József Attila József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
Édesapja József Áron (1871–1937), bánáti (Temesvár környéki) szappanfőző munkás volt, édesanyja Pőcze Borbála (1875–1919), szabadszállási születésű, a Kiskunságból Pestre került parasztlányból lett mosónő. József Attila harminckét éve alatt többször volt nincstelen, szegény, éhező, a boldogságról csak álmodozni mert. Hat gyermek közül csak három, Jolán, Etus és Attila érte meg a felnőttkort. 1908-ban az apa Amerikába indult, ám mint később kiderült, Romániában alapított új családot. Ettől kezdve a gyenge egészségű édesanya úri házakhoz járt mosni, vasalni, takarítani, de még így sem sikerült gyermekeit eltartania, s 1910 tavaszán a két kisebbik, Etus és Attila Öcsödre került nevelőszülőkhöz. Mint több írásából is kiderül, a költő számára erősen traumatizáló volt a két év minden fizikai és lelki szenvedése, de legjobban azzal alázták meg, hogy kétségbe vonták nevét (`Attila név nincs`), s Pistának nevezték. 1912-ben a testvérek visszatértek Budapestre, ahol a család továbbra is a külváros nyomorgó szegényeinek életét élte. Noha Attila többet járt az iskola
mellé, mint az órákra, egy Attila királyról szóló történet hatására az olvasásra nagyon hamar rászokott, s bárhogyan alakultak is körülményei, szokását mindvégig megtartotta. 1914-ben anyjuknál méhrákot diagnosztizáltak az orvosok, s ettől kezdve mindhárom gyerek dolgozott, ahogy tudott. Attila maga készítette forgókat és vizet árult, időnként fát, szenet lopott. Tizennégy éves volt, amikor 1919-ben meghalt édesanyjuk. A két kisebb gyerek gyámja Makai Ödön ügyvéd, József Jolán férje lett. 1920-ban Attila a makói gimnázium tanulója lett, nyaranta különböző munkákat vállalt. Tizenhét éves korában Szegeden Juhász Gyula felfigyelt rá, nemsokára, 1922-ben megjelent első verseskötete, a Szépség koldusa, amelyhez maga Juhász Gyula írt előszót, s “Isten kegyelméből való költőként” jellemezte az ifjú szerzőt. 1923-ban otthagyta a gimnáziumot, de később magánúton leérettségizett. A Lovag utcában, nővérénél és annak családjánál nem érezte magát jól, József Attila és sógora, Makai Ödön között mindennaposak voltak a nézeteltérések. Novemberben Szegedre ment,
december 13-án a budapesti Werbőczy gimnáziumban tette le az érettségi vizsgát. Szándéka volt, hogy kizárólag a költészetnek szenteli életét, s valóban 1922 és 1925 közé esik költészetének legtermékenyebb időszaka, műveinek felét ekkor írta. 1924-ben beiratkozott a szegedi egyetemre, magyar-francia-filozófia szakra, de nem fejezte be. “Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom, magához hívatott s két tanú előtt – ma is tudom a nevüket, ők már tanárok – kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert „olyan emberre – úgymond – ki ilyen verseket ír”, s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, „nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését”. (József Attila: Curriculum vitae) Verseit közölte a Nyugat, az irodalomszerető és -értő közönség hamar felfigyelt rá. “Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam” – írta 1937-es Curriculum vitae című művében. 1924-ben a Kékmadár folyóirat leközölte a Lázadó Krisztus című versét, amelyért istengyalázás miatt perbe is fogták, de felmentették. 1925-ben azonban a Tiszta szívvel című verséért Horger Antal professzor “eltanácsolta”, ekkor a bécsi egyetemre iratkozott be. Budapestre visszatérve néhány hetet Németh Andorral töltött, ő mutatta be neki Karinthy Frigyest és Kosztolányi Dezsőt. Párizsba utazott, ahol a Sorbonne hallgatója lett. 1927 nyarán beiratkozott a pesti bölcsészkarra, itt is két szemesztert járt végig, ebben az időben kezdődött barátsága Illyés Gyulával. József Attila a családi perpatvarok következtében albérletbe költözött, ám továbbra is jó kapcsolatot ápolt Eta nővérével. 1928-ban megismerkedett a szép és művelt Vágó Mártával. Az ő ajánlására a Magyar Külkereskedelmi Intézet alkalmazta a költőt francia levelezőként. Már a házasságot tervezték, amikor Vágó Márta hosszabb időre Londonba utazott. A fiatal nő szülei megpróbálták megakadályozni hogy lányuk és költő kapcsolata komolyabbra forduljon, ezért Londonba küldték tanulmányútra. 1928 őszén még leveleztek a fiatalok, ám 1928-1929 fordulóján abbamaradt a viszonyuk. Ekkor jelent meg a Nincsen
apám se anyám című kötete, amelyet Vágó Józsefnek ajánlott. A szakításnak idegösszeomlás lett az eredménye,1929. május 29-én József Attila kérvényt írt a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetéhez (MABI), hogy orvosi kivizsgálását eszközölhesse. A MABI a vizsgálat eredményeként szanatóriumba utalta Neurasthenia gravis-szal. Szeptember végétől október 18-ig pihent a MABI balatonlellei szanatóriumában. Az ezt követő fél évtized a költő közösségkereső próbálkozásainak időszaka volt, különféle politikai csoportosulásokhoz csatlakozott, 1930-ban az illegális kommunista párt tagja lett. A mozgalomban ismerkedett meg Szántó Judittal, aki ezt követően 1936ig élettársa volt. 1934-ben kizárta soraiból a kommunista párt. Az ekkor már – különböző neurotikus zavarai miatt – pszichoanalitikai kezelés alatt álló költő légüres térbe került, s szinte a kizárással egy időben magánélete is válságba jutott. 1934. március 7-én Makaiéknál találkozott a költő Móricz Zsigmonddal. József Attila 1934. június végéig maradt Hódmezővásárhelyen, ez idő alatt a Medvetánc c. kötete szerkesztését is előkészítette. 1933-ban részt vett az Írók Gazdasági Egyesületének lillafüredi íróhetén, ahol szerelmes lett Marton Márta művészettörténészbe, ez az érzés ihlette a világirodalom egyik legszebb szerelmes versét, az Ódát. Szántó Judit féltékenységében öngyilkossági kísérletet követett el, ezt követően kapcsolatuk végleg megromlott, s 1936-ban külön is váltak. 1935 elejétől Gyömrői Edithez járt pszichoanalízisre, de ez sem segített rajta, sőt az analitikusa iránt érzett viszonzatlan szerelme, amely egészen agresszív kitörésekre is késztette, csak meggyorsította lelki szétesését. Gyömrői biztatására készült el, egyfajta terápiás célzattal a Szabad ötletek jegyzéke két ülésben című írása, amelyet olykor obszcenitásba hajló szabadszájúsága miatt évtizedekig elzártak az olvasók elől. E kapcsolat és a kezelés kudarcát enyhítette, hogy 1936 elejétől Ignotus Pál mellett szerkesztője lett a Szép Szó című baloldali szellemű folyóiratnak, amelynek belső köre baráti társaság, irodalmi műhely és szellemi közösség is volt számára. Közben felújult kapcsolata Vágó Mártával és a Baumgarten-alapítványtól segélyt, majd jutalmat kapott. Az 1936-ban megjelent Nagyon fáj című kötete sem hozta meg - elsősorban közönségsiker viszonylatában - a várt elismerést. A Szép Szó baráti körének panaszolta el
a teljes visszhangtalanság miatt érzett keserűségét, csalódottságát is. Szabó Lőrinc javaslatára októberben a La Fontaine Irodalmi Társaság tagjai közé választották. December 11-én immáron harmadik ízben szerepelt verseivel a magyar rádió műsorában. Decemberben személyes megismerte Bartók Bélát. 1936 őszén a költő kapcsolata megromlott pszichoanalitikusnőjével, Gyömrői Edittel, és Bak Róberthez került a kezelés folytatására. Az év végén ideg-összeroppanás miatt bekerült a Siesta szanatóriumba, ahol az újév első napjait is töltötte. 1937 elejétől Kozmutza Flóra gyógypedagógus pszichológus iránt érzett szerelmet. A szerelemből házasságot remélt, de idegzete mindinkább felmondta a szolgálatot. A költő viharos vallomásokkal ostromolta Flórát, akit a már nem csupán a szakember számára nyilvánvalóbb (akkoriban skizofréniaként diagnosztizált) betegségtünetek érthetően megriasztották, ám meg is hatották. Nem mondott nemet, pedig az igent sem tudta bátran kimondani, elsősorban abban bízott, hogy kapcsolatuk fenntartásával talán megmentheti az öngyilkossággal is fenyegetődző költőt, akit nagyon becsült és őszintén szeretett. 1937 júliusában idegösszeomlás miatt három és fél hónapig a Siesta Szanatóriumban ápolták, majd kezelőorvosai nővéreire bízták, akik balatonszárszói
panziójukba vitték. Itt Flóra is és barátai is felkeresték a már súlyosan depressziós költőt, kibékült régi barátjával, Illyés Gyulával, aki titokban ugyancsak szerelmes lett a közben József Attilának igent mondó Flórába. Szóban is megegyeztek: Flóra Attilához köti az életét, Illyés pedig nem hagyja el a feleségét. 1937. december 3-án este sétálni indult, ám soha többé nem tért vissza, a szárszói állomáson áthaladó 1284. számú tehervonat halálra gázolta. Halálának körülményeiről azóta is vita folyik, az egyik tábor szerint a gyógyszerek okozta tompultsággal magyarázó véletlen baleset okozta, a másik tábor az öngyilkosság mellett érvel. A költő halála után Flóra Illyés Gyula felesége lett, 44 évig éltek együtt, ám Illyés egyetlen Flóra-verset sem írt, ahogy naplójában lejegyezte: „A nő, aki életemnek a gyökérzete lett, akinek birtoklásáért ma is küzdök. Nincs olyan emberi vágyam, amit ne teljesítene. Az egyetlen nő, akinek keresztnevét nem írhatom versbe. Korosztályom legnevesebb költője tette rá kezét.” Forrás: wikipedia Forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu Forrás: http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/eulira/jozsef.h tm
Attila, Etus és Jolán az édesanyjukkal
József Jolán könyvet írt a nála hat évvel fiatalabb Attiláról,
Attila, Etus és az édesanya
aki ebben a házban egy szoba-konyhás lakásban született
József Jolán, a legidősebb testvér
József Attila szobra Makón
A József Attila-emlékmű halála helységében,Balatonszárszón;
Szobra Nagyváradon
József Attila szobra Budapesten aParlamentnél