rg Díj
* 20 1
be
Raou
Budai ófár allen lW
0*
A B.Zs.H. Budai Körzetének Havilapja ® 2015. június-július-augusztus ® 5775. S.ziván-Támuz-Áv-Elul ® XVIII. évfolyam 5. szám Verő Tamás: Ezerarcú rabbi? 1. oldal Imaidők 2. oldal Jahrzeitok 3. oldal Háztáji Hírek 4. oldal Az élet Anne Frank nélkül 4. oldal Csillag Ferenc: Amit érdemes megnézni XLVIII. 5-6. oldal Deutsch Éva: Gyermekkori emlékek. 6-8. oldal Az őszi Nagyünnepek imarendje 8. oldal Kádár Györgyi: Élet Menete - Lengyelország 9. oldal A férfi, aki végignézte háromszázezer magyar zsidó meggyilkolását 10-11. oldal Több ezer csecsemőt segített világra Auschwitzban a hős bába 11-12. oldal Meghalt korunk egyik utolsó polihisztora 12-13. oldal Porosz Péter: Tisztán és tisztességesen 14. oldal Szarvasi Tábor 14-15. oldal Hirdetések 16. oldal
Ezerarcú rabbi? Várjuk, vágyunk rá, hogy a zsidó emberek ellátogassanak a bét hákneszetbe, a gyülekezet házába, és aktív, valós zsidó vallási életet éljenek. De hogy is van ez? Rabbiként teszünk-e azért, hogy ez a zsinagógához vezető út könnyebbé váljon? Ott vagyunk az épületben és várakozunk az érdeklődő férfiakra és nőkre, lányokra és fiúkra, tanítjuk a hozzánk betévedőket… De egy másik „arcú” rabbi azt gondolja, hogy próbáljuk meg mi (rabbik) megtenni az első lépést. Menjünk mi a hitsorsosaink elé, legyünk mi azok, akik az első lépést megteszük irányukba. Legyünk mi azok, akik hozzásegítjük őket, hogy ezáltal még könnyebbé váljon az első lépések megtétele a kevesebb tudással és kevésbé erőteljes zsidó érzülettel bíró emberek számára. És van megint egy másik „arc”, aki a már a közösségbe eljutott érdeklődőket tudja sokféle képpen megosztani. Az irányzatok sokasága között nem mindig könnyű eligazodni: orthodox, neológ, reform, stb. A külső társadalmi csoportokhoz való viszonyulás (jobb vagy bal oldal) sem egyszerűsíti a dolgot és még sorolhatnánk, mennyire különbőzőek vagyunk. Még mindig ott tartunk, hogy mennyire demokratikus érzületű a rabbi, milyen mélyen tudja és meri irányítani a közösségét, mennyire megengedő, vagy esetleg szigorú a micvák betartása terén. És ott a közösség háza, amelyet sok rabbi az egyetlen olyan helynek tart, ahol a körzeti események történhetnek. Vannak, akik ragaszkodnak a liturgia betűről-betűre történő betartásához, és vannak, akik saját házuknak, kizárólagos tulajdonuknak tekintik a zsinagógát. Nehéz egy zsidóság irányába forduló egyénnek személyre szabott választ adni, mindenki más és más érzelmi, hangulati, családi háttérrel, a tanulásban elért szinttel fordul a zsinagóga és a zsidóság irányába. A rabbiktól azt várnánk, hogy minden ügyről határozott véleményt nyilvánítsanak, legyen szó akár a hitközségi választásokon induló elnök-aspiránsok közötti szimpátiáról, vagy a parlamentben kormányzati pozicióban levő személyekkel kialakított baráti kapcsolatok esetleges kritikáján át, egészen a vitás esetekben kért
határozott állásfoglalásig. Ebbe kell belegondolni, vagy bele kelle egyáltalán gondolni? A hívek már választottak, de a rabbik elfogadják-e ezt? A vallást gyakorló emberek egymás zsinagógájából való átcsábításával - egy álarc felvételével, megjátszással - azonban csak ideig-óráig lehet egy ideális képet festeni. De mi áll mögötte? Nihil, üresség van. Autentikus rabbikra van szükség, akik természetesen más és más arcot kell mutassanak a különböző emberek, csoportok, korosztályok felé, de ez az arc mindig őszinte kell, hogy legyen, mert az álarc mögül kivillan, ha csak emberszerzés miatt veszünk fel a különböző álarcokat. Őszinte és elgondolkodtató (nyári időszakra is való) téma, hogy a rabbik ülhetnek-e a babérjaikon, belenyugodhatnak-e a mostani helyzetbe, vagy esetleg szembe kell nézniük saját magukkal. Ráébredneke, hogy a mostani helyzet nem a legideálisabb? A dolgok elkendőzésével sem lehet elrejteni, hogy a magyarországi zsidóságot csak kis részben tudjuk megszólítani. Ebben a küzdelemben mindent be kell vetnünk, össze kell fognunk, és sokféle utat kell ajánlanunk! Rá kell ébrednünk, hogy nem egymás ellen, hanem valamiért, a zsidóságért kell küzdenünk! Nem egymásban kell keresnünk a hibákat, a vallásossági szintek különbözőségét, hanem nyitnunk kell az összes zsidó felé! Különféle módszerekkel, különböző irányokból kell megszólítani a „csendes” többséget! Az arcunkat, „álarcunkat” viszont nem lehet pillanatonként cserélni, nem lehet saját önös érdekünket a közösség érdekei elé helyezni! Mindig azonos értékek mentén kell megszólalnunk! Szorosabb kapcsolatokat kell teremtenünk a zsidó és nem zsidó emberekkel, a különféle civil közösségekkel, mindazokkal, akiknek erkölcsi normáival azonosulni tudunk! Ne hagyjuk, nem hagyhatjuk, hogy csak vitákról és széthúzásokról szóljon a jelenünk és a jövőnk! Verő Tamás rabbi
Budai ófár
2015. június
5775.Sziván-Támuz
Imaidők
Június
Július
Augusztus
2015. év június-július-augusztusi imarendje 5775. Sziván-Támuz-Áv
01. 07.03 04. 10.00 05. 18.30 06. 10.00 07. 08. 07.02 11. 07.03 12. 18.30 13. 10.00 15. 07.02 18. 07.03 19. 18.30 20. 10.00 22. 07.02. 25. 07.03 26. 18.30 27. 10.00 29. 07.02 02. 07.03 03. 18.30 04. 10.00 05. 06. 07.02. 09. 07.03 10. 18.30 11. 10.00 13. 07.02. 16. 07.03 17. 18.30 18. 10.00 20. 07.02 23. 10.01 24. 18.30 25. 10.00 25. 20.00 26. 07.02 27. 07.02 30. 07.03 31. 18.30 01. 10.00 03. 07.02 06. 07.03 07. 18.30 08. 10.00 10. 07.02 13. 07.03 14. 18.30 15. 10.00
hétfő csütörtök péntek szombat vasárnap hétfő csütörtök péntek szombat hétfő csütörtök péntek szombat hétfő csütörtök péntek szombat hétfő csütörtök péntek szombat kedd hétfő csütörtök péntek szombat hétfő csütörtök péntek szombat hétfő csütörtök péntek szombat szombat vasárnap hétfő csütörtök péntek szombat hétfő csütörtök péntek szombat hétfő csütörtök péntek szombat
Sachrit - Reggeli ima Sziván Sachrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadása (gyertyagyújtás: 20.18) Ünnepi ima - BEHÁLOTHÁ (Hávdálá: 21.38) Ortodox Hitközség által kijelölt Soá áldozatok emléknapja Sachrit - Reggeli ima Sachrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadása (gyertyagyújtás 20.23) Ünnepi ima - SLÁH LEHÁ (Hávdálá: 21.43) Sachrit - Reggeli ima Sachrit - Reggeli ima Támuz Kabalat sabat, szombat fogadása (gyertyagyújtás: 20.26) Ünnepi ima - KORÁCH (Hávdálá: 21.47) Sachrit - Reggeli ima Sachrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadása (gyertyagyújtás: 20.27) Ünnepi ima - HUKÁT (Hávdálá: 21.47) Sachrit - Reggeli ima Sachrit - Reggeli ima Kabalat sabat,szombat fogadása (gyertyagyújtás: 20.26) Ünnepi ima - BÁLÁK (Hávdálá: 21.45) Böjt nap - Sivá ászár betámuz (reggeltől este 21.36-ig) Sachrit - Reggeli ima Sachrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadása (gyertyagyújtás: 20.23) Ünnepi ima -PINHÁSZ (Hávdálá: 21.40) Sachrit - Reggeli ima Sachrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadása (gyertyagyújtás: 20.18) Áv Ünnepi ima - MÁTOT és MÁSZÉ (Hávdálá: 21.33) Sachrit - Reggeli ima Sachrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadása (gyertyagyújtás: 20.11) Ünnepi ima - DVÁRIM, Sábát Házon, (Hávdálá: 21.24) Erev Tisa BeAv böjt nap (kezdete: 20.27) TISA BEAV (böjt vége: 21.14.) Sachrit - Reggeli ima Sachrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadása (gyertyagyújtás: 20.02) Ünnepi ima - VÁETHÁNÁN, Sábát Náhámu (Hávdálá: 21.13) Sachrit - Reggeli ima Sachrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadása (gyertyagyújtás: 19.52) Ünnepi ima -ÉKEV (Hávdálá: 21.01) Sachrit - Reggeli ima Sachrit - Reggeli ima Kabalat sabat, szombat fogadása (gyertyagyújtás: 19.40) Ünnepi ima -REÉ (Hávdálá: 20.47)
-2-
14. 17. 18. 19. 20. 21. 24. 25. 26. 28. 01. 02. 03. 05. 08. 09. 10. 12. 15. 16. 17. 18. 19. 22. 23. 24. 26. 29. 01. 02. 04. 07. 08. 09. 09. 10. 11. 14. 15. 16. 18. 21. 22. 23. 25. 28. 29. 30.
2015. június
Jahrzeitok Balkányi László Balkányi Sándorné Baróti Andor Beck Józsefné Berkes Lajos Blau István Bodnár Sándor Bognár János Czeizler Dezsőné Csernok Jánosné Dévai Andor Dévai László Dr. Bakonyi Lászlóné Dr. Barabás Vera Dr. Geszti József Dr. Mándi Béla Dr. Mándi Béláné Dr. Radnai Béláné Dr. Radnóti László Dr. Singer Ödönné Dr.Balkányi Lászlóné Dreschler Ottó Ehrlich Dezső Fettmann Amália Flamm Imre Forgács Rezsőné Fried Sándor Fried Sándorné Friedmann Józsefné Gálosi Elemér Gárdonyi Hermanné Geisler Sándorné Grósz Mórné (Jehudis bas Rivke) Grósz Sándorné Grosz Zoltán H. Löffler Andor Halmos Ferenc Heller Endre Heller Endréné Hillinger Ignác Hillinger László Kertész Imréné Kéval László Kéval Lászlóné
Budai ófár
5775.Sziván-Támuz
A Jahrzeit-Táblán szereplő elhunytak nevei az 5775. év Sziván-Támuz-Áv-Elul (június-július-augusztus) havában Június 07. Június 07. Augusztus 28. Június 07. Június 30. Július 24. Július 29. Június 28. Augusztus 28. Június 22. Június 07. Június 23. Június 10. Augusztus 01. Június 09. Július 26. Július 14. Augusztus 21. Augusztus 19. Július 17. Június10. Június 22. Július 16. Június 07. Július 18. Július 11. Július 13. Június 07. Június 01. Július 01. Augusztus 29. Július 26. Július 24. Augusztus 23. Augusztus 18. Június 13. Június 07. Augusztus 23. Július 29. Június 07. Június 07. Június 26. Augusztus 27. Augusztus 01.
Kovács Tibor Kovács Tiborné Krausz Imre Krausz Imréné Lebovits Lili Lebovits Sándor Löfflerné Székely Irén Práger Károlyné Reich János Reichmann Ármin Reisz Jenő Reisz Jenőné Rejtő Jenőné Robicsek Jenő Rosenberg család Rosner Testvérek Rottenstein Lajos Russ Sándorné Sági István Sárosi Gézáné Schatz György Schenk Ferenc Schenk Rózsi Schenk Simon Sebők Antal Spitzer Szeréna Stein Imre Steiner Béla Sugár Miklósné Surányi Józsefné Szabados Mátyás és családja Takács Lászlóné Taub Béla Taub Béláné Ungár Gyula Vágó Lajos Váradi Tamás Verő Sándor Verő Sándorné Weisz Arnold Weisz Boldizsár Weisz József Zserjav Olga
-3-
Augusztus 22. Június 05. Augusztus 31. Augusztus 03. Június 07. Június 07. Június 17. Július 09. Július 25. Június 07. Június 07. Június 07. Július 21. Augusztus 21. Június 07. Június 07. Július 19. Június 21. Augusztus 29. Augusztus 28. Június 07. Június 07. Június 07. Július 14. Július 03. Június 07. Július 19. Augusztus 11. Július 06. Július 18. Június 07. Július 25. Június 26. Június 07. Június 06. Június 01. Július 16. Augusztus 17. Július 19. Június 07. Június 07. Június 07. Június 07.
Budai ófár
2015. június Tájékoztatjuk kedves Olvasóinkat, hogy a nyári szünetre való tekintettel, a Budai Sófár újság legközelebb augusztus végén jelenik meg. Továbbra is szeretettel várunk mindenkit az istentiszteleteken és októbertől a Micve klub rendezvényein. Kellemes nyaralást és pihenést kívánunk! Tisztelettel kérünk mindenkit, hogy a továbbiakban a
[email protected] email cím helyett a
[email protected] küldjék újsággal kapcsolatos megkereséseiket, cikkeiket. Köszönjük! Június 28-án, 16.00 órakor a Frankel zsinagógában tartjuk a Kiskőrös, Kecel, Soltvadkert mártírjairól megemlékező istentiszteletünket. Kérjük azon hittestvéreinket, akik még nem fizették be a hitközségi adót, tegyék azt meg. Köszönjük! Korrekció A Budai Sófár májusi számának 11. oldalán olvasható könyvajnálóban (Anders Rydell: Fosztogatók) a „Német katonák műkincsekkel” jelölt fotóillusztráción nem német, hanem amerikai katonák láthatóak. A tévedésért elnézést kérünk! Az idei Lag Baomer ünnepünket a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola kertjében tartottuk a Bálint Ház, a Szarvas Int'l Jewish
5775.Sziván-Támuz
Háztáji Hírek
Youth Camp, a Hanoar Hatzioni Hungary, a Hasomer Hacair Magyarország, a Kidma, a Tagliot, az Izraeli Kulturális Intézet (Israeli Cultural Institute), a Hillel Magyarország, a Mózes Ház - Moishe House Budapest, valamint a Mazsihisz Ifjúsági Csoport közös szervezésében. Többek között volt kézműves foglalkozás a Bálint Házzal, sport bemutatók és sportolási lehetőség a Maccabi Vac Hungary szervezésében, kincskeresés az ifjúsági szervezetek madrichjaival, tombola, hóra táncház, és két felejthetetlen koncert: Wonderland-band és a Fourtissimo új felállásban Is...Real! Project-ként. Igazán minőségi időt tölthettünk együtt!
Az élet Anne Frank nélkül
A holokauszt utáni életről mesél új könyvében Eva Schloss, Anne Frank mostohanővére. A 83 éves Eva Schloss szerint rendkívül fontos, hogy a holokauszt túlélői, amíg még tudják, tovább adják történeteiket a fiatalabb nemzedékek tagjainak, hogy
Eva Schloss azok megérthessék a szenvedést, amellyel a zsidóknak kellett szembenézniük. Schloss reméli, hogy az After Auschwitz: A Story of
Heartbreak and Survival by the stepsister of Anne Frank című írásával sikerül eljuttatni az üzenetet az olvasókhoz, amely szerint a holokauszt idején elszenvedett borzalom egy egész életen át hat az emberre. Schlosst édesanyjával együtt 1944. májusában tartóztatták le Amszterdamban, a lány 15. születésnapján, Hollandia német megszállása idején, és arra kényszerítették, hogy végighallgassa apja és testvére megkínzását a szomszédos szobában. A családtagok egy rövid időre újra találkoztak egy holland táborba tartó vonaton, de később Auschwitzba szállították őket, ahol a férfiakat és a nőket különválasztották. Schloss soha többé nem látta az apját és testvérét. Anne Frank, aki 1945-ben halt meg a bergen-belseni koncentrációs táborban, játszópajtása és szomszédja volt Schlossnak. A két család baráti kapcsolatot ápolt egymással, és néhány évvel a háború vége után Schloss édesanyja feleségül ment Anne Frank apjához, Ottóhoz. Schloss negyven évig nem beszélt saját
-4-
szenvedéseiről, és csak 1986-ban kezdett mesélni életéről, amikor meghívták egy londoni kiállításra, amelyet Anne Frank emlékének szenteltek. Azóta három könyvet írt és iskolákban, börtönökben kampányol az előítélet és az intolerancia ellen, ezzel őrizve mostohatestvére örökségét. Elmondása szerint ő a szerencsések közé tartozik, mert sikerült új életet felépítenie Londonban, ahol férjével él. A párnak három lánya született. Forrás:www.cultura.hu
Anne Frank
Budai ófár
2015. június
5775.Sziván-Támuz
Amit érdemes megnézni XLVIII. Centrál Színház: Jó emberek Pesti Színház: Kvartett
Léteznek-e napjainkban emberi kapcsolatok? Tudunk-e, akarunk-e az embertársainkat foglalkoztató problémákkal foglalkozni, vagy csak a saját gondjainkkal, nyomorunkkal vagyunk-e elfoglalva? Létezik-e szolidaritás, vagy sem? Kihalt-e a hála? Az ember - éljen Amerikában, éljen Magyarországon - már csak gyarló. Az emberek eleve rosszak vagy az idő múlása változtatja meg őket, s lépnek át egy kíméletlen, sokszor embertelen világba? A most ajánlott darabok ezeket a kérdésköröket jelenítik meg olyan formában, amelyet feltétlenül látni kell. Lindsay-Abaire: Jó emberek - Centrál Színház Néhány gondolat a szerzőről: LindsayAbaire 1969. november 14-én született Bostonban. Termékeny dráma és dalszövegíró. Munkásságának elismeréseként 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. A darabot a Centrál Színház tulajdonosigazgatója, Puskás Tamás rendezte. A bemutatóra 2014. novemberében került sor. Az általam látott áprilisi előadás is teltházas volt. Láthatóan foglakoztatja a nézőket a kisemberek sorsa. Érdekességként megemlítjük, hogy a rendezővel folytatott beszélgetést az Index újságírója, ott a következőkről tett említést: „Miközben folytak a próbák, megjelentek az uniós statisztikák arról, hogy Magyarországon a legnagyobb a gyermekszegénység, és 4 millió szegény országa lettünk. Szétfeszíti a szánkat a szó... - fogalmazott Puskás Tamás - ...hiszen nem lehet egy ilyen helyzetben nem megszólalni. Most erről kell beszélünk a színház nyelvén.” Miről, illetve kiről is szól ez a darab? A történet szerint Margie-nak van egy súlyosan fogyatékos lánya, aki miatt még kiszolgáltatottabb, mint bárki más. A darab elején - túl az ötvenen - éppen kirúgják a munkahelyéről, mert megbízhatatlannak tartják. Holott csak a lánya felügyeletét nem képes megoldani egyedül. Ha munka nélkül marad, menthetetlenül tovább csúszik. „Egy anya bármit megtesz a gyerekéért. De ha állandóan a napi megélhetéséért kell küzdenie, és a feje felett még a kilakoltatás réme is ott van, akkor az egész élete nehezített terepen zajlik. Margie mégis színes személyiség, aki képes együtt nevetni a többiekkel, és viccet csinálni saját magából is.
A túlélés titka az iróniában és az életszeretetben van" - írják a darab ismertetőjében. A főszereplő életében komoly szerepet kap a szerencse, ám erről többet nem oszthatunk meg. De miként vélekedik a szerző a szerencséről? „Személyesen is átéltem, milyen fontos a szerencse, hiszen, bár, nagyon keményen tanultam, jó jegyeket kaptam, szép verseket írtam, mind csak azért, hogy megnyerjem az ösztöndíjat abba a másik iskolába, de mindez semmit sem számított volna, ha nem éppen abban az évben vagyok éppen annyi idős. Az ösztöndíj hat évenete egy diáknak szólt. Ha egy pár hónappal korábban vagy később születek, nem is próbálkozhattam volna. És az életem most teljesen más lenne.” Egy nem várt fordulat megoldja a megoldhatatlannak tűnő problémát. Végkövetkeztetés: „vannak még jó emberek”. A dráma ettől még továbbra is torokszorító marad, mert tudjuk, hogy Margie sorsa csak egy a milliók között.
A díszletek a Centrál Színház korábbi produkcióinak is helyszínt adtak, de hát tudomásul kell venni, a szegény színházak világát éljük. Puskás Tamás rendezése lendületes, sok-sok ötletet sorakoztat fel. Ki kell emelnünk a tömörítés koncepcióját. Jó, hogy a két felvonásos darabot egy felvonásban játsszák. Ez feltétlenül fokozza a feszültséget. A Jó emberek darab témájában nem vígjátéki, mégis közelít a komédia felé. Szomorúan nevetjük végig a majd kétórás előadást.
Spiró György: Kvartett - Pesti Színház A Pesti Színházban bemutatott darabnak van előélete, Spiró drámája elnyerte az 1997/1998-as évad Legjobb új magyar drámája-díjat. Akkor a Budapesti Kamaraszínház tartotta műsorán a tragikomédiát. Spiró „házi szerzőnek” számít a Pesti Színházban. Korábban ott láthattuk a Príma környéket vagy az Elsötétítést. Marton László rendezésében került előadásra a Kvartett. A szó jelentését a zenei műszavak között kereshetjük. Olyan zenemű, amelyet négy hangszerre írt egy zeneszerző, általában több tételes darab.
Szervét Tibor és Básti Juli A drámának abszolút főszereplője Margie, akit Básti Juli formál meg. Minden színpadi jelenléte feszültséggel teli. Mert látjuk reményt vesztetten, de boldogan is, és körmeszakadtáig küzd lányáért és az életükért, ugyanakkor képes egykorvolt szépségét megidézni. Olyan energiákkal lép a színpadra, amelyek egészen lenyűgözőek. Jean, a barátnő szerepét Pokorny Lia formálja meg. Ragyogó karakter, minden jelenetben figyelni kell rá. Szervét Tibor Mike-ot alakítja, azt a figurát, aki egykor osztálytárs, közeli barát volt, a darabban már befutott, sikeres orvos. Szervét nagyon jól játssza el a sokszor fáradt figurát, aki csak magára figyel. Olyan távolságtartó, amely kizárja az együttműködés, az érdemi beszélgetés lehetőségét. A többi színész, Szabó Éva, Rada Bálint és Parti Nóra kifejezetten élvezetessé teszik az előadást.
-5-
Hegedűs D. Géza és Börcsök Enikő Az író is négy hangra írta a drámát. A cselekmény egyetlen helyszíne a részletező aprólékossággal megjelenő, apró panelkonyha. A Kvartett házaspárjának monoton, tartalmatlan létezését váratlan esemény zavarja meg: egyszer csak betoppan hozzájuk egy idegen, a Vendég, aki azt állítja, hogy az Öregnek köszönheti az életét, aki - az ‘56-os forradalom után küszöbön álló letartóztatása előtt - még időben figyelmeztette ahhoz, hogy elmenekülhessen. Most, 40 év után, kiábrándultan tér haza az Államokból, drága ajándékokkal meghálálni akarván az Öregnek akkori segítségét. A betegesen gyanakvó Öreg talán az utolsó fanatikus, aki még hisz a kommunizmus egykor lelkesítő, mára azonban nevetsé-
Budai ófár
2015. június gessé váló, bukott ideájában. Árulónak tekinti az egyre értetlenebb Vendéget, s ajtót mutat neki. Egyszerre szánalmas, megrendítő és fenyegető létezése szembenézésre kényszerít egykori önmagunkkal. A Vendég küzdelme, mellyel megpróbálja kitágítani ezt a szűk horizontú világot, megrendítő, groteszk és hiábavaló. A korlátolt Öreg, a mindig ugyanazt ismétlő Feleség, az emberi értékek iránt közömbös, haszonelvű Nő között a Vendégre, bármerre fordul, mindenhonnan ismeretlen, közönyös arcok merednek. A Vendég tehát képtelen-
né válik a kommunikációra. Kudarca távozásra kényszeríti, tehát a nagy terve, a hálaadás elmarad. A szereposztás lenyűgöző. A Vendéget Kern András, az Öreget Hegedűs D. Géza, a Feleséget Börcsök Enikő, a Nőt Péter Kata alakítja. Mindannyian a helyükön vannak, együtt élnek, gondolkodnak. A színpadi mesterség mesterei ők, ezért is emelkedik a magasba az előadás, no és Marton László igen karakteres, lendületes rendezése is sokat ad a darabhoz. De szólnunk kell a közönségről is. A
5775.Sziván-Támuz színházlátogatók egy része, csupán a felszíni szójátékokig, egy - egy viccig jut el, s így a darab felszínes humorát érzi magáénak. Ők úgy távoznak 105 perc után, mint akik egy tréfás színművet tekintettek meg. A nézők mintegy kétharmada arcára fagy a kezdeti mosoly, hallva a hihető, ám szívszorító dialógusokat. Hiába, meg kell tanulni Spiró kultúráját, gondolatvilágát felfogni, értelmezni! Szívből, örömmel ajánlom mindkét előadás megtekintését. Csillag Ferenc
Gyermekkori emlékek (1932-1938) A sikerek és huncutságok kora
Boldog lennék, ha írásomra sokan reagálnának, különösen a gyermekeiket nevelő, vidéki származású szülők véleményére lennék kíváncsi. Kapcsolatunk a családdal Rendkívül szeretetteljes, liberális, magyar érzelmű és zsidó hitű, a szegényeket segítő szellem és gyakorlat uralkodott a családban. Mindenről tudtunk, a magunk korához és eszéhez képest. Már 5-6 éves korunkban Nagyanyánk tanított héberül és gót betűs németül bennünket. Folyékonyan olvastuk imakönyveinkből a héber imákat, a Broche-kat kívülről tudtuk és mondtuk péntek este és egyéb ünnepek alkalmával. A családban mindennek megvolt a maga ideje: az ünnepnek, a vidámságnak, a péntek délelőtti sütés-főzésnek, az őszi savanyú káposzta eltevésének, a nyári befőzéseknek, a sok-sok mesének, például hogy kik voltak: Mózes, Dávid és Mordechaj és az egész zsidó, valamint magyar történelem, mint mesék megragadták a fantáziánkat. Nagyanyám a legszigorúbb kóser háztartás és az ünnepek megtartása mellett igazi nemzeti érzelmű magyarnak vallotta magát. Nagyszobánk, amely ebédlő és gyerekszoba is volt egyben - egyik falán a nagy magyarok (Kossuth, Széchenyi, Deák, Petőfi, Arany, stb.) a másik falán - amely alatt ágyaink voltak elhelyezve - lógtak a híres rabbik (pl. Kiss Arnold, stb.) fotói vagy festményei. A fontosabb eseményekről a „Családi Kupaktanács”, Nagyanyám és szüleim döntöttek, időnként még a szombathelyi rokonság is be lett vonva a döntések meghozatalába így pl. esküvő, temetés, iskolaválasztás, üzleti és pénzügyek, építkezések, stb. A nemzeti és családi különbözőségeket figyelembe véve, kisebb viták után születtek meg a döntések. A liberális
gondolkozásra és nevelési módszerekre néhány példa: rengeteg magyar és héber nyelvű könyvünk volt. Már 6 éves korunktól fogva mindent szabadon olvashattunk. Amit nem értettünk, vagy visszavittük szigorúan a helyére, vagy megkértük Nagymamánkat, szüleinket, hogy magyarázzák meg, miről van szó a könyvben. Közben elmagyarázták, hogy melyik könyvet érdemes nekünk ebben a korban egyáltalán kézbe venni, vagyis rászoktattak bennünket a kulturált olvasás szabályaira, a kiválasztásra és az olvasás élvezetére. A faluban úgyszólván senki nem tudott úszni. Apám a Duna melletti Süttőről származván, kitűnően úszott (mell, hát, sprint). Így már 4-5 éves korunkban a csépi nádas tóban - amely ki lett alakítva úszásra alkalmas stranddá - igen jól tudtunk mindhárom formában úszni. Téli estéken szüleim a hálószobájukban bekapcsolták a rádiót, minket kis sámlira ültettek, felöltötték esküvői öltözetüket és Strauss, Lehár, Kálmán operett keringőjére valcert táncoltak, amire minket is megtanítottak. Az este egy közös énekléssel, fürdéssel és imádkozással fejeződött be. Más estéken szüleink elmesélték megismerkedésük, házasságuk történetét, a téli zsidó bálokat (Komárom, Tata, Kisbér, Nagyigmánd). Születésünk történetét és hogy mitől lettem én a családban Piros elnevezésű. Ugyanis eleven csecsemő lévén Nagyanyám felállított az asztalra egy pelenkára, megfogott a hónom alatt és elkezdte énekelni: „piros szoknyát ráncolok, az Évával táncolok, szépen szól a muzsika, ölelj engem, édes Évuska”. Erre én úgy 9-10 hónapos koromban raktam a lábaimat és próbáltam a dallamot utána énekelni. Ezekből a példákból is érzékelhető, hogy Mamám csendes szavú, gyors észjárású és nagyon
-6-
határozott, irányító típusú ember volt és maradt haláláig, pedig rengeteg bánat érte. Hitében egy pillanatig sem kételkedett. Ezeket a tulajdonságokat, úgy tűnik, Nagyanyámtól örökölte. Apánk pedig vidám, játékos, kitűnő üzletember volt, hitelt adott a rászorultaknak, segítőkész, szüleire emlékező, hithű, de modern gondolkodású ember volt. Nagyanyánk megtanított bennünket dolgozni, ő maga még 80 éves korában is rengeteget fáradozott. Szigorúan irányította a kóser háztartást és megtanította lányait, és minket, unokáit és a háztartási alkalmazottakat is annak gyakorlatára. Ilyen mondásai voltak: „Tanulj meg dolgozni, mert különben nem fogsz tudni dolgoztatni.” A másik emlékezetes és jellemző mondása volt, fiatal korában ezt mondta férjének, Breuer Sámuelnek (nagyapánknak): „Papa, Te csak imádkozzál egész nap, esetleg dajkáld a két unokát, én majd elvezetem a boltot, irányítom az alkalmazottakat, tanulok a gyerekkel, felkészítem őket a középiskolába és elküldöm az egyetlen fiúnkat, Sándort az I. világháborúba harcolni a muszkák (oroszok) és olaszok ellen.” Nagyanyám megtanított bennünket a kertben kapálni, gyümölcsöt, zöldséget szedni, előkészíteni a főzéshez. Hetente 5-6 nagy, gömbölyű krumplis kenyeret sütöttünk (saját kemencénk volt), a kenyértésztából mindenki kapott nagy, gömbölyű fokhagymás lángost, megkenve libazsírral és mi gyerekek egy kisebb cipót. A napi munkák befejeztével nyáron mehettünk a „strandra” úszni. Egyik délután Apánk, máskor Mamánk kísért el bennünket. Vittünk olvasnivalót és úszás
2015. június után játszhattunk, labdázhattunk, árkot ugorhattunk, stb. Peszachkor részt vettünk a nagytakarításokban, lehordtuk a peszachi edényeket a padlásról, majd vissza is hordtuk és mindig, mindent elmosogattunk. Nagyanyám, mikor észrevette, hogy Apánk és mi nem szeretjük reggelire a tejeskávét macesszel, főzött nekünk krumplit, tojást és adott hozzá libatepertőt és libamájat zsírjában. Télen, amikor a legtöbb gyerek hurkát, kolbászt, disznósajtot hozott tízóraira az iskolába (már ahol volt disznóölés) mi sóhajtva meséltük a nagyinak és kérdeztük, hogy mi miért nem ehetünk olyant, hiszen az nem disznóhús. Erre a Nagyi és a Mamánk elmagyarázták a kóserság minden csínját-bínját és a tréfli étkezés tilalmát. A Nagyi ezek után képes volt a kisbéri kóser hentestől hozni borjúbeleket, és hozzáadott saját libahúsból odahaza mindent elkészíteni és saját füstölőnkön, amit kellett, felfüstölni. Az egész család boldogan falatozott belőle. Velünk meg madarat lehetett volna fogatni, örömünkben mutogattuk osztálytársainknak, hogy nekünk is van olyan, amit ők esznek. Tehát szigorú és szeretetteljes nevelést kaptunk. Kószálhattunk falunk szép környezetében: bejártuk a temető árkait, nagy csokor ibolyákat szedtünk és megajándékoztuk a Nagyit, Mamánkat és a soros háztartási alkalmazottakat, nem utolsósorban Ottikát, Mamánk legfiatalabb húgát. Szomszédunk, Gerencsér mama, aki mosni is járt hozzánk, elvitt bennünket az Ér-patakocska melletti hatalmasnak tűnő mezőkre szegfűt és csiperkegombát szedni, majd a Sas-erdőben hosszabb száraz ágakat összeszedve két kisebb csomót kötött és felkötözte a vállunkra, a nagyot meg a saját hátára. Így vonultunk haza, miután leraktuk az összes erdőmező javát a Gelencsér mama házában. Számos dimbes-dombos része volt a falunak s így egy másik alkalommal elmentünk a nagyigmándi országút mellett s az alatta folyó Éren keresztül vezető fekete, vagy a fehér hídon átkelve elértük a Békavári tanyát, ahol a híres juhász Pozsgai család lakott és gazdálkodott. Rengeteg birkát és bárányt neveltek és elkészítették - fejés idején, amikor már a kis bárányok is bégettek a finom juhsajtot, juhtúrót és a pujnát (ez volt a legfrissebb túró). Ezekből Mamám kérésére 1-1 darabot becsomagoltattunk és kértük, hogy amikor a boltba jönnek vásárolni, majd az Apukám kifizeti. Innen felmásztunk a Pityer dombra, ahol finom édes csemege-szőlők és sárga meg őszibarackok értek, jól is laktunk belőlük, de meg is kaptuk a magunkét, hogy miért mertünk idegen helyről leszedni a gyümölcsöket és még
Budai ófár ráadásul mosatlanul megenni. Tehát loptunk és véttetünk az egészségügyi szabályok ellen. Ezután érintettük az „édes” strandot, majd a Szőlőhegyet, ahol 8-10 család lakott és végül a Parragh-pusztát, ahol barátaink a Baba és a Tibi éltek. Késő este volt, mire hazaballagtunk, éhesek sem voltunk, csak nagyon fáradtak a hosszú gyaloglástól, s igen szomjasak, így csak beestünk az ágyba, tisztálkodás nem, csak rövid ima volt. Másnap beszámoltunk Szüleinknek mindenről, akik nagyokat néztek és magukban - gondolom - megállapították, hogy ezek a lányok kezdenek önállósodni. Csak a Pityer-dombért kaptunk dorgálást. Számos egyéb rosszaságot-huncutságot is elkövettünk, amint ez az alábbiakból kitűnik: Bemegyek a boltba és nem találom Apukámat. Mamám volt bent és tőle megtudtam, hogy Apám elment a vasúti őrházhoz, mert ma délután áll meg nálunk először a Komárom-Székesfehérvár között közlekedő személyvonat, de csak akkor, ha le- és felszálló utas lesz. A fél falu zászlókat lobogtatva, magyar nótákat énekelve ballagott az őrház felé. Az út felénél, a Fodorék tanyájánál értem utol a hosszú menetet, amikor megpillantottam Apámat. Odarohanva, átfurakodva a tömegen, hátulról megfogtam a kezét, jól megszorítva. „Ki engedte meg, hogy utánam gyere?” - kérdezte. „Senki, magamtól jöttem, mert én is kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz az a Tárkány-Csép megállóhely és akarom közelről látni a vonatot, a füstjét érezni és látni a masinisztát, meg a kalauzokat.” „Máskor ilyent ne csinálj!”- mondta Apám és megszorította a kezemet, majd rázendítettünk mi is éppen a Kossuth-nótára. Közben a sínek másik oldalán húzta a nótákat a tárkányi cigány-banda, mögöttük ott is a fél tárkányi falu népe lobogtatva zászlóikat velük énekelt. Akkora zsivaj támadt, hogy nem értettük egymás szavát, s alig vettük észre, amikor bezötyögött a várva-várt vonat a masinisztával, az ajtóban álló kalauzokkal. Füstje elborította a két falu népét, a cigányok még feketébbek lettek, de mi is kaptunk jócskán az áhított füstből. A nagyigmándi vezetők leugráltak a vonatról, a két falu vezetői üdvözölték őket. Ezután hosszú beszédekben méltatták az új megállóhelyet és hogy most már mindenhova vonattal lehet utazni, a Tárkány-Csép megállóból. A népek ölelgették a masinisztát, meg a kalauzokat, éljeneztek, a cigány-banda - amely a legjobb cigány zenekar volt a megyében, minden módosabb esküvőn ők játszottak - rázendített a Himnuszra, énekléssel (nekem is berekedt a torkom). A népek alig akarták a vonatot
-7-
5775.Sziván-Támuz továbbengedni. Mi Apámmal, már jó éhesen, beszélgetve a történtekről hazaindultunk. Mamám azt hitte, bementem valamelyik barátnőmhöz, azért nem vagyok otthon. Nagyot nézett, amikor meglátott együtt kettőnket. Felemelte az ujját mondván: máskor jelentsem be, hogy hova tűnök. Egy szép nyárvégi (szeptember 8.) vasárnap délután húgommal és barátnőinkkel, Tóth Rozikával, a harangozó lányával és Ferenci Ilonkával, az amerikás Ferenciék lányával (a szülei pár éve jöttek haza Amerikából) úgy gondoltuk, hogy itt ez a sok baba, legalább a legszebbeket meg kellene keresztelni. Nagynénink, Ottilia sütött nekünk piskóta roládot, Apánk megengedte, hogy a boltból hozzunk ki mindenféle jót (kockasajtot, ropogós kifliket, mazsolát, csokit, stb.). Megterítettük a baba-asztalt, a babákat magunk mellé ültettük a kis karosszékbe, „megetettük” őket és főleg magunkat a sok finomsággal. Az egész család megbámult bennünket, hogy ilyen ügyesek vagyunk és boldogok voltak, hogy nem kószálunk sehova. Igen ám, de én bedobtam a következőt. „Ez nem igazi keresztelő, vegyük elő a babakocsikat és vigyük el benne a babákat egy nagy csokor virág kíséretében a kereszthez, a falu végére.” Nagy csendben kisurrantunk, de nem szóltunk senkinek ennyi dicséret után. A kereszt tövében szétraktuk a virágokat és miután elmeséltem a többieknek, hogy én egyszer felmásztam a Rozi barátnőm papájával a toronyba, a harangokhoz, akkor éppen keresztelt szomszédunk, a tisztelendő úr egy csecsemőt, tehát én tudok református módon keresztelni, mert kilestem, hogyan kell csinálni, onnan felülről. Így én lettem a pap. Szabályosan elvégeztem a szertartást, a többiek odatartották a babákat, én pedig megöntöztem a fejüket. Még a 42. zsoltárt is elénekeltük. Utána, mint akik jól végezték dolgukat, leültünk a virágok közé, a kereszt alá pihenni és csitítgattuk a babákat, hogy ne sírjanak (némák voltak azok, mint a mi kacsáink odahaza az ólakban). Közben kezdett alkonyodni, tele volt az országút a nagyigmándon keresztül hazatartó búcsúsokkal, akik a csatkai búcsúról jöttek, köztük sok cigánynyal. Akkor felocsúdtunk, hogy most már tényleg illő lenne hazamenni. Az udvarunkban ott álltak szüleink, akik már végig kutatták az összes helyeket ahova rendszeresen jártunk. Miután sehol nem találtak bennünket, azt gondolták, hogy a falun keresztül haladó búcsújárók elrabolták a gyerekeket. Kétségbeesve már azon voltak, hogy szólnak a nagyigmándi csendőrőrse, nézzenek már körül, hogy a négy lány
Budai ófár
2015. június nincs-e búcsújárók között. Mi lehajtott fejjel bevonultunk, Apám ekkor megfogta a karomat és életemben először és utoljára a kezeivel elkezdte ütni a fenekemet. Anyám közben csendesen odaszólt, csak a fenekét, csak a fejét ne, mert hülye lesz. A barátnők apja ugyanezt tette, csak a kishúgom, a Márta sírt hangosan, mi meg - ahogy a szánkon kifért - ordítoztunk, hogy soha nem teszünk ilyent. Márta húgom - 3 évvel fiatalabb lévén tőlem - nem kapott ki, de felocsúdott a sírdogálásból és odarohant Apánkhoz, mondván: „Engem is verjél meg, én is ott voltam a keresztnél!” Erre Apánk és a többi szülő is abbahagyta a fenyítést. Apánk átölelte a húgomat mondván: „Jó testvér vagy, érted és miattad megbocsájtok nekik, de még egyszer elő ne forduljon ilyesmi, mert nem ússzátok meg ilyen könynyen.” De előfordult, mint az a következőkből kiderül: Nagy udvarunk alsó részén - lejjebb és messze a felső, általunk lakott háztól - volt egy nagy nádfedeles ház. Itt volt istálló, itt tömte a Nagyanyám a libákat, itt volt kemence, mángorló, szoba a zsidó vándoroknak, továbbá raktár az állatok eledelének. A ház tetején nagyon hosszú és széles padlás, ahol az állateledelek mellett voltak az Apám által készített koporsók. Apámnak volt két fiatal, 17-18 éves kert- és állatgondozója, a Pék Kálmán és a Farkas Miska, a falu két nagy tréfa csinálója, apám szerette a humorukat. Ott dolgoztak, míg be nem kellett vonulniuk 21 éves korukban, ha ugyan beváltak katonának. Ezek a fiúk mindig délután 3-4 óra körül mentek fel a padlásra lehozni az állatok ennivalóját. Mi, húgommal és barátnőinkkel összedugtuk a fejünket. Én - a „spiritusz-rektor”, apám így nevezett - kitaláltam, hogy tréfáljuk meg a fiúkat. Felmásztunk a jó magas lépcsőkön, mindenki becsavarta magát egy fehér lepedőbe - éppen előtte való napon volt nagymosás - és sorban befeküdtünk a koporsókba, magunkra húzván a fedelet. Mikor meghallottuk, hogy már a két fiú a lépcső
tetején jön, elkezdtünk ordítani, felhajtva a koporsó tetejét, hogy itt az angyal, jön az ördög, jó hangosan visítva. A két fiú, kezükben az edényekkel és a zsákokkal legurult a lépcsőn, eldobva mindent a kezükből és kiabálva rohantak a boltba: „Fiatalúr, fiatalúr, gyűjjön gyorsan, mert a padlás tele van ördögökkel, ott fekszenek a koporsóbakba.” Egy kicsit vérzett a kezük, mutogatták apánknak, ő először magában mulatott, de aztán ő is odasietett a két fiúval és ránk kiabált a lépcső aljából: „Rossz kölkei! Azonnal gyertek le, nézzétek meg, hogy az egyiknek a keze, a másiknak a lába vérzik, de össze is törhették volna magukat, még az volt a szerencse, hogy ügyesen gurultunk lefelé. Éva! Biztosan megint te voltál az ötlet adója, nem férsz a bőrödbe, nem szégyelled magadat a „baba keresztelő” után ismét egy újabb rosszaságot kieszelni.” Mi megszeppenve lekászálódtunk a lepedőkkel együtt és lehajtott fejjel megálltunk Apánk előtt a lépcső aljában. „Éva! Hogy tudsz ennyi veszélyes marhaságot kitalálni, legközelebb agyonverlek.” A két fiú rögtön kitalálta, hogy ezen túl ők kiket fognak így megijeszteni. Erre Apánk elvette tőlük a padláskulcsot és csak az ő engedélyével mehettek fel az állateledelért. Még egy utolsó csínytevés, mert 1934. nyarán összeült a „kupaktanács” a szombathelyi nagynénikkel együtt és megtárgyalták, hogy Éva hova menjen az első elemibe, figyelembe véve a nagy kíváncsiságát és elevenségét is. Egy szép nyári délután, amikor már mindenki hazament a strandról, kikönyörögtük Mamánktól, hogy mi hadd maradjunk még egy kicsit, labdázni, kis ütővel teniszezni, vagy éppen olvasni a lemenő nap sugarai mellett. Mamám megengedte, s ott maradtunk kb. 10 fiú és lány, de megígértette velünk, hogy legkésőbb 6 és 7 óra között otthon leszünk, mert este még sok munka vár ránk (tojások összeszedése, az állatok és az ólak bezárása, az esti nagyobb forgalom miatt segíteni a bolti kiszolgá-
5775.Sziván-Támuz lásban, vacsorát készíteni, vagy csak melegíteni). Ahogy Mamánk és a többi szülő eltűntek a szemünk elöl, kirohantunk a Sas-erdőbe száraz gallyakat szedni a nyársakhoz, meg a tűzrakáshoz, majd a szomszéd telekről nagy halom új kukoricát a nyársakra. A többiek előszedték a magukkal hozott kenyeret és szalonna szeleteket, addigra éppen jó parazsunk volt és elkezdtük a sütést. Mikor már minden nyárs szép pirosra sült, elkezdtük a vacsorát, s amikor már mindenki jól lakott, csapot-papot otthagyva hazarohantunk. Éppen 7 óra körül lehetett, Apánk már ott állt a bolt ajtóban és várt bennünket. „Idefigyeljetek, én már nem tudom, mit csináljak veletek, jöttek haza a tehenek és a disznók, s a tehenész meg a kondás a következőket mondták: "Fiatal úr lányai meg a barátaik ott hagyták a rengeteg parazsat, mi a strand vizéből eloltottuk, mert a száraz füvön már az erdőig ért. Ráadásul letördelték a szép kukoricás csövei közül a legszebbeket, vagyis ellopták, azt maguknak majd ki köll ám fizetni a föld gazdájának!” Erre Apám már csak annyit mondott mérgében: „Mars be a Mamátokhoz, aki megengedte, hogy nélkülünk ott maradhassatok a strandon, de nem gondolta, hogy ennyire éretlen és szófogadatlan kölykök vagytok. Ráadásul loptátok a kukoricát és még tréflit is ettetek.” A büntetés: egy hétig senkivel nem mehetünk a strandra, az udvarba és kertbe játszani. A lakásban tanultuk a héber és a gót betűket, a brochékat már régen kívülről tudtuk. Ekkor mondtam a húgomnak: „Idefigyelj, amikor azt hallod a felnőttektől, hogy „Nicht vor dem kind!”, azt jelenti, hogy ne a gyerek előtt beszéljünk, akkor kell jól figyelni!” És akkor már minden szót értettem. Így ért véget a teljes gondtalan szabadság számomra. A következőkben a csépi és a szombathelyi iskolaévekről számolok be. Deutsch Éva
Az őszi Nagyünnepek imarendje Szeptember 13. 18.30 14. 09.00 14. 18.30 15. 09.00 22. 19.00 23. 08.00
vasárnap hétfő hétfő kedd kedd szerda
EREV ROS HASANA I. nap (gyertyagyújtás: 18.43) Elul 29. ROS HASANA I. nap 5776. Tisri 01. EREV ROS HASANA II. nap (gyertyagyújtás: 19.45) 01. ROS HASANA II. nap 02. EREV JOM KIPUR - KOL NIDRÉ (böjt kezdete: 18.25) 09. JOM KIPUR - MÁZKIR - NILE (böjt vége: 19.26) 10.
-8-
2015. június
Budai ófár
5775.Sziván-Támuz
Élet Menete - Lengyelország
A Dohány utcában reggel nagy volt a sürgés-forgás. Rendőrök, szervezők és persze a bőröndökkel, hátizsákokkal megpakolt utazók érkeztek szép sorban. Ami akkor feltűnt, hogy sok fiatal, sőt kamaszkorú gyerek jött. Ennek különösen örültem, mert fontosnak tartom, hogy nézzék meg, lássák saját szemükkel, amit csak a történelemkönyvekben látnak (ha látnak) képekről. Így aztán remélhetjük, hogy ők már nem fogják tagadni a holokausztot, hisz saját szemükkel meggyőződnek, hogy álltak, működtek ezek a táborok, hallották a még köztünk levő túlélők beszámolóját. A mi (emeletes!) buszunk szerencsés volt, mert Pécsi Tibor személyében történelemtanár utazott velünk, s ő tartott több részletben nagyon érdekes előadást. Természetesen a mi korosztályunk ezt már ismerte, hallotta, de közeledve a táborok felé más hangulata volt. Sokáig elvonta az ember figyelmét a táj. Csodálatos, békés volt. Hatalmas, hófedte hegyek, Donovaly... De tudtuk, hogy mit fogunk látni az út végén. Útitársunk volt Forgács János bácsi is, aki a maga 87 évével bámulatosan friss és vidám volt. Az átélt szörnyűségekről már bizonyos távolságból tudott beszélni, emlékezni. Szívesen válaszolt kérdéseinkre, s láttam, hogy a fiatalok is körbevették, kérdezgették. Bizony nem sokáig fogjuk tudni kérdezni a túlélőket.
dzseki ellenére is színes forgatagot alkotva töltötték meg a tábort. Mosolygó gyerekek, fel-felcsattanó nevetés oldotta a bénítóan komor épületek sugározta hangulatot. A mi fiataljaink is barátkoztak, s láttam, hogy mindent igyekeztek megnézni. Hol itt, hol ott találkoztunk velük. A vitrinek mögött emberi sorsok, tragédiák, semmivé lett családok sorsa nézett ránk vissza. Ezt biztos ezek a fiatalok sem fogják elfelejteni. Ment a nagy csere-bere is. Hajpántokat, apró kis tárgyakat ajándékoztak, cseréltek egymással. Szinte hihetetlen, hogy Dél-Afrikától Ohioig képviselve voltak a nemzetek. Az európai országokat direkt nem is említem, hisz a holokauszt őket érintette leginkább. A német csoport, a német és az izraeli zászlót összeillesztve (varrva) vonult. Azt hiszem, hogy ez a kép mindent elmond.
Rainer Höss
Krakkói zsidónegyed Krakkóban sajnos csak a régi zsidó negyed egy kis részét tudtuk megnézni - de remélem, hogy egyszer lesz még lehetőségem megismerni kicsit részletesebben is ezt a gyönyörű, régi várost. Másnap indultunk Auschwitzba. Megrázó volt, hogy a tábor előtt Rainer Höss fogadta a magyarokat. Ezzel a névvel, ezzel a szülői, nagyszülői múlttal kiállni túlélők, zarándokok elé nem lehet könnyű. Picit irigykedtem is, hogy Németország már szembenézett múltjával, hogy Rudolf Höss unokája szembe tudott nézni családja múltjával. Tudom, hogy több náci vezető gyereke (pl. Bormann fia), unokája fordult szembe a náci ideológiával. Az 50-54 nemzet fiataljai az egyen kék
Az idő nagyon gyorsan szaladt, talán szűk is volt. Még a magyar emlékhelyet sikerült megnézni, majd gyülekeztünk lent a bejáratnál, ahol a mi külön megemlékezésünket tartotta Gordon Gábor. Itt szólt hozzánk János bácsi, majd dr. Verő Tamás rabbink emlékezett és emlékeztette a csoportot is, hogy mi is zajlott ebben a táborban (is). Elhangzott a gyászima, majd az budapesti Élet Menetén megismert dalt énekelte el a csoport. Egészen más érzés volt ott Budapesten és bizony nagyon nehéz volt itt a helyszínen énekelni, hogy „Vár rád egy hosszú séta...”, „Járjuk az Élet Menetét”. Fogadalomként énekelte a csoport,hogy „Soha többé soáh!”. Ha ezek a fiatalok ezt adják tovább környezetüknek, azt hiszem, hogy lehet bízni benne, hogy tényleg SOHA TÖBBÉ SOÁH! A sófár hangjára elindult a menet Birkenau felé. Elhelyeztük a vasúti sínek közé a megírt emléktáblácskákat. Megállni az ún. „magyar rámpán” torokszorító volt. Mindenki tudja, hogy miért épült. Olyan gyorsan küldték a szerelvényeket, hogy már a precíz németek sem tudták fogadni,
-9-
ott átvenni, ahol a többi nemzetét igen. Mert ilyen gyorsan egy ország sem akart megszabadulni a zsidó emberektől, mint Magyarország. Azoktól az emberektől, akik egyébként magyar állampolgárok voltak, magyarnak vallották, hitték magukat.
Megemlékező táblák a sínek között Az általam megismert képek, filmek alapján elképzelni sem tudtam, hogy ekkora területen működött ez a tábor. Végigjártuk a mérnöki pontossággal, hideg fejjel megtervezett barakkokat. Mindent pontosan elterveztek. Itt bemész... szétválogatták a munkaképeseket az öregektől, a gyerekeket az anyjukkal, anyjuk nélkül... Majd a fürdő, letehették a ruhát... a másik oldalon fürdés után másik, tiszta ruha (nagyon féltek a járványoktól). Barakk, barakk, ameddig a szem ellát. Őrtorony, drótkerítés. Most a barakkok között zöld fű volt - akkor nem nőtt fű. A lápos területen mindig fújt a szél - most is kaptunk belőle ízelítőt. A központi megemlékezés méltó volt a 70. évfordulóhoz. Mi, magyarok meghatódva hallgattuk Szenes Hanna megzenésített versét, az Éli éli-t. Csoporttársam, Ági odasúgta (joggal), hogy ezt a dalt minden magyarnak illene ismerni és büszkének kellene lenni Szenes Hannára. Otthon nem igen látjuk, hogy megemlékeznének róla.
Az Élet Menete a lágerben A visszaúton, azt hiszem, sokakban fogalmazódott meg, hogy ezekbe a táborokba mindenkinek egyszer életében el kellene látogatnia. A fiataljainknak mindenképpen meg kellene mutatni. És akkor tényleg úgy hangzana a refrén, hogy biztosak is lehetnénk benne, hogy Soha többé soáh! Kádár Györgyi
2015. június
Budai ófár
5775.Sziván-Támuz
A férfi, aki végignézte háromszázezer magyar zsidó meggyilkolását Helyszíni riport Németországból, valószínűleg az utolsó élő auschwitzi SS-tiszt, a náci Oskar Gröning ellen indított perről. A Lüneburgi Tartományi Bíróságnak nincs akkora tárgyalóterme, amelybe beférnének mindazok, akik követni akarják a feltehetően utolsó élő auschwitzi SS-tiszt ellen indított pert. A tárgyalás helyszíne egy 1656-ban épült, eredetileg lovagi akadémia célját szolgáló épület, melybe rendkívüli biztonsági intézkedések közepette 60 újságírót és 60 főnyi hallgatóságot engedtek be. Oskar Gröning ellen a hannoveri ügyészség emelt vádat. A már augusztusban elkészült 80 oldalas vádirat az 1944. május 16. és 1944. július 11. közötti időszakra szorítkozik. Ekkor zajlott az úgynevezett „magyar akció”. Az ügyészhez 62 „mellékvádló” is csatlakozott. Ők valamennyien magyar származásúak, néhányuk itthon, számosan közülük a világ különböző tájain, Kanadában, az Egyesült Államokban, Izraelben, Németországban, Angliában élnek. Legtöbbjük holokauszt-túlélő, mások az Auschwitzban elpusztított áldozatok rokonai, vagy leszármazói. Közülük tizenöten személyesen is tanúvallomást tesznek. Oskar Gröning 1921-ben született AlsóSzászországban. 12 évesen már a Hitlerjugend tagja, 1940-ben pedig önként lép be a Waffen SS-be. 1942-ben helyezik Auschwitzba, ahol két éven át szolgál.
Gröning a tárgyaláson A vád Gröning ellen: bűnsegéd legalább háromszázezer magyar zsidó szándékos, aljas és kegyetlen meggyilkolásában. Az auschwitzi koncentrációs táborban összesen mintegy egymillió embert pusztítottak el. Az úgynevezett „magyar akció” - ami a Gröning elleni vád alapja - az, hogy 57 nap alatt Magyarországról 430 ezer zsidót deportáltak, közülük legalább 300 ezret küldtek a gázba és égettek el az auschwitzi krematóriumokban. De vajon mi volt Gröning szerepe és felelőssége ebben a tömegmészárlásban? Ezt kell tisztáznia a három hivatásos bíróból és
két esküdtből álló bírói tanácsnak. A 94 éves vádlott járókerettel lép be a tárgyalóterembe. Nehézkesen ül le két védője közé. Vele szemben, a terem másik oldalán a túlélők és jogi képviselőik. A bírói pulpitus előtt egy asztalon négy láda, benne vaskos dossziék. A bizonyítékok. A bíró megesketi a szinkrontolmácsokat, akik magyarra, angolra és héberre fordítják az elhangzottakat. Majd a hallgatósághoz szól. Tudom - mondja, - hogy ez a per rendkívüli érzelmeket vált ki. Ezzel együtt, vagy ennek ellenére ez egy büntetőeljárás, ahol a perrendtartás szabályait szigorúan be kell tartani. Ebben a teremben nincs helye tapsnak, vagy bármely más érzelemnyilvánításnak. Az ügyész röviden ismerteti a vádiratot. A bíró kérdésére Gröning nyilatkozik: vallomást akar tenni. Azzal kezdi, hogy erkölcsileg felelősnek érzi magát, de tettének jogi megítélését a bíróságra bízza. A tőle később elhangzottak ismeretében ennek a kvázi bocsánatkérésnek az őszintesége erősen megkérdőjeleződik bennem. A vádlott elmondta, hogyan került Auschwitzba, amelyről - állítása szerint - korábban nem tudta, hogy haláltábor. „Odaérkezésünkkor egy külön barakkban helyeztek el bennünket, ahol rengeteg vodka volt. Állami vodka. Állandóan azt ittuk, rengeteg állami vodkát, hogy ki lehessen bírni.” Gröning náci múltja sajátos körülmények között került nyilvánosságra. Erről is beszámolt a papírról felolvasott nyilatkozatában. „Egy bélyeggyűjtő klubbéli ember írt egy könyvet, ami arról szólt, hogy nem volt holokauszt és nem igazak a koncentrációs táborokban történt borzalmakról szóló mesék. Ez annyira felbosszantott, hogy egy hosszú levélben megírtam neki: én magam ott voltam Auschwitzban. A saját szememmel láttam, hogy minden úgy történt, ahogy mondják.” A német igazságszolgáltatás hosszú utat járt be a mostani tárgyalásig. Náci-perek ugyan voltak már az ötvenes-hatvanas években is, de a felelősségre vonás iránti igyekezet a németekben mindig takaréklángon pislákolt. Gröning ellen is már 1976-ban indítottak nyomozást, de a frankfurti ügyészség kilenc év után bizonyítékok hiányában megszüntette az eljárást. Egészen 2011-ig azonban csak olyanok ellen emeltek vádat, akiknek „vér tapadt” a saját kezükhöz. A német igazságszolgáltatásban a Demjan-
- 10 -
juk-per hozott szemléletváltást. A Müncheni Törvényszék bűnösnek mondta ki a sobibóri koncentrációs tábor őrét, John Demjanjukot 27 ezer zsidó meggyilkolásában való bűnrészességéért, annak ellenére, hogy egyetlen konkrét erőszakos cselekményt sem tudtak rábizonyítani. A bíróság ekkor mondta ki: mindazok bűnrészesei a tömegmészárlásnak, akik bármilyen beosztásban résztvevői voltak a gyilkoló gépezetnek.
Oskar Gröning Ez a szemléletváltás szolgáltatott precedenst a most folyó perhez is. Gröninget sem azzal vádolják, hogy személyesen ölt volna meg bárkit. Az ő feladata AuschwitzBirkenauban az volt, hogy átnézze a deportáltak rámpán hagyott poggyászait, kiszedje belőlük a pénzt és az értékeket, lekönyvelje azokat, majd mindezt eljuttassa a berlini központba. Mindeközben Gröning ott állt a rámpán, szemtanúja volt a szelektálásnak és tudta, hogy a kiszelektáltakat azonnal a gázba küldik, a többieket pedig kényszermunkára hajtják. Ő maga is SS őrként felügyelt arra, hogy a deportáltak meg ne szökjenek, no meg arra is, hogy mindent eltüntessenek a rámpáról mielőtt a következő vagonból kieresztik a foglyokat. „Nem volt torlódás. A második és harmadik vonatot csak akkor nyitották ki, amikor az első szerelvény után mindent eltüntettek. Ha nem így lett volna, az rendetlenséget eredményezett volna. A krematóriumokban 24 óra alatt 5000 embert lehetett „ellátni”. Mindenkinek megvolt a saját
Budai ófár
2015. június rámpája.” - válaszolta Gröning egy kérdésre. „Volt, hogy rend volt, volt, hogy nem. Ha jöttek a transzportok, akkor mindenkinek ott kellett hagynia a munkáját és menni a rámpára. Ha én szerveztem volna, másként csináltam volna.” Vérfagyasztó szavak. A megbánás legkisebb jele nélkül. Megemlített egy esetet, amikor a rámpán hagyott csomagok egyikében felsírt
egy csecsemő, akit az anyja abban a reményben hagyhatott ott, hogy így megmenekülhet. Egy SS őr felkapta a gyereket és a vagon falához csapta. A vádlott azt állítja, hogy ezt követően kérte Auschwitzból történő áthelyezését, bár ennek nyomát az iratok közt nem lehetett megtalálni. Azt is csak akkor ismerte el, hogy a „magyar akció” előtt alá kellett írnia egy titoktartási nyilatkozatot, amikor egy erről szóló dokumentumot elétártak.
5775.Sziván-Támuz A tárgyalás kedden a túlélő „magánvádlók” vallomásaival folytatódik. Egyiküktől az eheti tárgyalás-sorozat végén azt kérdeztem, hogy viseli az eddig hallottakat. „Olyan, mintha megint ott lennék. Ugyanazok a szavak, ugyanazok a kifejezések. Auschwitz szelleme itt lebeg ma is. Auschwitz mérge 70 év után ugyanúgy hat, mint akkor.” Forrás: hír24.hu
Több ezer csecsemőt segített világra Auschwitzban a hős bába
A történet egy hivatása iránt elkötelezett asszonyról szól, aki szembeszállt a náci tisztekkel és Dr. Mengelével, hogy megmentse az Auschwitzba hurcolt nők gyermekeit. Kezei között háromezer gyermek született, akiket minden erejével próbált megmenteni a gázkamrától. Amikor Stanislawa Leszczyńska bába lett, nem hitte volna, hogy eljön az idő, amikor hivatását egy rémálomban kell folytatnia a békés lengyel vidék helyett. Férje meggyilkolása után Stanislawát és lányát Auschwitzba, a fiát pedig egy másik koncentrációs táborba hurcolták. Anya és lánya egyetlen reménnyel lépett be a táborba: valahogy túl kell élniük.
legnagyobb kincs, így Stanislawa rábeszélte az anyákat, hogy szülés előtt pár nappal már adják oda a fejadagjukat azért, hogy elcserélhesse tiszta lepedőkre és pelenkára. Így próbálta védeni a kismama és baba egészségét is, hiszen ha nem volt lepedője, akkor az újszülötteket kénytelen volt piszkos papírba tekerni a hideg ellen.
lésznő rendelkezésére. Az embertelen körülmények mellett pedig még azt az utasítást is kapta, hogy a csecsemőket a gyógyíthatatlan betegekkel egy kalap alá kell venni és mindet gázkamrába küldeni azonnal a szülés után. Ahogy más tábori orvosok hazudtak a tífuszos betegekről, hogy időt nyerjenek a gyógyulásukhoz, úgy Stanislawa is letagadta a babák létezését, azt mondta a náci tiszteknek, hogy szülés közben az anyák és gyermekeik is mind meghaltak.
Gyerekekkel a lágerben
Az idős... Megérkezésük után nem sokkal Stanislawa rájött, hogy egyetlen dolog mentheti meg őket, mégpedig a szakmája. A női részlegek Auschwitzban nem voltak felkészülve orvosi segítségnyújtásra, a terhes nők, a kismamák és a babák teljesen magukra hagyatva próbáltak túlélni. A bába gondoskodott arról, hogy a kályhák közelében, a legmelegebb részeken lévő ágyakat terhes nőknek tartsák fenn, ezzel alakítva ki egy átmeneti tábori szülészetet. Rengeteg nőt úgy hurcoltak el terhesen, hogy ők maguk sem tudtak a várandósságukról. Ott szülni pedig minden volt, csak nem leányálom, a körülmények nem kedveztek az egészséges szülésnek. Mivel a táborban az étel volt a
...és a fiatal Stanislawa A horrorisztikus helyzet ellenére Stanislawa csak azt tartotta szem előtt, hogy a kismamákat biztonságban és amennyire lehetséges, kényelemben tartsa. Minden tőle telhetőt megtett: éjjelente kismamától kismamáig járt, szinte sosem pihent, figyelt rájuk, gondozta őket. Nyugodt és kiegyensúlyozott személyisége segített az anyáknak átvészelni a nehéz helyzetet, anyaként tekintettek rá, így is nevezték egy idő után: ő volt az Anya. A táborban sem fertőtlenítő, sem kötszer, sem fájdalomcsillapító nem állt a szü-
- 11 -
Egy idő után azonban feltűnt a tiszteknek, hogy minden szülés halállal végződik Stanislawa kezei között és rájöttek, hogy a bába nem vesztett el egyetlen csecsemőt sem. Emiatt kapta azt az utasítást, hogy ha halva születik egy csecsemő, annak holttestét egy kijelölt hordóba kell raknia. Stanislawa megtagadta a parancsot, ezért ezzel a feladattal egy régebben gyerekgyilkosság miatt bebörtönzött bábát bíztak meg. Stanislawa továbbra is egészséges csecsemőket segített a világra, ám már nem tudta eltitkolni a születésüket, így a gyerekek a nácik kezére kerültek. Azoknak a csecsemőknek megkímélték az életét, akik árja jegyekkel születtek, őket német árvaházakba küldték szét, örökbeadásra. Az édesanyák kétségbeesésükben Stanislawával együttműködve a babákra tetováltak apró kis jeleket a születésük pillanatában, reménykedve abban, hogy az életben
2015. június még viszontlátják és így felismerik majd a gyermekeiket. Annak ellenére, hogy több mint háromezer babát segített a világra, Stanislawa ritkán beszélt a táborban történtekről. Egy történetet mesélt el a gyerekeinek, ami egy fiatal nőről szólt, akit a szülés után pár órával a gázkamrába tereltek volna. A nő a felszólítás után becsomagolta a kislányát egy koszos papírdarabba, a mellére tette, és tudván, hogy úgyis meghal, elindult kifelé a táborból... Stanislawa szembeszállt Dr. Mengelével is, aki megtiltotta neki, hogy életben tartsa a csecsemőket. A bába természetesen
Budai ófár ellenszegült és titokban szoptatós „nővéreket” állított csatasorba, akik az alultáplált, lefogyott és emiatt anyatejjel nem rendelkező anyák helyett táplálták az újszülötteket. Így azok a babák, akik a tábor felszabadítása előtt nem sokkal születtek, túl tudták élni a viszontagságokat. Stanislawa volt az, aki a zsidó anyák és csecsemőik megmentésével a remény megtestesítője lett a táborban, miatta bíztak a foglyok a túlélésben, az esetleges szabadulásban. Auschwitz felszabadítása után Stanislawa családja újra egyesülhetett, és végre békében élhetett két gyermekével, akikből végül orvos lett. 1950-es nyugdíjba vonulásá-
5775.Sziván-Támuz ig nem sokat beszélt nekik a koncentrációs táborban töltött időkről, a vele történtek dokumentálása 2010-ben kezdődött, amikor szentté avatását is kezdeményezték a katolikus egyházban. Az 1974-ben elhunyt bába története nagyon-nagyon fontos a holokauszt történetében. Bár a háromezer általa világra segített baba közül sokat megöltek a németek, mások éhen haltak a mostoha körülmények miatt, ő mérhetetlenül büszke volt arra, hogy minden egyes baba épen és egészségesen, az ő szerető kezei közé született. Forrás: nlcafe.hu
Meghalt korunk egyik utolsó polihisztora Jogász, történész és a földrajz-földtan művelője, sokan mint sikeres barlangkutatót, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat megszervezőjét és vezetőjét, a sokszoros életmentőt ismerték. A Bálint Ház Salom Klubjának professzora, Gyuri „bácsi”, vagyis Dr. Dénes György 2015.04.30-án, életének 92. évében elhunyt. Orosháza Orosházán a zsidó elemi iskolába járt, azután tanulmányait az evangélikus gimnáziumban folytatta. Tanulmányi eredményei kitűnőek voltak, érettségije után továbbtanulása - a zsidók egyetemi tanulmányait korlátozó numerus clausus törvény miatt - mégis nehézségbe ütközött. Egy év veszteséggel, 1942-ben sikerült felvételt nyernie a pécsi egyetem jogi karára. Dénes egy darabig munkaszolgálatos volt Mohácson, majd egy svájci menlevél segítségével sokáig Budapesten bujkált, de a nyilasok 1944. december elején elfogták, és a bergen-belseni koncentrációs tábor különleges részlegébe, az úgynevezett Sonderlágerba kerültek, ahol nem folyt tervszerű tömegmészárlás. Ő túlélte BergenBelsent. Pécs 1945. szeptemberére már megerősödött és az egyetemre visszatérve folytathatta tanulmányait. A holokausztot túlélt, többségükben magukra maradt, családjukat vesztett zsidó diákok, egyetemisták és középiskolások számára a hitközség épületében rendeztek be diákotthont, itt volt a hazatért zsidó fiatalok központja. Dénes György igyekezett összefogni a zsidó fiatalokat, diákfiúkat meg lányokat, és újraélesztette a valaha Pahmer Mór tanító által megszerve-
zett Ámosz zsidó cserkészcsapatot. Együtt járták a Mecsek hegyeit, völgyeit meg barlangjait is. Újjászerveződött a hitközség is, elnökségébe a zsidó egyetemisták képviselőjeként Dénes Györgyöt is beválasztották, és Schweitzer József lett rövidesen a pécsi rabbi, és az is maradt hosszú évtizedekig. A fiatal rabbi hamar megtalálta az utat a Dénes György által összefogott Ámosz csapat fiataljaihoz, és utóbb közülük választotta társául Spitzer Ágnest, aki rövidesen rebecen lett. Innen datálódik Dénes György egy életen át tartó barátsága a rabbiházaspárral.
Budapest Tanulmányainak befejezése, diplomájának megszerzése után az ügyvéd-bírói vizsgához előírt gyakorló éveit unokabátyja ügyvédi irodájában, Marcaliban kezdte, azután Pestre kapott meghívást a Honvédelmi Minisztérium jogi főcsoportfőnökségére. Lelkesedéssel vetette magát a munkába, de amikor ott megkezdődtek a nagy tisztogatások, és koncepciós eljárások nyomán tábornokok sorát akasztották fel, úgy döntött, hogy más munkahely után néz. Röviddel utóbb a Közgazdasági Egyetem kikérte őt a minisztériumtól, és azután éveken át történelmet adott elő az egyetemen. Ott ismerte meg és tanulta megbecsülni az akkor mellőzött Nagy Imre, volt földművelési minisztert, aki az egyetemen az agrár-gazdaságtan tanszékvezető professzora volt. Kedvező emberi kapcsolat alakult ki közöttük. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy amikor Rákosi Nagy Imre ellen fordult, őt is kikezdték az egyetemen cionista kapcsolatai ürügyén. Megvált az egyetemtől és vállalati jogtanácsosként helyezkedett el, de tanítványaival nem szakadt meg a kap-
- 12 -
csolata. 1957 után életében ismét nehéz időszak következett. Mindent újra kellett kezdenie. Megértette, hogy egyetemen történelmet még jó ideig nem taníthat. Elhatározta, hogy a földtudományokból is diplomát szerez, és a társadalomtudományok műveléséből a természettudományos kutatásokra vált, de az előbbiektől soha el nem szakadva. Vállalati jogtanácsosként, miniszteri engedéllyel a szegedi egyetem természettudományi karán földrajz-földtan szakos egyéni levelező hallgató lett. E tanulmányait két év után budapesti egyetemen folytatta és ott is fejezte be. Azután a Budapesti Műszaki Egyetem híres professzora, Papp Ferenc meghívására ott az Ásvány- és Földtani Tanszék karszttal és vízföldtannal foglalkozó munkatársa lett. A kutató A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézetben nyugdíjba vonulásáig nagyszabású terepi kutatások, karszthidrológiai és izotóp-hidrológiai kutatómunkák témavezetője volt, vendégprofesszorként több külföldi egyetemen is tartott előadásokat. Sorra jelentek meg könyvei, tudományos publikációi. Kutatta és számos könyvben, tanulmányban publikálta szülővárosa, Orosháza történelmének egyes fejezeteit és földrajzi neveit. Fő kutatási területe mégis Észak-Borsod, a Bódva-völgy és legfőképpen a Gömör-Tornai-karszt, ahol kiemelten kutatta és földolgozta Aggtelek és a környező karsztvidék történelmét, földrajzát, vízrajzát, barlangjait és földrajzi neveit (nem véletlenül választották meg Aggtelek díszpolgárává). Kutatásai túlléptek az államhatárokon a Kárpátokig, és azon túl négy világrész több mint félszáz országát járta be
2015. június kutatóútjai során. Amikor az egyetemen történelmet tanított, szabadidejében a hegyeket, barlangokat járta, azután amikor mint a földrajzföldtan és a vizek kutatója maga szabta „munkaköri feladataként” járta a hegyeketvölgyeket, akkor szabadidejét az Országos Levéltár középkori oklevelei közt töltötte. A történelem és a földrajz határterülete, a történeti földrajz és ennek a nyelvtudománnyal érintkező hármas határterülete, a történeti földrajzi nevek kutatása, terepi beazonosítása, a nevek eredetének és jelentésének megfejtése, értelmezése számára mindig nagyobb örömet szerzett, mint a kapott számos bel- és külföldi szakmai-tudományos elismerés és magas állami kitüntetés. A Földrajzi Nevek Etimológiai Szótára több mint tucatnyi szócikkében hivatkozik szófejtéseire, publikációira. A középkori oklevelekben szereplő földrajzi tulajdonés köznevek kutatása - különösen a pest, a zomboly, a sziros és mások - alapján számos újabb adattal gazdagítva vázolta föl a Kárpát-medence több területének a magyar honfoglaláskori etnikai viszonyait, különösen a bolgár-szláv telepítések nyomait.
Budai ófár gyar Földrajzi Társaság elnöke, Marosi Sándor akadémikus ott Dénes Györgyöt korunk egyik jelentős polihisztoraként köszöntötte, akinek munkássága számos tudományág oly széles területére terjed ki, hogy művelőjét nehéz lenne más jelzővel illetni. Család Életének központja a családja volt. Felesége, a Hódmezővásárhelyről származó és ízes ő-ző tájszólással beszélő Lustig Valéria (akit mindenki Dénes Csöpi néven ismer), kapcsolatuk kezdete óta férjének munkatársa is, terepi utatómunkáinak, de még több barlangfeltárásának is aktív résztvevője volt. Mint vegyész, a nagyobb kutatóexpedíciók laboratóriumában vállalt hasznos feladatot. A Magyar Barlangi Mentőszolgálatnak alapítása óta tagja volt. Férjének legtöbb külföldi kutatóútján nemcsak gondviselő kísérője, de a fotodokumentálás felelőse is volt. Egy életet átívelő sikeres kutatómunkájához Dénes Györgynek felesége és családja biztosította a hátteret. Az életmenet Az 1970-es évek óta Dénes György számos alkalommal fölkereste Bergen-Belsen egykori náci koncentrációs táborának helyén létesített emlékhelyet.
A megemlékezésen Dr. Dénes György Kutatási eredményeit közreadó könyveinek, tanulmányainak és ismeretterjesztő műveinek száma megközelíti a háromszázat. De nemcsak egyetemeken oktatott és könyveket, tanulmányokat írt. Kutatási eredményeit, sokoldalú ismereteit igyekezett széles körben, minél több ember számára közreadni. Mint lebilincselő előadót sokfelé felkérték, így az elmúlt öt évtizedben jóval több, mint kétezer ismeretterjesztő előadást tartott országszerte, de még határainkon túl is. 75. születésnapján a Földtani Intézet dísztermében tudóstársai és egykori tanítványai az ő tiszteletére rendezett tudományos konferenciával köszöntötték. A Ma-
A holokauszt 60. évfordulója alkalmából először a Lengyel Köztársaság elnökétől kapott meghívást az Auschwitzban tartott megemlékezésre, majd a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjától érkezett számára személyre szóló invitálás a Berlinben január 25-én rendezett ünnepségre. Mivel a két meghívás ütközött volna egymással, Dr. Horst Köhler német államelnök meghívta Dénest és a NÜB elnökségének másik tagját, hogy 27-én az ő elnöki különgépén, személyes vendégeiként, mint kíséretének tagjai repüljenek vele együtt Berlinből Krakkóba és együtt vegyenek részt Auschwitzban és Birkenauban is az emlékünnepségeken. Ezzel lehetővé vált, hogy január 25-én Berlinben is ott legyenek a Deutsches Theaterben megrendezett köz-
- 13 -
5775.Sziván-Támuz ponti ünnepségen, ahol Schröder kancellár fogadta őket és ő volt az ünnepség első szónoka is. Utána Izrael állam elnöke, az orosz államelnök, az Egyesült Államok alelnöke, a Zsidó Világkongresszus elnöke és sok más szónok emlékezett meg a Holokausztról.
A kitüntetéssel Később Dénes György a következőket mondta az utazásról: „Megértem azt, amit a lágerben álmomban sem tudtam volna elképzelni. Én, aki Hitler Németországának halálra szánt üldözöttje, embernek sem számító csontváz, eltaposni való féreg voltam csupán, nemcsak túléltem 60 évvel Hitlert és a holokausztot, de most a Német Szövetségi Köztársaság államelnökének vendégeként, az elnök különgépén repülhetek Auschwitzból Berlin felé, és Németország első embere, államfője, legfőbb méltósága megtiszteltetésnek tekinti, hogy kézfogását elfogadom. De ez már nem az a Németország. És én ezt megértem, a sors elégtételt szolgáltatott. Ez valóban csoda!” (Részletek Deutsch Gábor Beszélgetés Dénes György professzorral című munkájából, Mai Világunk újság, 2005) A Német Szövetségi Köztársaság elnöke Dr. Dénes György professzort, a német-magyar tudományos együttműködés, emlékezet-megőrzés és megbékélés területén végzett kiemelkedően értékes és eredményes munkásságáért a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének Érdemkereszt a Szalagon rendjelével tüntette ki. A kitüntetést Dr. Matei Ion Hoffmann német nagykövet 2012. június 17-én, ünnepélyes keretek között adta át rezidenciáján a kitüntetett hozzátartozói, barátai, munkatársai és a magyar Holocaust Közalapítvány vezetőinek jelenlétében. Forrás: KIBIC
2015. június
Budai ófár
5775.Sziván-Támuz
Tisztán és tisztességesen Jótevők és jóakarók
Gyakran és sokat emlegetjük, mennyire veszélyes az erősödő antiszemitizmus. Fontolgatjuk, értékeljük, magyarázzuk, kérdezzük: ki és mi az oka. Ezzel kapcsolatban nekem a megszokott kommentárokon túl megvan a saját álláspontom. Régi mániám, hogy súlyos tévedésben, azt ne mondjam, a rossz helyzetfelismerés okozta szereptévesztésben vannak, akik csak másokban keresik az okokat. Nem kertelek. Arra gondolok, gyakran megesik, hogy a zsidó közélethez tartozók közül néhányan igazságnak képzelt - esetleg csakugyan a valósághoz közeli - véleményeiket a napi sajtóban úgy adják közre, hogy azzal kárt okoznak az össz-zsidóságnak, így aztán önmaguknak is. Holott van számos lehetőség berken belüli megvitatásra. Legutóbb a korábbi MAZSIHISZ elnök ragadta meg a lehetőséget (Népszabadság 2015. 04. 20. Az igazság mérlegén), hogy a közvélemény előtt rossz fényben tüntesse fel nem csupán utódját, és így kellemetlen helyzetbe hozza vele együtt a magyarországi zsidóság egy jelentős részét is. Súlyos állításokat fogalmazott meg, melynek számomra egyértelmű célja a cikkét hamarosan követő MAZSIHISZ választás befolyásolása, akár megzavarása, melyhez a muníciót sértettsége adta, melynek bizonyítéka
A JDC - Lauder tábora, Szarvas 1990 nyarán indult útjára. Sok év, megannyi változás és sok hagyomány. Szarvas immár kulcsszó, jelkép, félreérthetetlen fogalom a kelet-európai, és főleg a magyarországi zsidóság számára. Szülők, akik egykor táborozók vagy madrichok (csoportvezetők) vol-
tak, ma gyermekeiket küldik hozzánk és velük együtt élik át újra egykori felejthetetlen élményeiket. A közösségi életben megannyi szervezet és kreatív kezdeményezés mondhat magáénak olyan vezető-
egy nem régen, Angela Merkelnek írt, kétségbeejtően alázatos nyílt levél. Eredetileg rövid szöveg leírását terveztem, de időközben a már említett napilapban ismét felbukkant egy a „vélemény” rovatban megjelent, kritikának szánt írás (Népszabadság, 2015 04. 29. Fölösleges konfliktusok). Egy korábbi politikus, képviselő, jelenleg egy alapítványi kuratórium tagja többek között politikát is kevert a koncepcióját megfogalmazó, számomra kissé homályos tartalmú fogalmazványába. Kifogásolta az általa bojkottnak nevezett Holokauszt-emlékévi állami anyagi hozzájárulás visszautasítását, melyet megtoldott azzal a megjegyzéssel, hogy bezzeg a zsinagógák felújítására beígért pénzeket jó néven veszi a MAZSIHISZ. A cikkírónak, bár írása szerint nem tagja olyan közösségnek, mely a MAZSIHISZhez kötődik, zsidó létére, nem örülnie kellene a zsinagógák megújításának? Ezt tetézi még azzal, hogy az alább leírt, sok sarat felkavart, kalandos életutat felmutatni tudó egykori ügyvezető visszahívását is nehezményezi. Talán a két megkeseredett újságlevelezőnek többet kellene forogni kisebbnagyobb zsidó közösségekben, ki kellett volna látogatniuk a Szabadság térre, így talán meghallották volna a „nép” hangját.
Szarvasi Tábor
ket, akik a Szarvasi Táborban tanulták meg a zsidó közösség iránti elkötelezettséget és a zsidó hagyományok fenntartásának fontosságát. 1990 óta sok témánk és sok felejthetetlen programunk volt: éjszakai kivonulás Mózes vezetésével, a vándorló zsidó, dilemma kávéházak, századfordulós dilemma bál és persze a soha el nem maradó esti korcsoportprogramok, a tábortüzek, a Ki Mit Tud-ok. Akik ma a tábor vezetői, valaha 7 éves kis „első-táborozók” voltak, akik aztán 18 éves korukig minden nyarat Szarvason töltöttek, újabb és újabb élményeket szereztek. Átélték, hogy milyen egy nyitott zsidó közösséghez tartozni és az idő múlásával egyre aktívabb szerepet vállaltak a tábor életében. A közelmúlt táborozói közül mára sokan madrichok és korcsoportvezetők lettek. Ma már ők készítik elő, vezetik és formálják azt az élményt, amire ők maguk
- 14 -
Hasonlóan zűrös helyzetet idézett elő korábban a BZSH rejtélyes módon megválasztott, majd visszahívott - s meglehetősen ellentmondásos előéletet felmutató - ügyvezető elnöke. Az általa okozott erkölcsi deficitet, már nélküle, nagyon nehezen lehetett helyrehozni. A végeredmény az anyagi veszteség is, mivel perli a közösséget súlyos milliók megfizetéséért. Számomra etalon Konrád György véleménye és a MAZSIHISZ-választások apropóján megfogalmazott, nyilvánosságra hozott higgadt (mint mindig) megnyilatkozása. Ő a jelenlegi állapot fennmaradását támogatja, s ígéri, amennyiben így marad, aktív támogatója lesz a szervezetnek. Talán Konrád György igazságával nem vitatkoznak a fenti urak. Az ilyen és ehhez hasonló esetek végkicsengése, hogy a már bevált sablonokon túl még inkább felerősödnek azon hangok, melyek szerint „EZEK” már csak ilyenek; marakodnak a koncon a zsákmány megszerzéséért. Sok a jóakaró és jótevő körön belül és kívül, de jobb lenne, ha a jót akarók és jót tevők lennének többen. A konklúzió csak az lehet: aki tenni akar a zsidóságért, csakis tisztán és tisztességesen cselekedjen! Porosz Péter
annyi szeretettel és örömmel gondolnak vissza. A Szarvasi Tábor egy olyan zsidó gyermek és ifjúsági tábor, amely ötvözi a közösségépítést az egyéni fejlődéssel.
A táborozók izgalmas és érdekes élményeken, kalandokon, programokon keresztül érezhetik át, milyen csoporthoz tartozni, miközben megismerik önmagukat, megnyílnak és megtanulják egymás kölcsönös tiszteletét. Programjaink a zsidó hagyomá-
2015. június nyok és értékek iránti nyitottságon alapulnak, mindezt interaktívan, vitákkal, beszélgetésekkel, játékokkal, és legfőképp a szabad választás elve alapján kínáljuk a fiataloknak. Az életkori sajátosságokat is figyelembe vevő foglalkozásainkkal azt szeretnénk elérni, hogy a 12 napos turnusok alatt a gyerekek barátkozzanak, sportoljanak, kikapcsolódjanak és zsidó közösségi élményt éljenek át. A Szarvasi Táborban az állandó programokon túl a fiatalok érdeklődésüknek megfelelő szakkörökön is részt vehetnek. A foglalkozásokat képzett ifjúsági vezetők tartják, a szakköröket pedig hivatásos szakemberek vezetik. Sok gyermek számára ez a kéthetes tábor az első igazi találkozás a zsidó hagyományokkal. A tábor missziója A Szarvasi Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Tábor egy olyan közösséget hoz létre, amely táplálja és erősíti a szórakoztató oktatáson alapuló egyéni és közösségi fejlődést, mindezt biztonságos, támogató és változatos környezetben, képzett vezetőkkel és kiváló szakmai hozzáértéssel.
A tábor víziója A tábor arra törekszik, hogy az általa képviselt zsidóság befogadó és nyitott legyen mindenki számára. Segítünk a táborozóknak a saját zsidó azonosságtudatuk megélésében, biztosítjuk számukra a közösség megtalálásának lehetőségét. Csoportos élményekkel, tanulással, a zsidó élmények átélésének lehetőségével teheti meg mindenki a következő lépést a zsidóságban tett utazásán. Többféle lehetőséget biztosítunk az identitás megélésére, megmutatjuk a kulturális, vallási, népi és közösségi identitás lehetőségeit, de mindenkinek meghagyjuk a választás lehetőségét. A tábor céljai Kiemelkedő céljaink között szerepel, hogy minden táborozónk és oktatási csapatunk tagjai - a közösségünk aktív és pozitív tagjai legyenek,
Budai ófár - nyitottak legyenek a világra, a zsidóságra, a környezetükre, - átérezhessék, milyen csoporthoz tartozni, megismerjék önmagukat, megnyíljanak, megtanulják tisztelni önmagukat és társaikat, - kipróbálhassák magukat számukra ismeretlen területeken, tanuljanak és fejlődjenek, - tanuljanak a zsidó hagyományokról, - új barátokat szerezzenek és elmélyítsék már meglévő baráti kapcsolataikat.
Zsidóság a táborban A tábor zsidósága nyitott és pluralista szemléletű. Minden zsidó irányzatot elfogadunk és fontosnak tartjuk, hogy mindenki otthon érezhesse magát, érkezzen bármilyen háttérrel, a legvilágibb szemlélettől a legvallásosabbig. Mindezek elősegítéséért a tábor élelmezése kóser és megtartjuk a Sábátot. Sok táborozónak itt van az első Sábát élménye. Egyéb A táborban igyekszünk környezettudatosan élni és erre nevelni a táborozókat is. A felhasznált anyagokat környezetbarát módon tároljuk és újrahasznosítjuk. A tábor területén bevezettük a szelektív hulladékgyűjtést. Kérjük, hogy mobiltelefont és egyéb nagyobb értékeket (pl. MP3 lejátszót) a táborozók ne hozzanak magukkal, mert ezekért nem tudunk felelősséget vállalni! A táborban van zárható értékmegőrző, amelyben a táborozó a madrichja segítségével bármikor elhelyezhet értékeket. A táborban van több nyilvános (kártyás) telefonfülke. A nyilvános telefonokat Sábátkor (péntek estétől szombat estig) zárva tartjuk. I. turnus: 2015. 06. 28. - 2015. 07. 10. Ebbe a turnusba jön többek közt Oroszország és India is. Általában a legnépszerűbb turnus. Az idősebb korosztályoknak lesz nemzetközi csoport is. Ajánljuk! II. turnus: 2015. 07. 12. - 2015. 07. 24. Ha például a csehekkel találkoznál, ebben a turnusban a helyed. Ebben a turnus-
- 15 -
5775.Sziván-Támuz ban is lesz nemzetközi csoport, amit mindenképpen ajánljunk az idősebb táborozóinknak. BETELT. III. turnus: 2015. 07. 26. - 2015. 08. 07. Ha a lengyelekkel szeretnél focizni, ebben a turnusban mindenképpen lesz rá lehetőséged. Természetesen a nemzetközi csoportba is lehet jelentkezni, amennyiben elég idős vagy hozzá. BETELT. IV. turnus: 2015. 08. 09. - 2015. 08. 21. Várnak a bolgárok, a litvánok és a németek is! Itt is lesz nemzetközi csoport... de ez a turnus van legközelebb a sulihoz! :)
A turnusok 12 naposak, vasárnaptól péntekig tartanak. A részvételi díj - TÖBB ÉVE VÁLTOZATLAN ÁRON! A tábor egy főre eső teljes önköltsége 180.000 Ft, DE: - A JDC és a MAZS Alapítvány támogatásával a tábor csökkentett részvételi díja 53.000 Ft, amely tartalmazza a buszos utazás költségét. - Az egy háztartásban élő második testvér 48.000 Ft-ért, további testvérek 39.000 Ft-ért vehetnek részt a táborban. (Pl.: amennyiben egy családból három gyermek jön táborozni, az a családnak 159.000 Ft helyett, 140.000 Ft-jába kerül.) Teremtsen lehetőséget másoknak is! Amennyiben lehetősége van rá, kérjük, törekedjen a táborozás önköltségi díjának részbeni vagy teljes fedezésére. Nagyobb anyagi szerepvállalásának köszönhetően, azok a gyerekek is részt tudnak venni a táborozásban, akik ezt semmilyen más módon nem tehetnék meg. A csökkentett részvételi díjat meghaladó bármilyen összeg befizetésével Ön olyan táborozók részvételéhez járul hozzá, akik más módon nem jutnának el Szarvasra. 1+2! Minden egyes csökkentett részvé-teli díjat meghaladó befizetéshez a JDC (Joint) és a MAZS Alapítvány is kétszer annyit tesz hozzá. (Pl.: 10.000 Ft-os támo-gatás befizetése esetén, egy rászoruló gyermeknek 30.000 Ft-tal kevesebbe kerül a tábor.) Forrás: www.szarvas47tabor.hu
Budai ófár
2015. június
5775.Sziván-Támuz
Kedves Szülők! Gondolva arra, hogy a tanév végeztével gondot okozhat az általános iskolás gyerekek otthoni felügyeletének megszervezése, az idén is megszervezzük NAPKÖZIS TÁBORUNKAT. Időpont: június 17-23., illetve június 24-30-án (szombat és vasárnap kivételével) 8.30-16.00 óra között (pénteken 8.30 és 15.00 között) szervezünk különböző programokat a diákok számára. Programok: kézművesség, sport, játékok a szabadban, látogatás a Csodák Palotájába, a Fővárosi Állatkertbe és még egyéb helyekre. A résztvevők számára napi háromszori kóser étkezést biztosítunk. Részvételi díj: A tábor díja saját tanulóink számára 17.000 Ft/fő/hét, két hét esetén: 30.000Ft/fő. A külsős résztvevők számára a térítési díj 25.000Ft/fő/hét, két hét esetén 47.000Ft/fő. Cím: Amerikai Alapítványi Iskola (1075 Budapest, Wesselényi u. 44.)
Kellemes nyarat és jó pihenést kíván kedves Olvasóinak a Budai Sófár! BUDAI MICVE KLUB
Frankel Leó úti Zsinagóga kóser rendezvények kiváló helyszíne Esküvő, bar/bat micva, születésnap, céges rendezvények, villás reggelik teljeskörű szervezését és lebonyolítását vállaljuk. Információért, referenciákért hívjon a következő telefonszámokon: 06 30 94-28-215 (Medgyesi Andrea); 06 30 4141-640 (Arató Judit)
Budai ófár
A BZSH Budai Körzet és a Frankel Zsinagóga Alapítvány havonta megjelenő kiadványa Elnök: Tordai Péter = Rabbi: Verő Tamás = Klubvezető: Arató Judit Főszerkesztő: Sárosi Viktória (
[email protected], 06-30-551-2002) A szerkesztőség címe: 1023 Budapest, Frankel Leó út 49. Iroda: Sárosi Éva = Irodai órák: hétköznap 7-13 óráig = Telefon: 326-1445 Internet: www.frankel.hu = E-mail:
[email protected] Nyomdai előkészítés: Gléda Kft. = Nyomda: Czede Kft. Támogató: Frankel Zsinagóga Alapítvány
