http://archivum.pergokepek.hu/hu/issuearticle.aspx?GUID=ad13b353-6896-4a7b-8115-191f98afb636&print=true
2010.12.19. 20:14
Kubrick van - Tágra nyitott szemek 3. Csontos István TANULMÁNY Még tavaly május közepén történt, hogy Velencében, a Frari-kolostor csupasz, vakolatlan fala mellett álltam. Sütött a nap, turisták fagylaltoztak a téren, én pedig a Napba bambultam, amikor rám csörrent a telefon. Fruzsina volt az, a Pergő Képekből, hogy mi van a Kubrick-cikk folytatásával, hogy dolgozom-e rajta, és hogy egyébként is, mi a MAFSZ van. Még gondolkodom rajta, füllentettem a kora nyári ragyogásban, csupán, hogy időt nyerjek, aztán vaktában indultam tova. Épp csak pár lépést tettem, amikor a templomtér körüli sikátorok egyikében egy üzletbe botlottam, melynek kirakatát felirat díszítette: itt vásárolta Stanley Kubrick az álarcokat a Tágra zárt szemek (1999) c. filmjéhez. Én nem hiszek a véletlenekben, gondolkodjunk, egyébként is, Fruzsinak is ezt ígértem. Velence és Kubrick. Hm. Különös párosítás – elsőre. Aztán elkapott a hév. Végül is miért ne? Kubrick utolsó filmje, a Tágra zárt szemek alaptörténete – az Arthur Schnitzler-kisregény – Bécsben játszódik. Ha már Bécs, akkor pedig miért ne Velence? Az egyikben konflisok járnak, a másikban gondoláznak. Amerikai léptékkel nézve amúgy sem nagy különbség. És igen, hiszen ott vannak a velencei maszkok a Tágra zárt szemekben, az egész film tele van velük. És Velence legalább annyira a zenéről szól, mint Bécs, sőt. A Ragyogásban a szálloda folyosója és a labirintus pont, mint Velence útvesztői, a Steadycam mozgása pedig végig a filmben oly sima – azaz fenyegető – akár a vízen sikló gondoláké. S ha már Velence, akkor ugye Wagner, aki utolsó hónapjait itt élte le, és itt is halt meg. Nem ő volt az egyetlen a nagyok közül, aki élete lezárásához ezt a operadíszletszerű helyszínt választotta. Az olasz fasizmussal szimpatizáló amerikai avantgarde költő, Ezra Pound is Velencébe száműzte önmagát, s a velencei temetőszigeten, az Isola di San Michelén található az orosz zeneszerző, Stravinsky és munkatársa, a koreográfus Gyagilev nyugvóhelye is. Érdekes az idős művészek vonzódása Velencéhez. Fellini késői remekműve, a Casanova is Velencében kezdődik, és itt, ebben a különös városban akar az idősödő Woody Allen is letelepedni – a Canal Grande egyik palazzóját szándékozik megvásárolni, illetve már meg is vette, úgy hallottam. Nem véletlen Thomas Mann helyszínválasztása, a Halál Velencében. Ez a saját érzékiségébe fulladt, operadíszletszerű, házait és lakóit a nyitott csatornáiban áramló víz révén folyamatosan tükröző város egy különös, két világ közti átjárónak tűnik. Ne feledjük, hogy Velencében található a Sóhajok hídja – amin általmenve a bűnös lelkek a világtól elköszöntek. A sors figyelmeztető jele lehetett, hogy Kubrick egy évvel a halála előtt a velencei filmfesztiválon kapott életműdíjat. Ehhez a Velencével kapcsolatos asszociációs játékhoz egyébként Kubrick a Tágra zárt szemekkel épp elég alapot ad. A filmben hangsúlyosan jelenlévő maszkok, az orgia helyszínén a velencei ornamentikát idéző környezet, a ruhák, s dózseszerű figura idézésével tett utalások bőven elegek lettek volna ehhez. A film különös, néha velencei hangzású zenei világa is ezt a kapcsolatot erősíti. Nem csak Jocelyn Pook keleties, érzéki hangzású zenéjére gondolok. Az elhíresült orgiajelenetben felhangzó „Strangers In The Night” akár a Szent Márk téri Quadri kávézó zenekarának hangzása, amikor épp Mozart Kis éji zenéjét játsszák, Frank Sinatra számait idéző hangszereléssel. De mindezek mellett egy sokkal fontosabb, pár másodperces utalás is van erre, rögtön a film elején. Az otthon egyedül tévéző Mrs. Hartford Paul Mazursky Szerelmes Bulbe című alkotását nézi a tévében. (Nálunk a hetvenes évek közepének táján vetítették.) A Bulbe története eleve rokon a Tágra zárt szemekével, de ennél alaposabb indok is van, amiért Kubrick filmjébe idézi. Az egyik, a kézenfekvő az, hogy a Szerelmes Bulbe rendezője, Paul Mazursky Kubrick pályáját indító legelső játékfilmjének, a Fear and Desire-nek az egyik szereplője volt. A másik ennél már mélyebb és áttételesebb: Mazursky filmjének a végén a Szent Márk téren Page 1 of 6
http://archivum.pergokepek.hu/hu/issuearticle.aspx?GUID=ad13b353-6896-4a7b-8115-191f98afb636&print=true
2010.12.19. 20:14
Wagner-hangverseny van, ahol is a Trisztán és Izolda című operából az Izolda szerelmi halála elnevezésű részt játssza a zenekar. Na, helyben vagyunk, gondoltam. Ekkor már tudtam, hogy túl az asszociációs játékon Kubrick utolsó filmjének megfejtése elválaszthatatlan az általános európai kultúrkörtől. Ez a bronxi születésű amerikai rendező, aki életének utolsó harminc évét Európában – már amennyiben Anglia annak számít – élte le, s akinek kedvenc filmjei Közép-Európában készültek, evvel a New Yorkban játszódó filmjével végleg megérkezett Európába. Még pontosabban Közép-Európába. És ekkor már azt is tudtam, hogy a Tágra zárt szemek története nem másról szól, mint a szerelem halálának a lehetőségéről. Kubrick átlagban ö évenként rendezett filmet, de az Acéllövedék és a Tágra zárt szemek között tizenegy év telt el. Kubrick az Acéllövedéket követően különböző filmterveken dolgozott, és nagyon sokat olvasott. A századfordulón élt Arthur Schnitzler Traumnovelle, magyarul „Álmok és csodák” címmel 1926-ban megjelent regényének a megfilmesítését állítólag már harminc évvel ezelőtt is tervezte, de különböző – többek közt családi – okok miatt többször is letett róla. Vajon miért volt fontos számára ennek a századfordulós történetnek a napjainkba történő adaptálása? A film címe többékevésbé érthető: az álommal illetve az álmodás aktusával kapcsolatos; de az angol eredeti utalhat a filmnek mint médiumnak álomszerű jellegére is. A film végig álomszerű, a helyszínek, az alakok, sőt maguk a zenék is. Amilyen várost Kubrick a filmben bemutat, nem létezik, nincs, ilyen párbeszédek nincsenek, nem így basznak a valóságban, de valószínűleg még a tükörben sem. Szó szerint mintha Orpheuszt látnák az alvilágban... De a bécsi történet a morális üzenete miatt is fontos volt a rendező számára. Kubrick a forgatókönyvírás korai fázisában a filmet író Frederic Raphaelnek szempontként említette mind Kieslowski nevét, mind pedig művét, a Tízparancsolatot. Kubrick szerint Schnitzler századfordulós, pszichologizáló és valóban álomszerű története ma is érvényes; a férfi-női viszonyt illetőleg a regény megírása óta eltelt közel hetven év során valószínűleg nem sok változás történhetett. Egyébként a forgatókönyvíró Frederic Raphael említést tesz róla, hogy Kubrick egy Helmut Newton-albumot küldött neki karácsonyra. A többnyire elegáns meztelen nőket fotografáló Netwon fiatalkorának egy részét Berlinben töltötte, és egyik albumának előszavában ír arról, hogy Arthur Schnitzler írásai mindig Közép-Európa hangulatát idézik fel benne. Kubrick maga általában nem nagyon magyarázta filmjeit, s minél jobban vitatták őket, annál jobban hallgatott velük kapcsolatban. Czabánnal szoktam arról beszélni, hogy mi minden van elrejtve a Kubrickfilmekben, s amit mi észreveszünk, az valójában csak a jéghegy csúcsa. Talán egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy az összes szálat, amit Kubrick beleszőtt a filmjeibe, felgöngyölítse valaki. Ebből a szempontból a Tágra zárt szemek minden filmje közül a leggazdagabban szőtt szőttes. Minden Kubrickfilm közül ez a legigazibb Rubik-kocka – minden beállítás rejtjelezett üzenet, utalás valahová, miközben a film a sztori szintjén gondtalanul csobog tova. Ebben a testamentumnak tekinthető filmben az önálló művészi vízióján valamint a saját filmes mitológiájára való utaláson túl, az általános európai kultúrkör folyamatos megidézése, illetve integrálása mellett a zsidó-keresztény kultúrkör alapkérdéseire is rákérdez. Avval, hogy Kubrick egy századfordulós bécsi házaspár történetét, azaz egy közép-európai mesét egy manhattani lakásba, napjaink New York-jába teleportál, a történet egyetemességére utal. (Számos egyéb asszociációt is kínál viszont a Közép-Európa tájékán élőknek. A történet szerkezete a Mechanikus narancs meg-idézése mellett erősen emlékeztet Madách művére, Az ember tragédiájára, a film utolsó dialógusa pedig Szerb Antal Utas és holdvilágának a befejezését is az eszünkbe juttathatja. Mindennek akár kézzelfogható magyarázata is lehet: Schnitzler német fordításban ismerhette Madáchot, Szerb Antal Page 2 of 6
http://archivum.pergokepek.hu/hu/issuearticle.aspx?GUID=ad13b353-6896-4a7b-8115-191f98afb636&print=true
2010.12.19. 20:14
pedig eredetiben olvashatta Schnitzlert.) A film elején, a bibliai Édenkertet idéző karácsonyi báljelenetben, az Ádám és Éva-szerű párként megjelenített Hartford házaspár női tagját egy kígyómozgású és hipnotikus tekintetű, Szavost Sándor néven bemutatkozó, és magyar származását erősen hangsúlyozó alak próbálja elcsábítani. Az Ovidius-idézetekkel közelítő magyar a regényben nem szerepel, az ő alakjának a megjelenítésével valószínűleg családja osztrák-magyar gyökereire utal Kubrick. Ha elfogadjuk az Édenkert, Ádám és Éva, valamint a csábító képében megjelenő hüllő analógiáját, akkor azonnal értelmet nyer a helyszín, New York, népszerű nevén a Big Apple, azaz a Nagy Alma kiválasztása is. A Tágra zárt szemekben Kubrick végig ilyen játékot folytat velünk. Filmjeiben majd minden jelenet utalások, értelmezések tucatjait veti fel, amelyek azonban sohasem öncélúak, hanem mindig az aktuális mű mondanivalóját árnyalják, erősítik, s melyek aztán szervesen kapcsolódnak a később megszülető műveknek mind az egészéhez, mind a különálló részeihez. Filmjei finom, gazdagon szőtt szövetét tekintve Kubrick a Kabala tanításainak legalaposabb ismerőjéként, hagyományai tanult őrzőjeként jelenik meg előttünk. Filmjei alapján Kubrick a kabalista hagyomány alapos ismerőjének tűnik, s erről a Tágra zárt szemekben (is) a legelső pillanattól kezdve bizonyságot ad. Rögtön a film elején egy sajátos téridő játékkal finoman jelez a nézők számára, azaz avval, hogy a főcím alatt elkezdődő és a film első jeleneteit végigkísérő keringőt a film főszereplője, a Dr. Hartfordot alakító Tom Cruise a saját hifijének a kikapcsolásával maga állítja le. A pár jelenettel később, amikor Kidman a tükörrel szemez, mielőtt a füves szelencéért nyúl, már az az érzésünk, hogy nem tudjuk, hogy ki néz vissza a tükörből. Talán pont azok, akik a Ragyogás főcímlistájának lefutása után tapsolnak. A csajok tudhatnak erről valamit, mert mindig ők akarnak tükröt a plafonra. Kubrick rögtön a film elején így üzen nekünk: figyeljünk, mert nem tudni, hogy a filmben mi az álom és mi a valóság. Ezt a játékot aztán rengeteg bibliai, mitológiai és egyéb utalásokkal spékeli meg, valamint a saját személyével kapcsolatos vonatkozásokat is belekever a történetbe. A filmbeli házaspár kislányának neve Heléna – általa idéződik meg a görög mitológia, azaz Jung szerint az emberiség kollektív tudatalattija, és az is fontos, hogy a kubricki Ragyogás szállodája a Heléna-hegyen volt... Maga a Hartford név erősen emlékeztet a Kubrick-család angliai lakhelyének, Hartfordshire-nek az elnevezésére. Hartfordék manhattani lakásának falán Kubrick feleségének, Christianának a festményei láthatóak. A Sonata Café jelenetben maga Kubrick is megjelenik – vagy ha nem ő, akkor az alteregója. Ami a filmzenei vonatkozásokat illeti, Kubrick szokásához híven árnyalt. Ezúttal nem alkot önálló hangsávot különböző zörejekből, beéri azzal, hogy a film egyes pillanataiban visszautal különböző hangzás.elemekkel – többnyire a Ragyogásra. Akár az összes Kubrick-filmnél, a Tágra zárt szemek esetében is a megértéshez a kulcsot részben az organikusan működő zenében találjuk meg, sőt sokszor már maguk a számcímek segítenek. Maga a film soundtrackja legalább annyira egységes, erős, akár a Trent Reznor gondozta Lost Highway-é. Érdekes egy pillanatra összevetni Lynchet és Kubrickot. Azok a lények, akikkel Lynch csak ijesztget, Kubricknál is rendre megjelennek – elsősorban a Ragyogásban, ahol még Kubrick is csak pillanatokra mutatja meg a víziókat. Viszont a Tágra zárt szemekben – a titkos orgia álarcos résztvevőire gondolok – Kubrick már nyugodtan kitartja a jeleneteket, kamerája hosszan szemez a rettenettel. Az Apokalipszis most Kurt ezredese utolsó szavainak képi megfelelői ezek a beállítások, maga a borzalom. Maga a film szerkezete is a zenés színpadokról ismert történeteket idézi. A szereplők szájából elhangzó szövegek inkább operaáriákra emlékeztetnek, mint hagyományos filmes párbeszédekre. Kubrick Page 3 of 6
http://archivum.pergokepek.hu/hu/issuearticle.aspx?GUID=ad13b353-6896-4a7b-8115-191f98afb636&print=true
2010.12.19. 20:14
vonzódása az operához mindig is kézenfekvő volt, és az összes filmje közül a Tágra zárt szemek forgatókönyve áll legközelebb a klasszikus operalibrettóhoz. Egyébként is Kubrick folyamatosan archaizál, s ez a tevékenység eleve nem áll messze az opera felfogásától. A Tágra zárt szemekben a szereplők inkább szólóznak, mint kommunikálnak, habár ez a kommunikáció-képtelenséget ábrázoló Kubrick-filmekben szinte mindig így van, de a történet álomszerű jellege emiatt nagyobb hangsúlyt kap, mint a többi Kubrick film esetében. Az eredeti angol dialógus folyamatos kétértelmű utalásokkal van tele, amit a magyar fordítás sajnos nem tud érzékeltetni. A Mechanikus narancs után Kubrick, ha másképpen is, de ismét kreatív módon használja a beszélt nyelvet. A csupán szövegrészletként megjelenő zenei utalások is érdekesek. Rögtön a film elején a kislány, Heléna megemlíti a Diótörőt, s ez a részlet nem csupán a klasszikus balettre való utalás miatt érdekes – apropó, a Kubrick-filmekben mindig táncolnak, még az űrhajók is, egyszer érdemes lenne ebből a szempontból is végignézni a filmjeit –, hanem azért, mert a Diótörő figurájának a megemlítésével Kubrick valószínűleg a régóta tervezett sci-fi, a Mesterséges intelligencia robotgyermekére utal. (Ez azért fontos, mert Kubrick késői filmjeiben mindig a gyermek képviseli a reményt.) A volt iskolatárs, az orgiákon bekötött szemmel játszó zongorista a Nightingale, azaz Csalogány nevet viseli. A filmbeli orgia helyszínére bejutni egy jelszóval lehet, amely mi lenne más, mint Fidelio, azaz a hűség, Beethoven egyetlen operájának a címe – valóban ideális jelszó egy csoportszex partihoz. Beethoven operájának a megidézése eleve nem csak egy bonmot a filmben: a beethoveni opera hőse hűségből hoz áldozatot börtönben levő férjéért. Igen, erről van szó, a hűség, illetve a hűtlenség és annak következményei a Tágra zárt szemek valódi története. A történet során Dr. Hartford nem a feleségével éli meg az egyetlen, valóban meghitt pillanatot, hanem egy prostituálttal való beteljesületlen együttlétben. A világ kifordult önmagából, ma már minden másképp van, konstatálja ironikusan a pesszimista rendező. Valóban így van, amikor épp ezeket a sorokat írom, költözik be a harmadik férfiszereplő a Való Világ második sorozata ürügyén a villába, s az ő megjelenésékor a már bent lakó lányok közül nem a fiúk iránt érdeklődő, hanem a magánéletében nyíltan vállalt leszbikus viszonyban élő kezdi a haját fésülgetni… A világnak ezt a kifordultságát mutatja a Tágra zárt szemekben a férfi főszereplő sápadt karaktere. Sokan a film gyöngeségét a Tom Cruise által megformált Dr. Hartford alakjának az erőtlenségében, gyengeségében látták. Higgyünk csak Kubricknak, akinek a legkisebb részletekre is kiterjedő perfekcionizmusa nem csupán a képeken látható szemét Manhattanból való beszerzésére, a New York-i lakásokról készült fotók tanulmányozására, majd a fotók alapján egy hiteles környezet létrehozására (a filmet egy London melletti filmstúdióban forgatták) terjedt ki, hanem az általa elképzelt karakterek megformálására alkalmas szereplők kiválasztására is. Cruise határozatlan nemi karaktere – korai filmjeiben még nem gyantázta a mellkasát – pont alkalmas volt egy bizonytalan libidót feltételező szerep eljátszására. Miközben a filmben – Kubricknál mindig – a zene használátára a vitalitás a jellemző, és akárcsak a Lolitában, a feszültség ezúttal is a zenei motívumok hangsúlyos használatával teremtődik meg, a film főszereplőjének az alakja álomszerűen élettelen. A Tágra zárt szemek bizonytalan, halovány karakterei egyértelműen a Wagner-operák hőseire emlékezethetnek, ezekből a figurákból már hiányzik az elemi ösztön, a Tom Cruise által megformált alak inkább emlékezett a Tannhäuser vagy Lohengrin kóválygó alakjaira, mint a Mechanikus narancs képzelettől és erőtől duzzadó Alexjára. Érdemes összehasonlítani Alex és Dr. Hartford hifiberendezéseit. Míg Alex számára a zene elsőrendű inspiráló forrás, és ezért a zenét kizárólag csúcsminőségben, szinte csak rituálisan hajlandó hallgatni, addig Dr. Hartford életében a zene már csak a neokoloniál faállványra állított kommersz hálószobahifi képében jelenik meg, de hát mutasd meg a hifidet, s megmondom ki vagy... Egyébként a párhuzam Wagnerrel nem is igazán meglepő. Sok az azonosság a két művész között. Mindketten összművészetet alkottak, és mindkettő kritikus volt saját korának társadalmával, illetve szociális berendezkedésével kapcsolatban. A Kubrick-filmek totalitásával egyébként is kizárólag csak Page 4 of 6
http://archivum.pergokepek.hu/hu/issuearticle.aspx?GUID=ad13b353-6896-4a7b-8115-191f98afb636&print=true
2010.12.19. 20:14
Wagner totális zenés színházát lehet kapcsolatba hozni. Ez a tétel talán még fordítva is igaz. Wagner operája, az Istenek alkonya egyfajta Tágra zárt szemekként is nézhető/hallgatható. Kubricknak a Wagner operavilágához való kapcsolódását illetően még egy fontos momentumot kell megemlíteni. A Tágra zárt szemek értelmezése szempontjából oly fontos kezdeti Trisztán és Izolda-idézet a film katartikus pillanatában kap hangsúlyos megerősítést: a Mrs. Hartford párnáján látható maszk, mint a hűtlenség bizonyítéka akár a Trisztán-legenda alapjául szolgáló kelta mondában Arthur királynak a hűtlen Lancelot lovag és Guinevere királyné közé szúrt kardja. Egyébként a Trisztán mellett egy másik híres opera története is ott kísért a filmben – s hogy ez így van, szintén a Kubrick-történetek egyetemességét mutatja – mégpedig Mozart operája, a Don Giovanni. Dr. Hartford alakját tekinthetjük úgy, mint valami fordított Don Giovannit. Kubrick hőse is szinte ugyanazokon a kalandokon megy keresztül, mint híres elődje, csak mindig egy lépéssel lemaradva. Ő nem csábító, csak szeretne az lenni. A két szereplő azonossága abban áll, hogy mindketten végig esküdöznek és hazudnak. A két történet szinte végig rímel egymásra, beleértve az álarcosbálszerű orgiát is, valamint az opera híres kővendég-jelenetét, amikor is Don Giovanni valódi bűnei miatt a pokolra jut. Hartford doktor utazása során hiába szembesül sorra a csábíttatás különböző lehetőségeivel, sohasem történik meg vele semmi. A vágy, illetve a szerelem különböző lehetőségeivel való találkozások, azaz a házastársi szerelem, a két nővel való együttlét, a menyasszonyszöktetés lehetősége, a prostituált, majd a pedofília, az orgia és legvégül a nekrofília nyújtotta helyzetekben Dr. Hartford végig kívülálló, passzív résztvevő marad, s ennek végül meg is lesz a jutalma: híres elődjével szemben ő a történet végén, ha össze is omlik, de nem kárhozik el. Az egész történetben egyébként nem az érdekes, hogy Kubrick ismeri a görög mitológiát, hogy jártas az európai kultúra és a zene történetében. A mindezekből teremtett képi világ, a saját filmes univerzumban való megjelenés, illetve az ebből kialakított, párhuzamosan archaikus és prófétikus mesélési mód megteremtődése az érdekes. (A film a Mechanikus narancsban megismert párhuzamos, szimmetrikus, meseszerű felépítést követi.) A sokak által oly kedvelt 2001-et több más példa mellett a kórház bejáratának a forgóajtajával, Dr. Hartford orvosi rendelőjében a szemorvosi táblával, a Sonata Café-s jelenetben a szereplők körüli fényekkel, valamint az egyik jelenetben a házfalon megjelenő Bowman felirattal is idézi. A századfordulós Bécs modern New York-ba helyezésének ötlete és módja is szellemes bravúr, mivel a filmbéli hátterek, a mindenütt jelenlévő karácsonyfák a szecessziót, a Gustav Klimtképek ornamentikáját, ugyanakkor a karácsony ünnepéhez kapcsolódó transzcendentális jelentést egyszerre és folyamatosan hordozzák magukban. (A film talán legemlékezetesebb jelenetében Nicole Kidman úgy ül a padlón, mint az Egon Schiele egyik híres erotikus akvarelljén látható nőalak.) De Kubricknak ezek az idézetei/utalásai nem egyszerű stiláris vagy saját pályájához kapcsolható nosztalgikus gesztusok. A Tágra zárt szemek pont annyira – azaz hangsúlyosan – társadalomkritikus film, akár a Mechanikus narancs. Már a Tágra zárt szemek cím is a Mechanikus narancs Lodovico-eljárására emlékezett, amikor is a kifeszített szemű Alex különböző beléfecskendezett drogok hatására, kényszerzubbonyban asszimilálódik a társadalomba. A film esztrádzenéi, akár a Mechanikus narancs eltorzított Beethoven-adaptációi, hangsúlyozottan kritikusak. A két film közt a különbséget a kor és a társadalmi közeg mássága adja. Végül is mégsem várhatjuk egy polgártól, hogy Sex Pistolst hallgasson a hálószobájában. Valószínűleg ezért jelenik meg a felirat a filmben, hogy „Introduction to sociology”. De a leghangsúlyosabb kapcsolódás a két film között a film végén, a biliárdszobai jelenetben van (Alex sorsa felől is egy biliárdszobában döntöttek) amikor is a Sidney Pollack filmrendező által játszott mindenható karakter a Dr. Hartforddal történő beszélgetés során – ne feledjük, ő volt az a személy, aki a karácsonyesti bálon hűtlenkedett – magának a transzcendenciának a létét kérdőjelezi meg. Ennek az ábrázolása, illteve ez az állítás Kubrick legsúlyosabb figyelmeztetése az emberi természet mértéket nem ismerő voltával Page 5 of 6
http://archivum.pergokepek.hu/hu/issuearticle.aspx?GUID=ad13b353-6896-4a7b-8115-191f98afb636&print=true
2010.12.19. 20:14
kapcsolatban. Igaz, történetszinten minden Kubrick film hasonlóképpen végződik: a főhős – ezúttal Dr. Hartford – összetörve, de végül is élve jön ki a személyes odüsszeiából. De ez az első alkalom, amikor Kubrick a polgári illetve szociális alku megvalósulásának ellentételezéseként a megváltás esélyének az elvesztéséről beszél. Ezt az állítást hangsúlyozza a végének az a szimbolikus pillanata, amikor is Dr. Hartford a Zieglerrel való találkozás, azaz az alku elfogadása után otthonhonába belépve lekapcsolja a karácsonyfa világítását – emlékezzünk, a film elején a zenét kapcsolta ki, az ajtón kifelé menet. Ezeknek a szimbolikus eseményeknek a tükrében kell hallgatni a Tágra zárt szemeket keretbe foglaló (a báljelentben és a végefőcím alatt) elhangzó Sosztakovics-keringőt. Ezek a keringők nem csupán a 2001. híres Johann Strauss-keringőjére való utalások, hanem eszünkbe juttathatják Hitchcock A gyanú árnyékában c. filmjének a bevezető képsorait is, ahol A víg özvegy zenéjére keringőznek. Azaz maga a keringő is gyanús, mondhatni fenyegető. Már a 2001. Űrodüsszeiában a bécsi Práter óriáskerekére emlékeztető űrállomás körül Johann Strauss zenéjére keringőző űrhajók sem feltétlenül az új aranykor ígéretét hordozták magukban. A Tágra zárt szemekben megszólaló zenék jelentős része keringő, s a film történetének aranymetszés szerinti középpontján hangsúlyosan megszólaló félelmetes hangzású zongoradarab, a Ligeti-zongorazene (háromszor hangzik el a filmben) pedig magyarázza és egyértelművé teszi ezt az értelmezést. Kubrick, a ragyogás kiváló ismerője pontosan tudja: minden keringő gyászzene, s erre az állítására már csak szó szerint szájbarágóan segít rá a film egy pontján megszólaló Mozart Requiem-részlet. Ha zenei meghatározással kellene a Tágra zárt szemeket meghatározni, akkor csak egyetlen kategória jöhet szóba: a rekviem. Kubrick életművének minden egyes eleme organikusan épül be világunkba. Az olyan „véletleneken” túl, mint amikor Ridley Scott Szárnyas fejvadászának – az eredeti, nem a rendezői változat – az utolsó jelenetében a Ragyogás nyitójelenetének Kubrick által fel nem használt felvételeire ismerhetünk, hétköznapjaink során számtalan példát találni a kubricki próféciák megvalósulására. (Egyébként a Szárnyas fejvadászról még annyit, hogy az a Mesterséges intelligenciának mindenképp az előképe: mindkét filmben emberszabású robotokra vadásznak, csak Kubrick már a túloldalról, azaz a robotok szemszögéből akarta elmondani a történetet). Bármennyire is sajnálatos, hogy a Mesterséges intelligencia végül nem Kubrick keze által valósult meg, kijelenthető, hogy a Tágra zárt szemek egyértelműen összefoglalása és tudatos testamentuma egy olyan művész életművének, aki alkotó pályáján végig az emberi természet Janus-arcúságát ábrázolta. Ez a science fiction-rajongó rendező, aki lakását mindig a legújabb fejlesztésű technológia kütyükkel zsúfolta tele, jelentős terjedelmű analóg lemezgyűjteménnyel is rendelkezett. Aki a 2001-es dátum megjelölésével oly pontosan vizionálta az emberiség science reality időszakának a kezdetét, ugyanakkor ennek a jelentőségét és várható következményeit megértve az ember transzcendentális fejlődésének a szükségességére hívta fel a figyelmet. Stanley Kubrick, aki A.D. 2-ben, a clonaid időszámítás szerint Dolly után két évvel, s az első klónember megszületése előtt csupán pillanatokkal, álmában halt meg, és aki a Mesterséges intelligencia megvalósulásában látta az emberi szellemiség továbbélésének a lehetőségét, legutolsó filmjében a világról alkotott összegző képe mellett madáchi tömörségű üzenettel búcsúzott tőlünk további teendőinket illetőleg: there is something very important that we need to do as soon as we can…. Fuck. •• Vége
Page 6 of 6