SZKB/29/2010. SZKB/29/2010-2014.
Jegyzőkönyv∗ az Országgyűlés Számvevőszéki és költségvetési bizottságának 2010. október 19-én, kedden 10 óra 40 perckor az Országház főemelet 64. számú tanácstermében megtartott üléséről
∗
A jegyzőkönyv eredeti hitelesített példánya az Országgyűlés Levéltárában megtalálható.
-2-
Tartalomjegyzék Napirend.................................................................................................................................... 4 Az ülés megnyitása ................................................................................................................... 7 A napirend elfogadása ............................................................................................................. 7 Az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása.................................................................................................... 7 Dr. Kopits György szóbeli tájékoztatója ............................................................................ 7 Az előterjesztő szóbeli kiegészítése ................................................................................... 13 Észrevételek, vélemények .................................................................................................. 15 Ügyrendi javaslat a vita lezárására................................................................................. 30 Döntés az ügyrendi javaslatról........................................................................................ 30 Az előterjesztő válasza ....................................................................................................... 31 Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról................................... 31 A közcélú adományozás általános forgalmi adómentességére vonatkozó szabályok pontosítása érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása ................................................................................................................................ 31 Az előterjesztő szóbeli kiegészítése ................................................................................... 32 A kormány álláspontjának ismertetése ............................................................................ 32 Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról................................... 32 A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása.................................................................................................. 32 Az előterjesztő szóbeli kiegészítése ................................................................................... 32 Megjegyzések ...................................................................................................................... 33 Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról................................... 33 A magánnyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása................................... 34 Az előterjesztő szóbeli kiegészítése ................................................................................... 34 Kérdések, észrevételek ....................................................................................................... 34 Az előterjesztő reflexiói...................................................................................................... 43 Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról................................... 44
-3A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása................................... 45 Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról................................... 45 A természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása.......................................................................................... 45 Az előterjesztő szóbeli kiegészítése ................................................................................... 45 A kormány álláspontjának ismertetése ............................................................................ 46 Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről......................................................... 47 Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslathoz beérkezett kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása ................................................................................................................................ 47 A napirendi pont lezárása ............................................................................................... 49 Egyebek és az ülés bezárása .................................................................................................. 49
-4Napirend: 1. Az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adóés vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1376. szám – általános vita első helyen kijelölt bizottságként) 2. A közcélú adományozás általános forgalmiadó-mentességére vonatkozó szabályok pontosítása érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/400. szám – Göndör István (MSZP) és dr. Rubovszky György (KDNP) képviselők önálló indítványa – általános vita) 3. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvényjavaslat (T/1377. szám – általános vita első helyen kijelölt bizottságként) 4. A magánnyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/1378. szám – általános vita első helyen kijelölt bizottságként) 5. A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1379. szám – általános vita első helyen kijelölt bizottságként) 6. A természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló törvényjavaslat (T/1273. szám – dr. Szekeres Imre (MSZP) képviselő önálló indítványa – döntés tárgysorozatba-vételről, általános vita) 7. Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő
fogyasztók
megsegítése
érdekében
szükséges
módosításáról
szóló
törvényjavaslat (T/1278. szám – Kósa Lajos, Rogán Antal, Németh Szilárd István (Fidesz) és Harrach Péter, dr. Tarnai Richárd (KDNP) képviselők önálló indítványa kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) 8. Egyebek
-5-
Az ülés résztvevői: A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: dr. Nyikos László (Jobbik), a bizottság elnöke Dr. Hargitai János (KDNP), a bizottság alelnöke Arnóth Sándor (Fidesz) Balla György (Fidesz) Dr. Bóka István (Fidesz) Dr. Dancsó József (Fidesz) Herman István Ervin (Fidesz) Dr. Kerényi János (Fidesz) Magyar Anna (Fidesz) Dr. Pósán László (Fidesz) Boldvai László (MSZP) Dr. Szekeres Imre (MSZP) Tukacs István (MSZP) Dr. Lenhardt Balázs (Jobbik) Vágó Gábor (LMP)
-6Helyettesítési megbízást adott:
Babák Mihály (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz), Balázs József (Fidesz) dr. Kerényi Jánosnak (Fidesz), Dr. Dancsó József (Fidesz) dr. Bóka Istvánnak (Fidesz), Ékes József (Fidesz) dr. Hargitai Jánosnak (KDNP), Márton Attila (Fidesz) Arnóth Sándornak (Fidesz), Szijjártó Péter (Fidesz) Herman István Ervinnek (Fidesz), Szólláth Tibor Zoltán (Fidesz) dr. Pósán Lászlónak (Fidesz), Seszták Oszkár (KDNP) Magyar Annának (Fidesz), Dr. Veres János (MSZP) dr. Szekeres Imrének (MSZP), Vágó Gábor (LMP) dr. Lenhardt Balázsnak (Jobbik).
Meghívottak részéről: Hozzászólók: Dr. Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke Balogh Ádám, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára Nátrán Roland, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára Dr. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára Göndör István (MSZP), előterjesztő
-7(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 40 perc) Az ülés megnyitása DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat, kérem, mindenki foglalja el a helyét. Van egy kis technikai bonyodalom, mert Balogh Ádám helyettes államtitkár úr, aki a kormányt képviseli több fontos napirendi pontunknál, ahol első helyen kijelölt bizottság vagyunk, a gazdasági bizottságban jelenleg még nem végzett. Ezért napirendcserét fogok javasolni, miután megállapítottam, hogy bizottságunk határozatképes. Köszöntöm Kopits György urat, a Költségvetési Tanács elnökét és Oblath Gábor urat, a Költségvetési Tanács helyettes elnökét, akik két, esetleg három napirendi pontnál is szeretnének szót kapni, hogy az ő szakértői véleményük is alapul szolgálhasson a bizottsági állásfoglalás kialakításához. Kérem is képviselőtársaimat, attól függetlenül, hogy a napirendet még nem fogadtuk el, értsenek egyet, hogy Kopits György úr, és ha szükséges, Oblath Gábor úr is megszólalhasson. Annál is inkább, mivel tegnap a plenáris ülésen megszavaztuk, hogy az érintett napirendi pontok tárgyalásakor a Költségvetési Tanács elnöke elmondhatja véleményét. Kérem tehát képviselőtársaimat, aki egyetért azzal, hogy a Költségvetési Tanács vezetői szakértőként szót kaphassanak, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Úgy látom, ez többség. Köszönöm szépen. Egyben megállapítom, hogy a bizottság határozatképes 21 fővel. A napirend elfogadása Ezek után megkérdezem, ki az, aki egyetért a napirendi ajánlással. Aki elfogadja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Ki nem ért egyet? Ki tartózkodott? Ilyen nem volt. A bizottság tehát egyhangúlag elfogadta napirendjét. Az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása Akkor most azt javaslom, miután a helyettes államtitkár úr az 1-5. napirendi pontok mindegyikében érintett, de nincs itt, tehát nem tudja nekünk elmondani indoklását ezeknek a törvényjavaslatoknak, ezért hallgassuk meg elsőként a Költségvetési Tanács szakértői véleményét a 2. és a 4. napirendi ponttal kapcsolatban, ha szükséges, összevontan. Tehát most az említett két napirendi pontról Kopits György úr a Költségvetési Tanács véleményét fogja ismertetni. Parancsoljon, elnök úr. Dr. Kopits György szóbeli tájékoztatója DR. KOPITS GYÖRGY, a Költségvetési Tanács elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a bizottságnak, hogy jóváhagyta, hogy megszólaljak ezen az ülésen. Elsősorban az adócsomagról beszélnék, utána pedig a magánnyugdíj-bevételek átutalásáról a társadalombiztosításba. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy a mai napon önök előtt szólhatok az elmúlt napok során beterjesztett törvényjavaslatokról, amelyek szombat délután kerültek a nyilvánosság elé. Az elmúlt napokban több, nagy jelentőségű törvény és törvénycsomag került a parlament elé. Ezek közül először az adó- és járuléktörvényeket érintő csomagról ismertetem a Költségvetési Tanács előzetes becslési eredményeit, majd három további törvényjavaslat kapcsán fejtem ki ismételten a tanács véleményét az átláthatósági problémák tekintetében. Tájélkoztatom a képviselőket, hogy az
-8adó- és járuléktörvényeket érintő csomag részletes írásos költségvetési hatásvizsgálatát még ezen a héten megjelentetjük, legkésőbb pénteken, de remélhetőleg már csütörtökön. Az adó- és járuléktörvények módosításán belül először a személyi jövedelemadórendszer átalakításáról beszélek. Előre kell bocsátanom, sokakat az érdekel, vajon mennyire igazságos az új, tervezett szja-rendszer. Azonban nem tisztem ilyen kérdésekben megnyilatkozni, hiszen értékválasztás kérdése, hogy ki milyen jövedelemátcsoportosítást tart kívánatosnak, igazságosnak. Bár szakmai, nem értékválasztási kérdés, mégsem foglalkozom azzal a problémával, hogy a különböző mértékben torzító vagy nem torzító hatású adók helyes megválasztásával hogyan növelhető vagy csökkenthető az adórendszer hatékonysága. Ezt mi, közgazdászok úgy hívjuk, hogy allokatív hatékonyság. A Költségvetési Tanács csak arról nyilatkozhat a törvény szerint, és kell is nyilatkoznia, hogy az adott javaslat költségvetési hatásai megalapozottan és teljeskörűen vannak-e bemutatva, valamint hogy mennyire szolgálja a közpénzügyek fenntarthatóságát. A kormány jelentős változásokat javasol a személyi jövedelemadó-rendszerben. A sávhatár korábban már elfogadott emelése helyett egy egységes, 16 százalékos névleges kulcs lép életbe, és 2013-ig fokozatosan megszűnik az úgynevezett szuperbruttósítás intézménye. Azt lehet mondani, hogy az effektív adókulcs mindaddig eltér a 16 százalékos névleges kulcstól. Ezekkel párhuzamosan változik az adójóváírás és a béren kívüli juttatások adózása, továbbá az adóterhet nem viselő járandóságok, például a nyugdíj, kikerülnek az adórendszerből. Az egyszerűsítés irányába hat, hogy az eddig külön adókulccsal adózó jövedelmekre is az új, egységes 16 százalékos kulcs lesz érvényes. Új elem a családi adóalapkedvezmény, ami a korábbi családi adókedvezménynél lényegesen magasabb támogatást fog nyújtani az adóköteles jövedelemmel rendelkező gyermekes családok részére. Bár a javaslat több ponton is átláthatóvá teszi az adórendszert, egyes elemei, például a szuperbruttósítás több lépcsőben történő kivezetése, nem feltétlenül szolgálják az adórendszer átláthatóságát, legalábbis átmenetileg. Minden adóátalakítás előtt gondosan mérlegelendő annak költségvetési hatása. A hatás számszerűsítéséhez természetesen először viszonyítási pontot vagy pályát kell választani. Korábban Magyarországon a megelőző évhez volt szokás viszonyítani. A költségvetési felelősségi törvény megszületése óta a viszonyítási alap az a pálya, amely mentén a költségvetési egyenleg alakulna akkor, ha a jogszabályok nem változnának. A Költségvetési Tanács augusztusban közölte azt a technikai kivetítést, amelyhez az idén őszi törvényjavaslatok költségvetési hatását viszonyítani lehet. Ez az alappálya azzal a feltételezéssel készült, hogy 2011-től hatályba lép az szja sávhatárát 5 millió forintról 15 millió forintra emelő, 2009 nyarán kihirdetett jogszabály. A most tárgyalt szja-javaslat ehhez képest jelent közvetlenül összesen, eredményszemléletben mintegy 300 milliárd, pénzforgalmi szemléletben 275 milliárd forint bevételcsökkenést 2011-ben, ami körülbelül 500 milliárd forintra emelkedik 2012-ben. A bevételek jelentős részben az új, alacsonyabb adókulcs miatt csökkennek, de a családi adóalap-kedvezmény önmagában több mint 130 milliárd forint, míg a külön adózó jövedelmek adókulcsának 16 százalékra való csökkentése, beleértve a kamatadót is, mintegy 65-70 milliárd forint bevételkiesést jelent évente. Ezen kívül a béren kívüli juttatások rendszerének átalakítása is csökkenti az adóbevételek. Az adórendszer megváltozása befolyásolja az adózók munkapiaci döntéseit és így a makrogazdasági teljesítményt is. Ezeket az ösztönző hatásokat lényegében két mutató, az átlagadókulcs és az úgynevezett határadókulcs alakulása határozza meg. A javaslat mindkét mutatót csökkenti. Az átlagadókulcs csökkentésének hatására megemelkedik a háztartások rendelkezésére álló jövedelem, ami, tapasztalatok szerint kis mértékben akár a munkamennyiség csökkentésére is ösztönözheti őket, hiszen a korábbi jövedelemszint kevesebb munkával is elérhetővé válik. Ezzel ellentétes és erősebb hatás fejt ki viszont a határadókulcs csökkenése. Megfigyelések szerint a határadókulcs, tehát az utolsó forintjövedelem adóterhe van a
-9legnagyobb hatással az adózó bevallott jövedelmére és munkaintenzitására. Szóval, milyen nagy erőfeszítést teszünk bele a mindennapi munkánkba. Azt hiszem, az itt jelenlévőket ez nem nagyon fogja befolyásolni, mert épp olyan intenzitással fogják végezni munkájukat, de vannak olyan társadalmi rétegek, ahol ez igenis különbözik. Amikor ugyanis a munkavállaló dönt, hogy túlórázzon-e vagy elvállaljon egy másodállást, azt nézi, hogy megkeresett többletjövedelemnek mekkora része marad nála. Minél alacsonyabb a határadókulcs, annál inkább érdemes további erőfeszítést tenni. Önök előtt is bizonyára ismert, hogy számos környező ország átalakította adórendszerét az elmúlt években úgy, hogy a most nálunk tervezetthez hasonlóan egykulcsos adórendszert vezetett be. Ezeket a reformokat rendszerint az a várakozás övezte, hogy az alacsony kulcsokra válaszként az ösztönző hatásoknak köszönhetően a gazdaság kibocsátása jelentősen növekedni fog. Sok esetben egyenesen azt várták, hogy a megnövekedett teljesítmény önmagában olyan jelentős adóbevételi többletet generál, ami ellensúlyozza az alacsony kulcsok okozta bevételkiesést. Emlékeztetnem kell azonban önöket arra, hogy ezek a várakozás szinte soha nem teljesültek. Az utóbbi évek alacsony egykulcsos adórendszereinek tapasztalatai azt mutatják, hogy a sokak által várt adóbevétel-növekedés helyett a GDParányos adóbevételek csökkenése jellemző. A jövő évi egykulcsos szja-rendszer legjobban a 2004-ben bevezetett szlovák rendszerhez hasonlítható. A szlovák adóreform a 2003-ban érvényben lévő, 10 és 38 százalék közötti adókulcsokat 19 százalékos szinten egyesítette, az adójóváírást pedig több mint kétszeresére növelte. A személyi jövedelemadóból befolyt bevétel a GDP arányában 2003-ról 2004-re 0,7 százalékponttal csökkent. Ennek oka részben az alacsonyabb adókulcs, de részben az, hogy a GDP-nél kisebb mértékben nőtt az adóalap vagyis a bruttó bér. Romániában is alacsony egykulcsos adórendszert vezettek be. Itt a reform utáni évben jóval, mintegy 26 százalékkal magasabb volt a bruttó bér- és keresettömeg, de a GDP arányában az szja-bevételek ennek ellenére szintén 0,7 százalékponttal csökkentek, 3 százalékról 2,3 százalékra. Hát nyilván véletlen, hogy pontosan egyforma a szlovák bevételkieséssel. Kivételként említhető Oroszország, ahol az adóreform az adóbevétel növekedésével járt a GDP arányában, de a tanulmányok azt mutatják, hogy ez inkább az adóbehajtás javulásával és a gazdasági környezettel magyarázható. Számos alapos tanulmány van egyébként erről az irodalomban. A magyar tapasztalatok szerint az ösztönzési hatás, a határadókulcsok bevallott jövedelemre gyakorolt hatása a magasabb jövedelműek esetében jelentős, az alacsonyabb jövedelemkategóriában pedig elenyésző. Az egybevág a nemzetközi tapasztalatokkal. A bevallott jövedelem több okból is változhat: a munkavállalók dolgozhatnak többen, fejenként több órát vagy ugyanannyi órát intenzívebben. Ezen kívül az is elképzelhető, hogy nem a kifejtett munka mennyisége változik, hanem csak a megkeresett jövedelemből bevallott rész. Ezt szokás fehéredésnek hívni. Mértéke és bekövetkezési valószínűsége nagyon csekély. Véleményünk szerint a benyújtott szja-javaslat jelentős ösztönző hatásokat fejt ki, mivel a határadókulcs jelentősen csökken, emiatt nőni fog a bevallott jövedelemtömeg és a munkaintenzitás. Magyar adatokon végzett számításaink szerint a viselkedési válaszok inkább a munkaintenzitás növekedésében fognak jelentkezni és csak kisebb mértékben a munkavállalói létszám növekedésében. Ennek oka, hogy a változás inkább a magasabb jövedelmű rétegeket érinti, akik között a többség eddig is teljes munkaidőben dolgozott. Az alacsonyabban képzettek és az alacsonyabb keresetűek körében, ahol jelentős aktivitásnövekedést várhatnánk, alig változik a határadókulcs, mert sokkal alacsonyabb adókulcsból indulnak, jelentős ösztönző hatás nem fog fellépni. A fenti hatásokon túlmenően az adóváltozásnak jelentős tovagyűrűző makrogazdasági hatásai is vannak. A különböző jövedelmű munkavállalók viselkedése eltérően változik. Az alacsonyabb jövedelműek likviditáskorlátosak, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag annyit
- 10 fogyasztanak, amennyi a nettó jövedelmük. Nincsenek sem tartalékaik, sem hitelfelvételi lehetőségeik. Azonban a magasabb jövedelműeknek voltak tartalékaik, tudtak hitelt felvenni akkor is, amikor jövedelmük az elmúlt években jelentősen visszaesett. Ennek megfelelően nem számítunk arra, hogy most, amikor nettó jövedelmük az őket előnyösen érintő szja-kulcs változás hatására jelentősen emelkedik, hirtelen a fogyasztásukat is ezzel egyenlő mértékben megemelnék. Úgy is mondhatjuk, hogy a nemzetgazdasági szintű fogyasztásra gyakorolt hatás ezáltal tompított. A családi adókedvezmény megemelése is jelentős jövedelememelkedést okoz, és bár ez a népesség egészében jelentős lehet, a magasabb jövedelemcsoportokban nagyobb. Összességében a magasabb jövedelmű háztartások az adócsökkentésből eredő nettó többletjövedelmüknek csak egy részét fordítják fogyasztásra, jelentős részét megtakarítják, ami a hitelpiaci feszültségek idején különösen jelentős lehet. Az adóváltozás rontani fogja a nettó exportot, hiszen 2011-ben 1,1, 2012-ben 0,7 százalékkal növekvő fogyasztás egy része importot generál. A megnövekedett fogyasztás ezen kívül az inflációt is emelheti körülbelül 0,2-0,3 százalékponttal mindkét évben. A GDP-növekedés az adócsomag hatására mintegy 0,2 százalékponttal lesz magasabb az egyébként vártnál. Számainkat mindig hozzáhasonlítjuk az alappályához, a technikai kivetítéshez, mint ahogy azt már említettem. A változtatás a versenyszektor foglalkoztatását élénkíti, 2014-ig összességében körülbelül 15 ezer fővel. A törvényjavaslat, bár legjelentősebb eleme kétségkívül az szja-rendszer átalakítása, egyéb területeken is tartalmaz átalakításokat. Ezek közül a legfontosabbak a következők. A javaslat tartalmazza, hogy 2011-ben is kivetik a pénzügyi szervezetek különadóját, a nyáron elfogadott törvény csak 2010-re tartalmazta ezt, ez közvetlenül 185 milliárd forint bevételt jelent majd a költségvetésnek. Azonban az adó a társasági adóból levonható, ami önmagában mintegy 25 milliárd forinttal csökkenti a hatást. A pénzügyi szervezetek különadójának közvetett költségvetési hatásaival korábbi anyagainkban részletesen foglalkoztunk, és technikai kivetítésünkben is azzal számoltunk, hogy ezt az adót a vállalkozások a várakozásaikba már beépítik. Ezért jelen hatásvizsgálatunknak ennek az adónak a továbbgyűrűző hatását már nem vesszük figyelembe új hatásként. Az eredeti szabályozással ellentétben nem szűnik meg az energiaellátók jövedelemadója, az úgynevezett Robin Hood adó, ami 2011-től kezdve ismét mintegy 30 milliárd forint többletbevételt jelent. Ez tehát jövőre az ágazatot terhelő 60 milliárd forintos válságadón felül értendő. A társasági adókulcs a tervek szerint 2013 januárjától nem csak az árbevétel 500 millió forint alatti részére, hanem a fölött is 10 százalékra csökken a jelenlegi 19 százalékról. Ennek közvetlen költségvetési bevételcsökkentő hatása mintegy 140-160 milliárd forint. A társasági adókulcsnak ez a csökkentése már a nagyvállalatokat is érinti, hosszú távon egyértelműen emeli a termelést, a beruházást, a foglalkoztatottságot és a fogyasztást. Számításaink szerint a törvényjavaslatban szereplő intézkedések együttes, közvetlen költségvetési hatása 2011-ben körülbelül 70 milliárd forint, 2012-ben pedig 450 milliárd forint egyenlegromlás az augusztusban közölt pályához képest, amely még az szjasávhatár 15 millióra történő megemelését tételezte fel 2011-től. A pozitív makrogazdasági hatásoknak lesznek közvetett költségvetési következményei is, elsősorban a fogyasztást és a munkát terhelő adó- és járulékbevételek területén. Ezt is tekintetbe vettük. 201-ben mintegy 50 milliárd forinttal, 2012-ben pedig majdnem 100 milliárd forinttal mérséklik a költségvetést terhelő közvetlen hatásokat. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! A költségvetési felelősségi törvény értelmében a törvényjavaslatok költségvetési hatásvizsgálatának egyik legfontosabb célja eldönteni, hogy érvényesül-e a kötelező ellentételezési szabály a kihirdetés évében és az azt követő évben. A jelen törvénycsomag ennek a követelménynek nem felel meg. Ha a törvény betűjével ellentétben figyelembe vesszük az éppen tegnap este elfogadott ágazati különadók várható hatását, akkor a követelmény teljesül, de középtávon a fenntarthatóság megőrzéséhez további
- 11 jelentős intézkedések szükségesek. A két törvénycsomag együttes hatásaként az egyenleg már 2012-ben mintegy 200 milliárd forinttal romlik, 2013-ban és 2014-ben viszont már nagyságrendileg 700 milliárd forint az elmaradás az alappályához képest. Nem számíthatunk arra, hogy ezt a rést eltünteti a gazdasági növekedés vagy az adózók bármiféle magatartásváltozása. Ezeket a hatásokat, amennyire a mai információk ezt lehetővé teszik, figyelembe vettük. Amíg ennek kezelésére nem válnak ismertté az intézkedési tervek, addig fennmarad az a piaci bizonytalanság, amely már az elmúlt hónapokban is megnyilvánult a közép- és hosszú lejárató állampapírok kockázati felárának emelkedésében. Elnök Úr! Ha most az előző döntéshez hívek maradunk, akkor folytatnám a prezentációt magánnyugdíjakra vonatkozó törvénymódosítással kapcsolatos véleményünkkel. ELNÖK: Tessék folytatni! DR. KOPITS GYÖRGY, a Költségvetési Tanács elnöke: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! a magánnyugdíjpénztári befizetések állami nyugdajrendszerbe történő átirányítása sajnos újabb példája a költségvetési átláthatóság és fenntarthatóság együttes sérülésének. Természetesen ebben az esetben sem foglalkozom értékválasztási és hatékonysági kérdésekkel. 2010. október 16-án két olyan javaslatot terjesztett a kormány az Országgyűlés elé, amelynek nyomán a magánnyugdíjpénztár tagdíjak 2010. november 1-jétől 2011. december 31-ig 0 százalékra csökkennek, míg ugyanebben az időszakban a társadalombiztosítás felé teljesítendő munkavállalói nyugdíjjárulék azonos mértékben, 8 százalékkal növekszik. Az intézkedés nyomán a társadalombiztosítás járulékbevételei jelentősen, 2010-ben hozzávetőleg 60 milliárd, 2011-ben 385 milliárd forinttal növekednek. A kormány nyilatkozatai alapján lehet számítani ezen intézkedések hatásainak kompenzálására, azonban ennek módjáról és mértékéről még nem született döntés. Nem felejtkezhetünk el arról, hogy az érintett magánnyugdíjpénztári tagok jelen pillanatban nem tudhatják, hogy egy adóval, egy járulékkal vagy egy, az államnak kötelezően nyújtandó kölcsönnel állnak-e szemben. Bizonyára mindenki belátja, hogy a kompenzáció módja, amiről más, hasonló intézkedést bevezető országokban, azaz a Baltikumban azonnal nyilvános döntés született, alapvetően befolyásolja az érintettek reakcióját, ezáltal az intézkedéscsomag makrogazdasági és költségvetési hatásait is. A kompenzáció lehetséges módjainak egyike sem vezet olyan rövid távú kiadásnövekedéshez, amit a tagdíjak átirányításából fakadó átmeneti bevételnövekedéssel szembe lehet állítani. Rövid távon az intézkedés látszólag tehát kizárólag pozitív fiskális következménnyel jár, hosszabb távon azonban a társadalombiztosítási nyugellátó rendszer kötelezettségeinek emelkedése miatt az egész nyugdíjrendszer fenntarthatóságát rontja. Ezen pozícióromlás bemutatására a társadalombiztosítás jelenleg alkalmazott beszámolási rendszere nem alkalmas, mivel az csak egyéves távú pénzforgalmi szemléletben mutatja be a Nyugdíjbiztosítási Alap helyzetét. A kormány jelen javaslata újfent rávilágít arra, hogy a hosszú távú kötelezettségeket keletkeztető rendszerek esetében az éves, pénzforgalmat bemutató költségvetések és beszámolók önmagukban elégtelenek egy-egy intézkedés teljes hatásának bemutatásához. Hiszen a rövid távú és teljes hatásoknak gyakran mind a nagyságrendje, mind az iránya eltér egymástól. Ezért felhívom a tisztelt képviselők figyelmét arra, hogy a tagdíjakat érintő döntés bevételi következményeit a kompenzációs intézkedések hosszabb távon érvényesülő hatásainak fényében lehet csak értékelni. E hatások felméréséhez elengedhetetlen, hogy az intézkedések előterjesztője, összhangban a költségvetési felelősségi törvénnyel, megfelelő időhorizontú hatásvizsgálatokat végezzen és tegyen közzé.
- 12 Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Bár nem a most tárgyalt napirendi ponthoz tartozik, de két további példáját is kénytelen vagyok felhozni az átláthatóság súlyos sérülésének. Az egyik az államháztartási törvényt módosító törvényjavaslathoz benyújtott egyik módosító javaslat, amely költségvetési elszámolási szabályt kíván módosítani. Ez az úgynevezett államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/1283. számmal. A Költségvetési Tanács benyújtotta ezzel kapcsolatos hivatalos véleményét a parlamentnek tegnap, amelynek lényege, hogy a módosító javaslat mind a magyar, mind az európai elszámolási rendszerben értelmezhetetlen, mivel azon a téves feltételezésen alapul, hogy korábbi években egyszer már elszámolt bevételek fedezetként újra elszámolhatóak idei kiadásokkal szemben. Az idei költségvetési egyenleg kiszámításakor idei bevételeket kell az idei kiadásokkal szembe állítani. Ez egy teljesen elfogadott alapnorma. A tanács írásos véleményében részletesebben is kifejti álláspontját a társadalombiztosítási alapok és az egyéb elkülönített állami pénzalapok pénzügyi kimutatásának problémáival kapcsolatban. Ennek lényege, hogy ezek az alapok valójában nem működnek, és nem is képesek valódi alapokként működni, akár mint a budget alapok, viszont jelentősen hozzájárulnak a közpénzügyekkel kapcsolatos információk átláthatatlanságához. Az átláthatóságnak lényeges eleme nemcsak az adatok, hanem a döntési mechanizmusok és a döntések indokainak átláthatósága is. Szombaton nyújtotta be a kormány a jogalkotásról szóló törvényjavaslatát, amely immár kifejezetten előírja a költségvetési hatásvizsgálat elvégzését. Ezzel kapcsolatos a másik példa, az úgynevezett, az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló törvényjavaslat, T/1374. számmal, a múlt pénteken éjjel benyújtott, majd tegnap este megszavazott törvénycsomag. Az előterjesztő a költségvetési felelősségi törvény és a jogalkotási törvény előírásaival ellentétben semmiféle költségvetési hatásvizsgálatot nem mellékelt, helyettük ezt a feladatot a Költségvetési Tanács titkársága végezte el másfél nap alatt. De miután tegnap délután benyújtottuk elemzésünket, a zárószavazás előtt újabb kormányzati módosító javaslatot nyújtott be ez a bizottság, és már végképp nem volt senki, aki ennek hatásvizsgálatát a szavazás előtt elvégezze. Ez elvi, de gyakorlati téma is. Ilyen viszonyok között nem várható, hogy a gazdaság szereplői képesek legyenek racionális döntéseket hozni azon túl, hogy igyekeznek általánosan védekezni a magyar jogszabályok változékonyságával szemben, de ez komoly növekedési áldozatokkal jár az egész ország számára, amik pedig a fenntarthatósági problémák újratermelődéséhez vezethet. Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmüket, és most rendelkezésükre állok, ha kérdéseik vannak, vagy talán egy másik előadással. Köszönöm. ELNÖK: Elnök úr, mi is köszönjük szakértői véleményét. Miután megérkezett a kormány képviseletében Balogh Ádám helyettes államtitkár úr. Neki adom meg a szót, de előtte megkérdezem, hogy tudná-e ő is ezt a témakört integráltan kommentálni. Hogy egyértelmű legyen, amit javasolok államtitkár úrnak: a napirendünk 2. pontjában az adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat szerepel, a 4. napirendi pontban pedig a magánnyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló előterjesztés, amit a Költségvetési Tanács elnöke szakértői véleményével kiegészített. Lehetséges-e ezt a két törvényjavaslatot együttesen ismertetni, hogy együtt folytathassuk le a vitát, de külön szavaznánk róluk. BALOGH ÁDÁM (Nemzetgazdasági Minisztérium): A második témakörben nem vagyok illetékes, Nátrán Roland kollégám éppen a gazdasági bizottságban van meghallgatáson. Én az adótörvényeket tudom ismertetni.
- 13 ELNÖK: Azért tereltem össze ezt a két napirendi pontot, mert úgy szólt az információ, hogy az 1-5. napirendi pontoknál ön lesz az illetékes kormánytisztviselő, aki érdemben elmondja a véleményét. BALOGH ÁDÁM (Nemzetgazdasági Minisztérium): Nem vagyok illetékes abban, nem tudok nyilatkozni. ELNÖK: Jó. Akkor a 4-eshez szíveskedjék. (Jelzésre.) Azt sem tudja. DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Államtitkár úr, akkor az adótörvényekről fejtse ki a kormány álláspontját. ELNÖK: Államtitkár úr, akkor szíveskedjék ahhoz a napirendi ponthoz szólni, amelyikben illetékesnek tartja magát. Öné a szó. Hányas? Az előterjesztő szóbeli kiegészítése BALOGH ÁDÁM (Nemzetgazdasági Minisztérium): Ha jól tudom, a 2. és a 3. pont érint minket. ELNÖK: Tessék parancsolni! BALOGH ÁDÁM (Nemzetgazdasági Minisztérium): A 3. pontról itt nem volt szó a Költségvetési Tanács részéről, tehát csak a 2. pontról fogok most beszélni. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én is üdvözlöm önöket. Balogh Ádám vagyok, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára. Elnézést kérek a csúszásért, az előző bizottsági meghallgatásom húzódott el. Ezért Kopits úr véleményének csak a második felét tudtam meghallgatni, de úgy gondolom, eleget hallottam, illetve olvastam a tanács jelentését, úgyhogy tudok rá reagálni. Ott kell kezdeni, hogy miből indult ki a kormány. Adott egy általános világgazdasági helyzet, adott egy magyar gazdasági helyzet, úgy gondolom, ezt nem kell különösebben ecsetelnem. Ezért úgy gondolta a kormány, hogy mindenképpen jelentős változtatásokra van szükség ahhoz, hogy egy versenyképes, a regionális és az európai uniós versenynek megfelelő adórendszert tudjon kialakítani. Egy átfogó gazdaságpolitikai akciócsomag részeként kell az adórendszert szemlélni. Amit láttunk, az, hogy vagy egy olyan elosztási görbénk, ami egyértelműen azt mutatja, hogy a bevallott jövedelem a legalacsonyabb jövedelműekre összpontosul. Ennek a jövedelemelosztási görbének normál esetben egy haranggörbéhez kellene hasonlítania. Ez nálunk nem így működik, az alacsony jövedelműek adják az adófizetők nagy tömegét. Ez arra utal, hogy a gazdaságban jelentős a jövedelmek eltitkolása, nem megfelelő bevallása. Érdekes az, hogy Magyarországon az adófizetők 10 százaléka fizeti az adók 56 százalékát, 20 százaléka fizeti az adók 76 százalékát. Tehát a rendszer aránytalan. A harmadik pont, amiből kiindultunk az, hogy Magyarország hosszabb távon csak akkor van jövője, akkor tud előre lépni, ha a hozzáadott értékű munkában tudunk erősebbek lenni, azokon a területeken tudunk felmutatni valamit, amelyek magas jövedelmet biztosítanak. Tehát nem tudunk arra a pályára ráállni, mint mondjuk Kína, bár ez teljesen rossz példa, amely az alacsony költségű munkaterhével tud versenyképességre szert tenni. Mi erre nem vagyunk alkalmasak. Meg kell említeni azt, hogy a kormánynak voltak egyértelmű társadalmi céljai. A gazdasági célokból egy kicsit kilépve ezeket is meg kell említeni. Ez elsősorban a gyermekvállalás ösztönzése volt.
- 14 Ezek voltak azok a sarokpontok, amelyekből kiindultunk. Illetve természetesen konzultáltunk számos terület szakértőjével, szociológusokkal, gazdasági, adóügyi szakértőkkel, Szlovákiával, Németországgal, az Európai Unióval, az IMF-fel. Amit találtunk, az az, hogy Magyarországon a számoknak megfelelően az emberek adózási hajlandósága is hasonló. Tehát a mostani marginális adóteher, amit Kopits úr is említett, túlságosan magas. A magas jövedelem érdekes kérdés. Ami Magyarországon magas jövedelemnek számít, annak adóterhelése túlzott, emiatt eltitkolásra ösztönöz, illetve nem ösztönöz eléggé a munkavállalásra. Abba nem szeretnék belemenni, hogy Magyarországon valójában mennyi a szürke- vagy feketemunka aránya, számos tanulmány készült erről, a 10 százaléktól az egyharmadig nagyon sok minden elhangzik, de mindenképpen jelentős. Mindennek tükrében a kormány úgy döntött, hogy egy történelmi adócsökkentést, több területen adóegyszerűsítést hajt végre, ami egyúttal adócsökkentést is jelent, és ennek formájául az egykulcsos arányos adórendszer bevezetését választotta, ahol azok fizetnek majd kevesebbet, akik eddig túl sokat fizettek, túl lettek adóztatva. Tudjuk, hogy ez adócsökkentés, nem gondolja azt a kormány, hogy ez a pénz egy az egyben meg fog térülni a jövedelmek kifehéredésével. A kormány úgy gondolja, hogy a GDP-arányos adóelvonás túlzott mértékű. Ugyanakkor mindenképpen lesz ennek fehérítő és munkára ösztönző hatása is rövidebb és hosszabb távon egyaránt. Fontos megemlíteni azt, hogy Magyarországon nem kimondottan az adó elkerülése, eltitkolása, elcsalása volt jellemző, hanem az, hogy mindenféle egyéb ágon vették ki a jövedelmet, osztalékként vagy költségként, egyéb jogos vagy jogtalan módokon. Egy apró kis statisztika: Magyarországon tízszer annyi az építési vállalkozó, mint Ausztriában. Mostantól mindegy lesz, hogy milyen ágon veszik ki a jövedelmet, mindenhol az általános 16 százalék lesz bevezetve, 2013-tól lesz ez igazán 16 százalék, sajnos addig a szuperbruttó torzítja a rendszert. De amint a törvényből lehet látni, ezt két év alatt kivezetjük a rendszerből. A koncepció természetesen az, hogy nem büntetni akarjuk a munkát, hanem ösztönözni, szeretnénk a vállalkozókat olyan helyzetbe hozni, ahol megfelelő teher mellett tudnak foglalkoztatni, akár másokat, akár saját magukat. Fontos megemlíteni, hogy az önfoglalkoztatóknál nincs szuperbruttó, nem volt és nem is lesz. Ők már a 16 százalékos adó előnyeit már jövő évtől élvezik. Úgy gondoljuk, hogy ezzel olyan lehetőséget biztosítunk a munkavállalóknak és a munkáltatóknak, hogy rövid és hosszabb távon is megfelelően tudják az adórendszert alkalmazni, megfelelő lehetőséget teremtsen az adórendszer arra, hogy foglalkoztassanak magasabb jövedelműeket, a külföldiek számára lehetővé tesszük, hogy foglalkoztassanak olyan kutatókat, olyan mérnököket, akiknek magasabb a jövedelmük, de eddig túlzott adóztatás alá kerültek volna. Erre szolgál az is, hogy bevezetjük a tb-plafont a munkáltatói oldalon. Ezzel megint csak azt ösztönözzük, hogy a magas jövedelműek bevallják jövedelmeiket, és ne vigyék külföldre, a multinacionális cégek, a magyar nagyvállalatok pedig Magyarországon hagyják a hozzáadott értéket teremtő tevékenységüket. Fontos megemlíteni az adócsomag egyéb egyszerűsítő elemeit is. A továbbiakban nem fogjuk büntetni a nyugdíjasokat, a gyes-en, gyed-en lévőket, ösztöndíjasokat azzal, hogy a jövedelmük adózik. Hiszen például a nyugdíjból származó jövedelmük is adózik, mivel feljebb tolta az egyéb jövedelmüket egy magasabb adósávba. Ezt ezennel megszüntetjük, ezek a jövedelmek ténylegesen adómentessé válnak. Megszüntetjük a tevékenységre jellemző kereset fogalmát. Számos társadalmi, szakmai szervezet kérte tőlünk, az APEH is, mert jelenleg az ország nem áll készen erre. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az ötlet céljával nem értünk egyet. Az ötlet célja, hogy mindenki annyi jövedelmet valljon be, amit valójában keres. Az ügyvéd ne minimálbéren legyen bejelentve, hanem reálisan bérezze saját magát vagy munkatársait. Úgy gondoljuk, hogy ennek választott formája, amit az előző kormány vezetett be, most nem megvalósítható, erre egyéb megoldást kell találnunk. Nem feltétlenül az
- 15 a megoldás, hogy különböző adminisztratív eszközökkel kényszerítjük az adózókat a jogkövető magatartásra, esetleg az adóhatósággal való fenyegetéssel, hanem párbeszéddel olyan lehetőséget teremtünk, ami számukra vállalható, amit tudnak értelmezni, használni. A másik oldalon természetesen egy olyan adóhatósággal fognak találkozni, amely támogatja, segíti őket, de természetesen büntet is, ha ez szükséges. Nem tudom, pontosan milyen költségvetési kihatásokról esett szó az előzőekben, szeretném megerősíteni, hogy az országgyűlési tájékoztatóban szerepel a mi számításunk, ez nem a különadókat érinti. Ez körülbelül 300 milliárd forint. Itt szeretném hangsúlyozni azt, hogy nem számoltunk dinamikus növekedéssel. Gazdaságpolitikai szempontból nagyon is számolunk azzal, hogy az egész modell dinamikusan értelmezhető, de mivel konzervatívan kell becsülnünk a jövő évet, a 300 milliárd körüli összeg a mai alapokon nyugszik. Közben látom a Költségvetési Tanács számait, így mindenképpen konzultálunk a Költségvetési Tanáccsal az eltérésekről. Amúgy rendszeres kapcsolatban vagyunk a Költségvetési Tanáccsal, tehát amikor a Költségvetési Tanács éjjel dolgozott, mi is dolgoztunk, és online, illetve telefonkapcsolat volt a két szervezet között. Úgy gondolom, az együttműködés mindenképpen megfelelőnek és kielégíthetőnek tekinthető. Az egyéb adók tekintetében két dolgot szeretnék kiemelni, reagálva Kopits úr felvetésére. A bankadó valóban most lett pontosítva, ebben az adócsomagban, de már nyáron is jeleztük, hogy ismét ki lesz vetve. A tao-kulcs hatása becslésünk szerint kevesebb, mi 80-90 milliárddal számoltunk, természetesen 2013 még meglehetősen távoli év, tehát itt ezért ez a különbség viszonylag jól magyarázható, bizonyára meg tudjuk találni az okát, hogy miben különböznek a modelljeink. Ha a gazdaság élénküléséből származik ez a nagy különbség, akkor ezt mindenképpen pozitívan fogadjuk. Az adótörvények egyéb módosításai jelentőségüket tekintve lényegesen kisebbek, de természetesen, ha a bizottság tisztelt tagjainak ezzel kapcsolatban van kérdésük, akkor azokra szívesen válaszolok. Köszönöm szépen. Észrevételek, vélemények ELNÖK: Mi is köszönjük, államtitkár úr kiegészítő előadását. A bizottságnak arról kell döntenie, hogy alkalmasnak tartja-e a törvényjavaslatot általános vitára. Megkérdezem képviselőtársaimat, kinek van kérdése, véleménye. Szekeres Imre képviselő úr! DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Szeretném tisztázni ezt a helyzetet, mert azt gondolom, nem igazán alkalmas a költségvetési bizottság ilyen helyzetek kezelésére, hiszen itt nem a Költségvetési Tanács előterjesztését vitatjuk, amihez a kormány szól hozzá, hanem a kormánynak van egy előterjesztése, és tőle függetlenül alakítja ki a Költségvetési Tanács az álláspontját. Ezt azért fontos tisztázni, mert egy adótörvénycsomag készítése során a legnagyobb felelősség a kormányé, amelyik előkészíti és az Országgyűlés elé terjeszti a javaslatot. Hiszen az adótörvényeknek ebben a részében és a további négy előterjesztés esetén is, amelyik ebbe a témakörbe tartozik, ezekkel szorosan összekapcsolódik, a kormányzatnak kell az előkészítő munkát elvégeznie, mivel minden magyar állampolgárt érint valamilyen formában, nemcsak az személyi jövedelemadóról, hanem a többi adóról szóló törvény is. A Magyar Szocialista Párt nem tartja általános vitára alkalmasnak ezt az előterjesztést. Előkészítetlennek tartja. Nem történtek meg a szükséges egyeztetések, nem kaptak a törvényekben rögzített lehetőséget az érdekegyeztetés partnerei, hogy véleményt mondjanak, és egy olyan törvénykezési gyakorlatra próbálják az Országgyűlést rákényszeríteni, ami nem jó senkinek. Szeretném hozzátenni, hogy hosszú távon ennek a kormánynak sem jó. Azt, hogy a bizottsági ülés ilyen fura módon kezdődött, hogy először a Költségvetési Tanács elnökének
- 16 véleményét ismerjük meg, sajnálom. Akár délutánra is el lehetett volna napolni az ülést, hogy megadjuk a megfelelő módját egy adótörvény előterjesztésének, de sajnos ezt már meg kell szokni. De a logikai kapcsolatot felborítani akkor sem lehet. A kormány az előterjesztő, a Költségvetési Tanács pedig tőle független véleményt mond. Egyébként az elnök úr világossá tette, hogy sem értékválasztásban, sem hatékonysági szempontból nem mondott véleményt a tanács az előterjesztésről, azokat a szempontokat értékelte, amelyeket törvényben rögzítetten számára kötelezően előírtak. Ami a kérdés tartalmi részét illeti, hiszen az általános vitára való alkalmatlanság egyik okát az előkészítetlenségben és az egyeztetés hiányában látjuk, de természetesen a tartalmi kérdésekkel is szorosan összefügg ez az álláspontunk, két nagyobb ügyet emelnék ki, amelyek miatt nem tartjuk lehetségesnek az általános vitára való alkalmasság kimondását, miközben, úgy gondolom, a kormány kötelessége az előterjesztés, és ezt semmilyen módon nem kívánjuk felülbírálni. Az egyik a személyi jövedelemadó-rendszer és a jövedelmi viszonyok ilyen drasztikus átalakítása, amelyre most a kormány készül, a magyar társadalom érdekeivel ellentétes. Szeretném teljesen világossá tenni, hogy még az önök által kialakított számítások szerint is szó sincs semmilyen nagyarányú adócsökkentésről, amellyel kapcsolatban a társadalomnak várakozása volt. Csak és kizárólag arról van szó, hogy a felsőbb jövedelmi kategóriába tartozó 7-8 százalék esetében van egy drasztikus adócsökkentés, ez a bizonyos több mint 300 milliárd forint. A magyar társadalom meglévő jövedelmi viszonyai mellett, amelyre az államtitkár-helyettes úr is emlékeztetett minket, ez azt jelenti, hogy a munkavállalók több mint 90 százaléka számára a belső átrendeződéseket is figyelembe véve, a lehetséges minimálbér-emelést figyelembe véve, tehát a dinamikus modellt figyelembe véve, amellyel ilyenkor illik számolni, legjobb esetben is változatlan marad a helyzet. De még ez sem biztos, ezt majd a különböző részletek, a cafeteria rendszer és egyebek tisztázása során fogjuk tudni megállapítani. Tehát, nincs szó nagyarányú adócsökkentésről, csak a felső 7-8 százalék nagyon jelentős mértékű adócsökkentéséről van szó. Ezért mond le 300 milliárd forintról a költségvetés, amelyet természetesen más ágakon, más adók révén be fog szedni. Kevesek adócsökkentését sokak áremelése fogja kompenzálni az elkövetkezendő 2-3 évben. Szeretném hangsúlyozni, hogy az az adócsökkentés, amely az idén végbement a személyi jövedelemadóterhelésben, az MSZP által megszavazott adócsökkentés az alsó és a közép státusú társadalmi csoportok számára adott jelentős adócsökkentés volt, átlagosan havi tízezer forintos keresetnövekedés formájában. Ezzel szemben, még egyszer hangsúlyozom, ez az adócsökkentés csak és kizárólag a felső 7-8 százalék számára ad bármifajta módon is könnyebbséget. A másik nagy kérdés, amit egy adórendszer hatékonyságánál vizsgálni kell, mert az első értékválasztás kérdése, elnök úr, a Magyar Szocialista Párt értékválasztásának az a rendje, hogy a társadalom a terheket arányosan viselje. Az arányos alatt nem lineárist értünk, hanem a megfelelő jövedelmi viszonyoknak megfelelő adóterhelést. Szeretném hangsúlyozni, hogy Európa országaiban 35-40 százalék között van az az adókulcs, amelyet a felső 10 százalék adóként fizetni szokott. Ez alól az Európai Unió tagállamai közül kivétel a három balti állam, illetve részben Csehország, Szlovákia és Lengyelország. Minden más európai uniós tagállamban és fejlett társadalmakban jóval arányosabb és igazságosabb személyi jövedelemadó-rendszer van. De van egy másik probléma is vele. Nevezetesen az, hogy semmilyen módon nem ösztönzi a növekedést és ezen keresztül a munkahelyteremtést. Meggyőződésem szerint a meglévő számítások, sőt, a visszamenőleges kutatások is, elég, ha a Tárki kutatásaira utalok, amelyek az elmúlt 11 évben minden egyes évben végigkövették a társadalom jövedelmi és vagyoni helyzetének átalakulását, világosan mutatják, hogy a magyar társadalom jelenlegi fejlettségi állapotában az a minimális megtakarítás, amely a felső
- 17 rétegnél képződik, nem jelenti a gazdasági növekedés ösztönzését, hanem elsősorban a megtakarítási hajlamot ösztönzi. Szeretném tehát világossá tenni, hogy mivel nincs szó nagyarányú egyszeri adócsökkentésről, főleg nem az alsó és középosztályok esetében, és mivel nincs semmilyen érzékelhető gazdasági növekedést ösztönző vagy munkahelyteremtő hatása, ezért a Szocialista Párt már tartalmi okokból sem tartja a javaslatot általános vitára alkalmasnak. Azt gondolom, mivel elég tartalmas hét elé nézünk a parlamentnek, indulásként a Szocialista Párt nevében ezeket kívántam elmondani. Nem fogjuk megszavazni az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Mielőtt továbbadom a szót, egy reflexiót engedjenek meg azzal kapcsolatban, hogy itt egyfajta kritika érte az ülésvezetést, amit köszönettel veszek. (Dr. Szekeres Imre: Nem az ülésvezetést bíráltam.) Tisztázzuk a helyzetet. Akceptáltam és akceptálni is fogom azt a gyakori helyzetet, miszerint a kormány illetékes képviselője nem tud itt lenni, azon egyszerű oknál fogva, hogy egyszerre két helyen nem lehet. Viszont nem akartam megvárakoztatni a Költségvetési Tanács vezetőit sem. Mérlegeltem azt a szempontot, hogy elvileg az előterjesztést szombat óta mindenki megismerhette. Az, hogy itt Kopits úr szakértői véleménye úgy hangzott el, hogy nem hallottuk előtte a kormány szóbeli kiegészítését, szerintem a világon semmi gondot nem jelent, hiszen arra reagált a tanács elnöke, amit mindannyian megismerhettünk. Ennyit szerettem volna kommentárként hozzáfűzni Szekeres képviselő úr megjegyzéséhez. Ezek után átadom a szót Balla György képviselő úrnak. BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Részben én is ezzel kezdtem volna, mivel azt a képviselőt, aki nem úgy kezdi a bizottság ülését, hogy meghallgatja a kormányt és másokat, hanem elolvassa a benyújtott törvényjavaslatot, azt nem fogja zavarni az, hogy a Költségvetési Tanács mondja el előbb a véleményt és utána a kormány, vagy mindez fordítva történik. Egyébként, képviselő úr, ez szokott a képviselői munka általános rendje lenni: megismerjük a törvényjavaslatot, megfogalmazzuk magunknak a kérdéseket, és föltesszük annak, akit érint. Ezt megtehette volna, itt ül a kormány, itt ül a Költségvetési Tanács, de valamibe csak bele kell kötni. Ismerjük már a szocialistákat, most ez megtörtént, lendüljünk ezen túl. Az már egy másik kérdés, hogy Szekeres képviselő úr azt mondta, hogy nincs nagyarányú adócsökkentés. Kis hibája ennek a véleménynek, tisztelt képviselő úr, hogy éppen az ön frakciótársai hazudtolják meg önt. Nem volt olyan régen tegnap este, amikor a különadókról döntött az Országgyűlés, semmi mást nem hallottunk a szocialistáktól, csak azt, hogy a személyi jövedelemadóban történt nagyarányú bevételkiesés, ergo adócsökkentés miatt van szükség a különadókra. Tehát azt szeretném önöktől kérni, hogy ha véleményt fogalmaznak meg, akkor legalább belül döntsék el, hogy van adócsökkentés vagy nincs. Azt tudom, hogy önöket a tények a legkevésbé sem szokták zavarni, de legalább állapodjanak meg magukban arról, hogy éppen mit is mondanak. Mert kicsit nehéz úgy vitatkozni, hogy az egyik este ezt mondják, másnap reggel pedig annak homlokegyenest az ellenkezőjét. Maradjunk annyiban, hogy van jelentős adócsökkentés, éppen úgy, ahogy a polgári kormány ezt vállalta. Nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy senki nem jár rosszabbul, és nagyon sokan jelentősen jobban fognak járni ezzel a személyi jövedelemadó-rendszerrel. Van némi véleménykülönbség közöttünk. Mi azt gondoljuk, hogy ha az emberek jobban járnak, annak van pozitív hatása a gazdaságra, ha az emberek rosszabbul járnak, annak van negatív hatása a gazdaságra. Ha ezt nem hinnék el tisztelt képviselőtársaim, akkor próbáljanak arra gondolni, amit az elmúlt 8 esztendőben műveltek, és rá fognak jönni, hogy nekünk van igazunk. Azt nem csodálom, hogy Szekeres képviselő úr bejelentette, hogy a Szocialista Párt
- 18 nem fogja támogatni ezt a törvényjavaslatot, és nem tartja általános vitára alkalmasnak. Meg is lepődtem volna, ha annak tartja, hiszen a szocialistáktól megszokhattuk az elmúlt 8 esztendőben, hogy csak olyan adótörvény-változásokat szoktak általános vitára alkalmasnak tartani, ami adóemelést tartalmaz. Lévén most adócsökkentésről szó, ezért nyilvánvaló volt számomra, hogy ők ezt nem fogják támogatni. Beszéljünk világosan szerintem az értékválasztásról is. Ha megengedik, akkor most egy kicsit most hosszabban beszélnék. Mi is a Szocialista Párt értékválasztása? Általában, társadalomfilozófiában, amit egyébként tükrözni szokott, nem butaságból, nem félreértésből, hanem tudatosan, az adórendszerük is. Egyszerűen nem szeretik azt az országot, amiben egy erős középosztályról beszélnek. Nem szeretik azt az adórendszert, ami betartható. Folyamatosan csak és kizárólag olyan adórendszert, olyan törvényeket fogadtak el az elmúlt 8 esztendőben, amiről pontosan tudták, hogy mindazok, akiknek lehetőségük van arra, hogy megpróbálják valamilyen szinten kikerülni, azok élni fognak a kikerülés lehetőségével. Nem azért, mert ezt szeretik, nem azért, mert ilyen a hajlamuk, hanem egyszerűen azért, mert ha azokat a szabályokat betartották volna a-tól zet-tig, amiket önöket rájuk kényszerítettek, akkor fölkopott volna az álluk, és éhen haltak volna. Akkor tönkrement volna a vállalkozásuk, nem tudtak volna dolgozni, és nem tudtak volna munkát adni az embereknek. Önök ezt pontosan tudták. De önök olyan országban szeretnek élni, olyan országot szeretnek irányítani, ahol ez a rend. Hozzunk olyan szabályokat, amelyek betarthatatlanok, majd ráuszítjuk a hatóságokat ezekre az emberekre, hogy legalább féljenek. Ebben semmi újdonság nincsen. Ezt csinálták 1990 előtt is, ezt csinálták 1994 és ’98 között is, és ezt csinálták az elmúlt 8 esztendőben is. Azt gondolom, hogy az önök adórendszere folyamatos hazug adórendszer volt. Ezzel szemben az az adófilozófia, az az adójavaslat, az a törvénycsomag, amelyet a Fidesz Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt kormánya, a nemzeti együttműködés kormánya, a nemzeti ügyek kormánya nyújtott be a parlamentnek, egy tartható, mindenki számára előnyöket biztosító, az embereknek nem a kiszolgáltatottságát, hanem a lehetőségeit fokozó adórendszer. És akkor még nem beszéltem külön a családokról. Mert érdekes módon Szekeres úr egy szóval sem említette például, hogy ugyanebben a személyi jövedelemadó-rendszerben a gyermekvállalás terheinek elismerésére nagyon jelentős kedvezmény van. Tehát egyszerre sikerült megvalósítani az arányos, egykulcsos adórendszert a családi adórendszerrel együtt. Mindaz megtalálható benne, amit a választások előtt ígértünk. Az önök számára ez nyilvánvalóan szokatlan. Önök a választások előtt ígérnek, majd titokban bejelentik, hogy széthazudták az agyukat, utána egészen mást csinálnak, mint amit ígértek a választások előtt. Önök megalkotnak egy adórendszert öt évre előre, választási évben adócsökkentést sugallva, majd néhány hónap múlva az egész törvénycsomagot a visszájára fordítják, belehazudnak az emberek képébe, és utána csodálkoznak, hogy az ország nem fejlődik, a gazdaság visszaesik, és az emberek nem bíznak önökben. Ezzel szemben most azt láthatjuk, hogy teljesen más felfogás érvényesül. Jön egy adórendszer, ami egyébként kétségkívül a multinacionális vállalkozásoknak nem fog kedvezni, azt gondoljuk, hogy elsősorban tőlük kell a terheket elvárni, nem az emberektől. Az emberek pénztárcájában több marad, lehetőségeik lesznek, és hiszünk abban, hogy ez a gazdaság számára is hasznos lehet. Azt hiszem, tisztelt képviselő úr, hogy akkor kibeszéltük az önök tevékenységét, kibeszéltünk a miénket, és kibeszéltük azt is, hogy mi a különbség a szocialisták és a Fidesz Magyar Polgári Szövetség adófelfogása között. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Következik Lenhardt Balázs képviselő úr.
- 19 DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt kell mondjam, az a ritka eset fordul elő, hogy szinte teljesen egyetértek azzal, amit Szekeres Imre elmondott. Mert valóban, a szép szándékok a törvényjavaslatban nem tükröződnek. A társadalmi igazságosság sérül az egykulcsos adórendszer bevezetésével, a progresszív, azaz többkulcsos adózás a szociális állam vívmánya volt, pontosan arra az elvre épülve, hogy aki nagyobb jövedelemmel rendelkezik, az nemcsak arányaiban, a jövedelemmennyiségben is többről képes lemondani ahhoz, hogy a társadalmi újraelosztásban az állam a különböző funkcióit teljesíteni tudja. Erről a pluszbevételről lemond most az állam, ami az elmúlt időszakban, és most itt nehéz nem visszautalni megint a 8 évre, de mindenképpen a Szabad Demokraták Szövetségének volt a fő követelése, és az egykulcsos adó egy neoliberális eszme volt mindig is, pont azért, hogy pontosan ugyanakkora adómértékkel legyen terhelve a minimálbért vagy a havi több milliót kereső. Ez pedig abszolút nem felel meg az igazságosság elvének, a teherbíró-képesség figyelembevételével megállapítható közös teherviselés mértékének. Jelenleg az új adórendszer alapján, és azért mondom, hogy jelenleg, mert bizonyos, nagyon is fontos részletszabályok kidolgozás alatt állnak, az tény, hogy a mostani adórendszerrel összehasonlítva a bruttó 280 ezer forintos jövedelem alatt mindenki rosszabbul járna. Még ha meg is történik a minimálbér megemelése és egyéb végleges változás. Azért mondtam ezt hipotetikusan, mert a kormány abban tényleg határozottságot mutatott, hogy törekedni fog arra, hogy rosszabbul ne járjanak az alacsonyabban keresők sem. Tehát erre lesz egyfajta kompenzáció minden terv szerint. Azt a durván 300 milliárd forintot, ami kiesik az szja-bevételből, nyilvánvalóan pótolni kell valahonnan. A tegnap esti vita során elhangzott, hogy az ágazati különadókra és a magánnyugdíjpénztárakba befizetett tagdíjak átirányítására a költségvetési lyukak betömése miatt lesz szükség. De ezt önmagában nem tartjuk problémának. Miért lenne az baj, ha a lakosságot részesítjük adókönnyítésben a multinacionális cégek hátrányára, illetve az iránt a teljesen rossz és működésképtelen magánnyugdíjpénztári rendszer iránt, ami a Horn-éra eredménye volt, és sajnálatos, hogy 13 évig tudott úgy működni, hogy gyakorlatilag semmi érdemi hasznot nem hozott az embereknek, és a válságban mutatta meg, hogy milyen kockázatosan kezelték ezeket pénzeket, és a befizetések egy jelentős része eltűnt. De ez egy másik téma. Az ténykérdés, hogy elsősorban az szja-csökkentés valóban a felső középosztályt, illetve a még jobban keresőket fogja különösen pozitívan érinteni, ami szintén nem lenne baj önmagában, mert egy államnak valóban gondoskodnia kell a polgárairól, és az az állam lehet virágzó és elégedett, ahol mindenki a saját munkajövedelméből minél nagyobb arányban tud részesülni, és utána akár befektetve, akár a megtakarításaival is növelni tudja a közjót. Az aggodalmunk nekünk is az, hogy ugyanakkor a legalacsonyabb jövedelműek megélhetési költségei részben az elharapózott devizahitelek törlesztési terheinek növekedése miatt nagyon nehezen biztosított. Itt a szociális szempontokat lehet, hogy egy kicsit határozottabban kellett volna érvényesíteni. Azért mondom meglepőnek, hogy nekünk, a Jobbiknak is az a véleményünk, hogy a Bajnai-kormány által elfogadott, január 1-jétől most már életbe nem lépő adótörvény-változás jobb lett volna. Az, hogy a sávhatárokat toljuk folyamatosan fölfelé, de a progresszivitás megmarad, igenis sokkal pozitívabban szolgálta volna mind a legalacsonyabb jövedelműek szociális viszonyait, lehetőségeit, mind a középosztály kialakulását és megerősítését, amit mi is alapvető célnak tartunk. A családi kedvezményeket, amelyek végül megvalósultak, mert aggódtunk, hogy a költségvetés helyzete ezt nem fogja lehetővé tenni a júniusban elhangzott bejelentés után, pozitívnak érezzük. De az egy vagy két gyermek után érvényesíthető maximálisan 10 ezer forint adókedvezmény inkább jelképes, míg a valóban mértékadó kedvezménynél, ami 3 vagy több gyerek esetén érvényesíthető, gyermekenként 206 ezer forintos adóalap szükségeltetik, tehát több mint félmillió forintos adóköteles jövedelemmel kell rendelkezni azért, hogy ezt
- 20 valaki maximálisan érvényesítse. Ez megint azt jelenti, hogy ezzel a tehetősebb, nagyobb jövedelemmel rendelkező családok fognak tudni inkább élni, ami nem baj, csak ugyanakkor a ténylegesen rászorulók nem fognak tudni megbirkózni az őket szorongató terhekkel. És itt leszögezem, ha már értékekről is szó volt, hogy a Jobbik programjának alaptétele is, hogy a családi kedvezményt mindig munkavégzéshez és adófizetéshez lehessen kötni. Tehát véget kell vetni, és ezt pozitív tendenciának érezzük a kormánynál, a szocialisták által elterjesztett segélyrendszernek, és itt nyilván pártpolitikai szavazati szempontok is szerepet játszottak, mert a megélhetési gyerekszülés demográfiai és szociális katasztrófát okoz már jelenleg is Magyarországon, és a távolabbi kilátásai beláthatatlanok. Még egy elemet akarok még megemlíteni. Az mindenképpen érv, és megfontolandó érv, ami elhangzott az előterjesztő kormány részéről, hogy a régiós adóversenyben fontos, hogy Magyarország is a közvetlen közép-európai versenytársaival lépést tudjon tartani, de lehetőleg kedvezőbbet kínáljon. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet, hogy míg ez a társasági adónál mindenképpen nagyon pozitív külső megítélést fog jelenteni a Magyarországra beruházni szándékozó külföldi cégek számára, az szja rendszere nem a legfontosabb kérdés ilyen szempontból. Azokban az országokban, ahol ezt bevezették, itt elhangzott Szlovákia vagy Csehország, az első két évben, most hallottuk a Költségvetési Tanács beszámolójában is, visszaesés volt a GDP-ben összességében. De később sem állapítható meg, hogy érdemi gazdasági fellendülést okozott volna az egykulcsos jövedelemadó bevezetése. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A szünet előtt még meghallgatjuk Hargitai János képviselő urat. DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarok hosszan visszatérni arra, ami a bizottsági ülés előtt történt, méltányolom elnök úr eljárását. Az idővel való gazdálkodás miatt hallgattuk meg a Költségvetési Tanács álláspontját előbb, mint a kormány előterjesztését. Én sem gondolom, hogy olyan túl nagy problémát jelentett volna a két expozét elkülöníteni. Szekeres képviselő úrnak azt a megjegyzését persze, értem, hogy köszöni a kormány kiegészítését, mintha itt valaki más lett volna az előterjesztő. Nyilvánvalóan ő is mindent értett, de ellenzéki képviselőként ezt a megjegyzést kellett tennie. Kopits elnök úr véleménye legfeljebb azért lehetett zavaró, bár számomra nem volt az, mert olyan törvényekről is beszélt, amelyek itt nincsenek napirenden. De talán ezt is el tudjuk tenni abba a fiókba, amelyikbe való, és majd elővesszük a megjegyzéseit, amikor azokat a törvényjavaslatokat érdemben tárgyalni fogjuk itt vagy a plenáris ülésen. Két dolgot mindenképpen el akartunk érni az adótörvények beterjesztésével, ez a kormány képviselőjének expozéjából világosan kiderült. Az egyik, hogy egy átlátható rendszert hozzunk létre az eddigiekkel szemben, mert az nagyon nem volt az. A kormány arra az álláspontra jutott, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadózást teszi átláthatóvá, bár ez senkit nem érhetett váratlanul, mármint hogy átláthatóvá tegyük ezt a rendszert, mert ezt minden kormány eddig is megfogalmazta, csak soha nem tudott tenni semmit. Azt gondolom, ez a rendszer átlátható, hiszen egy kulccsal fogunk adózni. Az átláthatóságot még két évig valamelyest zavarja a szuperbruttó, de ha kivezetjük a rendszerből, akkor, azt gondolom, tényleg eljutunk abba a helyzetbe, hogy szinte már egy söralátéten meg lehet tenni az adóbevallásokat. Hiszen nemcsak az személyi jövedelemadó-rendszerben érvényesítjük ezt a 16 százalékot, hanem minden egyes jövedelemnél, bármilyen jogcímen jusson hozzá. Azt gondolom, hogy az átláthatóság irányába egyértelműen tettünk egy lépést. A másik célunk, amit szintén előre rögzítettünk, hogy az adóterhelést csökkenteni akarjuk. Itt éri érdemi kritika ezt az előterjesztést elsősorban a szocialisták részéről, de a Jobbik képviselője is csatlakozott hozzájuk, mondván, hogy igazságtalan az a rendszer, ami
- 21 egyes álláspontok szerint csak a jól keresőknek kedvez, mások szerint mindenkinek kedvez, de a jól keresőknek jobban. Visszautalnék arra, amit államtitkár úr mondott. Felvázolt egy olyan adórendszert, egy olyan teljesen elképzelhetetlenül torz rendszert, amit, nem tudom, mióta tolunk magunk előtt, és ami csak hazugságokra épült, például, hogy az ország háromnegyede minimálbéren adózik vagy annak közelében, azok pedig, akik érdemben adóznak, ez 10 százalék, befizetik az adóterhek majdnem felét. Ezt a rendszert akarjuk végre szétzúzni, a hazugságokra épülő rendszert, amit megörököltünk önöktől. És ehhez ilyen lépéseket kell megtennünk. Persze, hogy a jobban keresők jobban járnak, mint azok, akik a minimálbér körül kerestek eddig. De azt is reméljük, hogy ezekkel a radikális változásokkal el fogjuk érni azt, hogy egy normális adórendszere lesz ennek az országnak, és mindenki annak megfelelően adózik, amennyi jövedelme van, mert egyelőre túl nagy az adóelkerülés. Az persze nagyszerű viszonyítási alap, hogy mi van a fejlett világban, ott, ahol a szociális vívmányok maximálisan érvényesülnek. Egyébként ezek az országok is most döglenek bele ezekbe a rendszerekbe. De nézzük meg, hogy mit csinál Kelet-Közép-Európa, és vajon miért teszi azt, amit tesz. Az országokat Szekeres képviselő úr sorolta, én nem teszem meg, hogy megismételjem. Ezek a mis versenytársaink. Nekünk azt kell nézni, hogy Kelet-Közép-Európában mi történik, mert a befektetni akaró tőke ezt a térséget egységes térségként nézi. Ráadásul a feltörekvő Kelet-Közép-Európának az önök tevékenysége révén a végén vagyunk. Majd ha egyszer meghaladjuk ezt az állapotot, akkor mi is elgondolkodhatunk a távoli jövőn, hogy bonyolíthatjuk-e az adórendszerünket, és megengedhetünk-e magunknak olyan döntéseket, hogy majd az akkor nagyon jól keresőknek valamifajta plusz adókulccsal a jövedelmük egy részét elvonjuk. Azt gondolom, hogy egyelőre az adórendszer ésszerűsítése és tisztítása van napirenden, és ezt az egykulcsos adórendszer jól szolgálja. Szekeres képviselő úr azt is megfogalmazta, hogy egyelőre teljesen tisztán nem látunk, hogy valóban igaz-e az az állítás, hogy valakik rosszul járnak, mert mi azt mondjuk, hogy mindenki jól fog járni. Nyilvánvalóan, amikor a minimálbérről döntünk, akkor látszódnak tisztán ezek a kérdések. Mi továbbra is azzal kalkulálunk, hogy minden adózó jobban fog járni. Azt nem tudjuk garantálni, hogy minden adózó hasonlóan jól fog járni, hiszen ezt a torz adórendszert éppen ki akarjuk végre mozdítani abból a helyzetből, amiben van. Nagyon fontosnak tartom azokat a demográfiai mutatókat, amelyek Európát nézve is tragikusak, de Magyarországot tekintve még Európához képest is tragikus. Ezen változtatni kell. Az adórendszer egyfajta mód a változtatásra. Azt gondolom, itt is merész lépést teszünk az adórendszer itt meg fogja teremteni azokat a változtatási lehetőségeket, amiket optimálisnak remélünk, ösztönzi az egy vagy két gyerek vállalását, de még inkább ösztönzi azt, hogy akiknek erre szándékuk van, nagyobb családban, legalább három gyerekben gondolkodjanak, mert ott lépnek érvénybe az érdemi adókönnyítések. Szekeres képviselő úr úgy gondolja, hogy ez egy értékválasztás. Mi is azt gondoljuk, hogy ez egy értékválasztás, de mi nyíltan kimondjuk ezt, letesszük a voksunkat a törvényjavaslat mellett, és azt is tudomásul vesszük, hogy önök egészen másban gondolkodnak. A mi felelősségünk, hogy átvigyük ezt az adótörvényt a parlamenten, és ezt meg fogjuk tenni. ELNÖK: Köszönöm alelnök úr hozzászólását. Most tartunk egy technikai szünetet. VÁGÓ GÁBOR (LMP): Elnézést, minden frakciónak volt lehetősége, hogy kifejtse az álláspontját. ELNÖK: Vágó képviselő úrnak is lesz, de van egy másik szabály is, hogy egy kormánypárti felszólalást egy ellenzéki követ. Itt most nem a frakciót preferáltam, hanem az
- 22 ellenzékiséget. A szünet után Vágó képviselő úr, majd Arnóth képviselő úr következik. (Rövid szünet.) Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat. Arnóth Sándor úr következik. ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Mondandóm egy része nyilvánvalóan a személyes tapasztalatból eredő szakmai mondandó, a másik része inkább értékválasztási problémákról szólna. Sajnálom, hogy még nem jött be Szekeres úr, hiszen valóban joggal megrótta a kormány képviselőjét, hogy késett néhány percet, és utána frappáns elemzést is adott arról a szocialista álláspontról, hogy miért nem támogatnak egy bizonyos elgondolást az adójogszabályokkal kapcsolatban. Azt szeretném mondani, hogy ez akkor lenne jogos és igazságos, ha egy normálisan működő országban élnénk. De egy olyan országban, ahol Szekeres úr tárcavezető volt, Juhász Ferenccel karöltve sikerült egy olyan honvédelmi politikát kialakítani, ami gyakorlatilag a honvédség teljes felszámolásához vezetett, ez nem egy normálisan működő ország gondolatmenetét jelzi. Nem egy normális ország megjelenítését jelenti. Ahhoz képest, amit Szekeres úrék csináltak, ahogy a jó öreg Béla bácsi mondta, Trianon fegyverkezési verseny volt. A magabiztosság helyett tehát inkább némi visszafogottságot kellene mutatni. Még egyszer megismétlem, egy normálisan működő országban ez jogos kritika lenne, itt viszont kevésbé érzem annak. Valóban probléma az értékválasztás, hiszen Magyarország, és Kopits úréknak is jelezném, aki hallja, adja át nekik, hogy az elemzésük nem tér ki arra, hogy Magyarország folyamatosan a billegés állapotában van. Van egy gazdaságilag nagyon nehezen értelmezhető adottság, egy rossz helyzet, aminek a következménye az, hogy úgy próbálunk kijutni ebből a helyzetből, hogy gyorsan megszorításokat vezetünk be. Ezek rendszeresen új adókat jelentenek. Ezzel valamennyire stabilizáljuk ezt a rossz gazdasági helyzetet, ami automatikusan, a következő piaci hullámnál egy újabb gazdasági válsághelyzetet eredményez, újabb megszorításokkal, újabb adókkal. Ez okozza a stagnálás és a válság közötti folyamatos billegést. Ez az a gazdaságpolitika, amit, amit Kopits úrék elemeztek. Ennek természetesen nem felel meg az az elgondolás, amit mi hajtunk végre. Tökéletesen az ellentéte annak. Nem is akarunk megfelelni ennek az elvárásnak. Mert ennek az a következménye, hogy tucatjával az újabb dolgok, az áfavarázslástól kezdve a politikai érdekeknek megfelelően túladóztatják a társadalmat. Innentől kezdve jön az az állapot, hogy az ország kétharmada minimálbéren adózik, a másik 10 százalék meg viszi a hátán az országot. Ezt természetesen szét kell szedni. Adópolitikai szempontból tehát Augiász istállója az, ami ránk maradt. Ez az, amivel szakítani kell. Ennek az a következménye, ha ezt a kis országot el akarjuk képzelni egy térképen, akkor valahol az Ormánságban elindul egy félhold, a határok mentén, egészen DélBékésen, Észak-Békésen át, Sárréten, Biharon keresztül föl az aprófalvakig, Miskoltól északra, ami a szegénységet jelenti. A mélyszegénységet. Ott nem képződik adóbevétel, ott nincs gyakorlatilag semmi, nincs semmi, ami az embereknek esélyt adna. Ezeknek az embereknek a helyzetét nem úgy lehet javítani, hogy adót tornáztatom, mert ott nem tudnak adót fizetni. Nem tudnak adót fizetni. Nyilvánvalóan jönnek azok a problémák, amelyeket a Jobbik szokott hangsúlyozni. Ezért munkahelyteremtésre van szükség, be kell rúgni a motort. Be kell indítani a gazdaságot. Ez az, amire se Kopits úrék nem tudnak felmutatni semmit, hogy hogyan kéne csinálni, sem az MSZP, azon kívül, hogy nekik nem tetszik. C’est la vie – mondja a művelt török, ha tud japánul. Ennek az lesz a következménye, hogy vagy elmenekülnek rokkantnyugdíjba az emberek, vagy a megélhetési problémákat gyermekek születésével próbálják kompenzálni, és így segélyfüggővé válnak. Nézzék meg! Százezrek élnek meg ebből. És akkor a polgármesteri hivatalok nyakába akasztják ezt a problémát, amit a kormány gerjeszt, és évtizedek óta nem old meg. Még csak normális kísérletei sincsenek erre. Ezért olyan helyzet alakul ki, hogy a 17
- 23 ezres Püspökladánynak 1100 embert kell munkába vinnie. Tök mindegy, hogy közmunkának vagy minek hívjuk. Az a gazdaság, az a piacgazdaság, ami arról szól, hogy a nem termelő Püspökladány városa eltartja a lakóit közmunkákkal? Ha ez a piacgazdaság, akkor én irtózom, és fölkiáltok, hogy ezt nem kérem. Ezt valahol szét kell szedni. Ez nem működőképes. Ha ez a piacgazdaság, akkor ez a Hold túlsó oldalán sem működik, nemhogy nálunk. Teljesen világos, hogy a teherviselő embereket nem lehet tovább terhelni. Ha tízszer annyit keresek, akkor tízszer annyi adót fizetek. De ha engem abba helyzetbe hoznak, hogy tízszeres adó helyett tizenötszörös vagy tizennyolcszoros adót kell fizetnem, akkor el kezdek gondolkodni azon, hogy kell-e nekem ennyit dolgozni. Azt az adót, amit még ki akarnak belőlem szedni, valahogy el kell dugnom. Mert én sem vagyok önmagam ellensége. Nem azért dolgozom, hogy jobban teljen az idő, én is meg akarok belőle élni. És ha nekem tízszeres a bérem, akkor a tízszeres adót kifizetem, de nem akarok tizenötszörös adót fizetni. Fizesse ki mindenki a maga adóját, és kezdjen el működni ez az ország. Nem akarják tudomásul venni, hogy ez az ország ebből a szempontból sem működik jól. Ha nem etetem meg háromszor a püspökladányi gyerekeket az iskolában, óvodában, bölcsődében, akkor azok kétharmada nem fog rendesen enni. Ilyen egyszerű a dolog. A gyerekszegénységről egészen konkrét adataim vannak Püspökladányból. Háromezer embert látunk el a szociális szolgálatunkon keresztül. Háromezret a tizenhétezres városban. Azért mégis csak meg kéne nézni, hogy valami nem működik. Nem járnak rosszabbul az emberek, mert akinek nincs gyermeke, az nem kap adókedvezményt, de nem is fizeti a gyermeknevelés költségeit. Nem szabad abba a helyzetbe hozni senkit, hogy a gyerekek miatt nehezebb helyzetbe kerüljenek. Mert az adófizető emberek is fel akarják nevelni gyermekeiket. Ezeknek legalább kedvezmény jár. Ezt úgy hívják, hogy magyar középosztály. Összességében, még egyszer mondom, ne tessék már eltéveszteni, ez egy kifosztott ország. Ez egy lerabolt ország. Lepukkant kasszával rendelkezünk. Nem arról szól a történet, hogy mennyit tudunk adni, hanem az a kérdés, hogy honnan tudunk elvenni. Ez egy teljesen más helyzet. Tessék már fölébredni! A történet most nem úgy működik, hogy kiinek adunk, kinek nem adunk, hanem honnan tudunk annyit elvenni, hogy a válsághelyzetet megoldjuk. Ehhez teljesen más pályára kell átirányítani az országot. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Következik Vágó Gábor képviselő úr. VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az ülésvezetéssel kapcsolatos kritikáimat nem szeretném most elmondani, majd megteszem a házelnöknek írt levelemben. Mindenesetre, hogy rátérjünk a lényegre, amiről most vitatkozunk az Magyarország, sőt, ennek a parlamenti ciklusnak talán a legfontosabb vitája. Arról van szó, hogyan állítsuk be a magyar gazdaságot. Ezzel kapcsolatban mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőknek más-más koncepciója van, ezt tiszteletben kell tartani. Viszont nagyon nem szeretném, ha ez a vita beleposványosodna abba a szokásos fideszes-szocialista egymásnak esésbe, amiben vannak részigazságok, de ennek a vitának jóval magasabb rendűnek kellene lennie annál, hogy most hátra mutogassunk, előre mutogassunk. Tényleg, beszéljünk azokról a konkrét törvényjavaslatokról, amik most előttünk vannak. Mit gondolunk mi a három legnagyobb problémának? Az első a kettős gazdaság kiépülése, a multinacionális szektor, illetve a hazai kis- és középvállalkozási szektor elválasztódása. A második a kettészakadt munkaerőpiac, hiszen van egy nagyon jól képzett réteg, főként a fővárosban, és ahogy már itt hallhattuk, van egy mélyszegénységben élő, szakképzetlen munkaerő. A gazdasági helyzet instabilitása szintén probléma, erre tegnap is kitértem, hogy ez nem segíti a gazdasági környezet stabilitását, ha szerdán bejelentünk valamit, és utána hétfőn elfogadjuk, hogy már aznaptól érvényes lesz. Itt valóban
- 24 értékválasztásról van szó. Értékválasztás azzal kapcsolatban, hogy ki hogyan próbál segíteni a magyar gazdaság válságból való kilábalásában. Ha megnézzük konkrétan az előttünk fekvő törvényjavaslatokat, az értékválasztás nagyon egyszerűen és markánsan kirajzolódik. Azzal kapcsolatban, hogy a társasági adót csökkenti a kormány, nem pedig a foglalkoztatás növekedése érdekében a munkát terhelő járulékokat, nagyon egyszerű az értékválasztás, a tőke mellé állt a munkával szemben. Magának a közteherviselésnek az eszméje is megkérdőjeleződik az egykulcsos adóval kapcsolatban, hiszen akinek több van, attól többet vegyünk el. Így szólna a szolidáris értékekből következő magatartás. Viszont az, hogy többet vegyünk el, nem lineáris, hiszen arról lenne szó, hogy a legfelső tízezer ne ugyanakkora adókulccsal adózzon, mint a legalsó 10 százalék. De jelen esetben arról van szó, hogy ezekre a hatalmas állami feladatokra, amikre itt utaltak, a gyermekszegénység fölszámolása, a hajléktalanság fölszámolása, a leszakadó társadalmi rétegeken való segítés szempontjából az államnak erőforrásra van szüksége, és ezt az erőforrást a leggazdagabb rétegeknek kell biztosítaniuk, amit nem tesznek meg. Most nézzük egy kicsit gazdaságstratégiai szempontból ezt az adócsomagot. Mint azt már előttem többen elmondták, az adó csökkentése a legfelsőbb rétegekben okoz majd bevételi többletet, ott marad több a zsebben. Hogy mit kezdenek ezzel, ez a nagy kérdés. Ha ezt befektetésre fordítanák, és a kis- és középvállalkozói szektor pezsdülne meg ettől, az egy jó irány lenne. De sajnos a nemzetközi példák arra mutatnak, hogy ebből megtakarítás és fogyasztás lesz. Azzal, ha plazmatévét vásárolnak vagy jachtot az Adrián, nem fog a hazai gazdaság megerősödni. A másik stratégiai kérdés az - és tényleg, ha a gazdaság pénzügyi stabilitását fontos értéknek tekintjük, és a befektetők idevonzása, mert gondolom a társasági adó csökkentésének ez volt az elsődleges szerepe, hogy egy kedvezőbb befektetői környezetet alakítsunk ki -, hogy az egész rendszer ideiglenes. Ideiglenes azért, mert az ágazati különadókra épül a bevételi oldalon. Mint tegnap megtudhattuk, ez egy hároméves adócsomag, illetve a magánnyugdíjpénztári elvonás 14 hónapig fog tartani. De az a kérdés, hogy három év múlva mi lesz. Miből fogják finanszírozni ennek bevételi oldalát, ami adókiesésben jelentkezik? Ez nagy kérdés. Tényleg reménykedhetünk abban, hogy a GDP nagymértékben meglendül, és majd ez fogja finanszírozni, de ahogy az előbb említettem, ha nem a vállalkozói szektort pörgetjük föl, és nem adunk újabb teret, nem adunk kitörési pontokat a fejlesztéspolitikában, akkor ez a nagymértékű GDP-növekedés… Most egy magyar gazdasági csodára várunk. Ez a gazdasági csoda szerintem teljesíthető, de ahhoz világos céloknak kell lenniük, és kuriózumnak kell lenni a világpiacon ahhoz, hogy ezt a gazdasági csodát meg tudjuk tenni. Itt több probléma is van, de ez volt nagyjából a stratégiai megközelítés. Személy szerint hiányolom még, hogy mit kezdünk az áfával, valószínűleg szinten tartjuk, viszont amikor a Fidesz ellenzékben volt, többször is fölszólalt az élelmiszer-alapanyagok áfacsökkentése miatt. Ez egy fontos és jó irány volna, hiszen a gazdaság, a mezőgazdaság kifehérítése szempontjából erre szükség van, hiszen nagyon sokan tudják, hogy csupán egyszerűen papíron utaztatják a gabonát, áfával nyúlnak le sok milliárd forintot a magyar költségvetésből. Egyes becslések szerint ez 40 milliárd forint. Több egyéb probléma is van. A béren kívüli juttatások rendszere ugyanúgy megmarad. A béren kívüli juttatásoknál az a probléma, hogy egy kvázi másodlagos pénzzé kezdett válni. Ugyanúgy eladják az üdülési csekket, ugyanúgy konkrét fizetőeszközre cserélik az étkezési hozzájárulást. Ezzel a kérdéssel is foglalkozni kellene. A másik probléma szintén az áfatörvény kapcsán, hogy adómentes lesz a földgáz bevezetése. Ezt egyértelműen a gázlobbinak tudjuk be. Ahelyett, hogy a megújuló energiaforrásokra fókuszálnánk, ismét egy XX. századi megoldáshoz nyúlunk, ez pedig a földgáz kérdése, ami tovább erősíti az energiafüggőségünket és Oroszországtól való függőségünket. Nagyjából ezek a fő kritikai pontok, amik miatt nem tudjuk támogatni ezt az adócsomagot. Hangsúlyozom, a legnagyobb
- 25 problémánk azzal van, hogy a kormány a tőke mellé állt a munkával szemben, hogy nem várja el a közteherviselést a leggazdagabb 10 százaléktól, hanem ugyanúgy kezeli őket, mint a legalacsonyabb jövedelműeket, és hogy a gazdasági környezet stabilitását, a hosszú távú stratégiát nem látjuk megalapozottnak a bevételi oldalon ezzel a törvényjavaslattal. Az általános vitán természetesen, ha a kormánypárti képviselők úgy döntenek, hogy általános vitára alkalmasnak találják ezt a törvényjavaslatot, akkor bővebb érvelést is ki fogunk fejteni. Jelenleg csak annyit tudok és kell elmondanom, hogy nem fogjuk támogatni az általános vitára való alkalmasságot, habár vannak benne jó pontok. A szándékot, azt, hogy a gazdaság kifehéredjen, átláthatóbb legyen az adózási rendszer, támogatni tudjuk, de az LMP más eszközöket alkalmazna, leginkább a munkát terhelő járulékokat csökkentené. Köszönöm a szót. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Következik Bóka István képviselő úr. DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt szeretném leszögezni, kormánypárti képviselők már elmondták, hogy szándékaink szerint 2011. január 1-jétől az adójogszabályok átalakulása kapcsán senki sem fog rosszabbul járni. Senki sem fog rosszabbul járni, mint 2010-ben. Ez egy nagyon fontos kitétel. Ha a magyar munkaerőpiacot nézzük és elemezzük, és innen szeretném indítani a hozzászólásomat, akkor két meghatározó jellemzője ennek mindenféleképpen van. A teljes népesség tekintetében a járulékfizetők aránya nem éri el a 40 százalékot. Tehát 40 százalék alatt van a társadalombiztosítási járulékot fizetők száma. Ennél jóval kevesebb az a szám, akik ténylegesen személyi jövedelemadót fizetnek be a költségvetésbe. Ha ehhez még azt is hozzászámoljuk, hogy 700-800 ezer a közszférában dolgozók aránya, akkor láthatjuk, hogy a versenyszférában igen-igen kevesen fizetnek nemzetközi összehasonlításban is járulékot és adót. És ha olyannyira szívesen tekintünk Nyugat-Európára, akkor azt lehet látni, hogy ez a szám körülbelül 10 százalékkal magasabb ott, mint Magyarországon. A kelet-közép-európai országok tekintetében is körülbelül 10 százalékkal magasabb ez a szám. Azon túlmenően a magyar munkaerőpiacnak van még egy jellemzője, hogy roppant kevesen fizetnek társadalombiztosítási járulékot, roppant kevesen fizetnek ténylegesen adót a költségvetésbe, azon belül a foglalkoztatottak jelentős része minimálbéren vagy ahhoz hasonló szinten van bejelentve. Tisztelettel kérdezem, hogy ez egy jó állapot-e, jó rendszer-e. Ténylegesen ilyen rossz-e a magyar foglalkoztatási helyzet, vagy valami másról van szó? Ténylegesen ezt a rendszert kell-e fönntartanunk hosszú távon, ahol nagyon kevesen fizetnek járulékot és nagyon kevesen fizetnek adót a költségvetésbe, és azon belül is még nagyon sokan vannak minimálbéren vagy 100 ezer forint bruttó jövedelem körül bejelentve? Hogyan lehet növelni a foglalkoztatottságot, hogyan lehet növelni a járulék- és adófizetők számát? Nyilván beruházásokkal és gazdasági növekedéssel. Azt gondolom, a kormány eddigi lépései maximálisan ez irányba mentek: a hazai kisés középvállalkozások tekintetében a 10 százalékos adómérték, lényegében az európai uniós források az új Széchenyi-terv keretében történő átalakítása, ahol alapvetően gazdaságfejlesztésre próbálnak forrásokat biztosítani, már amennyiben az európai uniós pályázati támogatási rendszer ezt biztosítja, és lehetővé teszi. De milyen módon lehet ezt megtenni még? Nagyarányú adócsökkentéssel és nagyarányú járulékcsökkentéssel. Miniszterelnök úr tegnap már elmondta, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetében, és nyilván likviditési problémák miatt nem lehetséges egyszerre nagyarányú járulékcsökkentést és nagyarányú adócsökkentést végrehajtani. Miniszterelnök úré és a mi véleményünk is az, hogy az adórendszert kell igazságossá és olyanná tenni, hogy ösztönözze az embereket, a vállalkozókat, a munkáltatókat, hogy minél több embert jelentsenek be. Tehát egyszerre a kettőt nem lehet, és ez az út, amit a kormány
- 26 választott, lényegében nagy arányú adócsökkentést jelent. Ennek alapján körülbelül 300 milliárd forint fog a gazdaságban maradni. Ez a 300 milliárd forint működni fog a gazdaságban, vagy így, vagy úgy. Vagy fogyasztásra költik, vagy beruházásra költik, vagy pedig megtakarítanak. Ez meg fog jelenni mindenféleképpen a gazdaságban. Azon túlmenően, lehet, hogy csak egy forinttal, lehet, hogy csak két forinttal, de fehéríteni fogja azt a rendszert, amely jelen pillanatban működik. Lehet, hogy egy vagy két forinttal, de növekedni fog szjaoldalon az adóbevétel a költségvetésben. Nagyon fontosnak tartom, a Költségvetési Tanács is megerősítette, a kormány jelen lévő képviselője is megerősítette, hogy rövid és középtávú költségvetési egyensúly mindenféleképpen biztosított ennek a rendszernek az alapján. A kormány számítása a 2011-es és 2012-es GDP-növekedés tekintetében nagyon konzervatív. Nagyon szépen köszönöm, és azt szeretném még elmondani, hogy itt alapvető filozófiai kérdésről van szó, értékválasztásról, hogy toldozgassuk-foldozgassuk-e azt a jelenlegi foglalkoztatási, munkaerő-piaci rendszert, ami Magyarországon kialakult, mert amit a Jobbik és az MSZP elmondott, az lényegében ezt támasztotta alá, vagy próbáljunk valami más utat keresni, és próbáljuk valamilyen módon a foglalkoztatottságot és az adófizetési hajlandóságot növelni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Következő hozzászólónk Tukacs István képviselő úr. TUKACS ISTVÁN (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Az eddigi vitához lenne néhány új szempont, amit szeretnék elmondani kicsit bővítve az általunk már elmondottakat. A vita abból indul ki ellenzéki és kormánypárti képviselők szempontjából is, hogy az adórendszer jelenlegi változtatásának egy célja van, a foglalkoztatási helyzet javítása Magyarországon. A vita fő sodrához szeretnék még egy szempontot hozzátenni, a közkiadásaink finanszírozását, az egészségügy, az önkormányzatok, az oktatás, a felsőoktatás, a szociális rendszer finanszírozását. A kérdés tehát nemcsak arról szól, hogy a jelenleg beterjesztett módosítások képesek-e változtatni hazánk foglalkoztatási helyzetén, hanem arról is szólnak, hogy alkalmasak lesznek-e, hogy finanszírozzák folyamatosan a közkiadásokat Magyarországon. Tehát van egy alkérdésem a vitához, vajon változatlan struktúrában kell-e ezeket finanszírozni. Nagyon ellentmondásos vélemények születnek erre a kormányzat részéről. Fel kell tennem azt a kérdést, hogy mennyiben drasztikus és végleges ez az adóváltozás. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy adócsökkentés zajlott az elmúlt években Magyarországon, adó- és járulékcsökkentés, 5 százalékpontos járulékcsökkentéssel együtt járó személyi jövedelemadó-csökkentés. Ez abból a szempontból érdekes, mert a vita másik tárgya, hogy vajon adócsökkentés lesz-e vagy sem. Ezért tehát ahhoz kell mérni a jelenlegi változásokat, hogy mi lett volna, ha ezek nem következnek be. Mi lett volna? 17 százalékos szja-kulcs 15 millió forintos éves jövedelemig. Tehát ebből egyenesen következik, hogy ha kormánypárti képviselők véleménye arról szólna, hogy azért kell az egykulcsos szja, mert megerősíti a középosztályt, és még néhány szempont szerint használ, akkor ebből egyenesen következik számomra az, hogy 15 millió forint éves kereseten felül tartozik Magyarországon a középosztályba valaki. Ezt kellett eltörölni. Ezt azért vitatnám, mert ez több tekintetben nem így van. A magyar középosztálynak kereshetjük a szociológiai ismérveit, de abban egészen biztos vagyok, hogy 15 millióm forint éves jövedelem felett Magyarországon nagyon kevesen vannak, tehát ez nem a széles középosztálynak kedvez. A mi nézőpontunk szerint a változás tehát a széles adózói kör tekintetében 1, azaz 1 százalék. Ez lett volna az a bizonyos hatalmas változás a nagyon széles adózói kör számára. Ezért messze vitatnám ezt, de messze nem ez a fő érvem, mert nem az a dolgom vagy nem az a célunk, hogy különféle vitákat gerjesszünk pártpolitikai alapon, bár
- 27 nem szeretnék az értékvita elől kitérni, és nekem is lesz ehhez némi hozzáfűznivalóm. Álláspontunk szerint a két kulcs alkalmazása azt jelenti, hogy aki extrém magas módon keres, az valóban többet tegyen be, nem arányában, mértékében a közös kasszába. Csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy az elmúlt hónapok vitáiban bizonyos adózási változtatások már történtek, és azt a címet viselték, hogy jó erkölcsbe ütköző, ahol kétmillió forint havi jövedelem felett tartotta a kormányzati oldal jó erkölcsbe ütközőnek a jövedelmeket. A 15 milliót vessük össze ezzel, akkor kajánkodással kérdezem, hogy ehhez semmiféle hozzátennivaló nincs? Szeretném azonban elmondani, hogy ezzel nem ér véget a történet, mert a 15 millió forintos határ, amely érdemibb lett volna, ha nincs az egy kulcs, kibővül a jelenlegi tervezet szerint még egy szemponttal, mégpedig a tőkéből szerzett jövedelmek adójának drasztikus csökkentésével. Na, ez valóban igaz. Mert emlékeim szerint ott 25 százalékról 16 százalékra csökken a tőkejövedelemből megszerezhető jövedelmek adója. Például az osztalék, ha ezt lefordítom saját magunknak. Magyarul, akinek van vállalkozása, és osztalék ágon ki tud venni belőle, adózzon 16 százalékkal. Ebből számomra egyenesen következik, hogy a preferált réteg nem azokról szól, akikről a kormányoldal beszél. Mert miközben azt mondjuk, hogy számunkra az a fontos, hogy legyen arányos közteherviselés, azokat próbáljuk meg díjazni, akik osztalékágon és jövedelemágon is tudnak kivenni a rendszerből. Ilyenek egyébként igen kevesen vannak, teszem hozzá, mert Juliska néni Püspökladányban nem nagyon szokott részvényeket vagdosni meg hozamokat mérlegelni. Ezzel nekünk a következő a problémánk. Ha az osztalékágon vagy egyáltalán tőkejövedelem-ágon történő jövedelemkivétel segítene azon a problémán, amit itt nagyon sokan jeleztek, és ennek bizony van valóságalapja, hogy inkább minimálbéren próbál meg adózni, és megpróbál valamilyen más ágon kivenni a vállalkozásából jövedelmet, akkor ennek lenne logikája, csak az a véleményem, hogy ez sem fog igazán segíteni. Az, aki jelen pillanatban minimálbéren jelenti be magát, és próbál ezzel kikerülni adó- és járulékbefizetéseket, az nem valószínű, hogy preferálni fogja az osztalékágon való jövedelemkivételt. Már csak azért sem, mert a cél az lenne, hogy minél inkább emelkedjen a jövedelem. És ebben nem az adó a lényeg, hanem maga a járulék is. Azért térek görcsösen vissza erre a járulékhistóriára, mert magam is kulcskérdésnek tartom. Ha azt kell mérlegelni, hogy személyi jövedelemadót csökkentünk-e azoknak, akik magas kereseti kategóriában vannak, vagy járulékot csökkentünk-e vállalkozásnak és magánszemélynek azért, hogy csökkentsük az élőmunkaterhet, akkor mégis inkább erre tenném le a voksomat. Tehát szilárd meggyőződésünk, hogy folytatni kell valamilyen ütemben a járulékcsökkentést. Egyébként a vállalkozók is ezt mondják, mert pontosan tudják, hogy járulékot mindenki fizet, adót meg úgy, hogy jelenleg az 500 millió alattiak 40 százalékának van társasági nyereségadója, a többinek nincs. Szóltam arról, hogy valóban drasztikus-e az adócsökkentés, megpróbáltam megérvelni, hogy széles adózói kör számára miért nem az. Szóltam arról, hogy miért lenne fontos járulékcsökkentés-ágon gondolkodni, mert segítene a gazdaság levegőhöz jutásában, és nem feltétlenül csak szja-ágon kellene változásokat végrehajtani. És szeretnék szólni még egy kérdésről, ha megengedi elnök úr és a tisztelt bizottság, hogy élénkül-e a gazdaság az szja ilyen típusú változása miatt. Az állítások úgy szóltak, hogy igen, élénkülni fog, mert Bóka képviselőtársam mondta, hogy 300 milliárd bent marad, és az ilyen vagy olyan módon dolgozni fog a gazdaságban. A mérések azt mutatják, hogy az alacsony jövedelműek a jövedelmük perdöntő részét majdnem teljes egészében fogyasztásra fordítják. Miután az ő helyzetük számításaink szerint nem fog változni a kereseti viszonyok tekintetében, tehát nem marad a zsebükben, mint ahogy a tehetősebbeknek 30-40 ezer forinttal több, a fogyasztás változatlan szinten fog maradni. Az ő fogyasztásuk nem fogja a gazdaságot megváltoztatni semmilyen tekintetben.
- 28 A 300-500 ezer forintos jövedelemhatáron felüliek pedig azért nem fognak többet fogyasztani, mert van egy bizonyos határa ennek is. Arra a közgazdászi, nem saját kútfőmből merített véleményre támaszkodnék, hogy ők már nem fogyasztásra és így a gazdaság ilyen vagy olyan élénkítésére fogják költeni megtakarításaikra, hanem befektetésekre, nyilvánvalóan takarékoskodásra. Akkor vigyük tovább a gondolatot, mert nekem ezzel lenne vitám, hogy milyen értelemben fogja ez a gazdaságot élénkíteni. Ha magánemberek a magánjövedelmeiket befektetik valamilyen úton-módon, megpróbálnak ebből jövedelmet szerezni, az nem feltétlenül fogja egyenesen növelni a gazdaságot, de inkább arra szeretnék kitérni, hogy mekkora lesz ezeknek a mértéke. Ha ezek beruházásokba áramlanának, akkor rendben lenne, csak nem abba fog feltétlenül, sőt, elenyésző mértékben. Be fogja szépen fektetni valamibe. Utána az majd dolgozik valamilyen módon, tehát az adott pénzintézet, amelynek ennyivel megnövekszik a pénze, talán könnyebben fog hiteleket nyújtani, ha nem lenne bankadóval sújtva ez a szféra, és talán majd élénkít. A mérték lesz az, ami a véleményem szerint nem fogja perdöntően megváltoztatni a gazdaság állapotát. A gyerekkedvezmény. A minimálbéren és a feletti keresetnél a gyermekkedvezményt nem lehet teljes egészében igénybe venni. Náluk ez nem fog kiadást jelenteni. Az az álláspontunk az, hogy a gyermekkedvezmény jó dolog, próbáljunk azon elgondolkodni, hogy ha ez a második gyermektől terjed ki olyan mértékben, mint most a harmadiknál. Az érvelésünknek az lenne a tartalmi része, hogy a családokban tudják, hogy nem a harmadik gyerek kerül többe, hanem a második. Az első és a második, a harmadik már kevesebbe kerül, mert azért, hogy harmadik legyen, a másodiknak is meg kell születni. Ezért inkább azért érvelnék, hogy próbáljuk meg a második gyermek felé eltolni a kedvezményt. Értékválasztás. Az is értékválasztás, hogy segítsük a tehetősebbeket, persze. Csak ezt mi nem fogjuk elfogadni, és érvelni fogunk ez ellen. Az is egy értékválasztás, hogy hogyan teremtünk ehhez forrást. A másik napirendnél szeretném elmondani, de így nem lehet nyugdíjbiztosítási ügyeket intézni. Ez is egy értékválasztás, már bocsánat. A jogállam és az emberek biztonságának értékeit kellene egy kicsit jobban preferálni akkor, ha már értékekről beszélünk, szerény véleményem szerint. És hát értékválasztás az is, hogy vajon milyen módon próbáljuk meg ezeket a törvényeket nem a parlamentben, hanem ebben az országban elfogadtatni, ezeket a szándékokat, ezeket a célokat. Ha az az értékválasztás, hogy ez úgy megy jól, hogy pénteken találkozunk vele, és hétfőn megvannak, ez is értékválasztás, csak akkor mélységesen lebecsüljük ezt az országot, annak működő intézményeit, egyebeit. Elnök úr, ezeket szerettem volna hozzátenni a vitához még szocialista szempontként. Megköszönöm a lehetőséget, a szót is. ELNÖK: Én is köszönöm. Második hozzászólásra Arnóth Sándor következik. ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Igazán nem akarom önöket zavarba hozni, de talán, ha egy régi olvasmányélményüket idézném, amit mindannyian olvastunk, akik itt vagyunk, akkor nagyjából a helyi magyar gazdaság is egész jól leírható. Tehát, ha emlékeznek Steinbeck: Érik a gyümölcs című regényére, arról szól, hogy a múlt században, Amerikában kialakult egy modern nomádizmus. Amerre ért a gyümölcs, arra vonultak a családok. Most körülbelül így működik a magyar gazdaság, hogy amerre a munka van, legyen szó kapálásról, kukorica vagy bármi más betakarításáról, arra mennek. Arra mennek, és sok száz kilométerre sokszor a lakóhelyüktől. Vannak olyan részek ebben az országban, amelyek gazdaságilag gyakorlatilag lakhatatlanok, és vannak olyanok, ahol valamivel jobban megy. A kettő között működik, régen ezt úgy hívták, hogy feketevonat, talán emlékeznek erre még, ma pedig úgy, hogy modern nomádok. Kár, hogy Vágó úr kiment, aki azt mondta, hogy ha van egy megtakarítása a középosztálynak, akkor azt majd luxusfogyasztásra fogja elkölteni. Nagyon távol áll ettől. Ez
- 29 a középosztály be fogja fektetni. Akinek ugyanis ilyen hajó kellett, annak már megvan. Az ki offshorozta. Ezt az országot kirabolták ugyanis. Annak már megvan. Itt már nincs, aki erre hajtson. A másik az, hogy akinek esetlegesen megtakarítása adódna ebből az adórendszerből, az valóban be fogja fektetni. Az én környezetemből egy példa. Legyen az akár a sógorom. Eddig 40-60 embernek adott munkát, most 15-tel kínlódik ugyanebben a Steinbeck-féle szisztémában. Megy, amerre munkát kap, viszi az embereket, mint csiga a hátán a házát. És még akkor szerencséje van, ha kifizetik. Ez volt, István, amit mi megkaptunk. Ez volt az, amit megkaptunk. Nem azt, amit akartatok, amiről beszéltél. Egy túrót. Ez van. Ez egy teljesen más szituáció. Az, hogy ti mit akartatok, milyen szép vagy milyen jól lett volna, felejtsétek el, az nem jött össze nektek sem. Egyébként is teljesíthetetlen volt. Most az van, ami van. És nagy baj van. És az emberek, értsétek meg, dolgozni és keresni akarnak. Itt válasszunk el azonnal két dolgot. A gazdasági fellendülést, és ezt a legnagyobb szeretettel mondom, nem Tóth Jóska bátyánk fogja meghozni, a proletár, a munkás. Ő megélni akar. A kis kertjét akarja művelgetni, látni a családját fejlődni, taníttatni a gyerekeit. A gazdasági fellendülést majd a kis- és középvállalkozások hozzák, nyilvánvalóan a multikkal együtt. Na most, itt semmiféle harmónia nincs ebben a pillanatban. Az egy illúzió, amit elmondtál. A jövedelmek kifehérítéséért is meg kell ezt tenni, hiszen a jövedelmek alapvetően eltűnnek a szürke- és feketezónában. Tehát nem jó az adórendszer semmire. Nyíregyházán engem arra tanítottak, hogy a mi lett volna ha? Értelmezhetetlen kérdés. Mi van? Azt akartuk? Igen. De mi lett belőle? Tehát ezeket az illúziókat, ezeket a baloldali illúziókat tegyük el. Ez nem jött össze. Ahogy mondtam, válságból válságba hullámzik ez a gondolkodás. És válaszolok is a kérdésemre. Mi lett belőle? Az, hogy a munkást is tönkretették meg a vállalkozót is, azzal, hogy kirabolták az országot. Tehát itt nem arról szól a történet, hogy mire költenénk szívesebben, hanem arról, hogy mit lehet csinálni. És ezzel az eszközzel, ami egyik legfontosabb eszköze az állam újraszervezésének, valóban értéket választunk. Itt nem a hagyományos osztályharcos kategóriákat kell szemlélni. Ezt felejtsétek el! Vagy adunk levegőt azoknak, akik tudnak fejleszteni, vagy továbbra is ugyanúgy helyben járva fogunk kínlódni, amibe az elmúlt 8 évben vittek bele bennünket. Ez a képlet nem működik. A nyugdíjrendszer is éppen emiatt nem működik, mert ahelyett, hogy már réges-régen felhalmozták volna bizonyos alapok ezeket a pénzeket, mindig feléltük. Feléltük, és amit most megtermelünk 16-ig, 17-én kifizetjük. Nincs tartaléka a rendszernek. Nincs, mert elrontottátok, értsd már meg! De nagyon, nem kicsit. Egy klasszikust idézek, nem kicsit, nagyon. ELNÖK: Egy perces reagálásra megadom a szót Tukacs István úrnak. Mérni fogom az egy percet. TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tényleg rövid leszek, csak kifelejtettem egy szempontot, és Arnóth úr szavai hozták elő. Nem Steinbeckkel, meg azzal, hogy Kaliforniában sem lehet jobb azoknak, akik elmentek gyümölcsöt szedni, hanem azzal, hogy ecsetelte azt, hogy mennyire nehéz ebben az északi és keleti karéjban. Ezt szerettem volna még hozzátenni, hogy ennél a minimálbéres históriánál vigyázzunk valamire. Nem mindenki csaló gazember, aki minimálbérre van bejelentve. Nézzük végig azokat a béreket, amelyeket a keleti térségben ajánlanak az embereknek. Pontosabban nem ajánlanak, azon dolgoznak. Az bizony minimálbér közeli. Ezért ne tételezzük fel azt mindig, hogy valamilyen adóelkerülésre szerveződik ez az igen nagy kör. Azt hiszem, István, te mondtad a számot, hogy mekkora kör van minimálbérre bejelentve. Van egy nagyon jelentős rész, amelynek jelenleg ennyi a bére. Köszönöm szépen.
- 30 ELNÖK: Köszönöm. Herman István képviselő úré a szó. Ügyrendi javaslat a vita lezárására HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz): Elnök Úr! Szerintem a szakmai vita göröngyös útjáról réges-régen letértünk. Arra szeretném kérni önt, hogy mielőbb fejezzük be, és szavazásra kellene bocsátani, mert úgy ítélem meg, hogy már itt ilyen filozófiai mélységeket érintő kérdésekben bonyolódunk bele. ELNÖK: Ez ügyrendi javaslatnak is felfogható, igaz? (Herman István Ervin: Az is.) Köszönöm. Kinek van észrevétele az ügyrendi javaslathoz? Tessék! DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tudom, hogy megszavazza a kormánypárti többség, és nem ellenzékiként mondom csak, de az adótörvények vitájáról van szó, és még nem is szólalt meg mindenki, két képviselő kivételével mindenki csak egyszer kért szót. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez minimum elvárható a költségvetési bizottságtól. ELNÖK: Köszönöm. Még Pósán képviselő urat megkérdezem, hogy ő is ezt akarta-e javasolni netán. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Igen, elnök úr, ezt akartam javasolni, szeretném, ha az általános vitára való alkalmasságról szavaznánk most, nem pedig az adótörvényekről konkrétan. Azt meg fogjuk konkrétan vitatni a parlament plenáris ülésén. Köszönöm. ELNÖK: Bóka képviselő úr szintén? Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót a kormány képviselőjének, Balogh Ádám helyettes államtitkár úrnak. (Dr. Lenhardt Balázs: Egy percet én is szeretnék kérni.) Az ügyrendi javaslathoz? Nem. Egy percet. Parancsoljon! DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm. Egy fontos elemet szeretnék még kiemelni, mert Tukacs képviselőtársam említette. Pontosan az nagyon fontos elem, hogy a harmadik gyerektől dotálja kiemelkedően a gyerekvállalási kedvet a törvényjavaslat. Katasztrofális demográfiai helyzetben igenis túl kell haladni azon a kádári rendszerből örökölt szemléleten, hogy van két gyerek, egy fiú, egy lány, Trabant meg telek valahol. Végre azt kéne látni, hogy a demográfiai kérdés nagyon súlyos probléma. (Közbeszólásra.) Orbán négy gyereket említett, és igaza van, mert különben nem tudunk ebből a körből kitörni. Ez mindenképpen üdvözlendő lépés, erről ne térjenek le. Ennyi volt. Köszönöm. Döntés az ügyrendi javaslatról ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Az ügyrendi javaslatról szavazunk. Aki egyetért azzal, hogy a vitát rekesszük be, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Látható többség, köszönöm szépen. Megadom a szót a kormány képviselőjének, Balogh Ádám helyettes államtitkár úrnak. Az előterjesztő válasza BALOGH ÁDÁM (Nemzetgazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogom hosszú lére ereszteni, engedjék meg, hogy röviden a szakmai felvetéseket tisztázzam. Volt egy olyan felvetés, hogy áfamentes lesz a földgázimport. Ez egy félreértés. Nem lesz ez áfamentes.
- 31 Szakmai felvetésként értékelem azt, hogy az előző kormány által elfogadott 15 milliós bérplafon ezt a célt megvalósítja. A Költségvetési Tanáccsal egyetértésben úgy látjuk, hogy ennek a 15 milliós bérplafonnak nincs értelme, igazából olyan szűk réteget érint, hogy lényegi hatása nincs. Viszont, ahogy Kopits úr is elmondta, éppen ennek a rétegnek a legnagyobb a rugalmassága, tehát rájuk lényeges hatással van egy adókedvezmény. Még egy szakmai érvet szeretnék elmondani, hogy mi volt a mozgatórugója a három gyermek meghatározásának. Európában egyedülálló módon Magyarországon több gyereket akarnak vállalni, mint amennyiben ténylegesen vállalnak. Körülbelül átlagosan 2,8-at akarnak vállalni, ehhez képest 1,8-1,9, amit ténylegesen vállalnak. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezért kellett a három gyereknél meghúzni a határvonalat, mert a kettő általában megvan. Nem azért, mert olyan jól élnek, hanem mert annyira szeretik a gyerekeket. A hárommal ösztönözni tudunk. A béren kívüli juttatások merültek még fel szakmai kérdésként, hogy ezt a rendszert miért támogatjuk. Egyetértünk azzal, hogy a béren kívüli juttatások közül különösen a melegétel a feketepiacon különösen nagy volt az idén. Két megoldás lehetett volna, az egyik az, hogy eltöröljük az egészet, ezt nem választotta a kormány természetesen, mert akkora szociális feszültséget nem vállalhatott fel. A másik pedig az, hogy legalizáljuk a kialakult helyzetet, azaz megengedjük azt, hogy az étkezési célokra felhasználható jegyet nemcsak meleg étkezésre, hanem hideg ételre is felhasználhassák. A gyermekkedvezménynél volt még arról szó, hogy ez csak a magas jövedelműeket érinti. Egy dolgot szeretnék tisztázni, hogy a kedvezmény megosztható, tehát nemcsak az 50600 ezer forintos jövedelemnél van tényleges hatása, hanem akkor is, ha a két szülő különkülön keres. És mindenki, aki ez alatt van, adómentes. Tulajdonképpen nem fizet adót. Az adórendszerben többet nem tudunk adni, csak annyit, hogy nem adózik. A többi pontot a képviselők megvitatták, új érvet úgymond nem tudnék behozni a vitába, úgyhogy köszönöm szépen a lehetőséget. Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról ELNÖK: Mi köszönjük, államtitkár úr, az összefoglalóját. A szavazás következik. A 2. napirendi pontban szereplő törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntünk. Aki általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez a többség. Ellene? Öt. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Köszönöm szépen államtitkár úr közreműködését. Bizottsági előadót kell állítanunk. Ki lesz a többségi előadó? Balla György képviselő úr. A kisebbségi véleményt Szekeres Imre képviselő úr tolmácsolja. Köszönöm szépen. Ezzel a hosszú napirendi ponttal végeztünk. A közcélú adományozás általános forgalmi adómentességére vonatkozó szabályok pontosítása érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása Áttérnék az 1. napirendi pontra. Kérdezem, hogy a kormány részéről ki képviseli az 1. pontban szereplő, a közcélú adományozás áfamentességére vonatkozó szabályokra vonatkozó előterjesztést. BALOGH ÁDÁM (Nemzetgazdasági Minisztérium): Ezt is én képviselem. ELNÖK: Ez is némi meglepetés nekem, de most már elég sok meglepetésen túl vagyok a mai napon. Göndör képviselő úr itt van, először neki adom meg a szót. Tessék parancsolni!
- 32 Az előterjesztő szóbeli kiegészítése GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP), előterjesztő: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is köszönöm, hogy a kérdést újra napirendre tűzték. Tisztelettel kérem a bizottságot, támogassa azt, hogy azok az adománytevő adófizetők biztonságban tehessék meg azt, hogy adományokat tesznek. Köszönöm szépen. ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Most Balogh Ádám urat kérdezem meg a véleményéről. A kormány álláspontjának ismertetése BALOGH ÁDÁM (Nemzetgazdasági Minisztérium): A kormány támogatja a javaslatot. Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról ELNÖK: Köszönöm. A kormány támogatja. Kinek van kérdése, észrevétele az előterjesztéssel kapcsolatban? (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. A szavazás következik. Kérdezem, hogy ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Köszönöm. Ellene? Nincs. Tartózkodás? Nincs. A bizottság egyhangúlag támogatta. Köszönjük szépen, Göndör képviselő úrnak megérte eltölteni itt a délelőttöt. Előadót jelöl-e a bizottság? (Nincs jelentkező.) Nem, majd írásban tájékoztatom a házelnök urat. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása Áttérünk a 3. napirendi pont tárgyalására. A kormány részéről szintén Balogh Ádám helyettes államtitkár úr van jelen. A Nemzeti Adó és Vámhivatal létrehozásáról szóló törvényjavaslat következik. Parancsoljon, államtitkár úr. Az előterjesztő szóbeli kiegészítése BALOGH ÁDÁM (Nemzetgazdasági Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvényjavaslat lényegében két részből áll. A nagyobb része magáról az új nemzeti adó- és vámhatóságról szól, illetve a végén van az adózás rendjéről szóló törvény módosítása is, amit jelentős részben a NAV létrehozása miatt szükséges, de vannak benne egyéb módosítások is. Ezt azért jelzem, hogy ha valamelyik képviselő nem értené, hogy miért ott van, ott más jellegű módosításokat is talál. Ennek az az indoka, hogy nem tudtuk két javaslatban különkülön vinni, tehát az összes módosítást egy helyütt szerepeltetjük. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrehozásának célja már régen megfogalmazódott, miniszterelnök úr beszédében is szerepelt a 29 pont között. A célja az, hogy ezt a két, különkülön jól működő hatóságot összeolvassza, és az együttműködés feltételeit megteremtse, mert éreztük, hogy itt hiányosságok voltak. Emellett számolunk hatékonyságnöveléssel, költségtakarékossággal, és számolunk azzal is, hogy az egységes adóhatóság megteremtése lényegesen csökkenti a vállalkozók terheit, illetve általában a vállalkozók adóhatósággal való kommunikációját segíti elő. Az integráció három lépésben fog megtörténni, illetve három év alatt fog megtörténni. Első lépésként 2011. január 1-jével létrehozzuk magát a hivatalt, a szervezetet, a vezetői szintek már integrálva lesznek, tehát a NAV elnöke alá lesznek rendelve a különböző szakterületek, illetve a különböző funkcionális területek is. Továbbá megvalósul a funkcionális területek legnagyobb részének integrációja, például személyi területen mind a
- 33 volt vámhatóság, mind a volt adóhatóság képviselői jelen lesznek, aki egyenruhás, egyenruhában, aki civil, az civilben. További nagyon fontos integrációs lépés, hogy 2012-től megteremtjük a közös folyószámla-vezetés feltételeit, ami hatalmas könnyebbség lesz a vállalkozók részére, és természetesen a hatóság számára is lényegesen egyszerűbbé válik az ellenőrzés és az adóalanyok számontartása. Végül 2013-ban valósul meg a szervezet teljes integrációja. Eddigre valósul meg az informatikai rendszerek összeolvasztása. Tanulva az előző bizottsági meghallgatásból, néhány nagyon fontos dologra szeretném még felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy az adatkezelési, titkos információkezelési, kényszerintézkedési szabályok megfelelően garantáltak, a törvény az összes olyan garanciát átvette vagy erősítette, amit a háttérjogszabályok eddig alkalmaztak vagy alkalmaznak. További nagyon fontos pont, hogy nem számolunk létszámleépítéssel, és hogy ez a három év azért három év, mert igyekszünk minden szempontot figyelembe venni és nagyon-nagyon figyelni a potenciális kockázatokra, amelyek a költségvetési bevételek kiesését eredményezhetnék. Ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani. Köszönöm szépen. ELNÖK: Mi is köszönjük. Kérdezem képviselőtársaimat, kinek van kérdése, észrevétele a törvényjavaslathoz. Szekeres Imre képviselő úr. Megjegyzések DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Magyar Szocialista Párt az általános vitára való alkalmasságot támogatja, megszavazzuk a bizottság ülésén, egyetértve ezzel a szakmai törekvéssel. Fontos lépésről van szó. Természetesen a megoldási módokat tekintve van vitánk néhány ponton, ezeket majd az általános vitában fogjuk kifejteni, és módosító javaslatokat nyújtunk be. Köszönöm. ELNÖK: Én is köszönöm. További észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Visszaadom a szót államtitkár úrnak. BALOGH ÁDÁM (Nemzetgazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Örülök, hogy mindenki támogatja a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról ELNÖK: Azért adtam szót, hogy örülhessen. A szavazás következik. Aki egyetért azzal, hogy ez a törvényjavaslat általános vitára kerüljön, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellenpróba! Ki az, aki nem ért egyet? Ilyen nincs. Tartózkodott? Egy. A bizottság többségi véleménnyel a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. A bizottság előadója Balla György képviselő úr. Kérem, ezzel a bizottság értsen egyet. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Kisebbségi előadót nem állítunk. A magánnyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása Következik a magánnyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosítások ügye. Itt is az általános vitára való alkalmasságról döntünk. Úgy látom, a kormány részéről helycsere történik. Köszöntöm a kormány képviselőjét. Meg is adom a szót, hogy szíveskedjék kiegészíteni ezt a törvényjavaslatot.
- 34 Az előterjesztő szóbeli kiegészítése NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nátrán Roland pénzügy-politikai helyettes államtitkár vagyok. Ha megengedik, összefoglalnám a kormány javaslatát néhány mondatban. Két jogszabályi javaslatról van szó, amelyek tartalmilag ugyanazt a célt szolgálják. Az első törvényjavaslat a magánnyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szól. Három jogszabályt módosít, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényt, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról és az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényt. Ugyanehhez a javaslathoz kapcsolódik tartalmilag a 2010. évi költségvetési törvény módosítása, amelyet azonban az Alkotmánybíróság vonatkozó rendelkezései szerint külön törvényjavaslat formájában kell az Országgyűlésnek megtárgyalnia. Ez a két jogszabályi javaslat tartalmilag azt takarja, hogy a munkavállalói nyugdíjjárulékok befizetése teljes egészében az állami nyugdíjpillérbe, az állami nyugdíjalapba történik ideiglenesen, 2010. november 1. és 2011. december 31. között felfüggeszti tehát a javaslat magánnyugdíjpénztárakba történő átutalását a nyugdíjjárulékoknak. A javaslatot megelőző, azaz a most hatályos szabályok szerint a munkavállalói nyugdíjjárulék mértéke 9,5 százalék, amelyből 8 százalék került átirányításra a magánnyugdíjpénztárakba, 1,5 százalék került elszámolásra az állami nyugdíjalapban. A javaslat alapján a teljes 9,5 százalék az állami nyugdíjalapban kerül elszámolásra ebben a 14 hónapos időszakban. A javaslat, költségvetési hatásait tekintve, pontosan számszerűsíthető, a magánnyugdíjpénztári tagdíjak miatt kieső járulékbevételek pótlására átlagosan havonta 30 milliárd forintot utal a Nyugdíjbiztosítási Alapba a központi költségvetés, ezért a javaslat költségvetési hatása 2010-ben összesen mintegy 60 milliárd forint, 2001-ben pedig összesen mintegy 360-370 milliárd forintot tesz ki. Ez a költségvetési hatás tehát az államháztartási egyenleget javítja mindkét évben. Fontos hozzáfűzni a javaslathoz, hogy nyilvánvalóan az állami nyugdíjpillérbe történő befizetés az állami nyugdíjpillérből való jogosultságot keletkeztet, tehát a magánnyugdíjpénztári tagok erre az időszakra ugyanúgy nyugdíjjogosultságot szereznek az állami pillérből, mint korábban. A korábbi bizottsági ülések tapasztalatait ismerve sok kérdés és felvetés szokott megfogalmazódni. De nem mennék ezek elébe, meghallgatnám, és utána válaszolnék. Nagyon szépen köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen a kommentárt. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván hozzászólni. Vágó Gábor képviselő úr! Kérdések, észrevételek VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Ezzel kapcsolatban az LMP véleményét államtitkár úr már ismeri, hiszen együtt voltunk a szociális bizottságban. Azt fontos tudatosítani, hogy ez az egész tervezet addig napirendre sem került, amíg lehetőség volt Brüsszelben arra, hogy ezeket a befizetéseket beleszámítsuk a hiányba. Tehát itt egyértelműen költségvetési pótlásról van szó, és ugyanúgy, mint a válságadók tekintetében, ezt egy rendszerben kezeljük. Azt a léket akarják befoltozni a kormánypártiak ezáltal, amit a költségvetésben ütöttek, véleményünk szerint igazságtalan egykulcsos adó bevezetésével. A magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban van egy másik probléma is, hiszen egy hatalmas nyugdíjbomba ketyeg fölöttünk, és a nyugdíjrendszer átalakításában rendszerszintű megoldásra van szükség. A jelenlegi megoldás talán még jó irány is lehetne, most nem fogok emellett érvelni, amellett viszont érvelek, hogy ilyen időleges átalakítások, amelyek 14 hónapra vonatkoznak csupán, nem teremthetik meg egy rendszerszintű nyugdíjreform alapjait,
- 35 hiszen éppen arról van szó, hogy generációs feszültségek vannak a befizetések miatt a felosztó-kirovó rendszerben, és a sajnos eléggé elkeserítő demográfiai folyamatok kikényszerítik ebből a parlamentből a nyugdíjreformot. Ez a nyugdíjreform megelőlegezett nulladik lépése lesz talán, vagy konkrétan ezen az úton indul el a kormány, ezzel kapcsolatban nem nyilatkoztak. Viszont arról van szó, hogy amíg nem rendszerszintű megoldások, hanem csak toldozgatások-foldozgatások vannak annak érdekében, hogy az állami költségvetés rendben legyen, és a kiadási oldalt próbáljuk ellensúlyozni, addig nem tudjuk támogatni az ilyesfajta javaslatokat. Még ha tartalmában egyet is értenénk, de most ezt nem tesszük. A rendszerszintű megoldás hiányában nem támogatható ez a javaslat. Köszönöm a szót. ELNÖK: Köszönöm szépen. Pósán képviselő úr! DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Vágó képviselő úr az előbbi napirendi pontnál a magasabb rendű igazság bajnokaként lépett fel, akkor szeretném emlékeztetni, hogy jó lenne e tekintetben konzekvensnek maradni. Az átmeneti befizetésfelfüggesztésnek semmi köze nincs, képviselő úr, a személyi jövedelemadó-rendszer változtatásához. Ha csak az időbeli kihatásokat megnézi, és összehasonlítja, ez elég magától értetődően látszik. Ajánlom szíves figyelmébe az alaposabb olvasást. Azzal viszont egyetértek, hogy a nyugdíjbomba ketyeg. Annak egyik legfontosabb része, hogy a későbbiekben hogyan lehet kifizetni majd a megfelelő nyugdíjat az adott korosztályoknak. Ha emlékeim nem csalnak, akkor talán 2004-ben volt, amikor megérhettük, hogy Magyarországon csődbe ment egy magánnyugdíjpénztár. Ha a naptár csalt meg, akkor elnézést kérek, de nem volt olyan túl régen. Ez az egész rendszer, amit a Horn-kormány idején bevezettek, arról szól, hogy bizonyos korosztályoknak kötelezően be kellett lépnie ebbe a rendszerbe, és nincs garantálva az, hogy a pénzüket majdan viszont is látják. Ellenben az államnak ott kell állnia garanciavállalóként e mögött. Ha egy magánnyugdíjpénztár tönkremegy, akkor az államnak egyik pillanatról a másikra helyt kell állnia, és nagyon súlyos összegekről van szó. A legjobban menő állam költségvetését is a padlóra küldheti. Ha van nyugdíjbomba, akkor ez az. A magánnyugdíjpénztárak egész működési rendjével kapcsolatosan óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy jól van-e szabályozva. Viszont eltelt már több mint egy évtized, tehát nem lehet úgy tenni, mintha nem létezne. Nem egyszerű dolog ezt kezelni. Egy dolog azonban biztos. Azt megengedni, hogy az emberek pénzét folyamatosan veszteséggel kezeljék, nem megy. Számos példát lehet fölhozni, a sajátomat is tudom. Minden év végén a magánnyugdíjpénztárnak kell küldenie egy tájékoztatót, hogyan alakult az éves befizetés. Tavaly is, tavaly előtt is ott szerepel, hogy mínusz ennyi, mínusz amannyi. A végén elfogy. Tehát nemhogy járadék lesz belőle, hanem lényegében az alapbefizetések is elfogynak. A kulcskérdés itt, tisztelt képviselő úr, nem az átmeneti felfüggesztés, aminek kétségkívül a folyó likviditási szempontból van jelentősége, hanem hogy vissza lehet-e menni az állami nyugdíjrendszerbe vagy sem. Azt gondolom, hogy a nyugdíjbomba szempontjából itt van mit keresni. Maximálisan egyetértek azzal a logikával is, hogy adjuk vissza az embereknek a rendelkezés szabadságát, hogy a pénzükről dönthessenek. És ha már egyszer az államot tette meg az egykori törvény is a legfőbb garanciavállalónak a magánnyugdíjpénztárak esetében is, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy miért is kell beiktatni a magánnyugdíjpénztárat a rendszerbe, ha végső garanciavállalóként ott van az állam. Azt hiszem, hogy első lépésként érdemes megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek a mostani javaslatban szerepelnek, részben azért, hogy átmeneti jelleggel likviditási problémákat is tudjanak kezelni, mert ez is egy kulcskérdés, részben pedig azért is, hogy a későbbiekre nézve minél előremutatóbb
- 36 lépéseket tehessünk. A rendszerszintű probléma kezelése valahol el kell hogy kezdődjön. Megítélésem szerint itt kezdődik el. Még egy dolgot ne felejtsünk el. Az állami nyugdíjpénztárba való visszalépés a folyó kifizetések biztonságát is kellőképpen tudja majd garantálni, mert ma Magyarország egy elöregedő népességgel rendelkező ország. Ez nem szerencsés helyzet, de tény, és ezzel muszáj foglalkozni. Egyik oldalon meg kell teremteni a kifizetés biztonságát a nyugdíjasoknak, a másik oldalon meg kellene próbálni módosítani ezen a demográfiai trenden. Az előzőekben beszéltünk a család és a gyerekvállalás ösztönzéséről. Jó lenne, ha a kettőt összerakná, tisztelt Vágó úr, ha már rendszereket akar látni. Azt hiszem, ilyen módon már talán egy kicsit rendszerszerűbben lehet szemlélni az összes demográfiai kérdést és az azokra adandó válaszokat. Azt gondolom, hogy általános vitára mindenképpen alkalmas és megfontolandó javaslatokról van szó. Az a kérdés pedig, hogy Brüsszelben mit számoltak vagy mit nem számoltak, azt se felejtsük el, hogy a legtöbb nyugat-európai országban nem is ilyen nyugdíjrendszer van, amit nálunk kénytelenek vagyunk most kezelni, következésképpen kevésbé érdekeltek azon elszámolási technikában, amit Magyarország szeretett volna elérni. Ezért más megoldási módozatokat kell keresni, de nálunk sajnálatos módon e tekintetben nem kellő előrelátás és nem kellő bölcsesség birtokában egykor a szocialista és szabad demokrata kormányzati többség ilyen megoldás mellett döntött. Azt gondolom, nem volt szerencsés döntés, de eltelt több mint egy évtized, és nem lehet kidobni az ablakon úgy, mintha nem történt volna semmi. Bizony, sok befizetés kötelező jelleggel ment ezekbe a pénztárakba, ami hiányzik az állami nyugdíjalapokból, hiányzik az állami finanszírozásból, és ezt a problémát kellett most valamilyen módon orvosolni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Lenhardt Balázs képviselő úr következik. DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Négy aspektusra szeretnék kitérni, mivel a valóban nem jól sikerült egész magánnyugdíjpénztári rendszert le kell zárnunk. A Jobbik ezt már régóta hirdeti. Mi sokkal jobb és tisztább megoldásnak látjuk azt, ha megmaradna ez a második pillér, ahol külön nyilvántartják mindenki befizetését, amit aztán az állam kezel. Gyakorlatilag államosítanánk a magánnyugdíjpénztárak rendszerét, ami nem adna lehetőséget azokra a visszaélésekre és tőzsdei spekulációkra, illetve az indokolhatatlanul magas működési költségekre, amelyek a nyugat-európai átlag dupláját teszik ki, és amelyek jelenleg is jellemzik és jelképezik ezt a rendszert. Ugyanakkor nagyon elgondolkodtató a kormány bejelentése, hogy azon túl, hogy most 14 hónapig az egyéni befizetések nem a magánnyugdíjpénztárakhoz mennek, senkit nem fog kár érni, megfelelő nyilvántartás és kompenzáció lesz ezért. De hogy milyen módon? Körülbelül két hetet ígértek, hogy valamilyen rendeletben fogják ezt szabályozni. Tegnap a jegyzői pulpitusról láttam, hogy amikor Hegedűs Tamás képviselőtársam ezt a kérdést fölvetette, akkor Matolcsy György, talán nem látszott a közvetítésben, széttárta a kezét, és le lehetett olvasni a szájáról, hogy nem tudom. Kicsit úgy érezzük, hogy ez a nem tudom meghatározó lesz a következő időszakban, és ez semmiképp nem teremt tiszta és egyértelmű helyzetet. Megnyugtató megoldást kell találni, és akkor senki nem érzi úgy, hogy kár érte, és elveszti a befizetését, és az esetleg nem az ő időskori megélhetését vagy megélhetésének támogatását szolgálná. ELNÖK: Köszönöm szépen. Hargitai János képviselő úr következik. DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Néhány újabb szempontot hadd hozzak be a vitába, vagy másként, mint ahogy eddig szóba került.
- 37 Az előző napirendi pontnál, az adótörvényeknél kimondottan ellenzéki képviselők azzal érveltek a kétkulcsos személyi jövedelemadó mellett, amit most mi meg akarunk változtatni, hogy Nyugat-Európában, a fejlett világban ez a gyakorlat. Mi most valami olyasvalamit csinálunk, ami a fejlett világban gyakorlat. Mert az, hogy ezt a magánnyugdíjpénztári rendszert bizonyos emberek számára kötelezővé tettük, de egyébként az állam a költségvetésen keresztül majd kifoltozza azt, ami nem jön be a költségvetésbe, kelet-közép-európai megoldás. Ezt az IMF a kelet-közép-európai országokra egyfajta diktátummal rákényszerítette. Nem tudom, talán Vágó képviselő úr mondta, hogy ez szóba sem került volna, ha az Európai Unió respektálja egy skandináv országnak és a kelet-középeurópai országoknak azt az igényét, hogy a költségvetésből kieső bevételt, hiszen a magánnyugdíjpénztár nem része az államháztartásnak, ismerje el, amikor a hiányt megállapítja. Én is azt gondolom, hogy ha ezt megteszi az Unió, ez a törvényjavaslat valószínűleg nem került volna terítékre. De nem ismerte el. Ezért helyes. Már csak ebből a megközelítésből is helyes. Ennél sokkal izgalmasabb az, hogy mivel belenyúlunk magánjogi viszonyokba, kárt okozunk-e bárkinek. A válasz az, amit itt a kormány előterjesztője mondott, az a 14 hónap, amikor felfüggeszti az átutalást az állam a magánnyugdíjpénztár felé, és ezt a pénzt megtartja, állami nyugdíjjogosultságot keletkeztet. Az, aki eddig benne volt a magánnyugdíj rendszerében, semmit nem veszít, mert ez alatt a 14 hónap alatt az államtól fogja garantáltan megkapni az erre az időre eső nyugdíját. Tegnap, amíg a magánnyugdíjpénztárba fizetett be, látva a gazdasági világválságot, azzal számolhatott el a magánnyugdíjpénztárba befizető, hogy a pénze romlott. Nagy valószínűséggel az elkövetkezendő 14 hónap alatt sem változna olyan nagyon sokat a helyzet, legfeljebb a romlás mértéke lenne egy kicsit kisebb. Persze, most már halljuk azt, hogy a magánnyugdíjpénztári menedzsment hajlandó némi alkura. Lehet, hogy holnaptól az is kiderülne, ha az állam erre hajlandóságot mutatna, hogy az adminisztráció, ami most jó néhány százalékot elvisz, hirtelen a fele lenne csak. Azt gondolom, hogy ebbe az alkuba most nem kell belemenni. Az igazi kérdés, és számunkra is lényeges kérdés, hogy ne hozzuk nehezebb helyzetbe azokat, akik vagy kényszerből, vagy szabadon a magánnyugdíjpénztári rendszer mellett döntöttek. Ez az az érvelés, amit Pósán képviselő úr mondott, hogy újra lesz lehetőség arra, hogy meggondolják. Látva, hogy a magánnyugdíjpénztárak hogyan sáfárkodtak a pénzükkel, válságidőszakban nem volt szerencsés, amit produkáltak, ezért lesz egy újabb lehetőség, hogy visszataláljanak az állami rendszerbe. És egy másik érv. Azt igazságosnak tartjuk, hogy a társadalom egy részének nincs semmi köze a magánnyugdíjpénztári rendszerhez, mert csak az állami rendszerben vannak, ugyanakkor az ő költségvetési forintjaikkal is kipótoljuk a költségvetésben képződött évi 360 milliárd forintnyi lyukat azért, mert néhányan viszont ott vannak, és egyszer majd kapnak valamilyen ellátást, ami most nagyon bizonytalannak tűnik? Mert legalábbis annak a pénznek az értékvesztését, amit oda befizettünk, kész tényként vehetjük. Azok, akik nem fiatalok már, nem volt érdemes átlépniük, nem nagy keresetűek, akik szabadon, felkészültek döntenek arról, hogy nagy kockázattal forgassa a nyugdíjpénztár a pénzét vagy kisebb kockázattal, hiszen azt évente eldönthetik, tudomásul veszik azt, hogy az adóforintjaikból a költségvetésnek ki kell pótolnia a társadalombiztosításban esett 360 milliárd forintos lyukat. Hiszen az államnak van egy ellátási kötelezettsége, felelőssége a nyugdíjasok irányába. Tehát ez a félállami, mégis magánnyugdíjpénztárnak keresztelt rendszer egy keletközép-európai megoldás. Azok, akik félnek, hogy itt magánjogi rendszerekbe nyúl bele az állam, rá fognak jönni arra, hogy az a lehetőség, amit némi kényszer hatására most felkínálunk nekik – a kényszert úgy értem, hogy tényleg nem került volna ez elő, ha az Európai Unió egy kicsit hajlik a kelet-közép-európai országok kérésére –, a következő a 14 hónap alatt garantáltan nem fog veszteséget jelenteni. Biztos ellátást jelent, míg ha ez nem
- 38 következik be, 14 hónapig ott lettek volna a magánnyugdíjpénztári rendszerben, ami az eddigi tendenciákat látva egészen biztos, hogy további veszteségeket hozott volna. Nem lehetséges és nem tisztességes, hogy az Európai Unió egyik részét valahogy mérjük, a másik részét másféle módon mérjük. Az teljesen normális, hogy egy balti ország példáját követve, mert valahol már megléptek valami hasonlót, a kormány is elindult ezen az úton. Azt gondolom, hogy tisztítja a rendszert, és semmiképpen sem teszi igazságtalanabbá az eddig kialakult rendszert ez a 14 hónapi felfüggesztés, amiről itt szó van. Az más kérdés, hogy mi történik 14 hónap után, ha most sokan visszajönnek, mert észhez térnek. Hogy mi történik azokkal a befektetésekkel, azzal a 2700 milliárddal, ami már ott van a rendszerben? Hogy ezt hogyan fogjuk kezelni, erre egyelőre a válaszokat nem látom. ELNÖK: Köszönöm szépen. Tukacs képviselő úr! TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném elmondani azt, hogy véleményem szerint a magánnyugdíjpénztárak rendszere, működése nem tárgya az előterjesztésnek. Nem tárgya. Hiába is próbáljuk meg efelé elvinni a beszélgetést, nem tárgya, nincs benne, és semmiféle utalás sincs arra, hogy komplex változtatást próbálna a kormány előállítani ebben a helyzetben. Az előterjesztés tárgya az, hogy a költségvetés egyenlegének javítása érdekében, idézem az előterjesztő államtitkár urat, aki ezt szóban elmondta, 14 hónapra a kormány elvesz valamit, ami nem az övé. Ez a tárgya ennek az előterjesztésnek. Nem az övé. Az APEH ebben a tekintetben azoknak a munkavállalóknak a postása volt, akik magánnyugdíjpénztári tagok, és az APEH-re bízták, hogy a befizetett járulékuk 8 százalékát utalja el a pénztáraknak, 1,5 százalékát pedig az állami alapnak. Ezért tehát nekünk a legfőbb aggályunk ezzel a helyzettel az, hogy a költségvetés ez évi és majd a jövő évi egyenlegének javítása érdekében, és most igyekszem udvariasan fogalmazni, nem szívesen használok olyan szavakat, amiket itt hallottunk éveken keresztül, hogy pénzbeszedés, pénzbehajtás, skandalum, hogy idézzem kedves Babák urat, aki jelenleg nincs itt, elvesz valamit. De ez nem az övé. Azért szögezzük le ezen a bizottsági ülésen, hogy erről van szó. Ez a járulék nem a kormányé és nem a költségvetésé. Ez egy olyan jogviszony, amiben a munkavállaló arra számít, hogy egy megállapodás alapján befizetett járuléka el fog jutni a pénztárába. Szeretnék kitérni arra, hogy ha ezt a pénzt most el- vagy kölcsön vesszük, ami önmagában is elég tisztázatlan kategória, nem éri veszteség az adott munkavállalót, mert számára majd valamilyen megoldás születik. Államtitkár úr azt mondja, hogy az előterjesztés is visszaadja ezt, hogy jogviszonyt szerez az állami nyugdíjgondoskodásban ez az ember 14 hónapra. De tisztelt bizottság, tisztelt elnök úr, ezt a jogviszonyt a tag megszerzi. Neki nem kell ilyet szereznie 14 hónapra, mert van ilyenje. Az egyik pillér 75 százalékot, a másik, az állami pillér 25 százalékot biztosít neki, és ezt a jogviszonyt megszerzi azzal a résszel, amelyet a járulékából befizet az állami alapba. Tehát az a válasz, hogy azért nem éri veszteség, mert 14 hónapig természetesen kvázi az állami elkülönített alapba fizet be, és ezzel jogosultságot szerez, szeretném leszögezni, hogy ezt egyébként is megszerzi, ezért tehát ez a válasz véleményem szerint nem jó válasz. Ahhoz, hogy nyugdíjjogosultsági életkorát elérve majd megkapja az éppen aktuális nyugdíját, nem tudom, hány év múlva, megint nem válasz, mert meg kell kapnia egyébként is, tehát önmagában az sem jó válasz, hogy majd akkor erre születik valamilyen megállapodás. Röviden szólva, mi el fogjuk vetni ezt a sajátos módját a pénzbeszedésnek. El fogjuk vetni, arra való hivatkozással, hogy olyanhoz nyúlt most hozzá a kormány, ami nem az övé, és megpróbálja ezt a parlament elé terjesztett törvénnyel szentesíteni. És hogy folytassam. Ha úgy ítélik meg a kormánytöbbségben lévők, hogy a magánnyugdíjpénztárak rendszerét meg kell szüntetni, akkor tegyenek erre kezdeményezést. De akkor ez legyen komplex
- 39 kezdeményezés. Mi természetesen ez ellen érvelni fogunk, hiszen a nyugdíjreform egyetlen érdemi elemének tartottuk eddig is ezt a rendszert, de akkor tegyenek kezdeményezést, és indokolják meg a 3 millió tagnak, hogy ezt ezért tesszük, és ez számotokra ezért jó! Szeretném elmondani, már az előterjesztéstől független, hogy az nem technológia, hogy elvesszük a pénzt, megfenyegetjük őket, hogy ez rosszul működik, és megpróbáljuk őket erőszakkal visszaterelni abba az állami rendszerbe, ami azt hivatott szolgálni, hogy a költségvetés helyzete stabilizálódjon. Ez nem megy. Nem az a nyugdíjbomba. A nyugdíjbomba demográfiai bomba, mert kevesebben lesznek, akik járulékot fizetnek, és többen lesznek a nyugdíjasok, mert hál’ istennek tovább élünk. Az igazi nyugdíjbomba tárgya ez. Képviselőtársaim! Értékválasztásról beszéltünk, amikor az előző vitát lefolytattuk. Ez is értékválasztás, higgyék el! Elvenni olyat, ami nem a kormányé és az államé, az azt jelenti, hogy el lehet venni bármit. Holnapután lehet, hogy azzal a meglepő ötlettel fognak előállni, hogy akinek a lakossági folyószámláján 100 ezer forintnál több található, abból vegyünk el 20-at, majd később visszaadjuk nekik. (Arnóth Sándor: Ilyet már csináltatok.) Mert most szükség van erre. Higgyék el, logikájában semmiben nem különbözik ettől, mert megismétlem, amit most elvesz a kormányzat, az nem az övé, semmilyen módon. És ha már idéznem kell, és nemcsak kedves barátunkat, Babák urat, hanem a miniszterelnök urat, aki a kormányprogramban számtalan helyen említette, hogy van, ahol az államnak semmi keresnivalója nincs. Itt most nincs keresnivalója. Nem az övé, ezért tehát ez nem jó megoldás. Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, hogy a költségvetés stabilitásának biztosítására ennél jóval biztosabb és strukturális értelemben vett változtatásokat is vélelmezve stabilabb megoldások is születnek. Nyilván ezek keservekkel járnak, ezt kívánja elkerülni a kormányzati többség. Azt gondolom egyébként, meg kellene fontolni, hogy meddig tartanak ezek a lyukakat betömni próbáló ad hoc intézkedések. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ELNÖK: Köszönöm szépen. Hargitai úr kíván reagálni. DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Egy rövid reflexióm lenne. Szépen hangzik, hogy az állam elvesz valamit, ami nem az övé, csak nem igaz. Az államháztartás rendszerében mozgó jövedelemtulajdonosok közül – magánszemélyek, vállalkozások, állam, külföldi hitelezők, sajnos, mert az önök jóvoltából nagyon sokan vannak –, egy speciális jövedelemtulajdonos van, maga az állam, aki mögött ott van a közhatalom. Amikor megnyilvánul, akkor igen, elvesz valamit, ami nem az övé. Az összes többi jövedelemtulajdonos nem tud ilyet tenni. Amikor az előbb az adókról döntöttünk, akkor úgy döntöttünk mint állam, mint közhatalom, hogy elveszünk valamit, ami nem a miénk, azért, hogy az alkotmányból adódó rendszereket működtessük. Itt sem történik semmi más. Az alkotmány azt mondja ennek az államnak, társadalmi konszenzus van erről, hogy jóléti rendszereket, egészségügyet, szociális rendszert, nyugdíjrendszert és mást kell működtetni. Ezért az állam mint speciális jövedelemtulajdonos kétségtelenül belenyúl ezekbe a rendszerekbe. Ezt csak az állam tudja megtenni. Nem vett el valamit, ami nem az övé, hanem azt mondta, hogy erre az időszakra vonatkozóan, mint közhatalommal rendelkező, itt kívánok biztosított nyugdíjellátást, és nem azon a rendszeren keresztül, nem 25 százalék, hanem 100 százalék arányában. Ez az érvelés, hogy az állam elvesz valamit, hamis, mert mindig elvesz valamit, mert ez az állam feladata. ELNÖK: Köszönöm. Szekeres Imre képviselő úr!
- 40 DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Egy nagyon rövid reflexióm lenne. Nem is a tartalmi elemzését adnám annak, amit Hargitai alelnök úr mondott, bár az nagyon tanulságos volt, hanem a dolog logikáját vezetném le. Nagyon kérem a kormánypárti képviselőket, hogy mindentől elvonatkoztatva, azt a javaslatot, ami előttünk fekszik, világosan értelmezzük. Ez ugyanaz, mintha én rendelkezem egy takarékbetétkönyvvel, amiben eldöntöttem, szabadon vagy nem szabadon, hogy a bérem után 8 százalékot oda fizetek be, hogy majd valamikor onnan nyugdíjat kapjak. Most az történik, hogy a befizetett 8 százalékot nem teszik be az én takarékbetétembe, és meg sem mondják, hogy ezzel szemben mit fognak nekem adni. Tehát legyen nagyon világos, hogy nem ilyen államfilozófiai és egyéb természetű dolgok mentén, hanem magánemberként 8 százalékot fizetek egy meghatározott célra, még egyszer mondom, az érintettek fele saját elhatározásából, a másik fele, a fiatalabb korosztály nem saját elhatározásából, de garanciával, hogy ezt nyugdíjként megkapom, ezt most elveszik. Ezt nem teheti meg az állam. Szeretném mondani Hargitai képviselő úrnak, ezt nem teheti meg. Megadóztathatja, korlátozhat egy általánosan elfogadott társadalmi norma szerint az életvitelemben, a közlekedésemben, sok mindenben, de ezt nem teheti meg. Ez egy alapintézmény megingatása. Ezután, ha valaki megtakarítja a jövedelmének 10 százalékát, és azt beteszi a bankba, azt fogják mondani neki, hogy ezt most egy időre elveszem tőled? (Dr. Hargitai János: Ez nem ugyanaz, ne keverje össze!) És majd lesz valami? Tényleg nem akarok politikai szavakat mondani, de ez életveszélyes logika. Az én 8 százalékomról van szó, amit befizetek egy meghatározott célra magánjogi szerződéssel, amit aláírtam és a másik fél is aláírt. És ez a 8 százalék nem oda kerül, ahová küldöm, mert a postás, vagyis az APEH ezt átirányítja az állami költségvetésbe. És még azt sem mondják meg ezzel a döntéssel egyidejűleg, hogy egyébként hogyan fognak kárpótolni. Hát micsoda dolog ez? ELNÖK: Következik Arnóth Sándor képviselő úr! ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Szóval, az állam nem veszi el. Még egyszer visszautalnék erre, illetve úgy vesz el, hogy az teljesen világos. Amikor nekem be kellett lépni ebbe a rendszerbe, mert be kellett lépnem, tehát itt a tyúk és a tojás problémája áll fenn, a kutya sem kérdezte meg tőlem, hogy be akarok-e lépni ebbe, hogy akarom-e, hogy átutalják a bérem 8 százalékát ide. Senki nem kérdezte meg ezt tőlem. Arra volt csak lehetőségem, hogy megmondjam, melyik céghez szegődök el. Ez így történt. A saját bőrömről, a saját pénzemről jobban tudok nyilatkozni. Ezt a pénzt befizettem annak a cégnek, amiről az előbb Laci beszélt, és ami döbbenet. Gratulálok! Ami maradt abból a pénzből, amit tőlem levontak, áttették egy másikba, és azóta is utalgatják a pénzemet, és azt nem látom, hogy azzal mi lesz. Ne haragudj, Imre, hogy beleszólok a telefonálásodba, de ha a-t mondasz, hallgasd meg a b-t is! Tehát éppen ebbe nem lehet belelátni, mert lövésem sincs, hogy hol van a pénzem, lövésem sincs, hogy kik és mennyiért kezelik. És még arra sincs semmiféle garanciám, hogy valamennyit látok belőle, mert a válság teljesen tönkretette, lenullázta ezeket a betéteket. Ez a helyzet. Én nem fogok egy ilyen kényszerkapcsolatért krokodilkönnyeket hullatni, de nyilván érdekel engem is a befizetett 8 százalékom sorsa. Ha ezt nekem jóváírják egy másik betétszámlán, akkor nekem ezzel gondom nincs. Ezzel gondom nincs. Egyelőre, ahogy már mondottuk, a garancia a lényeg. A garancia a lényeg. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Vágó Gábor képviselő úr! VÁGÓ GÁBOR (LMP): Azt látom, hogy itt most megint a magánnyugdíjpénztárakról folyik a vita, hogy az most jó-e vagy sem. Tényleg egy ajánlat, egy tanács a kormány
- 41 képviselőinek, hogy az ellenzéki érvek javarészét azzal negligálni tudnák, ha azt mondanák, hogy mit fognak kezdeni ezzel a pénzzel, hogyan látja majd ez a 3 millió ember azt, hogy mi lesz ezzel a pénzzel. Ha az általános vita idejére látható, hogy ez a 3 millió ember hogyan fogja viszontlátni azt a pénzt, amit 14 hónapig befizet az államkasszába, és látható, hogy van egy olyan igyekezet a kormányban, hogy az egész nyugdíjrendszert átgondolja, akkor az egy teljesen más állapot. De jelen esetben tényleg csak annyi látszik, általában, ha az ember figyeli a közvéleményt, hogy itt most egy einstand van annak érdekében, hogy a költségvetés egyensúlya helyreálljon. Amennyiben sikerül a kormánynak megoldást nyújtania arra, hogy mi is lesz ezzel a pénzzel, hogyan látják viszont a 14 havi befizetésüket az adózó állampolgárok, akkor az ellenzéki érvek javarésze negligálva lesz. Nem tudom, milyen ütemben dolgozik a kormány, de nagyon örülnénk, ha az általános vitára legalább egy tervezet lenne, hogy lássuk, mi is lesz ezzel a pénzzel. Köszönöm a szót. ELNÖK: Pósán László képviselő úré a szó. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Egészen röviden arra szeretnék reagálni, amit Tukacs képviselő úr mondott. Úgy tűnik, hogy szándékosan, tudatosan különbséget tesz, és elhallgatja, hogy van különbség az önkéntes magánnyugdíjpénztár és a kötelező magánnyugdíjpénztár között. Amiről ön beszélt, hogy elvesz valamit a kormány, ami nem az övé, akkor folytassuk a mondatot úgy, hogy egyébként meg álljon helyt a magyar állam azért, ami nem az övé. Mert ne felejtsük el, hogy állami garancia van mögé téve. Innentől kezdve megjelenik az első kérdőjel. Ön azt mondta, hogy magánmegállapodások köttetnek. A magánmegállapodás minden jogban arról szól, a római jog az ősi alapelv, hogy a két érintett fél a kötelmi jogot szabad akaratából hozza létre. Itt ez viszont állami, törvényben előírt kötelezvény volt bizonyos korosztályokra nézve, ahogy ezt Arnóth képviselő úr is elmondta. Nem rábízták a döntést, hogy akar-e magánnyugdíjpénztári tag lenni vagy nem, hanem kötelezően előírták. Innentől kezdve állami erőszakeszközöktől és behajtandó járulékokról van szó. Akkor, amikor különböző kifejezéseket használunk, jó, ha pontosan fogalmazunk, és nem szűkítjük le a jelentéstartalmakat úgy, mintha ezek szigorúan önkéntesen eldöntött magánjogi akciók lennének vagy magánjogi kötelmi viszonyok lennének. A dolog ennél jóval bonyolultabb, mert benne van az állami kényszer, és benne van az állami felelősségvállalás. Ettől kezdve pedig, azt gondolom, igenis teljes joggal van a mindenkori államnak felelőssége, mozgástere és lehetősége a kérdés rendezésére. Így is van rálőcsölve kötelezettség és feladat. Önök elődei a Horn-kormány idején döntöttek úgy, hogy az államnak garanciálisan ott kell állni az egész mögött, függetlenül attól, hogy hogyan gazdálkodnak majd ezek a cégek. Köszönöm. ELNÖK: Előbb Herman képviselő úrnak adok szót, utána lehet reagálni. HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem rövid lenni. Államfilozófiai kérdések feszegetése nélkül a következő történetet szeretném elmondani, és vonja le ki-ki megfelelően a tanulságot. Tökéletesen egyetértek Arnóth Sándor képviselőtársammal, aki nagyon világosan megfogalmazta, hogy egy korosztálynak kötelező érvényű volt a belépés ebbe a rendszerbe. Majd ezt követően az én kolléganőm, akinek be kellett lépnie ebbe a rendszerbe, választhatott, hogy melyik magánnyugdíjpénztárhoz lép be. Rokkantnyugdíjas lett, és a magánnyugdíjpénztár visszaadta pénzét, mondván, hogy nem vállalja a felelősséget, és az államnak kellett a felelősséget vállalni. Tisztelt ellenzéki képviselők, szeretném most megkérdezni önöktől, hogy amikor a jelenlegi nyugdíjpénztárnál 0,35 és 1,2 százalék az éves növekmény, miközben a működési
- 42 költség 4,95 százalék körül mozog, szabad-e ilyen esetben az államnak beavatkozni? Ez lenne a kérdésem. (Dr. Lenhardt Balázs: Sőt, kell.) ELNÖK: Köszönöm. Tukacs képviselő úr következik. TUKACS ISTVÁN (MSZP): Hogyne, képviselőtársam, szabad. De akkor meg kell tenni. De ez az előterjesztés nem az. Újra szeretném leszögezni, ez az előterjesztés nem arról szól, hogy a magánnyugdíjpénztárak rossz működése miatt változtassuk meg a működésüket. Nem arról szól. Azért ne állítsák nekem, hogy az van az előterjesztésben, hogy mert azok rosszul működnek, változtassunk. Nem az van. Az van, hogy 8 százalék befizetett járulékot elveszünk 14 hónapig. Pont. Nincs ebben több. Ha probléma van a magánnyugdíj-biztosítás pénztárainak működésével, mert magas költséggel, államra hagyott garanciákkal felelőtlenül gazdálkodnak, amit én nem állítok, hozzáteszem, egy pillanatig nem állítottam ilyet, de ha önöknek ez a véleményük, akkor hozzanak be előterjesztést arról, hogy megszüntetjük, átalakítjuk, garantáljuk az eddig befizetett pénzek valamilyen hozamát és így tovább. Lássuk! De miután nincs ilyen, semmi egyebet nem tudunk értékelni, mint azt, hogy azt mondja a kormánytöbbség, törvényt alkot annak érdekében, hogy a költségvetés stabilitásának biztosítása érdekében elveszek 14 havi járulékot, amelyet a munkavállaló a pénztárnak szánt. Én nem minősítem, félreértés ne essék! Lenne vele vitám, de nem minősítem azt, hogy hogyan jöttek létre ezek a megállapodások. Mennyi volt benne a kényszer, hogyan működik a pénztár, és mit csinál. Az előterjesztést minősítem. Az előterjesztés pedig, nem tudok mást mondani, arról szól, hogy elvesszük ezt a pénzt, és nem mondjuk meg, hogy hogyan fogjuk ezt kompenzálni. A második része a mondandómnak, elnök úr, hogy sehogy nem fogjuk kompenzálni. A felosztó-kirovó rendszer nem alkalmas arra, hogy egy 14 hónapig hozam reményében befizetett pénzt kompenzáljon. A felosztó-kirovó rendszer arra alkalmas, hogy ha 20 év múlva elmegyek nyugdíjba, meg fogom kapni az akkor éppen az alapban meglévő pénzből azt a nyugdíjat, ami nekem az akkori jog szerint majd jár. Semmi egyebet nem garantál. Semmit. Nem tud elismerni hozamot, nem tud elismerni befizetett pénzt, nem tud elismerni kártalanítást, mert erre nem alkalmas mostani formájában. Tehát ne keressük azt, hogy mi lesz majd ezzel, mert nem tudja ezt biztosítani. Csak azért mondom, hogy erről beszéljünk, mert az előterjesztés erről szól. És az előterjesztés hiányossága az, hogy ha elvesz valamit valaki, és ennek érdekében törvényt alkot, hogy olyat vegyen el, ami nem az övé, ezt változatlanul állítom, és azt keressük itt, hogy hogyan lesz a szerencsétlen kompenzálva, akkor kiderül, hogy sehogy, mert nem alkalmas rá a jelenlegi rendszer. Mindannyian tudjuk, hogy hogyan működik a jelenlegi állami nyugdíjrendszer, és tudjuk, hogy semmi teteje ennek a kérdésnek, amit most felteszünk. A harmadik pedig. Bizonyára vannak nagyon sokan, akik kötelezettségből részesei ennek a pénztári rendszernek, de vannak, akik nem. Bocsánatot kérek, felnőtt állampolgárként mérlegeltem, amikor lehetőség volt a belépésre, hogy vajon nekem ez mit jelent. Kiszámoltam, megállapítottam, életkoromból adódóan nem tudok annyit befizetni, hogy érzékelhető nyugdíjnövekedést érjek el, ezért azt mondtam, hogy köszönöm szépen, ennek nem leszek része. Értem én, hogy a befektetési garanciákat meg kell teremteni egy ilyen szisztémában, bár úgy látom, inkább arra törekedtek, hogy ezek a pénztárak ne legyenek, mert természetesen az lenne a legjobb költségvetési szempontból. De ha felnőtteknek gondoljuk a honfitársainkat, akkor gondoljuk azt is, hogy talán egy kicsit tudnak számolni, mérlegelni, saját döntéseket hozni. Ne gondoljuk azt, hogy mindent meg tudunk oldani helyettük, és a döntést is le tudjuk venni a vállukról. Ez valóban egy másfajta rendszer. Köszönöm szépen.
- 43 ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További észrevételeket nem látok, ezért megadom a szót a kormány képviselőjének. NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az elhangzottakra, ha megengedik, megpróbálok részletesen reagálni. ELNÖK: Ha szabad kérni, a részletes reagálást most kivételesen ugorjuk át, mert itt még több napirendi pontunk van. NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): Ha a kormány álláspontja ebben a kérdésben nem szükséges… ELNÖK: A kormány álláspontja szükséges, csak nem a részletes. Az előterjesztő reflexiói NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): Értem. Akkor gyors leszek, elnök úr, értettem a kérést. A kérdések jól csoportosíthatóak. Egyrészt a kérdés az, hogy vajon mi történik azzal a pénzzel, amit erre a 14 hónapra a Nyugdíjbiztosítási Alapba irányít át a javaslat. A válasz az elhangzottak alapján viszonylag egyszerű. Az történik, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételét képezi, ezt követően a mostani nyugdíjasok nyugdíjainak kifizetésére kerül felhasználásra. Az eddigi vitában ugyanis számos érv hangzott el amellett, hogy a mostani munkavállalók milyen jövőbeli reményekkel állhatnak a nyugdíjba vonulás előtt. A mostani nyugdíjasok szempontjait szeretném egy kicsit megvilágítani, akiknek az az álláspontjuk, hogy szeretnék a mostani járadékukat megkapni. Tehát az állam nem kizárólag a mostani munkavállalók jövőbeli nyugdíjáért felelős, hanem a mostani nyugdíjasok nyugdíjának kifizetéséért is. Az egyszerű és konkrét válasz arra, hogy mi történik ezzel a befizetéssel, mire kerül felhasználásra, hogy a társadalombiztosításban a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételét képezi, és a nyugdíjbiztosítási kifizetésekre kerül felhasználásra. A magánnyugdíjpénztár szabályozásával kapcsolatban nagyon fontos felhívni a tisztelt bizottság figyelmét arra, hogy nem létezik ma Magyarországon szabályozás arra vonatkozóan, hogy 2013-at követően a magánnyugdíjpénztári tagok milyen szabályok, milyen arányok alapján fognak nyugdíjjárulékot kapni. Nem tudjuk. Az történt, hogy az emberek egy része valóban önként, egy másik része kötelezően belépett egy tőkefedezeti rendszerbe, és fogalmuk sincs az embereknek arról, hogy ezt követően milyen szabályok alapján fognak nyugdíjban részesülni nyugdíjba vonulásukat követően. Ez a helyzet nyilvánvalóan fenntarthatatlan, bizonytalan helyzet. Ehhez képes a felosztó-kirovó rendszerű állami pillér szolgáltatása világos, egyértelmű és biztonságos. Kénytelen vagyok ezért rátérni arra a kérdésre, ami szintén elhangzott a vitában, de ténylegesen nem része a javaslatnak, ez pedig a visszalépés engedélyezése. Ugyanis az történt, hogy az emberek egy részét kötelezően, egy részét szabad elhatározása alapján arra kérte fel az állam korábban, hogy legyen része egy grandiózus kísérletnek. Azért mondom, hogy ez egy grandiózus kísérlet, mert ma a világon nem ismert olyan ország, ahol ebből a rendszerből nyugdíjbiztosítási kifizetések teljesülnének. Nem tudjuk, Kelet-Közép-Európa országai nem tudják, hogy milyen kifizetések milyen szabályok alapján és milyen teljesítménnyel fognak teljesülni ebből a rendszerből. A visszalépés lehetőségének megnyitása tehát azt célozza, hogy aki ennek a grandiózus kísérletnek a részese kívánt lenni, dönthessen úgy, hogy ebből ki szeretne szállni. Miután az eljövendő hozamokat a következő 10-20-30 év hozamait nem tudja senki megbecsülni, nyilvánvalóan a magánnyugdíjpénztári tagok sem tudják ezt megtenni, ezért abból tudnak kiindulni, hogy az elmúlt 12 évben milyen
- 44 eredményeket értek el a magánnyugdíjpénztárak, és azt össze tudja vetni az állami pillér biztosítékával. A magánnyugdíjpénztári hozamok súlyozott átlaga nem éri el az 1 százalékot, a reálhozam 0,7-0,8 százalék. Ezzel szemben a felosztó-kirovó rendszer alternatívája nyilvánvalóan az állam teljesítményében mérhető, tehát a reál GDP-növekedés az, ami ezzel a hozammal szembe állítható, és ez az elmúlt 12 évben jelentősen magasabb volt. Tisztelettel megjegyzem, hogy nyilvánvalóan nem tudjuk a jövőbeli folyamatokat kiszámolni, de az elmúlt 12 év tapasztalatai azt mutatják, hogy sokkal inkább fenntartható az a rendszer, amikor az állami felosztó-kirovó rendszerben teljesíti a kifizetéseket. Ezért nyitjuk meg a lehetőséget az állampolgároknak a visszalépésre. Az állampolgárok között nyilván vannak kockázatkerülők és kevésbé kockázatkerülők. A kockázatkerülők valószínűleg vissza fognak lépni. Azért gondoltam fontosnak erre kitérni, mert az előterjesztésnek ez valóban nem része, de a vitában elhangzott, ezért az ezzel kapcsolatos szakértői álláspontot szerettem volna megvilágítani. Visszatérve megint csak a javaslatra, azt látjuk, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetésének hátrányai az elmúlt 12 évben akkumulálódva jelentkeztek. Ennek a rendszernek a vélt vagy valós előnyei az elkövetkező 10-20-30-40 év során fognak először jelentkezni. A javaslat tehát azt tartalmazza, hogy az elmúlt 12 évben akkumulált hátrányok egy részét az állam visszavegye, a hátrányokat a mostani nyugdíjasok számára előnyökké konvertálja. A kompenzációval kapcsolatban érkeztek kérdések és észrevételek a tisztelt bizottság tagjaitól. Éppen ezért nem ítélhető meg a kompenzáció, és éppen ezért nem része a javaslatnak, ugyanis nincs egy benchmark, nincs egy viszonyítási pont, hogy mihez képest kellene kompenzálni a magánnyugdíjpénztári tagokat. Ugyanis nem tudják most sem, hogy 2013-at követően milyen mértékű nyugdíjban fognak részesülni. A kompenzációnak két nagy módja lehetséges elméleti síkon. Az egyik, hogy az időszak lejártát követően nagyobb mértékű magánnyugdíjpénztári megtakarítást lehetővé az állam a jogszabályok alapján, a kompenzáció másik módja pedig, hogy az állami pillérből a nyugdíjjárulék mértéke magasabb az eredetileg tervezettnél. Nem tudjuk megmondani, hogy mennyi volt az eredetileg tervezett, mert erről nem szól jogszabály. A Költségvetési Tanács véleményével kapcsolatban az elhangzottak részben már választ adnak. Egy dolog nem került még megvitatásra, és ez tényleg nem része az előterjesztésnek, a fenntarthatóság kérdése. Azt szeretném tisztelettel jelezni, hogy a fenntarthatóság nem a nyugdíjrendszer szerkezetétől vagy minőségétől függ. Létezik fenntartható nyugdíjrendszer a felosztó-kirovó rendszerben, a paramétertől függően, és létezik fenntarthatatlan nyugdíjrendszer itt is. És vice versa igaz ez a tőkefedezeti egyéni számlás rendszerre is. Tekintettel a rövid időre, megpróbáltam sűrítve összefoglalni az álláspontunkat. Köszönöm szépen, elnök úr. Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról ELNÖK: Én is köszönöm a megértését. Kedves Képviselőtársaim! Arról kell döntenünk, hogy általános vitára alkalmas-e a törvényjavaslat. Kérem képviselőtársaimat, aki alkalmasnak tartja az általános vitára, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhét. Ellene? Négy. A bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. Kérdezem, ki az, aki a többségi, illetve a kisebbségi véleményt elmondja a plenáris ülésen. A kisebbségi véleményt Vágó Gábor fogja ismertetni, a többségit Arnóth Sándor úr. Kedves Képviselőtársaim! A határozatképességünk megvan-e még. Még megkísérlem, hogy az 5. napirendi pontot megtárgyaljuk a szünet előtt.
- 45 A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása Rátérünk az 5. napirendi pontra, a 2010. évi költségvetés módosítására. Megadom a szót az előterjesztőnek. Tessék! NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): Elnök úr, tartalmilag ugyanarról a kérdésről van szó, az akadálya annak, hogy nem ez nem egy törvényjavaslatban került megfogalmazásra, az, hogy az Alkotmánybíróság korábbi álláspontja szerint tekintettel azokra a különös eljárási szabályokra, amelyeket a Házszabály tartalmaz a költségvetési törvény tárgyalására, ezért ezt csak a költségvetési törvényre vonatkozó módosításban lehet megtenni. A költségvetési törvény módosításánál tartalmilag ugyanarról van szó, mint az előző napirendi pontnál. Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról ELNÖK: Köszönöm, hogy ön is így gondolja. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kinek van véleménye, kérdése, észrevétele. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. A szavazás következik. Kérdezem képviselőtársaimat, ki az, aki támogatja a törvényjavaslat általános vitára bocsátását. (Szavazás.) Tizenöt. Egy kicsit necces. Ki az, aki a bizottsági álláspontot képviseli a plenáris ülésen? Arnóth Sándor úr ezt is, mivel együttes vita lesz. Köszönöm szépen. Most 10 perc szünet következik. (Rövid szünet.) Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat. A természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása Következik a napirend 6. pontjában Szekeres Imre képviselőtársunk törvényjavaslata a természetes személyek adósságrendezési eljárásáról. Képviselő úré a szó. Az előterjesztő szóbeli kiegészítése DR. SZEKERES IMRE (MSZP), előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban mélyebb szabályozásra és rendezésre, az eladósodás kezelésére Magyarországon nincs olyan jogintézmény, amely azoknak a családoknak, embereknek segíteni, akik ilyen helyzetbe kerülnek. Az elmúlt néhány hónap intézkedései sem alapjaiban kezelik a problémát, hanem egy nagyon szűk kör számára adnak lehetőséget, de ezek a lehetőségek döntően felületesek, vagyis, ha valaki fizetésképtelenné válik Magyarországon, akkor azonnal a végső eszközt alkalmazzák vele szemben, a fizetési meghagyás kibocsátását és a végrehajtási eljárás megindítását. Az a törvényjavaslat, amelyet az Országgyűlés elé terjesztettem, a magáncsőd intézményét honosítaná meg, ami részben hasonló lenne a vállalati szektorban már az elmúlt évtizedek során eredményesen alkalmazott eljáráshoz, ahol különböző fokozatokon keresztül lehetőség lenne az adós és a hitelezők közötti rendezett viszonyra, megállapodásra és annak elkerülésére, hogy azonnal a végső eszközt alkalmazzák az adóssal szemben. Ez a mostani számítások szerint, amelyet a rendelkezésre álló KSH-adatokból elvégeztünk, az ilyen adóssággal terhelt családok körülbelül 35-45 százalékát érintenék, ez 120-140 ezer család. A javaslat természetesen nemcsak a lakáscélú hitelezésekre igaz, hanem minden magánhitelezési formára vagy jelzálog típusú eladósodásra. A javaslat lényege egy háromlépcsős eljárás, amelynek nem minden lépcsőjét szükséges alkalmazni. A legszerencsésebb az első lépcsőnél megállni, amikor egy különleges
- 46 megállapodás jön létre az adós és a hitelezők között. Ennek elősegítésére egyébként az adós kezdeményezésre, és ezt szeretném hangsúlyozni, az adós kezdeményezésére egy olyan, nevezzük így, adósságrendezési eljárás indulna el egy bírósági támogatással, amely, ha eredményesen végződik, akkor a folyamat befejeződik, és megszületik egy új megállapodás hosszú távra szólóan, bírósági garanciákkal, sőt, olyan garanciákkal is, amelyek támogatást és segítséget adnak az adós számára életvitelének rendezéséhez. Amennyiben ez sikertelenül zárul, akkor vagy szükség a második és/vagy a harmadik lépésre, a gyorsított csődeljárásra, utána pedig a tartós törlesztési eljárásra. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat mindkét fél számára feltételeket is tartalmaz, és lehetőségeket is jelent. Az adósságrendezési eljárás három következménnyel jár. Erősíti az adós és a hitelező viszonyának szabályozottságát, nagymértékben csökkenti azt a kockázatot, hogy a szürke- vagy a feketegazdaságba meneküljön, és ennek társadalmi szintű kockázatát, és úgy ad esélyt a hitelek reális részének megtérülésére, hogy az adós számára egyszerűen ad egy új távlatot egy tehermentes életszakasz megkezdésére. Röviden így foglalom össze a törvényjavaslatot, teljes részleteiben kidolgozott, az indoklásból értelemszerűen az egyes lépések világosan követhetők. Természetesen nyitott vagyok, amennyiben a parlament napirendre tűzi a konkrét jogi feltételek, alkalmazások és technikák módosítására, az irányt tartom nagyon fontosnak, hogy rendezett, tartós jogviszony jöjjön létre Magyarországon a most már nagyon sokakat érintő probléma kezelésére. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm Rétvári Bence államtitkár urat, egyúttal átadom a szót a kormány álláspontjának kifejtésére. A kormány álláspontjának ismertetése DR. RÉTVÁRI BENCE (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottság! Előre bocsátom, hogy a kormány nem támogatja ezt a javaslatot. Ez nem új javaslat, hiszen képviselőként mások számára ez ismert lehetett 2008-2009-ben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium dolgozta ki ezt a törvényjavaslatot, és terjesztette az előző kormány elé. Az előző kormány nem értett vele egyet, ezért nem terjesztette be. Úgyhogy itt úgy látszik, az előző kormány egyes tagjainak véleménye megváltozott, mégis beterjesztették. Akkor ez a javaslat megjárta a minisztériumokat, a Magyar Nemzeti Bankot, a szakmai szervezeteket egyaránt. Összességében, ha a hatástanulmányt megnézzük, mindenképpen fontos problémát feszeget, ahogy képviselő úr is mondta, nagyon sok ember van abban a helyzetben, hogy nehezen tud megbirkózni a válság okozta problémáival. Most ennek okaira nem térnék ki, mert szerintem ma már bőven esett szó ebben a bizottságban, ugyanakkor az elkészített hatástanulmány is elmondja, hogy sokkal tovább kell fejleszteni ezt a javaslatot, hogy eredményekre juthassunk, hiszen a várható kiadások nem haladják meg a remélhető hasznok mértékét ezzel kapcsolatban, illetőleg a visszaélésekkel kapcsolatban nem tartalmaz elegendő garanciát. A hitelintézeteket nem teszi érdekeltté az adósságrendezésben, és nincs figyelemmel arra, hogy más adósságrendezési eljárások milyen lehetőségeket kínálnak jelen pillanatban. Ezen túlmenően még ezelőtt két évvel az eredeti javaslathoz hozzáfűzte véleményét, ezzel lehet egyetérteni, nem egyetérteni, csak tájékoztatásképpen mondom, és szerintük egyértelműen rontaná a hitel-visszafizetési morált, főleg azért nem alkalmas most az eredetileg szándékozott cél elérésére, mert túl magas a feketejövedelmek aránya. Ha kifehéredik a gazdaság, kifehérednek a jövedelmek, akkor lehetnek ezek a rendszerek elfogadhatóak, illetve feltételezett teljes hitellistás nyilvántartó rendszer szintén. A korábbi
- 47 Igazságügyi Minisztérium azt mondta, hogy ezt újra kell gondolni, hogy pontosan kik és milyen feltételekkel vethetik magukat alá ennek az eljárásnak, és mikor lehet sikeres ez az eljárás, mert így, ebben a formájában egyelőre nem lehet sikeres. Ez volt tehát az előző kormány és a szakmai szervezetek véleménye erről a javaslatról. Az új kormány szintén azt gondolja, hogy nem arányos a kiadások mértéke a hasznokhoz, és egész egyszerűen nem alkalmas ez az eljárás a tömegesen jelentkező problémák kezelésére. Erre a jelenlegi kormánynak megvan a saját javaslata, ezt az őszi törvényalkotási programban jeleztük is, és a parlament elé fogjuk terjeszteni. Abban a megoldásban hiszünk, mivel ezt nem tartjuk elég hatékonynak, mint ahogy az előző kormány sem tartotta elég hatékonynak. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kérdezem képviselőtársaimat, kinek van kérdése, észrevétele. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs ilyen. Szekeres úr, parancsoljon! DR. SZEKERES IMRE (MSZP), előterjesztő: Tisztelt Államtitkár Úr! Amit ön elmondott, az csak részben igaz. Az előző kormány foglalkozott vele, a szakmai szervezetek egyeztették, a kormánykabinet foglalkozott vele, de az itt szereplő előterjesztés más. Figyelembe vettem ugyanis azokat a vitákat és szakmai észrevételeket, amelyek az elmúlt egy év során ebben a témában elhangzottak, azokat a pontokat átdolgoztam, és most egy olyan előterjesztés szerepel önök előtt, amelyeket, hangsúlyozni szeretném még egyszer, nyilván lehet kiegészíteni, módosítani, de azokat a problémákat kezeli, amelyek a korábbi időszak vitájában felmerültek, és amelyeket a korábbi kormány kabinetje megfogalmazott egy szakmai vitában. Különben természetesen nem terjesztettem volna be ezt a javaslatot. Tehát következetesen politizálok. Tudomásul veszem, ha a kormánypárti képviselők nem szavazzák meg, lelkük rajta, önöket arra kérem, hogy olvassák el. Semmi mást. Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ismét megkérdezem, van-e észrevétel. (Nincs jelentkező.) Nincs, akkor szavazás következik az indítványról. Kérdezem képviselőtársaimat, ki ért egyet azzal, hogy tárgysorozatba kerüljön ez a javaslat. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Kettő. A bizottság nem vette tárgysorozatba. Köszönöm államtitkár úr közreműködését. Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslathoz beérkezett kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása Következik az ORTT tavalyi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, de most jelezték nekem, hogy miután ennek általános vitájára a jövő héten kerül sor, erről most nem kell eszmét cserélni. A 8. ponthoz nem érkezett kapcsolódó módosító indítvány, tehát az is tárgytalan. Végül maradt a 9. napirendi pont, illetve az Egyebek, ha marad rá idő. A 9. napirendi pont ügyében a kapcsolódó módosító javaslatokról kell döntenünk. Az előterjesztő Rogán Antal úr véleményét írásban megküldte. Ezért a kormánynak adom meg a szót, hogy nyilatkozzék az ajánlásban foglalt 1. pontról. Tessék!
- 48 NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A kormány álláspontja támogató. ELNÖK: Köszönöm. A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja. Következik az ajánlás 2. pontja. Kérdezem a kormány véleményét. NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): A kormány támogatja. ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja. Az ajánlás 3. pontjáról a kormány véleménye? NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): Szövegszerű pontosítást tartalmaz, tehát a kormány támogatja. ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja. A 4. pontról a kormány véleménye, NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): A kormány szintén támogatja. ELNÖK: Kérdezem, a bizottság is támogatja-e. (Szavazás.) Igen, a bizottság is támogatja. Az 5. pontról a kormány véleménye? NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): Egy technikai módosításról van szó, kiegészíti a definíciók körét, tehát a kormány támogatja. ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja. Köszönöm. Az ajánlás 6. pontjáról a kormány véleménye? NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): Az előző ponthoz hasonlóan támogatja a kormány. ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Szintén támogatja. A 7. pont? NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): A kormány nem támogatja. ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja. (Szavazás.) Senki nem támogatja, egyharmadot sem kapott. Az ajánlás 8. pontja Tóbiás József, Simon Gábor, Boldvai László képviselő urak indítványa. A kormány véleménye? NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): A kormány a javaslatot nem támogatja. ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Senki, egyharmadot sem kapott. A 9. pont szintén Tóbiás József és társai módosító javaslata. A kormány véleménye?
- 49 NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot. ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja, egyharmadot sem kapott. A 10. pontról kérdezem a kormány véleményét. NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): A gazdasági bizottság nyújtotta be, mégpedig olyan megfogalmazásban, ami nem alkalmas a kívánt cél elérésére, nem is tartalmaz ilyen kitételt, hogy a bank, illetve a hitelintézet akkor utasíthatja vissza a futamidő-hosszabbítást, ha alapos oka van. Ez az alapos ok nincs definiálva, ezért a kormány nem tudta támogatni a javaslatot. ELNÖK: Annyi megjegyzésem van, hogy az előterjesztő egyetért a javaslattal. Az helyzet állt elő, hogy az előterjesztő egyetért, a kormány nem támogatja. Ezek után kérdezem képviselőtársaimat, hogy ki támogatja. (Szavazás.) A bizottság támogatja. Következik az ajánlás 11. pontja. Kérdezem a kormány véleményét. NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): A kormány nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság részéről sem támogatja senki, egyharmadot sem kapott. Végül az ajánlás 12. pontjában a gazdasági bizottság indítványával az előterjesztő egyetért. Kérdezem a kormány véleményét erről a javaslatról. NÁTRÁN ROLAND (Nemzetgazdasági Minisztérium): A kormány támogatja. ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja. Köszönöm szépen. A napirendi pont lezárása Ezzel a napirendi ponttal is végeztünk. Egyebek és az ülés bezárása Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy dolgot mondjak az Egyebekben. Ékes József képviselő úr kérte tőlem, hogy értsek egyet azzal, és jelentsem be a bizottságnak azt a sajátos problémát, miszerint ő Veszprém megyei képviselőként nehéz helyzetben van a vörösiszap-tragédia kapcsán, Devecser és Kolontár községek ügyeit próbálja előremozdítani. Ezért azt kérte, hogy mentse őt föl a bizottság az albizottsági elnöki tisztsége alól, amely albizottságot az elmúlt 8 év ügyeinek kivizsgálása céljából hoztunk létre. Egyidejűleg javaslat is van arra nézvést, hogyan történjék az albizottság további vezetése. Ez ügyben átadom a szót Hargitai alelnök úrnak. DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Herman képviselő urat javaslom az albizottság vezetésére. ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem Herman képviselő úrtól, hogy vállalja-e ezt a tisztséget. (Jelzésre.) Vállalja.
- 50 Akkor nincs más hátra, mint a bizottságot megkérdezni, egyetért-e azzal, hogy Herman képviselő úr legyen az albizottság elnöke. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ez látható többség. Akkor jó munkát kívánok Herman képviselő úrnak az albizottság élén. Köszönöm szépen. Ezzel mai ülésünket befejeztünk, holnap két ülést tartunk.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 44 perc.)
Dr. Nyikos László a bizottság elnöke Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit