Antioxidánsok: Az élõ sejtek energia termelõ szervecskéiben, a mitokondriumokban az energiafelszabadító folyamat során természetes módon keletkeznek peroxid és szuperoxid gyökök (szabadgyökök). Ezeket a sejtek a saját antioxidánsaik hatástalanítják. Bizonyos helyzetekben (például stressz, betegség, stb.) a szabadgyökök száma megnõ, és a szervezet nem képes elegendõ antioxidánst termelni, valamint az idõs, beteg szervezetben az antioxidánsok hatása, és mennyisége is csökken. Az antioxidánsok pótlása ilyenkor külsõ forrásból történhet. Az élelmiszerek változó, általában nem kielégítõ mennyiségben tartalmaznak természetes antioxidánsokat. A friss, és lehetõleg természetes körülmények között termett zöldségekkel, gyümölcsökkel, minimálisan feldolgozott növényi táplálékokban gazdag étrenddel biztosítani lehet a kívülrõl szervezetünkbe került antioxidánsok mennyiségét. Az antioxidánsok szabadgyökmegkötõ képessége kimagasló. Az antioxidánsok közé soroljuk a flavonoidokat, vitaminokat, némely ásványi anyagokat, nyomelemek és az enzimek egy csoportját. Elsõdleges kémiai jelentésén túl tágabb értelemben oxidáció alatt az energiatermelõ anyagcserefolyamatokat is érthetjük, amelyek a szervezet lebontó folyamatait foglalják magukba. Ezen folyamatok során szabad gyökök keletkeznek, melyek kémiai szerkezetére jellemzõ, hogy egy-egy részük párosítatlan elektront tartalmaz.
Flavonoidok/Polifenolok: A növényi flavonoidok antioxidáns hatású természetes vegyületek, melyek megvédik a sejteket az oxidáció miatti károsodástól. Alapvetõen a növények immunanyagaiként termelõdnek, de az emberi test számára is hatékony védelmet nyújtanak. Megtalálhatóak gyümölcsökben, zöldségfélékben és egyes teákban. Mivel képesek megvédeni az emberi szervezetet a szív- és érrendszeri betegségekkel valamint egyes ráktípusokkal szemben, kutatási szempontból különösen jelentõs molekulacsoportot alkotnak. Nagy mennyiségben tartalmaznak flavonoidokat: feketeszõlõ, feketeszeder, feketeribizli, feketecseresznye, bodza, szilva, kökény, dió, paradicsom…
C−vitamin (aszkorbinsav): A C-vitamin a sejtek biokémiai mûködése során az alábbi folyamatokban játszik szerepet: oxido-reduktív folyamatok, kollagénfehérjék szintézise, hormonok szintézise, immunrendszer mûködése, valamint nélkülözhetetlen a vas- és a rézfelszívódásához. A C-vitamint igényli a legnagyobb mennyiségben a szervezet, semmilyen más vitaminféle nem éri el a C-vitamin napi beviteli szükségletét. A környezeti hatások, a stressz, lázas, esetleg mûtét utáni állapotok, a fizikai munka, a dohányzás és a fogamzásgátlók szedése emeli a szükségletet. Vízben oldódó vitamin ezért folyamatosan pótolnunk kell, nem raktározódik el a szervezetben. C-vitamin hiányában az immunrendszer gyengül és fokozódik a betegséghajlam. Súlyos vitaminhiányos állapotban lép fel a skorbut, amely az érfalak meggyengülésével és megrepedésével, illetve fog- és ínygyulladással jár, és akár halálos kimenetelû betegség is lehet. A legjobb C-vitamin forrás a zöldpaprika, a citrusfélék, a paradicsom, a káposzta, a salátafélék, télen pedig a savanyú káposzta. Mivel a C-vitamin könnyen bomlik, elsõsorban a friss és nyers zöldségek, gyümölcsök fogyasztása ajánlott.
A−vitamin (retinol): Az A-vitamint ismerhetjük hámvédõ vitaminként is. Zsírban oldódik. Elõanyagaiból - az úgynevezett provitaminokból - a szervezetben is képzõdhet. A leginkább elterjedt elõanyagok a különbözõ karotinoid vegyületek (közülük legfontosabb a béta-karotin), amelyek a bélrendszerben szükség esetén képesek A-vitaminná alakulni. Elsõsorban a látás folyamatait segíti, de szerepet játszik a bõr és egyéb szövetek épsége, a növekedés és a csontok egészséges fejlõdése szempontjából, erõsíti az immunrendszert, elõsegítve a védekezést különbözõ (elsõsorban légúti) fertõzések ellen. Az A-vitamin hiányára a következõ tünetek fellépése utalhat: szürkületi vakság (farkasvakság), a szem szaruhártyájának kiszáradása, megrepedése, továbbá a bõr és egyéb hámrétegek elváltozásai, a bõr megvastagodása a szõrtüszõk környékén, fokozott hajlam a bõr berepedezésére, fõleg az ajkakon.
D−vitamin (kalciferol): A D-vitamin az ultraibolya sugárzás hatására képzõdik a szervezetben. Az így képzõdõ vitamin mennyisége a korral nagy mértékben csökken. Kétféle Dvitamin létezik: a D2 és a sokkal aktívabb D3 vitamin. Elõbbi jellemzõen a növényekben található, az állati eredetû élelmiszerekben vegyesen, mindkét forma napsugárzás hatására, a szervezetben pedig a D3 típus jön létre. Zsírban oldódik. A D-vitamin a kalcium és a foszfor felszívódásában, a csontképzõdés folyamatában, a kalcium és foszfor szervezetbe való beépülésében játszik szerepet, nélkülözhetetlen a fogak és a csontok egészséges fejlõdéséhez és a csontritkulás megelõzéséhez. Hiányában a csontok ásványianyag-tartalma elégtelenné válik, a kalcium nem képes beépülni. Ennek következtében a csontok deformálódnak, könnyebben törnek és nehezen gyógyulnak. Fiatal gyermekeknél gyenge fogazat és csontozat, súlyosabb esetben pedig angolkór (rachitis) lehet a következ-
mény. Felnõtteknél csontritkulás, csontlágyulás jelentkezhet, izomgörcsök léphetnek fel, gyorsan romlik a fogak állapota. Legjobb D-vitamin forrásaink a halmájolajok, a máj, a tojás, a tej és tejtermékek.
E−vitamin (tokoferol): Az E-vitminra védõfaktorként van szüksége a szervezetnek az antioxidatív folyamatokhoz, azaz véd a káros szabadgyököktõl. Erõsíti a szívizmokat, infarktus után elõsegíti regenerálódásukat, jó értágító és véralvadásgátló. Hasznos Parkinson-kórosoknak, enyhíti az izomrángást. Szükséges az öregedési folyamatok gátlásához, illetve feltételezések szerint a nemi mûködéshez is. Részt vesz a szervezet fehérje-, szénhidrát- és zsíranyagcseréjében, valamint a folyadékháztartásban. Az E-vitamin javítja az A-vitamin hasznosulását is. E-vitamin hiány esetén idegi károsodás, izomsorvadás, egyes feltételezések szerint a nemi aktivitás csökkenése és a vörösvértestek károsodása jelentkezhet. Legjobb E-vitamin forrásaink a növényi olajok (napraforgó-, búzacsíra-, tökmag-, olíva), a gabonacsíra és a zöld növények.
Béta−karotin (ß−karotin): A béta-karotin adja a sárgarépa, a sütõtök és a sárgadinnye jellegzetes színét, de megtalálható a tojássárgájában is. A vegyület a karotinoidok nagy családjába sorolható (ennek névadója is), alapja az úgynevezett izoprénváz. A béta-karotin az A-vitamin provitaminja (más néven elõvitaminja). Ez azt jelenti, hogy belõle A-vitamin (retinol) képzõdik, amit a szervezet hasznosítani tud. Az A-vitamin legfontosabb forrása, hiszen a szervezet ezt a vitamint tudja elõállítani belõ-
le, és felesleg esetén elraktározódik. A karotinoidok antioxidánsként viselkednek, ezért csökkenthetik a rák bizonyos fajtáinak kockázatát. Egyes kutatások szerint a béta-karotinban gazdag étrenddel csökkenhet a tüdõ-, bõr-, gyomor-, vastagbéldaganatok száma.
Ásványi anyagok/nyomelemek: Az ásványi anyagok legfontosabb funkciói a szervezetben: a csontok alkotóelemei, biztosítják a vázrendszer stukturális stabilitását, alkotórészei a fogaknak, fontosak számos enzim aktiválásának elõsegítésében, különbözõ funkciókat látnak el a vérben és más testfolyadékokban. Szerepet játszanak a sav-bázis egyensúly fenntartásában és kifejezetten hatásuk van az izmok és az idegek ingerületvezetési folyamataira is. Makroelemek: Ca, P, Na, K, Cl, Mg, S, Az állati szervezetben g/kg nagyságrendben elõforduló elemeket makroelemeknek nevezzük. Mikroelemek: Fe, Zn, I, Mn, Cu, Co, Mo, Ni, Cr. Az állati szervezetben a mg/kg és ennél kisebb nagyságrendben jelenlévõ ásványi anyagokat nevezzük mikroelemeknek.
Magnézium (Mg): Magnéziumot elsõsorban a csontok tartalmaznak illetve a sejtekben található. Ideg- és izommûködésben illetve számos enzim mûködésében játszik szerepet, melyeknek köszönhetõen részt vesz a zsírok, szénhidrátok, fehérjék lebontásában. A halak, hüvelyesek, zöldségfélék, tejtermékek, gabonafélék igen gazdagok magnéziumban. Hiányában ingerlékenyebbek leszünk. Alvászavar, enyhe szorongás, fáradékonyság is jel-
lemzõ lehet. Ezek mellett gyakrabban jelentkezhet lábizom görcs illetve zsibbadás is. Ha kialakul a hiányállapot, akkor nem csak a megfelelõ táplálkozással, hanem tabletta formájában is pótolni érdemes. Ilyenkor célszerû B6 vitaminnal együtt alkalmazni, mert az segíti a felszívódását. Fontos tudni, hogy bizonyos állapotok vagy idõszakok - mint pl. a terhesség, súlyos betegség utáni rehabilitáció, rendszeres, aktív, intenzív sport - az átlagnál nagyobb mennyiségû magnézium bevitelét igényli.
Kalcium (Ca): Ez az az ásványi anyag, ami legnagyobb mennyiségben van jelen a szervezetünkben. Javarésze csontjainkban, illetve fogainkban található, ez adja a csontok szilárdságát. Ezen túl fontos szerepet játszik véralvadásban, az idegrendszer mûködésében, az izom-összehúzódásban és az enzimek mûködésében. Nagyon sok kalciumot tartalmaznak pl. a tejtermékek és az olajos magvak. Fontos tudni, hogy a D-vitamin segíti a felszívódását, ezért pl. csontritkulásos betegek kezelésének része a kalcium és a D-vitamin együttes pótlása. Hiányában izomrángás, izomgörcs, alacsony csontsûrûség alakulhat ki. Gyermekeknél csontnövekedési zavar valamint a mentális fejlõdés rendellenessége fordulhat elõ, ha nincs jelen megfelelõ mennyiségben a szervezetben.
Nátrium (Na): A nátrium nagyobb hányada a test víztereiben (vérplazmában, szövet közötti folyadékban) található, kisebb része kötve a csontokban illetve a kötõszövetben. A napi szükségletet - ahogy a klórnál is - leginkább konyhasó formájában, illetve az egyes élelmiszerekhez adott adalékanyagként fogyasztjuk el. Elsõdleges feladata a test só-víz háztartásának fenntartása, vagyis a felvett és leadott só és víz mennyiségének szabályozása. A kelleténél nagyobb arányú sóbevitel hosszútávon elõsegíti a magasvérnyomás kialakulását. Bizonyos körülmények között, pl. nagy nyári melegben, szaunában vagy intenzív izzadással járó erõs fizikai igénybevétel esetén a verejték révén nagy mennyiségû nátriumot veszítünk, aminek pótlásáról gondoskodni kell.
Kálium (K): A szervezeten belül elsõsorban a sejten belül (intracellulárisan) helyezkedik el. Az ingerület átviteli folyamatokban, valamint ideg és izommûködésben játszik szerepet. Emellett a normális sav-bázis háztartás kialakításában is fontos feladatot lát el a nátriumhoz hasonlóan. A legtöbb táplálékunkban megtalálható, így általában kellõ mennyiségben jut be a szervezetünkbe. Vérnyomáscsökkentés céljából szedett vízhajó gyógyszer szedése, mértéktelen alkoholfogyasztás, szteroidok használatának esetén kórosan csökkenhet a káliumszint. Ugyanakkor veseelégtelenségben nem történik meg a megfelelõ mértékû kiválasztás, ami szívritmuszavarokat okozhat. Amennyiben kóros állapotok, pl. hosszan tartó hányással és hasmenéssel járó betegségek vagy nagy dózisú indokolatlan vízhajtó használatának következtében szintje a szervezetben a kelleténél alacsonyabb, az zavartságot, depressziót, izomgyengeséget okozhat.
Vas (Fe): A vas a hemoglobin alkotórészeként nélkülözhetetlen a szervezeten belüli oxigéntranszportban. A szervezetben lévõ vas 70%-a a hemoglobinban található, a maradékot a máj, a lép és a csontvelõ raktározza. Terhesség alatt illetve szülést követõen nagyobb a vasszükséglet. Bár számos táplálékunkból, így pl. a húsfélékbõl, halból, májból könnyen juthatunk vas utánpótláshoz, de felszívódását és hasznosulását bizonyos körülmények akadályozzák, így pl. a kávé fogyasztása. Ugyanakkor a C-vitamin segíti a felszívódását és némi kis rézre is szükség van ahhoz, hogy a vas kifejthesse a szervezeten belüli áldásos hatását. Súlyos hiánya esetén - ami elsõsorban túlzott diéta, húsmentes táplálkozás vagy nagyobb vérveszteség következtében állhat elõ - kialakul a vashiányos vérszegénység: a beteg sápadt, gyenge, fáradékony, kedvetlen.
Cink (Zn): Ezt az ásványi anyagot a szervezeten belül a szemben, hajban, férfiak esetén a nemi szervekben, májban, vesében, izmokban találhatjuk meg elsõd-
legesen. Nagyszámú enzim alkotórésze, így pl. a hasnyálmirigyben termelõdõ, a normális vércukorszint fenntartásában fontos szerepet játszó inzulinnak is nélkülözhetetlen eleme. A táplálkozás során húsfélékkel, májjal, tojással, hüvelyesekkel kerül elsõsorban a szervezetünkbe. Cinkhiányos állapotokban lassul a sebgyógyulás, gyakoribb a bõrgyulladás, valamint hasmenés és étvágycsökkenés jelentkezhet. Jellemzõ tünet a körmökön kialakuló fehér foltosodás is.
Jód (I): Szervezetünk legfõbb "jódraktára" a pajzsmirigy, ugyanis a pajzsmirigy által termelt hormonok jód tartalmúak. Így ez a nyomelem a hormon révén részt vesz az anyagcsere szabályozásában, befolyásolja a növekedést, az idegrendszer mûködését és még számos egyéb folyamatot. Ha nincs jelen megfelelõ mennyiségben a szervezetben, akkor lelassul az anyagcsere és nem mûködik megfelelõen a pajzsmirigy. Ha kisgyermekkorban lép fel jódhiány, az szellemi visszamaradottsággal járó állapot kialakulásához vezethet. A terhesség alatti jódhiány koraszülést, magzati elhalást okozhat. Hiányában kialakul a golyvaként emlegetett, a pajzsmirigy megnagyobbodásával járó betegség is. Túladagolása ugyanakkor a pajzsmirigy túlmûködését eredményezheti.
Réz (Cu): Az emberi szervezeten belül a szemben, májban, izomban és az agyban fordul elõ elsõdlegesen. A vérképzéshez és az idegrendszer zavartalan mûködéséhez szükség van rá. Hiányában a vas sem tudja elvégezni szervezeten belüli feladatát. Táplálkozásunk során májból és a hüvelyesekbõl juthatunk hozzá.
Ezüst (Ag) kolloid/nano: Az ezüstkolloid folyadék létrehozásánál ionizált vízbe ezüst részecskéket - úgynevezett kolloidokat - kevernek. Az ezüst kristályos szerkezetû anyag, melyet jellemzõen az emberi szervezet csak ilyen apró részecskékre bontva, tehát kolloid formában képes felhasználni.
Baktérium-, vírus- illetve mikrobaölõ hatása igen erõs: a legtöbb antibiotikum féltucatnyi organizmust pusztít el, az ezüstkolloid azonban képes akár 650-et is. A baktériumokban, különbözõ enzimek segítik a kórokozók anyagcseréjét. Az ezüstkolloid ezeknek az enzimeknek gátolja az optimális mûködését, így okozva a kórokozó pusztulását, melyhez nagyjából hat percre van szüksége. Használható a testfelszínen, külsõleg, belsõleg, gombás fertõzések, ekcéma és számtalan más fertõzés esetén. Egyes kutatók szerint második immunrendszerünket biztosíthatná, ezáltal megvédene a legtöbb kórokozóval szemben. (kolloid méret: 1 nanométertõl az 500 nanométerig terjedõ méretû szemcsék):
Arany (Au) kolloid/nano: Az õsi egyiptomiak már több mint 5000 évvel ezelõtt fogyasztottak aranyat mentális és testi tisztítás céljából. E nemesfém hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint a világhírû német bakteriológus Dr.Robert Koch felfedezése, mely szerint a TBC-t okozó baktérium arany jelenlétében nem életképes. Munkájáért orvosi Nobel-díjat kapott. Az aranykolloid szervezetre gyakorolt hatása sokrétû, de még nem teljesen feltárt. Két betegségcsoportban azonban eredményesen alkalmazható: idegrendszeri rendellenességek, lelki bánat, vagy tudati problémák esetén, valamint mozgásszervi panaszok enyhítésére. Javítja az agy, illetve az idegrendszer állapotát. Hasznos depresszió, félelem, csökkent stressztûrõ képesség esetén.
Hidrogén (H) A hidrogén a periódusos rendszer elsõ eleme valójában igen ritkán fordul elõ önálló atomként, legtöbbször kétatomos molekulákat alkot, melyek képlete H2. Normálállapotban színtelen, szagtalan, íztelen, nem fémes, egy vegyértékû, igen gyúlékony gáz. A hidrogén a legkönnyebb és egyben a világegyetemben leggyakrabban elõforduló elem. A Földön leginkább vegyületeivel találkozhatunk: jelen van a vízben, szinte minden szerves vegyületben és minden élõlényben. A hidrogén jó redukálószer.
Koleszterin (HDL/LDL): A koleszterin a szervezet normális mûködéséhez szükséges összetett vegyület. Az emberi test a koleszterin egy részét maga is képes elõállítani, míg másik része a felvett táplálékból termelõdik. A koleszterin szervezetünk számos biológiai mûködésében szerepet játszik. Fontos zsírféleség, mely lebomlása és átalakulása során energiát szolgáltat, egyes sejtek mûködéséhez tápanyagul szolgál, alkotórésze bizonyos hormonoknak és a vérnek is. A vérben keringõ koleszterinmennyiség 80%-a a májban termelõdik, mindössze 20%-a kerül szervezetünkbe a táplálékkal, mégsem elhanyagolható a helyes táplálkozás szerepe. A koleszterinszint növekedhet a kor elõrehaladtával és a mozgásszegény életmóddal is. A szervezetünkben és az ételekben található telített zsírokból a máj állítja elõ a koleszterint, mely testünk minden részén speciális fehérjékkel kapcsolódik össze és így kerül be a vérkeringésbe. Ennek a kapcsolódásnak, idegen szóval lipoproteinnek két fõ fajtája van, - mikroszkópos vizsgálatok alapján nevezték el - az alacsony sûrûségû, LDL (Low Density Lipoprotein), és a magas sûrûségû, HDL (High Density Lipoprotein). - Az LDL az un. „rossz" koleszterint a májból szállítja a sejteknek, túlzott termelõdése esetén azonban lerakódik az érfalban. - A HDL-koleszterin az un. "jó" koleszterin, mely képes az érfalra már lerakódott koleszterint visszaszállítani a májba, mely ott lebomlik.
Fitoösztrogének: A fitoösztrogének olyan növényi eredetû vegyületek gyûjtõneve, amelyek képesek a nõi nemi hormonhoz hasonlóan, a szervezet ösztrogén receptoraihoz kötõdni és ott hatást kiváltani. Ezek hatásos vegyületei az izoflavonoidok illetve a lignánok. A nõk a hormonális változásokkal egészen az utolsó menstruációig - a terhesség hónapjainak kivételével - állandó kölcsönhatást élnek meg az ösztrogének, a progeszteron és az agyalapi mirigy hormonjai között. Mindenkinek tudnia kell, hogy a menopausa nem betegség, hanem egy biológiai állapot, ami a hormonszint csökkenése következtében alakul ki. A változás kora a hormontermelés visszaszorulásával jár. A legújabb kutatások eredményei a változásokat, az ösztrogén és progeszteron szint csökkenésével hozzák kapcsolatba, egyúttal alátámasztják, hogy a természetes
ösztrogénekkel és progeszteronnal a kiesés pótolható, és a kellemetlen következmények leküzdhetõk. A szintetikus hormonokkal szemben, a természetes hormonok használata során nem alakulnak ki kellemetlen mellékhatások (méhrák és trombózis hajlam stb.). A megfigyelések alapján állíthatjuk, hogy a hormonhiány következtében kialakult tünetek a természetes hormonok adására fokozatosan eltûnnek. A csontok és az erek visszaszerzik elveszített elõnyös tulajdonságukat. A növényi kivonatokból a természetes hormonok jól felszívódnak. Számos növénybõl nyerhetõ természetes hormon. Közülük is leginkább elterjedt a Wild Yam (Dioscorea villosa) progeszteron szerû anyagainak felhasználása. A Wild Yamból könnyen kinyerhetõ és átalakítható a hatóanyag. Ezáltal egy jó minõségû, megbízható, természetes hormontartalmú forrás. Rendben tartja a havi ciklust, csökkenti az éjszakai izzadást. Idõsebb nõknél csökkenti a hüvelyszárazságot. Harmonizálja a hormonszintet, ennek köszönhetõen gátolja a menstruáció idején fellépõ hormonális alapon kialakuló bõrproblémákat.
Glabridin Az édesgyökérbõl származó izoflavon, a glabridin képes megkötni az LDL koleszterint ezáltal meggátolja a lipoprotein oxidációt, továbbá kisöpri a szabadgyököket. Tanulmányokkal igazolták továbbá a glabridin zsírfelhalmozódás-gátló hatását, valamint a hasüregi zsírraktárak csökkentésére kifejtett hatását is.
Esszenciális zsírsavak (Omega 3−6−9): Minden zsír ugyanazokból az összetevõkbõl - szénbõl, oxigénbõl és hidrogénbõl - épül fel. Ezek az elemek zsírsavnak nevezett molekulákká szervezõdhetnek. Az esszenciális zsírsavak azért fontosak a szervezet számára, mert a prosztaglandin nevezetû hormoncsalád kiindulási anyagai. A prosztaglandinok egyebek mellett a keringési rendszer, az immunrendszer, a zsíranyagcsere stb. fontos szabályzói. Csökkentik az emelkedett koleszterin- és trigliceridszintet, megakadályozzák a vérlemezkék összetapadását vérrögökké, ezáltal csökkentik az érelmeszesedés és a szívinfarktus kialakulásának kockázatát. Minthogy csökkentik a vér viszkozitását, javítják a vér áramlási tulajdonságait, ami a keringés és így a szövetek oxigénellátásának jelentõs javulásához vezet. A prosztaglandi-
nok a magas vérnyomást is csökkentik, vagyis több támadásponton gátolják a különbözõ keringési eredetû betegségek - fõleg az érelmeszesedés- kialakulását.
Növényi rostok: Ételeink emészthetõ és emészthetetlen anyagokat tartalmaznak. Az elõbbiek közé a fehérjék, a zsírok és bizonyos szénhidrátok (répacukor, keményítõ, glikogén stb.) tartoznak, míg az utóbbiak javarészt szénhidrátalapú élelmi rostokból állnak. A ballasztnak számító rostok a gyomor és a bél mûködését serkentve elõmozdítják, hogy a tápcsatornába jutó vagy az ott képzõdõ kártékony anyagok kiürüljenek. A molekulák szerkezetétõl és a közöttük létrejövõ kémiai kötések típusától függ, hogy tápcsatornánk emésztõenzimei képesek-e lebontani õket. Hogy csak egy példát említsünk: a kizárólag szõlõcukorból felépülõ keményítõt és glikogént lebontják, míg a hemicellulózt és a cellulózt nem. Nincsenek olyan emésztõenzimeink sem, amelyek a pektinnel és a ligninnel elbánnának. E négy anyag tehát, amely az élelmi rostokat alkotja, változatlan formában halad át a tápcsatornán, ekképp energiához nem jutunk általuk. Ettõl azonban még nem haszontalanok. Bizonyos rostok ugyanis vizet kötnek meg, ezáltal hígabbá teszik a béltartalmat, s miután így az gyorsabban áthalad a bélrendszeren, hamarább kiürülnek belõle azok az anyagok, amelyek bajt okozhatnának. De azzal is jót tesznek, hogy csökkentik a felszívódásra alkalmas koleszterin mennyiségét. Ez bizonyos fokú védelmet nyújt az érelmeszesedés és a szívinfarktus ellen.
Fehérjék/aminosavak: Alapvetõ tápanyagaink a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok. Ezek az anyagok komplex formában kerülnek be a szervezetünkbe, és alkotórészeikre történõ lebomlás után szívódnak fel. A fehérjék alapvetõ
építõkövei az aminosavak. Az aminosavakat két csoportba oszthatjuk: esszenciális és nem esszenciális aminosavak. Az esszenciális aminosavak száma tizenegy. Az esszenciális aminosavakat táplálkozással kell bevinni a szervezetbe, mert a szervezet nem képes vagy nem megfelelõ mennyiségben tudja azokat elõállítani. Ezzel szemben a nem esszenciális aminosavakat a szervezetünk szintetizálni képes, elsõsorban az esszenciális aminosavakból. Az aminosav fehérjében gazdag forrásokból nyerhetõ, ilyen például a hús, a hal, a tejtermékek, a zöldségek közül a hüvelyesek, a borsó, valamint a gabonafélék. Sokféle fajta aminosav kiegészítõ kapható a piacon. Néhány termék dobozán azt olvashatjuk, hogy nagy mennyiségû aminosavat tartalmaznak, azonban ha átfutjuk az összetevõk listáját, kiderül, hogy az aminosavak fõként gyenge fehérjeforrásból származnak. (aminosavak: Arginin, Fenilalanin, Hisztidin, Izoleucin, Leucin, Lizin, Metionin, Treonin, Triptofán, Valin)
Enzimek: Az enzimek különleges anyagok; ezek tartalmazzák az élet szikráját, és minden növényi és állati sejtben a vegetatív életet eredményezik. Sokféle enzim létezik, és nemcsak megtalálhatók minden növény- és állatfajban, de ezek adják minden élõlény sajátosságát, individualitását, felépítik annak szerveit és mûködésben tartják õket. Enzimek nélkül nincs sejtosztódás, nincs növekedés, sem szaporodás. Az enzimek irányítják a kémiai folyamatokat az emberek, az állatok és a növények egyes szerveiben. Az enzimek egyben biokatalizátorok. Elõsegítik és végrehajtják a nagy sebességgel létrejövõ kémiai folyamatokat a szervezetben. Önmaguk nem változnak. Lehetõvé teszik és felgyorsítják a kémiai reakciókat az élõ szervezetben. Ezek a kémiai reakciók különbözõ környezeti tényezõk mellett, mint hõmérséklet, nyomás, pH egyáltalán nem vagy nagyon lassan jönnek létre. Az enzimek lehetõvé teszik és felgyorsítják a kémiai folyamatokat, és az ezekhez a reakciókhoz szükséges energiákat csökkentik. Enzimek nélkül maga az emésztés folyamata sem történhetne meg.
Q10: A Q10 egy olyan enzim, ami alapvetõ a sejt energiatermelésének folyamatában, egyfajta létfontosságú katalizátor, ami egyes biokémiai folyamatokat felgyorsít vagy valamilyen más irányba terel. Fõleg a sejt energiatermelõ gyárában, az un. "mitokondriumban" található, itt történik ugyanis a tápanyagok energiává való átalakítása. Energiára van szükség (amit a Q10 szállít) a sejt légzéséhez, táplálkozásához, szaporodásához, ill. anyagcseréjéhez. A Q10 csökkenése esetén energiahiány lép fel, ami a sejt mûködésének megzavarodását esetleg leállását okozhatja. A Q10-et szervezetünk 25-30 éves koráig maga állítja elõ, de e kor után szintje hanyatlani kezd. A normálisnak mondható szint 25%-os csökkenése szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, magas vérnyomáshoz és számos más betegséghez vezethet. Legnagyobb hatását klinikai tesztek alapján a szabadgyökök lekötésében fejti ki, ezáltal megakadályozza a rákos sejtek elszaporodását. Megfigyelések alapján segít a falósejtek aktívabb hatékonyságának kialakulásában, gátolva ezáltal a daganat terjedését, ill. áttétek képzõdését.
Kendermag (Cannabis sativa): A Földön élõ több mint 3 millió ehetõ növény közül nincs még egy olyan, amelynek táplálkozási értéke összehasonlítható lenne a kendermagéval. A kendermagban lévõ fehérjék az összes esszenciális aminosavat tartalmazzák, amelyek elengedhetetlenek az élethez, és könnyen emészthetõk. A kendermag ideális forrása valamennyi esszenciális zsírsavnak, mint pl. az omega-3-nak, vagy más néven az alfa-linolénsavnak, valamint az omega-6-nak a linolsavnak. A kendermag emellett jelentõs mennyiségben tartalmaz gamma-linolénsavat (GLA) is, amelynek komoly terápiás hatása van. Néhány példa a kendermag pozitív hatásai közül: - Csökkenti a koleszterin- és a triglicerid szintet, segít megelõzni a szív és érrendszeri problémákat, csökkenti a vérnyomást. - Elhízás esetén segít visszaállítani az ideális testsúlyt, kiüríti a szervezetbõl a felesleges zsírt.
- Erõsíti az immunrendszert. Rendszeres fogyasztása alapvetõen segíti szervezetünket abban, hogy megelõzzük vagy javítsuk a rosszindulatú elváltozásokat. A Hasznos kender (Cannabis sativa) nem tartalmazza az ismert tudatmódosító vegyületet a THC-t, így semmilyen kábulatot, bódultságot nem okoz a fogyasztása.
Pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum): A pecsétviaszgomba egyik legnagyobb értéke immunrendszer erõsítõ hatásában rejlik, amely közvetve, vagy közvetlenül az egész szervezetre, annak egészségi állapotára hatással van. Többek között ennek köszönhetõ a tumorgátló hatása, ami ma már tudománytörténeti ténynek számít, ugyanis elsõként ebbõl a gombából vontak ki egy vízoldékony poliszacharidot. Már az 1960-as évek közepén megállapították, hogy a gomba kivonata hatékony az influenza vírussal szemben. Gátlónak bizonyult a kandidázissal és a herpesz vírussal szemben is. Klinikai vizsgálatokban bizonyították, hogy két hónap alatt a gombaporból elõállított extraktum hatására a cukorbetegségben (II. típusú) szenvedõk vércukorszintje jelentõsen csökkent és a folyamatosan adagolt inzulin hatásával bizonyult egyenértékûnek. Gyulladásgátló hatása leginkább allergiás eredetû bõrgyulladás esetén érvényesül, de az egészséges bõr öregedését is gátolja. Májvédõ hatása is igazolt, ugyanakkor a nikotin mérgezõ hatását jelentõsen mérsékli. A gombafehérjék biológiai értéke felülmúlja valamennyi növényét, és megközelíti az állati fehérjéket. Ezen kívül 17 féle aminosav, valamint rengeteg nyomelem mutatható ki a gombából, különösen a szeléntartalma magas. Táplálkozás élettani szempontból igen fontos a nyerszsír tartalma, (kalória) amely igen alacsony. Hatásterületei: gyulladáscsökkentõ, koleszterinszint csökkentõ, antioxidáns hatású, májvédõ, tumorgátló, vércukorszint csökkentõ, légzéskönnyítõ, nyugtató, fájdalomcsillapító (ízület), álmatlanság, krónikus hepatitisz, krónikus szívbetegség esetén is alkalmazható.
Cékla: A cékla vérképzõ hatású, a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere folyamatait szabályozza, valamint tumorsejtek szaporodását gátló hatása is van. Segít a vörösvérsejtek regenerálásában és szaporodásában, sok helyen kiegészítõ gyógymódként ajánlják vérszegénység, leukémia esetén. A cékla vörös festékanyaga - a betain - tumorellenes hatású. A humánkísérletekben, a kemoterápián átesett páciensek vérképe (amely a kemoterápiás kezelések hatására romlik) jelentõs javulást mutatott néhány hetes céklalé kúra után. A földben lévõ gyökérgumója magába szívja a talajban található értékes ásványi sókat: a kalciumot, foszfort, káliumot, magnéziumot, vasat, rezet, ként, jódot, bórt, lítiumot, stronciumot.
Fitoösztrogének − Wild Jam: A fitoösztrogének olyan növényi eredetû vegyületek gyûjtõneve, amelyek képesek a nõi nemi hormonhoz hasonlóan, a szervezet ösztrogén receptoraihoz kötõdni és ott hatást kiváltani. Az emberi táplálkozásban is szerepet játszó fitoösztrogének leggazdagabb forrása, a wild jam a szója és többek között a lenmag. Ezek hatásos vegyületei az izoflavonoidok illetve a lignánok. A szintetikus hormonokkal szemben, a természetes hormonok használata során nem alakulnak ki kellemetlen mellékhatások (méhrák és trombózis hajlam, stb.). A megfigyelések alapján állíthatjuk, hogy a hormonhiány következtében kialakult tünetek a természetes hormonok adására fokozatosan eltûnnek. A csontok és az erek visszaszerzik elveszített elõnyös tulajdonságukat. A növényi kivonatokból a természetes hormonok jól felszívódnak.
Kőtörő fű (Phyllanthus niruri): Hosszú növénygyógyászati történettel rendelkezik minden trópusi országban, ahol csak megterem. A növény spanyol neve, Chanca Piedra, ami azt jelenti: "kõ megszakító" vagy "összetörik a kõ." Az 1960-as évek közepe óta
a Chanca Piedra sok növénykémiai kutatás tárgyaként szerepelt, hogy aktív hatóanyagait és gyógyászati hatásait meg lehessen határozni. 1999ben, egy in vitro klinikai tanulmányban a Chanca Piedra kivonatáról kimutatták, hogy igen erõs és nagyhatású kalciumoxalát - kristályképzést gátló hatása van (a legtöbb vesekõ alapanyaga). Valamint ekkor jegyezték fel enyhe izomlazító és görcsoldó tulajdonságát is. A kutatók feltételezése szerint a húgyvezetéken vagy az epevezetéken belüli enyhe izomelernyedés megkönnyíti a vese - vagy hólyagkövek kilökõdését. Dr. Wolfram Wiemann (Nürnberg, Németország) több mint 100 veseköves páciensét kezelte Chanca Piedrával, melyet Peruból szerzett be, és 94%-ban hatásosnak találta a kövek egy vagy két héten belüli eltávolításában. Egy 2002-es tanulmányban indiai kutatók kimutatták, hogy növelte az epesav-kiválasztást, így kimutatott epetermelést fokozó hatása van. Az antihepatotoxikus (májvédõ) hatását kutatási eredmények igazolják. Feljegyezték, hogy ez a növény megvédte a patkányokat az alkohol okozta májkárosodástól és az életfontosságú szerv mûködését normalizálta. A kõtörõfûvel kezelt gyermekek májfunkciója még a heveny májgyulladás esetén is öt napon belül visszatért a normális szintre. Egy harmadik kutatási terület megállapította a fájdalomenyhítõ tulajdonságát. Kiderült, hogy hétszer olyan erõs fájdalomcsillapító hatása van, mint az aszpirinnek. A Kõtörõ fû a fitokémiai anyagoknak igen gazdag forrása. Különleges hatását, a biológiailag aktív lignánoknak, glikozidoknak, flavonoidoknak, alkaloidáknak, ellagitanninoknak és fenilpropanoidoknak tulajdonítják, melyek a növény leveleiben, szárában és gyökerében találhatók. A növényben elõfordulnak lipidek, szterinek és flavonolok is.
Bélflóra − Probiotikumok: A probiotikumok az állandó bélflóra helyreállítását illetve fenntartását szolgáló jótékony hatású baktériumok, amelyek száma folyamatosan csökken az egyoldalú táplálkozás, az antibiotikumok szedése és a
stressz következtében. Az egészséges bélflóra megõrzéséhez és helyreállításához szükséges a hasznos bélbaktériumok pótlása, illetve prebiotikumokkal a szaporodásuk elõsegítése. A velünk szimbiózisban élõ közel négyszáz féle baktériumtörzs közül a különféle tejsavbaktériumok (Lactobacillus és a Bifidobacterium) a legjelentõsebbek, mert az õ jótékony hatásuk nyilvánul meg a legszélesebb körben, és hat a legközvetlenebbül az egészségünkre. Amennyiben a hasznos és káros baktériumok aránya rossz irányba tolódik el a bélrendszerben, számos betegség megjelenésével kell számolnunk: az ellenállóképesség csökkenése, fáradtság, emésztési zavarok, felszívódási problémák, bõrproblémák és esetlegesen allergiás reakciók. Mivel az immunanyagok kb. 70 %-át a bélflóra termeli, ennek károsodása súlyosan veszélyezteti immunrendszerünk normális mûködését.
Prebiotikumok: A prebiotikumok olyan nem emészthetõ élelmiszer-összetevõk, amelyekre a gyomor-bélrendszer felsõ szakaszában található emésztõenzimek nem hatnak, és változatlan formában jutnak el a vastagbélig, ahol serkentik a bél mikroflórájában található kedvezõ hatású mikroorganizmusok szaporodását. Az élelmiszerekben leggyakrabban elõforduló prebiotikumok az oligoszacharidok, például a fructo-oligoszacharidok, galactooligoszacharidok, vagy a laktulóz. Számos élelmiszerfajtában, tejtartalmú élelmiszerekben, tésztafélékben, húsárukban megtalálhatók.
Őssejt: Mi az õssejt? Korlátlan számú osztódásra, önmegújulásra képes, nem specializálódott sejtek, amelyek aszimmetrikus osztódás révén önmagukhoz hasonló sejteket képeznek, és emellett elkötelezett utódsejteket is létrehoznak. A fogantatás után a petevezetékben a méh felé vándorló és osztódó, majd ott beágyazódó magzatkezdemény még mindenre-képes (totipotens) sejtekbõl áll. A magzati fejlõdés 15. napján kezdõdik meg e
sejtek specializálódása ideg-agysejtekké, izomsejtekké, bõrsejtekké, stb. E sejtekben a genetikai anyag (DNS) különbözõ szakaszai lépnek mûködésbe, s így válnak képessé a szervek és szövetek speciális feladatuk ellátására. Ennek az az ára, hogy elvesztik „mindenre képes" tulajdonságukat. A magzati fejlõdés során azonban megmarad néhány ilyen sejt, ezeket szöveti õssejtnek (hemopoetikus) nevezzük, melyek születéskor a köldökzsinórvérbõl kinyerhetõek. Kétféle õssejtet különböztetünk meg: embrionális és felnõtt õssejtek. A felnõtt és az embrionális õssejtek nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, ám a felnõtt õssejteket nehezebb a csontvelõbõl izolálni. Felnõtt korban az õssejtek a szervezet számos szövetében megtalálhatók. A szöveti õssejtek folyamatosan osztódó vagy éppen nyugvó állapotban vannak jelen. Ha ezek a sejtek egy adott szöveti környezetbe kerülnek, képesek lehetnek különbözõ, szövetet alkotó, érett sejtekké alakulni. Legnagyobb mennyiségben a csontvelõben találhatók meg. Ha egy szerv nem mûködik optimálisan vagy valamilyen módon sérülést szenved - és sejtpótlásra van szüksége, akkor üzenetet küld a csontvelõbe, amely felismeri az információt és küldi az õssejteket. Az õssejt kilép a csontvelõbõl, bekerül a véráramba, majd egy speciális hírvivõ anyag segítségével eljut a szervekhez. Amikor a "célterületre" érkezik, kihasználja osztódási képességét és a másolatát továbbküldi, õ maga pedig beépül és a szerv sejtjeivé válik. Ezáltal a szerv képes megújulni, funkcióit megõrizve egészségesen mûködni. Tudományosan igazolt tény, hogy minél magasabb a keringõ õssejtek száma az érrendszerben, annál hatékonyabb a sejtszintû regeneráció.
Sejt: A sejt az összes ismert élõ organizmus szerkezeti és funkcionális építõ eleme. Ez a legkisebb egység, amelyet még a természetben élõ névvel illetnek, mivel ez a legkisebb olyan egység, amely még anyagcserére és szaporodásra is képes. Néha a termé-
szet építõkövének is szokták nevezni. Vannak olyan organizmusok, mint a baktériumok és egysejtûek, amelyek csak egyetlenegy sejtbõl állnak. S vannak olyanok, amelyeket sok sejt összessége alkot. Ilyenek vagyunk mi emberek is, mivel bennünk közel 5x1015 sejt található. Egy átlagos sejt nagysága 10 µm, és súlya közel 1 nanogramm.
Rák: A rákbetegségek közös jellemzõje a szabályozatlan sejtszaporulat, a biológiai szövetekbe való betörési képesség. Ez utóbbi tulajdonságuk történhet invázióval és áttétképzéssel is. Ezt a kontrollálatlan növekedést olyan DNS-hibák, genetikai mutációk okozzák, melyek a sejtciklus szabályozásában vesznek részt. Általában több ilyen mutációra van szükség a daganat kialakulásához. Néhány ilyen hibát kemikáliák, fizikai hatások okoznak, mások öröklõdnek vagy éppen spontán jelennek meg. Azaz genetikus és környezeti tényezõk együttesen vezethetnek eltorzult növekedési szabályozáshoz. A rák számos tünetet okozhat, melyek attól függõen alakulnak ki, hogy a daganat hol helyezkedik el, milyen a karaktere és van-e áttétképzés. Akár fájdalmatlan is lehet. A diagnózishoz általában szükség van a patológus szövettani vizsgálatára, a laboratóriumi eredményekre és a klinikai megfigyelésekre egyaránt. A patológus a mintát biopsziával vagy mûtét során veszi le. A diagnózis után a rákos betegségeket leggyakrabban kemoterápiával, sugárkezeléssel, sebészeti beavatkozással vagy egyéb alternatív módon kezelik. Az orvostudománynak a rákos daganatokkal foglalkozó ágát onkológiának nevezzük.
Szívinfarktus: A szívroham lényege, hogy a szívizom szöveteit ellátó artériák valamelyike hirtelen elzáródik, és a szöveti oxigénellátás megszûnik, a szívizomsejtek elpusztulnak. Az elzáródás leggyakoribb oka az érelmeszesedés következtében létrejövõ szûkület, illetve a szûkületben létrejövõ vérrög. Az esetek egy jelentõs részében az infarktus hirtelen alakul ki, és a szûkületet okozó plakk megrepedése, ritkán bevérzése váltja ki az egész érbelsõt elzáró vérrög kialakulását. Rizikófaktorai:
dohányzás, magas vérnyomás, cukorbetegség, magas koleszterinszint, mozgásszegény életmód, stressz, alacsony zöldség és gyümölcsfogyasztás, alacsony telítetlen zsírsav bevitel.
Érelmeszesedés: Az érelmeszesedés (arteriosclerosis) az ütõerek (artériák) belsõ falainak zsírok lerakódása miatt történõ beszûkülésével, és megkeményedésével járó betegség. A beszûkült ér belsõ felületén, vérlemezkék is fennakadhatnak tovább csökkentve az erek átmérõjét. Az erek térfogatának csökkenése következtében, a vér nem tud akadálytalanul áramlani, ezáltal nõ az artériák elzáródásának veszélye, ami stroke-hoz, szívinfarktushoz vagy a láb keringési zavaraihoz vezethet. Miért alakul ki az érelmeszesedés? A kor elõrehaladtával nõ az érelmeszesedés kockázata. A fiatalkori érelmeszesedés oka, viszont sokrétû és csak részben ismert. A menopauza elõtt a nõk védettebbek, mint a férfiak, ennek oka a hormonokban keresendõ. RIZIKÓFAKTORAI: o Zsíros és kalóriadús ételek fogyasztása, o Túlsúly o Mozgáshiány o Dohányzás o Magas vérnyomás o Magas koleszterinszint o Alacsony zöldség- és gyümölcsbevitel o Diabétesz mellitus (cukorbetegség) Az érelmeszesedés a vezetõ halálok a fejlett országokban és hazánkban is. Napjainkban az agyi erek és a szív koszorúereinek elmeszesedése felelõs azért, hogy az emberek nagy része nem él a biológiailag elérhetõ legfelsõbb korhatárig, hanem agyvérzés, agytrombózis okozta érelzáródás, infarktus következtében idõ elõtt hal meg.
Szabadgyök: Anyagcsere-folyamataink révén a sejtjeinkben melléktermékként ún. szabadgyökök keletkeznek, melyek nevüket onnan kapták, hogy van egy párosítatlan elektronjuk. Emiatt a szabad gyökök nagyon reakcióképesek. Természetesen a külsõ környezetben keletkezõ szabad gyökök is hatással vannak szervezetünkre. A nagy reakcióképességû molekulák számának növekedése a szervezetre káros hatást gyakorol (UV- sugárzás, szmog, cigarettafüst, környezeti ártalmak…) A szervezet viszonylag tág határokon belül képes a kompenzációra, ám a kémiai támadások sokasodásával a védekezõképesség gyengül, és a szabadgyökök kifejtik káros hatásukat. Minden biomolekulára hatnak, ám a tudomány mai állásfoglalása szerint leginkább a daganatos betegségekért, az érelmeszesedésért, a kardiovaszkuláris problémákért és az öregedésért tehetõk felelõssé, számos egyéb kórállapot mellett.
DNS: A DNS (Dezoxiribo-Nuklein-Sav) minden élõ sejtben - elsõsorban a kromoszómákban - megtalálható foszfortartalmú, polimer szerves anyag, amely az átöröklés anyagi hordozója.
Mitokondrium: A mitokondrium eukarióta sejtekben található, az energia elõállításában és annak elraktározásában szerepet játszó sejtszervecske. Az elõállított energiát makromolekulák (pl ATP) formájában tárolja.
Immunrendszer: Az immunrendszer a szervezet védekezõ mechanizmusa, egy adott antigén hatására kialakuló, az esetleges fertõzés elleni védekezésben részt vevõ sejtek, szövetek és szervek együttese. Ennek a szervrendszernek a mûködése az immunitásban nyilvánul meg. Ennek a szónak jelentése: védettség, mentesség. Az immunrendszer fõ feladata, hogy megkülönböztesse a saját és nem saját, vagyis idegen anyagokat. Valamint, ha idegen anyaggal találkozik, akkor azt eltávolítsa, megsemmisítse. Immunitásunk lehet velünk született vagy szerzett immunitás. -A velünk született védettség embrionális korban alakul ki. Az egyed megszületésekor négy genetikusan meghatározott immunológiai adottságot hordoz: · a leukociták (fehérvérsejtek) fagocitáló képessége, · a gyomornedv sósavtartalmának baktericid (baktériumölõ) hatása, · a bõr, a tápcsatorna, a légutak és a húgyutak nyálkahártyája, mint elsõdleges védelmi vonal, véd a behatoló kórokozók ellen, · a szervezetben képzõdõ baktericid kémiai anyagok (pl. a nyálban található lizozim enzim, vagy a nyálkahártyákat védõ properdin fehérjekomplex.) Nem igényel „tanulást", vagyis a kórokozóval való elõzetes találkozást. Ez azt jelenti,hogy nem specifikus a kórokozóval szemben. A természetes immunitást a leukociták fagocita csoportjába tartozó sejtek és a testnedvekben jelenlévõ komplementrendszerek alkotják. -Szerzett immunitás: A szerzett immunitásra születésünk után teszünk szert természetes vagy mesterséges úton.
Csontritkulás (osteoporosis): Az emberi csont nem egy tömör, változatlan formában kialakult egység, hanem a szervezettel összhangban lévõ, folyamatosan vál-
tozó, felépülõ és lebomló szakaszokból álló rendszer: a testet alkotó több száz csont között jelentõs különbségek vannak. A csontok három nagyobb csoportra oszthatóak: lapos, hosszú és rövid csöves csontok. A harmincas életkor közepéig a csont szerkezetének felépítése az erõsebb, majd a lebontás kerül túlsúlyba, vagyis megindul a csontvesztés. Az ízületi problémákkal, járásnehézséggel küzdõ idõsek fokozott inaktivitása, mozgásszegény életmódja tovább fokozza a lebomlás nagyságát, melyet az aktivitás amúgy jelentõs mértékben lassíthatna. A csontritkulás - orvosi szóval oszteoporózis - a csont minõségi és mennyiségi változását jelenti, melynek során károsodik a csont szerkezete, ritkul a sûrûsége. A betegség fokozott törékenységgel jár: az egyszerû elesések során bekövetkezõ törésekre elõször a csukló, majd a csigolyák, még idõsebb korban a felkar és a csípõ törése jellemzõ. A változókorba lépõ nõk jelentõs százalékánál alakul ki az ösztrogén hormonszint csökkenésébõl fakadóan. Kutatások azt mutatják, hogy az aktív kalcium és D-vitamin bevitel segíthet a kór kialakulásának megelõzésében és kezelésében.
Refluxbetegség A lenyelt táplálék a nyelõcsõbe kerül, ahonnan egy záróizom megnyílása után jut le a gyomorba. Ez a körkörös izom alaphelyzetben zárva van, csak a lenyelt étel átengedése idejére nyílik meg, majd utána rögtön újra bezárul és ezzel megakadályozza a savas gyomortartalom visszaáramlását a nyelõcsõbe. A reflux-betegség lényege a gyomornedv visszaáramlása a nyelõcsõ alsó szakaszába, a nyelõcsövet a gyomortól elválasztó záróizom elégtelen mûködésének következtében. Amennyiben a visszaáramlás sokszor elõfordul vagy tartósan fennáll, a savas gyomortartalom izgatja a nyelõcsõ nyálkahártyáját, és ezzel égõ, maró érzést okoz. Általában a betegség enyhe lefolyású, de ritkán a nyelõcsõ nyálkahártyájának gyulladásához, sõt kezelés nélkül annak kifekélyesedéséhez is vezethet.
Tüdőrák A tüdõ a légzõrendszer része, tömege ugyan kicsiny, ám a mellkasüreg jó részét kitölti. A tüdõ szivacsszerû, páros szerv amely lebenyekbõl áll. A szövettani szerkezet alapján a tüdõrákokat két nagy csoportba sorolják: a gyakrabban elõforduló úgynevezett nem-kissejtes tüdõrákra és a kissejtes (vagy zabszemsejtes) tüdõrákra. Az elõbbi teszi ki a tüdõdaganatok négyötödét, az utóbbi körülbelül az egyötödét. A nem-kissejtes tüdõrákoknak a szövettani kép alapján három további altípusa van: 1. laphámrák (squamosus sejtes carcinoma) 2. mirigysejtes rák (adenocarcinoma) 3. nagysejtes tüdõrák. Ezek közül a mirigysejtes rákok gyakorisága növekedett folyamatosan az elmúlt években, és jelenleg ez a leggyakrabban elõforduló nem-kissejtes tüdõrák fajta, különösen nõkben. A kissejtes tüdõrák sokkal gyorsabban növekszik, és nagyobb valószínûséggel ad áttétet távoli szervekbe, mint a nem-kissejtes tüdõrák. Tekintettel arra, hogy a tüdõrákok két nagy csoportja eltérõen növekszik és más az áttétképzési hajlama, ezért kezelésük is jelentõsen különbözik.
Szívritmuszavar: A szívnek saját ingerületképzõ és vezetõrendszere van. A jobb pitvar falában található a szinuszcsomó, mely ingerületek, ún. elektromos impulzus képzésére specializálódott szívizomcsoport. Percenként 50-60 alkalommal bocsát ki impulzusokat, melyek az egész szív összehúzódását vezérlik. Mûködését a vegetatív idegrendszer befolyásolja, a szimpatikus idegrendszer - félelem, stressz, fizikai aktivitás hatására - gyorsítja, a paraszimpatikus lassítja (pihenés, alvás, étkezés). A szinuszcsomóban keletkezõ ingerület szétsugárzik a pitvar falát alkotó izomrostokra, melyek ennek hatására összehúzódnak. Innen a pitvari pályákon keresztül eléri az úgynevezett
pitvar-kamrai atrioventrikuláris csomót, majd továbbhalad, és ingerületbe hozza a kamrákat, melyek összehúzódnak. Kóros körülmények között a szinuszcsomón kívül valamennyi módosult, ingerületvezetésre specializálódott szívizomsejt képes spontán ingert képezni. Normális esetben azonban erre az önállósodásra nincsen idejük. A szívritmuszavarok kialakulásának számos oka lehet. Okozhatja pl. a szív vérellátási zavara, oxigénhiánya, különbözõ szívizombetegségek (gyulladás, hegesedés), magasvérnyomás-betegség, anyagcsere betegség (pl. pajzsmirigy túlmûködés, fokozott alkoholfogyasztás hatásaként), szívbillentyû betegségek, elektrolit zavarok (pl. kálium- és magnéziumhiány), tartós stressz, veleszületett, illetve örökletes tényezõk, továbbá a vegetatív idegrendszer zavarai.
Epekő Az epe egy fontos, összetett emésztõnedv, amelyet a máj választ ki. Az epe a májból az epeutakon át az epehólyagba kerül, ahol egy ideig tárolódik és besûrûsödik, majd - étkezéseket követõen - a közös epevezetéken keresztül a vékonybél kezdeti szakaszába ürül, és itt elõsegíti a zsírok emésztését. Az epekövek több, mint 80%-a koleszterinbõl áll. Több ok vezethet a koleszterin epekõ formában történõ kicsapódásához. Ezen okok közé tartozik a fokozott koleszterin kiválasztás, a koleszterint oldott formában tartó epesavak hiánya, egyes májmûködési zavarok, az epehólyag lelassult ürülése miatt az epe hosszas pangása, továbbá az epeutakat érintõ, többnyire fertõzéses eredetû gyulladások. A kicsapódó anyag eleinte homok finomságú szemcséket alkot, amelyek a késõbbiekben akár több centiméter átmérõjû kövekké is megnõhetnek. Az epekövek általában csak akkor kezdenek panaszokat okozni, mikor hatásukra gyulladásba jön az epehólyag fala, illetve mikor elég nagyra nõttek ahhoz, hogy elzárják az epehólyag kivezetõ csövét, vagy a - májból és az epehólyagból jövõ epeutak egyesülésébõl létrejövõ - közös epevezetéket. Ilyenkor epeköves görcsroham is kialakulhat.
Vesekő A kövek a húgyutakon belül bárhol elhelyezkedhetnek, a betegség gyakrabban érinti a férfiakat, mint a nõket, a leggyakrabban 30-40 éves korban kezdõdik. A kövek kristályokból álló aggregátumok, melyek kevés szerves anyagot is tartalmaznak. A kristályok kialakulásához telített oldat szükséges, ennek létrejötte több tényezõtõl függ. E faktorok közé tartozik a vegyhatás (pH), a koncentráció és az ionösszetétel. A kövek - összetételük alapján - több típusa különböztethetõ meg: kalcium-oxalát, kalcium-foszfát, húgysav, vagy cisztin. A vesekövek 80 százaléka kalcium tartalmú kõ. A kövek kialakulásában szerepet játszik, az étrend és a folyadékbevitel. Gyakrabban alakulnak ki kövek azoknál, akik sok fehérjét fogyasztanak, illetve akiknek magas a nátriumbevitelük. A visszatérõ vesekövességben szenvedõknek éppen ezért is javasolják a fehérje és sószegény étrendet. Annak ellenére, hogy a vesekövek leggyakrabban kalcium alapú kövek, a kalciumbevitel csökkentése nem mérsékli a betegség kockázatát. A csökkentett kalciumbevitel csökkenti ugyan a vizelet kalciumszintjét, de fokozza az oxalátürítést, és így kõképzõdéshez vezet. Bár a vesekõ kialakulásának sokféle oka lehet, és az év bármely szakában bárkinek okozhat kellemetlenséget, a leggyakrabban nyáron jelentkeznek a panaszok. Ennek oka az, hogy a nagy melegben az erõteljes verejtékezés és az elégtelen vízfogyasztás enyhe kiszáradáshoz vezet. Ettõl megnõ egyes anyagok koncentrációja a vizeletben, amelyek kikristályosodva vesekövet képeznek. A bõséges folyadékbevitel kiemelt fontosságú a húgyúti kövesség megelõzésében.
Prosztata−megnagyobbodás A prosztata, magyarul dülmirigy a férfi kismedencében elhelyezkedõ gesztenye alakú szerv, melyen keresztül fut a húgycsõ felsõ szakasza. A prosztata simaizomzatból és mirigyes állományból áll, mely mirigyek az ondóhoz szükséges, a spermiumok mozgását elõsegítõ folyadékot termelik. Mûködését a férfi nemi hormonok,
valamint az ún. vegetatív idegrendszer szabályozza. A prosztatának van egy korral összefüggõ természetes növekedése, ami nem feltétlenül jár vizelési panaszokkal. A megnagyobbodás során általában a mirigyes szövet göbös elfajulása a jellemzõ. A prosztata húgycsõhöz való viszonyából erednek a panaszok nagy része. A prosztata-megnagyobbodásban (prosztata benignus hyperplasiája) a prosztatán áthaladó húgycsõ összenyomódik, így a vizelet útja fokozatosan elzáródik, a húgyhólyag izomzatának egyre nagyobb erõ kell, hogy e szûkületet leküzdje. A megerõltetett izomzat megvastagszik, a hólyag falában hegesedés és zsákképzõdés jön létre, a hólyag mûködõképessége csökken. Ez az egymásra épülõ folyamat a hólyagban egyre nagyobb pangást okoz, amely a felsõ húgyutakra kiterjedve eléri a vesét, annak másodlagos károsodását, a vesefunkció romlását, a hólyagban kõképzõdést elõidézve. Létezik vércseppbõl történõ ún. PSA-vizsgálat, ami a prosztatából származó prosztataspecifikus antigén mennyiségébõl állapítja meg, hogy van-e probléma a szervvel.
Lisztérzékenység A
lisztérzékenység (gluténszenzitív enteropátia, coeliakia) a vékonybelet érintõ autoimmun megbetegedés. Az immunrendszer aktiválódásáért egy gabonafehérje, a glutén felelõs: a provokáló tényezõ hatására (adott genetikai hajlam mellett) az immunrendszer kórosan aktiválódik, és a szervezet saját fehérjéi ellen kezd antitesteket termelni. Ennek következménye a vékonybélbolyhok pusztulása, a gyulladás és a felszívódási zavar.
