Szabadi Gábor Kalocsa kulturális élete a XXI. század elején
A Kalocsai Paprika Napok Művelődésszervezés Kalocsán Népművészet Kalocsán
Konzulens: Dr. Bán Anetta
Kommunikáció-művelődésszervező Nappali 2008.
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés
4
2. A kultúráról
5
2.1. A kultúra helyzete Magyarországon
5
2.2. A művelődési házak szerepe a kulturális életben
6
2.3. A mai művelődési házak szerepe
8
2.4. A művelődési házak elérhetősége
8
2.5. A művelődési házba járó közönség jellemzői, társadalmi-demográfiai összetétele 3.6. A művelődési házak látogatását meghatározó tényezők
3. Kalocsa története
10 10 12
3.1. A kalocsai egyházmegye
12
3.2. A török megszállás időszaka
13
3.3. Kalocsa a XVII-XVIII. században
13
3.4. Kalocsa fejlődése kulturális és oktatási szempontból
14
3.5. Kalocsa a szocializmus időszakában
17
4. A Kalocsai Paprika Napok
18
4.1. A paprika története
18
4.2. A paprika termesztése
19
4.3. A kalocsai paprika története
19
4.4. A Kalocsai Paprika Napok története
20 4.5. A Paprika Napok programjai
24
4.6. A Kalocsai Paprika Napok költségei
26
4.7. A Kalocsai Paprika Napok idegenforgalmi hatása
26
4.7.1. A rendezvény turisztikai mérlege
27
4.7.2. A 2007-es Kalocsai Paprika Napok turisztikai mérlege
28
5. Néptánc hagyományok Kalocsán
30
2
5.1. A kalocsai néptánc hagyományok kezdete
30
5.2. A bokrétás népviselet
31
5.3. A Kalocsai Gyöngyösbokréta tánccsoport céljai és törekvései
32
5.4. A Kalocsai Népi Együttes története
34
5.5. A kalocsai néptánc napjainkban
38
6. Népművészet Kalocsán
41
6.1. A népi hímzés
41
6.2. A népi öltözködés
43
6.3. A női viselet
44
6.4. A férfi viselet
45
6.5. A pingálás
47
6.6. Bútorfestés, faragás
48
7. Kalocsa nevezetességei
50
7.1. A kalocsai főszékesegyház
50
7.2. Az Érseki Kincstár
54
7.3. Az Érseki Palota
55
7.4. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár
56
7.5. A Népművészeti Ház
57
8. Művelődésszervezés Kalocsán
59
8.1. Folklórfesztiválok
61
8.2. A kalocsai Kék Madár Fesztivál
64
9. Összefoglalás
66
Összegzés
70
Irodalomjegyzék
71
3
1. Bevezetés Szakdolgozati témám elsősorban azért esett Kalocsa városára, mert a város az államalapítás óta fontos szerepet tölt be a kulturális életben. A több mint ezer éves múltra visszatekintő város jelentős hagyományokkal rendelkezik, amely hagyományokat napjainkban is méltó módon tisztelnek. Kalocsa a kezdetektől fogva egyházi központ így jelentős szerep hárult a vallásra és az oktatásra egyaránt. Az oktatás és a kultúra fejlődése érdekében iskolákat alapítottak, a diákok taníttatását és neveltetését pedig szakavatott iskolanővérek és papnövendékek látták el. Az oktatás és kulturálódás szempontjából jelentős előrelépés volt az Érseki Könyvtár megalapítása. Érseki székhely lévén a város számos templommal büszkélkedhet, amelyek közül kiemelkedik a Főszékesegyház. A városban fellelhető kulturális emlékek összessége, valamint a jelentős hagyományokkal rendelkező kalocsai népművészet, turisták százait csalogatja évről-évre a városunkba, így már messze földön híres. Szakdolgozati témaválasztásom szubjektív indoklása szintén Kalocsa városához köthető, ugyanis ebben a városban születtem és a mai napig ebben a városban élek, így nyomon tudom követni a város fejlődését, mind oktatási, mind kulturális szempontból. A szakdolgozat célja, hogy összefoglaló képet adjon a város kulturális fejlettségéről és további fejlődéséről. A dolgozat további bekezdésében áttekintem a több mint ezer éves múltra visszatekintő érseki központ történetét és a méltán híres népművészetét. A kalocsai népművészet szerves részét képezi a kalocsai hímzés, a tánchagyományok, a falfestés és a népviselet is. Egyes népviseleti öltözékek még ma is megtalálhatóak az idősebb asszonyok ruhatáraiban. Ezenkívül bemutatom az egy naptári évadban a városban megszervezett programokat, mint a Kék Madár Fesztivált, a Folklórfesztivált és a Kalocsai Paprika Napokat. A Paprika Napok rendezvénysorozat bemutatását azért tartom szükségesnek, mert főiskolás éveim alatt minden rendezvénysorozaton részt vettem gyakornokként, így kézzel fogható közelségbe kerültem, hogy miként zajlik egy jelentős városi program szervezése. A szakdolgozatban elsősorban szakirodalmi forrásokban fellelhető könyvek, dokumentumok feldolgozása történt, elemző, leíró módon. Amelyek alapján még inkább betekintést nyerek a város történetébe, kultúrájába, néphagyományaiba és népművészetébe egyaránt. A dolgozat elkészítésében használt másik módszer a strukturált mélyinterjú. A művelődési központ két vezetőjével- Asperján Istvánné és Perity István- készített interjúban elsősorban arra kerestem a választ, hogy miként zajlik ma a kulturálódás a városban? Fogékonyak-e a fiatalok a kultúra iránt? Milyen programokkal biztosítják a város kulturális fejlődését? Véleményük szerint mivel tehető jobbá a város kulturális fejlődése? Milyen tendenciát mutatnak az utóbbi évek? A szakdolgozatban ismertetem még Kalocsa kulturális és idegenforgalmi látványosságait. A szakdolgozat zárásaként összegző képet nyújtok a város kultúrájáról, funkciójáról és Magyarországon betöltött kulturális pozíciójáról.
4
2. A kultúráról A kultúra egy igen összetett fogalom, amelynek elemzése nyomán, az 1952-es kutatások jóvoltából, több mint száz definíciót tudtak összegyűjteni. Azonban a mai napig nem létezik egységes, mindenki által elfogadott meghatározása. Ez elsősorban a kultúra összetettségével magyarázható, de nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, hogy a különböző tudományágak és kutatások elsősorban saját céljaiknak megfelelően, eltérő megközelítésekből és eltérő alapfeltételezésekből indulnak ki, így különböző definíciókat határoznak meg. A kultúrának igen eltérő aspektusai lehetnek, úgy is mondhatnánk, hogy ahány ember annyi fajta meghatározás ismert.1
2. 1. A kultúra helyzete Magyarországon A technikai fejlődés gyorsuló üteme a kulturális életre is kihat, de az iskolán kívüli művelődés alakulására is befolyást gyakorol. A javak előállításához fokozatosan növekvő mennyiségű ismeret szükséges. Az iskolai tanulmányok során megszerezhető képzettség mind magasabb színvonalat kíván, amihez az állandó tanulás is nélkülözhetetlen. Az iskolázottsági szint, és a kulturális igény között egyenes arányú összefüggés mutatható ki. Az iskolában megszerezhető ismeretek gyarapodása mellett a kultúra iránti érdeklődés is fejlődik, ez a kultúra egyes területei iránt nagyobb érdeklődéssel is párosul. Az elmúlt időszakban kedvezően változott a lakosság iskolázottsága, azáltal, hogy egyre több fiatal tanul tovább egy-egy felsőfokú intézményben. Ez jelentős befolyásoló tényező a kulturális igény, érdeklődés és igénybevétel esetében. Az ezredforduló idején a 25 éves és idősebb nőknek közel 12%-a, a férfiaknak majdnem 14%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. A rohamos technikai fejlődés a kulturális eszközök és szolgáltatások területére is befolyással van, ezeknek újabb és újabb formáit hozta létre, amelynek következtében a hagyományos eszközök háttérbe szorulnak. A szabadidő eltöltésében jelentős szerepet töltenek be ezek az eszközök és nagy az előnyük abban is, hogy ezek az otthon keretei között vehetők igénybe, ami sokkal nagyobb kényelmet és nyugalmat biztosít, éppen ezért a kulturális intézmények szolgáltatásai iránt jelentősen csökkent az érdeklődés. A televízió előtt eltöltött idő a szabad időkereten belül 15 év alatt a másfélszeresére növekedett, és ezzel párhuzamosan csökkent a könyv-, az újság, a folyóirat-olvasás, a
1
A kommunikációs technológiák fejlődése: http (2008.04.24.)
5
beszélgetés, zenehallgatás és a kulturális intézmények látogatása. Ez azért lényeges mert a kultúra legfőképp ezen médiumokból szerezhető meg, a televízióból a legkevésbé. Ma Magyarországon azonban éppen a televíziót használják az emberek a legfőbb kultúra közvetítőnek. Mindenhez még az is hozzájárul, hogy a kulturális fogyasztás jelentős mértékben átalakult. A modernizációnak köszönhetően, a családok kiadásaikon belül a legtöbbet a szórakoztató elektronikára fordítottak, gyors ütemben folyik a CD-k, robbanásszerű a mobiltelefonok, a számítógépek, illetve a multiplex mozik elterjedése. Egyes elemzések szerint ma már az internethez való hálózati hozzáférést, sőt a hálózati tanulást tekintve hazánknak a közepesnél jobb a helyzete. Ugyanakkor roppant költséges, s ezért a családok többsége számára vállalhatatlan a 2
szolgáltatás igénybevétele, valamint az infrastrukturális háttér sem mindenki számára adott.
A 90-es évek gazdasági átalakulása is befolyással volt a kulturális életre. A piacgazdaságra történő átmenet a kultúra területén is éreztette hatását. A korábban állami működtetésű intézmények és vállalatok körében is megindult a privatizáció, és a gazdaságosság vált a fő meghatározó tényezővé. A kultúra területeit érintő, kedvezményes lehetőségek fokozatosan megszűntek és az igénybevétel egyre nagyobb anyagi ráfordítást igényel. Ez leginkább a művelődési házak esetében igaz, amelyek a pénz hiányában, az 1990-es években sanyarú anyagi helyzetbe kerültek.
2. 2. A művelődési házak szerepe a kulturális életben Ma Magyarországon minden város és község rendelkezik kisebb vagy nagyobb művelődési házzal, amelyeknek az a feladata, hogy elősegítse az emberek kulturálódását, kedvet teremtsen a kultúrához. A szocializmus évei alatt nagyobb szerep hárult a művelődési házakra, hiszen ezek az intézmények biztosították az emberek számára a kulturálódást. Napjainkban azonban már csökkent a hatásuk, ugyanis a technika rohamos fejlődésével az emberek saját maguk számára biztosíthatják a kultúrát, ezáltal az emberek egyre kevesebbet járnak kulturális intézményekbe, így a Művelődési Házak látogatottsága is hanyatlik. A legfontosabb azonban, hogy minden nemzetnek szüksége van egy saját, egyéni kultúrára, amely megkülönböztetheti más nemzetektől, így a kultúra által is megkülönböztethetőek az egyes nemzetek. „Az intézmény eredete a felvilágosodásra nyúlik vissza. Az akkor eszmélkedő polgári gondolkodás ismerte fel, hogy a „szellem napvilága” akkor jó, ha minden ház ablakán ragyog. Ehhez azonban meg kell teremteni a lehetőséget. Amit viszont nem elég csak deklarálni, hanem azt is biztosítani kell, hogy
2
Bárdosi Mónika - Lakatos Gyuláné - Varga Alajosné: A kultúra helyzete Magyarországon http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.26.)
6
a rá való készség mindenkiben kialakulhasson.”3Olyan helyzetet kell biztosítani, ahol az emberek saját maguk ismerik fel a kulturálódás lehetőségét. Angliában a XIX. század elején már az elméleti megfogalmazás mellett, gyakorlati szinten is megteremtették a kulturálódásra való lehetőséget, azáltal, hogy klubokat, kaszinókat és szakszervezeti köröket hoztak létre. „Szemere Bertalan így ír angliai naplójában: A clubok (casinók) itt hatalmas erkölcsi erőfészkek, mikben közügyek lévén a beszélgetés tárgyai, a leghanyagabbak, a legönzőbbek is részvevő polgárokká képződnek…”4Angol mintához hasonlóan Széchenyi István megteremtette a Nemzeti Kaszinót, majd 1943-ban megépítette az első magyar művelődési házat, a Vigadót. A kulturálódásra való lehetőség megteremtése XIX. század hetvenes éveiben Jane Addams nevéhez fűződött, aki Chicagóban már művelődési házakat hozott létre. Méghozzá abból a célból, hogy az Amerikai Egyesült Államokba bevándorló, eltérő kultúrájú közösségből, egy kulturált közösséget hozzon létre. Népfőiskolák jöttek létre Dániában, de a világ számos pontján létrehoztak intézményeket a kulturálódásra, Japántól egészen Brazíliáig. Ezen intézmények sokféle elnevezéssel bírtak: művelődési ház, faluház, közösségi ház, gyülekezeti ház, ifjúsági ház, népfőiskola, klub, kaszinó, kör, társasági központ és olvasókör. Ezek az intézmények összekapcsolódtak, a színházakkal, kiállítótermekkel, sportolási lehetőségekkel (tornaterem, uszoda), kórházzal és iskolákkal. Ezeknek a megteremtésére azért volt szükség, hogy legyen egy olyan hely, ahol nemcsak egyetlen meghatározott célra jöttek össze az emberek, hanem, hogy lehetőségük legyen különböző tevékenységekre használni az intézményt. Lehetőségük volt kultúrára, szórakozásra, társas életre használni ezeket a helyeket, ahol kötetlenül megbeszélhetik közös dolgaikat, ezáltal lehetőségük volt a kikapcsolódásra is. „Ha bármely szakmában, iparban, tudományban, művészetben, társadalmi tevékenységben meg akarunk felelni, akkor szélesebb kulturális alapból kell tudni meríteni, mint ami a célnak közvetlenül megfelel.”5Mindez azt jelentette, hogy már ifjúkorban el kell sajátítani a beszéd és a kultúra képességét. Azaz ajánlott sokat olvasni, közös éneklésben részt venni, színjátszó csoportban szerepelni, rendezvények létrehozásában tevékenykedni, mindennek annyi a jelentősége, hogy hozzájárulhatunk a saját magunk kultúrálódásához. Az 1920-as években Klebelsberg Kunó a belügyminiszteri posztot felcserélte a kultuszminiszteri posztra azért, hogy művelődési házakat építethessen. A művelődési házak száma ebben az időben elérte a 2800-at. A művelődési házak létszáma a Horthy- Rákosi- Kádár kormány alatt is tartotta ezt a számot, és ma is lényegében ugyanennyi művelődési házzal rendelkezik Magyarország. Azonban nemcsak a művelődési otthon és a könyvtár az egyetlen hely a közművelődés számára. „Mindaddig azonban, amíg a társadalom szerves építkezése nem teremti meg az egyetemes feltételeket, ezeknek az egész társadalom figyelmének központjában kell állnia. Ma társadalmunk és az új generációk jelentős
3Hunyadi
Zsuzsa: A művelődési házak közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban, 2004, http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.15) (továbbiakban Hunyadi) 4 Hunyadi: i.m. 5. o. http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.15.) 5 Hunyadi: i.m. 6. o. http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.15)
7
része veszélyeztetett helyzetben van (gazdaságilag szegények, életszínvonaluk alacsony, reményük kevés) és ennek egyáltalán nem lényegtelen paramétere, hogy a kultúra áramrendszerén is kívül kerültek.”6
2. 3. A mai művelődési házak szerepe Napjainkban a művelődési házak feladta, hogy biztosítsa a társadalom széles tömegei számára a kulturálódás lehetőségét, nemtől, kortól és társadalmi helyzettől függetlenül. A kulturálódás mellett biztosítsa a társas, közösségi művelődés, valamint a kulturált társas együttlét lehetőségét. Elsősorban azok számára biztosítja a kulturálódás lehetőségét, akiknek erre nincs közvetlenül adott módjuk, mert olyan településen élnek, ahol nincsenek kulturális intézmények, vagy túl messze vannak. A fiatalok számára is biztosítja a kulturálódás lehetőségét, akik még nem alakították ki a maguk megfelelő gyakorlatát, de fogékonyak a kultúrára. A nyugdíjasoknak, akik még mindig szeretnének valamilyen szolid művelődési tevékenységet folytatni, vagy a korábbi évekhez hasonlóan művelődési házakba szeretnének járni. Minden értelmiségi és nem értelmiségi rétegek számára is lehetőséget kínál, akik szenvedélyesen foglalkoznak a kulturális tevékenységgel, és megfelelő helyet keresnek maguknak.7
2. 4. A művelődési házak elérhetősége A z e lm ú lt e g y é v s o r á n le g a lá b b e g y s z e r v o lt ... ( A k ü lö n b ö z ő k u lt ú r a k ö z v e t í tő in t é z m é n y e k b e já r ó k a r á n y a a 1 4 - 7 0 é v e s n é p e s s é g k öréb e n , N =3 4 0 0 ) 60
56
54
50
45 42
40 33 28
30
20 11
en ye
ce
ve rs
on
m
kö
úz
nn
ha
ne ze yű
ng
ik
há ín sz
m eu
n
en rt
an zb
an oz m
n/ ba
őd el űv m
ib
ás ki
ih és
es if ly he v. os or
sz
ág
ál lít
áz
zt iv
ál
ba
n
on
0
on
10
1. ábra Forrás: http://www.mmi.hu/frames.htm Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által, az MTA Szociológiai Kutatóintézetnél 2004-ben megrendelt kutatás szerint, a kulturális intézmények közül elsősorban a művelődési házak esnek
6
Hunyadi: i.m. 7. o. http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.15) i.m. 7. o. http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.15.)
7Hunyadi:
8
legközelebb a lakóhelyhez: a nagyobb városokban átlagosan 18, a kisebb településeken 13 percre. A könnyű megközelítés miatt, a fesztiválok, helyi rendezvények és az ezeket szervező, illetve ezeknek helyet adó művelődési házak vonzzák a legnagyobb közönséget. A felmérés szerint egy év alatt múzeumba, moziba vagy színházba a lakosság kb. 30-40%-a jut el, addig a lakosság több mint fele fordul meg valamilyen céllal a művelődési házakban, bár nem feltétlenül valamilyen kulturális eseményen. (1. ábra) A reprezentatív kutatásokból kiderült, hogy a községekben és a kisebb városokban a lakosság kétharmada gyalog, 15-20%-a pedig kerékpárral és motorral is el tud jutni a művelődési házakba. Ezeken a településeken, ezek a művelődési házak a legkönnyebben megközelíthetőek, ellenben a többi más kulturális intézménnyel. 8
Egyenlőtlenségi indexek* a kulturális intézmények látogatottságában (a felsőfokú végzettséggel és a 8 általánossal rendelkezők, illetve a felsőfokú végzettséggel és az érettségivel rendelkezők különbségei) volt fesztiválon, helyi rendezvényen
volt művelődési házban
1.3 1.1
2.4
volt múzeumban, kiállításon
volt moziban
1.3
felsőfokú/érettségi 2
1.1 3
volt színházban
volt könnyűzenei koncerten
felsőfokú/8 ált.
1.3 1.1
1.5 2.1 1.1 5.7
volt hangversenyen
2.3
*látogatók aránya a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében/ látogatók aránya a 8 ált.-sal rendelkezők körében illetve a látogatók aránya a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében/ látogatók aránya az érettségizettek körében
2. ábra Forrás: http://www.mmi.hu/frames.htm
A felmérésből kitűnik, hogy a művelődési házak a területi elhelyezkedés, a könnyű elérhetőség mellett a kedvező vagy ingyenes belépő díjak, valamint a különböző összetételű és színvonalú programkínálat következtében nemcsak a legszélesebb, de a legváltozatosabb látogatói kört tudhatja magáénak. Míg a színházba, hangversenyre vagy könnyűzenei koncertekre járó közönség körében két-háromszoros vagy akár öt-hatszoros a legmagasabb (diplomások) és a legalacsonyabb végzettségűek (8 általános vagy
8Hunyadi:
i.m. 9. o. http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.15.)
9
ennél kevesebb) körében a látogatók aránya közti különbség, addig a művelődési házaknál ez a szám csak 1,3-szoros. Azaz teljesen eltérő a művelődési házakba járó közönség aránya. (2. ábra)
2. 5. A művelődési házba járó közönség jellemzői, társadalmi-demográfiai összetétele A felmérésekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a művelődési házak közönsége sok szempontból hasonlít a lakosság egészére: 60%-át az iskolázatlanabbak, 40%-át az iskolázottabbak, egyharmadát, a 30 év alattiak, 40%-át a 30-50 évesek és szintén kb. 30%-át az 50 év felettiek teszik ki. A művelődési ház közönségének háromnegyedét teszi ki a városi és községi lakosok aránya.9 A közönség összetétele a nagyobb és a kisebb településeken eltérő, hiszen amíg a diplomások valamelyest felül-, a képzetlenebbek valamelyest alulreprezentáltak. A városok és községek művelődési házában a képzetlenek aránya jóval nagyobb (64%), mint a budapesti illetve a megyeszékhelyek művelődési házainak közönségében, ahol a 8 osztályt vagy szakmunkás iskolát végzettek együttes aránya csak 38%.10
2. 6. A művelődési házak látogatását meghatározó tényezők A kulturális intézmények közül a művelődési házak látogatottságának gyakorisága a legváltozatosabb az egyes társadalmi-demográfiai csoportokban. Hiszen moziba a legfiatalabb korosztály 25-ször gyakrabban jár, mint a legidősebbek, addig a művelődési házak esetében csak kétszeres a különbség e két korcsoport között. A művelődési házba való járás gyakoriságának összefüggései kapcsolatba hozhatók: a kultúra fontosságával, az iskolai végzettséggel, a település nagyságával, az életkorral, valamint a pénz fontosságával11 A művelődési házba való járás gyakorisága ugyanakkor nem függ a jövedelemtől, a megkérdezett nemétől, valamint a hat érték (a család, a barátok, a munka, a szabadidő/kikapcsolódás, a politika/közélet, valamint a vallás és a hit) fontosságának megítélésétől.”12
Érdemes
feltenni
azt
a
kérdést,
hogy
miért
nem
járnak
gyakrabban művelődési házba az emberek? Általában az a jellemző, hogy az életkor előrehaladtával egyre kevesebben járnak a különböző kultúraközvetítő intézményekbe. Ez nemcsak a lemorzsolódásnak köszönhető, ugyanis a művelődési házak esetében is jellemző az a jelenség, mint a többi kulturális intézménynél, mint a mozi vagy a színház esetében 70% illetve 50% a lemorzsolódók aránya, addig a művelődési házaknál ez az arány
9
Hunyadi: i.m. 11. o. http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.15.) Hunyadi: i.m. 12. o http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.15.) 11 Hunyadi: i.m. 12. o. http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.15.) 12 Hunyadi: i.m. 12. o. http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.15.) 10
10
40%. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a művelődési házak közönségmegtartó ereje valamelyest nagyobb, mint más intézményeké. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy a 40 év felettieknél már 50% a művelődési házak látogatásával felhagyók aránya. Ez a szám pedig meglehetősen sok ezt a korosztályt illetően, ugyanis jobbára az idősebb korosztály látogatja a művelődési házakat. A művelődési házaktól való távolmaradás oka, a többi intézménnyel összehasonlítva, eltérő okokat mutat. Míg a színház, vagy a mozi esetében a belépőjegyek és az utazás drágaságával, valamint az időhiánnyal indokolják a távolmaradást, addig a művelődési házaknál, az érdektelenség a programok nem megfelelő színvonalával magyarázható.
3. Kalocsa története Kalocsa a Duna-Tisza közének legrégebbi városa, amely a Solti-síkság déli részén terül el. A Kalocsai Sárköz központja, ahol már i. e. 300 körüli kelta település nyomait fedezték fel a történészek.
11
Kalocsa egyidős a magyar állammal, de már a honfoglalás idején is emberek által lakott település volt. Kalocsa környéke az államalapítás előtti időkben, az Árpád nemzetség tanácskozó helye volt, így Kalocsa a fejedelmi nemzetségek szállásterülete lett.
3. 1. A kalocsai egyházmegye Kalocsa egyházi központ lett, az egyházi központokat Szent István király a királyi birtokok helyén hozta létre. Ezzel Kalocsa – Esztergom után- egyházi központ lett. Szent István király 1002 körül alapította meg az érsekséget, érsekévé pedig a pécsváradi Asztrikot választotta. Ebben az időben építették Kalocsán az első székesegyházat, amelyet még másik kettő követett, 1220 és 1380 között. A kalocsai érsekek rezidenciája a székesegyház mellett épült fel, ez a kalocsai vár a tatárjárás idején teljesen elpusztult, de a tatárvész elmúltával ezt a várat kőből ismét felépítették. A XI. században tovább terjeszkedett a kalocsai egyházmegye. A megnövekedett egyházmegye kedvezőbb kormányozhatósága miatt Szent László király az 1080-as években a mai Vajdaságban fekvő Bácsban létrehozta az érsekség második székhelyét. A kalocsai érsekek ritkábban tartózkodtak Kalocsán, ezért a város fejlődése sem volt ideális, sőt kimondottan egyenetlen volt. 13 Egyértelmű fejlődés Győri Saul érsek idejében következett be, aki Kalocsát tette állandó székhelyéül. Az ő érseksége idején újjáépítette a várost, és megalapította az első nyilvános káptalani iskolát. A külföldi oklevelekben Kalocsát előszeretettel emlegették civitasként, ezt azonban tévesen tették, ugyanis Kalocsának ekkor még nem volt városi rangja. Mezővárosi (oppidum) kiváltságokkal rendelkezett, amelyek tartalmazták a vásártartás jogát, a szabad költözést és a korlátozott önkormányzatot. Ezeket a kiváltságokat Zsigmond király biztosította Kalocsa számára 1405-ben, amit 1409-ben maga a király is megerősített. Az ideálisnak korántsem nevezhető városfejlődés ellenére működött a káptalani iskola, sőt az 1330-as évektől már orvos felügyelte a Kalocsaiak egészségét. Számos jelentős személy birtokolta Kalocsa érseki rangját, közülük meghatározó Tomori Pál és Csák Ugrin. Tomori Pál az 1241-es muhi csatában esett el, Csák Ugrin pedig az 1526-os mohácsi csatában vezette a magyar seregeket.14
3. 2. A török megszállás időszaka Kalocsa életében és egyben fejlődésében is óriási negatívumként szerepelt a török megszállás. Kalocsa városát 1529-ben foglalták el a törökök, akik ekkor még távoztak. Ezt követően vagy Habsburg-párti csapatok, vagy János király seregei tartották megszállásuk alatt az érseki székhelyet.
13
Asbóth Miklós: Kalocsa rövid története http://www.kalohirek.hu/index.php?menu=27 (2008.04.12.) Asbóth Miklós - Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa Város Önkormányzata, Kalocsa, 1998, i.m. 6. o. (továbbiakban Asbóth - Romsics) 14
12
A török csapatok végül 1543-ban végérvényesen betelepültek a városba. A megszállástól félő emberek a Felvidékre menekültek. Mivel az egyházi intézmények sem maradtak a városban, így a művelődés és az írásbeliség is odaveszett, ezért Kalocsát faluként tartották nyílván a továbbiakban.15 Érdekesség, hogy a török megszállás idején a Kalocsa környéki falvak, mint Fajsz és Foktő lakossága kétszer, háromszor nagyobb volt Kalocsától. A megfogyatkozott városlakókat pótolva délszláv népek telepedtek a városba. A török adóösszeírások tudatában a város lakossága ekkor 500-600 fő lehetett. A város lakossága folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott. Míg 1548-ban 715 főt tartottak nyílván, addig az 1570-es és az 1580-as években ez a szám mindössze 350 fő volt. A legnagyobb csapást a városra a XVI. századi „hosszú háború” mérte, ugyanis 1602-ben a városon átvonuló hajdú csapatok felégették a várost. A török megszállás idején tönkretett egyházi életet a ferences szerzetesrendiek szervezték újjá az 1630-as években. A hajdúk által feldúlt épületeket és várat kijavították, de az 1686-ban kivonuló csapatok újra a földdel tették egyenlővé. 16 A török kivonulás után az élet is felpezsdült a városban. A városba kezdtek visszatelepülni az emberek. A betelepült és visszatért lakosok az ország különböző pontjairól érkeztek a városba. Találhattunk közöttük bunyevác telepeseket, de Észak-Magyarországról, Baranyából, Somogyból és a Dunántúlról is költöztek Kalocsára. A törökökkel együtt érkező délszlávok leszármazottjainak egy része Kalocsán élt tovább.
3. 3. Kalocsa a XVII.-XVIII. században A XVII. század végén létrejött a városi önkormányzat, ebben az időben a város lakossága 500-600 fő körül volt. 1701-ben már működött a plébániai iskola és a városi plébánia is. Erre az időre tehető a paprikatermesztés megindulása Kalocsán és környékén. A paprikatermesztéssel elsősorban az Ormánságból betelepült lakosok foglalkoztak.17 A Rákóczi-szabadságharc idején Károlyi Sándor vezette hajdú csapatok állomásoztak a városban. A hajdú csapatok 1704 és 1707 között táboroztak Kalocsán. 1704-ben Széchenyi Pál kalocsai érsek I. Lipót király megbízásából tárgyalásokat kezdett Rákóczival a békekötésről. 1704-ben Kalocsát ismét elérte a pusztulás, ugyanis az alföldön potyázó rác csapatok felégették a várost, amely oly sok pusztulást élt át az utóbbi időkben. A török feldúlást még túlélte, de ebben a tűzvészben már elpusztult a városi plébániai templom is. Az érsekség visszatelepülése Kalocsára az 1710-es évek elejére tehető. Csáky Imre érsek közreműködésével már korábban megkezdődött a plébánia és az iskola újjászervezése. Az érsek földesúri jogán egyezséget kötött a várossal a Kalocsa környéki lakatlan puszták bérbeadásáról. Ezt
15
Kalocsa: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalocsa#Nev.C3.A9nek_eredete (2008.04.12) Asbóth Miklós: Kalocsa rövid története http://www.kalohirek.hu/index.php?menu=27&part=2 (2008.04.12.) 17Asbóth - Romsics: i.m. 63. o.
16
13
követően a város bérbe vette, Csertőt (Öregcsertő, Kiscsertő), Mégyet (Alsómégy, Homokmégy), Drágszélt, Kisteleket, Negyvent és Halmot is. Ezt a megállapodást 1713-ban kötötték meg az illetékes felek, ezzel pedig újra visszaállt Kalocsa mezővárosi rangja. A vásártartás jogát III. Károly királytól kapta vissza a város 1720-ban. A XVIII. században kialakult a birtokos jobbágyparaszti réteg. Ekkor már új termelési ágak jelentek meg, mint a fűszerpaprika. A fűszerpaprika termesztéséről az 1740-es évektől van írásos emlékünk. 1747-ben Bátyán paprikával fizették ki az érseknek az egyházi tizedet.
3. 4. Kalocsa fejlődése kulturális és oktatási szempontból A parasztok mellett megjelentek az iparosok, is 1737-ben pedig megalakult a város első céhe, amely a csizmadiák céhe volt. Ebben az időben megnőtt a kereskedők és az iparosok száma a városban. A XVII. század végére a város lakossága már elérte a 7000 főt. A szellemi élet a XVIII. század első felében indult meg Kalocsán. Ekkor Patachich Gábor érsek gimnáziumi papneveldét hozott létre, a Gimnázium vezetését a piarista rend végezte. Ettől fogva a piaristák megközelítőleg száz évig vezették a gimnáziumot. A gimnáziumban iskolai színjátszás vezetés is volt közel 21 éven át, 1774 és 1795 között. 1782-ben Patachich Ádám megalapította, a 16. 000 kötetes magánkönyvtárát és a káptalani könyvtár összevonásával, a mai Főszékesegyházi Könyvtárat. Ezt követően nagy építkezések kezdődtek, 1735-1754-ig építették,- a török időben elpusztult- Főszékesegyházat, 1776-1781-ig építették az Érseki Kastélyt, 1765-ben a gimnáziumot, de ebben az időben került felépítésre a Nagyszeminárium is. 1768-ban pedig megalakult az első nyomda, Batthyány érsek vezetésével. A XVIII. században megkezdődött a város elnéptelenedett pontjainak betelepítése. Az 1840-es években a megváltozott közlekedési és szállítási viszonyok miatt a paraszti gazdaságokban vegyes termelés alakult ki. Többek között gabonát, zöldséget és gyümölcsöt termeltek. A FoktőBaráka kikötővel megindult a dunai gőzhajó forgalom is.18 A várost szerencsére már elkerülték az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményei, így a város vagy magyar, vagy osztrák fennhatóság alatt állt. A városban nemzetőrség alakult, 300 fővel, akiknek a felállításához pénzbeli hozzájárulást kellett fizetni a városlakóknak. Tovább folytatódott a szellemi élet bővítése, így átalakították a Nagyszeminárium épületét, de bővítették az iskolákat is, amelyekben több tanárt alkalmaztak. Külön fiú és lány osztályokat szerveztek ezekben az időkben. A szellemi élet fejlődésével, azonban a piarista Gimnázium éppen visszafejlődött. „Az 1805-ben bevezetett második Ratio Educationis után hat osztályos lett, majd az
18
Asbóth Miklós: Kalocsa rövid története http://www.kalohirek.hu/index.php?menu=27&part=2 (2008.04.12)
14
osztrák Entwurf magyarországi bevezetése 4 évfolyamos algimnáziummá minősítette a kalocsai piarista Gimnáziumot.”19 Nádasdy Ferenc alapítványt hozott létre egy kórház felállítására, ennek eredményeképpen 1868-ban nyílt meg a kórház, de megalakult az Olvasó Egylet is, amelyet a szabadságharc bukása után betiltottak. A várost továbbra sem kerülték el az elemi csapások, 1850-ben tűzvész pusztított Kalocsán, amelynek következtében 124 ház teljesen kiégett. Ezt követően hozzáláttak az újjáépítés munkálataihoz. A közigazgatási
egységek
megváltozásának
következményeként
Kalocsát
1872.
július
6.-án
nagyközséggé nyilvánították, ezzel Dunapatajhoz, Solthoz, Hajóshoz hasonlóan Kalocsa is elveszítette mezővárosi kiváltságait. 1921-ben már várossá nyilvánították Kalocsát. Gazdasági fellendülés elkerülte a várost. Ennek az egyik oka az volt, hogy az érsekuradalom gazdasági szempontból jelentős erőben képviselte magát, a másik ok a gazdasági visszamaradottságnak, hogy a nagy vasútépítések elkerülték a várost. Azonban az érsekségnek sem állt érdekében, hogy a városban ellenlábas vállalkozások alakuljanak, amelyek elvonhatják az olcsó munkaerőt. A gazdasági és ipari visszamaradottság a tőkehiánnyal is magyarázható. Ennek kiküszöbölésére két pénzintézet is alakult: az egyik az 1865-ben létrejött Kalocsai Takarékpénztár, a másik pedig az 1873-ban megalakult Sárközi Takarékpénztár. A szellemi élet azonban virágkorát élte ebben az időben. A gimnázium vezetését a jezsuiták vették át piaristáktól. A jezsuiták a korábban 4 osztályosság visszaminősített gimnáziumot, néhány év elteltével 8 osztályos főgimnáziummá fejlesztették. Számos európai hírű tudós tanított a gimnáziumban, mint Tóth Mike, Fényi Gyula, vagy éppen Karl Braun. Kunszt József érsek közreműködésével fejlődött a város iskolarendszere, aki megalapította 1856-ban a Tanítóképző Intézetet, iskolanővéreket hívott a városba, ezen kívül a gimnáziumot is átalakította. Lajos bíboros érsek folytatva Kunszt József által megkezdett munkát, az oktatást és a kutatást segítve csillagvizsgálót hozott létre a gimnáziumban, itt folytatta munkáját Fényi Gyula is. Az alapfokú oktatás tovább fejlődött, így megépülhetett 1897-ben a Tanítók Háza. Elemi iskolák alakultak a városban, Eperföldön 1866-ban, Újvárosban 1891-ben. A fiúiskola 1916-ban, az ipartanonc iskola 1884-ben nyitotta meg a kapuit. Ezeket az iskolákat az egyház tartotta fent. 20 Az iskolarendszer fellendülését követően a város szellemi élete is fellendült. Kulturális egyesületek jöttek létre, mint a Kaszinó Egylet, a Kalocsai Tornaegylet, Jótékony Nőegylet, Kalocsai Honvédegylet, Katolikus Kör, és a Polgári Olvasó Kör. Megjelent a sajtó intézménye, Hang Ferenc kalocsai ügyvéd megalapította a Kalocsai Lapokat, ez azonban nem működött sokáig. Majd
19 20
Asbóth Miklós: Kalocsa rövid története http://www.kalocsa.hu/index.php?topic_id=672 (2008.04.12.) Asbóth Miklós: Kalocsa rövid története http://www.kalohirek.hu/index.php?menu=27
15
megalapították a Kalocsai Néplapot, amelyet az egyház finanszírozott. Az első nyomda felvonulása után több nyomda is alakult a városban. Megkezdődtek a kalocsai szállások elszakadási folyamata az 1880-as években. A szállásokra betelepültek gabonatermesztéssel foglalkoztak. A város infrastruktúrájának fejlődését jelezte, hogy már 1828-ban működött postahely Kalocsán, a városi telefonközpontot 1908 decemberében adták át a városnak. További építkezések is zajlottak a városban, többek között felépítésre került a polgári fiúiskola épülete, a kórház, és a Csajda fürdő is. A kalocsai népművészet az 1930-as években vált népszerűvé, 1931-ben pedig megalakult a népművészeti osztály. Itt megtanulhatták a lányok, asszonyok a kalocsai népművészet elemeit. 1936ban átadták a kalocsai Népművészeti Házat, amelyet Gábor Lajos javaslatára építettek fel. Ekkor építették fel a népművészeti motívumokkal gazdagon díszített vasútállomás épületét is. A második világháború pusztításai elkerülték a várost, de az 1941-es jeges dunai árvíz betört a városba. Mivel Kalocsa egyházi központ volt így folyamatosan visszafejlesztették, így megszüntették az egyházi iskolákat, vagy egy részüket középiskolává alakították.
3. 5. Kalocsa a szocializmus időszakában Az 1960-as évek elején alakult ki Kalocsa és környékén a fűszerpaprika termelési területei. Sok embernek Kalocsáról ma is a fűszerpaprika jut egyből az eszébe. Vállaltatok sora alakult ekkor a városban, de az élelmiszeripar is fejlődött. Az 1960-as években úttörő házzá alakították a Petőfi Sándor utca 26. szám alatt működő Ifjú Természetkutató Állomást, az épület napjainkban a Művelődési Központ Ifjúsági Háza, ahol kulturális rendezvényeket és ünnepségeket is tartanak. Ebben az évben adták át a kalocsai autóbusz pályaudvarát. Egy évvel később jelentős gyárak alakultak Kalocsán, mint a Vas- és Fémipari Szövetkezet, az ÉM Építőgépgyártó és Gépjavító Vállalat (Vibrátorgyár), Textilfeldolgozó Vállalat valamint a Kecskeméti Finommechanikai Vállalat. Ezek a gyárak hosszú évekig munkalehetőséget biztosítottak a város és környékében élőknek. Az elkövetkező években tovább folytatódott a városban a gyárak megalapítása, így 1963-ban egybeolvadt az Asztalos- és Építőipari Szövetkezetbe a cipész, a ruházati és a fodrász szövetkezet, a Vas-és Fémipari Szövetkezet pedig egybeolvadt a Vegyesipari KTSZ- szel. 1964-ben újabb jelentős gyár alakult a városban, az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára (EKA). A vállalatok megalakulása közben az oktatást is fejlesztették, ezáltal pedig kollégiumok létesültek a városban. Az 1967-es években indult meg a Széchenyi lakótelep építése, ezzel tovább nőhetett a város lakosságának a száma. A kulturálódást szem előtt tartva 1968-ban megrendezték az I. Duna Menti Folklórfesztivált, amelyen magyar és külföldi együttesek vettek részt. Ez a rendezvény a napjainkban is gazdagítja Kalocsa kulturális életét. A város infrastruktúrájának fejlesztése érdekében 1971-ben megkezdődött az 51-es út kiépítése. 21
21Asbóth
- Romsics: i.m. 180. o.
16
Tovább folytatódott a város fejlődése, mind oktatási mind gazdasági téren. A szocializmus évei alatt létrehozott vállalatok napjainkban kivétel nélkül megszűntek, egyes vállalatok telephelyein multinacionális áruházláncok építkeztek.
3. 6. A szocializmus után 1993-ban II. János Pál pápa újjászervezte a kalocsai főegyházmegyét, amelyet kiegészített a Váci Püspökségtől és a Pécsi Egyházmegyétől átvett területekkel. A Kalocsa-Kecskeméti Érsekség Kecskeméten társszékesegyházat kapott, területe azóta lényegében megegyezik Bács-Kiskun Megye igazgatási területével. 22 A városi kommunikáció szépen fejlődött, 1989 novemberében megjelent a Kalocsai Néplap első száma, majd megalakult a Kalocsa TV, a Kalocsa Rádió és a Pulzus Rádió. A két rádiót 1999-ben felváltotta a Korona Rádió. Kalocsa közel 250 évig jelentős iskolavárosként funkcionált, napjainkban négy általános iskola, egy speciális iskola, egy alapfokú művészeti intézmény és négy középfokú oktatási intézmény működik a városban. 2004-ben pedig megalapították a Tomori Pál Főiskolát.
22
A Kalocsai Érsekség története: http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Kalocsai_%C3%89rseks%C3%A9g_t%C3%B6rt%C3%A9nete (2008.04.25)
17
4. A Kalocsai Paprika Napok A Kalocsai Paprika Napok a város egyik legfőbb kulturális, tudományos, gasztronómiai, társadalmi és idegenforgalmi eseménye. A több mint két évtizede működő rendezvénynek kiemelt turisztikai jelentősége van. A Paprika Napok nemcsak a városba látogató vendégek ünnepe, hanem a paprikatermelő családoknak, feldolgozóknak és mindazon cégeknek, melyek igyekeznek a „piros arany” mind nagyobb elterjesztésében kül- és belföldön egyaránt. A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Vendéglős és Hagyományőrző Bizottságának és a Déli Régiónak elnöke szerint a „Kalocsai Paprikafeszt” és a főzőverseny az ország tíz legrangosabb gasztronómiai ékköve közé tartozik és manapság is csiszolt gyémántnak számít. Az évek múlásával mind többen úgy emlegetik Kalocsát, mint a paprika fővárosát, hiszen az országban ezen az egyetlen helyen van kizárólag csak a paprikához kötődő főzőverseny. Kalocsa büszke nevezetessége „piros aranya”, a fűszerpaprika. A szegedi tájkörzet mellett a város a paprikatermesztés és feldolgozás egyik, Európában egyedülálló központja.
4. 1. A paprika története A paprika, a hazai gasztronómia egyik büszkesége, így nem véletlen, hogy a legjellegzetesebb magyar fűszer. A paprika a magyar konyhaművészet számára nemcsak egy fűszer a sok közül, hanem különleges, páratlan aromájával, szép színével elengedhetetlen része. Különös és izgalmas története van annak, hogyan lett a paprikából az idők során a magyar gasztronómia legfontosabb fűszere. A paprika, a Himalája lejtőiről származik, Kolumbusz hozta Európába Amerikából, a burgonyával együtt. Közép-Amerikából származik, de Indiában termesztették először. Az első írásbeli feljegyzés, amelyben a paprika is szerepel- úgy, ahogyan mi is napjainkban ismerjük- Kolumbusz hajóorvosának, Chancanak a tollából származik. Chanca egy levélben, amelyet Hernandez nevű barátjának, Fülöp spanyol király háziorvosának küldött, leírja az Új Világban termő „indiai borsot”, ezt a vonzó látványt nyújtó dísznövényt, amely orvosi szempontból is hasznosnak bizonyulhat. Azt csak mellékesen jegyzi meg, hogy a bennszülöttek ezt a bizonyos "indiai borsot" fűszernek használják. A XVI. század végén az Ibériai-félszigeten már virágzó paprikatermesztés folyt.23 Gundel Károly véleménye szerint a spanyol pimiento paprika csakugyan Kolumbusszal érkezett Európába, ám a magyar capsicum paprika Indiából került hozzánk Perzsián keresztül, ahonnan a törökök hozták magukkal a XVI. században. Ezt az elméletet az is alátámaszthatja, hogy évszázadokon keresztül szinte mindenki indiai borsnak nevezte a paprikát. Ami biztos, hogy a paprikát
23
Barta László: A paprika története http://www.torzsasztal.com/barta_paprika1.php (2008.04.26.)
18
Kolumbusz előtt nem ismerték Európában. Hazánkba a paprika török közvetítés által, bolgárkertészek jóvoltából került, és ők ismertették meg termesztésével a magyarokat.24 Nálunk a paprikának két alapvető fortéja létezik, az egyik szerint főzve vagy savanyítva fogyasszák, a másik az ún. fűszerpaprika, amit megőrölnek, és fűszerként hasznosítanak. Ez a világhíres magyar paprika, a hazai gasztronómia alapfűszere és hungaricuma.25
4. 2. A paprika termesztése A fűszerpaprika egynyári növény, amelynek fő termőterülete hazánkban Kalocsa és Szeged környéke. Írásban először egy 1604-ben kiadott szótár említi a paprikát, mint törökborsot, vagy piper indicumot. Először Magyarországon használták a pirospaprikát tiszta formájában anélkül, hogy más anyagot vegyítettek volna hozzá, hiszen Törökországban, Közép- és Dél-Amerikában kizárólag egészben fogyasztották. Az idők folyamán a magyar szakácsok rájöttek arra, hogy a zsír, a hagyma és a pirospaprika hármasa, a megszámlálhatatlan íz kombináció alapjává vált. Magyarországon különösen a déli vidékeken ideálisak a körülmények a paprikatermesztéshez, ezen a részen a legmegfelelőbb a napi középhőmérséklet, a napsütés és a csapadék mennyisége. Világra szóló tevékenység volt a csípmentes fűszerpaprika kinemesítése, amelyet Horváth Ferenc és Obermayer Ernő kalocsai fűszerpaprika nemesítők hoztak létre. A csípősség elmaradása azonban nem befolyásolta a fűszerpaprika - őrlemény fűszerező hatását.26
4. 3. A kalocsai paprika története Kalocsán az úrbéri viszonyok rendezése nyomán kialakult a XVIII. századi Kalocsa legjelentősebb társadalmi rétege, a birtokos jobbágyparasztság. A mezőgazdasági termelés megszokott terményei mellett pedig új termelési ágak jelentek meg. A térség természeti adottságai alapján Kalocsán és környékén a mezőgazdasági termelés és ezen termények feldolgozása a meghatározó. A régió fő növénye a fűszerpaprika, amely kiváló minőségének köszönhetően világhírű. A városban megtalálható a teljes fűszerpaprika vertikum, azaz a tudományos kutatás, fajtatermesztés, termelés és feldolgozás. 1740-es évek végéről származnak a fűszerpaprika termelés első írásos nyomai. 1747-ben Bátyán paprikával fizették az érseknek az egyházi tizedet. Az 1748-as bátyai egyházlátogatási jegyzőkönyvben szerepelt, hogy Molnár János jegyző és kántortanító természetbeni járandósága
24Honnan
származik a paprika? http://www.szeged.hu/index.php?option=content&task=view&id=49870&Itemid=104 (2008. 04.26.) 25 Barta László: A paprika története http://www.algyoihalaszcsarda.hu/paprika.html (2008.04.26.) 26 A fűszerpaprika jelentősége: http://www.kalocsa.hu/index.php?topic_id=746 (2008.04.26.)
19
fejében
paprikaföldet
kapott.
paprikavásárlásról tudósított.
A
kalocsai
papnevelde
1748/49-es
számadáskönyve pedig
27
A Kalocsán folyó paprikanemesítés nyomán a harmincas években vált világhírűvé a kalocsai fűszerpaprika. Kalocsa környékén eleinte csak a Duna menti falvak kertjeiben termesztették a fűszer és gyógynövényként terjedő paprikát, a város határában csak a XIX. század végén terjedt el nagyobb arányban. Kezdetben, a dunai vízimalmokban őrölték, 1820-ban épült a közeli Bátyán az első szárazföldi malom, a feldolgozás háziipari jellege mégis sokáig fennmaradt. A város környéki paprikatermelők és kereskedők kezdeményezésére a Földművelésügyi Minisztérium 1917-ben nyitotta meg a Kalocsai Kísérleti és Vegyvizsgáló Állomást, ahol 1929-ben Horváth Ferenc kísérletezte ki az első csípősségmentes paprikát, amelynek termesztése az 1930-as évektől vált általánossá. A paprika Kalocsa és környéke mindennapjainak szerves részévé vált. A „paprika” mint motívum megjelenik a hímzésekben, falfestésben és fellelhető a népköltészetben is. A hungarikumnak minősített fűszerpaprika nemesítés-termelés és feldolgozás méltán vívta ki Kalocsa számára a nemzetközi elismertséget. A Kalocsai Paprika Napok a termőtáj vezérnövényének az ünnepe. 28
4. 4. A Kalocsai Paprika Napok története A Paprika Napok története egészen 1984-ig nyúlik vissza, de az akkori rendezvényt még Szüreti Mulatság néven tartották. A rendezvény akkoriban csak egynapos volt és csak szüreti felvonulásból állt. Ekkor a kocsisok felvonulást tartottak a város utcáin, akiket az utcára kiálló közönség lelkes fogadtatásban részesített. A rendezvényt egészen 1989-ig Szüreti Mulatság néven tartották.
27 28
A kalocsai népművészet legismertebb ága: http://www.reise.info.hu/kalocsa/hu/page/4/ (2008.04.26.) Kalocsa: http (2008.04.26.)
20
3. ábra: Szüreti felvonulás, tánccal Forrás: A kalocsai Művelődési Ház belsődokumentumai alapján
A Szüreti felvonulás megrendezője és ötletgazdája Perity István volt, aki a kalocsai Művelődési Központ jelenlegi igazgatója. Az ő kezdeményezésének volt köszönhető, hogy szüreti felvonulást tartottak Kalocsán. A legelső szüreti felvonulást korábbi munkahelyén a bátyai művelődési központban szervezte, ahol azonban éppen a szüreti mulatság miatt kellett felmondania, ugyanis 1982ben a Szüreti Mulatságon a kisbíró kidobolta a párttitkár dolgait, amelyet ő nem tartott rágalomnak, így engedélyezte a szöveget. Később kiderült, hogy ez az ominózus eset az állásába került. „Bátyáról el kellet jönnöm, aminek az volt az oka, hogy a Szüreti Mulatság kapcsán a kisbíró kidobolta a párttitkár dolgait, hogy mit csinál a faluban, ezt nekem cenzúráznom kellett volna, de miután átnéztem a szöveget, úgy gondoltam, hogy ez nem minősül rágalomnak és politikai jellegű dolog sincs benne. Így hagytam, hogy kidobolja a kisbíró, ez pedig az állásomba került. Ekkor még az 1980-as évek elejét írtuk, amikor a párt szerepe rendkívül erős volt ebben, ez azonban nem hősködés volt, de nem gondoltam át, hogy ebből nekem kellemetlenségem lehet. 1982-ben történt ez az ominózus eset, amely 1984-ig végigkísérte a bátyai munkámat. 1984-ben fel akartak mondani nekem, amit megelőztem azzal, hogy én mondtam fel, ebben az időben ugyanis, akinek felmondtak, az cipelte magával ezt a terhet, ami rendkívül negatív dolog volt.”- (P.I.) 1989-től már Paprika Napok néven rendezték meg a felvonulást, amely a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Perity István ötlete nyomán indult meg az első Szüreti Mulatság megszervezése. Ő vetette fel az ötletet az akkori igazgató Vörös Andrásnak, hogy szervezzenek Kalocsán is szüreti mulatságot. Az igazgatót nem hozta lázba az ötlete, de szabad kezet adott neki, ő pedig Asperján Istvánnéval karöltve hozzálátott a szervezéshez. A szüreti felvonulás tulajdonképpen abból állt, hogy kocsikkal, lovakkal végigvonultak az utcákon, a város jelentős pontjain megálltak és a néptáncosok egy rögtönzött táncot adtak elő. A kezdeményezés az akkori TSZ elnök, Romsics
21
Sándornak is tetszett, ugyanis az 1950-es években rendeztek utoljára szüreti felvonulást Kalocsán. „Én voltam a Paprika Napok ötletgazdája és megalapítója is. Az akkori igazgatónak- Vörös Andrásnakfelvetettem, hogy mi lenne, ha szerveznénk Kalocsán egy szüreti mulatságot. Az igazgatót különösképpen nem érdekelte, azt felelte, hogy csináljam, ha akarom. Én pedig Asperjánnéval karöltve jó partnerre találtam, aki ekkor igazgató helyettes volt. Bátyán én már korábban csináltam szüreti felvonulást, ami azt jelenti, hogy kocsikkal, lovakkal végigvonultunk az utcákon, ehhez pedig még a kalocsai néptáncosok is csatlakoztak. Szerencsés voltam, mert akkoriban a kalocsai Népi Együttesnek Ureczky Csaba volt a vezetője, ő nagyon pozitívan állt hozzá ehhez a kezdeményezésemhez. A munka a lovasok és kocsisok beszervezése volt, a kocsisokat pedig Bátyáról hívattam, akikkel továbbra is jó kapcsolatom volt. Romsics Sándor, akkori TSZ elnöknek is tetszett a kezdeményezésen, hiszen az 1950es évek végén volt az utolsó szüreti mulatság Kalocsán, ugyanis a kollektivizálás miatt akkoriban elvették az emberektől a kocsikat és a lovakat. A szüreti felvonulás a mai napig részét képezi a Paprika Napoknak.”-(P.I.) A kezdetben még csak egynapos rendezvényt egy délelőtti fellépés egészítette ki, amelyen kalocsai és vidéki tánccsoportok léptek fel. A rendezvényt minden évben a Helyőrségi Fúvózenekar programja nyitotta meg, a kalocsai Duna Áruház parkolójában, a szüreti bálok pedig az Ifjúsági Házban kerültek megrendezésre. Később helyhiány miatt az Eperföldi Általános Iskola előtti részre költözött a mulatság, ahol a korábban említett programok mellett már volt egy képzőművészeti vásár is, a folklór gálák pedig az Ifjúsági Házban zajlottak. 1996-97-ben a folklórgála átkerült a sportcsarnokba, majd a Városi Színház átadása után a folklórgála ismét új helyszínt kapott. Az 1990-es években már Paprika Napok néven kétnapossá bővült a rendezvény, amelyen a külföldről érkezett népi együtteseknek tartottak gálaműsort. Később egy rock koncerttel már háromnapossá bővült a felvonulás. A kiállítások megrendezésével pedig egyhetessé váltak a programok. 1997-től az Országos Rejtvényfejtő Bajnokság is szerepet kapott a programokban, amelyen az ország különböző pontjairól vesznek részt a versenyzők. Asperján Istvánné és Perity István azonban nem elégedett meg ennyivel, így egy gasztronómiai főzőversenyt is beiktattak a programok közé. Ehhez kezdetben sajnos senki sem nyújtott segítséget, végül azonban a Csajda Csárda tulajdonosa mentőövet dobott a főszervezőknek. 1998-tól egészen napjainkig már az étterem parkolójában bonyolítják le az egész napos főzőversenyt és a programokat.
22
4. ábra: A főzőverseny zsűrije Forrás: A kalocsai Művelődési Központ belső dokumentumai alapján
A programok kialakításának lényeges szempontja, hogy olyan kiállítók és fellépők szerepeljenek, akiknek van kötődésük Kalocsához. Napjainkban az egynapos program már kéthetes összművészeti rendezvénysorozattá nőtte ki magát. „Először volt a szüreti felvonulás, szüreti bállal, ez úgy öt évig tartott. Később kitaláltuk, hogy legyen délelőtti műsor is a szüreti mulatság mellett, ekkor még Szüreti Bál volt az elnevezése a műsornak. A délelőtti műsort azért tartottuk lényegesnek, hogy több legyen ez a rendezvény, mint egy egyszerű szüreti felvonulás. Ezen föllépett a kalocsai Népi Együttes gyerektánccsoportja, helyi és vidéki táncosok is. A műsort pedig a Helyőrségi Fúvózenekar nyitotta meg. Ez körülbelül 3 évig ment, majd új helyre vittük a rendezvényt, mert az előző már túl kicsi volt. Az új helyünkön szintén az imént felsorolt programok voltak, de emellett már volt vásár is. Fazekas, bicskakészítő és textiliparos kirakodó vásárt is tartottunk. A rendezvény az 1990-es években kétnaposság vált, külföldről hívtunk népi együtteseket szerepelni. Jöttek hozzánk Ukrajnából, Erdélyből, Vajdaságból, Ungvár környékéről és a Felvidékről is. Péntek este tartottuk a gálaműsort a vendégeknek, az elején és a végén volt egyegy kalocsai műsor. Ezek a külföldi együttesek másnap felvonultak a városba, majd hazautaztak. Később már háromnapossá nőtte ki magát a rendezvény, azzal, hogy csütörtökön beiktattunk egy rock koncertet. A kiállításokkal pedig tovább bővült a paletta. Szerettünk volna egy gasztronómiai főzőversenyt is tartani, de nem volt vállalkozó, aki ezt biztosította volna. Ezt azonban egy idő után a Csajda Csárda étterem vezetője elvállalta, így átkerült a rendezvény az étteremhez. Itt már bábműsorokat is tartottunk a gyerekek számára, Kemény Henrik szervezésében, aki Magyarország legjobb bábjátékosa. Később elfogyott az állami pénz a külföldi együttesek meghívására, így az ország másik végéről hívtunk tánccsoportokat. Kis idő múltán azt a koncepciót alkalmaztuk, hogy aki kiállítja a műveit, annak legyen köze Kalocsához, vagy a környékéhez, majd zenekarok is színesítették a programokat. A tavalyi évben már az újonnan felépült színház segítségével, színházi előadást is tartottunk, aminek nagy sikere volt. Így elmondható, hogy mára teljesen összművészeti fesztivállá nőtte ki magát a Paprika Napok”.-(P.I).
23
4. 5. A Paprika Napok programjai A fentiekben már ismertettem, hogy a kalocsai Paprika Napok napjainkban kéthetes rendezvénysorozattá nőtte ki magát. A kéthetes fesztivál csúcspontja mindig is a népünnepély volt, így nem túlzás azt állítani, hogy a város egyik legjelentősebb és legfontosabb rendezvénye lett a Paprika Napok. A továbbiakban a legutóbb megrendezésre kerülő programokat mutatom be. (A 2007-es programot lásd az 1. számú mellékletben.) A Paprika Napok beharangozója mindenképpen- a szeptember 8-án megrendezett- Paprika Kupa Országos Rejtvényfejtő Egyéni Bajnokság tekinthető, amely 2007-ben már a XI. volt a sorban. A résztvevők négy kategóriában mérhették össze a tudásukat: kezdő, haladó, mester és mesterjelölt. A bajnokság jelentőségét mi sem jelzi jobban, hogy a versenyzők száma elérte a száz főt, akik az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeztek a városba. A kalocsai Városi Színház felépítésével tovább bővülhetett, színesedhetett a rendezvény palettája. Szeptember 9-én Moliere: A férjek iskolája című komédiát láthatták az érdeklődők, az Ekhós Szekér Turné előadásában, amelynek a megtekintése díjtalan volt. Szeptember 14-én a kalocsai Főszékesegyházban Kapitány Dénes, Róth Márton és Leányfalusi Vilmos orgonakoncertjét hallgathatta meg a publikum. Szeptember 15-én a kalocsai Művelődési Központban- gyerekek számára- Paprika Jancsi néven játszóházat tartottak. A játszóházon kortól függetlenül vehettek részt a gyerekek, akik már a Paprika Napokhoz kötődő technikákat készíthették el. Szeptember 16-án a Városi Galériában Lakatos Ervin kalocsai művész-tanár kiállításának megnyitóját tartották. Szeptember 21-én a Városi Színházban a kalocsai néptánccsoportok közreműködésével Folklór Gálát rendeztek. A kéthetes programok leglátogatottabb napja a szeptember 22-én megrendezett egész napos népünnepély és főzőverseny volt. A népünnepélyt, a Liszt Ferenc Alapfokú Művészetei Iskola fúvószenekarának műsora nyitotta meg, amelyet a Paprikás Ételek XI. Főzőversenyének megnyitója követett. Ezen a versenyen a fűszerpaprika felhasználásának sokféle módja felbukkan: az egyszerű pörköltektől, gulyásoktól, az éttermi variációkig. A paprikás ételek főzőversenyének védnöke a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség, a zsűri tagjai nemzetközi hírű mesterszakácsok, ismert gasztronómiai szakemberek, szakírók. A főzőverseny szakmai részvételének feltétele volt a melegkonyhai háttér, ezt a Csajda Csárda étterem vállalta magára. A főzőverseny szakmai kidolgozását, a nevezéseket és a felkéréseket a Kereskedelmi és Iparkamara Kalocsai Irodája szervezte. A bírálat szempontjai: az étel színe, külleme, illata, íz harmóniája, zamata, állaga.
24
Számít az ötletesség az eredetiség, az igényesség, a kivitelezés, a receptura pontossága, a főzés munkamenete és a tálalás is. A főzőverseny és népünnepély a rendezvénysorozat záróeseménye és legfőbb turistavonzereje. A nap során több ezer ember fordul meg a téren és a mellette lévő főzésre kialakított területen. Baráti társaságok és cégek is kivonulnak főzni, sok esetben ezek a versenyre nem is neveznek, csak a kapcsolatok ápolása a céljuk. Nekik külön kialakított főzőhelyek állnak rendelkezésükre.
A Paprika Napok jegyében idén is megrendezték a Paprika Futást, ezt követően a kis és a nagyszínpadon egész napos műsorokkal szórakoztatták a nézőket, akik bábszínház műsort, tánc-és néptáncbemutatót, valamint folklór bemutatót láthatott. Mindeközben Szüreti Felvonulás is színesítette a programokat, ami a város legjelentősebb pontjait érinti, itt a néptáncosok a hintókról leszállva táncbemutatót tartottak. A kéthetes rendezvény zárása pedig minden évben egy koncert, egy tűzijáték és végül a szüreti bál. Összességében elmondható, hogy a Kalocsai Paprika Napok évről-évre népszerűbb rendezvénnyé nőtte ki magát, amelyet megerősített Asperján Istvánné és Perity István is. „Gyakorlatilag fokozatosan nő az érdeklődés a Paprika Napok rendezvényei iránt, így a városnak már nem a Csajda Csárda étteremnél kellene megrendezni a programokat, de kérésünk eddig süket fülekre talált. Reménykedünk, hogy megoldás születik erre a problémánkra is!”-(A. I.) „Ez évről-évre növekszik. De a szüreti felvonulás részét sokkal kevesebben követik nyomon, mint a korábbi években. A jelenlegi helyszín mondható leginkább a továbbfejlődés gátjának, mert ez a rendezvény sokkal sikeresebb is lehetne, ha a város közepén tudnánk megrendezni, nem pedig a város egy külső részén. Így bővítésre sincs lehetőségünk.”-(P.I.) A két főszervezővel készített interjúm során kiderült, hogy koránt sincsenek megelégedve a Kalocsai Paprika Napok jelenlegi lebonyolítási rendszerével. Véleményük szerint a mostani helyszín miatt nem bővíthető tovább a rendezvény, ugyanis a lebonyolítási helyszín kívül esik a város központján. Így a városba érkező turisták, meghívott vendégek és érdeklődők nem láthatnak semmit a város büszke nevezetességeiből. A főszervezők így szeretnék elérni, hogy a népünnepély átkerüljön a város központjába, ahol lenne lehetőségük további programok megrendezésére is. Az új helyszín jelentős anyagi megtakarítással is járna, ugyanis a fedett piachely igénybevételével, nem kellene óriás sátort bérelni, amely 1 millió Forint megtakarítást eredményezne, de a programok sem egy helyen tömörülnének össze. Emellett- a költségmegtakarítást is figyelembe véve- a legjelentősebb szempont az lenne, hogy az ideérkezők a város szívében lennének, így nem kerülné el a figyelmüket a város büszke pontjai. Ebből pedig nyílván a város is profitálna.
25
4. 6. A Kalocsai Paprika Napok költségei (A teljes költségvetést lásd a 2. számú mellékletben.) A költségvetést alapjában véve négy kategóriába oszthatjuk: A propaganda költségek,- mint a színes prospektusok, meghívók, plakátok, szórólapok, jelvények, emlék tányérok és a Kalocsai Paprika Lapok-, összköltsége 450 000 Forint. A technikai költségek főként, a rendezvény-és óriássátrak bérlését foglalja magába, de jelentős kiadással jár a hangosítás és a fénytechnika működtetése is, ez 2 050 000 Forintba került. A műsorok költsége 1 481 000 Forintba került, amely a Paprika Napokon fellépő táncegyüttesek, zenekarok és a tűzijáték költségeit foglalta magába. Az utólagos költségek a rendőri biztosítást és a mentőkocsi biztosítását tartalmazta, 115 000 Forint értékben. Így a 2007-es Paprika Napok kiadásai elérték a 4 096 000 Forintot. Mivel a Paprika Napok ingyenes rendezvénysorozat, így a jegybevételről egyáltalán nem beszélhetünk. Bevétel csupán a Paprika Lapok reklámjaiból, valamint az orgonakoncert és a gálaműsor jegyeiből származtatható. Ez a bevételi forrás a 2007-es esztendőben mindösszesen 235 000 Forint volt. Így az önkormányzat által nyújtott anyagi hozzájárulás
és
a
pályázati úton
megszerezhető költségekből finanszírozzák a
kéthetes
rendezvénysorozatot.
4. 7. A Kalocsai Paprika Napok idegenforgalmi hatása A Paprika Napok előzményére, a szüreti felvonulásokra már a kezdetektől érkeztek vidéki és külföldi vendégek. Kezdetben a KAGE által rendezett szakmai konferenciákra érkeztek delegáltak az ország különböző részéről, de a szomszéd falvakból érkező felvonulók hozzátartozói is megnézték, milyen a kalocsai szüreti felvonulás. A 90-es évek elején egy helyi vállalkozó által működtetett Korona Tours utazási iroda szervezésében jelentek meg először külföldi vendégek, németek és japánok. Ezeket a vendégeket főként a színes ruhákba öltözött kalocsai néptáncosok és a díszes felvonulás vonzotta. Kezdetben több alkalommal részt vettek a felvonuláson japánok, akik szervezett csoportként a Szallár Bandérium biztosította szekereken utaztak.29 A kezdeti fénymásolt és házi előállítású szórólapok után 1994-ben jelent meg a Művelődési Központ először nyomdai úton előállított brosúrája. Ezt az Utazás 94 Idegenforgalmi Expo budapesti seregszemléjén, a megyénket reprezentáló standon mutatták be. Az 1995-ös expón már a helyi Korona Tours saját standján propagálta a rendezvényt, amely ettől az évtől kezdve a Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetségének programjába is bekerült.
29
A kalocsai Művelődési Ház belső dokumentumai alapján
26
1998-tól megjelent a Művelődési Központ saját kiadványa a Paprika Lapok. Ez egy magyar nyelvű kiadvány, amely tudósít a paprika termelés és feldolgozás aktuális helyzetéről, problémáiról, a kulturális programokról, a gasztronómiai verseny résztvevőiről, és a receptekről is. A kiadvány sikerességét mi sem bizonyítja jobban,hogy azóta is keresett és elismert. A Paprika Napok szélesebb körű idegenforgalmi propagálását azonban nem oldotta meg tekintve, hogy a rendezvény első napján jelent meg.
A 2001-es év a város millenniumi rendezvényei jegyében zajlott, ekkor a kiemelt rendezvények között szerepelt a paprika ünnepe. A Duna Menti Folklórfesztivál, Kék Madár Fesztivál és a Pünkösdi Koncert mellett megjelent, a Paprika Napok programja háromnyelvű kiadványban, az idegenforgalmi seregszemlén. Ennek hatása rögtön érezhető volt, hiszen a szervező irodák érdeklődése ugrásszerűen megnőtt. Az Egyesült Államokból néptánc oktatókból álló csoportok jelentkeztek és vettek részt a rendezvényen, de voltak érdeklődők Németországból, Ausztriából és Angliából is. Ezzel egy időben a főzőverseny is nemzetközivé vált, hiszen a szerbiai Vajdaságból, Svájcból, Horvátországból is jelentkeztek versenyzők, és csapatok. A rendezvény propagálása mára az interneten történik, hiszen a város honlapján már januárban olvasható az esemény programja. Sajnos helyszűke miatt a rendezvény befogadóképessége korlátozott. Képtelen a rendezvény ötvenöt nevezésnél többet fogadni, ennyi még átlátható, szervezhető, különben sem célja a szervezőknek a számok felsrófolása, nem akarnak rivalizálni, de a minőséget mindenképp szeretnék megőrizni. A programra látogató vendégek nagy része csak egy napot tölt a városban, de vannak szállóvendégek is, akik a város vendéglátóhelyein töltik éjszakáikat. Ilyenkor Kalocsa összes szállóhelye előre lefoglalt, nehéz szabad helyet kapni. A látogatókat figyelembe véve elmondható, hogy minden korosztály látogatja a rendezvénysorozatot, mert mindenki talál az érdeklődésének megfelelő programot. A turisták szeretik a csendes kisváros népünnepélyét, mert mindenhol kedves fogadtatásban részesülnek.
4. 7. 1. A rendezvény turisztikai mérlege A vendégek, látogatók megoszlása: szervezett külföldi csoportok is látogatják a Kalocsai Paprika Napokat, akik utazási irodák, a Magyar Turizmus Zrt., annak külföldi partnerei, valamint helyi utazási irodák szervezésében és értékesítésében vesznek részt a fesztiválon. Sport és művelődési egyesületek, testvér és partnervárosi küldöttségek és csoportok is képviseltetik magukat. Gasztro-turizmus – a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség meghívott vendégei, kisebbségi önkormányzatok vendég csoportjai (horvát, német, szlovák) is jelen vannak. Mindemellett neves szakmai meghívott vendégek – paprikakutatók, feldolgozók, forgalmazók- (Fűszerpaprika Kutató, Fejlesztő Kht., KAGE Zrt., Házi Piros Paprika Kft, Chili Trade Kft.) is tiszteletüket teszik. A Művelődési Központ meghívott vendégcsoportjai, kamarai vendégcsoportokkal fellépnek a Kalocsai Paprika Napokon.
27
Szervezett belföldi csoportok is részt vesznek a programokon, akik az idegenforgalmi irodák által értékesített 2-3 napos programokon, vagy civil szervezetek vendégcsoportjai (sportolók, néptáncosok) által lépnek fel. Szervezett csoportokban érkező egyéni látogatók: városi önkormányzat meghívott belföldi vendégei, Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara vendégei, családok meghívott vendégei, és a Művelődési Központ meghívottjai. Egyéni látogatók, akik spontán vesznek részt a felvonuláson: ők hirdetések, reklámok hatására főleg egyéni belföldi látogatók az ország különböző – helységeiből, a környék egyéni látogatói, akik hagyományosan visszatérnek, valamint egy-egy program iránt spontán érdeklődnek (koncertek, kiállítások).
4. 7. 2. A 2007-es Kalocsai Paprika Napok turisztikai mérlege A rendezvények többsége ingyenes, nem belépődíjas, így számszerű adatok nem állnak rendelkezésünkre. A meglévő adataimat (fellépők, jelentkezők, meghívottak, szervezett csoportok) becsléssel egészítettem ki.
A rendezvénysorozat látogatottsága:
Komolyzenei koncert: 150 fő Paprika Jancsi – játszóház: 70 fő Országos Rejtvényfejtő Verseny: 103 fő Művészeti kiállítás – megnyitó: 130 fő- látogató 727 fő Színházi előadás (Moliere: A férjek iskolája): 210 fő Folklór gálaműsor – fellépők: 230 fő- közönség 480 fő Szüreti felvonulás – közreműködők: 130 fő- közönség 1 000 fő Népünnepély – összes közönség: 10 000 fő- főzők 88 fő Gyerekműsor: 300 fő Mindösszesen: 13. 320 fő Maguk a szervezők is törekedtek arra, hogy vonzóbbá, látogatottabbá tegyék a rendezvényt, hiszen a korábban kialakított eseménysort bővítették színházi előadásokkal és éltek az új színház nyújtotta lehetőségekkel. Az eseménysor hagyományos szerkezetét megőrizve minőségi változtatásokkal, színvonalasabb, nagyobb vonzerőt jelentő rendezvényeket illesztettek a korábban bevált szerkezetbe. Bizonyos események optimális látogatottsága azonban már nem növelhető, elsősorban objektív tényezők miatt, mint a befogadó képesség, (színházterem, kamaraterem), foglalkoztathatóság (játszóház), és a kezelhetőség (szüreti felvonulás, főzőverseny) miatt. Vannak olyan rendezvények, amelyek a PR tevékenység hatékonyságával látogatottabbá tehetők (népünnepély, koncert), de vannak olyanok, amelyek mindenképpen a közönség egy rétegének
28
érdeklődését elégítik ki, s így a látogatottság behatárolható – főként a helyi érdeklődőket illetően (művészeti kiállítás, gyerekműsor). A rendezvénysorozat záró eseménye, a főzőverseny és a vele együtt rendezett népünnepély rendelkezik a legjelentősebb idegenforgalmi vonzerővel, ami a fokozatosan növekvő látogatói létszámmal igazolható. Azonban a rendezvénynek is vannak természetes korlátjai, melyek kiküszöbölése a jövő feladata lesz. Ilyen a - szabadtéri rendezvényről lévén szó - az időjárás. Hiába fedett a rendezvénysátor, hiába élveznek bizonyos védettséget a kialakított főzőhelyek, a közönség nagy része a nap jelentős részét szabadtéren tölti. A másik korlát, a korábban említett helyszín adta lehetőségek, ugyanis a jelenlegi helyszínt mára „kinőtte” a rendezvény, a további bővítés csak másik helyszínen képzelhető el. Abban az esetben, ha a város és a szervezők tovább akarják növelni a rendezvénysorozat idegenforgalmi vonzerejét, látogatottságát, akkor ezt a két korlátot meg kell szüntetniük.
29
5. Néptánc hagyományok Kalocsán Kalocsa kulturális életének szerves részét képezte és manapság is szerves részét képezi a néptánc. A néptánc hagyományok ápolására ma is nagy gondot fordítanak a városban.
5. 1. A kalocsai néptánc hagyományok kezdete Bencze Károlyné, tanár, együttes vezető jegyzetei alapján. Az első világháborút követően, az 1930-as évek kezdetén vált népszerűvé a népművészet Magyarországon. Többek között az idegenforgalomnak is tulajdonítható, hogy Kalocsán tánccsoportot hoztak létre parasztfiatalokból, akiknek lehetőségük volt bemutatni hagyományaikat, népviseletüket, dalaikat és nem mellékesen tánctudásukat is. Ekkor 99-100 bokrétás csoport volt az országban. De miért lehetett ennyire népszerű a tánc az emberek körében? Elsősorban azért, mert a táncmozgalmakban fiatal parasztemberek vettek részt, így számukra nagy lehetőség volt egy budapesti fellépés, a külföldi fellépések pedig további „csalogató” tényezőt jelentettek. Az első kalocsai kezdeményezés az 1930-as években indult, a kalocsai Eperföldi Általános Iskolában. Balázs Ilona tanítónő tanította a gyerekeket táncolni, később azonban a felnőttek is kedvet kaptak a tánchoz, így megalakult egy felnőttekből álló tánccsoport is. Ezeket a foglalkozásokat, az akkori katolikus Paraszt Ifjúsági Egyletben Pécsiné Ács Sarolta vezette. Munkájában nagy segítséget kapott Molnár István budapesti koreográfustól. A táncmozgalom fokozatosan növekvő térhódításának a világháború vetett véget. 1931.
augusztus
20-án
alakult
a
„Gyöngyösbokréta-mozgalom”,
amely
Paulini
Béla
közreműködésével tartotta az első népművészeti bemutatóját a budapesti Városi Színházban. Ezen a bemutatón falusi parasztegyesületek vettek részt. A Vallás és Közoktatási Minisztérium elrendelte, hogy a népi csoportokat csak a Bokréta Szövetségen belül lehet megalakítani. 1948. március 15-én egy 21 fős tánccsoport utazott Budapestre, az Erkel Színházba, hogy bemutathassa tánctudását a nagyérdemű publikum előtt. Ez a „Gyöngyösbokréta-mozgalom” 1948-ig maradt fent, hatása a ma is működő hagyományőrző együtteseknél is fellelhető. Ezt követően még számos országos versenyen szerepelt a tánccsoport, amelynek legnagyobb elismerése, hogy szerepelhetett az 1949-es VIT-en. A második világháború végeztével, ismételten megindult a népművészet hódítása az egész országban, azonban a paraszti élet gyökeresen megváltozott, így a színes népviselet kiment a divatból. 1950-től hozzájárultak a bokrétás csoportok továbbképzéséhez és átalakulásához. Ennek köszönhetően amatőr együttesek is alakulhattak a táncmozgalomban. A világháború után Kalocsán a Szőlőhegyi iskolában alakították meg az első gyermek együttest, a tánccsoport létrehozása Pécsi Sándor és Pécsi Erzsébet nevéhez fűződött. Pécsi Sándor 1950-től a Lányiskolában, majd az Ének-zenei Általános Iskolában folytatta a táncoktatást testvérével, Pécsi Erzsébettel, valamint Pécsiné Ács Saroltával. Az Ének-zenei Általános
30
Iskola több külföldi szereplést tudhatott magáénak, ezek a fellépések pedig rendkívül sikeresek voltak. Többek között felléptek a németországi Cottbusban, a berlini VIT-en, Franciaországban, Finnországban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Erdélyben is. Pécsi Sándor a gyerekcsoportok mellett felnőtt tánccsoportokat is oktatott. A felnőtt tánccsoportok fellépői a Paprika Vállalat, a Háziipari Szövetkezet, az Asztalos KTSZ, és a BM dolgozói közül kerültek ki. A tánccsoportok az 1960-as években az úttörőmozgalmakon, a KISZ Forradalmi Ifjúság Napok rendezvényein, valamint a Néptáncosok Bemutató Színpadán léphettek fel a közönség előtt. A Bemutató Színpadon fellépő csoportokat a rendezvény főszervezője Vásárhelyi László hívta meg. Pécsi Sándor 1963-ig foglalkozott a felnőtt tánccsoporttal, ezután nyugdíjba vonulásáig már csak a gyerekeket oktatta az Ének-zenei Általános Iskolában a tánc szépségeire. A felnőtt csoportok tánctanítását Pécsiné Ács Sarolta és Tóth Ferenc vezette tovább. Bencze Károlyné, tanár, együttes vezető jegyzetei alapján.
5. 2. A bokrétás népviselet A Gyöngyösbokréta, a népviseletre is nagy hatással volt, de ezt sajnos gazdasági érdekek vezérelték. Kalocsa városában az 1920-as évek közepére eltűnt a népművészet, csak a népviselet egyes változatai maradtak fent az érdeklődők számára. A dátum azért is érdekes, hiszen ebben az időben fedezték fel a kalocsai népművészetet. A kalocsai népviselet ebben az időben csak gyári termékekből állt. A kalocsai népművészet feléledése, a szállások lakóinak, valamint a város intelligenciájának volt köszönhető. „ A kalocsai népművészet és benne a népviselet felfedezésének és a Gyöngyösbokréta mozgalom elindulásának idejére már kifejlődött a kalocsai múzeumi szóhasználat szerint a korai cifra kalocsai hímzés.”30Ennek a hímzésnek a jellegzetessége, hogy a fehér alapot ragyogó színes virággal díszítették. A minél nagyobb hatás érdekében, a vezetők, a színek számának növelésére törekedtek. Ennek érdekében a Kalocsai Földmíves Ifjúsági Egyesület vezetői fonalat rendeltek a nagyatádi pamutgyártól, amellyel még élénkebb lett a hímzés színének világa. A színpadi fellépések miatt, az íróasszonyok nagyobb virágmotívumokat hímeztek a ruhákra, ezáltal a színpadon jobban láthatóak lettek. „A Gyöngyösbokréta mozgalom kezdetének korai cifra népviselete helyett tehát az 1930-as évek végére megnagyobbodott motívumokat, több színt és élénkebb színárnyalatú pamutot alkalmazó népviselet terjedt el.”31A tánchoz szükséges viseletdarabok rendkívül nagy anyagi áldozattal jártak, így csak a módosabb családok engedhették meg maguknak a Gyöngyösbokrétában való táncolást. A XIX. században a szegényebb családok ruhatárában is megtalálható volt a hímzett népviselet, de az 1930-as években a népviseleti öltözék már csak a módosabb családok ruhatárában volt felfedezhető.
30
Romsics Imre: Homokmégy. Homokmégyért Alapítvány, Homokmégy, 1998, i.m. 437. o. (továbbiakban Romsics) 31 Romsics: i.m. 439. o.
31
A Gyöngyösbokréta vezetői nagy gondot fordítottak a fellépésre elvitt ruhák kiválasztásában, ugyanis a vezetői elutasították a gyári készítésű termékeket, így sem selyemszalag, sem csipke, fűző, sem pedig singölés nem volt felfedezhető a viseleteken. Ezzel együtt sajátos viseletet teremtettek a Gyöngyösbokréta vezetői. A város és a szállások viselete eltérő volt, ők gyakran alkalmazták a riselint, mint gyári terméket. A kalocsai népviselet és népművészet kialakítása Kalocsának, és a vonzáskörzetébe tartozó bokrétás településeknek köszönhető, mint Szakmár, Homokmégy, Uszód és Géderlak. Uszód települése bár megtartotta népviseletét, mégis néhány elemet átvett a kalocsai népviseletből. Géderlak azonban teljesen átvette a kalocsai népviselet jellegzetességeit, valamint forma és színvilágát. Ez pedig csak a Gyöngyösbokréta mozgalomnak volt köszönhető.32 A II. világháborút követő időszakban azonban változások érték a kalocsai népművészetet. A Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet 1952-es létrejöttével egyre inkább beleavatkoztak a népművészet folyamatába. A népviselet hanyatlásához mindenképpen hozzátartozott az 1960-as évek fiatalsága, akik már nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a népviselet hagyományainak ápolására. Így az alkalmazott népművészet csak az idősebb korosztály viseletében maradt fent. Ez az idősebb generáció a mai napig méltóképp ápolja a kalocsai hagyományokat. A néprajzos tanácsadók kihasználták a hanyatlás éveit és beleavatkoztak a népművészet alakulásába. Ez a beleavatkozás kiterjedt volt, ugyanis a hagyományos pruszli elnevezés helyett, a boleró szót terjesztették.33
5. 3. A Kalocsai Gyöngyösbokréta tánccsoport céljai és törekvései A kalocsai bokrétások vezetői főleg tanítók, jegyzők és papok voltak, Kalocsa környékén azonban minden bokrétás vezető tanító volt. A feljegyzések szerint a katolikus egyház volt a Gyöngyösbokréta legnagyobb támogatója Kalocsán. Első vezetője dr. Kujáni Ferenc kanonok volt, akit 1940-ben Dinnyés Gergely káplán váltott. A Gyöngyösbokréta mozgalom támogatói, a katolikus papság vezető rétegéből kerültek ki, mindezzel a vallási élet erősítését kívánták elérni. A Gyöngyösbokréta jelentőségei közé tartozik emellett, hogy segített közelebb hozni a falu és a város lakóit. „Mivel a népművészeti áru termelése, a Gyöngyösbokréta, a kalocsai idegenforgalom elindítása és szervezése is a Kalocsai Földmíves Ifjúsági Egyesület keretein belül összpontosult, az adta szervezeti keretét és szellemi tőkéjét, ezért itt kell megemlítenünk különösen jelentős szerepüket a munkaerő felesleggel rendelkező vidéken.”34A gazdasági lehetőségeket kihasználva Kalocsa polgármesterei támogatták a népművészeti mozgalom munkásait. Az idegenforgalom megindulásától, valamint a népművészeti termékek forgalomba hozásától azt várták el, hogy a női munkaerőt és a szegény földnélküli parasztokat foglalkoztassák. A Gyöngyösbokréta kiváló reklámeszköz volt arra,
32
Romsics: i.m. 440. o. Romsics: i.m. 441. o. 34 Romsics: i.m. 432. o. 33
32
hogy népszerűsítse az idegenforgalmat és a népművészeti árukat. A reklámtevékenységet mi sem bizonyítja jobban, mint egy 1934. október 20-án íródott levél, amelyben Budapest polgármestere engedélyezte, hogy a kalocsai népviseleti hímzéseket és ruházati cikkeket árusíthassák Budapest kijelölt helyein. Mivel sem helyfoglalási díjat, sem adót nem kellett fizeti, ez azt eredményezte, hogy a népművészeti árukat olcsón lehetett előállítani, ezzel pedig még könnyebben eladni. A Magyar Bokréta Szövetség az első külföldi fellépésre nem a kalocsai bokrétásokat, hanem a Szakmári Bokrétát kérte fel. Az 1934-es bécsi út azonban a kalocsaiak nemtetszését váltotta ki. Az ő álláspontjuk szerint a fellépések lényege, hogy közösen kell képviselni a város és a vidék népművészeti és idegenforgalmi érdekeit, hiszen ha csak egyedül lépnének fel, nem érnének el jelentős eredményeket a népművészeti és idegenforgalmi termékek értékesítésében. Érthető a felháborodásuk, ugyanis a Földmíves Ifjúsági Egyesület és Kalocsa városa nagy anyagi áldozatokat hozott a népművészeti propaganda megfelelő értékesítésére. A jelentős haszon azonban, a vidéki polgárok munkáinak értékesítésében rejlett. A kalocsaiak kifejtették véleményüket abban is, hogy Homokmégy, Drágszél, Öregcsertő és Kalocsa népi csoportjai ugyanolyan fellépésre és produkcióra képesek, mint a Szakmári Bokréták, de a szakmáriak külön fellépésükkel jelentős előnyöktől foszthatják meg a kalocsai és a vidéki bokrétásokat. A kalocsaiak felháborodása egyben félelmeiket is kifejezte, ugyanis az 1934-es évekre, a Földmíves Ifjúsági Egyesület- nagy anyagi áldozattal- elérte a kalocsai népművészet propagandájának teljes elismertségét. Az elismertségnek köszönhetően jelentős sikereket könyvelhettek el a népművészeti termékek értékesítésében. A kalocsaiak félelme éppen ebből az okból nyilvánvaló, hiszen ezeket a népművészeti termékeket nem a kalocsaiak, hanem a szállásiak állították elő, így ha a falvak önállósulási törekvéseket fontolgatnak, akkor veszélybe sodorják az eddig kialakított üzleti vállalkozást. A propaganda sikerét az jelzi a legjobban, hogy az 1930-as években szegényes körülmények között élő festők, az 1940-es években már szép kalocsai és balatoni üdülő tulajdonosai voltak.35 Mivel a Gyöngyösbokréta gazdaságilag is rendkívül sikeres volt, így sokan szerettek volna üzleti érdekeken alapuló bokrétákat létrehozni. A különálló csoportok szervezésének megakadályozására hozták létre a Magyar Bokréta Szövetséget, amelynek a feladata a művészeti értékek védelmezése és fejlesztése. Ennek a szövetségnek Kalocsa a kezdetektől fogva tagja voltak. Akik nem csatlakoztak a Magyar Bokréta Szövetséghez nem vehettek részt a népművészeti értékek megőrzésében, ugyanis 1934-ben a kultuszminisztériumban tartott ülésen az illetékesek megállapodtak abban, hogy a szövetségen kívül eső népművészeti tevékenységet rendeleti úton betiltják. Ez a rendelet is pusztán gazdasági megfontolásból született.
35
Romsics: i.m. 437. o.
33
A Gyöngyösbokréta mozgalom legnagyobb hátránya azonban, hogy a helyi vezetői iskolázatlanok voltak, így a szakmári érdekeket sem képviselhették. Saját nézeteik szerint belejavítottak a népi hagyományokba, a népszokásokat átalakították, vagy teljesen újat találtak ki, ezzel pedig az oly fontos hagyományokat veszélyeztették.
5. 4. A Kalocsai Népi Együttes története Bencze Károlyné, tanár, együttes vezető jegyzetei alapján. 1967-ben alakult meg a Kalocsai Nép Együttes, az I. Duna Menti Folklórfesztivál idején. Az együttes magába tömörítette a gimnáziumi, az Asztalos KTSZ, a Háziipari Szövetkezetet és a Művelődési Ház csoportjait. Az újonnan megalakult csoportot a város anyagi támogatásban részesítette, amely így a Művelődési Ház keretein belül működött a továbbiakban. Eme együttes mellett, kettő gyerekcsoport is működött a városban. Az egyik a Pécsiné Ács Sarolta vezetésével az Ének-zenei Általános Iskolában, a másik tánccsoport a Bencze Károlyné segítségével a Vén József Általános Iskolában. A tánccsoportok részt
vettek az 1967-ben először
megrendezésre kerülő Duna Menti
Folklórfesztiválokon is. A háromévente megrendezésre kerülő folklórfesztiválon még ma is nagy sikert aratnak Kalocsa néptáncosai. Ez a fesztivál mindig is a néptánc, a népzene és a népdalok ünnepe volt. A népszerűséget mi sem bizonyítja jobban, hogy a folklórfesztiválok menettáncait 10-15 ezer ember követi figyelemmel a városban. A tánchagyományok hírnevének öregbítéséhez a folklórfesztiválok mellett, hozzájárult még a Duna Menti Gyermek Folklórtábor, amelynek a célja, hogy a magyar és külföldi gyerekek a folklórtáborban tanulják meg egymás táncait és hagyományait. Ez a rendkívül népszerű kezdeményezés sajnos az úttörőmozgalommal együtt megszűnt. Az Erkel Színházban az Antológia’94 sorozat keretein belül néptáncegyüttesek és gyerekcsoportok mutatkozhattak be. Az Almássy téri Szabadidő-központban a hagyományőrző együttesek álltak a színpadra, és mutathatták be tudásukat a nagyérdemű publikumnak. A népi együttes az 1970-es években virágzott. Ekkor újabb csoport alakult, a fiatalok mellett létrejött a menyecske csoport is. A MESZÖV-től, a TOT-tól, az OKISZ-tól, és a várostól kapott anyagi támogatásnak köszönhetően ez az együttes is eljutott a külföldi fellépésekre. Többek között sikereket aratott Lengyelországban, Franciaországban, Bulgáriában, Jugoszláviában, Szovjetunióban és Dániában is. A sikereinek köszönhetően kétszeres „Kiváló Együttes” díjazott is lett. Emellett elnyerte a „Szociális Kultúráért” kitüntetést, a Miniszteri Dicséretet. A nemzetközi fesztiválokon első és második helyezést tudhatott magáénak. Tóth Ferenc vezetésével az 1. sz. Általános Iskolai gyerekcsoportjai is rendre sikeresen szerepeltek a kulturális szemléken. A kalocsai néptáncmozgalom és népművészet népszerűsítéséért a legtöbbet Dr. Geri István városi vezető tette, Dániel Géza segítségével. Tóth Ferenc, a város vezetőivel és a hozzáértő szakmával egyetértett abban, hogy az 1970-es években a néptáncegyüttes hullámvölgybe
34
került. Ezt követően Tóth Ferenc a város segítségét kérte. A probléma megoldása érdekében Ureczky Csabát kérték fel, az együttes további irányítására. Ez az együttes ekkor a tánckart és a hagyományőrzőket foglalta magába. Tóth Ferenc pedig négy gyerek tánccsoportot vezetett tovább. Az 1970-es évek közepén megalakult Kalocsán-az országban elsőként- a cigány együttes, Pécsiné Ács Sarolta támogatásával. Az „Igaz Szív” cigány együttest Jakab Lajos vezette a továbbiakban. Ez a csoport azonban rövid idő alatt felbomlott. Ennek a valószínűsíthető oka talán az lehetett, hogy nem akadt alkalmas vezető a csoport irányítására. Az 1980-as években újabb két cigány egyesület alakult, az egyik Sztojka Katalin, a másik Jakab Lajos vezetésével, azonban Sztojka Katalin Budapestre költözésével csoportja megszűnt. Az országos cigány fesztiválokon rendre sikereket aratott az „Igaz Szív” együttes, munkájuk elismerésének eredményéül 1992-től már a megye legjobb cigány együttesének tartották a csoportot. A sikeres szereplésben elévülhetetlen érdemei voltak Dr. Balázs Gusztáv néprajzkutató és táncoktatónak, aki tapasztalatával és szakértelmével segítette az együttest. Többek között részt vettek az akkor futó Ki mit tud? megyei selejtezőjén is. Műsoraik koreográfiáit Jakab Lajos állította össze, elsősorban idősebbektől tanult dalokból és táncokból. A Kalocsai Népi Együttest 1978-ig Pécsiné Ács Sarolta és Tóth Ferenc vezették, Pécsiné kilépésével Tóth Ferenc vezette tovább a csoportot 1983-ig. Kalocsa városában a Hagyományőrző csoport és a „Bokréta” Gyerekcsoport tekinthet vissza a legnagyobb múltra, hiszen ez a két csoport a legidősebb. 1983-ban a Hagyományőrző csoport önállandósodott a Kalocsai Népi Együttesből, a másik kettő csoporttal egy időben. A néptánc népszerűvé vált Kalocsán, így nem meglepő, hogy a tánccsoportok létszáma szépen gyarapodott. A csoport ekkor óvodásokból, általános iskolásokból, középiskolásokból és felnőttekből állt. Az 1980-as években a Háziipari Szövetkezeteken belül létrejött a „Piros Rózsa” Hagyományőrző Együttes, amelyet Tóth Ferenc vezetett művészeti vezetőként. Ez az együttes elsősorban a kalocsai táncokat és népszokásokat elevenítette fel a színpadra lépésükkel. Nem meglepő módon ez a hagyományőrző együttes is a sikereinek köszönhetően ezüst, majd arany fokozatú minősítést kapott. A megváltozott politikai és gazdasági élet a gyermek együttesre is kihatással volt, így kénytelenek voltak egyesületbe tömörülni és önerőből eltartani magukat. Ureczky Csaba egy Budapestről Kalocsára költözött testnevelő tanár volt, aki jóvoltából újra fellendült a néptánc élet Kalocsán. Ez annak volt köszönhető, hogy új kamaraszámokat építettek be a táncrepertoárba. Új színt vitt a kalocsai néptáncba, aminek köszönhetően az 1984-es kecskeméti Szövetkezeti Fesztivál döntőjén nagy elismerésben részesült tánccsoportjával, nem beszélve a VIII. Duna Menti Folklórfesztiválon elért sikeréről sem. A tánckar körében azonban már nem volt ennyire népszerű, ugyanis voltak olyanok, akik nem bírtak hozzászokni az újfajta tanítási stílushoz. Az emiatt keletkező konfliktusok és problémák azt eredményezték, hogy 1985-ben Ureczky Csaba lemondott a tánckör vezető tisztségéről.
35
A környékbeli együttesek, mint Drágszél, Szakmár, és Keserűtelek munkáját még segítette, azonban kis idő elteltével hazaköltözött Hernádszurdokra, ahol lelkesedésével és akaraterejével megalakította az Abaúji Hagyományőrző Együttest. Munkásságát azonban nem tudta folytatni, ugyanis 1989-ben váratlanul elhunyt. 1986-tól Dr. Deákné Tóth Veronika vette át a tánckar irányítását Bencze Károlynétól. Ekkorra már a tánckar teljesen különvált a hagyományőrző csoporttól. Ezt követően a tánckar már önállóan utazott fellépésekre és műsorokat adtak elő. Külföldi fellépésekre is meghívást kaptak. Többek között elutaztak Egyiptomba, Franciaországba, Németországba és Olaszországba. A külföldi fellépéseiken óriási közönségsikert arattak, aminek eredményeképpen 1987-ben arany II., 1989-ben arany I. helyezést tudhattak magukénak. Az 1989-es versenyen már a gyermekcsoport és a hagyományőrző csoport is fellépett egy-egy szám erejéig. 1988-tól az általános iskolák 1-3. évfolyamaiban néptánc oktatás kezdődött, a hagyományok méltó ápolása érdekében. Ezeket az oktatásokat heti egy órában tartották. A néptánc annyira sikeres lett a gyermekek körében, hogy az ő kívánságuk érdekében megalapították a „népművészeti köröket” az 1992/93. tanévben. Ebben az évben pályázati úton 20 ezer forint támogatáshoz jutottak. Ezek a „népművészeti körök” a 4-5. osztályban alakultak meg, a foglalkozásokat havonta két alkalommal tartották. Ezek a foglalkozások, a három éves néptánc oktatással egyetemben, hozzájárultak a gyermekek készségeinek és mozgáskultúrájának fejlődéséhez. Ezáltal tovább ápolhatták és népszerűsítették Kalocsa néptáncait, hagyományait és népdalait. A Kalocsai Hagyományőrző Együttes zenekara jóvoltából megalakult az „Aprók táncháza”, amely nagy népszerűségnek örvendett. 1990-ben megalakult a „Bokréta Gyermektánc Egyesület”, a gyermekcsoportokból. Ez az egyesület elsősorban szülői támogatásokból, fellépéseikből és önkormányzati támogatásokból tartotta el magát. Egy évig a budapesti IBUSZ iroda is támogatta az egyesületet. A 150-170 fős létszámú együttes, öt csoportból tevődött össze, az óvodásokból egészen az ifjúsági korosztályig. Ezek a csoportok rendre sikeresen szerepeltek a fellépéseiken, így külföldre is számos alkalommal eljutottak. Két fellépés erejéig táncoltak Romániában, Németországban többször megfordultak, de felléptek Lettországban és Belgiumban is, az együttest Tóth Ferenc vezette ekkoriban. Munkájának eredményeképpen elnyerte Az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesülettől Az „Örökség” díjat. A kezdeti népszerűség és sikerek ellenére 1990-1991-ig tartó időszakban a tánckar létszáma drasztikusan csökkent, a régóta táncolók kiléptek az együttesből, nem akartak tovább táncolni, így a további munka és a fellépésekre való készülés gyakorlatilag értelmét vesztette. Így nem is lehetett más végkifejlet, minthogy 1991-ben végleg felbomlott a tánckar. A tánckar felbomlásához az anyagi okok is nagymértékben szerepet játszottak. Így a Kalocsai Népi Együttesnek csak a hagyományőrző csoportja maradt fent. Ez a hagyományőrző csoport a mai napig működik Kalocsán. A létszám tovább növekedett, csoporttá alakult, és a Művelődési Ház keretein belül működött a továbbiakban. Műsoraikban Kalocsa és környékének szokásai, táncai köszönnek vissza a nézőkre, de más tájegységek táncait is bemutatták a színpadon. Többek között előadták: Töreki Imre: Rábaközi táncát,
36
Szabadi Mihály: Szőlőérzés című számának koreográfiáját is. Emellett szerb táncosok koreográfiáival is felléptek, ugyanis Bács-Kiskun megyében nemzetiségi községek is vannak. Így előadták Kishegyi Simon: Német iparosok táncát, valamint Vidákovics: Szerb táncok című koreográfiáját, amellyel arany minősítést ért el a tánccsoport. A Hagyományőrző Együttes 1991-ben „Kalocsa Népművészetéért” alapítványt hozott létre. Az alapítvány céljai: •
Kalocsa és környéke népművészetének, szokásainak gyűjtése, gondos őrzése, ápolása és a régi néphagyományok felelevenítése;
•
Népművészettel foglalkozó kiváló pedagógusok és népművészek munkáinak, szellemi örökségének megismertetése, közkinccsé tétele az ifjúság körében;
•
Kellő figyelem a ma élő és alkotó népművészek munkáinak erkölcsi támogatása
•
Népművészeti kiadványok kiadása, népszerűsítése;
A Hagyományőrző együttes még jobban meg szerette volna ismerni a szállási paraszti életet és szokásokat, ezért havonta egyszer „Fonóházi estéket” tartottak, amelyet a közművelődési pályázatok elnyeréseivel tudtak megszervezni. Ezekre az összejövetelekre környékbeli együtteseket hívtak meg, többek
között
Dunaszentbenedeket,
Hajóst,
Érsekcsanádot,
Homokmégyet,
Miskét
és
Nemesnádudvart. Ezek az összejövetelek kiváló alkalmat szolgáltak a környező együttesek megismerésére. A korábban említett sikeres csoportokhoz hasonlóan, ezeket a „Fonóházi Estéket” 1993-ban, a pályázati támogatottság nélkül nem lehetett folytatni. A rendezvény költségit a Művelődési Központ és az Ifjúsági Ház már nem bírta önerőből finanszírozni. 1993-ban nagyszabású gálaest keretein belül ünnepelte a Hagyományőrző csoport fennállásának tizedik évfordulóját. Az együttes Kalocsát képviselve öt alkalommal utazott és lépett fel Csehszlovákiában,
Törökországban,
Jugoszláviában két
alkalommal,
Németországban
négy
alkalommal, Angliában és Skóciában pedig három-három alkalommal. 1995-ben Németországba és Franciaországba kaptak meghívást. Kalocsa városában a hagyományőrző tánccsoport mellett még négy tánccsoport működött. Hasonló módon önerőből alakult meg a Göröm Kamaraegyüttes, amelyet Szűcs Béla vezetett. Csoportját sikeresen oktatta és vezette, így 1994 márciusában, a televízióban is bemutatkoztak a Magyar Folkegyüttesek Fesztiválján. Ez az együttes a fellépéseik alkalmával különböző tájegységek táncait adták elő, többek között Dél-Alföld, Szatmár, Észak- Mezőség, Madocsa és Moldva táncait. Vezetőjük halála után a csoport további fennállása is veszélybe került. Az 1995-ös kalocsai Szent Iván éji mulatságon már a város mind az öt tánccsoportja fellépett, ahol óriási közönségsikert arattak. A hagyományok tiszteletreméltó ápolása érdekében 1994-ben megalakult a Megyei Néptáncosok Egyesülete, amely kiváló alkalmat és lehetőséget kínált néptánc táboraival a hagyományok méltó megőrzéséhez. A néptáncosok fellépéseikkel tovább öregbítették a város hírnevét.
37
A hagyományokat tovább kell ápolni, így nem szabad engedni, hogy a néptánc élet elvesszen Kalocsán. A hagyományok ápolásában a legnagyobb szerep az általános iskolákra hárul, ahol nagy lehetőségek rejlenek az ifjú nemzedékekben. 1995-ben a Kertvárosi Általános Iskolában tanuló gyerekek néptánc oktatása már a harmadik osztályban befejeződött. Így azok a diákok, akik megkedvelték a néptáncot nem folytathatták tovább a hagyományápolást. Bencze Károlyné tanár, együttes vezető jegyzetei alapján.
5. 5. A kalocsai néptánc napjainkban Kalocsán napjainkban öt néptáncegyüttes ápolja a hagyományokat: a Piros Rózsa Táncegyüttes, a Kalocsai Hagyományőrző Népi Együttes, a Csajgorás Kamara Néptáncegyüttes, a Hétszínvirág Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és a Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. Sajnos napjainkban, az általános iskolákban nincs már kötelező néptánc oktatás, ennek ellenére számos általános iskolás táncol valamelyik együttesben, de a felnőtt generáció is szép számban képviselteti magát.
6. ábra a Piros Rózsa Táncegyüttes Forrás: http://www.pirosrozsa.kalocsaikisterseg.hu/gss02/alpha
A Piros Rózsa Táncegyüttesnek 1997-től Kishegyi Simon a művészeti vezetője, akinek munkáját felesége Kishegyiné Baráth Ildikó segíti. A Piros Rózsa Táncegyüttes hagyományőrző tánccsoport, célja Kalocsa és környéke népi hagyományainak, szokásainak, népdalainak összegyűjtése, megőrzése, színpadra vitele. Változatos műsoraikkal fellépéseik során rendre elnyerik a közönség tetszését. A színes kalocsai virágokkal díszített, hímzett ünnepi viselettől az egyszerűbb, hétköznapi viseletig mindent igyekeznek bemutatni fellépéseik során. Az egyesület taglétszáma: 60 fő, amelyet a Kalocsai Népi Zenekar kísér a fellépéseken.36
36
Országos (2008.04.28)
Szólótáncverseny
Kalocsán:
http://www.kalocsa.hu/index.php?newid=766&topic_id=819
38
A Kalocsai Hagyományőrző Csoport 1983 óta önállóan működik a Művelődési Központ és Ifjúsági Ház keretében, 1996-tól már egyesületben dolgozik. Létszámuk 40 fő, akik közül a 10 évestő1 a 70 évesig minden korosztály képviselteti magát a csoportban. A hagyományőrző népi együttesek között a karakteres táj népkultúrája nem szakadt meg az életforma átalakulással, hiszen több nemzedék van egyszerre jelen az együttesben, így az átöröklés töretlen. A csoport 2003-ban Pécsiné Ács Sarolta-díjban részesült, 2004-ben ötödik alkalommal kiváló minősítést kapott és Muharay-díjban részesült. Működése során mintegy 20 országban szerepelt, emellett számtalan hazai és nemzetközi fesztiválon jó helyezést ért el. Az együttes feladatának tekinti Kalocsa és környéke szokásainak, táncainak színpadra állítását, beleértve a nemzetiségieket is. Az együttes művészeti vezetője Bencze Károlyné. 37
A Göröm Kamara Néptánc Együttes utódja a Csajgorás Együttes lett, amelynek vezetője Molnár Gábor, művészeti vezetője Illés Zoltán, az egyesület elnöke Fekete Zsolt. Ők elsősorban más tájegységek táncait mutatják be sikeresen műsoraikban. 38 A Dr. Szeitz Klára által alapított Hétszínvirág Oktatási és Kulturális Alapítvány 2002 őszén kezdte meg működését. Fő tevékenységi köre elsősorban az alapfokú művészetoktatási intézmény fenntartása. Egyéb tevékenységei közé tartozik a kulturális programok lebonyolítása, művészeti táborok szervezése, tehetségkutatás, valamint a 3-6 éves korú gyermekek tánchoz szoktatása. A Hétszínvirág Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 6-18 éves korú gyermekek részére biztosít művészeti képzést. A képzés a kalocsai székhely mellett 2 kalocsai és 8 vidéki telephelyen folyik. Az intézmény gyereklétszáma jelenleg 730 fő, a legnagyobb létszámban a társastánc és néptánc tagozat működik, a gyerekek oktatását és nevelését segítő felnőttek létszáma 22 fő.39 A Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézményben jelenleg öt tanár oktatja a növendékeket a néptánc szépségeire: Perityné Farkas Éva, Dudás Szilvia (Fajszi Kihelyezett Tagozat és Kalocsa), Illés Zoltán, Illésné Koszta Krisztina, és Czifra Jánosné (Hajósi Kihelyezett Tagozat). Tanítási óráikat két épületben tartják délutánonként, az oktatására jellemző, hogy 12 évfolyama van, ezen belül két előképző, négy vagy hat alapfokú osztály és ehhez kapcsolódó 2-4 továbbképző osztály. A beiratkozott gyermekek heti négy alkalommal vesznek részt a tanórákon, mely a gyakorlatban általában kétszeri megjelenést igényel. A
37
Kalocsai Hagyományőrző Népi Együttes: http://www.kalocsa.hu/index/src.php?image=3909 (2008.04.28.) 40 éves a Kalocsai Népi Együttes: http (2008.04.28.) 39 „Hétszínvirág” Alapfokú Művészetoktatási Intézmény: http://www.hetszinvirag.sulinet.hu/iskola/iskola.htm (2008.04.28.) 38
39
tehetségesebb vagy pályára készülő tanulók természetesen több időt is kaphatnak a választott művészeti ág hatékonyabb elsajátítására.40 Az anyagi támogatás a néptáncban is szükséges, e nélkül szinte azonnal megszűnne a néptánc oktatás Kalocsán. Kalocsa város önkormányzata sajnos csak minimális anyagi támogatásban részesíti a város öt tánccsoportját. Ez az összeg szinte csak egyetlen tánccsoport működéséhez és fenntartásához lenne elegendő. A fellépésekhez szükséges ruhatárakat fel kellene újítani, hiszen azok már szinte teljesen elhasználódtak. Ez azért is vár sürgős megoldásra, mert a néptáncosok lelke maga a ruha. A szerény anyagi feltételek mellett, a fellépésekhez szükséges pénzt nehezen tudják előteremteni, ennek ellenére minden évben eljuthatnak külföldi fellépésekre, ennek jóvoltából a néptáncosok továbbra is megmutathatják tehetségüket.
40
Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény: http://www.kalocsa.hu/index.php?topic_id=712 (2008.04.28)
40
6. Népművészet Kalocsán Kalocsa és vidéke a Duna-Tisza közötti terület legjellegzetesebb környéke. A kalocsai népművészet rendkívül sokoldalú, így országos ismertségre tett szert. A város életében mindig jelentős szerepet töltött be a népművészet, a népi hagyományok, népszokások, a népi hímzés és a népi pingálás, amely szinte egyedülálló népművészeti ág az egész országban. A népművészetben jelentős szerepet töltött be a népi hímzés, amelyet a parasztasszonyok írtak, azaz először megrajzolták és utána varrták ki a mintákat. Rendkívül gazdag forma- és színvilága nyomán messze földön híres, így a hímzett népviselet, a sokoldalú magyarországi népviseletek közül is méltán kiemelkedik. A stílusazonosság jeleit figyelhetjük meg a hímzés, a bútorfestés és a pingálás között, ezeket ugyanis a kalocsai parasztasszonyok készítették. Manapság azonban a parasztág életformájának átalakulásával, a korábbi években hétköznapi viseletként hordott kalocsai népviseletet a modernebb ruházat váltotta fel. Napjainkban már csak ritka esetekben láthatunk hétköznapi népviseletbe öltöző asszonyokat, ezért ezeket a népviseleti ruhadarabokat már csak rendezvényeken, népművészeti fellépéseken csodálhatjuk meg.
6. 1. A népi hímzés
6. ábra: cifra kalocsai hímzés Forrás: http://www.viskikarolymuzeum.hu/gyujtemeny/neprajz/kicsi/himzes_cifra_04_k.jpg
A kalocsai népművészet lelkes kutatója Gábor Lajos 1932-ben már folytatott kutatásokat, a népművészetet illetően. A 70-80 éves parasztasszonyok elmondásaiból azt a következtetést szűrte le, hogy már 1832-ben a parasztok lakásukban hímezgették ruhaneműjüket, és viseletdarabjaikat egyaránt. Az 1860-as évektől fokozatosan nyomon lehetett követni a kalocsai hímzések fejlődési menetét. Kalocsa parasztságának díszítéseit az egyszerűség jellemezte. Motívumaik között használtak leveleket, virágokat, indákat, terményeket és állatokat. A motívumokkal azonban nem díszítették tele a ruhákat, így azok szerkesztési módja könnyen áttekinthető volt. Színeit az egyszerűség jellemezte, először fehér színt használtak a töltött varráshoz és lyukhímzéshez, majd a fekete színt. Ezt követően már megjelent a piros és a kék szín használata is. A XIX. századi kalocsai díszítések már ezekből a színekből álltak. Így nem meglepő, hogy az 1900-as évek elején már többszínű hímzéseket is
41
készítettek. Ezeknek a színes hímzéseknek azonban még nem volt színtartó a fonaluk, így egy idő után kifakult zöld színűvé váltak.41 Az első világháború alatt a népművészkedés hanyatlott, a világháború végeztével azonban fokozatosan folytatódott a parasztság művészi tevékenysége. A színtartó fonalak segítségével, a díszítőművészet színesebbé, a térkitöltés egyre zsúfoltabbá vált. A szaporodó motívumok élénk színfoltokban pompáztak. A gyorsan elterjedő színes hímzésű népviselet hamar népszerűvé vált és divatba is jött. A népszerűséghez minden bizonnyal hozzájárult, hogy a háborút követő években szinte lehetetlen volt virágos selyemhez jutni. „A húszas évek végéig nem sokat emlegették a kalocsai népművészetet. A harmincas évek elején többek között divatba jött a népművészet is.”42Az idegenforgalom növelése érdekében –a Kalocsához is hasonló népművészeti központokban- Népművészeti Házat építettek. Ekkor élte virágzását a népművészet, így a kalocsai parasztifjúságot tánccsoportokba szervezték, akik fellépésük alkalmával a kalocsai népviseletet, dalokat, szokásokat, táncokat és ezzel együtt a hagyományaikat bemutathatták a színpadon. A tánccsoportok hamar népszerűek lettek, így a kalocsai, öregcsertői, szakmári és homokmégyi tánccsoportok is felléphettek az ország legnagyobb színpadára. Ezzel is tovább népszerűsítve a népi hímzést és a népviseletet. A népi táncosok ruhájuk csodálatos színvilágával, a tavasz és a nyár színeit idézték fel, a népszerűség hatására a színes kalocsai hímzések elterjedté váltak. Új divatot hozott létre az író és varróasszonyok munkájának elterjedése, akik a szebb hímzések elkészítésében versenyre keltek egymással. Számuk növekedésével fellazultak a kalocsai öreghímzések szín és formavilága. Színesebbé, ezáltal naturalista jellegűvé váltak a díszítések. Ezzel új stílusréteg jelent meg a kalocsai díszítőművészetben. A XIX. század második felétől a népi hímzés a lakás hagyományos ruhadarabjain tetszelgett, de hímzéssel díszítették az ingeket és a kötényeket is. Egy idő után az ünneplős ruhák munkaruhák lettek, ezáltal még inkább elterjedté vált a hímzés a hétköznapi viseletben.
41
Pécsiné Ács Sarolta: Kalocsa népművészete. Kalocsa Város Tanácsa V.B., Kalocsa, 1978, i.m. 34. o. (továbbiakban Pécsiné) 42 Pécsiné: i.m. 35. o
42
6. 2. A népi öltözködés
7. ábra: Népviseletbe öltözött gyerekek 1937-ben Forrás: http://www.viskikarolymuzeum.hu/gyujtemeny_neprajz_viselet.htm
A kalocsai lányok és asszonyok rendkívül nagy hangsúlyt fektettek az öltözékükre. Nyáron kötényben és hímzett ingvállban jártak a földekre dolgozni az asszonyok, a munkaruhájukat pedig házi kosárban vitték a földekre. Mivel a tisztaságra rendkívül sokat adtak, így a munka befejeztével a vízparton gondosan kimosták a ruhájukat. Ezért a ruhájuk mindenkor gondosan vasalt, szépen meszelt és pingált volt. 43 Selymes öltözékeket csak a jobb módú lányok viselhettek, a szegényebb sorsú lányok nem jutottak selyemruhához, ekkor ugyanis ez a ruhanemű ára egy fejőstehén árával vetekedett. A szerényebb sorsú lányok is nagy gondot fordítottak az öltözködésükre. Sokan ismerték és alkalmazták a kivarrás és a kiírás mesterségét. Kivételes képességükkel és ügyességükkel igyekezték pótolni a selyemruhát, méghozzá oly módon, hogy hímzett ruhákat- hímzett kötényt, réklit, és keszkenőt- hordtak ünneplőként. Ennek nagy jelentősége volt, ezzel divatba hozták ünneplőként a hímzett népviseletet. Lakodalmakban, búcsúban, és bálokban selyemruhát szórakoztak a jómódú lányok, de egy-két tánc után átöltöztek és a selyemruhát lecserélték a jól mosható hímzett öltözékre. 44 A második világháború- az első világháborúhoz hasonlóan- háttérbe szorította a népművészetet, amely csak a gazdasági élet újjászerveződésével lendült fel. Ebben az időben a nagy színfoltos viselet és a finom technikájú fehér és színes rostás hímzések kerültek előtérbe. Az 1950-es évekig még fennmaradt a színes viselet, ekkor a termelési viszonyok átalakították a paraszti életet, amellyel a színes népviselet fokozatosan háttérbe szorult.
1952-ben újjáalakult a Népművészeti Szövetkezet, amelynek következményeként a kalocsai népművészetet alkalmazott népművészetként alkalmazták a továbbiakban. Az 1957-es években Kalocsán már csak kevés asszony járt népviseletben. A fiatalok napjainkban már csak a népi
43 44
Pécsiné: i.m. 37. o. Pécsiné: i.m. 37. o.
43
hagyományőrző együttesekben viselnek hímzett ruhadarabokat. Az idősebb asszonyok azonban még ma is gyakran öltözködnek hímzett viseletdarabokba. A gyermekek számára előszeretettel készítenek hímzett
ruhadarabokat,
akik
gyermektánccsoportjaikkal
tovább
öregbíthetik
a
hagyományokat.45Napjainkban a kalocsai parasztasszonyok készítik, a díszítéseket és ők is varrják ki.
6. 3. A női viselet
8. ábra: Módos lány viselete fejkendővel az 1930-as években Forrás: http://www.viskikarolymuzeum.hu/gyujtemeny_neprajz_viselet.htm
„A kalocsai parasztnők viselete kétszeres volt. A szoknyák és a felső részek külön-külön darabokból állottak.”46A kalocsai népviselet az idők folyamán vajmi keveset változott, a változás főként az anyagban és a hímzésben volt észrevehető. Az anyag finomabbá vált, a hímzése pedig díszesebb lett. A két világháború között selymesebb anyagot használtak, a hímzés pedig nagy színfoltokban pompázott. A szoknyák mindinkább rövidebbek lettek, a több szoknyát pedig felváltotta a harisnya és a cipő. A női népviselet jelentős részét képezte a fejdísz. A fiatal lányok világosabb színű fejkendőt viseltek, az asszonyok és az idősebb lányok alsó fehérkendőt. „A kendők közül csak az alsó fehérkendő volt hímzett, amely fehér gyári vászonból készült.”47A fejkendőre olykor a viselőjének a neve is rákerült. A fejkendők divatja egészen az első világháborúig fennmaradt. Az ingvállak terén kétfajta csoportot különböztettek meg. Létezett hétköznapi és ünnepi viselet is. A hétköznapi ing ujja szűk volt, könyékig, vagy csuklóig ért. Az ünnepi viseletkor csipkés ujjú inget húztak, amelynek csipkés gallérja volt. Az első világháborút megelőző években az ingvállak ujjvégződéseit és vállfoltját is hímezték.
45
Pécsiné: i.m. 38. o. Pécsiné: i.m. 69. o 47 Pécsiné: i.m. 69. o 46
44
Pruszlit is hordtak a nők, amely a mellényt jelentette. Ezt a viseletet ünnepi alkalmakkor a nyári időszakokban hordták, amelynek az anyaga virágos selyemből vagy kasmírból készült. Ez a viselet az első világháborúig fennmaradt, az 1930-as években már a hímzett pruszlik jöttek divatba. A női népviselet szerves részét képezte a misés ruha. A misés ruhát illetően az 1930-as években két korosztály népviseletét illik megkülönböztetni. „Egyik a XIX. században születtek, a másik az I. világháborút megelőző és azt követő időszakban születtek csoportja.”48 A lábbeliket nyáron a lányok és asszonyok nem hordtak, így csak mezítláb jártak, ünnepnapokon már papucsot viseltek. A papucs színében is volt életkor szerinti eltérés. A lányok, menyecskék színes bőrvagy rúzsásbársony papucsot hordtak, míg az asszonyok fekete színű papucsot. A papucsok is egyre díszesebbé váltak, így az I. világháború után az ünnepi papucsok fejét bársonnyal vagy selyemmel díszítették, ezeket pedig kalocsai motívumokkal hímezték ki. Cipőt télen és az ünnepnapokon hordtak, amelyet rózsásbársonnyal díszítettek. A cipőtől általánosabb viselet volt az 1947-es években a csizma. Az idősebb asszonyok-elsősorban hűvös, száraz időbenmamuszt hordtak, harisnyát télen- ünnepi alkalmakkor nyáron is- viseltek, amelyhez cipőt vagy mamuszt vettek fel. A legünnepélyesebb női viselet a menyasszonyruha volt. Ezt a ruhaneműt selyem anyagból készítették, valamint csipkével gazdagon díszítették. A menyasszony fejére szertartás keretébengyöngyöskoszorút kötöttek. „A menyasszony fejére tornyoskoszorú, mögé meg bukrospántlika került.”49
6. 4. A férfi viselet
9. ábra: XX. századi férfi viselet Forrás: http://www.viskikarolymuzeum.hu/gyujtemeny_neprajz_viselet.htm
48 49
Romsics: i.m. 377. o Pécsiné: i.m. 82. o
45
Egy 1882-ben történt feljegyzés alapján a nyári hónapokban a kalocsai férfiak, ingben, gatyában és mezítláb járkáltak. Csupán aratáskor húztak bocskort a fedetlen lábukra. A vasárnapi napokon a hófehér gatyához, hímzett nyakú inget, a selyem vagy bársonymellényhez pedig fényes magas sarkú csizmát. Ünnepi alkalmakkor zsinórdíszes magyar nadrágot, kék vagy fekete színű pitykés mellényt, valamint prémes gallérú ujjast hordtak. A népi hímzés a legények viseletén látszott meg leginkább. A századforduló elején az ünnepi alkalmakkor, a legények ráncos gatyájuk elé gazdag hímzésű kötényt húztak. „Ha valamelyik lány a hozzá járó legényt már megkedvelte, akkor a bál előtt hófehérre mosott, keményített, szép munkájú, szalagfűzős kötényt adott neki, hogy azt kösse maga elé.”50 A fiatal legények számára az anyjuk varrta meg a megfelelő kötényt. A legénying nyakát, ujjvégeit és olykor a vállfoltjait is gyakran díszítették koszorús vagy csokros hímzéssel, a vőlegény számára készült ing azonban mindig fehérhímzésű volt. 51 A legények állandó viseletét képezte a kalap, amely ebben az időben keskeny szélű, benyomott tetejű volt. A kalap legféltettebb dísze a darutoll volt, amelyet csak az tűzhette föl a kalapjára, akit arra méltónak találtak a legények. Egy idő után azonban betiltották a kalapdísz viselését, ugyanis nemzetszínnek titulálták, amelyet a negyvennyolcas érzületű parasztság megnyilvánulásaként könyveltek el. A bevonult katonák jellegzetes kalapdísze a regrutapántlika volt, amelyet a bevonulás napjától hordtak. A vőlegények rozmaringágat tűztek a kalapjukra.52 Az első világháborúig a férfi viselet nemigen változott. A húszas évekig ünneplős viseletként ráncos gatyát viseltek. A húszas évek után, a munkához olcsóbb háziszőttes gatyát húztak, de ez a viseletdarab kis idő elteltével kiment a divatból. A két világháború közötti időszakban, az idősebb férfiak fekete nemezkalapot és fehér inget viseltek. Az ing fölé bársonyból vagy szövetből készült öltikét vettek fel, erre mellényt vagy dolmányt húztak. „Fekete posztóból készült, melegen bélelt, ellenzős, zsinórozott nadrágot, keményszárú, magyarvágású, szíjfolttal szegett csizmát viseltek.”53A gyakori viseletű subát már gazdagon hímezték, amelyhez báránybőr kucsmát húztak. Ez a kucsma kívül fekete, belül fehér báránybőr anyagból állt.
50
Pécsiné: i.m. 83. o. Pécsiné: i.m. 83. o. 52 Pécsiné: i.m. 84. o. 53 Pécsiné: i.m. 85. o 51
46
6. 5. A pingálás
6. ábra: Kalocsai pingálóasszonyok Forrás: http://www.viskikarolymuzeum.hu/gyujtemeny_neprajz_pingalas.htm
A pingálás művészete szorosan összekapcsolódott és napjainkban is összekapcsolódik, a kalocsai népművészeti hagyományokkal. Ezt a hagyományt a mai napig méltóképpen ápolják a városban. A kalocsai pingáló asszonyok már a világ számos táján bemutatták mesterségüket, ahol osztatlan sikert értek el. Kalocsa az egyetlen olyan hely Magyarországon, ahol a népi pingáló művészet magas színvonalat ért el.54 A pingálás keletkezésének pontos idejét igen nehéz pontosan megállapítani, ugyanis a házak falai könnyen mállóak voltak, emellett pedig számos házat építettek át. Idős parasztasszonyok feljegyzéseiből derült ki, hogy már a múlt század második felétől pingálhattak Kalocsán a menyecskék. A pingáláshoz szükséges festékporokat megvásárolták, az alapozást fűvel készítették, a motívumokat virágmeszelővel festették rá a falra. Ez a virágmeszelő vagy a disznó sörtéjéből, vagy a tehén farkából levágott szőrből készült. A motívumok pingálása és a mező alapozása tejes-tojásos festékkel történt. A feljegyzések szerint a kalocsai pingálás már az 1882-es években igen fejlett színvonalú volt. A fal alapszínére tarka-barka virágokat festettek, amelyekről soha nem hiányzott a tulipán motívuma. A többi virág már a pingálóasszony ízlése szerint került fel a falra. Az oldalfalakat jobbára ezekkel a motívumokkal díszítették. Gyakori pingálási motívum a virágcserép, amelyre különböző virágmotívumokat festettek. A ház belső falait, és külső falait is előszeretettel pingálták. „Pingáló művészetünk stílusváltozatai éppen úgy beilleszthetők népművészetünk három időszakába, mint a hímzéseinké. Az első világháború előtti, a két világháború közötti, és a második világháború utáni időszakba.”55Ezeknek az időszakoknak megvannak a saját közös pontjai. Míg a népi hímzések mindig fehér alapon jelentek meg, addig a pingálást mindig színes alapra készítették. A díszítési motívumok koszorú formájában jelentkeztek, amit színes motívumokkal egyaránt díszíthettek. Az első világháború utáni években a pingáló művészet változáson ment keresztül, a motívumok színesebbek, részletesebbek,
nagyobbak, széleik kontúrozottak lettek. Ezek a változások
következtében naturalista jellegűvé vált a pingálás. Az 1930-as évek közepén a népművészet országos
54 55
Fejér Kati: Kalocsa kincse. Fejér Kati, Budapest, 2006, i.m. 89. o. (továbbiakban Fejér) Pécsiné: i.m. 92. o
47
népszerűségre tett szert. Ebben az időben pingálták Kalocsán a vasútállomás épületét, a Népművészeti Házat, a Városházát és a rokkanttelepi kultúrházat. Kalocsa mellett az ország különböző pontjain is pingáltak a kalocsai asszonyok. A pingálás iránti kezdeti lelkesedés, a harmincas évek felé gyengülni kezdett, ezért egyre kevesebb parasztházat díszítettek pingálással.56 A pingálás a második világháború után már erősen hanyatlott. Ez annak is köszönhető, hogy a parasztházakat átépítették, így ahol találhattunk is volna pingálást, az átépítéssel ez csakhamar eltűnt. Mivel a házakat városias módon rendezték be, így már kevésbé szerették volna díszíteni a lakásukat paraszti motívumokkal, ugyanis a pingálást mindig paraszti díszítőeszköznek tartották. Ebben az időben a falakat világos pasztell-színnel, olykor pedig fehérrel díszítették.57 Napjainkban már nem díszítik a házakat népi pingálással, így ezeket a díszítési motívumokat már csak a korabeli parasztházakon találhatjuk meg.
6. 6. Bútorfestés, faragás
11.-12. ábra Kalocsai festett és faragott bútor Forrás: http://www.viskikarolymuzeum.hu/gyujtemeny_neprajz_butorfestes.htm http://www.viskikarolymuzeum.hu/gyujtemeny_neprajz_fafaragas.htm
A bútorfestés és a faragás szintén fontos részét képezte a kalocsai népművészetnek. A török hódoltság idején a kalocsai parasztság bútorai meglehetősen egyszerűek voltak, ebben az időben a bútorokat az összebarkácsolás jellemezte. A XVIII. században már anyagilag erősebbé vált a parasztság, így egyre nagyobb gondot fordítottak lakásrészük eme fontos kellékére. A kalocsai parasztbútorok-a múlt században-fenyőfából készült. A bútorokat kivágásos fűrészes dísszel látták el, olykor pedig vésett díszt is elhelyeztek a bútoron, amelyekre sötétkék színű virágmotívumokat pingáltak.58 A kalocsai bútorfestést a pingálóasszonyok végezték, így a többi díszítőművészettel hasonlóságot mutat. Ez a hasonlóság leginkább a motívumoknál volt nyomon követhető, ugyanis a pingálóasszonyok jellegzetes motívumai, mint a tulipán, csillagvirág, gyöngyvirág, liliom, és a pillevirág szintúgy megtalálhatóak voltak a bútorokon. Ebben az időben tetszetős és közkedvelt bútordarab volt a kalocsai virágos láda, amelynek színei vidám hatást kölcsönöztek. A ládák mellett, a
56
Pécsiné: i.m. 95. o. Fejér: i.m. 91. o. 58 Pécsiné: i.m. 97. o. 57
48
sarokpadokat, székeket, az asztalok tetejét és lábait is díszítették. Időről-időre megváltozott a ládák formája, először kisláda, majd nagyláda lett, majd ezt követte az álfiókos láda és végül a sublat azaz a fiókos szekrény. „A kisláda elejét két mezőre osztották és úgy díszítették. Ezeken leggyakoribb a vésett díszítés. A nagyládákon és az álfiókos ládákon már több mezőre osztott díszítést láthatunk. A sublatok díszítését pedig a fiókok homlokdeszkái szabták meg. A tető négy sarkára egy-egy csokrot, középre kör alakú koszorút festettek. A koszorú közepére írták a tulajdonos nevét és a házasságkötés évszámát”59Mivel a sarokpad két részből állt, így az egyik támlára a férj, a másik támlára a feleség leánykori nevét vésték.
59
Pécsiné: i.m. 98. o
49
7. Kalocsa nevezetességei Minden városnak vannak nevezetességei, látványosságai, amelyekre büszkék lehetnek a városban élők. Kalocsa városa számos idegenforgalmi látványossággal büszkélkedhet, amelyek a középkorban épültek, ennek megcsodálására több száz érdeklődő keresi fel a várost egy naptári évben. A több mint ezer esztendős múltra visszatekintő érseki székhely, a hagyományaival és épületeivel méltón képviseli a várost.
7. 1. A kalocsai Főszékesegyház
13. ábra: A kalocsai Főszékesegyház Forrás: http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,35,0,0,1,0
A Főszékesegyház számít Kalocsán, az egyik legnagyobb turista látványosságnak, ami már messze földön híres, így turisták tömegei keresik fel az érsekség eme nagyszerű építményét. A városba érkezők már messziről észrevehetik a Főszékesegyház égbetörő tornyait. A Főszékesegyház a hazai egyházi építészet egyik legméltóbb képviselője, hiszen Kalocsa már az államalapítás óta érseki központ. Kalocsa városának első érseke Boldog Asztrik volt, aki II. Szilveszter pápától hozta a koronát István királynak. A ma látható székesegyház már a negyedik ezen a helyen, de az első székesegyházról csak az ásatások alapján vannak emlékeink. Az első székesegyház építése Asztrik idején, minden bizonnyal az 1050-es évek előtt kezdődhetett. Az építését a király finanszírozta, előrehaladását pedig a király személyesen felügyelte. Az első székesegyház felkutatására ásatások indultak. Az első ásatást Haynald Lajos érsek megbízásából Henszlmann Imre végezte 1869-ben. Az ásatások során 1,8 méter mélységig jutott.
50
Ezekből azt a következtetést vonta le, hogy román stílusú, háromhajós, négytornyú templom lehetett az első székesegyház.60 A második ásatást Foerk Ernő végezte Városy Gyula érsek megbízásából. Foerk Ernő már 3,4 méter mélységig tudott leásni. Az ő kutatásai nyomán, az első székesegyház egy bazilikás elrendezésű, háromhajós, ókeresztény harangtornyú templom lehetett. A templom fedélszéke a korabeli templomokhoz hasonlóan belülről nyitott volt, amely bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a templomot Felső-Olaszországból jött szerzetesek tervezték. A templom szentélye alatt a kutatók egy elhunyt főpap korabeli sírjára bukkantak. A sírhelyet 1100-as év körülinek titulálták, a benne talált főpapot Győri Saul érseknek vélték. A második székegyház építését Henszlmann Imre a XVIII. század második felére, míg Foerk Ernő az 1150-es évekre tette. A második székesegyház építésére azért volt szükség, mert az előző már nem tudta befogadta az egyházi híveket. A felépített templom a franciaországi Avesniéresben található templom tökéletes másolata volt. Foerk Ernő a templom építését XVII. Lajos francia király keresztes hódításaival hozta összefüggésbe. A rekonstrukciók alapján a székesegyház falai zöldes színűek voltak, az oszlopfők pedig vörös márványból készültek. „A szabályos tízszög öt oldalával záródó, keletelt szentélyt öt darab sugárkápolna vette körül. 1910-ben az egyik koszorúkápolna kiásásakor egy rézpénzt találtak, ilyet 1204 és 1270 között, II. Endrétől IV. Béla uralkodásáig készítettek”61Ez az impozáns épület a tatárjárás idején elpusztult. Kalocsa azonban nem maradt templom nélkül. A harmadik székesegyház építése Nagy Lajos uralkodása idején kezdődött. Ekkor egy kéttornyú, háromhajós templom épült, amelyet kereszthajóval láttak el. A templomot rövid ideig a reformátusok vették birtokukba, azonban egy jezsuita atya közbenjárásának köszönhetően, rövid idő múlva visszakapták a katolikusok. Sajnos ez a templom is a vandálok áldozatául esett, ugyanis a protestáns üldözések idején a hajdúk felégették az egész várost, így a tűz martalékává vált az Érseki Palota és a templom is. Az új Főszékesegyház építése Gr. Csáky Imre bíborosnak volt köszönhető. A Főszékesegyház tervei 1728-ban készültek el, a feljegyzések alapján a templomot Josef Emmanuel Fischer von Erlach tervezte. Egy másik feltételezés szerint azonban Mayerhoffer András tervezte a Főszékesegyházat. A templom alapkőletételére 1735. június 2-án került sor, erre az időre már lebontották a korábbi templom maradványait is. A templom déli oldalán a régi alapkövek maradtak. Az épülő templomot Patachich Gábor érsek először 1735-ben, majd 1738-ban másodszorra is felszentelte. 62 Patachich érsek 1745-ös halálát követően, Gr. Csáky Miklós, majd 1751-től Gr. Klobusiczky Ferenc folytatta az építkezést. 1750-re elkészült a kőbalusztrád, amely a főhajót választotta el a mellékhajótól. Az építkezés azonban nem haladt zökkenőmentesen, ugyanis közel tíz évig – 1741-1751 között-
60
Kalocsa, Főszékesegyház: http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,35,0,0,1,0 (2008.04.23.) Kalocsa, Főszékesegyház: http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,35,0,0,1,0 (2008.04.24.) 62Kalocsa, Főszékesegyház: http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,35,0,0,1,0 (2008.04.25.) 61
51
szünetelt az építkezés pénzhiány miatt. A templom falai 1754-re, külső díszítése 1757-re, belső díszítése 1770-re készült el. A templom 1774-re épült fel, amikor is a toronysisakokat elhelyezték. A szerencsétlenségek azonban továbbra sem kerülték el a templomot, ugyanis egy villámcsapás következményeként 1795. július 18-án leégett a hajó fedélszéke és a barokk stílusú toronysüvegek is. Az újjáépítés során már klasszicista rézsisakok készültek, a bal oldali torony 1799-ben, a jobb oldali torony 1800-ban épült fel. „1908 és 12 között jelentős felújítást és templomtörténeti kutatásokat, ásatásokat végeztek a templom körül Foerk Ernő (a szegedi Dóm tervezője) és Petrovácz Gyula vezetésével. A mai berendezés egy része ekkor készült, illetve a szentéj fölé, a tetőgerincre ekkor épült a fiatorony, a főhajót megmagasították, a nyugati és a déli bejárathoz szélfogóval ellátott ajtókat készítettek, a szentéj köré pedig sugárkápolnák épültek.”63 A templom ablakai ritmusos tagolást adnak az épületnek. A két torony között üvegablakok helyezkednek el, a templom toronyablakai a mai napig rácsosak. A főhomlokzatot két erőteljes párkányzat tagolja. A templomban megtalálható egy áldásoszlop, valamit egy kőerkély. A torony négy sarkát - magyaros díszítések- ion, és korinthoszi díszek fedik. Az oldalkápolnák és a főhajók falait szegmensíves ablakok díszítik. Kétemeletes sekrestyék találhatók a Főszékesegyházban, az északi oldalon a kanonoki sekrestye, a déli oldalon a plébánosi sekrestye húzódik. A templomba látogatók figyelmét, a főoltár felett látható Mária mennybemenetele freskó keltheti fel. Az érdeklődők megtekinthetik Szent Pius földi maradványait, amelyet 1741-ben Rómából szállították Kalocsára. A templom ablakai jól megvilágítják a monumentális épületet. „A színes ablaküvegeket Zsellér Gyula készítette 1851 és 1866 között. A mellékkápolnák ablakai magyar szenteket vetítenek elénk: Szt. István, Szt. Margit, Szt. Imre, Kapisztrán Szt. János, Szt. László, Szt. Erzsébet, Szt. Gellért. A főhajó felső ablakai egyházi jelvényeket ábrázolnak (pl.: a fiaiért saját vérét adó pelikán, kalászokkal körülvett kereszt, bárány, szőlő, alfa és ómega).”64A templom márvány padlóburkolata, a padok, és néhány gyóntatófülke Foerk Ernő tervei nyomán készült el 1908 és 1912 között. A templom bejárata fölött húzódik egy hatalmas méretű orgona, amelyet az idők folyamán többször átalakítottak és bővítettek. A templom alatt egy érseki kripta is található, amelynek falait mészkőből faragták, ebbe a kriptába temették az érsekeket. A Főszékesegyház tornyaiban 7 harang található, ezek közül egyet nem használnak. A 7 harangból kettő a bal oldali toronyban, öt pedig a jobb oldali toronyban foglal helyet. Egyes harangok csak különleges alkalmakkor szólaltak meg. Így van olyan harang, amely csak nagy egyházi ünnepi napokon szól, vagy csak akkor, ha az érsek Kalocsán tartózkodik, míg egyes harangok a halottak tiszteletére zúgnak.
63
Kalocsai Főszékesegyház: http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,35,0,0,1,0 (2008.04.22.) Főszékesegyház: http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,35,0,0,1,0 (2008.04.23.)
64Kalocsa,
52
2003 szeptemberében villanyvezeték fektetés közben megbolygatták a középkori székesegyház falait. Az elrendelt leletmentést 2003. szeptember 11. és 2004. február 13. között végezték. Ez idő alatt 40 m2-es felületen 89 objektumot sikerült feltárni: 1 neolitikumi gödröt (Dunántúli Vonaldíszes Kultúra), 6 kelta gödröt, 1 kelta árkot, 69 sírt (Árpád-kori, későközépkori), és 12 falazást a főszékesegyház különböző
korszakaiból.
A feltárt középkori temető többrétegű volt, az Árpád-kori sírokban általában bronz hajkarikát találtak. Feltártak aranygyűrűt, aranyozott ezüst füles gombokat és az egykori szövetbe szőtt aranyszálakat, emellett az egyik sír csontvázának medencéjén egy aranyozott bronzcsat feküdt. Három sír nagyméretű, élére állított kőlapokkal volt kirakva. A későközépkori sírokban viseleti tárgy általában nem volt. Egy-két sírban találtak bronz füles gombokat, párizsi kapcsot, bronzmedálos-üveggyöngyös nyakláncot. Megtalálták az első székesegyház ÉK-i falának az alapozását is, amely körülbelül 150 cm széles és 140 cm magas (mély) lehetett. Az alapozását nagyméretű mészkőkövekből rakták, maga a fal kváderkövekből állt, így körülbelül 130 cm széles, a fal az alapozással együtt 280 cm magas lehetett.65Az ásatásokat azonban nem folytathatták, ugyanis fenn állt a veszélye annak, hogy a Főszékesegyház alapja megrogyik. A Főszékesegyház két tornya között található három szobor közül, kettőt 2006-ban elvittek restaurálni, ekkor derült fény rá, hogy a Főszékesegyház egyik fala kismértékben megrepedt, így ezt statikus mérnökök vizsgálták meg. A kalocsai Főegyházmegyét 1999 óta Dr. Bábel Balázs érsek vezeti.
65Főszékesegyház-Kalocsa: http://www.viskikarolymuzeum.hu/gyujtemeny_regeszet_szentharomsag.htm (2008.04.25.)
53
7. 2. Az Érseki Kincstár
14. ábra: A kalocsai Érseki Kincstár Forrás: http://images.puszta.com/erseki_kincstar_kalocsa/erseki_kincstar.jpg
Kalocsán kincstárat már a korai évszázadok kalocsai érsekei is alapítottak, azonban az itt őrzött eszközök és viseletek a török megszállás után eltűntek vagy megsemmisültek. Az Érseki Kincstárban megtekinthető gyűjtemények a XVIII.-XIX. századból származnak. A korábbi értékek, vásárlás vagy ajándékozás útján jutottak a kincstárba, de megtalálhatóak olyan gyűjtemények is, amelyek Foerk Ernő és Henszlmann Imre ásatásai nyomán kerültek elő. 1988. augusztus 19-én nyitotta meg Dr. Dankó László kalocsai érsek az Érseki Kincstár első állandó kiállítását. A gyűjtemény kezdetben a Főszékesegyház emeletén, a korábbi káptalani levéltár helyiségében kapott helyett. A kincstár alapítói kezdetben csak egy kiállítást terveztek, de mivel egyre több műkincs került Kalocsára, így már egy raktár létrehozásáról is gondoskodni kellett. A gyűjteményeket papi hagyatékokból, rossz állapotban lévő templomokból, plébániákból szerezték be.66 A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye 2002-ban ünnepelte fennállásának ezredik évfordulóját, amelynek tiszteletére Dr. Bábel Balázs érsek májusban átadta az Érseki Kincstár megújult kiállítását, amely a kanonok-történetíró Katona István házában kapott helyett. A gyűjtemény napjainkban is itt várja az érdeklődőket. A látogatók az évszázadokon keresztül fennmaradt tárgyanyagokból, egy történeti kiállítást láthatnak. A látogatók pedig a magyar és német nyelvű tablóknak köszönhetően az egyházmegye történetével is megismerkedhetnek.
66
A kincstár története és táranyaga: http://www.asztrik.hu/kincstar/bemutat.htm (2008.04.25.)
54
„Az Érseki Kincstár anyaga a következő gyűjteményekre tagolódik: 1. Ötvös-és Porcelángyűjtemény 2. Liturgikus Textilek Tára 3. Festmény-, Szobor-, Metszettár 4. Bútorgyűjtemény 5. Numizmatikai Gyűjtemény”67
7. 3. Az Érseki Palota
15. ábra: Az Érseki Palota Forrás: http://archivum.asztrik.hu/kfl1/palota.jpg
Az első kőből épült várkastély Benedek érsek (1241-54) idejére tehető Kalocsán. A középkori kastély terméskő kockákból kirakott falainak maradványa, a palota nyugati szárnyánál felismerhető. Az érseki vár jelentősége a XV. századig fokozatosan nőtt, amelynek falai közé olykor a királyi őrség költözött. Az érseki várat 1529-ben elfoglalták a törökök, majd másfél évszázadig használták, 1686-os kiűzetésükkor felgyújtották a középkori várat. A vár romjait a XVIII. századi érsekek megpróbálták újjáépíteni, ez azonban az anyagi nehézségek miatt rendkívül lassan haladt. Csáky Imre (1710-1732) érseksége idején tornyos bástyákat építettek az épületre, azonban 1775-ben bécsi parancsra le kellett bontani a középkori kastélyt, amely már inkább egy erődítményre hasonlított.68 1773-ban Batthyány József (1760-1776) érsek bízta meg Oswald Gáspár Piar-t a kastély újjátervezésével. A munkálatok 1775-ben kezdődtek meg. A barokk stílusban megépült épületet U alakban helyezték el, amelynek középső és keleti része 1783-ban épült fel. Az Érseki Palota látványosságai közé tartozik a díszterme, az eredeti berendezésű könyvtára, a barokk olvasóterme, az érseki magánkápolna illetve a kabinetszobája. A palota nyugati szárnya Kollonich László (1787-1817)
67
A kincstár története és táranyaga: http://www.asztrik.hu/kincstar/bemutat.htm (2008.04.24.) Kalocsa-kecskeméti főegyházmegye: II. János Pál: http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKKKKK/LINKKA/10KALO-I.HTML ( 2008.04.23.)
68
55
érseksége idején készült el. Az épületet Haynald Lajos (1867-1891) érsek rézzel fedette be, valamint botanikus kertet alakított ki üvegházakkal. 69 Az Érseki Palotának olyan impozáns vendégei is voltak, mint Liszt Ferenc, aki többször is lakott az épületben, emlékét a díszteremben található zongora őrzi. Az épület napjainkban az érsekek lakóhelyéül szolgál, de itt működik a Főegyházmegyei Hivatal, a Főszékesegyházi Könyvtár, az Érseki és Főkáptalani Levéltár is.
7. 4. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár
16. ábra: A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár Forrás:70
„A XVIII. századi alapítású Főszékesegyházi Könyvtár előzményei a káptalani és az érseki magánkönyvtárak voltak.”71Szent István idejétől a XVI. század elejéig már 300-400 kötet kódexet és ősnyomtatványt gyűjtöttek össze. Az összegyűjtött kódexeket főleg a főszékesegyházi iskola tanárai és diákjai használták, de az egyházmegye papjai is felhasználták a kódexeket. Miután a törökök 1529-ben felégették a várost, a káptalan tagjai elmenekültek, és a könyveiket is magukkal vitték. A középkori gyűjteményből mindössze két ősnyomtatvány került vissza a XX. század elején Kalocsára. A XVIII. század elején az érsekek első feladata, az egyházmegye újjáépítése mellett, a káptalan újjáépítése is volt. 1752-ben Házy György olvasókanonok készítette leltár szerint, a könyvtárban 287 mű szerepelt, 602 kötetben. A káptalani gyűjteményt ebben az időben főként az egyházmegye papjai használták. A könyvtár gyűjteményének a legnagyobb adományt Patachich Ádám adta, aki 19 ezer kötetes könyvtárát hagyta az egyházmegyére. „A könyvtár a továbbiakban a kalocsai érsekek és a Kalocsai Főszékesegyházi Káptalan közös tulajdona, hivatalos elnevezése: Bibliotheca Metropolitanae Ecclesiae Colocensis, azaz Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár lett.”72
69
Kalocsa-kecskeméti főegyházmegye: II. János Pál: http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKKKKK/LINKKA/10KALO-I.HTML (2008.04.23.) 70 http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu/files/images/magyar_csill/rezsabeknandor/kiskunMCSE/03_konyvtar. jpg 71 Boros István: A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár. Balassi Kiadó, Budapest, 1994, i.m. 9. o. 72 A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár története: http://www.studiolum.com/en/kalocsa-hu.htm (2008.04.22.)
56
Patachich utóda Kollonich László (1787-1817) folytatta a könyvgyűjtést, akinek segítségére volt Katona István történetíró is. Ebben az időben főként földrajzi, tudománytörténeti és történelmi témájú kötettel gazdagodott a könyvtár. A könyvtári állomány a XIX. században már elérte a 42 ezer kötetet. A könyvtár állománya a későbbiekben főleg érseki és kanonoki hagyatékokból bővült. A könyvtár mai állománya napjainkban meghaladja a 140 ezer kötetet, amelyből a régi állomány 90 ezer kötet tesz ki, ezenkívül a könyvtár 800 kötetes kéziratgyűjteményt, és 64 középkori kódexet is őriz. A Főegyházmegye alapításának millenniuma alkalmából (2001-2002-ben) végezték a teremfelújítás előkészületeit, a tervezési munkák azonban már 1999 végén megkezdődtek. Sérült az idők során a terem faberendezése, polcozata és annak díszítése is, ezért a kivitelezési munkáknak két fő része volt: gépészeti felújítás és farestaurálás. A két fő munkaterület azonban itt már egységes koncepció mentén találkozott, határozott cél volt a terem eredetiségének helyreállítása. A kivitelezési munkálatok 2001 szeptemberében kezdődtek meg. Megújultak a gépi berendezések, biztosítva ezzel a modern eszközök hosszú távú, megnyugtató használatát, de megújult a terem díszfestése, valamint a faberendezés is. A könyvek költöztetését a legszükségesebb állományvédelmi munkák elvégzése (bőrkötések javítása, kezelése) kísérte. A restaurálásnak köszönhetően Patachich Ádám érsek könyvtára ma újra eredeti fényében ragyog. Könyvtártermek esetében talán nem szokványos jelző a ragyogás, itt Kalocsán, az egységesen aranyozott bőrkötések láttán azonban mindez érthetővé és tapasztalhatóvá válik: nem véletlen, hogy az előző évszázadok forrásai a helyszínt időnként „arany teremnek” nevezték. 73 A restaurált könyvtártermet ünnepélyes keretek között Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök és Dr. Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek nyitotta meg, 2002. augusztus 15-én. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárat 2004-ben beválasztották, a világ 12 legszebb régi könyvtára közé.
7. 5. A Népművészeti Ház
17. ábra: A Népművészeti Ház Forrás: http://www.kul-tura.hu/getdata.php?id=105972726124697
73
Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár: http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,35,0,0,1,0 (2008.04.25.)
57
A népművészeti ház Gábor Lajos (1886-1947) festőművész ötlete nyomán valósult meg, aki azt javasolta, hogy a mezőkövesdi Matyó Ház mintájára Kalocsán is rendezzenek be egy népművészeti motívumokkal díszített parasztházat. Az átalakítás munkálatait 1936 májusában kezdték meg. A Népművészeti Ház átadására 1936. június 7-én került sor. „A ház előtt fedett tornác húzódott végig, a tetőt „szarkalábas” faoszlopok tartották. A ház bejárata középen volt, azon keresztül lehetett bejutni a pitvarba és a szabadkéményes füstös konyhába. A pitvarból az utca felé nyílt az ünnepélyes alkalmakkor használt tisztaszoba, vagy „elülső ház”.74 A szobát XX. századi berendezések díszítették, falait virágmintás kalocsai pingálás ékesítette. A hátulsó szobában élte mindennapjait a család. Szobájuk berendezése egyszerű, falszíne pedig egyszínű volt. 1955-től a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tájmúzeumként használta az épületet, amely a hetvenes években fellendítette a kalocsai idegenforgalmat. 1995-től a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet feloszlott, innentől fogva már a Kalocsa- Korona Tours utazási iroda hasznosítja az épületet, idegenforgalmi célokra.
74
Népművészeti Ház: http://www.kalocsa.hu/index.php?topic_id=690 ( 2008.04.25)
58
8. Művelődésszervezés Kalocsán Minden város rendelkezik ma Magyarországon Művelődési Házzal, amelynek az a feladata, hogy kulturális programokat, rendezvényeket és fellépéseket szervezzen a városban elő embereknek, akik a programokon való részvétellel hozzásegíthetik a várost a kulturális fellendüléshez, de emellett saját szellemi szintjük és műveltségük is fokozható. Kalocsán a Művelődési Központ tölti be a kulturális rendezvények megszervezésének a szerepét. A rendezvények után szinte azonnal hozzálátnak a következő rendezvény megszervezéséhez. A Művelődési Központ kiemelt rendezvényei, - a korábban bemutatott- Kalocsai Paprika Napok, a háromévente megrendezésre kerülő Duna Menti Folklórfesztivál és a Kék Madár Fesztivál. Ezeken a programokon kívül, még a Szent István Napok, a május 1-jén megrendezésre kerülő Kajális, és a Gyermek Nap, amelynek szervezésében részt vesz a Művelődési Központ. A továbbiakban a város legjelentősebb kulturális programjait mutatom be: a Duna Menti Folklórfesztivált és a Kék Madár Fesztivált. A fejezetet a félig strukturált mélyinterjú módszerével és az interjúk alapján nyert információk segítségével állítottam össze. Az interjúmban arról érdeklődtem- Asperján Istvánnétól és Perity Istvántól-, hogy mennyire érdeklődőek a kultúra és a művészetek iránt városunkban? Mindketten egyetértettek abban, hogy egy adott törzsközönség képviselteti magát a kulturális rendezvényeken. Perity István legfőképp a rossz példamutatást emelte ki, ugyanis véleménye szerint a diákokat a tanárjaik sem buzdítják a rendezvényeken való részvételre. „Ha egyszer végig járnánk az összes rendezvényműsort - a kiállítástól a színházi előadásig- azt tapasztalnánk, hogy az igazán igényes kultúrára megvan a törzsközönség, tehát gyakorlatilag egy-két új ember kivételével ugyan azok járnak hangversenyre, műsorokra, népzenére, komolyzenére, irodalmi műsorokra és kiállítás megnyitóra. Van egy szűk mag, ez nem okvetlenül teljes egészében esik egybe, mert van, aki szereti a képeket, de botfülű, így ő nem fog hangversenyre járni. De általában jellemző, hogy ez a közönség sajnos kihalóban van. Nem igazán az ifjúsági korosztályhoz tartoznak, azzal együtt, hogy ehhez a maghoz néha csatlakoznak fiatalok vagy egészen fiatalok is. A tömegek nagy része a városban is- csak úgy, mint országosan- megy a Majálisra, az Operett gálára és a Paprika Napokra.”- (A. I.) „Az a generáció érdeklődik a kultúra iránt, akikbe belenevelték a kultúrára való igényt, hajlandóságot. Az a generáció, aki még ebbe nőtt föl, régen színházba járt, ő most is eljön a színházba. De az a fiatal, akit az iskola nem visz el színházba, ők maguktól nem fognak eljárni. De vannak olyan tanárok, akik még ma is elviszik a diákjait egy-egy kiállításra. Az a mentalitás, hogy egy család elmegy vasárnap délelőtt egy kiállításra sajnos manapság egyáltalán nem jellemző. Ezt nem feltétlen kalocsai jelenségnek mondanám, hanem talán országos szinten ez a jellemző. A pedagógusok
59
leadják az anyagot-jól, vagy rosszul-, de az már nem érdekli, hogy a diák erre mennyire befogadó. Az iskola feladata lenne ennek az igénynek a föltámasztása, de ma már olyan pedagógus társadalom nőtt fel, akikben nincs meg ez az igény. Példának okáért a rajztanár nem jár kiállításra, az irodalom tanár nem jár irodalmi jellegű kiállításra! Akkor, hogy várom, hogy ez a tanerő föltámassza a gyerekekben az igényt a kultúrára?”- (P.I.) Mindketten egyetértettek abban, hogy a korábbi években ennek az ellenkezője zajlott le az emberekben, de ez jórészt az akkori politikai rendszernek volt tulajdonítható. „A szocialista korszakban a kötelező színházba járásnak is megvolt a maga előnye, hiszen ha tíz emberből már három rendszeres színházlátogató lett, akkor már megérte ezt megszervezni. Léteztek szakszervezeti pénzek, a szakszervezetek pedig megvették a jegyeket a dolgozóik számára, kiosztották, az emberek pedig eljöttek. A figyelemfelkeltésre szolgáló plakátok mellett ma már elmennek az emberek, de hozzá kell tennem, hogy ezek a plakátok nem is hasonlítanak a régebbi igényes plakátokra, amelyeket szakemberek készítettek. Az emberek jobbára csak a rádióból és a televízióból értesülhetnek a rendezvényekről. Régebben a gyárakba is vittünk plakátokat, így kellőképpen informálva voltak az emberek.”- (P.I.) „Igen, ennek oka volt. Mint említettem ez nagyon sokban függ a neveléstől, korábban az állam támogatta a kultúrát és mivel állami cégek voltak, a cégek szakszervezeteken keresztül finanszírozták a színházjegyet, a pódiumbérletet, és a színház buszok indítását. Volt az úgynevezett ÁIB utalvány, amelyet az Állami Ifjúsági Bizottság bocsátott ki, ebből az iskolák fedezni tudták a pódiumbérletek jó részét. Ezzel együtt volt úgynevezett KISZ pénzük is, amelynek tetemes részét kultúrára- ezen belül is iskolai kirándulásokra- fordítottuk. Gyakorlatilag anyagi okai vannak annak, hogy nem nevelik kultúrára a közönséget, hiszen nyilvánvaló, hogy egy magánvállalkozó nem fog bérletet vásárolni a dolgozóinak. Bár erre is tudok egy ellenkező példát, ugyanis a fajszi Pata Művek rendszeresen viszi egy-egy dolgozói csoportját színházba.”- (A. I.)
60
8. 1. Folklórfesztiválok
18. kép Folklórfelvonulás Kalocsán Forrás: http://folklor2005.uw.hu/gallery/picture.php?cat=9&image_id=1195&expand=9
Bács-Kiskun megye illetékesei 1968-ban látták alkalmasnak és elérkezetnek az időt arra, hogy országos jelentőségű folklór fesztivált rendezzenek, amire néhány szomszédos ország együtteseit is meghívták. Dániel Géza, Kalocsa művelődésügyi osztályának a vezetője elmondta, hogy az 1962. június 17. és 24. között megrendezett Kalocsai Napok adták az ötletet ahhoz, hogy háromévente folklórfesztivált rendezzenek Kalocsán és Baján. A rendezvényt Duna Menti Folklórfesztivál néven rendezték meg, amely nemzetközi néptánc találkozókat is tartalmazott. A folklórfesztiválok ötlete Kecskeméten vetődött fel, amikor is az illetékesek felvetették, hogy a városban és a megyében folklórtalálkozókat kellene rendezni. Mindezt azzal a céllal, hogy a hagyományokat tovább lehessen ápolni, valamint a külföldi meghívottak hagyományait és szokásait is megismerhessék.75 1967-ben a Bács-Kiskun megyei Tanács VB. Művelődésügyi osztály munkatársai felkeresték Vásárhelyi László neves koreográfust, és a segítségét kérték egy nemzetközi néptánc-fesztivál megszervezéséhez,
a
fesztivál
koncepciójának
kidolgozásához,
a
rendezéshez
szükséges
jogosítványok, és az engedélyek megszervezésében való közreműködéshez. A folklórfesztiváloknak mindenképpen az előzményei közé sorolható, hogy az 1960-as években a Szelidi-tó üdülőtelepén az augusztusi 20-i ünnepséget és népünnepélyt, táncfesztivállal kötötték össze. Ezt az elhatározást 1966-ban a kalocsai járás vezetői hozták meg, hogy látványosabbá tegyék a népünnepélyt. 1967. augusztus 20-án került első alkalommal megrendezésre a folklórfesztivál, amelyre a megye legjobb csoportjait hívták meg, a külföldről érkező együtteseket csak a következő évben kívánták meghívni. Vásárhelyi László vetette fel a Szelidi-tó szép környezetének előnyeit,
75
Gila János: Folklórfesztiválok a Duna mentén (1968-81). Európai Folklór Intézet, Budapest, 2004, i.m. 14. o. (továbbiakban Gila)
61
amelyet ki kell használni. Építve a megye kiemelkedő néptánc mozgalmára, szakembereire, valamint Baja és Kalocsa városának hátterére, nemzetközivé fejlesztették a fesztivált. A legfőbb ok, a folklórfesztivál megrendezésének, hogy a paraszt együttesek is színpadra léphessenek, ezzel pedig megmutathassák tehetségüket. 76 A szabad átköltésű és stilizált táncműveket bemutató csoportoknak volt már rangos fesztiválja Szegeden, de a hagyományos táncélet természetes keretei között, felnőtt paraszt táncosok előadásai már nem juthattak el oda. Így módot akartak teremteni a paraszt együttesek találkozására a Duna mellékén. Az alapítás kezdeményezői Kálmán Lajos kecskeméti népzenekutató és Vásárhelyi László volt. 1967 augusztusában hivatalosan is elkészült a Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályán, a nemzetközi folklór táncfesztivál megszervezésére vonatkozó javaslat szövege. Ezt a javaslatot Madarász László elnökhelyettes terjesztette a megyei tanács vezetése felé, akik kedvező fogadtatásban részesítették. A vezetőség megígérte a költségek fedezését, a fesztivál ügyeinek intézésére pedig a művelődési osztály népművelési csoportját kérte fel. A gyors és kedvező döntés annak is köszönhető, hogy a megyei vezetés támogatott minden olyan kísérletet, amely Bács-Kiskun jó hírnevének növelése érdekében zajlott, látható eredményeket ígért, és hozzájárult a térség idegenforgalmának bővítéséhez. A támogatásban lényeges szerep tulajdonítható annak is, hogy ezekben az években gyors változások mentek végbe a magyar társadalmi, szellemi és gazdasági életben. 77 A megváltozott körülményeknek köszönhetően neves tudósok, írók, és művészek- Sárosi Bálint, Jancsó Miklós, Moldován Domokos-emeltek szót a népművészet érdekei mellett. Felszólalásaikban kiemelték az élő néphagyományok megőrzését, amelyet az átalakuló társadalom, gazdaság és iparosítás veszélyeztetett. Az 1960-as években fellendült az amatőr mozgalom, amely színvonal emelkedést vont maga után. Vidéki együttesek több alkalommal felléptek a budapesti Bemutató Színpadon, ahol számos csoport elnyerte a „Kiváló Együttes” címet. A folklórfesztivál útját egyengették a nagyszabású rendezvények is, mint a Szüret az Aranyhomokon, a kiskunfélegyházi Kiskun Napok, a Bajai Napok és a kecskeméti Népzenei Találkozó rendezvénysorozata is. A fesztivál léte azonban nagymértékben köszönhető Varga Jenő megyei tanácselnöknek, Pozsgay Imre megyei titkárnak, és Madarász László megyei tanács elnökhelyettesnek. A kalocsai helyszínen Kriston Ferenc, majd Geri István, a bajai helyszínen Gajdócsi István és Kincses Ferenc tanácselnök közreműködésének volt köszönhető a folklórfesztiválok megrendezése.78 Jelentős nehézségeket jelentett a megrendezéshez szükséges jogok megszerzése, ugyanis a nemzetközi kulturális rendezvények listájára felkerülni- a korábban bejegyzett nemzetközi események sokasága miatt- rendkívül nehéz volt. Éppen ezért Vásárhelyi László azt javasolta, hogy a fesztivál
76
Gila: i.m. 15. o. Gila: i.m. 16. o. 78 Gila: i.m. 16. o. 77
62
elnevezéséből vegyék ki a nemzetközi elnevezést. A Folklór Táncfesztiválra a Duna völgyi országokból hívtak táncegyütteseket. A két rendező város-Kalocsa és Baja- vállalta az anyagi feltételek, valamint a szervezéssel járó feladatok biztosítását. „Az I. Duna Menti Folklór Táncfesztivált négy tanácsi szervezet rendezte: a Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya, Baja Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága és Kalocsa Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága.”79Az I. Duna Menti Folklór Táncfesztivált 1968. augusztus 19-én és 20-án tartották kiállításokkal, díszfelvonulásokkal, és külföldi táncosok fellépése közepette. A verseny kitűnően sikerült, amelyen tizenkilenc magyar és négy külföldi táncegyüttes szerepelt. A mesterek találkozóján negyven népi és iparművész vett részt, így a látogatók igényes kiállításokat szemlélhettek meg. A Petőfi Népe című újság az 1968. augusztus 22-i számában jogosan megállapította, hogy kitűnően sikerült az első folklórfesztivál megrendezése. A siker egyértelművé tette, hogy szükség van a hagyományőrző táncegyüttesek eme fórumára, aminek Kalocsa és Baja városa kitűnő közönséget és színteret biztosított. A fesztivál mellé tekintélyes tudósok és szakemberek álltak, akik támogatták a fesztivál újbóli megrendezését. Kalocsa és Baja városa is dicséretben részesült, ugyanis méltóképp rendezte meg a fesztivált, ugyanakkor intő jel volt, hogy nagyobb gondot kell fordítaniuk a reklámtevékenységre. 80 A fesztivál rendezői 1968 októberében tartották a folklórfesztivál értékelő megbeszélését, ahol egyértelművé vált, hogy tovább folytatják a folklórfesztiválok megrendezését. Ezzel hagyományt teremtettek, így a figyelem már az 1969. augusztus 19-én és 20-án megrendezésre került II. Duna menti Folklór Táncfesztivál eseményeire irányult. Ebben az évben már három helyszínen-Baja, Kalocsa és a Szelidi-tó üdülőtelepén- tartották meg a folklórfesztivált.
Napjainkban Kalocsának sajátos hangulatú és az egyik legpatinásabb rendezvényévé nőtte ki magát, a Duna Menti Folklórfesztivál, amelyet- a korábbi egy év helyett-háromévente rendeznek meg. A fesztiválokat Kalocsa, Baja és Szekszárd városában bonyolítják le, így Bács-Kiskun mellett Tolna-megye is képviseli magát ezen a rangos fesztiválon. Az idei évben már a XVI. Duna Menti Folklórfesztivál kerül megrendezésre július 8-13-án. A megrendezett fesztivál- a korábbi évekhez hasonlóan- nagyon sok vendéget vonzott Kalocsára. Az idei évben a táncbemutatókon kívül országos népi ékszer kiállítást is tartanak, de színpadi bemutatók, utcaszínházak, vásári komédiások, gyerekjátszók, viselet bemutatók, népzenei bemutatók, látványos menettáncok, és hajnalig tartó táncházak is színesítik a programot. A kézműves vásárok ragyogó fesztiválhangulatot varázsolnak a városba. Emellett számos külföldi ország csoportja fogja képviselni magát a hat napos rendezvényen, így Bulgária, Románia, Kolumbia és Portugália csoportja Szekszárd vendégszeretetét élvezheti, míg
79 80
Gila: i. m. 19. o. Gila: i.m. 21. o.
63
Kalocsa Törökország, Spanyolország, Románia (Erdély), Németország, Szerbia, BoszniaHercegovina és Olaszország tánccsoportjait látja vendégül. 81 A háromévente megrendezett esemény szép számmal vonzza a turistákat a városba, de a városban élők is nagy számban képviseltetik magukat ezen a nagyszerű folklórfesztiválon.
8. 2. A kalocsai Kék Madár Fesztivál A Kék Madár Alapítványt 1991-ben Lakatos György fagott-művész alapította, azzal a céllal, hogy a Kalocsai Városi Korház Gyermekosztályán kezelt súlyosan beteg és testi fogyatékos- 14 éven aluli- gyermekeket, erkölcsi és anyagi támogatásban részesíthesse, valamint a gyógyulásukhoz szükséges eszközöket, felszereléseket és gyógyszereket folyamatosan biztosíthassa. A Kék Madár Alapítvány további céljai közé tartozik a községekben, falvakban élő hátrányos környezetben nevelkedő családok felkutatása és pályázati úton való támogatása. A pályázatokat minden év kora tavaszán írja ki az egyesület, hogy valamelyest megkönnyítsék a szociálisan elmaradott helyzetű családok sanyarú helyzetét. A felsorolt okokból is látszik, hogy mindez egy nemes cél érdekében- a beteg gyerekek életének könnyebbé tételében- történik. Az egyesület
legnagyobb célja, hogy segítséggel,
összefogással és rengeteg szeretettel csökkenthető a betegségből adódó fájdalom, mind a gyermekek, mind a család részéről. 82Az alapítvány induló tőkéje 150 ezer forint volt, amelyet három magánszemély ajánlott fel: Lakatos György alapító, Kocsis Zoltán zongoraművész és Berkes Kálmán klarinétművész. Lakatos György célja az volt, hogy minden évben koncerteket szervezzen, neves előadók közreműködésével, a hangversenyen befolyt bevételt az alapítványnak ajánlja föl. A Kék Madár Alapítvány másik komoly programja a Kék Madár Fesztivál, amely szintén a beteg gyermekek, és családok részére nyújt anyagi támogatást. Az alapítvány kuratóriuma öt főből áll, az adminisztratív ügyeket egy művészeti vezető és egy ügyintéző végzi, az orvosi szakbizottság feladata, hogy a beérkezett pályázatokat-orvosi szempontból- elbírálja, de az alapítvány munkáját számos személy segíti társadalmi munkában. A pályázat egyik leglényegesebb anyagi támasza a Kék Madár Fesztivál, amelyet 1991. december 7-én rendeztek meg első ízben, a kalocsai Főszékesegyházban. A fellépésen Kocsis Zoltán, Berkes Kálmán és Lakatos György működött közre. A rendezvény kezdetben
81 82
XVI. Duna Menti Folklórfesztivál: http://www.babitsmuvhaz.hu/index.php?action=hir&id=232 (2008.04.22.) A Kék Madár Alapítvány: http://www.kekmadar.hu/index.php?id=17 (2008.04.22.)
64
egynapos volt, míg napjainkban már háromnapossá bővült, amelyen 3-400 művész lép fel évente, fellépési díj nélkül. A második fesztiválra, már 1992. június 3-án került sor, amelyen a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és az Állami Énekkar adott elő koncertet. 1993ban kétnapossá bővült a Kék Madár Fesztivál, ekkor már művészeti kiállítás, jazz koncert és a pódium előadások mellett, hangversenyek
is színesítették a repertoárt. 1994-ben
háromnapossá bővült a rendezvény, amelynek egyik újdonsága volt a Magyar Állami Operaház Balettegyüttesének a fellépése.83 A Kék Madár Fesztivál napjainkban is nagy népszerűségnek örvend, amelynek gerincét továbbra is a könnyűzenei koncertek szolgáltatják, de emellett kézműves vásár, kiállítás és koncert is színesíti a programokat. A rendezvényhez neves előadókat sikerült megnyerni, akik a legnagyobb segítséget azzal nyújtják, hogy fellépési díj ellenében adják elő a műsoraikat. Ennek a nemes gesztusnak a legjobb példája Eric Bergel volt, akinek 10 000 dollár volt a fellépési díja, de a jó célra való tekintettel, ingyen vállalta a fellépést. A rendezők leginkább a koncerteken befolyt összegből támogatják a gyerekeket. Az induló koncert jegybevétele 83 000 Forint volt, szerencsére azóta ez az összeg évről-évre fokozatosan növekszik. Az alapítvány minden évben igyekszik minél több gyereket és családot támogatásban részesíteni, akiknek a száma évről-évre több lesz. A támogatott gyerekek száma 40 és 50 fő közé tehető, akiket 50-70 000 forintos támogatásban részesítenek. A jegybevételek mellett Kalocsa város intézményei, a Polgármesteri Hivatal, a Művelődési Központ, a kalocsai iskolák, vállalatok, és magánszemélyek is támogatják az alapítványt. 84 Máltán lehet magasztalni ennek, a kezdeményeznek a szülőatyját, támogatóit, segítőit és minden olyan embert, aki e nemes cél érdekében hajlandó segítséget nyújtani. A segítségükkel ezek a hátrányos helyzetű családok élete, ha nem is fordul jobbra, de jelentősen megkönnyebbülhet. A támogatott gyerekek száma évről-évre növekszik, de ez sajnos azt is jelenti, hogy minden évben több a beteg gyermek. Perity István szavaiból is kitűnik, hogy büszke lehet Kalocsa városa, hogy olyan rendezvényt tudhat magáénak, mint a Kék Madár Fesztivál. „Amikor Kalocsán megrendezik a Kék Madár Fesztivált, akkor Pécs meg Baja irigykedik ránk, így nem hiszem, hogy ez szükséges lenne más városok fesztiváljait megrendezni. Kicsi ez a város ahhoz, hogy átvegye más városok szokásait. A Kék Madár Fesztivál pedig van olyan
83 84
Kék Madár Alapítvány a Beteg Gyermekekért: http://www.kekmadar.hu/index.php?id=21 (2008.04.22.) Kék Madár Alapítvány a Beteg Gyermekekért: http://www.kekmadar.hu/index.php?id=21 (2008.04.22.)
65
rangos, mint Szeged, Pécs, Győr művészeti fesztiválja, így emellé egy másikat szervezni felesleges volna.”- (P.I.)
9. Összefoglalás A
szakdolgozatban
igyekeztem
bemutatni
Kalocsa
kulturális
fejlődését,
elsősorban
hagyományai, népművészete és a magas színvonalú programjai segítségével. Munkám során a művelődési ház belső dokumentumait, valamint szakirodalmi forrásokat használtam fel. A szakdolgozatban foglalkoztam a kultúra magyarországi helyzetével, kiváltképp a művelődési házakkal, amelyek ma is jelentős szerepet töltenek be egy-egy város kulturális életében, ugyanis ezek a művelődési házak szervezik a kulturális programokat, ezáltal hozzájárulnak a város kulturális fejlődéséhez. Bemutattam Kalocsa történetét, amely már az államalapítás óta érseki központ, így több mint ezer éves múltra tekinthet vissza. Ennyi idő alatt számos megpróbáltatás érte a várost, elég, ha csak a török megszállást említem, amely jelentős pusztításokat végzett a város történelmi nevezetességeiben. Igyekeztem pontos képet adni, a Kalocsai Paprika Napokról, amely mára országos jelentőségű, kulturális, tudományos, gasztronómiai, társadalmi és idegenforgalmi eseménnyé nőtte ki magát. A fejezet elején a paprika, és annak termesztésének a történetét mutattam be, amelyet Kolombusz hozott Európába. Napjainkban a paprika hazai gasztronómiai művészet büszkeségévé vált, valamint a magyar konyha egyik legjellegzetesebb fűszere lett. Foglalkoztam a kalocsai paprika termesztés kialakulásával, amely mára Kalocsa legjellegzetesebb fűszernövénye lett, minek köszönhetően Kalocsa városát a paprikával kötik össze. 1984-ben rendezték meg az első szüreti mulatságot a városban, amelyet 1990-től már Paprika Napok néven rendeznek meg napjainkban is. Több mint két évtized alatt nemcsak a helyszín változott, de a programok is bővültek, így színesebbé tették a rendezvényt. Mára elmondható, hogy egy összművészeti fesztivállá alakult a Paprika Napok. A programok és a helyszín megváltozása mellett, a lebonyolítás is átalakult, ugyanis a kezdeti egy nap helyett, ma már kéthetes a Kalocsai Paprika Napok lebonyolítási rendszere. Bemutattam a legutóbb megrendezésre kerülő Kalocsai Paprika Napok programjait, valamint összefoglaló képet kívántam adni a fesztivál megrendezésének költségeiről és az idegenforgalmi hatásáról. Ezt azért is tartottam lényegesnek, mert minden fesztivál a közönségért van, a közönség igényeit kell szem előtt tartani a rendezőségnek. Foglalkoztam a kalocsai néptánc hagyományokkal, amelyek nagy tradícióval rendelkeznek a városban. Ismertettem a Gyöngyösbokréta mozgalom kialakulását, amelynek köszönhetően Kalocsa és környékének fiataljai megmutathatták tehetségüket, de szót ejtettem a Kalocsai Gyöngyösbokréta tánccsoport céljairól, törekvéseiről, és a bokrétás népviseletről is. Az 1967-ben alakult Kalocsai Népi Együttes képviselte a városban a néptánc életet. Ennek az együttesnek volt köszönhető, hogy a
66
néptáncmozgalom elterjedt az iskolások, és a felnőttek körében is. Sőt rendkívül népszerűvé és sikeressé is vált, aminek köszönhetően számos elismerésben részesültek hazánkban és külföldön egyaránt. Mindemellett ismertettem a város öt tánccsoportját és ezeknek a tevékenységi körét. A kalocsai népművészet sokoldalúságával, szépségével és egyedi formavilágával országos ismertségre tett szert. A népi hímzés és a népi pingálás szinte egyedülálló népművészeti ág egész Magyarországon, amelyet Kalocsa városa közel egy évszázada méltóképpen ápol. A kalocsai népi díszítéseket, hímzéseket, valamint ezeknek a színvilágát az egyszerűség jellemezte. A pingálás fontos szerepet töltött be a népművészet életében, csakúgy, mint a bútorfestés és a faragás. Büszkén elmondható, hogy Kalocsa az egyetlen olyan hely Magyarországon, ahol a népi pingálás magas színvonalat ért el. Ismertettem Kalocsa városának középkori látnivalóit, amelyek jelentősen hozzájárulnak a város történelmi szépségéhez. Ennek köszönhetően Kalocsa népszerű város, a turisták körében, akik minden évben felkeresik a város nevezetes pontjait. Ezzel hozzájárulnak a város jó hírnevének öregbítéséhez. A Főszékesegyház számít Kalocsán, az egyik legfőbb nevezetességnek, amely a hazai egyházi építészet, egyik legméltóbb képviselője, de a Főszékesegyházon kívül a Főszékesegyházi Könyvtár, az Érseki Könyvtár, és az Érseki Kincstár is sok látogatót vonzz. A szocializmus évei alatt felépített Népművészeti Ház, paraszti hangulatú külsejével és belsejével csalogatja az érdeklődőket. Végül ismertettem a kalocsai Művelődési Központ egy évben megrendezett kulturális rendezvényeit, mint a Folklórfesztivált, a Kék Madár Fesztivált, és a Kalocsai Paprika Napokat. Ebben a fejezetben főként a Folklórfesztivál kialakulásának történetét mutattam be, de az idei évben megrendezésre kerülő XVI. Duna Menti Folklórfesztiválról is szót ejtettem. A Kék Madár Fesztivált is hasonló módszer alapján mutattam be, először a megalapításának a hátterét és a programjait ismertettem, majd a programok kialakulását az évek tükrében. A szakdolgozatomban a strukturált mélyinterjú módszerét alkalmaztam, amelyet a művelődési központ két vezetőjével- Asperján Istvánné és Perity István- készítettem. Az interjúban elsősorban arra kerestem a választ, hogy véleményük szerint napjainkban, vagy a korábbi években érdeklődtek jobban az emberek a kultúra iránt? Mi a véleményük az emberek és a kultúra kapcsolatáról napjainkban? Mennyire érdeklődőek a kultúra és a művészet iránt városunkban? Fogékonyak-e a fiatalok a kultúra iránt? Hogyan zajlik ma a kulturálódás a városban? Milyen programokkal biztosítják a város kulturális fejlődését? Véleményük szerint mivel tehető jobbá a város kulturális fejlődése? Milyen tendenciát mutatnak az utóbbi évek? Asperján Istvánné kiemelte, hogy a kultúra iránti érdeklődés kialakítása elsősorban az iskola feladata lenne, ami napjainkban már nem valósul meg. Az érdektelenség véleménye szerint a családok sanyarú anyagi helyzetével is magyarázható, hiszen napjainkban egyre inkább pénzbe kerül a kultúra és a kulturális rendezvények megtekintése. Korábban figyeltek arra, hogy támogassák a könyvkiadást is, de ma már ez nem mutatkozik lényeges szempontnak. Perity István elsősorban a televíziót emelte ki, mint napjaink legfőbb kultúraformáló erejét. Elmondta, hogy a korábbi években igényes színházi előadásokat közvetíttek a Magyar Televízióban, napjainkban azonban már ez egyáltalán nem jellemző.
67
A kereskedelmi televízió teljesen elbulvárosodott, a sorozatokkal, és a műsorokkal pedig tudatosan csökkentik a televízió szellemi szintjét. Mindketten egyetértettek abban, hogy az emberek és a kultúra kapcsolata koránt sincs összhangban. Asperján Istvánné az elit és a tömegkultúra éles kettéválásáról beszélt, amely által a tömegkultúra egyre inkább silányosodik és egyre kevésbé igényes. Az alapszórakoztatás és az alapművelődési eszköznek ő is a televíziót tartja, amelyben silány vetélkedők és ócska sorozatok képezik a fogyasztói színvonalat. Perity István az emberek és a kultúra kapcsolatában kiemelte, hogy a szocializmus éveiben még voltak kötelező színházi látogatások, amelyek hozzájárultak a szellemi érték növeléséhez, ezek napjainkban már nem jellemzőek. Véleménye szerint a színházi előadások sem érik el- egy-két kivételtől eltekintve-, a korábbi évek magas színvonalát. Arra a felvetésemre, hogy mennyire érdeklődőek az emberek Kalocsán, a kultúra és a művészetek iránt, azt felelte Asperján Istvánné, hogy a kiállításokon és a színházi előadásokon leginkább egy törzsközönség képviselteti magát, akik az igényes kultúrára vágynak, tehát gyakorlatilag egy-két új ember kivételével, mindig ugyan az a közönség megy el a hangversenyre, műsorokra, népzenére, komolyzenére, irodalmi műsorokra és kiállítás megnyitóra. Egyetértett ebben Perity István is, aki leginkább a fiatal generációt hiányolja a kulturális rendezvényekről, de ebben véleménye szerint az iskola is hibás, akik nem ösztönzik kellőképpen a tanulókat a programokon való részvételben. Kalocsán a kulturálódást a változatos programok biztosítják, Asperján Istvánné elmondta, hogy a népszerű kalocsai programok a mai napig vonzzák a közönséget. A gyereknap minden évben teltházas, a Szent Iván-éji Mulatságok teltházas előadások szoktak lenni, a pünkösdi Regionális Fúvóstalálkozó Koncert pedig 300-400 fős közönséggel rendelkezik. A legnépszerűbb programok továbbra is a Duna Menti Folklórfesztivál, a Kék Madár Fesztivál és a Kalocsai Paprika Napok, amelyek nagy közönséget vonzanak. Perity István kiemelte, hogy napjainkban országos elismertséget és megbecsültséget vívtak ki maguknak. Így, amikor arról érdeklődtem, hogy tervezik-e, más városokban népszerű programok megszervezését, azt felelte, hogy nincs rá szükség, hiszen amikor a Kék Madár Fesztivált bonyolítják le, akkor olyan nagyvárosok, mint Pécs és Baja irigykedve tekintenek a fesztiválra. Az interjúból kiderült, hogy fokozatosan nő az érdeklődés a Paprika Napok rendezvényei iránt, így a városnak már nem a Csajda Csárda étteremnél kellene megrendezni a programokat, de kérésüket eddig nem valósították meg. A jelenlegi helyszín mondható leginkább a továbbfejlődés gátjának, mert ez a rendezvény sokkal sikeresebb is lehetne, ha a város közepén tudnák megrendezni, nem a város egy külső részén, ahol bővítésre sincs lehetőség. Az interjú során a két főszervező elmondta, hogy koránt sincsenek megelégedve a Kalocsai Paprika Napok jelenlegi lebonyolítási rendszerével. Véleményük szerint a mostani helyszín miatt nem bővíthető tovább a rendezvény, ugyanis a lebonyolítási helyszín kívül esik a város központján. A városba érkező turisták, meghívott vendégek és érdeklődők nem láthatnak semmit a város büszke nevezetességeiből. A főszervezők ezért szeretnék elérni, hogy a népünnepély átkerüljön a város központjába, ahol lenne lehetőségük további programok megrendezésére is. Az új helyszín jelentős
68
anyagi megtakarítással is járna, ugyanis a fedett piachely igénybevételével, nem kellene óriás sátort bérelni, amely 1 millió Forint megtakarítást eredményezne, de a programok sem egy helyen tömörülnének össze. Emellett- a költségmegtakarítást is figyelembe véve- a legjelentősebb szempont az lenne, hogy az ideérkezők a város szívében lennének, így nem kerülné el a figyelmüket a város büszke pontjai. Ebből pedig nyílván a város is profitálna. A szakdolgozatban alkalmazott strukturált mélyinterjú módszer eredményesnek mondható, ugyanis átfogó képet kaptam Kalocsa kulturális életének fejlettségéről, és a rendezvények lebonyolítási rendszeréről, ami a szakdolgozat célja volt. Betekintést nyerhettem a Kalocsai Paprika Napok rendezésébe is, amely Kalocsa városának legközkedveltebb fesztiválja. Az interjú során sok hasznos információval gazdagodtam, így megtudtam, hogy a szervezők már öt éve szeretnék elérni, hogy a rendezvényt a város központjában rendezhessék meg. Ezt az elhatározásukat azonban nem támogatjaaz étterem vezetője-, aki a jelenlegi helyszín biztosítója-, hiszen ő éppen a Kalocsai Paprika Napok idején bonyolítja le a legnagyobb forgalmat.
A szakdolgozat készítésében a kalocsai Művelődési Ház belső dokumentumait, a vezetőivel készített strukturált mélyinterjúkat, a témában fellelhető szakirodalmakat, és az interneten fellelhető forrásokat használtam fel. A meglévő szakirodalmakat főként a kalocsai népművészet, és kalocsai néptánc hagyományokhoz használtam fel, amelyek hangsúlyozzák a kalocsai népművészet, és néptánc fontosságát, valamint a hagyományok feltétlen követését. A néptánc hagyományok egyes fejezeteihez, és a Kalocsai Paprika Napok feldolgozásánál a Művelődési Ház belső dokumentumait használtam segítségként. A meglévő szakirodalmak, és belső dokumentumok hiányában pedig az interneten fellelhető forrásokra támaszkodtam.
69
Összegzés Szakdolgozatom témájául, azért választottam Kalocsát, mert a város az államalapítás óta fontos szerepet tölt be Magyarország kulturális életben. A több mint ezer éves múltra visszatekintő
város,
jelentős
hagyományokkal
rendelkezik,
amely
hagyományokat
napjainkban is méltó módon tisztelnek. Szakdolgozati témaválasztásom szubjektív indoka, hogy ebben a városban születtem és a mai napig ebben a városban élek, így nyomon tudom követni a város fejlődését, mind oktatási, mind kulturális szempontból. A szakdolgozatom célja, hogy összefoglaló képet adjon a város kulturális fejlettségéről és további fejlődéséről. A dolgozatban áttekintem az érsekség történetét és méltán híres népművészetét. Bemutatom az egy naptári évadban, a városban megszervezett programokat,mint a Kék Madár Fesztivált, a Folklórfesztivált és a Kalocsai Paprika Napokat-, valamint Kalocsa kulturális és idegenforgalmi látványosságait is ismertetem. A szakdolgozatban elsősorban szakirodalmi forrásokban fellelhető könyvek, dokumentumok feldolgozása történt, elemző, leíró módon, emellett a kalocsai Művelődési Ház dokumentumait is felhasználtam. A dolgozat elkészítésében használt másik módszer a strukturált mélyinterjú. A művelődési központ két vezetőjével- Asperján Istvánné és Perity István- készített interjúban elsősorban arra kerestem a választ, hogy miként zajlik ma a kulturális fejlődés a városban? Fogékonyak-e a fiatalok a kultúra iránt? Véleményük szerint mivel tehető jobbá a város kulturális fejlődése? Az elkészített interjúk alapján, azt a következtetést vontam le, hogy Magyarországon csak egy szűk réteg érdeklődik az igényes kultúra iránt, de ugyan ez vonatkozik Kalocsa városára is, ahol jobbára az idősebb korosztály látogatja a kulturális rendezvényeket. Ennek ellenére a kalocsai Művelődési Központ vezetői méltán lehetnek büszkék magukra, hiszen a rendezvényeik ma már országos elismertséget vívtak ki maguknak. A Kalocsai Paprika napok azonban mára már kinőtte a jelenlegi helyszínét, így új helyszínt javasolnak a rendezők, amellyel jelentős költségek takaríthatók meg. A legfontosabb azonban, hogy az új helyszín jóvoltából tovább fejleszthető, a város idegenforgalmi lehetőségei.
70
Irodalomjegyzék Asbóth Miklós- Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa Város Önkormányzata, Kalocsa, 1998 Boros István: A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár. Balassi Kiadó, Budapest, 1994 Fejér Kati: Kalocsa kincse. Fejér Kati, Budapest, 2006 Gila János: Folklórfesztiválok a Duna mentén (1968-81). Európai Folklór Intézet, Budapest, 2004 Pécsiné Ács Sarolta: Kalocsa népművészete. Kalocsa Város Tanácsa V.B., Kalocsa, 1978 Romsics Imre: Homokmégy. Homokmégyért Alapítvány, Homokmégy, 1998 A kommunikációs technológiák fejlődése: http://www.interkulturalis.hu/pagesMO/index_aNYITO.html (2008.04.24.) Bárdosi Mónika - Lakatos Gyuláné - Varga Alajosné: A kultúra helyzete Magyarországon http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.26.) Hunyadi Zsuzsa: A művelődési házak közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban, 2004, http://www.mmi.hu/frames.htm (2008.04.15) Asbóth Miklós: Kalocsa rövid története http://www.kalohirek.hu/index.php?menu=27 (2008.04.12.) Kalocsa: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalocsa#Nev.C3.A9nek_eredete (2008.04.12) A Kalocsai Érsekség története: http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Kalocsai_%C3%89rseks%C3%A9g_t%C3%B6rt%C3%A 9nete (2008.04.25) Barta László: A paprika története http://www.torzsasztal.com/barta_paprika1.php (2008.04.26.) Honnan származik a paprika? http://www.szeged.hu/index.php?option=content&task=view&id=49870&Itemid=104 (2008.04.26.) A fűszerpaprika jelentősége: http://www.kalocsa.hu/index.php?topic_id=746 (2008.04.26.) A kalocsai népművészet legismertebb ága: http://www.reise.info.hu/kalocsa/hu/page/4/ (2008.04.26.) Kalocsa: http (2008.04.26.) Országos Szólótáncverseny Kalocsán: http://www.kalocsa.hu/index.php?newid=766&topic_id=819 (2008.04.28) Kalocsai Hagyományőrző Népi Együttes: http://www.kalocsa.hu/index/src.php?image=3909 (2008.04.28.) 20 éves a Kalocsai Népi Együttes: http://www.kalocsa.hu/index/src.php?image=4219 (2008.04.28.) „Hétszínvirág” Alapfokú Művészetoktatási Intézmény: http://www.hetszinvirag.sulinet.hu/iskola/iskola.htm (2008.04.28.) 71
Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény: http://www.kalocsa.hu/index.php?topic_id=712 (2008.04.28) Kalocsa, Főszékesegyház: http (2008.04.23.) Főszékesegyház-Kalocsa: http://www.viskikarolymuzeum.hu/gyujtemeny_regeszet_szentharomsag.htm (2008.04.25.) A kincstár története és táranyaga: http://www.asztrik.hu/kincstar/bemutat.htm (2008.04.25.) Kalocsa-kecskeméti főegyházmegye: II. János Pál: http://lexikon.katolikus.hu/linkek/linkkkkk/linkka/10kalo-ihtml (2008.04.23.) A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár története: http://www.studiolum.com/en/kalocsahu.htm (2008.04.22.) Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár: http://www.asztrik.hu/konyvtar/konyvtar/esemeny.htm (2008.04.25.) Népművészeti Ház: http://www.kalocsa.hu/index.php?topic_id=690 (2008.04.25) XVI. Duna Menti Folklórfesztivál: http://www.babitsmuvhaz.hu/index.php?action=hir&id=232 (2008.04.22.) A Kék Madár Alapítvány: http://www.kekmadar.hu/index.php?id=17 (2008.04.22.) Kék Madár Alapítvány a Beteg Gyermekekért: http://www.kekmadar.hu/index.php?id=21 (2008.04.22.)
72