NEMZETI JELENTÉS MAGYARORSZÁG

Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium

Magyar Szabadalmi Hivatal

NEMZETI JELENTÉS MAGYARORSZÁG a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv 18. cikke szerint Tartalomjegyzék 1. Az irányelv átültetése 2. A jelentés elkészítésének módszertana 3. A résztvevők összetétele 4. A beérkezett válaszok összefoglalása 5. Értékelés 1. Az irányelv átültetése Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-én elfogadta a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelvet (a továbbiakban: irányelv), amelynek célja a tagállamok nemzeti jogszabályainak harmonizációja a polgári és közigazgatási jogi természetű jogi intézkedések, eljárások és jogorvoslatok tekintetében, amelyek az iparjogvédelmi és a szerzői jogok1 megsértése esetén alkalmazhatók. Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésének határideje 2006. április 29. volt. Magyarország az átültetésre vonatkozó kötelezettségét az egyes törvényeknek az iparjogvédelmi és a szerzői jogok érvényesítésével összefüggő módosításáról szóló 2005. évi CLXV. törvény elfogadásával teljesítette , amely négy jogszabályt módosított: a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt („bírósági végrehajtási törvény”), a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényt („szabadalmi törvény”), a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvényt („védjegytörvény”) és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényt („szerzői jogi törvény”). Az új rendelkezések a magyar iparjogvédelmi és szerzői jogban nagyrészt már az irányelv elfogadását megelőzően is ismert és alkalmazott jogintézményeket igazították hozzá a közösségi követelményekhez, így például – a szellemi tulajdont érintő jogsértések esetében – módosultak az előzetes bizonyítás és az ideiglenes intézkedések polgári eljárásjogi szabályai, illetve változtak a biztosítási intézkedésekre vonatkozó rendelkezések. Lényeges újítást jelentett azonban a különböző adatszolgáltatásra vonatkozó igények bővítése az érintett jogszabályokban. A mintavételre és az alternatív intézkedésekre vonatkozó opcionális rendelkezések [az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, illetve az irányelv 12. cikke] nem kerültek átültetésre a magyar nemzeti jogba.

A Bizottság 2005/295/EK nyilatkozata szerint az irányelv hatálya alá legalább a következő szellemi tulajdonjogok tartoznak: szerzői jog, a szerzői joggal szomszédos jogok, az adatbázis-készítők sui generis joga, a félvezető termékek topográfiáját létrehozók jogai, védjegyoltalmi jogok, formatervezési mintaoltalmi jogok, szabadalmi jogok, beleértve a kiegészítő oltalmi tanúsítványokból eredő jogokat, földrajzi árujelzők, használati mintaoltalmi jogok, növényfajta-oltalmi jogok, kereskedelmi nevek, amennyiben ezeket az érintett nemzeti jogban kizárólagos tulajdonjog védi. 1

1



Az érintett törvények legfontosabb új elemei összefoglalva a következők: –

a bíróság által elrendelhető intézkedések körének bővítése a felperes kérésére szellemi tulajdonjogok megsértése esetén: o kereskedelmi forgalomból való kivonás, megsemmisítés; o eltiltás a közvetítőkre (pl. szolgáltatókra) nézve is; o jogsértéssel közvetlenül fenyegető cselekmények esetén is követelhető abbahagyás; o a tájékoztatáshoz való jog kiterjesztése (az adatok és az adatszolgáltatásra kötelezett személyek tekintetében); o a bírósági határozatok nyilvánosságra hozatala.

–

a jogérvényesítés hatékonyságát fokozó rendelkezések: o ideiglenes intézkedések (a keresetlevél benyújtása előtt is kérhető); o biztosítási intézkedések (és az ellenfelet a szükséges pénzügyi adatok közlésére kötelező lehetséges bírósági végzések); o ellenbiztosíték az állítólagos bitorlótól (abbahagyás helyett kérhető vagy elrendelhető); o az előzetes bizonyítás speciális szabályai.

–

speciális eljárási szabályok az új intézkedések alkalmazásához: o kijelölt bíróság (Fővárosi Bíróság) és külön (nemperes) eljárás az ideiglenes és a biztosítási intézkedések elrendelése esetén (valamint ezen intézkedések felülvizsgálata esetén); o az elrendelő végzések hatályon kívül helyezése adott határidőn belüli perindítás elmaradása esetén; o inaudita altera parte döntések és felülvizsgálatuk.

–

a szerzői jogra vonatkozó külön szabályok: o a közös szerzői jogkezelő szervezetek jogosultságának elismerése arra vonatkozóan, hogy kérhetik bármely intézkedés, eljárás vagy jogorvoslat alkalmazását az általuk képviselt jogosultak vagyoni jogait megsértő személyekkel szemben; o a szerzőség vagy jogosultság vélelmének háromszintű szabályozása.

Az irányelv 18. cikke (1) bekezdésének értelmében a tagállamok kötelesek nemzeti jelentést készíteni az irányelv végrehajtásáról, amelyben részletes tájékoztatást nyújtanak a nemzeti jogukba újonnan beépített rendelkezések alkalmazásáról. A nemzeti jelentések az irányelv különböző hatásairól szóló európai bizottsági jelentés alapjául szolgálnak majd, amely alapját képezheti egy esetleges módosító bizottsági javaslatnak is. Az irányelv magyarországi végrehajtásáról szóló megfelelési táblázat az előírt határidőn belül elkészült és elküldésre került az Európai Bizottsághoz.2009 elején a táblázat frissített változata is továbbításra került. A 2. A jelentés elkészítésének módszertana Annak érdekében, hogy a tagállamoktól megbízható és összehasonlítható adatokat lehessen összegyűjteni, illetve hogy a feladat egyértelmű legyen, a Bizottság kétfajta kérdéscsoportot készített: az egyik a szellemi tulajdonjogok érvényesítésével foglalkozó tagállami intézmények számára készült, míg a másik kérdéscsoport az egyéb érintett feleket célozta

2



meg. Így az irányelv 18. cikke szerint a nemzeti jelentés elkészítéséért felelős nemzeti hatóságok feladata a megfelelő válaszok összegyűjtése, valamint egy olyan összefoglalás elkészítése volt, amely az új vagy a módosított jogérvényesítési intézkedések alkalmazásából eredő tapasztalatokra világít rá – lehetőség szerint számszerű adatokkal alátámasztva. A nemzeti hatóságok és az egyéb érdekelt felek válaszainak összehasonlításával nemcsak a szemléletbeli különbségek válnak egyértelművé, hanem az igazán hatékonynak bizonyuló intézkedéseket is meg lehet határozni. A nemzeti jelentést a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) szoros együttműködésben készítette el. Az alkalmazott munkamódszer szerint a Bizottság kérdőívei csupán azon kérdőívek alapjául szolgáltak, amelyeket az említett intézmények évi rendszerességgel (2007-ben, 2008-ban és 2009-ben) küldtek ki az érintett szervekhez és az egyéb érdekelt felekhez, nyilvános konzultáció céljából. A további kiegészítő kérdések célja egyrészt a Bizottság által feltett kérdések részletesebb kifejtése és pontosítása a nemzeti jogszabályok tükrében, másrészt pedig a szellemi tulajdonjogok érvényesítését érintő magyarországi helyzet szélesebb körű feltérképezése volt – kitekintéssel a szellemi tulajdon területén működő szakértői testületek (a Szerzői Jogi Szakértő Testület és az Iparjogvédelmi Szakértői Testület) tevékenységére, illetve a büntetőjogi jogérvényesítésre egyaránt. A 2008-ig beérkezett válaszok előzetes értékelésére 2008 novemberében került sor a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület által félévente megrendezésre kerülő szellemi tulajdonvédelmi konferencia keretén belül. Az irányelv által előírt rövid értékelési határidő (csupán három év az irányelv végrehajtási határidejétől számítva), a szellemi tulajdonvédelemmel kapcsolatos bírósági ügyek viszonylag alacsony száma Magyarországon, illetve az ilyen eljárások hossza következtében a nyilvános konzultáció eredményei azonban nem olyan bőségesek és informatívak, mint ahogyan azok pár évvel később lehettek volna. Az új szabályok bevezetése óta kevés eljárás indult, illetve zárult le, valamint a módosított rendelkezések tekintetében nem beszélhetünk szilárd alapokon álló és kikristályosodott ítélkezési gyakorlatról. Még ha kevés tapasztalat gyűlt is össze azonban az adott időszakban, fontos következtetéseket lehet levonni a begyűjtött válaszok alapján is. A következőkben olvasható a jelentés azon fejezete (a beérkezett válaszok rövid bemutatása után), amelyben az összegyűjtött adatok összefoglalása található, és amelyeknek köszönhetően összehasonlíthatóak a hatóságok és az egyéb érintett felek tapasztalatai. E fejezet alapjául a Bizottság kérdőíve szolgált, és az irányelv egyes cikkei mentén összegzi a tapasztalatokat. Az érintett felek értékelése minden olyan cikknél megjelenik (félkövérrel), amelyre vonatkozóan a Bizottság módszertana „osztályozást” kért a bizottsági dokumentumban leírt jelmagyarázat szerint. A jelentés egy általános értékeléssel zárul, a mellékletet pedig a megfelelési táblázat képezi. 3. A résztvevők összetétele Az állami szektorból a Legfőbb Ügyészség, az Országos Rendőr-főkapitányság, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a megyei bíróságok járultak jelentős mértékben hozzá minden évben az MSZH és az IRM munkájához. A Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete szintén kifejtette nézeteit 2009-ben. Mivel a Fővárosi Bíróság kizárólagos jogkörrel rendelkezik az ipari tulajdonjogok megsértéséről való ítélkezésben, a Fővárosi Bíróságtól érkezett válaszok különleges jelentőséggel bírnak.

3



Az egyéb érintett felek széles köre töltötte ki a kérdőívet, aminek köszönhetően értékes visszajelzéseket és információkat nyerhettünk az irányelv által előírt értékeléshez. A jogkezelő szervezetek mellett a magyar gyógyszerágazat képviselői, szerzői jogi szervezetek, a tartalomszolgáltatók szervezete, műsorsugárzó szervezetek, valamint egy ügyvédi iroda és szabadalmi ügyvivők egyaránt elküldték válaszaikat. Megjegyezzük, hogy a válaszadásban részt vevő érintett felek többsége a szellemi tulajdonjog szerzői jogi ágát képviselte. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a visszajelzéseket többnyire olyan érintett felektől kaptuk, akik a bírósági eljárásokban felperesként vesznek részt, ezért a válaszokat némi fenntartással kell kezelni, illetve figyelembe kell venni, hogy az állítólagos jogsértők valószínűleg velük ellentétes álláspontra helyezkednének. Az általános közvélemény megkérdezésére a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület tevékenységének keretén belül lebonyolított felmérés útján került sor (e javaslattevő, véleményező és tanácsadói testületet a kormány hozta létre 2008-ban). A visszajelzések a hamisítást és a nagy tömegben előforduló szellemi tulajdonjogi jogsértéseket érintő véleményekre terjedtek ki, ezen információk értéke azonban jogérvényesítési szempontból természetesen rendkívül korlátozott. 4. A beérkezett válaszok összefoglalása Általános megjegyzések Általánosságban véve a kérdőív túlságosan korai mivoltára vonatkozó megjegyzés megtalálható volt szinte minden jelentősebb válaszban: ilyen rövid idő elteltével a módosítások hatásai kevésbé érzékelhetők, a rendelkezésre álló adatok mennyisége nem elengedő ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni, illetve három év nem volt elegendő a szilárd alapokon álló ítélkezési gyakorlat kialakításához. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács véleménye szerint a módosítások eddig még nem eredményezték a peres ügyek számának jelentős növekedését. Noha az új szabályok ismerete a szabadalmi ügyvivők és a szakosodott ügyvédi irodák körében kielégítő, kevés jogosult tájékozott az anyagi jogi és az eljárási szabályok újdonságait illetően. A kisebb jogkezelő szervezetek továbbra is előnyben részesítik a peren kívüli egyezséget a bírósághoz fordulással szemben. Az évente indított szerzői jogi peres eljárások száma megyénként 10 és 30 között változik (ez országos szinten évi 350–400 peres eljárást jelent). Az ügyek száma nem növekedett jelentős mértékben a módosítások következtében. A Legfelsőbb Bíróság statisztikái szerint a szerzői jogi peres eljárások tekintetében a felülvizsgálati szakaszba eljutott ügyek száma 2004-ben 6, 2005-ben 4, 2006-ban 7, 2007-ben 10, illetve 2008-ban 5 volt. A magyar bíróságok évente körülbelül 15–20 szabadalombitorlási üggyel foglalkoznak, amelyek több mint 50%-át fellebbezik meg (a megsemmisítési eljárást a Magyar Szabadalmi Hivatalnál kell kezdeményezni). Az irányelv átültetése óta ez a számadat nem változott (éppen ellenkezőleg: amíg 2006-ban 19 új szabadalombitorlási ügy indult, addig 2007-ben 12, 2008-ban pedig csupán 7). 4



2008 májusa és 2009 áprilisa között 85 védjegybitorlási per indult. Az előző év adatához képest ez az ügyek számának 4–5%-os csökkenését jelenti. A módosítások innovációra és az információs társadalom fejlődésére tett hatása még nem értékelhető. Egyes szakértők véleménye szerint a szellemi tulajdonvédelem különböző típusai vonatkozásában bevezetésre került viszonylag egységes jogérvényesítési szabályok (pl. a szerzői jog megsértése esetére kidolgozott rendelkezésekkel parallel szabályok alkalmazása szabadalombitorlási ügyekben) akár negatív hatással is lehetnek az innovációra. 4. cikk – Az intézkedések, eljárások és jogorvoslatok kérelmezésére jogosult személyek A szerzői jogi törvény módosításának köszönhetően a közös szerzői jogkezelő szervezetek jogállása a jogbitorlási eljárásokban tisztázásra került. A törvény korábbi rendelkezéseinek bíróságok általi értelmezése szerint a jogkezelő szervezetek csak olyan díjak igénylésére voltak jogosultak, amelyet a felhasználónak kellett volna fizetnie engedély kérése esetén. Ez a közös jogkezelő testületek jogállásának ésszerűtlenül szűk értelmezését jelentette, illetve gyakorlatilag lehetetlenné tette a közösen kezelt jogok hatékony érvényesítését. A szerzői jogi törvény módosított szövege értelmében a jogkezelő szervezetek jogállása a szerzői vagy a szomszédos jogok jogosultjainak jogállásával egyezik meg olyan bíróság előtt benyújtott szerzői jogi igények érvényesítése esetén, amelyek a közös jogkezelés körébe tartoznak. Az új szabályok egyértelművé teszik, hogy az eljárásba nem kell félként bevonni valamely jogosultat ahhoz, hogy az ilyen szervezetek jogosultak legyenek jogsértés esetén fellépni. Ezt a módosítást az érintett felek mindegyike üdvözölte. Az irányelv 4. cikkének d) pontja a magyar jogba nem került átültetésre, noha a szerzői jog esetében néhány érdekcsoport támogatta volna az átültetését. 5. cikk – A szerzőség vagy jogosultság vélelme A bíróságoktól és az érintett felektől beérkezett adatok szerint a szerzőséget szinte soha nem kérdőjelezik meg a szerzői jogi ügyekben. 2005 és 2009 között nem volt olyan eset, ahol a szerzőség vélelme megdöntésre került volna. A szerzői jogi törvény módosításával a szerzőség vélelmének egy összetett „lépcsőzetes” rendszere került bevezetésre a magyar szerzői jogi törvénybe (egymáshoz viszonyítva különböző súlyú vélelmekkel). Az irányelven alapuló vélelmen kívül egy hasonló vélelem adódik a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes műnyilvántartásból, illetve további vélelem származhat a közös jogkezelő szervezetek adatbázisaiból (ez utóbbi műveket, szomszédos jogok által védett anyagokat, illetve a közös jogkezelés körébe tartozó jogosultakra vonatkozó adatokat tartalmaz). A Magyar Szabadalmi Hivatal műnyilvántartását 2005-ben hozták létre, és azóta megközelítőleg 800 mű került regisztrálásra. 6. és 7. cikk – Bizonyítékok és a bizonyítékok biztosítását szolgáló intézkedések 1. Bizonyítékok gyűjtése 5



Az érintett felek értékelése: 1 A legtöbb érintett fél úgy véli, hogy a szükséges bizonyítékok összegyűjtése terén nem tapasztalható előrelépés. Néhányan még azt is megemlítették, hogy az adatvédelemre és a titoktartásra vonatkozó közösségi és nemzeti szabályok kontraproduktívak a szellemi tulajdonjogok érvényesítése tekintetében: a „szándékos bitorlók” szívesen hivatkoznak ezekre a szabályokra annak érdekében, hogy elkerüljék a birtokukban lévő bizonyítékok szolgáltatására vonatkozó kötelezettségüket, továbbá a bíróságok többnyire túlságosan is elővigyázatosak, amikor ezen érvek elutasítására kérik őket. Az érintett felek úgy vélik, hogy nem elegendőek azok az új rendelkezések, amelyek lehetővé teszik, hogy a bíróságok egyfelől az előzetes bizonyítást még a kereset benyújtása előtt elrendeljék, másfelől a felperes kérésére elrendelhessék a bizonyítékok és adatok szolgáltatását az ellenérdekű féltől, mivel ily módon a harmadik személyek ellenőrzése alatt álló bizonyítékok (pl. a külföldön gyártott gyógyszeripari anyagok) nem lelhetők fel. Ezért – noha ezek a rendelkezések megfelelőek a meglévő bizonyítékok biztosításához – az új szabályok nem alkalmasak arra, hogy a bizonyítékok új forrásait nyissák meg. Egy válaszadó szerint az internetes jogsértések bizonyításának egyre gyakrabban alkalmazott eszköze, hogy közjegyzőket kérnek fel vitatott tartalmak adott időpontbeli meglétének tanúsítására. A beérkezett megjegyzések közé néhány olyan panasz is tartozott, amelyek szerint az ítélőtábla túlságosan sok bizonyítékot követel meg a felperesektől (általában minősített formai követelmények szerint benyújtandó dokumentumok formájában), akiknek ugyanakkor gyakran nem áll rendelkezésükre az összes szükséges adat. 2. Mintavétel A bizonyítékok értékelésének általános szabályait a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 3. §-ának (5) bekezdése, illetve a 206. §-a írja elő: a bíróság a polgári perben szabadon felhasználhat bármely olyan bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas, illetve a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A szellemi tulajdonvédelmi törvények – eltekintve néhány megdönthető vélelemtől – nem tartalmaznak külön rendelkezéseket a bizonyítékok értékelésére vonatkozóan, a 6. cikk (1) bekezdésének mintavételről szóló második mondata pedig a 2005. évi CLXV. törvénnyel nem került kifejezetten átültetésre a magyar jogba. A beérkezett adatok azonban azt mutatják, hogy a gyakorlatban a bíróságok alkalmazzák azt a szabályt, amely szerint egy mű vagy bármilyen egyéb védelem alatt álló tárgy nagy számú példányaiból vett ésszerű minta megalapozott bizonyítéknak ítélhető meg az illetékes igazságügyi hatóságok által (amíg az ellenkezőjét be nem bizonyítják) a fent említett általános rendelkezések alapján. Ez a gyakorlat még csak nem is áll összefüggésben az irányelv átültetésével, hiszen már 2006 előtt is alkalmazták. A fentiek értelmében a bíróságok általában hajlanak arra, hogy jogsértőnek ítéljék meg az összes olyan példányt/terméket, amelyek közül egy jogsértő darabot bemutattak, feltéve ha az alperes ennek ellenkezőjét be nem bizonyítja. Egyes esetekben azonban a bíróság nem ítélte

6



elegendőnek ugyanazt a bizonyítékot a folyamatos marketing bemutatására is. Ilyen probléma esetén azonban segíthet az ismétlődően történő mintavétel (az eljárások során is) . 3. Banki, pénzügyi és kereskedelmi okiratokhoz való hozzáférés Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szerint a banki, pénzügyi és kereskedelmi iratok átadásának kötelezettségét ezidáig még egy esetben sem rendelték el. Az érintett felek értékelése: 3–4 Az érintett felek örömmel üdvözlik azokat az új rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a bíróságok számára, hogy az alperestől elrendeljék egyes pénzügyi adatok közlését a releváns bizonyítékokhoz való hozzájutás elősegítése érdekében. Ez abban az esetben is nagyon hasznos lehet, amikor a felperesnek megfizetendő esedékes jogdíjak és a jogsértő által szerzett esetleges többletnyereség összegét kívánják meghatározni. Ezek a pénzügyi adatok alátámaszthatják a nemzeti szabályok értelmében az irányelv 8. cikkével összhangban közölt adatokat is. E dokumentumok vizsgálatával a kereskedelmi láncolatban tevékenykedő egyéb jogsértők azonosítása is könnyebb lehet. Egyes válaszadók ezzel együtt kiemelték, hogy ezen iratok átadásának elrendelésére még nem volt példa (tehát nincs rendelkezésre álló tapasztalat), illetve kétségüket fejezték ki az ilyen határozatok gyakorlati megvalósulása tekintetében. Mások arra figyelmeztettek, hogy ezzel az eszközzel csak akkor szabad élni, ha megőrizhető az érdekelt felek érdekei közötti megfelelő egyensúly, illetve nem szabad, hogy a teszt ugyanolyan legyen a szellemi tulajdonvédelem különböző formái esetén: szabadalombitorlási ügyekben – amelyek esetében a stratégiai pereskedés nem ritka – rendkívüli körültekintésre van szükség az ilyen intézkedések elrendelése előtt. Különböző típusú ügyek esetén különböző típusú iratok közlése lehet szükséges. Egy válaszadó az audiovizuális ágazatból ráadásul úgy véli, hogy ezen adatok átadásának az elrendelése felesleges intézkedés. 4. A tanúk azonosságának védelme Az irányelv átültetése nem járt a polgári perrendtartásról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseinek módosításával, illetve nem eredményezett változást a bírói gyakorlatban sem. Ezt az intézkedést ritkán alkalmazzák szellemi tulajdonvédelmi ügyekben. 8. cikk – Tájékoztatáshoz való jog 1. Általános értékelés A bíróságok szerint forgalmazásról való tájékoztatást már rendeltek el az irányelv átültetését megelőzően is, és a nyomdai vállalatok, a sokszorosítással foglalkozó cégek, a gyártók és a forgalmazói hálózat dolgozói mind-mind forrásként szolgáltak az információkhoz való hozzájutáshoz. Ami a tájékoztatás tartalmát illeti, a módosítások csupán pontosítottak egyes rendelkezéseket, de ez idáig nem volt jelentős változás a bírói gyakorlatban. A bíróságok a jogbitorlási ügyek kb. 80%-ában rendelik el a tájékoztatásnyújtást az alperes számára. Az érintett felek értékelése: 3

7



Noha egyes érintett felek kételkednek az új rendelkezések valódi hozzáadott értékében, a legtöbbjük szerint a módosítások hasznosak, valamint úgy vélik, hogy a jogérvényesítés hatékonyabbá válik azoknak a speciális adatoknak a felsorolásával, amelyek az alperestől követelhetők. Nem csak a jogbitorlók szervezetei és hálózatai lesznek sokkal jobban azonosíthatóak, hanem a releváns bizonyítékok összegyűjtése is könnyebb lesz. A mennyiségi információk (darabszám, árak, stb.) segítségével a tisztességtelen nyereség (a kifizetetlen jogdíjak) összege és az okozott károk tényszerűbben kiszámíthatók, illetve megalapozottabban követelhetők, mint korábban. A peren kívüli tárgyalások folyamán hozzáférhető információk általában kevésbé megbízhatóak, mint a bírósági határozatok által elrendeltek. Néhányan aggályosnak vélik, hogy a bizalmas üzleti adatok közlését előíró bírósági határozatok olykor nem veszik figyelembe a bizalmas információk védelmét. A tájékoztatáshoz való jog érvényesülésére vonatkozó fő kritika az, hogy a bíróságok vonakodva rendelik el ideiglenes intézkedésként. Legtöbbször jogerős ítéletben rendelik el, illetve részvagy közbenső ítéletben, azonban az ekkor (vagy sok esetben a hosszadalmas végrehajtási eljárás után) nyert adatokat csak új eljárásokban vagy jelentős késedelemmel lehet felhasználni. Így az eredetileg hasznos rendelkezés valódi előnyei nem érvényesülnek a gyakorlatban, és nem segíti elő a jogosult azonnali védelmét. 2. Közvetítőktől kért tájékoztatás A Fővárosi Bíróság 2007–2008-ban – szerzői jogi ügyekben – öt esetben rendelt el jogsértő áruk mennyiségéről történő információnyújtást olyan személyektől, akiknek a tulajdonában kereskedelmi mennyiségű termék volt. A Fővárosi Bíróság az elmúlt négy évben öt alkalommal sokszorosítással foglalkozó cégeket (és az általuk megnevezett forgalmazókat) is információnyújtásra kötelezett (a vonatkozó dokumentumok benyújtásával együtt) a fővárosban. A közlendő adatok a leszállított áruk mennyiségére, illetve a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árakra terjedtek ki. A beérkezett adatok szerint az érintett felek szinte egyáltalán nem éltek még közvetlenül ezzel az eszközzel (csupán egy példa volt, de az eljárás még függőben van), viszont majdnem minden válaszadó jelezte, hogy a jövőbeli peres eljárások során szándékukban áll ezzel a lehetőséggel élni (szerzői jogi kérdések tekintetében elsősorban az internetes jogsértések esetén). Az új rendelkezések és az üzleti titkok védelmének összehangolása a bírósági gyakorlat feladata lesz. Azoknak a közvetítőknek, akik korábban nem voltak hajlandók megnevezni a tényleges jogbitorlókat (GSM operátorok, doménnév-kiszolgálók, jegyforgalmazó ügynökök, stb.) mostantól már nem lesz meg a lehetőségük arra, hogy megtagadják az információszolgáltatást. A beérkezett válaszok szerint ez a rendelkezés különösen a védjegybitorlási és a szerzői jogsértésekkel összefüggő peres eljárásokban lehet hasznos. Az internetes jogsértések esetében tisztázni kellene a közösségi jogban az online magánszféra védelme és a szerzői jog illetve szomszédos jogok jogosultjainak szellemi tulajdonjogai közötti kapcsolatot. Amíg a közvetítőnek minősülő internetszolgáltatók nem kötelezhetők információnyújtásra a jogsértőkről, addig a fegyveregyenlőség elve nem fog érvényesülni az eljárások során.

8



9. és 11. cikk – Ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések 1. Ideiglenes intézkedések a) Szerzői jogi peres eljárások esetén: Budapesten a kérelmet a peres eljárás kezdetét megelőzően nyújtják be évente körülbelül négy esetben, miközben tíz esetben a kérelem a keresetlevélbe van foglalva (évi tizennégy kérelem). Az elmúlt években a fővároson kívül szinte egyáltalán nem nyújtottak be ilyen kérelmeket. A kérelmek általában nem eléggé megalapozottak az ideiglenes intézkedések elrendeléséhez. A bíróságoknak be kell nyújtani legalább egy jogsértő példányt, illetve bizonyítékot (pl. számlát) arra, hogy a termék a piacon beszerezhető. b) Az ideiglenes intézkedések iránti kérelmek gyakoribbak az iparjogvédelmi peres eljárásokban, különösen a védjegybitorlási perekben (évente körülbelül 30 védjegyoltalommal kapcsolatos kérelmet nyújtanak be, és a többségük másodfok elé is kerül: a Fővárosi Ítélőtáblánál benyújtott, ideiglenes intézkedésekkel összefüggő határozatokat érintő 28 megváltoztatási kérelemből 21 védjegybitorlási esettel volt kapcsolatos 2008-ban; a fennmaradó 7 kérelem szabadalombitorlási vagy formatervezési mintabitorlási eljárással volt kapcsolatos). A Fővárosi Bíróság 2008-ban hozott döntése értelmében a védjegybejelentések és az ideiglenes szabadalmi oltalom (a közzététel utáni, de még a megadás előtti oltalom) nem képezhetik az ideiglenes intézkedések alapját, mint ahogy a Magyar Szabadalmi Hivatal által elsőfokon (még nem jogerősen) megsemmisített szabadalom sem. A bíróság úgy ítélte meg, hogy ezekben az esetekben a mögöttes jogok annyira instabilak, hogy nem lehet őket a „valószínűsítéshez” elegendőnek tekinteni (vö. „ésszerűen rendelkezésre álló bizonyítékok”). A szabadalmi törvény kifejezetten előírja, hogy az ideiglenes intézkedések elrendelését megelőzően a közérdeket, illetve harmadik felek érdekeit is figyelembe kell venni (ez a rendelkezés rendkívül fontossá válhat a gyógyszeripari peres eljárásokban). Az érintett felek értékelése: 1–2 a) A szerzői jog területén az érintett felek úgy vélik (és rossz néven veszik), hogy a bíróságok nem alkalmazzák az ideiglenes intézkedéseket a szerzői jogi bírósági ügyekben, még akkor sem, ha a felperesek készen állnak megfelelő biztosítékot letétbe helyezni. Csupán egy esetben fordult elő, hogy a bíróság ilyen intézkedést rendelt el, amelyet a fellebbviteli eljárásban hatályon kívül is helyeztek, és nem is a jogosult azonnali védelme érdekében, hanem a kivételesen hosszú előzményekre tekintettel került elrendelésre. Az érintett felek számára további fájó pont az, hogy a bíróságok tetemes késedelmekkel dolgoznak. Az ideiglenes intézkedések iránti kérelmek elbírálásának 15 napos határidejét szinte soha nem tartják be, és csupán az egyszerűbb esetekben kerül sor 1–2 hónapon belül határozathozatalra. Megjegyezendő továbbá, hogy az ideiglenes intézkedések iránti kérelmek perindítást megelőző benyújtása új jelenségnek számít, és ez némiképp idegen a magyar eljárási jogtól. Az egyik legnagyobb jogkezelő szervezet megemlítette, hogy habár az új szabályok nem olyan gördülékenyen működnek, mint ahogyan kellene (és még mindig elég kivételesnek 9



számítanak), pozitív hatással vannak a peres eljárás során elrendelt ideiglenes intézkedések gyakorlatára. b) Ami az iparjogvédelmi peres eljárásokat illeti, a felperesek a védjegyekkel kapcsolatos ügyek körülbelül 75%-ában kérelmezik ideiglenes intézkedések elrendelését. Az ilyen kérelmek egyre gyakoribbak a szabadalmi peres eljárásokban is, viszont a felpereseknek általában óvadékot (1–3 milliárd forintot) kell letétbe helyezniük. Az ideiglenes intézkedésekről hozott határozatok fellebbezési aránya 25–30%, amelynek csupán 20%-át helyezik hatályon kívül. Az alperest szinte mindig meghallgatják az intézkedés elrendelése előtt, de a védjegyügyek esetében ez általában írásbeli eljárást jelent. Szóbeli meghallgatást a bíróság általában csak a szabadalmi esetekben tart. A szabadalmi peres eljárások technikai természetéből adódóan az ideiglenes intézkedések elrendeléséről szóló határozatok meghozatala akár hat hónapot is igénybe vehet. Ritkán fordul elő, hogy az ideiglenes intézkedésekben adatszolgáltatásra kötelezik az alperest, de amennyiben ez megtörténik, nagyon hasznos lehet. Az ideiglenes intézkedések végrehajtása viszont lassú és gyakran nem hatékony. 2. „Ésszerűen rendelkezésre álló bizonyítékok” Az „ésszerűen rendelkezésre álló bizonyítékok” tekintetében a magyar jog (a Polgári Perrendtartás) úgy rendelkezik, hogy a felperesnek az ideiglenes intézkedések iránti kérelmet megalapozó tényeket valószínűsítenie kell. Ez a bizonyításnál kevesebbet, viszont egy egyszerű nyilatkozatnál többet jelent: a kár fenyegető bekövetkeztét, a status quo megőrzésének vagy a felperes speciális védelme biztosításának szükségességét „hihetővé” kell tennie a bíróság számára (azért, hogy az „kellő bizonyossággal meggyőződhessen” róla). A védjegytörvény és a szabadalmi törvény megdönthető vélelmet állítottak fel a jogosultak és a perindításra a saját nevükben jogosult használók illetve hasznosítók érdekében: amennyiben igazolni tudják az oltalom meglétét és a jogosultságukat, a bíróságoknak úgy kell tekinteniük, hogy az „ésszerűen rendelkezésre álló bizonyítékok” rendelkezésre állnak. Ez a vélelem azonban csak egy bizonyos határidőn belül érvényesíthető (a bitorlásról való tudomásszerzéstől számított 60 napon belül, illetve a bitorlás megkezdését követően legfeljebb hat hónapon belül). A vélelem megdöntése szintén lehetséges, és ehhez sincs szükség teljes bizonyításra: ugyanolyan bizonyosság (az ellenkező valószínűsítése) elegendő annak a megakadályozásához, hogy a bíróság elrendelje az intézkedést. A mérlegelés során figyelembe kell venni az európai szabadalom megsemmisítését egy másik megjelölt országban vagy az első fokon megsemmisített szabadalmat. A gyakorlatban a bíróság általában előírja a felperesnek, hogy nyújtson be egy kivonatot a védjegylajstromból/szabadalmi lajstromból, illetve a vámhatóság határozatának másolatát vagy magát a jogsértő terméket (annak legalább egy példányát vagy fényképét) a szóban forgó intézkedés elrendelését megelőzően. Az érintett felek szerint a bíróságok még mindig vonakodnak ideiglenes intézkedéseket elrendelni, ha a bitorlás ténylegesen nincs bizonyítva (azaz úgy vélik, hogy a „kellő bizonyosság mértéke” a magyar gyakorlatban túl nagy).

10



3. Biztosítási intézkedések A biztosítási intézkedések tekintetében kevés a rendelkezésre álló tapasztalat: a Fővárosi Bíróság erre vonatkozóan csupán három esetben adott ki ilyen végzést 2007–2008 során. Az egyik legnagyobb jogkezelő szervezet jelezte, hogy a biztosítási intézkedések kiegészítő előfeltétele, hogy a felperes „valószínűsítse”, hogy fennáll a veszélye a kártérítés vagy a tisztességtelen haszon kifizetése elmaradásának, viszont ez magába foglalja a károkozás fennállására és az okozott kár összegére vonatkozó „valószínűsítő” bizonyítékok szolgáltatását is. A kifizetetlen jogdíjakat meghaladó kártérítési igényt rendkívül nehéz ”hihetővé tenni”. Továbbra is megválaszolatlan az a kérdés, hogy a felperesnek kell-e bizonyítania az alperes vétkességét is, vagy az vélelmezhető. 4. Többszöri megbírságolás A bírósági végrehajtásról szóló törvény értelmében többszöri pénzbírság szabható ki, amennyiben az alperes nem tesz eleget a bírósági végzésekben foglaltaknak. Ezt a lehetőséget általában véve hasznosnak tartják, viszont szinte még soha nem került alkalmazásra. Az érintett felek értékelése: 2 Az internetes jogsértések esetén a szabályok betartását alig lehet biztosítani: az illegális tartalom eltávolítása egy URL-ről a bírósági végzés betartását jelenti, viszont a tartalom másik webcímen történő további közlése esetén már új végzés lenne szükséges. Ezekben az esetekben a visszatérő végrehajtási bírság nem jelent megoldást. 10. cikk – Kiegészítő intézkedések A lefoglalást és a megsemmisítést az esetek 80%-ában kérelmezik. A kereskedelmi csatornákból való kivonást 2 vagy 3 alkalommal kezdeményezték. Amennyiben a bíróság a kereskedelmi csatornákból való kivonást rendeli el, nehézséget jelenthet, hogy a felperes nincs abban a helyzetben, hogy igazolni tudná a kivonás tényleges megtörténtét. E tekintetben a felperes kérelmezte a bíróságtól, hogy kötelezze az alperest a vonatkozó információk benyújtására, de a kérelmet elutasították. Ami az irányelv 10. cikkében említetteken kívüli „megfelelő intézkedéseket” illeti, előfordulhat, hogy a bíróság kötelezi az egyik felet regisztrált doménnevének feladására. Szintén elrendelésre kerülhet a jogsértő elemek (jellemzően védjegyek) eltávolítása a termékekről, ha ez az intézkedés kizárja a lehetőségét bármilyen további visszaélésnek. A bíróság úgy is dönthet, hogy elárverezi a jogsértő termékeket vagy egy meghatározott személynek történő átadásukat rendeli el (figyelembe véve minden kapcsolódó érdeket). Egy alperes sem hozott fel idáig különös indokot arra nézve, hogy miért ne az ő kötelességük legyen ezen intézkedések költségeinek viselése.

11



13. és 14. cikk – Kártérítés és jogi költségek Az érintett felek értékelése: 1 (vagy 5) 1. A kár összegének megállapítása Amennyiben a bíróság szellemi tulajdonjog megsértését állapítja meg, az alperes kártérítést követelhet a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény vonatkozó rendelkezései szerint. A kártérítés megítélésnek alapelve a „teljes kártérítés”, azaz az alperes köteles kifizetni a tényleges veszteséget, az elmaradt hasznot, a károkozás következtében felmerülő költségeket és bármely egyéb, a felperes által elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár kompenzálásához szükséges kártérítést, természetesen feltéve, hogy a felelősség megállapításához szükséges minden feltétel teljesül. Fontos kiemelni, hogy az irányelv átültetését megelőzően hatályban lévő hazai általános kártérítési szabályokra változatlanok maradtak az átültető törvény hatálybalépésével. A Polgári Törvénykönyv 339. §-a, 355. §-ának (1) bekezdése, 355. §-ának (4) bekezdése és a 359. §-ának (1) bekezdése teljes mértékben összhangban vannak az irányelv 13. cikkével. A jogosulatlan előny (a jogsértéssel elért gazdagodás) visszatérítése a jogsértő által objektív szankció, azaz a jogsértés megállapításától és az ilyen gazdagodás meglététől eltekintve nem szükséges további tények (a jogsértő vétkességének) bizonyítása. A bíróságok által megítélt kártérítési összeg általában az elszenvedett károkból és az elmaradt haszonból áll (többnyire kifizetetlen jogdíjak illetve használati/hasznosítási díjak). A bíróság kizárólag abban az esetben ismeri el a nem vagyoni kár bekövetkezését, illetve erre vonatkozóan akkor rendel el kártérítést, ha a szerző vagy a szomszédos jogok jogosultja személyhez fűződő jogainak sérülése következtében okozott károk megléte kellően alátámasztott. Az iparjogvédelmi peres eljárások esetén a formatervezési minta szerzője bizonyos esetekben kérhet ilyen jellegű kártérítést, viszont az irányelv átültetése óta ilyen keresetet nem nyújtottak be. Noha a Polgári Törvénykönyv megengedi, 2005 óta nem volt példa arra, hogy a bíróság ítéletében átalányösszegű kártérítés megfizetését rendelte volna el. A fizetendő kártérítési összeg meghatározásához gyakran vesznek igénybe külső szakértőket. A felperesek általában vagylagosan kérik a tisztességtelen haszon és az okozott károk megtérítését. A jogosulatlan előny (jogsértéssel elért gazdagodás) összegének megállapításakor a bíróság egyes esetekben úgy járt el, hogy az alperesnek a jogsértéssel elért teljes bevételéből kivonták az indokolt költségeket. Többnyire azonban a bíróság még mindig azon kifizetetlen (elméletileg fizetendő) licencdíjak összegét veszi alapul, amelyek szerződéses jogviszony esetén fennálltak volna. Figyelembe kell venni azonban, hogy ezt az összeget csak egyszer lehet megítélni, vagy a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítéseként, vagy a megítélt kártérítés részeként. A bíróság általában felkéri a felperest, hogy tegyen nyilatkozatot arról, hogy melyik lehetőséggel kíván élni a kifizetetlen licencdíjak követelése során.

12



2. A megítélt kártérítés nagysága Főszabály szerint a felperesnek kell a kár bekövetkeztét és mértékét igazolnia. A bíróságok jelezték, hogy éves szinten a megítélt kártérítésekben enyhe, de észrevehető növekedés figyelhető meg, bár a kártérítés iránti követelések gyakran túlzóak. A megítélt kártérítések nagyságában nem figyelhető meg jelentős változás az irányelv átültetése óta. Noha a főbb érintett felek megjegyezték, hogy eddig csupán néhány olyan eljárás zárult le, amelyet az irányelv átültetését követően kezdeményeztek, elégedetlenségüket fejezték ki a kártérítésre vonatkozó magyarországi bírósági gyakorlat tekintetében. Az érintett felek legfontosabb panaszai közé tartozik a „túlságosan elővigyázatos” bírósági gyakorlat a kártérítés nagyságának megítélésekor, illetve a bizonyítékok „irracionális mértékű” szolgáltatásának követelménye a kártérítés megítélését megelőzően. Az érintett felek (a jogtulajdonosi oldalon) úgy vélik, hogy e két tényező következtében elégtelen kártérítést kapnak az elszenvedett károkért. A felsorolt problémák közül további aggodalmat jelent számukra, hogy amikor a kártérítést büntetőeljárás során (polgári jogi igényként) követelik és az adott bíróság polgári bírósághoz továbbítja ezen kérelmek elbírálását (az esetek 80%-ában ez történik), akkor ez utóbbi bíróság döntésének alapjául gyakran a büntetőeljárás során benyújtásra került, állítólagosan hiányos és nem jól megalapozott szakértői vélemény szolgál. Az érintett felek általános véleménye szerint amikor a bíróságok kártérítésről döntenek szellemi tulajdonvédelmi ügyekben, akkor jobban fel kellene tárniuk az olyan fontos gazdasági tényezőket, mint például a szellemi tulajdonjogok értéke, illetve a szellemi tulajdonnal összefüggő specifikus piaci jelenségek és üzleti módszerek. A fenti észrevételek előzetes mivoltát (különösen a szabadalmi peres eljárások esetén) ugyanakkor alátámasztja az a tény, hogy a legtöbb szabadalombitorlással foglalkozó tárgyalás 4–7 évig tart (és ha az alperes nyer, akkor új eljárást kell indítania veszteségeinek megtérítése érdekében). 3. Nem vagyoni kár A szerzői jogi eljárásokban a felperesek körülbelül 10%-a kér kártérítést nem vagyoni kárért, de az elmúlt három évben alig volt teljes sikerrel járó eset. A bíróságok általában túl magasnak tartják a követelt összegeket, miközben az érintett felek rossz néven veszik, hogy a bírósági gyakorlatban létezik egy 1 millió forintos (3500 eurós) „láthatatlan felső határ”. A felperesek továbbá úgy vélik, hogy túlságosan nehéz bebizonyítani a jogsértés által a cégértékben (goodwill) okozott kárból eredő károk meglétét. 4. A felperes nyereségkiesése és a jogbitorló által szerzett tisztességtelen haszon megtérítése Általában úgy vélik, hogy a nyereségkiesés (elmaradt haszon) megegyezik azokkal a kifizetetlen licencdíjakkal, amelyek a felek közötti szerződéses jogviszony esetén jártak volna. A kártérítések ezen részét többnyire bonyodalmak nélkül ítélik meg. A bíróság általában szakértői vélemények alapján határozza meg a kártérítés összegét.

13



A jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése a jogbitorló által objektív szankció, azaz a jogsértés megállapításától és az ilyen gazdagodás meglététől eltekintve nem szükséges további tények (a jogsértő vétkessége, tényleges kár) bizonyítása. Az érintett felek üdvözlik ezt a szabályt, mivel lehetővé teszi a felperesek számára, hogy legalább a kifizetetlen licencdíjakat megkapják, még akkor is, ha nem ítélnek meg kártérítést a Polgári Törvénykönyv által előírt egyéb bizonyítékok hiányában. Amint azt már korábban említettük, a felperesek általában vagylagosan kérik a tisztességtelen haszon megtérítését és a kártérítést. Az esetek többségében a bíróságok továbbra is a fent említett kifizetetlen (elméleti) licencdíjak összegét veszik alapul. Figyelembe kell venni azonban, hogy ezt az összeget csak egyszer lehet megítélni, vagy a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítéseként, vagy a megítélt kártérítés részeként. A bíróság általában felkéri a felperest, hogy tegyen nyilatkozatot arról, melyik lehetőséggel kíván élni a kifizetetlen licencdíjak követelésekor, és így a kérelmet gyakran ennek megfelelően módosítják. Még soha nem került elrendelésre (a kifizetetlen licencdíjakon kívüli) kiegészítő „tisztességtelen haszon” (jogosulatlan előny) megtérítése, és ez többnyire azzal magyarázható, hogy az alperesek vonatkozó pénzügyi adatai nem állnak a felperesek rendelkezésére, s így nem tudnak elegendő bizonyítékot felmutatni az ilyen gazdagodás meglétéről. 5. A 13. cikk (1) bekezdésében kifejezetten nem említett „megfelelő szempontok” és „tényezők” Mivel az átültető törvény semmiféle módosítást nem vezetett be a Polgári Törvénykönyv kártérítésről szóló rendelkezéseibe, a „teljes kártérítés” elve (azaz a tényleges veszteség, az elmaradt haszon, a károkozás következtében felmerülő költségek és bármely egyéb, a felperes által elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár kompenzálásához szükséges kártérítés) és az erre épülő ítélkezési gyakorlat változatlan maradt. A listában nem említett szempontokat és tényezőket nem alkalmaznak, és a magyar jog nem ismeri a büntető kártérítés intézményét. 6. Jogi költségek A polgári perrendtartásról szóló törvény vonatkozó rendelkezései, azaz a 75–83. §-ok nem kerültek módosításra az irányelv átültetésével, illetve nincsenek hatályban külön szabályok a szellemi tulajdonvédelmi bírósági eljárások jogi költségeire vonatkozóan. A jogi költségek tekintetében nem történt változás a joggyakorlatban: ahogy korábban is, általános szabályként az indokolt költségeket továbbra is a vesztes félnek kell viselnie. A jogi képviselőknek (beleértve a szabadalmi ügyvivőket is) fizetendő díjak viselése vitatott kérdés: noha a jogi költségek közé tartozónak tekintik ezeket a díjakat, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján a bíróság csökkentheti ezeket a költségeket, ha úgy ítéli meg, hogy aránytalanul magasak az ügyben szükséges elvégzendő munkához képest. Noha az érintett felek elismerik, hogy a jogi képviselőkre vonatkozó megítélt költségek kissé növekedtek, egyesek csalódottságukat fejezték ki a tekintetben, hogy a bíróságok kizárólag akkor fogadják el a számlán feltüntetett tényleges értéket, ha a pertárgy értéke nagyon magas. Úgy vélik, hogy a szellemi tulajdonvédelmi bírósági ügyek gyakran nagyon bonyolultak és nagyon sok jogi munkát igényelnek a képviselők részéről, amit véleményük szerint a jelenlegi gyakorlat nem méltányol.

14



A méltányossági tényezőket mindig is figyelembe vették, ugyanis a releváns tényezők szerepelnek a polgári perrendtartásról szóló törvényben: az indokolatlan pereskedés, a nem igazolt késedelmek, a határidők be nem tartása, a bíróságon kívüli megegyezés ellenére történő pereskedés és a részleges pernyertesség mind-mind eredményezheti azt, hogy a (legalábbis részben) nyertes félnek kell viselnie az adott költségeket. 15. cikk – Bírósági határozatok nyilvánosságra hozatala Az érintett felek értékelés: 1 (vagy 5) 1. Általános értékelés A szabadalmi törvény 35. §-ának (11) bekezdésében, a védjegytörvény 27. §-ának (11) bekezdésében, valamint a szerzői jogi törvény 94. §-ának (10) bekezdésében foglalt (az átültető törvénnyel bevezetett) rendelkezések nem egyeznek meg az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény negyedik részében foglalt kötelezettséggel, amely előírja egyes bírósági határozatok nyilvánosságra hozatalát: egyrészt ezek a szabályok kizárólag a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtáblák határozataira vonatkoznak, másrészt a közzétett határozatokban lévő személyes információk (bizonyos kivételekkel) törlésre kerülnek. Nyilvánvaló, hogy ez a közzététel nem ugyanazt a célt szolgálja, mint amit a felperes által az irányelv szerinti szabályok értelmében kérelmezett közzététel, amelynek szankcionáló jellege van a jogsértő neve és a jogsértő magatartás együttes publikálásával. Noha explicit módon az átültető törvény vezette be a szellemi tulajdonvédelmi törvényekbe a bíróságok általi nyilvánosságra hozatal kérelmezésének a lehetőségét, ilyen közzétételt már az irányelv átültetését megelőzően is rendeltek el a bíróságok a felperes kérésére. Ez azzal magyarázható, hogy a vonatkozó jogi eszközök lehetővé tették (és teszik) annak a lehetőségét, hogy a felperes megfelelő elégtételt követeljen nyilatkozat vagy egyéb eszköz útján, (szükség esetén) biztosítva azok megfelelő közzétételét a jogsértő által vagy annak költségére. Ezt a rendelkezést általában ugyanúgy értelmezték, mint a „nyilvánosságra hozatali kérelmeket” a jelen gyakorlatban. Az érintett felek között bizonytalanság mutatkozik abban, hogy egyáltalán van-e különbség a két típusú kérelem előfeltételei között, valamint nem látják az új rendelkezés hozzáadott értékét. Egy szellemi tulajdonvédelmi ügyekre szakosodott jelentősebb ügyvédi iroda megjegyezte, hogy a fent említett lehetőség nem hozott jelentős változásokat a gyakorlatban (az iparjogvédelem terén) egyfelől az esetek alacsony száma, másfelől annak következtében, hogy a jogi képviselők neveit nem törlik az „automatikusan” közzétett ítéletekből, tehát az érdekelt felek nagyon is jól tudják, hogy melyik vállalkozásokról van szó a határozatokban. Mások kiemelték, hogy az irányelv (és az azt végrehajtó nemzeti jogszabályok) kizárólag a felperes számára biztosítják ezt a lehetőséget, ami a felek között indokolatlanul egyenlőtlenséget eredményez. Az ő javukra eldöntött ügyekben az alpereseknek is jogosultnak kellene lenniük a határozatok közzétételének kérelmezésére. A nyilvánosságra hozatal érintett felek által említett funkciói az alábbiak lehetnek: -

tájékozódás a nagy léptékben elkövetett jogsértésekről, ahol a ténybeli háttér nagyon hasonló minden esetben (tipikus esetek, pl. fájlcserélés);

15



-

tájékozódás bizonyos szabályok értelmezésére vonatkozó bizonytalanság esetén (pl. korlátozások és kivételek hatálya);

-

visszatartó erő (feltéve, ha az alperes eléggé ismert);

-

nagymértékű, szervezett jogsértő tevékenységek feltárása;

-

a jogsértő piaci helyzetének gyengítése (a fogyasztói bizalom és az üzleti partnerek elveszítésével, különösen a védjegyügyekben);

-

tájékoztatás abban az esetben, ha egy adott felhasználó (pl. egy műsorsugárzó szervezet) a jogosultak széles körével áll kapcsolatban;

-

tájékoztatás abban az esetben, amikor a felhasználás nincs engedélyhez kötve, csupán a megfelelő díjazás igényével jár, a jogosult ellenőrzési lehetőségei pedig ennek következtében korlátozottak.

2. A nyilvánosságra hozatal módjai A bíróságok általában a sajtó-helyreigazítás szabályainak megfelelő alkalmazásával járnak el. A nyilvánosságra hozatalra vonatkozó kötelezettség teljesítésének hiánya esetén a bírósági végrehajtásról szóló törvény vonatkozó rendelkezései az irányadóak. A felperesek határozat rendelkező részének a nyilvánosságra hozatalát még mindig inkább a „megfelelő elégtétel” iránti kérelembe foglalva kérik, és nem külön kérelemben. A nyilvánosságra hozatal általában az interneten, valamint napi- és hetilapokban történik (az eset súlyossága határozza meg, hogy a közzététel országos vagy helyi újságban történik). A bíróság általában a határozat csak azon részének a nyilvánosságra hozatalát rendeli el, amelyben a jogsértés megállapításra került, továbbá meghatározza a közzététel időtartamát, méretét, színét, mennyiségét és hosszát. Egyes érintett felek sürgetik egy olyan honlap létrehozását, amelynek célja kifejezetten az ilyen típusú információk közzététele, mások pedig úgy vélik, hogy hatékonyabb, ha engedélyt kapnak a bíróságtól a határozat bizonyos részének a saját honlapjukon történő publikálására. A nyomtatott sajtóban való nyilvánosságra hozatal csak akkor indokolt, ha a jogsértő közismert. 17. cikk – Magatartási kódexek 1. Meglévő magatartási kódexek Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (E-kereskedelmi törvény) 15/A. §-a ösztönzi a magatartási kódexek kidolgozását, illetve ezen kódexek hozzáférhető tételét az Európai Gazdasági Térség tagállamainak hivatalos nyelvein. Ez a paragrafus továbbá rendelkezik az ilyen kódexek alkalmazásának tapasztalatairól való tájékoztatásnyújtásról az érdekeltek számára (együttműködésben az informatikáért felelős miniszterrel).

16



A válaszadók a következő magatartási kódexeket említették: -

-

Tartalomszolgáltatási Kódex (a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének a tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzata; az utolsó felülvizsgálat időpontja: 2007. június 25.; http://www.mte.hu/etikaikodex.html). a Magyarországi Internet Szolgáltatók Tanácsa Tudományos Egyesület által (kifejezetten az E-kereskedelmi törvény 15/A. §-a alapján) létrehozott doménnév regisztrációs és eljárási szabályzat.

2. A magatartási kódexek értékelése Az érintett felek értékelése: 3 Az önszabályozás és az önkorlátozás legtöbbször hatékonyabban működik, mint az adott szereplőknek előírt külső szabályozás. Amikor a főbb szereplőkben tudatosul, hogy a saját szabályok alkalmazása mennyi előnnyel és milyen rugalmassággal járhat egy túlságosan is részletes szabályozási kerettel vagy a szabályok hiányával szemben (különösen egy olyan gyorsan fejlődő technikai környezetben, amelyben teljesen új jogi kihívásokkal kell szembenézni), akkor a magatartási kódexek nagyon hatékonynak tudnak bizonyulni. Miközben megfelelő egyensúlyt teremtenek a különböző érdekek között, elősegítik a vitás kérdések rendezését, illetve a pereskedés elkerülését is. Megjegyezendő azonban, hogy a szellemi tulajdonvédelem területén még mindig nem használják széles körben a magatartási kódexeket Magyarországon, mivel e tekintetben hiányoznak a hagyományok, és az önszabályozás szerves fejlődése nem egy gyors folyamat. További tendencia, hogy a magatartási kódexek gyakran megismétlik a már meglévő jogszabályi rendelkezéseket további önként vállalt kötelezettségek hozzáadása nélkül, a komoly anyagi érdekek pedig „szimbolikussá” tehetik a kikötéseket és a szankciókat. 3. A magatartási kódexek létrehozását ösztönző kormányzati eszközök Néhányan úgy vélik, hogy a kormánynak támogatnia és ösztönöznie kellene a magatartási kódexek kidolgozását és alkalmazását, akár bizonyos mértékű hatalom-átruházással is az ilyen kódexek által megjelölt testületekre (pl. alternatív vitarendezés). A médiával kapcsolatos témák alapoktatásba történő integrálásával, illetve a tudatos internethasználat oktatásával megalapozható az önszabályozás jövője. Mások felhívták a figyelmet arra, hogy a túlságosan részletes és szigorú jogszabályok akadályt jelenthetnek a magatartási kódexek kidolgozása előtt, valamint kiemelték, hogy biztosítani kell a megfelelő kapcsolatot a kódexek és az állami jogérvényesítő hatóságok között. Erre jó példa lehet a viták rendezésére alternatív megoldásokat kínáló szervezetek által hozott döntések érvényesítésének a kérdése (azaz, hogy milyen jogalapon ítélkezhetnek a bíróságok az ilyen kérdésekben). Voltak, akik ellenezték a kormányzati beavatkozást a magatartási kódexek tekintetében: véleményük szerint ennek az eszköznek az érintett felek saját kezdeményezésén, illetve a kölcsönös bizalmon kell alapulnia.

17



A műsorsugárzó szervezetek jelezték, hogy ezekben a kérdésekben nem csupán a közös jogkezelő szervezetekkel kellene konzultálni, hanem a közös jogkezelésen kívül eső felhasználókkal és a jogosultakkal is. „Kereskedelmi mérték” A bíróságok szerint akár egyetlen termék is elegendő a kereskedelmi mértékben elkövetett jogsértés megállapításához (amennyiben fennáll annak a lehetősége, hogy a jogsértés személyek szélesebb körét érinti). Egy esetben a Pécsi Ítélőtábla megállapította, hogy egy szerzői jogi oltalom alatt álló alkotás engedély nélküli használata esetén fennáll az a vélelem, hogy az ilyen törvénytelen használat kereskedelmi mértékben vagy profitszerzés céljából történt. Az érintett felek úgy vélik, hogy azok a közvetítők, akik részt vettek a jogsértő termékek előállításában vagy reklámozásában, illetve a jogsértéssel összefüggő szolgáltatást nyújtottak, a bevétel/előnyszerzés céljából jártak el, ezért „kereskedelmi mértékben” tevékenykednek. Az egyetlen kategória, amely esetén kétség kívül kizárható az kereskedelmi mérték, az a (jóhiszeműen eljáró) végső felhasználók kategóriája. E fogalomnak a pontos tisztázása azonban az Európai Bíróság feladata lesz majd egy előzetes döntéshozatali eljárásban. Átfogó értékelés és a jövő Az érintett felek értékelése: 2-3 Először is hangsúlyozni kell, hogy az irányelv átültetése nem alakította át teljes egészében a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének struktúráját Magyarországon. Az irányelvben lefektetett intézkedések mindegyike már ismert és használatos volt valamilyen formában korábban, csupán bizonyos rendelkezések változtak meg, illetve az alkalmazási feltételek módosultak – akármilyen fontosnak is bizonyulhatnak a gyakorlatban. Ahogy arról korábban már szó esett, egyes érintett felek úgy vélik, hogy a szellemi tulajdonvédelem különböző fajtái tekintetében bevezetett, viszonylag egységes jogérvényesítési szabályok (pl. a szerzői jog megsértésére tekintettel kialakított rendelkezések alkalmazása szabadalombitorlási ügyekben) akár még negatív hatást is kifejthetnek az innovációra. Mások hangsúlyozták, hogy az irányelv kétségtelenül pozitív üzenetet hordoz, viszont a módosítások kevés gyakorlati változást eredményeztek. Természetesen a bírósági gyakorlatban végbemenő viszonylag lassú alkalmazkodási folyamat szintén tompítja az irányelv átültetésének hatását: időbe telik egy új típusú ítélkezési gyakorlat kialakulása az új rendelkezések mentén. A kialakulóban lévő tendenciák és új mintázatok aligha azonosíthatók csupán három évvel az átültetés után. A bíróságok az új eszközök közül csupán néhányat alkalmaztak még, tehát a szellemi tulajdonjogok érvényesítésére vonatkozó szabályok bonyolult módosításának átfogó hatásai még nem kézzelfoghatók.

18



Ennek ellenére az új rendelkezésekről való tájékoztatás és a nemzeti jogszabályokban véghezvitt módosítások már önmagukban is hozzájárulnak a szellemi tulajdonjogok fontosságának tudatosításához (ami megindokolja ezen jogok különleges kezelését). Előfordulhat, hogy a jogosultak erősebb pozíciója a polgári jogérvényesítésben azzal a kedvező hatással jár, hogy „visszatereli” az ügyeket a büntetőügyekben eljáró bíróságoktól a polgári jog irányába, a szellemi tulajdonjog megsértésének további kriminalizációját követelő hangok pedig megbékíthetők lehetnek hatékony és visszatartó erejű polgári jogi intézkedésekkel, amelyek közül néhányat akár már a (gyakran hosszadalmas) bírósági eljárás kezdeményezését megelőzően is lehet kérelmezni (és alkalmazni). Az irányelv információs társadalomra kifejtett egyik lehetséges hatása, hogy az új intézkedések által tisztázásra került, hogy a közvetítőkre (pl. az internetszolgáltatókra) is hárul bizonyos felelősség (ami bizonyos kötelezettségekkel jár), és nem számíthatnak „teljes védettségre” a szellemi tulajdonjogok megsértése esetén. A magánélet tiszteletben tartásához fűződő jogok és a szellemi tulajdonjogok (polgári jogi úton történő) érvényesítéséhez szükséges tájékoztatáshoz való jogok összehangolása továbbra is megoldásra vár az ítélkezési gyakorlatban. Néhányan úgy érveltek, hogy a jogérvényesítési keret további erősítése helyett az alternatív modelleket is meg kellene fontolni annak érdekében, hogy a természetes személyek széles csoportjait „le lehessen téríteni” az illegális (szerzői jogokat sértő) tevékenységek útjáról (itt olyan példák kerültek említésre, mint a havi előfizetés korlátlan letöltésekre és az IPTVszolgáltatások). Az érintett felek az új intézkedések közül az alábbiakat ítélték a leghasznosabbnak: a tájékoztatáshoz való jog bővítését, az előzetes bizonyítás és az ideiglenes intézkedések kérelmezésének a lehetőségét a keresetlevél benyújtása előtt, valamint a kereskedelmi csatornákból való kivonást. Ugyanakkor a gyors döntéshozatal eszközei az ideiglenes intézkedések tekintetében továbbra sem biztosítottak a bírósági rendszerben. Az érintett felek legnagyobb panasza a bírósági eljárások során előforduló hosszadalmas késedelmekre vonatkozik, ami csak részben a hatalmas munkamennyiség általános problémájának köszönhető. Az, hogy még a legegyszerűbb esetekben is legalább egy évbe telik az eljárás lefolytatása annak is a következménye, hogy a bíróságok hajlandóak meghosszabbítani az elmulasztott határidőket (vagy új határidőket szabni) az alperesi nyilatkozatok megtételére, és minden egyes újabb meghallgatás további jó néhány hónappal meghosszabbítja az eljárást. A bíróságok továbbá nem szívesen szabnak ki bírságokat az indokolatlan késedelmeket okozó alperesekre, ami azt eredményezi, hogy jelenleg nem teljesül az az alapvető elvárás, hogy az időszak, amely során a jogosult a jogsértés következményeit elszenvedi, a lehető legrövidebb legyen. Elismert tény azonban, hogy ezek a problémák nem a szellemi tulajdonjogra vonatkozó speciális szabályokban gyökereznek, hanem a polgári peres eljárások általános működésében. Mindez azzal a kedvezőtlen hatással is járhat, hogy a jogosultak egyre inkább hajlanak arra, hogy büntetőjogi eljárást indítsanak pusztán azért, mert úgy érzik, hogy a polgári jogi úton történő fellépés nem elegendő a védelmük érdekében. 2. Javaslatok Az új jogérvényesítési intézkedések kapcsán a válaszadók megfogalmaztak néhány módosító javaslatot megfontolásra. A legtöbbjük kizárólag olyan magyar rendelkezésekre vonatkozik, 19



amelyek összhangban állnak ugyan az irányelvvel, de lehetne javítani rajtuk (különösen a bírói végrehajtásról szóló rendelkezések esetében, pl. a bírósági határozatokban foglaltak teljesítésének betartásának biztosítása). Egyes szereplők véleménye szerint az ideiglenes intézkedésről szóló rendelkezéseknek nem kellene egységesnek lenniük, valamint eltérő szabályokat (pl. hosszabb határidőket) kellene alkalmazni azokban a szabadalmi eljárásokban, amelyek a műszaki-technikai kérdések következtében nagyon bonyolultak. Mások egyértelmű utalást szeretnének látni a nemzeti jogban arra vonatkozóan, hogy a felperesek kérelmezhetik, hogy a bíróság adatszolgáltatást is rendeljen el a közvetítőktől (ideiglenes intézkedésként), még akkor is, ha a jogsértő még ismeretlen. Az irányelv szövegezését is érintő javaslat a (már korábban említett) határozatok nyilvánosságra hozatalával összefüggő elgondolás, azaz hogy pernyertességük esetére az alpereseknek is jogosultnak kellene lenniük a határozatok közzétételének kérelmezésére (legalább abban az esetben, ha a felperes közzétételt kérelmezett az eljárásban). 5. Értékelés A fent bemutatott válaszok alapján az alábbiakban összefoglalt következtetéseket lehet levonni: a) Az irányelv nemzeti jogérvényesítési gyakorlatra kifejtett hatásainak értékelése némiképp korai. Bizonyos tendenciák már kirajzolódni látszanak, de az irányelv átültetését követően kezdeményezett lezárt ügyek száma nem elegendően magas ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni. b) Az irányelv és a nemzeti jogszabályok módosításai a szellemi tulajdonjogok jogosultjai számára pozitív üzenettel bírtak, illetve a pozíciójukat megerősítő intézkedéseket vezettek be, viszont némi „finomhangolás” szükséges lehet a nagyon különböző jellemzőkkel bíró bírósági ügyeket előidéző szellemi tulajdonvédelemi formák megkülönböztetéséhez. A bírósági ügyek számának csökkenése nem azt mutatja, hogy az új intézkedések „ledöntötték azt a gátat”, amely korábban megakadályozta a jogosultakat a pereskedésben, de a bírósági eljárások mindig is „hozzáférhetőek” voltak Magyarországon (nem voltak korlátozó költségek, az önképviselet lehetősége a természetes személyek számára fennáll) az ügyek száma pedig a lajstromozott jogok és a piac méretéhez képest nem mondható szokatlanul alacsonynak. c) A jogérvényesítési intézkedések hatékonyságát érintő kritikák elsősorban nem az irányelvre és az átültető törvény által bevezetett új intézkedésekre vonatkoznak, hanem sokkal inkább a polgári peres eljárások inherens – és horizontális – hiányosságaira (késedelmek, alacsony kártérítési összegek, végrehajtási kérdések, stb.). Az új rendelkezések mögött húzódó alapelvek általános támogatást élveznek. d) A két legjobban üdvözölt jogintézmény az ideiglenes intézkedés és a tájékoztatáshoz való jog kibővülése. Felmerültek azonban aggodalmak az ideiglenes intézkedések elrendeléséhez szükséges „bizonyosság” mértékét, illetve a kérelmek elbírálásának gyorsaságát illetően, a közvetítőket érintő tájékoztatáshoz való jog (a jogsértő beazonosítása céljából) kérdései pedig még megválaszolásra várnak.

20



e) A fentiek alapján egyelőre úgy tűnik, hogy szükségtelen az irányelv módosítása. Egy változtatást ezzel együtt mégis érdemes lehet megfontolni: amennyiben az alperes a pernyertes, lehetővé kellene tenni, hogy a bíróság – kérésére – rendelhesse el a határozat közzétételét (legalább akkor, ha a felperes kérelmezte a nyilvánosságra hozatalt a perben).

21

NEMZETI JELENTÉS MAGYARORSZÁG

Recommend Documents