Nagykátai
HÍRADÓ
Nagykáta Város Önkormányzatának Lapja • II. évfolyam különszám • 2008. július 11.
Magyar hősökre emlékeztünk Június első vasárnapján a megemlékezés a Római Katolikus Templomban a hősök tiszteletére bemutatott szentmisével és a Református Templomban tartott istentisztelettel indult, majd az emlékműsorral folytatódott az I. és II. Világháborús emlékműnél. Az I. Világháború 1915-ös esztendejében Báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy indítványozta, hogy minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a harcok során elesett hősök neveit. 1924-ben egy újabb törvény a nemzeti ünnepek közé emelte a magyar hősökről való emlékezést, és május utolsó vasárnapját a Hősök emlékünnepévé nyilvánította. A II. Világháború után politikai és szimbolikus tartalma miatt megtiltották, hogy az ünnepet bárki is megtartsa, csak a rendszerváltozást követően nyerhette vissza eredeti jelentését. A Magyar Köztársaság Országgyűlése – adózva az elmúlt ezredév mindazon magyar hősei emléke előtt, kik a haza szabadságáért és függetlenségéért, illetve a nemzet fennmaradásáért vérüket ontották – 2001-ben újra törvénybe foglalta ezt a napot. Városunkban ma már rendszeressé vált ezen megemlékezések megtartása, melyen a
Dr. Hende Csaba díszvendég, és a város vezetői hősök neveinek felolvasása mellett a Makkai László tiszteletes és Tóth András esperes plébános úr áldását követően koszorú elhelyezésével tisztelegtek a hősök emléke előtt. Dr. Pap Terézia
A kegyelet megnyilvánulása
Hagyományőrző honvéd helyezi el az emlékezés koszorúit
Nagykátai . oldal 2008 Július Híradó
A Hősök Napja története A szép nap háború utáni története nem régi, nem nyúlik vissza ködös múltba, mert mindössze csak nyolc éves. Mindössze csak nyolc éve, hogy lobban a gyertya lángja, hogy kondul a harangocska, és koszorú, virág kerül az emlékművek talapzatára. A történet visszanyúlik 1999-re és Nagykovácsi településre. Odahívtak bennünket, a frissen felállt Tüzércsapatunkat, Hősök napjára. A példás rendezésben lezajló megemlékezést később többször emlegettük. De hamarosan rájöttünk, talán meg tudnánk rendezni mi is. Így történt, hogy 2001ben megszerveztük a háború utáni első Hősök Napját és ezt követte a többi hét, így került sor az idén a nyolcadikra. Évek során segítőink sokan voltak. Jöttek katonai hagyományőrző bajtársaink Tápióbicskéről, Vácról, Szolnokról. Szép színfoltot adtak a jászfényszarui huszárok és népviseletbe öltözött családtagjaik. Jöttek még Dabasról, tavaly Innsbruckból és az idén Olaszországból. A megemlékezések állandó résztvevője volt a nagykátai ifjútüzérek csapata. Első két évben a Szolnoki Repülőezred Zenekara volt a vendégünk, majd a nagykátai fúvósok vették át a szerepet. Tavaly nem volt zenekarunk, az idén az abonyiak szolgáltatták az ünnepség zenéjét. Második évben, hogy megtisztelte rendezvényünket a Nemzetvédelmi Egyetem népes küldöttsége. Szónokaink voltak többek között, dr. Szabó József hadtörténész, Babucs Zoltán hadtörténész, Erdős László nyá. ezredes, Horváth Lajos a Hadisírgondozó Iroda vezetője, dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő és Kondor Katalin újságíró. Már második éve, hogy a Tungsram Kodály Zoltán Férfikarának felejthetetlen hangja töltötte be katolikus templomunkat. A jövő évi emléknap szervezése már most elkezdődött. Sok még a teendő, sok még a feladat ahhoz, hogy igaz legyen a költő sora:
Műsorvezető: Czigel Erzsébet
Egy hős, egy szál virág
„Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket” Káplár Béla
A II. Világháborús emlékmű
A Hagyományőrző csapat Káplár Béla vezetésével
2008 Július
Nagykátai
Híradó
. oldal
Tisztelt Emlékező Közösség! Kedves Nagykátai Barátaim! 2001. június 19-én fogadta el a Parlament a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló törvényt. Történelmi hagyományt követett, hiszen 1924-ben már törvényt alkottak arról, hogy minden év május utolsó vasárnapján hősi halottainkra emlékezzünk. 1945-ben aztán Vorosilov marsall betiltotta az ünnepet, mondván: ezek a katonák jórészt oroszellenes harcokban estek el. Hát, mi tagadás, ez így is volt az I. meg a II. világháborúban, sőt, már Petőfi Sándor is orosz fegyver által veszett oda. Teljesen véletlen - csak most, hogy ide készültem, vettem észre magam is -, hogy a 2001-es törvényt napra pontosan 10 évvel azután fogadták el, hogy az utolsó orosz katona is kivonult hazánkból… A történeti hűség kedvéért, s nem hivalkodásból mondom el, hogy engem ért az a megtiszteltetés, hogy ezt a törvényt kezdeményezhettem, megszövegezhettem és a Kormány, majd a Parlament elé terjeszthettem. A törvény bevezetőjében kijelenti, hogy küzdelmes történelmünk során a hazáért harcolt hősök áldozata nélkül aligha maradhatott volna fenn a magyar nemzet és a magyar állam. Ezért terjeszti ki a megemlékezést a világháborús hősi halottakon túl minden, a haza szabadságáért és függetlenségéért, a nemzet fennmaradásáért valaha küzdött hazafira. Mert bizony – ha jól meggondoljuk - a józan ész és az erőviszonyok reális mérlegelése szerint nekünk ma nem szabadna itt lennünk. A történelmi esélyeket mérlegre téve már az államalapítás körüli időben el kellett volna tűnnünk innen, miként oly sok előttünk járt népnek: az avaroknak, a gepidáknak és a többieknek. S ha a kései népvándorlás viharait – a besenyők, a kunok támadásait – ki is álltuk, okvetlenül el kellett volna pusztulnunk annak az öt világbirodalomnak a halálos szorításában, amelyek mindegyike legyőzhetetlennek és öröknek tűnt a maga idejében. A tatár, a török, az osztrák, a náci német, végül pedig a szovjet birodalom együtt véve hosszú századokon át próbált kiirtani, vagy legalább a maga képére formálni minket. A hős magyarok azonban mindegyik zsarnokkal szembeszálltak, a sokszor reménytelen harcot is vállalták a túlerővel szemben. A magyar hősök áldozatának köszönhetjük, hogy ma itt állhatunk, és magyarul, magyarként tiszteleghetünk előttük. Nélkülük de sokszor elveszett volna a haza, és vele a nemzet! Például akkor, amikor 1241-ben, a muhi csatavesztés után a tatárok minden áron megpróbálták kézre keríteni a királyt és a nála lévő Szentkoronát. A Szentkorona már akkor is magát az országot, a hatalom forrását jelentette. Ha tatár kézre kerül, elvész az ország.
Honvéd tisztek tiszteletadása IV. Béla királynak azonban akadt vagy száz derék katonája, akik őt és koronáját 48 órás, több száz kilométeres szakadatlan vágtázó menekülésben és küzdelemben az életük árán megvédték, és biztonságban eljuttatták Pozsony várába. Mindez úgy történt, hogy a vitézek közül egy mindig átadta lovát a királynak, ha annak paripája már kidőlni készült. A lováról leszállt magyar hős harcba bocsátkozott az üldöző tatár csapattal. A túlerő előbb-utóbb természetesen legyűrte őt, de ez alatt a király és kísérete megint egy kis egérutat nyert. Így folyt ez a halálos nyargalás Muhitól Pozsonyig, 48 órán át megállás nélkül. De a Szentkorona megmaradt, és IV. Béla új honalapítóvá válhatott. Leányát, Margitot fogadalmi áldozatként kolostorba küldte. Így lett belőle Isten rabja, a mi Szent Margitunk. Vajon itt lehetnénk-e ma, ha Dugovics Titusz és a végvári vitézek nem szállnak szembe hősiesen a törökkel?
Lenne-e ma Magyarország, ha Rákóczi és Kossuth katonái a Habsburg önkény ellen nem védelmezik a magyar szabadságot? Józan ésszel, reális mérlegelés szerint elképzelhető volt-e, hogy a pesti srácok 1956-ban térdre kényszerítik Budapest utcáin a Vörös Hadsereget? Nem, nem volt elképzelhető, de mégis megtörtént! Túléltük őket, és itt vagyunk. Az öt birodalom viszont eltűnt, összeomlott, széthullott.
Kedves Barátaim!
Azért jöttünk ma ide, hogy mindezt megköszönjük ezer év magyar hőseinek. Emlékezzünk ma különös szeretettel a XX. század vesztes háborúinak hősi halottaira, a hadirokkantakra, az özvegyekre és árvákra! Egy háborút a kezdete és a végeredménye alapján többféleképpen is meg szoktak ítélni. Egy azonban biztos: a katona, aki
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem küldöttsége
Nagykátai . oldal 2008 Július Híradó testvéreink ötezer éves hagyományából az ősi parancsot: „Mondd el fiaidnak!” Mondd el, újra meg újra, vésd az elméjükbe és a szívükbe: kik ők, honnan jöttek, és milyen dicső dolgokat tett őseikkel az Úr. Gyermekeid csak akkor találják meg helyüket és feladatukat a világban, ha mindezt a szívükbe és az elméjükbe vésed. Csak az a fa növeszt hatalmas lombkoronát, amelyik mélyre nyújtja le a gyökereit. Minden kis új hajtásnak tudnia kell, hogy az idők mélyére nyúló hatalmas gyökér táplálja, és csakis abból nyerhet erőt. Ez a megmaradás törvénye.
Kedves Barátaim!
Palkó László „Vass Albert: Nagypénteki sirató” versét mondja fegyverrel a kézben, parancsteljesítés közben elesik, hősi halott. De vajon csak ők a hősök? Csak a bátor férfiak? Csak a vitéz katonák? 1914-ben, egy kis Vas megyei faluban, Oladon élt egy fiatal földműves pár: Lajos és Mária. Három kicsi gyermeket neveltek. Azon a különös, különös nyáréjszakán a mozgósítási parancs Oladon is az ágyból ugrasztotta ki dobszóval a hadköteleseket. Mária a kapkodó, könnyes éjszakai búcsúzás során egy Szűz Mária-medált akasztott Lajos nyakába. Az öt éves nagyfiú, István álmából ébredve azt motyogta: „Idesapám, azt álmodtam, hogy a Szűzanya megvédi magát.” Mária pedig azon az éjjelen fogadalmat tett: szigorú böjtöt tart, amíg az ura haza nem jön a háborúból. Előszörre nem is tűnt ez olyan nehéz fogadalomnak: hiszen Ferenc Jóska azt ígérte, hogy „mire a levelek lehullanak”, otthon lesznek a katonák. Csakhogy a kutya Szerbia megleckéztetése világháborúba torkollt. A háború és a fogság évei alatt Lajos derekasan viselte magát; ezt abból tudhatjuk, hogy többször előléptették és kitüntették. A Szűzanya is megtette a magáét: egy gránátszilánk éppen a medálban akadt el. Így beteljesült a kisfiú álma: apja életét valóban megvédte az Istenszülő. Mária eközben egyedül, lényegében kenyéren és vízen élve küzdött a férfinak is nehéz paraszti munkával, meg a három gyerekkel. Mária állhatatosan böjtölt és imádkozott az uráért. Hat hosszú, kegyetlen év telt el. Az imák végül meghallgattattak; az Úr elfogadta Mária áldozatát. Lajos épségben hazatért, és Mária további 9 gyermekkel ajándékozta meg őt. A legkisebb, a 12. gyerek az én apám lett.
Kedves Barátaim!
Ebben az egyszerű történetben néhány szó egyáltalán nem fordul elő: nincs benne se reform, se Új Magyarország. Semmi modernség, és sehol egy árva konvergencia-program. Mária ráadásul - erre mérget vennék – soha egy percig sem tűnődött azon, hogy vajon hogyan tudná „megvalósítani önmagát”. Szavak általában sem nagyon esnek ebben a történetben: mert amiről valójában szól, az messze túl van a szavak világán. Valami még azért ide kívánkozik: Hende Lajosnak és Szakály Máriának 165 leszármazottja van, és kérkedés nélkül csak annyit mondok: egy sem lett közülük börtöntöltelék. Ez a mi történetünk: százhatvanötünké. Minden magyar családnak van hasonló története. Vajon elég gyakran elmondjuke a gyermekeinknek? Pedig ismerjük zsidó
Az ünnep másik díszvendége: Kondor Katalin és a város vezetői
Vajon mitől voltak képesek elődeink ezekre a páratlan hőstettekre, amelyeknek létünket köszönhetjük? Egyetlen magyarázat van: az ő életük még az örök, az isteni törvénybe ágyazódott. Tudták, hogy élet és halál, vagyis a földi lét és a túlvilági élet egyformán értékes, hiszen mindkettő Istentől való. Tudták, hogy a férfi öröktől rendelt feladata: halált megvető bátorsággal küzdeni a jó ügyért, a hazáért, a szeretteiért. Az asszonyok pedig tudták: imájuk és áldozatuk nem hiábavaló, mert az Úr irgalma végtelen. Sorsukat Isten kezébe tették, ezért életük szakrális lét volt. Minden ünnep, így a Hősök Napja is csak akkor lehet valódi ünnep, ha lényege az örök rendhez kapcsolódik. Ha szakrális tartalma van, és az ünneplőket segíti abban, hogy újra meg újra hozzákapcsolják a maguk életét az örök törvényhez. Minden más „ünnep” bohóckodás, unalom, üresség, csömör.
Kedves Barátaim!
A 2001-es törvényünk jámbor óhajként reményét fejezte ki, hogy az állami és társadalmi szervezetek, az önkormányzatok ezután majd május utolsó vasárnapján minden településen megemlékeznek a hősökről. Ebből a reményünkből vajmi kevés vált valóra. Van ugyan néhány száz település, ahol méltón megemlékeznek – közülük is kiemelkedik Nagykáta –, de a legtöbb helyen még nem értik és nem érzik ennek fontosságát. Ahol meg is emlékeznek a Hősök Napjáról, ott sem jelennek meg tömegek. Fájdalmasan hiányzik az ifjúság ezekről az ünnepségekről. Kevesen vagyunk, akik őrizzük a lángot. Sebaj! Tudjuk, hogy igaz ügyet képviselünk. Az Úr velünk; kicsoda ellenünk? Nektek pedig, közömbös magyar testvéreim, azt üzenem: mielőbb iparkodjatok megérteni és megbecsülni az előttetek járt hősök példáját! Nélkülük ma nem volna hazátok. Ha nem így cselekedtek, bizony mondom néktek, megéritek majd, hamarabb, mint hinnétek, hogy nem lesz hazátok. A holtaknak pedig legyen tisztesség, az élőknek hit és reménység.
Dr. Hende Csaba országgyűlési képvisleő
2008 Július
Nagykátai
Híradó
. oldal
Tisztelt ünneplő közösség!
Mindenekelőtt szeretném elmondani Önöknek, hogy minden tiszteletem a nagykátai polgároké azért, mert volt erő és bátorság az itteni emberekben, s megrendezték az első s azóta sokadik Hősök –napját. Nem tudok arról, hogy másutt is volna ilyen. Önök ezzel az élet egyik nagy parancsát teljesítik: emlékeznek és emlékeztetnek. Az anyák és az apák egyik fontos feladata ez minden egészséges nemzetben: elmondani utódaiknak mindazt, amit kisebb és nagyobb közösségeinkről, családról-nemzetről tudni kötelességünk. Egy nép élő emlékezete a nemzeti hagyomány és annak ápolása. Kölcseyről a Himnuszon kívül már alig tanítanak valamit az iskolákban, pedig volna mit tanulni tőle. Azt is mondta például, hogy „Minden nemzet, amely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti létét gyilkolja meg.” Ebben az országban az elmúlt évtizedekben és napjainkban is sok olyan ember élt és él, aki nem akar emlékezni és emlékeztetni, hanem hazugságokkal ferdíti a múltat, s nem akarja, hogy nemzetként, múltját ismerő, annak tanulságait levonni képes, öntudatos és történelmünkre büszke emberként éljünk itt a Kárpát medencében. Százszorosan is köszönet és hála jár hát önöknek, mert emlékeznek, ami fontos, azt nem hagyják feledésbe merülni. Amikor a meghívást megkaptam a nagykátai Hősök Napjára, arra kért a kedves megbízóm, hogy az anyák, a férjüket, fiaikat a háborúba, harcba küldő anyák szemszögéből mondjam el gondolataimat. Nem hiszem, hogy meg tudok felelni ennek a nehéz feladatnak. Részben azért, mert magam nem éltem meg háborút. A forradalomnak is egészen kis gyerekként voltam szemlélője. Ma pedig már honvédségünk sincs, csak zsoldosaink. Képzelőerőm viszont erős, nem utolsó sorban annak is köszönhetően, hogy szüleim könyvtárából bőséggel juthattam hozzá történelmi, s köztük háborús regényekhez. A nőknek félelmetes sors jutott ezen a földön! Hitem szerint ugyanis minden asszony, aki életet ad, pacifista, békepárti kell, hogy legyen. Ezt diktálja az ösztöne. Aki teremt, az nem a halálnak, az ölésnek teremt, hanem az életnek. Ezt aligha kell magyarázni. Már kisgyermekként is tudtam, gondolom önök is valahányan, hogy nincs annál borzalmasabb, mint amikor anya temet gyermeket. Mert nem ez az élet rendje. Ugyanakkor gondoljuk csak meg, az anyák feladata az is, hogy hazaszeretetre, nemzetféltésre tanítsák-neveljék fiaikat. „Hazádnak rendületlenül légy híve ó, magyar” S ebben az is benne van, hogy olykor fegyverrel kell megvédeni azt, ami a mienk. Avagy törvények kötelezte parancsra „mindnyájunknak el kell menni”, akiket besoroznak, s ilyenkor el kell engedni a fiút, s persze a férjet, vagy a kedvest is. Micsoda ellentmondás! „Ne lőj fiam, mert én is ott leszek.” A féltő-óvó-remegő anyai vagy hitvesi szeretet és az elengedés
Kondor Katalin emlékezik közösségi parancsának egymásnak-feszülése. Vészterhes időkben női sors, anyai sors. Vészterhes időkkel márpedig tele van a magyar történelem. Szilágyi Erzsébetről sokaknak sajnos már csak legfeljebb egy utcanév jut eszükbe. Pedig ha jó 500 esztendőt visszarepülünk az időben, elképzelhetjük, mit élhetett át Hunyadi László és Mátyás, a későbbi Mátyás király édesanyja, amikor László fiára, a nagypolitika intrikái miatt háromszor sújtott le a bakó, s harmadjára már porba hullt a nagyszerű gyermek feje. Hősök voltak a Hunyadiak, de hős volt ez a keménylelkű asszony is, mert kibírta a legborzasztóbbat, a gyermeke elvesztését. Vagy, ha csak 50 esztendőt megyünk vissza az időben, s az ártatlanul kivégzett 56-os mártír Tóth Ilona édesanyjára gondolunk, aki végigülte orvostanhallgató lányának maratoni koncepciós perét, melynek vége az akasztófa volt, s neki ezt erős lélekkel túl kellett élnie, miközben tudván tudta, hogy lánya ártatlan. Asszonysors ez is, de micsoda asszonysors! A történelem az ember akaratától függetlenül is hőst csinálhat abból, akit kiszemelt magának, s aki méltó rá. Szándékosan mondtam két olyan példát, ami nem azokról szól, akikről mi most itt elsősorban megemlékezünk, tehát a II. világháború többnyire névtelen hőseiről. Mert őket is és édesanyjukat, feleségüket, kedvesüket is a történelem, a sors kifürkészhetetlen akarata avatta hősökké. Megbocsájtják nekem, ha azt mondom, annak nehezebb, aki túlélte. Nem tudjuk pontosan, hányan cipelték magukkal halálukig az özvegyi sorsot. Mert nem tudtak, nem akartak felejteni. Ki férjet, ki gyermeket, ki pedig mindkettőt. Ma őrájuk is emlékezzünk, ő előttük is hajtsunk fejet. Névtelen hősök ők, és egyben áldozatok voltak. Mert gyorsan száll az idő, s aligha élnek már sokan közülük. Biztosan voltak ilyen anyák-feleségek. Nagykátán is, s lehet, úgy éltek közöttünk, hogy nem is tudtunk róluk, milyen fájdalmakat hordoznak. Ez is asszonysors, a háttérben maradás.
Szóval sok hőst teremtett a magyar történelem, férfit-nőt egyaránt, s ez nem véletlen. Ha csak azt tekintjük, hogy itt élünk magányosan a nagy szláv tengerben, mi, magyarok, s több, mint egy évezrede a megmaradásért küzdünk, akkor nem csoda, hogy sok hősünk van. A csoda az, hogy megmaradtunk. Például a II. világháborúban, amelynek előzménye az volt, hogy Magyarország a trianoni sérelmek orvoslását remélve, s azért, hogy védelmet találjon a bolsevizmus veszélye ellen, szövetségre lépett a náci Németországgal. Ebben a szövetségben, jóllehet átmenetileg visszakapta elvesztett területeinek egy részét, megérte, meg kellett érnie második hadseregének pusztulását a Don-kanyarban; a Hitler parancsára felállított bábkormányt, majd az ország lerohanását és a szovjet megszállást. Vesztesek voltunk a háborúban, s ezért hivatalosan sokáig hőseink sem lehettek. Azóta ugyan változtak az idők, lehet már sok mindenről beszélni, de számos történelmi esemény még tisztázásra vár. És sokan remélem érteni fogják, amit most mondok: arra is várunk, hogy végre magára találjon és egymásra leljen itt mindenki, aki jót akar ennek a nemzetnek, akinek otthona, bölcsője, s majdan sírja is ez a hely, s aki magyar. Hogy ne féljen emlékezni és emlékeztetni. S hogy a magunkra találáshoz mi kell? Nem pénz elsősorban, nem anyagi jólét. Hanem lelki jól-lét. Nekünk nincs fegyverünk, nincs pénzünk, nekünk lelki fegyvert kell használnunk, ami egyébként is sokkal erősebb. S mi lenne ez a lelki fegyver? Nekünk egy testté, egy szívvé, egy lélekké kellene összeállnunk – egy igaz nemzetté, amely erőt sugároz, s épp ezért sérthetetlen. Nekünk el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk önmagunk alakítani sorsunkat. Ehhez az kell, hogy olthatatlanul szeressük azt a közösséget, ahová születtünk, és szeressük azt a vallást is, amibe születtünk. Önök már megtették a maguk első lépéseit azzal, hogy kitalálták maguknak az emlékezés, a Hősök Napját. Köszönöm, hogy meghallgattak. Kondor Katalin újságíró
Nagykátai . oldal 2008 Július Híradó
10 éves a vonós kamarazenekar
Nagy Izabella tanárnő A Művelődési Házban április 19-én ünnepelte a Vonós Kamarazenekar tíz éves jubileumát. A zenekar vezetője Nagy Izabella tanárnő, aki maga köré
A Vonós Kamarazenekar gyűjtötte jelenlegi és volt tanítványait (főiskolások, egyetemisták) és kiváló kamara-zenekart hozott létre segítségükkel.
Buzsikné Lakatos Ágnes állandó zongorakísérője az együttesnek, akik külön feladatuknak érzik a magyar népzene terjesztését.
40 éves a Tápiómente A tápiómente táncegyüttes 40. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon elhangzott beszédből idézet: Előkerültek a fiókok mélyéről a féltve őrzött fényképek, melyek az elmúlt 40 év alatt gyűltek össze sok-sok élménnyel, melyre most jó visszaemlékezni. Emberi sorsok élednek meg s peregnek le előttünk, ahogy átnézzük ezt a kiállított anyagot, mely egy másik dimenzióba röpít minket az érzelmek szárnyán. Az elmúlt 40 évet innentől visszafelé tudjuk vizsgál-
ni, a képek életünk állomásait tanúsítják, konzerválják azt az értékrendet, amelyben létezünk és emléket állítanak „azon csendes tagságnak”, akik már nem lehetnek jelen. Az itt felállított életfa mutatja, hogy a hagyományok formálta világban a múltban is olyan erő munkált, amibe 40 év alatt sokan belekapaszkodtak, s bele gyökeresedtek. Az együttes létrejöttének a gondolata abban az időszakban született meg – ez a szövetkezeti időszak volt-, melyet ma már kevesen ismernek. Ki ne
Domján Lajos a kiállítást kommentálja
ismerné Chmely Ödön nevét Nagykátán, aki akkor a művelődési ház igazgatója volt, és akit szeretettel mindenki csak Dönci bácsi néven emleget, ő a táncegyüttes alapítója, s egyben számukra az akkori támogatókat is biztosította. Domján Lajos, mint a Duna Művészegyüttes profi táncosa 1963-ban a Népművelési Intézet megbízásából érkezett hozzánk, s 67-től kiváló koreográfusi képességeit a frissen alakult együttes javára kamatoztatta.
Az érdeklődő közöség
2008 Július
Híradó
Nagykátai
Első helyezést értünk el!
Megemlékezés az elhunyt tagokról
Dr. Salibáné köszönti a jubiláló együttest
Alpolgármesteri köszöntő Őszinte szívvel köszöntöm a Nyugdíjas Klub tagjait működésének 20. évfordulója alkalmából, mindjárt egy szép Illyés Gyula idézettel: „ Az idős embert dicsérem, a bölcset, a gyönyörűt, A türelmest, a csendes szavút, Az idős embert dicsérem, kiknek szavára figyelj, Mögöttük áll maga az élet.” A mi világunk, életünk úgy kezdődött, hogy a szülők és nagyszülők gondoskodtak rólunk. Önök építették számunkra azt a jelent, amelyben a mi generációnk egy újabb nemzedék jövőjét alapozhatja meg. Tehát most rajtunk a sor: nekünk kell
. oldal A Nagykátai Nyugdíjas Klub 2008. június 21-én Tiszafüredre volt hívatalos a XXII. Országos és IX. Nemzetközi Tisza-tavi Nyugdíjas Művészeti Fesztiválra. Nagyon készültünk, hiszen tudtuk, hogy díjazott fesztiválra utazunk, ahol szakmai zsűri előtt kellett tudásunkat bemutatni. A 15 perces műsorunkat vastaps kísérte, s voltak, akik felállva tisztelegtek a hallottak és látottak miatt. A zsűri elismerő szavait hallgatva, a 45 fős nagykátai nyugdíjas ovációval fogadta, hogy a fesztiválon bemutatott színvonalas műsorért a zsűri döntése alapján az első helyezést hozhatjuk el, vagyis 40.000 Ft-ot. Köszönjük Horváth Lászlónénak és Szalainé Apró Máriának, hogy fáradságot és időt nem ismerve felkészíti az énekkart és a tánckart, s nekik köszönhetjük, hogy ilyen élményeket, sikert élhetünk át, dicsőséget szerezve ezzel Nagykátának is. De ahhoz, hogy ez megvalósuljon, kellünk mi is, a vállalkozó szellemű énekes, táncos nyugdíjasok, akik, ha próbáról vagy fellépésről van szó, még a betegséget, rossz időt, családot is otthagyva készülünk az újabb megmérettetésre. Az énekkar eddigi pályafutásának legsikeresebb fellépése volt, hiszen a Sárközi dalok összeállítását és előadásmódját a zsűri külön kiemelte. A tánckar is hozta megszokott „formáját”, hiszen a Horgosi csárdás és a Pásztor tánc is kiválóan sikerült. Tudjuk, hogy a fiataloké a jövő, de a jelen a miénk is, s próbáljuk úgy megélni, hogy számunkra egy kis feltöltődést, egy kis kimozdulást, egy kis közösségi életet jelentsen a klub. Köszönjük, hogy az Önkormányzat lehetővé teszi, hogy rendszeresen találkozási lehetőséget biztosít számunkra, köszönjük oktatóinknak, s köszönjük mindazoknak, akik elősegítik, támogatják működésünket, akik bearanyozzák hátralévő életünket. Nemes Józsefné nyugdíjas klub énekkarának tagja
visszaadnunk abból, amit kaptunk. Gyermekek és unokák sohasem feledhetjük, hogy az előttünk járók munkája alapozta meg életünket. Hála és méltó megbecsülés illeti, ezért a nehéz éveket megélt embereket, Önöket. Mindennapi munkánkhoz az elődök példájából meríthetünk erőt, hitet. Mindannyiunk tágabb és szűkebb környezetében élnek idősek, s ez azért is fontos, mert a fiatalok az Önök ismeretén keresztül fedezik fel gyökereik gazdagságát. Általuk tanulják meg az életüket felelősségteljesen megtervezni. Általuk sajátítják el azt a képességet, hogy azt értékeljék, ami valódi tartalommal bír. Kívánok jó egészséget, nyugodt, békés, derűs, szeretetben megélt, boldog éveket Önöknek. Dr. Pap Terézia
Nagykátai . oldal 2008 Július Híradó
Ballagás a Mátray Gábor Általános Iskolában Ismét erőket nyer az élet, Mind-mind merész, viharzó, érett, Mind-mind merész, mind tettre vágyik, S harcolni kész egész halálig.” / Ady Endre / Ebben a tanévben május 14-én tartottuk hagyományos ballagási ünnepségünket, ahol két nyolcadikos osztály 55 tanulója vett búcsút az általános iskolai évektől. A ballagási ünnepség különös tulajdonsága, hogy egyszerre szép és szomorú, egyszerre vég és kezdet, de mindenképpen haladás, továbblépés. Ezekkel az érzésekkel telve mondtak búcsút ballagó diákjaink iskolájuktól, tanáraiktól, osztálytársaiktól, barátaiktól. Elsőként a hetedikes osztályok köszöntötték a ballagókat a virágokkal feldíszített tantermekkel, ahol az osztályfőnökök megtartották az utolsó osztályfőnöki órát. Délután 4 órakor szólalt meg az iskola csengője, ekkor indult a hagyományos ballagási séta az iskola épületében. Ezután kezdődött az iskolai ünnepség a családtagok, rokonok, barátok, meghívott vendégek és az alsóbb osztályok részvételével. Mind a hetedikesek, mind a nyolcadikos osztályok képviseletében egy-egy tanulónk ünnepi verssel és beszéddel készült erre az alkalomra. Ezt követően került sor az iskola zászlajának ünnepélyes átadására, majd Kármánné Deák Ágnes igazgatónő tartotta meg ünnepi beszédét. Az ünnepség keretében könyvjutalmat és elismerő oklevelet kaptak azok a nyolcadikos diákjaink, akik valamilyen téren kimagasló eredményeikkel öregbítették iskolánk hírnevét. Kiváló tanulmányi eredményéért, szorgalmáért és példamutató magatartásáért Hajzer Edina és Hajzer Krisztina 8.a osztályos tanulók, kiváló tanulmányi eredményéért, szorgalmáért, példamutató magatartásáért, és a diákönkormányzat munkájában való részvételéért Magyar Mária 8.a osztályos tanuló, jeles tanulmányi eredményéért, szorgalmáért, példamutató magatartásáért, és jó tanuló, jó sportoló tevékenységéért Losonczi Viktória és Szakal Dóra 8.b osztályos tanulók, és jó tanuló, jó sportoló tevékenységéért, a diákönkormányzat munkájában való részvételéért, és a Zrínyi Ilona Matematika Versenyen való eredményes szerepléséért Fejős Dóra 8.a osztályos tanulónk kapott jutalmat. Az ünnepség keretében adta át dr. Simon Tamás a Mátray Alapítvány 30000 Ft-os pénzjutalmát Fejős Dóra 8.a és Szakal Dóra 8.b osztályos tanulónak, majd dr. Salibáné dr. Papp Terézia alpolgármester asszony jutalmazta meg azokat az osztályokat, akik az idei tanévben részt
Deákné Kármán Ágnes igazgatónő a ballagók élén vettek az ÁNTSZ „Füstmentes osztályok” versenyében. A diákok után természetesen köszönetet mondtunk azoknak az édesanyáknak is, akik a szülői munkaközösség tagjaként segítették a gyerekek és a tanárok munkáját. Az ünnepség befejezéseként az osztályfőnökök kísérték a ballagó diákokat az iskola kapujáig. A Mátray Gábor Általános Iskola minden tanára és dolgozója nevében kívánunk ballagó diákjainknak sok sikert, erőt, kitartást, boldogságot. Őszintén reméljük, hogy mindnyájuknak sikerül valóra váltani álmaikat, s elérniük azt, amire vágy-
nak. Őszre már új iskola, új osztálytársak, új élmények várják őket, de reméljük, hogy azért néha eszükbe jut régi iskolájuk, ahol mindig szeretettel várjuk vissza régi diákjainkat. Útravaló tanácsként Goethe szavaival búcsúzunk: „A Boldogságot nem lehet ajándékba kapni Egyetlen titka: adni, mindig csak adni Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”
Az úszótanfolyam elkezdődött
Czigel Erzsébet pedagógus
Nagykátai
2008 Július
Híradó
. oldal
Névadásunk 20. évfordulóján ballagtak
Látványos búcsúzás az iskolától A gyermekzsivaj elült, elcsendesedett az iskola. Mégis jó érzés és tanulságos is visszatekinteni a tanév végére. Tolsztoj szerint „a nyarat legjobban egy téli napon lehet leírni”, hiszen legjobban távolról látunk, a részletek megzavarnak.
Kedves Elballagottak!
„Kell még egy szó” mondtam az ismert dallal akkor is, mondom most is. Egy nyugalmas nyári nap távolából tekintsünk most vissza a lázas ifjúság utolsó lázas napjára, a ballagásra, ami a tablófényképezés, a próbák, a szerenád, a bolondballagás zaklatottsága után, már nem is tűnt lázasnak. Mire a virágok, a rokonok, a jókívánságok, a versek és beszédek szófoszlányai eljutottak hozzád, arra eszmélhettél, hogy elballagtál, lezárult életed egy nagy fejezete: „az első ifjúság évei”. Vállatokon a jelképes batyuval, szívetekben a nagy várakozások izgalmával búcsúztatok iskolátoktól. A Váci Mihály Általános Iskolát most elhagytátok annak az évnek e 20. évfordulóján, amióta a költő nevét viselhetjük. Remélem, még mindig úgy érzitek, hogy nem mentek üres kézzel. A legjobb eredményeket elért tanulók számára a Váci Mihály Alapítvány 2004 óta emlékérmet adományoz mint az iskola legrangosabb elismerését. Ezt, a névadónk portréjával díszített érmet azok a tanulók kapják, akik kiváló tanulmányi eredményt érnek el, a tanulmányi versenyeken sokat és jól szerepelnek, valamint közösségi munkájukban is kiemelkednek. Ebben az évben a Váci Mihály Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke, Basa József három tanulónak adhatta át az érmeket: Gál Vivien 8.c, Gyüre Viktória 8.b, Nádai László Árpád 8.b
Iskolánkban hagyomány, hogy a végzős osztályok legjobb tanulói és legaktívabb diákjai közül az osztályfőnökök és a diákönkormányzat indítványára a diákság szavazata alapján egy tanulót Nebuló-díjjal tüntetünk ki. Az idei 10 jelölt közül Béres Zsófia 8.c nyerte el ezt a címet. Még régebbi hagyomány, hogy azok a tanulók, akik nyolc éven át kitűnő eredményt értek el, az iskola Aranykönyvébe kerülnek. Ők Díszoklevelet és könyvjutalmat kapnak. Az idén 8 tanuló érte el ezt a kiváló eredményt: Gyüre Viktória 8.b, Gyüre Tímea 8.b, Mikófalvi Kristóf 8 . b, Nádai László Árpád 8.b, Gál Vivien 8.c, Farkas Laura 8.c, Klenovszki Dóra 8.d, Novák Sándor 8.d Oklevelet és könyvjutalmat kaptak még a következő tanulók: Példamutató magatartásért és kitűnő tanulmányi eredményért: Esze Dóra 8.a, Szekeres Krisztina 8.b, Bajdik Mariann 8.d Példamutató magatartásáért és jeles tanulmányi eredményért: Pásztor Zoltán 8.b, Béres Zsófia 8.c, Molnár Sarolta 8.c, Horváth Roxána 8.d Tanulmányi versenyeken elért eredményért: Gyüre Tímea 8.b, Pásztor Zoltán 8.b, Bárándi Dorina 8.c, Farkas Laura 8.c Kiváló közösségi munkáért: Kereki Andrea 8.a, Molnár Dóra 8.b, Pikó Noémi 8.b, Béres Zsófia 8.c, Benedek Barbara 8.c, Muzsik Nikolett 8.c, Szabó Franciska 8.c, Káplár Rebeka 8.d, Kiss Kata 8.d, Koncz Renáta 8.d Több éves kiemelkedő szakköri munkáért: Schmikl Attila 8.d
Több éves kiemelkedő sportteljesítményükért: Bodócs Blanka, Cseri Ferenc, Horváth Balázs, Kiss Dávid, Lengyel László, Mikófalvi Kristóf, Molnár Tibor, Pásztor Zoltán , Szekeres Krisztina 8.b és Szűcs Olívia 8.c Régi szokás, így oklevélben részesültek az énekkar ballagó tagjai, ma nem kevesebben, mint 36 fő: Darvas Dóra 8.a Esze Dóra 8.a Fejős Katalin 8.a Kereki Andrea 8.a Péter Vivien 8.a Tóth Anett 8.a Bodócs Blanka 8.b Floszmann Ibolya 8.b Lévai Nelli 8.b Molnár Dóra 8.b Nádai László Árpád 8.b Pikó Noémi 8.b Bachmer Ildikó 8.c Bárándi Dorina 8.c Benedek Barbara 8.c Béres Zsófia 8.c Bozsik Tamara 8.c Farkas Laura 8.c Gál Vivien 8.c Horváth Bettina 8.c Ivanics Viktória 8.c Kéri Rita 8.c Lengyel Bernadett 8.c Molnár Sarolta 8.c Mózes Nikolett 8.c Muzsik Nikolett 8.c Szabó Franciska 8.c Szűcs Olívia 8.c Vreczó Annamária 8.c Benkovics Viktória 8.d Gál Beatrix 8.d Horváth Roxána 8.d Kiss Kata 8.d Klenovszki Dóra 8.d Lénárt Kálmán 8.d Vígh Ágnes 8.d Az ÁNTSZ által szervezett országos dohányzásellenes akción, ami a „Füstmentes osztályok nevet” viselte 1 hetedik és 3 nyolcadik osztályunk eredményesen vett részt. A 7.b és a 8. c osztályok a regionális döntőbe is bejutottak, ahol a 8. c-sek a 200000 forintos fődíjat megnyerték. Nagykáta Város Önkormányzata minden résztvevő osztálynak ajándékcsomaggal ismerte el e nemes akcióban való részvételt, amit Dr. Pap Terézia alpolgármester asszony adott át a 7.b, a 8.b, a 8.c és a 8. d osztályfőnökeinek. Minden jutalmazottnak újra gratulálok, büszkék vagyunk rátok, vigyétek tovább iskolánk jó hírét! Dr. Molnár István igazgató
Nagykátai 10. oldal 2008 Július Híradó
Emlékünnepség és Pest megyei Flórián-nap városunkban Május 18-án ünnepelte testületi megalakításának 100. évfordulóját a nagykátai tűzoltóság. E jeles alkalomból a városi könyvtár dísztermében hivatalos ünnepség keretében emlékeztek meg az elmúlt évtizedekről tűzoltók és családtagjaik, társszervek, partnerszervezetek képviselői, valamint a térség önkormányzati vezetői és a jelentősebb cégek képviselői. Az ünnepség elöljárói voltak az alapító Gemperle Károly néhai főjegyző unokája Dr. Halászffy Éva tanárnő, Czerván György országgyűlési képviselőnk, Dr. Hoffmann Imre az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgató-helyettese, valamint több felettes szerv, érdek-képviseleti szerv vezetői, illetve képviselői. Az ünnepségen és az azt követő megyei tűzoltó napon 28 település képviseltette magát. A rendezvény színvonalát emelte a Központi Tűzoltózenekar közreműködése és rövid koncertjei. Az ünnepség keretében számos emléktárgyat, ajándéktárgyakat kapott tűzoltóságunk. A legrangosabb ezek közül a főigazgatói kristályváza, melyet a jelenlévő Dr. Hoffmann Imre tábornok úr adott át rövid ünnepi köszöntővel méltatva parancsnokságunk eddigi munkáját, eredményeinket, szerepünket a Tápiómenti Kistérségben. Az ünnepség szervezői az alkalomra a Tápiómente Tűzvédelméért Alapítvány támogatásával emlékplakettet terveztetett és készíttetett, melyet a térség önkormányzatai, önkéntes szervezetek, társszervek, valamint felettes szervek és az eddigi tűzoltóparancsnokok kaptak. Az ünnepség díszfelvonulással folytatódott a könyvtártól a tűzoltó laktanyáig a tűzoltózenekar felvezetésével, ahol emléktábla avatásra került sor. Az emléktáblát Dr. Halászffy Éva és Dr. Pap Terézia alpolgármester asszony méltató szavai mellett leplezték le. A jelenlévő elöljárók a tábla alatt elhelyezték az első koszorúkat. A hivatalos ünnepséget követően kezdetét vehette a megyei tűzoltónap, mely gazdag szakmai és kulturális programokkal szórakoztatta nemcsak a tűzoltóinkat, hanem a város illetve a környék érdeklődő lakóit is.
A tűzoltók bravúros bemutatója A programsorozatban szereplők voltak: Központi Tűzoltózenekar Nagykátai Big Band Zenekar Tápiógyörgyei Fúvósok Tápiómente Néptáncegyüttes Tápiószelei Motoros Klub Készenléti Rendőrség lovas és kutyás szolgálata Marton-tanya lovasiskola Szentlőrinckátai és Jászberényi kereső-mentő kutyások Farmos Önkéntes Tűzoltó Egyesülete FER Tűzoltóság, Százhalombatta
Jászberényi Tűzoltóság Ceglédi Tűzoltóság Nagykátai Rendőrkapitányság OMSZ Nagykátai Állomása VFCS Fővárosi Polgári Védelem SASA tánczenekar A fellépők és a résztvevők éhségét Csikós Pál stílszerűen 105 kg marhahúsból főtt díjnyertes gulyása csillapította. Köszönet az összes segítő és támogató partnernek, akik nélkül ez a nap nem jöhetett volna létre! Torba Csaba tűzoltóparancsnok
Nagykátai
2008 Július
Híradó
11. oldal
Szépül városunk Aki mostanában estefelé végigsétál a Szabadság tér újratervezett és felújított gyönyörű parkjában, bizonyára elcsodálkozik azon, hogy mintegy varázsütésre kitárult előtte a városközpont a körülötte látható épületekkel, eddig az öreg fenyők között rejtőző 1848-as emlékoszlop diadalmas feltárulásával, a Zárda utca elegáns saroképületével, a Bazársor hangulatos portáljaival s a park végét lezáró új épülettel. De a kitágult panoráma még a barokk templomot és az előtte lévő szép teret is kiemeli. Szemünk ugyan átugorja a volt könyvtár tátongó üres helyét, de egy kicsit tovább nézve a Feke-panzió esztétikuma is nagyobb hangsúlyt kap. A csobogó szökőkút és az árnyas helyekre telepített szép padok, asztalok odavonzzák a fiatalokat, a kisgyermekkel sétáló anyákat, vagy egyszerűen a csak pihenni vágyó városi polgárt vagy idegent, aki úgy érezheti, hogy egy megújult modernebb városközpont jött létre Nagykátán, s méltó folytatása az eddigi Dózsa György úti sikeres felújításoknak. Lakatos Gyula
Az új buszváró
Az új szökőkút
A szökőkút a zöldelő pázsittal
Ilyen volt...
Feljítva ilyen; előtérben a csikk tartó
A park távlati képe
Nagykátai 12. oldal 2008 Július Híradó
A nagysikerű majális boldog pillanatai A nyár javában telik s az időjárás egyre több meglepetést okoz. Egész hétvégén tolongnak az emberek a strandokon. A városban nem oly régen ért véget az igen jól sikeredett majális, melyen rendkívül élménydús, színes programok várták az odaérkezőket. Lehetett körhintázni, légvárakban ugrabugrálni, pónilovagolni, nem beszélve a remek színpadi programokról, melyet nagyrészt városunk civil szervezetei mutattak be. Soha ennyi tevékeny résztvevője nem volt városi rendezvénynek, mint ennek a jól sikerült majálisnak. Remek találkozási lehetőséget biztosított szülőknek, nagyszülőknek a város apraja-nagyjának ez a rendezvény. A város vezetése ezúton is köszönetét szeretné kifejezni mindenkinek, aki az eseményeken mások kiszolgálásában (kulturális programok, ételek főzése, gyermekek szóló programok vezetése, stb.) részt vett, és szeretnénk megköszönni mindazoknak a segítségét, akik anyagilag is támogatták a májusi ünnep nívós megrendezését. Szeretnénk megemlékezni Nagy Györgyről és a családjáról, akik a gyermekeknek állandó ingyenes körhintázási lehetőséget biztosítanak és minden olyan rendezvényen megteszik ezt, amelyen a gyermekek nagy számban vannak jelen. Legyen az majális, játszótér avatás, tűzoltóság jubileumi rendezvénye, gazdaköri találkozó stb. Minden hintázni vágyó gyermeknek egy életre szóló vidám élményt nyújt a körhinta, amelyre csak fel, le már kevésbé kívánkoznak a gyermekek. Mindenkinek köszönjük a segítőkészséget, a munkát, és az önzetlen áldozatkész hozzáálását.
A tápiómente utánpótlása
A Cantate Domino együttes műsora
Szabó Ferenc zeneiskola igazgató a fúvósegyüttes élén
2008 Július
Nagykátai
Híradó
13. oldal
Gyereknap Felhőtlen szórakozás és vidámság
Mátray Gábor Általános Iskola Mátray Gábor Általános Iskola
Kisherceg Óvoda Kisherceg Óvoda
Vácy Mihály Általános Iskola
Tápómente Táncegyüttes gyerekcsoport
Nagykátai 14. oldal 2008 Július Híradó
10 éves a Tisztelettel köszöntöm az ünneplő Clarion Hungary Elektronikai Kft. elnökét Mr. Yamada Susumu urat, a meghívott francia vendégeket és köszöntöm a Kft. japán és magyar vezetését, a Clarion dolgozóit és minden kedves jelenlévőt. ködésének 10 éves évfordulója alkalmából Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ünnepelni jöttünk össze a mai napon, ünnepelni a Clarion Hungary Elektronikai Kft. eddigi működését és nagyszerű teljesítményét. 10 éve, hogy közös múltunk elkezdődött, melynek az első lépése volt a gyár idetelepítése, ezáltal munkahely teremtés az itt élők számára, mely az élet alapvető feltétele. Természetesen a termékek előállításához szükség volt és van a vállalat iránt elkötelezett és megfelelően motivált munkatársakra. A Clarion teljesen új vállalati hierarchiát és a gyártási folyamatok minden szintjén alapvető változásokat honosított meg. 10 éve, hogy a lendületes fejlődés és a versenyképesség, mint cél segíti a növekedést az újabb és újabb elektronikai termékek gyártásának a vállalását. Városunk Ipari Szakmunkás és Szakközépiskolája a jövőben az együttműködési megállapodás keretében reméljük, lehetőséget kap az utánpótlás tudatos tervezésében, képzésében. Egy vállalat kiemelkedő pozícióját nemcsak pénzügyi mérlege, hanem nemzetközi megítélése is tükrözi, amely a Clarion Hungary esetében kiváló minősítéssel és világhírű ismertséggel bír. Gratulálok Önöknek az eddig elért sikerekhez, kívánok jó gazdasági éveket, a gyártmányoknak növekvő piacot, az embereknek jó egészséget és munkabírást, az igazgatóknak és vezetőknek jó döntéseket mindannyiunk érdekében.
emlékoszlopot állít. Ez a kopjafa tehát a jelenhez kötődik, a jelen közösségének állítunk vele emléket. Tiszteletünk jeléül készítettük ezt a szép faragott, népi motívumokkal díszített faoszlopot. Azoknak, akik minket egységben tartanak, közössé-
geinket tovább építik, gazdagítják emberi és települési kultúránkat, hagyományt teremtenek, mint ahogy ezt tette az idetelepült Clarion. Ebben a szép újjáépített parkban lesz egy emlékliget kopjafákkal, s ez a mai emlékoszlop ennek az első darabja, egyben népművészetünk hiteles őrzője. Ez a kopjafa a mai naptól mindenkor hirdetni fogja, hogy a Clarion működésének 10. évfordulója alkalmából állíttatta Nagykáta Város Önkormányzata elismerése és köszönete jeléül.
A kopjafa leleplezése
NAGYKÁTA CITY IS ALSO CLARION. Tisztelettel köszöntöm az ünneplő Clarion Hungary Elektronikai Kft. elnökét Mr. Yamada Susumu urat és köszöntöm a Kft. japán vezetését és a meghívott vendégeket, és minden kedves jelenlévőt. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kopjafa jel, amely megtörtént eseményekre emlékeztet. A mai társadalmi használatban többféle jelentést hordozhat, itt e tárgy, nyilvánvalóan az emlékmű funkcióját látja el. Nagykáta Város Önkormányzata elhatározta, hogy a Clarion mű-
Elnöki gratuláció
Nagykátai
2008 Július Nagykáta Város Önkormányzata 2008. június 27-én a Clarion működésének 10. évfordulója alkalmából ünnepséget rendezett. A gyönyörűen megújult parkban és az újonnan kialakított kopjafa-ligetben az első emlékfát a Clarion 10 éves jubileumára állította fel a város vezetése. Pénteken, 27-én délután tartott városi ünnepségen a gyár japán vezetősége képviseletében Yamada Susumu elnök úr és Dr. Pap Terézia alpolgármester asszony közösen leplezték le a kopjafát. Beszédet mondott az alpolgármester asszony. Közreműködött a Városi Kórus Heimann Győző vezényletével. A kórus tagjai a nyári szünet ellenére is szívesen vettek részt az ünnepségen. Bartók és Kodály műveket adtak elő, amely nagy tetszést aratott a külföldi vendégek körében is. Az ünnepi műsort követően a gyár vezetősége vendégül látta a dolgozókat a Szent Imre Herceg Rendezvényház-
Jó napot kívánok Hölgyeim és Uraim! Először is engedjék meg, hogy boldog 10. évfordulót kívánjak a Clarion Hungarynek! Fontos vendégeket is köszönthetünk, velünk ünnepel Dr. Pap Terézia Nagykáta Város Alpolgármestere, és a Francia Clarion képviseletében Bailly és Trabac Urak. Vállalatunkat 1997-ben jegyezték be Magyarországon. A következő évben 1998-ban kezdtük az autómagnó gyártást az európai piacra. Én vagyok a vállalat negyedik elnöke. Ismerem a cég történetét, az első évek működési nehézségeit mivel a Clarion Központnak ez volt az első tapasztalata, hogy gyárat működtet Közép-Európában. Nem ismertük az ország sajátosságait, szabályait, kultúráját és az emberek beállítottságát. Az előző elnökeink ezekkel a nehézségekkel is szembesültek. Minden munkatársunk erőfeszítése hozzájárul ahhoz, hogy ma a Clarion fennállásának 10. évfordulóját ünnepeljük.
Nagykátai
HÍRADÓ www.nagykata.hu • Nagykáta Város Önkormányzatának Lapja
Híradó
15. oldal
A városi kórus műsora ban. Az Elnök Úr által ott elmondott beszédet alább közöljük. Megköszönte a város hagyomány teremtő kopjafa avatását, amely erősíti a település és a Clarion kapcsolatát.
Erre alapoz a város, amikor reményeink szerint az Ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola fontos szerepet kaphat az utánpótlás tervszerű képzésében.
Úgy tartják a világban, hogy egy nemzet kincsét az emberek jelentik, akkor a mi esetünkben a dolgozók a vállalat kincsét jelentik. A jövőben is egyemberként, együtt dolgozzunk a vállalat fejlődése érdekében.
Most pedig mindenkinek jó szórakozást kívánok a 10. évfordulónk alkalmából! Mi vagyunk a Clarion! Köszönöm szépen! Yamada Susumu elnök
A Clarion vezérkara, francia vendégei és a testület tagjai
Alapító neve: Nagykáta Város Önkormányzata képviselő-testülete • Alapító címe: 2760 Nagykáta, Dózsa Gy. út 2. Felelős kiadó neve: Mpress Plussz Kft. Tápiószele, 20/982-1180 • Felelős főszerkesztő: Katona Krisztián Szerkesztő bizottság vezetője: Kocsi János polgármester Szerkesztő bizottság tagjai: dr. Salibáné dr. Pap Terézia alpolgármester, Agócs Pál tanácsnok Szerkesztőség címe: 2760 Nagykáta, Dózsa György u. 2. • Tel.: 29/641-100 • Fax: 29/440-086 Honlap: www.nagykata.hu • Eng.szám: ISSN 1789-4107
Nagykátai 16. oldal 2008 Július Híradó
