Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudományi Doktori Iskola, Kommunikáció Doktori Program Válasz Dr. Urbán Ágnes Koltai Andrea – Homo ludens televisiensis Az interaktivitás manifesztációja az ezredforduló magyar televíziózásának történetében c. doktori (Ph.D.) értekezésére adott opponensi véleményére Az opponensi bírálatban tett felvetésekre történő reflexiót megelőzően ezúton köszönöm Urbán Ágnesnek az értekezés hiánypótló mivoltát méltató szavait, amelyek szerint a választott kutatási témával „ilyen mélységben még senki nem foglalkozott”, s „a disszertáció nagyon sokat tesz hozzá a televíziózás elmúlt évtizedben tapasztalt fejlődésének megértéséhez”. Külön köszönöm, hogy konstruktív észrevételeivel jelezte a dolgozat hiátusait, egyúttal rámutatott a további munkát igénylő, fejlesztendő gondolati csomópontokra. *** A következőkben a bírálatban megfogalmazott észrevételekre azok egymásutániságát megtartva reagálok. 1. Bírálóm szerint a disszertációban „nem szerepel (…) egzakt kutatási kérdés és ehhez kapcsolódó hipotézisek”, valamint „nem könnyű megmondani, hogy (…) milyen kérdésekre ad választ, mit tudunk meg belőle, amit eddig nem tudtunk”. Mind a dolgozat Bevezetése (I. fejezet), mind pedig az értekezéshez tartozó tézisfüzet tartalmazza a kutatási kérdéseket és a tézis-gondolatokat, amelyeket a következőkben röviden összegzek. „Az értekezés kettős cél mentén artikulálódik:” (8. oldal) (1) Deskriptív jellegű, egyúttal analitikus áttekintést kíván adni a broadcast televíziózás és a digitális interaktív televíziózás közötti átmeneti időszakban (cross-mediális interaktivitás, III. 2.1.3 fejezet) a televízió képernyőjén megjelenő telekommunikációs szolgáltatásokat (IVR, és SMS) inkorporáló interaktív alkalmazásokról. Multidiszciplináris szempontrendszer alapján tipizálja a cross-mediális interaktivitás formáit, majd bemutatja és elemzi a műfaji alkategóriákat. (2) Huizinga homo ludensét alapul véve, szintetizálva az őt követő gondolkodók nézeteivel a tanulmány definiálja a homo ludens televisiensist. Verifikálja a 21. századi televizionált játékos embertípus létezését és bemutatja sorsa egy lehetséges forgatókönyvét (homo ludens digitalis). 1/5
Az értekezés fő tézisei, amelyeket a kutatási téma kibontása során igazol (11. oldal): T1 A cross-mediális interaktivitás médiatörténeti jelenség, amely átmenetet képez a klasszikus broadcast- és az digitális/interaktív televízió között. T2 A
cross-mediális
interaktivitás
a
televíziós
gyakorlatban
különböző
formákban
manifesztálódik. T3 A televízió és a mobiltelefon szimbiózisával definiált interaktivitás a Call TV/Participation TV életre hívásával új televíziós műsortípust teremtett. T4 A tömegkommunikáció mediatizálta Johan Huizinga homo ludens-ét, életre hívva ezáltal 21. századi leszármazottját, a homo ludens televisiensis-t. Elfogadom Bírálóm véleményét, hogy e pontokat a dolgozatban érdemes lett volna markánsabban megjeleníteni. 2. Opponensem a homo ludens televisiensis vonatkozásában megjegyzi, hogy ezen embertípus létezését „az ezredforduló időszakához kötni némileg önkényes”, hiszen „egy folyamatos, a mindenkori technológiai környezet által determinált fejlődésről van szó”. Véleményét sommázva azzal zárja, hogy „a Jelölt nem tudta bizonyítani, hogy az ezredforduló évei mérföldkőnek tekinthetők ebből a szempontból”. Bírálómmal e gondolatok tekintetében – az értekezésben is kifejtett gondolatok tanúságtételével – részben egyetértek, az ezredforduló mérföldkő mivolta mellett azonban továbbra is kitartok. A következőkben a dolgozat VI. Homo ludens televisiensis című fejezetéből vett idézetekkel reflektálok ezen opponensi felvetésre. „A homo ludens televisiensis egyidős a televízióval, így a médium történetének teljes kontinuumában tetten érhető és életciklusa a tömegkommunikációs eszköz evolúciós pályaívével párhuzamosan halad. (…) A 21. század első évtizedének végére a homo ludens televisiensis a broadcast televízióval együtt elérkezett életciklusának végső, lefelé ívelő szakaszába. Habár a televíziózás, mint szabadidős tevékenység, sikeresen alkalmazkodni látszik a technikai innovációk által teremtett új kihívásokhoz, a homo ludens televisiensis léte a digitális világban erősen megkérdőjelezhető. A konvergens médiaiparban technikai- és eszközszinten, a társadalomban pedig ezzel parallel edukációs- és szocializációs szinten zajló digitalizációs folyamatban a homo ludens televisiensis fokozatos térvesztése figyelhető meg. A totális interaktivitás iránti igény az analóg médiafogyasztó és a digitális tartalomfogyasztó generáció közötti olló folyamatos záródásával 2/5
egyre intenzívebben és egyre inkább explicit módon artikulálódik a felhasználók oldalán. Az eszköz-konvergencia manifesztumaiként mindennapi életben megjelenő smart médiumok felhasználói élmény és tartalmak tekintetében egyaránt a játékok transzmediális természetét (III. 1.1.2) erősítik és a 360 fokos kommunikáció tökéletesítését célozzák. Ugyan ezen a ponton még merészség lenne kijelenteni, de lehetőségként mindenképp fel kell vetni, hogy a homo ludens televisiensis helyét a digitális korszakban fokozatosan átveszi majd a sokkal inkább médiumfüggetlen „játékos társa”, a homo ludens digitalis.” 3. Opponensem szerint „olyan részek is megjelennek a dolgozatban, amelyek teljesen kilógnak onnan”. Ide sorolja A telekommunikáció evolúciója (V. 1.2) című alfejezetet, amely véleménye szerint „nehezen megmagyarázható, hogy mi célt szolgál”. Egyetértek Bírálóm azon kijelentésével, miszerint „képtelenség 3-4 oldalban bemutatni a távközlési szektor fejlődését”, azt viszont vitatom, hogy az említett alfejezet „témájában nem ad hozzá semmit a disszertációhoz”. Mivel a dolgozat a tömegkommunikáció (esetünkben a televízió) és a telekommunikáció/távközlés (itt a mobiltelefon) szimbiózisa által meghatározott cross-mediális interaktivitást állítja vizsgálódásainak középpontjába, ezért szükségszerű áttekintést adni – ha csak madártávlatból is – a telekommunikációs szektor evolúciójáról. Ezáltal kerülnek kontextusba és nyernek értelmet a dolgozat további részeiben rendszeresen visszatérő fogalmak (például SMS, IVR, emelt díjas telekommunikációs szolgáltatások). 4. Az értekezés egyik fő gyengeségének az alkalmazott módszertant jelöli meg Opponensem. A kvantitatív kutatások (például TNS kutatás és a vállalati belső elemzések) esetében hiányolja, hogy az értekezés vonatkozó részfejezetéből nem válik egyértelművé e kutatások és elemzések kapcsán betöltött szerepem, hozzáadott értékem. Valóban érdemes lett volna – legalább lábjegyzetben – jelölnöm a dolgozatban, hogy a telco szolgáltatásokra épülő üzletág felelős vezetőjeként, a csatorna egyedüli belső szakértőjeként valamennyi e területtel foglalkozó kutatás, felmérés, vizsgálat indukálásában, kialakításában, eredményeinek értelmezésében, majd a konzekvenciák gyakorlati adaptálásban (pro)aktív szerepet töltöttem be. A kvalitatív kutatások közül a mélyinterjúk dolgozathoz hozzáadott értékének nehezen értelmezhető mivoltát emeli ki Bírálóm arra hivatkozva, hogy a dolgozatból nem igazán derül ki, hogy a megkérdezettek mit tettek hozzá a disszertációhoz. Meglátása szerint, „ha megjelentek a gondolataik a disszertációban, akkor azt egyértelműen jelezni kellett volna”. 3/5
Ahogyan azt az értekezés Bevezetésében jeleztem, a dolgozat olyan üzletileg szenzitív információkra épül, amelyek megkövetelték, hogy a kutatási eredmények nagy része feldolgozott formában, ugyanakkor a tudományos pontosság sérülése nélkül és az üzleti etikát szem előtt tartva kerüljön bemutatásra. Ennek megfelelően került a mélyinterjúk során nyert valamennyi információ a dolgozat törzsszövegébe – bizonyos esetekben idézőjelek között – szerepeltetésre. (10. oldal) 5. A bírálat a disszertációval szemben felrója annak nyelvezetét. Opponensem megjegyzi az általam a dolgozat Bevezetés-ében (12. oldal) szintén tárgyalt tényt, miszerint „a téma jellegénél fogva nem minden kifejezésnek van magyar megfelelője”. Mindemellett úgy látja, hogy „a Jelölt nem törekedett arra, hogy a téma magyar szaknyelvét erősítse”. A terület aktív (szak)nyelvének használatával a szakmai pontosságot és hitelességet céloztam, azonban Bírálóm javaslatának megfelelően a jövőben törekedni fogok arra, hogy a szakmai és a tudományos szempontok összehangolásával – ahol lehet, – az idegen nyelvű kifejezések magyar megfelelőjét használjam, illetve adott esetben megteremtsem azt. 6. Zárásképp az opponencia megemlít két olyan aspektust, amelyek „az interaktív televíziózás szempontjából igencsak relevánsak”, és Bírálóm szerint érdemes és érdekes lett volna őket a disszertációba beemelni. (1) A műsorszolgáltatói tevékenységhez szervesen kapcsolódó online tartalomszolgáltatások témakörének felvetése kapcsán Opponensem megjegyzi, hogy „(…) a homo ludens vizsgálatakor aligha lehet elvonatkoztatni attól, hogy egy másik platform sokkal nagyobb interaktivitásra alkalmas, mint a televízió (…)”. Ahogyan azt a bírálat is megfogalmazza, az online platform elemzésekbe történő integrálása túlfeszíttette volna a disszertáció terjedelmi keretei, ezért valóban tudatosan nem foglalkoztam e témakörrel. A vizsgálati keret kijelölését a Bevezetésben az érkezés céljának definiálásával megtettem: „a tömegkommunikáció (esetünkben a televízió) és a telekommunikáció/távközlés (itt a mobiltelefon) szimbiózisa által meghatározott interaktivitás (…) jelenséget állítja a tanulmány vizsgálódásainak középpontjába.” (2) „(…) más országokban az interaktív televíziózás egészen mást jelent mint nálunk.” Bírálóm e megjegyzésével teljes mértékben egyetértek, azonban a dolgozat e tekintetben két egyértelmű lehatárolást is tartalmaz. Egyrészt már az értekezés alcíme jelöli, hogy „az ezredforduló magyar televíziózásának történetében” végeztem kutatásaimat; másrészt a II. Módszertani megfontolások 4/5
című rész bevezető gondolatiban kifejtettem, hogy a vizsgálódásra kijelölt geográfiai rendszerből – a téma tárgyalásában megkívánt mértékig – esetenként kiléptem, és a nemzetközi (média)piacok jellegzetességeit is bemutattam. Noha tehát az előzőekben tárgyalt két szempontrendszer tudatosan nem került bele az elemzésekbe, a dolgozatban kifejtett téma továbbvitele során – Opponensem felvetésével összhangban – mindenképp érdemes ezekkel tágítani az elemzések horizontját. *** Végezetül, a bírálatban közreadott felvetésekre történt reflexiót követően, ismételten szeretném megköszönni Opponensemnek, hogy a dolgozat vizsgálódásainak középpontjába állított jelenség vertikumában és horizontjában egyaránt további lehetséges kutatási irányokra mutatott rá.
Budapest, 2012. december 2. Koltai Andrea
5/5
