2012 szeptember
1445 Budapest, Pf. 356 Tel./Fax: (1) 314-1302 Bankszámlaszám: 11991102-02117573
E-mail:
[email protected] Adószám: 18002320-1-42
98 Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. (Ez 47,9) Nemrég két gyülekezet vasárnapi istentiszteletén beszélhettem az EMO-ról, és a tervezett közös akcióról, 5–5 percben. Előtte este olvastam a fenti igéről Cseri Kálmán áhítatát, s abban a következő sorokat: „A templom mindig Isten jelenlétére utal. A víz a csapadékban szegény Palesztinában az élet jelképe lett. A folyó víz, élő víz, Isten igéjét jelenti. A templomból kiáradó ige termékennyé teszi a pusztaságot is, életet támaszt a halál helyén, nyomában gyümölcs terem ott, ahol semmi nem volt. Gazdag, bővölködő élet lesz ott, ahova Isten igéje eljut.” Ez az! – mondtam magamban. Erről van szó minden misszióban, az EMOban is. De jó lenne, ha mi, Isten népe, akik hétről-hétre nagyokat kortyolhatunk az élő vízből, nem csak fogyasztói, hanem továbbadói is lennénk annak mindenütt. Ha a mi templomaink küszöbe alól is kifolyna a víz, s életünk, szolgálatunk medrében – az EMO medrében is – eljutna sok-sok szomjazóhoz, hogy a nyomán élet fakadhatna itt is, ott is!
Budapest-2012 Nyári missziós hetek Bevallom, szorongtam a két budapesti hét előtt. Két hét egyvégtében – mikor egy hét végére is eléggé el szoktunk fáradni! Ráadásul Budapesten, annak is a belső részein, ahol az emberek sokkal zártabbak, elutasítóbbak, barátságtalanabbak, mint vidéken, vagy akár mint a budapesti kertvárosokban! Pasarét és a VIII. kerület. Két nagyon különböző terület, népréteg, mentalitás. De itt is, ott is Jézusra van szüksége mindenkinek! Így indultunk el. S hogy mit tapasztaltunk, hogy élték meg azok, akik benne voltak? Erről hadd szóljanak a résztvevők beszámolói. Amikor megkértem a résztvevőket, hogy ki-ki írjon pár sort a hetekről, nem gondoltam, hogy ilyen bőséges Sok száz kaputele lesz a „termés”, úgyhogy néhol rövidítenem is kellett. fonon csengettünk...
…és akkor odaértünk hozzá. Nem volt nehéz megtalálnunk, hiszen éppen kint ült a folyosón. Régi bérház, körfolyosó, annak is a legeslegvége. Olyan egyedül volt – csak a szegényes kis holmijai vették körül: a sámli, amin ült, a cigis doboz, a ruhadarabok. Egészen barna a bőre: az arca, a keze, a szeme – s ez a szempár élénken felfigyel, ahogy szólni kezdünk: Hogyan?, maguk Jézusról beszélnek? Ismerem Őt mint Szabadítót! Megmentett engem 4 éve az alkohol rabságából! És csak beszél, és beszél, és egyre jobban belelendül abba, amit mond. „Jöjjenek beljebb! – nem kellett kétszer szólnia. Már a díványon ülünk, már összekulcsolva a kezünk, már azt sem tudjuk, hogyan köszönjük meg Istennek ennek az embernek a megmentését. Már kint vagyunk, egy másik ajtó előtt. A régi bérház felső emeletéről odalátni a mi emberünkre: megint ott ül, kint, ahol az előbb, a szegényes kis holmijai között, a sámliján. Nem látjuk az arcát, mert lehajtotta a fejét, s imára kulcsolta össze a két kezét. Én nem tudom, hogy történhetett, de pont odatűzött a nap, ebbe a bérházi sarokba; olyan volt ez az egész, mint egy filmbeli jelenet. VALAKI valóban rá figyelt ezen a délelőttön. Szidi és én, „elcsíptük” a csodát: láthattuk azt, mennyire fontos – halálosan fontos! – Jézus számára ennek az embernek az élete! Én nem tudom, hogy történhetett, de percekig nem mozdultunk onnan, s csak néztük, egyre néztük ezt a filmbéli, gyönyörű jelenetet, ott, a körfolyosó legeslegvégén. Nem szóltunk egy szót sem. Amúgy, egyébként, beszédesek vagyunk mind a ketten…
2
…és akkor odaértünk a lakása ajtajához. Régi bérház, udvarról nyíló, földszinti lakás; a nagy hőségben nyitva az ajtó, csak egy füg- Körfolyosók, körfolyosók... (Fotó:internet) göny választja el a külvilágtól. A szomszédasszony épp most vitte be az ebédet, s tájékoztatta őt arról, hogy „ itt van két ember, valamilyen írást hoztak, Istenről beszélnek (ilyesfélét mondhatott rólunk). Ennyit hallott csak – s a fájós lábú, idős asszony már invitált is be bennünket nagy örömmel; nem kellett kétszer szólnia! Ő a díványon ült – mi egy-egy széken. Láttuk a megdagadt lábát, fülünkkel hallottuk a lánya (tragikus) élettörténetét – s az tűnt fel, hogy ez az asszony mégsem panaszkodik: úgy beszél, mint aki látja a Láthatatlant, mint akit éppen e bajok közepette is békességgel tölt el Jézus jelenléte, mint aki az Ő jelenlétében beszél. Így történt. Már nem csupán azt tudtuk, hogy betegsége miatt nem jut el gyülekezetbe (mennyire vágyik rá!), hanem azt is, hogy lelki énekeket ír, másol, s ezeket adja tovább. A kis szoba hamarosan átalakult „imateremmé”; egymás szájából vettük ki a hálaadás szavait. Igen: ez az asszony nem a fájdalmairól,
hanem a bűneiről beszélt Istennek, s kérte azokra az Ő bocsánatát. Hatalmas ereje volt az imádságának: Szabolcs is, én is úgy álltunk fel, mint akik nagy gazdagságra leltek ezen a délutánon: az Auróra utcában Testvérrel találkoztunk!! Csordultig volt a szívünk örömmel, hálával Jézus iránt, Aki időről időre megengedi nekünk, hogy „ elcsípjük” a csodát: bepillanthassunk az Ő nagyságos dolgaiba. Van ennél nagyobb öröm ezen a földön? Azután, az utcán járva, olyan könnyű volt minden. Pedig a „nyóckerben” is nagyon sütött a nap azon a délutánon. Állítólag 35 Celsius fok volt árnyékban. Én nem tudom, hogy történhetett, hogy az Emma néninél tett látogatásunk után Szabolccsal ebből alig vettünk észre valamit… P.A. Valóságos csoda szembekerülni olyan hívő keresztyénekkel, akik „bevetésre” készek (és nem csak a missziós újságokban olvasni róluk)! Készek számot adni bárkinek a bennük élő reménységről. Reformátusok, baptisták, evangélikusok! Már most együtt! Nemcsak majd ott és akkor odaát! Örültem a régóta ismert testvéreknek és a most megismerteknek. Különösen meglepett az, hogy nem csupa jó svádájú, talpraesett hívő volt a csapatban, hanem akiket (magamat is beleértve) úgy külső megítélés alapján szerény, visszahúzódó és félszeg teremtéseknek ítéltem volna. Nem csoda! A szolgálatra nem a velünk született zseniális képességeink tesznek alkalmassá, hanem az Úrtól kapott felhatalmazás és a Szentlélek ereje, és persze a szeretet: az Úr iránt és az övéi iránt. Mi mindennel találkoztunk utunk során? Lehetetlen leírni! Mindenesetre minden presbiter testvért beosztanék egy néhány napra; vegyen részt a misszió látogatásain, mielőtt szolgálatba állna. Ismerni kell a népünket, a szükségeiket, a lelki állapotukat, s tudni kell kik között élünk? Kik között kell megélni a keresztyénségünket?! S kikért kell megfogalmazni a konfirmációban tanult hitünket?! Még én (lelkészként) is szorongtam, mi következik egy-egy becsöngetés után, de aztán ámultam azon, ahogy az Úr megnyitotta az ajtókat. − Olyan sok volt az elutasítás: nem kérnek semmit! − Egy fiatalember a csöngetésre fölrántja a rolót – araszos kereszt lóg a nyakában – s azt mondja: „Jó kapcsolatban vagyok Istennel, nincs szükségem közvetítőkre.” És már surran is vissza a roló. Bárcsak úgy lenne, lenne jó a kapcsolata az Úrral! − Összeszorult a szívem, amikor a „zsidó házhoz” értünk. Egy cigány fiatalember nevezte így. Úgyis kidobják onnan magukat! – mondta. Egyedül ez a ház nem volt bezárva, nyugodtan bemehettünk. A házban zsinagóga is működik. Fájt a szívem értük, miattuk: Uram, a testvéreink, de főleg a tieid! Mennyi sebesülésük van, és „lepel van a szívükön”! Könyörülj meg rajtuk, hiszen Te vagy a Világosság! Bizony, nem láttak szívesen! De az imádság ott maradt a szívemben értük.
3
4
− Rácsodálkoztam az Emánuel nevű kisfiúra és a családjára: hogy lehet hitetlenül ilyen gyönyörű, prédikáló nevet adni egy gyermeknek? Ismerd meg azt, akiről a neved prédikál! – búcsúztam tőle és a családjától. − Sántító fiatal nő jött az utcán, fájdalom tükröződött az arcán. Megállítottam, s bátorítottam: ismerje meg az Úr Jézust, hadd legyen a barátja! Mire ő: haragban vagyok Istennel. Akkor ki kell békülnie vele. Ez az indulat még betegebbé teszi. Elfogadta a traktátust... − Volt egy kedves asszony, aki szomjas volt az igére, behívott, leültetett és nem győztünk a kérdéseire válaszolni. Sajnos nem tartozik gyülekezethez. A VIII. kerületi lakását árulja, az év nagy részét az Alföldön a víkendházában tölti. Nem lehetett bekapcsolódásra buzdítani. − Az utolsó meglátogatott házban csak a postaládákig jutottunk. Egy cigarettázó fiatalember nézte a tevékenységünket. Elmondtam neki, mi járatban vagyunk. Ő is református! A lelkésznő keresztelte meg gyerIndulunk a Józsefvárosba meküket. – Akkor már tudják, melyik út visz a templomba! Járjanak rajta szorgalmasan! Legyen a lelki otthonuk, az Úr Jézus pedig az életük Ura! – mondtuk, s olyan hálásak voltunk ezért a befejezésért. Van népe az Úrnak ebben a kerületben is! Nem kis feladat itt, ebben a környezetben engedelmeskedni az Úr Jézus parancsának: Tegyetek tanítvánnyá minden népeket! Az Úr Jézus buzdítsa föl evangéliumi hitű testvéreinket a bátor bizonyságtételre, az ország minden helyén, hogy az új pogányságból valóban keresztyén hitre térhessen a mi szeretett népünk! K. Zs. A nap végéhez közeledve átmenetileg egyedül kopogtattam a pasaréti kis utcácska csendes házainál, amikor a már bejárt oldalon idősebb néni jött ki bevásárló kocsijával az utcára. Belenézett a postaládájába, ahová előtte betettük a traktátust az ő számára is. Komótos elindulását jó alkalomnak láttam beszélgetés kezdeményezésére. Elmesélte, hogy az utazás a legkedvesebb elfoglaltsága. Amerre jár a világban, be-be tér az útjába eső templomokba is. Adynak Az Úr érkezése című versét idézte életének egy nehéz epizódjára emlékezve: "Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten." Erről a Golgotán kiteljesedett ölelésről beszélgettünk innentől. Majd előkerült a térkép, hogyan is lehet ebbe a pasaréti gyülekezetbe neki eljutni, melyik autóbusszal, milyen átszállással. Urunk adjon neki valódi megérkezést. A missziós hét utolsó napja Pasaréten olyannak tűnt, mint amikor a magvető a sziklásabb helyről egyszer csak jól megművelt szántóföldre ér. Egymás melletti tömbházak lakásait jártuk szolgatársammal. Beszélgetési lehetőségek sokasága. Az egyik ajtónál fülbevalós, szakállas középkorú férfi hallgatott figyelmesen ben-
nünket. Mivel lett jobb? – Felváltva tettünk bizonyságot a nekünk szegezett kérdésre. Beszélgetőtársunk komoly érdeklődésére a szomszéd lakás ajtajánál kaptunk magyarázatot. Csillogó szemű, hitét örömmel megvalló asszony nyitott ajtót. Barátnőjével, előbbi beszélgető partnerünk feleségével rendszeresen megfordulnak a pasaréti istentiszteleti alkalmakon, de még Pasaréti csapat nem tagok. Az ottani asszonykörre irányítottuk a figyelmét, hogy a gyülekezeti kötődésük megerősödhessen. „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában" Jn 9,7a. 2009 óta fordulok meg a nyári missziós heteken több-kevesebb rendszerességgel. Továbbadni abból az örömből, amit én is úgy kaptam. "...teljes öröm van tenálad, ..." – mondja a zsoltáros, s pont ebben éreztem magamat egyre inkább fogyatékosnak. Sokat vajúdtam és kínlódtam ezen, ami nem kerülte el egy szolgatársam figyelmét. Egy jó beszélgetésben nekem is hirdette (újra) az örömhírt, amire belül azt mondtam: Ja, ez így egészen más! S kiteljesedett bennem ez a teljes öröm. Hazaérkezve, a rákövetkező szombaton az egyik helyi piacon túl is csordult. Egyszer csak ott álltam az emberek előtt: Kedves emberek! Én szeretem Jézust! Szeretném elmondani önöknek, hogy ki Ő, és miért szeretem Őt! Sátán egyik legtöbbször használt kifejezése az én életemben, hogy "Na ugye!" Na ugye, hogy nem megy ez neked. Na ugye, hogy nem biztos a te Jézushoz tartozásod sem. Na ugye, hogy nincs bátorságod emberek előtt bizonyságot tenni. A héten többször beszéltünk a Szentírás csodálatos válaszairól: "De Isten", és, hogy "Íme". Ezek valóságát tapasztalom ezekben a napokban. G.T. Nagy különbségek voltak a lakóparkok, a felújított és a körfolyosós házak között. Míg az első kettőben általában ládáztunk, az utóbbiakban több beszélgetésre került sor. Többen azt mondták, hogy nekik megvan a maguk Istene – vagy hitetlensége. P. J-né Két emlékezetes mozzanat tartósan megmarad Pasarétről. A sok el- és bezárkózó, megközelíthetetlen laTestvérek, menjünk bátran... kás és a bennük lakók félelme. A másik mozzanat örömteli: Találkoztunk őszinte lelki nyitottsággal, bizalommal, gyermekeik hitbeli nevelését külföldi kiküldetésük során is fontosnak tartó leendő keresztényekkel. Örültünk ennek! Mi ehhez csak 78 lépcsőt tettünk meg az úttól – az Úr Jézus a mennyei magasságból jött értük is a földre. Hisszük, hogy nem volt hiábavaló a Hozzá való hívogatásunk. V.-né K.I.
5
6
Kerítéssel körülvett társasházak, a házak külön is zárva. Nem egyszerű bejutni, s a legtöbb helyen csak azt engedik meg a lakók, hogy a postaládákba helyezzük a traktátusokat. Így külön öröm, amikor egy épületben sikerül végigjárnunk az otthonokat, s személyesen átadni az írásokat. Biztos, hogy nem véletlenül épp ide jutottunk így be. Az egyik ajtót kedves, de mélyen szomorú asszony nyitja meg, aki négy éve nem tudja feldolgozni férje halálát. Befelé fordul, a lakását sem igen hagyja el. S az egyedül hordozott bánat napról-napra emészti az életét, szívja az erejét. De jó, hogy ott lehettünk, biztathattuk, s rámutathattunk nem csak arra, hogy lefelé húzó örvénybe került, de arra az Úrra is, aki őt is ki tudja emelni! Kiáltson Hozzá, kérjen erőt a mozduláshoz és induljon kifelé, felfelé, az Úr felé, aki hozzá küldött minket! „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr a te Istened megy veled: nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.” (5Móz 31,6) Sajnos meg kell, hogy mondjam, nem nagy örömmel mentem a nyolcadik kerületbe EMOzni. A félelem ott bujkált a szívemben, mivel ott már engem megtámadtak, régen, még hitetlen koromban. A fenti Ige nagy erőt adott kezdetben. Ahogy előrehaladt a szolgálat, a szívemben békesség lett, és az ott lévő emberek iránt részvét és sajnálat. Döbbenet, Ez is, az is nyolcadik kerület (szemközti házak) hogy az ott lakók milyen nagy félelemben élhetnek: Zárt ajtók, s belül még egy vagy két rács... (Sajnos csak ezek adnak nekik biztonságot.) Öröm volt, ha szóba álltak velünk, mert hiszem, hogy őket Isten kegyelme tette erre késszé. Nagyon örültem egy fiatal, kétgyermekes anyukának. Nemrég költöztek ide, reformátusok, de nem tudta, hogy van a kerületben református egyház (pedig az Interneten is keresgélt utána), így megörült a meghívónak. Boldog voltam, hogy mi lehettünk azok, akik az örömhírt elmondhattuk egy kereső embernek. Ott él egy család, és nem tudja, hogy nem messze tőle szól az ÚR szava, és hívja őt! Ez nekem azért nagy öröm, mert hasonló volt, amikor az ÚR az én életemben is újat akart teremteni. Évekig dolgoztam egy kerületben, sőt jártam a kerület kereskedelmi egységeit, de azt, hogy hol van a templom, az Isten háza, azt nem tudtam. Milyen jó, hogy nekem is küldött egy „Isten szolgáját”, hogy megismerhessem Őt, Jézus Krisztust, megváltómat. Hiszem, hogy nem hiába jártuk ezeket a „börtönöket”, mert jelképesen is, de valójában is sok bűnében rab ember él ebben a kerületben. Kérem az Urat, hogy könyörüljön rajtuk, és rajtunk is, hogy imáinkban hordozzuk őket. F.M.
Nagy öröm volt számomra tapasztalni, hogy a város egyik leghírhedtebb kerületében kopogtathattunk be az otthonokba és sok nyitott ajtóra és szívre is találtunk. A Baross utcán volt egy férfi, aki azóta is sokszor előjön imáimban, aki csodálkozott azon és irigyelt minket, hogy nekünk milyen kapaszkodónk van. Neki jó lenne eljuttatni még ezt a pár sort egy énekből: „Jövök semmit nem hozva, Keresztedbe fogódzva." Ezen kívül nagy öröm volt, hogy a Nagytemplom utcában egy hajléktalan, de dolgozó férfinak eljuttathattunk egy Bibliát. Jó lenne neki segítséget nyújtani a Biblia értelmezésében. Magamról tudom, hogy annak idején, mikor egyedül próbáltam olvasni a Bibliát, nem jutottam sokra... B-Cs.Sz. Imádkozzunk sok-sok megszólított családért, az elkezdett munkák folytatásáért a gyülekezetekért. Gondoljuk az itt felsorolt (és fel nem sorolt) emberekre! Könyörögjünk országunk, és benne Budapest népéért!
További akciók Kezdés, folytatás, befejezés – helyszíntől függően. A Találkozó megadott időpontja egyben az első akciós napot jelzi, amelyet mindenütt még több másik követ. A további időpontokról a feltüntetett szervezők, ill. az iroda munkatársai tudnak felvilágosítást adni. Általában arra lehet számítani, hogy szeptember-októberben minden hétvégén lesz osztás valahol, de sok hétköznapon is. Kérjük Testvéreinket, hogy ki-ki gondolja át, hogy mikor és hol tud segíteni a helyi testvéreknek. Minden munkás kézre szükség van!!! Aki tud, s akar segíteni, jelentkezzék! II. kerület (Pasarét) – Találkozó IX. 15-én 8:30-kor a Pasaréti Ref. gyülekezet új nagytermében. Szervező: Bodó Balázs (Tel.: 30-415-2457) VIII. kerület – Találkozó IX. 8-án 9:00-kor a József utcai baptista imaházban. Szervezők: Suhai Szabolcs és Szabó László (a helyi gyülekezetből) VI.-VII. Kerület – Találkozó IX. 22-én 8:30-kor a Bp.-Fasori Ref. Gyülekezet termében. Szervezők: Sztanó Péter, Suhai Szabolcs és Somogyi Péter III. kerület – Találkozó X. 6-án 8:30-kor a Bp.-Békásmegyeri Ref. Gyülekezet termében. Szervezők: Suhai Szabolcs és Sípos Aba Álmos Soroksár-Újtelep – Találkozó XI.10-én, 9:00-kor a soroksár-újtelepi r. kat. templom tanácstermében. Szervezők: Sztanó Péter és Péterffy György
Hírek, információk Ismét bíztatjuk Testvéreinket, hogy ajánlják hívő ismerőseiknek is az EMO körlevelet. Várjuk az új imádkozók címeit! Nagy segítség a kapcsolattartásban, ha értesülünk a címváltozásokról, halálesetekről. Kérjük, hogy írják meg, ha e-mailben is tudják fogadni az EMO híreket (aki már megtette, annak nyilván nem kell újra).
7
EMO világszerte AUSZTRIA (8,2 millió lakos, EMO vezető: Gerti Holzer) Imádkozzatok az új akcióért Bécsben. Ehhez új traktátust készítünk „Mennyei útlevél” címmel, amelyben rövidítve Mérei Lórándné, korábbi magyar EMO kurátor bizonyságtétele is szerepel. Imádkozzatok jó gondolatokért, a megfogalmazásért és a grafikáért is! Hálásak vagyunk az új önkéntesért, aki sokat segít az irodában. Egy fiatalasszony a bibliakurzus nyomán elfogadta Jézust megváltójának. Talált egy eleven gyülekezetet, és izgatottan beszél mindenkinek új életéről. Legyen Istené a dicsőség csodálatos vezetéséért! BRAZÍLIA (kb. 200 millió lakos, EMO vezető: José Messias de Melo) Idén szeretnénk megduplázni az észak-keleten szétosztott Bibliák és élelmiszercsomagok számát. Ez országunk legszegényebb régiója, tele bálványimádással. A hosszú ideje tartó szárazságban mindenüket elvesztették, és az éhség kegyetlen ellenség! Nagy öröm viszont látni a hála mosolyát, amelyet a testvéri szeretet fakaszt a megajándékozottak arcán. Imádkozzunk ezért a régióért, különösen a gyerekekért, akik leghamarabb válnak áldozatokká. José Messias de Melo Hordozzuk imádságban az EMO helyi vezetőjét José Messias-t! Júniusi, második szemműtéte után tüdőgyulladást kapott Hála Istennek, már jobban van, de még ápolásra szorul. Kéjük hordozzátok a nyári missziós utazásokat is, hogy Urunk őrizze munkatársainkat! URUGUAY(3,5 millió lakos, EMO vezető: Alfredo Peña) Sok év után valóra vált az álmunk, hogy egyes „hozzáférhetetlen” területekre behatoljunk, s kicsiny, távoli városokba jutottunk el. Elérni és megnyerni mindenkit – ez tölti be az EMO munkások szívét. Urunk indított önkénteseket és kedvező időjárással ajándékozott meg minket, így több mint 60´000 otthont értünk el, bejárva Rocha, Maldonado, San Jose, Paso de los Toros, Florida városokat és másokat is. Imádkozzatok, hogy otthonok százai forduljanak Krisztushoz a szórólapok és a bizonyságtételek nyomán!
Testvéri szívvel köszöntök mindenkit: Sztanó Péter
8
Jézus mondja: „...aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” Jn 4,14
