 Ft volt, naponta 300 adag fogyott el, ugyanebben az időben a 80 Ft-os egységárú kólából 220 pohárral fogyasztottak. Amikor a hamburger árát 500 Ft-ra emelték a keresett mennyiség visszaesett 200 adagra, s ennek hatására – bár a kóla ára nem változott – a Coca Cola iránti kereslet is lecsökkent napi 160 pohárra. Ábrázolja a történteket! 11. Két termék piaci kínálatát az alábbi függvények írják le: „A” termék: Q = 50 + 2P „B” termék: Q = 2P – 50 a) Rajzolja meg a két termék kínálati görbéjét! b) Melyik kínálati görbe létezése valószínűsíthető profitszerzésre törekvő vállalkozások esetén? 12. Egy termék piacán a keresleti függvény:

Q = 80 –

1 P 3

A kínálati függvény ugyanezen a piacon: Q = 0,5P – 30

21

1. Bevezető

a) Vizsgálja meg a piac helyzetét P = 150 esetén! b) Milyen ár mellett jön létre a piaci egyensúly? Mekkora a kereslet illetve a kínálat egyensúly esetén? c) Ábrázolja az a) illetve a b) pontbeli állapotot! 13. Egy piacon a keresleti függvény a következő: Q = 10200 – 100P,

ha P > 50,

Q = 20000,

ha P = 50 és

Q = 25000 – 100P,

ha P < 50

A kínálati függvény: Q = 14 + 0,002Q a) Létezik-e egyensúlyi ár a piacon? b) Milyen ár mellett és mekkora lesz a forgalom?

2. fejezet A FOGYASZTÓI VÁLASZTÁS Az 1. fejezetben a gazdasági körforgás áttekintésénél láttuk, hogy a háztartások a megtermelt javak végső fogyasztói, vagyis a háztartások tagjai határozzák meg a megtermelt javak iránti keresletet. A piaci mechanizmus elemzése során a piac keresleti oldalát a negatív meredekségű keresleti görbével jellemeztük. A következőkben mélyebb betekintést nyerünk a fogyasztói választás elméletébe és újabb ismerteket szerzünk a fogyasztói keresletről. A fogyasztói választás elemzésének alapelve az, hogy a fogyasztó célja, hogy adott körülmények között a lehető legnagyobb jólétet érje el, más szóval korlátozott jövedelmének elköltése során a lehető legnagyobb megelégedettséget érje el. A fogyasztó tehát feltételezésünk szerint hasznosságát maximalizálja. Hasznosságnak nevezzük a fogyasztásból származó megelégedettséget. A fogyasztói döntést két dolog határozza meg: egyrészt a fogyasztó ízlése, másrészt a fogyasztó pénzügyi lehetőségei. A fogyasztási magatartást a fogyasztó ízlését kifejező közömbösségi görbék, és a pénzügyi lehetőségeit kifejező költségvetési egyenes segítségével fogjuk elemezni.

2.1. A közömbösségi görbék A közömbösségi görbék elméletében feltesszük a fogyasztóról, hogy a különféle javakból különböző mennyiségeket tartalmazó jószágkosarakat képes rangsorolni, azaz bármely két jószágkosárról képes eldönteni, hogy az egyiket többre értékeli, mint a másikat, vagy éppen a két jószágkosár számára egyenértékű. A jószágkosarak rangsorolását (a preferál = előnyben részesít szó alapján) preferenciarendezésnek nevezzük.

2. A fogyasztói választás

23

A rangsorolást úgy képzeljük el, mintha a fogyasztónak ingyen felkínálnánk két jószágkosarat; például egy olyat, amelyben két alma és három körte van és egy olyat, mely három almát és két körtét tartalmaz. Ezután megfigyeljük a fogyasztó választását és joggal mondhatjuk, hogy ha a két alma három körte kombinációt választotta, akkor azt többre értékeli, mint a három alma és a két körte együttesét. Ha viszont fogyasztónk vállat vonva azt válaszolja, hogy neki mindegy melyiket kapja, akkor a két jószágkombinációt, úgy tűnik, hogy egyenértékűnek tartja. A többre értékelt jószágkosárról azt mondhatjuk, hogy a fogyasztó számára hasznosabb, mint a másik, míg az egyenértékű jószágkosarakról azt állíthatjuk, hogy hasznosságuk egyenlő. Ha az egyszerűség és az ábrázolhatóság kedvéért csak kétféle jószágot (mondjuk x-et és y-t) tekintünk, akkor a belőlük képzett összes jószágkosarat egy koordinátarendszerben tudjuk ábrázolni. Az így meghatározott sík minden egyes pontja egy meghatározott jószágkosarat mutat. Ha olyan jószágkosarakat választunk ki, amelyeket fogyasztónk egymással egyenértékűnek tekint, akkor az így kapott ponthalmaz a fogyasztó egy közömbösségi görbéjét jelenti. A közömbösség szóval arra utalunk, hogy a görbén elhelyezkedő jószágkosarak tekintetében a fogyasztó számára közömbös melyiket fogyasztja, mindegyik egyenértékű, vagyis a közömbösségi görbén elhelyezkedő jószágkombinácók hasznossága a fogyasztó számára egyenlő. A közömbösségi görbe a fogyasztó számára azonos megelégedettséget biztosító jószágkosarak halmaza. Természetesen bármely jószágkosárhoz kijelölhetjük a vele egyenértékű kosarakat. Így a közömbösségi görbék végtelen sokaságát, a közömbösségi térképet kapjuk meg. A 2.1. ábra egy fogyasztó közömbösségi térképének részletét mutatja két közömbösségi görbe feltüntetésével, amelyet U0-al és U1-el jelöltünk. A közömbösségi görbék felrajzolásakor feltesszük a fogyasztóról, hogy telhetetlen, számára a több fogyasztás egyben hasznosabb is, vagyis azt a jószágkombinációt mindenképpen előnyben részesíti egy másikkal szemben, amely legalább egy jószágból többet tartalmaz, mint a másik, s a többi jószágból legalább ugyanannyit tartalmaz.

24

2. A fogyasztói választás 2.1. ábra Egy fogyasztó közömbösségi térképének részlete

y

U1

U0 10

D A C

7,5

5

0

B

8 9

11

14

x

Például még ha nem is szereti különösebben a körtét, akkor is előnyben részesíti a két alma három körte együttesét a két alma két körte kombinációval szemben. Így a fogyasztót mindenképpen jobb helyzetbe hozzuk, ha egy jószág mennyiségét egyoldalúan növeljük. A fogyasztói telhetetlenségből két dolog következik: Egyrészt, ha valamely jószág mennyiségét egyoldalúan növeljük, akkor növekszik a fogyasztó hasznossága. Ugyanakkor az egyoldalú növelés révén az origóból messzebb levő közömbösségi görbére kerülünk. Például a 2.1. ábrán az A pontból kiindulva, amely 8 x-et és 10 y-t tartalmaz, ha x menynyiségét y változatlansága mellett 9-re növeljük, akkor az U1 közömbösségi görbén levő D pontba jutunk, amely a fogyasztói telhetetlenség miatt biztosan nagyobb hasznosságot jelent, mint az A jószágegyüttes. Így U1 minden pontja, mivel egyenértékű D-vel, nagyobb hasznosságot jelent, mint az Aval egyenértékű, U0 közömbösségi görbén levő pontok.


25

Így az origótól távolabb fekvő közömbösségi görbén levő kosarakat a fogyasztó többre értékeli, azok számára nagyobb hasznosságúak, mint az origóhoz közelebb fekvő közömbösségi görbén fekvők. Másrészt az ábrán látható, hogy a közömbösségi görbék negatív meredekségűek. A fogyasztói telhetetlenség alapján, ha például x jószág fogyasztott mennyiségét növeljük (az ábrán A pontból B-be haladva, 8-ről 14-re), akkor, hogy egyenértékű (azonos hasznosságú) jószágkosarakat kapjunk, az y jószág mennyiségét valamilyen mértékben csökkentenünk kell (az ábrán 10ről 5-re). A közömbösségi görbék negatív meredekségűek, mert ugyanazon a közömbösségi görbén haladva, valamely jószág fogyasztásának növekedése a másik jószág fogyasztásának csökkenésével kell társuljon. A közömbösségi görbék másik feltűnő sajátossága a görbék konvex (alulról domború) jellege. Ez a preferenciarendezés azon feltételezett sajátosságával magyarázható, hogy a fogyasztó hasznosabbnak tartja két jószágkosár átlagát, mint az eredeti két kosarat. A 2.1. ábrán a A(8,10) és B(14,5) kosár elemeiből különböző súlyozással képzett átlagok a két pontot összekötő szakaszon helyezkednek el. Tekintsük például a két kosár egyszerű számtani átlagát, a C(11;7,5) kosarat! Feltevésünk értelmében ezt többre értékeli a fogyasztó, mint az egyenértékű A és B kosarat. Ennél fogva az A-val és B-vel egyenértékű többi kosárnak, az U0 közömbösségi görbe pontjainak az AB szakaszhoz (és így C-hez) képest az origóhoz közelebb kell elhelyezkednie, amiből a görbe konvexitása következik. Ha a fogyasztó hasznosabbnak tartja két jószágkosár átlagát, mint az eredeti két kosarat, akkor a közömbösségi görbéi konvexek (alulról domborúak) lesznek. A fenti tulajdonságok (a negatív meredekség és a konvexitás) az úgynevezett jól viselkedő közömbösségi görbék jellemző sajátosságai. Elképzelhetünk (logikailag lehetségesek) olyan közömbösségi görbék, amelyek az

26


előbbiekkel ellentétes vonásokat mutatnak. Viszont logikailag kizárt, hogy akár két közömbösségi görbének legyen közös pontja. A közömbösségi görbék nem metszhetik és nem érinthetik egymást. Gondoljuk meg, miért nem! Képzeljük el, hogy két közömbösségi görbe metszi, vagy érinti egymást, mint az alábbi ábrán U0 és U1. 2.2. ábra Ezek nem közömbösségi görbék y U1 U0

A C B

U1 U0 x

Az ábra szerint a fogyasztó A kosarat ugyanannyira értékeli, mint B-t, mert mindkettő az U0 közömbösségi görbén van. Ugyanakkor C és A is közömbös számára, mert mindkettő az U1 görbén helyezkedik el. Ebből B és C egyenértékűsége következne, ehelyett viszont a fogyasztói telhetetlenség értelmében C-t többre értékeli, mint B-t, mivel C mindkét jószágból többet tartalmaz, mint B. Ugyanezt a logikai ellentmondást kapnánk egymást metsző görbék esetén. Ezek alapján állíthatjuk, hogy csak olyan közömbösségi térkép lehetséges, amely párhuzamos (nem metsző és nem érintő) közömbösségi görbéket tartalmaz.


27

Összefoglalásként elmondható, hogy az általában használt, úgynevezett jól viselkedő közömbösségi görbék (1) az origótól távolodva nagyobb hasznosságot fejeznek ki; (2) negatív meredekségűek; (3) konvex (alulról domború) görbületűek; (4) nem metszhetik és nem is érinthetik egymást.

2.2. A helyettesítés rátája és határrátája Ha az egyik jószág fogyasztását csökkentjük és egy közömbösségi görbe mentén haladunk, vagyis a fogyasztó hasznossági szintje állandó, akkor a fogyasztói telhetetlenség elvéből következően a másik jószág fogyasztását valamilyen mértékben növelnünk kell. Azt az arányt, amely a két jószág fogyasztásának változása között fennáll, a helyettesítés rátájának nevezzük. A helyettesítés rátája (jele RS, rate of substitution) megmutatja, hogy a fogyasztó az egyik jószág egységnyi mennyiségét hány egységnyi másik jószággal hajlandó helyettesíteni változatlan hasznosság mellett. Amennyiben a vizsgált két jószág y és x, a helyettesítési ráta értékét úgy kaphatjuk meg, hogy a két jószág fogyasztásának változását (∆y és ∆x) osztjuk egymással és a kapott hányados abszolút értékét vesszük. Az abszolút érték a kényelmesség kedvéért szükséges, mivel x fogyasztásának csökkentése tipikusan y fogyasztásának növelésével jár egy közömbösségi görbe mentén, ezért a két jószág fogyasztása változásának aránya önmagában negatív szám lenne. A helyettesítési ráta értékét a következőképpen kaphatjuk meg: ∆y RS = ∆x

A „jól viselkedő”, konvex görbületű közömbösségi görbékre a csökkenő helyettesítési ráta jellemző. Illusztrációként tekintsük a túloldali ábrát, amely egy fogyasztó egyik közömbösségi görbéjét mutatja. Az ábráról leolvashatjuk, hogy pl. amennyiben a fogyasztó 3 egységnyi x jószággal rendelkezik, akkor egységnyi x jószágot minimum 2 egységyi y-

28


nal hajlandó helyettesíteni (ennél több y-t elfogadna egységnyi x-ért a fogyasztó, de kevesebbet nem, mert akkor jóléte csökkenne). 2.3. ábra A csökkenő helyettesítési ráta y A

7

MRS = 3

B

4 MRS = 2

C

2 MRS = 1 1 0 ,5 0

D E

M R S = 0 ,5 1 2

1 3

1 4

1 5

6

x

Látható továbbá, hogy az A pontból E pont felé haladva minél több x jószággal rendelkezik a fogyasztó, annál kevesebb y-ért hajlandó elcserélni egységnyi x-et, vagyis x mennyiségének növelésével x jószág y-nal való helyettesítésének rátája csökken. A csökkenő helyettesítési rátát a közömbösségi görbék konvex (az origótól nézve domború) görbülete, vagyis az a feltevés magyarázza, hogy a fogyasztó két jószágegyüttes átlagát preferálja az eredeti két jószágkosárral szemben. Tehát jól viselkedő közömbösségi görbék mentén haladva, ha növeljük valamely jószág mennyiségét, akkor a helyettesítési ráta csökken.


29

A helyettesítési ráta csökkenését úgy is felfoghatjuk, hogy minél több x-szel rendelkezik a fogyasztó, annál kevesebbet ér számára egységnyi x és így annál kevesebb y-t is hajlandó elfogadni egységnyi x-ért cserében. A közömbösségi görbe egy pontjától egyetlen lépésben mind kevésbé távolodva el egyre megbízhatóbb képet nyerünk arról, hogy az adott pont közvetlen közelében hogyan értékeli a két jószág hasznosságának viszonyát a fogyasztó. Erre végül is pontos információval az adott pontban a közömbösségi görbéhez húzott érintő meredeksége szolgál. A közömbösségi görbe érintője meredekségének abszolút értékét a helyettesítés határrátájának nevezzük. A helyettesítés határrátája (jele MRS, marginal rate of substitution) megmutatja, hogy a fogyasztó az egyik jószág tetszőlegesen kicsiny egységét hány egységnyi másik jószággal hajlandó helyettesíteni változatlan hasznosság mellett. Képletben:

MRS = -

∆y , ∆x

ahol ∆x ezúttal az x jószág mennyiségének tetszőlegesen kicsiny egységnyi változását jelzi. A helyettesítési ráta csökkenésére vonatkozó korábbi megállapításunk „jól viselkedő” közömbösségi görbék esetén természetesen érvényes a helyettesítés határrátájára is, vagyis a görbe (érintőjének) meredeksége a görbe mentén jobbra elmozdulva abszolút értékben csökken.

2.3. A hasznossági függvény és a határhaszon A XIX. század harmadik harmadában és a XX. század első harmadában a közgazdászok jelentős része a kardinális hasznosság koncepcióját vallotta, vagyis úgy vélték, hogy a fogyasztó jóléte, az elért hasznosság abszolút számokkal, vagy e számok arányával jellemezhető. A fogyasztói kereslet sajátosságait pedig az egyes javakhoz rendelt számok, vagy arányok segítségével magyarázták. E felfogás szerint ha például egy egyén számára egy

30


adag csokoládé hasznossága kétszerese egy adag fagylalténak, akkor az egyén kétszer annyit hajlandó fizetni a csokoládéért, mint a fagylaltért. A kardinális felfogással kapcsolatban azonban hamarosan problémák merültek föl: hogyan adható meg a hasznosság mértékegysége? Hogyan található a hasznosság arányainak mérésére alkalmas eljárás? Az ilyen kérdésekre nem találták meg a választ. Ezen túlmenően a közgazdászok lassanként rájöttek arra, hogy a fogyasztói döntések elméleti magyarázatához nem is szükséges a hasznosságot, vagy a hasznossági arányokat számszerűsíteni. Nem szükséges megállapítani, hogy például a megvásárolt jószágkosarat milyen arányban értékelte többre a fogyasztó, mint más jószágkosarakat, elegendő annyit tudni, hogy a fogyasztó hogyan rendezi sorba a különböző jószágkosarakat. Ilyenformán a fogyasztói ízlés, a preferenciarendezés leírásához csak az szükséges, hogy a különböző jószágkosarak rangsorát megállapíthassuk, de nem kell tudni, hogy a rangsorban előbb álló jószágkosarak mennyivel, vagy milyen arányban jobbak, mint a rangsorban hátrább lévő kosarak.

Az ordinális (rangsoros) hasznossági függvény Ezek a megfontolások vezettek az ordinális, vagyis a rangsoros hasznosság koncepciójához. Ha egy jószágkosár preferált egy másikhoz képest, akkor az ordinális (rangsoros) hasznossági függvény nagyobb számot rendel a preferált jószágkosárhoz, mint a másikhoz. Az egymással szemben közömbös kosarak azonos számértéket kapnak. Az így definiált hasznossági függvényben nem lényeges az egyes jószágkosarakhoz rendelt számok nagysága, vagy aránya, hanem pusztán az számít, hogy a rangsorban előbb álló kosarak nagyobb számértéket kapnak, mint a rangsorban hátrább lévők. Ebből következik, hogy több (végtelen sok) egymással egyenértékű hasznossági függvény is alkalmas ugyanazon preferenciarendezés leírására. Például ha egy fogyasztó számára az A kosár preferált B-vel szemben, B viszont közömbös C-vel szemben, valamint C preferált D-hez képest, akkor az

31


alábbi 2.1. táblázatban látható számsorozatok (hasznossági függvények) egyaránt jól írják le a fogyasztó preferenciáit, mivel mindegyik hasznossági függvény nagyobb számértéket rendel a preferált kosarakhoz és azonos számértéket rendel az egymással szemben közömbös kosarakhoz. 2.1. táblázat Különböző hasznossági függvények használhatók ugyanazon preferenciák leírására

Jószágkosarak A B C D

1. hasznossági függvény 55 42 42 16

2. hasznossági függvény 0,9 0,6 0,6 0,2

3. hasznossági függvény 4000 2000 2000 1000

Az általunk vizsgált kétjószágos esetben egy lehetséges ordinális hasznossági függvény általánosan a következőképpen írható fel: U = U(x,y) ahol U jelzi az egyes jószágkosarakhoz rendelt számértékeket, míg x és y az egyes javakból fogyasztott mennyiség.

A határhaszon Ha adott egy, a fogyasztó preferencia rendszerét leíró hasznossági függvény, akkor megvizsgálhatjuk, hogyan változik a fogyasztó hasznossága, ha az egyik jószág fogyasztásának változatlansága mellett kismértékben növeljük a másik jószág fogyasztását. Rögzítsük mondjuk az y jószágból fogyasztott mennyiséget és növeljük egy kicsivel x fogyasztását! A fogyasztó hasznossága ekkor növekszik. Az összes hasznosság változásának és x jószág fogyasztás változásának arányát az x jószág határhasznának nevezzük. A közgazdaságtanban gyakran használt „határ” fogalom azt jelenti, hogy valaminek a pótlólagos, vagyis többletmennyiségéről van szó. A határfogalom azért fontos számunkra, mert az optimális döntéseket általában a határon levő, azaz a pluszmennyiségek irányítják. A határhaszon esetében

32


arról van szó, hogy ha egy jószágból kicsivel többet fogyasztunk, akkor kissé megnövekszik az elért hasznosság. Egy jószág határhaszna (jele MU, marginal utility) megmutatja, hogy mennyivel növekszik a fogyasztó hasznossága, ha egységnyivel növeli az adott jószág fogyasztását, miközben a többi jószág fogyasztása változatlan marad. A határhaszon tehát arányszám: a teljes haszon változásának és bizonyos jószág fogyasztásának változása közötti arány. x jószág határhasznának értékét a következőképpen határozhatjuk meg: MU x =

összes hasznosság változása ∆U = x fogyasztásának változása ∆x

A csökkenő határhaszon elve – Gossen I. törvénye Könnyen belátható, hogy a különböző fogyasztási helyzetek többségében egy adott jószág fogyasztásának egyoldalú növelésével annak határhaszna egyre kisebb lesz, másképpen megfogalmazva az – egyre inkább telítődő – fogyasztó összhaszna csökkenő ütemben növekszik, illetve egy bizonyos jószágmennyiség elfogyasztása után csökken. Ezt a jelenséget Heinrich Hermann Gossen (1810-1858) német közgazdász nyomán Gossen I. törvényének nevezzük.

A határhaszon és a helyettesítés határrátája Az egyes javak határhasznának segítségével meghatározhatjuk e javak között a helyettesítés határrátáját. A meghatározás lényege, hogy a helyettesítés határrátája megegyezik a határhasznok arányával. Vagyis:

MRS =

MU x MU y


33

Ennek bizonyításához tegyük föl, hogy egy közömbösségi görbe mentén haladva tetszőleges kis mértékben (∆x nagysággal) növeljük x fogyasztását. Ekkor megfelelő (∆y) nagysággal csökkentenünk kell y fogyasztását, hogy a fogyasztó hasznossága változatlan maradjon. Tudjuk, hogy x fogyasztásának növekedése önmagában növeli a fogyasztó hasznosságát, míg y fogyasztásának csökkentése önmagában csökkenti a hasznosságot. Hogyan határozhatjuk meg a hasznosság-növekedés és -csökkenés nagyságát? A hasznosság növekedés egyenlő x fogyasztásának növekedése és x határhasznának szorzatával: Hasznosság növekedés x fogyasztásának növekedéséből = ∆x⋅MUx Az y fogyasztás csökkenéséből eredő hasznosság csökkenés egyenlő y fogyasztásának csökkenésének és y határhasznának szorzatával: Hasznosság csökkenés y fogyasztásának csökkenéséből = ∆y⋅MUy Mivel ugyanazon közömbösségi görbe mentén mozdultunk el, ezért az öszszes hasznosság változatlan marad, tehát a hasznosság növekmény és a hasznosság csökkenés éppen kiegyenlíti egymást. Ennélfogva felírhatjuk a következő összefüggést: Hasznosság növekedés x fogyasztás növekedéséből + hasznosság csökkenés y fogyasztás csökkenéséből = 0 Képletben: ∆x⋅MUx + ∆y⋅MUy = 0 Tehát amennyivel nő a hasznosság x növekedése miatt (∆x⋅MUx), éppen annyival csökken a hasznosság y fogyasztásának csökkenése miatt (∆y⋅MUy). A képlet átrendezése során először átvisszük a x-es tagot a jobb oldalra: ∆y⋅MUy = –∆x⋅MUx.

34


Majd osztunk –∆x-el és MUy-nal: −

∆y MU x = ∆x MU y

A bal oldalon álló kifejezés viszont nem más, mint a helyettesítés határrátája! Tehát beláttuk, hogy a helyettesítési határráta egyenlő x határ-hasznának és y határhasznának hányadosával. Elemzésünk kiindulópontja az volt, hogy a fogyasztó a számára megfizethető jószágegyüttesek közül a legjobbat választja. Az eddigiekben azt vizsgáltuk, hogyan jellemezhető a közömbösségi térkép, illetve a hasznossági függvény segítségével a fogyasztó preferenciarendezése. A fogyasztói döntés másik tényezője az, hogy mely jószágegyüttesek megfizethetőek a fogyasztó számára. Ezt a javak ára és a fogyasztó jövedelme határozza meg. A megfizethető javak halmazát a költségvetési egyenes segítségével jellemezzük.

2.4. A költségvetési egyenes Az alábbi elemzés során a fogyasztó jövedelmét egyenlőre adottnak veszszük, vagyis közelebbről nem vizsgáljuk meg, hogyan alakul ki a jövedelem nagysága. Ugyancsak feltesszük, hogy a fogyasztó teljesen elkölti jövedelmét fogyasztási javakra és nem elemezzük a megtakarítás, az el nem költött jövedelem jelenségét. A fogyasztó nominális, azaz pénzjövedelmét adottnak véve, a javak árai határozzák meg azt, hogy miből mennyit vásárolhat, mennyi a fogyasztó reáljövedelme. A reáljövedelmet a fogyasztó költségvetési egyenese fejezi ki. A költségvetési egyenest a budget (költségvetés) szó alapján B-vel fogjuk jelölni. A költségvetési egyenes tehát a pénzjövedelem teljes elköltése mellett megvásárolható javak halmazát jelenti.

35


Az x és y jószágot fogyasztó személy pénzjövedelmét az income (jövedelem) szó alapján I-vel jelölve és a javak árát P-vel jelölve a költségvetési egyenes egyenlete a következő alakot ölti: Px ⋅x + Py ⋅y = I . Ez az egyenlet semmi mást nem jelent, mint azt, hogy a jövedelem teljes elköltése mellett a fogyasztott javak árösszege megegyezik a jövedelemmel. Legyen a fogyasztó jövedelme I = 1000 Ft, az x jószág ára Px = 100 Ft, az y jószág ára pedig Py = 125 Ft. Így a 100x + 125y = 1000 egyenlet fejezi ki a költségvetési egyenest. Ezt láthatjuk a 2.4. ábrán B0-al jelölve. A költségvetési egyenes tengelymetszetei elárulják, mennyit vásárolhat a fogyasztó, ha csak az egyik jószágra költi a pénzét. 2.4. ábra A költségvetési egyenes y

9,6

A költségveté si e gyenes párhuzam osan jobbra tolódik, ha a pén zjövedelem nő és/vagy az árak ugyanak kora arányban csöke nnek.

8

B0 B1

10

12

x

Például ábránkon a B0 költségvetési egyenes y tengelymetszete 8. Ez azt jelenti, hogy 1000 Ft-ból, ha csak a 125 Ft-ba kerülő y-ra költünk, akkor leg-

36


feljebb 1000/125 = 8 egységnyit vehetünk belőle. Ugyanígy x-ből maximum 10 egységnyit vásárolhatunk. Általánosságban a költségvetési egyenes y tengelymetszete I/Py, míg, x tengelymetszete I/Px lesz. A tengelymetszetek segítségével azt is leolvashatjuk, hogy ha a nomináljövedelem változik, pl. 1200 Ft-ra növekszik és a javak ára változatlan marad, akkor a tengelymetszetek a jövedelemváltozással egyenes arányban változnak, így a költségvetési egyenes párhuzamosan kifelé tolódik (lásd a B1 egyenest az ábrán). A fogyasztó most mindegyik jószágból pénzjövedelmének változásával egyenes arányban 20%-kal többet vásárolhat. Szintén párhuzamosan kifelé tolódik a költségvetési egyenes, ha a fogyasztó pénzjövedelme nem változik, de mindegyik jószág ára ugyanolyan arányban csökken. Pl. ha x ára 83 1 3 Ft-ra, y ára pedig 104 1 6 Ft-ra mérséklődik, akkor 1000 Ft-os változatlan nomináljövedelem mellett is az ábrán látható B1 lesz a fogyasztó költségvetési egyenese. Tehát, ha a fogyasztó pénzjövedelme nő és/vagy minden fogyasztott áru ára ugyanolyan arányban csökken, akkor a költségvetési egyenes párhuzamosan jobbra tolódik. (Természetesen az ellenkező irányú változások balra tolják a költségvetési egyenest.) Vizsgáljuk most meg a költségvetési egyenes meredekségét! Rendezzük át y-ra az eredeti Px·x + Py⋅y = I egyenletünket. Ha az x-es tagot a jobb oldalra visszük át és osztunk Py-nal, akkor a következő egyenletet kapjuk: y =

Px I − x Py Py

Ebből leolvasható, hogy a költségvetési egyenes meredeksége − tünkben ez az érték:

− 100 = – 0,8). 120

Px , (esePy

37


Tehát a költségvetési egyenes meredekségének abszolút értéke megegyezik a javak árarányával. Ebből következően, ha a javak áraránya megváltozik, akkor meg kell változnia a költségvetési egyenes meredekségének is: ha x ára nő y árához képest az egyenes (abszolút értékben) meredekebbé válik. A tengelymetszetek segítségével könnyedén bemutathatjuk az árarányváltozások hatását. Tekintsük a 2.5. ábrát, amelyen ismét B0 jelzi az eredeti költségvetési egyenest! Ha most x ára 100 Ft-ról 80 Ft-ra csökken és egyéb változás nem történik, akkor a költségvetési egyenes x tengelymetszete 10-ről 1000/80 = 12,5-re növekszik (B1 egyenes az ábrán). Tehát x árcsökkenése miatt a fogyasztó több x jószágot képes vásárolni, sőt változatlan x vásárlás mellett még y-ból is többet vásárolhat. Az árcsökkenés miatt a reáljövedelem bővült. 2.5. ábra A költségvetési egyenes elmozdulásai x árváltozásai miatt (I = 1000, Py = 125, Px0 = 100, Px1 = 80, Px2 = 200) y

8 x ár a nő

x ár a csökken

B1 B 0

B 2 5

0 10

12,5

x

38


Ha viszont y ára és a pénzjövedelem nem változik, de x ára 100 Ft-ról 200 Ft-ra nő, akkor a költségvetési egyenes B2 lesz, amely abszolút értékben meredekebb, mint B1. A reáljövedelem csökken x árnövekedése miatt.

2.5. A fogyasztó optimális döntése Az előzőekben a közömbösségi térkép segítségével megismertük a fogyasztó preferenciarendezését, a számára kívánatos dolgokról felállított rangsorát és a költségvetési egyenes révén leírtuk döntése korlátját, a reáljövedelmet. Ezek alapján minden feltétel adott, hogy jellemezzük a háztartás fogyasztói döntését: adottnak véve a közömbösségi térképet, a javak árát és a fogyasztási javakra elkölteni kívánt nomináljövedelmet, milyen jószágkosarat fog megvásárolni a fogyasztó; szokásos kétjószágos modellünkben mennyi x és y jószágot fog megvenni. A fogyasztó célja természetesen az, hogy jövedelmét úgy költse el, hogy a számára – a lehetőségeket (a pénzjövedelmet és az árakat) figyelembe véve – legjobb (optimális) jószágegyütteshez jusson, tehát maximális hasznosságot érjen el, vagy – ami ugyanazt jelenti – a legmagasabb, az origótól lehető legtávolabbi közömbösségi görbére jusson. A fogyasztói döntés illusztrálására tekintsük a 2.6. ábrát, amelyen B-vel jelöltük a költségvetési egyenest, valamint U0-val és U1-gyel két közömbösségi görbét. Az adott költségvetési egyenes mellett mindkét közömbösségi görbe elérhető a fogyasztó számára. A vizsgált javakra szánt pénzjövedelem teljes elköltésével a fogyasztó a költségvetési egyenesen mozoghat: megveheti például, az A jószágegyüttest, amely 2 x-et és 10 y-t tartalmaz, vagy például a C(6,5) kombinációt, esetleg a D(4;7,5) kosarat, vagy bármelyiket az egyenes pontjai közül. De melyiket válassza, melyik a legjobb? Induljunk ki például az A pontból. Ha ezt választja, akkor az U0-al jelzett közömbösségi görbére kerül. Ugyanolyan választás a C kosár, amelynek elfogyasztásával szintén az U0 hasznossági, jóléti szintet érheti el.

39


Növelhető viszont a hasznosság, magasabb közömbösségi görbe érhető el, ha a C-ből kiindulva növeljük az y vásárlását és csökkentjük x-ét, egészen addig míg el nem értük a költségvetési egyenest érintő U1 közömbösségi görbét. 2.6. ábra A fogyasztó optimális döntése y 1 2 ,5

B

10

A

U

5

0

O p ti m ális v ál asztá s

D

7 ,5

C

2

4

U

6

1

0

10

x

Ez a D pontban következik be, vagyis a fogyasztó legjobb választása 4 egység x és 7,5 egység y megvétele. Az A pontból kiindulva viszont x vásárlását kell növelni és csökkenteni y-ét egészen a D pont eléréséig. A fogyasztó optimális választása az a jószágkosár, amelynél a legmagasabban fekvő közömbösségi görbe érinti a költségvetési egyenest. Minden más megoldás ennél rosszabb eredményt hoz, alacsonyabb közömbösségi görbére juttatja a fogyasztót. Az optimális választás pontjáról, az érintési pontról viszont elmondható, hogy ott (néhány kivételes esettől eltekintve) az érintő közömbösségi görbe és a költségvetési egyenes meredeksége megegyezik. Mint láttuk, egy közömbösségi görbe meredekségének abszolút értékét a helyettesítés határrátá-

40


ja, az MRS méri, míg a költségvetési egyenes meredekségének abszolút értéke megegyezik a Px/Py áraránnyal. Így az optimális választás pontjában (kivételes esetektől eltekintve) a helyettesítés határrátája (a javak határhasznának aránya) egyenlő a javak árának arányával. Vagyis az érintési pontban teljesül, hogy: MRS =

MU x Px = . MU y Py

A fenti összefüggést átrendezve láthatjuk, hogy az optimális választás esetén minden jószágra nézve a határhaszon-ár arány ugyanakkora: MU x MU y = . Px Py Így optimális jövedelem-elköltés esetén minden jószág határhaszna egyenesen arányos a jószág árával, vagyis az 1 Ft-ra jutó határhaszon minden jószág esetében ugyanakkora. A fenti összefüggést megalkotója nyomán Gossen II. törvényének nevezzük. Ha tehát kólára és hamburgerre jutó pénzünket optimálisan költjük el és egy pohár kóla ára 150 Ft, egy hamburger ára pedig 300 Ft, akkor olyan menynyiséget vásárolunk mindkét termékből, hogy az egy hamburgerre költött összeg éppen kétszer akkor határhasznot eredményezzen, mint a kóla egységére költött pénzösszeg. Ha a fogyasztó ennek megfelelően költi el jövedelmét, akkor egyensúlyba, más szóval nyugalmi állapotba kerül, vagyis magatartása nem fog változni, hacsak preferencia rendszere, a javak ára, vagy a jövedelme meg nem változik. A következőkben azt vizsgáljuk, hogyan változik a fogyasztó optimális választása, ha a javak ára, vagy a jövedelem változnak.

41


Fontos fogalmak közömbösségi görbe hasznossági függvény kardinális hasznosság költségvetési egyenes

helyettesítési határráta határhaszon ordinális hasznosság optimális választás

Feladatok 1. Anna kizárólag hamburgert és sült krumplit fogyaszt. Az alábbi adatok mind egyetlen közömbösségi görbéjére vonatkoznak. Ha 4 hamburgere és 1 adag sült krumplija van, akkor 1 hamburgert minimum fél adag sült krumplival hajlandó helyettesíteni. Ha 3 hamburgere van, akkor a hamburger sült krumplival való helyettesítésének határrátája MRS = 1. Ha 2 hamburgere van, akkor 2 adag sült krumpliért hajlandó lemondani 1 hamburgerről. Adja meg a fenti adatok alapján Anna közömbösségi görbéjének kiszámolható pontjait! 2. Az alábbi táblázat első két oszlopa x és y javak egyenértékű (egy közömbösségi görbén levő) kombinációit tartalmazza. A harmadik oszlopba a helyettesítési határráta megfelelő értékei kerülnek. Töltse ki a táblázat üresen hagyott rovatait! x 2 4 7 9

y 14 10 8

6

MRS ———

0,5 1/3

3. Rajzoljon olyan közömbösségi görbéket melyekre növekvő helyettesítési határráta jellemző! A fogyasztói magatartásra vonatkozó milyen feltevés húzódhat meg az ilyen alakú görbék mögött? 4. Tegyük föl, hogy egy koordinátarendszer vízszintes tengelyén egy káros jószág mennyiségét mértük föl, amelynél a fogyasztás növekedése rontja a fogyasztó jólétét. Legyen ez a káros jószág pl. a munka. A függőleges ten-

42


gelyen egy hasznos jószág, a jövedelem szerepel, amelynek növekedése javítja a fogyasztó megelégedettségét. Ábrázolja ebben a koordinátarendszerben a fogyasztó néhány lehetséges közömbösségi görbéjét. Mi magyarázza e görbék sajátos alakját? 5. Tegyük fel, hogy Fekete úr csak feketekávét és kockacukrot fogyaszt, mégpedig úgy, hogy minden dl kávéhoz két szem kockacukrot. Jellemezze a közömbösségi térképet a határhasznok és a helyettesítési ráta tekintetében! 6. Ábrázolja egy altruista, egy önző és egy irigy személy egy-egy közömbösségi görbéjét a „saját fogyasztás” (x) és a „más valaki fogyasztása” (y) jószágokra vonatkozóan! 7. Adott 3 jószág, a zene, az élelmiszer és a mikrofon. Hogyan néznek ki e javak együttes közömbösségi felületei 3 dimenziós koordináta rendszerben siketnéma fogyasztót feltételezve? 8. Egy fogyasztó jövedelme I = 100. x áru ára px = 8; y áru ára py = 10. a) Adja meg a költségvetési egyenes egyenletét! Mekkora az y és x tengelymetszete? Mekkora az egyenes meredeksége? Ábrázolja a költségvetési egyenest! b) Mutassa meg az ábrán, hogyan változik költségvetési egyenes helyzete, ha y termék ára az eredeti árhoz képest megduplázódik! c) Mutassa meg az ábrán, hogyan változik az a) kérdésbelihez képest a költségvetési egyenes helyzete, ha a fogyasztó jövedelme 20%-kal nő! 9. Jellemezze azt az esetet, amelyben a költségvetési egyenes vízszintes, y > 0 tengelymetszettel! 10. Torkos Berci napi 1000 Ft-ot költhet sörre és virslire. A virsli ára páronként 100 Ft, a söré 125 Ft. Ugyanakkor tudjuk, hogy Berci vigyáz a vonalaira, ezért naponta csak 6000 kcal energiamennyiséget fogyaszthat. Egy üveg sör 500, egy pár virsli 1000 kcal-t tartalmaz. Határozza meg geometrikusan a lehetséges jószágkombinációk halmazát, ha a) az összes pénzét elkölti maximális kalóriamennyiség mellett; b) nem feltétlenül költi el az összes pénzét maximális kalóriamennyiség mellett;


43

c) legalább az egyik lehetőséget kimeríti! 11. Egy fogyasztó jövedelme I = 600. x jószág ára px = 4; y jószág ára py = 5. A fogyasztó hasznossági függvénye U = x⋅y egyenletű. Adja meg a fogyasztó optimális döntését (mennyi x és y jószágot vásárol a hasznosság maximalizáló fogyasztó jövedelme teljes elköltése mellett)! 12. Pistikének rögeszméje, hogy csoki-rágó fogyasztása akkor optimális, ha a két termékből hetente elfogyasztott mennyiségek szorzata 50. Kedvenc rágójának ára 50 Ft, a csokié 100 Ft. Heti zsebpénze 1000 Ft, amit mindig elkölt erre a két termékre. Igazolja, hogy az optimális fogyasztás kritériumának csak egyetlen termékkombináció felel meg! 13. Tegyük föl, hogy Gábor csak hamburgert és kólát fogyaszt, s preferencia rendszerét jól viselkedő közömbösségi görbékkel lehet leírni. Tudjuk még hogy a jelenlegi hamburger és kóla fogyasztása mellett a hamburgernek kólával való helyettesítési határrátája MRS = 1 (A koordináta-rendszer vízszintes tengelyén a hamburger szerepel). Ismert ezen kívül, hogy a hamburger ára 300 Ft, s a kóla ára 200 Ft. a) Optimális fogyasztási szerkezet, s a jelenlegi árak mellett mennyi lenne a hamburgernek kólával való helyettesítési határrátája? b) Az optimális fogyasztási szerkezet eléréséhez Gábornak hamburgerfogyasztását kellene növelni a kóla rovására, vagy a kóla fogyasztását a hamburger rovására, avagy jelenlegi fogyasztási szerkezete is lehet optimális?

3. fejezet A KERESLET ELEMZÉSE Az optimális fogyasztói döntés alapelveinek vizsgálata után, ebben a fejezetben a jövedelem- és árváltozásoknak az optimális döntésekre gyakorolt hatását elemezzük és így vonunk le következtetéseket a fogyasztói keresletre vonatkozóan.

3.1. A jövedelemváltozás hatása Először a nomináljövedelem változásának, vagy – ami ezzel egyenértékű – a javak azonos arányú árváltozásának hatását elemezzük. Tehát feltesszük, hogy a javak áraránya változatlan. Tegyük föl, hogy egy fogyasztó pénzjövedelme bővül, miközben a javak áraránya változatlan marad. A túloldali ábrán láthatjuk a jövedelemváltozás hatását az x és y jószág fogyasztására. Ha a javak ára változatlan marad, akkor a költségvetési egyenes párhuzamosan kifelé tolódik (B0-ről B1-re változik az alábbi ábrán), tehát a fogyasztó minden jószágból többet képes vásárolni. Hogyan változik a jövedelem növekedés hatására a fogyasztó optimális választása? Melyik jószágból vásárol többet és mennyivel, valamint ez hogyan érinti elért jóléti szintjét? Alkalmazva a már megismert optimalizálási elvet az új költségvetési egyenes (B1) és az U1 közömbösségi görbe érintési pontjából leolvassuk a fogyasztó új fogyasztási szerkezetét: ez az E(5,5;8) pont az ábrán. Eszerint a megnövekedett jövedelem hatására fogyasztónk – mint várható volt – minden fogyasztott jószágból (x-ből 1,5-del, y-ból 0,5-del) növelte keresletét, és javult a jóléte is, mert magasabb közömbösségi görbére került. Ugyanezt az eredményt kaptuk volna, ha nem a fogyasztásra szánt nomináljövedelem emelkedik, hanem mindkét jószág ára azonos arányban csökken

45

3. A kereslet elemzése

úgy, hogy a fogyasztó költségvetési egyenese B1 legyen. A fenti példában tehát nem egyszerűen a pénzjövedelem, hanem a reáljövedelem növekedésének hatásait elemeztük. 3.1. ábra A pénzjövedelem növekedésének hatása a fogyasztásra, ha x és y normál jószág y 15

B

12,5

B

8 7,5

1

0

E D U

0

4

5,5

U

1

0

10

12

x

A fogyasztói választás elmélete nem állítja azt, hogy a megnövekedett jövedelem, minden jószág fogyasztásának emelkedésére kell, hogy vezessen. Ennek ellenére a legtöbb jószágra igaz, hogy ha fogyasztóinak jövedelme nő, akkor a jószág kereslete nő. Az ilyen javakat ezért normál javaknak nevezzük. Normál javaknak nevezzük azokat, amelyeknek kereslete nő, ha emelkedik a fogyasztók jövedelme. Ezzel szemben: Alsóbbrendű (inferior) javaknak hívjuk azokat, amelyeknek kereslete visszaesik, ha a fogyasztók jövedelme emelkedik.

46


Habár a legtöbb jószág normál, inferior javakra is akad példa. Alsóbbrendű jószág pl. a tömegközlekedés. A magas jövedelmű emberek inkább saját autóval közlekednek, míg az alacsonyabb jövedelemmel bírók a tömegközlekedést veszik igénybe. Tekintsük most azt az esetet, melyben valamelyik jószág alsóbbrendű, tehát a jövedelem növekedésével kereslete csökken. Illusztráljuk ezt az összefüggést az előbbi példánkon! y-ról tegyük fel most, hogy alsóbbrendű jószág. Az alábbi ábrán láthatjuk a fogyasztó optimális választását. Az előző esethez képest az a különbség, hogy megváltoztattuk a fogyasztó preferenciarendszerét, azaz közömbösségi térképét, hogy y alsóbbrendű legyen Az ábrát úgy rajzoltuk meg, hogy y jószág alsóbbrendű legyen. 3.2. ábra A jövedelem növekedésének hatása, ha y alsóbbrendű jószág y 15 B

1 U

12,5

B

0

0 U

7,5

D

E

6

0

1

4

7,2

10

12

x

Ha összehasonlítjuk a 3.1. és a 3.2. ábrát, látható, hogy az előző példához képest megváltozott közömbösségi térképnek köszönhetően a jövedelem


47

növekedésével az alsóbbrendű jószág fogyasztása 7,5-ről 6-ra csökkent, míg x fogyasztása az előző példához képest nagyobb arányban növekedett. Tudjuk, hogy ha y alsóbbrendű jószág, akkor x-nek normál jószágnak kell lennie, hiszen ha az elkölteni kívánt pénzjövedelem nő és y kereslete csökken, akkor az így felszabadult jövedelmet mindenképpen x növekvő fogyasztására kell fordítani. Tehát minden fogyasztott jószág nem lehet alsóbbrendű. Ugyanakkor lehetséges az, hogy egy fogyasztó számára alacsonyabb jövedelmi szinten egy bizonyos jószág normál, míg magasabb jövedelemnél inferior jószágnak számít. Képzeljünk magunk elé egy viszonylag alacsony jövedelmű fogyasztót, aki nagyon kedveli a felvágottakat. Valószínű, hogy ez a fogyasztó olcsó és viszonylag alacsony minőségi osztályba tartozó felvágottat pl. párizsit fog vásárolni. Ha fokozatosan növeljük a fogyasztó pénzjövedelmét, miközben a javak árai nem változnak, akkor először egyre több párizsit fog fogyasztani. Ha tovább növekszik a jövedelme, akkor a párizsit egy viszonylag drágább és jobb minőségű felvágottal fogja helyettesíteni, pl. sonkával. Ahogy a sonka felváltja a párizsit, úgy csökken a párizsi kereslete. Tehát egészen alacsony jövedelemszintről indulva és fokozatosan növelve fogyasztónk jövedelmét párizsi iránti kereslete először emelkedett, majd visszaesett. Ezt röviden úgy mondjuk, hogy a fogyasztó számára alacsony jövedelemtartományban a párizsi normál jószág, magasabb jövedelem-tartományban pedig alsóbbrendű jószág.

3.2. A keresleti görbe levezetése A következőkben a közömbösségi görbék és a költségvetési egyenes segítségével levezetjük a fogyasztó egyéni keresleti görbéjét. Az elemzés tisztasága érdekében feltesszük, hogy egy jószág ára változik, de közben a fogyasztási cikkekre szánt nomináljövedelem és az összes többi jószág ára változatlan. Feltesszük továbbá, hogy x és y egyaránt normál jószág. A túloldali ábra felső részén láthatjuk a fogyasztó optimális választását Px különböző értékeinél. Az ábra alsó részén a fentiből levezetve látható az x jószág keresett mennyisége az ár különböző értékeinél.

48

3. A kereslet elemzése 3.3. ábra A keresleti görbe levezetése y

15

U

1

A U

C 0

B 0 p

8

4

U2 D B

0 10

1

B

2 20

13 15

x

x A’

37,5

C’

20

D’

15

Dx

0

4

10

13

x

Ha x árát fokozatosan csökkentjük, akkor a fogyasztó költségvetési egyenese egyre laposabbá válik, lásd az ábra felső részén a költségvetési egyeneseket! x árcsökkenésekor tehát két folyamat játszódik le: egyrészt a javak áraránya változik, x egyre olcsóbb lesz y-hoz képest; másrészt a fogyasztó reáljövedelme bővül, mindkét jószágból többet tud vásárolni. Ezek miatt változik az optimális választás pontja: A, C és D pont jelzi a legjobb jószágegyütteseket. Ahogy x ára csökken, az optimális jószágkosár egyre több x-et tartalmaz. Ugyanakkor a fogyasztó jóléte növekszik: egyre magasabb közömbösségi görbére kerül (U0, U1 és U2 az ábrán).


49

Az ábra alsó részén a függőleges tengelyen x ára, a vízszintes tengelyen pedig Px különböző értékeinél x különböző keresett mennyiségei láthatók. Az ábráról leolvasható, hogy 37,5 árnál fogyasztónk 4 x-et, 20-as árnál 10 x-et és 15-ös árnál 13 x-et fogyaszt. Ha a végtelen sok lehetséges x árnál megfigyelnénk az optimális választást és mindegyik választás x értékét levetítenénk az alsó ábrára akkor megkapnánk az x jószág egyéni keresleti függvényének folytonos diagramját. A függvény három pontját meghatároztuk és Dx-szel jelölve megrajzoltuk egy lehetséges folytonos grafikonját. Látható, hogy a közömbösségi görbék segítségével megkaptuk az árváltozásnak a keresett mennyiségre gyakorolt hatását kifejező összefüggést; a levezetett keresleti függvény negatív meredekségű: alacsonyabb árhoz nagyobb keresett mennyiség, magasabb árhoz kisebb keresett mennyiség tartozik.

3.3. Az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása Az árváltozásnak a fogyasztásra gyakorolt teljes hatása (vagyis a teljes árhatás) két elemre bontható: az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatására. A helyettesítési hatás a teljes árhatás azon összetevője, amely annak tulajdonítható, hogy megváltozott a vizsgált termékek áraránya. Tegyük föl, hogy egy áru ára ceteris paribus emelkedik. Hogyan reagálnak a fogyasztók az áremelkedésre? A fogyasztók azt látják, hogy valamely áru megdrágult. Ezzel egyenértékűen azt mondhatjuk, hogy a többi áru viszonylagosan olcsóbbodott. Ha pl. emelik a sertéshús árát, akkor ez azt jelenti, hogy viszonylagosan csökken a pulyka- a marha- a csirkehús ára. Érdemes tehát ritkábban venni sertéshúst és gyakrabban fogyasztani az egyéb húsféléket. Működésbe lép a helyettesítési hatás: a fogyasztók a megdrágult jószágot a viszonylagosan olcsóbbal helyettesítik, és csökkentik a megdrágult jószág keresletét. A sertéshús árának emelkedése és az egyéb húsfélék árának csökkenése a helyettesítési hatás szempontjából egyenértékű, mindkettő lényege a relatív árak megváltozása: a sertéshús relatív megdrágulása és a többi húsféle viszonylagos olcsóbbodása.

50


A helyettesítési hatás mindig egyirányú: ha egy bizonyos áru relatív ára emelkedik, akkor a helyettesítési hatás önmagában véve a keresett menynyiség csökkenését okozza. Ez a megközelítés összhangban van az 1. fejezetben említett alternatív költségekkel: egy áru viszonylagos ára annak alternatív költségét jelenti. Ha pl. egy kg sertéshús ára 500 Ft, egy kg csirkehús ára pedig 400 Ft, akkor egy kg sertéshús 1,25 kg csirkehúst ér, ennyi a sertéshús relatív, csirkehúsban kifejezett ára. Egy kg sertéshús alternatív költsége 1,25 kg csirkehús: ennyi csirkehúsról mond le az, aki egy kg sertéshúst vásárol. Ha a sertéshús ára 600 Ft/kg-ra nő, miközben a csirkehús ára nem változik, akkor egy kg sertéshús alternatív költsége 1,5 kg csirkehúsra emelkedik. Ennek hatására csökken a sertéshúsból keresett mennyiség. A helyettesítési hatás azt jelenti, hogy ha növekszik egy áru alternatív költsége, akkor a fogyasztók csökkentik a keresett mennyiséget. A dolgokat kissé komplikálja az árváltozás jövedelmi hatása. Ha változatlan pénzjövedelem mellett nő valamely áru ára, akkor ez csökkenti a fogyasztók reáljövedelmét. Szűkül a fogyasztási lehetőségek halmaza, ugyanakkora pénzösszeg fölhasználásával kevesebb dolgot lehet megvásárolni. A jövedelmi hatás a keresett mennyiségnek azon változása, amely az árváltozásnak a fogyasztók reáljövedelmére gyakorolt hatása miatt következik be. Hogyan hat az árváltozás miatt bekövetkező reáljövedelem változás a keresett mennyiségre? Erre a megelőző pont alapján tudunk válaszolni: normál javak esetén a reáljövedelem esése csökkenti a fogyasztást, míg inferior javaknál a reáljövedelem esése növeli a fogyasztást. A jövedelmi hatás iránya tehát nem egyértelmű: az áremelkedés jövedelmi hatása normál javak esetén csökkenti a keresett mennyiséget, míg inferior javaknál növeli azt. Ennélfogva ha az áremelkedés folytán csökken a reáljövedelem, akkor normál javak esetében a helyettesítési hatáson kívül a jövedelmi hatás is csökkenti a keresett mennyiséget.


51

Tehát ha egy normál jószág ára ceteris paribus emelkedik, akkor a helyettesítési hatás és a jövedelmi hatás miatt is csökken a keresett mennyiség. Egy normál jószágnak tehát biztosan negatív meredekségű a keresleti görbéje, mert az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása egymást erősíti. Az alsóbbrendű javaknál viszont a jövedelmi hatás a helyettesítési hatással ellentétes irányú. Az áremelkedés helyettesítési hatása – mint mindig – csökkenti a keresett mennyiséget. Az áremelkedés miatt beálló reáljövedelem csökkenés viszont alsóbbrendű javaknál növeli a keresett mennyiséget. A két ellentétes hatás küzdelmében éppúgy győzhet az egyik vagy a másik. Az alsóbbrendű jószág áremelkedése elvileg éppúgy növelheti, mint csökkentheti a keresett mennyiséget, mert az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása ellentétes irányban befolyásolja a keresett mennyiséget. Ha egy inferior jószág árváltozásának helyettesítési hatása nagyobb a jövedelmi hatásnál, akkor a jószág keresleti görbéje a szokásos negatív meredekségű görbe lesz. Ha viszont egy alsóbbrendű jószág árváltozásának helyettesítési hatása kisebb a jövedelmi hatásnál, akkor a jószág keresleti görbéje pozitív meredekségű lesz, vagyis az áremelkedés növeli a keresett mennyiséget. Az ilyen javakat Giffen-javaknak nevezzük. A jelenség felfedezője Sir Robert Giffen 19. századi angol statisztikus volt, aki megfigyelte, hogy a szegények több kenyeret fogyasztanak, ha a kenyér ára nő. A Giffen-hatást viszonylag alacsony jövedelmű fogyasztói rétegek esetében lehet megfigyelni, akik jövedelmük nagy hányadát költik néhány alapvető cikk, pl. élelmiszer vásárlására. Képzeljük bele magunkat kissé a Giffen által megfigyelt fogyasztók helyzetébe! A kenyér ára növekszik a többi élelmiszeréhez képest. Ez önmagában arra ösztönözné az embereket, hogy a kenyeret helyettesítsék valamilyen más élelmiszerrel. Ugyanakkor a kenyér árnövekedése nagymértékben csökkenti a reáljövedelmet, mert jövedelmük nagy részét kenyérre költik. A reáljövedelem jelentős esése ahhoz vezet, hogy más normál jószágnak tekintett élelmiszerek fogyasztását csökkentsék. Így ezeket a normál javakat

52


fogják kenyérrel helyettesíteni, ami – ha elegendően nagy mértékű – végső fokon a kenyérfogyasztás növekedését idézi elő. Mint a Giffen-javak kapcsán láttuk, a fogyasztói választás elmélete megengedi a pozitív meredekségű keresleti görbék létezését. De ezeknek az előfordulása olyan ritka, hogy a kereslet törvénye legalább annyira megbízható, mint a közgazdaságtan bármely más szabálya.

3.4. Helyettesítő és kiegészítő javak Az eddigiekből is kiviláglott, hogy a különböző javak kereslete nem független egymástól. A különféle javak keresletének egymásra hatása alapján helyettesítő és kiegészítő javakat különböztethetünk meg. Pl. a hamburger egyik helyettesítője a melegszendvics, egyik kiegészítője pedig kóla. Ha ceteris paribus csökken a melegszendvics ára, akkor nő a melegszendvics keresett mennyisége és csökken a hamburger kereslete. (A hamburger keresleti görbéje balra mozdul.) A hamburger keresletének változása a melegszendvics árváltozásának hatására szintén összefüggésbe hozható az alternatív költségekkel. Ha a hamburger ára 200 Ft, a melegszendvics ára pedig 100 Ft, akkor 1 db hamburger alternatív költsége 2 db melegszendvics. Ha a melegszendvics ára ceteris paribus 80 Ft-ra esik, akkor 1 db hamburger alternatív költsége 2,5 db melegszendvicsre emelkedik. Ez eredményezi a hamburger keresletének esését. Ha az egyik jószág árának esése csökkenti egy másik jószág keresletét, akkor a két jószágot helyettesítő javaknak nevezzük. Ha ceteris paribus csökken a kóla ára, akkor nő a kóla keresett mennyisége és szintén növekszik a hamburger kereslete. (A hamburger keresleti görbéje jobbra mozdul.) Ha az egyik jószág árának esése növeli egy másik jószág keresletét, akkor a két jószágot kiegészítő javaknak hívjuk.


53

A helyettesítő javak egymás helyett használhatók, a kiegészítő javak pedig együtt használhatók. Ha bizonyos javak kereslete nem hat egymásra, akkor semleges javakról beszélünk.

3.5. A várakozások hatása A mai gazdasági döntéseket nemcsak a mai feltételek határozzák meg, hanem a jövőbeli körülményekre vonatkozó várakozások is. Így a fogyasztási döntéseket nemcsak a jelenlegi árak, hanem a jövőbeli árakra vonatkozó várakozások is befolyásolják. Jelentős lehet a várakozások hatása a tartós fogyasztási cikkek keresletére. Ha pl. azt várjuk, hogy a hűtő-szekrény ára a jövő hónapban egy akció folytán esni fog, akkor érdemes a hűtőszekrény vásárlást elhalasztani. Ha tömeges ez a várakozás, akkor a hűtőszekrény jelenlegi kereslete esni fog. Különösen nagy a várakozások hatása a vagyontartás céljából vásárolt ún. spekulációs javakra, pl. ingatlanokra, műkincsekre, részvényekre, külföldi valutára, stb. Az ilyen javakat jelentős részben nem is a használatukból eredő hasznosság kedvéért vásárolják a fogyasztók, hanem éppen azért, mert arra számítanak, hogy a jövőben áruk emelkedni fog és így árnyereségre fognak szert tenni. Tartós fogyasztási cikkek, vagy spekulációs javak esetében a keresletet növeli a jövőben várható áremelkedés és csökkenti a jövőben várható áresés.

3.6. Egyéni és piaci kereslet Az eddigiekben az egyéni fogyasztók keresletét elemeztük. Az egyéni keresletek azonban összegződve az egyes áruk iránti piaci keresletként lépnek fel. Az egyes áruk iránti piaci kereslet az egyéni keresletek összege. A piaci keresletet egyszerűen az egyéni keresletek összeadásával kapjuk meg. Az összeadást elvégezhetjük grafikusan is, ekkor horizontális, vagyis vízszintestengely-irányú összegzésről beszélhetünk. A túloldali ábrán az

54


egyszerűség kedvéért csak két személy, A és B keresletét adjuk össze, de az összegzés lényege ugyanaz akár több ezer egyénnél is. 3.4. ábra A piaci kereslet az egyéni keresletek horizontális összegzése P

100

DA

0

10 + 20 = 30

DB

DA+B

Q

Az ábrán DA és DB A és B egyén keresleti görbéjét, a megvastagított DA+B pedig kettejük összesített, piaci keresleti görbéjét jelöli. Láthatjuk, hogy 100 Ft-os árnál A 10 egységnyit kíván vásárolni, B pedig 20 egységnyit. Kettejük összesített kereslete így 30 egységnyi. A DA+B görbe valamennyi pontját így, a vízszintes tengellyel párhuzamos összegzéssel kaphatjuk meg. A piaci kereslettel kapcsolatban a következő megjegyzéseket tesszük: Mint az ábrán is látszik, a piaci keresleti görbe laposabb, mint bármelyik egyén keresleti görbéje. Ha az ár 10 Ft-os csökkentésére A személy 2 egységgel növeli a keresett mennyiséget, míg B egyén 4 egységgel, akkor a piaci keresett mennyiség mindkettőnél nagyobb mértékben, 6 egységgel fog nőni. Nyilvánvaló az is, hogy a piaci kereslet két oknál fogva is megváltozhat: egyrészt az egyéni keresleti görbék változása miatt, másrészt pedig a fogyasztók számának változása miatt. Ha új fogyasztók lépnek be egy piacra,


55

akkor a piaci kereslet emelkedni fog, még akkor is ha a régi fogyasztók kereslete nem változik.

3.7. A piaci keresletre ható tényezők összefoglalása Az eddigiekben elemeztük az egyes áruk keresletére ható főbb tényezőket. Foglaljuk most össze táblázatban a levont következtetéseket. Példának a videómagnót vesszük. Ne feledjük, hogy a kereslet változása a keresleti görbe elmozdulását jelenti! 3.1. táblázat A piaci keresletre ható tényezők összefoglalása

Exogén változó ceteris paribus A videó piaci keresletére gyaváltozása korolt hatás A videó ára ceteris paribus csök- A kereslet nem változik, a kereken. sett mennyiség emelkedik. A fogyasztók átlagos jövedelme A videó kereslete nő ceteris paribus emelkedik (normál jószág). A fogyasztók száma (a népesség) A videó kereslete nő. növekszik A videó helyettesítőinek A videó kereslete visszaesik. (pl. DVD lejátszó) ára csökken. A videó kiegészítőinek A videó kereslete bővül. (pl. videókazetta) ára csökken. A videó jövőbeli ára Előfordulhat, hogy a videó (jelenvárhatóan csökken legi) kereslete csökken.

3.8. A kereslet árrugalmassága A keresleti görbét jellemezhetjük a kereslet árrugalmasságának segítségével. A kereslet árrugalmassága azt mutatja meg, hány százalékkal változik egy áru keresett mennyisége, ha ára ceteris paribus egy százalékkal megváltozik. Egy jószág keresletének árrugalmasságát megkapjuk, ha a keresett mennyiség százalékos változását osztjuk árának százalékos változásával.

56


Képletben:

ED =

∆Q(%) ∆Q Q = ∆P(%) ∆P P

(A keresleti rugalmasság jele ED [elaszticitás = rugalmasság], Q a keresett mennyiséget, P az árat, ∆ pedig kismértékű változást jelöl). A kereslet árrugalmassága azért fontos mutatószám, mert ugyanakkora abszolút mértékű árváltozás nem ugyanakkora jelentőségű a különböző árú javak esetében. Ha a tejföl ára 20 Ft-tal változik, akkor ez nagymértékben változtatja a tejföl keresletét. Ezzel szemben a rádiók árának 20 Ft-os változását a fogyasztók szinte észre sem veszik. A 20 Ft-os árváltozás a tejföl esetében jelenthet például 40%-os árváltozást, míg a rádiók esetén ugyanez mondjuk 0,5%-os árváltozást jelent. Így gyakran hasznos vizsgálni a keresleti függvény meredeksége helyett a keresleti függvény rugalmasságát. Mivel a keresleti görbék tipikusan negatív meredekségűek, vagyis az ár és keresett mennyiség ellentétes irányban változik, ezért a kereslet árrugalmassága általában negatív szám. Az elemzést megkönnyítendő célszerű ennek abszolút értékét vizsgálni. Így rugalmas keresletű jószágról beszélünk, ha a kereslet árrugalmasságának abszolút értéke nagyobb egynél. Ekkor egy százalékos árváltozás a keresett mennyiség egy százaléknál nagyobb változását eredményezi. Egységnyi árrugalmasságú a kereslet, ha a kereslet árrugalmasságának abszolút értéke éppen egy. Ekkor egy százalékos árváltozás a keresett mennyiségnek éppen egy százalékos változását hozza magával.

Végül rugalmatlan a kereslet, ha a kereslet árrugalmasságának abszolút értéke kisebb, mint egy. Ekkor egy százalékos árváltozás a keresett menynyiség egy százaléknál kisebb változását okozza.


57

A kereslet árrugalmasságát meghatározó tényezők Mely tényezők hatnak a kereslet rugalmasságára? Mi határozza meg egy adott termék keresletének árrugalmasságát? A válaszhoz fel kell idéznünk a keresletről tanultakat. Egy áremelkedés esetén működésbe lép a helyettesítési hatás: az emberek csökkentik a keresletüket a magasabb árú jószág iránt és inkább annak helyettesítői felé fordulnak. Ennélfogva annál nagyobb a kereslet árrugalmassága, minél több és közelebbi helyettesítője van az adott jószágnak. Az asztali só kereslete úgy tűnik, hogy rugalmatlan: ha nő a só ára, csak kevéssé csökken a keresett mennyiség. Az asztali só nehezen helyettesíthető más javakkal. Egy bizonyos sófajta pl. a tengeri só kereslete már rugalmasabb: ha nő a tengeri só ára, a fogyasztók könnyen fordulhatnak a hagyományos konyhasó irányába. Végül a sarki fűszeresnél árusított tengeri só kereslete még rugalmasabb, mert egy másik üzletben könnyen beszerezhető ugyanaz a sófajta. Az árváltozás másik hatása a jövedelmi hatás, amely normál javak esetén erősíti a helyettesítési hatást. Jövedelmük minél nagyobb részét költik a fogyasztók az adott jószágra, annál erősebb a jövedelmi hatás. Ezért a normál javak kereslete annál rugalmasabb, jövedelmük minél nagyobb részét költik a fogyasztók a kérdéses jószágra. Pl. az asztali só keresletének rugalmatlanságához hozzájárul, hogy a fogyasztók általában jövedelmüknek csak kis részét költik asztali sóra. A jégmentesítésre használt só kereslete rugalmasabb, egyrészt mert könynyebben találhatunk helyettesítőt (pl. egy vasrúddal és némi erőfeszítéssel is eltávolítható a jég), másrészt mert nagyobb mennyiség szükséges belőle, így nagyobb a jövedelmi hatás is. A keresleti rugalmasság értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a kereslet reagálásához megfelelő idő szükséges. Idő kell ahhoz, hogy a fogyasztók megtalálják és főleg, hogy a termelők kifejlesszék és piacra dobják a megfelelő helyettesítő javakat.

58


Ennélfogva, minél hosszabb időszakot vizsgálunk, annál nagyobb a kereslet árrugalmassága. Ha mondjuk jelentős mértékben emelkedik a háztartási energia ára, akkor az emberek először a kezük ügyébe kerülő megoldásokhoz fordulnak: gondosan lekapcsolják a villanyt, kevesebbet fűtenek télen, inkább meleg pulóvert viselnek otthon is, stb. Később megjelennek a hőszigetelő anyagok, és szigetelik az ablakokat, az új lakásoknál fontossá válik a hőszigetelés, piacra kerülnek az energiatakarékos háztartási gépek és izzók és így tovább. Így az idő múlásával egyre nagyobb arányú a kereslet csökkenése.

A kereslet rugalmassága és a teljes bevétel A kereslet rugalmassága azért is figyelemre méltó, mert fontos összefüggések figyelhetők meg a keresleti rugalmasság és a termelők árbevételének alakulása között. Ha a piaci keresleti függvényt vizsgáljuk, és megállapítjuk, hogy mondjuk P = 5 árnál a fogyasztók Q = 8000 egység árut vásároltak, akkor az adott terméket előállító ágazat teljes árbevétele TR = P⋅Q = 5⋅8000 = 40000 pénzegység volt (TR, total revenue = teljes bevétel). A teljes bevétel tehát az ár és a keresett mennyiség szorzata. Ezek általában ellentétesen alakulnak: ha nő az ár, akkor csökken a mennyiség. Hogyan változik viszont szorzatuk értéke, a teljes bevétel? Erre is választ kaphatunk a keresleti rugalmasság segítségével. Ehhez először tekintsünk egy egyszerű, de hasznos szabályt, amelynek segítségével közelítőleg kiszámíthatjuk a teljes bevétel százalékos változását, az ár és a mennyiség százalékos változásából. Eszerint: A teljes bevétel százalékos változása közelítőleg egyenlő az ár százalékos változásának és a mennyiség százalékos változásának összegével. Rövidítések segítségével felírva: ∆TR(%) ≈ ∆P(%) + ∆Q(%).


59

Ha pl. az ár 5%-kal emelkedik és ennek hatására az eladott mennyiség 3%kal visszaesik, akkor a teljes bevétel körülbelül 5% – 3% = 2%-kal bővül. (Ez a szabály egyszerűen arra támaszkodik, hogy a szorzat százalékos változása nagyjából egyenlő a szorzótényezők százalékos változásainak összegével.) Most már visszatérhetünk a keresleti rugalmasság és a teljes bevétel összefüggéseihez. Ha a kereslet árrugalmas, akkor áremelkedés esetén 1%-os árnövekedésre a mennyiség 1%-nál nagyobb arányban esik vissza. Így árrugalmas keresletnél az áremelkedés a termelők teljes bevételének csökkenését eredményezi. Az állítás megfordítva is igaz: ha az áremelkedés csökkenti a teljes bevételt, akkor a kereslet árrugalmas. Ha mondjuk 10%-kal nő az ár és a rugalmasság 1,4, akkor az eladott menynyiség 14%-kal esik vissza, tehát az árbevétel kb. 4%-kal csökken. A fentiek szemléltetésére tekintsük a 3.5. ábrát! Az ábrán D-vel jelöltük a rugalmas keresletű termék keresleti görbéjét. Kezdetben az ár P0, az eladott mennyiség Q0. Ha P1-re emelkedik az ár, akkor a mennyiség Q1-re csökken. Az árbevétel kezdetben P0·Q0, az áremelés után pedig P1·Q1. Az ábrán vízszintes satírozással és (TR-) jelzéssel jeleztük az áremelkedés miatt kieső árbevételt. Ugyanakkor az eladott mennyiség maradékán a magasabb ár miatt növekszik az árbevétel. Ezt a növekményt keresztsatírozással és (TR+) jellel jelöltük. Mivel a mennyiség csökkenése nagyobb arányú, mint az ár emelkedése, ezért a kieső árbevétel nagyobb, mint az árbevétel növekménye. Így rugalmas keresletnél az ár emelkedése és a mennyiség csökkenése összességében csökkenti az árbevételt. Ha a kereslet árrugalmatlan, akkor 1%-os áremelkedésre a keresett mennyiség 1%-nál kisebb arányú visszaesése jut.

60

3. A kereslet elemzése 3.5. ábra A teljes bevétel csökken az áremelkedés hatására rugalmas keresletnél

P D P1 (TR+) P0

(TR-)

Q1

Q0

Q

Ennélfogva rugalmatlan keresletnél az ár emelkedése a termelők teljes bevételének növekedésével jár együtt. Most is érvényes a tétel megfordítása is: ha az árnövekedés miatt nő a teljes bevétel, akkor a kereslet rugalmatlan. Tegyük föl, hogy 10%-kal nő az ár és a rugalmasság 0,75, ekkor az eladott mennyiség 7,5%-kal csökken, tehát az árbevétel kb. 2,5%-kal emelkedik. A 3.6. ábra illusztrálja ezt az összefüggést. Az ábra szerint az ár P0-ról P1-re való emelésekor a bevétel növekmény, amelyet a keresztsatírozással és (TR+)-szal jelölt téglalap mutat, meghaladja a bevétel csökkenését amelyet a vízszintes satírozással és (TR-)-szal jelölt téglalap mutat. Mivel az ár növekedése nagyobb arányú, mint a mennyiség csökkenése, ezért a kieső árbevétel kisebb az árbevétel növekményénél. Így rugalmatlan keresletnél az ár emelkedése és a mennyiség csökkenése összességében növeli az árbevételt. Végül egységnyi árrugalmasságú keresletnél 1%-os árnövekedésre a keresett mennyiség éppen 1%-kal csökken.

61

3. A kereslet elemzése 3.6. ábra A teljes bevétel növekszik az ár emelkedésével, ha a kereslet rugalmatlan P D P1

(TR+)

P0 (TR-)

Q1

Q0

Q

Így egységnyi rugalmasságú kereslet esetében akár csökken, akár nő az ár, a termelők összes bevétele változatlan marad. Ismét igaz a fordított kijelentés is: ha az árváltozás miatt nem változik az összes bevétel, akkor a kereslet rugalmassága egységnyi. Ha az ár 5%-kal emelkedik és a rugalmasság egységnyi, akkor az eladott mennyiség éppen 5%-kal esik vissza, tehát a teljes bevétel nem változik. A túloldali ábrán az egységnyi rugalmasságú kereslet példáját láthatjuk. Az ábrán látható, hogy az áremelésnek köszönhető bevétel növekmény (TR+), ugyanakkora, mint a kieső árbevétel, (TR-). Mivel egységnyi rugalmasságú keresletnél az ár növekedése éppen olyan arányú, mint a mennyiség csökkenése, ezért a teljes bevétel nem változik az árváltozás miatt. Az egységnyi árrugalmasság jelenségére könnyűszerrel találhatunk algebrai illusztrációt is. Tegyük fel, hogy a kérdéses keresleti függvény (amint azt az ábra is tükrözi,) egy hiperbola, amely Q = a/P alakú, ahol „a” tetszőleges pozitív paraméter. Mivel a termelő összes bevétele: TR = P·Q, vagyis Q he-

62


lyébe 1/P-t írva TR = P·a/P, vagyis az összbevétel P mindenkori nagyságától függetlenül éppen „a”. 3.7. ábra A teljes bevétel nem változik az árváltozás hatására, ha a kereslet egységnyi rugalmasságú

P

P1 (TR+) P0

D (TR-)

Q1

Q0

Q

A fenti összefüggéseket foglaltuk össze az alábbi táblázatban. 3.2. táblázat A kereslet árrugalmassága és a teljes bevétel összefüggései

A kereslet rugalmassága (abszolút érték) rugalmas (|ED| >1)

Az ár nő, a mennyiség csökken. Emiatt... a teljes bevétel csökken,

egységnyi rugalmasságú (|ED| = 1)

a teljes bevétel nem változik,

rugalmatlan (0 < |ED| < 1)

a teljes bevétel növekszik.

A rugalmasság két alkalmazása Hogyan hasznosíthatók a keresleti rugalmasság és a teljes bevétel közötti összefüggések? Ezek segítségével választ kaphatunk például arra, hogyan fordulhat elő az, hogy rossz termés esetén gyakran nagyobb a mezőgaz-


63

dasági termelők összes jövedelme, mint jó termés esetén. Ugyanis mivel az élelmiszerek iránti kereslet árrugalmatlan, ezért árrugalmatlan a mezőgazdasági termékek iránti kereslet is. Ennélfogva rossz termés esetében, mikor a piacra vitt mennyiség csökken, a mennyiség csökkenésénél nagyobb arányú az ár emelkedése és így a termelők teljes bevétele növekszik. A termelők a termés megfelelő csökkentésével, vagy akár egy részének megsemmisítésével növelhetnék árbevételüket.

Miért nem tudják kihasználni ezt a lehetőséget a mezőgazdasági termelők? Habár az összes termés iránti kereslet árrugalmatlan, de egyetlen termelő terményei iránt a kereslet rugalmas, hiszen ez könnyedén helyettesíthető egy másik termelő terményeivel. Tehát ha az összes termelő csökkenti a termelést, akkor növekszik az összes árbevételük. Ezzel szemben egyetlen termelő kínálatának csökkentésével árbevétele is csökken. Az egyes termelő úgy tudja árbevételét növelni, hogy bővíti kínálatát. Ennek az ellentmondásnak a megoldása egy kartellmegállapodás lenne, amelyben a termelők megegyeznének az összes termelés nagyságáról és ezen belül megszabnák azt, hogy az egyes termelők mennyit vihetnek piacra. Így érhetnék el az összes árbevételüket maximalizáló árat és a megnövekedett összes árbevételből az egyes termelők egyéni kínálatuk arányában részesednének. Egy ilyen kartellt azonban nehéz fenntartani, mert az egyes termelőnek mindenkor érdeke a megállapodás fölrúgása, mert ő egyéni kínálatának növelésével érhet el magasabb árbevételt. Ez az oka annak, hogy a kínálat korlátozásán alapuló kartellek ritkán maradnak fönn tartósan. A mezőgazdasági termelők esetéhez hasonló másik eset, hogy a nyersanyagok és energiahordozók iránti világpiaci kereslet rövid távon árrugalmatlan. Így, ha ezen termékek exportőrei az exportmennyiség növelésével próbálják meg exportbevételeiket növelni, akkor az összes mennyiség növekedésénél nagyobb arányú lesz az ár csökkenése és így az összes exportbevétel csökkenni fog. A helyes stratégia megint csak a fent leírt kartell alkalmazása. Ennek következménye az exportmennyiség csökkentése, amely az exportárak nagyobb arányú növekedésére és így az összes exportbevétel emelkedésére vezet. Ezt a stratégiát követték azok az országok, amelyek megalakították a kőolaj exportáló országok kartelljét, az OPEC-et. En-

64


nek (és a Közel-keleti háborúknak) eredményeként következett be az 1970es évek olajárrobanása, amely az olajárak történelmi csúcs-pontjához vezetett. A 1980-as években azonban kiderült, hogy az olaj világpiaci kereslete hoszszútávon rugalmasabb, mint rövidtávon (elterjedtek az energiatakarékos technológiák és a helyettesítő termékek), továbbá az egyes országok alternatív olajforrásokat voltak képesek kiaknázni (Északi-tengeri olajmezők). Ezenkívül az OPEC kartell-megállapodással is bajok voltak, mert a résztvevő kisebb országok kínálatuk növelésével emelték árbevételüket, így állandóan fölrúgták a megállapodást. Ennek eredményeként az 1990-es években az olajárak ismét korábbi szintjükre, sőt az alá estek.

A rugalmasság számításáról Az árrugalmasság kiszámításának több módja is létezik. Pl., ha egy áru ára 100 Ft-ról 130 Ft-ra emelkedik, akkor kérdéses, hogyan számítsuk ki az ár százalékos változását. Ha a változást az eredeti 100 Ft-os árhoz viszonyítjuk, akkor az ár 30%-kal emelkedett. Ha a változást az új 130 Ft-os árhoz viszonyítjuk, akkor az ár kb. 23%-kal emelkedett. Végül ha a változást a régi és az új ár átlagához, a 115 Ft-os árhoz viszonyítjuk, akkor az ár növekedése kb. 26%-os. A teljes bevétel és az árrugalmasság közötti kapcsolatot akkor tükrözi a rugalmassági mutató a leghívebben, ha a rugalmasság számításakor a változásokat az átlagos értékekhez viszonyítjuk. Ezt alkalmazva a rugalmasság kiszámítási módja a következő: ∆Q Q0 + Q1 2 E= ∆P P0 + P1 2


65

(A képletben a ∆ jelölés a mennyiség és az ár kismértékű változására utal, 0 index jelöli a mennyiség és az ár régi, 1 index pedig az új értékeit.)

3.9. A keresleti ár és a fogyasztói többlet Az eddigiekben tanulmányozott keresleti görbénél az árhoz a javak megvásárolni kívánt mennyiségét rendeljük hozzá. Ugyanakkor bizonyos esetekben hasznos lehet, ha megfordítjuk a keresleti függvény hozzárendelési szabályát: a vásárolni kívánt áru mennyiségét tekintjük független változónak és azt a maximális árat keressük, amelyet egy fogyasztó hajlandó kifizetni az adott árumennyiségért. Azt a legmagasabb árat, amelyet a fogyasztók egy adott jószágmennyiségért hajlandók megfizetni, az adott árumennyiség keresleti árának nevezzük. A keresleti árat PD-vel jelöljük (demand price). A keresleti ár változik a felkínált árumennyiség függvényében. A keresleti görbe vizsgálatánál láttuk, hogy kisebb árhoz nagyobb keresett mennyiség tartozik. Ezzel egyenértékűen azt mondhatjuk, hogy nagyobb mennyiséghez kisebb ár tartozik, vagyis a fogyasztók egyre kisebb egységárat hajlandók megfizetni a megnövekedett jószágmennyiségért. A keresleti ár azért is hasznos fogalom, mert megmutatja, hogy a fogyasztó mennyit hajlandó fizetni az áru plusz egy egységéért, vagyis, hogy a fogyasztó mennyire értékel egységnyi többletfogyasztást az adott jószágból. Ha pedig egy bizonyos jószágmennyiség egymásra következő egységeinek keresleti árát összeadjuk, akkor megkapjuk azt a maximális pénzösszeget, amelyet a fogyasztók az adott árumennyiségért összesen fizetni hajlandók. Ezzel egyfajta mércét kaphatunk arra, hogy összességében mennyire értékelik a fogyasztók az adott jószágmennyiséget. A keresleti ár megmutatja, hogy a fogyasztó mennyire értékel egységnyi többletfogyasztást az adott jószágból. A keresleti árak összege megmutatja, hogy a fogyasztók összességében mennyire értékelik az adott jószágmennyiséget.

66


Az alábbi ábrán szemléltetjük a keresleti árakat és az elfogyasztott jószágmennyiségnek tulajdonított teljes értéket. 3.8. ábra A keresleti árak és a megvásárolt javaknak tulajdonított teljes érték P 400 300 220 160 120

0

1

2

3

4

120

5

piaci ár 100 6

q

A vízszintes tengely a javak mennyiségét, a függőleges tengely az árat mutatja. A lépcsőzetesen sorakozó oszlopok magassága az egyes jószágmenynyiségekhez tartozó keresleti árakat mutatja. Pl. a fogyasztó a jószág első egységéért legfeljebb 400 Ft-ot, a második. egységért maximum 300 Ft-ot, a harmadik egységért legfeljebb 220 Ft-ot hajlandó fizetni. Látható, hogy a mennyiség növekedésével a fogyasztó egyre kisebb maximális árat hajlandó megfizetni egységnyi többletjószágért. A fogyasztó addig vásárol, amíg a keresleti ár egyenlő nem lesz a piaci árral. Ha a piaci ár 120 Ft, akkor a fogyasztó 5 egységet vásárol meg. A hatodik egységet már nem veszi meg, mert azért csak 100 Ft-ot lenne hajlandó fizetni, azaz kevesebbre értékeli, mint a piaci ár. A ferdén satírozott terület a keresleti árak összegét mutatja a fogyasztó által megvásárolt menynyiségig (5 egységig) bezárólag. Ez a terület a fogyasztó által megvásárolt javaknak tulajdonított teljes értéket méri. Példánkban a fogyasztó 400 + 300 + 220 + 160 + 120 = 1200 Ft-ra értékeli a megvásárolt 5 egységnyi terméket.

67


Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a fogyasztónak minden egyes jószágegységért ugyanazt a piaci árat kell fizetnie, függetlenül a keresleti ártól. A fogyasztó annyit vásárol az adott jószágból, hogy a keresleti ár megegyezzék a piaci árral. A megelőző egységekért viszont a fogyasztó a piaci árnál többet lenne hajlandó fizetni, így a megvásárolt javakért összességében kevesebbet kell fizetnie, mint amennyit hajlandó lenne fizetni, ennélfogva a vásárló fogyasztói többletre tesz szert. Az adott árumennyiség megvásárlásával elért fogyasztói többlet az árumennyiségnek tulajdonított teljes érték és az érte ténylegesen kifizetett pénzösszeg különbsége. Ebben a definícióban az árumennyiségnek tulajdonított teljes értéket a keresleti árak összege méri. A következő ábrán a fogyasztói többletet mutatjuk be. 3.9. ábra A fogyasztói többlet P 400 Fogyasztói többlet

300 220

160

0

1

2

3

piaci ár

120

120

4

5

6

q

Az ábrán a pontozott terület a javakért ténylegesen kifizetett pénzmennyiséget mutatja. A fogyasztó 5⋅120 = 600 Ft-ot fizetett a megvett javakért. A keresztsatírozással jelölt terület a fogyasztói többletet méri, vagyis a javaknak tulajdonított teljes érték és a ténylegesen kifizetett pénzösszeg különbözetét. A fogyasztó a megvásárolt javakért összesen 1200 Ft-ot lenne hajlandó fizetni, ezzel szemben az adott piaci áron csak 600 Ft-ot kell fizetnie, így fogyasztói többlete 600 Ft lesz.

68


Ha a javakat végtelenül oszthatónak vesszük, akkor kényelmesebben is ábrázolhatjuk a fogyasztói többletet. Tekintsük az alábbi ábrát! 3.10. ábra A fogyasztói többletet a keresleti görbe, a piaci ár és a függőleges tengely közötti terület nagysága méri

P

P

A q árumennyiségnek 0

Fogyasztói többlet

tulajdonított teljes érték D

D PD

PD P0

P0

0

A kifizetett pénzösszeg

q

0

q

0

q

0

q

Az ábrán D jelzi a fogyasztó keresleti görbéjét. Ezzel egybeesik a PD-vel jelölt görbe, amely az áru keresleti árát mutatja a mennyiség függvényében. P0 piaci ár mellett a fogyasztó q0 mennyiségű jószágot vásárol, mivel q0 menynyiség keresleti ára éppen P0. Az ábra bal oldali részén a ferdén satírozott, keresleti görbe alatti terület mutatja a keresleti árak összegét, amely azt a legnagyobb pénzösszeget mutatja, amelyet a fogyasztó q0 mennyiségért fizetni hajlandó. Az ábra jobb oldali részén a függőlegesen vonalazott téglalap területe a piaci ár és a megvásárolt mennyiség szorzata, amely a megvásárolt árukért kifizetett pénzmennyiséget mutatja. A P0 áregyenes és a keresleti görbe közötti kereszt-satírozással jelölt terület méri a fogyasztói többletet, amelyre a vásárló q0 jószágmennyiség elfogyasztásával nyer. Mennyiben jelent a fogyasztói többlet valóságos jólétet? Azt mondhatják egyesek, hogy a fogyasztói többlet merőben a képzelet szüleménye: ha a fogyasztó 120-as áron megvett 5 darab jószágot, akkor adott 600 pénzegységet és kapott 600 pénzegységnyi értékű árut; semmiféle többletről itt nem lehet szó.


69

A fogyasztói többlet jelentőségét könnyen átláthatjuk. Tegyük fel például, hogy meg kívánjuk tekinteni A csillagok háborúja című film harmadszor felújított változatát és akár 700 Ft-ot is hajlandók vagyunk áldozni a film megnézésért. A moziba érkezve örömmel tapasztaljuk, hogy a jegy ára csak 500 Ft. Megvesszük a jegyet, de örömünk csakhamar szomorúságba fordul, mikor közlik, hogy a film vetítése technikai okokból elmarad, de a jegyek 500 Ft-ért visszaválthatók a pénztárnál. Nos, az a csalódottság, amit ilyenkor érzünk, jólétünk csökkenését jelenti. Másképpen megfogalmazva: nem jutottunk 200 Ft-nyi fogyasztói többlethez; elvesztettük a film élményét (legalábbis aznap estére), amit a jegyáron felül előzetesen 200 Ft-ra értékeltünk. A fogyasztói többlet jelentőségét a közgazdaságtan szempontjából az adja, hogy a fogyasztói többlet változása megmutatja, milyen mértékben változik a fogyasztók jóléte bizonyos intézmények (pl. monopóliumok, vagy adók) hatására.

Fontos fogalmak normál javak helyettesítési hatás Giffen-javak kiegészítő javak piaci kereslet rugalmas kereslet keresleti ár

alsóbbrendű javak jövedelmi hatás helyettesítő javak spekulációs javak a kereslet árrugalmassága rugalmatlan kereslet fogyasztói többlet

70


Feladatok 1. Tegyük föl, hogy Anna zsebpénze nem változott, miközben a mozijegyek és a színházjegyek ára egyaránt 20%-kal emelkedett. Ennek hatására Anna többet jár moziba és kevesebbet jár színházba. a) Milyen jellegű a két jószág Anna számára? Indokolja válaszát! b) Ábrázolja közömbösségi görbék és költségvetési egyenesek segítségével Anna optimális döntéseit! 2. Egy áru megszerzésének költsége gyakran nem csupán az áru pénzárából áll, hanem egyéb költségekből is. „A” városból „B”-be utazni repülővel egy órát vesz igénybe. Ugyanez busszal nyolc órába kerül. A buszjegy ára 5000 Ft, a repülőjegyé 30000 Ft. a) Mennyi a busz- és a repülőutazás költsége annak, aki egy óra alatt 2000 Ft-ot keres, és annak, akinek egy órás jövedelme 4000 Ft? b) Milyen órabér mellett lenne egyenlő a busz- és repülőút költsége? c) Ha valakinek emelkedik az óránkénti jövedelme és ennek hatására a busz helyett a repülőt választja, akkor ez a jövedelmi, vagy a helyettesítési hatás példája (esetleg mindkettőé)? 3. Két család egy évi tejkereslete (literben) a tejár függvényében az alábbiak szerint alakul: A családnál: qA = 600 – 3P B családnál: qB = 250 – P a) Adja meg a két család együttes Q = f(P) típusú tejkeresleti függvényét! b) Rajzolja meg az együttes keresleti függvényt! c) Adja meg a két család együttes P = f(Q) típusú „inverz” keresleti függvényét! 4. Egy fogyasztó x, y és z javakat fogyaszt. Optimális választásai x különböző árainál a következők (x árán kívül a többi tényező változatlan): Px 10 20

x 20 12

y 18 14

z 10 20


71

a) Mekkora x árrugalmassága a vizsgált tartományban (használja a szövegben megadott ún. középponti formulát)? b) Milyen kapcsolat van y, z és x között a fogyasztásban? 5. Hogyan és miért hatnak a keresletre az alábbi változások? (Mindig csak egy változást veszünk figyelembe a többi körülményt változatlannak tekintjük.) a) A földgáz árának emelkedése a széntüzelésű kályhák keresletére? b) Az e-mail elterjedése a telefax és a hagyományos levelezés keresletére? c) A forint várható leértékelődése az euró iránti keresletre? 6. Mely főbb tényezők okozhatják a kereslet csökkenését? Soroljon fel olyan tényezőket, amelyek csökkenthetik a futballmérkőzések látogatására irányuló keresletet! 7. Tegyük föl, hogy egy áru ára 8%-kal csökkent és a kérdéses szakaszon a kereslet árrugalmassága (abszolút értékben) 1,25. Hogyan változott a termék eladott mennyisége? 8. Tegyük föl, hogy egy erős fagy elpusztítja a világ kávétermésének 25%-át és emiatt a nyerskávé világpiaci ára 400%-kal emelkedik. Rugalmas, vagy rugalmatlan ebben a példában a kávé kereslete? Mekkora a rugalmasság? 9. Adjon választ az alábbi kérdésekre! a) Anna nagyon kedveli a rozskenyeret, viszont úgy gondolja, hogy a búzakenyér egészségtelen. Ezzel szemben Gábor nem tud különbséget tenni a két kenyérfajta között. Melyikük kereslete rugalmasabb e két termékre vonatkozólag? b) Hogyan és miért befolyásolhatja a vezetékes telefonálás iránti kereslet rugalmasságát a mobiltelefonok megjelenése? c) Hogyan és miért hat a termékek keresletének rugalmasságára egy ország közlekedési és szállítási rendszerének fejlődése? d) Hogyan hat a termékek keresletének árrugalmasságára a fogyasztók jövedelmének jelentős bővülése?

72

3. A kereslet elemzése e) A különböző kenyérfélék kereslete a jelenlegi árak mellett valószínűleg rugalmatlan. Mit gondol mi történik a kereslet rugalmasságával, ha a kenyérfélék relatív ára ötszörösére emelkedik?

10. Milyen rugalmasságú keresletről árulkodnak az alábbi kijelentések? a) Ha növeljük az autópályadíjakat, akkor növekszik az üzemeltetők teljes bevétele. b) Ha rossz időjárás következtében csökken a mezőgazdasági termés, akkor növekszik a termelők összes bevétele. c) Ha csökkentjük a termékegységre kivetett adót, akkor valószínűleg növekedni fog az összes adóbevétel. d) Ha 20%-kal olcsóbban árusítunk, nagyobb bevételhez jutunk. 11. Tegyük föl, hogy egy termék ára 5%-kal emelkedik, s keresletének árrugalmassága (abszolút értékben) a kérdéses szakaszon ED = 1,5. Hány százalékkal változik a termék eladott mennyisége és a termelők összes bevétele? 12. Gábor az összes zsebpénzét teniszlabdára és mozijegyre költi. Tudjuk, hogy a teniszlabdára vonatkozó kereslete árrugalmas. Igaz ez az alábbi állítás? Indokolja válaszát! Ha ceteris paribus nő a teniszlabda ára, akkor Gábor több mozijegyet vásárol. 13. Tegyük föl, hogy egy áru kereslete magas árnál rugalmas. Ahogy csökkentjük az árat, úgy csökken a kereslet rugalmassága, míg egy bizonyos ár alatt, alacsony árnál rugalmatlanná válik a kereslet, Milyen rugalmasság mellett a legnagyobb a termelők összes bevétele? Indokolja válaszát! 14. Egy termék keresleti görbéje Q = 4000/P egyenletű. Az összes bevétel alakulásának figyelembe vételével adja meg, hogy mekkora a kereslet rugalmassága! 15. Egy büfében megfigyelték, hogy a mindenkori ártól függetlenül a vendégek naponta 90000 Ft-ot költenek Coca Colára. a) Adja meg a Coca Cola keresleti függvényét!

73


b) Adjon meg két tetszőleges Coca Cola árat! Számítsa ki a kereslet alakulását annak feltételezésével, hogy az Ön által megadott első árról a másikra változott! c) Számítsa ki a kereslet árrugalmassági együtthatóját! d) Adjon meg két másik árat és végezze el az előbbi számításokat! Mit tapasztalt? 16. Az alábbi táblázatban két termék keresleti adatait tüntettük föl. Mozijegy Ár Mennyiség 700 Ft/db 100 db 350 Ft/db 200 db

Ár 20 Ft/dl 40 Ft/dl

Üdítőital Mennyiség 300 dl 150 dl

A mozijegyek esetében a árat 700-ról 350-re csökkentették, az üdítők esetében pedig 20-ról 40-re növelték. a) Mennyinek kell lenni a két termék keresleti rugalmasságának a teljes bevétel alakulása lapján? b) Számolja ki a két termék keresletének rugalmasságát úgy, hogy a kiinduló ár és mennyiség adatokhoz viszonyítja a változásokat! c) Most számolja ki a rugalmasságokat úgy, hogy a kiinduló és a végső adatok átlagához viszonyítja a változásokat! Miért ez utóbbi a célszerű módja a rugalmasság számításának? 17. Egy gyógyhatású forrásvízből naponta 64 litert fogyasztanak, ha ingyen lehet hozzájutni. Ha pénzért adják, akkor minden 1 Ft-os áremelkedés hatására 2 literrel csökken a forrásvíz iránti kereslet. a) Adja meg a forrásvíz Q = f(P) típusú keresleti függvényét! b) Rajzolja meg a keresleti függvényt a közgazdaságtan hagyományainak megfelelő koordinátarendszerben! c) Adja meg a keresleti ár függvényét! d) Számítsa ki, hogy milyen ár mellett lesz a kereslet 8, 24, 40 illetve 56! e) Számítsa ki, hogy mekkora lesz a kereslet P = 24, P = 16, illetve P = 8 esetén! f) Számítsa ki a kereslet árrugalmassági együtthatóját a következő esetekben!

74


az ár 4-ről 12-re nő az ár 12-ről 20-ra nő az ár 20-ról 28-ra nő g) Mekkora ár mellett lesz a legnagyobb a forrásvíz eladásából származó árbevétel? • • •

18. Egy áru keresleti görbéjének egyenlete: Q = 100 – 0,5P. Adja meg a keresleti árat a mennyiség függvényében! a) Mennyit vásárolnak a fogyasztók, ha a termék ára P = 60 Ft? b) Mekkora a fogyasztói többlet P = 60 Ft-nál? c) Ha lehetőség nyílna a termék eladójának megvesztegetésére, akkor maximum mennyit fizetnének a fogyasztók azért, hogy az eladók 50 Ft-ra csökkentsék a termék árát? 19. Egy termék piacán a kereslet alakulását a Q = 200 – P, a kínálatét pedig a Q = 2P – 40 függvény írja le. A piacon egyensúly van. a) Határozza meg az egyensúlyi árat és mennyiséget! b) Állapítsa meg a fogyasztók által a megvásárolt mennyiségnek tulajdonított teljes értéket! c) Mekkora a fogyasztói többlet?

4. fejezet A VÁLLALAT ÉS A TERMELÉSI ELMÉLET ALAPJAI 4.1. A vállalat A modern gazdaságban a javak nagy részét többé-kevésbé szervezett termelő egységek, vállalatok állítják elő. A vállalatok a gazdaság termelő szervezetei. Elsődleges funkciójuk javak és szolgáltatások termelése. A termelés eredményét, legyen az kézzelfogható termék, vagy anyagi formát nem öltő szolgáltatás, kibocsátásnak, outputnak nevezzük. Egy vállalat outputja lehet fogyasztási cikk, amelynek vásárlói a háztartások, vagy termelési erőforrás, amelynek vevői más vállalatok. (A fentieken kívül lehet vásárló a kormányzat, valamint külföldi gazdasági szereplő is.) A vállalatok outputjuk előállításához a piacon megvásárolt termelési tényezőket, inputokat használnak fel. A vállalatok részben közvetlenül a háztartásoktól vásárolják meg a termelési tényezőket, így a munkát, valamint a természeti erőforrások szolgáltatásait. Másrészt a háztartásoktól bérelt pénztőke segítségével a termelési javakat termelő vállalatoktól szerzik be a termeléshez szükséges termelési eszközöket. Ezek felhasználóik számára inputok, míg termelőik számára outputok. A vállalatot úgy tekintjük, mint az inputokat outputtá átalakító szervezetet. Az inputok felhasználása költségekkel jár, míg az output eladása révén bevételhez jut a vállalat. A vállalat profitja nem más, mint a bevételek és a költségek különbsége.

76

4. A vállalat és a termelési elmélet alapjai

A kapitalista gazdaságban a vállalatok többsége magántulajdonban van. Mit jelent ez a kijelentés? Milyen tulajdonjogokkal rendelkezik a vállalat tulajdonosa? Tegyük föl, hogy „A” zöldségkereskedő kibérel egy helyiséget, bankkölcsönből berendezi és kiszolgáló személyzetet vesz föl. „B” zöldségkereskedő viszont saját helyiségében rendezi be az üzletet, saját megtakarított pénzéből vásárolja meg a berendezést és kisegítőt sem akar alkalmazni. Úgy tűnik, hogy „B” tulajdonosa üzletének, ezzel szemben „A”-nak még hosszú utat kell megtennie idáig. Valójában azonban mindketten tulajdonosai vállalatuknak. Egy vállalat tulajdona nem az épületre, vagy a berendezésre egyszóval valamely termelési tényezőre vonatkozik, hanem bizonyos jogokra. Milyen tulajdon-jogokkal bír a vállalat tulajdonosa? A vállalat tulajdonát jelentő első tulajdonjog a vállalat profitjához való jog. A vállalat tulajdonosát illeti meg a vállalat profitja és ő viseli az esetleges veszteséget is. A profit mértékében vagyona nő, a veszteséget a tulajdonos vagyonának csökkenése fedezi. A profit elsajátításának tulajdonjoga arra ösztönzi a tulajdonost, hogy a vállalatot a lehető legnagyobb profit elérése érdekében működtesse. A második tulajdonjog a munkaszervezetbe történő felvétel és az onnan való elbocsátás joga. A vállalat tulajdonosának joga van szerződést kötni és így alkalmazottakat felvenni. A munkaszerződés tartalma az, hogy a tulajdonosnak joga van a kifizetett bér fejében az alkalmazottakat utasítani arra, hogy milyen munkát végezzenek, mikor és hogyan. Végül a vállalat tulajdonát jelentő harmadik tulajdonjog az előző két jog eladásának joga. A vállalat elidegenítésének joga a magántulajdonosi jogok körébe tartozik. Ennek fontos szerepe van a kapitalista gazdaság működésében.


77

Vállalati formák A hagyományos kapitalista vállalat a tulajdonos irányította vállalat. A vállalat tulajdonosa személyesen irányítja a vállalat működését, vagyis ellátja a menedzseri feladatokat is. A tulajdonos-menedzser teljes mértékben ismeri a vállalatot, mindig jelen van és minden alkalmazottat személyesen ismer. Ebből következik, hogy ez a vállalati forma viszonylag kisméretű vállalatot tételez fel. A tulajdonos célja a bevételek és költségek különbözetének, a profitnak a maximalizálása. Mint tudjuk, ez jelenti a tulajdonos jövedelmét. Mivel hatékonyan tudja ellenőrizni a munkások tevékenységét, ezért a termelést úgy tudja irányítani, hogy az a profitmaximalizálási célnak megfeleljen. Ugyanakkor a tulajdonos korlátlan felelősséget vállal, ami azt jelenti, hogy személyes vagyonával is felel a vállalat tartozásaiért. Ilyenformán, ha a vállalat veszteséges, akkor a tulajdonos személyes vagyona is veszélybe kerülhet. Tehát a tulajdonos nagymértékű kockázatot vállal. A tulajdonosmenedzsert vállalkozónak is nevezhetjük. A vállalkozót a fentiek alapján a következők jellemzik: személyesen irányítja vállalatát, rendelkezik a vállalat tulajdonjogaival, profitjövedelmet élvez, és vállalja a vállalati működésből eredő kockázatot. Az első ipari forradalom kezdetén, a 18. század végén és a 19. század elején a vállalatok zöme a tulajdonosok irányítása alatt állt. Az ipari forradalom azonban megváltoztatta a technológiai lehetőségeket és kifizetődővé tette a tömegtermelést. A technológiai újítások és a tömegtermelés bevezetése az egyes vállalatoktól nagy pénztőkéket igényelt. A korlátlan felelősség rendszerében szinte lehetetlen volt ezeket összegyűjteni, hiszen minden esetleges résztulajdonos teljes személyes vagyonával felelt a vállalat tartozásaiért. Így meglehetősen kockázatos volt új partnereket bevonni a vállalkozásba, hiszen a dilettáns, vagy csaló partner társait is tönkretehette. A megoldás a korlátolt felelősség intézményének elterjedése volt. Eszerint minden résztulajdonos csak saját részesedésének mértékéig felel a vállalat tartozásaiért, nem pedig egész vagyonával.

78


A részvénytulajdonos nem egész vagyonát, hanem csak részvényeit kockáztatja, a kft (korlátolt felelősségű társaság) üzletrészének birtokosa pedig csak üzletrészének mértékében felel a vállalat tartozásaiért. Ilyenformán csökken a résztulajdonosok kockázata, tehát részvények kibocsátásával, vagy üzletrészek eladásával nagy összegű pénztőkét lehet összegyűjteni. A társasági formák közül tekintsük a nagyobb vállalatokra jellemző formát, a részvénytársaságot! A részvénytársaságok tulajdona az esetek nagy részében meglehetősen elaprózott, hiszen éppen az a célja, hogy sok ember tőkéjét lehessen összegyűjteni. A részvényesek a vállalat tulajdonosai. Összességükben ugyanazokkal a tulajdonjogokkal rendelkeznek, mint a tulajdonosmenedzser. Egyénenként viszont részvénytulajdonuk mértékében rendelkeznek ezekkel a jogokkal. A részvényesek tehát jogot formálhatnak a vállalat profitjának elsajátítására, egyénenként a részvénytulajdonuk arányában. A vállalat tartozásaiért is részvénytulajdonuk mértékéig felelősek. A részvényesek összességét képviselőiken keresztül megilleti a munkásfelvétel és elbocsátás joga. Végül mindegyik részvényes eladhatja részvényét, így tulajdonjogait áruba is bocsáthatja. Habár a részvényesek jogi helyzete ugyanolyan, mint a tulajdonosmenedzseré, gazdasági helyzetük ugyancsak különböző. A részvénytulajdon aprózottsága miatt a részvényesek nem személyesen látják el a vállalat irányításának feladatát, hanem igazgatótanácsot választanak és fizetett menedzsereket alkalmaznak. Mivel a menedzserek általában sokkal jobban ismerik a vállalatot, mint a részvényesek, továbbá a részvényesek számára költséget (ráfordított időt és fáradságot) jelent a menedzserek ellenőrzése, ezért a menedzserek bizonyos mértékig érvényesíthetik a tulajdonosok érdekeitől eltérő sajátos érdekeiket. A tulajdonosok érdeke a lehető legmagasabb profit elérése. Ezzel szemben a menedzserek érdekei sokkal kevésbé egyértelműek:


79

érdekük a vállalat növekedése, mert ezzel hatalmuk növekszik; továbbá érdekük személyes fogyasztásuk növekedése, amely ellentmond a profit növekedésének. A tulajdonosi és menedzseri érdekek tehát eltérnek egymástól és bizonyos mértékig ellentétbe is kerülhetnek. Gondoljunk pl. egy olyan beruházásra, amely a gazdaság átlagánál alacsonyabb jövedelmezőségű. A tulajdonosoknak nem érdekük ezen beruházás megvalósítása, mert máshol nagyobb hozammal fektethetik be pénzüket. A menedzserek viszont jól járhatnak a vállalatnagyság növekedésével. Az ilyen jelenségek miatt a tulajdonosoknak olyan ösztönző rendszert kell alkalmazniuk, amely a menedzserek érdekévé teszik a vállalati profit növelését. Ilyen ösztönzők lehetnek pl.: a menedzserek jutalmazását függővé teszik a vállalat profitjától, a menedzsereknek részvényeket juttatnak, vagyis résztulajdonossá teszik őket, stb. Továbbá a menedzseri munka piacán azok érhetnek magasabb fizetéseket, akik magas profitú vállalatokat vezetnek. Napjainkig úgy tűnt, hogy ezek az ösztönzők jelentős részben hatékonyan működnek és afelé mutatnak, hogy a menedzserek a profitmaximalizálási célnak megfelelően irányítsák a gondjaikra bízott vállalatot. A közelmúltban (2001-től) az Egyesült Államokban kirobbant vállalati botrányok azonban rámutattak arra, hogy a fenti menedzseri ösztönzők nem mindig a racionális gazdálkodás irányába viszik a vállalati vezetőket, hanem arra is, hogy a könyvelés meghamisítása és manipulálása révén kimutatott látszólagos profitokkal a részvényesek kárára jelentős jövedelmeket érjenek el. Mindazonáltal, hogy elkerüljük a tulajdon és az irányítás szétválasztásából adódó bonyodalmakat, a következőkben érdeklődésünk előterében a tulajdonos irányította vállalat áll. Ennek megfelelően a következőkben mindig föltételezzük, hogy a vállalat működésének célja a minél nagyobb profit elérése, egyszóval a profit maximalizálása.

80


4.2. A termelési függvény Az előző fejezetben a vállalatot úgy írtuk le, mint az inputokat, termelési tényezőket kibocsátássá, outputtá átalakító szervezetet. Az inputok felhasznált mennyisége és az output mennyisége közötti technikai összefüggést termelési függvénynek nevezzük. Amint az 1. fejezetben már láttuk, a termelési tényezők, vagy inputok három nagy csoportját különböztethetjük meg: a munkát, a tőkét, valamint a természeti erőforrásokat. A termelési függvény a felhasznált inputok mindenkori mennyiségéhez az adott technológiával megtermelhető maximális outputmennyiséget rendeli hozzá. Az outputot és az inputokat nem pénzegységben, hanem fizikai egységekben mérjük. A definícióban hangsúlyozzuk a „maximális” kifejezést. A terme-lési függvény feltételezi a felhasznált termelési tényezők teljes kihasználását, tehát azt, hogy nincsenek kihasználatlanul álló gépek, tengőlengő munkások, stb. Megjegyzendő, hogy a termelési függvény független változóiként homogén inputokat kell felvenni. Ha tehát mondjuk egy építőipari vállalat képzetlen munkát, ácsmunkát, falazó munkát, vízvezeték-szerelő munkát, villanyszerelő munkát és burkoló munkát használ fel, akkor mindegyik munkafajta külön homogén inputként szerepel a termelési függvényben és nem egységesen, mint „munka” input. A termelési függvény fenti képletében az egyszerűség kedvéért csak háromfajta homogén inputot szerepeltettünk, amelyek megfelelnek az inputok három nagy csoportjának.

Gazdasági időtávok Ahhoz, hogy a vállalat megváltoztassa az output mennyiségét, meg kell változtatnia a felhasznált inputok mennyiségét. Ehhez viszont időre van szükség.


81

A közgazdaságtanban a különböző időtávokat nem a naptár alapján, hanem aszerint határoljuk el, hogy milyen döntési lehetőségekkel rendelkeznek a gazdasági szereplők. Egyazon gazdasági időtáv a különböző vállalatok számára különböző naptári időt jelent, mivel a különböző vállalatok eltérő technológiai sajátosságokkal rendelkeznek. Például egy kiskereskedelmi vállalkozás számára a tőkeállomány bővítése sokkal kevesebb naptári időt igényel, mint mondjuk egy energiatermelő vállalat számára. Az előbbi két nap alatt beállíthat egy új hűtőszekrényt a mirelit áruk számára, míg az utóbbinak több hónapba, vagy évbe is beletelhet egy új turbina üzembe helyezése a döntéstől a megvalósításig. A gazdasági időtáv mindkét vállalat számára ugyanaz, de a naptári idő eltérő hosszúságú. A vállalatok döntési lehetőségeinek szempontjából a következő gazdasági időtávokat különböztethetjük meg: Piaci időtáv, vagy nagyon rövid táv. Ezen idő alatt a vállalat termelési mennyisége nem változtatható meg. Ugyanígy a felhasznált inputok menynyisége is megváltoztathatatlan. A vállalat csak piaci eladás és vétel ügyeiben dönthet. Ez például egy sörfőzde esetén azt jelenti, hogy a vállalat már elkezdte a sör főzését és az eldöntött termelési mennyiségen már nem tud változtatni, mindössze raktárából tud eladni sört. Itt a piaci időtáv hossza a sör készítéséhez szükséges idő. Ugyanakkor egy búzatermelő esetén a piaci időtáv az aratástól számított egy év. Ezalatt nem tud változtatni a termelés mennyiségén, csak a már learatott búzát tudja eladni, vagy visszatartani. Rövid táv. Azon időtáv, melynek során legalább egy input mennyisége (és így a termelés nagysága is) változtatható, de legalább egy input felhasznált mennyisége nem. Pl. egy vállalat eldöntheti, hogy több, vagy kevesebb munkát alkalmaz és ezzel befolyásolhatja a termelési mennyiséget, de közben adott számára az igénybevett tőkeállomány nagysága.

82


Hosszú táv. Ezalatt minden termelési tényező mennyisége változhat, de a vállalat termelési technológiája és a termék jellege nem változhat meg alapvetően. A vállalat úgy dönthet, hogy új gépeket vásárol, új munkásokat vehet fel, új épületekbe költözik, vagy éppen ellenkezőleg csökkenti a tőkeállományt és a munkafelhasználást egyaránt. A mezőgazdasági termelő megnövelheti bérelt földjeinek nagyságát, gépállományát és a felhasznált munkamennyiséget is. Hosszú távon úgy is dönthet a vállalat, hogy felszámolja magát, vagyis kilép az ágazatból. Ugyanakkor ilyen időtávon új vállalatok is elkezdhetik a termelést, új belépők is megjelenhetnek az ágazatban. Megjegyzendő, hogy hosszú távon, habár a technológia nem változhat meg alapvetően, azért kismértékű technikai változásokra sor kerülhet, azaz egy már meglévő technológia elterjedhet az ágazatban. Nagyon hosszú táv. Ilyen időtávon a termelési tényezők mennyiségén kívül a vállalat termelési technológiája és a termék jellege is alapvetően megváltozhat. Például egy számítástechnikai vállalat kifejlesztheti a személyi számítógépeket. Egészen más technológiával új terméket állíthat elő. Szintén nagyon hosszú távú változás volt, mikor az iparban a gőzenergia használatáról áttértek a villamos energia használatára. A következőkben érdeklődésünk középpontjában a vállalatok rövid távú és hosszú távú magatartása áll.

4.3. A rövid távú termelési függvény Tekintsünk egy (ipari) vállalatot, amely az egyszerűség kedvéért csak kétfajta homogén inputot, munkát és tőkét használ fel. A vállalat termelése adott technológia mellett ekkor csak a felhasznált munka és tőkemennyiségtől függ. Rövid távon, mint láttuk, legalább egy input mennyisége adottság és legalább egy input mennyisége változhat. Kövessük azt a szokásos feltevést, hogy rövid távon a vállalat által felhasznált tőke mennyisége rögzített, míg a felhasznált munkamennyiség változhat.


83

A tőke felhasznált mennyiségét meghatározza a vállalat által bérelt, vagy megvásárolt tőkeállomány nagysága. Ezt a vállalat üzemméretének nevezzük. Rövid távon tehát a vállalat a múltbeli döntések nyomán kialakult, adott nagyságú tőkeállományt használ, adott üzemméret mellett működik. Outputját úgy változtathatja, hogy a felhasznált munka mennyiségén változtat. Esetünkben tehát a rövid távú termelési függvény adott tőkeállomány és technológia mellett a felhasznált munka különböző mennyiségeihez a megtermelhető maximális termékmennyiséget rendeli hozzá. Az alábbi ábrán láthatjuk a rövid távú termelési függvény egyik lehetséges alakját: 4.1. ábra A rövid távú termelési függvény egyik lehetséges alakja A termelés mennyisége,Q M

Qm

Qi

I

0

Li

Lm A munka mennyisége, L

Az ábra vízszintes tengelyére a felhasznált munkamennyiséget (L) vettük föl, míg a függőleges tengely a termelés mennyiségét (Q) mutatja. Láthatjuk, hogy az origóból az M pontig a munkamennyiség növelésével növelhető a termelés mennyisége is. Az M pont után további munkások beállításával már csökken a termelés. Azt is mondhatjuk, hogy már olyan sokan vannak a munkások, hogy zavarják egymást a termelésben. A hosszas túlóráztatások

84


tapasztalatai is arra utalnak, hogy túl sok munka hozzáadásával csökkenhet is a termelés. Nyilvánvaló, hogy a vállalatnak nem érdemes Lm munkamennyiségnél többet alkalmaznia. Az ábráról leolvasható az is, hogy az I pontig a munkafelhasználás növelésével gyorsuló ütemben, az I pont után pedig egyre lassuló ütemben nő a termelés. Ennek magyarázatára és a termelési függvény további elemzésére a következő pontban térünk ki. A rövid távú termelési függvény további elemzéséhez két fontos származtatott függvényt használunk fel: a munka határ- és átlagtermék függvényét.

4.4. A munka határterméke A termelés elméletének egyik kulcsfogalma a termelési tényezők határterméke. A rövid távú termelési függvényt elemezhetjük a változó input, a munka határtermékének segítségével. A munka határterméke megmutatja mennyivel növekszik a kibocsátás, ha egységnyivel növeljük a felhasznált munka mennyiségét, miközben a tőkefelhasználás és a technológia változatlan marad. A munka határtermékének jele: MPL (marginal product of labour). A határhaszonhoz hasonlóan a határtermék is arányszám: az outputváltozás és az inputváltozás hányadosa. Tehát a munka határtermékét közelítőleg a következő módon határozhatjuk meg:

MPL ≈

kibocsátás változása ∆Q = . munkafelhasználás változása ∆L

Mint látni fogjuk a munkafelhasználás különböző értékeinél más és más az inputnövekményre jutó outputnövekmény, így a munka határterméke függ a munkafelhasználástól. Tekintsük újra a rövid távú termelési függvényt és vezessük le a munka határtermék függvényét!


85

4.2. ábra A termelési függvény és a munka határtermék görbéje

A termelés mennyisége,Q M

Qm

Qi

I

0

Li

Munka határterméke, MPL

I’

MPLmax

0

Lm

L

MPL görbe

M’ Li

Lm

L

Az ábrán látható, hogy a munka határterméke a termelési függvény M pontjáig pozitív, mivel az M pontig a többletmunka hozzáadásával nő a kibocsátás is. Az M pont után, a termelési függvény visszahajló szakaszán a munka határterméke negatív, így az M pontban (az adott technológia és tőkeállomány mellett elérhető maximális termelés pontjában) a munka határterméke éppen nulla. A pozitív határtermék szakasza is két részre bontható: a termelési függvény I pontjáig a munkafelhasználás növelésével a termelés gyorsuló ütemben nő. Ezen a szakaszon a munka határterméke növekvő, vagyis egységnyi többletmunka egyre nagyobb mértékben növeli meg a kibocsátást.

86


Az I pont után a munkamennyiség további növelésével a termelés már egyre lassuló ütemben nő. Ezen a szakaszon a munka határterméke csökkenő, vagyis egységnyi többletmunka egyre kisebb mértékben növeli a termelést. Az előzőeknek megfelelően az I pontban (a termelési függvény inflexiós pontjában) a munka határterméke eléri maximális értékét. Az ábrán látható ún. vegyes hozadékú termelési függvény elemzése azért célszerű, mert az összes lehetséges esetet, a növekvő és a csökkenő, a pozitív és a negatív határtermék esetét is átfogja. A közgazdaságtanban használt termelési függvények közül némelyik mindhárom esetet tartalmazza, mások csak a pozitív értékű, de csökkenő határtermék szakaszát. A csökkenő határtermék létezése minden termelési folyamatban szükségszerű (különben a vállalatok növekedésének nem volna határa) és mint látni fogjuk, a legtöbb esetben, rövid távon a csökkenő és pozitív határtermék szakaszában helyezkedik a profitmaximalizáló vállalatok outputja és az általuk felhasznált munkamennyiség. Azt a szabályszerűséget, hogy ha egy input felhasználását ceteris paribus (a többi inputtényezőt változatlanul hagyva) növeljük, akkor előbb-utóbb az input határterméke csökkenni kezd, némileg pontatlanul a csökkenő hozadék elvének nevezzük (e hagyományos elnevezés helyett pontosabb lenne a csökkenő határhozadék megnevezés). De miért érvényesül a csökkenő hozadék elve? A tipikus esetben a termelés növelése során miért növekszik kezdetben a munka határterméke és miért csökken később?

Képzeljük el, hogy nulláról indulva fokozatosan növeljük a munka mennyiségét! A munkások megérkezve az üzembe, kihasználatlan tőkeállománnyal találkoznak. Ahogy növekszik a munkások száma, módjuk van együttműködni és fokozódó mértékben kihasználni a munkamegosztás nyújtotta előnyöket. Így az újabb munkások alkalmazásával egyre nagyobb ütemben növekszik a termelés egészen az I pontig. Egységnyi többletmunkával egyre több többletterméket nyerünk. Ez a növekvő határtermék szakasza.


87

A munkafelhasználás növelése során kihasználták az együttműködés és munkamegosztás leggyümölcsözőbb lehetőségeit. Az I pont után az egyre kevésbé termelékeny lehetőségek kihasználása kerül sorra. Az újabb munkások beállításával a termelés mennyisége növekszik, de egyre csökkenő ütemben. Egységnyi pótlólagos munkával egyre kevesebb többlettermékhez jutunk. Ez a munka csökkenő határtermékének szakasza.

4.5. Átlagtermék és határtermék A termelési függvényt a munka határtermékén kívül a munka átlagterméke segítségével is jellemezhetjük. A munka átlagterméke (másképpen: a munka termelékenysége) az egységnyi munkafelhasználásra jutó outputmennyiséget jelenti. A munka átlagtermékének jele: APL (average product of labour). Egy input átlagtermékét megkaphatjuk, ha az össztermék mennyiségét elosztjuk az input felhasznált mennyiségével. Így a munka átlagterméke: APL =

kibocsátás mennyisége Q = . munkamennyiség L

Rövid távon a munka termelékenysége is változik a termelés változásával. A 4.3. ábrán – összegezve a rövid távú termelési függvényről tanultakat – a termelési függvény alatt az abból levezetett határ- és átlag-termék görbét is feltüntettük. Az ábrán látható, hogy a munka átlagterméke (APL) a termelési függvény E pontjáig növekvő, azután pedig csökkenő, tehát a munkafelhasználás emelésével a termelékenység az E pontig nő, majd csökken. Ennek megfelelően az átlagtermék a maximális értékét az E pontban éri el. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy az átlagtermék emelkedő szakaszán a munka határterméke nagyobb az átlagterméknél, míg az átlagtermék csökkenő szakaszán a határtermék kisebb az átlagterméknél.

88


Ennek megfelelően a termelési függvény E pontjában, ahol az átlagtermék a legnagyobb, a munka határ- és átlagterméke éppen egyenlő. 4.3. ábra A rövid távú termelési függvény, a munka átlag- és határtermék görbéje A termelés mennyisége, Q M

Qm Qe

E

Qi

0

I

Li

Le

Lm

L

Munka átlag-és határterméke I’ MPL=APLmax

E’ APL görbe

0

M’ Li

Le

Lm

L MPL görbe

A határ- és átlagtermék ilyen viszonya nem a véletlen műve: ezeket az öszszefüggéseket bármely függvényből származtatott határ- illetve átlagfüggvényre alkalmazhatjuk. Ennek jó hasznát vesszük majd a költségfüggvények tanulmányozásakor. A határ- és átlagmennyiségek viszonyát általában a következők jellemzik: Ahol a határmennyiség nagyobb, mint az átlagmennyiség, ott az átlagmennyiség növekszik a független változó növekedésével. (Jelen esetben,


89

ha a munka határterméke nagyobb, mint az átlagtermék, akkor az átlagtermék növekszik a munkafelhasználás növekedésével.) Ha a határmennyiség kisebb, mint az átlagmennyiség, akkor az átlagmenynyiség csökken a független változó növekedésével. (Mint láttuk, ha munka határterméke kisebb, mint az átlagtermék, akkor az átlagtermék csökken a munkamennyiség bővülésével.) Ha pedig a határmennyiség egyenlő az átlagmennyiséggel, akkor az átlagmennyiség állandó. (Ahol a határtermék egyenlő az átlagtermékkel, ott az átlagtermék maximális, vagyis érintőjének meredeksége nulla. Ebben a pontban az átlagtermék nem változik egy parányi egység munka hozzáadásával). A fentiekre számtalan példa található a tudományok és a technika világából, valamint a mindennapi életből. Pl. tegyük föl, hogy Ön ebben a vizsgaidőszakban, már öt tárgyból vizsgázott és eddigi átlagosztályzata kereken 4. (Jegyeinek összege 20.) Soron következő vizsgájának jegye határosztályzat, amennyivel plusz egy vizsga növeli a jegyek összegét. Ha a következő vizsga eredménye 5-ös lesz, vagyis a határosztályzat nagyobb az átlagosztályzatnál, akkor az átlag nőni fog. Ha viszont a jegy véletlenül rosszabb lesz 4esnél, akkor az átlag csökken, mert a határosztályzat kisebb az átlagnál. Ha pedig a jegy éppen 4-es lesz, akkor az átlag nem változik, mert a határosztályzat egyenlő az átlagosztályzattal.

4.6. A hosszú távú termelési függvény A rövid táv után térjünk rá most a hosszú távú termelési függvényre. Mint már tudjuk, hosszú távon, definíció szerint, a vállalat minden termelési tényező felhasznált mennyiségét megváltoztathatja, a munkamennyiség változtatásán kívül új gépeket állíthat üzembe, vagy eladhatja a régieket, nagyobb üzemet építhet, vagy akár be is zárhatja a gyárat és kiléphet a piacról. Ezek szerint ha a vállalat csak munka és tőke inputot használ, akkor hosszú távon a termelés mennyisége a munka és tőke mennyiség módosulása miatt is változhat. Tegyük most föl, hogy a vállalat ugyanazon arányban növeli meg minden termelési tényező felhasznált mennyiségét pl. a felhasznált

90


munka és tőke mennyiséget is megduplázza. Természetesen emiatt a termelés is emelkedik. A kérdés az, hogy az inputok megduplázódása miatt a termelés kevesebb, mint kétszeresére, több, mint kétszeresére, vagy éppen kétszeresére bővül? Ha minden input felhasznált mennyiségét azonos arányban növeljük és a kibocsátás emiatt az inputoknál nagyobb arányban nő, akkor növekvő skála(méret)hozadékról beszélünk. (A skála kifejezés itt a termelés skálájára, nagyságára, méretére utal.) Növekvő skálahozadék nyilvánul meg, ha pl. az inputok 20%-os növelése folytán a kibocsátás 25%-kal emelkedik. Növekvő skálahozadék esetében a termelés növelésével hosszú távon a termékegységre eső költség (hosszú távú átlagköltség) csökken. A fenti példában az összköltség az inputokkal együtt 20%-kal, míg a termelés 25%-kal nőtt, így a hosszú távú átlagköltség kb. 5%-kal csökkent. Ha minden termelési tényező felhasznált mennyiségét azonos arányban növeljük és a termelés emiatt az inputoknál kisebb arányban nő, akkor ezt csökkenő skálahozadéknak nevezzük. Csökkenő skálahozadék jelentkezik, ha pl. az inputfelhasználás 10%-os növelése folytán a termelés csak 6%-kal emelkedik. Csökkenő skálahozadék esetében a kibocsátás növelésével a hosszú távú átlagköltség emelkedik. A fenti példában a teljes költség az inputokkal azonos arányban 10%-kal, míg a termelés csak 6%-kal nőtt, így a hosszú távú átlagköltség kb. 4%-kal növekedett. Végül állandó skálahozadék jelentkezik, ha minden inputot azonos arányban növelve a termelés az inputokkal megegyező arányban bővül.


91

Állandó skálahozadék esetén a termelési tényezők pl. 20%-os növekedése miatt a kibocsátás is 20%-kal nő. Állandó skálahozadéknál az output növelésével a hosszú távú átlagköltség nem változik. A termelés növelése során hosszú távon elvileg mindhárom fenti lehetőség előfordulhat. A termelési folyamatok legtöbbjénél azonban a következő sorrend figyelhető meg: kis termelési mennyiségről indulva, a munkát és a tőkét is növelve, először növekvő, majd állandó, végül pedig csökkenő skálahozadék jelentkezik. A helyzet formailag hasonló a rövid távú termelési függvénynél megfigyelthez: ott a munka egyoldalú növelése esetén a munka átlag- és határterméke először nőtt, majd a maximum elérése után csökkent, azaz először a munka növekvő, majd állandó, végül csökkenő hozadéka érvényesült. A formai hasonlóság ellenére a két jelenség lényegileg különböző. Rövid távon a munkát adott tőkeállomány, változatlan üzemméret mellett növeltük és ebből vezettük le a munka határtermék görbéjének jellegzetes alakját. Hosszú távon azonban minden input, így a tőkefelszerelés is változó. Ha hosszú távon növeljük a termelést, akkor több munka hozzáadása mellett egyre nagyobb üzemméretet, egyre több tőkét is alkalmazunk. Ez a technológia bizonyos változását is jelenti: lehetővé teszi specializált és termelékenyebb gépek beállítását. Másrészt az üzemméret növelésével lehetőség nyílik nagyobb méretű berendezések beállítására is. Gyakran előfordul, hogy a tőkejószág nagyobb mérete már önmagában is az átlagos inputigényesség csökkenésére vezet. Például egy kocka alakú raktár esetén, ha a raktár oldalait megkétszerezzük, akkor felülete a négyszeresére, térfogata (tárolókapacitása) pedig nyolcszorosára növekszik. Ilyen okok miatt az üzemméret növelésével először a növekvő skálahozadék jelentkezik, tehát csökken az egységnyi outputra jutó költség. Miért nem tart a növekvő skálahozadék a végtelenségig? Az üzemméret növekedésével egyre nő a vállalat felépítésének bonyolultsága, a nagy szervezetekkel együtt járó egyre nagyobb koordinációs problémák jelentkeznek, és

92


csökken az irányítás hatékonysága. Ilyen okok miatt lépünk át előbb-utóbb a csökkenő skálahozadék tartományába. A növekvő és csökkenő skálahozadék között azonban ott van az állandó skálahozadék tartománya. Azt is mondhatjuk, hogy az állandó skálahozadék érvényesülése a termelés normál, szokásos állapota, hiszen ha felépítünk egy gyárat, akkor melléje építhetünk egy másik ugyanolyan gyárat is, amivel az inputok megduplázása útján megduplázhatjuk a termelést is.

Fontos fogalmak vállalat tulajdonos irányította vállalat termelési függvény nagyon rövid táv hosszú táv rövid távú termelési függvény átlagtermék

a tulajdonos jogai részvénytársaság gazdasági időtáv rövid táv nagyon hosszú táv határtermék hosszú távú termelési függvény

93


Feladatok 1. Az alábbi táblázat öt, ugyanolyan kibocsátásra képes technológia inputszükségletét tartalmazza. Válassza ki azokat az eljárásokat, amelyekről a tényezőárak ismerete nélkül is megállapítható, hogy nem gazdaságosak! A 2 10

Gép Munkás

B 3 9

C 3 8

D 4 6

E 5 6

2. Egy halász az alábbi adatokat jegyzi fel a halfogásra fordított időről, a kifogott hal mennyiségéről, valamint munkája határ- és átlagtermékéről: Időráfordítás L (óra) 0 1 2

Halmennyiség Q (kg)

0 8

–

– 9

26 4 5

Munka határ- Munka átlagterméke MPL terméke, APL

8 6 7,2

Töltse ki a táblázatot! 3. Tekintsük a szövegben a 4.3. ábrán felrajzolt vegyes hozadékú termelési függvényt, s a munka határtermék és átlagtermék görbéjét. Döntse el ezekkel kapcsolatban az alábbi állítások helyességét! a) Ahol a munka határterméke a munkamennyiség növelésével csökken, ott az átlagtermék is biztosan csökken. b) Ahol a munka átlagterméke a munkamennyiség növelésével csökken, ott a határtermék is biztosan csökken. c) Ahol a munka határterméke a munkamennyiség növelésével emelkedik, ott az átlagtermék is biztosan nő. d) Ahol a munka átlagterméke a munkamennyiség növelésével emelkedik, ott a határtermék is biztosan emelkedik.

94


4. Egy tevékenység termelési függvénye: Q = 1 + 1,5L + 2A, ahol „L” az összes munkás által ledolgozott órák számát, „A” pedig a felhasznált anyag mennyiségét jelöli. a) Reálisnak tűnik-e a fenti termelési függvény az inputok minden mennyiségére? b) Érvényben van-e a csökkenő hozadék elve? 5. Az alábbi ábra egy vállalat rövid távú termelési függvényét mutatja. a) Az alsó koordináta-rendszerbe rajzolja be a termelési függvény alakjával összeegyeztethető lehetséges határtermék és átlagtermék görbét! Mi jellemzi a termelés bővülésének ütemét a munkamennyiség növelése esetén és abból milyen határtermék és átlagtermék görbe következik? b) Jellemezze a határtermék és az átlagtermék viszonyát! Q

0 MPL, APL

0

L

L

6. Egy vállalat rövid távú termelési függvényének egyenlete: Q = 10L – L2, határtermék függvénye pedig: MPL = 10 – 2L. a) Adja meg a munka átlagtermék görbéjének egyenletét!


95

b) Milyen hozadékot mutat ez a termelési függvény (hogyan alakul a határtermék a munkamennyiség növekedésével)? c) Hogyan alakul az átlagtermék és a határtermék viszonya? Hogyan alakul az átlagtermék? d) Mekkora, s mennyi munkával érhető el rövid távon a maximális termelési mennyiség? 7. Egy rövid távú termelési függvény alakja: Q = 18L2 – L3, ahol Q a kibocsátás, L pedig a felhasznált munkamennyiség. Az ennek megfelelő határtermék-függvény Q = 36L – 3L2 alakú. Határozza meg az átlagtermék maximumát biztosító munkafelhasználást? 8. Az alábbi táblázat egy vállalat hosszú távú termelési függvényéről tartalmaz információkat. Termelés (Q) Tőke (K) Munka (L)

100

250

500

4 2

8 4

16 8

1000 1800 32 16

64 32

Mely kibocsátási szintek között jellemző a vállalat termelésére a növekvő, az állandó és a csökkenő skálahozadék? Indokolja válaszát! 9. Gyakran használt termelési függvény a Cobb matematikusról és Douglas közgazdászról elnevezett ún. Cobb-Douglas típusú termelési függvény. Ennek egyenlete: Q = Kα·L1–α, ahol 0 < α < 1. Mutassa meg, hogy ez a termelési függvény állandó skálahozadékot mutat!

5. fejezet A TERMELÉS KÖLTSÉGEI 5.1. Költségek és profit A közgazdászok általában feltételezik, hogy a vállalatok célja a profit maximalizálása és ez a feltevés a legtöbb esetben működik is. A profit, mint tudjuk, a bevételek és a költségek különbözete. Az árbevétel (az eladott áruk ára szorozva az eladott mennyiséggel) fogalma egyértelmű, kérdéses azonban, hogy milyen költségeket kell levonni a bevételekből, hogy kiszámolhassuk a vállalat profitját.

Minden költség alternatív költség A termelési költségek a vállalatok termelési döntéseihez kapcsolódnak. A vállalatok a termeléshez erőforrásokat, inputokat használnak föl. A felhasznált inputokat piaci áron értékelve megkapjuk a termelési költségeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy a termelési költségek (éppúgy, mint bármely más költség) alternatív költségek. Egy döntés az alternatív lehetőségekről való lemondást jelenti. Ezen alternatív lehetőségek közül a legjobbnak az értéke jelenti a döntés alternatív költségét. Ha egy vállalat föl akar használni egy termelési tényezőt, akkor legalább a tényező legjobb alternatív fölhasználási lehetőségének értékét kell megfizetnie a tényező tulajdonosának. Ha pl. egy vállalat egy munkást akar alkalmazni, akkor minimum a piaci munkabért kell megfizetnie, azaz legalább annyit, amennyit a munkás egy másik hasonló munkahelyen keresne. Ugyanez vonatkozik mondjuk egy mázsa öntöttvasra. Ha egy vállalat egy mázsa vasat akar fölhasználni, akkor legalább annyit kell fizetnie érte, amennyit a vas többi lehetséges vevője megfizetne. Ha a vasgyárnak és a fölhasználó acélgyárnak ugyanaz a tulaj-

5. A termelés költségei

97

donosa, akkor ez vajon megváltoztatja az acélgyár költségeit? Egyáltalán nem, hiszen a vasgyár a piacon eladhatná a vasat a piaci áron. Ha ehelyett a vas a saját tulajdonú acélgyárba kerül, akkor a tulajdonosnak ugyanannyiba kerül egy mázsa vas fölhasználása, mintha a piacon venné azt. Egy másik példa még jobban kidomborítja a költségek alternatív költség jellegét: egy vállalkozó saját megtakarított pénzét fölhasználva rendezi be üzemét. Ily módon nem kell egy hitelezőnek kamatot fizetnie. Ezek szerint tőkéjének nincsen kamatköltsége? Természetesen van, hiszen saját pénzét saját üzemében fölhasználva lemondott arról a lehetőségről, hogy azt másoknak kölcsönadva kamatot kapjon. Tehát ezt az elvesztett kamatot is számításba kell vennie, mikor leendő üzemének költségeit kiszámolja.

Explicit és implicit költségek A termelési költségek explicit és implicit költségekre bonthatók. Az explicit (kifejezett) költségek pénzkifizetéseket jelentenek, vagyis a vállalat által a piacon megvásárolt inputok árát jelentik. Ide tartoznak a kifizetett munkabérek, a felvett hitelek kamata, a bérelt földek, bányák ingatlanok bérleti díja, a megvásárolt nyersanyagok, energiahordozók, félkész termékek ára, valamint a bérelt tőkejavak bérleti díja. Ez utóbbi tartalmazza a tőkejavak árának kamatát, valamint a tőkejószág (például egy gép) használat közbeni értékcsökkenését, amortizációját. Az implicit (rejtett) költségek nem jelentenek pénzkifizetést és mégis költségek. Ezek a vállalkozó saját tulajdonában lévő és a termelési folyamatban felhasznált inputok piaci árát jelentik. Ezen inputokat a vállalkozó a piacon is eladhatta volna. Ha ehelyett saját vállalatában használja föl, akkor lemondott az inputok piaci áráról. Ide tartozik a vállalkozónak a vállalatba fektetett saját pénzének kamata, a tulajdonában lévő tőkejavak bérleti díja, amely magában foglalja a kamatköltséget és az amortizációt is. Továbbá implicit költség a vállalkozó saját menedzseri munkájának bére, a tulajdonában lévő föld és egyéb ingatlanok bérleti díja. Ezek a költségek nem járnak pénzkifizetésekkel, ehelyett viszont elmaradt pénzbeáramlásokat jelentenek.

98


A termelés gazdasági költsége az explicit és implicit költségek összege. A gazdasági költségek kiszámításánál a lényeg az, hogy a termeléshez fölhasznált erőforrásokat piaci áron kell számításba venni, akár a piacon jut hozzá a vállalkozó, akár nem kell megvennie azokat, mert saját tulajdonában vannak.

Számviteli és gazdasági költségek Tudnunk kell viszont, hogy a vállalat belső információs rendszere, a számvitel általában nem teljes mértékben tükrözi vissza a gazdasági költségeket. Az összes költségből a számvitelben elsősorban az explicit, a pénzkiadásokban megjelenő költségek jelennek meg. Így pl. ha a vállalat hitelt vesz föl, akkor ennek kamatát költségként elszámolhatja, míg a saját pénzforrások fölhasználásának kamatköltségét nem. Az implicit költségeknek csak egy része jelenik meg a könyvelésben. Ezek az ún. elszámolható implicit költségek. Az implicit költségek közül főként a tőkejavak használatából fakadó kopás és avulás által okozott értékcsökkenést, az amortizációt tükrözi vissza a számvitel. Tehát meg kell különböztetnünk a számviteli költségeket és a gazdasági költségeket. A számviteli költségek azok, amelyeket a könyvelés képes nyomon követni, míg a gazdasági költségek az összes explicit és implicit költséget, tehát a döntések alternatív költségeit jelentik. Ez utóbbiak a döntéshozatal szempontjából figyelembe veendő költségek. Amennyiben tehát a későbbiekben röviden költségekről beszélünk, azon mindig valóságos, tehát gazdasági költségeket értünk. Mivel a profit a bevételek és a költségek különbözete, ezért a költségek meghatározása alapvetően befolyásolja a profit meghatározását. Ha a vállalat összes bevételéből levonjuk a számviteli költségeket, akkor a számviteli profitot kapjuk meg. Ez a számvitelben kimutatott vállalati eredmény. Ha azonban a bevételekből a gazdasági költségeket vonjuk ki, akkor a gazdasági profitot kapjuk eredményül.


99

Ez utóbbi az „igazi” profit, vagyis a bevételeknek a termelésben fölhasznált inputok piaci értéke fölötti többlete. Mivel a gazdasági költségek gyakran meghaladják a számviteli költségeket, ezért a gazdasági profit gyakran kevesebb, mint a számvitelben kimutatott profit. Pl. ha egy kiskereskedő számvitele évi 2 millió Ft profitot mutat, miközben a üzletvezetőként egy kereskedelmi láncban kereshetne évi 2,5 milliót, akkor valójában veszteséges, gazdasági profitja –0,5 millió Ft. Az alábbi táblázatban foglaljuk össze a költségekről és profitról eddig megismerteket: 5.1. táblázat Költségek és profitok

Teljes bevétel Összes gazdasági költség Gazdasági Explicit költségek Implicit költségek profit Számviteli költségek Számviteli profit A táblázatból látható, hogy a bevételekből levonva az összes gazdasági kölséget a gazdasági profitot kapjuk eredményül. Az összes gazdasági költség viszont explicit és implicit költségekre oszlik meg. Az explicit és implicit költségeknek csak egy része jelenik meg a számvitelben. Így a számviteli profit meghaladhatja a gazdasági profitot. A továbbiakban költségeken mindig gazdasági költséget, profiton pedig mindig gazdasági profitot értünk.

5.2. Költségfüggvények A gazdasági költségek alakulását a termelési mennyiség függvényében a költségfüggvények mutatják meg. A költségfüggvények az output megtermeléséhez szükséges minimális gazdasági költséget rendelik hozzá az output különböző értékeihez. A „minimális” kifejezés nagyon lényeges. Adott outputhoz ugyanis végtelen sok termelési költség tartozhat. Ha a vállalat ésszerűtlenül használja fel erőforrásait, akkor a minimálisan szükségesnél nagyobb költséggel termel. Mi-

100


nél irracionálisabb a vállalati gazdálkodás, annál nagyobb költséggel termelnek meg adott mennyiségű terméket. Minket azonban az ésszerű gazdálkodás szabályai érdekelnek, vagyis az, hogy mekkora az output legkisebb gazdasági költsége. Ebből következik, hogy a költségfüggvények szorosan kapcsolódnak a termelési függvényhez, mivel ha egy vállalat a termelési függvényén termel, vagyis az inputok felhasznált mennyiségéből a maximális termelést hozza ki, akkor ezt a termelési mennyiséget valóban a minimális gazdasági költséggel termeli meg. Ha bizonyos mennyiségű kibocsátás termelési költsége az adott output megtermeléséhez minimálisan szükséges inputok árösszegét jelenti, akkor a termelési költség két tényezőtől függ: (1) attól, hogy mennyi inputot használunk fel az output előállításához, valamint; (2) az inputok árától. Mivel célunk most a termelési mennyiség és a költségek közötti kapcsolat vizsgálata, ezért a költségfüggvények jellemzésénél az inputok árát adottnak vesszük. Ez azt jelenti, hogy egy input ára ugyan változhat, ha az inputpiaci összkereslet, vagy összkínálat változik, de nem változhat a vállalat saját tevékenysége következtében. Tehát – föltevésünk szerint – egy input ára nem függ attól, hogy mekkora a vállalat input iránti kereslete, sokat vagy keveset használ fel belőle. Így bármekkora termelési mennyiségnél ugyanakkora inputárakkal számolhatunk. Pl. az acél piaci ára nem függ attól, hogy a Suzuki autógyár sok autót gyárt vagy keveset, sok acélt vásárol a gépkocsik előállításához vagy keveset. Így adott acélárakkal számolva írhatjuk fel a gyár költségfüggvényeit. (Azt mondhatjuk, hogy a Suzuki számára az acél ára exogén változó.) Ha viszont az acél ára az acélpiaci összkereslet vagy összkínálat elmozdulása folytán megváltozik, akkor elmozdulnak az autógyár költségfüggvényei. A költségfüggvények alakja függ a vállalat döntési lehetőségeitől, vagyis a vizsgált gazdasági időtávtól. Ennek megfelelően rövid távú és hosszú távú költségfüggvényekről beszélhetünk.


101

5.3. Rövid távú költségfüggvények Mint említettük, a rövid időtávra az a jellemző, hogy a vállalat rendelkezik rögzített és változó inputokkal egyaránt. Gyakorlatiasabban kifejezve, a vállalat üzemmérete, az alkalmazott tőkeállomány rövid távon nem változtatható, míg a folyó termeléshez szükséges inputok (munka, energia, nyersanyag) felhasználása változhat. Ha a költségek szempontjából vizsgálódunk, akkor ebből az következik, hogy a rövid távú összes költséget (jele TC, total cost) fix költségre (jele FC, fixed cost) és változó költségre (jele VC, variable cost) lehet felosztani. Képletben kifejezve, a rövid távú összköltség egyenlő a változó és a fix költségek összegével: TC = VC + FC. A fix költségek a termelés alakulásától függetlenek, a változó költségek pedig függnek a termelés mennyiségétől. A fix költség a rövid távon nem változtatható inputok költsége, a változó költség pedig a termeléssel együtt változó inputok költsége. Így a fix költségek közé tartozik pl. a vállalat irányítási költsége, a tőkeállomány kamatköltsége, a tőke kopásából és avulásából adódó értékcsökkenés (amortizáció), az ingatlanok bérleti díja, stb. A változó költségek közé tartoznak pl. a munkabérek, az energia- és nyersanyag költségek. Rövid távon a vállalat a termelés mennyiségét úgy változtathatja, hogy a változó inputokból használ fel többet, vagy kevesebbet. Ekkor nő, vagy csökken a változó költség, vagyis megváltoznak ezen inputok költségei. Az 5.1. ábra mutatja a változó költség, a fix költség és a teljes költség függvényt. Az ábra vízszintes tengelyére a termelés, az output mennyiségét (Q) vettük föl. Az állandó költséget az FC vízszintes egyenes jelzi. Ez a költség

102


az output bármely szintjén ugyanakkora. Ugyanakkor látható, hogy változó költség (VC) és a teljes költség (TC) görbéje pozitív meredekségű. 5.1. ábra A rövid távú teljes költség, változó költség és fix költség görbe Költségek TC

FC

VC

FC

0

Termelési mennyiség, Q

Tehát nagyobb outputhoz mindig nagyobb változó és teljes költség tartozik. Ez abból következik, hogy bármennyit termeljünk is, az a minimális költséggel jár, vagyis mindig csak az éppen szükséges inputokat használjuk föl a lehető legkedvezőbb áron. Mivel nincsenek parlagon heverő erőforrások, ezért a termelés növelése mindig új erőforrások igénybevételét követeli meg, ami pedig nagyobb költséggel jár. Ugyanakkor az ábráról az is leolvasható, hogy a változó és a teljes költség közötti távolság mindig a fix költséggel egyenlő, vagyis a TC és a VC görbék párhuzamosak. A teljes költség görbéjét úgy kaphatjuk meg, hogy a változó költség görbét a fix költség nagyságával följebb toljuk.

5.4. A határköltség A termelői döntések szempontjából kiemelt jelentőségű a határköltség. A közgazdaságtanban használt „határ” kifejezés mindig valaminek a növekményére, többletére, pótlólagos mennyiségére utal. Ezek a pótlólagos mennyiségek irányítják a döntéseket, mert a döntések eredményeként bekövetkező többleteredményeket, és többletköltségeket jelentik. Ha a várható


103

többleteredmény meghaladja a várható többletköltséget, akkor célszerű megvalósítani a kérdéses döntést. A termelési költségek növekménye egységnyi többlettermékre vetítve a határköltség. A határköltség (jele MC, marginal cost) megmutatja, hogy egységnyi többlettermék előállítása mennyivel növeli a vállalat összes költségét. Másként fogalmazva: a határköltség az output egységnyi változására jutó költségváltozást méri. A határköltség értékét durván a következőképpen határozhatjuk meg: MC =

∆TC ∆VC a költségek változása . = = a termelés változása ∆Q ∆Q

Mivel az összköltség változása definíció szerint a változó költségek módosulásából adódik, ezért a fenti tört számlálójában éppúgy szerepeltethetjük a VC-t, mint a TC-t. A túloldali ábra mutatja a teljes költség, a változó költség és a határköltség összefüggését. Az ábra fölső részén a teljes költség és változó költség görbét, az alsó részén pedig a határköltség görbét mutatjuk be. Az ábráról leolvashatjuk, hogy mivel nagyobb mennyiségű output megtermelése nagyobb változó és teljes költséggel jár, ezért a határköltség értéke mindig pozitív. Ha a határköltség értéke valahol negatív lenne, az azt jelentené, hogy a termelés növelésével az összköltség csökkenne. Ez azonban lehetetlen, ami abból következik, hogy mindig minimális költséggel termelünk, így nagyobb outputnak mindig nagyobb az összes költsége is. Másodszor az is látható, hogy a határköltség görbének két élesen elkülönülő szakasza van. A nullától a TC és VC görbéken jelölt I, valamint I’ pontig a teljes költség és a változó költség lassuló ütemben nő a kibocsátás növelésével. Ezen a

104


szakaszon a határköltség görbe negatív meredekségű, vagyis a határköltség csökken az output növelésével. 5.2. ábra A teljes költség, változó költség és a határköltség görbe TC,V C TC

I VC

I’

0 N övekvő határterm ék

MC

Qi

Qm

Q

Csökkenő határterm ék

MC

M C mi n

0

Qi

Qm

Q

Az I és I’ pontok után a teljes és a változó költség egyre gyorsabban növekszik a termelés bővülésével. Ezen a szakaszon a határköltség görbe pozitív meredekségű, vagyis a határköltség emelkedik a kibocsátás növelésével. A fentieknek megfelelően a Qi outputnál éppen minimális a határköltség értéke.


105

Mivel magyarázható a határköltség ilyen alakulása? Az output növekedésével először miért csökken a határköltség, majd miért növekszik? Kezdetben miért egyre olcsóbb a vállalat számára egységnyi többlettermék előállítása, majd miért lesz egyre drágább? A választ ezekre a kérdésekre a rövid távú termelési függvény, közelebbről pedig a munka határtermékének alakulásában találhatjuk meg. Képzeljünk el egy olyan vállalatot, melynek rövid távon egyetlen változó inputja a munka! Mint a termelési függvény elemzésénél már láttuk, a nullától az I pontig fokozatosan növelve a termelést a munka határterméke egyre emelkedik, mert az újabb munkások belépésével egyre bővülnek a munkamegosztás és a kooperáció lehetőségei. Eszerint ezen a szakaszon egységnyi többletmunkával egyre több többletterméket nyerünk, ami azt jelenti, hogy ugyanakkora többletköltséghez (plusz egy munkaegység költségéhez) egyre nagyobb mennyiségű többlettermék tartozik. Ilyen formán egységnyi többlettermék egyre kisebb költségnövekménnyel jár, tehát a határköltség csökken. A termelési függvény elemzésénél azt is láttuk, hogy az I pont után a kibocsátás további növelésével a munka határterméke egyre süllyed, mert a munkafelhasználás növelése során kihasználták az együttműködés és a munkamegosztás leggyümölcsözőbb lehetőségeit és most az egyre kevésbé termelékeny lehetőségek kihasználása kerül sorra. Az újabb munkások beállításával a termelés mennyisége növekszik, de egyre csökkenő ütemben. Egységnyi pótlólagos munkával és költséggel most egyre kevesebb többlettermékhez jutunk, vagyis egységnyi többlettermékre egyre nagyobb költségnövekmény jut, tehát a határköltség növekszik. Ha a munkamennyiség és a termelés növelésével a munka határterméke emelkedik, akkor a határköltség csökken. Ha viszont a munkafelhasználás és a kibocsátás bővítésével a munka határterméke csökken, akkor a határköltség emelkedik. A határköltség görbe alakulása tehát a termelési folyamat technológiai sajátosságain, a termelési függvény alakulásán nyugszik (amennyiben nem változnak a tényezőárak). Az 5.2. ábrán látható határköltség görbéhez hasonló görbét olyan termelési folyamatoknál kapunk, amelyekre a vegyes hozadékú termelési függvény jellemző, vagyis kis termelési nagyság esetén egyre fo-

106


kozódó tere nyílik a munkamegosztásban rejlő előnyök kihasználásának, valamint egy bizonyos termelési mennyiség elérése után egyre szűkülnek a szervezettség előnyei. Természetesen más jellegű termelési folyamatban más alakú határköltség görbét kapunk, így pl. lehetséges mindvégig állandó, vagy csökkenő határköltség is. A témakörhöz kapcsolódó kiegészítés: A határköltség és a határtermék összefüggése Pontosabban is megragadhatjuk a határköltség és a határtermék összefüggéseit. Gondoljuk meg ismét egy olyan vállalat esetét, amely rövid távon egyetlen változó inputtal, a munkával rendelkezik! Ekkor változó költsége csak munkaköltségből áll, amely egyenlő a munkafelhasználás és a munkabér szorzatával. Képletben ezt írhatjuk fel: VC = W·L. ahol W a munkabér (wage), vagyis egységnyi munka ára, illetve L a vállalat munkafelhasználása. A határköltséget az határozza meg, hogyan változik a változó költség, vagyis esetünkben a munkaköltség az output változásával. Növeljük meg kissé a munkafelhasználást. Ezzel együtt növekszik az output. Hogyan változik a vállalat költsége? Feltevésünk szerint a változó input ára, a munkabér adott, így az nem változik a termelés nagyságával. Ennélfogva a költség változás egyenlő a változatlan munkabér és a munka változásának szorzatával: ∆TC = ∆VC = W·∆L. Osszuk le most a költségváltozást az output változásával (∆Q-val)! Így az egységnyi outputváltozásra eső költségváltozást, tehát a határköltséget kapjuk meg: MC = ∆TC/∆Q = ∆VC/∆Q = W·∆L/∆Q.


107

A képletben szereplő ∆L/∆Q azonban nem más, mint a határtermék (∆Q/∆L) reciproka! Így a fenti képletet a következőképpen írhatjuk át: MC = W/MPL Ezek szerint tehát adott munkabér esetén a határköltség a munkabér és a munka határtermékének hányadosa, vagy általánosabban, ha adott a változó input ára, akkor a határköltség a változó input árának és a változó input határtermékének hányadosa. A határköltség képletéből egyértelműen látszik, hogy a határköltség értéke egyenesen arányos a bérrel és fordítottan arányos a határtermékkel.

5.5. Az átlag típusú költségfüggvények A határköltség arra ad választ, hogy mennyibe kerül a vállalatnak, ha valamennyi plusz terméket bocsát ki. Emellett gyakran arra vagyunk kíváncsiak, hogy a termékek átlagosan, azaz egységnyi termékre vetítve mennyibe kerülnek. A származtatott költségfüggvények másik gyakran használt típusa az átlagos értékeket kifejező költségfüggvény. A teljes költség, a változó költség és a fix költség függvény közül bármelyikből készíthető átlagfüggvény, ha értékét osztjuk az outputtal. Az átlagköltség, a termékegységre jutó összköltség a teljes költség és az output hányadosa (jele: AC, average cost). AC =

TC . Q

Az átlagos változó költséget, az egységnyi termékre eső változó költséget, úgy kapjuk, hogy a változó költséget osztjuk az outputtal (jele: AVC, average variable cost): AVC =

VC . Q

108


Az átlagos fix költség, a termékegységre jutó állandó költség a fix költség és a kibocsátás hányadosa (jele AFC, average fixed cost): AFC =

FC . Q

A különböző átlagos költség függvények definíciójából a következő összefüggés adódik: az átlagköltség egyenlő az átlagos fix költség és az átlagos változó költség összegével. AC = AFC + AVC. Először a legegyszerűbb átlag típusú költségfüggvényt, az átlagos fix költség görbéjét mutatjuk be: 5.3. ábra Az átlagos fix költség görbe A FC

0

Q

Az ábrán látható, hogy az átlagos fix költség mindig csökken a kibocsátás növelésével. Ez nyilvánvaló, mert az AFC-t úgy kapjuk meg, hogy egy állandó összeget a termelés bővülésével egyre nagyobb számmal osztunk. A túloldali ábrán mutatjuk be az átlagköltség-, az átlagosváltozóköltség- és határköltség-görbéket. Az ábráról rögtön leolvasható, hogy az átlagköltség (AC) és az átlagos változó költség (AVC) görbék „U” alakúak, azaz a termelés növelésével bizonyos outputszintig az átlagos változó költség és az átlagköltség csökken, majd a termelés további növelésével AVC és AC is nő.

109

5. A termelés költségei 5.4. ábra Az átlagköltség, átlagos változó költség és a határköltség görbe

Költségek

MC

AC

E’ ACmin AVC

E AVCmin

0

Qe

Qe’

Q

Ugyanakkor a két görbe közötti távolság egyre csökken az output növekedésével, vagyis az AC és az AVC görbék mintegy „összetartóak”. Ez azzal magyarázható, hogy a két görbe különbségét minden egyes outputértéknél az ott mért átlagos fix költség (AFC) adja meg, amely mindig csökken a kibocsátás növekedésével. Látható továbbá, hogy Qe’ outputig bezárólag a szaggatott vonallal jelzett határköltség kisebb, mint az átlagköltség és ezen a szakaszon az átlagköltség csökkenő. Qe’ output után a határköltség értéke meghaladja az átlagköltség értékét és ebben a tartományban az átlagköltség növekvő. Ennek megfelelően Qe’ outputnál a határköltség egyenlő az átlagköltséggel és itt az átlagköltség értéke minimális. Hasonló összefüggéseket állapíthatunk meg az átlagos változó költség görbe és a határköltség görbe között. Ebben az esetben Qe outputnál kisebb termelés esetén a határköltség kisebb, mint az átlagos változó költség és itt az átlagos változó költség negatív meredekségű. Qe kibocsátási szint után viszont a határköltség nagyobb,

110


mint az átlagos változó költség és ezen a szakaszon az átlag változó költség növekedő. Így Qe termelési szintnél az átlagos változó költség egyenlő a határköltséggel és itt az átlagos változó költség értéke minimális. A határköltség és az átlagköltség, valamint az átlagos változó költség közötti összefüggéseknél is láthatjuk az átlag- és határmennyiség viszonyáról megismerteket. Ha a határmennyiség (MC) a kisebb, akkor az lefelé húzza az átlagmennyiséget (AVC, AC). Ahol a határmennyiség (MC) a nagyobb ott felfelé húzza az átlagmennyiséget (AVC, AC). A témakörhöz kapcsolódó kiegészítés: Az átlagos változó költség – átlagtermék, határköltség – határtermék összefüggései Az átlagos változó költség és az átlagtermék között ugyanolyan viszony áll fenn, mint a határköltség és a határtermék között. Tegyük megint föl, hogy egy vállalat rövid távon pusztán a munkamennyiséget változtathatja. Így változó költségei egyenlőek a munkaköltségekkel: VC = W·L. Mindkét oldalt osztva Q-val a bal oldalon az átlagos változó költség jelenik meg: AVC = VC/Q = W·L/Q. A képletben szereplő L/Q viszont nem más, mint a munka átlagtermékének (Q/L-nek) reciproka! Ennélfogva az átlagos változó költség egyenlő a bérnek (a munka árának) és a munka termelékenységének, átlagtermékének hányadosával: AVC = W/APL. Eszerint tehát az átlagos változó költség értéke egyenesen arányos a bérrel és fordítottan arányos a munka átlagtermékével. Vessük ezt össze a határköltségre érvényes, az előző kiegészítésben szereplő összefüggéssel: MC = W/MPL .


111

A képletek összehasonlításából adódik, hogy a termelésnek azon szakaszán, ahol MPL > APL ott APL emelkedő, ugyanitt MC < AVC és AVC csökkenő, MPL < APL ott APL csökkenő, ugyanitt MC > AVC és AVC növekvő, MPL = APL ott APL maximális, ugyanitt MC = AVC és AVC minimális.

5.6. A hosszú távú átlagköltség görbe A hosszú távú költségfüggvények a különböző output értékekhez tartozó hosszú távú minimális gazdasági költséget rendelik. A hosszú táv, mint tudjuk, olyan időtáv, amely elegendő arra, hogy a vállalatok mindegyik erőforrásuk fölhasznált mennyiségét meg tudják változtatni. Általában ez azt jelenti, hogy a cég a munka, nyersanyag, energia felhasználás változtatása mellett hosszú távon különböző üzemméreteket választhat, kibővítheti üzemét, vagy csökkentheti az alkalmazott tőke mennyiségét. A költségfüggvényeket tekintve ez azt jelenti, hogy mivel hosszú távon minden input mennyisége változhat, ezért minden költség változó, vagyis hosszú távon nincsen állandó költség. A hosszú távú költségfüggvények közül a hosszú távú átlagköltség függvényt fogjuk elemezni. A vállalat által hosszú távon választható üzemméretekhez tartozik egy-egy rövid távú átlagköltség függvény. Így hosszú távon egész sorozat rövid távú átlagköltség függvény közül lehet válogatni. Ebből a sorozatból kell származtatnunk a hosszú távú átlagköltség függvényt. A hosszú távú átlagköltség görbe (jele: LAC, long run average cost) a rövid távú átlagköltség görbék sorozatából származtatható oly módon, hogy adott termelési mennyiségnél mindig az ott legkisebb átlagköltséget biztosító üzemnagyságot valósítja meg a vállalat. Így a hosszú távú átlagköltség-függvény adott mennyiségnél mindig egybeesik a legkisebb költséget biztosító rövid távú átlagköltség-függvénnyel. Ha a tőkét végtelenül oszthatónak tételezzük fel, akkor végtelen sok megvalósítható üzemmérettel számolhatunk. Így végtelen sok rövid távú átlag-

112


költség görbét kapunk. Minden egyes rövid távú AC görbe pedig egyetlen ponton érinti a hosszú távú LAC görbét. Az 5.5. ábrán láthatjuk ezt a hoszszú távú átlagköltség görbét. 5.5. ábra Az LAC görbe végtelen sok lehetséges üzemméret esetén

Átlagköltség Hosszú távú Optimális üzemátlagköltség méret rövid távú (LAC) görbe AC görbéje (AC 1) Kisüzem rövid Nagyüzem rövid távú AC görbéje távú AC görbéje (AC 0) (AC 2)

LAC min

0

Állandó skálahozadék Q0 Növekvő skálahozadék

Q1

Q2

Q

Csökkenő skálahozadék

Ennélfogva a hosszú távú átlagköltség görbe (LAC) Q0 outputnál éppen érinti az AC0 rövid távú átlagköltség görbét. Ehhez hasonlóan Q1 termelésnél a legkedvezőbb az AC1 rövid távú átlagköltség görbe (az optimális üzemméret) és ez adja meg az LAC görbe Q1-hez tartozó pontját. Q2 hosszú távon tervezett outputhoz viszont nagyüzemet célszerű választani, amelynek rövid távú átlagköltség görbéje AC2. Láthatjuk az ábrán, hogy a hosszú távú átlagköltség görbe a lehetséges rövid távú átlagköltség görbék közös érintője, vagy alsó burkoló görbéje.


113

Az ábra szerint Q1 outputig a hosszú távú átlagköltség csökkenő, majd ezután növekvő. Ennek megfelelően Q1-nél a hosszú távú átlagköltség minimális (értéke LACmin). A Q1 outputhoz tartozó, tehát a minimális LAC értéket megvalósító üzemméretet optimális üzemméretnek nevezzük. Mint látható, a hosszú távú átlagköltség függvény alakja nagyon hasonló a rövid távú átlagköltség függvény alakjához: tipikus esetben mindkettő „U” alakú; előbb csökkenő, majd növekvő. Az AC és az LAC görbe hasonló alakja mögött azonban teljesen eltérő okok húzódnak meg. A rövid távú költségfüggvények jellegzetes alakja abból származik, hogy adott üzemnagyság mellett a munkások termelékenysége előbb növekvő, majd csökkenő. A hosszú távú átlagköltség görbe mentén viszont minden termelési tényező, így az üzemméret is változhat. Mint a hosszú távú termelési függvény elemzésénél már láttuk, a hosszú távú átlagköltség görbe alakját a termelés skálahozadéka határozza meg. Növekvő skálahozadék esetén az inputok és a termelés bővítésével a hosszú távú átlagköltség csökken (az LAC negatív meredekségű). Állandó skálahozadék esetén a felhasznált termelési tényezők és a kibocsátás növelésével a hosszú távú átlagköltség nem változik (az LAC vízszintes). Ábránkon az állandó skálahozadék tartománya egyetlen pontra szűkült, de lehetséges, hogy ez tartomány hosszabb, vagyis több olyan üzemnagyság létezik, amely a minimális hosszú távú átlagköltséget valósítja meg. Csökkenő skálahozadék mellett pedig az inputfelhasználás és az output emelkedésével a hosszú távú átlagköltség emelkedik (az LAC pozitív meredekségű). A fentieknek megfelelően az LAC akkor csökken a termelés növelésével, ha lehetőség van specializált, nagy méretű berendezések beállítására. Viszont az LAC emelkedő szakaszán vagyunk, ha az üzem bővítésével növekszik a vállalat felépítésének bonyolultsága és csökken az irányítás hatékonysága.

114


5.7. A költséggörbék elmozdulása Ahogyan más (pl. a keresleti és kínálati) görbéknél is, a költségfüggvényeknél is meg kell különböztetni a görbék elmozdulását és a görbék mentén való mozgást. A költségfüggvények akkor mozdulnak el, ha az inputárak, vagy az alkalmazott technológia megváltozik. Ha változatlan tényezőárak és technológia (termelési függvény) mellett változik a termelési mennyiség, akkor a költséggörbék mentén mozdulunk el. Pl. ha a liszt ára, vagy a pékek munkabére emelkedik, akkor a kenyér határköltsége és változó költsége minden lehetséges termelési mennyiségnél nagyobb lesz. Ekkor a kenyér határköltség görbéje fölfelé mozdul. Ha viszont mondjuk új, energiatakarékos kemencéket állítanak be a termelésbe, akkor a kenyér határköltsége és változó költsége minden outputszinten csökken, vagyis a határköltség görbe és a változó költség görbe lefelé mozdul. A technológiai változások általában minden költséggörbét érintenek, viszont az inputok árváltozásainak hatása rövid távon függ attól, hogy változó input áráról, vagy a rövid távon rögzített input áráról van szó. Pl. ha az ingatlanok bérleti díja emelkedik, akkor ez kihat a kenyérgyárak ingatlanainak költségeire is és emeli a fix költséget, valamint az átlagköltséget is, de nem érinti a változó költséget és a határköltséget.

Fontos fogalmak alternatív költség implicit költség gazdasági profit számviteli profit rövid távú költségfüggvények változó költség határköltség átlagköltség hosszú távú átlagköltség

explicit költség gazdasági költség számviteli költség költségfüggvények teljes költség fix költség átlagos változó költség átlagos fix költség


115

Feladatok 1. Egy mérnök úgy dönt, hogy garázsában (amelyben eddig az autója parkolt) számítógép-javító műhelyt rendez be. Az alábbiak közül melyek tekinthetők ezen a döntés költségeinek? a) A garázs eredeti építési költsége korrigálva az inflációval és az értékcsökkenéssel. b) A mérnök autójának időjárási károsodása, mivel ezentúl az utcán kell parkolnia, valamint az autó esetleges ellopásának költségei, az ellopás valószínűségével súlyozva. c) A garázst kiadhatná bérbe is. A garázs bérleti díja, amennyiben az nagyobb, mint a b) pontban említett költségek összege. d) A műhely berendezésének (asztalok, műszerek, stb) most esedékes beszerzésének költségei. e) A mérnök középiskolai tanulmányainak költségei. f) A műegyetemi tanulmányok költségei. g) Az önkormányzat nem ad engedélyt számítógép-javítási tevékenységre, ha valaki nem rendelkezik számítógép-műszerészi végzettséggel. Ezen végzettség megszerzésének költségei. 2. Az XY ruhaipari vállalat 10 millió Ft értékű tőkével rendelkezik. Az össztőkéből a vállalat tulajdonosainak (X úr és X-né, született Y) saját pénztőkéje 4 millió Ft, a többit bankhitel fedezi. A hitelkamatláb 15%, a betéti kamatláb 12,5%. A vállalkozás 10 munkást alkalmaz fejenként 360000 Ft éves bérrel. Rezsi költségeik (fűtés, világítás, stb.) évi 1,2 millió Ft-ot tesznek ki. Nyersanyag beszerzéseik értéke évi 12 millió Ft. X úr végzi a vállalat vezetésének feladatait, holott vállalhatna üzemvezetői állást egy nagyobb ruhagyárnál évi 2,4 millió Ft-ért. X úr egyetemi tanulmányait annak idején 5%-os kamatra fölvett 1 millió Ft-os tanulmányi hitellel finanszírozta és azok ideje alatt összesen 1,5 millió Ft-ot kereshetett volna. X-né asszony látja el a cég könyvelési feladatait, pedig könyvelőként évi 900 ezer Ft-ot kereshetne. X-né számviteli főiskolai tanulmányaiért annak idején kifizetett 800 ezer Ft-ot, elmaradt keresete pedig 1 millió Ft volt.

116


A vállalat éves árbevétele 20 millió Ft. a) Melyek a vállalat explicit költségei és mennyi az összegük? b) Melyek az implicit költségek és mennyi az összegük? c) Mekkora a gazdasági költség és a gazdasági profit? d) Mekkora a számviteli költség és profit? e) Tegyük föl, hogy X-né asszony anyai örömöknek néz elébe és így visszavonul a munkából, helyette pedig felvesznek egy könyvelőt 900 ezer Ft éves bérért. Hogyan változik ekkor a számviteli és a gazdasági profit nagysága? 3. Igaz-e, hogy azok a mezőgazdasági termelők jövedelmezőbben gazdálkodnak, akik saját földjükön termelnek, azokkal szemben akik bérelt földet használnak, mert az előbbieknek nem kell bérleti díjat fizetniük? 4.Tegyük föl, hogy valaki kábítószert akar becsempészni az országba. Félmillió Ft-nak megfelelő dollár összegért vásárolja és tudja, hogy kb. 2 millió Ft-ért adhatja majd el. Az utazással összefüggő költségek (repülő-jegy, szállás) 200 ezer Ft-ot tesznek ki. A lebukás valószínűségét az illető 20%-osra becsüli, a lebukás miatti börtönbüntetés erkölcsi és anyagi kárát pedig 4 millió Ft-ra értékeli. a) Mekkora a csempészés (várható) gazdasági profitja? b) A példa alapján miért fokozza a büntetések elrettentő hatását, ha nagyobb mennyiség csempészéséért nagyobb a várható börtönbüntetés is? 5. Az öreg halász mindennap egyedül száll tengerre. Napi zsákmányát a tengeren töltött idő függvényében a túloldali táblázat rögzíti. A táblázat adatain kívül tudjuk, hogy az öreg halászok órabére a halászati vállalkozásokban általában W = 2000 Ft. A halász bérli eszközeit (háló, csónak, stb.), s a napi bérleti díj R = 4000 Ft. a) Melyek az öreg halász explicit és implicit költségei? b) A fentiek alapján töltse ki a táblázat üres rovatait! (L a halászattal naponta eltöltött időt, Q pedig a naponta kifogott halmennyiséget jelöli. A költségadatoknál vegye figyelembe, hogy minden tengeren töltött óra költsége 2000 Ft a halász számára, s ne feledje, hogy a határköltség az egységnyi output növekmény többletköltségét jelenti!)

117


c) Az adatok alapján ábrázolja két koordináta-rendszerben a termelési függvényt és a teljes költség görbéjét! d) A kitöltött táblázat és az ábra alapján mit tudunk megállapítani a termelési függvény alakjáról, s ezzel összefüggésben a munka határtermékének alakulásáról? Milyen alakú a teljes költség, a határköltség és az átlagköltség görbe? L (óra/nap) 0 1 2 3 4 5

Q (kg/nap) 0 10 18 24 28 30

MPL FC VC TC (kg/nap) (Ft/nap) (Ft/nap) (Ft/nap) –

MC (Ft/kg) –

AC (Ft/kg) –

6. Az alábbi táblázat egy képzelt vállalat különböző rövid távú költségeinek alakulását mutatja be az output függvényében. Töltse ki a táblázatot! Q 0 1 2 3 4 5

TC

VC 0 10

MC –

AC –

AVC –

AFC – 12

8 8 12 67

7. Egy vállalat rövid távú teljesköltség-függvénye TC = Q2 + Q +4, határköltség-függvénye pedig MC = 2Q + 1 alakú. Adja meg a vállalat fix költségét és a VC, AVC, AFC, AC görbék egyenletét! a) Határozza meg az átlagköltség minimumpontját és az átlagköltségminimum értékét! b) Határozza meg az átlagos változó költség minimumpontját és AVCminimum értékét! c) Két egymás alatti koordinátarendszerben ábrázolja a TC, FC, MC, AVC, AC függvényeket, s jelölje a görbék fentebb kiszámolt nevezetes pontjait! (A felső koordináta-rendszerben legyen a TC és az FC görbe, az alsóban pedig az MC, AVC és AC.)

118


8. A rövid távú költségfüggvényekkel kapcsolatban döntse el az alábbi állítások helyességét! a) Adott termelési mennyiséghez tartozó átlagköltség mindig nagyobb az átlagos változó költségnél. b) Ha a kibocsátás növelésével a határköltség csökken, akkor az összköltség is csökken. c) Ha a kibocsátás növelésével a határköltség csökken, akkor ezen a szakaszon az összköltség csökkenő ütemben nő. d) Ha a kibocsátás növelésével a határköltség emelkedik, akkor ezen a szakaszon az összköltség növekvő ütemben nő. e) Ha a kibocsátás növelésével a határköltség emelkedik, akkor ezen a szakaszon az átlagköltség is biztosan növekszik. f) Ha a határköltség kisebb az átlagköltségnél, akkor a termelés növekedésével az átlagköltség biztosan csökken. g) Ha a határköltség nagyobb az átlagköltségnél, akkor a termelés emelkedésével az átlagköltség biztosan nő. h) Ha a határköltség nagyobb az átlagos fix költségnél, akkor a termelés emelkedésével az átlagos fix költség biztosan nő. i) Ha a termelés növekedésével az átlagköltség csökken, akkor biztosan csökken az átlagos változó költség is. j) Ha a termelés növekedésével az átlagos változó költség csökken, akkor biztosan csökken az átlagköltség is. 9. Egy vállalat 3 lehetséges üzemméretet választhat új üzemének építésekor. Az alábbi táblázat az egyes üzemméretek átlagköltségeit mutatja az output különböző értékeinél. Q 100 200 300 400 500 600 700

AC1 35 32 25 28 34 48 64

AC2 50 40 30 24 30 40 55

AC3 85 65 50 40 35 32 35

LAC


119

a) Jelölje, hogy az output melyik tartományában alkalmazza a vállalat az 1. 2. és a 3. üzemméretet! b) A táblázat LAC oszlopában adja meg a vállalat hosszú távú átlagköltség függvényének értékeit! c) A kitöltött táblázat alapján, a termelés mely szakaszán érvényesül csökkenő, állandó, ill. növekvő skálahozadék?

6. fejezet A JAVAK KÍNÁLATA 6.1. A kompetitív piac Ha adottak a vállalat költségfüggvényei, akkor azt kell eldöntenie, hogy mennyit termeljen és milyen áron adja a terméket. Ebben a döntésében termékének kereslete korlátozza. Megszabhat olyan árat, amekkorát akar, eladni csak annyit fog, amennyit a vevők megvesznek tőle. A vállalat terméke iránti keresletet a vállalat termékpiaci környezete határozza meg. Ide tartozik az, hogy hány versenytársa van, azaz hány vállalat árul olyan terméket, amely helyettesítheti az övét és ezek a versenytársak mekkora kínálattal lépnek piacra és milyen áron árusítanak. Továbbá a vállalatnak föl kell mérnie, hogyan reagálhatnak versenytársai az ő árra és termelésre vonatkozó döntéseire. A legegyszerűbb piaci környezetet kompetitív piacnak (versenypiacnak, vagy tökéletes versenynek) nevezzük. Kompetitív piacról akkor beszélhetünk, ha egy piacon mindegyik vállalat föltételezi, hogy a piaci ár független a saját kínálatától. Ez azt jelenti, hogy az egyes vállalatok számára a piaci ár exogén adottság, azaz mindegyik vállalat a kialakult piaci áron annyit ad el amennyit csak akar, viszont ennél magasabb áron egyáltalán nem vásárolnak tőle. A tökéletes versenyző piac vállalatai árelfogadók: passzívan elfogadják a piaci árat, egyik vállalat eladási ára sem térhet el a piaci ártól. Ez a föltevést illusztrálja a 6.1. ábra. Az ábra bal oldala a piac helyzetét mutatja, míg a jobb oldalon az egyes vállalat számára adott piaci árak láthatók. Kiinduló helyzetben a piaci egyensúlyi ár P = 60, az egyensúlyi mennyiség pedig Q = 10000.

6. A javak kínálata

121

A jobb oldali koordináta rendszerben a 60-as árnál behúzott vízszintes egyenes azt mutatja, hogy ez a piaci ár nem változik attól, hogy sokat, vagy keveset ad el a vállalat ezen az áron. Látható, hogy a vállalat kínálata az adott piaci áron q = 100, ami elhanyagolható a piaci mennyiséghez képest: nem változna érdemben a piaci ár akkor sem, ha a vállalat 50%-kal növelné kínálatát. 6.1. ábra A kompetitív vállalat termékének ára független a vállalat által eladott mennyiségtől Egy vállalat szám ára exogén árak

A piac helyzete D2

P

S

P

D1 90

90

60

60

0

20.000 10.000 Piaci m ennyiség, Q

0

100 150 Egy vállalat termelése, q

Ha viszont sok szereplő egyszerre változtatja meg viselkedését, akkor változhat a kompetitív ár is: a piac ábráján láthatjuk, hogy a kereslet növekedése miatt az egyensúlyi ár és a mennyiség is emelkedett. Emiatt a mi vállalatunk számára is emelkedett az eladási ár, most már a P = 90-es árhoz kell alkalmazkodnia. Ez úgy megy végbe, hogy a vállalat növeli eladási mennyiségét (ennek okait részletesen tisztázni fogjuk) mondjuk q = 150-re, ami szintén elhanyagolható részét adja a piaci mennyiségnek. A tökéletes verseny nem jelent változatlan piaci árat, csak annyit jelent, hogy az egyes vállalatok tevékenysége nem hat a piaci árra.

122


Milyen körülmények között jöhet létre ez az eset? A kompetitív piacnak számtalan föltétele van, ezek közül emeljük ki a két legfontosabbat: (1) A tökéletes verseny feltételezi, hogy nagyon sok eladó és vevő van a piacon és, hogy (2) a különböző vállalatok egyforma terméket termelnek, azaz a termék homogén. Ha nagyon sok eladó van a piacon, akkor az egyes vállalat nagyon kicsiny a piac méretéhez képest. Akár növeli, akár csökkenti kínálatát, akkor sem tud érezhető hatást gyakorolni az összkínálatra és így nem tudja befolyásolni a piaci árat. Ha pedig a különböző vállalatok egyforma terméket termelnek, akkor a vevők számára az egyes vállalatok termékei tökéletesen helyettesítik egymást. Az egyes vállalatok termékei nem különböznek egymástól, a vevők számára mindegy, hogy melyik vállalat termékét vásárolják meg, így mindig a legolcsóbb terméket fogják venni. Ha egy vállalat a piaci árnál magasabb árat határoz meg, akkor senki nem fog tőle vásárolni. A piaci árnál alacsonyabbat pedig ésszerűtlen lenne megszabni, hiszen a vállalat termelési lehetőségein belül a piaci áron bármennyit el lehet adni. A gyakorlatban néhány mezőgazdasági nyersanyag, a gabonafélék, a kukorica, a gyapot piaca közelíti meg a tökéletes verseny követelményeit. Ezeket a cikkeket nagyszámú termelő állítja elő standardizált minőségben és a termékeket tőzsdén is forgalmazzák. A folyó tőzsdei árat fogadják el piaci árként az eladók és a vevők. Az egyes eladók és vevők nem tudják befolyásolni az összes eladó és vevő tevékenysége nyomán kialakult piaci árat. Ha az eladási ár adott a termelők számára, akkor a kompetitív piac termelői csak azt dönthetik el, hogy mennyit termeljenek. Mivel a céljuk a lehető legnagyobb profit elérése, ezért termelési döntésüket a profitmaximalizálás követelményeinek megfelelően fogják alakítani. Ehhez viszont célszerű tudniuk, hogy mennyivel növekszik az árbevételük, ha megnövelik a termelt és eladott termékek számát.


123

A vállalat teljes árbevételét (jele TR, total revenue) úgy kapjuk meg, hogy az eladott mennyiséget (Q) megszorozzuk a vállalat termékének árával (P). TR = P·Q. Ha az ár nem változik az outputtal, akkor nagyobb output mindenképpen nagyobb árbevétellel jár együtt, így a teljes bevétel szintén az output függvénye. A határbevétel (jele MR, marginal revenue) megmutatja, hogy mennyivel növekszik a teljes bevétel, ha egységnyivel növekszik az eladott mennyiség. A határbevétel a határköltséghez hasonló fogalom, csak most nem az outputváltozásra eső költségváltozást, hanem az outputváltozásra eső bevételváltozást vizsgáljuk. Így a határbevétel közelítőleg: MR ≈

teljes bevétel változása ∆TR = . kibocsátás változása ∆Q

Mint láttuk, tökéletes versenyben az ár exogén adottság a vállalat számára. A vállalatnak nem kell csökkentenie termékének árát azért, hogy növelje eladásait. Egységnyivel többet eladva, az összes bevétel éppen a piaci árral megegyezően nő. Ennélfogva a kompetitív vállalat határbevétele megegyezik a piaci árral, tehát az egyes vállalat számára az MR = P összefüggés érvényesül. Ha a piaci ár P = 5, és ez állandó a vállalat számára, akkor plusz egy termékegységet a piacra dobva éppen 5-tel növekszik a teljes bevétele. Ekkor teljes bevételi függvénye TR = 5Q egyenletű, az MR értéke pedig 5.

6.2. A profitmaximalizálás logikája

124


A következőkben a kompetitív vállalat rövid távú kínálati döntéseit tekintjük át. Azzal a feltevéssel élünk, hogy a vállalat profitjának maximalizálására törekszik, így adottnak véve az output árát és a rövid távú költségfüggvényeket, a termelés mennyiségét szabja meg úgy, hogy a lehető legnagyobb profitot érje el. A profitot úgy határoztuk meg, mint a bevételnek a költségek levonása utáni maradványát. (Természetesen profit alatt gazdasági profitot, a költségek alatt pedig gazdasági költségeket értünk.) Így a vállalat által elért összes profit (jele TΠ , total profit) a teljes bevétel és a teljes költség különbsége: TΠ = TR – TC. Azt is megvizsgálhatjuk, hogyan változik a teljes profit, ha kismértékben növeljük az outputot. A határprofit (jele MΠ, marginal profit) az egységnyi outputnövekedésre jutó profitnövekményt mutatja. Képletben: MΠ ≈

teljes profit változása ∆TΠ = . kibocsátás változása ∆Q

A következőkben a határprofit kategóriájának segítségével felvázoljuk, hogyan kell meghatároznia a kompetitív vállalatnak a legnagyobb profitot hozó termelési mennyiséget. Növeljük meg az outputot egy egységgel! Ekkor növekszik bevételünk és növekszik költségünk is. A bevétel növekedése a határbevétel, a költség növekedése pedig a határköltség. Ha a bevételnövekményből levonjuk a költségnövekményt, akkor az output egységnyi növekedésére jutó profitnövekedést kapjuk meg. Vagyis a határprofit egyenlő a határbevétel és a határköltség különbségével: MΠ = MR – MC.


125

A profitmaximalizáló vállalatnak akkor érdemes növelni a termelést, ha a határprofit pozitív, mert ekkor az output növelése növeli profitját, vagyis nagyobb mértékben növeli bevételét, mint a összes költségét. Tegyük föl például, hogy a kenyérpiacon tökéletes verseny van, s a kenyér piaci ára 150 Ft/kg. Ha egy kenyérgyár számára jelenleg a határköltség 120 Ft/kg, akkor a termelést egy kg-mal növelve bevétele 150 Ft-tal nő, míg költsége csak 120 Ft-tal, így profitja 30 Ft-tal gyarapszik (vagyis a határprofit 30 Ft). A kenyérgyár addig növelheti profitját a termelés bővítésével, amíg határköltsége el nem éri a kenyér árát, a 150 Ft-ot. Ha viszont a határprofit negatív, akkor csökkenteni érdemes a termelést, mert a termelés csökkentése növeli a profitot. Illusztrációképpen tekintsük a 6.2. ábrát! 6.2. ábra A profitmaximalizáló output meghatározása tökéletes versenyben

126

6. A javak kínálata Ár és határköltség MC

MR

P

Profitmaximalizáló output 0

Q

Q* A pozitív határprofit szakasza

A negatív határprofit szakasza

Az ábrán egy kompetitív vállalat határköltség-görbéjét láthatjuk. Látható az is, hogy a határbevétel (MR) egyenlő az output piaci árával (P). A határköltség és a határbevétel egyenlőségéhez tartozó kibocsátást az ábrán Q*-gal jelöltük. Ha a termelés kisebb, mint Q*, akkor a vállalatnak érdemes fokoznia a termelést, mert ekkor a határbevétel nagyobb, mint a határköltség, vagyis a határprofit pozitív. Az output növelése ebben a tartományban növeli a profitot. Ha az output nagyobb, mint Q*, vagyis a határköltség nagyobb, mint a határbevétel, akkor a határprofit negatív; a vállalatnak érdemes csökkenteni termelését, mert ekkor a termelés csökkentése növeli a profitot. Így a profitmaximum a Q* outputnál van, ahol a határbevétel megegyezik a határköltséggel. Kompetitív vállalat esetében ez azt is jelenti, hogy itt a termék ára megegyezik a határköltséggel. Általános esetben a profitmaximalizálás szükséges feltétele tehát:


127

MR = MC. Kompetitív vállalat esetében ez a feltétel a P = MC alakot ölti, mivel ekkor MR = P.

Ha két helyen egyenlő a határköltség az árral Azonban a határköltség és a határbevétel egyenlősége sajnos csak a profitmaximum szükséges feltételét fogalmazza meg, az elégséges feltételt nem. Más szóval: kompetitív piacon, ha tudjuk, hogy bizonyos termelési szintnél maximalizáljuk a profitot, akkor biztosak lehetünk benne, hogy határköltségünk megegyezik az árral. Ha azonban csak azt tudjuk, hogy a határköltség megegyezik az árral, akkor nem biztos, hogy maximalizáljuk a profitot. Mivel a határköltség függvény előbb csökkenő, majd növekvő, ezért könynyen lehetséges, hogy a piaci ár egyenese két helyen is metszi a határköltség görbéjét. Ilyen helyzetet láthatunk az alábbi ábrán: 6.3. ábra Profitmaximum és profitminimum tökéletes versenyben

128

6. A javak kínálata Ár és határköltség

MC

MR

P

MA<0 0

Q’ Profitminimalizáló output

MA>0

MA<0

Q* Profitmaximalizáló output

Q

A határköltség-görbe és az ár első metszéspontja Q’ outputnál van a határköltség-görbe csökkenő szakaszán. A második metszéspont Q* outputnál van a határköltség-görbe emelkedő szakaszán. Ha nulláról fokozatosan növeljük az outputot, akkor Q’-ig egyre csökkenő profittal találkozunk. Az origótól Q’-ig a határköltség minden outputnál nagyobb, mint a határbevétel, vagyis ezen a szakaszon végig a határprofit negatív (ezt MΠ < 0-val jelöltük az ábrán). Ez azt jelenti, hogy itt a profit az output növelésével állandóan csökken. Ha átlépjük Q’-t és tovább növeljük a kibocsátást, akkor profitunk egyre növekszik az output növelésével. Q’ outputtól Q* outputig a határköltség minden termelési nagyságnál kisebb, mint a határbevétel. Ebben a tartományban a határprofit pozitív, amit MΠ > 0 jelez az ábrán. Itt a profit az output növelésével állandóan növekszik. Végül Q* termelési nagyság után tovább növelve a kibocsátást ismét csökkenő profittal találkozunk. A határprofit ismét negatív (MΠ < 0 az ábrán), mert az output növelésével járó költségnövekedés (MC) ismét nagyobb, mint a bevétel növekedés (MR). Ebben a tartományban a profit az output növekedésével monoton csökken.


129

Ha tehát a kompetitív vállalat határköltség görbéje és a piaci ár egyenese két output értéknél is metszi egymást, akkor a csökkenő határköltségnél levő metszéspont a profitminimumot, míg a növekvő határköltségnél levő metszéspont a profitmaximumot fejezi ki. Így, ha a kompetitív vállalat egyáltalán termel, akkor a profitmaximalizálás szükséges és elégséges feltétele, hogy ott termeljen, ahol a határköltség egyenlő a piaci árral és a határköltség görbe pozitív meredekségű, vagyis alulról metszi a határbevétel egyenesét. Rövidítésekkel kifejezve a profitmaximalizálás szükséges és elégséges feltételét, kompetitív vállalat esetén: MC = P ∆MC/∆Q > 0.

és

A profitmaximalizáló termelési mennyiségnek tehát szükségképpen a növekvő határköltség (vagyis a csökkenő határtermék) tartományában kell elhelyezkednie.

6.3. A kompetitív vállalat kínálati görbéje Sajnálatos módon még nem fejeztük be elemzésünket. Az eddigiekben áttekintettük azt, hogy mennyit termeljen a profitmaximalizáló vállalat, ha egyáltalán termel valamennyit. A profitmaximalizálás azonban nem jelenti azt, hogy az elért profit mindenképpen pozitív. Éppígy lehetséges az, hogy az adott költségfüggvények és ár mellett elérhető legnagyobb profit értéke negatív, vagyis a vállalat veszteséget szenved. Vajon igaz-e, hogy veszteséges termelést nem érdemes folytatni? Nos, rövid távon nem feltétlenül igaz. Lehetséges, hogy (a mindennapi „józan ész” megfontolásai ellenére) rövid távon a veszteséges vállalatnak is érdemes termelni. A vállalat előtt ugyan mindig fennáll az a lehetőség, hogy ne termeljen semennyit sem. Ez a döntés viszont azzal a következménnyel jár, hogy a vállalat rövid távon mindenképpen veszteséges lesz! Ha rövid távon nem

130


termel a vállalat, akkor a fix költséggel megegyező összegű veszteséget szenved, mivel ekkor nincsen bevétele és nincsen változó költsége sem, de fölmerülnek a termeléstől független állandó költségek. Vállalatunk akkor fogja rövid távon a veszteséges termelést választani, ha így vesztesége kisebb lesz, mint a fix költsége. De milyen árnál kell beszüntetni a veszteséges termelést és milyen árnál kell folytatni azt? Hasonlítsuk össze a két alternatívát! Ha a vállalat termel, akkor bevétele is van, de fölmerülnek fix és változó költségek egyaránt. Ha nem termel, akkor nincs bevétel és változó költség sem, de továbbra is van fix költség. A két alternatíva közötti különbség az, hogy ha a vállalat termel, akkor van bevétele és változó költsége is. Ennélfogva még a veszteséges termelést is érdemes folytatni, ha a teljes bevétel nagyobb, mint a változó költség. Tehát a termelés folytatásának feltétele: TR VC.

>

Ha a teljes bevétel nagyobb, mint a változó költség, akkor a fix költségek egy része megtérül. Ha a vállalat beszüntetné a termelést, akkor a fix költség teljes egészében veszteség lenne. Milyen ár mellett kell a vállalatnak folytatnia a termelést? A TR > VC egyenlőtlenséget osztva a termékmennyiséggel a kérdéses árra vonatkozó következő feltételt kapjuk: P > AVC. . Eszerint akkor érdemes rövid távon termelni, ha a piaci ár meghaladja az átlagos változó költség nagyságát, mert ez esetben a vállalat esetleges vesztesége kisebb lesz, mint a fix költség nagysága.

131


Ha a piaci ár éppen egyenlő az átlagos változó költséggel akkor akár termel a vállalat a P = MC kritériumnak megfelelően, akár beszünteti a termelést, mindkét esetben a fix költséggel egyenlő veszteséget szenved. Most már felrajzolhatjuk a kompetitív vállalat rövid távú kínálati függvényét. Ez a függvény az adott piaci árhoz a profitmaximalizáló termelési mennyiséget rendeli hozzá. A 6.4. ábra tükrözi a vállalat átlagos változó költség és határköltség függvényét, S-sel jelöltük és megvastagítottuk a rövid távú kínálati görbét. 6.4. ábra A kompetitív vállalat rövid távú kínálati görbéje Ár és költségek

A kínálati görbe felső szakasza egybeesik az MC görbével

S MR

P AVC

AVCmin A kínálati görbe alsó szakaszán a kínált mennyiség nulla.

Üzemszüneti pont

Üzemszüneti ár

PÜ

Ü S 0

MC Q*

Q

Az ábrán a rövid távú kínálati görbe két szakaszát S-sel jelöltük. Ha nulla árról kiindulva fokozatosan növeljük a termék árát akkor PÜ árig a kínált mennyiség nulla. Ezt a szakaszt a függőleges tengely megvastagítása jelzi. Azért nulla a kínált mennyiség, mert PÜ ár alatt az ár kisebb, mint az átlagos változó költség, így a vállalatnak rövid távon sem éri meg termelni, mivel ha termelne, akkor a fix költségnél nagyobb veszteséget szenvedne. PÜ ár felett a vállalat kínálati görbéje egybeesik a határköltség görbéjével. Ha az ár nagyobb, mint PÜ, akkor adott árhoz úgy találhatjuk meg a profit-

132


maximalizáló kínálatot, hogy alkalmazzuk az ár egyenlő határköltség kritériumot. Így például a fenti ábrán jelzett P árnál a határbevétel P = MR és így a vállalat kínálata Q*. Ha pedig az ár éppen PÜ, akkor a vállalat nulla kínált mennyiséggel, valamint a PÜ = MC kritériumnak megfelelően termelve is a fix költséggel megegyező veszteséget szenved. Ekkor tehát a profitmaximalizálási kritérium alapján nem tudjuk eldönteni, mennyit termeljen a vállalat. A PÜ ár kitüntetett jelentőségű, mert ha a piaci ár ennél alacsonyabb, akkor a profitmaximalizáló vállalatnak szüneteltetnie kell a termelést, ha pedig az ár ennél magasabb, akkor rövid távon mindenképpen termelnie kell, még akkor is, ha profitja negatív lesz. Ezért a PÜ árat üzemszüneti árnak nevezzük. Az ábráról leolvasható, hogy az üzemszüneti ár megegyezik az átlagos változó költség minimumának értékével: PÜ = AVCmin (= MC). A határköltség és az átlagos változó költség metszéspontját, ahol AVC értéke minimális, üzemszüneti pontnak nevezzük. Ezt Ü-vel jelöltük. Most már (a PÜ árat kivéve) minden árhoz megtalálhatjuk a kompetitív vállalat profitmaximalizáló kínálati mennyiségét. Az üzemszüneti ár feletti ár esetén a kompetitív vállalat rövid távú kínálati görbéje egybeesik határköltség görbéjének üzemszüneti pont feletti szakaszával. Az üzemszüneti ár alatt a kínált mennyiség nulla.

Profit, veszteség és a fedezeti pont Most már tudjuk, hogy adott piaci áron érdemes-e termelnie a kompetitív vállalatnak és ha igen, akkor mennyit. Ha ismerjük az átlagköltség-függvényét is, akkor meg tudjuk állapítani mekkora a profitja, vagy vesztesége. Az alábbi ábrán ezt grafikusan állapítjuk meg. 6.5. ábra A profit nagyságának meghatározása és a kompetitív vállalat fedezeti pontja

133

6. A javak kínálata Ár és költségek AC

S

Teljes profit TA0*

P0 Fedezeti ár AC0 ACmin

PF

F

MC 0

Fedezeti mennyiség

QF

Q0

Q

Az ábrát úgy kaptuk, hogy a határköltség mellé felrajzoltuk a vállalat átlagköltség-görbéjét is. Mint tudjuk, a határköltség görbe az átlagköltséget annak minimumában metszi. Ezt a metszéspontot F-fel jelöltük. Leolvasható az ábráról, hogy ha a termék piaci ára P0 akkor a vállalat profitmaximalizáló módon Q0 egységet termel. A profitmaximalizáló outputnál az átlagköltség értékét AC0-lal jelöltük. Az elért profit (TΠ0*), a teljes bevétel és a teljes költség különbsége, egyenlő a satírozott téglalap területével. Azért csillagoztuk meg a profit rövidítését, mert nem akármilyen profitról van szó, hanem az adott költségfüggvények és piaci ár mellett elérhető legmagasabb gazdasági profitról. Ha csökken a piaci ár, akkor a termelés és a profit is csökken. Ha az ár az ábrán jelölt PF árra csökken, amely egyenlő a vállalat átlagköltségével, akkor a termelés QF -re és a profit nullára süllyed, vagyis a vállalatnak sem profitja, sem vesztesége nem lesz. Ebben a helyzetben az összes bevétel éppen fedezi az összes gazdasági költséget. Azt az árat, amelynél a vállalat profitja éppen nulla, fedezeti árnak nevezzük (PF az ábrán). A fedezeti ár mellett a vállalat az ábrán jelölt F pontban

134


termel. Ezt a pontot fedezeti pontnak hívjuk. A fedezeti pont a határköltség-görbe és az átlagköltség-görbe metszéspontja, tehát ebben a pontban az átlagköltség minimális. Ennélfogva a fedezeti ár megegyezik az átlagköltség minimumával: PF = ACmin (= MC). Ha a piaci ár a fedezeti ár alá csökken, de még magasabb, mint az üzemszüneti ár, akkor a vállalat az Ü és F pont között termel. Ekkor a vállalat veszteséges, de még érdemes termelnie. Ezt a helyzetet mutatja a túloldali alábbi ábra. Az ábrán P1 jelzi az üzembezárási árnál magasabb, de a fedezeti árnál alacsonyabb piaci árat. Ilyen ár mellett a vállalat Q1 profitmaximalizáló outputot termel. Ehhez az outputhoz azonban a piaci árnál magasabb AC1 átlagköltség tartozik. Így a vállalat veszteséget szenved, amelyet az ábrán ferde satírozással jelöltünk. A veszteség ellenére azonban érdemes termelni, mert az ár nagyobb, mint az átlagos változó költség aktuális értéke (P1 > AVC1). Így a fix költségek egy része megtérül. A megtérülő fix költséget üres téglalap jelzi az ábrán. A megtérülő állandó költség nagysága egyenlő az árbevétel és a változó költség különbségével. Láttuk tehát, hogy a tökéletes verseny körülményei között rövid távon a vállalatok egyedi kínálati görbéje megegyezik határköltség görbéjük üzemszüneti pont fölötti szakaszával. Az üzemszüneti ár fölötti ár esetén annyit termelnek, hogy határköltségük megegyezzen a termék piaci árával. Ha a termék ára emelkedik, akkor nő az egyes vállalatok által kínált mennyiség is, mert a határköltség és az ár egyenlősége csak nagyobb output mellett teljesül. 6.6. ábra Veszteséges, de termelő kompetitív vállalat helyzete

135


Ár és költségek

AC MC

Veszteség F

AC1

P1

P1 AVC

AVC 1 Ü 0

Megtérülő fix költség Q1

Q

6.4. Egyéni és piaci kínálat Az eddigiekben az egyes vállalatok kínálatát figyeltünk meg. Az egyéni kínálatok összegeként kapjuk meg a piaci kínálatot. Az egyes áruk piaci kínálata az egyéni kínálatok összege. Ha rögzítettnek vesszük a termelési tényezők árát, akkor a piaci kínálatot az egyéni kínálatok horizontális összegzésével nyerhetjük ugyanúgy, ahogy a piaci keresletet megkaptuk az egyéni fogyasztók keresletének összegzésével. A 6.7. ábrán az egyszerűség kedvéért csak két vállalat (A és B) kínálatát adtuk össze, de az összegzés lényege ugyanaz több vállalat esetén is. Az ábrán SA és SB A és B vállalat kínálati görbéjét, a megvastagított SA+B pedig kettejük összesített, piaci kínálati görbéjét jelöli. Láthatjuk, hogy 200 Ft-os árnál A vállalat 50 egységnyit kíván termelni, B pedig 100 egységnyit. Kettejük összesített kínálati mennyisége így 150 egységnyi. Az

136


SA+B görbe valamennyi pontját így, a vízszintes tengellyel párhuzamos öszszegzéssel kaphatjuk meg. 6.7. ábra A piaci kínálat adott inputárak mellett az egyéni kínálatok horizontális összege

P SA

MCA

SB

SA+B

200

0

MCA+B

MCB

50

+ 100 =

150

Q

Mint az ábrán is látszik, a piaci kínálati görbe laposabb, mint bármelyik vállalat egyéni kínálati görbéje. Ha az ár egységnyi emelkedésére A vállalat mondjuk 5 egységgel, B pedig 10 egységgel növeli termelését, akkor a piaci kínálat 15 egységgel fog nőni. Általában, ha az ár emelkedik, akkor a piacon kínált mennyiség két oknál fogva is változik: egyrészt az emelkedő ár hatására minden régebbi termelő növeli a kínált mennyiséget, mert a magasabb ár mellett az ár és határköltség egyenlősége nagyobb output mellett teljesül; másrészt a növekvő ár miatt egyes vállalatok az üzemszüneti pontjuk fölé kerülnek és ismét elkezdik a termelést. Az ábra a piaci kínálaton felül az ágazati határköltség levezetésére is példát ad. Az ágazat (iparág) nem más, mint az adott terméket termelő vállalatok összessége. Az ágazati határköltség megmutatja, hogy mennyivel nő az ágazat összköltsége, ha egységnyivel emelkedik az ágazat termelése. Az ágazati határköltség az egyes vállalatok határköltségének horizontális összege.


137

Az egyéni kínálati görbe levezetéséből tudjuk, hogy a kínálati görbe (az üzemszüneti ponton felüli szakaszon) egybeesik a vállalat határköltség görbéjével. Pl. az ábrán látható SA görbe egybeesik az A vállalat határköltség görbéjével, MCA-val. Az ágazati kínálati görbe, SA+B pedig egybeesik az ágazat határköltség görbéjével, MCA+B-vel. Az ágazati határköltséget tehát grafikusan ugyanúgy kapjuk meg az egyéni határköltség görbékből, mint a piaci kínálati görbét az egyéni kínálati görbékből. Az ágazati határköltségre (s bármilyen ágazati költségfügg-vényre) éppúgy érvényes a költség-minimalizálás feltétele, mint az egyes vállalatok költségfüggvényeire. Ha A vállalatnak 50-es termelési mennyiségnél 200 Ft a határköltsége, B vállalatnak pedig a 100-as termeléshez tartozik 200 Ft-os határköltség, akkor az ágazat 150 egységnyi összesített termeléséhez 200 Ft-os ágazati határköltség tartozik. Megjegyzendő, hogy az egész ágazat 150 egységnyi öszszes termelését olyan megoszlásban teljesítik a vállalatok, hogy határköltségük kiegyenlítődjék, tehát az MCA = MCB feltétel teljesüljön. Ez pedig akkor teljesül, ha A vállalat 50 egyégnyit, B vállalat pedig 100 egység-nyit termel. Így az egész ágazat minimális költséggel termel. Adott egyéni költségfüggvények mellett az egész ágazat akkor termel minimális költséggel, ha az egyes vállalatok határköltsége kiegyenlítődik. Ha az ágazati össztermelésből mondjuk mindkét vállalat egyaránt 75-75 egységnyit termelne, akkor A vállalat határköltsége nagyobb lenne B vállalat határköltségénél és így az ágazat egésze nem a minimális költség mellett termelne, hiszen az ágazati összköltség csökkenthető lenne oly módon, hogy a magas határköltségű A vállalat csökkentené termelését, az alacsony határköltségű B vállalat pedig növelné azt. Egészen addig mehetne így az ágazati összköltség csökkentése, amíg a két vállalat határköltsége ki nem egyenlítődik.

6.5. A piaci kínálatra ható tényezők

138


A javak kompetitív piaci kínálati görbéit a költséggörbékből vezettük le. Az egyes vállalatok kínálati görbéjének és az ágazati (piaci) kínálati görbe megismerése után eljött az ideje annak, hogy összegezzük a piaci kínálatra ható tényezőket. Példaként a kereslethez hasonlóan a videómagnókat vesszük. Tegyük föl, hogy a videómagnók termelésében tökéletes verseny uralkodik. Az alábbi táblázat a videómagnók kínálatát, vagy kínált mennyiségét befolyásoló exogén tényezők ceteris paribus változására mutat be példákat. Emlékezzünk arra, hogy kínálat változása a kínálati görbe elmozdulását jelenti. 6.1. táblázat A piaci kínálatra ható tényezők összefoglalása Exogén változó ceteris paribus változása A videó ára ceteris paribus emelkedik.

A videó piaci kínálatára és költségeire gyakorolt hatás A kínálat nem változik, a kínált mennyiség emelkedik. A videót termelő vállalatok száma nő. A rövid távú kínálat bővül. A videó összeszerelésben dolgozó A rövid távú kínálat csökken (a határköltbetanított munkások bére emelkedik. ség nő). A videó gyártás technológiája egy újítás ré- A rövid távú kínálat bővül (a határköltség vén fejlődik. csökken). A kamatláb jelentősen emelkedik. A rövid távú kínálat nem változik (csak a fix költség emelkedik). A videó jövőbeli ára várhatóan csökken Előfordulhat, hogy a videó (jelenlegi) kínálata nő.

6.6. A kínálat árrugalmassága A kereslethez hasonlóan a kínálat elemzésében is hasznosítható az árrugalmasság kategóriája. A kínálat árrugalmassága azt mutatja, hány százalékkal változik egy áru kínált mennyisége, ha ára ceteris paribus egy százalékkal megváltozik. Egy jószág kínálatának árrugalmasságát megkapjuk, ha a kínált mennyiség százalékos változását osztjuk az ár százalékos változásával. Képletben:


139

∆Q a kinált mennyiség százalékos változása ∆Q(%) Q ES = = = ∆P ár százalékos változása ∆P(%) P A termékek kínálatának árrugalmassága általában pozitív, mert a kínált mennyiség nő az ár emelkedése folytán, de előfordulhat zérus rugalmasság is. A termelési tényezők (pl. a munka) kínálatában, mint látni fogjuk sokkal gyakrabban előfordulhat negatív árrugalmasság. A különböző termékek kínálatának árrugalmasságát nullától a végtelenig osztályozzuk. Így beszélhetünk tökéletesen rugalmatlan kínálatról, ekkor ES = 0, rugalmatlan kínálatról, ekkor 0 < ES < 1, egységnyi rugalmasságú kínálatról, ekkor ES = 1, rugalmas kínálatról, ekkor 1 < ES < ∞,

és végtelen rugalmasságú kínálatról, amikor ES = ∞. A kínálati rugalmasság alapvető tényezője az idő. Tipikus esetben minél hosszabb a vizsgált időszak, annál rugalmasabb egy termék kínálata. A túloldali ábrán a fenti eseteknek megfelelő kínálati görbéket mutatunk be. A 7. fejezetben látni fogjuk, és le is vezetjük, hogy általában egy termék hosszú távú kínálati görbéje rugalmasabb, mint rövid távú kínálati görbéje. 6.8. ábra Különböző rugalmasságú kínálati görbék

140


ES = 0

0 < ES < 1

P

ES = 1

P

0

0

Q

P

P

P

Q

0

0

Q

Q ES nő, ha Q nő

P

ES = 4

1 < ES < 4

0

Q

0

Q

6.7. A kínálati ár és a termelői többlet A kínálati ár Az eddigiekben arra kerestünk választ, hogy mennyit termel a kompetitív vállalat, illetve ágazat, ha adott a piaci ár. A kérdést azonban meg is fordíthatjuk: minimálisan mekkora ár szükséges ahhoz, hogy bizonyos termékmennyiséget a vállalat, vagy ágazat megtermeljen? Az első esetben az árhoz keressük a megfelelő termékmennyiséget. A második esetben adott outputhoz keressük a megfelelő minimális árat. Az a legkisebb árat, amely mellett a vállalat, vagy ágazat hajlandó bizonyos mennyiségű terméket megtermelni, az adott outputhoz tartozó kínálati árnak nevezzük. Ha ennél kisebb az ár, akkor a vállalat, vagy az ágazat nem hajlandó megtermelni azt a bizonyos termékmennyiséget, hanem csak annál kevesebbet, esetleg semennyit. Tekintsük az alábbi ábrát!

141

6. A javak kínálata 6.9. ábra A kínálati ár egyenlő a határköltséggel P S MC

90

15 0

Ü 200

600

Q

Az ábrán egy kompetitív vállalat rövid távú kínálati görbéje (S) látható, amely egybeesik a határköltség (MC) görbéjének üzemszüneti (Ü) pont fölötti szakaszával. Látható, hogy ha az ár 90 Ft, akkor a vállalat 600 egységnyit termel, mert ennél a mennyiségnél egyenlő az ár a határköltséggel. Mekkora 600 egységnyi termék kínálati ára? Természetesen 90 Ft. Ha ennél kisebb az ár, akkor a vállalat csak 600 egységnél kevesebbet hajlandó termelni. Mivel a vállalat az Ü pont fölötti szakaszon úgy termel, hogy határköltsége egyenlő legyen az árral, ezért a kínálati ár éppen egyenlő a határköltséggel. Ha a vállalat számára az árban nem térül meg adott output határköltsége, akkor nem fogja megtermelni ezt a mennyiséget. Az üzemszüneti ponthoz tartozó 200 mennyiség kínálati ára a 15 Ft-os üzemszüneti ár. Ez viszont az a minimális ár, ami ahhoz szükséges, hogy a vállalat egyáltalán termeljen valamennyit. A kínálati árat értelmezhetjük ágazati szinten is és ekkor igaz, hogy bizonyos mennyiséghez tartozó kínálati ár egyenlő az ágazati határköltséggel, vagyis a vállalatok összegzett határköltségével.

142


A termelői többlet A kínálati ár lehetővé teszi azt, hogy értelmezzük a termelői többlet fogalmát. Láttuk, hogy adott árumennyiség megtermeléséhez minimum a határköltséget kell megfizetni a termelő számára. Ahhoz, hogy a termelő mondjuk 400 db terméket megtermeljen minimum a 400 db termék határköltségeinek összegét kell, hogy megkapja. Ezzel szemben a kompetitív piacon ennél nagyobb összeget kap, hisz minden egységet a piaci áron ad el. Egy bizonyos megtermelt árumennyiséghez tartozó termelői többlet a termelők árbevételének és az adott mennyiség eladásáért minimálisan elvárt pénzösszeg különbözete. A 6.10. ábra mutatja a termelői többlet eredetét. 6.10. ábra A termelői többlet forrása A 200. db-on elért termelői többlet (40 P Ft) MC piaci ár

120 80

0

200

400

Q

A termelői többlet forrása az, hogy csak az adott időszakban még megtermelt utolsó egység határköltsége egyenlő a piaci árral. Az előző egységek határköltsége kisebb a piaci árnál. A termelő viszont minden darabot a piaci áron ad el, így a piaci ár és határköltség különbözetének megfelelő termelői többletre tesz szert. Az ábrán a szokott módon a kompetitív vállalat határköltség görbéje látható. A 120 Ft-os piaci ár mellett a vállalat 400 db-ot termel. Ugyanakkor, mint

143


látható a 200. db határköltsége 80 Ft, tehát ennyibe kerül a 200. egység termék megtermelése, minimum ennyit vár el a termelő a 200. db eladásakor. Azonban ezt a darabot is a 120 Ft-os piaci áron adja el, így a 200. db eladásával 40 Ft termelői többletre tesz szert. Ha összegezzük az összes megtermelt egységnél keletkező termelői többletet, akkor a kínálati (határköltség) görbe, a piaci ár egyenese és a függőleges tengely közötti satírozott területhez jutunk, amely az összes termelői többletet mutatja az alábbi ábra tanúsága szerint. 6.11. ábra Az összes termelői többlet P Az összes termelői többlet MC piaci ár

120

A termelő által elvárt minimális pénzösszeg.

0

400

Q

A határköltség görbe alatti üresen hagyott trapéz viszont a határköltségek összege, azaz a termelő által a 400 egységnyi termelésért minimálisan elvárt pénzösszeget mutatja. A két terület összege természetesen a termelő árbevételét adja meg. Ugyanígy ábrázolható az ágazati termelői többlet is, amely az egyes vállalatok termelői többletének összege. A termelői többlet – mint a neve is mutatja – nagyon hasonló a fogyasztói többlethez. Mint emlékezhetünk, a fogyasztói többlet a keresleti árak összegének és a fogyasztó kiadásainak különbözete, amelyet a keresleti görbe alatti terület mér. Ezzel szemben a termelői többlet a termelő árbevételének és a kínálati árak összegének a különbözete, amelyet a kínálati görbe fölötti terület mér. Látni fogjuk, hogy a piac működése során fogyasztói és terme-

144


lői többlet egyaránt létrejön, vagyis a cseréből a fogyasztó és a termelő is hasznot húz. A fogyasztói többlet és a termelői többlet összege a piaci cserék révén elért jólétnek bizonyos mércéjéül szolgál, és egyes gazdaságpolitikai intézkedések (pl. adók) vagy gazdasági intézmények (pl. monopóliumok) társadalmi jólétet érintő hatásai úgy mérődnek le, hogy miképpen érintik a fogyasztói és termelői többlet összegét.

Fontos fogalmak kompetitív piac határbevétel profitmaximalizálás fedezeti pont a kínálat árrugalmassága termelői többlet

kompetitív vállalat határprofit üzemszüneti pont piaci kínálati görbe kínálati ár

Feladatok 1. Az alábbi táblázat egy szálloda adatait mutatja: Időszak Főszezon (6 hónap) Holtszezon (6 hónap)

Bevétel (TR) 5,8 mFt

Változó költség (VC) 3,6 mFt

Fix költség (FC) 1,2 mFt

2 mFt

1,8 mFt

1,2 mFt

A szállodának a nagyobb profit érdekében a holtszezonban zárva kell tartania, vagy a holtszezonban is működnie kell? Indokolja válaszát! 2. A túloldali táblázatban egy kompetitív vállalatra vonatkozó költségadatokat láthatunk. Q 0 1

MC –

AVC –

AC –

TC 20

VC

4

145


2 3 4 5 6 7 8

25 2 2,75 7,6 11 45 87

a) Egészítse ki a táblázatot! b) Tegyük föl, hogy a piaci ár P = 16. Mennyit termel a vállalat és mekkora a profitja? c) Mekkora ár alatt szüneteltetné a termelést a vállalat? d) Mekkora ár mellett érne el éppen zérus profitot a cég? 3. Egy teherfuvarozó vállalkozó lízingeli az autóját. Fix költsége a lízingdíj, ami egy napra vetítve 4000 Ft-ot tesz ki. A napi üzemeltetési költségeihez hozzátartozik egy rakodómunkás bére, ami naponta 6000 Ft és saját bére, amit napi 9000 Ft-ra értékel. Kap egy ajánlatot egy vasárnapi egész napos költöztetésre maximum 20000 Ft értékben. A költöztetéssel kapcsolatos egyéb (benzin) költségei 2000 Ft-ot tesznek ki. a) Mennyi az átlagköltsége a költöztetésnek? b) Elfogadja-e az ajánlatot, ha a költöztetés átlagköltsége meghaladja az ajánlott 20000 Ft-ot? (Növeli, vagy csökkenti profitját az ajánlat elfogadása?) 4. Két ugyanazon terméket termelő kompetitív vállalatot vizsgálunk. Az 1. vállalat határköltség görbéje MC1= 0,5Q1 + 4, a 2. vállalat határköltség görbéje MC2 = 0,5Q2 + 6 egyenletű. Melyik vállalat termel többet és mennyivel, ha a termék ára P > 6? 5. Egy gazda primőr paradicsomot is termeszt. Tegyük föl, hogy a termés mennyisége egyedül a melegház fűtésétől függ. A túloldali táblázat a termés mennyiségét mutatja a fűtésre használt gázolaj napi mennyiségének függvényében: Gázolaj felh.

Q (kg/nap)

VC (Ft/nap)

AVC (Ft/kg)

MC (Ft/kg)

146


(liter/nap) 0 10 20 30 40 50

0 10 25 40 50 55

–

–

–

A termelés változó költsége egyedül a felhasznált gázolaj költsége. Adja meg a termelés változó, átlagos változó és határköltségét az üresen hagyott oszlopokban, ha tudjuk, hogy a gázolaj ára 150 Ft/liter! a) Mekkora az a várható paradicsomár, amely alatt nem érdemes belefogni a termesztésbe? b) Mennyi gázolajat fűt el, s mennyit termel a gazda naponta, ha a paradicsom ára 150 Ft/kg? Mekkora lesz a profitja, ha a termesztés fix költsége 3000 Ft/nap? 6. Egy tökéletesen versenyző vállalat teljes költség függvényének egyenlete: TC = 0,4Q2 + 8Q + 1000. A vállalat határköltség-görbéjének egyenlete pedig: MC = 0,8Q + 8. a) Milyen ár alatt kell szüneteltetnie a vállalatnak a termelést? b) Milyen ár fedezi a vállalat összes költségét és mennyit termel ekkor? c) Adja meg a rövid távú kínálati görbe egyenletét! d) Mennyit termel a vállalat és mekkora lesz a profitja, ha az aktuális piaci ár P = 40? e) Hogyan változik a d) pontban kiszámolt termelés és a profit, ha a vállalat fix költsége (pl. a telephely bérleti díjának emelkedése miatt) megduplázódik? 7. Egy kompetitív ágazat piacán 150 vállalat működik. A vállalatok két csoportra oszthatók, és az egyes csoportokba tartozó vállalatok határköltsége görbéje egyforma. Az 1. csoportba a jobb vállalatok tartoznak, amelyek határköltség görbéje egyenként MC1 = 0,1Q1 egyenletű. (Q1 egy vállalat termelése).


147

A 2. csoportba a rosszabb vállalatok tartoznak, MC2 = 0,2Q2 + 2 határköltséggel. (Q2 egy vállalat termelése). Mint látható, a 2. csoportba tartozó vállalatok ugyanakkora outputot csak több határköltséggel tudnak termelni. Az 1. csoportba 50 vállalat, a 2. csoportba 100 vállalat tartozik. Ha minden vállalat maximalizálja profitját, akkor az ágazat összesen Q = 10000 egység terméket állít elő. a) Mennyit termel az 1. és a 2. csoportba tartozó egy-egy vállalat? b) Mekkora a termék ára? 8. Az eladók, ha emelik termékeik árát, akkor gyakran szoktak arra hivatkozni, hogy költségeik növekedése elkerülhetetlenné teszi az áremelést. Az alábbiak közül mely esetekben várható, hogy a magasabb ár következzen az emelkedő költségekből? A válaszok során tételezzen fel mindig tökéletes versenyt és rövid távot! a) A nagycsarnokban árusító zöldségkereskedőknek magasabb standbérleti díjakat kell fizetniük. b) Az emelkedő üzemanyagárak a taxitarifák emelésére késztetik a taxisokat. c) A taxisoknak autóik után magasabb súlyadót kell fizetni. d) A vállalatoknak minden eladott termékegység után egy bizonyos fix összegű adót kell fizetniük. e) A vállalatoknak elért profitjuk bizonyos százalékát adóként be kell fizetniük. 9. Egy kompetitív piacon 100 egyforma költségfüggvénnyel rendelkező vállalat termel. A vállalatok egyéni határköltség görbéjének egyenlete: MC = 0,5Q +2. a) Adja meg egy vállalat rövid távú kínálati görbéjének egyenletét! b) Adja meg a piaci kínálati görbe egyenletét!

7. fejezet KOMPETITÍV PIACI EGYENSÚLY Minden társadalomban valahogyan eldőlnek a termelésre és fogyasztásra vonatkozó kérdések: milyen javakat és mennyit termeljenek a termelők? Hogyan osszák el a fogyasztók között a megtermelt javakat? Termelés és fogyasztás persze nem független egymástól: az összhangjukat megteremtő mechanizmus minden társadalomban létezik. A kapitalista gazdaságban a piaci mechanizmus, a piaci kereslet és kínálat egymásra hatása teremti meg a termelés és fogyasztás összhangját. A termelők piacra viszik az elkészült termékeket, a fogyasztók pedig a piacon jutnak hozzá a keresett javakhoz. A piaci kereslet és kínálat között az ár mozgása teremti meg az egyensúlyt. Azt az árat, amely kereslet és kínálat egyenlőségét biztosítja egyensúlyi árnak nevezzük. Az egyensúlyi ár mellett gazdát cserélő jószágmennyiség az egyensúlyi mennyiség. Az alábbiakban különböző gazdasági időtávok mellett vizsgáljuk meg a piaci egyensúly sajátosságait kompetitív piacot (tökéletes versenyt) föltételezve. Mint emlékezhetünk rá, a kompetitív piac alapvető sajátossága, hogy sok eladó és vevő van a piacon, és a termékek homogének (egyformák). E vonások miatt a termelők és a fogyasztók árelfogadók, vagyis alkalmazkodnak a piacon kialakult egyensúlyi árhoz.

7.1. Pillanatnyi egyensúly Mint tudjuk, a pillanatnyi időtáv, vagy másképpen a nagyon rövid táv jellemzője az, hogy a vállalatok termelési mennyisége adott. A pillanatnyi időtáv túl rövid ahhoz, hogy a vállalatok növeljék, vagy csökkentsék termelésüket, mindössze a meglevő termékkészleteiket tudják eladni, vagy a piacról visszatartani. Vegyük példának egy romlandó termék, pl. a málna piacát! A megérett málna adott mennyiségét piacra kell dobni, ha el akarják kerülni a termék tönk-

7. A kompetitív piaci egyensúly

149

remenését. A málnaszezonon belül a piacra vitt mennyiség ugyan naprólnapra változó, de a kínálat változásait nem az ár szabályozza, hanem a málna érése. A kínálat megegyezik az éppen megérett málna mennyiségével. Ha szokatlanul magas a kialakult ár, akkor a termelők több málnát telepítenek, vagy több erőforrást fordítanak a meglevő telepítések művelésére. Ezek eredményeként azonban leghamarabb a következő évben lesz bőségesebb a piaci kínálat. Az idei szezonban viszont a kínálat független a piaci ártól. A kialakult helyzetet az alábbi ábra mutatja. 7.1. ábra Nagyon rövid távon a kereslet növekedése csak az egyensúlyi árat növeli, de a mennyiséget nem változtatja meg Málna ára, P D0

D1

S

P1 P0

0

Q0

Málna mennyisége, Q

A málna piaci kínálati görbéje (S) nagyon rövid távon függőleges egyenes. Ez azt mutatja, hogy az ár nem befolyásolja a málna Q0 kínált mennyiségét. A málnakereslet görbéje (D) a szokásos negatív meredekségű görbe. A málnapiacon az egyensúlyi ár P0, az egyensúlyi mennyiség pedig Q0, amely megegyezik a kínált mennyiséggel. Mivel nagyon rövid távon a kínált mennyiség független az ártól, ezért az egyensúlyi mennyiséget csak a kínált mennyiség szabja meg.

150


Vizsgáljuk meg a kereslet megnövekedésének hatását! Tegyük föl, hogy pl. az eper árának hirtelen emelkedése folytán a málna kereslete D0-ról D1-re bővül! Mivel a termelők az áremelkedésre reagálva a rendelkezésükre álló idő alatt nem tudják növelni a kínált mennyiséget, ezért a piacon kizárólag az ár emelkedése (P0 → P1 az ábrán) hozza létre az egyensúlyt, miközben az egyensúlyi mennyiség nem változik. Nagyon rövid távon a kereslet megemelkedése csak az egyensúlyi árat növeli, míg az egyensúlyi mennyiség változatlan marad.

7.2. Rövid távú egyensúly A gazdasági időtávok tárgyalása során a rövid időtávot úgy határoztuk meg, hogy ilyen időtávon a vállalatok által fölhasznált termelési tényezők közül legalább az egyik mennyisége rögzített és legalább egy másik termelési tényező mennyisége változhat. Megállapítottuk azt is, hogy rövid távon a rögzített termelési tényező jellemzően a tőke, vagyis a vállalatok rövid távon adott üzemmérettel rendelkeznek. Rövid távon nem tartozik a döntési lehetőségek körébe az, hogy beruházásokat hajtsanak végre, vagy megszabaduljanak veszteségesen termelő üzemeiktől. Az adott üzemméret föltevése magában foglalja azt is, hogy rövid távon adott az ágazatban résztvevő (azonos terméket termelő) vállalatok száma. Új belépők megjelenése beruházásokat igényel, a kilépéshez, az ágazat elhagyásához szintén hosszabb idő szükséges. Ilyen feltételek között az összes termelő rövid távú kínálati görbéjét, a piaci kínálati görbét egyrészt a termelők egyedi kínálati görbéje, másrészt a termelők adott létszáma határozza meg. A túloldali ábra mutatja egy termék, mondjuk a baromfihús piacának rövid távú egyensúlyát. Az ábrán látható a szokványos módon negatív meredekségű keresleti görbe (D) és a rövid távon pozitív meredekségű kínálati görbe (S). Tudjuk, hogy ez utóbbi az ágazat határköltség görbéjével (MC) esik egybe. A piacon kialakuló egyensúlyi ár P0, az egyensúlyi mennyiség pedig Q0. Tegyük föl, hogy a fogyasztók a BSE-kórtól való félelmükben elfordulnak a marhahústól, ami többek között a baromfihús keresletének emelkedését is maga után

151


vonja. A keresleti görbe D0-ról D1-re mozdul el. Emiatt a baromfihús egyensúlyi ára P1-re, mennyisége pedig Q1-re emelkedik. 7.2. ábra A kereslet emelkedése rövid távon Baromfihús ára, P D0

D1

S, MC

P1 P0

0

Q0 Q1 Baromfihús mennyisége

Q

Rövid távon a kereslet megemelkedése az egyensúlyi árat és az egyensúlyi mennyiséget egyaránt növeli. Megjegyzendő, hogy ugyanakkora keresletnövekedés esetén rövid távon az egyensúlyi ár emelkedése csekélyebb, mint a pillanatnyi időtávon, mert a kereslet növekedésének egy részét a mennyiség bővülése nyeli el. Az ábráról leolvasható az is, hogy rövid távú egyensúlyi helyzetben az ágazat határköltsége (csakúgy, mint az egyes cégek határköltsége) megegyezik a piaci árral, amely egyenlő azzal a maximális árral, amit a fogyasztók hajlandók megfizetni az egyensúlyi mennyiségért.

7.3. Hosszú távú egyensúly A hosszú táv azt jelenti, hogy ezen az időtávon a vállalatok által fölhasznált összes termelési tényező mennyisége megváltoztatható. Hosszú távon a vál-

152


lalat a többi termelési tényező mellett a technológiai lehetőségek határain belül szabadon választhatja meg az üzemméretet is. Ezzel összefüggésben hosszú távon új belépők jelenhetnek meg az ágazatban: új vállalatok is berendezhetik saját üzemüket és elkezdhetik az adott termék gyártását. Ugyanakkor egyesek ki is léphetnek az ágazatból: abbahagyhatják a termelést és fölszámolhatják üzemüket. A hosszú táv ilyen definíciójánál föltételezzük, hogy az ágazatban a szabad ki- és belépés biztosított, vagyis nincsenek jogi vagy technológiai akadályok. A hosszú táv definíciójából következik, hogy a kompetitív piac hosszú távú egyensúlyi állapotában a vállalatok gazdasági profitja nulla. A hosszú távú egyensúlyi ár és mennyiség úgy alakul, hogy minden vállalat gazdasági profitja nulla legyen. Mit jelent ez az első pillantásra furcsának tűnő állítás? Először idézzük föl a gazdasági profit jelentését! A gazdasági profit a termelés árbevételének a gazdasági költségek fölötti többlete. A gazdasági költségek a termelés öszszes alternatív költségét, vagyis a termelés érdekében föláldozott legjobb alternatív lehetőségek értékét jelenti. Például tegyük föl, hogy 10 millió Ft-ot egy pizzasütödébe fektetünk és ezzel egy esztendő alatt 1,5 millió Ft-ot keresünk. Viszont lehetőségünk lenne 10 millió Ft-ot egy lángossütőbe fektetni, és ekkor egy év alatt 1 millió Ft-ot nyernénk. Ha ez a lehetőség a legjobb alternatíva (mondjuk egy bankbetét, vagy más befektetés kevesebbet hozna), akkor a pizzasütöde gazdasági költségei között megjelenik a lángossütővel kereshető 1 millió Ft, így gazdasági profitja a megkeresett másfél millió Ft ellenére csak fél millió Ft. Ha mondjuk a pizza árának esése folytán a pizzasütő számviteli profitja évi 1 millió Ft-ra csökken, miközben a lángossütő számviteli profitja marad 1 millió Ft, akkor a pizzasütöde gazdasági profitja nulla lesz. Ilyenformán a hosszú távú egyensúlyban létrejövő nulla gazdasági profit azt jelenti, hogy hosszú távon a különböző ágazatok jövedelmezősége kiegyenlítődik. Hosszú távon egyik ágazatban sem kereshetünk több pénzt, mint egy másikban.

153


Milyen mechanizmus biztosítja azt, hogy hosszú távú egyensúlyban a tökéletes versenyben működő vállalat profitja nulla legyen? Az alábbi ábrán mutatjuk be egy vállalat és az egész ágazat hosszú távú egyensúlyi helyzetét. 7.3. ábra A kereslet emelkedése hosszú távon csak a mennyiséget növeli, az árat nem változtatja meg Egy vállalat helyzete P

Optimális üzemmérethez tartozó AC

P

D1 D0

LAC P1

Az ágazat helyzete 2. A kínálat nő az új belépők miatt S0

1.

S1 B

P1 A

PF

F

C

Hosszú távú kínálati görbe

MC

0

Egy vállalat termelése, q

SH

PH

0

Q0

Q1

Q2

Ágazati termelés, Q

Az ábra bal oldalán egy tipikus vállalat helyzetét láthatjuk, míg az ábra jobb oldala a piac helyzetét mutatja. Az ábrán a hosszú távú egyensúlyi ár PH. Ez az ár éppen nulla profitot biztosít az ágazat vállalatainak. A kompetitív piac hosszú távú kínálati görbéje a PH árnál húzott vízszintes egyenes, amelyet SH-val jelöltünk. Ez azt jelzi, hogy a nullprofitot biztosító PH áron hosszú távon bármekkora mennyiséget képes kibocsátani az ágazat. A nulla profitszint mellett a hosszú távú egyensúlyi mennyiséget a kereslet alakulása szabja meg. Ábránkon a kiinduló helyzetben a piaci egyensúly a jobb oldalon bemutatott A pontban van, ahol a D0 keresleti görbe mentén PH áron a keresett mennyiség Q0. A bal oldalon látható, hogy az egyes vállalat PH ár mellett éppen a fedezeti (F) pontban termel, vagyis profitja nulla. Mi történik akkor, ha rövid távon az ár PH-nál magasabbra emelkedik? Tegyük föl, hogy valamilyen oknál fogva a piaci kereslet D1-re bővül (lásd az

154


1. nyilat a jobb oldalon)! Az S0 rövid távú kínálati görbe mentén haladva az új egyensúlyi pont a B pont lesz, ahol az egyensúlyi ár P1, a piaci mennyiség pedig Q1. Az ár emelkedése folytán az ágazat vállalatai nyereségesek lesznek, amint az a bal oldali vállalatnál is látható (P1 > AC, a profitot a satírozott téglalap jelzi). Mit jelent ez a profit? Azt, hogy a termelés árbevétele nagyobb, mint gazdasági költsége, vagyis a fölhasznált inputok (munka, tőke, stb.) piaci árainak összege. Ezek az inputok termékké átalakítva többet érnek, mint a piacon eladva. Másképpen: ha egy pozitív gazdasági profittal rendelkező vállalatban alkalmazzuk az inputokat, akkor több jövedelem keletkezik, mint ha az inputpiacon adnánk el azokat. Ez a többletjövedelem a vállalat tulajdonosát illeti meg. Bárki szert tehet erre a többletjövedelemre, ha az inputpiacon fennálló árat kifizeti az inputokért és a felhasználásukkal előállított terméket eladja a termékpiacon. A pozitív gazdasági profit, a többletjövedelem reménye tehát új belépőket vonz az ágazatba. Hosszú távon a belépni szándékozók valóban meg is jelennek kínálatukkal a piacon és a piaci kínálat emiatt növekszik (lásd a 2. nyilat az ábrán). A kínálat növekedése folytán a piaci ár csökken Az áresés miatt csökken a vállalatok profitja. Az árcsökkenés és a belépések akkor érnek véget, mikor az ágazatban termelők már nem érnek el gazdasági profitot. Ekkor a piac egyensúlyi pontja C pont, az új rövid távú kínálati görbe S1 és a piaci ár ismét a nulla gazdasági profitot biztosító PH lesz. Ekkor a termelés árbevétele éppen egyenlő lesz az inputok piaci árainak összegével, így nem érdemes újabb erőforrásokat irányítani ebbe az ágazatba: nincsen ok új belépők megjelenésére. A piac hosszú távú egyensúlyba kerül. A 7.3. ábra bal oldalán látható, hogy hosszú távon egy kompetitív vállalat a fedezeti pontban termel és a legkisebb költséget biztosító optimális üzemméretet alkalmazza, vagyis a szaggatott vonallal jelzett LAC (hosszú távú átlagköltség) görbéjének minimum pontján termel. Hosszú távon a kereslet emelkedésére az egyes vállalat nem növeli kínálatát, a piaci kínálat a termelő vállalatok számának emelkedése miatt bővül.


155

A fentiekkel ellentétes eset az, amikor a kereslet csökken és emiatt a rövid távú piaci ár a nulla profitot biztosító ár alá süllyed. Ekkor az ágazat vállalatai közül néhány veszteséges lesz. Hosszú távon a veszteséges vállalat felhagy a termeléssel és kilép az ágazatból. Eladja gépeit, ingatlanait, készleteit, nem újítja meg lejárt bérleti szerződéseit, elbocsátja munkásait. Vagy – ami a jobbik eset – át tud állni egy másik termék gyártására. Miért lép ki a veszteséges vállalat hosszú távon az ágazatból? Hosszú távon – mivel minden input változó – nincsen fix költség, minden költség változó költség. Ha a vállalat abbahagyja termelést és kilép az ágazatból, akkor nem lesz árbevétele, de nem lesz költsége sem. Így a kilépéssel legalább nulla profitot érhet el. Ezzel szemben, ha bennmarad az ágazatban, akkor veszteséget szenved. Az ésszerű választás a kilépés. Természetesen végül is nem hagyja el minden vállalat az ágazatot: ha néhány vállalat kilép, akkor a piaci kínálat csökken. A kínálat csökkenése miatt a piaci ár emelkedik, a termelők vesztesége csökken. A vállalatok kilépése addig tart, ameddig a piaci ár nem biztosít legalább nulla profitot a bennmaradó termelők számára. Így beáll a hosszú távú piaci egyensúly, amelyet az ágazatban maradó vállalatok nulla gazdasági profitja jellemez. Két oldalról is szemléltettük, hogy a szabad be- és kilépéssel jellemezhető kompetitív piacon hosszú távon be kell állnia a nullprofittal jellemezhető egyensúlynak. Pozitív gazdasági profit esetén az ágazatba belépő vállalatok miatt nő meg a kínálat, ami csökkenti az árat, veszteség esetén pedig az ágazatot elhagyók miatt csökken a kínálat, ami növeli az árat. A nulla profitot biztosító ár az egyetlen, ami összeegyeztethető a hosszú távú egyensúllyal. Az eddigiekben hallgatólagosan föltételeztük, hogy a kompetitív ágazatban megvalósítható technológiai eljárások mindenki számára ismertek és alkalmazhatóak. Ezért mindenki a legjobb technikát alkalmazza, vagyis a vállalatok költségfüggvényei közelítőleg egyformák lesznek. Minden vállalat a fent ábrázolt költségfüggvényekkel rendelkezik és ugyanabban a fedezeti pontban termel. Ilyenformán a hosszú távú egyensúlyi árat a hosszú távú átlagköltség görbe, illetve annak minimuma határozza meg. Ha pl. fejlődik a termelés technológiája, vagy csökkennek az inputok árai, akkor a

156


vállalatok olcsóbban tudnak termelni, és csökken az átlagköltség minimális értéke: az LAC görbe lejjebb mozdul és csökken a nulla profitot biztosító ár.

7.4. A profit szabályozza a termelési tényezők ágazatok közötti elosztását Ha viszont hosszú távon nulla az elérhető profit, akkor mi ösztönzi a vállalkozók tevékenységét? A vállalkozók sajátos jövedelemformája a profit. De ha tökéletes versenyt föltételezünk, akkor bármelyik ágazatban tevékenykednek is, hosszú távon csak nulla profitot érnek el. Miért maradnak mégis a termelésben? A nulla profit elmélete szerint hosszú távon a vállalkozók is megkapják a vállalatukban fölhasznált termelési tényezőik után járó piaci árat. Ha menedzseri, vagy más munkát végeznek saját vállalatukban, akkor megkapják a piaci munkabért. Ha saját tulajdonú tőkejavak, ingatlan, vagy föld fölhasználásával termelnek, akkor megkapják ezeknek a vagyontárgyaknak a piaci bérleti díját. Ha saját pénztőkét fektetnek a vállalkozásba, akkor megkapják ennek piaci kamatát. Korrekt számvitel esetén ezek a tételek számviteli profit formájában jelentkeznek. Közgazdasági szempontból viszont a vállalkozás gazdasági költségének részei, így nem tartoznak a gazdasági profitba. Másrészt a vállalkozók a gazdasági profit reményében vállalják a veszteség kockázatát. Ha nem így lenne, akkor nem kezdenének saját vállalkozásba, hanem rendelkezésre álló erőforrásaikat az inputpiacon adnák el. Pl. egy mezőgazdasági termelő nem vetné be saját földjét, hanem bérbe adná azt. Egy órásmester nem nyitna önálló üzletet, hanem egy nagy óragyár szervizében keresne alkalmazást. A rövid távon elérhető gazdasági profit zsebre vágásával is csinos kis vagyon gyűjthető össze. Pontosan a vállalkozók profit utáni vágya és a veszteség elkerülésének szándéka eredményezi, hogy hosszú távon tökéletes versenyben csak nulla profitot érnek el. Ha – abban a tudatban, hogy hosszú távon úgyis nulla lesz pro-


157

fit – mindenki ölbe tett kézzel ülne és nem kívánna belépni a gazdasági profitot hozó ágazatba, illetve nem akarna kilépni a veszteséges ágazatból, akkor tartósan fennmaradhatna egyes ágazatok gazdasági profitja és más ágazatok vesztesége, hiszen éppen a be- és kilépési szándékok miatt lesz hosszú távon nulla a profit. A kompetitív ágazatok helyzete egy nagy többsávos, személyautókkal zsúfolásig megtelt úthoz hasonlítható. Egy ilyen úton végső soron mindegyik sávban ugyanolyan sebességgel halad a forgalom. Ha az egyik sáv gyorsabban halad, akkor egyesek a lassabb sávból átmennek a gyorsabba. Ezzel a gyorsabb sáv lassul, a lassabb sáv pedig gyorsul. Mindez addig tart, ameddig a sávok sebessége ki nem egyenlítődik. Ha nem lennének olyanok akik sávot váltanak, akkor a gyorsabb sáv sebességi előnye tartósan fennmaradna. A hosszú távú egyensúly elemzése rámutatott arra, hogy a kapitalista gazdaságban a profit szabályozza a termelési erőforrások ágazatok közötti elosztását. Ha a gazdasági profit pozitív, akkor a termelési erőforrások termékké átalakítva piaci áruknál többet érnek. Ez a többletjövedelem vonzza a termelési tényezőket az adott ágazatba és az ágazat növekedni fog. Negatív gazdasági profit esetén viszont az erőforrások piaci ára haladja meg a belőlük készített termék értékét. Így érdemes az erőforrásokat kivonni a veszteséges ágazatból és az adott termék termelését csökkenteni.

7.5. Vízszintes és emelkedő hosszú távú kínálati görbe A 7.3. ábrán látható hosszú távú kínálati görbe vízszintes (végtelen rugalmasságú), ami azt jelenti, hogy hosszú távon az ágazat bármekkora keresletet képes ugyanazon az áron kielégíteni. Mindazonáltal lehetséges, hogy a hosszú távú kínálati görbe emelkedő (pozitív meredekségű) lesz. A pozitív meredekségű hosszú távú kínálati görbe egyik lehetséges oka az, hogy miközben az ágazat növeli kibocsátását, megnöveli a felhasznált termelési tényezők keresletét és így felhajtja azok árát. A megemelkedett inputárak megnöveli a vállalatok költségeit (a költséggörbék feljebb tolódnak) és így megnövekszik a termék ára is, miközben minden vállalat továbbra is a fedezeti pontban termel. A tényezőárak emelkedése akkor for-

158


dul elő, ha a vizsgált ágazat inputkereslete viszonylag nagy részét teszi ki az összes tényezőkeresletnek. Pl. a sütőipar lisztkereslete az összes lisztkeresleten belül nagy súlyt képvisel. Az egyes kenyérgyár tökéletesen versenyző a lisztpiacon. Számára a liszt ára adott, független attól, hogy sok vagy kevés lisztet használ fel. Ha viszont a sütőipar egésze növeli a liszt iránti keresletét, akkor ez megemeli a liszt árát. Különösen gyakori a változó inputár, ha a szóban forgó input erősen specializált, pl. magasan képzett munkáról van szó. Ha a kórházak összessége növeli az orvosi munka iránti keresletet, akkor a munkabér emelkedni fog és így minden kórház (valamint az egyéb felhasználók is) többet fizetnek az orvosi munkáért. Vízszintes hosszú távú kínálati görbét akkor kapunk, ha a vizsgált ágazat olyan inputot használ fel, amely nem specializált, illetve bőségesen áll rendelkezésre, tehát az ágazat inputkereslete elhanyagolható az adott tényező összes keresletéhez képest. Ekkor az ágazat termelésének és tényezőkeresletének növekedése nem változtatja meg az input árát, tehát emiatt nem emelkednek a termelők költségei. Pl. ha emelkedik a tej kereslete, akkor a tejtermelő ágazat hosszú távon a felhasznált inputok (takarmány, istállók, segédmunka, stb.) jelentős áremelkedése nélkül növelheti a termelést, mivel ezek mindegyike a tejipari ágazat keresletéhez képest bőségesen áll rendelkezésre. így nincs ok arra, hogy a kereslet növekedése miatt hosszú távon emelkedjék a tej ára. Szintén pozitív meredekségű a hosszú távú kínálati görbe, ha az egyes vállalatok tartósan különböző minőségű technológiával termelnek, vagy tartósan különböző minőségű termelési tényezőket használnak fel. Az utóbbi esetre nézve tipikus példa a mezőgazdaság, illetve ezen belül a növénytermesztés. Ugyanis a földhasználat egyik fontos vonása, hogy az egyes földek nem egyforma termőképességűek, mert különböznek a talaj fizikai sajátosságai és vegyi összetétele, a felvevőpiactól való távolság, a mikroklíma és egyéb jellemzők szempontjából.


159

Az ipari vállalatokról feltételezhetjük, hogy hosszú távon mindegyik vállalat ugyanolyan költségekkel termel, mert hosszú távon mód van arra, hogy átvegyék az ágazatban meglévő és szabadon hozzáférhető legjobb technológiát. A mezőgazdasági vállalatok viszont hosszú távon is különböző munkaés tőkeköltségekkel termelnek, mert az egyes vállalatok különböző termékenységű földet művelnek. Sajátos eljárásokkal pl. földjavítással, öntözéssel a rosszabb földek minősége is javítható, de ez újabb költségeket okoz, amelyek a jobb földeken nincsenek, így a munka- és tőkefelhasználáshoz fűződő költségkülönbségek hosszú távon is fennmaradnak. Ha emelkedik pl. a búza kereslete s hosszú távon egyre több termelő jelenik meg a piacon, akkor egyre rosszabb (búzatermelésre kevésbé alkalmas) földeken is búzát termesztenek. A rosszabb földeken gazdálkodó újabb termelők viszont magasabb tőke- és munkaköltséggel termelnek és ez a költségkülönbség tartósan fennmarad. A búza árában viszont a még megművelt legrosszabb földön gazdálkodó termelő átlagköltségének is meg kell terülnie, különben hosszú távon felhagyna a termeléssel. Így a búzatermelés hosszú távú növelése csak a búza árának emelésével lehetséges, vagyis a búza hoszszú távú kínálati görbéje emelkedő lesz. A fenti gondolatmenet érvényes a bányászatra is, ahol különböző minőségű bányák vannak és a szén, vagy vasérc mennyiségének hosszú távú növelése azt követeli meg, hogy egyre rosszabb adottságú bányákban termeljenek. Meglepő módon mindez nem érinti a nulla profit elméletét. Első pillantásra az gondolhatnánk, hogy a jobb földeken gazdálkodók gazdasági profitot érnek el, míg a rosszabb földeken termelők kénytelenek beérni a nulla gazdasági profittal. Valójában viszont a hosszú távon is fönnálló munka- és tőkeköltség különbségek nem a különböző földeken gazdálkodó vállalatok profitjában, hanem az egyes földek hosszú távon is eltérő bérleti díjában tükröződnek. A jobb földeknek magasabb a bérleti díja, a rosszabb földeké alacsonyabb. Ennek magyarázatát a földbérlők versenyében kell keresnünk. A bérlők maximum annyival hajlandók többet fizetni a jobb földek bérletéért, amennyi a

160


jobb földeken elérhető munka- és tőkeköltség megtakarítás. A bérlők versenye addig hajtja fel a jobb földek bérleti díját, amíg az a jobb földeken elért költségmegtakarítás nagyságával meg nem haladja a rosszabb földek bérleti díját. Így a jobb földeken gazdálkodók gazdasági profitját hosszú távon felemészti a bérleti díj emelkedése. (Ezen az sem változtat, ha a tulajdonos maga műveli földjét, mert a bérleti díj ekkor implicit költség.) Tehát a jobb földek esetében magasabb a bérleti díj, vagyis nagyobbak a földhasználat költségei. Így a jobb földet művelő termelőnek, aki költségmegtakarítást ér el a munka- és tőkefelhasználás terén, éppen ezen megtakarítás nagyságával nagyobb földhasználati költségei vannak, tehát profitja nulla lesz. A jobb földeken elért költségmegtakarítás hasznát a föld tulajdonosa teszi zsebre a magasabb bérleti díj formájában. Ugyanez a helyzet a jobb minőségű bányák esetében is. A fentiekhez hasonló szituáció alakul ki akkor, ha a vállalatok technológiája nem egyforma, mert az egyik vállalat üzleti titokként kezelt fejlettebb technikai eljárást birtokol. Tegyük föl például, hogy valamely szabadalmaztatott találmány egy tipikus kenyérgyár éves termelési költségét 5 millió Ft-tal csökkenti. Mennyit ér ezen szabadalom birtoklása? Ha az éves kamatláb 10%-os, akkor a szabadalom (a találmány) ára 50 millió Ft. A találmányt kifejlesztő kenyérgyár persze évenként 5 millió Ft-tal többet keres, mint versenytársai, de gazdasági profitját ez nem érinti, hiszen a találmány birtoklásának gazdasági költsége éppen évi 5 millió Ft. Összefoglalásként elmondható, hogy egy ágazat hosszú távú kínálati görbéje vízszintes, ha (1) inputjainak ára nem változik az ágazat termelésének bővülése miatt és (2) az ágazat vállalatai hosszú távon egyforma technológiával termelnek, valamint (3) egyforma minőségű termelési tényezőket használnak fel. Az egyéb esetekben a hosszú távú kínálati görbe pozitív meredekségű. Szemléltessük ábrán is az emelkedő hosszú távú kínálati görbét! A 7.4. ábrán a szokott módon a bal oldalon az egyik vállalat, míg a jobb oldalon az ágazat helyzete látható. A kiinduló hosszú távú egyensúlyi hely-

161


zetben a piaci egyensúly az A pontban van PH1 ár mellett, amely éppen nulla profitot biztosít a bal oldalon az F1 fedezeti pontban termelő vállalatnak, melynek hosszú távú átlagköltség görbéje LAC1. (Az egyszerűség kedvéért a többi költséggörbét nem tüntettük föl.) 7.4. ábra Pozitív meredekségű hosszú távú kínálati görbe Egy vállalat helyzete P

Az ágazat helyzete

LAC2 F2

P D1

LAC1 F1

0

Egy vállalat termelése, q

S1

S2

B

PR PH2

PF2 PF1

D2

A

C

SH

Hosszú távú kínálati görbe

PH1

0

Ágazati termelés, Q

A kereslet D1-ről D2-re való emelkedése rövid távon az S1 kínálati görbe mentén a B pontban hozza létre az egyensúlyt PR ár mellett. Ez az ár gazdasági profitot biztosít a termelőknek, így megindul az új vállalatok beáramlása az ágazatba. Ez a kínálat emelkedésével jár (lásd az S2 kínálati görbét), amely a C pontba viszi az egyensúlyt és lenyomja az árat a PH2 új hosszú távú egyensúlyi ár szintjére. Az új hosszú távú ár viszont magasabb, mint a régi PH1 ár volt. Az ágazat az SH emelkedő hosszú távú kínálati görbe mentén növelte termelését. A hosszú távú áremelkedés oka az, hogy a termelés emelkedése miatt megnőttek a vállalatok költségei. Az ábra bal oldalán láthatjuk, hogy a vállalat hosszú távú átlagköltség görbéje följebb tolódott, a szaggatott vonalú LAC2 lett. Ez a költségemelkedés bekövetkezhet az eddig említett okoknál fogva: akár azért mert az ágazat növekvő inputkereslete a termelési tényezők árát emelte, akár mert rosszabb

162


minőségű földek, vagy bányák művelésére kellett rátérni, akár mert ezzel párhuzamosan a jobb földek és bányák bérleti díjai emelkedtek, vagy akár mert a jobb technológia használatának járadéka (költsége) emelkedett. Ilyenformán a vállalatok a megemelkedett ár mellett is nulla profitosak maradnak s az új hosszú távú egyensúlyi helyzetben az F2 magasabban levő fedezeti pontban termelnek. Mindazonáltal (ahogy a 7.3. és a 7.4. ábra mutatja) a vízszintes és az emelkedő hosszú távú kínálati görbére is igaz, hogy a hosszú távú kínálati görbe rugalmasabb, mint a rövid távú kínálati görbe, mert hosszú távon a vállalatok szabadon beléphetnek a kompetitív piacra, vagy kiléphetnek arról.

7.6. Az adóztatás hatásai kompetitív piacon Az állam jogszabályok segítségével sokféle módon avatkozhat be a piacok működésébe. Pl. megszabhatja egy áru minimális, vagy maximális árát, megadóztathatja, vagy támogathatja az adott terméket. Talán a leggyakoribb állami beavatkozás az adóztatás. Ennek rövid és hosszú távú hatásait tekintjük át ebben a pontban. Az adó nem más, mint jogi kényszer útján kivetett és behajtott, közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelemátengedés. Adót kivethetnek a termékek forgalmára (pl. forgalmi, fogyasztási adók, vámok), a termelési tényezőkre (pl. kötelező társadalombiztosítási hozzájárulás), a jövedelmekre (pl. személyijövedelem-adó) valamint különböző vagyontárgyakra (pl. a gépjárművek súlyadója). Mostani témánk a termékek forgalmára kivetett adó, a termékadó. Ez az adó lehet mennyiségi adó, amely minden termékegység után egy fix összeg befizetését jelenti (ilyen pl. a benzinre kivetett fogyasztási adó). Mennyiségi adó esetén a befizetett adó összege a gazdát cserélő termékmennyiségtől függ, viszont független a termék árától. Az adó lehet értékadó, amelyet a termékár bizonyos százalékában határoznak meg (pl. az Áfa). Ilyenkor a befizetett adó összege a gazdát cserélő áruk összértékétől, árösszegétől függ.


163

A továbbiakban az egyszerűség kedvéért a mennyiségi adó hatását fogjuk megvizsgálni a kompetitív piacon. Ennek során összehasonlítjuk az adókivetés előtti és utáni egyensúlyi helyzetet.

A mennyiségi adó hatása az árra és az outputra Mint tudjuk a kompetitív piac egyensúlyi helyzetében, ha nincsen adó, akkor a piacon gazdát cserélő egyensúlyi mennyiségnél a termék keresleti ára (az a maximális ár, amennyit a fogyasztók megfizetnek adott mennyiségért) megegyezik a termék határköltségével (kínálati árával, vagyis azzal a minimális árral, amit az eladók elvárnak adott mennyiség megtermelésekor). A keresleti ár és határköltség egyenlősége adja meg az egyensúlyi árat és ez a kompetitív piaci egyensúly szükséges feltétele. A termékre kivetett adót az eladó és a vevő is befizetheti az államkasszába. Általában költségkímélő eljárás, ha az eladó fizeti be az adót. Mint látni fogjuk, csak technikai kérdés az, hogy az eladó vagy a vevő fizeti-e be az adót. Ettől teljesen független az, hogy valójában kit terhel az adó, a fogyasztói többletet, vagy a termelői többletet csökkenti-e jobban. Akár az eladó, akár a vevő fizeti be az adót, mindenképpen igaz, hogy az áru forgalma úgy fog alakulni, hogy a keresleti ár és a határköltség különbsége egyenlő legyen a termékre kivetett adó összegével. Nézzük először azt, az esetet, hogy a termelők fizetik be az adót. Ekkor ők csak olyan minimális áron fognak eladni bizonyos mennyiséget, amely fedezi a termék határköltségét és az egységnyi termék után befizetendő adó összegét. Mondjuk 10000 egység termék határköltsége 130 Ft. Ha minden eladott egység után 50 Ft-ot kell befizetni, akkor 10000 egység terméket csak 180 Ft-os áron hajlandók megtermelni és eladni. Így tehát a termelők bizonyos mennyiséget csak MC + T áron hajlandók kibocsátani, ahol T (tax = adó) az eladott termékegység után fizetendő mennyiségi adó összege. A piaci egyensúly olyan mennyiségnél fog kialakulni, amelynél a keresleti ár egyenlő az adóösszeggel növelt határköltséggel. Ugyanis a fogyasztóknak, ha bizonyos termékmennyiséghez kívánnak jutni, akkor az adóösszeg-

164


gel növelt határköltséget kell megfizetniük. Tehát piaci egyensúly esetén, ha a termelők fizetik be az adót, akkor érvényes a PD = MC + T egyenlőség (ahol PD a keresleti ár). A másik esetben ha a fogyasztók fizetik be az adót, akkor ők maximum csak az adóösszeggel csökkentett keresleti árat hajlandók megfizetni a termelőknek bizonyos termékmennyiségért. Mondjuk 10000 egység termék keresleti ára 180 Ft. Ha minden megvásárolt egység után 50 Ft-ot kell befizetni, akkor 10000 egység terméket csak 130 Ft-os termelői áron hajlandók megvásárolni. Tehát a fogyasztók bizonyos mennyiséget csak maximum PD – T termelői áron hajlandók megvásárolni. Ha a fogyasztók fizetik be az adót akkor a piaci egyensúly olyan mennyiségnél fog kialakulni, amelynél a határköltség egyenlő az adóösszeggel csökkentett keresleti árral: PD – T = MC A piaci egyensúlyra vonatkozó fenti egyenletek átrendezéséből kiderül, hogy akár az eladók, akár a vevők fizetik be a költségvetésbe az adót, a piacon gazdát cserélő egyensúlyi mennyiségnél a keresleti ár és a határköltség különbsége megegyezik a termékegységre kivetett adóösszeggel: PD – MC = T Az adó kivetése esetén tehát a piaci egyensúlyi mennyiség megváltozik és az adó nagyságával különbözni fog egymástól az érvényes keresleti ár és a határköltség (kínálati ár). A mindennapokban az érvényesülő keresleti (fogyasztói) árat szoktuk „bruttó”, adót is tartalmazó árnak, az érvényesülő kínálati (termelői) árat pedig „nettó”, adót nem tartalmazó árnak nevezni.

165


Ezek után szemléltessük grafikusan is a termékegységre kivetett mennyiségi adó hatását! Tekintsük a 7.5. ábrát! Az adó kivetése előtt a kompetitív piacon a P0 egyensúlyi ár és a Q0 egyensúlyi mennyiség alakul ki. 7.5. ábra Az adó hatása az egyensúlyi árra és mennyiségre P

D PD

Fogyasztói ár

MC

PD1 Ár adó nélkül Termelői ár

S

T P0 MC 1

Q1 Mennyiség adóval

Q0 Mennyiség adó nélkül

Q

Az ábrán T nagyságú adó kivetését úgy szemléltethetjük, hogy egy T hoszszúságú függőleges szakaszt a függőleges tengelytől kiindulva betolunk a keresleti és a kínálati görbe közé. Ahol ez a szakasz, ez a „fiskális ék” eléri a keresleti és a kínálati görbét, vagyis ahol a két görbe függőlegesen mért különbsége éppen megegyezik a szakasz hosszával, ott van az új egyensúlyi mennyiség. Ezt Q1-gyel jelöltük az ábrán. Q1 outputnál a keresleti ár és a határköltség különbsége éppen egyenlő az adóval, amelynek nagyságát a nyíl jelzi az ábrán. A megnövekedett keresleti árat PD1 jelöli. Az adó kivetése miatt tehát a fogyasztók számára növekedett a termék ára. A fogyasztói ár növekedése egyben a termékegységre jutó adó azon része, amely a fogyasztókat terheli.

166


A termék termelői ára viszont egyenlő lesz Q1 mennyiség határköltségével, az ábrán jelölt MC1-gyel. A termelők számára tehát csökkent a termék eladási ára. A termelői ár csökkenése a termékegységre kivetett adó azon része, ami a termelőket terheli. A keresleti és kínálati ár különbsége természetesen a termékegységre kivetett adót, T-t adja meg. Ugyanakkor az adó kivetése miatt a termék termelése és fogyasztása is csökkent mégpedig Q0-ról Q1-re.

Az adó jövedelem-újraelosztási és társadalmi jóléti hatásai A jövedelem-újraelosztás kifejezés arra utal, hogyan csoportosítja át az adó a jövedelmeket a gazdasági szereplők között, a társadalmi jóléti hatás pedig arra, hogyan érinti az adó az összesség, a társadalom jólétét. Az alábbi ábrán a 7.5. ábra szituációját láthatjuk viszont, de most satírozott területekkel jeleztük a különböző jövedelemrészeket. 7.6. ábra Az adó jövedelemelosztási és jóléti hatásai D

P

PD MC

PD1 T

A

B

C

D

P0

S A+C = adóbevétel A+B = fogyasztói többlet csökkenése C+D = termelői többlet csökkenése B+D = holtteher-veszteség

MC1

0

Q1

Q0

Q

Az adó kivetése a jövedelmeket természetesen az állam javára csoportosította át. Az összes adóbevétel egyenlő a még megmaradt output és az mennyiségi adó szorzatával, Q1·T-vel. Az ábrán ez az A függőlegesen satírozott és a C vízszintesen satírozott terület összege.


167

A fogyasztókat a befizetett összes adóból a fogyasztói ár növekedése és az output szorzatának megfelelő rész terheli, függetlenül attól, hogy technikailag ki fizeti az adót. A fogyasztók az adóbevételből az A függőlegesen satírozott téglalapnak megfelelő részt fizetik meg. A termelőket az összes adóból a kínálati ár csökkenése és az output szorzatának megfelelő rész terheli, függetlenül attól, hogy technikailag ki fizeti az adót. A termelők részét a befizetett adóból a C pontozott téglalap mutatja. A termékadó kivetése tehát rövid távon a termelőket és a fogyasztókat is sújtja: az adóbevétel egy része a termelőket, másik része a fogyasztókat terheli. Az ábrán a fogyasztókat terhelő adóbevételt jelző téglalap nagyobb, mert a kereslet rugalmatlanabb a kínálatnál. Ha a kínálat lenne rugalmatlanabb, akkor az adóbevétel nagyobb részét a termelők fizetnék. A fentieknél még súlyosabb következménye az adó kivetésének az, hogy csökken a társadalmi jólét. Az adóbevételnél ugyanis nagyobb a fogyasztók és a termelők együttes vesztesége. Röviden azt mondhatjuk, hogy az adóztatás következtében holtteher-veszteség keletkezik. Holtteher-veszteségnek nevezzük azt a társadalmi jóléti veszteséget, amelyet bizonyos gazdasági intézmények okoznak. Ilyenek intézmények lehetnek bizonyos állami intézkedések, pl. az adóztatás, az állami támogatás, vagy bizonyos piaci formák pl. a következő fejezetben elemzendő monopólium. Az ilyen intézmények bevezetése egyesek számára nyereséget hoz, míg mások számára veszteséggel jár. Akkor beszélhetünk holtteherveszte-ségről, amikor a nyertesek kevesebbet nyernek, mint amekkora mások vesztesége. Ekkor összességében a veszteség meghaladja a nyereséget, tehát az összesség jóléte csökken. Hogyan keletkezik holtteher-veszteség az adóztatás nyomán? Az adóbevétel önmagában nem a holtteher-veszteség eleme. A befizetett adó ugyan veszteség a termelők és fogyasztók számára, de ugyanekkora nyereség az állam számára. Az állam pedig az adóbevételből finanszírozhat bizonyos közszolgáltatásokat, így pl. utakat, a rendőrséget, a közoktatást stb., vagy támogathatja a kisebb jövedelmű rétegeket. Ennélfogva az adóbevétel nem veszik el a társadalom számára. Ezzel szemben kimutatható, hogy a fogyasztók és termelők együttes vesztesége nagyobb, mint az általuk befizetett adó összege.

168


A fogyasztói veszteséget a fogyasztói többlet csökkenése mutatja. A fogyasztói többlet fogalmával már megismerkedtünk a 2. fejezetben. Eszerint a fogyasztói többlet a fogyasztók jólétének bizonyos mércéje és kifejezi a fogyasztók által a termékeknek tulajdonított összes érték és az általuk kifizetett pénzösszeg közötti különbséget. A fogyasztói többlet úgy ábrázolható, mint a keresleti görbe és az áregyenes közötti terület. Esetünkben a fogyasztói többlet csökkenését az A és B függőlegesen satírozott területrész mutatja. Ebből az A téglalap nem holtteher-veszteség, mert az adóbevétel része. A B háromszög viszont a fogyasztói holtteherveszteséget jelenti. Ez a fogyasztói veszteség olyan része, amely nem válik senki jövedelmévé, vagyis elvész a társadalom számára. A fogyasztói holtteher-veszteség abból fakad, hogy a fogyasztók az árnövekedés miatt nem vásárolják meg a Q0 és a Q1 közötti termékmennyiséget. Nemcsak a fogyasztásban, hanem a termelésben is keletkezik holtteherveszteség. A termelők vesztesége, az adóztatás miatti termelői többlet csökkenés nagyobb az őket sújtó adótehernél. A termelői többlet csökkenését a vízszintesen satírozott trapéz terület, a C téglalap és a D háromszög területének összege mutatja. Ez azt jelzi, hogy a termelők az adó miatt a D területtel többet vesztenek, mint amit az állam nyer rajtuk. Így D terület a termelői holtteher-veszteség, ami a termelői ár csökkenése miatt meg nem termelt termékmennyiségből fakad. A fogyasztói és a termelői holtteher-veszteség összege az összes holtteherveszteség, tehát a társadalmi jóléti veszteség, vagyis az összesség jólétének az adóztatás miatti csökkenése. Ez a B és D háromszögek területének összege, amely olyan jövedelemrészekből tevődik össze, amiket egyesek (a fogyasztók és a termelők) elvesztenek, de mások (az állam) nem nyernek meg. Végül megjegyezzük, hogy a fenti B és D területek csak akkor képeznek teljes egészükben holtteher-veszteséget, ha a termék termeléséből nem fakad káros külső gazdasági hatás, azaz „harmadik”, az adott termék piacán fel nem lépő szereplőket nem érint hátrányosan a termék termelése, vagy fogyasztása.


169

Kit terhel az adó? Láttuk, hogy az adózás utáni termelői és fogyasztói ár alakulása nem függ attól, hogy technikailag ki fizeti az adót. Így az adóteher megoszlása sem függ attól, hogy technikailag ki fizeti be az adót az államkasszába: lehetséges, hogy az adót a termelőknek kell befizetniük és mégis a fogyasztókra hárul majdnem az összes adóteher. Az adóteher megoszlása sokkal inkább a kereslet és kínálat egymáshoz viszonyított árrugalmasságától függ. A következő általános szabályt lehet megállapítani: Minél rugalmatlanabb a kereslet a kínálathoz képest, annál nagyobb a fogyasztókra háruló adóteher a termelőkre háruló adóteherhez képest. Ennek megfelelően, ha a kereslet árrugalmatlan a kínálathoz képest, akkor az adóteher nagy része a fogyasztókra hárul, míg ha a kereslet rugalmas a kínálathoz viszonyítva, akkor a termelők viselik az adóteher nagyobbik részét. Figyeljük meg a 7.7. ábrát! Az ábra bal oldali részén a kereslet rugalmatlanabb a kínálatnál, ennek megfelelően az adóteher nagy részét a fogyasztók viselik: a fogyasztói többlet csökkenése lényegesen meghaladja a termelői többlet visszaesését. Az ábra jobb oldali részén viszont a kereslet rugalmasabb, mint a kínálat, ezért az adóteher nagy részét a termelők viselik: a termelői többlet csökkenése nagyobb a fogyasztói többlet visszaesésénél. Az adóterhek ilyen megoszlásának oka az, hogy adó kivetése esetén a keresett és kínált mennyiség ugyanakkora arányban esik vissza (hiszen piaci egyensúly esetén, akár van adó, akár nincs, a kettő megegyezik) és minél rugalmatlanabb a kereslet annál nagyobb arányú fogyasztói áremelkedésre van szükség a keresett mennyiség adott arányú csökkenéséhez. Ha a kínálat a keresletnél rugalmasabb, akkor a termelői ár kisebb arányú csökkenése is elegendő, ahhoz, hogy a kínált mennyiség a meghatározott arányban visszaessen.

170

7. A kompetitív piaci egyensúly 7.7. ábra Az adóteher megoszlása a kereslet és kínálat relatív rugalmasságától függ A kereslet rugalmatlanabb, mint a kínálat.

P

D

A kereslet rugalmasabb a kínálatnál.

P

Fogyasztói többlet csökkenése

D

S

T

S

T Termelői többlet csökkenése

Termelői többlet csökkenése 0

Fogyasztói többlet csökkenése

Q

0

Q

Pl. ha az adó miatt az egyensúlyi mennyiség 10%-kal esik vissza, és a kereslet árrugalmassága 0,5, akkor a fogyasztói ár az adó miatt 20%-kal emelkedik. Ha ugyanekkor a kínálat rugalmassága 1, akkor a termelői ár csak 10%kal süllyed a kínált mennyiség 10%-os visszaeséséhez.

Az adóbevétel, a holtteher-veszteség és a rugalmasság Ugyanakkor a kereslet és kínálat árrugalmassága befolyásolja az adóbevétel nagyságát, valamint az adózás társadalmi költségének, a holtteherveszteség-nek a nagyságát. Itt a következő szabály érvényesül: Minél kisebb a kereslet és a kínálat árrugalmassága, ceteris paribus annál nagyobb lesz az adott nagyságú adóból származó adóbevétel és annál kisebb lesz a holtteher-veszteség. Ennek magyarázata viszonylag egyszerű: minél kevésbé rugalmas a kereslet és a kínálat, annál kisebb lesz ugyanakkora nagyságú adó hatására az egyensúlyi mennyiség visszaesése, tehát nagy lesz az adóbevétel és viszonylag csekély a holtteher-veszteség, mert bőséges marad a termék-mennyiség, va-


171

gyis az adóalap. Ezért az ókortól a mai napig az adóztatás kedvelt tárgyai a rugalmatlan keresletű termékek, így a só, a szeszesitalok, a dohánytermékek, az üzemanyagok, a szerencsejátékok, stb.

Fontos fogalmak pillanatnyi egyensúly hosszú távú egyensúly hosszú távú kínálati görbe holtteher-veszteség

rövid távú egyensúly nulla profit elmélete adók adóteher-megoszlás

Feladatok 1. Hogyan és miért változik a málna egyensúlyi ára az alábbi változások hatására? (Egyszerre csak egyetlen tényező változik.) a) Az eper ára emelkedik. b) A málnafagylalt ára emelkedik. c) Nagy esőzések következtében a málnatermés jelentős része tönkremegy. 2. Egy városkában 500 kiadó bérlakás van. A lakások nagyjából egyformák, viszont különböző emberek tulajdonában vannak, egyszóval a lakásbérletek piacán tökéletes verseny uralkodik. A túloldali táblázat azt mutatja, hogy a lehetséges bérlők maximum mennyi bérleti díjat fizetnének egy lakás egy havi bérletéért. Bérlők száma 100 bérlő 150 bérlő 250 bérlő 400 bérlő

Maximális bérleti díj (Ft/hó)

Keresett mennyiség

50000 Ft 40000 Ft 30000 Ft 20000 Ft

a) A táblázat 3. oszlopába írja be a lakásbérletek keresett mennyiségét a különböző árak mellett! b) Mekkora lesz az egyensúlyi bérleti díj és hány lakást fognak kiadni?

172

7. A kompetitív piaci egyensúly c) Mekkora fogyasztói többletre tesznek szert a bérlők? d) A város önkormányzata elhatározza, hogy a lakástulajdonosoknak minden általuk birtokolt lakás után havonta 5000 Ft adót kell fizetni. Hogyan változik az egyensúlyi bérleti díj? (Mi történne, ha az adó miatt egy tulajdonos emelni próbálná a bérleti díjat?) Kit terhel a kivetett adó?

3. Egy kompetitív piacon a piaci keresleti és kínálati függvények egyenlete: QD = 10000 – 50P

és

QS = 100P – 2000.

a) Adja meg az egyensúlyi árat és mennyiséget! b) Milyen helyzetbe kerül a piac, ha az állam a fogyasztók „érdekében” 60 Ft-ban maximálja a piaci ár nagyságát? c) Milyen következményei lehetnek az ármaximumnak? 4. Az alábbi táblázat egy áru különböző mennyiségéhez tartozó keresleti árat és a termelők határköltségét mutatja. Mennyiség (db) 1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000 8000

Keresleti ár (Ft) 600 550 500 450 400 350 300 250

Határköltség (Ft) 145 150 160 180 210 250 300 360

a) Mekkora az egyensúlyi ár és mennyiség? b) Milyen helyzetbe kerül a piac, ha az állam a termelők „védelmében” 400 Ft-ban szabja meg a minimális piaci ár nagyságát? c) Hogyan fog megváltozni a termelés az árminimum hatására, ha föltesszük, hogy nem vásárolnak illegálisan a minimális ár alatt, a termelők pedig nem termelnek raktárra és az állam sem vásárolja fel az eladhatatlan termékeket?

173


d) Hogyan változik a fogyasztói többlet és a termelői többlet a beavatkozás hatására? Hogyan változik a termelők és fogyasztók együttes jóléte? Mekkora a holtteher-veszteség? 5. Az alábbi ábra egy kompetitív ágazat piacának rövid távú egyensúlyi helyzetét szemlélteti. Az ábrán S1 mutatja a pillanatnyilag érvényesülő rövid távú kínálati görbét és SH-val jelöltük az ágazat hosszú távú kínálati görbéjét. P

S1

SH

D

0

Q

a) Jelölje az ábrán a rövid távú egyensúlyi árat és mennyiséget! Jellemezze a vállalatok profitját! b) Hogyan változik hosszú távon a termelők száma? Jelölje az ábrán a piaci kínálati görbe, az egyensúlyi mennyiség és ár hosszú távú változását! 6. Egy áru piaci keresleti függvénye: QD = 1700 – 5P egyenletű. A tökéletes versenyben előállított termék rövid távú egyensúlyi ára P = 140. A piacon résztvevő minden egyes vállalat változó költség függvénye: VC = 5q2 + 60q, határköltség függvénye: MC = 10q + 60, ahol q a vállalat termelése. Mindegyik vállalat maximalizálja profitját és ekkor AFC* = 10. a) Mekkora egy vállalat termelése és az ágazatban működő vállalatok száma? b) Milyen ártartományban termel egy vállalat veszteség esetén? Adja meg az egyéni és a piaci kínálati görbe egyenletét! c) Milyen változások várhatók hosszú távon a piacon? Mekkora a vállalatok rövid távú profitja? Mekkora lesz a vállalatok száma hosszú

174


távú egyensúlyi állapotban? (Feltesszük, hogy rövid távon is az optimális üzemméretet alkalmazzák.) d) Adja meg az új rövid távú piaci kínálati görbe egyenletét! 7. Tegyük föl, hogy egy városban a taxifuvarok piacán tökéletes verseny uralkodik és a piacra szabad a belépés. Bárki taxizhat, ha bizonyos könnyen elérhető követelményeknek eleget tesz. Egy kilométer megtételének határköltsége a taxis számára állandó, 40 Ft. (A határköltségbe saját munkabére is beleértendő.) Egy taxis egy nap alatt maximum 200 km-t tud fuvarozni. A taxizás iránti egy napi összkereslet görbéje: QD = 30000 – 200P, ahol a keresett mennyiség a naponta az összes taxi által megtett kilométerek száma, az ár pedig a kilométerenkénti tarifa. a) Mekkora lesz az egyensúlyi taxitarifa, a taxik által naponta összesen megtett kilométerek száma és a taxik száma? (Ne feledjük, hogy egy tökéletes versenyző piacon az ár megegyezik a határköltséggel!) Tegyük föl, hogy az önkormányzat minden meglevő taxi számára taxiengedélyt bocsát ki, de elhatározza, hogy a jövőben nem bocsát ki több engedélyt. A tulajdonosok viszont eladhatják, vagy bérbeadhatják engedélyeiket. Egy idő múlva megnövekszik a taxizás iránti napi összkereslet. Az új keresleti görbe: QD’ = 32000 – 200P. b) Mekkora lesz most az egyensúlyi taxitarifa? (A taxik mennyisége az engedélyek korlátozott száma miatt nem változhat.) c) Mennyi lesz egy taxis napi „profitja”, ha nem vesszük figyelembe a taxiengedély megszerzésének, vagy megtartásának költségeit? Valódi gazdasági profit ez? d) Mekkora lesz egy taxiengedély évi bérleti díja, ha egy taxis egy hónap alatt 20 napot dolgozik? 8. Egy termék kompetitív piacán a keresleti árat a mennyiség függvényében a P = 50 – 0,5Q összefüggés, a termelők összesített határköltségét pedig az MC = 2Q egyenlet tükrözi. a) Hogyan alakul a termék egyensúlyi ára és eladott mennyisége? Mennyi az összes fogyasztói kiadás és a termelők összes bevétele? b) Hogyan alakul a termék eladott mennyisége, keresleti ára és határköltsége, ha az állam T = 5 összegű mennyiségi adót vet ki minden termékegységre? Mekkora az adóbevétel? Mennyit fizetnek a fogyasztók és a termelők a befolyt adóból?


175

c) Mennyi az összes fogyasztói kiadás, és a termelők összes bevétele? Jellemezze a kereslet árrugalmasságát! 9. Az alábbi táblázat egy áru különböző mennyiségéhez tartozó keresleti árat és a termelők határköltségét mutatja. Mennyiség (db) 100 200 300 400 500 600 700

Keresleti ár (Ft)

Határköltség (Ft)

120 100 85 70 60 55 40

20 35 45 55 60 70 80

a) Mekkora az egyensúlyi ár és mennyiség? b) Hogyan alakul a termék eladott mennyisége, fogyasztói és termelői ára, ha az állam T = 40 összegű mennyiségi adót vet ki minden termékegységre? c) Hogyan változik a fogyasztói többlet és a termelői többlet a beavatkozás hatására? Mekkora az adóbevétel? Mekkora az adó által okozott holtteher-veszteség? Mekkora ebből a termelői és fogyasztói holtteher-veszteség? 10. Egy termék kompetitív piacán a keresleti görbét a QD = 300 – P egyenlet, a kínálati görbét pedig az QS = 2P egyenlet írja le. a) Hogyan alakul a termék egyensúlyi ára és eladott mennyisége? b) Tegyük föl, hogy az állam T = 60 mennyiségi adót vet ki a termékre, s ezt a vevőknek kell befizetni. Ekkor a keresleti görbe alakja D = 300 – (P + T)-re módosul, mert a vevők számára az ár az adó összegével emelkedik. Itt P a termelői ár. (Ha az eladóknak kellene befizetni az adót, akkor is ugyanazt a végeredményt kapnánk, csak akkor a kínálati görbe módosulna S = 2(P–T)-re.) c) Hogyan alakul a termék termelői és fogyasztói ára, valamint egyensúlyi mennyisége a T = 60 adó jelenlétében?

176

7. A kompetitív piaci egyensúly d) Mekkora az adóbevétel és az adó holtteher-vesztesége? Milyen arányú az adóteher megoszlása?

11. Az alábbi ábra egy termék kompetitív piacának hosszú távú egyensúlyi helyzetét mutatja (S a vízszintes hosszú távú kínálati görbe). A termék hoszszú távú egyensúlyi ára P = 100, mennyiségét pedig Q1 mutatja. a) Mutassa meg az ábrán, hogyan hat a termelői és a fogyasztói árra, valamint az egyensúlyi mennyiségre, ha az állam T = 50 összegű mennyiségi adót vet ki a termékre! b) Jelölje az ábrán az adóbevételt és az adó holtteher-veszteségét! Kit terhel az adó? P

S

100 D

0

Q1

Q

12. A túloldali ábra egy termék kompetitív piacának nagyon rövid távú egyensúlyi helyzetét mutatja. Mutassa meg az ábrán, hogyan hat a termelői és a fogyasztói árra, valamint az egyensúlyi mennyiségre, ha az állam T = 50 összegű mennyiségi adót vet ki a termékre! Kit terhel az adó?

7. A kompetitív piaci egyensúly P

S

100 D

0

400

Q

177

8. fejezet A TÖKÉLETLEN VERSENY ÉS A MONOPÓLIUM Az előző fejezetben a kompetitív piac egyensúlyának különböző eseteit tekintettük át. A tökéletes verseny koncepciója hasznos segédeszköze a közgazdászoknak, mert megmutatja, hogyan működne a gazdaság, ha bizonyos idealizált föltételek teljesülnének. Mindazonáltal nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a vállalatok nagy része a tökéletes versenytől eltérő piaci környezetben tevékenykedik. A gazdaság jelentős piacain nem sok kisvállalat, hanem néhány nagyvállalat működik. A nagyon sok kisvállalatot föltételező tökéletes versennyel szemben a piaci formák másik szélsőséges esete a monopólium, amelyben egy bizonyos fajta terméket egyetlen termelő állít elő versenytársak nélkül. Habár a tiszta monopólium legalább annyira ritka, mint a tökéletes verseny, ennek a piaci formának az elemzése sem tanulságok nélkül való. Jelen fejezetben a monopólium áll érdeklődésünk homlokterében. Először azonban tekintsük át a piaci környezet különböző formáit, amelyek nagy változatossága a két véglet között helyezkedik el.

8.1. A kompetitív piactól a monopóliumig: a főbb piaci formák A tökéletes verseny meglehetősen speciális piaci forma. Először különböztessük meg egymástól a kompetitív piacot és az összes többi piaci formát!

178

8. A tökéletlen verseny és a monopólium

A tökéletes és tökéletlen verseny megkülönböztetése A tökéletes versenytől eltérő összes többi piaci formát tökéletlen versenynek nevezzük. A tökéletlen verseny kifejezés nem arra utal, hogy ezekben a piaci formákban kevésbé intenzív lenne a versengés, vagy ezek eleve valamilyen reménytelenül torzult piaci formák lennének. A tökéletlen verseny kifejezés azt jelenti, hogy a résztvevő vállalatok negatív meredekségű keresleti görbével néznek szembe. Eszerint, ha az egyes vállalat többet akar eladni, akkor csökkentenie kell termékének árát. Ha emeli az árat, akkor csökken a termékének keresett mennyisége, de mégis vevőinek jelentős része megmarad. Ezek a vállalatok árbefolyásoló erővel rendelkeznek, ezért árképzőknek nevezzük őket. Ezzel szemben, mint láttuk, a kompetitív vállalat vízszintes keresleti görbével szembesül. A termék ára az egyes vállalat szempontjából adott. Az érvényes piaci áron annyi terméket ad el amennyit akar, tehát ha növelni akarja eladásait, nem kell csökkentenie az árat. Ha viszont a piaci ár fölé emeli terméke árát, akkor a terméke iránti kereslet nullára csökken, összes vevője átpártol a versenytársakhoz. A tökéletes versenyben résztvevőket árelfogadóknak hívjuk, mert passzívan elfogadják a kialakult piaci árat. A 8.1. ábra szemlélteti az árelfogadó és az árképző vállalat termékének keresleti görbéjét. Az ábra fölső részén a kompetitív vállalat terméke iránti kereslet görbéje látható. A keresleti görbe P0 árnál vízszintes, vagyis a vállalat a P0 piaci áron bármekkora mennyiséget eladhat. A nyíl mutatja, hogy outputjának növeléséhez nem kell csökkenteni az eladási árat. A vállalat elfogadja a P0 árat. Az alsó részen a tökéletlen versenyző vállalat termékének keresleti görbéjét ábrázoltuk. A görbe negatív meredekségű, vagyis alacsonyabb termékárhoz nagyobb keresett mennyiség tartozik. Ebből következőleg – ahogy a nyilak mutatják – ha a vállalat többet akar eladni, akkor kénytelen kisebb termékárat megszabni, hogy a vevők többet vásároljanak tőle. A vállalat árképző.


179

Mi okozza a szembeötlő különbséget a kompetitív piacon és a többi piaci formában érvényesülő vállalati keresleti görbe között? Miért vízszintes a kompetitív vállalat keresleti görbéje? Ezt alapvetően két tényező okozza. 8.1. ábra Az árelfogadó és az árképző vállalat keresleti görbéje P

Tökéletes verseny: árelfogadó vállalat D

P0

0 P

Tökéletlen verseny: árképző vállala t

Q

D 0

Q

Egyrészt a kompetitív piacon nagyon sok eladó van. Így az egyes eladó nagyon kicsiny a piac méretéhez képest, tehát ha növeli kínálatát, akkor ez nem okoz érzékelhető változást az összkínálatban. Ennélfogva a növekvő egyéni kínálat következtében nem csökken érdemben a piaci ár és az eladó továbbra is a régi áron adhatja el nagyobb kínálatát. Másrészt a kompetitív piacon előállított termékek homogének, azaz egyformák. A fogyasztók számára az ágazat különböző vállalatai által gyártott termékek egymás tökéletes helyettesítői. A fogyasztók számára az árat leszámítva teljesen mindegy, melyik vállalat termékét veszik meg, mindig az olcsóbbat fogják választani. Így, ha valamelyik vállalat emeli az árat, akkor a fogyasztók az olcsóbban árusító versenytársakhoz fordulnak és nem vesznek többet a drágább termékből. Ha a fenti föltevések közül valamelyik nem teljesül, akkor az ágazatban megszűnik a tökéletes verseny és a vállalatok negatív meredekségű keresleti görbével szembesülnek.

180


Először is, ha az ágazatban résztvevő vállalatok száma viszonylag csekély, akkor az egyes vállalatok az összkínálat jelentékeny részét állítják elő. Ennélfogva, ha egy ilyen vállalat növeli kínálatát, akkor az érzékelhető növekedést idéz elő az összkínálatban, és a piaci ár csökkenésére vezet. Így kevés piaci résztvevő esetén a piaci árral együtt a növekvő kínálatú vállalat termékének ára is csökken. Másrészt pedig, előfordulhat, hogy az ágazat nem homogén terméket, hanem differenciált termékeket állít elő. Differenciált termékek azok, amelyekből egyszerre több termékvariáció is létezik. Egyfajta termék különböző variációi ugyanazt a funkciót teljesítik, de különböző változatban. A különböző termékváltozatok lehetnek a valóságban különbözők, de elégséges az is, ha csak a vevők képzeletében különböznek. Differenciált termékről akkor beszélhetünk, ha a fogyasztók még azonos ár mellett is elutasítják, vagy elfogadják az egyes termékváltozatokat. A mindennapokban használt fogyasztási cikkek legtöbbje differenciált termék. Ilyenek a mosóporok, a testápolási szerek, az autók, a ruházati cikkek, az élelmiszerek, az éttermi étkezés és így tovább. A tej pl. differenciált termék, ha különböző márkanevek alatt különböző zsírtartalmú, eltarthatóságú változatok kerülnek piacra. A reklámkampányok általában erősíteni próbálják a termékdifferenciálódást azzal, hogy az egyes márka-nevek sajátos image-ét alakítják ki és ezzel megpróbálnak a vevőkben márkahűséget kialakítani. Ha (akár a valóságban, akár a vevők képzeletében) differenciáltak a termékek, akkor a fogyasztók számára egymás nem-tökéletes helyettesítői. Így a vevők a különböző termékváltozatok közül nem választják automatikusan az olcsóbbikat. Ha egy vállalat emeli terméke árát, akkor nem veszíti el öszszes vevőjét: termékének csökken a keresett mennyisége, de nem nullára. Így a differenciált termékek létezése önmagában is elégséges ahhoz, hogy a vállalatok negatív meredekségű keresleti görbével szembesüljenek. A tökéletlen verseny kialakulásának okait tehát az ágazatban résztvevő vállalatok számának alakulásában és/vagy a differenciált termékek megjelenésében kell keresnünk. Ennek megfelelően a piaci formákat a résztvevő válla-


181

latok számának és a termékek homogén, vagy differenciált jellegének megfelelően csoportosíthatjuk.

A főbb piaci formák Ha nagyon sok eladó van a piacon, akkor versenypiacról beszélünk. Ezen belül megkülönböztetünk tökéletes versenyt, amelyben homogén terméket termelnek és monopolisztikus versenyt, amelyben differenciált termékeket termelnek. A monopolisztikus verseny vállalatai negatív meredekségű keresleti görbével néznek szembe. Ha csak néhány termelő van a piacon, akkor a piac formáját oligopóliumnak nevezzük (az oligopólium szó görögül néhány eladót jelent). A termékek jellegének megfelelően beszélhetünk homogén, vagy differenciált oligopóliumról. Az oligopóliumok esetében a negatív meredekségű vállalati keresleti görbék a csekély vállalatszámból, a viszonylagosan nagy vállalati méretből származnak. Végül, ha egy terméknek csak egyetlen eladója van, akkor monopóliumról beszélhetünk (monopólium = egyetlen eladó). A monopólium termékének keresleti görbéje maga a piaci keresleti görbe, amely természetesen negatív meredekségű. Az alábbi táblázatban foglaltuk össze a főbb piaci formák fenti osztályozását. 8.1. táblázat A főbb piaci formák csoportosítása

Piacok Tökéletes verseny Monopolisztikus verseny Oligopólium Monopólium

Termelők száma Sok Sok Néhány Egyetlen

Termék jellege Homogén Differenciált Hom. vagy Diff. Homogén

Megjegyezzük még, hogy a piaci formák elhatárolása nem olyan egyszerű, mint ahogy azt ezek a sémák sugallják, továbbá még kevésbé egyértelmű az egyes ágazatok besorolása az egyes piaci formákba.

182



183

8.2. A tökéletlen verseny kialakulásának főbb okai A nem tökéletesen versenyző piacok létrejöttének a következő főbb okait említjük meg: a piaci szereplők számának jelentős jogi korlátozása, a termékek differenciálódása, valamint az egyes ágazatok sajátos költségviszonyai. Az állam gyakran jogi eszközökkel korlátozza a termelők számát. Ha a jogszabályok jelentős mértékben csökkentik a piaci szereplők számát, akkor oligopólium, vagy monopólium létrejöttéhez vezetnek. Pl. a szabadalmi védelem lehetővé teszi az újítóknak a szabadalmaztatott termék, vagy eljárás kizárólagos használatát. Előfordulhat, hogy ennek a következménye monopólium kialakulása: így monopolhelyzetben volt 1947-től kezdve a Polaroid társaság az azonnali filmelőhívást lehetővé tevő fényképezőgépek területén egészen 1976-ig, mikor a Kodak cégnek végre sikerült piacra vinnie saját gyártmányát. A szabadalmi védelem célja az újítások ösztönzése. Más esetben az állam vámok, vagy kvóták (mennyiségi korlátozások) segítségével korlátozza bizonyos termékek importját. Ezzel bizonyos mértékig kizárja a külföldi termékeket a hazai piacról, így korlátozza a versenyt. (Az importkorlátozó intézkedésekről többet a 11. fejezetből tudhatunk meg.) Előfordulhat, hogy az állam csak egyetlen vállalatnak ad engedélyt bizonyos tevékenység folytatására. Gyakran az állam egyetlen vállalat kizárólagos jogává teszi, hogy egy adott területen bizonyos közszolgáltatást (víz-, gáz-, áramszolgáltatás) nyújtson. Ennek fejében az állam szabályozhatja a vállalat termelését, vagy árait, illetve kötelezheti a vállalatot minden fogyasztó kiszolgálására. Ezek az ún. természetes monopóliumok, amelyek esetében általában a költségek csökkentése teszi indokolttá a monopólium létrejöttét. (A természetes monopóliumok létét alátámasztó tényezőkről a következő pontban olvashatunk.) Más esetekben a monopóliumok adományozása nem a fogyasztók érdekében történik. Így pl. Angliában 1600-ban megalapították az Angol KeletIndiai Társaságot, amelynek államilag biztosított monopóliuma volt az India és Anglia közötti kereskedelem lebonyolítására. Másik kisebb méretű példa:

184


Magyarországon hosszú ideig csak egyetlen intézmény adhatott állami nyelvvizsga bizonyítványt. A jogi korlátozások mellett a termékek differenciálódása is negatív meredekségű vállalati keresleti görbékhez, vagyis tökéletlen versenyre vezet. A termékdifferenciálásnak általában pontosan az a célja, hogy a márkahűség kialakításával, vagy erősítésével, vagy a kifinomult fogyasztói igényekhez való alkalmazkodással csökkentse a termék iránti kereslet árrugalmasságát és így lehetővé tegye a vállalatnak a profit növelését. A tökéletlen verseny harmadik forrásával, az egyes ágazatokra jellemző sajátos költségviszonyokkal részletesebben is foglalkozunk.

A költségek alakulása és a vállalatok száma Tételezzük föl, hogy a termelők homogén termékeket termelnek. Ekkor a termelők számának alakulása szabja meg a piac formáját. Minél kevesebb termelő van az adott piacon, annál nagyobb egy vállalat a piac méretéhez képest, annál valószínűbb, hogy az egyes vállalatok árbefolyásoló erővel bírnak. Hány vállalat maradhat meg hosszú távon egy ágazatban? Tudjuk, hogy a vállalatok kilépnek az ágazatból, ha hosszú távon nem fedezik költségeiket, azaz nem érnek el legalább nulla gazdasági profitot. Hosszú távon annyi vállalat maradhat meg az ágazatban, ahányan képesek legalább nulla profitot elérni. A tökéletes verseny, vagy az ehhez közeli állapot tartós fönnmaradásához az szükséges, hogy a piaci kereslet nagysága és az ágazatra jellemző költséggörbék elegendően nagy számú vállalat számára tegyék lehetővé hosszú távon legalább a nulla profit elérését. Egy vállalat akkor kerülheti el hosszú távon a veszteséget, ha a piaci ár eléri a hosszú távú átlagköltségének minimális értékét. Ha ez alatt marad az ár, akkor a vállalat veszteséges lesz és hosszú távon kilép az ágazatból. Annyi résztvevője lehet a piacnak, ahány résztvevő esetén a piaci ár eléri, vagy meghaladja a hosszú távú átlagköltség minimális értékét.


185

Az alábbi ábra olyan helyzetet mutat, amelyben a költség- és keresleti viszonyok lehetővé teszik a tökéletes verseny tartós fennmaradását. 8.2. ábra A piaci kereslet és az egyes vállalat hosszú távú átlagköltség görbéje tökéletes versenyben

P

Egy vállalat hosszú távú átlagköltsége

D

Piaci kereslet

LA C 500

0

400

40.000

Q

Az ábrán LAC az ágazat egyforma vállalatai közül az egyik hosszú távú átlagköltség görbéjét jelzi. D a összpiaci keresleti görbe. A vállalat LAC görbéjének minimum pontja 400 db-os termelésnél van és a minimális átlagköltség érték 500 Ft. Ha így alakul az ár, akkor a piaci kereslet 40000 db. Így maximum 40000/400 = 100 vállalat hosszú távon is bennmaradhat az ágazatban, mert 500 Ft-os áron nem lesznek veszteségesek. Ha ennél többen lennének, akkor 40000 db-nál nagyobb lenne az összkínálat, az ár pedig 500 Ft-nál alacsonyabb. Így a termelők veszteségesek lennének, ami kilépésekhez vezet, addig amíg 100 vállalatos létszám mellett a hosszú távú egyensúly ismét beáll. Úgy tűnik, hogy ebben az ágazatban a költségviszonyok és a piaci kereslet lehetővé teszik a tökéletes versenyhez közeli állapot fönnmaradását, mert 100 vállalat már elegendően soknak tűnik ahhoz, hogy egy vállalat ne befolyásolhassa érdemben a piaci árat. A tökéletes verseny azért maradhat fönn, mert a hosszú távú átlagköltség minimuma viszonylag alacsony outputnál helyezkedik el. A technológia

186


tehát olyan jellegű, amelyben nincs nagy szerepe a növekvő skálahozadéknak, vagyis a nagyobb üzemméretekhez kapcsolódó költségmegtakarításnak. Nézzünk most egy más technológiai feltételekkel működő ágazatot! Az alábbi ábra a piaci keresleti görbét és az egyik vállalat hosszú távú átlagköltség görbéjét mutatja. 8.3. ábra Oligopolista piaci szerkezetet alátámasztó átlagköltség és keresleti görbe

P D LAC

100

0

15.000

60.000

Q

Az LAC görbe minimuma itt 15000 egységnyi outputnál van, a legkisebb átlagköltség érték pedig 100 Ft. A piaci kereslet 100 Ft-os áron 60000 egység. Ha teljesülnének a tökéletes verseny föltételei, akkor mindössze négy vállalat maradhatna tartósan a piacon. Ez pedig nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a tökéletes versennyel, hiszen a piacon résztvevő négy vállalat mindegyike árbefolyásoló erővel bír. Ilyenformán a tökéletes verseny összeomlik: a technológiai sajátosságok ebben az ágazatban kevés számú vállalat piaci részvételét engedik csak meg. Végül is valamilyen oligopolista piaci forma alakulhat ki. Milyen technológiai sajátosságok okozzák ezt? Az ábrázolt ágazatban erőteljesen érvényesül a növekvő skálahozadék, tehát az LAC görbe elég hoszszú szakaszon negatív meredekségű. Így a nagyobb vállalatok 15000 egység


187

outputig bezárólag olcsóbban termelhetnek, mint a kisebbek, amelyek kiszorulnak a piacról. Az ilyen típusú ágazatok általában nehézipari jellegűek pl. olajipar, fémkohászat, acélgyártás, autógyártás, stb. Az üzemméret növeléséből adódó megtakarítások még szélsőségesebben is érvényesülhetnek az ún. természetes monopólium esetében. Ekkor a költség- és keresleti viszonyok csak egyetlen vállalat piacon maradását indokolják. Ezt mutatja az alábbi ábra. 8.4. ábra Természetes monopólium

P

D

Egy válla lat LAC-je.

Két vállalat összegzett LACje

LAC1V

LAC2V

0

Q

Az ábrán az LAC1V görbe mutatja egyetlen vállalat hosszú távú átlagköltség görbéjét. A szaggatott vonallal rajzolt LAC2V görbe pedig két egyforma vállalat összegzett LAC görbéje. Az átlagköltségek összegzését horizontálisan, a vízszintes tengely mentén végeztük el. Pl. ha egy vállalat átlagköltsége Q = 1000-nél 200 Ft, akkor két ilyen vállalat átlagköltsége Q = 2000-nél 200 Ft. Az LAC2V görbe mutatja adott termelési mennyiség hosszú távú átlagköltségét, ha két vállalat van a piacon. Az LAC1V pedig ugyanezt jelzi egy vállalatos esetben. Láthatjuk, hogy a piaci kereslet teljes tartományában (a D görbe alatti szakaszon) egy vállalat kisebb átlagköltséggel termel, mint kettő: az LAC1V görbe LAC2V alatt halad.

188


Így az adott piaci keresleti görbénél csak egy vállalatot érdemes alkalmazni, mert a piaci kereslet szóba jöhető tartományában egy vállalat termelési költsége kisebb kettő, vagy több vállalat termelési költségénél. Ez a természetes monopólium esete. A természetes monopólium elnevezés arra utal, hogy két, vagy több vállalat nem tudna rentábilisan (legalább nulla profittal) működni az adott piacon. Mint az ábrán látható, a természetes monopólium létrejöttének feltétele, hogy az LAC görbe elegendően nagy termelési mennyiségig ereszkedő (negatív meredekségű) legyen, vagyis a termelésben a növekvő skálahozadék szakasza legyen domináns. A természetes monopólium jellemzően a közszolgáltatások területén alakul ki. Példái: a víz-, gáz- és villamos áram, kábeltévé szolgáltatás. Ha pl. egy adott körzetben két vízmű versenyezne egymással, akkor ez megkövetelné két párhuzamos vízvezeték-hálózat kiépítését. A természetes monopólium ma a monopóliumok leggyakoribb fajtája. Az ilyen típusú monopólium létét az állam gyakran jogilag támogatja. Megakadályozza új belépők megjelenését pontosan a költségek csökkentése érdekében. A jogi védelemért cserébe az állam szabályozhatja a természetes monopólium tevékenységét.

8.3. A monopólium fogalma Miután megismerkedtünk a főbb piaci formákkal és a tökéletes versenytől való eltérések főbb forrásaival, legfőbb ideje, hogy rátérjünk fejezetünk fő témájára, a monopóliumra. Látszatra a monopólium fogalma egyszerű: egy terméket csak egyetlen termelő állít elő. De mit jelent az, hogy egy termék? Pl. a Coca-cola egy termék, amelyet egyetlen termelő állít elő szigorúan védett gyártási titok alapján. Ezek alapján a Coca-cola cég monopólium? Van-e értelme önmagában elemezni a Coca-cola piacát, mint monopolpiacot és eltekinteni mondjuk a Pepsi-colától? Mint már kitalálták, ennek nincs értelme. A Coca-cola valójában nem egyetlen termék, hanem az üdítőitalok termékcsoportjának tagja. Ez a termékcso-


189

port sokfajta differenciált terméket foglal magába. Idetartoznak a különböző szénsavas és szénsavmentes üdítőitalok, a Coca-colától kezdve a Pepsicolán és Traubisodán át, a különféle gyömölcslevekig. Ezeknek a termékekeknek a piacát nincs értelme külön-külön monopóliumként elemezni, mivel egymás közeli helyettesítői. Az üdítőitalokat gyártó cégek teljes mértékben tudatában vannak ennek, árgus szemekkel figyelik egymás tevékenységét és versenytársakként kezelik egymást. Mit jelent a közeli helyettesítés? Ha pl. a Pepsi-cola ára csökken, akkor a Coca-cola kereslete visszaesik. Az alábbi ábra mutatja a Coca-cola keresleti görbéjének elmozdulását. 8.5. ábra A Coca-cola keresleti görbéjének elmozdulása a Pepsi-cola áresésének hatására

P D1

0

D0

C o ca-co la men n yiség e

Az eredeti keresleti görbét D0 jelzi az ábrán. Ha csökken a Pepsi-cola ára, akkor a Coca-cola kereslete csökken. Így a Coca-cola keresleti görbéje korántsem stabil, mivel a helyettesítő termékeket gyártó versenytársak minden lépésére elmozdul helyéből. Ennélfogva a Coca-cola cégnek a döntések meghozatalakor nemcsak saját költségeit és a Coca-cola pillanatnyi keresleti görbéjét, hanem a versenytársak várható reakcióit is figyelembe kell vennie. Ugyanígy kell tennie a Pepsi-cola cégnek és az összes többi üdítőitalt gyártó vállalatnak. Az üdítőitalok piacát tehát nem néhány monopólium jellemzi,

190


hanem differenciált oligopóliumként lehet leírni, tekintettel arra, hogy viszonylag kis számú differenciált termékeket gyártó nagy cég uralja. Ezeknek a vállalatoknak a tevékenységét erős kölcsönös függőség jellemzi. Nem ez a helyzet egy valódi monopólium piacán. Egy tiszta monopólium termékének nincs közeli helyettesítője. Egy terméknek azonban mindig vannak helyettesítői. Akkor beszélhetünk igazán monopóliumról, ha ezek a helyettesítők olyan távoliak, hogy áruk változása érdemben nem hat ki a monopolizált termék keresletére. Így egy valódi monopóliumnak nincsenek versenytársai. Döntéshozatala során csak saját költségeit és termékének keresleti görbéjét kell figyelembe vennie és nem kell tekintettel lennie más helyettesítő termékek gyártóinak várható reakcióira. A szabadalmi monopólium példájaként hoztuk föl a Polaroid céget, amely 1947-től 1976-ig egyedül volt képes azonnali filmelőhívást lehetővé tevő fényképezőgépet előállítani. Valóban monopólium volt a Polaroid cég? A polaroid gép egyik helyettesítője a hagyományos fényképezőgép. Akkor nevezhető a Polaroid monopóliumnak, ha a hagyományos fényképezőgépek árának változása nem érinti érdemben a polaroid gépek keresletét. Ha viszont a hagyományos fényképezőgépek árának változása jelentős változást okoz a polaroid gépek keresletében, akkor nem monopóliumról, hanem sokkal inkább a differenciált termékek piacán résztvevő egyik vállalatról beszélhetünk. A fenti gondolatmenetből következik, hogy a valódi monopólium nagyon ritka, hiszen a monopólium létezésének csak egyik szükséges feltétele, hogy egyetlen eladója legyen az adott terméknek. A másik szükséges föltétel az, hogy a terméknek ne legyen közeli helyettesítője, így más termékek árának változása ne hasson érdemben a monopoltermék keresletére. Ebben a szűk értelmezésben nagyon kevés monopólium létezik és egy termék piacának monopoljellege esetről esetre eldöntendő kérdés. A monopólium tanulmányozásának jelentősége nem is az, hogy nagyon sok ilyen vállalat létezik, hanem az, hogy egyszerűségénél fogva nagyon jó bevezetés az árképző gazdasági szereplők viselkedésének feltérképezéséhez. A továbbiakban tehát föltesszük, hogy tiszta monopólium létezik és megpróbáljuk a tevékenységét jellemezni.


191

8.4. A kereslet és a határbevétel A fentiekben meghatározott monopólium a termék negatív meredekségű összpiaci keresleti görbéjével szembesül. Ez a keresleti görbe adja tevékenységének piaci korlátját. Ha többet akar eladni, akkor csökkentenie kell terméke árát. Ennek fontos következménye van termékének határbevételére nézve. A határbevétel (MR), mint emlékezhetünk rá, megmutatja, hogyan változik az összes bevétel, ha egységnyivel nő a termékből eladott mennyiség. A tökéletes verseny körülményei között, ha egy vállalat egységnyivel többet ad el, akkor teljes bevétele éppen a piaci árral növekszik, mivel a piaci ár nem változik az egyes vállalat kínálatának növekedésével. A monopólium azonban nagyobb mennyiséget csak csökkentett áron adhat el. Ennek következtében a monopólium határbevételét két sajátosság jellemzi: (1) adott mennyiséghez tartozó határbevétele mindig kisebb lesz, mint a piaci ár, másrészt (2) a határbevétel az eladott mennyiség növekedésével csökken. Mivel magyarázhatók ezek a sajátosságok? Szemléltessük a 8.6. ábra segítségével a problémát! Az ábrán D a piaci keresleti görbe. A kiinduló helyzetben a monopólium 200 mennyiséget ad el 40 Ft-os áron. Ha az eladott mennyiséget 300-ra kívánja növelni, akkor az árat 30 Ft-ra kell csökkentenie. Ilyenformán bevétele egyfelől növekszik, mégpedig a mennyiség 100 egysgényi bővülésének és a 30 Ft-os új árnak a szorzatával, tehát 3000 Ft-tal. Ezt a bevétel növekményt a ferdén satírozott téglalap mutatja az ábrán. Másfelől bevétele csökken is, mert nemcsak az eladott mennyiség 100 egységnyi növekményét, hanem az árcsökkentés előtti 200 egységnek megfelelő mennyiséget is 10 Ft-tal olcsóbban kell adnia. A 2000 Ft-os bevételcsökkenés nagyságát a szürke téglalap mutatja az ábrán. 8.6. ábra A monopólium teljes bevételének változása árcsökkentés hatására

192


D

P 40

–2000 30 Bevétel csökkenés a változatlan mennyiségen

0

+3000

200

Bevétel növekedés a mennyiség bővülésén

300

Q

Ilyenformán az összes bevétel változása 3000 – 2000 = 1000 Ft, a bevételnövekmény és bevételcsökkenés különbsége. Ebből számítható a határbevétel, mint az eladott mennyiség egységnyi emelkedésére jutó bevétel növekmény: MR = 1000 Ft/100 egység = 10 Ft/egység. Láthatjuk, hogy a határbevétel kisebb a 30 Ft-os piaci árnál. Most már tudjuk, hogy miért kisebb a határbevétel a piaci árnál: mert az árcsökkenés miatt mindig le kell vonnunk az árbevétel növekményéből az árcsökkentés előtt eladott mennyiségnek megfelelő mennyiségen elszenvedett bevételcsökkenést. A fentiekből azt is láthatjuk, hogy a határbevétel azért csökken az output növekedésével, mert a csökkenő ár lefelé szorítja a határbevételt. Ráadásul egyre nagyobb lesz az eladott mennyiség, ami miatt viszont emelkedik a kieső bevétel. A piaci ár, a teljes bevétel és a határbevétel összefüggéseit szemléltethetjük a túloldali ábra segítségével. Az ábra alsó részén a monopólium keresleti (D) és határbevételi (MR) görbéjét láthatjuk. A teljes bevételi görbét (TR) mutatja az ábra fölső része. Ez mutatja az összes bevételt az output függvényében. 8.7. ábra A piaci ár, a teljes bevétel és a határbevétel összefüggései

193


TR

max TR

0 P

Q Rugalmas kereslet

Egységnyi rugalmasságú kereslet

Rugalmatlan kereslet

D

0

Q

Q

0

MR

Van egy egyszerű szabály, amelynek segítségével bármely lineáris keresleti görbéhez megrajzolhatjuk a megfelelő határbevételi görbét. Ha minden egyes árnál megfelezzük a függőleges tengely és a keresleti görbe közötti távolságot, akkor ott megkapjuk a határbevételi görbe egy pontját. Az ábráról leolvasható főbb összefüggések: A határbevétel minden pozitív Q-nál kisebb, mint a megfelelő piaci ár nagysága.

194


A határbevétel állandóan csökken az output emelkedésével. Q0 mennyiségig a határbevétel pozitív, tehát a teljes bevétel ebben a tartományban növekszik, ha nő az output. Q0-nál a határbevétel nulla, pozitívból negatívba vált át és ekkor a teljes bevétel maximális. Q0 után a határbevétel negatív, a teljes bevétel csökken, ha tovább növeljük a termelést. Első látásra meghökkentő lehet, hogy a Q0 fölötti tartományban a bevétel csökken, ha növeljük az eladott termékmennyiséget. Azonban ez nem is olyan meglepő, ha belegondolunk, hogy itt már olyan nagy az eladott menynyiség, hogy az árcsökkentés nagyon nagy kieső bevétellel jár együtt. Ha visszaemlékszünk a kereslet árrugalmasságának fogalmára akkor érdekes összefüggéseket állapíthatunk meg a rugalmasság és a határbevétel között is: Rugalmas keresletnél, mint tudjuk, az árcsökkentés a teljes bevétel emelkedésével jár együtt. Rugalmas kereslet esetén tehát a határbevétel pozitív. Rugalmas a kereslet az ábrán Q0 mennyiségnél kisebb mennyiség esetén. Ha a kereslet egységnyi rugalmasságú, akkor az árváltozás nem okoz változást a teljes bevételben. Egységnyi rugalmasságú keresletnél a határbevétel nulla (Q0 mennyiségnél). Végül rugalmatlan kereslet esetén az árcsökkenés hatására csökken az öszszes bevétel. Ha rugalmatlan a kereslet, akkor a határbevétel negatív (Q0 output fölött).


195

8.5. Profitmaximalizálás A monopóliumról, éppúgy mint bármely vállalatról feltételezzük, hogy a maximális profit elérésére törekszik. Döntésének logikája ugyanolyan, mint a kompetitív vállalaté, azaz a monopólium is a határbevételt és a határköltséget veszi figyelembe. Minden termelési szinten megvizsgálja, hogyan változik a profitja, ha valamennyivel változtatja termelését és eladását. Ha egy bizonyos termelési szintnél a határbevétel meghaladja a határköltséget, akkor ott érdemes növelni a termelést, mert ez nagyobb többletbevételt hoz, mint amennyi többletköltséggel jár. Ha pedig adott outputnál a határköltség nagyobb a határbevételnél, akkor ott érdemes csökkenteni a termelést, mert ez nagyobb mértékben csökkenti a költségeket, mint a bevételeket. Ennek megfelelően a profitmaximalizálás szükséges föltétele a monopólium esetében is az, hogy a határköltség és a határbevétel kiegyenlítődjék. A monopólium profitmaximalizáló döntését a 8.8 ábrán is bemutatjuk. Az ábrán szerepel a monopólium keresleti görbéje (D) és a már ismert határbevételi görbe (MR). Látható, hogy a határbevételi görbe meredekebb a keresleti görbénél és minden pozitív mennyiségnél a keresleti görbe alatt húzódik, mert a határbevétel kisebb az termék áránál. A fentieken kívül az ábrán föltüntettük a vállalat határköltség (MC) görbéjét is. Megfigyelhető, hogy Qm termelésnél kisebb mennyiség esetén a határbevétel nagyobb a határköltségnél. Ez a pozitív határprofit szakasza, ahol a termelés növekedésével a bevétel növekedése meghaladja a költségek emelkedését. Ebben a tartományban (ahogy a nyíl mutatja) érdemes növelni a termelést. A Qm output fölötti tartományban a határköltség nagyobb a határbevételnél. Ebben a tartományban a határprofit negatív. Ahogy a nyíl mutatja, itt érdemes csökkenteni a termelést, mert a termelés csökkentésével a költségek nagyobb mértékben csökkennek, mint a bevételek.

196

8. A tökéletlen verseny és a monopólium 8.8. ábra A monopólium profitmaximalizáló döntése

P

2.... és a keresleti görbe megmutatja a Qm mennyiséghez tartozó árat. MC 1. Az MR és az MC görbe metszéspontja mutatja a Qm profitmaximalizáló mennyiséget...

B

Monopolár = Pm

A

D

MR

0

Qm

Pozitív határprofit szakasza (MC<MR)

Q Negatív határprofit szakasza (MC>MR)

Ennek megfelelően a maximális profitot a Qm termelési mennyiség biztosítja, ahol a határbevétel éppen egyenlő a határköltséggel (lásd az A pontot az ábrán). Az optimális termelési mennyiség meghatározása tehát ugyanolyan logikai alapokon nyugszik a monopóliumnál, mint a kompetitív vállalatnál. A monopólium profitmaximalizáló döntése abban különbözik a kompetitív vállalat hasonló döntésétől, hogy a monopóliumnak a termelés mennyiségének meghatározásával párhuzamosan el kell döntenie termékének árát is. A két döntés nem független egymástól, mivel adott mennyiségért csak egy bizonyos maximális árat (a keresleti árat) hajlandóak a fogyasztók megfizetni. A monopólium természetesen ezt a maximális árat fogja fölszámítani termékéért. Qm mennyiség keresleti árát úgy kapjuk meg, hogy a mennyiséget fölvetítjük a keresleti görbére (lásd a B pontot az ábrán). A monopólium tehát a Pm árat fogja meghatározni.


197

A Pm monopolárnak az a sajátossága, hogy magasabb a termék határköltségénél, mivel monopólium esetén azonos mennyiségnél az ár mindig nagyobb a határbevételnél. A kompetitív vállalat és a monopólium optimális döntése közötti különbség és hasonlóság így summázható: A kompetitív vállalatnál profitmaximalizáló kibocsátásánál érvényesül, hogy P = MR = MC. A monopólium profitmaximalizáló kibocsátásánál érvényesülő összefüggés: P > MR = MC. A profitmaximalizálás szükséges föltétele tehát monopólium esetében is a határköltség és a határbevétel kiegyenlítődése. Ha tudjuk, hogy maximalizáltuk a profitot, akkor biztos, hogy határbevételünk egyenlő határköltségünkkel. De ez nem biztos, hogy elégséges föltétel is: előfordulhat, hogy határköltség és a határbevételi görbe két helyen is metszi egymást. A két metszéspont közül csak az egyik maximalizálja a profitot. Ekkor, ha a határköltség egyenlő a határbevétellel, akkor nem biztos, hogy a legnagyobb profitot értük el. Ha MC és MR két kibocsátási szintnél is egyenlő, akkor az első metszéspontban az MC fölülről metszi az MR-t, míg a második metszépontban alulról metszi. A kompetitív vállalatnál megismert logika alapján az első metszéspont a profitminimum pontja, míg a második metszéspontban maximális a profit. Tehát a profitmaximalizáló monopólium ott termel, ahol a határköltség egyenlő a határbevétellel és a határköltség görbe alulról metszi a határbevételi görbét. Természetesen előfordulhat, hogy a monopólium még a fenti föltételek teljesülése esetén is veszteséges lesz. Ekkor a monopóliumnál is felmerül az a probléma, ami a kompetitív vállalatnál ti., hogy érdemes-e rövid távon veszteséges termelést folytatnia? A döntési kritérium a monopólium esetében is az, hogy az árbevétel fedezi-e a változó költségeket. Ha nem fedezi, akkor a monopólium sem termel rövid távon mert, ha termelne, akkor fix költségénél nagyobb veszteség érné.

198


Így a monopólium is csak akkor termel rövid távon, ha olyan árat tud megszabni, amely nagyobb az átlagos változó költségnél.

A monopólium profitja Természetesen a monopólium esetében nagy az esélye annak, hogy nem lesz veszteséges. Hogyan állapíthatnánk meg a monopólium profitját? Tekintsük az alábbi ábrát! 8.9. ábra A monopólium profitja

P MC

Pm

AC

AC(Qm)

D MR Profit 0

Qm

Q

Az ábrán a keresleti és határbevételi görbe, valamint a határköltség görbe mellett föltüntettük a monopólium átlagköltség (AC) görbéjét is. Látható, hogy a profitmaximalizáló termelés Qm, az ár pedig Pm. A Qm termelés mellett az átlagköltség szintjét AC(Qm) mutatja. Mivel az ár nagyobb az átlagköltségnél, ezért a monopólium profitot ér el. A profit nagysága az ár és átlagköltség különbségének és az eladott mennyiségnek a szorzata, amit a téglamintával satírozott téglalap mutat. Mivel a monopolizált ágazatba nincsen új belépő (különben nem volna monopólium) ezért azt várhatjuk, hogy a gazdasági profit hosszú távon is megmarad, mivel nem tünteti el a belépők versenye.


199

De valóban nevezhetjük a monopolhelyzetből fakadó többletjövedelmet gazdasági profitnak? Ki kapja meg ezt a többletjövedelmet? A válasz attól függ, hogy milyenek a tulajdonviszonyok és miből fakad a monopólium. Példaként tegyük föl, hogy egy országban mindössze egyetlen bányában lehet bauxitot termelni. A bányát a bányatulajdonos vállalata aknázza ki. Ez a vállalat a bauxit (egy nehezen helyettesíthető nyersanyag) egyetlen hazai termelője és az importot az állam betiltotta. Ha ezek a föltételek mind teljesülnek, akkor a bányavállalatot joggal nevezhetjük monopolistának a bauxit hazai piacán. Valószínűnek tűnik, hogy ez a vállalat csinos kis profitot ér el. Legyen ez a profit évi egy milliárd Ft. Ha viszont jelentkezik egy szavahihető potenciális bérlő (mondjuk egy nagy nemzetközi bányavállalat), hogy egy milliárd Ft évi bérleti díjat hajlandó fizetni a bánya használatáért, akkor ez az ajánlat egy csapásra eltünteti a bányatulajdonos vállalatának profitját és nulla profitossá teszi a vállalatot. Az egy millárd Ft-os bérleti ajánlat ugyanis kerek egy millárd Ft-tal növeli meg a bányavállalat alternatív költségét. Ennyitől esik el a bányatulajdonos, ha továbbra is saját vállalatával aknáztatja ki saját bányáját. Persze nem kell sajnálni szegény bányatulajdonost, hiszen akár így, akár úgy továbbra is gazdagodik évi egy milliárd Ft-tal. Pusztán napvilágra került az a tény, hogy nem mint egy bányavállalat üzemeltetője jutott évi egy milliárd profithoz, hanem mint bányatulajdonos kapott évi egy millárd bányajáradékot. A példából levonható általánosítható tanulság az, hogy amennyiben egy termék előállításának monopóliuma valamely speciális, rögzített mennyiségű termelési tényező tulajdonának kizárólagosságán nyugszik, akkor nem a monopolvállalatnak jutó gazdasági profitról, hanem a termelési tényező tulajdonosának jutó monopoljáradékról beszélhetünk. Ez persze nem pusztán szóhasználati, hanem jövedelemelosztási kérdés. A monopólium kiváltságos piaci helyzetéből adódó többletet nem a termelést végző vállalat tulajdonosa, hanem a monopolhelyzetet lehetővé tevő speciális termelési tényező tulajdonosa fogja zsebre tenni bérleti díj, vagy a tényező eladási árának formájában.

200


8.6. A monopólium jövedelemelosztási és jóléti hatásai A mikroökonómiában gyakran fölmerülő kérdés, hogy bizonyos intézmények hogyan érintik a jövedelemelosztást és a társadalmi jólétet. Az előző fejezetben már elemeztük, hogy a termékekre kivetett adóknak milyen jövedelemelosztási és jóléti hatásai vannak a tökéletes verseny körülményei között. Most a monopóliumot vizsgáljuk meg a jövedelemelosztás és a társadalmi jólét szempontjából. Ennek során összevetjük a kompetitív ágazat és a monopólium teljesítményét. Egy ágazat kétféle egyensúlyi helyzetét hasonlítjuk össze. Feltesszük, hogy az ágazat költséggörbéi és a terméke iránti kereslet görbéje mindkét esetben ugyanolyanok. Az ágazat sok kis üzemegységgel termel. Az egyik esetben ezek az üzemek egymástól független tulajdonosok kezében vannak és így tökéletes verseny uralkodik. A másik esetben pedig föltételezzük, hogy egyetlen tulajdonos vásárolta föl az összes kis üzemet és így az ágazat monopóliumként működik. A 8.10. ábra mutatja az ágazat helyzetét tökéletes versenyben és monopólium esetén rövid távon. Az ábrán látható a termék keresleti és a határbevételi görbéje. A pozitív meredekségű MC-vel jelzett egyenes a termelő üzemek összesített határköltség görbéje. Ez azt mutatja, hogy egységnyi többletterméket mekkora többletköltséggel tud kibocsátani az ágazat. Tudjuk, hogy tökéletes versenyben ez az MC görbe egyben megadja az ágazat kínálati görbéjét is. Ha monopóliumként működik az ágazat, akkor profitját úgy maximalizálhatja, hogy az MC és MR görbe metszéspontjának megfelelően Qm outputot termel és Pm áron adja azt el. Ha kompetitív piaci formában működik az ágazat, akkor a D és az MC görbék metszéspontjában Qk mennyiséget termel és az egyensúlyi ár Pk lesz. Az

201


ágazatban uralkodó verseny leszorítja az árat és megnöveli a termelt menynyiséget. 8.10. ábra A monopólium és a kompetitív ágazat összehasonlítása

P

D

MR

A = termelői többlet növekménye C = termelői többlet csökkenése A+B = fogyasztói veszteség B+C = holtteher-veszteség

Monopolár=Pm

MC A

B

Kompetitív ár=Pk C

Qm

0 Monopolista termelés

Qk Kompetitív termelés

Q

A monopólium tehát kisebb mennyiséget ad el és magasabb áron, mint a kompetitív ágazat. A fogyasztók számára nyilvánvalóan kedvezőbb a tökéletes verseny, mint a monopólium. Mennyit veszítenek a fogyasztók a monopolizálódással? Fogyasztói többletüket a mindenkori áregyenes és a keresleti görbe által határolt terület mutatja. A fogyasztói többlet a monopólium miatt a ferdén satírozott A és vízszintesen satírozott B területrész összegével csökken. A monopólium viszont jobban jár a kisebb mennyiséggel és a nagyobb árral, különben nem a Qm mennyiséget és a Pm árat alkalmazná. Mekkora a monopólium nyeresége? Profitja (termelői többlete) növekményét az A területrész mutatja, mert megmaradó Qm termelését magasabb áron adja el. Ugyanakkor bizonyos mennyiségű kieső profittal (termelői többlettel) is számolhat, mert termelése csökken, mégpedig a Qk és a Qm közötti olyan egységekkel, amelyeknek határköltsége kisebb a kompetitív árnál, Pk-nél. Ha ezeket az

202


egységeket Pk áron akarná eladni, akkor minden egyes többletegységgel a Pk ár és a határköltség közötti különbséggel nőne a termelői többlete. (Persze nem akarja ezt tenni, mert akkor a többi termelést is az alacsonyabb áron kellene adnia.) A kieső termelői többletet tehát a határköltség görbe fölött levő függőlegesen satírozott C háromszög terület mutatja. Végül is a monopólium termelői többlete a kompetitív ágazatéhoz képest az A és C terület közötti különbséggel nagyobb. Tehát a monopolprofit (vagy járadék) abból származik, hogy a monopólium a fogyasztói többlet egy részét (az A téglalapnak megfelelő részt) elsajátítja. Ez a fogyasztói veszteség azon része, amely átáramlik a monopólium javára. Ugyanakkor a fogyasztók veszteségének másik része nem válik a monopólium nyereségévé. Ez a keresleti görbe alatt levő B háromszög terület a fogyasztói holtteher-veszteség. Ennek területe olyan fogyasztói veszteség, amely nem válik senki nyereségévé. Végül a kínálati görbe fölött levő C háromszög a termelői holtteherveszteség, amely a monopólium kialakulása miatt elveszett termelői többletet jelent. Ez a veszteség szintén nem válik senki nyereségévé. Tehát az adóztatáshoz hasonlóan a monopólium esetében is keletkezett társadalmi jóléti veszteség, azaz holtteher-veszteség, mert a monopólium nem termelt meg egy olyan termékmennyiséget, amelyet a tökéletesen versenyző vállalatok megtermeltek volna. A monopólium holtteher-veszteségéhez hasonló holtteher-veszteségek a nem tökéletesen versenyző piaci formák egyéb eseteiben pl. az oligopóliumnál is keletkeznek. Ebből következőleg az állami gazdaságpolitika általában törekszik a piaci szereplők számának növelésére, a verseny minél magasabb szintjének fenntartására. Ha a technológia a verseny fönntartását nem teszi lehetővé, mint pl. a természetes monopóliumok esetében, akkor a gazdaságpolitika szabályozza a természetes monopóliumok outputját, termékük árát, vagy profitjukat, hogy

203


minél kisebb legyen a monopóliumok működéséből adódó társadalmi veszteség.

Fontos fogalmak tökéletlen verseny monopólium monopolisztikus verseny

termékdifferenciálás oligopólium természetes monopólium

Feladatok 1. Az alábbi táblázat 2. oszlopa egy vállalat bizonyos termelési mennyiségekhez tartozó hosszú távú átlagköltségének értékeit mutatja. A 4. oszlop az adott mennyiség keresleti árát mutatja. Mennyiség 50 100 200 400 800

LAC1V 200 100 150 200 300

LAC2V ——

Ár 500 400 300 200 100

a) A táblázat 3. oszlopában adja meg két (egyenként az előbbivel megegyező LAC görbével rendelkező) vállalat egyesített LAC görbéjének értékeit! b) Létrejönnek-e az adott ágazatban a természetes monopólium feltételei? 2. Egy monopólium termékének keresleti adatait láthatjuk az alábbi táblázatban Ár (Ft) 7 6 5

Kereslet (db) 300 400 500

Teljes bevétel (Ft)

Határbevétel (Ft) ——

204

8. A tökéletlen verseny és a monopólium 4

600

a) Töltse ki a teljes bevétel és a határbevétel adatait! b) Mekkora a mennyiség növekedése miatti bevételnövekmény és az árcsökkenés miatt kieső bevétel, ha a monopólium 400-ról 500-ra akarja növelni az eladott mennyiséget? Hogyan kapjuk a határbevétel adatát? 3. Egy monopólium termékének keresleti görbéjét a Q = 100 – 0,5P összefüggés írja le, ahol Q a keresett mennyiség, P az ár. a) Adja meg a keresleti árat a mennyiség függvényében! b) Adja meg a teljes bevételt a mennyiség függvényében! c) Adja meg a határbevételt a mennyiség függvényében! 4. Egy piacon a keresleti függvény Q = 100 – P. Az ennek megfelelő határbevételi görbe: MR = 100 – 2Q. A piacon egy monopólium termel, amelynek határköltség görbéje: MC = 0,5Q. Mekkora a monopólium termelése és a piaci ár? 5. A profitmaximalizálás logikája alapján magyarázza el, miért kényszerítik gyakran az edzők a sportolókat több edzésmunka elvégzésére, ha a sportolóknak ugyanúgy érdekük a jobb eredmények elérése, mint az edzőknek? (Segítség: rajzoljon olyan ábrát, amelyen az edzésmunka határeredménye egyre csökken, az edzésmunka határköltsége [fáradsága] pedig egyre növekszik az edzés mennyiségének emelkedésével! Az edzésmunka határköltsége csak a sportolókat terheli, az edzőket nem. Ennek alapján eltér az edzők és a sportolók számára optimális edzésmennyiség.) 6. Magyarázza meg, hogy ha a könyvek szerzőinek tiszteletdíját az eladott könyvek árbevételének bizonyos százalékában állapítják meg, ezzel ellentétben pedig a kiadó profitmaximalizáló, akkor a szerzők miért sokallják gyakran a könyveik bolti árát és miért keveslik a példányszámot? 7. Ha a határköltség mindig pozitív, akkor a profitmaximalizáló monopólium optimális termelési mennyiségénél milyen jellegű a kereslet árrugalmassága?

205


8. Egy monopoltermék keresleti adatait és a monopólium határköltség adatait láthatjuk a túloldali táblázatban: P (Ft) 10 9 8 7 6 5 4

D (db) 0 10 20 30 40 50 60

TR (Ft)

MR (Ft) ——

MC (Ft) —— 10 7 4 2 1 2

MΠ (Ft) ——

a) Adja meg a teljes bevétel (TR), a határbevétel (MR) és a határprofit (MΠ ) adatait! b) Mekkora a profitmaximalizáló output és ár? c) Mekkora a monopólium profitja, ha fix költsége FC = 5? 9. Egy piacon a keresleti ár a mennyiség függvényében: P = 40 – 0,2Q. Az ennek megfelelő határbevételi függvény: MR = 40 – 0,4Q. Az ágazat termelésének összes költsége az ágazati output függvényében: TC = 0,3Q2 + 200. Az ágazat határköltsége: MC = 0,6Q. a) Mekkora a piaci ár és az ágazat termelése, ha tökéletes verseny uralkodik? Mekkora az ágazat vállalatainak profitja? b) Mekkora a piaci ár és az ágazat termelése monopólium esetén? c) Mekkora a monopólium profitja? d) Mekkora a monopolista termelés holtteher-vesztesége? 10. Az HBO mozicsatorna iránti összes kereslet az egyik kerületben: Q = 10000 – 0,4P, ahol Q a kerületi előfizetők száma, és P az éves előfizetési díj. A piac határbevételi görbéje: MR = 25000 – 5Q. A műsor szolgáltatója a helyi kábeltévé (természetes monopólium), amely évenként 10 millió Ft jogdíjat fizet a HBO-nak, az év elején egy összegben. Az éves kamatláb 30%. A műsor szolgáltatásával kapcsolatban egyéb költség nem merül fel. a) Milyen éves előfizetési díjat szab meg a kábeltévé a szolgáltatásért és hány HBO előfizető lesz a kerületben? b) Mekkora lesz a kábeltévé profitja ezen a szolgáltatáson?

206

8. A tökéletlen verseny és a monopólium c) Ha az önkományzat úgy kívánja szabályozni a kábéltévét, hogy az ezen a szolgáltatáson csak nulla gazdasági profitja legyen, milyen intézkedéseket kell tennie? Hány előfizetője lesz ekkor a HBO-nak a kerületben?

11. Egy ágazat hosszú távú határköltsége egyenlő a hosszú távú átlagköltséggel, vagyis tökéletes versenyben a nulla profitot biztosító áron bármekkora mennyiséget képes megtermelni az ágazat. Az alábbi ábra az ágazat hosszú távú határköltségét (LMC), hosszú távú átlagköltségét (LAC), a keresleti (D) és a határbevételi (MR) görbét mutatja. P D

LAC = LMC MR

0

Q

a) Jelölje az ábrán a kompetitív ár és termelés nagyságát! b) Jelölje az ábrán, hogy mekkora lesz az ár és termelés, ha az ágazat monopolizált? c) Jelölje a monopolprofit (járadék) nagyságát és a monopólium okozta holtteher-veszteséget! 12. Egy város bizonyos területén Q = 600 kiadható bérlakás található. Nagyon rövid távon vizsgálódunk, amelyen a kiadható lakások száma változatlan. Az egyszerűség kedvéért tegyük föl, hogy a lakások teljesen egyformák, valamint, hogy a lakásfenntartási költségeket teljes egészében a mindenkori


207

bérlők viselik, illetve a ki nem adott lakásoknak nincsen fenntartási költsége. A lakásbérletek iránti kereslet görbéjét a P = 100000 – 100Q egyenlet adja meg, ahol P a lakások havi bérleti díja Ft-ban, Q pedig a bérelni kívánt lakások száma. A lakásbérletek határbevételi görbéje MR = 100000 – 200Q egyenletű. a) Ha a lakásbérletek piacán tökéletes verseny van (a lakások különböző személyek tulajdonában vannak, akik versenyeznek egymással), akkor hány lakást adnak ki és mekkora lesz a havi bérleti díj? b) Ha egy monopolista felvásárolja az összes lakást és ő adja ki azokat, akkor hány lakást ad ki és mekkora lesz a havi bérleti díj? c) Számszerűleg határozza meg a monopólium miatt bekövetkező holtteher-veszteség nagyságát! d) Ábrázolja a lakásbérletek piacán kialakult helyzetet tökéletes verseny és a monopólium esetén! Jelölje az ábrán az a), a b) és a c) pontban kapott eredményeket!

9. fejezet A TERMELÉSI TÉNYEZŐK PIACA A Bevezető c. fejezet 1.3. pontjában bemutattuk a gazdasági körforgás elvont sémáját. Jeleztük, hogy e modellbe a gazdasági szereplők két nagy csoportját, a háztartásokat és a vállalatokat vonjuk be és egyelőre eltekintünk a differenciáltabb vizsgálatoknál nélkülözhetetlen állami szektortól, a nemzetközi kapcsolatoktól és a bankrendszertől. Ebben a modellben a fogyasztási cikkek piacán a javak iránti keresletet a háztartások támasztják, a kínálatot a vállalatok nyújtják. A javak mozgásával egyidejűleg egy ellenkező irányú mozgás megy végbe: a háztartások jövedelmei a vállalatokhoz áramlanak és ott bevételként jelentkeznek. A termelési tényezők piacán viszont a keresletet a vállalatok támasztják, a kínálatot a háztartások nyújtják. Az egyidejűleg végbemenő, ellenkező irányú folyamat: a háztartások jövedelemhez jutnak, a vállalatoknál a megvásárolt termelési tényezők ellenértéke költségként merül fel. Miután az előző fejezetekben megvizsgáltuk a gazdaság szereplőinek magatartását a fogyasztási cikkek piacán, most áttérünk a termelési tényezők piacának tárgyalására, továbbra is a „kétszektoros” modell keretein belül maradva.

9.1. A termelési tényezők kínálata Vizsgálatunk tárgyát a javak termelése érdekében felhasznált termelési tényezők piaca képezi. Ettől meg kell különböztetni a vagyontárgyak piacát. Precíz definíciók helyett tekintsünk példákat, amelyek a két piac közötti lényeges különbséget illusztrálják.

208

9. A termelési tényezõk piaca

A háztartások, vagy a vállalatok tulajdonában vannak bizonyos ingatlanok, mint például termőföld, üzlethelyiség, raktározásra alkalmas épület stb. Alapvetően más az, ha a tulajdonos véglegesen eladja a földjét, vagy ha meghatározott időre bérbe adja. Mi most azt az esetet vizsgáljuk, amikor a tényezőtulajdonos ideiglenesen bocsátja vagyonát a felhasználó vállalat rendelkezésére. Még frappánsabb az a példa, hogy a háztartások a legalapvetőbb erőforrásukat, munkaerejüket, munkavégző képességüket hasznosítják jövedelemszerzés céljából. Nyilvánvalóan csak egy meghatározott időre, vagy feladatra szól a munkaszerződés, nem az ember kerül véglegesen a munkaadó tulajdonába. (A rabszolgapiac „vagyontárgyak” piaca volt.) A vagyontárgyak piacáról, befektetésekről a következő fejezetben lesz szó. Azt, hogy most csak a termelési tényezők ideiglenes cseréjéről van szó úgy is hangsúlyozzuk, hogy a köznapinál általánosabb értelemben használjuk a bérleti díj kifejezést. Bérleti díj a termelési tényező adott egységének használatáért fizetendő pénzösszeg. A bérleti díj az erőforrás hasznosításának ára, mely a bérbeadó szempontjából jövedelem, a vállalat számára viszont termelési költség. A termelési tényezők többségének többirányú, alternatív felhasználási lehetősége van. A racionális döntéseket hozó tényezőtulajdonos ezek közül azt választja, amely számára a legnagyobb bérleti díjat biztosítja. Ilyenkor a más irányú hasznosítással elvileg elérhető jövedelmet a bérbeadás alternatív költségének tekinthetjük. A bérbeadás alternatív költségei közé kell sorolnunk az adott tényezőnek az egyik hasznosítási területről a másikra történő átvitelével kapcsolatos tényleges pénzkiadásokat és egyéb haszonáldozatokat is. Ha például valaki a lakóhelyétől távolabbi munkahelyre megy át, elvárja, hogy minimum az utazási költségeit fedező többletbért kapjon. Ráadásul feláldozott haszonként nemcsak a korábbi munkavégzés bére jelentkezik, hanem az az idő is, ame-


209

lyet most utazásra, korábban viszont pihenésre vagy más hasznos tevékenységre fordított. Az erőforrások hasznosítása persze nemcsak bérlet útján lehetséges. Egy vállalkozó a saját tulajdonában lévő termelési tényezőt is hasznosíthat a termelés során. Ha azonban az adott erőforrást bérbe is lehetne adni, akkor a feláldozott bérleti díjat a saját hasznosítás alternatív költségeként kezelhetjük. (Ha a farmer mégiscsak bérbe adja földjét, akkor viszont a saját hasznosítással elérhető jövedelem minősül a bérbeadás alternatív költségének.) Ha egy termelési tényező felhasználásának vannak alternatívái, és ezek közül a racionálisan döntő tulajdonos a legnagyobb bérleti díjat biztosítót választja, akkor a bérleti díjat két részre oszthatjuk: Transzferjövedelem a tényezőtulajdonos jövedelmének az a része, amelyet az adott erőforrás következő legjobb felhasználásától remélhet. Más szavakkal: a transzferjövedelem egyenlő a bérbeadás alternatív költségével. Gazdasági járadék a bérleti díjnak a transzferjövedelmen felüli része. Egy tényezőtulajdonosnak akkor érdemes erőforrását a korábbi hasznosítási területről egy másikra átvinni, ha az új bérleti nagyobb, mint a transzferjövedelem, vagyis tartalmaz gazdasági járadékot. Speciális esetekben egy-egy termelési tényező felhasználásának nincsenek alternatívái, csak egy adott gazdasági tevékenységre specializálódott vállalkozók támasztanak iránta keresletet. Ha emellett még a bérbeadásnak nincsenek járulékos költségei sem, akkor a bérbeadásnak nincs alternatív költsége, vagyis a transzferjövedelem nulla, a bérleti díj teljes összege gazdasági járadék. Az így keletkező jövedelmet tiszta gazdasági járadéknak nevezzük. A tényezőtulajdonos ilyenkor minden nullánál nagyobb bérleti díj esetén hajlandó bérbe adni erőforrását, hiszen a „következő legjobb hasznosítás” egyáltalán nem hoz jövedelmet.

210


Az a bérleti díj, amelyet az erőforrás tulajdonosai mérlegelnek, a tényezőpiacon alakul ki a kereslet és a kínálat viszonya alapján. Az alternatív felhasználásra alkalmas és megújítható termelési tényezők kínálata „jól viselkedő”, vagyis magasabb bérleti díj esetén nagyobb a kínálat. Ezt azonban nem általánosíthatjuk. Léteznek úgynevezett „visszahajló” tényezőkínálati függvények, vagyis az emelkedő bérleti díj függvényében a tényezőkínálat előbb nő, de egy kritikus szinten a bérleti díj további emelkedése már a kínálat csökkenését eredményezi. Az ilyen típusú kínálati függvényre a munkapiac tárgyalása során fogunk kitérni. Léteznek olyan erőforrások is, amelyeknek a kínálata merev, a felkínált erőforrás mennyisége teljesen független a bérleti díj nagyságától. Ilyenkor a kínálati függvény függőleges. A klasszikus mikroökonómia ilyen típusú tényezőnek tekinti a termőföldet, de ide tartoznak az emberi képességeknek azok az esetei is, amelyek adottságok, s tanulással nem bővíthetőek. Ha a kínálat adott, akkor a tényezőpiacon az egyensúlyi bérleti díjat egyoldalúan a kereslet határozza meg.

9.2. A termelési tényezők kereslete Alapvető különbség van a háztartások fogyasztási javak iránti kereslete és a vállalatok termelési tényezők iránti kereslete között. Miért támasztanak keresletet a háztartások a fogyasztási javak iránt? Amiatt a közvetlen élvezet, vagyis hasznosság miatt, amelyet ezek a javak nyújtanak. Nyilvánvaló viszont, hogy a vállalkozó nem a közvetlen kielégülés reményében vásárolja az inputokat, hanem a profitot ígérő termelés céljaira. A végső hasznosság jelen van, de egy lépcsővel eltolva. A háztartásoknak a végső javak iránti kereslete segít meghatározni a fogyasztási cikkek optimális kibocsátását, ez viszont meghatározza termelési tényezők keresletét. Amikor az 1990-es években hazánkban jelentősen csökkent a háztartások hús- és hústermékek iránti kereslete, a feldolgozók sokkal kevesebb sertést vásároltak fel. Az elmúlt években megnőtt a lakásépítési kedv, az építőanyagok piacán is megnőtt a kereslet.


211

A termelési tényezők kereslete tehát származékos kereslet, a fogyasztók a végtermékek iránti keresletének függvénye. Természetesen a vállalatok nem öncélúan törekednek a fogyasztói kereslet kielégítésére, hanem profitszerzés céljából. Így a javak kínálatához hasonlóan az inputok keresletét szintén a vállalatok profitmaximalizáló döntéseiből kell levezetni. A kínálathoz hasonlóan meg kell különböztetni a tényezőkereslet rövid távú, illetve hosszú távú alakulását.

Tényezőkereslet rövid távon A rövid távot úgy definiáltuk, hogy az olyan időtáv, amelyben legalább egy inputtényező fix, felhasznált mennyisége nem változtatható, de létezik legalább egy olyan termelési tényező, amelynek felhasználását módosíthatjuk. Az egyszerűség kedvéért tekintsünk a fenti kritériumokat kielégítő parciális elemzést, vagyis tételezzük fel, hogy csak egy termelési tényező felhasznált mennyiségéről dönthetünk, az összes többi adott. Tegyük fel, hogy a változó inputból már megvásároltunk egy adott mennyiséget és arról kell dönteni, hogy érdemes-e termelésbe állítani egy pótlólagos példányt! A modellfeltevés szerint profitmaximumra törekszünk, tehát az a kérdés, hogy a pótlólagos példány felhasználása következtében nő-e a profit. Mindaddig nő, amíg a pótlólagos inputnak tulajdonítható bevételtöbblet nagyobb, mint a reá jutó költségnövekmény. Ez tulajdonképpen a határbevétel és a határköltség összevetése, hasonlóan gondolkodunk, mint amikor a vállalati output optimumát kerestük. Ott azt mondtuk, hogy mindaddig érdemes a kibocsátást növelni, amíg MR > MC, illetve az optimumban a határbevétel egyenlő a határköltséggel. A különbség az, hogy a többletbevételt, illetve a többletköltséget nem a pótlólagos kibocsátásnak, hanem a pótlólagos inputnak tulajdoníthatjuk. A tényezőkre vonatkoztatott határfogalmak megkülönböztetése végett új fogalmakat vezetünk be.

212


Tényező-határköltségnek (MFC = Marginal Factor Cost) nevezzük azt a növekményt, amellyel a változó input vizsgált példánya hozzájárul az összköltséghez. Határtermék-bevételnek (MRP = Marginal Revenue Product) nevezzük azt a növekményt, amellyel a változó input vizsgált példánya hozzájárul az árbevételhez. A határtermék-bevétel nagysága két dologtól függ, egyrészt a pótlólagosan felhasznált inputnak tulajdonított output-többlettől, vagyis a határterméktől, másrészt attól, hogy egységnyi többlet-termék mennyivel növeli az árbevételt, vagyis a határbevételtől. Az i-edik tényezőt tekintve képletben: MRPi = MPi·MR Határtermék-értéknek (VMP = Value Marginal Product) nevezzük az adott inputtényező határtermékének piaci áron számított értékét. Képletben: VMPi = MPi·P Ha egy vállalat a termelési tényezők piacán a keresletnek elenyésző hányadát támasztja, akkor egy adott tényező felhasználásának megnövelése nem befolyásolja a tényező piaci árát, ezért minden egyes pótlólagos tényezőért ugyanannyit kell fizetnie. Ebből következik, hogy ebben az esetben a tényező-határköltség egyenlő a tényező piaci árával. Ha például a munkabér (W) bármely munkás esetén napi 2500 Ft, akkor mindegyik munkás alkalmazása napi 2500 Ft-tal növeli a költségeket. (MFCL = W bármilyen munkafelhasználás mellett) Hasonló módon – mint korábban beláttuk – ha a kompetitív vállalat növeli kibocsátását az outputpiacon, a termelt termék piaci árát ez nem érinti, ezért itt MR = P. Ebből következik, hogy outputoldalon kompetitív vállalatok esetén: MRP = VMP.


213

A bevezetett definíciókat, illetve jelölések alkalmazva úgy fogalmazhatunk, hogy a profitmaximalizáló vállalatnak rövid távon akkor érdemes növelni egy adott input felhasználását, ha MRPi > MFCi A racionálisan viselkedő vállalat kereslete azon az input felhasználási szinten van, ahol a tényező-határköltsége egyenlő a tényező határtermékbevételével. Képletben: MRPi = MFCi Az összefüggés minden piaci formára igaz, így a kompetitív piac vállalataira is, de a sajátos versenypozícióra való tekintettel a profitmaximumot biztosító inputfelhasználás kritériumát a VMPi = Pi illetve a munkapiacon például a VMPL = W követelménnyel is megfogalmazhatjuk, ahol W a munkabér.

Tényezőkereslet hosszú távon Hosszú távon némileg más a tényezőárak változásának hatásmechanizmusa. Mivel hosszú távon minden termelési tényező felhasználása megváltoztatható, tág tere nyílik a tényezők egymás közötti helyettesítésének. Adott termékmennyiség különböző termelési eljárásokkal, a termelési tényezők különböző kombinációival állítható elő. Pl. ha egy árkot akarunk kiásni, akkor ezt megtehetjük tőkeigényes technológiával, mikor markoló gépeket és néhány munkást alkalmazunk, vagy megtehetjük munkaigényes módon is, ha sok munkást fogadunk fel és mindenkinek adunk egy-egy ásót.

214


Hosszú távon a vállalatok az ismert termelési eljárások közül szabadon választhatnak. Természetesen úgy fognak választani, hogy adott mennyiséget a lehető legkisebb költséggel termeljék meg. A költségeket pedig a termelési tényezők igénybevételéért fizetendő piaci ár jelenti. Ilyenformán az alkalmazott termelési eljárásokat a termelési tényezők árának aránya határozza meg. Ha tehát a munkabér a tőke bérleti díjához képest jelentősen emelkedik, akkor hosszú távon a vállalatok tőkeigényesebb termelési eljárásokra térnek rá, a munkát tőkével helyettesítik, vagyis egységnyi munkára számítva több tőkét alkalmaznak. Így, ha a megtermelendő termékmennyiség változatlan marad, s a munkabér emelkedik a tőke bérleti díjához képest, akkor a keresett munkamennyiség csökken. A vállalatok kevesebb munkát és több tőkét alkalmaznak. Ha viszont a termék iránti kereslet emelkedik, akkor az output nő, s ez növeli a munka keresletét is, így még emelkedő bérek mellett is nőhet a foglalkoztatás.

9.3. A munkakínálat A tényezőpiacok közül talán legfontosabb a munka piaca. Az emberek többsége munkája eladásával szerzi jövedelmét és a vállalatok költségei közül is az egyik legfontosabb költségtétel a munkabérek költsége. A továbbiakban, a tényezőpiacok átfogóbb elemzése után, részletesebben megvizsgáljuk a munkapiac néhány fontos kérdését. Egyrészt a megismert általánosabb öszszefüggések alkalmazásáról lesz szó, másrészt viszont a munkapiac speciális jelenségeinek modellezéséről. A munkapiacon a munka kereslete és kínálata találkozik. A munkatulajdonosok a piacon szakmák szerint specializált kínálattal lépnek föl. Egy bizonyos szakma pl. könyvelő, építész, ács, gépészmérnök, stb. munkakínálata rövid távon is változhat, ha a szakmában meglevő emberek többet, vagy kevesebbet kívánnak dolgozni.


215

Hosszú távon nagyobb mértékben változhat a kínált munkamennyiség, ha megváltozik egy bizonyos szakmára kiképzett emberek száma. Ha egy bizonyos foglalkozási ágban emelkedik a várható munkabér, akkor az odavonzza más szakmából az embereket és a pályakezdők körében is népszerűvé teszi a kérdéses foglalkozást. A várható bér jelentős csökkenése viszont pályaelhagyásra vezet. Ahhoz hasonló folyamatról van itt szó, mint amikor a vállalatok a többletjövedelem reményében belépnek egy ágazatba, vagy a veszteség elkerülése végett kilépnek onnan. A vállalatok a termékek előállítása érdekében vásárolják a munkát. Munkakeresletüket éppúgy befolyásolja a termék ára (tökéletlen verseny esetén a határbevétel), mint a kifizetendő munkabér és a munka fizikai termelékenysége, valamint (hosszú távon) a többi termelési tényező ára és termelékenysége. A következőkben először a munkapiac kínálati, majd keresleti oldalát vesszük szemügyre. A munkakínálat megértésének kulcsa az, hogy a munkakínálati döntéseket éppúgy a fogyasztó döntési logikája irányítja, mint a fogyasztási javakra irányuló keresleti döntéseket. Ha a fogyasztó valamennyi pénzt elkölt egy bizonyos termékre, akkor ezzel a döntésével lemond arról, hogy az előzővel egyenlő összegért más árut vásároljon. Ilyenformán adott jövedelem mellett a keresleti döntés alternatív költsége a másik áruból feláldozott mennyiség. Ennek mintájára a munka tulajdonosát felfoghatjuk úgy, mint a szabadidő fogyasztóját. Mindenkinek van egy bizonyos rendelkezésre álló ideje pl. a minimálisan szükséges pihenés levonása után naponta 16 óra. Ezt osztja föl munkaidőre és szabadidőre. Ha úgy dönt, hogy egy órával több szabadidőt fogyaszt, akkor lemond egy órányi munkáért kapható jövedelemről, a munkabérről. A szabadidőt éppolyan árunak tekinthetjük, mint bármely más kézzelfogható jószágot. A szabadidő fogyasztása éppúgy növeli jólétünket, mint bármely más jószág fogyasztása. Ezenkívül a szabadidő is szűkös jószág: ugyanúgy fizetni kell érte, mint a többi áruért.

216


Mennyi a szabadidőért fizetendő ár, vagyis a szabadidő megszerzésének alternatív költsége? Ez az a munkabér, amelyről lemondunk, mikor munkavégzés helyett a szabadidőt választjuk. Tehát a szabadidő ára a munkabér, illetve a munkabérért kapható fogyasztási javak mennyisége. Ez utóbbit reálbérnek nevezzük. A munkabér tehát kettős szerepet játszik a munkás számára: a munkabér a munka eladási és egyben a szabadidő vételi ára.

A munkabérváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása Az előzőekből következik, hogy a fogyasztási javak árváltozásához hasonlóan a munkabérváltozásnak is van helyettesítési és jövedelmi hatása. Ha egy jószág viszonylagos (a többi jószág árához viszonyított) ára emelkedik, akkor a fogyasztó – változatlan reáljövedelem mellett – biztosan csökkenti a megdrágult jószág keresett mennyiségét és növeli a többi, olcsóbbá váló jószág fogyasztását. Ez a helyettesítési hatás a fogyasztási cikkek esetében. A helyettesítési hatás a munkára vonatkoztatva a következőképpen néz ki: ha növekszik a munkabér és a fogyasztási javak ára nem változik, akkor a szabadidő a többi jószághoz képest megdrágul. A munka tulajdonosa – változatlan reáljövedelem mellett – csökkenti a szabadidő keresett mennyiségét. Ez azt jelenti, hogy növeli a kínált munkamennyiséget és ezáltal több jövedelemre tesz szert, tehát növeli a többi jószág fogyasztását. Így a munkabérváltozás helyettesítési hatása önmagában véve arra vezet, hogy növekvő munkabér mellett növekszik a kínált munkamennyiség. (Persze ahhoz, hogy a helyettesítési hatást a maga tisztaságában kimutassuk, a reáljövedelem változatlansága szükséges, tehát a béremelkedés miatt keletkező többletjövedelmet – legalább gondolatban – el kell vonnunk a munkástól.)


217

A munkabér emelkedése miatt bekövetkező jövedelemnövekedés viszont azt jelenti, hogy a munkabér változásának jövedelmi hatása is van. A növekvő jövedelem a legtöbb jószág fogyasztásának bővülésével jár együtt. Mint emlékszünk, ezek az úgynevezett normál javak. A szabadidő szintén normál jószág. Ennélfogva, ha emelkedik a munkabér, akkor bővül a jövedelem és növekszik a szabadidő iránti kereslet. Ez természetesen azt jelenti, hogy csökken a munkakínálat. A bérváltozás jövedelmi hatása önmagában tehát azt eredményezi, hogy növekvő munkabér mellett csökken a kínált munkamennyiség. Mint látható, ellentmondásos eredményekre jutottunk. A helyettesítési hatás miatt a növekvő munkabér növekvő kínált munkamennyiséget eredményez; a jövedelmi hatás miatt viszont a munkabér emelkedése csökkenti a kínált munkamennyiséget. A munkabér változásának teljes hatását a jövedelmi és a helyettesítési hatás együttese dönti el: (1) ha a helyettesítési hatás az erősebb, akkor a munkabér emelkedése növeli a kínált munka mennyiségét; (2) ha a jövedelmi hatás dominál, akkor a növekvő bér csökkenti a kínált munkamennyiséget. A fentiek alapján már látható, hogy nincs könnyű dolgunk az egyéni munkakínálati görbe megrajzolásánál, amely a munkabér különböző értékeinél az egyén által kínált munkamennyiséget mutatja. A görbének lehet pozitív meredekségű szakasza, ahol a helyettesítési hatás az erősebb és így a munkabér növekedés bővíti a kínált munkamennyiséget; lehet negatív meredekségű szakasza, ahol a jövedelmi hatás dominál, ekkor a munkabér emelkedés csökkenti a kínált munkamennyiséget; és lehet függőleges szakasza is, ahol a helyettesítési hatás és jövedelmi hatás éppen kiegyenlíti egymást, így a munkabér növekedés változatlanul hagyja a kínált munka mennyiségét.

218


Az egyéni munkakínálati görbe alakja tehát attól függ, hogy mennyire értékeli a munka tulajdonosa a szabadidőt és a feláldozása révén nyerhető jövedelmet.

Az egyéni munkakínálati görbe A fentiek alapján megrajzolhatjuk az egyéni munkakínálati görbét. A görbe levezetésénél föltételezzük, hogy a munkás egy adott munkafajtát kínál és ennek a bérét változtatjuk fokozatosan. Nem számolunk tehát a foglalkoztatásváltás lehetőségével. A munkakínálati görbe egyik lehetséges alakját a 9.1. ábrán tüntettük fel. A vízszintes tengelyen a munka mennyiségét mérjük L-lel jelölve (labour = munka). A munka mennyiségét a munkaidővel mérhetjük. A függőleges tengelyre az egységnyi időre járó munkabért mértük föl W-vel jelölve (wage = bér). Ez lehet órabér, vagy napibér stb. A visszahajló munkakínálati görbét SL-lel jelöltük (supply of labour = mun-kakínálat). Látható, hogy W0 munkabérszint alatt a kínált munkamennyiség növekszik a bér emelkedésével, míg W0 bér fölött a munkabér emelkedése csökkenti a kínált munkamennyiséget. Minek tulajdonítható a munkakínálati görbe viszszahajló alakja? A görbe alsó szakaszán a munkakínálat csekély: nagy a fogyasztott szabadidő mennyisége. A megkeresett jövedelem viszont kis összegű, mert alacsony a bér és kevés a munkaidő nagysága. Ennek megfelelően a munkás kevésre értékeli a szabadidőt és sokra becsüli a többletjövedelmet. Ilyenformán adott nagyságú jövedelem-növekedésre nagy mennyiségű szabadidőről hajlandó lemondani: nagy a bérváltozás helyettesítési hatása. Így ez meghaladja a bérváltozás jövedelmi hatását, aminek eredményeként a görbe alsó szakaszán a kínált munkamennyiség bővül a bér emelkedésével együtt. Ahogy emelkedik a bér és a munkamennyiség, úgy nő a jövedelem és csökken a szabadidő mennyisége. Ahogy nő a jövedelem, úgy a fogyasztó egyre kevesebbre értékeli a megkereshető többletjövedelmet. Egyre gyengül a he-


219

lyettesítési hatás: a munkás adott nagyságú jövedelemnövekedésre egyre kevesebb szabadidőről hajlandó lemondani, sőt az ábrázolt W0 bérszint után olyan magas a jövedelem, hogy a jövedelmi hatás fölülmúlja a helyettesítési hatást: a munkamennyiség csökken a bér emelkedésével. 9.1. ábra Visszahajló egyéni munkakínálati görbe Munkabér,W

SL A jövedelmi hatás ertsebb, mint a helyettesítési hatás A helyettesítési hatás és a jövedelmi hatás egyformán erős.

W0

A helyettesítési hatás ertsebb, mint a jövedelmi hatás

0

Munkamennyiség, L

Az egyéni munkakínálati görbe fenti alakja persze nem szükségszerű, hanem az egyének különböző értékítéletétől függ. Így elképzelhető olyan egyéni munkakínálati görbe is, amely mindvégig pozitív meredekségű: a bér emelkedésével állandóan növekvő kínált munkamennyiséget mutat. A munkavállaló azonban nemcsak a munkájából juthat jövedelemhez, hanem egyéb jövedelmeket, pl. tőkejövedelmet, vagy társadalmi jóléti juttatásokat (családi pótlékot, stb.) is kaphat. Ezek a jövedelmek nem függnek a munkakínálattól. Felmerülhet a kérdés: hogyan hatnak az ilyen nemmunkajövedelmek a munkakínálatra? A választ a fentiek alapján könnyedén megadhatjuk. A nem-munkajövedelmek bővitik a fogyasztó jövedelmét, ahhoz képest, mintha csak munkajövedelme lenne. Ez a jövedelembővülés arra ösztönzi a munkavállalót, hogy minden normál jószágból és így a szabadidőből is többet fogyasszon.

220


Ugyanakkor ezek a jövedelmek, mivel függetlenek a munkaidőtől, nem drágítják meg a szabadidőt: nincs helyettesítési hatásuk. Mindezek miatt a nem-munkajövedelmek csökkentik a munkakínálatot. Ha tehát az egyéni munkakínálati görbét vesszük tekintetbe, akkor az balra, a kisebb munkamennyiség irányába mozdul el, ha a munkás a munkabér mellett nem-munkajövedelemhez is.

A piaci munkakínálati görbe Az egyéni munkakínálat áttekintése után lássuk a piaci munkakínálati görbét! A piaci munkakínálat mikroökonómiai értelemben egy speciális szakma, vagyis foglalkozás összes kínálatát jelenti. Így beszélhetünk például a kőműves munka, a könyvelői munka, a szövőmunka, a számítógép programozói munka, stb. piaci kínálatáról. Az érdekes kérdés, amit a piaci munkakínálattal kapcsolatban feltehetünk az, hogy ha minden egyén munkakínálati görbéje visszahajló, akkor vajon ezek összege, a piaci munkakínálati függvény szintén visszahajló lesz-e? Vagyis egy munkafajta összes kínálata szintén csökken-e akkor, ha elegendő magasra emeljük a munkabért? Első látásra logikusnak tűnik az igenlő válasz. Alaposabb vizsgálat után azonban a tagadó válasz éppígy lehetséges. Ugyanis, ha nem minden egyén egyforma, tehát munkakínálati görbéjük visszahajló szakasza más és más bérszintnél kezdődik, akkor az összesített kínálati görbe végig pozitív meredekségű lehet. Ha emeljük a munkabért, akkor egyesek esetleg csökkentik kínálatukat, míg mások éppen hogy jelentősen növelik azt, így a piaci munkakínálat mindvégig emelkedhet. Hangsúlyozzuk, hogy ez lehetőség, de nem bizonyosság. Hosszú távon gondolkodva valószínűnek kell tartanunk azt, hogy az egyes munkafajták piaci kínálata mindvégig pozitív meredekségű.


221

Ugyanis ha egy szakmában a munkabér jelentősen emelkedik más szakmák béréhez képest, akkor ez egyeseket arra indít, hogy szakmát változtassanak és a megnövekedett bérű szakmában próbáljanak szerencsét. Ha pl. nő a könyvelők munkabére, akkor esetleg csökken ugyan a szakmában már dolgozók munkakínálata, de megjelennek a más munkafajtákból átlépők: először valószínűleg a rokon (egyéb közgazdász) szakmákban dolgozók kezdenek könyvelni, majd megjelennek a könyveléstől távolálló szakmák képviselői: mérnökök, tanárok és így tovább. Természetesen az átállás egyik munkafajtáról a másikra nem költségmentes; komoly emberitőke-befektetéseket, átképzést és egyéb erőfeszítéseket igényel. Így elég jelentős béremelkedésre van szükség a könyvelők körében ahhoz, hogy mások belépjenek ebbe a szakmába. Viszont minél nagyobb a bérarány módosulás a könyvelők javára, annál több új belépő jelenik meg, annál nagyobb lesz a könyvelői munka kínálata. Így a hosszú távon mindvégig pozitív meredekségű piaci munkakínálati görbét kapunk.

9.4. A munkakereslet A munkapiacon a vállalatok és az állam lépnek föl kereslettel. A következőkben a vállalatok munkakeresletét vizsgáljuk meg. A munkát (hasonlóan a többi termelési tényezőhöz) azért vásárolják, hogy segítségével termékeket állítsanak elő.

Rövid távú munkakereslet Rövid távon, feltételezésünk szerint, a vállalatok által fölhasznált tőkemennyiség, az üzemméret adott nagyság, míg a munkamennyiség változó. A vállalatnak úgy kell megválasztania a megvásárolni kívánt munkamenynyiséget, hogy az maximális profitot eredményezzen. A vállalat termelési és munkafelhasználási döntése természetesen nem egymástól független. A rövid távú termelési függvény bizonyos munkamennyiség felhasználásához meghatározott outputot rendel hozzá. Az össze-

222


függés megfordítva is érvényesül: meghatározott kibocsátáshoz bizonyos minimális munkafelhasználás kapcsolódik. Ha pl. egy autójavító műhely 30 gépkocsi javítását vállalja egyhetes határidőre, akkor ez a döntés már megszabja, hogy legalább hány szerelőt kell alkalmazni ebben az időszakban. Az alábbiakban a kompetitív vállalat magatartását a termelési tényezők keresletének oldaláról vizsgáljuk, vagyis a profitot maximalizáló munkamennyiséget határozzuk meg. Feltételezzük, hogy a vállalat a termékpiacon és az inputpiacon is kompetitív, vagyis számára a termékár és termelési tényezők ára, így a munkabér is exogén adottság. Akár sokat, akár keveset termel a vállalat, az nem hat ki termékének piaci árára. Ehhez hasonlóan, akár sok, akár kevés munkát alkalmaz, ez a döntés nem befolyásolja a piacon kialakult munkabért. Tehát a vállalat adott piaci bérszinten bármennyi munkát alkalmazhat. A cég ebben a szituációban is a próba-hiba módszert alkalmazza: megvizsgálja hogyan változik profitja, ha egységnyivel növeli a munka felhasználását. A munkafelhasználás növelésével nő a termelés és így a bevétel is. Egységnyi többletmunka alkalmazásának hatására a munka határtermékének megfelelően nő meg a termelés. A kompetitív vállalat a termelés növekményét az exogén piaci áron értékesíti. Így, ha egységnyivel több munkát alkalmaz, akkor bevétele a munka határterméke és a termék árának szorzatával nő meg. A munka határtermék-értéke (jele VMPL, value of marginal product of labour) megmutatja mennyivel nő meg a kompetitív vállalat teljes bevétele, ha egységnyivel növeli a felhasznált munkamennyiséget. A munka határtermék-értéke a munka határtermékének és a termékárnak a szorzata. Képletben: VMPL = P·MPL Ha mondjuk egy gombaszedő kisvállalkozás egy újabb munkást alkalmaz és ennek hatására naponta 20 kg gombával nő meg a termelés, s a gomba ára


223

500 Ft/kg, akkor a munka határtermék-értéke VMPL = 500·20 = 10000 Ft. Ennyivel növeli egy újabb munkás alkalmazása a vállalkozás napi bevételét. A munka határtermék-értékének alakulását adott termékár mellett a munka határtermékének alakulása szabja meg. Tipikus esetben tehát, ha nulláról indulva növeljük a foglalkoztatást és a termelést, akkor VMPL először növekszik (mert MPL nő), majd ahogy belépünk a csökkenő határtermék tartományába, úgy VMPL is esik (mert MPL csökken). Az újabb munkások alkalmazása nemcsak többletbevétellel, hanem többletköltséggel is jár. A kompetitív vállalat számára egy újabb munkaegység foglalkoztatásának többletköltsége egyenlő a W munkabérrel (eltekintve a munkabérek kifizetését terhelő adóktól). A kompetitív vállalatnak tehát a profitmaximalizáló döntés meghozatalához az újabb munkások foglalkoztatásával együtt járó bevételnövekményt, a munka határtermék-értékét és a költségnövekményt, a munkabért kell figyelembe vennie. A túloldali ábra mutatja a vállalat optimális döntését. Az ábra egy hipotetikus gombaszedő kisvállalkozásra jellemző adatokat tüntet fel. Láthatjuk a munka előbb növekvő, majd csökkenő határtermék-érték görbéjét (VMPL). A kompetitív vállalat a munkapiacon kialakult 6000 Ft-os napibérrel szembesül, amelyet vízszintes egyenes mutat, s ez azt jelzi, hogy ez a bér független a vállalat munkafelhasználásától. A nulláról indulva növeljük fokozatosan a vállalat munkafelhasználását (és így termelését is)! A munka határtermék-értéke először emelkedik és 0,4 munkaegységnél eléri a piaci bér szintjét (részmunkaidős foglalkoztatás is lehetséges). Mivel 0,4 munkaegységig a bér nagyobb a határtermék-értéknél ezért itt van a legkisebb profitot eredményező foglalkoztatás. 0,4 munkaegység után a munka határtermék-értéke meghaladja a bérszintet egészen 7 fő/nap foglalkoztatásig. Ezt a szakaszt a munka pozitív határpro-

224


fitja jellemzi, vagyis ezen a szakaszon egységnyivel növelve a munkafelhasználást a vállalat bevétele nagyobb mértékben nő költségeinél. Pl. 5 főnél egységnyivel növelve a munkamennyiséget a napi bevétel 8000 Ft-tal emelkedik, míg a naponkénti költség csak a bér nagyságával 6000 Ft-tal nő, így a napi profit 2000 Ft-tal emelkedik, vagyis a határprofit 2000 Ft. 9.2. ábra A kompetitív vállalat profitmaximalizáló munkafelhasználása

Munka határtermék-érték görbéje

W, VMPL

W=VMPL

8000

Piaci bér

6000 4000

VMPL

0

0,4 A munka pozitív határprofitja

5

7

Profitmaximalizáló munkamennyiség

9

L (fő/nap)

A munka negatív határprofitja.

7 fő/nap foglalkoztatás után a munka határtermék-értéke (a csökkenő határtermék miatt) már kisebb a munkabérnél, így ezen a szakaszon a munka negatív határprofitja jellemző. Itt a munkamennyiség csökkentésével növelhető a profit. Pl. 9 főnél egységnyivel csökkentve a munkamennyiséget a naponkénti bevétel 4000 Ft-tal esik vissza, míg a napi költség 6000 Ft-tal csökken (a határprofit itt –2000 Ft). Elemzésünk következtetése az, hogy a profitmaximum 7 fő/nap foglalkoztatásnál van, ahol a munka határprofitja nulla, vagyis a munka határtermékértéke egyenlő a munkabérrel, továbbá a VMPL görbe felülről metszi a bér egyenesét.

225


Tehát, ha a profitmaximalizáló kompetitív vállalat egyáltalán termel, akkor az általa alkalmazott munkamennyiségnél a munka határtermék-értéke egyenlő a bérrel és a munka határtermék-érték görbéje felülről metszi a munkabér egyenesét.

A kompetitív vállalat rövid távú munkakeresleti görbéje Az imént levont következtetésben nem véletlenül szerepelt a „ha egyáltalán termel” kitétel. A termékek kínálatának elemzésénél már láttuk, hogy amennyiben a termék ára nem éri el az átlagos változó költség értékét, úgy a profitmaximalizáló vállalat szünetelteti termelését. Az üzemszünet jelenségét a termelési tényezők felhasználásánál is bemutathatjuk. Tegyük föl továbbra is, hogy a vállalat egyetlen változó inputja a munka, rögzített inputja pedig a tőke. A kompetitív vállalatnak nemcsak a munka határtermék-értékét és a munkabért kell figyelemmel kísérnie, hanem azt is, hogy az egy munkásra jutó árbevétel fedezi-e a kifizetendő bért. Ha ugyanis egy munkás bére meghaladja az egy munkásra jutó bevételt, akkor a vállalat árbevételénél összességében több bért fizet ki munkásainak. Ekkor jobban jár, ha szünetelteti termelését, mert így kevesebb veszteséget szenved. Ilyenkor veszteségét a tőkéhez fűződő költségek (a fix költségek adják). Az egy munkásra jutó bevétel egyenlő a termék árának és a munka átlagtermékének (termelékenységének) szorzatával: Árbevétel/munkamennyiség P·APL.

=

P·Q/L

=

így a profitmaximalizáló vállalat csak akkor termel, ha a munkabér kisebb, mint outputjának ára és a munka átlagtermékének szorzata. Tekintsük ismét a gombaszedő cég példáját! A 9.3. ábrán feltüntettük a munkaegységre jutó bevétel (P·APL) görbéjét is.

226


Mivel a görbe alakját a munka átlagterméke határozza meg, ezért a VMPL és a P·APL görbe között ugyanolyan a viszony, mint a munka határterméke és átlagterméke között. Megfigyelhetjük, hogy a munkaegységre jutó bevétel maximális nagysága 8000 Ft/fő. 9.3. ábra A kompetitív vállalat munkakeresleti görbéje

W, VMPL, P×APL

Munkakeresleti görbe

Üzemszüneti pont Munkaegységre jutó bevétel görbéje

DL=0 P×APL

8000

Munkakeresleti görbe

6000

DL

4000 VMPL 0

5

7

9

L (fő/nap)

Az ábrán látható, hogy a munkakeresleti (DL) görbének két tisztán megkülönböztethető szakasza van. A görbe negatív meredekségű szakasza a munkaegységre jutó bevétel (P·APL) görbe alatt halad és egybeesik a határtermék-érték (VMPL) görbe megfelelő szakaszával. Ha a napibér kisebb 8000 Ft-nál, akkor a vállalat ezen a szakaszon termel a W = VMPL összefüggésnek megfelelően. Így pl. ha a bér 4000 Ft-ról 6000 Ft-ra emelkedik, akkor a vállalat által keresett munkamennyiség napi 9 főről 7 főre csökken. A munkafelhasználás csökkentése emeli a munka határtermékét, s így az új bérszinten ismét létrejön a W = VMPL egyenlőség. (Ehhez nem kell feltétlenül elbocsátania a dolgozókat, elég ha a természetes munkaerő vándorlás révén megüresedett helyekre nem vesz föl új embereket.)


227

Ha viszont a napibér 8000 Ft-ra nő, akkor a vállalat a fentiek szerint csak 5 munkást alkalmazna. Így viszont a napi munkaköltség 5·8000 = 40000 Ft lenne, ami éppen egyenlő a vállalat teljes bevételével, tehát a vállalat mindenképpen a tőkeköltséggel megegyező veszteséget szenved. Ha tovább nő a munkabér, akkor az már meghaladja P·APL értékét (melynek maximuma 8000 Ft/fő), így a vállalat munkaköltsége 8000 Ft fölötti napibér esetén nagyobb, mint a teljes bevétel. Így a vállalat által keresett munka-mennyiség nullára csökken. Ezért W > 8000 esetén a DL görbe a függőleges tengellyel egybeeső félegyenest alkot. A fentiek alapján levonhatjuk az alábbi következtetéseket: A kompetitív vállalat a W = VMPL összefüggésnek megfelelően alkalmazza a munkát, ha W < P·APL, és szünetelteti a termelést, ha W > P·APL. Az üzemszünet természetesen bekövetkezhet a munkabér emelkedése folytán, de úgy is, hogy a termék ára süllyed, s ez csökkenti P·APL értékét.

A munkakeresleti görbe elmozdulásai A fenti elemzésből könnyen levezethetők a rövid távú munkakeresleti görbe elmozdulásai: (1) A munkakereslet nő, ha az output ára emelkedik: ekkor ugyanahhoz a munkamennyiséghez nagyobb határtermék-érték tartozik, mert ugyanakkora MPL-t nagyobb P-vel szorzunk. (2) A munkakereslet nő, ha a technológiai fejlődés, vagy a tőkeállomány növekedése folytán a munka termelékenysége emelkedik: ekkor ugyanakkora munkamennyiséghez szintén nagyobb határtermék-érték tartozik, mert emelkedik a munka határterméke. A 9.4. ábrán látható, hogy a munkakereslet bővülése növeli az egyensúlyi bért és az egyensúlyi foglalkoztatást is. A fenti változások esetén a megváltozott termékárhoz, vagy technológiához és tőkeállományhoz egy másik, az

228


előzőtől különböző rövid távú munkakeresleti görbe tartozik. A munkakeresleti görbe elmozdulása megváltoztatja a munkapiacon kialakuló egyensúlyi bért és az alkalmazott munkamennyiséget is. 9.4. ábra A munkakereslet bővülése és a munkapiac

SL

W W2

A munkakereslet bővülése a termékár emelkedése, a technikai haladás, a tőkefelhalmozás miatt.

W1 DL2 DL1 0

L1

L2

L

Fontos fogalmak bérleti díj gazdasági járadék határtermék-bevétel szabadidő piaci munkakínálat rövid távú munkakereslet

transzferjövedelem tényező-határköltség határtermék-érték egyéni munkakínálat határtermék-érték hosszú távú munkakereslet

Feladatok 1. Vannak olyan adók, amelyeknek összege a munkajövedelem függvényében növekszik, pl. ilyen a személyi jövedelemadó, vagy a kötelező társadalombiztosítási hozzájárulás.


229

a) Milyen jellegű ezen adók kivetésének helyettesítési és jövedelmi hatása? Milyen lehet a kínált munkamennyiségre gyakorolt teljes hatás? b) Ha egyes adók nem függnek a munkajövedelemtől (Pl. ilyen a kamatadó, a vagyonadó, stb.), akkor hogyan hat ezen az adók kivetése a munkakínálatra? 2. Tegyük föl, hogy minden fogyasztási cikk ára 10%-kal emelkedik, miközben Szorgos Szabolcs órabére változatlan marad. Ennek hatására Szabolcs 10%-kal növeli munkakínálatát. a) Hogyan változott Szabolcs reál munkajövedelme és jóléte? b) Munkakínálati görbéjének melyik szakaszán mozog Szabolcs? 3. Tegyük föl, hogy egy szakszervezet (a tagság többségi akaratának megfelelően) magasabb béreket és rövidebb munkaidőt követel egyidejűleg. Eszerint munkakínálati görbéjének melyik szakaszán van a szakszervezeti tagjainak többsége? 4. Egy munkavállaló napi szabadidő iránti keresleti görbéjének egyenlete Z = 16 – 0,01W, ahol Z a fogyasztott szabadidő mennyisége (óra/nap) és W az órabér. A munkás munkaidőre és szabadidőre felosztható ideje naponta 16 óra. a) Adja meg a munkakínálati görbe egyenletét! b) A munkásnak két állást kínálnak fel: egy napi 6 órás állást 600 Ft-os órabérrel és egy napi 10 órásat 900 Ft-os órabérrel. Melyiket választja a munkás? c) Mekkora a munkás napi munkajövedelme és szabadidő-fogyasztásból származó fogyasztói többlete? 5. A túloldali táblázatban egy pizzasütő kisvállalkozás termelési adatait láthatjuk a napi munkáslétszámra és a naponta előállított pizzamennyiségre vonatkozóan. Tegyük föl, hogy a pizzapiacon tökéletes verseny van és egy pizza ára 500 Ft. A változó költségek munka-, anyag- és energiaköltségből tevődnek össze. Egy pizza elkészítésének anyag- és energiaköltsége állandó, 100 Ft.

230

9. A termelési tényezõk piaca a) A táblázat 3. oszlopában adja meg, mennyivel növeli a pizzasütöde bevételét az anyag- és energiaköltségek levonása után egységnyi többletmunka alkalmazása! b) Mennyit termel és hány munkást alkalmaz naponta a pizzasütöde, ha egy munkás napi bére 4000 Ft? c) Hogyan változik a termelés és a munkafelhasználás, ha a napi bér ceteris paribus 5000 Ft-ra emelkedik? d) Milyen napi bér mellett alkalmazna a sütöde 5 munkást? Létszám (fő) 0 1 2 3 4 5 6

Mennyiség (db)

Munka nettó határbevétele

0 24 44 60 72 80 74

——

6. Az alábbi táblázatban egy gombaszedéssel foglalkozó kisvállalkozás munka-felhasználási és termelési adatait láthatjuk. Tegyük föl, hogy a gomba piacán tökéletes verseny van. Létszám (fő/nap) 0 1 2 3 4 5 6

Mennyiség (kg/nap)

Munka határterméke (kg)

0 10 18 24 28 30 31

——

231


a) A táblázat 3. oszlopába írja be, hogy mennyivel növeli a vállalat termelését egységnyi többletmunka alkalmazása! b) Tegyük föl, hogy a napi munkabér ötszöröse egy kg gomba árának, azaz egy munkás a napi béréből 5 kg gombát tudna vásárolni. Hány munkást alkalmaz és mennyit termel a vállalat? c) Képzeljük el, hogy akár a gomba áremelkedése, akár a munkabér esése folytán most egy munkás csak 1,5 kg gombát tudna vásárolni napi béréből. Hogyan változik a vállalat termelése és munkafelhasználása? d) Milyen napibér/gombaár arányok mellett alkalmaz a vállalat csak két munkást? 7. Tegyük föl, hogy rövid távon egy vállalat egyetlen változtatható termelési tényezője a munka. A vállalat rövid távú határtermék görbéjének egyenlete: MPL = 100 – 2L. A vállalat rövid távú átlagtermék görbéjének egyenlete: APL = 100 – L. A vállalat fix költsége: FC = 500. Tudjuk, hogy a vállalat profitmaximalizáló és a termékpiacon, valamint a munkapiacon is tökéletes versenyző. A termék piaci ára P = 2. A munka piaci ára W = 120. a) Adja meg a munka határtermék-érték görbéjének és az egy munkásra eső bevétel görbéjének egyenletét! b) Mennyi munkát alkalmaz a vállalat, mennyit termel és mekkora a profitja? c) Adja meg a vállalat munkakeresleti görbéjének egyenletét! (Milyen bér mellett lenne nulla a keresett munkamennyiség?) 8. Egy vállalat hosszú távon különböző termelési eljárásokkal termelhet. Az alábbi táblázat egységnyi termék megtermeléséhez szükséges minimális tőke- és munkamennyiséget mutatja két különböző termelési eljárás esetében.

Tőkefelhasználás (gépóra) Munkafelhasználás (munkaóra)

1. eljárás 4 4

2. eljárás 2 6

232

9. A termelési tényezõk piaca Átlagköltség a) eset Átlagköltség b) eset a) Melyik termelési eljárást választja a vállalat, ha a tőkefelszerelés bérleti díja gépóránként 3200 Ft, az órabér pedig 3000 Ft? Írja be a 4. sorba egységnyi termék költségét! b) Tegyük föl, hogy az órabér 3400 Ft-ra nő, miközben a tőke bérleti díja nem változik. Most melyik eljárással érdemes termelni? Írja be az 5. sorba az átlagköltség értékeket! Hogyan változik a termelés tőke- és munkaigényessége a munkabérváltozás miatt? c) Hogyan kellene változnia a tőke bérleti díjának ahhoz, hogy a 3400 Ft-os órabérnél mégsem a b) pontban kiválasztott termelési eljárást, hanem a másikat alkalmazzák?

10. fejezet MEGTAKARÍTÁS ÉS BEFEKTETÉS Elfogyasszák-e a fogyasztók összes jelenbeni jövedelmet, vagy takarítsák meg egy részét? Ez utóbbi esetben a jelenbeni fogyasztás feláldozása árán a jövőben többet fogyaszthatnak. Beruházzanak-e a vállalatok tulajdonosai? Ha jövedelmüket tőkejavak vásárlásába fektetik, akkor elvonják a jelenben képződött profitjukat a fogyasztás elől azért, hogy a jövőben nagyobb profitra tegyenek szert. Akár a megtakarítást, akár beruházást tekintjük, mindegyik döntés lényege a jelen és a jövő közötti választás.

10.1. Megtakarítás A megtakarítás lényege a jelenbeni fogyasztásról való lemondás, vagyis az, hogy a fogyasztók jelenbeni jövedelmük egy részét nem fogyasztják el. A megtakarítások létezése a tőkeállomány gyarapításának, a tőkefelhalmozásnak szükséges feltétele. Ha mindenki összes jelenbeni jövedelmét elfogyasztaná, akkor (a külföldről történő hitelfelvételt leszámítva) nem lenne lehetőség az elhasználódott tőkejavak pótlását meghaladó mértékben tőkejavak termelésére. A fogyasztó megtakarítási döntése során a jelenbeni és a jövőbeni fogyasztás között választ. Ha jövedelme egy részét megtakarítja, akkor lemond a jelenbeni fogyasztás egy részéről (jövedelménél kevesebbet fogyaszt), cserébe viszont a következő időszakban jövőbeni jövedelménél többet fogyaszthat, mivel megtakarításaira kamatot kap. Ugyanakkor a fogyasztó hitelt is vehet fel (negatív megtakarítást is képezhet), aminek segítségével a jelenbeni jövedelménél többet fogyaszthat. A hitelt azonban kamatostul vissza kell fizetni, ami szűkíti a jövőbeni fogyasztás lehetőségeit. A megtakarítási és hitelfölvételi döntéseket főként a fogyasztók jelenbeni és jövőbeni fogyasztással kapcsolatos értékítéletei, valamint a jelenbeni jövedelem és a jövőbeni jövedelemmel kapcsolatos várakozások és a reálkamat-

234

10. Megtakarítás és befektetés

láb határozzák meg. Az alábbiakban sorra vesszük a megtakarítási és hitelfölvételi döntés ezen tényezőit.

A fogyasztói türelmetlenség Ismert jelenség, hogy a jelenbeni fogyasztást többre értékeljük a jövőbeni fogyasztásnál. Ahogy a mondás tartja: „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”. A fogyasztói türelmetlenség föltevése szerint minél hamarabb fogyasztunk el valamit, annál többre értékeljük azt. Ennélfogva a fogyasztó hajlamos elfogyasztani összes jövedelmét, sőt kölcsönvenni jövőbeni jövedelmének terhére. A kölcsönvétel segítségével jövőbeni fogyasztását előrehozhatná és így hasznosságát növelhetné. A fogyasztó türelmetlensége a megtakarítások ellen szól. A jelenséget a közgazdászok gyakran nevezik pozitív időpreferenciának is.

A fogyasztó jelenbeni és jövőben várható jövedelme Ha a fogyasztó arra számít, hogy jövőbeni jövedelme lényegesen kisebb lesz jelenbeni jövedelménél, akkor hajlamos lesz a megtakarításra, vagyis jelenbeni fogyasztásának elhalasztására, azért hogy jelenbeni fogyasztási szintjének legalább egy részét megtarthassa. Ez a motívum elsősorban az életpályájuk delelőjén álló fogyasztókra jellemző, akik időskori nyugdíjas éveikre takarékoskodnak. Ha viszont a fogyasztó várakozásai szerint későbbi jövedelme jelentősen magasabb lesz a mostaninál, akkor a fogyasztó hajlamos lesz arra, hogy hitelfölvétellel jelenbeni fogyasztását növelje jövőbeni fogyasztásának terhére. Ez főleg az életpálya kezdetén álló fogyasztókra jellemző, mivel ők arra számítanak, hogy életpályájuk előrehaladtával egyre növekszik jövedelmük. A példákból látható, hogy a fogyasztók jövedelme erősen ingadozik életpályájuk során: a pályakezdők jövedelme alacsony, az életpálya közepén a jövedelem magas, majd a pálya végén ismét csökken. Ezzel szemben a fogyasztók kisimított fogyasztási pályára törekszenek, amelynek során a fogyasztásuk nagyjából egyenletesen alakul, illetve kismértékben növekszik.


235

Így az életpálya elején a jövedelmet meghaladó fogyasztás a jellemző, a közepén a fogyasztás alatta marad a jövedelemnek, az életpálya végén pedig ismét nagyobb a fogyasztás a jövedelemnél, ezúttal a középső szakaszban fölhalmozott vagyon elfogyasztása révén.

A jövő bizonytalansága Mivel nem láthatjuk pontosan a jövőbeni jövedelmeket, illetve a jövőbeni szükségleteket, ennélfogva célszerű megtakarítani, illetve vagyont felhalmozni azért, hogy az esetleges jövőbeni kedvezőtlen fejleményekre (pl. munkanélküliség vagy váratlan betegség esetére) felkészüljünk. Ez adja az alapját az ún. óvatossági megtakarításoknak. A bizonytalanság fokozódása általában növeli a megtakarításokat.

Örökség hagyása az utódok számára Ebben az esetben a fogyasztás elhalasztása nem magának a megtakarítónak biztosít a jövőbeni jövedelmet meghaladó fogyasztást, hanem a megtakarító gyermekeinek.

A reálkamatláb A fogyasztók értékítéletének és jövedelmének alakulása mellett a megtakarítási, vagy hitelfölvételi döntés meghatározó tényezője a jelenbeni fogyasztás ára. A jelenbeni fogyasztás árát a reálkamatláb határozza meg. A reálkamat-lábat meg kell különböztetnünk a névleges, a nominális kamatlábtól. A nominális kamatláb az inflációs rátát is tartalmazó kamatláb. Ezzel a kamatlábbal találkozunk a mindennapokban és a nominális kamattal tetézett összeget kapjuk vissza később, ha kötvényt vásárolunk, vagy tartós betétet nyitunk. A nominális kamatláb tartalmaz egy olyan hányadot, amely a pénz időközbeni értékcsökkenésének ellensúlyozására szolgál. Ugyanis infláció esetén a pénz veszít értékéből és a megtakarítót kárpótolni kell ezen veszteségért.

236


Ezzel szemben reálkamatlábnak az inflációtól, vagyis a pénz értékcsökkenésétől megtisztított kamatlábat nevezzük. A reálkamatláb körülbelüli nagyságát úgy számíthatjuk ki, hogy a nominális kamatlábból kivonjuk az inflációs rátát. Ha pl. 100 Ft-ot egy évre lekötve tartós betétben helyezünk el és az év végére befektetésünk 120 Ft-ra gyarapszik akkor a nominális kamatláb 20%-os. Ha viszont közben 16%-os infláció zajlik le, vagyis az árak az év végén átlagosan 16%-kal magasabbak, mint az év elején, akkor a 20 Ft-nyi kamatból 16 Ft csak az infláció ellensúlyozására szolgál. Az év végén 116 Ft-ból éppen ugyanannyit tudunk vásárolni, mint az év elején 100 Ft-ból. A maradék 4 Ft a reálkamat, ez fejezi ki befektetésünk tényleges hozamát. A reálkamatláb ebben az esetben 4%-os. Hogyan határozza meg a reálkamatláb a jelenbeni fogyasztás árát? A jelenbeni fogyasztás ára, vagyis megszerzésének alternatív költsége egyrészt természetesen az a pénzösszeg, amit fogyasztási javakra költünk. Másrészt a ténylegesen kiadott pénzösszeghez hozzá kell adnunk ennek reálkamatát is. Ha tehát egy adott évben mondjuk 1 millió Ft-ot elköltünk fogyasztási javakra és a reálkamatláb 5%-os, akkor ennek a jelenbeni fogyasztásnak az ára 1,05·1 mFt, azaz 1millió 50 ezer Ft lesz, mert ha nem költenénk el az idén a jövedelmünket, akkor a következő évben változatlan árak mellett 1 millió 50 ezer Ft értékű fogyasztási jószágra tehetnénk szert. Az 1 millió Ft-ot kölcsönadva ugyanis a következő évben 1 millió 50 ezer Ft-ot kapnánk vissza. Hogyan hat a reálkamatláb a megtakarításokra? A reálkamatláb változásánál is megfigyelhetjük a helyettesítési és jövedelmi hatást, csakúgy mint a fogyasztási cikkek árváltozásánál, vagy a munkabér változásánál. A reálkamatláb emelkedésének helyettesítési hatása abból fakad, hogy ha növekszik a reálkamatláb, akkor a jelenbeni fogyasztás megdrágul a jövőbenihez képest. Ez arra ösztönzi a háztartást, hogy csökkentse jelenbeni fogyasztását és inkább a jövőben fogyasszon többet. Tehát a reálkamatláb növekedésének helyettesítési hatása önmagában növeli a megtakarítást.


237

Ugyanakkor a reálkamatláb emelkedésének jövedelmi hatása attól függ, hogy a fogyasztó kezdetben megtakarító (hitelnyújtó) volt-e, vagy hitelfelvevő. Ha a fogyasztó a reálkamatláb megemelkedése előtt hitelnyújtó volt, akkor a reálkamatláb emelkedése növeli a jövedelmét (hiteleire magasabb kamatot fog kapni). Ez arra ösztönzi, hogy minden normál jószágból többet fogyaszszon, vagyis növeli jövőbeni és jelenbeni fogyasztását egyaránt. A reálkamatláb növekedésének jövedelmi hatása tehát hitelnyújtók esetében önmagában véve csökkenteni fogja a megtakarítást. Így hitelnyújtók esetében a reálkamatláb változásának hatása nagyon hasonló a munkabér változásának hatásához. Az ellentétes helyettesítési és jövedelmi hatás eredőjeként kialakuló teljes hatás előjelét nehéz megjósolni. Előfordulhat, hogy az egyéni megtakarítási görbe visszahajló lesz, hasonlóan az egyéni munkakínálati görbéhez. Ekkor alacsony reálkamatlábnál erősebb a helyettesítési hatás, mint a jövedelmi hatás és így a reálkamatláb emelkedése növeli a megtakarítást. Ezzel szemben magas reálkamatlábnál a jövedelmi hatás dominál a helyettesítési hatás fölött és így a reálkamatláb további emelkedése csökkenti a megtakarítást. A fentinél egyszerűbb a helyzet, ha a fogyasztó a reálkamatláb emelkedése előtt hitelfelvevő volt. Ekkor a reálkamatláb emelkedése csökkenti a fogyasztó jövedelmét (a felvett hitelekre magasabb kamatot kell fizetni). Ez arra ösztönzi, hogy minden normál jószágból kevesebbet fogyasszon, vagyis csökkenti jövőbeni és jelenbeni fogyasztását egyaránt. A reálkamatláb növekedésének jövedelmi hatása tehát hitelfelvevők esetében önmagában véve növelni fogja a megtakarítást, ami itt azt jelenti, hogy a fogyasztó csökkenti hitelfelvételét. Így a hitelfelvevők esetében a reálkamatláb emelkedésének helyettesítési és jövedelmi hatása egyirányú: mindkettő a jelenbeni fogyasztás és hitelfelvétel csökkentésének irányába hat.

238


10.2. Befektetések Vagyontárgyak Ha valaki nem fogyasztja el összes jövedelmét, akkor döntenie kell arról, hogy megtakarítását milyen vagyontárgyakba fektesse be. A vagyontárgyak olyan tartós javak, amelyek hosszabb időn át nyújtanak szolgáltatásokat. Ezek a tartós javak lehetnek fizikai, vagy pénzügyi jellegűek, illetve idesorolható az emberi tőke is. A fizikai vagyontárgyak között elsőként említendőek a tőkejavak, amelyeket a vállalatok vásárolnak az elhasznált tőkejavak pótlása, vagy a tőkeállomány bővítése céljából. Szintén a fizikai vagyontárgyak körébe sorolhatók az ingatlanok, műkincsek, nemesfémek stb. amelyeket a jövőbeni értéknövekedés reményében vásárolnak meg. A fizikai vagyontárgyak egy részének pl. a lakásoknak, vagy hétvégi telkeknek lehet fogyasztási hozama is. A pénzügyi javak másokkal szembeni pénzügyi követeléseket jelentenek. Ilyenek a különböző értékpapírok, valamint maga a pénz is. Az értékpapírok közül kiemelkedik két alaptípus: a kötvény és a részvény. A kötvény megvásárlásával hitelt nyújtunk a kötvény kibocsátójának, nevezetesen egy vállalatnak, vagy az államnak. A kötvény lejáratáig rányomtatott névértékének arányában kamatokat fizet, majd lejáratkor visszafizetik a befektetett összeget. A kötvény piaci ára (árfolyama) eltérhet névértékétől. Emiatt a kötvény vásárlója árfolyamkockázatot vállal, hiszen árfolyam emelkedés esetén vagyona nő, árfolyamcsökkenés mellett viszont vagyonának értéke apad. A részvény megvásárlásával egy vállalat tulajdonjogainak bizonyos részét szerezzük meg. A részvénynek nincs lejárati ideje. A részvény hozama két részből tevődik össze: a vállalat profitjából való részesedésből, az osztalékból, valamint a részvény árfolyamnyereségéből. A részvények esetében az árfolyamkockázat még nagyobb, mint a kötvényeknél.


239

Végül a pénznek, mint vagyontartási formának sajátossága az, hogy bármikor bármire elcserélhető, viszont nincsen hozama, illetve infláció esetén a hozama negatív. Előnye viszont, hogy nincsen árfolyamkockázata. A pénztartás motívumaival a makroökonómia foglalkozik. A fizikai és pénzügyi vagyontárgyak mellett befektethetünk saját emberi tőkénkbe is. Az emberi tőke a társadalom tagjainak munkaereje, munkaképessége. Az emberi tőke elemei az alábbiak: (1) Az emberi tőke magában foglalja az ember természettől fogva adott munkaképességét; természeti felépítésénél fogva az ember képes egyszerű, képzetlen munkát végezni. (2) Másrészt az emberi tőke magában foglalja az iskolákban, tanfolyamokon szerzett tudást, képzettséget; ennyiben az emberi tőke az oktatási rendszer terméke. (3) Harmadrészt az emberi tőke tartalmazza a használata, a munkavégzés során bővülő tudást, termelési tapasztalatot is; ez a munkavégzés melléktermékének tekinthető. Az emberi tőkébe való befektetés éppolyan jövedelmező lehet, mint pl. egy részvénybe való befektetés. Ha mondjuk főiskolai végzettséget szerzünk és vállaljuk ennek költségeit, akkor gyarapítjuk emberi tőkénket. A befektetés viszont megtérülhet, mert a jövőben többet kereshetünk, mint ilyen képzettség nélkül. A vagyontárgyak tartósságából következik, hogy megszerzésük rövidebb ideig, míg használatuk hosszabb ideig tart. Pénzügyi szempontból nézve ez azt jelenti, hogy a megszerzés rövid időszakában (a jelenben) a tulajdonosnak a vagyontárgy megszerzésével kapcsolatban költségei vannak, amelyek a vagyontárgy árát jelentik. Ezután a használat hosszabb időszakában (a jövőben) a tulajdonos a vagyontárgy használatából hozamok sorozatára tesz szert. A vagyontárgy megvételével tehát az újdonsült tulajdonos jelenbeni költségek árán jövőbeni hozamok sorozatához jut.

240


Ezek a hozamok általában kétfélék lehetnek: egyrészt a jövőbeni hozamok ölthetik pénzáramlások formáját, másrészt a hozamok jelentkezhetnek a vagyontárgy piaci árának emelkedése formájában. Ennek egyik példája a részvény, amelynek esetében az osztalék az évenkénti pénzáramlásokat jelenti, a tőzsdei árfolyam növekménye pedig az árfolyamnyereséget. Nyilván akkor érdemes megvásárolni egy vagyontárgyat, ha a jövőbeni hozamok meghaladják a jelenbeni költségeket. Ekkor a következő kérdés merül fel: hogyan vessük össze a jelenbeni költségeket a jövőbeni hozamok sorozatával? A kérdést nem lehet a hozamok egyszerű összeadása útján eldönteni. Nem mondhatjuk pl. azt, hogy ha egy 10 millió Ft-ba kerülő gép megvásárlásával a vállalat a következő 10 évben évenként 1,1 millió Ft összesen tehát 11 millió Ft többletjövedelemhez jut, akkor – mivel 11 millió nagyobb 10 milliónál – mindenképpen érdemes megvásárolni a gépet. Ugyanis a vállalat kölcsönadással kamatoztatva a 10 millió Ft-ot könnyen lehet, hogy nagyobb jövedelemhez jutna, mint a gép megvásárlásával. Mivel a pénzt kölcsönadva bizonyos idő elteltével kamatjövedelemhez juthat bárki, ezért különböző időpontbeli pénzeknek más értéke van. A ma rendelkezésre álló 100 Ft nem egyenértékű az egy év múlva rendelkezésre álló 100 Ft-tal. 10%-os kamatláb mellett a mai 100 Ft az egy év múlva rendelkezésre álló 110 Ft-tal egyenértékű. Mielőtt tehát egy vagyontárgy megvételéről döntenénk, a jelenben felmerülő költségeket és a különböző jövőbeni időpontokban keletkező hozamokat közvetlenül összehasonlíthatóvá kell tenni, vagyis azonos időpontbeli pénzre kell átszámítani. Az azonos időpontbeli pénzre átszámolt költségeket és hozamokat már közvetlenül össze lehet hasonlítani és ennek alapján dönteni lehet a vagyontárgy megvételéről. A különböző időpontbeli pénzek azonos időpontra való átszámításának eszköze a jelenérték, vagy a jövőérték számítása.

Jövőérték és jelenérték Először vegyük a jelenbeni pénz jövőértékét! A jelenbeni pénz jövőbeni értékét kamatos kamatszámítással határozhatjuk meg.


241

Képzeljük el, hogy tartós betétként elhelyezünk egy bankba 1000 Ft-ot! A kamatláb 20%. Egy év múlva számlánkon 1000·1,2 = 1200 Ft-unk lesz, amit tovább kamatoztatunk. A 2. év végére 1000·1,22 = 1440 Ft-ra, a 3. év végére pedig 1000·1,23 = 1728 Ft-ra szaporodik a befektetett összeg és így tovább. Ha elég türelmesek vagyunk és n-évig nem veszünk ki a betétszámláról, akkor az n-edik év végére 1000·1,2n Ft-unk lesz a számlán. Ez az összeg az eredeti 1000 Ft kamatos kamatokkal megnövelt értéke az n-edik év végére. Azért nevezzük kamatos kamatnak, mert az időközben felgyűlt kamatokat nem vesszük ki a számláról, hanem tovább kamatoztatjuk. A példában 20%os kamatláb mellett a jelenbeni 1000 Ft egyenértékű a 3 év múlva rendelkezésre álló 1728 Ft-tal. Így C0 összegű jelenbeni pénz t-edik évbeli értékét, azaz a t-edik évre vonatkozó jövőértékét a következő módon számolhatjuk ki: =

FVt C0(1+i)t

ahol FVt a C0 jelenbeni pénzösszeg t-edik év végi jövőértéke (FV, future value), és i a kamatláb (interest rate). A jövőbeni pénz jelenértéke pontosan fordított eljárással, az ún. diszkontálással számolható ki. Képzeljük el, hogy 2 év múlva kapunk 14400 Ft-ot. Mennyi ennek a pénznek a jelenértéke? Tehát milyen összeget kellene kamatoztatni mostantól, hogy két év múlva 14400 Ft-unk legyen? Ha a kamatláb 20%, akkor 14400/1,22 = 10000 Ft-ot kellene kamatoztani, ennyi a két év múlva rendelkezésre álló 14400 Ft jelenértéke. Általában a Ct összegű, t év múlva rendelkezésre álló pénz jelenértéke a következő: PV =

Ct

( 1 + i) t

.

ahol PV a jelenérték (present value) nagysága és i a kamatláb (interest rate). Ha egy vagyontárgyat megvásárlunk, akkor tulajdonképpen jogcímet veszünk jövőbeni hozamok bizonyos sorozatára. Hogyan határozható meg a

242


jövőbeni jövedelmek sorozatának jelenértéke? Egyszerűen úgy, hogy az egyes évek várható hozamának jelenértékét kiszámoljuk és a kapott jelenértékeket összeadjuk. Így, ha mondjuk a következő három évben számítunk bizonyos pénzjövedelmekre, akkor ezeknek jelenértékét a következőképpen számíthatjuk ki: PV =

C1

(1 + i )

1

+

C2

(1 + i )

2

+

C3

(1 + i ) 3

.

ahol C1, C2 és C3 az egyes évekre várható hozam. Ez a képlet egyben megadja egy 3 éves élettartamú vagyontárgy tőkésített értékét. Egy vagyontárgy tőkésített értéke, vagy jelenértéke az élettartama alatt várható hozamai jelenértékének összege. Vigyázzunk! Mivel különböző időpontbeli pénzeket nem szabad összeadni, ezért a tőkésített értéket úgy kapjuk, hogy először az egyes különböző időpontbeli várható hozamok jelenértékét számoljuk ki, majd a jelenértékeket adjuk össze. Lássunk egy, bonyolultnak tetsző, valójában azonban egyszerű és ezért gyakran használt példát a jelenérték kiszámítására! Vannak olyan vagyontárgyak, amelyek végtelen ideig biztosítanak állandó hozamot. Mekkora egy ilyen vagyontárgy jelenértéke? Vegyünk pl. egy lejárat nélküli államkötvényt. Ez örök időre szólóan ígér névértékének arányában egy konstans öszszeget. Ha például névértéke 100 ezer Ft és a rányomtatott kamatláb 20%os, akkor évente 20 ezer Ft hozamot biztosít állandóan. Mekkora lesz egy ilyen kötvény tőkésített értéke? Úgy is föltehetnénk a kérdést, hogy adott állandó piaci kamatláb mellett milyen összeget kell pénztőkeként kamatoztatni, ahhoz, hogy évi 20 ezer Ft konstans hozamhoz jussunk? Ha például a piaci kamatláb 10%-os, akkor 200ezer Ft befektetésével juthatnánk évente állandóan 20 ezer Ft-hoz. Így, egy lejárat nélkül állandóan évi 20 ezer Ft konstans hozamot biztosító kötvény tőkésített értéke 10%-os kamatláb mellett 20 ezer Ft/0,1 = 200 ezer Ft lesz. Általánosítva, végtelen ideig konstans hozamot biztosító vagyontárgy jelenértéke:


PV =

C . i

243

ahol C az állandó hozam és i az állandó kamatláb.

A várható hozamok és a kamatláb Mit kell figyelembe venni a várható hozamok kalkulációjánál? Ha ki akarjuk számítani egy bizonyos vagyontárgy várható hozamát, akkor először is a vagyontárgynak köszönhető várható többletbevételekből levonjuk a vagyontárggyal kapcsolatos várható többletkiadásokat. Ezen felül – ha számolunk a vagyontárgy eladási lehetőségével – akkor figyelembe kell venni a vagyontárgy várható értéknövekedését is. Továbbá hangsúlyozni kell, hogy a jövőbeni hozamok – habár az egyszerűsített feladatokban általában biztos összegként szerepelnek – várható, becsült értékek. A gazdasági élet bizonytalansága folytán csak különböző valószínűségű becsléseket fogalmazhatunk meg a jövőbeni hozamokkal kapcsolatban. Így egy vagyontárgy tőkésített értéke szintén nem biztos, hanem csak bizonyos valószínűséggel becsült érték. Az üzletember igazi művészete többek között éppen a jövőbeni hozamok és így a jelenérték jó becslésében mutatkozik meg. Milyen kamatlábat válasszunk a jövőben várható hozamok diszkontálására? Először is – habár a tőkésített érték fenti képletében az egyszerűség kedvéért a diszkontálásra egyetlen kamatlábat használtunk – valójában előfordulhat, hogy a különböző évekre vonatkozó kamatlábak különböznek, mert a különböző időszakokban a kamatláb is változhat. Az adott évi hozam diszkontálásánál mindig azt a kamatlábat kell használni, ami a kérdéses időszakban várható. Ha pl. jövőre várunk egy bizonyos hozamot, akkor a jelenérték kiszámításánál a jövőre várható kamatlábat kell használni. Másodszor a jövőbeni hozamokat kiszámolhatjuk jelenbeni, változatlan árakon, vagyis eltekinthetünk a várható inflációtól. Ekkor a jelenérték kiszámítását az inflációt nem tartalmazó reálkamatláb segítségével kell megtenni. Ha pedig a jövőbeni hozamokat a várható jövőbeni árakon számítjuk ki, ak-

244


kor a diszkontálásnál az inflációs rátát is tartalmazó nominális kamatlábat kell használnunk. Harmadszor pedig figyelembe kell venni, hogy a jövő bizonytalansága következtében az egyes befektetések kockázata különbözhet. Ha két befektetés azonos várható hozamot eredményez, de az egyik éppúgy eredményezhet kiugróan magas hozamot, mint jelentős veszteséget, akkor az ingadozóbb hozamú befektetés kockázatosabb, mint a másik. A kockázatosabb befektetések várható hozamát a kockázat mértékében magasabb kamatlábbal célszerű diszkontálni. Így a kockázatosabb befektetés tőkésített értéke kisebb lesz az ugyanakkora várható hozammal bíró, de kevésbé kockázatos befektetés tőkésített értékénél.

A nettó jelenértéken alapuló döntési szabály A tőkésített érték segítségével olyan döntési szabályokat állapíthatunk meg, amelyek alapján eldönthető, hogy mely befektetéseket valósítsunk meg a rendelkezésre álló lehetőségek közül. A döntés szempontjából az egyes befektetési alternatívák nettó jelenértékének kiszámítása a meghatározó. Egy vagyontárgy nettó jelenértékét (NPV, net present value), úgy kapjuk meg, hogy hozamainak tőkésített értékéből kivonjuk a vagyontárgy megszerzésének jelenbeni költségét, vagyis a vagyontárgy árát. A nettó jelenérték nyújtja a legmegbízhatóbb útmutatást afelől, hogy vajon meg kell-e vásárolnunk a vagyontárgyat (vagy ha több vagyontárgy megvásárlására nyílik lehetőségünk, akkor melyeket kell megvásárolnunk). Tehát: Nettó jelenérték = tőkésített érték – a vagyontárgy ára. Egy hároméves élettartamú befektetési lehetőség nettó jelenértéke: NPV = C 0 +

C1

(1 + i )

1

+

C2

(1 + i )

2

+

C3

(1 + i ) 3

.


245

ahol C0 a nulladik időszak, a jelen hozama amely negatív. Ha a vagyontárgy ára, vagyis megszerzésének költsége mondjuk 1000 Ft, akkor a nulladik időszak hozama C0 = –1000. A vagyontárgy megszerzésének költségei tartalmazzák mind az explicit (ténylegesen kifizetett), mind az implicit (ténylegesen ki nem fizetett) költségeket. Így például, ha a tulajdonunkban lévő üres telken irodaházat akarunk építeni, hogy később az irodákat bérbe adhassuk, akkor az irodaház megszerzésének költségei közé be kell számítanunk egyrészt az irodaház építési költségeit (explicit költség), másrészt a telek eladási árát (implicit költség), hiszen ha nem építenénk irodaházat, akkor a telket el is adhatnánk. Ha a vagyontárgy megszerzése több időszakra (évre) húzódik el, akkor a későbbi időszakok költségeit is jelenértéken kell figyelembe venni. Ha például emberi tőkénk bővítése végett egy több éves főiskolára iratkozunk be, akkor a különböző években felmerült (explicit és implicit) költségeket, mint negatív hozamot is diszkontálnunk kell. Az egyes vagyontárgyak nettó jelenértékének ismeretében a következő döntési szabályokat írhatjuk le: Ha egyetlen vagyontárgy megvételéről lehet dönteni, akkor azt (1) érdemes megvásárolni, ha nettó jelenértéke pozitív, (2) nem szabad megvenni, ha nettó jelenértéke negatív, és (3) közömbös a vagyontárgy megvétele, ha nettó jelenértéke nulla. A pozitív nettó jelenértékű vagyontárgy megvétele várhatóan növeli a vevő vagyonát; negatív nettó jelenérték esetén a vevő vagyona várhatóan csökken; ha pedig a nulla a nettó jelenérték, akkor a vevő vagyona várhatóan változatlan marad. Ha több vagyontárgy közül választhatunk, de ezek egymást kizáró alternatívákat képviselnek, akkor a pozitív nettó jelenértékű vagyontárgyak közül azt kell megvásárolni, amelyiknek nettó jelenértéke a legnagyobb. Ilyen eset például, ha egy mezőgazdasági vállalkozónak mindössze egyetlen traktorra van szüksége gazdasága fejlesztéséhez. Ekkor a számításai szerint

246


pozitív nettó jelenértékű típusok közül választja ki a legnagyobb nettó jelenértékűt. Ha több vagyontárgy egyidejű megvételére nyílik lehetőség, akkor a várható vagyon maximalizálása érdekében mindazokat a vagyontárgyakat meg kell vásárolni amelyeknek nettó jelenértéke pozitív. A vagyontárgy jelenlegi tulajdonosa szempontjából tekintve a kérdést, neki érdemes eladnia a tulajdonában levő vagyontárgyat, ha a vagyontárgy nettó jelenértéke negatív. Ekkor a tőkésített érték kisebb a vagyontárgy eladási áránál. Ilyen helyzetben valaki más több jövedelmet hozhat ki a vagyontárgyból, mint a jelenlegi tulajdonos. Tehát a különböző tulajdonosok számára ugyanazon vagyontárgynak különböző lehet a nettó jelenértéke. Ugyanaz a gép különböző vállalatokban működtetve, különböző tőkésített értékkel bírhat, aszerint, hogy a különböző vállalatokban a gép milyen jövedelmet hoz.

A vagyontárgyak piaca Az előző példákból levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a vevők maximum a vagyontárgyak tőkésített értékét hajlandók megfizetni a vagyontárgyakért. Ha ennél többet fizetnének, akkor vagyonuk csökkenne. Ha a vagyontárgyak piacain tökéletes verseny érvényesül, akkor a potenciális vevők, sőt még a jelenlegi tulajdonosok is versenyeznek a vagyontárgyak megszerzéséért. A jelenlegi tulajdonosnak érdeke az, hogy a legtöbbet ígérő vevőnek eladja a vagyontárgyat, ha a maximális árajánlat meghaladja a tulajdonos által kiszámolt tőkésített értéket. Ekkor ugyanis a jelenlegi tulajdonos számára a nettó jelenérték negatív lesz. A vagyontárgyak piacain érvényesülő verseny miatt hosszú távon a piacra kerülő vagyontárgyak ára megegyezik a legnagyobb tőkésített értékkel, vagyis a legmagasabb vevői árajánlattal. Ugyanígy a legmagasabb tőkésített értékkel lesz egyenlő a piacra nem kerülő vagyontárgyak közgazdasági értéke, hiszen ha nem adják el a vagyontárgyat, akkor ez annak a jele, hogy a tulajdonos értékeli azt legtöbbre, vagyis a tulajdonos által számított tőkésített érték a legnagyobb.


247

Fontos fogalmak megtakarítás reálkamatláb pénzügyi javak részvény jövőérték jelenérték tőkésített érték

nominális kamatláb vagyontárgyak kötvény emberi tőke kamatoskamat-számítás diszkontálás nettó jelenérték

Feladatok 1. Barbara 10000 tallért örökölt, a pénzt azonban csak esküvője napján kaphatja meg. Sajnos épp most veszett össze barátjával, akivel a hét végére tűzték ki az esküvőt. Szerencsére megjelent a színen régi barátja, és el is határozták, hogy pontosan két év múlva, amikor lejár a fiú külföldi kiküldetése, összeházasodnak. Ha erre valóban sor kerül, és az éves kamatláb mindvégig 10%, akkor mekkora Barbara összeveszés miatti veszteségének jelenértéke? 2. Határozza meg a napi kamatláb értékét, ha az éves kamatláb 10%! 3. 10 éven át minden év elején 10 ezer Ft-ot teszünk a bankba. Mennyi pénzünk lesz a tizedik esztendő végén, ha a mértékadó kamatláb 20%? 4. Egy kiegészítő alkatrész alkalmas az autók fogyasztásának csökkentésére anélkül, hogy a teljesítmény csökkenne. Az alkatrész várható élettartama 3 év. Az alkatrész beépítésével a várható évi futásterhelés és benzinár mellett az egyes években a következő megtakarítások várhatók:

Várható megtakarítás

1. év 48 eFt

2. év 72 eFt

3. év 86,4 eFt

Mekkora az a maximális ár amelyet az autó tulajdonosa megadna az alkatrészért, ha a kamatláb mindvégig 20%-os?

248


5. Egy földtulajdonos élete végéig bérbe adja földjét. A bérleti díj évi 50000 Ft, amelyet minden évben az inflációval kiigazítanak. Ha a várható éves reálkamatláb állandó és 2%, akkor minimum mennyiért érdemes eladnia a földet? 6. Mennyivel ér többet 10%-os kamatláb mellett egy 100 $-os örökjáradék egy 100 $-os, 20 évre szóló járadéknál? 7. Egy vállalat egy gép megvásárlását fontolgatja. A gép várható élettartama 4 év. A gép piaci ára 10 millió Ft és a 4. év végén használtan 1 millió Ft-ért adható el. A reálkamatláb 5%. Az alábbi táblázatban feltüntettük, hogy a gép megvásárlásával a vállalat mekkora bevételekkel és kiadásokkal számolhat.

Várható bevételek Várható tkiadások Várható hozamok Hozamok jelenértéke

0. év (jelen) 0 10

1. év 20 16

2. év 20 15

3. év 19 16

4. év 18 + 1 17

a) Töltse ki a táblázat hiányzó adatait! b) Érdemes-e megvásárolni a gépet? Indokolja válaszát! 8. Az Ön lakásának szigetelése 2590 dollárba került. Ennek következtében az első évi fűtőanyag-megtakarítása 220 dollár lesz. Ha a kamatláb 12%, akkor hány százalékos évi fűtésidíj-emelkedés igazolja befektetésének helyességét?

11. fejezet NEMZETKÖZI KERESKEDELEM ÉS A KOMPARATÍV ELŐNYÖK A modern gazdaság egyik legföltűnőbb jelensége a munkamegosztás. A gazdaságban összességében nagyon sokféle terméket termelnek és fogyasztanak. Ezzel szemben mindenki egyetlen, vagy csak néhány tevékenységre szakosodik. Az emberek általában egyetlen foglalkozást űznek, de számtalan fajta jószágot fogyasztanak. Az egyes vállalatok legfeljebb csak néhány fajta terméket állítanak elő, viszont sokfajta inputot használnak föl. A világkereskedelemben résztvevő egyes országok is szakosodnak: bizonyos (export)termékekből a hazai keresletnél nagyobb mennyiségben termelnek, más (import)termékekből pedig a hazai keresletnél kevesebbet állítanak elő. A piacgazdaságban a munkamegosztás résztvevőit a csere köti össze egymással. Az egyes résztvevők az általuk előállított terméket, vagy nyújtott szolgáltatást elcserélik a nekik szükséges javakra. A munkamegosztás és a csere segítségével sokkal több fajta és sokkal nagyobb mennyiségű jószághoz juthatunk annál, mintha mindenki saját maga termelné az összes általa fogyasztott jószágot. Az alábbiakban a nemzetközi munkamegosztást és kereskedelmet meghatározó tényezőket vizsgáljuk: Mi határozza meg egy ország exportjának és importjának termékszerkezetét? Milyen haszon származik a külkereskedelemből? Hogyan befolyásolhatják az egyes államok külkereskedelmük szerkezetét és mennyiségét? A nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos első kérdés az, hogy milyen indítóokokkal magyarázható a külkereskedelem megindulása? Ilyen indítóokok lehetnek a következők:

250

11. Nemzetközi kereskedelem és a komparatív elõnyök

Abszolút hiányok Abszolút hiányról akkor beszélünk, ha egy ország nem is képes valamely termék előállítására (vagy képes, de csak horribilis költségekkel, pl. gondoljunk a magyar narancsra). Ha mégis fogyasztani kíván az adott termékből, akkor importálnia kell azt. Pl. a kevésbé fejlett országok nem tudnak előállítani csúcstechnológiát tartalmazó termékeket, így ezeket mindenképpen importálniuk kell, ha élvezni akarják a csúcstechnológia gyümölcseit.

Differenciált termékek Ha a termékek differenciáltak, azaz egyfajta termékből, pl. gépkocsiból többféle termékvariáció létezik, akkor úgy is lehetséges külkereskedelem, hogy egyik ország sem tudja olcsóbban előállítani az azonos fajtájú termékeket. Ekkor a kereskedelem célja a választék bővítése. Pl. Németország gépkocsikat exportál Franciaországba és gépkocsikat importál onnan. Ezt a jelenséget nem tudnánk megmagyarázni, ha a gépkocsit homogén (egyforma) terméknek tekintenénk. Ha homogén lenne a termék, akkor a terméket olcsóbban előállító ország exportálná és a drágábban termelő ország importálná. Azonban a gépkocsit differenciált terméknek kell tekintenünk. Ezt figyelembe véve észrevehetjük, hogy valójában Németország nem gépko-csikat, hanem Volkswageneket, Audikat és Mercedeseket exportál Franciaországba, valamint Renault-kat, Citroeneket, Peugeot-kat importál onnan. A fogyasztók nem szükségképpen jutnak olcsóbban a termékekhez, hasznuk a választék bővüléséből fakad, vagyis abból, hogy sajátos igényeiket jobban kielégítő termékhez juthatnak.

Költségkülönbségek A következőkben azonban figyelmünket nem a fenti esetekre, hanem az olyan homogén termékek külkereskedelmére összpontosítjuk, amelyeket minden ország képes előállítani. Ilyen termékek esetében a költségkülönbségek adják meg a kereskedelem alapját, s felmerül a kérdés: milyen


251

elvek alapján szerveződjön meg a munkamegosztás ahhoz, hogy ugyanakkora mennyiségű ráfordítással minél nagyobb mennyiségű jószágot termeljünk meg? Vagy megfordítva: mi szükséges ahhoz, hogy adott mennyiségű jószágot a legkisebb ráfordítással termeljünk meg? A legkézenfekvőbb megoldásnak az abszolút előnyökön nyugvó munkamegosztás tűnik, vagyis hogy minden terméket azon ország termeljen, amelyik termelékenyebben képes erre. Az acélgyártásban abszolút előnnyel bíró, vagyis termelékenyebb ország termeljen acélt, a gabonatermelésben termelékenyebb ország pedig termesszen gabonát. Az acél és gabona cseréjével mindkét ország nyerhet. Mi történik azonban akkor, ha az egyik ország acélgyártásban és gabonatermelésben is termelékenyebb, mint a másik? Ekkor az abszolút előnyök egy országban összpontosulnak, és ezek alapján nincsen lehetőség munkamegosztásra. Mivel a különböző országok általában eltérő fejlettségűek, és a fejlett országok majdnem mindent termelékenyebben képesek termelni a kevésbé fejletteknél, ezért az abszolút előnyök elve meglehetősen szűk határokat szabna a munkamegosztásnak. A komparatív előnyök kihasználása azonban még akkor is lehetőséget nyújt a hatékony munkamegosztásra, ha az egyik ország minden terméket termelékenyebben képes előállítani, mint a másik.

11.1. Komparatív előnyök és kereskedelem Vegyünk egy egyszerű példát a komparatív előnyök szemléltetésére! Képzeljük el, hogy Németország és Magyarország két homogén terméket, sört és bort termel. Az egyszerűség kedvéért a sör és a bor termeléséhez szükséges ráfordításokat fejezzük ki munkamennyiségben! A túloldali táblázat az egységnyi sör és bor megtermeléséhez szükséges munkamennyiséget, a sörés bortermelés mennyiségét és a bor- és sörtermelésben igénybevett összes ráfordítást tünteti föl a két országban. A táblázatból látható, hogy az abszolút előnyök Németország oldalán csoportosulnak: mindkét terméket kisebb munkaráfordítással, azaz nagyobb termelékenységgel képes megtermelni, mint Magyarország. Úgy tűnik, hogy

252


Magyarországon egyik terméket sem érdemes termelni. Bővíthető lenne az össztermelés a magyar munka Németországba való áramlásával, vagy a fejlett német tőke és technológia magyar importjával. Mindkét megoldásra – a termelési tényezők és a technológia nemzetközi áramlására – bőven akad példa. Ennek ellenére tegyük föl, hogy a termelési tényezők és a technológia nem mozognak az országok között. 11.1. táblázat Képzeletbeli példa a komparatív előnyökre

Egységnyi sör munkaigénye Egységnyi bor munkaigénye Sörtermelés és -fogyasztás Bortermelés és -fogyasztás Összes ráfordítás

Németország 5 munkaóra 10 munkaóra 12 egység 6 egység 120 munkaóra

Magyarország 10 munkaóra 15 munkaóra 10 egység 5 egység 175 munkaóra

Gondoljuk végig mégis, hátha van lehetőség a két ország közötti munkamegosztás révén ugyanakkora termékmennyiséget kisebb ráfordításokkal megtermelni! Hol érdemes bort termelni? A kézenfekvő válasz szerint ott, ahol az kisebb munkaráfordításba kerül. Ez a gondolat egyrészt zsákutcába vezet, hiszen eszerint végül is mindent Németországban kellene megtermelni. Másrészt téved, amennyiben nem veszi figyelembe a sörtermelés alternatív lehetőségét. A bortermelés meghatározásánál figyelembe kell venni azt, hogy minden megtermelt hektoliter bor bizonyos sörmennyiségről való lemondást jelent. Eszerint valószínűleg ott érdemes bort termelni, ahol egységnyi bor megtermelése kisebb sörmennyiség feláldozását jelenti. Ha Németországban egységnyivel több bort állítanának elő, akkor ez 10 munkaórába kerülne. Ehhez változatlan összes ráfordítás mellett 2 egységgel csökkenteni kellene a sörgyártást. Magyarországon viszont a bortermelés egységnyi növekményéért 15 munkaórát kellene átcsoportosítani a sörgyártásból, ami viszont csak 1,5 egységnyi sör föláldozását jelenti. Tehát valójában Magyarországon érdemes legelőször bort termelni és lehetőség szerint az összes bort Magyarországon kell megtermelni. Németor-


253

szágban csak akkor kell bort termelni, ha esetleg Magyarország minden erőforrása sem elégséges a két ország összes borkeresletének kielégítésére. Ennek oka az, hogy Magyarországon kisebb a bortermelés alternatív költsége, vagyis kevesebb sört kell föláldozni egységnyi többletborért. A bortermelés alternatív költsége a bortermelés egységnyi növekményéért feláldozott sör mennyiségét jelenti. A példában Magyarországnak komparatív (összehasonlító) előnye van Németországhoz képest a bortermelésben, mert kisebb Magyarországon a bortermelés alternatív költsége. A komparatív előny lényege a kisebb alternatív költség. Németországnak komparatív hátránya van bortermelésben, mert nagyobb alternatív költséggel termeli a bort. A komparatív hátrány lényege a nagyobb alternatív költség. Viszont a sörgyártásban Németországnak van komparatív előnye, és Magyarországnak van komparatív hátránya, mert Németországban kisebb a sörtermelés alternatív költsége: a sör egységnyi növekményéért csak 0,5 egységnyi bort kell föláldozni, míg Magyarországon ugyanez 2/3 egység bor feláldozását igényli. Vajon csökkenthető-e az összes ráfordítás ugyanakkora összes termelés mellett a komparatív előnyök kihasználásával? Mivel Németországban kisebb a sörtermelés alternatív költsége, ezért lehetőség szerint az összes sört ott kell termelni. Ha Németországban csak sört termelnek, akkor a 22 egységnyi sör összes ráfordítása mindössze 22·5 = 110 munkaóra az eddigi 120 munkaórával szemben. Ha Magyarországon termelik meg az összes bort, akkor 11 egység bor összes ráfordítása csak 11·15 = 165 munkaóra az eddigi 175 munkaóra összes ráfordítással szemben. Így a komparatív előnyök kihasználása révén Németországban és Magyarországon is 10 munkaóra megtakarítás érhető el, mégpedig úgy hogy a két ország összesen továbbra is ugyanannyi sört és bort állít elő, mint a szakosodás előtt. A munkamegtakarítás onnan származik, hogy mindent ott termelnek, ahol a legkisebb az alternatív költsége. A sör- és bortermelésben megtakarított munkamennyiségből más termékeket lehet termelni, vagy a

254


szabadidő bővíthető belőle. Látható tehát, hogy a komparatív előnyök kihasználása növeli a társadalmi jólétet. A példából látható az is, hogy a munkamegosztás föltételezi a kereskedelmet, a cserét is. Ha Németország kisebb ráfordításokkal ugyanannyit akar mindkét termékből fogyasztani, mint a szakosodás előtt, akkor 10 egységnyi sört kell exportálnia Magyarországra és 6 egységnyi bort kell importálnia onnan. Ekkor Magyarország is ugyanannyit fogyaszt, mint a szakosodás előtt, de kisebb ráfordítások árán. Az alábbi táblázat összefoglalja a fentebb leírtakat és megmutatja a termékek termelését és fogyasztását a komparatív előnyöknek megfelelő szakosodás és kereskedelem után. 11.2. táblázat A komparatív előnyök kihasználásának eredményei

Sörtermelés Bortermelés Összes ráfordítás Sörfogyasztás Borfogyasztás

Németország 22 egység 0 110 munkaóra

Magyarország 0 11 egység 165 munkaóra

12 egység 6 egység

10 egység 5 egység

A következő fölvetődő kérdés, hogy mi ösztönzi a komparatív előnyök kihasználását? Vajon az önkéntes csere lehetősége biztosítja-e a komparatív előnyök kihasználását, vagy kényszeríteni kell erre az országokat? Milyen körülmények között hajlandó Németország sörtermelésre szakosodni és sört exportálni? Egységnyi sör megtermelése Németországban 0,5 egység bor feláldozását jelenti. Ezért Németország akkor hajlandó egységnyi sört exportálni, ha a nemzetközi cserében 0,5 egységnél több borhoz jut érte. Mivel minden üzlethez két fél szükséges, ezért meg kell néznünk, hogy Magyarország milyen cserearány mellett hajlandó sört importálni. Magyarországon egységnyi sör termelése 2/3 egységnyi borról való lemondást igényel. Ezért Magyarország akkor hajlandó sört importálni, ha egységnyi sörért 2/3 egység bornál kevesebbet kell fizetni.


255

Tehát, ha a nemzetközi cserében egységnyi sör 0,5 egység bornál többet és 2/3 egység bornál kevesebbet ér, akkor mindkét ország önkéntesen hajlandó bekapcsolódni a komparatív előnyös munkamegosztásba és a kereskedelembe. Ha mindkét ország fönn akarja tartani a szakosodás előtti fogyasztását, akkor a fenti követelmények teljesülnek: ha 10 egységnyi német sörért 6 egység magyar bort adnak, akkor egységnyi sör a nemzetközi cserében 0,6 egység bort ér. Így mindkét ország számára előnyös a munkamegosztás és a kereskedelem. Természetesen a komparatív előnyök elve nemcsak a nemzetközi munkamegosztásra vonatkozik, hanem az egyének, illetve vállalatok közötti munkamegosztásra is.

Állandó és növekvő alternatív költség Az alternatív költség fogalma szorosan kapcsolódik a határköltséghez. Magyarország és Németország előbbi példájában az egységnyi termeléshez szükséges munkaráfordítások valójában a termelés határköltségét fejezték ki munkamennyiségben. Ha pl. Magyarországon egységnyivel növeljük a bortermelést, akkor ez 15 munkaóra plusz ráfordítást igényel, vagyis a bortermelés határköltsége munkamennyiségben kifejezve 15 óra. A példában azt az egyszerűsítő föltevést alkalmaztuk, hogy az alternatív költségek állandóak, vagyis nem függnek attól, hogy milyen mennyiségben termeli az adott ország a termékeket. Ez abból fakadt, hogy a sör és bor termelésének határköltségét állandónak vettük. Ha a különböző termékek gyártásában állandó határköltség érvényesül, akkor ezen termékek alternatív költsége is állandó lesz. Ha egy termék esetében állandó alternatív költség érvényesül és a nemzetközi cserében az alternatív költséget meghaladó mennyiségű importterméket kaphatunk érte, akkor egyáltalán nem érdemes a komparatív hátrányos importterméket termelni, hanem minden lehetséges erőforrást érdemes a komparatív előnyös termékre fordítani. Az állandó alternatív költség esetében gyakran teljes szakosodás alakul ki és teljesen fölhagynak a komparatív hátrányos termeléssel.

256


A példabeli Németországnak érdemes teljesen a sörtermelésre szakosodni és teljesen felhagyni a bortermeléssel. A teljes szakosodás szabálya alól kivétel, ha az importból beszerezhető mennyiség nem elegendő a hazai kereslet kielégítésére és így egy ország kénytelen komparatív hátrányos termeléssel is foglalkozni. Pl. Németország is rákényszerülne bizonyos mennyiségű bor termelésére, ha a magyar bor importja nem fedezné teljesen a német keresletet. A legtöbb esetben viszont a határköltségek nem állandóak, hanem növekvőek: minél többet termelünk valamiből, annál nagyobb a határköltsége. Ha legalább az egyik termék esetében növekvő határköltség érvényesül, akkor növekvő lesz mindkét termék alternatív költsége. Tegyük föl, hogy csak két terméket, mondjuk x és y terméket termelünk. Ha x határköltsége növekvő és y határköltsége állandó, akkor növelve x termelését egyre többet kell föláldoznunk y termékből egy további x előállításáért.

A növekvő alternatív költségek esete Fölmerülhet a kérdés: ha növekvő valamely termék alternatív költsége, akkor mennyit termeljünk belőle? Először tekintsük a komparatív előnyös exporttermékek esetét! Egy ilyen terméknél külkereskedelem hiányában, vagyis önállátás esetén a termék alternatív költsége kisebb a nemzetközi cserearánynál, vagyis a világpiacon érte kapható termékmennyiségnél. Ha megnyílik a külkereskedelem lehetősége, akkor mindaddig érdemes fokozni az exporttermék termelését, amíg alternatív költsége el nem éri a világpiacon érte kapható termékmennyiséget. Nyilván érdemes pl. x termelését egységnyivel növelni, ha ez y termelésének 2 egységnyi csökkenésével jár együtt, de egységnyi x-ért a nemzetközi cserében mondjuk 3 egység y-t kaphatunk. x termelésének növekedése akkor áll meg, amikor hazai alternatív költsége eléri a 3 egység y-t. Így egyensúlyi helyzetben az exporttermék alternatív költsége éppen megegyezik az exporttermék nemzetközi cserearányával.


257

A komparatív hátrányos termék esetében viszont önellátás mellett a termelés alternatív költsége nagyobb a világpiaci cserearánynál. Ha lehetőség adódik külkereskedelemre, akkor célszerű csökkenteni a termelést és ehelyett importálni a komparatív hátrányos terméket. Tegyük föl pl., hogy y termék alternatív költsége 3 egységnyi x termék, a nemzetközi cserében viszont egy y csak 2 egység x-et ér. Ekkor y termelését egységnyivel csökkentve 3 x-szel bővíthető a hazai termelés, viszont a kieső y termék behozataláért csak 2 egység x-et kell adni. Tehát, ha y termelését egységnyivel csökkenti és importját egységnyivel növeli, akkor az ország 1 db x nyereségre tehet szert. Ha csökkentjük a komparatív hátrányos termék termelését, akkor csökken alternatív költsége is, így addig érdemes csökkenteni a termelést és fokozni az importot, amíg az importtermék alternatív költsége meg nem egyezik a nemzetközi cserearánnyal. Növekvő alternatív költség esetén tehát – eltérően az állandó alternatív költség esetétől – még a komparatív hátrányos termékből is termelnek valamennyit, méghozzá annyit, amennyi a termelés alternatív költségét egyenlővé teszi a világpiaci cserearánnyal. Végül is a növekvő alternatív költség tanulmányozásából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy növekvő alternatív költségek esetén a komparatív előnyök kihasználása – a komparatív előnyös termék termelésének növelése és a komparatív hátrányos termék termelésének csökkentése révén – minden külkereskedelmi forgalomba kerülő termék alternatív költségét egyenlővé teszi a világpiacon érvényesülő cserearánnyal. Egyenlőre tekintsünk el a szállítási költségektől és a vámoktól, valamint az egyéb kereskedelempolitikai akadályoktól! Ebben az ideális esetben a világpiaci cserearány mindegyik ország számára ugyanaz. Ennélfogva a komparatív előnyök kihasználása (és növekvő alternatív költség) esetén a termelés alternatív költsége mindegyik – a szabad-kereskedelemben résztvevő országban – ugyanakkora lesz.

258


Ebből az is következik, hogy pontosítanunk kell a komparatív előny és hátrány fogalmát. Nem elég azt mondani, hogy a komparatív előny kisebb alternatív költséget, a komparatív hátrány pedig nagyobb alternatív költséget jelent. Általánosan megfogalmazva: egy országnak komparatív előnye van azokban a termékekben, amelyeknek alternatív költsége önellátás esetén alacsonyabb, mint a termék világpiaci ára (cserearánya) és komparatív hátránya van azokban a termékekben, amelyeknek alternatív költsége önellátás esetén magasabb a termék világpiaci áránál (cserearányánál).

11.2. A komparatív előnyök forrásai Milyen tényezők okozzák a komparatív előnyök és hátrányok létét? Miért térhet el ugyanannak a terméknek az alternatív költsége önellátás esetén a különböző országokban? A komparatív előnyök alapulhatnak a különböző országokban meglevő eltérő termelési, valamint eltérő keresleti feltételeken.

A termelékenységi előnyök eltérése A komparatív előnyök egyik forrása a termelékenységi előnyök nagyságának eltérése az egyes termékeknél. Ezt az esetet már ismerjük: Magyarország és Németország példájában Németországnak nagyobb termelékenységi előnye volt a komparatív előnyös sörtermelésben és kisebb termelékenységi előnye volt a komparatív hátrányos bortermelésben. Magyarországnak viszont kisebb termelékenységi hátránya volt a komparatív előnyösnek bizonyuló bortermelésben és nagyobb termelékenységi hátránya volt a komparatív hátrányos sörgyártásban. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy ha egyes országok ugyan több termékben is termelékenységi előnyt élveznek másokkal szemben, de e termelé-


259

kenységi előnyök nem egyforma arányúak az egyes termékeknél, akkor létrejönnek komparatív előnyök és hátrányok. Ebben az esetben komparatív előnyt jelent az átlagosnál nagyobb termelékenységi előny vagy az átlagosnál kisebb termelékenységi hátrány, valamint komparatív hátrányt eredményez az átlagosnál kisebb termelékenységi előny vagy az átlagot meghaladó termelékenységi hátrány.

A termelési tényezőkkel való ellátottság különbségei A termelékenység mellett a komparatív előnyök másik fontos forrása az országok termelési tényezőkkel való eltérő ellátottsága. Egyszerűsítsük le a következő gondolatmenetet a szokásos két tényezőre, munkára és tőkére és emellett tételezzük fel, hogy nincsenek termelékenységbeli különbségek az egyes országok között! Az egyes országokban a munka és a tőke különböző mennyiségben állnak rendelkezésre. Valószínű, hogy egy területét, népességszámát tekintve nagyobb ország tőkéből és munkából is többel rendelkezik, mint egy kisebb ország. A komparatív előnyök szempontjából azonban nem a termelési tényezők abszolút mennyisége a fontos, hanem a a rendelkezésre álló összes tőkeállomány és a felhasználható összes munkamennyiség aránya. Ilyen szempontból megkülönböztethetjük a tőkével jól ellátott és a munkával jól ellátott országok csoportját. A tőkegazdag országokban az összes tőkeállomány és az összes munkamennyiség aránya magasabb mint a világátlag. A munkagazdag országok csoportjában viszont az összes tőkeállomány és az összes munkamennyiség aránya kisebb a világ átlagánál. A másik fontos kiindulópont, hogy az egyes termékek technológiai sajátosságai különbözőek: vannak tőkeigényes és munkaigényes termékek Tudjuk persze, hogy a vállalatok olyan termelési eljárásokat igyekeznek alkalmazni,

260


amelyek adott tényezőárak mellett legkisebb költségeket eredményezik. Ha emelkedik pl. a tőke ára a munkabérhez képest, akkor minden termék termelésében igyekeznek kevésbé tőkeigényes termelési eljárást választani. Föltevésünk az, hogy a termékek tőkeigényességének sorrendje nem változik a tényezőárak változásával. Tehát a tényezőárak alakulásától függetlenül mindig ugyanazon termékek bizonyulnak tőkeigényesnek és munkaigényesnek. A tőkeigényes termékeket az átlagosnál magasabb tőke/munka aránnyal termelik. A munkaigényes termékek viszont azok, amelyeket az átlagosnál kisebb tőke/munka aránnyal termelnek. Jellegzetesen tőkeigényes termékek például a vas és acél, a villamos energia, a nehézvegyipari termékek stb. Munkaigényesek általában a könnyűipari termékek például a ruházat, a cipő, stb. Ha egy pillanatra ismét beleképzeljük magunkat az önellátás állapotába, amelyben nincsen szakosodás és külkereskedelem, akkor azt láthatjuk, hogy a termelés összetétele kizárólag a hazai fogyasztók keresletének felel meg. Vegyük egy tőkével jól ellátott ország esetét! Ebben önellátás esetén a tőke kereslete kínálatához képest viszonylagosan kicsi, így a tőke ára is alacsony. A munka kereslete kínálatához képest nagy és így a munkabér magas lesz. Egy ilyen országban a tőkeigényes termék termelésének költsége viszonylag csekély, míg a munkaigényes termék termelésének költsége viszonylag magas. Ha egységnyivel növeljük az olcsó tőkeigényes termék gyártását, akkor az csak kis mennyiségű drága munkaigényes termékről való lemondást igényel. A tőkeigényes termék alternatív költsége alacsony. Ugyanakkor a drága munkaigényes termék gyártásának egységnyi emelése nagy mennyiségű olcsó tőkeigényes termék feláldozását teszi szükségessé. A munkaigényes termék alternatív költsége magas.


261

A tőkével jól ellátott országban tehát önellátás esetén a tőkeigényes termékek alternatív költsége magas, a munkaigényes termékek alternatív költsége pedig alacsony. A munkával jól ellátott országban a gondolatmenet fordítottja érvényes. Önellátási helyzetben a munkabér alacsony, a tőke bérleti díja magas. Itt a munkaigényes termék költsége alacsony, a tőkeigényes termék termelésének költsége viszonylag pedig magas. Ennek megfelelően a munkával jól ellátott országban önellátás esetén a munkaigényes termék alacsony, a tőkeigényes termék pedig magas alternatív költséggel termelhető. Tehát az önellátás állapotában létrejöttek a komparatív előnyök létezésének és kihasználásának feltételei, hiszen a tőkegazdag országokban a tőkeigényes termékek alternatív költsége az átlagosnál alacsonyabb, míg a munkával jól ellátott országokban a munkaigényes termékek alternatív költsége lesz az átlagosnál csekélyebb. A komparatív előnyök kihasználása úgy történik, hogy a tőkével jól ellátott országok a tőkeigényes termékeket exportálják, míg a munkagazdag országok a munkaigényes termékeket exportálják. Nem változik a komparatív előnyök logikája akkor, ha nemcsak két termelési tényezőre korlátozzuk vizsgálatainkat, hanem figyelembe vesszük például a fizikai tőke mellett a szellemi tőkét, valamint a természeti erőforrások állományát.

A kereslet szerkezeti eltérése A termelési feltételek országok közötti eltérése mellett növekvő alternatív költségek esetén az országonként eltérő keresleti feltételek is létrehozhatják a komparatív előnyöket. Tegyük föl, hogy a termékek termelésében növekvő alternatív költségek érvényesülnek. Emellett képzeljük el, hogy két ország termelési feltételei (termelékenység és tényezőellátottság) azonosak. Ezekkel a föltevésekkel kizártuk a termelési feltételekből fakadó komparatív előnyök létezését. Ebből következően a termékek alternatív költségei az ön-

262


ellátási helyzetben megegyeznének a két országban, ha a kereslet szerkezete is megegyezik. Ha viszont az egyik ország fogyasztói nagyon kedvelik mondjuk x terméket, akkor ez önellátási helyzetben megemeli x termék termelését. Ezzel viszont megnövekszik x termék alternatív költsége. Ugyanakkor a nem kedvelt y termelése csökken, aminek következtében csökken az y termék alternatív költsége. Így pusztán a keresleti szerkezet eltérése a nagyon kedvelt x terméket komparatív hátrányossá, a kevésbé kedvelt y terméket pedig komparatív előnyössé teszi. A kereskedelem megindulása után az ország x terméket importál és y terméket exportál a másik, kiegyensúlyozottabb keresleti szerkezetű országba.

11.3. Kereskedelempolitika Miután megismertük a nemzetközi szakosodás és külkereskedelem mozgatórugóit, vizsgáljuk meg, hogy az állam milyen módon képes befolyásolni a külkereskedelmet. Kereskedelempolitikának nevezzük az államnak a külkereskedelem befolyásolását célzó intézkedéseit. Ha az állam nem alkalmaz ilyen eszközöket, akkor szabad-kereskedelemről beszélünk. Mivel a kereskedelempolitikai eszközök alkalmazásának célja, illetve hatása általában a hazai termelők „védelme”, a külföldi termelőkkel szembeni előnyös megkülönböztetése, ezért a kereskedelempolitikát másképpen protekcionizmusnak nevezzük. Az eddigiekben eltekintettünk az állami kereskedelemkorlátozó intézkedésektől, vagyis a szabad-kereskedelem során lezajló folyamatokat elemeztük. Bemutattuk, hogy a szabad-kereskedelem megnöveli a világszinten rendelkezésre álló termékmennyiséget és lehetővé teszi a fogyasztás bővülését. Kérdés, hogy ha az állam befolyásolja a külkereskedelmet a hazai termelők védelmében, akkor ez hogyan hat az egyes országok és a világ termelésére


263

és fogyasztására? Igaz-e az, hogy, ha az állam megvédi a hazai termelőket a külföldi versenytől, akkor az egész ország jobban jár? Vagy a hazai termelők többletnyereségét a hazai fogyasztók vagy az adófizetők fogják megfizetni? Ezekkel a problémákkal foglalkozunk az alábbiakban. Mivel az egyik leggyakrabban alkalmazott kereskedelempolitikai eszköz a vám, ezért részletesebben a vámok hatásait tekintjük át.

A vámok alkalmazásának hatásai A vám olyan közvetett adó, amelyet az országhatárt átlépő árura vetnek ki. A vám az adóhoz hasonlóan lehet mennyiségi vagy értékvám. Az előbbi az áruegység után befizetendő fix összeg, az utóbbi az áru árának bizonyos százalékát teszi ki. A mennyiségi vám előnye, hogy könnyen adminisztrálható, hátránya, hogy nem követi automatikusan az inflációt és az, hogy nem alkalmazkodik az adott termék különböző variációinak eltérő árához. Az értékvámnál nem merülnek fel ezek a problémák, viszont nehezebben adminisztrálható, mivel nehéz az áru pontos, a vámfizetőt valamint a vámhivatalt egyaránt kielégítő árát megállapítani. A modern vámot, mivel elsődleges célja nem a költségvetési bevételek gyarapítása, hanem a hazai termelők védelme, ezért az importtermékekre vetik ki. Az alábbiakban a mennyiségi importvám kivetésének hatásait fogjuk megfigyelni. Tekintsük a 11.1. ábrát, amely egy ország (amelynek valutája a forint) cukorpiacát mutatja! Az ábráról az S és a D görbék metszéspontjából leolvasható, hogy az önellátás állapotában a cukor hazai ára 120 Ft/kg, a hazai cukortermelés és cukorfogyasztás pedig 10 ezer tonna/év lenne. Ha a szabad-kereskedelmi helyzetet tekintjük, akkor a világpiaci ár a mérvadó a hazai termelők és a fogyasztók számára is. Tegyük fel, hogy a cukor világpiaci ára forintban kifejezve 40 Ft. Ez tehát alacsonyabb mint a cukor hazai egyensúlyi ára, ami azt jelenti, hogy a cukor tekintetében az ország komparatív hátrányban van. A kereskedőknek tehát érdemesebb a cuk-

264


rot importálni, mintsem a hazai termelőktől beszerezni, mert így olcsóbban adhatják a fogyasztóknak és ezért több profitot érhetnek el. A hazai fogyasztás így 18 ezer tonna/év, míg a hazai termelés 2 ezer tonna/év lesz. A hazai fogyasztás és a hazai termelés közötti különbség az import, amely 16 ezer tonnát tesz ki évente. 11.1 ábra A vám hatásai cukor ár (Ft/kg) D

S

160

120 Világpiaci ár + vám Termelői többlet növekménye

80

H2

H1

40

Világpiaci ár

vámbevétel

2

6

10

14

18

22

cukor mennyiség (ezer tonna/év)

Vessen ki most az ország kormánya 40 Ft/kg vámot a cukorbehozatalra! A vám kivetése következtében a termék ára megnövekszik, de csak a hazai fogyasztók és a termelők számára. Így a hazai gazdasági szereplők számára nem a világpiaci ár lesz a mérvadó, hanem a vámmal növelt világpiaci ár: 80 Ft/kg. A fogyasztók az importhoz nyilvánvalóan csak a vámmal növelt áron juthatnak. Ugyanakkor a hazai termelők is alkalmazkodnak a vámmal növelt árhoz, annál is inkább, mert ez számukra eladási áraik növekedését jelenti. A hazai termelők tehát növelik kínálatukat 6 ezer tonna/év-re. A hazai fogyasztás viszont 14 ezer tonna/év-re esik vissza. Az import mennyisége ennek megfelelően 8 ezer tonna/év-re csökken.


265

Úgy tűnik tehát, hogy a vám kivetése sikerrel járt: csökkent az import, és növekedett a hazai termelők piaci részesedése és ezzel profitja is. A kérdés az, hogy milyen áron? A vám kivetése a fogyasztókat egyértelműen sújtja, hiszen megnőtt a termék ára és ennek megfelelően a fogyasztói többlet csökkent. A fogyasztókat ért veszteség nagyságát az ábrán a satírozott területek összege jelzi. Ebből már látszik, hogy a vám következtében jövedelem-újraelosztási folyamatok mennek végbe. A fogyasztói veszteségből az ábrán ferdén satírozott területtel jelzett termelőitöbblet-növekedés formájában részesednek a hazai termelők. A termelői többlet növekedését megkaphatjuk úgy, hogy az árnövekedés és a termelés növekedés eredményezte többlet-árbevételből levonjuk a megnövekedett termelés többletköltségeit. Ezenkívül az állam vámbevételét is a hazai fogyasztók fizetik meg. A vámbevétel egyenlő a vám utáni import mennyisége szorozva a vám nagyságával. A jövedelem újraelosztása – jóllehet a fogyasztók rovására megy végbe – még nem jelenti az egész társadalom veszteségét, hiszen a termelők és az állam is a társadalom részét alkotják. Azonban a vám kivetése eredményeként megjelenik a már ismert holtteher-veszteség is, amely valakinek veszteség, de mégsem jelent nyereséget senki más számára. Ábránkon H1 és H2 jelzi a vám kivetése miatt bekövetkező holtteher-veszteséget. A H2-vel jelölt fogyasztói holtteher-veszteség, amelyet a keresleti görbe alatti háromszög alkot, a fogyasztók által az árnövekedés miatt meg nem vásárolt termékmennyiségből fakad. Ez a fogyasztói többlet olyan csökkenése, amely nem válhat senki nyereségévé, mert meg nem vásárolt termékmennyiséget jelent. Az adók és a monopólium esetében is találkoztunk hasonlóval. A fogyasztói veszteség többi része (termelőitöbblet-növekedés + H1 + vámbevétel) abból fakad, hogy a fogyasztók az általuk végül is megvásárolt termékmennyiséghez csak a vámmal növelt magasabb áron jutnak hozzá.

266


A H1-el jelölt termelői holtteher-veszteség, amelyet a kínálati görbe alatti háromszög alkot, a termelői költségnövekedésből fakad. Az importtermék (tehát a komparatív hátrányos termék) hazai termelői ugyanis, hogy megnövelhessék kínálatukat, többlet erőforrásokat (munkát és tőkét) vesznek igénybe. Ha az adott országban teljesen kihasználják a termelési tényezők rendelkezésre álló mennyiségét, azaz nincs például munkanélküliség, akkor a komparatív hátrányos ágazatba olyan erőforrások áramlanak, amelyeket azelőtt más ágazatokban használtak fel. Így a komparatív hátrányos ágazat termelése növekszik, míg más ágazatok kibocsátása csökken. A 4 ezer tonna többletcukor termelésének alternatív költsége egyenlő más ágazatok kibocsátásának csökkenésével. Erre nem lett volna szükség, ha nem vetnek ki vámot a cukorra. Összefoglalva a kivetett importvám hatásait a következőket mondhatjuk: A vám kivetése következtében a megvámolt termék hazai ára a vám öszszegével a világpiaci ár fölé növekszik, ennek következtében a hazai fogyasztás csökken, a hazai termelés növekszik és így az import csökken. A vám miatt jövedelem-újraelosztási folyamatok mennek végbe: a fogyasztókat veszteség éri, amelynek egy része termelőitöbblet-növekedés formájában a hazai termelőknek jut, egy másik részét az állam fölözi le vámbevétel formájában. A kivetett vám csökkenti az egész társadalom jólétét: a fogyasztók vesztesége nagyobb, mint a termelők és az állam nyeresége. Az így keletkezett holtteher-veszteség két okból következik be: egyrészt a fogyasztók által a vám következtében meg nem vásárolt termékmennyiséget, másrészt a termelők költségeinek növekedését jelenti.

Nem vámjellegű protekcionista eszközök A vámok mellett az állam más eszközökkel is rendelkezik, hogy megvédje a hazai termelőket a külföldi versenytől. Ilyenek pl. a kvóták, vagy a hazai termelők támogatása. A kvóták a vámoknál közvetlenebbül ható, de hasonló hatású eszközök. A kvóták az import, vagy export mennyiségi korlátozását jelentik. Az im-


267

portkvóta kivetésekor az ország kormánya megszabja az országba maximálisan behozható termékmennyiséget. A mennyiségi korlátozás hatása hasonló a vám hatásához: az importból származó kínálat csökkenése miatt a hazai ár növekszik, a hazai fogyasztás csökken, a hazai termelés növekszik, sőt a holtteher-veszteségek is bekövetkeznek. Az importot korlátozó intézkedések mellett közvetettebb hatású az importtal versenyző hazai termelők pénzügyi támogatása. Ekkor az állam a komparatív hátrányos termék termelőinek versenyképességét valamilyen támogatással próbálja növelni. Ennek következtében a hazai termelők növelik kínálatukat az import rovására. Profitjuk növekszik, de az adófizetők kárára, hiszen végső fokon ők fizetik az államkasszából a támogatásokat. Ugyanakkor a többi protekcionista eszközhöz képest a támogatásoknak előnyös vonása, hogy nem csökkentik a fogyasztói többletet, hiszen nem növelik a termék hazai árát. A többi protekcionista eszközhöz képest a támogatások okozta holtteher-veszteség is kisebb, hiszen elmarad a fogyasztói holtteher-veszteség. Miért kedveltebb akkor a döntéshozók körében a vám mint a szubvenció? Erre a választ költségvetési szempontok adják meg: a vám kivetése bevétellel, míg a szubvenció kiadással jár. Ezért a vám elfogadtatása politikailag könnyebb, mint a szubvencióé.

11.4. A protekcionista intézkedések bevezetésének lehetséges okai Miután áttekintettük néhány protekcionista intézkedés következményeit, megvizsgáljuk, hogy miért vezetnek be a különböző államok ilyen intézkedéseket, annak ellenére, hogy – mint láttuk – ezen intézkedések mérlege az egész társadalom számára negatív (azaz a holtteher-veszteségek miatt öszszességében a társadalmi jólét szempontjából több kárral járnak, mint haszonnal).

A hazai termelők védelme

268


A protekcionizmus leggyakoribb oka a hazai termelők „védelme” a külföldi versennyel szemben. Mint láttuk azonban a hazai termelők profitjának és termelésének növekedése a hazai fogyasztók (vagy szubvenció esetén az adófizetők) rovására történik, sőt a fogyasztók, illetve az adófizetők vesztesége nagyobb, mint a termelők nyeresége. Ezért a hazai fogyasztók, illetve az egész társadalom érdekeinek a szabad-kereskedelem felel meg leginkább. Hogyan lehet akkor, hogy a kormányok a termelők érdekeit oly sokszor előnyben részesítik a fogyasztók, sőt az egész társadalom érdekeivel szemben? A magyarázat abban keresendő, hogy a termelők, habár számszerű kisebbségben vannak a nagy többséggel, a fogyasztókkal szemben, de általában elsöprő erőfölényben. Az összes hazai termelő által elért többletprofit ugyan sok esetben kis mennyiségű az összes fogyasztó veszteségéhez képest, de éppen mivel a termelők sokkal kevesebben vannak, mint a fogyasztók, egy-egy termelő számára pl. a vám bevezetéséből sokkal nagyobb nyereség származik, mint amennyi veszteséget egy-egy fogyasztó el kell szenvedjen emiatt. Ennélfogva a termelők minden követ megmozgatnak a vámvédelem érdekében, míg a fogyasztók többé-kevésbé passzívan tűrik a vámok bevezetését. Ugyanakkor a termelők éppen kis számuknál fogva sokkal könnyebben szervezhetők, mint a nagy létszámú fogyasztói réteg.

Gazdaságon kívüli célok elérése A védelmi kereskedelem-politika másik gyakori indoka, hogy bizonyos gazdaságon kívüli célok érdekében úgy ítélik meg, hogy szükség van egy termék hazai termelésének magas szintjére. Például egy terméket az állam stratégiai terméknek minősíthet, amelyből magas fokú önellátás kívánatos. Gyakran ilyennek minősülnek a hadiipari inputok vagy az élelmiszer. Másik eset, ha bizonyos termelési ág, például a paraszti mezőgazdaság fenntartásában a nemzeti hagyományok megőrzésének és a táj arculatának fenntartása zálogát látják. Amennyiben a döntéshozók úgy látják, hogy a gazdaságon kívüli célok elérése érdekében érdemes elviselni a protekcionista eszközök bevetése által okozott jóléti veszteségeket, úgy célszerű olyan eszközöket választani,


269

amelyek ugyanazon eredmény elérése mellett kisebb társadalmi veszteségekkel járnak. Vámok vagy kvóták kivetése helyett célszerű a megvédendő ágazatnak támogatást (szubvenciót) nyújtani.

A cserearányok javítása Mindeddig kis országot feltételezve vizsgáltuk a kereskedelempolitika hatásait. A „kis ország feltevés” azt jelenti, hogy az ország úgy viselkedik, mint a kompetitív vállalat: adott világpiaci áron importál, vagy exportál, ám a kis ország intézkedései nem befolyásolják az érintett termék világpiaci árát. Más a helyzet egy nagy ország esetében. Egy nagy ország méreténél fogva képes a világpiaci árakat befolyásolni. Ha a nagy ország importkereslete csökken, akkor importtermékének világpiaci ára is csökken, így a nagy ország cserearány-nyereségre tehet szert. A nagy ország exportkínálatának csökkentésével pedig az exportárak növelése érhető el. A nagy ország cserearány-nyereség elérésére is alkalmazhat kereskedelempolitikai eszközöket. Ha importvámot, vagy kvótát vet ki akkor importkereslete csökken és így az importtermék világpiaci ára is esik. Ezért a nagy országban a hazai ár kisebb mértékben növekszik, mintha egy kis ország vetne ki ugyanakkora vámot. Emiatt a fogyasztás is kisebb arányban esik vissza és a termelés is kisebb arányban bővül, mint a kis országban. A nagy országban tehát a vám kivetése miatt a fogyasztók vesztesége és az ország holtteher-vesztesége is kevesebb lesz a kis országhoz képest. Ez annak köszönhető, hogy a veszteségek egy része a külföldi exportőrökre hárul. Még az is előfordulhat, hogy az importárak csökkenése miatti cserearánynyereség nagyobb lesz, mint a nagy országot sújtó holtteher-veszteség. Ekkor a nagy ország jóléte növekszik a vám kivetése miatt. Ugyanakkor világszinten csökken a komparatív előnyök kihasználásának foka, hiszen a komparatív előnyös (exportőr) országokban csökken a szakosodás és az export nagysága. A világszintű holtteher-veszteség magasabb lesz, mint a nagy ország jólétének növekedése.

270


Ugyanakkor az exportőr nagy ország javíthatja cserearányait, ha exportkorlátozó eszközöket, exportvámot vagy exportkvótát alkalmaz. Így exportkínálata csökken, ami a világpiaci ár (az exportár) növekedését eredményezi. Ilyen volt az OPEC átmenetileg sikeres kísérlete az olajárak föltornászására. (Erről említést tettünk a 3. fejezet végén.) Az exportkínálat korlátozása akkor eredményes, ha az exportárbevétel is növekszik. Ez egyáltalán nem biztos, tekintve hogy az exportár növekedése az export-mennyiség csökkenésének következménye. Ennélfogva az exportkínálat csökkentése akkor eredményes, ha a külföldi kereslet a termék iránt árrugalmatlan.

Kiskorú iparágak védelme Protekcionista intézkedések bevezetésének további oka lehet, ha az állam kifejlődőben levő iparágakat kíván megvédeni az importversenytől. Ezt a kiskorú iparág védelmének nevezzük. A kiskorú iparágak védelmének szószólói tisztában vannak azzal, hogy a kifejlődő iparág védelme áldozatokat kíván a fogyasztóktól és az egész társadalomtól, de úgy érvelnek, hogy az iparág felfutása utáni időszakban a védelem megszüntethető, illetve megszüntetendő és az iparág növekedésével járó hosszú távú előnyök bőségesen kárpótolják a társadalmat a rövid távú veszteségekért. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy a kiskorú iparág fejlődése éppen protekcionista intézkedésekkel biztosítható a leggazdaságosabban. Egy jól működő tőkepiacon lehet tőkét szerezni az iparág fejlődésével járó átmeneti veszteségek elviseléséhez. Ha nem jól működik a tőkepiac, akkor a kiskorú iparág állami szubvenciója még mindig jobb megoldás a társadalmi jólét szempontjából, mint például a vámvédelem. A legnagyobb veszélye a kiskorú iparág védelmének azonban az, hogy az iparág növekedése utáni időszakban a védelem leépítése a termelők ellenállásába ütközik és gyakran nem sikerül.

A munkanélküliség csökkentése Az előző négy pontban a protekcionista intézkedések néhány mikroökonómiai ihletésű (az adott iparágra vonatkozó) indokát tekintettük át. Ezek mellett makroökonómiai szempontokból (az egész gazdaság szem-


271

pontjából) is indokoltnak érezhetik a kormányok kereskedelempolitikai eszközök bevetését. Gyakran használják a vámokat és kvótákat a „hazai termék, hazai munkahely” logika alapján a munkanélküliség csökkentésére. A munkanélküliség léte eltérést jelent eddig követett gondolatmenetünktől, hiszen eddig az feltételeztük, hogy az egyes országok teljesen kihasználják termelési erőforrásaikat. Munkanélküliség esetén viszont a termelési erőforrások egy része kihasználatlan. Ha a munkanélküliség az importtal versenyző ágazat munkásai körében jelentkezik, akkor a vámvédelem okozta holtteher-veszteség kisebb, mint egyébként. Ennek oka, hogy a hazai termelés növekedése végbemehet úgy is, hogy addig kihasználatlan erőforrásokat (munkanélküli munkásokat) állítanak a termelésbe. Így a hazai termelők költségnövekedése nem egészében holtteher-veszteség, hiszen az egész társadalom szempontjából nem jelent teljes egészében többletköltséget. Ugyanakkor az elmaradt fogyasztásból adódó holtteher-veszteség ebben az esetben is fellép.

A külgazdasági egyensúly javítása A másik makrogazdasági jelenség, ami miatt sűrűn vetnek be a különböző országok kereskedelempolitikai eszközöket, a külgazdasági egyensúly (a folyó fizetési mérleg egyensúlyának) felborulása. Ezt a problémakört a makroökonómia keretei között fogjuk megvizsgálni. Azt előrebocsáthatjuk, hogy ebben az esetben nem értékelhetők a protekcionista intézkedések önmagukban, hanem csak a külgazdasági egyensúly helyreállítását célzó gazdaságpolitika egészén belül.

Fontos fogalmak abszolút előny tényezőellátottság szabadkereskedelem protekcionizmus kvóta

Feladatok

komparatív előny tényezőigényesség kereskedelempolitika vám szubvenció

272


1. Anna és Gábor mellékállásban angol és német szakfordítást végez. Az alábbi táblázat mutatja, hogy Anna és Gábor egy óra alatt hány oldal angol és német szöveget képes lefordítani.

Anna Gábor

Angol 3

Német 2

2

0,5

Német szöveg alternatív költsége

a) Tegyük föl, hogy Anna 10 órát, Gábor pedig 16 órát fordít egy héten és munkamegosztás nélkül mindketten idejük 50%-ában fordítanak angol, illetve német szöveget. Mennyi angol és német szöveget fordítanak le összesen? Kinek az oldalán vannak az abszolút előnyök? b) A táblázat 4. oszlopába írja be, hogyan alakul egy oldal német fordítás alternatív költsége angol szövegben kifejezve! Ennek alapján hogyan oszlanak meg a komparatív előnyök kettejük között? c) Mekkora lesz heti teljesítményük, ha változatlan ráfordítások (10 és 16 óra) mellett komparatív előnyeiknek megfelelően szakosodnak? 2. Egy ország csak x és y terméket termel. Termelési lehetőségeit mutatja az alábbi táblázat. Az első két oszlopban látható, hogy x termék termelésének növekedésével egyre csökken y termelése. A 3. (üres) oszlop x alternatív költségét mutatja y-ban kifejezve. x termelése 0 1 2 3 4 5

y termelése 10 9 7,5 5,5 3 0

x alternatív költsége –

a) A táblázat 3. oszlopába írja be, hogy a termelésben mennyi y-ról kell lemondani egységnyi többlet x megtermelése érdekében!


273

b) Ha megnyílik a korlátoktól mentes szabad-kereskedelem és a világpiacon 2 egység y-t adnak egységnyi x-ért, akkor hogyan alakul az egyes termékek termelése? 3. Az Egyesült Államok és Japán néhány termékének előállításához felhasznált munkaráfordítást és a termékárakat mutatja az alábbi táblázat. a) Melyik országnak milyen termék termelésében van abszolút előnye? b) A számítógép és a kamera tekintetében melyik országnak milyen terméknél van komparatív előnye? c) Ha egy amerikai cég gépkocsi- és számítógép-kereskedelemmel foglalkozik, akkor melyik terméket exportálja és melyiket importálja feltéve, hogy 1 USD = 100 JPY? d) Ha egy japán cég autó- és kamerakereskedelemmel foglalkozik, akkor melyiket exportálja és melyiket importálja?

személyautó mozifilm számítógép kamera

USA Japán (munkaóra) (munkaóra) 20 15 100 200 5 4 6 4

USA (ezer $) 20 1000 1 1,5

Japán (ezer yen) 1 800 170000 110 100

4. Az X és Y termékek előállításához szükséges A és B országbeli ráfordításokat (munkaórában) az alábbi táblázat tartalmazza:

„A” ország „B” ország

X termék 10 20

Y termék 4 5

A felhasználható munkaóra mindkét országban 1000, amellyel a következő jószágmennyiségeket állítják elő:

„A” ország „B” ország

X termék 80 db 40 db

Y termék 50 db 40 db

274


Határozza meg, hogy a komparatív előnyök révén – ha van ilyen ebben az esetben – mennyivel növelhető a két ország együttes termelése Y termékből, feltételezve, hogy együtt változatlan mennyiségű X terméket állítanak elő! 5. Egy kis ország egy termék iránti hazai keresleti görbéjét a D = 650 – P egyenlet, a hazai termelők kínálati görbéjét az S = P – 10 egyenlet írja le. A termék világpiaci ára PV = 40. a) Mennyi lesz szabadkereskedelem esetén a termék hazai fogyasztása, hazai termelése és az import? b) Ha a kormányzat T = 10 összegű importvámot vet ki, hogyan alakulnak a fenti változók? c) Jellemezze számszerűleg a vám jövedelem átcsoportosító és jóléti hatásait!

12. fejezet PIACI ELÉGTELENSÉGEK A piaci elégtelenség fogalma olyan helyzeteket jelent, amelyekben a kompetitív piac működése sem tudja biztosítani a társadalmi jólét szempontjából optimális output megtermelését. Ekkor piacon kívüli eszközökkel érdemes megkísérelni az optimális output elérését. Kétféle piaci elégtelenséggel fogunk megismerkedni: a külső gazdasági hatásokkal és a közjavak problémájával.

12.1. Külső gazdasági hatások Külső gazdasági hatásról beszélünk, ha egy gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik gazdasági szereplő helyzetét. A külső gazdasági hatásokat idegen szóval externáliának nevezzük. Gondoljuk meg a következő példát! Egy sűrűn lakott területen átvezető útra váratlanul átterelik a városon átmenő teherautó- és kamionközlekedést. Itt a közlekedésből eredő eredő zaj-, por- és levegőszennyezés hirtelen megnövekszik, ami komolyan rontja az út közelében lakók életkörülményeit, mégpedig anélkül, hogy a közlekedők ezért fizetnének, illetve az út mentén lakók kárpótlást kapnának az életkörülmények romlásáért. A közlekedők tevékenységük során csak saját hasznosságukat és költségeiket veszik figyelembe és nem törődnek azzal, hogy másoknak is költségeket okoznak, illetve mások hasznosságát csökkentik. A negatív külső gazdasági hatás abból fakad, hogy így egyesek (az út mentén lakók) beleegyezésük nélkül költségek viselésére, illetve hasznosságuk csökkenésére kényszerülnek. Mikor lakásukat megvették, olyan árat fizettek érte, amely tartalmazta, hogy a lakás viszonylag csendes, szennyezésmentes helyen fekszik. Ha váratlanul megnövekszik a lakások közelében átvezető útból fakadó szennyezés, akkor a lakások piaci ára hirtelen leesik. Ezt a

276

12. Piaci elégtelenségek

veszteséget az úton közlekedők nem térítik meg a lakástulajdonosok számára és így negatív külső gazdasági hatás keletkezik. Ezzel szemben, ha valaki a lecsökkent áron venne egy lakást a környéken, akkor számára – jóllehet a szennyezés ugyanakkora – mégsincs külső gazdasági hatás. Ugyanis ő már kárpótlást kapott a hasznosság csökkenéséért, mivel eleve kisebb árat fizetett a lakásért. Beleegyezett abba, hogy hasznossága kisebb, életkörülményei rosszabbak legyenek, de ezért megfelelő ellentételezést kapott. A külső gazdasági hatás lehet pozitív, vagy negatív jellegű. Pozitív externália esetében egy tevékenység egyeseknek olyan előnyöket eredményez, amelyekért azok nem fizetnek. Pl., ha valaki beoltatja magát egy fertőző betegség ellen, akkor ezzel – amellett, hogy saját magát is megvédi – csökkenti annak valószínűségét is, hogy mások megfertőződjenek. A többi ember aki így védettebbé válik, azonban nem fizet ezért a többlet védettségért. Így a hasznosság azon növekedése, amit a védőoltás eredményez, nem jelenik meg teljesen a magát beoltató személy és az oltóanyag termelők közötti adásvételben. Negatív externália esetén egy tevékenység egyeseknek olyan károkat okoz, amelyet neki a piacon keresztül nem térítenek meg. Pl. a mezőgazdasági termelők nagyarányú műtrágya felhasználása az ivóvízforrások szennyeződésével jár, ezáltal pedig költségesebbé teszi az ivóvíz termelését. Így a mezőgazdasági termelők a műtrágya termelés és felhasználás társadalmi költségeit nem fizetik meg teljesen a műtrágya árában, mert ezek a társadalmi költségek magukban foglalják az ivóvíztermelők megnövekedett költségeit is. A következőkben megfigyeljük majd, hogyan hatnak a különböző típusú külső gazdasági hatások a társadalmi jólétre. Először azonban tekintsük át, hogy mikor optimális társadalmi jóléti szempontból egy bizonyos termék termelése és fogyasztása.


277

Optimális termelés és fogyasztás Egy termék termelésének és fogyasztásának társadalmi jóléti szempontból optimális mennyiségét a társadalmi határköltség és a társadalmi határhaszon egyenlősége határozza meg. Ha egységnyivel növeljük egy termék termelését és fogyasztását akkor emiatt megnövekszik a társadalom tagjainak összköltsége és hasznossága is. Egy termék termelésének és fogyasztásának társadalmi határköltsége (jele MSC, marginal social cost) a termelés és fogyasztás egységnyi megváltozására jutó összes költségváltozás. A társadalmi határköltségbe egyrészt természetesen beletartozik az adott termék termelőinek határköltsége, az ágazati határköltség. Ez egységnyi többlettermék megtermelésekor fölmerülő pótlólagos inputfelhasználás költségét foglalja magában. Az adott termék termelőinek határköltségét magán határköltségnek is szoktuk nevezni. Ugyanakkor a társadalmi határköltség magában foglalja az egységnyi többlettermék termeléséhez és fogyasztásához kapcsolódó külső (extern) határköltséget is. A külső határköltség (jele MEC, marginal external cost) az externália által érintett gazdasági szereplőknek a többletköltsége, vagy költségmegtakarítása, amely egységnyi többlettermék megtermeléséhez kapcsolódik. Negatív externália esetén a külső határköltség pozitív. Ilyen külső határköltség például a vegyi szennyezés által érintett halászok többletköltsége, amely a vegyi termékek kibocsátásának egységnyi növeléséhez kapcsolódik. Pozitív externália esetén a külső határköltség negatív. Egy termék társadalmi határköltségét tehát úgy kaphatjuk meg, hogy az ágazati határköltséget és a külső határköltséget összeadjuk: Társadalmi határköltség = magán határköltség + külső határköltség. Ugyanezt jelölésekkel kifejezve:

278

12. Piaci elégtelenségek MSC = MC + MEC.

Ugyanakkor a termelés és a fogyasztás nemcsak költséges, hanem hasznos is a társadalom tagjai számára. Egy termék társadalmi határhaszna (jele MSB, marginal social benefit) azt fejezi ki, hogy a társadalom tagjai pénzben kifejezve mennyire értékelik egy termék fogyasztásának egységnyi emelkedését. A társadalmi határhaszon tartalmazza egyrészt azt, hogy az adott termék fogyasztói mennyire értékelik egységnyi többlettermék fogyasztását. A termék fogyasztóinak értékelése a piacon jelenik meg, mégpedig abban, hogy mennyit hajlandóak maximálisan fizetni a fogyasztók egységnyi többlettermékért. Ezt a termék keresleti ára (PD) méri. A társadalmi határhaszon ugyanakkor tartalmazza a termelés és a fogyasztás külső határhasznát. Egy termék külső (extern) határhaszna (jele MEB, marginal external benefit) azt mutatja, hogy pénzben kifejezve mennyire értékelik egységnyi többlettermék fogyasztását azok az emberek, akik ugyan nem vevői az adott terméknek, de akiket mégis pozitívan, vagy negatívan érint a termék fogyasztása. A külső határhaszon tehát megmutatja, hogy az externália által érintett egyének (például a forgalmas utak mellett lakó emberek) pénzben kifejezve mennyire értékelik az adott termék egységnyi többletének fogyasztását. Pozitív externália esetén a külső határhaszon pozitív (hasznosságnövekmény), negatív externália esetén a külső határhaszon negatív (hasznosságcsökkenés). Így tehát a társadalmi határhaszon a termék keresleti árát és a külső határhasznot összegzi: Társadalmi határhaszon = keresleti ár + külső határhaszon. Vagy a megfelelő jelöléseket használva:

279

12. Piaci elégtelenségek MSB = PD + MEB.

A társadalmi határköltség és a társadalmi határhaszon fogalmai segítségével meghatározhatjuk egy termék termelésének azon mennyiségét, amely a társadalmi jólét optimumát eredményezi. Tekintsük az alábbi ábrát! 12.1 ábra Egy termék termelésének és fogyasztásának optimális mennyisége

Társadalmi határhaszon

MSB

Társadalmi határköltség MSC

MSB>MSC a társadalmi jólét nő Q növelésével

0

Q'

MSC>MSB a társadalmi jólét nő Q csökkenésével

O

Qopt

Q''

Q

Optimális termékmennyiség

Az ábrán pozitív meredekségű egyenes jelzi a társadalmi határköltség (MSC) görbéjét. Láthatjuk, hogy a termék termelésének emelkedésével egyre növekszik egységnyi többlettermék társadalmi költsége. A növekedés a magán határköltség és a külső határköltség növekedéséből is fakadhat. Ugyanakkor a mennyiség növekedésével egyre csökken a társadalmi határhaszon, vagyis az pénzösszeg, amelyet az emberek egységnyi többlettermék fogyasztásáért adnának. Ezt jelzi az ábra negatív meredekségű MSB egyenese. A társadalmi határhaszon csökkenése a keresleti ár és a külső határhaszon csökkenéséből is adódhat.

280


A termelés és a fogyasztás optimális szintjét az MSC és az MSB görbék metszéspontja (az O pont) adja meg. Az optimális termékmennyiséget Qopt jelöli. Ennél a mennyiségnél egyenlő a társadalmi határköltség és a társadalmi határhaszon. Vajon miért éppen az MSC és az MSB egyenlősége határozza meg a társadalom számára lehető legnagyobb jólétet biztosító termékmennyiséget? Tegyük fel, hogy a jelenlegi termelés és fogyasztás kisebb az optimálisnál, mondjuk az ábrán feltüntetett Q’. Ekkora outputnál a társadalmi határhaszon meghaladja a társadalmi határköltséget. Ez azt jelenti, hogy ha Q’-ről kiindulva egységnyivel növeljük a termelést és a fogyasztást, akkor a társadalom tagjai többre értékelik a létrehozott többletterméket, mint amekkora költséget annak megtermelése és elfogyasztása okoz. Ilyenformán a társadalmi jólét javul a termelt és fogyasztott mennyiség emelkedésével. Most tekintsük azt az esetet, mikor a termékmennyiség meghaladja az optimálisat. Például a jelenlegi mennyiség legyen az ábrán látható Q’’, amely nagyobb, mint Qopt. Q’’ outputnál a társadalmi határköltség meghaladja a társadalmi határhasznot. Ekkor a termelés növelésével a társadalmi jólét romlik, mivel a többlettermék társadalmi hasznossága kisebb, mint a társadalmi költsége. Ezzel szemben viszont a termelés és a fogyasztás csökkenése javítja(!) a jólétet, mivel, ha Q’’ outputról kiindulva egységnyivel csökkentjük a termelést és a fogyasztást, akkor a társadalom pénzben mért hasznosságának csökkenése kisebb, mint költségeinek csökkenése. Így jóléti szempontból érdemes csökkenteni a termelést és a fogyasztást. A fentiekben szemléltettük, hogy egy termék termelésének és fogyasztásának társadalmi jóléti szempontból optimális mennyisége az, amelyiknél a társadalmi határhaszon megegyezik a társadalmi határköltséggel. Most vizsgáljuk meg, hogy a piaci mechanizmusok mennyiben képesek megvalósítani az egyes termékek optimális termelését és fogyasztását. A vizsgálat során az adott termék piacán tökéletes versenyt tételezünk fel. Először tegyük fel, hogy nincsenek külső gazdasági hatások. Ekkor egy termék termelésének összes költségét az adott ágazatba tartozó termelők viselik és a fogyasztásból eredő összes hasznosság kizárólag a termék fo-


281

gyasztóinál jelenik meg. Tehát sem a termelés, sem a fogyasztás nem okoz más termelőknél és fogyasztóknál pozitív, illetve negatív hatásokat. Tehát a külső határköltség és a külső határhaszon is nulla. Ekkor a társadalmi határköltség egyenlő a magán határköltséggel: MSC = MC. Továbbá a társadalmi határhaszon egyenlő a termék keresleti árával: MSB = PD. Ábrázolva ezeket a függvényeket, a már ismert Marshall-kereszthez jutunk (lásd 11.2. ábra!) A tökéletes verseny áttekintésénél láttuk, hogy a piaci mechanizmus olyan árat alakít ki amelynél a piaci kereslet egyenlő a piaci kínálattal. A kereslet és a kínálat egyenlősége megadja a termék egyensúlyi mennyiségét (Qk az ábrán). Az egyensúlyi mennyiségnél viszont a termék keresleti ára (PD) megegyezik kínálati árával, vagyis a termelők magán határköltségével (MC). Externália híján a termék keresleti ára a társadalmi határhasznot fejezi ki (PD = MSB), míg a magán határköltség egyenlő a társadalmi határköltséggel (MC = MSC). Ennélfogva, ha az egyensúlyi mennyiségnél a keresleti ár egyenlő az ágazati határköltséggel (PD = MC), akkor ugyanott a társadalmi határhaszon egyenlő a társadalmi határköltséggel (MSB = MSC), tehát a kompetitív piaci egyensúlyi mennyiség egyenlő a társadalmi jóléti szempontból optimális mennyiséggel (Qk = Qopt). Így a kompetitív piaci egyensúlyt kifejező K pont egybeesik az optimális O ponttal. Tehát externália híján a tökéletes verseny biztosítja a társadalmi jóléti optimumot jelentő termékmennyiség termelését és fogyasztását. Ekkor a kompetitív piac mechanizmusa hatékony módja az optimális termékmennyiség biztosításának.

282


12.2. ábra Ha nincsen externália, akkor a kompetitív egyensúlyi mennyiség biztosítja a társadalmi jóléti optimumot

PD =MSB

A keresleti ár egyenlő a társadalmi határhaszonnal.

K=O

0

MC=MSC A magán határköltség egyenlő a társadalmi határköltséggel.

Qk=Qopt

Q

A kompetitív kibocsátás egyenlő az optimális kibocsátással

Most vizsgáljuk meg, vajon a piaci mechanizmus mennyiben hatékony a társadalmi jólét szempontjából, ha olyan termékekről van szó, amelyek termelésénél, vagy fogyasztásánál externális hatások jelentkeznek!

Negatív externália a termelésben Vegyük például, hogy a fémkohászati üzemek szennyezik a levegőt, vagyis a fém minden egységének megtermeléséhez bizonyos mennyiségű légszenynyező anyag kibocsátása társul. A szennyezett levegő belélegzése egészségügyi veszélyt jelent, ezáltal többletköltségeket ró az üzemek körül lakókra és az egészségügyre. Ilyenformán a fémkohászat negatív külső hatással bír. A túloldali ábra a fémkohászati termékek piacát mutatja. Ha a fémtermelők határköltségéhez (MC) hozzáadjuk a fémtermelés külső határköltségét [amelyet az ábrán MEC(+) jelöl], tehát a szennyezés által érintettek többletköltségét, akkor a fémtermelés társadalmi határköltségét

283


kapjuk meg. Ezt mutatja az MSC egyenes, amely minden outputnál az MC egyenes felett van, éppen a külső határköltséggel egyenlő nagysággal, kifejezve, hogy a társadalmi határköltség nagyobb a magán határköltségnél. Mivel – feltevésünk szerint – a fémek felhasználásához nem fűződik externália, ezért a fémfogyasztók által megfizetett keresleti ár (PD) egyenlő a pénzben kifejezett társadalmi határhaszonnal (lásd a PD = MSB egyenest az ábrán). 12.3. ábra Negatív termelői externália

MSC MC O K MEC(+) PD=MSB

0

Q op k Mivel a MSCt> MC-nél, ezért Qopt < Qk-nál. Q

Fémkibocsátás mennyisége

A kompetitív piaci egyensúlyban kialakuló outputot Qk mutatja, amelynél a fémtermelők magán határköltsége megegyezik a termék keresleti árával (az ábrán levő K pontban MC = PD = MSB). A társadalmilag optimális output (Qopt) viszont az O pontban alakul ki, az MSC és az MSB görbék metszéspontjában. Mivel a társadalmi határköltség nagyobb a magán határköltségnél, ezért a társadalmi jóléti szempontból optimális output kisebb a kompetitív piaci outputnál (Qopt < Qk). A társadalmi jólétet növelné az output csökkentése.

284


Negatív externáliánál tehát a tökéletes verseny jóléti szempontból túltermelést eredményez.

Pozitív externália a termelésben Erre szokványos példa a méztermelők és a gyümölcsöskertek esete. Ha méhészet van a gyümölcsös mellett, akkor a méhek beporozzák a gyümölcsfákat, így csökkentik az gyümölcstermelés költségeit. Itt az externáliát előidéző tevékenység a méztermelés és ennek piacát mutatja az alábbi ábra. 12.4. ábra Pozitív termelői externália MC

MSC K

O

MEC(-)

0

Q Q k op Mivel MSC <MCt ezért Q opt > Q k.

PD=MSB

Méz mennyisége

Mivel a mézfogyasztásnak nincsen számottevő pozitív, vagy negatív extern hatása, ezért a méz keresleti görbéje egyben a méz társadalmi határhaszon görbéje is (lásd a PD = MSB negatív meredekségű egyenest az ábrán). Így a mézfogyasztók értékelése egyben a méz társadalmi értékelését fejezi ki. A méztermelők magán határköltségét az MC pozitív meredekségű egyenes jelzi az ábrán. Így a mézpiaci egyensúlyt az K pont reprezentálja. A méztermelés és fogyasztás mennyisége a kompetitív egyensúlyban Qk. Ugyanakkor a méztermelés külső határköltsége negatív, mert a méztermelés


285

csökkenti a gyümölcstermelés költségeit. A negatív külső határköltség nagysága egyenlő a gyümölcstermelők azon költségcsökkenésével, amelyet a méztermelés egységnyi növelése eredményez. Ezt a költségmegtakarítást MEC(–) jelzi az ábrán. A gyümölcstermelők költségcsökkenése miatt a méztermelés társadalmi határköltsége (MSC) végig a magán határköltség (MC) alatt halad, tehát a méztermelés társadalmi költségei kisebbek a méztermelők magánköltségeinél. A gyümölcstermelésben jelentkező költségcsökkenés miatt a tökéletes versenyben kialakuló egyensúlyi méztermelés (Qk) kisebb a társadalmi jólét szempontjából optimális méztermelésnél (Qopt). Mint minden pozitív külső hatású termék esetében, itt is növelné az összjólétet a méztermelés emelkedése.

Externália a fogyasztásban A külső gazdasági hatások nemcsak a termelésben, hanem a fogyasztásban is jelentkezhetnek. Gondoljunk például az autóközlekedés során felhasznált üzemanyagok negatív externális hatásaira: a légszennyezésre, a balesetekre, a forgalmi dugókra. A túloldali ábra az üzemanyagok piacát ábrázolja. A vízszintes tengelyre az elfogyasztott üzemanyag mennyiséget vettük föl. Mivel – feltevésünk szerint – a ternelésben nem keletkezik externália, ezért az üzemanyag-termelés társadalmi határköltsége egyenlő a magán határköltséggel; ezt jelzi az MC = MSC egyenes az ábrán. Az üzemanyagok fogyasztóinak inverz keresleti függvénye a negatív meredekségű PD egyenes. Ez mutatja, hogy az üzemanyag-fogyasztók mekkora értéket tulajdonítanak az üzemanyag-fogyasztás egységnyi növekedésének. A kompetitív egyensúly pontja az MC = MSC és a PD görbék metszéspontjánál levő K pont; az ennek megfelelő mennyiség pedig Qk. Ugyanakkor az üzemanyag-fogyasztás negatív külső hatásai folytán csökkenti az emberek jólétét, részben függetlenül attól, hogy személyesen fogyasztanak-e üzemanyagot, vagy sem. Ez azt jelenti, hogy az üzemanyagfogyasztás külső határhaszna negatív. A negatív külső határhasznot úgy

286


számszerűsíthetjük, hogy ez az a pénzmennyiség, amely kompenzálhatja az embereket az üzemanyag-fogyasztás egységnyi növekedéséből származó hasznosság csökkenésért. A negatív külső határhaszon nagyságát MEB(–) jelöli az ábrán. 12.5. ábra Negatív fogyasztói externália

MC=MSC P D

K

MSB O

MEB(-) 0

Qk Q op Mivelt MSB
Üzemanyagok mennyisége

Ha a külső határhasznot kifejező pénzösszeget minden egyes mennyiségnél levonjuk a keresleti árból, akkor az üzemanyag-termelés és -fogyasztás társadalmi határhasznát (MSB) kapjuk meg. A társadalmi határhaszon és határköltség metszéspontja adja meg a társadalmi jóléti optimumot (az O pontot), amelyhez a Qopt mennyiség tartozik. Ez a társadalmi jólét optimumát biztosító termékmennyiség, amely kisebb, mint a kompetitív piaci output. Ismét látjuk tehát, hogy negatív externália esetén a kompetitív piac érvényesülése nagyobb termékmennyiséget eredményez, mint amennyi a társadalmi jóléti optimumát biztosítja.

287


A fogyasztásban keletkező externália természetesen pozitív is lehet. Legyen erre példa mondjuk, a már említett fertőző betegségek elleni oltóanyagok piaca. Ezt a piacot láthatjuk az alábbi ábrán. 12.6. ábra Pozitív fogyasztói externália

MSB

MC=MSC

P D

O K MEB(+)

0

Q

Q k op t Mivel PD<MSB ezért Qk < Qopt.

Oltóanyag mennyisége

Mivel feltevésünk szerint az oltóanyagok termelésének nincsen extern hatása, ezért a termelők határköltsége egyenlő a társadalmi határköltséggel (lásd az MC = MSC egyenest az ábrán). Az oltóanyagok fogyasztóinak inverz keresleti görbéjét PD jelzi az ábrán. Ez az a pénzösszeg, amelyet a magukat beoltató személyek hajlandóak kifizetni az oltóanyagért. Ugyanakkor a fogyasztásnak pozitív extern hatása van: olyan személyeket is megvéd a fertőzéstől, akik nem oltatják be magukat. Az a pénzösszeg, amelyet ezen egyének fizetnének egységnyivel több oltóanyagért, adja az oltóanyag pozitív külső határhasznát, amelyet MEB(+)-szal jelöltünk az ábrán. Így az oltóanyagok pénzben mért társadalmi határhaszna (MSB) nagyobb, mint keresleti ára. Ennélfogva a társadalmi jóléti szempontból optimális mennyiség (Qopt) nagyobb, mint a piaci egyensúlyi mennyiség (Qk).

288


Az externália okozta jóléti veszteség csökkentése Az előzőekben láttuk, hogy az externália következtében a tökéletes versenyben termelt és fogyasztott mennyiség eltér a társadalmilag optimális mennyiségtől. Ennélfogva az externália jóléti veszteséget okoz. A gazdasági szereplők, a közgazdaságtan és a gazdaságpolitika számára felvetődik a kérdés: hogyan lehet az externáliából adódó jóléti veszteséget csökkenteni, esetleg teljesen kiküszöbölni? Erre kétféle lehetőség kínálkozik: (1) Az externáliát okozó tevékenység adott mennyiségéhez fűződő negatív externális hatásokat kell csökkenteni. (2) A termelés és fogyasztás szintjét kell a társadalmilag optimális szinthez közelíteni, tehát pozitív externália esetén növelni, negatív externália esetében csökkenteni. Az első esetre példa a gépkocsik katalizátorral való felszerelése és ólommentes üzemanyag használata. Ekkor még azonos nagyságú gépkocsiforgalom mellett is nő a társadalmi jólét, mert csökken a forgalomból eredő szennyezés mértéke. A második esetre példa az, ha az üzemanyagokra kivetett magas adók csökkentik a szennyezést okozó autóforgalmat, s így javul a társadalmi jólét. Az alábbiakban a külső gazdasági hatások szabályozásának néhány a gyakorlatban használt módszerét soroljuk fel:

Önkéntes megállapodások Ezek során a külső gazdasági hatás okozója és érintettje önkéntesen megegyeznek egymással. A negatív extern hatás megszüntethető úgy, hogy a külső hatást okozó fizet a hatás elszenvedőjének azért, hogy rábírja a hátrányok elviselésére; de megszüntethető úgy is, hogy a negatív hatás elszenvedője(!) fizet azért, hogy rábírja a hatás okozóját tevékenysége megszüntetésére, vagy visszafogására. A kérdés megoldhatósága jelentős részben a tulajdonjogok tisztázottságán múlik.


289

Kinek van joga a folyó vizének igénybevételére? Ha a kialakult tulajdonjogok értelmében a vegyi üzem használhatja a folyót hulladék-tárolóként, akkor a halászoknak kell fizetniük azért, hogy ne szennyezze az üzem a folyót. Így megtérítik az üzem számára az alternatív hulladék-elhelyezés többletköltségét. Ha a halászoknak van joguk a folyó igénybevételére, akkor a külső hatás megszüntethető úgy, hogy a gyár fizet a halászoknak azért, hogy hulladékait a folyóba engedhesse. Így megtéríti a halászok többletköltségeit. A külső hatás önkéntes megegyezésen alapuló kiküszöbölése akkor válik különösen nehézzé, ha a tulajdonjogok tisztázatlanok és nem lehet tudni, hogy kinek van joga a folyó használatához. Ha kicsit szétnézünk mindennapjainkban, láthatjuk, hogy a problémák jelentős része a tulajdonjogok tisztázatlanságából fakad. Egy példa 1997 nyaráról: kinek van joga a kelenföldi lakótelepen átvezető út használatára? Az ott lakóknak, vagy az átmenő forgalomnak?

Adók és támogatások Gyakran előfordul, hogy a jóléti veszteségek csökkentését célzó önkéntes megállapodások nem jönnek létre, például a tulajdonjogok tisztázatlansága, vagy a megállapodás megkötésével és betartatásával járó magas tranzakciós költségek folytán. Ekkor az állam léphet föl a jóléti veszteségek csökkentése érdekében a jogi kényszer eszközeivel. Az állam úgy közelítheti a piaci egyensúlyi outputot a társadalmi jólét optimuma felé, hogy a negatív külső hatású tevékenységet adóztatja, míg a pozitív külső hatással bíró tevékenységet támogatja. Adók kivetésével csökkenteni lehet egy termék termelését, a támogatás nyújtásával pedig növelni lehet azt. Tehát ha el akarjuk érni a társadalmilag optimális kibocsátást, akkor negatív externália esetén adót kell kivetni az externáliát előidéző tevékenységre. Ilyen típusú adók kivetését javasolta a XX. század elején Arthur Cecil Pigou angol közgazdász és róla ezt Pigouféle adónak nevezték el. A negatív külső hatású termékek adójára példa az üzemanyagokra, a dohánytermékekre, valamint az alkoholfélékre kivetett adó.

290


A Pigou-adót nemcsak a termékek forgalmára, hanem közvetlenül a negatív externáliát előidéző anyag kibocsátására, például a szennyező anyag kibocsátásra is kivethetik. Ekkor a befizetett adó összeget nem a termék forgalma, hanem a szennyező anyag kibocsátás határozza meg. A szennyezésre kivetett kellő mértékű adó a szennyezés visszafogására készteti a vállalatokat. Míg a negatív extern hatású terméket, vagy tevékenységet adóztatni kell, addig a pozitív külső hatású tevékenységnek támogatást kell nyújtani és így növelhető az ilyen tevékenység nagysága, ezáltal pedig nő a társadalmi jólét.

Hatósági előírások alkalmazása Az adóztatás és támogatás mellett gyakori eszköz a hatósági előírások alkalmazása, más néven a szabályozás. Ennek során jogi úton előírják, hogy mondjuk mennyi lehet egy bizonyos fajta gyár szennyezőanyag kibocsátása, hogy mennyi lehet az autók szénmonoxid kibocsátása, hogy nem lehet zajongani este tíz óra után, hogy mindenkinek kötelező a védőoltás, hogy mindenkinek kötelező elvégezni az általános iskolát és így tovább. A hatósági előírások használata viszonylag egyszerű, de könnyen előfordulhat, hogy nem biztosítják az optimális termékmennyiséget. Pl. a szennyezési normák be nem tartása bírságot von maga után. Ha a bírság kifizetése az olcsóbb, akkor a vállalatok inkább ezt választják, mint a védelmi berendezések felszerelését. Ha az előírást sikerül betartatni, akkor könnyen lehet, hogy éppen olyan helyen fogják vissza a szennyezést, ahol az a legdrágább és nem egy olyan helyen, ahol az viszonylag olcsó. Az is előfordulhat, hogy egy vállalat megfelelő adó esetén visszafogná a szennyezést, de mivel a mindenkinél egyforma nagyságú szennyezési norma alatt marad, ezért nem tesz inkább semmit.

Szennyezési jogok piaca Ez a módszer a környezetszennyezésből (elsősorban a víz- és levegőszenynyezésből) fakadó negatív externális hatások költséghatékony csökkentésére lehet alkalmas. A módszer lényege, hogy a környezetvédelmi hatóságok

291


minden év elején adható-vehető szennyezési engedélyeket bocsátanak ki pl. úgy, hogy árverésre bocsátják azokat. Ezáltal – szemben a környezetvédelmi normák (hatósági előírások) alkalmazásával – nem az egyes szennyezők által kibocsátott szennyezés nagyságát határozzák meg, hanem az összes szennyezés mértékét. A szennyezés nagysága úgy csökkenthető, hogy minden évben kevesebb engedélyt hoznak forgalomba. Az Egyesült Államokban 1990-ben vezették be a forgatható kén-dioxid szennyezési engedélyek kibocsátását. A szennyezési jogok adásvétele során azok a vállalatok lépnek fel vételi ajánlattal, akik bővíteni szeretnék termelésüket s ennek során növelni szeretnék a szennyezést, vagy akik csak viszonylagosan költséges módszerek alkalmazásával csökkenthetnék azt. A piac kínálati oldalán pedig azok szerepelnek, akik viszonylag olcsón visszafoghatják szennyező anyag kibocsátásukat. Tekintsük egy képzeletbeli példát arra, hogy ha jól működik a szennyezési jogok piaca, akkor ez hogyan teszi lehetővé a szennyezés költségminimalizáló csökkentését. Tegyük föl, hogy egy városban a levegő kéndioxiddal való szennyezésének két jól azonosítható jelentős kibocsátója van: egy szénerőmű és egy acélgyár. A 12.1. táblázat mutatja az éves kén-dioxid kibocsátás csökkentésének költségét a két üzem esetében. Látható, hogy az acélgyár fele akkora költséggel foghatja vissza szennyezését, mint az erőmű. Tegyük föl, hogy városi hatóságok előírják, hogy mindkét cég egyenként 5 tonnával fogja vissza kén-dioxid kibocsátását. Így a szennyezés évi 10 tonnával csökken, s ennek költsége 75 millió Ft. 12.1. táblázat Példa a szennyezés-csökkentés költségeire

Az éves kén-dioxid kibocsátás csökkentésének nagysága 10 tonna 5 tonna 0 tonna

Szénerőmű költségei 100 millió Ft 50 millió Ft 0 Ft

Acélmű költségei 50 millió Ft 25 millió Ft 0 Ft

292


Amennyiben működik a szennyezési jogok piaca, akkor a szennyezés úgy csökkenthető, hogy a hatóságok az év elején a kitűzött célnak megfelelően összesen 10 tonnával kevesebb szennyezési engedélyt bocsátanak ki. Tegyük föl, hogy a szennyezési jogokat úgy osztják el, hogy mindkét vállalat a tavalyinál 5 tonnával kevesebb szennyezésre kap jogot. A szénerőmű ekkor megveheti 5 tonna kén-dioxid kibocsátásának jogát az acélműtől, és így nem kell szennyezését csökkentenie. Az acélmű viszont 10 tonnával csökkenti szennyezését, mert ennyivel kevesebb joggal rendelkezik. Tehát a szennyezés összességében évi 10 tonnával esik vissza, de ennek költsége most csak 50 millió Ft, mert csak az acélmű hajtotta végre a környezetvédelmi beruházást. Vajon mindkét vállalat számára előnyös-e az 5 tonnás szennyezési jog cseréje? A szénerőmű maximum 50millió Ft-ot hajlandó fizetni a szennyezési jogért, míg az acélgyár minimum 25 millió Ft-ot kér érte. Így, ha megegyeznek valamely 50 és 25 millió Ft közé eső árban, akkor mindkét cég jól jár. Ha mondjuk ez az ár 40 millió Ft, akkor a szénerőmű az 50 millió Ft-os beruházás helyett mindössze 40 millió Ft-ért megfelelhet a törvényes előírásoknak. Az acélmű is jól járt, mert 25 millió Ft helyett csak 50 – 40 = 10 millió Ft-ot kellett a szennyezés csökkentésére költenie. Így önkéntes cserék segítségével biztosítható a szennyezés költséghatékony visszafogása, függetlenül attól, hogy kezdetben hogyan oszlottak meg a szennyezési jogok.

12.2. Közjavak Az externália mellett a piaci elégtelenségek másik forrása az ún. közjavak létezése. A szükségletkielégítő javakat magánjavakra és közjavakra oszthatjuk. Az eddigiekben magánjavak termelését és fogyasztását vizsgáltuk. A magánjavak fogyasztására jellemző, hogy versengés (rivalizálás) folyik értük és az egyes fogyasztók (pl. a nem fizetők) kizárhatók a fogyasztásból. A versengés azt jelenti, hogy egyes fogyasztók fogyasztása csökkenti a mások számára rendelkezésére álló készletet.


293

Egyszerre több személy nem fogyaszthatja el ugyanazt a magánjószágot. Ha van mondjuk egy üveg sör, akkor azon két személy megosztozhat, esetleg az egyiké, vagy a másiké lehet teljes egészében, de mindketten egyszerre ugyanazt nem tudják meginni. A versengés arra készteti a fogyasztókat, hogy egymásra licitáljanak a magánjószág megszerzése érdekében és legalább annak piaci árát megfizessék. A kizárás lehetősége azt jelenti, hogy a jószág eladóinak módjuk van arra, hogy egyeseket, akik nem fizetik meg az árat, megakadályozzanak a fogyasztásban, kizárjanak a fogyasztásból. Ennélfogva mindenkivel meg tudják fizettetni az áru árát, aki hozzá akar jutni az áruhoz. A fogyasztók versengése és a kizárás lehetősége miatt mód van arra, hogy a magánjavakat áruként, eladásra termeljék profitszerzési céllal. A közjavak esetében nem teljesülnek a magánjavak fenti kritériumai. A közjavakért nem versengenek a fogyasztók, azaz egyesek fogyasztása nem csökkenti a rendelkezésre álló készletet, illetve nem csorbítja mások elérhető hasznosságát. Pl. attól, hogy valaki televíziót néz, mások éppúgy foghatják az adásokat. Egyesek fogyasztása nem csökkenti a televízió adások készletét. Ha valaki bizonyos tudásra tett szert, mások éppúgy megszerezhetik azt. Egy klasszikus példa: a világítótorony ugyanolyan szolgálatot tesz minden áthaladó hajónak. Egy hegy tetejéről sokan gyönyörködhetnek ugyanabban a kilátásban. Ugyanakkor a közjavak fogyasztásából nem zárhatók ki a fogyasztók. A kizárás bizonyos esetekben egyszerűen lehetetlen, más esetekben túl költséges, vagy társadalmi szempontból nem kívánatos lenne. A honvédelem szolgáltatása a nemzetbiztonság. Ennek áldásaiból nem zárható ki senki az ország területén élők közül. Ugyanez a helyzet a közbiztonsággal. A televíziós adás vételéből sem lehet kizárni senkit. Az utak használatából ugyan kizárhatók mondjuk a nem fizető fogyasztók, de ez az utak nagy többségé-

294


nél túl költséges lenne. A pozitív extern hatású közjavak használatából, például a közoktatásból való kizárás pedig a társadalmi jólétre lenne káros. A versengés hiánya és a kizárás lehetetlensége szélsőséges formában csak az úgynevezett tiszta közjavaknál valósul meg. A közjavak termelésében azért jelentkezik piaci elégtelenség, mert a fenti vonások miatt a tiszta közjavak nem termelhetők meg áruként, eladási és profitszerzési céllal, hanem az államnak vagy más közösségnek kell biztosítania őket. Ha nem zárhatók ki a fogyasztásból egyes fogyasztók, akkor nem lehet velük az árat megfizettetni. Ha egyesek fogyasztása nem csökkenti a rendelkezésre álló készletet, akkor a fogyasztók nem licitálnak egymásra a javak megszerzéséért, hanem egymás mellett, egymást nem zavarva fogyasztanak. A tiszta magánjavak és a tiszta közjavak között számtalan átmenet létezik: ezeket vegyes javaknak nevezzük. A vegyes javaknál a tiszta magánjavak és a tiszta közjavak vonásai keverednek: A vegyes javak egy részénél nincs rivalizálás, de az egyes fogyasztók kizárhatók a fogyasztásból, így megoldható az, hogy díjat szedjenek a fogyasztásért. Ilyenek a díjköteles javak. Díjköteles jószág például a kábeltelevízió, ahol a modern technika lehetővé teszi a fogyasztók kizárását, vagy az autópálya, ahol viszonylag olcsón megoldható a kizárás. A vegyes javak más részénél nem zárhatók ugyan ki a fogyasztók a fogyasztásból, de mivel ezek a javak térben korlátozottak, ezért használatukban időszakonként versengés, rivalizálás jelentkezik, vagyis egyesek fogyasztása csökkenti mások fogyasztási lehetőségeit. Ezek a túlzsúfoltságra hajlamos javak. Például csúcsforgalom idején tipikus, hogy az utak használatáért és a tömegközlekedés használatáért versengés folyik. A 12.2. táblázatban foglaltuk össze a közjavak, a magánjavak és a vegyes javak jellemző vonásait. A fentiek után még egy kérdés vetődik fel: Miért szükséges az állam közbelépése, miért kell jogi kényszerrel behajtott jövedelmek, adók segítségével

295


biztosítani a közjavak finanszírozását? Miért nem lehet a legtöbb esetben önkéntes hozzájárulás útján beszedni a szükséges összeget, ha egyszer a szükségletek kielégítéséhez kellenek a közjavak; és a közjavak fogyasztásából is hasznosságra tesznek szert a fogyasztók? 12.2. táblázat A magánjavak, a közjavak és a vegyes javak jellemzői

Versengés

van

van Tiszta magánjavak pl. bor

nincs Vegyes javak 1. díjköteles javak pl. múzeum

Vegyes javak 2. túlzsúfoltságra hajlamos javak, pl. utak

Tiszta közjavak pl. árvízvédelem

Kizárhatóság nincs

Erre az úgynevezett potyutas-jelenség adja meg a választ. A közjavak költségeihez való hozzájárulásban és a közjavak igénybevételében is érvényesül az önérdek követése. Eszerint mindenki arra törekszik, hogy minimalizálja a költségekhez való hozzájárulását és maximalizálja fogyasztásból eredő hasznosságát. Önkéntes hozzájárulás esetén tehát inkább nem fognak fizetni az emberek, mert úgysem zárhatók ki a fogyasztásból. Így – mivel önkéntes hozzájárulások révén nem biztosítható a szükséges mennyiség – a közjavak nagy részének költségeit kényszerrel behajtott adók útján kénytelenek fedezni.

Fontos fogalmak piaci elégtelenség pozitív externália társadalmi határköltség társadalmi határhaszon társadalmi jóléti optimum közjavak versengés

külső gazdasági hatás negatív externália külső határköltség külső határhaszon szennyezési jogok piaca magánjavak kizárhatóság

296 térben korlátozott javak potyautas-jelenség

12. Piaci elégtelenségek díjköteles javak


297

Feladatok 1. Egy acélgyár egy város lakóterületének közelében helyezkedik el. Az acélkibocsátás a vele járó légszennyezés miatt negatív extern hatással jár. Az acélgyár magán határköltség görbéje MC = 0,5Q + 50 egyenletű ahol Q az acéltermelés mennyisége. Az acélgyár magán átlagos változó költség görbéje AVC = 0,25Q + 50 egyenletű. Az acélgyár magán fix költsége FC = 5625 értékű. A légszennyezés folytán az acéltermelés függvényében növekszik a társadalmi határköltségbe számító extern (külső) határköltség, amely viszont nem érinti a magán határköltséget. Az extern határköltség: MEC = 0,25Q, ahol Q az acéltermelés mennyisége. Az acélpiacon tökéletes verseny uralkodik és az acél ára P = 125. a) Adja meg az acélgyár társadalmi határköltség (MSC) görbéjének egyenletét! Mekkora az acélgyár profitmaximalizáló termelési mennyisége és társadalmilag optimális termelési mennyisége? b) Mekkora profitváltozással járna az acélgyár számára az, ha az egyénileg optimális termelés helyett a társadalmilag optimális szinten termelne? Mivel a légszennyezés változatlan termelés mellett technikai okok miatt már nem csökkenthető, ezért a helyi önkormányzat a lakossági panaszok nyomán azt szeretné elérni, hogy az acélgyár a társadalmilag optimális szinten termeljen. Ugyanakkor az önkormányzat figyelembe veszi azt, hogy az acélgyár veszteség esetén hosszú távon kivonul a termelésből (illetve a városból) és ezt az önkormányzat foglalkoztatás-politikai okokból kerülni kívánja. Ezen célok elérésére az önkormányzat kétfajta eszközzel rendelkezik: adóztathatja és/vagy támogathatja az acélművet. A kivetett adó és támogatás többféle lehet: ♦ minden megtermelt termékegység után az átlagbevétel bizonyos százaléka, vagy ♦ minden megtermelt termékegység után egy fix összeg, vagy ♦ egyösszegű (átalány jellegű), amely nem veszi figyelembe a termelés nagyságát.

298

12. Piaci elégtelenségek c) Mit tegyen az önkormányzat céljainak elérése végett? Ha adót vet ki, akkor számszerűleg határozza meg, hogy mekkora adót vessen ki az acélműre és milyen formában? Ha támogatja, akkor számszerűleg határozza meg milyen mértékben és formában tegye ezt? (Az adó és támogatás természetesen nem zárja ki egymást.)

2. Egy almáskert mellett méhészet van. A méhészet teljesköltség görbéje TCm = 15 + Qm2 egyenletű, ahol Qm a termelt méz mennyisége. A mézpiac kompetitív és a méz ára Pm = 10. Tudjuk, hogy a méztermelés egységnyi növekedése 4 pénzegység költség megtakarítást idéz elő az alma termelésben. Így az almáskert teljes költség függvénye: TCa = 50 +Qa2 – 4Qm. Az almapiacon tökéletes verseny van és az alma ára Pa = 20. a) Mekkora a méz és alma termelés, valamint a méhészet és az almáskert profitja, ha mindkét vállalat külön-külön maximalizálja profitját? (Segítség: az almáskert profitjának kiszámolásakor vegye adottnak a méztermelés nagyságát!) Mekkora a két vállalat összegzett profitja? b) Mekkora a méz- és almatermelés, valamint az összes profit, ha a méztermelés externális hatását úgy internalizálják, hogy a két vállalatot egyesítik és az egyesített vállalat maximalizálja profitját? Növekszik-e az összes profit?

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR TÁVOKTATÁS. Czagány László Misz József Fenyővári Zsolt MIKROÖKONÓMIA

Recommend Documents