^ o
.o sO .o^
o/x:
^^^^^5^"
^ Aí
^
al.
T^ ^::-
JÓKAI
MOR
ÖSSZES MÜYEI
NEMZETI KIADÁS
LYI.
KÖTET
A DAMOKOSOK
BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA 1896
A
DAM OKOSOK REGÉNYES TÖHTKNKT
IRTA
JÓKAI MOR
BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK TULAJDONA 1896
r-e.'RA:^'^ c/'
hisnvoí^^
»
:
A OSERNÁTONI EZERMESTER. LAm megmondta (
1
völgy nagy fojodolemnek
királyságot kt'resni
a
jó elre Küprili nagyvezér Rákóczy
;
odament Allah
ki
szarvakat,
s
«nc menj
:
mert bizony úgy elé, azt
aztán Allah
meg
Lengyelországba,
te
jársz,
mint a teve
követelve, hogy adjon
a füleit
levágta neki».
is
:
neki
—
Egészen úgy járt György fejedelem is. Nem érte be azzal, liogj^ a gyönj'örü szép Erdélyország nagyfejedelme lehetett, eg}'formán becsülve némettl, ozmántól
:
bne,
a
a nagyra-
vágyása átvitte Lengj'elországba koronát keresni; ottazután
nemcsak, hogy a korona aranyszarvait
nem
kapta meg, de
odaveszítette nemzete virágát, Erdély harczoló seregét
Azokat elfogta a krimiai tatárok khánja, a küldötti az erdélyi
A
kit
is.
a szultán
hadak hátába.
Damokos Tamás, a hogy a fejedelem aláirta a legcsúfosabb békekötés feltételeit, maga pedig mellékutakon elmenekült Magj^arországba a fvezér Kemény János ellenben odaszékely csapatok vezére Nyújtódi
mint azt
látta,
;
meg magát, hogy személyesen átmenjen a
alázta
khán táborába,
kiéhezett,
agyonfáradt
irgalmat-kegyelmet könyörögni: azt nak, Czirjék Boldizsárnak
lttek
:
«
monda
a hadnagyá-
édes játom, nekünk
már
itt
!
— Nem csak lttek, de harangoztak — Kitalálod-e már, hogy mit mese az a — mi az?» ettünk — Ki bizony. A tatárfutásról hagjiák ránk a szois.
t€8z
<'
tatár
számára
hadai
találós
sültet-fttet, föld alatt, fa tetejébe'
ezt
morú
tréfát az
Jókai
:
seink.
A Darookosok.
1
;
— Meg vagyunk mink már fogva — Én még tudnám, hogy merre kén' kibújnunk? — Én pedig azt nem tanulom meg. A fejedelem csüstül.
elfuthatott
:
neki kötelessége a személyét megmenteni
ám te
;
sem szégyen a sarkaddal fenyenekem getni az ellenséget de én a lófk vezére vagyok nem szabad a hátamat mutogatnom nekem itt kell maradnom az én népemmel harczban, rabságban egyaránt. Akkor bizony én is itt maradok veled. De nem maradsz Épen az, hogy el kell menned haza kell találnod az én szerelmes asszonyomnak várába el kell jutnod felölem neki hirt mondanod. — Hát az igen könnyen fog menni. Nem olyan nagyon könnyen, mint gondolnád. Mert csak hadnagy vagy, neked ;
;
:
— —
>
!
;
;
—
nem mehetsz ám könny is
szerrel. Mivelhogy ezt a turbát magaddal kell vinned. Az a « túrba)) a régi háborús világban valami ember-
hátra felköthet vasládikó volt, kivül csikóbrrel bevonva, s
vasruddal lakatra bezárva. (Innen maradt
dás: ((ellopták a turbát, de
nálam a
— S van benne valami? — Van bizony. Tele van
ezüst.
Nem tudom
a számát.
Fele
pénzzel.
meg
el,
mert
van,
tél
a pallosodat, aztán
egész kenyeret
is kell
meg
arany,
súlyt vet,
kis borjú. Ezzel több terhe lesz a lovadnak,
hagyhatod
a közmon-
kulcsa!)))
De annyi
hátadnak, ha gyalog maradsz.
fel
Már pedig
vagy pedig a
a bundádat
a puskádat
is
a fejszédet
is
czepelned az útra,
fele
mint egy
sem
vinned kell ;
de
meg
meg egy
egy darab
szalonnát, hogy éhen ne halj.
— Mind akad annak gazdája. — Mert ha a pénz most látod,
ez
itt
marad nálam
:
a
mint a pogány tatár bennünket rabságra ejt, az azt rögtön prédára ejti, csak egy rézgombot is az mi rajtunk nem hagy. Ha pedig ezt a pénzt az én drágámnak, jó feleségemnek haza viheted, hát ez jó lesz neki arra, hogy a váltságdíjat lerója belle, a mit a gonosz tatár fejemre
foK Mni, a HciM loHz
kirrtl ttuljn.
hn^y vezór vagyok
:
mííK
majd
<»1cí(^
roii.
likkor
])()
liat i!lvi,s/uin
-— Do ugN'an
doHBOu a
vif/yá/./
f'iin
magúmmal. Iiogy
nin^íiidni.
meg
lu*
fo^/-
tatár.
—
No te n('\ Hát aztrt volna nekem ezermester a nevem, hogy m(^g az ilyen niHnya tatáron He tudjak kifogni ?
Gzírjék BoldizHár bá pedig
nem
hiába volt büszke az
mert valósággal az volt ö. CHJnált <) egVHzer olyan szövszéket, a mit a patak hajt H magától megszövi az abaposztót. Azután meg egy olyan g}'alogszekeret készitett, a mi ló nélkül jár: az ember maga benne ül s kézzel-lábbal hajtja az igaz, hogy jobban elfárad vele, mint ha gyalog járna, de legalább kocsin ezen Nagy-Enyedet is, egész vásár csoutazik. Megjárta ozermosteri nevére
:
;
dájára. saját
— Olyan fegyvert
magát
Nem
lövi
agyon
:
is
még
fundált
ki,
a mivel a medve
pedig puskapor nélkül.
kell Czirjék Bildizsár hát félteni.
tudománya, hogy százezer tatár
nem
Van annak annyi
jár túl rajta.
Mieltt a futáshoz kezdett volna, hát legelébb is azt egy bádog szelenczébl, a mit magával hordott
tette, hog3^
erre az alkalomra, bekente farkashájjal.
Ettl aztán a
a saruja szárait jó
saját lova
ersen
olyan szaladós
lett,
mintha farkasokat érezne a hátában, míg ellenkezleg a tatárok, a kik rögtön üldözbe vették, a mint látták, hogy szökni indul, el
nem
tudták gondolni, mi
lelte
a lovaikat?
a mint azok közelbe érték Czirjéket, mind visszafordultak, rúgtak,
kapálóztak,
lehánj^ták
a hátukról a gazdáikat,
semmiképen nem akartak neki menni a megérzett farkas szimatnak. Boldizsár bá csak úgy nevette ket, hátra-hátra fordítva a képét.
A
tatárok azonban, ha lovaikkal be
nem
érhették a futót,
a nplaikkal ugyan megtalálhaták. Czirjék Boldizsár csak egyre hallá,
hogy
ott
sivít el
1*
a
mellett
füle
egy-egy vasorrú madár,
kinek hátul a
a
tolla.
«Ez így
meg
ellen
takhoz
nem
jó lesz
hiba lesz.w
esik, s az
:
vagy emberben, vagy állatban kár
Monda magában
azt a fortélyt gondolta
ért, ott leszállt,
ki,
a hadnagy,
s
ez
hogy a mint egy pa-
a bundáját belemerítette a vízbe, s
aztán a gyapjas részével kifelé fordítva, úgy veté a nyakába, hogy ez nemcsak magát, hanem a lova hátulját
t
egészen takarta. Az a vízbemártott bunda pedig a csikorgó hidegben egyszerre jéggé fagyott: olyan lett az, mintha vaspánczél lett volna. A bolond tatár egyre nyilais
zott rá, de a
nyílvessz mind lepattogott a természetadta
birkabr pajzsról a jégen keresztül nem volt kedve a nyíl hegyének hatolni. Megint csak nevetett. A tatárok azonban nem maradtak el a sarkából. Egész csapat fogta üldözbe, fertelmes kurjongatással. Meglátták :
a hátán a turbát,
s
azt
már
tudja
a tatár, sok százados
gyakorlatból, hogy abban a
magyarok pénzüket tartják. Ez drága madár Érdemes utána nyargalni. Czirjék Boldizsár bá tudta azt jól, hogy ez az két stratagémája csak addig használ, a míg a futása a hegyi !
szk
utakon, keskeny völgyekben
tart,
a hol
nem
kerül-
de a mint valami lapályra fog jutni, a hol a tatárok eléje kerülhetnek, ott már szél ellenében nem fog-
hetnek
eléje,
nak ijedezni a lovaik a farkasháj szagától, az lova pedig a súlyosabb teher alatt hamarább kifárad, nem gyzi az erltetett versenyt, hát valami mást kell kigondolni. Egyszerre egy félrecsapott,
sr erdbe érve, hirtelen
mikor az üldözi nem
látták,
utat vesztett, s
elhagyva a
mély ösvényt, leereszkedék az erds hegyoldalon a mély völgybe.
Ámde
a tatárok
minden gonosz
politikával el voltak
készülve. Csúnya, kitanított vérebeket hordtak magukkal,
a
mik
az üldözött áldozatot,
ha az
el talált
rejtzni valami
bozótban, menten felvadászták. Czirjék Boldizsár bá, mi-
kor
már
egyszer
egy csorgó mellett pihent tartana,
s
:
Bzalunná/ni kezdene, 08ak hallju ám,
liog)'
cMahulnak az
ordöbcn u cxiular HÍnkoránok.
No tej
nó Még hi/ony csúffá, tonnónck, ha hag3rnám Hogy ugatnak a kedvüBkók Nem hiába kutya-
to
inasamat.
!
I
ü tiitár az
nevük.
rt
ilancin hát
nzennostert
og^'
uem
olyan
könny
mogisniervö az új veHzedelmet,
13ül(li/,«ár bá,
elfogni.
maga
is
utratagémán. Leszedte a lováról a mindenféle
lorditott a
czókmókot, belekötött mindent a bundájába egy nagy batyunak. Azt a saját hátára vetette.
— No most már édes lovam, eredj a a merre látsz
Az sem
hátára.
volt rest;
úgy elszaladt, mint
mind a
esze után
a mint a kötféket kiakasz-
tották a nyakából, neki fordult az
tán
magad
Monda, nagyot ütve a tenyerével a lova
!
egj'
erdnek
gímszarvas.
A
s
teher nélkül
tatárok vérebei az-
futó paripa szimatján csaholtak tovább.
dizsár bá farkashájas saruinak a
Bol-
nyomát semmi kedvük
sem volt tovább üldözni. A farkast nem hajtja a kutya már nem tudom, nemzetiségi rokonszenvbl-e, vagy testvérg}ülületbül
de kikerüli, ha lehet.
;
így aztán Boldizsár bá csak nyert egy kis egérutat, s azt arra használta fel, hogy a szálerdvel fedett hegyoldal-
ban mind lejebb ereszkedék a völgybe, gondolva, hogj' talál ott egy mély hegy szakadékot, a min ha keresztülhatol-
majd
hat, a lovas tatár
kap
egj-
új
nem
kerülhet
mokánylovat,
elé.
A
túlsó oldalon aztán
vagy jó pénzért, vagy egy jó
fej becsapásért.
Talált ám, de
nem
egy hegyszakadékot,
gerszemet a völgy mélyében
böly
volt,
az
hanem egy
a völgj'
is
ten-
olyan göm-
mint egy döbör, köröskörül bekerítve erds nem volt abból semerre kimenekülés.
hegyoldalakkal
A
:
;
tatárok pedig
már
romsok nép
volt,
marrha
mi az
hogy üres paripa után nagy hamar visszatértek ba-
észrevették,
szaladnak, a lovag elbujt
;
:
eláUták az egész erdt, csak úgy viszhangzott a szálfás rengeteg a kiáltozásaiktól: «marrha! !
»
a
szokott csatakiáltásuk.
!
— Marha ám az öreg apád nézett a terepen
mit
:
!
Monda
Boldizsár bá
s szét-
lehetn-e csinálni ?
A tengerszem be volt fagyva. Hanem az ilyen tengerszemnek a mély vize mindig meleg, úgy, hogy vastag jégkéreg nem támadhat rajta. Boldidizsár bá megpróbálta a balta fokával. A bizony beszakadt egy ütésre vastag
— a jég kenyérre kenni való sajtnak elég
:
hanem
volna,
lett
nagyon vékony
— No csak,
ne
meg magyar,
ijedj
így van ez jól. Azzal szétnézett a parton.
ezermester sok
fiatal
biztatá
magát az
:
feny, a mit a négy
fogott a baltájával,
fenybl
meg dobogó hidnak
pallónak
volt.
— Hevei-t ott rakás számra a bá hozzávékony dorongnak való
szél kitördelt. Boldizsár
szál ilyen
egy pár korcsolyát a
maga
meg egy
két lábának,
szánkót a batyunak összeeszkábálni.
Nem
történhetett ez
meg
nesz nélkül.
A
sok baltaütés
egészen elárulta az üldözk eltt, hogy hol bujkál, a kit keresnek.
Minden
— No csak ne mögé Boldizsár
oldalról csörtettek arrafelé,
törjétek
magatokat olyan nagyon! Dör-
Még megizzadtok
bá.
s
száraz kehet kap-
tok bele.
Azok pedig csak húzták a kört a
jöttek közelebb, s folyvást szorosabbra
menekül
hallani a lovaik robaját a
körül; már nagyon lehetett recseg targalyak közt. Most
mindjárt a nyakán lesznek.
— Hát hiszen én
is
mindjárt készen leszek
Mikor a legels lovasok egy-két nyillövésnyi távolban kibukkantak a fák közül, már akkor Boldizsár bának a lábaira volt kötözve a két ölnyi hosszú fenyfa-korcsolya,
még tik
;
A bunda az itt maradhat, van az embernek, a mikor kerge-
csak a szánkót rakta meg.
a nélkül
is
elég melege
kenyér, szalonna se szaporítsa a terhet: «most lak-
holnapra is majd ád az Isten valamit! ha nem megalkuszunk a gyomrunkkal » Nem tett a szánkóra egyebet, mint a turbát, meg a fegj^vereit a szánt
tunk ád,
jól,
!
—
:
odllkntottr
11/.
ovriM/,
VÓfíÜ rudat fo^tttt
kony jrgü
;i/1:iii
K./i
II
lic
;".
i
;i//;il
iM
l.i
I
Ii..
1ií»((V<íH
/i'i,
/iiiil.'
iloü
Ví'-
II
t('»nak.
u niutlujinutikája. A vékony ji'^kf
E^t'íHzc'U liolyeH volt
reg a hosszú fakorcsolytik alutt megbírta a gyorsan keresztül iraniló
alatta
:
pók
vizi
embernyi terhet
;
nu'g csak
«Marriia
!
meg sem
Marrlia
az a tó
«
fenékig
szakadt be
rccscsent alatta a jóghid.
ordítá az
I»
a jég hátán a menekült,
látta
nem
sehol
és
is
a tavon, szánkójával együtt, mint a
úg>' repült át
s
üldöz
had, a mint
meg-
aztán azt gondolták, hogy
utána rúgtattak, a mivel azt nyer-
tej fel ».
hogy valami huszan-harminczan a bolondabbak közül
ték,
beleszakadtak a jégbe
:
egynehányan azt
is
megpróbálták,
hogy
úsztatva áttörtessenek a túlsó partig, de pórul jártak
vele,
mert a vékony jég mind összevagdalta a lovak szünem birtak elörehatolni.. Boldizsár bá de hátra
gyét, hog>'
sem piUantott jutott
addig, a
míg a
túlsó oldalon szárazra
nem
csak akkor nézett aztán vissza, nagy lelki nyuga-
:
lommal látva, hogy milyen jól helybenhagyta gonosz üldözit. Azok még akkor is vergdtek a jeges vízben, egynéhány hegyes kucsma ott úszott már gazdátlanul a par;
ton állók pedig nagy csoportban káromkodtak, a mit Boldizsár bá
nem
hagyott viszonzatlanul. Jó szerencse, hogy
egymás nyelvét nem
mert különben még összemérgükben egész raj számra repítek a njdlakat Boldizsár bá felé, de az egy sem jutott el vesztek volna.
hozzáig
:
A
értették
;
tatárok
széles volt az a tó
!
— Ejnye, nem szégyelltek magatokat?
majd én
is
Azzal lefektette a puskáját a hol
No
megálljatok,
küldök nektek valamit.
legsrbben
álltalv
csoda rossz szándéka vau belle. Tudták
k
favillái-a
s
odaczélzott, a
a tatárok. Azok látták, hogy mi;
de csak csúfságot csináltak
emár*, hogy a tüzetadó likas vas messze
annak az elsütéséhez tüzes kanócz kell, az pedig az üldözött kezében nincs azt pedig «még» nem tudták, hogy kanócz nélkül is el lehet sütni a puskát, elhord
;
csakhogy'
;
—
!
ha annak zavarába tzkövet tesznek toni ezermester rájöttek volna.
s ezt
;
már a
cserná-
régen kifundálta, mieltt a hollandiak
—
Egyszer aztán csak nagyot durran a
fegyver: olyan volt annak a viszhangja a mély völgyben,
ménk
mint a mennydörgs
csapása,
s
bennelev három
a
épen egy murzának az oldalát hogy az menten testamentumot tett a többiek aztán úgy, eszük nélkül tánczoltak vissza az erdbe. Tanulják meg, hogy kivel van dolguk Boldizsár bá hasra feküdt a mohos parton s úgy pihente golyóbis ki
is
likasztotta
:
—
magát, csendesen elnézve, hogy mit fundálnak már most a tatárok. Azt kivehette, hogy azok most abban törik a fejket, hogy megkerüljék a tavat. ki
— Ilyen a buta ember,
a ki
nem járt
giumba nem tanulta a geometriát ;
k
!
a fehérvári collé-
Azt gondolják, hogy
engem megkeríthetnek holott nekem oda fel a hegytetig csak egy fél-diametert keU átballagnom nekik pedig :
;
egy
fél circulust.
A
ki
nem
azonban,
tatárok
giumban
A
jái-ták ki a
ért a
úgy
mathesishez
látszik,
!
hogy más
coUe-
primi anni philosophiát, mert egész
bizonyosra indultak neki a két oldalon való
körülkerí-
tésnek.
Boldizsár bá pedig, hogy annál jobban boszantsa ket, még magasra feltárta elttük a turbát s megrázta, hogy hallják, hogy csörög benne a pénz. Azok vonitottak, mint a farkasok a malaczpecsenyére !
Az ezermester minden megerltetés nélkül haladt egyenesen
felfelé
Hanem
a túlsó hegyoldalon
;
még nem is igen
sietett.
aztán mikor felért a hegytetre, akkor látta hüle-
hogy micsoda átkozott helyre jutott. A túlsó oldala ennek a hegynek egy meredek sziklafal alant rettenetes dezve,
;
mélység, teledöntögetve óriási vidék,
mintha
itt
kcsompókkal úgy néz :
bújt volna be az ördög a pokolba,
s
ki
a
aztán
úgy össze-vissza hányta volna a bejáratot, hogy utána ne találjanak. Semmiféle ösvény e lakatlan szakadékba sehonnan nem vezet.
No
-
iJi'ldi/Hiir kiitnáiii.
uzcrnioHter vag^y
h/iiIukIiiIj ki
moHtun, lm
bizonyosan a tatárok, a kiknek oláh
Elrre sziimitottuk
vezetik voltuk
innen
!
uzok árulták
:
v\
elttük, hofiy a merre az
üldö/ött menekült, arrafelé nincH a világnak kapuja
uz a
:
Csetátye Drakuluj.
CSETATYE DRAKULUJ.
A Jaj l)izi»uy,
gatá
nem
itt
mo.st epy kicsin^i; repülni kell: a szaba-
meg magának Boldizsár
dulás
e nélkül, édes atyárafia
történik
bá.
letett Mongolfier, hogy az
Pedig
égbl
mondo-
I
még akkor nem
szü-
is
leszállás mesterségét
meg-
tanitsa.
Egy
szép,
nagy, sudár, fiatal jegenyefeny volt a kezeügyében,
ami-
nek a lombos ágai gyászfüz módjára
;
Szétnézett valami segitség után.
Megtalálta.
lefelé
csüggnek
azt
kivágta a fejszéjével. Alul a vastag végére rákötözte egy sing magassági-a a turbát, arra állítá a puskát, jól kiszá-
mítva (Newton nélkül), hogy a mi nehezebb, az megy estében elre
;
még fels
ruháit
is levetette,
azokat
is
lefelé
a kö-
Akkor aztán kikeresett egj* pontot a hegyszakadék ormózatán, a hol a meredek szikla nemcsak függélyesen áll a mélység felett, de még egy cseppet elre
rül csavargatta.
oda czepelte a levágott fenysudarat. Mikor aztán a tatárok jöttek minden oldalról az erdbl nagy rivalkodással feléje, hogy már most megfogják, akkor Boldizsár bá ráült a levágott fára, mint a szánkóra, s aztán elkezdte azt a két sarkával elre csúsztatni a sziklapárkány felé, felsóhajtva az egekre: « no, most pislants uram Jézus » Egyszer aztán lebillent a fenyfa a páris
hajlik
:
!
kányról
A
s
alázuhant emberestül, mindenestül a mélységbe.
tatárok elszörnyedve csapták össze az
erre a látványra gát,
:
«
ni,
els
a bolond magyar, inkább
mint hogy elfogják
!»
lábaikat elöli
ma-
!
:
10
Dehogy
is öli el
Ördöge van annak
!
röptében olyan egyenesre felé
meredt
állt,
a vastag vége
s
ért a völgybe,
még meg
is
!
Az alázuhanó
hogy a hegyes sudara
ment elre úgy, hogy mire állt
fa
föl-
le-
a földben, belefúródva a
ntt volna ki. utánam, kutyafej kiáltá
hegyes csonkjával, mintha onnan
— No,
az ezer
kézláb
nem
ezt csináld
meg
!
fel
onnan
ezer lábnyi mélységbl Boldizsár bá, ép-
szállva le a
repül gépérl. De biz a tatárnak tle ezt a pokolra szállás mester-
volt kedve eltanulni
ségét.
Ide alant lett volna hát már, a hozzájárulhatlan hegy-
szakadékban
:
de hogyan
már most tovább? mert nem
jó a
pokolban lakni
Felülrl nézve is veszedelmes hely ez mikor pedig benne van az ember, sehogy sem érzi benne magát valami jól. A mi onnan felülrl csak morzsa, az itt koloncz, a mire dolog felmászni. A mikor pedig felmászott az ember egy ilyen nagy kolonczra, hát akkor látja, hogy észak felé ;
a völgy egészen
el
van zárva meredek sziklafalakkal délmosolyognak a Hargita ormai ;
felé nyitottnak látszik, arra
van Székelyország. Csakhogy odáig még sok erds hegyet kellene megmásznia s ezek a tatárok mindent megszálltak már. ott
;
A
mint
ott
végtül-végig
a sziklapárkányon
minden hegyormon kigyulladnak a jeltüzek
nehéz innen elvinni az (•Azért
meggyújtják a lármafát,
mégis csak elvigyük mind a kettt
Nagy szemfüleskedés mellett, hegyoldalban valami
:
irhát, de kivált a turbát. !»
fölfedezett
ösvényformát,
a
az
átelleni
mi veszedelmes
sziklapárkányokon vezetett végig, a hol az ember, a tiz körmével a sziklarepedésekhez ntt rekettyébe kapasz-
kodva haladhat csak elre, áthidalva
vakmer
ugrásokkal
Istennek ajánlva lelkét a lába végigomlásánál ez ám a sziklagörgeteg alatt meginduló az útját álló szakadékot
s
:
((gzsikló!))
Csaknem kész
este
volt már,
mikorra Boldizsár bá a
n Valló Dntkulnjban odáig eljutott, a hol az kezd lefelé lyedni, oHHzcHZorulva egy egA'
onibor fér
mé-
kenkeny vá|?ányba, a hol csak
el.
De már ha olyan
mint a szurok, innen inógiH ki kell H/abadulni nkárliogy. A szk hegyvágány teli volt hóval. Az ember csak azt koczkáztathatta, hogy valasötét lesz
is,
s soha ki nem jöhet belle. Szánkó kéne ide De mibl faragni ? Nincs itt más fa, mint nyomorék töi*po-feny<), meg boróka azért is falra
hol a füjototejéig szakad bele !
;
kellene elébb mászni.
Hát a mint legjobban tusakodik magában, csak jön ám épen azon a szk úton, a min menekülnie kellene, egy nag}' bolond medve, szörny mormoRáHsal. Még ki fölfelé,
sem
lehet térni az útjából.
már
te is a tatár zsoldjába álltál?
— Ejnye, maczkó pajtás
zúgolódók Boldizsár bá: hát
I
Akkor csakugyan vége Moldovában De hogy nem alszol te ilyenkor, mint más becsületes medve ? Hát biz a maczkó azért ébredt fel édesded álmából, a mit a vizkeresztig el nem szokott hagyni, hogy a Boldi-
az erkölcsnek
zsárt
üldöz
tüzet raktak
A
I
tatárok valahol egy barlangban letelepültek, :
az pedig a
medve
téli
rezidentiája volt.
most jön felfelé nagy bszülten, a njári pavillonját keresni, az ott van a somberkes sziklaoldalban, látszik is a szája. A mint a maczkó megint embert látott maga eltt, elfelzavart fenevad azután megugrott s
ordítá
magát vérivó kedvében,
s
két hátulsó lábaira állva,
rohant neki nagy fogcsattogással.
— No csak ne egyél meg
várnám be
az Ítélet
Mert bizony furcsa foimában Nem is tudom, hogy felnapját !
!
támad-e a medveczukor ?
S azzal kegyetlenül a fejéhez csapta a vas turbát a medvének Boldizsár bá, s míg az nagy haraggal a vasládát tempóval odaugrék hozzá s úgy eltrafálta a hosszú késével a medvének a szivét, hogy az még csak búcsút venni sem ért rá ettl a szép világtól.
ölelte át, az alatt ö igazi székely
!
Ennek hát megadta a magáét volt
ám elég
ordítani, rákezdtek
Azt
De
ez
még mind nem medve megsznt
odalenn a mély útban mások.
megtudta, hogy kicsodák. Magától a medvétl.
is
Annak
!
az üdvösségre. Mert a mint a
a
brébe
három nyílvessz
bele volt akadva
tatárok ltték bele futtában, az egyik talpa össze
:
azt a
is
volt
mint a tüzükön keresztül gázolt. íme azok tehát már jönnek felfelé. Éppen a medve mutatta meg nekik az égve, a
utat. Hallik
onnan
alulról a rikongatásuk.
No most mihez kezdjünk? Visszamenni a
Valle Drákumint az egérfogóba belemenni. Amott fenn a sziklaoldalban van a medvének a nyári barlangja, oda jó
lujba, annyi,
lesz elbújni.
De még hogy
a megölt medvét
is fel kell
oda vontatni akár-
!
Miért ? Azért Izzadságos
mázsát.
munka
De mégis csak
volt az.
A medve nyomott három
felvonszolta az odúig.
Igen bizony, de ha a tatárok
ideérnek, meglátják a
csizmanyomokat a hóban, s a milyen éles eszük van, még kitalálják, hogy a medve nem hord csizmát ember van ;
ott az
odúban.
Azt lábát
tette hát, 8
hogy lenyiszálta a medvének a két hátulsó
azt a két kezébe fogva, visszament vele egész addig
a helyig, a hol megölte a vadat,
s
onnan kezdve aztán
hát-
mint a rák, lépegetett négykézláb visszafelé minden csizmanyomot gondosan letaposva a szélesebb medvetalppal, a meddig csak a hó tartott. Most aztán, ha jön a tatár, a mennyi tudománya van, tal,
kifundálhatja belle, hogy
;
itt
a
medve összeakadt egy em-
berrel; azt megölte, felvitte a barlangjába és azóta
meg
is
ette.
Egészen így történt. A mint a tatárok feljöttek
ég
szurokfeny-fáklyákkal a
medve nyomán, s rátaláltak a tusa helyére, a hol a medvenyom és a csizmanyom összetalálkozott s szoros útban, a
13
egy vértóoB&ban
v<'"v,.ff
i.i
,,n
tunácHot tar-
in...>Mnf.,i.
tani.
Egy néhány a barlang
fiiitnl
H7.AjAig, nicgin-zi, hogj'
medve
\\h a
lehuny vállalkozott
kötött turbát
<»(lavitte a/,
liogy felmegy
mi van benne?
üldözött székelyt, akkor n liátára
Meg
odavitte.
íh
rá,
kell azt ott kapni.
CHakhogy a barlanglioz viv, mély vágányú út olyan keskeny v<>lt. llo^y azon egyszerre ohii1< cijv füiiir Iii'k'Iiütott fel.
Hát, a mint az elHÖ tatár közelért a lyukhoz, Bohli/Hár
bá
kidugta rajta a medvének a
eg}'8Z('rre
fejét, h
maga
olyat
hogy az bevált akármiféle bassista medve
ordított hozzá,
8olo-énekének.
A
szk
tatárok hanyatliomlok bukfenczeztek vissza a
ösvényrl s azt a hírt vitték a többieknek, hogy két medve van odafenn a nsténye ordított, a kanja csak a fogát vi:
csorgatta.
Ezeket pedig vérmedvéknek híják, a kik már embert ettek
A
:
ezekkel
nem
jó komázni.
tatárok ismét tanácsot ültek. Boldizsár bá egész ké-
nyelemmel
hallgatta
ket onnan
ki
a medvepáholyból.
Ezermester ne tudna tatárul ?
Abban állapodtak meg, hogy
meg
osti'omolják
ma
már, sötét
a medvebarlangot alulról
;
nem
éjjel
hanem
hol-
nap, ha világos lesz, visszajönnek, fölülrl kötélen egyet
maguk közül féle
a barlang szádáig lebocsátanak, az minden-
nyers cziherrel telehányja a medvebarlangot. Akkor
aztán a czihert
ég
nyilakkal felg^'ujtják
ott fullad, vag}' kiugrik ette is
:
s
a medve vagy
övék lesz a barlang.
a medve a székelyt, de
nem
ette
meg
Ha mega pénzes
turbát.
— Ejnye, no bizony
az anyátok
!
ezt ugj'an jól kitaláltátok,
monda magában
eszem
Boldizsár bá, megértve a
gonosz stratagémát. S ismét szélyelnézdegélt
maga
körül,
hogy kitl lehetne itt segítséget kérni ? Nem voltak ott, csak hárman. Elször maga, azután a kszikla, azután
»
!
14
meg
a hó. Mire menjen harmadmagával annyi kegyetlen
tatár ellen ?
Azok pedig nem
tágítottak
ték az ostromzárlatot.
:
úgy
látszik,
komolyan
vet-
Boldizsár bá egész jól láthatta a
hogy alant a völgyben tüzeket raknak hosszú sorban végig, azok ott akarnak sütkérezni csillagvizsgáló toronyból,
hajnalig
:
szökve sem lehetne közöttük elsurranni, úgy be-
világítják az egész völgyet. szik idáig
hogy
el
((Mi
:
Még
a danolásuk
is felhallat-
a pogányok danolni szoktak éjjel a táborban,
ne aludjanak. pedig nem vagyunk, csak hárman
:
én magam, a
meg a hó Hohó Hisz ez több, mint elég Itt van a hó Ez az igazi jó barát De még egy másik jó barát is érkezett a szél ez meg épen derék czimbora, mikor úgy maga jószántából kszikla,
!
!
!
!
;
:
!
elkezd fújni, aztán hordja a havat, csak úgy sziporkázik
tle a sziklák párkánya ((Hadd szóljak már most veletek egy szót, édes vendégeim!)) monda Boldizsár bá s elbújva a medveodúból, csinált a két markával egy kis hólapdát, azt tovább hentergette a hóban, míg akkorára megntt, mint egy hordó, még elbbre görgette maga eltt, a míg lett belle egy nagy hordó. Mikor aztán egyszer kijutott vele a keskeny sziklavágányból, a hol elkezddött a völgy öblösödni: ott hatal-
masan nekilódítá a hógömböt a meredélynek. Ment az aztán a maga eszétl nagy sebességgel alá, egyre töméntelenebbé robaj
nve
az útjában
felszedett
hótömegektl
támadt utána, recsegtek az útjába
es
fák,
:
nagy-
a miket
míg végre egy mennydörg zuhanással tölte be a völgyet, a mitl még idefönn is megrázkódtak a sziklák. ((Ez tiszta munka volt!)) monda Boldizsár bá, a mint széttekintett s látta, hogy a völgyben egy tüz sem ég már kitördelt,
Azokat mind eltemette a hógörgeteg de még a kik körülöttük aludtak, azok is furcsául fognak majd elbámulni, mikor fölébrednek s akkor látják, hogy a mássehol.
világon vannak.
;
:
15
No már moHtan szabad
uz üt.
Heperte az egész ORUSzkapilyát.
A ^örgetcK nK^'p; HÍmára Már inoHt cHuk mög egy
Bzánkó voIuh! Do hát, hogy ne volna, mikor van? Gyere
maczkó
Menjünk szánkázni! Boldizsár há
!
a
olöczej)elte
megölt modvíH; a két hátuluó lába közé odakötözte a turháta
széles
bát,
ó])iteni
maga
:
kodott a két lusben, a feje volt
a medvének, jobb szánkófeneket
volt
som lehetne
ráült a hasára s
medve
a szánkó orra, az
két
megkapasz-
els lábában a maczkó ;
saját csizmasarkai a
talpköt
kormányrúd: csakúgy repült az a bomvágányon alá, át is ugrott röptében egy-egy szakadókot, a mibe veszedelmes dolog lett volna beleesni de még azután is iramodott elre, a mikor leért a völgybe, a veszedelmes nekilódulástól úgy, hogy Boldizsár bának még a süvege is lemaradt a fejérl a nagy dörzsfók lott
egyúttal
8
járm
a
sík,
c8ai)inós
;
:
röpülésben azzal
is
;
de
nem
ért rá felvenni,
inkább veszni hagyta
egy gonddal kevesebb.
Hanem
a mint a medveszánkó végre megállt, beletúrva
az orrát a hófuvatba, akkor látta Boldizsár bá, hogy ott lehetett
hajdan a tatárcsapat fhadiszállása, a lófarkas
mundzuknak csak a buzogányos vége áll ki még a hóból. Laknak oda alant egynehányan De azokat nem sietett kiásni, hanem leszállva a szánkójáról, szétnézett, hogy !
merre tágasabb a világ ? hová
A
lettek a tatárok ?
tatárok nagy része, a kit a hógörgeteg a völgyben
nem
nagy lármázást mívelt odafenn az erdben a lovaik mind meg voltak bolondulva a rémülettl elég dolguk volt azoknak a megfékezésével azoknak nem is lesz eg}-hamar kedvük megint ide a völgybe lejönni. Hakapott,
;
:
;
nem
tova egy magaslaton mégis látott Boldizsár bá egy
lovon
ül
alakot, a ki iránt
semmi kétsége nem
hegyes prémes süvege, a kurta lompos bundája,
lehetett,
a
meg a he-
gyes dárdája messzirl hirdette nemesi származását.
Ennek a háta mögött ugyan szép csendesen elosonhatott
volna Boldizsár bá
tott a
;
zimankós szélnek
mert ez nagy bölcsen hátat fordís úgy belehúzta magát a bunda
r
;
16
gallérjába,
hogy az orra sem
Boldizsár bá azt tartá, hogy
látszott ki
nem
illik
belle
hanem
;
kivánás nélkül elmenni az idegen úr mellett,
monda
ván, azt
a tatárnak
meg
odajárul-
ide kölcsön
a bundádat holnaputánig ? utolsó torjai
Hanem
vásárkor visszahozom. neki, a mikor
s
:
— Ugyan édes atyámfia, nem adnád nekem
a lovadat,
hát
az embernek jó nap
már
ezt csak
azután mondta
a fejszéjével hátulról úgy fejbe kollin-
hogy a tatár keresztül esett a lova fején, s nem is mondott neki ellent kiadván lelkét. Boldizsár bá aztán lehúzta a nyakából a bundát s saját «e bivállára keríté, a prémes süveget is a fejébe tette zony nem is rossz csere volt hiuzbr a préme az enyimé totta,
:
:
;
:
Azután a tatár lónak valamit súgott a fülébe, az egyik orraHkát befogta, a másikba belefújt, a mitl az olyan kezes lett, hogy felhagyta ülni a hátára pedig különben az ilyen tatár ló hamis nem veszi fel az idegent vagy ha felveszi, aztán oda viszi, a hová az csak farkasbr
volt»).
:
;
nem
akar, a társai közé, haza.
Az ezermester ennek is ismerte a babonáját. A paripa engedelmes lett s ügetett elre. Még egy másik tatár elrsöt is talált Boldizsár bá az útjában, de már arra messzirl rákiáltott: «majd nem de kinyitod a szemed, álmos kutya Megállj, majd alszol adok a nogajkával!» Az a jámbor még meg is kinálta a !
!
kulacsával, csak ne haragudjék.
Boldizsár bá megtartotta
a kulacsot: jó lengyel pálinka volt benne; szükség lesz arra ebben a hidegben.
így aztán minden akadály nélkül kijutott a tatárok kelepczéjébl s virradóra ott volt a gyergyói havasokon:
onnantúl aztán
nem
is
üldözte
még
emberrel sem találkozott. Minden jó olyan nagyon éhes ne
nem
lett
a
madár sem,
lett
délig
volna már, csak
volna. Bánta szörnyen, hogy el
hozta magával a medve toppancsát, milyen jó volna
az most sülve
De hát
I
jó az Isten
!
Akkor
ád, a
mikor nincs. Délben
HoldízHár
1)11
aliikni
tilr
II
liuMH/ú ilfinliíval
julinH/bundát Hdldi/Hiir
vcndc'lyt,
l)ú
t")
u
;
in('jípilliiiit
U'irói
ottun
aztán IcH/álIván a lováról, «a
ki
liiitim
Inn'NtiiK
liót-
nn'u
:
cg}'
felejtettük.
íh intirtaU'-kul
eliinádko/.á, ho^sy
gyen áldott
a lügónyek
Ilatiin voltiik
s/iilii(ltuk,
ft'U'
ápen Hajmint a lován tii*
pukiilár Kunyhóho/, jutott, ott
(
'
tt önUHk'k.
ételt,
italt adott,
cUM* kef^oHen annak ucve le-
kegyetlenül niegtömte a IiorjjaHKait
H a/ti'in
a túróval, nagyokat nyakalt rá a Havóból, h azzal, mint a ki a d»d«^áijól
végezé, lelievercdrk ajiihászbundára
aludt, liogy
j<')t
felnyitni,
úgy
mikor
olyan
h
szeme
fölébredt, alig tudta a
pilláit
voltak fagyva.
le
Aztán folytatta az útját az ismers tájékon. ismerte a dörgést: a falu nevét
nem
jön. Azaz, bog\'
a falu,
is
tudta, a
banem
mi
ott
Itt
már
szemközt
csak a népe.
A meg-
pakulárok fellármázták a lakosságot, bogy «jön a
riadt
S most az nag}' énekszóval, templomi zászlókkal processiózik eléje, bogy kegyelmesen fogadja u rettegett
tatár
I
»
pusztítót.
— Ejnye, rusnya békák bát
bá,
vagj'ok
!
rivalt rájuk
már engem sem ismertek
?
mérgesen Boldizsár látjátok, bogy én
Nem
Csernátonból a Boldizsár bá?
nektek semmit
:
vasvilla nyelével,
Én nem boztam
csak a tatárt a hátamon
hanem
;
de azt ne a
a hegyes végével köszöntgessé-
látszik, hogy nektek is csak asszony volt az anyátok, mint az oláhoknak, nem pedig amazon, mint a csiki székelyeknek No, majd ha nagyon megijedtek, jöjjetek utánam én megbátorítlak.
tek
:
!
:
A MIKO-l JVAEI AGYUK. Hogy a gyergyói székelyeket miként meg a nagj' veszedelem a határon
bá,
fogadására az,
? azt
A
Diuuokosük.
átözönlö tatárok
megirtuk egy másik könyvben.
hogy az asszonyok Jókai:
eszelte fel Boldizsár
is
fegyvert fogtak,
el-
Itt történt
Apor Andrásné, -•
:
18
elkel
Cserei Györgyné
úrasszonyok vezetése
az
alatt,
ellenséggel szembeszálltak, a férfiakkal versenyt hadakoz-
tak
;
örökíté
itt
meg
jó reményben lev
közetbe,
mécsét
8
hs
Puskás Kalára,
ki
naphosszant harczolva, hét tatárnak kioltá élete azzal hazament estére és szült
s
Igaz történet ez hétszáz
hirét-nevét a
állapotja mellett, mégis kiment az üt-
;
három
fiút.
a tatárhalom a bizonysága, a hol
—
e;ier-
tatárnak a csontja porladozik, a kiket tz, vas,
asszonykéz és lezúdított tóvíz rakásra
ölt
a Szárhegy szoro-
sában.
Ez a veszedelem tehát el lett fordítva Mikó-Ujváráról, mely a tatároknak innen leghamarább esett volna útjában, de hátra volt a másik, az ojtozi szoroson betör tatárhad, a melyik Csíkot, Háromszéket elözönlötte! ez ugyan csak
már
késbb
fog megérkezni, de bizonyosan megjön, azt
tudta az ezermester,
sereget,
is
a lelkektl,
hanem
a sa-
miután az erdélyi hadfvezérestül együtt elfogta Lengyelországban a tatár,
meg nem
ottan
szultán parancsából,
ne
nem
Hogy a
ját esze járásából.
iesik a védtelenül hagyott
pusztítja, de
Erdélynek
még Magyarországba
áll,
hanem majd
azt véges-végig
s
is áttör.
Mert hát ilyen kegyes urunk volt nekünk a szultán, a kinek árnyékában oly soká pihentünk. Ha szép engedel-
mesen megvittük neki az adót jó pénzben, ha vezéreinek megkentük a markát, ha szépen arczrab örültünk eltte s megcsókoltuk a kaftánja
szélét,
meg ha
seregestül meg-
jelentünk a táborában hadainak számát szaporítani
s
elég
hoztunk magunkkal, hát akkor megdicsért bennünket, adott játékszereket is, a mikkel játszhassunk ennivalót
idehaza.
is
De hogyha valami olyanra bátorkodtunk
a fejünket, a mi
neki
nem
tetszett,
vetni
fogott egy korbácsot
8 úgy végigvert rajtunk vele, csak úgy repedt a brünk. Ez a korbács pedig mindig ott lógott az ajtófélen ez volt :
a krimiai tatárság.
szultánnak
csak intenie kellett
meg korbács !» s az leszállt magától s paskolt, míg nem fáradt. S ha megunta a szultán a játszásunkat.
«indulj
bele
A
19
elvette
jdtókazoroinket, tömlöczbo cHukatta a nai^y
ti
reinki't,
muga ruházott
a kikut ö
ful
koronával, fojodülom*
HÜvuggol. Boldi/.HArhii tudta,
hogy ez így
volt mindig,
mo8t
ír
így
luuz.
A/órt
Uf^'yim ij^yrkc/ctl u Irfi
Mikó-lj várni. Ott
;'\
in lui^y sziikst
•
ihmMi utón hazajutni o roá.
Irs/,
;^
Mikó- Újvár ott feküdt CHÍkszereda iiiostaiii,
az Hokkal iiagyobh
Mikó FtToucz
ópitteté azt, a ki
Bethlen Gábor, mind
I.
fölött,
de ez
járt,
íia,
A
liákóczy fejedelem eltt.
A
a halottas szekerét, pedig unitárius volt. egyetlen
is
kisérték
József örökölte, a ki megint oly szerencsétle-
hogy a lakodalma napján a lovai megbokrosod-
magának a nyaka
törött,
nagyhamar
— neki
a szép felesége, Maeskási Ilka,
menyasszonyi koszorúval uiarada özvegyen.
téje,
teme-
várat aztán az
tak az üdvlövöldözéstöl, a szekeret felborították;
radt úgy,
a
volt.
tósónól nióg a fejedelem ós a fejedelemasszony
nül
nem
A gazdag nagy becHÜletben állt mind fónycHchb
í-h
Nem
soká ma-
rátalált a vidék legdaliásabb leven-
elkel
a harczban és békében egyaránt
«primor»
Diimokos Tamás, ex genere Nyújtód. Mikó-Ujvár, a gyermektelen elhalt Mikó József után törvény szerint a fejedelemre
szállt volna,
nél. Itt tartotta
de
I.
Rákóczy meghag}i;a azt az özvegy-
azután székhelyét Damokos Tamás, a
ki
fkapitány vala Csíkban. Rövid
id múlva
Il-ik
Rákóczy György következett az
erdélyi nagyfejedelmi trónra:
csak jó
a legszebben
virágzó kis
mi mindennel bvelkedett, a mivel kedvében megáldhat az Isten egy országot. De
országot vette
át,
a
Rákóczy mindezzel nem érte be, furdalták a máját a nagyravágyás férgei. Elhagyta magával hitetni holmi elégedetlen lengyel
furak
által, hogj'^
t
a lengyelek nagyon
kívánják királynak a mostani helyett
:
óhajtanak egy or-
szággá lenni a kis Erdélyivel. Elhitte Összeszedte a szép vitéz erdélyi sereget lott,
berontott Lengyelországba
s
;
nekik és
felült.
se kérdett, se hal-
egész Krakkóig ment,
20
mert szép
is foglalta,
azt el
vitéz serege volt egj'ütt ...
öreg apó onnan Stambulból hiába
gyerek
kiabált utána
mert biz a fenekedre verek
!
!
»
Az
«megállj
:
hallatlanná tette a
csak elre igyekezett. Mikor aztán ott volt Krakkó-
szót,
ban, akkor vette észre, hogy
t
nem
jó helj''en jár;
nem
vár-
fpapok, se a fnemesek, se a diseta, hogy megkoronázzák. Akkor aztán már ment volna vissza, ha
ják
itten se a
lehetett volna
—
;
de
már
a hátán volt a nagyapó kor-
bácsa. Kétszázezer tatár állta el az útját Erdélyország fell.
Maga aztán
alatt csak
aláirta a legcsufosabb capitulatiót, a
valaha fejedelem neve pironkodott
ugrással elmenekült Magyarország
felé.
A
s
mi
egy oldal-
szép erdélyi
hadsereg pedig, köröskörül fogva a lengyel király, a tatár
meg
khán,
hadseregeitl,
a szepesi sztaroszta
éhezve, fáradva
a tél viharától a
;
mezn
agyon-
meglepetve
:
ve-
zérestül együtt fogságra jutott a legkegyetlenebb ellenség,
a tatár khán kezébe.
— Ez
azonban még nem
volt elég a
pogánynak a mint az erdélyi vitézek táborát elvitte Krioda voltak a miába, betört minden oldalról Erdélybe :
:
vitézek
legjobb
nem
;
volt
kit
szembeállítani a gyilkos
csordával, a kit annyiszor visszavertek a székelyek.
— Vé-
gig pusztított a rabló had az egész országon, égetve, rombolva,
s
a nép színét-javát szrpányvára fzve. Kilenczven-
ötezer férfit hajtottak el
Erdélybl Krimiába. Ugyanannyi
asszonyszív vérzett idehaza miattuk.
Biz ez
nem
igen szép történet
;
de hát elre kell bocsá-
tanunk, hogy az ezután következket hozzáépíthessük. Mikor Boldizsár bá, a tatárkölcsönözte lovával megér-
kezék Mikóvárra
:
még akkor
senki
sem
tudott
semmit a
nagy gyászról, hogy az egész erdélyi hadsereg hadi fogságba esett. Nem is álmodott errl senki. Boldizsár még a fegyverlerakás eltt menekült el, s olyan gyorsan vágtatott éjjel-nappal, lóhalálában, hogy még a madár sem elzhette volna meg.
Ö
volt tehát a legels gyászhirnök, a ki Ilka asszony-
nyal tudatta a
hs
Damokos Tamás szomorú
végzetét.
— OyáHzholló
vriL'Vok, L'iilaiiiltoin
:
H^cL'niiv nílHiradiiiik
izenetót hozoni.
S azzpl nag>'
elinoiidá
itogy
ii<
átadá
h
vt'sz('(l('lin(')l)(")l
mit
iioki
i/
UainokoK 'raiium
a pénzzel
tolt turliát,
a
kulcHilval együtt. Ilka
HÍrva fakadt orré a gyáHzhirre, h kezét tördclé két-
Hégl»eestéb(>n.
—
édes
Jaj,
mézem, ne
kezdj
most a HÍráshoz
:
nem
érünk moHt arra, hagyjuk ezt tavaszra, mikor jobban ideje
Ne
lesz.
félj
még
nincsen
:
fogságba elviszik
nem
;
nagyon megbecsülik
;
Hadi hogy fkapitány,
sciiimi baja nz uradnak.
bántják
:
tudják,
sok váltságdíjat várnak érte.
magammal.
ságdijat ime elhoztam
Most már csak az lenne anag}'
baj,
Itt
A
vált-
van, egy rakáson.
ha valahogy, valami
réven ez a pénz elsikkadna: mert akkor ugyan
ott
veszne
Krimiában a jó Damokos Tamás urunk. Az asszony letörülte a könyeit s azt monda Boldizsár bának, hogy nem fog hát többet sirni, a míg egyéb dolga lesz mondja meg, mit tegj'en ? Hát legelbb is arra kell gondolnunk, hogy ezt a :
—
Mikó várát úgy megvédelmezzük, hogy a
tatár el ne fog-
lalhassa.
— Én Istenem Hisz ez a Mikóvár nem ers vár. — Majd erssé tegyük. Te már azt csak bizd rám, édes !
húgomasszony. után
láss,
Én mindenrl gondoskodom,
te
csak az-
hogy legyen a hadi népségnek mit enni. Az asz-
szonyok süssenek, fzzenek, a papok imádkozzanak, a többit
majd elteremtem
én.
Biz azt a Mikó-Ujvárát
várnak, mert kedik, a
még
nem
nevezték hajdanában
csak valamely hegytetn
sem
ers
büszkél-
minek a három oldala megmászhatatlan, a negye-
dik pedig bevehetetlen
:
hanem
ott fekszik
a síkság köze-
pén, négyszögletre kiépítve, inkább csak várkastély, vendégelfogadásra,
nem
ellenség visszaverésére.
Van ugyan egy
kis gyarló bástyája s azt vizárok veszi körül, de az
fenékig befagy, ott
megy
a víz
át rajta a tatár, a hol akar s vas-
:
fej gerendákkal rést tör a magát a benszorult népség.
falon,
akármilyen vitézül védi
Immár a szegény illyefalvi székelyek is igy jártak. Öt napig védelmezték magukat a kis várukban a tengersokaságú tatár ellen, akkor rájuk döntötték a sánczot, a kiket
nem
le
vágtak bellük, mind elhurczolták rabságra,
nem
maradt meg az egész városból több egy gyermeknél, a ki a folyam partja alá elbujt. Az illyefalvi nagy veszedelemnek a híre csak egy héttel
késbb
érkezett
meg Mikó-Ujvárra, mint Czirjék Boldizsár nem múlt el hiába.
hadnagy. De ez a hét
A
kapitány távollétében
volt a parancsnok, neki enge-
mondám mert
csak
a derék sereg, a
férfi-
delmeskedett a nép apraja-örege. Jól
meg az örege volt már fogva.
az apraja,
had
el
volt otthon
Azért csak összegyjtött egy
minden öreg mellé egy taktikát, ott
:
;
véd csapatot Boldizsár bá
sihedert; aztán kifundálta a hadi
a négy legöregebb pixidáriussal. (A (dóf*) mind
maradt a
táborral.)
— Nem úgy csináljuk ám a dolgunkat, a
csületes illyefalvai atyánkfiai tették
:
hogy a jó behogy közel ereszszük
honnan kanóczos nyilakkal ránk kiszedheti a szemünk szrét; hanem
a falainkhoz a tatárt, a gyújthatja a tett,
azon leszünk, hogy távol tartsuk is,
tul is Csik-Szereda
ket
a testünktl. Innen
eltt nagy földvárat hányunk,
s
akár
szembe, akár hátul támad ránk az ellenség, úgy leágyúzzuk, hogy a szeme is szikrát hány bele.
— Leágyúznók ám,
ha volna mivel ? monda Mihály bá, az a négy réztaraczk, a mi a nagyasszony kastélyában van, csak lakodalmas nép elejbe puf-
a legvénebb puskás.
De
fogatni való.
— Már pedig én nekem huszonnégy ágyú — Ha csak a földbl nem n ki? — Hát hogy onnan n Mire való ez a szép kell.
igenis,
veresfeny
erd ? Semmi
ki
!
szégyen se lesz az a tatárnak, ha
mi fa-ágyúval lövöldözünk
belé.
!
A/
a fjüket: do tudták, hogy Boldi-
(iroRek oBÓváltúk
ozí'rmnHtor
/Hilr 1)A
;
hAt
(iwak oiif^odtnk
lifvágták a huHzoníK^fíy s/ál
a parancHolatjának.
azokkal a na^j'
fAt, h
fúr/)k-
mik a hányavi/ HzivattyncHíivoihcz valók, végig
kai, a
fúr-
tak valaiijonnyit.
—
De már moHÍ, hogy lovunk mi
Mihály
l)á;
korát fog
gyan
ifi
fúrunk
Iiíhz
lni
mint a mekkorát elre. De ho-
hátrafelé,
süsHÜk
íhluil ? ag^'/tHkodf'ík
az olöMiátul lukaK. Kzt ha elKÜtjük, ak-
hisz
el ?
ha az oldalán gyújtó lyukat
akkor az egész CRÖvet az els lövés kétfelé
:
re-
peHzti.
Majd lesz annak módja Nyugtatá Boldizsár. Ugy-e ha a puskád csövo tele megy homokkal elöl a szájánál, !
hár.
hát akkor a töltés,
hogj'sem azt az ezernyi ho-
inkább,
mokszemet egyenkint kitologassa, kapja magát, szétveti a puskád csövét az ag)'ánál. No hát! Ennek a faágyúnak a hátulsó likán elbb bedugjuk a golyókkal, szegekkel, vagdalt ólommal,
s
más
efféle
csemegékkel
tele zacskót;
utána a puskaporos zacskót azután pedig betömjük ;
Nem
azt,
annak a homoknak semmi baja a lövés után. Az ágyút pedig aképen sütjük el, hogy egy ember oda tart egy megtüzesített vég kopját a töm homokhoz, a másik egy prölylyel ráüt a mentül lazábban száraz homokkal.
kopjan5^él túlsó végére,
s
lesz
mingyái-t kész lesz a durranás.
Hej, ha tudta volna Boldizsár bá, hogy
találta ki a há-
tultölt czindnádel fegyvernek a fortélyát
Még azután tett
a faágyúkat belül kibéllelte összegöngyölí-
vas pléhvel, kívül behuzatta nyers ökörbörrel,
s
meg-
pántoltatta vasabroncsokkal, hogy annál jobban szolgál-
janak.
De már most puskapor is kéne, ahhoz pedig malom kell. Hogyan fundálta ki, hogyan nem, én azt meg nem mon-
dom port ret
:
tüze,
;
de végre azt is
azt
fabrikált ö;
is
csak elállítá Boldizsár bá. Puska-
még pedig nem
feketét,
hanem
fehé-
mondta, hogy ez azért jobb, mert nincs olyan ers
nem
gyújtja
meg
az ágyút.
;: !
u Akkor aztán elhelyezteté a maga ágyúit a földbl hányt s azt mondta, hogy «no már most nem bánom,
bástyákra,
ha jön is az a tatár ». Az pedig jött; jó orra Szeredán jó préda vár elbánni
:
megszagolta, hogy Csik-
volt:
Mikóujvárával kell neki
reá, csak
az pedig félagyarára
is
kevés.
A tatár nem hordott magával ágyút nem is :
értett hozzá.
A sokaságában volt az ereje, a kegyetlenségében a hatalma gyorsaságában a veszedelmes volta. Egyenesen vágott ke-
erdn, a mi útját állta, utczát taroltatva elre hajtott foglyaival. Csak úgy feketéllett a mez a hegyes süvegeiktl, mikor a porfelleg elszállt, a mit maguk eltt vertek. Mint a szél-
resztül a rengeteg
maga eltt
az
vész, oly sebesen jöttek.
—
De majd visszafelé milyen gyorsan fogtok menni Monda Boldizsár bá s jó közelre beváratta ket. Azok fel
—
sem
vették azt a kis földturást ott a sikságon
s
lóháton
akartak rajta átgázolni.
Mikor aztán jó közel akkor
megszólaltatott
jöttek,
ellenük
egy parittya
vetésre
bá egy pár
Boldizsár
ágyút.
Bevált biz az
meg
!
A
faágyúk jól szuperáltak.
A
szeges zsák,
a lánczos golyóbisok csúnya felköszöntést adtak a ta-
tárnak. Szokás szerint megrökönyödének
s
rögtön hátat
A
murzáik azonban korbácscsal terelték ismét össze a csapatjaikat s pokolébreszt nagy zsivajjal zudíták tömegestl a lovasságukat a földsáncz ellen. Most aztán tíz szörnyeteg okádta egyszere a sárkánytüzet a fejeikre: egész pusztulás lett bennük s nehogy valami kétségük legyen az iránt, hogy mi az odahátul ? alig múlt el egy felfohászkodás, Boldizsár bá mind a tifordítottak.
;
zenkét ágyúval odacserdített közéjük.
Nem ettek Azok
A
s
ott
ilyet
a tatárok
még
soha.
ördögökkel vannak.
nagyon megszégyenlé magát a kudarczon elvéve szokott taktikáját, egy csoportot az erdn keresztatár vezér
:
:
ír.
a Hz^kulyok inügkorülüH«''rü küldött.
tül
a/t, ko/iikok, tatárok:
Az
Tatár
A
viid lu'p
szoktuk
a kik együtt járnaK
krónika
illyefalvai HiralraaH
«Ko/Ak
XííikIíl' iu\
kurt/itiy falat tlJ/.ót
íh
igy énokii
vA^a,
rúiik hocBátjii.»
nyilzáporrul
szokja nu-ssziröl ningtáinadni,
Hobbe ejteni, lángba borítani az ellensége badHorát és várát
:
az egéflz kedvük ellenére volt, bogy a másiknak
olyan
löv szerszáma
boni.
Pedig
meg
mi az ö tegzónél messzebb csíkszeredai ágyúk sem voltak a
legyen, a
bizony
különb fegyverek a száraszerijjnál.
A mig
a kerül csapat az átelleni völgy
felöl alászállt
addig a szemközt álló tatárok csak abban mesterkedtek,
bogy egyes vitézeik elre nyargaltak, gatni
fel
vitézi
párbajra bivo-
a székely daliákat. Kár, hogy olyan közel egyik
aem hozta a képes
felét,
hogy Boldizsár
bá a kovás
puskájával megtisztelhette volna. (Hiszen volna csak
itt-
hon Daniokos Tamás, majd megmutatná az tinektek, bog}' hány mázsát nyom egy font vas, mikor kardnak van lapítva
I
De
hát
nem
voltak
itt
a daliák, csak a bölcseséghez
kellett folyamodni.)
Odafenn a vár sánczain az asszonysereg füleskedve mindenfelé.
állt
rt, szem-
Damokosné meg künn a
bástya-
szegleten egész ökröt süttetett, bort üttetett csapra, hogy a
bvében vannak az ostromoltak mindennek a gyerköczök sem maradtak dologtalan, hordtatárok láthassák, mily :
ták az ételt, italt a harczoló csapatoknak.
Az rtálló csapatok hamar észre is vevék, hogy az új keresztül ugyancsak nyomakodik elre egy tatár csapat a város megkerülésére s jelt adának idejekorán Boldizsárnak. A hadnagy azonnal utasítást adott az
erd vágásán
alhadnagyának,
Mihály bá
volt.
ki
a túlsó sánczban vigyázott. Ez pedig
A
hátulsó sáncz pedig úgy el volt rejtve
gyalogfeny-bokrokkal, hogy abból semmi sem látszott
közeled gyümölcsös kertnek nézhette.
:
a
26
A megkerül tatár tetrl a tábornak,
csapat lármafával adott jelt a hegy-
akkor egyszerre támadtak minden
b
a mikóvári sánczok ellen, a mikor aztán lett
oldalról
olyan nagy ágyúzás, hogy három mértföldnyi kerületben
minden vad
elszaladt az
tatár is elszaladt, a ki ott
erdbl. De nem
nem
maradt,
A
csak a vad, a
gonosz pogány
had véres fejjel lett visszaverve Mikóvár alul, pedig csak öreg emberek és suhanczok álltak vele szemközt: fából csinált ágyúk dörögtek ellenük. A murza maga rohant utoljára a Boldizsár bá által védett sáncz ellen, a
nem tördve
mundzukos
lófarkat kezébe ragadva,
s
az ellene szórt tört patkódarabokkal, miket
zsákszámra okádának a faágyúk.
— Ekkor azonban egy
ilyen fenyfa-csatakigyó azt a tréfát mivelte,
hogy nagyon
ers
magát az kiltte a cs-
löportöltést kapván, a kartácscsal együtt
ágyú béllését, az összegöngyölt pléhcsövet is bl, 8 az mint valami röpül tüzes sárkány, úgy szállt nagy süvöltve a tatárok közé. Ez már nagyon ers argumentum volt A hol már az ágyút is ellövik az emberre
—
!
ott
nem
zsát, s
lehet
úgy
:
megmaradni
!
A
elfutott ijedtében,
murza a hátára kapta a paj-
hogy a
saját hivei
sem
érték
éjszakánál elébb utói.
Boldizsár bá azonban jól tudta azt, hogy mikor valaki a
még ne tartson «Te Deum még nem elég. Nappal meg-
akkor
tatárt egyszer megverte,
laudamust)), mert az annak futott, éjszaka visszatér: s
iszonyú boszút
áll.
a tatárnak a fejére ütni, mert az különben be
Kétszer kell
nem
veszi a
tanácsot.
Amint
leszállt az éjszaka, söté|; felleges
zsár bá kiválogatott száza-t
a"
id
lett:
Boldi-
legjobb lábú ficzkók közül;
azoknak a számára készített óriási nagy fakardokat, mikor aztán már nagyon sötét volt, akkor levezette ket egész a táborba szállt tatárseregig. Ott az
mennyinek a döngös
képét,
zsírral,
sötétben,
a
mintha
meg
mitl
erd
oltalmában vala-
a fapallosát bekente valami ör-
az ábrázat és kard úgy fénylett a
tzbl
volna.
:
«No moHt
ir.N.vol!
Hzv. Máríft
A tüzoR arozú alakok, a lángoló kardokkal
napiy HÍvalko-
liirc^vol
liijin.
iMj.j.
i.
.Ir/ii-
l'>
(lán incllctt
inluimlnnk
n
fnnultim clpiliont tatárokra
:
azok
meg, mint a kiket »z ördögök szálltak meg, olyan rómülÖHRol
kavarodtak
opyniást gázolták
fol
ol
erre a túlvilági
Boldizsár bá fakardon suhanczai ték a tatárt
rémek támadánára,
h
a nagy HzaladáRban.
másodszor
is,
mint a
még jobban megver-
lu^py a faágyus aggas-
tyjinai.
— No már most cncki'lhctünk egyot, kedvoskéimi monda Czirjck Boldizsár a sivó-rívó
nem bántanak minket
Nem
nsszojivoknak
:
vy.o.k
már
többé.
mentek a tatárok Mikóvárnak a tájékára sem többet. A murza visszafutott a khánhoz, s a prófétára esküdött, hogy olyan ellenségre még nem akadt, mint a «kiséi-tetek völgyében* Mindig óvták attól az oláhok is, hogy oda ne menjen, mert ottan földalatti lelkek uralkodnak de ugyan tapasztalta ennek az igazságát, mert ottan nemcsak hogy száz ágyút sütögettek el a népe közé, de utoljára magát az ágyút is közéjük röpítek éjjel pedig is
.'•^
;
;
tüzes arczú dzsinek szálltak le az égbl, lángpallosokkal
a kire csak ránéztek
is,
rögtön
korommá
tl. Ezért aztán Mikóvár vidéke — ezen
meg
*
lett
óriás,
tatárjárás alatt
—
szabadítva mindenféle kelletlen látogatástól.
Az akkoriban dívó néphit
volt a
sült a tekintetük-
csik-szeredai
a ki az
éjjeli
szerint a legfel elmésebb réme völgynek a «Simó Péter», egj' nagy fekete utazók szekereire felült, s gazdáikat birkózni
hivta az ólomszérüre.
28
BENN AZ ELLENSÉG A VAEBAN. Czirjék Boldizsár azért
nem
feküdt
le
a fülére, de min-
dig csak félszemmel aludt, a másikkal az
gyázott
;
mindenütt
ott vala,
hesse a várat. Végtére aztán ez a zivatar
maga
jó
ellenségre vi-
hogy az ellenség meg ne is
lep-
csak elmúlt a
kedvébl, a tatár telerabolva magát, haza ment a meg a sok rabszíjra fzött fogolylyal. A fejede-
prédával,
lem
hazakerült, az országgylés
is
is
összeült
;
azok aztán
kegyetlenül egymás hajába kaptak, ki rebellált, kit szám-
ztek
:
egyszóval minden rendbe
jött.
ugyan ott sinylett Krimiában rablánczon, hanem az is mind rendben volt. Gazdája akadt valamennyinek. Itthon pedig a magas kormány az elkel Százezer harczos
férfi
özvegyeknek és árváknak tutorokat rendelt, ennél többet
nem
pedig
lehet kivánni.
Boldizsár bá heti
már a
sanak a mezei
mát
is
megkapta a parancsolatot, hogy
csiki hadakat, nincs
munka
után.
A
leültet-
rájuk több szükség, lás-
csizmadiák menjenek
csiz-
Az ágyukat olvasztássá be s az anyagot hadd öntsenek bellük harangot. Boldizsár bá hiven tzbe tétette a faágyuit és a hamuját varrni.
küldje
fel
Szebenbe,
lelkiismeretesen felküldte
Szebenbe, öntsenek belle ha-
rangot, ha tudják a módját.
Csak azután, hogy mindent elintézett, tért haza is Mikóujvárára, a hol a hadnagyi felügyelet volt a hivatalos dolga.
Legelébb
is
felkereste
az
kedves úrasszonyát, a ki
talpig gyászba öltözve fogadta, s százszor
is
köszönte neki
azt a sok jó szolgálatot, a mit neki és családjának Ígérte, hogy soha sem fogja elfelejteni.
—
tett;
Már most hát, édes húgomasszony (a Czirjékek és Damokosok vérszerinti rokonok voltak), monda Boldizsár bá a legels dolgunk az legyen ám, hogy a mi Tamásun:
2!í
kat kif»/,Rl)iuHtHuk j('>
uttiin lenni,
onnan
a tatár foRKágábí'íl, m
Htm
magadban
len*
dü nekod Honi
ní'd a/,/al a krt kis ártatlan
Minden
j(')
itten
liin
poronty tyal.
bi/.onynyal, a/ Ioh/ uz elHÜ dolgunk, édeK bá-
Mgyóbiránt addig sem vagyok itten egénzen tanócH
tyiiin.
liu^cyva,
iM'lkiil
a jó fejedelem gondoHkodott róla, hogy a
dia'ta rindeljon ide <'tut()rt»> a kis ^'yeniiekeim Hzáiuíira, h
nekem
sztikHÓgben tanácHadót.
Holdizsár bá nagyot törült ernt a Hzóra az
Kiigt(')l
!)
s
azt dörmögé,
lem még Hokkal jobb fejedelem
lett
liogy biz a jó fejede-
volna akkor, ha ma-
radt volna itthon medvéket vadászni, mint
hogy
elvitte
a
cnaládapákat az operentiákra, koronát vadászni, a kiknek a
helyébe aztán most tutorokat
ültet.
Eg}^ébiráut ki légyen
az az iderendelt tutor, ha szabad a nevét tudni ? Ilka asszony
uram
monda
neki,
hogy az bizony Apor István
ö kegj'elme.
Hüh
be nagyot ugrott erre a szóra Boldizsár bá
;
a sü-
vegét pedig úgy vagdalta a padl(')hoz, hogy az olyanokat puffant, mint egy mozsárágyú.
— Oh
te szent Pilátus Oh te szent Heródes s még a hány füzfánfütyülö szent van a világon Hisz akkor benn van a várban az ellenség Micsoda ellenség ? Micsoda ellenség? Az, a ki rosszabb a töröknél, rosszabb a tatái'nál a ki jobban megéget, mint a tz, jobban felforgat, mint a földindulás, ügj'an hogy tudtad azt !
!
!
I
— —
;
ide beereszteni ?
— Ugyan mit tud kegyelmed Apor István ellen — De bizony A mit a pápisták hét fbnnek ?
eleget.
nak, az
mind meg van benne,
csordultig tetézve.
— Példának okáért. — Elször nagy benne a kevélység.
teni,
hogy
azt)któl a
hi-
Nem
tudja elfelej-
hatalmas Aporoktól származik, a kik
hajdan Erdélynek vajdákat adtak
;
Bálványosban most
is
uralkodnak. Ezért képes volna elárulni minden atyafiát, a
;;:
:
30
juthasson. Azután
hogy annak a helyébe
ki fölötte áll,
irigye minden embernek, a
csak az Isten valamivel meg-
kit
áldott; az egyiktl irigyli a vagyont, a másiktól a jó hír-
nevet, a harmadiktól az észt, a negyediktl a családi bol-
dogságot,
s
képes
hogy másnak fösvénység,
rá,
hogy azt semmivé tegye, csak azért, mi neki nincsen. Azután jön a
se legyen, a
kapzsiság,
a
pénzhetnémség
a
kártyán
:
nyerni, uzsoráskodni, örökséget hajhászni, simoniát zni,
ebben
mind
tudós. Kétszeresen árva az, a kinek
lett
a
gyámja, mert azt egy ingben, mezítláb teszi az utczára.
Azután iszákos, a bort nem is issza, hanem úszik benne s ha feltette az Orbán süvegét, akkor meg garázda, véres vereked, belevész az édes apjába is, s a papját is megveri haragtartó lelke soha el nem felejti, ha egyszer megbántották, s
nagy
id
multával
kész a kardjához kapkodni.
is
boszút
Hanem
áll
érte.
Mindjárt
annál restebb, ha va-
lami üdvösséges dolog van rája bízva. Akkor mindig azt mondja, « majd holnap, majd holnap !» Ha egy irgalmas
még azt is restell ha még azt sem teszi meg
kiáltással megszabadíthatna valakit,
a lábával eltaposhatna egy üszköt, elnézi,
;
csupa restségbl, csupa tácsóságból, hogyan lesz
belle nagy tz.
— Ejnye, de összegyjtötte kegyelmed a hét f bnöket szegény Apor István — Még csak hatot számláltam a hetedik hátra van, fejére.
el
;
hogy azzal kössem be a koszorúját. A legfbb vétke az, hogy fajtalan, buja indulatú a ki eltt semmi asszonyi erény sem szent, akár szolgálónál, akár fejedelemnnél ;
legyen található.
Ha
egyszer ez az indulat elvakítja
nincs az a gonosztett, a
mitl
:
akkor
visszarettenjen, csakczélját
elérje.
Ilka asszony gondola
magában, hogy Boldizsár bá a
valláskülönbség miatt gylöli ilyen nagyon Apor Istvánt, s csillapítólag
—
hozá
fel
De gondolja meg kegyelmed, jó Boldizsár bátyám, hogy ö az én szegény jó Tamásomnak régi jó barátja.
!
:
31
—
HÍH7,
--
Müg
H/.
hibii.
II
jityuria
Inkább ollönHÓgo volna
íh.
— Mint Ábdlnek Kain. — Aztán ón noktni meg nagyon — Hiszen azt tudom. — GyáHZoH HZomnru
j(')
akarí')m.
íh
ö/,vt'g;y'HÓgüm
üIhí'í
uram
talt,
tanácHolt
igen Hokat
lialála után, ;
iiaiijaihiiii,
^/»
;'.
ii\
feljárt hoz/.iuii. sigiií./,-
a mit csak kivántam tle, mindent megtett
értem. Boldizsár bá minden egyen mondásra ráintett a fejével, H
aztán hozzá toldá
—
úgy Mert azt
Úgy,
mellé
!
Még
I
hitte,
gitározott is neked és énekelt hogy hozzá még}'. Szerelmes volt
beléd.
— Én
arra neki
belém
szólt Ilka elbámulva.
?
semmi
Én nem adtam
okot.
— Elég ok egy
asszonynak az, hogy szép, arra, hogy Te nálad azonban még egjgyel több ok is volt. Tudod jól, hogy mikor szegény els urad olyan szerencsétlenül végezte életét: a fejedelem (Isten nyugtassa meg, de szeressék.
derék jó úr volt Bár !
még most
is élne!),
hát a fejedelem,
a kire a magtalanul elhunyt Mikó József minden birtoka visszaszállt, azt a szót ejté ki, hogy bizony annak fogja donátiózni az egész Mikóujvárt dominiumostól,
a ki a
szegény fiatalon gj-ászban hagyott özvegyet feleségül veszi.
Ezt orrontotta
meg Apor
István uram,
s
ezért taposgatta
olyan szorgalmasan körülötted a földet. S most megint alkalom, megint özxegy
van
rtz
tle
függ,
lettél
:
nincsen urad,
itt
s
hogy visszakerüljön-e valaha, vagy végkép oda-
veszszen. wKecskére bizták a káposztát
!»
Ilka asszony csak mosolygott.
— No hát lássa kegyelmed, hogy mennyire
csalatkozik
emberben íme az most is abban jár, hogy legnagyobb készséggel meghozza az engedelmet a szultán tihájától szegény férjemnek azonnal kiszabadítására. Annyit lótottfutott már eddig is, hogy sikerült neki megtudnia, mely
ez
:
32
várba vitték Tamásomat, kinek hatalmában van,
A
gazdája?
váltságdíj fell is ki
van már
ki a
egyezve a tatár-
csak a postáját várja vissza, hogy megtudja, hová
ral, 8
hozzák
maga
t ki, fog
hová
érette
küldeni a pénzt érette, rögtön ö
kell
hozza
elmenni,
el
Tamásomat. Láthatja kegyelmed, hogy
maga szegény
ez egy igazi
nemes
szív.
— Hallom, de nem látom,
s
ha látom, sem hiszem
:
va-
lami kutyaság lesz ennek a saroglyájában. Az én Están
komám soha sem tett még semmit nemeslelküségbl, s nem hiszem, hogy a climactericus esztendeje jött volna meg, a mikor az embernek a természete rögtön megváltozik.
Veszedelem
kisujj am.
ennek a vége
lesz
Hanem
Ezt súgja nekem a
!
hát jól van. Te csak légy nyugodt és várj
minden jókat, majd ébren leszek én. Ha Apor István uramat megtették a te tutorodnak, majd megteszem én magamat az tutorának, s fogadom, hogy én jobban fogok vigyázni az árva fejére, mint a te árváidra. Az Isten szabadítson
meg
e gyászruhától.
Ilka szépen megköszönte
még
egyszer Boldizsár bának
beszédbl semmi tövis nem hitte azt, hogy rossz emberek lehessenek a világon (ha csak nem kutyafej tatárok), s azt gondolta Boldizsárról, hogy ez olyan ember, a kinek sok észt adott az Isten, több bajt lát a világon, mint a az eddigi sok jóságát
sem maradt a lelkében
s
az egész
:
mennyi valósággal létezik. Apor István uram számára berendezték szobáit. Boldizsár
a vár legszebb
bá a földszinti boltozatban
lakott.
BUZDURGAN. A
mit Ilka asszony megtudott az elfogott
volt, hogy a rabbá nak a gazdája Buzdurgán murza.
mindössze annyi
Ezt hírül hozták neki
illyefalvi
lett
férje felöl, az
Damokos Tamás-
szökevények, a kiknek
!
HÍkonilt ral>HiÍRukbrtl kinu-nokülni h c/or voHZi'ly
éfl
kiállóit
a "záptcnKer* haliilhü/ morotvilin
kftnyomoruHáK utiin roHztül, nagy vargabetvel haza kerülni. Ezek ugyan retteneten dolgokat tudtak regeim Ki iiiummI ÓH az odahurczolt rabmagyarok borzanztó HorHánil. Il'<;'.v liurczolták ket ló melló kötözve, hogy etették, itattilk ket olyan «gazzal», a mit meglátni íh undorodás hogy fogtiik ket olyan Haiiyarú raunkAra, a mit idehaza a barmok végeznek. Ezek közt pedig legkeservesebb volt az állatbrök ;
kallózása, csávázása, cserzése, lugzása.
A krimini tatárok marokin-bripara világban. lett
Nem A
állat,
a ki baromszolgála-
;
el
lehet
mondani, hogy a Bakcsi-
Szeráji és Akhtiári tatár fejedelmi paloták
Minden finom könyvtárak
a régi
e^'es/,
krimi tatárok hirhedt briparuk által kin-
cseket halmoztak össze
építve.
az
tudtak olyat sehol elállítani, llabszolga kel-
annak a készítéséhez. Eszes
tot végez.
liiroK volt
saru,
brbl
lettek
kezty, a pompás könyvtáblák
incunábuláin, a préselt borítékok
úrnk
karos székeken, az
czipi
s
a
a fejedelmi paloták
aranynyal, ezüsttel kivert brsznyegei,
mind a krimi
tatároktól származtak.
Átkozott
A
munka
volt
annak az elállítása
legels csáva, a mibe a bröket beáztatták, a legron-
dább hulladék, marótrágya keveréke
volt,
a minek
bzét
megszokni nagyobb gyötrelem volt a purgatoriumnál. Ebben a keverékben
kellett térdig gázolni,
a szegény raboknak
nem
:
könyökig vájkálni
szabad ember semmi fizetésért
meg
tette volna.
Azoknak, a kik ezzel a legels csávába rakott brrel bántak, a karjaik és lábszáraik olyan feketékké váltak,
mintha szerecsentl kérték volna kölcsön. Azután jött a bröknek eczetben, füzfah éj lúgban, savanyú lótejben keresztül erjesztése, a minél megint olyan hséget kellett kiállniok, hogy az bevált a pokol elcsarnokának.
De
legrosszabb sorsuk volt azoknak, a kik a finom
Jkai
:
A Damokosok.
"
szat^'-
:
8i
tyánbört készítek, mert annak
meg
az volt a módja, hogy
a lenyúzott állatbrt összevarrták, szumachgubicsport
tet-
akkor egy embernek egy csövön át addig kellett belefújni, míg az irha simára felpuffadt, mint egy bendö tek bele,
8
így került az aztán a csávába.
tüdejének elbb-utóbb
No
A
meg
Ettl a munkától
az
ember
kellett szakadni.
hát erre volt jó a rabszolga.
derék krimi brgyárosok gondoskodtak róla, hogy
soha szükséget ne szenvedjenek marokinnal,
szattyánnal
:
az európai uraságokat
mindig
bagariával
és
ellát-
hassák.
A
rabszolgát
legtöbb
Oroszországból hordogatták
Maga Dewlet Ghirai khán
bl
Moszkvából
nyolczszázezer munkást hajtottak
Krimiába
s
mindenestl a
el.
és környéké-
brt
el
men
egy egész százötvenezer fre
sereget elfogtak
A
alatt,
gyártani
orosz had-
tatárok.
rabszolgákból ritkán került valaki haza.
Az a kegyetlen, sanyarú munka rövid hettek meg.
együtt
:
A
férfit és
ki
alatt elpusztí-
sem
teleped-
nejét (ha fiatal volt)
nem
hagyták
a rabszolgaságból
nagy áron
id
a kik kiállták,
totta a vele foglalkozókat
;
nem
nem váltottak
:
származik
új ivadék.
A
kit
az ott veszett a csávában, vagy
elmúlt magától, ha megvénült. Idegen félszigeten a tatárokon kívül, csak
nem
települt
épen a koraita
ki ott földmveléssel, kertészkedéssel,
meg a
zsidó, a
állattenyésztéssel
foglalkozott
br
volt ez
Azt a zománczos
színt,
A
leghíresebb
id azt
arany-ezüst ragyogványt, azt a
szerint a «buzdurgán».
a kigyófényhez
mvészi
hasonló
préselést, azt a
magas ízlésre mutató rajzot, pompát, színvegyüléket, ami e bröket oly nagybecsekké tette, nem birták utánozni se a francziák, se a mórok Spanyolországban. Ez a tatárok titka volt.
S ezt a brt azért hívták «buzdurgán»-nak, mert a kinek a gyárában az készült, az volt Buzdurgán murza maga. (Most már csak egy híres krimiai körtefaj tartó-
8ft
^;ntja
a novónok
«/,
(íinNki
t
;
boitcsimilnak múhnk
olyan H/ópi't Hoha, mint a buzduiyán
(U>
Buz(lur^;á,u inurza
A
a kinok
óriiÍH;
külonbon
íh
ii
>
<
De
ö
volt.
nem
\r^
i~>itálliatott
•
úg}' lovagolt,
dandár-
\
ke
111 ti
mint
m.
iii;i-
a ki a kongyolbe dugja u lábát; han(
m
;i
mu, o
is
li'
H
lóhá-
omber,
jninlior
a kutyán
^^.v
H/oktak nyargalni, hogy a lovagnak a két lába földet,
a hóna
nlik kinfli'iHhnn.
Mint olökülö murza, 6 volt a nak, H annálfogva, mikor hadl)a ült.
iii
azóta,
rengeteg
/luitolú
'
n
alatt: a lMÍ)liai
ton
kivn
oinlx
nu'KH'/okott
íh
v.,Il
is
éri
a
a hányat lépett a lova, annyit lépett
hogy hat lábbal futottak; dásuk, minthogy
még a
is, úgy annál gyorsabb volt a hala-
a
lovas
is
segített
a lónak szaladni.
Volt neki egy iszonyú nagy kardja, a mivel egy vágással ketté tudott hasítani egy embert, a sisakjától kezdve a
nyereg kapájáig;
s
tizenötfontos buzogányával tovább tu-
mint más ember a parittyával.
dott hajítani,
És a mellett tettl csatába ment.
talpig pánczélba volt öltözve,
A pánczélja csupa egymásra fekv
szer lemezekbl
állott,
mikor
articsóka-
a mik mint a halpikkelyek fedez-
ték egjTnást, finom aczélból voltak készülve
de ell a
;
mellükön aranyveretü korán-mondatokkal ékesítve, a két vállán pedig ezüst madarakkal, és trombitafarkú kutyácskákkal. Maga a pánczélja nyomott egy mázsát s megért
három
falut.
Hanem
A
dárdája pedig beillett árbocznak.
hát Buzdurgán murza holmi dib-dáb csatában
el se vette a kardját, buzogányát, dárdáját elég volt neki maga a nogajka. Ez egy hosszú, szíjból font korbács volt, :
végtül végig
megrakva
réz- és
nem
zel egyet végig húzott,
kenet ezen a világon. zel
A
ólomgombokkal.
kellett
A
kire ez-
annak többet semmi
futó ellenséget kergetve, csak ez-
csapkodott jobbra-balra
maga
körül, s hullott eltte a
halandó, mint a letört bogáncs.
A meg
mellett a hangja olyan volt, lehetett hallani,
hogy egy mértföldnyire
mikor neki ereszté az ordításnak,
s
»-
36
ha az ellenséget hívogatta vele, bizony inába szállt a lelke ettl a nagy hangtól a legbátrabbnak is. No hát ez volt az a Buzdurgán murza, a ki a jó Damokos Tamásnak a rabtartó gazdája lett. így hozták azt hirül Ilka asszonynak a hazatér
illyefalvi
t
Apor István uram is. menekülök. így tudósítá Napról napra többet kellett Ilkának hallani a borzasztó
Buzdurgán murza
fell,
meg
szenvedéseirl, azoktól a István
hoz
a rab magyarok válogatott
menekültektl, a kiket Apor
uram a várba hozogatott
ültetett,
s
Ilka asszony az asztalá-
a családjával együtt vendégelte meg, hogy
mindig a könyei hullottak a tányérjára, s egy falatot nem volt képes enni, mikor azt hallotta, hogy a szegény magyar raboknak a tatár tört kölest ad ételül, feleresztve savanyú lótejjel, vagy pedig lóhúst, a mihez nem kapnak sót,
úgy hogy a brgyártáshoz való salétromot használják
só helyett.
Boldizsár bá, a kinek ezeket szintén hallgatni, mert mint várnagy,
úri asztalánál, utoljára
csétlenkedést,
s
is ott
mind végig
már megsokallta
a hirhordó menekülteket
elfogdosta: «mit akarsz ?
kellett
ebédelt Ilka asszony azt a sok szeren
még
honnan jösz?» Ha
a kapuban azt
mondta
ajámbor: ((Krimiából,» akkor azt kérdezte « ettél-e altyinnát?» arra akár azt mondta a góbé, hogy « ettem bizony, akár azt, hogy «nem ettem, » mindenképen kidobta a nyakánál fogva a kapun mert a ki valaha akár koldus, akár rabszolga volt Krimiában, annak tudnia kell azt, hogy az :
:
altyinna a legkisebb tatár rézpénz, a mit alamizsnának osztogatnak.
E
miatt elvádolta Apor István Boldizsár bát Ilka asz-
szony eltt; hogy
nem
ereszti a
hírmondókat
eléje. Ilka
asszony ezért négy szem között elfogta Czirjéket
s
zsém-
belni kezdett vele.
— Mikor úgy hazudnak, mint a
volt tatárrabságban;
hanem
köles
!
A
tizedik
sem
egytl hallott a többi vala-
mit, azt azután tódítja tehetsége szerint tíz más.
37
— De már
tipiyan in<'rt
ongcm
akarntink
oxko)
koHori-
teni?
— H&t koniiim tudja jobban. — Csak nem gondolja tán ko^olmed — Do biz azt gondolom ozt EHtáii
?
("n,
bog}'
rád eze-
uHzítja te
/)
ket a Szüutlá/ár vitúzeit, Iiogy tógcdot jobban elijesztges-
senok.
— De már ugyan miért tonnó azt? — Hát azt kitalálom ón. Ugy-e bár, hogy ö
alkuszik
is
a mi Tamáflunk váltságdijára atatár tihajával? Azt mondja: nógy ezer aranyat követel a murza, azon alul ki nem adja az urunkat. Tg neked pedig azzal a pénzzel együtt, a mit az urad küldött én általam, alig van több készpénzed két-
Most pedig, ez után az országos tatárdulás a kinél van
ezer aranynál.
után, alig lehet pénzt kapni egész p]rdélyben is,
a
maga
:
családjához tartozók kiváltására szükséges neki.
Tudom, hogy már a mi arany, ezüst-marbád volt, mind Brassóba vándorolt a göröghöz de még sem telik ki a :
nagy
Kész volnál végtére
váltságdíj.
uradalmat
is,
még
a mikóujvári
várastul együtt zálogba adni, hogy az ura-
dat kiszabadítsd
;
ha azon nem aggódnál, hogy akkor meg
a két kis fiadat rontod meg. Ezért rémítget Están
mindennap az
új
meg
feltételeire,
egész birtokod:
s
új hírekkel,
hogy
állj
komám
rá minél elébb
az uradért cserébe add-oda a várad, az
majd
kerít rá pénzt.
— Hisz oda adnám monda rá Ilka asszony. — No úgy-e, hogy kivakkantottad a a mit is
!
titkot,
súg-
urammal ? Ezért az a nagy ijesztgetés. mondom, hogy ne tedd. Beéri a tatár a két-
tok- búgtok a tutor
De hát én
azt
még kezet is csókol neked érte. Ne hagyd magad agyoníjeszteni. Nagy pénz az kiadják érte Damokos Tamást. ott De mikor én nekem rettenetes érzés az, hogy törje a fekete csávában a bort az ö szép kezeivel Minden ezer arany váltságdíjjal,
:
—
!
nap, a mit neki ott kell szenvedni, egy örökkévalóság én
elttem.
:
aís
— Hiszen ne vedd ám azt úgy, a hogy ezek a gyászvitéÉn
zek híresztelik.
magam
is
is
ismerem a cserz varga mesterségét munka nagy un-
tanultam. Igaz, hogy az els
dorsággal jár
:
de arra csak a legaljasabb szolgákat hasz-
nem tudnak. Ámde az olyan nagy esz, Írástudó embert, a milyen Tamás öcsém, nem küldi nálják, a kik egyébhez
a tatár cserz- csávába ott
azt
:
hanem beviszi a palotás mhelyébe, munkát végezze
bízza rá, hogy a legfinomabb
A mi Tamásunkat bizonynyal abban foglalhogy ezeket a szép aranyos-ezüstös madarakat, tulipánokat festetik vele a kész préselt brre, a miket itt ügyes kézzel.
koztatják,
az pedig kellemetes munka.
a karos székeiden látsz
;
az irás mesterségéhez
vele íratják bizony nyal a neveze-
tes
:
ért
mondásokat azokra a pánczél-brökre, a miket a
tatár
uraságok hordanak. Mert ne ezekbl a rongyos, szurtos tatárokból ítéld
mi
meg ám
a krimi tatár nemzetet, a kiket
itten faágyúval, cséphadaróval rakásra
öldösünk
kérked
csak a söpredéke. Otthon a tatár fényes,
kálkodík a világi pompában. Aztán azt se hidd
el
:
ez
úr, dus-
ám
sen-
hogy az egész Krimia egy olyan dögleletes pusztaság, a milyennek a kezdetén, a záptengernél mutatkozik, a honnan a szökevények elillantak belül fölséges szép
kinek,
;
birodalom az
:
tele
számra vannak
ott
pompásnál pompásabb
gyümölcseik után ismerünk.
hogy milyen nagy kertész ott
nem
kertekkel,
erd-
a gyümölcsfák, a miket mi csak aszalt-
A mi Tamásunk pedig,
volt
:
a fkertésze a tatár murzának,
csapokat bámuljuk az ereszen,
tudod,
akármi legyek, ha most s
míg mi
itt
a jég-
most ott a virágos kert-
ben a jáczíntokból, meg tulipánokból kötöz bokrétákat Buzdurgán uram feleségeinek. Ezzel a mondással még szinte hogy majdnem meg is nevetteté Boldizsár bá a szegény keserg asszonyt.
— Aztán még egyet teszek hozzá
:
monda
Czírjék. Azt
vedd fontolóra, hogy Buzdurgán murza nagyon jól tudja ám, hogy Damokos Tamás ff székely ember, fkapitány, is
primr, kastélyos uraság. Ott van Kemény János uram, a
:
f/Wozér: az Taináfi'?
ír
megmondja
hogy
noki,
Damokoi
az a
ki
óric Jiuzdurgiin iiruiu kóiozer aranycnikót kap.
van oHZo, hogy olpuH/ny,
tu
meg mazsolaszlvel
uradat raandolával,
raóg a holyót totik.
murza
hizlalják; 8
hová leül> mint a paradicsomban, csak te hibáegyoh Hemmi.
Úgy
zol neki,
íh
az
ól
Erre aztán
megtörlik a
feleségei, a
ott,
sírt is,
meg
nevetett
is
egyszerre Ilka asz*
szony.
— No
látod, édes
mézem, nem
embernek magát
kell az
mindig a leggonoszabb bajok képzeletével gyötörni. Aztán Isten is van a világon. Nem hagyja el az Ínségben levket. Ilka asszony egészen megvigasztalódott erre a kecsegtetésre, és azt
monda
Boldizsár bának, hogy áldja
meg
ezért a jó szaváért az Isten.
— Hanem hát arra kérlek, hogy
komámnak
mert az majd megint valami
mondd
neki mindig azt, hogy
ennyi
elég
a tatár
ne
mondd ám Están
új furfangot
mert sok-fábul faragott-ember
Ha
el
mindezeket, a miket most neked elbeszéltem;
legyen,
többet
keményen
tartja
ám itt
az én
fundál
ki.
Hej,
komám. Te csak
van a kétezer arany
nem
tudsz
elteremteni.
magát, vársz a míg meg-
szottyan. Ilka asszony megígérte, hogy majd úgy tesz. Nem szól Apor Istvánnak semmit. Pedig hát dehogy állhatta meg, hogy ne szóljon. A legels találkozásnál persze hogy elmondta eltte azt, a miben vigasztalását találta. Egyszer aztán megint csak kisírt szemnek találta Bol-
dizsár bá Ilka asszonyt.
— Hát már most megint
Támadt tuk
meg
ki törte el a
mécses cserepet?
rá at3'afiságos zsémbeléssel a húgára. Miért itat-
ismét az egereket ?
Az csak húzódozott
s felelt is,
meg nem
is
:
«hát csak
;
!
40
van énnekem elég okom, hogy
sírással töltsem
a napjai-
mat)).
—Épen annyi, mint százezer özvegy asszonynak Erdély-
mind úgy van, a hogy te. Ha azok mind rákezdenék nap-naponta a sirást uram rizz, felvenne országban, a ki
:
bennünket az árvíz De te neked még kevesebb okod van annyival, hogy hírt hallasz az uradról. Hírt ám, szepegett az asszony de milyen hírt ? No hát milyent ? Talán bizony hátul kötötték a sar!
— — kát — Kegyelmednek mindig tréfára a kedve — Hogyne állna Mikor egész nap nekem muzsikálnak — a hátamon. De hát ugyan mi rossz Tamásról Lánczra verték ütik verik — Azt nem St inkább — Talán bizony csókolgatják :
?
áll
?
hírt hallottál
?
?
?
teszik.
.
.
.
ölelgetik,
?
Az asszonynak megint olyan formára görbült a szája, mint a ki mindjárt sírva akar fakadni. Mondtam úgy-e, hogy tovább ne add Están komámnak azt, a mit tlem hallottál? Most az már telebeszélte a füledet, az egész lelkedet azzal, hogy hja bizony a Tamás szemre való legény az bizony megtetszett a murza
—
:
feleségének talán
még
;
azóta össze
tatárul
is
is
sztték, boronálták a dolgukat
megtanult a Tamás,
s el is felejtette,
hogy van felesége. Ott lakik már benn a palotában, s kalamajkát tánczol, a tatár ifj asszony meg timburán muzsikál hozzá; úgy-e, hogy ezt mondta neked Apor István
—
uram
?
— Nem
!
Nem
— Álmodtad ám
mondta hanem úgy álmodtam. ;
az Están
:
te
:
szófia beszéd
szemeivel.
No
hát
tle hallottad, ne hajts rá semmit.
akár álmodtad, akár
Alom
komám
!
Hát ugyan olyan embernek ismered
a te derék jó uradat ?
A
ki hitvesi
hsége
ellen
még
mikor a világ magas paripái ragadták magukkal hát az majd most fogja megtömi esküjét, mikor az Istennek ilyen súlyos látogatása van rajta ? Eredj akkor sem ;
vétett,
!
mari (Ic/d
.\i
.rriiu
1
iim; iiiltól,
iiii;
Nt-/,/, lurlc
hoj^y
dli magyar aHHZonyt? Aztán
Ha
láttál
volna valaha
tiiiirMOc,
kiért ?
u/Auii
valaki
Egy
tatár licbulláórt
Az orruk
!
(sg
fcló
a füleik akkorák, hogy
h
kt'r-
imy ilyen
cg,v tatár aHH/.onyt, kinovotniMl
gadat. Az/.al a fukute pofával
hogy beleemik az üh:
it
ülfüU'dlict-f
maúg>'
áll,
legyezlitttik
meg olyan nagy, hogy Haját maguk* nak a fülóbc Hugdoshatnak vele a fogaik feketére, a Hzcmöldökeik kt'kre vannak befestve egy ilyen madárijeBztö vele magukat, h Hzájuk
;
;
váztól félted az uradat, hogy elszereti tled. Inkább attól félthetnéd,
hogy megeszi.
meg is törlé szenem gondol eiTe a
Nevetett, nevetett ezeken az asszony,
meit a könyektöl, hogy hát bolondságra.
— Mert
De mégis
csali
hiszen, lássa
jól
van,
komolyan
kegyelmed
vette a dolgot.
nem azért aggok nem engem. Nem ;
én,
hogy az én Tamásom mást szeret, vagyok én olyan irigy. De attól reszket a szivem, hogy ha azt a uuírza egyszer
meg
találja tudni,
valami szörny csúfondáros
módon
én édes Istenem,
még
megcsonkíttatja sze-
gény uramat.
— De verd
ki az egész aggságot a fejedbl.
nak, a kitl kaptad.
Ha
én kedves komámnak, a tutornak pedig az Isten rizze
Add
vissza an-
álmodtad, álmodd vissza. Annak az
mondd meg: hogy
t attól, hogy egyszer én is ott legyek álmom-
ban, mikor ö te neked álmodban ilyen híreket hord haza, mert Isten úgy segéljen, olyat somodorintok a feje tarkójára álmomban, hogy ébren is megtapogatja a
—
—
helyét.
Ezt hát valahogy elütötte-vétette Boldizsár bá de azért ;
magának
is
szeget ütött ez a fejébe. Mert
nem
igaz
ám
hogy azok a tatár-asszonyok olyan csúfak volnának Inkább nagj^on is szépek. Termetük, arczuk, hát még a szemeik Veszedelem azoknak a villámlásába kerülni. Aztán húsból van az ember, még ha Damokos is. Az ilyen dologban az asszonyok nagyon helyesen szoktak álmodni. Ébren sincs az máskép. Az egész világtörténet egyetlen az,
!
!
—
42
egy esetet tudott följegyezni a
férfiúi
erényrl
:
az
is
ki
tudja igaz-e ? Az a történet Potifárné és József között az-
Az egyik így adja el, a másik amúgy. Hogy melyik mondott igazat az excellentiás asszony-e
zal a köpönyeggel.
:
vagy a zsidó-gyerek
?
ez a kérdés
még nem
volt biró eltt.
(Ezeket Boldizsár bá óggta-mógta így magában.)
Csak legjobb lesz neki
siettetni
a kiváltási ügyet,
magának felmenni Gyulafehérvárra a
s e végett
szultán tihajá-
jához és siettetni az alkut; mert a mit az asszonyok
álmodnak, annak
fele is igazság.
KALME. Buzdurgán murzának a
hires nevezetes telepe ott vala,
a hol a Karaszu és a Salgir folyamok egybeszakadnak
egy hegyes félszigetet képeznek.
Maga
s
ez a telep egy egész
mondhatni ersség mert a két folyam csupa zuhatagokban omlott alá a hegyek közül, úgy, hogy
kis város volt
;
:
a vízsebesség miatt hajóval
másikra átmenni, de
számot vethetett a fal
még
nem
lehetett egyik partról a
a ki úszással akart
lelkével.
A
is
száraz fell pedig
átjutni,
ers k-
vonult egyik partról a másikig, mely a háromszöget
bezárta.
A
félsziget csúcsa az utolsó pontja volt
egy lankás hegy-
láncznak, oldalai szlkkel, gyümölcsfákkal beültetve, a
miknek koronái közül messze kifehérlett a murza palotájának márványhomlokzata, a lapos terrasseokkal, a mikben alkonyi órákban a háremét lehetett látni mulatozni a távolból. Bizony csak távolból, mert a brgyár telepei lenn voltak a parti lapály okon lett lenni,
:
azoknak vízhez közel kelposajtó medenczék. Az
ott voltak az erjeszt,
egész emberi lakcsoportozat igazi tatárépítmény volt ren:
detlen, egymást támogató házak, vakolatlan
falak,
kiálló
szarufák, nyers brrel, náddal, fakéreggel fedett kunyhók,
közben egy-egy sárgára, kékre, pirosra
festett,
hanem
azért
iMiiitlcimU lyukíiH ('•pület iifk
:
Honiiiii utc/ti,
;
hoHR/.ú H/.iirii^jrkok, nyitott Hzi-
cHak HKÜk HÍkáiorok, a rnikhcn
kt'it
öhz«
vór ki nora kerüUuiti oRjniáHt; áthidaló crcH/.ok ctCfA «>!<*• torból a ináHÍkl>a a i()H
liáztot«'5k föleit:
ablaktalan rakodók. Hótét bolt-odúk
U'^lafalu
megint rudakra
(d(Ht
dögbrökbl
;
H
épített lonibHátorok
mindenütt
;
:
azok
szép lugasok,
piHzok, rondoHág; fekete,
Hár,
sárga. voreH, zöld rondaság;
lortelem
Hzáritó (inztrciiKák, vö-
bz. büdösHég,
pcHtilentia a
kereKztül:
mindezekhez
minden fokozatain
h
hozzáill félmeztelen, piszkoH, cseredzett, sovány, elkóny-
embertömeg; rabságra hurminden körül lakó nemzet népeibl, a kik-
szeredett, vadállattá aljasult czolt áldozatok
rl régon megfeledkeztek.
Itten gyártják
a marokint.
meg
a bagariát.
Hanem odafenn, a palota körül, valódi panwlicsom van. nem hatol fel sem a posajtók lugszaga, sem n rabszolgák jajveszéklése. A természet maga alkotta édenné Idáig
ezt a helyet, a
midn
a magasabb hegyekrl egy hatalmas
patakot irányzott a félszigetre, a mi aztán a magas elfokról zuhatagban omlik alá a Karaszuba.
Fenn a várban cserz
kristályvizet isznak; lenn a városban
lúggal, trágyalével zavaros habarékot. Idelenn a
csáva bzölög, odafenn a balzsamfák ambrája terjedez.
A
hegylánczon
túli része
égalj áldásai alatt virul.
Krimiának egészen az olasz diszlenek a szabadban
Épen úgy
a babérfák, a gránátalmák, a narancsok egész ligetszámra,
mint zött
Róma
körül, s az olajfák ezüstszürke örökzöldje kö-
már otthonossá
lettek
a kis -ázsiai nemesített gyümöl-
Talán el is felejtette már a hogy ezek keletrl jöttek a nyugati zord világba, s
csök, körték, almák, baraczkok. világ,
úgy terjedtek tovább
:
ban, Angliában érett
nem
már a székelyek a még ennek a fáját Belgium-
úgy, hogy mikor
szilvából «ízet» fztek, akkor
ismerték
s
a poroszoknál az egyetlen
gyümölcs volt a ftt körte.
Buzdurgán murza nem is volt semmire olyan büszke, kertjére, A nagy rablóhadjáratokból, a miket veze-
mint a
tett,
zsákmányon
és foglyokon kivül
és ritka gyümölcsfákat rá,
hogy megéledjenek
letti
is ;
még
haza hordta
s
a kerti virágokat
nagy gondja
kertészeit a szultán
volt
Gökk Sü mel-
palotájában kitanult bosztandzsik közül szerezte
s
azoknak, mivelhogy eunuchok voltak, szabad bejárásuk volt a palotájába s fizetést és kaftánt kaptak.
foglyok közül
meseket,
meg
is
Az
elhurczolt
kiválogatta a legelkelbbeket, az értel-
a kik tanítók voltak,
s
azokat sorozta a kert-
ben dolgozó rabszolgák közé. Az izoglán-basi azokat gálta oktató szóval és
— nogajkával.
diri-
Február végével, a mikor még a székely földön haragosan fújdogál végig az öreg Nemere s rázza a havat a szakálláról, a krimi félszigeten már teljes virágpompájukban állnak a gyümölcsfák s a talitarka virágágyak csak ugy nevetnek a kinyílt jáczintoktól és tulipánoktól.
A
Tsatir-Dagh magas hegyein megtörik az észak fagyos
szele s a Fekete tenger fell langy áramlat sietteti a tavaszt.
Hanem
hát van az öreg Nemerének egy felesége, a
Burána. Ez orosz születés. Ez még sokkal kegyetlenebb szél a másiknál. Megesik az félszázadban egyszer, Olasz-
hogy az adriai tenger befagy s ugyanakkor a tél köpönyege beteríti egész Nápolyig a délszaki paradicsomot; az olasz, a ki elször lát havat esni, azt hiszi, országban
is,
gyapot hull az
égbl. Ilyenkor természetesen minden növényzet elfagy. Ez a rém meglátogatja Krimiát is.
Mikor legszebben virágoznak a fák, csaknem nyári meleg van egyszer csak felülkerekedik a kopasz hegyormokon valami csúnya, rongyosszél ólomszürke felleg s nagyhamar betakarja a ragyogó kék eget, olyan hegyes est szitálva alá, hogy szinte szúrja vele az embernek a brét. Ez így tart három nap, három éjjel. Olyan hideg van, hogy bunda nélkül nem lehet kilépni a szabadba. A bunda a tatároknál a thermométrum. Buzdurgán murza mindennap háromszor bejárta az :
egész kertet, sorra nézegetve a virágzó
fáit,
különösen
sokat elidzött az épen egész pompájukban diszl gránát-
4ri
almuk
ulait h taniicHot tartott a kert(^H/y
tudott noki
iiu'iHt
mint
iiiondani,
han
cl
nem
az
&/.
mm
nom
tánczolják a kert
nót^ysKor a
iniiiin
de híz
ha a kerin^^rlö
dervÍHok naponkínt hároniH/or vcgif^ ntindi'ti ritjuit H
;
lio^y
nap
HzakaHzá-
n(^Ky
a Koránhói a XXIII-ik Hzúrát, hát
énekli
akkor ninoBen segedelem.
id. óJHzakára olyan dér
Ha
estére ki talál tisztulni az
hogy minden fnek, fának
lesz,
vóge.
Pedig hát épen estére
állt
meg
a kegyetlen hideg
szél.
Burána asszony. Elvégezte a nagy szapulást, most aztán kitereget. Szép « fogas verfény* lett. Az iniámok üvöltöttek, a dervisek verték a csörg dobokat a kertész a szakállát tépte Buzdurgán murza pedig mint egy rült szaladgált a kerti utakon alá s fel, hol az Ug}' szokta azt a
;
;
eget, hol a fákat
Egyszer
egj-
nézve kétségbeesetten.
rabszolga, a ki ott gereblyélt a virágágyak
közt, megszólítja:
— Keg}'elmes uram,
murza
:
nem
használ
ez a könyörgés, a mit a derviseid mivelnek el nem múlik rólunk hogy mi szoktunk az
A murza
ám
seramit
attól a fagy
;
hanem én tudnám egy módját, a
;
ellen védekezni székelyek.
végignézett rajta,
s
ráhorkantott boszusan.
— Hát székely vagy Mi a neved — Damokos Tamás. — Damokos meg Tamás Melyik vagy hát — Mind a kett. Székeljek fkapitánya vagyok. — Héj ha azt tudom, nehezebb lánczot a kezedre, te
?
?
is ?
is,
?
tetetek
Hát aztán mit tudtok ti székelyek Allah haragja a kik még arra sem vagytok érdemesek, hogy az
lábadra. ellen,
árnyékába elbújjatok
?
— Hát mi füstölni szoktunk ilyenkor. — Hisz azt tudom bolond nélkül Olyan is.
jént gyujtaték tele
van az
meg
illatával.
— De mi kinn a szabadban füstölünk a fák tömjénnel,
rakás töm-
a serpenyben, hogy az egész mosée
hanem tzeggel,
nyers gazzal, a
nem mi nehéz bzt alatt, és
;
a fagyot. Engedd meg nekem kegyelmes uram hadd tegyek vele egy próbát. No hát tedd meg adj rendeletet a többi rabszolgák-
ád: az veri
el
;
—
;
nak, hogy segítsenek neked ebben a székely istentisztelet-
Hanem annyit mondok neked Damokos is, meg Tamás hogy ha engem lóvá tartasz s nekem hiába büzölöd
ben. is
:
tele
a kertemet
minden is
meg
a palotámat,
reggelre mégis elfagy
s
hát akkor tégedet, a Damokost
:
is,
meg
a Tamást
karóba huzatlak.
— Ott leszek Felelt vissza a rabszolga. — No hát kezdj hozzá a babonádhoz megengedem. én.
is ott
:
Damokos Tamás azonnal
összehordatta a tisztásokra a
többi rabokkal a nyers iszalagot, reketyét, s tüzet gyújtott alá.
Mire a nehéz füst elkezdett szétterjengeni
De
egész kertet.
szobáiba
is,
s
egyúttal
betölté
Buzdurgán murza
s elülte
az
beszüremkedett az a palota
keser
illattal
még
dult-fult, prüszkölt az
a háremet
orrteker
is.
illattól
még a dédükeit is, a ki ezt támasztja de kénytelen volt eltrni, mert maga rendelte meg. Éjfél felé pedig Damokos Tamás jó nyers cserhulladékot hordas
szidta a székelynek
azt rakatta a tzre. Buzdurgán murza hogy a poklok kéménye nyilt meg az füstöl az pedig dehogy az nyilt meg az még ezután követ-
tott fel a gyárból,
azt hitte,
orrába
;
:
:
Végtére
kezik.
gyújtatott
afféle
meg Tamás
drágalátos
brhulladék
szemetet
a kert minden részében, a minek a
kedveskedésétl Buzdurgán murza valamennyi asszonynépével mind a pinczeboltokba menekült,
s
a
muezzimnak
odafenn a minaréhban a torkába rekedt a «la Allah
!
»
Az egész
illah
il
kert palotástól be volt burkolva a füstbe.
És aztán olyan hideg lett, hogy a szökkút medenczéjében befagyott a víz. A mint kisütött a hajnali napsugár s Buzdurgán murza eljött a pinczébl, az els dolga az volt, hogy felszaladt
a palotája lapos tetejére, széttekinteni a világban. Eémülve látta,
hogy a tegnapi zöld erdk mind szürkék-barnák s az udvaron lev szökkút medenczéje be
köröskörül,
i7
van fagyva, a osövekrftl jögcsapok filggnok paradifHoiiilicrt
niiij^ii
|n'
inóg
iiioHt íh
A hzip
alá.
hüiü fÜHtbc van
burkolvii !
orditá Buzíhir^án, fóktelon
H/aladt válogatni
a kurbácHaiban, niolyikkcl
Átkozott
-
(lühéhen
h
liilitltii luityii
verje bahilra a csalfa rabszolgát, a ki egész éjjel így
maga
kino/ita a ni
!
meg
jobl)an megharagitá vele
a korbticHüi közül megtalálta az
egy jó
ül
frÍH8 reggeli
nehéz
kertbe,
fÜHtöt,
íme
az alatt keletkezett
igazit,
szell, az hirtelen elfújta a kertet
eléje niosolyogtak :
a lángvirági'i gránátalmák,
nem pokolbz, hanem
eleven virág füszerillata lengett a szellben.
•
el-
mikor Buzdurgán murza lerohant a
h
a tulipánok és jáczintok
volt
meg-
ehun Allabtl A míg azonban
fÜHtölésével öt és egész báza népét s
A
millió
kert
meg
mentve zöld maradt minden falevél. Allahé a dicsség kiálta a murza elbámulva azon a :
—
!
nag}' csodán,
— No
s
aztán
te székely
!
elé hivatta
Damokos Tamást.
látom bizony hogy a
te isteni tiszte-
Büdös volt de jó. Szidtalak egész éjjel, megnappal. És már most, hogy megjutalmazzalak,
leted jó volt.
dicsérlek
maga ;
háromféle kegyelmet teszek veled.
Damokos Tamás megörült, hogy valami kis kegyelem
— Elször
nem
ilyen
nagj'
embertl
jöhet.
elengedem neked azt a kétszáz korbácsot, a mit az éjjel megfogadtam, hogy saját kezemmel rád verek. Másodszor levétetem a lánczodat; ezentúl láncz is
nélkül dolgozhatol a kertben. És harmadszor minden na-
pon kapsz egy egész kenyeret,
nem
a többi rabszolgák
moslékjából eszel.
Ennyi nagylelkség csak elég egy napra egy tatár murzától.
—
No most már elmehetsz Damokos is vagy, meg Tamás
Hát te csakugyan ha azt tudtam volna,
dolgodra. is ? Ej,
dupla váltságdijat kértem volna érted. Feleséged
van
?
— De az csak egy van.
is
kett
i8
— Kár. Ha ketten volnának, könnyebben kiteremtenék érted azt a kétezer aranyat.
— Kiteremti azt az az
felöle
bizonyos;
egy
kegyelmes uram
is,
légy
;
nem hagy az itt engemet sokáig rabszolga-
ságban.
— Örülök, ha
kivált;
örülök,
ha
hagy, jó
itt
Damokos
Tamás.
Ettl fogva aztán Tamásnak könnyebb rabságában
az
:
a kertészkedést otthon
volt az állapotja
nagy kedvvel
is
szokta gyakorolni.
Mondtuk már, hogy Buzdurgán murza brrel dett.
Allatok brével
is,
meg emberek brével
kereske-
Nagy-
is.
keresked volt mind a két szakmában; azt is mondhatjuk, hogy nagyiparos. A marokinját, szattyánját, bagariáját elhordták messze földre a kalmárok s kereskedtek vele. Az eleven br ellenben nem került nála vásárra. azt sokkal gyakorlatibb utón tudta értékesíteni.
elkel
vezér lévén, a ki alatt kilencz orta
szor egy hadjáratból haza került
hozott magával,
foglyot
módon
osztályozta.
A
ez
is
egyik
valahány-
rendesen egész sereg
azokat legelször
is
szakért
tenyereiket nézte: a melyiké fel
volt törve, az paraszt, földmives, ki belle,
s
Maga
állt,
nem
sok váltságdíj néz
mehet a brgyárba dolgozni
a melyiknek a
;
tenyere sima, ez úrféle, ezért váltságdijat fognak adni,
ennek az
életét
meg
kell rizni.
Az
öltözet
nem
tehetett
náluk különbséget, mert az uri köntöst már az elfogáskor
nyakukba Leány vagy asszonyfélébl csak azt hozta el, a mi nagyon szép és fiatal volt. Azt azután megtartotta magának feleségül. Volt az neki sok. ügy volt vele, mint a kutya a szénával. Eze-
lehúzta róluk a tatár helyette, úgy,
ket
nem
A
s
rongj^os daróczot dobott a
hogy mind egyformák
voltak.
engedte kiváltani.
kedvenczhölgy volt Kalme a kadina
:
cserkeszn, a
tsetsencz fajból, mely a török padisahk szerályának szokta
a legtöbb csillagát kölcsönözni. Ezt onnan rabolta
el
a
Kaukázusból, mikor hajórajjal mentek át a tengeren a
!
4íí
A
nnirtizigAtorok ellen.
gán mnrza
fölött,
mint
Rz/p
délutáni órákban
l<\)rró
túíml a többi
Knimo olynn ür
volt
Buzdur-
a niur/u u többi rabszolgái fölött. lo
Hzokott jönni
Kulmc a
palo-
bárnmbölgyckkol a kortbo Htálni óh mula-
tozni, uii(tlöttaz()ni)an kij(")Mn('aKk, elébb trombitaszó adott joIt
H kertben dolgozó férfiaknak, bugy HicsHenek a
körülkoHtett rekeHztéken
eltnni,
kívül
h
a
íiallal
harmadik
trombitaszó után fekete eunuchok jöttek ol, rhinoczerosz-
br
korbácsokkal, végig szaladgálva a kerti utakat,
kutatva minden bokrot, koronáit lett
de
még
hogy nem maradt-e
is,
h
sorra
a terebélyfák lombos
ott
valami kanember ? Jaj
volna annak délután Datnokos Tamásnak azt a munkát adta a
I<jg}'
fökcrtész,
hogy a nagy vízmedencze körül lev virágágyaktulipánhagjmákat s azok helyébe
ból szedje ki az elvirított
késbbi végezte
virításra szánt tubarózsákat
ültessen.
Tamás
el-
mind a kettt nagyhamar mivelhogy az úrfélének ;
az a szokása, hogy ha
egyszer parasztmunkába fog, azt
nagy sietve elvégzi nem tempózik vele, mint az igazi napszámos egy nagy kosár megtelt kiszedett tulipánhagymával, a másik kasból meg kiürültek a tubarózsák. Ekkor aztán a fáradságtól, meg a hségtl úgy elnyomta a buzgóság, hogy biz ö ott elaludt. A fkertész, a ki visszajött, megnézni a dolgát, látta, hogy már el is van végezve s az szolgája alszik megszánta szegényt, jó szive volt, fogta az üres kast, letakarta vele, hogy ne süsse a verfény, s ne csípjék a legyek a mitl az aztán még mélyebben ;
;
:
:
aludta az igazak álmát.
Egyszer aztán harsog a trombita a feketék jönnek nagy ;
riogatással, végig toporzékolva a tévutakon, s kergetik a
férfi-népet ki a kertbl, felkutatják a bokrokat, a filagoriás
kösköket
:
nem
bujt-e
oda valaki
virágágyak között azt a két kast val, volt,
;
az egyiket tele hagymá-
a másikat fenékkel felfordítva
hogy még azt
is
:
A Domokosok.
;
de eszük ágában
sem
megvizsgálják.
A jó Damokos Tamás Jókai
Látták biz azok ott a
?
pedig csak aludt szép nyugodt '*
:
lélekkel a lefordított kas
s
a-latt
sem
eszébe
hogy a
jött,
trombita szóra és lábdobogásra felneszeljen; mert
épen most hazatérben volt Mikóujvárára mind hadseregestül annak a trombitái szóltak, annak a lovai dobogtak ügy. Diadalmasan tért haza a megvívott harczból. Szó sincs
t
hogy
róla,
elfogták volna
mokkal, tatár-lengyel népestl.
A
st
;
inkább harczi trophaeu-
exuviákkal megterhelve tér haza
várának a tornyai megaranyozódtak az
alatt,
hogy odajárt, ügy ragyognak. A két fia eléje jön lóháton hej, hogy megnttek azóta. Fólinges kis babákul hagyta ket otthon, s egész legény ékül jönnek most eléje mégis rájuk ismer. No van csókolódás Hát anyátok hol van ? :
;
!
Felelnek valamit
de
:
nem
Elszokott a füle attól a
érti.
beszédtl, a mit Erdélyben beszélnek.
A
szerály felli rácsozatos kertajtó megnyílik,
s
a rózsa-
lugassal fedett lépcsgádoron át leszállnak a palota hölgyei.
Egész dandár azoknak a száma. a ki az
rész odaliszk, ellen,
úrnje
Nem mind ikbál, a nagyobb-
arczát
ernyvel védi a nap
pávafark-legyezvel hüsseli, mandolint, hárfát hoz,
vagy csengs nakarát, a mi tánczhoz való. Napkelet minden festi divatja szerint van öltözve valamennyi, a hány annyiféleképen. Azt, hogy ki közöttük a kadina, a legels
úrn, ha
nem nem kérkednének is
a szolgálattev hódolat
ragyogó ékszerek
az arcza, a termete.
«
Mikor
te kilépsz
eltakarja az arczát felhvel, azt
helyettem
!
»
el,
ha a
vele, hirdetné
maga
árulná
is
a házadból, a nap
mondva
most
:
világíts te
így zengedezne róla valami keleti költ.
Mi
azonban nyugodjunk meg abban, hogy Kalme legszebb volt a tizenkét hölgy között.
Eleinte fel
s
alá sétálgattak a tekervényes tévutakon,
virágokat szedtek, koszorúkat fontak, éretlen gyümölcsökbe
beletorkoskodtak, pillangókat kergettek tánczolni kezdtek sával,
szilaj
;
azután énekelni,
majd karéjban összefogózva, majd páro-
fátyolkendt tartva a fejük
kerekedett s
;
magántánczot járni
míg a csörgs dobot ütögette a
felett,
egynek kedve
leterített
feje fölé
sznyegen,
emelt kezeivel.
»
a/, iiliilt
II
t()l)l)i
odnIiHzkok zmiiiii"
kiirüjhan állvu. Kalrno, ny()rk(")(1ött
ki
ülóje CHÍk-8/ortMla
ónckU'HHol.
,iill.iii;i
;i
Wl^^yö-
bennük.
DaniokoH TanulH pcdi^ ottaiiakaH nak
'ln'lMlt.ik
I:ili
köt hölj^ytin
Danolnak
ifjú
tánczolnak
íh,
énokoljótek azt a zHoltilrt, hog}'
Éneklik
lHt(»n. TÍí'mI m (licHÓrot!»t
ulutt
nótára, a milyet ö soha élotobou
liitii. ]i<>i/,\
nagy
hölgyei
No
is.
vonul-
/H<»l<>/.sina-
lolkocKkcini,
«A Sionnak hegyén Ur íh,
de valami olyan furcsa
nem
a melódia sehog}' a textushoz. Aztán
Nem
hallott.
nem
illik
ex
kellene az em-
bernek tánczolni a zsoltárhoz.
A
táucz után sorbetet,
meg
szultánkenyeret
s
egyéb
a hölgyek letelepedtek a nagy persa sznyegre, a mit a pázsitra terítenek, s akkor elkezdett egy török hölgy meséket mondani, a mik fölött egyszeregyszer valamenyi felkaczagott. Elhiszem azt, hogy mikor
csemegéket hoztak
;
egy pogány isten egy csoportban ennyi kaczagó látott megnyilni, hát azt
ni
ajkot
mondta, hogy «de bizony szebb
a földön, mint az égben.
Mikor aztán a nap kezdett aláhanyatlani, s a nagy olajfák, cziprusok árnyéka betakarta a kertet, a fülemülék megszólaltak köröskörül, akkor a kadina megkivánta a fürdést.
A nagy medenczében a szökkút
lamos hangokon fecsegett a naptól
sugara olyan dal-
átlaugj'ult habokkal,
hogy lehetetlen volt a hivogatásnak ellene
valamennyien mind lerakták
lepleiket,
s
állani.
A hölgyek
aztán csintalan
zve, kergetölztek a nagy medenczében; maga a bbájos Kalme, mint egy él márványszobor oda állt a szökkút sugara mellé, s karját feje fölé emelve, engedé a
játékot
kristálygyöngyöket vállain végig peregni.
Halandó szeme nem pedig hadd lássák
!
láthatta ezt a képet
:
az istenek
és irigykedjenek.
«No micsoda bolond ez már megint !» monda Damokos Tamás. Ne sikoltozzatok annyit a lovam körül, mert még lefordulok róla. Ne nyúlj hozzá te menyecske, mert megkeresztül esett a rúg Egyszer csak felugrott a lova, s !
4*
5a fején. Szerencsére csak a
kosár oldalába ütötte a homlo-
Aztán nagyon elbámult, hogy olyan szk szerre a láthatár. Kereste Mikóuj várát az már
kát.
:
ott
hanem
;
volt
most
Már dékán
egy-
nem
volt
a menyecskék sikoltozása folyvást hallható
is.
csak
még sem
meg, hogy a kasnak a fonalett a lovával, a melyikrl
állhatta
ne tekintsen, hogy mi
ki
S akkor egyszerre eltte
leesett ?
lett
állt
az a látvány, a
mi
csak az olympi isteneknek való. Eszbontó, szívbetegit
A
látvány. zik.
A
hol az üdvösség és az elkárhozás összetalálko-
Az örvénynyé
vált
mézcsepp
!
mythoszi regét látta maga eltt, Anadyomene szüle-
tésérl, a mint a nereidák vállaikra emelik a tajtékból
hogy hosszú, aranyba játszó hajfürteit, él márványon, illatos
született Dionét,
a
mik
olajjal
lebontva végig omlanak az bekenjék.
szökkút csövét
s
nimfa a tenyerével befogta a permetegekben az elszoritott víz Egyik
sr
lövell szét a tenyere alól a csoportozat feje fölött, a mire,
a mint a pálmafák közül kilövell rózsaszin alkonysugár rásüt, félkerek szivárvány tündérkerete
támad
körülötte,
maga a medencze vize a szétterül olajtól gyöngyházszinben játszik. Kép csupa ragyogásból, fényre festett fény, a minek közepette csak a szökkutat
rabn kaczaj
jáspis szobor alakja fekete. s
a fülemüle csattogás
egy-egy hárfahur pendül
s
néger
vidám, csintalan
egymásba vegyül
:
ni
közbe
a megzavart víz habja locscsan,
dallamos lubiczkolással. Ne lássam ezt az álmot
—
elfojtó bizbariba
A
!
sóhajtá erényes elborzadás-
Tamás. Soha sem vitte t arra a lelke, hogy asszonyok után leskeldjék. Sybaritának, mohamedhiv töröknek való ez. « Nem akarom látni! Más álmot akarok látni!)) sal
S hogy annál biztosabb legyen magáról, a két kezével takarta a szemeit és hanyatt feküdt
s
el-
aztán csak a fülei
még a dévaj kaczagást, a csalogány czuppogását, a habok locscsanását. Ká tudta magát kényszeríteni, hogy újra helyén. elaludjék. Kevés ember tette volna ezt meg az
hallották
;
kmih
nz (^hron Utott fcünomí^nyfk az álom ornzáplha
uti'inu tiilnltak:
olyan jól Itt
olfutoU t-lölÜk,
lia
oll)UJtiitta
,
maiját: ('^y nagy kökoporHÓ födele alá.
A
oHak noin lelnek ni.
dal,
hozzá; de legalább
íh loliatol
íh
l'odig
kcriiltck.
cílójo
('sakhogy egyszerre az a
a kaczagiiH
han^u ugyan
HötótHí'igbon
kkoporHÓ
ido
van.
elkezd átlátszóvá
kristálylyá lesz a födele, keresztül láthatni rajta.
lonni
;
Most
látja
már, hogy hová jutott
? ott
van a török szultán
a fehér márs/.cráljában, annak a legbels háreni(íben vány fürdöteremhen, a minek a falai arany bets alkorán:
moiidásokkal vannak teleírva. KgÓ8/. serege zsibong ott a
hárombölgyeknek
tánczol-
:
nak, dalolnak, vízben lubiczkolnak, hintán himbálódnak,
hegedülnek és tamburáznak, egymást narancsokkal hajigálják.
A
világ mindenféle szinü hölgyei
feketék,
sárgák,
vannak
ott,
fehérek,
olajbarnák, aranyozott és karmazsinra
szemöldöküek, kék, fekete és zöld szemekkel,
festett
se-
lyemsárga, sáfránveres és koromfekete hajzattal. Vala-
mennyien mind
tudják, hogy ö ott van, egy
férfi,
lezárva
kristálykoporsóba. Körültánczolják nevetve, gúnyolódva
kínálják csemegékkel, gyümölcsökkel, habzó serlegekkel,
még
ajkaik mézével
is
tudják, hogj'
:
nem
nyúlhat hozzá,
nehéz ez a koporsófödél. Csak azért ingerkednek
vele, hogj'
a tehetetlen kínlódásában gyönyörködjenek.
— Pokol tüze emészszen meg az álomlátó. — Tüzet kívántál Ha csak ez
benneteket
!
mormogá
magában
?
kell,
az
is
meglesz.
memin virágok vannak aranyból. Ez a medencze tele
Nag}' hirtelen oda hoznak eléje egy roppant nagy denczét, aranyozott vörös rézbl, a
kiverve kék ezüstbl, fehér
van parázszsal. Odahelyezik a kristálykoporsó mellé olyan közel, hogy a kisugárzó meleg süti az orczáját. :
— No már most mi lészen ebbl
Az
?
dörmögi a fogai közt.
üstre valami tömjénformát hintenek, a
szerre
nagy fehér
füst
mibl
támad, a mi eltakar mindent.
egy-
!!
54
— No ezt jobban De
a füst
nem
szeretem, mondja magában.
soká
A
aszszeki szultána!
A
is
mint egy
füst kétfelé vonul,
Most
nagy
tart,
zsivaj
támad
«jön az
:
padisah kedvencz kadinája!» kárpit.
negyven márvány lépcsn a nagy fürdtükörbe, melybe két óriási márványoroszlán száll le a szultána a
okádja a
vizet.
— Vakulj meg
szemem
két
nem elég, hogy látnia kell az még rá is kell ismernie. Az
Nem
!
nyögi az álomlátó. Mert
eléje szálló alakot,
felesége
ez,
az
hanem Ilkája
Csak volt az övé, most már a szultáné, pogány
!
tö-
rök császárnak a rabfelesége.
Óh mi
látni
irtózat ezt
!
t
Azért hozták ide
ebben a
kristálykoporsóban, hogy ezt meglássa. Pokollá akarták
n
tenni az életét. Csak legalább ne mosolyogna ez a
Ne mutatná ragyogó csátásában diadalát
nak ilyen arcza
!
orczáján, hogy szépsége vásárra bo-
találja.
Pedig hiszen
az
!
Nincs más-
Csak legalább arczát takarnátok
el
!
Dob-
jatok rá valami fátyolt.
S az álmodónak csak kivánni
A rabnk elhoznak arany
kell,
mindjárt beteljesül.
egy kis szelenczét, abban van egy
Az egész nem nyom
fátyol.
talán
többet
egy
aranynál.
Egy nehezék arany olyan finommá tettl talpig
egész emberalakot képes
ellapitva,
eltakarni,
hogy egy mint egy
palást.
De ez a finom, vékony aranylepel úgy odatapad minden tagjához, mintha semmi sem volna rajta, még az arczvonásai is mind oly hiven kitnnek alóla az maradt a ki :
volt
;
csak egy
él aranybálvány
lett
belle, a ki mozdul
és jár.
S hogy még feszesebben
álljon rajta az aranypihe
:
a
derekára övet körítenek.
De nem pén a
is
v
feszület
az,
van
hanem egy rajta.
— Távozz tlem sátán
!
olvasó, csat helyett a köze-
!
Kz moR
liivo^utíÍH volt.
(^pon
alak isnicrÖH inoBolylyal jíin állhatja,
hogy mikor
kaoziigjon
rajta.
ariuiyfÜKtleniez h
t
Az
Ivr/./.ú
iinmyí)/,ott
kö/,clcl)l)
túlvilAf^i
meg nem
h
moglátja obhcn a zárkában,
ne
fel
A kaczagáHtól Hzótropfid az arczán az moHt már egész mivoltában látja öt maga
ülÖtt
Az
/)
Ilkája az,
Ha A fantóm
nem máH.
moHt megölhetné
derekiíról az olvasót.
leveszi
keresztyén
fog,
Csak ez az egy vAgya.
I
Dohog^y azt cselekszi
Sot inkább letépi az olvasóról az
!
egyes szemeit a rózsafüzérnek hajigálja a parázszsnl
imája
A
l» !
s
I
s
aztán szemenkint bele-
füstölbe
telt
hozzá: «Ez a miatyánk AFária
Tán im>ulko/ní
módra?
s
a fejével bólint
Ez a hiszekegy
I
Ez az Ave
aztán tovább megint szemenkint: hiszekegy úr !
üdvözlégy
tzbehajitott golyócskák izzóvá lesznek
mint megannyi haragvó angyal szeme, úgy sugárzanak a szentségtör arczába, a ki egyre nevet és bólintgat. Az álomlátó szeretné ledobni magáról azt az átlátszó koporsó-fedelet, s aztán beletemetni abba a tzbe azt a bbájos vétkezt, a ki minden mozdulatával, de minden szempillantásával
t
öli
meg ugyanannyiszor. Hanem
a koporsó födele olyan nehéz, hogy azt egy
sem tudná csak egy
hát
Toldi Miklós
kezei pedig olyan gyöngék, hogy
ledobni, az
kosái- födelét
ott, s
sem birnák
fölemelni.
Az a sok rabn, milyen dévajul kaczag ott köröskörül Az utolsó szem is lepergett már az olvasóról csak a feszület maga maradt még meg a zsinóron. A csabaiak most I
:
azt
is
A
odaveti a
tz közé.
zsarátnakon izzó
látszott vonaglani
;
felfeszített
alak a
halálkinoktól
Damokos Tamás a megváltónak min-
den végmondását haliam ajkairól aláhangzottak
;
véli,
düh
és
mik a keresztfán haldokló keserség szállja meg ide-
geit ; izmait, inait emberfölötti erkitörésre feszíti
ledobni magáról a nehéz koporsó födelet,
s azzal
;
sikerül
odaugrik
:
!
!
a rézmedenczéhez, a parázstól izzóhoz, az olvasó gyön-
gyöktl ragyogóhoz
s
felragadva azt két sámsoni öklébe,
a fogantyúnál fogva, odazúdítja
igen
:
nagy kosár tulipánhagymát Kálme asszonyság rabnöinek a nyaka közé. .
A fürd
hölgyek
is
az egész
és lubiczkoló
.
de
e tulipántos felköszöntésre,
még
in-
kább az égbl cseppent férfinak a látására iszonyú sikoltozásnak eredtek, s nosza rejtegették az arczaikat a tenyereikbe. Csak Kalme nem takargatta a képét szeméremrejt kézzel,
hadd égjen azon a haragnak lángja
lobo-
teljes
gásában
— Fogjátok meg a vakmert
kiálta
istenni durczával,
és korbácsoljátok halálra
félig befont hajtekercsét
ökölre
mintha az is korbács volna. Mire a rabnk csonagy sivalkodással rohant rá Tamásra minden
szoritva,
portja
oldalról.
Az pedig csak
állt ott,
rában, elámulva
dön
A
?
Vájjon ez
s is
azt
mint Lót
sem
sóbálvány ko-
álomlátás-e
még
?
dévaj maenadsereg körülfogta, üstökébe kapaszkod-
tak, karjait hátra csavarták, s
sen,
felesége,
tudva, égen jár-e, vagy a föl-
mint a megbénult, a
tudja hasznát venni. Azt
csak állta mindezt csende-
ki se kezének, se is
lábának
nem
eltrte, hogy az egyik hölgy
hajából kitépett selyemszalaggal a hátrafacsart ökleit egy-
máshoz
kötözze.
Hanem
a mint az a feketebrü leány-
cseléd egy irgalmatlan nagy brkorbácscsal reá rohant,
egyszerre visszatért a szivébe a lélek
;
nagyott sikoltott,
szétszakitá az öklére tekert selyemszalagot,
s
azzal hir-
telen nyalábra kapta a fekete rabszolgálót, mint egy gyermeket 8 a fejét a hóna alá fogva, annak a lábszáraival,
mint két cséphadaróval, úgy szétverte az egész rátámadó asszonynépet, hogy mind elfutott az a bokorba végre pedig a vereked eszközül használt szerecsennt visszadobta a vízmedenczébe, s akkor aztán oda állt annak a szélére s kevélyen kifeszítve széles mellét s megrázva büszkén felemelt fejét, így szólt a kadinához ;
f.7
ICn
ncni vagyok
nmf»yur nomoH!
cllíinem
IliviiHs
dokat, vágjanak darabokra
nom
éri,
ainÍR
A kadina alak
('lok
ORVct
if^fizi
kar-
,
do az én tcHteraet korbAcHütóa
;
merósz Hzavakon
ez a délczeg
;
ViHszaoralékeztoté azokra az Hlionában
lakó vitéz nuirtizigátorokra fojílynl
liuiiem
fóríiakai, liozzunak
!
cllunnult a
moKÍR*''i''t
níliH/.dl-n iv.ink
>.'^viivii
Hom
ejthetett,
:
akik közül soha
még
mert mindegyiknek
elleimég
ott
van az
minek a Harbude arra való, hogy ha nincB menekülÓKe a hsnek, maga vágja el a nyakát.
öve mellett a görbe kés, a
Kzc'k voltak az ö rokonai.
— Hagyjátok t! parancsolá a hölgyeknek. Ne hívjátok röket. Magunk tartunk törvényt
fölötte. Azt mondja, kard által haljon meg. Te, hogy vitéz volt megérdemli, vakmer férfi, most lépj be oda, abba a kÖHkbe és várd el
a/,
:
toviibbi sorsodat.
Tamás megfordult Kevés
bement a
s
kül, hogy csak egyszer
is
czifra nyári lakba, anél-
még a
visszafordította volna
id vártatva utána jöttek
az asszonyok
;
fejét.
felöltözve
és arczaik lefátyolozva.
Kalme maga többi
felült
a kösk közepén
lev díványra; a
hölgyek félkörben letelepedtek körülötte a puha
sznyegekre.
—
Jöjj ide és beszéld el
életed történetét
;
parancsolá
Kalme Damokos Tamásnak.
A 8
délczeg
ifjú
a nyomort
is
a rabszolga köntösben
megaranyozza a büszke
szeme mind rajta függött de a ;
egy pillanatig
is
is
daliás alak volt,
férfitekintet.
A nk
nem
ereszté
ki leginkább el
tekintete elöl, az
Kalme
volt.
Mikor hazájáról s annak szabad népeirl beszélt Damokos Tamás, az asszonyokról, a kik a férfiakkal egy becsületben vannak, arról a titkos érzésrl, a mi a magyar föld lakóját hazájához
vonzza
:
hát akkor egy-egj^
hatatlan sóhajtás támadt szavaira, és mikor jutását, sok szenvedéseit,
nyok szeme
:
leíiiia
elfojt-
fogságra
bizony könybe lábadt az asszo-
de valamennyié.
Még nehéz
a büszke kadina lett
is
tenyerébe hajtá
az azoktól a regéktl,
fejét,
olyan
miket a rab vitéztl
hallott.
— Megértk sorsodat
kimehetsz ellünk. Várd
;
el
az
Ítéletedet.
Tamás elhagyta elébb
is
tésznek
a kösköt,
s
aztán hozzálátott, hogy leg-
azt a kárt helyrehozza, a mit bolond tett.
fvel a kerKihalászta a tulipánhagymákat a vízbl s
gereblyével szépen elegyengette a dulakodás nyomait a
virágágyak között
köskbl, már
mire Kalme és asszonyai eljöttek a
:
helj^re volt
— Hallgasd meg
hozva minden
Életedet meghagyjuk,
kártétel.
monda Kalme
ítéletedet:
st kemény
kegyesen.
sorsodat enyhíteni akar-
Tudd meg, miképen ? Kalme e szavaknál olyan
juk.
közel lépett Tamáshoz, hog^* a vékony aranyos fátyolon keresztül a forró lélekzete érte az arczát. Suttogva beszélt hozzája. Azonban Tamás minden szavára kemény, jól hallható hangon válaszolt, miszerint mindenki tudhassa, hogy ígazjáratbelí ember. Te azt mondád, szólt Kalme, hogy minden iskolát kijárt, tanult, tudós ember vagy ? Tehát írni is tudsz ? Igenis, hogy tudok.
— —
— Úgy van az
az én
hazámban
is.
A
férfiakat
mind
megtanítják hetüket írni: de a lányokat csak a betket olvasni. Azért én leírni
eltudom olvasni a mchdruli
írást
:
el-
de
nem tudom.
— Akkor mégis többet tudsz, mint
ugyan írni és olvasni magyarul, görögül
is
;
a góth
betkhöz
is
én,
meg
mert én tudok
diákul,
egy kicsit
konyítok valamelyest de a ;
mchdruli írásnak soha hírét sem hallottam, azt se olvasni
nem tudom mert :
azt
az én
írni, se
hazámban nem
is-
merik.
— Ha olvasni nem tudod, az nem
De hogyha kezed járatos a toll, vagy a nád, vagy a karczoló t, vagy az ecset forgatásában, úgy bizonyára egyik bett a másikról le tudja
másolni, ha eléd teszik.
baj.
-
Az már
kolylyol
«
:
moKlohí't. A/,t
iiu'g
nom
inondom
ni
a/.
o^yn7.<'ri
h7.6-
próliAltnm, lio^y UuloU-o hcKcáiWni?
nioRlohct, hojíy tudok».
(lü
-
Hiil
derükiir()l
tckintH ide. Isuliiic lecHUloltii
i)('>l(liik('íi)(!ii
arrmi
I
a kariiuiZHinpiroH marokiii brövöt. inolvK
(|nni-
boru rajzokban raindünféle kacHkariii^ók voltak aranyfeHt(38sol
formálva.
— liátod
:
V7,
a méli
írás
niwiKlal
'
.
it/,
al-
koráiiból.
Annak a mdhdruli írásnak zeti kalli{
(a
mi a CHerkcBzeknól a nem-
Hommilioz sem haHonlitannk olyan
nagyon, mint azokboz'K zsinorkacskaringóklioz, a mik a
magyar dolmányra elül-hátul felvarrva látbatók. Meglebogy ba egy ilyen zsinóros magyar a cserkeszek közé tévedne, ezek annak a dolmányáról csodadolgokat tudnának leolvasni. Azért ezek az írásjegyek pompásan sokkal inkább, mint az diszitik a préselt marokint, liet,
arai),
vagy akár a török
talik írás
beti, vagj' a tatárok
örmények szerteszétágazó ákombákjai. Le tudnád-e ezt errl az övrl írni ?
szarkalábjai és az
— vont. E bizony nem Damokos Tamás — Ha rávetném a fejemet, miért nem — No hát az övet most magadnál,
szentírás.
vállat
?
s rejtsd
tartsd ezt
el
egy múza-pálma
aztán lioldvilág
még mindenki karczold
fel
fíatal
lesz,
alszik,
hajtásának a közepébe. Mikor
vagy pedig pitymallatkor, a
vedd el,
s
ezzel
midn
a hegyes késsel
ezeket a betket, jobbról balra kezdve, ennek
a kösknek a falára.
A
fal veres,
a karcz fehér lesz, elol-
vasható. Holnap reggel lejön a murza ide, az abdesztán mosakodást végezni. Meglátja ezt a felkarczolt irást itt a «Ki falon. Közel légy akkor. A murza fel fog kiáltani karczolta ezt az irást ide erre a falra ?» Te akkor lépj el :
bátran és mondd meg neki: bit
Ha
«
én karczoltam azt oda
!
»
A töb-
azután várd be csendesen. Meglátod, hogy mi történik?
van bátorságod hozzá, megteszed ha nincs, abba hagyod. Ha mersz a sorsoddal megküzdeni, kiállhatsz; ha ;
60
nem
mersz, elbújhatsz.
En nem árulom
senkinek, ami
el
Hogy biztosságban
légy, neked adom ezt a kis görbe késemet. Ilyent hordanak az én bátyáim maguknál, itt
történt.
hogy a rabszolgaságtól magukat megóvják. Most pedig rejtsd el
Kalme
magad
oda,
ahonnan
eljöttél.
hagyta Tamást a cziprusbokroktól rejtve
ott
s
hölgyeivel együtt visszavonult a palotába, énekszó, lant,
koboz elhangzott. Tamás visszafeküdt a kas alá
s
bevárta
csendesen, míg az eunuchok rjárata eljött, kinyitogatni a kertajtókat, hogy a kertészek, bosztandsik és izoglánok újra bejöhessenek. Mikor a bosztandsi hasi elkerült, ott találta a
— Csak zött az
látszik,
hogy legszorgalmasabb valamennyi kö-
én Tamás szolgám.
Másnap kora hajnalban mosakodást végezni a
Tamás s
már
virágágyak között Tamást, gereblyézve.
ott
lejött
murza az abdesztán
a
kerti köskbe.
kapargatta a körtefák derekáról a tarjagot,
vizsga figyelemmel nézte a
murza
orczáját.
Hiszen tanulmányozásra méltó pofa
is
volt az
:
széles
kiül ökörszemekkel, a mik egymáshoz igen közel állottak, a közbees orr azonban olyan pisze volt, hogy annál fogva ugyan nem lehetett volna t veés lapos, nagy,
Ennélfogva aztán a szájának sokkal több hely jumint a mennyi a szépségre megkívántatik, s hozzá-
zetni. tott,
járult
még
az a hiányosság, hogy a széles ajkon alig ber-
zengett itt-amott öt hat szál bajusz, mint a kandúrnál.
Azután, ahogy minden ilyen óriásnál szokott lenni, az
érz
idegei olyan
lomhák
valamit meglátott, nagy
voltak,
id
hogy amíg a szemeivel hogy az arra támadt
telt bele,
érzés az arczvonásaiban kifejezze magát, kifejezés lett,
hogy a ránéznek nehéz
haragjában agyarkodik-e az most, gyorog
az
is
olyan finta
vagy örömében
vi-
?
— Ki karczolta
ott
s
volt kitalálni, vájjon
ezt ide
a falra
?
ordítá
Buzdurgán az
kapargáló Tamásra, amint elébb a szemeivel megbá-
multa apróra a kacskaringós cserkesz
írást,
s
aztán szét-
:
01
huztii
fogait kiviosoritva (ki tudja, tnoHol)rgá8>e
H/.ájdt,
II
oz nála,
vn(,'j
cmlxírevéHi H/.dndók?)
TaniÚHnak bizony niogrez/ont az ina erre az ordításra. No csak ne szepegj monda neki Buzdurgún. Hiszen
—
I
csak suttogtam most
Mászsz közolobb
!
Ki
!
irta o/t ide
a
falra?
8 a Bztanei küFi'Hztixí álltak, h a fogai cHattogtak lio/zá. S hogy a rabszolga nem Hiotett olcg g>'orHan, kinyujtá olóje
hoHHzú kezét
n
niogfogta az orrát, annálfogva búzta
közelebb.
— Milyen nagy orra van a ozudarnak
!
Olyan mint egy
vaddisznónak az orra.
Buzdurgánnak
elég oka volt,
hogy
— No hát beleverjem az orrodat tod ? vagy
nem
irigy legyen rá.
ebbe az írásba
Tamásnak eszébe
jutott
bátorságod, megteszed ».
—
így görbíté alá a hátát, hogy a
sen szembe nézhesse
tudnád
írtad ezt ?
ezt
még
— Le
biz én.
Azzal
Tamás
rendén volt
:
leírt,
leírta
bár
volna.
az orrát.
Erre a szóra Buzdurgán a két térdére
— Te
Lá-
a kadina mondása: tha van
De hát hogy ne
Már is magasra emelte Én írtam azt oda. rét,
?
látod ? Ki írta ezt ide ?
tette
a két tenye-
nagy pofájával egyene-
Damokos Tamást.
Te magad
?
Nem
hazudsz ? Hát
le
egyszer írni ?
fogta a kaparó-vasát s
annak a hegyével Elesesz
az egész sort az út porondjába.
nem is értette a mhdrul nem felejtette.
írást,
amit egyszer
azt el
Erre Buzdurgán murza akkorára feltátotta a két sor
úgy terjeszté ki a két karját, hogy Damokos Tamás most már csakugyan azt hitte, hogy fogát, olyat ordított mellé, s
meg
akarja
t enni.
pedig, a milyen gyors volt,
szökkent,
s
mint a párducz, hátra-
kirántva keblébl azt a görbe kést, marokra
fogta azt, s azt
monda
a murzának
:
— Meg ne gyalázz
!
mert elébb ezzel a késsel elvágom
a torkomat.
Buzdurgán elbb megbámulta a görbe kést, s miután róla, hogy az csakugyan görbe kés, egyszerre
meggyzdött
rémületre hosszabbodott arczczal kiáltá, reszketssé vált
hangon Tamásra
—
Jaj fiam
!
el
ne vágd a nyakadat azzal a késsel
akartalak én bántani
:
csak
meg
akartalak ölelni.
tlem, édeském, fiacskám. Kaftánt adok, selyembe takargatlak, lépes mézzel
Fiammá
magadat.
!
Nem
Ne
félj
salavárit adok,
etetlek,
csak el ne öld
gyaloghintóban járatlak:
fogadlak,
olyan jó dolgod lesz nálam, hogy az édes anyádnál sem volt jobb.
Ne bolondozz azzal a bicsakkal. monda Tamás daczosan mit akarsz hát
— No hát velem
;
!
?
— Megmondom
egy szóval. Valamennyi rabszolgám
közt legelsvé teszlek. Te parancsolsz valamennyinek, teneked meg senki. Akkor dolgozol, a mikor akarsz. Minel nem szökhetsz. Kapsz tlem külön miben lakhatol a hányszor ebédelni akarsz, csak
dent tehetsz, csak házat, a
;
küldj a szakácshoz
!
mit iszol
?
hozasd
!
Ha
szükséged, csak annyit mondj, hány kell?
adok,
Még
fizetést is
ha akarod, haza küldheted az atyádfiainak. dolgod lesz nálam, hogy soha többet a rongyos
s azt,
Olyan jó
pereputtyaidhoz vissza
—
van
feleségre
De
nem
kívánkozol.
hát most mégis szeretném tudni, hogy mivel
szolgáltam én rá erre a nagy dicsségre ?
— Megérted fiam azonnal csukd be a bicsakodat. Ülj
:
csak nyisd ki a füledet és le
ide
mellém a fbe.
Vi-
meg ne csipjen a hangya. Hát azt tudod úgy-e, hogy én nekem van a leghiresebb brgyáram a világon. Az én bivalybrömbl készitik a pánczélokat, az én magyázz, hogy
rokinomat viszik fejedelmi palotákba a frankok és egyéb gyaurok birodalmaiba, a kik lábas székeken ülnek,
s
a
könyveiket beköttetik, épen úgy, mint az igazhivk templomaiba, a hol azokat sznyegek gyanánt leterítik az ;
03
vu lutihácHaim
o.'^/.tjiiK
11/,
kezdve a Vcrostcii^crÍK
;
ip^azságot a joges iengertdl ol-
\u én bagariánimal gisoljtt ke-
meg a
resztül a cHÍkorgó ielot a nioHKkó,
polyák
;
ass
én
Hzattyiinomat vinolik a törökök papucHnak, az ón kordo-
—
váiiyoinat a mají^arok aurunak.
én
a
liironi
loííriiiK'yobb
a viliigon
nóv a legraf^yo^óbl) a börök között cfíy börgyílroH.
ozck közt
JCh
nem
:
;
ezért DiógHem az
a «buz
mert van a oHOcsen-
a ki azokat a hires övöket óa
tÜHZöket készíti, a mik drágábbak az aranynál.
ellem
mind csak az ö portékáját
oszszetek,
a titka
Ez
veszi el
az erzerumi vásárt, a hol az örmények, cserkeHzek, veszik.
S mil)en
áll
Abban, hogy az ö breire ilyen szép kacskarin-
?
gós Írásban vannak aranynyal ezüsttel rajzolva, sajtolva
ket
alkoránból vett szép mondások. Csak ezért keresik olyan nagyon. — Csináltam volna én ezt már
nuk
;
de
nem tudtam
hogy jól,
el
olyan rabszolgára, a ki
szert tenni
a mébdruli ákombákot.
írni tudja
tudom
régen utá-
Magam vittem annyira, meg az irás közt tudod földön lépegetés, meg az
olvasni, de az olvasás
olyan nagy a távolság, mint a
égben repdesés közt.
A
gólya
is
lépeget a földön, mint
de ón nem tudok úgy repülni, mint . S hamarább meg tudnám azt tenni, hogy a két öklömmel ennek a
én
;
pálmafának a derekából ilyen ákombákot csavarintsak, mint hogy egy nádszár hasított orrával bett kanyarítsak belle.
S ezek a murtizigá torok, a kik
ezt az irást tudják, olyan
kutyahitüek, hogy a mint egyet közülük a harczban vagy éjjeli
megtámadásban elfogdosunk, mieltt a lánczot
zére tehetnk, kirántja a görbe kését
kát
8
s
azzal porba esett a pecsenyém.
ke-
elvágja vele a nya-
—
Értheted
már
most, édes fiacskám, hogy milyen nagj'on szeretlek én téged, azért,
hogy
mchdi'iüi irást
medreszekben
Tamás vári
!
nem vágtad a nyakadat. Te tudod a Ugy-e bár, ezt tinálatok székelyeknél a
el
tanítják.
ráhagyta, hogy igenis
:
ott tanulta
ezt a
fehér-
f-medreszben.
— Hát
most
te fogod
nekem
ezt
az
én
irhabreimre
(54
írni
Hahaha
!
!
majd meglátod, hogy
csecsenczeket az erzerumi vásárból
dadból
is
!
?
kiszorítjuk vele a
Még Bag-
Micsoda ?
De még Aleppóból is. gondola magában Damokos Tamás
(Jól van, jól
;
;
de
majd mikor kisül, hogy nem tudok többet annál az egy mondásnál az egész méhdruli alkoránból, azt is csak úgy tudom, mint a tyúk az ábéczét !)
Hanem hát már benne volt. Úszni kellett. Hadd lássuk, mi lesz belle ? Buzdurgán pedig nem tréfált rögtön futtatá az izoglánjait a kastélyba, hogy hozzanak a számára pompás öltözeteket 8 nagy rimánkodásába került Tamásnak, hogy azt a grácziát elengedjék neki, a mi együtt jár a turbán vise:
léssel
:
tudniillik,
hogy a berberbasi simára leborotválja a
koponyáját; jó lesz az így is. Hanem egy különös kegyelmet kért a murzától, mikor a czifra ruhákat ráadták, a
mi csupa prém
és
paszománt
volt.
—
Nem bánom
:
napestig kész vagyok a te
brödre
arany mondásokat festeni; hanem azután engedd meg,
hogy
este
megint kijöhessek a kertbe dolgozni. Ez a munka
én nekem a gyönyörségem. De még meg is dicsérte ezért a kívánságért a murza. Ember vagy fiam Byen szolga kellene nekem sok. Látjátok ti többi kutyafülüek! Ez nem azt cselekszi, amit
—
!
hogy a mint a muezzin estét ordít, rögtön abbahagyjáhanem a mikor az egyik munkájába belefárad, akkor pihenésül a másikat veszi el estig betket íi* a
ti,
tok a dolgot
;
;
gyönyörségbl neki
szakmányban,
este
Ne
megjutalmazlak. Te fogod jövendben a
félj,
vétkes,
fiam,
tunya
rabszolgáknak
a talpára
áll
kapálni.
leszámlálni
a
botokat.
Tamás köszönte szépen
ezt a
szívességet
:
nem
kíván
belle.
— Nem kívánod
?
Pedig én azt gondoltam, hogy ez a
legnagyobb gyönyörség a világon.
Bu/.diirK>in folvezotto
udvarára.
kaHt<''ly
A
a maga kitntetett rabfiEolgáját a
nag}' nóg}'HzöKÜ tér, a
poronddiil,
ható
;
mit a palota négy szárnya ké-
olyan tin/tára volt gereblyézve,
pcssott,
—
hogy azon móg cHak
Hcra
fehér
volt lát-
a közópHÖ napkelet foló fordult részén volt a
lépcHzct, a
H/(>le8
8 behintve
fttszál
(;gy
min a palotába
fol
lehetett járni,
h
ennek a tornáczából indult ki a földHzinten körülfutó folyosó, a melyen folyváHt járkáltak alá h fel az eunuch örök, kivont kardokkal. Mert azokon a vasajtókon belül,
a mik e folyosókról nyílnak, dolgoznak azon a munkán, a
mi Buzdurgánnak nyozásán,
legféltettebb titka
virágokkal ós betkkel
Ezt a tudományt rizni laki.
Azért
is
kell,
:
a drága
itt
festik
brök
ara-
azokat
tele.
nehogy megszökjék vele vamhelyeket a murza, a
rendelte ide azokat a
hogy hármaszár
saját palotájába,
alatt
legyenek
s
mindig
az ö szeme eltt.
Olyan alacsonyak is a zárkák ajtajai, hogy közönséges embernek is le kell bukni, mikor rajtuk belép, maga Buzdurgán pedig épen csak négykézláb teheti látogatását, s mivel nem illenék, hogy ö fejet hajtson a rabszolgái eltt, arnálfog\'a háttal szokott hozzájuk bemászni.
Damokos Tamást
itt
átszolgáltatá a felügj^el timár-
basinak, lelkére kötve, hogy becsülje, Itt
mert ez drága
ezt
a rabot nagj^on meg-
kincs.
azután megtaníták Tamást, hogyan kell ecsettel a
brre
festeni az arany czikornyákat, aztán miféle tompa véskkel és fakalapácsokkal kell azokat úgy körülveregetni, hogy kidomborodjanak. Tamás egész nap ezt mívelte.
Este felé kezdte érteni, hogy miért vásárol a csizmadia
szlt, mihelyt egy kis pénzhez juthat. Rettenetes dolog az, hogy az ember egész nap az eltte fekv brt ütögesse kalapácscsal. Ennél
sokkal kellemesebb a kertben
kapálni.
Azonban hát Jókai
:
ezért a
A Damokosok.
munkáért jó ebédet adnak
:
u
pilá-
!
fíO
fot,
szultánkenyeret, sorbetet
hozzá
is
mégis jó szándéka volt, mikor erre lesz a kiszabadulásának az eszköze ?
a kadinának talán
;
feleszelte.
A
Hátba
ez
mint egyszer a mesterségbe beleokult próbának oda övnek hasított brt, hogy cselekedje rá azt a méhdruli mondást. Ez nem ment olyan könnyen, mint az arabeszkek munkája; mert csupa kacskaringókból állnak a betk de estig :
tettek eléje egy
;
mégis csak elkészült meglehets
mhelybe a
bejött a
a murza.
Mikor az
másnak
sikerrel.
muezzin a napot elbúcsúztatta,
Erre, a mint a
nyalábra kapta Ta-
elkészített övet meglátta,
olyat csókolt az orczájára, hogy az
fejét 8
majd
megsüketült bele.
— Hiszen gyönyören megcselekedted. Hohó — Nagyon van fiam Holnap mindjárt ezt
!
Hi-
szen ezzel mind leverjük az erzerumi vásáron a csecsenjól
czeket.
csinálj
!
egy másikat, másféle szép mondással az alkoránból. (Másfélével
De ebbl
az
ám
!
gondola Tamás.
egybl
áll
az egész
Ha
tudnék másfélét
tudományom
a pogány
szentírásból.)
— Nem, uram,
dolgot ravaszul.
ez
még
Nem
tökéletlen
munka, kifogásolá a
vagyok vele megelégedve
:
kell
hozzá
egy néhány hét, a míg a kezem úgy belegyakorlódik, hogy olyan szépen megcsináljam, mint a milyen a mustrája.
— A mustrája
?
kérdezé a murza,
ját bámultában. Hát hol láttad
Tamás csak most magát.
Hanem aztán
tátva feledte a szá-
hogy majd
elszólta
helyreüté a dolgot. Tudta, hogy hi-
tetlenek ellenében a hazudás
— Hát biz én
te
észre,
vette
s
ennek a mustráját?
nem
azt a fehérvári
ban láttam. Buzdurgán murza nagyot
vétek.
coUégiumban, a múzeum-
csóvált
a hordónyi
nagy
fején.
— No, mihelyt betörünk
megint Erdélybe, meglátoga-
67
tom iiz
hogy Honki Bcm
vÍHuii,
A
rmiHtnljiit!
van, a ktulínáiiak, h a/t
^'('iiniok
vim
na^mcdreszt. De ott találjiim ennek Mórt ilyon öve oHak az én foleR('!-
a/t a fühérviiri
övnrk a
iioki
Idtliatja
liuH/oniiyolc/
inur/a nagyot
:
a
iiold
íh
a patyolat öltiinye alatt
rajtam kívül. H ilyen öve
minden napjára más-más.
fujt.
Tán csak nom fogott ncHZt ? Azt mondják a c/otlialról (a ki igen nagy állat), hOgy lia annak a farkába beUütik a szigonyt, koll neki öt perez, a inig a/ (írteHÍtö
ideg egÓH/ a fejéig küldi a tudósitáHt,
iiogy sebet kapott odaliátul h a/tán !i
Tiiig
utasí-
—
Ilyen
hogy
tást,
megint másik öt perc/,
az agyából az intézked ideg visszaküldi az
csapjon
maga
czcthal volt a szárazföldön a
körül a
farkával.
murza a
döfést
megkapta a
amíg
féltékenynyé
:
szigonj'nyal, de kell neki rá egy hónap, lesz miatta.
— No hát eredj Tamás s
most a kertbe kapálni.
lerakta a czifra ruhát, felvette a kertész-gúnyát
kiment kapálni a kertbe.
A
többi
rabszolgák
már
akkor
mind kitakarodtak
onnan.
A mint Tamás a nagy vízmedenczéhez ért, a hol álmot, meg azt a még furcsább valóságot
furcsa
eszébe jutott, hogy megvizsgálja a
muzapálmának
azt a látta,
azt az
még ott a kadinának az A mint lenyúlt a levélgön-
új hajtású levelét, vájjon nincs-e
öve, a mit tegnap odarejtett.
gyöleg mélyébe, bizony a kezébe akadt a bröv. Tehát
nem
jött el érte a kadina.
Ebbl
baj lesz
;
mert a murza
keresni fogja nála azt a bizonyos övet.
Hát a mint kihúzza az egy egészen volt, ez
azt és megnézi,
másszin öv
:
akkor
hogy a tegnapi karmazsinszín látja,
pedig égszínkék. Aztán a cziframondás
más betkbl van összerakva rajta. Tamás erre letört egy agavelevelet, annak
is
egészen
a héjára
fel-
karczolta a tövises hegyével az egész cziframondást a kék
övrl, ezt azután nagy hamar visszarejté a muzapálma
;
ns s aztán az agavelevelérl mindaddig rajzolgatta porondba a czikornyákat, míg könyvnélkül megtanulta a mikor a murza reggel lejött a mosakodásra a köskbe, már ak-
hajtásába
kor
;
ott gereblyélgetett
tért vissza
Tamás megint. Innen aztán
együtt
ismét a murzával a kastélyba a festmhelybe.
Ezúttal a tegnap betanult verset készítette ki egy darab
ujdonat égszínkék marokinra ezüsttel.
Mikor a murza este bejött, s meglátta a kész munkát, majd a gerendába ütötte a fejét meghókonyodtában. Te Damokos Tamás Ennek a mustráját is a fehérvári nagy medreszben találtad ?
—
!
!
— Ott
Van ott a múzeumban ilyen huszonnyolcz a hold minden napjára más-más. No! Ne lássam addig a mekkai kaábát, a míg a fehérvári nagy medreszt meg nem látogatom. (« Én is ott leszek akkor!)) monda magában Damokos
—
biz
én.
;
Tamás,
elfelejtkezve rab voltáról.)
HOGY HOZZAK TANCZBA A TOKOKOT? Hát ha csak
felét
megálmodta
is
Ilka asszony ezeknek
meg az igaDamokos Tamásnak
a krimiai állapotoknak, akkor bizony (valljuk zat) elég
oka volt neki
a jó
siettetni
mert hogy igazhit keresztyén ember minmásolgasson den nap pogány alkorán mondásokat mchdruli Írásban olyan mustra után, a mit a tatár murza minél elébb való kiváltatását a keserves fogságból
nem
;
tréfa dolog az,
legszebbik felesége rejtett helyen visel.
Sürgette
is
Ilka asszony a kiváltás dolgát,
de az csak
nem akart elre menni. Mintha valami titkos kéz, mihelyt meg van kötve a csomó, untalan eloldozgatná azt. Egyszer aztán azt monda Boldizsár bá Ilka asszonynak No drága gyémántom, most már magam megyek fel :
—
Gyulafehévárra.
írj
két levelet
:
a szultán tihajájának, a másikat
az egyiket
meg Apor
Akmet bégnek, István uram-
:
:
nak, a to tutorodntik. A iiliajiiimk csak axt
máHkor, hugy
to hi/.onyoHiin
tudod,
írd,
a mit
6 felnóge,
H/,tiltán
már ki-
nek Allah iiyujtHa incg a/ árnyékát, azt rendülte, hogy a kapitányok rahváltHága kétozor arany legyen íh
;
ez k^^BZon
van nálad, azonnal elküldöd Perokopba, mihelyt Da-
niokos TamáKt oda kihozzák, oltalom-leveleket adván neki is,
nekünk
nu'K
ninoH, nora
íh
a kik a pénzt odaviMHZük. Több pénzed
Í8,
azonban készen
Hzerozhotsz. í^nnyi
Ilka ttHszony
még hozzá
zony minden ékeHségeit, aranyát
marháit azon
ezüstjét,
mondta, hogy «ne
de Boldizsár bá csak azt
felül,
hiitkával se többet, meglátod,
te neki eg^y
áll.
akarta tenni, hogy odaadja bi-
'kinálj
hogy utána kap,
esze nélkül, csak én beszéljek vele».
Mikor ez a
levél készen volt, akkor azt
monda Ilkának
— No már most édes ragyogó csillagom
irj egy másik Apor István uram ö kegyelmének is. Ezt majd én dictálom. Kezd el « Kedves, egyetlenegy szeretett Pistukám !» :
levelet a te tutorodnak,
:
Ilka asszony földhöz csapta
hegyével
állt
—
De már mének
meg
azonban a
tollat,
hogy a
a padlóban.
ilyen megszólítást csak
nem
irok
ö kegyel-
!
—
Jaj,
édes tubavirágszálam
:
csak a füleddel hall-
te
gasd, a mit én diktálok, de eszedben ne tartsd meg. Jaj
de szeretem ezt a felgerjedésedet látni
megenne örömében. De hát csak
!
Ha ezt Tamás látná,
hogy én mondom. Én tudom, hogy mibl lesz a gáliczk ? Megállj, majd új calamust csinálok, szép fáin irást tégy, a hogy az asszony-ember a szerelmesének küld érzékeny izenetet.
De tán jobb
is lesz,
ha én
magam
írjad te, a
elébb leirom azt a leve-
aztán magadban lekópizálod
mert azt már látom, hogy ha fennhangon dictálom, megég az arczod a szégyennek miatta. Tehát elkészíté Boldizsár bá papiroson a levelet, a mi
let
;
te
eképen
;
szólt
flHála az egeknek,
hogy a mennybéli gondviselés ismét
vo
módot nyitott a számomra, hogy valahára egymásé lehessünk. Az én uramat, a kihez a meghalt fejedelem erszakosan kényszerített hozzámennem, de a kivel utat és
soha egy örömnapja
nem
volt életemnek,
ellenben éjje-
lem-nappalom rosszabb vala a purgatoriumnál, elfogta a tatár.
Mi nekünk kettnknek
ezzel
nagy örömet
szerzett.
A
mostani fejedelem bölcs akarata kegyelmedet rendelte el, hogy Damokos Tamás fogsága alatt az én tutorom le-
gyen 8 a váramban lakjék. Ezzel csak a mi kölcsönös vágyódásunk érte el legkivánatosabb beteljesülését. Eettegek azonban azon gondolattól, hogy ha netalán a Damokos Tamás kiszabadulása által ezen mi édes boldogságunk
Ö ha megtudna
valamit, engemet talán kérem kegyelmedet, vigye úgy az alkudozást a váltságdíj iránt a szultán tihajájával, hogy sohase legyen belle valóság. Mert ha esztend egy nap el-
megzavartatnék.
még meg
is
ölne. Azért
múlik Damokos Tamás elfogatása után, akkor az erdélyi törvények szerint a rab felesége elválasztatik tle és bátran
És így ilyenformán végre mi is egj^másé lehetünk. Azért csak kérem igen szépen kegyelmedet, tartsa a ^ihaját mindenféle szép kifogásokkal, hogy esztend egy napigmegállapodásra ne jussanak. Akkor aztán beszéljen Damokos Tamással más, nem én. Mert a lelkem fáj miatta, ha férjhez mehet.
ránézek azokra a genge kétezer körmöczi aranyakra, a kiket a bolond fvel rabságba szaladt vétektarisznya
Damokos
Tamásért kellene tatár fogára adnunk, holott mennjável jobban eltudnék ezt mi a magunk örömére költeni Milyen szép kamukabársony mentét, dolmánj^t tudnék én !
varratni
kegyelmednek,
tarka
skófiummal
!
Milyen jó
tokaji négy puttonyos aszúval traktálnám kegyelmedet, ha
pénz nekem megmaradna Azért csak okosan bánjék kegyelmed a tihajával, hogy rajta múljék el a kiváltás, ne mirajtunk. Addig is csókolom kegyelmednek a két piros ez a
!
el
orczáját százszor
meg
ezerszer igaz szeretettel.))
— No hallja kegyelmed, Boldizsár bátyám uram, monda
Ilka asszony, mikor
ezt
a levelet lemásolva, pennáját
;
71
kivorte as
nzéléhez,
aflistal
üdvö/lütot vÍHHKájáról
0,7.
ha a miatyánkot, hÍHxokegyet kellett Tolna elmondanom,
én (a
num korült volna Horokat magúm ker^c';kínomba, mini c/.eket a lelki annyi vei loirni. A/.onlxm n/. uíoIhó kát Hort msm íh irtam ám le. lio^y »
gonoHx boHTiorkányok CHelekHzik),
— Dü pedig azt
íh
jó az, mint a chúz,
odaird,
meg a
galambszálam
A
fogfájás.
!
Mert együtt
nem
nélkül
valÓRá-
gOR ez a levél.
— De hogy
irjam ón
gen férfinak? - Hiszen ne —
félj,
ván uram kezeibe
:
le
egy ide-
azt a szót ocRÓkollak*
soha sem kerül ez a levél Apor
st inkább visszahozom én
neked, mihelyt elkészült vele a gáliczkö
b
Ist-
ezt
te
akkor a tzbe
dobhatod.
— De
én azt hiszem, hogy még a tintának
kell vábaia, toll
.
.
azt;
féltsd te azt
nem
a
tintát,
veressé vele a
veresedik az
angyalkám. Mtigam csinál-
meg
száz
esztend múlva sem,
mert gumi arabikum van benne. Csak azt a két
80i*t is
te rajzold
oda még
szépen.
— No hát kegyelmednek hog\'
is
leír
.
— Ne tam
mikor ilyen fertelmes mondást
a lelke rajta.
ha ebbl valami bolondság
lesz
:
De én tudom,
hát én felhajtom
úgy ölöm el magamat. semmitl minden bajt én vállalok
ezt az egész kalamáris tintát s
— No csak ne
tarts
:
magamra. Most pedig írasd fel az Íródeákoddal erre a két kopertára a két urnák a titulusait Akmet bégét magyarul Apor István uramét pediglen deákul. Ez már ne legyen a :
te kezedírása.
Mikor aztán megkapta Czirjék a két levélborítékot, akkor egészen szépen megcserélte a leveleket,
s
az
Akmet
bégnek czímzett borítékba csúsztatta bele az Apor Istvánhoz írottat, ennek a borítékjába pedig az Akmet béghez szólót. így pecsételte le
mind a kettt
Ilka asszony pecsét-
nyomós gyrjével.
— Meglátod,
hogj' gáliczkö lesz
ebbl.
!
;
72
Boldizsár bá aztán azt
tette,
hogy kurtára nyirta a bajubr-sarut öltött magára
szát, székely zekét, harisnyát, tört
nyakába akasztott egy
zsiros szeredást, kölcsön kérte a
legszélesebb karimájú viseltes kalapot az öreg gazdától
úgy ment
fel
gyalog Gyulafehérvárra, ott
zsködött, hogy hol kapni
itt
meg
a török basát ? merre
az a palota ? Pedig jobban ismerte ott a járást, mint
Úgy
a bakter. székelyül
s
tett,
s
ftl- fától kérdemaga
mintha nem tudna más nyelven, mint
a palota eltt strázsáló szász gárdistákat úgy alig tudták a csákóikat
agyba-fbe csókolgatta, hogy azok helyreigazítani utána.
Itt is
kapott egy hátbaütést, ott
is
míg a sok hátbaütéssel végre csakugyan bebukott Akmet béghez ugyan rizve a kalapját a két kezével, hogy el ne maradjon tle valahol. Hát kied az az Akmet basa ? kérdé bebotorkázva. A tihaja kicsiny, czingár emberke volt, sovány kép egyet,
;
—
görögbe
ojtott arabs.
— Látod buksi — Aújnye Nálunk mind azt mondják, hogy «török basa, nagy a hasa» hogy maradt kied ilyen keszeg — Ne ugass, hanem mit hoztál — Ejnye no. Soha sem láttam én még eleveny török ;
!
?
;
beszélj,
?
hadd nézzem ki elébb jól magamat, hogy elmondhassam odahaza a nagyasszonyomnak, miféle csudát basát
:
láttam.
— Hát már nincs náladnál okosabb ember a Székelyhogy téged küldtek ide — Van hanem azt okosabb helyre küldik. — No hát küldött mondd — Hát küldött volna Csak nem vetyegtem ide ma-
földön, te góbé,
?
biz ottan, ki
?
ki
el.
?
gamtul, mint egy goromba küldött.
De meg nem
pedig a tarka Jeezus tán,
vagy mi
nem
?
Csak
nem
is
a Herkópáter
a vörös gárgyán küldött.
Sem
küldött kledhez engemet talán-
?
— Ördög bújjék
hogy
is
ki küldött ?
a kelepel nyelvedbe
!
Add
ki
már,
! :
Vi
— — Ki az a — Nü nó
Ilát uúiii inoiuloin,
ho^y a nagyaoBzonyom küldött ?
tü iiaf^yaHH/.oííyoíl ?
te
.ni'k
I
Hogy
toHzi kied
magát, mintha
nem
tudná,
az ón niigyaHH/onyom ? lliH/.cn ahajt küld kicdogy pakflamótát tülom, hát <;Hak tudni koll kiednek,
hogy
hogy
ki
ki Írja ozt
— Óh
zám a
az instanoziát
Már hogy tudnám, hogy ki írja hozmíg fel nem bontom. AdHza a levelet.
tü külüfcjü
levelet, a
?
!
— Hm. Nem addig van ám az
Mert hát két pakHaraétát
!
urnák hozam. Aztán a jobbikat a jol)l)ik cHiznulm Hzárába dugám, a balabbikat meg a bulcHizmám szárába dugám, h már moHt nem tudom, hogy
hozók. Az
egj'iket az Etítán
melyik légyen a
bal,
melyik a jobb
!
— óh, hogy a méukö csapogasson a két füled közé hát nem tudsz olvasni — Hiszen ha olvasni tudnók, nem járnók gyalog, hanem beállnék püspöknek hat lovon járnék. — Add azt a két Majd megmondom ?
:
levelet
ide
én,
!
hogy melyik szól nekem ? Czirjék nagy küzködéssel elkereste a két levelet a két csizmaszárból. Biz az nagyon egyforma volt mind a kett az ember megtéveszthette.
— De aztán ne a jobbikat vegye
Akmet
el
kied magának.
bég kikapta a neki czímzett levelet Boldizsár ke-
zébl, a ki egészen odaállt az orra
— Jól van
elé.
oda az ajtóhoz és meg ne mozdulj! Befogd a szádat: ne fújd rám a foghagymás kol!
Most
állj
básznak a szagát.
— Aújnya
!
Kied talán próféta epret
evett,
hogy még
hogy mit evett a székely ma? És aztán a legegyügj'bb pofával támaszkodék neki az ajtófélnek s az egyik szemét be is liún}i;a, csak a másikkal
azt
is kitalálja,
most mindjárt mivelni, ha azt a levelet (a mi nem neki van írva) elolvassa. Akmet bég a díványon ült akkor, a midn a levelet felbontotta, a két lábát törökösen maga alá szedve. A mint sandított a törökre, hogy mit fog az
;!
!
74
maga menmeg a másikat
elkezdte a levelet olvasni, egyezerre csak kirúgta alul az egyik lábát, a
mint tovább ment,
meg
aztán az öklével taszította
a levegt, ahajt talpra
ugrott; az egyik lábát felkapta a másik után
s
nagyokat
dobbantott, hol a fejéhez kapott, hol a térdére ütött: az
ábrázatjának a cserszine csokoládészinüre vált toporzékolni dühében. delectátióval,
s
— Boldizsár
aztán mikor
látta,
;
elkezdett
csak nézte ezt nagy
hogy nagyon ugrál a
török, elvette a zeke ujjából a tilinkóját
s
elkezdett rajta
kedélyesen furulyázni.
— Elment
az eszed, kutyaszánkázta góbéja, hogy
nekem furulyázol? Hát azt gondoltam, hogy a
—
itt
«boriczát» akarja kied
tánczolni.
— Majd
tánczoltatom én mindjárt a te hátadon a kor-
bácsot, csak sokat
adtál
mókázz velem
!
Micsoda bolond
nekem ? Hisz ez nem nekem szól. Nám mondtam, hogy ne a jobbikat
levelet
— kied kapkodott, a melyik zsirosabb — hol a másik — Nem én addig, a míg az egyiket vissza nem adja — van, kapd Aztán mondd meg az asszonyodnak,
De hát az után Hozd ide,
vegj^e
el
volt.
?
kied.
Itt
el
!
hogy az Íródeákjára vágasson tizenkettt, a miért a kopertákat elcserélte.
— Hát a volt a hibás
?
No mert már
megijedek, hogy
talán a szászok cserélték el a lábaimat, mikor ott aluvék
Ebesfalván.
— Nesze
most ennek a másik levélnek a kopertája; ez szól az Apor István uramnak. De hazudj neki valamit, hogy miért van a koperta feltörve, mert ha megtudja, hogy én olvastam el a neki szánt levelét tedd bele az egyiket
:
a nagyasszonyodnak, bizony olyan ötvenet csapat rád,
hogy nem adod százért Dejszen majd leragasztom én ezt fáinul, macskamézzel, hogy a bolond se látja meg. Azért nem muszáj hazudni. Soha sem hazudok én igazán. Ha peniglen észre-
—
;
7.1
Úgy megmaRyarázom én ast noki, Kjnye no, hogy hát ozigy el volt OHerólvü. Nó! Már mioHoda dolog ez hát ? Ejnye Jézoskám.
vcs/i MiliiMK
lliij.
iy( si,
soliii Hl Ml
hüg}'
liiij.
rti
I
iiiijl
iii.K.
No.
Mire vársz még? hogy ha bazamék, g otthon a na^ytiHKZonyoin «noto Pálya, hát
l:lllMlM4^/ iiuir Isten hírével Ilit
;ik
majd azt kérdi
1
1
(
inHtúloin,
töleni
:
kaptál -e ogy pohár bori a liaHa urnái
legyek neki
hát mit
!»
mondó
?
-- Vagy úgy ? Dörmögé a bég, h a tarsolyába nyúlva, oda dobott eg}' fólpiasztert Boldizsárnak, a mit az elkapott a nagy kalapjával röptében. Itt van Igyál rajta 1
egyet
I
— Hehéj
!
Hisz ez török pénz
!
Az apám
de
látott ilyet,
én nem. Megér ez kétannyit, mint a fele De biz ezt én be nem iszom. No ezt hazaviszem a gyerekeimnek, hadd tanuljanak meg tle törökül. Adjon Isten kiednek basa !
uram
ezer annyit, (de ne a mi zsebünkbl). Áldja
Isten, jártában,
minden
keltében,
vigye szerencsésen a
meg
az
maradékaival együtt
maga országába haza
;
adjon Isten
kiednek bort, búzát, bölcseséget, jámbor csendes feleséget; jól szelel pipát, vágott dohányt; megrizze a rossz nyavalyától, ha pedig kiszólitja ez árnyékvilágból
— Ha nem szaladsz mindjárt, rögtön
podat
!
Riaszta rá
Akmet bég
.
.
.
elveszem a kala-
a hálálkodásból kifogjhatat-
lanra, s ez a fenyegetés volt a legsikeresebb
Boldizsár
;
olyan sebten ugrék ki az ajtón, úgy, hogy ha ide hátbaütésekkel igazították a bég cselédei, innen ki viszont üstökczibálással vezették mert úgy szaladt, mintha lopott ;
Azonban a n&gy húsz fontos kalapjával úgy talála fejbe ütni egy goromba csauszt, hogy az összenyaklott alatta, a kapuban útját álló szász alabárdosra pedig ráfogta
volna.
a tilinkóját, a 8
az megijede, azt vélvén, hogy puska,
mitl
hátat adott. Mikor pedig aztán
már
egyszer Boldizsár
kinn volt a piaczon, akkor abba hagyta a futást a szájába :
vette a tillinkóját
s
nagy gyönyörséggel
billegette
el
!
76
hogy «aluszol-e Hej dehogy aluszom)). Hagyták menni békén.
rajta azt a szép székely nótát,
Nem
juhász
?
aztán Apor István uramat azzal a
kereste
is
te
hanem iparkodék minél
czigányutczára szaladt levéllel,
hamarább kívül kerülni a sánczkapun, nehogy valaki, s aztán hazafelé vette az útját
:
nem is
felismerje
igen sietvén
még három napra való kolbász volt a szeredásában. No, hanem az szép találkozás volt, a mi erre következett Akmet bég és Apor István között Én nem tudom, vele
;
!
mert
nem voltam
ott
de csak elképzelem, hogy mikor a
;
nemes úr szokás szerint délután ellátogatott a tihajához, a kinél mindennapos volt fekete kávéra, hogy micsoda szemekkel nézett az rajta végig.
—
'
Ejnye de szép dolmányod van,
muka tányt
úgy-e
j oldás
(pajtás)
Ka-
!
bársony, úgy-e ? Szeretnél úgy-e, egy egész kafis
kamuka
Skófiummal
bársonyból?
Az lehetne szép Az
?
!
kivarrva,
illenék jól a termetedre
!
Apor István nem gondolt egyebet, mint hogy Akmet bég a nagy barátság jussán t egy díszkaftánynyal akarja megajándékozni.
— Hát a tokaji bort
puttonyost
mikor
nem
!
Az
szereted-e, joldás?
lehet valami jó
Magam
!
is
megiszom, a
látják.
Apor István szentül
azt hitte,
hogy Akmet bég most
mindjárt elhoz egy olyan faedényt, a énekli,
— Azt a négy
hogy flaszuszls
mirl
a magyar azt
átalag, jaj de régen láttalak
— Hát a szép menyecskét
!»
szereted-e, joldás? Az olyan menyecskét, a ki szalmaözvegy a kinek van ura, csakhogy ;
hátul
köték a sarkát
és
nem
jöhet haza ?
kecske lenni a káposztás kertben
lenni a tejfeles fazék mellett ? Hej te
nézem én
ki a te
Szeretsz-e
macska Apor István Azt két szemedbl, hogy te nagyon szereted ?
szeretsz-e
!
a szépet
A fúr
valósággal azt hitte, hogy ez a török úr most
valami okos dologban
Akkor aztán
töri a fejét.
Ez az gyönge oldala. hamut a bég, s fel-
kiverte a pipájából a
»
iKirpcnii' a kii\ ii/.t
!
I
liil<
— Nö hát nem indítottam ,
ki
a
uillif
l.iliiijoiva
a
jol
.ili"/,
I
<
>
i
l<)le.
i
Mertén
ezoldtt egy órával
a lován Htafétát tatár Krímiába,
ol
rnI)Hágl)(')l
kinált
n
I I
Htigá iioki a
!
bogyboz/ák Tamáut Percikupig; clfogadtatik a (írotté: kétezer arany! a minek egy
DaiiiokuH
vállsiigdij
tizede az enyém, két tizede a kháné, a többi a murzáé.
Egy hónap múlva ottlion leflz a várában Damokos Tamás. Apor István uram buszusan gondola magában ugyan ki lehetett az a gézengúz, a ki ezt a dolgot így megkon:
fundálta ? 8 hogyan lehetne ezen
még
becsületesen for-
(litani ?
Nem iszol te abból a tokajiból A tutor nem értett belle semmit. Nem
kapta
ám
azt
a levelet, a mit a bég elolvasott. Boldizsár bá pedig csak úgy harmadnapra vetdött haza gyalogsorban Mikó-Ujvárra.
asszonynak már akkora kezében volt Akmet bég
Ilka
válasza a levelére (azt lóháton hozták), a miben értesíti a
nagyasszonyt, hogy elfogadtatik a kinált váltságdíj, csak küldje minél
elbb Perekopba
:
ott átadják az urát érte.
milyen nagy örömsirással fogadta Boldizsár bát a
Jaj,
szegény jó asszony kezeit
is
meg nem
tihája levelét
!
Hogy
megölelgette
csókolgatta:
«
!
Majd hogy a
olvassa kegyelmed a
!
— Tudom édes mézem, mi van benne — én pedig visszahoztam neked vasom én,
is
a minek megírása neked
levelet,
Tedd kerül
el, :
?
;
össze ne tépd.
sokszor elvegyük
ha nem olmásik
azt a
annyi sírásba került.
Majd ha Damokos Tamás els
nagyokat nevessünk rajta
!
7S
MUNDUKA RAVASEL. Nem
telt
bele két hét, hogy
Apor István uram vágtatva
Mikó- Újvárra
jött öt lovas hintóval
s
még
a dobogó hidon
elkezdett valamit kiabálni, de a mit csak akkor értettek
meg, mikor a várudvarba érkezve, újra kezdte.
—
a kezemben a fetva
Itt
Tamást
!
!
Hozom
Meg van már Damokos Tamás
!
haza Damokos Örüljön, örvend-
jen kegyelmed Damokosné asszonyom! Jön
Én hozom
már
az ura
!
a szabadságát
Olyan nagyon kiabált, hogy az ember azt hihette volna, hogy már ott hozza valahol a Damokos Tamást a saroglyában.
— No no A
Monda
!
« Lassan a testtel nagy örömre volt gerjedve, a meghallotta; kivált mikor Apor István
erre Boldizsár bá.
szegény Ilka asszony
a mint azt a zajt
azt a függpecsétes fetvát 8 kiteríté
az asztalra,
!»>
is
megsznt
lobogtatni a kezében
aztán meglátta benne azt a sok
s
török szarkalábat, de a miknek közepette piros tintával
maga a név ugyan olvasható vala: Tomasius Damokos de Newtood. » Ez már itt van «Itt van már a mi Tamásunk.)) Monda Apor István s pingálva
!
olyan ragyogó orczával tekinte Ilka asszonyra, hogy az szinte kísértetbe jött,
ben,
hanem
hogy kezet nyújtson neki hála
fejé-
Boldizsár bá egyet olyat nézett rá, hogy
el-
ment a kedve a kézszorongatástól.
—
Itt biz'
monda Czirjék megkapjuk. Hadd tegyek
a «rák a levélben)),
út az odáig, a
míg
azt
;
de nagy csak egy
pillantást ebbe a tarkafirkába.
Mint a
féle
ezermesternek, törökül
is
csak kellett neki
tudni.
A míg
pedig azt az írást (visszájáról) kisilabizálta, sok
fejcsóválást mívelt azalatt.
—
Sok teketória jár
ám még
ezzel.
Azt értem
meg
;
7<»
hugy a TamáHt osak Perekopi^ iiozxák ki • nekünk olküldonünk a kétezer arany yáltgágd^at.
l)(il5Ii>,
(xliiig
lu>ll
A/után, hof^y zzel u futvával két embernél több
Annak Hom szabad a kardon
tita/Iiatik.
vinni magával,
f(.^ryv(.it .)()!
van,
h(>
kívül sorami
nem más
piiHkát, se pisztolyt.
monda Apor; de ellenben meg van
jól,
hagyva mindenütt a bógoknuk, agáknak és hoszpodároknak, hogy egyik
vilrontól
a másikig hat fegyveres lovast
adjanak ogy csauszai együtt kíséretül a pénz vivinek hol
i)t'dig
voszedelmes az
a hajdemákoktúl, ott
út,
a hegyek között,
még azonkívül
s félni
lehet
tizenkét fegyveres
phijászt. -
Csakhogy*
tudom ámen
meg
a apáhi uraknak,
jól,
hogy mennyit ér azoknak
a plájász ficsóroknak a védelme
valami igazi veszedelem idején, jobban rá hizni
magamat
az én hóka lovamra,
meg
merném én
a kovás pus-
kámra, mint arra az egész kíséretre.
— Már pedig az így van elrendelve. Ez kötött marsch-
ruta
:
ettl
ol
nem
szabad
térni.
—
Hát hiszen majd kifundáljuk a dolgot; csak hadd gondolkozzam rajta egy cseppet mert nem tréfa dolog ;
ám
kétezer aranynyal, puska, mordály nélkül keresztül-
útazni Moldvaországon. Ilka asszony pedig jaj de szerette volna, hogy
nyomban
repültek volna Perekopba.
— Hát csak egy
ia kell
kis útravaló pogácsáról, elemózsiáról
gondoskodni.
Monda
Boldizsár bá.
Ilka asszony rögtön futott az
övérl lekapott kulcscso-
móval, kiadni az éléstárból a szakácsnak süssön minden:
félét az
utazóknak.
— Várj csak, galambocskám,
majd én leszedem a sonfüstölbl; monda Boldizsár bá, utána sietve nagy készségesen, s mikor aztán egj^edül voltak a kamrában, azt monda « nem akartam az eltt a másik eltt szólni; de én nekem most épen eszembe jutott az a mese kákat a
:
a révészrl, a kinek egy folyón egy farkast, egy kecskét,
!
:
80
meg
még
pedig úgy, hogy egyszerre csak egyet szállíthatván át a lélek vésztjén, egy káposztát kellett átszállítani,
az alatt a másik parton vagy a farkas
meg ne
egye a kecs-
vagy a kecske a káposztát. Hát most én is ezen tusakodom ám magamban. Mert ha én most magam megyek
két,
el
a pénzzel,
s
hagyom a várban Apor marad az innens parton
itthon
mat akkor együtt :
István ura-
a farkas a
rá bizom a pénzt, hogy vigye el ha pedig Perekopba Tamást kiváltani, akkor a túlsó parton lesz a kecskével,
kecske a káposztával
— Ejnye
az
!
Kegyelmed mindig a legrosszabbat gondolja
emberrl.
—
Ez az egy virtusom van, a miért szeretem maga-
mat.
Midn
azonban
déli
harangszóra az ebédnél összegyüle-
kezének, az étkezben Boldizsár bá, szokása szerint, leg-
hamarább érkezvén meg, hogy a háziasszonynak a leves kimérésénél segítsen, s a kenyérfelszelést másnak ne engedje, akkor Ilka asszony így beszélgetett hozzája
— No lássa kegyelmed, hát a mesebeli révész mégis csak
kitalálta végtére,
meg
a káposztát
hogy mi módon is
szállítsa át a farkast
is,
egyik partról a másikra, a nélkül, hogy
valamelyik a másikat megegye. Az imént nyilatkoztatá ki
semmi módon
Apor István uram, hogy magától
vétetni
el
nem
engedi
a szerencsét, hogy kegyelmeddel
azt
menjen Moldvába, a pénzt elvinni az én lelkem uramért. És így már most a farkas is, meg a káposzta is együtt mennek, a kecske pedig itthon marad. No ha azt mondta Apor István komám, akkor hát együtt
—
neki osztom a zúzáját.
ám ezt
Mert hát itt mi nálunk az a szokás még mai nap is, hogy mikor azt a drága jó lúdgégés* levest kiosztják, annyi szerecsendiót reszelnek föléje, a mennyi elég egy magyarnak, hát még azon feljül a (Jaj,
*
de érteni kell
Hát
ezt ki tudja,
hogy mi
!
?
mi
apról(^kja
jával
van a kácHának, lúdnak, a májával én zúzá-
of^yiltt, fí/.mU'n f(*loHztják
paprikii nélkül
nem volna
a
táiiyt'trokba,
a nélkül,
meg
igazi a leveH.)
(Hanoin aztán megint van egy magyar példabcnzéd, a
mi
mondja,
azt
liog^y
«
hamis a zúzája!* Valakit a lúd
zúzájával uicgkinálni, gyönge czólzÚHnak vétetik.)
No de annál többet ittuk azon ebéd alatt Damokos Tamás uramnak a boldog kiszabaduláHÚért! Elfogyott egy veder bor az asztalnál, s az inasok nem gyzték a lengyel meggyvizcH karcsú palaczkokat újra töltögetni, a miknek a tartalmát kotyogtatva kell inni.
kelend uraságokkal, mi mindenféle dn'iga elemózsia van összehalmozva aszámukra az útra. Azt elvinni magát kell egy fogadott mokány ló. Ebéd után aztán Apor István uram, meg Czirjék BoldiIlka asszony tudatú az útra
zsár
A
hadnagy kiülének a szakállszárítóra pépányozni. is utánuk kivánkozott. Hát holnap reggel korán hajnalban útrakelnénk Oj-
boros veder ide
—
Monda Czirjék Boldizsár. De má minek mennénk mi
toz felé.
—
Ojtoz felé és
nem
Gij-
Apor István uram, mikor az elször háromszor annyira van a határhoz és is nagy kerül négyszer annyira Jászvásárhoz, mint ha Gijmes felé mennénk ki másodszor, a míg a gijmesi szorosban a székely határrség strázsál, addig Ojtoznál, a hires Rákóczy
mesnek
? veté
ellen ;
;
várat a török tartja megszállva, annál kell kéredzked-
nünk.
—
Az ám, mert nem
akkor szedni
széjjel
kellett volna a
várrségnek épen
a puskáit, tisztogatás végett, mikor a
törökök megrohanták a várat, hogy aztán egyet se tudja-
nak lni.
— No de már az — Hát az nem
megvan. Az a vár most a töröké. baj. Legalább a mint elmutatjuk a fet-
vánkat, azonnal
kapunk
kíséretül hat szpahít, a ki elko-
czog velünk Bakuig.
— De miért mégis az a nagy kerülés Jókai
:
A Damokosok.
? ">
82
— Hát csak egy szót mondok,
s
az elég lesz,
«Munduka
Eavasel)).
— A rablóvezér — Elég jó hire van, mindenki ismeri a nevét. Ha magát ?
az érdemes personáját senki se tisztelheti
ványkodásánál fekete álarczot
is,
mert a
zsi-
visel.
— Nagyobb annak a mint a — De én a sem szeretem, (hogy
lángja.
füsti,
füstjét
töltené vele a
azonban bizonyosan mondhatom, hogy ez a martalócz most az egész hajdemák csapatjával ott kóriczál
poklokat). Azt
a gijmesi szoros körül
s
lesi
a
Bakuba
men
vásárosokat.
— Kitl tudja kegyelmed — Hát kitl mástól, mint az oláh-csügödiektl. Mert a ezt
?
gijmesi határon két falu áll egymással szemben
;
Magj^ar-
Csügöd ErdélyjDen, Oláh-Csügöd Moldvában; csakhogy a Magyar-Csügödben csupa oláhok laknak, az Oláh-Csügödben pedig mer csángó magyarok. Ezektl kaptam az értesülést.
— Hát akkor
Akkor menjünk Ojtoz felé, monda Apor István megadva magát ennek az arguválásnak. De nagyon szeget ütött a fejébe Boldizsárnak ez a gyors engedékenység. Mi lehet ennek a köpenyege alatt ? Kezdte már bánni nagyon, hogy egy pillanatra htelen lett ahhoz a virtusához, hogy a legrosszabbat teszi föl az emberrl, s elmondta a maga kedves komájának az igazi okot, a mért nem akar a rövidebb utón menni ki Moldovába. Hogy minek beszélt neki Mundukáról ? De annyira csak még sem birt skeptikus lenni, hogy gyökeret hagyjon verni a lelkében annak a gyanúnak, hogy elkel magyar fúr, az Apor familiából, a melynek minden tagja dicsséggel és becsülettel halmozza el azt az Attilával egyidej s székely nevet: egy <(Apor)), a kinek ha a nevén kívül semmije sem maradt, még akkor is gazdagabb egy oláh hospodárnál, hogy az képes legyen valami oly árulást elkövetni, a minek a szégyenét az Olt vize se mossa le róla Hogy az titokban összeszövetkezzék jól van.
;
!
H3
o^y
mbl(')vo/.(^rreI.
f)l<'th
Hom
Nom
!
ilyen rosHzat
mir
csak
még
tudott róla föltonni.
Murt nem vetto
A
relom. liániból
kit
m(%
:
H/.áinitilHba, hogy nugy ördög az a ozeannak a högölyo megcHÍp, kirúg az minden
Hogy a ki úgy meg H2j('
ii
in.
bolondulva egy
viiii
hototlon,
HZ)ikitbaH8a,
magábo/. k(>tbeBHe.
No, ho^y ez egyszer ilyen
majd
annak
megadja
a/
jóhiszem
volt Boldizsár bá,
koHervesen,
árát
is,
meg
más hcszcIgcteHiiok vege volt, Apor István A mint ennek uram nag^'ot nyújtózkodott s azt monda: Ejh, de kegj'etlenül ellakám vala Egy siket fajdot megettem majd egészen, a mózesmálit meg nem is száíh.
ii
—
!
mítottam, hány kupával csúszik
kövér
is
volt.
le ?
A
«tálbansült» kissé
Csak a hátamba ne álljon a csömör a sok
mindenféle jótól
!
Nem fog
ártani,
ha egyet lovagol az em-
ber az erdben. Hátha csapázás közben czát
is
még egy vad
ko-
elejthetnék.
Boldizsár bá ráhagyta, hogy no hát lovagolja ki azt a
nagy evést-ivást, ha máskép nem bir vele. Apor István aztán elhozatta a paripáját várból
;
csatlóst
sem
vitt
s
kilovagolt a
magával.
De olyan soká kimaradt a föur, hogy estére válván az id, Boldizsár bá nem gyzte tovább várni lefeküdt, el:
aludt.
Azonban oly imette szokott mindig aludni, hogy a mint a hidon meghallatszott a hazatér föur lovának a dobaja, rögs meg akarta tle kérdezni, hogy ugyan taerdben valahol s talán egy egész vaddisznókondát hoz magával haza a cserkészetbl ? Azonban az a nagy lárma, pofozkodás, a mit a lováról leszálló fúr el-
tön fölébredt rá,
lán eltévedt az
követett a cselédség között oda lenn az udvaron, aztán
meg
t
a pitvarban, végig a tornáczon, eléggé fölvilágosítá
az állapotokról.
Ur uram ámbár csak egyedül
jött
6*
meg,
84
mégis hozott haza egy disznót. Nyilván folytatta a szomszédban a kupák ürítgetését, s ilyenkor aztán jobb kitérni az útjából, mert belevész ez még az útfélen álló ártatlan kszentbe is. Azonban ismét lefeküdvén a hárságyra, nagyon roszszakat álmodók Boldizsár bá elannyira, hogy mikor föl;
ébrede,
s
az útra, a
felnyergeltetvén a paripákat, mindent elkészíte
mokány
lovat
is
megterhelte az elemozsinás ta-
risznyákkal, a pénzes turbát pedig felcsatolá ját
lovának hátára a nyereg mögé
;
hát
e
ersen a
sa-
közben, folyvást
a rossz álmait magyarázgatva, az a furcsa bogara támadt,
hogy hátha most már csak azért
Gijmes
is
felé
venné az
utat?
Hej ha ez után a bogár után indult volna, az
tet
zette volna
De nem
nem
ve-
ezúttal valami gonosz büdübe.
akart most
már
az útitársával e miatt ungor-
kodni.
Lett arra alkalom a nélkül
is.
Mert a mint Apor István uramba lelket lehetett verni, hogy felöltözék és elkészüle az útra: Boldizsár bá majd a falnak esett, mikor meglátta t eltámadni gránát szin karassia posztó-köpönyegben, alatt
ezüst
gallércsattal
és
kamuka- dolmányban, arany
karmazsinpiros
az súj-
tassál.
—
Hejhej
kegyelmed
!
Kegyelmes komám, lakodalomhoz öltözék Kár lesz ez a czifra öltözet erre a nehéz !
útra.
— —
Az nem a kendtek gondja förmedt rá a fúr. (Mikor nagy crapulája volt, mindenkit «kend))-nek tractált.) De az én gondom is, mert ha így meglátnak bennünket az oláhok útközben, mind azt hiszik, hogy berezegek vagyunk s rézgaras helyett aranyat várnak tlünk fize!
tésképen.
—
Hadd
várjanak
!
Én
fizetem
!
horkantott rá Apor
István nagy kevélyen, a tarsolyára csapva, hogy csak úgy csörömpölt. Lássák, hogy urakkal van dolguk.
ükkor 6n ín felvoH/.ein a narááéH ruhávau voreH dolmdiiyom, granátnxin köpe-
líát jól van,
mat
nekoiii
;
ifi
Különben va^ok.
nycgcni. intiHa -
Ivolt
azt
hÍH7.ik,
hogy én kegyolinodnek az
maradjon a kókbolijóbon rá mürgtíRon a fúr. Kendnek abban is jó Kon
t
toporzé-
I
nem voHzekedett vele. HiHzen úg}' hc vette volna fel az ünnepl köntösét. Jobb az ilyen útra a jó báránybrrel béllelt dóka, meg a nagy kerek köpönyeg brassói Czirjók
posztóból.
Még
az elindulás eltt lejöve hozzájuk Lika asszony, a
két kis fiát
is
lehozva az ölében, hog\' búcsút vegyen az
útrakolöktöl s mindenféle izcneteket kössön az emlékezetükre, a miket azok az felejtsenek,
netet az
még
szerelmes urának átadni
a két kis poronty
apának a kisebbik az ;
is
igaz,
el
ne
küldött egy-eg}' üze-
hogy nem
többet, csak
annyit, hog\' «pá-pá!»
Még azután nuk az a fehér
is,
hogy eltávozának, sokáig lobogott utá-
kend onnan
a vár erkélyérl, üdvözletet,
áldást küldve a vándorok útjára,
Apor mind a maga számára üdvözlésekre, vitézi
módon
a mit a hátratekintgetö
foglalt
le,
válaszolván az
kivont kardjának megvillan-
S mikor így hátramaradott visszaköszöntgetni, olyan édes volt, mint a reszelt füge, midn megint oda rugaszkodott Boldizsár bá mellé, akkor mérges volt, mint tásával.
a
fias
ménk.
De úgy látszik, hogy Dka asszony áldásai nem igen érték ket utói, mert a mire Kezdi -Vásárhelyre értek, Apor István uramnak a lova mind a négy patkóját elvesztette. Ott meg kellett hálni s az egész lovat újra megvasaltatni. De még más idhaladék is támadt. A török azt rendelte, hog>' a ki valamely szoroson ki akar menni Erdélybl a Havasalföldre, annak el kell magát látni paksussal még pedig a brassói tanácstól, mert a mostani nyomorúságos idkben a háromszéki királybirákat mind rabszolgaságra hurczol;
ták.
Ki menjen hát Brassóba
?
!
— Lóduljon be kelmed hamarjáhan Monda Apor — Én Brassóba A szindikushoz paksust kérni !
Czir-
j éknek.
?
?
? In-
kább szúnyogot nyúzni fanyel bicskával Tehát Apornak kellett beugratni a teherhordó mokány lovon. Csak másnap estére került vissza. Két napot tehát már eltarisznyázának az úton, csak
harmadnap reggel indulhattak neki az ojtozi szorosnak. De az is nagyon szakadozott utazás volt nem mintha ;
valami veszedelem a nagyon
is
állt
volna a vándorok
elé,
st inkább
miatt. Végig kellett
barátságos fogadtatás
menniök a hosszú Nyújtódon, a Damokosok eredethelyén s az Aporok mostani birtokán, ott egyik kastély a másikat éri, valamennyiben mind atyafi lakik, annak a portája eltt meg csak nem lehet úgy elhaladni, hogy az ember be ne térjen egy szóra; ilyenformán Bereczknél tovább
megint hatták
A
nem meg
juthattak naplementig
többi szép, nagy,
új
csak negyed nap
ers várakat mind
mongolok, a kik erre vonultak
ban még
s
lát-
a szép Rákóczy várat az ojtozi szorosban,
ki,
elpusztították a
a Rákóczy vár akkori-
vár volt.
Itt már aztán kezddött a török világ. A két vándor úrnak meg kellett mutatni az igaz járatbeli voltuknak minden bizonyítványait a parancstev aga eltt, a ki meg-
feketekávéztatván ket, a fetva értelmében rendelt melléjük
hat darab szarácsit, régi, kanóczos puskákkal, aztán tizenkét szál oláh plájást,
mindjárt le
meg
a kiknek a salláriumát elre
is fizették.
Mindezek egész Oknáig voltak fogadva, a mi a legközelebbi határszéli város Moldovában, alig egy jó hajtás az ojtozi Rákóczy vártól hegynek lefelé. Idáig csinált út volt egész a határig,
régi várak romjai
a hegytetkön kallók, ványló malmok, kásatörk, fürészmalmok, ércz-zuzók az Ojtoz folyam mentén, bekerített ;
szilvások,
szerre
a szép
kházak
körül,
az
oláh határon egy-
mindez megsznt, az út nem út többé, csak görge-
toR krtvok vÓRtolon
csupa {ony6or(\6 Tninden
vApiAiiya,
ogÓH/ az ÖHVÓny murtjáig; cHak a hcmeH/olt fdk mutatják,
merro
líopiy
bozótban
kell tartani a liaraHztlnptü
:
itt-amott
a tiH/táson ogy pakulár-fíuiiyhí'), mcllottoogy H/A'naboglya, folpf'tczkolva
egy
t<»rob(''ly('H
nóhol a nappal
fa totcj('ro,
is
moly iHban egy kiálló Hziklán látH/ák egy Hok ágú keresztfa, molyuok miiulcii oldala tele van irva cyrill-betiikkfl. Ott valami gazdag bojárt vertek agyon a zsiványok annak az emlékére emelték azt a hirmondó kereszHötót
:
utódok.
tet az
Egy
útnak csúfolt járókát egy meredek
lielyen ezt az
palak-Hziklapadmaly annyira odaszorítja az Ojtoz folyamhoz, hogy a lovagoknak gázolni.
A
magában a mederben
palaköréteg amfitheatrum alakban karéjt fog,
meg azután mesterségesen krakás úgy látszik, hogy valami hajdankori agathyrz munka, a mikbl azután
a miben a folyó fennakad
;
ezt
összébb vonja valami cziklopsi ez
kell CRÜlökig
is
:
a meggyújtott vizet, ellenséges berohanás idején a táma-
dók
fejére zudíták.
Azóta senkinek sem jutott eszébe ezt
a védgátat egészen elrontani,
megtelve
vízzel,
s
az most
gett alá a tavak zöld «Ú8Z8zakála», a
tekében pedig felverte a vízi tök,
gömböly
széles Itt
is ott állt,
színig
a meredekebb partjairól hosszan libe-
csendesebb öböl
meg
rej-
a békakorsócska,
brleveleivel.
csak egyesével lehetett haladni a karavánnak.
Elöl ügettek a plájások
mokány lovaikon, középen a két
utazó magj^ar uraság, hátul a hat török szarácsi.
Mikor a palakö-padmaly mögül kikaptattak a nyilt puskaropogás térre, hát egyszerre a közeli erdbl
sr
üdvözölte a karavánt.
Embert ugyan nem
talált a golyó,
tes lett az ijedtség erre az
szerre
mind hason feküdtek a
se lehessen
ket hívni
:
azért tökéle-
A plájások
egy-
hogy még tanúnak semmit a szarácsíak
földön,
k nem láttak
pedig megfordították a lovaik fejét szeleltek.
hanem
orvtámadásra.
s
;
hátrafelé gyorsan el-
:
S akkor egyszerre nagy ordítozással rohant el az erdoldalról a hajdemák sereg lehettek negyve-
bl minden
:
A
nen-ötvenen.
a parancsot osztotta közöttük, az egy
ki
magas, veres köpenyeges alak czal, az
volt, fekete
selyem álarcz-
arnót harámbasák módjára öltözve.
Munduka
Boldizsár bá mindjárt kitalálta, hogy ez a Eavasel. Ilyennek irják
le,
akik vele találkoztak
megmenekültek a körme közül. Ennek ugyan a torkába jöttek, mikor épen kerülni.
s
élve
ki akarták
elárulta neki az en-efelé választott út-
Valaki
jokat.
Apor István uram dot rántott,
erre a rémségre azonnal vitézül kar-
neki rúgtatott
s
a merre a szarácsiak
is
— a hátrafelé vonulásnak,
elinaltak.
Egynehány handzsáros hajdemák ugyan sziklán keresztülszökdelve
s elállta
az útját,
Munduka Eavasel dörg hangon kiálta és
erd viszhangzott
eléje kapott a
hanem ekkor
reájuk, hogy szikla
bele
«A vöröset hagyjátok
futni,
csak a kéket gyilkoljátok
agyon.))
Boldizsárnak valami világosság lobbant át az agj^án erre a szóra
:
nem
erre való volt-e az a pirosba-veresbe
való öltözködés ?
Hanem
e fölött
nem
sok ideje maradt elmélkedni, mert
egyszerre több puska ropogott körülötte
s
észrevette,
hogy lova megrogyik alatta. A lovát sebesítették halálra. No innen most nincsen menekülés. Apor István már messze elrugtatott a veszedelem helyérl, a nélkül, hogy a kardját csak egyszer is összecsapta volna az önként utat nyitott rablókkal, s még csak hátra sem tekintett Boldizsár magára volt hagyva, egyedül. S bár ;
legalább a puskája
A
lett
volna vele.
lova csülkeire rogyott alatta,
három golyó
is
találta
szegény párát. Csak nagy ügyességének köszönheté Boldizsár bá, hogy vetett lábakkal
maga
is
a lova alá
nem
szépen talpon maradt
szorult, de kétfelé s
kiszökhetett a
!
volnii.
IhIv
Noin vult
mcggondoliiHra való
itt
í
annyi Hem, mint
o^y móiikiicHapáHimk H/ázadrÓHZo. Eltte uz
('K>'('í1í11í
Hza-
nicly vi/jíyüjtö tó, abl)a ruhiiHtól, kopónyegeB-
tér, u
1)11(1
CHak azután, mikor odalenn vala a biztos vízfeMÚkon, akkor k<^Z(lett cl azon f^ondolkodni, hogy do mi lesz
i6\ IhiIo
már
I
inoHt
Élni \
'?
kell
volt
¥//.
1
—
<"(iuÍ8?
miir volt rá ogy kÍH ideje.
Itt
quid?»
auxiliia?*
••4UÍ1)U8
Ez
cIh
az
—
várt
Ez volt a feladat. megvolt állapítva. De
theHis.
«ubi?»
még
megoldásra. Micsoda se-
gítséggel ?
Kik vannak
itt?
Nagy
víz.
Nymféa bokrok a
víz alatt,
leveleik fölötte, jó árnyék, rengeteg sok pisztráng.
Megvan
A köpönyegét Hallotta
jól,
kikapcsolta a nyakából s víznek ereszté.
odafenn hogy biztatták egymást a rablók,
«a mint felbukik, löjjed!»
«Csak
te lüjjed
!»
Annak a köpönyegnek a bels zsebében darab kolbász. Azt
volt egy jó
nagy
a pisztrángok rögtön megsejtették
s
Ettl a víz színére emelked köpenyeg jött, mintha igazi ember volna alatta. rá a puffogás és a köpönyeg nem egy golyót
prédálni kezdték.
olyan rángatózásba
Hangzott kapott.
is
Hanem
az azért csak úszott és rángatózott tovább,
míg belekerült a folyam árjába
s
akkor aztán haladt a víz
sodrában.
Hanem
hát ez jó volt a köpönyegnek; de a gazdájának
odalenn a víz fenekén lélegzeni
Az
is
mind
kitelik a
is kell.
maga emberségébl.
Itt
van a hosz-
szú tör ökmegg3fa- pipaszár, á mit az ember az övébe dugva visel,
annak az egyik végét a szájába dugja, a másikat
ereszti a uj-mféa
bokrok közé
s
fel-
olyan szépen elpipázgatja
azon keresztül a drága jó levegt, hogy csupa gyönyörség a dolga. Hallgatta, hogy mit beszélnek odafeim.
!
90
— Hozd utánam ezt a turbát Zemyestre
!
parancsolá a
vezéri hang. «
Ahá Zernyesten
Ezt
lakol
!
!
Tehát erdélyi ficsór vagy
?»
megtudni.
jó volt
Azután még egy
kis érthetetlen szóváltás volt s arra a
távozó dobaj jelenté, hogy a rablók tovamentek.
De
azért Boldizsár
nyelmes búvó urak dolga ez.
nem hagyá el a maga kémonda: fürödjünk, ráérünk;
bá csak
helyét. Azt
Élt a gyanúperrel, hogy a rablók hátrahagytak egy pár
rt, puskával a lesben, a ki arra vigyázzon, hogy kanik-e
fel
a víz fenekérl az ezermester
meg igazán? S nagyon
s
csak a köpönyege
jól sejtette.
fövény-bokrok között
lett
hátha
agyonlve
Két martalócz
s ott
?
nem buknem halt
?
ott hasalt
a parti
rizte a tavat.
Boldizsár bá pedig rizte a tó fenekét. Hanyatt feküdt és
levegt pipázott. Egyszer a két rabló megunta magát
s
elkezdett ümmögni,
vartyogni, mint a béka.
— Ahá
!
gondola Boldizsár bá. Az apádat tedd bolonddá
Azt gondolod,
nem
tudja a székely, hogy a béka
nem lakik
olyan vízben, a hol pisztrángok laknak?
épen a rablók a jelenlétüket. számukra valami ravaszságot. azt nem Volt neki egy vitézkötéses süvege nyestbl
Ezzel árulták
el
Ekkor aztán ö
talált ki a
:
vesztette
el,
mert
róla a vitézkötést,
A mint
jól a fejébe volt s
szorulva. Leszakította
aztán felbocsátá a víz színére.
a süveg felbukkant, egy lövés eldördült, a víz
nagyot csattant a marék göbecstl, a mi Erre a közelebb álló martalócz
érte.
kezdett kaczagni.
el
— «Su8 de ne lú (Tréfásan süsd de ne — Nem ember csak süveg, mormogá amaz labbról. — Bizonyosan most jön — Pedig szép süveg, nyestbl van. — Piros bársony a csákója. ki
!»
!
r
ki,
volt,
elvesztette, s
fel.
ljj
!)
távo-
9t
Hof^liirt íh látok rajtfi.
Ki lutllono -
Tudsz
)iuliÍH/,ni.
to ÚHZiii ?
Tudok, de
nem morék
mert még nem próbáltam.
;
ho órtc. majd ón fogom az Ü8t()ködct.
- (iázolj
Káállt a niÚHik.
Knnok az egyiknek még
töltve volt a puskája.
Holdizsár há nicf^'várta szépen, mig az egyik ral)ló neki
vetkzik, a másik
hogy igy a
meg
köt
kötelet
amannak
a derekára,
ervel
viz fölött tartsa, 8 aztán ketten egyesült
kihalászszák a drága szép süveget.
Kkkor aztán Boldizsár bá hirtelen felrúgta magát a
víz
fenokóröl, kiszökött a partra, felkapta a ral)ló töltött i)uskáját, a
mi a falnak
háromfélét gondolt lad,
:
volt támasztva.
ha a pajtását
Az pedig ijedtében a vizbe
elereszti, az
ha megrohanja Boldizsárt, az a kardjával levágja, ha
pedig szaladásra veszi a dolgot, a saját puskájával
Az utolsó
A
ful-
esett
meg
lelövi.
rajta.
parton maradt rablót Boldizsár keresztül ltte
siknak elég volt a vízbe fúlni
;
a
;
má-
azt elvitte a folyó.
Ekkor aztán megcserélte a ruháit az áldozatul esett a kardját is annak az oldalára kötötte, ev-
ellenfelével
;
eszközeit
a csizmaszárába dugta, a hosszú haját levágta,
s
is
aztán beledobta a vízbe.
Maga pedig felvéve a megölt rabló puskáját és hálákat adott az Istennek a megszabadulásért
s
szeredását,
azzal nya-
kába vévé az erdt. S ugyan okosan tévé, hogy hamarosan végzett mert alig volt annyira a srben, hogy a fák eltakarták, a mi:
dn
látta,
hogy jönnek
ám
fáklyákkal az eltávozott rablók
egész csapattal vissza, és hálókat hoznak magukkal. Ezek ki akarják ötét halászni
!
Jó volt felváltatni magát.
Munduka Ravasel pogány káromkodást mivelt, mikor a két otthag}'ott rt nem találta sehol. Esküdözött, hogy mind a kettt felakasztatja, amint kézre kapja. Neki is indítá a fáklyásai egy csapatját,
hogy hajtsák
fel
az
erdt
»
9'i
a helybenhagyottakért,
s
a hol megkapják, mindjárt fára
húzzák.
— Ne
még
te
né
Bolondok
!
Monda
!
felakasztanának tolvajképen
!
Boldizsár bá. Bizony
Holott ha
volna halni, meghalhattam volna én
emberképen Talált
is
is.
Nem
meg akartam
ma már
becsületes
verik a czigányt.
úgy
nyomban egy odvas
fát,
a melybe bizton elbujha-
annak a padláslikán keresztül gyönyörködhetek benne, hogy verik fel a rablók az egész erdt idefenn s hogy húzzák
ték
s
a hálót odalenn a tóban. Egyszer aztán a halászoknak meg van a nagy örömük meglelték, a mit kerestek. Kubája, :
kardja ugyanaz,
még
az ezüstnyel étszerei
is ott
vannak
a csizmaszárában. Azt azután nagy riadallal viszik el dorongokra fektetve, míg lassankint az utolsó fáklyafény is eltnik az erdk sötétjében, s a kurjantások hangját elnyelik a sziklák.
De
azért csak akkor jött
bakzeket
el
hallotta rigyetni.
a rejtekébl, mikor
Most már
már
a
csakugyan nincs
közel emberi fenevad. a bozóton keresztül Akkor aztán sietett erdn merre a vén Nemere ormait látta fehérleni a csillag,
,
fénynél.
Azt
már
megtette, hogy életben maradt.
((Hanem ez még kevés Ez még semmi sem Oda a túrba Oda van Damokos Tamás !
a kétezer aranynyal.
!
!
A CSODATEV KIGYOKO. A mióta útra kelének
a követ urak, Ilka asszony minden
naplementét a vára erkélyén, ott várta, míg a csillagok feljönnek, számlálgatta magában, hány nap tölt le ? milyen messze járhatnak már ? este ott nézte a
Egy
ilyen szép estén aztán, valami hetednapra az elin-
magános lovagot lát bandukolni a vár felé a kinek már messzirl virít a granátszin és
dulás után, egy
vezet úton,
;
í»3
karmazHin
öltíizoto.
Épen nlyan gimyája van, mint Apor
iHtván iiranniak. Vnjli ki Iclict?
A l)iz ópcn ido tart a várkapunak. Do wohó'A arra rdismorni, mert a homloka és félszeme át van kötve kondfívol, a mi ersen véres, a jobb karja pedig bo van bugyolálva vastagon s a nyakába felkötve. Még mikor felvezetik a jámbor lovagot az úrasszony elé, akkor sem nkur az ráismerni még a szavának is alig akar ;
hinni.
—
Jaj, édes lelkem húgomasszony, nézze kegyelmed, micsoda állapotban kerültem haza. Az Isten szent szerelmeért Kegyelmed az, Apor István uram ? Mi történt?
—
!
— Jaj bolva.
ne
A
zúzták.
is
kérdezze.
Oda vagyok. Össze vagyok
kasza-
fejemet végig hasították, a jobb karomat össze-
Egy oláh kovács
kötözte be. Most
is
zsindely között
a jobb karom.
Úgy nyögött a fúr,
s
mint egy leégett ember. Kik ? Hol ? Micsoda
olyan vékony hangon beszélt,
— Kapkodott rémületében a — Hát az az átkozott Munduka Kavasel, meg a czimbo-
szó-
?
hoz Ilka asszony. rái. Jaj,
minek mentünk mi Ojtoz
felé?
Mondtam annak
a bolond Czirjékuek, hog^' rövidebb út lesz Gijmesnek. vitt belé
a veszedelembe.
— Mi történt Czirjék — Megltték, a vízbe beszélni.
A
Meg
lakolt érte.
is
Boldizsárral? fojtották. Jaj,
nem tudok
fejem oda van. Fektessenek
le.
tovább
Azóta mindig
lovon ülök. Mindjárt elájulok. Majd holnap elmondok
mindent.
A
szegény megrémült asszony
dozni készül lovagot felkarolni
Maga húzta
le
neki a csizmáit
;
nagy keserves nj'ögések között
maga s
is segített
a roska-
a szobájába vezetni.
elkészíté a feje alját,
ahová
lefekteté a halálra sebesül-
azután sietett a laboratóriumába a rendes házi aszszonvnak abban az idben kellett ilvent tartani a háznál
tet
;
:
!
!
94
nem
mert várig,
volt
ám
magának a
akkor se patika, se tilógus egész Kolozsházi asszonynak kellett érteni a mithri-
datok és theriákok készítéséhez. Ebben járatos asszony,
s
is volt
Ilka
a mi csak életserkent szer van a világon, azt
mind elöhordta a nyavalyás fúrnak,
akit egész éjjel rizni mert a sebláz következtében egyre félrebeszélt és hadakozni akart rablókra kiabált és az ágyat rugdalta. Eeggelre azonban a hétféle balzsamoktól és julepektl lehetetlen volt meg nem gyógyulnia; úgy, hogy és ápolni kellett,
:
felébredvén, nyögdécsel szóval, meg-megszaggatva a fulladozástól, elbeszélheté Ilka asszonynak az egész történe-
elejétl végig, úgy, a hogy igazán megesett. Az ojtozi nagy vízfogónál hogy rohanta meg háromszáz hajdemákkíséretüket, mely vitéz ellentkal Munduka Eavasel az állás után keresztülvágta magát vissza Ojtoz felé. maga a tutor úr négy hajdemákot a pokolra küldött, mikor a tet,
jobb karját összezúzták, akkor a balkezébe kapta a kardot,
úgy harczolt tovább. Hanem a nyomorult Czirjék az ott veszett, mert keresztülltték s aztán beledobták a vízfogó tóba.
— Hát a pénz hová kérdezó rémledezve Ilka szony. — A pénz bizony sápítozék a sebesült Hisz az lett ?
asz-
úr.
!
legnagyobb veszedelem j éknek,
!
Mindig mondtam annak a
hogy ne a maga lova nyergére kösse a
nem
az enyimre. íme, én visszahoztam volna.
volt;
nem
engedett.
S íme ez
a
Czir-
turbát, ha-
De makacs
a vége.
lett
— Elvették a pénzt? Jézus, szent megváltóm Mi az uramból, ha nem viszik oda a váltságot — Dejszen, galambom, húgomasszony a fell legyen !
lesz
érte
;
kegyelmed nyugodt. Annak a pénznek el kell kerülni Ha az utolsó bogláromat eladom is ha úgy koldulom is ;
össze a
Damokos Tamás váltságának
adunk mindent: gulyát, bástyákról; de a
nyájat,
még
Tamás váltságának
Mihelyt én az ágyat elhagyhatom
:
ki kell kerülni.
a rézmozsarakat
Elis
a
össze kell kerülni.
esküszöm minden szén-
!
95
hogy oz Iohz a logclsd dolgom. No ohmóIc kegyelmed MÚHodHZor nem raholjilk azt ol tolom.
tokro,
k«''tHi'gl)o.
bi/ony iiag^'un
kótHÓghu volt
a zokogva járt fel h alá a Hzobáíban, felnyitotta a Kzekrónycit, halomra hányta a köntöHcit; az Dl)
íh
Ilka aHHZony,
<
kezeit tördelve és
arany-i'ZÜHt
kincneit
ma
mú^'
:
mind
elviszi
Hom
eladja a görögiiek. Egyóhre
liruHHÓba,
gondolt, mint hogy az
elrabolt váitnágdijat a férjének újra kiteremtse, Hzál
köutööben marad
is
miatta.
már annyira magához
Dél felé azonban
ha egy
tért
a sebesült
hogy egy gyámolító inas támogatása mellett átbíczeghetett az obédlöterembe. Igazán a pogánynak is megeshetett volna a szive, olyan nagyon tudott nyögni. úr,
:
— Nincs nyugtom az ágyban
!
monda
Ilka asszonynak,
a ki gyöngéd aggodalommal feddé, hogy minek kelt föl
lázár létére:^ Nincsen
maradásom,
még
míg hozzá nem
a
foghatok annak a váltságdíjnak a visszavi vasához, a mit az a szerencsétlen Czirjék elveszített, Ilka asszonynak
azonban
volt rá gondja,
hogy a lábba-
dozó számára egy kis jó betegnek való csirkebecsináltat készítsen, a
mi annak nagyon jól is eshetett. falatot sem vettem magamhoz édes
— Két nap óta egy
lelkem, húgomasszony.
nem szán
!
Ha
egy szegény oláhasszony
egy harapás mamaligával, éhen
Mert mindenütt a hegyi utakon rablók ell. Szegény Czirjék
menjünk Ojtoz
felé.
félt
!
is
kellett
Mondtam
legjobban
a
gával
!
vesztem volna.
menekülnöm a hogy ne
neki,
zsiványoktól
vezetett a fészkükbe. Csak már a pénzt ne
meg
vitte
s
volna ma-
Ötét magát bánná a szösz
— De
én bizony sajnálom szegény Boldizsár bátyá-
monda Ilka asszony. Nekem nagyon kedves emberem volt, meg a szegény uramnak is. ügy hozzá is mat,
vagyok szokva, hogj' ime most terítettem
az
asztalhoz,
feledtemben neki
mindennapi
Szegény Boldizsár bá, ö sem kupájából.
is
iszik
szokás
is
ide
szerint.
hát többet a kedves
!
0(5
— Biz az már eleget dája
ivott az Ojtoz
vizébl. Halak pré-
lett.
S még részletesebben elmondá, a mit látott, Ilka aszszonynak hogy annak már a hidegtl borsózott az egész ;
teste.
Jó,
hogy már felhozták
maga
Ilka asszony
nyakába,
st még
azt a becsináltat.
kötötte fel az asztalkendt a tutor úr
a csirkehúst
is
feldarabolta a tányérjá-
nem
használhatta. Egy kis hadd jöjjön erhöz. Semmi sem olyan jó orvosság a nagy betegnek, mint a tiszta jó bor. S minthogy a tutor úr nagyon beteg volt,
ban, mivelhogy az a jobb kezét
jó aszúborral
megkinálgatta
is
annálfogva nagyokat használt neki. gyasztotta.
A
:
ebbl
is ivott
az orvosságból.
Meg
is
mind elfoám annak a drága
két csirkébl fzött becsináltat
De még a
nagyon jó
leve is
sáfrányos, petreselymes
lé.
:
Azt kanállal szokták megenni.
Csakhogy az ember nagyon ügyetlen a balkezével, mikor kanállal dolgozik,
mind
félreöntözi a levet. Ilka asszony
megszánta a gyámoltalant, fogta az egyik kezébe a tányért, a másikba a kanalat, s gyöngédeden megetette kanállal a kedves beteget, amitl az csak úgy éledt szemlátomást. Hanem egyszer csak nagyot csuklik s hátrakapja a fejét az etetett lázár. Ilka asszony azt hitte, tán egy csirkecsont akadt a torkán.
Nem
biz az.
Hanem amint
hátratekintett az asztal
felé,
Ilka asszony megfordult,
s
hát ott látta Czirjék Boldizsárt
ülni a szokott helyén, ahol fel volt számára terítve.
— Ejnye de hideg van odakinn! monda Boldizsár bá
tenyereit dörzsölve.
Ugyancsak
fuj
a
a Nemere.
Ilka asszony csak kiejtett tányért, kanalat a kezébl.
— Minden jó az urat — Ámen. Monda rá a jó — Boldizsár bá! Kegyelmed él testben van — Csak hozzák azt a tokányt, majd meglátod, lélek dicséri
lélek.
itt?
nem vagyok lélek. De bizony úgy megörült ennek
hogy
a nyilatkozatnak Ilka
97
íiRHZony,
li<)j?y
lioldi/.KÚr
inindrii
búho/ óh
ii
— Oh cHakhogy iHten .
—
tiirt(»/,k
fdn
t(
ve,
odarohant
nyiikál)iL liorult.
vÍHHicahozia a jÓHá^fOH úr
kc^^^Vflincdíit
Hogy nem oltók agyon a zsiványok. taliln mégis, dünnyög* No egy kicsit !
—
—
IJoldizKÚr
há 8 nagy flegmával elkezdett a kÓHKol, villával dobolni h czintányóron. Tlimt'ni
id
Apor iHtván uram
hároniféh.' szint
alatt H iili^ akart helyrejönni
Hát nem
lottók
kórdezó Ilka asszony
is
váltott oz
a csukláHból.
kegyelmedet keresztül a zsiványok? ;
a hogy Apor István urambátyám
látta.
— De ugyan keresztül lttek, édes mézem. — S azután meg a vízbe — Az Úgy van, a hogy István komám is fojtották.
Í8 igaz.
lém lttek
tíz golyóbist, s
belé
is
látta.
Be-
fojtottak az Ojtoz tavába.
Hanem azért se annyi ólmot nem ettem, nem ittam rá, hog>' most pogányul éhes
se
annyi vizet
és szomjas ne
lennék. Azért csak hozzad azt a sóbanfttet, tálbansültet,
meg
egy jó veder mézesmálit, hadd felejtsem
jaimat.
már
Látom
a magáét.
bizony, hogy Están
komám
No engem, fogadom, még
el
az én ba-
is
kiheverte
etetni
sem keU,
mint ö kegyelmét.
Apor István összeszedte magát az els meghökkenésé-
bl
s látva,
hogy Boldizsár bá milyen
igazi parasztikus
mohósággal tehónkedik neki a felhozott ételnek, bele kezdett helyezkedni a kényelmetlen állapotba, hogy vele szemközt ülve maradjon, tekintetét nyugodtan
s
a nyilazó szemeinek gúnyos
kiállja.
Ilka asszony tétova tekintettel nézegetett hol az egyik,
hol a másik férfinak az arczára, mintha kezdene a kett
közül valamelyiknek a szavában kételkedni határozta
el
De még nem
magát.
Boldizsár bá pedig sokkal praktikusabb ember volt,
minthogy egy olyan thémát discussióba hozzon, aminek bizonyára Jóki\i
:
asztalbontás
A Damukosok.
lesz
a
vége;
(minek
eltte •
!
98
Csak hadd folyjon
az ebédnek vége volna.)
elébb a
le
lakoma. Ilka asszony
ugyan nagy aggodalommal járogatott kömeglve ? nehogy
rülötte, kérdezgetve tle, hogy hol van
a fájós helyén érinteni találja a kezével. Talán a mellén, ? De Boldizsár bá mindenre csak azt mondta, hogy <(ühüm», a míg a szája tele volt. Mikor aztán az utolsó falatot is lenyomtatta a kupa
vagy az oldalán
borral, akkor hátraveté
magát a székében
török kése hegyével a hatalmas
szép
s
elkezdte a
egészséges
fogait
piszkálni.
— Hát biz ez mind úgy történt, elbeszélé. s
A
azután a vízbe dohának.
él
a hogy Están
komám
czudar hajdemákok elébb összelövöldözének,
gyrt
ember, ha ezt a
volna, a kinek
még
Nem
is lett
az
volna soha bellem
apám rám nem hagyta
a szép apja örökölte ezt a hires Eap-
Ennek a köve Nézzék kegyelmetek. Párja ez annak a kígyóknek, a mit Bethlen Gábor dics fejedelmünk a testamensonnétól
;
a ki nagy tündérasszony volt.
egy kigyók
!
tumában különösen felemleget. Minden szerencséjét annak köszönhette. Az ilyent a kígyók fújják a királyuknak a fejére, s a ki
ezt
elkaphatja a kigyó -királyból,
csodákat
Már a nagy Theofrastus ismerte ennek a tulajdonságait. Az ilyen kigyók minden sebeket
mivelhet vele. felséges
begyógyít, rögtön és azonnal forrasztja
vagyok én
s
az eltört csontokat össze
-
sebbl kihúzza. íme él példa Még csak meg sem látszik rajtam, De még ez nem minden. Még arra
a golyókat a
magam
itt.
hol lttek keresztül is
:
?
használ a kigyók, hogy ha ezt egy vízbe esett ember a
nem fullad a vízbe, ha egész nap mert ez a kigyók annyi életessentiát magából, hogy a lelkét visszatartja. Ennek a se-
szájába veszi
:
soha bele
a fenekén hever izzad ki
gítségével
is
:
maradtam
élve. így
szabadultam
meg
a halálos
sebektl, vizbefulladástól.
Hát
biz ezt hitte, a ki akarta.
nek sem vala kedve.
Ha
lódít,
De
ellene
lássa
mondani
senki-
!
Bizony olyan cHodntov/í
—
l)á, t()Viil)b tt
M
ez, hizonyo/,(^k
Boldizsár
nm^iiHztulvH a ^yüríijc vanizHííníjót. Kiállja oz
próbát akárluuiyszor. Murik rá fogadni, liogy ha ozzol
a kigyókövel mog(irintcm a HZörnyÜBÓgeH nagy mély vágánt. a
komám, a nagy dulaa helye sem marad ott.
mit kegyelmed kapott, EHtán
kodiishan, ogybe összeforr az,
Apor István most vette csak észre, hogy micsoda veszemegkeríteni Boldizsár bá delmes trófával szándékszik H harngoH kemény hangon, mely az eddigi nyögdécsel
t
is elütött,
nyöHzörfíéstöl nag;>'on
— Hagyja kend
nárt hitével távol
I
eléje
kezde vagdalni.
Maradjon kend azzal az ostoba babomagyar em-
a testemtl. Felvilágosodott
berek a XVIl-ik században az ilyen bolondságot diálják
!
már
repu-
Kigyokirályok nincsenek. Edgyókövek csodaerejé-
ben keresztyén ember
— Micsoda
? Kiálta
nem
hisz többé.
felugorva helyérl Boldizsár bá,
s
áthajolva az asztalon az átelleneséhez. Ezt akarja kegyel-
med
eltagadni? okosabb akar kegyelmed lenni a mi feje-
delmünknél, dicsült Bethlen Gábornál, a nista fejedelem volt?
Meg
ki
akarja kegj^elmed czáfolni Hat-
vani professort, a nagy astrologust? Látott
med
igazi
igaz kálvi-
kigyókövet? Valóságos
igazit,
már
kegyel-
a milyen az
enyim ? Ezt nézze meg jól De a míg gyrjét az öklével odatartotta Apor István uramnak az orra alá, egyszer csak lerántotta a fejérl a azon véres köteléket, a nagy sebtapasszal együtt, s ime a magas homlokon nem látszott de még csak egy karczo-
—
lás
sem.
— No
kegyelmed, hogy milyen csodát mivel az én
látja
kigyókövem. Hogy begyógyította kegyelmednek azt a nagy vágást a homlokán.
De már ekkor a fúrnak nem volt több tréfálni való kedve. Kirúgta a széket maga alól, s most már aztán a jobb karjáról
is
lerántá a zsindelyes burkolást
s
nagyot
ütött az öklével az asztalra.
— No lám
!
Még
az összetört karját
is
hogy meggyógyí7*
!
;
:
100
tottam kegyelmednek a kigyókövemmel
!
dicsekedék Bol-
dizsár bá. Ilka asszonynak ekkor nyiltak ki egyszerre a szemei.
De
Végignézett villámló két szemével Apor Istvánon.
olyan nézés volt
ben
megöl,
:
az,
a mi túltett minden fegyveradta se-
lesújtó tekintet egy asszony
szemébl, a
kinek olyan fegyvert adott a természet, a mi ellen semmi
sem védelmez. Apor István
hogy
látta,
álarcz, s a tettenkapott
le
van róla rántva minden
kalandor fogcsikorgató dühével
rázta a felemelt öklét Boldizsár felé fordulva, a ki csen-
des nevetéssel tekinte szemébe. Azzal kirohant a
terembl
de az ajtóból visszafordulva, rekedtes hangon hörgé «
Megkeserüli
El
is
ján, a
még
vágtatott
melyen
ezt ez a
még abban
idejött,
ház
!»
az órában a négylovas hinta-
minden búcsúvétel nélkül
:
renge-
teg haraggal és megszégyenüléssel.
A NÉGYEZER ÖZVEGYASSZONY OSTROMA.
— Most már mindent elhiszek errl hegé Ilka asszony, reszketve a haragtól.
magát velem
!
mártott falat
!
az emberrl Még kanállal
!
Li-
eteté
Hogy forrna a torkán, mint Júdásnak a Most már szentül hiszem, hogy összeczim-
borált a rablókkal
— No, hogy épen megosztozott volna
nem akarom
állítani,
hanem hogy
hogy szegény veszszen a rabságban s te özvegyen
arra a fejemet teszem,
Damokos Tamás
ott
Mundukával, azt
igazitotta utunkba,
egyenesen
azért,
maradj.
— Mit teszek én most? Mit teszek én most? Töprenke-
dék Ilka asszony, kinek a arcza
s
lelki
tusakodásban elsápadt az
mégis veríték gyöngyözött
rajta.
!
101
hizony iiom tudom ón
liugoinaHHZony. V/'^c nz
éíioH
oxenueHterHÓgeniuok. Az ozerogyediknól pati/úl u/ oH/.em.
Mert Hxt nem HraHHÓba
'/
— IíjU
toHKoin,
liof(y
a RzindikuHlioz
(-n
l'íJíyiui
tudom,
paniiHzm rnonjek. Hová
?
inkább kis kutyát fésíUni.
'.'
mit teszek!
hof^'V
mondd mc^;
teHtcHtül-lelkeHtül
segitflégedre
leH/ok benne az utolKÓ körcimR/akadtáig.
— KöHzönöm. Nem sem
k
mi1<('iu
ebhez
férfi.
Egy
ffirfi
kell hozzá.
— Akkor furcsa munkn azi — Mert az Isten büntitt'M-
>/.
Azért, ho^'y olyan kevély voltam
viiiui.a/i
mostan.
olyan elbizakodott vol-
;
tam. Csak a magtim bajára gondoltam, a másé után
kérdezÖHködtem. Azt mondtam, nekem
módom
nem
van, sok
pénzem, íme én kiviilthatom könnyen az uramat a többi ;
ám
mikor hogyan jut a maga Ledobott legkedvesebbjéhez. íme megalázott az Isten szegény árva özvegy
lássa,
!
oda a többi özvegyasszonyok közé, a kiknek nincs
mibl
elteremteni a rabságban sinylo uraik váltságát. Olyan
mint az uram szegény társainak szegény asszonyHát én most neki indulok és összeszedem valamennyi
lettem, kái.
özvegyasszony van Erdély országban, a kinek az ura rab-
ságban
sínyldik:
számra, felviszem
magam
gyjtöm
köré
magammal, a
nácsot tartanak, az országg}ülésbe
tanácsterembe, ki
egész
tábor
hol az ország rendéi ta-
berontok közéjük a
:
nem jövök onnan, míg nem határoznak;
megszállóm a fejedelem palotáját, ostrom alá veszem ha rabságra adta férjeinket a fejedelem és az ország, most :
váltsa
is ki
ket
egyszerre az ország és a fejedelem
Boldizsár bá csak a falnak esett elámulásában.
— Oh
csodatev asszonyi lélek Müyen nagy világosság lakozik te benned Hát persze, hogy ez a legegyszerbb dolog olyan egyszer ez, mint a Columbus tote
!
!
:
jása.
A
kiket rabságba
ejtett
az ország és a fejedelem,
váltsa ki az ország és a fejedelem
!
De, hogy mindjárt tegye
és ne halogassa, rontson rajok rögtön egy asszonyi tábor:
: :
102
egy egész hadsereg a fogoly vitézek gyászbaborult özvegy-
Nagy gondolat ám
asszonyaiból.
gam
ez
Soha én
!
ezzel a
nem
tökkolop fejével erre a nagy szóra rá
volna
!
Ez
lesz jó
zad van benne
!
Ezt tedd
!
Nem
meg Neked !
ide férfi
kell
A
!
ma-
jöttem
sikerül az. Igaférfi
mind gyáva
olyan nehéz csata eltt, a minek az aöszony neki megy, áttöri
!
Ne
hallgass senkire
log az, a mit
hoz jutni.
A
mvelsz. Ne ki itt
:
semmi
hátrálj
;
s
Bölcs do-
csititásra.
ne engedj senkit szó-
okosan akar beszélni, az a bolond. Te
azt
csetepatét, a mekkorát csak hogy hét országra szóljon S a míg nem mondják rá: «deliberatum», ne tágíts helyedrl.
Ne
ijedj
beszélj, te követelj, csinálj
tudsz, olyan patáliát,
!
meg senkitl! Senki haragos
orczájától!
— Bizony nem én Még a fejedelemtl sem Azt meg fogja — Fogj hozzá; de mindjárt. Kezdd Csíkszeredán !
!
látni!
el itt
ma
heti vásár van. Eredj ki a piaczra a trombitásoddal és
fúvasd fel
el vele
a ((háromszáz özvegy tánczát*
szavaddal az
lesztek, indulj
s
buzdítsd
asszonynépet. Mihelyt egy pár százan
meg
végig a székely falvakon, városokon
úgy fog nni az a sereg, mint a hógörgeteg. Elég lesz az Deés városát megszállni, fogadom De hogy mégis tudjad, hogy ha egyszer ottan lesztek, mit követeljetek: halld meg a tanácsom. Mert minden munkánál az az els dolog, hogy az ember megtalálja a fogantyúját, a minél megragadja. Aztán az is régi igazmondás, hogy « Kutya ugat, pénz beszél)). Hiába minden decretum, deliberatum, articulus, pecsétes levél, ha nincs meg hozzá a felvehet pénz. De hát megvan. Azért tartsad eszedben. A mi dicsült fejedelmünk, Bethlen Gábor, az emlékezetes nagylelk testamentomában a sok egyéb legátumokon kívül magának !
Erdélyországnak,
rendkívüli
szükségekre nyolczvanezer
aranyat hagyományozott. Ez a pénz
ott fekszik az
özvegy
fejedelemnönél, Lorántfy Zsuzsanna asszonynál, ki ezt a
kerek
summát mind
déinek,
azt
vetve
ekkorig ellen,
nem
adta ki az ország ren-
hogy hiszen nincsenek jelen
:
azok a böloB
rendkívüli
fojedelom
szAknégek ae országban, a miket a
elre mcgjclzett. No bát
oKÓlzdnkópon
moHt már itt van az a « rendkívüli Hzüksög*. Annyi sok tízezer magyarnak rabHágba ürüho bizony nevezhet annak. Kzt követüljod
ParancHolja
liiit.
meg
az orHzággyüléR
H fojodolomnek én az özvegy fejodolemnnck
.
.
.
(igen is
meg! mert az orRzággyülÓR az úr, a fejedelem pedig üsak az ország váltisztott els tisztviselje), hogy a Bethlen Gábor nyolczvanezer aranyát azonnal adják ki. piirnncHolja
Azt
is
tegyek
pedig egyenesen a török szultán tihájának a kezébe le,
nehogy kézen-közön még azt
is
elmundukázza
valaki s akkor egyszerre az egész elfogott erdélyi sereget,
vezérestl,
kapitányostól
Egyébrl ne
ia
hagyj magaddal
vagy, helyes úton jársz
gyzni
;
meg, a mit kigondoltál. megcselekszi
mind haza
A
fogják
bocsátani.
diskurálni. Igazságodban
fogsz.
Mentül elébb indítsd
mit asszony kigondolt, asszony
I
Ilkának sem kellett több buzdítás. Rögtön lovat nyer-
magához vette az udvari trombitását s egyedül, minden más kiséret nélkül átlovagolt a csíkszeredai vásár-
geltetett,
térre,
a hol épen akkor sokadalom vala.
Ott a
templom eltt megállva, megparancsolá a trom-
bitásának,
hogy
fújja
el
a
«
háromszáz özvegyasszony
tánczáto.
Híres nóta volt ez akkoriban egy aranybánya összedlt
munkást temetett
s
;
akként keletkezett, hogy
egyszerre háromszáz bánya-
Mieltt a nagy szerencsétlenségnek híre futamodott volna, a bánya tulajdonosa, gazdag magyar fúr, pompás lakomát rendezett a kastélyában s arra felhívatta a háromszáz asszonyt, a kiknek a férjeik ott vesztek a bánya düledékei alatt, s fényesen megtraktálta ket; mikor aztán már jó kedvök lett a sertül,
el halottul.
bortul, akkor megfúvatta a trombitásával az új nótát,
a minek a láb alá való hangjaira a menyecskék tánczra kerekedtek, s egymással párjában ugyan rúgták a port.
Mikor aztán legvigabban
járták, a palota ura elkiáltja
ma-
»
»
!
104
még
gát: «no
soh'se láttam háromszáz
özvegyasszonyt
egy rakáson ilyen vigan tánczolni».
Erre aztán egyszerre nagy víg vihánczolásból
sírás, jajgatás lett
az elébbi
a szegény asszonyok a táncz közben
:
tudták meg, hogy özvegyek lettek
Kegyetlen tréfa volt biz az latságot
másféle mu-
attól a fúrtól,
magának. Ilyen
találhatott volna ki
is
volt az
id
és az erkölcs.
Hanem
a nóta
maga
elterjedt egész
Erdély országban
s
mindenütt úgy hívták, hogy a «háromszáz özvegy tánczaw. Hej mikor ezt a nótát meghallották a rab székelyek asszo-
nem
nyai, de
kellett
nekik semmi magyarázat hozzá
asszony ugyan hatalmas
dictiót fundált ki
!
Ilka
magában, a mit
elmondjon az összegylt nép eltt. De nem lett abból semmi. Csak odáig tudta vinni, hogy « az én lelkem uram » ott egyszerre zokogásba tört át, s tatár rabságában arra aztán valamennyi asszony mind rákezdte karénekben a sírást s a sírás közben, mintha valamennyi mind egy;
nagy
szerre kitalálta volna azt a
szót,
a mit
akart közöt-
el
Damokos Tamásné, srn kiáltották « menjünk menjünk fel a diétára a fejedelemhez vezessen a tük mondani
:
!
!
fkapitányné asszonyom
!
!
Jámbor öregek, a férfi-székelyek oda furakodtak közéhogy szép szóval, gyönge erszakkal megmarasszák ket de nem bírtak velük « nem kell közénk férfi! Maradjanak kendtek itt a sutban Jöjjön velünk, a hány öz-
jük,
;
:
!
vegyasszony Utoljára tárogatóját
!
még s
a trombitásnak a
azt
is
kezébl
is
kikapták a
kilökték a körükbl, hogy
még ennyi
férfi se
maradjon köztük;
nagyon
jól értett a tárogatófuváshoz, a
tánczának a nótáját
is
volt ott egy menyecske, a ki
háromszáz özvegy
tudta, ez lesz a trombitásuk.
S aztán megindult a lavina. Lóháton és szekéren. Minden falu, minden város szaporította a sereget, mikor Deés felé közeledtek,
már akkor egy
vezette asszonynép. Úgy,
tábor volt a
Damokosué
hogy mikor annak a közeledtét
.
nu'gliittuk
l'"Ky j""
(It'csi
ii
orc^ toronyliol, Ícíimm
fllt'nHrg. iH/.onyú volt a/i
'•>''
rt.
I.
a liinjiíjL'ot,
i'>i\i-\ii
ii
ím
,i
y^,
ii
töinórdek 8Zokór, a az oI6ro vágtató Iovuh aHH/,onynóp nyo-
oiában
ral,
A
A fojodclomnek
tiinuult.
egy
kiküldött
toll
ho^y
elöro
iiuíiijouck
útban találta az
hadniijíy
(iHapatját;
fdki-tc
joltiiit
lovaHliadna^'yot
/áH/lojuk
nem
akawztva. Kérdt'HÓro
h
.
tudjíik
volt,
de
i.M^/..vt-
lioj^y
lyok
özv«':
eg^'en,
h., '•• *"t".>
nicf^',
H
hozza vissza
?
lóli;i
Itékós
;i
laiicz
zau felelték:
ti.
nmogyünk a fejedelemre, követelni a rabokat! Ha tette,
mi hz
elvesz-
!»
A hadnagy b'thalálában vágtatott vissza a fejedelemhez, olmondá nagy hlt szájjal, hogy ugyan jön ám egy egész
liadscreg a
fejedelem nyakára, követelni, hogy a tatár
rabsi'igra esett
harczosokat váltsa
tette el hozzátenni,
ki azonnal. Csak azt felejhogy ez a sereg csupa asszony. Vagy
talán azt hitte, hogy csak az elöcsapat az, az
mind
s
a
mi hátul
jön,
férfi.
Nosza a fejedelem sem vette tréfára a dolgot, hirtelen Deés városa nyitott város azt nem lehe-
felpakoltatott
;
;
tett
megvédelmezni, úgy elvágtatott onnan, hogy meg sem
állt
Szamosujvárig.
Mikor aztán a rendek megtudták, hogy a fejedelem odább állt, maguk is azomial, minden határozathozatal nélkül, befogattak a szekereikbe s utána siettek a fejedelemnek.
Damokosné, meg az özvegyek tábora már csak a hlt helyüket találta Deésen. <«No jól
lágból ki
van
nem
!
monda
futtok
1
Ilka asszony; elölünk
ugyan a
vi-
Valahol majd csak utolérünk ben-
neteket » Ott Deésen tehát szépen kipihenték
népe is
ellátta
ket minden jóval,
s
hozzájuk csatlakoztak, a kiknek a
Ez alatt a fejedelem és a mosujváron elhelyezkedni.
magukat
;
a város
aztán az ottani asszonyok férjeit elvitte
diaeta legalább
a
tatár.
idt nyert Sza-
!
106
Rákóczy György beült a várba, a minek akkoriban még is voltak, a Szamossal összekötve. (Most
védhet sánczai
más gonosz-
ez az állami börtön, hétszáz rablógyilkos és
tev számára
Hanem
!)
nem volt a várban
a diseta számára
hely
;
ott nin-
csenek nagyobb termek.
Ellenben volt
egy igen nagy uradalmi pajta
ott
lehetett rendezni országháznak. tás,
Egy
:
azt be
radikális takarí-
a falak kimeszelése, a gerendák lepókhálózása után
egészen alkalmassá ablakain ugyan
lett
nem
az téve rendeltetése czéljára.
voltak üvegtáblák,
resztül-kasul járhatott rajtuk a szél;
a
kis
mi
pajták szokása
szekerek által
s
s
Az
annálfogva ke-
hanem
a két végét,
szerint nyitva volt, (hogy a terhes
kijárhassanak), alul bedeszkázták heve-
maradt. Egyéb baj aztán mint hogy az ezer meg ezer veréb, a mi már ideszokott, nem sznt meg csiripelni odafenn a házban a tanácskozás folyamata alatt s a protonotárius úrnak ugyan
nyében
nem
;
felül azért csak nyitva
volt,
;
hogy az egerek meg ne egyék a jegyzkönyvét, minekeltte hitelesítve van. Egy hosszú asztalt leczövekelt lábakra végig nyújtóztattak a középen a rendek számára, annak a fels végéhez T bet formára egy mávigyáznia
kellett,
sik asztalt ragasztottak, a
volt a helye.
mi a fejedelem tanácsurainak
Rédey Ferencz uramnak,
az elnöknek, karos-
szék jutott, a tanácsurak szalmaszékeket kaptak, a rendek
beérték lóczával.
De mind jó ez, ha bölcseség van hozzá A Rákoson még ennyi sem volt. Mégis milyen jól ment minden !
Hanem
az volt a nagy baj, hogy a fejedelem betegnek
jelenté magát.
Az udvari orvosa, doctor Reineckius azt s azt mással, mint
mondta, hogy a szive van meghlve porrátört csörgkigyó-szívvel
nem
lehet felmelegíteni
;
az
pedig csak Bécsben kapható. Az egykori krónikairó ellen-
ben azt mondja, hogy biz az csak volt.
Mikor a gyerek nem tudja a
hideg
leli.
afféle wfebris scholaris))
leczkéjét, azt
mondja, a
:
107
Bizony
p('(IÍK n j<' Hal<"»
uzokm
(lott
a kórdi'Hekrc
im-'f.
I(
Ini,
ii(.'yíuifmil<
u
miket
ii<m
iiz
f
orHzág
rendéi hozzá intóztek.
Az
iúh6 kórdt'H mindjárt az volt, hoj^y
az orHzággyüIÓH tudta
ná.lta
m
ii^,'\
an miért
cfli-
bolccf^yc/csc nólkül azt a
BZcrcncKÓtlon hadjáratot? Ki vette
rá.
li<'<^'y
menjen Longyelországba koronát kercHui Hát orro bizony a fejedelem nem tudott
IjiidHorcggol
.'
('^'ychct felelni,
hogy meghlt a szive. A második kérdés meg az volt, hogy mi módon fogja már most az elfogott tömérdek rab hazafit a tatárok Ián-
mint
azt.
czaib(')l
kiszabad itíini ?
Erre a fejedelem
még
rosszabb betegséget vallott be
hogy üres a cassája. A jó mulatság bekoronázására aztán még ott ült a nyakukon a szultán tihajája, Akmet bég, s a tatár khán köazt,
mindennap kétszer bekopoghogy letették-e már a rendek Rákóczy Györgyöt a fejedelmi székbl? Ezek másról hallani sem akartak. Ha
vete, Dája-Lot-Ali bég, a kik tattak,
nem nem
teszik le ezt a
«
láz adót », a ki a felséges
szultánnak
engedelmeskedik, jön az egész tatárság egyfell, a
budai basa másfelöl, az erdélyi népséget a lovai lába alá
magatok közül egy « emberséges emEz volt a mindennapi szavuk. És a magyar urak naponkint nem tehettek egyebet, mint hogy a két bégnek hol egy czifra kaftányt, hol egy gázolni. Válaszszatok
bert
!
»
szép aranyos billikomot küldtek ajándékba, hogy csak tür-
tztessék a haragjukat. Mindennap újra be kellett a szájukat csukni vagy aranynyal, vagy ezüsttel.
Megérkezék azonban Damokos Tamásné az özvegyek táborával Szamos-Ujvár alá. Az örmény asszonyok még feleúton eléjük vonultak egész processióval a városból.
Mikor felvonultak a Szamos mentén, egész tábor volt a sokaságuk, minden falunak a
maga
fekete zászlója.
Azon a reggelen pedig különös csodatünemény jelent az égen mint ez a krónikában fel vagyon jegyezve.
meg
:
!
Az
:
nap körül egy fényes szivárványba játszó tág s annak a karimáján, délponton és a két horizonon három ellennap támadt. A valódi nap ép oly sápadtnak látszott, mint a három naprém, hogy puszta szemmel a tányérjába láttak, s az egész ég nem volt kék, hanem szürke. Sokáig bámulta minden nép ezt az égi csodát. Gonosz jövendket jósoltak belle. Hogy négy fejedelem fog lenni egyszerre Erdélyországban: (egyik sápadtabb, mint a másik I) s nagy vérontás, országromlás lesz igazi
udvar öblösült
a vége. rossz jóslat; pedig ez nagyobb csoda mint az a másik odafenn az égen. Talán ez égi tüneménj^nek a bámulata okozta, hogy az oda irányzott figyelem miatt ezt a kisebb tüneményt alig vette észre valaki, a mint egy csupa asszonyokból álló tá-
S be
is teljesült e
volt a földön,
bor körülfog egy kerített várat, bezárja azt szekérsán-
mintha a leghadismerbb megszálló ellenség volna. Csak azután, hogy az országházzá átalakult pajta eltt megjelenek egy száz fre men küldöttség, mind az ország legelkelbb özvegyasszonyaiból válogatva, kiknek némeczaival,
lyike
még
a kis ölbeli gyermekét
is
elhozta, kezdek észre-
venni az curak)), hogy idelenn a földön
Kemény Simon (az bik
fia)
elfogott
mint háznagya a
is
történik valami.
Kemény János fvezér nagyob-
diaetának, találkozók legelébb az
asszonyságokkal, s azt kérdezé tlük, hogy hová igyekeznek? Az asszonyok vezetje, Damokos Tamásné választ adott neki,
mondván
—A rabok kiszabadítájöttünk, a fogságra szorgalmazni — Azt ugyan helyesen monda a nyájas disetára
vitt
sát
levente.
teszik,
Tessék besétálni. Odabenn tanakodnak Azzal bebocsátá
ket mind
a százat.
már
A
a rendek.
pajta elterében
volt egy korlátokkal elzárt rész a hallgatóság számára,
ellátva lóczákkal s
;
azokra a hölgyek szépen letelepedének
kezdetben igen csendesen viselték magukat.
Ellenben a többi asszonynépet a darabontok az ajtóból
!
Ui'.i
A/ok
vÍHsy,ai<'r<'ltók.
ii/Uiii
ii
mind
piijtii
K»
ii
oldalán noki
I
fdküvrnok a dcK/.kú/.atiuik n a denzkák liustidckain hl lialU pittiik ós
HRemh'dók a
diff
tán tört('»n('ndk('t
fidkapaHzkodának a pajta ablakaiba fcjt'ikct. il^}'.
hogy mindon ablak
rnAMok pedig
:
onnan
k
diif^^iflk
hu a
volt kiváncHÍ ábra-
tch-
/utókkal.
Eleinte az uraHágoknak tetszett az nagyon, hogy ilyen H7.ÓI)
auditóriumuk van. Igyekeztek
íh
kitenni roagnkórt
ékes szónokiatokkal.
Az öregebbik Ebéni ott vette fel a szót, a hol Deósen elhagyd követelve, hogy a fejedelem adjon választ arra a kérdésre, ki bii*ta rá, mi oka volt rá, hogy a szerencsétlen ;
leng}'elországi hadjáratba belcugorjon ?
es
Igen keze ügj'ébe
midn
odamutatva a karzaton megjelent gyászoló özvegyekre, azoknak keserves szenvedéseit megható szavakban ecseteié, az özvegyek hanorátori fordulat volt tle. a
gos zokogása mellett.
E vehemens
szónoklat hatása alatt a rendek azonnal
még egyszer szólítmeg erre a kérdésre a
határozatot hoztak, hogy a fejedelem tassék
fel
categorice,
határozatot pedig
hogy
feleljen
;
hozzá Barcsai Ákos,
sietve vigye fel
rontson be a fejedelem szobájába,
s
ha beteg
is,
ha nem
is,
adjon választ, ne tartsa a világot véka alatt
Barcsay Ákos bement a várba, az alatt az urak, több ismersre akadván az asszonyságok között, azokkal eldiseurálgatának mikor aztán Barcsay Ákos visszajött, ;
ismét a helyeikre ülének.
Barcsay mély csendesség közepett elmondá, hogy a
delem izenete ez
:
feje-
a lengyelországi hadjáratot egye-
nesen a fejedelmi tanács tudtával és beleegyezésével kezdte
meg.
No
ül
iszen támadt erre nagy patália
rendek mind felugrálának,
s
szerre, az ökleikkel fenyegetve a
!
A
húszan
hosszú asztalnál is
kiabáltak egy-
fels asztalnál
ül
taná-
csosokat, mindent elmondtak azokra, csak azt nem, hogy
derék emberek.
»
:
:
110
Az asszonyok ezt a jelenetet csak hüledezve nézték, mind a korlátok mögül, mind az ablakokból azt hivék, :
hogy most mindjárt darabokra aprítják az urak a tanácsosokat.
Nagy sokára szóhoz
tudott végre jutni az elnök
:
Rédey
Ferencz uram. Mind a két kezével megüté a mellét, így kiálta
— Isten engem
úgy
hadjáratnak semmiféle okát
Ez nagy szó Isten
úgy
!
hogy senki én velem
segéljen,
nem
közölte
e
!
Mikor egy puritán élet ember azt mondja
segéljen
Nem
!
volt ez akkoriban útféli szólás-
forma.
— Esküdjenek meg a többi tanácsurak
is
!
Követelték az
urak a hosszú asztalnál.
S a tanácsos uraknak egyenkint
fel
kellett állni és ég-
hez emelt kézzel megesküdni, hogy egyikükkel sem közölt senki egy szót
is
a hadjárat okairól.
Ilka asszony és a többi
got
már egy
kissé
özvegyek kezdték ezt a dol-
unalmasnak
találni s fészkeldtek a
helyeiken.
— Hát akkor miért adták a tanácsurak a beleegyezésüket a hadjárathoz? kiáltá Ebéni.
Rédey Ferencz, sarokba lévén
szorítva, kénytelen volt
kirukkolni a válaszszal.
— Hát énnekem Kemény János, a fvezér azt mondotta,
hogy igen fontos okok parancsolják a lengyelországi hadde azok annyira titokban tartandók, hogy ha az saját inge tudna fellük valamit, még azt is a tzbe
járást
;
dobná.
((Nekünk
is
mind
azt
mondta
!»
bizonyozának a többi
tanácsurak a fels asztalnál. Erre aztán megújulva tört ki a vihar idelenn ((Meg kell nótázni
tl- víztl
A
eltiltassék
Kemény
Jánost
!
!
Számzessék Tz!
!
nagy harag nem csillapodott
le
elébb,
mint mikor a
protonotarius felmutatá az összehajtott ív papirt, tudatva
111 iiiu- k/'Hzon van a anota* Kemény Jánon Knlclybl örökn-. a notiit BarcHay AkoH a/oiinal a füjcdolcmvÓKett. Ha beteg Í8, ha nem íh, n'/.t alá koll
a rendrklul. lio^y clUai. Sziiinüzfiik Vi({}'o fvl iiliiiráH
))('/.
Írnia.
A
Iliig
azonban Baronay odajárt, berohantak a t^írcmbc fiai, 8 az idHebb Simon, kirántva
Kemény JánuH köt legény
kardját, noki hevült niTzczal kiálta a rendekre:
—
Eii az
ai)iiiii
becsületében gázolni
nem
az én upúinat hazaárulónak meri nevezni,
ogy szál kardra. Csúnyaság, léhaság egy
minden
hibát
;
a
ki
számzetésre,
Ítélni
nem ki
maga
flCsunyaság! Gyalázat!
hogy kiszabadítanák !» A rendek alig tudtiik ben maguk volt
:
szegény
a nélkül
ked
is
is
tilvollevcire
jöhet ide magát kitisztázni is ott
ban rablánozükra verve. De már ennek az asszonyok
A
is
A
hagyok.
ki
mind kihivom kenni !
Azt
sínyldik tatár Krimiá-
mind
pártjára keltek.
rabvezért ítélni el! A helyett,
lecsillapítani ezt a lármát, s a köz-
rájöttek, hog}* bíz az egészen helytelen dolog
Kemény
rabságban
Jánost ül, s
ítélni el
számkivetésre, a ki
nagy nehezen rávették a heves-
Simont, hogy dugja hüvelyébe a kardját
s
aztán job-
ban megruminálva a dolgot, másik határozatot hoztak, melynek értelmében Kemény János fvezérnek fenhagyatík,
hogy ha hazaszabadul a fogságból, magát a rendek ha tudja, tisztázhassa, s a veszedelmes hadjárat okai-
eltt,
nak igazságát kimutassa. Mikor aztán Barcsay Ákos visszatért az elsbb határozattal, melyet ugyan nagy koczódásba került a fejedelemmel aláíratni, akkor azt mondták neki, hogy no csak forduljon
meg
a sarkán,
s
vigye
fel
a fejedelemhez ezt a má-
sodik határozatot.
— Eb meg}' vissza harmadszor
majd kidobott
is a fejedelemhez így is nagysága, doctor Keineckius pedig min-
denkit a kristélylyal fenyeget, a ki beteget háborgatni próbálja.
!
még
egyszer a magas
!
:
!
112
— No hát, felviszem én
!
Kemény Simon,
ajánlkozék
s
a rendek ráhagyták, elfeledkezve róla, hogy ö a háznagy, a kinek a rend fentartása kívül
belül
is,
is
hivatalos köte-
lessége.
Ezzel hát a mai ülésnek a feladata szerencsésen be
volna végezve
mit
S
a rendek kérdeztek sokat
;
határoztak sokat
;
:
lett
megtudtak sem-
végeztek semmit.
:
azzal, quasi re oj)time gesta, kezdtek felcziheldni
s
abba a gyülésbontó csendes zsibongásba általmenni, a mikor senki se bánja, hogy vájjon miért tátog az elnök.
Az asszonynépben
— No, feleim
!
forrt a
méreg.
monda Dka
asszony, most
kezddik már
az országgylés
Azzal felugorván a padra, hatalmas harangcsengés szó-
magát
val elkiáltá
— Ür uraim
Országos rendek és méltóságok Ne higyhogy mi azért jöttünk volna ide, hogy a ti koczódásaitokban gyönyörködjünk, hanem hogy tletek a mi rabságban sinyld férjeink kiszabadítását köve!
!
jétek áztat,
teljük
!
Ez a
—
felszólalás
Csitt
!
nagy indignatiót keltett a rendek közt. Ez itt országháza kiálta recseg
asszonyok
!
!
hangon az egyik tanácsúr nagy dölyfösen.
De
—
visszavágott ám neki Ilka hatalmasan. Bizony majd azt hinné az ember, hogy még most
pajta, arról a sok üres szalmáról, a
mit úr uraimék
itt
is
csé-
peltek.
Ez már szörnjniség taceat in ecclesia
volt.
wA tyúk kukorékol
wMulier
!»
!»
— Fájdalom, hogy nem vagyok «mulier», nem asszony,
hanem
«vidua)),
hazánk törvényei
özvegyasszony,
s
az özvegyasszonynak
szót és szavazatot
adnak mindenha
Tudjátok, a kik a törvényt ismeritek.
Ez egy
kis
gyenge lefzés
volt.
A
szép
szónoknnek
akadtak rögtön párthívei, a kik azt kiálták halljuk
!
»
Mások
:
«
halljuk
ellenben, különösen az éltesebb
urak.
;
aiiiiúl liiiÍHn>/.i)tial)linn liiinKoztatiiik
cKt Mcssio
!
•Véftfcv&n'
:
I.
Klx'íln' lmniMjí(>/.nak.»
S valóban a H/ainoHUJvári toronyban épen akkor kezdtek
(lelet
(<1
baiiMi^o/ni.
DainokoHné; kilcnczvcnezor jó maharangoznak ebédre, a kik tatár rabha/.aiinak nem nraiin
^'var
!
kiiilta
dögliulladékkal
moslékkal és
stVKbiiM
tengetik
életkctl
Van-e lelkük keií^elineteknek, hogy nyugodtan aHztalhoz
álomra hajtHák, a míg kilenczven-
üljenek, hogy fejüket
ezeinyi vérük, atyaliuk jajkiálttiHai verdeHÍk az eget
haza egy egész árván maradt nemzet
dom
lelkemre, hogy
ebédre, de
még
ma
«Nem
bocsátjuk
szívvel és szájjal
!
miattuk? De foga-
nem fognak harangozni
vacHorára
el
h ide-
kegyelmeteknek sem harangoztak
mi innen kegyelmeteket rabáraink kiváltását
HÍr
;
ki
nem
nem
\fert
végzik.
Bizony nem bocsátjuk
mind a
!
bocsátjuk addig, a míg a
l»
kiáltozákegy
száz asszonyok, a kik odabenn
voltak.
Kiabált az elnök, harsogtak az urak, de azt az
a
dig,
asszonyok sivalkodása.
A
mind elnyomta
kivüllev asszonynép pe-
a bejáratnál leste a kimenetelt, azt vélve, hogy a
ki
annak a mi a pajta nyilasát elzárta, egyet recscsent, kettt roppant, azzal bedlt s a résen keresztül tódult be az egész asszonysereg, a mennyi csak befért.
küldötteiket
odabenn
öldöklik, nekivételkedtek
gyarló deszkapalánknak, a
A
túlsó
oldalán a pajtának épen olyan deszkafal volt
felállítva, nagj'
hiba
lett
volna, ha másik pillanatban az ott
Ös8zeg3^ülekezett fehérnépek azt is be
nem
döntötték volna
most aztán mind a két oldalon megtelt az országház aszszonynyal, a mennyi csak befért, a kívüh-l tódulok a száz küldöttet
elre
tolták, úgy,
hogy azok a zöld asztalhoz, az
urak hátára lettek szorítva, egj'-kett a tolongásból ugrott
a
lóczákra,
utoljára
Damokosné valami
fel-
tized-
magával épen a zöldasztalra jutott fel. Lárma pedig vala olyan nagj', hogy senki a maga szavát
nem
hallhatá.
Jókai:
A
Piunokosok.
o
:
114
még
Soha
«pres8ió» alatt
Szép
lett
országgylést, mióta
nem
a világ
áll,
ilyen
tartottak.
volna feloszlatni a gylést, csak lehetett volna.
De minden követnek dott, ott kellett ülve
a vállára
három asszony támaszko-
maradni.
Végre aztán Damokosné addig integetett a becsdült asszonynépnek, mutogatva, hogy ö akar beszélni, a míg lassanként elcsendesülének.
Az els csendességet azonban egy tanácsos úr arra haszfel, hogy mérgesen protestáljon az erszak ellen.
nálá
— Micsoda violenczia —
ez ?
Igenis, violenczia, felelt rá Ilka asszony.
De
igazat ad
nekünk hozzá ez a gyászfátyol a fejünkön, a mit mi sem jókedvünkbl viselünk. De bár akkor tették volna az aszszonyok ezt a violencziát, a mikor kegyelmetek elhatározták, hogy háborút kezdjenek Bár akkor jöttünk volna ide !
protestálni ellen, a itt
az oktalan vérontás,
mi országunkat érte. Egész
rendre egymás után, hogy
pusztulás,
veszedelem
sor tanácsos úr esküdött
semmit sem tanácsolt a
fejedelemnek, mikor az a hadjárathoz készült
volna hát
maguk
;
küldték
azok majd tud-
helyett az asszonyaikat,
tak volna a fejedelemnek jó tanácsot adni.
Ez az igazmondás egy kis derültséget keltett az urak is. «Füge egy menyecske!*) dörmögék a sza-
között
kállukba. folytatá Damokosné mi ide zrzavart, háborúságot csinálni. Nem hányjuk mi szemére sem a disetának, sem az ország tanácsának, sem a fejedelemnek azt, a mi meg-
Azután nagy csendesség között
— De nem jöttünk
történt. Tudjuk, nekik is fáj.
Hanem
azért jöttünk,
megtörtént veszedelem megszüntetését követeljük.
hogy a A mit
az ország és a fejedelem elrontott, tegye jóvá az ország és
a fejedelem; ha elfogatta az urainkat seregestül, váltsa ki
ket
seregestül.
Eédey Ferencz elnök uram csendesen szonyi szónoknak.
válaszolt az asz-
—
HiHzrn épen azon tanítcHko/auik, jo iisH/nny, \nm^
hogyan éa mi módon ? Minek ide a/, a nagy tanácHkoziiH ? Itt van a HKultán le kell a ke/xMkbe tenni a kövotc, itt a tatár khán követe
—
:
vtiltHá^dijat H
Minket
azonnal
Hü kinoznak, a/.okat ho kinozzák tovább.
- Iga/ az, jó aHBZony
tni
a fogoly Herogünket.
lia/.aereH/.tik
helyeHló az elnök. Dehátamosidkben honnan vegyen egy akkora HumorHzág, mint a mekkorát a khán követel, jó anzI
inHt'geH
niát az
Bzony ?
Damokosné megsokallta már a sok «jó asszony »-t, mert máH titulusa is volt. Hát megmondom, jó ember, hogy honnan vegye az ország azt a nagy summát egyszerre. Meg van az, közel neki
—
meg
van, csak
kell
markolni.
Ott van a nyolczvanezer
Bethlen Gábor
arany, a mit dicsült nagyfejedelmünk,
király az országnak hagyott rendkívüli szükségekre. Itt
a
rendkívüli szükség; ott a nyolczvanezer arany! Tessék
approbálni.
Az urak között élénk mormogás támadt. Ez az asszony maguk is, hogy megvan az a pénz. Csakhog}' azafejedelemnládája fene-
a fejére talált a szegnek. Tudták az urak
kén van,
8
nem
erre ráutalni;
akadt
férfi,
asszonyi
a kinek elég
ers
szive legyen
bátorságnak kellett feltámadni,
mely az els szót kimondja. Az indítvány meg volt most már
téve, in
optima forma.
Lehetett fölötte tanácskozni, napirendre kitzés nélkül.
Nem
is lehetett
ellenvetést tenni
I
Ez a pénz az országé.
Joga vau vele rendelkezni.
Az egyik Ebéni
magáévá tette az indítványt, s mik inkább csak a formaságok megtartása végett emeltettek, kimondhatá az elnök a határozatot, miszerint a rendek a Bethlen Gábor hagyományozta összeget a rab hadsereg kiváltására fordítják. S ezzel a mai gylés csakug^^an nevezetes lépést tett elre. No már most hugomasszonyok, szálljanak le rögtön,
rövid szóváltások után, a
—
8*
l1r,
az asztalról
s
menjenek haza Isten hírével
!
monda
az
elnök.
— Dehogy megyünk
ezzel vége.
Ha
!
viszonzá Ilka asszony. Nincs
egyszer vége lesz, majd kiáltunk
országgylésnek olyan nagy ház,
s
vivátot,
még
mi
az
hogy reng bele a
elmegyünk a magunk jószántából, minden küldés
nélkül.
— Hát mi kívánságuk van még — Mi bizony? Hát talán azt gondolják a tekintetes ren?
dek,
hogy
azért,
mert
«
hosszú haj, rövid ész», hát mi sem
A
látunk tovább az orrunknál ?
mióta szegény rab uraink
távol földön vannak, megtanultuk
már a
messzelátást.
Hiszen vak tyúk volna, a ki azt nem látná, hogy a mint Lorántfy Zsuzsanna nagyasszonyom megtudja azt, hogy a rendek elhatározták a Bethlen Gábor kincsének a kiadatását,
menten összepakol Fogaras várában,
s
úgy
el-ki-
kocsikázik széles Magyarországba a pénzzel együtt, hogy
üthetjük bottal a nyomát.
Meg
pénzt fogni,
kell azt a
még
pedig vasmarokkal.
— — — — Megmondom én azt
Ebben az asszonyban tizenhárom prókátor veszett dörmögé az elnök a protonotáriushoz. Meg hét diplomata, toldá hozzá a fjegyz. Hát hogyan gondolja kegyelmed, úrasszonyom? Határozzák
is.
el
úttal az özvegy fejedelemasszony elfogatását
el,
a rendek egyis.
De már erre nagy zúgás támadt az urak között. Ez még sem megy. Ez már lehetetlen Elkezdtek egymás közt !
diákul társalogni, hogy a
«Hoc non pergit
srbben. Már
—
!
nk
Hoc non
ne
értsék.
pergit!»
pedig, akár «pergit)), akár
ságtok innen addig el tározza a diaeta
:
nem
«
Ez hangzott
nem
pergit »>, a
leg-
«pergit», de ura-
míg
ezt el
nem
ha-
ha holnapután ilyenkorig együtt mara-
dunk is. Ez veszedelmes fenyegetés volt. Ez az asszonyhad bizony
még
kiéhezteti a disetát.
!
KoroH/itül ronttuii rajtuk po(ii^ tÍH/.ia lolicMIciiHÓfj. ('nak
a kik odabenn vannak ki
a pajtiin kívül
Nom KIm'iií
áll
ntn^iíte^ KokaHá^^,
íh,
Az
!
dn hát mrsg a
átüirlietctlcn liuiJHorcK
v^vh'/.
I
mint hogy Uhq'v ÍKinét urain tniiKáóvá a veszedelmes inditványt, s abba aS' Vüit itton iiuíh H/.abaduláM,
után u rcndrk általános köhögéssel és torokköszörfiléssel
uram soha olyan nehezen
oonHontiáljanak. ProtonotáriuM
nom
c'onripiált,
ett(>,
a nii^ elkÓHziilt vele
mint
o/.úttal, ;
a tollának a Hzárátfóligmog*
akkor meg a rendek
megelégedve a conceptuHával
de bíz ö
;
nem
maga Kem
voltak :
min-
denki hozzászólt, az egyik ezt a 8zót, a másik amazt kívánta beleszúrni, ide eg}' clauKulát, oda egy mentális reservátát, a «pedig» helyett
tak-faragtak,
«
mindazonáltal o-t. Utoljára addig fur-
gyalultak
ütötték a határozatot,
asszony, rangjához
rajta,
míg
csakugjan
nyélbe
mely szerint az özvegy fejedelem-
ill tisztességgel, nyájas és kellemes
módon
elfogattassék, s a pénzzel egj'ütt az
Rendek
elé hozassék és
egybegylt
kérdre vonassék.
Porzót és pecsétet rá
De már most
ki vigye
fel
ezt a fejedelemhez aláírás
végett ?
Minden ember eltagadta az ahhoz való tehetségét. jára
is
Utol-
Barcsay Ákost megfogták, felemelték, a határozatot
a kebelébe dugták
:
el kellett
neki fogadni, vagy tetszett,
vagy sem, a küldetést.
De hogy
kell
innen kimenni"?
Az asszonysereg tömegén keresztül még egy egér sem futhatna ki. Azok pedig nem nyitnak utat. Nem volt más mód, mint hogy Barcsaj-t felemelték a fejük fölé, s aztán mint egy hanyattúszó embert a hullámok tetején, úgy adták kézrl-kézre a tenyereiken, a míg valahol odakünn a száraz földre jutott.
A
fejedelemnek pedig doktor Reineckius ez alatt akkora
annak még ettl elment a kedve. Azt monda, hogy
dosis ipecacuauhát adott be, hogj' a felöl
az egész planétától
is
úgy küldjenek hozzá a rendek még
ma
egy határozatot,
»
liö
hogy azt
vagy olvasatlanul
vagy valami mást
aláírja,
cselekszik vele.
Az elsbbet tette meg. Bele sem tekintett az eléje
tett határozatba,
csak alá-
öklözte a nevét.
Barcsay Ákos mégis czélszernek látta, per apices elmondani a fejedelemnek a határozat meritumait. A Bethlen Gábor-féle nyolczvanezer aranyról van szó.
— Bánja a szösz ((Aztán
meg
!
nagyobb megnyugvás okáért, az
a rendek,
özvegy fejedelemasszony személyét biztos helyre akarják tenni.
Azt sem bánta a fejedelem. Miatta most elfoghatják, is
nyakazhatják,
el is
le
temethetik az egész világot.
Barcsay Ákos a legjobb sikerrel térhetett vissza az országházba, a hol most eleven
között,
fal
már
út volt a számára nyitva az
a mely azonban ismét összezáródott
utána, mint a Soncha barlangjának a sziklái a szerencsétlen
kincskeres után. Abból a jelenségbl, hogy az aláirás ilyen hamar megtörtént,
mind
a rendek,
mind az asszonynépek
vendetes következtetést vonták is
nagyon
helyesli ezt az egész
azt az ör-
hogy tehát a fejedelem
le,
modus
procedendit.
Csak Ilka asszonynak maradt meg a gyanúja a lelke Nem hisz már senkinek, a mióta az Apor Istvánban olyan keservesen megcsalódott. A milyen szelid, fenekén.
nyugalmas, minden embert jónak
hiv teremtés volt addig
az ideig, abban a pillanatban, a mikor megtudta, hogy a
szerelmetes férjét a legjobb barátja árulta el, és praktikával
ervé lett,
:
egyet fordult az egész lelke.
vált benne, a szelidség haraggá, a
még milyen
A
gyöngeség
hitbl kételkedés
a félelembl vakmerség. Eddig soha
még
a vissza-
felesel cselédjével sem mert szembeszállni most szarvakat ;
emelt, hogy a fejedelmet megöklelje vele.
— Ne örüljetek még asszonyok tetejérl
a zsibongó hadnak.
!
Kiálta
Még
onnan az
asztal
hátra van az ebek
11
Iianiiinüzmlja, noin oRtünk át rajta. Hrliion,
vÍHHXii
c^ÓHz
vi'inil H
11
(jjcl
rt
álIuHHunk
innen
ki
do kürülfogra tartsuk a
H/()k(>ntíiikhe/.;
futtiiHKa a koi)Kyelfut('iját
Mont HienHüak
u
;
nehogy a fejedelem elre
Fogarasra, 8 mogizenje as öreg
asH/oiiynak, ho^y mit határoztak a rendek, h aztán mire
a
küldöttje iiiegórkozik,
(lióia
találja a fojüdclciniu'hiek,
S
í!/,
már akkor
CBak
hlt
helyét
a nyolczvanczer aranynak.
bizonyára nagyon okos észrevétel volt; csakhogy
már kÓHÖn luv^ití
meg
A fejedelem Barosay Ákos
jött!
eltávozta után
utána gimdolt annak, hogy mit határoztak a rendek?
l'hinok
ft'lo
Kcni trófa.
Azonnal
levelet írt az özvegy feje-
deleninönek, tudatva vele a veszedelmet,
s
a kengyelfutó-
abban a nyomban útnak hogy annak indítá a levéllel egy pár órai egérútja úgy, volt az országgylés kiküldötte eltt. Mire az asszonyi had körülfogta a várat, már akkor
ját
felöltöztetve
parasztnak,
;
messzejárt a kengyelfutó a levéllel
szegények egész
:
strázsálhattak
már
éjjel imette.
De nemcsak a fejedelemnöhöz küldött izenetet Rákóczy hanem a Kolozsváron lev hadai parancsnokához,
György,
valamint a gyulafehérvári kapitányhoz, hogj' a titokban összegyjtött hadaikkal vonuljanak (Mert az
alatt,
fizessék ki a
fel
Szamosuj várra.
a míg a rendek azon tanakodtak, hogyan
nyakukon
ül
törököt, tatárt aranynyal és
szép szóval, az alatt Rákóczy György abban fáradozott,
hogy mint fizesse ki ezt a kegyetlen zsarnokát az országnak vassal, üj hadakat gyjtött, arra kellett neki minden pénz. Nem fösvénységbl tagadta meg a foglyok ki-
—
váltását;
hanem a fegjTerén esett kudarczért készült De ezt nem mondhatta meg a rendeknek,
boszút állni.
mert azok bizonyára ellene
lettek volna.
Azokat nagyon
bölcsekké tette az országos pusztulás.)
Egész csendességben megteltek a Szamosuj várral szomszédos falvak
:
Mikola, Boncs, Hesdát, Ördöngös-Füzes a
fejedelem gyalog és lovas katonáival, benn a várban volt
némi helyrsége, azok között hatszázra
is
men szász,
2ií
Gaudé András kapitánynyal, meg a szász egyetem daraDeés felöl pedig közeledben volt Bethlen János és Baresay András a Krakkóban hátrahagyott hely-
bantjaival;
Rákóczy sógora Lubomirszky marschall «pacificando» szabadon bocsátott, ügy, hogy Szamos-
örséggel, a kiket
:
érczgyr fogta körül a Eákóczyhoz maradt fegyveres csapatokból addig a keserves szempillantásig, a midn az országgylés kiküldötte visszakerül azzal a lever hirrel, hogy mire Fogarasra egész paújvárt egy valóságos
hnek
rádéval beczafatolt, akkorra
már az öreg fej edelemn hopp
hirével hegyen-völgyön túl járt;
azóta odakinn van Ma-
gyarországon, sárospataki várában. És így a nyolczvanezer aranyat bizony elvitte a « patak.))
A
diéta erre az értesülésre fiét fejét elereszté s
nem
hogy most már szégyenkendjék-e, vagy ungorkodjék. Annál hangosabban tört ki a zendülés az asszonynép
tudta,
Fennhangon
közt.
szidták,
ablakai alá gyülekezve,
s
mocskolták a fejedelmet, a vár
ne mutatta légyen egy fejedelmi
darabont magát a vár kapuin kivl, mert annak bizony kikefélték a mundérját kefe nélkül.
Damokos Tamásné
erre
rohant be Szamosujvárra tihájához,
A
Akmet
s
a rossz hirre kétségbeesetten berontott egyenesen a szultán
béghez.
lábaihoz veté magát, a kezeit csókolta.
— Oh uram mal.
:
Én vagyok
kegyelmes uram
Légy hozzám irgalomDamokos Tamásnak a a kinek az ura még él. !
a szerencsétlen
hitvese, özvegy asszony,
— Ahá!
Te vagy az a kaczki menyecske, a ki Apor István uramhoz levelet irtál, hogy csak hagyja az uradat ott
veszni a tatár rabságban.
— Csak tlem az a — Tudom, tudom, jó asszony. finta volt
levél
:
a szorultság dik-
tálta.
már már a dolnekem azóta Apor István uram maga. Ertem goi. Nekem volt szánva a finta, s rá is mentem a lépre. Elfogadtam a váltságdijat. No hát mi lett a váltságdíjból? Elpanaszolta azt
!
121
— rá biztam, hogy vigye — MiUkor a rablókra bizd az uradnak
«1 TatárorHzii^^ha h
határon mcgtámadtiik a
ral>lók, olvotU'k U)U'
Én
haroarább kó/.boz adják.
Perekopba. A gazdája
íh
pedi^
vele jött,
h
a váltHáKát, a/ok
kibo/attam
nriubit
az dülnm
mondott idöro meg n(>m érkezett az urad
a rooMvnt
a pón/t.
Ickz,
ha a
váltHágdija. Ncni
tudom, mit cHÍnál \o\c baragjábtin.
— Ob bÍHZ ópon azrrt vagyok kctHégbeesve.
nappal nincH nyugodalmam. Az
ital
8e
nem megy
le
éjjel,
ne
a torko-
mon, a nagy keBerÜHÓgtöl, h a falatomat a porba keverem meg, mikor a jó uramra emlékezem. Azért zúdítottam fel azt a sok asszonynépct,
bogy
j()jjünk egyesülten fel a dic-
ttira. Nem tudtam mást kigondolni nagy rettegésemben, mint hogy az országtól kérjek segedelmet. Azt nag}'on jól tetted. Egészen helyes volt. Hallottam a hirét. Derék asszonyság vagy. Hát aztán mi történt? Most jött vissza a diéta követe a rettenetes hirrel, bogy a mit az ország váltságdíjnak határozott a rab ma-
—
—
gyarokért, az országnak testált nyolczvanezer aranyat
el-
magával a vén fejedelemasszony. Elre futtatá a fejedelem a kengyelfutóját Fogarasba hozzá, bog}' elmeneküljön a sok pénzzel, a mi uraink váltságdijával Oh uram könyörülj rajtunk nyomorultakon szegényeken. Oh, dehogy vagytok ti nyomorultak, dehogy vagytok asszonyok. Több kincsetek van ti ti szegények, erdélyi vitte
!
:
—
nektek, mint a világ akármi asszonyának.
— Nincs,
uram, bizony nincsen, hidd
tizedrészét
el
dobunk
ékességet a testünkrl kótyavetyére
sem tudjuk mi elteremteni az
;
ha minden
is,
csak egy
elcsizelt
nagy
pénznek.
— Nem
ott
van a
ti
kincsetek,
asszony
;
hanem a
ti
perg-forgó nyelvetekben soha én a szultán mamelukjait nem láttam ugj hadakozni szablyával, dzsiriddel, mint a :
hogy a magyar menyecskék tudnak hadakozni az éles fegyverével.
játok, a
Ebben vagj'on a
ti
szájuk
hatalmatok. Gyakorol-
hogy elkezdtétek. Eontsatok
rajta azokra a kaka-
! ;
a kik tojásokon ülnek, a
sokra,
mikbl
helyett
tettek
Ha k kotkodácsolnak, ti kukoritsatok mondom néktek, hogy ha annyi pénzt össze-
szavak kelnek
ki.
Mert bizpny hordtok is, hogy Szamost lehet vele rekeszteni, azért a rab uraitokat a szultán ki
nem
adja;
hanem ha az
ti
ö paran-
csolatjának engedelmeskedtek; ha ezt a lázadó fejedelmet leteszitek, elkergetitek; választatok helyébe
magatok közül
egy emberséges embert, akinek a szultán fejedelemsüveget,
athnamét küldhet
zászlót,
:
akkor mind valamennyi rab-
magyart, urat és szegényt szabadon bocsát és haza ereszt a felséges szultán ingyen váltság nélkül. teszitek;
meteket
ha el
ezt a hitszeg, lázadó,
nem
kergetitek,
Ha pedig ezt nem
kevély-kutya fejedel-
hanem hozzá
ragaszkodtok,
bizony fogadom, hogy a tatár khán mind valamennyi fogoly
magyaroknak
orrát, fülét levagdal tatja.
Dka asszony nem várt
többet. Eohant ki a bég szállásáelmondá liheg szóval az ott kinn várakozó asszonyi sokaságnak, hogy micsoda szörny vigaszról az utczára
s
talást hallott tle. Orrát, fülét levagdalják a raboknak.
De inkább mind
a
négy lába eltörjön a fejedelmi
széknek.
Ezt
nem
veszik az asszonyok olyan könnyen.
Mentek nagy
zsivajjal vissza a várhoz,
az országgy-
léshez.
A
pajtának a két nyitott oldalát ezúttal
gerendákkal rekesztették
:
lépni a gylésterembe ték.
De
többet ért
s
már
vastag
a rendek, okulva a minapi
még egyszer most már csak egy
tapasztalaton, nehogy
az asszonyok
el
rájuk döntsék a falat kis ajtón lehetett be-
azt fegyveres darabontok riz-
minden ersködésnél a két Kemény
fiaknak a bölcsessége, a kik eléje jöttek az asszonyi kül-
mely nttön növekedett az országházig érve. Valamennyinek az arcza piros volt már a haragtól s a kontya félrecsapva. Dka asszonynak a szemei ugy szikráztak, mint egy furiáé. Arra a kérdésére Kemény Simonnak, hogy mi a kívánságuk megint ? csak annyit mondtak döttségnek, a
.
113 u liUBzan) /,at
hogy rá akarjuk
fj^yiijtani
as országba-
a rendekre.
— No no, asszonyaim Dl ü H/köt
ll:i
Miihljiirt
drái^'a
mint
ín
.
a diéta ezt a hitszeg
megértjük egymást. Hiszen a rendek is iádnak odabenn. Higyjék el kegyelmetek,
aHHZon.vHágok, iiogy idcikimi.
A
ftötték a icikIcKi rius a leveleiket, telik
teszi
.
t.
abban
('pcn
Hátha megalkudnánk ?
nem
i^tön le
I
1
fcj.drilll,
!
vetünk ugyan ennek a bódénak, ha csak
odabenn még forróbb az «aer>, 'ir khán kegyetlenül be'
If
i
III
i
1
olvassa
a protonotá-
fel
a mikben kegyetlen fenyetzéssel köve-
Rákóczy György
letevését,
számzetését.
— Hát min tanakodnak még akkor a bölcsek? heveske-
dók Ilka asszony. Miben válogatnak? zött
Ha
két félelem kö-
van a választásuk, csak megmondja nekik talán a A melyiktl job-
fogvaczogásuk, hog}' melyik a nagyobb ?
ban rázza az embert a hideg! A fejedelemtl kell-e jobban félni, vagy a szultántól. Gonosz betegség ez Az urakat !
még
már mink a forró lázban vanem ismerünk se Istent, se urat! Ha el nem kergeti
csak a hideg rázza, de
gyunk,
s
az országgylés a fejedelmet, felgyújtjuk az országházat.
— — — íme a rendek kérelmét a fejedelemhez, hogy mondjon önként a fejedelemségrl. — kérelem neki? Mit instáncziáznak? Ha a szám-
De azt bizony ne tegyék kegyelmetek, a míg Bánffy Dénes uram vissza nem jön a várból. Hát mi dolga ott ? felvivé
le
Mit,
adó juhászom széthagyja zavarni a farkasoktól a juhnyájamat, maga hibájábul: nem kérem, hogy menjen; kergetem botszóval. Hát annyi ezernyi magyar vitéz nem több a birkánál
?
— De a fejedelem több ám a számadó juhásznál. — No ha azt mondja válaszul a rendeknek, hogy is
és
«eb ura a fakó
!»
akkor mit lesznek teendk
?
»
!
— Hát az majd megválik. De most nagyon kérem kegyelmeteket, hogy a saját magunk, és az egész ország érdeké-
ben ne rontsanak be az országgylésbe; hanem maradjanak kivül. Nehogy majd egy másik országgylés azt mondhassa, hogy ennek a mostaninak a határozata pressio alatt hozatott, confusio volt benne, rend és
St
forma ellen történt
maguhogy rájuk ne foghassák a beavatkozást. Én bizony mondom kegyelmeteknek, hogy a mai szent napon Eákóczy György elmegy a fejedelmi székrl. Vagy önként megy, vagy elmenettetik de ezzel a mai nappal együtt is leáldozik. Erre a hitemet kötöm le. S hogy szavam igaz lesz, arra zálogul odaadom kegyelmednek Damokos Tamásné asszonyom az édes kedves s
ennélfogva érvénytelen.
kat távol és csendesen
tartsák kegyelmetek
;
;
kardomat az oldalamról; tartsa azt estig magánál, kösse fel a saját derekára, s ha hazugságban maradok, soha se adja vissza: rókafarkat viseljek az
Ez a
tréfásan
asszonyokat; de
övemen kard
komoly beszéd úgy, a hogy
még alkalmasabb
latoknak más fordulatot adni az a
helyett.
lecsillapítá az
volt a felgerjedt induhir,
a mit gyors futa-
modással hoztak a városból a hátramaradtak: «lovas katonaság közelít nagy számmal Ördöngös-Füzes fell !
S azzal egy idben a toronyban felállított örök kiáltohogy a hezdáti utón nagy porfellegek mutatkoznak, a mikbl számos dárdák hegyei villognak el. A fejedelem katonaságot hoz az országgylés ellen zák,
«No most hát felkötöm a Kemény Simon uram zálogbahagyott kardját! Mutassuk meg asszonyok, mit tudunk?)) S ezt mondva Ilka asszony, valósággal felköté a kardot
hamarosan parancsokat osztott, a mik hajtódtak. Egyfell a szamosujvári utczákat, másfell a Szamoson átvezet hidat úgy eltorlaszolták egymásnak fordított szekerekkel, hogy azokan se gyalog, se lovas had tréfásan át nem törhet. A Szamos a karcsú derekára
nyomban végre
s
is
hídjáról pedig felszedték a padlókat. (Tudva lev dolog, hogy a Kolozsvárról Peésre vezet országút olyan elme-
son
viiii
hog)' az
fmidfllvii,
óriiiti, liaiM'ru u
SzmnoH
liidon lehot bejönni.
I
Iga/.ti volt.
nem
az asszonyoknak
gyakorolni az országgylésre, 1
il
mint egy
éleHlátásHal rekeszte ol
vár én or8zágg3rülé8 épülete
Ha
r
úgy kommandérozott,
TiiniáHné
lejáratot a
«•!
I)
güiuTiilÍH, H ogÓH/ Htrategiai (Uíii
SzaiuímujMn hnlarJ
Armuniopolih
krroHztühita/ó katonákat DuiiiokoH
utba<'«/í
tulHÓ partiiíii
liát
min*
felé.
nzabad prensiót
akkor a katonáknak se
ügyen szabad. Hánffy Dénes oz abitt visszaérkezett a várból a fejede-
lem válaszával. Kákóczy György nem mond szultán fenyegetésére,
hanem
daczol vele,
s
le
a trónról a
kész fegyveres
ervel megvédeni az országát és trónját a török hatalom ellen.
Ez a kemény makacsság, a megtörtént nagy veszedelem 8 a fenyeget még nagyobbal szemben, végs elkese-
után
A
mint a visszatér küldött kimondta, hogy Rákóczy György nem lép le, egy szívvel és szájjal kiáltanak fel valamennyien «no hát letétetik !» Nem fázott már senki. Náluk is. bekövetkezett a láznak
redésbe hozta a rendeket.
:
az a foka, a mikor a vér a fejnek tódul.
A
zaj lecsillapultával az
elnök Rhédey Ferencz kimondá,
nyugodt, elhatározott magatartással, hogy az egybegylt erdélyi rendek a
törvényesen megválasztott fejedelmet
ismét törvényesen leteszik trónjáról.
Az els
felindulás zaja olyan nagy volt, hogy azt
kellett hallani
meg
a nyitott pajtaoldalokon keresztül nemcsak a
kívül álló sokaságnak,
hanem magának
a fejedelemnek
is
odafenn a várban. Látni lehetett az alakját többször az országgylési pajta karokkal
meren
beharapott ajkai
Gylölnie
Nem
felé
néz
odaállt
;
ablakban, a mint összefont
sápadt arcza,
elárulták,
kmerev
szemei,
hogy miben szenved most.
kell azt a népet, a
melyet kénytelen szeretni.
hogy fenyegetik ököllel az özvegy asszonyok odalenn, nem veszi észre, hogy egy dühös míenade veszi észre,
12H
felmarkol egy csomó porondot szál árboczfa
van uz országház
tat a szél két zászlót, az egyiken
s feléje
hajítja. "Eigy
elé plántálva,
nagy
azon lobog-
Erdély czímere, a másikon
a Rákóczy családé. Ezeket a zászlókat bámulja mereven.
Azután a harsogó lármára mély csend következik. Mi történik odabenn ? kérdezi mindenki. A szó elhal az ajkakon.
Az történik e nagy csendességben, hogy az országgyfjegyzje a rendek határozatát szerkeszti Írásba a
lés
;
holott renddel elsoroltatnak azok a súlyos indító okok,
a mik Rákóczy Györgyöt megéretté teszik fejedelmi süve-
gének elvesztésére. A mély csendesség
tart
még akkor
felolvassa a súlyos határozatot.
is,
midn
fjegyz
a
Egy hang sem
szól ellent.
Mindenki belenyugszik, némán, méltóságteljesen: egész érzetével a cselekedet fontosságának.
De
a fejedelmi trón egy perczig sem maradhat üresen.
Választani kell mást! Ki legyen a fejedelem.
Uj rivallás támad beni
;
de ez
Ismét oly általános, mint az eléb-
!
már nem a harag
hangját, inkább az örömét,
a lelkesedését hirdeti a levegknek.
Mi Mi
történik ott történik ott
most ? Kérdezi a sokaság. most ? kérdi az a márványarcz fenn a
várablakban.
Az
hogy új fejedelmet választanak. Az a kérdés. Barcsay Ákos felugrik a pad tetejére s elkiáltja magát: « éljen Rhédey Ferencz, Erdély fejedelme !» Az a nagy rivallás ezt a « vivát »-ot sokszorozza. történik,
Ki legyen
A
derék
?
fúr
váltig szabadkozik,
hogy
nem
nincs neki se kedve, se tehetsége hozzá, hogy ber, lovon
sem
arra való ;
öreg em-
ülhet már, csatákat intézni, sereget vezetni
soha se volt kenyere
!
nem
hagyják szóhoz jutni, a kar-
székével együtt felemelgetik a levegbe.
Utoljára meg-
haragszik, nagyot sújt a buzogányával a zöld asztalra kivívja,
hogy legalább mint elnököt hallgassák
ki.
s
—
Tc)kini<'l»M rcinlfk
a hn^y
inot,
!
kozákok
ii
Hát
viHuHH/iiiik
ni?
kat: a kik addi^ cxíhálják n ino^'\'álaH/.toU afíyha-föhc, a inig
Hüvoget
:
h
áll
köt<''lii(k
új^'V fi-jí-dol-
a Kohivoí Attuniánju*
váltiH/.tják
íiHtok('t, h
a
clfoj^ndjii
hanem válaszH/unk rend
ütik
fí-jí-dídini
óh törvénycH HzoknH
Hzerint, candidatura h titkoH szavazás mellett,
mcKtartva,
hogy a canditatióban az ország mind a négy bevett valláHa reprii>Hüntálva legyen.
csakugyan bole
Kl)l)(<
nyugodni. B akkor aztán
kellett
megalakult a oandidáló bizottság és a scrutinium. Barcsay
AkoK
ík
belekerült a jelöltségbe
embert, hogy
Ez Mi
alatt
történik ott
benn
kért
minden
? felelet.
egyike elkezd alá szállni,
onnan a várablakból
láthatja,
:
Most már tudta mindenki, mi
:
ezer
le
a porba.
történt.
«
vivát » ordítással üdvözlé
meg
ezer kéz fordult mutató
lehulló zászlót frenetikus
az asszonyok serege
Az árboczon leng Rákóczy György
és
hogy hull alá a czimeres
zászlója Erdély lobogója melll
A
maga
ismét csendességnek nevezhet idköz támad.
Egyszer csak megjön rá a zászlók
de ö
;
rá ne szavazzanak.
ujjával a fejedelem felé, kinek az arcza ettl a látványtól
olyan sápadt
lett,
mint egy
sírból feltámadt halotté.
Perez múlva eltnt az ablakból.
De kevés
vártatva dobpörgés, trombítarecsegés hangzott
a várudvaron.
A kapuk
zárt hadirendben
megnyíltak,
nyomult
s
a fejedelmi várrség
ell Gaudi szász
ki a térre,
dárdásai, utánuk a lovasság, s azoknak a közepette a feje-
delem maga lóháton,
— kivont karddal.
Mit akar azzal a kivont karddal
?
Szét akarja verni az országgylést, a
Nem
volna nagy
munka
mely
azt a csoport urat
tából a palánkon keresztlugratni,
s
t letette. onnan a
a trónról
paj-
elz hatá-
rozatot visszakergetni a kalamárisba.
Hanem Az nem
közbeesik négyezer kétségbeesett asszony hada.
ereszti
a fegyveres hadat az országházig.
!
:
!
Mint egy mozdulatlan sáncz, úgy fogják körül az országházat, vállat vállnak szorítva, s szitokkal, gúnynyal fogad-
ják a fejedelmet, ki lovasai élén rést keres az ország-
házhoz.
— Minket öless elbb halomra
vetve magát
vakmeren
tass el a lovasaiddal.
bennünket
el
!
Damokosné, oda-
kiált
a fejedelem paripája
Ha
Tapos-
elé.
az urainkat elvesztetted, veszíts
Otthon vannak az árváink, azokat
is.
is
ölesd rakásra, hogy ne maradjon, a ki megátkozzon. Sújts ide azzal a karddal
láltál,
!
vele.
A
nem
!
Látod
asszonynép van
:
Vágjad fejedelem
tudtál vele verni
hol fegyverre, férfira ta-
hüvelybe taszítád, elfutottál vele
kodhatsz
itt
:
most diadalmas-
és fegyvertelen.
—
!
Rákóczy György a
bl
Ellenséget
magad népét
verd hát a
könyet facsart
fogait csikorgatta ki
dühében,
a szégyen. Hüvelyébe
szemé-
s
taszítá a
kardját.
Nem
lehet asszonyok ellen harczolni.
— Eh mit
kiált egy daczos hang a fejedelem kíséretébl. Korbács kell ezeknek, meg sepr, nem kard küldje csak nagyságod a szász darabontokat ellenük vizes kötéllel, fogadom, hogy utat nyitnak Ilka asszony Apor István szavát véli megismerni a goromba tanácsadóéban s erre elfutja a méreg. Most már ránt kardot ott van az oldalán a Kemény Simon szabI
;
:
lyája.
—
No ha te mi ránk korbácscsal akarsz jönni, mi fogadunk téged doronggal: úgy készülj. Tépjétek szét asszonyok azt a kerítést Az országház pajtáját a szabad tértl egy hevenyészett kerítés zárta
el,
perez alatt szét
keresztberótt fenyfadorongokból. lett
bontva a
kerítés,
s
Egy
a hány dorong,
annyi asszony kezében kalimpált a levegben. Jöjjenek a
korbácsaikkal
lesztek!
azok a szász universitás
hát !
Jertek
zöld angyalok
:
darabontjai
kék
angyalok
idn
Itövid volt
lUkóczy Oyörgy,
úg)' jArt
megtámadva a fcnyogotxö
A
fulrendelt
nem
hoHdiiti ütról
hid
H/,(Ml(>tt
vessenek
Imduk púdig
miiitt,
SzamoHUJvir
se
jülicttck át
fitek
u
A vakmer
íimz-
/aldyáiba, h (dfog-
-itol.
E/. alatt
púdig odabenn a pajtában folyt csendesen a
f(íjodeleniválasztás.
szavazatokat.
A scrutiniiun- bizottság számlálta a
A túlnyomó többség
líliédey
Ferenczre adta
Jiaresay Ákos kapott nyolczat, a lutheránus jelölt
a szavát.
az unitárius szintén egyet.
oj^yet,
K
•
ürdügök voltak velük, nem
Iniiil/sMsok czuczáit.
II
frlol.
a ssekérHánc/.ok cn n U-\megjelonéHÜkkcl véget
unttk a kellomutlon patáliának.
<
••
eg^'üttes
)i()gy
szoiiyiuip beleknpuHzkodott a lovasok
dosta
lio^y n/
aHMzonyiK'ipckti'íl
válságos pillanatban trombitaszó hangzott Szamos-
újvár
felöl,
de ebben Rákóczy
nem
a
maga kornétásáóra Akmet bég jött
ismert, mert az török sípnak hangja volt.
lóháton teljes pariidéban a város
felöl
;
mellén kiterítve a
szultán fermánju pergamenen, eltte egy lovas csausz, lófarkas boncsokkal,
meg egy
rácsi a török síppal.
Oda
Csak harmad magával
igj^ekezett
jött,
a
piros ruhás, rézsísakos sza-
a válság színhelyére.
de azzal a magabíztával, hogy
eltte feg}'veres és fegj'vertelen népek bizony utat nyit-
nak
;
mert
a földi fejedelmek leghatalmasabbikának sze-
mélyét képviseli.
Nem marad
is
el
igen tekingetett se ide, se oda
veres vitézek ? Cscselék, szemét nézett
A
;
nem
nézte, ki
mellette jobbról, ki balról ? Asszonyok ? Fegy-
maga
elé,
mint a
!
mi gondja rá? Mereven
hal.
czivakodó táborok pedig engedelmesen utat nyitottak
a trombitafuvó és boncsokviv lovasai eltt.
Mikor Akmet bég Eákóczy György s ott
megállítá a lovát
;
de
elé ért, azt
meglátta
nem szemközt fordulva, hanem
csak úgy oldalvást, mintha a fejedelmet csak félvállról
venné. Ott jobbról a trombitás, balról a boncsokos egy
hátrább maradva, mellé sorakozának
lófej jel Jókai:
A
Dainukosok
s
erre a S»
:
130
három czifra rivallást bocsátott el a sípjából. Az azt jelenté, hogy hallgassatok! A helyreállt csendben aztán így szólt Akmet bég
török
trombitás
((Becsületes
magyarok, fegyveres vitézek, Messiást
hiv
három nemzet Én Akmet Ben Khalil bég, a magas Kapu tihajája, adom tudtára mindeneknek e mai napon ezeket. !
Az én uram, a
felséges török szultán, (kinek árnyékát
Allah terjeszsze ki a négy világ sarkáig!) parancsolja nektek, alázatos jobbágyainak,
hogy a
kit
a
ti
ti
rendeltek
mai napon az legmagasabb parancsolatjára a fejedelmi székbl letettek, a lázadó, hitszeg és nagyravágyó Eákóczy Györgyöt se pártolni, se követni többé ugyan ne próbáljátok, hanem a kit az erdélyi három nemzet a megrögzött frendek, vagy egyéb nemzetbeli urak és úrfiak
közül fejedelemnek megválaszt, hogy az ország szegény
népének oltalmazására legyen annak bizony engedelmeskedjetek. Mert ime megparancsolá a felséges nagy úr, :
(kinek nevét Allah megdicsítse) a budai Ali basa fvezérnek, az ö magyarországi kormányzójának, hogy azonnal
minden hadaival meginduljon Erdélyország el a zászlót, a fejedelmi botot és az
tott új
felé és
hozza
athnamét a megválasz-
fejedelemnek. Hasonlatosképen megparancsolá a
Mehemed Ghirainak, hogy a Kemény János vezér alatt bolondul fogságra jutott szegény rabokat mind szabadon bocsátaná s ket hazakisértetné legkisebb sarczolás nélkül. Ha pedig az ország a maga veszedelmét kívánná s ragaszkodnék ama gonosztevhöz, a ki a magas Kapu méltóságos parancsolatjára mai napon a fölséges krimiai khánnak, a
fejedelmi székbl letevdött szultán (áldassék
minden
minden gonoszak
által az
:
megparancsolta a felséges
jó népek
által és
neve) a budai Ali basa
vezérnek (kinek Allah méltóságát nevelje zászlóival, a
rettegtessék
mik örökké gyzhetetlenek,
!),
f-
hogy minden
az egész spahik
és janicsárok válogatott seregeivel, az egri és esztergomi
hatalmas basákkal,
számtalan ágyúkkal Erdélybe
rohanjon, a népet a lovak lábai alá gázoltassa
;
be-
az orszá-
131
got vó^töl
véfíi^^
a foWi^oH
rIpiiM/iiUa,
no
l)<)(!HiÍHHa
jun
a nihokat, do
ol ral)H/.ol^ául
hí')Í
KnK'lybl
tÓHágOH paranrHolatja ollon
:
ti
khári
tiittir
annyit hurozol*
ni('
hanolia a ma^aH Khimi
mM-
nemzet
szar-
ordólyi liárora
vakat ömölnétek. Hallottátok H/avaim, a mik mind
Mondám
(kínok
íh
ho^ HKaluulon
noin/.ctHÓKÓt Alhili H/iiporJtHa moK). iw c-Hak
i^^azak.
a Zilkndi havának utolHÓ napján, a MzcntHéKcH
Moluunmod MuHztafa ozorhetvcnodik OKztondejéhen.
(ion-
hogy okosat tegyotek-o, avagy bolondot.*
doljútok meg,
Erre ismét hármat fúvatott a török sippal
h visHzafor-
ditá a lovát.
És Uákóozy Györgynek látnia kellett, hogy tódul az nemzetének asszonynépe ahhoz a hitvány szolgához,
saját
a ki a szultán cselédjeinek rangjában következik, hogy csókolják annak a kezeit, a kaftánja szélét, vasát
is
leterítik eléje
:
végig, s áldást tézik,
átkozzák
zengedeznek H tele
felé
;
t szidalmakkal
míg
marokkal szórják
Az a teugermélységü keserv, a mi a eltölté,
Nem Szemei azokat
még a kengyel-
a zekéiket, hogy azokon léphessen
felé
te-
a port.
szivét e látványra
egyszerre meggyógyította a testét.
már
volt
feliéréhöl el
:
halavány, tzlángban égett az arcza.
elmúlt a kóros
sárgaság, vér futotta
minden ereiben elkezdett a vér egészséges
Nem
lükte-
Kevélyen felemelte a fejét és kaczagott. S azt kiáltá a fegyvereseinek: «no hát, lássuk azt a budai basát A ki törököt akar ütni jöhet velem !»
tésbe kerülni.
sírt
I
:
!
Ez a szó gyújtott. Az impertinens hang, a dölyfös modor, a mit a török követ használt elttük, dühvel tölte
el
Annak nem fojthatták
mert a követ személye
szent.
Az asszonyokon nem
vaság volna jel,
azt a torkára,
;
a harczosok szivét.
állhattak boszut, mert az gyá-
az országgylés rendéit
nem verhették
széj-
mert az zsarnokság volna: a fejedelem megmutatta hogy hol keressék a koszorúikat s ezzel bizonyítá
nekik, be,
hogy mégis csak
is:
fejedelmi hibák!
az igazi fejedelem.
Ha hibái vannak 9*
Minden csapatja egy lélekkel kiálta neki vivátot s azt monda, vele megy a pokol ellen is. Eendelkezett, hogy a szekérsánczokat hányják széjjel, s a hidat állítsák helyre.
A míg ez megtörtént, beküldé a rendekhez Mikes Mihály kanczellárj át azzal az izenettel, hogy csak határozzanak tetszésük szerint, nem akadályozza ket semmiben, válaszszanak, ha tetszik, új fejedelmet
deknek békét hagy
A
:
most a ren-
és másfelé fordítja haragját.
maguk az asszonyok önként elbontotmint azt megtudták, hogy Eákóczy György seregé-
szekérsánczot
ták, a
vel együtt el akar vonulni.
Mikor a híd helyre volt
állítva s
Eákóczy György a
lo-
vasai élén átlovagolt rajta, visszatekintett az elhagyott
vár
felé.
Akkor húzták
fel
az új
fejedelmi
zászlót
az
országház eltti árboczfa hegyére.
Eákóczy György ráismert a czímerre a kétfarkú oroszhomlokán, karddal a markában ez a Ehédeyek czímere. A jó Ehédey Ferencznek a fia, János, épen hadsegéde volt Eákóczy Györgynek, a testr dragonyosok had;
lán, koronával a
:
nagya.
— Ej ha, édes
monda Eákóczy a mellette lovagló Ehédey Jánosnak. Úgy látom arról a zászlóról, hogy a rendek a te édes apádat választották meg helyembe fejedelemnek. No ezt nem nagy fáradságomba fog kerülni öcsém,
—
onnan elkergetnem, ha
— Magam
visszatérek.
Ehédey János s aztán a urak közt nagyon derült hangulat támadt erre a hírre. Jobb tréfát nem lehetett volna kigondolni, mint azt, is
azt hiszem, feleié
;
vitéz
hogy a derék, jámbor, senkinek soha nem Ferenczet válaszsza
meg Erdély
vétett
Ehédey
fejedelmének.
Errl többet nem is beszéltek. Passiójáték, semmi más ez. Hadd játszszák, a kiket mulattat. Eákóczy György összeszedte a hadait, megnyitotta pénEabokat kiváltani nem volt pénze, uj zsoldo-
zes ládáját.
Holuit
Solt. Jliillcr (iulidria, ÜutLluti
l
•iunoHni
iiixtii
a/, iilv('/,('»ri tiH/itHr^üt.
A/./al
<7^'V(>ii(>K(>n
várkapitány,
Jonö
l)i<')H/,ogi
feló
indultjából UjUky Lánzló
Kristóf lovoHsági hadnagy,
azd
hívei
vódtrk a várat a nagy Huroggel megúrko/utt hiidai fövoKér Ali
basa
cdloii.
A MaroH
partján niegütkü/iött llákóczy György a török
fövozórrul, s
úgy pozdorjává törte az egósz ozmán sereget,
a hogy már
rúgóta ni>ni volt a félhold fogyvure megalázva
n
magyar földön
:
felet
nem
a török hadnak helekergette a Ma-
csak az raonckült meg. A fvezér maga egy csónakon szabadult ki a mészárláBból de elesett az egri basa, meg az esztergomi bég; s ott veszett a török ármádia minden zászlója, lófarka, ágyuja, podrosba, a ki oda
fúlt,
;
gyásza.
mint mikor a feldühített oroszlán kiszas a gyilkos boszantói közé veti magát. törötten került haza az a sereg, a melynek
Olyan volt
ez,
badul a ketreczéböl
Agya- feje
Erdélyt a lovak patkói alá kellett volna gázolnia.
Hanem inokos
hát mindez nem sokat használ a szegény DaTamásnak Meg az ö rab társainak. !
A SZERELEM BOSZUJA. Buzdurgán murza ez alatt hiába leste-várta Perekopban, hogy mikor érkezik meg a Damokos Tamás váltságdija?
A
szultán tihajájának
hogy azonnal hozza
a,
levelébl világosan megértette,
ki az uri foglyot
«Órkapu»-ba a hogy ;
a tatárok hívják Perekopot, (Arany kapu) mert a váltságdíjjal
jönnek már Erdélybl. tehát egész kén^'^elemmel A kedvencz kadináját is magával vitte, s asz-
oda utazott.
szonynyal utazván, elég lassan haladhatott. .emberség
is
azt kívánta,
De meg
az
hogy a foglyot nagyon meg ne
!
134
hajtsa; mert
golni
no
:
ily
volt
annak nem könny lánczczal a lábán gyalohogy egy foglyot szekéren szállítsanak,
azt pedig,
bolondot
még nem
hallott senki.
Hanem
az
meg
engedve a rabnak, hogy annak a szekérnek a sarag-
lyájába kapaszkodjék, a melyen Kalme utazott. így aztán lopva juttatott neki Kalme egy-egy falatot a szultán-
kenyérbl Buzdurgan uram minden szemfüleskedése mellett is.
A murza nem is hitt egyebet, mint hogy a mikorra ö megérkezik a záptenger szorosához, már akkor ott vár a Damokosné
nem
küldöttje a pénzzel.
talált ott senkit
Még
!
Nagyon megorrolt, mikor
neki kell ott várni a kutyafül
gyaurra
Perekopot pedig nem azért hiják Arán kapunak, mintha volna rajta valami aranyos. Czudar, piszkos, ronda fészek az egész jobb felül a holt tenger mellette, :
bal felül a záptenger.
Az egyiknek a partján
tengeri sót párolnak, a másikból tzeget vágnak. Béka, sáska, ojtott szúnyog, repül poloska annyi van, a mennyi csak kell.
A leveg
dögleletes, a víz émelyít, a nap sem süt istenemindig köd ül eltte. Az egyedüli úrnak való lakás a vár abban van elég
sen,
;
üres szoba.
Buzdurgan murza oda kvártélyozta be magát, a mi már is szükséges volt, mert itt az ajtókat be lehet zárni lakattal. Egy szobából csinált háremet, abba becsak azért
zárta Kaimét, a másikból tömlöczöt, abba elcsukta
Damo-
kos Tamást.
s
— A kulcsokat aztán az övébe dugta,
mában elment
a kávéházba
csibukozni,
meg
unal-
a tenger-
parton a sóaszaló medenczéket végiglépni, aztán meg a moschéeba a keringel dervisekben gyönyörködni. Negyedik mulatságot, akárhogy kereste,
nem
tudott kitalálni.
Mikor már nagyon sok nap elmúlt, azt monda egyszer Damokos Tamásnak a murza, mikor felnyitá a zárkáját, hogy a mindennapi piláfot beadja neki egy fatálon.
— Hallod-e
te
Tamás a Damokosok
között
;
azt gondo-
»
!
i;:.,
U\ lioKj
\íh\-v
mindonnap
(in
nokdin valami nagy gyönyörüfu^g itten
lio^ hány OHotvor MÖt sepernek ÖHH/,0 H /tiptenger purtjiin ? lio^ hány legyet kapnak el a kutyák, a kik a kávéház elejét körülülik ? meg hogy hányat oln(''icn(!in,
fordulnak egy óra alatt a keringel dervÍAek?
— Magamnak johb mulatságom — Neked Dagadj meg Te rab vagy, sinoH
:
felelt
rá Tamás.
abban kell meg* nyugodnod, a miben meg vagy. De nekem senki sem pa* I
I
ranoHolja,
ködjem, így
8
hogy én itt a számbarepked szúnyogokat köpa büdös víztl az orromat fintorgassam, mikor
elég pisze.
ÍH
Az a
te váltságdijad
nem jön.
csak
— Magam eleget aggódom miatta, hogy miért nem jön. — Én azt mondom, azért nem jön, mert nem küldik. —A bizonyos lehetsz uram, hogy a feleségem is
felöl
azonnal elküldte a pénzt, a mint megtudta, hogy te
elfo-
gadod.
— Én pedig
azt
egy nag}' ....
(Itt
nem
mondom
szokás papirosra
Erre
neked, hogy a te feleséged
egy olyan szót használt a murza, a mit leírni.)
Damokos Tamás úgy
teremtette neki a fejéhez az
egész tálat piláfostul együtt, hogy a
murzának a szeme,
szája tele lett faggyus riskásával.
— Ne volna csak kétezer
Agyarkodék a murza, letörölgetve poaz ételmaradványokat. Veszett bolond Most
összetörnélek most fájáról
már
aranyam a brödben, hogy
!
—
az a büntetésed, hogy
a földrl, a mit hozzám vágtál találsz veszni a
nyakamon
!
nem kapsz más :
!
ételt.
— Hanem
akkor lesz
Feleheted
ha itt neked majd még aztán,
drága ez a piláf Ezzel a fenyegetéssel kiment a zárkából a murza
s rá-
Azután átment a háremébe, felhordatta a maga lakomáját, s annak az elköltése közben elpanaszlá Kaiménak, hogy hogyan járt Tamással. lakatolta az ajtót Tamásra.
Kalme
nevetett rajta.
— De hát sége
«
az ?
minek
is
mondtad neki
azt,
hogy a
fele-
!
136
— Hát mert az — Mért gondolod — Nem gondolom, hanem tudom. Megírta nekem a ?
velében Akmet bég, hogy ugyan siessek elfogadni a kétezer aranyat,
nált
mert
a
menyecske
le-
kí-
félrecsapó.
Olvasta neki egy levelét, a mit egy másik gyaur béghez írt
Nem bánná
az asszony.
az,
ha
itt
veszne az ura, hogy
másikat kapjon helyébe.
S nagyobb igazság kedvért el is vette Buzdurgán murza Akmet bégtl kapott, s megmutatá azt Kaiménak Akmet bég szórul-szóra közölte abban annak a azt a levelet, a mit ;
levélnek a tartalmát, a mit Ilka asszony Boldizsár tanácsára fintából Apor Istvánhoz
— Meglátod, hogy
itt
irt.
hagyja az átkozott a nyakamon
veszni az urát.
Kalme kiszítta a
murza haragját. Volt neki ahhoz mákonyt tömött a pipájába mire azt
lecsillapította a
való szere. Jó adag
:
murza, úgy aludt tle, mint a
só.
Akkor aztán Kalme kivette az övébl a zárka kulcsait, összegyüjté a lakoma maradékát, a miket a saját szájától megvont, s a hogy azt rendesen tenni szokta, mikor a murza mély álomba dlt ebéd után, felnyitá a Tamás börtönét
s átvitte
Tamás tudta
hozzá a körömfaladékot.
azt,
hogy ilyenkor a murza
alszik, s
legyen a talpán, a kinek a csípésére csak annyit
hogy
szant,
whess
légylw
is
dongó szusz-
Ilyenkor történhetik felle
akármi.
— led.
Elébb egyél, lakjál
jól.
Aztán majd zsémbelek ve-
Monda Kalme, oda kuporodva Tamás meUé
a szal-
mára.
Mikor aztán Tamás mindent elfogyasztott hségesen, akkor rákezdte Kalme a zsémbelést. Micsoda bolondot cselekedtél a murzával Fejéhez vágtam az ételes tálat.
— — — Miért — Azért, mert rossznak mondta a
?
tetted ?
feleségemet.
— R azórt úgy M — Mikor azt bántják, a
kollctt K(»rjo
— Hát minden vakmeróségre a kópés vagy — Még a halálra — Még a halálra Akkor hát egy másik — A másvilágon bizonynyal. — Nem a másvilágon, hanem ezen a világon. — De már nem értem. — Hát megmagyarázom. — Nézz a Bzcmenibe. B ha kit szeretsz,
to azért,
?
is.
íh?
életre is ?
ezt
valamit a azám rosszul mond, olvasd
jobban.
nem
Engem
született
haláltól
sem
számomra olyan
retteg ?
E^et
férfi,
a Hzemcmböl
be.
a ki mikor szeret, a
találtam s az
nek olyan bolond vallása van, a mi két szivet zárjon
ki
Hokszor háborít az álom, hogy miért
is
is
tiltja,
Annak csak egy
a másé. S enhogy egy szív
nt
szabad sze-
retni.
Damokos Tamás
elértette biz ezt a vallomást, s lesü-
tötte szemeit szégyenletében.
Az oroszlán nem olyan rette-
mint egy idegen asszony, a ki szerelmet egy feleséges embernek. Nem tudott rá felelni semmit. Eszébe jutott József
netes
állat,
ténete
Potifárnéval. S neki
amit a kezében
még
vall
tör-
csak köpönyege sincs,
felejtsen.
Pedig biz azt sejthette volna elre
is,
hogy a sok nyá-
jasságuak, barátságnak ez lesz a vége.
— Szebb a feleséged, mint én
Kérdezé Ealme, meg-
?
taszítva kezével az elmélázót.
— Nem tudom. A feleségemet nem láttam. (Már tudniillik
«úgj'^)),
— De engemet
nincsen.
nem
Még a
láttál.
mint a kadinát.) Tudhatod, hogy semmi hibám
hol tizenketten vannak
én vagyok a tizenharmadik
;
is
mellettem,
hanem én vagyok
az
els.
— Az már igaz.
— Rossznak sem igen ismerhetsz.
Mindenkor csak j-
kat tettem veled. Sok kínzás elmaradt rólad az én könyör-
géseimre, a
mi különben rád
a rabságodat.
A
falatomnak
Én
enyhítettem
felét félreraktam,
hogy tene-
volt mérve.
ked juttassam.
— Elismerem. Áldjon meg — Azt tudod, hogy nem
érte az Isten.
mit teszek. Mert ha megtadná Buzdurgán, hogy téged meglátogatlak, mozsárban töretne össze. is
játék, a
— Elég bolondul cselekszed. — Nem
gondolok akkor arra. Azt hiszem a menny-
országban vagyok, mikor hozzád közel vagyok
;
azt hiszem,
hogy idvezültem, mikor a szemedbe nézek. Meg tudnék halni azért, hogy szeress. És te engem még sem sze-
—
retsz.
— Mert — Az
te
neked már van urad
;
s
nekem
van
is
fele-
ségem.
igaz,
hogy Buzdurgán az én uram, mert megvett
a derbendi vásáron, mint legszebb leányt háromezer ara-
nyon, ép úgy, mint megvette a legnagyobb lovat ugyanakkor kétezer dénáron de ha a Kara-Kush lovának em;
bernyi esze volna, mint nekem, az tefe
venné
fel
a hátára,
elfutna velünk a világba.
a te asszonyod-e
hanem Az a
is
hogy nem meg engem, s
azt tenné,
tégedet
te feleséged
pedig ki tudja,
még ?
— De én tudom. — Ne bizonyítsd. Tudod, hogy a
ti
országotokban van
olyan törvény, hogy ha egy asszonynak az ura egy esztendeig egy napig a feleségéhez felszabadíttatik, s választhat
meg nem
más
tér,
az asszony
urat magának.
— Én ugyan ilyen törvényrl semmit sem tudok, pedig jártam volna Gyulafehérvárott a kollégiumba. De hogy ha mindjárt Zandirhám kpaizsára volna is bevésve aranyozott betkkel egy ilyen törvény, és hogy ha azt ke-
mény
parancsolás mellett hagynák
Ilkámnak, hogy kövesse és én
más
férfinak adja
:
még akkor
tlem is
meg
az
én drága
elválasztva,
kétszer
magát
Tamás vagyok
bnnne, hogy ö engciin
raliHágoinban elhagy*
ii><>tuorult
i
jon, m&SHal föloHoréljen.
— Akkor nem —
jól
ismored az tisHzonyokat.
A/i igaz. T(")bt) HHH/oiiyt
felüuégomot.
késztem,
Annak
nem
Huba nvm ÍHmcri«tii cMak a
tanultam uz indulatait
ho
nem
:
Nem
kutattam, noni jártam utána.
für-
kerc8-
tem a bizonyHágokat, nem tettem próbára a hségét, nem riztem Árgus szemekkel bánom hiszek benne, úgy mint :
az egy Istenben
I
Kaiménak a szemébe
szökött a köny. Boszusan torié le
a fátyolával.
— Mit keres ez
az ostoba víz a
biszesz az asszonynak?
úgy az asszony ? Bizonyára
— Vájjon
szememben
hisz-e te
— úgy — Nem álmodja-e meg, hogy egy más
?
benned
Hát is
te
épen
hisz.
is
asszonynak sze-
mei égnek az orczádon ? S ha megálmodta, nem
fáj-e
a
szive bele?
—A — És
ki
maga
is igaz,
azért, látod,
az Istenben
:
itt
annak nincsen gyanúja.
még
hagy
az
is,
a kiben úgy biszesz, mint
kiváltatlan,
nem
küldi a váltság-
minden nap újra kezdi szabadításod munkáját. Te nem is álmodol arról, micsoda éles tr függ a fejed felett asszonyi hajszálon ? Az az én hajszálam. Ennek a szörnyetegnek díjad
itt,
az
míg
;
az, a kit
megvetsz,
sem
föl
veszesz,
a kinek a horkolását hallod, a hányszor fölébred, az
els szava
:
elhozták- e
már a
váltságdíjat azért a lán-
czos kutyáért? S mikor megtudja, hogy
még
nincs itten,
Mennyi liizelgésbe, mennyi szép szavamba kerül én nekem mindannyiszor lecsillapítani a haragját A ki próbálta már bszült vízilovat, dühödt elefántot megszelídíteni, csak az tudja, mi az én munkám. dúl- fúl, átkozódik.
!
Szörny
boszut akar rajtad
állni,
hogy ha
ki
nem
vált-
nak. Napról-napra egymásra tetézi a félrerakott haragját,
hogy egyszerre elborítson
vele.
Ugy
csábítással, édesgetéssel a kezére
kell neki
mindenféle
járnom, hog5'
még
egj*
14-0
napot várjon, ne vigyen
még
vissza,
hátha holnap meg-
érkeznek a küldött a pénzzel. De annál nagyobbra no min-
dennap az adósságod kínszenvedésekben, ha végre
is
itt
találsz rajta veszni,
— Én hiszem,
hogy ez a mai nap utolsó napja a vára-
kozásnak.
— Én óhajtom, hogy az legyen. Ma
ted a murzát.
Ez nem megy ingyenbe.
lélekzetet se vennél,
ból kilehel, utolsó
még
az
mikor eltte
is
még meg
Ha
te
mert a mit
állsz,
napod az ö keze közelében.
Ha
holnap ki
a feleséged, akkor csak az Isten segít rajtad
gyenczn,
—
Damokos Tamást a
ismét rázárta a börtönajtót,
s
is sértet-
ismernéd, szájá-
van méreggel. Ez legyen az
tele
Ezzel magára hagyta
t
és
nem
vált
vagy én. szép kevisszatért
az alvó szörnyetegéhez, a kinek a horkolásától reszketett
a vár.
Másnap
Még még
sem nyitotta a fogoly úrra. magányos zárkájában, a hová
délig senki az ajtót
csak neszt
sem
a napvilág
is
kerek ablakon
hallott
gyéren hatolt be, az ajtó
fölötti
szk
át.
Csak arról tudta meg, hogy dél van, mikor a murza hazaérkezett a déleltti unalmas csavargásából, végig ká-
romkodva a hosszú folyosón. Mikor az
zárkájának az
nagyott rúgott rajta:
ajtaja eltt elment,
«Kell piláf?
lánczos kutya!)) Azután kinyitotta az átelleni ajtót kulcscsal s
meg Kalme cseng, hízelg
akkor
pillanatra Tamás,
des
lett
s
hangját hallá egy
aztán becsukódott az ajtó, ismét csen-
körülötte minden. Csak egy nyomorult légy
züm-
mögött a szögletben, a mit megfogott a pók. «Úgy látszik, hogy a murza ma böjtöt akar tartatni ve-
lem » gondola magában Tamás. Hosszú id telt bele, a míg újra hallá nyikorogni az ;
átelleni ajtót, a
mire azonnal következett az
ajtajának felnyitása
A kadinának alkalommal
;
:
eltte
állt
börtön-
Kalme.
arczán valami ördögi jókedv látszott ez
a szemei tüzeltek, az ajkai nevetésre voltak
;
iiNitvii; iiaiM'Mi
a
iiiollotl
Hxciiidliiei ('HH/.oiiii/.uiiUvk, uiint
ii
lu't Itigyó.
— Jó rdozó TamiiH — Hát mit hoznék — Megérkezett a — Megérkezett a KZubuduláHod napja. hirt bozuHz'.' K(
loIK'
inúst
'.'
váltHili^'oin ?
Jöjj
mur*
át a
zálioz.
— Vflc.l — No hát mi az? ..g^vütt?
—
Nem IiaragHzik meg a murza, ha a felesége fátyol nikül mutatja magát idegen férfi eltt ? Oh a murza Hoba sem haragHzik, mikor alszik szólt Kalme dévaj ul nevetve. Olyankor mindent megenged.
—
;
— De ha ébredni — Holnap reggelig nem. Annyi hashinht tettem a kávé?
föl talál
jába, hogy egy napig ott
marad a paradicsomban. Tán-
czolhatunk, dalolhatunk, miatta.
Ott
lakomázhatsz
a
hátán.
— Ne tégy velem bolondokat. — Csak bizd rám magadat. Mondtam, hogy megszate
badítalak. Elébb lakjál jól.
Ne
félj
semmitl. Magunk vu
A murza szolgái mind meg vannak tánczhoz nem kell a láncz. Elvettem a
gyünk.
nyerve.
a
lakat
— De
kulcsát
elébb leoldom kezedrl, lábadról.
Tamás engedte a
lánczait levetetni.
— No jer velem. Az asztal meg van A
tatárok
Hanem
nem
terítve.
esznek asztalról. Tudta ezt Tamás.
azért neki mégis terített asztala volt. Buzdur-
gáu murzának a háta.
A
mint az esetlen nagy kolossz
feküdt hosszan elnyúlva a földön hasmánt, .
széles hátára rakta fel az kellett
mázni.
Tamásnak
Kalme
ételeket és csemegéket
kötele s
kitett rab,
a kinek a nyakán van
úgy kínálják mindenféle drága
utoljára életében.
:
oda
letelepedni és a gazdája hátáról lako-
— Bizony olyanformán érezte magát, mint a
lomházba
ott
az
sira-
már a hóhér
étellel és itallal
—
!
Kalme csintalanul nevetett a vendége rettegésén, Ne félj tle Nincs ez itthon. A paradicsomban van most. Nézd, hogy ragyog az arcza a gyönyörségtl Most
—
!
!
a tubafa virágkelyheibl szürcsöli az édes mézet ajkaival. Ott jár a kristálypalota hetvenhetedik termében. Hetven-
hét huri tánczol körülötte. Nézd, hogy mosolyog reájuk
S mikor azt látta Kalme, hogy a vendége mégis csak nagyon feszeng s kényelmetlenül érzi magát, felkapta a murza rhinoczerószbr korbácsát s nagyokat húzott vele az alvónak mezítelen talpára
:
a mire az összevissza rán-
dult.
— Légy
Istennel
!
Ne
rebegé Tamás.
kisértsd az
ör-
dögöt.
—
Hahaha! Kaczagott Kalme. Hiszen most a hurik
csiklandozzák.
No
hát csak te egyél nyugton.
S azzal békét hagyott Tamásnak 8
meg
is
a
murzának
is,
elkezdett egy szerelmes románczot dalolni Mirza Shaffi-
a közben egy nagy pávatoll -legyezvel hüsselte a
tól, s
vendégét,
meg néha
a gazdáját
is,
a ki neki asztalul szol-
gált.
Tamás azonban mindeneknél inkább éhes
volt arra a
hogy megérkezett-e hát a váltságdíja ? csakugyan itt van? hogy jött meg? ki hozta el ? Ki végezne egyszerre két dolgot? Enyelge vele Kalme. Mikor eszel, akkor ne beszélj. Mikor iszol, vesd félre a gondot. Majd megtudsz idején mindent. €sak annyit mondj, hogy szabad leszek-e már? A mondás hazudhat a cselekedet igazat mond. A számnak ne higyj, hanem a kezemnek hihetsz. hirre
:
—
— —
:
Azzal felkapta Kalme a lánczot, a mit Tamás kezérl, lábáról levett
;
oda
futott vele az ablakhoz,
s
kihajította
azt rajta.
Tamás megrettent. Az személyének kiegészít
nem
azért adta,
mikor visszakéri
jutott eszébe, része.
hogy az a láncz az
Azt neki Buzdurgán murza
hogy az ablakon kidobálják. Hát majd ?
Ijedtében
maga
is
odafutott az
ablak-
hoz, n f('j«-(.,
Az
molynn Kalmo utána biz
l{ído))in
uÓY.cii, hoí^'y
c^'.v
OHott a láncz ?
sáno/árokba
iiM'lv
ölnyi niolycn volt ha
liiit
a lánozot, h kidugva mjia a
hová iihltik
onott,
tuk u/ JHtiUlók kapui, a inikbon a tartani.
Most
íh ott
a minek a feneke
alatt; e sánczárokba nyil>
várraég
lovait szokták
vezotgotott ogy felnyergelt paripát egy
fólmoztolon rabHZolgit, a ki meghallva a lees láncz csr* ronÓHÓt, niogállt óh foloniclto az arezát a
ahhoz az ablakhoz,
honnan a lánczot ledobták. De hát arcz volt-e az ? Ember arcza ? Tamásnak még a lelke íh fázott, mikor rátekintett. Ezen
az emberi ábrázaton úgy liogj- irtózat volt
Isten remeklése,
el volt csúfítva
ránézni. Átkozott kezek csonkították így
meg.
Tamást úgy megigézte ez a rémtekíntet, hogj' nem bírt a keble elszorult szerette volna megtle megválni ;
;
siratni.
A
szép kadina oda hajolt föléje, az arezát az övéhez
illesztve 8 a haját hátra simítva szép
— Látod
monda
bársony kezével.
Ez egy hazádfia székely vitéz. Ezzel is az történt, hogy Buzdurgán murzával kihozatták aztán, hogy haszPerekopba, váltságdíjt ígérve érte. ;
neki.
:
talan vái-t a váltságdíjra, az
nem
jött
így elcsuíittatá az arezát a rabjának, a
Talán nemes úr volt
Tamás
;
most
meg
:
boszujából
milyennek
látod.
istállót tisztít.
összeborzadt. Ilyen kegyetlenül bánni egy em-
berrel, csak azért
mert rab
volt, s itt
feledték.
A köny
is
meggyült a szemében.
A
megcsúfolt ember a föld felé fordítá az arezát. Tudta,
hogy irtóznak tle.
Kalme a kezével gye
fel
a lánczot
s
inte az elcsúfított arczúnak,
hogy ve-
vigye onnan.
— Ez a mi hívünk suttogá Tamásnak. — Miféle liivünk? kiknek wnekünko töprengett ;
(
?
ma-
gában Tamás.)
A mennyire
a szeme ellátott onnan az ablakból, a vég-
144
telén, vigasztalan zápttnger terült el
eltte,
elszórt
mo-
hotkás szigeteivel, a szikes sivatagba beleharapdáló tömpölyeivel, vérveresre festve az
egy
mentcsónak
— Jer
innen!
alkonyégtl
;
sehol egy hajó,
az egész hullámpusztaságon.
monda Kalme, elvonva
t
kezével az
Milyen fagyos a kezed! Nézd az én arczom milyen forró. S odaszoritá Tamás kezét lángoló arczáablaktól.
Nesze igyál ebbl a muskavitból ez fölmelegít. S valami zöld ragyogású nedvet töltött egy szknyakú
hoz.
:
velenczei kristályból egy talpatlan pohárkába,
maga
azt
megízlelte elször, belemártva piros nyelve hegyét,
s
aztán
ráerltette Tamásra.
Ez csakugyan bbájos ital. Egyszerre tzzé válik az emberben s minden érz idegébe szétfut. Még a szivet is csiklandozza.
—
Jer. Ülj ide
Hova ? Hát
mellém
csak arra az
sem
!
él
kerevetre
:
a murza idom-
S hogy Tamásnak nem akarózott a leülés, átölelte a nyakát, úgy rántá oda maga mellé s egy hirtelen csókot nyomott az ajakára, a mitl szegény Tamás ugyan halálra ijedt volna, ha a talan tetemére, úgy
muskavit lángja
—
add
nem
jó az egyébre.
bátorítja vala.
Haragszol érte? suttogá Kalme.
Ha nem
tetszett,
vissza.
De
biz azt
nem
adta vissza Tamás,
hanem
csak letö-
nyomát a szájáról a dolmánya ujjával. No hát ha nem akarod, hogy szerelemrl beszéljünk,
rülte a
—
monda Kalme. ugyan villogtak a szemei Tamásnak. Akarsz-e megszabadulni ? Éjjel-nappal azért imádkozom. Kihez? Az Istenhez. Hát azt gondolod, hogy az a tízezer, meg tízezer
hát beszéljünk a szabadságról,
Már
— —
— — —
erre a szóra
társad, a ki veled együtt esett rabságba,
nem imádkozik
épen úgy a szabadságért, ugyanahhoz az Istenhez? Azt
nr. M te ímáflNii^odtit lUüf^liallKUHha,
Miroil, lioKy •
/.urnok
iiu-^ u/.t iiioiiiljii:
— Ne fulett
:
nekem muHtrát ax UUin huh
tarts te
nom
azt
«iium hallok
antmk
!•
Én
bízták halandó emberre.
igazhivu ke-
rusztyón vagyok.
— Bánom
én, akármit
íh
hinnem semmit,
inert
hiv
vagy.
Nekem nem
kell
aHszony vagyok. Allahnak semmi
gondja az asszonyokra. Kutya, macska, madár, asszonyi állat, él, hal,
a páráját,
kiluiieli
s
aztán
nem
vár se
jót,
Nekünk addig kell kivennünk az életbl a magunk részét, a míg itt ezen a földön vagyunk. De ne töltsük az idt az istenség és az asszonyi lélek fölötti vitatkozással, monda bosszúsan Damokos Tasu roHs/at.
—
más, megbotránkozva az oktalan asszonyi állat eszeveszett
okoskodásán.
— Kénytelen vagj'ok ám
azon kezdeni, monda Kalme, mert hogyha Istentl, vagy lelkes asszonytól vártad a megszabadulásodat
:
hát mondhatom, hogy hiába vártad.
— Mit szólsz — Azt, hogy még ma ?
sem érkezett meg a váltságdíj aíl, murza pedig nem vár több napot. Ha akarna sem várhat. És ha minden hizelkedésemet elvenném is, nem tarthatnám t egy nappal tovább sem itten. Ma mód néla
kül agyarkodó volt, a mikor hazakerült. Mindenféle csábítással, édesgetéssel
fúl?
A
azonnal induljon is
végre kivettem belle, hogy miért dúl-
khámtól kapott
levelet,
meg hosszú
hogy minden hadaival
hadjáratra: holnap
már meg
érkeznek az agák, a kik alatta vannak, a felültetett
vas ortákkal ilyenkor,
s
rögtön ki kell vonulniok.
mert itthon
még engemet
is,
kell
;
itt
dühös
hagynia a palotáját, a háremét, brgyárát, a várvavárt erze-
és az egész
rumi vásárt mindent
A murza
lo-
kell
ebadóba hagyni,
s
aztán az
mig az ellenséges földet el nem érik. Értheted ebbl, hogy miért pusztítanak aztán a tatárok olyan kegyetlen dühvel, a hova egész csapatját neki kell mindennel ellátni, a
betörnek ? Jókai
:
A Damokosok.
10
»
!
!
— Bizony annak a népnek, sóhajta — És hát tudod, hogy kinek jaj
fel
Tamás.
A te nemA szultán parancsolta, hogy lesz ezúttal jaj ?
zetednek, a te hazád népének. az engedetlen országot
meg kell
fenyíteni
be azonnal egész seregével
törjön
s
a Ghirai
;
Khán
pusztítsa végig az
egész országot, a hol csak magyar lakik, a mig csak a német császár birodalmát nem éri, addig meg ne áUjon. Én uram s Istenem Bizony méltán sóhajtasz fel. Mert mikor Buzdurgán
— —
!
kidühöngte magát, akkor aztán azt lására:
monda maga
vigaszta-
«no de legalább meglátogatom azt a Gyulafehér-
várt, a hol a
nagy medreszben tanítják a mchdruli
irást,
aztán ott találjam azt a huszonnyolcz asszonyi övet, a ez a lánczos kutya vette a
lálom, bizony
tudományát mert ha nem ;
tbül kiforgatom
megeszem a népét kanál nélkül Jézusom Máriám
—
—
de
mirl ta-
az egész Gyulafehérvárt
s
!
!
No, ugy-e most
Hát még ha a
többit
gette e fenyegetés
már
Jézusról, Máriáról sóhajtozol.
megtudod
után a száját
?
Buzdurgán úgy törülmintha már fel-
kétfelé,
lakmározta volna ket. Azután nevetett,
s
a szemeit for-
«No de még más tréfát is teszek, csak egyszer odabenn legyek abban az Erdélyben. Ha sajnálta Damokos Tamásné asszonyom, meg az pereputyjai a nyomorult rab rökért megküldeni azt a rongyos váltságot ide hozzám, hát majd nem restellek én elmenni érte magam hozzá, s majd elhozom az asszonyt is minden ijafiával együtt ide, hogy legyenek egy csomóban. Oh mennybéli szentek nyavalygott Tamás, a kezeit összekulcsolva s a homlokához verve. De iszen híhatod azokat Messze a mennyország A mig azok ideérnek, addig Buzdurgán murza be is vettette sóval a te városodnak a helyét. Hogy én most nem lehetek otthon hörgé Tamás, az gatta fölfelé.
— —
!
!
— öklével törülve könyez szemeit. — Hát hiszen akarok neked arról
!
beszélni,
hogy ho-
—
gyan lógy otthon
törnek a hatiiron
h
liainiiráhli,
mint HiizdtirKán hadui
HzahaduláHt a
találj
82ániára, a kik hozzád tartozandók. Akarod,
hogy errl
'?
))(>HZ<^ljok
— —
át-
magad emberei
Köriek, asHzonyom.
Ne mondj aHHzonyodnak mert akkor azt hiszem, No liát közelebb buzódol-e hozzám ? Tamásnak most már csakugyan egészen oda kellett ;
iiogy az vagyok.
ühiie a kadina mellé, hogy az a fülébe suttoghasson.
— A szcntok nom tudnak rajtad
hátha a tündelevények tudnak
segíteni, azt
már látod,
Látod én tündelevény
?
a ki az emberek vérét kiszívja. Imádkozni
viifTyok,
hanem bvölni
tudok,
tudok.
A
nem
börtönöd már felnyitot-
tam, a lánczodat lövetettem. Két szál gyertyát a kezembe veszek, kerülök-fordulok,
s
innen
el)böl
a várból
is ki-
viszlek.
— Nem hiszek én a varázslatokban. — Te bolond. Hisz az én varázslatom nagyon nyü. Látod ezt a nagy börerszényt
milyen nehéz? Tele van aranynyal.
?
is
köny-
Emeld meg, ugy-e
A hány
marokkal
ki-
veszek belle, annyi zárt nyitok ki vele. Fényes nappal sötétséget csinálok vele
bvölöm
a látót vakká, a beszélt
;
is
némává
vele.
— De hisz ez a murza pénze. — Hát kié volna másé Azért jó nekünk. — De hisz elvenni rablás volna. — Hát mi az — Te talán nem tudod, hogy a lopás rossz cselekedet? — Annak, a — De van. Megbüntetik — Igen, ha megkaphatják. De ha nem foghatják meg, ?
ezt
?
ki lop, jó.
érte.
tiltva
akkor jót
tett
magával.
— Ez nem az én hitvallásom. — De az enyém az tanultam a tatároknál. A mit ;
itt
elrabolni sikerült, azt elrabolni jó volt. Ökröt, lovat, szép
leányt
:
a hol kapják.
A
ki elvihette,
ha utói nem 10*
ériek,
1
4s
az övé.
— Engem
úgy raboltak
is
el
az apára kertjébl.
—
meg valamennyi társadat, a kik rabok vagytok Tatárországban, nem úgy raboltak- e el ? vagy kérdezték
Hát
téged,
tletek, hogy akartok- e velük jönni?
Épen olyan
tek s elhajtottak.
Kezük
ügj^ébe este-
igazsággal hajtod te
el
a
murza aranyait ezzel az egész zacskóval, még hírmondót sem hagysz neki itt belle. Tamás nagyon meg volt akadva a philosophiájával. Ez a sophisma nagyon hasonlított az igazsághoz. Aztán látod, monda Kalme, ebbl még az a jó is lesz majd, hogy ez a pénz a murzának arra való, hogy a seregeit élelmezze, a mig Moldván, Havasalföldön keresz-
—
mennek, a hol rabolni nem szabad, mert azok a szulMár most ha ez a pénz hiányozni fog a tarsolyából, addig meg nem mozdulhat innen a seregével, s a míg újra összeszedi a költséget, meglehet, hogy tül
tán tartományai.
a szultán haragja elmúlik
s
nem
küldi a tatárokat Er-
délybe.
Ez ersen súlyt vetett a latba. Azalatt haza lehetne menni Erdélybe s tudósítani az ország nagyjait a fenyeget nagy veszedelemrl. Csak te bízd magadat egészen én reám, suttogá Kalme. És ne tarts semmitl. Mihelyt besötétedik, itt van
—
egy hosszú kötél
:
ezen leereszkedünk a sánczárokba az
ablakból.
— Te Kérdé Tamás. — Hát mit gondolsz csak nem maradhatok, ha ged megszöktettelek. A murza darabokra tépne. — Ez már — Aztán meg nálam nélkül sem tudnál innen is ?
?
Itt
té-
igaz.
ki
Nekem
jutni.
kapuröket megvesztegetnem, azután meg a vámosokat a sorompóknál, amíg a két tenger közül kijutunk.
kell a
De még
a földön, azt
azontúl
is, te,
a ki idegen vagy, járatlan ezen
sem tudnád, hogy merre
illanj
;
mindenütt
veszedelembe rohannál ; én pedig ismerek itt minden ösvényt, tudok a nép nyelvén elvezetlek pusztáról pusztára. :
tanyáról tiinyára: iuík clérjUk azukat a kik kiit
Hötót ordAkiit, a hol
ii
— fiát
tü
a/,
ón nópem
engoni oda akarsz vinni
'.'
]\i'i^\ih:t, >i/.o>
lakik.
Kórdó
uicj^dijhlMiiví!
Tamás.
Odal Oda! Az ón hazám Herdojóhc: ahol a fak is emborok a hol Hzikla, folyam, rdö tele van Istennel maga a nap is egy Isten; és a lev(>^ö íh az; ahol minden szabad: még a szerelem is. Kalmc arczát olyan tzláng borította erre az emlékezetre, mint mikor a felkeld nap az Elbonis jeges ormait lyan óriások, uükónt ax
;
;
<
rózsalánggal
—
festi.
Igen ám,
nem
asszony,
j('»
monda Tamás, csakhogy én
azért akarnék innen kiszabadulni, hogy a te
hazádba menjek: hanem hogy a magam országát lássam meg, a mi énnekem épen olyan gyönyörséges, mint te neked Gircassia.
— De megint csak szolgaságba — Már az hogy magyar létemre sok megaláztatást ott
futsz.
igaz,
kell
magam
a
hazájában elszenvednem. De hát inkább
szolgálok alázattal otthon a hazámért,
mintsem büszkén
száguldozzak idegen ország szabad hegyei közt.
Kalme
fejét rázta.
— No, ha gaság
te
Nem
értette ö ezt.
neked jobban
tetszik a
szabadságnál a szol-
errl sem beszélek többet. Hát legyen úgy. Vedd s trd majd a nyomorúságot, a
:
hát utadat Erdély felé
mit a sors majd fejedre mér.
— Mit
Én
azt
is
megosztom
veled.
akarsz te velem megosztani ? Kérdé hüledezve
Tamás.
—
Minden nyomort, sanyarúságot, ami téged
szek futásodban vezetd, bajodban ápolód gálód, aki tiszteletet,
nem
;
ér.
Le-
cseléded, szol-
követel semmit, se bért, se szerelmet, se
csak azt, hogy odaülhessen a lábadhoz, s ha
el-
rúgod onnan, megint visszatérhessen oda.
Damokos Tamás nagy ragaszkodás.
—
szivét
Ert
mégis nagyon meghatotta ez a
vett rajta
az érzékeny indulat.
Látod, jó Kalme, ez lehetetlenség.
Én
agyonütni
15Ü
való gonosztev volnék, ha az irántad való háladatosságot
tudnám
Ha
engemet még annyi jóság után meg is szabadítasz, az én szájamban az «Ur imája» egy sorral hosszabb lesz, mint másnál, mert a te nevedet is bele foglalom. De az, hogy velem jöjj, mer csak egy nap
el
is
lehetetlenség.
A mi
sen köt és
nem
fel
keresztyén erkölcsünk, vallásunk er-
én,
hogy
te légy
hozzám kötve, monda mint a kutyád,
szelid lemondással. Követlek,
mit eldobsz, a mi másnak
nem kell,
megköszönöm. Se nem követelek, Féltéssel
nem
kínozlak,
sem mutatom, hogy
— Oh vigy — Nem lehet
lod.
el
te
oldoz.
— Nem kivánom Kalme
feledni.
fáj- e
még
azt se
veszem
fel
:
s
azt
a is
nem panaszkodom.
csak egy kihulló könynyel
valami. Csak dalló szavam hal-
magaddal.
—
Nem lehet Tusakodék vele Tamás. Te nem jöhetsz velem. Nekem asszonyom van, két gyermekem
!
!
anyja, a kit én szeretek, a kivel én megesküdtem,
holtomig, holtáig: Isten szent
nevére, oltár eltt, pap
eltt; a kinek nevemet adtam, a kinél zálogba van a becsületem.
Én annak
az egész szivemet adtam oda
tehetem, hogy csak egy morzsáját
;
nem
ennek a szivemnek visszavegyem tle, s oda vigyek hozzá egy másik asszonyt, a kiért róla a napnak csak egy pillanatáig is el kell fe-
lejtkeznem.
Kalme
Én
t
is
meg nem bántom.
állt fel Tamás melll, márványnyá halaványult arczát magasra emelve. Hát te azért nem akarsz magaddal vinni, hogy a szivedet odaadtad a feleségednek ? No hát jó Majd én elmondom te neked, hogy hová jutott az a te drága kincsed ? Eddig csupa édes mézzel olvasztgattam ezt a te kszivedet. Majd most maró mérget öntök reá meglássuk, nem olvad- e meg benne? Damokos Tamás azt látta ezekbl a villogó szemekbl, hogy minden rosszra el kell készülnie. Ez a szép Sphinx bizony összetép, ha a találós meséjét meg nem fejtetted. Kalme egyet rántott a nagy alvó tetemen, hátára for-
e szóra
büszkén
—
!
;
—
!
ditva
ii/,t,
:
lio^}'
u kaftánja belHojúbÖl olkcrr>HhoHHO ax oda-
dugott iratokat. Megtalálta, a mit koroHott.
— A
van
Itt
hanyatt fordult
ekkor aztán elkezdett rómfiége-
óriiiH
sen horkolni, hogy uHak úgy rengett bele a ház.
No
ez épen hozzá ill zenekiHrot volt ahhoz a romános-
hoz, a mit
Kalmo eladott még :
azt a gonoszságot
tóvc, hogy tgN'Hzer-egyKzor belekapott az igjaival
is
meg-
a mellette
hevurö timbora húrjaiba.
—
Hát
volt egyszer ogy Hzóp asszony, a kinek az urát
fogságra vitték, mt'SHze földre.
Tamás
összefonta karjait
megértette a szót, most az ö
:
feleségérl fognak beszélni. Valami nagj-on rosszat. Ha-
zugság lesz
I
— De a rab neje gazdag
volt.
Pénze, kincse elég sok rá,
hogy az urát kiválthassa, mihelyt a sarczoltatásáról hirt vesz. Azt elküldtek, meg is kapta kiválthatja az urát, ha ;
A
letesz érte kétezer aranj'at.
mikor jön már a váltsága téli
hó
?
szegény rab várt sokáig
Nyár elmúlt, szi
elolvadt, tavaszvirág kibujt: az
levél lehullt,
váltsága
nem
jött.
A
timbora közbe pengett,
s
az alvó óriás horkolta hozzá
a bombardout.
—A
szép asszonynak az alatt akadt odahaza vigasz-
talója, gyámolítója,
védelmezje.
Tamás közbevágott. Tudod asszony? megkínozhatsz,
—
megkötözött rab vagyok rajtam volna
:
;
meggj'ötörhetsz,
olybá veszem, mintha a láncz
de a feleségemrl hiába mondasz meséket,
mevt én semmit sem hiszek
el
belle.
— Hát meséket mondok-e én
? Hát tudok-e én neveket megálmodni ? Hát ismerem én Apor István uramat ? Apor István kiáltá fel Tamás. Ez a név hegj'es nyil volt, át is fúrta magát a szive pánczélján. No ugv-e hogy van ilyen nev ember a világon ? Én nem ismerem. Azt sem tudom, mely ország szülötte. Itt
—
—
!
»
!
van a neve ebben a levélben, a mit Akmet bég, a szultán tihájája ir Buzdurgán murzának. Azt mondja levele elején, hogy siessen a Damokos Tamás nev fogoly nemes urat azonnal kihozni Or-Kapuba,
arany sarezot fogadja
ezer
az érte küldött két
s
mert különben bizony
el;
rajtavész az egész fogoly és senki azt egy réz osporáért
sem váltja ki. Hozzá teszi Akmet bég: most jutott épen a kezembe Damokos Tamásné asszonyomnak egy levele, a mit Apor István uramhoz irt, a Rákóczy György által kinevezett tutorához, de mely levél tévedésbl az én hoz-
zám czimzett kópertába lett pecsételve. Szép dolgokat érmeg belle, melyek közül a te felvilágosításodra, hogy
tek
tudjad mit cselekedjél, csak a következket irom ide megszólítás így szól
tukám
a
!
— Nem — Ne
igaz
!
ordítá közbe lábával dobbantva Tamás.
dobolj, kérlek
!
Nem
elég törökmuzsikát csiná-
lunk mink ketten a murzával nóta
:
<(Kedves egyetlenegy szeretett Pis-
:
?
Hallgasd tovább
!
szép
ez,
«Pimpilimpim»
szólt
—
közbe a timbora.
«Hála az egeknek, hogy mi ismét egymásé lehetünk. Az én uramat elfogta a tatár. De nem bánom. Soha se volt vele egy örömnapom. De éjjelem és nappalom rosszabb a purgatoriumnál. (Pimpilimpim
Damokos Tamás keseren
!)
nevetett.
— Ah, nem igaz az Dehogy — Én nem az ujjámból szopom
igaz.
!
sem tudom, mi <(A
az a
«
:
purgatórium.))
ide
van
irva.
Én
azt
— Hallgasd tovább.
fejedelem bölcsen rendelte, hogy az
uram
fogsága
kegyelmed legyen a tutorom, s a váramban lakjék. ..» (Pimpilimpim.) «De rettegek attul a gondolattul, ha netalán a Damokos Tamás kiszabadulása a mi édes alatt
boldogságunkat megzavarná.
gem
talán
meg
is
Ha megtudna valamit
pengedezett a timbora, az óriás náját hozzá.)
:
en-
ölne ...» (Pimpilimpim, tintirintim
meg
fújta a
pokol harso-
huinokoH Tamt'iH az
VH
a lére* ^öbo oHiipntt H'/M H majd mog a Haját liomlokát iAtte veMéreg! pnkolHiir vitriol hullott a üsÍTére. lük. Min/) iSHH7.oHzorlUitt
—
HTsavak
—
fikláyel
—
!
I
Mág
TovAbb, tovább.
nincH vége.
«
Azért vigye ke-
gyelmed az alkudozáHt i^gy a nzultdn tihájárval a válteágdíj iránt, hogy Hoha ho logA'en vége. Mórt ha egy cnztendA, <'gy
iiíi])
fórjlu!/
aliitt
uram haza nem
az
kerül, elválhatok
t/5Ic b
nulictek kegyelmedhez.* (Pimpilimpim, tintirin-
tim.)
DamakoH Tamás minden tagjában ozal a falnak, h
ég
reszketve
dlt
arcz-
liomlokát a hideg kövön enyhíté.
Úgy
nyögött.
— Most jön a legszebbje
;
«raert a szivem
fáj,
ha
ránéz-
zek azokra a gyenge kétezer körmöczi aranyakra, a kiket
a bolond fvel rabságba szaladt vétektarisznya Damokos
Tamásért kellene tatár fogára adnunk ban ...»
—
Elég
már Elég !
!
ordítá
;
mennyivel job-
Damokos Tamás, dühében
toporzékolva.
— Dehogy elég vers: ez a java.
!
dehogy
elég.
Hátra van még az utolsó « Addig is csókolom ke-
Ez gyógyít meg.
gyelmednek a két piros orczáját százszor meg ezerszer, igaz szeretettel.))
Damokos Tamás nem
volt többé ember, veszett orosz-
lán volt, rárohant dühösen a levélolvasóra, az egyik kezével kikapta a levelet a kezébl, a másikkal pedig meg-
úgy rázta az asszonyt is, meg a levelet a két kezével, mintha egyik sem volna a másiknál ne
ragadta a torkát, is
s
hezebb.
— Hazugság
!
varázslat, pokoli szemfényvesztés volt az
egész dolog. Átkozott légy élve
is,
halva
is,
a ki ezt
ki-
gondoltad, boszorkány!
Azzal odadobta az asszonyt a levéllel együtt az alvó
murzára, a
ki erre
Kalme csaknem
egy kissé felhagj^ott a horkolással. halott volt,
mikor Damokos Tamás ke-
!
154
zéböl kikerült. Fuldokolva tért magához. És aztán térden
csúszva mászott oda a kevély létére
úgy
állt
férfi
lábaihoz, a ki rabszolga
eltte, mint egy király,
mint egy boszuálló
angyal.
— Bántottalak rebegé alázatosan. — Engem nem De a szeretek. —A meg van az szeretve — Ez mind káprázat Gonosz cselszövény ?
kit
azt,
!
kit te szeretsz,
!
!
Nem hiszem.
Ez nem az én feleségem. Mert az egy szent. Látom már, hogy milyen nagyon tudsz szeretni. Majd összeszaggattál érte engem, a ki oly nagyon szeret-
—
;
telek.
— Szépen megöleltél — fojtogató de én ezért — Nem kényszerítlek még jobban kézzel,
az ölelésért
szeretlek.
nem
már,
még
külj
magadban. Utad elkészítem.
min
éjjel
csak
Menevan a szrkötél, a
kérlek. Bocsátlak békével.
is
Itt
leereszkedhetel az ablakból a sánczba, ott vár
rád a híved, az elcsúfított arczu, két gyors paripával, ha
nyugotnak tartasz gyen veled,
folyvást, eljuthatsz Erdélybe.
Béke
le-
járj szerencsével. Elbocsátlak.
Damokos Tamás megrázta a
fejét
büszkén
félvállról
s
szólt vissza, az ajtónak fordulva.
—
Én
minden
nem
pedig
szököm. Egyedül
ajtó nyitva volna,
a ki repül velem
soha neni lopott,
magam
ha szárnyas paripa várna rám,
még akkor sem. Mert egy Damokos még nem csalt meg senkit. Én a Buzdurgán
kapni. Megígértem neki
tle, szavamat szegtem
meg
kell
Ha
;
murza rabja vagyok, a kinek kétezer aranyat
eltt
sem.
adósa vagyok vele.
:
meg
;
kell
Ha
elszököm
tolvaj, csaló lettem
utálnom magamat.
Itt
értem
:
magam
maradok a
nömben. Kalme összekulcsolt kezekkel rimánkodott eltte. Gondolj rá, hogy ha a murza fölébred, egész
börtö-
— dühét a fejedre önti rettenten fog veled bánni. — Meggondoltam Bizony készen vagyok De azt
tató
irtóz-
:
azt.
rá.
meggondoltam, hogy ha én most magamat szökéssel megmentem, akkor az itt maradt ezernyi ezer szegény
is
l.V»
nil)1iirH)iiiinn
In^imk
ki-^yctlcii luioKut áiiani. As éo A mi CHiiimn nekem TSll MáOTA: Ho/aml fel a ledohoti lánoKomat
iiiiijd
HoiHoiiiai visolcin inaj^uin. (trji'ii
K
('ii(^('iii,
Hcnki ináHt.
rám ujru. Börtönömbe vágyom!^ üh mi rtttüntö ember vagy te
veresd
—
I
— Csak a többihez baHonló. tenni, ho/iaHd
fel
Ha jót
akaroz
még velem
a láno/omat óh zárj a börtönömbe, ne
Iii^'vjeamurza, ha föh'hrcd, hogy H/.ökni akartam, a
míg 6
aUidt.
— Hát ernek erejével — Nem
!
el
akarsz pusztulni ?
Szentül hiszem, hogj' holnap reggelig, a
miga
murza
fölébred, megérkezik a váltságdíjam, a mit a fele-
ségem
elküldött.
Azzal elhagyta a murza háremszobáját Damokos s
Tamás
átment a zárkájába.
uraknak egy levele 1658. május Rákóczy Györgyhöz irtak, elpanaszolván, hogy két társukat ers eskü mellett elbocsáták az uraik, hogy hazamenvén Erdélybe, mind magukért, mind rabul maradt társaikért a váltságdijat meghozzák. De azok hitszegen elmaradtak, t Immár pediglen a terminiis elmúlván, minket szegény megnyomorodott rabokat érettek rontnak, vernek, kínoznak és keservesen csigázván, orr-, fülmetéléssel. fogkivonással, szemeink kivájatásával fenyegetnek, ha vissza nem jönnek kiért az Ur Isten ers harag*
Igazolja ezt a krímiai rab
elejérl, melyet
:
Mert mikoron kibohogy az él Isten állanak, semminem dolgaikban meg ne
ját rájuk bocsátani fogja (a szökevényekre).
csátották volt ket,
ket, ha kötéseknek segítse,
st
földnek
nem
Istennek
gyermekeiket ég a földet,
ers
is
ixgj'
hittel igen esküdtének,
minden
áldása fejeiken
az átok és Istennek borítsa be
gyomra kiokádja
:
rettenetes
átok legyen és a haragja,
st ha meghalnának és
is,
mint az
az testeket az
lelkek ítéletnapig se mennyország-
Mégis az napjára be nem jövéuek az hamishit istentelen, minket nyomorgattató és örökkévaló rabságba borító emberek ...» Ezen levélben Damokos is fel van említve a sanyargatott ratévedésbl Péter keresztnévvel, de a családi okmábok között nyok és Kemény János fejedelem levele, melyet Tamás is aláírt, ban, se pokolban ne mehessen
!
:
ez utóbbit igazolják.
L. Történeti tár 1882., IV. füzet, 614.
1.
!
Kalme
egész a börtönajtóig követte.
Ott megállt, az ajtó kilincsét a kezében tartva.
S aztán
ezt
monda Tamásnak végbúcsú
— Köszönd Istenednek, hogy állhatatos
!
:
Mert ha
mégy magadban
szép szavamnak engedsz, ha szökni
utánad küldök, szökben fogatlak
fejében voltál
el,
:
én
mint hitszeg rabot,
a kibl a kutyalelket aztán a korbács veri ki
Azzal becsapta rá a börtönajtót.
Hogy sem,
s
a váltságdíj
nem
érkezett
meg másnap
reggelre
hogy mért nem érkezett meg, azt már régen
tudjuk.
AZ EGEKFOGO. Eájöttem én már arra, hogy a dicsség dorombot. Hannibál cannaei diadala,
meg
nem
ér egy fa-
azé a
«
névtelen
hsé», ki a távgyaloglásban a « viador)) czímet elnyerte egyformán hiábavalóság. Amaz megrontotta vele Carthagot, emez meg a tüdejét. Jobb lett volna, ha otthon pipáz:
tak volna az
alatt.
n. Eákóczy György fejedelem jeni diadala a törökökön épen ilyen hiábavalóság volt. Dicsségnek elég szép volt, hanem haszonnak semmi. Mert ezzel a gyzelemmel aztán egészen magára haragította H. György a török szultánt, a ki azonnal kiküldte ellene magát a nagyvezért, ers ármádiával Temesvár fell. Eákóczy György ennek nem volt elég
ers
csak meghúzta magát Nagyhogy capitulál az ers Jen vára
ellene állni,
Váradra, onnan nézte a nagyvezér eltt.
A
el,
keleti
határon pedig a megfogyott
székely lakosságon kívül épen senki
khán hordáit
A mire
jó,
zedelem, az
sem akadt, a ki a tatár
feltartóztassa Erdélyrl.
azaz hogy nagyon
lett,
is
rossz volt a
jeni gy-
hogy Eákóczy György most aztán a maga
híveit beküldé Erdélybe
feles
csapatokkal
s
kihirdetteté,
;
Iio^y
li
II
|)
(Irliiii
i'VniKv. loj^loii
Dr
íh
megy haza a
inagtt
nyírja
trolit le
isiiM-t
A
vÍHHzafoKlalja.
róla
H/állt
a/i iiioiidUi
h
jó
jÓHKíigára birkát nyíratni
Khédoy
•tcHHék
:
;
t*
a népet
nii'iH!
fllunlu-n a riiidck ntni akarták
fopulni,
hanem
Azt a török nzultán rögtön liaHa Heregüt íh adott
II.
(lyörgyöt vÍHiBa-
ffjedeh-mnek IJan^Hay AkoKt.
kikiáltották
meg
ia
a temeHvári
erÖHÍtotte h
a kezére, a kivel a fejüdelmi Kzékót
körülvegye.
Volt
már
tehát a szegény kÍH Erdélynek fejedelme há-
rom. Az égi jóslat a négy nappal négyet igért kt'U
letevését kívánták h a váraikat elfoglalva,
örségét lielyi'zé s/.ékolyek
nekik
nem
azokba a saját
el.
mindvégig hivei maradtak
II.
Györgj'nek
kellett se lihédey, se Barcsay.
Ezeket tehát felöl biztosítani
bl
!
György aztán akkor azokat mind megnotázá, a kik a
II.
A
egynek még
:
jönni hozzá, hogy ki legyen a quadratum
nem
kellett bántani
magát, hogj'
el
Hákóczynak, csak a
ne pártoljanak tle.
E vég-
a saját legjobb hiveit küldé oda a váraikba kapitányok-
hségre feleskették. Egy szép napon Mikó-Ujváron is megjelent az
nak, a kik az rséget a
új kapi-
is lett volna az más, mint Apor István uram ? Ilka asszony, a mint megérkeztének hírét vette, rögtön bezárkózék a legbels szobájába s betegnek mondata
tány, kevés fegyveres kísérettel. Ki
magát.
Apor
István, a tornácz erkélyére kiáUva, felolvasá a szé-
kely vitézek eltt a fejedelem parancsát, melyben kipróbált
hségüket az
ö szolgálatára bocsátja s
t a vár kapitányává
urává rendeli, a kinek gondja lészen, hogy a betör gonosz ellenség eUen a szegény lakosságot fegyveres ervel megvédelmezze. és
Ez pedig hogy ne
tetszett
volna a székelyeknek.
— Esküdjetek meg a fejedelem
rancsolá Apor István a vitézeknek.
hségére azonnal
!
pa-
158
De azok csak súgtak-búgtak, utoljára felküldék a tornáczra a hadnagyukat, Czirjék Boldizsárt, hogy beszéljen a fejével a kapitánynak.
— Adjon
Isten, a mi nincsen vegye el, a mi van Kedkomám, Están uram. Ugyan jó, hogy ma jött kegyelmed, nem tegnap, mert akkor ma már «holnap» volna, s nem mondhatná a székely azt, hogy «ma nem». Mert hát, !
;
ves
tudja kegyelmed
:
((szóbul ért az
nap, mint kolbász », az
is
pás ell, mint kett hátul »,
s
«az oláh
utánw,
azért
hinni a
komának », mert « ember
azt tartják a
ki megállja »,
ember !» aztán meg «több hogy wjobb egy lám-
igaz pedig,
— Hadd
okosabb a vásár
hogy
«
kötve kell
teszi a fogadást,
agg
eb,
pedig hát «az ökröt szarvánál, az embert
szavánál fogják meg)), azért nehogy sajt helyett))
is
székelyek,
.
el
.
«
szappant vegyünk
.
az ördögbe ezt a sok bolond példás beszé-
közbe Apor István, rukkolj ki vele magyarán, mi csipte meg a góbékat ? det, vágott
— Hát
biz azok azért vakaróznak,
hogy mindenképen
szeretnék tudni, hogy miféle állapotban került ide kegyel-
med, hogy ennek a várnak ura legyen ? Hogy nem származik-e ebbl majd Ilka asszonyra valami veszedelem ?
Mert tudja kegyelmed, els ember az országban a fejedelem, de még annál is elébb való az asszony. Azért, ha azzal a hatalommal jött ide kegyelmed, hogy a fejedelem parancsolatjára Mikóujvárát dominiumostól Ilka asszonytól elvegye
s
tet gyermekeivel együtt abból
akkor kevés itt
ám
ez a kis csapat vasfazekas
kiforgassa, hát
fej darabont
körülötte a székelyeknek, úgy kirakják innen velük
együtt, hogy a lába sem éri a földet. No úgy-e, már most kegyelmed is vakarja a fejét. Hát ott mi csíp? Mondja! Gyere be velem a szobába, majd ottan elmondom. Addig küldd az rséget nyugodni.
— — Köszönik szépen, elálldogálnak k
itten.
Apor István behivta magához Boldizsár hát vele egész a széls
gömböly
s
elment
torony szobájáig, a hol senki
;
Hcin lijilli;athatja ki, ho^^y
»ni< l.is/<'lii<
I.n
I.
rnuk m;tn mu-
dár, vagy (lonuvór.
— Hát H/.Ót
Apor
hogy a
m
haragHzunk-c iHtváll.
H/.i>k(>ly
paranoHiit,
(0 került
«lui(lnagyi»,
nagyobb
mert
U Kis ujln I<m»i,
tiKilii J<»l,
a kinek öíh/áy. píxidariuH lénia
mint a «kapitány», a kínok cHak
úr,
bús/, (irabunt áll a H/.olgálatára.) liüldi/Hiir
— Isten
bá a mellóro
tette
a jobb kezét
h így h'/a'Aí
:
úgy tartson, hogy Hzivembl kivántam, hogy újra megláthassam kegyelmedet ebben a várban.
Ennek a szónak nagyon megörüle Apor István uram a székely az Isten nevét
nem
szokta liiába felvenni a nyel-
miután Boldizsár bá kezét megszorongatván, arról liogy nincsen a markában valami lengyel garas odaszorítva (mert ha az ott vagyon, akkor az eskü
vére is
s
;
meggyzdött,
átka a lengyel garast
éri,
nem
az
lelkét
!),
igaz szó volt, a mit kimondott, annálfogva
tehát egészen is
igen nyá-
jas lett hozzá 8 megczirogatá az orczáját.
— No hát legyünk
akkor, mint régi jó komák, ismét
per tu.
—
Meg
Én
se bánjuk.
csak azt kivántam,
hogy
igaz
hitemre
visszajöjj
ide,
mondom, nem de hogy
itt
is
maradj.
—
Hát hisz magam is azt óhajtom. Épen abban járok. Megmutatom neked fejedelem nagysága levelét is, a melyben nekem condonálja egész Mikó-Ujvárát, a hozzátartozó dominiummal együtt, mint a melyet perduellióiért Damokos Tamásné fiscaliter elvesztett. Hiszen tudod azt a casusát Szamosujvárott? Milj^en asszonysereget hozott magával a fejedelemre Hogy betört a diaetába, s még a !
rendeket
is
kényszeríté,
hogy a fejedelmet detronálják, st
annyira ment a vakmersége, hogy
még
a fejedelem lová-
nak a zabiájába is belekapott. Ha én akkor ott nem vagyok A fejedelem ezért t megnotáztatta. Bizony Isten, nagy bolondság volt ersíté Boldizsár bá. (Az ember ugy is vehette, liogy a Damokosné cselekeI
—
!
!
IGO
dete volt a nagy bolondság
úgy
;
is,
hogy a fejedelemé
volt
Hanem hát én is megmondom igazán, a mi a szívemen van. Én sajnálom az Ilka húgomat, de különösen a két kis az.)
ártatlan porontyát. S
fáj
a szívem érte, hogy így egyszerre
A Damokos Tamásnak Tudom a tatárok szovagy a kiért a sarczot meg
árvákká, földönfutókká legyenek.
már
vége.
kását.
A
Az nem él ember
többé.
szökésen kapnak,
kit
nem hozzák Or-Kapuba, mikor a foglyot odáig kivezették, az nem jön emberszámba többé. Azt úgy elcsúfítják, hogy nem marad rajta emberi ábrázat s örök baromszolgaságba nehéz munka, sanyaruság nagyhamar megöli. Szegény Tamás oda van már. Ilka asszony özvegy lett már.
vetik, a hol a
Apor István
hogy megszomorú hírre. Ne fújd az orrodat, mert veres lesz monda Boldizsár bá. Inkább szóljunk vidámabb dolgokról. Ugy-e bár, valld meg igaz hitedre, hogy most is szereted Damokos Tamásnét ? kivette a selyem zsebkendjét,
törülje a szemeit erre a
—
!
— Tudom
már, mit akarsz ezzel? Hogy hát legjobb
lenne, ha elvenném a menyecskét, akkor
a birtokában, én
is
is
megmaradna
úr lennék benne, a fejedelem
is
vissza-
vonná a megnotázást.
— Ejnye, de eszed van, komám — Hát hiszen nem hiába vagyok a fejedelem taná— Azért van hát olyan nagy szerencsében nagysága. — Magam tudnám én hogy meg kellene éles
csosa.
azt,
is
Ilkát
nyernem, mert azzal együtt a székelyeknek a
megnyerném, tásokra
is
s
aztán
meg minden non putarem
szívét is
eventuali-
biztos titulusom volna.
— Holmi fejedelemváltozás úgy-e — No Deméghogy afdolgotmegvalljam bizony maga az asszony sem megvetend egy — De nem bizony A világban tündérnek fogták esetére,
?
igen.
:
falat.
!
Te
el.
szer),
hát egész a sarkáig
!
régi
Mikor a haját
volna
ér.
leereszti (én
már
láttam egy-
— Ne
»''br('H/.fírM(l
H/ornja/.om a
H/.ive
rólam. Addig
müg
Ix'titu^ni
vórót
^v
l
i
-rrrt
más
:
móg maga
minden
'
'Dl
in...
Hol
t(d)üti.
dt
vt
(!»•
ón Ilka aHHZonyt crro rábcH/.íljcin
Holott annyira meg}'
som
ü
í'K.vt'diil
nem
a/i
Rzólást, a moiinyivcd
üló
ím
nhír
H(!ni kc'irhüiem,
(dválas/.H/ák,
fi'rjót<)l
H/óktl
s
uiiis/.miit
lm ö ttjdni
rr,
nincH váhiHztva. Azt pcdiu.
tói (d
gát
filv<»
ii/.
mit
(1«
;
?
1
;
irtlntnm
a/,
ereszt,
ajtót bezár
m
luiiit
vnl Ím
"
'
'
ti
'
j
'
'
elttem.
— Ez nagy bolondság tle, monda Czirjók. Mert már a
Daniokos Tamásról egyszer
neki tenni. Akár így,
kell
le
akár úgy. Azt soha sem látja többet. Mit
Csak elfutna tle. Hidd érte beszélek.
el,
Mert látom,
hogy nem
meg
reti
:
látna rajta?
banora
bog}' így elpusztul, s nincs
menekülés a számái'a, mint a hát
is
te érted,
te karjaid
közé.
Ha
kell gyógyítani. Biz az orvosságot senki
más
beteg,
sem
sze-
Tudnám én annak a módrákényszeríteni, hogy ö maga adja
azért mégis csak beadják.
hogyan lehetne t mindenbe a beleegyezését.
ját,
— Ha tudod, ne rejtegesd Mi az — Hát az executión kezdeni a processust. — Ezt magam felérem ököllel de hiányzik a fdolog ?
I
kell
is
;
hozzá, mint tudod, az «occasio bona!»
— No A
...
hát azt megszerzem én neked, ha
gömböly tornyában tott,
rám
bizod.
szép menyecskének a hálószobája a kastély keleti
a mi a havas
folyosó vezet,
van, a minek csak egy ablaka nyi-
Ehhez a szobához egy sötét a mi a vastag várfalba úgy van beépítve, felé
néz.
hogy a cselédségbl senki se tud róla. A folyosó bejáratát azon az oldalon, a hol a fegyverterem van, egy szekrény takarja abból nyilik egy alacsony ajtó, a minek nálam a ;
A
kulcsa.
másik végén a folyosónak pedig ismét van egy semmi tudomása
ajtóforma fatábla. Arról ismét senkinek
nincsen, mert a hálószobában ^zt a bejáratot egy nagy velenczei Jókai
:
tükör fedezi.
A DaniokosDk.
Ez eltt a tükör
eltt szokta 1
!
162
Ilka
asszony
éjszakára
a
haját
kibontani,
újra
b
befonni.
— Hát honnan tudod — Ej no. A fatábla végig van hasadva a tükör hátuljáról egy helyen az — Hej vén, gaz kópé Magad leskeldtél már a szép menyecske után egyszer-másszor — Ugyan ne ungorkodj Hát akkor sem vétettem vele te ezt
?
s
ezüst.
levált
te
is
!
!
senkinek.
No
hát értsd
meg
tovább.
A
szobában világos
szokott lenni, mert egész éjjel ég a mécses. Láthatod, hogy
mikor
jött el az
lik kulcscsal,
idd. Az a tükrös tábla azonban nem nyíalul van egy forditó retesze a mint
hanem
;
azt szépen elcsavarod, a tábla elfordul a sarkában s nyitva
az utad a szobába. Akkor aztán, hogy miként viseled
gadat? ha
nem
tudnád,
vedd
el
Cornelius
ma-
Agrippa
könyvecskéjét «de vanitate 8cientiarum», abból kikeresheted.
Apor István uram egészen mis furfang
fel volt
által.
— Adsza azt a kulcsot. — Hohó, komám. Csakk lassan a
osztott koncz. Krisztust itt
villanyozva ezen ha-
sem árulták
testtel el
!
Szegdött bér Elbb én is
ingyen.
vagyok ám.
— Ha sikerül a practicád, bizony megjutalmazlak — Mi az a «jól?» — Meghagylak a hadnagyi tisztedben, inscribálok neked három — Jól van. Hanem azt add Írásban. jól
érte.
s
portát.
Apor István megirta a
kötést,
meg
Czirjék Boldizsár eltette a tarsolyába.
is
pecsételte
:
Akkor aztán
azt el-
vezette a tanácsos urat és kapitányt a czímerterembe, ott a
szeme
láttára félretolta az emiitett szekrényt, felnyitotta
a kis ajtót, végig világítva egy szövétnekkel a keskeny rejtek folyosón, a
mi annak a háta mögött
nyilt.
odaadta a kis aranyozott kulcsot Apor Istvánnak.
Aztán
1«(8
óh meréBsen. Act&n ba lakodaengem ki ne felejts belle. Moft pedig gyerünk. esketiHÜk fel a hségre a ssókelyeket. Ez az utolsó szó egészen meggyzte Apor Istvánt a felöl,
Tehát
-
cHiik
lomra kerül H
()1<()Ran
Hor,
hogy Czirjók igaz jó akaró embere. lIÍH/en nincs abban semmi gonoszság, a mit az most eképen kifundált.
nem
uzon már
A szegény Damokos Tamás kárbaveszett,
lehet Hegíteni
;
u nyomorult asszon3mak
inkiihh kell új férjrl, iutáprói gundoKkodni, úttal a birtokát is
a kivel egy-
megmentheti. Nincs most
id
hossza-
dalmas turbékolásra, «HU80góra» practice kell a dologhoz hozzáfogni. Ha Apor István Ilka asszonynak a hálószobá;
jába
éjjel bejuthatott,
jöhet
mód
Magának
!
Alig
onnan csak mint jövendbeli
férj
Igen jól van az kiszámítva, brutális, de egyenes
ki.
is
van benne érdeke a lúfönek várhatta Apor István, hogy beesteledjék. is
I
A
szé-
miután felesküdtek a hségére, egészen biztos lehetett esküjét a székely soha meg nem szegi, ha a nyaka utána szakad is. Csak utána kell nyiilni az érett kelyek
felöl,
;
gyümölcsnek,
s
minden a kezében marad.
Mégis nagyobb bátorság okáért azt a busz drabantot, a kiket a fejedelmi szász testörségböl
rendelé
nek
fel
éjjel,
magával hozott, oda
a czimerterem eltti tornáczba, hogj^ ott legyeígy egészen bizonyos lehetett a terve sikerülé-
séröl.
A mint
elharangozták az
a fegyverterem ajtajait,
s
esteli angelust,
bezárá belülrl
azután a rejtekajtón át behatolt
egy viaszgyertya világa mellett a keskeny folyosóba.
A
csizmáit
is
lehúzta,
el ne árulja közeledését.
hogy a lépteinek semmi hangja
A
folyosó túlsó végéhez érve,
aztán elfújta a gyertyát, észrevéve, hogy a Czirjék említette
hasadékon át világosság szüremlik keresztül.
Odalopózott az áruló hasadékhoz, a honnan a világosság derengett.
A tüköramalgama kopásán
keresztül egé-
szen végig láthatott az ágjasházon. Ott volt a fülkében, nehéz függönyökkel beárnyékozva, 11*
!
164
Ilka asszony özvegy nyoszolyája; mellette egy kisebb kár-
gyermek alvó helye. Épen most fekket. Maga vetkzteti, megimádkoztatja « Szegény jó apánkat rizze az Isten minden veszedelemtl, hozza vissza friss jó egészségben.)) Anyjuk megcsókolgatja mind pitos ágy, a két kis teti le
:
a kettt. Azok még sokáig gyermekek módjára.
elvihánczolnak
—
Nem tudtok már eldögleni, magában a türelmetlen leskeld. Pedig
még
elpihennek,
könyvet
s
fattyuk
!
ágyban,
az
— mormogja
sok végigvárni való van. Mikor a gyermekek
maga
Ilka asszony veszi
el
a kapcsos ima-
letérdelve az Istenanya képe elé, hosszan, ke-
servesen, könyhullatások közt imádkozik.
— Mit tud annyit
könyörögni annak a festett képnek ? másik De még aztán egy festett kép is elkerül arany ;
keretbe foglalt
elefántcsontra
Azzal
el
is
szivéhez
sokáig
festett
kell beszélgetni,
szorongatni.
miniatur-arczkép.
meg-megcsókolgatni,
Ez bizonyosan Damokos Tamás
képe.
A
felébredt oroszlán dühét ez
még
csak ingerli.
Végre aztán mégis rászánja magát a szép vésre,
maga
levetkzik,
nem
n
a lefek-
kell neki cselédsegítség.
bontja a szép hosszú haját, hogy újra befonja,
s
Le-
nagyot
hogy egy szál sz hajat talál közte ez akkor mikor hirét hozták, hogy a férjeért küldött válttámadt, ságdijat elrabolták. Hiszen még alig huszonnégy éves S már itt van az sz szál.
bámul
rajta,
A leskeld
:
lator lihegve emészti sóvár szemével a deli
is már. Alig birja magát addig mig a ágya félfüggönyét maga fölé húzta, csak a másikat hagyva feltárva, hogy onnan fekhelyérl a
hölgy bájait. Türelmetlen
n
tartóztatni,
gyermekekre lásson. Aztán félkarját a arczát ráfekteti
— No most
István,
s
itt
feje fölé emeli, az
Istenben elalszik.
van az én
idm
!
mondja magában Apor
elfordítva a csavarreteszt a deszkapad alján, a
hogy Czirjék megtanította
rá, s
abban a szent perczben
—
lMÍk
ii
Iáim ulúl,
ii
f<')l(]
valami nagy Kötót
H
iS
a/,
m('»lyHÓgl)o.
bo^'v H/.ahniira
8/or(<noH(''jo,
elbillen pa^Uórol lo/.ulmn
nem
phoü:
t^rte
m ken^
He lábát.
Hanem a/i
a
/.urcjri'
lika usHZony h kiiigorva
t(»l(l)n!(lt
ágyából, azt kónló
«Ki jár ott?t
:
Arra ugyan neki a báborgató
meg nem
feleibetett,
mórt az valami három ölnyi mélységben kuczorgott, a
bová nom hat
se
se hzó,
le
még
kaji(l>ajának
is
fel kellett
világosRág
;
hozzá törni
do a földalatti
még a
vastag
is, a mibe az a sülyeszt volt lehová Apor István leesett. Valami régi kincstart('> rojtck volt az, a melyben az els Mikó a drágaságait diigdosá, 8 a mi fell csak Czirjéknek volt tudomása;
bástyafalon keresztül mólyitve, a
hanem a rúgi
furfangos sóhajhidat
már
ö csinálta hozzá a
csapóajtó helyett s a levezet lajtorját
is
kihúzta be-
Akkor végezte ezt az egész munkát, a mikor Ilka asszony Szamosujvárt járt diaetát és fejedelmet regulázni. A mint a jeni gyzelemnek hire terjedt, rögtön megsejté Boldizsár bá, mi lesz ennek a következése? Damokosnét megA gyzelmes fejedelem visszajön, lle.
nótázziUi,
—
—
Mikóujvárt elkobozzák tle,
meg más, mint Apor
senki se kapja
dig fájt rá a foga,
ha egyszer
könny
— az idejön várat, birtokot
itt lesz,
lesz
az
még messzebblátó
midn
elfoglalni,
:
mivel aztán
czéljai voltak.
Azonban a megmagyarázhatlan zajra telen magára kapkodta a ruháit, s a a
azt pedig
luxuriosus természeténél fogva
t belecsalni ebbe az egérfogóba
az ezermesternek
felkelteni,
—
István, a kinek min-
Ilka asszony hircselédjeit készült
a hálószobája ajtaján halk kopogta-
tást hall.
— Ki van az ajtón — Én vagyok itt,
Ébren vagy-e
?
édes
lelkem, a Boldizsár bátyád.
'?
Ilka asszony sietett felnyitni az ajtót.
— Ugyan
jó,
hogy már felöltözve
talállak, édes
mézem.
16ü
Csak költsd
nunk
a kis gyermekeket
fel
innen
kell
öltöztesd
is, s
Fut-
fel.
!
Ilka asszony a lába alatt zakatoló zörejre figyelmezteté.
— Mi van
ott ?
Soha sem hallottam
— Patkány került a csapdába. szedd össze hirtelen, a iszákba tesd,
itt
Hadd
mi drágaságod
semmi neszt még.
kaparjon. Te csak
van, rakd egy
a legdrábbakat, a kis porontyokat, jól
;
befogva a hintód
meg sem
éjjeli
:
br-
fel is öltöz-
útra megyünk, Brassóig
állunk.
— Az történt meg, a mirl beszéltünk — Az. Tégedet megnotáztak. Apor Istvánnak ?
Ha magad
váradat, birtokodat.
is
az övé
nem
adták a
akarsz lenni,
akkor fuss innen.
— De hová — Majd megmondom, ha az úton leszünk. Egész ?
a hol
már a
van deszkázva. De most
világ be
magam
én elvégzem a
siess
odáig, !
Majd
dolgát azzal, a ki idelenn zakatol.
Ilka asszony hirtelen felölelte a gyermekeket az ágyuk-
ból
8
kifutott
rémülve,
velk
s féltette
a cselédjeihez.
ket ebben
Egészen agyon volt
a kísértetes szobában.
Boldizsár bá pedig, mikor egyedül maradt tolta a
helyébl a nagy
fali
tükröt
s
ott,
kezébe véve az
félreéjjeli
mécsest, levilágított vele a mély bástyaüregbe.
— No kedves komám, nem ütöttedHathatós káromkodás rá a — Látod, így jár ám a a volt az,
e
meg magadat ?
felelet.
ki
tiltott
gyümölcs után
Egy öl széles semmi kiáltás.
ágaskodik. Dejszen döngetheted azt a falat! az ell
Jobb
is
lesz,
hátul
is.
Nem
hallik ki innen
ha szépen megalkuszol velem, ha
ki akarsz
innen kerülni valaha.
— Mi — Mi kell?
kell ?
nekem s
!
Kiált fel
Kitaláltad.
«
onnan
Haramia.))
alulról a fogoly.
Azt
mondd meg Mun-
azonnal, hogy kinek hívják igazi néven a
duka Eavaselt bolta
Haramia
?
Damokos Tamás minden bizonynyal.
a ki a
hol találok rá
— Mit tudom én
?
váltságát elra-
!
I'i7
TlAt
csak
riti
t(»nl
oHzodbo jut, mórt neli
m
fejed:
:,
lm
/lem lioss/n az
nií(,r
i(l<'ítun rii-
i(|<j
várnom, a mig megmondod ha nekod nem Iiohszú. Te nckod tudnod kell uzt! R ha rooBt jóllakva nem jut :
majd
oH7:odho,
noni
(eszedbe jut
mondom, hogy
hetsz,
chomra, mert én addig meg
hol van
a pékholt, ahol czipót ve-
— oda lenn a nutban.
— Csak nem akarsz éhnn megölni — Ne akarj éhen meghalni. Do ón bizony alább nem adom a megmondtam az — No hát vigyen az ördög. ZernycHten Dimbora Lupujnak — Ügy? ismerem. Derék, becsületes emHát annál vannak az elrabolt aranyok? — Azt nem tudom. — Dehogy nem tudod Vájjon hol ket? — Az ördög jobban ?
ezipót,
árát.
lakik
el
l'.nis'^ó
hívják.
mellett,
Jól
hiróviselt
ber.
tartja
1
tudja.
— Könny neked
legetni.
én.
odalenn a pokolban az ördögöt emHát kérdezd meg tle, közelebb vagy hozzá mint
Különben, bizony Isten,
maradsz
itt
— No hát süketülj meg tle
!
Ítéletnapig.
Egy hosszú oláh
tilínkóba
vannak belerakva, az ott lóg az ág3^a fölött a falon. Vedd el tle mit bánom én ? süsd meg Hát hiszen meg is sütöm én azt, csak megkapjam No már most adj le egy létrát, hadd megyek fel. !
— —
— Jaj
de házsártos vagy, kedves
csak most kerültél
már
komám
;
pedig
még
Hátha, s mint a szegény Damokos Tamásnak, esztend számra ott kellene taposnod a csávát a keser rabságban Nem megy le
is
ki akarsz jönni
!
!
hamar Várnod kell egy kisség Elbb én majd elmegyek a Mundukát felkeresni. Téged addiglan itt hagylak. Ne félj semmit, nem halsz éhen. Ha a szalmát félreaz olyan
!
!
hárítod a lábad alól, találsz egy csapó-ajtóra, azt a vas-
karikájánál fogva felemeled, s azon bejutsz egy gádorba,
a melyik egy csinos kis boltba vezet. Az lesz a te ideigle-
nes lakásod ebben a várban.
Van nálad tzszerszám,
ott
168
találsz gyertyát
nem maradsz
is,
enni-inni való akár két hétre
kapom
Ha
a Mundukát.
bizonynyal megkapom.
is.
sötétben
Én
meglátod, van
;
az alatt csak meg-
az igazi nevet mondtad, akkor
Hogy a pénzt hogy veszem
el
tle, az aztán az én gondom.
mondót
Akkor azután rögtön híra hadnagyokhoz, hogy hol keressék
futtatok ide
a kapitányukat, a kik bizonyára addiglan, ha eget-földet
egygyé tesznek, sem akadnak rád sehol. az igazi nevet adád tudtomra
a szent helyre
Ádám !» S ezt
:
Ha azonban nem
akkor visszajövök
megint lekiáltok hozzád
s
ide, erre
«hol vag}'
:
Munduka Ravasel? míg csak te meg nem
jer el, ne hazudj igazán, ki a
mind addig
újra ismételem, a
unod.
— Az nevet mondtam. Dörmögé — No hát akkor béke legyen veled Ha igazi
a mélységbe
jutott.
!
friss jó
látlak, lássalak
egészségben.
Ezzel lecsukta a fogolyra az elbillen ajtót; helyre dítá a csavaró reteszt
;
rel együtt helyére tolá s
a nyilástzáró táblát a
aztán végighaladva a rejtek folyo-
són, kijött a czimerterembe rejtekajtó elé tolta, s
végig ballagott a
Tamásné dologban
;
a nehéz szekrényt megint a
valamennyi szobán keresztül
küls tornáczon, úgy
került
sétálva,
Damokos
a ki azt hitte, hogy boszorkányság van a mivelhogy a toronyszobából lehetetlen más
elé, :
ajtón kijönni valakinek, mint a melyen bement. jött ki az
for-
bels tükör-
Merre
ágyasházból ?
— Eepültem galambom
magyarázá Boldizsár bá. De most már repüljünk veletek együtt, a míg a csillagokban !
tart.
Azzal a két kis gyermeket a karjaikra vették, a kisebbiket az anyjuk, a nagyobbikat Boldizsár bá
ket
a hintóhoz.
töttek fel ?
—
A
nagyobbik nygösködött.
«
s
levitték
Minek
köl-
Olyan jót álmodtam. Az apámnál voltam ».
nála fogsz lenni kicsikém
Boldizsár bá
— odaviszlek
hozzá
!
nem
soká
!
— monda
!
- Milik f(<(l(l()
holondiija
oz/.ul
n H/.ogúny gyrniük ct
-
Jlku iiHH/iony.
— Igazat mondtam Tamáshoz
vn. Bizony
odamogyünk
t
DuinokoH
I
Ezért a szóért aztán mind a tuk,
'/
anya és két gyermek
hárman a nyakába
borul-
és ösHzecHÓkolták.
— Igaz ez ? igaz ez ? — Ha én mondom, hát igaz A DRAKU
POPI.
Útközben Boldizsár bá elmondott Ilka asszonynak a megtörténtekbl,
az ezután tervbe vett dolgokból any-
8
a mennyibe azt szükséges volt beavatni.
nyit,
már
Aportól, hogy
mi az
igazi
Megtudta
neve Mundukának ? hol
kapható meg, és az elrabolt aranyak hova vannak
el-
rejtve ?
— Tehát mégis nka
az ö tudtával történt
!
szörnyüködék
asszony.
— Bocsásd meg szentem. Az irántad való lem nem valami nemtelen indulat. — Pokolra jusson néki,
szere-
vitte rá,
érette
—
!
van már, ne kivánd még mélyebbre. Szépen birtokba vette a váradat, mondhatom: csak hadd üljön ott. Nem tart az sokáig, pünkösdi királyság lesz az, két ellen fejedelmünk már van, mire visszakerülünk Krimiából, negyedik is lesz, az majd kiveri valamennyit. Hanem most legelébb is az a fgondunk, hogy Mundukától vissza«Ott»)
kapjuk a pénzt.
— Eögtön nál,
jelentse föl kegyelmed a brassói királybíró-
hogy fogassa
el
az embert.
— Dehogy jelentem, édes mézem
!
hisz az annyi volna,
mintha rókát akarnék fogni s kolompot akasztanék a nyakamba. Majd kikeritem én azt királybiró nélkül, egy nap köze alatt. A ki az emberek bölcsességére számít, az bizony
170
csúfot lát
;
hanem
aki a bolondságukra számít, az mindig
czélba talál. Ilka asszony tehát egészen rábizta az ügyet Boldizsár
bára.
Másnap
délre
bevergdének
nem
Boldizsár bá azonban
szerencsésen Brassóba.
hajtatott a belvárosba, a hol
igen díszes vendégfogadók valának
;
hanem kinn maradt
Bolgárszegen. Ez egyik külvárosa Brassónak, a mit akkor
A
csupa görögök laktak. népfaj, a
legélelmesebb és leghasznosabb
mi csak Magyarországra bevándorolt.
Itt
bolgá-
roknak nevezték akkoriban ket de valóságra macedón kezükben volt az egész kereskedés, görögök voltak. Az ;
Magyarország
és a keleti
népek között. Kincsek özönlöt-
tek a kezeiken át Magyarországra. Szerették
királyok és fejedelmek, körül.
Ezek közé
s
ers
tartozott,
is
ket a ket
kiváltságokkal kerítek
hogy a görögök
saját birót vá-
magok közül, a ki kereskedelmi ügyeikben ítéhozott. Ebben az idben Nogáli uram volt a görög
lasztottak letet
biró. Boldizsár Itt
minden ház
bá egyenesen az
udvarára hajtatott be.
bolt volt és vendégfogadó. Lehetett kapni
ital pálinkát,
akár egy vég posztót, akár egész
ellátást, kocsival, lóval,
jutányosán, becsületes árért. Szí-
akár egy
vesen látták a vendéget, a gazda együtt ebédelt, vacsorált vele mikor odább akart menni, megcsinálta neki a szám:
min magának nyeresége sem volt; engedelmet hogy iljeií sokra megy a csekélység, a mit szolgáltatott, s ha azt mondta a vendég, hogy most nincsen pénze, hát «az Isten áldja meg! majd megadja, ha vissza-
láját,
a
kért tle,
jön megint. »
A
székelyek legörömestebb
is
csak ideszáll-
tak Bolgárszegre, ha Brassóban vala dolguk.
uram különben
régi jó
ismerse
mokos-családnak, a búzát, gyapjút
szokta
Nogáli
viszont kelmével,
venni,
s
házat.
Nagyon
örült
is,
fszerszámmal
volt a
Da-
tlük meglátta el a
mikor Boldizsár bát meglátta
maga segített kis fiucskával. bröndöt behozni Boldizsárnak. «Az ilyent nem
Damokosnéval, meg a két a nagy
is
»
:
171
kell oBoU'dro bi/.ni
I
óssreveRBÍ as emelésér/S], hogy arany-
ezÜHt van benne.
Biz R van ebben,
-
monda
Hok niindon cHiiládi kincHO
itt
DÓtáztatta a liu^'otnnss/onyt,
A i^amoko-
BoldizHdr bú.
van. Gyíir^y fcjcdclom im«gh
most futnunk
kttli 11/
or-
szágból.
—
Tudom, tudom. Mondú a görög. Az Uten áldja meg Majd mi tiinc/olunk azon. Hát csak hagyjátok itt nálam c/ekct a kincHeket most: ne vigyétek a nótájával
.'itít
!
magatokkal, mert bizony elveszik nyok. vngy » tatárok.
Itt
t<)letek
ólálkodnak
vagy a ZHiváa Hzomszód-
ám már
Én adok rá noktok majd pénzt, a mennyi kell. Tudom, mi van a ládában. Ismerem minden darabját. Lehet rá kölcsön adni kétezer aranyat. Nem kérek sokat érte egy oszporát egy aranyért, a mig visszafizetik. Ha egy hónap múlva, vagy kett múlva, vagy egy esztend bau.
:
múlva. Azért csak egy oszporát.
Damokos Tamásné bizony megadott volna akár egy dénárt
is
szives örömest a kölcsönajánlott két ezer arany-
ért darabonkint.
—
ám
én nálam biztos helyen lesz
Itt
nem
Ide
icljetek.
jön a tatár.
a kincsetek, ne
Van mi nekünk olyan
abra-
kunk, a mit ha a tatár lovának adunk, hát elmegy tle másfelé
;
Brassót kikerüli.
hogy vassal
nem jó
Megtanulták már a brassóiak,
verekedni, ezüsttel sokkal jobb.
— De hátha ezt a kétezer
aranyat
is
elrabolják
tlünk
a zsiványok, mint a múltkorit ? aggságoskodék Ilka aszszony.
— Miért
szólni
1
rát sem.
nem szóltatok nekem ? Nekem kellett volna Én nem adok ám a kezetekbe pénzt; egy oszpo-
Nem
kell az
embernek az útra pénzt vinni ma-
mert mikor elveszi az erszényét, hogy fizessen meglátják, s agyonütik érte. Hanem majd adok én nektek
gával
;
egy pecsétes
levelet, jóféle
pergamenre
elmehettek Bukarestbe, Galaczba, felirom a neveiket, kikhez ?
Annak
irva, ezzel
aztán
Bakcsi Száraiba, majd ott
megmutatjátok
ezt
!
172
a levelet,
s
megmondjátok
neki,
hogy mennyi pénzt
fizes-
meg amannak. Az felirja erre a mit kifizetett, ti meg irást adtok neki rólí
sen helyettetek ennek levélre,
a
Mikor visszakerültök, ezzel a levéllel beszámoltok nekem, s akkor megtudjuk, hogy melyikünk tartozik a másiknak ? így az egész utón senki egy tallért sem lát tenyeretekben mégis mindig lesz pénzetek. Ezt a leveíi
;
pedig hiába rabolná
let
el
tletek akárki, mert ez csak
Damokos Tamásné asszonyomnak a nevére szól a kit aztán a keze Írásáról ismernek, meg az én embereim minden városban. Ha akarjátok, Bagdadig elküldelek ;
benneteket ilyen szép szerével.
Oda azonban ök nem akarának utazni, hanem murza uram palotájáig.
csak
Krimiáig, Buzdurgán
Ilka asszony tehát egészen tele volt megelégedéssel,
mikor ennyit megértett Nogáli uramtól. Meg volna tehát a váltságdíj ismét a kétezer arany. Erre a módjára a szabadulásnak bizony hamarább is gondolhatott volna Vádolta most már a lelke, hogy minek kapkodott a feje;
delem lova zablyájához? miért
nem
kereste fel inkább
Mennyi id kárbaveszett ezzel. St a birtokát is elkobozták miatta. No majd az urának visszaadják, ha elkerül Krimiából, hisz az nem vétett Eákóczy Györgynek semmit, st inkább az hséazonnal Nógáli uramat
?
—
geért szenved.
Boldizsár bá azonban egy szóval nak,
sem
hogy vágynak még más kétezer
mikre bizonyosan számit. Azt szólt senkinek.
árulta el Nogáli-
aranyak
kell kicsikarni
!
is,
a
De nem
Azt mondta, elmegy körültekinteni alkal-
matosság után. Ellenben csak azt várta, hogy besötétedAkkor egy batyuba kötözött mindent, a mire szük-
jék.
sége volt.
Ha
valaki rajta kapta volna, de elbámult volna
hogy micsoda furcsa dolgokat szedett össze az ezermester ? Mi lesz ebbl ? Egy bivalybr szarvastul, sörényestül, egy hosszú tülök, egy négyszeglet bádogszelencze. Vájjon mire lesznek mindezek használhatók ? rajta,
178
Azt ö
A mint
tuíUji.
HÖt(?t
ltt, fclvotto
haty»t a iiátára;
ii
vándor olajkároHok nuxljara a köponyüKci a l)atyu fölé takarta, h aztán ogy boHRZÚ H/.ogoH bottal a kc/nlicn. (lult
Zernyent
Nem
tdiii-
foló.
kullutt noki
tudakozódni, tudta jól lu utat. Minden
házat ismert. kukoritottak
Kjft'drr
a hol az ö ombcréut
(jljutott.
flzonii'lyeson. iiittc
kakasok, mikor a falu kozcpóig
ii
volna
Sokszor
ittak
hogy ilyen
róla,
a bázavolt. Azt
k
('<^'yniáHnak
íh
szollem lakik
<4onos/,
ismerte ö
a kulacHából. Ki
benne?
Zoniyestfalva és egész határa akkoriban mind Jirassó
tulajdona
A
volt.
falu félmértföldnyi
végig a Riu patak partján,
más
része
hosszúságban nyúlik
meg
el
van szórva a
liavasok között; azt odafenn vad, pásztornép lakja,
még papot sem
lát
soha
nem
kasul a hogN (íken,
s
aki
vándorol a nyájával, keresztül-
kérdezve, hol Erdély, hol Oláhor-
szág ? az idelenn lakók pedig fuvarozásból élnek. Befog-
nak tizenkét, tizenhat lovat egy óriási társzekér elé, s azt megrakva brassói kelmékkel, elvontatják Bécsig vagy Galaczig, mindig útban vannak. Zavaros idkben pedig halásznak is de nem a Riu patakban, hanem a « zavarosban*. Eg3' olyan név, mint a «Munduka Bavasel», nem is valami megszégyenít arra nézve, a ki azt hiressé tette. Csak olyan az, mint a hajdankorban a rablólovagok viselete !
volt.
Még népballadák
is
dicsítik.
Egy
ilyen híres kalan-
dor, Deli Marko, egész ütközetet vívott Báthory Gáborral s
meg
is
verte (a szászok segélyével) a fejedelmet. (A «Deli
Marko » név mindenütt népszer.) bizonyos lehetett felle, hogy Dimbora
Boldizsár bá
Lupujt otthon
A
háza
ott
találja.
Az nem
van egy domboldalban,
takarva. Kerítése nincsen, fenyegeti
t itten
tudósítják róla.
meg, a
jár fuvarozni.
még egy
veszedelem
Nagy
hire
;
van
s
óriási diófáktól be-
kutyát
sem
tart.
Nem
ha fenyegetné, gyorsan
óriási erejének
:
az bánná
ki reá törne.
Dehogy
is
jött
ellene
Boldizsár
bá erhatalommal.
174 el nem nyomná a Mundukát, ha az megharagszik. A Dimbora Lupuj háza, a hogy oláh nemes uraké szo-
Brassó valamennyi drabantja
kott fabrikálva lenni, alul
egy lépcss tornácz
kbl
épült, arra vezetett
fel
a fölött azután szép simára gyalult
;
tölgyfából volt emelve a lakóház, ózifrán kifestett ajtó-,
magasabb
ablakfákkal, a teteje
volt
singnyi zsindelyekkel fedve, a két
magánál a háznál, két nagy szarvas-
ormán
agancscsal.
Boldizsár bá a csendes éjszakában toilettet csinált a diófa alatt
;
felvette
a bivalybrt, a szarvasfejbrt a fejére
húzva, ebben a riasztó alakban indult
meg
a
Munduka
látogatására.
kegyelme a hátsó szobában, a honnan az erdre lehet látni és menekülni. Az ablaka mindig nyitva, még télen is. ügy alszik ott a déczIsmerte a dörgést
bunda
alatt,
a nagy
:
ott alszik
báránybr süveggel a
fején.
Boldizsár bá a nagy hársfahéj szótülköt betolva az ab-
lakon át a szobába, pokolbeli hangon
mormogá
«
:
Mun-
duka Eavasel A déczbunda megmozdult, a bárányb rsüveg felütötte a fejét. Dimbora Lupuj felébredt a hs nevének említé! »>
sére álmából.
Haj, de hirtelen lehúzta a
fejét
megint a bunda
bizony a legkeményebb szivet
alá,
megpróbálná Ott tánczolt a falon fényes karika közepében egy nagy fekete ördög, elre görbült két szarvval, hosszan kilógó piros nyelvvel, tüzes vasvillával a kezében a farkába pedig három ördögfiu kapaszkodott, az egyik piros, a másik zöld, a harmadik sárga, az egyiknek bagolyfeje volt, a másiknak hiúz feje, a harmadiknak sündisznófeje. Az öreg ördög mormogott, az aprók pedig igen illetlen mert
az,
a mit
látott,
is
!
;
hangokat adogattak közbe.
uram irgalmazz » didergé fogvaczogvaa rablóhs, ((Munduka Eavasel! mormogá az ördög. Készen vagy-e
« Jajh!
a halálra? Jöszte velem
!
!
viszlek a pokolba ».
;
!
17.'.
«No még, uram, dráku! osak
napig ksgyelmoxx.
og>'
bnöm !»
Nagyon Huk a
üTudomiFel van nálam
Én vagyok a fdraku
ijrva|
popiu.
Ez a «pap ördöge* ama
titokteljes seemély,
aki eljár as
ablakra, a hol lopott pénzt érez h kiköveteli azt a primoa acípUHitortól. Furcsa incasHator
—
Jaj,
«Add
mondd meg, mit kivánHZ? azt a furulyát
ido
ágyad
a/,
fölül •
dörmögé as
ördög.
uram «Ne alkudj
•Jaj
!
Hangzott Hzögése
is
iv/. sok lesz. Érd be felévei !» Adod-e mindjárt? Vagy szekérrel jöjjek ?t már a pokolbeli paripák, a sárkányok prüsz-
driiku, !
a kerek fény szér közepébe ott a falon egyszerre
:
tzokádó sárkány
csak beugrott egy
ban
ült
Munduka Eavasel
Nem
a harcz. gát.
:
tüzes szekérrel
;
ab-
a poklok királya, tüzes koronával a fején.
Még
hogy itt életre é«i pokolra megy volt ö gyáva, ember. Tudta védelmezni malátta,
az ördög ellen
is
tudta.
Bizonyos volt
felöle,
hogy ha ö azt a szentelt viaszgyertyát ott a Szent György kép eltt megg}uithatja, attól egyszerre el kell futni minden pokolbeli hatalomnak. Kimászott négykézláb az ágyából
;
elvánszorgott a pestesig, azon
a kénfonalat bedugta
s
folyvást
még
imádkozva
odacsúszott térden a szent képig
s
parázs volt
és könyörögve,
akkor aztán meggyúj-
totta a viaszgyertyát.
De ebben
a pillanatban egy olyan tzsugárt okádott a
sárkány a szeme közé, hogy attól a gyertya
is
elaludt, s
mind leperzselödött. ((Munduka! Munduka! Ne bolondozz a pokol tüzével*, tanácslá mély hangon az ördög. A sárkány pedig prüszkölt szakálla, bajusza
és nagyokat horkantott.
—
Jaj
nekem
!
Adom már
Harmincz mértföldnyire
— Mihelyt a — Nesze fogd meg.
eredj
!
nyöszörgött a rablóvezér.
tlem
furulj^ád ide adod.
I
!
176
Boldizsár bá érezé a nehézségérl, hogy annak arany-
nyal kell tele lenni.
Akkor aztán még egy pokolbeli káromkodást mondott a rablónak: «Quadrupedanteputremcrepituquatitungula-
campum
» a mi valami rettenetes átokmondás lehet Munduka az ágy alá menekült tle rémültében arra aztán !
;
;
az ördög
is
elkocsikázott a
séges gyantaillatot hagyva
maga maga
rém-
sárkáayfogatával,
után, fejedelmi szokása
szerint.
— No hát
!
Monda magában
Boldizsár bá, mikor reg-
megdu-
gelre szerencsésen haza került Bolgárszegre, s a gasztalanitott hosszú tilinkóból kiönté Nogáli
lára a kétezer aranyakat.
syndicus,
még
fejét,
markából
hadnagy,
Valamennyi
darabant,
se csikarta volna ezt a pénzt, a
ki
uram
aszta-
biró, polgármester,
mind összeverte volna a Munduka Eavasel uram
hogy én kivasaltam tle egy
bi-
meg
egy
valybrrel, egy tülökkel, egy laterna magicával, kis törött gyantával
Azzal aztán elmesélte az egészet, hogyan történt, producálta a
bvlámpa csodamveleteit
mekeknek különösen
a mi a kis gyer-
megtetszett. Persze
k még nem vé-
tettek az ördögnek, tehát
Mindebbl pedig
nem
féltek tle.
az a tanulság
szükség van ezen a világon
nem
el is
;
;
:
hogy az ördögre nagy mi a mi ördögünket
azért
engedjük tlünk eldisputáltatni a tudósoktól.
— Ez hát nagyon
most
jól jött így,
monda
Nogáli uram.
Már
ezt a pénzt egészen a váltságdíjra adhatjátok, a mit
a zálogra felvesztek tlem, az csak az útiköltségre kell
Hanem azt tanácsolom, hogy mindjárt útra keljemert a Munduka, ha egy csomó elrablott pénzt kiadott a draku popinak, az addig nem nyugszik ám, míg helyette még egyszer annyit nem rabol. Neki mindenütt kémei vannak, a kik tudósítják, ki utazik a vámokon kemajd. tek
;
mennyi rizetet vitt magával. Ha Damokosné aszszonyom utazását megtudja, szentül azt hiszi, hogy sok
resztül,
pénzt viszen magával, azért ne
is
menjetek
ti
a
vám
felé
177
a HzoroHoii koreRztfll a rcndoH onságúton. Majd elktildelionoütukct mÚHÍülé, a ménre
a világnak iiincMoo Vannak ón nekem egynehány lovaM leányaim, a kik ni(>KK/<)kták a havasi utakat járni (a miken egykor a jó 'I'(ik()lyi Ixtört a nómot Beregekre.) De ne gondoljatok ám lok
óii
Hztija.
vahmii rosszat fellem. Csak azt corrigálom
ki,
a mit a
s/ász urak bolotcttok a törvényeinkbe, hogy nekünk görö* göknek nem szabad kényest, meg salétromot száilitani ki az urszt'igból hanem csak nekik. Hát az az én kényesö meg Halétromszállitó utam, az kegyes engedelmük nélkül. K/en az úton olyan s/épen kivezetnek titeket az én ;
nem
szolgálóim (én
tartok féríiszoJgát, az
mind
tolvaj,
egész Plojestig.
még a madár se szólít meg benneteket Onnan aztán csak egy hajtás Bukarest.
Lóháton odáig,
ott
pákosz, veszeked),
megint szekeret fogadtok, azzal men-
tek Gyurgyevóig. liövidebb volna ugj'an az út Foksánnak, s
úgy Brailának, de ez most
tatárseregekkel, azokra kell
azt a
nem
tele
van
errefelé
nyomakodó
jó lenne szembemenni. Azért
került tennetek, hogy a veszedelemnek
jetek útjából.
Onnan aztán evezs
kitér-
hajóval leereszkedtek
embereim eligaha Isten segít, két hét múlva ott lesztek az akhtiari kikötben. Eddig is megsegített csodatételével, ezután is majd megsegít az Isten, monda kegyes szóval Ilka aszGalaczig, ott kaptok vitorlás hajót, az én
zítanak, s
—
szony.
Ebben aztán megnyugodtak.
VAN ISTEN A FOLD ALATT
IS!
Boldizsár bá azonnal levelet ira a mikóujvári hadnagynak, melyben tudtára adá, hogy hol keressék az eltnt várkapitányt,
Apor István uramat
sanak hozzá az azóta
már fogytán
Jókai
:
\.
Danioküsok.
s
miféle furfanggal jus-
nagyrabecsült személyéhez, a kinek lehet az elemózsiája; de különben 1—
sem
178
kellemetes a tartózkodási helye. Egyébiránt köszönteti ö méltóságát, a furulyát megkapá s igen szép nótákat fúj-
A mit ö jobban meg fog érteni stb. stb. Csakhogy erre a levélre már akkor semmi szüksége sem volt Apor István uramnak. dogál rajta.
A
csaptatóba jutott fkapitány úr ugyanis sehogy
akart belenyugodni a
maga
sem
kellemetlen állapotába. Bo-
szantotta nagyon, hogy ilyen
együgy módon
engedte
magát a concupiscentiája kötfékénél fogva belevezettetni a kelepczébe.
Ha
ez kisül, az egész világ példája lesz be-
még
lle; kicsúfolják, kinevetik,
semmi
többé
Oroszlánszív Eichardot fogják kigúnyolni.
nem
a fejedelem sem fogja
dolgát rábízni. Hiába mondja, hogy hiszen
Nem
is
elfogták, azért
várja
,
hogy
még
érte
is
csak
t
jöjjenek, ha-
kitör innen. Vele volt az
evszerszáma, azt szokás magával vinni mindenkinek. Egy kés elég a rabnak, hogy a falát keresztül ássa, akármilyen vas-
volt ezüst tokban
tag
az.
is
Eögtön hozzáfogott a munkához. A késével kivájta a köri. Csak az els knél ment az ne-
mészragaszt egy hezecskén
munka
;
lett
a helyébl mozdítva, a
mindjárt könnyebben ment.
zott volna, bizoy
nál
k
de mihelyt az ki
Ha napszámba
megkeresett volna a
három dénárt egy nap
alatt.
kmves
dolgopallér-
Soha sem szolgálta még
meg
ilyen jól a kenyerét. De volt is láttatja. Másod nap már akkora rést vájt a falban, hogy maga is belefért; s nagy vigasztalására szolgált, hogy a hátralev falon ke-
már
neszbl meghallott
annyit, hogy a toronyrök trombitálnak. Hej ha neki egy trombitája volna most is jelt adhatna innen a föld alul, s azt a hívei majd meghallanák. Idelenn a föld alatt csak az órájáról tudta meg, hogy mennyire haladt az id s hogy éjfél van és nem dél. A harmadik nap éjszakája. Alig fordított belle valamit álomra. Egyszer azután olyan akadályra talált, a min az egész tudománya kudarczot vallott. Azt a rést, a mit resztül
a külvilági
:
;
!
!7Ü
H
mikor már egy ölnyire haladt, együg>' olyan nagy kökolonos, a minek
kcroHztill tört,
fiiloti
Hzorru üMuk elzárta
szélire Bobol sem ukudt rá
nem volna
;
de a mit onnan elmosditani
még ha maga Sámion
volna clúg e^y omber,
is Í8.
Hogy vágju magát c/cn a nagy kövön
A
kétségbeesés kezdte környúkezni
a nehéz veríték. «Hát nínoH Isten a
;
keresztül ?
szakadt a testérl
föld alatti* zúgolódik
nagy keser-
ségében.
Dehogy nincs
ám
ide
!
Csakhogy nom isten hírével kerültünk
I
No de
jól
vau
:
hogy
alig
uram, mit liallanak
fülei ?
e szót kimondta Apor István Csákánytéseket kívül a falon.
Épen
uttau, a liol ö az alagútját elzáró n&gy követ találta. hívei kívülrl Ez aztán a gyors igazságszolgáltatás Az ássák a falat. Tulajdonképen nincs is benne valami különös csoda. Kár is volna érte letérdepelni és hálákat adni !
áhítatosan, mert hisz az egész természetes következése az
A
eseményeknek.
uem
h darabontok
hséges
és a
székelyek,
találván reggel az ö fkapitányukat, a ki eltnt,
Czirjéket, a ki
Mundukát
uruknak a keresésére
:
keresni szökött, elindultak a jó
tudván, hogy
itt
kell neki valahol
eldugva lenni a vár bástyáiban. Most azután, az dességében, meghallották a neszt, hogy kaparja
a börtöne
falát, s
sem
éj
csen-
belülrl
nosza csákányt, vasrudat ragadtak, hogy
k meg kívülrl bontsák a köveket, a mik a fogolynak útjában állanak
Dehogy
jutott neki eszébe az imádság,
meg
a félmázsás
SzzDamokosné
viaszgyertya, a mit kínszenvedésében a Boldogságos
nek
felajánlott.
«No megállj
Czirjék! Megállj
Még
Ezért véres boszút állok
!»
Dimbora Lupujhoz
lehetne
is el
az
is
!
eszébe jutott, hogy
még futtatni
s
eszére adni
a veszedelmet.
Egyszer aztán nagyot roppant a
fal,
a nehéz
alapk kigör-
dül; a csillagos ég derengése bevilágít a földalatti odúba. 12*
;
!
180
—
Itt
kiált a
vagyok fiaim
megmenekült
Itt
!
a fkapitánytok, Apor István
!
fogoly, kibújva a törött résen szaba-
ditól elé.
De azok ugyancsak
furcsán köszöntötték. Egyik az üs-
tökébe markolt, a másik a gallérjába, a harmadik- negj'edik a két kezét kapta
el, az ötödik a száját tömte be, s mieltt egyet kiálthatott volna, hozzá kötötték a nyakánál fogva egy lónak a farkához, elkezdtek vele vágtatni, neki
aztán szaladni kellett tüskön-bozóton keresztül, ha azt nem
hogy a pányva a nyakára szoruljon. megszabadulás volt
akarta,
No
ez szép kis
A minek pedig az a magyarázata, hogy nem Apor István uram darabontjai voltak azok, a kik a bástyát kikezdték hanem a krimiai tatárok, Buzdurgán emberei. A haragos murza, a mit A maga csapatjával legelébb
betört Erdélybe,
szoroson keresztül, mit senki sem védelmezett ott termett
Mikó-Ujvár
Fogadása
alatt.
Damokos Tamásnét, a küldeni a váltságdíjat. Nagyon keríteni
szeretjét
is ott
megtenni.
megígért, sietett
;
az ojtozi
éjszakára
körmére meghogy még a
tartotta
ki az uráért sajnálta
számított rá,
fogja a várban találni, a kiért az urát ott
hagyta veszendben.
Nem
volt ott
most Czirjék Boldizsár,
a ki a faágyuival egész tatár-sereget pocsékká vert ugyan-
azon a helyen ban.
Sem
:
székely és szász a fülére fekve aludt a vár-
kapitány,
fegyelemben
tartsa.
sem hadnagy nem
Könny
volt
volt,
a ki az
röket
ket meglepni gondtalan
álmukban.
A
tatárok
észrevétlenül kiásták a bástyafalat, azután
ugyanazon a sülyesztn
keresztül,
zuhant, felmászának szépen
s
melybe Apor István
le-
a várszobában alvó dara-
bontokat irgalmatlanul megkötözték. Az alsó boltozatban fel. Akkor hogy benn van az ellenség a várban. Ok aztán, ne-
alvó székelyek csak erre a lármára ébredének látták,
hogy kivül
és belül két
tz
lévén, a ki vezette volna
közé szoruljanak, senki sem
ket, felnyiták a kaput
veres kézzel kirohanván, elverték
maguk
elöl,
és fegy-
a kit utjok-
181
han
talil1tal( r
tiiijy
úin
initóv Ic^o'cn
A/.t ug,Y
nem
«Ttt liozzuk !
kapi-
?
hannm addÍK
kcrdozUik,
murza oló noiii az Apor Istvánt!*
tak vel, a niig a
Hojh
A
aztán olmonektíltok a ho^ynk Vözó.
liiHHa,
nyargal-
rkozónek.
(
ni(
ennól a nóvnól Buzdurgán murza.
— Hohoj
!
ITát te
vagy az a híroH
?
"Krdv.s
az urát, fáj
(;.'\
A sz(^p asszony szerelmes hálviirivM A kiórt Pamokos Tamást ott hagyja u csuviiliaii 'IV ind
PÍBtukáni!»
'•
I
a fogam. Csakhogy megkaptalak
oda társad
!
No ne
raelló: legyetek együtt ketten.
logasson majd a szép
szebb legény a talpán
fólj,
elviszlek
Akkor aztán vá-
asszony hennetak, hogy mélyítek ? Szerettél
a közös tálból enni?
No
majd lefetyölöd a közös moslékot, a közös vályúból, Damokos Tamással, s egy korbács csókolja mind a ketttök hátát.
Most tudta hát már meg Apor István, hogy bizonyára föld alatt is csakhogy nem jó a haragját fölébreszteni imádkozással az olyan embernek, a ki valami
van Isten a
rosszban töri a
;
fejét
;
mert így
Ellenben Buzdurgán murza
a hogy ö
jár,
még
járt.
egyszer olyan dühös
Apor Istvánra, mikor a kurtányok, a kik a várból viszszatértek, liirül hozták neki, hogy a keresett szép asszonyt nem találták sehol. Vannak ottan fehér népek többen, de azok mind vének és ránczos képüek. Hogy az asszonyuk hová lett? azt senki sem tudja. Akkor csak te tudod magad, Apor István, dörmögé Buzdurgán. Ha nekem el nem adod, ha ki nem vallod, hová dugtad el ? bizony mondom neked, hogy olyan dolgot hallasz, a milyent még soha sem hallottál. A talpadnak mondják, s mégis a fejed érti meg. Azt pedig, hogy hol van most Damokos Tamásné, nehéz lett volna akárkinek is megmondani. Mert azoknak a hegyeknek, a miken keresztül Nogáli uram lovas szolgálói
lett
—
vezették ez órában Ilka asszonyt,
még
neveik sincsenek.
182
ASSZONYOK VERSENYE. Csak úgy magában járdogálta végig pompás kertje kervényes útjait a kadina.
Nem
telt
öröme
te-
se a bajadérek
nem viditá meg körüle paradicsom A kiket maga körül lát, azok
tánczában, se az almék dalaiban. Virágnyilás fel,
gyümölcsérés
volt,
nem
vígasztala
de belül volt a sivatag.
rá nézve
nem emberek
:
asszonyok és eunuchok, engedel-
:
mes szolgalelkek. Üres neki ez a világ. Az rt álló cseléd jön feléje sietve,
s
arczczal a földre
borulva, jelenti alázatosan, hogy odakinn az udvarban
egy gyászruhás asszonyság könyörög bebocsáttatásért, a nevét
felirta erre
a teszkerára.
Kalme arczán valami villámlott át, a mint ezt a nevet elolvasta: «Damokos Tamásné!» Megköté magát kevély indulattal
s
azt felelte
— Mondjad neki
:
:
« jöjj
ön holnap
!»
Miért utalta másnapra ? Éreztetni akarta tán vele dölyfös
hatalmát? Ebben
tett.
Ma nem
lehet valami.
is
magát
hitte
De más oka
elég szépnek.
Tördött
is
lehe-
volt.
Pe-
nagyon kivánta, hogy valaha az életben ezzel az asszonynyal összetalálkozzék, hogy aztán hadd lássák, melyik volt a szebbik? -e, vagy a másik, a kiért t megdig olyan
vetették, cserébe el
Meg
nem
fogadták
egész nap elkészüldésekkel vett,
?
akarta ezt az asszonyt verni
legelször
kés
este
telt el.
ni
szépségével.
Az
Háromféle fürdt
szamártej bi,
is
azután reggel
korán damaskusi rózsavízbl, utoljára délben a bbájos szzleánytejbl, a mit ámbrával és pálmaborral készítenek az arab bvészek, így árulják ólommal beforrasztott üvegekben. Akkor befonatta a haját az asszonyai-
—
val gyöngyfüzérek közé
;
elhozatta legragyogóbb selyem-
ruháit, kösöntyüit, karpereczeit, lus,
macskaszem, karbunku-
rubint ragyogott a nyakán, füleiben. Az arczát kifes-
»
!
!
:
188 tittto H/.iirnórriil,
violrigyökérrel bajnalsxin piroira;
mondta, do raég a tükro
(lun H/.áj a/.t
íh ar.l
iiiÍd-
hogy
vallotta,
aHH/ony norn lehet a földön Kaliiiónál
Hxobl)
•löhot a/ H
iiiíÍkíU
!
Int, hojíy vczcsHÓk
Ix-
vúmkozó
uz iidviiron
g;)'áMzrahÍ8
flHHZonyt a liárcinlx'.
Biz az a violaKzim'i ^'yászniha urin karja a
ni
HZt'pHrgct
a Hzomorú alakon,
:
cf^'y
kót olyan ékszere, a
arany, czÜKt,
i;'
niakuhlnyi hímh,
minvel nem
.1.
cHak clta*
tja,
m mt
(^
*
-
'
\;n
bír a kadina,
övó volna, bizony csak odaadná érettük cserébe miudcu drágaságát, az u két szép poronty, olyan piros arczú,
olyan kökény-szem mind a kett.
A
kisebbik az anyja
keblén csügg, két karjával átfonva a nyakát s szégyenkedve rejti
az orczáját az an^'ja fátyola közé, a mint ez a sok
idogen asszony mind reá néz bámulva. Az anyja suttogva biztatja,
hogy ne
—
semmit; csak vele van elhogy a ház úrnjét köszönteni is szemmel látja vág3'tár8néja arczán,
féljen
foglalva, egészen felejti,
És a kadina irigy hogy annak a kis kölyöknek a csókja mennyivel szebb pirosító minden szafflórnál, violagyökémél S ez a könyörg asszony még nem is alázza meg magát ö eltte, úgy a hogy illik, hogy az ajtónál belépve, leborulna mindjárt a földre s aztán, a hány lépés, annyiszor értetné a homlokát a tarka sznyeghez, míg az zsámolyához eljut, hanem csak ott alkuszik a nagyobb fiával, a kell.
kit
kézen vezet:
eltt
«
térdelj le
szépen fiacskám az úrasszony
!
«Biz én
nem
térdelek
;
hisz
nem
a
Szz
Mária ez
itten
!
No hát is akarja vele éreztetni a büszkeségét. Az rt álló eunuch sürgets levelet hoz a kadinának. Kalme asszony ezüst csíptetvel veszi azt el a vert ezüsttálczáról. Buzdurgán murzának szólt a levél, kívül ráírva Foglyok dolgában. Akmet bégtl. Sürgets. A murza kedvencz nejét bizta meg azzal, hogy távollétében az érkez leveleit felbontsa s a mi sürgs elintézni
:
181.
már
személyét képviselve, elvégezze. (Ez
való, azt az
egy kis európai erkölcs volt nála.)
Kalme felbontá a levelet s a míg elolvasta, addig hagyta maga eltt állni a gyászruhás asszonyt, két kis porontyával.
Ez «
volt a levélben
A Damokos Tamás nev
rab magyar urat, volt székely
fkapitányt, a mint ezen levelemet veszed, szultán sége parancsolatjából (ki ura
neked
is)
minden igazhivknek
fel-
és így
fejed vesztésének büntetése alatt azonnal bo-
csásd haza.
A
kétezer arany váltságdíjról adjon neked
írást, s azt majd innenhazulról neked megfizesse, mikor neki lészen. Hogy mikor lészen ? azt tudja lészen. A mit is pedig neked az ö feleségérl irék, hogy más lator férfikegyelmével boronálta val, az Apor István urammal volna össze a fátyolát, az csupa csalafintaság volt. Az aszrab urához még szony st inkább nagyon is hséges az miatta. az Eákóczy György fejedelmet is megkergette
e
;
A
kétezer arany váltságdijat
is
megküldte rendén az nap-
hanem a furfangos Apor István elfogatta azt útközben a Munduka Kavasel harámbasával, azért, hogy az Damokos Tamást rabságba veszítse, s így az asz-
jára az uráért,
szonyát könnyebben elkaparinthassa, a kiben fülig szerel-
mes. Tehát az asszonyról többé semmi rosszat ne mondj.
Az Damokos Tamást pedig rögtön hazaküldjed, különben elhivattatol Sztambulba, a Tsiragány palotába, a hová tudod, hogy egy kapun megy be az ember, de két kapun jön ki
:
a feje az egyiken, a teste a másikon.))
Mikor lott
ezt a levelet végigolvasta a kadina,
úgy aláhanyat-
a feje és két karja, mintha halálos betegség lepte
A
volna
meg
maga
körül nézett, belepillantott a nagy velenczei tükrébe
s elijedt
egyszerre.
magától!
mint véletlenül, tétova szemével
Halálsárgára
volt
sápadva az egész
mely sápadáson úgy elütött a szafflórral festett kendzésnek pírja, mint a hogy a bealkonyult ég sárga arcza, a
színétl elválik egy elszakadt rózsapiros felh.
18ft
m
So gyöngyök, ho gyömdntok nem adjiVk vJMHKa árosának uzi H ragyog&Ht, ii mi arról clftiiit. A két aMSODj közül ö volt a gyáHzolóbb.
— Mit kcnlc/' jó aflHzony — Éu bizony, kegyehncH hhh/ouvoih, ?
lio/tAl,
mai aa én HiVgiit,
hogy nokcd átadjnm
Krrh'k,
nokom örül,
uramnak,
édoH, jó
h<»g}'
által
fogadd
cl;
!
r,.!,!,,;
•
íi
lm
hiini'l
az uramat kiváltHam rajtu.
h
Hzámíjlld
meg
az uramat: nézd, ez a két
h
ki.s
-l-l
n*''" ;
hogy ropos, hogy mindjárt megláthatják az ö jó ap-
jukat.
Kaimé öRnzevonta vékony szemöldeit t.atta
s
hidegnek mu-
nuigát, erltetve.
— Jó asszony. Én addig dijat, a
el
míg az uradra rá nem
nem fogadhatom a találtál.
váltság-
En a rabokat nem
ismerem, azoknak a neveiket sem hallottam soha. Majd felhozatom
ket
ide az udvarra, szemeld
ki,
melyik az, a
kiben ráismersz hajdani férjedre.
— Oh én bizony ráismerek, ha daróczrongyban
ha nap
elégette
ezer közül
is
fekély meglepte
is,
van
is,
az ábrázatját, rögtön,
egyszerre kilátom.
— Kívánom, hogy
ha nem
is
ismernél
kilásd. rá,
De ha nem
találnád
itt
meg,
visszaadom az erszény
bizony
aranyad. Azzal parancsot adott a kadina az eunuchoknak, hogy
hozzák
az udvarba
fel
gákat, a kiknek
Azokat
ott
még
sorban
mind
a kertben dolgozó rabszol-
tisztességes kinézésük vagyon. felállíták s
akkor Damokos Tamásné
végig haladt a sor eltt, arczaikba nézett, búsan fejet csóvált
és visszatért a kadinához, a ki hölgyeivel együtt a
kastélynak
egy
arany rácsos
köröndjébl nézte
ezt
a
szemlét.
— Az én uram nincsen ezek között. Ekkor Kalme azt parancsolá, hogy
tereljék fel
a többi
rabokat a brgj^árból, a kik ott dolgoznak.
Egyszerre
nem
fértek el
mind
az udvarban, csak úgy
»
!
!
!
186
csapatonkint hajtották
fel
ket. Ezek már
elzüllött,
mar-
czona alakok voltak, naptól agyonégett, szenvedésektl kényszerült arczokkal; félig mezítelen, rongygyal
el-
til-túl
fedett sovány tagokkal; karjaik, lábszáraik a brcsávától
sárgára, feketére, vörösre edzve.
szemlélgetni.
nézett rajtuk
uram
Kín ezeket
Damokos Tamásné sorba s
látni,
végig
járt elttük, végig
csüggedten tért vissza: «egy sem az én
!
Egyre nyomorultabb alakok csoportját terelték eléje. alig látott már. Azok között sem volt még Damokos Tamás.
A könytl
Most aztán Kalme parancsot adott, hogy hozzák el a brlúgzóból a foglyokat. Ezek végzik a legkínzóbb munkát,
melyre azokat szokták kárhoztatni, a kik vagy szökést
meg, vagy a váltságdíjukra hiába várattak. Ezek nem emberi alakok már, hanem kísértetek Ilkának a szíve úgy elszorult, mintha hegy feküdnék rajta, mikor ez ijeszt alakok eléje lépdeltek, arczuk elkísérlettek
!
Óh mily
megcsonkítva. Isten képe kitörölve róla.
csúfítva,
szívfájdalom
ket
ígyen
egy kedves alakot közöttök
látni,
keresni
De mégis
megtalálja
I
Arczát szétmarczangolhatták, dozást
el
nem
A
vehették tle.
undok alakban ráismer az
tól
de azt a büszke fejhor-
szennytl
fekete, a rongy-
kedvesére,
s
oda rohan
hozzá, öleli karjával, elhalmozza forró csókjaival édes szóval ennek az elundokított arcznak
én szivem bálványa
Kalme nem ajtaján
;
:
«
s
mondja
én angyalom
I
állhatta ki ezt a jelenetet, kirohant a
körönd
nem tördött vele, hogy férfi szem látja fátyoltalan
arczát, odarohant az ölelkezökhöz.
— Menjetek ellem
!
Takarodjatok innen
egymást, ha én látlak
itt
!
Itt
!
Ne
öleljétek
a pénzed, asszony
!
Vedd
vissza a váltságdíjad
Azzal oda veté az erszényt a lábaihoz Ilkának. -
-
Nem
akarnád
t
kiadni
?
kérdé megrettenve Ilka.
!
!
— Do kiadom ingyon naniokoM TamiiH még mont szurtofl ó« ijoHztö
—
V(<(1(1 fel
!
I)o
iut az
in
büszke volt! Uonajon.
móg mindig kovííly. oTH'/.öuyi, monda a nojónok
vÍH8za ax umHH/.onynok. Knnyit
k<^riek
értem
:
ennyit ad*
nak örtem. Éh 6n meg Hom vcHzcm vÍHHzn, monda Ealme;
—
már
ö
tein
Akmet
íh
vcrHiMiyri; Hzólitfi
a
maga
bégiu'k a levelét, a
add
•
8
most
büszkeoégót. Mont vet*
mely
mAflt parancsol
;
ball-
gaBd niog, iKMD fogod megbánni. (Mint azt a milHÍk levélolvasáHt, gondola mii^íilum.)
Mikor azt clolvusta Kalmc, az
eltorzított
arcznuk
íh
volt
ragyogása.
— Lásd, monda a elolvasásánál, Kalme a hozzád. ségcd ilyen hséges — Tudtam én azt mindig! Damokos Tamás, keblére szorítva édes egyetlenét. — No hát vedd vissza a pénzed — Még sem veszem monda Tamás. Hanem ha kelevél
fele-
:
volt
ki Itá
vissza,
gyelemosztó napod van, fogadd értem,
hanem
el
hát ezt a váltságdijat
nem
kétszáz fogolytársamért, kik velem egj'ütt
ket, hadd jöjjenek k velem. Add — Jól van. Vidd ket magaddal. De ha a rabokat nem
jutottak rabságba.
ki
is
adhatom ingyen, szabad nekik adnom egyéb útravalót. Gyalog hosszú az út, ott künn a ménesem. Válaszsz ki bellük annyi paripát, a hányan vagytok, magyar rabok. S aztán nehogy a moldvai oláhok, kozákok fegyverteleneket megcsúfoljanak, itt van a fegyvertár, vigyetek belle magatokkal kardot, lándzsát, a mennyit elbírtok. De meg az sem illenék, hogy útközben fosztogatásokból tartsátok magatokat
:
útiköltségnek vegyétek
el
tlem ezt az
erszény
aranyat.
S
ezzel a sokat utazott kétezer
Damokos Tamás kezébe. majd a Kalme marad gyztes az asszony
visszavándorolt a
Még
utoljára
versenyben.
arany megint esak
!
:
188
Most már Ilka asszony könyez szemekkel fordula hozzája.
—
Oh úrasszonyom!
meg ennyi
Mivel háláljam én
jóságodat ? Mit adhatok én teneked ezért?
Kalme szemei úgy égtek, ragyogtak. Add ide egy pillanatra azt a kis kölyket
—
hadd csókoljam
a karodról,
össze.
Ilka odanyujtá két kezével a kis
szégyenked
piros-
azt a keblére
mind
pofájú angyalkát.
Kalme odaragadta
a két karjával,
elhalmozta arczát, szemeit, homlokát
forró csókjaival
s :
a köny, mint a zápor, úgy szakadt sze-
mébl, egy hosszú
pillanatig olyan boldognak álmodta
magát, mint az a másik asszony.
Akkor visszadobta a gyermeket hevesen az anyja keblére.
— Fogjad
cseiddel: a
!
vigyed
!
S most már
míg jókedvemben
redek haragos kedvemre,
nem
öllek-e agyon,
mekedet
s
szaladj
találsz, a
mert akkor,
ellem
a kin-
nem
míg
föl
nem
tudod, hogy
éb-
elveszem tled az uradat és a gyer-
!
De úgy
megijedt ettl a fenyegetéstl Ilka asszony,
hogy egy pillanatig sem maradt ott állva, hanem a két kezével megkapta egyfell az urának, másfell a nagyobbik fiának a kezét, a kisebbiket a nyakába ültette lovazva s úgy futott ki velk a nyitott várkapun, mint a ki lopott kincset visz magával.
Csak azután, hogy a kapun kívül voltak, s látta, hogy senki sem kergeti, tért magához, s azt kérdé az urától De vájjon Buzdurgán murza, ha hazakerül, helye-
—
selni fogja-e azt, 8
hogy a felesége ennyi rabot elbocsátott
még lovat, fegyvert is adott nekik? De bizony nem fogja. Talán meg is haragszik érte a feleségére ? De nagyon megharagszik. Mit fog vele tenni ? uram Jézus Brzsákba varratja s beledobatja a nagy
—
— — — —
vízesésbe.
!
IK9
— Hogy órkcxne — Mugaiu
úr
ii/.
Í8
1-Ui,
azt
ilöi'c tihlta
t^t, mieldti b«sa-
kívánom neki!
('iuláii iicin íh tette
ha
|M.o/
volna azt hozzá Damokoü Tamáa,
volna, hogy az úristen meghallgatja ugarán
azt a kogyoH úliajtást.
hanem épen
rá fogja bizni
annak
u V(^gniliajtáHiU.)
A DAMOKOS-VAGAS. HiralmaH dolog vulna azt
leírni,
a mik ez alatt Erdély-
bon történtek.
A felgerjedt török szultán nieicsztó ii imif^a hadait minden oldalról a szerencsétlen országra, mely azt sem tudta már, hogy kinek engedelmeskedjék? annyi volt a fejedelme.
A
krimiai tatárok hordája végigpusztitá az egész feje-
delemséget mind a Királyhágóig, de
még
hanem
olyan rémületet tá-
átcsapott Magyarországra,
ott
sem
állt
meg,
masztva maga eltt, hogy senki sem mert neki ellentállni, csak futott elle mmden nép, a hol az elcsapatja megjelent 8 engedte a városait fölégetni. Ekkor pusztították el Gyula-Fehérvárt is, a szép kollégium könyvtárát ha-
lomra rakták, úgy gyújtották meg. S csak akkor hagjiák oda az országot, mikor már úgy megterhelték magukat zsákmáuynyal, hogy többet nem birt el a ló, meg a rabszolgahad.
A Rákóczy György jeni
diadalának ez volt a szomorú
következése,
Buzdurgán murza
is
megelégelte
már
az olcsó diadalo-
kat, jóllakhatott vérrel és jaj kiáltásokkal,
számra hajtá maga eltt a rabszíjra fzött marhát, birkát
— vegyest.
egész csordaférfit,
asszonyt,
Ekkor került haza Damokos Tamás, a maga kiszabadult kétszáz vitéz bajtársával.
Mikor az
ojtozi szoroshoz
éi-t,
a hol II.
Rákóczy György
:
190 által épített
még
vár zárja
el
a völgy kijáratát, hát akkor
hogy ez a vár a székelyek kezében van, semmit sem tudott arról, hogy milyen furfanggal foglalták el azt a törökök. A hazaszabadult székelyek pedig mindnyájan tatár- öltözetet viseltek; mert bizony Krimiában senki se varrt az számukra székely zekét, harisnyát; azt hitte,
a fegyverzetük
monda
fogva azt
— Eredj
egészen tatárokéhoz hasonlított. Annál-
is
Boldizsár bának
csak, édes bátyám,
Damokos Tamás elre be a várba. Neked
magyar gúnyád van, beeresztenek, s bennlevket, hogy mi nem vagyunk
világosítsad fel a tatárok,
különben
még közénk ágyúznak, puskáznak elnéznek bennünket. De nem megyek biz én monda Boldizsár bá. Mert ;
—
;
ha én bemegyek a magyar ruhámmal a Eákóczy-várba, soha ki nem jövök onnan többet. Török van odabenn. Inkább adj nekem is egy tatársüveget, meg egy hosszú dárdát, aztán
hadd lovagolok elre valami huszadmagammal
a várba. Ilyen kevés népet bizton beeresztenek. szer aztán ott leszek a felvonó hidon,
ti
ben rohanjatok utánam, egy hajtással elkapjuk
A
bizony sikerült az ezermesternek.
hagyott a török a Eákóczy-várban,
hogy azt
hátulról,
Ha
többiek az
egy-
erd-
ezt a várat.
Lomha oláh rséget nem is gondolt rá,
Moldvából fenyegethesse valami vesze-
delem. Egy kardcsapás nélkül
el lett az foglalva. Az rsémenjen haza az anyja örömébe A mint annak híre futamodott, hogy hazakerült a Damokos Tamás meg a lúfk hada Krimiából, hogy be is vették a Eákóczy várát, egyszerre nagy lett a csdület az ojtozi hegyekben. Csikbl, Háromszékbl a hegyek közt lappangó székelység mind odasietett. Volt ember is, fegyver is elég csak a vezet hiányzott. Mikor Tamás megtudta, hogy Mikóujvárát is elvette a tatár, nagyon szidta érte a csíki székelyeket minek engedték magukat olyan könnyen kizavarni a várukból ? Azok
get kilökték,
!
;
;
azt felelték rá, beszélj velük,
hogy « mikor ha tudsz I
nem volt lovasságunk
:
»
Aztán
Itfl
— No hát iMúr
\uii
iiio-^i
lovasságtok.
Hát
voleni,
g>'<«rt4'k
fo^'liiljuk vÍHH/.a.
Mej^yünk
S
iiM'^ íh
íh
I
l)iiinoko,H is
indulúnak
t'gósz Hrifí^fHtiil a HZilKuldó
(
/nji K
Ott találkuxának iiiizdurKáii luiir/.ávul a HÍkon.
A/
elbámult
rl
jött Ojtoz rajta,
mikor dárdaordöt
azt hitto, hof^v a
Hát már
A
h
h/.oinyeD
látott luaga elölt
j;^'öken''t íh kití'ptü
már
:
a mi-
a földbl.
ez a H/úkoly, akárhányszor agyonverik, mindig
újra fültániad
Bizony
('HÍkH/
u nagy pródújával
feló
nUitt
vir/.iU'-Hv
tatami.
fel
!
az
!
tatárnak pcdi*; az volt a szokása, bogy a hol vá*
ratlan ellenálláHra talált, ott mindjárt lekonyult a taréja.
Buzdurgán miírza dühös Kilovagolt
maga a
kirántva hattilmas
volt, hog}- így elállják
az útját.
két sereg közötti síkság közepére s pallosát,
szörny hangon, bogy
elkezdett
kiabálni,
félmértföldnyire
is
meg
olyan
lehetett
hallani.
Majd elbujtok egérlyukaitokba, ürHa van közöttetek embernek való em-
«Ti bitetlen kutyák
gének születtek
!
ber, küldjétek ide
!
elém; csapjunk össze egy szál karddal!
No hát vau-e ember a székelyek közt!» Ember volt biz elég, de óriás nem volt. Azok rég kihaltak már a nagy Czohárdról, a hol legutoljára laktak. Ki mérkznék össze egy ilyen nagy bolond hustoronj'nyal, a kinek a pallosát más Isten teremtése két kézzel sem tudja megemelni. Pedig hát nag,y szégyen
lesz,
ha a kérked góliáthtal
nem
tudnak senkit szembeálKtani. Egyik a másikra nézett; de csak egyiknek sem akaródzott a
kardját összepróbálni a murzáéval. Hosszabb az
valamennyiénél.
— Hej édes jó öcsém,
uram. Csak neked
Monda
vitéz
Damokos Tamás kapitány
kell ezzel a csodával
összeakaszkodnod
Czirjék Boldizsár a fkapitánynak.
I
»
;
192
A
többi
hadnagyok
is
mind neki esének
meg vele, senki más.» Damokos Tamás látta, hogy
:
ezt a harczot
«te
vívhatsz
nem
kerül-
heti ki.
És akkor erre az emlékezetes mondásra fakadt, a mi
fel
van jegyezve a Damokos-család hagyományaiban. «Héj becsület, becsület
!
Ha
ón nekem most meghalnom
nem volnál, nem kellene
te
!
S mondván, kirántá a kardját, eláldotta ennek a világnak keserségét nagy búbánatában, « aztán köszöntsétek a feleségemet, meg a két kis árvámat !» És most « segíts uram Jézus
!
»
azzal a lovát megsarkantyúzva, kiugratott a
hom-
loksorból a síkság közepére, Bozdurgán murzával szembe-
iramodvást.
Amint a murza meglátta a
feléje vágtatót,
az elcsufolt orczájáról a kiszabadult rabját
fondárosan
megismerte
s rárivalt
csú-
:
— Hát
te hogy szöktél meg a csávagödörbl. Tamás a Damokosok között ? Tán biz a feleségem bocsátott szabadon? Te világcsaló hazug! Nojszen. Voltam a gyulafehér-
nagy medreszben
vári
kirl
te
:
kerestem a huszonnyolcz övet, a
mchdruli ábéczét tanultál
;
egyet
sem találtam
no majd oda haza esztrengára veszem a kadinát, hogy mint jutottál az öveihez? Most pedig csak gyere ide a kezem ügyébe, hadd hasítlak kettbe. Az egyik feledet a magad feleségének, a másikat az enyémnek Ha olyan nagyon szerettek, osztozzanak rajtad. Azzal felemelte faágvastagságú karjával magasra azt a !
széles pallost, a
úgy
mi egy
bikát
forgatta a feje fölött,
be a reárohanó
Hanem
is
képes kettészelni
s
csak
mintha nádszál volna. Úgy várta
Damokos Tamást.
hát meglehet, hogy az ilyen nagy testnél
nem
olyan nagyon gyors az agy és a kar közötti összemködés, mint a kisebb termetnél, a míg az ö feje azt mondja a kezének « vágj » míg az ezt megteszi, az alatt a tömzsi régen ,
:
odavágott
:
Damokos Tamásnak
az éles szablyája csak egy
\
illlllllillsiiM
KIS liiuVOl
oMhb OnpOtl
(Itirgún nviikáni, niitOott
volna, do ol.vun H/crcnc^i
hordónyi luigy
fö
Ir
tlontíl
f
ii:
annak a palcmu
>
talált neki
i
<
.<
i
i
i
.
hn^r}'
(mIii,
u
CHuk hropült az öriv
uiint tul])ra csók a földön, uii^* roordiÚM:!.
K/üuiöldökoit, fintorgatta a/ orrAt h
na^dkat
|m
niorrdoxö HKcnioivol, a H/ája tátogott hozzá, uiintl
rohányásokat tenn(t tani
A
tled
DamokoB Tamás,
nem
ezt
var-
megfordulván a lovával, elkezvÍKs/a a tatár táhor felé, szokása szerint a
fejnólküli test pedig,
dett Hzala<1ni
köt földig crö láhával
Az ökléhe
lónak.
gbe
«Ej
:
|i»
is
segitve nyargalni az alatta futó
Hzoritott pallos egyre csapkodott
a leve-
johbni-halra, mint a bomlott szélmalomszárny.
A
ta-
társág erre a látványra úgy megijedt, hogy hátat fordított. elfutott világgá, ott
hagyva a székelyeknek az egCKz pré-
dáját 8 pányvára fzött rabjait valamennyit.
Azok között megtalálta Dámokon Tamiis Apor iHtváu uramat is. De nem tett neki semmi szemrehányást, csak azt tanácsolá, hogy máskor legyen Istennel s ne kivánja a felebarátja romlását.
Ekkor aztán a várát
is
visszafoglalta
Tamás, de az olyan
meg nem maradhatott benne, hanem elvitte családját Alsó-Csernátonba, az si lakházába. rongált állapotban volt, hogy
Most is ottan laknak az ivadékai. Mind olyan derék embemint ö volt, meg a felesége.
rek,
Nem
sokára a török szultán kihozá tatár rabságból az
egész fogoly magj'arságot, vezérükkel,
egyletemben,
a
kit
egyúttal
megtett
Kemény
Jánossal
Erdély
fejedel-
mének.
És így
beteljesült az égi jóslat a négj' vak nappal,
hogy
Erdélynek négy fejedelme fog lenni egyszerre.
Két év múlva mind a négy elmúlt
:
három
csatákban
esett el.
Szegény Erdély, de sokat szenvedett! Jókai
:
A
Daii>okosok
*^
»
.
!
194
De fennmaradt a családi hagyományok között, a székely nép ajkain, Damokos Tamásnak az a jellemz mondása :
«
hej becsület
!
becsület
!
ha
én nekem most meghalnom
te
nem
volnál,
nem
kellene
!
És aztán az olyan vágást, a milyennel Tamás Buzdurgán murzát elbocsátá a világról, máig is úgy hivják, hogy « Damokos-vágás » Adjon Isten mindenkinek belle, a ki megérdemli
TARTALOM. A
OBern&toni esarmMiter
A
CneUltye Drakiilnj
A
Mikó-Ujvári ágyuk
S
.
.
.
17
.
fi«nD SS elloDBég a várban
i8
...
Uuxdurgán
...
Kalme Hogy houák tánosba a törököt ? ... Munduka Ravasel ... A csodatev kigyók
A
négyezer özvegyasseony ostroma
A
szerelem boszuja
Az egérfogó
A
dráku popi
Van
.68
.
78 9i 100 .
133 156
...
...
-
Isten a föld alatt isi
..
Damokos-vágás
..
.
.
169
...
182
177
...
.
Asszonyok versenye
A
3f
41
..
—
.
13*
189
u^. ;
^^^^^
•^'C
PLEASE
CARDS OR
DO NOT REMOVE
SLIPS
UNIVERSITY
FROM
THIS
OF TORONTO
POCKET
LIBRARY
^>PH 3261
Jókai, M6r A Dámok o sok
D3
1896
'<^
:V
írímsttiwwAUKiuMimfiMti'.
5^
^^:
U?Z!KÍ/ÍRDIYIÍÍ1W(Í)Í UL^mrifHirr,^M>iMiViafM*i>íBM
