Emma Darcy
Lecserélt vőlegény
Ő álmaim asszonya! Villámcsapásként éri ez a felismerés a milliomos Damien Wyntert, amikor találkozik a szép örökösnővel, Charlotte-tal. Csupán egy aprócska gond van: a lány menyasszony, és két hét múlva lesz az esküvője Markkal. Damien azonban nem adja fel egykönnyen. Mindent kockára tesz, hogy elnyerje Charlotte szerelmét. Egy izgalmas pókercsata és egy táncparketten elcsattant csók után a férfi úgy látja, javultak az esélyei. De hogyan tudná eltávolítani az útból Mark Freedmant, a hozományvadász vőlegényt? Eredeti cím: The Billionaire's Scandalous Marriage 2007 Megjelent: 2010.12.07.
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
1. FEJEZET Bár csak két hét volt hátra az esküvőjéig, Charlotte Ramsey mégsem érezte magát felhőtlenül boldognak. Az úton Sydney belvárosából Palm Beachre, a családi birtokra egyfolytában azon töprengett, ha ilyen biztos az érzelmeiben, akkor vajon miért nem képes tiszta szívből örülni a rá váró, elvben nagyon is örömteli eseménynek. Talán azért, mert az édesapja az első perctől ellenzi a házasságát? Mindenképpen beszélnie kell vele, még az esti ünnepi összejövetel előtt! Az idegességtől görcsbe rándult a gyomra, amint felidézte, milyen lehetetlenül viselkedett az apja karácsonykor is Markkal, azzal a férfival, akinek nemsokára a felesége lesz. Ez nem ismétlődhet meg ma este, a szilveszteri bulin. Most az a legfontosabb, hogy meggyőzze az apját, ez így nem mehet tovább. Bár nem nagyon bízott benne, hogy sikerül jobb belátásra bírnia szeretett édesapját, egyre elszántabb lett, ahogy közeledett a szülői házhoz. Márpedig ő igenis hozzámegy Markhoz! Jobbat úgysem talál… Charlotte szíve vad zakatolásba kezdett, amikor az eljegyzés előtti heves szóváltásra gondolt. Nem tehetett mást, kénytelen volt vitába szállni az apjával. Elvégre senki, még a szülei sem szólhatnak bele, kihez megy feleségül. – Nem érdekel a véleményed, akkor is Mark lesz a férjem – jelentette ki ellentmondást nem tűrően. – Hogyan lehetsz ilyen önfejű, Charlotte? Jól meggondoltad? Tényleg azt szeretnéd, ha Mark Freedman lenne a férjed? Képtelen vagyok megérteni, mit eszel rajta! – dühöngött a családfő. – Nem komoly ember, csak… – Az a bajod vele, hogy nem jeleskedik a tőzsdén? – szakította félbe indulatosan Charlotte. – Többek közt éppen azt kedvelem benne, hogy mindig mellettem van. Nem utazgat állandóan üzleti ügyekben, ahogyan te. Élvezi, hogy velem lehet. Mellette sosem unatkozom… Nagyszerűen szórakozunk együtt. – Szórakoztok – morogta megvetően Mr. Ramsey. – A te ereidben az én vérem folyik, úgyhogy nem kell sok idő ahhoz, hogy megund a vég nélküli „szórakozást” Freedman úr oldalán. Hidd el, ami most még újdonság, az nemsokára nyomasztó teherré válik. Érezd magad jól vele, tombold ki magad, aztán add ki az útját! Ne feledd, a házasság komoly dolog. Egy egész életre szól. Úgy is mondhatnám, hosszú távú üzleti vállalkozás… – Még hogy üzlet! – csattant fel dühödten Charlotte. – És az érzelmek, a szerelem nem számít? – Nem lesz tartós ez a házasság – legyintett az apja. Ám Charlotte biztosra vette, hogy téved. Mark komoly ember, aki üzletkötőként nagyon is jól megállja a helyét. Az első pillanattól remekül érzik magukat egymás társaságában, együtt tervezik a jövőjüket, a gyermekáldást, amelyet Charlotte harmincévesen már nagyon is időszerűnek tartott. Azt is elhatározták, hogy közösen viszik majd az üzleti ügyeket, aminek a lány külön örült. De hát az édesapjával sem akarta összerágni a port… Épp ezért kell mihamarabb beszélnie vele. Hogy még véletlenül se ismétlődhessen meg az az elviselhetetlenül kínos jelenet, mint karácsonykor, csupán mert az apja képtelen belenyugodni lánya megmásíthatatlan elhatározásába. A szilveszteri hangulatot a vitorlás fedélzetén nem ronthatja el semmi.
2/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Charlotte-ot kiverte a hideg veríték, amikor arra gondolt, hogy az apja esetleg megint olyan lekezelően és ellenségesen bánik Markkal… Akkor biztosan kenyértörésre kerülne sor köztük, amit mindenképpen szeretett volna elkerülni. Idegesen az órájára pillantott, és megállapította, hogy már elmúlt dél. Abban reménykedett, hogy kis szerencsével sikerül hamarosan beszélni az apjával, mégpedig négyszemközt! A vőlegényének azt mondta, fodrászhoz és kozmetikushoz megy az esti buli előtt. Ha sokáig elmaradna, és későn érne haza, Mark valószínűleg gyanút fogna. Márpedig nem szabad tudnia erről a találkozóról. Miközben Charlotte végigszáguldott Sydney északi tengerpartján, századszor is elismételte magában, mit mond majd az édesapjának, hogyan próbálja rávenni, hogy ne rendezzen jelenetet ma este. Rá kell beszélnie, hogy tartsa be a játékszabályokat – gondolta Charlotte elszántan, miközben megállt és kiszállt a Mercedesből. A villa tágas előcsarnokában összefutott az inassal, aki zsúrkocsin tolta a nagy szalon felé a kávézáshoz szükséges kellékeket. – Vendégei vannak a szüleimnek, Charles? – érdeklődött. – Jó napot, Miss Charlotte! – nézett rá szigorúan az inas, így emlékeztetve a kisasszonyt a Ramsey-házban uralkodó íratlan szabályokra, amelyeket még munkaadójának lányára nézve is kötelezőnek tartott. – Magának is jó napot, Charles! Elnézését kérem, de nagyon sietek. Haladéktalanul beszélnem kell az apámmal. – Mr. Ramsey nincs egyedül. A fiatalúr, az ön bátyja van odabent egy londoni barátjával, Mr. Damien Wynterrel – intett az inas a csukott kétszárnyú ajtó felé. – Mrs. Ramsey elment a fodrászhoz – tette hozzá a rend kedvéért. Charlotte gondterhelten ráncolta a homlokát. Az jó, hogy a mama nincs itthon, az viszont kevésbé, hogy Peter épp most hozta ide a haverját, aki köztudottan multimilliomos, úgyhogy az apjának feltehetően inkább lesz kedve vele csevegni, mint a lányával lelki életet élni. De legalább meg kell próbálnia… – Hozhatok önnek is egy kávét? – érdeklődött Charles udvariasan. – Nem, köszönöm, nagyon sietek – indult a szalon felé Charlotte. – Csak benézek hozzájuk, és üdvözlöm őket… – Miss Charlotte – jelentette be az inas, miután kitárta a lány előtt az ajtót. Charlotte, hogy idegességét leplezze, kihúzta magát, és a tőle telhető leghatározottabb léptekkel vonult át a hatalmas helyiségen. Amint az apja meglátta a lányát, vidáman mosolyogva pattant fel a kanapéról, mire a két férfi is – akik háttal ültek – feltápászkodott a süppedős fotelokból. – A húgom – közölte Peter, miközben Mr. Ramsey megölelte a lányát, aki megkönnyebbülten nyugtázta, hogy az apja szeretetét szerencsére nem befolyásolják Markkal kapcsolatos ellenérzései. A feltűnően csinos nő láttán valami megmagyarázhatatlan izgalom járta át Damien Wyntert. Miss Charlotte… Peter húga… Elállt a lélegzete, annyira elbűvölte a lány vállig érő, csillogó, sötétszőke hajkoronája, mézszínű, makulátlan bőre, és leginkább kedvenc bostoni sherryjére emlékeztető, borostyánszínű szeme. Egyáltalán nem hasonlít szőke, világos bőrű, szeplős bátyjára, állapította meg, miközben megbabonázva, már-már szemérmetlenül bámulta a csodás, légies tüneményt. Képtelen volt levenni a szemét az érzéki szájról, a nőies, felettébb izgató domborulatokról. A divatos, testhez simuló ruha épp csak sejtetni engedte a telt keblet, a lány térdét, előnyösen kiemelve kívánatosan gömbölyű csípőjét.
3/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
A harsány bíborszín szoknyát bal oldalon jókora fehér virág díszítette, amelynek közepén s a szirmok szélén visszatért a bíbor alapszín, mint ahogy a virágmotívum is visszaköszönt a lány jobb keblén, bár jóval kisebb méretben. Karcsú derekát széles, fekete lakköv hangsúlyozta, fekete-fehér pántos szandálja még kecsesebbé varázsolta ápolt lábfejét. Így öltözik egy belevaló nő, aki nagyon is tudja, mit akar, s aki vállalja az egyéniségét! Öntudatosan viseli jó ízléssel kiválasztott ruháját, és lerí róla, egyáltalán nem bánja, hogy nem zörögnek a csontjai, mint a sokak által irigyelt manökeneknek. Peter Ramsey húga észbontóan érzéki jelenség! Damiennek az az elképesztő gondolata támadt, hogy talán e pillanatban talált rá az „igazira”, akire oly régóta vár. Annál inkább is lehetséges, tűnődött tovább a férfi, mert Miss Ramsey jómódú család sarja, úgyhogy a pénz nem játszik a kelleténél nagyobb szerepet az életében, ami nagyon fontos körülmény. Tapasztalatból tudta, hogy nincs rosszabb egy pénzsóvár, számító nőnél. Meg kell próbálnia a kegyeibe férkőzni! – határozta el. Akkor majd kiderül, hogy a káprázatos külső milyen egyéniséget takar. Ha bebizonyosodik, hogy nem elkényeztetett liba, ami sajnos nem ritka a gazdag családoknál, és a jelleme csak egy kicsit is hasonlít a bátyjáéra, akkor ez a találkozás végzetesnek bizonyulhat. A kezdetét jelentheti egy olyan boldog kapcsolatnak, amilyenre kamaszkora óta vágyott. Charlotte ekkor lehajolt, és az apja fülébe súgott valamit. – Előbb ismerkedj meg Peter barátjával! – szólt rá rosszallóan Mr. Ramsey. – Hogyne, persze – fordult a vendéghez a lány, és lerítt róla, hogy a látvány a meglepetés erejével hat rá. Damien Wynter nem úgy festett, mint az általa ismert angol üzletemberek. Inkább egy hollywoodi filmszínészhez hasonlított, aki többnyire latin szeretőket alakít. Vagy spanyol arisztokratákat… A barna bőrű, fekete hajú fiatalember leplezetlenül bámulta Charlotte-ot, akinek a szíve majd kiugrott a helyéből. Valósággal megbabonázta a férfi hanyag eleganciája: a hófehér, gallér nélküli ing és a szűk, fekete farmernadrág. Hűha! Nem semmi ez a fickó! Még Peternél is magasabb! – ámuldozott a lány. Az alakja meg olyan izmos, akár egy sportolóé. Vagy inkább egy ugrásra kész párducé. Furcsa, szokatlan borzongás futott végig Charlotte gerincén, olyan érzése támadt, mintha ő lenne a félelmetes ragadozó kiszemelt zsákmánya. Össze kellett szednie magát, hogy jövetele céljára összpontosítson, és ne engedje, hogy elterelje a gondolatait ez a férfi, aki feltehetően minden nőnemű lényre ilyen kábítóan hat. Egy pillanatig arra gondolt, milyen jó lenne, ha Markot is hasonló külsővel áldotta volna meg a sors, de közben udvarias mosolyt erőltetett az arcára, és emlékeztette magát, hogy egy férfinál sosem a külcsín a legfontosabb. Hosszú távon a belbecs sokkal lényegesebb. – Charlotte, hadd mutassam be a bátyád barátját, Wynter urat. Damien, ismerkedjen meg a lányommal! – szólalt meg szívélyes hangon a ház ura. Markhoz bezzeg egyszer sem szólt ilyen kedvesen! – mérgelődött Charlotte. – Nagyon örülök, hogy megismerhetem – mosolygott a vendég. A lány gépiesen nyújtotta a kezét, ám az erőteljes, férfias szorítás szinte áramütésként érte. – Peter sokat mesélt már magáról. A bátyám biztosan mindent elkövet majd, hogy jól érezze magát nálunk, Ausztráliában – dadogta alig leplezhető zavarában. – Örülök, hogy itt lehetek – hangzott a válasz, és Charlotte-nak valami azt súgta, hogy ezek a szavak kizárólag neki szólnak.
4/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Sajnálom, de sürgősen meg kell valamit beszélnem a papával – hadarta, és az apjához fordult: – Kérlek, menjünk át a könyvtárba! – Nem ér rá kávézás után? – Ramsey úr Charlesra pillantott, aki épp akkor tolta be a zsúrkocsit. – Kérlek, papa! Nagyon sietek, mert… – Jól van, menjünk! – adta meg magát az apja. – Mindjárt visszajövök – szólt oda a fiának és a vendégnek. – Igazán sajnálom – szabadkozott Charlotte, és futó pillantást vetett a két férfira. Kifelé menet a hátában érezte Damien Wynter perzselő tekintetét. Egész biztosan minden hájjal megkent szoknyavadász, próbálta lehűteni magát. Lerí róla, hogy úgy váltogatja a barátnőit, mint más a fehérneműjét. Nem is érdemes törődni vele. – Elkéstél – jegyezte meg Peter szárazon, a barátja kocsányon lógó szeme láttán. – Hogyhogy? – Két hét múlva lesz az esküvője. Damienben egy világ omlott össze. Sok mindenre számított, csak erre nem. Lehetetlen, hogy Charlotte máshoz menjen feleségül! Legalábbis, amíg alaposan meg nem ismerték egymást. Szinte biztosra vette, hogy ők ketten tökéletesen összeillenek. Összetartoznak. Vadul kavarogtak a fejében a kétségbeesett gondolatok. – Milyen a vőlegény? – kérdezte fojtott hangon. – Szerintem egy a sok hitvány hozományvadász közül – felelte Peter –, de nincs az a hatalom, amely képes lenne eltéríteni a húgomat a döntésétől. Damienben ebben a pillanatban megszületett az elhatározás: igenis ő lesz az, aki meggyőzi Charlotte-ot, hogy rosszul választott! – Ott lesznek ma este a jachton? – tudakolta. Peter elgondolkozva szemlélte a barátját. – Igen, de figyelmeztetlek, nem ismered a húgomat. Amit egyszer a fejébe vesz, attól senki nem képes eltántorítani. Mivel úgy döntött, feleségül megy Mark Freedmanhez, ez alig tizennégy nap múlva be is következik. Ne is erőlködj! Nem érdemes… Olyan ez, öregem, mintha egy folyót akarnál meggyőzni, hogy visszafelé folyjon. Majd meglátjuk, gondolta Damien elszántan, de nem szólt semmit, csak megvonta a vállát. Ma este mindent megtud majd álmai hölgyéről, és ha úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretné, akkor nincs az a földi hatalom, amely megállíthatná. Történjék bármi, elhódítja Charlotte-ot a vőlegényétől. Senki nem állhat az útjába! – Nos, ki vele, mi olyan sürgős! – morogta türelmetlenül Mr. Ramsey, miután becsukta maguk mögött a könyvtár ajtaját. – Mondhatom, neveletlenség ilyen gyorsan faképnél hagyni Damien Wyntert! A szemrehányás rosszulesett Charlotte-nak, főleg a vőlegénye miatt, akit bezzeg soha nem fogadott ilyen szívélyesen az apja. Mivel zavarában elfelejtette gondosan előkészített szövegét, támadásba lendült. – Amilyen lenézően bántál karácsonykor Markkal, az sem volt éppen úriemberhez méltó! Pedig ő nem akart mást, mint… – Elnyerni a kegyeimet – fejezte be a mondatot az öregúr. – Pechje volt, mert nem tudhatta, hogy gyűlölöm a hízelgőket. A fenébe, Charlotte! Miért nem veszed végre észre, hogy… Olyan férfi való hozzád, mint Damien Wynter, te meg jószerével észre sem vetted. Átnéztél rajta, mintha ott sem lenne.
5/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Charlotte méregbe gurult. Bosszantotta, hogy Wynter néhány perc alatt ilyen mély benyomást tett rá, de főleg az apjára. – Papa, ha nem tűnt volna fel, Mark menyasszonya vagyok! – sziszegte dühösen. – Épp ezért nem szeretném, ha ma este megint lekezelően bánnál vele. – Ezt csak úgy kerülheted el, ha távol tartod tőlem – emelte fel a hangját Mr. Ramsey. – Kérlek, tekintsük lezártnak ezt a témát! – Ha ő nem jöhet, akkor én sem jövök! – vágta oda dacosan Charlotte. – Megmondtam már ezerszer, hogy ellenzem a kapcsolatotokat! – mennydörögte vörös fejjel az apja. – Ahhoz azonban ragaszkodom, hogy az esküvő előtt házassági szerződést készítsetek. Persze csak abban az esetben, ha nem hallgatsz rám, és merő önfejűségből mégis hozzámész feleségül… Akkor viszont a legtöbb, amit tehetek, hogy igyekszem elviselni a választottadat. Legalábbis, amíg meg nem jön az eszed. Most pedig hálás lennék, ha nem tennéd tovább próbára a türelmemet! – Ezzel sarkon fordult, és becsapta maga mögött az ajtót. Charlotte csak állt dermedten, és egész testében remegett. Ezek szerint hiába remélte, hogy az apja végül mégiscsak megenyhül Markkal kapcsolatban. Vajon mi a garancia arra, hogy ha aláírat egy szerződést a vőlegényével, akkor megváltozik a papa viselkedése? Attól még nem fogja belátni, hogy tévedett, és igazságtalanul bánt úgy jövendő vejével, mint egy kutyával! Legfeljebb csak akkor várható kedvező fordulat, ha megbizonyosodik róla, hogy a házasságunk valóban boldog és kiegyensúlyozott. De ahhoz idő kell… Charlotte szívből gyűlölte ezt a képtelen helyzetet, de még ennél is jobban gyűlölte Damien Wyntert, amiért idejött, és egykettőre levette a lábáról az apját. Persze, hiszen gazdag család állítólag nem is tehetségtelen fia, akinek valószínűleg azzal telik az élete, hogy a pénzét fialtatja. Épp az a fajta, amelytől Charlotte mindig is idegenkedett. Képtelen lenne egy ilyen emberrel leélni az életét. Éppen azért választotta Markot, mert ő egészen más…
6/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
2. FEJEZET Damien Wynter! Amint meglátta kiszállni Peter limuzinjából, Charlotte gondolatban mérgezett nyilakat lődözött a férfira, aki pedig fekete szmokingjában most még daliásabbnak tűnt, mint délután. Ma este minden facér nő, aki megfordul a jachton, az ő kegyeit keresi majd, villant át az agyán, amit persze egyáltalán nem bánt volna. Akkor legalább elvonják róla Wynter úr figyelmét, ami felettébb hasznos cselekedet lenne… Az is megfordult Charlotte fejében, hogy a házasságkötéssel talán nemcsak az apját, hanem a bátyját is magára haragítja. Peter láthatóan kedveli Damient, állapította meg. Markkal bezzeg soha nem próbált baráti kapcsolatot kialakítani, ami azt jelzi, hogy a papának sikerült őt kellőképpen a vőlegénye ellen hangolni. De hát egyetlen élete van, s azt nem áldozhatja fel a családi béke oltárán, mondogatta magának Charlotte. Igazán ideje volt már társat találnia, méghozzá olyat, aki boldog, hogy megoszthatja vele az életét. Márpedig Mark nem is titkolja, mennyire jól érzi magát, amikor együtt vannak. Amíg nem ismerte őt, azt hitte, nem él a földön olyan férfi, aki őt, csakis őt akarná. De most megtalálta, gondolta Charlotte elégedetten. De hát akkor mi ez az állandó szorongás? Miért nem felhőtlenül boldog? – tette fel magának sokadszorra a gyötrő kérdést. – A későn jövők – jegyezte meg Mark, amikor észrevette, ki köti le menyasszonya figyelmét. Már több mint fél órája üldögéltek a fedélzeten, figyelték az érkező vendégeket, és arra vártak, hogy a Tengerek királya végre kifusson a kikötőből a nyílt tengerre, oda, ahonnan később teljes pompájában láthatják az újévi tűzijátékot. Mark, aki most először vett részt ilyen rendhagyó, ám Charlotte és családja számára megszokott szilveszteri bulin, izgatottan várta az előttük álló éjszaka eseményeit. – Épp időben jöttek – pillantott Charlotte Cartier márkájú órájára, amelyet karácsonyra kapott a szüleitől. – Nyolc óra van, és Peter nagyon jól tudja, hogy a papa egy percig sem vár senkire. – Szigorú ember az édesapád – jegyezte meg Mark. – Ne aggódj miatta! – súgta a fülébe a lány. – Meglátod, milyen jól szórakozunk majd, és örülök, hogy velem vagy. A vőlegény elmosolyodott. Ez volt az a bűvös mosoly, amellyel annak idején levette a lábáról Charlotte-ot. Meg azzal, hogy hiányzott belőle minden macsós jellemvonás, távol állt tőle minden külsőség, amelyet a nők többsége oly nagyra értékel. Bezzeg az ágyban meggyőzően bizonyította, hogy első osztályú férfi! Ezért is vélte úgy Charlotte, hogy pompásan összeillenek. Jólesett beletúrni Mark dús, göndör hajába, mogyoróbarna szeme mindig vidáman csillogott, szelíd arcvonásai, melegséget sugárzó nevetése megnyugtatta a lányt, mellette biztonságban érezte magát. – Én vagyok itt a legboldogabb ember – szólt halkan Mark –, a legszemrevalóbb hölggyel az oldalamon! Charlotte felnevetett. Ezek szerint nem hiába töltötte a fél délutánt szépítkezéssel. Mivel nem tartotta magát feltűnő szépségnek, különösen az ilyen jeles események előtt minden trükköt bevetett, amelyet a sminktanfolyamon tanult. – Csodálom, hogy Peter nem egy bombázóval jött szilveszterezni – jegyezte meg Mark.
7/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Valószínűleg sajnálja az időt az udvarlásra – vélekedett Charlotte. – Ahogy ismerem, éjfél után úgyis odalenn, a szalonban múlatja majd az időt a pókerasztalnál, ahol olykor kisebb vagyonok cserélnek gazdát. Mostanában inkább az érdekli őt, meg a haverjai. Most is az egyik londoni barátját akarja bemutatni a többieknek. Egyébként az adrenalinszintjét semmi nem képes úgy megemelni, mint egy vérre menő kártyaparti. – Te is szoktál pókerezni? – Nagyon régen játszottam, akkor is csak otthon… A papa tanítgatott bennünket… Ez volt az egyetlen dolog, amit a papa játszott velünk, gyerekekkel. Nagyon élvezte, hogy magyarázhat nekünk. – Furcsa gyerekkorod lehetett. – Azt hiszem, kicsit koraérettnek számítottam – mondta elgondolkodva a lány. – Remélem, a mi csemetéink nem ilyenek lesznek… – Azt én is remélem – mosolygott Mark, és magához vonta kedvesét, Charlotte pedig odasimult hozzá abban a reményben, hogy így sikerül kissé csillapítania az idegességét, amelyet Damien Wynter jelenléte váltott ki belőle. Ám ezúttal az ölelés sem használt. Charlotte nyugtalansága egyre csak fokozódott, főleg amikor eszébe jutott, milyen izgatóan hatott rá Wynter a papa szalonjában. Kicsit el is szégyellte magát, amiért beindult a képzelete, és akarva-akaratlanul azóta is azon töpreng, vajon Mark miért nem váltott ki belőle soha ehhez hasonló érzéseket annak ellenére, hogy kifogástalan szerető, és nagyon odafigyel, hogy minden szempontból boldoggá tegye a menyasszonyát. – Ezek szerint mindenki a fedélzeten van – nyugtázta a lány, amikor feldübörgött a jacht sok lóerős motorja. – Nincs kedved körbesétálni? Legalább elfoglaljuk a legjobb helyet, ahonnan teljes pompájában láthatjuk a tűzijátékot. Amint elindultak a hajó orra felé, az ismerősök körbevették a fiatal párt, ők pedig barátságosan elbeszélgettek velük, miközben újra és újra teletöltötték pezsgőspoharukat, és belekóstoltak minden ínyencségbe, amelyet a pincér körbekínált. A vidám hangulat hamarosan elűzte Charlotte szorongását, úgyhogy önfeledten élvezte a kellemes estét, vőlegénye szeretetét, ragaszkodását. Hirtelen eszébe jutott, mennyire idegenkedik az anyja életformájától, és mennyire nem szeretne úgy élni, mint a szülei. Gyerekkora óta megszokta, hogy az anyja minden idejét jótékonysági rendezvényeken tölti, miközben az apja külön utakon jár, és a pénzt hajtja. Valószínűleg ezért rokonszenves neki Damien Wynter is… Nagyon hasonlítanak egymásra. Akárcsak Peter az apjára! Előre sajnálta a bátyja jövendőbelijét, akinek valószínűleg csak a másodhegedűs szerepe jut, miközben a férje minden energiájával a vagyonát próbálja gyarapítani. Mark ellenben azt szeretné, ha a jövőben együtt dolgoznának, ha a felesége lenne az asszisztense, aki segít a szervezésben, hogy aztán közösen arathassák le a babérokat. Azt akarja, hogy egyébként is mindig együtt legyenek… Állandóan arról beszél, hogy a jövő év lesz életük legszebb időszaka. No de félre a gondokkal! – figyelmeztette magát a lány. Most az a dolga, hogy jól érezze magát a bőrében, és jókedvűen köszöntse az új esztendőt! Állítólag a tűzijáték idén egészen különleges lesz. Ahogy távolodtak a kikötőtől, látta, hogy hatalmas tömegek gyülekeznek a parton, és várják, hogy felszállhassanak valamelyik kirándulóhajóra. Mark utat tört magának a fedélzet korlátjához, és Charlotte követte. – Hahó! Hát itt vagy? – szólalt meg Peter valahonnan a közelből. A lány megfordult, és a bátyja mellett meglátta azt a férfit, akit ebben a pillanatban a háta közepére sem kívánt, de akinek a tekintete valósággal megigézte. Dacosan
8/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
viszonozta a kihívó pillantást. Semmi esetre sem engedheti, hogy ez az ember sarokba szorítsa, az ujja köré csavarja! Damien Wynter azok közé a fennhéjázó, nagyképű, uralkodásra született férfiak közé tartozik, akiket majd szétvet az öntudat, és akik a párjukat az alattvalójuknak, nem pedig egyenrangú társuknak tekintik. – A húgomat már ismered, Damien, ő pedig a vőlegénye, Mark Freedman – tett eleget Peter az udvariasság szabályainak. – Örvendek. Damien Wynter vagyok. – A férfi úgy fogott kezet Markkal, hogy nem is nézett rá. – Remélem, ma este elmélyíthetjük a barátságunkat, Charlotte – szólt oda tüntető kedvességgel a lánynak. A lány érezte, hogy megborzong, amikor megfogta a férfi kinyújtott jobbját. Hűvösen elmosolyodott. – Városunk ma éjjel igyekszik magának a legszebb oldaláról bemutatkozni, de ezt tőlem nem várhatja el… Belőlem biztosan nem profitál… – Tessék? – Damien elképedve meredt Charlotte-ra. Arckifejezése arról árulkodott, hogy merőben szokatlan számára ez a barátságtalan válasz. – Ha jól sejtem, magát kizárólag csak ez érdekli, nem? Mármint a profit. A bátyám mesélte, hogy… – Charlotte azért jutott erre a következtetésre – vágott a szavába zavartan mosolyogva Peter –, mert beszámoltam a londoni klubban eltöltött esténkről. Meséltem neki, hogy Tom Benedict, miután elmondta a pohárköszöntőjét, egész este semmi másról nem beszélt, csak arról, hogyan sokszorozta meg egy év alatt a vagyonát. Mi pedig érdeklődve hallgattuk. Damien a fejét csóválta. – Tom Benedictet nem az eszéért szeretjük… – Talán csak szórakoztatni akarta a társaságot, vagy jó tanácsokat adni – jegyezte meg Charlotte. – Biztosan jószívű ember, de mint tudjuk, a jólelkűség nem feltétlenül jár együtt értelemmel. Egyébként is, nem mindenkinek működik úgy az agya, mint nekünk – nézett szeretettel a vőlegényére. Mark agya valóban másképp működött, s épp ez volt a legfőbb oka, amiért Charlotte mellette tette le a voksát, és nem egy Damien Wynterhez hasonló férfi mellett, aki talán sokkal mulatságosabb és főleg csinosabb, mint a szíve választottja, de… Damien bizonyára tökéletesen tisztában van a vonzerejével, de egy percig sem szabad azt hinnie, hogy hasra esik tőle, gondolta Charlotte. Miért ilyen ellenséges velem ez a nőszemély? – ráncolta a homlokát Wynter. Délután még egészen másképp viselkedett. Csak nem a vőlegénye jelenléte feszélyezi ennyire? – Nem értem, miért következik abból, hogy jól éreztem magam a gazdag emberek társaságában, hogy profitéhes vagyok – jegyezte meg elgondolkodva. – Vagy talán mást is meséltél rólam? – nézett gyanakodva Peterre. – Dehogy! – A lány gyöngyöző kacagásával igyekezett oldani a feszült hangulatot. – Mindig is elismerően beszélt magáról. Különösen a közvetlenségét dicsérte. – Amit persze maga nem értékel… – Dehogynem. Nem árt, ha az ember tisztában van vele, kivel áll szemben. – Charlotte kezdte nagyon kínosan érezni magát. – És mit gondol rólam? – nézett rá kihívóan Damien. – Nem gondolok semmit. – Elég nehéz elhinni… Tudja, mit mondtam Peternek azon a bizonyos londoni estén? Charlotte a fejét rázta. – Azt, hogy nem kedvelem azokat az embereket, akik a vagyonukkal kérkednek. – Épp ezzel nyerted el a barátságomat – vetette közbe Peter.
9/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– És ezért kifejezetten szerencsésnek érzem magam – nevetett Damien. – Szép dolog, ha a rokon lelkek egymásra találnak – fuvolázta Charlotte. – Én is szerencsésnek mondhatom magam, amiért rátaláltam Markra – közölte, és hogy nyomatékosítsa szavait, tüntetően belekarolt a vőlegényébe. Damien odafordult a férfihoz, akit Peter mihaszna élősködőnek nevezett. Ennek ellenére nem bánta, hogy megismerkedhetett vele. Arra gondolt, biztosan akad valami erénye is, ha Charlotte őt választotta, hiszen nem buta lány. Valamivel csak elcsavarta a menyasszonya fejét, és minden valószínűség szerint nem a pénzéhségével. – Miért olyan szótlan, Freedman úr? – mosolygott Markra tettetett érdeklődéssel. – Nem akartam kihagyni a társalgásból… – Nem történt semmi! – vágta rá Mark, aki minden igyekezetével azon volt, hogy megkedveltesse, elfogadtassa magát. Láthatóan szeretett volna beilleszkedni abba a világba, amelyet menyasszonya az utóbbi időben az ő kedvéért bizonyos fokig elhanyagolt. – Érdeklődve hallgattam magukat, és közben az járt a fejemben, muszáj-e mindig az anyagi javakkal foglalkozni? Úgy értem, vannak érdekesebb témák is… Szavai hallatán Damienben felmerült, hogy valójában mentegetőzik, meg akarja előzni, hogy a szemére hányják, kizárólag érdekből akarja elvenni ezt a gazdag lányt. – Természetesen az unalmas embereket én is nagy ívben elkerülöm – folytatta Mark, csak hogy mondjon valamit. – Olyanok társaságát keresem, akik izgalmasabbá, érdekesebbé teszik az életemet – mosolygott Charlotte-ra, jelezve, hogy ez a megjegyzés elsősorban rá vonatkozik. Ez a pasas mestere a hízelgésnek, állapította meg Damien, és dühe csak fokozódott Charlotte elégedett arckifejezése láttán. Utolsó hozományvadász, gondolta, miközben próbálta palástolni felindultságát. Nem vette le a szemét Charlotte-ról, aki épp egy elbűvölő mosollyal ajándékozta meg vőlegényét, s ettől még ellenállhatatlanabbá vált. Ahogy Damien elnézte karcsú hattyúnyakát, hirtelen nagyon sebezhetőnek, kiszolgáltatottnak találta, és úgy érezte, ez a lány védelemre szorul, méghozzá nem akárkiére. Ő lesz az, aki a szárnyai alá veszi! Igenis harcba száll érte, határozta el végleg és visszavonhatatlanul. Tekintete a lány élénk narancssárga ruhájára vándorolt, és megállapította, hogy ilyet sem viselhet akárki, csakis egy ilyen hibátlan, tökéletes alakú teremtés. Az egyszerű szabású, gyöngyökkel kivarrt modell kihangsúlyozta nőies idomait, ám mégsem volt kihívó. Látszott, hogy Charlotte-nak remek az ízlése, ráadásul igazi egyéniség. – Figyeljetek! – szólalt meg Peter. – Kezdődik a visszaszámlálás. A vendégsereg egyszerre kiabálta: – Tíz, kilenc, nyolc… Charlotte elfordult vőlegényétől, és a gyönyörű Harbour Bridge-et, a nép ajkán a formája miatt csak vasalónak becézett kikötői hidat nézte. Észre sem vette, hogy Damien Wynter szorosan mögötte állt. – …három, kettő, egy! A hatalmas híd hirtelen fényárba borult. Ez valami nagyszerű dolognak az ünnepélyes kezdete, villant át ekkor Damien agyán. Az első petárda robbanása jeladás, hogy ne adja fel, hanem próbálja megmenteni ezt a csodálatos nőt. Ne engedje, hogy elkövesse élete legnagyobb baklövését.
10/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
3. FEJEZET A Sydney jelképévé vált operaház vitorlákra emlékeztető, stilizált teteje fölött a szurokfekete éjszakai égbolt egyik pillanatról a másikra kivilágosodott, méltó hátteret adva a petárdák robbanó, cikázó, szikrázó csóváinak, amelyek sejtelmes, színpompás fénybe vonták az egész várost. Charlotte-ot azonban annyira feszélyezte Damien Wynter fizikai közelsége, hogy képtelen volt felszabadultan élvezni ezt a nem mindennapi látványt. Felettébb bosszantotta, hogy Peter barátja elrontja ezt az ünnepélyes és megható pillanatot, amelyben évente csak egyetlenegyszer lehet része. Mark nem mozdult mellőle, lelkesen követte az eseményeket, és nem vette észre, hogy a menyasszonya nem osztja ujjongó jókedvét. Charlotte ugyanis érezte, hogy valami nagyon nincs rendben. Damien Wynter bársonyosan mély hangja vonta el a figyelmét a nagyszerű látványosságról, és amit a világért sem vallott volna be magának, vőlegénye jelenlétéről. Úgy sejtette, ebben a percben valószínűleg ő az egyetlen a jacht fedélzetén, aki alig várja, hogy vége legyen a tűzijátéknak, és a bátyja elvigye innen Damient. Ha a férfi nem lesz a közvetlen közelében, biztosan elmúlik az a nyomasztó feszültség, amely miatt semmi másra nem tud figyelni. Hogy közeledik a finálé, azt a hídról lezúduló görögtűz, meg az egyik pillér fölött megjelenő hatalmas, lüktető szívet ábrázoló, piros lézerfény jelezte. – Milyen gyönyörű! – suttogta a lány. – A város szíve! – A mi szívünk! A szerelmünk jelképe – helyesbített Mark, ám Charlotte ahelyett, hogy elérzékenyült volna, azt találgatta, vajon mit érez, mire gondol most Damien Wynter. – Nos, ez csak az első menet volt – közölte Peter. – Az éjféli ennél is látványosabb lesz! – Ezt nehéz lesz felülmúlni – jegyezte meg Damien. – Kedves ötlet az a piros szív… – Az ám! Egész éjszaka gyönyörködhetünk benne – bólogatott Peter. – Utalás az örök szerelemre – szaladt ki Charlotte száján, amit azonnal meg is bánt. Wynter csillogó, sötét szemével a lány tekintetét kereste, érzéki mosolya látni engedte hibátlan, hófehér fogsorát. Egy pompás, életerős ragadozó tépőfogai – villant át a lány agyán. – Szerelmet adni vagy kapni jobb? – nézett rá kihívóan Damien. – Az a jó, ha a kettő együtt jár – vonta meg a vállát tettetett közönnyel Charlotte. – Egyetértek. A maga esetében, gondolom, épp ez a helyzet… – Damien rengeteg pénzt áldoz afrikai segélyakcióra – szólt közbe Peter, hogy megkímélje húgát a kínos folytatástól. – Miért éppen Afrika? – kapta fel a fejét a lány. – Járt már ott? – kérdezett vissza Damien. – Nem, de őszintén szólva nem is vágyom oda… A sok törzsi háború, a nyomor, az éhínség… Veszélyes hely. – A következő utamra igazán elkísérhetne – javasolta a férfi, mintha nem is hallotta volna Charlotte szavait. – Legalább megtapasztalná, milyen ott az élet, és mennyire elkel a segítség… Higgye el, ha ott vagyok maga mellett, nincs mitől félnie. Nem eshet baja. Én megvédem mindentől és mindenkitől. A lány legszívesebben azonnal igent mondott volna, de természetesen nem tette, ehelyett csak ennyit válaszolt: – Köszönöm a meghívást, de Mark meg én két hét múlva összeházasodunk.
11/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Akkor érthető, hogy egyelőre nem lesz ideje utazgatni. Talán majd máskor… – Damien most a vőlegényhez fordult: – És magánál mi a helyzet? Nem lenne kedve velem tartani? – Dehogynem! Boldogan – vágta rá gondolkodás nélkül Mark. Charlotte nem hitt a fülének. Élete értelme képes lenne itt hagyni őt, és egy vadidegen emberrel elutazni a világ végére? – Ha szeretnétek kártyázni, ideje lemenni a szalonba – szólt oda a bátyjának, hogy véget vessen Mark és Wynter párbeszédének. – Maga is beszáll a partiba, Freedman? – érdeklődött Damien. – Őszintén szólva a póker nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé – szabadkozott Mark. – És maga, Charlotte? – Vigyázz magadra, Damien! Ajánlom, ne akarj pókerezni a húgommal! – figyelmeztette a barátját Peter, még mielőtt Charlotte válaszolhatott volna. – Ugyan miért ne? – Mert elnyeri a gatyádat is, nekem elhiheted. Ilyenkor feltámadnak a gyilkos ösztönei. A kártyában nem ismer irgalmat. Damien szeme kihívóan csillogott. – A világ minden pénzéért sem hagynék ki egy ilyen izgalmas kalandot. Charlotte elvörösödött. Érezte, hogy ez a kijelentés nem a kártyára, hanem valami egészen másra vonatkozik. Ám hiába igyekezett visszavágni, semmi nem jutott az eszébe, ezért inkább hallgatott. – Én sem hagyom ki. Szabad kibicelni? – érdeklődött szerényen Mark. – De én nem akarok játszani – motyogta mérgesen a lány. – Ma este szerettem volna kettesben lenni veled. – Ne tagadd meg a barátomtól ezt a szórakozást! – szólt közbe Peter. – Akkor is együtt vagy Markkal, ha melletted ül, és szurkol neked. – Az nem ugyanaz. Nem akarom, hogy unatkozzon miattam. – Velem ne törődj, drágám! – biztatta Mark. – Ez is olyan része az életednek, amelyet még nem ismerek, viszont kíváncsi vagyok rá. – Azt hittem, táncolni fogunk. – Mindennek eljön a maga ideje. – Ne kéresd magad, Charlotte! Mutasd meg Damiennek, hogy a póker a véredben van! – kérte Peter. A húga úgy érezte, nyomban megüti a guta. A bátyja úgy bánik vele, mintha az apja lenne. – Ne tégy úgy, mintha mindnyájatok szórakozása az én döntésemtől függene! Ez nevetséges – sziszegte mérgesen. – Ne dühöngj, drágám! Egyébként valóban minden rajtad múlik, és mindannyiunknak örömöt szerzel, ha mégis rászánod magad néhány partira – suttogta Mark végtelen türelemmel, mert Charlotte indulatos hangjából robbanásveszélyt sejtett. Ha mégsem adja be a derekát, akkor elrontja a többiek estéjét, futott át a lány agyán. De mi az ördög bújt hirtelen Markba? Mióta érdekli ennyire a póker, amikor állítólag nem is tud játszani? Inkább arról lehet szó, hogy szeretne egy levegőt szívni, ha csak kibicként is, a papa előkelő kártyapartnereivel. Ki tudja, mire lehet ez még jó? Így reméli elősegíteni hőn áhított gyors társadalmi felemelkedését. – Persze csak akkor, ha te is szeretnéd, drágám! – tette még hozzá sietve Mark. Charlotte megadóan bólintott. Hirtelen balsejtelmei támadtak. Vajon miért lelkesedett annyira Mark az afrikai utazásért? Az biztosan nem segítené az előmenetelét… A
12/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
segélyosztás révén nem kapaszkodhatna feljebb a társadalmi ranglétrán. Átkozott Damien Wynter! Mindent elront! De legalábbis ezt az éjszakát. Ezt viszont alaposan, dühöngött magában. – Bátor kislány vagy! Ne félj, nem mozdulok el mellőled, és kimentelek, ha nagyon rosszul állna a szénád. – Mark, aki a hallgatást beleegyezésnek vélte, megcirógatta menyasszonya arcát. Charlotte megkönnyebbülten felsóhajtott. A vőlegénye szereti őt, szívből, igazán. Nincs értelme olyan jelentéktelen apróságok miatt idegesítenie magát, amelyekre egytől egyig kézenfekvő a magyarázat. Damien Wynter az oka mindennek, ő dúlta fel életük békés állóvizét. – Menj előre, Peter, mindjárt megyünk utánad – vetette oda higgadtan a bátyjának, és a szeme sarkából észrevette Damien fürkésző tekintetét. Az időeltolódás okozta kellemetlenségeknek, az álmosságnak, a fáradtságnak már nyoma sem volt. Damien, mint mindig, ha csinos nőt látott, szinte vibrált. Charlotte Ramsey társaságában érezte, amint a vér vadul lüktet az ereiben. – Jól látom, hogy élénken érdeklődsz a húgom iránt? – súgta oda neki Peter a lépcsőn, útban a kártyaszoba felé. – Tegyük fel, hogy ez a helyzet. Talán baj? – kérdezte Damien zavartan, miközben az járt a fejében, hogy a világért sem szeretne ujjat húzni a Ramsey családdal, de különösen Peterrel nem, akinek a barátságát nagyra értékelte. – Dehogy! A legkevésbé sem – vigyorgott Peter. – De figyelmeztetlek, igencsak harcias amazonnal lesz dolgod… – Ezzel nem sikerült elvenned a kedvemet – nevetett Damien. – Ha győzni akarsz, semmit se tekints magától értetődőnek, és soha ne feledd, a húgom nem könnyű eset. Makacs, mint egy öszvér! – Akárcsak én. Nehogy azt hidd, hogy sikerült elijesztened – nézett a barátjára elszántan Damien. – Mark Freedmannek rengeteg idejébe és energiájába kerülhetett, amíg megtalálta a repedést a húgod páncélján – tette hozzá elgondolkozva. – Nem tudom, milyen trükköket vethetett be, de végül sikerrel járt, az biztos! Pedig Charlotte különbet érdemel. – Szerintem is – sóhajtotta Peter. – De el kell ismerni, hogy Mark a mézesmázos modorával, a bókjaival megédesíti a húgom életét. Te viszont cseppet sem vagy ez a típus. Hát nem, nyugtázta magában Damien. Én soha nem lennék képes egy nővel úgy bánni, mint a szerelmes regények hősei. Még Charlotte-tal sem! Nem is értem, mit eszik ez a gyönyörű, kedves és értelmes lány ezen a bájgúnáron. Igazán lehetne egy kicsit öntudatosabb is! Egy fanyarabb modorú, szellemesebb, képzeletgazdagabb férfi sokkal jobban illene hozzá. – A mézesmázosság valóban távol áll tőlem… – Ahogyan tőlem is – bólintott Peter. – És ahogyan véleményem szerint a húgomtól is… Már kamaszlányként is inkább a vagány, belevaló, szókimondó srácokhoz vonzódott. – Akkor végképp nem értem a dolgot. Hogyan állhatott össze ezzel a cukormázzal bevont fajankóval? Tulajdonképpen mennyi idős most? – Harmincéves. Két évvel fiatalabb nálam. Most már családot szeretne. – Peter elkomorult. – Épp ezért tartom elképzelhetetlennek, hogy bárkiért vagy bármiért hajlandó lenne elhalasztani az esküvőjét. – Pedig nagy hiba lenne hozzámenni ehhez a Freedmanhez.
13/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Igazad van, de… nincs sok esélyed. Ha az apánknak sem sikerült lebeszélni a húgomat a házasságról, az már jelent valamit. – A lebeszélés fabatkát sem ér! Neki kell akarnia a szakítást. – Ha ezt sikerül elérned, Nobel-díjat kapsz – biztatta a barátját Peter. A jacht szalonjában már minden készen állt a „vérre menő” pókerpartihoz. Az ovális asztal körül nyolc szék állt, plusz az osztóé. A játékosok, annak ellenére, hogy a kártyaasztal mellett roskadásig megrakott zsúrkocsik álltak, még gyorsan bekaptak egykét ínyencfalatot a bárpultról, és felhajtották kedvenc koktéljukat. Amikor Charlotte, az oldalán Markkal belépett a helyiségbe, azonnal látta, hogy itt bizony ő az egyetlen nő. Tisztában volt vele, hogy be nem tehetné ide a lábát, ha nem Lloyd Ramsey lánya lenne. Az apja épp Peterrel sustorgott elmélyülten, de a lánya láttán hirtelen elhallgatott. Charlotte-nak így már kétsége sem lehetett afelől, hogy az apja és a bátyja róla beszélgetett. – Ó, kislányom! Micsoda meglepetés! – üdvözölte lányát a jacht nagyhatalmú tulajdonosa, majd a titkárához fordult. – Kérünk még két széket! – Én nem játszom, uram – közölte Mark. A lányt zavarta vőlegénye alázatos viselkedése. Miért szólítja uramnak azt az embert, aki nemsokára az apósa lesz? Marknak nem kellene ennyire kimutatnia, hogy tart a papától, különösen nem Damien Wynter jelenlétében. – Szeretnék kibicelni Charlotte-nak, ha nincs ellene kifogása – folytatta behízelgő hangon Mark, amitől a lánynak lúdbőrözött a háta. – Miért is ne? – mondta Mr. Ramsey. – De figyelmeztetem, egészen új oldaláról fogja megismerni a menyasszonyát, és nem biztos, hogy ennek örülni fog. – Azt hiszem, elég jól ismerem Charlotte-ot – közölte meglepően magabiztosan a férfi. A lánynak tulajdonképpen örülni kellett volna, ám arra gondolt, hogy bezzeg Damien Wynternek sohasem jutna eszébe megalázkodni. Még egy olyan befolyásos milliárdos előtt sem, mint Lloyd Ramsey. Persze Damiennek könnyű, ő beleszületett a gazdagságba, az anyatejjel szívta magába, hogyan kell viselkedni, egyenrangúként társalogni a felső tízezer tagjaival. Nem csoda, hogy a papa annyira kedveli őt, hiszen hasonszőrűek. Damien átható tekintete arra késztette a lányt, hogy feléje forduljon, és belenézzen a sötét szempárba. Éles, ugyanakkor érzéki pillantásából megpróbálta megfejteni, mi járhat a fejében. Meglásd, nem menekülhetsz előlem! Ezt sugallta a férfi egész lénye, amitől Charlotte szíve heves zakatolásba kezdett. – Kérem, foglaljanak helyet, uraim! – szólította fel az egybegyűlteket Mr. Ramsey. – A leányom már alig várja, hogy megmérkőzhessen önökkel. A vendégek halk, tapintatos nevetést hallattak, amely egyértelműen jelezte: egy nőt nem tartanak komoly ellenfélnek, még akkor sem, ha történetesen az illető Charlotte Ramsey. De ki merné ezt a véleményt szavakba önteni? – Azt tanácsolom, ne becsüljék alá a képességeit! – folytatta Mr. Ramsey. – Nem is tudom, hányszor fosztott már ki a családi pókerpartik során… – Engem is – bizonygatta Peter. – Acélból vannak az idegei. Ennek köszönheti a sikereit a tőzsdén is. – A tőzsdén? – Damien kérdően nézett Peterre. – Értékpapírokat adott el, méghozzá a legjobb pillanatban, egy nemzetközi bankhálózatnak. – Nem is tudtam…
14/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Charlotte nem rejtette véka alá, hogy zene füleinek a bátyja minden szava. Diadalmas mosolya láttán Damien csodálkozva bámult rá, de nem szólt egy szót sem. Most legalább kapiskálja, hogy tévedett, amikor elkényeztetett kis libának, amolyan apuka kedvencének gondolt, aki csak arra képes, hogy felelőtlenül élje azt a nagyvilági, léha életet, amelyet a szülei vagy a férje biztosít a számára. – A bankban csak úgy emlegették, mint a faltörő kost – folytatta Peter. – Nagyon érdekes – mormolta csillogó szemmel Damien, akit ez a hír csak még jobban felcsigázott, és ez meg is látszott rajta. Charlotte ijedten tapasztalta, hogy összeszorult a gyomra, ráadásul érezte, hogy a mellbimbói keményen ágaskodnak. Nagy ég! Semmi szüksége erre. – A faltörő kos azonban nemsokára kimúlik – közölte, hogy leplezze a zavarát. – Ezentúl más, sokkal hasznosabb tennivalóim lesznek, mint a pénzzel való foglalatoskodás. Többé nem kell bepiszkítani vele a kezem… Üzleti karrieremet boldogan cserélem fel Mark Freedman feleségének szerepére – jelentette ki diadalmasan, és megszorította a mögötte ülő vőlegénye kezét. Remélem, megértettél, Damien Wynter! – gondolta, és haragudott magára, amiért a teste ilyen árulkodóan viselkedik. – Ebből elég! – intette le az apja, és szemrehányóan nézett rá, mint aki azt mondja, semmi szükség a nagy nyilvánosság előtt látványosan kiállni a vőlegénye mellett, akit legszívesebben kitiltana a házából, mert minden porcikája tiltakozik ez ellen a frigy ellen. Ramsey úr intett az osztónak, aki máris engedelmesen keverni kezdte a kártyát. Egy órával később Damien már nagyjából kiismerte Charlotte taktikáját. Észrevette, hogy amikor ő emeli a tétet, akkor a lány biztosan passzol, és kiszáll a körből, minden valószínűség szerint függetlenül attól, milyen lapjai vannak. Aztán arra is rájött, hogy Markot érdemes figyelni. Ha nagyon ráncolja a homlokát, amikor a menyasszonya eldobja a kártyát, akkor feltehetően nagy értékű lap volt a kezében. Úgy látszik, a pasas, Charlotte-tal ellentétben, képtelen palástolni az érzelmeit, állapította meg. Bezzeg a Ramsey lány arcáról semmit nem lehet leolvasni! Tökéletes pókerarc. Amikor emeli a tétet, nem lehet tudni, hogy blöfföl-e, vagy sem. Mindenesetre nem lehet sikertelennek nevezni a módszerét, hiszen már alig győzi elrendezni sokasodó zsetonjait. Damiennek sajnos minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, amellyel megpróbálta elérni, hogy végre megmérkőzhessen a lánnyal. Charlotte minden alkalommal kitért előle, kiszállt a partiból. – Miért nem mer kiállni velem? Csak nem fél tőlem? – tette fel a nem éppen sportszerű kérdést, amikor elunta a reménytelen árnyékbokszolást. – Ne türelmetlenkedjen! Várjon a sorára! – Charlotte magabiztosan felnevetett. – Eljön annak is az ideje, de meglehet, hogy nem fog örülni neki. A lány gúnyos nevetése kezdett Damien idegeire menni, mert érezte, hogy ezzel csak el akarja terelni ellenfelei figyelmét ravasz húzásairól. Kénytelen volt elismerni, hogy Charlotte pontosan tudja, mit miért tesz, és szemmel láthatóan élvezettel hiúsít meg minden kezdeményezést. A következő leosztáskor Damien két ászt kapott, úgyhogy hívott egy mérsékelten nagyobb összeget. Nem mert sok pénzt betenni a kasszába, nehogy elriassza partnereit, főként Charlotte-ot. Rezzenéstelen arccal várta, hogy a lány megadja-e a hívását, és amikor Charlotte idegőrlő lassúsággal betolta a zsetonokat az asztal közepére, a férfi tudta, hogy eljött az ő ideje. Végre összecsaphat álmai asszonyával! Ösztönösen
15/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Freedmanre sandított abban a reményben, hogy leolvashat valamit az arcáról, de a ránc a vőlegény homlokán arra utalt, hogy Mark zavarban van. Kérdés, miért? Nem mindegy, hogy azért-e, mert a menyasszonya blöfföl, vagy azért, mert olyan lap van a kezében, amellyel akár rá is hívhatott volna az ő tétjére. Charlotte-on kívül két játékos adta meg a tétet, a többiek eldobták lapjaikat. Amikor az osztó felcsapta a flop három lapját, a pikk ötöst, a kör dámát és a pikk ászt, Damien szíve a torkában dobogott. Az ászdrill, a három ász már meglehetősen erős lap. Kis szerencsével ezúttal megleckéztetheti Charlotte-ot! Azon igyekezett, hogy neki is sikerüljön lassú, kimért mozdulattal betolni most már nem is olyan szerény tétjét a kasszába. A lány kérdő pillantást vetett rá. Damien furcsa izgalmat érzett. Valami azt súgta neki, ha legalább ebben a körben legyőzi Charlotte-ot, egy lépéssel közelebb kerül a céljához. Talán akkor könnyebben megkaphatja őt, a legkívánatosabb nőt, akit valaha látott. Egész teste bizsergett, és titkon örült, hogy így, ülő helyzetben észrevétlen marad epekedésének félreérthetetlen megnyilvánulása. Charlotte akkora összeggel emelte a tétet, hogy a még bent maradt két játékos azonnal kiszállt, és bedobta a lapjait. Damien fejében kattogtak a fogaskerekek. Megpróbálta felmérni a lehetőségeket. Ha megadja ezt a hatalmas összeget, a turn és a river után akár még ászpókere is lehet… Ha azonban nem jön be a negyedik ász, és a lánynak sora, esetleg flushe lesz, akkor lőttek az álmainak… Megint ránézett Charlotte-ra, de nem tudta mire vélni gúnyos mosolyát. Biztos, hogy blöfföl! – próbálta nyugtatni magát, miközben betolta a megfelelő mennyiségű zsetont. A többiek lélegzet-visszafojtva, feszülten várták a fejleményeket. Csupán Charlotte dőlt hátra könnyedén, szája sarkában még mindig ott bujkált a mosoly, a szeme gyanúsan csillogott. Ebben a pillanatban Damien számára világossá vált, hogy besétált a lány csapdájába. Biztosra vette, hogy ezt a játszmát elveszítette. Mivel azonban már nem volt visszaút, az esélytelenek nyugalmával várta, hogy az osztó felcsapja a turn és a river lapot. A káró nyolcas már nem segített rajta, de a következő, a kör hatos sem. Charlotte hanyagul megvonta a vállát, s az asztalra dobott egy kettest és négy pikket. – Nos, úgy tűnik, megsemmisítő vereséget mért rám – közölte unottan. – Magának mije van, Damien? – Három ászom – terítette ki a férfi a lapjait. – Szívből gratulálok! – Charlotte felállt, s az asztal fölött kezet nyújtott ellenfelének. Tényleg blöffölt, de profi módon játszotta a szerepét! Jó, hogy nem dőlt be neki, és nem szállt ki, gondolta elégedetten a férfi. – Számítok a folytatásra, Charlotte – közölte, mert rájött, hogy a partnere befejezettnek tekinti a partit. Az sem kerülte el a figyelmét, hogy a lány feltűnés nélkül a szoknyájába törli imént megszorított kezét. – Köszönöm a játékot, uraim, örömömre szolgált. További jó szórakozást kívánok! – szólt Charlotte, és Freedmannel az oldalán kivonult a helyiségből. – Most az egyszer mázlid volt – súgta a barátja fülébe Peter. – Tudom. A húgod talpraesett bestia! – Ezért nem ültem le vele pókerezni már kamaszkorunkban sem.
16/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Én akkor sem adom fel – motyogta elszántan Damien. Már csak azért sem, mert Charlotte Ramsey pontosan az a nő, aki kell nekem. Ha úgy hozza a sors, az esküvőjéről fogom megszöktetni, tette hozzá gondolatban. A következő órában, ellenfelei legnagyobb örömére, Damiennek sikerült megszabadulnia teljes zsetonkészletétől, úgyhogy kénytelen volt felállni az asztaltól. – Befejeztem – szólt oda Peternek, aki sok szerencsét kívánt neki, de hogy mihez, azt csak ők ketten tudták. Felment a fedélzetre, és körülnézett, nem látja-e valahol a Ramsey lányt, akit annyira kívánt, hogy az már szinte fájt. Alaposan szemügyre vette a népszerű Nancy Sinatraszámra táncoló vendégsereget, és percekbe telt, mire végre felfedezte Charlotte-ot, aki szintén a táncparkettet koptatta tűhegyes cipősarkával, és szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát. – Most nem szökhetsz meg előlem! – mormogta maga elé Damien, miközben átvergődött a forgatagon, hogy lekérje Mark Freedmantől szíve választottját.
4. FEJEZET – Átengedi egy táncra a hölgyet? Charlotte úgy érezte, ólomsúlyok nehezednek a lábára. Már megint a lerázhatatlan Damien Wynter! Nem hitt a szemének, amikor Mark előzékenyen hátralépett. – Még éjfél előtt kérem vissza – kacsintott pajkosan a menyasszonyára. – Természetesen – bólintott Damien. – A bárban leszek – szólt vissza Mark, aztán elvegyült a tömegben. A lány dúlt-fúlt mérgében, amiért jövendőbelije első szóra faképnél hagyta. Meg sem próbálta leplezni csalódottságát. – Igyekezzen megszabadulni a drágalátos vőlegényétől! – tért azonnal a lényegre Wynter. Micsoda arcátlanság! Charlotte már nyitotta a száját, hogy valami olyat mondjon, amit ez a gátlástalan alak biztosan nem tesz a kirakatba, de Damien nem hagyta szóhoz jutni. – Kár az idejét erre a fickóra pazarolni. – Hogyan merészel… Mégis mit képzel? – Ha az én menyasszonyom lenne, nem engedném el olyan könnyen, mint… – Ha nem vette volna észre, nem a maga menyasszonya vagyok! – Ha az én menyasszonyom lenne – ismételte meg zavartalanul a férfi –, nem engedném át ilyen egyszerűen másnak. Küzdenek magáért… ahogyan most is. – Damien tekintetéből annyi elszántság tükröződött, hogy Charlotte ereiben megfagyott a vér. – Miért nem maradt odalenn, a többiekkel? – Mert pókerben nyerni korántsem olyan izgalmas, mint… mint a szerelemben… – A zsetonokkal, amelyeket elnyert tőlem… – Amelyeket szándékosan átengedett nekem. Ugye ezt akarta mondani? A férfi nevetése sejteni engedte, hogy átlát a szitán. Pontosan tudja, Charlotte azért adta meg a tétet, sőt azért emelte, hogy elveszítse minden pénzét, és kiszállhasson a partiból. Hogy végre lerázhassa kéretlen hódolóját. – Nem vagyok vadásztrófea! – közölte barátságtalanul a lány. – Ez eszembe sem jutott. Azok a nők, akikre férfitársaim zsákmányként tekintenek, akik túl könnyedén megszerezhetők, engem világéletemben hidegen hagytak. Megmondjam, mit gondolok? – Damien jelentőségteljesen Charlotte szemébe nézett. – Hogy mi ketten rokon lelkek vagyunk.
17/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Ez a vallomásnak is beillő mondat annyira váratlanul érte a lányt, hogy torkán akadt a szó. Ám amikor Damien a csípőjére tette a kezét, amitől egész testét átjárta a forróság, egyből tudta, mit kell mondani. – Ne érjen hozzám! – sziszegte, és ellökte a férfi kezét. – Ehhez nincs joga! Ha táncolni akar velem, legyen szíves, tartsa szem előtt, hogy… – Rendben – bólintott engedelmesen Damien, és hátralépett. – Táncoljunk tisztes távolságra egymástól. Mostantól maga diktálja az ütemet, én csak alkalmazkodom. Most azonnal le kellene lépnie. Meg kellene keresnie Markot a bárban, villant át a lány agyán, de rögtön meg is gondolta magát. Nem futamodhat meg a kihívás elől. Különben is Mark megérdemli, hogy egyedül iszogasson, amiért első szóra odadobta ennek az alaknak, gondolta bosszúsan. Addig táncoltatja Wyntert, amíg ki nem lóg a nyelve. Vagy amíg össze nem esik… Néhány perc múlva azonban rájött, nem is lesz olyan könnyű kifárasztani a férfit, aki úgy ropja, hogy az egy profi parkett-táncosnak is dicsőségére válna. Egy idő után szinte elszégyellte magát, mert hiába vetette be minden tudását, csak tapasztalatlan kezdőnek érezte magát a férfi mellett, aki egyik izgalmas figurát a másik után mutatta be, hogy elkápráztassa partnerét, ami sikerült is. A lány egyre izgatóbbnak, egyre vérforralóbbnak találta a táncbemutatót. Valahányszor találkozott a tekintetük, mindig furcsa bizsergést érzett a gyomrában. Izmai megfeszültek, mellbimbói, akárcsak a kártyaszobában, ismét felágaskodtak. – Szakítson Freedmannel! – súgta egy lassú szám közben a férfi. – Ugyan miért tenném? Csak nem azt akarja, hogy lecseréljem magára? – kérdezte elfúlva Charlotte. – Nem illenek össze. Maga csak amolyan ölebnek használja a vőlegényét. Charlotte elnémult ennyi pimaszság hallatán. – Szerintem maga egyszerűen csak élvezi, hogy követik minden parancsát, lesik minden szavát. Mark talán még a cipője talpát is hajlandó lenne megnyalni, hogy bebizonyítsa, mennyire szereti, pedig csupán érdekből… – Damien érezte, hogy kissé túllőtt a célon, úgyhogy egy pillanatra elhallgatott, aztán mélyen a lány szemébe nézett, és csak ennyit tett hozzá: – Higgyen nekem, Freedman nem méltó magához. – Még mindig jobb ölebnek lenni, mint egy farkas prédájának – vágott vissza Charlotte. – Pedig magához egy farkas való. Csak fogalma sincs róla… – Nagyon téved, ha azt hiszi… – Nem hiszek én semmit! – fakadt ki a férfi. – Illetve mégis… Azt hiszem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy maga ezerszer életrevalóbb, mint a vőlegénye. Maga leginkább egy harapós kutyára emlékeztet, ő pedig egy színét váltogató kaméleonra. – Ha tényleg harapós kutyának tart, miért nem hagy békén? Nem fél, hogy megmarom? – Ezt a rizikót is vállalom. A lány érezte, hogy egyre idegesebb. Legszívesebben tényleg harapni, ütni-vágni szeretett volna, de mivel ezt nem tehette, a felgyülemlett feszültséget tánccal vezette le. – Markot meg engem mély, őszinte érzelmek kötnek össze – lihegte két forgás között, de a hangjából hiányzott a meggyőződés. – Freedman nem is hasonlít ahhoz a férfihoz, akinek maga hiszi – erősködött Damien. – Csak rá kell nézni! Körülbelül annyi szenvedély lobog benne, mint egy tonhalban. Az igazi láng kettőnk között… – Tévedés!
18/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Csak azért nem akarja beismerni, mert ezzel romba döntené a gondosan felépített tervét. De hiába dugja homokba a fejét, Charlotte! – Nem dugom homokba a fejem! – tiltakozott egyre elkeseredettebben a lány. – Jobb, ha tőlem tudja, emberek vagyunk, nem ösztönlények. A pillanatnyi testi vonzalom és a szerelem között óriási a különbség. – Mondja csak, aláíratott Freedmannel házassági szerződést? – Miért tettem volna? – Mert a szerelem és a kapzsiság, a pénz utáni sóvárgás között is óriási a különbség – jelentette ki határozottan Damien. – Nem ártana, ha próbára tenné a kedvesét. – Azt akarja mondani, hogy kössek szerződést a vőlegényemmel? – meredt rá elképedve a lány. – Ezzel azt sugallnám, hogy nem bízom meg benne. Pedig a szerelem és a bizalom elválaszthatatlanul összetartozik… – Ha Mark valóban szereti magát, akkor habozás nélkül aláírja azt a nyilatkozatot. – Csakhogy nekem eszem ágában sincs ilyesmit kérni tőle. – Nem akarom elhinni, hogy maga tényleg ilyen gyáva. – Nos, vége a táncnak, Wynter úr, és rendkívül hálás lennék, ha az est hátralévő részében békén hagyna – közölte Charlotte, amikor elhallgatott a zene. Igyekezett megőrizni a hidegvérét, pedig a férfi legutóbbi mondata az elevenébe talált. Nem is köszönt el, szó nélkül sarkon fordult, és elindult, hogy megkeresse Markot. Ám Damien visszahúzta, és a derekánál fogva magához rántotta. – Vigyen magával egy kis ízelítőt belőlem – súgta a lány fülébe, és még mielőtt az tiltakozhatott volna, forró csókot nyomott a vállára. Charlotte levegő után kapkodott. A mellkasát mintha páncél szorította volna össze. Damien olyan erősen szorította magához, hogy megérezte ágaskodó férfiasságát. – Tőle sosem kaphatja meg azt, amit tőlem bármikor – duruzsolta a férfi. – Csak tőle kaphatom meg azt, amit magától soha! – vágta rá gépiesen, minden meggyőződés nélkül Charlotte. – Most pedig engedjen el, különben bokán rúgom. – Menjen csak a kutyuskájához! Úgysem menekül tőlem – szólt fojtott hangon Damien, miközben láthatóan élvezte, hogy a kételyek közt vergődő lány elbizonytalanodik. Ám amint lazított a fogáson, Charlotte-nak több sem kellett, kiszabadította magát, és rohant a vőlegényéhez. Útközben igyekezett meggyőzni magát, hogy igenis jól döntött, amikor eljegyezte magát Markkal, és az a megmagyarázhatatlan érzés, amely most a hatalmába kerítette, hamarosan elmúlik majd. A házasságtól nem tántoríthatja el senki, még Damien Wynter sem!
19/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
5. FEJEZET Éjfél előtt nem sokkal, mielőtt felmentek volna a fedélzetre, hogy az est fénypontját, a második tűzijátékot is megnézzék, Charlotte, hogy egy kicsit megnyugodjon, felhajtott egy pohár pezsgőt. Aztán, mert elszédült, belekarolt Markba, és a korláthoz sétáltak, ahonnan a legjobb rálátás nyílt a partnak arra a részére, ahol a petárdakilövő ágyúkat elhelyezték. Charlotte vett néhány mély lélegzetet, és megborzongott. Belekapaszkodott a mellvédbe, és várta, hogy kitisztuljon a feje. – Csak nem fázol, szívem? – A vőlegénye aggódva lépett mellé, és megcsókolta a vállát éppen ott, ahol néhány perccel azelőtt Damien. – Hűvös van idekint – vágta rá Charlotte, és maga sem értette, miért, de elhúzódott Marktól. Miért ez a viselkedés, amikor szívből szereti a vőlegényét? – tette fel magának a kellemetlen kérdést, de nem tudott válaszolni rá. Inkább megfordult, és a visszaszámlálás alatt csábosan, sokatmondóan rámosolygott jövendőbelijére. Kilenc, nyolc, hét… – Talán egy hét másodperces csók majd felmelegít – suttogta Charlotte. Mark, mit sem sejtve a sorsuk körül tornyosuló viharfelhőkről, elégedetten elmosolyodott, s odaadóan viszonozta menyasszonya csókját. Charlotte azonban, legnagyobb rémületére, nem érzett semmit. Hiába simult szorosan a férfihoz, hiába próbálta felszítani lelkében a szenvedélyt, a teste nem válaszolt. Úgy látszik, a szándék és az akaraterő ehhez kevés, állapította meg elkeseredve. Titokban azt remélte, Damien Wynter látja őket, mivel tulajdonképpen neki rendezte ezt a bensőséges jelenetet. Azt akarta üzenni: Látod, ehhez a férfihoz tartozom, nem hozzád! Kár a gőzért, soha nem fogsz tudni éket verni közénk! Csak hát – bár nagyon igyekezett – a teste nem fogadott szót. S amint az éjféli égen felvillant a milliónyi színes fénycsóva, hirtelen szörnyen magányosnak érezte magát, hiába ölelte Mark szorosan magához… Tekintete a híd fölött lüktető piros szívre tévedt, és nem értette, miért nem a vőlegénye jut róla azonnal az eszébe. Miért nem érzi már úgy, hogy hozzá, csakis hozzá tartozik? Ha Damien Wynter nem tűnt volna fel a színen… Pedig egy csöppet sem illenek össze. Ő, Charlotte korántsem olyan feltűnő jelenség, mint a férfi. Ami a külsejét illeti, Damien nyomába sem léphet. A férfi azt állítja, hogy nem érdeklik a trófeák. Üres szavak, gondolta Charlotte. Vajon miért csapja neki a szelet? Valószínűleg a tiltott gyümölcs mindig édesebb, kívánatosabb. Biztosan ki akarja próbálni, el tudja-e csábítani a barátja húgát, aki már gyűrűs menyasszony. – Meddig maradunk itt? – zökkentette ki a töprengéséből Mark. – Körülbelül egy órakor kötünk ki. – Olyan későn? Szeretkezni akarok veled. Az öleb a talpát nyalja… Charlotte lehunyta a szemét, de nem sikerült elűznie az érzékien bársonyos, egyszersmind gonosz hang emlékét. Keze ökölbe szorult, testének minden izma megfeszült. Átkozta Damien Wyntert, amiért megpróbálta befeketíteni előtte Markot, akitől annyi szeretetet, ragaszkodást kapott. Ennek ellenére semmi kedve nem volt szeretkezni vele. Hiszen úgysem érezné már ugyanazt, mint eddig, mielőtt megismerte Peter barátját, a gonosz farkast… A csúcsragadozót. Tettetni a szenvedélyt pedig képtelen lenne. Nem is volna értelme.
20/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Semmire nem vágyott jobban, mint egy kis egyedüllétre, némi időre, hogy tisztázhassa a dolgokat. Hogy elhessegesse azokat a gondolatokat és emlékeket, amelyek fenekestől felforgatták az életét. – Két hét múlva esküszünk, Mark. Úgy gondoltam… – Charlotte elhallgatott, nehezére esett füllenteni. – Mit gondoltál? – sürgette a férfi. Valóban be akarja csapni a jövendőbelijét? – vívódott a lány. Inkább azon kellene igyekeznie, hogy megszilárdítsa a kapcsolatukat. – Mondd csak – kezdett bele pironkodva –, mit szólnál, ha azt kérném, hogy várjuk meg a nászéjszakát? Úgy értem, a szeretkezéssel… – Hogyan juthat ilyesmi az eszedbe? Kicsit nehéz lesz így kettesben otthon… – dadogta teljesen megzavarodva Mark, aki már hónapok óta a menyasszonyánál lakott, ami természetesen kiváltotta Mr. Ramsey rosszallását. – Alhatnék addig a szüleimnél – javasolta reménykedve Charlotte. – Anyám úgyis panaszkodik, hogy az esküvői előkészületek miatt az utóbbi időben alig lát… – Bár nem tudom, mi a célod, mire jó ez az egész, de a kedvedért beleegyezem az önmegtartóztatásba – bólintott beleegyezően Mark némi habozás után. Charlotte-nak nagy kő esett le a szívéről, és azzal nyugtatta meg a lelkiismeretét, hogy ha az elkövetkező napokban józanul végiggondolja a történteket, biztosan elmúlik majd ez a futó hóbortnak tekinthető, nyomasztó elbizonytalanodás, amely egyelőre annyira felzaklatja. – Pedig ma olyan romantikus lenne… – próbálkozott Mark még egyszer félénken. Végül is természetes dolog, hogy velem akarja tölteni az év utolsó éjszakáját, ismerte el Charlotte. – Megértelek, de… Gyere, menjünk táncolni! Mark mosolyogva követte, mint aki titkon reménykedik, hogy a lassú ringatózás közben menyasszonya meggondolja magát, és mégis együtt mennek haza. Látva, hogy a vendégek, különösen az idősebbek, már csak ímmel-ámmal, fáradtan lépegetnek a táncparketten, a lemezlovas feltett egy közkedvelt, gyors számot, amelynek szövegét Charlotte igyekezett elengedni a füle mellett, nehogy még jobban felzaklassák a szerelmes szavak. Mark egyre vidámabbnak tűnt. A lány is mindent megtett, hogy jókedvet színleljen, sajnos hiába. Épp kezdte magát nagyon kínosan érezni emiatt, amikor, mintha a fohásza meghallgatásra került volna, felzúgott a jacht motorja. – Ezek szerint kikötünk – jegyezte meg Mark. – Máris? Hogy repül az idő – sóhajtotta Charlotte szórakozottan, és őszintén remélte, a vőlegénye többet nem hozza szóba a szerelmes éjszakát. – Charlotte! Keresik odalent – lépett oda hozzájuk a legénység egyik tagja. – Mi történt? – Mark rögtön megérezte, hogy itt valamit komoly dologról van szó. Odalent Damien Wynter már várt rájuk. Ügyet sem vetett Freedmanre, csak a lányt nézte. – Az édesapja szívrohamot kapott – közölte együtt érzőn. – Peter vele van. Már szóltak az édesanyjuknak is. Tehát ezért köt ki a hajó a tervezettnél hamarabb, gondolta Charlotte halálra váltan. – Mennyire súlyos az apám állapota? – kérdezte, és lélegzet-visszafojtva várta a választ. – Nem tudom. Szerencsére találtak a vendégek között egy orvost, épp most vizsgálja. Már riasztották a mentőket. A kikötőben várnak ránk. De most jöjjön velem, Charlotte!
21/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Persze. – A lány kábultan követte Damient keresztül a fedélzeten, észre sem vette, hogy Mark ott lohol a nyomában. A szalon bejáratánál összefutottak az apja titkárával. – A bátyja megkért, tájékoztassam az utasokat a hangosbemondón, hogy kikötés után maradjanak a fedélzeten, amíg az édesapját el nem szállítják. A családtagok számára a limuzinokat is odarendeltük – közölte, amint megpillantotta Charlotte-ot. – Köszönöm, Giles – bólintott a lány, és Wynterrel az oldalán besietett abba a helyiségbe, ahol néhány órával korábban a pókercsatát vívták. Az apja lehunyt szemmel feküdt a szőnyegen, az arca ijesztően sápadt volt. A lány azonnal felismerte Eric Lee-t, a híres szívspecialistát, aki épp a beteg pulzusát mérte. Jelenléte a jachton, és így a gyors segítség annak volt köszönhető, hogy Charlotte édesanyja tagja a Szívalapítvány elnökségének, és ebben a szervezetben a doktor is sokat tevékenykedik. A lány életében először örült az édesanyja szociális elkötelezettségének. Kate Ramsey talán még a férjénél is sápadtabban guggolt a padlón, és egyfolytában a kezét szorongatta. Amikor a lánya belépett a helyiségbe, kétségbeesetten nézett fel rá könnyektől elhomályosult, nagy, barna szemével. Rézvörös, mindig tökéletes frizurája most csapzott tincsekben tapadt a homlokára. Arckifejezése láttán Charlotte arra gondolt, hogy a szülei a különböző életvitelük ellenére nagyon szeretik egymást. Ha valami történne az apjával… Ne gondolj ilyesmire! Ezzel senkinek sem segítesz, figyelmeztette magát, és igyekezett erősnek mutatkozni. Nem kerülte el figyelmét, hogy rajtuk és Peteren kívül – aki előrehajolva, a térdére támaszkodva állt az orvos mögött – senki nem tartózkodik a szalonban, és ezért hálás volt a személyzetnek. Damien odahúzott egy széket Charlotte-nak. Peter szavak nélkül, pusztán a tekintetével mondott köszönetet. Megfogta a húga kezét, és halkan odasúgta: – Valószínűleg szívroham, de hogy mennyire súlyos, azt csak akkor tudjuk meg, ha a kórházban is megvizsgálják. Charlotte bólintott, s mert mást nem tehetett, megszorította a bátyja kezét, aztán némán várta, hogy végre kikössenek. A szeme sarkából látta, hogy Mark is hozott egy széket, és leült mellé, de valahogy ezt egyáltalán nem találta magától értetődőnek. Furcsa módon nem érezte úgy, hogy a vőlegényére is tartozna, amit ezekben a nehéz percekben a családja átél. Most először vette fontolóra az apja fenntartásait, miszerint talán nem illenek egymáshoz a jövendőbelijével. Lehet, hogy nem kellett volna figyelmen kívül hagynia a véleményét? – töprengett szorongva. Az apja ma délután is annyira felzaklatta magát miatta… Csak nem ő, Charlotte az oka a szívrohamának? Kérlek, papa, kérlek! Ne halj meg! Szeretnék még egyszer beszélgetni veled. Ígérem, megfontolom, amit mondasz, ismételgette magában. – Elkísérjelek a kórházba? – kérdezte Mark, amikor a jacht kikötött, s az ápolók hordágyra fektették Lloyd Ramseyt. – A mamával maradok – hangzott az udvarias, de határozott válasz. – Azt hiszem… talán jobb lenne, ha csak a szűk családi kör… Menj haza nyugodtan, majd felhívlak, ha tudok valamit! Charlotte végtelen megkönnyebbülést látott a vőlegénye tekintetében, akinek épp az járt a fejében, hogy semmi kedve a kórházi folyosón ücsörögni, és a családtagok sápítozását hallgatni. A lánynak jelen pillanatban kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy Mark gondolatait próbálja megfejteni, de önkéntelenül is felmerült benne a gyanú, hogy a vőlegénye egy percig sem gyászolná az édesapját.
22/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Sőt talán titokban még örülne is a tragédiának, mert megszabadulna attól az embertől, aki rossz véleménnyel van róla, és aki nem kevés kellemetlen percet okozott már neki. Amikor az anyja közölte vele, hogy Peterrel szeretne a kórházig utazni, nem a lányával, aki fellázadt az apja akarata ellen, Charlotte végtelen csalódást, kínzó lelkiismeret-furdalást érzett. Soha nem gondolta volna, hogy az édesanyja nem érti meg, miért akar ő másképp élni, mint a szülei. Peter megsejtette a húga elkeseredését, és odaszólt a barátjának: – Nem maradnál Charlotte mellett? Vigyázni kellene rá… – Természetesen – vágta rá Damien. – Menjetek csak előre, Peter, mi majd követünk benneteket. Damien Wynter egy tapodtat sem tágított Charlotte mellől. A sorban parkoló limuzinok közül a másodikhoz kísérte, kinyitotta előtte az ajtót, megvárta, míg beszáll, majd megkerülte a kocsit, és beült mellé a hátsó ülésre. A sofőr gázt adott, és követte az elöl haladó autót, amely Kate és Peter Ramseyt szállította. Charlotte igyekezett visszafojtani feltörni készülő könnyeit. – Ha az édesanyja feküdne a mentőautóban, az apja bizonyára magát kérné meg, hogy kísérje el. Higgye el, semmi oka az elkeseredésre – jelentette ki higgadtan Damien. – Az anyák jobban ragaszkodnak a fiukhoz, az apák meg a lányukhoz… – Egyelőre nincs szükségem vigaszra – felelte Charlotte, és komor pillantást vetett a férfira. – De azért köszönöm, hogy mellettem maradt… – Miért küldte el Freedmant? – kérdezte meg kerek perec a férfi. – Semmi esetre sem azért, hogy kettesben lehessek magával! – Erre egy percig sem gondoltam, mégis furcsának tartom… Utóvégre hamarosan feleségül fog menni hozzá. – A döntésemnek semmi köze a Mark iránti érzéseimhez! – csattant fel a lány. – Most kizárólag az apám érdekeit kell szem előtt tartanom, és tudom, hogy felizgatná magát, ha látná Markot. – Ezek szerint Mr. Ramsey nem adta áldását erre a házasságra. – Idővel biztosan ráébred, hogy tévedett – közölte Charlotte kevés meggyőződéssel a hangjában. – És ha mégsem? Ha bebizonyosodik, hogy a maga Freedmanje közönséges hozományvadász? – Kizárt dolog! Jó emberismerő vagyok. – Valóban? – vonta fel szemöldökét a férfi. – Akkor kérje meg a vőlegényét, hogy tegyen eleget az édesapja kívánságának, és írjon alá egy házassági szerződést. Már csak azért is, mert az talán kedvezően befolyásolná Mr. Ramsey egészségi állapotát. Mindenesetre megnyugodna… – Nem tudhatjuk, mi okozta a szívrohamot. Lehet, hogy magas a koleszterinszintje, vagy elmeszesedett és elzáródott egy ér – sziszegte dühösen a lány. – Lehetséges – bólintott Damien. – De emlékszem rá, milyen arcot vágott az édesapja, amikor maga ma este otthagyta Freedmannel a kártyaasztalt. – Látom, milyen remek megfigyelő – vágta rá gúnyosan a lány. – Így igaz. Maga viszont behunyt szemmel járkál a nagyvilágban. – Maga mindig kizárólag a pillanatnyi érdekeit tartja szem előtt. – Attól függ – nézett rá elgondolkodva a férfi. – Arról nem én tehetek, hogy képtelen megérteni, mi a saját, jól felfogott, hosszú távú érdeke. Nincs időm meggyőzni magát
23/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
arról, hogy én vagyok az a férfi, akire egész életében várt, és nem Freedman. Az sem véletlen, hogy most is én ülök maga mellett… – Nem kértem sem a segítségét, sem a tanácsát! – De kénytelen elfogadni. – Mert visszaél a helyzetemmel. – Úgy van. És arra kérem, hallgasson az ösztöneire. Azok ugyanis sokszor megbízhatóbbak a józan észnél. A lány ebben a pillanatban gyűlölte Damien Wyntert. Ilyen nagyképű, öntelt alakot! – Szerintem csupán a büszkesége készteti, hogy ragaszkodjék Freedmanhez – folytatta kíméletlenül Damien. – Ám a büszkeség jéghideg hálótárs. Nem úgy az ágy, amelyet majd velem oszt meg. Ígérem, az sosem lesz hideg. A férfi tekintete megállapodott Charlotte mellén, és nem tudta nem észrevenni, milyen gyorsan emelkedik. Majd a kezére vándorolt, amelyet még mindig összekulcsolva tartott az ölében mintegy védelmező pajzsként. Aztán idegességtől remegő térdére nézett. Azon tűnődött, vajon mit szólna Charlotte, ha megcsókolná. – Na? Hogy van apád? – érdeklődött tettetett udvariassággal Mark, amikor Charlotte este felhívta szülei Palm Beach-i villájából. A férfi most határozottabban vidámabbnak tűnt, mint reggel nyolckor, amikor a lány először telefonált, és legmélyebb álmából verte fel. Charlotte bosszantónak találta, hogy Mark alig bírt beszélni, és közönyös dünnyögéssel fogadta a jó hírt, miszerint az orvosok szerencsére enyhe lefolyású szívrohamot állapítottak meg az apjánál. Megint az jutott az eszébe, hogy Mark talán nem bánná a tragikus fejleményeket. Például, hogy az apja… Elhessentette a borús gondolatokat, és megpróbált örülni a kedvező fordulatnak. Hogy ezt zavartalanul megtehesse, már délután visszavonult a lakosztályába, nehogy összefusson Peterrel és a barátjával. – Mindennek ellenére pocsék a kedve – folytatta a beszámolót. – Utálja, hogy beteg, és kórházban kell feküdnie. Mindenkit megőrjít… Azonnal haza akar jönni, de a kezelőorvosa ragaszkodik hozzá, hogy néhány napig még bent maradjon megfigyelésre. – De fizikailag jól van? – Legalábbis ezt akarja elhitetni velünk. Felajánlottam neki, hogy elhalasztjuk az esküvőt, erre dührohamot kapott, és azt hajtogatta, nem haldoklik, úgyhogy szeretné minél előbb oltár elé vezetni a lányát. Feltéve, ha még mindig ragaszkodom ehhez a házassághoz… De azért azt hozzátette, hogy jobban örülne, ha megfogadnám a tanácsát, és… – Miféle tanácsát? Charlotte felsóhajtott. Tudta, nincs mese, elérkezett a pillanat, amikor próbára kell tennie jövendőbelijét. Méghozzá nemcsak az apja miatt, hanem a saját lelki nyugalmának érdekében is. – Azt mondja, ha valóban aggódom érte, akkor teljesítem a kívánságát. Tisztában vagyok vele, hogy ezt érzelmi zsarolásnak tartod, de… Tulajdonképpen ennyit igazán megtehetünk érte… – Bökd már ki, miről van szó! – türelmetlenkedett Mark. – Az apám azt kéri, kössünk házassági szerződést. – Azt hittem, hiszel a szerelmünkben! – csattant fel a férfi sértődötten, s bár a lány valami hasonlóra számított, ez a hevesség mégis megdöbbentette. – Hogyan juthat eszébe már az esküvő előtt válásra gondolni? A házasság egy életre szól. A legszentebb kötelék…
24/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– De Mark! Ne így fogd fel! – Hát hogyan? Charlotte-nak összeszorult a gyomra, mert tisztában volt vele, hogy a vőlegényének tökéletesen igaza van. Ő ugyanígy érvelt, amikor Damien előállt a szerződés ötletével, gondolta, de kényszerítette magát, nehogy meginogjon. Most határozottnak kell lennie. – Az apámat megnyugtatná, ha megírnánk azt a szerződést. Mindössze erről van szó. – Ennél nagyobb sértést el sem tudok képzelni. Ha kételkedsz az érzéseimben… – Mark, én tudom, mit érzel irántam, és hidd el, attól, hogy aláírsz egy papírt, semmi nem változik. A kapcsolatunkra ez nem lesz semmilyen hatással – győzködte Charlotte a vőlegényét. – Nem akarlak megbántani, és ennek az egész hercehurcának az egyetlen célja, hogy megnyugtassuk az apámat. Az évek múltával úgyis rájön, mekkorát tévedett… Semmi válasz. Charlotte kezdte gyanítani, hogy annak a szerződésnek mégis lehet jelentősége Mark szemében. Méghozzá azért, mert arra gondol, hogy egy esetleges váláskor szép summa üthetné a markát. S nem Damien Wynter ültette el a fülében a bogarat, hanem maga Mark azzal, ahogyan ezt az ötletet fogadja. Ha azonnal beleegyezett volna, ha nem tulajdonítana ennek ekkora jelentőséget, akkor hihetne az önzetlen, tiszta érzelmeiben, gondolta a lány. Ha egy vállrándítással elintézné a dolgot… – Nekem most fontosabb az apám lelki békéje, mint a büszkeségem – tette hozzá, mert Mark nem szólt egy szót sem. – Valóban? Jól hallottam? Neked fontosabb az apád, mint én? – A férfi meg sem próbálta leplezni felháborodását. Miért ilyen dühös? Mert attól tart, hogy millióktól eshet el, ha aláírja azt az átkozott papírt? – töprengett Charlotte. – Igen, jelen esetben ő a fontosabb – hallotta a saját, ellentmondást nem tűrő hangját. – Neked ugyanis, vele ellentétben, nem volt szívrohamod. És az apám nem szándékozik az utunkba állni. – Akkor miért támaszt feltételeket? – Mark, ha neked nem számít a pénz, akkor tulajdonképpen mi a bajod? – kérdezte hűvösen Charlotte. – Az, hogy Lloyd Ramsey tisztességtelen szándékot feltételez rólam – felelte Mark, és megvetően felhorkantott. – Ne csodáld, hogy nem repesek a boldogságtól. – Nos, szerintem, ha aláírod a szerződést, már semmi ilyesmivel nem vádolhat. Jól mondom? – Nem is tudom – felelte habozva a férfi. – Hát idefigyelj, Mark Freedman! – A lány kezdte elveszteni a türelmét. – Már megígértem az apámnak, hogy megkötjük a házassági szerződést, érted? Mégpedig azért, mert semmi okát nem látom, miért ne tennénk meg. Sajnálom, ha haragszol érte, de egyszer majd belátod, hogy mindenkinek így a legjobb… – Nos, rendben – adta meg magát a férfi. – Valahogyan csak túlélem… Bár öt perccel az esküvő előtt, nem túl lélekemelő esemény… – A papa már el is készíttette az okmányt – vágott a szavába Charlotte. Kezdte átérezni a vőlegénye valóban meglehetősen kellemetlen helyzetét. – Azért kapott szívrohamot, mert én hallani sem akartam róla. Mostanra azonban megváltozott a véleményem, és beleegyeztem, hogy akár már holnap délelőtt aláírjuk a szerződést az ügyvédjénél. Mikor tudnál odajönni?
25/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Mark némi gondolkodás után közölte, hogy a tíz óra megfelel neki. Charlotte megkönnyebbülten felsóhajtott. Örült, hogy pontot tehetnek ennek a kellemetlen vitának végére. Minden tönkrement, elromlott, gondolta később. Gyűlölte Peter barátját, amiért egyik napról a másikra felbukkant az életében, és feldúlta a nyugalmát, ráadásul támogatta az apját meglehetősen bizalmatlan és barátságtalan terve megvalósításában. Miért nem lehet minden úgy, mint Damien Wynter megjelenése előtt? – tette fel magának Charlotte újra és újra a költői kérdést. Szívből remélte, hogy huszonnégy órán belül véget ér ez az egész rémálom. Ám másnap hamar rájött, hogy hiába reménykedett. Miután az ügyvéd pontról pontra felolvasta a szerződést, Mark olyan keresztkérdéseket tett fel, amelyek Charlotte-nak eszébe sem jutottak volna. Csak a vak nem látta, mennyire fontosak neki ezek a hivatalos kitételek, s hogy képtelen könnyedén venni ezt az egyébként mellékes, jelentéktelen eseményt. A lány idegessége percről percre fokozódott, egészen addig, amíg Mark végrevalahára a kezébe nem vette a töltőtollat, és oda nem biggyesztette a nevét az utolsó lap aljára. Charlotte végre fellélegzett, de az ügyvéd váratlanul megszólalt: – Uram, attól tartok, ez így nem lesz jó. – Márpedig ragaszkodom ehhez – közölte Mark. – A kényszer hatására kiegészítés ellentétes a szerződés szellemével. – Tessék? Azt írtad oda, hogy kényszer hatására cselekedtél? – hüledezett Charlotte, és felháborodottan pattant fel, hogy a saját szemével győződjön meg erről a képtelenségről. – Miért ne írtam volna? Ez az igazság – vonogatta a vállát ártatlan arckifejezéssel Mark. A lány elképedve bámult az okmányra, s már semmi kétsége nem volt afelől, hogy a vőlegénye kizárólag a vagyona miatt akarja feleségül venni. Majdnem rosszul lett a gondolattól, hogy Mark csak színlelte a szerelmet, a ragaszkodást, a gazdagság, a gondtalan élet reményében. Megfordult vele a világ, szinte hallotta, mint omlik össze, mint törik darabokra az a meseszerű vár, amelyet azóta építgetett a képzeletében, amióta Markot megismerte. Lassan, megfontoltan húzta le ujjáról az eljegyzési gyűrűt. – Mit művelsz? – kérdezte rémülten Mark, amikor menyasszonya a kezébe nyomta az értékes ékszert. – Vége – felelte tompán Charlotte. – Nem leszek a feleséged.
26/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
6. FEJEZET Látni sem bírom többé! Ébredésekor is ez a négy szó visszhangzott Charlotte fejében. Ezt ismételgette este az édesanyjának, miután zokogva közölte vele, hogy nem lesz esküvő. Kate Ramsey leült az ágya szélére, az arcát cirógatta, úgy próbálta megnyugtatni. – Teljesen kiborultál. Most aludd ki magad, szívem, később még beszélgetünk – javasolta olyan hangon, mint aki azt hiszi, mindez csak vihar egy pohár vízben, és csak órák, esetleg napok kérdése, hogy a jegyesek kibéküljenek. Az éjjeliszekrényen az ébresztőóra délután fél hármat mutatott. Charlotte-nak melege volt, és izzadt. Miért nem működik a légkondicionáló? A teraszajtó tárva-nyitva… Ezért van itt ilyen meleg! De hát ő hagyta nyitva, mielőtt elaludt! Elhatározta, úszik egy nagyot, talán attól kitisztul a feje. Kibújt az ágyból, becsukta az ajtót, hogy a klímaberendezés bekapcsoljon, aztán megmosta az arcát, a haját lófarokba fogta. Felvette egyrészes, fekete fürdőruháját, és leszaladt az alagsorba a medencéhez, amelyet az édesapja használt a leggyakrabban. A tágas, világos helyiség valóságos oázis volt. Az úszómedence széléről, a hatalmas ablakokon át, kényelmes fotelokból lehetett gyönyörködni a kikötőben ringatózó vitorlásokban. S ha valakinek mindez nem lett volna elég, a sarokban elhelyezett, minden földi jóval felszerelt bárszekrényből választhatott magának kedvére való italt. Charlotte, abban a tudatban, hogy anyja és Peter bement a kórházba a papához, biztosra vette, hogy egyedül úszhat a medencében. Damien valószínűleg az üzleti ügyeit intézi, gondolta, de csakhamar kiderült, hogy tévedett. Földbe gyökerezett a lába, amikor meglátta a férfit az egyik nyugágyban heverészni, kezében töltőtollal és egy újsággal. Valósággal megbabonázta a csupa izom, kisportolt férfitest látványa. Damien feléje fordította a fejét, és tetőtől talpig végigmérte Charlotte-ot, akinek ettől minden porcikája bizseregni kezdett. Elhatározta, hogy a váratlan találkozás miatt nem futamodik meg, inkább azt teszi, amiért jött, beugrik a medencébe, és úszik egy jó nagyot. – Mondja csak, nem ért véletlenül a spórás növényekhez? – tette fel a merőben szokatlan kérdést Damien. – A keresztrejtvényhez kellene. Öt betű… Ám a lány, mintha mi sem történt volna, válasz helyett fejest ugrott a tengerkék vízbe, és pihenés nélkül leúszott vagy tíz hosszat. Egyrészt hogy egy kicsit megnyugodjon, másrészt – mivel sejtette, hogy Damien már értesült az ügyvédnél történtekről –, hogy bizonyítsa, nem bántja a füstbe ment esküvő. Közben egész idő alatt arra gondolt, ha Wynter csak egy szóval is megpróbálja vigasztalni, biztosan kikaparja a szemét. – Na? Hogy érzi magát, miután rájött, hogy nekem volt igazam? – hallotta a férfi hangját, amikor lihegve a medence lépcsőjébe kapaszkodott. – Miben volt igaza? – kérdezett vissza Charlotte, mintha nem tudná a választ. Így, hogy nem láthatta Damient, valahogy könnyedebben tudott beszélgetni vele. – Ejnye, ne tettesse magát! Higgye el, hogy én akkor is elvenném feleségül, ha egy árva centje sem lenne, ha olyan szegény lenne, mint a templom egere! Charlotte érezte, hogy elönti az agyát a vér. Ez az ember ördögien ért hozzá, hogyan kell kiaknázni a győzelmét. Ráadásul kénytelen volt belátni, hogy nem teljesen közömbös számára.
27/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Most ugrálnom kellene örömömben? – Hiába volt Charlotte hosszú percek óta a hűvös vízben, érezte, hogy elönti a forróság. Wynter nagyon tudja, hogyan fordítson minden helyzetet a maga javára. – Hát… nem bánnám… De miért is gyászolná az elveszett illúzióit, amikor egy magamfajta férfiember felajánlja szolgálatait? Amolyan fájdalomdíjként… – Az egyik illúziót a másikkal pótoljam? – nevetett fel Charlotte. – Nem. Bennem nem fog csalódni, azt garantálom! – vágta rá magabiztosan Damien. – Én ugyanis nem a vagyonáért tenném boldoggá. A mi kapcsolatunkban, legalábbis ami engem illet, a pénznek semmi jelentősége. – Ki beszél itt kapcsolatról? Köztünk nem létezik semmiféle kapcsolat… – Dehogynem. Épp most kezdődik, miután a Mark Freedman nevű erődítmény elesett. – Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a várkapu tárva-nyitva áll – vetette oda a lány, s hogy nyomatékosítsa szavait, elrugaszkodott a faltól, és erőteljes karcsapásokkal távolodott a férfi végzetesnek tűnő vonzásköréből. Damien jól szórakozik a szócsatán, úgy látszik, üdítően hat a testére-lelkére, állapította meg, miközben visszafordult a medence túlsó végénél. Ahogy kiemelte a fejét a vízből, látta, hogy a férfi felkelt a nyugágyból, s kezében a fürdőlepedővel várja őt. Így állva még sokkal ellenállhatatlanabb, állapította meg a lány két tempó között. Akár egy úszóbajnoknak, olyan széles a válla! Kockás a hasa, a teste csupa izom. Sehol egy deka súlyfölösleg. Kétségkívül lenyűgöző látvány, nyugtázta Charlotte kelletlenül. Ez a felismerés, és különösen az, hogy ezt ilyen tárgyilagosan sikerült megállapítania, annyira felbosszantotta, hogy szándéka ellenére kénytelen volt még néhány hosszt leúszni, miközben Damien, kezében a jókora frottírtörülközővel, türelmesen várt rá. Wynter és Mark között ég és föld a különbség. Lehetséges, hogy tényleg Damien lesz a gyógyír megsebzett lelkére? Charlotte érezte, hogy a fülében hangosan dobol a vér, és izgalmában alig bírt kikászálódni a medencéből. Kelletlenül vette el a férfitól a fürdőlepedőt. – Nem lenne kedve egy italhoz? – Damien a bárpultra mutatott. – Jólesne egy Bloody Mary – bólintott a lány. – Mindjárt elkészítem! Utána pedig… – Jobban tenné, ha távol tartaná magát tőlem! – szólt rá szigorúan Charlotte, miközben folytatta a szárítkozást. – A maga közelében tartózkodni olyan felemelő élmény, hogy a világért sem hagynám ki egyetlen percét sem – jelentette ki Damien, és a szeme megvillant. – Valóban? Ha szabad kérdeznem, mióta heverészik itt? Egyáltalán honnan tudta, hogy lejövök a medencéhez? – Nem volt nehéz kitalálni, hogy előbb-utóbb szüksége lesz egy kis testmozgásra – nevetett a férfi. – Valami azt súgta, hogy a sajnálatos események után le akarja majd vezetni a felgyülemlett feszültséget, s mint a mellékelt ábra mutatja, igazam volt. – Sajnos. – Azért örülök, hogy ha csak az utolsó pillanatban is, de megjött az esze, és végre hajlandó belátni, hogy Freedman úr, finoman szólva, nem a legeszményibb férjjelölt… – Most boldog? Alig várta már, hogy szakítsunk, igaz? – Eltalálta – vigyorgott a férfi diadalittasan. – Ez a fejlemény nagyban megkönnyíti a dolgomat. Bár így most már nem is olyan élvezetes a játék. – Miféle játékról beszél? Csak nem a „hogyan kapom meg Charlotte Ramseyt” nevűről? A férfi szája fülig szaladt. – Hogy találta ki?
28/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Mondja csak, Damien, maga be szokta tartani az ígéretét? – Természetesen! – Akkor készítse végre el azt a Bloody Maryt! De ki ne felejtse belőle az őrölt borsot! – Igenis, hölgyem! – bólintott a férfi, és már sietett is a bárpulthoz. Charlotte legszívesebben jól fenéken billentette volna Damient, de nem tehette. Ehelyett ismét megcsodálta formás, izmos testét, miközben elnyújtózott az egyik nyugágyon, és várta, hogy kiszolgálják. – Segít nekem? – Damien letette az asztalra az italokat, előkapta a félig megfejtett keresztrejtvényt, és letelepedett a lány mellé. – Semmi kedvem az agyamat tornáztatni. – Rendben, akkor beszélgessünk fontosabb dolgokról – javasolta a férfi. Charlotte belekortyolt az italába, és érdeklődve várta a folytatást. – Lefogadom, hogy a legapróbb részletekig eltervezte az esküvőjét, amely épp úgy zajlott volna, ahogyan azt kislánykorában megálmodta… – Vőlegény nélkül elég nehéz lenne meg is valósítani – szaladt ki a lány száján. – Egyetértek! Ezért aztán szeretném felhívni a figyelmét szerény személyemre… – Ezt meg hogy érti? – Ne hagyja elrontani élete legszebb napját! Ne engedje, hogy kárba vesszen az a sok készülődés! Azt javaslom, egyezzen bele, hogy én helyettesítsem Freedmant az oltár előtt. A lány értetlenül bámult Damienre, alig bírt megszólalni. – Még nem hallottam ilyen ostobaságot. Miket hord itt összevissza? – suttogta elhaló hangon. – Komolyan beszélek! Fontolja meg az ajánlatomat, Charlotte! Mi ketten tökéletes párt alkotnánk, ezt eddig senki, aki egy kicsit is ismer bennünket, nem vonta kétségbe. Higgye el, a családja, a barátai egy pillanat alatt megfeledkeznének Freedmanről! Mintha nem is létezett volna… Mindenki csak a mi romantikus menyegzőnkkel lenne elfoglalva. – Még hogy romantikus! – El tud képzelni annál romantikusabb eseményt, mint amikor a dúsgazdag királykisasszonyt feleségül veszi egy égből pottyant herceg? Akár a mesében… – Vegye már észre, hogy őrültségeket beszél! – Dehogy. Teljesen logikus az okfejtésem. Meglátja, világraszóló élmény lesz – jelentette ki a férfi mély meggyőződéssel. – Hagyja ezt abba! – intette Charlotte. – Ha nem tudná, egy esküvő nemcsak társadalmi esemény, hanem két ember közös életének kezdete. – Éppen ez az! A mi közös életünk nem lesz akármilyen. Mindenki látja majd, milyen boldogok vagyunk. A lány teljesen összezavarodott. Valami azt súgta neki, Damien komolyan gondol minden egyes szót. Ettől aztán vadabbnál vadabb képek peregtek le lelki szemei előtt, s a szíve majd kiugrott a helyéből. – Csak bele kell egyeznie, Charlotte! Kizárólag magán múlik… Csupán egyetlenegy rövidke szót kell kimondania. Azt, hogy igen. Ha megtartanánk az esküvőt, nem nevetne rajtam a fél világ, játszott el a gondolattal Charlotte, miközben egyfolytában Damien szavait ismételgette magában: Csak egyezzen bele! Kizárólag magán múlik! Nem kellene rászedett, megalázott menyasszonyként, lesütött szemmel járkálnia! Damien Wynter oldalán büszkén, felemelt fejjel vonulhatna a templomba. Hát ezért kell férjhez mennie ehhez a férfihoz, született meg benne az elhatározás, de mindjárt el is bizonytalanodott. Hogyan is lehetne egy olyan férfi felesége, akit alig ismer?
29/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Képtelenség! – Csak ennyit bírt kinyögni. – Miért? – Mert nem vagyok magába szerelmes. – Na és? – mosolygott Damien csúfondárosan. – Az emberek többsége nem szerelemből házasodik, hanem hogy utódokat nemzzen. Maga nem szeretne gyerekeket? – De igen. – Petertől tudom, hogy már harmincéves, úgyhogy ez nem is csoda. Legfőbb ideje a családalapításnak. Ezzel Charlotte is tisztában volt. Többek között ezért is akart hozzámenni Markhoz. Azt hitte róla, hogy eszményi apja lesz a gyermekeiknek. Nem az ő hibája, hogy meghiúsult az esküvő. Vajon talál-e valaha olyan férfit, akiben ezek után képes lesz megbízni? El tudná-e hinni neki, hogy önzetlenül, csak önmagáért szereti? Ha Mark Freedman ekkora csalódást okozott, mit várhatna mástól? – vívódott Charlotte kétségek közt vergődve. Aztán eszébe jutott egy lehetséges megoldás: a spermabank. Miután mindenképpen szeretne gyereket, a mesterséges megtermékenyítés egy pillanatig nem is tűnt rossz ötletnek. De mi a garancia arra, hogy ismeretlen apától születendő gyermeke legalább olyan vonzó, okos és életrevaló lesz, mint Damien Wynter, aki most kizárólag arra használja előnyös tulajdonságait, hogy levegye őt a lábáról? A kérdés csak az: mi ezzel a valódi célja? Egy szóval sem mondta, hogy szereti, bár ha így is lett volna, úgysem hinne neki… Akkor mi bújhat meg a látszólag gáláns ajánlat mögött? Miért akarja mindenáron feleségül venni? Hogy nem önzetlenségből, az biztos! Charlotte elgondolkozva szemlélte a férfit, de a kérdéseire nem kapott választ. Csak nem a két vagyon egyesítése a célja? Hogy a pénz nem érdekli, azt csak úgy mondta… Egy szó sem igaz belőle! Valószínűleg alaposan kifaggatta Petert. Nyilván tőle tudja azt is, hány éves, töprengett magában a lány. Vajon mit tudhatott még meg a bátyjától? – Mi köze ennek az egésznek Peterhez? – tette fel kerek perec a kérdést. – Semmi a világon. Őszintén hangzott, ám a pókerparti óta nyilvánvaló volt, hogy Damien a blöffölés nagymestere. – Higgye el, semmi értelme mellébeszélni – közölte Charlotte –, mert az igazság előbbutóbb úgyis kiderül, és akkor… – Peter csak annyit tud, hogy maga tetszik nekem. Épp ezért hívta fel a figyelmemet arra, hogy maga foglalt, és hamarosan férjhez megy. Azt is elmondta, hogy nem lehet magát lebeszélni Freedmanről. – Damien szeme diadalmasan megcsillant. – Azt azonban nem sejthette, hogy nekem sikerül felvázolnom egy sokkal reményteljesebb, járhatóbb utat, aminek következtében maga úgy határoz, hogy velem akarja leélni az életét… – Miért akarja ezt? Mert az apám befolyásos, gazdag ember? – A kedves papa figyelemreméltó, erős egyéniség, és el kell ismerni, hogy maga örökölte ezeket a tulajdonságokat… – Tehát ez az, amit keres! A kihívás – csapott le a lány. – Mindenesetre úgy sokkal érdekesebb az élet. – De ha megkapna engem, akkor megszűnne a kihívás. Mi haszna lenne a házasságunkból? – Charlotte nagyot kortyolt az italából. – Sok mindent el tudok képzelni, csak azt nem, hogy maga mellett valaha is unatkoznék – mosolygott magabiztosan Damien. – Úgy képzelem: állandóan ugrásra
30/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
készen kellene állnom, és mindig vigyázni, nehogy kivívjam a nemtetszését… Egyetlen rossz lépés elég lenne, hogy elbukjam. Igazam van? A lány önkéntelenül elnevette magát. – Száz százalékig. A tűzzel játszik, Damien Wynter! A férfi is nevetett, és látszott rajta, hogy egy cseppet sem ijedt meg a fenyegetésnek is beillő figyelmeztetéstől. Charlotte ismét megállapította, milyen vonzó férfival van dolga. Vagyis inkább lehetne dolga, ha… – Ezek szerint szeret állandó veszélyben élni? – kérdezte, hogy elhessegesse az érzéki képeket: milyen is lenne Damiennel a nászéjszaka. – Nem jobban, mint maga. Ha kerülné a kockázatot, nem tőzsdézne, és nem pókerezne olyan vakmerően. Maga is imádja az adrenalint. A kockázatvállalás a vérében van, akárcsak nekem. A lány a homlokát ráncolta. Damien úgy beszél, mint az apám, állapította meg, és épp ez volt az, amitől a legjobban tartott. A legkevésbé sem vágyott olyan férjre, mint az apja, olyan házasságra, amely egy kicsit is hasonlít a szüleiére. – Pedig amióta az eszemet tudom, a biztonságot keresem – vallotta be. – Látja, teljesen félreismert. Szükségem van rá, hogy megbízhassak a férjemben… Pontosabban, hogy rábízhassam magam. Biztosnak kell lennem, hogy mindig mellettem lesz, amikor szükségem van rá. Nem úgy, mint a szüleim… – A szülei életéhez ne hasonlítsa a magáét! Ők egy másik nemzedékhez tartoznak. Tudom, sosem tetszett magának, hogy az anyja megelégszik az alárendelt szereppel. Én például kifejezetten tiltakoznék, ha ilyen feleségem lenne. Maga igazi egyéniség, és ez az, ami tetszik… – Ezt csak úgy mondja. – Tegyen próbára! Nincs veszítenivalója. Ha nem az ízlése szerint való a házasságunk, én nem tartom majd vissza. Szívesen aláírok egy olyan szerződést, amelyben biztosítom, hogy válás esetén lemondok minden centről. Ez már nem is hangzott rosszul. Charlotte elhatározta, ha beleegyezik is a javaslatba, ami egyelőre teljesen valószínűtlennek tűnt, addig biztosan nem tesz egyetlen lépést sem, amíg Damien be nem váltja az ígéretét, és az ügyvéd jelenlétében alá nem írja a megfelelő okmányt. A saját kárán tanulta meg, hogy nem bízhat senkiben. Még Damien Wynterben sem. – És ha bebizonyosodik, hogy tényleg nem illünk össze? Az elvesztegetett időért senki nem kárpótolhat – vetette fel a lány. – Ráadásul az emberek is pletykálnának, és a büszkeségem is újabb csorbát szenvedne. – Higgye el, én sem szeretnék méltatlan helyzetbe kerülni – felelte nyugodtan a férfi. – Nem is tettem volna meg az ajánlatomat, ha nem lennék biztos benne, hogy jól kijövünk majd egymással. – Ezek szerint magának nem drága az ideje. Nem bánja, ha esetleg kárba vész… – Charlotte még mindig nem volt biztos a dolgában. – Mondja, mennyi idős? – Harmincnégy leszek. – Akkor még évtizedek állnak a rendelkezésére, hogy gyereket nemzzen. Nekem viszont sajnos nincs sok időm… Tulajdonképpen miért gondolja, hogy épp rám van szüksége? Mi olyan sürgős? – Azért sürgetem, mert tudom, hogy számomra maga az igazi. Bízzon a megérzéseimben! – Damien előrecsúszott a nyugágyon, és odahajolt a lányhoz. – Felejtse el Freedmant! Ő csak egy kis kerülő volt a célhoz vezető úton. Bennünket összeköt
31/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
valami, amit egyelőre felesleges lenne kielemezni… Most csak az a fontos, hogy kölcsönösen vonzódunk egymáshoz. Bennünket összeköt valami. A szavak ott visszhangzottak Charlotte fülében. Na, ebből elég! Idáig is csak azért juthattak el, mert a hormonjai a bolondját járatják vele, de ez még nem kötelezi semmire. Még akkor sem, ha Wynter magabiztos, s ha kell, tűzön-vízen át keresztülviszi az akaratát. Akár az apám, gondolta a lány. Ijesztő. – Valami hátsó szándék mégiscsak vezérli, különben nem akarna ilyen csökönyösen rábeszélni a házasságra – kezdett rá újra. – Magát akarom! Csakis magát, Charlotte Ramsey! – A férfi szemében vágyakozás csillant. – Annyira akarom, mint még soha senkit. A lány megigézve bámulta Damient, miközben egész testét elöntötte a forróság, s a szíve hangosan dörömbölt a mellkasában. A csúcsragadozó beindult, gondolta kábultan. A férfi ekkor felállt, elvette tőle a poharat, s Charlotte nem tiltakozott, remegve várta a folytatást. Azt kívánta, bárcsak Damien magához ölelné, és tettekkel bizonyítaná, milyen fontos neki. Ám amikor a férfi a kezét nyújtotta, Charlotte-nak inába szállt a bátorága. Riadtan húzódott hátra, a nyugágy túlsó végébe, mert úgy érezte, ha most megadja magát, azzal kijátssza az utolsó kártyáját. Márpedig akkor csak veszít. – Ha valóban annyira akar engem, akkor tiszteletben tartja a kérésemet, hogy várjuk meg a nászéjszakát – dadogta zavartan. – Bizonyítsa be, hogy komolyak a szándékai! Ma este kérje meg a kezemet az apámtól! Ha megkapta a beleegyezését, akkor már csak a soronkívüliséget kell kérvényeznie, hogy a kitűzött napon tarthassuk az esküvőt! Természetesen csak azután, hogy aláírta azt a bizonyos házassági szerződést, amelyben lemond… – Azt hiszi, most rám ijesztett? Reméli, hogy képtelen leszek teljesíteni a feltételeit? – mosolyodott el Damien. A lánynak csak ekkor jutott el a tudatáig, hogy épp az imént mondott igent a férfinak. A gyomra görcsbe rándult, remegett a térde, de tudta, már nincs visszaút. – Még valamit tisztázzunk! Előlegről az esküvő előtt szó sem lehet! – Nem is rossz ötlet olyan nőt elvenni, akivel még nem feküdtem le. Ettől lesz még izgalmasabb a dolog – mondta a férfi, és szemében ördögi szikrák gyúltak. – De remélem, a nászéjszakán bebizonyítja, hogy nem hiába vártam. – Ugye nem akar a szexrabszolgájává tenni? – A szexrabszolgához nem ragaszkodom, de egy odaadó partnerre annál inkább vágyom – húzta össze a szemét Damien. Charlotte megvonta a vállát. – Minthogy volt szíves emlékeztetni, ideje gyereket szülnöm, azt hiszem, nincs más választásom – felelte. Így legalább megvolt az ürügy, miért ment bele ebbe a képtelen helyzetbe. Leghamarabb akkor érzi majd, hogy helyesen döntött, amikor megszületik az első kisbabája, gondolta. Aztán majd meglátja, mit hoz a jövő… Markkal hosszú évekig tervezgette az életét, aztán mi lett belőle? Keserves csalódás. A végén még az is kiderülhet, hogy ez a hirtelen és váratlanul jött lehetőség, amelyet Damien Wynter kínált fel számára, a legjobb dolog, ami történhetett vele. Charlotte figyelmét nem kerülte el, hogy a férfi szája szegletében érzéki mosoly bujkál, miközben a fürdőlepedőt fürkészi, amelyet ő még mindig a derekára csavarva
32/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
viselt. Beleborzongott a gondolatba, hogy a férfi valósággal levetkőzteti a tekintetével. Csigavér! – Nos, szerintem vágjunk bele a dologba – javasolta Damien. – Öltözzünk fel, és látogassuk meg a kedves papáját. – Úgy érti, most azonnal? – pislogott riadtan Charlotte. – Mi sem természetesebb. Ebből is láthatja, hogy komolyak a szándékaim. Még szép! – gondolta a lány, de hirtelen elfogta a félelem. Úgy érezte, csapdába esett, és esélye sincs szabadulni. Történjék, aminek történnie kell! Essünk túl rajta! – gondolta nagy bátran. – Fél óra múlva indulhatunk – közölte a lehető legnyugodtabb hangon, s azt latolgatta, vajon mit szól majd az apja a hirtelen vőlegénycseréhez. Ahogy ismeri, semmi kifogása nem lesz Damien Wynter személye ellen, biztatta magát. Csak találjon addigra valami ésszerű magyarázatot! – A főbejáratnál, a kocsiban várom – szólt vissza a férfi, és már ott sem volt.
7. FEJEZET – Tehát megkéri a lányom kezét? – kérdezte szemlátomást felélénkülve Lloyd Ramsey, amint Damien beszámolt a legújabb fejleményekről. – Igen – hangzott a szűkszavú válasz. A vőlegény, aki kicsit szorongott, hogyan fogadja majd az örömapa a nagy újságot, most határozottan megkönnyebbült. Lloyd Ramsey felhúzta bozontos szemöldökét. – És Charlotte tud erről? – Persze. Odakint vár… – Hát ez gyorsan ment, fiam! A lányom most szakított Markkal, és máris… – Freedman csak egy kis kitérő volt a célhoz vezető úton. – Úgy érti, magához? – mosolygott az öregúr. – Pontosan. – Én is így voltam a feleségemmel. Az első találkozáskor tudtam, hogy ő az igazi, de az esküvőjének az időpontja már ki volt tűzve. Egy másik férfival… Damien nem akart elmerülni a múltba, őt ebben a pillanatban kizárólag a jövő érdekelte. – Semmi nem indokolja, hogy lefújjuk a kitűzött esküvőt. Kár lenne veszni hagyni az előkészületekkel járó rengeteg fáradságot – közölte szárazon. Lloyd Ramsey helyeslően bólintott, lerítt róla, hogy esze ágában sincs a fiatalok útjába állni. – Az esküvőről jut eszembe – tette hozzá Damien –, hálás lennék, ha megkérné az ügyvédjét, készítsen egy szerződést, amelyben kötelezem magam, hogy az esetleges válás esetén lemondok minden anyagi juttatásról. Jó lenne, ha minél hamarabb aláírhatnám… – És mit kap Charlotte, ha elválnak? A kérdés kissé váratlanul érte Damient, de azért gondolkodás nélkül rávágta: – Mindent, ami a törvény szerint megilleti. – Ennyire biztos a dolgában? – A legteljesebb mértékig. – Nagyon elszántnak látszik, és ez tetszik nekem! – bólintott Lloyd Ramsey. – Tisztában van vele, mekkora kockázatot vállal? Szép summát kell fizetnie, ha nem válik be férjnek.
33/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Nem hiszem, hogy belebuknék ebbe a házasságba. Elég jó emberismerő vagyok… – Mielőtt értesítem a sajtót, beszélni akarok a lányommal. Hívja be, kérem! Tudnom kell, mit gondol erről a frigyről. – Természetesen. Köszönöm, hogy meghallgatott. – Damien őszintén remélte, hogy időközben Charlotte nem gondolta meg magát, de tisztában volt vele, hogy csak akkor lehet biztos a dolgában, ha álmai asszonya az édesapja előtt is megerősíti szándékát. Az esküvő előtt szó sem lehet holmi előlegről. Újra és újra ez a mondat jutott az eszébe. Ez azért még nem jelenti, hogy nem próbálkozhat. Remélte, hogy Ramsey kisasszonytól kap egy kis kóstolót. Ehhez azonban végtelen türelemre és tapintatra lesz szüksége, gondolta vigyorogva. Charlotte idegesen járkált fel-alá az ebédidőben szinte teljesen kihalt folyosón, és örült, hogy senki nem látja, mennyire feldúlt. Képtelen volt nyugodtan üldögélni, és csendben várakozni. A feje zúgott, akár egy méhkas, miközben megpróbálta elképzelni az apja és Damien beszélgetését. Afelől semmi kétsége nem volt, hogy Wynternek sikerül ezt a házasságot előnyösnek feltüntetni, ám hogy a papája miként fogadja a hírt, azt elképzelni nem tudta. Vajon mit szól ehhez a hirtelen váltáshoz? Hogyan értékeli majd, hogy a lánya egyik pillanatról a másikra vőlegényt cserélt? Nem tartja-e meggondolatlan, csélcsap fruskának? Érdeklik-e az indokai? Megkérdezi-e majd, miért döntött így? Meghallgatja az érveit? Egy biztos: a házasságkötését Markkal az első pillanattól ellenezte. Lehetséges, hogy most elégedetten nyugtázza a két jelentős vagyon egyesülését… Elképzelhető, hogy az egészből csak ezt tartja fontosnak? – Egyelőre nem szivárgott ki a hír, úgyhogy ha minden kötél szakad, még meggondolhatom magam – dünnyögte maga elé, és igyekezett elhessegetni a kételyeit. – Charlotte! – Damien ismerős baritonja zökkentette ki tépelődéséből. A szíve nagyot dobbant, a gyomra bukfencet vetett. Mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon, és képes legyen higgadtan viselkedni annak ellenére, hogy újdonsült vőlegénye átfogta a derekát, és magához ölelte. – Minden rendben? – A férfi jelentőségteljesen nézett rá. – Sikerült meggyőznöd az apámat a szándékaid komolyságáról? – kérdezett vissza Charlotte, miközben küzdött a védtelenség, a kiszolgáltatottság bénító érzése ellen. – Azt hiszem… de tőled akarja hallani, mit is akarsz. És tudod mit? Én is szeretném hallani. – A férfi hangja izgatóan rekedten csengett. Charlotte-ot elöntötte a forróság. – És nem csak hallani. Érezni is – tette hozzá Damien csillogó szemmel. Ne hagyd! – kiáltotta egy hang Charlotte fejében, de képtelen volt engedelmeskedni. Miután minden porcikája arra vágyott, hogy Damien megcsókolja. Mintha áramütés érte volna… A lány odaadóan viszonozta a csókot, miközben élvezte, ahogy a férfi a haját, a tarkóját simogatja. Észre sem vette, hogy a keze önálló életre kel, és ösztönösen elindul felfelé Damien hátán. Csak akkor kapott észbe, amikor a férfi a derekánál fogva magához szorította, és megérezte féktelen vágyának egyértelmű bizonyítékát. Soha! Azért sem enged a kísértésnek, gondolta, miközben szenvedélyesen csókolta Damient. Még egy kéjes sóhajt is megengedett magának, de aztán, amikor a férfi végre elhúzódott tőle, zihálva ugyan, de elszántan, határozottan nézett a szemébe, mint aki így akarja közölni: Nincs hatalmad felettem, nem hagyom, hogy uralkodj rajtam! – Miért vagy ilyen tartózkodó, Charlotte? Hidd el, minket az ég is egymásnak teremtett. Ezt el ne felejtsd, ha az apáddal beszélsz! – Damien megcirógatta a lány arcát. Ó, a papa! Róla teljesen megfeledkezett. Charlotte igyekezett összeszedni magát.
34/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Azt hiszed, egy csókkal már be is bizonyítottad, hogy összeillünk? – Nem hiszem – mosolygott a férfi. – Bizonyítani csak a nászéjszakán lesz módomban, amit türelmetlenül várok. – Szeretnélek figyelmeztetni, hogy a házasság nem csak szexből áll. Elsősorban apát keresek a gyermekeimnek, és nem is akármilyet. Odaadó, gondoskodó, szerető családfőt… – Semmi gond. Biztosíthatlak, hogy nem fogsz csalódni bennem. Tudom, másmilyen gyermekkort akarsz biztosítani a gyerekeinknek, mint amilyen a tiéd volt. Meg az enyém… – Várjuk ki a végét! – suttogta elgondolkozva a lány, akit egyáltalán nem győztek meg Damien szavai. Hiszen alig ismerik egymást! Végül még az is kiderülhet, hogy több a közös bennük, mint hiszik. – Most pedig menj be az apádhoz! – zárta rövidre a beszélgetést a férfi, és a kórterem felé mutatott. – Máris – fordult sarkon Charlotte, és remegő térddel elindult a betegszoba felé. – Sokkal jobban festesz, papa! – szólt köszönés helyett Charlotte, és nem csak azért, hogy időt nyerjen. – Jobban is érzem magam. Különösen, amióta megtudtam, hogy kiadtad Freedman útját – felelte elégedetten Lloyd Ramsey. Charlotte megvonta a vállát. Fogalma sem volt, hogyan kezdje a beszámolóját, de végül úgy döntött, nem kerülgeti a forró kását. – Nem azért jöttem, hogy róla beszéljek, ugye tudod? – kérdezte mosolyt erőltetve az arcára. – Világos, de ne álldogálj ott, mint egy rakás szerencsétlenség! Foglalj helyet! – mutatott az apja egy látogatóknak odakészített székre. Charlotte szót fogadott, de úgy érezte magát, mint aki a vádlottak padján ül. Igyekezett fesztelennek tűnni, a lábát keresztbe vetette, és színlelt nyugalommal várta apja keresztkérdéseit. – Tehát mi a helyzet, Charlotte? Szükségmegoldáshoz folyamodtál? – tért a tárgyra az apja. – Nem, dehogy… – Damien Wyntert hozzád valónak, első osztályú férjjelöltnek tartom, és valóban azt hiszem, hogy minden tekintetben összeilletek. De ha csak azért mész hozzá, hogy elkerüld a füstbe ment esküvő kínos következményeit, akkor semmi értelme… – Tévedsz. Én is úgy látom, hogy jó házasság lehet ebből… – Egyelőre nem áll szándékomban búcsút mondani az árnyékvilágnak, Charlotte. Tudom, vagy legalábbis remélem, hogy a kedvemben akarsz járni, de ha csak ezért mondtál igent Wynternek, akkor rosszul tetted. – Ami Markot illeti, belátom, igazad volt. – A beismerés ezúttal cseppet sem esett nehezére Charlotte-nak. – Ezek után miért ne bíznék abban, hogy a Damienről alkotott véleményed is helytálló? Az apja elgondolkozott, aztán bólintott, látszott, hogy Charlotte-nak sikerült meggyőznie. – Szerintem nem is találhatnál Wynternél ideálisabb férjet. Igazán nagyon örülök, hogy megkérte a kezedet – mosolygott elégedetten. – Ő minden tekintetben hozzád való, kislányom. Boldog vagyok, hogy végre egy ilyen férfihoz akarod hozzákötni az életedet. Damien közmegbecsülésnek örvend.
35/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
A gyomorgörcs, amely egy ideje oly nagyon kínozta Charlotte-ot, egy csapásra megszűnt. Az apja áldását adta a frigyre, s ezzel betemette azt a szakadékot, amely Mark miatt keletkezett közöttük. – Figyelmeztetlek – fordította még komolyabbra a szót az apja – miután értesítettem a sajtót, nem gondolhatod meg magad! Mindenki őrültnek nézne, ha másodszor is vőlegényt váltanál… – Nem gondolom meg magam – vágta rá azonnal a lány, s maga is elcsodálkozott, milyen gyorsan elszállt minden kételye a döntésével kapcsolatban. – Hozzáteszem, hogy semmi okod a sietségre – folytatta bölcsen bólogatva Lloyd. – Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy lemondjuk ezt az esküvőt, és veszni hagyjuk az előkészületek költségeit. Ne bizonytalankodj tovább! – súgta egy hang a lány fejében. – Ugorj fejest ebbe a házasságba, aztán pedig igyekezz kihozni belőle a legjobbat! – Semmi kedvem elölről kezdeni ezt az egész felhajtást – jelentette ki. –Mindent kidolgoztam a legapróbb részletekig, úgyhogy éppen olyan lesz, amilyennek mindig is megálmodtam. Csak a vőlegény lesz más… – Tehát egész biztosan hozzámész Damien Wynterhez? – Igen – felelte Charlotte. – Áruld el, mi az oka ennek a nagy sietségnek! A lány egy pillanatig elgondolkodott, aztán mosolyogva vállat vont. – Mert úgy érzem, Damien számomra a nagy Ő. Nekem ő az igazi. Szeretném, ha a gyerekeim rá hasonlítanának. Olyan öntudatosak, határozottak, életrevalóak és szépek lennének, mint ő, tette hozzá magában. – Ezt már szeretem hallani – bólintott elégedetten az apja. – Én meg azt szeretem, hogy egyetértünk, és nem lesz miattam még egy szívrohamod. – Első dolgom lesz holnap értesíteni a sajtót. Két hét múlva Damien Wynter felesége leszek! Két hét múlva Damien Wynter felesége leszek! – Ezt hajtogatta magában Charlotte, miután elbúcsúzott az apjától.
36/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
8. FEJEZET A MILLIÁRDOS ÖRÖKÖSNŐ ESKÜVŐJE A RAMSEY LÁNY LECSERÉLTE A VŐLEGÉNYÉT! A GYŐZTES: DAMIEN WYNTER ÁLOMESKÜVŐ – ÚJ VŐLEGÉNY A bulvárlapok első oldalon közölték a szenzációs hírt. Amint Lloyd Ramseyt kiengedték a kórházból, már másnap sajtótájékoztatót tartott, hogy kielégíthesse a pletykára éhes olvasók kíváncsiságát. A Palm Beach-i villa köré kénytelenek voltak biztonsági kordont vonni, hogy távol tartsák a meghívóval nem rendelkező érdeklődőket. Damien, hogy kímélje menyasszonyát a fölösleges felhajtástól, házhoz rendelte Sydney legmenőbb ékszerészét, hogy Charlotte kiválaszthassa a jegygyűrűt. Damien jól sejtette; az újságírók egyetlen rosszindulatú megjegyzést sem írtak a váratlan vőlegényváltásról, viszont szerettek volna minél többet megtudni a szerencsés kiválasztottról, aki a barátját, Petert kérte fel tanúnak. A világraszóló esemény előtt két nappal aztán megérkeztek a meghívottak. Elsőként Damien apja, Richard Wynter szállt le a magángépével Sydney repülőterén, oldalán harmadik feleségével. Aztán sorra érkeztek a hírességek, a befolyásos és nagyhatalmú üzletemberek, elsősorban Lloyd Ramsey európai érdekeltségeinek képviseletében. A család apraja-nagyja, beleértve a menyasszonyt is, a vendégek körül sürgölődött, mindent elkövettek, hogy jól érezzék magukat, és lehetőleg egy percig se unatkozzanak. Charlotte egyáltalán nem bánta a nagy felfordulást, meg hogy szusszanásnyi ideje sem maradt, legalább nem ért rá gondolkozni. Damiennel sem volt alkalma mélyen szántó beszélgetéseket folytatni. Ha néhány percre nagy ritkán kettesben maradtak, örültek az alkalomnak, hogy megbeszélhetik az esküvőig hátralévő teendőket. Ilyenkor a férfi inkább csak baráti puszinak beillő futó csókot lehelt menyasszonya homlokára. Annak ellenére, hogy semmire nem vágyott jobban, mégsem próbált meghittebb kapcsolatot teremteni a lánnyal. A példás önmegtartóztatás azonban kezdett Charlotte idegeire menni. Ahogy múltak a napok, úgy vonzódott egyre jobban Damienhez, ezért aztán egyre inkább nehezére esett vidámságot tettetni, miközben annyira vágyott vőlegénye gyengéd érintésére, hogy az már szinte fájt. Úgy igyekezett elterelni a figyelmét erről a sóvárgásról, hogy lelkesen felügyelte az esküvői sátor felállítását. Ügyelt a legapróbb részletekre is, például arra, hogy minden dekorációs elem az előre eltervezett helyre kerülőn. Számon tartott minden egyes teherautót, amellyel a nagy ünnep kellékeit szállították, szinte szálanként számolta meg a hatalmas ládákban érkező hófehér rózsákat. Később órákig nézegette magán a menyasszonyi ruhát, nehogy az utolsó pillanatban kelljen igazítani rajta. Végre felvirradt a nagy nap. A délelőtt gyorsan elrepült a nyoszolyólányokkal és a tanúkkal elköltött villásreggelivel. Aztán a fodrászok és a kozmetikusok vették át a terepet, mesébe illő frizurát, sminket készítettek nemcsak a menyasszonynak, hanem az összes családtagnak és meghívottnak.
37/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Charlotte nem győzte vigasztalni az édesanyját, aki épp a legnagyobb felfordulás közepette kezdett pityeregni, amiért a lánya elhagyja Ausztráliát. – Nem elég, hogy elveszítem a lányomat, az unokáimat is alig látom majd – siránkozott Kate Ramsey. – Ugyan már, anyukám! Annyiszor látogatsz meg bennünket, ahányszor csak akarsz! Feltéve, ha lemondasz néhány jótékonysági rendezvényt… Elkíséred a papát minden tengerentúli üzleti útjára, és átruccanhatsz hozzánk, Angliába – vigasztalta az anyját Charlotte. – Tudom, hogy apádnak igaza van, és Damiennél jobb férjet álmodni sem lehetne, mégis nagyon hiányzol majd… De azért tiszta szívemből kívánom, hogy légy vele boldog, szívem! – szipogta az asszony, aztán egy pillanatelállt a szava, amikor meglátta a lányát, aki időközben magára öltötte a menyasszonyi ruhát. – Gyönyörű vagy! – csapta össze a kezét elragadtatva. Charlotte-nak is tetszett, amit a tükörben látott. Úgy érezte, soha életében nem volt még ilyen szép. Apró gyöngyökkel hímzett, puffos ujjú szaténruhája, amely szabadon hagyta a vállát, magasan felhasított, hosszú, szűk szoknyában végződött, de azért látni engedte karcsú lábát. Haját feltűzve viselte, a fátyol alól, amelyet gyémántos diadémmal rögzítettek, csak néhány szabadon hagyott göndör fürt kandikált ki. Charlotte remélte, hogy akárcsak az anyjának, a vőlegényének is eláll majd a lélegzete, és legalább olyan szexinek és elegánsan kihívónak találja, mint amilyennek ő látja önmagát. – Damien megkért, adjam ezt át neked. – Az örömanya csepp alakú, csillogó briliánsokkal díszített fülbevalót vett elő egy apró bársonytokból. – Reméli, hogy neked is tetszik. Charlotte elérzékenyülve akasztotta a fülébe az első látásra is vagyont érő ékszert, miközben arra gondolt, hogy most örülnie kell, és nem azon rágódni, hogy Damien remélhetőleg nem kérkedésből, magamutogatásból vette ezt a fülbevalót. Damien és a tanúja, Peter, a rózsalugas mellett várt a szertartás kezdetére. Mögöttük négyszáz türelmetlen vendég nyújtogatta a nyakát, és leste, mikor tűnik fel az ifjú ara. – Azt hiszem, kezdődik! Jól vagy? – súgta oda Peter a vőlegénynek, amikor a zenekar hirtelen elhallgatott, félbeszakítva a vendégsereg szórakoztatására szánt érzelmes számot. – Szurkolj nekem, barátom, nehogy Charlotte meggondolja magát! – motyogta alig hallhatóan Damien. – Ne aggódj, minden rendben lesz. – Peter érezte, hogy a barátja majd szétrobban az idegességtől. – Ahogy ismerlek, te vagy az egyetlen, aki képes megszelídíteni az én makacs, önfejű húgocskámat. – Remélem is – bólintott most már kicsit felszabadultabban Damien. – Csak őt akarom, senki mást. – Nyugi, mindjárt megkapod. Ott jön a mama, azonnal megérkezik a menyasszony is. Mindketten a ház bejárata felé fordultak, de csak azt látták, hogy Kate Ramsey méltóságteljesen elfoglalja helyét az első sorban. Damien szíve ismét a torkában dobogott. Még akkor is azon fohászkodott, hogy végre feltűnjön Charlotte, amikor a koszorúslányok felsorakoztak a rózsalugas két oldalán. A menyasszony azonban még mindig váratott magára! Damien keze ökölbe szorult. Mi lesz már? Hol marad Charlotte? Ekkor a zenekar rázendített Mendelssohn nászindulójára, és a vőlegény végre fellélegezhetett. Világszép menyasszonya lassan, kimérten, királynői tartással vonult
38/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
apja karján a földig érő, csábos ruhakölteményben, amelyről semmi más nem jutott Damien eszébe, csak az, hogy ma éjszaka végre az övé lesz ez a csodálatos teremtés, ez az égi tünemény. Képtelen volt levenni szemét a lány arcáról, és közben azt találgatta, vajon mi jár jövendőbelije fejében. Mire gondolhat most? Az az édes mosoly, amely a szája sarkában bujkál, az őszinte boldogság jele, vagy csak az idegességét leplezi? Mindjárt a feleségem lesz! Azt a fülbevalót viseli, amelyet én választottam neki. Damien fejében vadul kavarogtak a gondolatok, miközben a menyasszonya lassan közeledett felé. Miután elengedte édesapja karját, remegve nyújtotta a kezét. – Ezennel átadom neked a lányomat – szólt ünnepélyesen Lloyd Ramsey, s hátralépett. Charlotte mélyen a férfi szemébe nézett, Damient pedig elöntötte a gyengédség a lány tekintetéből sugárzó sebezhetőség, bizonytalanság láttán. Abban a pillanatban megesküdött magának, hogy amíg él, a széltől is óvni fogja és boldoggá teszi ezt a gyönyörű teremtést. A szertartást követő fogadás eseményei úgy peregtek Charlotte szeme előtt, mintha egy romantikus filmet nézne. Csak távolról jutott el a tudatáig, hogy Damien milyen népszerű a vendégek körében. Valósággal rajongtak érte, és nem győzték hangsúlyozni, hogy az ifjú feleség megnyerte vele a főnyereményt. Damien, mint mindig, ezúttal is ura volt a helyzetnek, mindenkit elbűvölt kedvességével, ráadásul gondja volt rá, hogy a tudtukra hozza, milyen szerencsésnek érzi magát, amiért Miss Ramsey őt választotta férjéül. Charlotte hálás volt ezért, így sokkal könnyebb volt eljátszania a felszabadult és maradéktalanul boldog fiatalasszony szerepét. Maga is meglepődött, milyen gyorsan és fájdalommentesen sikerült elfelejtenie Mark Freedmant, viszont ha arra gondolt, hogy a nagy felhajtás és a mézeshetek után jönnek a szürke hétköznapok, elfogta az aggodalom. Azon töprengett, vajon kiállja-e rendhagyó kapcsolatuk az idő próbáját. Merész vállalkozása, hogy szinte ismeretlenül igent mondott Damiennek, nem bosszulja-e meg magát? Miután a fogadás véget ért, és a vendégsereg szétszéledt, az ifjú pár egy szállodába hajtatott Palm Beach belvárosában, ahol Damien néhány napja kibérelte a nászutaslakosztályt. Charlotte tisztában volt vele, hogy feltartóztathatatlanul közeleg a perc, amikor kettesben kell maradnia újdonsült férjével. Nőtt benne az idegesség, amelyet még az sem enyhített, hogy a tetőteraszon egy fogadóbizottság üdvözölte az ifjú házasokat. Éjfél is elmúlt már, mire a lakosztályukba kísérték és magukra hagyták őket. Charlotte az ablakhoz lépett, és lenézett a fényárban úszó kikötőre. Az jutott az eszébe, hogy talán nem kellett volna megvárni a szexszel a nászéjszakát. Valószínűleg kevésbé lenne most feszült, ha tudná, mi vár rá… Damien ezzel szemben majd kicsattan az energiától, amit még az este folyamán elfogyasztott pezsgő sem csillapított. Csak nem változik az újdonsült férj mohó ragadozóvá? Charlotte azzal próbálta megnyugtatni magát, hogy Damien nem más, mint születendő gyermekei apja, és ez a tény remélhetőleg biztosíték arra, hogy a jövőben nem történhet semmi olyasmi, amitől megbánhatná elhamarkodottnak, sőt első látásra felelőtlennek tűnő döntését. Nem eshet pánikba, ismételgette magában, miközben hallotta, ahogy a férje vetkőzik. Neki is ezt kellene tennie, gondolta, de képtelen volt megmozdulni.
39/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Nem vagy már magányos, Charlotte. – Damien odalépett hozzá. – Mindig melletted leszek. – Tudom – felelte a fiatalasszony elhaló hangon, szemét mereven a kikötő felett lebegő, lüktető piros szívre szegezve. – Ígérem, nem fogsz csalódni – súgta a fülébe Damien, s csókot lehelt a vállára. Charlotte megborzongott. Nem szólt egy szót sem, csak azon fohászkodott, hogy a férjének igaza legyen. Érezte, amint Damien lassú mozdulatokkal elkezdi kiszedegetni a fürtjeit tartó hajtűket, aztán vontatott, érzéki mozdulatokkal a nyakát masszírozza. – Ne hidd, hogy fáj a fejem! – szólt szárazon, pedig az erős férfikéz érintése nagyon is jóleső érzéssel töltötte el. – Ez úgy hangzott, kedves Charlotte-om, mintha egy megcsömörlött feleség mondta volna több évtizedes házasság után. – Pedig nem úgy gondoltam, kedves Damienem – felelte gúnyosan a lány. – A rabszolgád vagyok… aki egy hosszú, fárasztó nap után kibontja a hajadat – tréfálkozott a férfi. – Valóban hosszúra nyúlt ez a nap. – Te voltál a világ legszebb menyasszonya… Charlotte érezte, ahelyett, hogy enyhülne, inkább percről percre fokozódik zavara. – Mindent elkövettem, hogy méltó legyek a mesebeli hercegemhez – viszonozta a bókot. – Ilyennek képzelted az esküvődet? Charlotte-nak, amióta az ügyvéd irodájában rádöbbent, hogy Mark Freedman nem az az ember, akinek hitte, kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy az esküvőjéről ábrándozzon, úgyhogy tulajdonképpen nem képzelte semmilyennek ezt a tulajdonképpen nagyon is jelentős eseményt. Azóta egyfolytában úgy érezte, az összerakós játékból hiányzik az egyik legfontosabb darab, és sötét, fekete űr tátong a kialakult képen, amely nem más, mint az ő egyetlen, megismételhetetlen élete. Ennek az állapotnak azonban nagyon gyorsan véget vetett az új felállás. Legalábbis ez volt Charlotte egyetlen reménye, és tudta, hogy ennek érdekében igyekeznie kell megfelelnie vadonatúj férjének, aki minden bizonnyal rossz néven venné, ha a nászéjszakájukon is elveszett álmait siratná. Átadta hát magát annak a bizsergető érzésnek, amelyet Damien érintése, simogatása keltett benne. – Ki tervezte a ruhádat? Lefogadom, hogy férfi volt az illető – búgta érzéki hangon Damien, miközben őrjítő lassúsággal kezdte lehúzni a cipzárt. Charlotte egész testében megremegett, úgy érezte, a férje szavai nagyon távolról jönnek. – Igen – csak ennyit bírt kinyögni, s ezt is olyan erőtlenül, hogy alig lehetett hallani. – Nagyon érti a dolgát. Jó szakember lehet… A semleges téma gyógyírként hatott Charlotte megtépázott idegeire. – Ez a ruha igazi mestermű. Tele érzékiséggel, és a visszafogott szabása ellenére vérforralóan izgató. Persze a legapróbb részletei is a te ízlésedet dicsérik – bókolt Damien. – Imádom a stílusodat. Tökéletes keveréke a bájnak és a méltóságnak, miközben a női kacérság is felfedezhető benne… – Nem gondoltam végig ilyen alaposan, amikor megrendeltem ezt a modellt – közölte tárgyilagosan Charlotte. – Egyszerűen csak megtetszett… Ilyen az ízlésem, és ezen a jövőben sem szeretnék változtatni… – Miért is kellene? Hiszen az én szememben tökéletes vagy.
40/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
A férfi szavai megnyugtatták Charlotte-ot, ám amikor Damien lehúzta a hátán a cipzárt, megdermedt. Mozdulatlanul hagyta, hogy megszabadítsák a ruhájától, és mivel nem viselt melltartót, ágaskodó mellbimbója azonnal láthatóvá vált. Úgy érezte, megnyílik alatta a föld. Ebben a kínos pillanatban semmi másra nem bírt gondolni, mint hogy ebből a kebelből táplálja majd a kisbabáját, de hogy ez megvalósulhasson, elkerülhetetlen a szeretkezés Damien Wynterrel. A férfi lehúzta a tangáját, és az a földre hullott. – Lépj ki belőle! – sürgette Damien, és Charlotte szót fogadott. Most már csak a cipője, a fülbevalója és a jegygyűrűje volt minden öltözéke. Damien még mindig mögötte állt, először csak az ujjai hegyével simította végig a lábát, a térdhajlatát, a combja belső felét, aztán egyre követelőzőbben simult hozzá. A hasát cirógatta, és amikor kezével elérte az ölét, a lány felnyögött. – Szívem! – suttogta elhaló hangon. Az óvatlanul elsóhajtott szavak hallatán azonban a férfi egy hirtelen mozdulattal maga felé fordította, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Megtiltom, hogy rá gondolj! – sziszegte dühösen. Charlotte-ot váratlanul érték az indulatos szavak. Damien féltékeny lenne Markra? Tudhatná, hogy semmi oka rá. – Az enyém vagy, Charlotte Wynter! Csakis az enyém! – zihálta Damien, majd felkapta ifjú feleségét, és meg sem állt vele a hálószobáig. Már-már durván az ágyra dobta, aztán mellé feküdt, és lefogta a kezét. Charlotte, mint akit bilincsbe vertek, mozdulni sem tudott, de furcsa módon ahelyett, hogy megijedt volna ekkora szenvedélytől, inkább örült neki. Az önuralomnak, amely mindig jellemző volt Damienre, most nyoma sem maradt. Előtörtek vad, fékezhetetlen ösztönei, amelyeknek már nem próbált gátat állítani. Charlotte e pillanatban büszke volt, hogy sikerült előcsalogatnia a híres-neves, nagy hatalmú Wynterből érzéki, szenvedélyes énjét, amelyet nem sokan ismerhetnek széles e világon. Damien féktelensége érzéki izgalommal töltötte el, leplezetlen vágyakozása az ő szenvedélyét is felkorbácsolta. Már a meztelensége sem zavarta, egyre fesztelenebbül, egyre gátlástalanabbul „küzdött”, hogy megszabaduljon a férfi markának szorításából. Lerúgta a cipőjét, és elszántan, ugyanakkor odaadóan nézett Damien szemébe azt sugallva, hogy a látszat csal, soha nem győzheti őt le, soha nem bánhat vele kénye-kedve szerint. A férfi ekkor fölé kerekedett, ismét lefogta a kezét, és megcsókolta. A nyakába fúrta az arcát, és érezte, hallgatta kedvese szívdobbanását. Charlotte azonban nem elégedett meg ennyivel. Most már teljesen a férfié akart lenni. Amikor Damien a mellét kezdte becézgetni, és nyelvével az érzékeny bimbókat simogatta, a gyönyör hulláma magával ragadta. A teste összerándult, megragadta Damien vállát, a mámoros sóhajtások egyre hangosabban törtek elő a torkából. – Hagyd abba! – Csak ha azt mondod, hogy akarsz engem – mormolta a férfi, és nyelével izgatóan körözött felesége testének legtitkosabb, hevesen lüktető pontján. – A pokolba, Wynter! Akarlak! Most azonnal! – Ez már sokkal jobban hangzik – dörmögte elégedetten Damien, és a következő pillanatban egyetlen határozott mozdulattal belehatolt. Charlotte a lábával átkulcsolta a csípőjét, és mámoros elragadtatással simult hozzá. – Az enyém vagy, és én a tiéd! – zihálta rekedten a férfi. – Örökre, Charlotte Wynter! – Hogy nyomatékosítsa szavait, szenvedélyesen megcsókolta.
41/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Az asszony minden idegszálával érezte, hogy nem létezik ennél meghittebb, tökéletesebb testi kapcsolat. Igen, igen, valószínűleg ez a maradéktalan boldogság, gondolta a pillanat hevében, miközben az édes mámor magával röpítette. Épp ott érezte a férfit, ahol akarta. Átvette mozgásának ütemét, élvezte, hogy magában tudhatja őt. Egyre gyorsabb tempóra biztatta. Damien emberfeletti önuralmának köszönhetően egyik csúcsponttal a másik után ajándékozta meg. Végül Charlotte olyan szűnni nem akaró orgazmussorozatot élt át, amilyet még soha nem tapasztalt. Teste elmerült az extázis végtelen tengerében, és a gyönyörbe a lelke is beleremegett. – Rokon lelkek vagyunk – mormolta később elégedetten Damien, amikor már kellemesen elzsibbadva, szorosan összeölelkezve pihentek. – Remélem, neked is ez a véleményed. Nem, nekem nem egészen ez a véleményem, futott át a fiatalasszony agyán, pedig nehezére esett bármit is gondolni. Bár ami a szexet illeti, el kell ismerni, lélegzetelállító volt. Soha életében nem érezte ezt a csodálatos szárnyalást, amelyet az imént. Ám ez még nem jelenti, hogy rokon lelkek lennének. – Ez csak szex volt, semmi több – motyogta, és eszébe jutott, hogy az állatok is azért párosodnak, mert szaporodni akarnak. A természet ezt kódolta a génjeikbe. – De annak tökéletes – szögezte le a férfi még mindig rekedten. Hangjából Charlotte önhittséget, a győztesek magabiztosságát hallotta kicsendülni, ami bosszantotta ugyan, de annyira azért nem, hogy szóvá tegye. Hosszú volt ez a nap. Meg az éjszaka is. A szerelem tökéletessé tehetett volna mindent… De ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, gondolta Charlotte, és könny szökött a szemébe. Ő Damien Wynterrel vetette az ágyát, és ezentúl akkor is abban kell aludnia, ha kiderül, hogy a férfi nem tudja kitölteni lelkében az űrt, mert mégsem ő az igazi. – Kérlek, most hagyj aludni! Holnap korán kelünk – suttogta fojtott hangon abban a reményben, hogy a férfi engedelmeskedik, és aznap éjjel már békén hagyja. Hiszen amit akart, azt maradéktalanul megkapta. A nászútjukon, Mexikóban pedig valószínűleg másról sem szólnak majd a napjaik, mint a szexről. – Hogyan szoktál aludni, Charlotte? Az oldaladon? – Igen – hangzott a válasz. A férfi az oldalára fordult, karját birtoklóan a felesége derekára tette, és szorosan hozzásimult. Charlotte maga is elképedt, amint ráeszmélt, hogy a testi közelség ezúttal nemhogy zavarná, inkább jó érzéssel tölti el. Csak most, félálomban tudatosult benne, hogy ha nem harcol a férfi ellen, akkor mostantól nap mint nap részese lehet ennek a csodálatos, biztonságot adó ölelésnek.
42/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
9. FEJEZET – Biztos vagy benne, hogy a sofőr ismeri az utat? – kérdezte Charlotte, miközben egy göröngyös úton zötykölődtek, reményük szerint Mexikó egyik legvadregényesebb tengerpartján fekvő szállodája, lkai del Mar, a Tenger Költészete felé. Damien, miután minden létező anyagot elolvasott úti céljukról, tisztában volt vele, hogy a lakatlan dzsungelen keresztül vezet oda az út, távol a civilizációtól, úgyhogy egy percig sem aggódott. – Mindjárt odaérünk. Az órájára pillantott. Tudta, hogy az út körülbelül háromnegyed óráig tart, és mivel épp ennyi ideje indultak a cancúni repülőtérről, biztosra vette, hogy perceken belül megérkeznek az isten háta mögötti, eldugott üdülőhelyre. Azért választotta épp az lkai del Mart, mert Charlotte közölte, hogy nem szívesen menne egy felkapott helyre, ugyanis semmi kedve a nászútjukon társas életet élni. Az elmúlt hetek eseményei annyira kifárasztották, hogy semmire nem vágyott jobban, mint egy kis békére, nyugalomra. A férfi egyáltalán nem bánta, hogy nem vár rájuk nagy nyüzsgés. Legalább nem kell majd senki és semmi másra figyelniük, minden idejüket egymásnak szentelhetik. Ami a kapcsolatuknak csak előnyére válhat, hiszen az emberek igazán csak lakva ismerik meg egymást… Az elmúlt éjjel, amikor Charlotte minden előzmény nélkül, teljesen váratlanul sírva fakadt, Damien rájött, hogy túl nagyok voltak az elvárásai. Hogyan is képzelhette, hogy kedvese varázsütésre elfelejti azt az embert, aki néhány hete még a vőlegénye volt! Nem lett volna szabad olyan szenvedélyesen közelednie hozzá. Vajon ennek ellenére is emlékezetes marad Charlotte számára a nászéjszakájuk? – tette fel magának a költői kérdést. Talán… a felesége többször is eljutott a csúcsra, úgyhogy a szexre nem lehet panasza. A szerelmes éjszakák remélhetőleg minél előbb kiverik a fejéből azt az átkozott Freedmant. Minden együtt töltött pillanatban arra kell törekednie, nehogy a felesége megbánja a döntését, határozta el. – Odanézz! Megérkeztünk. Charlotte őszinte, szinte gyermeki öröme, rácsodálkozása megdobogtatta Damien szívét. Ezek szerint jó terepet választott a mézeshetek helyszínéül. Úgy vélte, minden reménye megvan, hogy ebben a romantikus környezetben sikerül majd elűznie a sötét árnyakat Charlotte lelkéből. Ezen a paradicsomi, nászutasoknak való helyen talán még a szerelmét is elnyerheti. Charlotte-ot furcsa szorongás kerítette hatalmába, amikor a szálloda alkalmazottai magukra hagyták őket. Ne gondolj a szerelemre! – figyelmeztette magát. Működik majd ez a házasság anélkül is. Amint megszületik a kisbabája, tudni fogja, hogy megérte hozzámenni Damienhez! – Lenne kedved úszni egyet? Utána jólesik majd egy jó masszírozás… – Kitűnő ötlet. – Charlotte rámosolygott Damienre, és kisétált a teraszra. – A csomagjainkat már felvitték a hálószobába, úgyhogy felmegyek a fürdőruhámért. – Itt nem kell fürdőruha. Ez a medence kizárólag a miénk. Rajtunk kívül nincs itt senki. Nem kell fürdőruha? Meztelenül úszhatnak? Charlotte soha életében nem tett még ilyet. Még Markkal sem, aki előtt pedig épp eleget pucérkodott. Most itt az alkalom, anyaszült meztelenül lubickolhat. Elvégre mindent ki kell próbálni az életben. A gondolat felcsigázta Charlotte-ot. Eddig egy ölebnek mutogatta a testét, most pedig egy farkassal teheti ugyanezt.
43/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
A nászéjszakájukon átengedte Damiennek a kezdeményezést, megtett mindent, amit a férje elvárt tőle. Most is így fog tenni, nehogy a férfi gyávának, félszegnek higgye. – Akkor mehetünk is! – nézett Damienre. – Ez lesz a premier. – Ezt meg hogy érted? – A férfi már dobálta is le magáról a ruháját. – Szó szerint. Soha nem úsztam pucéran, még egyedül sem, nemhogy egy férfi jelenlétében. Viszont elismerem, igazad van, kár lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget. Charlotte a férjére nézett, és elállt a szava. Bronzbarna bőre csak úgy csillogott a vakító napfényben. Inkább a spanyol flamencotáncosnő anyjára hasonlít, mint az angol apjára, állapította meg, s erről eszébe jutott Damien nehéz gyermekkora. Az édesanyja, nem sokkal a fia születése után, tüdő-embóliában meghalt, és a gyereket dajkák nevelték egészen hétéves koráig, amikor intézetbe adták. Szegény kisfiú soha nem tudhatta meg, milyen igazi, szerető családban élni. Talán azért vette őt feleségül, töprengett Charlotte, mert azt reméli, mellette része lehet mindenben, amit eddig megtagadott tőle a sors. De miért épp őt szemelte ki magának, amikor nők tucatjai hevertek a lába előtt? Furcsa, hogy őt választotta, aki a legnagyobb jóindulattal sem tartozik a manapság divatos külsejű nők közé… Egyébként, ha már így alakult, nem ártana egy kicsit megerősíteni az önbizalmát, nehogy a férje rájöjjön, hogy mellette szürke kis verébnek érzi magát, gondolta Charlotte. De hát úgy látszik, Damiennek nem számít a külső. Meg a pénz sem, különben nem lett volna hajlandó aláírni a szerződést, amelynek értelmében válás esetén lemond mindenről, ami egyébként járna neki. Egy újabb ok, hogy magabiztosabbnak érezhesse magát, gondolta elégedetten Charlotte. A férfi a nyugágyra dobta az ingét, és leült, hogy a cipőjétől, zoknijától is megszabaduljon. Charlotte követte a példáját. Miután Damien magától értetődő természetességgel a farmernadrágját is levette, az asszony is vetkőzni kezdett, de közben a szíve majd kiugrott a helyéből, és a gyomra görcsbe rándult. Remegő kézzel húzta le a nadrágja cipzárját, és fél szemmel a férjét leste, aki legnagyobb megkönnyebbülésére ügyet sem vetett rá, inkább fejest ugrott a kristálytiszta, égszínkék medencébe. – Isteni a víz! – kiáltotta. – Langyos és bársonyos. Miután Charlotte a bugyijából is kibújt, nagy levegőt vett, kihúzta magát, és amennyire tőle telt, a lehető legfesztelenebbül odasétált a medencéhez. – Mire vársz? Gyere már! Amint Charlotte belemerült a valóban simogatóan kellemes vízbe, egy csapásra megnyugodott. Annyira élvezte a fürdőzésnek ezt a merőben újszerű módját, hogy már az sem érdekelte, milyennek látja őt Damien. – Jólesik? – Nagyon. – Ugye milyen jó meztelenül úszni? Lefogadom, soha többé nem lesz kedved fürdőruhát húzni. – Az attól függ, hol fürdök, és főleg kivel. – Ha ketten leszünk, ragaszkodom hozzá, hogy mindig meztelen legyél! – kiáltotta Damien a medence túlsó feléről. – Mindig a telt nőket részesítetted előnyben? – Csak nem azt akarod mondani, hogy kövérnek tartod magad? – Hát vékonynak a legjobb indulattal sem vagyok nevezhető. – Nekem éppen olyannak tetszel, amilyen vagy – jelentette ki mosolyogva Damien. – Mi többet kívánhatna még egy magamfajta férfi? Gömbölyű váll, dús kebel, izgalmas
44/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
csípő, lapos has, izmos popsi, formás, hosszú láb, amellyel éppen ott öleled az embert, ahol kell… – És amellyel kitűnően lehet tempózni – tette hozzá kacéran a vízitündér, és elrúgta magát a faltól. Úszott a vízben – és a boldogságban. Szívesen elhallgatta volna még egy darabig a bókokat, a férje hangja és szemének csillogása ugyanis egyértelműen elárulta, hogy nemcsak udvariasságból dicséri, hanem komolyan gondolja, amit mond. Úszkálás közben Charlotte-nak alkalma nyílt megcsodálni Damien erőteljes, férfias karcsapásait, hajlékony, csupa izom testét. Jó lenne viszonozni a bókjait, megdicsérni az alakját, megérinteni, simogatni – ébredt fel benne a vágy, de azonnal el is hessegette a gondolatot. – Nem unod még? – Imádom ezt a medencét, de most már kimennék… – Helyes. – Damien elvigyorodott – Hozom a fürdőlepedőt. Charlotte azon töprengett, vajon miért nem próbál közeledni hozzá a férje. Még véletlenül sem ért hozzá… Amint elnézte a partra ugró férfi formás hátsóját, hosszú, izmos lábát, egyből az jutott az eszébe, hogy mennyivel izgatóbb látvány, mint Mark. És ez a pompás férfi az övé! Csakis az övé, szőröstül, bőröstül, gondolta büszkén. Ő is kimászott a medencéből, és sietve maga köré tekerte a fürdőlepedőt. Annyira azért még nem volt bátor, hogy szárazon is közszemlére tegye a bájait. Valami azt súgta neki, Damien fel akarja szítani a vágyát, a végsőkig szeretné fokozni szex utáni éhségét, hogy aztán kielégítse, és teljesítse minden kívánságát… Ha azt hiszi, hogy ezzel a módszerrel puhára főzheti, akkor nagyon téved, füstölgött magában Charlotte. – Most mi következik? – érdeklődött. – A masszírozás? – Úgy van. Mindjárt hozom a köpenyünket és a strandpapucsot. A wellnessközpontban nem lesz másra szükségünk. Egy hangulatos helyiségbe vezették őket, ahol halk zene szólt, a levegőben fűszeres olajok illata terjengett. Miután elhelyezkedtek a két szomszédos, hófehér lepedővel letakart ágyon, a masszőrök munkához láttak, és alaposan átgyúrták minden porcikájukat. Charlotte teljesen ellazulva adta át magát a kényeztetésnek, amelyhez hasonlóban már sokszor volt része, de soha nem gondolta volna, hogy egy szakértelemmel végzett masszírozás egy érzéki előjátékkal is felér. Bízott benne, hogy Damien is hasonlóan érez. Amikor visszaindultak a villába, Charlotte alig várta, hogy a hálószobájukban legyenek. – Mit szólnál egy finom ebédhez? – kérdezte a férfi. Charlotte, aki egészen másfajta éhséget érzett, kissé csalódottan csak ennyit válaszolt: – Tőlem… – Én csak megpróbálok a kedvedben járni. – Akkor szíveskedj gondoskodni róla, hogy mielőbb teherbe essek! –csattant fel az asszony. – Utóvégre azért lettem a feleséged. A vidám csillogás nyomban kihunyt Damien szemében, a férfi arca elkomorodott. – Akkor talán nem ártana, ha egy kicsit kezdeményezőbb lennél. – Azt hittem, biztatás nélkül is elveszed magadnak, amire szükséged van – vetette oda a fiatalasszony, mire Damien gyengéden megcirógatta az arcát.
45/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Tudod, én már csak olyan gyarló vagyok, hogy kapni is szeretek, nem csak adni… Egyébként úgy terveztem, hagyok egy kis időt neked, hogy sikerüljön elfeledned Mark Freedmant. Egy passzív partnerrel ugyanis nem túl felemelő élmény az ágyban… Ez a nyilvánvaló szemrehányás szíven ütötte Charlotte-ot. Kénytelen volt elismerni, hogy Damiennek igaza van. Amióta igent mondott neki, egyfolytában kételyek gyötrik, és ezt, úgy látszik, nem leplezi elég jól. Pedig ott, az ügyvédi irodában egy életre elege lett Markból. De hogyan is magyarázhatná ezt el a férjének? Hogyan is érhetné el, hogy Damien higgyen neki? – Még hogy nem vagyok elég kezdeményező? – sziszegte összeszorított foggal. – Tudd meg, hogy akarlak, méghozzá most azonnal! Megragadta Damien karját, és magával ráncigálva. Amint beléptek a hálószobába, Charlotte lerángatta róla a fürdőköpenyt. – Most már meg vagy elégedve? – Kezdetnek nem rossz, de még izgatóbb lenne, ha te is levetkőznél. – Tessék! – Charlotte ledobta a köntösét. Anyaszült meztelenül átölelte a férfi nyakát, és hozzásimult. – Erről mi a véleményed? – Határozottan meggyőző – bólintott csillogó szemmel Damien. – Akkor ne tétovázz! Élj a lehetőséggel! – Az asszony kihívóan riszálta a csípőjét, és már érezte is férje gerjedelmének cáfolhatatlan bizonyítékát. Ajkát a férfi ajkára szorította, nyelvével becézgette Damient. Az események ettől kezdve felgyorsultak. A férfi megragadta Charlotte derekát, miközben a játékosnak indult csók egyre szenvedélyesebb lett. A következő pillanatban már szorosan összeölelkezve feküdtek az ágyon, és mindketten azon voltak, hogy mielőbb és minél tökéletesebben érezhessék a másikat. Ujjaikkal egymás testének legeldugottabb zugait keresték, lábuk összefonódott, a testükben fellángoló emésztő tűz már-már elviselhetetlenné fokozódott. Charlotte elragadtatva fogadta be Damien meredező férfiasságát, lábával a csípőjét ölelte. Amint rátalált a ritmusra, önfeledten vetette hátra a fejét, s azt kívánta, bárcsak sose lenne vége ennek a mindent elsöprő csodának. Nem sokkal később Charlotte elégedetten pihegett, és nagyon hálás volt Damiennek, amiért még mindig a karjában tartja, még mindig magához öleli. Az járt a fejében, hogy bár ez még nem a csupa nagybetűs SZERELEM, de azért milyen jó lesz ezeket a mámorító perceket akár mindennap átélni. Elmosolyodott, és gyengéden végigsimította Damien hasát. – Ezentúl számíthatsz a tevékeny együttműködésemre, rendben? – kérdezte vidáman. – Vigyázz, mert a szavadon foglak! – nevetett Damien, és elővillant hibátlan, hófehér fogsora. – Én mindig állom a szavam. – Ezt bárki mondhatja. Be is kell bizonyítanod! – A férfi megfordult, és végigcsókolgatta felesége lábszárát, bokáját és minden egyes lábkörmét. Charlotte érezte, hogy a lábujjától az ölén és a keblén át a feje búbjáig, minden porcikáját megint átjárja az édes izgalom. – Fantasztikus vagy! – zihálta elragadtatva. – Ez bók volt? – nézett fel egy pillanatra a férje. – Kérlek! Ne hagyd abba! – biztatta Charlotte, miközben az a nem éppen helyénvaló gondolat villant át az agyán, hogy Damien, sokrétű tapasztalatainak köszönhetően, a szeretkezés nagymestere, és ezt a képességét kár lenne veszni hagyni. Nem lehet tudni, milyen férj válik belőle, de hogy szexpartnernek első osztályú, az már biztos.
46/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Ez a nászút emlékezetes marad egy életen át, súgta egy belső hang. Különösen, ha kilenc hónap múlva megérkezik a gólya!
10. FEJEZET Vakációjuk utolsó reggelén Charlotte arra a gondolt a baldachinos nászágyban, hogy lkai del Mar, azaz a Tenger költészete megérdemelten kapta a nevét, hiszen a hangulata, az adottságai annyira valószínűtlenül, meseszerűen gyönyörűek, amilyet valóban csak egy költő tud kitalálni. Egy nagyon nagy költő! Miközben várta, hogy Damien felébredjen, felidézte az itt töltött álomszerű napokat, és arra a megállapításra jutott, hogy akár tetszik, akár nem, ez volt eddigi életének a legszebb időszaka. Nem kellett sokáig töprengenie, hogy rájöjjön, a szeretkezések a férjével „szenvedélybeteggé” tették. Rászoktam a szexre Damiennel, és nem hiszem, hogy egykönnyen le bírnék mondani róla, ismerte el. Olyan ez, mint egy súlyos betegség, amelynek azonban egyáltalán nem kellemetlenek a tünetei… Amióta az eszét tudja, soha nem érezte ilyen felemelőnek, hogy nőnek született, gondolta boldogan, de azt nem volt hajlandó elismerni, hogy ez bizony már maga a nagybetűs SZERELEM. Még mindig úgy gondolta, amit érez, az csupán testi vonzódás, amelynek azonban semmi köze a komoly, mély érzelmekhez. Egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy bár egyértelműen élvezi a Damiennel töltött idő minden egyes percét, ami köztük alakult, az nem több a hormonok felfokozott működésénél. Sajnos utoljára ehetnek reggelire sárgabarackos süteményt. A csípős mexikói babpüré, a zöldséges tészta, a tortilla, a kukoricafelfújt, a különlegesen fűszerezett avokádókrém mind a múlté, gondolta csüggedten. És valószínűleg olyan gyógynövényekkel, virágkivonatokkal sem masszírozzák többé, mint itt mindennap… A szaunában töltött érzéki percekre, amelyek a szeretkezéseik előjátékának is beillettek, talán nagymamakorában is emlékezni fog. Nem hiszem, hogy létezik a földkerekségen Damiennél csodálatosabb szerető, gondolta fájó szívvel, és erről eszébe jutottak a romantikus vacsorák, amikor már az első fogás után érezte, hogy olthatatlan szenvedéllyel kívánja a férjét. Türtőztetnie kellett magát, nehogy illetlenül viselkedjen. Bár ezért a felfokozott érzelmi hangulatért feltehetően a tüzes vörösbor is felelős volt… – Ébren vagy? – Damien megcirógatta a felesége vállát. – Épp azon szomorkodom, hogy ez az utolsó reggelünk itt. – Charlotte mosolyogva simult a férfihoz. – Biztosan nagyon hiányzik majd Angliában az öböl, a tenger látványa… – Örülök, hogy jól érezted magad. – De még mennyire! Élveztem minden egyes napot, órát, percet… – Remélhetem, hogy szerény személyemnek is van benne része? – Nos… Ha egészen őszinte akarok lenni, be kell valljam, hogy neked is volt benne részed. Ezt nem kellett volna mondanom! – dohogott Charlotte. Damien a végén még elbízza magát. – Jut eszembe! Voltam bátor, és a megkérdezésed nélkül úgy döntöttem, hogy hazafelé teszünk egy kis kitérőt, és benézünk Las Vegasba. Charlotte a homlokát ráncolta. – Ugye, nem vagy szerencsejátékos, Damien Wynter? – Ne aggódj! Csak annyira szeretek játszani, mint te. – Én? Soha be nem tettem a lábam egyetlen kaszinóba.
47/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Akkor itt a legjobb alkalom. Ezt is ki kell próbálnod. Charlotte nem hitte, hogy tetszene neki Las Vegas, de jobbnak látta, ha nem szól semmit. Eszébe jutott, hogy az apja tetemes vagyonának nagy részére játékkaszinók üzemeltetésével tett szert. Vajon ennek tudatában akarja most Damien megismertetni a szórakoztatóiparnak ezzel az egyáltalán nem vonzó ágazatával? – Nem kedvelem a szerencsejátékot – közölte kisvártatva. Bár ha a férje ily módon szereti szórni a pénzt, legalább most kiderül, tette hozzá magában. – A házasságunk is egyfajta szerencsejáték – jegyezte meg Damien, és megcirógatta Charlotte arcát. – És eddig bejött… – Nos, ami azt illeti, egyelőre nem találok benne semmi kivetnivalót. – Az asszony pajkosan beleharapott Damien kezébe. – Bízom benne, hogy ez így is marad. Ha valóban olyan kiválóak a génjeid, mint ahogy hiszem, akkor a gyerekeink öröklik majd… Nem szeretnék csalódni benned… – Valóban? – A férfi szeme vidáman csillogott. – A gyerek az egyetlen oka, hogy egész héten oly lelkesen vetted igénybe a spermabankomat? – Ezt nevezik gondos előrelátásnak. Mindent alaposan elterveztem. – Charlotte átölelte a férfi nyakát, és magához húzta. – Addig kell élvezni a jót, ameddig lehet. – Igazán? Bölcs megállapítás. Akkor és annyiszor részesülhetsz még ebből a jóból, amikor és ahányszor csak akarod! – Damien szenvedélyesen megcsókolta a feleségét. – Igazán nagylelkű vagy, köszönöm! – Nincs mit, szóra sem érdemes – mormolta a férfi. Ezután már nem esett több szó köztük. Késő délután érkeztek Las Vegasba, ahol limuzin várt rájuk a repülőtéren. Charlotte csak útban a szálloda felé tudta meg, hogy férje a Bellagióban, az egyik legelegánsabb és legdrágább luxushotelban foglalt lakosztályt. Ő, aki még soha nem járt ebben a fényárban úszó, nyüzsgő városban, eddig csak a nem kevésbé előkelő Mirage-ról hallott, ahol az édesapja szokott megszállni, valahányszor pókerezni támadt kedve. Minden kaszinóról, amely előtt elsuhantak, Damien részletes beszámolót tartott. A remekműveknek is beillő, színpompás építészi csodákat Charlotte legszívesebben közelről is szemügyre vette volna. Épp arra gondolt, milyen jó lenne itt egy nagyot sétálni, amikor Damien közölte, hogy mindjárt megérkeznek a Bellagióhoz. – Arra gondolsz, ahol olyan nagy a tömeg? – Úgy van. – Mire várnak? – Az asszony nem értette, miért áll a sokaság háttal az utcának, és miért nyújtogatja mindenki egy irányba a nyakát. – Mindjárt meglátod. A szálló lenyűgöző látványt nyújtott középkori római palotákat idéző fehér oszlopaival. Pazar kilátás nyílt egy nagy tóra, ahonnan abban a pillanatban, amikor a limuzin lefékezett, a legkülönbözőbb színű és magasságú vízsugarak szöktek az ég felé, és ezt a különleges látványosságot egy híres film zenéje kísérte. Ám Charlotte hiába törte a fejét, nem jutott eszébe, hol hallotta a fülbemászó dallamot. – A Bellagio szökőkútjai világhírűek – jegyezte meg Damien, és elégedetten nyugtázta, hogy a feleségének szeme-szája elállt a vízi revü láttán. – Milyen időközönként indítják be őket? – Ha jól tudom, minden órában, délután három óra és éjfél között. Mindenesetre elég gyakran ahhoz, hogy sokan és többször is végignézhessék. Ha akarod, vacsorázhatunk a teraszon is, ahonnan jól láthatjuk a tavat.
48/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Feltétlen. Damien megszorította Charlotte kezét, és az asszony ráébredt, mennyire hozzászokott már ezekhez a gesztusokhoz. Nem lesz ez mindig így, gondolta. Csak idő kérdése, és elmúlik ez a nagy fellángolás. Ám egyelőre még nászúton vannak. Ha majd jönnek a szürke hétköznapok, ő a gyerekekről gondoskodik, amíg Damien az üzleti ügyeit intézi. És ez így természetes… Nem szabad egy házasságtól többet várni. A lényeg, hogy megszülessenek a gyermekeik! – Gyakran szálltál meg itt? – kérdezte. – Itt, a Bellagióban csak egyszer, de a többi szállodák majdnem mindegyikét jól ismerem. Az üzleti partnereim előszeretettel szervezik ide a hivatalos tárgyalásokat. Pedig engem sosem vonzott igazán ez a világ… Mindig is inkább az érdekelt, mivé fejlődhet az üzlet, hogyan terjeszkedhet, hogyan gyarapodhat… – Mert még nem volt családod – szaladt ki önkéntelenül Charlotte száján. Félve gondolt arra, milyen lesz az élete, ha Damien az idejét nem a gyermekeivel, hanem a játéktermekben tölti. – Ne félj! Egészen biztosan nem hagylak cserben – közölte a férfi komoly arccal. Charlotte előtt felcsillant a remény, hogy Damien olyan férjjé, családapává válik, amilyenről ő már a rózsaszín leányszobájában is álmodozott. – Megtisztelő számunkra, hogy ismét itt üdvözölhetjük, Mr. Wynter – sietett eléjük a szálloda igazgatója, amint kiszálltak a limuzinból. – Isten hozta a Bellagióban, asszonyom! Mintha legalábbis egy királyi pár érkezett volna! – futott át Charlotte agyán a kitüntetően figyelmes fogadtatás láttán. De hát a gazdagok az élet királyai, gondolta, és igyekezett leplezni zavarát. – A recepción megtalálják a belépőjegyüket minden rendezvényünkre, amely esetleg érdekli önöket. Ma és holnap estére is foglaltunk önöknek helyet a különleges Fontana terembe az első sorba – közölte szívélyes hangon az igazgató. – Miféle előadás lesz? – kérdezte Charlotte, miután magukra maradtak a luxuslakosztályukban. – Holnap Céline Dion lép fel a Cirque Soleil revüjében. De ha nincs kedved, máskor is megnézhetjük. Las Vegasban többek közt az a jó, hogy minden színvonalas műsorral több alkalommal is a nagyérdemű rendelkezésére állnak. – Akkor jó. Most pedig áruld el, mi a különleges abban a bizonyos Fontana teremben. – Meglepetés – közölte óvatosan Damien. – Kíváncsi vagyok, mit szólsz majd… – Ugyan mihez? – kapta fel a fejét Charlotte. – Miért titkolózol? – A türelem rózsát terem! – somolygott a férfi. – Csak két órát kell kibírnod… Charlotte nem faggatózott tovább. Remélte, hogy a férje ezúttal sem okoz majd csalódást. Damien tudta, az asszony azért nem kérdezősködik, mert megbízik benne, ez végtelenül boldoggá tette. Az utóbbi napokban érzékelhetően oldódott Charlotte feszélyezettsége, sőt olykor úgy tűnt, mintha kifejezetten élvezné a férje társaságát. Damien reménykedett, hogy idővel Mark Freedman emléke végképp elhalványul, semmibe vész. – Remélem, kellemes lesz a meglepetés – súgta oda Charlotte a férjének, miközben a felvonó a Fontana terem szintjére repítette őket. – Én is remélem – felelte jelentőségteljes pillantással Damien, aztán rövid hatásszünetet tartott, és csak aztán folytatta: – Ma éjszaka rendezik a póker-
49/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
világbajnokság döntőjét – közölte mintegy mellékesen. – S mivel te olyan kitűnően játszol, gondoltam, szívesen megnéznéd, hogyan küzdenek egymással a legjobbak… – Világbajnokság? – kérdezte tágra nyílt szemmel az asszony. – Bizony. – Tényleg végignézhetjük? – Méghozzá az első sorból! – Ezt nem hiszem el! – Pedig igaz – húzta ki magát büszkén Damien, miközben kárörvendve gondolt arra, hogy bezzeg Freedman soha nem szervezett ilyen személyre szabott programot a menyasszonyának. Annak a pasasnak valószínűleg fogalma sincs Charlotte póker iránti rajongásáról, amely természetesen szorosan összefügg a rá jellemző versenyszellemmel, küzdeni akarással. Eseménydús, izgalmakkal teli éjszaka volt. A világbajnokság legkülönbözőbb vérmérsékletű és képességű résztvevői láttán Damien és Charlotte átélhette a szerencse és balszerencse forgandóságát, megfigyelhették, amint a játékosok szemrebbenés nélkül blöffölnek, és veszítenek hihetetlenül magas összegeket. A közönség tombolt, valahányszor véget ért egy parti, vagy felhördült, amikor egy köztiszteletnek örvendő játékos kiesett, és kénytelen volt elhagyni a kártyaasztalt. Charlotte-ot annyira magával ragadta a játék heve, hogy észre sem vette az idő múlását. Amikor kihirdették a győztest, csak remélni merte, hogy Damien legalább olyan jól szórakozott, mint ő. – Nem hittem a szememnek, amikor az a pasas a végén kirakta az asztalra a két párt! – Charlotte még akkor is az utolsó parti hatása alatt állt, amikor a lakosztályuk előtt kiléptek a liftből. – Meg kell hagyni, átkozottul merészen emelte a tétet – csóválta a fejét Damien. – Merészen? Nem inkább ravaszul? Mesterien húzta be a csőbe a partnereit. Ő volt az, aki a játék elején két ászra passzolt. – Valóban, és a többiek bekapták a horgot! Az az igazság, hogy nagyon megérdemelte az első helyezést. Minden elismerésem az övé. – Két párra én nem mertem volna ekkora tétet hívni. Különösen az utolsó leosztásban – vallotta be elgondolkozva Charlotte. – Nagy mázlija volt – jegyezte meg Damien, és bedugta a kulcsot helyettesítő mágneskártyát a lakosztály ajtónyílásába. – Nekünk pedig nagyszerű esténk – tette hozzá, és már tessékelte is feleségét a hálószoba felé. – Eleget fecsegtünk a kártyáról – jegyezte meg türelmetlenül, és levetette magát Charlotte mellé az ágyra. – Azzal a két párral ugyan több százezer dollárt nyertek, a mi párosunk azonban ennél sokkal többet ér. – Hogyan lehet a kettőt összehasonlítani? – húzta fel szemöldökét az asszony. – Az a két pár legyőzhető lett volna már akár három hetessel is, ellentétben a mi párosunkkal, amely legyőzhetetlen – jelentette ki a férfi mély meggyőződéssel a hangjában, és tétovázás nélkül nekilátott, hogy bebizonyítsa a szavait. Miközben a férje simogatta, Charlotte arra gondolt, hogy ez a szegény árva fiú, akit többnyire vadidegenek neveltek, milyen magányos lehetett egész gyermek- és kamaszkorában. Az intézet szigorú, már-már katonás szabályai szerint kellett élnie, aztán, amikor kikerült onnan, csak saját magára számíthatott. Milyen emberfeletti erőfeszítések árán volt kénytelen megkeresni helyét a számára akkor még ismeretlen
50/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
világban. Lehet, hogy még mindig nem biztos a dolgában, és most úgy érzi, mellette találhat rá az igazi céljaira, életének értelmére? Lehetséges, hogy ő ugyanúgy vágyik a biztonságos családi fészekre, a gyerekekre, mint én? – tűnődött az asszony. Kiderülhet még, hogy neki ugyanolyan szüksége van rá, hogy tartozzon valakihez, mint nekem?
11. FEJEZET Charlotte első, Londonban töltött hónapja lázas rohangálással, ügyintézéssel telt. Rengeteg teendője akadt Damien Knightsbridge-ben, a Harrods áruház tőszomszédságában lévő házának – immár közös otthonuknak – átalakításával. Az alkalmazkodás a számára merőben szokatlan, hűvös, esős időjáráshoz sem ment egyik napról a másikra. Mivel kénytelen volt lecserélni a ruhatárát, szabad idejében az üzleteket járta. Esténként többnyire társasági életet éltek, színházba, étterembe jártak Damien régi ismerőseivel, barátaival, akiket Charlotte most ismert meg. Élvezte új, mozgalmas életének minden egyes pillanatát, s bár eleinte semmi különlegeset nem várt a házasságától, néhány hét elteltével azon kapta magát, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb, mint valaha. A férje igyekezett beavatni őt munkájának legapróbb részleteibe is, meghívta a szakmai megbeszélésekre, tanácsokat kért tőle, s minden döntésnél figyelembe vette a véleményét. Charlotte egyre inkább úgy érezte, hogy egész eddigi élete, a Markkal töltött időszakot is beleértve, üres, érdektelen és értelmetlen volt. Kérdés, hogy Damien apaként is megállja-e a helyét? Hogyan viseli majd, hogy ha megszületik a baba, és ő lesz neki a legfontosabb? Nem lesz-e féltékeny a saját gyerekére? Nem fog-e haragudni, amiért második helyre szorul? És ő, Charlotte mihez kezd, ha az apjához hasonlóan Damien is elmenekül majd hazulról, csak hogy ne kelljen a csecsemősírást hallgatnia? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták az asszonyt egészen addig, amíg egyik este meg nem látta az elszíneződött terhességi tesztcsíkot. Örömében a legszívesebben ujjongott volna, mégis csak akkor merte elújságolni, hogy babát vár, amikor Damien már megitta szokásos reggeli kávéját. – Találd ki, mi történt! – kezdte óvatosan. – Fogalmam sincs, de remélem, mindjárt elárulod. – Képzeld, állapotos vagyok! – Micsoda? Máris? Charlotte nem egészen ilyen válaszra számított. – Elvégre ezért lettem a feleséged – vetette oda, és tompa nyomást érzett mellkasában. A mosoly lehervadt az arcáról. – Megtisztelő, hogy elégedett vagy a teljesítményemmel – felelte szárazon Damien. Jóságos ég! Már megint elszúrtam, gondolta Charlotte. – Sajnálom – próbálta tompítani meggondolatlanul kimondott szavai élét. – Hidd el, nagyon szeretek veled lenni… Nem pusztán a feleséged vagyok, hanem a társad is. Jóban, rosszban, egészségben, betegségben… – De elsősorban a gyerek miatt jöttél hozzám – vágott közbe szemrehányóan a férfi, amitől Charlotte bűntudata csak fokozódott. Fogalma sem volt, hogyan tehetné jóvá a hibáját. – Semmi baj. – Damien felállt. – Nem kell szabadkoznod, ugyanis nem haragszom – mosolygott kedvesen, és megsimogatta felesége arcát. – Örülök a babának. Bár nem gondoltam, hogy ilyen hamar érkezik… Még csak két hónapja vagyunk házasok.
51/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
Hát, nem túl lelkes, állapította meg csüggedten Charlotte. Csak tetteti, hogy örül. Talán nem is akart igazán gyereket. Legalábbis egyelőre nem. – Bár tulajdonképpen nincs mit csodálkozni, hiszen mindent elkövettünk az ügy érdekében. – Tagadhatatlan – bólintott az asszony. Az lenne a furcsa, ha nem lenne eredménye igencsak gyakori szeretkezéseiknek. Lehet, hogy talán tapintatosabban kellett volna férje tudtára adni az örömhírt, nem ajtóstól rontani a házba? Akkor talán lelkesebben fogadta volna… – Ugye, örülsz, hogy apa leszel? – Nagy boldogság, ám egyszersmind óriási felelősség is. De ne aggódj, igyekszem megtenni minden tőlem telhetőt. Komolyan veszem a feladatot. Charlotte-ot némileg megnyugtatták a férje szavai. Megkönnyebbülten mosolyodott. – Te pedig csodálatos anyuka leszel – tette hozzá Damien, és megcsókolta a feleségét. A keze Charlotte mellére, majd a magzatot rejtő hasára vándorolt, és az asszonyban fellobbant a szenvedély. A férfihoz simult, aki szorosan magához ölelte. Ez az ölelés azonban egészen más volt, mint az eddigiek. Charlotte most először érzett őszinte, mély szeretetet Damien iránt, ami, legalábbis úgy gondolta, a testében növekvő babának volt köszönhető. Most már minden rendben, gondolta, amikor a beteljesülés után tökéletesen kielégülve, kellemesen elpilledve feküdt a férje karjában. Minden a legnagyobb rendben lesz! – biztatta magát, most már sokkal derűlátóbban. A következő hetek villámgyorsan elrepültek. Charlotte felkereste az orvosát, aki megerősítette, hogy valóban áldott állapotban van. A tanácsait lelkiismeretesen betartotta, és elolvasott minden terhességről, szülésről, anyaságról fellelhető szakkönyvet. Felhívta a szüleit, akik majd kiugrottak a bőrükből örömükben, amikor megtudták, hogy hamarosan nagyszülők lesznek. Az egyik éjjel azonban vége szakadt Charlotte felhőtlen boldogságának. Éles fájdalmat érzett a hasában, és amikor a fürdőszobában szembesült a szörnyű látvánnyal, már nem hihette, hogy holmi enyhe gyomorrontásról van szó. Halkan, kétségbeesetten felkiáltott. A félelem szinte megbénította. Pánikba esett, nem bírt megmozdulni. Nem veszíthetem el a kisbabámat! Ezt ismételgette magában, miközben Damien segített neki felöltözni, és beültette a kocsiba. Útban a kórház felé egyfolytában beszélt hozzá, próbálta megnyugtatni, de Charlotte szeméből feltartóztathatatlanul potyogtak a könnyek. – Annyira sajnálom! – Damien a felesége ágya szélén ült, és nem bírt semmi okosat kitalálni, amivel kicsit is enyhíthette volna Charlotte fájdalmát. Elvesztették a kisbabájukat. Ezekben a tragikus pillanatokban az asszonynak az járt a fejében, hogy elnyerte méltó büntetését, amiért szerelem nélkül ment férjhez, csak azért, hogy gyermeke szülessen. Fizikai, de még inkább lelki gyötrelmein még az sem segített, hogy Damien nem mozdult mellőle, és egy percre sem engedte el a kezét. – Annyira sajnálom – ismételgette a férfi megállás nélkül. – Hagyd már abba! Fogalmad sincs, milyen érzés elveszíteni egy kisbabát – kiáltotta indulatosan Charlotte, mert gyűlölte a részvétet. – Az a kisbaba legalább annyira az enyém is volt, mint a tiéd – sóhajtotta Damien. – Nem is akartad! Azt mondtad, korai még az érkezése. Most biztosan megkönnyebbültél… – Minek nézel te engem? Nem vagyok szörnyeteg!
52/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Megszoktad, hogy mindig minden úgy történjék, ahogy te akarod – mondta szemrehányóan Charlotte. – Nem akartad, hogy máris kisbabánk legyen. Csak színlelted, hogy örülsz neki. – Az asszonynak megint eleredtek könnyei. Kirántotta karját a férje kezéből, a falnak fordult, és egész testét rázta a zokogás. Damien nem érti, és sohasem fogja megérteni. A férfi felállt, szíve a torkában dobogott. Legszívesebben magához ölelte volna a feleségét, de tisztában volt vele, hogy minden próbálkozása felesleges, ebben a lelkiállapotban úgysem tudná megvigasztalni. Inkább nem szólt egy szót sem, csak visszaült az ágyra, és gondolataiba mélyedve, némán várta, hogy Charlotte kisírja magát. A vádak, amelyeket a felesége az imént fejéhez vágott, nem egészen alaptalanok, ismerte be, és ez némi bűntudattal töltötte el. A hírre, hogy gyermeke lesz, valóban nem tört ki örömujjongásban. Nem mintha nem vágyott volna az apaságra… Csak az időzítéssel volt baja. Szeretett volna még egy kicsit kettesben lenni Charlotte-tal. Nem bánta volna, ha egy darabig még gondtalanul élvezhetik az életet anélkül, hogy felelősséggel tartoznának egy kis emberért… Ám ami történt, azt igazán nem kívánta! Neki is nagyon fájt, hogy ilyen kegyetlenül elbánt velük a sors. Elhatározta, mindent elkövet, hogy a felesége mielőbb kilábaljon a lelki válságból, és hogy helyreálljon köztük az a bensőséges, szeretetteljes viszony, amely az utóbbi időben a kapcsolatukat jellemezte. Sikerült meghódítania Charlotte szívét, nem hagyhatja, hogy minden, amit az idők folyamán elért, semmivé legyen. Damien úgy érezte, képtelen egy helyben ülni. Ismét felugrott, és járkálni kezdett fel-alá a kórteremben. Közben töprengett, hogyan viselkedjen a jövőben, mit tegyen, hogy Charlotte könnyebben feldolgozhassa a szörnyű veszteséget. Meg kell találnia a kulcsot a felesége szívéhez, mielőtt a baba elvesztése tönkreteszi a házasságukat. Végtelennek tűnő percek után egyszer csak eszébe jutott valami. Az isteni szikra. Úgy kapaszkodott ebbe az ötletbe, mint hajótörött a mentőövbe. Felkapott egy széket, és remélve, hogy az asszony észreveszi, leült közvetlenül az ágya mellé. – Kérlek, hallgass meg, Charlotte! – suttogta kétségbeesetten, amint a szívet tépő zokogás elcsendesült. – Nem tudom visszaadni a gyereket, akit elvesztettünk… A hangjából annyi fájdalom csendült ki, hogy az asszony már bánta, amiért az imént végtelen keserűségében őt okolta a tragédiáért. – Bocsáss meg! – nézett még mindig könnyes szemmel a férjére. – Nincs mit megbocsátanom. És ne kínozd magad! Az orvos szerint a harminc éven felüli nők első terhességénél nem ritka a vetélés. A másodiknál azonban minden úgy megy majd, ahogy az a nagykönyvben meg van írva… Tehát az a baj, hogy öreg vagyok már az első gyerekhez, gondolta keserűen Charlotte. – Tudom, hogy te is örültél a babának. Ne haragudj, hogy megvádoltalak… – Ne tégy magadnak szemrehányást! Felejtsd el az egészet! Viszont hogy bebizonyítsam, mennyire szeretnék gyereket, javaslok valamit, hogy ez mielőbb megvalósuljon. – Damien megint megfogta Charlotte kezét. – Nem kell várnunk – folytatta. – Örökbe is fogadhatnánk egy kis árvát. Sok csecsemő vár arra, hogy szerető szülőkhöz kerülhessen. Charlotte nem hitt a fülének. Hirtelen azt sem tudta, mit válaszoljon. Damien valóban képes lenne erre, pusztán azért, hogy a kedvében járjon? – Miért? – dadogta teljesen megzavarodva. – Mit miért? – Miért olyan sürgős?
53/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Eleinte úgy terveztem, eltöltünk még egy kis időt kettesben. Szerettem volna megszilárdítani a házasságunkat. – Damien megszorította a felesége kezét. A szeme csillogott, Charlotte még sohasem látta ilyennek. – Azt akartam, hogy higgy bennem, és érezd magad biztonságban mellettem! Oly kevés idő telt el az esküvőnk óta. De ha az anyaság ennyire sürgős neked, rajtam nem múlik… Addig is, amíg ismét teherbe esel… – Ezt azért találtad ki, mert nem akarsz elveszíteni? Kész vagy ekkora áldozatot hozni, csak hogy magad mellett tudhass? – Charlotte most először mosolyodott el. – Alapjában véve erről van szó. – Damien szája tétova mosolyra húzódott. – Hogy is mondjam el? Nem kényszeríthetlek, hogy olyasmit érezz, amit valójában nem érzel… Charlotte tudta, hogy mindjárt megint elbőgi magát, csak ezúttal nem bánatában, hanem a meghatottságtól. Valami olyasmit érzett, amit eddig nagyon mélyen elnyomott magában, ami ellen minden idegszálával tiltakozott, mert rettegett, hogy sebezhetővé válik. Most azonban engedte, hogy a szerelem betöltse a szívét, átjárja minden porcikáját. Létezik-e még olyan férfi a világon, aki hajlandó lenne ekkora áldozatot hozni azért, hogy a feleségének mielőbb megadhassa az anyaság semmihez nem hasonlítható boldogságát? Soha nem gondolta volna, hogy egyszer egy ilyen emberhez tartozhat majd. És ezt a férfit vádolta meg igaztalanul. – Ölelj magadhoz! Sajnálom, hogy bebújtam előled a csigaházamba, és téged kizártalak – suttogta elcsukló hangon Charlotte, és a szemében könnyek csillogtak. – Most már minden jóra fordul – csitította Damien, és arcát belefúrta az asszony hajába. – Igazán nagyon jó dolog a feleségednek lenni. Nem a te hibád, hogy gyerek nélkül mégsem lehetek maradéktalanul boldog. – Nemsokára teljes lesz a boldogságod. Ígérem, hogy örökbe fogadunk így kisbabát. – Nem, arra nem lesz szükség. Igazad van abban, hogy minél több időt töltünk együtt, annál inkább bízom benned. Most már csak kibírom, amíg… Ennek ellenére köszönöm, hogy felajánlottad. – Charlotte mélyen meghatódva nézett a férjére. – Hiszem, hogy az idő minden sebet begyógyít, de rettenetesen megviselt a kisbabám elvesztése. – Tudom, kellett valaki, aki erőt önt beléd. – Úgy van. És ez te voltál. – Ez a legkevesebb, amikor te megmentettél engem. – Ugyan mitől? – A magánytól. Már csak ezért sem engedhetem, hogy elmenj. – Nem is akarok. – Charlotte felsóhajtott. – Hidd el, boldogok leszünk – suttogta Damien. – Igen, boldogok leszünk. Charlotte már nem kételkedett az érzéseiben, és nem aggasztotta a jövő. A szerelem kiűzte szívéből a kétségbeesést. Most már biztos volt benne, hogy teljes szívéből szereti ezt a határozott és erős férfit, aki megmentette őt – önmagától. S egyszer majd gyermekeik is lesznek, tulajdonképpen mindegy, hogy ő szüli meg vagy örökbe fogadják őket. Egyedül a szerelem az, ami számít.
54/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
12. FEJEZET Tíz hónap múlva… Damien ragaszkodott az apás szüléshez, úgyhogy végig jelen volt kisfia világrajövetelénél. – Imádni való! – lelkendezett az újdonsült nagymama, amikor Charlotte a kórház teraszán a karjában ringatta a kisbabát. – El sem tudod képzelni, mekkora boldogság ez nekem! Pedig rengeteget aggódtam, amiért olyan hirtelen megmásítottad a döntésedet… Most már tudom, hogy igazad volt, és apádnak is. Damiennél jobb férjet álmodni sem lehet. – Minden szempontból ő a legtökéletesebb. – Jól tetted, hogy nem mentél hozzá Freedmanhez. Egyébként én már akkor sejtettem, hogy valami nincs rendben, amikor beköltözött hozzád, mert nem volt lakása. Charlotte lelki szemei előtt most megjelent a meleg családi fészek, Damien felújított és átrendezett otthona, amely most már az övé is, és ahová nemsokára hazaviheti a kisfiát. – Itt jön apád. Majd kicsattan az egészségtől. Jót tesz a szívének a kis trónörökös. Most már csak Peternek kellene rátalálnia az igazira, de sajnos egyetlen nő sincs a láthatáron. Hát, nem könnyű Ramseynek lenni, gondolta Charlotte. Nekem szerencsém van, hogy Damient sosem érdekelte a vagyonom. Hidegen hagyta a pénzem, egy fillér nélkül is feleségül vett volna. Remélem, a bátyámra is rátalál egyszer az önzetlen, érdek nélküli szerelem! – A fiad a legtündéribb kisbaba, akit valaha láttam – suttogta elérzékenyülve Lloyd Ramsey. – Bár nem bánnám, ha kék szemű lenne… Talán majd a következő… – Ne álmodozz, papa! Honnan vegyek egy kék szemű gyereket, amikor az én szemem barna, Damiené meg majdnem fekete? – A póker-versenyt is meg lehet nyerni esélytelen lapokkal, puszta blöffel. – Ez igaz. Két párral is lehet valaki bajnok… – Na ugye! Én tehát egy kék szemű unokára fogadok. – Sose add fel! – nevetett Charlotte. – Nem szokásom… főleg, ha nagyon akarok valamit – mosolygott az öregúr. – A férjed is hasonló jellem. Jól választottál. – Szerintem is. Mellette felhőtlenül boldog vagyok. – A fiatalasszony most Damien felé fordult, aki élénk társalgásba merült Peterrel, de amikor észrevette felesége pillantását, szerelmetes mosolyt küldött felé. – Látom, bolondulsz a húgomért! – jegyezte meg Peter. – Charlotte a legnagyobb csoda az életemben. Hálával és köszönettel tartozom neked, barátom. Nélküled soha nem ismerkedhettem volna meg vele. – Az esküvőtökön egy kicsit sajnáltalak – vallotta be elgondolkozva Peter. – A mai napig nem értem, honnan tudtad, hogy ő az igazi. Én például el sem tudom képzelni, hogy egyszer ráakadok egy olyan nőre, akiről az első pillanatban az jut majd az eszembe, hogy vele akarom leélni életem hátralévő részét. – Légy türelemmel! Hidd el, ha találkozol vele, tudni fogod, hogy ő a társad. Azt azonban ne felejtsd el, hogy nem csak a külső számít! A személyes kisugárzás legalább ilyen lényeges. Ha ezzel tisztában vagy, nem tévedhetsz nagyot. Megsúgja majd egy belső hang, hogy ezt a nőt nem szabad futni hagyni, mert ő az, akire egész életedben vártál. – Ilyen egyszerű lenne? – Persze. Feltéve, hogy az illető nem készül éppen valaki máshoz feleségül menni. Ez esetben ugyanis kicsit több energiát kell befektetned az udvarlásba – nevetett Damien.
55/56
Emma Darcy
Júlia KSZ 2010/42/1.
Lecserélt vőlegény
– Ahogy én Charlotte-ot ismerem, biztosan elég sokáig kérette magát. Világéletében önfejű és konok volt. – A legmakacsabb teremtést is el lehet csábítani, csak akarni kell – szögezte le vigyorogva Damien. – Mindenesetre most már a tiéd. Még nem sok ilyen összeillő és boldog párt láttam… Egyébként nem hiszem, hogy Freedmant hosszú távon képes lettem volna elviselni a családban. – Valószínűleg nem lett volna felhőtlen a kapcsolatotok. De most bocsáss meg! A fiam, úgy látszik, megéhezett… – Te meg a világért sem hagynál ki egyetlen szoptatást sem! – Várj csak, leszel még te is boldog kispapa, aki rajong a gyerekéért! Különösen, ha egyet már elveszítettél, tette hozzá gondolatban Damien, és elindult a terasz túlsó vége felé. Az a tragédia csak még becsesebbé teszi a szemünkben a kis Matthew-t. Damien és Charlotte tekintete találkozott, és az asszony szívét elöntötte a hála azért a biztos alapokon nyugvó, erős, mély és elszakíthatatlan kapcsolatért, amelyért egy percig sem kellett küzdenie, és amelynek „gyümölcsét” most a karjában ringathatja. Úgy látszik, pontosan tudja, hogy itt az uzsonna ideje – jegyezte meg Damien, és gyöngéden megcirógatta a kisbaba puha, pelyhes fejecskéét. – Ha most nem megyünk fel a kórterembe, hamarosan bömbölni kezd… Gyere, siessünk! – Mondtam ma már, mennyire szeretlek, Damien Wynter? – Az elmúlt néhány órában nem említetted, én mégis reméltem, hogy nem változtak meg az érzéseid – jelentette ki szokásos magabiztosságával a férfi. Charlotte nevetett. Ők ketten tökéletes párt alkotnak. És a kicsi fiukkal együtt az életük már nem is lehetne szebb. Boldogan élnek, míg meg nem halnak. Eszébe jutottak az apja szavai. Igazad volt, papa! Damiennél jobb férjet nem is találhattam volna. Ő az igazi. Mivel Richard Wynter, Damien édesapja ragaszkodott hozzá, hogy a keresztelőt Angliában, a vidéki birtokán tartsák, az unokáját, James Matthew Wyntert ugyanabban a templomban keresztelték meg, ahol annak idején Damient. A büszke nagypapa a legapróbb részletekig mindent megszervezett, úgyhogy a verőfényes júniusi vasárnapon, a nagy esemény után, a templomból a népes vendégsereg egyenesen az ő birtokára vonult. Házának hatalmas szalonjában annyian gyűltek össze, hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni. Milyen jó látni ezt a sok rokont, barátot, ismerőst, akik mind a kisfiam ünneplésére jöttek ide, gondolta Charlotte, és belekarolt az édesanyjába. – Hál’ istennek a papa már makkegészséges. Remélem, ezentúl jobban vigyáz magára. – Ne aggódj! Gondoskodom róla, hogy kímélje magát, és sokat pihenjen. – Kate Ramsey rámosolygott a férjére, aki éppen átvette a vejétől a kisbabát. – A boldogság a hosszú élet titka. – És erre minden oka megvan. Az unokája a legtökéletesebb kisfiú széles e világon.
56/56