HAGYOMÁNYOK HÁZA NÉPI JÁTSZÓHÁZ-VEZETŐI TANFOLYAM
Jeles napok a görög katolikus egyházban
HOMOLYÁNÉ CSETE ZSÓFIA ILDIKÓ BUDAPEST, 2008. AUGUSZTUS 14.
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetés.......................................................................................................................... 2 A magyarországi görög katolikus egyház.................................................................. 3 A magyarországi görög katolikus egyház története ............................................. 3 A görög és a római katolikus egyház viszonya ..................................................... 6 A görög katolikus népi vallásosság ............................................................................. 8 A karácsonyi ünnepkör ............................................................................................. 8 Karácsony böjtje...................................................................................................... 8 Miklós-nap (december 6.).................................................................................... 11 Karácsony .............................................................................................................. 11 Vízkereszt .............................................................................................................. 13 Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.).................................................... 16 Vízkereszttől pünkösdig ......................................................................................... 17 Farsang................................................................................................................... 17 Nagyböjt ................................................................................................................ 17 Nagyhét.................................................................................................................. 19 Húsvét .................................................................................................................... 20 Szent György napja (április 23.) ......................................................................... 22 Pünkösd ................................................................................................................. 23 Nyári ünnepek .......................................................................................................... 24 János-nap (június 24.)........................................................................................... 24 Szent Péter és Szent Pál apostolok (június 29.) ................................................ 25 Illés-nap (július 20.) .............................................................................................. 25 Nagyboldogasszony (augusztus 15.)................................................................. 26 Felhasznált irodalom.................................................................................................... 28
1
BEVEZETÉS
Dolgozatomban egy régi, de kis létszámú egyház, a görög katolikusok valláshoz kötődő néphagyományairól kísérelek meg képet alkotni. A görög katolikus egyház történelme során a keleti és a nyugati kereszténység között képez hidat, hiszen dogmatikája megegyezik a római katolikus egyházéval, míg szertartásrendjében a keleti rítust követi. Ez a kelet-nyugati kötődés sok mindent meghatároz az egyház életében: A vallás elsősorban az ország keleti részében, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-AbaújZemplén megyében elterjedt. Emellett sok olyan archaikus hagyomány és szokás fennmaradt napjainkig, ami a római katolikus egyházi hagyományokból már kiveszett, ilyen például a böjtölés szigorúbb rendje. A görög katolikus népi vallásosságnak viszonylag szűkös a magyar szakirodalma. A görög katolikus népi hitélettel foglalkozó könyvek jelentős részét nem hivatásos néprajzkutatók írták, így azokra nem mindig jellemző a szigorú módszertan és tudományos rendszerezettség. A szakirodalom feldolgozása során gondot jelentett továbbá az is, hogy gyakran egy-egy település vagy kisebb terület szokásai kerültek feldolgozásra, és így nem választható el egyértelműen, hogy a leírt hagyományokból mi kötődik általánosan a magyar görög katolikus közösséghez, és mi az adott település néprajzához. Hasonlóan nehéz elkülöníteni azt is, hogy a leírt szokások mennyiben kötődnek kimondottan a görög katolikus egyházhoz, és melyek szélesebb értelemben vett (római és görög) katolikus szokások. Dolgozatom terjedelmi korlátok és szakmai okok miatt természetesen nem terjedhet ki a görög katolikus néphagyományok teljes körű ismertetésére, ezért a jeles napokon keresztül igyekszem átfogó képet adni ezen egyház népi vallásosságának legfőbb elemeiről.
2
A MAGYARORSZÁGI GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ A magyarországi görög katolikus egyház története
A
magyarság
kereszténységgel
először került
feltehetően már
a
a
keleti
kapcsolatba,
honfoglalás előtt.
Ezt
bizonyítja a minden valószínűség szerint még az Etelközben készített tarsolylemez, amely egy
tiszabezdédi
aranyozott
sírból
került
rézlemez
gazdag
elő.
Az
növényi
ornamentikája egy bizánci keresztet fog közre. A
kalandozások
korában
1. ábra A tiszabezdédi tarsolylemez
azonban
http://www.tarsolyosok.hu/tiszabezdedi.ht
ellentmondásos volt a viszony a magyarok és a Bizánci Birodalom között. Míg a keleti keresztény vallás nyomai időnként felbukkantak a Kárpát-medencében – például a Zalavár környékén megmaradt szláv lakosság körében, akiket Szent Cirill és Metód térített meg –, de a magyarok a besenyőkkel összefogva többször indítottak zsákmányszerző hadjáratokat a Balkánra, a birodalom területére. Ezekben az években I. Ottó német-római császár hatalomra kerülésével a nyugati kalandozások megszűntek, és a német fenyegetés egyetlen elhárítási lehetőségét a Bizánci Birodalommal kötött szövetség jelentette. A szövetség megerősítéséül szolgált, hogy a bizánci udvarban magyar vezérek – köztük Bulcsu, Tolmács, Árpád dédunokája és az erdélyi gyula is – megkeresztelkedtek. A
gyula
bizánci
látogatásakor
a
pátriárka
felszentelte
Hierotheoszt,
Magyarország első püspökét. Ez a bolgár-görög térítés elsősorban az ország keletidéli részére terjedt ki. Ebből az időszakból származnak bizonyos szláv eredetű vallási kifejezéseink, mint például a barát, a karácsony, a kereszt, a pap és a szent szavak. Az első ezredforduló változást hozott a magyar kül- és belpolitikában, ami hatással volt a vallási életre is. Az augsburgi vereség után a meggyengült Magyarországnak a Bizánci Birodalommal is megromlott a viszonya, ami a keleti rítusú térítést visszavetette. 3
Bár valószínűsíthető, hogy Géza fejedelem felesége, Sarolt hatására, aki az erdélyi gyula lánya volt, szintén a keleti kereszténységet vette fel, ő és fia, Szent István király uralkodása alatt – elsőorban politikai okokból – a nyugati kereszténység terjedt el. [Pirigyi, 1991] Az ezredforduló táján a Bizánc és Róma közötti feszültség egyre erősödött, amely elvezetett az 1054-es egyházszakadáshoz. A nyugati és a keleti egyház közötti ellentétek miatt a kora középkorban a keleti kereszténység szinte teljesen visszaszorult, a görög szertartású kolostorok római katolikus fennhatóság alá kerültek. Bár már a XIV. században is történt kísérlet arra, hogy a görög szertartású hívek egy csoportja visszatérjen a római pápa főhatósága alá, az unió csak a XVII. században jött létre. Elsőként az ukránok, illetve lengyelek egy része lépett unióra Bresztben a katolikus egyházzal 1595-ben. Következőnek 1646-ban a ruszin közösség csatlakozott Rómához, ez volt az úgynevezett Munkácsi Unió. Ők tekinthetőek a mai magyarországi görög katolikusság elődeinek. Ezen unió során három kritérium biztosította a görög katolikusok szabad vallásgyakorlását: 1. A görög szertartás sértetlen marad. 2. A papság maga választja a püspökeit. 3. A papság egyenlő jogokat élvezhet a római egyház papjaival, tehát nem lesznek a helybeli földesurak jobbágyai. Végül
az
erdélyi,
alapvetően
román ortodoxok egy része lépett unióra Rómával 1698-ban. A
magyarországi
görög
katolikusság az uniók létrejöttekor két egyházmegyébe
tagozódott:
az
alapvetően román erdélyi közösség a Fogarasi
Püspökségbe,
többségében
ruszin
míg
a
közösség
a
2. ábra A Munkácsi Püspökség területe (1806) Mosolygó, 1992, 108. oldal
Munkácsi Püspökségbe szerveződött. A mai Magyarország területén élő görög katolikusság szempontjából fontos Munkácsi Egyházmegye területe a 2. ábrán 4
látható. A magyar görög katolikusok többségükben ma is ezen területek magyarországi részén élnek. Az egyház növekedése miatt XIX. század elején létrejött az Eperjesi Püspökség. A XX. század elején, 1912-ben alapították meg a Hajdúdorogi Püspökséget, amely immár alapvetően magyar identitású görög katolikus egyházzá vált.
Trianon
után
az
Eperjesi
Püspökség
Magyarországon
maradt
egyházközségeiből létrejött a Miskolci Apostoli Exarchátus (Kormányzóság). Érdekes módon Miskolc városa hivatalosan nem az Exarchátushoz, hanem a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez elhelyezkedésű
tartozik, települések
de
elhelyezkedése
központjának.
miatt
Jelenleg
alkalmas
ehhez
a
az
két
elszórt
területhez
kapcsolódnak a görög katolikus egyházközségek, amelyeket a 2008 nyarán kinevezett Kocsis Fülöp püspök irányít. 1910-ben a magyarországi görög katolikusok aránya 9,7% volt, nagy részük román, akiket a második világháború után a romániai ortodox egyház beolvasztott. A trianoni Magyarország területén élők 2,2%-a vallotta magát görög katolikusnak. A XX. század folyamán ez az arány folyamatosan emelkedett, jelenleg 2,7%. A 2001-es népszámláláskor a lakosság körülbelül háromnegyede sorolta magát valamelyik vallási felekezethez. Ezek megoszlását mutatja az alábbi ábra.
görög katolikus 3,5%
római katolikus 69,5%
görög keleti 0,2%
református 21,3% evangélikus 4,0% egyéb 1,4%
3. ábra A vallási felekezetek megoszlása (2001) Forrás: Népszámlálási adatok
Legnagyobb létszámban a római katolikus egyház képviselteti magát a hívek 70%-ával. Utánuk a reformátusok következnek. Az evangélikus és a görög katolikus egyház híveinek létszáma hasonló, körülbelül 300 ezer fő. [László T., 2005]
5
A görög és a római katolikus egyház viszonya
A görög katolikus szertartásrend és hagyományok számtalan archaikus elemet őriztek meg. Hogy a görög és a római katolikus népszokások közötti különbség jól értelmezhető legyen, röviden tekintsük át, hogy mik a legfontosabb hasonlóságok és különbségek a két egyház között! A görög és a római katolikus egyház közötti legfontosabb különbség a liturgia eltérése. A görög egyházban a keleti liturgiát használják, amely szinte minden elemében megegyezik Aranyszájú Szent János és Nagy Szent Bazil által a Kr. u. IV. században megalkotott szertartásaival, és mivel ennek főbb részeit korábban ültették át ószlávból magyarra, ezért itt egy régiesebb szöveggel találkozunk. Emiatt eltérés van az egyházi dallamokban, a miseszövegben, a vallási kifejezésekben. Jó példa erre, hogy Szűz Máriát szinte mindig az „Istenszülő” jelzővel illetik. A görög katolikus szentmiséken két szín alatt történik az áldozás (kenyérrel és borral), míg a római katolikuson általában csak ostyát használnak, két szín alatti áldozás csak nagy ünnepeken fordul elő. Látványos különbség található még
a
templomok
belső
kialakításában jelentkezik: A görög katolikus templomok – az ortodoxokkal azonos módon – ikonosztázionnal (hatalmas, meghatározott szentképeket ábrázoló fallal) rendelkeznek a szentély lezárásaként. Az ikonosztázion közepén van a Királyi Ajtó, amely csak a szentmise alatt van 4. ábra Tokaji ikonosztázion www.atanaz.hu/hdem/jubevk/juevk_06.htm
nyitva, ennek két oldalán Krisztus és
Szűz Mária képe található, mellettük pedig Szent Miklós és a templom védőszentjének ábrázolása. Az egyházi szervezet is különálló: a görög katolikusoknak saját papságuk és püspökük van. A hajdúdorogi püspök azonban tagja a Magyar Katolikus Püspöki 6
Karnak, és mindkét felekezet a római pápát tekinti földi vezetőjének. Fontos különbség még, hogy a görög katolikus papok felszentelésük előtt házasodhatnak. A pápa elismerése mellett a legfontosabb tényező, amely összekapcsolja a két egyházat, az a közös dogmatika. A hittételekben megegyezik a görög és a római katolikus egyház. Ilyen hittudományi kérdés például, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, illetve hogy létezik a tisztítótűz. [Mosolygó, 1992] Bár ezek a kérdések a külső szemlélő számára talán nem tűnnek fontosnak, de gondoljunk csak Madách Ember tragédiájában a homousion (Jézus egylényegű Istennel) és a homoiusion (Jézus hasonló Istenhez) problémakörére (VII. szín)!
Eltérések a római egyháztól bizánci liturgia, szertartásrend templombelsők kialakítása: ikonosztázion, ortodox egyházra jellemző díszítések saját papi és püspöki szervezet
Hasonlóságok azonos dogmatika a pápa főhatóságának elismerése szoros együttműködés a két egyház között számtalan területen (pl. a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia keretében, közös kegyhelyek stb.)
a felszentelés előtt papok házasodhatnak, de püspök csak nőtlen pap lehet két szín alatti áldozás a bérmálás rögtön a keresztelés után megtörténik, nem csak 15-16 éves korban Szt. Miklós kiemelt tisztelete 1. táblázat
A görög és a római katolikus egyház közti hasonlóságok és különbségek
A két egyház együttműködése számtalan területen tapasztalható, jó példa erre a Katolikus Püspöki Konferencia munkája, illetve a közös kegyhelyek: a máriapócsi kegytemplom például hagyományos görög katolikus búcsújáróhely, de római katolikus hívek is rendszeresen szerveznek oda zarándoklatot.
7
A GÖRÖG KATOLIKUS NÉPI VALLÁSOSSÁG
A
vallás
évszázadokon
keresztül
meghatározta
az
emberek
életét,
mindennapjait. Mivel a magyar görög katolikusok a XX. századig szinte kizárólag a Kárpát-medence
észak-keleti
részén
éltek,
hagyományaik
sok
esetben
összemosódnak az ezen a vidéken élő más vallású népesség szokásaival. A népi vallásosság témaköréhez kapcsolódóan rendkívül sok területet érint a szakirodalom a szertartásokhoz kapcsolódó tárgyak díszítéskultúrájától a népi gyógymódokon át az egyes kegyhelyekhez kapcsolódó népszokásokig. [Balassa– Ortutay, 1979; S. Lackovits–Mészáros, 2004] Dolgozatomban a jeles napokhoz kapcsolódó görög katolikus népszokásokat tekintem át. A görög katolikus jeles napok többségükben egybeesnek a római katolikus ünnepekkel, ezért a hozzájuk kapcsolódó szokások is gyakran hasonlóak a két felekezetben.
A
különbségeket
elsősorban
a
keleti
egyházból
megmaradt
hagyományok okozzák.
A karácsonyi ünnepkör
A görög katolikus kalendárium egészen 1916-ig eltért a római katolikustól, a keleti rítusú katolikusok ekkor tértek át az ortodox naptárról a Gergely-naptárra. Ez néhány nap különbséget jelentett, a karácsony a római katolikus vízkereszt ünnepével (január 6.) esett egybe, amit ezért bizonyos vidékeken oroszok karácsonyának is neveztek. [Paládi-Kovács, 2004]
KARÁCSONY BÖJTJE Az egyházi esztendő a karácsony előtti böjti időszakkal, nyugati nevén az adventtal kezdődik. A római katolikus négyhetes adventi időszakkal szemben a görög katolikusoknál a karácsony előtti bűnbánati időszak negyven napig tart. Kezdete így mindig november 15., míg a római katolikus advent Szent András 8
napjához (nov. 30.) legközelebb eső vasárnap kezdődik. A hosszabb időszak miatt a különbséget találunk az egyik viszonylag új keletű adventi hagyomány, az adventi koszorú esetében is. A görög katolikus templomokban nem mindig készítenek adventi koszorút, illetve ha mégis, akkor öt vagy hat gyertyát helyeznek el rajta a vasárnapok számától függően. A böjti szokások is eltérően alakulnak a két egyházban. Dudás Bertalan hajdúdorogi püspök 1967-es körlevelében a következőket írta: „A böjt a bűnbánati jelleget domborítja ki. Ezek szerint évenként két szigorú böjti nap van: nagyböjt első napja és nagypéntek. Nagyböjtben szerdán és pénteken, a többi időszaki böjtben pedig csak pénteken kell tartózkodni a húsos ételektől. Az év többi bűnbánati napján a hústól való tartózkodás pótolható a szeretet és az áhítat cselekedeteivel.” [Bődi, 2004, 403. oldal] A böjt gyakorlata – ahogy minden vallásnál – területeken és időben is eltérő. A görög
katolikus
karácsonyi
étkezési
szokásokkal
kapcsolatban
érdekes
összehasonlító elemzést közöl Bődi Erzsébet [2004]. Tanulmányában egy lengyel, egy szlovák és egy magyar görög katolikus falu böjti és karácsonyi étkezési szokásait veti össze. A lengyel Komanczaban hathetes böjti időszak előzi meg karácsonyt. Péntekenként szigorú böjtöt tartanak: Tartózkodnak a jóllakástól, naponta csak kétszer étkeznek, és naplemente után nem vesznek magukhoz táplálékot. Száraz böjti napokon (hétfőn, szerdán és pénteken) pedig nem fogyasztanak főtt ételt. Tartózkodtak továbbá az egyéb állati eredetű ételektől (tej, tejtermékek, tojás) is. A böjti időszak egyik fő tápláléka héjában sült burgonya, amit sóval, esetleg olajjal esznek. Jellegzetes ételek továbbá a savanyú káposztából készült ételek, a szintén savanykás zabdara leves (kyselycia), az aszalt gyümölcsök és a lepények. Ebben az időszakban kender-, len- vagy napraforgóolajat használtak. A teljes hústilalom és a főzési tilalom miatt ez a legszigorúbb böjti rend a vizsgált három település közül, azonban itt találunk egy olyan vonást is, ami a magyar görög katolikus böjtből teljesen hiányzik: Már a XVIII. századtól a környéken élőknek a burgonya mellett az egyik legfontosabb böjti tápláléka a sózott hering. Míg a böjti halfogyasztás Magyarországon a római katolikusoknál bevett gyakorlat, addig 9
a görög katolikusoknál nem találkozunk ezzel. Ennek minden bizonnyal társadalmikulturális háttere van. Míg Lengyelországban a hosszú tengerpart miatt a halfogyasztás jelentős volt, Magyarországon a görög katolikusok inkább az északkeleti, hegyvidéki területeken éltek – csak egy részük kötődik a FelsőTiszavidékhez. A XX. században Komanczaban már lazult a böjtölés szigorú rendje: vasárnap már ettek húsos ételeket, kedden és csütörtökön pedig tejes és vajas eledelt is fogyasztottak. A kárpátaljai Salánkon csak négy hetes böjtöt tartanak karácsony előtt. Itt is a hétfő, szerda és péntek voltak a kiemelt böjti napok. Hétfőn és pénteken jellemzően babos ételeket ettek, ezért ezeket a napokat elnevezték paszulyos napoknak. A legszigorúbb étkezési rend pénteken volt, sokan naplementéig semmit sem ettek. Hogy a vasárnap reggelire hagyományosan evett töltött káposzta ne hiányozzon az étrendből, megalkották ennek málékásával készített változatát, amelyet szombat este megfőztek, és gyakran ekkor már ettek is belőle. Böjtben napraforgóolajat használtak, a fazekakat előtte alaposan kisúrolták, hogy ne maradjon benne zsír. Itt is tartózkodtak mindenféle állati eredetű tápláléktól. Az ételek alapanyaga a frissen gyúrt tészta, száraz bab, burgonya, savanyúkáposzta, kukoricadara, szárított gomba, lekvár és kenyér. Gyakran a karácsony előtti időszakra esett a disznóvágás, de abból csak a karácsonykor fogyasztottak. A magyarországi Nyírderzsen a salánkihoz hasonló ételeket fogyasztottak a 40 napos böjt során. Itt is burgonyát, káposztát, babot és napraforgóolajat használtak. Ezt kiegészítette a házilag eltett paradicsomlé, a dió, a mák és a gyümölcsök. A kedvezőbb éghajlat adta szélesebb alapanyag-választék változatosabb étkezést tett lehetővé. A nyírderzsiek a korábban említett hivatalos előírások engedékenysége ellenére hétfőn és pénteken is szigorú böjtöt tartottak: tartózkodtak a jóllakástól és az állati eredetű alapanyagoktól. A vasárnap kivételt jelentett a böjt alól, ekkor fogyasztottak húsételt, de itt is szigorúan tartották, hogy a fazekakat alaposan meg kell tisztítani, nehogy zsír maradjon benne hétfőre. Látható tehát, hogy mindhárom vidéken a hivatalos előírásnál szigorúbban tartották a böjtöt. Jellemző volt az állati eredetű táplálékoktól, mindenek előtt a hústól való tartózkodás, kivételt ez alól a lengyel sós hering fogyasztása, illetve 10
esetenként a vasárnapi húsfogyasztás. Tájanként eltérően a hétfő, a szerda és a péntek lehettek szigorú böjti napok, amit a jóllakástól való tartózkodással, bizonyos ételek vagy a főzés mellőzésével szenteltek meg. Napjainkra a karácsonyi előtti böjti szokások a görög katolikus egyházban fellazultak, sok helyen már a pénteki hústilalmat sem tartják meg.
MIKLÓS-NAP (DECEMBER 6.) A görög katolikus hívek körében ugyanúgy élnek a Katalin-napi gallyhajtatás, illetve az András-napi férjjósló és a Luca-napi szokások, ahogy az ország többi vidékén. Kiemelt ünnepnek számít azonban körükben a Miklós-nap. Szent Miklós, a keleti egyház védőszentje, Myra püspöke volt.
Legismertebb
legendája
a
szegény
lányok
titkos
megajándékozásáról szól, akik így férjhez mehettek. A keleti egyház a szeretet szentjének nevezi, emellett a hajósok [Kisfalusi, 1995], valamint az állatok védőszentjének is tartják. [Bődi, 2004] A hívek Miklós-napon adományokat vittek a templomba az ajándékozó szent emlékére. Az adományok vidékenként eltérően kisállatok (tyúk, kakas, nyúl, kacsa), kenyér, illetve 5. ábra Szent Miklós http://www.atanaz.hu/
egyéb ételek: dió, mák, bab, tojás, túró, vaj. Az állatok adományozásához gyakran kapcsolódott a szent dögvészelhárító erejének hiedelme is. A mise végén a pap megáldotta az adományokat, amik aztán részben a szegényeket, részben a papot és más egyházi személyeket (harangozó, kántor) illették. A XX. század közepétől a szentelmények kiosztásának szokását fokozatosan kiszorította a gyerekek megajándékozásának ismert szokása.
KARÁCSONY A karácsonyt csak 1916-tól ünnepli a görög katolikus egyház december 25-én, korábban az ortodox hagyomány szerint vízkeresztkor (január 6.) tartották. A naptárreform hivatalos indoklása mögött volt, ahol egészen érdekes okokat sejtettek: 11
„A karácsonyt csak az első háborútól csináljuk a rómaiakkal egyszerre. Addig az orosz naptár szerint vízkeresztkor tartottuk. Ugy mondták, hogy a háboruba ellenségek voltunk, és azér reformálták meg, hogy ne úgy tartsuk, mint ők. Azelőtt mindég oroszul végezték az istentiszteletet.” (Rohály Miklósné, 1898) [Petercsák, 1985, 22. oldal] Karácsony viliájához (vagy vigiliájához, szentestéhez) kapcsolódik a legtöbb hagyomány. Itt nem beszélhetünk kimondottan görög katolikus hagyományokról, ezek a következő évre bőséget hozó, illetve férjjósló szokások a Kárpát-medence több területén is hasonló formában ismertek voltak. Ezek közé a hiedelmek közé tartoztak például a kölcsön tilalma ezen a napon, illetve az is, hogy ha elsőként asszony jött december 24-én a házhoz, az szerencsétlenséget jelentett. Görög katolikus településeken nagyon sok szokás kapcsolódik az állatokhoz. Zemplénben kelt tésztából sült bobájkát adtak a tyúkoknak, hogy gyorsabban nőjenek. A kakas fokhagymát vagy borsot is kapott a bobájkába, hogy erősebb legyen. [Petercsák, 1985] Tehetősebb vidékeken, ahol tehén volt, az kapott a cipó tésztájából dagasztott kis veknit. [Bődi, 2004] Vigilia szokás szerint szigorú böjt volt, húst nem ettek. Bizonyos vidékeken napközben semmit sem ettek, legfeljebb kenyeret és vizet. Viszlóban gyereket úgy próbálták a böjtre szoktatni, hogy azt mondták nekik, ha nem esznek semmit, és amikor feljön az Esthajnalcsillag, akkor összesöprik a szemetet, kiviszik és ráállnak a lapátra, meghallják az angyalok énekét. [Kisfalusi, 1995] A szentesti vacsora is böjtös volt: friss kenyeret, kalácsot, hús nélküli babos, káposztás ételeket ettek. Észak-Kelet-Magyarországon vallásoktól függetlenül a bobájka volt a hagyományos étel: megsütött kelttésztát tejjel öntöttek le, és mákkal, mézzel ízesítették. Ezen hagyományos ételek helyét fokozatosan átvette a halászlé, rántott hal számos családnál. A XX. század második feléig csak az éjféli mise után ettek húst, általában a disznóvágás során elkészített hurkát, kolbászt. [Bődi, 2004] Karácsonyestén a néphit szerint tizenkét- vagy tizenháromféle ételt kellett enni, hogy a következő esztendő is bőséges legyen. Szenteste görög katolikus vidékeken is szokásban volt a kántálás és a betlehemezés.
12
Karácsony első és második napján a böjt után bőségesen étkeztek. Az ünnepre tekintettel gazdag húsételeket és édességeket fogyasztottak. Ahogy az éjfél utáni étkezésnek, a karácsonyi menüsornak is részei voltak a disznóvágásból származó hurka, kolbász. December 25-én húsleves is került az asztalra, korábban orjaleves, a XX. században inkább tyúkhúsleves készült [Bődi, 2004], Borsodban és Zemplénben belefőtt tőtikével (töltelékkel). Ahogy más nagy ünnepeken, karácsonykor is szokás volt az ételszentelés: bort, olajat és búzát szentelt a pap a templomban, és az ekténiában név szerint áldást mondott a jelenlévőkre. Erre utal a szertartás ószláv neve, a szolocsni (név szerinti áldás) is. [Kisfalusi, 1985]
VÍZKERESZT A polgári újévhez nem kapcsolódnak jelentősebb szokások, ünneplése inkább csak a XX. században vált jelentőssé. Ebben is közrejátszott az ortodox kalendárium használata, amely szerint január 14-én kezdődik meg az új esztendő. [Bődi, 2004] Sokkal jelentősebb ünnep volt a vízkereszt, hiszen keleti mintára régen ezen a napon ünnepelték a karácsonyt. Sok esetben december 25-én és január 6-án is felkeresték egymást a rokonok karácsonyt köszönteni, különösen, ha római katolikus vagy protestáns vallású is volt a rokonságban. A két „karácsony” közötti időszakot a görög katolikusok szabad hétnek nevezik, ekkor nem tartották az egyébként szokásos pénteki böjtöt, hanem akkor is ehettek húst. Vízkeresztkor az egyház Gáspár, Menyhért és Boldizsár napkeleti királyok Jézusnál tett látogatását, valamint Jézus Jordánban való megkeresztelkedését ünnepli. Vízkereszt viliáján (előestéjén) sokfelé böjtöltek, az ünnepet pedig hasonló ételekkel ülték meg, mint karácsonykor. Nyírderzsen a kocsonya volt a vízkereszt hagyományos étele. [Bődi, 2004] A vízkereszt legfontosabb eleme a vízszentelés. A római katolikusok is ekkor végzik ezt a szertartást, de bent a templomban, kevésbé hangsúlyos és ünnepélyes körülmények között, mint a görög katolikusok. A görög katolikus szertartás ünnepélyessége miatt a nép nagyobb erőt tulajdonított ennek a szentelt víznek. Gyakran a római katolikusok, de még a 13
protestánsok is kértek a mágikus erejűnek tartott szentelt vízből. [Paládi-Kovács, 1988] Vízkereszt ünnepéhez időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódtak. Azt tartották, hogy ha „vízkereszt vizet ereszt, az ízéket padra rekeszd”, azaz akkor hosszú lesz még
a
tél,
így
még
a
törmelék
takarmányra, az ízékre is szükség lesz az állatok etetéséhez. [Petercsák, 1985] A viszlói reformátusok szerint pedig, ha enyhe volt a tél eleje, akkor majd hideg lesz,
„ha
a
görögök
a
vizet
fogják
szentelni.” [Kisfalusi, 1995, 157. oldal] Ahol tehették, ott szabad vízfolyásnál végezték
a
vízszentelést.
A
hívek
körmenettel vonultak ki a patakra vagy a folyóra, amelynek jegére kereszt alakban léket vágtak. A kivágott keresztet gyakran
6. ábra Jézus megkeresztelése (orosz ikon, XV. sz.) http://antiblog.blogol.hu/?perm=1335237
virágokkal díszítették, míg a lék a tavaszi jégzajlásig a helyén maradt. [PaládiKovács, 1988] A szertartás során a pap beleoltotta a hármas gyertyát a vízbe, majd a vízre lehelt, végül megáldotta a vizet. Ezeknél a mozzanatoknál régen fegyverrel durrogtattak, később biztonsági okokból pléhdobozokkal csaptak zajt. A zajkeltésnek démonűző célja van, hasonló elképzelés van mögötte, mint a máig élő babonának, amikor „lekopogunk” valami bajt, rosszat. [Kisfalusi, 1995] Ha valamiért nem volt arra lehetőség, hogy folyóvíznél végezzék a szentelést, akkor kútnál végezték a szertartást. Ez lehetett a templom kertjében kifejezetten erre a célra ásott kút, a pap vagy valamelyik közelben lakó gazda kútja is. A szentelt vízből kiemeltek egy dézsával a templom céljaira, és a hívek is vittek haza egy-egy üveggel. A szentelt víz felhasználása sokrétű volt. Elsőként a vízszentelésből hazaérő háziasszony vagy a családfő meghintette a házat vízzel. Ezt később kiszorította a házszentelés szokása, amelyet a pap végez. A házszentelést a 14
görög hívek a római katolikusoktól vették át, ami szintén vízkeresztkor zajlik. Ekkor a római katolikus pap megáldja a házat, és krétával felírja az ajtó fölé az évszámot és Gáspár, Menyhért és Boldizsár királyok kezdőbetűjét. Mivel a papot ilyenkor meg szokták kínálni a háziak egy kis itallal, süteménnyel, ezért a nép a rövidítést úgy fordította: „Gazda Menj Borért!” A görög katolikus pap nem szokott semmit az ajtófélfára írni, de az egyik viszlói plébános nem akart elmaradni a római katolikusok mögött, és házszenteléskor felírta: V I, azaz velünk az Isten. A néphumor természetesen ebben is megtalálta a mondanivalót: „Van Inni?” [Kisfalusi, 1995] A szentelt víz a továbbiakban betegségűző szerepet játszott a család életében. A vízszentelés után a hazatérő családtagot ittak egy-egy kortyot belőle, hogy távol tartsa a betegségeket. Ha kisgyerek volt a háznál, akkor meghintették a bölcsőt, vagy megmosták az arcát a vízzel. Az emberélet minden eseményét végigkísérte a szentelt víz: ezzel locsolták meg az ifjú párt esküvőre menet, ebben fürdették a beteg gyereket, bedörzsölték vele a fájó testrészt, meghintették vele a halottat, mielőtt a koporsóba fektették. Szintén betegségtől, rontástól védte meg a szentelt víz az állatokat és a termést. Tavasszal az első kihajtáskor meghintették az állatokat. Ha ellett a tehén, meghintették az istálló ajtaját, hogy ne tudjanak bemenni a boszorkányok. TokajHegyalján a görög katolikus falvakban a szőlősgazdák a vízszentelés után kimentek a szőlőbe, és azt is meghintették vízzel a bő termés reményében. Sok helyen ismert volt az a hiedelem, hogy ilyenkor az egész patak vagy kút vize is szentelt vízzé válik, ezért a szertartás után kihajtották a marhákat, hogy igyanak a vízből. Hasonló okok miatt élt a Zemplénben a mosás tilalma a Vízkeresztet követő héten. [Kisfalusi, 1995; Paládi-Kovács, 1988; Petercsák, 1985] Vízszentelés tartottak még Makkabeus-napon (augusztus 1.), az volt a kis vízszentelés, illetve ha elfogyott a szentelt víz, akkor a mise keretében rövid vízszentelésre került sor. [Paládi-Kovács, 1988]
15
GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY (FEBRUÁR 2.) Február 2-a 1092-től ünnep Magyarországon. Mind a római, mind a görög katolikus egyház ünnepli, de a Keleti Egyházban régebb óta ünnep, és így jelentősége is nagyobb. Gyertyaszentelőkor az egyház Jézus templombeli bemutatását ünnepli. A zsidóknál a születés utáni 40. napon be kellett mutatni a fiúgyerekeket a templomban. A mózesi törvény szerint az elsőszülött gyermeket az Úrnak kellett szentelni, ez alól a szegények egy pár galambbal, a gazdagabbak egy báránnyal válthatták meg a gyermeket. [Kisfalusi, 1995] A családok egy-egy pár gyertyát szenteltettek a templomban. A szertartást körmenet zárta. A szentelt gyertyákat általában egy szép szalaggal összekötve otthon felakasztották a falra, a szent sarokba, később, a bútorok terjedésével eltették a komódba. Felhasználása sokrétű volt. Az emberélet fordulóinál szinte mindig jelen volt: a szülőasszony avatásakor ugyanúgy égett, mint a halottas ágy mellett. Ezt fogták a gyerekek elsőáldozáskor, de bizonyos vidékeken még a tehén ellésekor is meggyújtották, hogy nehogy a boszorkányok megrontsák a borjút. [Kisfalusi, 1995] A szentelt gyertyának gyógyító erőt is tulajdonítottak, illetve egy általánosan elterjedt hiedelem szerint, ha vihar idején meggyújtják, akkor a kéményen kiszálló füstje elűzi a felhőket. A naphoz a görög és a római katolikus vidékeken is számtalan időjóslás kapcsolódik. Ezek általában azt tartják, hogyha február 2-án jó az idő (csorog az eresz, a madarak isznak a keréknyomból, vagy a barlangból kijövő medve meglátja az árnyékát), akkor még hosszú lesz a tél. [Petercsák, 1985]
16
Vízkereszttől pünkösdig
FARSANG A vízkereszttől nagyböjtig tartó farsangi idő a lakodalmak, bálok időszaka. A görög katolikus falvak farsangi hagyományai nem térnek el jelentősen a környékbeli más vallású közösségek falvaitól. A görög katolikusok a farsang négy utolsó vasárnapját különleges névvel illetik: vámos és farizeus vasárnapja, a tékozló fiú vasárnapja, húshagyó vasárnap és vajhagyó vasárnap. Az első kettő az adott evangéliumi szakaszról van elnevezve, míg az utolsók a böjt fokozatos bevezetésére szolgálnak. A vámos és farizeus vasárnapja utáni hét úgynevezett szabad hét, akárcsak a karácsony és vízkereszt közti időszak. Ezen a héten a régen szokásos szerdai és pénteki böjti napokat sem kellett megtartani, akkor is ehettek húst a hívek, mivel az evangéliumi történet szerint (Lk 18, 9-14) a farizeus éppen a heti kétszeri böjtöléssel kérkedett. A nagyböjt kezdete előtt egy héttel, húshagyó vasárnapon a görög katolikusok már elhagyták a húst az étkezésből. A következő, vajhagyó vasárnap volt az utolsó nap, amikor még állati eredetű táplálékot (vajat, tojást, tejterméket) fogyaszthattak.
NAGYBÖJT A húsvét előtti hét hetes böjtben tilos volt a mulatság, az ének, a zene. A görög katolikus böjti szokások sokkal szigorúbbak voltak, mint a római katolikusok. A böjt már hétfőn elkezdődött, szemben a római katolikus hamvazószerdai kezdéssel. Hétfőn az asszonyok alaposan kisúrolták a fazekakat, hogy ne maradjon egy csepp tilalmas étel sem az edényekben. A böjtölés módja tájanként és egyénenként is eltért. A hétfő, a szerda és a péntek számítottak szigorú böjti napnak. Voltak, akik ebben az időszakban csak kenyéren és vízen éltek, a többség még olajjal sem főzött ilyenkor. A böjt első napjának jellegzetes étele a koliba, amely búzából és aszalt gyümölcsökből főzött kása. A sajószentpéteri görög katolikusok felelevenítették ezt a
17
hagyományt, és a szentmise után a pap felesége által főzött kolibát osztanak a híveknek. Filkeházán jellegzetes böjti étrend volt a következő: reggelire böjtös leves, amely vízből, sóból és böjtös (zsiradék nélküli) rántásból készült. Ebédre szintén száraz rántással készült krumpli-, rántott vagy bablevest fogyasztottak. Vacsorára sokszor sült krumpli került az asztalra. A bableves behabarásához gyakran használtak savanyúkáposzta-levet. [Petercsák, 1985] Az észak-magyarországi görög katolikus falvakban jellemző böjti étel volt a kukoricalisztből készült zsámiska. Ez a más vidékeken elsősorban tört burgonyából készült lepényféle itt a puliszka megfelelője. [Paládi-Kovács, 1988; MNL, 1977], Ahogy látható, a főbb böjti ételek alapanyaga a kukoricaliszt, a krumpli, a savanyúkáposzta és a leve, valamint a paszuly. A három szigorú böjti nap kivételével ehettek tejtermékeket is, ekkor kedvelt étel volt a túrós galuska. [Petercsák, 1985] A görög katolikusok büszkék is voltak erre a szigorú böjtre, a felvidéken körükben elterjedt volt a mondás: „A felvidéki hidak (melyet gyakran elvitt a víz), a kálvinisták hite meg a pápisták böjtje, az csak olyan!” [Kisfalusi, 1995 180. oldal] A szigorúság hátrányait viszont egy XIX. század végi rétközi leírás a következőképp világítja meg: „A Rétközben golyvás is akad elég, kivált a görög katholikusok közt a mi nyilván a sok sanyarú böjtre s olajfogyasztásra vezethető vissza” [Paládi-Kovács, 1988] A XX. század második felében enyhültek ezek a böjti szokások. Ma már csak a szerda és a péntek hústalan és a nagyböjt első hétfője, valamint a nagypéntek szigorú (minden állati eredetű ételtől mentes) böjt. Nagyböjt harmadik hetét kereszthódoló hétnek, vasárnapját kereszthódoló vasárnapnak nevezik. Filkeházán a hívek a szentmise után poklonát vernek, azaz letérdelnek a templom kövére, és háromszor a földhöz érintik a homlokukat. [Petercsák, 1985] Ezen a héten a hívek kisebb csoportokban (a leányok és a legények, a rózsafüzér-társulatos asszonyok) a vecsernye után felkeresték az útszéli kereszteket és ott közös ájtatosságot tartottak. [Paládi-Kovács, 1988] A húsvét előtti második vasárnap a fekete vasárnap, egy hétre rá virágvasárnapon pedig a keresztények Krisztus jeruzsálemi bevonulását ünneplik. Ekkor a római és a görög katolikus egyházban is barkát szentelnek. A szentmise után 18
hazafelé menő lányok és legények megszámolták a barkaszemeket, hogy páros vagy páratlan-e. Ha páratlan volt, akkor gyorsan letörtek és bekaptak egyet, hogy ne maradjanak páratlanul. A szentelt barkának fontos mágikus erőt tulajdonítottak: Viharban elégetve füstje ugyanúgy elkergette a felhőket, mint a szentelt gyertyáé. A húsvéti ebéd előtt pedig sokfelé bekaptak a barkából egy-egy szemet, hogy távol tartsa a betegségeket. [Petercsák, 1985] A nagyböjt a liturgiát is átalakítja kissé. Szerdán és pénteken az előszenteltek liturgiáját végzi a pap. Ekkor ugyanis semmilyen ünnep nem lehet, így Krisztus testének kenyérré és borrá változását sem ünnepelhetik a hívek. Ezért ekkor az előző napon több kenyeret és bort változtatnak át a szertartásban, és azt használják fel az áldozáshoz. A nagyböjt második, harmadik és negyedik szombatján halottak szombatja van, ekkor minden elhunyt igazhitű keresztényért mond misét a pap.
NAGYHÉT A nagyböjt utolsó hete a húsvétra való testi-lelki felkészüléssel telik. Nagycsütörtökön Rakacán és környékén rántottát fogyasztottak, hogy felkészüljenek a másnapi szigorú böjtre. Este szentmise van a templomban, ahol felolvassák a tizenkét kínszenvedési evangéliumot, amely Krisztus kereszthalálának történetét írja le. Ezután tizenkétszer harangoznak, majd vasárnap hajnalig, a feltámadásig elnémulnak a harangok, szerepüket kereplők töltik be. Nagypéntek Krisztus halálának napja. Szigorú böjti és dologtiltó nap. Sokan napközben semmit sem ettek, csak estére egy kis pirítóst vagy sült krumplit. [Petercsák, 1985] Viszló vidékén délelőtt pirítóst ettek vagy sült laksát (elsikált gyúrt tészta megsütve), délben a hordós káposzta levében készült tésztalevest. Az asszonyok a templomban felállítják a szent sírt, egy terítővel letakarják, hortenziával díszitik. A nyugati egyházban a szent sírra kiteszik az Oltáriszentséget is. A görög katolikusoknál Jézus a kihelyezett evangélium képében van jelen. A sírt a feltámadásig őrizték a fiúk és férfiak. A Krisztus temetését jelképező istentiszteletet délután tartják. A faluban a férfiak nagy zajt csaptak kürtökkel, ostorral, fazekakkal, láncokkal annak emlékére, hogy Jézust is nagy zajjal fogták el. [Kisfalusi, 1995] 19
Nagypéntekhez két további szokás kapcsolódott: A hiedelem szerint az összesöpört szemetet titokban át kellett vinni más házba, hogy magával vigye a bolhákat. Ezen a napon kapott a falu pásztora fizetségként lisztet, tojást, szalonnát a falusiaktól. Ehhez vagy jelképesen kihajtotta az állatokat, vagy a családok vitték el az ételeket a pásztor házához. Nagyszombaton napközben a háromnapos ünnepre való előkészület zajlott. A férfiak fát vágtak, bekészítették a takarmányt, az asszonyok az ünnepi ételeket főzték-sütötték.
HÚSVÉT A feltámadási szertartás vasárnap kora hajnalban kezdődik. A templom körül körmenetet tartanak, majd a szertartást a bezárt templomajtó előtt kezdi meg a pap. Felolvassa az evangéliumot, és elkezdi énekelni: „Feltámadt Krisztus halottaiból, és a sírban lévőknek életet ajándékozott!” Ekkor
megszólalnak
a
harangok,
megnyílik a templom ajtaja, ahonnan addigra eltávolították a szent sírt. A sírlepel az oltárra kerül, és negyven
napig
ott
marad
annak
emlékére, hogy Krisztus feltámadt. Az
ünnepek
alatt
a
katolikusok
köszönésükkel
örömhírt
hirdetik:
görög is
az
„Krisztus
7. ábra Krisztus feltámadt! http://matetoth.blogspot.com/2008/03/vallsi-nneptumultus.html
feltámadt!” (Hrisztosz voszkresz!), amire a válasz: „Valóban feltámadt!” (Vojsztina voszkresz!). Vasárnap délelőtt pászkaszentelést tartanak. Ekkor az asszonyok által összekészített ünnepi ételeket szenteli meg a pap a mise után. Régebben valamennyi 20
ételt megszenteltek, amit nagy batyuban vittek a templomhoz. Később minden ételből levágtak egy kis darabot, azt készítették össze egy kosárba és takarták le egy szép terítővel. Mind a kosarat, mind a terítőt csak ekkor használták. Amikor a szentelésre került a sor, a terítőt levették az ételekről. A húsvéti megszentelt ételek közül az egyik legfontosabb a kalács, amit egy külön erre a célra készített nagy, kerek tepsiben sütöttek. Ez a kalács Krisztus kenyérré változtatott testét jelképezi. A kalácsot szláv eredetű szóval nevezik pászkának, de ezt gyakran a megszentelt ételek összességére is mondják. Ezen kívül a kosárba került még sonka, szalonna, kolbász, hús, tojás, vaj és a görög katolikusok húsvéti étele, a sárga túró. Manapság ezeket az ételeket még a sütemények egészítik ki.
8. ábra Pászkaszentelés 1957-ben Rozsályon és 2007-ben Sajószentpéteren Béres András felvétele [Paládi-Kovács, 1988] és Homolya Dániel felvétele
A sárgatúró több néven is ismert a magyar görög katolikus vidékeken. Hívják sárga- vagy édestúrónak, túrócskának, illetve szláv eredetű szóval szirikknek, szirkának. Ehhez tejben elhabarnak nagy mennyiségű tojást, mézzel vagy cukorral édesítik, majd kavargatva addig melegítik, míg túrószerű nem lesz. Ekkor egy kendőben felakasztják és hagyják kicsöpögni. A levét húsvét reggelén itták, a sárgatúrót pedig a sonka mellé fogyasztották. Egy család 3-4 liter tejből és 30-40 tojásból készítette a sárgatúrót, ez is jól mutatja az étel gazdag, ünnepi jellegét. [Kisfalusi, 1995]
21
A megszentelt pászkához hiedelmek is kapcsolódtak. Filkeházán a kosárral megkerülték a házat, hogy elhárítson a háztól minden rosszat. Az első világháború előtt egész húsvétkor csak a szenteltet ették, később egészítette ezt ki húsvéthétfőtől a húsleves és a tormalapuba töltött káposzta. A sonkacsontot nem dobták ki, hanem nyári viharok idején tűzbe vetve ugyanolyan erőt tulajdonítottak neki, mint a virágvasárnapon szentelt barkának. [Petercsák, 1985] A húsvét utáni hetet fényes hétnek nevezi az egyház. Ekkor az ünnep miatt még a temetéseket is fehér ruhában tartja a pap. Húsvéthétfőn hagyomány szerint a férfiak jártak locsolkodni, míg kedden a nők. Az ehhez kapcsolódó szokások megegyeznek az ország más vidékein ismert locsolkodási szokásaival. Húsvéthétfőn a szentmise után a pap a hívekkel kimegy a temetőbe, és ünnepélyesen megszenteli a sírokat.
SZENT GYÖRGY NAPJA (ÁPRILIS 23.) A keleti egyházban Szent György nagyvértanú napján van a búzaszentelés, ami a római katolikusoknák Szent Márk napjához (április 25.) kötődik. A legenda szerint Szent György a határban győzte le a sárkányt, és mentette meg a királylányt, ezért bíznak benne, hogy a búzaföldet megvédi a gonosztól. Búzaszenteléskor a pap és a hívek a templomi lobogókkal és keresztekkel kivonultak egy közeli búzamezőre, és ott végezték a szertartást. A lányok előző este a zöld búzából koszorúkat fontak, amelyeket a szertartás utolsó imájánál felkötöttek a lobogókra és keresztekre. A hagyomány szerint ezek vértanúi koszorúk, mivel Szent György a hitéért halt vértanúhalált. A szentelés után az emberek szakítanak néhány szál szentelt búzát, amit az imakönyvükben őriznek, hogy baj ne érje a búzamezőt. Szokás volt a háziállatoknak is egy-egy szál szentelt búzát adni. [Petercsák, 1995] Rakacán és környékén a búzaszenteléstől kezdve a harangozónak kötelessége volt „ború elébe harangozni”, azaz így jelezni, ha vihar közeledett. A harangszóról azt tartották, hogy elűzi a viharfellegeket. Ez a hit annyira elterjedt volt, hogy vihar előtt még a környéken lakó reformátusok is várták, hogy elkezdjenek a görög katolikusok harangozni, hátha eloszlanak a felhők. [Kisfalusi, 1995] 22
Görög katolikus vidékeken nem kapcsolódik az állatok első kihajtása a Szent György naphoz. Filkeházán viszont ilyenkor a pásztor kürtölve végigment a falun, hogy a marháknak jó legelőjük legyen. [Petercsák, 1985]
PÜNKÖSD A húsvét időszak lezárása a pünkösd. Az ehhez kapcsolódó népszokásokban nem mutatkozik jelentős különbség az ország görög és római katolikus vidékein. Az egyetlen különbség a pünkösd előtti szombat megünneplésében van. Ekkor van halottak szombatja. Ez a megemlékezés megtalálható a zsidó, illetve az ortodox vallásban is. Voltak olyan falvak, ahol a zsidók is a görög katolikus paptól kértek megemlékezést a halottjaikra, az ünnep egybeesése miatt. [Kisfalusi, 1995] A görög katolikus egyház hagyományosan öt napon emlékszik meg a halottakról: nagyböjt második, harmadik és negyedik szombatján, a húsvéti temetőszenteléskor és a pünkösd előtti halottak szombatján. Újabban viszont már a római katolikus halottak napján (november 2.) is tartanak megemlékezést. A görög katolikusoknál a pünkösd utáni első vasárnap mindenszentek vasárnapja, amikor a szentjeiről emlékezik meg az egyház. A római katolikusnál ez az ünnep november 1-én van.
23
Nyári ünnepek
JÁNOS-NAP (JÚNIUS 24.) Ezen a napon az egyház Keresztelő Szent János próféta születésnapját ünnepli. Mind a nyugati, mind a keleti egyházban ünnepnap, de a görög katolikusoknál nagyobb a jelentősége, több szokás kapcsolódik hozzá. Ekkor zajlik a fű- vagy virágszentelés, ami a római katolikusoknál Úrnapján van. A hívek a szentmisére gyógynövénycsokrokat visznek magukkal, amit a pap a liturgia után megszentel. A szertartás hasonlít a húsvéti pászkaszentelési szertartáshoz. A Szent János-napi csokor tartalma tájegységenként eltérő. Filkeházán tisztesfű, zab, búzakalász, farkasalma-levél, szegfű és néha száras fokhagyma is került a csokorba. [Petercsák, 1985] Rakaca környékén tisztesfű, bojtorvány, kamilla, cickafark és ezerjófű fordul elő. Gyakran tesznek bele kerti virágot, kukoricalevelet, búza- vagy árpakalászt is. Kisfalusi János viszlói parókus könyvében [1995] beszámol egy sárga virágról, amely szintén a csokor része szokott lenni, és amelyet
a
helybeliek
Szent
János
tüzeként
emlegetnek, sokfelé azonban Szent Antal tüzeként ismerik. Ez a növény minden bizonnyal az orbáncfű lehet. Bár konkrét utalást erre nem találtam, de a Magyar Néprajzi Lexikonban [1977] Szent Antal tüze címszó alatt az orbánc nevű betegség leírása található, amit szintén neveztek Szent János tüzének is. A szentelt növényeket gyógyításra és a rontás 9. ábra Orbáncfű
elűzésére használták. Az ellő tehenet megfüstölték http://www.hik.hu/tankonyvtar/site vele vagy megitatták a belőle készült teából. A
/books/b159/kepek/F604103.jpg
gyerekek gyógyítására is alkalmazták, főzetével lemosták a gyereket vagy a párnája alá tették. A szoptató anyának a szentelt fokhagymával dörzsölték be a mellét, ha
24
fájt. A szenteltfűnek hasonló viharűző erőt tulajdonítottak, mint a szentelt barkának. [Petercsák, 1985] Június 24. Szent Iván napként is ismert, amihez a nyugati egyházban tűzgyújtási és gyümölcstiltó szokások kapcsolódnak.
SZENT PÉTER ÉS SZENT PÁL APOSTOLOK (JÚNIUS 29.) Szent Péter és Szent Pál apostolok nagy tiszteletnek örvendenek a katolikus egyházban. A keleti egyházban névnapjuk olyan nagy ünnepnek számított, hogy előtte a megterhelő nyári munkák ellenére mindenszentek vasárnapjától kezdve böjtöt tartottak.
ILLÉS-NAP (JÚLIUS 20.) Illés próféta ünnepe, akit a tűz prófétájának tartanak, a görög katolikus egyházban templomi nyilvános ünnep. Jelentőségét tovább növelte, hogy a máriapócsi kegykép (lásd részletesebben Nagyboldogasszony ünnepénél) július 20án is könnyezett, ezért a pócsi kegytemplomnak akkor van az egyik búcsúja. [Kisfalusi, 1995] Erre a búcsúra igyekezett minden görög katolikus pap családostul ellátogatni,
így
egyben
az
egyházszervezet
egyik
legfontosabb
társadalmi
eseményévé vált. Ez a Miskolci Exarchátus búcsúja, amelynek alkalmával megismerhették egymást a papcsaládok fiataljai is, ami több esetben házassághoz vezetett. [Paládi-Kovács, 1988] Az Illés-naphoz több idő- és terményjósló szokás kapcsolódik. Ha ezen a npon esik az eső, Viszlón úgy tartják, Illés veti a gombát, és bőséges lesz a gombatermés. Filkeházán az Illés-napi esőről azt mondják, hogy Illés belepisil az uborkába, és az megkeseredik. [Kisfalusi, 1995; Petercsák, 1985]
25
NAGYBOLDOGASSZONY (AUGUSZTUS 15.) Augusztus
15-én
a
katolikus
egyház
Szűz
Mária
elszenderülését
és
mennybevitelét ünnepli. A görög katolikus egyházban kiemelt ünnep, mivel a szeptember 8-i Kisboldogasszony mellett ekkor van a legfontosabb görög katolikus kegyhely, Máriapócs egyik nagybúcsúja. Nagyboldogasszony előtt a görög katolikusok tizenöt napos böjtöt tartottak, ez volt a másik, nyári dologidőben végzett böjt.
Az
ünnepet
körmenettel
és
előző
este
virrasztással ünnepelték. Máriapócson az 1676-ban készített fogadalmi Mária-kép 1696. november 4-én könnyezni kezdett. A könnyezés megszakításokkal december 8-ig tartott. A csodáról értesülvén I. Lipót osztrák császár és magyar király Bécsbe szállíttatta a képet, amelyről több másolatot is készítettek, egyet a máriapócsi templom számára. Az eredeti képet a bécsi Stephansdomban helyezték el, ma is ott látható. A kép Bécsben többé már nem könnyezett. A máriapócsi templomban 10. ábra A máriapócsi kegykép elhelyezett másolat viszont 1715-ben három napon át
http://www.bucsujaras.hu/mariapocs/ kegykep2b.jpg
könnyezett. Másodszor 1905 decemberében történt könnyezés. 1948-ban XII. Pius pápa a máriapócsi kegytemplomot bazilika rangra emelte. [mariapocs.hu] A máriapócsi búcsúk révén több népnek is született, ami a búcsúsoknak köszönhető elterjedt a magyar görög katolikusság körében. Ilyen például „A pócsi szép templomban…” kezdetű ének, amelyet a harmincas években gyűjtöttek Debrecenben.
26
Dallama országszerte ismert eltérő szövegekkel karácsonyi („Kis Jézus megszületett”, Zemplén megye) vagy pásztorénekként („A hajnal felszikkadt már”, Pereg). [Volly, 1982] Ez azért is különösen érdekes, mert a népénekek a görög katolikus egyházban teljesen más szerepet töltöttek be, mint a római katolikusoknál. Míg sok római katolikus népének a liturgia részévé vált, addig a görög katolikus liturgikus dallamkincs szinte teljes egészében XVII-XVIII. századi kijevilembergi zenei kultúrából táplálkozik. [Bubnó, 2008] Ennek minden bizonnyal oka, hogy a görög katolikus egyház hangsúlyozni kívánta a bizánci hagyomány jelentőségét. Emiatt viszont a liturgikus dallamok a magyar dallamvezetéstől erősen különböznek, és az eredetileg szláv nyelvre írt dallamok gyakran nem illeszkednek jól a magyar szövegekhez a szavak eltérő hossza és hangsúlyai miatt. [Bubnó, 2005] A helyi közösségekben azonban gyakran jelentek meg önálló népénekek, amelyek aztán szélesebb körben is elterjedtek, ahogy az „A pócsi szép templomban…” dalnál is láttuk. [Paládi-Kovács, 1988]
27
FELHASZNÁLT IRODALOM Szakkönyvek: Balassa Iván – Ortutay Gyula: Magyar néprajz. Corvina Kiadó, Budapest, 1979 Bődi Erzsébet: A hagyomány ereje a görögkatolikusoknál a karácsonyi ünnepkör táplálkozási szokásaiban. In: S. Lackovits Emőke – Mészáros Veronika (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát medencében I. Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém, 2004 Bubnó Tamás: A magyarországi és a Kárpátok-vidéki görög katolikus dallamok eredete és variánsai. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktoriskolája – DLA dolgozat, Tézisek http://www.parochia.hu/Egyhazismeret/Tortenelem/tezisek.htm Megtekintve: 2008. augusztus 13. Bubnó Tamás: A kétszáz éves kérdés: magyar liturgia szláv dallamokon? Előadás Egon Wellesz bizánc-kutató, zenetörténész születésének 120 évfordulóján megrendezett „A kereszténység kezdetei Európában” c. konferencián. Kassa, 2005. február 18-19. http://www.parochia.hu/Egyhazismeret/Tortenelem/ketszazeveskerdes.htm Megtekintve: 2008. augusztus 13. Kisfalusi János: Ünnepi szokások a Keleti Egyházban. Magánkiadás, 1995 László T. László: Egyház és állam Magyarországon 1919-1945. Szent István Társulat, Budapest, 2005 http://szit.katolikus.hu/laszlotlaszlo/335-373_utoszo.pdf Megtekintve: 2008. augusztus 3. MNL: Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977 Dr. Mosolygó Marcell: Krisztus tovább él Egyházában. A Görögkatolikus Hittudományi Főiskola kiadása, Nyíregyháza, 1992 Paládi-Kovács Attila (szerk.): Magyar néprajz (nyolc kötetben). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988 http://mek.oszk.hu/02100/02152/# Megtekintve: 2008. augusztus 9. Petercsák Tivadar: Népszokások Filkeházán. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének Kiadványa, Debrecen, 1985
28
Dr. Pirigyi István: A görögkatolikus magyarság története. Ikva Könyvkiadó, Budapest, 1991 http://www.atanaz.hu/mgke/mgketort/gkmati.html Megtekintve: 2008. augusztus 3. S. Lackovits Emőke – Mészáros Veronika (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát medencében. Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém, 2004 Volly István: Karácsonyi és Mária-énekek. Szent István Társulat, Budapest, 1982 Honlapok: Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola honlapja www.atanaz.hu Megtekintve: 2008. augusztus 3. A Magyar Katolikus Egyház honlapja: www.katolikus.hu Megtekintve: 2008. augusztus 9. A záhonyi görög katolikus egyházközség honlapja: http://web.t-online.hu/drppsz/index.html Megtekintve: 2008. augusztus 13. Máriapócs község honlapja www.mariapocs.hu Megtekintve: 2008. augusztus 13.
29
