MŰSOROLÓ. Kedves Hangversenylátogató Barátaink!

1 3. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 201 0.

A 2010-2011-es évadban is szeretnénk a korábbi időkhöz hasonlóan színvonalas, szép élményeket adó koncertekkel kedveskedni Önöknek. Igyekeztünk mindkét bérletben egy-

formán súlyozni a zenei programokat. Ismét örülhetünk, hogy Szeged vendége lesz a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Kocsis Zoltán vezényletével. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara is koncertet ad, fiatal vezető karmesterével Stephen d’Agostinoval. Ez a kitűnő zenekar, és fiatal dirigensük régen járt a Tisza-parti városban. A kiváló Nagyváradi Állami Filharmónia zenekara is ellátogat hozzánk. 2010 és 2011-ben fontos jubileumokat tartunk. Decemberben megemlékezünk Erkel Ferencre születésének 200. évfordulójából. Medveczky Ádám vezényli az Erkel remekműveket felvonultató operarészleteket. 2011 pedig a Liszt év! Nem véletlen, hogy a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Liszt műsorral jön. A koncerten, a Dante szimfónia interpretálásában közreműködik a világhírű Magyar Rádió Gyermekkórusa. Nagy öröm, hogy a 2009. novemberi MEZZO fesztivál talán legsikeresebb karmestere, Oliver von Dohnányi is az évadunk vendége lesz. Természetesen Dohnányi művet, híres hegedűversenyét is műsorára tűzte, amelyet Kosztándi István, zenekarunk kiváló koncertmestere játssza. Természetesen városunk kitűnő karmesterei sem lesznek „hűtlenek” Önökhöz. Pál Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház vezető karmestere egy csodálatos Grieg, Sibelius programmal ajándékozza meg Önöket. Gyüdi Sándor, a Szegedi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője pedig a cseh romantika talán legnagyobb mestere, Dvořák műveiből válogatott. Nagyon köszönöm, hogy az elmúlt évad közben kiosztott kérdőívekre válaszoltak. Így lesz egy hangversenyünk, amelyet Önök szerkesztettek és Dénes István vezényli. Ahogy tapasztalhatták, ebben az évadban nem emelkedtek a bérletárak. Sőt, a hagyományos Halottak Napja alkalmából rendezett Dóm koncertünk, bérleteseink számára ingyenes! Ilyen gesztusokkal szeretnénk kedveskedni Önöknek, hogy továbbra is, a már korábban tapasztalt szeretetükkel, támogatásukkal látogassák koncertjeinket. Sőt, erre biztassák ismerőseiket, családtagjaikat, barátaikat is! A Szegedi Filharmónia munkatársai és a Szegedi Szimfonikus Zenekar művészeinek nevében kívánok Önöknek egy tartalmas, művészi élményekben gazdag évadot!

A

SZEG ED I

SZI MFO N I KU S

ZEN EKAR

H Í RLEVELE

HANGOLÓ

október

Kedves Hangversenylátogató Barátaink!

Finta János

igazgató Filharmónia Kelet-Mo.Nonprofit Kft.

Baross Gábor

igazgató Szegedi Szimfonikus Zenekar

MŰSOROLÓ

2010. október 5. kedd 19.30 h, Színház: Vaszy/1.

Liszt: Hunok csatája – szimfonikus költemény, nr.11 Liszt: Haláltánc Berlioz: Fantasztikus szimfónia Közreműködik: Oravecz György - zongora, vezényel: Michael Hurshell (USA) 2011-ben emlékezünk Liszt Ferenc (1811-1886), a XIX. sz. legkiválóbb zongoraművésze s egyik legnagyobb zeneköltője születésének 200. évfordulójára. A Liszt jubileumi év előestéjén érdemes kicsit elidőznünk e sajátos lelkületű komponista életművénél. Liszt Ferenc úgy érezte, hogy ahhoz az eszmei tartalomhoz, amit ő kifejezni szeretne, nem elegendő egyetlen hangszer, a zongora. Ezért alkotta meg szimfóniáit és szimfonikus költeményeit. Korának legnagyobb zenei reformátora volt; harmóniai újításai gyökerében alakították át a zenei nyelvet, formai vívmánya, az egytételes, egyanyagú tematikával átszőtt, irodalmi programot követő szimfonikus költemény, Berlioz nyomán új keretet adott a romantikus zene-gondolatnak és páratlanul felfokozta a zene ábrázoló készségét 1

(Hegy szimfónia, Les Préludes, Tasso, Mazeppa, Hamlet, Hunok csatája, Az ideálok, Dante- és Faust-szimfónia). Számára a zene nem öncél, hanem az emberiségnek egy olyan közös nyelve, amely az egyetemes kultúra értékeit képes közvetíteni. Nála a zene a szellem testet öltött, megfogható megjelenési formája. Az üzenetet művészeti alkotások hordozzák: irodalmi mű, képzőművészeti alkotás, vagy mitologikus téma. A szimfonikus költemény számára tipikus élmények jelentek meg témaként. Ezek költemények, elbeszélések, vagy festmények alakjában indították el az alkotói folyamatot. Programzenék. A Hunok csatája c. műben például az elesett harcosok az égben folytatják harcukat. A mű programja: „ A kereszténység fénye eloszlatja a pogány sötétséget.” Liszt zeneszerző voltának és művészegyéniségének igen meghatározó és sajátos jegye a társművészetek iránti fogékonyság. A zene történetében ő az első, akire az irodalom és a képzőművészet – akárcsak a természet – ennyire inspirálóan hatott, akinek az alkotáshoz szüksége volt e zenén kívüli elemek hatására. Élete derekán, legtermékenyebb, weimari éveiben, Liszt ízlésére és művészetére igen nagy hatással volt élettársa, a választékosnak és finom ízlésűnek semmiképpen sem mondható lengyel-orosz Wittgenstein hercegné, aki felhívta a szerző figyelmét a kor divatos – ma már nem sokra értékelt – német festőjének, Wilhelm Kaulbachnak hatalmas történelmi freskóira. Meg is ajándékozta Lisztet egy reprodukcióval: Kaulbachnak a Berlini Múzeum lépcsőházát díszítő, Hunok csatája című munkájáéval. Ezen a festő a 451-ben vívott catalaunumi ütközetet jelenítette meg: Attila pogány hun seregeinek és a gót Theodorik egyesített keresztény hadainak véres csatáját. Lisztre nagy hatással volt a kép, sorozatot tervezett a festő freskói nyomán W. Kaulbach – Liszt Ferenc: Világtörténet képekben és hangokban címmel. „Liszt levelezéséből kiderül, hogy Kaulbachhal közös tervként fölmerült egy nagy sorozat elkészítése: a világtörténelem nagy eseményeinek közös festészeti és zenei megjelenítése. A Kaulbach özvegyének küldött, éppen a Hunnenschlachtot magyarázó 1857-es Liszt-levélből arra következtethetünk, hogy a terv csak a festő halála miatt maradt megvalósítatlan. Liszt azt fejtegeti levelében, miért tért el művében attól a koncepciótól, ahogyan Kaulbach értelmezte e történelmi eseményt. Liszt figyelme egyrészt arra irányult, hogy megragadja a konkrét történelmi esemény 'értelmét' a világtörténelem fejlődése szempontjából (mint a pogányság és kereszténység küzdelmét), másrészt arra, hogy ezt olyan zenei formák felhasználásával tegye, amelyek 'történelmileg hitelesek': ezért jelképezi a kereszténységet egy gregorián himnusz refrénje, s ezért a hun pogányságot egy magyaros dallam.” – írja Takáts József egyik tanulmányában a Tiszatájban. Liszt egyszerre két feladat megoldására törekedett: jelképes emelkedettséget adni a történelmi eseménynek, s ugyanakkor a tényleges cselekményt is megjeleníteni – szimbolizálni, de egyszersmind illusztrálni is. A darabot 1857-ben mutatták be a weimari Udvari Színházban Liszt vezényletével. A partitúra előszava szerint a mű a pogányok és keresztények harcával a barbárság és az emberi haladás, a vad, pogány indulatok meg a szeretet és könyörületesség küzdelmét akarja zenében kifejezni – amely harc persze az utóbbi nagy győzelmével végződik. Az egytételes, nagyzenekarra komponált szimfonikus költemény hátborzongató, fojott és sötét hangulatban indul: Liszt kifejezetten előírja a karmesternek, hogy valamennyi hangszernek kísértetiesen kell szólnia. A darab felén túljutva azonban a harc véget ér, a zene kizárólag az emberi humanizmust, a haladást képviselő keresztény eszme diadalát jeleníti meg. Sokáig úgy élt a köztudatban, hogy Liszt Ferenc Haláltáncának ihletője Hans Holbein azonos című híres fametszetsorozata volt. Lina Ramann, Liszt kortársa és életrajzírója igazította ki e téves nézetet, s Liszt személyes közlésére hivatkozva Andrea Orcagna A halál diadala című freskóját jelöli meg inspiráló képzőművészeti alkotásként. Igaz, e freskót a művészettörténet ma már nem Orcagna, hanem Francesco Traini, szintén trecento-korabeli festő művének tulajdonítja. Traini freskója az itáliai reneszánsz „halál-festészet” egyik legkorábbi, legkiemelkedőbb alkotása. Témája és mondanivalója - miszerint a halál mindenkit utolér, rangra és vagyonra való tekintet nélkül – azonos azoknak a 15-16. századi képeknek tematikájával és tanulságával, melyeket egységesen Haláltáncnak neveztek. Ábrázolás- és kifejezésmódja azonban jellegzetesen 14. századi: a freskó több jelenetet ábrázol – térben egymástól függetlenül - , melyek a mű mondanivalója révén kerülnek egymással összefüggésbe. Az egyik legmegdöbbentőbb jelenet, ahol egy előkelő vadásztársaság hirtelen szembetalálja magát három nyitott koporsóval. Nem látunk itt Hieronymus Bosch-i értelemben vett démonokat és szörnyalakokat, de a naivnak tűnő, valójában reális, szinte naturális ábrázolás még nagyobb hatású. A könnyed, gondtalan élet és a halál borzalmának ellentéte fogalmazódik meg a képen, s tökéletesen érthető, hogy Lisztet e látvány lelke mélyéig megrendítette. Liszt variációkat komponált a Haláltánc alapmotívumául szolgáló Dies irae gregorián dallamára. A Dies irae latin verses szövege a bibliai utolsó ítéletről, az apokalipszisről szól, az utolsó napot, a harag napját írja le a középkori vallásos képzelet megjelenítő erejével. Liszt nem az első, aki forrásul a Dies irae dallamához nyúl (lásd például Berlioz Fantasztikus szimfóniájának Boszorkányszombatját), de ő az első komponista, aki teljesen önálló művet épít fel ennek dallamára. A Haláltánc alcíme egyben műfajt is jelöl: „Parafrázis a Dies irae fölött zongorára és zenekarra”. A mű ugyanis hangszerapparátusát tekintve a zongoraversenyekkel rokon, a parafrázis pedig variációsorozatot jelöl, hiszen Liszt e művet hat különböző, sorszámmal is jelölt variációra osztja. 2

HANGOLÓ / 13. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

Az igen nehéz zongoraszólam vezető szerepet játszik az egész műben. A többször átdolgozott darab első vázlatai 1838-ból származnak. Bemutatására azonban csak 1865. áprilisában került sor Hágában, ahol Hans Bülow, német zongoraművész játszotta a zongoraszólamot. Hector Berlioz (1803-1869) Fantasztikus szimfóniájának titokzatos álomvilága, varázslatos hangszínei különleges feladatot jelentenek zenekar és karmester számára egyaránt, A szerző huszonhét évesen, 1830-ban fejezte be Fantasztikus szimfónia (Epizódok egy művész életéből, op. 14) című alkotását, mely hamarosan a programzene – mint önálló műfaj – történetének emblematikus darabja lett. A Carl Dahlhaus és mások nevével fémjelzett, modern német muzikológus-iskola az európai zenei romantika első teljes értékű megnyilvánulásának tekinti az öttételes kompozíciót. A mű formai-strukturális előképe nyilvánvalóan Beethoven Pastorale-szimfóniája, de Berlioznál nyoma sincs a természetközeliségnek és a bukolikus hangvételnek. Sőt, ellenkezőleg: a Fantasztikus szimfónia legfontosabb jellemvonása éppen a szélsőséges érzelmi-hangulati ingadozás, melyhez nemritkán különös, bizarr kompozíciós eszközök társulnak. „Epizód egy művész életéből” - ahogy a címadásból látszik, egészen konkrét cselekmény áll a szimfónia mögött, amelyről a hallgatónak tudnia is kell, a szerző olyan programot választott, ami cselekményes, valamilyen szinten szavakkal elmondható; a műsorfüzetet mindig kiosztotta a közönségének, hogy követhesse ennek az öt tételes műnek az eseményeit. „Az alábbi programot tekintsük úgy, mint egy operaismertetést, amely arra szolgál, hogy a következő zeneszámok karakterét és kifejezésmódját jelezze” – állt az előszóban. A kerettörténet is szokatlan: egy fiatal művész szerelmi bánatában öngyilkosságot kísérel meg, de az ópium nem okoz halált, csupán néhány óráig tartó kábulatot. Ebben az állapotban az ifjú újra átéli szerelmének történetét. Az imádott nő alakját az öt tétel mindegyikében felbukkanó, makacsul ismétlődő dallamképlet, a híres idée fixe szimbolizálja. Röviden idézzük fel ezt a „történetet”! Az Álmok, szenvedélyek című nyitótétel a XIX. század első évtizedének romantikus regényeiben oly gyakran megjelenő világfájdalom zenei leképzése; az egyes hangszercsoportok érzékeny dialógusaival, illetve apró, alig észrevehető sóhajmotívumokkal. A következő tételekben a felejtéssel próbálkozik hősünk: de a Bál keringőző sokadalmában, és a Mezei jelenet biztonságot sugározó idilli környezetében éppúgy rátör az emlék. A távolodó mennydörgést megjelenítő timpani szóló nemcsak zenetörténetileg nagyon különleges, hanem erősen érzékelteti a magányt, az elhagyatottságot. Az utolsó két tétel ópium-lázban zajlik, egy „rosszul sikerült” öngyilkossági kísérlet mákonyos, démoni látomásaival – naturalista ábrázolásban. A Menet a vesztőhelyre tétel egy korábbi opera részleteként különösen érzékletes, gesztusos zene – valójában egy induló: a költő a saját kivégzését látja, miután megölte volna a kedvesét. A finálé Boszorkányszombatja pedig az éjféli temetőben játszódik a költő sírhantjánál, ahol semmi sem szent a boszorkányok előtt: éppolyan torz, groteszk változatát halljuk az őszinte szerelem, a csodált nő témájának, mint a gregorián gyászmise Dies irae dallamának. Félelmetes, pokoli látomás – ráadásul a zenetörténet legfényesebb, legtisztább hangnemében, C-dúrban tálalva. A cselekmény, bár erősen kötődött Berlioz magánéletéhez – soha ilyen szemtelenül személyes hangot nem tűrt meg a zeneművészet – ugyanakkor alaposan beágyazódott korának zenei és irodalmi környezetébe. Különösen nagy hatással volt rá Beethoven hatodik szimfóniája és Goethe Faustja. A korszak pezsgő kulturális életének köszönhetően a Fantasztikus szimfónia is erőteljesen visszahatott a környezetére, és e mű alapján tartották számon a „romantika szentháromságának” tagjaként Victor Hugo és Delacroix mellett Berliozt is.

2010. október 12. kedd 12 h, Színház: Ifjúsági hangverseny délidőben

Dvorák: Szláv tánc, op. 46 nr. 8 Dvorák: h-moll csellóverseny – I. tétel

19.30 h, Színház: Fricsay/1. Dvorák-EST

Szláv tánc op. 46 nr. 8. h-moll csellóverseny VII. szimfónia, d-moll, op. 70 Közreműködik: Mérei Tamás – gordonka Vezényel: Gyüdi Sándor

A cseh nemzeti muzsika egyik legjellegzetesebb egyénisége, a cseh szimfonikus zeneirodalom megalapítója, mestere, Antonín Dvorák (1841 – 1904) Brahms Magyar táncainak mintájára két tánc-sorozatot (8-8 tétel) komponált 1878-ban, majd 1886-ban. Az eredetileg négykezes zongoradarabokat maga a zeneszerző írta át zenekarra. Az első sorozatban főleg cseh táncok (furiant, skocna, sousedka, kvapik) stilizált formáival találkozunk, a másodikban már más szláv népek táncait (dumka, mazurka, kóló) is megidézte a komponista. A tánczene fogalma mindig létezett, legyen az középkor, reneszánsz, barokk, klasszikus, romantikus stílus vagy a XX. század zenéje. Manapság is írnak – bár jóval kevesebbet és kevesebben – veretes tánczenét, de kiszorította a könnyűzene. Mégis mindenki ismeri Brahms magyar táncait, legalábbis az 1.-t és az 5.-et, Johann Strauss keringőiről, polkáiról stb. nem is beszélve. Dvorák szláv táncai sajnálatos módon kevéssé ismertek a HANGOLÓ / 13. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

3

magyar közönség előtt, talán csak az op. 46-os sorozat első és utolsó darabjai. A cseh zeneszerző 1878-ban kezdett hozzá az írásukhoz. Dvorák és Brahms jó barátok voltak, így nem csoda, hogy a cseh zeneszerző is megpróbálkozott hasonló zsánerű munkával. A táncok annyiban hoznak újat többi művéhez képest, hogy ezekben a könnyedség, vidámság, gondtalanság van túlsúlyban, a nyomasztó zenei megoldások – hangszerelés, levegőtlenség, néha nehézkesség – itt csak pillanatokra tűnik föl. Dvorák két gordonkaversenyt írt. Az első, erre a hangszerre írt fiatalkori versenyművének csak töredékei maradtak fenn. A második, a h-moll versenymű viszont világhíressé vált. 1892-95 között Dvorák Amerikában a New York-i konzervatórium igazgatója volt és ott komponálta a h-moll csellóversenyt. Az Amerikában elkezdett művet végül hazájában fejezte be a szerző és a Cseh Vonósnégyes egyik jeles tagjának ajánlotta. A bemutatóra Londonban került sor 1896-ban, ahol a zeneszerző maga vezényelte a koncertet. Kelet-európai romantikus nacionalizmusok iránt elnéző hajlamú zenetörténészek szívesen értelmezik a darabot a honvágy fájdalmát és a hazatérés örömét kifejező opusznak – de ma már aligha lehet elfogadni a mű ihlető forrására vonatkozó ezen banális magyarázatot – olvashatjuk a Nemzeti Filharmonikusok műsorfüzetében. Talán mélyebb személyes titkokat sejtet az a tény, hogy a lassútétel a szerző egy korábbi dalát, az op. 82-es Négy dal „hagyj engem egyedül” kezdetű tételét idézi. Általában úgy tartják, a zeneszerzőt az Új-világban ez a melódia első szerelmére (későbbi sógornőjére), Josefine Kaunic-ra emlékeztette. Furcsa véletlen, hogy Dvorák csak Csehországba visszaérkezve értesülhetett Josefine haláláról. A számára különösen fájdalmas hír hatására alakította át a kompozíció eredeti befejezését a Wihannak nem különösebben tetsző módon, újra megszólaltatva benne az elveszett kedvesre emlékeztető dallamot. A mű egyes méltatói indián és néger népzenei motívumokat, elemeket is fölfedezni véltek Dvorák eme versenyművében, akárcsak az „Új világ” szimfóniában. Dvorák azonban hangsúlyozta annak idején, hogy „amerikai” műveiben sehol sem használt fel népi anyagot, csupán a népi dallamok szellemében dolgozott. A cseh népzene elemei viszont annál inkább fellelhetők ebben a művében is, erőteljes népi hangvétel hatja át. Szenvedélyes hangú első tétel, emelkedő jellegű lassúrész, és nem feltűnően virtuóz (ám annál kényesebb) finale alkotja a darabot. A versenymű zenekara nagy létszámú és mutatós szerep jut benne a rézfúvósoknak. A szólóhangszer funkciója eltér a megszokottól: a gordonka majdnem kizárólag dallamhordozó szerepet játszik, lemondva minden látványos virtuozitásról. E puritán tartózkodás késztette a zeneszerzőt arra, hogy eltekintsen a hagyományos kadenciáktól. A Cseh Vonósnégyes gordonkása, Hanus Wihan gordonkás, akinek a mű ajánlása szól, írt egy kadenciát a harmadik tételhez. Dvorák azonban kifejezetten megtiltotta, hogy ezzel a betoldással az ő eredeti elképzelését megmásítsák mondván: „A finálé lassan elhalkulva fejeződik be, mint egy lehelet – az első és második tételre utaló reminiszcenciákkal, a szóló egészen pianissimóig cseng ki -, majd felerősödve, a zenekar veszi át az utolsó ütemeket, és viharos hangon fejezi be. Ez volt az én elgondolásom és ebből nem engedhetek.” Wihan ötlete kétségkívül megbontotta volna ezt a koncepciót. Így a londoni bemutatón, majd egy hónap múlva Prágában nem az játszotta a szólót, akinek az ajánlás szólt, hanem az angol Leo Stern. Wihan csak ezek után adta be a derekát, mondott le ötletéről s szólaltatta meg a neki szánt dallamokat – egyetlen egyszer, véletlenül éppen Budapesten, 1899. december 20-án, a szerző vezényletével. A gordonkairodalom nem igen bővelkedik kiemelkedő értékű versenyművekben. A kevés jó csellókoncert közé sorolható Dvorák versenyműve. VII. szimfóniáját (op. 70, d-moll) 1884-ben rendelte a Londoni Filharmóniai Társaság abból az alkalomból, hogy a szerzőt tiszteletbeli tagjává választotta. A gyors kompozíciós munkát – mindössze három hónap alatt komponálta művét a szerző – , követő 1885-ös ősbemutatón a művet természetesen a komponista maga vezényelte. Hetedik szimfóniáját, az azonos hangnemben írt negyediktől megkülönböztetendő „nagy” jelzővel is említette Dvorák. A zeneszerző egyik legérettebb, legmélyebb, legtökéletesebb alkotása, jelentőségét mind a közönség, mind maga a szerző hamar felismerte. A szenvedélyes, küzdelmes nyitótétel után a második tétel nagyobb ívű dallamaival (köztük egy szép kürtmelódiával), némi megbékélést, megnyugvást hoz. A Scherzo ismét feszült, de semmiképp nem „tréfás”, ahogy felirata sugallja. Csak zárótételben válik a muzsika hangulata némiképp vidámabbá. Ez a temperamentumos tétel némely részletében erősen emlékeztet Dvorák Csehországban máig népszerű Husziták című nyitányára. Érdekes ugyanakkor, hogy a megelőző háromban – ez Dvoráknál egészen kivételes! – szinte nyoma sincs annak a dallamvilágnak, amit a 19. században, illetve a századfordulón „csehes”-nek, „népi”-nek tartottak. Lehet, hogy mindez összefügg azzal is, hogy a mű angliai megrendelésre készült. A nagysikerű londoni bemutató után Dvorák azt írta kiadójának, Simrocknak, hogy miután 40 ütemet kihúzott, úgy érzi, egyetlen felesleges hang sem maradt a partitúrában. A zeneszerző a darabot később Hans von Bülownak, a szimfónia kiváló interpretátorának ajánlotta. A kézirat első lapjára beragasztotta a karmester fényképét és ezt írta alá: „Dicsőség neked! Életet leheltél a műbe!” 4


BONUS-KONCERT 2010. október 27. szerda 19.30 h, Szegedi Dóm

Orbán György: X. mise (Messe Decima) A. L. Webber: Requiem Közreműködik: Szilveszter Klára és Trefán Szonja – MR Gyermekkórus szólistái Szabóki Tünde – szoprán és Nyári Zoltán – tenor, a Magyar Állami Operaház magánénekesei Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) Vezényel: Gyüdi Sándor

A koncert látogatása BÉRLETESEINK számára INGYENES!

Orbán György 1947-ben született Marosvásárhelyen. 1968-tól a kolozsvári Zeneakadémián tanult zeneszerzést Sigismund Todutanál és Eisikovitsnál, Jagamas János irányítása alatt pedig zeneelméletet tanult. Tanulmányai végeztével 1973-ban ugyanitt zeneelméletet és ellenpontot tanított. 1979 óta Magyarországon él. A Budapesti Zeneműkiadónál 1990-ig zenei szerkesztő volt, közben 1982 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneelméletet és zeneszerzést tanít. 13 zenekar- vagy orgonakíséretes misét írt. 1991-ben Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki. Aki hallotta már Orbán György tizenhárom miséje közül valamelyiket, vagy magyar nyelven írt passióját, az tudja, hogy a hatvanharmadik életévében járó zeneszerző számára nem létezik világi és egyházi zene: nála misetétel is lehet táncos karakterű, humorral fűszerezett, Jézus és Mária Magdolna kettőse pedig szerelmi duett. Mint vallja, hajlamos „a zenei mindenevésre”, igen széles az a stílusspektrum, amelyet kedvel, és vállalja, hogy „nagy örömmel lubickol a tonalitásban”. Tizedik miséjének érdekessége, hogy a hallgató számára rejtetten gyermekdalok szólalnak meg benne, s műfajilag a Haydn-féle „koncertmiséhez” áll közel. Sir Andrew Lloyd Webber (vagy Lloyd-Webber, Sydmonton bárója) Londonban született 1948-ban. A zenés színház nagysikerű angol zeneszerzője. A késő 20. század egyik legnépszerűbb színházi (musical) zeneszerzője, több sikerdarabjával, melyek egy évtizednél tovább futottak mind a Broadway-en, mind a West End-en. Pályafutása alatt 16 musicalt, több filmzenét, és egy Latin Requiem Mass-t szerzett. Rengeteg díjjal tüntették ki, beleértve hét Tony-díjat, három Grammy-díjat, egy Oscar-t, egy Nemzetközi Emmy-díjat, hat Laurence Olivier-díjat, és egy Golden Globe-díjat. Webber Requiem Mass című művét 1985. február 25-én mutatták be New York-ban, a St. Thomas Churchben. A közönség megrendülten fogadta a Szupersztár, az Operaház fantomja szerzőjének személyes hangú, hagyományos gyászmiséjét. A kompozíciót egy újságcikk ihlette, amit a kambodzsai árvák helyzetéről olvasott. Művét apja, William Lloyd Webber emlékének szentelte, aki 1982-ben elhunyt. A darab megírásában közrejátszott a terrorizmus egyre fokozódó veszélye is. „Akkor olvastam a New York Times-ban egy kambodzsai fiúról, akinek választania kellett, hogy megöli-e megkínzott nővérét, vagy őt magát ölik meg. És Ő úgy döntött, hogy megöli a nővérét. Ez óriási hatással volt rám”. Minden valószínűség szerint ez a kambodzsai történet adta az ötletet Webbernek, hogy a Requiemet fiú-, lány- és férfiszólóra komponálja. A szerző ezzel a művével visszatért gyermekkorának egyházzenei környezetébe, a Westminster Apátságba, ahol sokszor vett részt istentiszteleteken. Habár egy Requiem Mass meglepő irányváltoztatásnak tűnhet a színpadi musicalektől, John Snelson rámutat Webber életrajzában, hogy a templomi zenének nagy szerepe volt a zeneszerző nevelkedésében és hogy Webber számos alkalommal írt egyházi zenét az évenként megrendezett Sydmonton Festival-ra. 1986-ban Grammydíjat kapott a Requiemért a legjobb klasszikus zenemű kategóriában. Érdekesség, hogy bár a klasszikus besorolást adták neki, a Pie Jesu a Requiemből a pop slágerlista élére került Nagy-Britanniában. Részlet a MÜPA, 2009.03.06-i koncertjének kritikájából – www. papiruszportal.hu – : „A zenei stílusok ilyen mértékű keveredése szokatlan, legalábbis a komolyzenén nevelkedett hallgatók számára. … Szabóki Tünde láthatóan élvezte a különleges ritmusokat, Nyári Zoltán tolmácsolása is szép volt, a két gyermekszólista, Tréfán Szonja és Szilveszter Klára elbűvölően énekeltek. A Nemzeti Énekkar a tőlük megszokott magas színvonalon énekelt. Antal Mátyás a Webber-mű szépségeit meg tudta mutatni.” –


5

KÖVETKEZIK

2010. október 8. péntek 20 h, Budapest, Szt. István bazilika: Haydn: A teremtés Közreműködnek: Somogyvári Tímea Zita – szoprán, Csapó József – tenor, Cser Krisztián – basszus, Vaszy Viktor Kórus Vezényel: Gyüdi Sándor

2010. október 21. csütörtök 19.30 h, Korzó Zeneház (Szeged, Széchenyi tér 9.) Kamara/A/1 FÜLEI BALÁZS Fischer Annie ösztöndíjas zongoraművész LISZT-ESTJE Műsor: Liszt: Két legenda Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár Mendelssohn – Liszt: A dalnak lenge szárnyán Schubert – Liszt: Szerenád Liszt: Két koncertetűd, Erdőzsongás, Manók tánca Liszt: Sposalizio Liszt: A Villa d'Este szökőkútjai Liszt: Variációk egy Bach témára "Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen" 2010. október 23. szombat 19 h, ÜNNEPI HANGVERSENY, Dóm: Haydn: A teremtés Közreműködnek: Somogyvári Tímea Zita – szoprán, Csapó József – tenor, Cser Krisztián – basszus, Vaszy Viktor Kórus Vezényel: Gyüdi Sándor

2010. október 30. szombat 19 h, Színház: In memoriam Gregor József A Szegedi Operabarátok Egyesületének jubileumi estje vez. : Gyüdi Sándor

2010. november 16. kedd 19.30 h, Budapest, Művészetek Palotája: Erste Bank Operagála Rost Andreával Vezényel: Gyüdi Sándor

6


2010. november 18. csütörtök 19.30 h, Korzó Zeneház (Szeged, Széchenyi tér 9.) Kamara/C/1 TRIO DUECENTO CORDE Együttes kamaraestje Tallián András – hegedű Nagy Ibolya – gordonka Szabó Ferenc János – zongora Műsor: Haydn: fisz-moll trió, Hob. XV/26. Hummel: G-dúr trió, op. 35 Veress Sándor: Tre quadri Chopin: g-moll trió, op. 8 2010. november 21. vasárnap 11 h, Színház: Matiné/1. Emlékhangverseny Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából, Részletek a Hunyadi László, Bánk bán, Névtelen hősök, Dózsa György című Erkel-operákból Közreműködnek a Szegedi Nemzeti Színház művészei Vezényel: Pál Tamás

2010. november 27. szombat 19.30 h, Színház: Vaszy/2 NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR Prokofjev: g-moll zongoraverseny op. 16 nr. 2. Csajkovszkij: VI. („Patetikus”) szimfónia, h-moll Közreműködik: Denis Kozukhin – zongora Vezényel: Kocsis Zoltán

2010. november 29. hétfő 19 h, Korzó Zeneház: Vántus István Kortárszenei Napok Vántus István: Ecloga Kocsár Miklós: Szimfonikus ballada Dobos Kálmán-mű Vántus I. – Juhász Gyula: Himnusz az emberhez Közreműködik: Vaszy Kórus Vezényel: Gyüdi Sándor

2010. december 2. csütörtök 19.30 h, Korzó Zeneház (Szeged, Széchenyi tér 9.) Kamara/D/1 HSIN-NI LIU (Tajvan) zongoraestje Műsor: Bach: II. angol szvit, a-moll, BWV 807 Schumann: g-moll szonáta, op. 22 Ravel: Scarbo (a Gaspard de la nuit-ből) Brahms: Változatok egy Händel-témára

2010. december 14. kedd 19.30 h, Színház: 2010. december 18. szombat 19.30 h, Honvéd Fricsay/2 téri református templom SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR Kamara/B/1 Megemlékezés Erkel Ferenc születésének KARÁCSONYI HANGVERSENY 200. évfordulójáról. Szegedi Kamarazenekar Részletek hangzanak el a Hunyadi László, Hangversenymester: Kosztándi István a Névtelen hősök, a Bátori Mária, Vivaldi – Piazzola: Nyolc évszak Dózsa György, valamint a Bánk bán c. operákból Közreműködők: Bazsinka Zsuzsa – szoprán, Wendler Attila – tenor, Bede Fazekas Csaba – bariton, Vaszy Viktor Kórus (Karigazgató: Gyüdi Sándor) Vezényel: Medveczky Ádám

Amerikai operaénekes szülők gyerekeként Michael Hurshell Bécsben született, Seattle-ben nőtt fel, de művészszülők gyerekeként számos európai városban is élt. Gyerekkorában már járt Szegeden, mert édesapja, Edmond Hurshell a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri színpadán Verdi Aida című operájában Amonastro szerepéténekelte. A Brown Egyetemen „magna cum laude” fokozattal végzett. Bécsben karmesterszakon tanult, majd operakarmesterként debütált Mozart-, Verdi- és Puccinioperákat vezényelve egy európai koncertkörúton. Számos európai zenekarral dolgozott tk. Lengyelországban (Varsói Nemzeti Filharmónia), Németországban (Düsseldorfi Operaház, Nordwestdeutsche Philharmonie, Herford), Szlovákiában (Szlovák Filharmonikusok, Pozsony), Csehországban (Karlsbadi Szimfonikusok). Magyarországon is többször fellépett, visszatérő vendégkarmestere volt a Győri Filharmonikus Zenekarnak és dirigálta a szombathelyi Savaria Zenekart, valamint budapesti szimfonikus zenekart is. Számos zenei fesztiválra kap meghívást, Németországtól Dél-Koreáig. A híres Drezdai Zeneművészeti Konzervató-

rium karmester szakán tanít, emigráns filmzeneszerzők alkotásaiból szemináriumokat tart a Drezdai Egyetemen. A néhány éve alapított drezdai Új Zsidó Kamarafilharmónia művészeti vezetője és vezető karmestere. A kritikusok az amerikai Michael Hurshellt szenvedélyes és sokoldalú karmesternek tartják, aki mestere a szakmájának, felvilágosult zeneiséget és széleskörű kultúrát építve előadásaiba.

Oravecz György Budapesten született 1963-ban. Nyolcéves kora óta zongorázik. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett, tanárai Lantos István és Kocsis Zoltán voltak. 1985-ben a Magyar Rádió Zongoraversenyén a Cziffra Alapítvány különdíját nyerte el. Ezt követően elsősorban Liszt-specialistaként ismerték meg szerte a világban. Fellépett Ausztriában, Brazíliában, Franciaországban, Horvátországban, Németországban, Olaszországban, Kanadában és az Egyesült Államokban. 1993-ban, Rómában felkérték, hogy egy olasz történészek által felkutatott, eredetileg Liszt számára készítet zongorát felújítása után ő mutasson be a nagyközönségnek. Több rádió és TV-adó készített felvé-

PORTRÉ

teleket róla: MTV, a francia, az olasz TV, a Brazil TV Kultúra, a Magyar Rádió és a RAI olasz rádió. Elsőként játszotta lemezre Liszt Ferenc Haláltáncának szólóváltozatát. Kocsis Zoltán Nyilatkozta róla: "Nagy reményekre jogosító, vérbeli pódiumművésszel van dolgunk személyében, aki több ízben tanúbizonyságot tett virtuóz technikai készségéről, stiláris biztonságáról, valamint - nem utolsósorban - zenei egyéniségének kétségbevonhatatlan eredetiségéről."

Gyüdi Sándor Szekszárdon született, majd Pécsett végezte általános és középiskoláit. Gordonkázni, később énekelni tanult, de érettségi után nem a zenei pályát választotta: 1983-ban a szegedi egyetem természettudományi karán szerzett diplomát. Egyetemistaként alapította a számos nemzetközi versenyt nyert Canticum Kamarakórust, és egyre intenzívebb zenei tevékenysége során végleg a zenei pálya, ezen belül a dirigálás mellett döntött. 1983-tól tanulmányait a budapesti Zeneakadémián folytatta. 1988ban, diplomája megszerzésekor a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol karigazgató-karmesterként működött 2000-ig. Repertoárja az operairodalom legjelentősebb szerzőit átfogja; operakarmesterként Magyarországon kívül Franciaországban, Spanyolországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában vendégszerepelt. Színházi tevékenysége mellett HANGOLÓ / 13. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

7

1990-től számos nagysikerű zenekari hangverseny dirigense, Magyarországon kívül 20 országban vendégszerepelt. 1988-tól vezető karnagya a Vaszy Viktor Kórusnak. A kilencvenes évek elejétől operakarmesterként és koncertek dirigenseként mind szorosabbá vált kapcsolata a Szegedi Szimfonikus Zenekarral, melynek 1999 óta igazgató-karmestere volt, jelenleg vezető karmestere és művészeti vezetője. 2008-ban a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatójává nevezték ki. Munkásságát számos elismerés kísérte, t. k. Artisjus-díj (1986., 2004.), Vaszy Viktor Emlékérem (1990.), Vaszy Viktor-díj (1996.), Szeged Kultúrájáért aranygyűrű (2001.), Löw Lipót-díj (2003.), Szegedért Emlékérem (2004.), Liszt Ferenc-díj (2006.), Gregor József-díj (2007.).

Mérei Tamás a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója, 1973-ban, zenész családban született, öt éves kora óta csellózik. Iskoláit Szombathelyen, Budapesten, majd az Egyesült Államokban három egyetemen (Indiana University, Yale University, Juilliard School) végezte. Tagja volt Onczay Csaba, Starker János, Aldo Parisot osztályának, de tanult Rados Ferenc, David Geringas, és Itzak Perlman-nál is. 1994-ben a „Classical Winter in Jerusalem" (Izrael), 1995ben a „Pacific Music Festival" (Japán) fesztiválon vívta ki a szólócsellista címet, és olyan karmesterekkel dolgozhatott, mint Lorin Maazel, Ch-

ristoph Eschenbach és Michael Tilson Thomas. 1997-ben, első magyar résztvevőként, a Los Angeles-i Piatigorsky Csellófesztivál Fődíját nyerte el. 1998-ban a Magyar Rádió Országos Gordonkaversenyén I. díjat, valamint különdíjat nyert. Szólistaként fellépett Európa szinte valamennyi országában, az USAban, Japánban, Izraelben. Játszott Helmut Kohlnak, George Bushnak, Jitzak Rabinnak, valamint II. János Pálnak. Rádió- és televíziófelvételei mellett CD-lemezeket készített a Deutsche Welle, a Conservatoire de Paris és a Hungaroton Classic számára. 1999ben - a világon elsőként - lemezre vette Paganini 24 hegedű capriccióját csellón, saját átiratában. 2000-től 2006-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, 2007-ig Ausztriában, a Klagenfurti Színház Zenekarának szóló csellistája. 2001-ben Artisjus díjat kapott a kortárs magyar zeneművek bemutatása terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért. Rendszeresen tart mesterkurzusokat, valamint vesz részt csellóversenyek zsűri munkájában itthon és külföldön egyaránt. Az Esterházy Trió és a Sándor Quartett alapító tagja. 2007-ben útjára indított Magyarországon a média területén egy egyedülálló profillal rendelkező vállalkozást, amely mára sikere nyomán Európa számos országában terjeszkedik. 2008 óta hobbijával kapcsolatban rendszeresen dolgozik az Aqua magazin külsős munkatársaként, ahol óceáni vitorlásversenyekről készít beszámolókat. Az Egyesült Államokban két éven át tanult zenei menedzsmentet, melynek a Savaria Szimfonikus Zenekar kinevezett igazgatójaként nagy hasznát veszi. S zabóki Tünde, zongoratanári diplomája megszerzése után a budapesti, majd a grazi Zeneakadémián folytatta tanulmányait, ahol késõbb énekművészi diplomát szerzett. Díjat nyert több rangos nemzetközi énekversenyen. Énekesi profiljában elsősorban az oratórikus műfaj do-

8


minál. Koncerténekesként vendégszerepelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Bregenzi Fesztiválon, a Styriarte Fesztiválon, a Luzerni Fesztiválon, a Rheingau Fesztiválon, a SchleswigHolstein Fesztiválon, a Jeruzsálemi Bernstein Fesztiválon. A hazai oratóriumélet keresett szopránszólistája. Számos televíziós és CD felvétel örökítette meg hangját. Operaénekesként a Gran Teatre del Liceuban (Barcelona) és a grazi Operában hallhatta a nagyközönség. A Magyar Állami Operaházban – melynek magánénekesnője – a Fidelio Leonora szerepében debütált.

Nyári Zoltán Budapesten született, 1970-ben. Gyerekkorában a Szent István Bazilika kórusában énekelt, 11 évig tanult hegedülni. 1989-93-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola drámaszakos hallgatója volt. 1999-ben részt vett Párizsban egy dráma kurzuson, 2000-ben Nádor Magda magánénekkurzusán. 1993-95 a kecskeméti Katona József Színház színésze. 1995-től szabadúszó. 2001-ben szerződik a Budapesti Operett Színház társulatához. 2004/05-ben az Operastúdió tagja, az Operaházban a Figaro házassága Don Basilio szerepében debütált. 2005 óta állandó vendégművészként több hős- és karaktertenor szerepben lépett színpadra. Ma már főként operaszerepeket énekel. 2005-től a Magyar Állami Operaház magánénekese. Repertoárján többek között Mozart-, Verdi-, Csajkovszkij-, Kálmán- és Lehárszerepek találhatóak.

Az Armel és a Mezzo Televízióval közös 2009-es operaversenyen kettős győzelmet aratott: a szakmai zsűri döntése értelmében magáénak tudhatta a legjobb férfi előadó címét, miközben a legjobb előadónak járó közönségdíj is őt illette.

Fischer Ádám, Lyonel Friend, Fürst János, Lamberto Gardelli, Hamar Zsolt, Héja Domonkos, Kovács János, Lehel György, Ligeti András, Lukács Ervin, Kobayashi Ken-Ichiro, Oberfrank Géza, Pál Tamás, Rico Saccani, Jurij Szimonov és természetesen Kocsis Zoltán is. Az együttes hazai fellépéseken túl számos nemzetközi felA Nemzeti Énekkar Állami Énekkar néven 1986- kérésnek tett eleget. Az évek során eredményesen szeban jött létre. A kórus magját a Magyar Állami Népi repeltek Európa jó néhány nagyvárosában, de sikerrel Együttes énekkara alkotta. Alapító karnagya Pászti Mik- léptek fel Japánban, Izraelben és Törökországban is. lós volt, akinek keze alatt nagy oratóriumok előadására alkalmas, nyolcvan tagú kórussá fejlődött. Első jelentősebb hangversenyén Pászti Miklós vezényletével Liszt-műveket adott elő, oratórikus debütálása Doráti Antal irányításával Beethoven Missa Solemnise volt 1986. március 26-án. Az alapító karnagy 1988-as halálát követően Elláné Bodonyi Katalin, majd Ugrin Gábor irányította az együttest. Antal Mátyás 1990 óta tölti be a karigazgató tisztét. Az énekkar repertoárja rendkívül gazdag, Bachtól, Schütz-től kezdve kortárs zeneszerzőkig, az a capella kórusművektől a nagy klasszikus oratóriumokon keresztül az operáig terjed, sőt a jazz műfajában is megfordultak. Kiváló dirigensek egész serege irányította az együttest. Vezényelte Doráti Antal, Eötvös Péter,

CSEVEGÉS

A Művelődési Minisztérium a Magyar Zeneművészek Szövetségének kezdeményezésére alapította azt a díjat, amellyel évente a hivatásos szimfonikus zenekarok és énekkarok azon tagjai tüntethetők ki, akik az együttes művészi célkitűzéseinek megvalósításában kiemelkedőszerepet játszanak. Ennek megfelelően immár hagyománnyá vált, hogy a Szegedi Szimfonikus Zenekar társulata is minden évadzáró ülésén megválasztja az adott évad zenészét. A zenekar tagjai a 2009/2010-es évadot záró társulati ülésen, június 1-jén titkos szavazással megválasztották „Az Év Legjobb Zenekari Művésze” kitűntetést kiérdemlő muzsikust. A választás ezúttal a zenekar koncertmesterére, Behán László Dezső hegedűművészre esett. - Honnan a zene iránti szeretet, elkötelezettség és tisztelet? - Már-már beleszülettem a Szegedi Szimfonikus Zenekarba, hiszen édesapám, Behán László, 27 éve tagja az együttesnek, a gordonka szólam vezetője. Édesanyám sokáig zenetanárként dolgozott. Korán kiderült, hogy csak a zenével kapcsolatos dolgok érdekelnek. Szegeden kezdtem hegedülni tanulni négyéves koromban, itt jártam konzervatóriumba, itt szereztem diplomát, és fontos számomra, hogy 26 évesen ennek az együttesnek az egyik koncertmestere lehetek. Sokat köszönhetek főtárgy tanáromnak, Masopust Péternek és Kosztándi Istvánnak, a zenekar első koncertmesterének, akitől kamarazenét tanultam. Már érettségi után kisegítőként játszhattam az együttessel azon a gálakoncerten, amelyet Ennio Morricone dirigált saját műveiből a Dóm téren. Másodéves hallgatóként lettem tagja a zenekarnak – próbajáték útján pályáztam a koncertmesteri posztra és nyertem. Meggyőződésem, hogy a zenét nem lehet elég korán kezdeni. Annak, hogy ilyen fiatalon idáig jutottam a szakmai ranglétrán, fontos része, hogy az én időmben már óvodásként is lehetett zeneiskolába járni. No meg a zenei közeg is meghatározó tényező. - Az egyik legfiatalabb koncertmester vagy a zenekar történetében. - 23 éves voltam, amikor szóltak, hogy lesz próbajáték a szegedi szimfonikusoknál. Valójában én csak tapasztalatot akartam szerezni, hogy lássam, milyen egy próbajátékon való megmérettetés. Addig tartottam fontosnak az egészet, amíg felkészültem rá, amíg megtanultam a darabokat. Eljátszottam a gondolattal, hogy hátha felvesznek a zenekarba, de azt álmomban se gondoltam volna, hogy váltó koncertmesterként kerülök be rögtön. Egyrészt nagy megtiszteltetés volt a zenekartól, hogy bizalmat szavaztak nekem, másrészt viszont kicsit ijesztő HANGOLÓ / 13. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

9

is, hogy hirtelen a mélyvízbe kerültem. Ez a munka nagy-nagy felelősséggel jár. Stresszes, többet kell dolgoznom, nagyobb figyelmet kell szentelnem a próbákra, a felkészülésre, folyamatosan gyakorolnom kell. Szerencsére számomra a zenélés nem csupán munka, hanem szenvedély is. Sokan hiszik, mikor látnak egy zenekart, milyen aranyos kis társaság, nem is munka, amit művelnek, hanem szórakozás. Hát ez bizony nem így van! Ha koncertre, előadásra készülünk, nagyon keményen dolgozunk. Fizikailag is, de főként szellemileg fáradunk el rettenetesen. - Különféle formációkban láthatunk-hallhatunk folyamatosan. Milyen szerepet játszik életedben a kamarazene? - Az egyetemi évek alatt a legfontosabb tapasztalatokat a kamarazene során szereztem. A két-nyolc fős együtt zenélés az együttműködésre, közös játékra nevel, ami igazából az egész muzsikálás alapja, a zenekari munka tartópillére. Sok olyan kamarapartnerem volt, akitől rengeteget tanulhattam, akire felnézhettem és ez hozzájárult ahhoz, hogy teljes szívvel meg tudjam valósítani azokat az instrukciókat, amiket kértek tőlem. Tavaly Budapesten Szöllősy András vonósnégyesét adtuk elő zenekari kollégáimmal, Kosztándi Istvánnal, Krizsik Emmával és Körösi Györgyivel – nagy élmény volt és erőpróbáló feladat. Közös munkáink során számos szakmai fortélyt leshettem el Kecskés György első kürtöstől és Steiler Tamás első oboistától is – hogy csak néhány kedves zenésztársat emeljek ki a sorból, a teljesség igénye nélkül. A SZTE ZMK Szimfonikus Zenekarának koncertmestereként is alkalmam volt élesben gyakorolni a zenekari munkát. - Nemsokára háromgyermekes családapává válsz. Hogyan lehet egyensúlyozni a családi és szakmai élet mezsgyéjén? - Feleségem, Balogh Ildikó szintén hegedűs, ő is a Szegedi Szimfonikus Zenekar tagja. 3 és fél éves Frida és másfél éves Léna lányunk után novemberre várjuk kisfiunk, Zénó születését. A gyerekekkel az édesanyjuk van gyesen, ő tölt több időt a családi életet érintő részletek lebonyolításával. Én vagyok a családfenntartó, ha kell, turnéra megyek, koncertezem, általában nem szoktam felkérést visszautasítani. Nem könnyű ezen a pályán boldogulni, mindenki tudja, hogy manapság már nem a komolyzene műfaja a legkedveltebb a kulturális piacon, a fiatalok mást hallgatnak. Van, hogy egy meghirdetett zenekari állásra 30-40 muzsikus jelentkezik. Szerencsém van, hogy a szegedi szimfonikusoknál van lehetőségem dolgozni és bizonyítani is. Koncertmesterként is gyakran kell zenekari szólókat játszanom, ami ugyanolyan stresszhelyzet, ugyanúgy kell rá gyakorolnom, mintha szólistaként lépnék fel. A feleségem megérti mindezt, nemigen szoktunk a családon belüli leosztott szerepek miatt összezördülni. Ha nőnek majd a gyerekek, ő is visszajön muzsikálni a zenekarba. Azt hiszem, eddig sikeresen tudtam összehangolni a magánéletemet a zenekari munkámmal – ami természetesen a családom segítsége nélkül nem jött volna létre. - Mi volt az elmúlt hangversenyévad legkellemesebb szakmai élménye számodra? - A május 27-i diplomakoncertem. A Szegedi Kamarazenekar kíséretében – valójában szimfonikus zenekari kollégáim támogatásával –, Bachot, Mozartot és Piazzollát játszottam. A különböző stílusok „összegyúrása”, a más-más korból származó, időben egymástól igen messze álló darabok egyidejű, egy estén történő lejátszása nem volt könnyű feladat. Ráadásul igen nagy volt a tét … Ritkán adatik meg végzős hallgatónak, hogy diplomakoncertjének teljes műsorát zenekari kísérettel mutassa be. Művészi és szakmai fejlődésem útján mérföldkő volt a diplomahangversenyem. - Terveid a jövőre? - Fontosnak tartom a kortárs magyar zene propagálását. Steiler Tamás kollégámmal a Reök-palotában 2009ben jótékonysági hangversenyt szerveztünk a leukémiás és rákos gyerekeket támogató alapítvány javára. Jó dolog, hogy segíthetünk másoknak a saját örömünkkel. Egyébként nem szoktam azon gondolkodni, hogy mit szeretnék elérni hosszú távon zenészként. Teszem, amit jónak érzek, ami tetszik, élek az adódó lehetőségekkel. Soha nem hajtok semmit – eddig is minden beindult magától a zenekari munka és a családi élet terén is. Mindennek eljön a maga ideje, soha nem érdemes görcsösen tervezgetni.

A H AN G O LÓ H AVI B Ö LC S E S S É G E

10

„ A lármák erdejében botladozva keresem a csendet. Egyszerű életet élek, és gyermeki lélekkel szomjazom a tiszta zenei hangokra. ” Duke Ellington HANGOLÓ / 13. ÉVFOLYAM 4. SZÁM

PROGRAMAJÁNLÓ Szegedi Nemzeti Színház: okt. 1. péntek 19 h, Színház: CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ – bemutató további előadások: okt. 2., 3., 6., 7., 8., 9., 13., 14., 15., 16., 17., 21., 22., részletek és egyéb információk a www.nemzetiszinhaz.szeged.hu oldalon

Vizsolyi Lívia fagottművész és Taletovics Milán énekművész koncertje október 18. hétfő 19 h, Katolikus Ház Díszterem, Dugonics tér 12. Zongorán közreműködik: Kerényi Mariann

Zenei Album - Erkel Ferenc születésének 200. évfordulójára emlékezünk október 20. szerda 17h, A 15. Őszi Kulturális Fesztivál programjából: Somogyi-könyvtár, 1. emeleti folyóiratolvasóterem, Dóm tér 1-4. Baranyay László zongoraművész hangversenye Műsor: október 11. hétfő 19 h, Hunyadi László-nyitány – Előadja: Zsigmond Zoltán Katolikus Ház Díszterem, Dugonics tér 12. és Zsigmondné Pap Éva (zongora) Emlékhangverseny Dohnányi Ernő halálának A Szózat meg a Himnusz – részlet Gárdonyi Géza 50. évfordulójára elbeszéléséből – Előadja: Barnák László Műsor: C-dúr rapszódia Op. 11; Pastorale; Melinda áriája a Bánk bán című operából – Winterreigen (Téli történetek) Op. 13.; Előadja: Kónya Krisztina (ének) és 6 zongoradarab Op. 41., Zalánki Rita (zongora) Ruralia Hungarica Op. 32/a - 2, 5, 7. Hazám, hazám – ária a Bánk bán című operából – Kéringer László hangversenye október 11. hétfő 19.30 h, Honvéd téri Református Templom, Honvéd tér 1. A műsorban áriák hangzanak el G. F. Händel oratórikus műveiből. Orgonán közreműködik: Bartal László

Bednarik Anasztázia DLA orgonaművész hangversenye október 12. kedd 19 h, Alsóvárosi Ferences Templom, Mátyás tér A Kalungu Ütőegyüttes koncertje október 13. szerda, 19 h, REÖK Palota, Tisza Lajos krt. 56. Fülei Balázs zongoraestje október 14. csütörtök 19 h, Katolikus Ház Díszterem, Dugonics tér 12. Műsor: L. v. Beethoven: e-moll szonáta Op. 90; F. Schubert: 4 impromptu D 899; R. Schumann: C-dúr fantázia Op. 17

Előadja: Kóbor Tamás (ének) és Zalánki Rita (zongora)

Mária és László kettőse – részlet a Hunyadi László című operából – Előadja: Kónya Kriszta és Kóbor Tamás (ének) , Zalánki Rita (zongora)

Ordító áriája – a Sarolta című operából – Előadja: Altorjay Tamás (ének) és Zalánki Rita (zongora)

Duo brillante - Előadja: Kosztándi István (hegedű) és Zsigmond Zoltán (zongora)

Faragó Márk zongoraművész koncertje október 20. szerda 19 h, Katolikus Ház Díszterem, Dugonics tér 12. Műsor: Beethoven: d-moll szonáta Op. 31, No. 2; Schumann: Kinderszenen (Gyermekjelenetek) Op. 15 Chopin-noktürnök Az Universitas Szimfonikus Zenekar koncertje október 20. szerda 19 h, IH Rendezvényközpont, Nagyterem, Felső Tisza-part 2. Műsor: Sibelius: Finlandia - szimfonikus költemény Dvorák: IX. (Újvilág) szimfónia vezényel: Somorjai Péter


11

"Új tagok - régi hangok" - a SZTE ZMK Vonós Kamarazenekarának hangversenye október 21. csütörtök 18 h, SZTE ZMK Fricsay-terem Műsor: Mendelssohn: h-moll szimfónia Händel: Alceste Nr. 8. szoprán ária – „Gentle Morpheus, son of night” Farkas Ferenc: Régi magyar táncok G. Ph.Telemann: Kürtverseny, D-dúr Grieg: Az utolsó tavasz Piazzolla: Escolaso Bartók: Román táncok

Zádory Édua hegedűművész és Anastasia Dombrovska zongoraművész koncertje október 23. szombat 19 h, Katolikus Ház, Díszterem, Dugonics tér 12. Műsor: Dvorak: G-dúr szonatina Op. 100 Grieg: g-moll Szonáta Op. 13 Brahms: c-moll scherzo az FAE szonátából Schumann: d-moll szonáta Op. 121

Közreműködik: Somogyvári Tímea Zita - szoprán Vizsolyi Lívia - fagott Kecskés György DLA - kürt A műsort ismerteti: Meszlényi László Művészeti vezető: Kosztándi István A belépés díjtalan.

BÚCSÚ BÁRKÁNYI PÁLTÓL A nyár folyamán szomorú veszteség érte együttesünket: eltávozott közülünk az utolsó aktív alapító tagunk, Bárkányi Pál ütőművész. Részlet Gyüdi Sándor gyászbeszédéből, mely elhangzott a Belvárosi temetőben, 2010. július 30án 15 órakor:

A SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR HÍRLEVELE

„Elveszítenünk valakit, akit szeretünk, tisztelünk mindenképpen fájó érzés, de különösen élesen tör ránk, ha nem számítottunk rá. Akitől most búcsúznunk kell, ugyan hosszú ideje a legidősebb tagja volt a művészi közösségnek, melybe még fiatalon lépett be, mégis hihetetlen, hogy most el kell válnunk. Mert bár több mint Készült 600 példányban. negyven év telt el azóta, hogy a megalakuló Szegedi Szimfonikus Zenekar ütőhangszeres szólamvezetője lett és lassan egy évtizede adminisztratív értelemben Címünk: már nyugállományba vonult, mégis a legutóbbi időkig jelen volt. Nem a régi baKorzó Zeneház rátokhoz nosztalgiázni be-beköszönő öreg kollégaként, hanem aktív, fellépő mű- 6720 Szeged, Széchenyi tér 9. tel./fax: vészként. Felfoghatatlan, hogy ezentúl nem így lesz: együttesünk utolsó aktív 62/426-102, 420-256 alapító tagja, ezzel leghűségesebb muzsikusa elszerződött egy másik, nagyon távoli székhelyű zenekarba; igaz, nem önszántából, hanem egy mindnyájunknál hae-mail ill. talmasabb karmester ellentmondást nem tűrő hívására…” feliratkozás levelezőlistánkra: [email protected] Naprakész információkat honlapunkon talál: www.symph-szeged.hu

INFÓ

A HANGOLÓ kiadását Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatja. A Szegedi Szimfonikus Zenekar bérleti hangversenyeit a Filharmónia Kelet-Magyarország Nonprofit Kft.-vel (szegedi kirendeltség: 6720 Szeged, Klauzál tér 7., kirendeltség-vezető: Finta János, tel: 62/425-260, e-mail: [email protected] ) közösen szervezi.

12


Szerkesztő: Kosztándi Melinda Felelős kiadó: Baross Gábor Nyomdai munka: Csaba-Könyv Bt.

MŰSOROLÓ. Kedves Hangversenylátogató Barátaink!

Recommend Documents