Munkanapló
Törökországi szakmai gyakorlat 2015 október 4 -24
Készítette: Laczkó Milán
Október 4. Izgatottan vártam az utazás napját, ami végre elérkezett. Reggelt 7 órakor találkoztunk az iskolában. Innen busszal utaztunk a repülőtérre. Gyorsan keresztüljutottunk a hivatalos formaságokon és már a repülőn is voltunk. Két óra repülés után megérkeztünk Isztanbulba ahol körübelül 2 órát vártunk az átszállásra. Felszálltunk a második gépre újra repülőn de most csak 1 órát utaztunk. Kayseriben vártak már ránk. Tuncay a Nevsehiri Otel Altinözbe szállíttatott, ahol kényelmes ágy és vacsora fogadott. Október 5. Reggel a napot reggelizéssel kezdtük majd készülődéssel. Beültünk a tárgyalóba és bemutatkoztunk Tuncaynak. Feladatlapot kaptunk, amit külön a festőknek, a hegesztőknek és a kőműveseknek ki kellett tölteni. A feladatlapon voltak érdekes kérdések. A városban különböző objektumokat és embereket kellett megkeresnünk és lefényképezni. A lényeg az volt, hogy megtanuljunk tájékozódni és kommunikálni a városban. Délután elvittek a munkahelyekre, ahol megismerkedtünk leendő munkatársainkkal a Kromsan vállalatnál. Este 7-kor vacsora, majd utána török nyelvlecke következett Október 6. Reggelt 8:30-kor elindultunk a munkahelyekre. Autóbusszal szállítottak ki. Kb. fél órát utaztunk a városon kívülre. Újabb rövid bemutatkozás, munkavédelmi oktatás és az eszközök kiosztása következett. A lánghegesztéshez osztottak be. Rácsos tartókat kellett meghegeszteni. Néha az előkészítés nem volt tökéletes, így lakatos munkát is végeztem. Elég gyakran tartottunk szünetet és leültünk teázni. Teázás után jött a munka majd délben ebéd és tea. Délután háromra, a munkaidő végére el is fáradtam. Pontosan jött értünk a busz hogy visszavigyen a szállodába. Este 7-kor vacsora majd utána török nyelvlecke. Érdekes volt az első nap. Feltünt, hogy a törökök nem veszik komolyan a munkavédelmi előírásokat. Csak rajtunk volt fémbetétes munkabakancs és rendes munkaruha. Viszont az eszközeik kifogástalanok voltak. A szünetekben próbáltunk beszélgetni a többi munkással, de elég nehezen ment a dolog.
Október 7. Fáradtan ébredtem, mert hosszú volt az éjszaka. Sokáig beszélgettünk a csah csoport tagjaival, akik szintén Nevsehirben vannak gyakorlaton. Ők szakácsok és felszolgálók. 8:30-kor elindultunk a munkahelyekre. Ma már könnyebben ment a munka. Megismertem a helyi eszközök használatát. A dolgozókkal is többet beszélgettünk. Sokat kérdezősködtek arról, hogyan élünk otthon. Az egyik dolgozó jól beszél angolul. Ő gyakran odajött hozzám és megmutatta, hogy mit kell csinálnom és mire vigyázzak. Igazából azokat a feladatokat kellett elvégeznem mint az előző nap. Annyi különbséggel, hogy megmutatták az ellenőrzési feladatokat is. 4 órakor visszaindultunk a szállodába. Este 7-kor vacsora, utána pedig kulturális programot szerveztek a helyiek a cseh és észt diákokkal közösen táncoltunk, énekeltünk. Jól éreztük magunkat. Október 8. A szállodát egyre inkább belakjuk. Nagyon kényelmes. Ketten vagyunk egy tágas szobában. Van uszoda, konditerem és a városközpontban van, egy iskola és egy park mellett. Kiváló az ellátás is. Reggeli és vacsora svédasztalos a szállodában. Ugyan olyan ételeket kapunk, mint a gazdag amerikai turisták. A ebédet a munkahelyen kapjuk, A dolgozókkal együtt eszünk. Ma például pizza volt. Egyre jobban összebarátkozunk a dolgozókkal, már ugratjuk is egymást. Mi tanulunk törökül ők magyarul. Ma megdícsértek, hogy szép varratot húzok. Élvezem az esti török órákat is. Elég furcsa nyelv, de egy kicsi hasonlít a magyarra. Dlután a városban vettünk egy vízipipát. Török óra után kimentünk a parkba kipróbálni. Október 9. A pénteki napon még mindig a lánghegesztéssel foglalkoztam főleg, de már néha felülhettem a targoncára is, hogy az elkészült tartókat elszállítsam a raktárba. Meglátogatott Ömer és tanár úr. Ő egyébként gyakran meglátogatott a héten. Beszélgettek a munkásokkal és a főnökkel. A hétvégének köszönhetően ma több volt a teaszünet és sokat hülyéskedtünk a munkásokkal. Pénteki nap az értékelésé. Vacsora után beültünk a tanterembe, ahol Ömer és tanár úr külön-külön személyenként mindenkit értékelt. Nagyon jó dolgokat mondtak. A munkahelyen is szeretnek minket állítólag. Persze ezt mi is érezzük. Október 10. A mai napon kirándultunk. Tovább aludhattunk, mert csak 10-órakkor
indultunk kirándulni a cseh diákokkal együtt. Először megnéztük a földalatti várost Derinkuyuban, majd Göremében ebédeltünk. A göremei szabad téri múzeum nagyon érdekes volt. Rácsodálkoztunk, hogyan élhettek itt emberek kétezer évvel ezelőtt. A délutáni túrát is nagyon élveztem a Galamb-völgyben. Nagyon szép ez a vidék. Érdekes alakzatokat alakított ki a szél és víz. Nagyon élveztem a mai napot. Október 11. Reggel 10-kor piknikezni mentünk Avanosba a cseh és észt diákokkal. Ott fociztunk egy kicsit, majd átsétáltunk a Kizilirmak folyón, ahol egy fazekas műhelyet néztünk meg. Mire visszaértünk, Atila Yücel elkészítette az ebédet, amit elfogyasztottunk. Estig fociztunk, röplabdáztunk, beszélgettünk a törökökkel, csehekkel és észtekkel. Sokat fejlődött angol beszédem. Október 12. Reggel nehezen ébredtünk, így gyorsan kellett reggelizni, pedig olyan nagy a választék, hogy órákig lehetne enni. Új feladatot kaptam CO2 eljárással kellett utánfutót hegesztenem. A gép egy kicsit más volt, mint amit otthon megismertem, de mindent megmutattak. Egy óra múlva már úgy ment a munka mintha mindig ezt csináltam volna. A teaszünetben a vallásokról beszélgettünk a dolgozókkal. Kiváncsiak voltak, hogy milyen a mi vallásunk. Jó, hogy így kölcsönösen elismerjük és elfogadjuk egymást. Este beszélgetés a csehekkel a szobák előtti hallban. Október 13. A munkahelyen délelőtt hasonló munkát végeztem mint tegnap, de délután a nyomástartó edények nyomásvizsgálatát és hegesztési varratok vizsgálatát végeztem el. Örülök, hogy gyakran kapok dícséretet a főnöktől. A többi munkással már úgy vagyunk, mintha több éve együtt dolgoznánk. Ha kell szólunk és segítenek, de mi is sokszor besegítünk nekik. Sokat beszélgetünk. Kb. 20 ember dolgozik a cégnél. A szállodában minden nap megjelenik Atila vagy Tuncay és beszélgetnek velünk. Megkérdezik van-e valami problémánk, de nem igazán. Október 14. Reggel felkeltünk ismét egy dolgos nap, reggeliztünk majd készülődés. A munkahelyen megígérték, hogy a hegesztőrobotot is kipróbálhatjuk majd, ha továbbra is ilyen jól dolgozunk. Vacsora után, este bowlingozni
mentünk a többi diákkal. Október 15. Az egyik munkatársunk beteg lett, így ma többet foglalkoztam a minőségellenőrzéssel és a targoncázással. Időnként én is úgy éreztem, hogy nem tökéletes a gyomrom, de nem veszélyes. Jön a hétvége, majd meggyógyulok. Vacsora utána török kávézóba mentünk, ahol megismerkedtünk a kávékészítés hagyományaival és történeteket meséltek a helyiek. Október 16. A tegnapi rosszullétem elmúlt. Teljes erővel a munkára tudtam koncentrálni, ami megegyezett az előző napi feladatokkal. Ma megint több volt a szünet, így többet tudtunk beszélgetni. Jól esett, amikor közvetlen munkatársam fülem hallatára mondta tanár úrnak, hogy szívesen dolgozik velem, mert ügyes és szorgalmas vagyok. Egyébként én is szívesen dolgozom velük, mert nagyon megbízhatóak és vigyáznak ránk. Vacsora után a szokásos heti értékelés és a szennyes ruhák leadása következett. Az értékelésben az a jó, hogy mi is értékelhetjük a munkahelyet, a szállást és a programokat, de eddig mindenki mindennel elégedett. Október 17. Reggel elindultunk kirándulni Kappadókiába sok nevezetességet meglátogattunk és sok fotót csináltunk. Kirándultunk Ürgüpben és Zelvében, ahol megnéztük a várat és a sok régi épületet. Elmentünk Ibrahimpasába, ahol az egyetemet és a többi látnivalót néztük meg. Egész jó kirándulás volt. A buszon együtt énekeltünk a törökökkel és csehekkel. Október 18. Reggel 10-kor elindultunk kirándulni a Ucisarba. Jöttek velünk a cseh és a észt diákok is. Egy nagyon szép völgyben túrázva jutottunk el Göremébe. Érdekes, hogy a dombok és hegyek teljesen kopárak, de a völgyekben patakok folynak és minden szép zöld. Tele van gyümölcsfákkal és szőlővel..Göremében meglátogattuk a török fürdőt ahol jó alaposan megmasszíroztak minket. Visszajöttünk a szállodába és beszélgetéssel zártuk az estét. Október 19. Megkezdtük az utolsó hetet. Legnagyobb örömömre megmutatták a
hegesztőrobot .használatát és ezen dolgozhattam. Eddig még ilyet nem használtam, de egész jól begyakoroltam a nap végére. Az egyik munkatársam apró ajándékot hozott, török mogyorót. Vacsora után kimentünk a szomszédos sportpályára és egy nemzetközi focimeccset játszottunk a cseh, észt vegyes csapat ellen. Persze mi győztünk. Október 20. Ma is csupa dícséretet hallottunk. Már lassan elbízzuk magunkat. A helyi munkába egyre jobban belelátunk. Megismerjük az elvárásokat és a szokásokat. Azt mondják munkatársaink, hogy szívesebben dolgoznak velünk mint más diákokkal, mert jobban megértjük egymást és mi „nem hordjuk fenn az orrunkat”. A mai estét facebookozással töltöttem. A kirándulásokon és a munkahelyen készült fényképeket küldöm el. Október 21. Ma elég összetett munkát végeztem lánghegesztés majd CO2, végül minőség-ellenőrzés. Otthon a takarítást mindig velünk csináltatták, de itt van rá külön személyzet, de azért megszokásból a munkahelyemen mindig rendet rakok. Este elmentünk egy török családhoz látogatóba. Sokat beszélgettünk. Elmesélték, hogyan élnek és sok helyi finomságot megkóstoltunk. Október 22. Igazából utolsó munkanapunkhoz értünk. A délelőtt még munkával telt, de délután már a búcsúé volt. Apróbb ajándéktárgyakar adtunk át közvetlen kollégáinknak. Szemmel láthatóan meghatódtak. Volt olyan, aki még könnyezett is. Címeket cseréltünk és megígértük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Részben örültem, hogy vége, mert már mentem volna haza, de még szívesen maradtam is volna, mert sokat tanultam és jól éreztem magam. Vacsora után török tánc estén vettünk részt. Egy barlangban építették fel az éttermet, ahol többféle néptáncot bemutattak. Némelyiken még magunk is részt vehettünk. Este 11-re vissza is értünk a szállodába. Október 23-24. Az utolsó két nap teljesen összefolyt. Péntek reggel van és ma nem kell korán kelnünk. Értékeltük a három hetet és megkaptuk az europass oklevelet és a certficatet. Délután a városban vásárolgattunk ajándéktárgyakat. A búcsúestet közösen tartottuk a csehekkel, hiszen ők
egy nappal később mentek haza. Mindenki kapott ajándékot. Nekem kellett a búcsúbeszédet elmondani a csoport nevében angolul. Elég jól ment. Nagy tapsot kaptam. Kaptunk egy nagy tortát is, magyar, cseh és török zászlóval. Tanárunk és a csehek tanára közösen vágta fel. A discot is kinyitották nekünk, hogy az utolsó esténk jól teljen. Már nem láttuk értelmét a lefekvésnek. A cseh diákok velünk együtt virrasztottak csak hogy el tudjanak búcsúztatni minket hiszen ez alatt a 3 hét alatt összenőttünk. Még a tanárnőjük is lejött a buszhoz elköszönni. Eljött az indulás. Hajnali 3-kor szomorúan búcsúztunk a helyiektől és a csehektől. Fél 4-kor elindultunk a Kaysery reptérre. Isztanbulban elkezdett esni az eső ott vártunk 2 órát majd újra felszállás. Délben megérkeztünk a Liszt Ferenc reptérre ahol felvettük a csomagjainkat, majd meg kerestük a szeretteinket. Nagyon emlékezetes és boldog három hetet töltöttem Nevsehirben. Örülök, hogy részese lehettem ennek a kalandnak.
