No title

Köszönjük, ha megosztod a Minerva Capitoliuma elérhetőségének linkjét a közösségi oldalakon! (Facebookon, Twitteren, Google+-on, on, Linkedinen, Bizroomon!) http://www.minervacapitoliuma.hu/itt-kerd--el/

http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 1

Tóth Edit: Így is történhetett volna Mikor az első emberpár megteremtetett az Úristen által, kikötötte számukra hogy a gyönyörű édenkertben minden az övék kivéve a tudás fáj fájának almája. Abból semmi szín alatt nem és nem ehetnek és o odatette a kígyót, hogy vigyázzon az almákra. Ádám és Éva bután élvezték a paradicsomban az életet és semmire sem volt gondjuk. Aztán az történt, mint általában az emberrel hogy jó dolgában una unatkozni kezdet és valami elérhetetlen, tiltott és izgalmas dologr dologra kezdett el vágyni, mert mindene megvolt. Kerülgetni kezdték hát a tudás fáját, de a kígyó éberen őrködött és egy ideig sikeresen el tudta riasztani a két oktondi embert a sziszegésével, ám mikor azok rájöttek, hogy a kígyónak ebben kimerült a repertoárja egyre bátrabbak és merészebbek lettek… már-már vakmerőek. Még szerencse hogy az almafa magas volt ezért nem volt könnyű megízleni a gyümölcsét, kellett egy terv hogy a kígyó figyelmét eltereljék. Meg is beszé beszélték hogy Éva összebarátkozik a kígyóval ezalatt Ádám hátulról megközelíti a fát és leszakít róla egy piros almát. Na, oda is ment Éva mintha csak arra sétálgatna a brutál nagy édenkertben ebéd után és mondja a kígyónak behízelkedő hangon: - Kedves állat… - a kígyó ekkor felhúzta nem létező szemöldökét – miért kuksolsz mindig ennél a fánál? Nem jönnél velem sétálni? Megérezhetnéd, ahogy a szél összeborzolja a hajad amikor leszaladunk a folyópartra?! A kígyó úgy nézett Évára, ahogy egy rendes orvos néz Ketteskére, nyugodtan és kissé szánakozva, de válaszolt az asszonynak. - Kedves Éva, ha nem tűntt volna fel, nekem se hajam se lábam és jobban sz szeretek itt hűsölni az árnyékban és az élet nagy kérdésein elmélkedni. Közben Ádám nem túl halkan közelített az almafához hátulról, akkor a kígy kígyóban körvonalazódni kezdett az emberpár szándéka és ámulattal ve vegyes felhá-


borodással kemény hangon maga elé kérette az együgyű emberpárt. Ádám és Éva bűnbánóan állt a fa alatt, míg a kígyó beszélt. - Kedves balga barátaim. Ne próbálkozzatok ilyen olcsó trükkel, mert a mi kedves jó istenkénk megmondta, hogy nem ehettek erről a fáról, de cserébe tiétek ez egész édenkert. Engem azért küldött ide, hogy vigyázzak rátok n nehogy bűnbe essetek ennek a fának a gyümölcsével így hát, kis oktondiak me menjetek a dolgotokra és élvezzétek a békét és harmóniát ami körbevesz benn benneteket és ne keressétek a bajt mert kiűzettek innét a földre ahol sanyarú világ köszöntene rátok. Ádám és Éva szomorúan és szégyenkezve ballagtak tova, de csak pár napig hatott az intelem és másra sem tudtak gondolni csak az almákra, így újabb terv körvonalazódott nehézkes ehézkes gondolataik között. Tenyérnyi lapulev lapulevelet kerestek és két helyen a szemüknek lyukat fúrtak rá majd egy hosszabb fűszállal az arcuk elé kötötték az álarcot és így közelítettek egy verőfényes napon az almafa felé. A kígyó már messziről kiszúrta őket mikor szintén nem túl lopakodó üzemmódban fától fáig cikázva és fatörzs mögött megbújva jött a két lapulevél arcú, ám nyaktól lefelé totálisan meztelen ember. Hitetle Hitetlenkedve rázta csörgős farkát és ha lett volna keze, fáradtan temette volna ho homlokát a tenyerébe, rébe, ennek híján azonban csak egy gyors pillantásra futotta neki az ég felé hogy látja e az Úristen hogy milyen buta az ő emberpárja?! A két ember már-már már célegyenesbe került a fa alatt mikor is a kígyó erős és parancsoló hangja rémítette őket halálra és megállásra. - Ádám barátom, hát nem beszéltem tán világosan pár napja? Vegyétek le ezt a nevetséges maszkarát. Más ember nincs széles e paradicsomban így hát kedves buta barátaim lebuktatok és kárnak szöszöltetek ennyit az álcán. Újra elmondom, mint egy 3 éves gyereknek, figyeljetek. Az almából enni bűn, ha esztek belőle mennetek kell egy szarabb helyre. Vili? Világos? Ádám és Éva a lábujjaikkal kis köröket rajzoltak zavarukban a porba, a fejüket sem merték felemelni, nemhogy a kígyóra nézni és csöndesen ba balra elsomfordáltak. Újra eltelt pár nap, újra fellobban az olthatatlan vágy aaz első férfiban és nőben hogy megízleljék a tudás gyümölcsét így hát új terv körvonalaz körvonalazóhttp://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 3

dott. Szedtek egy csomó gyümölcsöt, körtét, banánt, avokádót, citromot hogy majd jól megdobálják álják vele a kígyót, aki leesik a fáról ekkor majd Ádám ráveti magát míg Éva gyorsan szakajt egy almát. Egész délelőtt gyűjtögettek egy rahedli gyümölcsöt, cipekedtek, megizzadtak, veszekedtek, tanakodtak szóval nagy meló volt, míg teljes harckészültségben a fa alá értek. Csak hogy a kígyó nem volt a helyén, mert elment a Zebrával és a makival meditálni és a Zent gyakorolni. Így hát harc híján kissé megfáradva az előkészületektől, Ádám és Éva leszüretelt és belakott az almából. Akkor azonban hatalmas égzengés hallatszódott, ijedten összekapaszkodott az első emberpár, a kígyó is rémü rémülten hazakúszott és észrevette a lecsupaszított fát. A két embert egy nagy széllökés felkapta és a hatalmas kétszárnyú kapu előtt ledobta. Amikor vi viszszapillantottak a bezáródó kapuszárnyak zárnyak között az édenkertbe, a kígyót látták amint őket nézi üveges tekintettel, a farkával hitetlenkedve és lemondón intő mozdulatot téve a levegőben, majd hatalmas robajjal becsukódott a kapu. Éva azonnal tudatára ébredt – Ádámnak ez még eltartott egy d darabig – Az asszony szony már mondta is a sérelmeit és észrevételeit. Először is Ádám menjen borbélyhoz, mert az ő szenzitív itív bőre nem bírja a borostát, másod sorban vegyen gyen fel azonnal valamit mert a nudi 5 perce kiment a divatból, de leginkább a kígyót szidta. almából!- kiabálta - Az a hülye kígyó miért nem mondta, hogy ne együnk az almából! felháborodottan. - Mondta az csak mi nem vettük komolyan – vetette közbe halkan Ádám. Éva harciasan fordult párja felé: egyedül a föl- Ide figyelj Ádám, ne kekeckedj velem, mert népesítheted be eg det. A kígyó márpedig nem beszélt értelmesen és én utálom éés a gyerekeink is utálni fogják. Egy béna alak! Ádám erre már nem mert semmit mondani így hát csöndesen utálni kezdt kezdte ő is a kígyót.

Tóth Edit


Teller Ágnes: A Hét Réges-régen régen a Harag, az Irigység szövetséget kötöttek a Világ elpusztítás elpusztítására. A Fösvénység, a Torkosság és a Bujaság csak a saját ügyeikkel voltak elfoglalva, a Kevélység nem tartotta magához méltónak, hog hogy ilyennel foglalkozzon, a Restség meg közönyösen hátat fordított mindanyiuknak és a Világnak. A gonoszság ág egyre jobban terjed a Harag és az Irigységnek köszönhetően. Megmérgezett minden kapcsolatot, gondolatot, szándékot. De volt pár lélek még a Földön,, akik nem hagyták magukat megrontani. Akik nem hittek abban, hogy a Világ és a benne élő emberek ennyire gon gonoszak lennének. Hittek abban, hogy sokak szívében ott van még a Jó. Így éltre kelt a Remény. A Remény felélesztette a Hitet. A Hit megerősítette az embereket, akik rájöttek arra, hogy nem mindenki gonosz, feltámadt a Megértés és az Elfogadás. És végül sokak szívében kinyílt a Szeretet. A Harag és az Irigység nem adta fel. Ők a mai napig tovább harcolnak a Világért. Minden nap megküzdenek értünk, de rajtunk múlik, mekkora h hatalmat kapnak felettünk. Hogy a Harag, Irigység, Kevélység, Bujaság, Fö Fösvénység, Torkosság, Restség vagy a Jóság, Remény, Hit, Megértés és Me Megbocsátás és a Szeretet uralja-ee életünk. Mert a választás szabadsága ttovábbra is a Miénk.

Első A fekete terepjáró egyre jobban közeledett. Már korábban észrevettem a középső tükörből, ahogy szlalomozik a mögöttem haladó kocsisorban. Volt, akit letolt, volt, akire rávillogott, ha nem elég gyorsan húzódott le előle. Aki lassúnak bizonyult, aztt éles kanyarban kikerülte, mindegy hogy épp befele http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 5

vagy kifele. Az volt a lényeg, hogy ő előrébb kerüljön. „Mazsolák takarodjatok utamból!” - sugározta sötét, robosztus orra. És a mazsolák takarodtak is le előle. Meg a nem mazsolák is. „Újabb Nagyon Fontoss Valaki siet az Év Legfo Legfontosabb Találkozójára” – gondoltam félrehúzódva Mr (vagy Ms?) Nagy Dög elöl. Olyan 150-nel nel húzhatott el mellettem a belső sávban, pár pillanat múlva eltűnve a következő kanyarban. Fél óra múlva már el is felejtettem, a saját Nem Az Év találkozóján járt már az eszem. Villogó lámpák, előttem araszoló kocsisor, padlófék. Vészjelzőt be, mielőtt belém rohan valaki hátulról. Egy ember szalad a kocsisor mellett és orvosért kiabál. Kikanyarodok az út szélére, megállok, kiugrok a kocsiból,, kikapom hátulról az orvosi táskám, és rohanok a férfihez. - Mi történt? – kérdezem a ziháló férfit. - Baleset, ott elől. Még élnek. Nem kellett többet mondania, én is rohanni kezdek a lassan csordogáló kocs kocsisor mellett. Már messziről látom az útpadkáról az árokba félig becsúszott fekete terepjárót. Azt a terepjárót, egyből megismerem. Nincs körülötte se senki. Ahogy közelebb érek, előbukkan a takarásából a másik autó. Fejre fordulva az árok alján. Csúnyán összetörve. Hárman feszegetik a hátsó ajtót, innen fentről entről még nem látom, hogy kik és hányan vannak benne. Lecsúszkálok a domboldalon. Nem sok kell, hogy én is a bokám törjem. Egy nő ül az autó mellett, látszik, hogy nincs egészen magánál. Először hozzá szaladok. Kérde Kérdezgetem, de csak annyit tud mondani, hogyy a „A kislányom! A kislányom!” És az autóra mutat. Nem látszik rajta külső sérülés, így otthagyom. Az autóhoz érek. Épp akkora sikerül kifeszíteni az ajtót. A hátsó ülésben egy 5 éves körüli kislány lóg ájultan, tartja még a gyerekülés biztonsági öve. Vé Vér csurog az arcán, nem látni mennyire súlyos. Odaugrom, mondanom se kell semmit, utat engednek. Megnézem a fejét, elsőre mélyebb vágásnak tűnik, lehet, hogy az ablak miatt. De ez nem halálos. Ha már ott vagyok, megpróbálom kikapcsolni az övet, szólok a másik ik háromnak, hogy fogják meg, nehogy leessen. Az öv kikapcsolódik. Szerencsénk van. Óvatosan kiemeljük az ülésből, odébb visszük


az autótól, a földre tesszük. Édesanyja térden kúszik hozzánk, felállni sincs ereje. Messziről már hallatszik a mentő vijjogása. Megvizsgálom, lélegzik, a fején a seb súlyos, mély vágás. Megpróbálom ta tamponálni. Rögzítem a kötést, a mentő ideérkezéséig jó lesz. Végigtapogatom a kis testét, nem találok törésre utaló jelet. De nem merem nagyon mozgatni, hátha belső vérzése van. Mégg mindig ájultan fekszik. Anyja fogja a kislány fejét, zokogva szólongatja a nevén. Megrebben a szempillája. De csak ennyi. - Hol az a rohadt mentő? – kiált fel az egyik férfi. Most nézem meg csak jo jobban őket. Ketten teljesen átlagos kinézetű férfiak, hasonlítanak onlítanak egymásra, apja és fia lehet. Övék lehet az a harmadik autó, ott fent. Megálltak azonnal, amikor látták mi történt. A harmadik férfi lehet a terepjárós. Jól szituált, 45 körüli, márkás és drága ruha, vastag nagy karóra, kisportolt, napsütötte ffazon. n. Ő a Nagyon Fontos Üzletember. És most itt áll a kislány felett, és szó szerint tördeli a kezét. Odaérnek a mentősök, profin ellátják a kislányt, hordágyra teszik, és kb tíz perc múlva már száguldanak vele és anyukájával a legközelebbi kórház fele. Mi ott maradunk négyen az út szélén. - Nekem is ekkora a kislányom… – motyogja maga elé Mr. Fontos. - Ugye túléli? – kérdezi megtört tekintettel. - Nem tudom, talán. Ha nincs belső sérülése. De a következő ki lesz? – teszem fel a kérdést. Nem tudom kihagyni. A Férfi nem válaszol, de látom a szemén. Megérintette a halál. A saját kisl kislánya halála. „A kevélység jogtalan büszkeség. Önimádat, amelynek halál a büntetése.” Ismeretlen


Második - Vedd már meg magadnak azt a cipőt! Megérdemelnél egy normálisat végre. Eleget dolgozol. Van rá pénzed. - Nem lehet. Semmi feleslegesre nem adunk ki pénzt. Mert mi van, ha holnap lerokkanok, és nem fogok tudni többé dolgozni? Meg nem is tudom, hogy meddig van még ez a munka. - Tavaly is ezt mondtad. Ja meg tavalyelőtt is. Aztán még mindig tart. Vedd már meg azt a kurva cipőt! Szétmegy a lábad ezekben a szarokban! - Majd még meggondolom… - Ezek az ócska cipők, egy nap alatt szétmennek! - Hány éve állnak ott a szekrényben? Három? Négy? - Hát kb. r, amikor nagy nehezen megvetted? Most meg - Miért nem hordtad akkor, szétmállik már mind… - Mert sajnáltam őket befogni. Hogy jók lesznek később…. Nem akartam elp elpazarolni… - Aha. Akkor most ez mi? Hogy megvetted három éve, azóta áll a szekrényben és most két alkalom után szétmállik a lábadon… ez nem pazarlás, ugye? - ... *** - Ne dobd ki, jó lesz az még valamire! - De mire? Ez már szemét. - Nem tudom, majd kitalálom. De ki ne dobd! Az még értékes! *** „Mondd, te mi az ördögből adsz a Rózsikáéknak? Hisz neked sincs semmid. Nekem lenne, nne, de tőlem nem is mer kérni. Egyszer megpróbálta. De nem tette zsebre, amit kapott. Menne el dolgozni! Ja hogy nem tud, mert beteg? És? Én lázasan, betegen is bejártam az üzletbe. Soha nem volt szünetem, se hétv hétvégém. Hogy abból most mi látszik? Azt hiszed, ed, majd mutogatni fogom, mi? Az http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 8

az enyém, senkinek semmi köze hozzá. És ne is ácsingózzon rá. Megszenve Megszenvedtem érte.” „Meztelenül érkezünk a világra – meztelenül távozunk innen innen. Amit közte megszerzünk, az csak eszköz lehet arra, hogy jobbá tegyük általa a vvilágot.” (T.Á.)

Harmadik Megőrjít. Az első pillanattól fogva. Az ujja köré csavart, mint egy pattanásos tinédzsert. Semmi más nem fontos azóta az életemben, csak azok a lopott órák. Egyiktől a következőig élek. Függővé tett. Függök a kacér mosolyától. Függök a játékosan dallamos hangjától. angjától. Ha már meghallom, elindul a bizse bizsergés. Az illatától. A bársonyosan meleg, nő-szagú szagú bőrétől. Attól, ahogy felk felkacag, amikor a nyakába csókolok. Attól, ahogy ringó léptekkel megy fel elő előttem a lépcsőn. Tudja, hogy milyen hatással van rám. És fel is használja. Bármit megtennék érte, és bármire képes lennék azért, hogy újra és újra ére érezzem magam alatt. Vagy felett. Vagy előtt. Vagy… vagy bárhogy. Soha nem éreztem még így nő iránt. Ez nem szerelem. Ez annál több és kevesebb. Mert neki elég belőlem az a pár óra. Kihancúrozza magát, és megy tovább a dolg dolgára. De én nem. Minden egyes alkalommal megőrjít a tudat, hogy lehet, hogy más férfiak is vannak. Más férfi is ránéz, hozzáérhet. És lehet, hogy ő ugya ugyanígy kacag, sikolt, nevet, élvez. És ettől a gondolattól attól csak még jobban kív kívánom. Telt, nehéz melleit, kerek formás csípőjét, széles mosolyát, az odaad odaadását, a játékosságát, a kislányba oltott vadmacskát. A bujaságát, a felzaklató nőiességét. Szétzúz, felemel, összetör, de érzem, hogy élek. „A szex szerelem em nélkül csak üres szenvedély. Viszont az üres szenvedélyek között az egyik legjobb.” Woody Allen


Negyedik Gyűlölöm ezt a testet. Minden porcikáját. Mért vert a Sors ezzel? Mért nem lehet olyan hajam, mint Mandynek? Az a gyönyörű melegbarna sörény. Ahogy ogy rásüt a napfény és felszikrázik. És hogy tudja dobálni. Ki tudnám tépni tincsenként. Hogy visítana. Én meg állnék felette, és hangosan kacagva té tépném egymás után, tincsről-tincsre és dobálnám a szélbe…. Gyűlölöm mindet. Az összes lányt a suliban. Mert mindnek vagy jobb az ala alakja, vagy szebb a szeme, vagy fehérebbek a fogai, vagy nincsenek elálló fülei. Vagy karcsú a dereka. Vagy formás a feneke. Vagy gazdagabb. Vagy okosabb. Meg tudnám ölni mind. rzi azt, amit én. Irigy Anya szerint szép vagyok. Hogy hazudik már ő is. Nem érzi lennék? Igen az. Irigylem az életük, irigylem a mosolyuk, a boldogságuk. A gyerekes örömeiket. Bárcsak véget tudnék neki vetni… *** - Hallottad, hogy kirúgták Annát? - Kirúgták? Nem ő mondott fel? - Nem, kirúgták. És meg is érdemelte. - De hát kedvelte a Főnök, nem? - Túl sokat akart. Előbb utóbb rájött a Főnök is. Hogy túl okos, és veszélyezteti a helyét. Igaz kicsit segíteni kellett, hogy felnyíljon a szeme, de aztán rájött az igazságra. - Te mószeroltad be Annát? - Én? Nem. Én csak elmondtam a Főnöknek, hogy Anna hogyan szeretné megváltoztatni a dolgokat, és az mennyire káros az Osztályra nézve. És az ő pozíciójára nézve is. - De azok egész jó ötletek voltak… - Lehet, de egy ilyen nő veszélyes. Hidd el nekem, sok év tapasztalat tapasztalatával mögöttem mondom. Ha egy nő okosabb, talpraesettebb, mint a többi, akkor az veszélyes. Veszélyes Rád, rám. - Nem láttam rajta, hogy karrierista lett volna.


- Persze, mert ezek jól titkolják. Kedvesek mindenkihez, segítőkészek. Mi Mindenkit maguk mellé állítanak. lítanak. És amikor már kezükben van mindenki, akkor lépnek. De most én voltam a gyorsabb. - Nem tudom, lehet, hogy igazad van. - Igazam van. Nem irigy vagyok, csak óvatos és tapasztalt. Engem nem fog egy „anna” se kicsinálni. „A nagyság irigységet vet, az irigység gyűlöletet teremt, a gyűlölet hazugs hazugságot szül.” J.K. Rowling

Ötödik Na még csak ezt az egyet. Ez az utolsó. Hát ez valami isteni. Ahogy szétolvad a számban. Minden ízlelőbimbóm örömtáncot jár. Nem tudok választani. Talán azt a kis szögleteset. et. Vagy azt a mogyorósat. Vagy azt a trüffelest. Áááááá, nem tudom abbahagyni. Megőrülök értük. Még-még! **** Tudom, hogy nem kéne. Tudom, hogy ez csak pótlék. Tudom, hogy csak egyre dagadtabb leszek. De nem bírok nem enni. Ha egyszer csak ez okoz örömet. Majd utána jöhet a lelkiismeret-furdalás, furdalás, de most nem érdekel. Most ez jóóóó! Végre. Valami jó. Gyere kis gyönyörűségem! **** Nem, nem veszek még egy cipőt. És blúzt se. Nem érdekel. Nem is nézek oda. Bár az a kis blézer milyen klassz. Milyen jól menne a drapp nadrágomhoz. De akkor kéne egy cipő is. Nem! Elég! De csak ezt az egyet…. Nem megyek be több helyre. Ez az utolsó… Utána indulok haza… Még ez az egy bolt csak… *** Hű az anyját, micsoda bige! Azok a lökhárítók! Az a formás karosszéria! N Nekem kell! Megint egint balhé lesz otthon… Ááá majd megoldom. Most ügyesebb leszek, nem fogok lebukni. De ezt nem lehet itt hagyni. Még majd rám sz számolják a túlvilágon… hihi, ott elég sokáig fog tartani a számolás… igaz nem a kihagyott ziccereké… de hát egyszer élük, nem? Meg eg férfiből vagyok, nem? És http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 11

különben is, neki is jó lesz… Amiről meg otthon nem tudnak, az nem fáj… Akkor bevetés! „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? Hír? Gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.” Vörösmarty Mihály

Hatodik Azon a napon örökre megváltozott az életem. Előző este összevesztünk Rick-kel. kel. Nem akarta megérteni, hogy nem akarom az ünnepeket megint az anyjáéknál tölteni, ahova az idióta unokatesók és az összes többi pereputty is hivatalos. Évek óta ugyanaz a procedúra. Négy nap zabálás, jópofizás, műmosolyok, minden rendben van mindenkivel. Egy igaz tekintet vagy mosoly nélkül. Mért kell nekem eltűrnöm az unokatesója nev neveletlen, hisztis kölykeinek műsorozását? Mért kell nekem úgy gy tennem, mintha mindenkit kedvelnék? Na jó, a húgát bírom. De őt is csak azért, mert legalább egyetértünk ebben, és együtt kigúnyolhatjuk az egész cirkuszt a „cigiszünetekben” a hátsó verandán. Ha nem lennének ezek a tíz percek, megszöknék már első nap délutánján. élutánján. De Rick nem érti, nem érzékeli. Jó, ő ebben nőtt fel. De én nem, és nem is akarok ebbe beleszokni! Idén másm másmilyen ünnepet akarok! Ami rólunk szól. És nem tudom neki elmagyarázni, te tegnap is csak hatalmas veszekedés lett belőle. Végül úgy feküdtün feküdtünk le, hogy mindkettőnkben ott forrt a harag. Reggel sem szóltunk egymáshoz egy szót se. Megitta a reggeli kávéját, beka bekapta az odakészített szendvicset, és elrohant. Még az évek óta megszokottá vált búcsú puszit se kaptam meg. „Ha te így, akkor én is így!” – gondoltam sértődötten magamban. „ Majd észhez térsz, én vagyok az erősebb úgyis. Te fogsz először bocsánatot kérni.” És már le is moziztam magam előtt, amikor majd kibékít, én meg nagylelkűen megbocsátok neki. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 12

A délelőtt csendben telt. Csináltam a dolgom, csak néha-néha néha ugrott be, hogy jéé, ő se ír, nem is hív. Igaz én sem. Aztán délután megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám volt, de felvettem. - Rebecca Davis? – kérdezte egy női hang. - Igen, én vagyok. - A Metropolitan kórház sürgősségijéről telefonálok. efonálok. Most hozták be a férjét, autóbalesetet szenvedett, most műtik, súlyos az állapota, be tudna jönni? Mintha köd ereszkedett volna rám. Sürgősségi, műtét, baleset? Rick???? - Asszonyom, itt van? – hallottam az aggodalmat a túloldalon. - Igen, igen – dadogtam. – Azonnal indulok. „Taxit kell hívnom. Így be nem ülök az autóba!” – jutott el némi józanság az agyamig. Remegve hívtam a taxit, egy örökkévalóság volt az az öt perc, amíg kiért. Bevágtam magam, megadtam a kórház címét. A taxis rámnézett, nem ké kérdezett semmit, tövig nyomta a gázpedált. „Csak túlélje! Édes Istenem, ugye nem hal meg? Soha többet nem vesze veszekszem vele, csak maradjon életben!” Már kihozták a műtőből, mire odaértem. Az intenzívre vitték, az orvos szerint az elkövetkező 24 óra lesz a kritikus. Álltam az ablaknál. Ő ott feküdt az ágyon, alig látszott ki az arcából valami a kötések alól, tele mindenféle csövekkel, körbe monitorokkal,l, amelyek pityegő hangjai most a reményt jelentették. Álltam ott, és arra gondoltam, hogy ha meghal, akkor hogy fogom megbocs megbocsátani magamnak azt, hogy haraggal váltunk el? Hogy az utolsó mondatok, am amiket váltottunk a legrosszabb énünk mondatta ki velünk? Nem hallhat meg így! Ez nem lenne igazságos! „Mert az élet igazságos, szerinted?” - kérdezte a kisördög a vállam szélén. De nem voltam hajlandó válaszolni neki. Azóta évek teltek el. Rick felgyógyult. És én, akkor, ott, megfogadtam, hogy soha senki fontosat sat nem engedek el magam mellől haraggal, mert nem tu tudhatom, hogy nem-e az az utolsó találkozásunk. Egy életünk van, nem kockáztatok. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 13

„Sokkal súlyosabbak a harag következményei, mint okai.” Marcus Aurelius

*** „A hét halálos bűn közül a harag talán a legélvezetesebb. Az ember nyaloga nyalogatja a sebeit, cuppogva csámcsog a régmúlt fájdalmán, összefut a szájában a nyál, ahogy az esetleges jövőbeli keserű találkozásokra gondol, és élvezettel majszolja a kapott és a viszonzásul adott sérelmek minden egyes morzs morzsáját. Mi ez, ha nem egy királyi lakoma? Túl későn veszi csak észre, hogy saját m magát falta fel és emésztette meg, és önnön csontváza maradt hátra az aszt asztalon.” Frederick Buechner ***

Hetedik Derűs vasárnap délelőtt. A napsugár vidáman csúszkál a templ templom frissen felújított réztetején. Azt várja, hogy ki lesz az első, aki kilép a templomból, akinek játékosan megcsiklandozza majd az orrát, és az hatalmasat tüsszentve üdvözli őt. Nem látja a templom melletti fák árnyéka alá húzódott hajléktalant, bár régi ismerősök, van, hogy egész nap követi cél nélküli lépteit. Harangoznak, nyílik a templom ajtó. Ünneplőbe öltözött emberek, férfiak, nők, gyerekek, fiatalok, idősek vegyesen. Jönnek le sorban a lépcsőn, páran beszélgetnek még pár szót, mielőtt elköszönnének nek egymástól. Végül mind hazaindulnak a templom előtti térről. A hajléktalan férfi kilép a fák árnyékából, és óvatosan előre tartja a kezét az arra sétáló emberek felé. Ruhája nagyjából tiszta, pár napja kapta a máltaisoktól. Óvatosan néz a templomból kijövő jövő emberek sorára, kicsit úgy, mint az a kutya, amelyik minden pillanatban várja az ütést. Nem mer sze szemhttp://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 14

kontaktust teremteni, azt már megtanulta, hogy soha nem nézhet senki sz szemébe, ha jót akar magának. Csak áll lehajtott fejjel, előretartott kézzel, és várja, árja, hátha megszánja valaki pár forinttal, és akkor vehet magának pár kiflit meg esetleg egy liter bort. Van, aki rá se néz, csak tüntetőleg elfordul, van, aki rácsodálkozik. „Ez meg mit keres itt?” – mondja félhangosan egy öltönyös férfi a mellette haladó ó asszonyának. A nő csak megvetően megrántja a vállát, és tüntetőleg elhúzza a száját, amikor egy könnyű fuvallat feléje fújja a hajlé hajléktalan nem épp rózsa-illatát. illatát. Néhányan sajnálkozva megrázzák a fejüket, ők legalább úgy csinálnak, mintha felmerült volna bennük valami kósza, de csír csírájában azonnal elfojtott gondolat. A koldus áll előre nyújtott kézzel, és egyre kevésbé reménykedik. „Ez sose szokott bejönni, de mindig megpróbálom” – ironizál magában magán. Az emberek mind elmentek. Megint. Ő is indulna. Majd még benéz egy-két két helyre, hátha valahol van valami ebédmaradék. Pár lépés után meghallja, hogy valaki szalad a háta mögött. Megfordul. Egy pörgős szoknyás, copfos kislány az. Előtte fékez. Kicsit liheg még a futástól. Valamit tart a markában. Kinyújtja a Férfi fele. - Csak ennyim van, de ezt szívesen adom. A bácsinak sokkal nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Két darab kétszázas. bajbaju- István atya a misén azt mondta, hogy ne legyünk restek segíteni a bajbaj tottakon és a szegényeken. – magyarázkodik zavarában. - Ugye te szegény vagy? A Férfi nem válaszol, csak némán bólint egyet. A kislány mosolyogva bel belecsúsztatja a kezébe a két pénzdarabot, és már szalad is vissza a sarkon vár várakozó szüleihez. A Férfi nézi a tenyerében a két csillogó pénzérmét, és arra gondol, hogy talán van még remény. A gyerekekben van még remény. *** Minden nap hangos tőlük az utca. Minden nap, amikor az Apa részegen haz hazaér a kétutcányira lévő kocsmából, és előveszi a családját. Minden egyes este. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 15

Először csak ő üvöltözik. Aztán azz asszony is. Aztán a gyerekek visítanak. A Aztán olyan mintha a bútorokat hajigálnának. Aztán hangos visítás, üvöltés, de ezek már a fájdalom hangjai. A kétségbeesett pániké. És előbb előbb-utóbb mindig csend lesz. Baljós, vészjósló csend. És másnap minden újrake újrakezdődik. Mindenki tud róla, de senki nem mer beavatkozni. Mert egy brutális nagyd nagydarab állat. Mert mi lesz, ha engem pécéz ki utána. Mi lesz, ha engem kezd el zaklatni. Meg, ha annyira rossz lenne nekik, mért nem menekülnek el? Meg végül is, mi közöm hozzá? Inkább becsukódnak az ablakok, felhangosítják a tévét, a rádiót. Majd abb abbahagyják. Egy nap szirénavijjogásra figyel fel a környék. Annál a háznál áll meg a mentő. Pár perc múlva a rendőrség is megérkezik. Az Apát vezetik ki bilincsben. A mentő mellett a két megrémült kisebb gyerek áll, szétsírt maszatos arccal. A mentősök akkor emelik be az anyukát a hordágyon, a különböző infúziós és egyéb csövek lógnak ki a takaró alól. A nagyobbik testvér akkor ér pont oda, iskolában volt, úgy rohant onnan haza. A szomszédok mszédok kezdenek összegyűlni, és tisztes távolból, kíváncsian nézik az eseményeket. A nagyobbik testvér nézi őket, aztán kitör belőle az elkeseredés haragtól eeltorzult hangon: „A ti hibátok is dögkeselyűk! Most ide tudok jönni? Korábban mért nem?!” És zokogva rogy le a két kicsi mellé. A távolodó mentő fénye még sokáig villog a házak teteje felett. „A közöny az embertelenség esszenciája.” G. B. Shaw *** „Senki sem büntet meg minket a vétkeinkért. A vétkeink büntetnek meg bennünket.” Jennifer Donnelly Teller Ágnes


Szabó Ágnes: Onnan fentről a bűn is más A két angyal lábaikat lóbálva a frissen bodorodó felhő szélén ült, és egyezte egyeztette az aznapi teendőket. Még korán volt, ma hamar indultak dultak munkába, mert szép napos idő ígérkezett, s a kiosztott, nem túl kedves feladatot hamar aka akarták elvégezni. Onnan fentről ez is egészen megvalósíthatónak tűnt. Béke, nyugalom és sz szeretet lengte be a két vidám lényt. Érezték, hogy ma megint sok mindent ttanulnak a még földön élő angyaloktól… véleEzt milyen szépen gondoltad! – mondta ki hangosan is a magasabbik a vél ményét. Igen, most olvastam újra Szabó Magda könyvét, mert a múlt héten találko találkoztunk a gyermekirodalom témahéten a CsupaCsoda GyerekKlubban. Igen, igen, igen, tudom! Tündér Lala a címe! – sikkantott fel boldogan csi csilingelő nevetéssel az alacsonyabbik. Ühümmm, s azt mondja az írónő, hogy az emberek is angyalok, csak még fiatal angyalok. Biztos így van, ha ő mondja. Nagy a tapasztalata, én meg bo boldogabb vagyok, ha elhiszem. – kacsintott tott munkatársára a magasabbik. Akkor most már ketten vagyunk! Na, induljunk, lássuk, kinek van ma szüksége odalent egy kis angyali sugallatra. … a 110-es es buszon sokan utaztak, nem volt túl késő, s a nap is ragy ragyogott még. Nem sütött melegen, hisz kora tavaszt élt még a természet, de pont annyira tette ette ezt, hogy mindenki vidámabb és bátrabb lett a ragyogásától. A tanárnővel szemben egy fiatal nő ült, aki belebújt telefonjába, s en enyhén ideges hangon számolt be kedvesének a bíróságon töltött me meghallgatásáról. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 17

Háttal ült a menetiránynak, így óhatatlanul lehetett érteni, teni, hogy mi is zajlott a bírónő előtt alig fél órával ezelőtt. Nem szégyellte, gyellte, nem cifrázta, elmondott szépen mindent részletesen. A tanárnő nem akart hallgatózni, épp elég teendője volt, amin járatha járathatta a gondolatait keresve a legjobb megoldásokat. oldásokat. Előre nézett, a jöv jövőjébe, ahogy a menetiránynak is, bátran, céltudatosan. Nem hibázhat többé, önbecsülése épp a tavaszi felfrissülést élte meg. A fiatal lány azonban annyira karakteresen és élethűen adta elő a vele törté történteket, hogy napszemüvege mögül figyelni kezdte annak hanglejtést és geszt gesztusait. Teljesen beleolvadt a maga teremtette beszélgetésburokba. Hol me megemelte, hol elfojtotta hangját. Arcizmai komoly játszmában voltak, hisz hiába muta mutatták az átélt élményeket, a hallgató ebből semmit nem érzékelhetett. zékelhetett. A tanárnő egyre jobban belemélyedt a történetbe, de leginkább azt figyelte, hogy vajon a hang vagy az izmok győznek-e. e. Míg a gesztusok hatalmasak és kifejezőek voltak, addig a tartalmat a kishölgy nagyon sokszor ismételte meg. Na, ja, gondolta a tanárnő: Válts stílust Drága, hisz a hallgatót nem lát, telefonálsz! Így jó hosszú és kkörülményes lesz a beszélgetésetek. Aztán lassan módosult a párbeszéd, mintha egy angyal súgott volna a kislán kislánynak. Kevesebbet kezdett integetni, viszont szebben és pontosabban fogalm fogalmazott. Arra gondolt a tanárnő, hogy milyen nagy szerencséje van most éppen, mert a való élet teremt neki egy stílusgyakorlatot. Azaz, hogyan lehet a magyar órán a gyerekekkel megértetni és megtapasztaltatni, hogy a látás milyen ssokat hozzá ozzá tesz a kommunikációhoz? Ezzel természetesen ki is lépett a sze szembeülő nő történetéből, s a saját gondolatfelhője kezdte körbefogna azzal a http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 18

céllal, hogy új tanítási gyakorlatot dolgozzon ki minél hamarabb a célirányos beszédstílus taníthatóságára. Boldogg volt, hogy mennyi mindent sugall neki a buszozás. Egy pillanatra az is átfutott a lelkén, hogy bűn-ee mások beszélget beszélgetésébe belehallgatni, vagy viselkedésüket elemezgetni, de nem mélyedt el végül az erkölcsi tételben, hagyta, hogy a meditáció más irányba repítse. epítse. Azonban gondolatmenetét, s a szemben ülő nő monotonná váló tel telefonálását a felszálló ellenőrök kérése szakította félbe: Jegyeket, bérleteket legyenek szívesek mutatni! Köszönöm! A buszon a hangulat egy csapásra megváltozott. Az addigi angyali nyuga nyugalomba a feszültség, s a gyors helyváltoztatási igény görcsössége lett úrrá. A tanárnő tudata visszatért a jelenbe, s megszokott mozdulattal nyúlt a táska rekeszébe a bérletéért, hogy a felszólításnak eleget tegyen. A telefonáló nő pedig próbálta nagyon határozottan ározottan és gyorsan bef befejezni a beszélgetést, ezzel megmutatva a harmadik stílusát is a tanárnőnek. Az fin finoman mosolyra mozdította arcát, s már leplezetlen kíváncsisággal csisággal figyelte őt. Az ellenőr odalépett a székükhöz, rájuk nézett, majd megköszönte a tan tanárnő bérletét, majd türelmesen a lány felé fordult, mint aki udvari udvariasan ki tudja várni, hogy a kedves utas lezárja a beszélgetését. Megte Megtette, majd angyali tekintettel az ellenőrre nézett és tündéri mosollyal az arcán üdvözölte. Érezte a tanárnő, hogy megálll a pillanat. A telefonjával a kezében a nő bájos hangon és esdeklő tekintettel kért egy jegyet az ellenőrtől. Az ellenőr nem hitt a fülének. Ekkor már többen is figyelték a jelenetet. Én nem tudok eladni önnek jegyet, viszont a meglévő érvényességét szere szeretném megnézni.


Hol kellett volna vennem jegyet? – kérdezte teljes „szőke” ha hangon az amúgy ébenfekete hajú leány, s közben pillogtatta szempilláit. A megálló automatájából vagy a sofőrtől, mondjuk. - válaszolta teljes döbb döbbenettel az ellenőr. Az utas még ekkor or sem érezte, hogy éppen csal, azaz bűnt követ el, húzott még egy lapot az eddigiekre: Jaj, akkor most mit tudok tenni? – csacsogta. A tanárnő ekkor már széles mosollyal arcán elismerően nézett a lányra, s egy újabb óra anyagát kezdte összerakni a fejében a Mi is a bűn valójában? cí címmel a következő osztályfőnökire… haKérem, szálljon le a következő állomáson! – hallotta messziről az ellenőr h tározott és kijózanodó hangját. Természetes, hogy leszállok! – válaszolta enyhe sértődéssel és megbántot megbántottságot mutatva a telefonos, s elindult furakodva az ajtóhoz. A tanárnő éppen azon meditált a hirtelen feltámadó könnyű szellőben, hogy miért ússzák meg egyesek a büntetésüket, mikor is tekintete rrámeredt a vele szemben lévő székre, ahol is – mintha úgy látta volna -, két ét hófehér szárnyú angyal csattantja össze egymás felé fordított tenyerét nyerét nagy egyetértésben és vidámságban. Ez hát a jól elvégzett munka utáni mámor! Szabó Ágnes


Soós Éva: Rövidzárlat A vakítóan szikrázó napsütést és forróságot osztó augusztusi regge reggel óta minden gondolatát a szabadság utáni vágy kötötte le. Egészen addig el sem tudta képzelni milyen érzés, ha az embert korlátozzák benne. Hetek óta csak erre tudott gondolni. Járt az agya, mint a motolla. Ha egy pi pillanatra megszabadult a kötelezettségeitől, től, már bele is kezdett a szabad élet tervezgetésébe, az álmodozásba. Ó, ha egyszer szabad lesz; szabad lesz minden, ami nem tilos – ragyogott fel a lelke. Fejben össze is állította a forgatókönyvet. Gondosan ügyelt rá, hogy semmilyen hibát ne kövessen el. Sosem érezte még ennyire nnyire a közelgő sz szabadság ízét, illatát, értékét, mint a mai hajnalon. Ami élete során eddig a le legtermészetesebb volt, azért most kegyetlenül meg kellett szenvednie. Eljött az idő, hogy újra birtokba vehesse. Hogy olyan természetes leg legyen, mint tüdőnek a levegő; madárnak a szárnycsapkodás, fának a növekedés, pataknak a zabolátlan kanyargás, napnak az árnyék. Olyan irányba indult, ami számára idegen és rideg volt, amit még nem ismert. Hatalmas tömegű barna vasajtón át érkezett és egy másikon ikon fog távozni. Ezt már kinyomozta. Előbbin a bűnösök léptek be, utóbbin a megtértek hagyták el a fegyházat. Sietni fog, ahogy a lába bírja. Még véletlenül sem fog viszon viszontlátással köszönni. Legfeljebb odavet egy jó napot-ot. ot. Gondolataiból egy sí sípcsontjára mért jól irányzott rúgás zökkentette ki. - Odakint hamarabb gyógyul – röhögött keserűen Ignác, akinek becenevét – Náci – tilos volta rabok előtt kiejteni. Tovább nem is indokolta; lehajtott fejjel elsomfordált a folyosó irányába.


Ő volt az „ősrab”, a nagydarab, a megtörhetetlennek tetlennek látszó egykori kemény fiú, aki nyuszivá szelídült az elmúlt nyolc év alatt. Az indulatok továbbra is ott munkáltak a lelkében, de kemény önfegyelemmel megpróbált megpróbálta csitítani őket. Hiába képzelte el és tervezte meg a fegyház elhagyását, az élet ezt is felülírta. Mikor a vaskapu megcsikordult és résnyire kinyílt, lehajtott fejjel, köszönés nélkül lépett ki rajta. Pedig korábban mindig illedelmes, jó köszönőnek sz számított. Az őr egyetlen szó nélkül engedte szabadjára a volt rab rabot. Pontosan úgy, mint egy vedlett patkányt; kissé undorodva, szenvtelenül, érzelmeket nem mutatva. Rá se nézett. Egyik olyan volt, mint a másik; kisiklott agyú, megvetett szerencsétlen. semmit Néhány perccel múlt hajnali négy óra. Az utóbbi napokban szinte semmi nem em aludt, csak forgolódott, tervezgetett, építgette a jövőjét, amit azon a végzetes napon tönkre tett. A szabadulás feletti öröm most már egyáltalán nem látszott rajta. Komor volt, erőtlen, bizalmatlan, kedvetlen. Sok és keserves volt számára az elmúlt hat év. A mostani február valamelyest eltért a megszokottól. Bár a hideg nem szám számított újdonságnak, az egyik reggel mért 21 fokos mínusz és az azt megelőző hasonlóan hideg napok nem kis meglepetést okoztak. Aztán két nap múlva minden a megszokott rend szerintt alakult. A hideg, fagyos idő felpuhult; me megkezdődött a havazás. Órák óta szakadatlanul esett; játékosan keveredtek a kövér és csenevész hópelyhek. Csillogva szédelegtek tek a lámpák alatt, vagy vidáman táncikáltak a hajnali fényben. Minden olyan békésnek, lá lágynak tűnt. Egymás mellett potyogtak le a nedves pelyhek, mint az augusztusi hulló csi csillagok, hogy aztán erejüket vesztve érjenek földet. Káprázatosan fehér és p puha volt minden. Az egyenletesen eloszlott, borotvahab-szerű, szerű, dagadó hót hótömeg belekapaszkodott a házak ereszeibe, beleült a mélyedésekbe, eltüntette a járdákat, becsomagolta a parkoló kocsikat, fehérré varázsolta a kémény kéményeket, lágy kontúrt vont a csupasz faágakra, megnövelte a templomtornyok http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 22

peremét. A szikrázó hópihék kavargó vibrálása elbűvölte a sszemlélőt. A csendes áhítattal szemlélőkét, akiknek kedvük volt a látványhoz. Karácsonyi b békességet idézett a februári hallgatag hajnal. Vágyott valami kis zajra, olyasmire, amelyek a hatalmas kőfalakon soha nem törhettek át. Egy erőtlen kakaskukorékolásra, egy harangszóra, de még egy óbégató részeg is visszahozta volna számára az élhető jelent. A város azonban nem csak aludt, de mocorgó áthallásokkal bizonyára álmodott is. Halk, barátságos volt ez a hajnal. Már csak egy lovas szán tehette volna ha hangulatosabbá, de a lovak is állva szenderegtek a szűk karámokban. A ropogós hótakaró alatt rálépett egy kőre. Cipőtalpa rekedten csikordult meg. Egyensúlyát majdnem elveszítette; tette; mindkét kezét kiterjesztette, mikö miközben lábaival fékezett. Jobb kezében fojtott csörömpöléssel öléssel nagyot lendült egy kék reklámtáska. Ebben meg a hozzá fogott autóstáskában volt minden cucca. Csak a legszükségesebbet hozta magával; iratait, szabaduló levelét. Részben elosztogatta, részben kidobta személyes tárgyait; foghíjas fésűjét, finom kö kölnijét, ijét, egy rúd Marlborót, egy rakás pornó újságot, számítástechnikai szakl szaklapokat. Biztos volt benne, hogy mindegyiket bármikor pótolhatja. Utóbbiból is naprakész volt; akár már másnap beülhetett volna egy informatikusi állásba. A leveleket elolvasás után mindig ndig összetépte és lehúzta a WC WC-n. Végtelenül unta az aggodalmaskodást, az intelmeket, amik a levelekből áradtak. Külön Különösen nagyanyja hangtalan sírdogálása bosszantotta. Őt sohasem vitték m magukkal a láthatásra. Nem volt a kedvezményezett személyek között között. Minden második levelében egy arab közmondással példálózott. Valahogy így han hangzott: „Amit egyszer megtettél lehet, hogy soha többet nem fogod megtenni, de amit már kétszer megtettél, valószínű máskor is meg fogod tenni.” Ezt olvasva tehetetlen dühöt érzettt és úgy gondolta, jobb is, ha személyesen nem találkoznak. „Nem neked való hely; írj levelet az unokádnak, annak is örül.” – ez volt az anyja válasza, ha nyavalygott a nagyanyja az unok unokája után. Szépen összeszedte a gondolatait ügyelve arra, hogy ne legyen n bántó, de minde mindenhttp://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 23

képpen olyasmiről írjon, ami megszívlelendő, amin átüt az aggodalom és a szeretet. Percre pontosan érkeztek érte. A szabadulókat hajnalban bocsájtják el talán azért, hogy néhány órát még rejtőzhessenek a sötétben. Járó motorral várta a fekete Galaxy. Lehajtott jtott fejjel nyitotta fel az ajtót, bekászálódott, majd a valószínűtlenül hosszú, 43-as as lábait összehajtogatva letelepedett a hátsó ül ülésen. Hiába kente-fújta fújta magát, átható bakaszag töltötte be az utasteret annak jeleként, hogy csupa férfiakból álló különítményből ményből érkezett. Ugyanaz a szag terjengett a kocsiban is,, mint a honvédségi körletekben. A fejtámlákba kkapaszkodva előre hajolt és odaszólt a hátsó ülésről: -

Ruhát, cipőt hoztatok?

-

Ahogy megbeszéltük.

Többet nem kérdezett. A kocsiban ettől ttől kezdve néma csend uralkodott. Seb Sebesen kezdte magáról lehántani a ruházatot. Orrát megütötte a holmik friss illata. Az alsónemű, a zokni is lekerült róla. Cipőit gondosan a csomag tetejére rakta. Apró, sietős mozdulatokkal percek alatt átöltözött a tak takarosan összeválogatott göncökbe. - Álljatok meg egy kukánál – kérte. - Nem lesz egyszerű, nem ismerjük eléggé a várost – Néhány perc múlva mé mégis csak felfedeztek egy konténert közvetlenül az út mentén. - Itt most jó lenne – Azzal kilépett a kocsiból és az összes ruhaneműt a cipővel együtt belecsúsztatta. A tetejét gondosan visszahúzta. A kétórás út alatt több szó nem esett közöttük. Megpróbálta felmérni a környéket, de annyira sz szakadt a hó, hogy semmit sem látott. Csak nézett a homályos mészfehér semmibe. Túl korán volt még; itt-ott ott látszottak csak a benti fények. Ujjaival egy szívet rajzolt a párás ablakra és beleírta: „Szeretlek benneteket”. Aztán – nehogy észrevegyék – egy papír zsebkendővel gyorsan elmaszatolta. Eszébe jutott, hogy az ő szeretetére legfeljebb feljebb a lányok pályáztak, a szülei sohase. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 24

Sármos, intelligens srácnak tartották. Nem győzte elhessegetni a tapadós lányokat. Semmilyen emléke nem volt arról, hogy anyja, vagy nevelőapja egyszer is átölelte volna, vagy a „szeretlek”, „köszönöm”, vagy a „„bocsánat” szó elhangzott volna közöttük. Egyszer a nagyanyjának meg is jegyezte, hogy az ő anyja még soha senkitől nem kért bocsánatot. Valószínű már nem is fog. Kicsi lányára gondolt, akit úgy hagyott ott, hogy még elbúcsúzni sem tudott tőle. Feleségére a kecses, fitos orrú, bögyös kislányra, első szerelmére. Jázmin – suttogta inkább a szívének. Sebes összevisszaságban cikáztak a gondolatai. Hat évet kellett volna rendszereznie, ami most lehetetlennek tűnt. Idő és tér összekeveredett. Ezek között kellett szemezgetni. Megfájdult a feje. A gond gondolatok ütötték-verték verték egymást az agyában, de a homlok falát áttörni már nem voltak lépesek. Kifáradtak, megtapadtak a csontokon. Meleg, égető érzéssel, bizseregve pihentek meg. Elaludt. Álmában ebédet osztott. Egy nagydarab ydarab fickónak jól megstócolta a tányérját, aki elégedett vigyorral hagyta el a sort. Vele jóban kellett lenni, sőt: többször hangoztatta, hogy Ricsit barátjának tekinti. Pedig ő nem vágyott barátra mindössze arra, hogy elviseljék, ahogy ő is próbálta elv elviselni a többieket és az egész megalázó helyzetet. Nem volt szüksége semmiféle bratyizásra. Undorodott mindentől, ami másképp zajlott, mint a külvilágban. Még az el elején elhatározta, hogy mindenkit kitöröl az emlékezetéből, ha egyszer kiszab kiszabadul onnan. Rabtársait ársait madár külsővel ruházta fel. Nevüket ráírta a szárnyukra és egyenként reptette ki őket az ablak rácsai között. Úgy érezte, ezzel me megszabadul tőlük. Az arcok fehérre meszelt pantomim arcként mosódtak el. Hangjuk üres lábasként kongott. Nem gondolt rájuk uk haraggal, de nem akart emlékezni egyikre sem. Néha eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha a való életben összefutnának. Ilyenkor felhúzná garbóját az arca elé, amilyen m magasra csak tudja és sietősen átmenne a túlsó oldalra. Ha szólnának hozzá, angolul válaszolna. álaszolna. Bizonyára összezavarná őket. Hozzácsapódna egy vadid vadide-


genhez, akivel zavarában társalgást kezdeményezne. Nem akart az lenni, aki az utóbbi hat évben volt. Esze, szíve, minden porcikája tiltakozott ellene. Végleg elhagyták a várost. Másfél óra volt még hazáig. Az út egyhangúan telt,, nem szóltak egymáshoz továbbra sem. A hó még mi mindig szakadt. A kocsi kerekei hamar elmosódó nyomot hagytak a vastag fehér hótakaróban a folyamatosan ráhulló hó miatt. Haza, otthon. Kertek, utcák, ismerős, kiégett borostás, ás, soha ki nem józanodó kocsmaarcok, kacskaringósan bicikliző gyerekek, fejkendős, sutyorgó, sziszegő öregasszonyok, ütött-kopott kopott autóbuszok, amint átdöcögtek a falu gidres gidresgödrös poros utcáin. Csak arra emlékezett, amit otthagyott egy nyári nap reggelén. Sebtében, mert gyorsan kellett öltözködni, még a búcsúzásra sem hagytak időt. Felidézte felesége döbbent arcát, a fájdalmat, a kétségbeesést, a „mi lesz most vele?” és a „mi lesz most velünk?” ki nem mondott érzését. Kislánya belekapaszkodott a nadrágjába,, sírva könyörgött: én is, apa, én is… Tudta, hogy ez az otthon már sohasem lesz a régi. Hogyan is lehetne, mikor a ház már a második évben elasszonytalanodott. Felesége a kislányával együtt magával vitt néhány bútordarabot, de hogy miket, arról nem volt tudomása. Csak a válást beszélték meg a második évben, egyébről nem esett szó köztük. A kocsi a háza előtt állt meg. Kiszállt, elköszönt, és mint egy szívességből ffuvarozott utast, magára hagyták. Nem kérdezték a gondolatairól, arról se, lesz lesze reggelije. Hat óra felé járt az idő. Bement a nyitott kapun, odament a ggarázshoz. Nem nézett be, csak végigsimította a zárat. Tudta, hogy szeretett kocsiját el kellett adni az ügyvédi költségek miatt. Jobb, ha nem szembesült ebben az állapotban az üres garázs látványával. ával. Idegesen válogatott a kulc kulcscsomóból, mire megtalálta a bejárati ajtóba illőt. Olyan érzése támadt, min mintha a házat az utóbbi időben kizárólag szellemek lakták volna. A levegő fojtó, pudvás szagú, üres, nyomasztó volt. Leült a nappaliban a kanapéra. A falon N.K. „Koszorús költő” c. olajfestménye függött. Még a nagyanyjától kapta születésnapjára. Erőt gyűjtött, hogy benyisson a szobába. Teljes volt a söté sötéthttp://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 26

ség. Balra nyúlt, ahol a selyemernyős, csavart törzsű lámpa állt. A helye most üres volt. Félt, rettegett, tegett, hogy a szobát teljesen kiürítették, vagy, hogy bel belebotlik valami fájdalmas emlékbe. Talán el is bújt benne valaki – gondolta. Hosszú idő óta először újból a szájába vette jobb kezét és fogaival vadul rágni kezdte a körmeit. Gyerekkora óta tartó szorongását orongását leplezte a körömrágá körömrágással. Mégsem a tárgyak hiányától félt legjobban, inkább a házban korábban pezsgő élet emléke szorongatta a torkát. Felkapcsolta a villanyt az ajtószárfa mellett. Egy lecsupaszított, majdnem üres szobát talált. A fehér gyerekág gyerekágy az ablak melletti sarokban árválkodott, matrac, lepedő és takaró nélkül. Noémi már jócskán kinőtte, nyilván azért nem vitték magukkal. A szemközti saro sarokban egy félig leeresztett pettyes labda hasalt a földön. A csillár helyén két színes drót lógott ki a mennyezetből. Fekvő alkalmatosság sehol. A valaha szebb napokat látott barna szemes cserépkályha ajtaja nyitva volt, enyhe koromszag áradt belőle. Évek óta nem fűthettek benne. Az egyik sarokban ősrégi orosz szárítógép húzta meg magát. Máshol nem fért el a lakásban. Szaggató fájdalom hasított kiüresedett, zakatoló szívébe. Keze Keze-lába reszketett, agya lüktetett, fülében egyenletes dobszó hergelte; hallotta ereinek pulzálását. Széles, hibátlan bőrű homlokát kiverte a víz. Haja összetapadt tincsei a szemébe lógtak. ógtak. Visszalépett a nappaliba, lerogyott a kanapéra. Feje nagyot koppant a csupasz falon. Életében először síni kezdett. Kegyetlen zzokogás rángatta a vállait; álla a mellkasára csúszott. Könnyei eláztatták össz összezárt combjait, mint megannyi kövér átlátszó gyémánt csepp hullottak az öl ölébe. Hangos, kétségbeesett jajveszékelését a körülötte lévő tárgyak is átve átvették. A falon hintázni kezdett a festmény, a konyhapulton szikrákat dobált a hideg gáztűzhely, a kávéfőző elkezdett fortyogni. Egy ottfelejtett szódáss szódásszifon sercegésbe kezdett, az ablakok ropogtak, a járólap vonalai elhagyták a párh párhuzamos vonalakat. Az ajtókat alattomos huzat lengette. A zűrzavaros pokolból vérző ujjvégeinek látványa hozta vissza. Fátyolos szemmel nézte amint a vörös-fekete cseppek a kövezetre ezetre hullanak. Cipőjével körkörös mozdulatokat rajzolva elsikálta őket. Az eszmélés azonban csak áátmenetinek bizonyult. A következő pillanatban potyogni kezdett a vakolat. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 27

Jobbról-balról balról repkedtek a faldarabok, ködszerű por kavargott, a sarkokból apró villámok sültek ki és vesztek a semmibe, a levegő fojtó aceton szagúvá változott. Ez már a vég, megzavarodtam – gondolta. Menekülni akart, de az ajtó egy kattanással kulcsra zárult, az ablakokon akokon nagy robajjal lezuhantak a reluxák. A teljes sötétségben a konyhaasztal yhaasztal fiókjához araszolt és kivett egy dobozt. Vágó szerszámok voltak benne. Elővett egy Wilkinson pengét és leült a földre. Bal csuklója belső széléhez illesztette, jobb keze hüvelyk- és mutatóujjának egyetlen vízszintes mozdulatával a csontig húzta. Érezte, ahogy az inak vi viszszaugranak a bőre alá. Sűrű, langyos vére szökőkútként lövellt a magasba, majd visszahullva feketés malterrá változott. Spriccelt, lüktetett. A menny mennyezeten egy nonfiguratív festmény jelent meg, de ha a plafon nem állja útját a gátlástalanul szökellő vérnek, az eget is bevörösíti. Már a poros vérben ffeküdt, lábait szétterpesztette. Megadta magát. Ringató nyugalom ölelte át, majd elindult az úttalan útra, ahol már nem voltak emberek, nem voltak tá tárgyak, nem voltak hangok, nem volt már ár fájdalom csak a lassú szürke ködös álom. Néhány percig még látta magát áldozatként, ahogy a ragadós vér vi viszszahull testére, szétfolyik, tengerként öleli át, majd kellemes zsibbadást érzett. Elmosódott angyalszárnyak rebbentek felette; meleg,, nyu nyugalom, gyengeség telepedett rá.. Mozdulatlanul és hangtalanul feküdt a kövezeten. Sz Szemeit szorosra zárta, ujjai elernyedtek. A gyilkos penge a kézfeje alatt hevert. Halódó, elernyedt testéből elszökött az erő. - Game over – suttogta erőtlenül, majd halk, szaggatott hörgéssel kirepült belőle az élet. Soós Éva


Rónai Katalin: Bűn János lesütötte a szemét. Szemben vele három angyal állt. Miért nem hagytok végre békén? Nem volt még elég? A három angyal csak állt és nézett. Mihály a kardját szorongatta, Raziel m merőn nézett, Ariel próbálgatta szárnyait. Tényleg, most már hagyhatnátok!- megint János volt, aki megszólalt, már kicsit kevesebb volt hangjában a támadó él. – Miért én va vagyok a bűnös? Ráadásul, én meghaltam, ő, pedig vidáman él tovább… A három angyal kicsit szűkítette a kört, kezdett a dolog fenyegetővé válni. Jól van, elismerem, bántottam sokat. De, hát megcsalt! Összefeküdt valami ficsúrral! Mert folyton viszketett neki!! Bezzeg nekem meg nem akarta, pedig próbálkoztam, erősen. Akkor ki volt a bűnös? Jó, jó, tudom, már nem igazán voltam férfi, az utolsó időben, de hát ő tehetett erről is! Az angyalok a torkukat köszörülték. János, te nem voltál buta ember. – Mihály így kezdte,- itt állsz előttünk, és semmi más dolgod nem lenne, ahhoz, hogy végre nyugalmat leljen a lelked, hogy elismerd, nem teljesítetted, azt, amiért leküldtünk 57 évvel ezelőtt! Az lett volna a feladatod, hogy megmutasd annak a családnak, ahova leszületsz, hogy az is bűn, ha nem figyelünk a másik emberre, az is bűn, ha figyelembe se vesszük a gyerekeinket, az is bűn, ha bántjuk a feleségünket, és az is bűn, ha hagyjuk, hogy a szenvedélybetegség markába kaparintson. Te, pedig, - folytatta Ariel,- ahelyett, hogy ezt megmutattad volna a környez környezetednek, hogy hogyan lehet ezeket kikerülni, szépen eljátszadoztál vele, és teljesen belebonyolódtál, majd lelkileg és testileg is bántalmaztad a rád bízott http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 29

asszonyt, és örök fájdalmas szeretethiányt okoztál lányaidnak, kezet emeltél anyádra, és a nejedre, gyenge bűnös emberré lettél! Semmivé az egész h helyett, ami lehettél volna, amiért azt a testet kaptad, és azt a családot! János megint lesütötte a szemét, legszívesebben elsüllyedt volna, de most nem ez volt a megfelelő cselekedet. Meg kell találnia a hangot a három aangyallal, be kell nekik bizonyítania, hogy ő teljesítette a feladatát, de a rábízott asszony volt a bűnös, ő rontotta el, ő volt, aki nem teljesítette a kötelességét, mert önálló lett, haj, de mennyire! És, hogy nem átallott önálló véleménnyel, saját vállalkozással létezni a közös életen belül, ahelyett, hogy várta volna ő is a sült galambot! Mert meghülyült az asszony, amikor visszament dolgozni a GYES után! Mert variált, és döntött, és nyüzsgött állandóan, nem volt elég az anyja, az is folyton megalázta, kiskora óta,meg az apja, aki semmibe vette, még a felesége és a gyerekei is kezdték, hogy nem az ő szava számított. De, hát meg kellett leckéztetnem! Különben a fejemre nő! Így is azt tette! János, János! – szólalt meg Raziel, - még mindig nem érted? Nem az a bűn, amit a feleséged tett, hanem, az, amit te, mert tönkretetted a feladatodat, amely pont az ellenkezője volt annak, amit tettél. Ki adott engedélyt arra, hogy alkoholista légy? Ki arra, hogy játékgépezzél? zzél? Ki arra, hogy kivetkőzve magadból csak úgy fogd magad és meghalj, szerencsétlen apád szeme látt láttára? János! – vette át a szót, megint Mihály,- ha itt és most beismered, hogy b bűnös vagy, bűnös voltál, amikor a rád bízott család életét megkeserítetted, akkor beléphetsz az ajtón, és nyugalmad lészen. Ha nem, és még mindig vit vitázol, ellenkezel, és nem fogadod el, hogy nem teljesítetted a feladatodat, se ezzel újabb életben kell majd dupla feladattal megjelenned, valamikor, akkor a Pokolban találhatod magad nagyon gyorsan. Gondold meg! Kapsz pár pe percet. János meztelen kipirosodott lábát szemlélte. Lassan emelte fel a tekintetét. Egyenként nézett a három angyalra. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 30

Nem ismertek engem. De nem baj. Kénytelen vagyok fejet hajtani előttetek. Sajnálom, ami történt.. Nem szeretnék a Pokolba kerülni. Elfogadom, hogy bűnös vagyok, mert nem a bűn ellen, hanem a bűnért éltem lenn a Földön. Elismerem, hogy nagyon jól éreztem magam ebben a szerepkörben, de, mivel megbűnhődtem érte, egyrészt, elhagyott a feleségem, utáltak a gyerekeim, elbocsájtottak a munkából, ellopták az autóm, elhagyott mindenki, apámmal kellett élnem egy lakásban, ezek már elég nagy büntetések, ráadásul, viszon viszonylag korán meg is haltam. Rendben,- felelték az angyalok,- nem igazán ezt vártuk, de mondjuk, ez is megfelel. Lehetőséged lesz, a Mennyből segítened a volt családodat, hogy a bűn elkerülje őket. De figyelni fogunk! Ha, még itt sem erősíted meg a hited, hogy amit tettél földi létedben, az a bűn kategóriájába esik, akkor mehetsz a Pokolba! Ezzel a három árom angyal eltűnt és János előtt feltárult a Mennyország kapuja. Éppen idejében, mert lent a Földön elkezdődött a gyászszertartás, amelyet felesége intézett. Rónai Katalin


Perluszné Villányi Julianna:Bátor nyúl vagy nyuszika? Mi is történt? Mi az oka, hogy idejutottam? Mi a bűnöm, mit vétettem, hogy ide jutottam? Pedig csak örömöt akartam a kicsi lányomnak. Most itt állok, mit állok? Itt reszketek, talpig barnán nyúlnak álcázva. Alig látok a nyúlálarcból, még a nyúl füleim is kónyán állnak. Kietlen len vidéken, fekete esőfelhők alatt, már csak az hiányzik, hogy jól elázzak. Hogyan is kezdődött? Fontos állásom van ami rengeteg stresszel jár. A feszültség oldására esete esetenként egy- egy pohárral ittam. Végül már mindennapossá vált. A feleségem ezt megunta és válaszút elé állított, vagy abbahagyom az ivást, vagy elköltözöm. Én a költözést választottam, de azért elhatároztam, hogy az alkoholizálást is befejezem. Nagyon hiányzott a kislányom. Most húsvét révén gondoltam, hogy meglátogatom és meglepem. Felöltöztem öztem húsvéti nyúlnak. Nagyon tökéletes volt a nyúlruha, még az arcom se látszott, csak a két szememnek volt rés. Először is taxit kellett rendelnem, ilyen öltözékben még se vezethettem. A taxi miután jól kinevette magát, ráállt, hogy elvisz.


De úgy néz ki a római számokat illetően nem volt túl otthon. Kértem, hogy vigyen a tizenegyedik utcába, de a kilencedikbe vitt, igaz ezt még akkor nem tudtam. Kiszálltam az autóból, bementem a kertkapun, (nem nem volt bezárva) gondoltam nem csöngetek, előbb elrejtem a csokitojásokat a kertben. Kicsit gyanú volt minden, mintha a bokrok és a virágok nem úgy néztek ki, mint legutóbb, Elkezdtem rakosgatni a tojásokat, ekkor zörgést hallottam. Odanéztem és egy vicsorgó szájat láttam nagy fogakkal. Ekkor tudatosult bennem, hogy mégsem jó helyen járok. Egy másodpercre megbénultam, de azután már rohantam kifelé. A kapu nyi nyitva maradt , így a kutya is utánam. Futottam, futottam, a kutya is egy darabig, de jól ól megdobáltam a tojásokkal így egy idő után feladta az üldözésemet. Most itt várom az estét, hogy a sötétben hazaosonjak. Ezt most jól elszúrtam, pedig még ma nem is ittam.

Perluszné Villányi Julianna


Nyíriné Takács Éva: Miért bűn? Miért bűn szeretni? Szerelembe esni. Valaki hangjától megrendülve lenni. Kéretlen rálelni, szemébe nevetni, szív szavának hinni, s ellene nem tenni, ellenállás nélkül a karjában ébredni. Miért bűn, ha így szeretsz valakit? Ki az, aki rendez? Ki az ki alakít? S ki tudja ezt könnyen elengedni? Maga ellen fordulva, megsebezve lenni? Ki adja a szívbe irántad a vágyat? Ki vet a szenvedélynek idő előtt ágyat? Ki mondja, hogy tagadj mindent, ami érint? Kihez vagy őszinte, ha Isten feléd int?

Ki ítélhet, ha még így nem érzett? Ki tudja, mit írt pont Neked a végzet? Kérdezd magad, kérdezd az Istened, bármi jön ezután, úgyis Te viseled.

Nyíriné Takács Éva


Nagy-Rakita Rakita Melinda: A világszép modell lány esete (krimi) - részlet a készülő regényből -

Ahogy ott feküdt elhagyatva, szemérmetlenül kitárulkozva a sárguló avaron, senki sem gondolhatta volna, hogy nemrég még ő volt az egyik legkerese legkeresettebb modell a városban. Sőt, egy-két két órával korábban még boldogan kikaca kikacagta mindhárom férfit, aki megkérte a kezét. __________________ A bár sejtelmes félhomályában felvillanó fények törték át a sarkok ssötétjét. Megvilágítva egy-egy egy pillanatra az asztaloknál ülőket. A színpad tarka égői alatt három rúdtáncos szolgáltatta a műsort. t. A bárpultnál b bevetésre készen lányok ültek. Miniszoknyák, dekoltázsok, csillogó hamis ékszerek verték vissza a pultos mögötti világítás fényeit. A nők többnyire kettesével üldögéltek, látszólag egymásra figyelve, de fürkésző sző tekintetük folyamatosan pász pásztázta a teret és a bejáratot. Előttük karcsú koktélos poharakban színes italok álltak. Egyetlen szőke nő ült egyedül az utolsó bérszéken. Mellé ült le a most érk érkezett férfi nagy csalódására a többieknek. A jövevény nem volt túl magas, szőke haját rövidre nyírták, keretnélküli szemüveget viselt, nem tűnt igazán nagymenőnek. Ennek ellenére bármely bármelyikük szívesen vette volna, ha őt választja. A nők hivatalból ü ültek ott. Azért kapták az italokat – amelyeknek csak a színe volt valódi, alkoholtartalma szi szinte nulla – hogy becsalogassák a vendégeket és azt a képzetet keltsék a bet betévedő vendégekben, itt kedvükre vadászhatnak. Ha nem sikerült elegendő fogyasztásra bírni néhányukat, akár már másnap más ülhetett a helyükön. Johann Kerekes, a tulajdonos nem pazarolta a pénzét nzét haszontalan alkalm alkalmazottakra. Igaz, ide ő szinte soha be nem tette a lábát, de több szeme és füle felügyelte a bár működését. Mindjárt a bejáratnál két kigyúrt, borotvált bi biztonsági őr vigyázott rá, hogy minden den rendben menjen, de a bennfentesek http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 35

számára az sem volt titok, hogy a színpad melletti asztalnál ülő sötét hajú, középkorú férfi, a főnök, szintén ugyanezért van itt estéről estére. -

Szia – ideülhetek melléd? – kérdezte a férfi és a választ meg sem várva felkapaszkodott a magas bárszékre. - Nem az enyém a szék, odaülsz, ahova akarsz – hangzott a nem ééppen barátságos válasz. - Ugyan már, miért vagy ilyen morcos? Szívesen meghívlak egy ita italra, úgy látom, rád fér. Mit kérsz? - Egy screw jól jönne, dupla vodkával – válaszolta a nő és végre fe felnézett. - Két vodka-narancsot légy szíves dupla vodkával – szólt oda a pu pultosnak a férfi. - Kösz. Egyébként ismerjük egymást? - Találkoztunk már, Horváth István vagyok, bemutatkoztunk eg egymásnak egyszer egy Superdoll rendezvényen még a tavasszal. Te vagy Krisztina, a sikeres modell, Johann Kerekesnek dolgozol. - Persze, emlékszem, te jöttél Alexandrával, ugye? - Én. - Tök gáz, hogy meghalt. - Igen. Megérkezett a két ital. Horváth István, azaz Pityu, a poharakért nyúlt, de a pultos csak az egyiket adta oda neki, a másikat maga tette le a lány elé, majd arrébb lépett, hogy két frissen érkezett vendéget kiszolgáljon. Amikor elfo elfordult Pityu elvette a koktélt a lánytól és a magáét nyújtotta oda neki. -

-

-

Gondolom, ezzel jobban jársz, ha már annyira szükséged van az italra – mondta és ezzel belekóstolt a pohárba. – Igen, úgy látom, ebbe tényleg nem jutott elég vodka. Mondd te alapból vagy rendes, vagy akarsz tőlem valamit? Előre szólok, igaz, hogy modellként már nemigen dolgozok, de nem vagyok prosti. Nem azért ülök itt. Ugyan ez eszembe sem jutott. Csak megörültem az ismerős arcnak. TTudod, eléggé kivagyok Szandi miatt,, de nem szeretek egyedül inni.


- Aha. Ezt értem. Én is eléggé kivagyok. - Mi történt? Kérsz még egyet? - Ja, persze. Kérek. Pityu gyorsan kihörpintette a kamu italt és intett a pincérnek, hogy kér még két ugyanilyet. Majd, amikor az italok megérkeztek, megismételte mételte a korábbi műveletet a poharakkal. Csak akkor kérdezett újra, amikor a lány a következő poharat is kiürítette. - Szóval? Mitől vagy ennyire magad alatt? Krisztina lopva körülnézett és csak az után válaszolt, láthatóan ügyelve arra, más ne hallja meg. -

-

-

Ez a szemét Kerekes felbontotta a modellszerződésemet és még az eddig járó pénzem nagy részét is visszatartotta. Miért csinált veled ilyet? Hiszen gyönyörű vagy és csodálatosan mozogsz a kifutón. Az arab turnéra utaztam volna hat másik csajjal. Előre örült örültem ennek a munkának, bár sejtettem, hogy nem lesz könnyű, mert me meglehetősen sok pénzt fizetett volna. Gondoltam, bármilyen kemény lesz, kibírom, és aakkor kölcsön nélkül megvehetem a lakást, amiben lakom. A tulaj minde mindenáron pénzt akar belőle, ha nem tudom kifizetni, zetni, ki kell költöznöm. Értem. És mi történt? Egy héttel a turné előtt kiderült, hogy nem csak modellkedésről szól a buli, még csak nem is arról, hogy esténként szórakoztatni kell néhány fo fontos ügyfelet, hanem gyakorlatilag kényre-kedvre kedvre kiszolgáltat kiszolgáltatott prosti melóról. Most ezt nem mondod komolyan? Dehogynem, véresen komoly. Olyannyira komoly, hogy ezen úszott el a lakásom. Ezek szerint, nem vállaltad el? Persze, hogy nem. Egy dagadt arab herceget, vagy mi a fenét kellett volna minden módon kiszolgálnom lnom hat héten keresztül. Ráadásul egy tetű pe perverz állat, ahogy hallom.


-

Biztos ez? Naná, hogy biztos. A legutóbbi ilyen turné után az egyik lány úgy jött haza két hét után, hogy csupa kék zöld volt és egy héttel később kórházba is került. Először nem mertee elmondani sem, mi történt vele, de aztán am amikor Kerekes felbontotta a szerződését azzal az indokkal, hogy nem vise viselkedett megfelelően az ügyfelekkel, kitálalt egy újságírónak. Ő megígérte neki, hogy az internetes újságjában közzéteszi a cikket. Rá egy hé hétre a lányt holtan találták. Valaki leszorította az útról a kocsijával, miközben vvidékre tartott a szüleihez, az újságíró pedig nem merte megjelentetni a sztorit, mert egy ismeretlen felhívta és megfenyegette, hogy úgy fog já járni, mint a lány, ha eljár a szája. Mindez egyszerre szakadt a ki az exmodellből. Úgy, hogy a vége felé már nem is suttogott. Amikor befejezte, ijedten körülnézett. Pityu kö övete a tekintetét, és egy szúrós szempárba ütközött, amely a terem sarkából figyelte őket. Rossz érzés fogta el. Visszafordult a lányhoz. -

-

Iszol még egyet? Nem, kösz. Jobb lesz, ha lelépsz. Ok. Mindjárt megyek, csak egy dolgot kérdeznék még. Nagyon fo fontos lenne tudnom. Mit is? Szandiról van szó. Lehet az, hogy őt is hasonló okok miatt ölték meg? Lehet, hogy Kerekes intéztette el? Nem tudom, nem is akarom tudni. Én még élni akarok. Húzz el mi mielőbb és lehetőleg soha többé ne tedd be ide a lábad, ha nem akarsz bajt maga magadnak! Ugyan már ne csináld! Hátha tudok neked segíteni, te meg segítesz n nekem. Fellejtsd el! Én nem tudok neked segíteni, te meg nekem, pláne nem. Én bármi áron megvédem magam. Ha nem tűnsz el rögtön, kiabálni fogok és azok a helyes kigyúrt gorillák ott az ajtónál azonnal nnal rád ugranak. Aztán örülhetsz, ha egyszerűen csak kihajítanak.


-

Rendben. Nem akarok neked bajt. Fizetek és megyek. De esetleg máshol máskor még beszélgethetnénk. - Szó sem lehet róla, ezeknek mindenütt van szeme és füle. Mon Mondtam, tűnj el! - Fizetek! – szóltt oda a pultosnak Pityu és leszállt a bárszékről. Látta, hogy a pultos jól megnyomta a ceruzáját, amikor kiállította a számlát, legalább a fogyasztás kétszeresét számolta fel, de amikor annak kihívó, kkemény tekintetébe nézett, nem vitatkozott, gyorsan fizetett tett és kifelé indult. A kijárattól még egyszer visszanézett. Krisztina éppen odalépett egy színpad melletti asztalhoz, amelynél egy sötét hajú, középkorú férfi ült. -rame-


Menyhártné Zana Éva: Az erkély Paula hosszúlábú csinos lány volt, derékig ékig érő hullámos barna hajkor hajkoronával. Nem láttam fiúzni. Csöndes, visszahúzódó természete miatt meglepődtem, mikor egyszer összefutottunk az utcán, és beszélgetést kezdeményezett. M Mikor csak úgy félvállról Pieni felől érdeklődött, leesett esett a tantusz. Csak n nem tetszik neked?- kérdeztem. Kiderült, hogy halálosan szerelmes Pienibe. Nem meri megszólítani sem, de valami konok elhatározással tározással őt kívánta férjül, róla álmodott, mióta meglátta, évekkel ezelőtt. Kicsit vagányabb lány voltam, mint ő. Az a srác pedig, akiről iről kérdezett, ha nem is a baráti, de a tágabb haveri körömhöz tartozott, akikkel együtt lógtunk délutánonként. Én nem bírtam. Az hogy minden csajt lefektetett, aki csak hagyta magát, az egy dolog. De mocskos szájjal ki is tárgyalta, gyalta, és ez rendkívül taszító tó volt. Elmeséltem Paulának, de őt nem zavarta. Sejtette, hogy ilyen, de álmai hercege egyszer majd csak őt akarja, ezt biztosan tudta. Piszkosul ledöbbentem, mikor két év múlva meghallottam, hogy összeház összeházasodtak. Lehet, hogy mégis Paulának volt igaza? Megszelídítette gszelídítette a „vade „vadembert”? Évekig úgy tűnt szépen élnek, gyarapodnak. Gyerekeik lettek, lakást vettek. IX. emeletit. Nem is tudom miért csodálkoztam mégis, mikor kiderült, Pieni csalja Paulát. Mindenhol, és akivel csak lehet. A legutolsó a szomszédasszonya ya volt. A délutáni találkát megzavarta a hírt hírtelen hazaérkező férj. Pieni, mikor meghallotta kulcs elfordulását a zárban, az erkélyre menekült. Gondolta átmászik, két – három mozd mozdulat a szomszéd erkély, az otthona. És megússzák a rajtakapást, holnap mehet het minden tovább.


Az adrenalin elöntötte a testét. Már csak egy mozdulat, és otthon van, go gondolta. Jó is, mert mindjárt hazaér Paula is a gyerekekkel. Hirtelen a házak közt kavargó szél belekapott a begombolatlanul maradt ingébe. Elvesztette az egyensúlyát. Azz utolsó emlék a csodálkozásé volt. Miért nem fogta meg a korlátot? ..

Menyhártné Zana Éva


Lupán Ágnes: Csak nem? – Gyere, egyél már egy cseppet, ne rohanj úgy folyton! – Mennem kell, anya! – No, ne mondd már nekem, hogy nincs egy perced se!! Hisz csak egy kis lleves. Meg aztán van még pite is. Almás. A kedvenced. – Várnak már lent a ház előtt. – Egyél már, kérlek! – Nem tudok, most már muszáj rohannom – próbálta meg rövidre zárni Zalán a beszélgetést az anyjával. – Ne haragudj! Kérlek! – Semmi gond – mondta Margó. A duzzogás a hangjában elég határozottan hallgató volt. – Most megbántottalak – próbálta mégis menteni a menthetetlent a fia. – Dehogy! – Na! Margó a száját rágta, majd kibökte: – De mindig ez van! – Micsoda? – No, menj, hisz most mondtad, hogy sietned kell. Nem is értem, én csak sz szerettem volna végre beszélni veled két mondatot, mostanában sosem érsz rá. Csak nem bűn, hogy főztem neked? Hogy megsütöttem a kedvencedet is? – Köszönöm, nagyon kedves vagy! – Ezt csak úgy mondod, hogy minél előbb elmehess. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 42

– Nem, dehogy! Tényleg így gondolom. Jövök hétvégén megint, rendben? – Most mit mondjak erre? Hogy nem örülök neki? Hát persze, hogy örülök, hát bűn, ha várlak? A húgodnak is mondd meg, hogy jöjjön holnap, ahogy megígérte. – Hisz tudod, hogy itt lesz. – Hmm. – Most mi a baj? – Semmi. – Úgy csinálsz, mint aki nem hiszi, hogy eljön. – Biztos úgy lesz. Ha ő mondja. – Megkért, adjam át, hogy holnap jön. Bár ma is itt volt már reggel, tegnap is, tegnapelőtt is, minden, ahogy minden nap. – Jól van! - csattant fel Margó. - Tudom, hogy itt járt. Annyira még nem vvagyok szenilis. – Persze, hogy nem! Senki nem is állította, hogy az lennél. – Az csak nem bűn, ha jól esik egy kis figyelem? – Nem, nem az! No, akkor én megyek is. – De hát alig voltál itt. Ezért kár volt. Ezért az öt percért. – Nem öt perc volt, te is jól tudod. Megjavítottam a zárat, feltöltöttem a h hűtőt, kicseréltem az izzót az előszobában, áttoltam a régi helyére a szekrény szekrényeket ismét, vírusirtót tót futtattam a gépeden. Most már azzal is lehet megint játszani. – Hmm. – Hétvégén, ahogy mondtam, jövök újra. Gondolom, akkor is lesz mit átre átrendezni. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 43

– Ezt most miért mondod? – Hetek óta minden alkalommal bútort tologatunk. – És akkor mi van? Zavar? Tán bűn, hogy most így jobban tetszik? – Nem, de azt mondtad múlt héten, hogy úgy lesz az igazi, most meg vissz visszacsináltuk. – Rájöttem, mégis jobb úgy. – Előtte is úgy volt, akkor esküdöztél, hogy tévedés volt visszafordítani mi mindent, mégis jobb, ha az asztal a szekréy mellett van közvetlenül. – De az ágy mellett akkor nem érem el a könyvemet. – Igen, ezért toltunk ma szépen vissza mindent a helyére. Századjára. – Tudod, mit? Menj is, nem is akarom hallgatni, hogy itt sírsz, azt hittem, nem bűn, ha megkérlek egy kis segítségre. – Nem sírok, csak elmondom a tényeket. – Jól van. – A tények is úgy szeretnek változni, ahogy a bútorok változtatják a helyüket. – Már megint meg akarsz bántani. – Nem akarlak, ne haragudj! No, van még valami? Vagy mehetek? – Mehetsz, persze! Rohanj csak! Zalán a bejárati ajtó felé fordult, felöltötte a kabátját. tját. Margó mindeközben fátyolos tekintettel követte minden mozdulatát. – Csak egy kis levest egyél még, kérlek! – Ettem már, anya! Két tányérral is, pedig nem is voltam éhes.


– Mindig tele hassal jössz ide. Mintha szándékosan kosan csinálnád. Hogy még kkevesebb időt kelljen itt lenned. – Nem nevezném kevésnek az időt, már lassan öt órája itt bütykölök a há házban. – Rosszul jár az órád biztosan, hiszen még csak most jöttél. És meg se szólaltál egész idő alatt. Hát bűn az, ha én csak kérdezek? zek? Szeretném tudni, hogy vagy. – Beszélgettünk, nem emlékszel? Csak nehéz a létra tetejéről, vagy cipekedés közben hosszan válaszolni. De ez nem jelenti azt, hogy ne beszélgettünk vo volna. Nem is lehet itt csendben maradni ennyi időn át. – Hogy érted ezt? – Nem érdekes! – De ezt most miért mondtad? – Mondtam, hogy hagyjuk! – Goromba vagy már megint. Apád nem tanított jómodorra? Zalán leszegte a fejét, erre már nem is szándékozott válaszolni. – Jól van, nem fogom felemlegetni. – Köszönöm! – Csak nehogy rá hasonlíts. Semmirekellő volt mindig is. – Azt hittem, nem beszélünk róla. – A férjem volt. Hadd beszéljek róla, amikor akarok. Csak nem bűn, hogy fáj, amiért eltűnt örökre? – Lehet, nem bírta ő sem... – morogta Zalán inkább csak magának. – Mit motyogsz az orrod alatt? – Puszillak. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 45

– Persze, jól van. Kikísérjelek? – Nem kell, kitalálok, köszönöm! elvi– Alig várod már, hogy szabadulhass, értem. Rendben, nem kell tovább elv selned, menj, rohanj! – Szia anya! – Mielőtt az ajtó becsukódott volna Zalán után, Margó még gyorsan utána kiáltott: – A húgod hívjon ám fel még este! – Átadom neki. De holnap reggel úgyis itt van megint. – Hol van az még? – bosszankodott Margó, ahogy az ajtó végérvényesen ráz rázáródott magányos életére ismét. – Csak nem bűn, hogy az embernek nek szüksége van a családjára? Lupán Ágnes


Lesták Zsuzsa: Hétköznapi bűnök és bűnhődések Bűn az, ha nem mondasz igazat a férjednek. Bűn az, ha elferdíted a valóságot. kijönni Bűn az,, ha csak a fél igazságot közlöd a másikkal, ami alapján jól tudsz kijön egy történésből. Bűn az, ha becsapod a másikat. Bűn az,, ha elhallgatod a kettőtökre tartozó dolgot a másik elől. Bűn mindaz,, amit ártó szándékkal gondolsz, vagy cselekszel. Bűn az,, ha tudod, hogy a másiknak fájni fog, mégis megteszed. Bűn az, ha tudod, hogy a másikat megbántod vele, mégis megmondod.

A legnagyobb bűn, ha Te magad vagy a másik.

Bűn az, ha nem mondasz igazat magadnak. Bűn az, ha szándékosan elferdíted a valóságot. Bűn az,, ha csak a fél igazságot fogadod el igaznak, amiből még val valahogy jól tudsz kijönni. Bűn az, ha becsapod magadat. Bűn az,, ha elhallgatod, nem azonosítod, szőnyeg alá söpröd az igaznak hitt, de igaztalan dolgokat. Bűn mindaz,, amit ártó szándékkal gondolsz, vagy cselekszel. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 47

Bűn az, ha tudod, hogy a végén megbánod és fájni fog,, mégis megt megteszed. Ezekért a bűnökért könnyen kaphatsz életre szóló jutalmat: bűnhődés, önvád a nevük. Ismered őket? Tényleg ezt akarod? Ha mégsem, van rá megoldás: Tiszteld meg magadat és a másikat azzal, hogy Megmondod az igazat annak, akit illet. Nem ferdíted el szándékosan az igazságot. A gondolataidban, érzéseidben és cselekedeteidben nem az az elsődl elsődleges, hogy Te jól gyere ki egy szituból. Légy őszinte és ne csapd be magadat sem és másokat sem. Ne hallgasd el és főleg ne söpörd szőnyeg az igaznak hitt, de mégis igaztalan dolgokat. Ne akarj ártani soha senkinek, még az ellenségednek sem. Van hozzá kedved? Gyere, járjunk együtt ezen az úton!

Lesták Zsuzsa


Kiss Zita: Amikor a múltad utolér Gloria élelmiszerekkel megrakott szatyrokkal egyensúlyozva va lépett be a föl földszinti lakásába, s rögtön feltűnt neki a szokatlan csend és nyugalom. A rádió, amit mindig bekapcsolva hagyott, ha elment otthonról, nem szólt. Elfelejtette volna beállítani az időzítőt? Nem, az nem lehet. Ahogy beljebb lépett az el előszobába észrevette, hogy Happy,, a nagybátyjától megörökölt idős tacskók tacskókeverék kinyúlva, mozdulatlanul hevert a konyha kövezetén. Hirtelen összesz összeszorult a gyomra, s pánik fogta el. A szatyrokat ledobta a kövezetre, s odarohant hozzá. Nem, nem veszítheti el a hűséges éges ebet is, hiszen a nagybátyját is csak egy hónapja temette el. Megnyugodva tapasztalta, hogy Happy mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, vagyis életben volt. Éppen a telefonj telefonjáért nyúlt, hogy értesítse az állatorvost, amikor észrevette, hogy a kkertre néző teraszajtó résnyire nyitva van. Hirtelen azt sem tudta, hogy mit tegyen. Végül kivette a legnagyobb kést a fiókból és úgy indult a nappali felé. A szobában nagy felfordulás fogadta, a betörők láthatóan alapos munkát végeztek. H Hasonló látvány tárult ult elé a hálószobájában is, még a matracot is kivették az ágyból. Remegő kézzel tárcsázta először a rendőrség számát, majd az állato állatorvosét. A betörés után egy héttel Happy újra a régi volt, az altató szerencsére gyo gyorsan kiürült a szervezetéből, s visszatért ért a jó kedélye. A rendőrség nem sok jóval bíztatta Gloriát, mert nem találtak használható ujjlenyomatokat vagy bármilyen nyomot, ami a gazfickók személyazonosságára utalt volna. Csak pár tárgyat vittek el, aminek inkább érzelmi értéke volt, mint anyagi. Saját maga megnyugtatására felvette a kapcsolatot egy megbízható biztonsá biztonságtechnikai céggel, akik már felmérték mérték a lakását, de csak két he hetes határidővel tudták elvállalni a munkát. Ennek nem örült, mert az eset óta nem túl ny nyugodt szívvel hagyta magára Happy-t. t. Szomszédja, a technikai guru Sam, jav javasolt egy átmeneti megoldást. Kölcsönadott egy mozgásérzékelővel ellátott kis


kamerát, amit a kritikus pontra, a kert kapcsolattal ellátott teraszajtóra áll állítottak be. Kutyasétáltatás közben érte a bentlakásos idősotthon sotthon vezetőjének hívása, aki értesítette, hogy még találtak egy Gloria nevével felcímkézett, lezárt cipős dobozt elrejtve, amikor kiürítették a nagybátyja szobáját. Érdeklődött, hogy személyesen kívánja-ee átvenni vagy futárszolgálattal juttassák el hozz hozzá. Az utóbbi mellett döntött, s a munkahelyére kérte a kiszállítást. Két nap múlva meg is érkezett a csomag. Furdalta az oldalát a kíváncsiság, de elég zűrös napja volt, így csak egy pillantást vetett a doboz tartalmára. Tele volt régi levelekkel és képeslapokkal. lapokkal. Egy régi, ibolyakék színű vastag boríték felkeltette a figyelmét, így azt a táskájába tette, hogy majd a buszon hazafelé beleolvas. Ez azonban a csúcsforgalom miatt csak terv maradt. Valami leh lehetett a levegőben, mert Happy is szokatlanul izgatott volt aznap, így hazaérk hazaérkezése után csak ledobta a konyhaasztalra a dobozt, s már indultak is a szokásos laza sétára. Utólag visszagondolva, inkább tempós gyaloglás volt a macskák és rigók kitartó üldözésével fűszerezve. Ennek köszönhetően Gloria még akkor is szaporán vette a levegőt, amikor beléptek a lakásba. Happy ahelyett, hogy a vizes táljához rohant volna, ugatva a nappali felé ve vette az irányt. A teraszajtót elbarikádozó fotelt valaki arrébb tolta, s az ablak is résnyire nyitva volt. Gloria teljesen belesápadt az élménybe. Alaposan körü körülnézett, de első látásra semmi sem hiányzott. Megint értesítette rtesítette a rendőrs rendőrséget. Várakozás közben vizet forralt a gyógynövény teájához, amivel az idegeit szándékozott megnyugtatni, s ekkor a konyhaasztalra tévedt a tekin tekintete, ahol a doboznak kellett volna lennie. Nem volt ott. Vett pár mély lélegzetet, hogy megnyugtassa magát és újra átgondolta a hazaérkezését. Semmi kétség, a dobozt oda tette le. Ezt az információt a kiérkező rendőrrel is megosztotta, s csak a távozása után tán jutott eszébe a mozgásérzékelő kamera. Nem mert ho hozzányúlni, nehogy elrontson valamit. Gyorsan megcsörgette Sam mobilját, aki épp befejezte a délutáni műszakját, s rögtön hazafelé vette az irányt. A m mehttp://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 50

móriakártyáról letöltötték a felvételeket, amin látható ható volt a behatoló, aki sötétszínű overált és a szemére húzott baseball sapkátt viselt viselt, így az arca sajnos nem volt jól látható. Gloria másnap bevitte a rendőrőrsre a képeket, s tájékoztatta a felelős ny nyomozót a részletekről, bízott benne, hogy a szakértők tők több információt ki tu tudnak nyerni a digitális képből, mint ő és Sam. Két nappal később hívta Patterson nyomozó, hogy a fotóknak hála sikerült kézre keríteniük a tet tettest. Kiderült, hogy a körzetben az elektromos hálózat felújítása zajlott, s a vill villamos művek egyenruháját viselve jutott be a tettes feltűnés nélkül az épüle épületbe. Piti kis bűnöző volt, akit felbéreltek a munkára. Nem kellett sokáig fagga faggatni, hamar feldobta az ivócimboráját, s egyben megbízóját Joseph Tillman Tillman-t, aki a bentlakásos idősotthon egyik yik korábbi dolgozója volt. Elmondása szerint egy aranybányának a tulajdonjogáról szóló papírt keresett, amit neki ígért Gloria nagybátyja. Sajnos a cipős doboz tartalma nem került elő, mert az eelfogása előtt megsemmisítette azt. Nagy kő esett le Gloria szívéről zívéről a hír hallatára, bár fogalma sem volt mi köze lehetett nagybátyjának egy aranybányához. Az igaz, hogy katonaként sok helyen szolgált és szívesen mesélt a kalandjairól, amiket mindig kiszínezve, szórakoztató módon adott elő. Valószínűleg ez is egy volt olt a sok kitalált tört története közül. A pénztárcája után kotorászott éppen, amikor a táskájának az egyik oldalzsebében a kezébe akadt a régi, ibolyakék boríték, amit még a doboz megérkezésekor vett ki belőle.. Teljesen megfeledkezett róla a betörés okozta iizgalmak közepette. A konyhapultnak támaszkodva, remegő kézzel nyitotta ki. Nem egy szerelmes levelet és nem is egy aranybánya tulajdoni lapját tartotta kezében, hanem egy régi katonai jelentést, amely tételesen felsorolja Joseph Tillman és két társa által elkövetett lkövetett kihágásokat, amelyekkel ártatlan civilek életét is kioltották. Nem csoda, hogy ezt az iratot mindenáron meg akarta szerezni. Miként került ez a nagybátyja tulajdonában? Kii tudja. A dokume dokumenhttp://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 51

tumot átadta Patterson nyomozónak. Megnyugvással töltötte el, hogy ha megkésve is, de nagybátyjának végül mégis sikerült igazságot szolgáltatnia, s a bűnösök elnyerték méltó büntetésüket. Kiss Zita


Hunka Zenta: Kiűzetés „Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás éss fogaknak csikorgatása.” Mt 8,12

Hajnali kettő. Még alhatna, de nem tud. Csak forgolódik az ágyban, gyűri a lepedőt, takarót. Nem tud szabadulni a képtől, amivel felriadt. Az emberiség történetét látta, korokon átívelőt, ami megérkezett egy olyan jövőbe, e, melynek a rémébe még most, ébren is beleborzongott. Álláig húzta a takarót. Próbálta elhessegetni a látottak emlékét, de nem ment. Pedig kö könynyen lehet, hogy hamarosan a mindennapokat is ez a rém fogja át meg áátszőni. Végül felkelt. Arra gondolt, hogy legalább egalább valami haszna legyen a látottakból. Még csak csütörtök volt ugyan, de legalább hamarabb meglesz vele. Leült a gép elé és belekezdett a vasárnapi prédikáció írásába. Az emberi öncélúsá öncélúságról, az Istentől való függetlenedésről, végső soron a bűnről aka akart beszélni. Az egyes ember magánbűneitől az egész emberiség közös bűnéig. Ehhez a látott képek nagyon jó kiegészítést jelentettek. Vagy két órán át verte a billentyűket. Írt és törölt. Aztán megint írt és megint törölt. Nem volt elégedett az eredménnyel. A képek, amiket látott, elevenen éltek benne. Mégis nagyon nehéz volt visszaadni őket és beágyazni abba a gondolatmenetbe, amiről beszélni szeretett volna. Két óra munkával azonban végül sikerült. Kiírt magából mindent. Az álomban látott kép is halványodo halványodott. Fáradtan dőlt le az ágyra és hamarosan álomba merült. Most azonban már pihentető, álmatlan álomba.


Amikor eljött a vasárnap és felment a szószékre, kicsit izgult. Jól ismerte a gyülekezetet, immáron harminc éve szolgált itt. Tudta, hogy nyakas népek, akikben igen erős a büszkeség és erősen híján vannak az alázatnak, ami vél véleménye szerint a jó istenkapcsolat alapja. Gyakran ment szembe ezzel a büs büszkeséggel és emiatt sok konfliktust megélt már velük. De amire most készült, az túlmutat minden eddigi kísérletén. letén. Most egy olyan pontot készült megéri megérinteni bennük, ami vagy elindítja őket az igaz úton, vagy végleges szakításukhoz vezet. Nem volt már veszteni valója, küszöbön állt a nyugdíjazása. Ezért me megért egy kísérletet a gyülekezet megmentése. Komótosan ment nt fel a szószékre, némi ünnepélyesség is érződött rajta. Kö Körbehordozta a tekinteté, majd belekezdett. Halk hangon kezdte, de szép lassan elragadta a szokott szenvedély. Arról beszélt, amit látott akkor éjjel. Az emb emberiség történetéről. Az emberi gőg és elbizakodottság bizakodottság történetéről. Arról, amit ma technikai fejlődésnek, haladásnak hívunk. Ami azonban megöli az emb emberek közötti valós kapcsolatokat, ami a vágyainak, ösztöneinek, pillanatnyi szükségleteinek kiszolgáltatott rabszolgává teszi az embert. Ami elemb elemberteleníti az Isten képmását. A globalizációról, a kapitalizmusról, profitról beszélt. Arról, hogy miként hazudunk egymásnak, csak hogy eladjuk magunkat, vagy eladjunk valamit. Szó volt énmárkáról, cég iránti lojalitásról, célszámokról. És szó volt a gyermekekről, ekekről, akik apa és anya nélkül nőnek fel. Akik meséket né néznek óraszám, drága ajándékokat kapnak, édességgel tömik őket, csak épp a legdrágábbat, a szüleik idejét és valódi figyelmét nem kapják meg. Szó esett lányokról, akik kelletik és eladják magukat, csak sak hogy megszerezzék azt a férfit, aki a vágyott anyagi javakkal ellátja őket. És szó esett férfiakról, akik azért gürcölnek, hogy a státusszimbólum autót, házat és nőt megszerezzék. Volt szó visszatartott bérről, csődbe ment vállalkozásról, öngyilkos bes beszállítókról. A fogyasztás kényszeréről, a mammonról, a test démonairól és a lélek ürességéről. És a kirabolt, tönkretett környezetről. A teremtett világról és benne a teremtményekről, melyeket ránk bízott az, Aki teremtette őket. És Aki hamarosan elszámoltat bennünket külön-külön külön és együttesen is. És Ak Akinek nem tudunk majd kit vagy mit visszaadni, mert nem jól sáfárkodtunk a http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 54

ránk bízottakkal. Sem a körülöttünk élőkkel, sem a körülvevő világgal. És ott állunk majd, lehajtott fejjel és üres kézzel, üres szívvel. el. És hiába zörgetünk majd, nem nyitnak ajtót. S künn a sötétségen lesz majd sírás rívás és fogaknak csikorgatása. Az apokalipszis és az utolsó ítélet képeit döbbent csend követte. Ismét kö körbehordozta a tekintetét, mielőtt a végső döfést megadta volna. A gyülekezet egy emberként nézett vele farkasszemet. Azokkal a nézésekkel ölni lehetett volna már most is. Pedig még csak általánosságban szólt, az emberiségről. Vett egy mély levegőt és belekezdett. Arról a sötét foltról beszélt, ami legf legfájóbb pontja volt e maroknyi embercsoportnak. S amiről mélyen hallgatott mindenki. Még a lelkész sem merte szóba hozni 20 éven keresztül. De most eljött az ideje, hogy szembesítse őket és saját magát. Ezzel tartozott az eml emlékének és a saját lelkiismeretének. Ha úgy tetszik, tartozott vele Jézusnak. A lányról beszélt, aki eltűnt. A lányról, akinek a testét végül a saját kútjukból húzták ki egy héttel később. A lányról, akinek a neve és emléke úgy égetett, mint a tűz. A lányról, aki asszony és anya volt már akkor. Aki egy, a szíve alatt megbújó apró életet is magával vitt a halálba. A lányról, aki hiába kért irga irgalmat, csak ítéletet kapott. A lányról, aki megesett és ez megbocsáthatatlan halálos vétkeként rovódott fel neki. A lányról, akit szájukra vettek és a halálba kergettek.. S akinek a társa a bűnben ma a presbitérium feje. Ezt mindenki tudta, de soha senki nem mondta ki. A lány volt a bűnös, a férfi csak megt megtévedt. A lányt az apja szíjjal kergette, a férfit a felesége gyengéd öleléssel fe felmentette. A bundák, a villa, az ékszerek zerek segítették meg nem történtté tenni az esetet. Akkor a lelkész is hallgatott, de ma égette szívét a nagylelkű ad adomány, melynek köszönhetően akkor a templom belső felújítását elvégezhe elvégezhették. A két férfi farkasszemet nézett. A gyülekezet hallgatott. Az égi és a földi öszszecsapásának kimenetele nem volt kérdéses. Mindenki tudta. Olyan világban élünk. A lelkész is tudta. Emelt fővel jött le a szószékről egy dühtől szikrázó szempártól kísérve. Mégis könnyűnek érezte magát. Szabadnak minden földi http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 55

tehertől. Befejezte efejezte a szertartást, majd végigsétált a gyülekezet előtt a kapuig. Ma is, mint máskor, mindenki kezet fogott vele, de senki nem nézett a sz szemébe. Csak egyetlen ember. Annak tekintetében gyűlölet szikrázott még aakkor is, amikor kezet szorítottak. A lelkész sz úgy érezte, mintha acélos harapóf harapófogóba fogták volna be a kezét. „Ezért még megfizetsz!” – sziszegte a férfi. A lelkész is tudta mi vár rá. A két kis bőrönd már becsomagolva várta a parók parókián. Még éjjel elhagyta a lelkészlakot. Reggel úgyis kitették volna a szűrét. Szomorúan vette tudomásul, hogy a gyülekezet lelkéért vívott csatát elves elvesztette. Nincs feloldozás, mert nincs beismerés. Nem kell a megváltás, mert nincs bűn. Soha nem is volt.

Hunka Zenta


Gyarmati Magdolna: Tükör Jó munkát végeztek ek a firkászok. És mindenki, aki benne volt az egész tört történetben. Sikerült elhitetni, amit akartak. Mindenki elhitte, hogy Hitler me meghalt. Csak én, csak én egyedül jöttem rá, hogy nem igaz. Csak én ismertem az igazságot. Kemény éveket éltem át ennek tudatában, ban, és már nagyon öreg vagyok. Nem baj. A halálomat már elrendeztem. Szép a temető, és a koporsó is kényelmes. Én választottam és ki is próbáltam. Finom, puha puha, fehér, csipkeágy. Választottam takarót is hozzá. Egy vékony, de meleg takarót, fekete feketefehér csipkével bevonva. Jó lesz. A koporsó is gyönyörű fehér, ehér, rajta az összes vallási jelkép. Hitek jelei, szimbólumai, egészen a kvantumfizikái kvantumfizikáig. Remélem nem hagytam ki egy jelentősebbet sem.. Fogytán az erőm, de eljött a nap, amire évek óta vártam. Hitler háza a falu szélén állt. Nem volt feltűnő, olyan volt, mint a többi. De én tudtam a rejtett kamerás felvételekből – amit pokoli nehéz volt megszerezni – hogy a szerény külső jelek ellenére megvan mindene, és hajlott kora ellen ellenére még sok évet élhet meg. Ilyen körülmények örülmények között, és ilyen ellátással nagy esélye van erre. Ezt nem hagyhattam. Hetente járt hozzá egy orvos, hogy jó egészségben tartsa. Ezt használtam ki. A soron következő orvosi látogatás alkalmával a kapu mögé rejtőztem, és amikor meghallottam az aut autó ajtajának a csapódását, előlépve – mintha a házból jönnék ki – gyorsan az orvos elé siettem. – Ma nem akar vizsgálatot! – mondtam sokatmondóan a szemébe nézve. – Tudjuk, milyen szeszélyes! Az orvos hátrahőkölve bólintott. – Akkor a jövő héten – szólt halkan és visszaült az autóba. – Rendben! – Ha esetleg hamarabb szükség lesz önre, értesítjük a szokásos módon. Az orvos megadóan bólogatott. Ahogy elhalkult a távozás zaja, a kapu mögé dugott táskámból elővettem egy fehér köpenyt és magamra öltöttem. Aztán


átsietve a kis kerten, az ajtóhoz érve óvatosan lenyomtam a kilincset, és b beléptem. – Megjöttem uram – értem a szoba közepére, a széke mögé. Csendesen üldögélt, régi filmeket nézve a tv-ben. ben. De már csak egy egy-két kockát láthatott a jelenetből. Határozottan n és gyorsan döftem a kábító injekciót a nyakába. Hóna alá nyúltam, felrántottam a székből, és „kisegítettem” az aautómig. A hátsó ülésre löktem, de akkor már aludt is. Próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, de nagyon nehéz volt. Végül is a tervem befejezés befejezése felé járok, érthető az izgalom. Hiszen életem utolsó éveit már csak ez töltötte ki. Az előkészületek, és most, a megvalósítás. Már közel jártunk ahhoz a ba barlanghoz, ami az út végét jelenti, mire sikerült valamennyire lecsillapodnom. Szükségem is volt rá. Megérkeztünk. A már teljesen tehetetlen test szörnyen nehéz volt. De bebotladoztam vele, húzva-vonva, vonva, cipelve a barlang mélyére. – Itt fogsz lakni – gondoltam. – De itt nincs luxus, nincs ellátás, és előbb elb elbeszélgetünk egy kicsit. Zsebemből előkotortam a rejtekhely kulcsát. Az ajtó belesimult a környezetébe, senki sem vette volna észre, hogy ott van, de ez már nem sokáig számított. Hitlert belöktem magam előtt,, beléptem én is, és bezártam az ajtót. Egy tükrös teremben álltunk. Én terveztem. Mindenhol eegybefüggő tükör borította a falakat, a plafont, és a padló is tükör volt. Hitler ébredezett. Én ott álltam a tükörképem többszörösei között. Szembenéztem velük. Aztán gyo gyorsan cselekedni kellett, nehogy teljesen felébredjen. Mégiscsak nagyon öreg vagyok – és nekem nem jutott luxus orvosi ellátás – így biztosabban elbánok vele. A terem közepén egy tartály állt, és egy asztal. Hitlert felrángattam az asztalra. Leszíjaztam kezét, lábát. Először a hangszálait vágtam el, hogy ne zavarjon. Ne tudjon ordítani. A többi bbi nem számít. Csak az agyára és a szemére van szükségem. Gondosan kinyertem ezeket a részeket a testből. Tetemes adag csatlakozó idegsejt is lógott belőle a gerinc felől.


Nagy volt a rutinom, sokat olvastam a régi leírásokat, hallgattam az elbes elbeszéléseket. Tanulmányoztam az archív chív orvosi dokumentumokat. Persze én csak műanyag bábukon gyakoroltam. De azért hasznos volt az is. A testből bioüzemanyag lesz. Egy szűrön keresztül fogja táplálni az agyat és segíteni a látást. Mert ez a cél. A látás. A nézés. Önmagával magával szembe nézés. Hitlert, az önmagával szembenézésre ítélem. Legalább ötszáz évre, és ha utána felfedezi valaki ezt a helyet, remélem, az eltelt öt évszázad technikai, biológiai fejlőd fejlődésének eredményeivel, kitalál valamit és hozzátesz még legalább öts ötszázat. És így tovább. Az agyat a szemmel, a függőleges tartályba tettem. Ott lebegett a tartály közepén a vízszínű folyadékban és nem tudott máshová nézni, csak tükörbe. Még egy utolsó pillantást vetettem a kapcsolódó vízszintes tartályra, amibe a testet raktam, aktam, aztán kinyitottam az ajtót, és kidobáltam a ruhákat, a cipőket, kivonszoltam az asztalt is. Aztán feltakarítottam, szétnéztem, hogy minden rendben van-e, és bezártam az ajtót. A barlang kijárata előtt pár méterrel, apró szerkezetet helyeztem el. Még szerencse, hogy ehhez is értek – mosolyodtam el. Nem hiába volt az a sok tanulás. Villamos mérnöki, robbantómesteri, orvosi tudományok… De már elfáradtam. Lassan ültem be az autómba. Kissé távolabb érve aktiváltam a robbantást. Másnap az emberek a faluban an arról beszéltek, hogy már megint volt egy kisebb bányaomlás. Még szerencse – mondták – hogy már rég nem használjuk. Otthon megpihentem kicsit. Ettem a kedvenc ételemből, ittam a kedvenc italomból. Lezuhanyoztam és átöltöztem.. Felvettem a fehér csipk csipkeruhámat, és beültem eültem egy taxiba. Nem akartam az autómat a temető előtt hagyni. A ravatalozóban ismerős kép fogadott. Minden úgy volt, ahogy kértem. A koporsónál a kicsi létra is ott állt. Fellépkedtem a fokokon és lefekü lefeküdtem a csipke takarót magamra húzva. Szép – gondoltam, és becsuktam a szememet. Utolsó mozdulatommal még megnyomtam egy alig kitapintható kis gombot. A fedél bezárult és kattant egy külső zár is. Gyarmati Magdolna


Engi Zsuzsanna: Várakozás Részlet Az álmodozó c. novellából… - Erő van a várakozásban is. - mondta Frank és ahogy kimondta, majd leírta, számára ez végérvényessé vált. Ez alapján fog cselekedni. Illetve ez alapján megkapta magától a felmentést a tettek alól és a jóváhagyást a visszavon visszavonulásra. Lily tehetetlen volt. Többször is elolvasta asta a leírt szavakat. Nem értette, mi történt. Az utóbbi időben mintha már kezdtek volna egymásra ha hangolódni, kialakult a bizalom. Ebben a korban már nagy szó. És most ez a hirtelen ford fordulat. A nő sokáig töprengett, mit válaszoljon a levélre. Válaszoljon Válaszoljon-e egyáltalán? Bántotta a dolog, mert nem értette, hogy a férfi mire gondol. Várakozni ált általánosan arra, hogy kialakul majd egy kapcsolat? Vagy konkkrétan kettejükre? Vagy esetleg arra a még le nem zárt ügyre? - Így borul fel egy végre nehezen rendbe rakott élet. – gondolta elszomoro elszomorodva. Mindent igyekezett keretek közé szorítani, hogy kezelhető legyen. Minden lehető szcenáriót kidolgozott, hogy védje magát és a gyerekeit a váratlantól. És akkor szembejön vele a szerelem és ő ahelyett, hogy messze futna tőle, hagyja magát megkörnyékezni általa. Sőt, ő maga lesz olyan szerelmes egy középkorú férfiba, mint egykor diáklány korában ban a férjébe. Vár és remél és csalódik. Türelmet tanul. Végül egy felsőbb sőbb hatalom kezébe helyezi a dolgot. Már nem lázad tovább. Kimondta és nincs visszaút, maga is tudja. Várni és remélni. Micsoda rettenetes két szó egy olyan impulzív, láng lángoló nő számára, mint Lily. Hiszen, ha eddig valami eszébe jutott, megv megvalósította. Néha nagy árat fizetett érte, de nem bánta meg. És most kkivették a kezéből az intézkedés jogát és áthelyezték egy ismeretlen férfiéba. fiéba. Övé a döntés joga. Ha várni akar, várni fog. Csak azt nem tudja még, hogy van egy kiszámíthata kiszámíthatatlan szereplő is az úton. Időnek hívják és jellemző rá, hogy szalad és az elmúlt perceket nem adja vissza, magával gával viszi. Telhetetlen, könyörtelen. A nő már http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 60

tudja ezt, de a férfi még a múltat siratja. Nem meri kimondani, hogy élni sz szeretne, gyógyulni, ismét szeretni. Lesz-ee ebből valaha egybecsengő, egyb egybehangzó álláspont? Vajon eljön majd a pillanat, amikor a férfi hiányát érzi egy társnak, nak, olyannak, aki segíti őt a még megmaradt út végigjárásában? Vagy hiú álom marad, amit a nő szeretne? Ki lát a jövőbe? Erő és várakozás. A nő döntött. Könyörtelen lesz magához. Nincs több levél, csak ha válaszként kellll megírni. Nincs több közös programjava programjavaslat, javasoljon a másik fél. Rengeteg felszabadult idő áll a rendelkezésére most. Ki kell tölt tölteni valamivel. Nincs álmodozás. Nincs a férfira gondolás. dolás. Ezeket a dolgokat a helyükre kell tenni. Nem lehet erőltetni azt, t, amit a másik nem akar. Nagyon fáj és egy darabig még fájni fog, de a seb behegged és távolodva az esemén eseménytől láthatóvá válnak majd az elkövetett hibák. Nem kell haragudni, nem kell senkit sem vádolni és megbántani sem. Egyszerűen csak el kell fogadni, h hogy mégsem ő lesz a férfi számára az, akivel tovább tud menni. Marad a távoli barátság. Nem kell olyan leveleket írni ezentúl, amiben találgatja, vajon mi érdekli dekli a másikat, hiszen nem válaszolt egy csomó kérdésre, mert erre nincs ideje. De találkozni sincs ideje. Egyszer nagyon régen már volt egy hasonló eset, jutott a nő eszébe a hirtelen hasonlóság. Nem, még egy nem lesz. Talpra áll. Nem adja fel a terveit. Egy kis kitérőt tett csupán, megmutatta, hogy igenis talpra lehet het állni, csak akarni kell. És most folytatja egyedül. Várja a futóverseny, seny, teljesíteni akar. Várja a kutatómunka és sok ismeretlen ember, akiket még meg szeretne ismerni. Rengeteg cikk és könyv, amelyeket el akar olvasni és írni fog, minden nap valamennyit. És ezekből összeáll majd egy könyv anyaga. Egyszer, talán jövőre, megírja majd kettejük történetét is, de ahhoz hi higgadtan kell látnia magukat, nem hibáztatni őt sem és nem feketíteni be magát sem. Energia kell és lesz is. Ismét el kell olvasni néhány könyvet és alkalma alkalmazni a tanultakat. Eredmény? redmény? Már van: hiszen rendeződtek az anyag anyagiak körülötte és megélt egy új szerelmet, őszintén, fájdalmasan, sérülékenyen, bátran. Sik Sikerült, ez már Ő maga. Engi Zsuzsanna


Dobos Márta: Zokni Lehajtotta a fejét, a kapucnit egészen előre húzta, úgy ment els elszántan. Nekifeszült a szélnek, ami fel-feltámadt, feltámadt, és csak úgy tépte, meg tolta visszafelé. Szokatlan volt ez a kora tavaszi hideg és szél. Bár a fák már kezdtek zöldülni, itt-ott ott még a legelszántabb mezei virágok is felütötték a fejüket itt, a külvárosi pusztaságban. Rengeteg dolog volt a templomban egész hétvégén, csak úgy nyüzsögtek a hívek. Barkaszentelés, olajszentelés, …meg minden más. Ma végre hirtelen fejfájásra hivatkozva sikerült korán otthagyni a sekrestyét délután. Megl Meglepődve nézett rá a püspök, de látta a fájdalmas grimaszát és kegyesen elb elbocsátotta. Előtte azért gyorsan még meggyóntatta, majd megáldotta. Mégi Mégiscsak Húsvéthétfő volt. A feltámadás napja. Szinte letépte magáról a miseruhát. Sebtében összecsomagolta a holmiját, majd még éppen elkapva va egy arra járó buszt, hazament. Otthon remegő ké kézzel szedegette össze a cuccait. A gyalásó (=gyalogsági ásó) szépen kitisztoga kitisztogatva ott várt a szekrény mélyén. Szinte vakon megtalálta. Gondosan összeha összehajtogatta és berakta a hátizsákja mélyére. Bedobott még egy meleg zoknit is, hátha nagyon hideg lesz estefelé. Ki tudja, olyan szeszélyes ez a március. Pár erős nylonzacskót is berakott mellé, hátha talál valami kis ártatlan növendé növendékfácskát, ami belefér a zsákjába. Azt el tudja majd ültetni a temetőben az anyja sírja mellé, hadd adjon árnyékot a nyári hőségben. Úgyis szeretett ott időzni az utóbbi időkben. Vele mindig meg tudta minden dolgát beszélni. Az anyja csak hallgatott mélyen, mint a sír. A buszmegállóban csak páran álltak. Nagyon sokat kellett várni. H Hiába, ez az ünnepi menetrend. Inkább kocsival mentek rokonlátogatóba az emberek, buszra alig vártak néhányan. Ő is rokonlátogatóba ment voltaképpen. De neki nem volt kocsija. Nem szeretette a kötöttségeket. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 62

Unalmában nézelődött. Kicsit éhes is volt. Mérges lett magára, miért is nem rakott be valami ennivalót. Meresztgette a szemét, hátha nyitva van a sze szemközti pékség, de sajnos zárva volt. Nagyokat nyelt. Bámult ide ide-oda. „Zokni, harisnyanadrág széles választékban”… - betűzgette az egyik bolt re reklámfeliratát. t. Tényleg rengetegféle zokni és harisnya volt a kirakatban, szinte roskadozott tőle. Mérgesen horkantott fel: Kinek kell ez a sok hülye zokni!...ahelyett, ...ahelyett, hogy valami kaját árulnának – tette hozzá magában. Aztán megjött a busz. Felszállt. tt, egészen ki a külvárosba. Meg is feledkezett az éhségéről. Sokáig utazott, Eszébe jutott, hogy legalább egy üveg vizet odatett magának, arra gondolt, majd ha leszáll, megissza. Végre odaértek, ahova készült ezen az ünnepen. Jelzett. Egyedül ő szállt le. Lehajolt, megigazította gazította a zokniját, mert lecsúszott majdnem a bokájáig. Ahogy felnézett és átment volna a másik oldalra, oda, ahol a külvárosi puszt pusztaság volt meg az erdő a szélében, egy helyszínelő rendőrkocsi húzott el és észvesztő sebességgel előtte, a megállóból kifelé induló buszt is megelőzte, rrohant valahova. Visszahőkölt egy pillanatra. Ez nem valami jó jel – gondolta. Felállt, de a kkocsinak már nyoma sem volt. Tétován körülnézett. Egy lélek sem járt arra. Felbátorodva átvágott az úton és nekiindult a pusztaságnak.. …….. - Hé, Zokni….gyere már ide! – harsant fel egy hang mögötte. Egy zsemleszínű orr jelent meg mellett, meg két leffegő fül. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 63

Megtorpant. A vizsla szája szinte mosolyra húzódott. játszani hívta. - Zokni, gyere ide azonnal!... – a hang egészen közel hallatszott. latszott. Ő nem mozdult. A kutya bizonytalanul ide-oda oda nézegetett, aztán szélsebesen elnyargalt a gazdijához. A füle csak úgy úszott utána a lendülettől. Még várt egy percig, majd megint nekifeszülve a feltámadó szélnek további továbbindult. - 38,37,36…. – számolt elszánt konoksággal. - …2,1. Megállt. Balra fordult a sötét erdő felé. Nyelt egyet, mert egészen kiszáradt a szája. Az arca kipirult az izgatottságtól. Dübörgött a vér a fülében. Ez lesz az. Már nincs sok hátra. Kivette a hátizsákjából a vizet. Jól meghúzta. A hideg víz jótékonyan lehűtötte a torkát, végig a gyomráig. Szerette a tiszta hideg vizet. Úgy érezte belülről is megtisztítja. Mint a szenteltvíz. Újra húzott belőle. Ahogy hátrahajtotta a fejét meglátta, hogy egy vércse köröz idegtépő lassúsággal ággal felette. Hallani nem lehetett semmit, de ez a kkörözés vészjósló volt. - Szegény pocok, te sem élsz már sokáig! – gondolta, majd tovább indult. Hamarosan odaért az erdő szélére. Nézte a fákat. Vajon melyik is volt az? Ezen a részen rég nem járt már. Pontosan egy éve. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 64

De akkor szép meleg kora tavaszi idő volt, nem ilyen hideg, szeles. Meg nem is volt egyedül. Megtalálta, amit keresett. Egy odút az egyik fa törzsén. Jellegzetes alakja volt, olyan, mint egy szem. Ezért is választotta ki tavaly. Erre eemlékezni fog. És emlékezett is. Egy izzadságcsepp indult el a nyaka tövén. Mohón felitta a kapucnis melegítő puha anyaga. Átcsörtetett a fák között egészen a keskeny ösvényig. Aztán jobbra fordult. Megdermedt. Valami halvány rózsaszínt sejtett a földön a távolban. Igen, pontosan ott. Levegőt sem mert venni. - De hát ez lehetetlen, nem lehet ott! Az nem lehet ott! – hitetlenkedett n némán. Körülnézett. Az ösvény másik oldalán egy elhagyott gyártelep volt, régi, rozsdás szöge szögesdróttal a fal tetején. Moccanást sem hallott sehonnan sem. Tompa csönd borult rá. Csak a vére dübörgött a fülében. Az elnyomott minden zajt. Kábán indult a halványrózsaszín folt felé. Még pár lépés. Már látta, mi az. Visszahőkölt. Egy nyuszis kislányzokni vége áll ki a földből. Sáros, áros, koszos volt, olyan viha viharvert elhagyott zokni. Ki tudja, ki hagyhatta azt el és mikor. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 65

Ő tudta. De nem hitt a szemének. Csak állt ott megkövülten. Ekkor az elhagyott gyártelepről reflektorok fénye vágott bele a szemébe, majd egy megafon hangja szólt fülsiketítőn: - Hasra, de azonnal! Rémülten, gondolkodás nélkül hasra vetette magát. A gyalásó nagyot ütött a veséjén. - Ne mozduljon! Letartóztatjuk gyermekgyilkosság vádjával. A percek óráknak tűntek, míg odacsörtetett pár kommandós és hátrabili hátrabilincselték a kezét. Halkan szóltak egymáshoz, de ő meghallotta: - Még jó, hogy találtunk egy ugyanolyan zoknit, mint az áldozaté volt! - Igen – helyeselt a másik – meg az is, hogy az a pap olyan szemfüles volt és figyelte ezt a papot. Eljöhetne hozzánk, a gyilkosságiakhoz. Elsötétedett előtte minden. Az arca ájultan fúródott bele a földbe, közel a kis ennivaló unokahúga mara maradványaihoz. Dobos Márta


Buschmann Éva: Bűn - Mindenkinek mást jelent Szép. Csúnya. Hűséges. Rossz. Jó. Bűn. Mindenkinek mást jele jelent. Mihez képest mondjuk, hogy valaki szép vagy csúnya, jó vagy rossz. Ezt ki dönti el? Mi a mérce, ahol elkülönül a határ közöttük? Nyilván a bűn ettől markánsabban elválik. Hiszen tudjuk gyermekkorunk óta - jobb esetben, normál körülm körülmények között nevelkedve -,, hogy mit szabad, mit nem. Miért jár a büntetés, mit nevezünk egyáltalán bűnnek. De létezik kisebb és nagyobb bűn is. A kevésbé mérvadót a nevezhetjük csintalanságnak, füllentésnek. A magyar nyelv szinonímában gazdag, tudjuk. Én is követtem el bűnt. Mert a lopást annak nevezik. Mégis felnőtté válva és innen visszatekintve óvodás koromra, inkább gyermeki csínytevésnek neve nevezném. Két jeles esemény jutott eszembe a bűn szó kapcsán. Az egyik tehát kis koromig nyúlik vissza. Mindig szerettem a csillogó, fén fényes ékszereket. Nőből vagyok, igaz. Ez már három-négyévesen négyévesen is nyilvánvaló jjelekkel párosult a tényeken kívül. A társaim, ha behozták és ujjukon viselték kedvenc gyűrűjüket nem voltam rest valahogyan leimádkozni kozni a kicsi ujjacsk ujjacskáikról és egy óvatlan pillanatban elcsenni tőlük lük és a saját zsákomba gyűjteni a zsákmányt. Majd otthon dugdosni, hogy a szüleim észre ne vegyék, mert hát nekik igencsak feltűnne, hogy milyen ékszerekre tettem szert. Ismerték pu puccos kelléktáram darabjait, így az új csecsebecsék könnyen feltűnhettek volna számukra. Biztos helyre kellett, hogy tegyem ezeket. Hát ugye az ujjamra mivel nem húzhattam más helyet kellett nekik keresni. Tél volt, hó. Ésszer Ésszerűnek tűnt, hogy betemessem a fukszokat az udvar egyik sarkába, jól beborítva a fehér lepellel. llel. Arra nem számítottam, hogy ez a hó nem tart örökké, mint ahogyan semmi sem az életben, egyszer el fog olvadni ni és újból ránk köszönt a tavasz. Pedig így lett. A gyűrűkről már majdnem elfelejtkeztem, mikor egy szép n nahttp://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 67

pon édesanyám megtalálta az ereklyéimet. imet. Hozta megmutatni, hogy nézzem meg mit talált az udvaron. Nem ismerős, Évike? – kérdezte. Neki nem volt az. Nekem igen, de tagadtam, mint részeg Jankó a volán mögött a húsvéti razzi razziakor. Valami mi hülye mesét biztos kitaláltam, ami kevésbé volt hihető, d de erre már egyikünk sem emlékszik több évtized távlatából. Szóval, ha bűn, akkor nekem ez volt az egyik. A lopás, vagy inkább eelcsenés, saját tulajdonommá tevés. Szerintem nem az a tipikus bűn kkategória, mára inkább megszépült emlék, egyszerű gyermeki csíny. y. De nekem ez volt az egyik legnagyobb. Bűnöm. Másik jeles esemény: nyári forróság. Már iskolás vagyok. Alsós. A főv fővárosi barátnőm az édesanyjával nálunk nyaralt minden évben. Épp akkor is nálunk vendégeskedtek. Ha együtt voltunk mindig kitaláltunk valami őrültséget, hogy egymást szórakoztassuk. Vagy vidámparkot építettünk használt gumia gumiabroncsokból, fapadból, vashintából stb. Vagy birsalmacsatáztunk, csatáztunk, ami abból állt, hogy a fáról az almát leszedtük és teniszütővel dobáltuk egymásnak. Édesapám majdnem szívszédülést édülést kapott, amikor az almamaradványokat meglátta az udvaron. Az elmesélni kívánt vánt sztori azonban mégsem ez. (Te jó ég, lehet, hogy ez egy harmadik bűnöm lehetne…) Amikor már végképp nem tudtunk magunkkal mit kezdeni, anyám szekrényét túrtuk fel és a kutyát tyát öltöztettük be mindenféle maskarába. Anyu örült, el lehet képzelni. Hogy, hogy nem, a fehér mennyasszonyi kalapját is előkotortuk az egyik alk alkalommal. Egy piszok került a hófehér anyagra játék közben. Ettől teljesen bepánikoltam, most mi lesz, ha anyu u megtudja. Anyu még mit sem sejtett ebből, mert barátnőm anyjával a kert végében derűsen mártóztak a nyári napsugarak fényében, míg mi őrültségeket csináltunk. Mivel már iskolások voltunk, a barátnőm hozzám képest már elég nagy volt, úgy gondolták túlzott felügyeletre nincs szükségünk…


Na, most mit csináljunk? A fehér kalap koszos lett!? Mossuk le róla! Nos, tu tudjuk, mi történik, ha egy foltot akarunk eltávolítani anélkül, hogy az egész rruhadarabot kimosnánk? Még foltosabb lesz, helyesebben ben a folt egyszerűe egyszerűen elterül az anyagon. Én ezt akkor még nem tudtam. tam. Tehát a fehér kalapon lévő paca a szappanos víztől még rondább lett, sokkal nagyobb, sőt ahogy dörzsö dörzsöltük, ki is bolyhosodott. Ez már több lett, mint feltűnő. Jött a következő nagy ötlet! Akkor rejtsük el,, ne tegyük vissza a sze szekrénybe. Jó, de hová? Volt egy klassz udvari vécénk. Lehet, hogy itt már nem is kéne tovább folyta folytatnom a sztorit, kitalálható a végkifejlet. A kalap ott landolt… a trutyiban. Mint tudjuk, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sántaa kutyát, a következő évben lezajlott vécészippantásnál szippantásnál előkerült a kisség megbarnult kalap…Már nem emlékeszem mivel magyaráztam ki, vagy mégis? Az olvasó fantáziájára bízom… Buschmann Éva


Bodó Tünde: Zenélő ég A csillagokat fogva, rántva a hajnalt Az ég eltűnő sugarat kapdosva Végtelen búcsút komponált. Reszketve ért el, üdvét szórta rám, Foszlányt szakítva elém az úton, Csendben szedtem a jelt, mindet, Fektette elém az eljövendőt, Majd szakított belőlem, a jelenből. A cafatok körökben pörögtek rajtam, Fölöttem súgtak, ordítottak, fújtam Tovább, két hét, négy hét, Négy éve már. A szél haladt tovább. Tépést sodorva a felhőkkel, kavarva E nap zavart, kicsavart hajnalát és azt, Ki hangjától fáradtan vonszolja E végtelen mesét magára nevetve már. Bűnös volt az ég, mi itt zenélt. Lehelte sodró sóhaját, majd Álomból rögeszmét csinálva Csattant el hirtelen, min Mesterkedett. Lehetetlenségét Pörgette hozzám, mesélésében Akadok el. Ha szemembe nézve Integet, akkor se hinném talán…


Hosszú búcsú végtelen egekben, Keresve Téged tévedtem el, Eltévedtem, eltűntem a csillagokban, Te lőtted mindet hozzám, tőlem El, szikrát adva elsőre ürességnek Torz hajnalába, évekig egyetlenem Lettél, eltetted végleg minden Más vágy suhanó üstökét. Eladtad, mit eladtam Veled, Mit nyertél, nem az, mit akarsz, De örök, mit jelent, örök, mit ad. Szellemed végleg fennmarad, Tintám könnyében kering Fáradtan, végét futja-e, Nem mondja senki meg, Majd ellöklek egyszer megfúló alkonyon. Végtelen a lánc is, mi hozzád köt, Te mondtad, akarod, bár másképp, Nem úgy, mint kellett, de Megtetted, az összhangzó búcsú Meg nem szakad, nem tudom, Mondjam-e, hogy örökké szeretlek? Hisz Nem mondtam soha még Neked, Hát sejtettem valaha is én?! S még lassan tűröm e szimfóniát, Szétfoszlik minden, mi fölösleg, És magam fűzöm belőle a Díszrapszódiát. Selyembe éneklem Sérelmeim, Istenné téve taszítlak, http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 71

Húzlak, míg el nem jön az idő, És elszökök nélküled, búcsúm Élősködőjét ölöm ki létemből. Látlak még talán, egyszer majd Te is, ha nézem az arcodat, Megmondod mindez miértjét, S a haladó szél elcsitul talán, A zenélő ég adna harmóniát, Kegyet nyújtva nekem megfejteni Szemedbe nézve életem nagy rejtelmét. Mondd, hol van már a vég?

Bodó Tünde


Balanyi Daniella: Feloldozás Érezte, hogy a fülében en lüktet a vér, ahogy az utolsó lépcsőfokokat me megmászta a kápolna hatalmas, díszes tölgyfa ajtajáig. Minden lépéssel egyre nagyobb súly nyomta gyermekien csökött vállait. Az utolsó lépcsőfoknál megbotlott, elvétette a lépést, és fájdalmasan terült el a kemény, mény, hűvös betonon, rozsd rozsdaszínű foltot hagyva maga után. A nadrágja kiszakadt a térdénél, tudta, ezért majd kapni fog az apjától, de most nincs idő ilyeneken ken gondolkozni. Ahogy Peti teljes testsúlyát bevetve belökte a méltóságteljesen nyikorgó aajtót, megcsapta sapta orrát az ismerős szag. Szerette volna illatnak megélni, a füst füstölők, a tömjén, és a könnyek egyvelegének jellegzetes, fűszeresen or orrfacsaró szagát, de nem tudta. Mindig felfordult egy kicsit a gyomra. Egy pillanatra megtorpant, benyálazta az ujját, és letörölte a kiserkent vért a lábáról, majd nagy levegőt vett, és benyitott a fülkébe. Nem telt bele sok idő, csakhamar megérezte a túloldalon a nyomasztó jele jelenlétet. - Halljam, gyermekem! – mintha a világ túlsó feléről érkezett volna a ffátyolos, kissé rekedt kedt hang, ez pedig bátorsággal töltötte el a fiút. - Gyónom a mindenható Istennek és neked, lelki atyám, hogy utolsó gyón gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára múlt vasárnap gyóntam. – darálta érzelemmentesen Peti, majd megütközött. Nyelt egyet, majd folytatta. – Ma az iskolában feleseltem a tanárnővel. Édesapámat behíva behívatták emiatt, én pedig a szemébe nézve letagadtam. - Ez bizony bűn, fiam. – sóhajtott fel az atya. - Tudom, atyám. Teljes szívemből szánom és bánom minden bűnömet, mert azokkal az én n jó Istenemet megbántottam. Fogadom, hogy Isten ssegítségével a jóra törekeszem, és kerülöm a bűnöket. Ámen.


Egy darabig csak fojtott, kissé ziháló légzést lehetett hallani a paraván túlsó oldaláról. Majd a hang újból belehasított a nehéz csendbe. - Gyermekem, kem, vess öt miatyánkot. Feloldozlak téged az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Peti alig hitt a fülének. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, izmai ele elernyedtek, szeme újból megtelt élettel. Feltöltődve pattant fel a kénye kényelmetlen fa ülőalkalmatosságról, és szinte csak foghíjról vetette oda: - Dicsértessék a Jézus Krisztus. – és már nyitotta volna is a fülke ajtaját, am amikor a pap megszólalt. - Dicsértessék a Jézus Krisztus. Fiam, várlak vasárnap a szokásos időben a hittan korrepetálásodon a szobámban.. Ne hagyd cserben drága szüleidet, ne hagyd cserben Jézust. Egy pillanatra elsötétült előtte a világ, ahogy botladozva kikóválygott az egyre szűkösebbnek tűnő fülkéből. A kápolna bejáratánál egy osztálytársába ütk ütközött, Mátéba. A fiú zavartnak tűnt, és elvörösödött, vörösödött, amikor me megpillantotta Petit, aki azonban még mindig nem volt magánál, és köszönés nélkül kikerülte Mátét. Peti a templom ajtajában a betonon megpillantotta saját vérét, amely iménti élénk rozsdaszínéről egészen sötétre váltott. Eközben a kápolnaa gyomrából parancsoló hang tört elő, amely visszha visszhangot vetve csapódott vissza a hatalmas épület öreg falairól. - Elkéstél, gyermekem. Azonnal indulj utánam a korrepetálásodra. Ez csakis a te érdeked, fiam. Ne hagyd cserben Jézust. Máté pedig megindult a zengő hang irányába, össze-összecsukló összecsukló lábakkal, magabiztos tekintetet magára erőltetve, ám magában reszketve, akár a nyá nyárfalevél. Balanyi Daniella http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 74

Agota Sandorfy: Ki a bűnös? Anya ilyesfajta bölcsességekben hitt, és ennek megfelelő szigorúsággal n nevelt: vetett el bűnt, majd elköveti “Erény nincs, csak álerény és aki ma még nem követett holnap.” (Gergely Márta: Miss nihil) A légópincében olyan szorosan voltak a fekhelyek, hogy az éjszaka ssötétjében a szomszéd nagyfiú könnyedén átnyúlt a kislány kezéért. Szöszke eddig rémülten hallgatta a messzi fegyverropogást, most mámoros moros révülettel fogadta a közeledést. Nyár óta szerette rajongásig ezt a fiút, persze eddig csak távo távolról, titokban. Tízévesen szentül meg volt győződve róla, hogy ettől az érinté érintéstől rögtön gyereke lesz. Anyja szavai, vai, amiket felvilágosítás címén rázúdított, beleégtek zsenge kis lelkébe: - Ha ide gyereket hozol, együtt repültök! Fogalma sem volt, hogyan is lesz a baba, de mivel vel fiúkhoz kapcsolódó téma, legjobb lesz óvakodnia tőlük. Bármennyire szerette tte volna me meghosszabbítani az egész lényét elárasztó különös, édes érzést, tudta, hogy tilosban jár. Erőt vett magán, és óvatosan, mintegy véletlenül odébb húzódott, hogy jéghide jéghidegre dermedt kis keze kicsusszanhasson a fiú forró tenyeréből. Közben maj majdnem a szíve szakadt meg. *** Szöszke idővel Szöszivé serdült, aki izgalommal vegyes aggodalommal kész készülődött a remeknek ígérkező gérkező házibulira. Most, hogy érettségi után munkába állt, szabadabb élet következhet. - Aki megkeresi a kenyerét, annak már felnőtt kiváltságok ltságok is járnak! - gondolta. A bulin, úgy ígérték, ott lesz a tavaly végzett Zalán is, akit régóta im imádott. Csak vegye már észre ez a csöndes fiú, akinek a tízperces szün szünetekben mindig könyv volt a kezében! Aki minden tízpercben hanyagul támaszkodott az előhttp://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 75

tér oszlopának, míg a többiek kint fociztak. Egyszer réges-régen régen együtt tá táncoltak egy iskolai rendezvényen, aminek dédelgetett emléke segített az uto utolsó iskolai évet kibírni nélküle… Most, ezen a bulin kiderülhet, viszonozza viszonozza-e Szöszi érzéseit. A hosszas as készülődésnek alig maradt látszatja, mert az ügyetlenül fe felkent sminket végül letörölte. Hiába, a nővérétől elcsent színek inkább sápaszto sápasztották, mint szépítették az arcbőrét… Végül egy majdnem kinőtt gloknis szo szoknyához húzta fel első nylonharisnyáját és elégedetten mustrálta magát a ttükörben. Igen, ez jól néz ki! Nem vampos, ahogy tervezte, de így legalább h hasonlít magára. Kissé korán kopogott be a nyolcadik emeleti lakásba. Az ajtónyitó fiú is lá lámpalázas lehetett, mert rózsás-pirosan lángolt az arca, ahogy gy bete betessékelte a nagyszobába. Ott ült másik három fiú, sehol egy lány, aki mellé Szöszi lekup lekuporodhatna. - Kár volt ilyen korán jönni… - gondolta és egy távolabbi székre eres ereszkedett. Így üldögéltek jóideig, valami édes likőrt iszogatva. Hirtelen felállt a “házigazda” és átment a kisszobába. Onnan kiáltott ki: Bátortala- Szöszi segíts már ezzel a…! - és Szöszi készségesen bement utána. Bátortal nul megkérdezte a fiút, hogy milyen buli ez, hol van Zalán és hol maradtak a lányok, de ekkor már késő volt. Csak egy gunyoros mosolyt solyt kapott válaszul, miközben a fiú gorombán maga alá teperte. - Te vagy a BULI! - suttogta forrón a fülébe. Szöszi utolsó erejéig küzdött, és immár blúz nélkül, sikerült kimenekü kimenekülnie az erkélyre. Éles decemberi szél járta át, ahogy lenézett a mél mélybe, szinte ott látta saját szétroncsolt testét az aszfalton. Megingott, de leugrani nem volt bátorsága, a meleg szoba visszacsábította az életbe. Félájult önkívületben, elernyedve, messziről érzékelve az eseményeket megtapasztalta, ahogy eg egymás után mindannyian közösültek vele. Kamaszok maszok lévén, csak óráknak tűnő percekig tartottak tottak ki. Mégis, mire kiengedték a fürdőszobába, hogy lemossa a gyalázatot, késő volt. Egyikük kük célbaért! Ez persze csak hetek múlva derült ki, http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 76

amikor késett a havija. Teherbe esett! Mintt egy szajha! Üldözött vadként rohant a rendelőbe, ahol egy doktor durván megvizsgálta. Egy férjes asszon asszonynak szívből gratulált volna, de Szöszi csak a megvetését érdemelte ki. Kese Keserves napok következtek, senkinek sem mert szólni a szégyenéről. Mert bizt biztosan an kiérdemelte, ahogy anya folyton hangoztatta. Aztán a kijelölt időpontban, a sok sírástól, önostorozástól immár fásult, megkeményedett Szöszi megj megjelent a bizottság ság előtt. Alig tudott megállni az árgus szemek kereszttüzében, mire nagy kegyesen engedélyezték az abortuszt. tuszt. Micsoda megváltás! Minden újra a régi lesz. Anyának sohasem kell tudni erről a borzalomról, hiszen bizt biztosan elüldözné hazulról… A szülőotthon rideg szobájában szó nélkül felfektették egy hideg aszta asztalra, összesúgtak mögötte és injekció nélkül kül egykettőre kikaparták az immár tízh tízhetes magzatot. Szöszi ezt a kínt is csak a testéből eltávolod dva tudta elviselni hang nélkül. Mert jajgatni csak a közelben vajúdó kismamának állt jogában, neki, a lotyónak nem. Örüljön, hogy érdemtelenül telenül is szakszerű ellátást kap! Csak egy idősebb, sokat látott nővér simogatta meg csapzott haját, és sajná sajnálkozva mondta: - Pedig milyen szép kisfiú lehetett volna a piciből… *** Szöszi némán állt anya koporsója mellett. Képtelen volt elsiratni. Őt is vádo vádolta, hogy a kisfia ia nem élhetett! Anya intelmei ellenére az öv övéit “elkapatta” túlcsorduló szeretetével. Férje, felnőtt gyermekei és unokái rajongtak érte, védőn vették körül. Elhalmozta őket szüntelen gondoskodásával, nála mi mindenki szívesen látott vendég volt, ugyanolyan türelmesen meghallgatta az aprócska, mint az életbe vágó gondokat. Okos tanácsait többnyire megfoga megfogadták. Sikerült legyőznie nie ősei merev szokásait, korlátait, megtört a családi átok. Ez a győzelem és saját, személyes fejlődése gyógyír volt a még mindig eltit eltitkolt kínokra. Legbelül tovább marcangolta a kétség, egyre többet gondolt a meg nem született kisfiára. Bűnösnek, felelősnek érezte magát, hogy a rémület rémületében hozott döntéssel esélyt sem adott neki. Megölte.


Gyötörte a lelkiismeret: helyesen cselekedett, amikor kor mindezt titokban ta tartotta? Azok a suhancok talán többször is rendeztek hasonló sonló “bulit”, hasonló eredménnyel. Tehették, ha a szégyentől való félelmében senki sem emelt szót ellenük. Ki az igazi bűnös? Agota Sandorfy


Köszönjük, haa megosztod a Minerva Capitoliuma elérhetőségének linkjét a közösségi oldalakon! (Facebookon, Twitteren, Google+-on, on, Linkedinen, Bizroomon!) http://www.minervacapitoliuma.hu/itt-kerd--el/


Tartalom Tóth Edit: Így is történhetett volna ................................................................ ................................... 2 Teller Ágnes: A Hét............................................................................................ ............................ 5 Szabó Ágnes: Onnan fentről a bűn is más................................ ....................................................... 17 Soós Éva: Rövidzárlat ................................................................ ...................................................... 21 Rónai Katalin: Bűn ........................................................................................... ........................... 29 Perluszné Villányi Julianna:Bátor nyúl vagy nyuszika?................................ .................................... 32 Nyíriné Takács Éva: Miért bűn? ................................................................ ...................................... 34 Nagy-Rakita Melinda: A világszép modell lány esete................................ ...................................... 35 Menyhártné Zana Éva: Az erkély................................................................ ..................................... 40 Lupán Ágnes: Csak nem?................................................................ ................................................. 42 Lesták Zsuzsa: Hétköznapi bűnök és bűnhődések ................................ .......................................... 47 Kiss Zita: Amikor a múltad utolér ................................................................ .................................... 49 Hunka Zenta: Kiűzetés................................................................ ..................................................... 53 Gyarmati Magdolna: Tükör ................................................................ ............................................. 57 Engi Zsuzsanna: Várakozás ................................................................ .............................................. 60 Dobos Márta: Zokni......................................................................................... ......................... 62 Buschmann Éva: Bűn - Mindenkinek mást jelent ................................ ........................................... 67 Bodó Tünde: Zenélő ég ................................................................ ................................................... 70 Balanyi Daniella: Feloldozás ................................................................ ............................................ 73 Agota Sandorfy: Ki a bűnös? ................................................................ ........................................... 75 A Minervában publikáló írók ................................................................ ........................................... 81 Impresszum: ................................................................................................ .................................... 81 http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 80

A Minerva egyes számait bátran továbbküldheted ismerőseidnek, de csakis ingyenesen! Kereskedelmi forgalomba hozni szigorúan tilos! Jogsértő tevékenység tapasztalása esetén elővesszük jogászunk elérhetős elérhetőségét és nem félünk használni. A következő szám megjelenése várhatóan következő hónap közepén lesz.

A Minervában publikáló írók http://www.minervacapitoliuma.hu/iroink Itt találod bemutatkozásukat, fotójukat, és a weboldalaik eboldalaik elérhetőségét elérhetőségét.

Ha egy ismerősödtől kaptad meg ezt a számot, akkor itt kérheted el a többit: http://www.minervacapitoliuma.hu/itt–kerd–el/

Impresszum: Kiadó: RitArt Academy Felelős szerkesztő: Vidi Rita A Minerva Capitoliuma az 1999. évi LXXVI. – a szerzői jogokról szóló – törvény, és a Ptk. hatálya alá tartozik. A Minervában olvasható írásokat sem részleteiben, sem egészben nem eng engedélyezzük tovább közölni, idézni. Az írások továbbközlésére ésére kizárólag az írók – mindenki a saját írására értve – jogosultak. http://www.minervacapitoliuma.hu/ Minerva Capitoliuma 2016 április 81


No title

Recommend Documents