Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, Miskolc, IV. évfolyam, I. szám, (2009) pp. 127-139.
NŐI TUDÁSFORMÁK EGY 18. SZÁZADI FÉRFI DISKURZUSBAN PÁLFI MELINDA
Pécsi Tudományegyetem Oktatás és Társadalom Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgató 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.
[email protected] Kivonat: Jelen tanulmányban a 18. századi egészségnevelő felvilágosító könyvek szövegeit vizsgálom kvalitatív tartalomelemzés segítségével. A diskurzus nyelvi megformáltsága alkalmat nyújt a korabeli női tudásformák tanulmányozásához. A férfi orvosi diskurzus tetten érhető tudatos és tudattalan törekvései a női tudásra irányuló hatalmi mechanizmusokat leplezik le. A korszakban megjelenik annak lehetősége, hogy a női művelődés szélesebb rétegekre is kiterjedhessen, többek között ehhez szolgáltak eszközül a nép közt nagy számban terjesztett felvilágosító könyvek. A téma megosztó erejét jelzi, hogy a törekvések ellenzői és támogatói is megtalálhatóak a könyvek írói közt. A diskurzusalkotó szerepében csak férfiak álltak, szövegeikben ők kategorizálták a tudást, s ez lehetőséget nyújtott számukra a női tudás diskurzusból való kizárására vagy éppen bevonására. A mintába került szövegekben mindkét hatalmi eszközre találunk példát. Az itt szövegszinten megjelenő nézetek a női tudás létjogosultságáról a későbbi korok női művelődési vitáinak érvrendszerében szintén megtalálhatóak. Kulcsszavak: férfi diskurzus, női tudásformák, nyelvi hatalmi mechanizmusok, kizárás, bevonás, felvilágosodás, művelődés, egészségnevelő diskurzus, babona
Bevezetés A felvilágosodás időszakában fellendülő könyvnyomtatás eredményeként számos magyar nyelvű nyomtatvány jelent meg, valamint az olvasóközönség mérete is folyamatosan növekedett. Azonban a kiegyezést megelőző időszak törekvéseit tükröző nyomdatermékek szövegszintű vizsgálatával gyakran nem, vagy csak érintőlegesen foglalkoztak eddig tudományos szinten. Annak ellenére, hogy a későbbi női művelődési viták mozgatórugóit ebben az időszakban is megtaláljuk. Az eddig feldolgozatlan forrásokra alapozott kutatás nagyban árnyalhatja a korról kialakult képet. Tanulmányomban az egészségnevelő felvilágosító könyvek szövegeit vizsgálom kvalitatív tartalomelemzés segítségével. A módszer lehetőséget nyújt a tudatos és a tudattalan módon szövegben közölt információk, attitűdök, értékek feltárása. A vizsgálódás középpontjában a nők állnak, célom az, hogy megjelenésük, tudásban való részesedésük „láthatóvá" váljon. A korban létrejövő egészségnevelő orvosi diskurzusban a tudás osztályozása figyelhető meg. A diskurzus számára legitim férfi orvoslásnak kihívást jelentett a hagyományos női gyógyító tudás jelenléte. A szövegekben olyan nyelvi hatalmi mechanizmusokra figyelhetünk fel, amelyek hűen tükrözik a korszak tudásstruktúrákra irányuló törekvéseit. A korszakban működő férfi orvoslás témaköre tudományos szempontból már feldolgozott, a női orvoslásban csupán a bábaképzés (Deáky 1996, Krász 2003) története került a tudományos érdeklődés előterébe, azonban a mindennapi asszonyokról kevés szó esett.
128
Pálfi Melinda
A szövegszintü vizsgálat rámutat a diskurzus önellentmondásaira is. Egyrészt egy rendkívül előremutató tevékenységről beszélhetünk. A könyvek azt a történelmi időszakot ragadják meg, amikor megjelenik az igény a nők diskurzusba való bevonására. Ugyanis a közegészségügyi ellátás a kor nagy problémája volt, az egészségügyi viszonyok sürgetővé tették a nép felvilágosítását. Mindehhez elengedhetetlen volt a nők megszólítása és felvilágosítása, hiszen a család és tágabban a társadalom életmódjának ők voltak a meghatározó szereplői. A könyveknek nem a társadalom felső rétege volt a címzettje, hanem a középréteg, és főként a parasztság. A felvilágosító irodalom vizsgálata során bepillantást kaphatunk a nőtörténelem által elhanyagolt, alacsony társadalmi státuszú falusi asszonyok életébe is. A szövegek vizsgálata során egy komplexebb társadalomkép tárulhat elénk, olyan források segítségével, melyek magyar nyelven hirdették az észelvűséget a még babonák és a kuruzslás által áthatott világban. 1. Felvilágosodás, felvilágosítás és egészségnevelés a jelentésmódosulások tükrében Az egészségnevelés és az egészségügyi felvilágosítás szavaink jelentésének alakulása is jelzi a diskurzus egyes időszakokra jellemző súlypontjait. A betegség és gyógyítás, illetve a hozzájuk kapcsolódó szavak már első szövegemlékeinkben is előfordultak. Számos honfoglalás kori megnevezése maradt ránk a gyógyító személyeknek: orvos, tudós, javas, íres, kenő (Józsa 1996: 60). Azonban a vizsgált két fogalom sokkal később került be a közhasználatba. A „felvilágosít" kifejezés a 18. század második felében jelent meg, először Kazinczy Ferenc egyik beszédében fordul elő a német „aufklären" szó tükörfordításaként (Benkő 1967: 882.). Az egészségügyi jelzőhöz való hozzákapcsolása a 19. század végére tehető. Az „egészség" és a „nevel" szavunk szintén nagy múltra tekintenek vissza. Az „egészség" szó az ún. Gyulafehérvári Glosszákban 1315 körül volt először olvasható írásban, a „nevelés" szó első felbukkanása a Vizsolyi bibliában található 1590-ből. Az egészségnevelés szavunk azonban a 20. század terméke. Nagy utat kellett bejárnia, míg a jelenlegi elnevezés elfogadottá, jelentése pedig meghatározottá vált. Lényegében az egészséges életre nevelés, egészségre nevelés, egészségügyi nevelés szavaink egyszerűsítéseként jött létre. Az elnevezésnek kezdetben sok ellenzője volt, sőt nyelvészeti helyességét is vitatták, azonban a szó a feladatkör általános elnevezésévé vált. Kezdetben az iskolai oktatáshoz kapcsolódott, azonban lassan átterjedt a felnőttekkel kapcsolatos tevékenységre is (Füsti Molnár 1981: 69-75). így terjeszthetjük ki a felvilágosodás korának hasonló törekvéseire is ezeket a fogalmakat, annak ellenére, hogy a tevékenység akkori megnevezésére még nem használták őket, hiszen csak jóval később alakultak ki. Az „egészségnevelés" fogalmát tágan értelmezem, beletartoznak az egészség megőrzésére irányuló törekvések, betegségek gyógyítása, higiénia betartása, halottakkal való bánásmód, szülés, gyermek nevelése, illetve ápolása. Az eddigi egészségügyi felvilágosító művekkel foglalkozó szakirodalom nagy része a női nemmel nem, vagy csak részlegesen foglalkozott. Az elemzések a női nemhez két szempontból közelítettek. A bábatudomány a szülés szempontjából, a megjelenő bábakönyvek orvosi elemzésével, valamint a gyermeknevelés és gyermekápolás szempontjából, de ebben a témakörben is a gyermek állt a középpontban. Elemzésemben a nők és a tudás kapcsolatát vizsgálom. Azt, hogy a könyvek által milyen tudás vált elérhetővé számukra, valamint, hogy milyen kép rajzolódik ki egy férfiak által alkotott diskurzusban.
Női tudásformák egy 18. századi férfi diskurzusban
129
2. A felvilágosító könyv és a női tudás 2.1. A könyv általi tudásterjesztés Az egészségügyi kultúra terjesztéséhez a nép felvilágosítása, tehát a felnőttoktatás is nélkülözhetetlenné vált. Az egyik népfelvilágosító eszköz lehetett a könyv, mely a 18. században egyre nagyobb példányszámban jelent meg a magyar könyvpiacon. Ezt felismerve az udvar támogatta a felvilágosító könyvek megjelenését. A kezdeti bizalmatlanságot azonban jelzi, hogy a felvilágosító irodalom egyik emblematikus alakját, Weszprémi Istvánt magyarországi praktizálásának kezdetén az udvar megfigyelés alá helyezte, majd később, megjelenő könyvéért, az első magyar nyelvű bábakönyvért (Weszprémi 1766) jelenős uralkodói elismerést kapott. A közművelődési törekvések egyik jellegzetes, a felvilágosodás gondolatvilágát tükröző eszköze a könyv általi tudásterjesztés. így a könyv szerepet kezdett játszani a korabeli intézményes kereteken kívüli felnőttoktatásban is. A témával kapcsolatos információkhoz a kor embere főként az írott sajtóból juthatott hozzá. A szóbeli ismeretterjesztés jelentősége sem hagyható figyelmen kívül, azonban ezek a források csak rögzített formátumban maradhattak meg az utókor és így a kutató számára is. Az egészségügyi felvilágosítás ránk maradt hazai emlékei is főként nyomdai kiadványok, hiszen a szóbeli felvilágosítás és az iskolai oktatás keretein belül végzett szintén szóbeli munka is csak a részleges nyomtatott emlékek által ismerhető meg (Füsti Molnár 1981: 66).
A megjelent változatos sajtótermékek vizsgálata új és sokszínű információval járul hozzá a korszak megismeréséhez. Ilyen szövegvizsgálatok Fehér Katalin munkásságában találhatóak (Fehér Katalin 2005, 2006). A művek által képet alkothatunk a paraszti életmódról, szükségletekről. Feltérképezhető, hogy mit tartottak fontosnak, milyen témakörök jelentek meg, milyen tudásra volt szükségük, s ezt hogyan közvetítették a számukra. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a parasztság nagy része írástudatlan volt a 18. században. így a magyar nyelven írt, a parasztságnak szánt müvek nagyrészt nem juhattak el közvetlenül a címzettekhez; csupán a falusi értelmiség, tehát közvetítők által. Friedrich Ildikó kifejti, hogy a kiadványok olvasói valószínűleg a papság és a nemesi családok nőtagjai lehettek, hiszen orvosok hiányában rájuk hárult a környék népének gyógyítása. Az olvasótábor tagjai lehettek a tanítók, bírák és a városok módosabb, kulturáltabb polgárai (Friedrich 2002: 89). Ez a tendencia a 19. század folyamán fokozatosan változott, ahogy az analfabétizmus csökkent. Ha a kezdeti időkben nem is jutott el a címzetthez a közvetített információtartalom, a kezdeményezés, a könyvvel való harc szándéka a tudatlanság ellen fontos lépésnek tekinthető a közművelődés kiszélesítésének irányába. A felolvasások, falusi papok és olvasókörök által a néphez eljuttatott nyomtatványok nemcsak tényleges tartalmuk miatt váltak fontossá. A tudós emberek, akik felvilágosító írásra szánták el magukat, óriási európai szintű műveltség birtokosai voltak, így kultúraközvetítésként is értelmezhetjük a műveket. A tájékoztatás mellett példaállítás, értékek iránti befolyásolás is szerepet kapott, hiszen a könyvek írói általában külföldet is megjárt tudós emberek voltak. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy sokszor naiv, illetve idealizált képet festettek a paraszti életmódról, mégis a korabeli eszmeiség és tudáskincs sok elemét tartalmazták, így azok befogadását készítették elő. Az ismeretek és a kultúraközvetítés aránya a felvilágosító könyvek témája szerint változik. A könyvek tematikája szerint többféle, egymást átfedő csoportot különböztethetünk meg: gazdasági
130
Pálfi Melinda
könyvek, dietetika, általános gyógyító könyvek, füves könyvek, a kor nagy áldozatokat követelő betegségei, foként pestisprevenció és egyéb fertőző betegségek gyógyítása, bábakönyvek, gyermeknevelés, gyógyvízelemzések. 2.2. A női tudás kizárása A korban a diskurzusba bekerült szövegek nyelvi megformáltságának ellenőrzése a hatalom kezében volt. Szigorú cenzúrázás lépett életbe az orvosi témájú írásokban, a cenzúra a felvilágosodás nevében lépett fel a babona és a kuruzslás ellen. Azonban az orvosi diskurzusban nem válik el a népi gyógyászat, a babona, a kuruzslás, az asszonyi gyógyítás, illetve az empíriára alapozott füves könyvek által közvetített ftidás. Valójában az egyes tudásszintek rendkívül különbözőek voltak, az orvosi diskurzus ennek ellenére általában egyenlővé teszi őket, így az egyik tudásszint cenzúra által üldözötté nyilvánítása a másikra is vonatkozott. A cenzúra annak ellenére tiltotta ezeket a tudásformákat, hogy számos bizonyítottan hatásos elemét az orvosok is átvették (Kapronczay2007: 30). Michel Foucault elmélete szerint a hatalom előállít egyfajta igaz diskurzusokat. Ahogy az orvostudomány létrehozza saját intézményeit, benne képviselőit, saját férfi orvosi diskurzusát, s ezzel intézményesíti az igazság kutatását. Célja a rendszeren belüli és kívüli elemek nyilvántartása, megindulnak a korban a nyilvántartásba vételek, népszámlálások. Megtörténik a különböző csoportokba való besorolás, egyfajta hierarchikus rétegződés kialakítása. Az igaz diskurzusok révén hozzák létre a bírói ítéleteket, szabják meg a büntetéseket azok számára, akik nem rendelkeznek a hatalom által legitimizált státusszal, így ha a gyógyító nem rendelkezik megfelelő diplomával, eltiltották a praktizálástól (Foucault 2000). Tiltás és kizárás a hatalmi diskurzus létrehozásának alapeszköze (Foucault 1998: 51-52). Az 1784-es helytartótanácsi körrendelet elrendeli az emberi egészséget veszélyeztető szélhámosok, vándor patikusok, vénasszonyok, vándor mágikusok, álorvosok üldözését és megbüntetését. Daday András korabeli példákkal igazolja a rendelet szigorú végrehajtását (Daday 2005). A női nem a gyógyítás passzív oldalára került át, ha mégis gyógyításhoz fogott, akkor csak kuruzslóként tehette azt a felvilágosító könyvek, a kormányzat törekvései szerint és így a gyakorlatban is. A kizárás áldozatává lett az asszonyi tudás és gyógyítás. Ahogy a babonától a kuruzslást és a népi gyógyászatot nem választották el, úgy a női gyógyítás kategóriái is összemosódtak a babonás asszonyi tudomány alatt. Egyrészt voltak a tényleges kuruzsló asszonyok, azonban a férfi kuruzslás ugyanolyan jelentős voltáról megfeledkezik a diskurzus. A híres tudós asszonyokban való bizalmat még sokáig nem lehetett megszüntetni, az úri asszonyok háznépükön végzett gyógyító tevékenysége (Pataki 2004: 151) szintén nem említődik külön, asszonyi gyógyítás címén negligálják az orvosi, tehát a legális diskurzusból. Tóth G. Péter érvelése szerint „A férfiorvosok társadalmi szerepének megjelenése inkább a férfi gyógyítók népi szereplőit „koptatta ki" a népi gyógyászat területéről, aminek eredményeként a férfiakkal kapcsolatos gyógyító eljárások a hivatalos orvoslás hatókörébe kerültek, míg a nőkhöz köthető praktikák egy része a félhivatalos és az illegális szférában maradt. Tehát a boszorkányüldözés és a modern orvostudomány kiteljesedése elsősorban a népi gyógyászat ellen hatott, nem pedig a női gyógyítók társadalmi szerepét, annak női mivoltát kérdőjelezte meg" (Tóth G. Péter 2006: 31). A gondolatmenet több helyen is átgondolásra szorul. Ugyanis azt feltételezi, hogy az illegalitásban működő népi gyógyászok férfi tagjai kiemelkedtek, és az általuk képviselt
Női tudásformák egy 18. századi férfi diskurzusban
131
gyógyítás vált az orvostudomány alapjává. Azonban az orvosi társadalom tagjai nem a népi gyógyítók köréből kerültek ki, hanem külföldet is megjárt tudós emberek voltak, akik tanulmányaik folyamán találkoztak az orvoslással, a népi gyógyászattal. A nép egészségügyi ellátásának problémáival általában csak praktizálásuk alatt ismerkedtek meg. Tóth G. Péter azt feltételezi, hogy a női gyógyítás mindig is az illegális szférában működött, s ott is maradt. Azonban elfeledkezik arról, hogy az orvosi struktúra kiépítése előtt, sőt már megléte után is az asszonyi gyógyítás sokáig örvendett köztiszteletnek. Nem alaptalanul volt nagyobb a becsülete, főként a főúri asszonyok sokszor a kor tudományos szintjének megfelelő ismeretekkel rendelkeztek, valamint minden faluban akadt olyan asszony, akihez problémáikkal lehetett fordulni. Azonban az intézményes keretek között működő orvoslás ezen tudást kuruzslássá kiáltja ki, az illegalitás szférájába űzi, s valójában tudatlanná is teszi, hiszen a felvilágosult orvosi tudás elsajátításából kizárja. Nők nem járhattak egyetemre, nem vehettek részt képzésekben (kivétel a bábaképzés), éppen ezért óriási jelentőségű a felvilágosító könyvek általi tudásteijesztés. Egyetlen szempontból nem lehetett az asszonyokat kizárni a gyógyítás diskurzusából: a szülés témakörében, hiszen szülésnél még sokáig nem kívánatos a férfi jelenléte (H. Balázs, Krász, Kurzucz 2007: 19). A bábák munkájukat nem szakképzettség, hanem természetes szelekció, a közösség szimpátiája alapján gyakorolták, tehát ez egy olyan bizalmi állás volt, melynek az alapja egyrészt a kor és a már átélt szülések által kapott tudás volt (Krász 2003: 182-203). így nagyon sokáig férfi nem tölthette be ezt a pozíciót annak ellenére, hogy erre is voltak hatalmi törekvések. Programmá vált a férfi bábák képzése, így az életnek egy olyan területét kezdték kisajátítani, ahol a nőiség, a női tudás uralkodott, azonban ebben a konkurenciaharcban hosszú ideig még alulmaradtak a férfiak (Krász 2003: 221). A bábák szerepének társadalmi beágyazottsága miatt a hatalmi törekvések nem tudták volna kizárni a bábákat a gyógyítás és szülés tevékenységi köréből, ezért megindult a bábaság fokozatos intézményi keretek közé szorítása. Nyilvánvaló volt, hogy a nagy orvoshiány miatt nem tudja a rendszer ellátni az akkori rászorulókat, így minden gyógyító segítséget meg kellett ragadni, még az orvosi diskurzusból negligált nőkét is. Ahogy ezt a felvilágosító könyvek meg is teszik, s egyben a kizárás és felvilágosítás általi bevonás kettősségét is megőrzik. A kevés számú orvos között gyerekspecialisták nem voltak, a gyermekbajok gyógyításával majdnem kizárólag asszonyok bajlódtak, így a hozzájuk eljuttatott felvilágosító könyvek nélkülözhetetlenné váltak. 2.3. Felvilágosításra szoruló nők Az orvosi diskurzus kizárta az asszonyi tudást, de egyben szüksége is volt bevonására, hiszen a kor egészségügyi intézményei nem tudták ellátni a szükséges feladatokat. Ez a kettősség jelenik meg a müvekben, amelyek az asszony munkájának, nevelésének, gyógyításának fontosságára egyszerre hívják fel a figyelmet, miközben a férfi orvosi diskurzus ki is szorítja őket. A kizárás eszközei a kuruzslás veszélyességének és az asszonyi tudatlanságnak a hangsúlyozása. A tudós vagy kuruzsló asszony mellett megjelenik a tudatlan, felvilágosításra szoruló nő, aki a férfi orvosok segítségére szorul. „A Jénai Szülőházban edgy vérmes, erős ételekkel s italokkal élő személy el-hitette magával, hogy a Szülésbe meg fog halni" (Zsoldos 1806: 368). A Kömlei János által fordított Szükségben segítő könyvben a történetek gyakran egy szerencsétlenül járt személyről szólnak, ennek kapcsán vonja le a szerző a tanulságokat és mondja el a követendő
132
Pálfi Melinda
tanácsokat. Ezek a bajba jutott személyek gyakran nők. A férj halála, betegsége mindig tragédia az asszony számára, ezzel egyetlen támaszát veszíti el, kiszolgáltatottá válik: „Gál nevü ember vízi betegségben kínlódott [....] Felesége és gyermekei az ágyát körül állván szüntelen siratták [...] Kiket a beteg így vigasztalt: Kedves Feleségem s gyermekeim! Csak az Istenben bízzatok, abban a mennyei Atyában, aki nagy gondot tart özvegyekre s árvákra [...] Ekkor még jobban kezdetek sírni felesége és gyermekei [...] Hát már nékem meg kell halnom! És az oka magam vagyok a magam halálának, a ti édes anyátok özvegységének, és a ti árvaságotoknak" (Becker 1790: 184-187). A férfiaknak való kiszolgáltatottság állandó eleme a történeteknek: „Szabó Mihály [...] a maga feleségével igen szeretett hatalmaskodni" (Becker 1790: 215) „Melyben elő adatik, egy szüzet megszeplősített rút életű Úrnak halálos betegségben írott igen keserves levele" (Becker 1790: 230). „Akkor a szegény embernek mindenét elvette az ellenség, feleségével s leányaival fertelmesül bánt s egész falukat felégetett" (Becker 1790: 456). A kiszolgáltatott és tudatlan nő jelenléte a diskurzusban elvezeti a könyvek íróit addig a gondolatig, hogy a tudásból való kizárás által szerencsétlenné tett asszonyok számára létszükségletté vált a korszerű ismeretek, tehát a tudás átadása. 2.4. A nők bevonása a tudásba A hatalom által létrehozott tudáshoz csak az oktatás révén férhettek hozzá az alanyok. Az oktatási rendszer kétféle stratégiát követhetett: fenntarthatta, vagy módosíthatta a diskurzus kisajátítását (Foucault 1998). A felvilágosító könyvek a tudásba való bevonást képviselték. Azonban a diskurzus alakító tényezői közül itt is kizáródnak a nők, a felvilágosító könyveket férfiak írják; a felvilágosításra váró nő csak nekik lehet hálás tudásátadó szándékukért. „Semmi tekintetben nem lehet az okosságnak 's a' pallérozottságnak a' mi időnkben szembetűnőbb lépéseit jobban észre venni; mint a' gyermekekkel való bánásban, - és mintegy húsz esztendőnyi időkhöz (légyen hálá azoknak a' halhatatlan férj fiaknak, a' kik erre első indító okúi szolgáltak!) ebben olyan revollutiót tsinált, a' melly annyival inkább tsudára méltó, dc ditsőségesebb is; mennél inkább ez, az okosságnak, és a' jobb esmeretnek munkájává lett, és mennél inkább helytelen vélekedés a babona, az az előtt bé vett szokás, minden jobbításnak az úttyát a' kisdedek szobájokban nehézzé tették" (Hufeland 1802: 1). A diskurzus alakítására csak a képzés révén lenne lehetséges. Az oktatás igénye megjelent, azonban a tudományos képzés nem merült fel. Az asszonyokat eddig kizárták bármiféle tudásból, melynek során testük működéséről információt kaphattak volna. Eddig tapasztalataikból vagy más asszonyi tanácsokból magyarázták testük jelenségeit. Most pedig eljuthatott otthonaikba a felszabadító tudás. Erre a tudásra azonban azért volt szükség, mert kizárták őket az oktatásból, mely felhatalmazta volna őket a diskurzusban való részvételre. így tájékoztatásra szoruló félként jelentek meg: a „külömben-is érzékeny szép Nemet [...] a természeti dolgokkal meg kell őket jó előre ismertetni [...] puha, érzékeny, s a természeti dolgokat tellyességgel nem ismerő" (Zsoldos 1806: 61). A feladat saját testük megismerése: „...hogy a Közönség jobban ismerkedjen meg a maga természetével" (Zsoldos 1806: Előbeszéd). Az ismertetést azonban férfi végzi, nála van a tudás, mely a korban értékké válik: ,,'S minthogy valósággal úgy is van 'e dolog; mind addig kell a' gyermekeket oskolába jártatni, valamíg elégséges tudományra nem jutnak. Senki se féljen azon, hogy talán sokat tanúi gyermeke, a' mint, kivált a köz népnél igen közönséges ez a' szó: minek tanúljon többet; hiszen nem lészen Pap belőle" (Perlaki 1791:
Női tudásformák egy 18. századi férfi diskurzusban
133
37). Hasonló gondolat jelenik meg Falusi Mihálynál is: „Szégyenlem; de kéntelen vagyok gyalázatára meg vallani, hogy nem tsak a' Köznép, hanem sok előbb kelő rangú E m b e r e k szájából is halhatni ezt a' Beszédet: Minek tanúlnék, van nékem miből elélni, nem leszek én Pap, s. a.t. mintha bizony tsak a' Papoknak vólna szükséges a' Tudomány, a' kik a' Vallásra tartozó Tudományokon kívül , inkább ellehetnének más Tudomáynok nélkül, úgymint a'kik kevesebb öszve köttetésben vágynák a' politikai Dolgokkal, mint a Világi renden lévők. - De bezzeg mégis adjuk az árrát! Midőn némelly írók a' Magyarokat egygy rangban teszik az ostoba Oláhokkal" (Falusi 1805: 231, Jegyzés).
Nemzetünk
2.5. A nők megszólítása Gyakori a felvilágosító könyvekben, hogy a szerzők főúri asszonyoknak ajánlják műveiket. Ez utalhat arra, hogy érdemes volt női pártfogókat keresni. Őri Fábián László például Cserei Helena asszony őnagyságának „Hadai Veselényi Miklós Úr Ö Nagysága Élete Kedves Párjának, A' Mú'sák nagy Pártfogójának alázatosan ajánlja" müvét (Hufeland 1802: Ajánlás). A megszólítások, illetve a címzettek vizsgálatából azonban kiderül, hogy ki is a könyvek valódi célcsoportja. Zsoldos János Asszony' orvos című könyve asszonyi nyavalyákat és azoknak gyógymódjait tárgyalja: „...szüzeknek, a házas, terhes, szülő, szült és koros asszonyoknak nyavalyáik adatnak elő" (Zsoldos 1806: Előbeszéd). Azonban a mű célja nem az asszonyok felvilágosítása, a könyv betegségeikről íródott ugyan, de nem az asszonyoknak. A könyvet egy kívülálló, feltételezhetően férfi gyógyító számára írták, ezt tanácsainak és leírásának megszólításaiban figyelhetjük meg. A női nem csupán szenvedő félként jelenik meg: „írtam én ezt orvosi Társaim számokra, hogy gondolataimat én-is gondolataikhoz adjam. írtam a Nemorvosok s szenvedők számokra..." (Zsoldos 1806: Előbeszéd). Tanácsaiban a gyógyító személyt egyes szám második személyben szólítja meg: „Fektesd t.i. a Személyt hanyatt, rendelj néki." Az asszonyokról egyes szám harmadik személyben beszél, egyértelműen nem a női nemnek címezi szavait: „A mi Asszonyinkon a 45-dik és 50-dik esztendő között szokott meg-állani a Hószám" (Zsoldos 1806: 55). „Ez a nyavalya a Férfiért való dühödéből, és felette való buja kívánságból áll, melly miatt eszében is felette való buja kívánságból áll, melly miatt eszében-is-megháborodik a Személy, legkisebb szerelmes hallás, látás által-is Cupido benne felbuzdul a bujaságról örömest beszél, akar melly Férjfít-is is bujaságra ingerel" (Zsoldos 1806: 111). A női olvasók megszólítása elenyésző mértékű: „...ha pedig mindig hidegen tartod mejedet, és kevésbé be-takarva mint más részeidet, egészen hátráltatik az emlőknek terjedhetések [...] jó ha a viselős Asszonyok minden héten egyszer, kétszer fris megolvasztott marha velővel [•••] kenegetik emlőiket" (Zsoldos 1806: 199-200). Tehát rögtön a közvetlenül asszonyokhoz szóló idézet után címzettet vált a szerző, és újból az asszonyt gyógyító személynek intézi tanácsait, nem közvetlenül az érintettnek. Zsoldos János könyvét, annak ellenére, hogy az első nőgyógyászati könyv, férfiaknak szóló tanácsadóként is értelmezhetjük: „Érzékeny és idétlen szülésre hajlandó Asszonnyal egész viselős korában hálni nem kell, másokkal is tsinnyán" (Zsoldos 1806: 168). Kömlei „Édemes Olvasó!" megszólítása és benne a címzés nem zár ki senkit a befogadók köréből: „Ebből az egész könyvből látni való, hogy tsak a parasztoknak íródott" (Becker 1790: Érdemes Olvasó!). A bevezetésből mégis kiderül, hogy elsősorban a férfiaknak szánja művét: „...mindent csak úgy szeretnek cselekedni, amint az apjoktól, s nagy apjoktól látták [...] Nem csak jó gazdákat s jó hazafijakat, hanem valóságos jó Keresztyéneket is kíván ez a könyv a maga olvasóiból formálni" (Becker 1790: Érdemes
134
Pálfi Melinda
Olvasó!). Zay Sámuel már a címben az olvasó tudomására hozza, hogy mely célcsoportnak írta könyvét: „... melyet minden Valláson lévő Pap Uraknak, Seborvosoknak, és értelmes Házigazdáknak készített a kiadó Z.S." Pápai Pariz, első egészségügyi felvilágosító könyvünk szerzője azonban az asszonyoknak is címezi müvét: „Nem akartam én itt ebben Tudósoknak értelmeket megfogni, nem is azoknak írom; hanem a házi cselédes gazdáknak s gazdasszonyoknak és az igye-fogyott szegényeknek, kiknek nincsen mindenkor keze ügyében orvos..." (Pápai Pariz 1764: Elöl-járó beszéd). Székely Ádám a szülőknek címzi könyvét, tehát az anya is egyenjogú gyógyítóként jelenik meg, azonban a férfiétól eltérő, aggódóbb szerepben. Az anya szintén a meggyőzendő fél szerepében áll, azonban a gyógyítás és nevelés területén egyenjogú partner: „Könnyen által lehet látni, hogy az Anyák előtt ez idegen dolognak tettzik. 's azt fogják mondani: Hogy tégyük a' havazó és fagyos időbe szegény ártatlan gyermekeinket lábokat hideg vízbe, holott akkor kellenék leg-inkább melegbe tartani: Nemde nem veszedelmes-é ez? De hogy az Anyáknak ezen meg-rémüléseit el-oszlassam, 's őket lecsendesittsem, valóságát, példákkal mútogatom-meg, mivel a' nélkül a' józan okoskodásnak bajoson adnának hitelt" (Locke 1771: 8). Veres Mihály egyenesen a hölgyeknek szánja könyvét, ők állnak az olvasó, és egyben a háztartásfenntartó és gyógyító szerepében is: „ha miben ezzel a' Közönségnek, de kivált az Aszszonyságoknak szolgálhattam, az a' lészen a' mit szerencsémenek fogoktartani: ígérvén magamat arra; hogy ha az Úr akarándja, és élek; rövid idő múlva; A' Jó Gazda nevezetű könyvek fordításával-is Nemes Hazámnak szolgálni kész leszek" (Veres 1797: Elöl-Járó Beszéd). Sajnos ezt az ígéretét Veres Mihály nem tartotta be, pedig a férfi és női szerepek és tudásformák vizsgálatában nagyon érdekes összehasonlításnak lehetne az alapja a két szöveg. A női nem megszólítása változó mértékű a szövegekben, azonban előremutató tendenciaként értelmezhetjük, hogy egyre jobban előtérbe kerül a nőknek készült felvilágosítás, tehát tudásátadás. 3. A tudás elsajátításának lehetőségei 3.1. Leányok nevelése A leányok neveléséről különböző nézetek uralkodtak. Azonban a korban általános volt az a vélekedés, hogy a korabeli viszonyok nem megfelelőek: „Hazánkban két egymással ellenkező útat követnek a' Szülék, Némellyek egészen a' Természetre bízzák Lyánykáikat, a' kik mint a' mezőnek virági bimbódzanak, virítanak és elhervadnak. Mások ellenben, hogy fő rendű Nevelést adgyanak nekik, nagy Városokba küldik, az úgy nevezett nevelő Aszszonyok gondviselése alá, kiknek tudatlan 's töbnyire tisztátlan kezeik alatt ezen virágok még bibójokban elfonnyadnak" (Farkas 1806: Hazánk' Iffjabb Házasinak). A bizonyos szintű oktatás és felvilágosítás igénye alapmotívuma a könyveknek: „Az ártatlan, ha hall is, lát is, ártatlan marad. Jobb a kis leánykákat s a nagyobbakat is jó idején a természettel megismerkedtetni, mint sem hogy tudatlanságból veszedelembe s sokszor vétekbe keveredjenek" (Zsoldos 1806: Előbeszéd) - írja Zsoldos János Asszonyorvos című müvének Élőbeszédében. Előremutató fejtegetések jelzik a leánynevelés fontosságát. Perlaki Dávidnál a nevelés a közösség érdekében válik fontossá, hiszen a leányok neveltetés nélkül nem tudják betölteni társadalmi szerepüket, ami a korban uralkodó nézet szerint a házasságban való helytállást jelenti. „Kimondhatatlan nagy kár, hogy kivált a' köznép és áll renden lévők, olly igen keveset gondolnak leány gyermekjeiknek fel nevelésekkel! 'S ez az oka, hogy olly
Női tudásformák egy 18. századi férfi diskurzusban
135
igen bajos, tsak eggy jó, hűséges, és munkás szolgálót találni; ez az oka, hogy olly igen sok roszsz házasságok vannak, és hogy olly igen kevés divatja van a' gazdaság folytatásának. Lehetetlen, hogy ollyan emberek, a' kik gyermekségektől fogva a' héjában-valóságot, tsetsebetséket, és a restéget megszokták, idővel szerencsések, és a' közönséges társaságnak jó 's hasznos tagjai lehetssenek" (Perlaki 1791: 57-58). Egy leány akkor számított megfelelő képzettségűnek, ha a gyermekneveléshez szükséges ismeretekkel rendelkezett: mivel a' Leányok Gyermek szülésre, és nevelésre vágynák rendeltetve, tehát szükségesképpen kell nékiek a' Gyermekekkel való bánáshoz érteni, hogy a' jó tanúit, és okos Leány nevet megérdemelhessék" (Falusi 1805: 257). Megjelenik a női művelődésről folytatott vita egyik alapmotívuma, mely szerint a nők számára való tudásközvetítésre azért van szükség, hogy gyermekeik nevelését megfelelő szinten tudják ellátni. „Az olly Asszonyok, akiknek semmi képzetek sincs ezen tudományról, babonás előítéletektől igazgattatnak és gyermekeibe sem verhetnek józan értelmet" (Farkas 1806: 19-20). „... mivel a' Leányok Gyermek szülésre és nevelésre vágynák rendeltetve, tehát szükségesképpen kell nékiek a' Gyermekekkel való bánáshoz érteni, hogy a' jó tanúit, és okos Leány nevet megérdemelhessék" (Falusi 1805: 257). A női művelődési vitában megfigyelhető, hogy az egyenlőség harcosai is gyakran kijelölt határok közt gondolkodtak, a korlátlan egyenjogúság és az egyenlő tudásra való jogosultság elfogadásáig még sok időnek kellett eltelnie. Farkas Károly hangsúlyozza a „Szép Nem" nevelésének fontosságát, azonban rögtön korlátok kijelölésében gondolkodik, egyenrangú oktatás nem merült fel számára: „Nehéz azon határokat kijegyezni a' mellyek között maradnunk kell a' Lyánykák oktatásában. Ha merő hiú tárgyakkal foglaltoskodtatnak, nem lesznek érdemesek barátságunkra: ellenben fellengzős tudományoknak adgyák magokat, felfuvalkodnak, és túdálékosokká lévén, kilépnek azon korlátok közzül, mellyket a' Természet szabott eleikbe" (Farkas 1806: 17-18). A gyermeknevelő munkának azonban elismerik a fontosságát és a hozzá szükséges tudást is: „Hanem az is igaz, hogy nem olly igen könnyű, ezen keresztény kötelességnek illendő 's rendes tellyesítése, a'mint talán némellyek azt gondolják; és sokkal több értelem 's okosság kívántatik, tsak egy, két gyermeknek okos felneveléséhez, mint sem közönségessen sokan vélekednek" (Perlaki 1791: 6). A diskurzusban általános a fiúk és a lányok külön nevelési elvek és módszerek szerint való oktatása. „Valamint eddig mondottam, szóll egyenesen a' Fiú Gyermekekről, tsupán tsak a' lévén czélom, hogy meg-mútassam, miként kelljen egy nagy rendű Uri Embernek Fiu Magzatjai, Gyermekségétől fogva nevelni, melly-is nem mindenekben egyeznék a' Leány Gyermekek' nevelésével." Ahol nemi szempontból szétválik a nevelés, ott a fiú nevelése az apa, tehát az „Uri Ember" hatáskörébe tartozik. A szülői felelősség így a gyermek neme szerint oszlik meg. A diskurzus megosztottságát mutatja, hogy Székely Ádám az egészségnevelés területén a leányok és a fiúk nevelésének hasonlóságát hangsúlyozza: ,,A' Leány Gyermekekre inkább kell vigyázni, 's ékességeket meg-tartani, de el-mérem mondani, hogy öket-is mentől inkább szoktatnák a' külső levegő éghez, (úgy mindazonáltal, hogy ábrázatjok meg ne durvuljon,) annál elevenebbek, és egésségesebbek lennének, és mentől hasonlóbban nevelnék a Fiú Gyermekekhez, annál több hasznokra szolgálni egész életekben" (Locke 1771: 11). Ez a felfogás John Locke-nak, az eredeti mű írójának haladó és a magyar diskurzusban még szokatlan gondolatait tükrözik vissza.
136
Pálfi Melinda
3.2. A nők képzése Az asszonyok intézményes egészségügyi képzésének fontossága a bábaképzésben jelent meg, itt történhetett meg a nők legitim tudásba való bevonása. „Fő kötelességek [...] az Elöljáróknak [...] hogy közönséges költségen taníttassanak, s tartassanak mindenütt alkalmatos, okos, értelmes és tapasztalt Bábák [...] inkább a Taníttatás által tökéletesebbíteni kell, még sem kell addig bábáskodni engedni, míg annak módja szerint fundamentomosan nem taníttatott, és meg-nem vizsgáltatott" (Zsoldos 1806:173). Csak a férfi diskurzus által közvetített intézményesített tudás elsajátítása után gyakorolhatja a női gyógyító a hivatását, „...abban az Országban, a'hol Mesterségem gyakorlása végett forgottam, sem Doktor, sem Chirurgus, sem Bába senki nem lehet, míg az említett Mesterséget a' Bába Doktor Professornak vezélése alatt fundamentomosan meg-nem tanúllya, és arról reális manualis operatiokat tévén Tanúbizonyság Levelet nem vészen" (Weszprémi 1760: Ajánlás). A bábaképzés révén egy olyan értelmiséginek számító réteg nevelődött ki, mely a későbbi női egyenjogúsági vitákban fontos csoportként jelent meg. Azok a női csoportok, melyek valamely módon lehetőséget kaptak a tudásban való részesülésre, hivatkozási pontként szerepeltek az egyenjogúsági vitákban. Jogosan vettették fel, hogy ha fontos közfeladatokat képesek ellátni, akkor egyenlő jogok is illetik meg őket a közszereplés és a politika területén is. Kömlei János egy, a többi könyvből hiányzó női szerepkör létrehozását javasolja, a szükséges tudásátadással együtt. Olyan halottas asszonyok képzését veti fel, akik ellátják a halottak körüli teendőket. „Minden helységben kell, az Elöljáróktol egy arra rendeltetett Aszszonynak lenni, a' ki a' halottat meg mossa, 's fel öltöztesse, és az asztalossal együtt, a' koporsóba bé fektesse; a' mint hogy, sok helységben, vágynák is már illyen Aszszonok, 's halottas Aszszonyoknak hívattatnak. Ennek pedig, egy okos és tanúit Aszszonnak kell lenni, 's tudni kell néki ahoz is, hogy meg esmerje, ha vallyon igazán meg hólt é valaki, vagy sem?" (Becker 1790: 19-20). A korszak egyik nagy félelme jelenik meg a javaslatban, az élve eltemetés témája több könyvben is megtalálható: „... és mások után leírom, miképpen lehessen a' Hóltnakláttzókat megeleveníteni; mellynél fogva Hollandiának..." (Zay 1810: Előbeszéd VII). Ez is jelzi a funkció fontosságát, melynek kiosztásakor Kömlei az asszonyok születéssel és halállal való szoros kapcsolatára épít. Ez a kapcsolat társadalmilag teljesen elfogadott, ebből következett volna az asszonyok továbbképzése, hogy képesek legyenek ellátni a társadalmilag és egészségügyileg is fontos funkciókat. Nem intézményi szinten tehát elfogadott lett volna a nő tudással történő felruházása, azonban a hatalmi törekvések ezt intézményes szinten nem tették lehetővé. Szintén a diskurzus kettősségét jelzi, hogy nem mindegyik szerző vonja be ebbe a feladatba az anyákat. Zay Sámuel „A' most született és holtnak láttzó tsetsemökröl" írott feljegyzésben az anya és a bába nem kap szerepet a gyermek újraélesztésében, sőt a körülmények megítélésében sem, csupán gondatlanságuk és hozzá nem értésük révén jelennek meg: ,,A' kisdedeknek agyon nyomása többnyire az Anyáknak és a' Dajkáknak vigyázatlansága miatt szokott megtörténni; melly minekutána megesett, így bánnyj vélle a' megelevenítésekor" (Zay 1810: 232). A tudás fontosságának hangsúlyozói sem jutnak el addig a gondolatmenetig, hogy ennek a tudásnak a megszerzéséhez az asszonyok képzésére is szükség lenne. Veres Mihály, aki szenvedélyesen szónokol az asszonyi nem megbecsüléséért, sem említ nevelési,
Női tudásformák egy 18. századi férfi diskurzusban
137
illetve képzési szükségleteket. Az egyenrangúságot hirdeti, de egyenlő feltételek melletti oktatásig nem vezet tovább a gondolatmenete (Veres 1797). 3.3. A könyvek szerepe a nők művelődésében A felvilágosító müvekben gyakran jelentek meg könyvek, a hozzájuk való viszony szintén szerepeket osztott az asszonyok számára. A nő és művelődés viszonyának ábrázolására kiválóan alkalmas a könyvekhez való viszony megjelenítése. Kömlei, mintha magát a könyvolvasást szerette volna népszerűsíteni, a könyv nagy sikerét méltatja: „Ez a Szükségben segítő könyv, melyet az ifjú Úr ajándékozott az Új falusi lakosoknak; elhordódott azután házról házra; s a ki olvasni tudott, gyönyörűséggel olvasta ezt; sőt! a gyermekek könyv nélkül is megtanulták azokat a verseket..." (Becker 1790: 475). Azonban a falu női lakosai csak férjük közvetítésével juthatnak hozzá a műhöz: „Sőt némelyek olyan formát is mondtak, hogy ők ezt a könyvet haza szeretnék magokkal vinni, mert ők el hiszik, hogy abban olyan is van, melyet ők haszonnal olvashatnának estve feleségek előtt" (Becker 1790: 32-33). Farkas Károly is a férjtől való közvetítés módját javasolja, míg az asszony háziasszonyi feladatait végzi, például varr: „Az illy munkák a figyelésben sem akadályozzák meg a Feleséget, hogy tudniillik Kedves valamelly könyvet olvas..." (Farkas 1806:21). A leányoknak meghatározott témájú könyveket szánnak, tehát ha könyv is kerül a leány kezébe, mindenképp szükséges az irodalom ellenőrzése: „...szükséges, hogy Lyánkák számára egy válogatott darabokból álló Bibliotheka legyen, melybe [...] A Természet gyermekeket, betegeket és öregeket bízván az Asszonyok gondviselése alá; mivel ezen állapotjai az életnek szüntelen való szenvedések: szükség hogy az együgyübb és közönségesebb Orvos szereket, - melyek azoknak használhatók ösmerjék [...] Természet tudománybéli könyvek, mellyek a szép Nem számára Írattak. Az olly Asszonyok, akiknek semmi képzetek sincs ezen tudományról, babonás előítéletektől igazgattatnak és gyermekeibe sem verhetnek józan értelmet" (Farkas 1806: 19-20). „Bár a hajadon Leánykák is az efféle haszontalanságok helyett, az Elisa Testamentoma, és más Házassági, Anyai és Gazdasszonyi kötelességeket tárgyazó hasznos Könyvek olvasására szánnák azon szép időnek ha tsak némelly részecskéjét is, mellyet a' Kártya hányásra, szerencse-Kerek forgatására tékozolnak, attól gőzölvén üress Koponyájok: mikor mennek Férjhez? szép leszszé? vagy gazdag? vagy derék termetű izmos [...] úgy nem vólna minden felé olly sok vén Leány! [...] Hogy azért igy ne jáij, készigesd magadat a' jó könyvek olvasása által az Anyai, az az Gyermeknevelési kötelességekre" (Falusi 1805: 235-236). Perlaki Dávid akkor is javasolja a könyvek használatát, ha az anya nem érzi magát megfelelő felkészültségűnek gyermeke művelésére: ,,A' ki pedig ezekre elégtelennek gondolja 's találja magát lenni, folyvást beszélni kezdő gyermekeiknek oktatásokra nézve; az olyan hasznosan élhet, vagy a' Fő T. Seiler György Fridrich Urnák, a' gyermekek számára készített azon hasznos könyvecskéjével, melly már magyarra is fordíttatott ezen név alatt: A' kisdedek Vallása"(Perlaki 1791: 28). A legtöbb esetben a férfi kerül kapcsolatba a könyvekkel, így ő a műveltség hordozója, ő az, aki könyvet ajándékoz gyermekének és bevezeti a tudományok világába (Falusi 1805:73). A férfi diskurzusban azonban egy női szerző könyvét is megtalálhatjuk az ajánlott olvasmányok közt. Perlaki Dávid egy nő által írt, leányoknak szánt könyvről is tudósít: „Özvegy Báró Hellenbach Károlyné Ő Nagysága, Hazánknak ez a' kedves túdós Aszszonya is, eggy ilyen szép könyvetskét készített Német nyelven a' Leánykák
138
Pálfi Melinda
felneveléséről..." (Perlaki 1791: 7). A nő diskurzusépítőként való elismerése, valamint pozitív színben való bemutatása előremutató kezdeményezés a csupán férfiak által uralt diskurzusban. Az előremutató vélemények és a tudás megosztására irányuló javaslatok ellenére általános marad az a vélekedés, hogy a leányoknak nem minden könyv hasznos, akár egészségük kárára is mehet: „Ezen nyavalyába könnyen eshetnek az el-adó, de el-nem vett bővérű, egészséges, szerelmetességben élt, de megcsalatott Leányok, az iljú özvegy Asszonyok, a fajtalan könyveknek nagyon érzékeny olvasói..." (Zsoldos 1806: 111-112). Tehát a könyv elismerten fontos szerepet játszik a női felvilágosításban és művelődésben. Ennek ellenére a felvilágosodás korában egyelőre csak cenzúra és korlátozás mellett juthatott el a nőkhöz az a tudás, mely a későbbiekben a diskurzusban való egyenlőségig vezetetett el. Összegzés
A 18. század - a felvilágosodás eszméje ellenére is - a gyakorlatban a nők tudásból való kizárására épült. Létrejött egy új, legitim tudás, melyből a hatalmi törekvések következtében nő nem részesedhetett, közéleti és oktatásban való részvétele erősen korlátozott volt. A korban kettős megítélés vált jellemzővé, ahogy ezt a felvilágosító könyvek is tükrözik. Egyrészt a nők általános negatív képe, tudatlanságuk hangsúlyozása jelent meg. Azonban ezzel egy időben a nők gazdasági munkája, családban betöltött nevelő és összetartó funkciója is felértékelődött. Mivel a tudás a férfitársadalom egy meghatározott rétegének kezében összpontosult, a nők tudás hiányában gyakran már valóban nem tudták ellátni feladataikat, felvilágosításra szorultak. Ebben, vagyis a nők művelődésének és képzésének biztosításában játszottak fontos szerepet a korabeli felvilágosító könyvek. Szövegszintű vizsgálatuk árnyalja a korszak női tudásképét és előrevetíti a további művelődési vitákat. Irodalom Becker, R. 1790. Szükségben segítő könyv, (ford: Kömlei János). Pest. Benkő L. (szerk.) 1967. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai Kiadó. Deáky Z. 1996. A bába a magyarországi népi társadalomban, 18. század vége - 20. század közepe. Budapest: Centrál-Európa Alapítvány. Daday A. 2005. Ujabb kuriózumok az orvostudomány magyarországi történetéből. Gyógyvizekről, patikákról, járványokról, orvosdoktorokról, kirurgusokról, bábákról az 1740 és 1790 közötti feljegyzésekben. Budapest: Akadémiai Kiadó. Falusi M. 1805. Az okos gyermeknevelés példája, a' köz-nép hasznára, mellyben Röviden előadatik, miképpen kell a' Gyermekeket születések napjától fogva, mind testi mind erköltsi tulajdonságaikra nézve hasznosaim és okosann nevelni. Pozsony. Farkas K. 1806. Útmutatás a' szép Nem' nevelésére. Pest. Fehér K. 2005. Sajtó és nevelés Magyarországon 1777-1849. Budapest: Eötvös József Könyvkiadó. Fehér K. 2006. „Neveljünk polgárokat!" Nyilvánosság és nevelés a reformkorban. Budapest: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum.
Női tudásformák egy 18. századi férfi diskurzusban
139
Foucault, M. 1998. A diskurzus rendje. In: A fantasztikus könyvtár. Válogatott tanulmányok, előadások és interjúk. Budapest: Pallas Stúdió - Attraktor Kft. 5074. Foucault, M. 2000. A hatalom mikorfizikája - Az 1976. január 7-i előadás, (ford: Kicsák Lóránt) In: Foucault, M.: Nyelv a végtelenhez. Tanulmányok, előadások, beszélgetések. Sutyák Tibor (szerk.) Debrecen: Latin Betűk Alapítvány. 307-330. Friedrich I. 2002. Egészségügyi felvilágosítás a 18. századi Magyarországon. Budapest: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár. Füsti Molnár S. 1981. Egészségünk múltja. A hazai egészségkulníra alakulása a XVI-XVI11. században. Budapest: Medicina. H. Balázs É. - Krász L. - Kurucz Gy. (szerk.) 2007. Hétköznapi élet a Habsburgok korában 1740-1815. Budapest: Corvina. Hufeland, Ch. W. 1802. Az Anyákhoz való jó tanátsa. (ford: Őri Fábián László). Pozsony. Locke, J. 1771. A' gyermekek neveléséről, Melly et Lock János, Egy Angliai nagy Tudományú Pliilosophus, és Orvos Doktro Angliai Nyelven írt, a' Londinumi Királyi Tudosok' Társaságába való Coste nevű tudós Frantzia, Frantzia Nyelen adott-ki. Most pedig, Nemzetéhez és Hazájához való szeretetéből, Frantzia Nyelvből Magyarra fordított B.J.G.SZ.A. (ford: Székely Ádám). Kolozsvár. Józsa L. 1996. A honfoglaló és Árpád-kori magyarság egészsége és betegségei. Budapest: Gondolat. Kapronczay K. 2007. Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon. Budapest: Semmelweis Kiadó. Krász L. 2003. A bába történeti szerepváltozása a 18. századi Magyarországon. Budapest: Osiris. Pataki J. 2004. Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből. Piliscsaba: MATI. Pápai Pariz F. 1690., 1764. Pax Corporis. Az-az Az emberi Test nyavalyáinak Okairól, Fészkeiről, 's azoknak Orvoslásának Módgyáról váló Tracta. Mellyet minden éló Tudós Tanítóinak szájokba, mind a' Régieknek tudós Írásokból, 's mind pedig maga sok Betegek körül való Tapasztalásiból sumáson öszve-szedett, és sok ügyefogyott Szegényeknek hasznokra, mennyire lehetett, értelmesen 's világoson Magyar nyelven ki-adott. Kolozsvár. Perlaki D. 1791. A' gyermekeknek jó nevelésekről való rövid oktatás, mellyet a' Szüléknek és gyermek tanítók' 's nevelőknek kedvekért öszve szedegetett. Komárom. Tóth G. P. 2006. Szexháború? Férfiak és nők konfliktusa a magyarországi boszorkányperekben. In:. Gyáni Gábor - Séllei Nóra (szerk.) Nők a modernizálódó társadalomban. Debrecen: Csokonai Kiadó. Veres M. 1797. A' jó Gazda-Aszszony, avagy olly hasznos könvetske, mellyben az Aszszonyoknak házaikban, és házaik körül, sok hasznos, és meg-kivánható dolgok meg-irattanak. Pozsony-Pest. Második kiadás. Weszprémi I. 1760. A' Kisded Gyermekek nevelésekől. Kolozsvár. Weszprémi I. 1766. Bába mesterségre tanító könyv. Debrecen. Zay S. 1810. Falusi orvos pap vagy olly orvosi útmutatás, mellynél fogva leginkább a' Falukon uralkodni szokott nyavalyák orvosoltatnak Pozsony. Zsoldos J. 1806. Aszszony' orvos, mellyben a' Szüzeknek, a' házas, terhes, szülő, szült, és koros Aszszonyoknak nyavalyáik adattiak elő. Győr.