Melléklet a
/2008. (
) OGY határozathoz
Tervezet
„Jövı idıben”
Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2007. december
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Tartalom
VEZETİI ÖSSZEFOGLALÓ............................................................................................................................. 4 BEVEZETÉS......................................................................................................................................................... 9 1 A STRATÉGIA KIDOLGOZÁSÁNAK KERETEI ..................................................................................... 12 1.1 AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS TUDOMÁNYOS MAGYARÁZATA......................................................................... 12 1.1.1 Trendek.......................................................................................................................................... 14 1.1.2 Hogyan változik az éghajlat a jövıben?........................................................................................ 15 1.1.3 A jövı éghajlata Magyarországon ................................................................................................ 15 1.2 NEMZETKÖZI KÖTELEZETTSÉGEK ............................................................................................................ 18 1.3 AZ EU KLÍMAPOLITIKÁJA ........................................................................................................................ 19 1.4 A NEMZETI ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI STRATÉGIA KÜLDETÉSE ÉS JÖVİKÉPE ............................................... 20 2
A STRATÉGIA ALAPELVEI ÉS PRIORITÁSAI.................................................................................. 23
3
AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS MÉRSÉKLÉSE ........................................................................................ 26 3.1 KIBOCSÁTÁSI HELYZETKÉP...................................................................................................................... 26 3.1.1 Energia.......................................................................................................................................... 28 3.1.2 Ipar................................................................................................................................................ 28 3.1.3 Közlekedés..................................................................................................................................... 29 3.1.4 Mezıgazdaság és erdészet............................................................................................................. 31 3.1.5 Hulladék, szennyvíz ....................................................................................................................... 32 3.2 KIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTÉSI JÖVİKÉP ...................................................................................................... 32 3.2.1 Kibocsátás-csökkentési célok ........................................................................................................ 32 3.2.2 Egy alacsonyabb széntartalmú gazdaság felé ............................................................................... 34 3.3 KIBOCSÁTÁS CSÖKKENTÉSI LEHETİSÉGEK .............................................................................................. 36 3.3.1 Energetika ..................................................................................................................................... 36 3.3.2 Közlekedés..................................................................................................................................... 51 3.3.3 Mezıgazdaság és erdészet............................................................................................................. 53 3.3.4 Magas energiaigényő termékek hulladékainak hasznosítása, újrahasználat ................................ 54
4
ALKALMAZKODÁS A VÁLTOZÓ ÉGHAJLATHOZ......................................................................... 56 4.1 HELYZETÉRTÉKELÉS, KILÁTÁSOK............................................................................................................ 56 4.1.1 Hatások a természetes élıvilágra.................................................................................................. 58 4.1.2 Az emberi egészség........................................................................................................................ 59 4.1.3 Vízgazdálkodás.............................................................................................................................. 60 4.1.4 Mezıgazdaság ............................................................................................................................... 62 4.1.5 Épített környezet............................................................................................................................ 63 4.2 ALKALMAZKODÁSI FELADATOK .............................................................................................................. 64 4.2.1 A természetes élıvilág és természetvédelem.................................................................................. 65 4.2.2 Emberi egészség ............................................................................................................................ 67 4.2.3 Vízgazdálkodás.............................................................................................................................. 68 4.2.4 Mezıgazdaság és erdıgazdálkodás............................................................................................... 68 4.2.5 Épített környezet............................................................................................................................ 69
2
KvVM tervezet
5
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
A STRATÉGIA VÉGREHAJTÁSA.......................................................................................................... 72 5.1 KORMÁNYZATI FELADATOK .................................................................................................................... 73 5.1.1 Állam eszközök az éghajlatváltozás mérséklésére ......................................................................... 74 5.1.2 Állami eszközök az alkalmazkodáshoz........................................................................................... 75 5.2 TÁRSADALMI FELADATOK ....................................................................................................................... 78 5.2.1 Lakosság........................................................................................................................................ 78 5.2.2 Üzleti szféra................................................................................................................................... 79 5.2.3 Civil szervezetek ............................................................................................................................ 79 5.2.4 Helyi közösségek, egyházak........................................................................................................... 80 5.2.5 Média ............................................................................................................................................ 80 5.3 KÖLTSÉGEK ÉS HASZNOK ........................................................................................................................ 81 5.4 A MEGVALÓSÍTÁS NYOMON KÖVETÉSE.................................................................................................... 84
MELLÉKLETEK ............................................................................................................................................... 86
3
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Vezetıi összefoglaló Elızmények, a Stratégia fontossága A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) elkészítését az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzıkönyve végrehajtási keretrendszerérıl szóló 2007. évi LX. tv. (V. 28.) 3. § rendelkezése írja elı. A nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban, elsı alkalommal 2008-2025. évekre kell kidolgozni az éghajlatváltozási stratégiát. A NÉS végrehajtását – a kétévenként kidolgozásra kerülı – Nemzeti Éghajlatváltozási Programok fogják megvalósítani. Az éghajlatváltozás a magyar nemzetgazdaságot fenyegetı, cselekvésre kényszerítı kockázat. A sokoldalú elemzések alapján az elkövetkezı évtizedekben várhatóan jelentıs mértékben megváltozó hımérséklet és csapadék viszonyok, az évszakok lehetséges eltolódása, egyes szélsıséges idıjárási jelenségek erısödése és gyakoriságuk növekedése veszélyezteti természeti értékeinket, vizeinket, az élıvilágot, erdıinket, a mezıgazdasági terméshozamokat, építményeinket, lakókörnyezetünket, a lakosság egészségét és életminıségét egyaránt. Az ENSZ egyik tudóscsoportja azt állapította meg, hogy a klímaváltozás a biológiai sokszínőségre, azaz az élıvilág fajgazdagságára gyakorolt hatása szempontjából Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb országa. A NÉS tudományos megalapozását „A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok” címmel, VAHAVA (VÁltozás – HAtás – VÁlaszok) néven ismert kutatási projekt adja. Lényegi elemek A NÉS Magyarország középtávú klímapolitikájának három fı cselekvési irányát jelöli ki: 1)
az uniós és nemzetközi követelményeknek megfelelıen intézkedéseket irányoz elı, az éghajlatváltozást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentése, és növekedésének megelızése érdekében;
2)
a már elkerülhetetlen éghajlatváltozás kedvezıtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai elleni védekezésnek, az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodóképesség javításának legfontosabb elemeit tartalmazza; valamint
3)
az éghajlatváltozás társadalmi tudatosítása, a klímatudatosság erısítése.
A NÉS kiemelten ágazatközi és össztársadalmi keretrendszer, minden gazdasági ágazatot és társadalmi csoportot érint. Ezért a vonatkozó stratégiai célokat, feladatokat minden szektor (és tárca) tevékenységébe integrálni kell.
A NÉS a következı szerkezetben válaszolja meg a legfontosabb kérdéseket 1) A STRATÉGIA KIDOLGOZÁSÁNAK KERETEI (1) Hogyan változott az éghajlat a múltban? Föld légkörének összetétele és éghajlata mindig változott. Az elmúlt évmilliók alatt hidegebb és melegebb idıszakok követték egymást, aminek okai között egyaránt megtaláljuk bolygónk Nap körüli pályájának ingadozásait, új növényfajok elterjedését, de a nagy vulkánkitöréseket is. Az iparosodás idıszaka óta, de különösen az elmúlt évtizedekben azonban az éghajlat az elmúlt 650 ezer évben nem tapasztalt ütemben melegszik, amely összefügg az ipari forradalom óta egyre növekvı fosszilis tüzelıanyag felhasználás nyomán felszabaduló szén-dioxid légkörbe jutásával. A mind gyakoribbá váló forró, aszályos nyarak és enyhe telek, a világszerte tapasztalt rendkívüli idıjárási események egy globális mértékben veszélyes folyamat tünetei.
4
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
(2) Biztosan az ember okozza e változásokat? A tudományos közösség megállapítása szerint a 20. század második felében végbement mintegy fél Celsius fokos melegedés nagy valószínőséggel emberi eredető, s gyakorlatilag kizárható, hogy ez a környezetünk állapotában végbement természeti eredető ingadozás. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legújabb jelentése minden korábbinál egyértelmőbben fogalmaz e tekintetben, azaz nagy bizonyossággal kijelenthetı, hogy az ember természet átalakító, sokszor káros tevékenysége a Föld klimatikus rendszerét is elérte. (3) Hogyan alakulhat az éghajlat a jövıben? A világ gazdasági és társadalmi fejlıdését, valamint a földi éghajlat érzékenységét számításba véve a tudományos közösség értékelése szerint 1,1-6,4°C közötti mértékben várható 2100-ra a melegedés (az elızı évszázad végéhez képest). Hazánkban az átlaghımérséklet emelkedése mellett a következı évtizedekre az éves csapadék átlagos mennyiségének csökkenése és csapadékeloszlás átrendezıdése (több csapadék télen, kevesebb nyáron) várható, továbbá a szélsıséges idıjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése. A csapadék utánpótlás, a felszíni és felszín alatti vizek helyzete (minıség, mennyiség) lesz a legkritikusabb kérdés. Globális szinten a változások hatására régiónként nagyon eltérı mértékő gazdasági visszaesés, és az egyre kevésbé élhetı területekrıl való elvándorlás jelentıs megnövekedése várható.
2) AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS MÉRSÉKLÉSE (1) Kell-e a kibocsátásokat mérsékelni? Az éghajlat változása a Föld különbözı térségeit eltérı módon érintik. A földi átlaghımérséklet 2°C-ot meghaladó emelkedésének azonban olyan elhúzódó, illetve ugrásszerő következményei lehetnek, amelyek minden ország számára hátrányosak, s amelyeket késıbb már nem lehet visszafordítani. A NÉS elkészítésekor még nem ismert, hogy az uniós cél teljesítésébıl Magyarországnak milyen mértékben kell kivennie részét. Az EU kötelezettség vállalásának tükrében a magyarországi üvegházhatású gázkibocsátások szabályozási, illetve csökkentési céljai a jelenlegi elızetes becslések alapján a következıképpen alakulhatnak: •
az EU 20 százalékos egyoldalú kibocsátás-csökkentési vállalása esetén: 2020-ra 16-25 százalékos csökkentés az 1990-es kibocsátási szinthez képest.
•
30 százalékos feltételes EU csökkentési cél esetén: 2020-ra 27-34 százalékos csökkentés az 1990-es kibocsátási szinthez képest.
Mindkét csökkentési cél esetén megvizsgálandó, hogy melyek a leginkább költség hatékony technológiák a csökkentés elérésére. Mindkét csökkentési cél esetén az EU új közösségi szabályozásaival és a 2014-2020 közötti idıszakra szóló kohéziós politikájának jelentıs változásával számolunk a klímavédelmi intézkedések közösségi támogatása szempontjából ahogy ezt az EU Bizottság Zöld könyve is elıre jelzi. (2) Idıben cselekszünk-e? Az általánosan elfogadott tudományos álláspont szerint az „utolsó” pillanatban vagyunk a veszélyes éghajlatváltozás elkerüléséhez, ahhoz, hogy a földi átlaghımérséklet 2°C-ot meghaladó emelkedését elkerülhessük. Ahhoz, hogy ezt 50 %-os valószínőséggel elérjük, a globális üvegházhatású gáz kibocsátásokat az elkövetkezı évtizedben el kell kezdeni csökkenteni. Mindemellett, már ekkora átlagos hımérsékletemelkedés is jelentıs ökológiai és társadalmi-gazdasági következményekkel fog járni., de talán még nem lesznek a változások visszafordíthatatlanul károsak. Ugyanakkor valószínősíthetı, hogy a földi átlaghımérséklet 2°C-ot elér ı vagy meghaladó emelkedése után megnı a visszafordíthatatlan klímaváltozás valószínősége.
5
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
3) ALKALMAZKODÁS A VÁLTOZÓ ÉGHAJLATHOZ (1) Kell-e az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni? Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elkerülhetetlen, mivel már a múltbeli üvegházhatású gáz kibocsátások miatt jelenleg és a jövıben is számolni kell hatásokkal. Az eltérı mértékő jövıbeli klímaváltozási forgatókönyvek eltérı alkalmazkodási stratégiákat követelnek meg. Ezekhez a stratégiákhoz alapvetı a megváltozott éghajlatra vonatkozó részletes forgatókönyvek ismerete. Az éghajlat változásai módosítják a legtöbb természeti-gazdasági rendszer mőködési-, sıt létfeltételeit. Ilyen “területek” lehetnek: a vízkészletek; vizes területek, az ökoszisztémák; a biológiai sokféleség, mezıgazdaság és a halászat; az energia és közlekedés; a turizmus és a pihenés; a vagyonbiztosítás és az emberi egészség.
4) A STRATÉGIA VÉGREHAJTÁSA (1) Kormányzati feladatok és társadalmi feladatok A NÉS a 2008-2025-ig tartó idıszakra szól, a tennivalókat a nemzetközi kötelezettségvállalások figyelembevételével jelöli meg. A kormány a NÉS elfogadását követıen két évvel, majd ezt követıen ötévente végez felülvizsgálatot. A kormány a NÉS végrehajtása érdekében Nemzeti Éghajlatváltozási Programot (NÉP) fogad el, amely két évre érvényes. A társadalom különbözı szereplıi részére eltérı eszközök állnak rendelkezésre, de fontos, hogy az egyes érintettek egymással összefogva, az erıfeszítéseket összehangolva segítsék elı a stratégiában rögzített célok megvalósítását. A következıkben az egyes érintett szereplık részére rendelkezésre álló eszközöket mutatjuk be táblázatos formában is:
Állami szervek
• • • • • • •
Lakosság
• Civil szervezetek
Helyi közösségek, egyházak
Üzleti szektor
Média
• • • • • • • • •
megfelelı jogi-gazdasági szabályozó rendszer kialakítása; támogatási rendszerek fenntartása; a társadalom szemléletformálásának erısítése, elıtérbe helyezése, példamutatás; az éghajlatváltozás kérdéseinek beépítése az oktatásba (NAT) fogyasztás, anyag- energia felhasználás csökkentése, hatékonyabbá tétele; klímabarát közlekedés; az éghajlatváltozással kapcsolatos tájékoztatás folyamatos figyelemmel kísérése a társadalom és a döntéshozók figyelmének felkeltése, folyamatos fenntartása az éghajlatváltozás témakörével kapcsolatban; a döntéshozók munkájában való részvétel, társadalmi ellenırzés; társadalom mozgósítása, akciók indítása példamutatás; információk-tapasztalatok cseréje vállalati mőködésének klímabaráttá tétele; termékek, szolgáltatás, vállalati profil zöldítése; klímabarát kutatások és fejlesztések, klímainnováció; társadalmi felelısségvállalás az éghajlatvédelem érdekében a társadalom és a döntéshozók figyelmének felkeltése, folyamatos fenntartása az éghajlatváltozás témakörével kapcsolatban.
(2) Költségek és hasznok, gazdasági és társadalmi hatások A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia nem szükségszerően csökkenti, hanem növeli hazánk fejlıdési képességét, mivel a nemzetközi gazdasági környezet megváltozása várható, ahol egy ország gazdasági, társadalmi sikerességét már a társadalom és gazdaság „karbon-intenzitása” is erısen befolyásolja. A klímaváltozás elleni védekezés más, pozitív járulékos hasznokat is eredményezhet, pl. csökkennek egyéb légszennyezı-anyag kibocsátások, „tisztábbá” teszi a gazdaságot. A kibocsátások
6
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
mérséklése és az alkalmazkodás új munkahelyeket teremt a környezeti iparban, az energetikában, a mezıgazdaságban, a közlekedésben, építıiparban stb. A Zöld Beruházási Rendszerbıl (ZBR) származó bevételek a lakossági és közintézményi szektorban megvalósuló, meglévı épületek energiahatékonyságának növelését célozzák A ZBR várható éves bevétele 2008-2012 között elérheti az évi 7,5 Mrd Ft-ot. Ehhez adódhat még hozzá az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerében térítés ellenében kiosztott egységekbıl származó bevétel, mely évente várhatóan 3,3-3,7 Mrd Ft. Alacsony beruházási igényő, nettó pénzügyi hasznot jelentı intézkedések kötelezıvé tétele a lakosságnál akár 30 Mrd Ft éves megtakarítást is eredményezhet. A KEOP mintegy 110 Mrd forintot tartalmaz zöld energetikai jellegő fejlesztésekre. Átlagosan 25 % támogatási igénynél 440 Mrd Ft teljes beruházási összeggel lehet számolni csak a KEOP által finanszírozott területeken 2013-ig. Az ún. „zéró-kibocsátású” épület megvalósítható többletköltség nélkül, a nagyobb lakóházak esetében pedig 0-15%-os többletköltséggel. Az intézkedés megvalósítása olyan módon javasolt, hogy a nulla nettó költséget jelentı beruházást tegye kötelezıvé. Az alkalmazkodás területén az egészségügyi felkészüléstıl egészen a Vásárhelyi Terv megvalósításáig, a mezıgazdasági termelés szárazság tőrési kapacitásának az emelésétıl a településrendezési megoldásokig sok olyan intézkedés van, amelynek sokrétő céljai egymást erısítik, és a fejlesztési igényük az összes jövedelem tulajdonost tekintve több százmilliárd Ft, ugyanakkor az elkerült kár összege hasonló évenkénti mértékő. Az Európai Bizottság 2007-ben nyilvánosságra hozott energia-klíma csomag részeként hatáselemzést végzett a 2020-ra vonatkozó kibocsátás-csökkentési költségek nagyságrendjét vizsgálva. Az elemzések alapján azonban levonható az a következtetés, hogy a cselekvés elhalasztásának költségei mindig magasabbak, mint az idıben történı, összehangolt cselekvésé. A jelenlegi kibocsátás-csökkentés, az alkalmazkodás költségei alacsonyabbak, mint a 2012 után tett hasonló intézkedéseké, vagy ha Magyarország a késıbb kibocsátási egységeket vásárolna. A NÉS intézkedései nemcsak makrogazdasági hasznokkal járnak, hanem jelentıs anyagi megtakarításokat tesz lehetıvé a lakosságnak. Erısíti a társadalmi kohéziót, fokozza a lakosság biztonságérzetét és elısegíti a fenntarthatóságot. (3) A megvalósítás nyomonkövetése A NÉS, majd az alapján a Nemzeti Éghajlatvédelmi Program végrehajtásának nyomon követéséhez és az intézkedések eredményeinek méréséhez részletesen ki kell dolgozni egy mutatórendszert, amely különösen jól alkalmazható a kibocsátás-csökkentés esetében, de érdemes olyan mutatókat is bevezetni, melyek a gazdaság klímahatékonyságát vagy a szén-dioxid-csökkentés mértékét mutatják be (pl. GDP egységre jutó üvegházhatású gázkibocsátás, egy fıre jutó kibocsátás, energiaintenzitás stb.). A program kidolgozását, illetve megvalósítását a kormányon belül a környezetvédelemért felelıs tárca koordinálja, munkáját az érintett tárcák bevonásával együtt végzi. A Kormány évente beszámol az Országgyőlésnek a NÉS végrehajtásának helyzetérıl.
7
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Bevezetés
"Mert a világ siet s most kerül dülıre: Érdemesek vagyunk életre s jövıre?" Ady Edre
8
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Bevezetés A Kiotói Jegyzıkönyv (2007. évi LX. törvény) végrehajtásáról rendelkezı törvény felhatalmazása alapján kidolgozott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) nem az Európai Unió jogszabályi elvárásainak szempontjából szükséges, hanem Magyarország alapvetı érdeke. A Kormány kiemelt célja, hogy a környezetpolitika kialakítása és végrehajtása során hazánk olyan eszközöket alkalmazzon, amelyek a nemzetközi környezeti szempontok mellett a gazdasági fejlıdés követelményeit is figyelembe veszik, másrészt teljesítik az EU tagság szabta elvárásokat a klímapolitikában. Az idıjárás egyre szélsıségesebb hatásait ma már mindenki a saját bırén érezheti. A minden korábbinál forróbb nyarak, hevesebb esızések a tudósok szerint a globális éghajlatváltozás számlájára irhatók. Ugyanakkor hiába kezdıdött meg egy komoly veszélyekkel fenyegetı folyamat, egyelıre nem lehet tudni, hogy pontosan milyen következményekkel jár. Minden érzékelhetısége ellenére a klímaváltozás kihatásai nem becsülhetık és prognosztizálhatók teljes pontossággal, azok mértéke és bekövetkezése a tudományos értékelések szerint is nagyon bizonytalan. A TÁRKI és az Image Factory 2007. augusztusában végzett közvélemény kutatása alapján: „A magyar felnıtt lakosság kilenctizede szerint az elmúlt években megváltozott az idıjárás, és szokatlan idıjárási folyamatokat tapasztalhatunk. A megkérdezettek csaknem fele úgy gondolja, hogy ezek a folyamatok már napjainkban is közvetlenül veszélyeztetik a Föld népességét. Kétharmaduk van továbbá azon az állásponton, hogy a politikusok túl keveset foglalkoznak a környezetvédelemmel.” Ezek a kérdések nem csak a tudósokat és a lakosságot, hanem a döntéshozókat is foglalkoztatják, a téma világszerte a politika fı sodorvonalába került. Nincs ez másképp Magyarországon sem, fıként azért nem, mert a Kárpát-medence – földrajzi adottságai miatt – a globális éghajlatváltozásnak fokozottan kitett térség. Az ENSZ egyik tudóscsoportja azt állapította meg, hogy a klímaváltozás a természeti sokszínőségre – azaz az élıvilág fajgazdagságára – gyakorolt hatása szempontjából Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb országa. Nyilvánvaló tény, hogy a világ fejlettebb országai, beleértve Magyarországot is, nem olyan fejlıdési pályán haladnak, ami ökológiailag fenntartható. Másképp kifejezve folyamatosan több természeti tıkét élünk fel, mint amennyit képesek vagyunk újra termelni. Jól szemlélteti az aránytalanság nagyságrendjét, hogy mindössze egy év alatt annyi üvegházhatású gázt pöfögnek az autók a levegıbe, mint amennyit a növények a földtörténeti ıskorban 500 év alatt kötöttek meg. A globális éghajlatváltozással szembe kell néznünk. Bár felmelegedések és lehülések mindig is végbementek a Föld eddigi története során, ám nem ilyen sebességgel. Az emberiség ipari forradalom óta tartó, egyre erısıdı környezetterhelése ráerısített a természetes folyamatokra. A világ ökológiai egyensúlyának megbomlása talán ma még nem olyan mértékő, ami visszafordíthatatlan következményekkel járna. A feladatunk tehát, hogy mielıbb egy olyan fejlıdési pályára álljunk, ami segít a megbillent egyensúlyt helyreállítani, illetve megelızni a hasonló kilengéseket a jövıben. Magyarország jelenleg a fejlett országok többségénél közelebb áll a fenntartható pályához. A klímaváltozás felgyorsulásáért felelısnek tartott gázokból fejenként a magyar lakosságra jut az egyik legkevesebb Európában, nemzetközi klímavédelmi kötelezettségeinket pedig többszörösen túlteljesítjük. Ezzel együtt a magyar ökológiai lábnyom, azaz a természeti erıforrások egy fıre jutó használata mégis nagyobb a megengedhetınél. Ha a világon ma mindenki a magyar átlagember igényeinek megfelelıen élne, beleértve a közlekedést, ruházkodást, táplálkozást, akkor majdnem még egy Földre lenne szükség a természeti javak hosszú távú biztosításához. Az ökológiai lábnyom megfelelı mértékő csökkentéséhez, a fenntartható pályára álláshoz vezetı pontos intézkedéssorozat még nem ismert, ám az elsı lépések igen. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) ezeket az elsı lépéseket foglalja össze. Abban különbözik más stratégiáktól, hogy nem kizárólag a döntéshozók szők csoportjának, hanem mindenkinek, az egész társadalomnak szól. A politikusoktól kezdve a gazdasági élet szereplıin át az utca emberéig mindenki ötleteket meríthet
9
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
ahhoz, hogy mit tehet, illetve tájékozódhat a kötelezettségekrıl. Az éghajlatváltozás olyan egyedülálló, átfogó kihívás, amelyre sikeres választ kizárólag csak együttesen lehet adni, a küzdelembıl mindenkinek ki kell vennie a részét. A NÉS tudományos megalapozását „A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok” címmel, VAHAVA (VAltozás – HAtás – VAlaszok) néven ismert kutatási projekt adta. Ezen kívül a NÉS összeállítói figyelemmel voltak más hazai és nemzetközi kutatási eredményekre, illetve más országok éghajlatvédelmi stratégiájára is. A NÉS elsı fejezete áttekinti a téma nemzetközi és hazai tudományos hátterét, elırevetíti az éghajlatváltozás legvalószínőbb forgatókönyveit. A második fejezet a NÉS alapelveit és prioritásait tartalmazza, a harmadik fejezet a klímaváltozás mérséklésének lehetıségeit foglalja össze, a negyedik fejezet pedig a már elkerülhetetlennek tőnı változásokra való felkészülést taglalja. Az utolsó fejezet a stratégia végrehajtásának kereteit vázolja fel.
10
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
1. A stratégia kidolgozásának keretei
„...mert az ítélet azoknál van, akik utánunk jönnek.-“ Kertész Imre "... aki javítani akar az emberiség sorsán, annak vállalnia kell némi kockázatot." Örkény István
11
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
1 A stratégia kidolgozásának keretei A tudósok döntı része egyetért abban, hogy ha a Földön az átlaghımérséklet 2°C-nál nagyobb mértékben emelkedik az 1700-as évekhez képest, akkor annak következményeként – többek között súlyos regionális víz- és élelmiszerellátási feszültségek jelennek meg. A különbözı hatásvizsgálatok, modellek azt is elırevetítik, hogy a felmelegedéssel megnı a kockázata olyan változásoknak, amelyek visszafordíthatatlanok, így például a növény- és állatfajok gyorsuló mértékő kihalása. Ez a tudományos egyetértés az alapja a magyar éghajlatpolitikának is, amelynek fı szempontjait, összefüggéseit tartalmazza a NÉS. A globális felmelegedésre, a klímaváltozásra Magyarországnak is választ kell adnia, mégpedig kettıs célrendszer alapján. Egyrészt a klímaváltozást erısítı hatások csökkentését kell elérni, másrészt a már elkerülhetetlen hatásokra kell felkészülni.
1.1
Az éghajlatváltozás tudományos magyarázata
Az éghajlat mind a földtörténeti korok folyamán, mind az emberiség története során, így napjainkban is folyamatosan változik. Milliárd éves skálán a földi éghajlat természetes változékonyságát a Föld Nap körüli pályájának csillagászati ciklusai, a Földet elérı napsugárzás erısségének változása, a légkör összetétele, a kontinensvándorlás és a vulkanikus tevékenység határozza meg. Az utóbbi 200-300 évben azonban az emberiség is képessé vált arra, hogy különbözı tevékenységeivel számottevıen befolyásolja az éghajlati rendszert helyben, regionálisan és világszinten egyaránt. A Föld hımérsékletét a Napból érkezı és a Föld felszínérıl a világőrbe távozó sugárzási energia egyensúlya határozza meg. A Napból érkezı sugárzás elenyészı mértékben melegíti közvetlenül a légkört, s kevesebb, mint a fele jut a Föld felszínének melegítésére. A felmelegedı földfelszín hısugárzása melegíti a légkör alsó tartományának a levegıjét. A légkörben egyes gázok a Napból érkezı rövid hullámhosszú sugárzást akadálytalanul átengedik, de a földfelszín felıl érkezı hosszúhullámú sugárzást elnyelik. Ettıl az alsó légkör felmelegszik, s ezek is hısugarakat bocsátanak ki magukból, vagyis ezáltal a föld közelében tartják a meleget. Gyakran használják a folyamat bemutatására az üvegház példáját, ugyanis az üvegház is beengedi a napfényt az üvegen keresztül, de megakadályozza, hogy a hı kiszökjön az épületbıl. Ebbıl ered az „üvegházhatású gázok” elnevezés is. A jelenséget az 1.1. ábra szemlélteti.
1.1 ábra - Az üvegházhatás egyszerősített folyamata – Forrás: IPCC 4. értékelı jelentés –
12
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Az üvegházhatás természetes folyamat, amely nélkül a földi átlaghımérséklet 33°C-kal lenne alacsonyabb. A legfıbb természetes üvegházhatású gáz a vízgız (H2O), a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4) és a dinitrogén-oxid (N2O). A legnagyobb mértékben a vízgız járul hozzá az üvegházhatáshoz, de a légköri tartózkodási ideje nagyon rövid, körülbelül 10 nap. Mennyiségét leginkább a természetes folyamatok, valamint a légkör hımérséklete határozza meg, nem pedig a légkörbe való bekerülés és távozás aránya. Ezzel szemben a másik három gáz légköri tartózkodási ideje viszonylag hosszú (10-200 év), így a légköri koncentrációjukat a be- és kikerülés aránya szabályozza. Az ipari forradalom óta az emberiség fosszilis tüzelıanyag-felhasználása és a fokozódó mezıgazdasági termelés növelte az összes hosszú tartózkodási idejő üvegházhatású gáz kibocsátást. Az egyes ipari tevékenységek a fent említett természetes üvegházhatású gázok mellett mesterséges üvegház-hatású gázokat is kibocsát, ilyenek például a fluorozott szénhidrogének (HFC-134a), a perfluor-karbonok (HFC-23) és a kén-hexaflorid (SF6). Minden üvegházhatású gáz különbözı mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez sugárzási tulajdonságától, molekuláris tömegétıl és légköri tartózkodási idejétıl függıen. Az üvegházhatású gázok légkörben tartózkodási idejét, illetve üvegházhatásának mértékét az 1.1. táblázat mutatja be.
Üvegházhatású gáz
GWP különbözı idıskálán
Tartózkodási idı (év) 20 éves
100 éves
500 éves
CO2
változó
1
1
1
CH4 N2O
10,8 114
67 291
23 298
6,9 153
14
3830
1430
435
HFC-134a
HFC-23 270 12000 14800 12200 SF6 3200 16300 22800 32600 1.1. táblázat - Az üvegházhatású gázok légtérben való tartózkodási ideje, légköri felmelegítı képessége (GWP) - Forrás: IPCC 4. értékelı jelentés, 2007
Az emberi tevékenység más módon is hatással van az éghajlatra. Az energiatermelés, az ipar és a közlekedés egyaránt forrásai a légkörben lebegı kisebb, nagyobb úgynevezett aeroszol részecskéknek. Ezekrıl a részecskékrıl a bejövı napsugárzás egy része visszaverıdik a világőr felé, s így hőtı hatást fejthetnek ki. Befolyásuk fontos lehet az erısen szennyezett területeken, de az üvegházhatású gázokkal ellentétben, nem halmozódnak fel a légkörben, mert vagy a gravitáció, illetve a leszálló légáramlatok hatására száraz ülepedéssel, vagy csapadék útján nedves ülepedéssel néhány hét alatt kikerülnek onnan. Továbbá az olyan emberi tevékenységek, amelyek megváltoztatják egy adott terület felszínét szintén befolyásolják a sugárzási egyenleget, mivel a különbözı típusú felszínek eltérı mértékben verik vissza a bejövı napsugárzást. Ilyen tevékenységek például a mezıgazdaság és az erdıirtás. Jégfuratokból vett levegımintákból tudni , hogy az ipari forradalom elıtt a szén-dioxid légköri koncentrációja milliomodrész mértékegységben kifejezve nem haladta meg a 300 ppm-et azonban ez a koncentráció 2006-ban elérte a 381 ppm értéket, amely az utóbbi 650 ezer év legmagasabb koncentrációja. A vizsgálatok kimutatták azt is, hogy a metán mennyisége a légkörben megduplázódott, a dinitrogén-oxidé pedig 20 százalékkal nıtt az ipari forradalom óta. Mindemellett a jelen kori éghajlatváltozásának vizsgálatakor rendkívül fontos szem elıtt tartani, hogy nemcsak az elmúlt száz év alatt bekövetkezett, illetve a 2100-ra elırejelzett globális felmelegedés mértéke ad okot aggodalomra, hanem az a tény, hogy ez a több Celsius fokos változás alig néhány évszázad alatt következik be, vagyis körülbelül 50-szer, 100-szor gyorsabban, mint a földtörténeti korok során.
13
KvVM tervezet
1.1.1
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Trendek
A hımérsékleti feljegyzések azt jelzik, hogy a Föld hımérséklete világátlagban 0,7°C-ot melegedett a múlt század kezdetétıl. A tíz legmelegebb év – az 1861-es feljegyzések óta – 1990 után következett be. A valaha mért legmelegebb év 1998 volt, de 2005 is majdnem rekordot döntött.
1.2. ábra – A hımérséklet, a CO2 koncentráció és a CO2 kibocsátás alakulása az elmúlt 1000 évben Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2007. év folyamán közzé tett negyedik értékelı jelentése szerint a Föld északi féltekéjének hóval fedett területe 10 százalékkal csökkent az 1960-as évek óta, és a világ nagy részén a gleccserek jelentısen visszahúzódtak. Az arktikus tengeri jég 40 százalékkal vékonyodott a késı nyári idıszakban az elmúlt évtizedekben, és 1950 óta késı nyáron 15 százalékkal csökkent a kiterjedése. A legutóbbi becslések szerint csak az elmúlt évtizedben 8 százalékkal csökkent a tengeri jég területe. A tengeri jég olvadása nem emeli ugyan a tengerszintet, de a jégpáncél eltőnése megkönnyíti a kontinentális jég óceánba való áramlását, ami viszont hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez, valamint módosítja a földfelszín sugárzás visszaverı képességét is. Amíg a jég felszín a ráesı sugárzás körülbelül 90 százalékát visszaveri, addig az óceán vize a ráesı sugárzás alig több, mint 10 százalékát veri csak vissza. A globális felmelegedés regionálisan eltérı mértékben jelentkezett. Nagyobb hımérséklet emelkedés következett be a szárazföldek felett, még nagyobb az északi félteke magasabb szélességein (északi irányban). Az Arktiszon a hımérséklet a globális átlaghoz képest kétszer gyorsabban nıtt az 1970-es évek közepe óta, de az alaszkai átlaghımérséklet is különösen gyorsan melegedett az elmúlt két évtizedben, ami drámai hatással volt a környezetre, a növényekre, állatokra és emberi társadalmakra A tengerszint évente 1-2 millimétert emelkedett a XX. században, fıképp az óceánok hıtágulása és a gleccserek olvadása következtében. Egy sor növény- és állatfaj húzódott északabbra, a pólusok felé az elmúlt évtizedekben. A növények virágzása, a vándormadarak megérkezése, néhány madár költési idıszakának kezdete és a rovarok felbukkanása korábbra tevıdött a megfigyelések szerint az északi félteke közepes és magas szélességi köreinek nagy részén. Sok helyen a rovarok és kártevık már sokkal könnyebben áttelelnek. Európa-szerte is jó néhány drámai áradásról lehetett hallani az elmúlt évtizedben. Valószínőleg az évezred legmelegebb nyara volt 2003, amely több mint 35 ezer ember halálát okozta Európában. Egy kutatás arra mutat rá, hogy az ilyen kivételesen meleg nyár elfordulásának valószínősége kétszer akkora volt az üvegházhatású gázok növekvı jelenlétének következtében, és e század közepére ilyen
14
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
nyarakra minden második vagy harmadik évben számítani kell. Az IPCC negyedik értékelı jelentése minden korábbinál határozottabban állítja, hogy az emberi tevékenység felelıs az egyre gyorsuló globális felmelegedésért.
1.1.2
Hogyan változik az éghajlat a jövıben?
Az IPCC által meghatározott különbözı kibocsátási forgatókönyvek mindegyike szerint a globális átlaghımérséklet emelkedése várható a XXI. században. A legnagyobb változást elırejelzı forgatókönyv szerint a földi átlaghımérséklet 2100-ban akár 6,4°C-kal is magasabb lehet az 19801999 közötti idıszak átlaghımérsékleténél. Ugyanehhez az idıszakhoz képest 2100-ra a világtengerek szintje is emelkedni fog 0,2-0,6 méterrel pusztán a felmelegedés hatására bekövetkezı óceáni víz hıtágulása miatt. Az emberi tevékenységek által elıidézett felmelegedés és ennek hatására a világtenger szintjének emelkedése a XXI. század során még akkor is folytatódik, ha az üvegházhatású gázok kibocsátását sikerül szinten tartani. A globális hımérséklet emelkedésével a hirtelen és vélhetıen megfordíthatatlan változások gyakorisága megnövekszik, és ezek súlyos következményekkel járhatnak. Ilyen változás lehet például: •
a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakarók elolvadása, amelyek a világtenger szintjének akár 12 méteres emelkedésével is járhat.
•
csökkenhet az Észak-atlanti áramlás erıssége, amely 2-3°C-os h őtı hatást gyakorol az európai régióban;
•
a jelenleg még fagyott északi mocsarak kibocsátókká válhatnak azzal, hogy az olvadás hatására az eddig fagyott földbıl metán szabadul fel.
A klímaváltozással nem csak szélsıséges idıjárási események gyakoribbá válásával kell számolni, hanem - közvetett hatásként - társadalmi konfliktusokkal is. A klímaváltozás hatásai különösen a világnak azon régióit sújthatják a leginkább, amelyben az államoknak gyenge irányítási és probléma-megoldási kapacitásai vannak már jelenleg is. Ezen a módon a klímaváltozás a gyenge és törékeny államiság további elterjedéséhez vezet és növeli annak valószínőségét, hogy erıszakos konfliktusok jöjjenek létre. A klímaváltozás érezhetı gazdasági költséget fog jelenteni különösen a fejlıdı országoknak: a mezıgazdasági termés visszaesése, szélsıséges idıjárási jelenségek és az ezekbıl fakadó migráció mind nehezítik a gazdasági fejlıdést. A klímaváltozás kiélezi az erıforrás-hiányt, s ez elvándorláshoz vezethet a kedvezıbb természeti adottságokkal rendelkezı régiók irányába.
1.1.3
A jövı éghajlata Magyarországon
Az éghajlat globális alakulásával párhuzamosan egyértelmő változások mutathatók ki a hazai hımérsékleti és csapadékviszonyokban is. Az 1.3. ábrán egyértelmően látszik, hogy az utóbbi három évtized során (1975-2004) a napi maximum-hımérséklet drámai mértékben, 2-3 Celsius fokkal emelkedett. A vizsgálati eredményekbıl egyértelmő az éves csapadék-mennyiség csökkenı tendenciája is.
15
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
1.3. ábra - A nyári maximumhımérséklet változása 1975-2004 A hazánkra elıre jelzett változások a természetes ökoszisztémákat, a természetes élıhelyeket, az erdıállományokat, a mezıgazdaságot, a vízgazdálkodást és az emberi egészséget egyaránt érintik. 1 Az Európai Unió PRUDENCE nevő programja által nyílik lehetıség arra, hogy Magyarország térségére a hımérséklet és a csapadék várható alakulását részletesebben becsülni lehessen a 20712100 idıszakra (a viszonyítási idıszak: az 1961-1990 között eltelt harminc év). A modellek számításaiban bizonytalansági tényezık is vannak, de segítségével lehetıség nyílik integrált vizsgálatok elvégzésére Magyarországra, illetve az egész Kárpát-medence térségére vonatkozóan. A szimulációk alapján kapott eredményeket az 1.2. táblázat szemlélteti. Hımérséklet (°C) Átlag Szórás Mediánérték
Csapadék (%) Átlag Szórás Mediánérték
Éves 1,4 0,3 1,3
Tél (DJF) 1,3 0,3 1,3
Tavasz (MÁM) 1,1 0,3 1,1
Nyár (JJA) 1,7 0,4 1,6
İsz (SON) 1,5 0,3 1,5
Éves -0,3 2,2 0,2
Tél (DJF) 9,0 3,7 9,2
Tavasz (MÁM) 0,9 3,7 0,4
Nyár (JJA) -8,2 5,3 -7,5
İsz (SON) -1,9 2,1 -2,4
1.2. táblázat - 1°C fokos átlagos globális felmeleg edéshez tartozó éghajlatváltozás Magyarországon
A táblázatokban szereplı értékek 1°C fokos átlagos globális felmelegedéshez tartozó adatokat 2 3 tükröznek , és azt mutatják meg, hogy a globális szinten 1°C fokos felmelegedés esetén Magyarországon milyen változások várhatóak évszakonként a hımérséklet, illetve a csapadék alakulását tekintve. Az 1°C globális felmelegedést kísér ı magyarországi csapadékmennyiség éves összege gyakorlatilag változatlan; ugyanolyan valószínőséggel lehet némi növekmény, illetve csökkenés. Ugyanakkor a csapadék mennyiségének idıbeli eloszlása nagy különbségeket mutat. Nyáron érdemi csökkenés, míg télen hasonló mértékő növekedés figyelhetı meg. Az átmeneti évszakokban a különbözı modellek által adott becslések nem ennyire egyértelmőek; némelyeknél csökkenést, másoknál növekedést kapunk Magyarország térségére. Az évszakos hımérsékletváltozást és szórását az 1.4., illetve 1.5. ábra szemlélteti
1
A PRUDENCE (Predicting of Regional Scenarios and Uncertainties for Defining European Climate Change Risks and Effects) az EU által finanszírozott regionális klímamodellezési projekt, amely konkrét regionális klíma-elırejelzéseket szolgáltatott Európa térségére. 2 Az ipari forradalom óta a globális felmelegedés mértéke 2006-ban 0,7°C volt. 3 Az 1°C globális felmelegedés várhatóan 2025-re köve tkezik be.
16
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
1.4 ábra - Évszakos hımérsékletváltozás (°C) a Kárpát-medence térségére a PRUDENCE projektben alkalmazott európai regionális (50 km-es rácsfelbontású) éghajlati modell eredményei alapján a 2071-2100 idıszakra.
1.5 ábra - Az évszakos hımérsékletváltozások szórása (°C) a Kárpát-medence té rségére a PRUDENCE projektben alkalmazott európai regionális (50 km-es rácsfelbontású) éghajlati modell eredményei alapján a 20712100 idıszakra.
Minden évszakra tehát egyértelmő melegedés várható, amelynek mértéke nyáron a legnagyobb (4-5°C), tavasszal a legkisebb (3-3,5°C). A h ımérséklet emelkedés mértéke nyáron északról dél felé, míg télen és tavasszal nyugatról kelet felé haladva növekszik. A modellek szerint a legnagyobb szórás nyáron (0,9-1,1°C), míg legkisebb szórás télen (0,3 °C) figyelhet ı meg, azaz a nyári elırejelzés bizonytalansága lényegesen nagyobb, mint a télié (1.5. ábra). Az esızések, havazások változásának várható tendenciája nem minden évszakban azonos elıjelő. Annyi azonban biztosnak tőnik, hogy mind nyáron, mind télen a csapadék mennyiségében bekövetkezı változás mértéke meghaladhatja akár a 30 - 35%-ot. Nyáron északról dél felé haladva a várható csapadékcsökkenés mértéke nı. A téli csapadéknövekedés mértéke az ország északnyugati felében a legjelentısebb. A csapadékmennyiség évszakos változását az 1.6 szemlélteti.
17
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
1.6. ábra - Évszakos csapadékváltozás (%) a Kárpát-medence térségére a PRUDENCE projektben alkalmazott európai regionális (50 km-es rácsfelbontású) éghajlati modellek eredményei alapján a 2071-2100 idıszakra.
A modellek alapján megállapítható, hogy a csapadék intenzitása átlagosan nıni fog. A záporok, és egyéb „nagycsapadékos jelenségek” száma várhatóan emelkedik, míg a „kis csapadékkal járó jelenségek” ritkábbak lesznek. A záporok ugyanakkor gyakoribbá válnak, ami miatt nı a hirtelen árhullámok kockázata. Az IPCC jelentés készítıi azzal számolnak, hogy a magyarországi folyók évtizedeken belül nyaranta akár a jelenleg szokásos szint felére apadhatnak. A talajvíz szintje megfelelı utánpótlás híján süllyedni fog, fıként a völgyekben és az alacsonyabb területeken, például az Alföldön. A várható éghajlatváltozásra való lehetséges válaszokat és az alkalmazkodási kihívásokat a negyedik fejezet részletezi.
1.2
Nemzetközi kötelezettségek
Az éghajlatváltozással szembeni küzdelem csak globális összefogással lehet eredményes. Ezt az összefogást testesíti meg az 1992-ben aláírt ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC), amely a legmagasabb szintő cselekvés-keretet és összehangot nyújtja a nemzetközi összefogáshoz. A keretegyezményben a fejlett ipari országok azt vállalták, hogy üvegházhatású gáz kibocsátásaik 2000-ben nem haladják meg az 1990-es szintet, valamint nyilvántartást vezetnek üvegházhatású gáz kibocsátásaikról. A keretegyezményben tett vállalás már a 1990-es évek közepén láthatóan elégtelen volt az éghajlatváltozás problémájának kezelésére. Ez a felismerés hívta életre az 1997-ben elfogadott Kiotói Jegyzıkönyvet. A jegyzıkönyvben a 38 fejlett és átalakuló gazdaságú ország vállalta azt, hogy 20124 ig kibocsátásaikat átlagosan 5,2 százalékkal csökkentik az 1990-es bázisévhez képest. A Kiotói Jegyzıkönyv 2005. február 16-án lépett érvénybe, amelyben az EU-15-ök már átlagos 8 százalékos csökkentés mellett kötelezték el magukat, Magyarország 6 százalékos csökkentést vállalt. Magyarország a Kiotói Jegyzıkönyv aláírásakor nem az 1990-es általános bázisévet vette kibocsátáscsökkentési vállalásainak alapjául, hanem 1985-1987 átlagát. Ebben az idıszakban az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke 113 millió tonna volt, amely 2005-re 76 millió tonnára csökkent. Ennek megfelelıen Magyarország az elırejelzések szerint könnyedén teljesíteni tudja a vállalt kibocsátás csökkentési célját.
4
A Keretegyezmény méltányossági elvének értelmében egyes országok eltérı bázisévet adhattak meg. Ennek értelmében Magyarország, mint átalakuló gazdaságú ország bázisidıszaka az 1985-1987-es periódus átlaga.
18
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
28 Annex I: 46,4%
26
Nem-Annex I: 53,6%
24
USA és Kanada: 20,1% Japán, Ausztrália és Új-Zéland: 5,2% Átmeneti gazdaságú Annex I: 9,1% Európa Annex I: 12,0% Közel-Kelet: 4,0% Egyéb Nem-Annex I: 1,9% Latin-Amerika: 10,2% Központilag Tervezett Ázsia: 15,8% Afrika: 8,3% Egyéb Ázsia: 13,4%
22 20 18 16 14 Átlagos Annex I: 14,6 t CO2/fı
12 10 8
Átlagos Nem-Annex I: 4,22 t CO2/fı
6 4 2 0 0
1000
2000
3000
4000
5000
6000
7000
Népesség (millió fı)
1.7. ábra - Az egy fıre esı üvegházhatású gáz kibocsátás eltérı ország-csoportokban 2003-ban. Forrás: IPCC Negyedik értékelı jelentés, 2007. A keretegyezmény és annak jegyzıkönyve szempontokat biztosít a 2012-ös vállalások megvalósításán túl a 2012 utáni lépésekre is. E szempontok alapján 2005 novemberében a 2012 utáni kibocsátás-csökkentési vállalásokkal kapcsolatban három tárgyalási folyamat indult el, amelyek várhatóan 2010-ben fejezıdnek be. A tárgyalások legfıbb célja az, hogy a nemzetközi klímavédelmi erıfeszítések mögé sorakoztasson fel olyan országokat is, akik ugyan csatlakoztak a jegyzıkönyvhöz, de parlamenti jóváhagyás híján nem vonatkoznak rájuk kötelezı csökkentési célok. A világ lakosságának 20 százalékát jelentı Annex I (fejlett és átmeneti gazdaságú) országok összessége 2003-ban a globális kibocsátások 46 százalékáért volt felelıs, ahol az egy fıre esı kibocsátások átlagosan 14,6 tonna volt évente, míg a világ más részein 4,2 tonna. A világ térségeinek átlagos kibocsátási adatait az 1.7. ábra mutatja be. Emellett az is szükséges, hogy a jelentıs üvegházhatású gáz kibocsátással rendelkezı fejlıdı országok is vállaljanak kibocsátás-csökkentési célokat lehetıségeiknek megfelelıen.
1.3
Az EU klímapolitikája
Az Európai Unió a Kiotói Jegyzıkönyvben az EU-15 tagállamokra együttesen vonatkozó 8 százalékos kibocsátás csökkentési vállalását egy úgynevezett tehermegosztási megállapodáson keresztül osztotta el a tagállamok között. Ez a közös vállalás alapozta meg az EU közös éghajlatpolitikájának kereteit. A kibocsátás-csökkentési erıfeszítések eszközrendszerének kialakításában nyújt segítséget a 2000-ben indított Európai Éghajlatváltozási Program, amelynek eredményeként vezették be 2005-ben az uniós emisszió-kereskedelmi rendszert (ETS). Emellett ennek a programnak az ajánlása alapján született meg az uniós szabályozás, amely a szintén üvegházhatású fluorozott szén-hidrogének kibocsátását korlátozza és ellenırzi. A 2004 óta csatlakozott tagállamokra – a Kiotói Jegyzıkönyv keretében – ugyan az általuk 1997-ben önállóan vállalt kibocsátás-csökkentési célok vonatkoznak, de emellett részt vesznek az EU kibocsátás-csökkentési erıfeszítéseiben is.
19
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
2007. június 29-én fogadta el az Európai Bizottság elsı adaptációs tervezetét, melyet Green Paper formájában Brüsszelben nyilvános vitára bocsátottak. Ennek lényege az integráció elve: a klímapolitikát be kell építeni a fejlesztéspolitikába. A klímaváltozással kapcsolatos beavatkozásokat nem önállóan kell tervezni és végrehajtani, hanem szerves egységben a közösségi forrású tervezésekkel és fejlesztésekkel. A klímaváltozással kapcsolatos megelızési és alkalmazkodási intézkedéseket a kohéziós politika centrális elemévé kell tenni. (Részletek az anyagból: „A globális felmelegedés tény. A klímaváltozás zajlik, sıt gyorsul. Amit ma látunk, csupán a klímaváltozás korai jele, eddigi üvegházgáz-kibocsátásaink következménye. Európának ébresztıt kell fújnia, hogy megvédje magát a klímaváltozás katasztrofális kibontakozásának következményeitıl századunk során.”) A klímapolitika integrációjának elve szerint: 1) a klímapolitikát be kell építeni a fejlesztéspolitikába; 2) a klímaváltozást a kohéziós politika magvává, szervezı erejévé kell tenni; 3) a megelızési és alkalmazkodási intézkedéseket szervesen integrálni kell a már létezı és a most készülı jogalkotási tevékenységbe, fejlesztési projektekbe, közösségi finanszírozású operatív programokba és akciótervekbe; 4) a már zajló fejlesztéseknek el kell végezni a klímaérzékenységi vizsgálatát (a fejlesztés legyen összhangban a kibocsátás-csökkentés és az alkalmazkodás szempontjaival); 5) a klímakutatásokat integrálni kell az egyéb tudományos vizsgálatokba és kutatásokba; 6) be kell vonni a társadalmat és az üzleti szférát a klímapolitika alakításába; 7) új társadalmi, gazdasági, technológiai és fejlesztési irányokat kell keresni.
Az Európai Tanács 2007 tavaszi ülésszakán tárgyalta az Európai Bizottság által elıterjesztett energiapolitikai és éghajlatváltozási „csomagot” és határozatba foglalta, hogy az Unió a nemzetközi tárgyalásokon szorgalmazza azt a célkitőzést, miszerint a fejlett országokban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2020-ra az 1990-es szinthez képest 30 százalékkal kell csökkenteni. Emellett az unió önálló célként tőzte ki, hogy a nemzetközi keretrendszer megvalósulásáig az üvegházhatást okozó gázok legalább 20 százalékos kibocsátás csökkentését vállalja 2020-ra az 1990-es szinthez képest. Továbbá átfogó globális kibocsátás-csökkentési keretrendszer létrejötte esetén az Unió kész 30%-os kibocsátás-csökkentésre 2020-ig. Ennek a csökkentésnek a végrehajtását valamint az unió energiabiztonságának javítását szolgálja a 2007 márciusában elfogadott energiapolitikai javaslatcsomag, amelynek keretében célként tőzték ki, hogy 2020-ra az Európai Unió teljes energiafelhasználásának 20 százalékát fedezze megújuló energiaforrásokból, 20 százalékos energia megtakarítást érjen el, és a bioüzemanyagok arányát 10 százalékra növelje a folyékony üzemanyagok esetében.
1.4
A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia küldetése és jövıképe
A NÉS küldetése, hogy fejezze ki a jelen és jövı nemzedékek iránti aggodalmat, tükrözze Magyarország globális, EU-s és hazai felelısségét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Járuljon hozzá az ország klímabarátabb fenntartható fejlıdési pályára való áttéréséhez, a gazdasági versenyképesség javításához, az emberek biztonságának és életminıségének javításához, figyelembe véve az ország természeti, társadalmi és gazdasági adottságait, valamint a fejlett országokhoz (EU-hoz) történı felzárkózás kihívásait.
20
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Vízió 2050-re Globális és EU léptékben Globális megállapodás van a kibocsátások csökkentésérıl, s ezen megállapodás értelmében a fejlett országoknak 2050-re 60-90%-kal kell csökkenteniük kibocsátásaikat az 1990-es kibocsátási szintjükhöz képest. Széleskörő nemzetközi megállapodás van a tekintetben, hogy a fejlett gazdaságú országok a fejlıdı országok számára anyagi támogatást és technológiai transzfert biztosítanak a kibocsátás csökkentés költség hatékony megvalósítása érdekében, cserébe többlet kibocsátási jogosultságot nyerve. Az EU-nak közös politikája van az éghajlatváltozás elleni fellépésre és az összes ezzel összefüggı politikában közös EU szintő politika van érvényben, az energiaellátó rendszer integrált. Az energia ellátás szempontjából teljesen liberalizált, teljesen egységes piac jön létre, amelyben az éghajlatváltozás megakadályozása érdekében erıteljes állami/uniós beavatkozás fog megvalósulni. Az EU aktív szerepet vállal az alacsony fejlettségő országok klímabaráttá alakításában anyagilag és technológiai támogatás tekintetében. Ezáltal biztosítja, hogy a fejlıdı országokban már csak alacsony fajlagos alapanyag-, energia igényő és kibocsátású technológiák kerüljenek megvalósításra. A közlekedés átalakult motorizált jármővek esetén a fajlagos energiaigények és a villamos vagy hidrogén hajtású jármővek mőködnek mind az egyéni, mind a tömegközlekedési jármővek esetében. A fogyasztókra magas szintő tájékozottság és klímatudatosság jellemzı, az áruk vásárlásakor az alacsony széntartalmú termékeket részesítik elınyben. Magyarországon Fentiek figyelembevétele mellett az energia felhasználás mértéke alacsonyabb mint 2025-ben (2025-ben meg nem haladja meg a 2005-ös mértéket). A közlekedés szerkezet átveszi az EU-ben történt klímabarát szerkezeti változásokat. A mezıgazdaságban alacsony kemikália bevitelő integrált illetve biogazdálkodás válik az uralkodóvá.
21
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
2. A stratégia alapelvei és prioritásai
“A világ erıforrásai elegendıek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendıek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.” Mahatma Gandhi
22
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
2 A stratégia alapelvei és prioritásai A NÉS az alábbi alapelvek figyelembevételével készült: • Fenntarthatóság elve: a stratégia intézkedései figyelembe veszik a jövı nemzedékek életfeltételeit, igényeik kielégítésének feltételeit. • Rendszerszemlélet: a stratégia az éghajlatváltozást a környezeti változást okozó hajtóerık, terhelések, állapot, hatás és válaszok dinamikus rendszerében értelmezi. • Elıvigyázatosság elve: a stratégia az éghajlatváltozás hatásai, emberi, természeti és társadalmi-gazdasági veszteségek realitása esetén, megfelelı óvintézkedések bevezetésével számol akkor is, ha tudományosan még nem bizonyított az egyértelmő ok–okozati összefüggés vagy a várható veszteség mértéke. • Szolidaritás elve: azon alapul, hogy az egyes ember és a társadalom lényegük szerint és tevékeny módon egymásra van utalva, és így a kölcsönös kötelezettségvállalás illetve egymás megsegítésének szerepét hangsúlyozza. • Megelızés elve: általános érvényő, egyben bizonyított elv, hogy a veszteségekkel fenyegetı változások megelızésének költsége akár több nagyságrenddel is kisebb, mint a bekövetkezett kár helyreállításának várható ráfordításai. • Integráció elve: a környezet megóvása minden ágazati politika szerves részét alkotja. Ennek megfelelıen, az éghajlatváltozási stratégia szempontjait és iránymutatásait be kell építeni valamennyi hazai kormányzati stratégiába, tervbe és programba, amelyek tevékenységei a klímaváltozással – közvetlenül vagy közvetve – összefüggésben állnak (különös tekintettel a következıkre: Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció, Országos Területfejlesztési Koncepció, ÚMFT, Nemzeti Környezetvédelmi Program II., Magyarország Energia Stratégiája, Megújuló Energia Stratégia, Energiahatékonysági Cselekvési Terv). • Kiegyensúlyozottság elve: a stratégiának kiegyensúlyozottan kell foglalkoznia mind a klímakárosító gázok kibocsátásának mérséklésével, a csökkentési potenciál felmérésével, valamint az üvegházhatású gáz-kibocsátások mérséklésének több ágazatra kiterjedı tervezésével; mind pedig a kedvezıtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatások elleni védekezéssel, az alkalmazkodóképesség javításával. A NÉS prioritásai pedig a fentiek alapján, és az elızetes civil- és környezetvédelmi szervezetekkel történt egyeztetést követıen: A nemzetközi kötelezettségek maradéktalan teljesítése A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) Magyarország középtávú klímapolitikájának irányát jelöli ki a 2008-2025 közötti idıszakra, elkészítését az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzıkönyve végrehajtási keretrendszerérıl szóló 2007. évi LX. tv. (V. 28.) 3. § rendelkezése írja elı. A Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi kötelezettségek maradéktalan teljesítése az ország nemzetközi (ezen belül különösen Európai Uniós) megítélését határozzák meg, ezért a stratégiában foglalt célkitőzések teljesítése (az egyetemes emberi érdek mellett) olyan nemzeti érdekként értelmezendı, amely hosszú távú kihatásokkal jár mind az ország politikai és gazdasági kapcsolatainak alakulására, mind az ország állampolgárainak egyéni életmódjára és boldogulására. Az éghajlatváltozás hajtóerıi elleni küzdelem Az éghajlatváltozás oka alapvetıen nem a technikai tudásunk hiányosságában, hanem társadalmi értékeink és viselkedésünk torzulásaiban rejlik. Amíg az emberek nem tulajdonítanak értéket az alapvetı emberi életfeltételeknek, a tiszta levegınek, a földnek és az ivóvíznek, hanem magától
23
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
értetıdınek tekintik megszokott életkörülményeiket (ezek közé sorolva az éghajlat adott jellemzıit is), valamint, amíg nincsenek tisztában az éghajlatváltozás következményeivel, nem is változtatnak szokásaikon és életmódjukon. E szükséges szemléletváltozás és állampolgári, civil és vállalkozói tudatosság nélkül, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a mégoly megalapozott stratégia is csupán részleges és korlátozott eredményeket érhet el, kitőzött céljait tekintve pedig eredménytelenné válhat. Ezért az értékelvő politizálás és közpolitika-alkotás meghatározói között a természeti erıforrások védelmének és a fenntartható fejlıdés szellemiségének elsıdlegességet kell kapnia, illetve irányadóvá szükséges válnia a NÉS megvalósítása során. A szükséges állampolgári és vállalkozói szemléletváltás érdekében átfogó társadalmi párbeszéd kezdeményezésére van szükség, világosan meg kell mondani az állampolgároknak, hogy az éghajlatváltozás katasztrófája csak akkor kerülhetı el, ha termelési és fogyasztási szokásaikat átformálják. E téren nem csupán tájékoztatni szükséges az embereket, de meg is kell ıket nyerni az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. A vállalatok, és a teljes üzleti szféra jelentıs mértékben járulhat hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. Éppen ezért párbeszédet kell kezdeményezni a vállalkozásokkal, partneri viszonyt kell létrehozni az üzleti szféra és az éghajlatváltozási stratégiában érintett kormányzati szervek között, velük együtt, közösen munkálkodva egy új „zöld” és/vagy „fenntarthatósági társadalmi szerzıdés” megalkotásán. Az üzleti szféra felelısségének orientálása érdekében elengedhetetlen a vállalati társadalmi felelısségvállalás (CSR) jelenlegi gyakorlatának az éghajlatváltozás elleni küzdelem stratégiája szerinti orientálása, a felelıs gyakorlatok ’zöld’ és éghajlatváltozás specifikus bıvítése. Kibocsátás-csökkentés Az éghajlatváltozás kockázatának korlátozását alapvetıen az üvegházhatású gázok kibocsátásával lehet elérni, ezért a kibocsátások hathatós és tényleges mérséklését kell elérni leginkább az energetikában, az ipar, a közlekedés, a mezıgazdaság és a hulladékgazdálkodás terén. A lakossági és kommunális szektor igen jelentıs kibocsátás-csökkentési potenciállal rendelkezik, tekintettel arra, hogy az eddigi és jelenlegi kibocsátás-csökkentést célzó intézkedések a lakossági szektort alig érintették, továbbá azért, mert a teljes kibocsátás közel harmadáért ez a szektor a felelıs. Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz Az üvegházhatást elıidézı gázok kibocsátásának még igen jelentıs mérvő csökkentése esetén is a korábbi évtizedek/évszázadok emberi aktivitásainak következményeként napjainkra már kialakult éghajlatváltozás kedvezıtlen hatásait biztosan el kell viselnie a magyar társadalomnak. Az éghajlatváltozás fokozódó hatásai eltérı mértékben ugyan, de az ország egész területét, a társadalom szinte valamennyi rétegét, minden állampolgárát és minden vállalkozását érintik, illetve érinteni fogják. A klímaváltozás hatásaihoz történı alkalmazkodás mind a magyar társadalom tagjaira, mind az ország természetes élıvilágára vonatkozik és értendı. A NÉS elsısorban a természetes élıvilágra, az emberi környezetre, illetve a humán egészségügy, a vízgazdálkodás, a mezıgazdaság, és az épített környezetre gyakorolt hatásokat veszi számba.
24
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
3. Az éghajlatváltozás mérséklése
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod, ez volt a múlt, emez a vad jelen. És mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.” Radnóti Miklós “A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erıit saját hasznára.” Szent-Györgyi Albert
25
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
3 Az éghajlatváltozás mérséklése A klímaváltozás kockázatának korlátozását az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével lehet elérni. Az üvegházhatású gázok jövıbeni kibocsátásának érdemi csökkentésére csakis világszintő összefogással van esély. Magyarországnak ezért az éghajlatváltozás elleni küzdelembıl akkor is ki kell vennie a részét, ha globális léptékben csak nagyon kis mértékben járul hozzá a klímaváltozáshoz. Egy globális klímapolitikai rendszer nem csak kibocsátás-csökkentési kötelezettségekkel jár, hanem átformálja a globális gazdaság ösztönzıit és olyan gazdasági környezetet is létre kell hoznia, amelyben a csökkentés a gazdasági fejlıdés elkerülhetetlen velejárója.
3.1
Kibocsátási helyzetkép
Éghajlatvédelmi szempontból Magyarország helyzete ellentmondásos, csak úgy, mint a régióban a többi korábbi szocialista országé. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása jóval alacsonyabb, mint az 1990-es éveket megelızıen, amely idıszak a klímavédelmi nemzetközi vállalások alapjául szolgál. Ugyanakkor a viszonylag kedvezı állapot nem a klímatudatosságnak köszönhetı, hanem a kibocsátás nagy részéért felelıs szocialista nehézipar megszőnésének. Mindennek eredményeként Magyarország a klímavédelmi nemzetközi vállalásait jelenleg több mint négyszeresével teljesíti túl, a régióban az egyik legjobb mutatóval rendelkezik az egy fıre jutó kibocsátás tekintetében. Mint ahogy az már az elsı fejezetbıl kiderült: az ország az éghajlatvédelem jegyében született Kiotói Jegyzıkönyvben azt vállalta, hogy a globális felmelegedést elıidézı gázok kibocsátását éves szinten 6 százalékkal csökkenti 2008-12 között az 1985-1987-es átlagos kibocsátáshoz képest. Az üvegházhatású gáz kibocsátás nyilvántartási nemzeti rendszer adatai szerint Magyarország a kiotói vállalásánál 24,6 százalékkal alacsonyabb szinten állt a legfrissebb, 2005-re vonatkozó adatok szerint. A kép még ennél is kedvezıbb a szén-dioxidot megkötı erdık, mezıgazdasági területek, füves területek, azaz az úgynevezett nyelık figyelembevételével. Nyelıkkel számolva 29 százalékkal teljesítette túl éghajlatvédelmi vállalását az ország. A hazai üvegházhatású gázok kibocsátásának alakulását a 3.1. ábra mutatja be. [kt] 140 000
F-gázok [kt] 4 000 CO2 LULUCF nélkül
CH4
N2O
F-gázok
F-gázok 3 500
120 000
3 000
100 000
2 500 80 000 2 000 60 000 1 500 40 000
1 000
20 000 0 Bázis év
500 0 1987
1990
1993
1996
1999
2002
2005
3.1. ábra - Üvegházhatású gázok kibocsátásának változása (CO2 egyenértékben) nyelık által történı szén-dioxid megkötés nélkül - Forrás: Nemzeti ÜHG Kibocsátási Leltár, 2007.
26
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
A kibocsátási trendek arról tanúskodnak, hogy döntıen a nehézipar összeomlását követıen, 1992 óta lényegében nem változott az ország üvegházhatást okozó gázkibocsátása. A szén-dioxid (CO2) kibocsátás elsısorban energetikai eredető, vagyis tüzelıanyagok égetésébıl származik, így a rendszerváltást követı csökkenését a gazdaság teljesítményének, ezáltal pedig a tüzelıanyag-felhasználásnak a csökkenése okozta. Másrészt csökkent a kibocsátás a gazdasági szerkezetváltás, valamint a felhasznált tüzelıanyagok szerkezetében bekövetkezett változás miatt is: az ipar a kibocsátások szempontjából kedvezıtlenebb szén helyett áttért a földgáz használatára. A metán (CH4) kibocsátásnál két, ellentétes hatás érvényesült. Az egyik az állatállomány csökkenésébıl adódó mérséklıdés, a másik a vezetékes gáz térhódítása következtében jelentkezı szivárgásokból adódó kibocsátás-növekedés. A dinitrogén-oxid (N2O)-kibocsátás elsısorban a mezıgazdasági teljesítményt követte. A kibocsátás az idıszak elején jelentısen csökkent, majd ezt követıen kissé emelkedı, majd ismét süllyedı értéket mutat. A HFC gázok alkalmazása az 1990-es évek második felében vált intenzívebbé, a freon típusú hőtıközegek használatának korlátozásával összhangban. A növekedés egyértelmő, ám 2003tól stagnálás figyelhetı meg. Ennek elsısorban az az oka, hogy a HFC gázok használata a háztartási hőtıgépgyártásból kezd kiszorulni. A PFC-k kibocsátása leginkább az alumíniumgyártáshoz kapcsolódik, ezért tendenciája azzal együtt változik. Az idıszak elején jelentıs csökkenés után egy lassú, folyamatos emelkedés következett be. A kén-hexaflourid (SF6) kibocsátás elsısorban a villamos energetikai ipar felhasználásának a függvénye, tendenciája a gyártási-felhasználási igényektıl függıen változik, de folyamatosan emelkedı képet mutat. A kibocsátásokért leginkább felelıs ágazatokat a következı alfejezet tárgyalja. A kibocsátások alakulását ágazatok szerint a 3.2. ábra szemlélteti.
%
Az egyes szektorok részesedése a teljes magyarországi kibocsátásban
110 100 90 80 70 60 50 40
Oldószerek és más termékek használata Földhasználat és földhasználat-változás Ipari folyamatok Hulladék Mezıgazdaság Közlekedés Energia (közlekedés nélkül)
30 20 10 0 -10 1985-87 átlaga
1987
1990
1993
1996
1999
2002
2005
A közlekedési szektor eltérı színezésénél az adatok nem véglegesek.
3.2. ábra – Az egyes szektorok részesedése a teljes magyarországi kibocsátásban Kibocsátási Leltár, 2007.
Forrás: Nemzeti ÜHG
27
KvVM tervezet
3.1.1
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Energia
Az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, az éghajlatváltozás kockázatának csökkentésében az energiaszektornak döntı szerepet kell játszania, hiszen az üvegházhatású gázok mintegy 75 százaléka az ágazathoz köthetı. A szektor kibocsátásainál az összes villamosenergia- és hıtermelésre fordított – beleértve a háztartásokban felhasznált - tüzelıanyagokból és a közlekedés során elégetett üzemanyagból származó ÜHG-t kell figyelembe venni. Az energetika meghatározó szerepét jól szemléltetik a 2005-ös adatok, amelyek szerint az 1.153,2 PJ belföldi energiafelhasználás csaknem 81 százalékot fosszilis energiahordozókból fedezte az ország. Ez nem csak klímavédelmi szempontból, hanem energiabiztonsági megfontolásokból is rendkívül hátrányos. Magyarország ugyanis a fosszilis energiahordozók több mint 77 százalékát importból szerzi be. A megújuló energiatermelés igen alacsony, mindössze 4,1 százalékot képviselt a teljes energiafelhasználáson belül 2005-ben. STRATÉGIAI FELADATOK: Alapvetıen csökkenteni kell a fosszilis energiahordozók felhasználását, az energia-biztonság szempontjait szem elıtt tartva energiahordozó-struktúraváltást kell elérni a hazai energetikai iparban. Ökológiai terhelésünk mérséklését csak a teljes társadalmi energiafelhasználás csökkentésével lehet elérni. Ezért 2020-ig az energiafelhasználás abszolút értékét gyakorlatilag szinten kell tartani, ezt követıen pedig jelentısen csökkenteni kell. Közép- és hosszútávon alapvetı cél a stratégia idıszakában a kívánt GDP növekedés függetlenítése az energiafelhasználás növekedésétıl. A probléma és a stratégiai célok integrált kezeléseként a fiskális politika klímavédelmi és környezeti szempontú felülvizsgálata, és átalakítása (pl. káros támogatások felszámolása) szükséges a stratégia idıszaka alatt. Elı kell segíteni, és ösztönözni kell a megújuló energiaforrások terjedését és alkalmazását (szélenergia, napenergia, geotermikus energia, biomassza stb.), ezért a stratégia idıszakában a 2006- évi 56,8 PJ-ról 2020-ra 186 PJ-ra kell növelni a megújuló energiafelhasználás felhasználást a fosszilis energiahordozók kiváltására. Jelentıs mértékő energiatakarékossági mozgalmat kell indukálni, ösztönözni kell mind a lakosságot, mind az intézményi energiafelhasználást a megtakarítás irányába a fogyasztói attitődök befolyásolásán keresztül (tudatformálás, energiatakarékos termékek címkézése, példamutató kormányzati és önkormányzati mőködés megvalósítása stb.).
3.1.2
Ipar
Az energetikán belül jelentıs fogyasztási súlya miatt külön fejezetet érdemelnek az ipari kibocsátások. A szektor közvetlen energiafelhasználása 2005-ben 275 PJ volt, ami a teljes közvetlen energiafelhasználás több mint 30 százaléka. Az ipar energiafelhasználása 1990 és 1997 között jelentıs mértékben, 40 százalékkal csökkent, néhány évig szinten maradt, az utóbbi években pedig újból kis mértékő növekedés figyelhetı meg. Az energiafelhasználás tüzelıanyag-szerkezete fıképp földgázon alapul – kivéve azon ágazatokat, ahol erre a technológiából adódóan (például vas- és acélipar) nincs lehetıség. A fosszilis energiahordozókon belül a földgáz a leginkább klímabarát, ennek eredményeképp az ipar mintegy 34 százalékban felelıs az összes üvegházhatású gáz kibocsátásért. A szerkezetátalakítás az 1990-es évek elsı felében megtörtént, ennek eredménye a nagy mértékő energiafelhasználás- és kibocsátás csökkenés volt. További érdemi szerkezetátalakulás közép-távon nem várható, a törekvéseknek inkább arra kell irányulniuk, hogy energiaigényes, nagy kibocsátású iparágak betelepülését, gátolják. Ellenkezı esetben, energia intenzív termelés 28
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Magyarországra települése esetén az országos kibocsátás-csökkentési erıfeszítéseket áshatja alá, más gazdasági szereplıkre és az ország lakosságára aránytalanul nagy kibocsátás-terhet hárítva. Az iparban számos energia-megtakarítási lehetıség és ebbıl adódóan kibocsátás-csökkenést eredményezı technológiai beavatkozás létezik, ezeket az energiáról szóló alfejezet tárgyalja. Az egyéb, nem energetikai kibocsátás csökkentési lehetıségeket (például az ipari szerkezetváltozás, az újrahasználat és hasznosítás, és az alacsonyabb kibocsátású helyettesítı termékek alkalmazása által) külön fejezet tárgyalja. STRATÉGIAI FELADATOK: A gazdasági szerkezet alakulásával kapcsolatosan az energiaigényes, nagy kibocsátású, egyben kevés embert foglalkoztató, nem hazai igényeket kielégítı iparágak betelepülését gátolni szükséges. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a beruházási támogatások nyújtásánál vizsgálni kell, hogy egy adott, az üvegházhatású gázkibocsátásokat növelı létesítmény megvalósítása középtávon milyen plusz kibocsátás-csökkentési szükségletet eredményez annak érdekében, hogy a kibocsátás-csökkentési vállalásának Magyarország meg tudjon felelni, és ennek költségével együtt a létesítendı üzem továbbra is pozitív gazdasági hasznot eredményez-e. Elsısorban az alacsony energiaintenzitású, magas hozzáadott értékkel rendelkezı technológiák, ágazatok támogatandók, szükséges annak a kinyilvánítása és jogszabályi megerısítése, hogy csak a fenti elveknek megfelelı beruházások támogathatók. A beruházások ösztönzésének, illetve a magas energiaintenzitású beruházások ellenösztönzésének további lehetısége a kibocsátás-kereskedelmi rendszer. Szükséges hosszabb távra elıre megmondani, hogy a kibocsátás-kereskedelem alatt a meglévı és új létesítmények milyen kiosztási szabályokra számíthatnak.
3.1.3
Közlekedés
Az éghajlatvédelmen belül a közlekedés kiemelt helyzetét nem csupán a szektor által okozott kibocsátások magas részaránya indokolja, hanem az, hogy a világtrendekhez hasonlóan Magyarországon is dinamikusan nı a közlekedési ágazat energiaigénye és ezzel együtt az éghajlatváltozást fokozó hatása.
29
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
3.3. ábra - A Magyarország határain belépı tehergépkocsik és a magyar rendszámú nehéz tehergépkocsik számának, valamint a bruttó hazai termék alakulása 1990-2003 között (1990=100%) Forrás: http://www.levego.hu/kamionstop/kamionkiadvany1.pdf
Az üvegházhatású gáz kibocsátások a statisztikában szereplı valamennyi ágazatban külön-külön is csökkentek, kivéve a közlekedési ágazatot, ahol a közvetlen kibocsátásokban 26 százalékos növekedés következett be 2002 és 2005 között, vagyis összesen 4 év leforgása alatt. A közvetlen közlekedési kibocsátások aránya az összes kibocsátáson belül 1985 és 2005 között 6,44 százalékról 16,2 százalékra növekedett. Az unióban hasonló tendenciák érvényesültek, azonban a közlekedési kibocsátások részaránya megközelíti a magyarországi arány kétszeresét. Magyarországon a közlekedési ágazat részesedése a közvetlen energiafogyasztásból 21 százalékos, ami az egyik legjelentısebb összetevıje a magyar energiafelhasználásnak. A közlekedési szektoron belül 90 százalékos részesedéssel a közúti közlekedés a legszámottevıbb kibocsátási forrás. Ezen belül a kibocsátás több mint a feléért a személygépkocsik a felelısek, a teher- és áruszállító gépjármővek 35 százalékkal következnek, míg a maradék 10 százalékot a buszok és az egyéb közlekedési ágazatok adják.
30
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
STRATÉGIAI FELADATOK: A városi tömegközlekedésben a kötött pályás tömegközlekedés fejlesztése, illetve ösztönzése minden lehetséges és rendelkezésre álló kormányzati és közgazdasági eszközzel. A városi tömegközlekedésben növelni szükséges a kerékpáros közlekedés részarányát, az ehhez szükséges infrastrukturális fejlesztések elengedhetetlenek a jövıben. Kerékpár-út hálózatokat kell kiépíteni nem csupán a nagyvárosokban, de országosan is. Az adópolitika felhasználásával, valamint a zöld kártyák biztonság-tartalmát kiemelt ellenırzési célként kell kezelni, a büntetési tételeket újra kell gondolni a klímavédelmi és környezeti célok függvényében. Ösztönözni kell a hazánkon átmenı tranzit közúti teherforgalom vasútra terelését, ennek meg kell teremteni infrastrukturális, adó- és szolgáltatás feltételeit (ro-ro fuvarozás). Az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentése érdekében következetesen alkalmaznunk kell a ’közös, de megkülönböztetett felelısség’ elvét, vagyis a nagyobb kibocsátóknak nagyobb felelısséget is kell vállalniuk az általuk elkövetett környezeti terhelésért.
3.1.4
Mezıgazdaság és erdészet
A mezıgazdaság kibocsátásának aránya az ország üvegházhatást okozó gázkibocsátásán belül 11,2 százalékot tesz ki. A metán kibocsátáson belüli részesedés 24,3 százalék, a dinitrogén-oxid kibocsátáson belül pedig 67,7 százalék. Ugyanakkor a földterület használatának változása és az erdık a teljes kibocsátásnak majdnem 6 százalékát, az összes szén-dioxid kibocsátásnak pedig majdnem 8 százalékát elnyelik. A magyarországi erdık évente mintegy nettó 4-5 millió tonna szén-dioxidot kötnek meg, ami nem elhanyagolható mennyiség a 2005-ben az ország által kibocsátott 80,2 millió tonna szén-dioxid egyenértékben kifejezett üvegházhatású gáz mennyiségéhez képest. STRATÉGIAI FELADATOK: A természetes felszínborítottság növelése egyszerre szolgálja a szén-dioxid elnyelését, a kedvezıbb mikroklíma kialakulását és az ökológiai szolgáltatások növekedését. Ez nem csupán a klímaváltozás hatásai ellen nyújt segítséget, de természeti erıforrások védelmét is szolgálja. A stratégia idıszaka alatt el kell érnünk a zöld területek fogyásának megállítását, illetve stratégiai feladatot jelent a fogyás mérséklése. A területhasználatot újra kell szabályozni a klímavédelmi szempontok figyelembevételével.
31
KvVM tervezet
3.1.5
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Hulladék, szennyvíz
Magyarországon a hulladékgazdálkodásból, valamint a szennyvízkezelésbıl származik a teljes üvegházhatású gázkibocsátás 6-7 százaléka. A kibocsátások egy részét az elszállított és lerakott települési (és ipari) hulladékból metán teszi ki, másik része pedig a szennyvízkezelés során képzıdik. A helyzet várhatóan javul, hiszen az európai uniós jogszabályokkal összhangban 2009-ig körülbelül 2.000 hulladéklerakót kell bezárni. Ezen lerakók nagyobb hányadára készültek már rekultivációs tervek, mely által lehetıség nyílik a bezárt hulladéklerakóknál a képzıdı az üvegházhatású gázok befogása. Így elkerülhetı a metán gáz légkörbe kerülése, s ezzel egy idıben pedig alternatív energiaforrásként is fel lehet használni. Ugyanígy használható alternatív energiaforrásként a szennyvízkezelés során képzıdı metán is. Erre gazdaságossági szempontok miatt elsısorban a nagyobb városokban van mód. Jó példa az észak-csepeli szennyvíztisztító beruházás, ahol úgy tervezték meg a fejlesztést, hogy a képzıdı metánra alapított gázmotorok fedezik a telep energiaellátását. A nagyobb városok és egyéb akár a 15 ezer lakos-egyenértéknél nagyobb (szennyvíz-) agglomerációk esetében is lehetıség nyílik a fenti megoldásokra.
STRATÉGIAI FELADATOK: Szigorú szakmai és társadalmi ellenırzést kell kialakítani a hulladékkezelés kialakult országos gyakorlatának jobbítására, mind az adópolitikával, mind a bírságok rendszerével ösztönözni szükséges az alternatív energiaforrásként történı hasznosítás bıvülését, másrészt a környezetkárosító és ezért a klímaváltozást erısítı kibocsátás visszaszorítását.
3.2
Kibocsátás-csökkentési jövıkép
A szakértık szerint a klímaváltozás kockázatának nagy biztonságú csökkentéséhez szükséges lenne, hogy 2050-re a légköri üvegházhatású gázkoncentráció ne haladja meg a 450 ppm szintet. Ennél a légköri koncentrációszintnél ugyanis az üvegházhatás valószínőleg csak annyira fokozódik, hogy legfeljebb 2 Celsius fokos átlagos globális felszíni hımérséklet-emelkedés következik be. A tudósok véleménye alapján ilyen mértékő melegedés még nem jár visszafordíthatatlan hatásokkal. Jelenleg 430 ppm körüli az üvegházhatású gázok koncentrációja, ami globális szinten a kibocsátások gyorsuló ütemő növekedése miatt folyamatosan, évente mintegy 2 ppm-mel emelkedik. A cél elérése érdekében 2050-ig azt kellene elérni, hogy a globális kibocsátások legalább 40 százalékkal csökkenjenek az 1990. évi kibocsátási szinthez képest. Az éghajlatvédelmi szempontból eddigi rossz tendencia következményeként 2004-ben a kibocsátások 25 százalékkal haladták meg az 1990 évi szintet. Ezért ha a 2004. évi kibocsátások képezik az összehasonlítás alapját, akkor ehhez viszonyítva a kibocsátásokat 50-80 százalékkal szükséges globális szinten csökkenteni 2050-ig.
3.2.1
Kibocsátás-csökkentési célok
Magyarország kibocsátás-csökkentési törekvéseit eddig a Kiotói Jegyzıkönyvben 2012-re tett 6 százalékos csökkentési vállalása határozta meg. 2012 után a fejlett ipari országoknak (Annex I.), közöttük Magyarországnak is jelentısebb mértékben kell kibocsátását csökkenteni, mint a globális átlag. Ezt indokolja a jelenlegi kibocsátások szintje, valamint az átlaghoz képest magasabb gazdasági fejlettsége, és a történelmi kibocsátások mértéke, hiszen egyes üvegházhatású gázok légköri tartózkodási ideje több száz év. Az eltérı légköri üvegházhatású gázkoncentráció szintekhez tartozó kibocsátás-csökkentési szükségleteket a 3.1. táblázat szemlélteti. 32
KvVM tervezet
Légköri ÜHG koncentráció 450 ppm CO2 egyenérték
Verzió: REV5
Régió Globális
EU25 Annex I Fejlıdı 550 ppm CO2 egyenérték
Globális
EU25 Annex I Fejlıdı
650 ppm CO2 egyenérték
Globális
EU25 Annex I Fejlıdı
Dátum: 2007. 11. 28.
ÜHG Kibocsátás 2020 +10%
2050 -40%
-40% -30% -45% -25% Jelentıs eltérés a referenciától minden régióban +30%
-90% -75% -95% -80% Jelentıs eltérés a referenciától minden régióban -10%
-30% -20% -30% -15% Jelentıs eltérés a referenciától Latin Amerikában, Közel Keleten, központilag tervezett Ázsiában és Kelet Ázsiában +50%
-90% -60% -90% -55% Jelentıs eltérés a referenciától minden régióban
+45 %
-20% -10% -15% 0% Eltérés a referenciától Latin Amerikában, Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában
-65% -40% -5% -25% Eltérés a referenciától a legtöbb régióban, különösen Latin Amerikában, Közel-Keleten és központilag tervezett Ázsiában 3.1. táblázat - Kibocsátás-csökkentési intervallumok minden jelentısebb rezsim modellt felhasználva, mint százalékos változás az 1990-es szinthez képest, 450, 550 és 650 ppm CO2 egyenérték forgatókönyveket figyelembe véve – Forrás: Factors underpinning future action – 2007 update, Ecofys 2007. május
Az eltérı stabilizációs koncentrációs szintek eltérı kibocsátás-csökkentési kihívást jelentenek globálisan. Magasabb koncentrációs szintek és a kibocsátás magasabb szinten történı tetızése kisebb csökkentést követel meg, de nagyobb a kockázata, hogy visszafordíthatatlan éghajlatváltozás következik be. Magyarországnak a jövıben az Európai Unió által kitőzött, elsı fejezetben már ismertetett célokhoz kell igazítani az éghajlatvédelmi kötelezettségeket. Az EU miniszterelnökei 2007 márciusában abban állapodtak meg, hogy az unió szén-dioxid-kibocsátását 2020-ra 20 százalékkal kell csökkenteni 1990-hez képest. A döntés része volt az is, hogy amennyiben a világ más, jelentıs kibocsátó országai is vállalnak megfelelı mértékő csökkentést, akkor az EU kész 30 százalékos csökkentésre. A 2020 utáni idıszakról döntés nem született, de a kormányfık 2050-re elıirányoztak egy 60-80 százalék közé esı csökkentési célt. Az EU tagállamok összességére, az üvegházhatású gáz kibocsátó ágazatok teljes körét figyelembe vevı kibocsátás-csökkentési célok elérésére az egyes tagállamok eltérı vállalásokat tesznek majd, amelyek egy úgynevezett tehermegosztási megállapodás tartalmaz majd. Számos módszer létezik az uniós tehermegosztási megállapodáson belül a tagállamok kibocsátás-csökkentési céljainak elosztására, ezek alapján egy intervallum jelölhetı meg, amelyen belül kell meghatározni a kibocsátás csökkentési célokat. A NÉS készítésekor a tehermegosztási tárgyalások még nem kezdıdtek meg, így Magyarország 2020-ra szóló kibocsátás-csökkentési kötelezettsége még nem ismert. A kibocsátás-csökkentési célok meghatárolásánál általában egyrészt a gazdasági fejlıdéssel óhatatlanul együtt járó kibocsátási szükségletekbıl, másrészt a hosszú-távú kibocsátás csökkentési szükségletek (2°C) végrehajtásához elırevetített csökkentési kényszert kell figyelembe venni. Magyarország esetében megállapítható, hogy a gazdaság fejlıdése szempontjából az EU átlagot jelentısen meghaladó kibocsátás-csökkentési kötelezettség akadályozná Magyarország gazdasági felzárkózását az unió átlagához. Jelenleg az ország EU viszonylatban jól teljesít éghajlatvédelmi szempontból, hiszen 2005-ben 20 százalékkal alacsonyabb kibocsátási szinten volt, mint 1990-ben, sıt, európai viszonylatban alacsony egy fıre jutó kibocsátással rendelkezik. Ugyanakkor a kibocsátáscsökkentési erıfeszítések korai, fokozatos bevezetésével elkerülhetı egy olyan késıbbi sokkhatás,
33
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
amely egy viszonylag hirtelen csökkentési kényszerrel járhat együtt. A GDP-re vetített kibocsátások szintén azt jelzik, hogy vannak még kiaknázatlan nem túl drága kibocsátás-csökkentési lehetıségek. Mindezek tükrében a magyarországi üvegházhatású gázkibocsátások csökkentési célja a következıkben foglalható össze: •
az EU 20 százalékos egyoldalú kibocsátás-csökkentési vállalása esetén: 2020-ra 16-25 százalékos csökkentés 1990-es kibocsátási szinthez képest;
•
átfogó globális keretrendszer, azaz mínusz 30 százalékos EU cél esetén: 2020-ra 27-34 százalékos csökkentés az 1990-es kibocsátási szinthez képest.
3.2.2
Egy alacsonyabb széntartalmú gazdaság felé
A kibocsátások csökkentése, ezzel pedig az ország klímabarátabb fenntartható fejlıdési pályára állítása nem rontja a gazdasági versenyképességet, hanem épp ellenkezıleg, javítja azt. A kibocsátások csökkentésével mérséklıdik a gazdaság úgynevezett szén-intenzitása, más néven egy alacsony széntartalmú gazdaság jön létre. Az ezzel együtt járó, versenyképességgel összefüggı hatások: Az ilyen típusú gazdaság magasabb fokú energiabiztonsággal bír, hiszen kevésbé függ a külföldrıl származó fosszilis tüzelıanyagoktól; A fosszilis energiahordozók okozta gazdasági teher az elkövetkezı években, évtizedekben vélhetıen egyre csak nıni fog, így egy alacsony szénintenzitású gazdaság szereplıi számára jelentıs költség-megtakarítást is jelenthet, ha a növekvı fosszilis tüzelıanyag áraktól függetleníteni tudják magukat. Az árnövekedésnél, különösen a földgáz és kıolaj esetében a készletek felhasználásának csúcspontja a 2010-es és 2030-as évek között várható. Ehhez társul még a szén-dioxid kibocsátás ára, amely egyes, a kibocsátás-kereskedelem alá tartozó ágazatokban már most is jelentkezik, és amely hosszú távon minden bizonnyal emelkedni fog. Ez pedig megnöveli a „szén-intenzív” termelés költségét, és csökkenti annak versenyképességét. Pozitív társadalmi hatás még, hogy az alacsony széntartalmú gazdaságban elterjedten használt megújuló energia elıállítása sokszor munkaigényesebb, mint a hagyományos energiatermelés. Ezért az átállás munkahelyeket teremt. Az alacsonyabb széntartalmú pályára állás paradigmaváltást igényel. Az alacsony és a magas széntartalmú gazdaság közötti alapvetı különbségeket mutatja be a 3.2. táblázat. Magas széntartalmú gazdaság
Alacsony széntartalmú gazdaság
Villamos energia Energiaszerkezet
A villamos energia termelés nagy része szén, olaj és gáz felhasználásával történik
Energiahatékonyság
A villamos energia termelés hatásfoka alacsony, a kapcsolt energiatermelési lehetıségek nincsenek teljes körően kihasználva
Energiatakarékosság
A villamos energia szolgáltatóknak a lehetı legnagyobb mennyiségő villamos energia eladása az érdeke
A villamos energia elıállítása túlnyomórészt vagy teljesen alacsony széntartalmú forrásokból származik: megújulók (szél- és napenergia, biomassza); a szén-dioxid kibocsátó erımővek szén befogást és tárolást alkalmaznak; nukleáris energia A villamos energia termelés hatásfoka magas, a kapcsolt villamos energia termelési lehetıségek kihasználásra kerülnek a decentralizált villamos energia termelés térnyerésével egy idıben A villamos energia szolgáltatóknak a környezetbarát energia eladása, és a villamos energia fogyasztás csökkentése érdekükben áll
34
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Ipar Gazdasági szerkezet
A gazdaság szerkezetében jelentıs a magas energiaintenzitású ágazatok aránya
Energiahatékonyság
Az egyes termékek termelése a legjobb elérhetı technikához képest magas fajlagos energiafelhasználással történik A termékek és a termelés megtervezése során nem helyeznek hangsúlyt azok újrahasznosíthatóságára A helyettesíthetı köztes és végtermékek közötti választás során nem szempont a termelés során kibocsátott ÜHG mennyisége
Hasznosítás
Fogyasztói szerkezet és végfelhasználói energiatakarékosság
A gazdaság szerkezete a kevésbé energiaintenzív ágazatok felé tolódik el, részben a fogyasztás szerkezetének átalakulása, részben a termelésükhöz magas fajlagos energiamennyiséget igénylı anyagok hulladékainak hasznosítása következtében Az egyes termékek termelése során az energia-megtakarítási lehetıségek kiaknázása elsıdleges szempont A termékek könnyebben újrahasználhatóak lesznek Egymással helyettesíthetı termékek esetén, mind a termék elıállítása, mint használata során keletkezı ÜHG kibocsátás tekintetében az alacsonyabb ÜHG kibocsátást eredményezı termék preferált
Hıenergia Energiaszerkezet
A hıtermelés alapja olaj, szén és gáz
Energiahatékonyság Végfelhasználói energiatakarékosság
Más feldolgozásból és áramtermelésbıl származó hı nem kerül felhasználásra Az épületek úgy épülnek, hogy nagy mértékben használják és pazarolják az energiát
Végfelhasználói energiatakarékosság
A legtöbb háztulajdonos nem ruház be szigetelésbe a pénzpiaci és információs korlátok miatt pedig középtávon megtérülı beruházást jelentene,
A hıtermelés alapja alacsony szén-tartalmú tüzelıanyag vagy technológia, mint biomassza. A villamos energiával kapcsoltan termelt hı elterjedt Minden új otthon úgy épül, hogy sokkal kevesebb főtést igényel, vagy egyáltalán nem igényel főtést (passzív épületek); jobban tervezett és mikro- és közösségi szintő hıtermelés Minden háztulajdonos számára elérhetı egyszerő szolgáltatás, az energia audit elvégzése és az energia felhasználás csökkentése
Közúti közlekedés Közlekedési módok megoszlása
A személygépkocsi használat növekszik, Az emberek fenntarthatóbb közlekedési ahogy a jövedelmek növekednek, a légi módokat választanak, beleértve a helyi és közlekedés rohamosan növekszik regionális felszíni tömegközlekedés nagyobb használatát, a gyaloglást és biciklizést Közlekedési A közúti szállítás aránya növekszik A közúti szállítás aránya csökken, a szállítási módok igények tudatos tervezésén, a fenntartható megoszlása szállítási eszközök választásán keresztül EnergiaA legtöbb gépjármővet fosszilis A jármővek alacsony széntartalmú szerkezet üzemanyag hajtja üzemanyagokat (hosszútávon villamos energiát és hidrogént) használnak. EnergiaAz üzemanyag-ellátók a benzint és Az üzemanyag-ellátók az alacsony szerkezet dízelt helyezik középpontba széntartalmú üzemanyagok ellátására infrastruktúrát hoznak létre. Végfelhasználói A vásárlók a nagy környezeti A vásárlók tudatosak a gépkocsik környezeti energialábnyommal rendelkezı gépkocsikat lábnyomát illetıen és jobban figyelembe takarékosság preferálják veszik azt, amikor vásárlási döntést hoznak 3.2. táblázat - Magas és alacsony szénigényő társadalom jövıképe
Ezeknek a céloknak az elérése eltérı intézkedéseket, eszköz-kombinációkat igényelnek, amelyek elemeit a következı fejezetek tartalmazzák ágazatok szerint. A kibocsátás-csökkentés eredményességéhez vezérelvnek kell tekinteni a költség-hatékonyságot: adott költségen a legnagyobb mértékő kibocsátás-csökkentést kell elérni. Ugyanakkor a szigorúan vett költséghatékonysági sorrend felborulását eredményezhetik az alábbi szempontok, amelyekre figyelemmel kell lenni:
35
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
• vannak olyan tényezık (pl. energiabiztonság) amelyek nem számszerősíthetık a közvetlen költségek és hasznok szintjén, hanem inkább a közvetlen költségeket és hasznokat meghatározó stratégiai jelentıségő tényezınek tekinthetık; • a jelenlegi megoldások hosszú távú gondolkodást igényelnek, mert az egyes megoldásokat megalapozó technológiai és infrastrukturális megoldások hosszabb távon kivitelezhetık, és megfelelı tervezés esetén a meglévı technológia és infrastruktúra esedékessé váló felújításával összekapcsolhatók; • a jelenleg hozott döntések hosszú távon fejtik ki a hatásukat, a kialakult rendszernek van egy bizonyos tehetetlensége, egyrészt mert a hosszú távra történt beruházások cseréje hosszabb idı alatt megy végbe, másrészt a kialakult status quo mentén húzódó érdekeltségek is néha akadályozhatják az optimális döntések meghozatalát a késıbbiekben, valamint a technológiai „bezáródás” jöhet létre melynek eredményeképpen fennmaradhatnak a rövid távon optimálisnak tőnı azonban hosszú távon nem feltétlenül versenyképes technológiák, ezért minden döntés meghozatala során figyelemmel kell lenni arra, hogyan befolyásolja a jövıbeli döntési lehetıségeket és a hosszabb távon jó alternatívát jelentı döntéseket kell hozni; • figyelemmel kell lenni a tágabban értelmezett fenntarthatóságra, ezért elkerülendık azok az intézkedések, melyek hosszú távon károsan hatnak a tágan értelmezett környezeti-gazdaságitársadalmi folyamatok fenntarthatóságára.
3.3
Kibocsátás csökkentési lehetıségek
Az üvegházhatást okozó gázkibocsátások csökkentésére számos lehetıség kínálkozik az energetika, a közlekedés, a mezıgazdaság, és a hulladékgazdálkodás terén. Ezeket veszik számba a következı alfejezetek.
3.3.1
Energetika
Az energiaszektor kibocsátásai az alábbi módon csökkenthetık: •
Energiahatékonyság növelése (fajlagos energiafelhasználás-csökkentés), Energiatakarékosság növelése (energiafogyasztás csökkentés);
•
Megújuló energia térnyerése,
•
Szén-dioxid megkötési technológiák alkalmazása,
•
Tüzelıanyag-váltás, azaz az alacsony fajlagos kibocsátású tüzelıanyagok fokozottabb alkalmazása.
3.3.1.1
Energiahatékonyság, energiatakarékosság
A "végfelhasználói" energiafogyasztás az ezredforduló óta átlagosan évi 1,8 százalékkal emelkedik. A megfelelı intézkedések meghozatalának hiányában, ha nem is ilyen mértékő, de növekvı pálya prognosztizálható az elkövetkezı húsz évben. Ezzel egy idıben javul az energiahatékonyság, mégpedig az EU átlagánál jobban. Ezt igazolja az úgynevezett ODEX energiahatékonysági index, amely szerint az unió 25 tagországában 1998 és 2004 között 5 százalékkal, Magyarországon pedig 11 százalékkal mérséklıdött az energiaintenzitás. A legkörnyezetbarátabb energia a meg nem termelt, fel nem használt energia. Ennek jegyében a kibocsátások csökkentésének legnyilvánvalóbb lehetısége az energiaigények csökkentése. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a rendszerváltást követı évek jelentıs visszaesése óta kis mértékben, de növekszik az energiafelhasználás annak ellenére, hogy a nemzeti össztermékre vetített energiafelhasználás csökken, azaz az energiahatékonyság nı. Ez a kedvezı fejlemény döntıen a teljes energiafelhasználásból 18,7 százalékkal részesülı iparnak köszönhetı, ahol az ODEX index 22 százalékkal csökkent, mégpedig korszerőtlen kapacitások bezárása, illetve modern termelı-berendezések üzembeállítása nyomán. A 35 százalékos 36
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
részarányú háztartások és a 22,5 százalékos közlekedés energiahatékonysága a vizsgált idıszakban stagnált. Jóllehet, a rendszerváltozás óta az elıbbinél alapvetıen a főtéskorszerősítéseknek köszönhetıen 1998-ig 25 százalékos, az utóbbinál pedig döntıen a gépjármőállomány cseréje miatt 1996-ig 20 százalékos hatékonyságnövekedés történt. Az energiafogyasztásban mintegy 20 százalékos súlyú kereskedelmi-szolgáltatási szektorra nem készült számítás, de itt is stagnálás valószínősíthetı. Meg kell találni azokat a megoldásokat, amely az energiafelhasználás növekedését közép távon megállítják, hosszú távon pedig az igények jelentıs csökkentését eredményezik. Ennek adott gazdasági szerkezet mellett alapvetıen két módja van, az energiatermelés hatásfokának növelése, és a végfelhasználói energiatakarékosság növelése. Energiahatékonysági kötelezettségek, kormányzati törekvések Az EU úgynevezett energiaszolgáltatási irányelve szerint az országnak 2008-tól 2016-ig évente legalább egy százalékkal kell csökkentenie fajlagos energiafelhasználását. Az ország energiahatékonysági cselekvési programja tartalmazza a kormány által alkalmazni kívánt energiahatékonysági intézkedéseket. A lehetséges intézkedések között említhetı például a hőtıszekrényeknél, mosógépeknél használatos ökocímkézés kiterjesztése irodai készülékekre, autókra, valamint a közlekedésben a sebességkorlátozások módosítása. Állami támogatásra lehet számítani lakossági gépek cseréjekor, vagy adókedvezmények formájában új berendezések beszerzésekor. Az állam a tömegközlekedés használatára sarkallva segíteni kívánja egyebek között a P+R rendszerek kialakítását is. A 9 év alatt mínusz 9 százalékos uniós cél nem a teljes magyarországi energiafelhasználás arányában értendı, a számításkor csak annak 60 százalékát kell figyelembe venni. Nem kell számolni ugyanis az EU emisszió-kereskedelmi rendszerébe tartozó iparágak 40 százalékot kitevı energiafelhasználásával, mert ez az éghajlatvédelmet szolgáló kezdeményezés is a hatékonyság fokozására szolgál. Mindez azt jelenti, hogy a cél teljesüléséhez országos szinten mintegy 5 százalékot kell javítani legalább az energiahatékonyságon. Az elmúlt 3-5 évben 1,7-1,8 százalékkal javult az energiahatékonysági mutató csak az állam által támogatott projektek révén. A kormány várakozása szerint az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) említett támogatásai 3 százalékos javulást eredményeznek. A Nemzeti Fejlesztési Terven belül 2004-2006 között 5,9 milliárd forint támogatás jutott energiahatékonysági projektekre. Az ÚMFT vonatkozó programja 2007-2013 között 42 milliárd forintot irányoz elı erre a célra.
Hatásfok javítás A hatásfok javítása az erımőiparban részben a régi blokkok hatásfok növelésével, illetve kiváltásával valósítható meg. A hatásfokjavításnak jelenleg elsısorban a villamosenergia-termelésben van jelentısége, a nagy kibocsátással rendelkezı ágazatok közül itt a legalacsonyabb a hatásfok a legjobb elérhetı technikai hatásfokhoz viszonyítva. A villamos energiatermelés hatásfoka 31,8%, ami európai összehasonlításban is alacsonynak mondható. Az egyes egységek hatásfoka 28-79 százalék között mozog. A hatásfok növelésének eszköze a magasabb hatásfokú új erımővek létesítése, illetve a kapcsolt villamos energia- és hıtermelés alkalmazása, mely utóbbi a villamos energia és hıtermelés külön történı megvalósításához képest 30%-os tüzelıanyag megtakarítást is eredményezhet. Újabb, jobb hatásfokú kapacitások belépése folyamatosan történik. Ezt a folyamatot jól jellemzi, hogy a magyar villamosenergia-rendszer kapacitásainak átlagos összesített hatásfoka 1990-hez képest 5 százalékkal javult 2005-ig. Az elavult kapacitások cseréjét, új kapacitások létesítését a piaci körülmények határozzák meg, ezeket lehet olyan módon befolyásolni, hogy az a gyorsított erımővi modernizációt szolgálja. Fontos beavatkozási lehetıség a piaci folyamatokba a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében szétosztott kibocsátási egység mennyisége az új illetve a meglévı erımővek számára. 37
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
A beruházási döntések kiszámíthatósága érdekében ki kell mondani, hogy a kibocsátási egységeket milyen elv alapján tervezi az állam kiosztani 2020-ig. A meglévı és új létesítmények kiosztása is a legjobb elérhetı technológia alapján kell, hogy történjen, és szükséges kimondani azt, hogy a magas fajlagos kibocsátással rendelkezı fosszilis tüzelıanyag felhasználás növelésére nem kerülnek kiosztásra kibocsátási egységek, az ilyen termelés esetleges növelése a hatásfok javításával érhetı el, a felhasznált tüzelıanyag növelése nélkül. A fosszilis alapú energiatermelés 2050-ig az energiatermelésben jelentıs, bár pontos arányában nehezen meghatározható szerepet fog játszani. Ezzel összefüggésben fontos a szén-dioxid leválasztással és tárolással kapcsolatos várható jogszabályi környezet minél hamarabbi elhatárolása, melyet bıvebben az errıl szóló fejezet tárgyal. Éghajlatvédelmi szempontból a szén a földgázhoz képest több kedvezıtlen tulajdonsággal bír, ezért a szenes kapacitások létesítése akkor fogadható el, ha az a meglévı, elavult blokkok cseréjére irányul, melynek eredményeképpen az erımővi hatásfok tovább javul, az erımővek jó minıségő szeneket használnak fel, alkalmazzák a különbözı szén-dioxid-leválasztási és tárolási technológiákat, vagy ha biomasszával együtt zajlik az égetés. A hıtermelés területén a rossz hatásfokú berendezések cseréje, a kapcsolt energiatermelés lehetıségeinek további kihasználása, illetve a távhı rendszerek elosztási veszteségeinek csökkentése vehetı számításba. A kapcsolt energiatermelés támogatásának felülvizsgálata szükséges annak érdekében, hogy források szabadulhassanak fel az egyéb éghajlatvédelmi intézkedések támogatására, ugyanis a kapcsolt villamos energia és hıtermelés nagy részben a beruházók számára jó üzleti lehetıség, hiszen energiamegtakarítást eredményez. Emellett szükséges a kapcsolt energiatermelés alkalmazhatósági vizsgálatának szigorítása, valamint a kibocsátás-kereskedelem által érintett termelık esetében a kapcsolt energiatermelés bıvítését szolgáló döntések megfelelı ösztönzését biztosító kibocsátási egység kiosztás, melynek kereteit elıre, több kereskedési idıszakot felölelı idıtartamra kell kialakítani. Az energia árában a lakossági árkompenzáció egy részét nem közvetlen támogatásban kell nyújtani, hanem az érintett lakosság energiafelhasználásának hatékonyságába fektetni. Ezzel az energiaköltségek hosszú távú csökkentése érhetı el, ami hosszabb távon kompenzálja az áremelést. Lakossági és közületi energiatakarékosság A lakossági és kommunális szektor nemcsak azért érdemel különös figyelmet, mert a végfelhasználói kibocsátások nagy hányadáért felelıs, hanem azért is, mert e kibocsátások folyamatosan nıttek az elmúlt években. Ugyanakkor ebben a szektorban rendkívül nagy a kibocsátáscsökkentési lehetıség, viszont az eddigi és jelenlegi kibocsátás-csökkentést célzó intézkedések a lakossági szektort alig érintették. Magyarországon a 2004-es statisztikák alapján 4 millió háztartás van, ezek energiafelhasználása a teljes primerenergia-fogyasztás 38 százalékát teszi ki. Az ebbıl származó üvegházhatású gáz kibocsátás az ország kibocsátásának egyharmadát jelenti. Az országos villamos energia felhasználás 31 százalékáért a háztartások felelısek. A jelenlegi lakásállományra vonatkoztatva az éves energiaigény négyzetméterenként 200 kilowattóra, ebbe tartozik a főtés, világítás, szellızés, melegvíz, a fızés és háztartási gépek energiaszükséglete. A 3.3 táblázat jól szemlélteti, hogy az energiahatékonyság növelését már egy-egy berendezés cseréje is jelentısen szolgálja: az energia felhasználásban az átlagos modell és a legjobb prototípus között több mint tízszeres a különbség.
38
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Lakás 2) (kJ/m
Hőtıszekrény (kWh/nap)
Dátum: 2007. 11. 28.
Gázkazán millió (Joule/nap)
Légkondicio-náló (kWh/nap)
Átlagos modell
190
4
210
10
Új modell
110
3
180
7
68
2
140
5
11
1
110
3
Legjobb modell Legjobb prototípus
3.3. táblázat - Az energiahatékonyság javításának lehetısége
Energiafogyasztás (hagyományos 40Wos izzóval egyenértékő fényt adó izzókra vonatkoztatva)
Élettartam (óra)
Hagyományos izzó
40 W
1000-1500
Halogén
8W
10 000
3,4 W
50 000
LED
3.4 táblázat – Eltérı típusú fényforrások energiafogyasztása és élettartama A lakosság évi mintegy 11 terawattórás áramfogyasztása különbözı intézkedésekkel 2,8 terawattórával csökkentható olyan módon, hogy a beruházás költségei teljesen -a fogyasztási szokásoktól függıen - viszonylag gyorsan megtérülhetnek. A közlekedési célú energiafelhasználással nem számolva a lakossági és közületi szektorban az energiafelhasználás döntı része, 70 százaléka épületfőtésre jut. A magyarországi lakásállomány többségében rossz hıfizikai adottságokkal rendelkezik. Ennek megfelelıen jelentıs kibocsátásmegtakarítási lehetıség az épületek hıtechnikai jellemzıinek javításában lehet. A meglévı épületállomány esetén a legfontosabb beavatkozási lehetıségek a következık: •
Nyílászárók felújítása vagy cseréje
•
Épülethatároló felületek hıszigetelése (fal-, padlás-, padlófödém-szigetelés)
•
Főtési berendezés korszerősítése
•
Főtésszabályozás
•
Távhı egyedi szabályozása
A legkorszerőbb technikákat alkalmazó komplex épület felújítások (főtéstechnika, napkollektor, főtésszabályozás, hıszigetelés, nyílászáró-csere) akár 80 százalékos energia megtakarítást, és ezzel arányos kibocsátás csökkenést is eredményezhetnek. Az épületek hıtechnikai javítására a jelenlegi gazdasági környezet nem kedvez. Ugyanakkor már az elmúlt évek lakossági gázárszintje mellett is néhány intézkedés egyértelmően –adott idıtávban - megtérülne, vagy éppen a megtérülés határán van. A már meglévı épületeknél az intézkedéseknek a fajlagos költségét a 3.5. táblázat szemlélteti.
39
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Intézkedés költsége (Ft/MJ)* Ipari technológiával épült épületek
Régi bérházak
1992 elıtt épült családi házak
Termosztát
1
2
1
Falak külsı szigetelése
3
Alaksor szigetelése
5
2
Kondenzációs egyedi gázbojler
5
13
Tetı szigetelése
7
3
8
Ablakcsere**
11
8
34
Távhı egyedi mérése
18
12
Ajtócsere**
68
53
Intézkedés
3
Hıszivattyúk Kondenzációs központi gázbojler
1
186 27
4
* a költség számítások figyelembe veszik az egyes intézkedések közötti összefüggéseket ** az ablak- és ajtócsere során nem került figyelembe vételre az ablakok és ajtók jobb záróképessége, ezért ezeknek az intézkedéseknek az energia megtakarításra vetített költsége felülbecsült
3.5. táblázat – A különbözı típusú épület energetikai beavatkozások intézkedési költségei
Csak az ilyen, megtérülı vagy a megtérülés határán lévı beruházásokat figyelembe véve, azok folyamatos megvalósításával 2025-re évi 56 Petajoule energia megtakarítás lenne elérhetı a meglévı épületekben. Összehasonlításként a lakosság teljes energiafogyasztása 2005-ben 317 Petajoule volt. Az épületek esetén a legjelentısebb megtakarítások az új épületeknél érhetıek el. Ugyan az arányaiban kevesebb számú új épület miatt ez kisebb éves megtakarítást jelent, de mivel a most kivitelezett épületek sok évtizedig meghatározzák a kibocsátásokat, alapvetı fontosságú, hogy az építkezés területén minél hamarabb elterjedjenek az alacsony energiaigényő építkezési módszerek, mind a lakossági, mind a kommunális szektorban. Az épületszabványok szigorítása hosszútávon biztosíthatja, hogy az épületfőtésre fordított energiafelhasználás az újonnan épített vagy korszerősített épületek esetében jelentısen csökkenjen. A 2006-os elıírás-szigorítás is már jelentıs, átlagosan körülbelül 30 százalékos megtakarítást jelent a korábbi, 1991-es szabvány szerint épült lakásokhoz képest. A legmodernebb technológiával épülı, úgynevezett. passzív épületek esetében pedig a főtési igény teljesen kiküszöbölhetı, és az energiafelhasználás a hagyományos épületek energiafelhasználásának összesen 20 százalékára csökkenthetı. A 0 szén-dioxid kibocsátású épületek megoldásai közé tartozik az épület szigetelése, megfelelı nyílászárók alkalmazása, a hıcserélıs szellıztetés, a napkollektor, a hıszivattyú. Nagyobb családi házaknál 0-15%-os, a nagyobb volumenő irodaépületek esetén akár plusz beruházási költség nélkül is megvalósíthatóak ezek a megoldások. A melegvíz elıállításában szintén vannak költség-hatékony energia megtakarítási lehetıségek. Az egyik megtérülı lehetıség egyben a víztakarékosságot is szolgálja, amely fontos, az éghajlatváltozással összefüggı alkalmazkodási intézkedés is egyben, hiszen a jövıben egyre kevesebb ivóvíz áll majd rendelkezésre. A víztakarékossági intézkedések költségeit a 3.6. táblázat mutatja.
40
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Intézkedés
Dátum: 2007. 11. 28.
Költség, Ft/kWh
Víztakarékos csapok, táv melegvíz szolgáltatás
3
Víztakarékos csapok, lakás saját melegvíz elıállítása
3
Kombinált főtés és melegvíz elıállítás
85
3.6. táblázat – A melegvíz elıállítás során a különbözı intézkedések megtakarításai
A víztakarékossági intézkedések folyamatos bevezetése esetén 2025-re a lakosság jelenlegi vízmelegítési célú energiafogyasztása takarékos melegvíz-használattal 23 Petajoule-al lenne csökkenthetı. A lakossági és közületi energia-megtakarítások területén az alábbi intézkedések élveznek kiemelt fontosságot: • Az épületekre vonatkozó energetikai szabvány fokozatos szigorítással történı, elıre bejelentett bevezetése 2020-ig minden új épületre, a nagyobb irodaépületi beruházásokra pedig 2012-tıl. Ezzel összefüggésben a tervezéshez és megvalósításhoz szükséges szakértıi gárda képzésének biztosítása, valamint a megújuló energiával foglalkozó, kisebb, lakossági alkalmazásokat forgalmazó cégek kisebb száma miatt a beruházási költségek magasabbak az indokoltnál. • A Zöld Beruházási Rendszerbıl származó bevételeknek a lakossági és közintézményi szektorban megvalósuló, meglévı épületek energiahatékonyságának növelését célzó, magasabb beruházási igénnyel rendelkezı beruházásokra történı koncentrálása, a támogatási rendszer kidolgozása; • Alacsony beruházási igényő, nettó pénzügyi hasznot jelentı intézkedések kötelezıvé tétele (pl. Ausztrália, valamint több nyugat-európai ország példájából kiindulva szükséges az izzószálas égık fokozatos teljes kivonása a kereskedelmi forgalomból); • Energiacímkézés, mely a pénzben kifejezett megtakarítást is feltünteti a termékeken; • Az alacsony készenléti (standby) fogyasztású berendezéseket elınyhöz juttatása, például a magas készenlétienergia-fogyasztású készülékek piaci korlátozásával, fogyasztói tájékoztatással. • A hőtési, klimatizálási igényeket kielégítı megoldások esetén, a fogyasztók befolyásolása információterjesztéssel és energiacímkézéssel, valamint az épületek szigetelése. 3.3.1.2
Megújuló energia
Magyarország az Európai Unióval folytatott tárgyalások során 2001-ben azt vállalta, hogy 2010-ig teljes energiafelhasználásán belül a megtermelt megújuló energia arányát 3,6 százalékról legalább megduplázza, a villamosenergia-fogyasztáson belül pedig az akkori 1 százalékot legalább 3,6 százalékra emeli. Ezt az arányt az ország már 2005-ben teljesítette, jóllehet az egész EU-ban ez volt az egyik legszerényebb vállalás. A zöldenergia 2005-ben már az áram- és a teljes energiatermelésen belül is meghaladta az 5 százalékot. A kormány a készülı NÉS-sel párhuzamosan körvonalazódó megújuló energia stratégiája szerint 2020-ig az alternatív energiatermelés teljes energiafogyasztáson belüli súlya legfeljebb 16 százalékot, a zöldenergiáé az áramfogyasztáson belül pedig maximum 18 százalékot tesz majd ki. A megújuló energiaforrások hasznosításának magyarországi adottságait tekintve több becslés is napvilágot látott az elmúlt években, de ezek eredményei nagyon eltérıek. Ezek alapján a mai technológiákkal alternatív módon megtermelhetı energia évi 150-1.300 PJ között változik. A becsléseknél nincs érdemi eltérés ugyanakkor az „elméletileg” megújuló forrásokkal megtermelhetı energiát illetıen: ez akár évi 2.500 petajoule-t is elérhet. Ekkora energiamennyiség több, mint 2szerese a jelenlegi energiafelhasználásnak. Az egyes tanulmányok abban is azonosak, hogy a közeljövıben kihasználható legnagyobb lehetıséget a biomasszának tulajdonítják, ezt követi a földhı (geotermális), a szél, valamint a napenergia hasznosítás. Ugyan a vízenergia is megújuló energiaforrásnak számít, de a mőszaki, természetvédelmi szempontokat figyelembe véve a jelen stratégia keretei között ezzel a lehetıséggel, mint érdemleges megoldási lehetıséggel nem lehet 41
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
számolni. A ténylegesen kiaknázható vízenergiában meglehetısen szegény az ország, és az éghajlatváltozás következtében a kismérető vízerımővek esetében is a vízellátás csökkenésével kell számolni. Jelen dokumentum is a Magyarország Megújuló Energia Stratégiájában tartalmazott célokkal van összhangban, az abban meghatározott célt alsó célértéknek tekinti. Eszerint a megújuló energia felhasználást az országos teljes végsı energiafelhasználáson belül 186 PJ-ra kell emelni 2020-ra. Ez a végsı energiafelhasználás nagyságától függıen eltérı arányt jelenthet a teljes energiafelhasználáson belül, léteznek olyan (a NÉS céljával ellentétes, az összes energiafelhasználás növekedését elırejelzı) forgatókönyvek, melyek esetében ez a megújuló energia felhasználás nem éri majd el az EU átlagaként meghatározott 20%-ot. Ennek oka, hogy Magyarország megújuló energiapotenciálja összességében elmarad az átlagos EU tagállam megújuló potenciáljától – a biomassza termelésben és a geotermális energiatermelésben rendelkezünk elsısorban relatív elınnyel a többi tagállamhoz képest. Míg azonban az elsı energiafajta egy bizonyos mértéken felüli alkalmazása természetvédelmi problémákat vet fel, a második alkalmazása pedig a megújuló energiákon belül jelenleg alacsony. Így a megújuló energia növelése helyett ez a stratégia a hangsúlyt elsısorban az energiafelhasználásnak az energiatakarékosságon és energiahatékonyságon keresztül történı csökkentésére helyezi. A megújuló energiatermelésre vonatkozó célértéket a NÉS kétévente esedékes felülvizsgálata során áttekinteni, és amennyiben megállapítást nyer, hogy a megújuló energiára vonatkozó célérték növelése lehetséges, és a kibocsátás-csökkentési cél tekintetében kívánatos eszköz is egyben, akkor az értéket meg kell növelni. Egyes megújuló energiatermelési módok költségeiben ugyanis 2020-ig jelentıs csökkenés mehet végbe, a szélenergia termelés egyes várakozások szerint támogatás nélkül is hamarosan megtérülı beruházást jelent majd, a geotermikus és fotovoltaikus energiatermelés költségében szintén csökkenés várható. Jelenleg Magyarországon csak a megújulóval termelt villamos energia élvez támogatást, azonban az Európai Bizottság 2006 döntése szerint ki kell dolgozni egy „megújuló hı” irányelvet is, amely számszerő célkitőzéseket tartalmaz majd a megújulók részarányára vonatkozóan a főtés és hőtés 5 területén . Szükséges ezért egy, a megújuló hıtermelést és hőtést megalapozó támogatási rendszer kidolgozásának megkezdése. Biomassza A biomassza tág fogalom, a célirányosan termelt energianövénytıl, a mezıgazdasági mellékterméken át a hulladékokig minden szervesanyag-félét felölel. A biomassza energetikai célú felhasználása három nagy területre bontható: •
A közvetlen égetéses hasznosítás, szilárd biomassza
•
Bioüzemanyagok elıállítása
•
Biogáz.
A 3.7. táblázat tartalmazza az egyes biomassza alapanyagokból középtávon (7-15 év) elıállítható, illetve begyőjthetı mennyiséget és az elıállítható energiamennyiségét. Megnevezés
Erdészeti forrás Célirányosan termelt Mg. melléktermék, hulladék Egyéb melléktermék, hulladék
Potenciálisan begyőtjhetı/elıállítható (millió t/év)
Energiatartalom (PJ/év)
Villamos energia* (GWh/év)
3,25 5,6 5,4 0,55
45,5 74,16 62 6,6
2275 6180 5100 550
Összesen 14,8 188,26 14105 3.7. táblázat - Az egyes biomassza kategóriákból középtávon (7-15 év) potenciálisan elıállítható/begyőjthetı volumen és az elıállítható energia mennyisége (* a villamos energia potenciál meghatárolásánál az erdészeti forrás és a célirányosan termelt fás szárú energiaültetvény 60%-át, az egyéb kategóriák esetében a volumen 30%-át számoltuk potenciálisan villamos-energia termelésre felhasználhatónak) 5
Az ismert adatok alapján 2020-ig legalább 20%-os, de inkább 25%-os célkitőzés valószínősíthetı.
42
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Ez alapján a 2006-os év villamos energiatermelésének közel 40 százaléka lenne fedezhetı biomassza hasznosítással, ehhez képest a tényleges arány 4,3 százalék volt, ami döntırészt erdei tőzifa égetésébıl származott. A biomassza alapú villamos energia- és hıtermelés ezek alapján jelentıs bıvítési lehetıségekkel rendelkezik, azonban fenntarthatósági megfontolások és valós kibocsátás-csökkentési potenciálja alapján mégse jelent valódi alternatívát. A biomassza hasznosításakor a klímavédelmi- és környezeti szempontokat alaposan mérlegelni kell. Erre a megújuló energiafajtára ott és oly mértékig érdemes támaszkodni, ahol és ameddig az nem bontja meg a természeti egyensúlyt, nem veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot, és üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése szempontjából is elınyös. A biomassza-termelés a következı természetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, klímavédelmi kockázatokat veti fel: Az energetikai célú biomassza-hasznosításhoz szükséges alapanyag területi igénye versenyt jelent a biomassza egyéb hasznosítási formáinak, így az élelmiszertermelésnek, a takarmányozásnak vagy az agráripari termékek alapanyaggyártásának illetve a természetes élıvilágon belüli hasznosulásának. Az alapanyag -termesztés környezeti terheléssel jár. Az általában intenzív mővelés mőtrágya- és növényvédıszer-igénye jelentıs. A természetes élıhelyeken megtermelt biomasszából származó energiatermelés ösztönzésével (pl.:erdei fakitermelés fokozása), a természetes és természetközeli élıhelyek kiterjedésének csökkentésével, illetve a korábbi extenzív mővelési eljárásokkal érintett területek mővelésének intenzifikálásával csökkenti a biológiai változatosságot. Génmódosított illetve inváziós fajok energianövényként történı felhasználásával veszélyezteti a természetes vegetáció faji- és genetikai sokféleségét. Egyes biomassza-hasznosítási módok a teljes életciklusukat tekintve több kibocsátással járhatnak, mint a kiváltani kívánt fosszilis energiahordozók; energiamérlegük sokszor negatív. A szilárd biomassza tüzeléstechnikai célú felhasználásának lehetséges alternatívái közül a mezıgazdasági melléktermékek és biohulladékok hasznosítása van leginkább összhangban a fenntarthatóság kritériumával. Az erdei biomasszát figyelembe véve csak akkor tekinthetı az erdıkbıl származó tőzifa-termelés ökológiai és természetvédelmi szempontból elfogadhatónak, amennyiben a kitermelt faanyag összetétele, a fakitermelés mennyisége és módja, nem veszélyezteti az erdı, mint élıhely fennmaradását, biológiai változatosságát, védelmi feladatainak betöltését (pl. erózióvédelem), a termıhely termıképességének fennmaradását, és a kitermelés után fennmaradt erdıállomány biztosítja a természetes élıvilág hosszú távú fennmaradását. E tekintetben kimondottan a kistérségi piaci rendszerek preferálandók, amelyen belül új megoldandó feladatot jelent a hamu visszagyőjtési rendszerének, trágyázásban való felhasználásának kialakítása. Fásés lágyszárú energiaültetvényeknél törekedni kell a minél természetesebb, extenzívebb termesztésre. Cél, hogy égetésre szánt biomassza termesztésre csak az élelmiszertermelési célú mővelés alól kivonandó területeken kerüljön sor, hogy a természetes élıhelyektıl ne vegyen el újabb területet. A telepítés csak olyan fajokkal történhet, amelyek a kockázatelemzéseket követıen bizonyíthatóan nem veszélyeztetik spontán terjedésükkel a környezı természetes élıhelyeket. Ha az égetésre szánt biomassza átalakítása (tömörítés, aprítás, szárítás) elkerülhetetlen, energetikailag a leghatékonyabb eljárás használata indokolt.
43
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Szükséges a biomassza energetikai célú felhasználásánál a legkisebb elfogadható tüzelési hatásfok növelése ösztönzıkkel vagy kötelezı jellegő hatásfok elıírással annak érdekében, hogy az abból történı energiatermelés a biomassza felhasználás növekedésénél nagyobb arányban legyen növelhetı. A megújuló villamos energiatermelési támogatási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a kiváltott fosszilis tüzelıanyag mennyisége minél nagyobb legyen. Ezért ott érdemes ösztönözni a biomassza alapú termelést, ahol relatíve sok fosszilis energiát tud kiváltani: ez nem elsısorban a kondenzációs villamos energiatermelésben van, mert ott egy legjobb elérhetı technikát alkalmazó erımő hatásfoka jelentısen elmarad fosszilis megfelelıjétıl. Emiatt a biomassza alkalmazásának támogatása elsısorban a kapcsolt termelés, valamint a hıtermelés területein indokolt, ahol a biomassza alapú alkalmazásoknál a legjobb elérhetı technikai hatásfokok a fosszilis energiáéhoz közelítenek. A bioüzemanyagok a fosszilis üzemanyagok egy részének kiváltását szolgálják. Alapvetıen két fajtájuk van: •
a növényi eredető szénhidrátok erjesztése útján nyert bioetanol, amelyet Magyarországon a már rendelkezésre álló technológiákkal elsısorban búzából és kukoricából lehet elıállítani.
•
az olajtartalmú növényi részek sajtolásával kapott és tisztított biodízel, amit Európában fıként repcébıl és napraforgóból nyernek
Az elsıgenerációs, más néven keményítı alapú bioetanolt a nagy cukortartalmú növényekbıl állítják elı, összetétele lényegében azonos az élelmiszeripari szeszével. A másodgenerációs, avagy lignocellulóz alapú bioetanol kinyerésénél a teljes növényi részt használják fel, de elıállításának technológiája jelenleg még kísérleti fejlesztés alatt áll, szélesebb körő elterjedésük 2012-2015 után várható. Harmadik generációról is lehet már beszélni, amely lényegében a másodgenerációs technológia továbbfejlesztése. Ugyanakkor ennél az eljárásnál az alapanyagul szolgáló növények génmódosítása is történik, ezt a technológiát Magyarország pedig elutasítja. Kötelezettségek a bioüzemanyagok terén Magyarország 2005-ben 2 milliárd liter benzin és 2,8 milliárd liter gázolajat használt fel. A teljes benzin- és gázolaj-igényt elsıgenerációs technológiával körülbelül 2-2 millió hektáron vetett kukoricával, illetve repcével lehetne biztosítani. Ez megközelíti az ország jelenlegi szántóföld területét, amely természetesen elsısorban élelmiszertermelésre szolgál. Többféle szempontot mérlegelve a bioüzemanyagok alapanyag-termelésére legfeljebb 400 ezer hektárt lehetne átengedni. Ekkora területrıl a legjobb hozamokkal számolva annyi bioüzemanyagot lehet elıállítani, amely a jelenlegi fosszilis energiaforrás-alapú üzemanyagfogyasztás 10 százalékát válthatná ki. Az EU felé 2020-ig vállalt bekeverési aránycél tehát hazai termelésbıl megoldható. Irreális ugyanakkor az a feltevés, hogy az ország jelentıs bioüzemanyag-exportır lehetne.
Az elsıgenerációs bioüzemanyagok támogatása körültekintést igényel, mert a legújabb felmérések számos negatív tulajdonságra, közvetett hatásra világítottak rá. Nem minden esetben egyértelmő, hogy alkalmazásuk az üvegházhatás szempontjából kedvezıbb lenne, mint a fosszilis üzemanyagoké. Ráadásul elıállításuk az elmúlt évek energia- és alapanyag-árai mellett csak jelentıs támogatások mellett éri meg. Ezen kívül termesztésük környezet- és természetvédelmi aggályokat is felvetnek, hiszen az alapanyag-termelés intenzív növénytermesztést jelent. Emellett a mezıgazdasági termékek piacán az alapanyag-szükséglet miatt bekövetkezı keresletnövekedés növeli az élelmiszerárakat is. Nem utolsó szempont az sem, hogy a jelenleg érvényben lévı kötelezı bekeverési arány mellett minden további támogatás indokolatlan, mivel az üzemanyag árakba beépül a bioüzemanyag elıállításának a hagyományos üzemanyagokhoz képest viszonyított többletköltsége. Összességében tehát hiába lehet klímavédelmi szempontból kedvezı hatása egyes elsı generációs bioüzemanyagoknak, azokat klímastratégiai szempontból támogatni nem érdemes.
44
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Valódi alternatívát majd a második generációs bioüzemanyagok jelenthetnek. Fontos, hogy a támogatási rendszer – amennyiben arra szükség lesz - a valós üvegházhatású gázkibocsátáselkerülési potenciál figyelembevételével különbséget tegyen a különbözı bioüzemanyag-fajták között. A biogáz hasznosítása klímavédelmi szempontból elınyös, hiszen azzal a légkör felmelegedéséhez intenzíven hozzájáruló metán mennyisége csökken. Agrárkörnyezetvédelmi hozadéka is fontos, hiszen a biogázüzemek alkalmasak a mezıgazdasági és az élelmezési hulladék anyagok feldolgozására, átalakítására és semlegesítésére. A jármővek meghajtására használható vagy a földgázhálózatba táplálható biogázt elsısorban állati trágyából, élelmiszeripari hulladékokból, és a bioüzemanyag-gyártás melléktermékeibıl lehet elıállítani. Mindezekbıl középtávon évente 1,137 millió köbméter biogáz nyerhetı, amelynek 25 PJ az energiatartalma. Az 1 hektárra vetített, megtermelt üzemanyag mennyisége és a megtett kilométerek tekintetében a biogáz rendelkezik a legjobb mutatókkal a többi biohajtóanyaggal összehasonlítva, valamint energiamérlege a teljes termelésre viszonyítva jobb, mint más bioüzemanyagoké. A biogáz-üzemek elterjedését akadályozza a létesítmények magas beruházási költsége. A törvényi szabályozás ezt az üzemanyagféleséget nem mentesítette a jövedéki adófizetés alól. Klímavédelmi elınyei alapján célszerő és szükséges is a törvényi engedélyek mielıbbi pótlása, vagyis a biogáz jövedéki adómentességének biztosítása. Ezen kívül a biometán földgázhálózatba táplálását a földgáztörvény ugyan lehetıvé teszi, azonban a végrehajtási szabályozás hiányzik, szükséges ennek kidolgozása, pótlása is. Földhı-energia Magyarország a földhı- (geotermikus, geotermális) energia adottságai kiemelkedık mind Európában, mind a világ többi országával összehasonlítva. A Kárpát-medence alatt a földkéreg 10 kilométerrel vékonyabb az átlagosnál. A forró magma itt ennyivel közelebb van a felszínhez, így a mélységi radioaktív folyamatok eredményeként keletkezı hıenergia Magyarországon általában jóval könnyebben hozzáférhetı, mint másutt. Ennél kedvezıbb adottságokkal legfeljebb csak az aktív vulkánjaikról híres területek - Japán, Izland, a Fülöp-szigetek vagy éppen Alaszka - dicsekedhetnek. Magyarországon a föld belseje felé haladva ezer méterenként átlagosan 45 Celsius fokkal emelkedik a hımérséklet, az Alföld közepén pedig még ennél is gyorsabban. Összehasonlításul: a világátlag alig 33 Celsius fok ezer méterenként. A geotermikus-potenciál a Dél-Dunántúlon és az Alföldön nagyobb, míg a Kisalföldön és a hegyvidéki területeken kisebb, mint az országos átlag. Magyarországon geotermikus módon egyelıre kizárólag hıtermelés van, villamosenergiatermelés nincs, ez utóbbira jelenleg még csak tervek vannak, annak ellenére, hogy a világon 2006 végén mintegy 440 geotermikus erımővi blokk mőködött közel 9 ezer megawatt összkapacitással. A geotermikus erımővek elınye, hogy képesek a folyamatos energiatermelésre, egyes más megújuló erıforrást használó energiatermelési módoktól eltérıen nincs a termelésnek napi, évszakos vagy idıjárásfüggı ingadozása. A direkt hasznosítás mellett a geotermiára alapozott hıellátás egyik speciális fajtája a hıszivattyú, ami az eltérı hımérséklető közegek között mozgatja a hıt villamosenergia-felhasználás mellett. Magyarországon a hıszivattyúk elterjedése kezdeti állapotban van. Kedvezı lehetıséget jelentenek a hıszivattyúk alkalmazására a fürdık és az egyéb elfolyó vizek, amelyek hıtartalma hıszivattyúval nagyon kedvezıen hasznosítható. A geotermális energia a kedvezı adottságok miatt a jövıben kitörési pont lehet - a biomassza mellett – a megújuló energia elterjedésére vonatkozó célok teljesítéséhez. A visszasajtolási kötelezettség, egyes gyakran hangoztatott nézetekkel ellentétben semmiképpen sem vizsgálandó felül. E nélkül a földhı nem csak megújuló energiaforrásból származna, ráadásul a termelés a felhasznált vizet befogadó vízfolyásokra is jelentıs környezetterhelést jelentene. Új lehetıség a külsı levegı hımérsékletét felhasználó hıszivattyúk alkalmazása, ahol a költséghatékonyság jelentıs javulása várható. 45
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Jelentıs lehetıségek rejlenek az eredetileg kıolaj és földgázkutatás céljából létesített, de CHmeddı mélyfúrások hasznosításában is. Ezeknél a mélyfúrás testét, mint hıfelvevı talajszondát használhatjuk és a kihasználási mélységben uralkodó talpponti hımérséklet függvényében akár hıszivattyúval, akár közvetlenül víz közvetítıközeggel van mód technológiai hıkivételre (szárításhoz, melegház-,) illetve épületfőtésre, a geotermiára alapozott hıellátásra esetleg távhıellátásra. A becslések szerint az ilyenfajta hasznosításból 500-1000 MW gyakorlatilag tisztán megújuló energiából származó hıteljesítmény (reális hasznosításnál 5-10 PJ/év energia kihozatal) nyerhetı. A mélyfúrások elhelyezkedésétıl a körülvevı kommunális, gazdasági környezettıl és a hasznosítástól függıen egy ilyen jellegő hasznosítás fajlagos beruházási igénye akár 2-3 MFt/MW értékre is csökkenhet, amely rendkívül alacsony érték. Megvizsgálandó egy 2-5 éves távlatban mőködtetett alacsony támogatási intenzitású pályázati rendszer kiírása a helyi önkormányzatok, az érdekelt vállalkozók, földtulajdonosok számára, hogy a legjobb geotermiára alapozott hıellátási hasznosítási lehetıségek mihamarabb megvalósulási fázisba kerüljenek. Szélenergia Magyarországon a 2000-es évek elején indult meg a szélenergiából nyert villamos-energia hasznosítása. Szélerımőbıl 2007 júniusában 40 darab mőködött, összesen 61,675 megawatt kapacitással. Szélkerekek az ország 17 pontján forogtak, koncentráltan a legtöbb egy 12 turbinás szélerımő-parkban az ország észak-nyugati csücskében, Levél település mellett. A szélerımővek telepítésének sajátos természetvédelmi szempontjai vannak, melyet a telepek kijelölése során figyelembe kell venni.
Szélenergia nemzetközi kitekintésben Szélenergia szempontjából vegyes a kép Európában. Magyarország összteljesítmény tekintetében a régióban legtöbb szomszédját, sıt környezettudatos nyugat-európai országokat is megelızi, ugyanakkor a legjobbak nagyságrendekkel elırébb járnak. Szlovéniában a 2006 végéig egyáltalán nem épültek szélerımővek. Romániában 3 megawatt, Szlovákiában 5, Svájcban 11,6, Horvátországban 17,2, Bulgáriában 32, Csehországban 50, Törökországban 51, Litvániában pedig 55,5 megawatt kapacitást tartottak számon. A régió országai közül azonban Ausztria 965 megawattal, Lengyelország 153-mal, Ukrajna 85,5 megawattal elızte meg Magyarországot. Az európai és egyben a világlistát is Németország vezette 20,62 ezer megawattal, ami több mint 18 ezer darab szélkereket jelent. A rangsorban több mint 11 ezer megawattal Spanyolország és az Amerikai Egyesült Államok következett, majd India, Dánia, Kína, Olaszország, Anglia, Portugália, és Franciaország szerepel még az elsı tízben. A világban 2006 végéig 75 ezer megawatt beépített kapacitást tartottak számon, 15 ezer megawattal többet a 2005 december véginél. A trendekbıl arra lehet következtetni, hogy 2010ig világméretekben a kapacitás megduplázódik. Európában a 2006 év végi adatok szerint 48,54 ezer megawattot tett ki a beépített szélenergia-kapacitás. Az EU energiafogyasztásának 3,3 százalékát fedezte szélenergiából 2006-ban. Az európai trendek azt mutatják, hogy 2010-ig a kapacitás felfut 80 ezer megawattig, ami már az összáram-fogyasztás 5 százalékát képes biztosítani. Hosszú távú prognózisok szerint 2030-ra az uniós villamos-energiaigény 20 százalékára elegendı áramot termelnek szélkerekek.
A szélenergia egyedi sajátossága a többi megújuló energiatermelési módhoz képest, hogy a változó szélsebesség miatt a megtermelt energia mennyisége ingadozik. Az áram tárolása nehézkes, márpedig így a termelést az éppen aktuális villamosenergia-igényhez kell igazítani, ami különbözı módokon lehetséges.
46
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
A szélerısség változékonysága két részre bontható problémát jelent: -
a szélerısség elırejelzése bizonytalanságot hordoz magában, és a szélerısség nem igazodik az igényekhez: néha aránylag hosszabb ideig egyáltalán nem fúj a szél, vagy adott esetben völgyidıszakban az igényekhez képest magasabb a termelés szintje.
A fenti problémák kezelése az éghajlatváltozási stratégia szempontjából azért bír kiemelkedı jelentıséggel, mert kezelésők a szélkapacitások megsokszorozását teheti lehetıvé a jelenleg engedélyezett szinthez képest. Az elsı probléma kezelésének elsı lépése, hogy az elırejelzés bizonytalanságát a lehetséges legkisebb mértékőre kell csökkenteni, ezt követıen a megmaradó ingadozást kezelni kell. Az elırejelzés bizonytalanságának csökkentési módjai: -
a szélerımőveknek kötelezı menetrendet kell adni, a menetrend pontosságának növelésére pedig meg kell teremteni a megfelelı gazdasági ösztönzést
-
a szélerımővek menetrendadási kötelezettségét úgy kell módosítani, hogy menetrendet ne csak egy nappal a termelés elıtt lehessen leadni, vagy módosítani lehessen azt rövid idıvel a termelés idıpontja elıtti idıpontig. A szélerımővek esetében a 24 órával korábbi elırejelzés százalékos eltérése a tényleges termeléstıl többszöröse az egy-két órával korábban készített elırejelzésénél.
Tökéletes elırejelzés esetén is problémát jelentene, hogy a szél nem akkor fúj, amikor a villamos energia iránt kereslet mutatkozik. Megjegyezzük, hogy a villamos energia rendszer szokva van a nem várt kínálati, de elsısorban a keresleti ingadozásokhoz, tehát nem egy új típusú problémát jelent a szélerımővek kezelése, hanem az ingadozás mértékében történhet változás. Akármilyen pontos elırejelzések is vannak, a megmaradó ingadozás kezelése továbbra is szükséges. Ez hálózati szinten kell, hogy történjen, mert ha minden szélparknak saját tartalékkapacitása van az nem a legkisebb költségő megoldást jelenti, ez pedig megmutatkozik a fogyasztói árban, vagy fordított megközelítésben, adott fogyasztói áron az optimálisnál alacsonyabb szinten korlátozza az integrálható szélkapacitás mértékét. A megmaradó ingadozás lehetséges kezelési módjai: -
Hálózati integráció: ez a fizikai és földrajzi diverzifikálás egy módja, ami csökkenti a termelés ingadozását, növeli az elérhetı tartalékkapacitások mennyiségét, összhangban van az EU egyik alapvetı energiapolitikai céljával, a határkeresztezı kapacitások növelésével, egy transz-európai energia hálózat létrehozásával. Amennyiben az egyéként folyamatban lévı beruházásokkal együtt kerül megvalósításra, a költségek minimalizálhatók.
-
Szabályozói és kapacitás tartalék: az elıbbi arra az esetre szükséges, ha rövidebb idıtartamú ingadozások vannak a szélerısségben, az utóbbi pedig ha a kisebb szélerısség hosszabb ideig is eltart, és ehelyett a tartalék kapacitásoknak kell termelniük. Többlet kapacitás tartalékot értelemszerően nem kell létrehozni a szélenergia magasabb szintő integrálása miatt, ha a szélerımővi beruházásokat megelızıen az már elegendı volt. Szabályozói tartalékba történı beruházás nagyobb országos szélerımő kapacitás esetén válhat szükségessé.
-
Energiatárolás: amennyiben a megtermelt energiára adott idıpontban nincs kereslet, az a késıbbi magasabb kereslettel/alacsonyabb szélerısséggel jellemezhetı idıszakokra tartalékolható. Megjegyezzük, hogy ilyen megoldások általánosságban a nem szabályozható kapacitások nagyobb aránya esetén szükségesek, és nem elsısorban a szélerımővek, hanem az atomerımő miatt. Amennyiben a piac jól mőködik, és a szabályozói kapacitások termelésének az ára kellıen magas, a piaci szereplık érzékelnék a különbözı idıszaki villamos energia termelés értéke közötti különbséget és ekkor a tározós erımővek piaci alapon is megépülnek.
47
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Technológia megnevezése
Hatásfok (%)
Jellemzı kapacitás (MW)
Szivattyús tározós erımő
80
100-1000
Levegısőrítéses tározós erımő
75
50-100
Lendkerék
90
0,001-0,05
Hagyományos akkumlátorok
50-90
0,001-10
Hidrogén üzemanyag cella
40
0,05-1
3. 8. táblázat - Energiatárolási technológiák Forrás: IEA
Napenergia A napenergia közvetlen hasznosítása szintén nagy lehetıségeket rejt magában. Az ország földfelszínére érkezı napsugárzás energiája négyzetméterenként évente 1200–1500 kilowattóra, amely elméletileg bıven fedezné a hazai energiaigényt. Ha ennyit gyakorlatilag még nem is lehetne hasznosítani a már ismert technológiákkal, de a jelenlegi szinteknél nagyságrendekkel magasabbat igen. A napenergia-hasznosítás 2005-ben 3,8 PJ volt, amely az országos éves teljes energiafelhasználáson belül 0,35 százalékot tesz ki. Összeurópai viszonylatban rosszabb a kép, hiszen 0,01 százalék a napenergia hasznosítás aránya az összes energiafelhasználásban.
3.4. ábra - Az éves napfénytartalom és a napsugárzás éves összege Magyarországon
A napenergia hasznosítás legegyszerőbb módja a passzív hasznosítás. Ehhez semmilyen berendezésre nincs szükség és gyakorlatilag többlet költséget sem jelent, csak az épületeket kell úgy tervezni és kivitelezni, hogy a legtöbb napenergiát hasznosíthassa. Az épület szerkezetének minél nagyobb hıtároló kapacitással kell rendelkeznie, valamint jó hıszigeteléső és déli tájolású nagy ablakok szükségesek. Megfelelı tájolással kialakíthatók napfalak és napcsapdák, amelyek a téli gyenge napsugárzást minél nagyobb mértékben képesek hasznosítani, a nyári nagyobb melegben azonban ezt elkerülik. Az aktív felhasználások közül a hıenergia termelést szolgáló napkollektorok alkalmazásában elterjedt a sík-kollektoros rendszer, amelyet elsıdlegesen hıenergia elıállítására alkalmazzák néhány megawattos nagyságrendben. Ilyen jellegő beruházások Magyarországon eddig csak kis volumenben, egyes távfőtı rendszerekben, valamint a lakossági szektorban valósultak meg. A napkollektorok elterjedésének egyik fı korlátja jelenleg, hogy csak hosszabb távon, kb. 15 év alatt térülnek meg, főtésben kiegészítı szerepet játszhatnak, illetve a melegvíz igény egy nagyobb részének elıállítására alkalmazhatók. . 48
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Mivel a napkollektorok beruházási költsége egy átlagos családi ház beruházási költségéhez képest relatíve alacsony (az egy átlagos család melegvíz igényének 50-70%-át fedezı melegvíz igény megtermelésére alkalmas kollektor méret költsége kb. 8-900 000 Ft.), megfontolandó alkalmazásuk kötelezıvé tétele a bizonyos méretet meghaladó családi házépítések, valamint a nagy ingatlan beruházások esetén, a kisebb családi házépítések esetén pedig az alkalmazás támogatható a Zöld Beruházási Rendszeren keresztül. Már régóta alkalmaznak napelemeket villamos energia termelésre, azonban energiaátalakítási hatásfokuk igen alacsony, átlagban 13-17 százalékát hasznosítja csak a rájuk esı napsugaraknak. Ezt az alacsony hatásfokot tovább rontja, hogy éjjel nem termelnek. Ez azt eredményezi, hogy körülbelül 10 négyzetméter napelem felület tud leadni 1 kilowatt villamos energia csúcsteljesítményt. Jelenleg a napenergia fotovoltaikus alkalmazásának költsége több, mint 60Ft/kWh, így alkalmazásuk nem válhat elterjedtté, amíg a berendezések ára nem csökken, illetve hatásfokuk nem nı meg jelentısen. Ilyen magas ár mellett a napelemek támogatása sem indokolt, mert a támogatás számos más területen sokkal eredményesebben hasznosulhat. A napsugarakat koncentráló erımővekben történı villamos energia elıállítás közép távon szintén nem jelent valós alternatívát. A hosszabb távú kibocsátás-csökkentési célok megvalósítása érdekében szükséges figyelembe venni mind a passzív mind az aktív hasznosítást is, mivel alkalmazásukkal elsısorban ez utóbbi esetében a primer energia szükségletek számottevı mértékben lecsökkenthetık.
3.3.1.3
Tüzelıanyag-váltás
Az egy fıre esı szén-dioxid kibocsátás az EU tagállamai között csak négy tagállamban alacsonyabb, mint Magyarországon. Az alacsony érték egyrészt annak eredménye, hogy a közcélú erımővek villamos energia termelésének 40 százaléka az üvegházhatású gázkibocsátással nem járó atomenergiából származik, másrészt az unión belül hazánkban a legmagasabb, 43 százalék a földgázból megtermelt energia aránya a teljes energiafelhasználáson belül. A nukleáris alapú áramtermelés fokozása, azaz új atomerımővi kapacitás létesítése Magyarországon a Paksi Atomerımő blokkjainak élettartam meghosszabbítását követıen elvileg 2025-2030 után lehet reális. Nyilvánvaló azonban, hogy ilyen horderejő kérdés nem ítélhetı meg kizárólag klímavédelmi szempontok alapján. Szélesebb körő, a hazai hosszú távú energiapolitika és a fenntartható fejlıdés magyarországi törekvéseit is figyelembe vevı mérlegelés szükséges. A földgáz kémiai összetételénél fogva az egyik legkedvezıbb fosszilis energiahordozó a fajlagos szén-dioxid-kibocsátás szempontjából. Az elmúlt években, és várhatóan a közeljövıben megvalósuló fejlesztések nagy részben földgáz alapúak lesznek, így annak ösztönzése nem szükséges. Más szempontból sem célszerő a jövıbeli földgáz alapú fejlesztések bárminemő támogatása: egyrészt a hosszú távú kibocsátás-csökkentési célkitőzések elérésére a nagymértékő fosszilis tüzelıanyag használat nem alkalmas. Emellett Magyarország számára a földgáz beszerzése megfelelı költségszinten csak egy forrásból lehetséges, így importja egy bizonyos határ felett ellátás-biztonsági szempontból sem lehet kívánatos. A fenti okok miatt ez a stratégia nem foglalkozik bıvebben a tüzelıanyag váltás lehetıségeivel. 3.3.1.4
Szén-dioxid leválasztás és tárolás
A szén-dioxid leválasztás és elhelyezés azt jelenti, hogy a fosszilis alapú energiatermelés folyamatában a szén-dioxid leválasztásra, majd ezt követıen hosszú távra elhelyezésre kerül, hogy a légkört ne terhelje a szén-dioxid kibocsátás. Bár egy szén-dioxid leválasztást és tárolást alkalmazó erımő energiafelhasználása 10-40%-kal magasabb az ilyen technológiát nem alkalmazó erımővekénél, a nettó szén-dioxid kibocsátás csökkentés így is 80-90%-os lehet. A technológiának elsısorban a villamos energia termelı nagyerımőveknél lehet jelentısége a jövıben. A demonstrációs projektektıl eltekintve nem várható, hogy Magyarországon 2020 elıtt létesül szén49
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
dioxid leválasztást és tárolást alkalmazó erımő, közép távon ezért ennek a technológiának nincs jelentısége a kibocsátások csökkentésében. Az elvileg rendelkezésre álló leválasztási technológiák az alábbiak: •
fosszilis tüzelıanyag elégetését követı szén-dioxid leválasztás tárolás céljából;
•
szénhidrogén átalakítása hidrogén és szén-monoxid majd szén-dioxiddá, a hidrogén hasznosítása tüzelıanyagként, a szén-dioxid tárolása;
•
fosszilis tüzelıanyagnak a légkörbıl leválasztott tiszta oxigénnel történı égetése, és a keletkezı – majdnem tiszta – széndioxid tárolása.
A leválasztott szén-dioxid tárolásának elvi lehetıségei: •
•
geológiai tárolás 800 m-nél nagyobb mélységben: o
kimerült kıolaj és földgázmezıkben;
o
mélyen fekvı sósvizes rétegekben;
o
aktív kıolaj és földgázmezıkben a kıolaj és földgáz kitermelésével egybekötve;
kémiai tárolás (fémek oxidjaival történı reakció eredményeként keletkezı karbonátokként).
A szén-dioxid leválasztására és geológiai tárolására már számos alkalmazás létezik a világban, azonban nagy (500 MW kapacitás körüli) erımőben még sehol nem került alkalmazásra, tehát ebben az értelemben egy még kísérleti fázisban lévı technológiáról van szó. A szén-dioxid leválasztás és elhelyezés technológia teheti lehetıvé, hogy a fosszilis energiatermelés továbbra is jelentıs maradjon az energiatermelésen belül. Az elsıdleges elemzések alapján Magyarországon az ipari eredető szén-dioxid földalatti elhelyezésére jelentıs kapacitások állnak rendelkezésre. A kimerült kıolaj- és földgáztározók, valamint mélyen fekvı sósvizes rétegek kihasználásával lehetne kialakítani a szén-dioxid tárolókapacitásának zömét, továbbá perspektívái vannak a kimerült, illetve gazdaságosan nem kitermelhetı mélyszinti szénbányák tározóvá alakításának is. A 3.9. táblázat mutatja a becsült tároló kapacitásokat. Magyarországon elızetes becslések alapján elmondható, hogy a jelenlegi éves kibocsátást akár néhány évtizedig teljes mennyiségben el tudja helyezni a Föld felszíne alá, ehhez azonban további kutatások szükségesek. Szén-dioxid tárolás Magyarországon már jelenleg is zajlik, ám kizárólag a szénhidrogén kitermeléséhez kapcsolódóan. Némely érett kıolaj, CO2 tárolókapacitás illetve földgázmezı esetében ugyanis az ottani gázok Tároló típusa [millió tonna] besajtolásával van lehetıség a telepekben Mély sós vizes 3000 visszamaradó kıolaj és gázkészlet kitermelésére. A Szénhidrogén 408 mezı szén-dioxid tárolásának ez a formája –egy bizonyos Szenes rétegek 240 idıtávban- megtérülı beruházás. 3.9. táblázat - Hazai tárolótípusok becsült szén-dioxid kapacitása - Forrás: CO2-befogással és elhelyezéssel kapcsolatos jelenlegi nemzetközi és hazai helyzet, Magyar Állami Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet, 2007.
A szén-dioxid földalatti elhelyezése során a befogadó földtani közeggel szemben elsıdleges követelmény, hogy a szén-dioxidot megfelelıen hosszú idıre, akár több tízezer, százezer vagy akár millió évre elszigetelve, a természetre veszélytelen módon legyen képes tárolni. Ennek megfelelıen a szén-dioxid földalatti tárolója és annak környezete összetett földtani-geofizikai az élı- és élettelen természeti értékekre kifejtett hatásának tekintetében vizsgálatokat igényel. Így lehet megbizonyosodni a tároló hosszú távú alkalmasságáról. Bár a technológia még nem került széles körben alkalmazásra üvegházhatású gázkibocsátások csökkentése céljából, a jelenlegi költségbecslések azt jelzik, hogy bizonyos körülmények között relatíve alacsony, a villamos energia termelı erımőveknél (az erımő illetve a szén-dioxid leválasztás és tárolás technológiájától függıen, valamint a járulékos hasznoktól, mint a földgáz kitermelésének elısegítésétıl függıen) 0-240 USD/tCO2 költséggel megoldható, és számos esetben pedig a jelenleg 2008-2012 idıszakra elıre jelzett szén-dioxid kvótaár alatti költséggel is.
50
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
A szén-dioxid leválasztás és tárolás magyarországi alkalmazása elıtt feltétlenül szükséges a magyarországi geológiai lehetıségek pontos feltérképezése. Amennyiben az elızetes felméréseket igazolnák a kutatási eredmények, úgy szükséges kijelölni azokat a dátumokat, amikortól kezdve az új, valamint a meglévı erımőveknél kötelezı tehetı a széndioxid leválasztást és tárolást.
3.3.2
Közlekedés
A közlekedési kibocsátásokat tekintve fontos figyelembe venni a közlekedésben végbemenı struktúraváltozást, ami a klímabarátabb közlekedési módok visszaszorulását, illetve a kibocsátásigényesebb eszközök fokozottabb igénybevételét jelenti. Az emberek egyre inkább a tömegközlekedéstıl az egyéni közlekedés felé, a szállításban érdekelt cégek a vasúti áruszállítástól a közúti szállítás felé fordulnak. Ennek következményeképpen a fajlagos energiafelhasználás 2000-ig egy évtized alatt mintegy 15 százalékkal nıtt a személyszállításban és 20 százalékkal az áruszállításban. Ehhez képest az EU 15 régi tagországában és a fejlett világban szinte kivétel nélkül javulnak az intenzitás-értékek. Noha jelenleg még az EU-15-ös átlag felett van a környezetbarátabb közlekedési módok aránya, amennyiben ez a struktúraváltási tendencia tovább folytatódik, és „eléri” a régi tagállamok arányait, a fajlagos kibocsátások további 20–35 százalékos emelkedése várható. Magyarországon az ezer fıre jutó személygépjármővek száma 280 db, ami az EU 27 tagállamában a harmadik legalacsonyabb érték. Az EU 25 tagállamban az 1000 fıre jutó személygépkocsik száma 463. Mindez az ezer fıre jutó autók számának további növekedését vetíti elıre. A közlekedési szerkezetátalakulás és a személygépkocsi állomány növekedése várhatóan a közlekedési ágazat sokkal jelentısebb kibocsátás-növekedését vonja maga után, mint az EU-15 országban és más fejlett országokban. Mivel a nyugati gazdaságok példája azt mutatja, hogy az autós közlekedés irányából már igen nehéz a tömegközlekedés irányába ösztönözni a szerkezetváltást, igen fontos a mai szerkezetnek legalább a megtartása. A közlekedés technikai fejlıdésének köszönhetıen jelentısen csökkent a fajlagos szén-dioxidkibocsátás, azonban az autópark és az autózott kilométerek számának növekedése ezt az eredményt felemészti. Csak a közlekedéspolitika szintjén, átfogó intézkedésekkel lehet eredményesen és tartósan megváltoztatni a jelenlegi kibocsátási tendenciákat. A közlekedési kibocsátások csökkentése a közlekedési-szállítási igények ésszerősítésével, mérséklésével, a kerékpáros, gyalogos közlekedés bıvítésével, a tömegközlekedést használók arányának javításával, továbbá a környezetbarát közlekedési-szállítási módok (vasút, belvízi hajózás, kombinált áruszállítás) népszerőbbé válásával valósulhat meg. Egyes európai kutatások azt mutatják, hogy a beépített terület aránya határozza meg nagymértékben egy adott országban a közlekedési szükségleteket, ezért a tudatos, városok terjeszkedését nem támogató várostervezés, a belvárosok lakhatóvá tétele jelentısen hozzájárul a közlekedési igény csökkentéséhez. A jármőállomány fajlagos kibocsátásának javítását célozza az EU azáltal, hogy elıírja, hogy 2010-re az újonnan eladott személyautók átlagos szén-dioxid-kibocsátása ne legyen magasabb kilométerenként 120 grammnál, 2020-ra pedig 100 grammnál. A meglévı személyautók kibocsátásánál a 2020-as határérték 135 gramm. Ez azonban nem lesz elegendı a közlekedés volumennövekedésébıl származó kibocsátás-növekedés ellensúlyozására. Mindehhez a következı feladatok szükségesek: Ösztönözni kell az alacsony kibocsátású jármővek beszerzését a jogi szabályozás továbbfejlesztésével, adókedvezménnyel és címkézéssel, az új és használt autóknál egyaránt. A megújuló üzemanyagok használatát el kell terjeszteni, de csak akkor, ha az üzemanyag teljes életciklusát figyelembe véve egyértelmő, hogy elıállítása kevesebb üvegházhatású gázkibocsátással járt, mint amennyit felhasználásukkal meg lehet takarítani. A jelenlegi technológiák mellett ez nem bizonyított, illetve ez a módja az üvegházhatású gázkibocsátás51
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
csökkentésnek egyáltalán nem költséghatékony, egységnyi szén-dioxid kibocsátáscsökkentésre jutó költsége több tízszerese pl. az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerében 2008-2012 között várható árnak. Megfelelı közlekedési infrastruktúra hálózatot kell kialakítani, ennek használatáért azonban az okozott externáliával arányos díjat kell szedni, mert a közlekedési infrastruktúra fejlesztések ingyenes használatba bocsátása ismét telítettséghez vezet, és újabb fejlesztéseket tesz szükségessé. Az infrastruktúrafejlesztéshez tartozik a megfelelı és biztonságos kerékpárút hálózat építése. A kis távolságokra történı autóhasználat visszaszorítására azért van szükség, mert ilyen esetekben az autó üzemanyag fogyasztása aránytalanul magas a hideg motor miatt és a katalizátor sem mőködik megfelelı hatékonysággal. Ennek következtében az üvegházhatású gázok kibocsátása is magas. A tömegközlekedés elınyeirıl A Levegı Munkacsoport összesítése szerint Budapesten a gépjármővet igénybe vevı utazások közel kétharmadát a tömegközlekedés bonyolítja le. Ehhez azonban csupán az összes személyszállító jármő 0,5 százalékát használja fel, a közlekedési eredető szennyezés 6 százalékát bocsátja ki, a közlekedési balesetek 3 százalékát okozza, és az összes gépjármő által elfoglalt terület 2 százalékát veszi igénybe. Ezzel szemben az utazások egyharmada autóhoz kötıdik. Ehhez a jármővek 99,5 százalékát használják az emberek, miközben a légszennyezés 60 százalékát, a közlekedési baleseteknek pedig 97 százalékát okozzák, s a terület 98 százalékát foglalják el.
A kibocsátás-csökkentés leghatékonyabb eszköze a szemléletváltás és a vezetıi magatartás megváltoztatása. Tudatformálást, szemléletváltást ösztönözni kell. Ennek módja lehet az „öko jármővezetési mód” kialakítása, mely magába foglal számos elvet és gyakorlati alkalmazást (kiegyensúlyozott gyorsítás, sebességváltás, hirtelen fékezés elkerülése, légkondicionáló mellızése, megfelelı keréknyomás), amely alkalmazásával akár 5-10 százalék üzemanyag megtakarítást is eredményezhet. Egy közepes mérető személygépkocsi esetén a 110 km/h-ról 130 km/h-ra történı gyorsulás 15 százalék szén-dioxid-kibocsátás növekedést eredményez. Az egyéni közlekedés eltolódása a tömegközlekedés felé kettıs hatással rendelkezik. Egyrészt kevesebb kibocsátást eredményez, másrészt pedig a közúti torlódások is mérséklıdnek, ami szintén a kibocsátásokat csökkenti. Így például egy átlagos személy hozzávetıleg feleannyi szén-dioxidot kibocsátásért felelıs, ha vonattal utazik, mintha ugyanazt az utat autóval tenné meg. Jelenleg azonban ez egyáltalán nem tükrözıdik a közúti és vasúti közlekedés igénybevételének költségeiben. Az áruszállítási igények növekvı tendenciája miatt szükséges a teher- és áruszállító jármőveket vasútra terelni. Ehhez jobb csatlakozási lehetıségek kialakítása szükséges, valamint a szomszédos országokkal történı szoros együttmőködés a nemzetközi áruszállítás terén. A vízi áruszállítás terjedése is pozitívan befolyásolná a kibocsátások mérséklését. Az áruszállítási igények ésszerősítése azáltal, hogy az elıállított termékek az elıállítás helyéhez közel kerüljenek felhasználásra, s ez által elkerüljük az áruk és termékek felesleges szállítását. A közlekedéssel összegfüggı elsı és legfontosabb feladat a jelenlegi állami támogatások felülvizsgálata, az egyes közlekedési módok közötti olyan egyensúly megteremtése, mely az azok által okozott externáliákat figyelembe veszi. Számos közlekedési igényt befolyásoló feladat (tömegközlekedés, várostervezés, autómentes zónák) a városok feladat- és felelısségkörébe tartozik, az egyes települések hozzájárulásának legfontosabb eszköze lehet a magyarországi kibocsátások és energiaigény csökkentéséhez. Szükséges az aktív állami szerepvállalás ezen a területen is.
52
KvVM tervezet
3.3.3
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Mezıgazdaság és erdészet
A mezıgazdasági földhasználat terén a mezıgazdasági termelés nagyüzemi jellegének változatlan megmaradása, az egyéni gazdaságok számszerő csökkenése, és a földterületek koncentrálódása várható. A mezıgazdasági kibocsátás-csökkentési lehetıségek során tekintettel kell lenni arra, hogy a mezı- és erdıgazdálkodás a természeti erıforrásokat hasznosítja, ezért elemi érdeke a természeti erıforrások védelme. Az erdıgazdálkodásban az erdıkkel szemben támasztott társadalmi elvárások megváltozásával a fakitermelés súlypontjának eltolódása várható. A természetszerő erdıkben a kitermelt faanyag mennyiségének csökkenése és a természetkímélı technológiák térnyerése várható, míg az intenzív fakitermelések súlypontja a faültetvények területére koncentrálódik. A kibocsátások csökkentése a mezıgazdaságban a földhasználat-váltás megvalósulása, a bioüzemanyagok és a biogáz felhasználás elterjesztése, a szállítások és az anyagmozgatás ésszerősítése és környezetkímélı növénytermesztési gyakorlattal lehetséges. Az erdészet terén a természetes erdıdinamikai folyamatokra alapozott erdımővelési technológiák bevezetésével (költségés energiafelhasználás csökkentés), a hagyományos és energiatakarékos fakitermelési technológiák alkalmazásával (fogat, fa-csúszda stb.) és új erdık telepítésével (szén-dioxid-megkötés fokozása) lehet legfıképp eredményt elérni. A mezıgazdasággal kapcsolatos éghajlatvédelmi eszközök a következık: •
Ösztönözni kell a természetkímélı gazdálkodási módokat, azaz a termıhelyi adottságokhoz és a növény igényekhez igazodó technológiákat, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott fajták alkalmazását. El kell kerülni a szántóterületek indokolatlan növekedését, különös tekintettel azokra a területekre, ahol a szántóföldi mővelésre a termıhelyi adottságok sem teremtenek lehetıséget (belvizes területek, hullámterek, erózióveszélyes területek). Elı kell segíteni az extenzív földhasználati módszerek (legeltetéses állattartás, ártéri tájgazdálkodás) minél szélesebb körben történı elterjesztését.
•
A talajmővelésnél fontos a víztakarékos technológiák, valamint a növények igényeihez igazított talajmővelési módok kiválasztása. Minél kevesebb mőveléssel, a talajforgatások számának csökkentésével és mindig „zárt” talajfelülettel törekedni kell a talaj vízkészleteinek megóvására, illetve a csapadék befogadására és a termırétegben való tárolására.
•
Az üvegházhatású gázkibocsátások számottevı mértékben a gépek használata révén jelentkeznek a mezıgazdaságban. Az energiatakarékos gépek (korszerő), eszközök preferált támogatása elırelépést jelenthet.
•
Nagy termékkibocsátó állattartó telepek létesítése csak abban az esetben fogadható el, ha az állattenyésztésben keletkezı melléktermékek hasznosítása a telepen zárt technológiai rendszerben megvalósul, illetve az intenzív állattartó telepek biogáz üzemekkel kapcsolódnak össze.
Az erdészettel összefüggı éghajlatvédelmi feladatok a következık: •
Mővelési ág szerinti differenciált támogatás szükséges az erdıtelepítéseknél: magasabb támogatás a szántók, alacsonyabb támogatás a mezıgazdaságból kivont legelık erdısítésére. Az erdıterület növelésével 2025-ig várhatóan 270-360 ezer hektárral növekszik a magyar erdık összterülete. Az erdıtelepítések során a fafaj megválasztással ıshonos fák telepítése esetén 2025-re 25-33 millió tonna szén-dioxid megkötés érhetı el, a gyorsan növı fafajok (akác, nyár, fenyık) ültetésével megvalósított ültetvények pedig 47-58 millió tonna szén-dioxid megkötés érhetı el. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem mindenhol kívánatos természetvédelmi szempontból a magasabb szénmegkötéső fafajok telepítése. Az erdısítést/ültetvény telepítését megelızıen figyelembe kell venni a földhasználati szempontokat és a klímaváltozás várható negatív hatásait is. A legelıbıl 53
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
kialakított erdı például csak évekkel késıbb eredményezhet nettó szénnyelést - a talajból származó szén-dioxid kibocsátás miatt évekig több szén-dioxidot bocsáthat ki, mint amennyit elnyel.
3.3.4
•
Szemléletformálás elısegítése az erdık társadalmi és gazdasági támogatottságának növelése érdekében (többek között az illegális fakivágások szigorúbb szankcionálásával).
•
A természetes és természetközeli erdıállományok közcélú (természet- és klímavédelem, közjólét, esztétika) funkcióinak erısítése és társadalmi és közgazdasági elismerése.
•
A természetes folyamatokra alapozott, extenzív – az erdık védelmi feladatainak ellátását jobban szolgáló – erdımővelési technológiák üzemszerő bevezetése, természetkímélı fakitermelési technológiák alkalmazása.
•
Kutatások támogatása pályázati rendszerrel, elsısorban a megfelelı fafaj kiválasztása érdekében, amely kutatás éppen a változó éghajlat következtében jelentkezı kockázatok miatt válik jelentıssé.
Magas energiaigényő termékek hulladékainak hasznosítása, újrahasználat
A hulladékok hasznosítása és az újrahasználat fontos eszköze az éghajlatpolitikának, mert ezáltal jelentıs mennyiségő energia takarítható meg, illetve ez az egyik módja a technológiai eredető kibocsátások csökkentésének. A hulladék lényegében kidobott anyag és energia. A hulladékszegény termékek elınyben részesítése, a hulladékok újrahasznosítása tehát az energiatakarékosság révén közvetetten hozzájárul a klímaváltozás lassításához. Az újrahasznosítás anyag szerinti energia megtakarítását a 3.10. táblázat mutatja. Termék
Hulladék hasznosítás energia megtakarítása
Vas, acél Alumínium
∼74% (80%-os CO2 kibocsátás-csökkentés) ∼95%
Üveg Papír
∼50% (más források szerint 25-40%) ∼60% (más források szerint 28-70%)
3.10. táblázat – Az újrahasznosítással megtakarított energia
Különösen az energiát jelentıs mennyiségben használó ágazatokban kell az éghajlatpolitika prioritásává tenni, hogy váljon elterjedt gyakorlattá az anyagok újrahasznosítása. Ezzel összefüggésben ki kell dolgozni a hulladékgazdálkodás megfelelı módját, hogy a legmagasabb energiaigényő termékek nagyarányú újrahasznosítása megoldható legyen. Ehhez szükséges a lehetıségek feltérképezése, és a megfelelı közgazdasági ösztönzık vagy jogi megoldások alkalmazása (pl. betétdíj) annak érdekében, hogy az energiafelhasználás ezekben az ágazatokban visszaszorítható legyen. A lakossági hulladékban is nagy arányban szereplı papír és üveg győjtésének megszervezése legalább annyira felvilágosítás és a kényelmes megoldások megtalálásának függvénye, mint a gazdasági ösztönzésnek, szükséges ezeknek – az elsısorban hulladékgazdálkodás körébe tartozó – feladatoknak az éghajlatpolitikai oldalról történı támogatása, illetve a prioritások éghajlatpolitikai szemlélető újragondolása. A hulladékgazdálkodás és a biomassza-hasznosítás közös területét jelentik az (elsısorban városi) élelmiszer eredető hulladékok biogáz célú hasznosítása, amelynek fı problémája a begyőjtési rendszer megszervezése. Rövidtávon lehetıség van azonban például német nyelvterületrıl számos mőködı példa adaptálására.
54
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
4. Alkalmazkodás a változó éghajlathoz
“Közelítsünk mindjobban a természet törvényéhez!” Gr. Széchenyi István: Stadium “Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod." Madách Imre
55
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
4 Alkalmazkodás a változó éghajlathoz Hiába csökkentik a világ országai jelentısen az üvegházhatást elıidézı gázok kibocsátását, az egyre gyorsuló éghajlatváltozás legalább 40-50 évig már biztosan éreztetni fogja hatásait. Az ipari forradalom óta folytatott emberi tevékenység miatt ugyanis már a légkörbe van „programozva”, hogy a következı évtizedekben gyakoribbá válnak a szélsıséges idıjárási események, növekszik a globális átlaghımérséklet. A klímavédelemben az alkalmazkodás, tudományos nevén adaptáció az éghajlatváltozással összefüggı hatások és károk mérséklését és a klímaváltozás iránti érzékenység csökkentésére tett erıfeszítéseket jelenti. Az Éghajlatváltozási Keretegyezmény számos cikkelyében utal az adaptáció fontosságára. Kötelezettséget ír elı, hogy az országok az alkalmazkodás megkönnyítésére programokat hozzanak létre. A fejlett államoknak azt is elıírja, hogy anyagi segítséggel támogassák a fejlıdı országokat az adaptáció megvalósítása érdekében. Nagyon fontos, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben az alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések egymás hatását segítsék, támogassák, ne pedig rontsák. Negatív példa, hogy a gyakoribbá váló kánikulák miatt egyre több légkondicionáló berendezés fogy, az emberek sokan így próbálnak alkalmazkodni az új körülményekhez. Márpedig így tovább nı az energiafogyasztás, ami pedig kibocsátás-növekedéssel, és ezért fokozódó globális felmelegedéssel jár, a sok légkondicionáló által kifújt meleg levegı által fokozott hısziget-hatásról nem is beszélve. Pozitív kölcsönhatásra példa az egyre melegedı és szárazabbá váló éghajlat miatt pusztuló felszínő földterületek beerdısítése. Ez ugyanis egyben segíti a további talajerózió megakadályozását és a fák CO2 megkötésével a kibocsátások csökkentését is. A NÉS adaptációs célja tehát az, hogy megerısítse alkalmazkodóképességét az éghajlatváltozással szemben.
4.1
és
megnövelje
Magyarország
Helyzetértékelés, kilátások
Az éghajlatváltozás fokozódó hatásai eltérı mértékben ugyan, de az ország egész területét, a társadalom szinte valamennyi rétegét érintik, illetve érinteni fogják. A NÉS a természetes élıvilágra és a következı szektorokra gyakorolt hatásokat foglalja össze: • • • • •
természetvédelem emberi környezet, humán egészségügy vízgazdálkodás mezıgazdaság: növénytermesztés, állattenyésztés, erdık épített környezet és kritikus infrastruktúra.
Fentieken kívül az éghajlatváltozás közvetlen hatással bír a turizmusra is. A melegebb éghajlat a turistaidıszak kitolódását eredményezheti, de a szélsıséges idıjárási helyzetek esetén csökkenı vízmennyiség, rosszabbodó vízminıség mind a természetes vizekre, mind a vízi parkokra, strandokra kedvezıtlen hatással lehet. A stratégia alkalmazkodási fejezetét a felülvizsgálat keretében további szektorokra, elsısorban a turizmusra, a biztonságpolitikára és a várostervezésre is ki kell terjeszteni.
Ma már felismert és elfogadott tény, hogy gazdasági és társadalmi életünk az egyébként korlátos természeti erıforrásokra támaszkodik és az ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatások legkülönfélébb hasznait élvezi. Az éghajlatváltozás kapcsán különösen fontosak lesznek ezek közül, hogy a természetes élıvilág (különösen az erdı, de ugyanakkor bármely felszínborítottság) kedvezıbb mikroklímát teremt és tart fenn, enyhítve a negatív és szélsıséges hatásokat, ezen kívül szabályozza
56
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
a talaj vízháztartását és akadályozza az eróziót. De említeni lehet a vizes élıhelyek szerepét is a vízminıség fenntartásában és az árvízvédelemben.
Ökoszisztéma szolgáltatások Az ember mint biológiai lény része az ökoszisztémának, létünk nem képzelhetı el a természetes élıvilág és az általa nyújtott szolgáltatások nélkül. Ökoszisztéma szolgáltatásnak nevezzük az élıvilág azon javait, szolgáltatásait, melyeket az ember élete során közvetlenül vagy közvetve felhasznál, így azok állapota az életminıségét meghatározza. Négy alapvetı szolgáltatás típust különböztetünk meg: az ellátó, a szabályozó, a fenntartó és a kulturális ökoszisztéma szolgáltatásokat. Az ellátó szolgáltatás által nyújtott javakat közvetlenül felhasználjuk, elfogyasztjuk, ilyenek pl. az élelmiszerek, az ivóvíz, a fa- és rostanyagok. Az élıvilág szabályozó funkciója közé sorolható az éghajlat-szabályozás, az árvizek mérséklése, a víztisztítás és a talajképzıdés. Fenntartó szolgáltatás a primer produkció (a zöld növények fotoszintézise által), az elemek, vagy a víz körforgalmában játszott biológiai szerep. Az élıvilág kulturális szolgáltatása szerteágazó, többek között jelentıs esztétikai, spirituális, oktató és rekreációs funkciója van.
Ez a felismerés tükrözıdik abban a NÉS által is osztott szemléletmódban, amely szerint az ökoszisztémák nem egyszerően egy szektor a többi közül: a természetes élıvilág állapota az ökoszisztéma szolgáltatások révén a legtöbb szektorra hatással van, és a globális változások elsısorban e szolgáltatások megváltozásán keresztül befolyásolják mindennapi életünket (4.1. ábra).
4.1.ábra - Az ökoszisztémák szerepe a globális változásoknak a társadalmi jólétre gyakorolt hatásában. a) hagyományos nézet, b) az „ökoszisztéma szolgáltatások” koncepciójának figyelembevételével kialakított nézet.
57
KvVM tervezet
4.1.1
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Hatások a természetes élıvilágra
A klímaváltozás Magyarországon – Európa nagy részéhez hasonlóan – nem az érintetlen természetre hat, hanem egy ember által már átalakított tájra. A természetes, önfenntartó rendszerek viszonylag elszigetelt mozaikokban vannak jelen, az átjárhatóság az egyes foltok között egyre csökken az emberi tevékenységnek köszönhetıen, ezáltal a klímaváltozás hatásai iránti érzékenységük, veszélyeztetettségük fokozottabbá vált. Már az éghajlat elmúlt évtizedekben tapasztalt kismértékő változása is jól érzékelhetı átrendezıdési folyamatokat indított el a természetben. Számos élılény a sarkok, illetve a hegységekben a magasabb régiók felé vándorolt, de ezek a folyamtok hazánkban a földrajzi adottságokból adódóan és az ember általi átalakított környezetben korlátozottan tudnak csak megvalósulni. Az ENSZ nemzetközi tudóscsoportjának egyik jelentése szerint a klímaváltozás természetes élıvilágra, a biológiai sokféleségre gyakorolt hatása szempontjából Magyarország a világ egyik legsérülékenyebb országa. Amíg más országokban csak egyes területek esnek az ökológiailag legmagasabb sérülékenységi besorolás alá, addig Magyarországon szinte alig van ettıl eltérı térség. Rosszabb helyzettel Európában csak Belgium, a világon pedig a Dél-Afrikai Köztársaság szembesül. A klímaváltozás miatt bekövetkezı természeti átrendezıdési folyamat fajgazdagság szempontjából elszegényedett, sérülékenyebb társulásokat eredményez, és így további fajok inváziója elıtt nyitja meg az utat, és általában a könnyen terjedı fajok elıretörése várható. Néhány foknál nagyobb felmelegedés esetén olyan mértékben tolódnak el az övezetek, hogy a természetes ökoszisztémák – mai formájukban, mai helyükön – nem lesznek képesek megmaradni. A helyzetet tovább súlyosbíthatja, ha az átmenetek nem lesznek fokozatosak. Ha jelentısen megváltozik a klíma, akkor a természetvédelemnek a megırzésre való törekvés mellett esetenként a változás, a természetes folyamatok (például a vándorlás, egyes fajok lokális kihalása esetén újak megtelepedése) elfogadása, sıt segítése lesz a feladata. Magyarországon az egyes élıhelyek potenciális veszélyeztetettségének megállapítására, a becsülhetı klímaérzékenység számszerősítésére megindultak a kutatások. Az élıhelyek elterjedési térképeinek alapján történt elsı becslés alapján számos élıhely került a kritikusan veszélyeztetett kategóriába (pl. láprétek, éger- és kırislápok, égeres mocsárerdık, mészkerülı bükkösök). További feladat az éghajlatváltozás miatt bekövetkezı közvetett hatásokból, a termıhelyi változásokból (pl. talajvíz-süllyedés), valamint a tájhasználat változásból (pl. szántók felhagyása) adódó veszélyeztetettség becslése. Az élıhelyek klímaérzékenységére ezek figyelembe vételével a tudomány jelenlegi állása szerint a következı becslést adhatjuk. A klímaváltozás során közvetlenül veszélyeztetettek a vizes és/vagy hővös mikroklímát igénylı élıhelyek (pl. lápok, mocsarak); a fajösszetétel, fajkompozíciós átrendezıdés miatt pedig elsısorban a zonális erdık és gyepek (pl. kékperjés láprétek, gyertyános-tölgyesek); az özönfajok (inváziós fajok) elıre jelzett további terjedése miatt közvetve veszélyeztetettek pedig például a hullámterek, homoki gyepek, erdısztyeppes erdık. Összességében Magyarország természetes élıvilágában a klímaváltozás hatására az alábbi fontos változások várhatók: •
az égövre jellemzı vegetáció határainak eltolódása;
•
a társulások és táplálékhálózatok átrendezıdése;
•
a természetes élıvilág fajainak visszaszorulása, különösen az elszigetelt élıhelyeken;
•
hosszú távon a biológiai sokféleség csökkenése;
•
inváziós fajok terjedése, új inváziós fajok megjelenése (pl. a kártevı rovarok és gyomok terjedése);
•
az élıhelyek szárazabbá válása, (pl. vizes élıhelyek eltőnése, homokterületek sivatagosodása);
•
ökoszisztéma funkciók károsodása;
•
a talajok kiszáradása, a talajban lezajló biológiai folyamatok sérülése;
•
a tőzesetek gyakoribbá válása.
58
KvVM tervezet
4.1.2
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Az emberi egészség
A korábbi éghajlati viszonyokhoz szokott embert, emberi kultúrát is új helyzet elé állítja a gyorsuló éghajlatváltozás és annak hatásai. A lakosság egészségi állapotát a jövıben nagymértékben érintheti az egyre szeszélyesebbé váló idıjárás. A szélsıséges idıjárási események közül elsısorban a melegrekordok és a hirtelen növekvı hımérséklet érintik negatívan a lakosság egészségügyi állapotát. Az éghajlatváltozással összefüggı egészségügyi hatások eltérıen érintik a lakosság egyes csoportjait. Az Egészségügyi Világszervezet 2006-os jelentésében megállapította, hogy a 4 év alatti gyerekek, a 65 év feletti idısek, a túlsúlyos emberek és az ágyban fekvı betegek a legérzékenyebbek. A magasabb nyári hımérséklet különösen a városban élıket érinti kedvezıtlenül, ugyanis a városokban 2-15°C-kal melegebb is lehet az építészeti és városbeépítési körülményektıl függıen. Az intenzív fronthatások fokozhatják a balesetveszélyt, és munkateljesítmény-csökkenést okozhatnak. Az egyre melegebb nyarak és enyhébb telek miatt a vírusok, baktériumok, kórokozók elterjedése, populációja lényegesen megnıhet. A kullancsok által terjesztett agyvelıgyulladás (encephalitis) betegség gyakorisága az 1990-2000. években csökkent, de 2001-tıl ismét növekszik (évi átlag 80 eset). A jövıbeni gyakoriságot az enyhe telek és az ország erdıborítottságának változása növelheti. Hasonlóan várható a Lyme-kór, a rágcsálók által terjesztett hantavírus-fertızés, illetve a szúnyogok által terjesztett nyugat-nílusi vírusfertızéses esetek számának növekedése. A hantavírus-fertızések emelkedése a ’90-es évektıl figyelhetı meg - a Dunántúlon, Észak-Magyarországon és az Északalföldön fordultak elı esetek – és várható, hogy mind ez a betegség, mind a szúnyogok által terjesztett nyugat-nílusi vírusfertızés elterjed az egész országban: a jelenleg még évi 20 esetnél kisebb gyakoriság növekedése prognosztizálható. Hosszabb távon a szintén szúnyogok által terjesztett, behurcolt maláriás esetek száma nıvekedhet. A vízben és élelmiszerben elıforduló vírusok a fokozódó meleg miatt szintén nagyobb veszélyforrást jelentenek. Az ivóvízzel, illetve a nem megfelelıen kezelt – elsısorban rosszul hőtött – élelmiszerekkel terjedı bakteriális, vírusos és protozoon fertızések fokozódhatnak. Például a szalmonella esetében nemzetközi adatok szerint az 1°C fokos h ımérsékletnövekedés 2-5%-kal növeli az ilyen megbetegedés gyakoriságát. Ennek alapján várható, hogy az elıre jelzett hıhullámok idején 10-32 bejelentett többletfertızési esettel kell számolni. Az aszályos idıszakokban az egyre melegebb vízhımérséklet kedvez egyes kórokozók szaporodásának, mely a vízparti turizmus esetén lehet kiemelt szempont. Fontos kiemelni, hogy a hirtelen lezúduló esızések és az emiatt kialakuló áradások okozhatnak szennyezıdést létrehozó, vagy szennyezıdés-terjedést elıidézı bemosódásokat. Az éghajlatváltozás során megnyúlik az allergiát okozó pollen kiporzásának idıszaka, és így nı a levegıben a pollenmennyiség. Mindez különösen igaz a parlagfőre. Az éghajlatváltozás bizonyos idıjárási körülmények között negatívan érinti a légszennyezı anyagok koncentrációját. Hosszan tartó napsütés és csekély légmozgás következtében például megemelkedik a felszín közeli ózon koncentrációja a nagyvárosokban és környékén. A kipufogógázokból a napsugarak hatására keletkezı ózon panaszokat okozhat a légúti betegségekben szenvedıknél, például szem-, orr- és toroknyálkahártya-irritációt, köhögést, fejfájást. (A felszín közeli ózon nem tévesztendı össze a magas légköri ózonnal, ami a nap káros sugarait kiszőrve az ózonpajzsot képezi.) A felhızet csökkenése következtében megnövekedı UV-B sugárzás miatt növekedhet a bırrák és a szürke-hályog gyakorisága. A felmelegedés, illetve éghajlatváltozás hatásai emberi és társadalmi veszteségekként jelentkeznek. A társadalmi vonatkozásban az egészségügy és az érintett család büdzséjében jelentkezı többletráfordítások és -kiadások tekintendık lehetséges következménynek. Mindezek ellenére nem alakult ki olyan információs rendszer, amely lehetıvé tenné a legfontosabb alkalmazkodási döntések költség-haszon számításokra támaszkodó megalapozását,
59
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
érdekegyeztetését. Egy-egy részterület adatai alapján közelítı becslések ugyan elvégezhetık, nincs azonban lehetıség sem a szakterületeken belül, sem az egyes szektorok közötti megalapozott összehasonlításon alapuló prioritások megállapítására. Emellett azt sem lehet pontosan tudni, hogy az emberek mennyire informáltak az éghajlatváltozással, illetve a szükséges alkalmazkodással kapcsolatban, mivel lehet befolyásolni magatartásukat. Nincs az éghajlati alkalmazkodásra vonatkozó jogszabályi háttér, gazdasági-mőszaki normarendszer. Nem alakult ki az alkalmazkodást elısegítı, azt folyamatosan irányító intézményrendszer, szervezeti hálózat. Léteznek különbözı kutatóhelyek, egyes intézetek, civil szervezetek a téma kiváló szakértıivel, ezek összehangoltsága azonban alacsony szintő. Nem érvényesül olyan meghatározó szemlélet, tájékoztatást elıirányzó program, amely az éghajlatváltozáshoz történı alkalmazkodás társadalmi elfogadását támogatná.
4.1.3
Vízgazdálkodás
Az éghajlatváltozás hatására módosulhat egyrészt az országban rendelkezésre álló vízmennyiség, másrészt annak minısége is. A víz mennyiségét tekintve a hosszan tartó aszályos idıszakok, valamint az árvizek, belvizek okozhatnak nehézséget. A vízminıséget illetıen a kisebb vízmennyiség miatt a vizek öntisztuló képessége csökkenhet. Ilyen módon egyes szennyezések lebomlása lassabb lesz, ami a vízminıséget befolyásolja. A vízminıségre a hirtelen lezúduló esızések is veszélyt jelenthetnek. A nagymértékő csapadék megnöveli a szennyvíz- és csatornarendszerek terhelését, amelyek akár túlfolyásokhoz, szélsıséges esetekben szennyezések kialakulásához, haváriához vezethet. Az édesvízkészlet a következı évtizedekben a világon és Európában is különleges stratégiai szerepet nyer. Ebben a vonatkozásban a felszín alatti vízkészletek szerepe különösen fontos. Az éghajlat szárazabbá, melegebbé válásával azonban fıként egyre gyakoribb aszályokra számítani, különösen az alföldi területeken. Az Európai Unióban az aszály által érintett területek és emberek száma 20%-kal emelkedett 1976 és 2006 között. Magyarországon az egyik legnagyobb kiterjedéső aszály 2003-ban, illetve 2007-ben következett be. A vízhiány, illetve az aszály nem csak vízgazdálkodási probléma. Közvetlen hatással vannak az emberekre, a természetes élıvilágra és a vizet felhasználó és attól függı olyan gazdasági ágazatokra, mint a mezıgazdaság, a turizmus, az ipar, az energia és a közlekedés. Az aszály miatt nı az erdıtüzek kialakulásának veszélye. Hatására a talaj elszegényedik természeti erıforrásokban. Annak érdekében, meg lehessen birkózni a vízhiánnyal és az aszállyal, elsıként azt kell elérni, hogy a gazdaság és a háztartások vízfelhasználása hatékony és takarékos legyen. A víztakarékosság energiatakarékosság is egyben, mivel a víz kivétele, szállítása és kezelése jelentıs energiaigénnyel jár. A magyarországi vízgazdálkodásban az árvízvédelem fokozódó jelentıségével kell számolni. Már csak azért is, mert az árvízi elöntéseknek kitett területeken kockáztatott vagyonérték több mint 5 ezer milliárd forint. Az árvízvédelmet nehezíti, hogy a felszíni vízkészletek 95%-a külföldi eredető, a 3 3 vízforgalmat a Dunán, Dráván és Tiszán évente 112 km beérkezı és a 118 km távozó víz jelenti. Nemcsak a nagyobb és közepes folyókon nı az árvizek kialakulásának kockázata, hanem a gyakoribbá váló záporok miatt a hegy- és dombvidéki kisvízfolyásokon is. Az árvizeknek leginkább kitett Tiszán az árhullámok kezelésében sokat segíthet a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program megvalósítása. A program egyrészt az árvizek lefolyásának gyorsítását, másrészt a víz tározókba vezetését és visszatartását célozza. Számítások elvégzése szükséges, hogy az idıszakosan víz borította területek miatt milyen mértékben nı a természetes metán-kibocsátás, és ezáltal ennek milyen hatása van az éghajlatváltozásra. A programban javasolt árapasztó tározók és lefolyásgyorsító beavatkozásokat a 4.2. ábra szemlélteti.
60
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
4.2 ábra - A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése Tervben vizsgált és javasolt árapasztó tározók, lefolyásgyorsító beavatkozások
A belvízvédekezés vízgazdálkodási feladatainak távlati stratégiáját az éghajlatváltozás alapvetıen nem befolyásolja, továbbra is fel kell készülni tél végén és tavasz elején szélsıséges belvizek kialakulására. A belvízvédekezést sokkal inkább befolyásolja a területhasználat alakulása, ezért a belvízvédekezés és a területhasználat fejlesztését egymással szoros összhangban célszerő végezni. Az Alföld erdısítési programjához csatlakozóan célszerő kijelölni azokat a ma belvízjárta területeket, ahol az erdı párolgást növelı, természetes „szivattyúként” jelentkezı hatása segítheti a belvíz kérdés rendezését, ugyanakkor a belvizek természetes öntözı hatása elınyösen segíti az erdıtelepítést. A globális melegedés fokozódásával egyre gyakrabban, egyre többet, egyre több helyen kell öntözni. Ugyanakkor az öntözés vízgazdálkodással összefüggı stratégiájának alakításánál számolni lehet azzal, hogy részben a növénytermesztési gyakorlat is alkalmazkodik az éghajlatváltozáshoz, például szárazságot jobban tőrı haszonnövények vetésével. Gondban lehetnek a kisebb, helyi vízforrásokra telepített öntözések is, hiszen a gyakrabban, nagyobb mértékben, és tartósabban elapadó kisvízfolyások csökkenthetik a vízellátás biztonságát. Ugyanezt idézheti elı, ha nyáron a talajvízszint erıteljesen süllyed. Ilyen körülmények között megnövekszik az öntözés számára biztonságot nyújtó víztárolások szerepe. Az éghajlatváltozás mindenképpen kikényszeríti a
61
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
víztakarékos öntözési eljárások, a mikroöntözések különbözı módozatainak nagyobb arányú terjedését. Az éghajlatváltozás a települési és az ipari vízgazdálkodást csak áttételesen, hosszabb távon érinti. A szennyvíztisztítás kialakításánál figyelembe kell azonban venni, hogy a tisztított szennyvizeket befogadó vízfolyások vízhozamai és a „természetes öntisztuló képessége” általában csökkenhet. Figyelembe kell venni azt is, hogy a biológiai tisztítási eljárások elsıdlegesen hımérsékletfüggık, és a hımérséklet növekedése módosíthatja a tisztítási eljárások jövıbeli hatásfokát. Az éghajlat szárazabbá válása, a párolgás növekedése és a folyók lefolyásának csökkenése következtében változhat a tavak vízháztartása. A növekvı párolgás miatt számos, különösen ma is kismérető tó felülete erısen csökkenhet, alföldi tavaink közül több kiszáradhat. A három legnagyobb természetes tó - Balaton, a Velencei-tó, Fertı-tó - vízforgalma lelassulhat, a víz kicserélıdésének ideje megnövekedhet. Ezzel együtt nıhet átlagos sótartalmuk, szikes jellegük. Valószínőleg feldúsulnak tápanyagban, ami kedvezıtlenül befolyásolja az oxigénviszonyokat, így javulhatnak a kórokozó baktériumok túlélési esélyei. A felszín alatti vizek is fokozottan érzékenyek az éghajlatváltozásra. Különös jelentıséggel bír ez a tény, mivel az ivóvízellátás és általában a közmőves vízellátás mintegy 90%-ban felszín alatti vizeken alapul. A klímaváltozás elsısorban a felszín alatti vizek áramlásának peremfeltételeit jelentı utánpótlást és a felszíni megcsapolást befolyásolja. Mind a talajvizek, mind a rétegvizek tekintetében az Alföld térsége és - kisebb mértékben - a Dunántúli-középhegység karsztvíz-készlete minısül leginkább veszélyeztetettnek. A növekvı párolgás a felszín alatti vízkészlet drasztikus csökkenését is okozhatja. A prognosztizált éghajlatváltozás hatásaként növekvı ár- és belvizekre, gyakoribbá váló aszályos idıszakokra lehet számítani.
4.1.4
Mezıgazdaság
Az idıjárás szeszélyességére rendkívül érzékeny a mezıgazdaság. A kiegyenlítetlen évszakváltozások miatt az élıvilág biológiai egyensúlya idırıl-idıre felborul, amely kihat a talajban élı mikroorganizmusoktól kezdve a kártevıkön át, szinte valamennyi az agráriumra hatással lévı élı szervezetre. Többször elıfordult az elmúlt idıszakban, hogy az országban különbözı helyeken egyszerre okoz gondot az aszály, valamint az ár- és belvíz. Ezek a szélsıséges vízháztartási viszonyok jelentıs gazdálkodási kockázatot jelentenek. A szélsıséges vízháztartási viszonyokhoz történı alkalmazkodás legfontosabb eleme a mezıgazdaság szempontjából a termıhely aktuális állapotának megfelelı földhasználati mód kiválasztása. A megfelelı mezıgazdasági földhasználat váltás (szántó gyep konverzió, szántóterületek erdısítése) kellıen stabil termelési szerkezetet hozhat létre hazánkban, ennek hiányában azonban a mezıgazdasági ágazat a klímaváltozás által leginkább kiszolgáltatott szektor lehet.
A mezıgazdaság szempontjából jelentıs veszélyeztetı tényezı a jégesı. Részaránya az elmúlt 35 éves megfigyelés alapján az összes biztosított kárnemen belül 20,52 százalék volt. A legveszélyeztetettebb a dél-dunántúli területen Tolna-Baranya térsége, illetıleg a Duna-Tisza köze. A gazdasági kockázatot csökkentette, hogy elterjedt védekezési mód lett a hálós védekezés, elsısorban a történelmi borvidékeken fekvı szılıültetvényeknél. A mezıgazdasági biztosításokon belül az ár- és belvizek által okozott károk együttesen 18,4 százalékot tesznek ki. A belvíz országos szinten csapadékos évjárattól, illetve árvíztıl függıen 100150.000 hektárt is érint. A belvíz veszélyeztetettség tekintetében a Berettyó-Körösvidék áll elsı helyen, ahol a kedvezıtlen talajtani adottságok (nagy agyagtartalom, rossz vízvezetı képesség, nagy
62
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
raktározó képesség, nagy holtvíztartalom stb.) is közrejátszanak. Úgyszintén kedvezıtlennek ítélhetı a Tisza-Maros szöge, részben hasonló okok miatt. A kifejezetten a csapadékvíz okozta talajeróziós károk az ország termıterületének 40 százalékát érintik. Az eróziós jelenségek sújtják a mezıgazdasági területen kívül az ipari, illetve lakott térségeket és a kiépített infrastruktúrát is (pl. feltöltıdés, sárelöntés stb.) A szél okozta károk potenciálisan valamennyi termıterületet érinthetik. Egyrészt a talaj értékes, tápanyagban gazdag felsı rétegének elsodrása, másrészt a fejlıdı növény betemetıdése miatt okoz gondot a szélerózió, azaz a defláció. A leginkább kitett térségnek számít a Duna-Tisza köze, KözépTiszavidék, Gyıri medence, Dunai Alföld, Nyírség. A humán-egészségügyi fejezetben már említettekhez hasonlóan a globális felmelegedés hatására elszaporodhatnak a könnyen terjedı kártevık, kórokozók, gyomok. Új fajok jelenhetnek meg a már jelenlévık visszaszorításával. Az állattenyésztés állatfajtól és tartásmódtól függıen eltérıen reagál a klímaváltozásra. A klímaváltozás az intenzív állattartásra erıteljesebb hatással lesz. Az intenzív tartású sertés-, szarvasmarha- és baromfifajták fokozottan érzékenyek, és az egyes sokkhatásokra azonnali teljesítménycsökkenéssel reagálnak. Az extenzív típusok, például a magyar szürkemarha, a mangalica sertés, a rackajuh és a parlagi tyúkfajták genetikai adottságaikból és a külterjes tartástechnológiákból adódóan nagyobb alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Nı az állatok vízés árnyékigénye, amelyrıl külön is gondoskodni kell. Fontos az állatfajták nemesítése során a teljesítmény és minıség mellett a klímaváltozás hatásait jobban tőrı tulajdonságok figyelembe vétele, másrészt a tartási feltételek javítása. Az erdıkben elıforduló fafajok jelenleg is a klimatikus tényezık által kijelölt határokon, vagy azok közelében tenyésznek. Ezek a határok bizonyos idıbeli késéssel követik a klímazónák térbeli változását. A „korrekció” ezért várhatóan a szélsıséges évek egymás utáni egyre gyakoribb jelentkezése miatt fellépı tömeges pusztulás formájában történik majd meg, ami szénkibocsátást is eredményez. Valószínősíthetı, hogy a klímaváltozás fokozódásával a nyolcvanas-kilencvenes évek tömeges pusztulásánál is súlyosabb helyzet alakul majd ki. A felmelegedés hatására a tavaszi fakadás idıpontja akár 40 nappal korábbra kerülhet, ami a fák betegségeinek erıteljességére és terjedésére ma még elıre nem látható hatással lesz. A felmelegedés által elsıdlegesen sújtott erdıtakaró faállományai az egyes alföldi erdıtípusok, a síkvidékeket környezı dunántúli dombvidékek cseres-kocsánytalan tölgyesei és a (zonális) elterjedési határuk közelében álló bükkösök lesznek. A felmelegedés a tőzgyakoriság mellett a tüzek pusztító erejét is fokozza: nı a keletkezı tüzek terjedési sebessége és intenzitása.
4.1.5
Épített környezet
Az épített környezet alakításakor ma még csak ritkán számolnak az éghajlatváltozással, márpedig az épületeken belül tartózkodó emberek komfortérzetére a nyári kánikulák igencsak befolyással vannak. Az épületek tervezésénél a lakosság és az építıipari szakma is elsısorban a téli hıveszteségek csökkentésére koncentrál. A közgondolkodásban a hıelvezetésének javítására is.
hıszigetelés
mellett hangsúlyt kellene helyezni az épületek
Hasonlóképp nem szempont a nyári esızések ritkábbá válása, illetve télen a hó mennyiség növekedése. A szélsebességek maximumának várható növekedése szintén nincs napirenden a mai építıipari gyakorlatban. A tetıfedések, homlokzati burkolatok rögzítésére kidolgozott tervezési iránymutatások e tekintetben nem biztosítanak elegendı tartalékot, ezért a szélsebesség növekedése a jövıben mind a meglévı, mind új épületek esetén gondot jelenthet. Ugyanakkor az építési hatóságok és a biztosítók is kiemelt szempontként kezelik az árvízveszélyes területeken történı építkezések hatósági és gazdasági eszközökkel való korlátozását. Az éghajlatváltozás épületekre gyakorolt hatását a 4.3. táblázat szemlélteti.
63
KvVM tervezet
Nyári átlaghımérséklet 1,5-1,8 °C-os emelkedése
Nyári csapadékmennyiség csökkenése kb.7,5-8,9%-kal Téli átlaghımérséklet 1,2-1,4°C-os emelkedése Téli csapadékmennyiség növekedése kb. 8,2-9,7%-kal Talajnedvesség nagyobb szélsıségek közötti ingadozása
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
- Hőtés szerepe felértékelıdik, az általános építészeti tervezés mellett már nem lehet belsı hıkomfortot biztosítani, de passzív eszközökkel (árnyékolás, hıtárolás, éjszakai szellıztetés) komfortos házak építhetık. - Megnı a passzív épülettervezési eszközök szerepe. - Nagyvárosi környezetben (hısziget) sok esetben a passzív hőtés eszközrendszerével már nem lehet megfelelı belsı légkomfortot biztosítani, de vidéki környezetben a passzív eszközök még elégségesek. Kertek, tetıkertek öntözési igénye megnı. A főtési energiaigény átlagosan akár 10%-kal csökken. A hóteher számításában lévı biztonsági tényezık még elégséges eredményt adnak a tényleges terhelésre vonatkozóan. Az épületek – alapozáson keresztül ható – állékonyságának veszélyeztetése
4.3. táblázat - Az éghajlatváltozás hatása az épületekre
Kiemelt figyelmet érdemel a „kritikus infrastruktúra”. Ez a fogalom azokat a létesítményeket, szolgáltatásokat és információs rendszereket foglalja magába, amelyek mőködésképtelenné válása gyengítı hatással lenne a nemzet biztonságára, a nemzetgazdaságra, a közegészségre és a közbiztonságra, valamint a közigazgatás hatékony mőködésére. Bár a magyarországi kritikus infrastruktúrákra mindez ideig nem készült tudományos igényő elemzés, az Országos Katasztrófavédelmi Fıigazgatóságon e tárgykörben 2001 óta folynak vizsgálatok. Kiemelt feladatként kezelik a lakosság ellátása szempontjából meghatározó áram-, gáz- és ivóvíz (szennyvíz) szolgáltatást, vizsgálják a közlekedés különbözı ágait (közúti, vasúti, vízi, légi), a távközlést, az informatikai hálózatokat, az energiaellátást (elektromos áram, üzemanyag, szén, gáz, távhı-ellátás), valamint az árvízi védmővek állapotát. A kritikus infrastruktúra védelmével kapcsolatban új és egyre súlyosabb szempontként jelentkeznek az éghajlatváltozás növekvı hatásai, amelyek fokozzák annak sérülékenységét. Várhatóan nı a szélsıséges idıjárási események folytán bekövetkezı zavarok valószínősége elsısorban a közúti és kötöttpályás közlekedésben, az áramellátás (távvezetékek sérülése), az ivóvízellátás (vízbázis sérülése) és ezekkel összefüggésben a közellátás, valamint az info-kommunikáció terén.
4.2
Alkalmazkodási feladatok
Amíg a klímavédelemben a kibocsátás-csökkentési törekvések csakis globális összefogás esetén vezethetnek eredményre, addig az alkalmazkodási lépések helyi és regionális szinten önállóan is sikeresek lehetnek. Mindkét esetre ugyanakkor igaz az, hogy a cselekvés halogatása miatt olyan természeti, társadalmi és gazdasági károk következhetnek be késıbb, amelyek nagyságrendekkel felülmúlhatják a hatások megelızéséhez, mérsékléséhez szükséges ráfordításokat. Az IPCC éghajlati hatásokkal, sérülékenységgel és alkalmazkodással foglalkozó munkacsoportja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kapcsán a következı szempontokat fogalmazta meg: •
A társadalom ma is alkalmazkodik megelızéssel, védekezéssel az éghajlati hatásokhoz, de elavult eljárásokkal, elszigetelt megoldásokkal. Ezeket kiinduló szempontként kell kezelni.
•
Klímaváltozási szempontból a világ különbözı térségeinek sérülékenysége nem csak az éghajlati kockázatoktól, de a régiók fejlettségétıl is függ.
64
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
•
A fenntartható fejlıdés érvényesítése ellenállóbbá teszi az országokat a klímaváltozás hatásaival szemben.
•
Az alkalmazkodás lépései nem kerülhetnek ellentmondásba a kibocsátás-csökkentéssel.
•
A felsorolt szempontok mind a szakterületi, mind a horizontális feladatok kialakítása során támpontul szolgálnak.
4.2.1
A természetes élıvilág és természetvédelem
A természetes élıvilág alkalmazkodása kétféle módon történik: a élıvilág képes maga alkalmazkodni a változó környezethez (autonóm adaptáció), de az alkalmazkodás folyamatát külsı beavatkozással is lehet segíteni (tervezett adaptáció). A stratégia által megfogalmazott cselekvések fı célja az, hogy az élıvilág saját alkalmazkodóképességét fenntartsák, és lehetıség szerint növeljék. Az éghajlatváltozás káros hatásainak a mérséklésére elsısorban az élıhelyek éghajlatváltozással szembeni alkalmazkodóképességének javításán keresztül van lehetıség. A természetes ökoszisztémák önfenntartó, önszabályozó képességébıl következik, hogy autonóm adaptációra képesek. A természetes ökoszisztémák már ki voltak téve klímaváltozásnak a földtörténeti múltban, de akkor ennek mértéke és sebessége természetes volt, valamint összefüggı természeti táj borította a Földet, amely lehetıséget adott az élılények számára a vándorlásra. Napjainkban azonban nem ez helyzet.
Az élıvilág alkalmazkodóképességét alapvetıen az élıhely természeti állapota határozza meg. Minél természetesebb és változatosabb az élı rendszer, annak fajösszetétele, vízellátottsága, annál ellenállóbb az élıvilág, annál nagyobb adaptációs kézséggel rendelkezik. De hasonlóan fontos az élıhelyek közvetlen környezetének (élıhely-mozaik) természetessége, termıhelyi és élıhelyi változatossága, gazdagsága, illetve a tágabb kultúrtáj átjárhatósága az élıhelyek fajai számára, ezért fontos az élıhelyek közötti természetes kapcsolat fenntartása, illetve helyreállítása. A természetvédelem esetében a klasszikus közgazdasági szemlélető értékelés nehezen megoldható. Gazdasági és társadalmi életünk az egyébként korlátos természeti erıforrásokra támaszkodik és az ökoszisztémák legkülönfélébb hasznait (szolgáltatásait) élvezi anélkül, hogy ezt pénzben kifejezné. Noha vannak módszerek, a haszonvételek pénzben történı kifejezésére, a természetvédelem esetében nem végezhetı el pl. a klímaváltozás okozta kár vagy egy beavatkozás hasznának (kárcsökkentés/megelızés) precíz kalkulációja, mint ahogy az sok más szektor esetében megoldható. Míg stabil környezeti feltételek között sok fajt és élıhelyet jó eséllyel meg lehet ırizni megfelelı mérető természeti területek megtartásával, addig egy megváltozó klímában – amikor is a fajok vándorlása és az élıhelyek elmozdulása várható – nagy jelentısége lesz a tágabb környezet állapotának, ami döntıen más szektorok kezelésében van. Jelentıs klímaváltozás esetén (amire a következı évtizedekben nagy esély van) a biológiai sokféleség megırzéséhez az szükséges, hogy a természetvédelmi szempontokat minden érintett szektor tevékenységébe integráljuk. Szektorközi együttmőködés és összehangolt szabályozás nélkül eredményes alkalmazkodás nem képzelhetı el. Ez jelentıs részben a már folyamatban levı programok (Agrár- és erdı-környezetvédelmi program, a természetes folyamatokra alapozott Pro Silva típusú erdıgazdálkodás, az ökológiai szempontokat is figyelembe vevı EU Víz Keretirányelv) kiteljesedését és ökológiai szempontok szerinti esetleges továbbfejlesztését jelenti. Az elvégzendı feladatok ez alapján két fı csoportba sorolhatók: (A) A helyben történı adaptáció elısegítése, a meglévı biológiai sokféleség megırzése, gazdagítása, természetességének fenntartása és javítása érdekében (nem csak a védett területeken):
65
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
•
Természetvédelem: a klímaváltozásra érzékenynek tartott élıhelyek és fajok prioritási listáinak kialakítása; a biológiai (táji, faji, genetikai stb.) sokféleség megırzése, illetve regenerációja; a vizes élıhelyek vízmegtartó képességének helyreállítása, esetleges vízpótlási lehetıségek kidolgozása; a szükséges élıhely-rekonstrukciók megvalósítása illetve folytatása; az élıhelyek heterogenitásának, mozaikosságának és a különbözı szukcessziós stádiumoknak a fenntartása; a várhatóan megnövekvı inváziós veszélyt csökkentı, az elfogadható (legkevésbé rossz) kolonizációkat segítı kezelési módok bevezetése; a folyamatok nyomon követésére a monitorozó tevékenység erısítése.
•
Vízgazdálkodás: a vízlevezetés kényszerének feloldása; a tározók ökológiai szempontok figyelembevételével történı üzemeltetése; vízjogi engedélyeztetés rendszerének felülvizsgálata (talaj és mélységi vizek használata). Az EU Víz Keretirányelvben meghatározott komplex vízgazdálkodási rendszer megvalósítása az ökológiai elıírások, a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével.
•
Erdészet: a védett és a nem védett természeti területeken a természetes folyamatokra alapozott, természetszerő erdıgazdálkodás általános alkalmazása, a folyamatos erdıborítás fenntartása, az erdık változatosságának (táji, termıhelyi, faji, szukcessziós, genetikai stb.), az erdıkben zajló természetes folyamatok és a természeti értékek minél teljesebb megırzése; pufferterületek biztosítása az érzékeny élıhelyek környezetében.
•
Mezıgazdaság: a hagyományos tájgazdálkodás elemeinek (gyepek kaszálása, legeltetése), fenntartása, újraélesztése; pufferterületek biztosítása az érzékeny élıhelyek környezetében, és elsısorban itt, de lehetıleg máshol is a kevésbé intenzív, kisebb környezetterheléssel járó gazdálkodási módok elıtérbe helyezése; földhasználat-váltás.
(B) A természeti területeket körülvevı táj átjárhatóságának fokozása, a fajok vándorlásának elısegítése érdekében (elsısorban a ma védelemben nem részesülı területeket érintı intézkedések): •
Természetvédelem: a természetes élıvilággal rendelkezı területek közt a vándorlás lehetıségének biztosítása; a különbözı védettségi státuszú területek, valamint a Nemzeti Ökológiai Hálózat értékelése éghajlatváltozási szempontból, konfliktuspontok azonosítása; a természetvédelmi és Natura 2000 területek továbbfejlesztése, határainak rendszeres felülvizsgálata a fajok és társulások elmozdulásának megfelelıen.
•
Vízgazdálkodás: ökológiai szempontú, az EU Víz Keretirányelv javaslatainak megfelelı vízgazdálkodás; az élıhelyek vízmegtartó képességének helyreállítása, az esetleges vízpótlási lehetıségek kidolgozása. Arra kell törekedni, hogy a vízellátottság és a vízjárás a természetes állapotot közelítse, az eredetileg vízjárta, jelenleg belvizes területeket vissza kell adni a természetnek, összhangban a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése vonatkozó részeivel. Ártéri vízgazdálkodás közelítése a természeteshez (pl. fokgazdálkodás); csatornahálózat felülvizsgálata; vizes élıhelyek területének növelése.
•
Erdészet: a természetszerő erdıkre és a faültetvényekre vonatkozó szabályozások elkülönítése; a természetszerő (pl. Pro Silva mozgalom) gazdálkodás elterjesztése, nagykiterjedéső tarvágások megszüntetése; az erdıssztyepp zónában kis záródású erdık fenntartása; erdıtelepítések lehetıleg ıshonos fafajokkal, mind a jelenlegi erdızóna, mind az alföldi erdıssztyepp területeken.
•
Mezıgazdaság: az agrártáj heterogenitásának, mozaikosságának (mezsgyék, sövények, fasorok, kis parcellaméret) növelése; talaj- és vízkímélı technológiák alkalmazása; extenzív és ökológiai gazdálkodási formák elıtérbe helyezése.
•
Közlekedés: utak nyomvonalának kijelölésekor a természetvédelmi szempontok figyelembe vétele; ökológiai átjárók (vadátjárók) létesítése a fıutakon és az autópályákon, ezek szegélyére ıshonos fajokból álló sövények erdısávok telepítése.
66
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Horizontális feladatok: •
A természetvédelem klímapolitikájának kialakítása és összehangolása az erdészeti, agrár-, energia- és vízgazdálkodási szektorokkal: o
a természetvédelmi szempontok érvényesítése az ágazati jogszabályokban és támogatási rendszerekben;
o
a természetvédelem klímapolitikájának összehangolása az agrár- és erdıkörnyezetvédelmi programokkal, a Víz Keretirányelv tevékenységével és a vidékfejlesztési politikával;
o
az éghajlatváltozás ökológiai szempontjainak (pl. biológiai sokféleség megırzése) beépítése a területi szabályozási tervekbe és a szakhatósági engedélyezések rendszerébe, valamint fenntartható használathoz kialakítandó eszközrendszerbe.
•
Állandó ágazatközi klímapolitikai szakmai-konzultációs testület létesítése az adaptációs tevékenység továbbfejlesztésére, a többi szektorba való integrálás elısegítésére.
•
A tudásalap szélesítése, tudományos kutatások indítása és folytatása a klímaváltozás ökológiai hatásainak feltárására a sikeresebb alkalmazkodás érdekében.
•
A társadalom tudatosabbé tétele a téma iránt, minél szélesebb társadalmi kör bevonása az intézkedésekrıl szóló döntésekbe és azok végrehajtásába.
•
A klímaváltozással kapcsolatos ökológiai változások figyelemmel kísérésére országos monitoring-hálózat kialakítása a meglévı monitorozó rendszerek hálózatába integráltan, lehetıség szerint nemzetközi monitorozó hálózatokhoz kapcsolódva.
4.2.2
Emberi egészség
A lakosságot elsısorban arra kell felkészíteni, hogy az általuk nem befolyásolható hatásokhoz tudjanak alkalmazkodni Az emberek egészségének fenntartását, javítását rendkívül sok módon kell biztosítani. Ezekbıl néhány fontos feladat: •
A lehetséges veszélyekrıl a lakosságot rendszeresen tájékoztatni kell (például ózonriadó).
•
A fıvárosban már mőködı Klíma Egészségügyi Hálózatot országosan ki kell terjeszteni.
•
Hıségtervet kell kidolgozni különös tekintettel a lakosság felkészítésére.
•
A közegészségügy belsı szervezeti és mőködési rendszerét felül kell vizsgálni az éghajlati alkalmazkodás követelményeinek átfogó integrálása érdekében.
•
Felül kell vizsgálni a kiegészítı oltások bevezetésének lehetıségét, és az oltási gyakorlatot
•
A lakosság éghajlatváltozás szempontjából érzékeny csoportjai számára meg kell teremteni a megkülönböztetett ellátás feltételeit.
•
Fontos a nemzetközi tapasztalatok folyamatos átvétele, és az elért kutatási eredményekre alapozva az egészségügyi szakmai felkészültség folyamatos növelése minden érintett szinten.
•
A növekvı hımérséklet szempontjából a beltéri és kültéri munkahelyeken az egészséget nem veszélyeztetı munkafeltételeket kell biztosítani és biztosíttatni, illetve megkövetelni.
•
Közhasználatra is alkalmas, hıségtıl elszigetelt, hőtött helységeket kell kialakítani
•
Az erısen felmelegedı, egészségi kockázatot jelentı városi „hıségzónákat” ki kell jelölni. Ezeken a részeken a tömegközlekedés lehetıségeit bıvíteni kell, enyhülést nyújtó berendezéseket (például ivókutak, fásítás, hőtött közösségi helységek, általában az árnyékolás, a szellızés) kell kialakítani.
•
A településrendezési tervek kidolgozásánál, a településszerkezet kialakításánál figyelembe kell venni a városi hıségzóna lehetıségét, mint reális veszélyt és kialakulását meg kell elızni tudatos várostervezéssel, körültekintı építészeti megoldásokkal.
67
KvVM tervezet
•
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Fel kell térképezni az építésügyi szabványok átalakításának lehetıségét, szükségességét olyan szempontból, hogy a tervezett épületek jobban megfeleljenek a megváltozott idıjárási feltételeknek, és fokozott védelmet nyújtsanak az egyre emelkedı hımérséklet ellen.
4.2.3
Vízgazdálkodás
Az ivóvíz minıségének, mennyiségének védelme, illetve fenntartása érdekében csökkenteni szükséges a felszín alatti vízkészletek igénybevételét, az ipari és egyéb vízhasználatot. Javítani kell a szennyvíztisztítás hatásfokát, és fel kell készülni az árvizekre és aszályos idıszakokra. Mindez érdekében az alábbi intézkedéseket feltétlen szükséges megtenni: •
Új, víztakarékossági módszereket kell kidolgozni. A takarékosságot hirdetı kommunikációs kampányokat kell indítani. A vízhasználat hatékonyságát növelni kell részben technológiaváltással, részben pedig ismeretterjesztéssel.
•
A vízvisszatartást elı kell mozdítani, egyrészt a belvízrendszerek mőködésének komplex kezelésével (pl. altalajlazítás, elvezetı- és csatornarendszerek felülvizsgálata és esetleges felújítása vagy felszámolása), másrészt a vizes élıhelyek megırzésével, helyreállításával.
•
Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program megvalósítása.
•
Az EU Víz Keretirányelv éghajlatváltozással kapcsolatos összefüggéseinek kiemelt feladatként történı kezelése, elsısorban az éghajlatváltozás- vízminıség-vízhasznosítás és jó ökológiai állapot kapcsolatrendszerben.
•
Az EU Árvíz Irányelvben elıírt árvízi kockázati térképek és kockázatkezelési tervek elkészítése.
•
A felszín alatti, karsztra alapozott vízellátás fokozott figyelmet és jelentıs beruházásokat valamint képzést igényel a lezúduló nagy esık növekvı száma miatt a biztonságos vízellátás érdekében.
•
Az ipari vízhasználat terén szükséges megvizsgálni, hogy mely szektor terén lehetséges a vízhőtéses technológiáról áttérni más technológiára, és ahol lehetséges, ott ösztönözni kell azt.
•
A csatornarendszereket alkalmassá kell tenni a hirtelen, nagy mennyiségben lehulló csapadék befogadására.
•
Az éghajlatváltozás összetett hidrológiai következményeit fel kell tárni és a tudásalapot bıvíteni kell, különös tekintettel a Duna és a Tisza vízrendszereinek nemzetközi együttmőködést igénylı területeire.
4.2.4
Mezıgazdaság és erdıgazdálkodás
A mezıgazdaságban a legfıbb kihívás, hogy a változó feltételeknek leginkább megfelelı fajták termesztése és tenyésztése és a természetvédelmi szempontok fokozott mértékő érvényesítése. A növénytermesztésben talajkímélı gazdálkodási módokat, és víztakarékos mővelési módokat kell alkalmazni, az állattenyésztésben a technológiát kell fejleszteni. Lehetıség szerint az éghajlatváltozás relatív elınyeit, például a megnövekvı napsütéses órák számát a termelés növelésére ki kell használni. Az erdészetben az erdık életképességének, biológiai sokféleségének védelme a feladat és mérsékelni kell az erdıtüzek kockázatát is. A fenti célok elérése érdekében az alábbi intézkedéseket, lépéseket szükséges megtenni: •
A növénynemesítés felgyorsítása, a legmegfelelıbb fajtaválaszték megválasztása alkalmazkodóképességi vizsgálatok alapján. Az állatfajták nemesítése során a teljesítmény és minıség mellett hangsúlyt kell fektetni a klímaváltozáshoz
68
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
•
Takarékos öntözéstechnológia, belvíz- és aszályveszély megelızését szolgáló többhatású mővelés, a jégverés okozta károk elleni védekezéstechnológia fejlesztése, és alkalmazásának elterjesztése.
•
Aszálykárok ellen információs rendszer kiépítése, a leginkább érintett régiókban víz-visszatartás és a folyamatos növénytakarás biztosítására, vizes élıhelyek visszaállításaAz agrárkörnyezetvédelmi program keretében kidolgozott megközelítések széleskörő alkalmazása, ezen belül az érzékeny természeti területeken és a Natura 2000 területeken valamint környezetükben a természetkímélı gazdálkodás minél nagyobb területen történı megvalósítása.
•
A táj mozaikosságának (mezsgyék, sövények, fasorok) növelése.
•
Az ıshonos állatfajok egyedszámának növelése állami támogatással és az extenzív állattartás feltételeinek javítása.
•
Állattartó telepeken szigetelés, szellıztetés innovatív, „klímabarát” módon, minél nagyobb hányadban megújuló energiaforráson alapuló módszerek kifejlesztésével.
•
Az állattartásnál a keletkezı trágya környezetbarát felhasználása, a keletkezı biogáz összegyőjtését és helyi hasznosítását ösztönzı pályázati rendszer kiépítése.
•
A mezıgazdasági biztosítási rendszer új alapokra helyezése.
•
Az erdıterületek nagyságának növelése, az erdıssztyepp zónában kis záródású erdık fenntartása. Ugyanakkor a fás szárú energetikai ültetvényeket nem az erdıtörvényben, hanem azon kívül kell kezelni. A Nemzeti Erdı Programban tervezett erdıterület-növelésben ne szerepeljen energiaültetvény.
•
A természetes erdıdinamikai folyamatokat figyelembe vevı és folyamatos erdıborítást eredményezı erdıgazdálkodás, telepítésnél az éghajlatváltozás hatására módosuló új termıhelyi viszonyoknak megfelelı ıshonos fafajok illetve mediterrán erdı tervezése, az energetikai célú telepítések környezeti hatásvizsgálatának elvégzése.
•
A települési zöldterületek (közkertek, közparkok) nagyságának megırzése, növelése, fásításnál a hıségtőrı (dél-európai) fajok alkalmazásának elıtérbe helyezése.
•
A természetközeli felújítási módokat nem akadályozó, hosszú távon is fenntartható mérető nagyvadállomány fenntartása.
•
A tőzkockázat mérséklési lehetıségeinek áttekintése, a leggyúlékonyabb ültetvény-típusok visszaszorítása a leginkább tőzveszélyes területekrıl.
4.2.5
Épített környezet
Az épített környezet terén az energiafelhasználást csökkentı építészeti megoldások kidolgozására, széles körő alkalmazásának terjesztésére van szükség. Csökkenteni kell az épített környezet és a természetes élıvilág közti feszültségeket, a kritikus infrastruktúra fokozott védelmének biztosítása ugyancsak feladat. A fenti célok elérése érdekében az alábbi intézkedéseket szükséges megtenni: •
Építési elıírások, szabványok felülvizsgálata, szigorítása az éghajlatváltozással együtt járó hatásoknak megfelelıen (árvíz- és földcsuszamlás veszélye, tartószerkezeti állékonyság, épülethatároló szigetelések, anyagfáradás), az ezek megalapozását szolgáló szükséges kísérletek és mőszaki számítások elvégzése.
•
Klímatudatos telepítés (épület-tájolás, uralkodó széláramlatok stb.) módszereinek kidolgozása és megismertetése a rendezési terveket, épületterveket készítı szakemberekkel.
•
Épületek energetikai teljesítményének, új követelményeket támasztó „éghajlati állékonyságának” (szélteher, statika, új anyagok alkalmazása) javítására fordítható támogatási források rendszeres biztosítása.
•
Építészek, építıanyag-gyártók és forgalmazók átfogó szakmai tájékoztatása (klímatudatos anyagminıség és tervezés).
69
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
•
Átfogó kockázatelemzések végzése az egyes kritikus infrastruktúra katasztrófavédelem és az érintett közszolgáltató együttmőködésében.
•
Kiemelt figyelem fordítása az ökológiai átjárhatóság biztosítására a nagyobb mérető infrastrukturális fejlesztések (gyorsforgalmi úthálózat, zöldmezıs beruházások, stb.) tervezésekor.
típusokra
a
70
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
5. A Stratégia végrehajtása
„Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen." Széchenyi István
71
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
5 A Stratégia végrehajtása Az éghajlatvédelemben a legfontosabb szempont, hogy a költségek annál alacsonyabbak, minél elıbb ébred tudatára a cselekvés szükségességére a társadalom és a kormányzat. Éppen ezért az éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gáz kibocsátás mérséklését és a káros hatásokhoz való alkalmazkodást segítı intézkedéseket a lehetı legkorábban kell megtervezni és alkalmazni. Ez a kiemelt szempont összhangban van a környezetpolitika két alapelvével, a megelızés és az elıvigyázatosság elvével is. A klímapolitikában a mérséklési és az alkalmazkodási intézkedéseket egymással összhangban, egymást erısítve kell megtervezni, kivitelezni, végrehajtani és ellenırizni. Amennyiben az intézkedések nem a rendszerszemlélet elvének figyelembe vételével valósulnak meg, akkor egyrészt egymás hatását csökkenthetik, sıt akár kiolthatják, másrészt a költségek annyira megnövekednek, hogy az az intézkedések hatékonyságának rovására megy. A kormányzati végrehajtás során fontos, hogy több érintett tárca éghajlatvédelmet szolgáló intézkedéseit összhangba kell hozni, a klímavédelmi szempontokat be kell építeni az összes politikai, kormányzati döntéshozatalba. Az egyes minisztériumoknál már jelenleg is léteznek különbözı ágazatokat érintı, de az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló támogatási formák. A végrehajtás eredményességét jelentısen befolyásolja, ha nemcsak a végeredményt, a kialakult helyzetet sikerül kezelni, hanem a problémák gyökerét is orvosolni. A klímapolitikai célok elérése akkor lehet a legsikeresebb, ha a termelés és a fogyasztás anyag- és energiatakarékosabbá válik, ehhez azonban minden érintett társadalmi-kormányzati szereplınek hozzá kell járulnia. A termelés energiatakarékosabbá válása elsısorban az energiaárak függvénye, hiszen a piac csak akkor mozdul el ebbe az irányba, ha a befektetéssel költséget takarít meg. Az éghajlatvédelmi törekvések fı szempontjait az 5.1. ábra szemlélteti.
Éghajlatvédelmi intézkedések, mérséklés, alkalmazkodás
Idıben történı cselekvés, megelızés, elıvigyázatosság
Rendszerszemlélet, intézkedések összhangja
A problémák gyökerének orvoslása, nemcsak a kialakult helyzet kezelése
Fenntarthatóság Hosszú távú szemlélet
Közös felelısség, partnerség
5.1. ábra – A figyelembe veendı szempontok a végrehajtás során
Az éghajlatváltozás elleni küzdelem olyan kérdés, amelyet az állam önmaga nem tud a rendelkezésére álló eszközökkel megoldani. Szükség van a társadalom klímatudatosságára, a klímabarát termelési és fogyasztási szokások megerısödésére, valamint az üzleti világ energiatakarékosságára, környezettudatosságára, továbbá a média segítségére és támogatására is.
72
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
A társadalom különbözı szereplıi részére eltérı eszközök állnak rendelkezésre, de fontos, hogy az egyes érintettek egymással összefogva, az erıfeszítéseket összehangolva segítsék elı a stratégiában rögzített célok megvalósítását. A következıkben az egyes érintett szereplık részére rendelkezésre álló eszközöket mutatjuk be táblázatos formában is:
Állami szervek
• • • •
Lakosság
• • • •
Civil szervezetek
Helyi közösségek, egyházak
Üzleti szektor
Média
• • • • • • • • •
megfelelı jogi-gazdasági szabályozó rendszer kialakítása; támogatási rendszerek fenntartása; a társadalom szemléletformálásának erısítése, elıtérbe helyezése, példamutatás; az éghajlatváltozás kérdéseinek beépítése az oktatásba (NAT) fogyasztás, anyag- energia felhasználás csökkentése, hatékonyabbá tétele; klímabarát közlekedés; az éghajlatváltozással kapcsolatos tájékoztatás folyamatos figyelemmel kísérése a társadalom és a döntéshozók figyelmének felkeltése, folyamatos fenntartása az éghajlatváltozás témakörével kapcsolatban; a döntéshozók munkájában való részvétel, társadalmi ellenırzés; társadalom mozgósítása, akciók indítása példamutatás; információk-tapasztalatok cseréje vállalati mőködésének klímabaráttá tétele; termékek, szolgáltatás, vállalati profil zöldítése; klímabarát kutatások és fejlesztések, klímainnováció; társadalmi felelısségvállalás az éghajlatvédelem érdekében a társadalom és a döntéshozók figyelmének felkeltése, folyamatos fenntartása az éghajlatváltozás témakörével kapcsolatban.
5.1. táblázat – A társadalom különbözı szereplıi és rendelkezésre álló eszközök A következı fejezet azokat az eszközöket és intézkedéseket mutatja be, amelyekkel az állam fel tudja gyorsítani a gazdaság és a társadalom átállását egy klímabarátabb pályára.
5.1
Kormányzati feladatok
A hazai éghajlatváltozási és energiagazdálkodással kapcsolatos politikának összhangban kell lennie európai uniós politikával, mely nem kevesebbet kíván elérni, mint 10-15 év alatt egy új ipari forradalmat, melynek végsı célja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megteremtése. A 2008-2025-ig tartó idıszakra szóló Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia a célokat és tennivalókat a nemzetközi kötelezettségvállalások figyelembevételével jelöli meg. A kormány a NÉS elfogadását követıen két évvel, majd ezt követıen ötévente végez felülvizsgálatot. A kormány a NÉS végrehajtása érdekében Nemzeti Éghajlatváltozási Programot (NÉP) fogad el, amely két évre érvényes. A program kidolgozását, illetve megvalósítását a kormányon belül a környezetvédelemért felelıs tárca koordinálja, munkáját az érintett tárcák bevonásával együtt végzi. A kormány a program végrehajtásáról és annak tapasztalatairól évente köteles beszámolni az Országgyőlésnek. A stratégia megvalósításának lépéseit egy tanácsadó testület, az Éghajlatváltozási Bizottság segíti, amelynek tagjai az érintett tárcák képviselıibıl, a Magyar Tudományos Akadémia képviselıjébıl és a környezetvédı társadalmi szervezetek képviselıibıl, valamint az államfı által megbízott, a jövı nemzedékek jogait képviselı személybıl, továbbá a gazdasági élet meghatározó szereplıibıl áll. A Stratégia átfogó koordinációjáért a környezetvédelmi miniszter a felelıs. Az eredményes ágazatközi koordináció és a különbözı kormányzati szakpolitikák összhangjának megteremtése céljából fel kell állítani egy az érintett tárcák magas beosztású vezetıibıl álló
73
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Éghajlatpolitikai Munkacsoportot, amely szükség szerint különbözı szakértıi alcsoportokat is létrehozhat. Az államnak mind a globális felmelegedést okozó gázok kibocsátásának mérséklését, mind az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást ösztönöznie, erısítenie kell. Ehhez kapcsolódóan a konkrét intézkedés-csomagot - a tervezési és helyzetkezelési teendıket - a Nemzeti Éghajlatváltozási Programok fogják tartalmazni. A programok országos és regionális szinten fogják elıirányozni a megfelelı lépéseket. A következı fejezetek a lehetséges irányokat tartalmazzák fontossági sorrend és a teljesség igénye nélkül.
5.1.1
Állam eszközök az éghajlatváltozás mérséklésére
Az államnak számos eszköze van arra, hogy az alacsony kibocsátású technológiák, megoldások felé terelje a társadalom egyes szereplıit. Azonban a NÉS-ben ajánlott kibocsátás-csökkentı intézkedések megvalósulását akadályozhatják különbözı tényezık. A piac vagy az állam nem megfelelı mőködése klímaváltozási szempontból (piac- és állami kudarcok), különbözı társadalmigazdasági körülmények, valamint technológiai körülmények nehezíthetik a szükséges lépéseket. Az alábbi tennivalókra van szükség elsısorban: •
•
A „piaci kudarcok” felszámolása annak érdekében, hogy a már most is haszonnal járó, azonban mégsem elterjedt klímabarát megoldások elterjedhessenek. Ennek lehetséges módjai: o
A piaci verseny elısegítése az éghajlatvédelmi szempontból fontos területeken, elsısorban az energiapiacon. Sok esetben ugyanis a verseny hiánya miatt magasabb a fogyasztás a kelleténél (pl. a nem szabályozható távhı-fogyasztás miatt pazarló fogyasztás).
o
Az információs korlátok eltörlése, hiszen a megtérülı beruházások elterjedésének korlátja a szükséges információ hiánya is. Az energia-megtakarítással megtakarított költségek feltüntetése rendszerint elmarad, pedig fontos támpontot jelenthetne a fogyasztók számára. Ezt szolgálja például a háztartási gépek címkézése vagy az épületek energiatanúsítványa, a személygépjármővek fogyasztásának és szén-dioxid kibocsátásának feltüntetése.
o
Hitelkonstrukciók kidolgozása, amellyel a magas kezdeti beruházási költségek miatt elmaradó, de könnyen megtérülı beruházásokat ösztönözni lehet. Ilyen például az épületek szigetelése, vagy akár az energiatakarékos izzók használatának elterjedése.
o
Biztosítani szükséges a szén-dioxid beárazását. Amennyiben ugyanis a kibocsátásoknak nincsen vagy nem megfelelı az ára, akkor az a klímabarát termékek, szolgáltatások versenyképességét rontja. Ezáltal olyan technológiák kerülhetnek továbbra is elıtérbe, amely a jövı nemzedékek számára hátrányos lehet. A szén-dioxid beárazásának egyik állami eszköze az emisszió-kereskedelem feltételeinek biztosítása vagy a kibocsátási adó kivetése.
o
Szükség lehet egyes esetekben beruházási vagy mőködési támogatás nyújtására is. Mivel ez állami források felhasználásával jár, ezért javasolt, hogy erre csak akkor kerüljön sor, ha az elızı lépések nem elegendıek a kívánt eredmény eléréséhez.
Az „állami kudarcok” is felszámolása, az állam szerepvállalását erısíteni, melynek módjai: o
Az állami támogatási, ösztönzési rendszere, szakpolitikák kialakításánál a klímavédelmi szempontok kiemelt figyelembe vétele, jogilag is kötelezıvé tétele. Az állami pénzbıl végzett beruházások megvizsgálásával az éghajlatvédelmi szempontból káros támogatások megszüntetése.
74
KvVM tervezet
•
Dátum: 2007. 11. 28.
o
Egy olyan környezetvédelmi adóreform elıkészítése , szempontból kedvezıtlen adókról (pl. a munkára kivetett kedvezı adókra (pl. a környezeti szempontból káros erıforrás-felhasználás vagy szennyezés) helyezi át. Ez mellett foglalkoztatási haszonnal is jár.
o
A közbeszerzésben az energiahatékonyság, a klímabarát megoldások elsıdleges kiválasztási kritériummá tétele.
o
A közszféra példamutató szerepének hangsúlyozása. A közintézményekben használt technológiák és mőködési elvek az ott dolgozókon, illetve a kapcsolatban álló cégeken keresztül továbbgyőrőznek a gazdaság többi szektorába is. Ezen kívül, ha a közintézmények energiahatékony berendezéseket használnak és ilyen mőködési elveket vezetnek be, akkor jelentıs közkiadásokat is megtakarítanak.
amely az adóterhet a jóléti adókról) a jóléti szempontból tevékenységekre, úgy mint a környezetvédelmi elınyök
Társadalmi és gazdasági körülmények o
•
Verzió: REV5
Az egyes intézkedések ellenérdekeltségének a kezelése. Példa erre, hogy az energiatakarékossági intézkedések ellen hathat, hogy az energiaszolgáltatók nem érdekeltek az ilyen intézkedések megvalósulásában.
Technológiai körülmények o
5.1.2
Klímavédelemben jelentıs szerepet játszó demonstrációs programok támogatása (pl. a szénerımővek szén-dioxid-leválasztás és tárolás lehetıvé tevı rendszerek megvalósítása, hidrogén-tárolók létesítése, nulla energiafelhasználású középületek építése).
Állami eszközök az alkalmazkodáshoz
Az alkalmazkodáshoz a társadalom széles körében gyökeres szemléletváltás szükséges. A váltás sokkal könnyebb, ha az emberek nem kényszerként, hanem javulást hozó fordulatként élik meg azt. Az embereknek át kell térniük a „természeti csapások” elleni védekezı magatartásról a megelızésre, a klímaváltozás hatásaihoz történı pro-aktív és tudatos alkalmazkodásra, illetve az éghajlatváltozás következményeivel való együttélésre. Az emberi magatartásban rejlı lehetséges kockázatokat különös gonddal, magas szintő szakmai-tudományos színvonalon célszerő a stratégia végrehajtását segítı eszközök megtervezése során figyelembe venni. Oktatás, képzés, nevelés, szemléletformálás Fontos az éghajlati alkalmazkodás indokoltságára, eljárásaira vonatkozó hétköznapi ismeretek oktatásának bevezetése a közoktatás és felnıttoktatás (beleértve a politikai elit oktatását) minden szintjén. Ennek során a cél a tárgyra vonatkozó ismeretanyag átadása mellett (a) a problémaorientált, rugalmas alkalmazkodó magatartás általános, valamint (b) az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos gyakorlati helyzetek, problémák megoldásának elsajátítása. A legfontosabbak ezen a területen: a megelızés-védekezésre való felkészülı magatartás, valamint az öntevékenység, önsegítés képességének érvényesítése. Elengedhetetlenül szükséges a társadalmi szemléletváltozás (összefogás, közös felelısségvállalás) elısegítése az egyes társadalmi csoportokra vonatkoztatva. Az elsı fontos lépés a környezeti nevelés: a környezettudatos magatartás, a környezetért felelıs életvitel elısegítése és annak elérése az, hogy a környezettudatos gondolkodásmódon belül a klímatudatosság már a korai gyerekkortól kezdve a különbözı korcsoportokon keresztül az ember egész életét végigkísérje.
75
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
6
A lakosság magatartására ható, a helyes alkalmazkodó magatartásra ösztönzı, a legszélesebb társadalmi rétegeket elérı rendszeres tájékoztatás kialakítása, tartalmi összehangolása. Különös jelentıségő annak hangsúlyozása, hogy az éghajlati alkalmazkodás ésszerő választevékenységei során társadalmi elınyök, üzleti hasznok, nemzetközi szintő politikai elınyök is elérhetık. A tájékoztatásnak hangsúlyosan tartalmaznia kell az adaptációs eszközök és mitigációs eszközök közötti lehetséges pozitív-negatív kölcsönhatást. Fontos, a rendszeres, következetes és gyakorlatias tájékoztatás, információs rendszer mőködtetése, mely helyileg közel van a lakossághoz és a helyi problémák kezelésével foglalkozik (regionális szint). Kutatás-fejlesztés A Stratégia megvalósítása során jelentıs figyelmet kíván szentelni a megırzendı értékeinket veszélyeztetı hatásokkal kapcsolatos tudományos munkának, továbbá az éghajlatváltozásra különösen érzékeny rendszerekkel kapcsolatos kutatásoknak. A szakmai koordinációt végzı intézmények kijelölése után az alábbi kutatási területek kerülhetnek elıtérbe: •
Az éghajlati alkalmazkodás hazai ismerethiányainak számba vétele, az ezt elıidézı és fenntartó okok elemzése.
•
A hazai éghajlati és meteorológiai és klímavonatkozású hidrológiai kutatások kiemelt támogatása, a jövıben várható döntéseket hitelesen megalapozni képes, idıben és térben mind nagyobb mélységő valószínőségi elırejelzések pontosítása érdekében.
•
A fizikai, biológiai és humán rendszerekben az éghajlatváltozás hatására lehetséges irreverzibilis következmények felderítése, mechanizmusuk minél pontosabb megértése céljából.
•
Összefüggésben a sérülékenységek és kockázatok elemzésével, gazdasági számítások végzése a nem-cselekvés veszteségeinek elemzésére, valamint a megelızés hasznának kiszámítására valamennyi érintett szakterületen (pl. egészség, vízgazdálkodás, növénytermesztés, infrastruktúra).
•
Az alkalmazkodás, illetve a fenntartható fejlıdés közötti komplementaritás, szinergia – szükséges mélységő feltárása.
•
Az alkalmazkodás és a mitigáció közötti szoros összefüggések feltárása, elemzése, mindkét szempontból elınyös megoldások kiválasztása, alkalmazása.
•
Nemzetközi szervezetekben és európai országokban az éghajlati alkalmazkodás terén kidolgozott új kutatási és innovációs eredmények, sikeres alkalmazások hazai meghonosítását megalapozó kutatások, cselekvési tervek. Különös tekintettel mindazon rugalmas alkalmazkodási alternatívák feltételeinek feltárására, amelyek biztosíthatják a növekvı klímasokk(ok) fokozódó terhekkel járó elviselését és a váratlan események hatékony kezelését.
•
Az alkalmazkodás nemzetközi intézményrendszerében, hálózatában való aktív részvétel, információk-, tapasztalatok cseréje.
•
Az alkalmazkodás társadalmi, intézményi akadályainak, valamint a (társadalmi) tanulás nehézségeit okozó tényezık feltáró elemzése, kezelése, megoldások kidolgozása.
•
A leghatékonyabb eljárások, módszerek („know-how”) átvétele céljából mediterrán térségekben alkalmazott várostervezési, építési, közszolgálati, életmódbeli megoldások és hazai megvalósítási lehetıségeik tanulmányozása.
•
Az éghajlatváltozás városokat érintı komplex hatásainak vizsgálata (pl. városrendezés, hıhullámokra visszavezethetı mortalitás, zöldterületek, utak, épületek állapota, vízminıség, vízmegtartás, hulladékkezelés stb.)
6
A Stern-jelentés szerint a választevékenységek egyik legfontosabb elemének tekinti a magatartásbeli változások elérését, amely egyaránt elısegíti a kibocsátás-csökkentés, még inkább azonban az alkalmazkodás ügyét.
pozitív
kölcsönhatások
–
76
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Adatbázisok-, monitoring fejlesztése, bıvítése Lényeges az éghajlati alkalmazkodás hazai nyílt tudás-bázisának hálózati formában megvalósítható fokozatos kialakítása, a teljes elérhetıség biztosítása. Az informatikai eszközökön tárolt, folyamatosan újított adatok és információk felölelik a hazai éghajlati adatok és elırejelzések teljes körét, az alkalmazkodással kapcsolatos szabályozórendszer, a gyakorlati eljárások és módszerek, valamint a nemzetközi tapasztalatok minden érintett szektorra, társadalmi tevékenységre vonatkozó részletes információját. Megoldandó feladat a hazai tapasztalatok győjtése, cseréje és annak függvényében az intézkedések fejlesztése, újabb lépések alkalmazása. Adatbázis-fejlesztés: szakterületi és átfogó jövıbeni döntéseket, mutatószám-rendszereket megalapozó (a) költség-, kár-, eredmény-adatok, (b) naturáliákra vonatkozó adatok, valamint az ezekhez kapcsolódó kiegészítı információk szükséges és elégséges mélységő feltárása, adatrendszerek kialakítása, az adatgyőjtés fokozatos megkezdése és feldolgozása, a meglévı adatállomány fejlesztése, összekapcsolása. Monitoring fejlesztése: az éghajlatérzékeny területek, ágazatok specifikus, az alkalmazkodási döntések információ igényeit kielégítı mőszeres monitoring hálózatainak fokozatos kiépítése, mőködtetése, különös tekintettel az ésszerő ágazatközi kooperáció és a szakmai koordinálhatóság szempontjaira. A jelenlegi monitoring rendszerek fejlesztése, bıvítése, az éghajlatváltozással összefüggı közvetlen, közvetett hatások mérésével történı kiegészítése. Az alkalmazkodás témaköre számos területi-, vagy központi állami szerv hatékony, gyors együttmőködését teszi szükségessé. Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás terén már jelenleg is több szerv fejt ki tevékenységet, ám az adatbázisok, a közvetlen, gyors kapcsolat kiépítése, fejlesztése a jövıben fokozódó idıjárási szélsıségek miatt sürgetı feladat. Fontos az egyes hatóságok közötti információ-áramlás javítása és a hatékony közös fellépés erısítése. Az 5.2. táblázat bemutatja az alkalmazkodás egyes területein feladatot ellátó állami szerveket Vízgazdálkodás
Környezetvédelmi, vízügyi Igazgatóságok; Környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi felügyelıségek (egységes zöldhatóság); vízgazdálkodási társulatok
Mezıgazdaság
Agrárintézmények, szakmai szervezetek, állategészségüggyel, élelmiszerüggyel, növényvédelemmel, szılészettel-borászattal, vadászattal, talajvédelemmel foglalkozó hatóságok, szakmai szervek, vadászati szervek (vadásztársulatok)
Erdı, zöldfelület
Erdészeti hatóság, jegyzı, felügyelıség, nemzeti park igazgatóságok
Élıvilág védelem
Nemzeti park igazgatóságok, felügyelıségek Egészségügyi szervek, házi orvosok, ÁNTSZ helyi szervei, Országos Mentıszolgálat, felügyelıség, járványügyi szervek, katasztrófavédelem, tőzoltóság Települési önkormányzatok, mérnöki kamarák, felügyelıségek, ÁNTSZ
Emberi egészség Épített környezet
5.2. táblázat – Az alkalmazkodás egyes területein feladatot ellátó állami szervek További eszközök Újra kell értelmezni a biztosítási ágazat szerepkörét. Az egyre szeszélyesebbé váló idıjárás nem csak az ágazat veszteségét növeli, hanem közvetetten, a károkozás jellegétıl függıen a társadalom széles rétegegeit is terheli. Ezért is szükséges a teherviselés igazságosabb megosztása érdekében egy olyan új alapokon szervezıdı, kormányzati kockázatvállalási és kárfinanszírozási rendszer kidolgozása, amely számol az éghajlatváltozás erısödı hatásaival, és bıvíti a kockázatvállalók körét. Ágazati éghajlatpolitikai program készítés elrendelésének javaslata az vonatkozásában legnagyobb sérülékenységgel fenyegetett ágazatok esetében.
alkalmazkodás
77
KvVM tervezet
5.2
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Társadalmi feladatok
Az éghajlati alkalmazkodás felelısségét nem csak az államnak és az önkormányzatoknak, hanem egyidejőleg az üzleti szférának, a civil szervezeteknek, valamint jelentıs mértékben a helyi közösségeknek, azaz a lakosságnak is viselnie kell. A stratégiában kitőzött célok csak akkor fognak sikeresen megvalósulni, ha a társadalom megismeri, elfogadja azokat és aktívan részt vesz a megvalósításában. A kibocsátások alakulásában jelentıs szerepet játszik a társadalom fogyasztói magatartása, mivel a termékek, a szolgáltatások és a lehetıségek bıvülése magával hozta az erıforrások pazarló felhasználását, a hulladékok és egyéb környezeti ártalmak nagy mértékő keletkezését. Éppen ezért a társadalom a fogyasztása által közvetlenül és közvetve is jelentısen befolyásolni tudja a kibocsátásokat, ezáltal pedig a klímaváltozás mértékét. Az adaptáció sikeres megvalósítása sem képzelhetı el a társadalom tevıleges támogatása nélkül. Példaként a vízhasználat említhetı, amely biztosan a jövendı idıszakok lényegi kérdésévé válik. Aszályos idıszakokban különösen fontos lesz, hogy a társadalom belássa a vízhasználat korlátozásának szükségességét, és takarékosan használja a vizet. Fokozódó nehézséget jelenthet a jövıben az éghajlatváltozással összefüggı migráció jelensége, azaz a klímamenekültek kezelése. A megváltozott éghajlati viszonyok miatti kitelepülés súlyos társadalmi-szociális kérdéseket vethet fel, amelyre a társadalomnak is fel kell készülnie. A következı fejezetekben a társadalmi szereplık szerinti bontásban szerepelnek a lehetséges feladatok a stratégia hatékony megvalósításához.
5.2.1
Lakosság
A fogyasztás makro-szerkezetének megváltoztatásáért a lakosság és a háztartások tehetnek érdemben a legtöbbet. Azzal, hogy fogyasztásukat csökkentik, vagy takarékos pályára állítják, csökken a kibocsátás és csökkennek a kiadásaik is. Három fı területen tudnak a háztartások hozzájárulni a NÉS céljainak megvalósulásához: •
A takarékosabb anyag- és energiafelhasználás egyrészt kibocsátás-csökkentést, másrészt megtakarítást eredményez a háztartásokban. A legalapvetıbb szempont, hogy a háztartások törekedjenek a termékek lehetı leghosszabb használatára, ha ez nem lehetséges, akkor legalább arra, hogy a hulladékkeletkezést megelızzék. A lakosságnak el kell jutnia egy olyan szintre, hogy megérti azt a jelenséget, hogy nem áll rendelkezésére korlátlanul minden erıforrás (beleértve többek között a vizet, energiát, áramot), ezért megtanul takarékosan, hatékonyan bánni velük.
•
A klímabarát közlekedés terén óriási a lakosság szerepe. A közlekedés terén több eszköze van a lakosságnak, egyrészt lehetıség szerint minimalizálja az utazásainak számát, gyakoriságát, vagy ésszerősíti (pl. többen utaznak egyszerre egy személygépjármővel), illetve a tömegközlekedést választja. Távolsági utazások során pedig fontos, hogy a lakosság azt az utazási lehetıséget válassza, amelynek kisebb az ökológiai lábnyoma (például vasút, autóbusz). A közúti közlekedés forgalma évente 3-4%-os ütemben nı az 1990-es évek közepe óta. Ugyanígy az egyéni közlekedés aránya is folyamatosan növekszik. Valószínőleg az üzemanyag világpiaci árának növekedése elıbb-utóbb rá fogja kényszeríteni a lakosságot, hogy kiszálljanak autójukból, de jobb ha ezt a lakosság tudatosan választja.
•
Fontos, hogy a lakosság fogyasztása klímatudatos legyen. Az embereknek figyelembe kell venniük az ár mellett az egyéb, éghajlatváltozásra ható tényezıket is. Például azt, hogy az adott termék, helyben elıállított-e vagy több országon át kellett szállítani.
78
KvVM tervezet
5.2.2
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Üzleti szféra
Az üzleti élet szereplıi közvetlenül és közvetve is befolyásolni tudják a NÉS céljainak megvalósulását. Az üzleti világ széles kört ölel fel, ide sorolhatók többek között a gyártók, forgalmazók, nagy- és kiskereskedık, szolgáltatók, tanácsadó cégek, termelık, magáncégek és vállalkozások. Közvélemény-kutatás szerint a hazai nagyvállalatok kétötöde végez valamilyen társadalmi célú tevékenységet, illetve tesz tudatos lépéseket a környezetvédelem érdekében. Klímavédelmet szolgáló kezdeményezésekben azonban csak az élmezınyt jelentı cégek 8 százaléka vett részt, illetve fogalmazott meg klímapolitikai stratégiát. Elsısorban a fejlettebb üzleti kultúrákban jellemzı, hogy a vállalatok tudatosan vesznek részt a társadalmi felelısségvállalásban és adott esetben önkéntes szövetségeket hoznak létre klímavédelmi célok érdekében. Fontos szempont, hogy a befektetési döntések során elıtérbe került annak figyelembevétele, hogy az adott cég vállal-e környezetvédelmi, éghajlatvédelmi feladatokat. Ma már sok környezettudatos vásárló is azt a gyártót, terméket részesíti elınyben, mely részt vesz ilyen akciókban. Egyre több cég törekszik arra is, hogy mőködése során vezessen be éghajlatvédelmi intézkedéseket, pl. energiatakarékossági lépések, környezettudatos vállalatirányítási rendszer, életciklus-szemlélet. Az említett kutatás fényt derített arra, hogy a hazai vállalatok társadalmi célú elkötelezettsége sokkal inkább az anyavállalattól hozott üzleti kultúra függvénye, mint annak a szektornak, országnak a jellemzıje, amelyben a cég tevékenykedik. Ezen a téren tehát szükséges a magyarországi vállalatok tudatosabb és erıteljesebb szerepvállalása. Az üzleti szféra a következı módokon járulhat hozzá a NÉS-ben megfogalmazott célokhoz: •
Saját vállalati mőködésére vonatkozóan az erıforrás-, energia-, anyagfelhasználását ésszerősíti, illetve olyan adaptációs lépéseket valósít meg, amelyek nem rontják le az éghajlatvédelmi mérséklési célokat (pl. légkondicionálók helyett passzív védelem, vagy csökkentett használat). Ezzel költségmegtakarítást tudnak realizálni a cégek.
•
A termékeik, szolgáltatásaik, vállalati profiljuk „zöldítése”, például energiahatékonyabb készülékek piacra „dobása”, a legkevésbé hatékony termékek bevonása a piacról. Ezzel a lépéssel a cégek sok esetben bıvíteni tudják az ügyféli körüket
•
Kölcsönös vállalások kialakítása a vállalatok között, önkéntes megállapodásokkal. Jellemzıen multinacionális vállalatok már ma is kötelezettségeket tesznek szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentésére, ökológiai lábnyomuk csökkentésére
•
Társadalmi felelısségvállalásukat fokozzák a klímavédelem terén, például szemléletformáló programokban való részvétellel, civil szervezetekkel való együttmőködéssel.
5.2.3
Civil szervezetek
A civil szervezetek (nemzetközi néven az NGO-k) fontos szerepet játszanak a társadalom szemléletformálásában többek között a fogyasztási szokások, energia, közlekedés, természetvédelemhez kötıdı témákban. Sok esetben a lakosságot a zöld szervezetek akciói gondolkodtatják el a legfontosabb éghajlatvédelmi kérdéseken. Legfontosabb feladatuk, hogy a társadalmat mozgósítsák és eljuttassák a klímavédelmi üzeneteket a lakossághoz, illetve hogy információkkal segítsék a társadalmat abban, hogy mit tehet az éghajlatváltozás ellen. •
A szemléletformáló kampányokon, akciókon keresztül a civil szervezeteknek számos eredményt sikerült már eddig is elérniük. Legfontosabb feladatuk az lehet a jövıben, hogy segítsék a NÉS céljainak megvalósítását a társadalommal való aktív kapcsolatukon keresztül.
79
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
•
A civil szervezetek távlatos szemléletmódjukkal hozzájárulhatnak a stratégia mőködtetéséhez azzal, hogy bekapcsolódnak az ellenırzı munkába. Ezen kívül a civil szervezetek részvétele fontos a stratégiához kapcsolódó cselekvési tervek kidolgozásában és végrehajtásában is.
•
A civil szervezeteknek fontos szerepe van abban, hogy a döntéshozók figyelmét felhívják az éghajlatváltozás fontosságára, a megfelelı lépések minél hamarabbi megtételére. A civil szervezetek aktív tevékenységükkel, akcióikkal sok esetben kezdeményezéseikkel (kutatás, szakmai véleményezés, lakossági egyeztetések, stb.) jelentıs mértékben hozzájárulhatnak érdemi eredményeket eléréséhez.
5.2.4
Helyi közösségek, egyházak
A stratégia csak akkor lehet sikeres, ha a társadalom közös felelısségvállalása és a jövı iránti elkötelezettsége kialakul. Ezt a folyamatot a helyi közösségek (például társasházi közösségek, faluközösségek, helyi szabadidıs klubok), közhasznú társaságok felerısíthetik, elımozdíthatják. Ugyanakkor a klímavédelemben akár a mérséklési, akár az alkalmazkodási törekvések esetében a megoldások kidolgozása helyi szinten hatékonyabb lehet, mint ha az állam központosított módon próbálna minden lehetıséget elıre szabályozni. Az önszervezıdést a helyi közösségeknek van lehetısége elısegíteni, ugyanakkor a példamutatás szempontjából is nagy felelısség hárul rájuk. Hiszen sok esetben az terjed el, mint megoldás, amit már valaki „kipróbált” és „láthatóan” bevált. A társadalom egy része azért nem ruház be a megújuló energiát felhasználó beruházásokba, mert még ha tud is a lehetıségrıl, és még tıkéje is lenne, de nem mer új dolgokba belekezdeni. Az energiahatékonyságot segítı beruházások, megoldások elterjesztésében is döntı szerepet tölthetnek be a helyi közösségek. Az energiahatékonyság kérdésköre, a víz takarékos felhasználása jellemzıen olyan témakörök, amelyekre közösségi szinten sok esetben könnyebb megoldásokat találni, mint az egyes családok szintjén. A helyi közösségek ismerik a helyi lehetıségeket, lakosokat és hatékonyabb megoldást tudnak találni az éghajlatvédelem céljainak elérése érdekében – ha egyébként ez ügyben együttesen tenni is akarnak. A helyi közösségek kulcsszerepet játszanak abban, hogy egyrészt az állampolgárok közötti koordinációt ellássák, másrészt az információkat eljuttassák a lakosokhoz, harmadrészt onnan közvetlen visszajelzést kapjanak. Az iskolák, óvodák, közintézmények és közmővelıdési központok szerepe kiemelt ebben a folyamatban, mert egyrészt a következı generációk szemléletét tudják formálni, másrészt esetleg a már kialakult és kevésbé klímatudatos szemléletet meg tudják változtatni a társadalmilag kívánatos magatartásformák tudatos képviseletével. Az egyházak és vallási közösségek mindig is meghatározó szerepet játszottak a történelem folyamán a társadalom oktatásában, szemléletének, életvitelének formálásában. Napjainkban is fontos, hogy az egyházak, vallási közösségek a Föld védelmével összhangban álló üzeneteket juttassanak a lakossághoz.
5.2.5
Média
A környezetvédelem, a klímavédelem napjainkban divatos téma lett az írott sajtó, a média számára. A médiának kiemelt szerepe van abban, hogy a figyelem középpontjába hozza és napirenden tartsa a zöld témákat, elsıdlegesen a klímaváltozás ügyét, a NÉS-ben meghatározott feladatok tudatosítását a társadalom valamennyi rétege körében. Nem véletlen, hogy a médiában egyre népszerőbb a téma, hiszen az éghajlatváltozás ügye nézettségnövelı tényezı, a társadalom fokozottabban kíváncsi erre a jelenségre és várható vagy prognosztizálható következményeire. Az emberek az utóbbi idıben a tudósok figyelemfelhívása és saját tapasztalataik alapján (2006. augusztus 20-i vihar, 2007.-ben jégesı, viharok, aszály, forróság, enyhe téli idıjárás) döbbennek rá a klíma tényleges változására, a természet túlzott mértékő használatára és ennek a környezetükre,
80
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
illetve a Földön élı állatokra és növényekre gyakorolt káros hatásaira. Ez a felismerés Magyarországon is mind több ember tettrekészségét váltja ki. Az éghajlatváltozással foglalkozó közvélemény-kutatás rámutatott arra, hogy 2007 elsı felében ötször annyi sajtómegjelenés foglalkozott az általános felmelegedés és a globális klímapolitika kihívásaival (közel két és félszer annyi), mint tavaly egész évben. A jövıben is számíthatunk arra, hogy a sajtó egyre gyakrabban foglalkozik a témával. A média abban is hajtóerı lehet, hogy a klímaváltozáshoz kapcsolódó témák boncolgatásával folyamatosan emlékezteti a politikai döntéshozókat, és a gazdasági szektort a téma fontosságára. A média teret ad a civil szervezetekkel folytatott párbeszédre is és visszacsatolást is biztosít a klímavédelem hazai irányítóinak. A gyorsuló világban nem hagyható figyelmen kívül a ma már sokak számára elérhetı internet kiemelkedı szerepe. A gyors információáramlás érdekében fontos a témával kapcsolatos, korcsoportoknak megfelelı tájékoztatók, ismertetık, takarékosságra ösztönzı, klímaeseményekrıl szóló honlapok megjelenése.
5.3
Költségek és hasznok
A NÉS-ben, és a majdani Nemzeti Éghajlatváltozási Programban elıirányzott intézkedések költségeit lehetetlen elıre pontosan megadni, így a megvalósítás részletes költség elırejelzéseit a cselekvési programok fogják tartalmazni. A klímaváltozás témakörében folyamatosan jelennek meg költségeket elemzı nemzetközi tanulmányok. Két nemzetközi elemzés különösen figyelemre méltó. Stern-jelentés 7
A 2006 ıszén napvilágot látott Stern-jelentés szerint az éghajlatváltozás a valaha látott legnagyobb kihívás elé állítja a világgazdaságot. A jelentés szerint az üvegházgáz kibocsátáscsökkentésre úgy kell tekinteni, mint a jövıbe történı befektetésre, hiszen a hathatós, gyors kibocsátás-csökkentés elınyei messze felülmúlják annak költségeit. A Stern-jelentés készítıi gazdasági modellekkel vizsgálták, hogy a kibocsátás-csökkentési célértékek függvényében hogyan alakulnak annak költségei. A jelentés szerint az 1990-es szinthez viszonyított 80 százalékos csökkentés esetén a világ összesített GDP-je +4 százalék és –12 százalék közötti tartományban változhat. Vizsgálataik szerint évente a GDP 1 százalékát kell arra áldozni, hogy 2050-ig 550 ppm szinten lehessen stabilizálni az üvegházhatást okozó gázok koncentrációját. Ugyanakkor a cselekvés elmulasztása a világgazdaságot néhány évtized múlva a világ éves GDP-jének legalább 5 százalékával, a legrosszabb forgatókönyv szerint akár 20 százalékos veszteséggel is terhelheti. A Stern-jelentésben ismertetett eredmények további finomítása szükséges, fıképp azért, mert az éghajlatváltozás összetett folyamatrendszerét a közgazdaságtudomány eszköztára nehezen tudja kezelni. Az Európai Bizottság költség-haszon elemzése Az Európai Bizottság 2007-ben nyilvánosságra hozott energia-klíma csomag részeként hatáselemzést végzett a 2020-ra vonatkozó kibocsátás-csökkentési költségek nagyságrendjét
7
Sir Nicholas Stern, a Világbank korábbi vezetı közgazdásza által koordinált átfogó, interdiszciplináris elemzés (Stern Review: „Stern Review on the Economics of Climate Change - Climate action now will avoid future economic chaos” 31. October 2006).
81
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
8
vizsgálva . Az elemzéshez felhasznált modell azt szimulálja, hogy várhatóan hogyan alakul az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentése, és az milyen hatást gyakorol az EU GDP-jére. A vizsgálat fıbb megállapításai a következık: •
Ha az EU-n kívül a többi fejlett, valamint a legfejlettebb fejlıdı országok is tesznek vállalásokat, akkor az EU csökkentési célja 30 százalék lenne. Ennek költsége 2,8 százalékkal kisebb GDP 2020-ra, mint egyébként lenne.
•
Két forgatókönyv született arra az esetre, ha az EU egyedül vállal 20 százalékos csökkentést. Ha a szén-dioxid kibocsátási egységek ára magas lesz, akkor ez 2020-ra 1,4 százalékkal kisebb GDP-t jelent a karbonkorlát nélküli esethez képest. A másik forgatókönyv szerint, olcsóbb szén-dioxid árfolyamok mellett a GDP-re gyakorolt hatás mínusz 0,3 százalék lenne.
Az elemzések alapján azonban levonható az a következtetés, hogy a cselekvés elhalasztásának költségei mindig magasabbak, mint az idıben történı, összehangolt cselekvésé. A jelenlegi kibocsátás-csökkentés, az alkalmazkodás költségei alacsonyabbak, mint a 2012 után tett hasonló intézkedéseké, vagy ha Magyarország a késıbb kibocsátási egységeket vásárolna. Gazdasági értelemben célszerő, ha Magyarország minél elıbb rátér egy klímabarátabb fenntartható fejlıdési pályára. A Stratégia gazdasági hatásait az 5.3. táblázat szemlélteti. Gazdasági folyamatok
Gazdasági növekedés
Gazdasági egyensúly költségvetés
Nemzetközi helyzet
Foglalkoztatás
Mérséklés/Mitigáció „A kezelhetetlen elkerülése”
Átlagos költség a GDP 1%-a (szórás (-2)%-(+5)% (világátlag)
Energiahatékonyság növekedés (termelés de fıképp fogyasztás)
Magyarországon 2020-25-ig mérhetıen szerény GDP növekedési hatás
2025 után GDP növekedés csökkentı hatás. De nıhetnek a jóléti mutatók pl. ISEW, GPI
A szén ára (társadalmi költsége 85 USD/tonna) 2,5 trillió USD bevételt jelent a világnak
A valós társadalmi költségeken történı árazás (pl. közlekedés) csökkenti a költségvetési kiadásokat
költségvetési bevétel-növekedés, szerkezeti átrendezıdés, az élımunkaterhek csökkentésére a megújulók átmeneti támogatása
költségvetési egyensúlyjavulás
fosszilis energiaimport központúság esetén egyensúlyromlás
Magyarország megújuló energiakapacitásának kihasználása csökkenti az energiaimportot – pozitív hatás
fokozott megújuló energiatámogatás esetén várhatóan semleges hatás A szén társadalmi költségő árazása esetén (élımunkára való pozitív hatás) foglalkoztatás-ösztönzı hatás Az elsı öt évben ellátásbiztonság romlás
Energiaellátás és - biztonság
Alkalmazkodás/Adaptáció „Az elkerülhetetlen kezelése”
A szén-árazással összefüggésben (megújulók, élımunka) javulhat az ellátásbiztonság
A valós társadalmi költségek érvényre juttatása relatíve olcsóbbá teszi az élımunkát és növeli a foglalkoztatottságot Az energiarendszerek regionálisan lebontottak és összehangoltak, a K+F növeli az energiahatékonyságot, ami növeli az energiabiztonságot (virtuális erımőrendszerek). Jelentıs hasznok az innovációból. Egyre több mitigációs technológia válik költséghatékonnyá
Az új technológiák az elsı idıszakban drágábbak a hagyományosnál (tanulási görbe)
Az új technológiák (energiatermelés, felhasználás) tömeges elterjesztése az új technológia költségeit a hagyományos Technológia technológiák költségei alá viszi. A fizetési politika mérleg egyensúly szempontjából fontos Magyarországnak bekapcsolódni a technológiák fejlesztésébe és gyártásába. 5.3. táblázat - Az ÜHG kibocsátás csökkentésére és az alkalmazkodásra vezetı intézkedések gazdasági hatásai – Forrás: Az ENSZ- SigmaXi tanulmány 8
European Commission Staff Working document accompanying to the Communication From the Commission to the Council, The European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions. Limiting Global Climate Change to 2 degrees Celsius: The way ahead for 2020 and beyond Impact Assessment, Brüsszel, 2007
82
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
A NÉS megvalósításának összköltsége hatással lesz az egész gazdaságra és érinteni fog minden háztartást. Ugyanakkor a végrehajtás nemcsak pénzügyi terhekkel jár, hanem egyben jó lehetıségeket is teremt a makrogazdasági és a háztartási szintő megtakarítások számára. Jól érzékelhetı példa erre az energiahatékonyság javítása, amely jelentıs megtakarításokkal jár a családok számára, növeli a vállalkozások jövedelemtermelı képességét és versenyképességét, valamint hozzájárulhat újabb munkahelyek létesítéséhez is. A kormány a NÉS végrehajtásának érdekében a kétéves klímaváltozási programokhoz vagy a hosszabb távú tevékenységekhez szükséges forrásokat rendel. A rendelkezésre álló költségvetési források mellett az állam a nemzetközi vagy EU-s kereskedelmi rendszerbıl származó bevételeket is mérséklési és alkalmazkodási célokra fordítja az állam. A bevételeknek a felhasználását a kormány határozza meg az Éghajlatváltozási Bizottság ajánlásainak figyelembevételével. A nemzetközi rugalmassági mechanizmusok keretein belül az együttes végrehajtási projektek szintén a NÉS-ben megjelölt célok végrehajtását szolgálják. Az együttes végrehajtási projektek fıként a következı területeken támogathatók: az energiahatékonyság javítása, biogáz győjtése-, hasznosítása, szélenergia és geotermális energia hasznosítása és erdıtelepítés. Ebben az esetben a magyar állam lényegében kibocsátási egységekkel támogatja a külföldi beruházó segítségével létrejött kibocsátás-csökkentést. A másik lehetıség a nemzetközi kibocsátás-kereskedelmi rendszer terén a kibocsátható mennyiségi egységekkel való kereskedés. Magyarország is, mint más közép-kelet-európai állam, a kiotói vállalásai alatt fog várhatóan kibocsátani. Az így keletkezı kibocsátható mennyiségi egységtöbblettel (ún. AAU-kal) lehetıség van a kereskedésre a többi, Kiotói jegyzıkönyvet ratifikáló állammal, vagy ilyen egységek kereskedésére felhatalmazott jogi személyekkel. A bevételeket üvegházhatású gázok csökkentésére, erdıtelepítésre (nyelık bıvítésére) és alkalmazkodásra lehet fordítani összhangban a NÉS rendelkezéseivel. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia nem szükségszerően csökkenti, hanem növeli hazánk fejlıdési képességét, mivel a nemzetközi gazdasági környezet megváltozása várható, ahol egy ország gazdasági, társadalmi sikerességét már a társadalom és gazdaság „karbon-intenzitása” is erısen befolyásolja. A klímaváltozás elleni védekezés más, pozitív járulékos hasznokat is eredményezhet, pl. csökkennek egyéb légszennyezı-anyag kibocsátások, „tisztábbá” teszi a gazdaságot. A kibocsátások mérséklése és az alkalmazkodás új munkahelyeket teremt a környezeti iparban, az energetikában, a mezıgazdaságban, a közlekedésben, építıiparban stb. A Zöld Beruházási Rendszerbıl (ZBR) származó bevételek a lakossági és közintézményi szektorban megvalósuló, meglévı épületek energiahatékonyságának növelését célozzák A ZBR várható éves bevétele 2008-2012 között elérheti az évi 7,5 Mrd Ft-ot. Ehhez adódhat még hozzá az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerében térítés ellenében kiosztott egységekbıl származó bevétel, mely évente várhatóan 3,3-3,7 Mrd Ft. Alacsony beruházási igényő, nettó pénzügyi hasznot jelentı intézkedések kötelezıvé tétele a lakosságnál akár 30 Mrd Ft éves megtakarítást is eredményezhet. A KEOP mintegy 110 Mrd forintot tartalmaz zöld energetikai jellegő fejlesztésekre. Átlagosan 25 % támogatási igénynél 440 Mrd Ft teljes beruházási összeggel lehet számolni csak a KEOP által finanszírozott területeken 2013-ig. Az ún. „zéró-kibocsátású” épület megvalósítható többletköltség nélkül, a nagyobb lakóházak esetében pedig 0-15%-os többletköltséggel. Az intézkedés megvalósítása olyan módon javasolt, hogy a nulla nettó költséget jelentı beruházást tegye kötelezıvé. Az alkalmazkodás területén az egészségügyi felkészüléstıl egészen a Vásárhelyi Terv megvalósításáig, a mezıgazdasági termelés szárazság tőrési kapacitásának az emelésétıl a településrendezési megoldásokig sok olyan intézkedés van, amelynek sokrétő céljai egymást erısítik, és a fejlesztési igényük az összes jövedelem tulajdonost tekintve több százmilliárd Ft, ugyanakkor az elkerült kár összege hasonló évenkénti mértékő. Több tárcánál már jelenleg is mőködnek pályázati rendszerek, melyek az energiahatékonyságot, energiatakarékosságot, a kibocsátás-csökkentést, vagy az erdıtelepítés révén a szénelnyelést segítik 83
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
elı. Fontos, hogy ezeket a támogatási rendszereket egymással összhangban, egymás hatásait erısítve kell mőködtetni. A NÉS intézkedései nemcsak makrogazdasági hasznokkal járnak, hanem jelentıs anyagi megtakarításokat tesz lehetıvé a lakosságnak. Erısíti a társadalmi kohéziót, fokozza a lakosság biztonságérzetét és elısegíti a fenntarthatóságot.
5.4
A megvalósítás nyomon követése
A NÉS, majd az alapján a Nemzeti Éghajlatvédelmi Program végrehajtásának nyomon követéséhez és az intézkedések eredményeinek méréséhez részletesen ki kell dolgozni egy mutatórendszert. Ez különösen jól alkalmazható a kibocsátás-csökkentés esetében, de érdemes olyan mutatókat is bevezetni, melyek a gazdaság klímahatékonyságát vagy a szén-dioxid-csökkentés mértékét mutatják be (pl. GDP egységre jutó üvegházhatású gázkibocsátás, egy fıre jutó kibocsátás, energiaintenzitás stb.).
Szén-dioxid intenzitás Regionális összehasonlításban hatékony ipari energiafelhasználásra utal, hogy egységnyi GDP elıállításhoz Magyarországon viszonylag alacsony a szén-dioxid-kibocsátás. Az EU emissziókereskedelmi rendszerébe tartozó magyarországi ipari létesítmények 2005-ös adatok szerint 233 tonna szén-dioxidot bocsátottak ki egymillió dollárnyi bruttó nemzeti termék elıállításához. A régió 2004-ben csatlakozott országai közül csak Lettországban jobb a "szén-dioxid-intenzitás", millió dolláronként 178 tonnával. A legrosszabb mutatóval, 769 tonnával Észtország rendelkezik, a sorban 666 tonnával Lengyelország, 659 tonnával Csehország következik. Ezek a számok iránymutatóul szolgálhatnak az ipar fajlagos energiafelhasználásra vonatkozóan, de az egész ország energiahatékonyságát nem fejezik ki kellıképpen. Az emisszió-kereskedelmi rendszerbe tartozó cégek uniós szinten, és Magyarországon is a teljes üvegházhatású kibocsátás, illetve energiafelhasználás 30-40 százalékát fedik le.
Az alkalmazkodás intézkedéseinek mérése sokkal nehezebb, szerteágazóbb. Fıleg azt lehet nehézen ellenırizni, hogy az alkalmazkodás esetenként mennyire hat a mérséklési célok ellen, illetve mennyire van összhangban azzal. Erre a célra létre kell hozni egy olyan adatbázist, információs rendszert és intézményi hátteret, amely az alkalmazkodással kapcsolatos információkat győjti, elemzi. Az intézményi háttér a környezetvédelmi tárca szervezetén belül jön létre. A többi tárca tevékenységét is érintı kérdések megvitatására munkacsoportot kell létrehozni, mely a végrehajtásban érintett állami szervek együttmőködését koordinálja. Az intézmény felelıs a végrehajtás monitorozásáért is. Mind a Stratégia felülvizsgálatakor, mind pedig a program éves beszámolóinak elkészítésekor a számon kérhetıség és az átláthatóság alapelveit kell alkalmazni. Az Országgyőlésnek benyújtott jelentéseknek közérthetıknek, lényegretörıeknek, ellenırizhetıknek és hozzáférhetıknek kell lenniük. A kormány által készített beszámolási kötelezettségen túl meg kell fontolni egy független szervezet bevonását, amely szakmai és pénzügyi szempontból egyaránt vizsgálat alá veszi a NÉS és a Nemzeti Éghajlatváltozási Programok hatékony és eredményes megvalósítását. A nemzetközi kötelezettségvállalások alapján Magyarországnak is jelentéseket kell készítenie a konkrét vállalások teljesítésérıl mind az ENSZ, mind pedig az Európai Unió felé. Különösen vonatkozik ez a Kiotói Jegyzıkönyvben vállalt kibocsátás-csökkentési célokra. Magyarország minden évben jelentést készít az üvegházhatású gázok kibocsátásáról (ÜHG leltár) az ENSZ és az EU számára. Ezen kívül Magyarország rendszeresen elkészíti a nemzeti beszámolóját az ENSZ részére.
84
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Magyarországnak kétévente jelentést kell készítenie továbbá az EU számára az üvegházhatású gázok kibocsátásának jövıbeni alakulásáról és az éghajlatpolitikai intézkedések megvalósulásáról. A tagállamok által szolgáltatott információk alapján az Európai Bizottság évente jelentést tesz közzé a kiotói célok elérésének elırehaladásáról. Az Európai Unió ugyancsak évente teszi közzé a tagállamok által mőködtetett emisszió-kereskedelmi rendszerben nyilvántartott kibocsátásokat. Az alkalmazkodási erıfeszítések figyelemmel kísérésére az EU vezetésével nemzetközi hálózat létrehozása körvonalazódik, amely az egyes tagállami éghajlatvédelmi hatások, tapasztalatok, információk cseréjét lesz hivatva elısegíteni. Mind a hazai, mind a nemzetközi jelentéstételi kötelezettség erısíti az átláthatóság és a nemzetközi összehasonlíthatóság elveit, ugyanakkor komoly terheket ró az adminisztrációra az adatok győjtése, feldolgozása, értékelése és rendszeres nyilvánosságra hozatala. Ehhez is megfelelı személyi és pénzügyi kapacitásokat kell rendelni a NÉS megvalósítása során. A civil szervezetekre fontos szerep hárul a stratégia mőködtetésével és megvalósításával kapcsolatos ellenırzı fórumok munkájában való részvétellel. Ennek kapcsán nemcsak a cselekvési tervek kidolgozásában számít az állam a támogatásukra, hanem az eredmények felmérésében, monitorozásában is, akár a saját felméréseik, információs rendszerük felhasználásával is. A NÉS intézkedéseihez hasonló törekvések világszintő társadalmi hatásait az 5.4. táblázat foglalja össze. Társadalmi folyamatok
Emberi egészség
Társadalmi, politikai biztonság
Mérséklés/Mitigáció „A kezelhetetlen elkerülése”
Alkalmazkodás/Adaptáció „Az elkerülhetetlen kezelése”
A hıhullámok következtében az egészségügyi veszteségek elérhetik a GDP 0,5 - 1 %-át
A klímaváltozás várható hatásaihoz való hatékony alkalmazkodás csökkentheti az egészségügyi károkat
Az energiaárak emelkedése miatt a konfliktusok kiélezıdése a lakosság és a kormányzat között
Az energiahatékonysági programok elindítása (költségvetési támogatással) csökkenti a társadalmi konfliktusokat és hosszú távú érdekazonosságokat teremthet a lakosság és a kormányzat között.
A szén társadalmi költségének érvényesítése következtében konfliktusok az energiatermelık és a kormányzat között Nyomás a szén társadalmi költségének felpuhítására
Migráció
2050-re 200 millió ember kitelepítése a tengerszint emelkedése miatt.
A hatékony alkalmazkodás eredményeként nem várható jelentısebb elvándorlás
Magyarország érintett lehet mint befogadó A bioüzemanyagok arányának növelése némileg csökkenti a vidéki elvándorlást.
Az energiahatékonyság növelése, az élımunkaterhek csökkentése 2015 – 2020 Regionális körül megnövelheti az agrárA nagyüzemi technológiák kevés különbségek környezetvédelmi programok élımunkát igényelnek, így észlelhetı gazdaságosságát, a vidéki lakosság helyben foglalkoztatás-növekedés nem várható maradását 5.4. táblázat – A kibocsátás csökkentésére és az alkalmazkodásra vezetı intézkedések társadalmi hatásai – Forrás: Az ENSZ- SigmaXi tanulmány
85
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Mellékletek 1. sz. Melléklet: Szakkifejezések jegyzéke Alkalmazkodás („Adaptation”) – a természeti és emberi-társadalmi rendszerek megélt ill. a jövıben várható, részben az éghajlatváltozásból is adódó jelenségek és állapotváltozások hatásaihoz való igazodás. Az alkalmazkodás során a külsı környezetben bekövetkezett, a hatásviselı rendszer tőrıképességi határát meghaladó mértékő változásra a rendszer módosulásokkal válaszol, mely lehet a rendszer folyamatainak vagy a rendszer szerkezetének megváltoztatása. Erdısítés – (“Afforestation”) – új erdık telepítése olyan helyen, melyen elızıleg még nem volt erdı. Antropogén – emberek által okozott hatás. Keretegyezmény I. mellékletének részes felei (“Annex I Parties”) – az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény I. mellékletében szereplı iparosodott országok, melyek kötelezettséget vállaltak a Kiotói Jegyzıkönyv 2008-2012 közötti idıszakában, hogy az üvegházhatást okozó gáz kibocsátásaikat az 1990-es szintre csökkentsék. A 24 eredeti OECD tagállamot, az Európai Uniót, és a 14 átalakuló gazdaságú országot foglalja magába. Keretegyezmény II. mellékletének részes felei (“Annex II Parties”) - az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény II. mellékletében szereplı országok, melyek speciális kötelezettséggel bírnak, hogy a fejlıdı országok számára anyagi támogatást nyújtsanak és elımozdítsák a fejlett technológiák átadását. A 24 eredeti OECD tagállamot és az Európai Uniót foglalja magába. Kibocsátás – (“Emissions”) – az éghajlatváltozás szövegkörnyezetében a kibocsátás utal az üvegházhatású gázoknak és/vagy elıvegyületeinek (precursor) és az aeroszoloknak a légkörbe engedésérıl egy meghatározott teret és idıszakot tekintve. Kibocsátás-kereskedelem – (“Emissions trading (ET)”) – a három Kiotói mechanizmus egyike, mely által egy Annex I állam átruházhat Kiotói Jegyzıkönyvi egységeket vagy más Annex I államoktól vásárolhat egységeket. Ez olyan lehetıséget nyújt az Annex I országoknak, hogy más Annex I országoktól egységeket vásároljanak, és ezt saját Kiotói Jegyzıkönyvbeli céljaik teljesítésére használják. CO2 egyenérték (“Equivalent CO2“) – a szén-dioxidnak azon koncentrációja, mely ugyanolyan üvegházhatást okoz, mint a szén-dioxidnak és más üvegházhatású gázoknak egy adott elegye. Elsı kötelezettségvállalási idıszak (“First commitment period”) - a Kiotói Jegyzıkönyv rendszerén belül a 2008-2012 közötti idıszakot úgy határozzák meg, mint az elsı idıszak, amikor az üvegházgáz kibocsátások átlagának teljesíteni kell a kötelezı csökkentési célt. Ötéves kötelezettségvállalási idıszakot választottak egy célév helyet, hogy egyenletessé tegyék az ellenırizhetetlen tényezık (pl. idıjárás) következtében bekövetkezı éves ingadozásokat a kibocsátásban. Éghajlatváltozás – (“Climate change”) – az éghajlatváltozás utal az éghajlatban történı bármilyen változásra, legyen az akár a természetes változékonyság, akár az emberi tevékenység eredménye. Ez a fogalomhasználat különbözik a Keretegyezmény által megfogalmazott meghatárolástól, amely szerint ez a fogalom: “jelenti az éghajlat megváltozását, ami közvetlenül vagy közvetve a globális légkör összetételét módosító emberi tevékenységnek tudható be, és ami az összehasonlító idıtartamokon belül megfigyelt természetes változékonysághoz hozzáadódó változásként jelentkezik.” Globális felmelegedés (“Global warming”) – a felszín közeli hımérsékletben – globális hımérsékletnek is nevezik - bekövetkezı változás az üvegházhatás következtében, melyet az üvegházhatású gázok légkörbe történı kibocsátása idéz elı. Habár a “globális felmelegedést” elıször arra használták, hogy a bolygó emelkedı felszíni hımérsékletét leírják, nem sikerült magába foglalnia mindazon hatásokat, melyeket ez a “felmelegedés” fog okozni, úgy mint a viharok, áradások, aszály
86
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
és hıhullámok. Így az “éghajlatváltozás” kifejezés használatát elınyben részesítik, mert leírja mind a felmelegedést, mind ennek a következményeit. Üvegház hatású gázok (ÜHG) (“Greenhouse gas (GHG)”) – légköri gázok, melyek a globális felmelegedésért és éghajlatváltozásért felelısek. A fı ÜHG-ok a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O). Kevésbé gyakori – de nagyon erıs – ÜHG-ok a fluorozott szénhidrogének (HFCs), perfluor-karbonok (PFCs) és kén-hexafluorid (SF6). A különbözı ÜHG-ok nagyon különbözı hıelnyelı képességgel rendelkeznek. Globális melegítési potenciál („Global Warming Potential (GWP)”) - az az általánosan elfogadott index, mely megmutatja, hogy adott tömegő üvegházhatású gáz meghatározott idıszak alatt (általában 100 évet vesznek) mekkora sugárzási kényszerrel rendelkezik – azaz mennyire melegíti a légkört - ugyanakkora tömegő szén-dioxidhoz képest. Éghajlat („Climate”) - A légkör valamely hosszabb idıszak alatt felvett állapotainak statisztikai együttese. Üvegházhatás (“Greenhouse effect”) – a légkör hasonló módon cselekszik, mint egy üvegháznak a fala, átereszti a látható fényt és elnyeli a távozó infravörös energiát, s ezáltal a meleget megtartja. Az emberi tevékenységek – fosszilis tüzelıanyagok égetése, és más ÜHG kibocsátások – további ÜHGat bocsátanak a légkörbe, melyek fokozzák a természetes üvegházhatást és melegebbé teszik a Földet. Éghajlat-változási Kormányközi Testület (“Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC)”) – a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) 1988ban alapította az Éghajlatváltozás Kormányközi Testületét. A testület jelentéseiben több ezer tudós tudományosan ellenırzött hiteles összefoglalást ad az éghajlatváltozásról, annak hatásairól és a lehetséges megelızı lépésekrıl. Jelenleg az éghajlatváltozás tekintetében az IPCC által készített jelentések a legszélesebb körben elfogadott szakmailag hiteles tudományos dokumentumok, melyek az éghajlatvédelmi nemzetközi tárgyalások tudományos hátteréül is szolgálnak. Kiotói Jegyzıkönyv (“Kyoto Protocol”) – önálló nemzetközi megállapodás amely külön ratifikációt igényel a kormányok részérıl, de kapcsolódik a Keretegyezményhez. A Kiotói Jegyzıkönyv kötelezı ÜHG kibocsátás csökkentési célokat tartalmaz az iparosodott országok számára, az elsı kötelezettségvállalási idıszakban (2008-2012) a hat üvegházhatású gáz kibocsátásaikat az 1990-es szinthez képest kb. 5%-kal kell csökkenteniük. A fejlıdı országok számára nincsenek kibocsátási célok. Újszerő piacalapú végrehajtási mechanizmusokat is bevezet – ezek az ún. Kiotói Mechanizmusok (rugalmassági mechanizmus) – azzal a céllal, hogy a kibocsátás mérséklés költséghatékonyan valósuljon meg. Kiotói Mechanizmusok (“Kyoto mechanisms vagy flexibility mechanisms)”) - a Kiotói Jegyzıkönyv három eljárást hozott létre, hogy növelje a rugalmasságot és csökkentse a kibocsátási célok elérésének teljes költségét. Ezek a tiszta fejlesztési mechanizmus, a kibocsátás-kereskedelem és az együttes végrehajtás. Kibocsátás-csökkentés (“Mitigation”) – az éghajlatváltozás szövegösszefüggésben az emberi beavatkozás eredményeként a források csökkentését vagy az üvegházhatású gázok nyelıinek növelését jelenti. Pl.: fosszilis tüzelıanyagok hatékonyabb felhasználását az ipari folyamatokban vagy elektromos áram elıállításnál; áttérés napenergiára, vagy szélenergiára; épületek szigetelésének javítása; erdıterület növelése a légkörbıl történı nagyobb szén-dioxid eltávolításra. Nyelı (“Sink”) – az éghajlatváltozás szövegösszefüggésében bármely folyamat, tevékenység vagy mechanizmus, mely az üvegházhatású gázt, aeroszolt vagy az üvegházhatású gáz elıvegyületeit (precursor) a légkörbıl eltávolítja. Az erdıket és más növényeket nyelıknek tekintik, mert fotoszintézissel eltávolítják a CO2-t. Stabilizáció (“Stabilization”) – az éghajlatváltozás szöveg összefüggésében egy egységesen elıirányzott cél az ÜHG koncentráció 450-550 ppm körül történı stabilizálására, vagy az ipari forradalom elıtti szint kétszeresén való tartásra. Ez az a szint, melynél sokan úgy vélik, hogy az éghajlatváltozás káros hatásai elkerülhetık (a globális felmelegedés nem haladná meg a 2ºC-ot). A
87
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
jelenlegi koncentráció 380 ppm körüli. Az IPCC szerint az ÜHG kibocsátásokat 50-80%-kal kellene csökkenteni ebben a században, hogy elérjük ezt a szintet. ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (“UNFCCC - United Nations Framework Convention on Climate Change”) - nemzetközi megállapodás, hogy a globális ÜHG kibocsátás az 1990-es szinten stabilizálódjék az éghajlatváltozás leküzdése céljából. Sérülékenység (“Vulnerability”) – rendszerek kitettségének mértéke (védtelenségi tartománya), amelyben a rendszer már károsodik, ténylegesen sebezhetı. Mértéke attól függ, hogy mennyire érzékeny a tőrıképesség határain túli éghajlatváltozások, idıjárási események hatásaira.
88
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
2. sz. Melléklet: Rövidítés- és mértékegységjegyzék H2O CO2 CH4 N2O HFC PFC SF6
víz szén-dioxid metán dinitrogén-oxid fluorozott szénhidrogén per-fluoro-karbon kén-hexafloridot
AAU BAT BAU BMP CDM EBRD EEA EREC ESCO FINADAPT GDP GPI GWP HMV IPCC Change) ISEW KÁP KSH KvVM LED LULUCF MÉTA adatbázis MTA NBmR NAT NEP NÉP NÉS NKP P+R PB PRUDENCE
SZET ÚMFT UNCCD UNEP UNFCCC UV-B ÜHG VAHAVA
Kibocsátható mennyiségi egység (Assigned Amount Unit) legjobb elérhetı technológia (Best Available Techniques) normális üzletmenet (business as usual) (Best Management Practices) Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (Clean Development Mechanism) Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (European Bank for Reconstruction and Development Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency) Európai Megújuló Energia Tanács (European Renewable Energy Council) energiamegtakarítást szolgáltató vállalat (Energy Servicing Company) Finn Adaptációs Stratégia bruttó hazai össztermék (gross domestic product) a valódi fejlıdés mutatója (Genuine Progress Index) globális melegítési potenciál (global warming potential) házi mechanikus légkeverés (home mechanical ventilation) Éghajlatváltozás Kormányközi Testülete (Intergovernmental Panel on Climate fenntartható gazdasági jólét mutatója (Index of Sustainable Economic Welfare) Kompenzációs célú Árkiegészítı Pénzeszköz Központi Statisztikai Hivatal Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium fénykibocsátó dióda (light-emitting diode) Földhasználat, földhasználat változás és erdıgazdálkodás (Land Use, Land Use Changes and Forestry) Magyarország Élıhely-Térképezésének Adatbázisa Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Nemzeti Alaptanterv Nemzeti Energiahatékonysági Program Nemzeti Éghajlatváltozási Program Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Nemzeti Környezetvédelmi Program "parkolj és közlekedj" (park and ride) propán-bután (gáz) Regionális forgatókönyvek és bizonytalanságok elırejelzése az európai éghajlatváltozási kockázatok és hatások meghatározására (Predicting of Regional Scenarios and Uncertainties for Defining European Climate Change Risks and Effects) szivattyús-energiatározós erımő Új Magyarország Fejlesztési Terv ENSZ sivatagosodás elleni egyezmény (United Nations Convention to combat desertification) ENSZ Környezeti Programja (United Nations Environmental Programme) ENSZ Éghaljatváltozási Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change) ibolyántúli sugárzás "B" üvegházhatású gáz Változások, hatások, válaszok
89
KvVM tervezet
VTT WGBU
WMO
ppm PJ W kW MW kWh MWh GWh TWh ha t kt Mt
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése Német Szövetségi Kormány Globális Környezeti Változásokkal Foglalkozó Tudományos Tanácsadó Testülete) Wissenschaftlicher Beirat der Bundesregierung Globale Umweltveränderungen Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization)
milliomod térfogatrész petajoule watt kilowatt megawatt kilowatt óra megawatt óra gigawatt óra terawatt óra hektár tonna kilotonna megatonna
90
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
3. sz. Melléklet: Technológiák és intézkedések a kibocsátások mérséklésére: 2012-ig megvalósítható
2025-ig elérhetı Energetika és ipar Jobb ellátási és elosztási hatékonyság; Szén-dioxid leválasztás és tározás (CCS) Decentralizáció az energiatermelésben; megvalósítása az új gáz-, a biomassza és a Energiahatékonyság javítása; széntüzeléső nagy kibocsátású erımővekre; Tüzelıanyagban áttérés szénrıl a gázra; Meglévı 500 MWh bemenı hıteljesítményő Megújuló hı és egyéb energia (nap-, szél-, fosszilis tüzeléső erımőre kötelezıvé tétel; geotermál és bioenergia); Technológiailag a megújuló energia Kapcsolt hı és energiatermelés; felhasználása és hatásfoka javul. Biomassza tüzeléső erımővek esetén csak kapcsolt hı- és energiatermelés alkalmazása. Közlekedés Üzemanyag-hatékonyabb jármővek, fajlagos Második generációs bioüzemanyagok CO2-kibocsátás személygépjármőveknél 120g; elterjedése; Váltás a közúti közlekedésrıl a vasútra és a Fajlagos CO2-kibocsátás személy tömegközlekedési rendszerek felé; gépjármőveknél nem haladja meg a100g-ot; Nem motorizált közlekedés elterjedésének Hatékonyabb repülıgépek; biztosítása; Jobb elektromos és hibrid jármővek erısebb és Áruszállítási igények ésszerősítése. megbízhatóbb akkumulátorokkal. Alternatív hajtású gépjármővek kialakítása. Épületek Hatékony világítás és természetes megvilágítás Középületek és lakóépületek kivitelezése olyan kialakítása; technológiákkal, mely visszacsatolást és Hatékonyabb elektromos készülékek, főtı- és ellenırzést biztosít, s ezáltal hőtıberendezések, s a berendezések energia energiafelhasználásuk a jelenleginek töredékére felhasználásának csökkentése; csökken. Épületek hıtechnikai adottságainak csökkentése Építési engedély csak a 0 szén-dioxid (szigetelés, hıszigetelés, főtésszabályozás); kibocsátású középültekre ill. lakóházakra. Passzív- és aktív napenergia-tervezés hőtésre/főtésre. Mezıgazdaság Jobb földmővelés hatékonyabb megszervezése a A terméshozamok javítása. talaj szénraktározásának növelése érdekében; Hatékonyabb állattartás és trágya kezelése annak érdekében, hogy csökkentsék a metán kibocsátást; Céltudatos energianövény-termesztés a fosszilis üzem- és tüzelıanyagok helyettesítésére; Intenzív növénytermelés és állattartás helyett extenzív mód elterjesztése. Erdészet Újraerdısítés, fenntartható erdıgazdálkodás; Fajták javítása a biomassza termelékenység és Erdészeti (mellék)termékek felhasználása szénmegkötés növelése érdekében. bioenergiára. Hulladék Hulladéklerakók metán kibocsátásának Biotakarók és biofilterek a metán oxidáció összegyőjtése és semlegesítése; optimalizálására. Szerves hulladékok komposztálása és a biogáz hasznosítása; Ellenırzött szennyvízkezelés; Újrahasznosítás és hulladékminimalizálás.
91
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Politikák, intézkedések és eszközök a kibocsátás mérséklés megvalósítására: Politikák, intézkedések és eszközök
Korlátok és lehetıségek Energetika A fosszilis üzemanyagok támogatásának Az egyéni érdekekbıl fakadó ellenállás nehezíti a csökkentése; megvalósításukat. Adók vagy széndíjak a fosszilis üzemanyagokra. Bevezetési támogatások a megújuló energia- Megfelelı lehet az alacsony kibocsátású technológiákra; technológiákhoz piacot teremteni. Megújuló energia-kötelezettségek; Gyártók támogatása. Ipar Benchmark információk nyújtása; Megfelelı lehet a technológia felvételének Teljesítési szabványok; elısegítésére. Támogatások, adóhitelek. Közlekedés Kötelezı CO2 szabványok a közúti A jármőállomány részletes lefedettsége közlekedéshez. korlátozhatja a hatékonyságot. Beruházás a vonzó tömegközlekedési eszközökbe és a közlekedés nem motorizált formáiba. A mobilitás szükségességének befolyásolása az infrastruktúra tervezésével. Épületek Szabványok és címkézés alkalmazása. Szabványok idıszakos felülvizsgálata szükséges. Épületek energetikai kódjai és igazolásai. Új épületek vonzóvá tétele. Pénzügyi ösztönzık hıtechnikai fejlesztésekre. Mezıgazdaság Pénzügyi ösztönzık és szabályozások a jobb Ösztönözhetik a fenntartható fejlıdéssel való földgazdálkodás érdekében és a trágyák szinergiát. hatékony alkalmazása érdekében. Erdészet Pénzügyi ösztönzık az erdıterület növelésére, A korlátok tartalmazzák a beruházási tıke az erdıirtás csökkentésére és az erdık hiányát és a tulajdonjogi kérdéseket. megtartására és kezelésére; Földhasználat szabályozása. Hulladék Pénzügyi ösztönzık a jobb hulladék- és Elısegítik a technológia terjedését. szennyvízgazdálkodás érdekében. Megújuló energia ösztönzése vagy kötelezése. Alacsony költségő üzemanyag rendelkezésre állása. Hulladékgazdálkodás szabályozása.
92
KvVM tervezet
Verzió: REV5
Dátum: 2007. 11. 28.
Intézkedések az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodáshoz: Kormányzati eszközök Megfelelı jogi-gazdasági szabályozó rendszer kialakítása. Kutatás, fejlesztés Az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi kutatások folyamatos figyelemmel kísérése és alkalmazása. Kutatási területek például az éghajlati és meteorológiai és klímavonatkozású hidrológiai vonatkozásban; fizikai, biológiai és humán rendszerekben az éghajlatváltozás hatására lehetséges irreverzibilis következmények felderítésére és megismerésére; a sérülékenységek és kockázatok elemzése, gazdasági számítások végzése valamennyi érintett szakterületen. Oktatás, nevelés, képzés az éghajlatváltozás kérdéseinek beépítése az oktatásba; a társadalom szemléletformálásának erısítése; fogyasztás, anyag- energia felhasználás csökkentése, hatékonyabbá tétele; az éghajlatváltozás kérdéseinek beépítése az oktatásba (NAT); Természetes élıvilág és természetvédelem Helyben történı adaptáció elısegítése a meglévı biológiai sokféleség megırzése, gazdagítása, természetességének fenntartása és javítása érdekében; A természeti területeket körülvevı táj átjárhatóságának fokozása, a fajok vándorlásának elısegítése érdekében. A természetvédelem klímapolitikájának kialakítása és összehangolása az erdészeti, agrár-, energia- és vízgazdálkodási szektorokkal. Emberi egészség Hıségterv kidolgozása különös tekintettel a lakosság felkészítésére. A közegészségügy belsı szervezeti és mőködési rendszerét felül vizsgálata az éghajlati alkalmazkodás követelményeinek átfogó integrálása érdekében. Vízgazdálkodás Az EU Víz Keretirányelv éghajlatváltozással kapcsolatos összefüggéseinek kiemelt feladatként történı kezelése. A csatornarendszereket alkalmassá kell tenni a hirtelen nagy mennyiségben lehulló csapadék befogadására. Mezıgazdaság és erdıgazdálkodás A növénynemesítés felgyorsítása, a legmegfelelıbb fajtaválaszték megválasztása alkalmazkodóképességi vizsgálatok alapján. Az erdıterületek nagyságának növelése, az erdıssztyepp zónában kis záródású erdık fenntartása. A települési zöldterületek (közkertek, közparkok) nagyságának megırzése, növelése, fásításnál a hıségtőrı fajok alkalmazásának elıtérbe helyezése. Épített környezet Építési elıírások, szabványok felülvizsgálata, szigorítása az éghajlatváltozással együtt járó hatásoknak megfelelıen. Klímatudatos telepítés módszereinek kidolgozása és megismertetése a rendezési terveket, épületterveket készítı szakemberekkel.
93
