BESZÁMOLÓ az LdV-HU-09-VEP-3022 Leonardo da Vinci mobilitás programról
Olaszország, Bugnara 2009.07.29-08.12.
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a fenti mobilitás programon részt vehettem. A sikeres tanulmányút valójában hozzájárul a virágkötészeti szakmai oktatás továbbfejlesztéséhez, a programszervezések sikeréhez, az általános művészettörténeti ismeretek bővítéséhez. A fogadó iskola az European Athenaeum of Floral Art (EAFA -Bugnara, Aquila megye), személy szerint, jelenlegi igazgatója Mauro Margiotti úr volt. 1. nap: július 29. szerda A hajnali indulást, a több mint 1500 km-es távolság indokolta, hiszen az iskola a legutóbbi földrengés sújtotta megyében, Aquila-tól nem messze található. Az út Velencén és Bologna-n keresztül vezetett, egészen az Olaszország déli részén fekvő Sulmona melletti Bugnara-ig. A kedves fogadtatás egyből kellemes, baráti kapcsolatot teremtett, ami megalapozta az elkövetkező hetek hangulatát is. Ez különösen fontos volt az öt hétig szakmai gyakorlaton lévő diákok szempontjából. Szállásom az iskola tetőterében lévő teljesen megfelelő minőségű szobában volt. A kis magániskola felső emeletén lévő szobákban a tanárok alszanak, az előadások, tanfolyamok vagy éppen bemutatók esetén. A konyha és fürdőszoba az alsóbb emeleten volt, ami teljes kényelemmel szolgált. Az étkezést is könnyen megoldottam, illetve a teljes kényelemérzethez a vendéglátók alkalmankénti vacsorameghívásai is hozzájárultak. A visszahívásról sem feledkeztünk meg, mert egyik este a tanulók és a tanárnő segítségével magyar estet rendeztünk a vendéglátóknak, amelyen a csípős gulyásleves mellett a palacsinta is nagy sikert aratott. Az iskola és a mostanában kialakításra kerülő kert a hegyek övezte kis faluban helyezkedik el. Az este a kölcsönös bemutatkozással telt, mindenki elmesélte szakmai útját, tevékenységét az iskolában. Megismerkedtünk az igazgatóval és növényismeretet oktató tanárral is, akikkel eszmecserét folytattunk a növényismeret fontosságáról és a fontos növényfajok ismeretéről, ami nélkül egy virágkötő, virágkereskedő nem létezhet.
2. nap: július 30. csütörtök Már negyedik alkalommal rendezik meg Bugnara-ban a ROMANTICA névre keresztelt nemzetközi virágfesztivált, ami nem csak az utcák és az épületek virággal történő feldíszítését jelenti, de a résztvevők virágruhákat is készítenek, amit a népszerű énekesek, zenekarok mellett a színpadon is bemutatnak. A díszítést végző virágkötők ezen a napon érkeztek meg, így a magyar csapat mellett dán, norvég, spanyol, szlovák, és több olasz csapat is megjött. Mivel a többi virágkötő csak este érkezett meg, így szabad napot kaptunk, hogy a környék néhány nevezetességét megtekintsük, illetve kipihenjük a hosszú út fáradalmait. Így jutottunk el a reneszánsz vámházáról és templomáról híres Popoli nevű községbe, ahol közelről is megnézhettük az 1300-as években épült híres, címerekkel díszített vámházat. A művészettörténeti kalandozás első napja és helyszíne közvetlen élménnyel gazdagította eddigi ismereteinket.
Román kori alapokra épült a reneszánsz templom Popoli-ban. A következő pár órában a pescara-i strand enyhe tengervizében fürdött a csapat, ami valóban enyhet jelentett a majd 40 fokos hőségben. Következő megállónk, az olasz történelmi városok egyik legszebb ékköve, Scanno volt. A gépkocsi nehezen kaptatott fel a magas hegyek közé, hogy a csodálatos középkori várost elérjük. A szép, kacskaringós hegyi utak is gazdag élmény jelentettek, mert a helyi flóra mellett megismerhettük a hegyvidéki városok rendszerét is. A köves, sziklás területeken főként legeltetéses gazdálkodás folyik, de nagyon híresek a különböző kézműves tevékenységek is, mint a csipkeverés, a cizellált ékszerkészítés, a fafaragás és a kimaradhatatlan sajtkészítés. Scanno főterére érkezve a szűk, lépcsőkkel ellátott kis utcákban bolyongtunk, keresve és megtalálva a híres barokk templomok sorát. A diákoknak nagyszerű művészettörténet órát tarthattunk, hogy közelről is megismerjék mindazt, amit már egyszer az iskolában hallottak. Közvetlen közelről szemlélve a korok stílusainak motívumait, sokkal jobban rögződnek. Egy nap alatt máris három nagy művészettörténeti korszakkal ismerkedtek meg.
A hegyi városok, falvak jellegzetes mesebeli látványt nyújtanak.
A szállásra hét óta körül érkeztünk vissza, amikorra már a többi külföldi és olasz csoport is megérkezett. A közös vacsora a „Tre Archi” étteremben volt, ahol az ismerkedésre és a másnapi virágdíszítési program egyes részeinek megbeszélésére is sor került. 3. nap - július 31. péntek A falu kocsmájában elköltött bőséges reggeli után a virágdíszítések elosztására került sor. Végigsétáltunk Bugnara utcáin, s mindenki kedvére válogathatott a helyszínek közül, hogy mit díszít fel virággal a ROMANTICA ünnepre. Mi egy szecessziós stílusban épült házat, egy tornácos, oszlopos bejáratot, illetve egy keskeny kis utcát választottunk. Ezután kezdődött a tervezés, az alapot adó növények begyűjtése. A környék a Majella Nemzeti Park területe, ezért nagy elővigyázatossággal lehetett a növényeket begyűjteni. A gyűjtés előtt a diákokkal megbeszéltük a tájidegen fajokat, így került sor a bálványfa (Ailanthus altissima) és az iszalag (Clematis vitalba) fő növénydekorációs elemként való begyűjtésére. A gyűjtés nagyon hasznos ismeretekkel szolgált, mert megismerhettük a környék honos növényeit, köztük a Cytisus néhány faját is. A gyűjtés már az előre elgondolt elképzeléseknek megfelelően történt, így eldőlt, hogy a házra leomló díszt, az oszlopokhoz koszorúkat és a kis utcába vegetatív stílusban készítendő virágdíszek kerülnek. A díszítés virágait az Olaszországban működő, főként holland virág exportőrök, valamint a helyi nagykereskedések adták össze. A Holland Virágiroda olasz irodája a manökenek ruhadíszeihez járult hozzá virággal. A virág és a természetes alap is összeállt, hozzáláthattunk az alapok elkészítéséhez. Szakmailag nagyszerű feladat volt, mert így egy virágdíszítés minden folyamatát végigkísérhették a diákok, tanárok egyaránt. Jó példa mindenki számára a jövőt illetően. A program egészen estig tartott, amit ismét a közös vacsora követett.
A „magyar utca” még üresen. 4. nap - augusztus 1. szombat Mindenkiben ott motoszkált a gondolat, hogy a mai napon miként oldjuk meg a virágdíszek elkészítését, hiszen délutánra teljesen készen kell lenni, mert érkeznek a vendégek. Több ezer embert vártak a rendezvényre. El is jöttek! Mindenki nagy lendülettel állt a munkához, senki nem tudta mit készít a másik, de a végeredmény sikeres lett. A magyarok munkája is tetszett a rendezőknek, a városka embereinek és a lakosságnak is. A magyar csapat minden tagja tevékenyen részt vett az alkotások elkészítésében, így dicséret jár érte! Délutánra már kiderült, hogy nem a település egyes részei nem lettek eléggé virágosak, ezért a magyar csapatot megkérték, hogy jó néhány alkotással gazdagítsa még a területet. Sikert arattunk a sárga rózsából készült romantikus díszekkel.
A „mi házunk”-hoz nagyon jól illő dekorációt készítettünk
Az oszlopokat koszorúk övezték.
A norvég virágkötő, Siv Engen Heimdahl egyik alkotása. A vacsora is a helyszínen volt, s egész éjjel részt vehettünk a mulatságban, amelyhez gazdag zenei műsorok is kapcsolódtak.
5. nap - augusztus 2. vasárnap Csapatot nagy meglepetés érte ma a helyszínen, mert szinte minden virágdíszt elvittek az éjszakai mulatozók. Így a vasárnapi programok már szerényebb körülmények között folytak, habár a virágokból készült ruhadíszek még sok izgalmat tartogattak. Mivel lepjük meg a közönséget, ami ruha is, virágból is van és nagyon mutatós, de egy kicsit lenge is. Az ötletek áradata megindult, s mindenki tett hozzá egy kicsit a végleges kép kialakításához, így két lányt és egy fiút díszítettünk fel. Az egyik manöken a saját diáklányunk Alíz volt, aki megállta helyét a többi profi és amatőr lány mellett. Az éjszakai bemutatóra egész délután készülhettünk, s mellette a színpad díszítéséhez egy sor szabályos dekoratív virágdísz elkészítésére is felkértek bennünket. A ruhák készítésnél sok új technikai megoldást láttunk.
Az egyszerű díszek a színpadra kerültek.
Fabrizio és Alíz a magyarok díszeit mutatták be a színpadon az éjszakai műsorban.
Fordított csokrot viselt a fején a másik magyar virágruhát bemutató manöken. 6. nap - augusztus 3. hétfő Már kora reggel elindultunk a turista és szakmai útra a környékbe. A SULMON cukorka fajta vagy, ahogy a helyiek nevezik „confetti” világhírű. Ezért is látogattuk meg az 1783-ban alapított Pelino cukorkagyárat a szomszédos városban Sulmona-ban. Mi köze a virághoz? Erre a kérdésre a gyár múzeumába lépve egyből megkaptuk a választ, mert a mandula tartalmú cukorkákból virágokat állítanak össze. Egy kicsit érdekesség, másrészt jó üzleti fogás!
A sulmonai édesség a világ minden táján ismert. Már sokan utánozzák, de az eredeti recept védett, így a Pelino márkanévvel ellátott cukorvirágok a legjobbak. A kertészet körébe tartozott a következő program, a környék legjobb szőlőgazdaságának (Valle Reale) megtekintése is. Először a szőlőtermesztési módokat néztük meg a területen, majd komoly szakmai tájékoztatót kaptunk a termesztés sajátosságairól, a borok készítéséről. A virágkötőknek is fontos tudni, hogy mit díszítenek fel virággal, amikor egy nemes borpalack a kezükbe kerül. A program a legjobb borok kóstolásával folytatódott.
A szelek alakítják a szőlő minőségét. A hegyről a hideg szél, a tenger felől az enyhébb váltogatja egymást. Délután Campo di Giove következett, ahol már komoly nyomait láttuk a földrengésnek. Sajnos a több száz éves épületek sérültek meg jobban, illetve dőltek össze. A síparadicsom nyáron viszonylag csendes volt. Újabb 1500 méter magasság feletti város tárult elénk nemsokára. Pescocostanzo romantikus épületei között található a vidék legszebb barokk temploma. A kívülről nem feltűnő, „szokványos” templombelső díszítése, viszont lenyűgöző. A barokk stíluskorszak féktelen gazdag díszítéseinek tömkelege tárult elénk. Aki látott már barokk templombelsőt, számára is elképesztő látványt jelentett az előtte megjelenő kép. Újabb tanulmány a diák és a tanár számára egyaránt! A városban tett séta arra is felhívta a figyelmet és jó példákat mutatva, hogy a házakat milyen egyszerű eszközökkel lehet virágossá varázsolni. Az egyszerű cserépben nevelt növényektől kezdve a bonyolultabb beültetésekig sokféle megoldással találkoztunk. Számtalan ötlettel gazdagodtunk.
A lépcsőtől kezdve a teraszon át, mindenütt bevirágozták a házat. 7. nap - augusztus 4. kedd Az iskola igazgatója, akinek egyben virágüzlete is van
Sulmonában jött értünk, s vitte le a csapatot az üzletbe. Így a diáklányok is végre megismerkedhettek a munkahelyükkel, ahol a hátralévő heteiket fogják munkával eltölteni. A 60 négyzetméteres átlagos városi virágüzlet a város virágforgalmának 70-80 %- át teljesíti, pedig rajta kívül még 16 üzlet található Sulmona-ban. A napot a virágüzletben töltöttük, nyomon kővettük és bekapcsolódtunk a csokorkészítést és az értékesítés folyamatát. Az üzlet meghatározó szerepet a szakmai tudással, a minőséggel, az elismertséggel vívta ki magának.
Az üzlet egyszerű berendezésű, de nagy forgalmú. 8. nap - augusztus 5. szerda Virágüzletek látogatásával kezdődött a szakmai program a mai napon. Néhány kisebb virágüzlet megtekintése bebizonyította, hogy csakis a szakértelemmel vezetett üzlet lehet jó. A kis üzletek a kevés áruval nem megnyerők a vevők számára. Különös élményt jelentett a sulmona-i vásárnap, ahol élő növénnyel, virággal kevés standon találkoztunk, viszont annál több ruhaneműt kínáltak. A selyemvirágos stand is dugig volt áruval, viszont vevője annál kevesebb akadt. Érdekes módon a palántaárusnál viszont sorba álltak a vevők, ami a nagy szárazságnak tudható be, mivel az emberek újraültetik a veteményes kertet.
A selyemvirágosnál nem álltak sorba Mauro Margiotti virágüzletébe visszatérve az üzletmenetről tájékozódtunk. A forgalomban jelentős szerepet játszanak az esküvők, van olyan hétvége, hogy 5-6 esküvőjük is van. A szorzók magasabbak a megszokottnál. Ő közvetlenül az importőrtől vásárol, így még nagyobb haszonra tesz szert, aminek a nagy részét áruvásárlásba, kellékek beszerzésébe fekteti be. A bolt tele van mindenféle kellékkel, csomagolóanyaggal. Cserepes növényt csak díszítve érdemes eladnia, mert a kelléken tud jól keresni. 9. nap - augusztus 6. csütörtök Délelötőtt az iskolában töltöttük, megbeszéltük iskoláink oktatási programjait, hasznos információkkal láttuk el egymást a jövő virágkötő nemzedéke képzése terén szerzett tapasztalatokról. Egy elképzelt háromnapos virágkötészeti tanfolyam oktatási programját is összeállítottuk. Délután Sulmona melletti hegyen lévő apátságot néztük meg, ahol csodálatos panoráma tárult elénk. Az apátságot V. Celestin pápa megválasztására építették, mert nem szerette volna, ha díszes pompával szentelnék fel. Egyben alkalom nyílt a magas hegyvidéki, sziklás flóra tanulmányozására is. A Dianthus, a Potentilla, az Armeria, a Helianthemum sok fajával találkoztunk. Érdekes volt látni a száraz tölgyes sziklás társulás tisztásain élő növényeket eredeti termőhelyükön. A virágüzleti látogatáskor éppen megérkezett a heti árurendelés. Egyszer rendelnek hetente vágott virágot és cserepes dísznövényt a METZ, holland exportcég római központjából.
Az internetes árurendelés elfogadott ezen a környéken. Ez sokkal olcsóbb, mint a nagykereskedésekben megvásárolni az árut. A kisebb üzletek ezért is nem lehetnek konkurensei házigazdánknak, mert ők csak pár cserép növényt vesznek, amíg ő nagy tételben vásárol. 10. nap - augusztus 7. péntek A tanulók ismét a virágüzleti munkával foglalkoztak, mi pedig Pescara virágüzleteit vettük célba. Egy igazán modern, gazdag kiállítású üzletben kezdtük a sétát. Ivan Berghella üzlete a gazdag tengerparti negyedben van, így nem csoda, hogy kiélheti magát a modern virágdíszek készítésében. Az ár nem számít, mondja, de a forgalma viszont kicsi. Csak a drága virágot megfizetni tudók vásárolnak nála. Két véglet: az egyszerű sulmona-i üzlet és az elegáns pescara-i szalon. Két külön világ, két külön kereskedelmi szemlélet.
Az elegáns üzlet kis forgalomból, drága árukból él meg. Délután a szombati esküvői díszek készültek az iskola műhelyében. Oltárdísz, paddísz, asztaldísz, bejárati dísz, térdíszek készültek fehér rózsából és más kiegészítőkből.
A bolttulajdonos, igazgató irányításával készültek a másnapi esküvő virágdíszei. 11. nap - augusztus 8. szombat A mai napi esküvő menyasszonyi csokrát maga a mester készítette, s a diáklányok asszisztáltak hozzá. A folyamatában végigkövetett csokorkészítés komoly szakmai továbbképzést jelentett tanárnak és diáknak egyaránt. A délelőtt a csokorkészítéssel, majd a koradélután a díszek kiszállításával telt el.
A mester lépésről-lépésre mindent elmagyarázott.
Campo di Giova-ban a templomban minden a helyére került. A délutánt a sulmona-i temető megtekintésével töltöttük. A dél-olasz temetkezési kultúra, a virághasználat és a koszorúkészítés érdekelt bennünket. Hatalmas építmények fogadtak bennünket, s telis-tele művirággal. A sírtemetkezés nem divat, inkább nagy kriptákba és magas urnafalakba temetkeznek. Szerencsére? Koszorúkat is láttunk, egyedi olasz kivitelben.
Az álló, tűzött koszorú a divat.
12. nap - augusztus 9. vasárnap A szabadnapon a diákokkal a környék természetvédelmi területére kirándultak, a tanári programban a legmagasabb hegy és a történelmi emlékek megtekintése szerepelt. Már a rómaiak idejében határvédő erődként működött Rocca di Calascio vára. Középkori erődítményként építették tovább. A csodálatos vidék növényei is felkeltették figyelmünket, mert a romok mellett a szakmai kíváncsiság is hajtott bennünket. Gyönyörű szártalan bábakalácsok, kék iringók és sok másféle növény örvendeztetett meg. A rekkenő hőségben a hegy megmászása nem volt kis feladat, de a látvány megérte.
Az erőd előttünk tornyosult
Az iringó mindenütt kéklett. Fél óra sem telt el, s elhagytuk az 1600 méteres magasságot, a rekkenő hőséget és 1800 méterre mentünk, ahol hatalmas jégvihar várt bennünket. A Grand Sasso, a legmagasabb hegy tövében álltunk, majd megfagyva a 10-12 fokon, s néztük az igazán magas hegyvidék lenyűgöző virág világát. Sajnos a magashegységi sziklakertet az hideg eső miatt nem nézhettük meg, de így is ízelítőt kaptunk e táj fantasztikus élővilágáról. A hegyről lefelé jövet megtekintettük Bominaco-ban a román kori templom falfestményeit, amelyek egyedülállók, a világ hasonló alkotási között. Nem csak bibliai jelenetek, de a földművelési naptárak is a falakon láthatók. Egy kis baksis ellenében fényképezni is lehetett a tiltás ellenére. 13. nap - augusztus 10. hétfő Az iskolában töltöttük a napot az igazgatóval és munkatársaival. A felnőttképzésről beszélgettük, összehasonlítottuk a magyar rendszerrel. Közelgő hazautazásunk előtt értékeltük a szakmai programunkat, a koordinátorral közösen elkészítettük az Europass igazolást. Megbeszéltük a diákok további programjait.
14. nap - augusztus 11. kedd Az iskola művészettörténet tanára Silvia Romagnoli a pescarai pályaudvaron várt bennünket, hogy a művészettörténet újabb csodáihoz vezessenek el bennünket. A helyhez az út Francavilla al Mare-n keresztül vezetett, így a tengerpartról újabb csodás képeket készíthettünk. Santgiovanni in Venere a román kori építészet egyik legszebb példája. A hatalmas templom, a belső kolostorkert, a zárda együttese teljesen világossá teszi a mai látogató előtt a kor vallási életét. A barokk templommá alakított épületet „letisztították” és elővarázsolták eredeti megjelenését. Így vált igazán impozáns műemlékké. Kerttörténeti szempontból jelentős az eredeti állapotára visszaállított román kori paradicsomi kert, amit a kerengő zár körbe.
Az erődtemplom önmagában is lenyűgöző épületegyüttes. Roccascalegna kősziklára épült vára volt a következő állomás, mutatva, hogy Abruzzo tartomány milyen gazdag műemlékekben.
A vár és a szikla szinte összenőtt. Juvanum, római kori település. A romok jól mutatták a város szerkezetét, a bazilika helyét, a házakat. Az úthálózat megmaradt, szinte ma is eredeti állapotban van, s járni lehet rajta. A római kori színház lelátójának kövei egy centimétert sem mozdultak kétezer éve. Szomorúságunkra elérkezett az utolsó este, s szomorúan vettük tudomásul, hogy másnap felülünk a vonatra, s Rómából haza repülünk. A vendéglátók nagyon kellemes, kedves búcsúvacsorát szerveztek, s nem csak ők voltak jelen, de a hozzátartozókat is meghívták, hogy még családiasabb búcsúest legyen.
Antonella és Mauro a vendéglátók. 15. nap - augusztus 12. szerda Kora reggel indultunk vonattal Sulmona-ból Rómába, a repülőtérre. A vonat félúton megállt, mondván leszakadt a felső vezeték. Ezen a kis izgalmon kívül, ami két órán belül megoldódott, minden rendben zajlott Budapestig. A Leonardo Program ezen állomása igen gazdag programot kínált és a kiváló szakemberek segítségével nagyon sok és új szakmai tapasztalatra tettünk szert. Mindemellett megismerhettük egy olasz virágkötő magániskola felépítését, programjait, de sokkal gazdagabb lett művészettörténeti ismeretünk is Abruzzo tartomány műemlékei által.
Köszönet a tanulmányútért a program szervezőinek, a fogadó iskola vezetőinek és minden olasz virágkötőnek, családtagnak, barátnak, akik felejthetetlenné tették a két hetet. Budapest, 2009. augusztus 16. Szabó János Virágkötészet óraadó tanár
