MOTIVÁCIÓK A TOVÁBBTANULÁSBAN

Motivációk a továbbtanulásban

MOTIVÁCIÓK A TOVÁBBTANULÁSBAN

A hallgatók jóval első beiratkozásuk előtt elkezdik mérlegelni mindazt, amit az egyetemekről tudnak – hiszen a felsőfokú tanulmányok iránti érdeklődés, majd a továbbtanulás eldöntése, a konkrét szakirány és intézmény kiválasztása is azon alapul, hogy mit tudnak a magyar felsőoktatási kínálatról a fiatalok. Magukról a döntésekről, tehát a jelentkezés és továbbtanulás tényadatairól bőséges információkat nyújt az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda Mit kínál 2005-ben a magyar felsőoktatás? című kiadványa és a www.felvi.hu honlapjának háttérelemzései. Ezekre az információkra itt csak utalunk, hiszen tanulságaik az ismert felsőoktatási folyamatokat taglalják. Jelen kiadványunk szempontjából ezek közül a „felsőoktatás expanziója”, másképpen tömegessé válása megjelöléssel illetett tendencia néhány következményére utalunk. Az utóbbi másfél évtizedben folyamatosan, a kilencvenes évek második felétől pedig radikálisan emelkedett a továbbtanulni szándékozó fiatalok aránya, ám még ennél is jobban nőtt a felvételt nyertek száma (és ezzel a felsőoktatási intézménybe igyekvők közötti aránya). Napjainkban három jelentkező közül kettő sikerrel veszi a felvételi akadályt, de a különböző pótfelvételik adta lehetőséggel élve még többen kerülnek be egyetemre, főiskolára. A lankadatlannak tűnő továbbtanulási kedv mögött a korábban már jelzett gazdasági és társadalmi okok húzódnak meg – ezek hatása a felsőoktatási informálódásra meghatározó jelentőségű. A továbbtanulás egyre természetesebben épül be a felnövekvő nemzedékek életstratégiájába s ez egyebek között azt eredményezte, hogy az értelmiségi szakmák és képzőhelyeik hagyományos rekrutációs bázisa lényegesen kiszélesedett. Ezért a felsőoktatási jelentkezés elhatározásának motivációs tényezői is árnyaltabbak lettek, hiszen számosan döntenek emellett olyanok, akiknek értékszempontjai, távlati perspektívái lényegesen eltérnek az egyértelműbb értelmiségi pályaképpel rendelkezőkétől. Továbbá a megnövekedett számú fiatal belépésével a felsőoktatás társadalmi mobilizáló hatóereje jóval szélesebb körben érvényesül, vagyis egyre többen kerülnek továbbtanulási döntési helyzetbe olyanok is, akik családi-társadalmi-iskolai hátterük következtében információs értelemben „messze” vannak a felsőoktatástól. Ugyanakkor az ő esetükben a felsőoktatási választás legalább olyan súlyú, személyes és anyagi konzekvenciákkal járó döntés, mint a náluk lényegesen jobban informált társaiknál. Információs forrásaik azonban valószínűsíthetően szűkebbek – ezért is vált lényegessé az országos és intézményi szintű felsőoktatási tájékoztatás jelentős mértékű fellendülése az elmúlt években. Az információs igények és a továbbtanulók társadalmi differenciáltsága jelentősen megnövelte a magyar egyetemekről kialakult közfelfogások, toposzok jelentőségét. Ezeknek a legfontosabb hordozói, terjesztői nyilvánvalóan azok, akik a képzés résztEgyetemek mérlegen

37

ÉRTÉKELÉS, PRESZ TÍZS ÉS HALLGATÓK A Z ÁTAL AKULÓ FEL SŐOK TATÁ SBAN

vevői, vagyis a mai egyetemisták. Ezért annak megismerése, hogy ők mit gondolnak a képzésről, egyben támpontokat adhat ahhoz is, hogy a továbbtanulni szándékozók között milyen kép él a felsőoktatási kínálatról. Mindezen tényezők feltárására kutatásunkban célzott kérdésekkel közelítettük meg az egyetemisták továbbtanulási motivációikról meglévő emlékeiket, tapasztalataikat. Természetesen ennek során, mivel egy múltbéli döntés körülményeire kérdeztünk rá, óhatatlanul is számolnunk kellett a visszavetítésnek, a mai helyzetük magyarázatának/indoklásának kényszerével vagy egyszerűen csak az emlékezet pontatlanságaival. Azonban a kellően nagy, országosan és intézményi szinteken is reprezentatív minta, illetve az ellenőrző kérdések miatt még így is a lehető legobjektívabb képet kaphattunk arról, miként is döntöttek a ma egyetemistái néhány évvel ezelőtt. Az elemzésünk alapjául szolgáló kérdőíves vizsgálat tematikája egy logikai, illetve egy képzeletbeli idősor mentén épül fel. Először a felsőoktatási továbbtanulási döntés időpontját s ezzel a motivációs alapjának legfontosabb jellemzőit rekonstruáltuk. Ezt követően a pályaválasztás motívumait tártuk fel, majd a konkrét intézmény kiválasztásának szempontjait – végezetül pedig a jelentkezési stratégia néhány vonása segít bemutatni, milyen megfontolásokkal indultak neki a felvételinek a hallgatók. „Mi leszel, ha nagy leszel?” Az, hogy mikor döntöttek jelenlegi pályájuk, szakterületük mellett a fiatalok, nem csupán történeti érdekességű kérdés: mutatja, hogy választásukban mely tényezők játszhattak meghatározó szerepet. Nem véletlen, hogy miközben a fiatalok zömének, közel háromnegyedének a középiskolai évek alatt alakult ki fő szakmai érdeklődési területe, a mélyebb, szakterületi megoszlású elemzések már szignifikáns különbségeket eredményeznek. Viszonylag magasnak tűnik azok aránya (30,8 százalék), akik csak a középiskola legvégén hozták meg döntésüket. Közöttük minden bizonnyal sokan vannak azok, akik hosszú mérlegelés után választották jelenlegi pályájukat, és azok is, akik elsősorban önmagában a továbbtanulás, a diákévek meghosszabbítása céljából – akár a hirtelen támadt érdeklődés, akár a realitások számbavételének eredményeként – jelölték meg jelenlegi szakmájukat, illetve intézményüket. Bizonyos értelemben a legnépesebb csoport (44,9 százalék) számít egyben a legkönnyebben „értelmezhetőnek”: ők azok, akik a középiskolás éveik alatt (nem a korai gyermekkorban, de nem is az „utolsó pillanatban”) döntötték el, hogy milyen irányban tanulnak majd tovább. A hallgatók markáns kisebbségét alkotja az a csoport, akik úgy nyilatkoztak, hogy már kisgyermekkorukban tudták, mit válaszoljanak, ha megkérdezik őket: „mi leszel, ha nagy leszel?”. Ők a megkérdezett diákok több mint egytizedét (11,1 százalék) teszik ki. Érdemes még megemlíteni azokat is, akik a középiskola után hozták meg döntésüket. Az ő viszonylag magas arányuk (8,7 százalék) nem meglepő, hiszen sokan nem közvetlenül az érettségi megszerzését követően jutottak be az egyetemre, továbbá néhányan egyéb felsőoktatási tanulmányaik befejeztével vagy akár azok megszakítása után kezdték meg tanulmányaikat. 38

Egyetemek mérlegen


Mikor döntötte el, hogy milyen szakterületen akar tanulni? N=4873 fô

középiskola legvégén 30,8% (1499 fô) középiskolában 44,9% (2187 fô)

késôbb 8,7% (422 fô) nem erre készült 4,2% (206 fô) kisgyerekkorban 11,1% (540 fô) nem tudja 0,4% (19 fô)

Más szociológiai vizsgálatokkal egybevágó sajátosságot találunk a különböző szakterületek képviselői között, mégpedig a kisgyermekkori pályaválasztás esetében. Az általános orvostudományi egyetemeken tanulók közel egyharmada (29,6 százalék) emlékezett úgy, hogy már kisgyerekként elhatározta, ő orvos lesz. Nyilvánvaló, hogy itt a később előtérbe kerülő racionális pályaválasztási szempontok mellett komoly szerepe lehet az emocionális tényezőknek, a közvetlen környezet, a családi elvárás rendszerének, illetve a részben tudatos, részben automatikus mintakövetésnek. (Ezt az a vizsgálati eredmény is megerősíti, miszerint a szakmai érdeklődés kialakulása kapcsán minden szakterületet figyelembe véve körükben számoltak be legtöbben a család befolyásoló hatásáról.) Ezek az eredmények nyilvánvalóan összefüggnek azzal a jelenséggel, hogy a vizsgált nagyobb szakmai csoportok közül az orvostársadalom az egyik, ahol hagyományosan a legnagyobb arányú a családi minta követése. (A korábban hasonlóként ismert jogászi pálya esetében már egyre kevésbé beszélhetünk erről, hiszen az utóbbi években rendkívüli mértékben megnőtt a jogtudományi képzésben résztvevők száma, s így szükségképpen csökkent közöttük a jogász családból érkezettek aránya.) Ezzel szemben a többi szakterület képviselőihez képest a bölcsészek között szerepelnek viszonylag nagy súllyal (14,3 százalék) a késői pályaválasztási döntést hozók, ami nagyban összefügghet a szakterület sajátosságaival, rugalmasságával, nyitottságával. Az ide beiratkozóknak tehát közel egynyolcada az első sikertelen felvételi vizsga, egy-két éves munkavállalás, esetleg más területen folytatott felsőoktatási tanulmányok után jelentkezett sikerrel, a pályaválasztásban tehát viszonylag informáltabb volt a többieknél. Lehetséges motívuma lehet ennek az aránynak az is, hogy a bölcsészeti szakterület felvételi követelményei célzott, intenzív készüléssel is teljesíthetők, anélkül, hogy korábbi elkötelezettséget és ehhez rendelt, hosszabb távú középiskolás tanulási stratégiákat igényelnének. Ebben a kérdésben a kérdezettek neme, állandó lakóhelye, évfolyama és az érettségit adó középiskola típusa szerint nem találunk lényeges különbséget. Egyedüli említésre méltó összefüggés a pályaválasztási döntés idejét illetően az apa iskolai végzettsége esetében mutatható ki. A mindössze 8 általános vagy annál alacsonyabb iskolai végzettségű apával rendelkező hallgatók közel kétharmada (63,8 százalék) a középiskola legvégén vagy az azt követő évben (években) választotta jelenlegi szakterületét. Mivel sem a csak szakmunkás, sem a csak érettségizett szülői háttérrel rendelkező hallgatók esetében nem Egyetemek mérlegen

39


találtunk szignifikáns eltérést az értelmiségi szülők gyermekeihez képest, ezért úgy tűnik, hogy egyedül a legalacsonyabb iskolázottságú apák gyermekeinél nem tapasztalható a korai, értelmiségi szakmai elhivatottság vagy pályaorientáció kialakulása. A pályaválasztást befolyásoló tényezők Első pillantásra magától értetődőnek látszik, hogy milyen szempontok befolyásolnak valakit pályaválasztáskor, mely tényezőket veszi figyelembe, amikor döntenie kell a különböző szakterületek között. Az egyéni szakmai érdeklődés, a család, a felsőoktatási intézmény presztízse, a pénzkereseti lehetőségek, a tanárok ösztönzése, a barátok, ismerősök véleménye és az intézmény közelsége a fiatalok lakóhelyéhez – ezeket a legfontosabb elemeket találhatjuk a szakirodalomban, de a mindennapi tapasztalat felsorolásaiban is. Azonban az már nem egyértelmű, hogy ezek motivációs ereje között milyen különbségek vannak, ami azért lehet érdemi információ, mert a pályaválasztáson túl visszajelzést kaphatunk a felsőoktatási képzési kínálat érvényesülésének reális lehetőségeiről, másképpen: a továbbtanulók meghatározottságairól. Amikor a felmérésünkben kapott eredményeket értelmezzük, méginkább figyelembe kell vennünk a korábban említett módszertani megszorításokat. Ugyanis nem biztos, hogy mindig tudatosulnak a kérdezettben a ténylegesen hatással bíró tényezők, másrészt a probléma szükségszerűen retrospektív megközelítése okán bizonyos elemek az idők során elhomályosulhatnak a hallgatókban. Az is előfordulhat, hogy a feltételezett elvárásokhoz igazodva fogalmazzák meg válaszaikat. Mindezek miatt elemzésünkben olyan módszert alkalmaztunk, amely a válaszok megoszlásának mérése mellett arra is alkalmas, hogy az említések egészét, kumulatív számítását is alkalmazva árnyaltabb képet kínáljon. Arra kértük a diákokat, hogy állítsák sorrendbe az általunk felsorolt hét szempontot aszerint, hogy mennyire tartották azokat fontosnak a pályaválasztáskor. Ily módon tehát egy hétfokú skálát használtunk a mérésre, ahol az 1-es jelöli a legfontosabb, a 7-es pedig a legkevésbé fontos tényezőt. Nyilvánvaló, hogy módszertani szempontból különösen kényes kérdésről volt szó, amikor is ügyelnünk kellett arra, hogy lehetőleg semmilyen módon ne befolyásoljuk a kérdésfeltevés formájával a válaszadót. A lekérdezés során ezért a kérdezőbiztosok nem egy bizonyos sorrendben olvasták fel a különböző tényezőket, hanem egy kártyacsomagot átadva kérték a válaszadókat arra, hogy elolvasva az egyes tételeket, állítsák fontossági sorrendbe azokat. MILYEN TÉNYEZŐK BEFOLYÁSOLTAK A PÁLYAVÁLASZTÁSBAN? (7-fokú skálán mérve, ahol 1: legfontosabb; 7: legkevésbé fontos) Egyéni szakmai érdeklődés

Család

Presztízs

Pénzkereset

Tanárok

Barátok

Lakóhelyi közelség

Esetszám

4596

4463

4440

4398

4399

4394

4271

Átlag

2,10

3,59

3,93

4,03

4,21

4,47

5,43

1

2

3

3

4

6

7

Leggyakoribb skálaérték

40

Egyetemek mérlegen


A legfontosabb szempontnak – várakozásainknak megfelelően – az egyéni szakmai érdeklődés bizonyult. A válaszok szerint a diákok közel kétharmada (61,9 százalék) elsősorban ezt tartotta szem előtt, amikor belevágott felsőfokú tanulmányaiba; további húsz százalékuk pedig a második vagy harmadik legfontosabb pályaválasztási tényezőként jelölte meg. A második legfontosabb tényező a család hatása, s csak ezután következik a szakma presztízse, majd a pénzkereset. A család a diákok tíz százalékánál volt a legfőbb befolyásoló tényező pályaválasztáskor, egyébként a diákok körében általában a negyedik helyen szerepel, ami azt sugallja, hogy a pályaválasztás, ha nem is hangsúlyosan, de valamennyire családi döntés eredménye. Még fontos, de kevésbé mérvadó a tanárok véleménye, általában a negyedik helyen szerepel. Legkevésbé a barátok, ismerősök ajánlása és a lakóhely távolsága van befolyással a döntésre, bár itt sem kicsi azoknak az aránya, akiknél ez utóbbi szempontoknak jelentős szerepük van a szakterület megválasztásakor. Azonban az adatok mélyebb elemzése alapján a kép ennél összetettebb! Figyelemreméltó, hogy viszonylag magas azoknak az aránya is, akik már csak sokadik (4.–7.) helyre sorolták az egyéni szakmai érdeklődést (a válaszadók közel ötöde). Ezeknél a hallgatóknál ugyan előfordulhat, hogy bagatellizálták a válaszokat, de az ilyen nagy arány arra utal, hogy érdemi befolyása van egyéb tényezőknek is. Feltételezhetjük tehát, hogy a hallgatók egy részénél a szakmaválasztást alapvetően meghatározta a lakóhely közelében található egyetemek szakmai profilja. Az eredmények azt mutatják ugyanis, hogy ahol kevésbé volt fontos szempont az egyéni érdeklődés kielégítése, ott a választott intézmény lakóhelyi közelsége volt az egyik meghatározó tényező. A válaszok szerint az ország egyes térségeinek képzési kínálata legkevésbé (12,4 százalék) a műszaki egyetemistákat érintette, leginkább (25,0 százalék) pedig a természettudományi képzésben résztvevőket (itt ténylegesen is kevés intézmény kínál képzést sok területen). Az állandó lakóhely szerint értelemszerűen találunk különbségeket (például a fővárosiak számára a legkevésbé fontos – 15,2 százalék – szempont a lakóhelyi közelség), ám közel sem akkorát, mint amekkorát eredetileg várhatnánk. Ennek legfontosabb oka valószínűleg az, hogy egy adott térség képzési kínálata olyan elemi adottságként van jelen a pályaválasztás előtt álló, ott lakó fiatalok esetében, amely különböző közvetlen vagy közvetett módon önmagában is hatással van a szakmai érdeklődés kialakulására (pédául egy megyeszékhely komoly presztízsű intézménye egyfajta intellektuális vonzerőt, szakmai érdeklődést orientáló tényezőt jelent a környéken lakó középiskolások számára). MENNYIRE VOLT FONTOS SZEMPONT A PÁLYAVÁLASZTÁSKOR A LAKÓHELY KÖZELSÉGE? a kérdezettek állandó lakóhelye szerinti megoszlás Főváros

Vidéki megyeszékhely

Egyéb vidéki város

Község, tanya

Összesen

Fontos (1–3. helyen)

15,2%

20,4%

19,9%

20,7%

19,9%

Kevésbé fontos (4–7. helyen)

84,8%

79,6%

80,1%

79,3%

80,1%

Összesen

100%

100%

100%

100%

100%

Egyetemek mérlegen

41


Ahhoz, hogy a válaszadásban meglévő bizonytalanságokat legalább részben csökkenteni tudjuk, az elemzéshez tényszerű adatok bevonását is javasoljuk. Amint azt az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda adataiból megtudhatjuk, a magyar felsőoktatási rendszer igen nyitott – legalábbis ami a területi mobilitást illeti. Más szempontból megfogalmazva: nagyfokú hallgatói mobilitásról beszélhetünk, hiszen a jelentkezők csak egy kisebb része, alig egyharmada kíván helyben, lakóhelyén vagy annak közvetlen közelében tovább tanulni. A többi kétharmad 50-100 kilométerre fekvő, vagy akár ennél sokkal távolabbi felsőoktatási intézményt jelölt meg első helyen a felvételi jelentkezési lapján. A nagy vidéki tudományegyetemek között a pécsi és a szegedi egyetemre jelentkezők körében a legkisebb a városból, illetve annak hivatalos statisztikai kistérségéből felvételizni szándékozók aránya. A szomszédos megyék és a távolabbi országrészek esetében már nem ennyire egyértelmű a kép. Előbbi esetében a Debreceni Egyetem vezet (az ide felvételizők fele kerül ki a szomszédos megyékből), de a Szegedi Tudományegyetemre is sokan jelentkeznek a közvetlen vonzáskörzetet jelentő megyékből. A Miskolci Egyetemre jelentkezők oszlanak meg a leginkább egyenletesen a város és kistérsége, a szomszéd megyék és a távolabbi országrészek között. A legegyértelműbb kép pedig a Pécsi Tudományegyetem esetében rajzolódik ki: ide jelentkeznek a legnagyobb arányban a távolabbi országrészekből és a legkisebb arányban a pécsi kistérségből. Ha a lakóhely mellett a másik, feltűnően alacsony értéket kapott tényezőre, a kereseti lehetőségekre tekintünk, ugyancsak ellentmondásos helyzettel találkozunk. Különösen azért végiggondolandó az eredmény, mert a fiatalok beáramlása a felsőoktatásba egyértelműen a munkaerő-piaci pozíciók javításának igényével történik. Így természetesnek gondolnánk, hogy ha valaki elkötelezi magát egy szakterület mellett, akkor komoly motivációt jelent számára a diploma, a felsőfokú képzettség megszerzéséből várhatóan következő jobb munkaerő-piaci pozíció elérésének igénye. Ez nem tükröződik vissza a válaszokban – ami azonban úgyszintén érthető. Egyfelől egy ilyen jellegű kérdőíves vizsgálat esetében a megkérdezettek valamelyest máshogy „emlékeznek” vissza döntésük mozgatórugóira, követve környezetük érték-elvárásait. Másfelől a pénzkereseti lehetőség ténye valószínűleg sokak számára bennefoglaltatik a presztízsben, de még az egyéni érdeklődésben is. Onnan is sejthető, hogy itt valós tényezőről lehet szó, merthogy vannak különbségek az egyes hallgatói csoportok között, hiszen például a közgazdász, a műszaki és a jogász hallgatók esetében már némileg nagyobb a szerepe az anyagi szempontoknak – márpedig éppen ezeken a területeken számíthatnak is a végzettek kiemelkedő anyagi sikerességre rövid távon is. Az intézményválasztás szempontjai A pályaválasztás, illetve az intézményválasztás vizsgálatunkban két külön kérdéscsoportként fogalmazódott meg, de ez nem jelenti azt, mintha a valóságban is ebben a sorrendben, egymástól világosan elválasztva történne meg a két döntés. Nem ritka, hogy a lakóhely, a presztízs vagy más tényezők miatt előbb érdeklődik a továbbtanulni szándékozó fiatal egy intézmény s csak utána az ott szerezhető képesítések iránt. A nem kiforrott életpálya-elképzelésekkel rendelkezőknél az is reális folyamat, hogy a 42

Egyetemek mérlegen


többféle szóba jöhető szakterület között a hozzájuk tartozó konkrét intézmény alapján választanak. Mindezen szempontokat mindenképpen megfontolásra ajánljuk, amikor az intézményválasztásra adott válaszok elemzését mutatjuk be. A pályaválasztásnál használt módszert alkalmazva kérdeztük meg a hallgatókat arról, hogy milyen tényezőket mérlegeltek, az általunk megadott hét szempont közül kettő kiválasztását kérve. Az első, illetve a második helyen megjelöltek összesítése alapján született a következő eredmény: INTÉZMÉNYVÁLASZTÁS Első helyen megjelölt szempont Fő

Százalék

2 435

52,1

Oktatás színvonala

749

16,0


581

12,4

Presztízs

Középiskolai eredmények

341

7,3

Egyéb

270

5,8

Pezsgő intézményi élet

184

3,9

Ismerősök is ide felvételiztek

82

1,7

Nem tudja

35

0,7

Összesen

4 676

100,0

INTÉZMÉNYVÁLASZTÁS Második helyen megjelölt szempont Fő

Százalék


1509

34,4

Presztízs

700

15,9


693

15,8


602

13,7


336

7,7


306

7,0

Egyéb

137

3,1

Nem tudja

107

2,4

Összesen

4389

100,0

Egyetemek mérlegen

43


Az abszolút többség az intézmény presztízsét, jó hírnevét tartotta a legfontosabb szempontnak (52,1 százalék), amihez képest az összes többi tényező egyértelműen hátrébb került a rangsorban, még a második legtöbb említést kapott oktatás színvonala is csak harmadannyi említést kapott. Természetesen a presztízs és az oktatás színvonala valójában nem egyértelműen megkülönböztethető fogalom, valószínűleg kölcsönösen átjátszanak egymás jelentéstartományába a hallgatók szóhasználata során. Az azonban figyelemreméltó, hogy mégis a jó hírnév, a tekintély (s az ezzel asszociálható jelentések) ennyivel dominánsabban szerepelnek a hallgatók motivációi között, mint az ennek alapjául szolgáló színvonal. Valószínűleg ennek nem az a legfontosabb oka, hogy a jelentkezők számára a „hírnév” többet ér, mint a tényleges szakmai színvonal. Inkább arról lehet szó, hogy az oktatás színvonalának kommunikációja sokkal kevésbé megfogható, mint önmagában egy egyetem szakmai hírneve. Nem véletlen, hogy a második helyen említett szempontok között már egyértelműen ez a tényező vezeti a listát. Ha nem teszünk különbséget a kérdésfeltevés módjából következően egyébként is kissé nehezen értelmezhető „első” és „második” szempont között, akkor látható, hogy az összesített eredmények alapján az oktatás színvonala már igen csak felzárkózik az intézményi hírnév, a szakmai presztízs mögé (68,0, illetve 54,4 százalék). Intézményválasztási szempontok és felvételi sikeresség Érdemes megvizsgálni, hogy milyen összefüggés van a felvételi sikeresség és az intézményválasztás szempontjai között. Ha valaki az első helyen megjelölt intézménybe jutott be, akkor az intézményválasztáskor elsősorban az intézmény presztízse és az oktatás színvonala voltak a döntő szempontok. Azok esetében viszont, akik nem jutottak be az első helyre, egyértelműen a lehetőségek (vagyis, hogy a „középiskolai eredmények ezt tették lehetővé”) domináltak, függetlenül attól, hogy második vagy sokadik helyen jelölték meg azt az intézményt, ahová bejutottak. Azaz a felvételizők első helyen azt az intézményt jelölik meg, ahová szeretnének bejutni, mégpedig az egyetem hírneve és színvonala miatt. A második helyre azonban már olyan intézmény kerül, ahová szinte bizonyosan bejutnak a középiskolai eredményeik alapján, így mintegy „bebiztosítva” magukat. Ennek a teljes mértékben racionálisnak tűnő stratégiának az általános érvényesülését támasztja alá egy másik vizsgálati kérdés kapcsán kapott eredmény is, amely azt mutatja, hogy a diákok 86,7 százalékánál az első helyen megjelölt intézmény esetében az volt a döntő szempont, hogy oda akart bekerülni, s csak 6,0 százalék válaszolta azt, hogy azért az adott egyetemet írta az első helyre, mert oda volt a legreálisabb esélye bejutni. Ugyanakkor 6,4 százalék úgy nyilatkozott, hogy nincs különösebb oka a választásának.

44

Egyetemek mérlegen

Motivációk a továbbtanulásban INTÉZMÉNYVÁLASZTÁS – SZEMPONTOK Válaszok megoszlása aszerint, hogy a kérdezettet hányadik helyre vették fel Első

Második

Harmadik vagy további

Presztízs

54,3%

47,7%

40,6%


13,0%

10,3%

11,4%


5,3%

13,9%

19,3%


16,5%

16,2%

11,0%


3,4%

5,3%

8,7%


1,7%

1,7%

2,4%

Egyéb Összesen

5,9%

5,0%

6,7%

100,0%

100,0%

100,0%

Intézményválasztás és pályaválasztás Az intézményválasztás szempontja összefüggésben van a pályaválasztásról hozott döntés idejével, azaz, aki már kisgyerekkorában tudta, hogy milyen pályát válasszon, az az intézmény kiválasztásakor elsősorban annak presztízsére figyelt, csakúgy, mint akik a középiskolai évek alatt jutottak döntésre. A középiskola végén döntők esetében azonban elsősorban a középiskolai jegyek voltak befolyással a választásra. Akik már az érettségi utáni években határozták el magukat, hogy a jelenlegi szakon tanuljanak, azoknál fontos szempont volt az is, hogy ismerőseik is ebbe az intézménybe felvételiztek. A szülői háttér, azaz a szülők iskolai végzettsége, nem bizonyult meghatározónak ebben a kérdésben. Nem így a lakóhely: a fővárosiak esetében a presztízs hangsúlyosabbnak bizonyult, mint más településeken élőknél, a vidékieknek pedig fontos a felsőoktatási intézmény megközelíthetősége, lakóhelyüktől való távolsága. A fővárossal ellentétben ez nyilván a kisebb intézményválasztási lehetőségekkel is összefüggésben van. Az intézményválasztás szakterületi jellemzői A szakterületi különbségek is szignifikánsan megjelentek a válaszokban. A bölcsészettudományi és a természettudományi karok hallgatói számára fontosnak bizonyult a lakóhely közelsége, ami azért meglepő, mert a hallgatók összességét tekintve ez a szempont háttérbe szorult. Az intézmény presztízse elsősorban a műszaki karok hallgatóit, a jogász és közgazdász hallgatókat befolyásolta még erőteljesebben. Az oktatás színvonalát ugyancsak a műszakisok, továbbá az orvostanhallgatók tartották igazán fontosnak. Lényeges döntési szempontnak bizonyult a középiskolai tanulmányi eredmény az agrárhallgatók körében. A jogászok egyebek között azt is döntőnek érezték, hogy ismerőseik is ugyanarra az egyetemre felvételiztek, amit végül ők is választottak.

Egyetemek mérlegen

45

ÉRTÉKELÉS, PRESZ TÍZS ÉS HALLGATÓK A Z ÁTAL AKULÓ FEL SŐOK TATÁ SBAN INTÉZMÉNYVÁLASZTÁS – SZEMPONTOK Válaszok megoszlása szakterületeken belül Bölcsész

Természettudományi

Műszaki

Általános orvostudományi

Agrár

Jogtudományi

Közgazdasági

Presztízs

48,1%

52,8%

60,4%

39,7%

37,5%

59,3%

63,7%


15,9%

16,8%

6,4%

20,0%

11,5%

10,1%

7,7%


5,9%

5,7%

7,1%

4,8%

13,0%

9,4%

8,0%


16,8%

13,9%

19,2%

25,6%

13,4%

11,4%

13,3%


4,5%

4,0%

2,8%

3,5%

5,1%

2,9%

4,9%


1,3%

2,4%

1,2%

1,9%

2,1%

3,5%

0,7%

Egyéb Összesen

7,6%

4,3%

3,0%

4,5%

17,3%

3,5%

1,7%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

N=4643

Tovább árnyalja a képet, ha az egyes szakterületeken belül, intézményenként nézzük a kapott válaszokat. Ebben az esetben amellett, hogy a fent említett trendek – tehát a szakmai presztízs és az oktatás színvonalának dominanciája az intézményválasztás alkalmával – továbbra is érvényesek, az egyes szakterületeken belül kimutathatók bizonyos különbségek az intézmények között. Például a bölcsészettudományi karok közül a debreceni és a miskolci intézmények hallgatóinak fontosabb volt a lakóhely közelsége, mint azt a többi kar esetében tapasztalhatjuk. Az ELTE és a Szegedi Tudományegyetem bölcsészhallgatói számára a presztízs (illetve az ELTE esetében még az oktatás színvonala is) számított elsősorban, viszont a Károli Gáspár Református Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem hallgatóit inkább az intézmény légköre, a mozgalmas egyetemi élet ragadta meg, és számukra az is lényeges volt, hogy ismerőseik is ide felvételiztek. A középiskolai tanulmányi eredmények a Károli Gáspár Református Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói számára voltak kiemelkedően fontosak az intézmény kiválasztásánál. Ez utóbbi nyilvánvalóan a felvételi követelményekkel van összefüggésben. Az ELTE Természettudományi Karának megkérdezett hallgatói elsősorban annak presztízse miatt választották az intézményt, míg a Pécsi Tudományegyetem e területen tanuló diákjai számára a szakmai presztízs mellett fontos volt az intézmény közelsége és a sok ismerős is. A műszaki egyetemek között is találunk különbségeket az intézményválasztási szempontok terén. A BME Építőmérnöki és Közlekedésmérnöki Karának diákjai számára például különösen fontos volt az intézmény presztízse. A Miskolci Egyetem műszaki karainak hallgatóinál viszont – a szakmai presztízs és az oktatás színvonala mellett – lényeges szempont volt az intézmény közelsége is, illetve a gépészmérnöki 46

Egyetemek mérlegen


karon tanulóknak az átlaghoz képest erőteljesebben szerepel az oktatás színvonala befolyásoló tényezőként. A Veszprémi Egyetem Mérnöki Karának hallgatói számára pedig meghatározónak bizonyultak a középiskolai eredményeik, és sokaknak fontos volt, hogy ismerőseik is erre az egyetemre felvételiztek. Az orvosi egyetemek esetében is a presztízs az első szempont, csakúgy, ahogyan a szakterületek összességénél láttuk, de az intézményi bontásban minden egyes egyetem esetében magas azoknak az aránya, akik lakóhelyük szerint választottak egyetemet. Ez összecseng azzal a korábbiakban már kimutatott eredménnyel, hogy a felvételizők számára egyes szakterületeken nem annyira a rangsorolás a releváns kérdés, hanem a lakóhelyhez való közelség. Egyedül a Semmelweis Egyetem esetében magasabb valamelyest azoknak az aránya, akik kiemelték az intézmény oktatási színvonalát, a Pécsi Tudományegyetemen pedig a mozgalmas egyetemi életet hangsúlyozók voltak többen a többi egyetemhez képest. A presztízs az ELTE joghallgatói számára kiemelkedően fontos volt a többi jogi karhoz viszonyítva. A debreceni, miskolci és a szegedi egyetemek jogi karainak, illetve a Széchenyi István Egyetem Jog- és Gazdaságtudományi Karának diákjai számára döntő szempont volt az intézmény közelsége a lakóhelyükhöz. A Károli Gáspár Református Egyetem jogi karán tanulók többsége (58,3 százalék) a középiskolai eredményei miatt választotta ezt az intézményt. A Pécsi Tudományegyetemen a jogi kar hallgatóit is vonzotta az intézmény pezsgő élete, s ezúttal a szegedi egyetem diákjai is így vélekedtek. A közgazdász hallgatók szinte minden intézmény esetében a presztízs miatt választották az adott egyetemet, kivétel ez alól a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kara – ezen intézmények esetében elsősorban a középiskolai eredmények, másodsorban pedig a lakóhely közelsége voltak a döntő szempontok a hallgatók számára. Jelentkezési stratégiák Az előbbiekben részletes képet kaphattunk arról, hogy a magyar egyetemisták milyen motivációkkal indultak el felsőoktatási tanulmányaik felé. A felvételi rendszer sajátosságai ugyanakkor azt is lehetővé teszik, hogy megtudjuk, eredeti törekvéseiknek mennyire volt megfelelő a végül is sikeres felvételi eredménye. Ez egyfelől információt ad arról, hogy reálisan mérik-e fel lehetőségeiket, tudásszintjüket, távlataikat, másfelől azt is mutatja, hogy elégedetten vagy kompromisszummal kezdik a hallgatói életet. A felvételi jelentkezések beválása a felsőoktatás számára is visszajelzés arról, hogy az egyetemek elvárásai és képzési kínálata összhangban van-e a tovább tanulók elképzeléseivel. Jelentkezés több intézménybe Az intézményválasztás szempontjainak mérlegelésénél az sem közömbös tényező, hogy a felvételiző hányadik helyre írja be a felvételi lapján a kérdéses intézményt, hiszen feltehetően más az elvárásuk az első és az ötödik helyen szereplő egyetemmel szemben. A jelentkezéskor megjelölt intézményi sorrend, illetve már önmagában a kiválasztott Egyetemek mérlegen

47


intézmények száma ily módon a továbbtanulási stratégia fontos eleme. Ezért először azt tekintjük át, hány helyre jelentkeztek annak idején az általunk megkérdezett hallgatók, hányadikként írták be azt az egyetemet, amelynek jelenleg a hallgatói, és végül, az akkor első helyen beírt intézmény kiválasztása mellett mi szólt. Egyetlen helyre csak a felmérésbe bekerült diákok 16 százaléka adta be jelentkezési lapját. Ez az arány az utóbbi néhány évben lényegében nem változott jelentősen. A műszaki és az agráregyetemekre járók esetében jellemzőbb a „kizárólagos” intézményválasztás, mint a többi szakterületnél. Két helyre jelentkezett a megkérdezett diákok egynegyede – ez szintén a műszaki egyetemre járók között fordult elő a leggyakrabban. A legtöbb diák, a kérdezettek egyharmada, három intézményt jelölt meg. Ez minden szakterületen hasonló mértékben jellemző, csupán egy-két százalék eltérést találunk az egyharmados átlagtól. Egy csoportban, mégpedig a közgazdászhallgatók esetében találunk ennél nagyobb, már szignifikánsnak tekinthető különbséget, hiszen itt a hallgatók 36,2 százaléka jelölt meg három intézményt. Minden ötödik közgazdász- és minden ötödik orvostanhallgató négy helyre adott be jelentkezést, ami ez utóbbiak esetében az összes képzőhelyet lefedi. Mivel mindkét szakra rendszerint központi felvételi dolgozatot kellett írni, így egy felvételivel pályáztak négy helyre, minden bizonnyal arra számítva, hogy az egyes intézményeknél egymástól eltérően alakul a felvételi ponthatár. A megkérdezett orvostanhallgatók 94,4 százalékát az első helyre felvették, a maradék hat százalékot pedig szinte kivétel nélkül a második helyre, így talán nyugodtan kijelenthetjük, hogy ők igencsak „túlbiztosították” magukat. Megjegyzendő, hogy az első helyre felvettek tekintetében az általános orvostudományi karok hallgatói járnak az élen a hét szakterület közül. Ezek az adatok minden bizonnyal az orvosi szakma sajátosságaival, a szakterületet választók átlagosnál szisztematikusabb felkészülésével, a jelentkezők céltudatosságával magyarázhatóak. Hasonló tendenciákkal találkozunk a jogászok esetében is, hiszen közel egynegyedük (23 százalék) 5 vagy annál is több helyre jelentkezett, messze felülmúlva ezzel a többi szakterületet. Ezen „óvintézkedés” azonban a többségük esetében végül feleslegesnek bizonyult, hiszen 76,4 százalékukat az első helyen megadott intézménybe vették fel. Hány helyre adtak be a diákok jelentkezési lapot, amikor felvételiztek? N=4690 1 helyre 16,0% (751 fô)

6 vagy több helyre 3,9% (181 fô) 5 helyre 7,1% (332 fô) 4 helyre 15,3% (718 fô)

2 helyre 25,6% (1201 fô) 3 helyre 32,1% (1507 fô)

48

Egyetemek mérlegen


Bekerülés az első helyen választott intézménybe Összességében elmondhatjuk, hogy – minden képzési szakterületet együtt figyelembe véve – a megkérdezett hallgatók 78,4 százalékát az elsőként megjelölt intézménybe vették fel, 14,9 százalékát a második, 4,3 százalékát a harmadik helyre. Nagyjából két százalékot tesz ki azoknak az aránya, akik csak a negyedikként megjelölt, vagy ennél is hátrébb sorolt helyre jutottak be. Azaz a felvettek közel négyötöde reálisan mérte fel képességeit és esélyeit, s így bejuthatott az elsőként (vagy esetleg másodikként) megadott intézménybe. Itt kell megjegyeznünk, hogy nem mindenki tudott (vagy akart?) válaszolni erre a kérdésre, így nagyjából 1 százalék válaszhiánnyal találkozhatunk. Jelenlegi intézménye hányadik helyen szerepelt a jelentkezési lapon? N=4830

negyedik vagy sokadik 1,4% (65 fô)

harmadik 4,3% (207 fô) második 15,0% (722 fô)

elsô 79,3% (3809 fô) HÁNYADIK HELYEN JUTOTT BE A JELENLEGI INTÉZMÉNYBE? Válaszok megoszlása szakterületeken belül Bölcsész

Természettudományi

Műszaki

Általános orvostudományi

Agrár

Jogtudományi

Közgazdasági

1. helyen

75,3%

77,2%

83,8%

94,4%

71,4%

76,4%

79,5%

2. helyen

17,7%

14,2%

12,9%

5,1%

17,0%

17,4%

15,4%

3. helyen

4,8%

6,2%

2,4%

0,0%

7,5%

4,3%

3,8%

4. v. sokadik

1,5%

2,2%

0,7%

0,5%

2,6%

1,1%

0,9%

Pótfelvételi

0,6%

0,3%

0,2%

0,0%

1,6%

0,9%

0,4%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

Összesen N=4830

Egyes szakterületeken belül intézményenként igen eltérő lehet az első helyen felvett hallgatók aránya. Vannak ebből a szempontból homogénebb szakterületek, mint az általános orvostudományi, ahol magas felvételi arány mellett viszonylag kicsi a szórás, ami azt is jelentheti, hogy a négy intézmény egyformán elismert a jelentkezők között, így feltehetően az alapján választanak, hogy lakóhelyükhöz melyik esik a legközelebb. Egyetemek mérlegen

49


Hasonlóképpen viszonylag egységes képet mutat a természettudományi szakterület, ahol 70-80 százalék között ingadozik az első helyen felvettek aránya. A műszaki szakterületre még nagyobb, 70–94 százalék közötti ingadozás jellemző. Ugyanakkor például a bölcsészkarok igen sokszínű képet mutatnak: míg az ELTEre a diákok 87,2 százaléka jutott be első helyen, addig például a Miskolci Egyetemre 70,9 százalék, a Szegedi Tudományegyetemre 65,3 százalék, s végül a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre 65,3, a Károli Gáspár Református Egyetemre pedig 42,9 százalék. Itt tehát már igen jelentős különbségeket láthatunk. Hasonlóképpen alakul a kép az agrár szakterület esetében: az élen a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kara, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kara áll 83–85 százalékkal; a derékhadra 65–70 százalékos arány jellemző, s 47,4 százalék az első helyen felvettek aránya a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar esetében. A jogász és a közgazdász képzést folytató karok körében ehhez hasonló különbségeket találhatunk. AZ INTÉZMÉNYBEN TANULÓ DIÁKOK HÁNY SZÁZALÉKA JUTOTT BE ELSŐ HELYEN? Bölcsészettudományi szakterület ELTE BTK

87,2%

Pécsi Tudományegyetem BTK

79,2%

Debreceni Egyetem BTK

78,2%

Miskolci Egyetem BTK

70,9%

Szegedi Tudományegyetem BTK

65,3%

Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK

56,0%

Károli Gáspár Református Egyetem BTK

42,9%

AZ INTÉZMÉNYBEN TANULÓ DIÁKOK HÁNY SZÁZALÉKA JUTOTT BE ELSŐ HELYEN? Agrár szakterület

50

Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar

85,0%

Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar

84,0%

Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar

83,3%

Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar

69,7%

Szent István Egyetem Élelmiszertudományi Kar*

69,2%

Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar*

69,0%

Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar

66,0%

Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar

64,2%

Egyetemek mérlegen

Motivációk a továbbtanulásban AZ INTÉZMÉNYBEN TANULÓ DIÁKOK HÁNY SZÁZALÉKA JUTOTT BE ELSŐ HELYEN? Agrár szakterület Szent István Egyetem Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kar*

57,3%

Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar

47,4%

* A felmérés idején ezek a karok a SZIE-hez tartoztak, ma a BCE (korábban BKÁE) részei. A képzés jellege miatt az agrár szakterületen belül vettük ezeket a karokat figyelembe.

AZ INTÉZMÉNYBEN TANULÓ DIÁKOK HÁNY SZÁZALÉKA JUTOTT BE ELSŐ HELYEN? Általános orvostudomány Semmelweis Egyetem ÁOK

98,0%

Szegedi Tudományegyetem ÁOK

95,0%

Pécsi Tudományegyetem ÁOK

91,0%

Debreceni Egyetem ÁOK

89,9%

Összegzés: továbbtanulási motivációk, stratégiák és az intézmények presztízse A jelentkezési stratégiák elemzése tehát azt mutatja, hogy a sikeresen felvételizett diákok többsége pontosan mérte fel a kiválasztott intézmények követelményszintjét s ahhoz viszonyítva a saját felkészültségét. Az is kiderült az elemzésekből, hogy a felvételi rendszer technikai megoldása, tehát a megcélzott intézmények preferencia-rangsora hasznos és jól alkalmazott eszköze lett a tovább tanulóknak. Az összkép pedig, amit ennek adatsorai szolgáltatnak, illusztrálják a továbbtanulási választások és az intézmények presztízse közötti összefüggéseket, amelyekre korábban utaltunk. Hiszen a felvételi jelentkezés, a pontszámítások s az ebből adódó felvételek mechanizmusa következtében itt valóságos prioritási sorról van szó: tehát ha egy karon több első-helyes jelentkezéssel bekerült hallgató tanul, az az intézmény a továbbtanulási döntéseknél preferáltabb volt. Így a jelentkezési stratégiák eredményét tartalmazó táblázataink már átvezetnek a hallgatók intézményeikről kialakított véleményének részletes bemutatásához.

Egyetemek mérlegen

51

MOTIVÁCIÓK A TOVÁBBTANULÁSBAN

Recommend Documents