BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM
Ortogonális védőcsoport-stratégia heparin és heparán-szulfát oligoszacharidok szintézisére
Doktori (Ph.D.) értekezés
Készítette: Daragics Katalin Témavezető: Dr. Fügedi Péter
Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpont Biomolekuláris Kémiai Intézet Szénhidrátkémiai Osztály 2010.
TARTALOMJEGYZÉK RÖVIDITÉSEK JEGYZÉKE 1. BEVEZETÉS
5
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
7
2.1. A heparin és a heparán-szulfát biológiai szerepe 2.1.1. A heparin és a heparán-szulfát szerkezete 2.1.2. A heparin és a heparán-szulfát fehérjékkel való kölcsönhatása
7 7 10
2.1.2.1. Kölcsönhatás antitrombin III fehérjével
11
2.1.2.2. Prion-fehérjék, a H/HS prion-fehérjékkel való kölcsönhatása
12
2.2. A heparin és heparán-szulfát oligoszacharidok szintézise 2.2.1. Szintézisstratégiák heparin és heparán-szulfát oligoszacharidok előállítására
16 16
2.2.2. Szintézisstratégiák GlcpA-GlcpN-GlcpA-GlcpNAc heparán-szulfát oligoszacharidok előállítására
22
2.3. Új metodikák oligoszacharidok szintézisére
25
2.3.1. 4,6-O-Benzilidén acetálok reduktív gyűrűnyitása
25
2.3.1.1. LiAlH4-AlCl3 reagenssel történő redukció
26
2.3.1.2. NaCNBH3-HCl reagenssel történő regioszelektív gyűrűnyitás
28
2.3.1.3. Borán-amin komplexek és Lewis-savak kombinációjával történő gyűrűnyitás 2.3.1.4. Egyéb gyűrűnyitási módszerek
30
2.3.2. Védőcsoportok fejlesztése és bevezetése a mai szénhidrátkémiában
32
3. CÉLKITŰZÉS
35
4. SAJÁT VIZSGÁLATOK
37
4.1. Új reduktív gyűrűnyitás kidolgozása, kiterjesztése más benzilidén típusú acetálokra
37
4.2. Prion kötődéséért felelős tetraszacharid szintézise
44
4.2.1. Monoszacharid építőegységek szintézise
44
4.2.1.1. N-Acetil-glükózamin akceptor szintézise
44
4.2.1.2. Ortogonálisan védett D-glükóz donor szintézise
45
4.2.1.3. 2-Azido-2-dezoxi-glikozil akceptor szintézise
46
4.2.1.4. D-Glükuronsav donor szintézise
47
4.2.2. Glikozilezés: védett diszacharid építőegységek szintézise
47
4.2.3. Glikozilezés: védett tetraszacharid szintézise
49
1
4.2.4. Szabad heparán szulfát tetraszacharid szintézise 4.3.
Új
ortogonális
védőcsoport-stratágia
kidolgozása:
51 heparin
tetraszacharid
vegyülettár előállítása
52
4.3.1. Monoszacharid építőegységek szintézise
54
4.3.1.1. A nemredukáló végi diszacharid D-glükuronsav tioglikozid egységének szintézise
54
4.3.1.2. A redukáló végi diszacharid D-glükuronsav tioglikozid egységének szintézise 4.3.1.3. 2-Azido-2-dezoxi-glikozil akceptor szintézise
56
4.3.1.4. D-Glükózamin akceptor szintézise
56
4.3.2. Glikozilezés: védett diszacharid donorok szintézise
57
4.3.3. Glikozilezés: védett diszacharid akceptorok szintézise
59
4.3.4. Glikozilezés: ortogonálisan védett tetraszacharidok szintézise
61
4.3.5. Új ortogonális védőcsoportok szelektív eltávolítása
63
4.3.6. Szabad, monoszulfatált heparin tetraszacharidok előállítása
65
4.4. Új védőcsoport bevezetése
67
4.4.1. Az új NPAc védőcsoport bevitele és reduktív eltávolítása
67
4.4.2. Az új NPAc védőcsoport kompatibilitása a leggyakrabban használt védőcsoportokkal
68
4.4.3. Az NPAc védőcsoport, mint új ortogonális védőcsoport
70
4.4.4. Glikozilezés: az új NPAc védőcsoport, mint résztvevő csoport
71
5. ÖSSZEFOGLALÁS
73
6. SUMMARY
76
7. KÍSÉRLETI RÉSZ
79
8. A DOLGOZAT ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ KÖZLEMÉNYEK
127
9. IRODALOMJEGYZÉK
128
2
RÖVIDITÉSEK JEGYZÉKE Ac All ATIII Bn Bz CAN AcCl CSA d DBU DDQ DMAP DMF DMTST Et ekv FGF Fmoc GlcpA GlcpN H HDTC HM HS IdopA Lev m Me MeOTf MPh 1 NAP 1 Naph NBS NIS NMR NPAc op PDC Ph Phth PrPc PrPsc Pyr s SEM t TBDMS
acetil allil antitrombin III benzil benzoil cérium(IV)-ammónium-nitrát klóracetil kámforszulfonsav dublett 1,8-diazabiciklo[5.4.0]undec-7-én 2,3-diklór-5,6-dicián-1,4-benzokinon 4-dimetilamino-piridin N,N-dimetil-formamid dimetil-metiltio-szulfónium-triflát etil ekvivalens fibroblaszt növekedési faktor (9-fluorenilmetoxi)karbonil glükopiranoziluronsav 2-amino-2-dezoxi-glükopiranóz (glükózamin) heparin hidrazin-ditiokarbonát heparán mimetikum heparán-szulfát idopiranoziluronsav levulinoil multiplett metil metil-triflát (4-metoxi)fenil (1-naftil)metil 1-naftil N-bróm-szukcinimid N-jód-szukcinimid mágneses magrezonancia (2-nitrofenil)acetil olvadáspont piridinium-dikromát fenil ftaloil cellularis prion precursor protein, normális celluláris prion protein scrapie prion protein, kóros priont piridin szingulett 2-trimetilszilil-etoximetil tercier terc-butildimetilszilil 3
TBDMSOTf TBDPS TEMPO TFA Tf2O THF TMSOTf TSE Tr tBu UDP VRK Z
terc-butildimetilszilil-triflát terc-butildifenilszilil 2,2,6,6-tetrametil-1-piperidiniloxi, szabad gyök trifluorecetsav trifluormetánszulfonsav-anhidrid tetrahidrofurán trimetilszilil-triflát transmisszibilis spongioform encephalopathia, fertőző szivacsos agyvelősorvadás tritil terc-butil uridin-difoszfát vékonyréteg-kromatográfia benziloxikarbonil
4
1. BEVEZETÉS Az utóbbi időszakban a szénhidrátok biológiai szerepéről vallott korábbi felfogás jelentős átértékelődését tapasztalhattuk. Míg biokémiai szempontból a szénhidrátokat korábban szinte kizárólag energiaforrásnak és vázanyagnak tekintették, napjainkban a legkülönbözőbb
területeken
demonstrálják
a
szénhidrátoknak,
mint
specifikus
információhordozó molekuláknak a jelentőségét1. A szénhidrátoknak fontos szerepük van a legkülönfélébb biológiai felismerési folyamatokban is, így sejt-sejt (pl. baktériumok, vírusok kötődése sejtekhez) valamint sejten belüli kölcsönhatásokban. A biológiai rendszerekben a szénhidrátok elsősorban nem szabad állapotban, hanem más molekulákhoz kapcsolódva, glikokonjugátumok (glikolipidek, glikoproteinek, proteoglikánok) formájában vesznek részt. E biológiai felismerési folyamatok leggyakrabban specifikus szénhidrát-fehérje kölcsönhatásokon alapulnak. E kölcsönhatások során a fehérje a glikokonjugátum valamely kisebb oligoszacharid egységét ismeri fel, és ahhoz kötődik. A specifikus felismerési folyamatokban szerepet játszó oligoszacharidok azonosítása és kémiai szintézise mind a glikobiológiai alapkutatásoknak, mind azok gyógyszerkutatási alkalmazásának alapját képezi2,3. A heparin a gyógyászatban véralvadásgátlóként széles körben használt heterogén szerkezetű poliszacharid4. Az 1980-as években határozták meg a heparin antikoaguláns hatásáért felelős kisebb pentaszacharid egység szerkezetét5, mely nem izolálható a természetes polimer kémiai vagy enzimatikus lebontásával, előállítását csak kémiai szintézissel lehetett megvalósítani6. E pentaszacharidnak és szintetikus analógjainak hatásszerkezet vizsgálata egy szintetikus pentaszacharid gyógyszerként történő bevezetését eredményezte7. A heparin véralvadásgátló hatása mellett fontos szerepet tölt be a sejtnövekedés és a sejtdifferenciálódás szabályozásában, az immunválasz kiváltásában, a rákos sejtek áttételében, a gyulladás, valamint a bakteriális és vírusos fertőzések gátlásában8,9. Általánosan elfogadott, hogy az egyes fehérjékkel történő kölcsönhatásokért nem a heparin molekula egésze hanem annak különböző, kisebb oligoszacharid egységei felelősek10,11. Az egyes fehérjék kötődéséért felelős szénhidrát epitópok azonosítása jelenleg többnyire a heparin degradációjával kapott oligoszacharid keverék szétválasztásával történik. Ez a módszer azonban a keverék komplexitása miatt rendkívül nagy nehézségekbe ütközik. Járhatóbb utat jelent a heparin oligoszacharidok előállítása kémiai szintézis segítségével. A kémiai szintézist nehezíti, hogy a szénhidrátok multifunkciós vegyületek lévén, a védőcsoportok nagymértékű 5
használata szelektív kémiai átalakítások megvalósítására elkerülhetetlen. Többirányú átalakítások esetén a szénhidrátkémiában igen nagy hangsúlyt kell fektetni a védőcsoportok variálhatóságára, ezek egymás mellett való szelektív eltávolítására, ortogonális védőcsoportstratégia
kidolgozására.
szintézismódszerei12,13
A
általában
heparin egy
oligoszacharidok
védett
eddig
oligoszacharidból
ismert
egyetlen
kémiai
célvegyület
előállítására korlátozódtak, így nagyszámú oligoszacharid szintézisére nem alkalmasak. Az MTA Kémiai Kutatóközpont Szénhidrátkémiai Osztályán heparin oligoszacharidok előállítására olyan szintézismódszert dolgoztunk ki, mellyel egy központi vegyületből számos végtermék előállítható10. Dolgozatomban beszámolok a ciklikus acetálok új kemo- és regioszelektív reduktív gyűrűnyitásának
kidolgozásáról,
melynek
segítségével
egyszerűsítettük
a
heparin
oligoszacharidok építőegységeinek szintézisét, megalapozva egy heparin oligoszacharid vegyülettár sikeres előállíthatóságát. Kidolgoztunk egy új ortogonális védőcsoport-stratégiát heparin tetraszacharid vegyület könyvtár előállítására és megvalósítottuk néhány biológiailag aktív heparin és heparán-szulfát tetraszacharid szintézisét. Egy új hidroxil-védőcsoport bevezetésével bővítettük a jelenlegi ortogonális védőcsoport-kombinációk számát, ezáltal utat nyitottunk magasabb tagszámú heparin oligoszacharidok szintézise felé. Így lehetőség nyílik eddig még ismeretlen heparin-kötő fehérjék felfedezésére és a heparin biológiai szerepének még teljesebb megértésére, továbbá a hatás-szerkezet vizsgálatokban aktívnak bizonyult epitópok szerkezete, új szintetikus gyógyszerkészítmények kifejlesztésének lehet az alapja.
6
2.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.1. A glikózaminoglikánok biológiai szerepe A proteoglikánok fehérjékből és szénhidrátokból felépülő makromolekulák, melyek nagyszámú biológiai folyamatban játszanak jelentős szerepet, így például a véralvadásban, az új véredények kifejlődésében (angiogenézis), a sejtadhézióban, a növekedési faktorok szabályozásában és a vírusok megkötésében. A különböző proteoglikánok hatásukat általában szénhidrát részük, a glikózaminoglikánok (heparin, heparán-szulfát, dermatán-szulfát, kondroitin-szulfát, keratán-szulfát, hialuronsav) fehérjékkel való kölcsönhatása révén fejtik ki4,9. 2.1.1. A heparin és a heparán-szulfát szerkezete A glikózaminoglikánok (GAG-ok) lineáris, nem elágazó heteropoliszacharidok, amelyek ismétlődő diszacharid egységekből épülnek fel. Legjelentősebb képviselői a heparin (H) és rokon vegyülete a heparán-szulfát (HS) váltakozó 2-amino-2-dezoxi-D-glükopiranóz (D-GlcpN) és hexuronsav egységekből felépülő lineáris poliszacharidok. A hexuronsav Dglükuronsav (D-GlcpA), vagy annak C-5 epimere, az L-iduronsav (L-IdopA). A Dglükuronsav β-(1→4), az L-iduronsav pedig α-(1→4) kötéssel kapcsolódik a Dglükózaminhoz, míg a D-glükózamin és a hexuronsavak között α-(1→4) kötés található4,14. A szénhidrát lánc szubsztitúciójának következtében a heparin és a heparán-szulfát szerkezetére nagyfokú heterogenitás jellemző. A hidroxil csoportok közül a D-glükózamin O3 és O-6, míg az uronsavak O-2 pozíciói szulfatálva lehetnek. A glükózamin általában Nacetilezett vagy N-szulfatált formában fordul elő, de az amino csoport állhat szubsztituálatlanul is. A heparin és a heparán-szulfát jellemző diszacharid egységeinek (1 és 2) szerkezete az 1. ábrán látható. CO2-
OR3 O
O HO 4
OR
O R2O 1
R HN
O -
O
1
O2C
OH O
OR3 O R2O R1HN
O
OR4
2 ->4)-α-L-IdopA-(1->4)-α-D-GlcpN-(1->
->4)-β-D-GlcpA-(1->4)-α-D-GlcpN-(1->
R1 = Ac vagy SO3- vagy H; R2 = H vagy SO3-; R3 = H vagy SO3-; R4 = H vagy SO3-
1. ábra A heparin és a heparán-szulfát jellemző diszacharid egységei 7
A szulfát és a karboxil csoportok nagy száma miatt a H/HS anionos jellegű elektrolitok, a heparin átlagos töltése -759. Az egy diszacharidra jutó átlagosan 2,7 szulfát csoportnak köszönhetően a heparin a legnagyobb negatív töltéssűrűséggel rendelkező biológiailag aktív makromolekulának tekinthető. A heparin poliszacharidban az L-iduronsav és D-glükuronsav aránya 9:1. A heparán-szulfátban az N-szulfatált diszacharidok jellemzően egymás mellett, 3-9 diszacharid hosszú tartományokban (S-doménekben) találhatók15, melyek hasonlítanak a heparin azonos doménjeire, csak kevesebb O-szulfát csoporttal rendelkeznek. Az Sdoméneket általában GlcpA-GlcpNAc szerkezetű nem szulfatált régiók választják el. Ennek köszönhetően a heparán-szulfátban az uronsavak közül a D-glükuronsav dominál és az egy diszacharidra jutó szulfát csoportok száma is csak átlagosan 1, illetve
a HS átlagos
molekulatömege (30 kDa) is nagyobb, mint a hepariné (15 kDa)16. Az S-doméneknek a fehérjék felismerésében van fontos szerepük. A lineáris heparin és heparán-szulfát poliszacharidláncra a helikális másodlagos szerkezet jellemző a negatív töltésű csoportok miatt17 (2. ábra). A fehérjékkel ellentétben a H/HS láncok egymással nem lépnek kölcsönhatásba, így nincs harmadlagos szerkezetük.
2. ábra A H/HS helikális másodlagos szerkezete A H/HS oligoszacharidok proteoglikánként bioszintetizálódnak18. A proteoglikán fehérje része nagyszámú szerin és glicin aminosav egységet tartalmaz. Az endoplazmatikus retikulumban megy végbe a szerglicin vázprotein szintézise, míg a Golgi-készülékben történik a glikózaminoglikán (GAG) lánc szintézise és modifikációja. A lánc indításaként egy β-D-GlcpA-(1→3)-β-D-Galp-(1→3)-β-D-Galp-(1→4)-β-D-Xylp kötődik a proteoglikán vázfehérjéhez egy szerinen keresztül9,10. 8
tetraszacharid
egység
Ezt követően a fenti tetraszacharidhoz egy aminocukor kötődik. Ha ez az aminocukor D-glükózamin
glükózaminoglikánról
(heparin,
heparán-szulfát),
ha
D-galaktózamin
galaktózaminoglikánról (kondroitin-szulfát, dermatán-szulfát) beszélünk. A H/HS bioszintézisének részletei nagy részben tisztázottak18. Ismert, hogy a lánchosszabítás során az első D-glükózaminhoz váltakozva D-glükuronsav és D-glükózamin egységek kapcsolódnak. Az építőkövek a megfelelő UDP-cukorról kerülnek a növekvő poliszacharidlánc nemredukáló végére, és megközelítőleg 300 monomeregység beépülése után fejeződik be a szénhidrát lánc elongációja. A glikozilációt egyetlen, kétféle glikozil transzferáz aktivitással (GlcpA-transzferáz és GlcpNAc-transzferáz) rendelkező enzimfehérje katalizálja. A poliszacharid lánc növekedésével párhuzamosan folyik a már megszintetizált lánc modifikációja (3. ábra). A folyamat során először egy N-dezacetiláz/N-szulfotranszferáz enzim hatására az N-acetil csoportok jelentős hányada N-szulfát csoportra cserélődik (3→4), majd a C-5 epimeráz katalizálja a D-glükuronsav L-iduronsavvá történő konverzióját (4→5). Ezt követően az uronsavak O-2 (5→6), végül a glükózaminok O-6 (6→7), illetve O-3 (7→8) pozíciói a megfelelő szulfotranszferáz jelenlétében szulfatálódhatnak. CO2-
O
O O
OH OH
CO2-
N-deacetiláz/ N-szulfotranszferáz
OH
O O
OH
OH O NHAc
3
OH
O
OH
OH O NHSO3-
4
OH O
O
CO2OH
O
OH
OH O
2-O-szulfotranszferáz
CO2OH
OH O NHSO3-
5
O O
OSO3-
CO2OH
O
6
O CO2OH
O NHSO3-
OSO3-
O NHSO3-
OSO33-O-szulfotranszferáz
OH
6-O-szulfotranszferáz
OH
OSO3O
O
C5-epimeráz
O O
OSO3O NHSO3-
OSO3-
7
8
3. ábra. A heparin és a heparán-szulfát bioszintézise A fenti bioszintetikus lépések nem mennek végbe minden diszacharid egységen teljes mértékben, amely a heparin nagymértékű heterogenitásához vezet. Az 1. táblázatban látható a heparint felépítő 24 különböző diszacharid egység8.
9
GlcpA → GlcpNSO3
IdopA → GlcpNSO3
GlcpA → GlcpNSO3-6-SO4
IdopA → GlcpNSO3-6-SO4
GlcpA → GlcpNSO3-3-SO4
IdopA → GlcpNSO3-3-SO4
GlcpA → GlcpNSO3-3,6-di-SO4
IdopA → GlcpNSO3-3,6-di-SO4
GlcpA-2-SO4 → GlcpNAc
IdopA-2-SO4 → GlcpNAc
GlcpA-2-SO4 → GlcpNAc-6-SO4
IdopA-2-SO4 → GlcpNAc-6-SO4
GlcpA-2-SO4 → GlcpNSO3
IdopA-2-SO4 → GlcpNSO3
GlcpA-2-SO4 → GlcpNSO3-6-SO4
IdopA-2-SO4 → GlcpNSO3-6-SO4
GlcpA-2-SO4 → GlcpNSO3-3-SO4
IdopA-2-SO4 → GlcpNSO3-3-SO4
GlcpA-2-SO4 → GlcpNSO3-3,6-di-SO4
IdopA-2-SO4 → GlcpNSO3-3,6-di-SO4
GlcpA → GlcpNSO3
IdopA → GlcpNSO3
GlcpA → GlcpNSO3-6-SO4 IdopA → GlcpNSO3-6-SO4 1. táblázat. A heparint és a heparán-szulfátot felépítő diszacharid egységek A 24 diszacharidból 576 különféle tetraszacharid jöhet létre, míg poliszacharid szinten a heparinban előforduló szerkezeti variációk száma csillagászati. A bioszintézis fenti „tökéletlensége” azonban nem véletlen, a bioszintézis során igen jelentős mértékben kontrollált a képződő heparin diverzitása19,20. Az előbb ismertetett nagymértékű heterogenitás következtében a H/HS poliszacharidokból történő kisebb homogén fragmensek izolálása rendkívül nagy nehézségekkel jár. Ezért a biológiai hatásvizsgálathoz leggyakrabban kémiai szintézissel lehet előállítani a kívánt heparin és heparán-szulfát származékokat. 2.1.2. A heparin és a heparán-szulfát fehérjékkel való kölcsönhatása A heparin véralvadásgátló tulajdonsága miatt21 az egyik leggyakrabban használt gyógyszer a thromboemboliás betegségek megelőzésében, illetve kezelésében22. Azonban a H/HS a véralvadásgátlás mellett számos egyéb fiziológiai aktivitással is rendelkezik (pl. antivirális hatás, gyulladásgátló, antimetasztatikus hatás). E folyamatokban a H/HS különböző fehérjékhez kötődik és fontos szerepet játszik azok biológiai aktivitásának kifejtésében és annak szabályozásában. Napjainkig már több mint száz H/HS kötő fehérjét azonosítottak8,9,23,24. Az egyes fehérjék a H/HS poliszacharidláncok különböző szerkezetű kisebb oligoszacharid egységeihez képesek kötődni, és ez a kölcsönhatás számos esetben rendkívül specifikus. A H/HS a különböző fehérjékhez történő kötődését elsősorban ionos 10
kölcsönhatások jellemzik a H/HS negatív töltésű szulfát és karboxil csoportjai, valamint az aminosavak bázikus csoportjai között24, de sok esetben jelentős mértékű lehet a hidrogén kötés25, vagy az, e rendkívül poláros vegyületektől nem várt, apoláros kölcsönhatás26. Ennek következtében elengedhetetlen a H/HS negatív töltésű funkciós csoportjainak megfelelő orientációja az egyes fehérjék felismeréséhez. A különböző fehérjék kötődéséhez a poliszacharidláncon belül található L-iduronsav egységek konformációs flexibilitása nagyban hozzájárul27,28. 2.1.2.1. Kölcsönhatás antitrombin III fehérjével A heparin jól ismert véralvadásgátló hatása a poliszacharidnak az antitrombin III (ATIII) fehérjével történő kölcsönhatásának az eredménye. Az ATIII, szerin proteáz inhibitor fehérje, önmagában nem túl hatékony inhibitor, azonban heparin jelenlétében megváltozik a konformációja, ezért az enzimgátlás akár a 2000-szeresére is megnőhet29. Az ATIII kovalensen kötődik a véralvadási kaszkádban szereplő trombin, és az aktivált Xa faktor aktív centrumához, gátolva ezzel ezeket a fehérjéket. Az antitrombin aktiválásához nem szükséges a heparin molekula egésze. Az ATIIIhoz való kötődésért a poliszacharid egy kisebb pentaszacharid egysége a felelős30, melynek szerkezetét az 1980-as években határozták meg5 (4. ábra). A heparin-antitrombin kölcsönhatás nagymértékben specifikus, kis változtatások a pentaszacharid szerkezetében a biológiai aktivitás jelentős megváltozásához, esetenként teljes elvesztéséhez vezetnek7,31. Az ATIII-kötő
pentaszacharid
azonosítása
gyógyszerkutatási
szempontból
igen
nagy
jelentősséggel bírt, mivel ez vezetett a 10 szintetikus pentaszacharid gyógyszerként történő bevezetéséhez Arixtra® (Fondaparinux sodium) néven 2001-ben7 (4. ábra). A 9 pentaszacharid önmagában csak a Xa faktor - ATIII reakciót katalizálja. A trombin inaktiválásához a pentaszacharidot tartalmazó, legalább 16 monomeregységből álló heparin oligoszacharid szükséges, amelyhez egyszerre kötődik az ATIII és a trombin32. A kialakult hármas komplexben jön létre a kovalens kötés a trombin és az ATIII között. A trombin-antitrombin komplexnek a heparinhoz való kis affinitása miatt, a heparin szabaddá válik és egy következő reakcióban felhasználódhat.
11
OSO3O HO HO
2
R HN
-
CO2O HO
OSO3 O
O
HO
-
O2C
O NHSO3-
O O3SO
OH O
O
OSO3O
HOO3SHN
OR1
OSO3-
9 R1=H; R2=Ac 10 R1=Me; R2=SO3-
4. ábra. Az ATIII-kötő pentaszacharid és az Arixtra® szerkezete 2.1.2.2. Prion-fehérjék, a H/HS prion-fehérjékkel való kölcsönhatása Az agyvelő degeneratív elváltozásait okozó fertőző szivacsos agyvelősorvadás (transmisszible spongioform encephalopathy, TSE) számos állatfajban és az emberben is évtizedek óta ismert letális betegség. E neurodegeneratív betegségek az orvosbiológiai kutatások előterébe az 1985-ben kezdődő angliai BSE járvánnyal (bovine spongiform encephalopathy, szivacsos agyhártyagyulladás), majd 10 évvel később a BSE eredetűnek vélt Creutzfeldt-Jakob kór (CJB) emberi életeket követelő betegség terjedésével kerültek. Állatokban egy hasonló betegség, a juhok és a kecskék surlókórja (scrapie) kb. 1730 óta ismert. Az emberi prionbetegségeknek három formája különböztethető meg. A legismertebb forma a klasszikus sporadikus Creutzfeldt-Jakob betegség (CJB), amelyben évente átlagosan 1 millió lakosra számolva 1-2 ember betegszik meg33. A következő csoport az ún. szerzett formák, amelyeknél ismert a betegség kialakulásának oka. Ide tartozik a "kuru"-betegség mellett az úgynevezett iatrogén (azaz orvosi beavatkozáshoz köthető) CJB. Ilyen eseteket szaruhártya, kemény agyhártya beültetése, idegsebészeti beavatkozás, valamint emberi agyalapi mirigyből készült hormonkészítmények adása után észleltek. Még ezeknél is ritkábbak az örökletes prionbetegségek, amelyek a prion fehérjét kódoló génen bekövetkező mutációk miatt alakulnak ki és családi halmozódást mutatnak, ilyen pl. Gerstmann-SträusslerScheinker-kór. A TSE betegségekkel kapcsolatban a legismertebb elmélet szerint, amely Prusiner Nobeldíjas kutató és munkatársai34 nevéhez köthető, a kórokozó egy kis molekulatömegű (27-35 kDa), kb. 250 aminosavból felépülő, határozott térszerkezetű fehérje (prion protein), amely a szervezet minden sejtjében – legnagyobb mennyiségben az idegsejtekben – folyamatosan termelődik. Néhány órán belül a sejtben lévő fehérjebontó enzimek (proteázok) építőköveire
12
hasítják és egészséges szervezetben a folyamat újraindul35. Amennyiben a neuronok felszínén található normális celluláris prion protein (PrPc) – amely feltehetően a szinaptikus funkcióban vesz részt – kórossá alakul génmutáció vagy a sejtbe kívülről bekerülő kóros, fertőző prion hatására, akkor elindul a kórfolyamat. A kóros priont (scrapie prion protein, PrPsc), melynek a másodlagos szerkezete eltér a normálisan is jelenlévő prion fehérjétől (PrPc) (5. ábra), az enzimek (proteázok) képtelenek lebontani, azok a sejtben (a citoplazmatikus vezikulumokban) felhalmozódnak, kicsapódnak és nyomásuk által elpusztítják azt. Továbbá, a kóros prionok képesek átlépni a szomszédos sejtbe is, ahol kórossá konvertálják a folyamatosan termelődő normális prionokat.
5. ábra. A PrPc és PrPsc szerkezete Gyakorlati szempontból további fontos tulajdonsága a kóros prion proteinnek (PrPsc) a nagyfokú hőállóképessége (133 ºC, 20 perc, 3 atm), a fertőtlenítőszerekkel, formalinnal, dezinficiensekkel, UV sugárzással, ionizáló sugárzással szembeni fokozott ellenállóképessége és rossz oldhatósága (a normál prion protein csak α-hélixekből áll, míg a kóros nagy számban β-redőket is tartalmaz). A fertőző spongiform encephalopathiák nem gyógyíthatók sem az emberben, sem az állatokban. Mivel a szarvasmarhákban jelentkezett prion-betegség (BSE) feltételezhetően az emberre is átterjedhet (CJB), az állatok TSE fertőzése elleni védekezésnek, illetve a későbbiekben esetleges ellenszerek kutatását is megcélzó alapkutatásoknak rendkívüli jelentősége van. Az elmúlt években a különböző neurodegeneratív prionbetegségek (szivacsos agyhártyagyulladás, súrlókór, Creutzfeldt-Jacob-kór, stb.) terápiájának és megelőzésének kutatása során egy új biológiai hatással is összefüggésbe hozták a glikózaminoglikánokat. Kimutatták, hogy a glikózaminoglikánok kölcsönhatásba lépnek a különböző prionfehérjékkel36, továbbá, hogy a heparán szulfát egyes specifikus szénhidrát szekvenciái szerepet játszhatnak a súrlókór patogenezisében és a prion-fehérjék metabolizmusában37,38. 13
Erre
a
β-amiloid
plakkok
gazdag
heparán-szulfát
proteoglikán
tartalmából
is
következtettek36,37,39 Egyes szerzők publikációi szerint szulfatált glikánok variációja (alacsony móltömegű heparin és szuramin40, valamint pentózán poliszulfát41 és dextrán szulfát42) csökkenti a kóros prionok (PrPSc) akkumulációját a ScN2a sejtekben. Taraboulus és munkatársai43 kimutatták, hogy a PrPC kölcsönhatásba lép a heparán szulfáttal (HS) közvetlenül a fehérje heparin-kötő doménje által. Kísérleteik alapján a HS specifikus doménjeit mimikálva az „anti-prion heparán mimetikumok (HM)” rendkívül nagy szerkezeti specificitással tudnak versengeni ezen kölcsönhatásokért. A 6. ábrán látható 11 HM-5004 jelű vegyület megállította továbbá a proteáz-rezisztens PrPSc képződését, és csökkentette a sejt-sejt infekciót, de nem csökkentette a jelenlévő PrPC mennyiségét. *
O O RO RO NaOOCH2CO O
O RO RO NaO3SO
O O RO RO BnHNOCH2CO O RO RO 11
O HO
O
* n
6. ábra HM-5004 szerkezete Ezen kutatásokhoz kapcsolódóan Leteux és munkatársai44 kimutatták, hogy a prion fehérje patogén formája (PrPSc) által indukált monoklonális antitest kötődik a heparán szulfáthoz és e kötődésért a heparán-szulfát egy specifikus, nem szulfatált tetraszacharid egysége a felelős. A tetraszacharid szekvenciáját meghatározták: UpA-GlcpN-GlcpAGlcpNAc. A fragmens alternáló uronsav és D-glükózamin egységekből áll, a redukáló végi glükózamin N-acetilezett formában van jelen, míg a közbenső glükózamin szabad aminofunkcióval rendelkezik. Mivel ezt a vegyületet a heparán szulfát heparin liáz III-mal történő parciális depolimerizációjával állították elő, és a szerkezetet tömegspektrometriásan azonosították, az uronsav konfigurációja elveszett. A négy lehetséges izomer szerkezet a 7. ábrán látható. Az irodalom alapján feltételezhetően a terminális uronsav D-glükuronsav és nem L-iduronsav (12, 13).44
14
R3 HO HO
O
O R4 OH HO
12 13 14 15
OH O R1
O H2N O O HO R2 OH HO
OH O
OH
NHAc R1 = CO2H, R2 = H, R3 = CO2H, R4 = H R1 = H, R2 = CO2H, R3 = CO2H, R4 = H R1 = CO2H, R2 = H, R3 = H, R4 = CO2H R1 = H, R2 = CO2H, R3 = H, R4 = CO2H
7. ábra Prion fehérjék kötődéséért felelőssé tehető lehetséges HS konfigurációk
15
2.2. A heparin és heparán-szulfát oligoszacharidok szintézise 2.2.1. Szintézisstratégiák heparin és heparán-szulfát oligoszacharidok előállítására Egy H/HS oligoszacharidokat tartalmazó vegyületkönyvtár igen hasznos eszköznek bizonyulhat a heparin-fehérje kölcsönhatások kutatásában. Segítségével meghatározható a poliszacharidláncon belül, a biológiai aktivitásért felelős minimális molekularészletek (epitópok) szerkezete, mely új szintetikus gyógyszerkészítmények kifejlesztésének lehet az alapja. A heparin szerkezeti komplexitása miatt a természetes poliszacharid kémiai vagy enzimatikus úton történő degradációja rendkívül bonyolult keverékhez vezet, melyből az egyes komponensek szétválasztása igen nagy nehézségekkel jár. Ezért a legtöbb heparin oligoszacharid esetén a kémiai szintézis jelenti az egyetlen előállítási lehetőséget. A H/HS oligoszacharidok kémiai szintézise során, a glikozilezési reakciók sztereoszelektív kivitelezése mellett, a legnagyobb kihívást a megfelelően szulfatált végtermék (szulfoforma) kialakítása jelenti. A következő szempontok figyelembevétele ajánlott az alkalmazott védőcsoportok kiválasztása során12: •
A glikozil donor uronsavegységek, O-2 pozícióját résztvevő csoporttal szükséges ellátni, az 1,2-transz interglikozidos kötés kialakítása érdekében.
•
A glükózamin egységek C-2 amino csoportját nem-résztvevő csoporttal kell védeni, illetve nem-résztvevő csoportként kell maszkírózni az 1,2-cisz kötés kialakítása miatt.
•
A végtermékben a szulfatált, illetve nem szulfatált hidroxil csoportokat különböző védőcsoportokkal szükséges megkülönböztetni.
•
A védőcsoportoknak kompatibiliseknek kell lenniük a szintézis során alkalmazott reakciókörülményekkel (pl. gyűrűnyitás, oxidáció, glikozilezés).
•
A védőcsoportok eltávolíthatóak legyenek O-szulfát funkció mellől, annak sérülése nélkül. A H/HS oligoszacharidok kémiai szintézisének első megvalósítása Sinaÿ és munkatársai
nevéhez fűződik6,45. Védőcsoportstratégiájuk értelmében a kívánt H/HS oligoszacharidot olyan védett formában állítják elő, amelyben a végtermékben szulfatált hidroxil csoportok acetilezve, míg a végtermékben nem szulfatált hidroxil csoportok benzilezve szerepelnek. E védőcsoportstratégia alapján a 16 antitrombinkötő pentaszacharidnak a 17 védett pentaszacharid feleltethető meg (8. ábra).
16
OSO3O
OSO3O HO HO
-O3SHN O HO
CO2O HO
O O3SO
OAc O BnO BnO
N3 O BnO
-
OSO3O
CO2Me O
O NHSO3-
OAc O
-
O HO O3SHN OH
O3SO
16
MeO2C N3
O OBn AcO
OH O
O2C
O
OBn O
O BnO
OAc O ZHN OBn
AcO
17
8. ábra Az első védőcsoportstratégia heparin oligoszacharidok szintézisére A 16 heparin pentaszacharidot Sinaÿ és Petitou különböző uronsav és glükózamin építőegységekből blokk-szintézis segítségével állították elő (9. ábra). A β-glikozidos kötést, 18 és 19 monomerek között oldhatatlan ezüst-karbonát promóter alkalmazásával alakították ki, így a glikozilezés során a donor α-oldalával orientálódik a promóter felületéhez, ennek következtében a nukleofil csak β-oldalról támadhat. Az így kapott 20 diszacharid acetolízisét követően 22 glikozil-bromiddá alakították. A glikozil akceptorként szereplő 26 diszacharid egységet 23 iduronsav-ortoészter donor és 24 akceptor kapcsolásával 2,6-dimetil-piridiniumperklorát jelenlétében, majd a C-4’ helyzetben lévő ideiglenes klóracetil (ClAc) csoport eltávolításával (25→26) kapták. A két diszacharid szintézis blokk (22 és 26) kapcsolását követően, a 27 tetraszacharidot deklóracetilezték, az így kapott 28 akceptort a 29 donorral glikozilezve jutottak a 17 védett pentaszacharidhoz. A 17 védett pentaszacharidból az acetil védőcsoportok szelektív eltávolításával, majd kéntrioxid-piridin
komplexszel
történő
O-szulfatálással,
ezt
követően
katalitikus
hidrogénezéssel, és kemoszelektív N-szulfatálással, végül az észter funkciók lúgos hidrolízisével jutottak a 16 heparinszármazékhoz. A fentivel teljesen analóg módon történt az Arixtra első szintézise45.
17
ClAcO BnO
CO2Me O BnO
OAc O
+
Br
OH
18
O CO2Me O
ClAcO BnO
N3
O OBn
19
MeO2C
OBn O
O
OAc O
OtBu
O ClAcO BnO
OBn
N3
23
+
O OBn BnO ZHN OBn O
MeO2C
OR
OAc MeO2C O CO2Me O O RO N3 O BnO OBn AcO
26
R2
OAc O
OAc 25 R=AcCl 26 R=H OAc O
22
N3 2
21 R =OAc; R =H 22 R1=H; R2=Br
20
ZHN OBn 24
OAcCl O
OAc O R1
O AcO
1
OAc O
+ HO BnO
CO2Me O
O OBn BnO O ZHN
OBn
OAc O
BnO BnO
29 N3 Br
OAc
27 R=AcCl 28 R=H OAc O
OAc O BnO BnO
N3 O BnO
CO2Me O
OAc OMeO2C
O OBn AcO
N3
O OBn BnO O ZHN OBn
7 lépés
O OAc
17 OSO3O
O HO OSO3- -O C OH 2 O O3SHN OH O CO2HO O O HO O O3SHN HO NHSO3OSO3O O SO OH 3 16 OSO3O
9. ábra Az első védőcsoportstratégia heparin oligoszacharidok szintézisére A Sinaÿ és munkatársai által kidolgozott szintézisstratégia a későbbiekben általánosan elterjedt,
szinte
valamennyi
heparin
oligoszacharid
előállítása
ennek
alapján
történt7,12,35,46,47,48. E szintézisek közös jellemzője, hogy egy védett oligoszacharidból csak egyetlen szulfatált oligoszacharid előállítását teszik lehetővé. E rendkívül munka- és időigényes módszer nyilvánvalóan nem alkalmas olyan esetekben, amikor nem egyetlen, meghatározott szerkezetű heparin oligoszacharid, hanem, mint a heparinkötő fehérjék oligoszacharid ligandumainak megállapításakor, egy H/HS oligoszacharid vegyülettár előállítása a cél.
18
Ilyen szintézisek kidolgozására napjainkig két konvergens szintézisstratégia ismert: •
a moduláris és
•
az ortogonális szintézisstratégia.
Boons és kutatócsoportja49,50 moduláris szintézisstratégiát dolgoztak ki számos magasabb tagszámú H/HS oligoszacharid előállítására, amely húsz (30a-30t) megfelelően védett diszacharid építőegységből valósítható meg (10. ábra). A húsz diszacharid szintézismodul előállítása hat monomerből (31-36) kiindulva kivitelezhető. A diszacharid szintézis-modulok az O-4’ pozícióban (9-fluorenilmetoxi)karbonil (Fmoc), az O-1 pozícióban allil (All) csoportot tartalmaznak, melyek szelektív eltávolítása révén a lánchosszabbításra nyílik lehetőség. Az O-3, O-6, és O-2’ pozíciók, amennyiben a végtermékben szulfatálva vannak levulinoil- (Lev), ellenkező esetben rendre benzil-, tercbutildifenilszilil-
(TBDPS),
illetve
acetil
(Ac)
csoportként
szerepelnek.
Állandó
védőcsoportként a jól bevált benzil csoportot alkalmazták. A módszer jellemzője, hogy az uronsavak kialakítása (oxidáció) a szintézis utolsó lépésében történik. A szelektív oxidációt katalitikus mennyiségű 2,2,6,6-tetrametil-piperidiniloxi (TEMPO) és nátrium-hipoklorit elegyével oldották meg. A nagyszámú építőegység szintézise továbbra is rendkívül munkaigényes, így nem meglepő, hogy a húsz diszacharid szintézis-modulból napjainkig csak hat előállításáról számoltak be, és idáig mindössze néhány, alacsony tagszámú H/HS oligoszacharidot szintetizáltak49,50.
FmocO BnO
OBn O OR3
O R2O
OR1 O OAll N3
Szulfatált R1=Lev R2=Lev R3=Lev
Nem szulfatált R1=TBDPS R2=Bn R3=Ac
30a-30t NH HO R2O
OTBDPS O OAll N3 31 R2=Bn 32 R2=Lev
FmocO BnO
OBn O BnO
R3O O CCl3 33 R3=Ac NH 34 R3=Lev
OBn O
O
OFmoc OR3
CCl3
35 R3=Ac 36 R3=Lev
10. ábra Moduláris védőcsoportstratégia heparin oligoszacharidok szintézisére Az MTA Kémiai Kutatóközpont Szénhidrátkémiai Osztályán51 olyan szintézismódszert dolgoztak ki, melynek segítségével egyetlen védett oligoszacharidból nagyszámú heparin oligoszacharid állítható elő. E szintézisstatégiában olyan védett oligoszacharidokat
19
szintetizáltak, melyek azon pozíciókban, ahol a H/HS szulfát csoportokat tartalmazhat, egymástól függetlenül, szelektíven eltávolítható úgynevezett ortogonális védőcsoportokat tartalmaznak. Az ortogonális védőcsoportok tetszés szerinti sorrendben történő eltávolítását követő szulfatálás révén, lehetőség van egyetlen védett vegyületből, az alapváz valamennyi lehetséges szulfatált formájának az előállítására. A kidolgozott szintézis-terv alapján a védett 37 diszacharid az egymáshoz képest ortogonális (4-metoxi)fenil (MPh), és benzoil (Bz) védőcsoportokat tartalmazza a
D-
glükózamin egység O-6, illetve az L-iduronsav egység O-2 pozíciójában (11. ábra). A benzoil csoport szelektív eltávolítását követően a szabaddá vált hidroxil csoportot szulfatálva, majd a további védőcsoportokat eltávolítva, végül kemoszelektív N-acetilezéssel, illetve Nszulfatálással a 38 és 39 diszacharidokhoz jutottak. BnO BnO
CO2tBu O OBz 37
O BnO
CO2-
OMPh O ZHN
HO HO
1
OR
OMe 38 39 40 41 42 43 44 45
OR2 O
O
1
-
R =SO3 R1=SO3R1=H R1=H R1=SO3R1=SO3R1=H R1=H
O HO
R3HN 2
R =H R2=H R2=SO3R2=SO3R2=SO3R2=SO3R2=H R2= H
OMe R =Ac R3=SO3R3=Ac R3=SO3R3=Ac R3=SO3R3=Ac R3=SO33
11. ábra Ortogonális védőcsoport-stratégia heparin oligoszacharidok szintézisére Hasonlóképpen, először a (4-metoxi)fenil csoportot eltávolítva a 37 diszacharidból a 40 és 41 O-6 szulfatált származékokat állították elő. Mindkét ortogonális védőcsoportot eltávolítva, di-O-szulfatálás után a 42 és 43 diszacharidokat, míg O-szulfatálás nélkül a 44 és 45 diszacharidokat szintetizálták. Ezt az ortogonális védőcsoportstratégiát kiterjesztették Liduronsav tartalmú diszacharid valamennyi lehetséges permutációjának megfelelő 47a-h heparin oligoszacharid szintézisére52 (12. ábra), valamint a savas és bázikus fibroblaszt növekedési faktorok (FGF-1 és FGF-2) minimális HS triszacharid α-metil-ligandumainak (49, 50) szerkezetére53 (13. ábra).
20
OMPh O
O OBn BnO O
tBuO2C
ZHN
R1HN
OMe
OBz
OMe
3
OH
OBn
O HO
OH O
NaO2C
OR2 O
OR 1
R = Ac vagy SO3Na 47a-47h R2=H vagy SO3Na R3=H vagy SO3Na
46
12. ábra Ortogonális védőcsoport-stratégia L-iduronsav tartalmú heparin oligoszacharidok szintézisére
O OBn O
tBuO2C
OMPh tBuO2C O O N3
OBn O
OMe NaO2C OR O O NH
OBz O
BnO
OH O
NaO2C
HO
48 OBn
OBz
OH
OSO3Na
OH O
OMe
OSO3Na
SO3Na 49 R=SO3Na 50 R=H
13. ábra A feltételezett FGF-1 és FGF-2 kötő heparin triszacharidok (57 és 58) szintézise Az MTA Kémiai Kutatóközpont Szénhidrátkémiai Osztályon kidolgozott benzoil-és 4metoxifenil ortogonális védőcsoportokat alkalmazó stratégiával párhuzamosan Wei és munkatársai54 publikálták a terc-butildifenilszilil (TBDPS), levulinoil (Lev), 4-metoxi-benzil (PMB), 2-trimetilszilil-etoximetil (SEM) és acetil (Ac) csoportokat tartalmazó ortogonális védőcsoport-stratégia kidolgozását heparán-szulfát diszacharid ligandumok előállítására. Az ortogonálisan védett diszacharidból öt védett, mono O-szulfatált és egy védett, N-szulfatált diszacharid szintézisét közölték54 (51a-51f, 14. ábra) HO LevO
OSO3O N3 O SEMO 51a
-
COOCH3 O AcO
51d
O SEMO
COOCH3 O AcO
OMe
OTBDPS O N3
O SEMO 51b
OMe
OTBDPS O
PMBO HO O3SHN
O3SO HO
PMBO LevO
COOCH3 O AcO
OMe
OTBDPS O N3
O O3SO 51e
COOCH3 O HO
PMBO O3SO
OMe
OTBDPS O AcHN
O SEMO
AcO
51c
PMBO LevO
COOCH3 O
OTBDPS O N3 51f
COOCH3 O
O HO -
O3SO
14. ábra Ortogonális védőcsoport-stratégia HS oligoszacharidok előállítására
21
OMe
OMe
A módszer jellemzője, hogy az uronsav észter kialakítását diszacharid szinten oldották meg, a megfelelő 52 lakton akceptor 53 tioglikozid donorral történő glikozilezését követő metanolízissel (15. ábra). O PMBO LevO
OTBDPS O O O OMe STol + N3 HO OAc 53 52
PMBO LevO
OTBDPS O N3
O SEMO
COOCH3 O AcO
54
OMe
15. ábra Ortogonálisan védett diszacharid szintézise A 2-trimetilszilil-etoximetil (SEM) éter védőcsoport bevitelére ezt követően került sor. Új eredmény, hogy a 54 ortogonálisan védett diszacharidból kiindulva valamennyi lehetséges permutációjának megfelelő HS oligoszacharid előállítható, mindezek ellenére idáig nem publikálták a szabad diszacharid vegyülettár szintézisét. 2.2.2.
Szintézisstratégiák
GlcpA-GlcpN-GlcpA-GlcpNAc
heparán-szulfát
oligoszacharidok előállítására A prion fehérjék kötődéséért felelőssé tehető heparán-szulfát ligandum szekvenciájára Leteux és munkatársai nemrégiben tettek javaslatot44. Az egyik feltételezett, nem szulfatált tetraszacharid (12) alternáló D-glükuronsav és D-glükózamin egységekből áll, a redukáló végi glükózamin N-acetilezett, míg a láncközi glükózamin amino csoportja szubsztituálatlanul található. Célul tűztük ki e nem szulfatált GlcpA-GlcpN-GlcpA-GlcpNAc heparán-szulfát tetraszacharid α-metil-glikozidjának szintézisét, melynek előállítása az eddigiektől eltérő, egyedi szintézisstratégiát kíván. Annak ellenére, hogy az irodalomban ismert néhány olyan HS oligoszacharid kémiai szintézise, melyek mind N-acetilezett, mind N-szulfatált ilyen módon megkülönböztetett
D-glükózamin
D-glükózamint
tartalmaznak55-56,
egységeket tartalmazó tetraszacharidok
előállítása napjainkig kihívást jelent. A szintézis legkézenfekvőbb megoldásaként N-acetil-Dglükózamin megfelelő származékát lehetne alkalmazni akceptorként.
22
Ugyanakkor az N-acetil-D-glükózamin 4-es hidroxil-csoportja köztudottan rendkívül gyenge nukleofil glikozilezési reakciókban57. Kompetíciós kísérletek alapján a 2-azido-2dezoxi-D-glükóz C-4 pozícióban található hidroxil csoportja tízszer reaktívabbnak mutatkozott a megfelelő N-acetil akceptorhoz képest58. Továbbá, az N-acetamid oxigénje kompetitív nukleofilként viselkedhet, amely instabil glikozil imidát melléktermékek képződéséhez vezet59,60. Auzanneau és munkatársai59 kimutatták a 56 diszacharid akceptor 55 triklóracetimidáttal történő glikozilezésekor, a korábban Lemieux és kutatócsoportja61 által is feltételezett 57 glikozil imidát képződését (16. ábra). NH O
CCl3
O
+
AcO AcO
OBn OAc O O HO OMe O AcHN OAc 56
AcO AcO
OAc
55 AcO
OBn O
OAc O HO O OAc
AcO
OMe N O O
AcO
AcO AcO
CH3
AcO
57
AcO
AcO
O OAc O O O OAc
OAc
OAc OBn O OMe AcHN
58
16. ábra Imidát képződés D-GlcpNAc tartalmú akceptor glikozilezésekor A reakcióhőmérséklet és az alkalmazott Lewis-sav mennyiségének növelésével a 57 imidát a termodinamikailag stabilabb 58 triszachariddá történő átrendeződését tapasztalták. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy ezen imidátok átrendeződési hajlama nagy mértékben függ a donor szerkezetétől és a reakciókörülményektől. Az említett HS oligoszacharid szintézisét megnehezíti, hogy az N-acetil csoport nem csak a GlcNAc egységen érezteti hatását. Triklóracetimidát donorok alkalmazása esetén az Nacetil csoport irányító hatása folytán teljes reaktivitáscsökkenést tapasztaltak GlcNAc tartalmú diszacharid egység glikozilezésekor62. A reaktivitási problémákat tovább súlyosbítja, hogy más monoszacharidokhoz képest, D-glükuronsav glikozil donorok csekély reaktivitással bírnak63.
D-Glükuronsav
tartalmú donorokkal történő glikozilezés során gyakran alacsony
hozammal izolálható a kívánt diszacharid, a képződő melléktermékek (ortoészter, acetilezett akceptor, stb) miatt. Ezért a β-D-GlcpA-(1→4)-D-GlcpNAc kötés közvetlen kialakítása rendkívüli kihívást jelent64. Legjobb tudomásunk szerint egyetlen példa ismert erre az irodalomban: a 17. ábrán látható 61 diszacharid szintézisét oldották meg így65.
23
NH OAcO AcO AcO MeO2C
O 59
CCl3 +
HO AcO
OAc O AcHN 60
OAc AcO AcO MeO2C
OAc
O
O AcO
OAc O AcHN
61
OAc
17. ábra Első sikeres β-D-GlcpA-(1→4)-D-GlcpNAc kötés közvetlen kialakítása A GlcNAc tartalmú oligoszacharid szintézisek során általában az N-acetil csoport maszkírozásával kerülik ki a szintézis nehézségeit. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ezen védőcsoportok sikeres alkalmazása mellett, bázisérzékenységük, illetve néhány esetben savra való érzékenységük is, nem csak a hozam csökkenését okozhatja oligoszacharidok szintézise során, de az alkalmazható védőcsoportok számát is redukálja. Munkánkkal66 párhuzamosan a szabad 12 és 13 tetraszacharidokat anomer keverékként közvetett úton előállították67. Az O-1-ről N-2-re történő acetil transzfer módszerrel oldották meg a szintézist67, kikerülve ezzel az N-acetil-D-glükózamin okozta reaktivitásproblémát. A 12 és 13 szintetizált tetraszacharidokat neoglikolipid technológia segítségével tesztelték, eredményül a 10E4 antitest egyikhez sem kötődött67. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy ezen szabad redukáló végű tetraszacharidok nem a legmegfelelőbb ligandumok biológiai tesztre aldehid-szerű reaktivitásuk miatt68. Ezen tetraszacharidok szintézise továbbra is megoldatlan, amennyiben „blokkolt” redukáló végi HS oligoszacharid előállítása a cél, amely biológiai tesztelésre alkalmasabb ligandumot biztosít.
24
2.3. Új metodikák oligoszacharidok szintézisére 2.3.1. 4,6-O-Benzilidén acetálok reduktív gyűrűnyitása Az általunk bevezetett ortogonális védőcsoportokkal funkcionalizált oligoszacharidok szintézise során, minél rövidebb szintézisút célszerű, mely jó hozammal szolgáltatja a megfelelő monomer építőegységeket. Az O-4 és O-6 pozíciók szelektív manipulációjára, azaz glikozilezésre, illetve oxidációra, ciklikus acetálok alkalmazása, és azok regioszelektív gyűrűnyitása kínálja a legjobb megoldást. Két megfelelő térhelyzetű hidroxilcsoport szimultán védelmére aldehidekkel vagy ketonokkal képzett acetálok használhatók. A szénhidrátok körében ciklikus acetálszármazékokat Emil Fischer állított elő először 1895-ben69. Azóta ezek a vegyületek rendkívül nagy jelentőségre tettek szert. Polihidroxi vegyületekben lehetőség van 5-tagú (1,3dioxolán) és 6-tagú (1,3-dioxán) gyűrűs ciklikus acetálok képződésére. Termodinamikai kontroll esetén az egyensúly ketonoknál az előbbi, aldehideknél az utóbbi felé van eltolva. Az acetálos szén kiralitása miatt mindig két diasztereomer acetál keletkezhet, de a 6tagú acetáloknál (1,3-dioxánok) egyensúlyban gyakorlatilag csak a 62b termodinamikailag stabilabb termék, amely a nagy térkitöltésű fenil szubsztituenst ekvatoriális helyzetben tartalmazza, preparálható (18. ábra). R1
H O O RO
H
62a
RO
O O RO
R1
O OR
62b
O RO
OR
18. ábra 6-tagú acetálok termodinamikai egyensúlya Dioxolánoknál (5-tagú gyűrű) viszont a két izomer (64a, 64b) kb. 1:1 arányban keletkezik70 (19. ábra). OMe
OMe Me RO
PhCHO
O
ZnCl2 HO 63
Me RO
O O
OH
OMe +
Me RO
O O
O
64a
O
64b Ph
H
H
Ph
19. ábra 5-tagú acetálok termodinamikai egyensúlya A ciklikus acetálok általában stabilisak bázikus és semleges közegben, továbbá számos oxidációs és redukciós reakcióban. Eltávolításuk leggyakrabban savas hidrolízissel történik,
25
de a benzil éterekhez hasonlóan hasíthatók enyhe körülmények között katalitikus hidrogénezéssel, valamint oxidatív módszerrel is eltávolíthatók. A ciklikus acetálok között a benzilidén típusú acetálok igen gyakori használatának egyik oka, hogy ezen a vegyülettípuson a többi acetálra jellemző általános tulajdonságok mellett, speciális reakciók is végrehajthatók. A szénhidrátok benzilidén típusú acetáljainak benzil éterekké történő reduktív gyűrűnyitása egy hidroxil csoport egyidejű szabaddá tételével a parciálisan védett származékok egyik legfontosabb előállítása. 2.3.1.1. LiAlH4-AlCl3 reagenssel történő redukció 4,6-O-Benzilidén-acetálok 4-O-benzil-éterré történő reduktív gyűrűnyitására gyakran alkalmazott módszer a LiAlH4-AlCl3 – os redukció. Ezt először Bhattarcherjee és Gorin71,72 alkalmazták szénhidrátok acetál- és ortoészter-származékaira, majd Gorin és Finlayson73 kiterjesztették a reakciót a glükózamin és galaktózamin 4,6-O-benzilidén származékaira is. A 4,6-O-benzilidén-hexopiranozidok redukciójánál figyelemre méltó szelektivitást Nánási és Lipták74 észlelt először. A 65a fenil 2,3-di-O-benzil-4,6-O-benzilidén-β-Dglükopiranozid hidrogenolízisekor kizárólag 4-O-benzil-éter képződését észlelték, ezzel szemben a megfelelő 65c 3-O-metil- és 65d 2,3-di-O-metil-származék gyűrűnyitása során a 4-O-benzil-éter mellett (56%) jelentős mennyiségű 6-O-benzil-éter is képződött (2. táblázat). Benzilidén-acetál
Ph
65a Ph
65b Ph
65c Ph
65d
O O BnO
O O BnO
O O MeO O O MeO
Hozam (%) 4-O-benzil
6-O-benzil
OPh
89
-
OPh
82
-
OPh
56
28
OPh
56
32
O BnO
O OMe
O OBn O OMe
2. táblázat
26
A szelektivitásban mutatkozó különbséget úgy értelmezték, hogy az O-3 nagy térkitöltésű benzil szubsztituense akadályozza a reagens kötődését az O-4-en, míg a kis térkitöltésű metilcsoport ilyen hatást nem tud kifejteni. Később kiterjesztették vizsgálataikat mannóz- és galaktóz-származékokra75, valamint diszacharidokra is76. Fügedi, Lipták és Nánási77,78 mélyrehatóbban vizsgálták a 4,6-O-benzilidénglükopiranozidok LiAlH4-AlCl3-dal történő reduktív gyűrűnyitás irányának a C-3 szubsztituenstől való függését. A korábbi tapasztalatokkal összhangban megállapították, hogy a 3-as helyzetben lévő szubsztituensek jelentősen befolyásolják a reakció irányát: a kis térkitöltésű szubsztituensek esetén keverék termék, míg nagy térkitöltésűeknél gyakorlatilag csak 4-O-benzil-éter képződik. A 2,3-di-O-alkil származékok (66a-d) esetén az alkilcsoportok méretének növekedésével a reakció regioszelektivitása nő (3. táblázat). Benzilidén acetál Ph
O O R2
O OBn 1
R
Termékarány 4-O-Bn / 6-O-Bn
Hozam (%) 4-O-benzil 6-O-benzil
66a
R1 = R2 = OMe
77 : 23
68
14
66b
R1 = R2 = OEt
91 : 9
75
7
66c
R1 = R2 = OBn
93 : 7
91
4
66d
R1 = OMe, R2 = H
53 : 47
43
41
3. táblázat A szubsztituenseknek a reakció irányára gyakorolt hatása úgy értelmezhető, hogy azok térkitöltésüktől függően különböző mértékben akadályozzák a klór-alán kötődését O-4-hez, ezáltal előtérbe kerül az alternatív reakcióút, az O-6-on történő komplexképződés, ami 4-Obenzil-éterek képződéséhez vezet. A benzilidén-acetálok LiAlH4-AlCl3 reagenssel történő gyűrűnyitását széles körben alkalmazzák parciálisan védett szénhidrátok előállítására. Meg kell említeni ugyanakkor, hogy a módszer kemoszelektivitása korlátozott. A használt reagens jellege miatt nem használható bázikus közegben labilis védőcsoportok, így pl. a gyakran használt acilcsoportok mellett. Nem alkalmazható a LiAlH4-AlCl3 reagens az amino-cukrok esetén leggyakrabban használatos N-acetil-, N-ftaloil-, N-benziloxikarbonil-, illetve azidocsoportok, továbbá a dezoxi-cukrok szintéziseiben gyakran használt halogén szubsztituensek mellett sem.
27
2.3.1.2. NaCNBH3-HCl reagenssel történő regioszelektív gyűrűnyitás Garegg és munkatársai79,80,81, Horne és Jordan82 feniletilidén-acetálokon végzett regioszelektív gyűrűnyitási kísérletei alapján, vezették be a NaCNBH3-HCl reagenst szénhidrátok benzilidén acetáljainak reduktív gyűrűnyitására, amely módszer teljes mértékben regioszelektívnek mutatkozott, kizárólag 6-O-benzil-éter (68, 70) képződését tapasztalták (20.ábra). O O RO
Ph
O
OBn O
NaCNBH3/HCl/THF HO RO
OMe
OR 67 R = Bn 69 R = Bz
OMe
OR 68 R = Bn : 87% 70 R = Bz : 95%
20. ábra 4,6-O-Benzilidén acetálok reduktív gyűrűnyitása NaCNBH3-HCl reagenssel Ennek a módszernek a regioszelektivitása nem függ a piranóz gyűrű szubsztituenseitől és a reakció kompatibilis acil típusú védőcsoportokkal, továbbá az aminocsoport korábban említett védőcsoportjaival is. Az 1,3-dioxolán gyűrűs benzilidén-acetálok esetében a módszer a LiAlH4-AlCl3 esetén megállapított
irányt
követi,
a
reakció
regioszelektivitása
az
acetálos
szénatom
konfigurációjától függ. Így például a 71 exo-fenil-benzilidén-acetálból kiindulva a NaCNBH3 és HCl reagenssel történő reakcióban ugyanúgy 72 3-O-benzil-éterek képződtek, mint a LiAlH4-AlCl3-os gyűrűnyitás során (21. ábra). Ph H O Ph
O O O
O OMe 71
NaCNBH3/HCl/THF 78 %
Ph
OH O
O O BnO
OMe 72
21. ábra 4,6-O-Benzilidén acetálok reduktív gyűrűnyitása NaCNBH3-HCl reagenssel A NaCNBH3-HCl reagenssel történő redukció a szénhidrátkémiában használt legtöbb védő- és funkcióscsoport mellett is végrehajtható, ezért ezt a módszert bevezetése óta igen elterjedten alkalmazzák. 2.3.1.3. Borán-amin komplexek és Lewis-savak kombinációjával történő gyűrűnyitás A LiAlH4-AlCl3 reagenssel történő reakciók kemoszelektivitásának növelésére Garegg és munkatársai81,83 a LiAlH4-et borán-trimetil-amin komplexszel helyettesítették. A 4,6-O-
28
benzilidén-acetálok borán-trimetil-amin és aluminium-klorid reagenssel végzett redukciója az oldószertől függő regioszelektivitást mutatott. Toluolban végrehajtva a reakciót 4-O-benzil-éterek (74a, 76a) képződtek közepes hozammal, míg tetrahidrofuránban 6-O-benzil-éterek (74b, 76b) voltak izolálhatók viszonylag jó termeléssel (22. ábra). A szelektivitásban mutatkozó különbség oka a Lewissav erősebb szolvatációja lehet éter típusú oldószerben.
Ph
O O RO
BH3.NMe3 AlCl3
O OR OMe
toluol
BnO RO
THF
73 R= Bn 75 R= Bz
HO RO
OH O OR
74a R= Bn : 50% 76a R= Bz : 40% OMe
OBn O OR
74b R= Bn : 71% 76b R= Bz : 74% OMe
22. ábra 4,6-O-Benzilidén acetálok gyűrűnyitása BH3·NMe3-AlCl3 reagenssel A BH3·NMe3-AlCl3 reagenssel toluolban végzett reduktív gyűrűnyitások jó regioszelektivitással adják a 4-O-benzil-étereket, azonban a hozamok a reakció során fellépő nagymértékű bomlás miatt általában alacsonyak. A 4-O-benzil-éterek hozamának növelésére Garegg és Fügedi84 a redukciót a LiAlH4-AlCl3-os redukcióknál is használt diklórmetán-éter oldószerelegyben végezte. Ilyen körülmények között esetenként igen jó hozammal képződtek 4-O-benzil-éterek, így például a 77 diszacharid-acetálból 91%-os hozammal izolálták a 78 étert (23. ábra). BzO BzO BzO
Ph O
O O O
O
SMe BH3.NMe3-AlCl3
OBz
OBz
CH2Cl2-Et2O
77
91%
BzO BzO BzO
O BnO O OBz 78
OH O SMe OBz
23. ábra Oikawa és munkatársai85 hidrid anion donorként borán-dimetil-amin komplexet, Lewissavként bórtrifluorid-éterátot használtak. Két eltérő oldószerben, acetonitrilben és diklórmetánban,
vizsgálták
D-glükóz-
és
D-glükózaminszármazékok
gyűrűnyitását.
Eredményeiket a 4. táblázatban foglaltam össze. Amennyiben a reakciót diklórmetánban hajtották végre és a 3-as helyzetben benzilcsoport volt 4-O-benzil-éterek (79b, 80b) voltak szelektíven izolálhatók. Ezzel szemben, acetonitrilben végezve a reakciót, a főtermék 6-O-benzil-éter (80a) volt,
29
amennyiben a 3-as pozícióban benziltől eltérő védőcsoportot alkalmaztak. Ez az eljárás 6-Obenzil-éterek előállítására kielégítő, 4-O-benzil-éterek viszont csak 3-O-benzilezett származékokból izolálhatók ily módon jó hozammal.
Ph
O O R2
O R
BH3.Me2NH BF3.OEt2
1
HO R2
OBn O
OMe
R2
Oldószer
+ R
R1
CH3CN CH2Cl2
OBn
OBn
CH3CN CH2Cl2
OH
NHCOOBn
1
OMe
OH O
BnO R2
R1
OMe
Hozam (%) 6-O-Bn
4-O-Bn
79a 30 3 80a 76 34
79b 55 73 80b 15 35
4. táblázat A borán-amin komplexek és Lewis-savak elegyével végzett redukciók, hiányosságaik ellenére, napjainkban szintén az elterjedt reduktív gyűrűnyitási módszerek közé tartoznak. 2.3.1.4. Egyéb gyűrűnyitási módszerek Az elmúlt években számos új, szelektív módszert fejlesztettek ki szénhidrátok 4,6-Obenzilidén acetáljainak reduktív gyűrűnyitására szilán-származékok és protikus sav vagy Lewis-sav kombinációjával. DeNinno és munkatársai86 trietilszilán és trifluorecetsav (TFA) reagenssel
diklórmetánban
szelektíven
6-O-benzil-4-hidroxi-származékokat
(82,
84)
izoláltak, mind éter, mind acil típusú védőcsoportok mellett (24. ábra). Ph
O O RO
O
Et3SiH, TFA OMe
OR 81 R = Bn 83 R = Bz
CH2Cl2
HO RO
OBn O
OMe OR 82 R = Bn : 81% 84 R = Ac : 98%
24. ábra 4,6-O-Benzilidén acetálok gyűrűnyitása Et3SiH-TFA reagenssel Trietil-szilán (Et3SiH) és BF3.Et2O87, illetve trifluormetánszulfonsav88 esetében is hasonló szelektivitás tapasztalható, különböző glükóz-, mannóz- és glükóz-amin származékokon (85, 87)
(25.
ábra).
Ugyanakkor
Et3SiH-PhBCl288
reagens-kombinációval
regioszelektivitás figyelhető meg: 4-O-benzil éterek képződése mellett. 30
ellentett
O O BnO
Ph
O
O PhthN 87
OBn O
HO BnO
83 %
BnO OMe 85
O O BnO
Ph
Et3SiH, BF3.Et2O
BnO 86
Et3SiH, BF3.Et2O
OBn O
HO BnO
85 %
OMe
OMe
PhthN OMe 88
25. ábra 4,6-O-Benzilidén acetálok reduktív gyűrűnyitása Et3SiH-BF3.Et2O-tal Jiang és Chan89 borán-tetrahidrofurán (BH3·THF) komplexet alkalmazott hidrid-anion donorként, és Lewis-savnak a dibutilbór-triflátot (Bu2BOTf) találta a legalkalmasabbnak benzilidén-acetálok 4-O-benzil-éterekké (89, 90) történő átalakítására (5. táblázat). Ez az eljárás glükózszármazékokon szabad hidroxilcsoportok mellett is regioszelektív, de olyan galaktózszármazék gyűrűnyitásakor, amely szabad hidroxilcsoportot tartalmaz a 2-es és 3-as helyzetben a 4-O-benzil (92a) és 6-O-benzil- (92b) éterek 1:1 arányú keverékét kapták (26.ábra). Acil típusú védőcsoportok (90) használata esetén hozamcsökkenést tapasztaltak. Benzilidén acetál
Hozam (4-O-benzil)
Ph OO O RO
SPh
R= Bn 95 %
89
R= Ac 70 %
90
RO
5.
táblázat
Ph OO
OBn O SPh
HO HO 91
BH3.THF Bu2BOTf
OH
OH O SPh +
HO
OBn O SPh
HO
HO
HO
92a
92b
26. ábra Érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi évek publikációi alapján a borán-tetrahidrofurán (BH3·THF) komplexet különböző Lewis-savakkal (Ph2BBr90, lantanid triflátok91, Cu(OTf)292, CoCl293) együtt alkalmazva általában jó regioszelektivitással és termeléssel kapták a megfelelő 4-O-benzil-éterek származékokat a 4,6-O-benzilidén acetálok redukciója során.
31
Ezen módszerek többségében ugyanakkor nemcsak a hidrid anion komponenst, hanem a Lewis-savat is feleslegben kell alkalmazni, néhányuk kissé egzotikus és drága reagensek közé tartozik, behatárolva így a módszerek alkalmazhatóságát méretnövelés esetén. A heparin oligoszacharidok szintézisével kapcsolatosan felmerült konkrét igény, valamint az általánosan használható módszerek hiánya miatt új kemo- és regioszelektív módszer kidolgozását tűztük ki célul szénhidrátok benzilidén acetáljainak 4-O-benziléterekké történő átalakítására. Fontos szempont volt továbbá a módszer kiterjesztése más benzilidén típusú acetálokra, mert az így kapott ideiglenes 4-O-éter csoportot tartalmazó származékok magasabb tagszámú oligoszacharidok szintézisét teszi lehetővé. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy az irodalomban eddig ismert 4,6-O-benzilidén acetálok reduktív gyűrűnyitása, a reakciókörülmények optimalizálása nélkül, nem alkalmazhatók például 4-metoxi-benzilidén acetál esetében. 2.3.2. Védőcsoportok fejlesztése és bevezetése a mai szénhidrátkémiában A védőcsoportok alkalmazása elengedhetetlenül szükséges a multifunkciós vegyületek kémiájában, így a szénhidrátkémiában is. Az általánosan használható védőcsoportok kritériumai,
hogy
olcsó
alapanyagokból
egyszerűen
előállíthatóak
legyenek,
a
reakciókörülmények széles tartományában stabilak legyenek, és enyhe körülmények között szelektíven eltávolíthatóak legyenek. Annak ellenére, hogy rendkívül sok védőcsoport ismert az irodalomban94, ezeknek csak egy töredékét alkalmazzuk rutinszerűen, mivel többségük a fenti kritériumokat csak részben teljesítik. Az
egymástól
függetlenül,
szelektíven
eltávolítható
úgynevezett
ortogonális
védőcsoportok szerepe a mai szénhidrátkémiában rendkívül megnőtt. Ugyanakkor hidroxilcsoportok védelmére csak néhány ortogonális védőcsoport-kombináció ismeretes, és ezek is mindössze 2-3 védőcsoportot tartalmaznak54,68,95,96,97. Az eddig ismert ortogonális védőcsoport-kombinációk
bővítése
magasabb
tagszámú
oligoszacharidok
hatékony
előállítását tenné lehetővé. Új védőcsoport kidolgozásakor gyakran használják a „támogatott hasítás” (assisted cleavage) elvét, mely egy stabil funkciós csoport átalakítása után kapott 93b reaktív nukleofil spontán vagy elősegített intramolekuláris gyűrűzáródása követi (27. ábra).
32
X
Y reagens
R1
R O
R2
R O
O 93a
spontán
+
R OH
R2
Y O
O 93b
93c
93d
27. ábra „Támogatott hasítás” elve Néhány napjaikban gyakran alkalmazott védőcsoport, mint pl. klóracetil, levulinoil, stb. védőcsoport szelektív eltávolítása is ezen az elven működik. Az elmúlt években számos védőcsoport bevezetését ismertették az irodalomban, amelyek ugyancsak a „támogatott hasítás” elvén távolíthatók el szelektíven. Kusumoto és munkatársai98 a 94a 4-azidobutiril védőcsoportot vezették be 1986-ban, melynél az azido-csoportot kén-hidrogén, trifenil-foszfinnal, vagy katalitikus hidrogénezéssel redukálták a megfelelő 94b aminná, és az ezt követő melegítés hatására kapták a kívánt 94c alkoholt (28. ábra). R
H2S vagy Ph3P
O
N3 O
vagy H2, Pd/C
94a
R
melegítés
O
NH2
R OH
+
NH
O 94b
94c
O 94d
28. ábra A 4-azidobutiril csoport reduktív eltávolítása Sekine és munkatársai99 hasonló elv alapján a 95a 2-(azidometil)benzoil védőcsoportot alkalmazták dezoxiribonukleozidok esetében a hidroxil- és amino-funkció védelmére. Ez előnyöseben alkalmazható a 94a 4-azidobutiril csoportnál a redukciós körülmények között spontán lejátszódó intramolekuláris ciklizáció miatt (29. ábra). O
O OR N3
95a
O
MePPh2
OR NH2
dioxán-víz 95b
R OH
+
95c
NH 95d
29. ábra A 2-(azidometil)benzoil csoport szelektív eltávolítása Crich és munkatársai100 96a 3-(2’-benziloxifenil)-3,3-dimetilpropanoil védőcsoportot alkalmaztak különböző glikozil donorok esetében a 2-es helyzetű hidroxil-funkció védelmére (30. ábra). Ez a védőcsoport kiváló résztvevő csoport glikozilezésekben, ugyanakkor az eltávolítás körülményei (kat. hidrogénezés) közt stabilak az észterek, valamint a glikozil észterek is.
33
O BnO
HO
O
O
H2, Pd/C
OR
O OR
96a
R OH
96b
+
96c
96d
30. ábra A 3-(2’-benziloxifenil)-3,3-dimetilpropanoil csoport eltávolítása katalitikus hidrogénezéssel Ezen védőcsoportok mellet érdemes még megemlíteni, az elmúlt évek irodalma alapján, a szintén „támogatott hasítás elvén” eltávolítható 4-acetoxi-2,2-dimetil-butiril101-, (2-klóracetoximetil)benzoil-102,
2-(alliloxi)-fenilacetil-103
és
2-(preniloximetil)benzoil104
védőcsoportokat. Az eddig említett újszerű védőcsoportokról, néhány vonzó tulajdonsága mellett, szükséges megjegyezni, hogy olyan funkciós csoportokat tartalmaznak, mint pl az acetil, a klóracetil, a benzil, az allil, a prenil és az azido, amelyek önmagukban is használatosak védőcsoportként. Ezáltal ezen védőcsoportok szelektív eltávolítása nem lehetséges az említett funkciós csoportok jelenlétében, ami erősen korlátozza széleskörű alkalmazhatóságukat. Ezen szempontok figyelembevételével a nitro-csoport sokkal vonzóbb lehetőségnek tűnik új védőcsoport bevezetése céljából, ugyanis számos módszer ismert az irodalomban amino-csoporttá történő redukciójára105, amely ezt követően erős nukleofilként könnyen késztethető reakcióra. A kereskedelmben kapható, olcsó 2-nitrofenil ecetsav 97a acetát származékainak redukciója a megfelelő 97b 2-aminofenilecetsav észtereit szolgáltatja, melyeknek a 97c indolinná történő ciklizációja ismert106 (31. ábra) A reakció seb. áll.: kb ~ 10-3 M-1s-1. O
O OMe NO2 97a
OMe NH2 97b
O N 97c H
+
MeOH 97d
31. ábra (2-Nitrofenil)acetátok reduktív eltávolítása A bevezetésben említettek miatt célul tűztük ki, az általánosan használható, szelektíven eltávolítható védőcsoportok hiánya miatt, egy új védőcsoport bevezetését, a fenti megfontolások alapján a kersekedelemben kapható (2-nitrofenil)ecetsavból kiindulva.
34
3. CÉLKITŰZÉS Az MTA Kémiai Kutatóközpont Szénhidrátkémiai Osztályán heparin oligoszacharidok szintézisére ortogonális védőcsoportok használatán alapuló stratégiát dolgoztak ki. A módszer segítségével egyetlen védett oligoszacharidból nagyszámú heparin oligoszacharid állítható elő. Bekapcsolódva az Osztályon folyó kutatómunkába célul tűztük ki egy új ortogonális védőcsoport-stratégia kidolgozását heparin tetraszacharid vegyülettár előállítására. A négy különböző alapvázú ortogonálisan védett tetraszacharidból (98-101) mind az 576 különbözően szulfatált heparin oligoszacharid szintézise megvalósítható (32. ábra). Az ortogonálisan védett tetraszacharidokból kiindulva két monoszulfatált heparin tetraszacharid (102, 103) szintézisét tűztük ki célul (33. ábra). CO2tBu O BnO O BnO BnO FmocO
OBn O BnO BuO2C O OBn OFmoc
O1NAP O
CO2tBu O BnO OAcCl O N3 O O BnO BnO O FmocO BnO 98 LevO BnO ZHN OMe CO2tBu O
OAcCl O1NAP O OBn OBnO O OBn O BuO2C BnO O BuO2C O ZHN OMe N3 O OBn OFmoc OLev 100
OR2 OAcCl O O OBn O BuO2C O BnO N3 ZHN OMe O OLev 99 O1NAP O N3 O BnO 101
CO2tBu O LevO
O BnO
OAcCl O ZHN OMe
32. ábra Ortogonálisan védett heparin tetraszacharid egységek CO2tBu O BnO O BnO FmocO BnO
O1NAP O N3 O BnO 98
CO2tBu O LevO
O BnO
HO HO
OAcCl O ZHN
OMe
CO2Na O OR1
O HO
OR2 O R3HN O HO
CO2Na O OR4
O HO
OR6 O R5HN
OMe 102 R1 = R2 = R4 = H; R3 = R5 = Ac ; R6 = SO3103 R1 = R4 = R6 = H; R3 = R5 = Ac ; R2 = SO3-
33. ábra Ortogonális védőcsoportstratégia heparin tetraszacharidok szintézisére Egy konkrét biológiai probléma megoldására célul tűztük ki egy további oligoszacharid szintézisét. Leteux és mtsai44 a közelmúltban tettek javaslatot a prion kötődéséért felelőssé tehető minimális heparán-szulfát egység szerkezetére. A feltételezett nem szulfatált
35
oligoszacharid α-metil glikozidját (104) tioglikozidok alkalmazásával terveztük előállítani (34. ábra). CO2tBu O BnO O BnO BzO BnO 105
OBn O N3
CO2tBu OBn O HO O O SPh + BnO BnO BzO AcHN OMe 106
HO HO
CO2Na O O HO HO
OH O
CO2Na OH O H2N O O O HO HO HO AcHN 104 OMe
34. ábra Prion kötődéséért felelőssé tehető heparán-szulfát tetraszacharid szintézise A heparin oligoszacharidok szintéziséhez szükséges monoszacharid építőegységek többlépéses szintézisének egyik kulcslépése a 4,6-O-benzilidén acetálok benzil-éterekké történő reduktív gyűrűnyitása. Az általánosan használható módszerek hiánya miatt célul tűztük ki egy új kemo- és regioszelektív gyűrűnyitási módszer kidolgozását a megfelelő 4-Obenzil éterek jó hozamú előállítására (35. ábra). Terveztük továbbá a reakció kiterjesztését 4metoxi-benzilidén és (1-naftil)metilén acetálokra is, mert az igy kapott ideiglenes 4-Ometoxibenzil,
illetve
4-O-(1-naftil)metil
csoportokat
tartalmazó
származékok
egyszerűsíthetnék egyes ortogonálisan védett heparin építőegységek szintézisét, illetve magasabb tagszámú oligoszacharidok előállítását tenné lehetővé. O
O Ar
X R1
O 107
R2
BH3.THF TMSOTf (kat.)
O
HO
R1
ArCH2O
Ar = Ph, PMP, 1Naph
X
108
R2
35. ábra Új kemo- és regioszelektív gyűrűnyitási módszer 4-O-benzil éterek előállítására A különböző védőcsoportok alkalmazása elengedhetetlenül szükséges a komplex oligoszacharidok, különösen a heparin származékok szintézise során. Az általánosan használható, szelektíven eltávolítható és ortogonális védőcsoportok hiánya miatt célul tűztük ki
egy
új
védőcsoport
kidolgozását
a
kereskedelmi
forgalomban
kapható
(2-
nitrofenil)ecetsavból kiindulva. (36. ábra). Tanulmányozni kívántuk az újonnan bevezetett (2-nitrofenil)acetil (NPAc) védőcsoport stabilitását a leggyakoribb szénhidrátkémiai transzformációk alatt, szelektív eltávolítási lehetőségeit, ortogonalitását egyes gyakran alkalmazott védőcsoportokkal, valamint viselkedését glikozilezések során. O
NO2
O O 109
OR
Zn, NH4Cl MeOH
O HO
OR 110
36. ábra Új (2-nitrofenil)acetil hidroxil-védőcsoport szelektív eltávolítása 36
4.
SAJÁT VIZSGÁLATOK 4.1. Új reduktív gyűrűnyitás kidolgozása és kiterjesztése más benzilidén típusú
acetálokra A heparin és heparán-szulfát monoszacharid építőegységek többlépéses szintézisének egyik legfontosabb átalakítása a 4,6-O-benzilidén acetálok 4-O-benzil éterekké történő reduktív gyűrűnyitása, egy hidroxil csoport egyidejű szabaddá tételével. Az irodalomban ismert módszerekkel azonban e reduktív gyűrűnyitások néhány esetben viszonylag mérsékelt termeléssel voltak megvalósíthatók: a 111 tioglikozid107 BH3·NMe3AlCl3 reagenssel történő redukciójában 60% körüli hozammal lehetett izolálni a 4-O-benzil származékot (112a), amely mellett jelentős mennyiségű 6-O-benzil éter (112b) képződése is tapasztalható volt (37. ábra). Ph
O O BnO
O OBz
SEt
BH3.NMe3-AlCl3 CH2Cl2-Et2O
OH O
BnO BnO
OBz
SEt + HO BnO
112a
111
60%
OBn O SEt OBz 112b 10-20%
37. ábra Diplomamunkám során a BH3·NMe3-AlCl3-os redukciók regioszelektivitásának erős szubsztituensfüggését állapítottuk meg, ezért az általánosan használható módszerek hiánya miatt új kemo- és regioszelektív módszer kidolgozását tűztük ki célul szénhidrátok benzilidén acetáljainak 4-O-benzil éterekké történő átalakítására. Különféle borán komplexeket választottunk hidrid anion donorként, míg Lewis-savként az erős, és gyakran alkalmazott trimetilszilil-triflátot (TMSOTf) használtuk a reduktív gyűrűnyitások során. A 113 metil 2,3di-O-benzil-4,6-O-benzilidén-α-D-glükopiranozid redukcióját 5 ekvivalens borán komplexszel végeztük, és vizsgáltuk a teljes konverzióhoz szükséges Lewis-sav mennyiségét, a diplomamunkám keretében elvégzett vizsgálatok során (38. ábra). Az eredményeket a 6. táblázatban foglaltuk össze. Úgy tapasztaltuk, hogy borántrimetil-amint alkalmazva redukálószerként 1,5 ekvivalens, míg borán-dimetilszulfid és borán-tetrahidrofurán komplexek esetén katalitikus mennyiségű trimetilszilil-trifláttal is rövid idő alatt teljesen végbement a gyűrűnyitás. A hidrid donorok közül a BH3·NMe3-nal történő reduktív gyűrűnyitás kizárólag a 6-O-benzil étert szolgáltatta, azonban a 114b metil 2,3,6-triO-benzil-α-D-glükopiranozid és ennek 114c 4-O-trimetilszilil származékának 1:1 arányú keverékeként. Ugyancsak figyelemreméltó, hogy míg a BH3.SMe2 komplex esetén a
37
regioizomer benzil-éterek keveréke képződött, addig a BH3·THF komplex alkalmazásánál kizárólag a 114a 4-O-benzil-éter képződését tapasztaltuk. Ph
O O BnO
O BnO
OH O
BnO BnO
+ BnO
OMe
113
OBn O
HO BnO
BnO
OMe
114a
OMe
114b
38. ábra Borán
TMSOTf
komplex
(ekv.)
BH3.NMe3
Reakcióidő
Izolált hozam (%) 6-O-benzil
4-O-benzil
(114b)
(114a)
1,5
7 óra
84
0
BH3 SMe2
0,15
1 óra
48
40
BH3.THF
0,15
1 óra
0
92
.
6. táblázat A továbbiakban, doktori munkám során, vizsgáltuk a különböző Lewis-savak hatását a BH3·THF redukálószerrel végzett reakciók regioszelektivitására, sebességére és hozamára (7. táblázat). ¾ A 7. táblázatban összefoglaltak szerint mindegyik vizsgált Lewis-sav használatánál kizárólag 114a 4-O-benzil-éter képződött jó hozammal. ¾ A Lewis-savak közül szkandium-triflátból és cink-jodidból katalitikus mennyiség is elegendő volt a reakció teljes lejátszódásához, csak a reakcióidő nőtt meg 6-7 órára. ¾ Aluminium-klorid és bórtrifluorid-éterát alkalmazása esetén, a reakcióidő jelentős növekedése mellett, több mint 1 ekvivalens Lewis sav kellett a teljes konverzióhoz. Ph
O O BnO
O
BH3.THF
BnO OMe
BnO BnO
113
OH O BnO OMe 114a
Lewis-sav
Ekv.
Reakcióidő
Hozam (%)
TMSOTf
0,15
1 óra
92
Sc(OTf)3
0,15
6 óra
96
ZnI2
0,15
7 óra
99
AlCl3
1,15
24 óra
99
BF3.OEt2
3
10 nap
91
7. táblázat
38
Az előzőkben vizsgált különböző hidridanion donorok és Lewis savak közül kiválasztottuk a legjobbnak bizonyult borán-tetrahidrofurán komplexet és trimetilszilil-triflát Lewis-savat. Doktori munkám során ezen reagensekkel vizsgáltuk a regioszelektívnek tűnő módszer kompatibilitását a leggyakrabban alkalmazott védő- és funkcióscsoportokkal. A felhasznált monoszacharidok szintézisére a dolgozat terjedelmi korlátai miatt nem kívánunk kitérni, azokat a megadott irodalmi hivatkozások alapján állítottuk elő. A 8. táblázatban összefoglaltak szerint azt az eredményt kaptuk, hogy e reakció mind az éter, mind az acil típusú védőcsoportokkal kompatibilis, és – a BH3·NMe3-AlCl3-os redukcióval ellentétben – nincs hatással a gyűrűnyitás regioszelektivitására a 3-as helyzetben lévő acilcsoport sem. Nem befolyásolta továbbá a regioszelektivitást ha a 3-as helyzetben lévő szabad hidroxilcsoport volt jelen. Minden esetben kiváló hozammal izoláltuk a megfelelő 4-O-benzil-származékot (114a, 115-117). Ph
O O R2
BH3.THF
O R1
OMe
TMSOTf
BnO R2
OH O R1
OMe
R1
R2
Termelés
4-O-benzil éter
OBn
OBn
93 %
114a
OBz
OBz
90 %
115
OBn
OBz
99 %
116
OBn
OH
74 %
117
8.
táblázat
Fontos szempont volt, hogy megállapítsuk, hogy a piranóz és a benzilidén gyűrű ciszvagy transz-anellációja befolyásolja-e a regioszelektivitást. Ennek megfelelően cisz-anellált gyűrűt tartalmazó 4,6-O-benzilidén-D-galaktóz származékokkal 118108 és a 120109 is elvégeztük a BH3·THF komplex és TMSOTf reagenssel történő reduktív gyűrűnyitást, mindkét esetben jó hozammal kaptuk a 4-O-benzil-étereket (119, 121) (39. ábra). Így megállapítható, hogy a módszer regioszelektivitását nem befolyásolja a piranóz és a benzilidén gyűrű cisz- vagy transz- anellációja.
39
Ph OO
OBn O SEt
BnO OBn 118
BH3.THF TMSOTf 91%
OH O SEt
BnO OBn 119
Ph OO O OBn
BzO OH 120
BH3.THF TMSOTf 88%
OBn OH O OBn
BzO OH 121
39. ábra Galaktóz-származékok reduktív gyűrűnyitása A reakció hatókörének vizsgálatára, további 4,6-O-benzilidén-származékokat állítottunk elő és elvégeztük azok reduktív gyűrűnyitását. Kiterjeszthető volt, a reakció Dglükózaminszármazékokra is, mind a 122 benziloxikarbonilamino-származék110, mind a 124 azido-származék111 esetén jó hozammal kaptuk a megfelelő 4-O-benzil étereket (123, 125) (40. ábra). Ph
O O BnO
O
O 122
Ph
O O BnO
NH OMe OBn
O N3 124
BH3.THF
SPh
TMSOTf 99 %
OH O
BnO BnO O
123
BH3.THF TMSOTf 95 %
BnO BnO
NH OMe OBn
OH O
SPh
N3
125
40. ábra D-glükózamin-származékok reduktív gyűrűnyitása A 126 D-mannóz-acetál
75
és 128 L-idóz acetál112 reduktív gyűrűnyitásának eredménye
arra utalt, hogy nem befolyásolja a regioszelektivást C-2, illetve C-5 konfigurációja sem (41.ábra).
40
Ph
OBn O
O O BnO
TMSOTf 91 % OBn
126
OBn O
BnO BnO
BH3.THF
OBn SPh
HO
TMSOTf 95 %
OBz
O OBn
Ph 128
41. ábra
OBn
127
SPh
O O
BH3.THF
OH OBn O
OBz
129
D-Mannóz
és L-idóz acetáljainak gyűrűnyitása
Továbbá a reakció kompatibilis a gyakran alkalmazott terc-butildimetilszilil (TBDMS), (9-fluorenilmetoxi)karbonil (Fmoc) és acetil (Ac) védőcsoportokkal (42. ábra), minden esetben a megfelelő 4-O-benzil étert (131, 133, 135) szolgáltatva kitűnő hozammal (87-95%). Ez a kidolgozott új módszer még szélesebb körben való alkalmazhatóságát bizonyítja. Ph
O O R2
O
BH3.THF
R1
TMSOTf
BnO R2
OMe
OH O R1
OMe
130 R1= OAc, R2= OTBDMS
131 R = OAc, R = OTBDMS 87%
132 R1= OTBDMS, R2= OAc
133 R1= OTBDMS, R2= OAc 95%
Ph
O O BnO
O SEt 134
OFmoc
1
BH3.THF TMSOTf
BnO BnO
2
OH O SEt 135
89%
OFmoc
42. ábra A reduktív gyűrűnyitás kompatibilitásvizsgálata A heparin oligoszacharidok szintéziséhez szükséges, a korábban említett, 111 tioglikozidból107 megvalósítottuk a 112a jó hozamú előállítását. Ellentétben az eddig használt BH3·NMe3-AlCl3 reagenssel történő redukcióval, ezzel a módszerrel csak a 112a 4-O-benzilszármazék képződött, 92 %-os termeléssel (43. ábra). Ph
O O BnO
BH3.THF
O SEt OBz 111
TMSOTf 92%
43. ábra
41
BnO BnO
OH O SEt OBz 112a
Kiterjeszthető volt továbbá a reakció a 4-metoxi-benzilidén és (1-naftil)metilén acetálokra is, ugyanazon eredményeket szolgáltatva. A 44. ábrán látható 4-metoxi-benzilidén származékok (136113, 138, 140114) reduktív gyűrűnyitásával, a 4,6-O-benzilidén acetálok esetében alkalmazott reakciókörülmények között, minden esetben kiváló hozammal kaptuk a megfelelő 4-O-(4-metoxi)benzil étert (137, 139, 141). MPh
O O BnO
BnO
OMe
136
MPh
O O BnO
O OBz
O O BnO
BH3.THF
NH
TMSOTf 73 %
OMe OBn
O 140
BnO
BnO 137
OMe
OH O
MBnO
TMSOTf 76 %
O
OH O
MBnO
TMSOTf 89 %
BH3.THF SEt
138
MPh
BH3.THF
O
SEt
BnO 139
OBz
OH O
MBnO BnO
NH O
OMe
141 OBn
44. ábra (4-Metoxi)benzilidén acetálok reduktív gyűrűnyitása (1-Naftil)metilén származékok (142, 144, 146) reduktív gyűrűnyitása szintén kiváló hozammal szolgáltatja a megfelelő 4-O-(1-naftil)metil étereket (143, 145, 147). Nem befolyásolta a regioszelektivitást a jelenlévő acil típusú védőcsoportok (benzoil, klóracetil), illetve a piranóz és az (1-naftil)metilén gyűrű cisz- vagy transz anellációja sem (45. ábra). 1
Naph
O O BnO
BH3.THF
O SEt
1
NAPO
TMSOTf
OH O SEt
BnO
OR 142 R= OBz 144 R= OAcCl
OR 143 R= OBz 90% 145 R= OAcCl 84%
1
Naph
O
O
1
O BnO BnO 146
NAPO
BH3.THF
OCH3
TMSOTf 84%
OH O
BnO BnO 147
OCH3
45. ábra (1-Naftil)metilén acetálok reduktív gyűrűnyitása Az így előállított ideiglenes 4-O-(1-naftil)metil csoportot tartalmazó származékok (pl. 143) fontos intermedierek heparin építőegységek szintézisében, és lehetőséget biztosítanak magasabb tagszámú oligoszacharidok előállítására.
42
4.2. Prion kötődéséért felelős tetraszacharid szintézise A prion fehérjék kötődéséért felelőssé tehető heparán-szulfát ligandum szekvenciájára nemrégiben tettek javaslatot44. A feltételezett, 12 nem szulfatált tetraszacharid alternáló Dglükuronsav és D-glükózamin egységekből áll, a redukáló végi glükózamin N-acetilezett, míg a láncközi glükózamin amino csoportja szubsztituálatlanul található. Kutatócsoportunkban célul tűztük ki a 12 javasolt tetraszacharid α-metil glikozidjának (104) szintézisét, amely további biológiai vizsgálatoknak képezheti alapját. A 104 prion fehérjék kötődéséért felelőssé tehető tetraszacharid szintézisét a 46. ábrán látható retroszintetikus terv alapján oldottuk meg. A 148 védett tetraszacharid benzoil védőcsoportot tartalmaz a glükuronsav O-2 pozícióiban a glikozilezési reakció sztereoszelektivitása miatt. A karboxil funkciót terc-butil észterként, míg a szabad amino-csoportot azid formájában védtük a szintézis során. CO2H O
HO HO
OH O
O HO
OH
H2N
CO2H O
O HO
O OH HO
104 CO2tBu O
BnO BnO
OBz
BnO BnO
OBz
O BnO 105
AcHN
OMe
OBn O
O BnO
CO2tBu O
N3 O BnO
OBz
148 CO2tBu O
OH O
AcHN OMe
OBn O SPh
CO2tBu O
HO BnO
+
N3
OBn O
O BnO
O BnO OBz
OBn O AcHN
106
BnO BnO
CO2tBu O + BzO 152
HO BnO
OBn O NAPO BnO
SPh N3
OC(NH)CCl3
OAcCl O
1
O OBz BnO
151
153
1
NAPO BnO
OAcCl O SEt OBz 150
+
OMe
OBn O AcHN
HO BnO
OMe
OBn O AcHN OMe 149
46. ábra Prion fehérjék kötődéséért felelőssé tehető heparán-szulfát tetraszacharid retroszintetikus terve
43
A 148 védett tetraszacharid előállítására konvergens 2+2 blokk-szintézisutat dolgoztunk ki, tioglikozid donorok (105, 150) alkalmazását terveztük a kritikus glikozilezési lépésekben. A bevezetésben említettek miatt a 106 redukáló végi diszacharid akceptor szintézise, illetve glikozilezése is problematikus lehet, ezt figyelembevéve mind D-glükóz, mind D-glükuronsav szinten megvalósítható szintézisutat terveztünk a kritikus glikozilezési lépésekre. A redukáló végi egység, a 106 diszacharid akceptor szintézisét a 149 GlcpNAc akceptor olyan tioglikozid donorral (150) történő kapcsolásával terveztük, amely a 4-es, és 6-os pozícióban,
rendre
(1-naftil)metil
(1NAP)
éter
és
klóracetil
(AcCl)
ortogonális
védőcsoportokat tartalmaz. Ezáltal a D-glükóz és D-glükuronsav tartalmú diszacharidok közös monomer építőegysége a 150 tioglikozid donor. 4.2.1. Monoszacharid építőegységek szintézise 4.2.1.1. N-Acetil-glükózamin akceptor szintézise A 149 N-acetil-glükózamin akceptor szintézisét a kereskedelemben kapható 154 N-acetilD-glükózaminból kiindulva irodalmi eljárást115 követve valósítottuk meg (47. ábra). A 154 kiindulási anyag Fischer glikozilezésével kapott 155 metil-glikozidot a 156 4,6-O-benzilidénacetállá115 alakítottuk. A benzilidén-gyűrű kialakítását benzaldehid-dimetil-acetállal és kámfor-szulfonsavval DMF-ben 50 °C-on végeztük 88%-os hozammal. A szabad, C-3 hidroxil-csoportot benzileztük. Az amino-csoport esetleges benzileződésének elkerülése végett a reakciót benzil-bromiddal és bárium-hidroxiddal hajtottuk végre. Ezt követően a 157 acetált115 NaCNBH3-HCl-val történő gyűrűnyitással, regioszelektíven 6-O-benzil éterré redukáltuk, így 89%-os hozammal kaptuk a 149 N-acetil-glükózamin akceptort.
OH O
HO HO
a
HO HO
OH
b
Ph
O O HO
AcHN OMe 155
AcHN 154 c
OH O
Ph
O O BnO
O
d
AcHN OMe 157
HO BnO
O AcHN OMe 156
OBn O AcHN OMe 149
47. ábra α-D-GlcpNAc akceptor szintézise a) MeOH, H+, reflux, 90%; b) PhCH(OCH3)2, DMF, CSA, 50 ºC, 50 mbar, 88%, c) BnBr, BaO, Ba(OH)2·8H2O, 76%; d) NaCNBH3-HCl, THF, 89%.
44
4.2.1.2. Ortogonálisan védett D-glükóz donor szintézise Az ortogonálisan védett 150 glükóz-származék szintézisére a kereskedelmi forgalomban kapható 158 1,2:5,6-di-O-izopropilidén-α-D-glükofuranózból indultunk ki, amely egyszerű lehetőséget ad az O-3 helyzetbe benzil csoport bevitelére (48. ábra). A benzilezést Williamson-körülmények között benzil-bromiddal, N,N-dimetil-formamidban, NaH bázissal hajtottuk végre. Az így kapott 159 vegyület savérzékeny izopropilidén csoportjainak savas hidrolízisét követően nátrium-acetáttal, ecetsavanhidridben forralva peracetileztük a 160 vegyületté116. A 160 tetraacetát etilmerkaptánnal BF3.Et2O segítségével történő reakciója jó hozammal adta a 161 β-tioglikozidot, amelyből Zemplén dezacetilezéssel a 162 triolt kaptuk. Ez a vegyület központi intermedier számos heparin monomer szintézisünk során. O
O
O O
H
a
O
H
O
HO
O
O
b -c
OH O
Naph
f SEt
162
h
O O BnO
OAc
OAc O SEt OAc
OH O SEt
161
O
g
Naph
SEt 163
143
AcO BnO
160
OH
NAPO BnO
d
OAc
159
HO BnO
OAc O
AcO BnO
O
BnO
158
e
O
i
OH
O SEt 142
OBz
OAcCl O
NAPO BnO
OBz
O O BnO
SEt 150
OBz
48. ábra Ortogonálisan védett D-glükóz donor szintézise a) BnBr, NaH, DMF; b) Amberlite IR-120 (H+), H2O; c) NaOAc, Ac2O, 68% d) EtSH, BF3·OEt2, 78%; e) NaOMe, MeOH; 99% ; f) 1NaphCH(OMe)2, pTSA, CH3CN, 80%; g) BzCl, CH2Cl2, piridin 94%; h) BH3·THFTMSOTf, 90%; i) (ClCH2CO)2O, Et3N, CH2Cl2, 87%. A 162 tioglikozidot acetonitrilben katalitikus mennyiségű p-toluolszulfonsav jelenlétében 1-naftaldehid-dimetil-acetállal reagáltatva 80%-os hozammal kaptuk a 163 kristályos 4,6-O(1-naftil)metilén származékot. Következő lépésként a C-2 helyzetben lévő szabad hidroxil csoportot benzoil csoporttal védtük (142). Ezután a primer hidroxil felszabadítására 4,6-Oacetál reduktív gyűrűnyitását hajtottuk végre. Erre a célra az általunk kidolgozott új módszert, a BH3·THF – TMSOTf kombinációjával117 történő redukciót használtuk és 90%-os hozammal izoláltuk
a
143
4-O-(1-naftil)metil
származékot.
45
A
primer
hidroxil
csoport
klórecetsavanhidriddel és trietilamin bázissal diklórmetánban végrehajtott klóracetilezésével 87%-os termeléssel kaptuk a 150 D-glükóz donort. 4.2.1.3. 2-Azido-2-dezoxi-glikozil akceptor szintézise A szintézis első lépése a kereskedelmi forgalomban kapható 164 tri-O-acetil-D-glükál Zemplén dezacetilezése (49. ábra). A kapott 165 triolt acetonitrilben, irodalmi eljárást követve118, bisz-(tributil-ón)-oxiddal forralva, majd jód hozzáadásával kaptuk a 166 1,6anhidro-2-dezoxi-2-jód-β-D-glükopiranózt, melyet nátrium-aziddal reagáltatva végrehajtottuk a jód azid csoportra való cseréjét. Ez a szomszédos hidroxil csoport részvétele miatt C-2 retenciójával jár a 167 1,6-anhidro-2-azido-2-dezoxi-β-D-glükopiranózt119 eredményezve. Az ezt követő acetilezéssel kapott 168 1,6-anhidro vegyületet feniltio-trimetil-szilánnal cinkjodid Lewis-sav jelenlétében tiolizáltuk120.A 169 tioglikozid Zemplén dezacetilezése a 170 vegyületet adta. Az egyes anomerek kromatográfiás elválasztása nem volt lehetséges sem a 169, sem a 170 vegyület esetén. Megvalósítható volt viszont az elválasztás a 171 4,6-Obenzilidén származék formájában. A benzálozást DMF-ben benzaldehid-dimetil-acetállal és katalitikus mennyiségű kámfor-szulfonsavval végeztük. Oszlopkromatográfiás tisztítás után 3:1 arányban izoláltuk az α és β anomereket. Jelen szintézist a β-anomerrel folytattuk, és a nagyobb mennyiségben kapott α-terméket más heparin oligoszacharidok előállítására használtuk fel. OAc O
AcO AcO
a
OH O
HO HO
164
b
165
OH
166
O
O
OH O
OH O
c OH
I
167
d N3
O OAc O AcO
Ph
e
AcO AcO
168 N3
O O HO
SPh 171
h
f
Ph
OH O
HO HO
SPh 169
O N3
OH O N3
170
O O BnO
O SPh 124
N3
i
N3
g SPh
OBn O
HO BnO
SPh 151
N3
49. ábra 2-Azido-2-dezoxi-glikozil akceptor szintézise. a) NaOMe, MeOH, kvanti b) CH3CN, (Bu3Sn)2O, I2, 64%; c) NaN3, DMF—H2O 8:1, reflux, 95%; d) Ac2O, piridin, 95%; e) PhS(CH3)3Si, ZnI2, CH2Cl2, 86% ; f) NaOMe, MeOH, kvanti; g) PhCH(OCH3)2, DMF, CSA, 50 ºC, 50 mbar, α:β =3:1, Σ 70%; h) BnBr, NaH, DMF, 85%; i) NaCNBH3-HCl, THF, 87%.
46
A 171 benzilidén-származék szabad hidroxil csoportját Williamson körülmények között benzileztük, és az így kapott 124 vegyület NaCNBH3-HCl-val történő regioszelektív reduktív gyűrűnyitásával 87%-os kihozatallal kaptuk a parciálisan védett 151 2-azido-D-glükóz akceptort. 4.2.1.4. D-glükuronsav donor szintézise A 162 triolt (48. ábra) benzáloztuk benzaldehid-dimetil-acetállal és katalitikus mennyiségű kámforszulfonsavval DMF-ben csökkentett nyomáson (50. ábra). Az így kapott 172 acetál szabad hidroxil-csoportját benzoileztük. Az így kapott 111 acetált 91% termeléssel izoláltuk, (forgatási értéke jelentős mértékben eltér az irodalmitól107). A BH3·THF-TMSOTf-tal végrehajtott regioszelektív reduktív gyűrűnyitással 89%-os hozammal kaptuk a megfelelő 112a 4-O-benzil étert. A primer alkoholt Corey-Samuelson reakcióban121 piridiniumdikromáttal ecetsav-anhidrid, terc-butanol, diklórmetán elegyében 173 D-glükuronsav észterré oxidáltuk. A 173 tioglikozidot N-brómszukcinimiddel hemiacetállá hidrolizáltuk, és irodalmi módszer
alapján,
triklóracetonitrillel
DBU
bázis
jelenlétében
a
megfelelő
152
triklóracetimidát donorrá alakítottuk. OH O
HO BnO
a
Ph
SEt 162
BnO BnO
OH
O O BnO 172
OH O
d SEt
OBz 112a
BnO BnO
O
Ph
b SEt
O O BnO
HO
O OBz
111
CO2tBu O
e
SEt
BnO BnO
CO2tBu O BzO
OBz 173
c SEt
152
O
CCl3
HN
50. ábra D-Glükuronsav donor szintézise. a) PhCH(OCH3)2, DMF, CSA, 50 ºC, 50 mbar, 70%; b) BzCl, CH2Cl2, piridin, 91%; c) BH3·THF, TMSOTf, CH2Cl2, 89%; d) PDC, Ac2O, t BuOH, CH2Cl2, 74%; e) NBS, CH3CN - H2O 9:1, 65%; CCl3CN, DBU, CH2Cl2, 0 °C, 98%. 4.2.2. Glikozilezés: védett diszacharid építőegységek szintézise A nem redukáló végi β-D-GlcpA-(1→4)-D-GlcpN diszacharid szintézise a 51. ábrán látható. A 152 triklóracetimidát donor trimetilszilil-trifláttal (TMSOTf) történő aktiválásával 89%-os hozammal kaptuk a 105 diszacharid tioglikozidot. BnO BnO
CO2tBu O HO + BnO BzO OC(NH)CCl3 152
OBn O SPh N3 151
a
BnO BnO
CO2tBu O BzO
O BnO 105
OBn O SPh N3
51. ábra A nemredukáló végi 105 diszacharid donor szintézise. a) TMSOTf, toluol, 89%.
47
Az 52. ábrán látható a 106 védett β-D-GlcpA-(1→4)-D-GlcpNAc diszacharid akceptor szintézise. A 150 tioglikozid donorral való kapcsolást különböző promóterek (DMTST122, Me2S2-Tf2O123, MeOTf124) alkalmazásával hajtottuk végre. Az optimalizálás során a metil trifluormetánszulfonsavval (MeOTf) való glikozilezés bizonyult a legjobbnak, ekkor 81%-os hozammal kaptuk a megfelelő 153 β-diszacharidot. 1
NAPO BnO
b
OAcCl O BzO 150
1
NAPO BnO
OBn O
SEt + HO BnO
a
1
AcHN OMe 149 OH O BzO
O BnO 174 d
HO BnO
O BnO
BzO
153
OBn O AcHN
OAcCl O
NAPO BnO
c
CO2tBu O
1
NAPO BnO
BzO
OMe
175
CO2tBu O BzO
O BnO
O BnO
OBn O AcHN
OMe
OBn O AcHN
OMe
OBn O AcHN
106
OMe
52. ábra β-D-GlcpA-(1→4)-D-GlcpNAc szintézise (ab egység). a) reakciókörülmények lásd 9. táblázat ; b) HDTC, DMF, 77%; c) PDC, Ac2O, tBuOH, CH2Cl2, 73%; d) CAN, MeCN H2O 9:1, 77%. ReakcióReakcióidő Hozam Ekv. promoter hőmérséklet (óra) 153 (%) 0 >szobahő DMTST 4 4 64 0 ºC Me2S2-Tf2O 1,5 2 50 0 > szobahő MeOTf 4 4 81 9. táblázat A 150 tioglikozid donorral történő glikozilezés optimalizálása Promoter
Az uronsavtartalmú 106 diszacharid akceptor glikozilezésének megvalósítása céljából a glikozilést követően a klóracetil csoportot eltávolítottuk hidrazin-ditiokarbonát (HDTC) oldattal125, és az így kapott 174 diszacharid primer hidroxil-csoportján Corey-Samuelsson oxidációt hajtottunk végre piridinium-dikromáttal ecetsav-anhidridben terc-butanollal, és így 73%-os termeléssel izoláltuk a megfelelő 175 diszacharidot. Az ideiglenes (1-naftil)metil védőcsoport cérium-ammónium-nitráttal (CAN) történő oxidatív hasításával kaptuk a 106 diszacharid akceptort. A második szintézisút során, a megfelelő D-glükózszármazékkal történő kapcsoláshoz, a glikozilezést
követően
az
(1-naftil)metil-védőcsoportot
48
cérium-ammónium-nitráttal
távolítottuk el acetonitril-víz 9:1 elegyben, és 71% kihozatallal kaptuk a 176 diszacharid akceptort (53. ábra). 1
NAPO BnO
OAcCl O BzO
O BnO 153
OBn O AcHN
a
HO BnO
OMe
OAcCl O BzO
O BnO 176
OBn O AcHN OMe
53. ábra β-D-GlcpA-(1→4)-D-GlcpNAc szintézise (ab egység) (a) CAN, MeCN - H2O 9:1, 71%. 4.2.3. Glikozilezés: védett tetraszacharid szintézise Jelen dolgozatban a tetraszacharid egységeinek megkülönböztetésére a redukáló végi egységtől kezdve a, b, c, d jelölést alkalmazzuk. A 148 védett tetraszacharid előállítását a bevezetésben említett reaktivitásproblémák miatt két szintézisúton valósítottuk meg. Az első szintézisút során a 176 diszacharid akceptort a 105 tioglikoziddal kapcsoltuk (54. ábra). A glikozilezést DMTST promoterrel dietiléterdiklórmetán (3:1) elegyben végeztük, mivel az éter típusú oldószerek elősegítik az 1,2-ciszvegyület képződését nem résztvevő csoport esetében. A két napig tartó reakcióban két termék, a tetraszacharidok anomer-keveréke képződött, amelyből 40% hozammal izoláltuk a kívánt 177a α-anomert, és 14% 177b β-tetraszacharid képződését tapasztaltuk. A két tetraszacharid, megkülönböztető, fontosabb kémiai eltolódásait és csatolási állandóit a 10. táblázatban foglaltuk össze. 177b tetra (β) 4,87 ppm 8,8 Hz 98,2 ppm 165,0 Hz 3,46 ppm 9,7; 9,8 Hz
H-1c J1c, 2c C-1c JC-1c, H-1c H-2c J1c, 2c; J 2c,3c
177a tetra (α) 5,42 ppm 4,0 Hz 98,0 ppm 176,5 Hz 3,25 ppm 4,0; 10,5Hz
10. táblázat A 177a α-anomer esetén a H-1c dublett kémiai eltolódása a (5,42 ppm) bizonyítékként szolgál az anomer proton ekvatoriális térállására. Hasonlóan, az anomer szén és a proton közti csatolási állandó az irodalomnak megfelelően az α tetraszacharid esetében 176,5 Hz, míg a βnál 165,0 Hz126. Az anomer szén (C-1c) kémiai eltolódása azonban a tapasztalattal ellentétben nem mutat szignifikáns különbséget a β-anomerhez képest.
49
105
+
176
CO2tBu O O BzO BnO
a
BnO BnO
BnO BnO
CO2tBu O O BzO BnO
OBn O OAcCl OBn N3 O O O O BnO BzO BnOAcHN 177a OMe
OBn O OH O
N3 O BnO
BzO
178 CO2tBu O O BzO BnO
BnO BnO
b
c
OBn O
O BnO AcHN OMe
OBn O CO2tBu O
N3 148
O BnO
OBn O
O BnO AcHN OMe
BzO
54. ábra Tetraszacharid szintézise 5. (a) DMTST, DTBMP, Et2O, CH2Cl2, 40%; (b) HDTC, DMF, 55%; (c) PDC, Ac2O, tBuOH, CH2Cl2, 53%. A 177a tetraszacharid O-6b helyzetben lévő klóracetil-csoportját HDTC-oldattal távolítottuk el, majd az így kapott 178 tetraszacharidot Corey-Samuelsson oxidációval alakítottuk a megfelelő 148 védett heparán-szulfát oligoszachariddá. A védett heparán-szulfát tetraszacharid szintézisét, mely az α interglikozidos kötés sztereoszelektív kialakítását igényli, megoldottuk a
D-glükuronsav-tartalmú
akceptor
glikozilezésével is (55. ábra). Több közelmúltban megjelent közlemény127,128 szerint e kötés sztereoszelektív szintézise igen problematikus.
BnO BnO
CO2tBu O BzO
O BnO
OBn O N3
105
BnO BnO
SPh +
HO BnO
CO2tBu O O BnO
BzO
106 CO2tBu O BzO
O BnO
OBn O AcHN
a
OMe
OBn O N3 O BnO 148
CO2tBu O BzO
O BnO
OBn O AcHN
OMe
55. ábra Tetraszacharid szintézise a) MeOTf, DTBMP, Et2O, CH2Cl2, 0%; illetve DMTST, DTBMP, Et2O, CH2Cl2, 56%. Az irodalmi adatokkal ellentétben127,128 mi azt találtuk hogy a α-D-GlcpN-(1→4)-DGlcpA kötés sztereoszelektív szintézise 4C1 konformációjú glükuronsav akceptorral is
50
megvalósítható. A 106 glikozil akceptor glikozilezése DMTST promóter segítségével diklórmetán-éter elegyében 56%-os hozammal adta a 148 tetraszacharidot. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a diszacharid szintézisénél legjobbnak bizonyult MeOTf promoter esetén nem sikerült a diszacharid akceptort glikozilezni. 4.2.4. Szabad heparán szulfát tetraszacharid szintézise A 148 védett tetraszacharidból a megfelelő prion fehérjék kötődéséért felelőssé tehető heparán-szulfát oligoszacharid 3 lépésben állítható elő (56. ábra). Irodalmi adatok alapján az uronsavak β-eliminációja erősen bázikus körülmények között könnyen bekövetkezhet129, ezért a debenzoilezést először metanolban, katalitikus mennyiségű nátrium-metiláttal végeztük el. Mivel az izolált helyzetű észterek a Zemplén dezacilezés körülményei között meglehetősen stabilak130, a reakciókörülmények között kizárólag az egyik benzoil csoportot sikerült eltávolítani. Ezért a debenzoilezést nátrium-hidroxiddal tetrahidrofurán-metanol elegyében hajtottuk végre, és a több napos reakciót követően 64%-os hozammal kaptuk a 179 dihidroxi-vegyületet. A terc-butil-észter savas hidrolízisét 20%-os trifluorecetsavval diklórmetánban végeztük131. A szintézis utolsó lépéseként a benzil-csoportok és az azid redukcióját katalitikus hidrogénezéssel oldottuk meg, és így a kromatográfiás tisztítást követően 70% termeléssel kaptuk a 104 prion fehérjék kötődéséért felelőssé tehető heparánszulfát oligoszacharidot. BnO BnO
CO2tBu O BzO
O BnO
1
R2O R2O
CO2R O HO
O R2O
OBn O N3 O BnO
CO2tBu O O BnO
BzO 148 a-c
AcHN OMe 179 R1 = tBu, R2 = Bn, R3 = N3 180 R1 = H, R2 = Bn, R3 = N3 104 R1 = H, R2 = H, R3 = NH2
OR2 O 3
R O R2O
CO2R1 O HO
OBn O
O R2O
OR2 O AcHN
OMe
56. ábra Szabad heparán szulfát tetraszacharid 104 szintézise. (a) NaOH, THF, MeOH, 64%; (b) CF3CO2H, CH2Cl2, 91%; (c) Pd/C, THF, H2O; 70%.
51
4.3. Új ortogonális védőcsoport-stratágia kidolgozása: heparin tetraszacharid vegyülettár előállítása A MTA KK Szénhidrátkémiai Osztályán korábban már foglalkoztak ortogonális védőcsoportok használatán alapuló szintézisstratégia kidolgozásával heparin oligoszacharidok szintézisére. Az ortogonális védőcsoportok tetszés szerinti sorrendben történő eltávolítását követő szulfatálás révén lehetőség van egyetlen védett vegyületből az alapváz valamennyi lehetséges szulfatált formájának előállítására. Egy heparin oligoszacharidokat tartalmazó vegyülettár igen hasznos eszköznek bizonyulhat a heparin-fehérje kölcsönhatások kutatásában. Segítségével meghatározható a poliszacharidláncon belül, a biológiai aktivitásért felelős minimális molekularészletek (epitópok) szerkezete. Bekapcsolódva az Osztályon folyó kutatómunkába feladatul kaptam egy olyan új ortogonális védőcsoport-stratégia kidolgozását, amellyel az összes 576 különbözően szulfatált heparin tetraszacharidból álló vegyülettár előállítása megvalósítható. Ez 4 különböző szénhidrátvázú, ortogonálisan védett tetraszacharidból (98-101) képzelhető el, mivel a hexuronsav egység lehet
D-glükuronsav
vagy L-iduronsav (57. ábra). A négy
ortogonálisan védett tetraszacharid előállítása mindössze 6 monoszacharid egységből (181186) megvalósítható, mivel a redukáló végi és a láncközi D-glükózamin egység mind a négy alapvázban azonos (58. ábra). CO2tBu O BnO O BnO BnO FmocO
O1NAP O
CO2tBu O
CO2tBu O
OAcCl BnO N3 O O BnO O FmocO BnO BnO 98 LevO ZHN OMe OAcCl O
OBn O BnO BuO2C O OBn OFmoc
O BnO
O1NAP OBn OBnO OBn O O BuO2C BnO O BuO2C O ZHN OMe N3 O OBn OFmoc OLev 100
OR2 OAcCl O O OBn O BuO2C BnO O N3 ZHN OMe O OLev 99 O1NAP O N3 O BnO 101
CO2tBu O LevO
57. ábra Ortogonálisan védett heparin tetraszacharidok
52
O BnO
OAcCl O ZHN OMe
BnO BnO
CO2tBu O 181
1
SEt OFmoc HO BnO
OBn SPh O
tBuO2C
O1NAP O
183
NAPO BnO
CO2tBu O SEt 184
N3 SPh tBuO2C 1
OBn OFmoc 182
OLev
HO BnO
OBn SPh O
NAPO
OAcCl O ZHN OMe 186
OLev 185
58. ábra Ortogonális védőcsoportokat tartalmazó monoszacharid építőegységek Irodalmi adatokra alapozva az új ortogonális védőcsoport-kombináció a klóracetil (AcCl), (1-naftil)metil (1NAP), (9-fluorenilmetoxi)karbonil (Fmoc) és levulinoil (Lev) csoportokat tartalmazza. Irodalmi előzmények alapján ismert a klóracetil és levulinoil, valamint az Fmoc és Lev védőcsoportok ortogonalitása, mely további oxidatív úton eltávolítható éter típusú csoporttal is kiegészíthető54,95,96. Ugyanakkor nem ismert az irodalomban a AcCl és Fmoc védőcsoportok ortogonalitása. Ezért elsőként vizsgáltuk ezen védőcsoportok ortogonalitását, az O-6 pozícióban klóracetilt és O-4 pozícióban Fmoc-ot tartalmazó 187 modellvegyületen. Úgy találtuk, hogy a klóracetil szelektíven eltávolítható tiokarbamiddal (188), míg az Fmoc trietil-aminnal száraz diklórmetánban (189) a másik védőcsoport sérülése nélkül (59. ábra). OH O
FmocO BnO
NH O
188
a OMe
OBn
OAcCl O
FmocO BnO
NH O 187
b
HO BnO
NH
OMe
OBn
OAcCl O
O 189
OMe
OBn
59. ábra Az Fmoc és AcCl védőcsoportok ortogonalitásának vizsgálata. a) tiokarbamid, MeOH, 89%; b) Et3N, CH2Cl2, 91%. A fentiek alapján célul tűztük ki a négy különböző alapvázú védett származék előállítását, melyekből az ortogonális védőcsoportok szelektív eltávolítását követő szulfatálás révén előállítható egy heparin tetraszacharid vegyülettár. A 98-101 védett tetraszacharidok levulinoil és Fmoc ortogonális védőcsoportokat tartalmaznak a megfelelő uronsav egységek (D-glükuronsav és L-iduronsav) O-2, valamint (1naftil)metil és klóracetil ortogonális védőcsoportokat a glükózamin egységek O-6 pozícióiban. Az ortogonálisan védett tetraszacharid szintézise a 60. ábrán látható retroszintetikus terv alapján oldható meg valamennyi szénhidrát alapváz esetében. A dolgozat terjedelme miatt csak a 98 tetraszacharidon mutatjuk be a retroszintézist.
53
A 191 szintézisblokk kialakítása során a 183 tioglikozid akceptort a 190 imidát donorral glikozilezzük. A 190 uronsav származékban a labilis triklóracetimidát távozó csoportot közvetlenül a glikozilezési reakció előtt alakítjuk ki, addig az anomer pozíciót tioglikozid formájában maszkírozzuk (181). A 192 redukáló végi szintézisblokk a megfelelő 184 uronsav donor és a 186 D-glükózamin akceptor kapcsolásával, majd az ideiglenes 1NAPvédőcsoport eltávolításával állítható elő. CO2tBu O
BnO BnO
O1NAP O
O BnO OFmoc
N3 98
BnO BnO
BnO BnO
CO2tBu O O BnO OFmoc 191
O1NAP O
CO2tBu O
SPh
+
+
OAcCl O
O OLev BnO
HO BnO
N3
HO BnO FmocO OC(NH)CCl3 183 190
BnO BnO
O BnO
CO2tBu O
CO2tBu O
192
O1NAP O 1 SPh NAPO BnO N3
NHZ OMe
O BnO OLev
CO2tBu O
184
OLev
OAcCl O NHZ OMe
OAcCl O
HO SEt + BnO 186
NHZ OMe
CO2tBu O SEt 181 OFmoc
60. ábra A 98 ortogonálisan védett tetraszacharid retroszintézise Az L-iduronsav tioglikozid építőegységeket (182, 185) kutatócsoportunkban Tatai János és Osztrovszky Györgyi korábban szintetizálták nagyobb mennyiségben, ezért ezek előállítására jelen dolgozatban nem térek ki. 4.3.1. Monoszacharid építőegységek szintézise 4.3.1.1. A nemredukáló végi diszacharid D-glükuronsav tioglikozid egységének szintézise A terminális
D-glükuronsav
szintézise során a korábban szintetizált 172 parciálisan
védett származékból indultunk ki. A vegyület egyetlen szabad hidroxilját 9-flourenilmetoxi-
54
karbonil-kloriddal (FmocCl) acileztük. A 134 benzilidén acetált a korábban kidolgozott új reduktív gyűrűnyitási módszerünkkel, BH3·THF komplexszel, trimetilszilil-triflát (TMSOTf) jelenlétében redukáltuk. A sztereoszelektív reakció 95%-os termeléssel eredményezte a 135 4-O-benzil-étert. A 135 primer alkoholt a korábban részletezett Corey-Samuelsson reakcióban piridínium-dikromáttal 79%-os termeléssel 181 D-glükuronsavvá oxidáltuk (61. ábra). Ph
O O BnO
O SEt 172
O O BnO
OH
135
O
c
OFmoc CO2tBu O
BnO BnO
SEt OFmoc
b
SEt 134
OH O
BnO BnO
Ph
a
SEt 181
OFmoc
61. ábra. A 181 D-glükuronsav tioglikozid donor szintézise: a) FmocCl, CH2Cl2, piridin, 90%; h) BH3·THF-TMSOTf, CH2Cl2, 95%; c) PDC, Ac2O, tBuOH, 79% 4.3.1.2. A redukáló végi diszacharid D-glükuronsav tioglikozid egységének szintézise A 184 tervezett D-glükuronsav monoszacharid 2-es hidroxilcsoportja levulinoil (Lev) védőcsoportot tartalmaz. A levulinoil csoport azonban nem kompatibilis a reduktív gyűrűnyitás reakciókörülményeivel, mert karbonil csoportja is redukálódna, ezért kerülőutat választottunk: az O-2 pozíciót ideiglenesen benzoil csoporttal védtük. A korábban előállított 143 4-O-(1-naftil)metil éter (48. ábra) Corey-Samuelsson oxidációja a 193 uronsavat eredményezte. A Zemplén körülmények között végrehajtott debenzoilezéssel a 194 2-hidroxi származékhoz jutottunk. A 194 terméket levulinsav-anhidriddel, száraz piridinben, szobahőmérsékleten acileztük, és így 91%-os termeléssel izoláltuk a 184 célvegyület donort.
1
OH O
NAPO BnO
SEt 143
1
NAPO BnO
1
a
NAPO BnO
OBz
CO2tBu O
193 CO2tBu O
c
1
NAPO BnO
SEt 194
OH
b SEt
OBz CO2tBu O SEt
184
OLev
62. ábra. A 184 D-glükuronsav tioglikozid donor szintézise: a) PDC, Ac2O, tBuOH, 72%, b) NaOMe, MeOH, 92%, c) Lev2O, piridin, DMAP, 91%.
55
4.3.1.3. 2-Azido-2-dezoxi-glikozil akceptor szintézise A 183 2-azido-2-dezoxi-glikozil akceptor szintézise során a korábban szintetizált 170 anomer-keverékből indultunk ki (63. ábra). Az anomerek elválasztását a 195 4,6-O-(1naftil)metilén származék esetén végeztük el. Az acetálozást N,N-dimetil-formamidban, vagy acetonitrilben 1-naftaldehid-dimetil-acetállal és katalitikus mennyiségű kámfor-szulfonsavval hajtottuk végre. Oszlopkromatográfiás tisztítás után 3:1 arányban izoláltuk az α és β anomereket. Jelen dolgozat terjedelmi korlátai miatt, csak a β-anomer szintézisét írom le, de az
ortogonálisan
védett
heparin
oligoszacharidok
előállításánál
mindkét
anomert
felhasználtuk. A glikozilezések során nem találtunk szignifikáns különbséget az α-, illletve βanomerrel végzett reakciókban. HO HO
OH O
1
Naph
a SPh
O O HO
N3 170 1
Naph
O SPh 195
O O BnO
O
c
SPh 196
N3
b
N3
O1NAP O HO SPh BnO N3 183
63. ábra. 2-Azido-2-dezoxi-glikozil akceptor szintézise. a) 1NaphCH(OCH3)2, DMF, CSA, 50 ºC, 50 mbar, 70%; b) BnBr, NaH, DMF, 85%; c) NaCNBH3-HCl, THF, 84% A 196 acetál-származék szabad hidroxil csoportját Williamson körülmények között benzileztük, és az így kapott 196 vegyület NaCNBH3-HCl-val történő regioszelektív reduktív gyűrűnyitásával 84%-os kihozatallal kaptuk a parciálisan védett 183 2-azido-D-glikozil akceptort (63. ábra). 4.3.1.4. D-Glükózamin akceptor szintézise A parciálisan védett 186
D-glükózamin
akceptor szintézise a 64. ábrán látható. A
kereskedelmi forgalomban kapható 197 D-glükózamin-hidroklorid amino csoportját irodalmi módszer alapján132 benziloxikarbonil védőcsoporttal láttuk el és az N-benziloxikarbonil származékot Fischer-glikozilezéssel metanolban forralva a 198 α-metil-glikoziddá alakítottuk. A 198 vegyületet 199 4,6-O-benzilidén acetállá133 alakítottuk benzaldehid-dimetilacetállal savkatalizált reakcióban, melynek szabad 3-OH csoportját benzileztük. A 122110 vegyület savas
hidrolízisével
kapott
200
dihidroxi-vegyület
primer
hidroxil
csoportját
klórecetsavanhidriddel és trietilamin bázissal diklórmetánban régioszelektíven klóracetileztük, és 79%-os termeléssel kaptuk a 186
D-glükózamin
56
akceptort, míg az irodalomban ismert
eljárás134 szerint klórecetsavanhidrid és piridin alkalmazásával 71%-os hozammal izolálták a 186 vegyületet. OH O
HO HO
a-b
OH NH2.HCl
OH O
HO HO
ZHN
197 Ph
O O BnO
198
e
O ZHN OMe 122
c
Ph
OMe OH O
HO BnO
ZHN OMe 200
O O HO
O ZHN 199
f
HO BnO
d OMe
OAcCl O ZHN
OMe
186
64. ábra D-Glükózamin akceptor szintézise. a) BnOCOCl, NaHCO3, H2O; b) MeOH, H+, 60%; c) PhCH(OMe)2, DMF, CSA, 73%; d) BnBr, BaO, Ba(OH)2·8H2O, DMF, 78%; e) 60% AcOH, reflux, 80%; f) (ClCH2CO)2O, Et3N, CH2Cl2, 79%. 4.3.2. Glikozilezés: védett diszacharid donorok szintézise A monoszacharid egységek előállítását követően rátértünk a kritikus glikozilezési reakciókra. Először az ortogonálisan védett diszacharid donorok szintézisét végeztük el. A glikozilezést a 181 tioglikozidból közvetlenül a kapcsolás előtt kialakított 190 triklóracetimidáttal hajtottuk végre. A 190 triklóracetimidát kialakítását a jelenlévő bázisérzékeny
Fmoc
védőcsoport
miatt
katalitikus
mennyiségű
nátrium-hidriddel
triklóracetonitril-diklórmetán elegyében végeztük. A 183 2-azido glikozil akceptort a 190 Dglükuronsav triklóracetimidát donorral kapcsoltuk szigorúan vízmentes körülmények között különböző Lewis-savak
alkalmazásával.
A
trimetilszilil-trifláttal
(TMSOTf)
száraz
diklórmetánban történő glikozilezés során, az oszlopkromatográfiás tisztítást követően a 191 diszacharidot mindössze 18%-os termeléssel izoláltuk. Jelentős mennyiségű 201 átalakult donorszármazék (21%) és 202 trimetilszililezett akceptor (38%) képződését tapasztaltuk. A kapcsolás sztereoszelektivitását illetően megjegyezzük, hogy az Fmoc sztérikusan gátolta az α-interglikozidos kötést tartalmazó diszacharid képződését. A glikozilezési reakciót a Lewissav és oldószer változtatásával optimalizáltuk (11. táblázat). Terc-butildimetilszilil-trifláttal (TBDMSOTf) száraz toluolban végezve a kapcsolást 79% termeléssel kaptuk a diszacharid donort, melléktermékként mindössze 5% szililezett akceptort izoláltunk.
57
BnO BnO
CO2tBu O SEt FmocO
181
BnO BnO
BnO BnO
CO2tBu O + 190
O
O1NAP O
TMSO BnO
OFmoc
SPh N3
201
a-b
FmocO
CO2tBu O
O
O1NAP O
HO BnO
c
SPh
BnO BnO
N3
NH
202 CO2tBu O FmocO
O BnO 191
183
Cl3C
O1NAP O SPh N3
65. ábra A 191 diszacharid donor szintézise. a) NBS, MeCN/H2O, 84%; b) NaH, Cl3CCN, CH2Cl2, 98%; c) lásd 11. táblázat.
Lewis-sav
Ekv. Lewis-sav
Oldószer
Hőmérséklet Reakcióidő
Termelés
( ºC)
(perc)
191 (%)
TMSOTf
0,25
CH2Cl2
-30
10
18
TBDMSOTf
0,2
Toluol
-30
10
79
TBDMSOTf
0,2
CH2Cl2
-30
10
64
11. táblázat Az L-iduronsavat tartalmazó védett diszacharid donor szintézisét hasonlóan végeztük el. A glikozilezést a 182 tioglikozidból kialakított 204 triklóracetimidáttal terveztük. A triklóracetimidát előállítása során problematikusnak mutatkozott az L-iduronsav tioglikozid hidrolízise a megfelelő hemiacetállá N-brómszukcinimiddel, ezért a hidrolízist Njódszukcimiddel, trifluorecetsavas diklórmetánban, az észterhidrolízis elkerülése végett puffert alkalmazva, hajtottuk végre. Az így kapott 203 hemiacetált, a
D-glükuronsavnál
alkalmazott módszer szerint katalitikus mennyiségű nátrium-hidriddel triklóracetonitrildiklórmetán elegyében alakítottuk 204 triklóracetimidáttá (66. ábra). Ezt követően a 183 2azido glikozil akceptort a 204 L-iduronsav triklóracetimidát donorral kapcsoltuk, és a
D-
glükuronsavnál tapasztalt legjobbnak bizonyult körülmények között, TBDMSOTf Lewissavval száraz toluolban végrehajtva a glikozilezést, a 205 diszacharidot 66%-os hozammal izoláltuk (67. ábra).
58
NH tBuO2C
OBn O
SPh a
OBn OFmoc 182
OH
OBn O
tBuO2C
b
tBuO2C
OBn OFmoc 203
OBn O
O
CCl3 204
OBn
OFmoc
66. ábra A 204 triklóracetimidát donor szintézise. a) NIS, TFA, CH2Cl2, puffer (pH=4), 72%; b) NaH, Cl3CCN, CH2Cl2, 95%. NH OBn O
tBuO2C
O
+
204 OFmoc
BnO
O1NAP O
CCl3 HO BnO
a
tBuO2C
SPh 183 N3
OBn O
OBn
O1NAP O
O BnO
SPh N3
OFmoc
205
67. ábra A 205 diszacharid donor szintézise. a) TBDMSOTF, toluol, 66%. 4.3.3. Glikozilezés: védett diszacharid akceptorok szintézise Ezután rátértünk az ortogonálisan védett diszacharid akceptorok szintézisére. A 186 Dglükózamin glikozil akceptort a 184
D-glükuronsav
glikozil donorral kapcsoltuk száraz
diklórmetánban különböző promoterek alkalmazásával (DMTST, MeOTf, Me2S2-Tf2O). A DMTST promoter jelenlétében végzett glikozilezési reakcióban az oszlopkromatográfiás tisztítás után a 206 diszacharidot 41%-os termeléssel kaptuk (68. ábra). A főtermék mellett sok átalakulatlan akceptort (26%), és kevesebb (15%) elhidrolizált donort is izoláltunk. A tioglikozid más promoterrel történő aktiválásával sem kaptunk jobb hozamot (13. táblázat).
1
NAPO BnO
CO2tBu O SEt
+
OAcCl O
HO BnO
OLev 184
a
1
NAPO BnO
CO2tBu O OLev
ZHN OMe 186
OAcCl O
O BnO
ZHN OMe
206
68. ábra A 206 védett diszacharid szintézise. a) lásd 13. táblázat Reakcióidő
Promoter
Ekv. promoter
Hőmérséklet
DMTST
4
szobahő
2
41
MeOTf
4
szobahő
5
32
Me2S2-Tf2O
1,5
-20ºC
1
28
(óra)
12. táblázat
59
Termelés, 206 (%)
A glikozilezési reakciót végrehajtottuk a 184 tioglikozidból két lépésben kialakítható 207 triklóracetimidáttal is. Jelentős hozamnövekedést tapasztaltunk, 79% termeléssel kaptuk a 206 diszacharidot a trimetilszilil-trifláttal történő aktiválás során (69. ábra). 1
CO2tBu O
NAPO BnO
SEt LevO 184 a-b
1
NAPO BnO
CO2tBu O
HO BnO
+ LevO
ZHN
O
207
OAcCl O
NH
186
c
1
NAPO BnO
CO2tBu O O BnO
LevO
OMe
OAcCl O ZHN
206
OMe
Cl3C
69. ábra A 206 védett diszacharid szintézise. a) NBS, MeCN/H2O, 76%; b) DBU, Cl3CCN, CH2Cl2, 98%; c) TMSOTF, CH2Cl2, 79%. A 208
L-iduronsavat
tartalmazó védett diszacharid akceptor szintézisét hasonlóan
végeztük el. A glikozilezés során a 186 D-glükózamin akceptorra számított 1,5 ekvivalens 185 L-iduronsav
glikozil donort használtunk DMTST promóter jelenlétében, szigorúan vízmentes
körülmények között (70. ábra). Oszlopkromatográfiás tisztítást követően a 208 diszacharidot 62%-os hozammal izoláltuk. Az átalakulatlan 186 akceptor és elhidrolizált donor mennyisége csökkent a D-glükuronsav donorral történő glikozilezéshez képest. Minimális mennyiségben keletkezett iduronolaktont is sikerült kimutatnuk, ugyanakkor ortoészter képződést nem tapasztaltunk. OBn SPh OAcCl tBuO2C O O + HO BnO 1 NAPO ZHN OMe OLev 185 186
a
tBuO2C 1
OBn O
NAPO
OAcCl O
O BnO
OLev
ZHN
OMe
208
70. ábra Redukáló végi diszacharid szintézise. a) DMTST, DTBMP, CH2Cl2, 62%. Az általunk végrehajtott glikozilezési reakciók egyértelműen bizonyítják, ellentétben az irodalomban tett korábbi megállapítással135, ugyanakkor egyezően az Osztály korábbi eredményeivel112, hogy az
L-iduronsav
tioglikozid donorok eredményesen használhatóak
kapcsolási reakciókban. Az L-iduronsav esetében is elvégeztük a 209 triklóracetimidáttal a kapcsolást, ebben az esetben ellenben nem tapasztaltunk hozamnövekedést (71. ábra). 60
SPh OBn O
tBuO2C
185
O1NAP OLev a-b CCl3 O
OBn O
tBuO2C
OAcCl O
NH HO BnO
+
ZHN
O1NAP OLev 209
c
OAcCl O O OBn BnO O ZHN OMe
tBuO2C
O1NAP OLev
OMe
208
186
71. ábra A 208 védett diszacharid szintézise. a) NBS, MeCN/H2O; 72%; b) DBU, Cl3CCN, CH2Cl2, 91%; c) TMSOTF, CH2Cl2, 46%. Az
ideiglenes
1-naftil-metil
védőcsoport
cérium-ammónium-nitráttal
történő
eltávolítását követően kaptuk a 210 és 211 glikozil akceptorokat (72. ábra).
1
NAPO BnO
CO2tBu O LevO
OAcCl O
O BnO
tBuO2C 1
re
NAPO
OAcCl O
O BnO
OLev
HO BnO
ZNH OMe
206
OBn O
a
ZHN
CO2tBu O
OAcCl O
O BnO
LevO
ZHN OMe
210
a tBuO2C
OMe
208
OH
OBn O
OAcCl O
O BnO
OLev
ZHN
OMe
211
72. ábra A diszacharid akceptorok szintézise. a) CAN, MeCN/H2O; 63% 210-re, 55% 211-
4.3.4. Glikozilezés: ortogonálisan védett tetraszacharidok szintézise A 210
D-glükuronsav
tartalmú akceptor 191
D-glükuronsav
tartalmú tioglikozid
donorral történő glikozilezési reakcióját DMTST promóter segítségével valósítottuk meg dietiléter-diklórmetán 3:1 elegyében szobahőmérsékleten. A reakció során az akceptorhoz képest 1,5 ekvivalens donort alkalmaztunk és így a várt 98 α-tetraszacharidot oszlopkromatográfiás tisztítás után 60%-os hozammal sikerült izolálni. A főtermék mellett βtetraszacharidot nem találtunk (73. ábra). Hasonló eredményt kaptunk, amennyiben a glikozilezési reakciót Me2S2-T2O reagenssel dietiléter-diklórmetán elegyében hajtottuk végre, ekkor 58%-os hozammal kaptuk a várt 98 tetraszacharidot.
61
BnO BnO
CO2tBu O FmocO
O BnO
O1NAP O SPh +
CO2tBu O FmocO
O BnO
OAcCl O
O BnO OLev 210
N3
191
BnO BnO
HO BnO
CO2tBu O
a
NHZ OMe
O1NAP O N3
O BnO
98
CO2tBu O O BnO OLev
OAcCl O NHZ OMe
73. ábra A 100 ortogonálisan védett tetraszacharid szintézise. a) DMTST, DTBMP, Et2O, CH2Cl2, 60%; illetve Me2S2-Tf2O, DTBMP, Et2O, CH2Cl2, 58%. Ezt követően a 211 L-iduronsav tartalmú akceptort a 191
D-glükuronsav
tartalmú
donorral kapcsoltuk DMTST promóter jelenlétében. A dietiléter-diklórmetán elegyében szobahőmérsékleten végrehajtott reakció során 56%-os kihozatallal izoláltuk a várt 99 αtetraszacharidot (74. ábra).
BnO BnO
CO2tBu O O BnO OFmoc 191
BnO BnO
OAcCl O1NAP O O a O OBn BnO SPh + BuO2C O NHZ N3 OMe 211 OH OLev
CO2tBu O O BnO OFmoc
O1NAP O
OBn O BnO BuO2C O N3 99
O
OAcCl O NHZ OMe
OLev
74. ábra A 99 ortogonálisan védett tetraszacharid szintézise. a) DMTST, DTBMP, Et2O, CH2Cl2, 56%. Ezután rátértünk a 205 glikozilezésekre, előszőr a 211
L-iduronsav L-iduronsav
tartalmú diszacharid donorral történő tartalmú akceptort glikozileztük DMTST
promóter jelenlétében. A dietiléter-diklórmetán elegyében végrehajtott reakció során oszlopkromatográfiás tisztítás után mindössze 24%-os kihozatallal izoláltuk a 100 αtetraszacharidot (75. ábra). Melléktermékként meglepő módon, a 201 monoszacharidhoz hasonló átalakult
L-iduronsav
származékot izoláltunk (20%). A DMTST-t Me2S2-T2O
promoterre cserélve 51%-os hozammal kaptuk a várt 100 tetraszacharidot, azonos reakciókörülmények között végezve a glikozilezést. Megjegyezzük, hogy a 6 órás reakcióidő ezen promoter alkalmazása esetén a glikozil donor rendkívül gyenge reaktivitására utal.
62
205
+
211
a BuO2C
OBn O BnO O
OBn
O1NAP O BuO2C N3
O 100
OFmoc
OBn O O BnO
OAcCl O NHZ OMe
OLev
75. ábra A 100 ortogonálisan védett tetraszacharid szintézise. a) DMTST, DTBMP, Et2O, CH2Cl2, 24%; illetve Me2S2-Tf2O, DTBMP, Et2O, CH2Cl2, 51%. Ezt követően a 211 L-iduronsav tartalmú akceptort kapcsoltuk a 205 D-glükuronsav tartalmú donorral DMTST promóter jelenlétében. A dietiléter-diklórmetán elegyében szobahőmérsékleten végrehajtott reakció során hasonló eredményt kaptunk a 100 tetraszacharid előállításánál tapasztaltakkal, 26%-os termeléssel izoláltuk a várt 101 tetraszacharidot. Jelen esetben is a promoter Me2S2-Tf2O cseréjével sikerült a hozam jelentős növelését elérnünk. Ekkor 49%-os termeléssel kaptuk a 101 α-tetraszacharidot (76. ábra).
205
+
210
a
BuO2C
OBn O
OBn
O BnO
O1NAP O N3 O BnO
OFmoc 101
CO2tBu O O BnO OLev
OAcCl O ZHN
OMe
76. ábra A 101 ortogonálisan védett tetraszacharid szintézise. a) DMTST, DTBMP, Et2O, CH2Cl2, 26%; illetve Me2S2-Tf2O, DTBMP, Et2O, CH2Cl2, 49%. 4.3.5. Új ortogonális védőcsoportok szelektív eltávolítása Védőcsoport-stratégiánk alapján a 98 tetraszacharidból kiindulva a klóracetil (AcCl), levulinoil (Lev), (1-naftil)metil (1NAP) és (9-fluorenilmetoxi)karbonil (Fmoc) ortogonális védőcsoportok tetszőleges sorrendben történő eltávolítása révén megvalósítható az alapváz összes lehetséges szulfatált formájának a szintézise (77. ábra). A védőcsoportok közül a klóracetilt és levulinoilt a támogatott hasítás elvén tiokarbamiddal, illetve hidrazin-acetáttal, míg az (1-naftil)metilt oxidatív és a (9-fluorenilmetoxi)karbonilt enyhén bázikus körülmények között terveztük hasítani. A karboxil funkció védésére szolgáló terc-butilt savas, míg a benzil és benziloxikarbonil csoportokat reduktív körülmények között terveztük eltávolítani. A tervezett szintézisút szempontjából rendkívül fontos, hogy a fenti átalakítások kompatibilisek legyenek az intermedierekben jelenlévő védő- és funkciós csoportokkal, és a kialakított szulfát formával.
63
Az ortogonális védőcsoportok közül először a klóracetil szelektív eltávolítását hajtottuk végre. Tiokarbamiddal metanolban 73% termeléssel kaptuk a várt 212 monohidroxi tetraszacharidot (77. ábra). Ezt követően a levulinoil ortogonális védőcsoport eltávolítása következett ismert módszerrel, hidrazin-acetáttal diklórmetán-metanol elegyben végezve a reakciót 71% termeléssel kaptuk a 213 tetraszacharid-származékot. A reakcióelegy feldolgozása során az irodalmi eljárás változtatására volt szükség a klóracetil védőcsoport labilitása miatt, ezáltal megvalósítható volt a levulinoil védőcsoport szelektív eltávolítása a klóracetil sérülése nélkül. CO2tBu O
BnO BnO FmocO
O BnO
O1NAP O CO2tBu O
OH N3 O O O BnO LevO BnO ZHN 212 OMe a CO2tBu O BnO O BnO FmocO BnO
CO2tBu O BnO O BnO FmocO BnO
213
BnO BnO
OH
O BnO
214
CO2tBu O LevO
O BnO
N3 O 98 BnO
OAcCl O ZHN
CO2tBu O
O OH BnO
OAcCl O ZHN
OMe
O1NAP O
O1NAP O N3 O BnO
N3 O BnO
b
c CO2tBu O
O1NAP O
CO2tBu O
OAcCl O O LevO BnO ZHN OMe d
CO2tBu O BnO O BnO BnO FmocO
OH O
N3 O 215 BnO
OMe
CO2tBu O LevO
O BnO
OAcCl O ZHN
OMe
77. ábra Ortogonális védőcsoportok szelektív eltávolítása. a) tiokarbamid, MeOH, reflux, 73%; b) NH2NH2.OAc, MeOH-CH2Cl2, 71%; c) Et3N, CH2Cl2, 0-8 ºC, 60%; d) CAN, CH3CNH2O 9:1, 62%. Ezután a rendkívül bázisérzékeny Fmoc szelektív hasítása következett. A korábbi 187 modellvegyületen végrehajtott kísérletre alapozva, száraz diklórmetánban trietil-aminnal távolítottuk el az Fmoc védőcsoportot. Sajnos a 187 monoszacharid modellvegyülethez képest a 98 tetraszacharid esetében érzékenyebbnek mutatkozott a klóracetil védőcsoport, így a reakcióhőmérséklet csökkentésével igyekeztünk optimalizálni a reakciót. Végül a reakciót 0 és 8 ºC között végrehajtva 2 napos reakcióidővel sikerült megvalósítani az Fmoc védőcsoport szelektív hasítását 60% kihozatallal, a klóracetil sérülése nélkül. Végül az (1-naftil)metil csoportot oxidatív úton, cérium-ammónium-nitrát (CAN) reagenssel távolítottuk el és 62% kihozatallal izoláltuk a 215 tetraszacharidot.
64
Összefoglalva, igazoltuk az új, irodalomban eddig nem ismert, védőcsoport-kombináció ortogonalitását tetraszacharid szinten is, új utat nyitva ezzel vegyülettárak előállítására ortogonális védőcsoport-stratégia alkalmazásával. 4.3.6. Szabad, monoszulfatált heparin tetraszacharidok előállítása Célul tűztük ki a 78. és 79. ábrán látható két monoszulfatált szabad heparin tetraszacharid (102 és 103) szintézisét, amely további biológiai vizsgálatoknak képezheti alapját. E vegyületekhez a klóracetil, illetve (1-naftil)metil ortogonális csoportok szelektív eltávolítását követő szulfatálás révén juthatunk. A klóracetil eltávolításával kapott 212 monohidroxi tetraszacharid terc-butil-észter csoportjainak savas hidrolízisét 20%-os trifluorecetsavval diklórmetánban hajtottuk végre. A terc-butil csoport eltávolítására az O-szulfatálás előtt került sor, hogy a viszonylag labilis szulfát-észter hidrolízisét kizárjuk. Az NMR spektrumok alapján a termék egységes vegyületként keletkezett, ezért a kapott 216 glükuronsavat tisztítás nélkül használtuk fel a következő reakcióban. A 216 vegyület egyetlen szabad hidroxil csoportját piridin-kéntrioxid komplexszel (Pyr·SO3) szulfatáltuk. Oszlopkromatográfiás tisztítás után a terméket Dowex (Na+) kationcserélő gyanta felhasználásával nátrium sóvá alakítottuk (217). A szulfatálás következtében
13
C-NMR spektrumban C-6 atomon „down-field shift” detektálható. A
vegyület szerkezetét az NMR felvételeken kívül a tömegspektrometriásan is igazoltuk. Ezután a (1-naftil)metil csoportot cérium(IV)-ammónium-nitrát (CAN) reagenssel távolítottuk el. A termékről (218) készült NMR- és tömegspektrumok alapján megállapítható, hogy az (1naftil)metil csoport szelektíven eltávolítható O-szulfát csoport mellől. Ezt követően a Zemplén körülmények között terveztük eltávolítani az Fmoc és levulinoil védőcsoportokat, azonban a levulinoil csoport túl stabilnak mutatkozott e körülmények között, ezért azt hidrazin-acetáttal hasítottuk (220), az előzőekben bevezetett szulfátészter sérülése nélkül. A katalitikus hidrogénezés körülményei között, a debenzilezés mellett az azidocsoport aminná redukálódott (221). A reakciót THF:víz = 1:1 elegyben hidrogén atmoszférában Pd(C) katalizátorral hajtottuk végre. A szintézis utolsó lépésében a 221 aminból kiindulva, kemoszelektív N-acetilezéssel, ecetsav-anhidriddel telített vizes NaHCO3 metanol elegyben, a 102 végterméket kaptuk.
65
BnO BnO
CO2R5 O O OR1 BnO
OR2 O N3O BnO
CO2R5 O O OR BnO 3
a b c d e
212 216 217 218 219 220
1
R = Fmoc R1 = Fmoc R1 = Fmoc R1 = Fmoc R1 = H R1 = H
2
1
R = NAP R2 = 1NAP R2 = 1NAP R2 = H R2 = H R2 = H
3
HO HO
OR4 O
CO2Na O OH
OH O
O HO
RHN O HO
ZHN OMe 4
R = Lev R = H R3 = Lev R4 = H R3 = Lev R4 = SO3Na R3 = Lev R4 = SO3Na R3 = Lev R4 = SO3Na R3 = H R4 = SO3Na
CO2Na O O OH HO
OSO3Na O RHN
OMe
5
R = tBu R5 = H R5 = Na R5 = Na R5 = Na R5 = Na
f g
220 221 R = H 102 R = Ac
78. ábra a) 20% TFA, CH2Cl2, 60%; b) SO3-Py, DMF, 82%; c) CAN, CH3CN-H2O 9:1, 62%; d) NaOMe, pH = 8-9.5, 80%; e) NH2NH2OAc, MeOH-CH2Cl2, 91%; f) Pd (C), H2, THF-H2O 1:1; g) NaHCO3, Ac2O, f-g: 70% A másik célul kitűzött 103 monoszulfatált heparin tetraszacharid szintézisekor a fenti átalakításokat más sorrendben vittük véghez. A cérium-ammónium-nitráttal történő oxidatív hasítás (215) és az uronsavak dezészteresítése (222) után szulfatáltunk piridin-kéntrioxid komplexszel (223). Az ortogonális Fmoc, klóracetil, illetve levulinoil csoportok eltávolítását követően, a kapott mono-O-szulfát származékot redukáltuk (226), végül az amino csoport kemoszelektív acetilezésével kaptuk a 103 végtermék monoszulfatált tetraszacharidot.
BnO BnO
a b c d
CO2R5 O O OR1 BnO
215 222 223 224 225
OR2 O N3O BnO
CO2R5 O
HO HO
OR4 O
CO2Na O OH
O HO
O OR3BnO ZHN OMe
R1 = Fmoc R2 = H R3 = Lev R4 = AcCl R1 = Fmoc R2 = H R3 = Lev R4 = AcCl R1 = Fmoc R2 = SO3Na R3 = Lev R4 = AcCl R1 = H R2 = SO3Na R3 = Lev R4 = H R2 = SO3Na R3 = H R4 = H R1 = H
R5 = tBu R5 = H R5 = Na R5 = Na R5 = Na
e f
OSO3Na O CO2Na O RHN O O HO OH HO
OH O RHN OMe
225 226 R = H 103 R = Ac
79. ábra a) 20% TFA, CH2Cl2, 63%; b) SO3-Py, DMF, 80%; c) NaOMe, pH = 8-9,5, 76%; d) NH2-NH2.OAc, MeOH-CH2Cl2, 90%; e) Pd(C), H2, THF-H2O 1:1; f) NaHCO3, Ac2O, e-f: 66%.
66
4.4. Új védőcsoport bevezetése A védőcsoportok alkalmazása elengedhetetlenül szükséges a multifunkciós vegyületek kémiájában, így a szénhidrátkémiában is. Az egymástól függetlenül, szelektíven eltávolítható úgynevezett ortogonális védőcsoportok szerepe a mai szénhidrátkémiában rendkívül megnőtt. Ugyanakkor hidroxil-csoportok védelmére csak néhány védőcsoport-kombináció ismeretes, amelyek mindössze 2-3 védőcsoportot tartalmaznak. Az általánosan használható, szelektíven eltávolítható védőcsoportok hiánya miatt célul tűztük ki egy új védőcsoport bevezetését, a bevezetésben
említett
megfontolások
alapján
a
kereskedelemben
kapható
(2-
nitrofenil)ecetsavból kiindulva. 4.4.1. Az új NPAc védőcsoport bevitele és reduktív eltávolítása A (2-nitrofenil)acetil (NPAc) csoport bevitelét a kereskedelemben kapható (2nitrofenil)ecetsavból kiindulva több módszerrel is megvalósítottuk. A (2-nitrofenil)acetát származékokat jó termeléssel előállítottuk a megfelelő 227a acil-kloriddal, a 227b kristályos anhidriddel, vagy magával a 227c savval, karbodiimid segítségével, illetve Mitsunobu típusú reakcióban (80. ábra). O R NO2 227a R = Cl 227c R = OH
O O
O
O O
O2N
227a, 77% vagy 227b, 86% vagy
HOO O O
O O O O O
227c, DCC, DMAP CH2Cl2 (92%)
228
NO2 227b
NO2
O O
229
O HO BnO
OH O BnOOMe 230
227c, DEAD, Ph3P CH2Cl2 87%
HO BnO
NO2
O O BnOOMe 231
80. ábra A (2-nitrofenil)acetil csoport bevitele Megállapítottuk,
hogy
a
(2-nitrofenil)acetil
csoport
stabil
a
leggyakoribb
szénhidrátkémiai transzformációk, így az acilezés, acetálozás, reduktív gyűrűnyitás és glikozilezés alatt (81. ábra).
67
Ph
O
BH3.THF TMSOTf
O
O BnO
SEt ONPAc
OH O
BnO BnO
73%
SEt
ONPAc 233
232
81. ábra A (2-nitrofenil)acetil csoportot tartalmazó 232 vegyület reduktív gyűrűnyitása Tanulmányoztuk a (2-nitrofenil)acetil csoport eltávolítását (229→228) különböző reduktív körülmények között (13. táblázat). A katalitikus hidrogénezés során sok (2aminofenil) acetil köztiterméket izoláltunk, melyet etanolban forralva alakítottuk a kívánt 228 alkohollá 31% hozammal, a gyűrűzárt indolinon melléktermék izolálása mellett. A Zn-NH4Cl reagens kombinációval egy lépésben, 93% kihozatallal sikerült a nitro csoport redukcióját és az intramolekuláris ciklizációt végrehajtani. Amennyiben csak cinket alkalmaztunk a lassú reakció során mindössze 50%-os konverziót lehetett elérni, míg csak ammónium-klorid használata esetén nem történt reakció. Ezek az utóbbi eredmények kizáják, hogy a reakció a változatlan (2-nitrofenil)acetil csoport savas hidrolízissel történő hasadásával történne a Zn-NH4Cl reagenssel végzett reakció körülményei között. A cink helyettesíthető más redukáló szerekkel, így indiummal és magnéziummal is, de ez a reakcióidő jelentős növekedését okozza. O O
O ONPAc O
O
HO O
O 229
O
O
228
O
Reakciókörülmények Reakcióidő Hozam H2, Pd/C, EtOH, ∆ Zn, NH4Cl,MeOH,rt NH4Cl, MeOH, rt Zn, MeOH, rt In, NH4Cl,MeOH,rt Mg,NH4Cl,MeOH,rt
(óra)
228 (%)
1 2 168 168 24 24
31 93 50 82 95
13. táblázat A reduktív eltávolítás optimalizálása 4.4.2. Az új NPAc védőcsoport kompatibilitása a leggyakrabban használt védőcsoportokkal
68
A kompatibilitásvizsgálat során 2 ekvivalens cink fémporral és 5 ekvivalens ammónium-kloriddal metanolban végeztük a (2-nitrofenil)acetil csoport eltávolítását. Megállapítottuk, hogy a (2-nitrofenil)acetil csoport szelektíven eltávolítható Zn-NH4Cl reagenssel a leggyakrabban alkalmazott védő- és funkcióscsoportok jelenlétében, így benzil, 4-metoxi-benzil (MBn), allil (All) és terc-butil-dimetil-szilil (TBDMS) éterek (82.ábra), valamint acetil, benzoil és levulinoil észterek mellől (83. ábra). ONPAc O
BnO BnO
MBnO BnO
Zn, NH4Cl
BnO OMe 234
90%
ONPAc O SEt
Zn, NH4Cl 82%
BzO 235 Ph
O O BnO
BnO BnO
BnO OMe 114a OH O
MBnO BnO
SEt BzO 139
Zn, NH4Cl
O
O O BnO
Ph
OAll 236
OH O
78%
ONPAc ONPA O
O OAll 237
OH O
Zn, NH4Cl
BnO AcO TBDMSO OMe 238
91%
OH
BnO AcO TBDMSO OMe 133
82. ábra A (2-nitrofenil)acetil csoport eltávolítása éter típusú védőcsoportok mellől OLev O
BnO NPAO O 239
BzO BnO
HN OMe
Zn, NH4Cl 79%
OLev O
BnO HO O
OBn ONPAc O
BnO OMe 241
240 Zn, NH4Cl 80%
BzO BnO
HN OMe OBn OH O
BnO OMe 242
83. ábra A (2-nitrofenil)acetil csoport eltávolítása benzoil és levulinoil csoportok mellől Továbbá kompatibilis a Zn-NH4Cl-dal való eltávolítás az Fmoc és az (1-naftil)metil (1NAP) csoportokkal, valamint megvalósítható benzilidén acetál, azido- és tioglikozid funkció jelenlétében is (84. ábra). Ezek az eredmények e védőcsoport igen széleskörű alkalmazhatóságát teszik lehetővé.
69
BnO BnO
NPAcO BnO
ONPAc O SEt OFmoc 243
Zn, NH4Cl
76%
OH O
BnO BnO
135
O1NAP O SPh N3 244
Zn, NH4Cl HO BnO
75%
SEt OFmoc
O1NAP O SPh N3 183
84. ábra A (2-nitrofenil)acetil csoport eltávolítása Fmoc és azido csoport mellől 4.4.3. Az NPAc védőcsoport, mint új ortogonális védőcsoport Vizsgáltuk az új (2-nitrofenil)acetil védőcsoport ortogonalitását a leggyakrabban használt védőcsoportokkal szemben. Úgy találtuk, hogy nem csak az NPAc észter távolítható el szelektíven a terc-butildimetilszilil (TBDMS), levulinoil (Lev), fluorenilmetoxikarbonil (Fmoc) és benzoil (Bz) védőcsoportok mellől, de ezen védőcsoportok is szelektíven eltávolíthatók a 14. táblázatban látható reagenst alkalmazva a (2-nitrofenil)acetil sérülése nélkül. Így az új NPAc hidroxil védőcsoport ortogonális az előbb felsorolt csoportokkal. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a NPAc észter szelektív eltávolítása, a benzoil csoport sérülése nélkül, csak akkor valósítható meg, ha a NPAc csoport a sztérikus gátolt O-2 pozícióban található. OR O
BnO BnO Zn, NH4Cl MeOH OR O
BnO BnO
SEt NPAcO 245
a OH O
BnO BnO
SEt
HO 246
SEt
NPAcO 233
85. ábra A (2-nitrofenil)acetil csoport ortogonalitásvizsgálata Kiindulási anyag
Termék
Termelés
a
(%) 245a R= TBDMS 245b R = Fmoc 245c R = Lev 245d R = Bz
246a R= TBDMS 246b R = Fmoc 246c R = Lev 246d R = Bz
81 73 63 91
14. táblázat
70
Termelés 233 (%)
Bu4NF Et3N H2NNH2 NaOMe
78 81 87 78
További vizsgálatok alapján a (2-nitrofenil)acetil védőcsoport ortogonális az (1naftil)metil védőcsoporttal is (86. ábra), míg a klóracetil csoport esetén a NPAc eltávolítása során melléktermékként 13% deklóracetilezett származékot is izoláltunk (87. ábra). Ugyankkor tiokarbamiddal kitűnő hozammal szelektíven eltávolítható a klóracetil védőcsoport az NPAc mellől (257). OH O
1
NAPO BnO
1
a
ONPAc O
NAPO BnO
BnO OMe 248
b
ONPAc O
HO BnO
BnO OMe 247
BnO OMe 249
86. ábra A (2-nitrofenil)acetil csoport ortogonalitása az 1-naftil)metil védőcsoporttal. a) Zn, NH4Cl, MeOH, 92%; b) CAN, CH3CN-H20, 84%.
1
NAPO BnO
OH O ClAcO 145
SEt
a
ONPAc O NAPO SEt BnO ClAcO 250
1
b
1
NAPO BnO
ONPAc O SEt OH 251
87. ábra A (2-nitrofenil)acetil csoport ortogonalitásának tanulmányozása klóracetil védőcsoporttal. a) Zn, NH4Cl, MeOH, 79%; b) tiokarbamid, MeOH, 90%. 4.4.4. Glikozilezés: az új NPAc védőcsoport, mint résztvevő csoport A (2-nitrofenil)acetil (NPAc) csoport kompatibilitás– és ortogonalitás-vizsgálatainak eredményessége következtében, úgy gondoltuk, hogy oligoszacharid szintézisben való alkalmazhatóságát is tanulmányozzuk. A Me2S2-Tf2O promoter jelenlétében végrehajtott glikozilezés során kitűnő hozammal kaptuk a 252 β-(1→6)-diszacharidot (88. ábra). A 252 diszacharid (2-nitrofenil)acetil csoportjának Zn-NH4Cl-dal metanolban forralva történő szelektív eltávolításával kapott 253 alkoholt ugyanazon 232 tioglikozid donorral glikozilezve jutottunk a további lánchosszabításra alkalmas 254 triszacharidhoz. A (2-nitrofenil)acetil résztvevő csoportként viselkedik a glikozilezések során, kitűnő hozammal, sztereoszelektíven szolgáltatja a megfelelő 1,2-transz glikozidokat, így rendkívül hasznos eszköz lehet oligoszacharidok szintézisében.
71
Ph
O O BnO
O
SEt
+
NPAcO
O O BnO
Ph
a
BnO OMe 114a
232 Ph
OH O
BnO BnO
O HO
O O O O BnO BnO NPAcO BnO
O BnO BnO
253
O BnO OMe
BnO OMe
252 Ph
c
Ph
O O BnO O
O O BnONPAcO
O O
b
O
O BnO BnO
O BnO OMe
254
88. ábra Glikozilezés. a) Me2S2-Tf2O, CH2Cl2, -40 C, 92%; b) Zn, NH4Cl, MeOH, reflux, 86%; c) 232, Me2S2-Tf2O, CH2Cl2, -40 C, 89%.
72
5. ÖSSZEFOGLALÁS Az MTA Kémiai Kutatóközpont Szénhidrátkémiai Osztályán a heparin-fehérje kölcsönhatások tanulmányozásához szükséges homogén szerkezetű oligoszacharidok előállítására ortogonális védőcsoportok használatán alapuló szintézisstratégiát dolgoztunk ki. Ebben a stratégiában azokba a pozíciókba, amelyek a végtermékekben szulfát csoportokat tartalmazhatnak,
egymástól
függetlenül,
szelektíven
eltávolítható,
ortogonális
védőcsoportokat alkalmaztunk. A tervezett heparin tetraszacharid vegyülettár előállítására egy új, irodalomban nem ismert ortogonális védőcsoport-kombinációt vezettünk be, mely a klóracetil (AcCl), levulinoil (Lev), (1-naftil)metil (1NAP) és (9-fluorenilmetoxi)karbonil (Fmoc) csoportokat tartalmazza. A 98-101 négy különböző alapvázú ortogonálisan védett tetraszacharidból 576 különbözően szulfatált heparin-származék szintézise valósítható meg (89. ábra). Megoldottuk a 98-101 védett tetraszacharidok jó hozamú szintézisét és az új védőcsoportstratégia ortogonalitását bizonyítottuk tetraszacharid szinten is. CO2tBu O BnO O BnO BnO FmocO
OBn O BnO BuO2C O OBn OFmoc
O1NAP O
CO2tBu O BnO OAcCl O N3 O O BnO BnO O FmocO BnO 98 LevO BnO ZHN OMe CO2tBu O
OAcCl O1NAP O OBn OBnO O OBn O BuO C BnO O 2 BuO2C O ZHN OMe N3 O OBn OFmoc OLev 100
OR2 OAcCl O O OBn O BuO2C O BnO N3 ZHN OMe O OLev 99 O1NAP O N3 O BnO 101
CO2tBu O LevO
O BnO
OAcCl O ZHN OMe
89. ábra Ortogonálisan védett heparin tetraszacharid egységek Doktori munkám során az ortogonálisan védett 98 vegyületból kiindulva a klóracetil szelektív hasítását követő szulfatálás révén a 102 tetraszacharidot szintetizáltuk. Hasonlóan először az (1-naftil)metil szelektív hasítását követő szulfatálás révén a 103 tetraszacharidot szintetizáltuk (90. ábra).
73
CO2tBu O
BnO BnO FmocO
O BnO
O1NAP O N3 O BnO
CO2tBu O LevO
98
O BnO
HO HO
OAcCl O ZHN
OMe
CO2Na O
OR2 O
O CO2Na OR6 OR1 HO R HN O 3 O O O HO HO OR4 R5HN OMe 102 R1 = R2 = R4 = H; R3 = R5 = Ac ; R6 = SO3103 R1 = R4 = R6 = H; R3 = R5 = Ac ; R2 = SO3-
90. ábra Ortogonális védőcsoportstratégia heparin tetraszacharidok szintézisére Új oligoszacharid szintézisstratégia felhasználásával előállítottuk a 104 vegyületet, amely a heparán szulfátnak a prion fehérje kötődéséért felelős tetraszacharid egységének αmetil glikozidja. (91. ábra). Igazoltuk, hogy ,az irodalmi adatokkal ellentétben, tioglikozid donorok alkalmazásával jó hozammal megvalósítható N-acetil-glükózamin származékok glikozilezése. CO2tBu O BnO O BnO BzO BnO 105
OBn O N3
CO2tBu OBn O HO O O SPh + BnO BnO BzO AcHN OMe 106
HO HO
CO2Na OH O O O CO2Na OH HO HO O O H2N O O HO HO HO AcHN 104 OMe
91. ábra Prion kötődéséért felelőssé tehető heparán-szulfát tetraszacharid szintézise A heparin oligoszacharidok szintézise mellett, kidolgoztunk egy új reduktív gyűrűnyitási módszert benzilidén acetálok benzil-éterekké történő átalakítására. Az elvégzett gyűrűnyitási reakciókban változtattuk az alkalmazott hidrid-donort és Lewis-savat, vizsgáltuk ezek hatását a reakció regioszelektivitására, sebességére és hozamára. A borán-tetrahidrofurán komplex és katalitikus mennyiségű trimetilszilil-triflát reagens kombinációval egy új, régio- és kemoszelektív gyűrűnyitási módszert vezettünk be 4-Obenzil éterek jó hozamú előállítására, mely módszer kompatibilis a szénhidrátkémiában leggyakrabban alkalmazott védő- és funkcióscsoportokkal (92. ábra). A reakciót kiterjesztettük
4-metoxi-benzilidén
és
(1-naftil)metilén
acetálokra
is,
ugyanazon
eredményeket szolgáltatva. Az új reduktív gyűrűnyitási módszert sikeresen alkalmaztuk az ortogonálisan védett heparin tetraszacharid építőegységeinek szintézise során. O
O Ar
O
X R1
BH3.THF
HO
TMSOTf (kat.) ArCH2O 72-99 %
R2 107 Ar = Ph, PMP, 1Naph
O
X R1
R2 108
92. ábra Új kemo- és regioszelektív gyűrűnyitási módszer 4-O-benzil éterek előállítására 74
Sikeresen bevezettünk egy új hidroxil-védőcsoportot, a (2-nitrofenil)acetil-t, mely szelektíven eltávolítható a szénhidrátkémiában leggyakrabban alkalmazott védő- és funkcióscsoportok mellől, és stabil a leggyakoribb szénhidrátkémiai transzformációk alatt. A (2-nitrofenil)acetil
(NPAc)
csoport
bevitelét
a
kereskedelemben
kapható
(2-
nitrofenil)ecetsavból kiindulva több módszerrel is megvalósítottuk. Megállapítottuk, hogy a NPAc csoport szelektíven eltávolítható Zn-NH4Cl reagenssel a leggyakrabban alkalmazott védő- és funkcióscsoportok jelenlétében, továbbá ortogonális a gyakran használt a tercbutildimetilszilil, levulinoil, fluorenilmetoxikarbonil és (1-naftil)metil védőcsoportokkal. O
NO2
O O 109
OR
Zn, NH4Cl MeOH
O HO
OR 110
93. ábra Új (2-nitrofenil)acetil hidroxil-védőcsoport szelektív eltávolítása A (2-nitrofenil)acetil résztvevő csoportként viselkedik a glikozilezések során, kitűnő hozammal, sztereoszelektíven szolgáltatja a megfelelő 1,2-transz glikozidokat, így rendkívül hasznos eszköznek bizonyul oligoszacharidok szintézisében, utat nyitva ezáltal magasabb tagszámú oligoszacharidok jó hozamú előállítása felé.
75
6. SUMMARY The homogeneous heparin oligosaccharides required for the study of heparin-protein interactions are available only by chemical syntheses. To define the oligosaccharide ligands of heparin-binding proteins a synthetic method is needed, which can provide not a single, but a multitude of target oligosaccharides. We have developed an efficient synthesis strategy for the preparation of a library of heparin oligosaccharides. This method is based on orthogonal protection of positions for which sulfation is optional in the target compounds, and the approach allows for the synthesis of multiple sulfated products from a single protected precursor. For the preparation of a heparin tetrasaccharide library a new set of orthogonal protecting
groups
including
AcCl
(chloroacetyl),
Lev
1
(levulinoyl),
NAP
((1-
naphthyl)methyl) and Fmoc ((9-fluorenylmethoxy)carbonyl) groups has been developed. From the orthogonally protected tetrasaccharides (98-101) containing different carbohydrate backbones 576 differently sulfated heparin derivatives can be synthesized (Scheme 94). The orthogonally protected tetrasaccharides (98-101) have been synthesized in good yield, and the new orthogonal protecting group strategy has been proved on tetrasaccharide level. CO2tBu O BnO O BnO BnO FmocO
O1NAP O
CO2tBu O BnO OAcCl O N3 O O BnO BnO O FmocO BnO 98 LevO BnO ZHN OMe CO2tBu O
1
OBn O BnO BuO2C O OBn OFmoc
OAcCl O
O NAP OBn OBnO OBn O O C BuO BnO O 2 BuO2C O ZHN OMe N3 O OBn OFmoc OLev 100
O1NAP OAcCl O O OBn O BuO2C O BnO N3 ZHN OMe O OLev 99 O1NAP O N3 O BnO 101
CO2tBu O LevO
O BnO
OAcCl O ZHN OMe
Scheme 94. The orthogonally protected heparin tetrasaccharide units Selective removal of the chloroacetyl group from the 98 orthogonally protected tetrasaccharide followed by O-sulfation, deprotection, and selective N-acetylation afforded the first target compound (102) (Scheme 95).
76
Alternatively, selective removal of the (1-naphtyl) methyl group first, followed by same sequence of steps afforded the second monosulfated target compound (103). CO2tBu O BnO O BnO FmocO BnO
O1NAP O N3 O BnO 98
CO2tBu O LevO
O BnO
HO HO
OAcCl O ZHN
OMe
CO2Na O
OR2 O
O CO2Na OR6 OR1 HO R HN O 3 O O O HO 4 HO OR R5HN OMe 102 R1 = R2 = R4 = H; R3 = R5 = Ac ; R6 = SO3103 R1 = R4 = R6 = H; R3 = R5 = Ac ; R2 = SO3-
Scheme 95. Synthesis of heparin tetrasaccharides by orthogonal protecting group strategy The synthesis of the methyl α-glycoside (104) of the putative prion-associated tetrasaccharide (12) was accomplished in a highly stereoselective manner without masking the N-acetyl group at the reducing end (Scheme 96.). Glycosylations which are considered problematic in the literature were successfully accomplished. Thus, high yielding glycosylation of the unreactive 4-OH group of an N-acetyl-D-glucosamine acceptor and αselective glycosylation of the 4’-OH group of a β-D-GlcpA-(1→4)-D-GlcpNAc disaccharide building block were achieved by using thioglycoside glycosyl donors.
CO2tBu O BnO O BnO BzO BnO 105
OBn O N3
CO2tBu OBn O HO O O SPh + BnO BnO BzO AcHN OMe 106
HO HO
CO2Na OH O O O CO2Na OH HO HO O O H2N O O HO HO HO AcHN 104 OMe
Scheme 96. Synthesis of the prion-associated heparan sulfate tetrasaccharide Besides heparin oligosaccharide synthesis, we have developed a new chemo- and regioselective ring-opening method for the reductive cleavage of 4,6-O-benzylidene hexopyranosides to the corresponding 4-O-benzyl ethers. The regioselectivity of the ring opening was investigated using combinations of borane complexes (BH3.Me3N, BH3.Me2S, BH3.THF) with Lewis acids. The effect of Lewis acids was studied by testing a series of common Lewis acids in combination with BH3.THF. 4,6-O-Benzylidene-hexopyranosides undergo reductive ring opening efficiently using BH3·THF and a catalytic amount of TMSOTf at room temperature to afford the corresponding 4-O-benzyl ethers exclusively in high yields. The reaction is compatible with
77
the most common protecting groups (Scheme 97). The reaction was extended to the reductive cleavage of 4-methoxybenzylidene and (1-naphthyl)methylene acetals, affording essentially the same results. Our new chemo- and regioselective ring-opening method has succesfully been applied in the synthesis of the monomer building blocks of the orthogonally protected heparin tetrasaccharides (98-101).
Ar
X
O
O
R1
O 2
BH3.THF
O
HO
TMSOTf (cat.) ArCH2O 72-99 %
R 107 Ar = Ph, PMP, 1Naph
X R1
R
2
108
Scheme 97. New chemo- and regioselective reductive ring opening method for the preparation of 4-O-ethers We have introduced the (2-nitrophenyl)acetyl (NPAc) group, as a new hydroxyl protecting group which can be selectively removed in the presence of most of the common protective groups, and was found to be stable under a series of common carbohydrate transformations. Introduction of the (2-nitrophenyl) acetyl group was accomplished by various methods, all starting from the commercially available (2-nitrophenyl)acetic acid. Selective removal of the NPAc group with Zn and NH4Cl in methanol was accomplished in the presence of the most common protecting groups (Scheme 97). Furthermore, the NPAc group was found to be orthogonal
with
the
commonly
used
tert-butyldimethylsilyl,
levulinoyl,
(9-
fluorenylmethoxy)carbonyl, and (1-naphthyl)methyl protective groups. O
NO2
O O 109
OR
Zn, NH4Cl MeOH
O HO
OR 110
Scheme 97. Selective removal of the new (2-nitrophenyl) acetyl group The (2-nitrophenyl)acetyl group is an effective participating neighboring group leading to the exclusive formation of 1,2-trans glycosides in glycosylations, therefore it is anticipated to become a valuable tool in oligosaccharide synhesis.
78
7. KÍSÉRLETI RÉSZ Általános módszerek Az optikai forgatóképességet Optical Activity AA-10R polariméteren 23 ºC hőmérsékleten mértük. A fajlagos forgatás értékeket (deg·ml)/(g·dm) egységekben adtuk meg. Az olvadáspontok korrigálatlanok, meghatározásuk kapillárisban, Griffin berendezéssel történt. A mágneses magrezonancia spektrumokat Varian Gemini 2000 (1H, 200 MHz/
13
C,
50 MHz) és Varia Unity-Inova (1H, 300 MHz/ 13C, 750 MHz) spektrométerekkel vettük fel. A tömegspektrumok
Applied
Biosystems
3200
QTrap
készülékkel,
elektroporlasztás
ionizációval (ESI) készültek. Az elemanalíziseket Elementar Vario EL III készülékkel végeztük. A reakciók feldolgozása során a szerves oldatokat vízmentes MgSO4-on szárítottuk, bepárlásuk rotációs vaákuumbepárlón történt. A vékonyrétegkromatográfiához DC-Alufolien Kieselgel 60 F254 lemezeket, az oszlopkromatográfiás elválasztásokhoz Kieselgel 60 (0,04-0,063mm) adszorbenst használtunk. A vékonyréteg kromatogrammokat 0,02 M rezorcin 20%-os metanolos kénsavban készített oldatával hívtuk elő és melegítéssel tettük láthatóvá. Kromofór csoportot tartalmazó vegyületeknél a kromatogrammokat UV fény alatt is megvizsgáltuk.
79
Metil 2,3,4-tri-O-benzil-α-D-glükopiranozid (114a) Száraz diklórmetánban (10 ml) oldott 113 acetálhoz (0,462 g, 1,0 mmol) BH3-THF komplexet (5 ml, 5 mmol, 5 ekv) és Lewis-savat adtunk. Kevertetés szobahőmérsékleten argon atmoszféra alatt (VRK: toluol:aceton 9:1). A feldolgozás során a reakcióelegyhez trietil-amint adtunk (1 ml) és kevés metanolt csepegtettünk. Bepároltuk, és további metanolt (3x30 ml) pároltunk le a reakcióelegyről. A nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítottuk (eluens: toluol: aceton 95:5 → 9:1). Az oszlopról csak 4-O-benzil-éter (114a) eluálódott. 1. gyűrűnyitás: Lewis-savként a trimetilszilil-triflátot (0,027ml, 0,15 mmol, 0,15 ekv) alkalmaztunk. Reakcióidő: 1 óra. Termelés 0,428 g (92%). 2. gyűrűnyitás: Lewis-savként az előre kiszárított szkandium-triflátot (0,074 g, 0,15 mmol, 0,15 ekv) alkalmaztunk. Reakcióidő: 6 óra. Termelés 0,446 g (96%). 3. gyűrűnyitás: Lewis-savként cink-jodidot (0,048 g, 0,15 mmol, 0,15 ekv) alkalmaztunk. Reakcióidő: 7 óra. Termelés 0,460 g (99%). 4. gyűrűnyitás: Lewis-savként aluminium-kloridot (0,020 g, 0,15 mmol, 0,15 ekv) alkalmaztunk. Mivel a reakcióelegyben sok kiindulási anyag volt hozzáadtunk még 0,67 g (0,5 ekv) aluminium-kloridot, és 10 órás további reakció után még további 0,67 g (0,5 ekv.) Lewis-savat. Termelés 0,460 g (99%). 5. gyűrűnyitás: Lewis-savként bórtrifluorid-éterátot (0,019 ml, 0,15 mmol, 0,15 ekv) alkalmaztunk. Mivel a VRK alapján még sok kiindulási anyag volt jelen a reakcióelegyben, hozzáadtunk még 0,019 ml Lewis-savat. Végül 10 napig ment a reakció, részletekben összesen 0,38 ml (3,0 ekv) bórtrifluorid-éterátot adtunk az elegyhez. Termelés 0,422 g (91%). Op 49-50 ºC; irodalmi136 op 54-55 ºC; [α]D +19 (c 0.4, CHCl3). 1H-NMR (200 MHz, CDCl3): δ 7.38-7.24 (m, 15H, ArH), 4.98 (d, 1H, J 10.6 Hz, PhCH2), 4.90 (d, 1H, J 11.0 Hz, PhCH2), 4.85 (d, 1H, J 10.6 Hz, PhCH2), 4.82 (d, 1H, J 12.4 Hz, PhCH2), 4.67 (d, 1H, J 12.1 Hz, PhCH2), 4.64 (d, 1H, J 11.0 Hz, PhCH2), 4.56 (d, 1H, J1,2 3.7 Hz, H-1), 4.02 (dd, 1H, J2,3 = J3,4 9.5 Hz, H-3), 3.76- 3.72 (m, 1H, H-6a), 3.72-3.67 (m, 1H, H-5), 3.66-3.62 (m, 1H, H6b), 3.53 (dd, 1H, J3,4 9.5 Hz, J4,5 9.9 Hz, H-4), 3.50 (dd, 1H, J1,2 3.7 Hz, J2,3 9.5 Hz, H-2), 3.37 (s, 3H,OCH3), 1,74 (t, 1H, OH). 13C-NMR (CDCl3): δ 138.9, 138.3, 128.6, 128.5, 128.24, 128.15, 128.1, 128.0, 127.7 (ArC), 98.3 (C-1), 82.1 és 80.2 (C-3, C-4); 77.6 (C-2), 75.8, 75.0 és 73.4 (3 CH2Ph), 70.8 (C-5), 62.0 (C-6), 55.3 (OCH3). Elemanalízis: C28H32O6: C, 72.39; H, 6.94; Talált C, 72.20; H, 6.97. Általános módszer gyűrűnyitására
ciklikus
acetálok
BH3·THF-TMSOTf-tal
történő
reduktív
Száraz diklórmetánban (10 ml) oldott acetál származékhoz (1,0 mmol) BH3-THF komplexet (5 ml, 5 mmol, 5 ekv) és Lewis-savat (0,027 mL, 0,15 mmol, 0,15 ekv) adtunk. Szobahőmérsékleten kevertettük argon atmoszféra alatt (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során a reakcióelegyhez trietil-amint (1 ml) adtunk és kevés metanolt csepegtettünk. Bepároltuk, és további metanolt (3x30 ml) pároltunk le a reakcióelegyről. A nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítottuk. Metil 4-O-benzil-2,3-di-O-benzoil-α-D-glükopiranozid (115) A reduktív gyűrűnyitást metil 2,3-di-O-benzoil-4,6-O-benzilidén-α-D-glükopiranozidból (0,491 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,428 g (87%), op 112-113 ºC (EtOAc-Hexán), irodalmi137 op 117-118 ºC, [α]D +131 (c 0.27, CHCl3), irodalmi [α]D +132 (c 1.49, CHCl3). 1H-NMR (CDCl3) δ 8.02-7.94 (d, 4H, ArH), 7.52-7.14 (m, 11H, ArH), 6.06 (dd, 1H, J3,4 8.9 Hz, H-3), 5.14 (dd, 1H, J1,2 3.7 Hz; J2,3 9.5 Hz, H-2), 5.10 (d, 1H, H-1), 4.65 (s, 2H, PhCH2), 3.96 (dd, 1H, J4,5 9.9 Hz, H-4), 3.90 (m, 1H, H-5), 80
3.90-3.80 (m, 2H, H-6a, 6b), 3.40 (s, 3H, OCH3), 2,12 (bs, 1H, OH). 13C-NMR (CDCl3) δ 166.0 és 165.6 (2 C(O)Ph), 137.4, 133.3, 133.0, 129.9, 129.6, 128.3, 128.1, 127.9 (ArC), 97.0 (C-1), 75.6 (C-5), 74.7 (PhCH2), 72.5 (C-3), 72.4 (C-2), 70.7 (C-4), 61.4 (C-6). 55.3 (OCH3). Elemanalízis: C28H28O8: C, 68.28; H, 5.73; Talált C, 68.10; H, 5.75. Metil 2,4-di-O-benzil-3-O-benzoil-α-D-glükopiranozid (116) A reduktív gyűrűnyitást metil 2-O-benzil-3-O-benzoil-4,6-O-benzilidén-α-Dglükopiranozidból (0,477 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,426 g (99%), szirup, [α]D +36 (c 0.57, CHCl3). 1H-NMR (CDCl3) δ 8.08-8.02 (d, 2H, ArH), 7.64-7.14 (m, 13H, ArH), 5,86 (dd, 1H, J2,3 10.0 Hz, J3,4 8.8 Hz, H-3), 4.76 (d, 1H, J1,2 3.4 Hz, H-1), 4.64-4.52 (m, 4H, J 11.0 Hz, 2 PhCH2), 3.88-3.72 (m, 4H, H-4,5,6a,6b), 3.60 (dd, 1H, J1,2 3.4 Hz, J2,3 9.9 Hz, H-2), 3.41 (s, 3H, OCH3), 2.02 (bs, 1H, OH). 13C-NMR (CDCl3) δ 165.4 (C(O)Ph), 137.6, 137.4, 132.9, 130.2, 129.6, 128.3, 128.2, 128.0, 127.8, 127.7 (ArC), 97.8 (C-1), 77.2 (C-2), 75.7 (C-4), 74.4 (PhCH2), 74.2 (C-3), 72.6 (PhCH2), 70.5 (C-5), 61.4 (C-6), 55.3 (OCH3). Elemanalízis: C28H30O7: C, 70.28; H, 6.32; Talált C, 70.09; H, 6.34. Metil 3,4-di-O-benzil-2-O-benzoil-α-D-glükopiranozid (117) A reduktív gyűrűnyitást metil 3-O-benzil-2-O-benzoil-4,6-O-benzilidén-α-Dglükopiranozidból (0,477 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1). Termelés: 0,449 g (94%); szirup; [α]D +134 (c 0.15, CHCl3); 1H-NMR (CDCl3) δ 8.08-8.02 (d, 2H, ArH), 7.62-7.12 (m, 13H, ArH), 5.08 (dd, 1H, J1,2 3.6 Hz, J2,3 9.6 Hz, H-2), 5.04 (d, 1H, J1,2 3.6 Hz, H-1), 4.88 (d, 1H, J 11.1 Hz, PhCH2), 4.82 (s, 2H, PhCH2), 4.60 (d, 1H, J 11.1 Hz, PhCH2), 4.21 (dd, 1H, J2,3 9.6 Hz, J3,4 8.6 Hz, H-3), 3.86-3.75 (m, 3H, H-5,6a,6b), 3.68 (dd, 1H, J3,4 8.6 Hz, J4,5 9.6 Hz, H-4), 3.37 (s, 3H,OCH3), 1,84 (bs, 1H, OH). 13C-NMR (CDCl3) δ 166.0 (OC(O)Ph), 138.2, 138.0, 133.2, 129.8, 128.4, 128.3, 128.0, 127.85, 127.6 (ArC), 97.3 (C-1), 80.0 (C-3), 77.6 (C-4), 75.5 (PhCH2), 75.1 (PhCH2), 74.2 (C-2), 70.9 (C-5), 61.8 (C-6), 55.2 (OCH3). Elemanalízis: C28H30O7: C, 70.28; H, 6.32; Talált C, 70.08; H, 6.34. Etil 2,3,4-tri-O-benzil-1-tio-β-D-galaktopiranozid (119) A reduktív gyűrűnyitást 118 acetálból (0,493 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,450g (91%); op 92-93 ˚C (hexán-EtOAc), irodalmi138 op 103-104 ˚C; [α]D -16 (c 0.56, CHCl3); irodalmi [α]D -14 (c 0.80, CHCl3). 1HNMR (200 Mz, CDCl3) δ 7.42-7.28 (m, 15H, ArH), 4.96 (d, 1H, J 12.1 Hz, PhCH2), 4.904.74 (m, 4H, 2 PhCH2), 4.65 (d, 1H, J 12.1 Hz, PhCH2), 4.42 (d, 1H, J1,2 9.5 Hz, H-1), 3.85 (m, 2H, H-2, H-4), 3.76 (m, 1H, H-5), 3.58 (dd, 1H, J2,3 9.5 Hz, J3,4 2.7 Hz, H-3), 3.52-3.38 (m, 2H, H-6a,6b), 2.72 (dq, 2H, SCH2CH3), 1.31 (t, 3H, J 7.6 Hz, SCH2CH3), 1.62 (bs, 1H, OH). 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) δ 138.4, 128.64, 128.58, 128.53, 128.47, 128.0, 127.9, 127.8 (ArC), 85.6 (C-1), 84.4 (C-3), 78.8 és 78.7 (C-2, C-5), 75.9, 74.3 (2 PhCH2), 73.3 (C4), 73.1 (PhCH2), 62.4 (C-6), 25.0 (SCH2CH3), 15.3 (SCH2CH3). Elemanalízis: C29H34O5S: C, 70.42; H, 6.93; S, 6.48. Talált C, 70.21; H, 6.96; S, 6.50. Benzil 4-O-benzil-3-O-benzoil-β-D-galaktopiranozid (121) A reduktív gyűrűnyitást 120 acetálból (0,463 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,408 g (88%); op 101-102 ˚C (EtOAchexán); [α]D -7.8 (c 0.26, CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3) δ 8.10-8.04 (d, 2H, ArH), 81
7.62-7.22 (m, 13H, ArH), 5.14 (dd, 1H, J3,4 3.0 Hz, J2,3 10.3 Hz, H-3), 4.94 (d, 1H, J 11.9 Hz, ½ PhCH2), 4.77 (d, 1H, J 11.6 Hz, ½ PhCH2), 4.66 (d, 1H, J 11.9 Hz, ½ PhCH2), 4.52 (d, 1H, J 11.6 Hz, ½ PhCH2), 4.47 (d, 1H, J1,2 7.7 Hz, H-1), 4.18 (dd, 1H, J2,3 10.3 Hz, H-2), 4.02 (d, 1H, J 2.6 Hz, H-4), 3.82 (dd, 1H, J5,6a 6.1 Hz, J6a,6b 10.2 Hz, H-6a), 3.62 (m, 1H, H-5), 3.52 (dd, 1H, J5,6b 5.1 Hz, H-6b), 2.44 (bs, 1H, OH); 1.68 (bs, 1H, OH); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3) δ 166.2 (OC(O)Ph), 137.4, 137.0, 133.4, 129.9, 129.5, 128.5, 128.4, 128.3, 128.1, 128.0 (ArC), 102.5 (C-1), 76.0 (C-3), 75.0 (C-5), 74.8 (PhCH2), 73.7 (C-4), 71.4 (PhCH2), 69.8 (C-2), 61.7 (C-6). Elemanalízis: C27H28O7: C, 69.81; H, 6.08. Talált C, 69.92; H, 6.11. Metil 3,4-O-benzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (121) A reduktív gyűrűnyitást 120 acetálból (0,507 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,503 g (99%); op 134-135 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D +81 (c 0.26, CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3) δ 7.36-7.22 (m, 15H, ArH), 5.10 (2d, 2H, J 12.1 Hz, PhCH2), 4.88-4.76 (m, 3H, PhCH2, NH), 4.70 (d, 1H, J1,2 3.3 Hz, H-1), 4.68-4.60 (m, 2H, PhCH2), 3.96 (ddd, 1H, J2,NH 9.5 Hz, H-2), 3.83-3.62 (m, 5H, H-3,4,5,6a,6b), 3.34 (s, 3H, OCH3), 1.96 (t, 1H, J 5.9 Hz, OH); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) δ 156.1 (NHC(O)), 138.3, 138.1, 136.5, 128.6, 128.5, 128.32, 128.27, 128.10, 128.08, 128.0, 127.8 (ArC), 99.1 (C-1), 80.8, 78.2, 75.3, 75.1 és 71.4 (C-3, C-4, C-5, 2 PhCH2), 67.1 (C(O)OCH2Ph), 61.9 (C-6), 55.2 (OCH3), 55.0 (C-2). Elemanalízis: C29H33NO7: C, 68.62; H, 6.55; N, 2.76. Talált C, 68.86; H, 6.52; N, 2.74. Fenil 2-azido-3,4-di-O-benzil-2-dezoxi-1-tio-β-D-glükopiranozid (125) A reduktív gyűrűnyitást 124 acetálból (0,476 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,453 g (95%); op 108-110 ˚C (EtOAchexán); [α]D -67 (c 0.29, CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3) δ 7.58-7.50 (m, 2H, ArH), 7.38-7.24 (m, 13H, ArH), 4.87 (s, 2H, PhCH2), 4.83 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.64 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.46 (d, 1H, J1,2 9.9 Hz, H-1), 3.88 (dd, 1H, J5,6a 2.6 Hz, J6a,6b 12.1 Hz, J6a,OH 6.2 Hz, H-6a), 3.70 (dd, 1H, J5,6b 4.4 Hz, H-6b), 3.58-3.46 (m, 2H, H-4, H-5), 3.423.28 (m, 2H, H-2, H-3), 1.88 (t, 1H, J 6.2 Hz, OH); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) δ 137.8, 133.6, 129.3, 128.7, 128.3, 128.2, 128.1 (ArC), 86.3 (C-1), 85.1, 79.8, 77.5, 76.0 and 75.3 (C3, C-4, C-5, 2 PhCH2), 65.5 (C-2), 62.0 (C-6). Elemanalízis: C26H27N3O4S: C, 65.39; H, 5.70; N, 8.80; S, 6.71. Talált C, 65.49; H, 5.67; N, 8.84; S, 6.68. Benzil 2,3,4-tri-O-benzil-α-D-mannopiranozid (127) A reduktív gyűrűnyitást 126 acetálból (0,539 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,491 g (91%); szirup; [α]D +54 (c 0.30, CHCl3); irodalmi75 [α]D +45 (c 1.7, CHCl3); 1H-NMR (300 Mz, CDCl3) δ 7.40-7.20 (m, 20H, ArH), 4.96 (d, 1H, J 11.0 Hz, PhCH2), 4.90 (d, 1H, J1,2 1.9 Hz, H-1), 4.80-4.60 (m, 4H, 2 PhCH2), 4.42 (d, 1H, J 12.1 Hz, PhCH2), 4.00-3.92 (m, 2H, H-3,4), 3.85-3.76 (m, 3H, H2,6a,6b), 3.68 (m, 1H, H-5), 2.06 (bs, 1H, OH). 13C-NMR (75 MHz, CDCl3) δ 138.6, 138.5, 138.4, 137.3, 128.6, 128.54, 128.50, 128.2, 128.0, 127.8 (ArC), 97.7 (C-1), 80.3 (C-3), 75.4 (C-2), 75.1 (2C), 73.1 és 72.6 (4 PhCH2), 72.4 (C-5), 69.3 (C-4), 62.5 (C-6). Elemanalízis: C34H36O6: C, 75.53; H, 6.71. Talált C, 75.37; H, 6.74. Fenil 3,4-di-O-benzil-2-O-benzoil-1-tio-α-L-idopiranózid (129) A reduktív gyűrűnyitást 128 acetálból (0,555 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: 82
toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,528 g (95%); szirup; [α]D -92 (c 0.37, CHCl3); 1H-NMR (CDCl3): δ 8.00-7.10 (m, 20H, ArH), 5.65 (dd, 1H, J1,2 1.6 Hz, J1,4 0.6 Hz, H-1), 5.49 (ddd, 1H, J2,3 3.0 Hz, J2,4 1.2 Hz, H-2), 4.92 (d, 1H, J 11.5 Hz, PhCH2), 4.72 (m, 1H, J5,6a 6.6 Hz, J5,6b 4.3 Hz, H-5), 4.65 (d, 1H, J 11.5 Hz, PhCH2), 4.49 (d, 1H, J 11.3 Hz, PhCH2), 4.32 (d, 1H, J 11.3 Hz, PhCH2), 4.01 (dd, 1H, J6a,6b 11.6 Hz, H-6a), 3.99 (ddd, 1H, J3,4 3.0 Hz, H-3), 3.78 (dd, 1H, H-6b), 3.57 (m, 1H, J4,5 2.3 Hz, H-4), 2.04 (m, 1H, OH); 13CNMR (CDCl3): δ 165.7 (C(O)Ph), 137.3, 137.2, 135.7, 133.3, 131.7, 130.0, 129.5, 129.0, 128.5, 128.4, 128.3, 128.2, 128.04, 127.97, 127.4 (ArC), 86.0 (C-1), 74.5 (C-4), 72.5 (PhCH2), 72.2 (PhCH2), 70.7 (C-3), 69.3 (C-2), 68.4 (C-5), 62.8 (C-6). Elemanalízis: C33H32O6S: C, 71.20, H, 5.79, S, 5.76. Talált: C, 71.34, H, 5.77, S, 5.82. Metil 2-O-acetil-4-O-benzil-3-O-(terc-butildimetilszilil)-α-D-glükopiranozid (131) A reduktív gyűrűnyitást 130 acetálból (0,439 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,384 g (87%); szirup; [α]D +115 (c 0.82, CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3) δ 7.28-7.16 (m, 5H, ArH), 4.82 (d, 1H, J1,2 3.6 Hz, H1), 4.76 (d, 1H, J 12.0 Hz, ½ PhCH2), 4.60 (dd, 1H, J1,2 3.6 Hz, J2,3 9.5 Hz, H-2), 4.56 (d, 1H, J 12.0 Hz, ½ PhCH2), 4.06 (dd, 1H, J2,3 9.5 Hz, J3,4 8.8 Hz, H-3), 3.70-3.56 (m, 3H, H-5, 6a, 6b), 3.43 (dd, 1H, J3,4 8.8 Hz, H-4), 3.26 (s, 3H, OCH3), 2.12 (bs, 1H, OH), 2.05 (s, 3H, C(O)CH3), 0.80 (s, 9H, SiC(CH3)3, 0.04 és 0.02 (2 s, 2 x 3H, Si(CH3)2); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3) δ 170.4 (OC(O)CH3), 138.0, 128.2, 127.5, 127.4 (ArC), 96.8 (C-1), 78.5 (C-4), 74.8 (PhCH2), 74.3 (C-2), 71.7 (C-3), 70.8 (C-5), 61.4 (C-6), 54.9 (OCH3), 25.6 (SiC(CH3)3), 21.0 (C(O)OCH3), 17.8 (SiC(CH3)3), -4.2 és -4.4 (Si(CH3)2). Elemanalízis: C22H36O7Si: C, 59.97; H, 8.24. Talált: C, 60.09; H, 8.21. Metil 3-O-acetil-4-O-benzil-2-O-(terc-butildimetilszilil)-α-D-glükopiranozid (133) A reduktív gyűrűnyitást 132 acetálból (0,439 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,418 g (95%); op 83-84 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D +89 (c 0.40, CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3) δ 7.34-7.18 (m, 5H, ArH), 5.40 (dd, 1H, J3,4 9.5 Hz, H-3), 4.65 (d, 1H, J1,2 3.6 Hz, H-1), 4.64 (s, 2H, PhCH2), 3.80-3.64 (m, 3H, H-5,6a,6b), 3.63 (dd, 1H, J1,2 3.6 Hz, J2,3 9.7 Hz, H-2), 3.54 (dd, 1H, J3,4 9.5 Hz, H-4), 3.34 (s, 3H, OCH3), 1.95 (s, 3H, C(O)CH3), 1.76 (t, 1H, J 5.0 Hz, OH), 0.82 (s, 9H, SiC(CH3)3), 0.04 és 0.02 (2 s, 2 x 3H, Si(CH3)2); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3) δ 169.7 (OC(O)CH3), 137.8, 128.4, 127.9, 127.8 (ArC), 100.0 (C-1), 75.7 (C-4), 74.4 (C-3), 74.1 (PhCH2), 71.9 (C-2), 70.4 (C-5), 61.5 (C-6), 55.3 (OCH3), 25.5 (SiC(CH3)3), 21.2 (C(O)OCH3), 17.9 (SiC(CH3)3), -4.6 és -4.8 (Si(CH3)2). Elemanalízis: C22H36O7Si: C, 59.97; H, 8.24. Talált: C, 60.08; H, 8.21. Etil 3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxi)karbonil-1-tio-β-D-glükopiranozid (136) A reduktív gyűrűnyitást 134 acetálból (0,625 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,557 g (89%); op 121-122 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D -21 (c 0.33, CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3) δ 7.78–7.72 (d, 2H, ArH), 7.67-7.57 (dd, 2H, ArH), 7.42–7.18 (m, 14H, ArH), 4.86 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.84 (dd, 1H, J1,2 10.0 Hz, J2,3 9.1 Hz, H-2), 4.76 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.66 (d, 1H, J 10.9 Hz, ½ PhCH2), 4.56 (d, 1H, J 9.6 Hz, ½ CH2(Fmoc)), 4.52 (d, 1H, J1,2 10.0 Hz, H-1), 4.34-4.22 (m, 2H, H9(Fmoc) és ½ CH2(Fmoc)), 3.89 (ddd, 1H, J5,6a 6.0 Hz, J6a,6b 10.9 Hz, J6a,OH 2.5 Hz, H-6a), 3.80 (dd, 1H, J3,4 8.9 Hz, H-3), 3.72 (dd, 1H, J5,6b 2.8 Hz, J6b,OH 7.5 Hz, H-6b), 3.63 (dd, 1H, J 9.2 Hz, J 9.1 Hz, H-4), 3.42 (m, 1H, H-5), 2.72 (q, 2H, J 7.4 Hz, SCH2CH3), 1.92 (t, 1H, J 83
6.5 Hz, OH), 1.26 (t, 3H, J 7.4 Hz, SCH2CH3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3) δ 154.3 (C(O)Fmoc), 143.4, 143.1, 141.3, 141.2, 137.8, 137.7, 128.5, 128.3, 128.1, 128.0, 127.9, 127.8, 127.7, 127.1, 125.3, 125.1, 120.0 (ArC), 84.0 (C-3), 83.5 (C-1), 79.6 (C-5), 77.3 (C-4), 76.3 (C-2), 75.3 és 75.1 (2 PhCH2), 70.2 (CH2(Fmoc)), 61.8 (C-6), 46.6 (C-9(Fmoc)), 24.3 (SCH2CH3), 14.9 (SCH2CH3). Elemanalízis: C37H38O7S: C, 70.90; H, 6.11; S, 5.12. Talált: C, 71.04; H, 6.08; S, 5.10. Etil 2,3-di-O-benzil-4-O-(4-metoxi)benzil-α-D-glükopiranozid (137) A reduktív gyűrűnyitást 136 acetálból (0,493 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,440 g (89%); op 61-62 ˚C (hexán-EtOAc), irodalmi139 op 66-67 ˚C; [α]D +17 (c 0.46, CHCl3); irodalmi [α]D +19 (c 0.50, CHCl3). Elemanalízis: C29H34O7: C, 70.43; H, 6.93. Talált: C, 70.26; H, 6.96. Etil 3-O-benzil-2-O-benzoil-4-O-(4-metoxi)benzil-1-tio-β-D-glükopiranozid (139) A reduktív gyűrűnyitást 138 acetálból (0,538 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,409 g (76%); op 108-109 ˚C (hexánEtOAc), irodalmi131 op 110 ˚C; [α]D +30 (c 0.45, CHCl3); irodalmi131 [α]D +27 (c 0.50, CHCl3). 1H-NMR (CDCl3) δ 8.08-7.98 (d, 2H, ArH), 7.62-7.10 (m, 10H, ArH), 6.91-6.82 (d, 2H, ArH), 5.27 (t, 1H, J2,3 9.5 Hz, H-2), 4.80 (d, 1H, J 10.6 Hz, PhCH2), 4.72 (dd, 2H, J 11.3 Hz, PhCH2), 4.64 (d, 1H, J 10.6 Hz, PhCH2), 4.56 (d, 1H, J1,2 10.2 Hz; H-1), 3.92 (m, 1H, H6a), 3.84 (t, 1H, J2,3 8.8 Hz, H-3), 3.80 (s, 3H, OCH3), 3.78-3.62 (m, 2H, J3,4 9.2 Hz, H-4, H6b), 3.45 (m, 1H, H-5), 2.72 (q, 2H, J 7.3 Hz, SCH2CH3), 2.02 (t, 1H, J 6.6 Hz, OH), 1.23 (t, 3H, J 7.3 Hz, SCH2CH3). 13C-NMR (CDCl3) δ 165.4 (OC(O)Ph), 159.6 (Ar-MPh), 137.9, 133.3, 130.0, 128.6, 128.3, 128.2, 128.0, 127.8, 127.7, 114.1 (ArC), 84.3 (C-1), 83.9, 79.9 és 77.5 (C-3, C-4, C-5), 75.4 és 75.0 (2 PhCH2), 72.6 (C-2), 62.2 (C-6), 55.4 (OCH3), 24.2 (SCH2CH3), 15.0 (SCH2CH3). Elemanalízis: C30H34O7S: C, 66.89; H, 6.36; S, 5.95. Talált: C, 67.03; H, 6.38; S, 5.97. Metil 3-O-benzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-4-O-(4-metoxi)benzil-α-Dglükopiranozid (141) A reduktív gyűrűnyitást 140 acetálból (0,536 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,392 g (73%); op 142-144 ˚C (hexánEtOAc), [α]D +76 (c 0.36, CHCl3). 1H-NMR (200 MHz, CDCl3) δ 7.36-7.22 (m, 12H, ArH), 6.90-6.83 (dd, 2H, ArH), 5.10 (2d, 2H, J 12.1 Hz, PhCH2), 4.89-4.72 (m, 3H, PhCH2, NH), 4.69 (d, 1H, J1,2 3.3 Hz, H-1), 4.64-4.54 (m, 2H, PhCH2), 3.96 (ddd, 1H, J2,NH 9.5 Hz, H-2), 3.79 (s, 3H, OCH3), 3.76-3.56 (m, 5H, H-3,4,5,6a,6b), 3.32 (s, 3H, OCH3), 1.96 (t, 1H, J 5.9 Hz, OH); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) δ 159.5 (Ar-MPh), 156.1 (NHC(O)), 138.3, 136.5, 130.3, 129.5, 128.6, 128.5, 128.32, 128.27, 128.10, 128.08, 128.0, 127.8, 114.0 (ArC), 99.1 (C-1), 80.8 és 77.9 (C-3, C-4) 75.2 és 74.8 (2C) (3 PhCH2), 67.0 (C(O)OCH2Ph), 61.9 (C-6), 55.4 és 55.1 (2x OCH3), 55.0 (C-2). Elemanalízis: C30H35NO8: C, 67.02; H, 6.56; N, 2.16. Talált: C, 66.86; H, 6.58; N, 2.18. Etil 2-O-benzoil-3-O-benzil-4-O-(1-naftil)metil-1-tio-β-D-glükopiranozid (143) A reduktív gyűrűnyitást 142 acetálból (0,556 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,502 g (90%); op 119-120 ˚C (EtOAchexán); [α]D +54 (c 0.47, CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3) δ 8.08–7.96 (m, 3H, ArH), 84
7.90-7.78 (m, 2H, ArH), 7.60–7.38 (m, 7H, ArH), 7.16–7.10 (m, 5H, ArH), 5.41 (d, 1H, J 11.7 Hz, ½ PhCH2), 5.33 (dd, 1H, J2,3 8.8 Hz, H-2), 5.12 (d, 1H, J 11.7 Hz, ½ PhCH2), 4.74 (2d, 2H, J 11.0 Hz, PhCH2), 4.58 (d, 1H, J1,2 10.2 Hz, H-1), 3.93 (dd, 1H, J3,4 9.2 Hz, H-3), 3.83 (dd, 1H, J4,5 9.5 Hz, H-4), 3.77 (m, 1H, H-6a), 3.62 (dd, 1H, J 2.6 Hz, J 7.3 Hz, H-6b), 3.48 (m, 1H, H-5), 2.72 (q, 2H, J 7.4 Hz, SCH2CH3), 1.88 (t, 1H, J 6.6 Hz, OH), 1.25 (t, 3H, J 7.4 Hz, SCH2CH3); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) δ 165.4 (OC(O)Ph), 137.9 133.9, 133.8, 133.3, 131.6, 129.9, 129.0, 128.8, 128.6, 128.4, 128.0, 127.8, 126.8, 126.5, 126.0, 125.4, 123.8 (ArC), 84.6 (C-1), 83.9 (C-3), 79.9 és 77.6 (C-4, C-5), 75.3 (PhCH2), 73.0 (PhCH2), 72.8 (C-2), 62.2 (C-6), 24.2 (SCH2CH3), 15.0 (SCH2CH3). Elemanalízis: C33H34O6S: C, 70.94; H, 6.13; S, 5.74. Talált: C, 71.08; H, 6.10; S, 5.76. Etil 3-O-benzil-2-O-klóracetil-4-O-(1-naftil)metil-1-tio-β-D-glükopiranozid (145) A reduktív gyűrűnyitást 144 acetálból (0,529 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,446 g (84%); op 115-116 ˚C (EtOAchexán); [α]D +22 (c 0.47, CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3) δ 8.06–7.98 (dd, 1H, ArH), 7.88-7.78 (m, 2H, ArH), 7.52–7.20 (m, 9H, ArH), 5.35 (d, 1H, J 11.6 Hz, ½ PhCH2), 5.12 (d, 1H, J 11.6 Hz, ½ PhCH2), 5.04 (dd, 1H, J1,2 10.0 Hz, H-2), 4.82 (d, 1H, J 11.6 Hz, ½ PhCH2), 4.68 (d, 1H, J 11.6 Hz, ½ PhCH2), 4.42 (d, 1H, J1,2 10.0 Hz, H-1), 3.90 (d, 1H, J 14.9 Hz, ½ CH2Cl), 3.82-3.68 (m, 4H, H-3, H-4, H-6a, ½ CH2Cl), 3.58 (m, 1H, H-6b), 3.40 (m, 1H, H5), 2.68 (dq, 2H, J 7.4 Hz, SCH2CH3), 1.83 (t, 1H, J 6.3 Hz, OH), 1.24 (t, 3H, J 7.4 Hz, SCH2CH3); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) δ 166.1 (OC(O)Ph), 138.0, 133.7, 133.3, 131.4, 128.9, 128.7, 128.5, 127.8, 127.7, 126.7, 126.4, 125.9, 125.3, 123.6 (ArC), 84.1 (C-1), 83.3 (C-3), 79.7 és 77.4 (C-4, C-5), 75.3 (PhCH2), 73.4 (C-2), 72.9 (PhCH2), 61.8 (C-6), 40.6 (CH2Cl), 24.0 (SCH2CH3), 14.8 (SCH2CH3); Elemanalízis: C28H31ClO6S: C, 63.33; H, 5.88; Cl, 6.68; S, 6.04. Talált: C, 63.48; H, 5.86; Cl, 6.61; S, 6.02. Metil 2,3-di-O-benzil-4-O-(1-naftil)metil-α-D-galaktopiranozid (147) A reduktív gyűrűnyitást 146 acetálból (0,512 g, 1,0 mmol) kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,432 g (84%); op 88-89 ˚C (EtOAc hexán); [α]D 0 (c 0.72, CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3) δ 8.30–8.20 (dd, 1H, ArH), 7.88-7.76 (m, 2H, ArH), 7.54–7.22 (m, 13H, ArH), 5.54 (d, 1H, J 11.4 Hz, ½ PhCH2), 5.044.66 (m, 5H, 2½ PhCH2), 4.64 (d, 1H, J1,2 3.3 Hz, H-1), 4.12 (dd, 1H, J2,3 9.9 Hz, H-2), 4.063.92 (m, 2H, H-3, H-4), 3.78-3.52 (m, 3H, H-5, H-6a, H-6b), 3.34 (s, 3H, OCH3), 1.90 (dd, 1H, J 3.7 Hz, OH); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) δ 138.6, 138.3, 133.8, 133.5, 131.8, 128.6, 128.27, 128.18, 127.9, 127.6, 127.54, 127.48, 127.0, 126.0, 125.6, 125.0, 124.5 (ArC), 98.6 (C-1), 79.0 (C-3), 76.5 és 75.2 (C-2, C-4), 73.49, 73.46 és 72.6 (3 PhCH2), 70.5 (C-5), 61.8 (C-6), 55.1 (OCH3); Elemanalízis: C32H34O6: C, 74.69; H, 6.66; Talált C, 74.50; H, 6.63. Metil 2-acetamido-4,6-O-benzilidén-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (156) 154 N-Acetil-D-glükózamint (44,24 g, 0,02 mol) oldottunk acetil-kloridot (20 ml) tartalmazó száraz metanolban (800 ml) és refluxáltattunk 6 órán keresztül (VRK CHCl3MeOH 4:1). A kihűlt reakcióelegyet PbCO3-tal semlegesítettük, majd a csapadékot szűrtük, mostuk metanollal. A szűrletet bepároltuk, és a nyersterméket átkristályosítottuk. Termelés: 42,3g (90%). Az így kapott 155 glükózamin származékot (2,35 g, 0,01 mol) száraz N,N-dimetilformamidban (20 ml) oldottuk és benzaldehid-dimetilacetált (2,25 ml, 0,015 mol, 1,5 ekv) adtunk a reakcióelegyhez és beállítottuk a pH-t kámforszulfonsav hozzáadásával (pH=3). A reakcióelegyet rotációs vákuumbepárlón 50 oC-on, 50 mbar-on kevertettük 5 órát, majd a
85
reakció befejeztével (VRK CHCl3-MeOH 9:1) az oldatot telített NaHCO3-oldattal semlegesítettük. Bepárlás után a kapott nyersterméket víz (50 ml) - hexán (50 ml) elegyében kevertettük további 8 órán át. A kivált terméket szűrtük és átkristályosítással tisztítottuk. Termelés: 2,86 g (88%); op 205-207 ˚C, irodalmi115 op 206-208 ˚C; [α]D +30 (c 0.45, CHCl3); irodalmi115 [α]D +27 (c 0.50, CHCl3). Elemanalízis C16H21NO6: C, 59.43; H, 6.55; N, 4.33; Talált: C, 59.25; H, 6.57; N, 4.35. Metil 2-acetamido-3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (157) Száraz N,N-dimetil-formamidban (15 ml) oldott 156 acetálhoz (1,90 g, 5,84 mmol), BaO-t (1,43 g, 9,3 mmol, 1,6 ekv) és Ba(OH)2.8H2O-t (0,37 g, 1,17 mmol, 0,2 ekv) adtunk, majd benzil-bromidot (1,04 ml, 8,8 mmol, 1,5 ekv) csepegtettünk hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kevertettük 3 órán át (VRK toluol-aceton 4:1), majd Celite-ágyon szűrtük, a szűrletet CH2Cl2-nal 200 ml-re hígítottuk, és mostuk 2 M sósav oldattal, telített NaHCO3-oldattal, és vízzel. Szárítás és bepárlás után a nyersterméket átkristályosítással (EtOH) tisztítottuk. Termelés: 1,835 g (76%); op 198-200 oC (EtOH), irodalmi115 op 202-203 ˚C; [α]D +45 (c 0.72, CHCl3); irodalmi115 [α]D +46 (c 1.0, CHCl3). Elemanalízis C23H27NO7: C, 66.81; H, 6.58; N, 3.39; Talált: C, 66.73; H, 6.60; N, 3.37. Metil 2-acetamido-3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (149) Száraz tetrahidrofuránban (20ml) oldott 157 acetál-származékhoz (1,86 g, 4,5 mmol) NaCNBH3-t (2,83 g, 0,045 mol, 10 ekv) és frissen izzított 3Å mol.szitát (2 g) adtunk. A reakcióelegyhez 0º C-n éteres HCl-oldatot csepegtettünk pH=3-4-ig (VRK: CH2Cl2: MeOH 9:1). A feldolgozás során diklórmetánnal hígítottuk, Celiten szűrtük, tel. NaHCO3-oldattal (100 ml) és deszt. vízzel (3x100 ml) mostuk, szárítottuk és bepároltuk. Oszlopkromatográfiás tisztítás után diklórmetán-hexán elegyéből kristályosítottuk át. Termelés: 1,48 g (79%); op: 137-138 °C; irodalmi115 op 144-145 °C; [α]D +89 (c 0,26; CHCl3); irodalmi115 [α]D +86 (c 1,1; CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3): δ 7.36-7.26 (m, 10H, ArH), 5.44 (d, 1H, JNH,2 9.4 Hz, NH), 4.76 (d, 1H, J 11.7 Hz, ½ PhCH2), 4.70 (d, 1H, J 11.7 Hz, ½ PhCH2), 4.68 (d, 1H, J1,2 3.5 Hz, H-1), 4.58 (2d, 2H, J 12.0 Hz, PhCH2), 4.23 (ddd, 1H, J2,1 3.5 Hz, J2,3 10.0 Hz, JNH,2 9.4 Hz, H-2), 3.76 (dd, 2H, H-6), 3.73 (m, 2H, H-4,5), 3.56 (dd, 1H, J3,4 8.8 Hz, J3,2 10.0 Hz, H-3), 3.34 (s, 3H, OCH3), 2.76 (s, 1H, OH), 1.90 (s, 3H, CH3C(O)NH); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3): δ 169.8 (CH3C(O)NH), 138.5, 137.8, 128.5, 128.4, 128.1, 127.8, 127.7, 127.6 (ArC), 98.7 (C-1), 79.8 (C-3), 73.8 és 73.6 (2 CH2Ph), 72.1 (C-4), 70.2 (C-5), 70.0 (C-6), 55.0 (OCH3), 51.8 (C-2), 23.4 (CH3C(O)NH). Elemanalízis, C23H29NO6: C, 66.49, H, 7.04, N, 3.37. Talált: C, 66.30, H, 7.08, N, 3.38. 1,2,4,6-tetra-O-acetil-3-O-benzil-β-D-glükopiranóz (160) Száraz N,N-dimetilformamidban (200 ml) feloldott 158 vegyülethez (52 g, 0,2 mol) 0°C-on kis részletekben 60%-os NaH szuszpenziót (12 g, 0,3 mol, 1,5 ekv) adtunk. Fél óra kevertetés után az elegyhez benzil-bromidot (28,5 ml, 0,24 mol, 1,2 ekv)) csepegtettünk és további 3 órán keresztül kevertettük (toluol: aceton = 4:1, CH2Cl2-MeOH = 95:5). A feldolgozás során metanol hozzáadásával elbontottuk a NaH feleslegét, majd fél óra kevertetés után bepároltuk az elegyet. A maradékot hígítottuk 600 ml diklórmetánnal és deszt. vízzel (4×250 ml) mostuk. A szerves fázist szárítottuk, bepároltuk. Az előző lépésben kapott 159 nyerstermékhez (69,90 g, 0,2 mol) 500 ml deszt. vizet és 40 g Amberlite IR120 [H+] gyantát adva 90 °C-on kevertettük. A reakcióelegyben 4 óra elteltével a VRK (CH2Cl2-MeOH 9:1) már nem mutatott kiindulási anyagot. Szűrés után bepároltuk, majd toluollal történő digerálással eltávolítottuk az esetleges víz maradékot. A nyersterméket tisztítási folyamatok nélkül tovább vittük a következő lépésbe.
86
A kapott nyers 3-O-benzil-D-glükózt 180 ml ecetsavanhidridben, vízmentes nátriumacetát (18 g, 0,2 mol) jelenlétében refluxoltattuk. A VRK (toluol-aceton 4:1) alapján 2 óra után lejátszódott a reakció. Lehűlés után jégre öntöttük, majd a kivált kristályokat szűrtük, hideg vízzel mostuk, 50 ml etanolból átkristályosítottuk. Termelés: 59,6 g (68%, a 158 kiindulási anyagra vonatkoztatva); op 98-99 °C; irodalmi116 op 104 °C; [α]D 0 (c 0.44, CHCl3); irodalmi116 [α]D 0 (c 1.70, CH2Cl2); Elemanalízis, C21H26O10: C, 57.53, H, 5.98; talált: C, 57.38, H, 6.00. Etil 2,4,6-tri-O-acetil-3-O-benzil-1-tio-β-D-glükopiranozid (161) Száraz diklórmetánban (150 ml) oldott 160 tetraacetáthoz (46,9 g, 0,107 mol) etilmerkaptánt (9,9 ml, 1,25 ekv) és frissen izzított 4Å molekulaszitát (8 g) adtunk. Az elegyet 0 °C-on kevertettük, majd bórtrifluorid-éterátot (38,6 ml, 2,87 ekv) csepegtettünk. Szobahőmérsékleten a reakció 6 óra alatt lejátszódott (VRK: toluol : aceton = 4:1). Az elegyet Celiten szűrtük, 500 ml diklórmetánnal hígítottuk és telített NaHCO3-oldattal semlegesítettük. Mostuk telített NaHCO3-oldattal (200 ml) és deszt. vízzel (2×200 ml). Szárítást követően bepároltuk és etilacetát-hexán elegyéből átkristályosítottuk. Termelés: 36,7 g (78%); op 110111 °C; irodalmi133 op: 88-90 °C; [α]D -32 (c 0.48, CHCl3); irodalmi133 [α]D -33 (c 0.20, CHCl3); Elemanalízis, C21H28O8S: C, 57.26, H, 6.41, S, 7.28; talált: C, 57.07, H, 6.43, S, 7.31. Etil 3-O-benzil-4,6-O-(1-naftil)metilén-1-tio-β-D-glükopiranozid (163) Száraz metanolban (80 ml) oldott 161 vegyülethez (16,45 g, 0,0375 mmol) nátriummetilátot adtunk a lúgos kémhatás (kb. pH=9) eléréséig. A reakcióelegyet 2 napig kevertettük szobahőmérsékleten (VRK: CH2Cl2-MeOH = 9:1). A feldolgozás során az elegyet Amberlite IR120 [H+] ioncserélő gyantával semlegesítettük, szűrtük, metanollal mostuk, és bepároltuk. A terméket szirup formában kaptuk. Az előző lépésben kapott triolt (162) 100 ml száraz acetonitrilben feloldva 1naftaldehid-dimetil-acetállal (9,7 ml, 0,056 mol, 1,5 ekv) és p-toluol-szulfonsavval (0,72 g) reagáltattuk, 3 órán át szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: CH2Cl2:MeOH = 9:1, toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyet telített NaHCO3-oldattal történő semlegesítés után víz-hexán elegyével kevertettük. A kivált kristályokat szűrtük és etilacetáthexán elegyéből átkristályosítottuk. Termelés: 13,52 g (80%); op 170-171 °C; [α]D -12 (c 0.23, CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3): δ 8.18–8.12 (dd, 1H, aromás), 7.90-7.75 (m, 3H, aromás), 7.54–7.24 (m, 8H, ArC), 6.12 (s, 1H, 1NaphCH), 4.88 (d, 1H, J 11.5 Hz, ½ PhCH2), 4.72 (d, 1H, J 11.5 Hz, ½ PhCH2), 4.52 (d, 1H, J1,2 9.7 Hz, H-1), 4.46 (dd, 1H, J5,6a 4.8 Hz, J6a,6b 10.4 Hz, H-6a), 3.96-3.83 (m, 2H, H-4,6b), 3.74-3.62 (m, 3H, H-2,3,5), 2.75 (q, 2H, J 7.5 Hz, SCH2CH3), 2.56 (d, 1H, J2,OH 1.8 Hz, OH), 1.32 (t, 3H, J 7.5 Hz, SCH2CH3); 13CNMR (50 MHz, CDCl3): δ 138.3, 133.9, 132.5, 130.6, 129.9, 128.7, 128.5, 128.2, 127.9, 126.4, 125.8, 125.1, 124.2, 124.0 (aromás), 100.4 (1NaphCH), 86.8 (C-1), 81.8 és 81.6 (C-3, C-4), 74.8 (PhCH2), 73.2 (C-2), 70.9 (C-5), 69.0 (C-6), 24.6 (SCH2CH3), 15.3 (SCH2CH3). Elemanalízis, C26H28O5S: C, 69.00; H, 6.24; S, 7.08. Talált: C, 68.82; H, 6.26; S, 7.11. Etil 3-O-benzil-2-O-benzoil-4,6-O-(1-naftil)metilén-1-tio-β-D-glükopiranozid (142) Száraz piridin (10 ml) és diklórmetán (10 ml) elegyében oldott 163 vegyülethez (2,26 g, 5 mmol) 0°C-on benzoil-kloridot (0,87 ml, 7,5 mmol, 1,5 ekv) csepegtettünk, és szobahőmérsékleten kevertettük 1 éjszakán át (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez jeges vizet (5 ml) adtunk és további 20 percen át kevertettük. A reakcióelegyet diklórmetánnal (500 ml) hígítottuk, 2M HCl-oldattal, telített NaHCO3-oldattal és deszt. vízzel mostuk, szárítottuk, bepároltuk. A nyersterméket etilacetát-hexán elegyéből átkristályosítottuk. Termelés: 2,62 g (94%); op: 145-147 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D +45 (c 0.95,
87
CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3): δ 8.20–8.14 (dd, 1H, ArH), 8.05–7.99 (dd, 1H, ArH), 7.92-7.78 (m, 3H, ArH), 7.62–7.42 (m, 7H, ArH), 7.12–6.99 (m, 5H, ArH), 6.14 (s, 1H, 1 NaphCH), 5.39 (dd, 1H, J1,2 10.0 Hz, J2,3 8.4 Hz, H-2), 4.75 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.66 (d, 1H, J1,2 10.0 Hz, H-1), 4.58 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.51 (dd, 1H, J5,6a 4.9 Hz, J6a,6b 10.4 Hz, H-6a), 4.04-3.86 (m, 3H, H-3,4,6b), 3.69 (ddd, 1H, J4,5 9.5 Hz, J5,6a 4.9 Hz, J5,6b 9.6 Hz, H-5), 2.76 (dq, 2H, J 7.5 Hz, SCH2CH3), 1.24 (t, 3H, J 7.5 Hz, SCH2CH3); 13CNMR (50 MHz, CDCl3): δ 165.2 (C(O)Ph), 137.8, 133.9, 133.2, 132.4, 130.0, 129.9, 128.7, 128.4, 128.1, 127.6, 126.4, 125.8, 125.1, 124.2, 124.0 (ArC), 100.5 (1NaphCH), 84.5 (C-1), 82.2 és 79.4 (C-3, C-4), 74.4 (PhCH2), 72.1 (C-2), 70.9 (C-5), 69.0 (C-6), 24.1 (SCH2CH3), 14.9 (SCH2CH3). Elemanalízis, C33H32O6S: C, 71.20; H, 5.79; S, 5.76. Talált: C, 71.01; H, 5.81; S, 5.77. Etil 3-O-benzil-2-O-benzoil-4-O-(1-naftil)metil-1-tio-β-D-glükopiranozid (143) Száraz diklórmetánban (50 ml) oldott 142 vegyülethez (2,50 g, 4,5 mmol) 1 M BH3.THF-oldatot (9 ml, 9 mmol, 2 ekv) és trimetilszilil-triflátot (0,12 ml, 0,67 mmol, 0,15 ekv) adtunk. Az elegyet szobahőmérsékleten argon alatt 2 órán keresztül kevertettük (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez 2 ml trietil-amint adtunk, majd 20 ml metanolt csepegtettünk, bepároltuk, és a maradékról metanolt (3x25 ml) pároltunk le. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol:aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk és etilacetáthexán elegyéből átkristályosítottuk. Termelés: 2,26 g (90%); op 122-123 °C; [α]D +56 (c 0.50, CHCl3); Az NMR-spektrum egyezik a korábban már előállított 143 vegyület spektrumával. Etil 3-O-benzil-2-O-benzoil-6-O-klóracetil-4-O-(1-naftil)metil-1-tio-β-D-glükopiranozid (150) Száraz diklórmetánban (20 ml) oldott 143 vegyülethez (1,90 g, 3,4 mmol) argon alatt trietilamint (0,94 ml, 6,8 mmol, 2 ekv) adtunk, majd lehűtöttük az oldatot -30 °C-ra és hozzáadtuk 90%-os klórecetsav-anhidrid (0,70 g, 3,70 mmol, 1,1 ekv) száraz diklórmetános oldatát (5 ml). A reakciót -30 °C-on kevertettük 30 percig (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez vizet adtunk (2 ml) és diklórmetánnal (500 ml) hígítottuk. Mostuk 2M HCl-oldattal (150 ml), telített NaHCO3-oldattal (150 ml) és deszt. vízzel (3x150 ml). A szárítást és bepárlást követően a nyersterméket etilacetát-hexán elegyéből átkristályosítottuk. Termelés: 1,88 g (87%); op 89-90 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D +85 (c 0.28, CHCl3); 1H-NMR (500 MHz, CDCl3): δ 8.06-8.02 (dd, 2H, ArH), 7.99-7.96 (dd, 1H, ArH), 7.88-7.81 (m, 2H, ArH), 7.59-7.38 (m, 7H, ArH), 7.18-7.13 (m, 5H, ArH), 5.40 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ NaphCH2), 5.34 (dd, 1H, J1,2 9.9 Hz, J2,3 8.8 Hz, H-2), 5.07 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ NaphCH2), 4.76 (2d, 2H, J 11.9 Hz, PhCH2), 4.54 (d, 1H, J1,2 9.9 Hz, H-1), 4.31 (dd, 1H, J5,6a 2.0 Hz, J6a,6b 11.8 Hz, H-6a), 3.99 (dd, 1H, J5,6b 4.4 Hz, H-6b), 3.94 (dd, 1H, J3,4 8.8 Hz, H-3), 3.87 (d, 1H, J 14.9 Hz, CH2Cl), 3.79 (dd, 1H, J3,4 8.8 Hz, J4,5 9.9 Hz, H-4), 3.76 (d, 1H, J 14.9 Hz, CH2Cl), 3.60 (m, 1H, H-5), 2.66 (m, 2H, SCH2CH3), 1.19 (t, 3H, J 7.5 Hz, SCH2CH3); 13 C-NMR (125 MHz, CDCl3): δ 166.5 (C(O)CH2Cl), 165.2 (C(O)Ph), 137.4, 133.6, 133.2, 133.1, 131.5, 129.8, 129.7, 129.0, 128.7, 128.4, 128.3, 127.9, 127.7, 127.1, 126.5, 125.9, 125.2, 123.5 (ArC), 84.7 (C-3), 83.5 (C-1), 76.7 (C-5), 76.0 (C-4), 75.3 (CH2Ph), 72.5 (NaphCH2), 72.3 (C-2), 64.3 (C-6), 40.5 (CH2Cl), 24.0 (SCH2CH3), 14.9 (SCH2CH3). Elemanalízis, C35H35ClO7S: C, 66.18; H, 5.55; S, 5.05. Talált: C, 66.01; H, 5.57; S, 5.06. 1,6-Anhidro-2-dezoxi-2-jód-β-D-glükopiranóz (166) Száraz metanolban (170 ml) oldott 164 tri-O-acetil-D-glükált (27,23 g, 0,1 mol) nátrium-metilátot adtunk a lúgos kémhatás (kb. pH=9) eléréséig. A reakcióelegyet 3 órán át kevertettük szobahőmérsékleten (VRK: CH2Cl2:MeOH = 9:1). A feldolgozás során az elegyet
88
Amberlite IR120 [H+] ioncserélő gyantával semlegesítettük, szűrtük, metanollal mostuk, és bepároltuk. Az így kapott 165 nyersterméket feloldottuk száraz acetonitrilben (500 ml), hozzáadtunk frissen izzított 4Å golyós molekulaszitát (20 g) és 1 órán át kevertettük argon alatt. Ezután bisz-(tributil-ón)-oxiddal (36 ml, 71 mmol, 0,71 ekv) 3 órán át refluxoltattuk. Lehűlés után bepároltuk, vákuum alatt szárítottuk. Jeges hűtés mellett, argon alatt, száraz diklórmetánt (300 ml) és jódot (30,24 g, 0,120 mol, 1,2 ekv) adtunk hozzá. VRK (hexán:aceton = 3:2) alapján 15 perc alatt lejátszódott a reakció. A feldolgozás során a reakcióelegyet Celiten szűrtük, diklórmetánnal mostuk, majd a szűrletet bepároltuk. A maradékhoz hexánt (500 ml) és tel. Na2S2O3-oldatot (300 ml) adva egy éjszakán át kevertettük. Másnap a vizes fázist elválasztottuk a szervestől. A vizes fázist etilacetáttal (5×300 ml) mostuk, és az egyesített szerves fázisokat bepároltuk. A nyers terméket etilacetáthexán elegyéből átkristályosítottuk. Az anyalúgot oszlop-kromatográfiásan (eluens: toluol:aceton = 9:1 → 4:1) tisztítottuk. Termelés 17,63 g (64%) (164-re vonatkoztatva); op 110-112 °C; irodalmi118 op 101-103 °C (EtOH - hexán); [α]D +56 (c 0.50, CHCl3); irodalmi [α]D+54 (c 0.47, CHCl3). 1,6-Anhidro-2-azido-3,4-di-O-acetil-β-D-glükopiranóz (168) Feloldottunk 166 vegyületet (17,52 g, 0,064 mmol) DMF:víz 8:1 arányú elegyében (120 ml) és nátrium-azidot (12,56 g, 0,193 mol, 3 ekv) adtunk hozzá. A reakcióelegyet 8 órán át kevertettük 120 °C-on (VRK: CH2Cl2:MeOH = 9:1). Az elegyet bepároltuk, vizet (150 ml) adtunk hozzá és etilacetáttal (5×200 ml) mostuk. Az egyesített szerves fázisokat bepároltuk. Az előző lépésből kapott 167 nyersterméket feloldottuk 50 ml száraz piridinben ésjeges hűtés mellett ecetsavanhidridet (30 ml, 2 ekv) adtunk hozzá. Szobahőmérsékleten kevertettük 1 napig (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez jeges vizet adtunk és további 20 percen át kevertettük. A reakcióelegyet diklórmetánnal (500 ml) hígítottuk, 2M HCl-oldattal (2x200 ml), telített NaHCO3-oldattal (200 ml) és deszt. vízzel (3x200 ml) mostuk, szárítottuk, majd bepároltuk. A nyersterméket etilacetát-hexán elegyéből átkristályosítottuk. Termelés: 15,60 g (90%); op: 97-98 °C; irodalmi119op: 97-98 °C (EtOAc hexán); [α]D +29 (c 0.31, CHCl3); irodalmi [α]D+37 (c 2.0, CHCl3). Fenil 2-azido-4,6-O-benzilidén-2-dezoxi-1-tio-β-D-glükopiranozid (171) Száraz diklórmetánban (100 ml) oldott 168 vegyülethez (11,26 g, 0,0415 mol) 0 °C-on feniltio-trimetil-szilánt (25,3 ml, 0,134 mol, 3 ekv) és cink-jodidot (26,55 g, 0,0832 mol, 2 ekv) adtunk. Szobahőmérsékleten kevertettük 1 napig (VRK: toluol:aceton = 7:3). A reakcióelegyet Celiten szűrtük, diklórmetánnal (500 ml) hígítottuk és mostuk 2M HCloldattal (200 ml), telített NaHCO3-oldattal (200 ml) és deszt. vízzel (2×200 ml). Szárítás után bepároltuk és tisztítás nélkül vittük tovább. A kapott 169 nyerstermék száraz metanolos oldatához (150 ml) nátrium-metilátot adtunk, míg a pH érték 8-9 körüli nem lett. Szobahőmérsékleten kevertettük 1 napig (VRK: CH2Cl2: MeOH = 9:1). Az elegyet Amberlite IR120 [H+] ioncserélő gyantával semlegesítettük, szűrtük és bepároltuk. A terméket oszlopkromatográfiás tisztítás (CH2Cl2: MeOH = 95:5 → 4:1) után szirup formájában izoláltuk. Termelés: 12,2 g. Az előző lépésből nyert 170 terméket száraz DMF-ben (100 ml) oldottuk fel és benzaldehid-dimetil-acetált (10,2 ml, 0,08 mol, 2 ekv) és kámfor-szulfonsavat (0,9 g) adtunk hozzá. Miután a VRK (toluol:aceton = 9:1, CH2Cl2:MeOH = 9:1) már nem mutatott kiindulási anyagot, telített NaHCO3-tal meglúgosítottuk, majd bepároltuk. Diklórmetánnal (300 ml) hígítottuk, 2M HCl-oldattal, telített NaHCO3-oldattal és deszt. vízzel mostuk. A szerves fázist szárítás után bepároltuk, majd oszlopkromatográfiás módszerrel (hexán: EtOAc = 9:1 → 7:3) elválasztottuk az α,β anomer keveréket. β-anomer: irodalmi op 152–154 °C; irodalmi [α]D –66 (c 0.96, CHCl3). 1H-NMR (200 MHz, CDCl3) 7.61-7.35(m, 10 H, ArH), 89
5.53 (s, 1H, PhCH), 4.52 (d, 1H, J1,2 10.2 Hz, H-1), 4.38 (dd, 1H, J6b,6a 10.2 Hz, J6b,5 4.4 Hz, H-6a), 3.77 (dd, 1H, J6a,5 10.2 Hz, H-6b), 3.73 (ddd, 1H, J3,2 = J3,4 8.9 Hz, J3,OH 2.1 Hz, H-3), 3.52-3.41 (m, 2H, H-4, H-5), 3.35 (dd, 1H, H-2), 2.88 (d, J 2.1 Hz, 1 H, OH). 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) 136.7. 133.7, 130.9, 129.4, 129.2, 128.7, 128.4, 126.3 (ArC), 101.9 (PhCH), 86.9 (C-1), 80.3 (C-4), 74.1 (C-3), 70.3 (C-5), 68.4 (C-6), 65.2 (C-2). Elemanalízis, C19H19N3O4S: C, 59.21; H, 4.97; N, 10.90; S, 8.32. Talált: C, 59.04; H, 4.99; N, 10.84; S, 8.35. Fenil 2-azido-3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-2-dezoxi-1-tio-β-D-glükopiranozid (124) Feloldottunk 5,79 g (15 mmol) 171 acetál származékot száraz N,N-dimetil-formamidban (50 ml) és kis részletekben 1,25 g (30 mol = 2 ekv) 60 %-os nátrium-hidridet adtunk a reakcióelegyhez, majd O °C-on fél órát kevertettük. Belecsepegtettünk 2,67 ml (22,5 mol = 1,5 ekv) benzil-bromidot. Az elegyet 0°C-on tartva, VRK (toluol:aceton = 9:1) alapján 30 perc alatt végbement a reakció. Metanollal elbontottuk a NaH feleslegét, majd az elegyet diklórmetánnal (300 ml) hígítottuk, mostuk deszt. vízzel (5×100 ml), szárítottuk, és bepároltuk. A kapott nyersterméket átkristályosítottuk hexán-etilacetát elegyéből. Termelés: 5,46 g (77%); op 104–106 °C; irodalmi111 op 106–108 °C (EtOAc - hexán); [α]D -120 (c 0.93, CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3) 7.61-7.31 (m, 15H, ArH), 5.59 (s, 1H, PhCH), 4.87 (dd, 2H, CH2Ph), 4.51 (d, 1H, J1,2 10.2 Hz, H-1), 4.41 (dd, 1H, J6a,5 4.9 Hz, J6a,6b 10.2 Hz, H-6a), 3.81 (dd, 1H, J6b,5 10.2 Hz, H-6b), 3.69-3.60 (m, 2H, H-3, H-4), 3.45 (m, 1H, H-5), 3.38 (dd, 1H, J2,3 9.1 Hz, H-2). 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) 137.6, 137.1, 133.9, 129.1, 128.7, 128.4, 128.3, 128.0, 126.0 (ArC), 101.3 (PhCH), 86.7 (C-1), 81.3 és 81.0 (C-3, C-4), 75.2 (PhCH2), 70.5 (C-5), 68.5 (C-6), 64.8 (C-2). Elemanalízis, C26H25N3O4S: C, 65.67; H, 5.30; N ,8.84; S, 6.74. Talált: C, 65.50; H, 5.32; N , 8.80; S, 6.77. Fenil 2-azido-3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-1-tio-β-D-glükopiranozid (151) Száraz tetrahidrofuránban (20ml) oldott 157 acetál-származékhoz (2,15 g, 4,5 mmol) NaCNBH3-t (2,83 g, 0,045 mol, 10 ekv) és frissen izzított 3Å mol.szitát (2 g) adtunk. A reakcióelegyhez 0º C-n éteres HCl-oldatot csepegtettünk pH=3-4-ig (VRK: CH2Cl2: MeOH 9:1). A feldolgozás során diklórmetánnal hígítottuk, Celiten szűrtük, tel. NaHCO3-oldattal (100 ml) és deszt. vízzel (3x100 ml) mostuk, szárítottuk és bepároltuk. Oszlopkromatográfiás tisztítás utáni termelés: 1,867 g (87%); [α]D -62 (c 0.87, CHCl3); irodalmi111 [α]D –64 (c 1.10, CHCl3). 1H-NMR (200 MHz, CDCl3) 7.61-7.28 (m, 15H, ArH) 4.87 (dd, 2H, CH2Ph), 4.59 (dd, 2H, CH2Ph), 4.45 (d, 1H, J1,2 9.9 Hz, H-1), 3.81 (dd, 1H, J6a,5 4.9 Hz, J6a,6b 10.4 Hz, H6a), 3.75 (dd, 1H, J6b,5 4.3 Hz, H-6b), 3.65 (ddd, 1H, J4,3 = J4,5 8.5 Hz, J4,OH 2.4 Hz, H-4), 3.47 (m, 1H, H-5), 3.41-3.27 (m , 2H, H-2, H-3), 2.70 (d, J 2.4 Hz, 1H, OH), 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) 137.9. 137.7, 133.5, 131.3, 129.0, 128.6, 128.5, 128.3, 128.2, 128.1, 127.8, 127.7, 86.3 (C-1), 84.6 (C-3), 78.1 (C-4), 75.4 és 73.7 (2 PhCH2), 71.9 (C-5), 70.3 (C-6), 64.6 (C-2). Elemanalízis, C26H27N3O4S: C, 65.39; H, 5.70; N, 8.80; S, 6.71. Talált: C, 65.61, H, 5.68, N, 8.77, S, 6.74. Etil 3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-1-tio-β-D-glükopiranozid (172) Száraz N,N-dimetilformamidban (100 ml) oldott 162 vegyülethez (15,2 g, 41,9 mmol) benzaldehid-dimetil-acetált (9,5 ml, 62,9 mmol), és kámforszulfonsavat (1,5 g) adtunk. A reakcióelegyet rotációs vákuumbepárlón 50°C-on 40 mbar vákuumban 3 órán át kevertettük (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyet telített NaHCO3-tal meglúgosítottuk, majd bepároltuk. A kristályos nyersterméket víz-hexán elegyével kevertettük, majd a kivált kristályokat szűrtük és etilacetát-hexán elegyéből átkristályosítottuk. Termelés: 16,5 g (88%); op: 141-143 °C; irodalmi140 op: 145-147°C
90
(EtOAc - hexán); [α]D -53 (c 0.24, CHCl3); irodalmi [α]D -57 (c 0.87 CHCl3); Elemanalízis, C29H30O6S: C, 68.75; H, 5.97; S, 6.33. Talált: C, 68.57; H, 5.98; S, 6.35. Etil 3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-2-O-benzoil-1-tio-β-D-glükopiranozid (111) Száraz piridin (30 ml) és diklórmetán (40 ml) elegyében oldott 172 vegyülethez (8,75 g, 21,74 mmol) 0°C-on benzoil-kloridot (0,87 ml, 7,5 mmol) csepegtettünk, és szobahőmérsékleten kevertettük 1 éjszakán át (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez vizet (10 ml) adtunk és további 20 percen át kevertettük. A reakcióelegyet diklórmetánnal (500 ml) hígítottuk, mostuk 2M HCl-oldattal (2×200 ml), telített NaHCO3oldattal (2×200 ml) és deszt. vízzel (2×100 ml). Szárítás és bepárlást követően a nyersterméket etilacetát-hexán elegyéből átkristályosítottuk. Termelés: 10,05 g (91%); op 113-115 °C; irodalmi107 op 127°C (EtOAc - hexán); [α]D +13 (c 0,52; CHCl3); irodalmi107 [α]D -50 (c 0,10; CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3): δ 8.00-7.08 (m, 15H, aromás), 5.62 (s, 1H, PhCH), 5.34 (dd, 1H, J1,2 10.1 Hz, J2,3 8.8 Hz, H-2), 4.83 (d, 1H, J 11.9 Hz, ½ PhCH2), 4.68 (d, 1H, J 11.9 Hz, ½ PhCH2), 4.62 (d, 1H, J1,2 10.1 Hz, H-1), 4.41 (dd, 1H, J5,6a 4.8 Hz, J6a,6b 10.4 Hz, H-6a), 3.95-3.78 (m, 3H, H-3,4,6b), 3.56 (ddd, 1H, J4,5 2.8 Hz, J5,6a 4.8 Hz, J5,6b 9.4 Hz, H-5), 2.72 (q, 2H, SCH2CH3), 1.22 (t, 3H, J 7.4 Hz, SCH2CH3); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3): δ 165.3 (C(O)Ph), 137.9, 137.3, 133.3, 130.0, 129.9, 129.2, 128.5, 128.4, 128.3, 128.2, 127.7, 126.1 (aromás), 101.4 (PhCH), 84.4 (C-1), 81.8 és 79.3 (C-3, C-4), 74.3 (PhCH2), 72.5 (C-2), 70.8 (C-5), 68.6 (C-6), 24.1 (SCH2CH3), 14.9 (SCH2CH3). Elemanalízis, C29H30O6S: C, 68.75; H, 5.97; S, 6.33. Talált: C, 68.57; H, 5.98; S, 6.35. Etil 3,4-di-O-benzil-2-O-benzoil-1-tio-β-D-glükopiranozid (112a) Száraz diklórmetánban (80 ml) oldott 111 vegyülethez (5,06 g, 10 mmol) 1M . BH3 THF-oldatot (20 ml, 20 mmol, 2 ekv) és trimetilszilil-triflátot (0,27 ml, 1,5 mmol, 0,15 ekv) adtunk. Az elegyet szobahőmérsékleten Ar alatt 3 órán keresztül kevertettük (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez 5 ml trietil-amint és 25 ml metanolt csepegtettünk, bepároltuk, a maradékról 3x25 ml metanolt pároltunk le. A nyersterméket etilacetát-hexán elegyéből átkristályosítottuk. Termelés : (4.52 g, 89%); op 91-92 °C (EtOAc - hexán); [α]D +33,5 (c 0,26; CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3): 8.04-7.10 (m, 15H, ArH), 5.28 (dd, 1H, J1,2 10.0 Hz, J2,3 9.0 Hz, H-2), 4.86 (d, 1H, J 10.7 Hz, ½ PhCH2), 4.82-4.71 (m, 2H, PhCH2), 4.68 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.57 (d, 1H, J1,2 10 Hz, H-1), 3.94-3.66 (m, 4H, H-3,4,6a,6b), 3.58 (ddd, 1H, J4,5 2.8 Hz, J5,6a 4.8 Hz, J5,6b 9.4 Hz, H-5), 2.70 (q, 1H, SCH2CH3), 2.02 (s, 1H, OH), 1.22 (t, 1H, J 7.5 Hz, SCH2CH3); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3): δ 165.3 (C(O)Ph), 137.8, 137.7, 133.2, 129.8, 128.5, 128.4, 128.3, 128.1, 128.0, 127.7 (aromatic), 84.1 (C-1), 83.8 (C-3), 79.8 and 77.7 (C-4, C-5), 75.3 és 75.2 (2 PhCH2), 72.5 (C2), 62.1 (C-6), 24.1 (SCH2CH3), 14.9 (SCH2CH3). Elemanalízis, C29H32O6S: C, 68.48; H, 6.34; S, 6.30. Talált: C, 68.30; H, 6.36; S, 6.32. terc-Butil (etil 3,4-di-O-benzil-2-O-benzoil-1-tio-β-D-glükopiranozid)uronát (173) Száraz diklórmetánban oldott 112a vegyülethez (4,07 g, 8 mmol) ecetsav-anhidridet (7,6 ml, 80 mmol, 10 ekv), terc-butanolt (15,3 ml, 160 mmol, 20 ekv) és piridiniumdikromátot (6,02 g, 16 mmol, 2 ekv) adtunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 3 órán át kevertettük (VRK: toluol:aceton=95:5). A feldolgozás során etil-acetátos oszlopot öntöttünk úgy, hogy a szilikagél felett kb. 10 cm magas EtOAc-réteg állt, az elegyet az oszlopra öntöttük, 30 percig állni hagytuk, majd etil-acetáttal eluáltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton= 98 :2 → 95:5) tisztítottuk. Termelés: 3,42 g (74%); op: 109-110 °C (EtOAc-hexán); [α]D +6,3 (c 0,41, CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3): δ 8.04-7.10 (m, 15H, aromatic), 5.34 (dd, 1H, J1,2 9.9 Hz, J2,3 8.6 Hz, H-2), 4.83 (d, 1H, J 10.7 Hz, ½ PhCH2), 4.77-4.69 (m, 2H, PhCH2), 4.64 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.56
91
(d, 1H, J1,2 9.9 Hz, H-1), 4.03-3.85 (m, 2H, H-4,5), 3.83 (dd, 1H, J2,3 8.6 Hz, J3,4 9.0 Hz, H3), 2.73 (m, 2H, SCH2CH3), 1.49 (s, 9H, C(CH3)3), 1.23 (t, 1H, J 7.5 Hz, SCH2CH3); 13CNMR (50 MHz, CDCl3): δ 167.1 (C-6), 165.2 (C(O)Ph), 137.9, 137.6, 133.2, 129.8, 128.4, 128.3, 128.2, 128.0, 127.8, 127.71, 127.67 (aromatic), 84.0 and 83.4 (C-1, C-3), 82.4 (C(CH3)3), 79.5 (2C, C-4, C-5), 75.2 and 75.1 (2 PhCH2), 72.0 (C-2), 27.9 (C(CH3)3), 23.9 (SCH2CH3), 14.9 (SCH2CH3). Elemanalízis, C33H38O7S: C, 68.49; H, 6.62; S, 5.54. Talált: C, 68.31; H, 6.64; S, 5.55. terc-Butil (2-O-benzoil-3,4-di-O-benzil-1-O-triklóracetimidoil-α-D-glükopiranóz)uronát (152) 95%-os vizes acetonitril elegyben (30 ml) oldott 173 vegyülethez (2,72 g, 4,7 mmol) Nbrómszukcinimidet (0,962g, 5,4 mmol, 1,15 ekv) adtunk 0 °C-on. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kevertettük fél órát (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez telített vizes Na2S2O3-oldatot (20 ml) adtunk a reakcióelegy elszíntelenedéséig, és további 20 percen át kevertettük. A reakcióelegyet diklórmetánnal (500 ml) hígítottuk, és deszt. vízzel (2×100 ml) mostuk. Szárítás és bepárlást követően a nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton= 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 1,64 g, 65%; op 139-140 °C (EtOAc - hexán); [α]D +77 (c 0,52; CHCl3). Az így kapott hemiacetált száraz diklórmetánban oldottuk 0 °C-on Ar alatt, ezt követően ehhez triklóracetonitrilt (3,0 ml, 30 mmol, 10 ekv) és DBU-t (0,114 ml, 0,76 mmol, 0,25 ekv) adtunk. A reakcióelegyet 1 órán át kevertettük 0 °C-on (VRK: hexán:etilacetát = 3:2). A feldolgozás során a nyersterméket oszlopkromatográfiával egy rövid oszlopon tisztítottuk (eluens: hexán - EtOAc 4:1, + 1% Et3N). Termelés: 2,04 g (98%); [α]D +78 (c 1,02; CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3): δ 8.53 (s, 1H, NH), 7.96–7.92 (dd, 2H, aromás), 7.56–7.16 (m, 13H, aromás), 6.66 (d, 1H, J1,2 3.6 Hz, H-1), 5.40 (dd, 1H, J1,2 3.6 Hz, J2,3 9.8 Hz, H-2), 4.88 (d, 1H, J 10.5 Hz, ½ PhCH2), 4.79 (2d, 2H, J 11.0 Hz, PhCH2), 4.71 (d, 1H, J 10.5 Hz, ½ PhCH2), 4.42-4.21 (m, 2H, H-4,5), 4.02 (dd, 1H, J2,3 9.8 Hz, J3,4 9.4 Hz, H-3), 1.48 (s, 9H, C(CH3)3); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3): δ 167.4 (C-6), 165.5 (C(O)Ph), 160.5 (CNH), 137.8, 133.4, 129.9, 129.3, 128.5 (2C), 128.4, 128.1, 128.0, 127.9, 127.8 (aromás), 93.9 (C-1), 82.8 (C(CH3)3), 79.4 és 78.7 (C-3, C-4), 75.60 és 75.55 (2 PhCH2), 74.1 (C-5), 72.4 (C-2), 28.0 (C(CH3)3); MS-ESI: [M+Na]+ 700.3. Fenil (terc-butil-3,4-di-O-benzil-2-O-benzoil-β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-2-azido3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-1-tio-β-D-glükopiranozid (105) Összemértünk 151 akceptort (1,05 g, 2,2 mmol) és 152 glükuronsav donort 2,04 g, 3 mmol, 1,36 ekv). Hozzáadtunk 30 mL száraz toluolt és 2 g frissen izzított 4Å molekulaszitát. Az elegyet –30 °C-ra hűtve, fél órán át kevertettük argon alatt és ezután hozzáadtunk TMSOTf-t (0,136 mL, 0,75 mmol, 0,25 ekv). A reakcióelegyet 1 órán át kevertettük -30 °Con (VRK: hexán:etilacetát = 4:1). A feldolgozás során az elegyhez trietil-amint (2ml) adtunk, Celiten szűrtük és diklórmetánnal (600 ml) hígítottuk. A szűrletet 2M HCl oldattal (100 ml), telített NaHCO3 oldattal (100 ml) és deszt. vízzel (3x100 ml) mostuk, szárítottuk, bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: hexán : etilacetát = 9 : 1 → 4 : 1) tisztítottuk. Termelés: 1,94 g (89%); [α]D -18.5 (c 0,38; CHCl3); 1H-NMR (500 MHz, CDCl3): δ 7.90-7.87 (dd, 2H, aromás), 7.55-7.05 (m, 28H, aromás), 5.31 (dd, 1H, J2d,3d 9.1 Hz, J2d,1d 8.3 Hz, H2d), 5.11 (d, 1H, J 11.1 Hz, ½ PhCH2), 4.82 (d, 1H, J1d,2d 8.3 Hz, H-1d), 4.80 (d, 1H, J 10.3 Hz, ½ PhCH2), 4.74-4.62 (m, 4H, 2 PhCH2), 4.58 (d, 1H, J 11.2 Hz, ½ PhCH2), 4.37 (d, 1H, J 12.1 Hz, ½ PhCH2), 4.22 (d, 1H, J1c,2c 10.2 Hz, H-1c), 4.01 (dd, 1H, J4d,3d 9.0 Hz, J4d,5d 9.1 Hz, H-4d), 3.97 (dd, 1H, J4c,3c 9.0 Hz, J4c,5c 9.4 Hz, H-4c), 3.82 (d, 1H, J4d,5d 9.1 Hz, H-5d), 3.69 (dd, 1H, J3d,2d 9.1 Hz, J3d,4d 9.0 Hz, H-3d), 3.66 (dd, 1H, J5c,6c 3.3 Hz, J6c,6c’ 11.2 Hz, H6c), 3.49 (dd, 1H, J5c,6c’ 1.4 Hz, H-6c’), 3.39 (dd, 1H, J3c,2c 9.5 Hz, J3c,4c 9.0 Hz, H-3c), 3.27
92
(dd, 1H, J2c,3c 9.5 Hz, J2c,1c 10.2 Hz, H-2c), 3.09 (m, 1H, H-5c), 1.40 (s, 9H, C(CH3)3); 13CNMR (125 MHz, CDCl3): δ 167.0 (C-6d), 164.6 (C(O)Ph), 138.1, 137.9, 137.8, 137.4, 133.3, 133.2, 131.1, 129.5, 129.3, 128.9, 128.8, 128.48, 128.45, 128.40, 128.2, 128.12, 128.10, 128.08, 127.81, 127.77, 127.6; 127.5, 127.4, 125.2 (aromás), 100.3 (C-1d), 86.0 (C-1c), 82.4 (C(CH3)3), 82.3 (C-3c), 81.6 (C-3d), 79.6 (C-4d), 78.6 (C-5c), 76.0 (C-4d), 75.6 (C-5d), 75.3, 74.8 és 74.7 (3 CH2Ph), 73.6 (C-2d), 73.4 (CH2Ph), 67.5 (C-6c), 64.6 (C-2c), 27.8 (C(CH3)3). Elemanalízis, C57H59N3O11S: C, 68.86; H, 5.98; N, 4.23; S, 3.23. Talált: C, 68.70; H, 6.00; N, 4.22; S, 3.24. Metil (2-O-benzoil-3-O-benzil-6-O-klóracetil-4-O-(1-naftil)metil-β-D-glükopiranozil)(1→4)-2-acetamido-3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (153) 1. DMTST promoter alkalmazásával: Összemértünk 149 akceptort (0,42 g, 1 mmol) és 150 donort (0,83 g, 1,3 mmol, 1,3 ekv). Hozzáadtunk száraz diklórmetánt (10 ml) és frissen izzított 4Å molekulaszitát (1 g). Az elegyet 0 °C-ra hűtve fél órán át kevertettük argon alatt. Hozzáadtuk a DMTST promotert (1,34 g, 5,2 mmol, 4 ekv) és a reakcióelegyet hagytuk szobahőre melegedni, és 4 órát kevertettük szobahőmérsékleten (VRK: toluol:aceton = 3:1). A feldolgozás során a reakcióelegyet trietilaminnal (1 ml) semlegesítettük, Celiten szűrtük és 200 mL diklórmetánnal hígítottuk, 2M HCl oldattal (50 ml), telített NaHCO3 oldattal (50 ml) és deszt. vízzel (3x50 ml) mostuk, szárítottuk, szűrtük, bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (toluol:aceton = 9:1 → 3:1) tisztítottuk. Termelés: 0,63 g (64%). 2. Me2S2-Tf2O promoter alkalmazásával: Összemértünk 149 akceptort (0,42 g, 1 mmol) és 150 donort (0,80 g, 1,26 mmol, 1,26 ekv). Hozzáadtunk száraz diklórmetánt (10 ml) és frissen izzított 4Å molekulaszitát (1 g). Az elegyet 0 °C-ra hűtve fél órán át kevertettük argon alatt, majd hozzáadtuk a frissen elkészített Me2S2-Tf2O promóter 1M-os oldatát (1,9 ml, 1,9 mmol, 1,5 ekv) és 0 °C-on kevertettük 2 órát (VRK: toluol:aceton = 3:1). A feldolgozás során a reakcióelegyet trietilaminnal (1 ml) semlegesítettük, és a reakcióelegy feldolgozását és tisztítását a fenti eljárás szerint végeztük. Termelés: 0,49 g (50%). 3. MeOTf promoter alkalmazásával: Összemértünk 149 akceptort (0,31 g, 0,75 mmol) és 150 donort (0,62 g, 0,98 mmol, 1,3 ekv). Hozzáadtunk száraz diklórmetánt (10 ml) és frissen izzított 4Å molekulaszitát (1 g). Az elegyet 0 °C-ra hűtve fél órán át kevertettük argon alatt, majd hozzáadtunk MeOTf-t (0,43 ml, 3,9 mmol, 4 ekv). A reakcióelegyet 4 órán át kevertettük szobahőmérsékleten (VRK: toluol:aceton = 3:1), majd trietilaminnal (1 ml) semlegesítettük, és a reakcióelegy feldolgozását és tisztítását a fenti eljárás szerint végeztük. Termelés: 0,60 g (81%). Op: 166-167 ˚C (EtOAc - hexán); [α]D +93 (c 0,29; CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.02-7.92 (m, 4H, aromás), 7.64-7.08 (m, 23H, aromás), 5.35 (d, 1H, J 11.9 Hz, ½ NaphCH2), 5.29 (dd, 1H, J2b,1b 9.2 Hz, J2b,3b 8.3 Hz, H-2b), 5.16 (d, 1H, JNH,2a 8.8 Hz, NH), 5.02 (d, 1H, J 11.9 Hz, ½ NaphCH2), 4.86 (d, 1H, J 12.4 Hz, ½ PhCH2), 4.77 (d, 1H, J 12.2 Hz, ½ PhCH2), 4.74 (d, 1H, J 10.9 Hz, ½ PhCH2), 4.68-4.61 (m, 2H, H-1b, ½ PhCH2), 4.59 (d, 1H, J1a,2a 3.5 Hz, H-1a), 4.51 (d, 1H, J 12.4 Hz, ½ PhCH2), 4.35 (d, 1H, J 12.2 Hz, ½ PhCH2), 4.14 (ddd, 1H, J2a,1a 3.5 Hz, J2a,3a 10.2 Hz, JNH,2a 8.8 Hz, H-2a), 4.12-3.93 (m, 2H, H6b,6b’), 3.98 (dd, 1H, J4a,3a 9.0 Hz, J4a,5a 9.6 Hz, H-4a), 3.76-3.66 (m, 3H, H-3b,4b,5b), 3.58 (2d, 2H, J 14.9 Hz, CH2Cl), 3.54-3.36 (m, 4H, H-3a,5a,6a,6a’), 3.18 (s, 3H, OCH3), 1.71 (s, 3H, CH3C(O)NH); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3) δ 169.6 (NHC(O)CH3), 166.5 (C(O)CH2Cl), 164.8 (C(O)Ph), 139.3, 138.2, 137.5, 133.7, 133.4, 133.2, 131.5, 129.7, 129.6, 128.9, 128.7, 128.63, 128.56, 128.3, 128.1, 128.06, 127.99, 127.9, 127.8, 127.6, 127.4, 126.9, 126.5, 125.9, 125.2, 123.6 (aromás), 100.2 (C-1b), 98.3 (C-1a), 83.3 (C-3b), 77.3 és 77.1 (C-3a, C-4b), 76.7 (C-5b), 75.2 (PhCH2), 74.1 (C-4a), 73.9 és 73.6 (2 PhCH2), 72.40 (NaphCH2), 72.37 (C-2b),
93
70.2 (C-5a), 67.6 (C-6a), 64.1 (C-6b), 55.0 (OCH3), 52.2 (C-2a), 40.4 (CH2Cl), 23.2 (CH3C(O)NH). Elemanalízis, C56H58ClNO13: C, 68.04; H, 5.91; N, 1.42. Talált: C, 67.90; H, 5.93; N, 1.41. Metil (2-O-benzoil-3-O-benzil-4-O-(1-naftil)metil-β-D-glükopiranozil)-(1→4)-2acetamido-3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (174) Száraz N,N-dimetilformamidban (10 ml) feloldott 153 vegyülethez (0,69 g, 0,7 mmol) 0,417 M-os frissen készített HDTC etanol-víz-dioxán (4:2:1) oldatát (5,0 ml, 2,1 mmol, 3 ekv) adtuk és fél órán át kevertettük szobahőmérsékleten (VRK: toluol:aceton = 3:1). A feldolgozás során az elegyet diklórmetánnal (250 ml) hígítottuk, 2M HCl-dal (50 ml), telített NaHCO3-tal (50 ml) és deszt. vízzel (50 ml) mostuk, szárítottuk, bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 4:1 → 3:1) tisztítottuk. Termelés: 0,49 g (77%); op 158 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D +69 (c 0.35, CHCl3); 1H-NMR (500 MHz, CDCl3): δ 7.98-7.77 (m, 4H, aromás), 7.61-7.02 (m, 23H, aromás), 5.22 (2d, 2H, J 11.6 Hz, NaphCH2), 5.19 (dd, 1H, J2b,3b 9.2 Hz, J2b,1b 8.4 Hz, H-2b), 5.02 (d, 1H, J 11.7 Hz, ½ PhCH2), 4.84 (d, 1H, J 12.0 Hz, ½ PhCH2), 4.69 (d, 1H, J1b,2b 8.4 Hz, H-1b), 4.64 (d, 1H, J 12.2 Hz, ½ PhCH2), 4.57 (d, 1H, J1a,2a 3.6 Hz, H-1a), 4.54-4.44 (m, 2H, PhCH2), 4.28 (d, 1H, J 12.2 Hz, ½ PhCH2), 4.10 (ddd, 1H, J2a,1a 3.6 Hz, J2a,3a 10.4 Hz, JNH,2a 8.7 Hz, H-2a), 3.92 (dd, 1H, J4a,3a 9.2 Hz, J4a,5a 9.2 Hz, H-4a), 3.63-3.50 (m, 4H, H-3b,5b,6a,6b), 3.45 (dd, 1H, J3a,4a 9.2 Hz, J3a,2a 10.4 Hz, H-3a), 3.38-3.29 (m, 2H, H-4b,5a), 3.26-3.17 (m, 2H, H-6a’,6b’), 3.15 (s, 3H, OCH3), 1.76 (s, 3H, CH3C(O)NH); 13C-NMR (125 MHz, CDCl3): δ 169.7 (NHC(O)CH3), 165.0 (C(O)Ph), 138.7, 137.9, 137.6, 133.6, 133.5, 133.2, 131.3, 129.7, 129.5, 128.8, 128.7, 128.6, 128.57, 128.46, 128.4, 128.2, 128.1, 128.0, 127.7, 127.63, 127.58, 126.4, 126.3, 125.8, 125.6, 125.2 és 123.6 (aromás), 100.2 (C-1b), 98.5 (C-1a), 82.9 (C-3b), 78.0 and 77.6 (C-3a, C-4b), 76.8 és 75.4 (C-4a, C-5b), 75.0, 74.5 és 74.3 (3 PhCH2), 73.6 (C-2b), 72.7 (NaphCH2), 70.3 (C-5a), 67.5 (C-6a), 61.8 (C-6b), 55.1 (OCH3), 52.2 (C-2a), 23.3 (CH3C(O)NH). Elemanalízis, C54H57NO12: C, 71.11; H, 6.30; N, 1.54. Talált: C, 70.96; H, 6.32; N, 1.55. Metil (terc-butil-3-O-benzil-2-O-benzoil-4-O-(1-naftil)metil-β-D-glükopiranozil) uronát-(1→4)-2-acetamido-3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (175) Száraz diklórmetánban (10 ml) oldott 174 vegyülethez (0,46 g, 0,5 mmol) ecetsavanhidridet (0,47 ml, 5 mmol, 10 ekv), terc-butanolt (0,96 ml, 10 mmol, 20 ekv) és piridiniumdikromátot (0,38 g, 1 mmol, 2 ekv) adtunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 6 órán át kevertettük (VRK: toluol:aceton = 4:1). A feldolgozás során etil-acetátos oszlopot öntöttünk úgy, hogy a szilikagél felett kb. 10 cm magas EtOAc-réteg állt, az elegyet az oszlopra öntöttük, 30 percig állni hagytuk, majd etil-acetáttal eluáltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 4:1 → 3:1) tisztítottuk. Termelés: 0,36 g (73%); op 84-85 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D +42 (c 0,52; CHCl3); 1H-NMR (500 MHz, CDCl3): δ 7.98-7.76 (m, 5H, aromás), 7.60-6.98 (m, 22H, aromás), 5.35 (dd, 1H, J2b,3b 8.8 Hz, J2b,1b 8.2 Hz, H-2b), 5.21 (s, 2H, NaphCH2), 5.04 (d, 1H, JNH,2a 8.7 Hz, NH), 4.98 (d, 1H, J 12.6 Hz, ½ PhCH2), 4.72 (d, 1H, J 12.3 Hz, ½ PhCH2), 4.70 (d, 1H, J1b,2b 8.2 Hz, H-1b), 4.66 (d, 1H, J1a,2a 3.5 Hz, H-1a), 4.61 (d, 1H, J 11.2 Hz, ½ PhCH2), 4.58 (d, 1H, J 12.6 Hz, ½ PhCH2),4.53 (d, 1H, J 11.2 Hz, ½ PhCH2), 4.34 (d, 1H, J 12.3 Hz, ½ PhCH2), 4.14 (dd, 1H, J4b,3b 9.3 Hz, J4b,5b 9.0 Hz, H-4b), 4.10 (ddd, 1H, J2a,1a 3.5 Hz, J2a,3a 8.8 Hz, JNH,2a 8.7 Hz, H2a), 4.06 (dd, 1H, J4a,3a 8.9 Hz, J4a,5a 9.5 Hz, H-4a), 3.86 (m, 1H, H-5b), 3.70-3.62 (m, 2H, H3b,6a), 3.52 (dd, J3a,4a 8.9 Hz, J3a,2a 8.8 Hz, 1H, H-3a), 3.41 (m, 1H, H-5a), 3.38 (dd, 1H, J5a,6a’ 1.5 Hz, J6a,6a’ 10.2 Hz, H-6a’), 3.16 (s, 3H, OCH3), 1.71 (s, 3H, CH3C(O)NH), 1.40 (s, 9H, C(CH3)3); 13C-NMR (125 MHz, CDCl3): δ 169.8 (NHC(O)CH3), 167.2 (C-6b), 164.8 (C(O)Ph), 139.2, 138.0, 137.5, 133.6, 133.5, 133.2, 131.1, 129.6, 129.4, 128.9, 128.5, 128.4, 128.32, 128.30, 128.27, 128.22, 128.18, 128.16, 128.12, 128.08, 128.06, 128.02, 127.99,
94
127.91, 127.79, 127.67, 127.61, 127.56, 127.4, 127.3, 126.0, 125.8, 125.6, 125.2, 123.6 (aromás), 100.5 (C-1b), 98.2 (C-1a), 82.4 (C(CH3)3), 81.7 (C-3b), 79.7 (C-4b), 77.4 (2C, C3a, C-4a), 75.6 (C-5b), 74.7, 74.2 és 73.7 (3 CH2Ph), 73.5 (C-2b), 72.6 (NaphCH2), 70.0 (C5a), 67.4 (C-6a), 54.9 (OCH3), 52.2 (C-2a), 23.1 (CH3C(O)NH). Elemanalízis, C58H63NO13: C, 70.93; H, 6.47; N, 1.43. Talált: C, 70.76; H, 6.49; N, 1.44. Metil (terc-butil-3-O-benzil-2-O-benzoil-β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-2acetamido-3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (106) Acetonitril-víz (10 mL, 9:1) elegyében oldott 175 diszacharidhoz (0,35 g, 0,36 mmol), cérium-ammónium-nitrátot (0,59 g, 1 mmol, 3 ekv) adtunk, az elegyet 3 órán át szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: toluol:aceton = 4:1). A feldolgozás során az elegyet telített NaHCO3-tal semlegesítettük, CH2Cl2-nal (500 ml) hígítottuk, a szerves fázist telített NaHCO3 (150 ml) oldattal, deszt. vízzel (150 ml) mostuk, szárítottuk, bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 9:1 → 3:1) tisztítottuk. Termelés: 0,23 g (77%); [α]D +56 (c 0.37, CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 7.92-7.87 (dd, 2H, aromás), 7.60-7.12 (m, 20H, aromás), 5.35 (dd, J2b,3b 8.1 Hz, J2b,1b 8.2 Hz, 1H, H2b), 5.11 (d, JNH,2a 8.6 Hz, 1H, NH), 4.96 (d, 1H, J 12.8 Hz, ½ PhCH2), 4.75 (d, J 12.2 Hz, 1H, ½ PhCH2), 4.70-4.64 (m, 3H, H-1b, PhCH2), 4.62 (d, 1H, J1a,2a 3.6 Hz, H-1a), 4.57 (d, 1H, J 12.8 Hz, ½ PhCH2), 4.32 (d, 1H, J 12.2 Hz, ½ PhCH2), 4.10 (ddd, 1H, J2a,1a 3.6 Hz, J2a,3a 9.2 Hz, JNH,2a 8.6 Hz, H-2a), 4.03 (dd, 1H, J4a,3a 8.9 Hz, J4a,5a 9.6 Hz, H-4a), 3.95 (dd, 1H, J4b,3b 9.2 Hz, J4b,5b 9.4 Hz, H-4b), 3.64 (dd, 1H, J5a,6a 3.0 Hz, J6a,6a’ 10.9 Hz, H-6a), 3.61 (m, 1H, H-5b), 3.50 (dd, 1H, J3a,4a 8.9 Hz, J3a,2a 9.2 Hz, H-3a), 3.48 (dd, 1H, J3b,4b 9.2 Hz, J3b,2b 8.1 Hz, H-3b), 3.42 (m, 1H, H-5a), 3.36 (dd, 1H, J5a,6a’ 1.8 Hz, J6a,6a’ 10.9 Hz, H-6a’), 3.17 (s, 3H, OCH3), 1.72 (s, 3H, CH3C(O)NH), 1.43 (s, 9H, C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 169.8 (NHC(O)CH3), 168.2 (C-6b), 164.8 (C(O)Ph), 139.3, 138.0, 137.9, 133.2, 129.7, 129.5, 129.0, 128.6, 128.5, 128.41, 128.36, 128.3, 128.24, 128.16, 128.1, 128.02, 128.01, 127.9, 127.8, 127.74, 127.68, 127.6, 127.5, 127.4, 125.2 (aromás), 100.4 (C-1b), 98.2 (C-1a), 83.3 (C(CH3)3), 81.0 (C-3b), 77.4 (C-3a), 77.2 (C-4a), 74.5 (C-5b), 74.3, 74.0 és 73.5 (3 CH2Ph), 73.1 (C-2b), 72.6 (C-4b), 70.0 (C-5a), 67.5 (C-6a), 55.0 (OCH3), 52.2 (C-2a), 23.2 (CH3C(O)NH). Elemanalízis, C47H55NO13: C, 67.05; H, 6.58; N, 1.66. Talált: C, 66.91; H, 6.60; N, 1.66. Metil (2-O-benzoil-3-O-benzil-6-O-klóracetil-β-D-glükopiranozil)-(1→4)-2-acetamido3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (176) Acetonitril-víz (10 mL, 9:1) elegyében oldott 153 diszacharidhoz (0,49 g, 0,5 mmol), cérium-ammónium-nitrátot (0,82 g, 1,5 mmol, 3 ekv) adtunk, az elegyet 1 órán át szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: toluol:aceton = 4:1). A feldolgozás során az elegyet telített NaHCO3-tal semlegesítettük, CH2Cl2-nal hígítottuk, a szerves fázist telített NaHCO3 oldattal, deszt. vízzel mostuk, szárítottuk, bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 4:1) tisztítottuk. Termelés: 0,30 g (71%); op 168-169 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D +38 (c 0,47, CHCl3); 1H-NMR (200 MHz, CDCl3): δ 7.957.06 (m, 20H, aromás), 5.40 (d, JNH,2a 8.7 Hz, 1H, NH), 5.21 (dd, 1H, J2b,3b 9.2 Hz, J2b,1b 8.4 Hz, H-2b), 4.90 (d, 1H, J 12.4 Hz, ½ PhCH2), 4.75 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.72-4.67 (m, 3H, H-1b, PhCH2), 4.65 (d, 1H, J1a,2a 3.6 Hz, H-1a), 4.52 (d, 1H, J 12.4 Hz, ½ PhCH2), 4.40 (dd, 1H, J5b,6b 4.2 Hz, J6b,6b’ 11.7 Hz, H-6b), 4.35-4.25 (m, 2H, H-6b’, ½ PhCH2), 4.11 (ddd, J2a,1a 3.6 Hz, J2a,3a 8.8 Hz, JNH,2a 8.7 Hz, 1H, H-2a), 4.01 (dd, 1H, J4a,3a 9.9 Hz, J4a,5a 9.2 Hz, H-4a), 3.94-3.82 (m, 4H, H-4b,5b, CH2Cl), 3.64 (dd, 1H, J3b,2b 9.2 Hz, J3b,4b 9.3 Hz, H3b), 3.62 (dd, 1H, J5a,6a 3.3 Hz, J6a,6a’ 11.6 Hz, H-6a), 3.49 (dd, 1H, J3a,4a 9.9 Hz, J3a,2a 8.8 Hz, H-3a), 3.44-3.30 (m, 2H, H-5a,6a’), 3.18 (s, 3H, OCH3), 1.71 (s, 3H, CH3C(O)NH), 1.40 (s, 9H, C(CH3)3); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3): δ 170.0 (NHC(O)CH3), 167.6 (C(O)CH2Cl).
95
164.9 (C(O)Ph), 139.2, 138.0, 137.9, 133.3, 129.6, 129.5, 128.5, 128.4, 128.2, 128.0, 127.95, 128.1, 128.32, 128.30, 128.0, 127.91, 127.88, 127.79, 127.6, 127.3 (aromás), 100.4 (C-1b), 98.3 (C-1a), 82.1 (C-3b), 77.3 (C-3a), 77.0 (C-5b), 74.6 és 73.8 (2 PhCH2), 73.7 (C-4a), 73.5 (CH2Ph), 73.3 (C-2b), 70.5 és 70.1 (C-4b, C-5a), 67.5 (C-6a), 64.5 (C-6b), 55.0 (OCH3), 52.2 (C-2a), 40.6 (CH2Cl), 23.2 (CH3C(O)NH). Elemanalízis, C45H50ClNO13: C, 63.71; H, 5.94; N, 1.65. Talált: C, 63.55; H, 5.96; N, 1.66. Metil (terc-butil-3,4-di-O-benzil-2-O-benzoil-β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-2-azido3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-D-glükopiranozil-(1→4)-3-O-benzil-2-O-benzoil-6-Oklóroacetil-β-D-glükopiranozil-(1→4)-2-acetamido-3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-Dglükopiranozid (177) Összemértünk 176 akceptort (0,34 g, 0,4 mmol), 105 donort (0,50 g, 0,5 mmol, 1,25 ekv), 2,6-di-terc-butil-4-metilpiridin (0,08 g, 0,4 mmol, 1 ekv), száraz diklórmetánt (4ml), száraz dietil-étert (12 ml) és kiizított 4 Ǻ molekulaszitát (1 g), az elegyet 0 ºC-on argon alatt fél órán át kevertettük, majd hozzáadtuk a DMTST-t (0,52 g, 2,0 mmol, 4 ekv) és az elegyet 6 órán át szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyet trietil-aminnal (1 ml) semlegesítettük, diklórmetánnal (150 ml) hígítottuk és Celite-n szűrtük. A szűrletet 2M HCl-oldattal, telített NaHCO3-oldattal és deszt. vízzel mostuk, szárítottuk és bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 9:1 → 4:1) tisztítottuk. Először a 177b eluálódott az oszlopról. Termelés: 0,10 g (14%); [α]D +29 (c 0,56; CHCl3); 1H-NMR (500 MHz, CDCl3): δ 8.14-8.10 (d, 1H, aromás), 7.95-7.90 (d, 2H, aromás), 7.58-7.02 (m, 42H, aromás), 5.36 (dd, 1H, J2d,3d 8.2 Hz, J2d,1d 8.8 Hz, H-2d), 5.28 (dd, 1H, J2b,1b 8.6 Hz, J2b,3b 9.0 Hz, H-2b), 5.06 (d, 1H, JNH,2a 7.8 Hz, NH), 4.97-4.92 (m, 2H, PhCH2), 4.86 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.83 (d, 1H, J 10.9 Hz, ½ PhCH2), 4.80 (d, 1H, J 12.4 Hz, ½ PhCH2), 4.77 (d, 1H, J 12.7 Hz, ½ PhCH2), 4.75-4.59 (m, 6H, 2 PhCH2, H-1c, H1d), 4.57 (d, 1H, J1b,2b 8.6 Hz, H-1b), 4.55-4.45 (m, 3H, PhCH2, H-1a), 4.36 (d, 1H, J 12.1 Hz, H-6b), 4.13 (s, 2H, CH2Cl), 4.05 (ddd, 1H, J2a,1a 3.4 Hz, J2a,3a 10.3 Hz, JNH,2a 7.8 Hz, H2a), 4.02-3.95 (m, 3H, H-4a,4c,4d), 3.94-3.87 (m, 2H, H-5d,6b’), 3.82 (dd, 1H, J3b,4b 8.9 Hz, J4b,5b 9.2 Hz, H-4b), 3.78-3.67 (m, 4H, H-3a,3b,3d,5b), 3.67 (dd, 1H, J5c,6c 3.0 Hz, J6c,6c’ 11.1 Hz, H-6c), 3.62 (dd, 1H, J5,6a 2.0 Hz, J6a,6a’ 11.6 Hz, H-6a), 3.46 (dd, 1H, J2c,1c 9.5 Hz, J2c,3c 9.8 Hz, H-2c), 3.43-3-34 (m, 3H, H-3c,5a,6a’,6c’), 3.19 (m, 1H, H-5c), 3.16 (s, 3H, OCH3), 1.70 (s, 3H, CH3C(O)NH), 1.44 (s, 9H, C(CH3)3); 13C-NMR (125 MHz, CDCl3): δ 169.7 (NHC(O)CH3), 167.2 (C(O)CH2Cl), 166.4 (C-6d), 165.2 and 164.7 (2 C(O)Ph), 139.0, 138.1, 137.8, 137.7, 137.6, 137.4, 137.3, 137.1, 133.3, 133.2, 129.6, 129.4, 129.3, 129.0, 128.99, 128.8, 128.7, 128.5, 128.44, 128.40, 128.3, 128.2, 128.1, 128.05, 128.03, 127.98, 127.9, 127.8, 127.74, 127.70, 127.65, 127.58, 127.51, 127.43, 127.40, 127.3, 127.18, 127.16, 126.9, 125.1 (aromás), 100.2 (C-1d, JC-1d,H-1d 165.4 Hz), 98.6 (C-1b, JC-1b,H-1b 163.6 Hz), 98.3 (C-1c, JC-1c,H-1c 165.0 Hz), 98.0 (C-1a, JC-1a,H-1a 172.5 Hz), 83.3 (C-3b), 82.4 (2C, C-3c, C(CH3)3), 81.4 (C-3d), 79.1 (C-4d), 77.5 (C-4b), 76.4 és 75.5 (C-5c, C-5d), 75.4 és 75.2 (C-3a, C-4a), 74.81 (CH2Ph), 74.76 (2C, C-4c, C-5b), 74.6, 74.3, 74.1, 73.8, 73.6 és 72.9 (6 CH2Ph), 72.6 és 72.3 (C-2b, C-2d), 70.1 (C-5a), 67.9 (C-6c), 67.2 (C-6a), 65.3 (2C, C-2c, C-6b), 55.0 (OCH3), 52.1 (C-2a), 41.1 (CH2Cl), 27.8 (C(CH3)3), 23.1 (CH3C(O)NH). Elemanalízis, C96H103ClN4O24: C, 66.56; H, 5.99; N, 3.23. Talált: C, 66.41; H, 6.01; N, 3.24. Ezután izoláltuk a 177a terméket. Termelés: 0,28 g (40%); [α]D +34 (c 0,62; CHCl3); 1 H-NMR (500 MHz, CDCl3): δ 7.94-7.90 (dd, 2H, aromás), 7.86-7.83 (d, 2H, aromás), 7.607.04 (m, 41H, aromás), 5.48 (d, 1H, J1c,2c 4.0 Hz, H-1c), 5.27 (dd, 1H, J2d,3d 8.1 Hz, J2d,1d 8.4 Hz, H-2d), 5.23 (dd, 1H, J2b,3b 9.3 Hz, J2b,1b 8.2 Hz, H-2b), 5.20-5.16 (m, 2H, NH, ½ PhCH2), 4.83 (d, 1H, J 12.2 Hz, ½ PhCH2), 4.80 (d, 1H, J 10.9 Hz, ½ PhCH2), 4.74 (d, 1H, J 12.2 Hz, ½ PhCH2), 4.72-4.63 (m, 6H, 2 PhCH2, H-1b, H-1d), 4.61 (d, 1H, J1a,2a 3.6 Hz, H-1a), 4.59 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.57-4.54 (m, 2H, PhCH2), 4.50-4.47 (m, 2H, PhCH2), 4.36 (m,
96
1H, H-6b), 4.18 (s, 2H, CH2Cl), 4.06 (ddd, 1H, J2a,1a 3.6 Hz, J2a,3a 9.6 Hz, JNH,2a 8.7 Hz, H2a), 4.02 (dd, 1H, J4d,3d 9.3 Hz, J4d,5d 9.0 Hz, H-4d), 4.00-3.94 (m, 3H, H-4a,4b,4c), 3.81-3.72 (m, 3H, H-5b,5d,6b’), 3.68-3.59 (m, 4H, H-3a,3d,6a,6c), 3.45 (dd, J3b,4b 8.2 Hz, J3b,2b 9.0 Hz, 1H, H-3b), 3.42-3-32 (m, 4H, H-3c,5a,6a’,6c’), 3.19 (s, 3H, OCH3), 3.14 (m, 1H, H-5c), 3.24 (dd, 1H, J2c,1c 4.0 Hz, J3c,2c 11.0 Hz, H-2c), 1.72 (s, 3H, CH3C(O)NH), 1.41 (s, 9H, C(CH3)3); 13 C-NMR (125 MHz, CDCl3): δ 169.7 (NHC(O)CH3), 167.0 (C(O)CH2Cl), 166.4 (C-6d), 164.9, 164.7 (2 C(O)Ph), 139.1, 138.1, 137.9, 137.8, 137.6, 137.5, 137.3, 137.2, 133.2, 133.0, 129.5, 129.4, 129.3, 129.1, 129.0, 128.9, 128.8, 128.6, 128.51, 128.46, 128.4, 128.3, 128.2, 128.1, 128.05, 128.03, 127.98, 127.9, 127.8, 127.74, 127.70, 127.65, 127.58, 127.51, 127.43, 127.40, 127.3, 127.18, 127.16, 126.9, 125.1 (aromás), 100.3 (C-1d, JC-1d,H-1d 165.0 Hz), 99.7 (C-1b, JC-1b,H-1b 163.7 Hz), 98.4 (C-1a, JC-1a,H-1a 172.8 Hz), 98.2 (C-1c, JC-1c, H-1c 176.5 Hz ), 83.0 (C-3b), 82.3 (C(CH3)3), 81.8 (2C, C-3d, C-3c), 79.7 (C-4d), 77.3 (C-4b), 76.9 és 75.7 (C5c, C-5d), 75.6 és 75.3 (C-3a, C-4a), 74.9 (CH2Ph), 74.8 és 74.7 (C-4c, C-5b), 74.6, 74.3, 74.0, 73.7, 73.5 és 72.9 (6 CH2Ph), 72.6 és 72.4 (C-2b, C-2d), 70.1 (C-5a), 67.4 (C-6c), 66.9 (C-6a), 63.9 (C-6b), 62.5 (C-2c), 55.0 (OCH3), 52.2 (C-2a), 40.6 (CH2Cl), 27.8 (C(CH3)3), 23.2 (CH3C(O)NH). Elemanalízis, C96H103ClN4O24: C, 66.56; H, 5.99; N, 3.23. Talált: C, 66.41; H, 6.01; N, 3.24. Metil (terc-butil-3,4-di-O-benzil-2-O-benzoil-β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-2-azido3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-D-glükopiranozil-(1→4)-3-O-benzil-2-O-benzoil-β-Dglükopiranozil-(1→4)-2-acetamido-3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (178) Száraz N,N-dimetilformamidban (8 ml) feloldott 177a vegyülethez (0,42 g, 0,24 mmol) 0,417 M-os frissen készített HDTC etanol-víz-dioxán (4:2:1) oldatát (1,73 ml, 0,72 mmol, 3 ekv) adtuk és 2 órán át kevertettük szobahőmérsékleten (VRK: toluol:aceton = 4:1). A feldolgozás során az elegyet diklórmetánnal (250 ml) hígítottuk, 2M HCl-dal (50 ml), telített NaHCO3-tal (50 ml) és deszt. vízzel (50 ml) mostuk, szárítottuk, bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 4:1) tisztítottuk. Termelés: 0,22 g (55%); [α]D +37 (c 0,22; CHCl3); 1H-NMR (500 MHz, CDCl3): δ 7.94-7.90 (dd, 2H, aromás), 7.86-7.83 (d, 2H, aromás), 7.60-7.04 (m, 41H, aromás), 5.48 (d, 1H, J1c,2c 4.0 Hz, H-1c), 5.28 (dd, 1H, J2d,3d 8.1 Hz, J2d,1d 8.4 Hz, H-2d), 5.23 (dd, 1H, J2b,3b 9.3 Hz, J2b,1b 8.2 Hz, H-2b), 5.20-5.16 (m, 2H, NH, ½ PhCH2), 4.84 (d, 1H, J 12.3 Hz, ½ PhCH2), 4.81 (d, 1H, J 10.9 Hz, ½ PhCH2), 4.80 (d, 1H, J 12.2 Hz, ½ PhCH2), 4.74 (d, 1H, J 12.3 Hz, ½ PhCH2), 4.71 (d, 1H, J 11.1 Hz, ½ PhCH2), 4.69-4.64 (m, 4H, PhCH2, H-1b, H-1d), 4.62 (d, 1H, J1a,2a 3.6 Hz, H-1a), 4.59 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.57-4.54 (m, 2H, PhCH2), 4.50-4.47 (m, 2H, PhCH2), 4.36 (m, 1H, H-6b), 4.15 (ddd, 1H, J2a,1a 3.6 Hz, J2a,3a 9.6 Hz, JNH,2a 8.7 Hz, H-2a), 4.02 (dd, 1H, J4d,3d 9.3 Hz, J4d,5d 9.0 Hz, H-4d), 4.00-3.94 (m, 3H, H-4a,4b,4c), 3.81-3.73 (m, 2H, H-5b,5d), 3.693.58 (m, 5H, H-3a,3d,6a,6b,6c), 3.46 (dd, J3b,4b 8.2 Hz, J3b,2b 9.0 Hz, 1H, H-3b), 3.42-3.33 (m, 3H, H-3c,5a,6a’,6c’), 3.31 (dd, 1H, J5b,6b’ 1.6 Hz, J6b,6b’ 10.1 Hz, H-6b’), 3.19 (s, 3H, OCH3), 3.14 (m, 1H, H-5c), 3.04 (dd, 1H, J2c,1c 4.1 Hz, J3c,2c 11.0 Hz, H-2c), 1.82 (s, 3H, CH3C(O)NH), 1.44 (s, 9H, C(CH3)3); 13C-NMR (125 MHz, CDCl3): δ 169.7 (NHC(O)CH3), 167.0 (C-6d), 164.9 and 164.7 (2 C(O)Ph), 138.9, 138.3, 138.0, 137.9, 137.62, 137.58, 137.2, 133.40, 133.36, 129.6, 129.5, 129.3, 129.2, 128.99, 128.8, 128.6, 128.5, 128.44, 128.40, 128.3, 128.2, 128.1, 128.05, 128.03, 127.98, 127.9, 127.7, 127.63, 127.59, 127.5, 127.4, 127.3, 127.1 (aromás), 100.3 (C-1d, JC-1d,H-1d 162.6 Hz), 99.7 (C-1b, JC-1b,H-1b 156.7 Hz), 98.4 (C-1a, JC-1a,H-1a 167.5 Hz), 97.6 (C-1c, JC-1c,H-1c 176.4 Hz), 83.4 (C-3b), 82.3 (2C, C-3c, C(CH3)3), 81.6 (C-3d), 79.6 (C-4d), 77.6 (C-4b), 76.3 (C-5c), 75.6 (C-5d), 75.2 és 74.9 (C-3a, C-4a), 74.85 (CH2Ph), 74.81 (C-4c), 74.6, 74.3, 74.0, 73.9 73.7, 73.5 (6 CH2Ph), 73.6 és 72.7 (C-2b, C-2d), 70.7 és 70.1 (C-5a, C-5b), 67.2 (C-6c), 67.0 (C-6a), 62.3 (C-2c), 61.1 (C-6b), 55.0 (OCH3), 52.1 (C-2a), 27.8 (C(CH3)3), 23.3 (CH3C(O)NH). Elemanalízis, C94H102N4O23: C, 68.18; H, 6.21; N, 3.38. Talált: C, 68.01; H, 6.23; N, 3.39.
97
Metil (terc-butil-2-O-benzoil-3,4-di-O-benzil-β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-2azido-3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-D-glükopiranozil-(1→4)-(terc-butil-2-O-benzoil-3-Obenzil-β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-2-acetamido-3,6-di-O-benzil-2-dezoxi-α-Dglükopiranozid (148) Oxidációval történő előállítás: Száraz diklórmetánban (6 ml) oldott 178 vegyülethez (0,12 g, 0,072 mmol) ecetsavanhidridet (0,07 ml, 0,72 mmol, 10 ekv), terc-butanolt (0,14 ml, 1,45 mmol, 20 ekv) és piridinium-dikromátot (0,054 g, 0,14 mmol, 2 ekv) adtunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kevertettük egy éjszakán át (VRK: toluol:aceton = 4:1). A feldolgozás során etil-acetátos oszlopot öntöttünk úgy, hogy a szilikagél felett kb. 10 cm magas EtOAcréteg állt, az elegyet az oszlopra öntöttük, 30 percig állni hagytuk, majd etil-acetáttal eluáltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 4:1 → 3:1) tisztítottuk. Termelés: 0,066 g (53%). Közvetlen úton, glikozilezéssel történő előállítás: Összemértünk 106 akceptort (0,22 g, 0,26 mmol), 105 tioglikozid donort (0,32 g, 0,32 mmol, 1,24 ekv), 2,6-di-terc-butil-4-metilpiridint (0,08 g, 0,4 mmol), száraz diklórmetánt (3 ml), száraz dietil-étert (9 ml) és kiizított 4 Ǻ molekulaszitát (1 g), az elegyet 0 ºC-on argon alatt fél órán át kevertettük, majd hozzáadtuk a DMTST-t (0,41 g, 1,6 mmol, 5 ekv) és az elegyet 2 napon át szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: toluol:aceton = 4:1). A feldolgozás során az elegyet trietil-aminnal (1 ml) semlegesítettük, diklórmetánnal (200 ml) hígítottuk és Celite-n szűrtük. A szűrletet 2M HCl-oldattal, telített NaHCO3-oldattal és deszt. vízzel mostuk, szárítottuk és bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 4:1 → 3:1) tisztítottuk. Termelés: 0,25 g (56%). Szirup; [α]D +37 (c 0,57; CHCl3); 1H-NMR (500 MHz, CDCl3): δ 7.93-7.90 (dd, 2H, aromás), 7.82-7.79 (d, 2H, aromás), 7.60-7.02 (m, 41H, aromás), 5.48 (d, 1H, J1c,2c 4.0 Hz, H1c), 5.28 (dd, 1H, J2d,3d 9.4 Hz, J2d,1d 8.4 Hz, H-2d), 5.24 (dd, 1H, J2b,3b 9.4 Hz, J2b,1b 8.2 Hz, H-2b), 5.12 (d, 1H, J 11.1 Hz, ½ PhCH2), 4.90 (d, 1H, JNH,2 8.6 Hz, NH), 4.83 (d, 1H, J 12.2 Hz, ½ PhCH2), 4.80 (d, 1H, J 10.9 Hz, ½ PhCH2), 4.78 (d, 1H, J 12.2 Hz, ½ PhCH2), 4.74 (d, 1H, J 12.3 Hz, ½ PhCH2), 4.71 (d, 1H, J 11.1 Hz, ½ PhCH2), 4.69-4.64 (m, 4H, PhCH2, H-1b, H-1d), 4.62 (d, 1H, J1a,2a 3.6 Hz, H-1a), 4.59 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.57-4.54 (m, 2H, PhCH2), 4.50-4.47 (m, 2H, PhCH2), 4.15 (ddd, 1H, J2a,1a 3.6 Hz, J2a,3a 9.6 Hz, JNH,2a 8.7 Hz, H-2a), 4.02 (dd, 1H, J4d,3d 9.3 Hz, J4d,5d 9.0 Hz, H-4d), 4.00-3.94 (m, 3H, H-4a,4b,4c), 3.813.73 (m, 2H, H-5b,5d), 3.68-3.59 (m, 5H, H-3a,3b,3d,6a,6c), 3.42-3.33 (m, 5H, H3c,5a,5c,6a’,6c’), 3.24 (dd, 1H, J2c,1c 4.0 Hz, J3c,2c 11.0 Hz, H-2c), 3.18 (s, 3H, OCH3), 1.74 (s, 3H, CH3C(O)NH), 1.42 (2s, 18H, C(CH3)3); 13C-NMR (125 MHz, CDCl3): δ 169.7 (NHC(O)CH3), 167.0 (C-6d), 166.3 (C-6b), 164.7 és 164.6 (2 C(O)Ph), 139.2, 138.2, 138.1, 137.9, 137.8, 137.5, 137.4, 137.2, 133.4, 133.3, 129.73, 129.67, 129.5, 129.3, 128.79, 128.77, 128.71, 128.6, 128.5, 128.4, 128.33, 128.27, 128.25, 128.22, 128.20, 127.9, 127.8, 127.70, 127.64, 127.59, 127.5, 127.4, 127.3, 127.1 (aromás), 100.5 (C-1d), 99.9 (C-1b), 98.2 (C-1a), 97.3 (C-1c), 82.5 (C-3b), 82.3 (3C, C-3c, 2 C(CH3)3), 82.1 (C-3d), 79.7 (C-4d), 77.3 (C-4b), 76.0 (C-5c), 75.6 (C-5d), 75.1 (2C, C-3a, C-4a), 75.0 (CH2Ph), 74.8 (C-4c), 74.6, 74.3, 74.1, 73.8, 73.7 és 73.54 (6 CH2Ph), 73.51 és 73.4 (C-2b, C-2d), 70.7 és 69.9 (C-5a, C-5b), 67.2 (C6c), 66.9 (C-6a), 62.8 (C-2c), 55.1 (OCH3), 52.2 (C-2a), 27.9 (C(CH3)3), 27.6 (C(CH3)3), 23.2 (CH3C(O)NH). MS-ESI: [M+H]+ 1725.4; HRMS (ES+) Számolt: C49H56N2O12+ [M+2H]2+ 864.3799; Talált: 864.3833. Elemanalízis, C98H108N4O24: C, 68.20; H, 6.31; N, 3.25. Talált: C, 68.03; H, 6.33; N, 3.26.
98
Metil (β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-(2-amino-2-dezoxi-α-D-glükopiranozil-(1→4)(β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-2-acetamido-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (104) Tetrahidrofurán-metanol elegyében (5 mL, 2:1) oldott 148 vegyülethez (0.114 g, 0.066 mmol) 1M NaOH-oldatot adtunk (40 μl). A reakcióelegyet 3 napon át szobahőmérsékleten kevertettük. A feldolgozás során az elegyet Amberlite IR 120 (H+) ioncserélő gyantával semlegesítettük, szűrtük és bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:metanol = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,064 g (64%); szirup; [α]D +39 (c 0.69, CHCl3); MS-ESI: [M+H]+ 1517.2; HRMS (ES+) Calcd for C42H52N2O11+ [M+2H]2+ 760.3585; Found: 760.3571. Az előző lépésből kapott 179 vegyületet (0,062 g, 0,041 mmol) feloldottuk 20%-os trifluorecetsav diklórmetános elegyében (6 ml) és 1 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: toluol:metanol = 9:1), az oldatot bepároltuk, a maradékot toluollal higítottuk és ismét bepároltuk. Termelés: 0,052 g (91%); szirup; MS-ESI: [M+H]+ 1405.3. Metanolban (5 ml) oldott 180 vegyülethez (0,051 g, 0,036 mmol) hozzáadtunk 0,05 g 10% Pd(C)-t és az elegyet hidrogén atmoszférában, szobahőmérsékleten 2 napon át kevertettük (VRK: EtOAc–MeOH-H2O = 3:2:1). A feldolgozás során az elegyet Celite-n szűrtük, bepároltuk, a maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: EtOAc–MeOH-H2O = 3:2:1), majd Sephadex G-25 oszlopon (eluens: H2O) tisztítottuk és liofilizáltuk. Termelés: 0,019 g (70%); amorf hab; [α]D +26 (c 0.30, H2O); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 5.52 (d, 1H, J1c,2c 3.6 Hz, H-1c), 4.74 (d, 1H, J1a,2a 3.5 Hz, H-1a), 4.42 (d, 1H, J1b,2b 7.9 Hz, H-1b), 4.38 (d, 1H, J1d,2d 8.0 Hz, H-1d), 3.87-3.81 (m, 2H, H-3a,3c), 3.80-3.70 (m, 8H, H2a,5a,5b,5c,6a,6a’,6c,6c’), 3.70-3.60 (m, 3H, H-3b,4b,5d), 3.60-3.51 (m, 2H, H-4a,4c), 3.433.35 (m, 3H, H-3d,4d,5a), 3.28 (m, 1H, H-2b), 3.25 (s, 3H, OCH3), 3.22 (m, 1H, H-2d), 3.18 (dd, J2c,3c 10.3 Hz, J2c,1c 3.6 Hz, 1H, H-2c), 1.89 (s, 3H, CH3C(O)NH); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 175.0 és 174.8 (2C) (NHC(O)CH3, C-6b, C-6d), 102.6 (C-1d), 102.5 (C-1b), 98.1 (C-1a), 95.6 (C-1c), 79.5 (C-4a), 78.0 (C-4c), 76.4 (2C), 76.3 és 76.2 (C-3b, C-4b, C-5b, C5d), 75.4, 73.4 (2C) és 72.2 (C-3d, C-4d, C-2b, C-2d), 70.7 (C-5c), 70.0 (C-3c), 69.9 (C-5a), 68.7 (C-3a), 60.3 (2C, C-6a, C-6c), 55.6 (OCH3), 54.4 (C-2c), 53.7 (C-2a), 22.3 (CH3C(O)NH); MS-ESI: [M+H]+ 749.1; HRMS (ES+) Számolt: C27H44N2NaO22+ [M+H+Na]+ 771.2283; Talált: 771.2271. Etil 3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-1-tio-β-Dglükopiranozid (134) Száraz piridinben (30 ml) oldott 172 vegyülethez (5,52 g, 0,0137 mol) 0°C-on Fmockloridot (7,1 g, 0,0274 mol, 2 ekv) száraz diklórmetános (15 ml) oldatát csepegtettük, és 2 órán át (VRK: toluol:aceton = 9:1) kevertettük. A feldolgozás során az elegyhez kevés jeges vizet (10 ml) adtunk és további 20 percen át kevertettük. A reakcióelegyet diklórmetánnal (500 ml) hígítottuk, 2M HCl oldattal (200 ml), telített NaHCO3 oldattal (200 ml) és deszt. vízzel (3x200 ml) mostuk, szárítottuk, bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton=99:1) tisztítottuk. Termelés: 7,70 g (90%); op 147-149 ˚C (EtOAc hexán); [α]D -46 (c 0.41, CHCl3); 1H-NMR (200 Mz, CDCl3): δ 7.80–7.58 (m, 4H, ArH), 7.52–7.16 (m, 14H, ArH), 5.59 (s, 1H, PhCH), 4.94 (t, 1H, J 8.8 Hz, H-2), 4.90 (d, 1H, J 11.7 Hz, ½ PhCH2), 4.74 (d, 1H, J 11.7 Hz, ½ PhCH2), 4.46 (1H, d, J1,2 9.5 Hz, H-1), 4.37 (dd, 1H, J5,6a 4.8 Hz, J6a,6b 10.3 Hz, H-6a), 3.85-3.69 (m, 3H, H-3, H-4, H-6b), 3.50 (m, 1H, H-5), 2.74 (q, 2H, J 7.3 Hz, SCH2CH3), 1.26 (t, 3H, J 7.3 Hz, SCH2CH3). 13C-NMR (50 Mz, CDCl3): δ 154.5 (C(O)), 143.5, 143.4, 141.4, 138.1, 137.2, 129.2, 128.4, 128.4, 128.0, 127.9, 127.8, 127.3, 126.1, 125.4, 125.3, 120.2 (ArC), 101.4 (PhCH), 84.5 (C-1), 81.5 és 79.8 (C-3, C-4), 75.9 (C-2), 74.7 (PhCH2), 70.8 (C-5), 70.4 (CH2 (Fmoc)), 68.7 (C-6), 46.9 (C-9(Fmoc)),
99
24.4 (SCH2CH3), 15.0 (SCH2CH3). Elemanalízis, C37H36O7S: C, 71.13; H, 5.81; S, 5.13. Talált: C, 70.96; H, 5.83; S, 5.15. Etil 3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxi)karbonil-1-tio-β-D-glükopiranozid (135) Száraz diklórmetánban (50 ml) oldott 134 acetálhoz (5,06 g, 10 mmol) 1M BH3.THFoldatot (20 ml, 20 mmol, 2 ekv) és trimetilszilil-triflátot (0,27 ml, 1,5 mmol, 0,15 ekv) adtunk. Az elegyet szobahőmérsékleten Ar alatt 3 órán keresztül kevertettük (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez vizet (5 ml) és metanolt (25 ml) csepegtettünk, bepároltuk, a maradékról 3x25 ml metanolt pároltunk le. A nyersterméket etilacetát-hexán elegyéből átkristályosítottuk. Termelés: 4,52 g (89%); op 121-122 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D -21 (c 0.33, CHCl3). Az NMR-spektrumok egyeztek a korábban már leírt 135 vegyület spektrumával. terc-Butil (etil 3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-1-tio-β-Dglükopiranozid) uronát (181) Száraz diklórmetánban oldott 135 vegyülethez (2,506 g, 4 mmol) ecetsav-anhidridet (3,87 ml, 40 mmol, 10 ekv), terc-butanolt (7,65 ml, 80 mmol, 20 ekv) és piridiniumdikromátot (3,0 g, 8 mmol, 2 ekv) adtunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 3 órán át kevertettük (VRK: toluol:aceton=95:5). A feldolgozás során etil-acetátos oszlopot öntöttünk úgy, hogy a szilikagél felett kb. 10 cm magas EtOAc-réteg állt, az elegyet az oszlopra öntöttük, 30 percig állni hagytuk, majd etil-acetáttal eluáltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton= 98 :2 → 95:5) tisztítottuk. Termelés: 2,20 g (79%); Op 117-118 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D -40 (c 0.23, CHCl3); 1H-NMR (500 Mz, CDCl3): δ 7.77–7.74 (dd, 2H, ArH), 7.64–7.58 (dd, 2H, ArH), 7.40-7.36 (m, 2H, ArH), 7.32-7.18 (m, 12H, ArH), 4.88 (dd, 1H, J1,2 9.9 Hz, J2,3 9.2 Hz, H-2), 4.81 (d, 1H, J 10.6 Hz, ½ PhCH2), 4.74 (2d, 2H, J 11.3 Hz, PhCH2), 4.68 (d, 1H, J 10.6 Hz, ½ PhCH2), 4.54 (d, 1H, J 9.6 Hz, ½ CH2 (Fmoc)), 4.50 (d, 1H, J1,2 10.0 Hz, H-1), 4.32 (d, 1H, ½ CH2 (Fmoc)), 4.25 (t, 1H, J 7.0 Hz, H-9 (Fmoc)), 3.90 (dd, 1H, J3,4 9.2 Hz, J4,5 9.5 Hz, H-4), 3.82 (d, 1H, H-5), 3.76 (dd, 1H, H-3), 2.72 (dq, 2H, J 7.4 Hz, SCH2CH3), 1.48 (s, 9H, C(CH3)3), 1.26 (t, 3H, J 7.4 Hz, SCH2CH3); 13C-NMR (125 Mz, CDCl3): δ 167.0 (C-6), 154.3 (C(O)Fmoc), 143.4, 143.1, 141.3, 141.2, 137.8, 128.35, 128.32, 127.86, 127.82, 127.80, 127.74, 127.72, 127.15, 127.14, 125.3, 125.1, 125.0, 120.0 (ArC), 83.9 (C-1), 83.4 (C-3), 82.5 (C(CH3)3), 79.3 (C-5), 79.2 (C4), 75.8 (C-2), 75.4 és 75.1 (2 PhCH2), 70.3 (CH2(Fmoc)), 46.7 (C-9 (Fmoc)), 27.9 (C(CH3)3), 24.1 (SCH2CH3), 15.0 (SCH2CH3). Elemanalízis, C41H44O8S: C, 70.67; H, 6.36; S, 4.60. Talált: C, 70.49; H, 6.39; S, 4.62. terc-Butil (etil 3-O-benzil-2-O-benzoil-4-O-(1-naftil)metil-1-tio-β-D-glükopiranozid) uronát (193) Az oxidációt a 143 vegyületből (2,235 g, 4 mmol) kiindulva a 181 vegyületnél leírt módon hajtottuk végre (VRK: toluol:aceton = 9:1). A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 1,82 g (72%); Op 127-129 ˚C (EtOAchexán); [α]D +10 (c 0.54, CHCl3); 1H-NMR (300 Mz, CDCl3): δ 8.04–7.92 (dd, 2H, ArH), 7.88–7.74 (dd, 2H, ArH), 7.60-7.02 (m, 13H, ArH), 5.40 (dd, 1H, J1,2 9.9 Hz, J2,3 9.2 Hz, H2), 5.24 (s, 2H, PhCH2), 4.65 (dd, 2H, J 11.0 Hz, PhCH2), 4.59 (1H, d, J1,2 9.9 Hz, H-1), 4.15 (dd, 1H, J3,4 9.2 Hz, J4,5 9.5 Hz, H-4), 3.94 (d, 1H, H-5), 3.88 (dd, 1H, H-3), 2.72 (dq, 2H, J 7.4 Hz, SCH2CH3), 1.48 (s, 9H, C(CH3)3), 1.26 (t, 3H, J 7.4 Hz, SCH2CH3). 13C-NMR (75 Mz, CDCl3): δ 167.2 (C-6), 165.2 (OC(O)Ph), 137.6, 133.7, 133.6, 133.2, 131.2, 129.8, 128.5, 128.4, 128.2, 127.8, 127.6, 126.2, 126.0, 125.7, 125.3, 123.8 (ArC), 84.1 (C-1), 83.4 (C-3), 82.5 (C(CH3)3), 79.5 (C-5), 79.4 (C-4), 75.1 és 72.9 (2 PhCH2), 72.0 (C-2), 27.9
100
(C(CH3)3), 24.0 (SCH2CH3), 15.0 (SCH2CH3). Elemanalízis, C37H40O7S: C, 70.68; H, 6.41; S, 5.10. Talált: C, 70.59; H, 6.43; S, 5.12. terc-Butil (etil 3-O-benzil-2-O-levulinoil-4-O-(1-naftil)metil-1-tio-β-D-glükopiranozid) uronát (184) Száraz metanolban (15 ml) oldott 193 vegyülethez (3,28 g, 5,2 mmol) hozzáadtunk nátrium-metilátot a lúgos kémhatás (kb. pH=9) eléréséig. A reakcióelegyet 5 napig szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyet Amberlite IR 120 (H+) ioncserélő gyantával semlegesítettük, szűrtük és bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 2,73 g (99%). Száraz piridinben (25 ml) oldott 194 vegyülethez (2,70 g, 5,15 mmol) 0°C-on levulinsav-anhidridet (2,20 g, 10,3 mmol, 2 ekv) adtunk, és 2 órán át (VRK: toluol:aceton = 9:1) kevertettük. A feldolgozás során az elegyhez kevés jeges vizet (10 ml) adtunk és további 20 percen át kevertettük. A reakcióelegyet diklórmetánnal hígítottuk, 2M HCl oldattal, telített NaHCO3 oldattal és deszt. vízzel mostuk, szárítottuk, bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton=95:5) tisztítottuk. Termelés: 2,918 g (91%); op 78-80 ˚C (EtOAc - hexán); [α]D -20 (c 0.51, CHCl3); 1H-NMR (300 Mz, CDCl3): δ 8.00–7.94 (d, 1H, ArH), 7.88–7.76 (dd, 2H, ArH), 7.52-7.18 (m, 9H, ArH), 5.24 (2d, 2H, J 11.7 Hz, CH2), 5.12 (dd, 1H, J1,2 9.9 Hz, J2,3 9.2 Hz, H-2), 4.72 (2d, 2H, J 11.6 Hz, CH2), 4.44 (1H, d, J1,2 9.9 Hz, H-1), 4.07 (dd, 1H, J3,4 9.2 Hz, H-4), 3.88 (d, 1H, J4,5 9.6 Hz, H-5), 3.75 (dd, 1H, J2,3 9.2 Hz, H-3), 2.82-2.60 (m, 4H, CH2(Lev), SCH2CH3), 2.52 (dt, 2H, J 6.6 Hz, CH2(Lev)), 2.15 (s, 3H, CH3(Lev)), 1.47 (s, 9H, C(CH3)3), 1.28 (t, 3H, J 7.5 Hz, SCH2CH3).13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.1 (C(O)CH2CH2C(O)CH3), 171.5 (C(O)CH2CH2C(O)CH3), 167.2 (C-6), 138.0, 133.7, 131.3, 128.5, 128.3, 127.7, 127.6, 126.2, 126.1, 125.7, 125.3, 123.8 (ArC), 84.1 (C-1), 83.4 (C-3), 82.5 (C(CH3)3), 79.4 és 79.3 (C-4, C-5), 75.0, 72.9 (2x PhCH2), 71.8 (C-2), 37.8 (C(O)CH2CH2COCH3), 29.8 (CH2CH2COCH3), 28.0 (C(O)CH2CH2C(O)CH3), 27.9 (C(CH3)3), 24.0 (SCH2CH3), 15.0 (SCH2CH3). Elemanalízis, C35H42O8S: C, 67.50; H, 6.80; S, 5.15. Talált: C, 67.32; H, 6.83; S, 5.17. Fenil 2-azido-2-dezoxi-4,6-O-(1-naftil)metilén-1-tio-β-D-glükopiranozid (195) Száraz N,N-dimetilformamidban (30 ml) oldott 170 vegyülethez (3,7 g, 12,5 mmol) 1naftaldehid-dimetil-acetált (4,0 ml, 18,8 mmol) és kámforszulfonsavat (0,3 g) adtunk. A reakcióelegyet rotációs vákuumbepárlón 50°C-on 40 mbar vákuumban 5 órán át kevertettük (VRK: CHCl3:MeOH=9:1). A feldolgozás során az elegyet telített NaHCO3-tal meglúgosítottuk, bepároltuk, majd hexán (100 ml) és víz (100 ml) elegyével kevertettük. A kivált kristályokat szűrtük és átkristályosítottuk. Termelés 3,08 g (56%, α-anomer); 1,03 g (19%, β-anomer); β-anomer: op 135-136 ˚C (EtOH-diklóretán); [α]D -42 (c 0.5, CHCl3); 1HNMR (CDCl3): δ 8.22-7.32 (m, 12H, ArH), 5.99 (s, 1H, 1NaphCH), 4.40 (dd, 1H, J6a,6b 10.6 Hz, J5,6a 4.8 Hz, H-6a), 4.34 (d, 1H, J1,2 9.9 Hz, H-1), 3.81 (t, 1H, J5,6 10.3 Hz, H-6b), 3.653.30 (m, 4H, H-3, H-4, H-5, OH), 3.24 (dd, 1H, J2,3 8.8 Hz, H-2); 13C-NMR (CDCl3): δ 134.0, 133.8, 132.1, 131.1, 130.4, 130.3, 129.2, 128.9, 128.8, 126.5, 125.9, 125.1, 125.0, 124.2 (ArC), 101.6 (1NaphCH), 86.9 (C-1), 80.8, 74.1 és 70.4 (C-3, C-4, C-5), 68.8 (C-6), 65.2 (C-2); Elemanalízis C23H21N3O4S: C, 63.43; H, 4.86; N, 9.65; S, 7.36; Talált: C, 63.18; H, 4.84; N, 9.62; S, 7.39. Fenil 2-azido-3-O-benzil-2-dezoxi-4,6-O-(1-naftil)metilén-1-tio-β-D-glükopiranozid (196) Száraz N,N-dimetilformamidban (40 ml) oldott 195 vegyülethez (4,10 g, 9,2 mmol) 0°C-on 60%-os NaH szuszpenziót (0,75 g, 18,4 mmol) adtunk. Fél óra kevertetés után az elegyhez benzil-bromidot (1,6 ml, 13,8 mmol) csepegtettünk és további 2 órán keresztül 101
kevertettük (VRK: toloul:aceton = 9:1). A feldolgozás során a reakcióelegyhez 2 ml MeOH-t adtunk, fél órát kevertettük, diklórmetánnal (400 ml) hígítottuk és deszt. vízzel (5x100 ml) mostuk. A szerves fázist szárítottuk, bepároltuk, a maradékot átkristályosítottuk. Termelés: 4,20 g (86%); op 159-160 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D -79 (c 0.3, CHCl3); 1H-NMR (CDCl3): δ 8.12-7.23 (m, 17H, ArH), 6.10 (s, 1H, 1NaphCH), 4.78 (d, 1H, J 11.0 Hz, PhCH2), 4.66 (d, 1H, J 11.0 Hz, PhCH2), 4.52 (d, 1H, J1,2 10.26 Hz, H-1), 4.50 (dd, 1H, J5,6a 4.8 Hz, J6a,6b 10.6 Hz, H-6a), 3.90-3.66 (3t, 3H, H-3, H-4, H-6b), 3.55 (ddd, 1H, J4,5 9.5 Hz, J5,6 9.5 Hz, H-5), 3.39 (dd, 1H, J2,3 8.8 Hz, H-2); 13C-NMR (CDCl3): δ 137.5, 134.2, 133.9, 132.3, 130.7, 130.6, 130.0, 129.3, 128.9, 128.8, 128.6, 128.5, 128.1, 126.5, 125.9, 125.2, 124.1, 124.0 (ArC), 100.4 (1NaphCH), 86.8 (C-1), 81.9 és 81.1 (C-3, C-4), 75.4 és 70.7 (C-5, PhCH2), 68.9 (C-6), 64.9 (C-2); Elemanalízis C30H27N3O4S: C, 68.55; H, 5.18; N, 7.99; S, 6.10; Talált: C, 68.34; H, 5.15; N, 8.03; S, 6.07. Fenil 2-azido-3-O-benzil-2-dezoxi-6-O-(1-naftil)metil-1-tio-β-D-glükopiranozid (183) Száraz tetrahidrofuránban (20ml) oldott 196 acetál-származékhoz (2,36 g, 4,5 mmol) NaCNBH3-t (2,83 g, 0,045 mol, 10 ekv) és frissen izzított 3Å mol.szitát (2 g) adtunk. A reakcióelegyhez 0º C-n éteres HCl-oldatot csepegtettünk pH=3-4-ig (VRK: CH2Cl2: MeOH 9:1). A feldolgozás során diklórmetánnal hígítottuk, Celiten szűrtük, tel. NaHCO3-oldattal és deszt. vízzel mostuk, szárítottuk és bepároltuk. Oszlopkromatográfiás tisztítás (CH2Cl2: MeOH 9:1) utáni termelés: 1,99 g (84%); szirup; [α]D -55 (c 0.84; CHCl3); 1H NMR (300 Mz, CDCl3): δ 8.12-8.07 (dd, 1H, ArH), 7.89–7.80 (m, 2H, ArH), 7.58–7.16 (m, 14H, ArH), 5.00 (2d, 2H, J 11.9 Hz, NaphCH2), 4.80 (2d, 2H, J 11.1 Hz, PhCH2), 4.42 (d, 1H, J1,2 9.8 Hz, H1), 3.81 (d, 2H, J5,6b 4.4 Hz, H-6a, H-6b), 3.59 (dd, 1H, J3,4 9.1 Hz, J4,5 9.5 Hz, H-4), 3.42 (ddd, J4,5 9.6 Hz, J5,6a 4.4 Hz, J5,6b 9.2 Hz, H-5), 3.36-3.24 (m, 1H, H-3, H-2); 2.55 (s, 1H, OH); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 137.8, 133.7, 133.5, 133.1, 131.6, 131.2, 128.9, 128.8, 128.6, 128.3, 128.1, 128.0, 126.4, 126.6, 126.4, 125.8, 125.1, 123.8 (ArC), 86.2 (C-1), 84.5 (C-3), 78.2 (C-5), 75.4 (PhCH2), 72.2 (NaphCH2), 71.6 (C-4), 69.9 (C-6), 64.5 (C-2). Elemanalízis C30H29N3O4S: C, 68.29; H, 5.54; N, 7.96; S, 6.08; Talált: C, 68.11; H, 5.56; N, 7.94; S, 6.10. Metil 2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (198) Deszt. vízben (300 ml) oldott 197 D-glükózamin-hidrokloridhoz (64,65 g, 0,30 mol) NaHCO3-ot (63,0 g, 0,75 mol) adtunk és 0 oC-ra hűtöttük, majd klórhangyasav-benzil-észtert (42,4 ml, 0,36 mol, 1,2 ekv) csepegtettünk hozzá. A kivált csapadékot 12 óra elteltével (VRK CHCl3-MeOH 4:1) szűrtük, mostuk vízzel, majd vákuumexszikkátorban szárítottuk P2O5 felett egy éjszakán át. A nyersterméket átkristályosítottuk 30%-os vizes metanolból, amit (65,7 g, 70%, op 162-163oC) 20 ml acetil-kloridot tartalmazó száraz metanolban (1000 ml) oldottunk fel és refluxáltattunk 8 órán keresztül (VRK CHCl3-MeOH 4:1). A kihűlt reakcióelegyet PbCO3-tal semlegesítettük, majd a csapadékot szűrtük, mostuk metanollal. A szűrletet bepároltuk, és a nyersterméket vízből átkristályosítottuk. Termelés: 43,26 g (63%); op 130 oC; [α]D +54 (c 0.32, H2O). Elemanalízis C15H21NO7: C, 55.04; H, 6.47; N, 4.28; Talált: C, 54.88; H, 6.63; N, 4.31. Metil 4,6-O-benzilidén-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (199) Száraz N,N-dimetil-formamidban (120 ml) oldott 198 glükózamin származékhoz (13,09 g, 0,040 mol) benzaldehid-dimetilacetált (9,0 ml, 0,060 mol, 1,5 ekv) adtunk és beállítottuk a pH-t kámforszulfonsav hozzáadásával (pH=3). A reakcióelegyet rotációs vákuumbepárlón 50 o C-on, 50 mbar-on kevertettük 5 órát, majd a reakció befejeztével (VRK CHCl3-MeOH 9:1) az oldatot telített NaHCO3-oldattal semlegesítettük. Bepárlás után a kapott nyersterméket víz (150 ml) - hexán (150 ml) elegyében kevertettük további 8 órán át. A kivált terméket szűrtük
102
és átkristályosítással tisztítottuk. Termelés: 12,78 g (77 %); op 205-207 ˚C (EtOH – 1,2diklóretán), irodalmi132 op 202-204 ˚C; [α]D +30 (c 0.45, CHCl3); irodalmi132 [α]D +27 (c 0.50, CHCl3). Elemanalízis C22H25NO7: C, 63.61; H, 6.07; N, 3.37; Talált: C, 63.44; H, 6.09; N, 3.35. Metil 3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (122) Száraz N,N-dimetil-formamidban (50 ml) oldott 199 acetálhoz (10,38 g, 25 mmol), BaO-t (6,12 g, 40 mmol, 1,6 ekv) és Ba(OH)2.8H2O-t (1,575 g, 5 mmol, 0,2 ekv) adtunk, majd benzil-bromidot (4,45 ml, 37,5 mmol, 1,5 ekv) csepegtettünk hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kevertettük 3 órán át (VRK toluol-aceton 4:1), majd Celite-ágyon szűrtük, a szűrletet CH2Cl2-nal 500 ml-re hígítottuk, és mostuk 2 mólos sósavval (200 ml), telített NaHCO3-oldattal (200 ml), és vízzel (3 x 200 ml). Szárítás és bepárlás után a nyersterméket átkristályosítással (EtOH) tisztítottuk. Termelés: 9,83 g (78%); op 198-200 oC (EtOH), irodalmi110 op 202-203 ˚C; [α]D +45 (c 0.72, CHCl3); irodalmi110 [α]D +46 (c 1.0, CHCl3). Elemanalízis C29H31NO7: C, 68.90; H, 6.18; N, 2.77; Talált: C, 68.72; H, 6.20; N, 2.75. Metil 3-O-benzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (200) Feloldottunk 122 származékot (7,57 g, 15 mmol) 60 %-os vizes ecetsavban (70 ml), és az elegyet 100 oC-on forraltuk fél órán keresztül (VRK: toluol:aceton = 7:3). Bepárlás után a nyersterméket etanolból kristályosítottuk át. Termelés: 5,82 g (93%); op 158-159 ˚C (EtOH), irodalmi op 162 ºC; [α]D +102 (c 0.45, CHCl3); irodalmi [α]D +105 (c 2.0, CHCl3). 1H NMR (200 MHz, CDCl3) 6 7.32-7.27 (m, 10 H, ArH), 5.09 (2d, 2H, J 12.1 Hz, NC(O)OCH2Ph), 4.96 (d, J 10.3 Hz, 1H, NH), 4.67 (2d, J 11.5 Hz, 2H, PhCH2), 4.66 (d, 1H, J1,2 3.7 Hz, H-1), 4.94 (dd, 1H, J2,3 9.9 Hz, H-2), 3.85-3.70 (m, 2 H, H-6a,6b), 3.65 (dd, 1H, J3,4 8.8 Hz, J4,5 9.2, H-4), 3.59 (m, 1 H, H-5), 3.52 (dd, 1H, J2,3 9.9 Hz, H-3), 3.33 (s, 3 H, OCH3), 2.61 (bs, 1H, OH), 2.16 (bs, 1H, OH); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) 156.3 (NC(O)OCH2Ph), 138.6, 136.7, 129.0, 128.9, 128.7, 128.3 (ArC), 99.5 (C-1), 81.2 (C-3), 74.8 (PhCH2), 71.6 és 71.1 (C-4, C5), 67.4 (CH2), 62.8 (C-6), 55.6 (OCH3), 54.4 (C-2). Elemanalízis C22H27NO7: C, 63.30; H, 6.52; N, 3.36; Talált: C, 63.13; H, 6.54; N, 3.38. Metil 3-O-benzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-O-klóracetil-α-D-glükopiranozid (186) Száraz diklórmetánban (20 ml) oldott 200 vegyülethez (1,044 g, 2,5 mmol) argon alatt trietilamint (0,69 ml, 5 mmol, 2 ekv) adtunk, majd lehűtöttük az oldatot -20 °C-ra és hozzáadtuk 90%-os klórecetsav-anhidrid (0,47 g, 2,75 mmol, 1,1 ekv) száraz diklórmetános oldatát (2 ml). A reakciót -20 °C-on kevertettük 30 percig (VRK: toluol:aceton = 4:1). A feldolgozás során az elegyhez vizet adtunk (2 ml) és diklórmetánnal (200 ml) hígítottuk. Mostuk 2M HCl-oldattal, telített NaHCO3-oldattal és deszt. vízzel. A szárítást és bepárlást követően, a nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 9:1 → 4:1) és átkristályosítással tisztítottuk. Termelés: 0,976 g (79%); op 102-103 ˚C (hexán-EtOAc), irodalmi134 op 101-102 ˚C; [α]D +64 (c 0.45, CHCl3); irodalmi134 [α]D +65 (c 1.0, CHCl3). 1H NMR (200 MHz, CDCl3) 6 7.32-7.27 (m, 10 H, ArH), 5.09 (2d, 2H, J 12.1 Hz, NC(O)OCH2Ph), 4.96 (d, J 10.3 Hz, 1H, NH), 4.67 (2d, J 11.5 Hz, 2H, PhCH2), 4.66 (d, 1H, J1,2 3.7 Hz, H-1), 4.94 (dd, 1H, J2,3 9.9 Hz, H-2), 4.34-4.18 (m, 2 H, H-6a,6b), 4.11 (s, 2H, CH2Cl), 3.65 (dd, 1H, J3,4 8.8 Hz, J4,5 9.2, H-4), 3.59 (m, 1 H, H-5), 3.52 (dd, 1H, J2,3 9.9 Hz, H-3), 3.33 (s, 3 H, OCH3), 2.56 (bs, 1H, OH); 13C-NMR (50 MHz, CDCl3) 171.0 (OC(O)CH2Cl), 156.2 (NC(O)OCH2Ph), 138.6, 136.7, 129.0, 128.9, 128.7, 128.3 (ArC), 99.3 (C-1), 80.8 (C-3), 74.8 (PhCH2), 70.2 és 69.3 (C-4, C-5), 67.2 (CH2), 64.9 (C-6), 55.6
103
(OCH3), 54.4 (C-2), 40.8 (CH2Cl). Elemanalízis C24H28ClNO8: C, 58.36; H, 5.71; N, 2.84; Talált: C, 58.18; H, 5.73; N, 2.82. terc-Butil (3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-1-O-triklóracetimidoil-Dglükopiranozid) uronát (190) 95%-os vizes acetonitril elegyben (30 ml) oldott 181 vegyülethez (2,08 g, 3 mmol) Nbrómszukcinimidet (0,586 g, 3,3 mmol, 1,1 ekv) adtunk 0 °C-on. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kevertettük fél órát (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez telített vizes Na2S2O3-oldatot (20 ml) adtunk a reakcióelegy elszíntelenedéséig, és további 20 percen át kevertettük. A reakcióelegyet diklórmetánnal (200 ml) hígítottuk, és deszt. vízzel (2×100 ml) mostuk. Szárítás és bepárlást követően a nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: hexán: EtOAc = 9:1 → 6:1) tisztítottuk. Termelés: 1,645 g, (84%). Az így kapott hemiacetált száraz diklórmetánban (10 ml) oldottuk 0 °C-on Ar alatt, ezt követően triklóracetonitrilt (5,0 ml) és hexánnal mosott NaH-t (80 mg) adtunk hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kevertettük 2 órán át (VRK: hexán:etilacetát = 3:1). A feldolgozás során a nyersterméket kevés szilikagélen szűrtük, diklórmetánnal mostuk. Termelés: 1,97 g (98%); [α]D -12 (c 0.87, CHCl3); 1H-NMR (200 Mz, CDCl3): δ 8.48 (s, 1H, NH), 7.62–7.53 (dd, 2H, ArH), 7.44–7.35 (d, 2H, ArH), 7.28-7.02 (m, 16H, ArH), 6.58 (d, 1H, J1,2 3.7 Hz, H-1α), 5.97 (d, 1H, J1,2 6.3 Hz, H-1β), 4.88 (dd, 1H, J1,2 3.7 Hz, J2,3 9.9 Hz, H-2α), 4.77 (d, 1H, J 10.6 Hz, PhCH2), 4.72 (s, 2H, PhCH2), 4.56 (d, 1H, J 10.6 Hz, PhCH2), 4.43-4.24 (dd, 2H, CH2 (Fmoc)), 4.20 (t, 1H, J 7.0 Hz, H-9 (Fmoc)), 4.05 (dd, 1H, J3,4 8.8 Hz, J4,5 9.5 Hz, H-4), 3.82 (d, 1H, H-5), 3.84 (dd, 1H, H-3), 1.35 (s, 9H, C(CH3)3). 13C-NMR (50 MHz, CDCl3): δ 167.2 (C-6), 160.6 (C(NH)), 154.2 (C(O) Fmoc), 143.1, 143.0, 141.2, 137.7, 137.6, 128.5, 128.3, 127.9, 127.7, 127.1, 125.0, 120.0 (ArC), 93.5 (C-1), 82.6 (C(CH3)3), 78.9 és 78.4 (C-3, C-4), 75.8 (C-2), 75.4, 75.3 (2 PhCH2), 73.7 (C-5), 70.2 (CH2(Fmoc)), 46.5 (C-9 (Fmoc)), 27.8 (C(CH3)3). MS-ESI: [M+Na]+ 716.2. Fenil [terc-butil (3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-β-D-glükopiranozil]) uronát-(1→4)-2-azido-3-O-benzil-2-dezoxi-6-O-(1-naftil)metil-1-tio-β-D-glükopiranozid (191) Összemértünk 183 akceptort (1,01 g, 1,9 mmol) és 190 glükuronsav donort (1,91 g, 2,4 mmol, 1,25 ekv). Hozzáadtunk 20 mL száraz toluolt és 2 g frissen izzított 4Å molekulaszitát. Az elegyet –30 °C-ra hűtve, fél órán át kevertettük argon alatt és ezután hozzáadtunk TBDMSOTf-t (0,110 mL, 0,48 mmol, 0,2 ekv). A reakcióelegyet 1 órán át kevertettük -30 °C-on (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez vizet (0,2 ml) adtunk, Celiten szűrtük és diklórmetánnal (400 ml) hígítottuk. A szűrletet 2M HCl oldattal (100 ml), telített NaHCO3 oldattal (100 ml) és deszt. vízzel (3x100 ml) mostuk, szárítottuk, bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: toluol: aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 1,745 g (79%); [α]D -20 (c 0.38, CHCl3); 1H-NMR (300 Mz, CDCl3): δ 8.08–8.04 (dd, 1H, ArH), 7.78–7.16 (m, 33H, ArH), 5.39 (d, 1H, J 12.3 Hz, ½ NaphCH2), 5.09 (d, 1H, J 11.2 Hz, ½ PhCH2), 4.80-4.73 (2d, 2H, ½ PhCH2, ½ CH2(Fmoc)), 4.66-4.54 (m, 5H, 1½ PhCH2, ½ CH2(Fmoc), H-2’), 4.47-4.40 (m, 3H, J1,2 8.6 Hz, ½ NaphCH2, ½ PhCH2, H-1), 4.23 (t, 1H, J 5.2 Hz, H-9(Fmoc)), 4.06 (d, 1H, J1’,2’ 8.2 Hz, H-1’), 3.90 (dd, 1H, J3’,4’ 9.1 Hz, J4’,5’ 9.2 Hz, H-4’), 3.73-3.60 (m, 2H, H-5, H-6a), 3.42-3.34 (m, 3H, H-2, 3’,6b), 2.98 (d, 1H, J 9.7 Hz, H-4), 2.90 (d, 1H, J 9.8 Hz, H-5), 2.56 (d, 1H, J2,3 9.2 Hz, H-3), 1.51 (s, 9H, C(CH3)3). 13C-NMR (75 Mz, CDCl3): δ 167.1 (C-6), 154.0 (C(O)Fmoc), 143.5, 143.1, 141.5, 141.4, 138.25, 138.16, 138.1, 133.7, 132.9, 131.9, 129.0, 128.83, 128.75, 128.6, 128.4, 128.25, 128.21, 128.16, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.5, 127.14, 127.07, 126.8, 126.3, 125.4, 124.5, 124.1, 120.1 (ArC), 100.1 (C-1’), 86.7 (C-1), 82.6 (C(CH3)3), 82.1 (C-3’), 81.5 (C-3), 79.2 (C-5’), 78.6 (C-5), 77.1 és 76.7 (C-2’, C-4’), 75.6, 74.8, 74.6 és 74.3 (3 PhCH2, C-
104
4), 71.9 (NaphCH2), 68.5 (CH2(Fmoc)), 67.0 (C-6), 64.8 (C-2), 46.9 (C-9(Fmoc)), 27.8 (C(CH3)3). MS-ESI: [M+H]+ 1162.3; MS-ESI: [M+Na]+ 1184.2. Elemanalízis C69H67N3O12S: C, 71.30; H, 5.81; N, 3.62; Talált: C, 71.13; H, 5.83; N, 3.64. terc-Butil (3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-1-O-triklóracetimidoil-Lidopiranozil) uronát (204) Diklórmetán-vizes puffer (pH=4) elegyében oldott 95%-os vizes acetonitril elegyben (30 ml) oldott 182 vegyülethez (0,373 g, 0,5 mmol) N-jódszukcinimidet (0,225 g, 1 mmol, 2 ekv) adtunk 0 °C-on. A reakcióelegyet 0 °C-on kevertettük 2 órát (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez telített vizes Na2S2O3-oldatot (20 ml) adtunk a reakcióelegy elszíntelenedéséig, és további 20 percen át kevertettük. A reakcióelegyet diklórmetánnal (200 ml) hígítottuk, és deszt. vízzel (2×100 ml) mostuk. Szárítás és bepárlást követően a nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: hexán: EtOAc = 9:1 → 6:1) tisztítottuk. Termelés:0,235 g, (72%). Az így kapott hemiacetált száraz diklórmetánban (8 ml) oldottuk 0 °C-on Ar alatt, ezt követően triklóracetonitrilt (2,0 ml) és hexánnal mosott NaH-t (20 mg) adtunk hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kevertettük 2 órán át (VRK: hexán:etilacetát = 3:1). A feldolgozás során a nyersterméket kevés szilikagélen szűrtük, diklórmetánnal mostuk. Termelés: 0,273 g (95%); [α]D +21 (c 0.32, CHCl3); MS-ESI: [M+Na]+ 716.2. Fenil [terc-butil (3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-α-L-idopiranozil]) uronát-(1→4)-2-azido-3-O-benzil-2-dezoxi-6-O-(1-naftil)metil-1-tio-β-D-glükopiranozid (205) A glikozilezést a 183 akceptorból (0,43 g, 0,81 mmol) és a 204 donorból (0,806 g, 1,01 mmol, 1,25 ekv) kiindulva, a 191 vegyületnél leírt módon hajtottuk végre (VRK: toluol:aceton = 95:5). A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton=98:2→95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,622 g (66%); [α]D +32 (c 0.67, CHCl3); 1 H-NMR (300 Mz, CDCl3): δ 8.06–8.02 (dd, 1H, ArH), 7.70–7.08 (m, 33H, ArH), 5.54 (d, 1H, J1’,2’ 6.4 Hz, H-1’), 5.00 (d, 1H, J 12.2 Hz, ½ NaphCH2), 4.90-4.79 (2d, 2H, PhCH2), 4.70-4.48 (m, 6H, 2 ArCH2, ½ CH2(Fmoc), H-2’), 4.42-4.36 (m, 2H, PhCH2), 4.25 (d, 1H, J1,2 9.7 Hz, H-1), 4.11 (t, 1H, J 6.7 Hz, H-9(Fmoc)), 3.99-3.85 (m, 2H, H-3’, H-4’), 3.79 (m, 1H, H-5’), 3.69 (dd, 2H, H-6a,6b), 3.33 (dd, 1H, J3,4 9.3 Hz, J4,5 8.8 Hz, H-4), 3.27-3.15 (m, 3H, H-2,3,5), 1.46 (s, 9H, C(CH3)3). 13C-NMR (50 Mz, CDCl3): δ 168.4 (C-6), 154.4 (C(O)Fmoc), 143.3, 143.2, 141.4, 141.3, 138.1, 138.0, 137.5, 134.0, 133.8, 133.6, 131.6, 130.8, 129.0, 128.8, 128.3, 128.22, 128.16, 128.0, 127.82, 127.78, 127.72, 127.57, 127.1, 126.1, 126.0, 125.6, 125.30, 125.29, 124.9, 124.0, 120.1 (ArC), 97.5 (C-1’), 85.7 (C-1), 83.2 (C(CH3)3), 82.0 (2C, C-3’, C-3), 79.3 (C-5’), 77.6, 76.8 és 75.8 (C-2’, C-4’, C-5’), 75.4, 73.8 és 73.1 (3 PhCH2), 72.3 (C-4), 71.4 (NaphCH2), 69.6 (CH2(Fmoc)), 67.8 (C-6), 64.5 (C-2), 46.7 (C-9(Fmoc)), 27.7 (C(CH3)3). MS-ESI: [M+H]+ 1162.2; MS-ESI: [M+Na]+ 1184.3. Elemanalízis C69H67N3O12S: C, 71.30; H, 5.81; N, 3.62; Talált: C, 71.12; H, 5.83; N, 3.64. Metil [terc-butil (3-O-benzil-2-O-levulinoil-4-O-(1-naftil)metil-β-D-glükopiranozil) uronát]-(1→4)-3-O-benzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-O-klóracetil-α-Dglükopiranozid (206) Tioglikozid donorral történő glikozilezés: Összemértünk 184 akceptort (0,494 g, 1 mmol), 186 tioglikozid donort (0,778 g, 1,25 mmol, 1,25 ekv). 2,6-di-terc-butil-4-metilpiridint (0,206 g, 1 mmol, 1 ekv), száraz diklórmetánt (12 ml) és kiizított 4 Ǻ molekulaszitát (1 g), az elegyet 0 ºC-on argon alatt fél órán át kevertettük, majd hozzáadtuk a DMTST-t (1,03 g, 4 mmol, 4 ekv) és az elegyet 2 napon át szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az 105
elegyet trietil-aminnal (1 ml) semlegesítettük, diklórmetánnal (200 ml) hígítottuk és Celite-n szűrtük. A szűrletet 2M HCl-oldattal, telített NaHCO3-oldattal és deszt. vízzel mostuk, szárítottuk és bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 4:1 → 3:1) tisztítottuk. Termelés: 0,432 g (41%). Triklóracetimidát donorral történő glikozilezés: Összemértünk 184 akceptort (0,812 g,1,64 mmol) és 207 donort (1,485 g, 2,05 mmol, 1,25 ekv). Hozzáadtunk 20 ml száraz diklórmetánt és 2 g frissen izzított 4Å molekulaszitát. Az elegyet –30 °C-ra hűtve, fél órán át kevertettük argon alatt és ezután hozzáadtunk TMSOTf-t (0,093 mL, 0,51 mmol, 0,25 ekv). A reakcióelegyet 1 órán át kevertettük -30 °Con (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez trietilamint (1 ml) adtunk, Celiten szűrtük és diklórmetánnal (400 ml) hígítottuk. A szűrletet 2M HCl oldattal (100 ml), telített NaHCO3 oldattal (100 ml) és deszt. vízzel (3x100 ml) mostuk, szárítottuk, bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: toluol: aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 1,366 g (79%). Op 147-148 ˚C (EtOAc - hexán); [α]D +42 (c 0.65, CHCl3).1HNMR (300 MHz, CDCl3): δ 7.98-7.94 (d, 1H, ArH), 7.84-7.72 (dd, 2H, ArH), 7.46-7.12 (m, 18H, ArH), 5.16 (s, 2H, NaphCH2), 5.09 (dd, 1H, J1’,2’ 8.7 Hz, J2’,3’ 8.0 Hz, H-2’), 5.04-4.97 (m, 2H, ArCH2), 4.72-4.53 (m, 7H, H-1,1’, 2 PhCH2, NH), 4.38 (dd, 1H, J5,6b 3.8 Hz, J6a,6b 12.0 Hz, H-6a), 4.14-4.06 (m, 3H, CH2Cl, H-6b), 3.93-3.81 (m, 4H, H-2,4,4’,5), 3.69 (dd, 1H, J3,4 8.9 Hz, H-3), 3.59 (dd, 1H, J2’,3’ 9.9 Hz, J3,’4’ 8.4 Hz, H-3’), 3.31 (s, 3H, OCH3), 2.61 (dq, 2H, J 5.8, 6.2 Hz, CH2CH2C(O)CH3), 2.32 (m, 2H, C(O)CH2CH2), 2.06 (s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.38 (s, 9H, C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.1 (CH2CH2C(O)CH3), 171.5 (C(O)CH2CH2), 167.2 és 167.1 (C-6’, C(O)CH2Cl), 155.9 (NHC(O)), 138.5, 137.8, 136.3, 133.5, 132.9, 131.3, 128.9, 128.7, 128.4, 128.2, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.2, 126.3, 126.2, 125.7, 125.0, 123.8 (ArC), 101.0 (C-1’), 98.6 (C-1), 82.6 (C(CH3)3), 82.1 (C-3), 79.4 és 78.3 (C-3’, C-4), 75.7 (C-4’), 74.8 (2C, 2 PhCH2), 73.6 (NaphCH2), 72.6 (2C, C-2’, C-5’), 68.4 (C-5), 66.9 (NHC(O)OCH2Ph), 64.2 (C-6), 55.2 (OCH3), 54.4 (C-2), 40.7 (C(O)CH2Cl), 37.6 (CH2CH2C(O)CH3), 29.4 (CH2CH2C(O)CH3), 27.9 (C(CH3)3), 27.8 (C(O)CH2CH2); MS-ESI: [M+H]+ 1054.4; MS-ESI: [M+Na]+ 1076.3. Elemanalízis C57H64ClNO16: C, 64.92; H, 6.12; N, 1.33; Talált: C, 64.78; H, 6.15; N, 1.31. terc-Butil (3-O-benzil-2-O-levulinoil-4-O-(1-naftil)metil-1-O-triklóracetimidoil-α-Dglükopiranozid) uronát (207) 95%-os vizes acetonitril elegyben (20 ml) oldott 184 vegyülethez (2,30 g, 3,69 mmol) N-brómszukcinimidet (0,723 g, 4,06 mmol, 1,1 ekv) adtunk 0 °C-on. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kevertettük fél órát (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez telített vizes Na2S2O3-oldatot (20 ml) adtunk a reakcióelegy elszíntelenedéséig, és további 20 percen át kevertettük. A reakcióelegyet diklórmetánnal (500 ml) hígítottuk, és deszt. vízzel (2×100 ml) mostuk. Szárítás és bepárlást követően a nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton= 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 1,624 g (76%). Az így kapott hemiacetált száraz diklórmetánban (15 ml) oldottuk 0 °C-on Ar alatt, ezt követően ehhez triklóracetonitrilt (2,3 ml, 22,8 mmol, 10 ekv) és DBU-t (0,085 ml, 0,57 mmol, 0,25 ekv) adtunk. A reakcióelegyet 1 órán át kevertettük 0 °C-on (VRK: hexán:etilacetát = 3:2). A feldolgozás során a nyersterméket oszlopkromatográfiával egy rövid oszlopon tisztítottuk (eluens: hexán - EtOAc 4:1, + 1% Et3N). Termelés: 1,610 g (98%); [α]D +78 (c 1,02; CHCl3); 1H-NMR (300 Mz, CDCl3): δ 8.63 (s, 1H, NH), 8.01–7.94 (d, 1H, ArH), 7.87–7.76 (m, 2H, ArH), 7.52-7.16 (m, 8H, ArH), 6.56 (d, 1H, J1,2 3.6 Hz, H-1), 5.25 (2d, 2H, J 11.2 Hz, NaphCH2), 5.14 (dd, 1H, J2,3 9.5 Hz, H-2), 4.75 (2d, 2H, J 11.7 Hz, PhCH2), 4.35 (d, 1H, J4,5 9.3 Hz, H-5), 4.15-4.04 (m, 2H, H-3, H-4), 2.66 (t, 2H, J 7.0 Hz, J 6.6 Hz, CH2(Lev)), 2.42 (t, 2H, J 6.6 Hz, CH2(Lev)), 2.15 (s, 3H, CH3(Lev)), 1.45 (s, 9H, C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.0 (C(O)), 171.9 (C(O)), 167.6 (C-6), 160.9
106
(C(NH)), 133.8, 133.6, 131.5, 128.75, 128.67, 128.5, 127.9, 126.43, 126.37, 125.9, 125.4, 123.9 (ArC), 93.7 (C-1), 82.8 (C(CH3)3), 79.1 és 78.7 (C-3, C-4), 75.4 (PhCH2), 74.0 (C-5), 73.3 (NaphCH2), 72.3 (C-2), 37.8 CH2 (Lev), 29.9 CH3 (Lev), 27.9 (C(CH3)3), 27.7 CH2(Lev). MS-ESI: [M+Na]+ 744.3. Metil [terc-butil (3-O-benzil-2-O-levulinoil-4-O-(1-naftil)metil-α-Lidopiranozil)uronát]-(1→4)-3-O-benzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-Oklóracetil-α-D-glükopiranozid (208) A glikozilezést a 186 akceptorból (0,741 g, 1,5 mmol) és a 185 donorból (1,358 g, 2,02 mmol, 1,35 ekv) kiindulva, a 206 vegyületnél leírt módon, DMTST promoter alkalmazásával, hajtottuk végre. Termelés: 0,976 g (62%); szirup; [α]D -18 (c 0.76, CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.02-7.96 (d, 1H, ArH), 7.84-7.72 (dd, 2H, ArH), 7.46-7.12 (m, 19H, ArH), 5.36 (d, 1H, J1’,2’ 5.2 Hz, H-1’), 5.10-4.78 (m, 6H, 2½ PhCH2, H-2’), 4.68-4.48 (m, 6H, H-1, 1½ PhCH2, H-5’,6a), 4.44 (dd, 1H, J5,6b 3.1 Hz, J6a,6b 12.1 Hz, H-6b), 4.18 (2d, 2H, J 15.2 Hz, CH2Cl), 4.04-3.82 (m, 4H, H-2,4,4’,5), 3.74 (dd, 1H, J3’,4’ 5.4 Hz, H-3’), 3.58 (dd, 1H, J2,3 9.8 Hz, J3,4 9.4 Hz, H-3), 3.32 (s, 3H, OCH3), 2.60 (dq, 2H, J 5.8, 6.2 Hz, CH2CH2C(O)CH3), 2.30 (m, 2H, C(O)CH2CH2), 2.06 (s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.36 (s, 9H, C(CH3)3); 13CNMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.2 (CH2CH2C(O)CH3), 171.7 (C(O)CH2), 168.9 (C-6’), 167.2 (C(O)CH2Cl), 155.8 (NHC(O)), 138.5, 137.8, 136.3, 133.5, 132.9, 131.3, 128.9, 128.7, 128.4, 128.2, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.2, 126.3, 126.2, 125.7, 125.0, 123.8 (ArC), 98.7 (C-1), 97.7 (C-1’), 82.0 (C(CH3)3), 78.4 (C-3), 76.0 és 75.8 (2C) (C-3’, C-4’, C-4), 74.5 (PhCH2), 73.3 (PhCH2), 71.4 (2C, C-2’, C-5’), 71.2 (PhCH2), 68.6 (C-5), 66.8 (NHC(O)OCH2Ph), 63.9 (C-6), 55.1 (OCH3), 54.2 (C-2), 40.8 (C(O)CH2Cl), 37.5 (CH2CH2C(O)CH3), 29.5 (CH2CH2C(O)CH3), 27.9 (C(CH3)3), 27.8 (C(O)CH2CH2); MS-ESI: [M+H]+ 1054.3; MSESI: [M+Na]+ 1076.3. Elemanalízis C57H64ClNO16: C, 64.92; H, 6.12; N, 1.33; Talált: C, 64.79; H, 6.14; N, 1.32. Metil [terc-butil (3-O-benzil-2-O-levulinoil-β-D-glükopiranozil)uronát]-(1→4)-3-Obenzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-O-klóracetil-α-D-glükopiranozid (210) Az 1NAP védőcsoport eltávolítását a 206 diszacharidból (0,738 g, 7 mmol) kiindulva a 176 vegyületnél leírt módon hajtottuk végre. Termelés: 0,404 g (63%); szirup; [α]D +24 (c 0.31, CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 7.98-7.94 (d, 1H, ArH), 7.84-7.72 (dd, 2H, ArH), 7.46-7.12 (m, 18H, ArH), 5.08-4.97 (m, 3H, H-2’, PhCH2), 4.86 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.76-4.56 (m, 5H, H-1,1’, 2 PhCH2, NH), 4.40 (ddd, 1H, J5,6b 4.4 Hz, J6a,6b 12.0 Hz, H-6a), 4.12 (2d, 2H, CH2Cl), 3.96-3.84 (m, 4H, H-2,4,4’,6b), 3.71 (dd, 1H, J3,4 8.9 Hz, H-3), 3.65 (m, 1H, H-5), 3.52 (dd, 1H, J2’,3’ 9.9 Hz, J3,’4’ 9.1 Hz, H-3’), 3.23 (s, 3H, OCH3), 3.20 (bs, 1H, OH), 2.61 (dq, 2H, J 5.8, 6.2 Hz, CH2CH2C(O)CH3), 2.32 (m, 2H, C(O)CH2CH2), 2.06 (s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.38 (s, 9H, C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.1 (CH2CH2C(O)CH3), 171.4 (C(O)CH2CH2), 167.7 és 167.1 (C-6’, C(O)CH2Cl), 155.9 (NHC(O)), 138.5, 137.8, 136.3, 133.5, 132.9, 131.3, 128.9, 128.7, 128.4, 128.2, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.2, 126.3, 126.2, 125.7, 125.0, 123.8 (ArC), 100.9 (C-1’), 98.5 (C-1), 83.2 (C(CH3)3), 81.6 (C-3), 78.1 (2C, C-3’, C-4), 74.7 (C-4’), 74.5 (2C, 2 PhCH2), 73.0 és 72.1 (C2’, C-5’), 68.3 (C-5), 66.8 (NHC(O)OCH2Ph), 64.3 (C-6), 55.1 (OCH3), 54.3 (C-2), 40.7 (C(O)CH2Cl), 37.5 (CH2CH2C(O)CH3), 29.7 (CH2CH2C(O)CH3), 27.9 (C(CH3)3), 27.8 (C(O)CH2CH2); MS-ESI: [M+H]+ 914.2; MS-ESI: [M+Na]+ 936.3. Elemanalízis C46H56ClNO16: C, 60.42; H, 6.17; N, 1.53. Talált: C, 60.26; H, 6.19; N, 1.54. Metil [terc-butil (3-O-benzil-2-O-levulinoil-α-L-idopiranozil)uronát]-(1→4)-3-Obenzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-O-klóracetil-α-D-glükopiranozid (211)
107
Az 1NAP védőcsoport eltávolítását a 208 diszacharidból (0,738 g, 7 mmol) kiindulva a 176 vegyületnél leírt módon hajtottuk végre. Termelés: 0,351 g (55%); szirup; [α]D +24 (c 0.31, CHCl3);Termelés: g ( %) szirup; [α]D +19 (c 0.52, CHCl3); 1H-NMR (CDCl3) δ 7.367.16 (m, 15H, aromás), 5.15 (s, 1H, H-1’), 5.02 (s, 2H, PhCH2), 4.92-4.72 (m, 5H, H-2’, PhCH2, NH, H-5’), 4.67 (d, 1H, J1,2 3.4 Hz, H-1), 4.64 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.50 (dd, 1H, J6a,6b 12.0 Hz, H-6a), 4.45 (d, 1H, J 11.0 Hz, PhCH2), 4.38 (dd, 1H, J5,6b 3.3 Hz, H-6b), 4.20 (2d, 2H, J 15.2 Hz, C(O)CH2Cl), 4.06-3.78 (m, 4H, H-2,3’,4,5), 3.72 (dd, 1H, J4’,5’ 3.3 Hz, H-4’), 3.60 (dd, 1H, J3,4 8.9 Hz, H-3), 3.34 (s, 3H, OCH3), 2.74 (t, 2H, J 5.8, 6.2 Hz, C(O)CH2CH2), 2.56 (t, 2H, C(O)CH2CH2), 2.18(s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.38 (s, 9H, C(CH3)3); 13C-NMR (CDCl3): δ 206.2 (CH2CH2C(O)CH3), 171.4 (OC(O)CH2CH2), 168.2 és 167.1 (C-6’, C(O)CH2Cl), 155.7 (NHC(O)), 138.1, 137.4, 136.1, 128.9, 128.4, 128.1, 128.0, 127.9, 127.7, 127.3, 125.2 (ArC), 98.8 (C-1), 98.0 (C-1’), 82.0 (C(CH3)3), 79.2 (C-3), 75.4 és 75.2 (C-4’, C-4), 74.7 (PhCH2), 72.6 (PhCH2), 69.0 (C-5’), 68.6, 68.1 és 67.8 (C-2’, C-3’, C5), 66.9 (C(O)OCH2Ph), 63.9 (C-6), 55.2 (OCH3), 54.5 (C-2), 40.8 (C(O)CH2Cl), 37.7 (CH2CH2C(O)CH3), 29.6 (CH2CH2C(O)CH3), 27.9 (2C, C(CH3)3, C(O)CH2CH2). MS-ESI: [M+H]+ 914.2; MS-ESI: [M+Na]+ 936.3. Elemanalízis C46H56ClNO16: C, 60.42; H, 6.17; N, 1.53. Talált: C, 60.28; H, 6.19; N, 1.52. Metil [terc butil (3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-β-D-glükopiranozil)] uronát-(1→4)-2-azido-3-O-benzil-2-dezoxi-6-O-(1-naftil)metil-α-D-glükopiranozil(1→4)-[terc butil (3-O-benzil-2-O-levulinoil-β-D-glükopiranozil) uronát]-(1→4)-3-Obenzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-O-klóracetil-α-D-glükopiranozid (98) Összemértünk 210 akceptort (0,229 g, 0,25 mmol), 191 tioglikozid donort (0,363 g, 0,313 mmol, 1,25 ekv), 2,6-di-terc-butil-4-metilpiridint (0,064 g, 1 mmol), száraz dietiléter diklórmetán elegyét (12 ml, 3:1) és kiizított 4 Ǻ molekulaszitát (1 g), az elegyet 0 ºC-on argon alatt fél órán át kevertettük, majd hozzáadtuk a DMTST-t (0,323 g, 4 mmol, 4 ekv) és az elegyet szobahőmérsékleten kevertettük 6 órán át (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyet piridinnel (0,1 ml) semlegesítettük, diklórmetánnal (200 ml) hígítottuk és Celite-n szűrtük. A szűrletet 2M HCl-oldattal, telített NaHCO3-oldattal és deszt. vízzel mostuk, szárítottuk és bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,296 g (60%). [α]D +8.8 (c 0.54, CHCl3); 1 H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.08–8.04 (dd, 1H, ArH), 7.96-7.90 (dd, 2H, ArH), 7.76-7.08 (m, 42H, ArH), 5.48 (d, 1H, J1c,2c 3.6 Hz, H-1c), 5.44 (d, 1H, J 12.4 Hz, ½ NaphCH2), 5.204.90 (m, 6H, H-2b, ½ NaphCH2, 2 PhCH2), 4.78 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.74-4.30 (m, 14H, 3½ PhCH2, CH2(Fmoc), NH, H-9(Fmoc), H-1a,1b,2d), 4.25 (dd, 1H, J5,6a 4.0 Hz, J6a,6a’ 11.3 Hz, H-6a), 4.17-4.05 (m, 3H, CH2Cl, H-1d), 3.96-3.68 (m, 7H, H-2a,4a,4b,4d,5c,6a’,6c), 3.67-3.50 (m, 5H, H-3a,3d,5a,5b,6c’), 3.48 (dd, 1H, J2b,3b 9.9 Hz, J3b,4b 9.1 Hz, H-3b), 3.32 (s, 3H, OCH3), 3.24 (dd, 1H, J2c,1c 4.0 Hz, J3c,2c 10.3 Hz, H-2c), 2.98 (m, 1H, H-5d), 2.61 (dq, 2H, J 5.8, 6.2 Hz, CH2CH2C(O)CH3), 2.32 (m, 2H, C(O)CH2CH2), 2.06 (s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.40 és 1.39 (2s, 18H, 2 C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.0 (CH2CH2C(O)CH3), 171.5 (C(O)CH2CH2), 167.3 (2C) és 167.1 (C-6b, C-6d, C(O)CH2Cl), 155.9 (NHC(O)), 154.0 (C(O)Fmoc), 143.5, 143.1, 141.5, 141.4, 138.5, 137.8, 136.3, 133.5, 132.9, 131.3, 128.9, 128.7, 128.4, 128.2, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.5, 127.14, 127.07, 126.8, 126.3, 126.1, 125.9, 125.4, 124.5, 124.1, 120.1 (ArC), 101.1 (C-1d), 100.3 (C-1b), 98.8 (C-1a), 97.0 (C-1c), 82.7 (C(CH3)3), 82.3 (C-3d), 82.1 (C(CH3)3), 81.8 (C-3b), 79.1, 78.4 (2C), 77.3 és 75.8 (C-3a,3b,5c,5d,4a), 75.4, 75.0 (2C) (3 PhCH2) 74.8 (C-4d), 74.6 és 74.3 (2 PhCH2), 74.0 és 73.7 (C-2b, C-5b), 73.7 (NaphCH2), 70.9 (C-3c), 69.3 (CH2(Fmoc)), 68.3 (C5b), 67.0 (2C, C-6c, C(O)OCH2Ph), 64.4 (C-6a), 63.0 (C-2c), 55.3 (OCH3), 54.6 (C-2a), 46.9 (C-9(Fmoc)), 40.8 (C(O)CH2Cl), 37.7 (CH2CH2C(O)), 29.8 (CH2CH2C(O)CH3), 28.1 és 28.0
108
(2 C(CH3)3), 27.8 (C(O)CH2CH2). Elemanalízis C109H117N4O28: C, 66.57; H, 6.00; N, 2.85; Talált: C, 66.40; H, 6.02; N, 2.83.
Metil [terc butil (3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-β-D-glükopiranozil)] uronát-(1→4)-2-azido-3-O-benzil-2-dezoxi-6-O-(1-naftil)metil-α-D-glükopiranozil(1→4)-[terc butil (3-O-benzil-2-O-levulinoil-α-L-idopiranozil)uronát]-(1→4)-3-O-benzil2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-O-klóracetil-α-D-glükopiranozid (99) A glikozilezést a 211 akceptorból (0,229 g, 0,25 mmol) és a 191 donorból (0,363 g, 0,313 mmol, 1,25 ekv) kiindulva, a 98 vegyületnél leírt módon hajtottuk végre. (VRK: toluol:aceton=9:1). A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,275 g (56%) szirup; [α]D +36 (c 0.62, CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.06–8.02 (dd, 1H, ArH), 7.92-7.88 (dd, 2H, ArH), 7.74-7.08 (m, 42H, ArH), 5.47 (d, 1H, 12.4 Hz, ½ NaphCH2), 5.41 (d, 1H, J1b,2b 5.0 Hz, H-1b), 5.24 (d, 1H, J1c,2c 3.7 Hz, H-1c), 5.20-4.90 (m, 6H, H-2b, NaphCH2, 1½ PhCH2), 4.78 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.74-4.34 (m, 14H, 3½ PhCH2, CH2(Fmoc), NH, H-9(Fmoc), H-1a,2d), 4.30 (dd, 1H, J5,6a 4.0 Hz, J6a,6a’ 11.3 Hz, H-6a), 4.17-4.05 (m, 3H, CH2Cl, H-1d), 3.96-3.68 (m, 7H, H2a,4a,4b,4d,5c,6a’,6c), 3.67-3.48 (m, 4H, H-3a,3d,5b,6c’), 3.60 (m, 1H, H-5a), 3.50 (dd, 1H, J2b,3b 9.9 Hz, J3b,4b 9.1 Hz, H-3b), 3.32 (s, 3H, OCH3), 3.20 (dd, 1H, J2c,1c 4.0 Hz, J3c,2c 10.3 Hz, H-2c), 2.98 (m, 1H, H-5d), 2.61 (dq, 2H, CH2CH2C(O)CH3), 2.32 (m, 2H, C(O)CH2CH2), 2.06 (s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.40 és 1.39 (2s, 18H, 2 C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.2 (CH2CH2C(O)CH3), 172.1 (C(O)CH2CH2), 168.9, 167.3 és 167.1 (C-6b, C-6d, C(O)CH2Cl), 155.9 (NHC(O)), 153.9 (C(O)Fmoc), 143.5, 143.1, 141.5, 141.4, 138.5, 137.8, 136.3, 133.5, 132.9, 131.3, 128.9, 128.7, 128.4, 128.2, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.5, 127.14, 127.07, 126.8, 126.3, 126.1, 125.9, 125.4, 124.5, 124.1, 120.1 (ArC), 100.2 (C-1d), 98.9 (C-1b), 98.2 (C-1a), 97.4 (C-1c), 82.9 (C(CH3)3), 82.0 (C-3d), 81.5 (C(CH3)3), 78.9 (C-3b), 78.1, 77.6 (2C), 77.2 és 75.4 (C-3a,3b,5c,5d,4a), 75.4, 75.3, 75.2 (3 PhCH2) 75.0 (C-4d), 74.6 és 74.4 (2 PhCH2), 74.0 és 73.9 (C-2b, C-5b), 72.1 (NaphCH2), 71.6 (C-3c), 69.0 (CH2(Fmoc)), 68.7 (C-5b), 67.0 és 66.5 (C-6c, C(O)OCH2Ph), 64.2 (C-6a), 62.5 (C-2c), 55.3 (OCH3), 54.6 (C-2a), 46.8 (C-9(Fmoc)), 40.8 (C(O)CH2Cl), 37.8 (CH2CH2C(O)), 29.8 (CH2CH2C(O)CH3), 28.1 és 28.0 (2 C(CH3)3), 27.8 (C(O)CH2CH2); Elemanalízis C109H117N4O28: C, 66.57; H, 6.00; N, 2.85; Talált: C, 66.39; H, 6.02; N, 2.87. Metil [terc butil (3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-α-L-idopiranozil)] uronát-(1→4)-2-azido-3-O-benzil-2-dezoxi-6-O-(1-naftil)metil-α-D-glükopiranozil(1→4)-[terc butil (3-O-benzil-2-O-levulinoil-α-L-idopiranozil)uronát]-(1→4)-3-O-benzil2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-O-klóracetil-α-D-glükopiranozid (100) A glikozilezést a 211 akceptorból (0,229 g, 0,25 mmol) és a 205 donorból (0,363 g, 0,313 mmol, 1,25 ekv) kiindulva, a 98 vegyületnél leírt módon hajtottuk végre, frissen elkészített 1M Me2S2-Tf2O oldat alkalmazásával (0,47 ml, 0,47 mmol, 1,5 ekv) (VRK: toluol:aceton=9:1). A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,250 g (51%).[α]D +12 (c 0.26, CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.06–8.02 (dd, 1H, ArH), 7.92-7.88 (dd, 2H, ArH), 7.74-7.08 (m, 42H, ArH), 5.47 (d, 1H, 12.4 Hz, ½ NaphCH2), 5.41 (d, 1H, J1c,2c 5.0 Hz, H-1b), 5.24 (d, 1H, J1c,2c 3.7 Hz, H1c), 5.20-4.90 (m, 6H, H-2b, NaphCH2, 1½ PhCH2), 4.78 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.744.34 (m, 14H, 3½ PhCH2, CH2(Fmoc), NH, H-9(Fmoc), H-1a,2d), 4.30 (dd, 1H, J5,6a 4.0 Hz, J6a,6a’ 11.3 Hz, H-6a), 4.17-4.05 (m, 3H, CH2Cl, H-1d), 3.96-3.68 (m, 7H, H2a,4a,4b,4d,5c,6a’,6c), 3.67-3.48 (m, 4H, H-3a,3d,5b,6c’), 3.60 (m, 1H, H-5a), 3.50 (dd, 1H, 109
J2b,3b 9.9 Hz, J3b,4b 9.1 Hz, H-3b), 3.32 (s, 3H, OCH3), 3.20 (dd, 1H, J2c,1c 4.0 Hz, J3c,2c 10.3 Hz, H-2c), 2.98 (m, 1H, H-5d), 2.61 (dq, 2H, CH2CH2C(O)CH3), 2.32 (m, 2H, C(O)CH2CH2), 2.06 (s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.40 és 1.39 (2s, 18H, 2 C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.2 (CH2CH2C(O)CH3), 172.1 (C(O)CH2CH2), 168.9, 167.3 és 167.1 (C-6b, C-6d, C(O)CH2Cl), 155.9 (NHC(O)), 153.9 (C(O)Fmoc), 143.5, 143.1, 141.5, 141.4, 138.5, 137.8, 136.3, 133.5, 132.9, 131.3, 128.9, 128.7, 128.4, 128.2, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.5, 127.14, 127.07, 126.8, 126.3, 126.1, 125.9, 125.4, 124.5, 124.1, 120.1 (ArC), 100.2 (C-1d), 98.9 (C-1b), 98.2 (C-1a), 97.4 (C-1c), 82.9 (C(CH3)3), 82.0 (C-3d), 81.5 (C(CH3)3), 78.9 (C-3b), 78.1, 77.6 (2C), 77.2 és 75.4 (C-3a,3b,5c,5d,4a), 75.4, 75.3, 75.2 (3 PhCH2) 75.0 (C-4d), 74.6 és 74.4 (2 PhCH2), 74.0 és 73.9 (C-2b, C-5b), 72.1 (NaphCH2), 71.6 (C-3c), 69.0 (CH2(Fmoc)), 68.7 (C-5b), 67.0 és 66.5 (C-6c, C(O)OCH2Ph), 64.2 (C-6a), 62.5 (C-2c), 55.3 (OCH3), 54.6 (C-2a), 46.8 (C-9(Fmoc)), 40.8 (C(O)CH2Cl), 37.8 (CH2CH2C(O)), 29.8 (CH2CH2C(O)CH3), 28.1 és 28.0 (2 C(CH3)3), 27.8 (C(O)CH2CH2); Elemanalízis C109H117N4O28: C, 66.57; H, 6.00; N, 2.85; Talált: C, 66.71; H, 5.98; N, 2.83. Metil [terc butil (3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-α-L-idopiranozil)] uronát-(1→4)-2-azido-3-O-benzil-2-dezoxi-6-O-(1-naftil)metil-α-D-glükopiranozil(1→4)-[terc butil (3-O-benzil-2-O-levulinoil-β-D-glükopiranozil)uronát]-(1→4)-3-Obenzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-O-klóracetil-α-D-glükopiranozid (101) A glikozilezést a 210 akceptorból (0,229 g, 0,25 mmol) és a 205 donorból (0,363 g, 0,313 mmol, 1,25 ekv) kiindulva, a 98 vegyületnél leírt módon hajtottuk végre, frissen elkészített 1M Me2S2-Tf2O oldat alkalmazásával (0,47 ml, 0,47 mmol, 1,5 ekv) (VRK: toluol:aceton=9:1). A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,241 g (49%); szirup; [α]D +42 (c 0.46, CHCl3), 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.08–8.04 (dd, 1H, ArH), 7.96-7.90 (dd, 2H, ArH), 7.76-7.08 (m, 42H, ArH), 5.48 (d, 1H, J1c,2c 3.6 Hz, H-1c), 5.44 (d, 1H, J 12.4 Hz, ½ NaphCH2), 5.20-4.90 (m, 6H, H-2b, ½ NaphCH2, 2 PhCH2), 4.78 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.74-4.30 (m, 14H, 3½ PhCH2, CH2(Fmoc), NH, H-9(Fmoc), H-1a,1b,2d), 4.25 (dd, 1H, J5,6a 4.0 Hz, J6a,6a’ 11.3 Hz, H-6a), 4.17-4.05 (m, 3H, CH2Cl, H-1d), 3.96-3.68 (m, 7H, H-2a,4a,4b,4d,5c,6a’,6c), 3.673.48 (m, 4H, H-3a,3d,5b,6c’), 3.60 (m, 1H, H-5a), 3.48 (dd, 1H, J2b,3b 9.9 Hz, J3b,4b 9.1 Hz, H3b), 3.32 (s, 3H, OCH3), 3.24 (dd, 1H, J2c,1c 4.0 Hz, J3c,2c 10.3 Hz, H-2c), 2.98 (m, 1H, H-5d), 2.61 (dq, 2H, J 5.8, 6.2 Hz, CH2CH2C(O)CH3), 2.32 (m, 2H, C(O)CH2CH2), 2.06 (s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.40 és 1.39 (2s, 18H, 2 C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.0 (CH2CH2C(O)CH3), 171.5 (C(O)CH2CH2), 167.3 (2C) és 167.1 (C-6b, C-6d, C(O)CH2Cl), 155.9 (NHC(O)), 154.0 (C(O)Fmoc), 143.5, 143.1, 141.5, 141.4, 138.5, 137.8, 136.3, 133.5, 132.9, 131.3, 128.9, 128.7, 128.4, 128.2, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.5, 127.14, 127.07, 126.8, 126.3, 126.1, 125.9, 125.4, 124.5, 124.1, 120.1 (ArC), 101.1 (C-1d), 100.3 (C-1b), 98.8 (C-1a), 97.0 (C-1c), 82.7 (C(CH3)3), 82.3 (C-3d), 82.1 (C(CH3)3), 81.8 (C-3b), 79.1, 78.4 (2C), 77.3 és 75.8 (C-3a,3b,5c,5d,4a), 75.4, 75.0 (2C) (3 PhCH2) 74.8 (C-4d), 74.6 és 74.3 (2 PhCH2), 74.0 és 73.7 (C-2b, C-5b), 73.7 (NaphCH2), 70.9 (C-3c), 69.3 (CH2(Fmoc)), 68.3 (C5b), 67.0 (2C, C-6c, C(O)OCH2Ph), 64.4 (C-6a), 63.0 (C-2c), 55.3 (OCH3), 54.6 (C-2a), 46.9 (C-9(Fmoc)), 40.8 (C(O)CH2Cl), 37.7 (CH2CH2C(O)), 29.8 (CH2CH2C(O)CH3), 28.1 és 28.0 (2 C(CH3)3), 27.8 (C(O)CH2CH2); Elemanalízis C109H117N4O28: C, 66.57; H, 6.00; N, 2.85; Talált: C, 66.39; H, 6.02; N, 2.87. Metil [terc butil (3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-β-D-glükopiranozil)] uronát-(1→4)-2-azido-3-O-benzil-2-dezoxi-6-O-(1-naftil)metil-α-D-glükopiranozil(1→4)-[terc butil (3-O-benzil-2-O-levulinoil-β-D-glükopiranozil) uronát]-(1→4)-3-Obenzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-α-D-glükopiranozid (212)
110
Metanolban (8 ml) oldott 98 vegyülethez (0,394 g, 0,2 mmol) tiokarbamidot (0,046 g, 3 ekv) adtunk. A reakcióelegyet forraltuk 6 órán át (VRK: toluol: aceton, 9:1). A feldolgozás során hígítottuk diklórmetánnal, mostuk vízzel, szárítottuk és bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,275 g (73%); [α]D +9.8 (c 0.36, CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.08–8.04 (dd, 1H, ArH), 7.96-7.90 (dd, 2H, ArH), 7.76-7.08 (m, 42H, ArH), 5.48 (d, 1H, J1c,2c 3.6 Hz, H-1c), 5.44 (d, 1H, J 12.4 Hz, ½ NaphCH2), 5.20-4.90 (m, 6H, H-2b, ½ NaphCH2, 2 PhCH2), 4.78 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.74-4.30 (m, 14H, 3½ PhCH2, CH2(Fmoc), NH, H-9(Fmoc), H-1a,1b,2d), 4.25 (dd, 1H, J5,6a 4.0 Hz, J6a,6a’ 11.3 Hz, H-6a), 4.08(d, 1H, J1d,2d 9.0 Hz, H-1d), 3.96-3.68 (m, 7H, H2a,4a,4b,4d,5c,6a’,6c), 3.67-3.48 (m, 4H, H-3a,3d,5b,6c’), 3.60 (m, 1H, H-5a), 3.48 (dd, 1H, J2b,3b 9.9 Hz, J3b,4b 9.1 Hz, H-3b), 3.32 (s, 3H, OCH3), 3.24 (dd, 1H, J2c,1c 4.0 Hz, J3c,2c 10.3 Hz, H-2c), 2.98 (m, 1H, H-5d), 2.61 (dq, 2H, J 5.8, 6.2 Hz, CH2CH2C(O)CH3), 2.32 (m, 2H, C(O)CH2CH2), 2.06 (s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.40 és 1.39 (2s, 18H, 2 C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.0 (CH2CH2C(O)CH3), 171.5 (C(O)CH2CH2), 167.3 (2C) és 167.1 (C-6b, C-6d, C(O)CH2Cl), 155.9 (NHC(O)), 154.0 (C(O)Fmoc), 143.5, 143.1, 141.5, 141.4, 138.5, 137.8, 136.3, 133.5, 132.9, 131.3, 128.9, 128.7, 128.4, 128.2, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.5, 127.14, 127.07, 126.8, 126.3, 126.1, 125.9, 125.4, 124.5, 124.1, 120.1 (ArC), 101.1 (C-1d), 100.3 (C-1b), 98.8 (C-1a), 97.0 (C-1c), 82.7 (C(CH3)3), 82.3 (C-3d), 82.1 (C(CH3)3), 81.8 (C-3b), 79.1, 78.4 (2C), 77.3 és 75.8 (C-3a,3b,5c,5d,4a), 75.4, 75.0 (2C) (3 PhCH2) 74.8 (C-4d), 74.6 és 74.3 (2 PhCH2), 74.0 és 73.7 (C-2b, C-5b), 73.7 (NaphCH2), 70.9 (C-3c), 69.3 (CH2(Fmoc)), 68.3 (C-5b), 67.0 (2C, C-6c, C(O)OCH2Ph), 64.4 (C-6a), 63.1 (C-2c), 55.5 (OCH3), 54.6 (C-2a), 46.8 (C-9(Fmoc)), 37.7 (CH2CH2C(O)), 29.8 (CH2CH2C(O)CH3), 28.1 és 28.0 (2 C(CH3)3), 27.8 (C(O)CH2CH2). Elemanalízis C107H116N4O27: C, 67.99; H, 6.19; N, 2.96; Talált: C, 67.81; H, 6.21; N, 2.98. Metil [terc butil (3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-β-D-glükopiranozil)] uronát-(1→4)-2-azido-3-O-benzil-2-dezoxi-6-O-(1-naftil)metil-α-D-glükopiranozil(1→4)-[terc butil (3-O-benzil-β-D-glükopiranozil) uronát]-(1→4)-3-O-benzil-2benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-O-klóracetil-α-D-glükopiranozid (213) Száraz diklórmetán (5 ml) és metanol (0,5 ml)elegyében oldott 98 vegyülethez (0,197 g, 0,1 mmol) hidrazin acetátot adtunk (0,020 g, 0,2 mmol, 2 ekv). Szobahőmérsékleten kevertettük 3 órán át (VRK: hexán–EtOAc = 3:2), majd hígítottuk diklórmetánnal, mostuk 2 M HCloldattal, és vízzel. Szárítás és bepárlás után a nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: hexán–EtOAc = 4:1) tisztítottuk. Termelés: 0,133 g (71%); [α]D +21 (c 0.44, CHCl3); 1HNMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.08–8.04 (dd, 1H, ArH), 7.96-7.90 (dd, 2H, ArH), 7.76-7.08 (m, 42H, ArH), 5.48 (d, 1H, J1c,2c 3.6 Hz, H-1c), 5.44 (d, 1H, J 12.4 Hz, ½ NaphCH2), 5.20-4.90 (m, 6H, H-2b, ½ NaphCH2, 2 PhCH2), 4.78 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.74-4.30 (m, 14H, 3½ PhCH2, CH2(Fmoc), NH, H-9(Fmoc), H-1a,1b,2d), 4.25 (dd, 1H, J5,6a 4.0 Hz, J6a,6a’ 11.3 Hz, H-6a), 4.17-4.05 (m, 3H, CH2Cl, H-1d), 3.96-3.68 (m, 7H, H-2a,4a,4b,4d,5c,6a’,6c), 3.67-3.48 (m, 4H, H-3a,3d,5b,6c’), 3.60 (m, 1H, H-5a), 3.48 (dd, 1H, J2b,3b 9.9 Hz, J3b,4b 9.1 Hz, H-3b), 3.32 (s, 3H, OCH3), 3.24 (dd, 1H, J2c,1c 4.0 Hz, J3c,2c 10.3 Hz, H-2c), 2.98 (m, 1H, H-5d), 1.40 és 1.39 (2s, 18H, 2 C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 167.5, 167.3 és 167.1 (C-6b, C-6d, C(O)CH2Cl), 155.9 (NHC(O)), 154.0 (C(O)Fmoc), 143.5, 143.1, 141.5, 141.4, 138.5, 137.8, 136.3, 133.5, 132.9, 131.3, 128.9, 128.7, 128.4, 128.2, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.5, 127.14, 127.07, 126.8, 126.3, 126.1, 125.9, 125.4, 124.5, 124.1, 120.1 (ArC), 101.2 (C-1d), 100.2 (C-1b), 98.6 (C-1a), 97.0 (C-1c), 82.7 (C(CH3)3), 82.3 (C-3d), 82.1 (C(CH3)3), 81.8 (C-3b), 79.1, 78.4 (2C), 77.3 és 75.8 (C-3a,3b,5c,5d,4a), 75.4, 75.2 és 75.0 (3 PhCH2) 74.8 (C-4d), 74.6, 74.3 és 74.1 (2 PhCH2, C-2b), 73.8 (C-5b), 73.7 (NaphCH2), 71.0 (C-3c), 69.3 (CH2(Fmoc)), 68.3 (C-5b), 67.0 (2C, C-6c, C(O)OCH2Ph), 64.4 (C-6a), 63.0 (C-2c), 55.3 (OCH3), 54.6 (C-2a), 46.9 (C-9(Fmoc)), 40.8 (C(O)CH2Cl), 111
28.1 és 28.0 (2 C(CH3)3). Elemanalízis C104H111ClN4O26: C, 66.85; H, 5.99; N, 3.00; Talált: C, 66.69; H, 6.01; N, 2.98. Metil [terc butil (3,4-di-O-benzil-β-D-glükopiranozil)] uronát-(1→4)-2-azido-3-O-benzil2-dezoxi-6-O-(1-naftil)metil-α-D-glükopiranozil-(1→4)-[terc butil (3-O-benzil-2-Olevulinoil-β-D-glükopiranozil) uronát]-(1→4)-3-O-benzil-2-benziloxikarbonilamino-2dezoxi-6-O-klóracetil-α-D-glükopiranozid (214) Száraz diklórmetánban (10 ml) oldott 98 vegyülethez (0,150 g, 0,076 mmol) száraz trietilamint (0,2 ml) adtunk. A reakcióhőmérsékletet szigorúan 0-8 C között artva 2 nap alatt játszódott le a reakció (VRK: toluol-metanol:95:5). Hígítottuk diklórmetánnal, mostuk 2 M HCl-oldattal és vízzel, majd bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol– aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,080 g (60%); [α]D +14 (c 0.47, CHCl3); 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 7.96-7.90 (dd, 2H, ArH), 7.76-7.08 (m, 42H, ArH), 5.48 (d, 1H, J1c,2c 3.6 Hz, H-1c), 5.44 (d, 1H, J 12.4 Hz, ½ NaphCH2), 5.20-4.90 (m, 6H, H-2b, ½ NaphCH2, 2 PhCH2), 4.78 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.74-4.30 (m, 10H, 3½ PhCH2, NH, H-1a,1b), 4.25 (dd, 1H, J5,6a 4.0 Hz, J6a,6a’ 11.3 Hz, H-6a), 4.17-4.05 (m, 3H, CH2Cl, H-1d), 3.96-3.68 (m, 8H, H-2a,2d,4a,4b,4d,5c,6a’,6c), 3.67-3.48 (m, 4H, H-3a,3d,5b,6c’), 3.60 (m, 1H, H-5a), 3.48 (dd, 1H, J2b,3b 9.9 Hz, J3b,4b 9.1 Hz, H-3b), 3.32 (s, 3H, OCH3), 3.24 (dd, 1H, J2c,1c 4.0 Hz, J3c,2c 10.3 Hz, H-2c), 2.98 (m, 1H, H-5d), 2.61 (dq, 2H, J 5.8, 6.2 Hz, CH2CH2C(O)CH3), 2.32 (m, 2H, C(O)CH2CH2), 2.06 (s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.40 és 1.39 (2s, 18H, 2 C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.0 (CH2CH2C(O)CH3), 171.5 (C(O)CH2CH2), 167.3 (2C) és 167.1 (C-6b, C-6d, C(O)CH2Cl), 155.9 (NHC(O)), 138.5, 137.8, 136.3, 133.5, 132.9, 131.3, 128.9, 128.7, 128.4, 128.2, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.5, 127.14, 127.07, 126.8, 126.3, 126.1, 125.9, 125.4, 124.5, 124.1, 120.1 (ArC), 101.1 (C-1d), 100.3 (C-1b), 98.8 (C-1a), 97.0 (C-1c), 82.6 (C(CH3)3), 82.2 (C-3d), 82.1 (C(CH3)3), 81.8 (C-3b), 79.1, 78.4 (2C), 77.3 és 75.8 (C-3a,3b,5c,5d,4a), 75.4, 75.0 (2C) (3 PhCH2) 74.8 (C-4d), 74.6 és 74.3 (2 PhCH2), 74.0 és 73.7 (C-2b, C-5b), 73.7 (NaphCH2), 70.9 (C-3c), 68.3 (C-5b), 67.0 (2C, C6c, C(O)OCH2Ph), 64.4 (C-6a), 63.0 (C-2c), 55.3 (OCH3), 54.6 (C-2a), 40.8 (C(O)CH2Cl), 37.7 (CH2CH2C(O)), 29.8 (CH2CH2C(O)CH3), 28.1 és 28.0 (2 C(CH3)3), 27.8 (C(O)CH2CH2). Elemanalízis C94H107ClN4O26: C, 64.72; H, 6.18; N, 3.21; Talált: C, 64.58; H, 6.16; N, 3.23. Metil [terc butil(3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenilmetoxikarbonil)-β-D-glükopiranozil)] uronát-(1→4)-2-azido-3-O-benzil-2-dezoxi-α-D-glükopiranozil-(1→4)-[terc butil (3-Obenzil-2-O-levulinoil-β-D-glükopiranozil)uronát]-(1→4)-3-O-benzil-2benziloxikarbonil-amino-2-dezoxi-6-O-klóracetil-α-D-glükopiranozid (215) Az 1NAP védőcsoport eltávolítását a 98 vegyületből (0,120 g, 0,06 mmol) kiindulva a 176 vegyületnél leírt módon hajtottuk végre. Termelés: 0,068 g (62%); szirup; [α]D -3.5 (c 0.74, CHCl3). 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 7.84-7.08 (m, 39H, ArH), 5.48 (d, 1H, J1c,2c 3.6 Hz, H-1c), 5.20-4.90 (m, 5H, H-2b, 2 PhCH2), 4.80 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.75-4.32 (m, 14H, 3½ PhCH2, CH2(Fmoc), NH, H-9(Fmoc), H-1a,1b,2d), 4.25 (dd, 1H, J5,6a 4.0 Hz, J6a,6a’ 11.3 Hz, H-6a), 4.17-4.05 (m, 3H, CH2Cl, H-1d), 3.96-3.68 (m, 6H, H2a,4a,4b,4d,5c,6a’), 3.67-3.50 (m, 4H, H-3a,3d,5a,5b,6c,6c’), 3.48 (dd, 1H, J2b,3b 9.9 Hz, J3b,4b 9.1 Hz, H-3b), 3.32 (s, 3H, OCH3), 3.24 (dd, 1H, J2c,1c 4.0 Hz, J3c,2c 10.3 Hz, H-2c), 2.98 (m, 1H, H-5d), 2.61 (dq, 2H, J 5.8, 6.2 Hz, CH2CH2C(O)CH3), 2.32 (m, 2H, C(O)CH2CH2), 2.06 (s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.40 és 1.39 (2s, 18H, 2 C(CH3)3); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 206.0 (CH2CH2C(O)CH3), 171.5 (C(O)CH2CH2), 167.3 (2C) és 167.1 (C-6b, C-6d, C(O)CH2Cl), 155.9 (NHC(O)), 154.0 (C(O)Fmoc), 143.5, 143.1, 141.5, 141.4, 133.5, 132.9, 131.3, 128.9, 128.7, 128.4, 128.2, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.5, 127.14, 127.07, 126.8, 126.3, 126.1, 125.9, 125.4, 124.5, 124.1, 120.1 (ArC), 101.0 (C-1d), 100.2 (C-1b), 98.9 (C-
112
1a), 97.1 (C-1c), 82.7 (C(CH3)3), 82.3 (C-3d), 82.1 (C(CH3)3), 81.8 (C-3b), 79.1, 78.4 (2C), 77.3 és 75.8 (C-3a,3b,5c,5d,4a), 75.4, 75.0 (2C) (3 PhCH2) 74.8 (C-4d), 74.6 és 74.3 (2 PhCH2), 74.0 és 73.7 (C-2b, C-5b), 70.9 (C-3c), 69.3 (CH2(Fmoc)), 68.3 (C-5b), 67.0 (C(O)OCH2Ph), 64.4 (C-6a), 63.0 (C-2c), 61.0 (H-6c), 55.3 (OCH3), 54.6 (C-2a), 46.9 (C9(Fmoc)), 40.8 (C(O)CH2Cl), 37.7 (CH2CH2C(O)), 29.8 (CH2CH2C(O)CH3), 28.1 és 28.0 (2 C(CH3)3), 27.8 (C(O)CH2CH2). Elemanalízis C98H109ClN4O28: C, 64.45; H, 6.02; N, 3.07; Talált: C, 64.32; H, 6.04; N, 3.05. Metil (β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-(2-acetamido-2-dezoxi-α-D-glükopiranozil(1→4)-(β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-2-acetamido-2-dezoxi-6-O-szulfo-α-Dglükopiranozid tri nátrium sója (102) Trifluorecetsav (1 ml) és diklórmetán (9 ml) elegyében oldott 212 vegyületet (0,473 g, 0,25 mmol) 2 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: CH2Cl2:MeOH = 9:1), az oldatot bepároltuk, a maradékot toluollal higítottuk és ismét bepároltuk. Termelés: 0,267 g (60%); szirup; [α]D +10.4 (c 0.32, CHCl3); ESI-MS [M+H]2+ 946.1. Száraz DMF-ben (5 ml) oldott 216 vegyülethez (0,260 g, 0,146 mmol) kén-trioxidpiridin komplexet (0,44 mmol) adtunk, és az elegyet 1 órán át szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: CH2Cl2:MeOH = 9:1). A feldolgozás során az elegyet telített NaHCO3-tal semlegesítettük, bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: CH2Cl2:MeOH = 95:5) tisztítottuk. A terméket DOWEX 50W8 Na+ gyantával metanolban kevertettük, szűrtük és bepároltuk. Termelés: 0,222 g (82%); [α]D +8.5 (c 0.39, CHCl3); ESI-MS [M+H]2+ 929.1. Az így kapott 217 vegyületet (0,220 g, 0,012 mmol) acetonitril (9 ml) és víz (1 ml) elegyében oldottuk és cérium-ammónium-nitrátot (0,020 g, 3,6 mmol, 3 ekv) adtunk hozzá. Az elegyet 3 órán át szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: CH2Cl2:MeOH = 4:1). A feldolgozás során az elegyet telített NaHCO3-tal semlegesítettük, etil-acetáttal hígítottuk, a szerves fázist telített NaHCO3-oldattal, deszt. vízzel mostuk, szárítottuk, bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: CH2Cl2:MeOH = 9:1) tisztítottuk. A terméket DOWEX 50W8 Na+ gyantával metanolban kevertettük, szűrtük és bepároltuk. Termelés: 0,127 g (62%); szirup; [α]D +7 (c 0.3, CH3OH). Az így kapott 218 vegyületet (0,125 g, 0,073 mmol) száraz metanolban oldottuk és nátrium-metiláttal beállítottuk a pH-t kb. 9-re. A reakcióelegyet 2 napig kevertettük szobahőmérsékleten (VRK: CH2Cl2-MeOH = 9:1). A feldolgozás során az elegyet Amberlite IR120 [H+] ioncserélő gyantával semlegesítettük, szűrtük, metanollal mostuk, és bepároltuk. Termelés: 0,087 g (80%); ESI-MS [M+H]+ 1494.2. A 219 vegyületet (0,086 g, 0,0575 mmol) száraz diklórmetán (3 ml) és metanol (0,3 ml) elegyében oldottuk, hidrazin-acetátot adtunk hozzá. Szobahőmérsékleten kevertettük 3 órán át (VRK: toluol-metanol = 3:2), majd diklórmetánnal hígítottuk és deszt.vízzel mostuk. Szárítást és bepárlást követően oszlopkromatográfiával tisztítottuk (toluol-metanol = 4:1). Termelés: 0,073 g (91%); [α]D +12 (c 0.21, CH3OH). THF (3 ml) és deszt. víz (3 ml) elegyében oldott 220 vegyülethez (0,70 g 0,05 mmol) hozzáadtunk 0,15 g Pd(C)-t és az elegyet hidrogén atmoszférában, szobahőmérsékleten 3 napon át kevertettük (VRK: EtOAc:MeOH:H2O = 3:2:1,5). A feldolgozás során az elegyet Celite-n szűrtük, bepároltuk és nyersen továbbvittük N-acetilezési reakcióba. ESI-MS [M+H]+ 1396.3. Telített NaHCO3 oldat (1 ml), metanol (0,5 ml) és víz (1,5 ml) elegyében oldott 221 vegyülethez (0,039 g, 0,04 mmol) szobahőmérsékleten ecetsav-anhidridet (0,036 ml, 0,38 mmol, 10 ekv) adtunk és az elegyet 2 órán keresztül (VRK: EtOAc:MeOH:H2O = 3:2:1,5) kevertettük. A feldolgozás során az elegyet Amberlite IR 120 (H+) ioncserélő gyantával kb. pH=3-ra savanyítottuk, szűrtük, a szűrletet DOWEX 50W8 Na+ gyantával kevertettük,
113
szűrtük, bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: EtOAc:MeOH:H2O = 4:2:1) tisztítottuk. A terméket Dowex-50W X8 gyantával töltött oszlopon, majd Sephadex G25-tel töltött oszlopon deszt. vizzel eluálva sómentesítettük. Termelés: 0,027 g (70%); amorf hab; [α]D +10.7 (c 0.21, H2O). 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 5.34 (d, 1H, J1c,2c 3.7 Hz, H1c), 4.68 (d, 1H, J1a,2a 3.5 Hz, H-1a), 4.50 (d, 1H, J1d,2d 8.0 Hz, H-1d), 4.44 (d, 1H, J1b,2b 7.9 Hz, H-1b), 4.36 (dd, 1H, H-6c), 4.11 (dd, 1H, H-6c’), 3.96 (ddd, 1H, H-5c), 3.85 (dd, J2c,3c 10.3 Hz, J2c,1c 3.6 Hz, 1H, H-2c), 3.83-3.70 (m, 7H, H-2a,3a,3c,5a,5b,6a,6a’), 3.70-3.58 (m, 2H, H-4a,4b,4c,5d), 3.47 (dd, 1H, H-3d), 3.29-3.26 (m, 2H, H-2b, H-2d), 3.29 (s, 3H, OCH3), 1.96 és 1.94 (2s, 6H, 2 CH3C(O)NH); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 175.9, 175.0 és 174.6 (2C) (2 NHC(O)CH3, C-6b, C-6d), 102.5 (C-1d), 102.2 (C-1b), 98.0 (C-1a), 96.9 (C-1c), 79.4 (C-4a), 77.8 (C-4c), 76.7, 76.6, 76.0, 75.9 és 75.4 (C-4c, C-5d, C-5b, C-3d, C-4b), 73.8 és 73.3 (C-2b, C-2d), 72.1 (C-4d) 70.6 (C-5a), 69.7 és 69.3 (C-3a, C-3c), 69.0 (C-5c), 66.0 (C6a), 60.2 (C-6c), 55.6 (OCH3), 53.6 és 53.4 (C-2a, C-2c), 22.3 és 22.1 (2 CH3C(O)NH). Metil (β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-(2-acetamido-2-dezoxi-6-O-szulfo-α-Dglükopiranozil-(1→4)-(β-D-glükopiranozil)uronát-(1→4)-2-acetamido-2-dezoxi-α-Dglükopiranozid tri nátrium sója (103) Trifluorecetsav (1 ml) és diklórmetán (9 ml) elegyében oldott 215 vegyületet (0,456 g, 0,25 mmol) 2 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: CH2Cl2:MeOH = 9:1), az oldatot bepároltuk, a maradékot toluollal higítottuk és ismét bepároltuk. Termelés: 0,270 g (63%); szirup; [α]D +8.4 (c 0.32, CHCl3); ESI-MS [M+H]+ 1713.1. Száraz DMF-ben (5 ml) oldott 222 vegyülethez (0,266 g, 0,155 mmol) kén-trioxidpiridin komplexet (0,46 mmol) adtunk, és az elegyet 1 órán át szobahőmérsékleten kevertettük (VRK: CH2Cl2:MeOH = 9:1). A feldolgozás során az elegyet telített NaHCO3-tal semlegesítettük, bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (eluens: CH2Cl2:MeOH = 95:5) tisztítottuk. A terméket DOWEX 50W8 Na+ gyantával metanolban kevertettük, szűrtük és bepároltuk. Termelés: 0,224 g (80%); [α]D +6.2 (c 0.36, CHCl3); ESI-MS [M+H]2+ 908.2. A 223 vegyületet (0,220 g, 0,012 mmol) száraz metanolban oldottuk és nátriummetiláttal beállítottuk a pH-t kb. 9-re. A reakcióelegyet 2 napig kevertettük szobahőmérsékleten (VRK: CH2Cl2-MeOH = 9:1). A feldolgozás során az elegyet Amberlite IR120 [H+] ioncserélő gyantával semlegesítettük, szűrtük, metanollal mostuk, és bepároltuk. Termelés: 0,139 g (76%); ESI-MS [M+H]+ 1517.2. A 224 vegyületet (0,132 g, 0,087 mmol) száraz diklórmetán (3 ml) és metanol (0,3 ml) elegyében oldottuk, hidrazin-acetátot adtunk hozzá. Szobahőmérsékleten kevertettük 3 órán át (VRK: toluol-metanol = 3:2), majd diklórmetánnal hígítottuk és deszt.vízzel mostuk. Szárítást és bepárlást követően oszlopkromatográfiával tisztítottuk (toluol-metanol = 4:1). Termelés: 0,123 g (80%); [α]D +20 (c 0.28, CH3OH). ESI-MS [M+H]+ 1419.2. THF (3 ml) és deszt. víz (3 ml) elegyében oldott 225 vegyülethez (0,108 g 0,077 mmol) hozzáadtunk 0,10 g Pd(C)-t és az elegyet hidrogén atmoszférában, szobahőmérsékleten 3 napon át kevertettük (VRK: EtOAc:MeOH:H2O = 3:2:1,5). A feldolgozás során az elegyet Celite-n szűrtük, bepároltuk és nyersen továbbvittük N-acetilezési reakcióba. ESI-MS [M+H]+ 1396.3. Telített NaHCO3 oldat (1 ml), metanol (0,5 ml) és víz (1,5 ml) elegyében oldott 226 vegyülethez (0,049 g, 0,062 mmol) szobahőmérsékleten ecetsav-anhidridet (0,036 ml, 0,38 mmol, 10 ekv) adtunk és az elegyet 2 órán keresztül (VRK: EtOAc:MeOH:H2O = 3:2:1,5) kevertettük. A feldolgozás során az elegyet Amberlite IR 120 (H+) ioncserélő gyantával kb. pH=3-ra savanyítottuk, szűrtük, a szűrletet DOWEX 50W8 Na+ gyantával kevertettük, szűrtük, bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: EtOAc:MeOH:H2O = 4:2:1) tisztítottuk. A terméket Dowex-50W X8 gyantával töltött oszlopon, majd Sephadex G-
114
25-tel töltött oszlopon deszt. vizzel eluálva sómentesítettük. Termelés: 0,036 g (66%); amorf hab; [α]D +14 (c 0.31, H2O). 1H-NMR (300 MHz, CDCl3): δ 5.38 (d, 1H, J1c,2c 3.6 Hz, H-1c), 4.70 (d, 1H, J1a,2a 3.5 Hz, H-1a), 4.52 (d, 1H, J1d,2d 8.0 Hz, H-1d), 4.44 (d, 1H, J1b,2b 7.9 Hz, H-1b), 4.33 (dd, 1H, H-6a), 4.07 (dd, 1H, H-6a’), 3.96 (ddd, 1H, H-5c), 3.85 (dd, J2c,3c 10.3 Hz, J2c,1c 3.6 Hz, 1H, H-2c), 3.83-3.70 (m, 7H, H-2a,3a,3c,5a,5b,6c,6c’), 3.70-3.58 (m, 2H, H-4a,4b,4c,5d), 3.47 (dd, 1H, H-3d), 3.29-3.26 (m, 2H, H-2b, H-2d), 3.29 (s, 3H, OCH3), 1.96 és 1.94 (2s, 6H, 2 CH3C(O)NH); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3): δ 175.9, 175.0 és 174.6 (2C) (2 NHC(O)CH3, C-6b, C-6d), 102.4 (C-1d), 102.1 (C-1b), 98.1 (C-1a), 97.0 (C-1c), 79.4 (C-4a), 77.8 (C-4c), 76.7, 76.5, 76.1, 75.9 és 75.4 (C-4c, C-5d, C-5b, C-3d, C-4b), 73.8 és 73.3 (C-2b, C-2d), 72.1 (C-4d) 70.6 (C-5a), 69.6 és 69.3 (C-3a, C-3c), 69.0 (C-5c), 66.0 (C6c), 60.2 (C-6a), 55.4 (OCH3), 53.5 és 53.2 (C-2a, C-2c), 22.3 és 22.1 (2 CH3C(O)NH). (2-Nitrofenil)ecetsav anhidrid (227b) Száraz diklórmetánban (30 ml) oldott 227 (2-nitrofenil)ecetsavhoz (2,72 g, 15 mmol) DCC-t (1,63 g, 7,87 mmol, 1,05 ekv) adtunk. A reakcióelegyet 3 órán át kevertettük szobahőmérsékleten (VRK: CH2Cl2:MeOH = 9:1). A feldolgozás során diklórmetánnal hígítottuk, szűrtük, a szűrlet bepárlásával kaptuk a sárgás színű 227b kristályos anhidridet. Termelés: 2,264 g (88%); op 108-109 ºC (EtOAc–CH2Cl2-hexán); 1H NMR (200 MHz, CDCl3): δ 8.21-8.15 (dd, 1H, ArH), 7.70-7.48 (m, 5H, ArH), 7.43-7.36 (dd, 2H, ArH), 4.20 (s, 4H, 2CH2); 13C NMR (50 MHz, CDCl3): δ 165.6 (C(O)), 148.4, 134.2, 133.7, 129.4, 125.6 (ArC), 40.9 (CH2). Elemanalízis C16H12N2O7: C, 55.82; H, 3.51; N, 8.14. Talált: C, 55.71; H, 3.52; N, 8.12. 1,2:5,6-Di-O-izopropilidén-3-O-(2-nitrofenil)acetil-α-D-glükofuranóz (229) 1. Acil-kloriddal történő acilezés: 227a (2-Nitrofenil)acetil klorid (0,599 g, 3 mmol, 1,5 ekv) száraz diklórmetános elegyét (5 mL) csepegtettük a száraz piridinben (10 mL) oldott 228 vegyülethez (0,52 g, 2 mmol) 0 ºCon, majd 15 percig kevertettük Ar alatt (VRK: toluol-aceton = 4:1). A reakcióelegy feldolgozása során kevés vizet adtunk hozzá, diklórmetánnal hígítottuk, 2M HCl oldattal, telített NaHCO3 oldattal és deszt. vízzel mostuk, szárítottuk, és bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (toluol:aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,652 g (77%). 2. Anhidriddel történő acilezés: Száraz piridinben (10 mL) oldott 228 vegyülethez (0,260g, 1 mmol) 227b (2-nitrofenil) ecetsav anhidridet (0,516 g, 1,5 mmol, 1,5 ekv) adtunk 0 ºC-on, és szobahőmérsékleten kevertettük 3 órát (VRK: toluol:aceton = 9:1). A reakcióelegy feldolgozását a fenti eljárás szerint végeztük, és a nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol:aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,362 g (86%). 3. Savval történő acilezés: Száraz diklórmetánban (10 mL) oldott 228 vegyülethez (0,260 g, 1 mmol) 227c (2nitrofenil)ecetsavat (0,362 g, 2 mmol, 2 ekv), DCC-t (0,227 g, 1,1 mmol, 1,1 ekv) és DMAP-t (30 mg) adtunk 0 ºC-on, és szobahőmérsékleten kevertettük 1 órát (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során a reakcióelegyet szűrtük, diklórmetánnal mostuk, bepároltuk és a nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol:aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,388 g (92%). Szirup; [α]D -59 (c 0.76, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.12-8.06 (dd, 1H, ArH), 7.60-7.10 (m, 3H, ArH), 5.83 (d, 1H, J1,2 3.7 Hz, H-1), 5.21 (d, 1H, J3,4 3.0 Hz, H-3), 4.53 (d, 1H, H-2), 4.20 (dd, 1H, J3,4 3.0 Hz, J4,5 7.7 Hz, H-4), 4.12-3.96 (m, 5H, H-5, H-6a, H-6b, CH2(NPAc)), 1.46, 1.35 (2s, 2×3H, C(CH3)2), 1.27, 1.26 (2s, 2×3H, C(CH3)2); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 168.4 (C(O)), 148.1, 133.6, 133.2, 128.6, 125.1 (ArC), 111.9, 108.9 (C(CH3)2), 104.8 (C-1), 82.7 (C-2), 79.3 (C-4), 76.7 (C-3), 72.1 (C-5), 66.7 (C-6), 39.6 (CH2(NPAc)), 26.5, 26.4, 25.9, 24.9 (2 C(CH3)2); MS-ESI: [M+NH4]+ 441.1, [M+Na]+ 446.3, 115
[M+K]+ 462.2. Elemanalízis C20H25NO9: C, 56.73; H, 5.95; N, 3.31. Talált: C, 56.59; H, 5.97; N, 3.30. Metil 2,3-di-O-benzil-6-O-(2-nitrofenil)acetil-α-D-glükopiranozid (231) Száraz diklórmetánban (20 mL) oldott 230 vegyülethez (1,497 g, 4,0 mmol), 227c (2nitro)fenil ecetsavat (1,087 g, 6,0 mmol, 1,5 ekv), DEAD-t (1,26 mL, 8,0 mmol, 2 ekv) és Ph3P-t (2,098 g, 8,0 mmol, 2 ekv) adtunk, és szobahőmérsékleten kevertettük 1,5 órát (VRK: toluol:aceton = 4:1). A feldolgozás során a reakcióelegyet diklórmetánnal (500 ml) hígítottuk, telített NaHCO3-oldattal (2×200 ml) és deszt. vízzel (2×100 ml) mostuk, szárítottuk és bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (toluol-aceton, 9:1 → 7:3) tisztítottuk. Termelés: 1,86 g (87%); szirup; [α]D -6.8 (c 0.74, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.12-8.05 (dd, 1H, ArH), 7.60-7.16 (m, 13H, ArH), 4.98 (d, 1H, J 11.4 Hz, ½ PhCH2), 4.804.70 (m, 3H, 1½ PhCH2), 4.66 (d, 1H, J 12.1 Hz, ½ PhCH2), 4.63 (d, 1H, J1,2 3.5 Hz, H-1), 4.42 (dd, 1H, J5,6a 4.9 Hz, J6a,6b 12.1 Hz, H-6a), 4.33-4.26 (m, 2H, H-3, H-6b), 4.04 (s, 2H, CH2(NPAc)), 3.72 (m, 1H, H-5), 3.50 (dd, 1H, J1,2 3.4 Hz, J2,3 9.5 Hz, H-2), 3.41 (dd, 1H, J3,4 9.3 Hz, J4,5 9.4 Hz, H-4), 3.33 (s, 3H, OCH3), 2.50 (bs, 1H, OH); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 169.9 (C(O)), 148.3, 138.8, 138.1, 133.6, 133.4, 129.7, 129.1, 128.72, 128.66, 128.58, 128.32, 128.18, 128.1, 127.9, 125.4 (ArC), 98.2 (C-1), 81.2 (C-3), 79.6 (C-2), 75.4 (PhCH2), 73.2 (PhCH2), 70.0 (C-4), 69.3 (C-5), 64.1 (C-6), 55.3 (OCH3), 39.7 (CH2(NPAc)); MS-ESI: [M+NH4]+ 555.2, [M+Na]+ 560.4, [M+K]+ 576.3. Elemanalízis C29H31NO9: C, 64.80; H, 5.81; N, 2.61. Talált: C, 64.62; H, 5.83; N, 2.62. Etil 3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-2-O-(2-nitrofenil)acetil-1-tio-β-D-glükopiranozid (232) Száraz diklórmetánban (10 mL) oldott 172 vegyülethez (0.260g, 1 mmol) 227c (2nitrofenil)ecetsavat (0,362 g, 2 mmol, 2 ekv), DCC-t (0,227 g, 1,1 mmol, 1,1 ekv) és DMAP-t (30 mg) adtunk 0 ºC-on, és szobahőmérsékleten kevertettük 2 órát (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során a reakcióelegyet szűrtük, diklórmetánnal mostuk, bepároltuk és a nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol:aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,516 g (91%); op 141-142 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D -77 (c 0.60, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.05-8.00 (dd, 1H, ArH), 7.52–7.24 (m, 13H, ArH), 5.57 (s, 1H, PhCH), 5.06 (dd, 1H, J1,2 10.0 Hz, J2,3 8.8 Hz, H-2), 4.84 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.63 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.45 (d, 1H, J1,2 10.0 Hz, H-1), 4.36 (dd, 1H, J5,6a 4.8 Hz, J6a,6b 10.5 Hz, H-6a), 4.02 (2d, 2H, J 18.6 Hz, CH2(NPAc)), 3.82-3.70 (m, 3H, H-3, H-4, H-6b), 3.50 (ddd, 1H, J5,6a 4.8 Hz, J4,5 9.7 Hz, H-5), 2.68 (dq, 2H, J 7.5 Hz, SCH2CH3), 1.23 (t, 3H, J 7.5 Hz, SCH2CH3); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 168.4 (C(O)), 138.2, 138.1, 133.2, 133.1, 128.9, 128.5, 128.2, 127.7, 127.6, 127.0, 126.0, 125.1 (ArC), 101.2 (PhCH), 84.1 (C-1), 81.4 (C-4), 79.8 (C-3), 74.4 (PhCH2), 72.2 (C-2), 70.6 (C-5), 68.5 (C-6), 39.1 (CH2(NPAc)), 24.0 (SCH2CH3), 14.7 (SCH2CH3); MS-ESI: [M+NH4]+ 583.3, [M+Na]+ 588.2, [M+K]+ 604.1. Elemanalízis C30H31NO8S: C, 63.70; H, 5.52; N, 2.48; S, 5.67. Talált: C, 63.53; H, 5.54; N, 2.47; S, 5.69. Etil 3,4-di-O-benzil-2-O-(2-nitro)fenilacetil-1-tio-β-D-glükopiranozid (233) Száraz diklórmetánban (20 ml) oldott 232 vegyülethez (2,85 g, 5,04 mmol) 1M BH3.THF-oldatot (10 mL, 10 mmol, 2 ekv) és trimetilszilil-triflátot (0,090 mL, 0,1 ekv) adtunk. Az elegyet szobahőmérsékleten argon alatt 2 órán keresztül kevertettük (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyhez trietil-amint (1 ml) adtunk, majd metanolt (20 ml) csepegtettünk, bepároltuk, és a maradékról metanolt (3 x 25 ml) pároltunk le. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol:aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk és etilacetát-hexán elegyéből átkristályosítottuk. Termelés: 2,493 g (88%); op 143-144 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D -21 (c 0.86, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.05-7.98 (dd, 1H, 116
ArH), 7.58–7.22 (m, 13H, ArH), 5.02 (dd, 1H, J1,2 9.9 Hz, J2,3 9.2 Hz, H-2), 4.84 (d, 1H, J 10.9 Hz, ½ PhCH2), 4.81 (d, 1H, J 11.6 Hz, ½ PhCH2), 4.70-4.58 (m, 2H, PhCH2), 4.38 (d, 1H, J1,2 9.9 Hz, H-1), 4.02 (2d, 2H, J 17.2 Hz, CH2(NPAc)), 3.88 (ddd, 1H, H-6a), 3.75-3.55 (m, 3H, H-3, H-4, H-6b), 3.46 (m, 1H, H-5), 2.66 (q, 2H, J 7.4 Hz, SCH2CH3), 1.95 (t, 1H, J 6.5 Hz, OH), 1.22 (t, 3H, J 7.4 Hz, SCH2CH3); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 168.4 (C(O)), 149.1, 138.1, 137.6, 133.1, 133.0, 128.7, 128.4, 128.3, 128.2, 128.0, 127.9, 127.5, 127.1, 125.0 (ArC), 84.0 (C-3), 83.5 (C-1), 79.5 (C-5), 77.0 (C-4), 75.0 (2 PhCH2), 72.7 (C-2), 61.8 (C-6), 39.1 (CH2(NPAc)), 24.0 (SCH2CH3), 14.7 (SCH2CH3). Elemanalízis C30H33NO8S: C, 63.48; H, 5.86; N, 2.47; S, 5.65. Talált: C, 63.31; H, 5.88; N, 2.46; S, 5.67. Általános acilezési módszer a NPAc csoport bevitelére: Száraz diklórmetánban (10 mL) oldott monohidroxi vegyülethez (1 mmol) 227c (2nitro)fenilecetsavat (2 mmol, 2 ekv), DCC-t (1,05 mmol, 1,05 ekv) és DMAP-t (30 mg) adtunk, és szobahőmérsékleten kevertettük 2-6 órát. A feldolgozás során a reakcióelegyet szűrtük, diklórmetánnal mostuk, a szűrletet bepároltuk és a nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítottuk. Általános módszer a NPAc csoport szelektív eltávolítására: A megadott oldószerben oldott (2-nitrofenil)acetil csoportot tartalmazó vegyülethez (0,5 mmol) Zn port (2,5 mmol, 5 ekv) és NH4Cl-t (1,5 mmol, 3 ekv) adtunk, és szobahőmérsékleten kevertettük 6-36 órát. A feldolgozás során a reakcióelegyet Celiten szűrtük, metanollal mostuk és a szűrletet bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával tisztítottuk. Az egyéb fémekkel (aluminium és indium) és NH4Cl reagenskombinációval történő szelektív eltávolítást hasonló módszer szerint végeztük. 1,2:5,6-Di-O-izopropilidén-α-D-glükofuranóz (228) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 229 vegyületből kiindulva, 5 ml metanolban, az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton, 9:1 → 7:3) tisztítottuk. Termelés: 0,121 g (93%); op 107-108 ˚C (EtOAchexán), irodalmi op 105-109 oC; [α]D -18 (c 0.66, CHCl3), irodalmi [α]D -13.5 (CHCl3); lit.2b [α]D -18.5 (c 5.0, H2O). Metil 2,3,4-tri-O-benzil-6-O-(2-nitrofenil)acetil-α-D-glükopiranozid (234) Az acilezést a 114a vegyületből kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,564 g (90%); szirup; [α]D +18.5 (c 0.92, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.10-8.05 (dd, 1H, ArH), 7.58-7.30 (m, 18H, ArH), 5.08 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.93 (d, 1H, J 10.8 Hz, ½ PhCH2), 4.90 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.80 (2d, 2H, J 12.1 Hz, PhCH2), 4.70 (d, 1H, J1,2 3.3 Hz, H-1), 4.60 (d, 1H, J 10.8 Hz, ½ PhCH2), 4.44 (dd, 1H, J6a,6b 11.9 Hz, H6a), 4.38 (dd, 1H, J5,6b 4.3 Hz, J6a,6b 11.9 Hz, H-6b), 4.16-4.05 (m, 2H, H-3, ½ CH2(NPAc)), 4.02 (d, 1H, J 17.0 Hz, ½ CH2(NPAc)), 3.86 (m, 1H, H-5), 3.62 (dd, 1H, J1,2 3.3 Hz, J2,3 9.6 Hz, H-2), 3.51 (dd, 1H, J3,4 9.2 Hz, J4,5 9.6 Hz, H-4), 3.38 (s, 3H, OCH3); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 169.3 (C(O)), 148.3, 138.4, 137.9, 137.7, 133.2, 133.1, 129.3, 128.3, 128.2, 127.8, 127.7, 127.6, 127.5, 127.3, 124.9 (ArC), 97.7 (C-1), 81.7 (C-3), 79.6 (C-2), 77.3 (C-4), 75.4 (PhCH2), 74.8 (PhCH2), 73.0 (PhCH2), 68.3 (C-5), 63.5 (C-6), 54.9 (OCH3), 39.4 (CH2(NPAc)). Elemanalízis C36H37NO9: C, 68.89; H, 5.94; N, 2.23. Talált: C, 68.70; H, 5.96; N, 2.22. 117
Metil 2,3,4-tri-O-benzil-α-D-glükopiranozid (114a) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 232 vegyületből kiindulva, 5 ml metanolban, az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,208 g (90%); op 50-51 ˚C (EtOAc-hexán), irodalmi136 op 53-54 ºC; [α]D +22 (c 0.78, CHCl3), irodalmi136 [α]D +22.5 (c 1.0, CHCl3). Az NMR-spektrum egyezik a korábban már előállított 114a vegyület spektrumával. Etil 3-O-benzil-2-O-benzoil-4-O-(4-metoxi)benzil-6-O-(2-nitrofenil)acetil-1-tio-β-Dglükopiranozid (235) Az acilezést a 139 vegyületből kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,624 g (89%); op 123-125 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D +35 (c 0.47, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.14-8.08 (d, 1H, ArH), 8.06-7.98 (d, 1H, ArH), 7.66–7.35 (m, 6H, ArH), 7.24– 7.10 (m, 7H, ArH), 6.88-6.82 (d, 2H, ArH), 5.26 (dd, 1H, J1,2 9.9 Hz, J2,3 9.5 Hz, H-2), 4.804.73 (m, 2H, PhCH2), 4.80-4.73 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.57-4.46 (m, 3H, ½ PhCH2, H-6a, H-1), 4.24 (m, 1H, H-6b), 4.06 (2d, 2H, J 17.2 Hz, CH2(NPAc)), 3.84 (dd, 1H, J3,4 8.5 Hz, H-3), 3.78 (s, 3H, OCH3), 3.60-3.56 (m, 2H, H-4, H-5), 2.68 (dq, 2H, J 7.5 Hz, SCH2CH3), 1.23 (t, 3H, J 7.5 Hz, SCH2CH3); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 169.5 (C(O)), 165.2 (C(O)), 159.7, 149.0, 137.6, 133.5, 133.3, 133.1, 129.8, 129.7, 128.6, 128.3, 128.2, 127.9, 127.6, 125.2, 113.8 (ArC), 84.1 (C-3), 83.4 (C-1), 77.1 (2C, C-4, C-5), 75.2 (PhCH2), 74.7 (PhCH2), 72.2 (C-2), 63.6 (C-6), 55.2 (OCH3), 39.6 (CH2(NPAc)), 23.9 (SCH2CH3), 14.8 (SCH2CH3); MS-ESI: [M+NH4]+ 719.3, [M+Na]+ 724.2, [M+K]+ 740.3. Elemanalízis C38H39NO10S: C, 65.04; H, 5.60; N, 2.00; S, 4.57. Talált: C, 64.86; H, 5.62; N, 1.99; S, 4.58. Etil 3-O-benzil-2-O-benzoil-4-O-(4-metoxi)benzil-1-tio-β-D-glükopiranozid (139) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 235 vegyületből kiindulva, 5 ml metanolban, az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,221 g (82%); op 108-109 ºC, irodalmi op 110 o C; [α]D +30 (c 0.45, CHCl3), irodalmi [α]D +27 (c 0.5, CHCl3). Az NMR-spektrum egyezik a korábban már előállított 139 vegyület spektrumával. Allil 3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-2-O-(2-nitrofenil)acetil-β-D-glükopiranozid (236) Az acilezést a 237 vegyületből kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,505 g (90%); op 124-125 ºC (EtOAc-hexán); [α]D -45 (c 0.42, CHCl3); 1H NMR (200 MHz, CDCl3): δ 8.06-8.01 (dd, 1H, ArH), 7.54–7.24 (m, 13H, ArH), 5.86 (dddd, 1H, J 5.1, 5.9, 10.6, 17.2 Hz, CH=CH2), 5.56 (s, 1H, PhCH), ), 5.29 (qd, 1H, J 5.1, 5.9, 10.6, 17.2 Hz, ½ CH=CH2), 5.18 (qd, 1H, J 1.5, 10.2 Hz, ½ CH=CH2), 5.06 (dd, 1H, J 8.1 Hz, J 9.2 Hz, H-2), 4.85 (d, 1H, J 11.7 Hz, ½ PhCH2), 4.63 (d, 1H, J 11.7 Hz, ½ PhCH2), 4.50 (d, 1H, J1,2 7.7 Hz, H-1), 4.37 (dd, 1H, J5,6a 4.8 Hz, J6a,6b 10.6 Hz, H-6a), 4.29 (tdd, 1H, J 1.5, 5.2, 12.8 Hz, ½ CH2CHCH2O), 4.06 (tdd, 1H, J 1.1, 6.2, 12.8 Hz, ½ CH2CHCH2O), 3.98 (s, 2H, CH2(NPAc)), 3.88-3.68 (m, 3H, H-3, H-4, H-6b), 3.50 (ddd, 1H, J5,6a 4.8 Hz, J4,5 9.7 Hz, H5); 13C NMR (50 MHz, CDCl3): δ 168.3 (C(O)), 138.4, 137.3, 133.6, 133.4, 133.1, 129.3, 129.1, 128.6, 128.4, 127.8, 127.7, 126.1, 125.2 (ArC), 117.6 (OCH2CHCH2), 101.4 (PhCH), 100.5 (C-1), 81.5 (C-4), 78.8 (C-3), 74.3 (PhCH2), 73.9 (C-2), 70.4 (OCH2CHCH2), 68.8 (C6), 66.3 (C-5), 39.3 (CH2(NPAc)). Elemanalízis C31H31NO9: C, 66.30; H, 5.56; N, 2.49. Talált: C, 66.13; H, 5.58; N, 2.48. Allil 3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-β-D-glükopiranozid (237) 118
A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 236 vegyületből kiindulva, metanoltetrahidrofurán elegyében (8 ml, 5:3) , az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,156 g (78%); op 136-137 ˚C (EtOAc-hexán); irodalmi op 140-141 ºC; [α]D -66 (c 0.30, CHCl3); irodalmi [α]D -40 (c 1.0, CHCl3). Metil 3-O-acetil-4-O-benzil-2-O-(terc-butildimetilszilil)-6-O-(2-nitrofenil)acetil-α-Dglükopiranozid (238) Az acilezést a 133 vegyületből kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,543 g (90%); szirup; [α]D +53 (c 0.68, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.06-8.02 (dd, 1H, ArH), 7.55-7.14 (m, 8H, ArH), 5.39 (dd, 1H, J2,3 9.4 Hz, J3,4 9.5 Hz, H-3), 4.58 (d, 1H, J1,2 3.6 Hz, H-1), 4.45 (2d, 2H, J 11.1 Hz, PhCH2), 4.32-4.24 (m, 2H, H-6a, H-6b), 4.00 (2d, 2H, J 17.0 Hz, CH2(NPAc)), 3.80 (ddd, 1H, J 3.2 Hz, J 10.0 Hz, H-5), 3.63 (dd, 1H, J1,2 3.6 Hz, J2,3 9.7 Hz, H-2), 3.39 (dd, 1H, J3,4 9.5 Hz, J4,5 9.7 Hz, H-4), 3.30 (s, 3H, OCH3), 1.96 (s, 3H, C(O)CH3), 0.84 (s, 9H, SiC(CH3)3), 0.04 és 0.02 (2s, 2×3H, Si(CH3)2); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 169.6 (2C, C(O), OC(O)CH3), 148.7, 137.7, 133.7, 133.4, 129.6, 128.7, 128.4, 127.9, 125.3 (ArC), 99.9 (C-1), 76.3 (C-4), 74.4 (C-3), 74.3 (PhCH2), 71.6 (C-2), 68.3 (C-5), 63.5 (C-6), 55.3 (OCH3), 39.7 (CH2(NPAc)), 25.5 (SiC(CH3)3), 21.2 (C(O)OCH3), 17.9 (SiC(CH3)3), -4.6 és -4.9 (Si(CH3)2). Elemanalízis C30H41NO10Si: C, 59.68; H, 6.85; N, 2.32; Talált: C, 59.51; H, 6.87; N, 2.33. Metil 3-O-acetil-4-O-benzil-2-O-(terc-butildimetilszilil)-α-D-glükopiranozid (133) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 238 vegyületből kiindulva, metanol-etilacetát elegyében (6 ml, 5:1), az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,200 g (91%); op 82-83 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D +87 (c 0.56, CHCl3). Az NMR-spektrum egyezik a korábban már előállított 133 vegyület spektrumával. Metil 4-O-benzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-O-levulinoil-3-O-(2-nitrofenil) acetil-α-D-glükopiranozid (239) Az acilezést a 240 vegyületből kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,603 g (89%); op 82-83 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D +42 (c 0.55, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.08-8.04 (dd, 1H, ArH), 7.52–7.24 (m, 12H, ArH), 7.12–7.07 (dd, 1H, ArH), 5.33 (dd, 1H, J2,3 10.4 Hz, J3,4 9.4 Hz, H-3), 5.14 (s, 2H, PhCH2), 5.05 (d, 1H, J 10.0 Hz, NHCO2Bn), 4.68 (d, 1H, J1,2 3.6 Hz, H-1), 4.65 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.54 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.34-4.26 (m, 2H, H-6a, H-6b), 4.00 (ddd, 1H, J1,2 3.6 Hz, J2,3 10.5 Hz, J2,NH 10.1 Hz, H-2), 3.94 (d, 1H, J 16.9 Hz, ½ CH2(NPAc)), 3.85 (dd, 1H, J5,6a 3.3 Hz, J5,6b 3.0 Hz, H-5), 3.78 (d, 1H, J 16.9 Hz, ½ CH2(NPAc)), 3.63 (dd, 1H, J3,4 9.4 Hz, J4,5 9.6 Hz, H4), 3.34 (s, 3H, OCH3), 2.80-2.58 (m, 4H, C(O)CH2CH2), 2.16 (s, 3H, CH3(Lev)); 13C-NMR (75 MHz, CDCl3) δ 206.2 (CH2CH2C(O)CH3), 172.3 (OC(O)CH2CH2), 169.8 (C(O)), 155.9 (NHCO2Bn), 148.6, 137.6, 136.3, 133.33, 133.28, 129.1, 128.5, 128.4, 128.2, 128.1, 127.8, 125.1 (ArC), 98.5 (C-1), 77.1 (C-4), 75.6 (C-3), 74.5 (PhCH2), 68.7 (C-5), 67.0 (PhCH2), 62.7 (C-6), 55.2 (OCH3), 53.9 (C-2), 39.5 (CH2(NPAc)), 37.8 (CH2CH2C(O)CH3), 29.8 (CH2CH2C(O)CH3), 27.7 (CH2CH2C(O)CH3). Elemanalízis C35H38N2O12: C, 61.94; H, 5.64; N, 4.13. Talált: C, 61.77; H, 5.66; N, 4.12. Metil 4-O-benzil-2-benziloxikarbonilamino-2-dezoxi-6-O-levulinoil-α-D-glükopiranozid (240) 119
A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 239 vegyületből kiindulva, metanol-etilacetát elegyében (6 ml, 2:1), az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,203 g (79%); szirup; [α]D +46 (c 0.69, CHCl3); 1H NMR (200 MHz, CDCl3): δ 7.38–7.26 (m, 10H, ArH), 5.18 (d, 1H, J 10.0 Hz, NHCO2Bn), 5.12 (s, 2H, PhCH2), 4.88 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.73-4.64 (m, 2H, H-1, ½ PhCH2), 4.34-4.28 (m, 2H, H-6a, H-6b), 3.88-3.80 (m, 2H, H-2, H-3), 3.75 (dd, 1H, J5,6a 3.3 Hz, J5,6b 3.0 Hz, H-5), 3.45 (dd, 1H, J3,4 9.4 Hz, J4,5 9.7 Hz, H-4), 3.34 (s, 3H, OCH3), 2.90 (s, 1H, OH), 2.78-2.54 (m, 4H, C(O)CH2CH2), 2.16 (s, 3H, CH3(Lev)); 13C NMR (50 MHz, CDCl3): δ 206.3 (CH2CH2C(O)CH3), 172.5 (OC(O)CH2CH2), 155.8 (NHCO2Bn), 138.2, 136.2, 129.1, 128.7, 128.6, 128.42, 128.37, 128.31, 125.1 (ArC), 98.5 (C-1), 78.2 és 74.7 (C-3, C-4), 74.9 (PhCH2), 68.8 (C-5), 67.4 (PhCH2), 63.3 (C-6), 55.7 (C2), 55.2 (OCH3), 37.9 (CH2CH2C(O)CH3), 29.9 (CH2CH2C(O)CH3), 27.9 (CH2CH2C(O)CH3). Elemanalízis C27H33NO9: C, 62.90; H, 6.45; N, 2.72. Talált: C, 62.74; H, 6.47; N, 2.73. Metil 2,3-di-O-benzil-4-O-benzoil-6-O-(2-nitrofenil)acetil-α-D-glükopiranozid (241) Az acilezést a 242 vegyületből kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,585 g (91%); szirup; [α]D -12.5 (c 0.39, CHCl3); 1H NMR (200 MHz, CDCl3): δ 8.08-8.02 (dd, 1H, ArH), 7.98-7.92 (dd, 2H, ArH), 7.58-7.10 (m, 16H, ArH), 5.22 (dd, 1H, J 9.5 Hz, J 9.9 Hz, H-4), 4.84 (d, 1H, J 11.2 Hz, ½ PhCH2), 4.82 (d, 1H, J 12.1 Hz, ½ PhCH2), 4.72-4.58 (m, 3H, J1,2 3.6 Hz, H-1, PhCH2), 4.36-4.08 (m, 4H, H-3, H-5, H-6a, H-6b), 4.01 (2d, 2H, J 17.0 Hz, CH2(NPAc)), 3.64 (dd, 1H, J1,2 3.3 Hz, J2,3 9.5 Hz, H-2), 3.39 (s, 3H, OCH3); 13C NMR (50 MHz, CDCl3): δ 169.7 and 165.4 (C(O)), 148.7, 138.2, 138.0, 133.5, 133.3, 129.9, 129.62, 129.57, 129.1, 128.6, 128.5, 128.2, 128.1, 128.08, 128.04, 127.6, 125.2 (ArC), 98.3 (C-1), 79.6 (C-3), 79.0 (C-2), 75.5 (PhCH2), 73.6 (PhCH2), 70.8 (C-4), 67.6 (C-5), 63.5 (C-6), 55.5 (OCH3), 39.4 (CH2(NPAc)). Elemanalízis C36H35NO10: C, 67.39; H, 5.50; N, 2.18. Talált: C, 67.21; H, 5.52; N, 2.17. Metil 2,3-di-O-benzil-4-O-benzoil-α-D-glükopiranozid (242) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 241 vegyületből kiindulva, 5 ml metanolban, az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,191 g (80%); szirup; [α]D -62 (c 0.59, CHCl3), irodalmi [α]D -58 (c 0.35, CHCl3). Etil 3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenil)metoxikarbonil-6-O-(2-nitro)fenilacetil-1-tio-β-Dglükopiranozid (243) Az acilezést a 135 vegyületből kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,706 g (89%); op 129-130 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D -8.2 (c 0.59, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.14-8.09 (dd, 1H, ArH), 7.78–7.74 (m, 2H, ArH), 7.66–7.57 (m, 3H, ArH), 7.50– 7.22 (m, 16H, ArH), 4.85 (dd, 1H, J1,2 9.9 Hz, J2,3 9.3 Hz, H-2), 4.82-4.74 (m, 3H, 1½ PhCH2), 4.62-4.44 (m, 4H, ½ PhCH2, ½ CH2(Fmoc), H-6a, H-1), 4.34-4.18 (m, 3H, H9(Fmoc), ½ CH2(Fmoc), H-6b), 4.05 (2d, 2H, J 17.2 Hz, CH2(NPAc)), 3.77 (dd, 1H, J3,4 8.8 Hz, H-3), 3.58-3.52 (m, 2H, H-4, H-5), 2.70 (dq, 2H, J 7.5 Hz, SCH2CH3), 1.26 (t, 3H, J 7.5 Hz, SCH2CH3); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 169.6 (C(O)), 154.4 (C(O)Fmoc), 143.4, 143.1, 141.3, 137.8, 137.5, 134.0, 133.7, 133.6, 133.3, 128.7, 128.5, 128.3, 128.1, 128.0, 127.8, 127.7, 127.1, 125.3, 125.1, 120.0 (ArC), 84.2 (C-3), 83.4 (C-1), 77.3 és 77.1 (C-4, C5), 76.2 (C-2), 75.3 (PhCH2), 75.1 (PhCH2), 70.2 (CH2(Fmoc)), 63.6 (C-6), 46.7 (C9(Fmoc)), 39.6 (CH2(NPAc)), 24.2 (SCH2CH3), 14.9 (SCH2CH3); MS-ESI: [M+NH4]+ 807.5. 120
Elemanalízis C45H43NO10S: C, 68.43; H, 5.49; N, 1.77; S, 4.06. Talált: C, 68.21; H, 5.51; N, 1.76; S, 4.08. Etil 3,4-di-O-benzil-2-O-(9-fluorenil)metoxikarbonil-1-tio-β-D-glükopiranozid (135) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 243 vegyületből kiindulva, MeOH-EtOAcTHF elegyében (7 ml, 5:1:1), az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,238 g (76%); op 120121 oC (EtOAc-hexán); [α]D -22 (c 0.42, CHCl3). Az NMR-spektrum egyezik a korábban már előállított 135 vegyület spektrumával. Fenil 2-azido-3-O-benzil-6-O-(1-naftil)metil-4-O-(2-nitro)fenilacetil-1-tio-β-Dglükopiranozid (244) Az acilezést a 183 vegyületből kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,635 g (92%); op 95-96 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D -35 (c 0.63, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.14-8.10 (dd, 1H, ArH), 8.06–8.02 (m, 1H, ArH), 7.88–7.78 (m, 2H, ArH), 7.56–7.10 (m, 17H, ArH), 6.98–6.94 (dd, 1H, ArH), 5.01 (dd, 1H, J3,4 9.2 Hz, J4,5 9.4 Hz, H-4), 4.98 (s, 2H, PhCH2), 4.77 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.57 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.43 (d, 1H, J1,2 10.0 Hz, H-1), 3.86 (d, 1H, J 16.9 Hz, ½ CH2(NPAc)), 3.74-3.56 (m, 4H, H-5, H-6a, H6b, ½ CH2(NPAc)), 3.48 (dd, 1H, J2,3 9.6 Hz, J3,4 9.2 Hz, H-3), 3.36 (dd, 1H, J1,2 10.0 Hz, J2,3 9.6 Hz, H-2); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 168.6 (C(O)), 148.8, 137.7, 133.6, 133.5, 133.4, 133.1, 131.6, 130.8, 128.9, 128.7, 128.5, 128.4, 127.9, 127.7, 126.4, 126.2, 125.7, 125.23, 125.20, 124.1 (ArC), 86.0 (C-1), 82.7 (C-3), 77.5 (C-5), 75.2 (PhCH2), 71.9 (1NaphCH2), 71.3 (C-4), 69.4 (C-6), 64.7 (C-2), 39.1 (CH2(NPAc)). Elemanalízis C38H34N4O7S: C, 66.07; H, 4.96; N, 8.11; S, 4.64. Talált: C, 65.91; H, 4.98; N, 8.09; S, 4.66. Fenil 2-azido-3-O-benzil-6-O-(1-naftil)metil-1-tio-β-D-glükopiranozid (183) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 244 vegyületből kiindulva, MeOH-THF elegyében (6 ml, 2:1), az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5) tisztítottuk. Termelés: 0,195 g (75%); szirup; [α]D -55 (c 0.84; CHCl3). Az NMR-spektrum egyezik a korábban már előállított 183 vegyület spektrumával. Etil 3,4-di-O-benzil-6-O-(terc-butildimetilszilil)-1-tio-β-D-glükopiranozid (246a) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 245a vegyületből kiindulva, 5 ml metanolban, az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,210 g (81%); szirup, [α]D -17.3 (c 0.46, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 7.42–7.24 (m, 10H, ArH), 4.94-4.82 (m, 3H, 1½ PhCH2), 4.70 (d, 1H, J 10.9 Hz, PhCH2), 4.28 (d, 1H, J1,2 9.2 Hz, H-1), 3.85 (m, 2H, H-6a, H6b), 3.64 (dd, 1H, J3,4 8.8 Hz, J4,5 9.2 Hz, H-4), 3.58 (dd, 1H, J2,3 8.6 Hz, H-3), 3.50 (dd, 1H, J1,2 9.2 Hz, H-2), 3.32 (ddd, 1H, J5,6a 3.2 Hz, J5,6b 2.3 Hz, J4,5 9.2 Hz, H-5), 2.72 (q, 2H, J 7.5 Hz, SCH2CH3), 1.30 (t, 3H, J 7.5 Hz, SCH2CH3), 0.88 (s, 9H, SiC(CH3)3), 0.08 és 0.04 (2s, 2x 3H, Si(CH3)2); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 138.6, 138.3, 128.48, 128.42, 128.02, 127.97, 127.8 (ArC), 85.9 (C-3), 85.5 (C-1), 80.3 (C-5), 77.1 (C-4), 75.3 (PhCH2), 75.1 (PhCH2), 73.1 (C-2), 62.2 (C-6), 25.8 ((SiC(CH3)3), 23.5 (SCH2CH3), 18.3 (SiC(CH3)3), 15.5 (SCH2CH3); -5.1 és –5.4 (Si(CH3)2). Elemanalízis C28H42O5SSi: C, 64.83; H, 8.16; S, 6.18; Talált: C, 64.66; H, 8.19; S, 6.16. Etil 3,4-di-O-benzil-6-O-(9-fluorenil)metoxikarbonil-1-tio-β-D-glükopiranozid (246b)
121
A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 245b vegyületből kiindulva, MeOH-THF elegyében (8 mL, 2:1), az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,229 g (73%); szirup; [α]D -5.9 (c 0.46, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 7.78–7.72 (m, 2H, ArH), 7.63–7.57 (dd, 2H, ArH), 7.42–7.14 (m, 14H, ArH), 4.98 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.90 (d, 1H, J 10.9 Hz, ½ PhCH2), 4.86 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.62 (d, 1H, J 10.9 Hz, ½ PhCH2), 4.48-4.30 (m, 4H, H-1, H-6a, CH2(Fmoc)), 4.28-4.20 (m, 2H, H-6b, H-9(Fmoc)), 3.66-3.52 (m, 4H, H-2, H-3, H-4, H-5), 2.70 (dq, 2H, J 7.5 Hz, SCH2CH3), 1.26 (t, 3H, J 7.5 Hz, SCH2CH3); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 154.9 (C(O)Fmoc), 143.4, 143.3, 141.2, 138.4, 137.6, 128.9, 128.5, 128.4, 128.1, 127.9, 127.8, 127.1, 125.1, 120.0 (ArC), 86.2 (C-1), 85.9 (C-3), 77.1 (2C, C-4, C-5), 75.2 (PhCH2), 75.1 (PhCH2), 73.3 (C-2), 69.9 (CH2(Fmoc)), 66.8 (C-6), 46.7 (C-9(Fmoc)), 24.4 (SCH2CH3), 15.4 (SCH2CH3). Elemanalízis C37H38O7S: C, 70.90; H, 6.11; S, 5.12. Talált: C, 70.73; H, 6.13; S, 5.11. Etil 3,4-di-O-benzil-6-O-levulinoil-1-tio-β-D-glükopiranozid (246c) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 245c vegyületből kiindulva, MeOH-THF elegyében (6 mL, 2:1), az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,195 g (78%); szirup; [α]D -17.8 (c 0.67, CHCl3); 1H NMR (200 MHz, CDCl3): δ 7.42–7.25 (m, 10H, ArH), 4.97 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.87 (2d, 2H, J 10.9 Hz, PhCH2), 4.58 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.36 (m, 1H, H-6a), 4.34 (d, 1H, J1,2 9.9 Hz, H-1), 4.22 (dd, 1H, J5,6b 4.6 Hz, J6a,6b 11.9 Hz, H-6b), 3.63 (dd, 1H, J3,4 8.5 Hz, H-3), 3.58-3.48 (m, 3H, H-2, H-4, H-5), 2.74-2.52 (m, 6H, SCH2CH3, C(O)CH2CH2), 2.16 (s, 3H, CH2CH2C(O)CH3), 1.22 (t, 3H, J 7.5 Hz, SCH2CH3); 13C NMR (50 MHz, CDCl3): δ 206.2 (CH2CH2C(O)CH3), 172.3 (OC(O)CH2CH2), 138.4, 137.7, 128.41, 128.39, 128.0, 127.9, 127.8, 127.7 (ArC), 86.1 (C-1), 85.9 (C-3), 77.11 és 77.02 (C-4, C-5), 75.1 (PhCH2), 75.0 (PhCH2), 73.3 (C-2), 63.4 (C-6), 37.8 (CH2CH2C(O)CH3), 29.8 (CH2CH2C(O)CH3), 27.8 (CH2CH2C(O)CH3), 24.4 (SCH2CH3), 15.3 (SCH2CH3). Elemanalízis C27H34O7S: C, 64.52; H, 6.82; S, 6.38. Talált: C, 64.35; H, 6.84; S, 6.37. Etil 6-O-benzoil-3,4-di-O-benzil-1-tio-β-D-glükopiranozid (246d) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 245d vegyületből kiindulva, MeOH-THF elegyében (9 mL, 5:4), az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,231 g (91%); op 81-82 ˚C (EtOAc-hexán); irodalmi141 op 84-85 ºC; [α]D +0.4 (c 0.37, CHCl3); irodalmi141 [α]D +2.6 (c 0.89, CHCl3). Etil 3,4-di-O-benzil-2-O-(2-nitrofenil)acetil-1-tio-β-D-glükopiranozid (233) 1. TBDMS védőcsoport eltávolításával: Száraz THF-ben (5 ml) oldott 245a vegyülethez (0,341 g, 0,5 mmol) szobahőmérsékleten 1 M TBAF THF-es oldatát (0,29 ml, 2 ekv) adtuk. Szobahőmérsékleten 24 órán át kevertettük, majd 0 ºC-on tel. NaHCO3 oldattal meglúgosítottuk, hígítottuk diklórmetánnal, mostuk vízzel, szárítottuk és bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,221 g (78%). 2. Fmoc védőcsoport eltávolításával: Száraz diklórmetánban (10 ml) oldott 245b vegyülethez (0,395 g, 0,05 mmol) száraz trietilamint (0,5 mL) adtunk. Szobahőmérsékleten keverttetük 5 órán át, majd bepároltuk, és toluollal digeráltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,230 g (81%). 122
3. Lev védőcsoport eltávolításával: Száraz piridinben (3 ml) oldott 245c vegyülethez (0,150 g, 0,225 mmol) szobahőmérsékleten 1 M hidrazin hidrát piridin –ecetsavas oldatát adtuk (2,25 mL, 2,25 mmol, 10 ekv). 10 percig kevertettük, majd bepároltuk. Hígítottuk diklórmetánnal, mostuk 2 M HCl-oldattal, telített NaHCO3 oldattal, és vízzel. Szárítás és bepárlás után a nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,11 g (87%). 4. Bz védőcsoport eltávolításával: Száraz metanolban (10 ml) oldott 245d vegyülethez (0,336 g, 0,5 mmol) nátriummetilátot adtunk pH=9-ig. Szobahőmérsékleten egy napig kevertettük. Feldolgozás során Amberlite IR120 (H+) gyantával semlegesítettük, mostuk, és bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,221 g (78%); op 143144 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D -21 (c 0.86, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.05-7.98 (dd, 1H, ArH), 7.58–7.22 (m, 13H, ArH), 5.02 (dd, 1H, J1,2 9.9 Hz, J2,3 9.2 Hz, H-2), 4.84 (d, 1H, J 10.9 Hz, ½ PhCH2), 4.81 (d, 1H, J 11.6 Hz, ½ PhCH2), 4.70-4.58 (m, 2H, PhCH2), 4.38 (d, 1H, J1,2 9.9 Hz, H-1), 4.02 (2d, 2H, J 17.2 Hz, CH2(NPAc)), 3.88 (ddd, 1H, H-6a), 3.753.55 (m, 3H, H-3, H-4, H-6b), 3.46 (m, 1H, H-5), 2.66 (q, 2H, J 7.4 Hz, SCH2CH3), 1.95 (t, 1H, J 6.5 Hz, OH), 1.22 (t, 3H, J 7.4 Hz, SCH2CH3); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 168.4 (C(O)), 149.1, 138.1, 137.6, 133.1, 133.0, 128.7, 128.4, 128.3, 128.2, 128.0, 127.9, 127.5, 127.1, 125.0 (ArC), 84.0 (C-3), 83.5 (C-1), 79.5 (C-5), 77.0 (C-4), 75.0 (2C, 2 PhCH2), 72.7 (C-2), 61.8 (C-6), 39.1 (CH2(NPAc)), 24.0 (SCH2CH3), 14.7 (SCH2CH3); Elemanalízis C30H33NO8S: C, 63.48; H, 5.86; N, 2.47; S, 5.65; Talált: C, 63.31; H, 5.88; N, 2.46; S, 5.67. Metil 2,3-di-O-benzil-4-O-(1-naftil)metil-6-O-(2-nitrofenil)acetil-α-D-glükopiranozid (247) Az acilezést a 248 vegyületből kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5 →9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,628 g (93%); szirup; [α]D +46 (c 0.52, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.11-8.06 (dd, 1H, ArH), 8.05-8.00 (dd, 1H, ArH), 7.90-7.80 (m, 2H, ArH), 7.56-7.20 (m, 16H, ArH), 5.43 (d, 1H, J 11.4 Hz, ½ PhCH2), 5.16 (d, 1H, J 11.1 Hz, ½ PhCH2), 5.03 (d, 1H, J 11.4 Hz, ½ PhCH2), 4.94 (d, 1H, J 11.1 Hz, ½ PhCH2), 4.86 (d, 1H, J 12.1 Hz, ½ PhCH2), 4.75 (d, 1H, J 12.1 Hz, ½ PhCH2), 4.68 (d, 1H, J1,2 3.5 Hz, H-1), 4.38 (dd, 1H, J5,6a 2.1 Hz, J6a,6b 11.9 Hz, H-6a), 4.26 (dd, 1H, J5,6b 4.3 Hz, J6a,6b 11.9 Hz, H-6b), 4.14 (dd, 1H, J2,3 9.2 Hz, J3,4 9.0 Hz, H-3), 4.02 (2d, 2H, J 16.9 Hz, CH2(NPAc)), 3.86 (ddd, 1H, J5,6a 2.1 Hz, J5,6b 4.3 Hz, J6a,6b 11.9 Hz, H-5), 3.66 (dd, 1H, J1,2 3.5 Hz, J2,3 9.5 Hz, H-2), 3.61 (dd, 1H, J3,4 9.0 Hz, J4,5 9.8 Hz, H-4), 3.38 (s, 3H, OCH3); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 169.3 (C(O)),148.5, 138.6, 137.9, 133.52, 133.45, 133.3, 133.1, 131.2, 129.4, 128.8, 128.3, 128.2, 128.0, 127.9, 127.8, 127.5, 127.3, 126.4, 126.1, 125.6, 125.1, 125.0, 123.5 (ArC), 97.7 (C-1), 81.8 (C-3), 79.8 (C2), 77.0 (C-4), 75.3 (PhCH2), 73.0 (1NaphCH2), 72.6 (PhCH2), 68.3 (C-5), 63.5 (C-6), 55.0 (OCH3), 39.4 (CH2(NPAc)); MS-ESI: [M+NH4]+ 695.3, [M+Na]+ 700.4, [M+K]+ 716.4. Elemanalízis C40H39NO9: C, 70.89; H, 5.80; N, 2.07. Talált: C, 70.68; H, 5.82; N, 2.06. Metil 2,3-di-O-benzil-4-O-(1-naftil)metil-α-D-glükopiranozid (248) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 247 vegyületből kiindulva, 5 ml metanolban, az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,236 g (92%); op 76-77 ˚C (EtOAc-hexán); [α]D +60 (c 0.50, CHCl3); 1H NMR (200 MHz, CDCl3): δ 8.06-7.98 (d, 1H, ArH), 7.85-7.74 (m, 2H, ArH), 7.50-7.18 (m, 13H, ArH), 5.41 (d, 1H, J 11.7 Hz, ½ CH2), 5.12-5.02 (m, 2H, PhCH2), 4.87 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.72 (2d, 1H, J 12.1 Hz, PhCH2), 4.57 (d, 1H, J1,2 3.6 Hz, H-1), 4.06 (dd, 1H, J2,3 9.5 Hz, J3,4 8.8 Hz, H-3), 3.70-3.57 (m, 3H, H-5, H-6a, H-6b), 123
3.56 (dd, 1H, J3,4 9.5 Hz, J4,5 9.9 Hz, H-4), 3.52 (dd, 1H, J1,2 3.6 Hz, J2,3 9.5 Hz, H-2), 3.34 (s, 3H, OCH3), 1.66 (t, 1H, J2,3 5.8 Hz, OH); 13C NMR (50 MHz, CDCl3): δ 138.8, 138.1, 133.9, 133.7, 131.5, 128.7, 128.6, 128.5, 128.4, 128.15, 128.0, 128.15, 127.8, 127.55, 126.6, 126.3, 125.8, 125.3, 123.8 (ArC), 98.1 (C-1), 82.0 (C-3), 80.2 (C-2), 77.1 (C-4), 75.5 (PhCH2), 73.4 (1NaphCH2), 72.8 (PhCH2), 70.7 (C-5), 61.8 (C-6), 55.2 (OCH3). Elemanalízis C32H34O6: C, 74.69; H, 6.66. Talált: C, 74.51; H, 6.68. Metil 2,3-di-O-benzil-6-O-(2-nitrofenil)acetil-α-D-glükopiranozid (249) Az 1NAP védőcsoport eltávolítását a 247 vegyületből (0,339 g, 0,5 mmol) kiindulva a 176 vegyületnél leírt módon hajtottuk végre. Termelés: 0,225 g (84%); szirup; [α]D -6.8 (c 0.74, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.08-8.02 (d, 1H, ArH), 7.58-7.16 (m, 13H, ArH), 5.02 (d, 1H, J 11.4 Hz, ½ PhCH2), 4.80 (d, 1H, J 11.4 Hz, ½ PhCH2), 4.78 (d, 1H, J 11.5 Hz, ½ PhCH2), 4.70 (d, 1H, J 11.5 Hz, ½ PhCH2), 4.67 (d, 1H, J1,2 3.5 Hz, H-1), 4.37 (dd, 1H, J5,6a 4.8 Hz, J6a,6b 11.7 Hz, H-6a), 4.28 (dd, 1H, J5,6b 2.2 Hz, J6a,6b 11.7 Hz, H-6b), 4.05 (s, 2H, CH2(NPAc)), 3.83 (dd, 1H, J2,3 9.5 Hz, J3,4 9.1 Hz, H-3), 3.76 (ddd, 1H, J5,6a 4.8 Hz, J5,6b 2.2 Hz, J6a,6b 11.7 Hz, H-5), 3.53 (dd, 1H, J1,2 3.5 Hz, J2,3 9.5 Hz, H-2), 3.45 (dd, 1H, J3,4 9.1 Hz, J4,5 9.8 Hz, H-4), 3.36 (s, 3H, OCH3), 2.80 (d, 1H, OH); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 169.9 (C(O)), 148.3, 138.5, 137.8, 133.3, 133.1, 129.3, 128.7, 128.3, 128.18, 128.15, 127.9, 127.7, 127.6, 127.4, 124.9 (ArC), 97.7 (C-1), 80.9 (C-3), 79.2 (C-2), 75.0 (PhCH2), 72.7 (PhCH2), 69.7 (C-4), 68.9 (C-5), 63.8 (C-6), 54.8 (OCH3), 39.3 (CH2(NPA)); Anal. Calcd for C29H31NO9: C, 64.80; H, 5.81; N, 2.61; Found: C, 64.61; H, 5.83; N, 2.60. Etil 3-O-benzil-2-O-klóracetil-4-O-(1-naftil)metil-6-O-(2-nitrofenil)acetil-1-tio-β-Dglükopiranozid (250) Az acilezést a 145 vegyületből kiindulva az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 95:5 → 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,625 g (90%); szirup; [α]D +29 (c 0.59, CHCl3); 1H NMR (200 MHz, CDCl3): δ 8.10–8.02 (dd, 1H, ArH), 8.00-7.76 (m, 3H, ArH), 7.60–7.22 (m, 11H, ArH), 5.30 (d, 1H, J 11.4 Hz, ½ PhCH2), 5.08-4.96 (m, 2H, ½ PhCH2, H-2), 4.83 (d, 1H, J 11.6 Hz, ½ PhCH2), 4.68 (d, 1H, J 11.6 Hz, ½ PhCH2), 4.43 (dd, 1H, J6a,6b 12.1 Hz, H-6a), 4.37 (d, 1H, J1,2 9.9 Hz, H-1), 4.06 (dd, 1H, J5,6b 4.4 Hz, J6a,6b 12.1 Hz, H-6b), 3.98 (s, 2H, CH2(NPAc)), 3.92 (d, 1H, J 15.0 Hz, ½ CH2Cl), 3.80-3.60 (m, 3H, H-3, H-4, ½ CH2Cl), 3.54 (ddd, 1H, J5,6a 2.9 Hz, J4,5 9.2 Hz, H5), 2.64 (dq, 2H, J 7.4 Hz, SCH2CH3), 1.24 (t, 3H, J 7.4 Hz, SCH2CH3); 13C NMR (50 MHz, CDCl3): δ 169.3 (C(O)), 166.1 (OC(O)CH2Cl), 148.6, 137.9, 133.7, 133.6, 133.3, 133.2, 131.4, 129.5, 128.9, 128.6, 128.5, 127.9, 127.8, 127.7, 126.7, 126.4, 125.9, 125.3, 123.6 (ArC), 84.1 (C-3), 83.0 (C-1), 77.2 (C-4), 77.0 (C-5), 75.2 (PhCH2), 73.3 (C-2), 72.9 (NaphCH2), 63.5 (C-6), 40.7 (CH2Cl), 39.5 (CH2(NPAc)), 23.9 (SCH2CH3), 14.9 (SCH2CH3). Elemanalízis C36H36ClNO9S: C, 62.29; H, 5.23; N, 2.02; S, 4.62. Talált: C, 62.11; H, 5.25; N, 2.03; S, 4.60. Etil 3-O-benzil-2-O-klóracetil-4-O-(1-naftil)metil-1-tio-β-D-glükopiranozid (145) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 250 vegyületből kiindulva, MeOH-THF elegyében (8 mL, 4:1), az általános módszer szerint hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,209 g (79%); op 114115 ºC (EtOAc-hexán); [α]D +21 (c 0.37, CHCl3). Az NMR-spektrum egyezik a korábban már előállított 145 vegyület spektrumával. Etil 3-O-benzil-4-O-(1-naftil)metil-6-O-(2-nitrofenil)acetil-1-tio-β-D-glükopiranozid (251) Metanolban (8 ml) oldott 250 vegyülethez (0,180 g, 0,26 mmol) tiokarbamidot (0,059 g, 3 ekv) adtunk. A reakcióelegyet forraltuk 30 órán át (VRK: toluol: aceton, 9:1). A feldolgozás 124
során hígítottuk diklórmetánnal, mostuk vízzel, szárítottuk és bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,145 g (90%); [α]D +8.7 (c 0.38, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.07–8.02 (d, 1H, ArH), 7.98-7.92 (m, 1H, ArH), 7.84-7.74 (m, 2H, ArH), 7.54–7.12 (m, 12H, ArH), 5.36 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 5.04 (d, 1H, J 11.4 Hz, ½ PhCH2), 4.97 (d, 1H, J 11.3 Hz, ½ PhCH2), 4.85 (d, 1H, J 11.4 Hz, ½ PhCH2), 4.41 (dd, 1H, H-6a), 4.30 (d, 1H, J1,2 9.5 Hz, H-1), 4.12 (dd, 1H, J5,6b 4.5 Hz, J6a,6b 12.1 Hz, H-6b), 3.96 (s, 2H, CH2(NPAc)), 3.68-3.52 (m, 4H, H-2, H-3, H-4, H-5), 2.68 (dq, 2H, J 7.5 Hz, SCH2CH3), 1.28 (t, 3H, J 7.5 Hz, SCH2CH3); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 169.4 (C(O)), 148.6, 138.4, 137.9, 133.5, 133.4, 133.1, 131.3, 129.4, 128.9, 128.6, 128.5, 128.4, 128.1, 127.7, 127.6, 126.6, 126.2, 125.7, 125.2, 125.1, 123.6 (ArC), 86.0 (C-1), 85.9 (C-3), 77.0 és 76.7 (C-4, C-5), 74.9 (PhCH2), 73.4 (C-2), 72.7 (NaphCH2), 63.8 (C-6), 39.4 (CH2(NPAc)), 24.1 (SCH2CH3), 15.3 (SCH2CH3); Elemanalízis C34H35NO8S: C, 66.11; H, 5.71; N, 2.27; S, 5.19; Talált: C, 65.96; H, 5.73; N, 2.28; S, 5.17. Metil (3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-2-O-(2-nitrofenil)acetil-β-D-glükopiranozil)-(1→6)2,3,4-tri-O-benzil-α-D-glükopiranozid (252) Összemértünk 114a akceptort (0,465 g, 1 mmol), 232 tioglikozid donort (0,707 g, 1,25 mmol, 1,25 ekv), 2,6-di-terc-butil-4-metilpiridint (0,250 g, 1 mmol), száraz diklórmetánt (10 ml) és kiizított 4 Ǻ molekulaszitát (1,5 g), az elegyet -40 ºC-on argon alatt fél órán át kevertettük, majd hozzáadtuk a Me2S2-Tf2O 1M-os oldatát (1,88 ml, 1,88 mmol, 1,5 ekv) és az elegyet 10 percig kevertettük -40 ºC-on (VRK: toluol:aceton = 9:1). A feldolgozás során az elegyet trietil-aminnal (1 ml) semlegesítettük, diklórmetánnal (200 ml) hígítottuk és Celite-n szűrtük. A szűrletet 2M HCl-oldattal, telített NaHCO3-oldattal és deszt. vízzel mostuk, szárítottuk és bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiával (eluens: toluol:aceton = 4:1 → 3:1) tisztítottuk. Termelés: 0,432 g (41%). Termelés: 0,886 g (92%); op 194-195 ˚C (EtOAchexán); [α]D -2.4 (c 0.36, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.00-7.96 (dd, 1H, ArH), 7.48-7.43 (dd, 1H, ArH), 7.40–7.24 (m, 26H, ArH), 7.19-7.15 (dd, 1H, ArH), 5.53 (s, 1H, PhCH), 5.08 (dd, 1H, J1’,2’ 7.9 Hz, J2’,3’ 8.2 Hz, H-2’), 4.98 (d, 1H, J 10.9 Hz, ½ PhCH2), 4.87 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.83 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.81-4.76 (m, 2H, PhCH2), 4.65 (d, 1H, J 12.3 Hz, ½ PhCH2), 4.65 (d, 1H, J 11.8 Hz, ½ PhCH2), 4.58 (d, 1H, J1,2 3.5 Hz, H-1), 4.55 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.48 (d, 1H, J1’,2’ 7.9 Hz, H-1’), 4.30 (dd, 1H, J5’,6a’ 4.9 Hz, J6a’,6b’ 10.5 Hz, H-6a’), 4.03-3.95 (m, 3H, H-6a, H-4’, ½ CH2(NPAc)), 3.86 (d, 1H, J 16.7 Hz, ½ CH2(NPAc)), 3.80-3.65 (m, 5H, H-3, H-3’, H-5, H-6b, H-6b’), 3.53 (dd, 1H, J1,2 3.5 Hz, J2,3 9.6 Hz, H-2), 3.47 (dd, 1H, J3,4 9.4 Hz, J4,5 9.5 Hz, H-4), 3.40 (m, 1H, H-5’), 3.33 (s, 3H, OCH3); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 168.1 (C(O)), 148.8, 138.8, 138.2, 137.1, 133.2, 132.9, 129.0, 128.4, 128.3, 128.2, 128.1, 127.93, 127.87, 127.77, 127.6, 127.52, 127.46, 126.0, 125.1 (ArC), 101.3 (C-1’), 101.2 (PhCH), 98.0 (C-1), 81.9 (C-4’), 81.3 (C-3), 79.9 (C-2), 78.7 (C-3’), 77.7 (C-4), 75.6 (PhCH2), 74.8 (PhCH2), 74.0 (PhCH2), 73.7 (C-2’), 73.4 (PhCH2), 69.6 (C-5), 68.5 (C-6’), 68.3 (C-6), 66.3 (C-5’), 55.1 (OCH3), 39.1 (CH2(NPAc)); MS-ESI: [M+NH4]+ 985.6, [M+Na]+ 990.8, [M+K]+ 1006.6; Elemanalízis C56H57NO14: C, 69.48; H, 5.93; N, 1.45; Talált: C, 69.33; H, 5.95; N, 1.45. Metil (3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-β-D-glükopiranozil)-(1→6)-2,3,4-tri-O-benzil-α-Dglükopiranozid (253) A NPAc csoport szelektív eltávolítását a 252 vegyületből (0,484 g, 0,5 mmol) kiindulva, az általános módszer szerint, MeOH-EtOAc-THF elegyében (10:2:1, 13 mL) egy éjszakás forralással hajtottuk végre. A nyersterméket oszlopkromatográfiával (toluol–aceton = 9:1) tisztítottuk. Termelés: 0,345 g (86%); op 128-129 ˚C (metanol); irodalmi116 op 156 ºC; [α]D +9.8 (c 0.56, CHCl3); irodalmi116 [α]D +16 (c 1.0, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 7.50–7.20 (m, 25H, ArH), 5.53 (s, 1H, PhCH), 4.99 (d, 1H, J 11.1 Hz, ½ PhCH2), 4.95 (d, 125
1H, J 12.3 Hz, ½ PhCH2), 4.89 (d, 1H, J 11.1 Hz, ½ PhCH2), 4.86 (d, 1H, J 11.1 Hz, ½ PhCH2), 4.82-4.74 (m, 2H, PhCH2), 4.67 (d, 1H, J 11.0 Hz, ½ PhCH2), 4.64 (d, 1H, J 12.3 Hz, ½ PhCH2), 4.61 (d, 1H, J1,2 3.6 Hz, H-1), 4.36 (d, 1H, J1’,2’ 7.3 Hz, H-1’), 4.30 (dd, 1H, J5’,6a’ 4.9 Hz, J6a’,6b’ 10.4 Hz, H-6a’), 4.10 (dd, 1H, J5’,6a’ 1.3 Hz, J6a’,6b’ 10.4 Hz, H-6a), 3.99 (dd, 1H, J3’,4’ 9.3 Hz, J4’,5’ 9.2 Hz, H-4’), 3.82-3.57 (m, 6H, H-3, H-3’, H-4, H-5, H-6b, H6b’), 3.53 (dd, 1H, J1,2 3.6 Hz, J2,3 9.6 Hz, H-2), 3.40 (m, 1H, H-5’), 3.37 (s, 3H, OCH3); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 138.6, 138.3, 138.0, 137.2, 128.9, 128.4, 128.3, 128.1, 128.0, 127.9, 127.7, 127.6, 127.5, 125.9 (ArC), 103.8 (C-1’), 101.1 (PhCH), 98.1 (C-1), 81.9 (C-4’), 81.1 (C-3), 80.3 (C-3’), 79.6 (C-2), 77.7 (C-4), 75.6 (PhCH2), 74.9 (PhCH2), 74.4 (PhCH2), 73.9 (C-2’), 73.3 (PhCH2), 69.6 (C-5), 68.9 (C-6’), 68.5 (C-6), 66.4 (C-5’), 55.2 (OCH3); MSESI: [M+NH4]+ 822.4, [M+Na]+ 827.7, [M+K]+ 843.6. Elemanalízis C48H52O11: C, 71.62; H, 6.51; Talált: C, 71.47; H, 6.53. Metil (3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-2-O-(2-nitro)fenilacetil-β-D-glükopiranozil)-(1→2)(3-O-benzil-4,6-O-benzilidén-β-D-glükopiranozil)-(1→6)-2,3,4-tri-O-benzil-α-Dglükopiranozid (254) A glikozilezést a 253 akceptorból (0,202 g, 0,25 mmol) és a 232 donorból (0,176 g, 0,313 mmol, 1,25 ekv) kiindulva, a 252 vegyületnél leírt módon hajtottuk végre. Termelés: 0,291 g (89%); szirup; [α]D -61 (c 0.51, CHCl3); 1H NMR (300 MHz, CDCl3): δ 8.07-8.02 (dd, 1H, ArH), 7.50–7.04 (m, 38H, ArH), 5.53 (s, 1H, PhCH), 5.12-4.92 (m, 5H, PhCH, H2’’, 1½ PhCH2), 4.87 (d, 1H, J 10.5 Hz, ½ PhCH2), 4.84 (d, 1H, J 12.3 Hz, ½ PhCH2), 4.82 (d, 1H, J1,2 9.6 Hz, H-1’’), 4.80 (s, 2H, PhCH2), 4.76 (d, 1H, J 10.8 Hz, ½ PhCH2), 4.72 (d, 1H, J 12.3 Hz, ½ PhCH2), 4.67 (d, 1H, J1,2 3.4 Hz, H-1), 4.61 (d, 1H, J 12.0 Hz, ½ PhCH2), 4.51(d, 1H, J1’,2’ 7.5 Hz, H-1’), 4.30 (dd, 1H, J5’’,6a’’ 4.9 Hz, J6a’’,6b’’ 10.4 Hz, H-6a’’), 4.123.55 (m, 15H), 3.50 (dd, 1H, J1,2 3.6 Hz, J2,3 9.5 Hz, H-2), 3.42 (m, 1H, H-5’), 3.38 (s, 3H, OCH3), 3.30 (m, 1H, H-5’’); 13C NMR (75 MHz, CDCl3): δ 168.1 (C(O)), 148.8, 138.8, 138.7, 138.4, 138.3, 138.0, 137.3, 133.3, 133.0, 129.2, 128.9, 128.7, 128.5, 128.4, 128.3, 128.2, 128.0, 127.9, 127.8, 127.7, 127.6, 127.5, 127.3, 125.9, 125.1 (ArC), 101.6 (C-1’), 101.1 és 101.0 (PhCH), 100.5 (C-1’’), 98.2 (C-1), 82.0 (2C), 81.5 és 81.2 (C-3, C-3’, C-4’, C4’’), 78.9, 78.6 és 78.4 (C-2, C-2’, C-3’’), 76.8 (C-4), 75.8, 74.9 és 74.8 (3 PhCH2), 73.5 (C2’’), 73.4 (PhCH2), 73.1 (PhCH2), 69.6 (C-5), 68.6, 68.3 és 68.0 (C-6, C-6’, C-6’’), 66.3 (C5’’), 65.5 (C-5’), 55.2 (OCH3), 39.3 (CH2(NPAc)); MS-ESI: [M+NH4]+ 1325.5, [M+K]+ 1346.6; Elemanalízis C76H77NO19: C, 69.77; H, 5.93; N, 1.07; Talált: C, 69.59; H, 5.95; N, 1.07.
126
8. A DOLGOZAT ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ KÖZLEMÉNYEK [1]
Katalin Daragics, Péter Fügedi: Regio- and chemoselective reductive cleavage of 4,6O-benzylidene-type
acetals
of
hexopyranosides
using
BH3·THF-TMSOTf,
Tetrahedron Lett. 2009, 50, 2914-2916. IF: 2,538 (2008)
[2]
Katalin Daragics, Péter Fügedi: (2-Nitrophenyl)acetyl: A New, Selectively Removable Hydroxyl Protecting Group; Organic Letters, 2010, 12, 2076-2079. IF: 5,128 (2008)
[3]
Katalin Daragics, Péter Fügedi: Synthesis of a putative heparan sulfate tetrasaccharide antigen involved in prion diseases; Tetrahedron, közlésre beküldve
.
127
9. IRODALOMJEGYZÉK 1. Sharon, N. Complex carbohydrates. Their chemistry, biosynthesis and functions; AddisonWesley Publishing Company: Reading, MA, USA, 1975. 2. Alper, J. Science 2001, 291, 2338-2343. 3. Bertozzi, C. R.; Kiessling, L. L. Science 2001, 291, 2357-2364. 4. Lane, D. A.; Lindahl, U. Heparin. Chemical and biological properties, clinical applications; CRC Press: Boca Raton, Florida, USA, 1989 5. Thunberg, L.; Bäckström, G.; Lindahl, U. Carbohydr. Res. 1982, 100, 393-410. 6. Sinay, P.; Jacquinet, J.-C.; Petitou, M.; Duchaussoy, P.; Lederman, I.; Choay, J.; Torri, G. Carbohydr. Res. 1984, 132, C5-C9. 7. Petitou, M.; van Boeckel, C. A. A. Angew. Chem. Int. Ed. 2004, 43, 3118-3133 8. Conrad, E. H.; In Heparin-binding proteins; Academic Press: San Diego, CA, USA, 1998. 9. Capila, I.; Linhardt, R. J. Angew. Chem. Int. Ed. 2002, 41, 391-412 10. Fügedi, P. Mini Rev. Med. Chem. 2003, 3, 659-667 11. Linhardt, R. J. J. Med. Chem. 2003, 46, 2551-2564. 12. Poletti, L.; Lay, L. Eur. J. Org. Chem. 2003, 2999-3024. 13. Noti, C.; Seeberger, P. H. Chem Biol 2005, 12, 731-756. 14. Casu, B. Adv. Carbohydr. Chem. Biochem. 1985, 43, 51-134. 15. Gallagher, J. T.; Turnbull, J. E.; Lyon, M. Adv. Exp. Med. Biol. 1992, 313, 49-57. 16. Griffin, C. C.; Linhardt, R. J.; van Gorp, C. L.; Toida, T.; Hileman, R. E.; Schubert, R. L.; Brown, S. E. Carbohydr. Res. 1995, 276, 183-197. 17. Mulloy, B.; Forster, M. J.; Jones, C.; Davies, D. B. Biochem. J. 1993, 293, 849-858. 18. Lindahl, U. In Heparin. Chemical and biological properties, clinical applications; CRC Press: Boca Raton, Florida, USA, 89; pp 159-189. 19. Lindahl, U.; Kusche-Gullberg, M.; Kjellén, L. J. Biol. Chem. 1998, 273, 24979-24982. 20. Esko, J. D.; Lindahl, U. J. Clin. Invest. 2001, 108, 169-173. 21. Linhardt, R. J. Chem. Ind. 1991, 45-50. 22. Langer, R.; Linhardt, R. J.; Hoffberg, S.; Larsen, A. K.; Cooney, C. L.; Tapper, D.; Klein, M. Science 1982, 217, 261-263 23. Casu, B.; Lindahl, U. Adv.Carbohydr.Chem.Biochem. 2001, 57, 159-206. 24. Mulloy, B.; Linhardt, R. J. Curr. Opin. Struct. Biol. 2001, 11, 623-628. 25. Hileman, R. E.; Jennings, R. N.; Linhardt, R. J. Biochemistry 1998, 37, 15231-15237. 26. Thompson, L. D.; Pantoliano, M. W.; Springer, B. A. Biochemistry 1994, 33, 3831-3840.
128
27. Torri, G.; Casu, B.; Gatti, G.; Petitou, M.; Choay, J.; Jacquinet, J.-C.; Sinay, P. Biochem. Biophys. Res. Commun. 1985, 128, 134-140. 28. Casu, B. Haemostasis 1990, 20, 62-73. 29. Rosenberg, R. D.; Damus, P. S. J. Biol. Chem. 1973, 248, 6490-6505 30. Lindahl, U.; Bäckström, G.; Hook, M.; Thunberg, L.; Fransson, L. A.; Linker, A. Proc. Natl. Acad. Sci. U. S. A. 1979, 76, 3198-3202. 31. van Boeckel, C. A. A.; Petitou, M. Angew. Chem. Int. Ed. Engl. 1993, 32, 1671-1690. 32. Petitou, M.; Duchaussoy, P.; Driguez, P. A.; Jaurand, G.; Herault, J. P.; Lormeau, J. C.; van Boeckel, C. A. A.; Herbert, J. M. Angew. Chem. Int. Ed. 1998, 37, 3009-3014. 33. Nunziante, M.; Gilch, S.; Schatzl, M. ChemBiochem 2003, 4, 1268-1284. 34. Prusiner, S. B. Science 1982, 216, 136-144. 35. Cohen, F. E.; Pan, K. M; Huang, Z.; Baldwin, M; Fletterick, R. J.; Prusiner, S. B. Science, 1994, 264, 530. 36. Snow, A. D.; Wight, T. N. Neurobiology of Aging 1989, 10, 481-497. 37. Mayer-Sonnenfeld, T.; Zeigler, M.; Halimi, M.; Dayan, Y.; Herzog, C.; Lasmezas, C.I.; Gabizon, R. Neurobiology of Disease 2005, 20, 738-743. 38. Diaz-Nido, J.; Wandosell, F., Avila, J. Peptides 2002, 23, 1323-1332. 39. Su, J. H.; Cummings, B. J.; Cotman, C. W. Neuroscience 1992, 51, 801-813. 40. Gabizon, R.; Meiner, Z.; Halimi, M.; Ben-Sasson, S. A. J. Cell. Physiol. 1993, 157, 319325. 41. Caughey, B.; Raymond, G. J. J. Virol. 1993, 67, 643-650. 42. Ehlers, B.; Diringer, H. J. Gen. Virol. 1985, 65, 1325-1330. 43. Schonberger, O.; Horonchik, L.; Gabizon, R.; Papy-Garcia, D.; Barritault, D.; Taraboulus, A. Biochem. Biophys. Res. Comm. 2003, 312, 473-479. 44. Leteux, C.; Chai, W.; Nagai, K.; Herbert, C.G.; Lawson, A. M.; Feizi, T. J. Biol. Chem. 2001, 276, 12539-12545. 45. Petitou, M.; Duchaussoy, P.; Lederman, I.; Choay, J.; Jacquinet, J.-C.; Sinay, P.; Torri, G. Carbohydr. Res. 1987, 167, 67-75. 46. van Boeckel, C. A. A.; Beetz, T.; Vos, J. N.; de Jong, A. J. M.; van Aelst, S. F.; van den Bosch, R. H.; Mertens, J. M. R.; van der Vlugt, F. A. J. Carbohydr. Chem. 1985, 4, 293321. 47. Jacquinet, J.-C.; Petitou, M.; Duchaussoy, P.; Lederman, I.; Choay, J.; Torri, G.; Sinay, P. Carbohydr. Res. 1984, 130, 221-241.
129
48. Ichikawa, Y. ; Monden, R.; Kuzuhara, H. Tetrahedron Lett. 1986, 27, 611-614. 49. Prabhu, A.; Venot, A.; Boons, G. J. Org. Lett. 2003, 5, 4975-4978. 50. Haller, M. F.; Boons, G. J. Eur. J. Org. Chem. 2002, 2033-2038. 51. Fügedi, P.; Tatai, J.; Czinege, E. 12th European Carbohydrate Symposium 2003, OC012. 52.Tatai, J.: Ortogonális védőcsoport-stratégia heparin és heparán-szulfát oligoszacharidok szintézisére. Doktori értekezés, Budapest, 2008. 53. Tatai, J.; Fügedi, P. Tetrahedron, 2008, 64, 9865-9873. 54. Fan, R.-H.; Achkar, J.; Hernández-Torres, J. M.; Wei, A. Org. Lett. 2005, 7, 5095-5098. 55. van Boeckel, C. A. A.; Petitou, M. Angew. Chem., Int. Ed. Engl. 1993, 32, 1671-1690; 56. de Paz, J. L.; Martin-Lomas, M. Eur. J. Org. Chem. 2005, 1849-1858; 57. Paulsen, H. Angew. Chem., Int. Ed. Engl. 1982, 21, 155-173; 58. Crich, D.; Dudkin, V. J. Am. Chem. Soc. 2001, 123, 6819-6825 59. Liao, L.; Auzanneau, F.-I. Org. Lett. 2003, 5, 2607-2610; 60. Hendel, J. L.; Cheng, A.; Auzanneau, F.-I. Carbohydr. Res. 2008, 343, 2914-2923; 61. Lemieux, R. U.; Baker, D. A.; Weinstein, W. M.; Switzer, C. M. Biochemistry 1981, 20, 199-205. 62. Lucas, R.; Hamza, D.; Lubineau, A.; Bonnaffé, D. Eur. J. Org. Chem. 2004, 2107-2117. 63. Garegg, P. J.; Olsson, L.; Oscarson, S. J. Org. Chem. 1995, 60, 2200-2204; 64. Rele, S. M.; Iyer, S. S.; Baskaran, S.; Chaikof, E. L. J. Org. Chem. 2004, 69, 9159-9170. 65. Ochiai, H.; Ohmae, M.; Kobayashi, S. Carbohydr. Res. 2004, 339, 2769-2788. 66. Daragics, K.; Fügedi, P. 14th European Carbohydrate Symposium, Lübeck, Germany, 2007; Abstract PO-050. 67. Hamza, D.; Lucas, R.; Feizi, T.; Chai, W.; Bonnaffé, D.; Lubineau, A. ChemBioChem 2006, 7, 1856-1858. 68. Petitou, M.; Duchaussoy, P.; Lederman, I.; Choay, J.; Jacquinet, J.-C.; Sinaÿ, P.; Torri, G. Carbohydr. Res. 1987, 167, 67-75. 69. Fischer, E. Ber. 28, 1895, 1145. 70. Kuszmann, J. Szénhidrátkémia jegyzet, GYKI, 2001. 71. Bhattacharjee, S. S.; Gorin, P. A. J. Can. J. Chem. 1969, 47, 1195-1206. 72. Bhattacharjee, S. S.; Gorin, P.A. J. Can. J. Chem. 1969, 47, 1207. 73. Gorin, P.A. J.; Finlayson, A. J. Carbohydr. Res. 1971, 18, 269. 74. Nánási, P.; Lipták, A. Magy. Kém. Foly. 1974, 80, 217. 75. Lipták, A.; Jodál, I.; Nánási, P. Carbohydr. Res. 1975, 44, 1-11.
130
76. Lipták, A.; Jodál, I.; Nánási, P. Carbohydr. Res. 1976, 52, 17. 77. Fügedi, P.; Lipták, A.; Nánási, P.; Szejtli, J. Carbohydr. Res. 1982, 104, 55-67. 78. Fügedi, P.: Szénhidrátok benzilidén acetáljainak redukciója LiAlH4-AlCl3 reagenssel, Doktori értekezés, Debrecen, 1978 79. Garegg, P. J.; Hultberg, H. Carbohydr. Res. 1981, 93, C10. 80. Garegg, P. J. Pure Appl. Chem. 1984, 56, 845. 81 Garegg, P.J. Regioselective Cleavage of O-Benzylidene Acetals to Benzyl Ethers, S.Hanessian (Szerk.) Preparative Carbohydrate Chemistry, Marcel Dekker Inc., New York, 1997, 53 82. Horne, D. A.; Jordan, A. Tetrahedron Lett. 1978, 1357. 83. Ek, M.; Garegg, P. J.; Hultberg, H.; Oscarson, S. J. Carbohydr. Chem. 1983, 2, 305-311. 84. Fügedi, P.; Birberg, W.; Garegg, P. J.; Pilotti, A. Carbohydr. Res. 1987, 164, 297. 85. Oikawa, M.; Liu, W-C.; Nakai, Y.; Koshida, S.; Fukase, K.; Kusumoto, S. Synlett 1996, 1179. 86. DeNinno, M. P.; Etienne, J. B.; Duplantier, K. C. Tetrahedron Lett. 1995, 36, 669-672. 87. Debenham, S. D.; Toone, E. J. Tetrahedron: Assymetry 2000, 11, 385-387. 88. Sakagami, M.; Hamana, H. Tetrahedron Lett. 2000, 41, 5547-5551; 89. Jiang, L.; Chan, T-H. Tetrahedron Lettt. 1998, 39, 355. 90. Guindon Y.; Girard, Y.; Berthiaume, S.; Gorys, V.; Lemieux, R.; Yoakim, C. Can. J. Chem. 1990, 68, 897-902; 91. Wang, C.-C.; Luo, S.-Y.; Shie, C.-R.; Hung, S.-C. Org. Lett. 2002, 4, 847-849; 92. Shie, C.-R.; Tzeng, Z.-H.; Kulkarni, S. S.; Uang, B.-J.; Hsu, C.-Y.; Hung, S.-C. Angew. Chem. Int. Ed. 2005, 44, 1665-1668; 93. Tani, S.; Sawadi, S.; Kojima, M.; Akai, S.; Sato, K. Tetrahedron Lett. 2007, 48, 31033104. 94. Wuts, P. G. M.; Greene, T. W. Greene's Protective Groups in Organic Synthesis; John Wiley & Sons: New York, 2007. 95. Wong, C.-H.; Ye, X.-S.; Zhang, Z. J. Am. Chem. Soc. 1998, 120, 7137-7138. 96. Zhu, T.; Boons, G.-J. Tetrahedron: Asymmetry 2000, 11, 199-205 97. Reina, J. J.; Rojo, J. Tetrahedron Lett. 2006, 47, 2475-2478. 98. Kusumoto, S.; Sakai, K.; Shiba, T. Bull. Chem. Soc. Jpn. 1986, 59, 1296-1298. 99. Wada, T.; Ohkubo, A.; Mochizuki, A.; Sekine, M. Tetrahedron Lett. 2001, 42, 1069-1072. 100. Crich, D.; Cai, F. Org. Lett. 2007, 9, 1613-1615.
131
101. Yu, H.; Williams, D. L.; Ensley, H. E. Tetrahedron Lett. 2005, 46, 3417-3421. 102. Ziegler, T.; Pantkowski, G. Liebigs Ann. Chem. 1994, 659-664. 103. Arranz, E.; Boons, G.-J. Tetrahedron Lett. 2001, 42, 6469-6471. 104. Vatele, J.-M. Tetrahedron Lett. 2005, 46, 2299-2301. 105. Hudlicky M. Reductions in Organic Chemistry; Ellis Horwood: Chichester, England, 1984. 106. Fife, T. H.; Duddy, N. W. J. Am. Chem. Soc. 1983, 105, 74-79. 107. Ziegler, T.; Eckhardt, E.; Birault, V. J. Org. Chem. 1993, 58, 5, 1090. 108. Chittenden, G. J. F.; Buchanan, J. G. Carbohydr. Res. 1969, 11, 379. 109. Chittenden, G. J. F.; Buchanan, J. G. Carbohydr. Res. 1971, 16, 495. 110. Jacquinet, J.-C.; Petitou, M.; Duchaussoy, P.; Lederman, I.; Choay, J. Carbohydr. Res. 130, 1984, 221-242. 111. Martin-Lomas, M.; Flores-Mosquera, M.; Chiara, J. L. Eur. J. Org. Chem. 2000, 15471562. 112. Tatai, J.; Osztrovszky, Gy.; Kajtár-Peredy, M.; Fügedi, P. Carbohydr. Res. 2008, 343, 596-606. 113. Johansson, R.; Samuelsson B. J. Chem. Soc., Perkin Trans. 1 1984, 10, 2371-2374. 114. Coleman, R. S.; Dong, Y.; Carpenter, A.J. J. Org. Chem. 1992, 57, 3732–3735. 115. Rana, S. S.; Barlow, J. J.; Matta, K. L. Carbohydr. Res. 1983, 113, 257-271. 116. David, S.; Malleron, A.; Dini, C. Carbohydr. Res. 1989, 188, 193-200. 117. Daragics, K.; Fügedi, P. Tetrahedron Lett. 2009, 50, 2914-2916. 118. Leteux, C.; Veyriėres, A.; Robert, F. Carbohydr. Res. 1993, 242, 119-130 119. Xue, J.;Guo, Z. W. Tetrahedron Lett. 2001, 42, 6487-6489 120. Takahashi, S.; Kuzuhara, H.; Nakajima, M. Tetrahedron 2001, 57, 6915-6926 121. Corey, E. J.; Samuelsson, B. J. Org. Chem. 1984, 49, 4735. 122. Fügedi, P.; Garegg, P. J. Carbohydr. Res. 1986, 149, C9-C12. 123. Tatai, J.; Fügedi, P. Org. Lett. 2007, 9, 4647-4650. 124. Lönn, H. Carbohydr. Res. 1985, 139, 105-113. 125. van Boeckel, C. A. A.; Beetz, T. Tetrahedron Lett. 1983, 24, 3775-3778. 126. Bock, K.; Pedersen, C. Tetrahedron Letters, 1973, 13, 1037-1040. 127. Orgueira, H. A.; Bartolozzi, A.; Schell, P.; Seeberger, P. H. Angew. Chem. Int. Ed. 2002, 41, 2128-2131.
132
128. Orgueira, H. A.; Bartolozzi, A.; Schell, P.; Litjens, R. E. J. N.; Palmacci, E. R.; Seeberger, P. H. Chem. Eur. J. 2003, 9, 140-169 . 129. Steffan, W.; Vogel, C.; Kristen, H. Carbohydr. Res. 1990, 204, 109-120. 130. Szurmai, Z.; Lipták, A.; Snatzke, G. Carbohydr. Res. 1990, 200, 201-208. 131. Nilsson, M.; Svahn, C. M.; Westman, J. Carbohydr. Res. 1993, 246, 161-172. 132. Heyns, K.; Paulsen, H. Chem. Ber. 1955, 88, 188-195. 133. Liu, Z.; Perlin, A. S. Carbohydr. Res. 1992, 228, 29-36. 134. T. Chiba, J. C. Jacquinet, P. Sinay, M. Petitou, Carbohydr. Res. 1988, 174, 253-264. 135. Tabeur, C.; Machetto, F.; Mallet, J. M.; Duchaussoy, P.; Petitou, M.; Sinay, P. Carbohydr. Res. 1996, 281, 253-276. 136. Tatsuta, K.; Fujimoto, K.; Kinoshita, M.; S. Umezawa Carbohydr. Res. 1977, 54, 85104. 137. Ek, M.; Garegg, P. J.; Hultberg, H.; Oscarsson, S. J. Carbohydr. Chem. 1983, 2, 305311. 138. Ruda, K.; Lindberg, J.; Garegg, P. J.; Oscarson, S.; Konradsson, P. J. Am. Chem. Soc. 2000, 122, 11067. 139. Johansson, R.; Samuelsson B. J. Chem. Soc., Perkin Trans. 1 1984, 10, 2371-2374. 140. P. J. Garegg, I. Kvarnström, A. Niklasson, G. Niklasson, S. C. T. Svensson, J. Carbohydr. Chem. 1993, 12, 933-954. 141. Sato, K.-I.; Akai, S.; Sakai, K.; Kojima, M.; Murakami, H.; Idoji, T. Tetrahedron Lett. 2005, 46, 7411-7414.
133