Előszó A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţilor Naţionale) 2007-es megalakulása óta több, a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos átfogó kutatási és gyakorlatiasabb jellegű nyelvpolitikai programot kezdeményezett vagy támogatott. Ezek között kiemelkedő helyen szerepel a Sapientia–EMTE csíkszeredai Gazdaság-és Humántudományok Karának, Román Nyelv és Irodalom–Angol Nyelv és Irodalom Tanszékével közösen szervezett, már második kiadását megélt konferencia. Ma már – a tradícióteremtés jogos igényével fellépő – konferenciánk (melyet e könyv megjelenése pillanatában immár harmadszor szervezünk meg) célja nem más, mint hogy a kisebbségi többnyelvűségi kontextus különböző vonzataira fókuszáló kutatásokat és az ebben a témakörben dolgozó kutatókat, szakértőket valamilyen formában integrálja. Az integráció nem elsősorban és nem kiemelkedően a nyelvészekre vonatkozott, hisz a nyelvi kontaktusok, és a kisebbségi nyelvi helyzet kontextusában megnyilvánuló sajátos eróziós hatások kutatása a nyelvészeknek egy markánsan körvonalazott szakmai közösségét eredményezte, amelyen belül a tudástermelés több évtizedes múltra tekint vissza. Sokkal inkább a romániai – általában közép-kelet-európai kisebbségi kontextusban –, viszonylag új keletűen professzionalizálódó, intézményesülő szakmai kezdeményezéseket, műhelyeket, kutatókat
7
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG céloztuk meg. Gondolunk itt a szociolingvisztikára, nyelvpolitikára (nyelvtervezésre), idegennyelv-pedagógiára, a másodnyelvi hatásokat vizsgáló nyelvpszichológiára stb. Az olvasó ennek a konferenciasorozatnak a második kiadásán elhangzott előadások válogatását tartja kezében. A konferencia 2009. június 18–20. között zajlott Csíksomlyón, Nyelv, identitás, többnyelvű lét és oktatáspolitikák címmel. Amint már említettük, a kötet nem tartalmazza a teljes konferenciaanyagot, ennek mindenekelőtt nyelvi, de ugyanakkor tematikai és célközönséghez kapcsolódó okai is vannak. Nyelvi okai a kétnyelvűségből adódnak: a konferencia magyarul és románul zajlott, és értelemszerűen a tanulmányokat is ezen a két nyelven szerkesztették meg. Tehát vagy a fordítás, vagy a többnyelvű konferenciakötet mellett kellett volna dönteni. Alapvetően két tényező oldotta fel az előbbi dilemmát: az egyik tematikai jellegű, a másik a kötet potenciális audienciájával kapcsolatos. Egyrészt a magyar nyelvű tanulmányok zömével a kisebbségi magyarnyelvűség problémáira koncentrálnak, illetve néhány egyértelműen körvonalazott tematikai egység köré sorolhatóak. Mindemellett az előző év tapasztalatai alapján arra is számítottunk, hogy a kötet potenciális olvasóközönsége olyan – romániai, és most már remélhetőleg ukrajnai – magyar anyanyelvű kisebbségi pedagógusokból kerül ki, akik az oktatás nyelvi vonzatai mellett érdeklődnek a különböző nyelvpszichológiai, szociolingvisztikai, valamint a nyelvtervezési problémák iránt is. Ezen két tényező mentén hoztuk meg azt a döntést, hogy a jelentős szakmai érdeklődésre számot tartó konferencia anyagaiból két kötetet szerkesztünk. A kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, kevés kivételtől eltekintve a kisebbségi magyarnyelvűség különböző – nyelvpolitikai, társadalmi, pedagógiai – vonzataira vonatkozó, illetve a magyar szakmai közegekben egyre nagyobb teret hódító pszicholingvisztikai kutatásokat tartalmazza. Ennek a kötetnek az egyik érdekessége
8
ELŐSZÓ többek közt az, hogy zömében két magyar nyelvi közösség, az erdélyi és a kárpátaljai magyar nyelvi kisebbség különböző problémáira fókuszál, amelyek bátorítóan akár egy összehasonlító kutatás alapjául is szolgálhatnak. A tervezett második kötet nem egyszerűen a konferencián román nyelven bemutatott tanulmányokat, hanem a román nyelvű közönség számára relevanciával, a román szakmai közösség számára fontossággal bíró magyar nyelvű írások fordítását is magába foglalja. A konferencia és a kötet célja alapvetően az, hogy az anyanyelvűség megerősítésével párhuzamosan a többnyelvű létet ne negatív értelemben vett kihívásként, hanem lehetőségként fogjuk fel és kezeljük. Olyan esélyként, amely nyelvi és kulturális gazdagságot jelent, hiszen megnöveli a nyelvi és kommunikációs opcióinkat, bővíti az információszerzési – és akár világértelmezési – lehetőségeinket is. Vagyis a többnyelvűség olyan esélyként is látható, amely révén úgy leszünk többek, hogy megtart, úgy nyit más nyelvek, kultúrák fele, hogy közben ráébreszt a sajátunk egyedi vonzataira. Persze, ez nem maradhat meg nyelvideológiai kinyilatkoztatás szintjén, hanem olyan szaktudásra alapozott politika, pedagógia és társadalmi környezet szükséges, amely ezt cselekvően megalapozza Ennek megvalósulásához szeretnénk hozzájárulni e kötet megjelentetésével. A szerkesztők 2009. november 17., Budapest–Kolozsvár
9
KONTRA Miklós
Globalizáció, magyar nyelvi kisebbségek és nyelvpolitika Előzetes Teljesen tudatában vagyok annak, hogy a címben jelzett kérdésekről csak több óráig tartó előadásokban lehetne érdemben bármit is mondani. Terjedelmi okok miatt nemigen tehetek mást, minthogy felsorolok néhány vázlatpontot.
Néhány megjegyzés a globalizációról A Language Policy című folyóirat legfrissebb számában da Silva–Heller (2009) arról közölnek kitűnő tanulmányt, hogy miként alakult át a kanadai állam szerepe a kisebbségek védelmezőjéből a kisebbségek „produkálójává”. A nyelvpolitikát olyan diskurzív folyamatként (ang. discursive process) elemzik, amely a politikai gazdasági folyamatokban gyökerezik. A II. világháborút követő évtizedekben, ahogy a nyugati jóléti államok neoliberális államokká alakultak, a hangsúly a kisebbségi (nyelvi) jogokról a gazdasági fejlődésre tolódott át. Kanadában, ahol, mint közismert, a francia– angol nyelvi dualitás hivatalos állami politika, a Quebecen kívüli frankofón területek diskurzív harcterekké váltak a régi gazdasági rend összeomlása után. A harcok a „közösség” kollektív reprodukálása (nyelv-, kultúra- és identitásőrzése) és az államnak az egyének gazdasági reprodukciójában játszott szerepét hangsúlyozó
11
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG erőfeszítések között zajlottak/zajlanak. Da Silva–Heller elemzései azt mutatják, hogy a kanadai állam és bizonyos kisebbségi szereplők is arra törekednek, hogy oly módon mentsék meg a hagyományos frankofón kisebbségi közösségeket, hogy a vidéki (kisvárosi) közösségek gazdasági fejlesztését szorgalmazzák, nem pedig a metropoliszokban szétszórtan élő francia ajkú egyének gazdasági integrációját. A globális gazdasági rendszer egyik következménye az urbanizáció és a vidéki kistelepülések kiürülése. Kanadában a francia ajkúak ebben felszívódhatnának, de az állam nyelvpolitikája, ami nagyrészt gazdaságpolitika, e folyamat visszafordítására és megakadályozására irányul. A globalizáció egy másik következménye az oktatásnak közjóból szolgáltatássá való átalakítása, amit én szívesebben hívok degradálásnak. A folyamat az USÁ-ban évtizedekkel azelőtt megkezdődött, hogy 1995-ben a világ államainak zöme aláírta a GATS-ot (= General Agreement on Trade in Services), amiben az aláíró államok azt vállalták, hogy a felsőoktatást szabadkereskedelmi szolgáltatásként működtetik (lásd pl. Hill 2003 és de Siqueira 2005). A magyar politikai közbeszédben a GATS-nak nyoma sincs, a politikusok és az újságírók tabusították ezt a szerződést. Saját benyomásaim alapján megkockáztatnám azt is, hogy a magyarországi felsőoktatásban tanító tanárok s az ott dolgozó bürokraták szinte teljes tömegének fogalma sincs arról, mi a GATS oktatási jelentősége, s hogy Magyarország aláírta-e ezt a szerződést. Persze, nem akarom azt a hamis látszatot kelteni, hogy Romániában e tekintetben sokkal jobb a helyzet… Az 1999-ben a kaliforniai Berkeleyben megvédett doktori disszertációja alapján nemrég publikált tanulmányában Urban (2008) az egyetem bizniszmodelljéről ír, azt elemzi, honnan ered s milyen következményekkel jár az egyetemek üzleti alapon történő működtetése. Az autoreferátumból lefordítottam néhány mondatot: „Annak, hogy a felsőoktatás miként válik a biznisztől megkülönböztethetetlenné, csupán néhány aspektusa a bürokraták
12
GLOBALIZÁCIÓ, MAGYAR NYELVI KISEBBSÉGEK ÉS NYELVPOLITIKA »versenyképes« fizetésének követelése, a tananyagok kontrollálásának átcsúszása a bürokraták kezébe, és a kimondottan profitorientált egyetemek létesítése. Az Amerikai Egyesült Államokban a felsőoktatást, ami egykoron közjónak számított, s aminek kapcsán a költséghatékonyság csak másodlagos jelentőséggel bírt, egyre inkább ugyanolyan szolgáltatásnak tekintik, mint bármely más megvásárolható s kifizethető szolgáltatást, tehát a fő szempontok a hatékonyság és a termelékenység, s a szolgáltatások azok számára elérhetők, akik meg tudják venni őket. Honnan erednek ezek az értelmezésbeli változások s milyen következményekkel járnak az amerikai felsőoktatás minőségére és nyitottságára nézvést?” (Urban 2008: 449) Erről a folyamatról sokunknak van tapasztalata, helyettük inkább azt mesélem el, mit tudtam meg az angliai University of Essexről 2009 júniusában vendégelőadásaim alkalmával. Az egyik professzor elmesélte, hogy a nemrég még Research Office-nak hívott egyetemi hivatalt átnevezték Research and Business Development-té. Egy másik professzor arról az élményéről számolt be nekem, hogy amikor az egyik egyetemi hivatalba bement ügyeit elintézendő, az ott dolgozó hivatalnok vonakodva állt csak vele szóba, s éreztette vele, hogy ő (a hivatalnok) oly fontos szereplője az egyetem működésének, hogy a tanárok okvetetlenkedése hátráltatja az egyetem felvirágoztatását… A globalizáció további következménye az angol nyelv térnyerése, aminek előnyös és/vagy előnytelen voltáról megoszlanak a vélemények. Phillipson (2007) explicit európai nyelvpolitikák megfogalmazását szorgalmazza, ellentétben a piaci hatások kívánatos érvényesülését hirdetőkkel. Bárdos (2009) a „szánalmasan egynyelvű nyelvtudási mintázatokra szocializáló” magyar iskolákat úgy alakítaná át, hogy belátható időn belül a középiskolák 50%-a és az általános iskolák felső tagozatának 30%-a két tannyelvű legyen. A tanárképzés nyelvi reformja, a szaknyelvi tanárképzés pedig angol– biológia, angol–magyar, angol–földrajz, angol–testnevelés, „vagy ha
13
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG úgy jobban tetszik”: kémia–angol, informatika–angol stb. tanárok képzését eredményezné. Az angolnak a magyar középiskolákban 2010/11-ben bevezetendő „alanyi jogon” járó tanulását a politikusok közjónak állítják be – miközben se a németnek, se más nyelvnek nem adnak olyan privilégiumokat, mint az angolnak, s miközben ezzel az intézkedéssel gazdaságilag támogatják az angol ajkú országokat, de egyáltalán nem valószínű, hogy bármennyire is növelik majd a magyarok angoltudásának volumenét (lásd Kontra 2009a). A globális kultúrához globális nyelven lehet hozzáférni, s az angolnak e szerepből származó előnyeit az amerikai politikacsinálók sem tévesztik szem elől, például Rothkopf (1997: 45) ezt írja (saját fordításom): „[…] az Egyesült Államoknak gazdasági és politikai érdeke, hogy ha a világ egy közös nyelv kialakítása felé tart, akkor az a nyelv az angol legyen; ha a világ közös telekommunikáció, közös biztonsági és minőségbiztosítási sztenderdek felé tart, akkor ezek amerikaiak legyenek; ha a világot a televízió, a rádió és a zene összeköti, akkor a műsorok amerikaiak legyenek; és ha közös értékeket alakítanak ki, akkor ezek olyanok legyenek, amelyek megfelelnek az amerikaiaknak.”
Néhány megjegyzés kisebbségekről
a
magyar
nyelvi
Tóth Pál Péter (2007) kimutatásai szerint a Trianon után kisebbségbe került magyarok száma 80 év alatt 3 millióról 2,4 millióra csökkent. Ha azonban a többségi nemzetekhez képest vizsgáljuk a magyarok százalékos arányait, a veszteségek még nagyobbak (1. táblázat):
14
GLOBALIZÁCIÓ, MAGYAR NYELVI KISEBBSÉGEK ÉS NYELVPOLITIKA 1. táblázat: A magyarok számának és százalékarányának változása négy országban 80 év alatt.
Szlovákia Románia Szerbia (Vajdaság) Kárpátalja
1921 magyarok száma 650 597 1 423 459 371 006 111 052
21,68 9,96 24,2
2001 magyarok száma 520 528 1 431 807 290 207
18,1
151 516 1
%
% 9,67 6,60 14,3 12,1
Közismert, hogy a kommunista rendszerek összeomlását követő évtizedben az őshonos kisebbségi magyarok száma mindenhol jelentős mértékben csökkent. Az okok között főleg a csökkenő születésszámokat, a nemzetközi vándorlásokat – pl. 1990 és 2005 között 270 000 magyar vándorolt a környező államokból Magyarországra – (Tóth 2007), a kényszer hatására történő asszimilációt és a spontán asszimilációt szokták az elemzők kimutatni. A Magyarországon élő nyelvi kisebbségek létszáma is rendületlenül csökken, az asszimilációs politika és a társadalmi folyamatok következtében, s az oktatásban érvényesített nyelvi genocídium hatására. A mai magyar állami oktatáspolitika a cigányok egy részét (a nem magyar anyanyelvűeket) egész életen át tartó munkanélküliségre ítéli, a siketek egy részét pedig (a prelingvális siket gyermekeket) megfosztja anyanyelvétől, sőt: az emberi nyelvtől, mivel számukra az egyetlen elérhető nyelv a magyar jelnyelv, ennek tanítását viszont a Nemzeti Alaptanterv (2005) csak a 7. osztálytól tartja kívánatosnak (lásd Kontra 2009b).
1
Lásd Molnár J.– Molnár D.I. 2005: 9
15
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG A magyar nyelv jövőjéről, vagyis hát a magyarul beszélő emberek jövőjéről sokan sokfélét mondtak már, s biztosak lehetünk benne, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Most csupán egyetlen embert szeretnék idézni, aki nem nyelvész, nem is politikus, hanem üzletember, aki „megengedheti magának, hogy őszintén beszéljen”. 2008. november 3-án reggel 7 óra 20 perckor az MTV1 műsorában Süveges Gergő interjút készített Demján Sándorral, a Nemzeti csúcs után néhány nappal, a pénzügyi krach tudatosulásakor. Demján egyebek mellett a következőket mondta: „Az elkövetkező 10–15 évben nagyon sok lesz a szegény ember Magyarországon. […] A pénz nem boldogít, csak függetlenít. Egy ország, amelyik tartozik, nem független. […] Kellene egy nemzeti közmegegyezés (lásd írek, finnek). […] Demján: Beengedtek minket az EU-ba, annak ellenére, hogy mi voltunk az egyetlen ország, amelyik semmilyen reformhoz nem kezdett hozzá. Beengedtek, mert nyugaton kell a magyar munkás, sokan nem a gyárakat akarják idetelepíteni, hanem a magyar vendégmunkást akarják alkalmazni. Süveges: Ezek szerint 18–20 évet elvesztegettünk az ország életéből. Demján: Igen. Már 2002-ben, de idén (2008) áprilisban is azt nyilatkoztam, hogy Magyarország 10 évig Európa legszegényebb országa lesz. Ma azt mondom: 15 évig. De csak akkor, ha két éven belül megcsináljuk a reformokat (foglalkoztatásszerkezet, egészségügy, oktatás stb.). Ha nem csináljuk meg a reformokat két év alatt, akkor ez az idő megnyúlik, de lemaradásunk multiplikálódik, és Magyarország ki fog ürülni. Európának szüksége van a magyar munkaerőre, jól meg fogja fizetni, el fognak menni a magyarok, itt maradnak a szociálisan rászorulók, s bennem hatalmas kérdőjel, hogy száz év múlva beszélnek-e magyarul. Napóleon idején Franciaország lakosságának egynegyede beszélt franciául. Ma már alig egy százalék, aki nem franciául beszél. Mi is egy piac közepén vagyunk, ami asszimilál.”
16
GLOBALIZÁCIÓ, MAGYAR NYELVI KISEBBSÉGEK ÉS NYELVPOLITIKA Nem gondolom, hogy Demján Sándor félelmei, prognózisa alaptalan lenne. Azt sem hiszem, hogy az övé az egyetlen jó prognózis. De hogy a gazdasági folyamatok a nyelvek életére s halálára komoly hatást gyakorolnak, azt mindenki tudja, aki a nyelveket társadalmi beágyazottságukkal együtt, tudományos módon tanulmányozza. Ma sajnos az a helyzet, hogy a magyar nyelv, tehát a magyarul beszélő emberek, többek közt a csíkszeredai, zabolai, palicsi, vörösmarti, lendvai, alsóőri, dunaszerdahelyi, rozsnyói, beregszászi és rahói magyarok jövőjéről semmilyen tudományosan megalapozott prognózisunk nincs, ezért mindenki szabadon fecseghet, amit csak akar. Ezt meg is teszik a magyar közszereplők, különösen a hivatásos nemzetféltők és a politikusok. A politikusaink, Erdélyben, Magyarországon, Vajdaságban stb. Az elmúlt húsz évben egyebek mellett megtanulhattuk, hogy (1) a kárpát-medencei magyaroknak – eltérően sok európai nemzettől – nincs magyar nemzeti nyelvstratégiája, olyan explicit nyelvpolitikája, ami szisztematikus, racionális és elméletileg megalapozott erőfeszítéseket irányíthatna a magyar nyelvi környezet előnyös megváltoztatására, (2) amit politikusaink tesznek, azzal sokszor ártanak a kárpát-medencei magyaroknak, és (3) mindennek következményeként is a magyarul beszélők száma mindenhol csökken, Magyarországon (még?) látszólag nem, de a magyar nyelv használati színterei Magyarországon is elkezdtek erodálódni. Nézzük hát meg, röviden, a mai magyar nyelvpolitika néhány vonását.
Megjegyzések a nyelvpolitikáról
Kárpát-medencei
magyar
A magyar politikusok időnként olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyekkel a többségi hegemonista államnemzeti politikusok malmára hajtják a vizet anélkül, hogy szándékukban állna. Például 1995 őszén a rendkívüli nemzetközi felháborodást is kiváltó szlovák államnyelvtörvény vitáiban egy szlovákiai magyar
17
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG politikus azt hangoztatta, hogy az USA-beli „English only” politikai mozgalom az Amerikába bevándorlók megsegítését célozza, s politikusunk azt is kifejtette, hogy „egy jó nyelvtörvényt ő nem ellenez”. Ezzel azt is kétségtelenné tette a hozzáértők számára, hogy (a) a magyar érdekek védelmére tudatlansága miatt teljesen alkalmatlan, s (b) az „English only”-val példálózó szlovák nacionalisták nem hiába próbálták a magyarokat félrevezetni (lásd Kontra 1995/96: 360). Egy erdélyi magyar politikus nem túl rég azt a nyilatkozatot tette, hogy a székelyek tényleg nem tudnak elég jól románul, ezért szükséges lenne román anyanyelvű tanárokat alkalmazni a székelyföldi iskolákban. Politikusunk egy elektronikus levélben értesült arról, hogy mit gondol véleményéről egy hozzáértő pedagógus. Nincs felhatalmazásom a levél ismertetésére, legyen elég annyi, hogy érvei kifejtése után a tanár úr arra kérte a magyar politikust, hogy ne tegyen olyan nyilatkozatokat, amelyekkel árt az erdélyi magyaroknak... Nemrég a vajdasági palicsi önkormányzat nevében egy szabadkai PR cég magyarul írt levelet három palicsi magyar önkormányzati vezető nevében az egyik szabadkai közvállalat magyar igazgatójának. A palicsi magyar vezetők nekiestek a magyar PR cégnek: hogy képzelik a magyar nyelvű levelezést?! Kiderült, hogy a szabadkai közvállalat magyar igazgatója volt az, aki megijedt, nehogy magyarkodással vádolják, hisz a magyar leveleket nem mindenki érti a cégnél. Hiába érvelt a PR cég azzal, hogy közvállalatoknál kötelező az egyenlő képviselet, tehát számos magyar dolgozója is kell, hogy legyen a szabadkai vállalatnak, és hogy vannak nyelvhasználati jogaik is a vajdasági magyaroknak, a palicsi vezetőknek erre csak az a válasz jutott eszükbe, hogy „egy dolog a papír, de más a gyakorlat”. 2009-ben a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium mindazoktól, akik Kárpátalján magyar tannyelvű iskolában végeztek, megtagadta az ukrán nyelvvizsga magyarországi
18
GLOBALIZÁCIÓ, MAGYAR NYELVI KISEBBSÉGEK ÉS NYELVPOLITIKA beszámítását és felvételi pontokra konvertálását, mégpedig arra való hivatkozással, hogy köztudomású: a magyar iskolákban Ukrajnában nem lehet megtanulni ukránul. Olyan tavaly érettségizett fiatal is ezt a választ kapta az OKM-ban, aki az emelt szintű ukrán nyelv és irodalom érettségi és egyben felvételi vizsgán a megszerezhető 200 pontból 173-at kapott. A magyarok vegyes házasságai elleni nyílt véleményhangoztatás, tudományos közleményekben és laikusok jó szándékú szózataiban: növeli a bajt. A véleményhangoztatók (1) egy alapvető emberi jog megsértésére agitálnak, és (2) szociológiailag, nyelvszociológiailag naiv és értelmezhetetlen programot szuggerálnak. Amint Szilágyi N. Sándortól is tudhatjuk (2003: 587): ilyen szózatokkal „nem lehet megakadályozni sem a vegyes házasságot, sem az asszimilációt, ezzel csak az emberi méltóságot lehet megsérteni, így ennek, ha egyáltalán hatása lehet, az csak a kívánttal ellentétes lehet. Tudok olyan mezőségi faluról – írja Szilágyi –, ahol éppen a református lelkésznek volt nagy szerepe abban, hogy az ottani magyarok mára teljesen elrománosodtak.” A kisebbségi magyarok a magyar tannyelvű felsőoktatási rendszerük kiépítése közben rendre létrehoznak párhuzamos, tehát pazarló struktúrákat. A nemrég indult komáromi Selye János Egyetemen magyar szakos képzést indítottak akkor, amikor az ilyen képzésnek sok évtizedes hagyománya van Pozsonyban és Nyitrán. Ungváron nemrég indítottak egy magyar tannyelvű egyetemi kart, s ezzel sikerült fölösleges konkurenciát teremteni a jól működő és egyetemi szakokat is akkreditált beregszászi magyar főiskolának. Közismert a Sapientia és a BBTE sokszor ártalmas versenye is. A legújabb magyar virtus 2009 júniusában kezdte kápráztatni a szemünket: a váradi Partiumi Keresztény Egyetem úgy gondolja, magyar szakos tanárképzést indít. Ennek szakmai hiteltelenségét és az erdélyi magyarok számára káros voltát fölösleges lenne ecsetelnem, megtette ezt Berszán István, Péntek János és Szilágyi N. Sándor egy higgadtan érvelő cikkben (2009). Mindebben az
19
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG önsorsrontásban sajnos az elmúlt 20 év összes magyar kormánya is segédkezett, a váradi pazarló és kártékony szakduplázás támogatásában most a bukaresti magyar követség is jeleskedett. Az a benyomásom, hogy a magyarok az anyanyelvükről csak papolni képesek, a magyar közösségekért cselekedni már képtelenek. Nem mindenki képtelen, szó sincs erről. A dolgát áldozatosan végző tanító és tanár, néhány más értelmiségi, horribile dictu üzletember, sokat tesz a magyar nyelvi közösségekért is, de ez a játszmák végeredménye szempontjából nagyon kevés. Az asszimiláció, az önkéntes és a kikényszerített asszimiláció lassítására, ellensúlyozására ez édeskevés. Pedig hát, tehetnénk egyet s mást. A dolgok jelentős része rajtunk múlik. Helyettünk a románok, szerbek, szlovákok vagy ukránok, a Coca-Cola, a McDonald’s vagy a Danone, nem beszélve a Rosia Montana Gold Corporationről, nem fogják elvégezni azt, ami a mi érdekünk s egyben lehetőségünk is. Mit hasznosítottak máig a romániai magyar politikusok Sorbán Angella kitűnő tanulmányainak (pl. 2000, 2009a és 2009b) következtetéseiből? Vagy Vincze László írásaiból (pl. 2006 és 2007)? Hogy Szilágyi N. Sándor nagyszerű törvénytervezetét (1994/2003: 576–664) mennyire értékelték s hasznosították, azt mindenki láthatja ma is. Egyáltalán: hányan ismerik közülük ezeket a tanulmányokat? Mi végre a társadalomtudományi kutatás, ha a politikus úgyis mindent jobban tud? A tannyelvet választó magyar szülőknek is elemi joguk (Skutnabb–Kangas 2000: 502), hogy döntéseik hosszú távú következményeivel is tisztában legyenek. A kisebbségi magyar politikusokat és a magyarországiakat senki nem akadályozza, nem is akadályozhatja meg abban, hogy a szülőket informálják e kérdésekről, mégsem tettek e tekintetben szinte semmi érdemlegeset az elmúlt két évtizedben. Ez akkor is így van, ha tudván tudom, hogy a magyar Miniszterelnöki Hivatal 2009 januárjában 6000 példányt juttatott el kárpátaljai magyar szülőknek Csernicskó–Göncz (2009)ből, s ezret-ezret Drávaszögbe (Máté–Kosić–Göncz 2009),
20
GLOBALIZÁCIÓ, MAGYAR NYELVI KISEBBSÉGEK ÉS NYELVPOLITIKA Muravidékre (Kolláth–Varga–Göncz (Kelemen–Szoták–Göncz 2009).
2009)
és
Burgenlandba
Szakirodalom BÁRDOS Jenő 2009 Pazarló magyarok: nyelv- és kultúravesztéseink történetéből. Iskolakultúra 3–4. 129–137. BERSZÁN István – PÉNTEK János – SZILÁGYI N. Sándor 2009 Vélemény a Partiumi Keresztény Egyetem szakindítási szándékáról. http://gurzoklaraeniko.blogspot.com/search?updatedmax=2009-06-12T20%3A50%3A00%2B03%3A00 (Utolsó megtekintés: 2009. július 3.) CSERNICSKÓ István – GÖNCZ Lajos 2009 Tannyelvválasztás a kisebbségi régiókban: Útmutató kárpátaljai magyar szülőknek és pedagógusoknak. Kiadta a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala. DA SILVA, Emanuel – HELLER, Monica 2009 From protector to producer: The role of the State in the discursive shift from minority rights to economic development. Language Policy 8. 95–116. DE SIQUEIRA, Angela C. 2005 The regulation of education through the WTO/GATS. Journal for Critical Education Policy Studies 3. (1) (March 2005). http://www.jceps.com/?pageID=article&articleID=41 (Utolsó megtekintés: 2009. július 3.) HILL, Dave 2003. Global Neo-Liberalism, the Deformation of Education and Resistance. Journal for Critical Education Policy Studies Volume 1. (1). http://www.jceps.com/?pageID=article&articleID=7 (Utolsó megtekintés: 2009. július 3.)
21
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG KELEMEN László – SZOTÁK Szilvia – GÖNCZ Lajos 2009 Tannyelvválasztás a kisebbségi régiókban: Tájékoztató füzet burgenlandi magyar szülőknek és pedagógusoknak. Kiadta a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala. KOLLÁTH Anna – VARGA István Štefan – GÖNCZ Lajos 2009 Magyar1 vagy magyar2? Tannyelvválasztás a Muravidéken: Útmutató magyar szülőknek és pedagógusoknak. Kiadta a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala. KONTRA Miklós 1995/96 English Only’s Cousin: Slovak Only. Acta Linguistica Hungarica 43. 345–372. 2009a A focihoz és a pedagógiához mindenki ért, a nyelvhez még a politikus is. Korunk május 87–95. 2009b. A nyelvi genocídium fogalma és mai magyarországi megvalósulásai/megvalósításai. Kritika május 22–25. MÁTÉ Anikó – KOSIĆ Julianna – GÖNCZ Lajos 2009 Horvátországi magyarok tannyelvválasztása: Útmutató a szülőknek és a pedagógusoknak. Kiadta a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala. MOLNÁR József – MOLNÁR D. István 2005 Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükrében. Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköz Tanácsa, Beregszász PHILLIPSON, Robert 2007 Kakukkfióka-e az angol az európai felsőoktatás nyelvi fészkében? Jel–kép 2. 79–97. ROTHKOPF, David 1997 In Praise of Cultural Imperialism? Foreign Affairs Summer 38– 53. SORBÁN Angella 2000 „Tanuljon románul a gyermek, hogy jobban érvényesülhessen” Az asszimiláció természetrajzához. Magyar Kisebbség 1. 167– 180.
22
GLOBALIZÁCIÓ, MAGYAR NYELVI KISEBBSÉGEK ÉS NYELVPOLITIKA 2009a A nyelvválasztás és szociológiai háttere az oktatás különböző fokozatain. In: BÁLINT Emese – PÉNTEK János (szerk.): Oktatás: nyelvek határán. Közelkép és helyzetkép a romániai magyar oktatásról. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár, 125–143. 2009b Mutatkozások és rejtőzések: A nyelvi attitűdről. In: BÁLINT Emese – PÉNTEK János (szerk.): Oktatás: nyelvek határán. Közelkép és helyzetkép a romániai magyar oktatásról. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár, 144–167. SKUTNABB-KANGAS, Tove 2000 Linguistic Genocide in Education or World-Wide Diversity and Human Rights? Lawrence Erlbaum, Mahwah, N. J. SZILÁGYI N. Sándor 2003 Mi egy más: közéleti írások. Kalota Könyvkiadó, Kolozsvár TÓTH Pál Péter 2007 A nemzetközi vándorlás szerepe a kárpát-medencei magyar népességfejlődésben. MTA doktori értekezés, kézirat, Budapest URBAN, Nancy 2008 The business model of the university: Sources and consequences of its construal. In: KRISTIANSEN, Gritte – DIRVEN, René (eds.): Cognitive Sociolinguistics: Language Variation, Cultural Models, Social Systems. Mouton de Gruyter, Berlin/New York, 447–482. VINCZE László 2006 Nyelvhasználati nehézségek Szlovákia egészségügyi intézményeiben. Magyar Orvosi Nyelv 1. 11–19. 2007 A svéd nyelv helyzete a finn egészségügyi rendszerben. In: KASSAI Ilona (szerk.): Nyelv, nyelv, nyelv a Máté evangéliumától a finn egészségügyig. Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola, Pécs, 84–97.
23
TÓDOR Erika Mária
Kétnyelvűség, jelentésreprezentáció, iskola Jelen tanulmány a jelentésreprezentáció és az iskolai környezetben nyomon követhető magyar–román kétnyelvűség összefüggésének néhány sajátosságára reflektál egy 2009-es empirikus kutatás részeredményei alapján. A kutatás a romániai magyarokra jellemző három főbb kétnyelvűségtípus mentén szerveződött, így az anyanyelvi dominanciával (alárendelt kétnyelvűség), a kiegyensúlyozott kétnyelvűséggel, valamint a román nyelvi dominanciával (szubsztraktív kétnyelvűség) jellemezhető kétnyelvű lét szövegalkotásban megmutatkozó, szintagmatikus és pragmatikus szintek jellemzőinek leírását célozza.
Előzmények A bemutatásra kerülő kutatás azon wittgensteini (1992) gondolaton alapul, amely szerint a szó jelentése maga a szó használata, így a jelentésmezőket a beszédszituációban aktivált jegyek határozzák meg. Kutatásunkban a beszédszituációt az írott szöveg alkotása jelentette. Ezt a megoldást a platóni értelemben vett „írott szöveg tehetetlensége” indokolta. A tehetetlenséget Platón (Gadamer 1984) abban látta, hogy az írott beszédnek senki sem tud segítségére sietni, ha szándékos vagy akaratlan félreértés áldozatává válik. Az élő szó önmagából él, és értelmezi önmagát a beszédmód, helyzet, tempó, nyelvi regiszter stb. függvényében. A kutatásban használt
215
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG fogalomtárban az írott szöveg gadameri értelemben jelenik meg, azaz az írott szöveg éppen az írásosság révén elidegenedett beszéd, amelyet önmagában, belső és külső mutatói alapján értelmezhetünk. A beszédszándékok kifejezésének leírásában a szakirodalom leggyakrabban két szintet említ, amelyeket elsősorban a beszédprodukciós folyamatok összefüggésében mutatják be. Jelen esetben az írás révén elidegenedett beszéd értelmezésében két tervezési és kivitelezési szintet emelnénk ki (Levelt 1989: 9., Muranoi 2007: 54., Gósy 2005 alapján), nevezetesen a makrotervezés és mikrotervezés mechanizmusait. A makrotervezés, azaz az üzenetalkotás preverbális szakasza a egyén közlési szándékának döntően képi formában történő előhívása. Következménye a mikrotervezés, azaz a szándék nyelvi szerkezetekben történő kifejezése. E két, elméletileg elkülöníthető szint lényegében párhuzamosan és egymást kiegészítve működik, és e viszony milyensége érhető tetten az elszólások, nyelvbotlások, közbeékelések stb. során. Ugyanakkor az írásos aktusok esetében más megakadásjelenségekről beszélhetünk, mint a beszédprodukciós folyamatok során. Mindazt, ami a spontán beszédben a makrotervezés szintjén a néma szünet, a hezitálás, vagy a mikrotervezés szintjén a töltelékszavas megnyilvánulás, a nyújtás, esetleg az úgynevezett „szünet a szóban” típusú jelenségre (Gósy 2005: 34) utal, más formát ölt az írásos önkifejezésben. Az említett megakadás-jelenségek nem a beszélő bizonytalanságát tükrözik, hanem a beszélőnek szüksége van ezekre, mind a fogalmi, mind a nyelvi tervezés során. Így a hallgató is időhöz jut a beszéd feldolgozásában. A megakadás-jelenségek az írásos produkcióban is megjelennek, a folyamat mindként szintjén, csakhogy a szünet, a hezitálás egy belső nyelven fogalmazódik meg, ezek legtöbbször a szöveg írását előkészítő tervezési folyamatokban formálódnak, vagy az áthúzott, újraírt és javított szövegrészekben. Az írott szöveg azonban számos olyan elemet tartalmaz, amelyek az írásmód, az önkifejezés és a hatékony szót értés eszközeinek keresésére utalnak, mint például: a mikrotervezés szintjén a szókeresés, a legtalálóbb kifejezés utáni keresgélés, a helyes írásmód, a nyelvi normák lehívása. Az írásos megnyilvánulások nagyobb
216
KÉTNYELVŰSÉG, JELENTÉSREPREZENTÁCIÓ, ISKOLA mértékű reflexiót feltételeznek, mivel az írás szabadabb, ám felelősebb időkeretet és írásteret biztosít. Éppen az erősebb önkontrol az oka, hogy az írott szövegekben talán jobban észlelhetőek a nyelvi hiány különböző formái, mint a spontán beszédprodukciós helyzetekben. Nyelvi hiányon mindazon önkifejezési réseket, hiányosságokat és bizonytalanságokat értjük melyek az írás folyamatában megjelen(het)nek (lásd Petőcz 2002) és a nyelvi tudás, viselkedésmód meghatározó ismérvei, különösen akkor, amikor egy két- vagy többnyelvű egyén szituatív nyelvtudását tanulmányozzuk (lásd Sorbán 2009: 157–164). Az írás élménye, a jelentések megfogalmazása természetesen a nyelvi tudás mélysége, ugyanakkor a nyelvhasználati szokások mentén is értelmezhető jelenség. Emiatt a kettős nyelvi lét írásos kifejezése holisztikusan tekintendő, azaz nemcsak az első, valamint a második nyelv íráskészsége a rendezőelv, hanem a nyelvi érintkezés megnyilvánulási formái is. Kutatásunk szociolingvisztikai hátterét a romániai magyar felnőtt népességre vonatkozó reprezentatív felmérés képezte (Horváth 2005), mely a nyelvhasználati szokások és az önértékelésre alapuló nyelvtudásszint mentén határozta meg a fontosabb magyar– román kétnyelvűségtípusokat. Az említett tipológia szerint a romániai magyar felnőtt népesség 7,6%-a „magyar egynyelvűséggel”, 29,4%-a anyanyelvdomináns és receptív (passzív) román másodnyelvűséggel, 29,4%-a anyanyelvdomináns és produktív román másodnyelvűséggel, míg 28,8%-a kiegyensúlyozott kétnyelvűséggel jellemezhető, 1,1%-a román nyelvű dominanciával és produktív magyarnyelvű tudásról, valamint 0,7%-a románnyelvű dominanciával és receptív magyar másodnyelvűséggel írható le, ugyanakkor 1,4%-uk szemilingvizmusról számolt be. A bemutatásra kerülő kutatás az idézett tipológia egyszerűsített, összegző változatát használja, így az iskolai népességet vizsgáló adatgyűjtésben három alcsoportot különítettük el, nevezetesen az (a). anyanyelvi dominanciával (alárendelt kétnyelvűség), (b). Ambilingvizmussal (kiegyensúlyozott kétnyelvűség), és (c). másodnyelvű
217
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG dominanciával (szubsztraktív kétnyelvűség) jellemezhető alanyok csoportját. Az első alcsoportban azon alanyokat soroltuk, akikre a magyar nyelv domináns használata a jellemző a magán és a közösségi térben egyaránt. Ezen személyek esetén leggyakrabban a hivatali ügyintézésben jellemző a román nyelv valamilyen szintű aktiválása. A második alcsoport estén is az anyanyelv a családi nyelv, míg közösségi szinten a két nyelv párhuzamos használata, a közigazgatásban pedig a román nyelv dominanciája a jellemző. A harmadik esetében a magánszférában a kettős (vagy vegyes) nyelvhasználat domináns, a közösségi nyelv túlsúlyban a román. A háromféle kétnyelvű lét lényegében a nyelvi tudás és a nyelvi tapasztalatok három formáját tükrözi, azaz a másik és a másság megértésének, saját énképük, identitásuk meghatározásának különböző leképezését eredményezik.
A kutatás célja, módszere és résztvevői A kétnyelvű írásos kifejezésmód tanulmányozása során arra voltunk kíváncsiak, hogyan működik az írásos szövegalkotás preverbális és verbális, makro- és mikrotervezés közötti összehangoltság a két különböző nyelv esetén; milyen közös és sajátos nyelvi jellemzői vannak a már említett három, eltérő kétnyelvű lét írásos produktumainak? A kutatásunkban olyan 15–16 éves tanulók vettek részt, akik a felső tagozatos (gimnáziumi) oktatás kimenetét képezik, mindannyian magyar tannyelvű iskolákba járnak. Azért tartottuk fontosnak e korcsoport és oktatási szakasz kiválasztását, mert az államnyelv oktatása a kisebbségi tannyelvű iskolák számára választóvonalat jelent. Ugyanis míg előtte adott bizonyos típusú anyanyelvspecifikus differenciálási lehetőség, ami a másodnyelv oktatását illeti (gondolok itt a sajátos 1–4. osztályos alternatív tantervekre és tankönyvekre, valamint az 5–8. osztályos választható tankönyvekre), az említett és általunk tanulmányozott szint egy zárószakasz, melytől kezdődően hasonló formális megkülönböztető elvek nem kapnak teret az államnyelv oktatásában. Tehát
218
KÉTNYELVŰSÉG, JELENTÉSREPREZENTÁCIÓ, ISKOLA adatgyűjtésünk lényegében e folyamat kimenetének minőségi elemzésére biztosít lehetőséget. A felmérés eszközeként szövegalkotási feladatot választottunk megadott (inger)kép alapján. Észrevételeinket nem szó-asszociációs felmérésre alapozzuk, ugyanis az előző kutatásainkban használt szóasszociációs vizsgálatok (Tódor 2005) alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a román szavak előhívása esetén mind a fonetikai, mind a szemantikai és pragmatikai elvek érvényesülnek és erőteljes szerepet kap az előhívásban a fogalmak érzelmi (affektív) töltete. Kimutattuk, hogy a román nyelvű kommunikációban, elsősorban az iskolai oktatás hiányossága miatt, a mondatszintű, azaz rövid, szegényes, sematikus szöveges kifejezésmód a domináns viszonyulás. Éppen ezen háttéradatokból kiindulva arra próbáltunk választ keresni, hogy a kötelező oktatási folyamat utolsó szakaszában hogyan működik a közlés tervezésének és kivitelezésének szövegszintű összehangoltsága. Ebben a szakaszban tehát nem az izolált szavak sorsa és az ingerszavakra megfogalmazott szóasszociációk érdekeltek, hanem inkább a szavak előhívása a szöveges kifejezés szintjén. Kutatásunk módszere tehát a narratívák előhívása volt egy megadott képregény alapján (lásd 1. melléklet). A kutatásban részt vevő diákokat arra kértük, írjanak egy történetet anyanyelvükön, valamint románul. A szövegalkotás nyelvének használati sorrendje meghatározó tényező volt, így a résztvevők egyik alcsoportja (80 személy) először magyarul, majd románul írt, a másik alcsoport (80 személy) pedig először románul, s utána magyarul írta meg a képekkel asszociált történeteket. A kutatás 62 anyanyelvi dominanciával, 64 ambilingvizmussal és 34 szubsztraktív kétnyelvűséggel jellemezhető személyre összpontosított, akik a kolozsvári Octavian Goga Általános Iskola, és Báthori István Elméleti Líceum, az aranyosgyéresi Avram Iancu Általános Iskola, a csíkszeredai Petőfi Sándor és József Attila Általános Iskolák végzős diákjai.
219
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG Az írásokat kettős szempont alapján értelmeztük, nevezetesen a fogalmi (enciklopédikus) reprezentáció és a nyelvi feldolgozás sajátosságai szerint. Elemzésünket az alábbi szempontok alapján rendszereztük: • a szövegproduktumokban megjelenő szavak száma (amely a mentális lexikon nagyságát tükrözi, valamint a hozzáférés folyamatának sikerességét); • a szavak minőségi elemzése (konkrét, átvitt értelemben használt szavak; archaizmus, regionalizmus, argo, töltelékszavak, redundancia; szókapcsolatok, frazeológiai elemek, szóbeliség jelenléte); • a közös és különböző lexémák a két nyelven írott szövegek esetén; • a szavak mennyiségi elemzése (szavak száma, szöveg hosszúsága, szótagok száma); • tartalmi elemzés (témák választása, különbségek és hasonlóságok a két nyelven írott szövegek esetén, „intertextualitás”, azaz tévé, mesék hatása); • a szövegek szerkezete: kohézió és koherencia; • a keveset író gyermekek produktumainak sajátosságai • a legtöbbet író gyermek szókincsének sajátosságai; • szófaji kategorizáció; • az előfeszítés hatása a különböző nyelven írott szövegek esetén; • tervezési bizonytalanságok írásban megnyilvánuló formái. A tanulmány következő részében a kutatás részeredményei alapján megfogalmazott következtetéseket, észrevételeket ismertetjük.
Fogalmi reprezentációk és nyelvi testesültségük Az alábbi táblázatban a képi inger alapján aktivált szavak számának átlagát, minimális és maximális értékét összegeztem. A táblázat adatai a három kétnyelvűségi alcsoport anyanyelvi és másodnyelvi produktivitásának mennyiségi mutatói. A számadatok alaposabb áttekintése egyértelműen az aszimmetrikus kétnyelvűség három fokozatát tükrözi, az említett inkongruenciát (aszimmetriát) éppen az anyanyelvi produktivitás erőteljesebb jelenléte indokolja.
220
KÉTNYELVŰSÉG, JELENTÉSREPREZENTÁCIÓ, ISKOLA Legnagyobb mértékű mennyiségi elkülönülést, szétválást a két nyelven történő önkifejezés esetén, az anyanyelvi dominanciával jellemezhető írásoknál emelhetünk ki, míg a legkisebb mértékű szétfejlődés a másodnyelvű dominanciával jellemezhető kétnyelvűekről mondható el. Azt a tény, hogy az anyanyelvi produktivitás – más minőségi és mennyiségi különbségeket ötvözve – az erőteljesebb, arra utal, hogy – bár különböző mértékben! – a második nyelv kötődése az első nyelvhez erőteljesebb, mint fordítva. Táblázat 1. Az írásos produkciók mennyiségi mutatói (szavak száma) Kétnyelvűség
Sorrend
M magyar
Min Max M Román
Ambilingvizmus
MR
80,8
55
105
70,6
52
107
RM MR RM MR
75,7 93,7 67 82,6
43 45 26 45
124 152 167 153
66, 3 47,5 22 81,2
30 0 0 49
125 150 122 145
RM
76,9
53
105
79
59
136
Magyar dominancia Román dominancia
Min Max
Az adatok összefüggéseit elemezve (z próbát végezve) érdemes kiemelni a nyelveket összekapcsoló pozitív előfeszítés jelenségének lehetőségét, ugyanis a két alcsoport esetében, nevezetesen a magyar domináns és az ambilingvis almintában erőteljesebb a másodnyelvű produktivitás, ha ezt az anyanyelv használata előzi meg. A harmadik alcsoport esetében az említett jelenség nem utal erőteljes eltérésre, itt egy más típusú, „függetlenebb” nyelvközi kapcsolatról beszélhetünk. A jelentésalkotásban megjelenő főbb jelentésélményeket többnyire narratív szövegtípusokban fogalmazták meg, ezekben gyakran előfordulnak párbeszédes szövegrészek, valamint a „reflektált én” következtetései, érzelmi rezonanciái, elmélkedései, tanulságai. A beszédszándék mind anyanyelvi, mind másodnyelvi alkalmazásában leginkább a szavak konkrét értelmének használatával jellemezhető; átvitt értelemben előhívott jelentések, a jelzős szerkezetekben és a megszemélyesítésekben mutatkoznak. Ezek a kifejezésmód átvételére tett kísérletek megjelennek a második
221
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG nyelven is, hasonló jelentésmezőkben. Néhány szemléletesebb példát mutatunk be a másodnyelv-domináns kétnyelvűek írásaiból: (a). megszemélyesítések: „a hal felsikított”, „azt mondta...”, „visszapörgette az időt...” (b). jelzős szerkezetek: „hatalmas tó”, „csodálatos reggel”. A román nyelvű szövegalkotásban gyakoribbak a jelzős szerkezetek, mint például: „prânz delicios”, „lacul limpede de cristal”, „excursie excitantă”, „pădure deasă”. Anyanyelv-domináns kétnyelvűek esetében az átvitt értelemben használt kifejezések szintén a (a) megszemélyesítések: pl. „a hal gondolt egyet magában”, „a hal a halálon túli világra gondolt”, „...már semmire sem gondol”, „a hal gúnyosan gondolt a csenevész gyerekekre”, és jelzős szerkezetek jelentésösszefüggésében mutatkoznak, pl. „friss fenyőillat áradozott”, „alkonyati szél”, „friss fenyőillat” stb. Néhány szemléletesebb példa az ambilingvis alcsoport írásaiból: „a hal azt álmodta”, „a halnak jobb ötlete támadt”, „szelíd szellőcske” stb., valamint „peştele de gândea”, „era trist”, „păsările ciripeau”. Természetesen a nyelvi kifejezésmód nemcsak a nyelvtudás, hanem az élet-, olvasási és ismeretszerzési tapasztalatok mentén értelmezhető. A képregénnyel asszociált, leggyakrabban előforduló mese a hal és a három kívánság teljesítésének motívumában követhető, négy írásban jelenik meg a filmek, rajzfilmek hatása, pl. az idő visszapörgetése, álomvilág stb. Az alábbi háromszög különböző szintjein a felidézett tartalmakat a kulcsszavak által szemléltetem. Fontosnak tartom kiemelni, hogy három dolgozat kivételével a szövegalkotásban a nyelvváltás nem társult a bemutatásra szánt tartalom megváltoztatásával, így az írásos tevékenység első nyelvén megfogalmazott tartalmak a helyzetek többségében újrafogalmazásra kerültek. A jelenség arra utal, hogy mindhárom kétnyelvűségi forma esetében a tanulók elsősorban jelentéseket hívnak elő, élettapasztalatokat elevenítenek fel, melyek bemutatásában a nyelvi keret sajátos kivitelezést biztosít. A kétnyelvűség ezen szakaszában az általunk tanulmányozott minta közös szemantikai reprezentációról, közös konceptuális szint létéről tanúskodik.
222
KÉTNYELVŰSÉG, JELENTÉSREPREZENTÁCIÓ, ISKOLA Ábra: A jelentés testesültsége
Irónia humor
Affektív jelentésattribúció (mire gondol a hal, mit érez a hal, ha én az ő helyében lennék stb.)
Alaptörténet: két gyermek halat fog, hazaviszik, megsütik, (citrommal) megeszik.
Figyelemre méltó az a felszíni, nem reflektált váltás, amely a magyar domináns kétnyelvű alcsoportban volt észlelhető, nevezetesen a Wardhaugh (2002: 168–169) által metaforikus kódváltásnak nevezett pszicholingvisztikai jelenség, mely lényegében egy mi-nem mi típusú distanciaérzés rejtett megfogalmazása. Az említett jelenséget egyrészt az elmeséltekkel való azonosulás– távolságtartás megfogalmazása jelzi (gyakori jelenség a magyar nyelven használt egyes vagy többes szám első személyéről való áttérés az egyes vagy többes szám harmadik személyére), valamint a fogalmazások címeinek kiválasztásában történő átfogalmazások (például: míg a magyar fogalmazás címe az Anna és Sanyi, a román fogalmazásnál a Cei doi băieţi din Bucureşti / A két bukaresti fiú). Azt gondolom, hogy ezen sajátosság elsősorban éppen a közös élmények hiányával magyarázható, hisz Wittgenstein (1992) gondolataival élve ahhoz, hogy a másikat megértsük, a másikká kell „válnunk”, ennek feltétele éppen a közös cselekvés támogató élménye.
223
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG
A nyelvi feldolgozás sajátosságairól A nyelvi érintkezés A beszédszándék nyelvi kivitelezésében az általunk tanulmányozott szövegekben az előhívott szavakat és szerkezeteket vizsgáltuk. A nyelvközti érintkezések leggyakrabban észlelhető megnyilvánulása az úgynevezett indirekt nyelvi hatás (Benő 2008), melynek lényege a másik nyelv mintájára történő módosulás és melyre számos példát találtunk. Táblázat 2. Nyelvi (kölcsön)hatások Kétnyelvűség
Magyar
Példa
Ambilingvizmus
Szóhaszálat
– Azt álmodta, Szórend hogy él és gondolkodik valamire. Tükörfordítás
– s-a gândit şi s-a gândit. – era o zi luminoasă. (însorită)
–Laci fogott egy halat, ami örömöt hozott mindenkinek.
– au luat afară beţele (au scos).
Módosult szórend Tükörfordítás
Román
Példa
– Sok unalmas perc után, ahol nem történt semmi… Magyar dominancia
Hangzás fordítás
utáni – Un peşte a prins horgul. (băţile, băţul)
Körülírás
Román dominancia
Vonzatkölcsönzés Szóhaszálat
224
Az úton sok Tükör-fordítás bajai voltak Petinek. Sok erősködés után...
A avut o minte goală. ...după nu mult timp. Băţul de pescuit. Fix în momentul potrivit!
KÉTNYELVŰSÉG, JELENTÉSREPREZENTÁCIÓ, ISKOLA A nyelvi produktumok legjellemzőbb kölcsönelemei a szavak, a szóhasználat és a szórend szintjén jelennek meg. Főképp a második nyelven történő szövegalkotás folyamatában gyakran felbukkanó jelenség a tükörfordítás, a hangzás utáni fordítás és az alkalmi szavak kitalálása, melyek lényegében a nyelvi tudás bizonytalanságának vagy hiányosságának áthidalására tett kísérletek. Példaként a horgászbot (románul undiţă) román nyelvű megfelelőjének előidézésére és használatára tett próbálkozásokat mutatnám be: horgul (hangzás utáni szóalkotás), băţul (pálca szó fordítása), băţul de pescuit (szószerinti fordítás) băţile, băţii (a megfelelő többes szám keresésére tett kísérlet), botul (alkalmi szavak) stb. A nyelvi tudás bizonytalanságával, kisebb mértékű elmélyültségével magyarázható a szavak jelentésárnyalatainak nem megfelelő használata. Ilyen például a táblázatban is feltüntetett kifejezésmód esete: Era o zi luminoasă (Fényes nap volt), bár a beszélő szándéka a napfényes reggelre utal, vagy „A scos o foarte, foarte mare peşte” (magyarul: egy nagy halat fogott ki) ahol a magyar fokozás struktúráját hívja elő a román tartalom kifejezésére. Természetesen az említett hatás kölcsönös, mindkét nyelvben megmutatkoznak elemei. Az anyanyelvi kifejezésmódban gyakran előforduló jelenség a szerkezetkölcsönzés és a vonzatkölcsönzés, mely „valamely alárendelt szószerkezet más nyelv grammatikai mintájára való használatát” (Benő 2008: 136) jelenti. Például a „Laci fogott egy halat, ami örömöt hozott mindenkinek” az említett jelenségek összetett megnyilvánulását tartalmazza: a másik nyelv mintájára történő szórendmódosulást, ugyanakkor a szerkezetkölcsönzést is példázza, hiszen a román „i-a adus bucurie” szószerkezet struktúráját követi. Természetesen a kölcsönhatás a magyardomináns írások esetében is tetten érhető, ennek kisebb mértékű előfordulása miatt nem emeltünk ki releváns példákat a fenti, összegző táblázatban.
A beszéd és írás viszonyáról Az írásprodukcióban gyakran észlelhető a szóbeli kommunikáció felbukkanása. Az adott személy nem érzékeli, vagy
225
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG nem tartja fontosnak az írott nyelv másságát a beszélt nyelvhez képest. Az általunk tanulmányozott szövegekben az említett elemek a lexémák, a szóhasználat és a frazémák szintjén jelennek meg, a gyakoribb megnyilvánulási formákat az alábbi táblázatban rögzítettük. Táblázat 3. A beszélt nyelv elemei Kétnyelvűség Ambilingvizmus
Sor- % Példa % rend MA RO MR 18%Ekkor játszani kezdtek, de 4% ennek nem lett jó vége..., mert esni fogott az eső.
Példa s-au dus acasă cu mâna goală; toţi au dat greş
Magyar dominancia
RM 3% A hal cupp, kiugrott a 2% au trăit până la kezükből. adânci bătrâneţe MR 42%Töltsenek belé vizet, Aia nekifogtak, borkány
Román dominancia
0 RM 20%Elegük volt a kirándulásból megint, elmennek egyet horgászni. MR 32%Nahát, erről szólt az én kis 12%După muncă şi történetem... răsplată RM 14%Egy jó kövér harcsa volt, 9% dupamează, amelyik, tudniillik, nem él se agheţe abban a tóban.
să
A táblázatban feltüntetett arányok is egyértelműen arra utalnak, hogy a kétnyelvű egyén esetében a beszélt nyelvi elemek mennyiségi mutatói a nyelvhasználattal hozhatók összefüggésbe. Ezzel magyarázható, hogy a magyar domináns kétnyelvűek esetében éppen a nyelvtanulás intézményes jellege miatt majdnem teljesen hiányzik nyelvi tudásuk regiszteréből. Ellenben az anyanyelvi kifejezésmódjukban a beszélt nyelv elemeinek széles skálája követhető nyomon. A romándomináns kétnyelvűség belső elrendeződésével összhangban a második nyelv beszélt nyelvi elemei a leggyakoribbak, bár erőteljesen megjelennek az anyanyelv esetében is.
226
KÉTNYELVŰSÉG, JELENTÉSREPREZENTÁCIÓ, ISKOLA A beszélt nyelvi elemek leggyakoribb megnyilvánulási formái a következők: • regionalizmusok (népnyelvi elemek): borkány, gürcölődés, töltsenek belé vizet, nekifogtak biciklizni, szegény édesanyjuk nekiállt a halat megpucolni, hazafelé elbeszéltük, asta, aia, dupamează, să se agheţe, să mânce Nem tétováztak, felpattantak a biciklire. • hangutánzó szavak: a hal cupp, kiugrott • frazeológiai elemek: boldogan éltek míg meg nem haltak; nem húzták az időt; cred că s-a zis cu cina noastră; a sărit în sus de bucurie. • partikula (melynek célja a kommunikáció fenntartása): Egy jó kövér harcsa volt, amelyik, tudniillik, nem él abban a tóban. De jó! Végre ehetünk valamit! • közmondás: A türelem rózsát terem. După munca şi răsplată. • interakciós mondatszó (a szöveg zárlatát jelzi): Nahá,t erről szólt az én kis történetem... • szleng, bizalmas: srác, bringázni, izgi, kaja, kerekezni Árkon-bokron kerekeztek, míg végre elértek a tisztásra. Ami a megakadásjelenségek írásos megnyilvánulását illeti, leggyakoribb formája az áthúzás és a felülírás. Az első nyelven történő írásokban az említett jelenségek elsősorban a megfelelő szavak, kifejezésmódok keresésére összpontosító törekvésekre utalnak, míg a másodnyelvű szövegekben túlnyomóan a szavak előhívására vonatkozó próbálkozásokra következtethetünk. Ez utóbbi esetén a nyelvi elbizonytalanodást éppen a magyar szavak beírásával jelölik a román szövegbe, vagy egyszerűen átugorják, időnként üres helyet hagyva ki a hiányzó szónak és így lépik túl a szöveg folytonosságában megjelenő megtorpanást, nyelvi hiányt. Bár nem képezi jelen tanulmány közvetlen kutatási célját, fontosnak tartjuk kiemelni a gyakori következetlen helyesírási hibák
227
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG jelentős arányát mind anyanyelven, mind második nyelven. Az általunk tanulmányozott minta esetében szoros összefüggés mutatható ki a két nyelven történő írásos kifejezésmódban fellelhető normatudat minőségében, ugyanis azon alanyok esetében, akik sokat hibáznak magyar nyelven, gyakrabban hibáznak vagy szűkszavúak a második nyelven is, míg azon személyeknél, akik kevesebbet hibáznak az anyanyelvi írásokban, leggyakrabban kevesebbet hibáznak a másodnyelvi írásos kifejezésmódjukban is. Természetesen az említett jelenség a nyelvtudás minősége mentén is értelmezhető, érdemes volna azonban a normatudat ezen két nyelv összefüggésében megmutatkozó sajátosságainak alaposabb, elmélyültebb kutatása, hiszen az anyanyelv strukturáló szerepe fontos rendszerező háttere a másodnyelvi metalingvisztikai gondolkodás megalapozásának, ezen nyelvi összefüggések természetszerűen más alakot öltenek a háromtípusú és mélységű kétnyelvűségi forma esetén.
Következtetések A bemutatott kutatási eredményeknek elsősorban oktatásszervezési üzenete van, nevezetesen olyan tanulásszervezési és nyelvoktatási szemlélet kialakításának fontosságát támasztják alá, amely a nyelvtanulók nyelvi, kulturális sajátosságaira és integrációs szükségleteire alapozva oktató-nevelői válaszokat tartalmaz. A kétnyelvű lét szociokulturális hátterének sokszínűsége miatt mind az államnyelv kisebbségi tannyelvű iskolákban történő oktatása esetén, mind pedig az anyanyelv oktatásában három főbb nyelvoktatási modell kidolgozása szükséges, amelyek az anyanyelvi tudást sajátosan érvényesítő szemléletéből kell, hogy kiinduljanak. Az anyanyelvi képzés, éppen az anyanyelvi tudás rendszerezői szerepe által, a kiegyensúlyozott kétnyelvűség alapját kell, hogy képezze. Természetesen a fenti kutatás részeredményeire alapozva elmondhatjuk, hogy más típusú tanulási formára és tartalomra van szüksége a három kétnyelvűségi alcsoportnak – mindkét nyelv esetében. Egy tanulócentrikusságra törekvő oktatásban hatékony
228
KÉTNYELVŰSÉG, JELENTÉSREPREZENTÁCIÓ, ISKOLA megoldásnak tartanánk ezen programcsomagok választási lehetőségének felkínálását mind a pedagógusok, mind a szülők és diákok számára.
Szakirodalom BENŐ Attila 2008 Kontaktológia. A nyelvi kapcsolatok alapfogalmai. Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai Társaság, Kolozsvár GADAMER, Hans-Georg 1984 Igazság és módszer. Gondolat, Budapest GASS, Susan – SELINKER Larry 2001 Second Language Acquisition. An Introductory Course. Lawrence, London GÓSY Mária 2005 Pszicholingvisztika. Osiris, Budapest HORVÁTH István 2005 A romániai magyarok kétnyelvűsége: nyelvismeret, nyelvhasználat, nyelvi dominancia. Regionális összehasonlító elemzések. Erdélyi Társadalom 3. (1) 171––200. LEVELT, Willem J. M. 1989 Speaking: From intention to articulation. MA: MIT Press, Cambridge MURANOI, Hitoshi 2007 Output practice in the L2 classroom. In: DeKEYSER, Robert M. (ed.): Practice in a Second Language. Perspectives from Applied Lingvistics and Cognitive Psychology. Cambridge University Press, Cambridge, 21–51. PETŐCZ Éva 2002 A nyelvi hiány fogalmának szövegtani értelmezése. Akadémiai Kiadó, Budapest
229
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG SORBÁN Angella 2009 A nyelvválasztás és szociológiai háttere az oktatás különböző fokozatain. In: BÁLINT Emese – PÉNTEK János (szerk.): Oktatás: nyelvek határán. Közelkép és helyzetkép a romániai magyar oktatásról. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 125–144. TÓDOR Erika Mária 2005 Şcoala şi alteritatea lingvistică. Contribuţie la pedagogia limbii române ca limbă ne-maternă. Casa Cărţii de Ştiinţă, ClujNapoca WARDHAUGH, Ronald 2002 Szociolingvisztika. Osiris, Budapest WITTGENSTEIN, Ludwig 1992 Filozófiai vizsgálódások. Atlantisz Kiadó, Budapest Melléklet 1.
230
ABSTRACTS
Kontra Miklós Globalization, Policy
Hungarian
Minorities
and
Language
Globalization, minority issues and language policy are all issues that cannot be discussed in a few words. Thus the aim of the present paper is to give some insights into the situation. For what concerns globalization, several studies are presented to show some of the effects it has brought about. Thus a recent study about the language situation in Quebec, discusses how Canadian language policy fights against urbanization, one of the results of the global economy. Further consequences of globalization dealt within this paper are on the one hand the conversion of higher education from being a common weal to acting like service industries; on the other hand the spread of English, as global culture can be accessed only through a global language. A second topic is the Hungarian minority situation and in what ways do the ongoing economic processes affect language maintenance and language death. Because anyone who does scientific studies on languages in their social context knows that they are affected indeed by the socio-economic processes. About Hungarian language policy in the Carpathian basin, it is enough to say that language policies are often made by politicians who are ignorant and inefficient in this field. So what is the reason of carrying out studies in social sciences if politicians know everything better anyway?
329
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG. NYELVPEDAGÓGIAI ÉS SZOCIOLINGVISZTIKAI TANULMÁNYOK Csernicskó István – Ferenc Viktória Ukrainian Education Policy and the Transcarpathian Hungarian Higher Education Education policy forms the structure of the state’s educational institution network, determines the content of teaching and the ideologies which will be mediated by the institutions. Education policy is always functioning with social, economical and ideological purposes. In its background we can often find aims of national and language policy. In this paper we will bring an example of this case by showing some aspects of the Ukrainian language policy. We will do this from the point of view of minority higher education with Hungarian as a language of instruction. We took under investigation that in what kind of forms and with what kind of purposes the involved universities try to realize the common social and linguistic aim of the Hungarian community, so as gaining multilingualism (in the mother tongue, in the state language and in one foreign language). Based on our qualitative research we can establish that a lot of factors make difficult the realization of the multilingual educational model. Still the biggest difficulty in the linguistic situation of Hungarian higher education appears to be the prior position of Ukrainian language in the state building process of the young Ukrainian state. Ukrainification touches all level of education. For example from the academic year 2008/2009 the President and the Minister of Education of Ukraine ordered bilingual education in every school where the language of instruction was other than Ukrainian. From 2008 applicants of universities should take a school leaving (and at the same time entrance) examination from Ukrainian language and literature. From 2010 school leavers should take all of the examination in Ukrainian. The Minister of Education said: “One of the most prior tasks of the Ministry of Education and Science to
330
ABSTRACTS introduce education with Ukrainian as the only language of instruction in higher educational establishments.” The President of Ukraine, Viktor Jushchenko made a statement that higher educational establishments should serve more effectively the state language policy: universities should be “the agents of the state language policy”. According to him the fact that Ukrainian is the language of instruction in the higher education is the part of obligatory patriotic education. Due to the current features of the Ukrainian education policy linguistic issues within Hungarian higher education are more and more important. Universities should make a well-thought out language policy plan which take care multilingualism of students. Although we must admit that the legal tools for doing that are not in the hands of the universities, but in the hands of the state language and education policy makers. Balázs Lajos The presumptive and Real Dilemmas of Teaching Romanian in Hungarian Schools The lecture selects from that chain of dilemmas considered to be real which has concerned for decades both the Romanian polity but also the ethnic Hungarian community regarding the teaching of Romanian in ethnic Hungarian schools. First of all it highlights the attitude of the Romanian political sphere of all times and thus starting the line of dilemmas from the perspective of the authority and the minority. In the hands of the political power the policy and strategy of language teaching is the means of repression, while according to the minority the Hungarian pupils are discriminated both in studying, in their state of mind, in being overworked. Due to this specific language policy, the Romanian language is not or hardly motivated in its study, therefore it has become lawful that both for the Hungarian pupils, their parents and
331
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG. NYELVPEDAGÓGIAI ÉS SZOCIOLINGVISZTIKAI TANULMÁNYOK the language teachers teaching and learning Romanian is the source of failure. All these are significantly highlighted by the results of the uniform papers written by pupils in the seventh and eighth forms, according to which all over Transylvania 30–40% of the Hungarian pupils do not get a passing mark in Romanian. In this respect, it is itself a dilemma to view the cynical and controversial attitude of the Romanian educational supreme authority towards the reform of Romanian language teaching taking place on minority, more specifically in Hungarian schools. The power stubbornly maintains the present expensive state which leads nowhere but which is claimed by the power to be exactly the state which ensures equal chances for the Hungarian pupils. With several examples taken from the recent past, the lecture illustrates the severe social consequences of the objected language policy and strategy, having repercussions both for the Hungarians and the Romanians. Papp Kincses Emese Cultural globalization and language regression Due to globalization, it is likely that in the near future certain aspects of life (such as labour or pastime) will become increasingly similar, moreover identical, but the specific culture of individual communities, the languages will maintain their independency. Our cultural self-identity is in danger without the protection of our national community's specific artistic past, its traditions and its language. The living, elastic, developing, enriching Hungarian language is naturally the instrument of communication of every native Hungarian, a common knowledge, which is not bound to geographical borders.The language of the Hungarian communities not living in the mother country is exposed to a diverse effect and
332
ABSTRACTS injury. The daily lingual contacts and interactions –which naturally contribute to the better acquisition of the Romanian language though – have yielded a special form of mixed language and the erosion of the Hungarian language in Székely Land, especially among monolingual people. Although the ones with a Romanian mother tongue live in a numerical minority in the region, the decrees taking aim at the displacement of the Hungarian language in the communist dictatorship's decades contributed to the spreading of the Romanian words in the communication. The communication in mixed language is not identical with the bilingualism, it is not a low-level asymmetric bilingualism, and in no way can it be considered as the positive result of the cultural interaction. There are a lot of reasons for the wide spreading of Romanian expressions in the Hungarian context, and they have their own backgrounds in the law and politics relating to languages. The usage of the mixed language is related to the low standard of the education, to the deficiency of the consciousness and responsibility in the usage. Most of the Hungarian officials working in the public administration used to study in Romanian and they do not know the technical terms in their mother tongue. This lingual deficiency influences their wording; the two-sided communication is in a mixed language in offices. The lack of the vernacular expressions and the prohibition of mother tongue have driven both to the borrowing of words and to the lingual regression and degradation even among Székely people who live in much more favourable sociolinguistics environment than those in fragment settlements. The young Székely's Romanian knowledge has not improved because of the unsuitable language teaching method; so there is not an expanded bilingualism in this area, what would mean the ability of application on identical level of
333
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG. NYELVPEDAGÓGIAI ÉS SZOCIOLINGVISZTIKAI TANULMÁNYOK both mother tongue and Romanian language in oral and written communication. The connection between globalization and mother tongue is complex. Formerly divergency was declared dangerous and convergency of the common variants of the Hungarian language was considered to be an important balancing process, but it has adverse consequences from our point of view. The alignment with the trendy pronunciation in Hungary has fortunately not spread in Székely Land, so there is no uniform Hungarian (oral) communication. The spread of (American) English in the world and in the terminology makes the high-level knowledge of English language necessary in the economical, social, political and in the public life, too. This lingual effect can be appreciated as a positive phenomenon. The names of scientific and technological inventions expand worldwide in English forms. The new terminology in a mother tongue is found with a phase delay, mainly the one of the newest and most dynamic areas. There is an international internet language, and its expressions are received into the Hungarian language, too. As a consequence of the lingual regression the Hungarian equivalents of these words are driven out of the communication, because the English words and phrases are normal for young persons who mostly use these terms. The other lingual phenomenon of the cultural globalization is the nomenclature technique of firms, businesses, economic advertisements, products, services and inscriptions in and above shops. It is a calculated, tested marketing trick. The written and electronic mass media use English words and contribute to the spread of a number English phrases. The worst of the lingual communicational tendencies is the so-called chat-language. People on the internet write words as they are pronounced. The internet community develops the lingual norms, to which both persons of the communication adjust equally.
334
ABSTRACTS They deliberately disregard all grammatical and orthographic rules; they use compressing abbreviations apart from the age-groups they belong to. It is a lingual globalisation; it yields lingual degradation and erosion of both the written lingual communication and the lingual system. Having a knowledge of the lingual processes we have to try to influence the future of the language of the Hungarian speaking communities. We need an extensive, long-term, conscious lingual and educational planning, whose primary aim are the preservation of the living language, the extension of its functions and the lingual revitalization. Gál Noémi The Hungarian Language in Romania perspective of language revitalization
from
the
This presentation focuses on the situation of the Hungarian language in Romania from the perspective of language revitalization and revival. In order to achieve a thorough presentation of the topic, we need to consider three levels in our inquiry. One level is connected to language revitalization and revival, which as a sociolinguistic phenomenon can be defined as “positive language shift” or reversed language shift. This denotes the actions which have as their goal the halt of linguistic assimilation, or, on a higher level, the striving for dissimilation. One definition of language revitalization presents it as the term referring to all actions which try to balance the negative processes which can be sensed in the case of languages endangered from functional, political, economical etc. points of view. Language revival is in fact “applied language planning or language management” as status and corpus planning as well as acquisition planning are essential factors in language revitalization processes. In our presentation we stress the different approaches to language
335
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG. NYELVPEDAGÓGIAI ÉS SZOCIOLINGVISZTIKAI TANULMÁNYOK revival, the ones that focus on institutional actions and the ones which stress grassroots movements. Another crucial part of the presentation is Fishman’s GIDS (Graded Intergenerational Disruption Scale), in which this first great theoretician of language revitalization defines the levels of language shift or language endangerment and the possible ways to reverse these processes. The 8 levels are presented as applied to the Hungarian language in Romania. As a third level we consider the state and situation of the Hungarian language in Romania first by understanding the relevant discrepancies between the rural and urban territories, as well as the differences in levels of bilingualism, language shift or even language endangerment from the point of view of the various types of demographic organization. Fishman’s scale is in fact a tool which can be used in understanding the differentiated linguistic state of the Hungarian language in Romania, and the statistical and demographic facts help us relate these levels of language shift or language endangerment to the different types of organization of the minority communities. One of the most important results of this inquiry is that in certain areas and in the case of certain communities the Hungarian language CAN be considered to be an endangered language and thus it needs revitalization. Still, the most appropriate tools and methods can be chosen and then applied only after a thorough understanding of each language community as well as the dynamics, may they be demographic, linguistic, or focusing on the relationship with the majority, which can be observed in these communities.
336
ABSTRACTS Horváth István Multilingualism and the risks of language shift: the case of the ethnic Hungarians of Transylvania The article is based on a large scale representative survey among the Hungarian speaking population of one of Romania’s ethnically mixed region Transylvania. The first part is an analysis of the relation between linguistic (cultural) and identity (ethno-national reproduction). As in Transylvania there are considerable linguistic border areas, in the second part the Hungarian language knowledge of those assuming Romanian or Gypsy ethno-national identity is analyzed. In the third part an attempt to assess the share of those ethnic Hungarians who are at the risk to transmit the knowledge of the Hungarian language for their offspring. Those categories where considered at risk that themselves do not speak very well Hungarian, in the private environment the Romanian language tend to be the dominant language, they have strong options for offering for their kids Romanian language instruction. The author conclude among those Hungarian speaking adults that assumed Hungarian ethnic affiliation 7-9% are at risk to offer a weak socialization in Hungarian language within the family, hampering the chances of intergenerational linguistic reproduction. However there are considerable non-Hungarian segments of the Transylvanian society (Roma or persons with ethnically mixed background assuming a Romanian ethno-national affiliation) that might offer an adequate linguistic environment for their kids being able to acquire Hungarian language. Sorbán Angella About Bilingualism in Labour Market Context The present paper is based on the results of a sociological survey made with the method of in-depth interview among the 337
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG. NYELVPEDAGÓGIAI ÉS SZOCIOLINGVISZTIKAI TANULMÁNYOK graduate Hungarians in Romania, concerning the relationship between bilingualism and individual strategies on the labour market. Three aspects are explored in this context: the determinant factors of the situation of minority employees on the national labour market, the advantages of bilingualism and the lack of linguistic competence in a mother tongue. It is a fact that - within the scope of a national state - one of the most important instruments of getting along for minorities is a high level competence of the official language of the state. Their situation on the labour market is influenced, however, by the positions of the Hungarians as a minority in the social structure, as well as by the economical and political status occupied by the Hungarians, and, naturally, also by the social networks they belong to. In the same time there may be identified a cultural component of labour market functioning, on the one hand, pertaining to linguistic and ethnic preferences in the practice of employment on the part of the employers, or labour market strategies on the part of the employees, on the other hand. There are several pronouncements about the many advantages of bilingualism in the everyday discourse, the same as it is in sociolinguistic literature. The question is, however, what kind of bilingualism is beneficial, and what kind of society might speak about it. This survey shows different opinions, judgment and experiments in this regard. The lack of linguistic competence is a quotidian experience for everybody in a bilingual milieu. Linguistic analyses draw our attention to the fact that the narrowing of functional utility of a minority language necessarily leads to the lack of linguistic competence and the loss of different registers in the mother tongue. These consequences affect the social behaviour and they are detrimental to the speaker, as they signify, in fact, a constraint to use the official language (Lanstyák 2008, Szilágyi 2008). In this respect,
338
ABSTRACTS the lack of linguistic competence in mother tongue is essentially a question of human right as pertains to human dignity. In interviews, in related stories of careers one may find several examples to confirm these assertions. Vincze László Linguistic Environment and the Media Media represents a great importance for minorities as it creates opportunities for them to use their mother tongue on a daily basis. However, choosing the language of the media depends on several factors, one of them being the linguistic environment. In the case of Transylvanian Hungarians, media are available in both Hungarian and Romanian languages. The purpose of the present paper is to examine how the linguistic environment affects the language choice of secondary Hungarian students in four towns in Transylvania. Data consists of questionnaires that were conducted among 16-18-year-old students in four Transylvanian towns in 2008 and were analyzed using the SPSS 1.5 statistical software package. The results show that although many students use mainly Hungarian media, the majority of them still use the media in both languages. The high use of the Hungarian media is due to the students’ Hungarian education and to the fact that they grew up in monolingual Hungarian families. The use of the Romanian media on the first hand it is due to the higher technical quality of the media and on the other hand the linguistic environment. Linguistic environment turned out to have a ‘parallel effect’ on the language choice in the case of the media, i.e. the more is the number of the majority speakers, the more that language is chosen for media. As media language choice is said to have an effect on the language shift of the population, in order to maintain the minority
339
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG. NYELVPEDAGÓGIAI ÉS SZOCIOLINGVISZTIKAI TANULMÁNYOK language it is important to overcome the technical and institutional deficiencies of the minority language media. Batizán Emese Emőke Bilingualism in a Transylvanian diasporic community This paper sets out to examine the question of bilingualism, namely the Hungarian-Romanian bilingual language use of interlocutors whose native language is Hungarian but dominant language is Romanian. Informed by work on bilingualism (Bourdieu, Grosjean, Bartha, Lambert, Ferguson, Fishman, Gal, Hudson, Mackey, Li Wei) I focus more particularly on issues of diglossia, metalinguistic awareness, codeswitching and language shift. The locus of my study is Răcăştie/Rákosd, a village that is situated in the Southern part of Transylvania, in a diaspora region, in Hunedoara county. Here, the percentage of Hungarian inhabitants is only 5,23% (Official Census Data 2002). Given the fact that the use of the Hungarian language in public institutions is not officially regulated (due to the number of Hungarians being below the 20% required by law), I concentrate on everyday linguistic behaviour of Hungarian interlocutors. Thus, the paper looks at daily use of the Romanian and Hungarian languages among Hungarian speakers, the role of these languages in different settings, as informal, family situations or church. I aim to map the type of bilingualism of Hungarian interlocutor’s and also to identify the social compartment/s of the Hungarian language in Răcăştie/Rákosd. Additionally, I try to define the reasons behind codeswitching from Hungarian to Romanian and vice versa, and capture the phase of the language shift, that happens in Răcăştie/Rákosd.
340
ABSTRACTS Mandel Kinga The educational chances of Kárpáti Roma children in Piliscsaba My study focuses on the educational chances of Kárpáti Roma children in Piliscsaba, with special attention to pupils attending the formerly government-, now foundation owned segregated school. I try to find out why the majority of Roma pupils attend professional schools instead of the usual grammar (high) schools after graduation from the secondary school? What is the reason of their insufficient schooling results, failures and drop-outs? I was also curious to find out if it is possible to reveal the complexity of causes staying behind and their weight in the problem: the economical and social situation of the locality (agglomeration of the capital city), the economical and cultural background of parents, teachers, school owners and local government leaders, the cultural gap between reach and poor, between majority and minority’s thinking, attitudes and behavior (time-management, education principles, children-adult relationship) and the local society discriminative approach to the Roma community. Tódor Erika Mária Bilingualism, meaning representation, school This study considers some specific features of the connection between representations of meaning and Hungarian-Romanian bilingualism followed in school environment, based on the partial results of an empirical research carried out in 2009. The research aims at the description of the bilingual existence characterized by the three types of bilingualism typical for the ethnic Hungarians in Romania, i.e. mother tongue dominance (subordinate/inferior bilingualism), balanced bilingualism, as well as Romanian language dominance (substractive bilingualism) present on the syntagmatic
341
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG. NYELVPEDAGÓGIAI ÉS SZOCIOLINGVISZTIKAI TANULMÁNYOK and pragmatic levels. During the study of the bilingual written expression we were interested how the written text creation, how the coordination functions between the preverbal and verbal, macroand micro-planning in the case of both languages? What are the common and specific linguistic features of the written products of the three, above mentioned types of bilingual existence. 15-16 year-old pupils took part in the empirical research who represent the output of middle-school education, all of them pupils of schools with Hungarian language education. The subjects of this research were asked to perform a bilingual, text creating task and we analysed the written products according to a complex system of viewpoints. This study processes the partial data of this research, thus some features of the conceptual (encyclopedic) and linguistic processing is presented. Pletl Rita How the level of written expressiveness changes through primary and secondary school The responsibility and role of mother tongue education becomes more appreciated in minority contexts. The main task of mother tongue education is the development of mother tongue competences in a way to make students able to carry out meaningful communications (both oral and written). The present study investigates the levels of compositional competences in the Hungarian educational system from Romania. The basis of the study is a national level diagnostic study carried out between 2005 and 2006 about the levels of writing competences. The hypotheses were the following: a) new curricula mean substantial improvement in the students’ achievements; national performances will increase gradually without any regional differences and b) in natural (i.e. out of school) task situation performances will drop independently from
342
ABSTRACTS regional differences. The study consisted of two phases. In the first phase there were examined 2,785 texts from 103 schools, while in the second phase 253 texts from 15 schools were investigated. The results of the first phase show that national performances do not increase; however we can see an improvement on a regional level. The results of the second phase show more negative tendencies, there are no differences between the regions, as all regions perform equally poorly. Biró Enikő Factors influencing third language acquisition and dominant bilingualism The present paper deals with third language acquisition of dominant bilinguals, concentrating on those factors which can influence the process of language acquisition. Bilingualism has a positive influence on third language acquisition when language learner is proficient in both L1 and L2 languages. However, learning a third language involves further elements in the process of language learning. It can be influenced by the language learner’s attitude towards not only the third language but also towards second language acquisition. It may also happen that this attitude does not foster multilingualism. In our case the attitude is an assessing reaction of the language learner related to the process of learning a second or third language. In order to approach the issue of attitude and its possible role in third language acquisition we need to have a look on the relationship between formal (academic) and informal (non-academic) settings of second language learning and attitude towards second and third language acquisition. The other present factors include second language proficiency, variety and frequency of using the second language and anxiety.
343
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG. NYELVPEDAGÓGIAI ÉS SZOCIOLINGVISZTIKAI TANULMÁNYOK The paper presents the most important conlusions of a research based on questionnaires, done with 107 participants of the Babeş–Bolyai University students. Balogh Lívia Does the state language acquisition necessarily mean the loss of the national identity? The present publication is a preliminary study to an extensive sociological research aiming at studying the choice of the language of instruction among the minority population. The statistical data obtained in a survey carried out among parents of Hungarian nationality in Transcarpathia show that the introduction of the independent test centres in Ukraine resulted in a growing rate of children of Hungarian nationality in kindergarten and school groups with Ukrainian as a language of instruction. The aim of the present research is to study the correlation between the choice of the kindergarten and school language group and the introduction of the independent test centres. Lengyel Zsolt The Encyclopedia of Hungarian Norms of Associations (2006–2008) The Encyclopedia of Hungarian Norms of Associations publishes results of applied psycholinguistic research. The technique of free word association research was used. In the free one-word associations, subjects are supposed to respond with the very first word (orally or in a written way) that comes to their minds to the stimulus word that was given either orally or in a written form. The subject of the further investigation is the link between SW and RW described in terms of language as a system and language as a social
344
ABSTRACTS tools. The experiment was carry on between Hungarian children 1014 years olds. 1100 children from Budapest, Hajdúnánás, Hatvan, Tapolca, Veszprém and from different villages were involved in the study in order to gain as finely structured material as possible on the one hand, and to get as close to the norms of 10–14 year olds as possible, on the other. Bátyi Szilvia The results of a word-association test done amongst the Transcarpathian Hungarian pupils Some form of bi-or multi-lingualism is natural lingual condition for more than the half the Earth’s population (Göncz 2005). One of the most convincing reasons for it is Mackey’s demonstration which contrasted the number of the world’s languages with the number of existing states and appeared to show that the total number of languages spoken in the world is thirty or forty times the number of states (Mackey 1967). Nevertheless, most people think, that bilingualism is a rare phenomena. There are a lot of causes that create bilingualism: migration, intermarriage, education and culture, minority circumstances etc. (Grosjean 1996: 21). This study deals with a bilingual community that lives in minority circumstances. The examined group is a representative sample of the Transcarpathian Hungarian-Ukrainian bilingual children (12–13 years old). The representative sample (500 children) was chosen according to different perspectives: type of school (grade school or secondary school), type of the place where the school is (village school or city school), the ratio of Hungarians in the locality (Hungarians are in majority or minority position in the village/city), teaching language of the school, and district distribution (Hungarian schools can be find in six districts of Transcarpathia). The aim was to reveal how different factors influence the individual’s language usage, how the data organised in the mental
345
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG. NYELVPEDAGÓGIAI ÉS SZOCIOLINGVISZTIKAI TANULMÁNYOK lexicon of the examined group (separately or common). The system of the mental lexicon greatly depends on different factors like how often the languages are used, what is the mother tongue of the parents, what is the qualification of the parents etc. Sociological/sociolinguistic questionnaire was filled in by the children to get answers for the questioned factors which were mentioned above. After the questionnaire I used the method of continuous word-association test on intralingual level (adapted from Aleksadr, Jarovinszkij). The combination of the two methods and the analysis of the data from different perspectives gave answers for a lot of question. It came out that the examined factors have influence on the mental lexicon and so on the language usage. The social factors have determining impact on the size and content of the mental lexicon. Reho Anna Ensuring the education of the growing up personality in the polycultural educational space of Transcarpathia through the prism of the present and past A comparative analysis of the number of infant schools of Transcarpathia at the present time and the past when Transcarpathia entered Ausrian-Hungarian monarchy has been done in this article. The prerequisites of establishing the given educational institutions and their division depending on the language of children’s upbringing have been disclosed.
346
A szerzők névsora
BALÁZS Lajos – Sapientia EMTE, Csíkszereda
[email protected] BALOGH Lívia – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász
[email protected] BATIZÁN Emese Emőke – Central European University, Szociológia és Szociális Antropológia Tanszék, Budapest
[email protected] BÁTYI Szilvia – Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola, Hodinka Antal Intézet, Beregszász
[email protected] BIRÓ Enikő – Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Sepsiszentgyörgyi Kihelyezett Tagozat
[email protected] CSERNICSKÓ István – II Rakóczi Ferencz Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász
[email protected], FERENC Viktória – II Rakóczi Ferencz Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász
[email protected] GÁL Noémi – Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár
[email protected] HORVÁTH István – Babeş–Bolyai Tudománegyetem, Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár
[email protected] KONTRA Miklós – Szegedi Tudományegyetem, Szeged, MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest
[email protected]
347
NEMZETÁLLAMOK, GLOBALIZÁCIÓ ÉS KÉTNYELVŰSÉG LENGYEL Zsolt – Pannon Egyetem Veszprém, Zágrábi Egyetem
[email protected] MANDEL Kinga – MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, Savaria Nyugat-Magyarországi Egyetem, Szombathely
[email protected] PAPP KINCSES Emese – Sapientia EMTE, Csíkszereda
[email protected] PLETL Rita – Sapientia EMTE, Marosvásárhely
[email protected] REHO Anna – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász
[email protected] SORBÁN Angella – PhD hallgató, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, kutatási osztályvezető, Sapientia EMTE, Kolozsvár
[email protected] TÓDOR Erika Mária – Sapientia EMTE, Csíkszereda
[email protected] VINCZE László – Helsinki Egyetem
[email protected]
348