Modern templomok Magyarországon 1948-2005
2005. Július 29.
Németh Gábor Árpád
Az írásban szereplő valamennyi fénykép és rajz saját készítésű.
2
Tartalomjegyzék ELŐSZÓ.......................................................................................................................................... 5 BEVEZETÉS .................................................................................................................................. 6 Mi változott a régebbi korok óta? ............................................................................................................. 6 Néhány gondolat a modern építészet szerepéről....................................................................................... 8 Hazánk templomépítészete a két világháború között................................................................................. 9 Irányzatok hazánk templomépítészetében ............................................................................................... 10 A templom tervezése................................................................................................................................ 11 Mit is építünk valójában?................................................................................................................... 11 Műalkotás vagy templom?................................................................................................................. 12 Néhány különbség a hazai felekezetek templomképe között............................................................. 12 A tömeg- és térszervezés kérdése ...................................................................................................... 13 A pap, a hívek, a tervező és az épület kapcsolata .............................................................................. 15 Történeti áttekintés.................................................................................................................................. 16 1948-1989 .......................................................................................................................................... 16 1990-2005 .......................................................................................................................................... 17
ÉPÜLETELEMZÉSEK ............................................................................................................... 19 I. Észak-Dunántúl.................................................................................................................................... 19 Alpokalja............................................................................................................................................ 19 Kisalföld............................................................................................................................................. 20 Zalai-dombság.................................................................................................................................... 21 Velencei-tó környéke ......................................................................................................................... 22 II. Dél-Dunántúl...................................................................................................................................... 22 Dunántúli-dombság............................................................................................................................ 22 Balaton környéke ............................................................................................................................... 22 A Duna partja..................................................................................................................................... 25 Mecsek és Villányi-hegység .............................................................................................................. 27 III. Budapest és környéke ........................................................................................................................ 29 Budapest............................................................................................................................................. 29 Budapest környéke a Duna jobb partján ............................................................................................ 37 Budapest környéke a Duna bal partján .............................................................................................. 39 IV. Északi-középhegység ......................................................................................................................... 42 Cserhát és Mátra ................................................................................................................................ 42 Bükk és Borsodi-medence ................................................................................................................. 43 Zempléni-hegység.............................................................................................................................. 46 V. Alföld .................................................................................................................................................. 47 Duna-Tisza köze ................................................................................................................................ 47 Hajdúság ............................................................................................................................................ 49 Nyírség............................................................................................................................................... 50 Szatmári-síkság .................................................................................................................................. 53
3
FÜGGELÉK ................................................................................................................................. 55 Interjúk .................................................................................................................................................... 55 Interjú Török Ferenccel...................................................................................................................... 56 Interjú Balázs Mihállyal..................................................................................................................... 58 Interjú Fejérdy Péterrel ...................................................................................................................... 61 Interjú Csete Györggyel..................................................................................................................... 63 Interjú Nagy Tamással ....................................................................................................................... 65 Fogalomtár.............................................................................................................................................. 68 Térkép...................................................................................................................................................... 69 Képmelléklet............................................................................................................................................ 70
BIBLIOGRÁFIA ........................................................................................................................ 107 HELYNÉVMUTATÓ ................................................................................................................ 109 SZEMÉLYNÉVMUTATÓ ........................................................................................................ 110
4
Előszó Ha a modern templomokra gondolunk, valljuk be, sokunkat rossz érzés fog el. A szép román, gót, reneszánsz, barokk és klasszicista stílusú szakrális épületekkel szemben modern, betonból épült, elnagyolt tömbök jelennek meg szemeink előtt. A belső térben az aprólékosan kidolgozott üvegablakok helyett gyakran igénytelen, tört üvegből készült „korszerű műveket” láthatunk. Még ha van is alapja az ilyen előítéleteinknek, számos esetben kellemes meglepetés érhet minket. Igenis vannak pozitív példák, a modern templomépítészetre nem lehet és nem is szabad rásütni, hogy igénytelen vagy rossz. Sokfajta kísérletet tettek már a lehető legjobb templom megalkotására. Az alábbi tanulmány célja ezeknek az elgondolásoknak a felvázolása konkrét épületeken keresztül. Természetesen, mint minden más válogatás, ez is önkényes. Hiszen a dolgozat nem csak a híres épületeket mutatja be, hanem egyúttal egyfajta hazai körkép kíván lenni. Éppen ezért szerepelnek benne kisebb volumenű alkotások is, hogy fogalmat alkothassunk a templomépítészet valódi helyzetéről hazánkban. A tanulmány a történelmi keresztény egyházak 1948 és 2005 között épült magyarországi létesítményeire korlátozódik. A vizsgálat 1948-tól indul, amely amellett, hogy a politikatörténet fontos dátuma, a háború utáni újjáépítés végét és egyben az „igazi” modern hazai templomépítészet kezdetét jelöli. Hiszen a második világháború előtt – bár ekkor már alkalmaztak új elemeket és szerkezeteket – a szakrális építészet alapjaiban még a régi katedrálisok felépítését követte. A dolgozat bevezetővel kezdődik, ami röviden felvázolja, miként változott az emberek hozzáállása a valláshoz és a templomokhoz a régebbi korok óta. Néhány gondolat erejéig foglalkozik a modern építészet szerepével és nagy vonalakban tárgyalja a két világháború közötti hazai templomépítészetet is. A bevezetés ezen kívül röviden bemutatja a modern szakrális építészet jellegzetes irányzatait és azokat a kérdéseket, amiket egy templom tervezése felvet. Ezután korszakelemzések következnek, amelyek már a dolgozat gerincét, a modern templomok bemutatását készítik elő. Ez utóbbi rész az épületeket tájegységek szerint tárgyalja, azon belül is bejárhatósági sorrend szerint. Ha valaki azonban mégis inkább konkrét település vagy tervező alapján kívánna megkeresni egy épületet, annak a hátul lévő hely- és személynévmutató segít ebben. A függelékben képmelléklet, térkép és fogalomtár található. Ez utóbbi azokat a szavakat magyarázza el röviden, melyek jelentése nem biztos, hogy mindenki számára ismert. Az írás szubjektív hangvételét ellensúlyozandó, érdemes elolvasni a – szintén a függelékben lévő – interjúkat. Itt a hazai, kortárs templomépítészet jeles képviselői fejtik ki gondolataikat, véleményüket a témával kapcsolatban. Köszönetet szeretnénk mondani a segítségért a templomok papjainak, lelkészeinek, gondnokainak, valamint a helybelieknek, akik készségesen szolgáltattak információkat az egyes templomokról. Külön köszönet az építészeknek kedvességükért, türelmükért és azért, mert vállalták az interjúkat. Köszönet illeti Susán Lajosnét, a Magyar Építész Szövetség könyvtárosát, aki segítséget nyújtott a témával kapcsolatos szakirodalom felkutatásában. Szintén sokat segített Sudár Annamária, aki a „Mi változott a régebbi korok óta?” című fejezet megírásához és felépítéséhez adott hasznos tanácsokat. Keglevich Kristóf amellett, hogy sok fontos észrevételt tett, egy rövid tanulmányt írt a II. Vatikáni Zsinatról, amely a katolikus templom tér- és tömegszerkesztésével kapcsolatos kérdések megválaszolásához adott szempontokat. Végül – de nem utolsó sorban – szeretnénk megköszönni Pápay György áldozatkész munkáját. Sokat tett azért, hogy a dolgozat nyelvezete gördülékenyebb, szerkezete áttekinthetőbb legyen.
5
Bevezetés Mi változott a régebbi korok óta? Ennek a fejezetnek nem célja, hogy minden szempontból teljes korszakelemzést nyújtson, csupán bemutat néhányat azokból a társadalmi és gondolkodásmódbeli változásokból, melyeket ismernünk kell ahhoz, hogy a modern templomépítészetről valós képet kapjunk. A középkor embere faluban is, városban is egyaránt igyekezett templomait nemesebb, tartósabb anyagból építeni, mint lakóházait. Az ókori kelet folyamvölgyi nagy civilizációi és az antikvitás embere is így cselekedett. A megszentelt helyhez, ahová a szent teret emelték, nemes építőanyag kellett. Ez sokáig magától értetődő volt, hiszen a kultúrában fontos szerepet játszott a szent tér és a szent idő. A vallásos ember számára ugyanis nincs homogén tér; olyan részeket tartalmaz, melyek minőségileg különböznek egymástól (Eliade: 15). Ezeken a minőségileg különböző tereken – a szent tereken – keresztül érintkeztek az emberek a másik, transzcendens világgal (Eliade: 38). Azért volt fontos a szentély, mert lehetővé tette ezt számukra. Hogy megértsük a keresztény templomok szimbolikájának mélységét, az ókorba kell visszanyúlnunk. Salamon király idején épült fel a Templom, az egyetlen ideális, mely Jeruzsálemben állt. Ennek pontos leírása szerepel az Ószövetségben (2Krón 3-4). Az ókeresztény és a középkori bazilikák pontos arányaikkal, beosztásukkal ezt próbálták meg újrateremteni. A középkor embere csak ilyen „felfelé nyitott” terekben tudott élni (Eliade: 38). A katedrálisok – melyek tartalmazták a szentélyt, a kapcsot az ég felé – az égi Jeruzsálem, azaz a mennyország másai voltak (Eliade: 55). Azért mások a régebbi korok templomai, mert szervesen nőttek ki annak a kornak a gondolkodásmódjából, amely létrehozta őket. A transzcendencia ma már nem áll világunk középpontjában: nem része mindennapjainknak, nem mi építünk neki teret, hanem valamilyen vállalkozó készíti el munkásokkal karöltve. „Már nem vagyunk katedrális-emberek” – írta Hans Jantzen 1 művészettörténész a középkori székesegyházakkal kapcsolatban. Ezzel az egy mondattal rá is tapintott a múlt és a jelen templomépítészete közötti különbség lényegére. Régebben ugyanis más szemlélet uralkodott. Tudomásunk van arról, hogy sok középkori városlakó – kádár, cipész, varga, szabó – közmunkával segítette a székesegyház építését. Nem tántorította el őket céljuktól az sem, hogy tudták, sohasem fogják megérni a munka befejeztét, hiszen akkoriban az építkezés több generáción keresztül is eltarthatott… Ma már nincs olyan templom, melynek építése így elhúzódik. Eszünkbe juthat ugyan a Gaudí tervezte barcelonai Sagrada Familia katedrális, mint ellenpélda, az ilyen épületek azonban napjainkban meglehetősen ritkák. Vidéken talán más a helyzet, ott időnként közös erővel, felekezetre való tekintet nélkül folyik az építkezés. A közösség szerepe a középkor óta elhalványodott, már nem ő, hanem az egyén áll a középpontban. A katedrálisok korában az egyén, mint különálló egyed nem volt fontos. Nem hangsúlyozták, mint most, hogy egy festményt ki festett, vagy egy templomot ki tervezett. Ez csupán másodlagos, harmadlagos dolog volt. Egy munkaközösségben éltek, amibe mindenki beleadott mindent, amit tudott. A sok apró részből pedig a végén összeállt az egész. Sokatmondó, ahogyan egyik legnagyobb művészettörténészünk, Marosi Ernő fogalmaz a középkori falusi templomok szerepéről: „A templomok a falvak legfontosabb középületei. Nemcsak istentiszteletre valók, hanem gyülekezőhelyei, a lakóházaknál biztosabb védő építményei is a falunak. A templom a hagyományok őrzője, a régiektől örökölt központ, s temetőjével az a hely, ahol a régiek nyugszanak, s ahová az élők is megtérnek. Nemritkán itt őrzik a falu családjainak vagyonát is. Külseje uralja, jellemzi, messziről felismerhetővé teszi a falut. Tornyából távoli kilátás nyílik, harangjai az időt jelzik, félreverve pedig riasztják a lakosságot veszély esetén. Felszentelésének évfordulói, védőszentjeinek ünnepei, a búcsúk, az év más nagy »sátoros« ünnepnapjai régóta a falusi közösség ünnepei, összetartozásának megnyilvánulásai.”(Marosi: 13) Régen tehát a templom és az ünnepek nemcsak a vallási, hanem a kulturális és társadalmi életnek is a gyújtópontjai voltak. Az egyházak most is próbálkoznak azzal, hogy ellássanak ilyen funkciókat – például hangversenyeket, kiállításokat rendeznek egyes templomokban. Ez a katolikusok esetében azonban ellenkezik a tér szentségéről vallott felfogással 2 . Ráadásul be kell látnunk, hogy az egyház kulturális és társadalmi vezető szerepét a középkor óta elvesztette. 1 2
Hans Jantzen: Francia gótikus székesegyházak. Gyomaendrőd. 1989. ld: Néhány különbség a hazai felekezetek templomképe között c. fejezet
6
Régen ugyanis a templom lenyomata volt az egész falu vagy akár a város életének. Folyamatosan bővült, alakult: megmutatta, hogy a település mikor virágzott és mikor szűkölködött (Marosi: 20). Ebben az értelemben – habár mindegyik hasonló alapelvek, térszerkesztés alapján épült – minden templom egyéni, megismételhetetlen lett (Marosi: 20). Mivel külön történelmük volt és a közösség építette őket, ezek az épületek növekedtek, akár egy test. Lényükben volt a fejlődés, a tökéletesedés. Ezek a testek azonban nem csak külsejükben, szerkezetükben és méreteikben növekedtek, hanem az idő múlásával belsejükben is finomodtak, fejlődtek. A templom berendezései – freskók, képek, üvegablakok, szentségtartók és szárnyasoltárok – csak több száz év alatt készültek el, kerültek a helyükre. A használati vagy esztétikai funkciót szolgáló tárgyak díszítése nem volt önkényes, hanem egy gazdag szimbólumrendszer elemeit használta. A mai kor embere talán nem is tudja „olvasni” a régi templomok jelképeit, és talán azt sem tudja, hogy ezek nem az írástudatlan nép képes bibliái voltak! A régi emberek hite jobban igényelte a képi megjelenítést. Ez az Isten iránti tisztelet, a hit kifejeződése volt. A jelképek használata nemcsak a különböző képekben, hanem a keresztény templomok elhelyezésében is megnyilvánult. Jellegzetes, hogy keletelték a szent épületeket. A kelet, a fölkelő nap az utolsó ítéletkor eljövő Krisztus és vele együtt az örök élet szimbóluma volt. A szentélyek kelet felé tekintettek, ahol a hajnali misekor a nap mint az örök élet fénye világította be a templomot. A hívek és a pap kelet felé, Krisztus felé fordultak és imádkoztak. A nyugati homlokzaton, a főbejárat fölé jellegzetesen az utolsó ítélet képeit faragták. A keletelés jelképrendszerét a barokk korban még ismerték, de már nem alkalmazták kötelező érvénnyel – leginkább városrendezési okok miatt. Később, az idő múlásával lassan feledésbe merült. Régen az emberek jobban értették a szimbólumokat és a mögöttük lévő tartalmat. Közhely, de pont ezért igaz, hogy napjaink vizuális áradatában nem vagyunk fogékonyak a szimbólumokra, jelképekre. Már mindent készen, megemésztve kapunk és tényként elfogadunk, esetleg elvetünk. Nehéz dolga van ezért annak, aki jelképekben akar nekünk valamit elmesélni. Fogékonnyá kell tennünk magunkat a szimbólumokra! E keretek között nincsen arra hely, hogy a témában elmélyedjünk, inkább csak megemlítjük, mert ha ezeket a hatásokat figyelmen kívül hagyván hasonlítanánk össze a régit és az újat, akkor torz képet kapnánk. Fontos még azt is tudni, hogy a középkorban a templomok belsejében nem voltak padok. Használatuk csak a XVII. századtól, az ellenreformáció során vált általánossá. Addig a korig nem is volt igazán szükség rájuk, hiszen a hívek a mise aktív résztvevői voltak és nem egy színházi előadás nézői – mint napjainkban oly sokszor. Régen a fő cél a templomépítészetben a szakralitás befogadása, megjelenítése volt. Szép lassan azonban a külső megjelenés, a forma szerepe vált elsődlegessé. Ez a folyamat még a XIX. század második felében kezdődött el. A historizáló épületek sorban másolták le a korábbi korok konkrét elgondolásait, anélkül, hogy újrafogalmazták volna őket az akkori hitélet viszonyai szerint. Ez a folyamat most részben megtörni látszik; ennek oka a társadalmi változásokban és az új építőanyagok megjelenésében keresendő. A XX. század elején új építőanyagok jelentek meg: a beton, a vasbeton – bár ezeknek csak újrafölfedezéséről beszélhetünk – valamint az acél. A régi anyagokkal – kő, tégla és fa – ellentétben ezek használatát illetően nem rendelkezünk több évezredes tapasztalattal. Egyenlőre csak megpróbáljuk felmérni, mi az, amire képesek és alkalmasak, de nincsen róluk elegendő felhalmozott tudásunk. Csak kísérletezünk velük, új formákat teremtünk, de még nem tudjuk őket úgy beilleszteni a gyakorlatba, hogy megtaláljuk hozzájuk az igazi mondanivalót. Az eszközök már rendelkezésre állnak, de még nincsenek kiforrott tervek használatunkat illetően. A hatalmas technikai fejlődést szemlélve sokáig még nem is lesz rá esély, hogy céljuknak és stílusuknak megfelelően alkalmazzuk ezeket az új elemeket. A újabbnál újabb anyagokkal ugyanis nem tud lépést tartani az azok lehetőségét kutató építőművészet. A művészetnek és a lelkületnek utol kell érnie a formát. Sajnos az új ötletek keresése közben sokszor háttérbe szorult az – az egyébként elsődleges – szempont, hogy a templomnak a liturgiát kell szolgálnia. Fontos, hogy a régebbi korokkal ellentétben most nincs egyeduralkodó stílus, hanem különféle irányzatok vannak, melyek egymás mellett élnek és fokozatosan változnak, fejlődnek. Néha egy-egy irányzat nagyobb hangsúlyt kaphat, de nem tud kizárólagossá válni. A különböző irányzatok keveredhetnek és ezáltal még több alkalmat adnak a kísérletezésre, a próbálkozásra, az anyag végső határainak kitapasztalására. Ha azonban ez a sokszínűség avatatlan kezekbe kerül, könnyen összevisszaságba torkollhat. Feltehetjük azt a kérdést, vajon létrejöhet-e egy új stílus, amely kihasználva a matériában rejlő lehetőségek egészét, kizárólagossá tud válni? A közeljövőben ennek eljövetele nem várható, hiszen, mint láthattuk, a társadalmi és gondolkodásbeli változások szükségessége mellett elengedhetetlen, hogy a művészet, az eszmék utolérjék a technikát. Mi tehát a feladata a modern kor művészének? Olyan templomokat létrehozni, melyek betöltik liturgikus funkciójukat. Új formákat keresni úgy, hogy ezek egyrészt a mostani lelkület lenyomatai, megtestesülései 7
legyenek, másrészt kapcsolódjanak a hagyományokhoz, a gyökerekhez. Ugyanis bármilyen biztató, új kísérlet kedvéért ostobaság lenne teljesen eldobni az évezredek során felhalmozott tudást!
Néhány gondolat a modern építészet szerepéről A társadalmi változások egyértelművé tették az építészetben a paradigmaváltás szükségességét. Szép lassan el kellett válni a történelmi formalizmustól, hiszen az csak szolgai másoláshoz vezetett; az igazi művészet gátlójává vált. Azonban – mint ahogyan az élet minden területén – a régi, megszokott modelltől való eltávolodás nehezen és lassan ment végbe. Párhuzamként itt a fizikát tudjuk megemlíteni. Micsoda hatalmas szellemi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy elváljunk a több évszázad alatt megszokott, szépen kicsiszolódott „klasszikus” newtoni mechanikától! Azonban mégis akadtak olyan lángelmék, akik szakítani tudtak a régi modellel és megindulni az új kihívások felé. Ha ezt nem tették volna meg, akkor nem létezne például az a mostanság „információs”-nak titulált társadalom. Ugyanis ma már a legegyszerűbb elektronikus eszközök 3 is ennek a felfedezésnek az eredményeit használják: a kvantummechanika bevonult a mindennapjainkba! Ha azonban mindig csak a már bejárt utakat merjük járni, csak a középszerű „ez biztos jó” megoldásokat keressük, akkor az nem visz előre, csak az adott szakma elsatnyulásához, ellaposodásához és végső soron bukásához vezet. Az ember pont attól ember, hogy képes valami újat is alkotni. Így van ez valahogy az építészettel is. Csakhogy ez utóbbi – ellentétben a természettudományokkal – nem egy egyértelműen bizonyítható, abszolút terület. Művészet is egyben. A művészetnek pedig mindig kapcsolatban kell állnia azzal a korszakkal, amelyben született. Sokszor azonban azt tapasztaljuk, hogy ez a kapcsolat nem áll fenn. Jellemző – különösen a mostani templomépítészet nagy részére – a múlt felé való vágyódás, az iránta érzett görcsös ragaszkodás, a régi formai elemek ismétlése. Ez sokszor annak tudható be, hogy az emberek jelentős részében az „ami új, az szükségszerűen rossz” jelszóval jellemezhető előítélet él. „Nyúljunk a régihez, hiszen az a biztos, az a jó” – mondják. A probléma oka – az újtól való ösztönös félelmen kívül – az, hogy városainkban sok sikertelen, környezetére teljesen érzéketlen modern épületeket láthatunk. Nincs meg a szélesebb – nem csak a szakmai rétegekhez szóló – tájékoztatás, ami lehetőséget adna arra, hogy különbséget tudjunk tenni a jelentős alkotások és a kommersz között. Az esetek nagy részében az értelmiség is képtelen erre. Manapság az a probléma, hogy irodalmárok társalognak irodalmárokkal, kvantumfizikusok kvantumfizikusokkal, de egymással nem. Az építészetnek mindenkihez kell szólnia, egy univerzálisan beszélt nyelvnek kell lennie, nem pedig egy szűk réteg társalgásának. Ki kell szélesíteni, hogy ne csak egy zárt csoport kedvtelése legyen. Erre a kiszélesítésre – ha egy összefogott, jól átgondolt terv alapján történne – valószínűleg lenne is igény, hiszen ki az, akit nem érdekel az a környezet, amelyben él? Ráadásul az építészet – ellentétben a természettudományok nagy részével – mindennapi szavakkal leírható viszonylag magas szinten úgy, hogy mindenki követhesse a mostani folyamatokat. Ahogyan például Szerb Antal sok emberhez tudott szólni Magyar Irodalomtörténetével – mindenféle szakzsargon nélkül – úgy az építészetről is lehetne „hétköznapiasan” beszélni 4 . A múlt elemeihez való görcsös ragaszkodás az által is enyhülne, ha a hagyomány szót megtanulnánk a helyes értelemben használni. Való igaz ugyanis, hogy az az újszerűség, amely elvet minden régi eredményt, rossz! Mindemellett azonban szükség van az újra, hiszen nélküle nem lenne fejlődés, haladás. Ennek a látszólagos ellentétnek a feloldására nézzük meg, hogy mit értünk hagyomány alatt! Hagyomány alatt nem a puszta formai elemek továbbvitelét, hanem a közös gyökerekből való táplálkozást értjük. Értékként kell tehát felfogni és nem megszokásként. A hagyományok tiszteletével lehetőség nyílik arra, hogy az elmúlt évezredek építészetének eredményeit továbbvigyük és újrafogalmazzuk a mostani kor viszonyai szerint. Ez efféle tradíció 5 -tisztelés – mely talán a zene bartóki felfogásával rokonítható – valódi művészetet hoz létre. A hagyományokhoz való helyes viszonyulás megóvhatja az építészetet a felhígított, értéktelen művek térnyerésétől. Lehetőséget ad a két véglet – a formai jegyek szolgai másolása, valamint a minden eddigi eredményt elsöprő, kizárólagosan újat alkotni szándékozó tendenciák – elkerüléséhez. Ez a két szélsőség, mely elsőre talán oly távolinak tűnhet, egy dologban biztosan közös: hiányzik belőle a „jóérzésű” művészet. Pont ennek a megteremtéséhez kell egyfajta alázat, az elődök tisztelete, valamint az új iránti törekvés. Időnként ez igen nehéz. 3
Nem kell nagy dolgokra gondolni: például rádió, televízió vagy bármilyen integrált áramkör. A korrektség kedvéért meg kell jegyezni, hogy pont ezen felsorolt előnyök miatt az építészeti folyamatok követése az átlagember részéről sokkal kedvezőbb, mint például bármilyen természettudomány esetében. Mindazonáltal lehetőség lenne sokkal jobb párbeszédre a modern építészet és napjaink emberei között. 5 Ahhoz, hogy helyes értelemben használjuk, nem árt ismernünk az eredeti latin szó jelentését: trado 3 didi ditus: átad, elárul, hátrahagy. 4
8
Sokkal egyszerűbb mindent elvetni, semmibe venni a régi örökséget vagy éppen ellenkezőleg: azt csak szolgai módon másolni – ám ezek mind-mind radikalizmushoz vezetnek. A rögösebb utat kell járni, még akkor is, ha ez néha fájó vagy erőltetni kell magunkat erre. Az előbb elmondottakból kitűnik, hogy a jó értelemben vett hagyomány nem a fejlődés gátja, hanem annak tengelye: kijelöli az új irányt. Nélküle nem létezhet művészeti kultúra.
Hazánk templomépítészete a két világháború között Az első világháború utáni Magyarország építészetét sok helyütt a konzervatív, historizáló neobarokk határozza meg. A húszas évek második felétől azonban egyre több, ezt a stílust elvető, tárgyszerűséget és funkcionalizmust hirdető lakóépület tűnik fel (Gábor: 11). Az új irányzat hamarosan megjelenik a szakrális építészeten belül is. Az 1924-es pápai körlevélre válaszul, 1929-ban a magyar püspöki kar felállítja a Központi Egyházművészeti hivatalt. 1929-ben a székesfehérvári Prohászka emléktemplom tervpályázatára beadott alkotások közül négy megjelenik a Tér és Forma építészeti folyóiratban 6 . „Ezek a tervek új, korszerű gondolatokat vetnek fel, keresik az építészeti előrehaladás útját és módját s ezenfelül a többi terv közül kiemelkednek az egyszerűséggel, a hagyományos cicomák kerülésével.” – írja a cikk szerzője Árkay Bertalan, Weichinger Károly, Rimanóczy Gyula és Szabó Loránt korszakalkotó műveiről (Bierbauer: 297). Árkay Bertalan terve – némi változtatással ugyan, de azonos alapkoncepcióval – később megvalósul Budapesten, a Városmajorban. Rimanóczy Gyula szintén Budapesten, Pasaréten a ferences, Weichinger Károly pedig Pécsett a pálos templom tervezésére kap majd megbízást. Az alkotások közös vonása, hogy minden újszerűségük mellett nem érzéketlenek a több évezredes építészeti örökségre; tiszteletben tudják tartani azt. A korszak építészetében meghatározó a „római iskola”. De mi is ez tulajdonképpen? Ez a gyűjtőneve a római magyar akadémia ösztöndíjas művészeinek többsége által képviselt irányzatnak. Az irányzat építészetileg nem teljesen körülhatárolható, nem egy „egységes iskola”. Közös formajegyei azonban vannak. Átmenetet képez az eklektika és a modernség között. Nem másol le már meglévő épületeket – még csak részletképzés szintjén sem (Gábor: 15). Formavilága elsősorban az itáliai középkorhoz kapcsolódik, előszeretettel használja a félköríves árkádokat és bejárati portikuszokat (Gábor: 13). Ebben a tekintetben egyértelműen a monumentalista Mussolinikorszak Novecento Italiano építészetéhez kapcsolódik, ám az árkádoknak a szerepe korántsem a monumentalitás, hanem inkább az egyház történelmi folyamatosságát kívánja érzékeltetni (Gábor: 15). „Nagy egyszerűségre törekszenek s a tömegek játékával, a tér formamivoltával, a fény áradásával igyekszenek a vallásos hangulatú környezetet megteremteni.” – fogalmaz dr. Bierbauer Virgil az „új hullám” építészeivel kapcsolatban (Bierbauer: 218). Teljesebb képet kaphatunk azonban a korszak lendületéről, ha azt három korabeli alkotáson keresztül vizsgáljuk. Legyen vizsgálódásunk első tárgya a városmajori Jézus szíve-plébániatemplom! A templomtest monumentális tömege lépcsőzetesen növekvő téglatestekből áll (Ferkai: 217). A test fedését travertin kőlapok szolgáltatják, ezeket jóval az épület elkészülte után helyezték el, mivel az eredeti csupasz beton felület hatalmas ellenállást váltott ki (Ritoók: 8). A campanile – ellentétben a templomtesttel – nem travertin burkolású: itt meghagyták a sima, nyersbeton felületet. Tetején a vasbeton szerkezet is láthatóvá válik, ahogyan fokozatosan szűkülve kocka-rács formában lefedi a tornyot. A tiszta, mérnöki formavilágú templom lelkületében talán kicsit szikár, de semmiképpen sem sivár: úttörő jellege vitathatatlan. Mára műemléki védelem alatt áll. Az 1934-ben épült, Rimanóczy Gyula általa tervezett pasaréti Páduai Szent Antal plébániatemplom szintén hatalmas mérföldkő hazánk modern templomépítészetében. Az olaszos hatású templom a tér meghatározó eleme. Lágyabb formavilágú, melegebb tónusú, mint a városmajori. A harangtorony könnyedséggel szökell az ég felé. Szögletes testéből egy nyitott henger nő ki, mely egy újabb, immár üvegpikkelyekkel burkolt hengert rejt, mely áttörvén az előbbit magasabbra tör nála. A később, 1937-ban létesült – szintén Rimanóczy Gyula által tervezett – íves testű buszállomás szervesen kapcsolódik a templom hangulatához. Az együttes műemléki védettség alatt áll. A balatonboglári templom 1933-ban épült Kotsis Iván tervei alapján. Az egyszerű téglatestet a tetőig futó üvegablakok között lévő beton oszlopok osztják. A falfelületeket íves, kidomborodó vakolat takarja, enyhe plasztikát kölcsönözvén az épületnek. A négyzet alaprajzú tornyot kerek fémtest fedi, lendületet adva ezzel a kubusokból álló templomtestnek. A térszervezés, a szentély íves teteje a klasszikus templomokat idézi. A szentély hátulsó falát egy hatalmas feszület zárja.
6
Bierbauer Virgil: A székesfehérvári Prohászka Ottokár Emléktemplom tervpályázatból. =Tér és Forma. 1929/8.
297-303.
9
A fenti három épület elemzéséből is látszik, hogy a két világháború között megindult egy újítási hullám hazánk templomépítészetében. Kezdetben nagy ellenállás kísérte ezt a folyamatot, de egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a történelmi elemek szolgai másolásával szakítani kell. Persze ez csak fokozatosan mehetett végbe, mutatja ezt az is, hogy ezek az épületek még a régi templomok térszervezését követték. A teljes értelemben vett modern szakrális építészet csak a második világháború után kezdődhetett el hazánkban.
Irányzatok hazánk templomépítészetében Ahogyan arra már korábban rámutattunk, napjainkban nincsen egységes, egyeduralkodó stílus, csak irányzatok. De mik is ezek az irányzatok, melyek meghatározzák hazánk templomépítészetét? A következő sorokban ezeket mutatjuk be tömören, közérthetően 7 . Fontos, hogy az irányzatok nem különülnek el élesen egymástól, hanem vannak köztes állapotok is. Hazánk szakrális építészetében talán a legjellemzőbb irányzat a XX. század építészetét leginkább meghatározó modernizmus. Ezt teljes mértékben a sima formák, a racionális és funkcionális megoldások jellemzik. „A kevesebb több” mondta Ludwig Mies van der Rohe 8 , és valóban, inkább a tömegek tagolása és nem az apróbb építészeti részletek tartoznak ezen irányzat eszköztárába. Jellemző – a sima határoló vonalak révén – az épületek rajzossága. Az egyszerűség folytán – legalábbis a jó épületeknél – a templomok mondanivalója egyértelmű. Mivel nem zavarja semmilyen részlet, maga a téralakítás, a tömegszervezés a szellemi tartalom hordozója. Sokan szörnyülködve gondolnak ezen elvek alkalmazására, pedig – ha jó kezekbe kerülnek – akkor nagyon jó épületeket eredményezhetnek. A modernizmus kiemelkedő képviselői hazánk templomépítészetében Csaba László és Szabó István. Csaba László Cserépváralján, Hollóházán, Hodászon, Nyírderzsen és Békásmegyeren alkotott ilyen épületeket. Korábbi tervei inkább a külsőre, míg a későbbiek a belső térszervezésre teszik a hangsúlyt. Szabó István Kelenföldön, Dunaújvárosban, Érdligetben épített létesítményei is ezt az irányzatot képviselik. De sok egyéb tervező is ezt az elgondolást alkalmazza. Elég, hogyha például Getto József postavölgyi, Kerényi József kunadacsi és Perczel Dénes gyáli templomára gondolunk. „A kevesebb maga az unalom” – írta Robert Venturi 9 Komplexitás és ellentmondás az építészetben című művében, megfordítva ezzel a modernizmus jelmondatának jelentését. A posztmodern szemlélet szakít a modernizmus díszítetlen felületeivel. Egyfajta építészeti vicc ez – de mint ahogy ez általában lenni szokott – ezek a viccek nem sikerülnek valami túl jól. A régi korok elemeit méltóságuktól megfosztva új, vidámabb köntösben tünteti fel. Szokatlan formákkal, részletekkel, tarka színekkel dolgozik. A posztmodernben egyfajta belső ellentmondás van, egy kétely, kiábrándultság. Nem kíván sem a klasszicizmushoz, sem a modernizmushoz tartozni, de mégis a kettő valamilyen keverékéből áll eszköztára. Kevés az igazán jó ötlet ebben a műfajban, de azért néha akad. A templomépítészetben viszonylag ritka ez az irányzat – így Magyarországon is – hiszen a posztmodern alaptételei a méltóságnak valamelyest ellentmondanak. Inkább kisebb templomok készültek ebben a felfogásban, például a pásztói evangélikus templom. Nagyobb épületeknél csak elvétve találkozunk a posztmodernnel, például a miskolci jezsuita templom belsejében. A harmadik felfogás az organikus. Lényege olyan épületek létrehozása, melyek jól illeszkednek a környezetükhöz. El szeretnénk oszlatni azt a tévképzetet, amely szerint kizárólag természetes anyagokkal dolgozik. A beton vagy akár a fém használata ugyanúgy megengedett. Az organikus mozgalom a modern templomépítészetében igen nagy reményekkel kecsegtet. Az irányzat hazai képviselői tulajdonképpen két táborba sorolhatóak. Az első csoport a „keményebb” organikusok ága. Ide azok tartoznak, akik az organicizmus eszményeit radikálisabban kívánják valóra váltani. A racionalitást, a nyugati világ eredményeit teljesen elvetik – így a görög és római kereszténységét is – és csak magyar módra szeretnének építkezni. Templomok esetén gyakori a jurta vagy valamilyen vélt pogány áldozati hely megidézése az épület formájában – lelkületükben azonban szerencsére keresztények maradnak. A formák valamilyen „klasszikus”, kultúra előtti differenciálódásmentes világhoz kívánnak visszanyúlni. Éppen ezért sokszor 7
Az irányzatok részletes tárgyalása nem feladata a tanulmánynak. Teljesebb képet kaphatunk róluk, ha fellapozunk egy ezzel a témával foglalkozó könyvet. Például képanyaga miatt mindenképpen ajánlható: Jonathan Glancey: A 20. század építészete. Bp. 2001. 8 Ludwig Mies van der Rohe. 1886-1969. Német származású, amerikai építész. A modernizmus egyik kiemelkedő, vezető egyénisége volt. 9 Robert Venturi. 1925-. Amerikai építész, építészkritikus. Írásaiban a modernizmust az „épületdobozok” ötlettelensége miatt ostorozta. A posztmodern irányzat meghatározó tagja, számos könyvet publikált a témával kapcsolatban.
10
eltűnik a fal – mely az európai építészetet évezredek óta meghatározza – hiszen ez a környezettől való leválasztás, elkülönülés eszköze (Klein-Lampel-Lampel: 36). Az épületek az anyaföldből nőnek ki és ezáltal eggyé válnak vele. A „radikális csoport” hajlamos a túlzásokra. Sokszor erőltetetten és nem rendeltetésszerűen használja a természetes anyagokat. Mindenáron ragaszkodik a faszerkezetekhez, de nagyszabású tervei megvalósításához sokszor nem ez a legmegfelelőbb eszköz. Ez később a létesítmény statikai és szigetelési problémáihoz vezethet. Illeszkedni szeretnének a tájhoz, de sokszor pont ezért lesznek környezetidegenek. Szobrokká, emlékművekké válnak, és nem az őket körülvevő világ részeivé. A buktatók ellenére vitathatatlanok az ezen csoport által elért eredmények, mind gondolkodásmódbeli, mind építészeti téren. A konvencionálistól eltérő formákat alkotnak. Ez megmozgatja a társadalmat és az építészeti szakmát. Makovecz Imre paksi és siófoki, valamint Csete György halásztelki templomai a műfaj kiemelkedő megnyilvánulásai. Az organikus építészet másik ága a „szolid”. Képviselői egyedül az organicizmus alapgondolatát – a természetes vagy épített környezetbe való beilleszkedést – kívánják megvalósítani. Előfordulhatnak más irányzatokkal kapcsolatos áthallások, amit az előző csoport élesen elvetett. Az építőanyag nem feltétlenül természetes: a fa és terméskő mellett feltűnik a vakolt vagy vakolatlan tégla, valamint a fém használata is. Az ágazat jelentős alkotásai közé tartozik Bachmann Zoltán, Kistelegdy István és Csete György szamoskéri hal alakú református temploma, valamint Nagy Tamás balatonboglári, dunaújvárosi és sopronnémeti tojás alaprajzú alkotásai. Ide sorolható még Török Ferenc és Balázs Mihály lágymányosi Magyar Szentek Temploma és – némi fenntartással – Török Ferenc révfülöpi és edelényi, valamint Balázs Mihály kazincbarcikai és fehérgyarmati épületei is. A három felsorolt irányzaton kívüli templomok a historizálók, melyek építészeti eszköztára a múlt tartalomnélküli ismételgetésében merül ki. Ezekről a későbbiekben még bővebben fogunk beszélni.
A templom tervezése A következő fejezet időnként talán túl nyersen elemzi a papok, a hívek és az építészek szerepét, feladatát a templom építésében. A felvázolt problémák azonban némely esetben igenis valósak. Nem lenne tisztességes, hogyha padló alá söpörnénk őket és tudomást sem vennénk létezésükről. Ne feledjük: a probléma felismerése már annak megoldásának kezdete.
Mit is építünk valójában? Templomot. Nem városképi elemet vagy kulturális központot. Az épületet egyetlen funkciójához igazodva, a szent befogadásának megfelelően kell tervezni. A tervezőnek nem szabad magamutogatónak, gőgősnek lennie! Túl kell lépnie a saját személyén; alázatot kell gyakorolnia. Az épület nem az ő nagyságáról szól, hanem Isten és a közösség személyes kapcsolatáról. Aki nem tud ezzel a gondolattal azonosulni, az nem méltó arra, hogy templomot tervezzen. A templom összes részét funkciójához méltó anyagból kell készíteni. Alkalmasnak kell lennie a testnek a lélek befogadására. Hogyan lehetne alkalmas például egy előre gyártott elemekből „összetákolt” épület Isten befogadására? Ez persze nem zárja ki az előre elkészített elemek épeszű mértékben történő használatát: a lényeg az, hogy a templomot építsük és ne csak létrehozzuk! Ennek a gondolatnak a megvilágítására álljon itt egy rövid idézet Anthony de Mello jezsuita szerzetestől: „Amikor az egyik vendég vacsora után felajánlotta, hogy elmosogatja az edényeket, a Mester megkérdezte tőle: - Biztos vagy benne, hogy tudsz mosogatni? Az ember tiltakozott, mondván, egész életében ezt csinálta. A Mester azonban tovább folytatta: - Semmi kétségem sincs afelől, hogy képes vagy tisztára mosni az edényeket. Csak abban nem voltam biztos, hogy tudsz-e mosogatni.” (Mello: 15) A templomépítés célja ugyanis nemcsak egy épület létrehozása, hanem a túlvilági és evilági találkozása is. Ahhoz, hogy ez a találkozás, megérkezés eredményes legyen, elengedhetetlen a lassú utazás. Ha mindezt csak kapkodva, nem a cselekedetre magára odafigyelve tudjuk tenni, akkor lehet, hogy elveszítjük az igazi célt. A határtalan észlelését és befogadását... 11
Éppen ezért egyáltalán nem baj – sőt talán jó is – hogyha az épület nem készül el rögtön. Folyamatosan alakul, fejlődik a közösséggel együtt. Személyisége, egyénisége lesz, hiszen nem egy vállalkozó adja át kulcsra készen, hanem a közösség munkájából nő ki. Egy templom pedig nem lehet sohasem teljesen befejezett. Mindig tud egy kicsit fejlődni. Balázs Mihály kazincbarcikai és fehérgyarmati templomaiban például még nincsen minden ikon a helyén. Hogy mikor és hogyan készülnek majd el, az a közösség életének lenyomata lesz, akárcsak a régi templomok esetében. Mi magunk vagyunk Isten templomai. Ebben a szellemiségben kell élnünk, hogy méltóak legyünk erre a feladatra. Ki kell aknázni lehetőségeinket, élni kell velük. Fel kell díszíteni magunkat, hogy alkalmassá váljunk a feladatra. Az épületnek, a különféle anyagokból épült templomnak is ilyennek kell lennie. Nem szabad a tartalmat a külsődleges jegyek alá rendelni. A tartalom – a szent befogadása – kell, hogy meghatározza a formát és nem fordítva. Ne a historizálás által idézzük fel a régi korok templomait! Hiszen nem a konkrét építészeti eszközök – boltívek, párkányok – az igazán fontosak, hanem a mögötte lévő lelkület. Ezt kell megérteni és továbbvinni. Ugyanis ha csak az adott elemeket vesszük át a régi katedrálisokból, akkor valójában egy üres épületet kapunk. Ennek oka részben abban keresendő, hogy az új építőanyagok – a beton és az acél – más tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a kő. Pont ezeket a különbségeket kell értelmeznünk, kihasználnunk, hogy alkothassunk valami újat, hiteleset. A hibák tekintélyes része abból származik, hogy a vallási tartalmat is a megjelenés alá rendelik. Ezeket a buktatókat elkerülendő célszerű a szakrális tér tervezését vallásos emberre bízni. Hiszen – ahogyan egyik legnagyobb templomépítőnk, Csaba László is vallotta – hit nélkül templomot építeni nem lehet (Borvendég: 60).
Műalkotás vagy templom? Állandóan felmerül a kérdés, hogy a templom műalkotás-e vagy sem? A templom lehet műalkotás is, de csak akkor, ha ezzel együtt maradéktalanul be tudja tölteni liturgikus funkcióját. A műalkotás szintjére való emelés jegyében nem szabad a templomot megfosztanunk eredeti szerepétől! Színvonalas egyházművészet csak a hit és művészet szoros összefonódásából sarjadhat. Ehhez elengedhetetlen az alkotó művész erős hite, valamint a megrendelők – a hívő közösségek – művészetek iránti érzéke. Az alkotó erős hite azonban nem szabad, hogy csupán egy szubjektív – jóllehet őszinte – istenkeresésben maradjon: egyetemessé kell válnia, az egyház tanítását, értékrendjét kell hordoznia. Fontos, hogy az egyházművészetnek nem a formák, a terek, az effektek keresésével kell hatásokat elérnie. Nem szabad, hogy a meghökkentés legyen a cél. Ez ugyanis eltereli a figyelmet a templom valódi szerepéről, arról, hogy az a hit megélésének közege legyen. Olyan alkotásokat kell létrehozni, amelyekben van valami megfejtenivaló, ami nem abszolút, hanem minden embernek más és más. Sajnos az a tapasztalat, hogy új templomainkat – még a legjobbakat is – ritkán követi színvonalas egyházi képzőművészet. Ez egészen az 1930-as évekig létezett, hiszen a városmajori és pasaréti templomok belsejét is az épülethez méltó kvalitásos képzőművészeti alkotások egész sora határozza meg. Ma azonban ez már ritkaságszámba megy. Talán csak Balázs Mihály és Csaba László templomai kivételek; itt a belsőt két igen nagy művész, Somogyi-Soma László és Kákonyi Asztrik művei díszítik. A színvonalas képzőművészeti alkotások hiánya egyrészt a közösségek szűkös anyagi lehetőségeinek, másrészt egyfajta hangsúlyeltolódásnak tudható be: nem érzik eléggé fontosnak ezeket ahhoz, hogy pénzt szánjanak rájuk. Sajnos a képzőművészetet sokszor csak társművészetnek tartják, amit utólag kell elhelyezni a templom belsejében és nem annak szerves egységéhez tartozónak tekintik. Az építészetnek és a képzőművészeteknek azonban együtt kell „lélegezniük”, meghatározniuk az épített és a szakrális tér arculatát.
Néhány különbség a hazai felekezetek templomképe között Mielőtt a katolikus, evangélikus és református templomok térszervezéséről szólnánk, meg kell említenünk néhány lényeges, gondolkodásbeli különbséget a hazánkban található keresztény egyházak hitelvei között. A katolikus templomok esetében a térnek önmagában is nagy a szakralitása, egy minőségileg különböző kimetszés a környező világból. Ezt a szent teret öleli körbe a templom, mintegy lezárva azt a hétköznapi környezettől. Az épület ténylegesen Isten háza. Az evangélikusok hite szerint a templom nem szent hely, nem Isten misztikus lakóhelye. Éppen ezért nem kell felszentelni, hiszen a hirdetett evangélium és az istentiszteletek által szentelődik meg mindig újra. Fontos a gyülekezet, hiszen nincs evangélikus templom gyülekezet nélkül (Foltin: XV.). 12
Ugyanígy központi szerepet tölt be a gyülekezet a reformátusoknál is. A templom tulajdonképpen egy „gyülekezeti terem”, egy találkozóhely, ahova az emberek betérnek és magukban viszik be a szentséget. Ők maguk Isten templomai. Az 1567-ben ülésezett debreceni alkotmányozó zsinat megemlíti, hogy az istentisztelet nincs helyhez vagy épülethez kötve (Takács: XIII). A Bibliára hivatkozva kijelenti: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18, 20) (Takács: XIII). Ily módon a templom nekik csak egy épület, ahová összegyűl a nép – az igazi templom – hallgatni a tanítást. Láthattuk, hogy a protestánsok számára a szakralitást nem egy adott térnek a környező világból való kihasítása jelenti. A szentséget nekik egy adott időnek – az istentisztelet idejének – az elkülönülése adja. Fontos különbség hogy – ellentétben a katolikus liturgiával – a reformátusok azt vallják, hogy az úrvacsora alkalmával a kenyér és a bor nem változik át Krisztus valóságos testévé és vérévé. Ezt csak egy jelképnek tekintik, egy megemlékezésnek az egyetlen áldozatról, Krisztus kereszthaláláról. Ezzel szemben a katolikus hit egyik alapja az, hogy minden egyes szentmisében megtörténik az áldozat, az átváltozás, melyet a Szentlélek visz végbe a pap közreműködésével. A felsorolt különbségek világosan mutatják, hogy a protestáns egyházaknál – főképp a reformátusoknál – inkább csak szimbolikus jellege van a templomnak. Tulajdonképpen minden funkcionálisan alkalmas tér megfelelő lenne a templom – mint épület – szerepére. A katolikus templomnak azonban – sok egyéb liturgiai megkötés mellett – ennél többnek kell lennie. Egy olyan testté kell válnia, mely méltó a szent befogadására. Éppen ezért nem engedhető meg, hogy a megszentelt tér bármilyen más funkciót betöltsön. A szentély kizárólag szentély lehet és nem hangversenyterem, kiállítási központ és még sorolhatnánk. Jézus kiűzte az oda nem illőt az alábbi szavakkal: „Az én házam imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek”(Lk 19, 46). A református és evangélikus templom azonban szerepét tekintve alkalmas arra – hogy bizonyos mértékben – egyéb kulturális rendezvényeknek is helyt adjon. A debreceni tócoskerti református templom oldalsó imaterme például ízléses kiállítás helyszíne, a templomtérben pedig hangversenyeket szoktak tartani. Mivel mint épület nem rendelkezik szakralitással, csak az istentisztelet teszi azzá, ezért teljesen elfogadható, hogy az istentiszteleten kívüli időben másra is használják.
A tömeg- és térszervezés kérdése A katolikus liturgia mindenképpen tagolt, hosszanti templomteret igényel, amelyben körmeneteket lehet tartani és ahol a pap és a ministránsok ünnepélyesen be tudnak vonulni. Szükség van az oltár előtt helyre, mozgástérre a különleges liturgikus események számára. Itt végzik például a nagycsütörtöki lábmosást, az esketést és a bérmálást. A hosszanti elrendezés megvalósításának egyik kézenfekvő lehetősége a téglatest alapú liturgikus tér építése. Ez azonban nem kötelező érvényű. A XI-XIII. században ugyanis szép számmal épültek hazánkban körtemplomok – például Kiszomboron, Szalonnán és Kallósdon – és bizonyított tény, hogy ezek belső elrendezése és használata hosszanti irányban történt (Marosi: 30). A görög katolikus templomokat majdnem mindig centrális térrel építik, de hosszanti irányban rendezik be. Erre szép példát láthatunk Edelényben, Kazincbarcikán és Fehérgyarmaton. Igen divatos a centrális és hosszanti tér valamilyen ötvözése, például a nyársapáti és délegyházi római katolikus templomok esetében, de a térszervezés alapjában véve itt is hosszanti jellegű. Alkalmas lehet még a trapézforma is a padok hosszirányban történő elhelyezéséhez. Fontos azonban, hogy az ülőhelyek egy síkban és ne csökkenő magasságban helyezkedjenek el, mint egy színházban. Ez az elrendezés ugyanis a híveket a mise nézőivé és nem a szereplőivé teszi. A II. Vatikáni Zsinattal a misézés iránya megváltozik: az eddigi háttalmisézést felváltja a szembemisézés. Azzal, hogy a pap a nép felé fordul, a közöttük lévő közösséget jelzi. Zárójelben megjegyezzük, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – a zsinat nem követelte meg a misézés irányának megváltoztatását. A későbbi liturgikus rendelkezés is csak annyit mondott, hogy az oltárt „a faltól elválasztva úgy kell felállítani, hogy könnyen körüljárható legyen és a néppel szemben lehessen misézni” (A Római Misekönyv Általános Rendelkezései 262). Mindenesetre a misézés iránya megfordult és ezzel a közösen, egy irányba való imádkozás szimbolikája végérvényesen eltűnt. Megfontolandó azonban az az Ausztriában sikerrel alkalmazott elgondolás, hogy a kelet felé való imádkozás szimbolikáját helyettesítheti az, hogy az oltár előtt egy feszület lóg le a mennyezetről. Így a hívek és a pap a kettejük között lévő keresztre tekintenének és ezáltal a liturgia visszanyerné Jézusra irányultságának jelképét (Ratzinger: 75-76). A görög katolikusoknál – akik a római katolikusoknál hagyománytisztelőbbek – a misézés mind a mai napig a néppel háttal történik. Azzal, hogy egy irányba fordulnak, kifejezik azt is, hogy együtt, Ugyanahhoz imádkoznak. A szentélyt a templomtértől az ikonosztáz választja el. Nagyon fontos az oltár elhelyezése. Mindig a tér fókuszpontjában legyen! Nem szabad semmilyen esztétikai megfontolás miatt az épület sarkába „betenni” – mint például a vizafogói plébániatemplom esetében – mert ez lekicsinyli annak liturgiai funkcióját. A transzcendenciához méltó, természetes anyagból kell építeni. Ilyen 13
lehet például a kő vagy a fa: valami olyan, melynek nemessége felől nincs semmi kétségünk. Ez nem egy „esztétikai központ”, egy „színpad”, hanem az átváltoztatás, az áldozat helye. Ezért nem egy irányba kell mutatnia valamit, mint egy díszletnek, hanem a középpontban kell állnia. Előírás az oltár és a szentély kiemelése a templom padlózatából néhány lépcsőfokkal, hogy ezáltal is kifejezzük központi szerepét. Mindenképpen a padok síkja fölött kell elhelyezni! Hagyományosan – a zsidók hétágú gyertyatartóját, a menórát ezzel katolikus jelképpé emelve – az oltár két oldalán három-három gyertya állt. A középső, legfényesebb gyertya pedig maga az Oltáriszentség. Ennek a szimbólumrendszernek a jelentése hazánkban sajnos szinte teljesen kiveszett. Ausztriában azonban sok helyen még most is három-három gyertya fogja közre az áldozat helyét. Ha sikerülne átvenni ezt a gyakorlatot, akkor nem csak egy új szimbólummal lenne gazdagabb a mise, hanem az oltár esztétikumát is fokozná. Gyakori probléma a szimmetria és aszimmetria helyes értelmezése és használata. Ez nem egy önkényes eszköz, ennek komoly tartalma kell, hogy legyen. Mindkettőnek van létjogosultsága a maga helyén, de nem abban, hogy az épületet pusztán „újszerűvé” vagy „hagyományossá” tegye. A siófoki háromhajós – azaz klasszikus elrendezésű – Szent Lőrinc katolikus templom például beforgatott, aszimmetrikusan elhelyezett tornyával kíván újszerű lenni. Máshol az oltárnak csak az egyik oldalán helyezik el a gyertyákat, mert ez modernebb hatást kelt. A gyertya célja azonban nem ez, hanem az, hogy fényt szolgáltasson és körberagyogja az átváltoztatást. Ugyanígy a szimmetria túlzott alkalmazása is veszélyeket rejt magában: a megduplázás miatt funkció és tartalom nélkül létrehozott tereket, eszközöket eredményezhet. Fontos, hogy a katolikus templom nem közösségi, hanem liturgikus tér. A közösségi funkciókat a plébániának kell ellátnia, hiszen ez a közösségek közössége. A plébánia elhelyezhető egy külön házban, vagy akár a templomhoz kapcsolva. Szép megoldással találkozhatunk a lágymányosi Magyar Szentek Temploma esetében, ahol a két különálló tömböt fahíd köti össze. Ezzel a gesztussal világosan elválasztja a két intézmény funkcióját, de érzékelteti kapcsolatukat. A modern katolikus templomoknál nem szükségszerű a torony léte. A cél inkább csak az, hogy jel legyen, amely az otthon melegét sugározza. Az evangélikus templomok esetében a centrális és hosszanti térelrendezés egyaránt járható út. Jellemző a belsőre az oltár és a szószék dominanciája. A kettőnek jól látható helyen kell állnia és nem szabad versengenie egymással. Az úrvacsorának és az igehirdetésnek egyensúlyban kell lennie. Az evangélikusoknál a templom képe nincsen olyan sok körülhatárolható szabályhoz kötve, mint a katolikusoknál, ezért az építészek sokkal inkább szabad kezet kaphatnak az épület megtervezésében. A református templomoknál a centrális tér alkalmazása tűnik a legmegfelelőbbnek. Ezáltal lehet legjobban megvalósítani a reformátusok prédikáló típusú templom iránti igényét. A gyülekezet az úrvacsora helyszíne köré települ, ahogyan régen Krisztust hallgatták követői (Lőrincz: 42). A reformátusok már a középkorból származó katolikus templomokat is úgy alakították át, hogy a padok három oldalról vették körbe a középen található úrasztalát. Ilyen templomok szép számmal találhatók most is az ország keleti részében, például Csengeren, Gyügyén, Nyírturán vagy Nyírbátorban. Napjainkban a centrális teret az esetek jelentős részében egy egyenlő oldalú nyolcszög képezi. János evangélista is nyolcszor jelenti ki Jézusról, én vagyok: 1. az élet kenyere; 2. a világ világossága; 3. aki tanúságot teszek az igazságról; 4. a jó pásztor; 5. az ajtó; 6. a feltámadás és az élet; 7. az út, az igazság és élet; 8. az igazi szőlőtő (Lőrincz: 67). A nyolcszög jelöli a hetedik nap utáni új kezdetet, a feltámadást is (Barsi: 40). Ajánlatos azonban – pusztán praktikus okokból – hogy a középen lévő úrasztala mögött a szószék és a mózespad hasítson ki legalább két nyolcadot a térből. Ez az elrendezés ugyanis az egész gyülekezet számára jól láthatóvá és hallhatóvá teszi az úrvacsorát és a prédikációt. A sekrestye bejárata pedig elhelyezhető a szószék lépcsője mögött. A református templomoknál igen kedvelt az épülettől teljesen vagy részben különálló torony alkalmazása, mely a régi református templomok hazai sajátosságát idézi fel. A katolikus Habsburg dinasztia ugyanis megpróbálta a protestáns felekezeteket minél inkább háttérbe szorítani. Bár II. József uralkodásától kezdve akárhol építhettek saját templomot, de csak torony nélkülit. A harangláb nem kapcsolódhatott a templom homlokzatához, hogy látványossá tegye azt.
14
A pap, a hívek, a tervező és az épület kapcsolata Természetesen a cél az, hogy olyan templomok szülessenek, melyek a lehető legjobban kielégítik az egyházak elvárásait. Ez úgy érhető el, hogy a célra kiszemelt építész nemcsak a papot, hanem a híveket is megismeri, kapcsolatba kerül velük, és ezáltal fel tudja mérni igényeiket. Ugyanis hiába vannak messzemenően jó ötletei, ha ez nem találkozik a hívek megértésével, nem érzik magukénak a templomot, akkor sohasem fogják igazán megszeretni. Ez az együttműködés azonban nem csak a gyülekezetnek, hanem a tervezőnek is gyümölcsöző lehet. Hiszen ily módon talán meg lehet előzni azt, hogy a később beszerelt tárgyak – világítás, hangosítás, kivetítő – ne rontsák el az épület arculatát. Ha sikerül megértetni a hívekkel, de leginkább a pappal az alapkoncepciót, akkor talán elkerülhetjük az oda nem illő, más stílusú szobrok becibálását vagy azt, hogy utólag épített tornyocskákkal, falakkal, esetleg átszínezéssel tegyék „szebbé”, „hagyományosabbá” vagy „érdekesebbé” a templomot. A probléma nagyon is valós, hiszen keserű tapasztalatokból láthatjuk, hogy időnként nemcsak a hívek, de a pap sem rendelkezik elég liturgiai és művészeti képzettséggel. Néhány esetben felmerülhet bennünk a kérdés: hol vannak a régi kor tudós atyái, akik ismerték és használták az aranymetszést? Időnként azt látjuk, hogy azt sem tudják megkülönböztetni, mi méltó és mi nem a megszentelt térhez! Az csak a kisebb probléma, hogy mondjuk egy barokkot majmoló poszter nem néz ki szépen a modern templomtérben. Az igazán nagy baj az, hogy ez a tömegtermék nem méltó arra, hogy a szakrális tér része legyen. A közös beszélgetések során azonban remélhetőleg felszínre kerülnek az ilyen problémák. Ha a templomot közös erővel építik, akkor nemcsak méltóbb lehet Isten befogadására, hanem kézelfoghatóbb előnyök is származhatnak ebből. Az egyeztetések folytán jobban körvonalazódnak az igények és ezáltal egy funkcionálisan is jól szervezett épületet kapunk. Csupán a száraz tények, a statisztikák alapján is jobb eredményekre számíthatunk. Ráadásul a közös munka eredményeként a templom végül életre kel; saját személyisége lesz. Gyakori probléma az, hogy a keresztény emberek valamiféle rosszul értelmezett szeretet folytán egyházi ügyekkel kapcsolatban nem hajlandóak vitatkozni egymással; minden úgy jó, ahogyan van. Ez nem a konfliktusok megoldásának, hanem a kikerülésének a módja. Jobb, ha egy őszinte vita során megismerjük a másikat és sok hasznos gondolattal, érzéssel gyarapodunk. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor rájövünk arra, mi a különbség a közös munka és az „egymás mellett való dolgozás” között. Persze a párbeszéd az építész és a hívek között csak adott határig működik. Ugyanis az építészet is egy mérnöki és művészeti szakma, hagyni kell tehát művelőjét kibontakozni! Abból sose születne semmi jó, ha például az érdeklődő laikus megfogná a festőművész ecsetjét és ő rajzolná a műalkotás vonalait. Ugyanígy az építészt is hagyni kell, hadd tervezze maga a templomot és nem szabad a tervezés minden részletébe beleszólni! Az építésznek karakánnak kell lennie, nem fogadhatja el a hívek „ötleteit” akkor, ha ez az egységes mondanivaló, koncepció csorbulásához vezetne. Ahhoz, hogy a tervező jobban ki tudjon bontakozni, a helyi közösség tisztelete és bizalma kell. Ha az alkotó ezt érzi, akkor csak idő kérdése, hogy érdemben válaszoljon a hívek által felvetett problémákra, javaslatokra. Toleranciát kell mutatnia tehát mindkét félnek egymás iránt és hagyni kell mindenkit, hogy a saját feladatát elvégezhesse!
15
Történeti áttekintés 1948-1989 Az egyházak és az állam viszonya Ahhoz, hogy elemezni tudjuk az 1948 és 1989 között emelt templomokat, nem árt röviden beszélni arról a korszakról, amelyben ezek az épületek fogantak. Az alábbi fejezet célja tömören bemutatni, hogy milyen volt az egyházaknak és az államhatalomnak a viszonya és milyen korlátozások gátolták az új templomok létrejöttét 10 . A második világháború után fokozatosan hatalomra került kommunista rendszer mindent megtett, hogy az egyházakat háttérbe szorítsa, mivel a vallás ellenkezett materialista ideológiájával. Elvették az egyházi földterületek nagy részét, a vallásos ifjúsági szervezeteket betiltották. 1948-ban az egyházi iskolákat államosították: összesen 4885 oktatási intézmény került állami tulajdonba (Szántó1: 19). 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket. 1951 májusában megalakult az Állami Egyházügyi Hivatal. Elsődleges céljául a vallási felekezetekkel kötött megegyezések végrehajtását jelölték meg. Csökkentették a püspökségek szerepét, az egyházi hierarchia magasabb szintjeit a rendszerrel rokonszenvezők töltötték be. Az ötvenes években a rendszer kiszolgálására létrehozták az úgynevezett békepapi mozgalmat. Az engedetlen papokat áthelyezték, felfüggesztették, elhurcolták, börtönbe vetették, vagy egyéb megtorló intézkedéseket foganatosítottak ellenük. A hetvenes évektől visszafogottabb módszerekkel ugyan, de folytatódott az egyházak elleni harc. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas években zajlott a „kis lépések politikája”. Ahogyan Szántó Konrád egyháztörténész fogalmaz: „Az egyik kézzel adj, a másikkal igyekezz minél többet visszavenni” (Szántó1: 97). Az állam kisebb engedményeket tett az egyházak felé – például néhány új épület, templom építését engedélyezte – cserébe viszont az egyházakat bizonyos mértékben rendszert kiszolgáló intézményekké tette. Az enyhülés csak 1989-ben kezdődött: hatályon kívül helyezték a szerzetesrendek működési engedélyét megvonó rendeletet, július elsején pedig megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal (Szántó1: 106). 1990 január 24.-én fogadta el az országgyűlés a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényt (Szántó1: 107). Ezzel az egyházak üldöztetésének korszaka lezárult hazánkban. Most pedig lássuk, milyen hatással volt az állami szabályozás a minket leginkább érdeklő témára, a templomépítészetre! Az 1948 utáni politikai rendszer értelemszerűen nem kedvezett az új templomok építésének, sőt a meglévőekből is megpróbálták néhányat elbontani. A legfájóbb seb a budapesti Regnum Marianum templom lerombolása volt a Dózsa György út felvonulási térré való kiépítése során. De gondolhatunk akár a szintén budapesti Sziklakápolna befalazására vagy a tatabányai templom aláaknázására és felrobbantására is. Nem volt szabad új szakrális létesítményeket létrehozni, vagy ha mégis megadták az építési engedélyt, akkor megpróbálták lehetőleg minél jobban hátráltatni a munkát. Egészen a nyolcvanas évekig – legalábbis a törvényi szabályozás szerint – az Állami Egyházügyi Hivatal csak arra a helyre adott ki építési engedélyt, ahol előzőleg már állt templom. Ráadásul kikötés volt, hogy az új épület alapterülete nem haladhatta meg a korábbiét. Így volt ez Szabó István farkasréti vagy Török Ferenc révfülöpi temploma esetében is. Az előbbinél nem engedélyezték templom épülését a Farkasréti temetőben, hanem helyette a vele szemben lévő kocsma területét jelölték ki. Az új épületnek centiről centire kellett követnie a régi kocsma körvonalát. A tervező azonban bravúrosan oldotta meg a problémát, mert amellett, hogy kihasználta a rendelkezésre álló terület egészét, a környék esztétikai központjává is tette azt. A révfülöpi templom esetében a korlátozó feltétel az volt, hogy a vincellérháznak – melynek alapjára épült a templom – a körvonalát pontosan kövesse az új létesítmény. A hátráltatás eszköze volt az is, hogy az építésre rossz helyen álló, félreeső telket jelöltek meg. Így történt ez a győri Szentlélek templom esetében is, amelynek helyét a lakóteleptől távol, a gyorsforgalmi út közvetlen közelében határozták meg. Persze az egyházak megpróbálták kijátszani ezeket a korlátozásokat, amennyire lehetőségei engedték. Ennek egyik eszköze volt az átépítési engedélyek kérése – például az oroszlányi kápolna és a csobánkai kegytemplom esetében – amelyek végül kibővítésbe torkolltak. A másik sikeres eszköz az volt, hogy a kicsiny telkekre a környéket meghatározó templomokat építettek. Ennek egyik ékes példája a hollóházi templom, melyet a porcelángyár bővítése miatt lebontott régi épület helyett emeltek. A létesítmény hegyes háromszögből szerkesztett tornya mintegy felkiáltójelként emelkedik a levegőbe, 10
A korszak alaposabb megismeréséhez az alábbi könyvek ajánlhatóak: Szántó Konrád: A kommunizmusnak sem sikerült. Miskolc. 1992. Szántó Konrád: Az egyházügyi hivatal titkai. Bp. 1990.
16
jelezve, hogy az egyház nem hátrált meg. Az építmény hamarosan a második világháború utáni hazai templomépítészet jelképévé vált. A sok megszorítás ellenére azonban volt pár kedvező esemény is: néhány vezető pozícióban lévő ember segített az egyháznak. Például Gál István – a tatabányai bánya vezérigazgatója – kívülről, belülről restaurálva adta át a templomot a gyülekezetnek. Említésre érdemes az is, hogy a műemlékvédelem helyzete nem volt ilyen sanyarú: szakadatlanul dolgozhatott. A legrosszabb időkben is volt egyfajta kulturális igényesség, melynek keretében restaurálták, vagy legalább karbantartották a régi templomokat. A nyolcvanas években pedig nyugati segítséggel sok templomot hoztak rendbe és modernizáltak. A korszak rövid építészeti áttekintése A második világháború utáni hazai szakrális építészet első kiemelkedő darabja az 1948-ban – az elpusztult rózsadombi kápolna helyén – emelt Kapisztrán Szent János templom volt. Az építész Say-Halász Antal volt, a belső kialakításáért neves képzőművészek – közöttük Molnár C. Pál és Pleidell János – feleltek. Ez a templom, bár a háború után épült, stílusában mégis inkább az előző korszakhoz, a római iskola építészetéhez tartozik. A következő évek kemény politikai rendszere nem tette lehetővé nagyobb formátumú, karakteres szakrális létesítmények építését. A néhány évnyi „szünet” után talán az első figyelemre méltó alkotás Árkay Bertalan 1958ban épített taksonyi temploma, melyet a földrengés következtében megrongálódott barokk templom helyett tervezett. Habár a létesítmény egyszerű megjelenése szemben áll a barokk kor díszességével, szerkezetében mégis a régi templomok elrendezését követi. Nem sokkal később – 1961-ben – Csaba László kisméretű templomot alkotott Cserépváralján. Az épület érdekességét négyszög alaprajzának és aszimmetrikus tetőkialakításának ellentmondásos harmóniája adja. Hatalmas lendületet jelentett 1967-ben a hollóházi Szent László templom, melyet szintén Csaba László tervezett. A hűvös eleganciájú, különféle háromszögekből álló létesítmény nemcsak önmagában állja meg a helyét, hanem a környék lankás dombjai közé is jól illeszkedik. Bachmann Zoltán, Kistelegdy István és Csete György 1974-es szamoskéri református templomának jellegzetességét íves fő tömege és négyes osztású harangtornya adja. Már a vatikáni zsinat szellemiségét tükrözve épült fel 1977-ben Szabó István farkasréti Mindenszentek temploma. A beton béléstestből emelt létesítmény rajzosságát a torony felfutó szárnyainak és a tömör templomtestnek a játéka adja. Meghatározó az épület falán található negatív forma által kirajzolt kereszt. Csaba László 1977-es hodászi és 1984-es nyírderzsi egyszerű külsejű alkotásai a belső felé terelik a hangsúlyt. Az épületek megvilágításukkal, valamint a szentély felé emelkedő belső terükkel az oltárra irányítják a figyelmet. A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a Balaton környékén Török Ferenc több templomot épített. Az ábrahámhegyi, balatonfenyvesi és révfülöpi létesítmények a korszak építészeti hangulatát tükrözik. A nyolcvanas évek első felében Szabó István könnyű acélszerkezetes szakrális tereket szerkesztett Budapesten és Dunaújvárosban. Jellemző a református épületek egyszerű alakja: az előbbi egy ferde hatszögből, az utóbbi pedig egy csúcsára állított, két oldalt lenyesett kockából jött létre. A fém tartószerkezet a csomópontokban kálvinista csillagokat formál. A létesítmények hőszigetelése és szellőzése azonban nincs megoldva. Szintén a nyolcvanas évek elején született meg Csete György híres halásztelki temploma. A centrális elrendezésű létesítmény a régi magyar sátrat, a jurtát újítja fel. Az épület belső szerkezete – mintegy negatívként – a tabernákulumon rajzolódik ki. Török Ferenc tervezte az 1983-ban elkészült edelényi görög katolikus templomot is. A komplexum centrális, hatszögalapú terméskő teste a bizánci hagyományokhoz nyúlik vissza. 1987-re készült el Csaba László békásmegyeri temploma. A négyzet alapú, sátortetős létesítmény a világítást enyhén barnás üveg oldalfalain keresztül kapja.
1990-2005 Az 1989/90-es rendszerváltozás után megindul a szakrális létesítmények építésének és felújításának hulláma. Az újjászerveződött egyházak anyagi erőforrásaikhoz mérten megpróbálnak minél több új templomot létrehozni, hogy betöltsék az elmúlt negyven évben e téren keletkezett hatalmas űrt. A modern templomok nagy része ezért – leginkább a hiányok gyors betöltése és a közösségek szűk lehetőségei miatt – építészeti szempontból kevéssé értékelhető. Egy hívő közösség szempontjából nagy eredmény, ha épül egy templom, bármilyen, mert az jobb, mintha egyáltalán nem lenne templom. Éppen ezért, ezeknek az épületeknek egy része csak ideiglenes, 17
szükségmegoldásnak tekintendő. Sok valószínűleg nem marad fent az utókor számára; elbontják őket, kevés fogja megélni az elkövetkező száz évet és legfeljebb csak egy-kettő azt, hogy műemlékké avassák majd. 11 Egy 2001-ben végzett felmérés szerint a római katolikus egyház kétszáz, a reformátusok ötven, míg az evangélikusok tizenöt új templomot építettek 1990 óta (László: 16). Ráadásul a rendszerváltozás után közvetlenül a jelszó nem az „új építése”, hanem a „visszaszerzés” volt. A fő hangsúly erre esett; amit az is mutat, hogy rövid időn belül sok rossz állapotban lévő templomot kívül-belül felújítottak. Az utóbbi tízenöt év templomai építészeti szempontból tulajdonképpen két megközelítési módot alkalmaznak. Az első – és sajnos ebből van több – a történelmi formákat egy az egyben idézi meg. Ez a historizálás azonban hazugság, hiszen időközben megváltoztak az építőanyagok és már más lehetőségeket kínálnak. Nagyon művi ugyanis vasbetonból vagy gipszkartonból gótikus boltozatot készíteni. Ezek az épületek nagyrészt a laikus ember elismerésére számítanak, de belül sokszor hihetetlenül üresek. Ha eltávolítanánk múltba hajló formáikat, csak tartalomnélküliséget kapnánk. Sajnos sok helyen sem a pap, sem a hívek, sem pedig az építész nem jutottak el arra a szintre, hogy felismerjék ezt. A másik irányzat – a helyes – más: ez az igazi építészet. Ez nem a konkrét formát utánozza, hanem a mögötte lévő lelkületet próbálja megérteni és továbbvinni. Vegyünk egy egyszerű példát. A románkori épületekhez hasonulván apró kövekből építkezik, súlyos, vaskos, tagolatlan felületet kapva általa. Az anyagok a természetes felé mozdulnak el. Ugyanis a cserép vagy a kő, ahogyan elpusztul, szépen belesimul a környezetbe; eggyé válik vele. Ez például a cserepet majmoló kátránypapírról nem mondható el. Nem a részletekre, hanem az egészre figyel oda. Az egészből születnek a részletek és nem fordítva. Miután láttuk a két jellegzetes megközelítési módot, nézzünk néhány korszakformáló épületet. Ezek természetesen mind-mind a második csoporthoz tartoznak. Balázs Mihály Kazincbarcikán és Fehérgyarmaton bizánci hatású, centrális terű, de hosszanti elrendezésű görög katolikus téglatemplomokat alkot. Az épületekben megfigyelhető az ikonosztáz átalakulása, mely inkább szimbolikusan és nem teljesen zárja le a szentélyt a templomtértől. Fejérdy Péter csepeli görög katolikus Szentlélek-temploma átmenetet képvisel a görög katolicizmus bölcsője, a keleti Bizánc, és a Magyarországot meghatározó nyugati, római katolicizmus között. Török Ferenc és Balázs Mihály enyhén archaizáló, lágymányosi Magyar Szentek Templomában a bensőséges, centrális templomtér és a téglalap alaprajzú plébániaépület párbeszédet folytat egymással. Fejérdy Péter és Balázs Mihály soproni Szent Imre-plébániatemploma felépítése és igényes részletképzése révén méltó a város gazdag építésztörténeti múltjához. Mindenképpen említésre érdemes – már csupán méretei folytán is – a miskolci avasi lakótelepen található Ferencz István által tervezett hatalmas jezsuita épületegyüttes. A mediterrán stílusú, téglából épült komplexum anélkül vált a lakótelep központjává, hogy csorbult volna liturgiai funkciója. Makovecz Imre organikus épületei a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a megújuló értelmiség szimbólumává váltak. A paksi és siófoki templom korszakalkotó és egész Európában egyedülálló. Ez a lendület azonban a későbbi százhalombattai, csengeri és pethőhenyei épületeknél megtört. Ezek már túl sablonosak lettek a „kemény-organikus” formajegyek erőltetett használata miatt. Nagy Tamás dunaújvárosi, sopronnémeti és balatonboglári evangélikus templomai ezzel szemben a hazai organikus építészet mérsékeltebb ágát képviselik. A létesítmények tojás alaprajzai a hívőknek a védelmezés és meghittség érzését adják és emellett komoly szimbolikus jelentésük is van. Pazár Béla Békásmegyeren egy nagyon szűkszavú, teljesen redukált, minimál templomot alkot. Itt az elemi tömeg és térszervezés, valamint az építőanyag – a nyers tégla – lesz a mondanivaló hordozója és az esztétikum forrása. A református létesítmények között talán csak egy figyelemre méltó alkotás van: Basa Péter Budakeszin található temploma. Az épület belsejében egyszerre képviseli a tradíciókat és alkot újat.
11
Ne éljünk abban az illúzióban, hogy „ideiglenes templomok” csak korunkban épülnek. Ilyen volt például az 1756ban épült budai görög katolikus Szent Flórián-kápolna elődje, ami 1750 és 1754 között állt. Hasonlóképpen ideiglenes épület állt a jelenlegi terézvárosi plébániatemplom, a budai Szent Ferenc Sebei-templom és számos más templomunk helyén.
18
Épületelemzések Az alábbiakban a tanulmány fő része, a különböző templomok jellemzése következik. Az épületek tájegységek szerint kerültek csoportosításra és azon belül is olyan logikával, amely segítségével egy autós- vagy biciklitúra során felkereshetőek. A budapesti templomok kerületek szerint vannak sorba rendezve. A térkép, valamint a képmelléklet hátul, a függelékben található. Az adott templomhoz tartozó képek sorszámát szögletes zárójelben közöljük.
I. Észak-Dunántúl Alpokalja Sopron – Jereván lakótelep – Szent Imre római katolikus plébániatemplom [1-4] Tervező: Balázs Mihály, Fejérdy Péter, Átadás éve: 1997 Sopron, 9400 Győr-Moson-Sopron megye, Révai utca 1. 1993-ban, Sopronban a Jereván lakótelep területére tervpályázatot írtak ki plébániatemplom építésére. A zsűri Fejérdy Péter és Fejérdy Tamás ötletét találta a legjobbnak. Megbízást adtak a továbbtervezésre, ami Balázs Mihály vezetésével zajlott. Az épület alapgondolata egy XVIII. századi – meg nem épült – evangélikus templom terve köré csoportosul (Fejérdy: 12). A komplexumban tudatos utalások vannak erre, természetesen újrafogalmazva ezt a modern építészet formanyelvével. A létesítmény a lakótelep szélén helyezkedik el, egy szép, fákkal szegélyezett tavacska közelében. Főhomlokzatát szemlélve elsőként a hengeres, süttői kővel burkolt templomtest tűnik fel. A kövek elhelyezése a tégláknál megszokott sorban történt, az építőanyagnak térplasztikai jellege nincs. Ezt a védelmező tömeget apró, keskeny ablakok osztják. Fölül fából formált lezáró részlet oldja a tömb merevségét. Ehhez az íves testhez szögletes, natúr téglatömeg csatlakozik, mely a plébániát és a kiszolgáló helységeket rejti magában. Ebből nő ki az épület tengelyét kijelölő aszimmetrikus, hegyes háromszög alakú torony. Borítása téglával, fedése titáncink fémlemezzel történt. A két fő tömeget fa felület köti össze. Ez előtetejével a kettő közötti éles váltást simítja el. A templom belseje kör alaprajzú, ám a padok hosszanti irányban vannak elhelyezve. A centralitás a közösségi lét megélését és a családiasságot hivatott szimbolizálni, míg a hosszanti elrendezés a katolikus liturgia kívánalmainak tesz eleget. A belsőben három oldalról karzat fut végig, a tér fedése magas, sátortetős forma, élén üvegsorral. A fedés fa tartógerendái és a fémlemeznek látszó eternit lapok a hívek számára is láthatóak. Az oltár, az ambó és a keresztelőkút egyszerű, fából készült formáikkal jól harmonizálnak egymással. A szentély hátsó falát lezáró öblösödésben, hangsúlyos helyen áll a tabernákulum. Felületén egy fa körvonalai bontakoznak ki, melynek ágait a szentség felé nyúló karok alkotják. Fölötte – kissé bizarr módon – egy kinyúló kéz hordozza az örökmécsest. A szentségház és az örökmécses Madarassy István alkotásai. A szentély hátsó falán lévő fa feszületet, valamint a templom védőszentjét – Szent Imrét – és szüleit – Szent Istvánt és Boldog Gizellát – ábrázoló festményt Somogyi-Soma László készítette. A keresztutat ábrázoló stáció-festmények a templomtér jobb oldalán helyezkednek el. Velük átellenben a templomtesthez oldalt egy kápolna csatlakozik. Tere egy téglalapból kiharapott negyedkör, melyet egyrészt az épület felépítése indokol, másrészt ez az elrendezés párbeszédet biztosít a kápolna és a templomtér között. Berendezése nagyban hasonlít a templomtérben látottakhoz, az egyetlen újfajta képzőművészeti alkotás egy Krisztust ábrázoló ikon. Sopron városa a XII. századtól művészetileg is jelentős templomokat alkotott. Most, a XX. század végén egy régiekhez méltó, új épülettel gyarapodott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 1997-ben a templom elnyerte a Soproni Városszépítő Egyesület elismerését.
19
Kisalföld Fertőd – Szent Kereszt római katolikus plébániatemplom [5] Tervező: Bihari László, Szabó István és Asbóth Kristóf, Átadás éve: 1985 Fertőd, 9431 Győr-Moson-Sopron megye, Fő u. 19. Hatalmas tömb. A teteje bástyaszerűen burkolja be. Mégsem zárt: hatalmas üvegfelületei enyhítenek ridegségén. Egy különálló fa harangláb tartozik az épülethez. A belső tér világos. Alaprajza szerint inkább centrális, de a padok elhelyezése hosszanti liturgikus teret jelöl ki. A tér lefedése acél tartórácsszerkezettel történt – akárcsak a kelenföldi és dunaújvárosi református templomok esetében. A fémszerkezet sötétbarna színű, akárcsak a körbefutó karzat fa korlátrácsai. A szentélyt lezáró három kép, valamint az oldalfalakon elhelyezkedő stációfestmények képzőművészeti színvonala kifogásolható. Jelenleg a karzatra egy orgona építését tervezik. A templom hátuljában egy bemélyedés található, amely szentélyként funkcionál abban az esetben, amikor nagyobb tömeg számára tartanak szabadtéri misét az épület mögötti kertben. Sopronnémeti – evangélikus templom [6-7] Tervező: Nagy Tamás, Átadás éve: 1997 Sopronnémeti, 9325 Győr-Moson-Sopron megye, Hunyadi u. A templom tornyát még a XIX. század második felében emelték, az épület azonban jóval később készült el. A falu lakosai ugyan a két világháború között összegyűjtötték a szükséges anyagiakat az evangélikus templom építésére, de a háború alatt ez a pénz eltűnt. A kommunizmus alatt a falu lakói még csak nem is gondolhattak új templomra, vallásuk gyakorlására a közeli iskolában létrehozott imaház szolgált. Végül 1994-ben sikerült lerakni az új templom alapkövét, a munkálatok pedig 1997-ben fejeződtek be. Az épület két fő részből áll. A régi, fehérre meszelt haranglábhoz csatlakozik az új, nyerstéglából emelt organikus templomtest. A két tömeg éles kontrasztot képez egymással. A templomtest henger alaprajzú, tetejét a tégla színével összeolvadó vörös cserép fedi. Az ovális testet keskeny ablakok osztják. A téglák sajátos rakási módja, textúrája az összetartozást, a közösség belső erejét jelképezi (Kuslits: 15). A fő tömeghez elöl és hátul egyegy hosszúkás nyúlvány csatlakozik. A hátulsó toldalék imateremnek és mosdónak ad otthont, az elülső pedig a tornyot köti össze a templomtérrel. Ez utóbbi fa keretezésű üvegfelületeivel és fém esőfogójával az épület formáját nagyban meghatározza. A belsőbe a régi torony alatt juthatunk be. A kapu felett az evangélikus templomokra jellemző „Erős vár a mi Istenünk” felirat olvasható. A fából készült ajtó kék üvegezése keresztet formál. Az egyszerű, kör alaprajzú templomtér hosszanti irányban van berendezve. A kupola szép faszerkezete, a meszelt fal és a tégla borítású padló természetességet sugall. Az úrasztala, a keresztelőkút és az ambó egy lépcsőfokkal emelkedik ki környezetéből. Fából készültek, kialakításuk egyszerű. Mögöttük deszkakereszt látható. Ezzel átellenben karzat kapott helyet; ötletes a rá enyhén ívesen vezető lépcső fa rácsozatának kiképzése. A templom kicsiny mérete ellenére meghatározó szereppel bír hazánk templomépítészetében. Igazi falusi templom, méltó párja a régieknek. Egy sikeres példa arra, hogyan lehet folytatni, befejezni egy régen elkezdett építkezést. Az építésznek – Nagy Tamásnak – egyébként személyes kötődése is van a faluhoz: édesapja itt volt kántor. Győr – Szentlélek római katolikus plébániatemplom [8-10] Tervező: Ráskai Péter, Átadás éve: 1987 Győr, 9024 Győr-Moson-Sopron megye, Szentlélek tér 1. A templom a nádorvárosi temető szélén áll, a Pápa felé vezető gyorsforgalmi út közvetlen közelében. A főút másik oldalán hatalmas lakótelep található, ez tette szükségessé a létesítmény építését. Az épületre 1984-ben Ráskai Péter kapott tervezési megbízást egy meghívásos pályázat eredményeként (Benkovich: 5). Ha a város felől közelítjük meg a templomot, először a plébániaépület temető felőli zárt tömegével találkozunk, majd ahogyan elhaladunk mellette, fokozatosan kinyílik számunkra (Ráskai: 27). Az íves épület fehér 20
tömegével és hengeres testű, félgömb tetejű, félig bevágott betontornyával illeszkedik a temető arculatához. Ez az arculat azonban – a templom ívessége ellenére – meglehetősen rideg és könyörtelen. Ezt a ridegséget, masszívságot csak fokozzák a templom belső ívétől lefelé ereszkedő beton tartóoszlopok. Ezek találkozásánál – az erő fókuszpontjánál – egy fakereszt helyezkedik el. Az épület belsejébe érve nem várt hatások fogadnak bennünket. Az előtérben Kákonyi Asztrik csodálatos seccoja készíti elő a belépést a megszentelt térbe. A szentély felé lejtő íves test egyszerre meghitté és otthonossá válik. A tető fagerendái a templom különböző szegleteiből tartanak az oltár felé. Emlékezzünk csak: ezeknek a gerendáknak a folytatásai voltak kint azok a rideg, beton tartóoszlopok, melyek a keresztnél futottak össze! Az íves karzat hátul található: hatalmas tömege hatékonyan növeli a létesítmény befogadóképességét. A templomtérbe oldalról és hátulról üvegablakokon keresztül szórt fény áramlik be. A meglehetősen egyszerű térszerkesztésű belső harmóniáját csak az zavarja, hogy a hátsó – karzat alatti – padokat a felső falazás és a tartóoszlopok kizárják a templom szerves egységéből. A templomhoz oldalt háromszintes plébániaépület, valamint iroda és sekrestye csatlakozik. A plébánia alagsorában hat hittanterem és egy nagy előadó szolgálja a hitoktatást (Benkovich: 9). A középső szint lakószint, a tetőtérben pedig közösségi termeket helyeztek el (Benkovich: 9). A templom alatti altemplom urnatemetővel, koporsós sírhelyekkel és ravatalozóval van ellátva. Az épület mögötti udvar eltolható üvegfalak segítségével a templomtérhez kapcsolható, így növelhető annak befogadóképessége (Ráskai: 27).
Zalai-dombság Sénye – kápolna [11-12] Tervező: Vadász György, Átadás éve: 2003 Sénye, 8788 Zala megye Az aprócska falu, Sénye közelében áll egy dombtetőn a kemence formájú kápolna. Szép kilátás nyílik erről a helyről közvetlen környezetére, a zalai dombokra. Az egyszerű belső teret meszelt téglák zárják. A padok a fal mellett helyezkednek el kör alakban. A rusztikus, fa oltár mögött egy majdnem a tetőig emelkedő kereszt alakú kivágás színes üvegtábláival világítja meg a belső teret. A kápolna csúcsát kör alakú üvegsipka zárja, tetején üvegkereszttel. Az ajtó mellett két oldalt élénk színű, modern képek díszítik a belsőt. A kápolna magántulajdonban van, de bármikor látogatható. Nemeshetés – Szent László római katolikus templom [184-186] Tervező: Török Ferenc, Átadás éve: 1973 Nemeshetés, 8925 Zala megye, Vörösmarty u. Nemeshetés kicsiny zsákfalu a zalai dombok között. Ahogyan behajtunk a településre, a házak között lassan felsejlik a nem mindennapi formájú templom. Az épület szögletes tömegét az egyik oldalán kiemelkedő, ferdén elmetszett tetejű félhenger tornya uralja. Ez a forma kisebb méretben, a főtengelyre tükrösen megismétlődik. A négyzet alaprajzú tömb egyik sarka lenyesett: itt helyezkedik el a bejárat, mely hatalmas lépcsőjével a külvilág felé mintegy kinyitja a templomot. A tömegalakításon kívül érdekes az építőanyag használatának a módja is. Az épület betonból készült, erőteljes függőleges sávozása a zsaluzás nyomait mutatja. Ezeknek a vertikális bordáknak horizontális tagolása is van; az egyes munkafázisok tudatos eredményei. Eredetileg a felület úgynevezett „látszó” betonnal készült volna: Itt a zsaluzás után végigmennek az egész falon és egy kalapáccsal leverik, összetörik a bordákat. Ettől a felület sejtelmes térplasztikai jelleget kap. A tervező rövid visszaemlékezése arról, hogy ez miért nem így történt: „Elkezdtem verni a bordákat egy nagy kőkalapáccsal, hogy megmutassam, hogyan kell. Döbbenten nézte az egész falu és amikor szóltam Attilának, az ácsmesternek, hogy így kell folytatni, akkor így válaszolt: »Nézd Feri, gyönyörűen kizsaluztuk az egész felületet. Ha akarod, üsd, majd mindig hozzuk neked a létrát, de mi nem nyúlunk hozzá« – így az utolsó fázist – hogy a beton faragott volta érvényesülhessen – nem tudtam velük elfogadtatni, mai napig így áll a templom kizsaluzva, a bordák letörése nélkül.” A külső megismerése után vessük tekintetünket a belsőre! Itt a főtengely az épület két sarka – a bejárat és vele átellenesen elhelyezkedő szentély – között húzódik; egyértelműen hosszanti elrendezést jelöl ki a liturgikus tér számára. Az ülőhelyek erre a tengelyre szimmetrikusak: a két padsor egymásra merőleges és negyed térrészben néz 21
a tér fókuszpontja, az oltár felé. A szentély pár lépcsőfokkal emelkedik ki a templomtérből. Az elhatárolódást azonban a tetőszerkezet is jelzi diszkréten: a szentély kezdetéig ugyanis a tető fokozatosan lejt, hogy aztán ott ismét fölfelé törhessen. A tér átellenes pontján, a bejárat fölött karzat található.
Velencei-tó környéke Székesfehérvár – Budai úti református templom [13] Tervező: Szigeti Gyula, Átadás éve: 2001 Székesfehérvár, 8000 Fejér megye, Budai út 113. Hatalmas sárga tömb vaskos toronnyal és az épület négy sarkában lévő támasztékokkal. Ez utóbbiak kissé nehézkessé teszik a templomot. A merevséget a két oldalt elhelyezkedő csúcsíves bevilágítók sikertelenül próbálják ellenpontozni, hiszen a tető szögletes kialakítása nem teszi ezt lehetővé. Szerencsésebb lett volna az íves szerkezet alkalmazása, mert ez – a csúcsívekkel harmonizálva – oldotta volna valamelyest a létesítmény zömök tömegét. A külső után a templomtér hatalmas meglepetést okoz. A négyszög alapú világos belsőben a szép fa tetőszerkezet, a modern hatású natúr fapadok és a fehér fal együttes játéka dominál. Kár, hogy a sötétbarna szószék és a Mózes-pad elüt ettől. Szintén sajnálatos, hogy a szószék nem szimmetrikus: egyik oldalán hiányzik a feljáró lépcső. Az oldalajtó belső, fülkeszerű kiképzése pedig nem veszi át a bejárat külső, íves tömegét. Az összhang hiánya annak tulajdonítható, hogy az anyagi lehetőségek kötöttsége miatt nem az építész fejezte be a belső tervezését. Szerencsére a módosítások nem tették tönkre a remek akusztikát. A templommal kapcsolatban fontos még megemlíteni a szentély alatt található urnatemetőt.
II. Dél-Dunántúl Dunántúli-dombság Csurgó – református templom [14] Tervező: Szigetvári György, Átadás éve: 2000 Csurgó, 8840 Somogy megye, Csokonai u. Az épület formája a mesebeli kastélyokat juttatja eszünkbe. A három torony kecsesen tör az ég felé. A fa, a fehér fal és a vörös cserép jól harmonizálnak egymással. A templom részletképzése igényes, viszont a tető és az ablakok kialakítása vitatható. A kopjafaszerű tartóoszlopok a közeli Nagybajom régi temetőjét idézik, ám teherhordóelemként való alkalmazásuk kissé szokatlan. A létesítmény tulajdonképpen az 1989-ben emelt, szintén ugyanezen építész által tervezett nagybajomi templom kiforrottabb, háromtornyos változata.
Balaton környéke Balatonfenyves – Árpád-házi Szent Erzsébet római katolikus plébániatemplom [15-17] Tervező: Török Ferenc, Átadás éve: 1977 Balatonfenyves, 8646 Somogy megye, Kölcsey u. 79. Puritán, nyerstégla borítású épület fém tetőszerkezettel és a bejáratnál tetőig futó üvegezéssel. Előtte Szent Erzsébet stilizált szobra áll. Az alkotás Till Aran szobrászművész munkája. A templomot egy 1993-ban készült – szintén Török Ferenc által tervezett – fém harangtorony mozgalmas tömege egészíti ki. A világos belsőt a fa lambériával borított hatalmas tetőszerkezet, a modern, lelógó lámpák, valamint az egyszerű, natúr fapadok határozzák meg. Kétoldalt égetett agyagból készült keresztút látható. Ennek érdekessége, hogy a stációk csak Krisztus fejét ábrázolják, különböző arckifejezésekkel és csupán egy-egy szó van alájuk írva. 22
A keresztút, az oltárkereszt, az angyali üdvözlet, valamint a „Szent Antal Jézus előtt” ugyancsak Till Aran alkotásai. Az oltár a templomtér közepén, az épület hossztengelyére merőlegesen helyezkedik el. Az áldozat helye mögött található a gömb alakú tabernákulum, amely Bossányi Elemér alkotása. A bejárattal átellenben kapott helyet a karzat és vele együtt az orgona. Fölöttük Tari Miklós modern, fém feszülete látható. Az épületről összességében elmondható, hogy bár külseje nem túl fantáziadús, minden hiányosságáért kárpótol minket a belső. Ráadásul azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy – amint az kívülről is látható – az építtető igen szerény költségvetésből volt kénytelen gazdálkodni. Balatonboglár – evangélikus templom [18-21] Tervező: Nagy Tamás, Átadás éve: 1999 Balatonboglár, 8630 Somogy megye, Hétház u. 17. Egy hatalmas evangélikus szórványgyülekezet központját alakították ki röviddel az ezredforduló előtt Balatonbogláron, ennek eredményeként épült fel a templom és a lelkészlakás (Somogy-Zalai…: 3). Az elhelyezés azért is szerencsés, mert nyáron sok ember fordul meg itt és ily módon a szakrális tér az ő igényeiket is ki tudja elégíteni. A létesítmény kecses íveivel magával ragad. A henger alakú templomtesthez egy másik, felfelé szűkülő henger, a torony kapcsolódik. A főtestet két oldalról íves tömeg veszi körül: ez a sekrestyének és a közösségi termeknek ad helyet. A terméskő és fa alkalmazásával az épület szép arculatot kap, miközben diszkréten illeszkedik parkos környezetébe. A kőfal, a torony és a keskeny ablakok erdélyi erődtemplomokra emlékeztetnek (Klein-Lampel-Lampel: 205). A toronyból Kotsis Iván híres, harmincas évekbeli, kubusokból álló temploma látható, amely hasonló szemléletet sugall: ez is egyfajta erődítmény, nyugodt menedék a külvilág zajában. A templomnak kettős üzenete van az építész szerint: „oltalom és nyitottság” (Ferencz-Nagy-Turányi: 104). Az ellipszis alakú, világos belső egyszerre adja a felszabadultság és meghittség érzetét. Egyaránt testesíti meg a védelmet és a külvilág felé való nyitottságot. A faszerkezet igényes kialakítású. A finom vonalú, modern fapadok egyszerűséget sugallnak. Ez is volt az építész szándéka: egyfajta paraszti lócát akart megidézni, melyet régen egyszerű eszközökkel, házilag készítettek (Kovács: 15). Az egész belsőre a berendezés függőleges és vízszintes sávozása jellemző. A templomtér kiváló akusztikával bír, nem is használnak elektromos erősítést. Rendszeresen tartanak itt zenei előadásokat, így a létesítmény egyben a környék kulturális központja is. A két oldalsó kiszolgáló helyiség – a sekrestye és a közösségi terem – felső betonozásánál meghagyták a fa zsaluzat nyomát, így az is valamelyest a fához hasonul. A szentély keleti tájolású, a hajnali órákban csodálatos a két ponton felfüggesztett finomvonalú deszkakereszt megvilágítása. Az ajtó kivágása is ehhez igazodik: a kék üvegezés szintén egy keresztet formál akárcsak a sopronnémeti evangélikus templom esetében. Az építész a kivitelezés finomsága érdekében elkísérte az asztalost a fűrésztelepre, hogy a lehető legodaillőbb gerendákból jöjjön létre ez a párbeszéd az ajtó és a feszület között (Kovács: 15). Hátul a karzaton az Apokalipszis utolsó könyve van faháncstextilre festve. A szöveg homályosan van írva, hiszen azt nem lehet szó szerint értelmezni – ez egy finom kis oldalvágás egyes mostani szekták tevékenysége felé. Az épület a 2002-es 8. nemzetközi építész kiállítás magyar pavilonjában képviselte hazánkat Ferencz István, Nagy Tamás és Turányi Gábor egyéb létesítményeivel együtt. Ábrahámhegy – Szent László római katolikus templom [22] Tervező: Török Ferenc, Átadás éve: 1984 Ábrahámhegy, 8256 Veszprém megye, Patak u. Középkori falusi templomokat idéző épület. Egy főhajóból és egy mellékhajóból áll. A hiányzó mellékhajó felőli oldalon bújik meg a torony. Az aszimmetrikus kialakításnak köszönhetően az épület belső tere elsőre talán furának tűnhet. A mellékhajó a padsornak, a főhajó pedig a karzatnak ad helyet. A karzat magasított falából gerendázat fut fel a mellékhajó tetejére. Ily módon a tér egyik oldalon nyitott a főhajó felé, a másik oldalon pedig a templom teteje zárja le. Az esztétikai funkción kívül ez meghittséget is teremt: a megemelt főhajó falán sejtelmesen áramlik be a fény. Az épület tulajdonképpen egy jó értelemben vett betlehemi istálló, falusi környezetben kicsiny házak között épült, nem akar hivalkodni. 23
A belsőben a modern testű, lelógó üveglámpák és a sötétbarna fa-fehér fal páros a nyolcvanas évek belsőépítészeti hangulatát idézik. Révfülöp – Szent József római katolikus templom [23-25] Tervező: Török Ferenc, Átadás éve: 1982 Révfülöp, 8253 Veszprém megye, Káli út 58. Egy idős hölgy adományozta vincellérház alapjára épült fel a kápolna. Nem sok templom büszkélkedhet azzal, hogy saját bejáratú borospincéje van, ez viszont igen. Sajnos azonban már megépülése után néhány évvel kivágták a körülötte lévő szőlőt, így a pince nem töltheti be nemes „liturgiai” funkcióját, a misebor készítését. De nézzük magát az épületet! Az első, ami szembetűnik rajta, a hatalmas üvegfelület és a magas, felfelé keskenyedő torony. Ez utóbbi vörös, almádi homokkőből épült. Jellegzetességét az elején található kereszt kidomborodás és a harang számára készült, középkort idéző félköríves nyílás adja (Rév: 85). Ezzel éles kontrasztot képez a torony tövében álló fehér Szent József-szobor. Az alkotást Tari Miklós készítette süttői márványból. A szobornál találkozik a fő tömeg két vége: az alapozást követő „egyenes” és az attól eltérő „lenyesett”. A tömb üvegfelületei farácsozattal tagoltak. A kápolna mérete már a tervezéskor adott volt: nem haladhatta meg az eredi pince méretét, melyre épült. Az építész válasza erre az volt, hogy egy hatalmas üvegfelülettel felnyitotta a tért, így az nagyobbá vált. Ez a tömeg követi az előírt kicsiny területet, de a terasz már továbbnyúlik. Itt padok helyezkednek el, így nyáron a templom ajtajának kinyitásával növelhető a liturgikus tér. A szentély az üveggel borított oldalon van, a tabernákulum a harangtorony aljában lett kiképezve. Bár a templom körül már kivágták a szőlőt a közelében lévő, rá boruló diófa még mindig áll. Mindenképpen érdemes megnézni egy tavaszi vagy nyári napon. Egyik legszebb templomunk. Siófok - Töreki – Szent Pál római katolikus templom [26] Tervező: Ripszám János, Átadás éve: 1990 Siófok – Töreki, 8600 Somogy megye, Diófás út Nem kimondottan szép, de ötletes, helyes kis templom földig érő tetővel és ormótlan szimbolikus toronnyal. Örülhetünk neki, hogy nem hatalmas méretekben, monumentális betontömbként valósult meg. A templom báját fokozza a kert, melyet nem kerítéssel, hanem sövénysorral választottak le az őt körülvevő világtól. Siófok – evangélikus templom [27-30] Tervező: Makovecz Imre, Átadás éve: 1990 Siófok, 8600 Somogy megye, Fő u. 220. Ha a főbejárat felől szemléljük az épületet, rögtön feltűnik annak jellegzetes formája: a torony fából készült szárnyai, a csúcsíves kapu és a tetőszerkezet két oldali felfutásai a Szentlelket szimbolizáló galambot jelenítik meg. Máshogyan tekintve a templomra azonban egy kedves, süveges, szárnyasszemű öregembert pillanthatunk meg (Szalai: 14). A tervező – Makovecz Imre – az organikus építészet kiemelkedő, vezető egyénisége, nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is. Építészetére jellemző a természetes anyagok használata, amit nemcsak az épület külsején, hanem a belső térben is tetten érhetünk: a fa tetőszerkezet és a fapadok jól harmonizálnak a fehér falakkal, miközben a meghittség és felszabadultság érzését sugározzák. A főhajó tengelye – mely keleti tájolású – és a rá merőleges bejárat-ablak tengely egy keresztet rajzol ki. Ezt fedi le a tetőszerkezet, mely erős íveivel egy védelmező hajót formál. Az oltártól egy felfelé futó kapumotívum vezet el a feltámadt Jézusig. Ez nem más, mint a szeretet útja, melynek során ajtókat kell kinyitni, hogy eljussunk a tökéletességhez, Krisztushoz. Az út az oltárnál kezdődik, hiszen áldozatra van szükségünk, hogy elinduljunk: fel kell áldoznunk a bennünk lakozó rosszat, hogy átalakítsuk azt feltétel nélküli szeretetté. A Krisztus-szobor Péterffy László alkotása, a templombelső pedig Mezei Gábor belsőépítész tervei alapján készült. Az építkezéshez a faanyag nagy részét Siófok finn testvérvárosa, Oulu adta. 24
Siófok – Szent Kereszt római katolikus templom [31-32] Tervező: Hent László, Átadás éve: 1998 Siófok, 8600 Somogy megye, Darnay Kálmán tér A templomot szemlélve rögtön feltűnik karcsú tornya, ferdén elmetszett tetejével. A keskeny-magas ablakok, a harang vízszintes faléc takarása, valamint a magasabb oldalon kiugró hatalmas acél kereszt modernné teszik. Ehhez kapcsolódik a főtest tíz méter sugarú félhenger alakja, mely százhúsz hívőnek kínál ülőhelyet a templomtérben és negyvennek a karzaton. Az épület oldalról nézve kimondottan tetszetős, a főbejárat felől azonban túlságosan is erős, monumentális: az oszlopsorral felosztott előtető az ókori templomokra emlékeztet, melyből idegenként emelkedik ki a modern torony.
A Duna partja Dunaújváros – református templom [33-35] Tervező: Szabó István, Átadás éve: 1985 Dunaújváros, 2400 Fejér megye, Szent István u. 7. Az épület koncepciójában, szerkezetében hasonlít a néhány évvel korábban emelt budapesti Ildikó téri református templomhoz. Ugyanúgy horganyzott acél térrácsszerkezetet alkalmaz, mint budapesti társa; ez ipari jelleget ad neki. A nyolcvanas években ugyanis az építkezés alapkövetelménye volt, hogy a templom „Dunaújváros vas és acélipari jellegét tükrözze”. Ez nem is lett volna olyan nagy gond, ha az akkori vezetés a város szívében, a lakótelepek között jelölte volna ki a létesítmény helyét. Ekkor izgalmas formájával egy kis színt vitt volna az egyforma panelházak világába. Azonban, mivel az előző rendszer nem volt túlságosan egyházbarát, az építkezés helyét a félreeső régi faluban jelölték ki. Ennek a környéknek a kis házai és két régi temploma iránt az új alkotás enyhén szólva érzéketlen; nem itt volna a helye. De milyen is maga a templom? Egyszerű formából, egy élére állított kockából jött létre, melynek két szemközti csúcsát lemetszették. Az így kialakított párhuzamos felületek üveggel vannak borítva; innen kapja a templom a természetes fényt. Az utca felé néző síkon helyezkedik el a bejárat. A kocka vékony alumínium burkolatú alapjától és az üvegfelületektől eltekintve réz borítást kapott. Felső csúcsán egy református csillag látható. Az épületet ötletes, egyszerű fém harangláb egészíti ki, hátul pedig gyülekezeti termek, iroda és paplak csatlakozik hozzá. A létesítmény formájából adódóan nagy légterű, centrális belsővel rendelkezik. A tér közepén egy modern, orgonára emlékeztető csillár nyúlik le. Ezt a Dunaújvárosi Vasmű ajándékozta a gyülekezetnek. A belső fém térrács szerkezete itt is református csillagot formál, akárcsak kelenföldi társánál. Ez az épület azonban nem tud akkora felszabadultság-érzetet nyújtani, hiszen a térrács itt nem fehér, hanem szürke, és a mögötte található kék hőszigetelő anyag is nyomasztó hatású. Ha már a hőszigetelésnél tartunk, meg kell jegyezni, hogy ez gyakorlatilag hiányzik a templomból. A fém épület nyáron meleg, télen pedig jéghideg. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy a keret nélküli bejárati üvegajtók nincsenek pontosan illesztve. Mivel emiatt befújt a szél, télen pedig beesett a hó, az előtér végét újabb ajtókkal látták el. Ezek faszerkezetes tömege azonban nem szerves része a templomnak, ezért tovább rontják a már amúgy sem túl sikeres összhatást. Összességében a templomról elmondható, hogy vannak benne jó ötletek, csak nem a faluba, hanem a lakótelepi övezetbe kellett volna építeni. Ugyanígy újragondolandó a belső színezése is, hiszen a tér alakjánál fogva felemelő élményt tudna nyújtani, ha nem lenne ilyen komor árnyalatú.
25
Dunaújváros – evangélikus templom [36-38] Tervező: Nagy Tamás, Átadás éve: 1996 Dunaújváros, 2400 Fejér megye, Szilágyi Erzsébet u. 34. A templom már messziről feltűnik hegyes tornyával, mely egyetlen ívvel, minden törés nélkül rügyként nő ki a földből. A torony alsó felét tégla borítja – akárcsak az épület többi részét – a tetejét pedig hajlított vörösrézlapok fedik. Ehhez kapcsolódik az íves, téglából készült, erdélyi erődtemplomokra emlékeztető templomtest. Ezt elölről sík metszi, így egy tagolt üvegfelülettel rendelkező homlokzatot kapunk, mely az épület bejárata is egyben. A komplexum ívét azonban nem töri meg a lemetszés, hiszen az ellipszis forma folytatódik a létesítmény templomtesthez kapcsolódó téglakerítésében. Ily módon létrejött egy előkészítő, átmeneti tér a külvilág és a szent tér között. Az alaprajz tojás formája jellemző Nagy Tamás későbbi – sopronémeti és balatonboglári – templomaira is. A tojás az élet szimbóluma. A templomudvarban álló, gyerekeknek készült kerek házacska pedig a tojás csíráját, az élet születését jelképezi (Klein-Lampel-Lampel: 192) Az egyszerű belső csöndre int. Modern, világos fapadok, fa tetőszerkezet és téglából készült oldalfalak alakítják arculatát. Ez utóbbi a monotonitást csökkentve, a régi katedrálisok tartóoszlopaira játszik rá szögben elforgatott, cikkcakkban elhelyezett tégláival. Jellegzetes a templom tengelyében elhelyezkedő három modern csillár is, melyek – evangélikus templomhoz szokatlan módon – enyhe bizánci hatást keltenek. A belső teteje az oltár felé fokozatosan lejt. A mögötte lévő falat fehérre meszelték. Díszítését csupán egy egyszerű, natúr fakereszt szolgáltatja. A templomtér néhány kisebb oldalsó ablaktól eltekintve a világítást hátulról, a bejárat irányából kapja. Itt helyezkedik el a karzat is. A templomhoz oldalt gyülekezeti terem, parókia és lelkészlakás kapcsolódik. A gyülekezeti terem összenyitható a templomtérrel egy-egy nagyobb ünnep alkalmával (Nagy: 79). Az épület a 2002-es 8. nemzetközi építész kiállítás magyar pavilonjában képviselte hazánkat Ferencz István, Nagy Tamás és Turányi Gábor egyéb létesítményeivel közösen. Paks – Szentlélek római katolikus templom [39-41] Tervező: Makovecz Imre, Átadás éve: 1991 Paks, 7030 Tolna megye, Hősök tere Paks két dologról híres: itt található hazánk egyetlen atomerőműve és az egyik legszebb modern templomunk. A templom alapjában véve kicsi, ám tömegalakításának köszönhetően mégis monumentálisnak hat. Az épület már messziről feltűnik gótikus hatású, hármas tornyával, mely hatalmas lendülettel és könnyedséggel tör az ég felé. A középső tornyon kereszt, a két szélsőn pedig nap és félhold helyezkedik el. Ezek – habár valamelyest rivalizálnak a középsővel – egyek vele és nem emelkednek föléje. A nap és félhold – a világosság és sötétség, a férfi és nő – a jin-jang egyensúlyban álló ellentétét jelenti: egyik sem lehet meg a másik nélkül (Makovecz...: 205). A két szimbólum azonban a honfoglaló pogány magyarság két fejedelmét is jelöli. A szakrális fejedelemnek – a kündünek – a napkorong, a hadak fejedelmének – a gyulának – pedig a holdsarló a jelképe (Rosner: 13). Van azonban egy erős csúsztatás a jelképek használatában: azzal, hogy a két szélső torony a kereszt felé fordul – mintegy erősítve azt – és közös alapokból, gyökerekből táplálkoznak, azt a benyomást keltheti, mintha az ősi magyar hit a kereszténység alapja, támasza lenne. Ez a gondolatkör nagyon szép, csak az a baj, hogy nem igaz! Az épület ősi magyar jelképeket használ, csak kérdéses, hogy ezek mennyire értelmezhetők helyesen egy más környezetbe átültetve, ugyanazok a jelképek maradnak-e? A létező, meglehetősen mély keresztény szimbólumrendszert „lecserélése” is vitatható. Ettől azonban még a templom nem válik „pogány áldozati” szentélyé, mint ahogyan azt sok ellenzője kijelentette. Csupán arról a bátortalan felvetésről van szó, hogy összességében a két évezredes keresztény – és az előtte lévő szintén nem rövid múltú zsidó kultúra – talán teljesebb és mélyebb eszmerendszert épített ki, mint a tervező maga. E kis gondolati kitérő után nézzük tovább az épületet! A harangláb különáll magától a templomtól: hatalmas függőleges kiterjedése mintegy előkészítője a szív alakú templomtestnek. Az egész épület könnyed, felszabadult, íves. Ezt a harmóniát csak erősíti a palakőből készült borítás, mely az egész tornyot és a templomtestet befedi. Az épülethez oldalt két fából készült, kiterjesztett szárnyú angyalszobor csatlakozik. Ők a 26
világosság és sötétség angyalai, a keresztény szimbólumrendszer fontos alakjai. A két angyalszobor tulajdonképpen a két oldalsó torony kiegészítő-ellentét játékába kapcsolódik be. A tulipán alakú, íves templomtest az anyaméh. Nincsenek falak, melyek elhatárolódást jelentenének a külvilágtól: az épület kapocs az ég és a föld között. Az alaprajz a magyar népművészet jellegzetes motívumát használja: két szimmetrikus S betűből épül fel (Makovecz...: 205). Jóllehet védelmező ez a tömeg, azonban mégsem hat zártnak: a torony mögötti hatalmas üvegfelület hívogatóan nyit felénk. A templom belsejébe érve az oltár fölött a feltámadt és dicsőséges Krisztus szobrát pillantjuk meg. Kezét dicsőítésre tárja szét. Jézus két oldalán egy-egy angyal látható szintén dicsőítésre tárt karokkal. A szobrok Péterffy László alkotásai. A szentély belsejét szív alakú üvegezés világítja meg, középen egy sárga ősi magyar motívummal. Este a világítást felfelé irányított lámpák szolgáltatják, amelyek fényét a fa bensőségesen tükrözi vissza. A sötét fapadok formájukkal harmonizálnak a világos fából készült organikus belsővel. Figyelemre méltó a templom szépen hajló hajószerű faszerkezete a felső üvegezés környékén. Az ívelt gerendák az emberi test bordázatát juttatják eszünkbe. A templom tulajdonképpen egy emberi test. Ez a szimbólum kibővíti azt a keresztény hitelvet, mely szerint az ember teste a Szentlélek temploma. Ezt a belső harmóniát bontja meg valamelyest a bejárat közelében elhelyezkedő két fa tartóoszlop. Jelenlétük azonban nem annyira bántó, köszönhető ez annak is, hogy tetejükből ágak nőnek az ég felé. Az oszlopok tövében egy Mária- és egy József-szobor helyezkedik el. Kérdéses viszont a hátul található két keresztelőfülke létjogosultsága, amelyek körkörös tömege – annak ellenére, hogy egybenyitható a szentéllyel – nem szerves része a templom belső egységének. Nem kellett volna egy újabb, zárt védelmező közeg, hiszen ennek a funkciónak eleget tesz az égboltként fölénk hajló anyaméh-belső! Ráadásul egy templomban egy keresztelőfülke bőven elég. A bejárattól szétnyíló két szemközti falon fémből megmunkált keresztút látható. A templomot feltétlenül érdemes meglátogatni, csak arra ügyeljünk, hogy ezt lehetőleg napsütéses időben tegyük: ekkor tud ugyanis a belső igazi, teljes erejével hatni ránk. Ha lehetőségünk nyílik rá, akkor a kirándulást tavaszra szervezzük!
Mecsek és Villányi-hegység Komló - református templom [42] Tervező: Tillai Ernő, Átadás éve: 1978 Komló, 7300 Baranya megye, Bajcsy-Zsilinszky u. 7. Terméskőből készült, fehérre meszelt homlokzattal rendelkező épület. Elöl fa háromszögmotívum veszi közre az ajtót, mely fent református csillagban végződik. A tömeget oldalt keskeny ablakok osztják. Az épület az iparváros többi háza közé simul be egyszerű építészeti megvalósításával. Pécs – Postavölgy – Szent László római katolikus templom [43-44] Tervező: Getto József, Átadás éve: 1981 Pécs – Postavölgy, Baranya megye, Postavölgyi út. Alulról ferdén elmetszett hatszögnek tűnő, tört csigavonalas létesítmény. A merev főtömbből csak egy kicsiny, vékonyka kereszt emelkedik ki, elárulva ezzel az épület szakrális funkcióját. A domboldalban épült templom hosszú lépcsői előkészítik az utazás során a megérkezést a megszentelt térbe. Fém keretes üvegajtók fogadnak minket, a zárt tömb egyszerre nyitottá válik. A világos belsőben az oltárt négy oldalról fogják közre a modern padok. A süttői márványból készült oltárt sötét farácsozat fedi csipketerítőt mintázva (Rév: 81). A hatszög alapú belső egyik oldalán helyezkedik el a karzat. Fehér falazású homlokzatán modern plasztikákban jelenik meg a teremtés hat napja. Ezek jobbról bal felé haladva egyre bonyolultabb, finomodó formában láthatóak, ahogyan az alkotás folyamata is játszódott. A hetedik nap – a pihenés – a többi szimbólumtól elválasztva, azoktól szögben elfordulva jelenik meg. Az oltár mögött, kissé balra található a tabernákulum, melynek kristályszerű tömege élesen kiemelkedik a templom többi berendezéséből. 27
A gyóntatófülke sötét farácsozata az oltárt idézi. A belsőt acél tartórács-szerkezettel alátámasztott betongerendák egészítik ki (Rév: 79). Erről modern formálású, hármasszimmetriájú lámpák lógnak. Sajnálatos módon a szentképek, a barokk feszület és a Szűz Mária szobor megbontják a belső tér harmóniáját. Ezek nem az eredetileg eltervezett berendezés részei, később helyezték ide őket. A létesítmény a dombtetőről megközelítve egészen más képet nyújt, mint a völgy felől. Innen ugyanis nem egy merev hatszöget, hanem egy csigavonalból kiemelkedő keresztet láthatunk. Csodálatra méltó az épületben, hogy egy ilyen durva tömb milyen szépen ki tud tárulkozni lassan, a megközelítés folytán. Aki meg szeretné nézni, annak mindenképpen az javasolható, hogy közelítse meg a templomot a völgy és a dombtető felől is, mert más-más képet nyújt a két irányból. Kozármisleny – Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei római katolikus zarándoktemplom [45-46] Tervező: Viczencz Ottó, Átadás éve: 1997 Kozármisleny, 7761 Baranya megye, Széchenyi u. 2. A templom egy tervezett kolostoregyüttes első ütemeként épült fel. A tervezés éve 1993; az alapkő letételére 1994-ben, a felszentelésre pedig 1997-ben került sor. A létesítmény bordázott, csúcsíves testéhez egy íves, négyes osztású, hegyes torony kapcsolódik. A zárdaépület oldalt csatlakozik, csúcsíves ablakaival valamelyest átvéve a templom tömegét. Hátulról nézve azonban a templom élesen különválik a kolostorépületektől. Jól látható innen a szentély kidomborodó, hátsó íves tömege. A bordázott test kis dombnak vagy élőlénynek tűnik, mely most emelkedett ki a földből. A létesítmény tetejét – annak organikus stílusa miatt meglepő módon – vörösesbarna kátránypapír borítja. A belsőben a fehér fal és a natúr fa tetőszerkezet együttes kompozíciója a meghatározó. A csúcsíves, hosszhajós templomtér egyik végén karzatot, vele átellenben pedig archaizáló szentélyfülkét találunk. Ez utóbbit barokk stílusú szobrok díszítik, sötét tömegét élesen kiemeli a körülötte lévő üvegfelületek világos teste. A homályos, sugárirányú mintákkal díszített ablakok Szilágyi András üvegművész alkotásai. A szentély alatt altemplom található. A főhajóhoz a bejárat felőli jobb oldalon egy mellékhajó kapcsolódik. A templomegyüttes arányait nézve érezzük, hogy az nagyban meghaladja a falu kicsiny léptékét. De valószínűleg ez is volt a cél. Hiszen zarándokhelyet vagy zárdát célszerű olyan helyen létesíteni, ahol a hívő mentes lehet a hétköznapi élet nyüzsgésétől. Beremend – Megbékélés kápolna <evangélikus, református és római katolikus> [47] Tervező: Csete György, Dulánszky Jenő, Átadás éve: 1998 Beremend, 7827 Baranya megye, a falu szélén található Beremend kicsiny település, Pécstől nagyjából harminc kilométernyire délre, a horvát határ közelében. A falu egyetlen nevezetessége a cementgyár volt – egészen mostanáig. A balkáni háborúk befejeztével és a második világháború utáni német kitelepítések ötvenedik évfordulója alkalmából ugyanis egy kicsiny kápolnát emeltek a falu szélén. Az épület egy nyíló bimbó alakú templomtestből és két kecses, rügyre emlékeztető hegyes toronyból áll. Szerkezete alapján a szintén Csete György által tervezett ópusztaszeri erdők templomával rokon, ám mégis más hatású. A beremendi kápolna ugyanis betonból épült és nem fából, mint ópusztaszeri társa. Bár rajzolata alapján légies lenne, az építőanyag és a kivitelezés mégis módja brutális hatást kelt. Az egyik torony két sebbel Horvátország felé tekint. A másik torony kivágásai Németország felé néznek. Az alsó sebeket szögesdrót kapuk borítják. Az épület előtt hatalmas, vékony kereszt van erőteljesen leszúrva a földbe. A kápolna belsejében semmilyen díszítés nincsen, az oltár is csak összeácsolt fémgerendákból áll. Az oltár mögötti élénk színű zászlók a horvát, magyar és német múltnak állítanak emléket; Csete Ildikó alkotásai. A belső a nyíló betonszirmok közötti üvegezésen keresztül kapja a megvilágítást. A templom a település szélén, egy domboldalon található. Egyfajta zarándokhely ez, ahová emlékezni és békéért imádkozni járnak az egykori meghurcoltak. A sebből új rügy, a rügyből pedig új élet fakad… 28
III. Budapest és környéke Budapest Budapest – Rózsadomb – Kapisztrán Szent János római katolikus templom [48-51] Tervező: Say-Halász Antal, Átadás éve: 1948 Budapest II., Tövis u. 1/a. A templomot a második világháború során megsemmisült Veronika utcai kápolna helyett emelték. Jóllehet a háború után épült, stílusában inkább az előző korszakhoz, a római iskola építészetéhez tartozik. A kívülről háromhajósnak tűnő épület jellegzetességét oldalt elhelyezett tornya adja. Ennek lapos tetejéről négy vasbeton pillér indul ferdén felfelé a sarkakból egy keresztben találkozva, ily módon rájátszva a régebbi templomok csúcsíves tornyaira. A komplexumhoz a torony oldalán rendház és hittantermek kapcsolódnak. Az épület stabil, terméskővel megtámasztott alapzaton áll, ami növeli bennünk védelmező erejének érzését. Belépve a templomtérbe észrevesszük, hogy az épület valójában nem háromhajós – hiszen belsejét nem osztják oszlopok három részre – hanem csarnoktemplom. A kívülről főhajónak gondolt rész tetejét – meglepő módon – üvegablakok borítják. Az ablakok mintáját Kontuly Béláné tervezte. A templomtér keresztirányban hat részre van osztva, melyeket felváltva egy-egy tetőig nyúló freskó, vagy két-két stáció ural. Az egységes stílusú freskókat többek között Molnár C. Pál, Pleidell János és Szilágyi János készítették. A szentély megvilágítását a vakolt azbeszt lapok között beáramló sárgás fény teszi meghitté. Az épület egésze a templom védőszentjének – Kapisztrán Szent Jánosnak – alakja köré csoportosul. A feljáró lépcsővel szemben a szent evangéliumot tartó kovácsoltvas alakja fogad minket. Az alkotás Kákonyi István munkája. A szentély hátsó falát Kontuly Béla freskója tölti be, melyen Kapisztrán Szent János misét mutat be a nándorfehérvári győzelemért. A templom átellenes pontján, a karzaton a szent életútját bemutató secco helyezkedik el. Az alkotás Jeges Ernő keze munkáját dicséri. A belső szokatlan díszessége annak köszönhető, hogy az egyházközség munkához kívánta juttatni az akkor megbízás nélkül maradt képzőművészeket (Rév: 37). Ez azonban olyan alkotásokban gazdag templomteret eredményezett, amely átvette a meghatározó szerepet a szerkezeti arányok esztétikájától, szembefordulva ezzel a római iskola eredeti belső puritanizmusával. Budapest – Óbuda – Szentháromság római katolikus plébániatemplom [52-53] Tervező: Perczel Dénes, Átadás éve: 1984 Budapest III., Vörösvári út 110. A Vörösvári úton egy adományozott telken ideiglenes templom épült 1948-ban. Az idő múltával hatalmas lakótelep létesült a környéken, így mivel a régi épület befogadóképessége már nem volt elegendő, annak átépítése mellett döntöttek. Az új templomot 1984-ben szentelték föl. Az épület jellegzetes alakjával emelkedik ki környezetéből. A főtömb és a keskeny bejárati rész ferde tömegének találkozásánál, az ajtó fölött helyezték el a templom harangjait. A szokatlan formák játékát a szentély háromszögként kiemelkedő hatalmas üvegfala fokozza. Ez utóbbi tetejére került fel a messziről is szembeötlő fém kereszt. A markáns utcafronttal ellentétben a templom hátulról teljesen jellegtelen, besimul a lakótelep kiszolgáló létesítményeinek monoton arculatába. A belsőt a modern, barna műbőrborítású fémpadok, az érdekes tetőszerkezet és az arról lelógó lámpák uralják. A szentély hátsó falát fölülről, a hívek oldaláról hatalmas üvegfelület világítja meg. Az itt lévő feltámadást megjelenítő festményt, valamint a templomtérben körben elhelyezkedő fém stációsort az építész – Perczel Dénes – készítette.
29
Budapest – Békásmegyer – Boldog Özséb római katolikus plébániatemplom [54-58] Tervező: Csaba László, Átadás éve: 1987 Budapest III., Lékai bíboros tér 8. A templomot szemlélve rögtön feltűnik annak szép formája: az építmény négy sarkába lefut a tető, az oldalfalakat pedig hatalmas üvegfelületek képezik. Két szomszédos fal közepén helyezkednek el az épület alakjához jól illeszkedő csúcsos tetejű ajtók. Habár a tetőt és az üvegfelületet semmi sem tagolja és díszíti, mégsem monoton hatásúak a zseniális tömegalakításnak köszönhetően. A templomhoz oldalt közösségi ház kapcsolódik, ahol hittantermek, vendégszobák találhatók, valamint konyha az agapéhez és pingpong-asztal a felszabadult közösségi élethez. A komplexumot füves terület és családi házak veszik körül. Nemcsak hogy jól beilleszkedik közéjük, hanem díszévé is válik a környéknek. A hatalmas belső tér jól megvilágított és harmonikus: egyszerre önti el a hívőt a felszabadultság és a meghittség érzése. A templom mondanivalója mindenki számára egyértelmű. A betérőt a téralakítás fölfelé, a végtelen Isten felé emeli (Csaba: 21). A tető faszerkezete mind tömeg-, mind színhasználatában szépnek mondható. A precíz szerkesztésű gerendák az épület négy sarkában futnak össze, jelezve ezzel, hogy a katolikus hit alapja a négy szegletkő, a négy evangélium. Azonban nem csak itt használt fát az építész: ebből készültek az egyszerű formájú padok, az oltár és az ambó is. Utóbbi kettőt modern faragás díszíti, mely Kopp Judit munkája. Az áldozat helye fölé fehér kereszt lóg be, tetején töviskoszorúval. Mögötte található a karzat. A hatalmas üvegfelület szórt fényt biztosít a szentély számára, sötétben pedig diszkrét neonvilágítás veszi át a természetes fény szerepét. Körben színes üvegablakok formájában megtalálható a tizennégy stáció. A jó szín és formahasználatú alkotásokat Mohay Attila iparművész készítette Pleidell János festőművész tervei alapján. A stációk az üvegfalba ágyazottak, amely enyhén barnás színével nem töri meg azok hangulatát. A belső négyszáz főnek biztosít ülőhelyet, de egy-egy nagyobb ünnep alkalmával akár kétezer főt is képes befogadni. A fő tömeg elé 2003-ban egy harangtornyot emeltek Fazekas Bálint tervei alapján. Bár anyaghasználatával és formavilágával kétségtelenül illeszkedik a templomhoz, elhelyezése mégis vitatható, mert megbontja a templom arculatának szerves egységét. Az épületről összességében elmondható, hogy szakít a régi, történeti formákkal, emellett mégis meghitt, praktikus és szép. Formavilágával – mint például a bejárati kapuk vagy a belső térszerkesztés – a XIII. századot, Boldog Özséb korát kívánja felidézni, de ezt mindenféle historizálás nélkül teszi (Csaba: 21). A tervező – Csaba László – a hazai szakrális építészet egyik kiemelkedő alakja volt. Ebben a templomban helyezték örök nyugalomra. Budapest – Békásmegyer – református templom [59-60] Tervezők: Gyertános Zoltán és Békeffy György, Átadás éve: 2000 Budapest III., Csobánka tér 8. A templomot 2000-ben hozták létre, amikor a terület elszakadt Csillaghegytől és ily módon egy önálló egyházközség jött létre. Az építkezés helyszínéül a közeli lakótelep mellett egy parkos telket jelöltek ki. Ezen a helyen eredetileg építési törmeléket gyűjtöttek, és az ebből kialakított dombra emelték a templomot, ami ennek következtében sajnos fokozatosan süllyed. Az épület alapjában véve jó formájú, bár hátulsó tömegének túlzott tagolásaival talán kissé összevisszának tűnhet. A tömzsi toronyhoz jól illeszkednek a lőrésszerű ablakok, a tömb masszív megjelenését pedig a bejárat előtti lapos esőfogó oldja. Az ajtók modern vonalú fordított háromszöges alakjukkal esztétikusnak mondhatók. A kétszáz fő befogadására képes templombelsőhöz oldalt gyülekezeti terem, felül pedig egy százötven fős karzat csatlakozik. A világos belső arculatát a fehér falak és az egyszerű faszerkezet határozza meg. Középen található a szép színű, cseresznyefából készült szószék és az előtte elhelyezkedő úrasztala. Fölötte az IHS 12 felirat látható, melynek jelentése: Jézus az emberek megváltója. A felirat keresztet tartalmaz – mint ahogyan minden katolikus templomban – ez azonban egy református templom esetében meglehetősen szokatlan. A szószék mögötti kettős íves ablak a mózesi kőtáblákat szimbolizálja. Ezt veszi körbe az „Isten szeretet” felirat, úgy ahogyan körbevesz minket egész életünkben.
12
Iesus Hominum Salvator rövidítése
30
Budapest – Csillaghegy – evangélikus templom [61-64] Tervező: Magyari Éva, Pazár Béla és Polyák György, Átadás éve: 2000 Budapest III., Mező u. 12. A létesítmény magtárakra emlékeztető redukált, minimáltömege felrúgja az eddigi templomépítészet tradícióit. Nem is kíván túl sokat mondani, hanem inkább formája elemi erejével hat. A megjelenésen kívül azonban ennek gyakorlati üzenete is van: egy jól megépített nyerstégla homlokzat ellenállóbb, mint bármilyen vakolat (Kruppa: 21). A tagolatlan tömeg kiemeli az építőanyag természetes szépségét. Szerencsés a tégla, mint alkotóelem választása, hiszen méreteinél fogva emberléptékű – ami a hatalmas panel és acélszerkezetekről nem mondható el (Kruppa: 22). Mindezek ellenére – habár az épület formája nem mondható rossznak – a templom puritán felülete túlságosan monoton. A régi fém harangláb ötletes kiegészítője a komplexumnak, mert ügyesen oldja valamelyest ezt az egyhangúságot. Kívülről egyébként csak ez teszi nyilvánvalóvá az épület szerepét. A templomtérben már nem annyira bántó ez az egyszerűség: a bordás nyerstégla dongaboltozat, a csupasz tégla falak és padló elemi egyszerűségével érzékelteti a szakralitás erejét. A fény bal oldalt, kicsiny ablakokon keresztül szüremlik be. A tér fókuszpontjában tömör téglaoltár áll. Egyetlen kereszt található csak rajta. Csupaszságával hatalmasnak hat. A modern fapadok és a tetőről lógó lámpák ügyesen fokozzák a belső letisztult, nyers erejének érzetét. Ennyi hát az egész épület. Mégis az egyszerű tömegek kidolgozottsága, a helyesen megválasztott építőanyag és az átgondolt tervek birtokában több ennél. Az elemi mondanivalót előbbre helyezte a díszítésnél: maga a tömeg és az anyag lett az esztétikum forrása. Különösen örvendetes ez azért, mert felidézi ezáltal a reformáció és vele együtt az evangélikusok szerényebb templom iránti igényét. Az épület egyszerűbb lett, de nem lett igénytelen: hazánk építészetének egyik meghatározó alakja. Budapest – Kőbánya – Szent György római katolikus plébániatemplom [65-66] Tervező: Bertalan Gyula, Átadás éve: 1994 Budapest X., Sörgyár u. 73/a. Az épület messziről feltűnik íves tornyával, melynek elején kettős kereszt alakú kivágás, a tetején pedig egy kőből készült feszület helyezkedik el. A torony tetejétől lefelé futó cserepes borítás valamint a bejárat fölött található esőfogó olyan hatást kelt, mintha az szoknyába öltözött volna. Látható, hogy van ebben koncepció, de a nyúlánk test sajnos inkább aránytalannak hat, mintsem szépnek. A templomnak csak ez a torony ad jellegzetességet, hiszen egy olyan „utcafrontos építményről” van szó, melynek elgondolása nem a körüljárhatóságra alapozott. Az egyszerű templomtest oldalsó, kiugró tagolása úgy tűnik, mintha alátámasztaná a tetőszerkezetet. Az épület belsejében a tető majdnem a földig lefut, ennek következtében az ablakok viszonylag alacsonyan helyezkednek el. A hatalmas belső tér mégis világosnak mondható, de hibájaként felróható, hogy térélményt nem ad. Jól mutatnak a modern fapadok, a pirosas-feketés színvilágú oltárképek és keresztút azonban már nem tekinthetőek a legjobb választásnak. Budapest – Gazdagrét – Szent Angyalok Temploma
[67-69] Tervező: Koppány Imre, Jelenleg építés alatt Budapest XI., Gazdagréti út 14. Az 1980-as években Gazdagrét területére a főváros egyik legsűrűbb lakótelepe épült. 1991-ben Dr. Paskai László bíboros önálló lelkészséggé alakította a környéket, és ezáltal leválasztotta azt a kelenföldi plébániától. Az új területre pályázatot írtak ki: 1991-ben Makovecz Imre elkészítette az első templomtervet, majd 1994-ben Koppány Imre kapott tervezési megbízást (Az esztergom-budapesti…: 250). A létesítményt 1994-ben el is kezdték építeni és jelenleg is készül: befejezése valószínűleg még legalább 2010-ig váratni fog magára. A munkálatok ilyen sokáig történő elhúzódását a terv nagysága és az anyagi erőforrások szűkössége indokolja. Habár a templomot 2002 áprilisában már felszentelték és használják, a templomtér és az altemplom még csak szerkezetkész és egyes funkciók még meg sem épültek. 31
A komplexum közepén helyezkedik el a templomtér, melyet a szentély leválasztásával gyorsan hangversenyteremmé vagy színházzá lehet alakítani. Az amfiteátrumszerűen lejtő üléssorok, a besötétíthető ablakok, a két oldalról nyíló sekrestye és öltözők is ennek a kettős szerepnek a megvalósításában segítenek. Kérdés azonban, hogy egy ilyen „multifunkcionális templom” esetében mennyire vesszük figyelembe a tér szakralitását. A katolikus hit szerint ugyanis a templom Isten háza. Ezért nem megengedhető, hogy a profánt behozva a belsőbe szórakoztató központtá tegyük azt. Ráadásul az oltár felé lejtő ülőhelyek a híveket a mise nézőivé és nem a szereplőivé teszik A templomtér alatt található az altemplom, a ravatalozó, az ossarium és az ezeket kiszolgáló helyiségek. Hátul kórház és zárda helyezkedik el, míg elöl egy belső zárt kerengőt alkotva orvosi rendelők, könyvtár, tantermek, öregek otthona, paplak és vendégszobák foglalnak helyet. Ez az elképzelés megint „túlmutat” azon a funkción, amit egy templomnak meg kell valósítania. A kerengőt kívülről földsánc határolja, mely parkosítva lesz. Itt kap majd helyet emberléptékű szobrok formájában a keresztút tizennégy stációja. A torony tetején a hivalkodó, rozsdamentes szitaszerű fémszövetből készülő plasztika három harsonát fújó angyalt fog a tervek szerint ábrázolni. A templom innen kapta a nevét. A torony alatt egy kilátó lesz, ahova két oldalról induló üveg látványlift visz majd fel. Ez a funkció – megint csak azt kell mondanunk – a templom „vásári” jellegét hivatott növelni. Habár a létesítmény még nem készült el, a tervek és a már meglévő részek ismeretében feltehetünk két kérdést. Szabad-e a templomnak más funkciókat ellátni, mint az ég, az Isten felé való nyitást? Szabad-e az egyházat szolgáltató intézménnyé tenni? Budapest – Kelenföld - Ildikó téri református templom [70-72] Tervező: Szabó István, Átadás éve: 1981 Budapest XI., Ildikó tér Az Ildikó téri református templom jellegzetes, ferde, hatszög alapú hasáb testével emelkedik ki környezetéből. A kétszázötven fő befogadására alkalmas építménynek az alumíniumborítás ipari jelleget kölcsönöz. Ezt a hatást fokozza a templom előtt található hármas fémpillérből készült harangláb, melyben elektromágnessel működtetett harangjáték szólaltatható meg (Rév: 75). Jellegénél fogva jól illeszkedik a környező lakótelep világába, sőt változatosságot is visz abba, ám a szintén körülötte található családi házak között már idegenként hat. Az úrasztala a hatszög felső részét metsző üvegezett fémsíkon keresztül kapja a megvilágítást; a nap vakító tüzét a ferdén elhelyezkedő árnyékolók enyhítik. Ez a tető fő funkcióján kívül az ég, a transzcendencia felé nyitást is megtestesíti. A templom belső tere puritán. Láthatjuk a fém tartószerkezetet, mely jellegzetes csillagszerű csomópontjaival a kálvinista szimbólumot jeleníti meg. A szerkezet fehér festése a református templomokban megszokott fehérre meszelt falaknak felel meg. Ezzel éles kontrasztot képez a szószék mögött található sötétkék csempe borítás. Az épület jellegéből adódóan hatalmas a belső tér, mely világosságával a szabadság érzetét adja a szemlélődőnek, ám ebből az érzetből teljesen hiányzik a meghittség. Habár a könnyűszerkezetes templom építése viszonylag kevés pénzbe került, fenntartása mégis költséges: a két alumínium réteg közül kicsúszott a szigetelés, így az épület fűtése óriási összegeket emészt fel. Ugyanígy problémát jelent a hatalmas üveglapok tisztítása is: csak alpinista módszerrel, az árnyékolók eltávolításával oldható meg. A létesítmény szerkezete, elgondolása a dunaújvárosi református temploméval rokon. Budapest – Kelenföld – Szent Gellért római katolikus plébániatemplom [73-74] Tervező: Kiss András, Átadás éve: 1992 Budapest XI., Bartók Béla út 149. A komplexumot szemlélve messziről feltűnik annak szögletes alakja. Ehhez kapcsolódik még egy szép arányú különálló harangtorony, amelynek azonban világos barna színezése nem túl szerencsés. A torony jóval a templom elkészülte után, 1999-ben épült. A főtest tömzsi alakja erőt, masszívságot sugároz; megvédelmezi a hívőt a külső világ támadásaitól. Ennek a testnek az oldalában egy szoboregyüttes helyezkedik el, mely azt mutatja, ahogyan Szent Gellértet egy angyal a 32
mennybe emeli. Érdemes megjegyezni, hogy a régebbi korokban szokásos volt egy szent vértanúhalálát és a mennyben történő megdicsőülését ábrázolni, de nem mennybeemelésének pillanatát. A bejárat fölött egy kereszt alakú kivágás látható, ami belülről üvegablakként funkcionál, és Szent Gellért vitorlásának Itáliából történő indulását mutatja be. A templom belsejébe érve egy tizenkétszög alapú tér fogad minket. Ennek háromnegyed részében székek, a kihasított negyedben pedig az oltár kapott helyet. A fehér falak, a hatalmas légtér és a jó megvilágítás révén az embert a felszabadultság érzése tölti el; ez azonban nem párosul meghittséggel. A belső tér bővíthető az oldaltermek megnyitásával; így akár kétezer főt is képes zsúfoltság nélkül befogadni. Az épülettel kapcsolatban fontos még megemlíteni az altemplomot és a hatalmas urnatemetőt, amely a szentély alatt helyezkedik el. Budapest - Lágymányos - Magyar Szentek Temploma [75-77] Tervezők: Török Ferenc és Balázs Mihály, Átadás éve: 1996 Budapest XI., Magyar tudósok körútja 1. A Magyar Szentek Templomát eredetileg az 1996-os Expóra tervezték, hogy a Vatikán pavilonja legyen, majd a világkiállítás után az egyetemi ifjúság szakrális igényeit szolgálja. Az Expo visszamondása után a Főegyházmegye továbbra is a létesítmény megépülése mellett döntött, hiszen a környéknek igencsak szüksége volt erre az épületre. Az építményt szemlélve rögtön feltűnik annak jó tömegelosztása: a szentély és templomtér enyhén archaizáló, erős, védelmező henger alakjához a plébániaépület elforgatott téglateste kapcsolódik. A két fő tömb merevségét a közöttük átvezető ötletes fahíd, valamint a háromszög alakú harangtorony oldja. A komplexumnak nem csak a tömegalakítása kiváló, hanem anyaghasználata is mesteri: a fa, kő és tégla jól harmonizál egymással, miközben a templom kis kertjébe és a környező egyetemi városba is jól beilleszkedik. A külső hibájaként talán csak az róható fel, hogy hátul, a bejárat környékén az alkotó túlzásba vitte a különböző anyagok és formák használatát. Ez azonban nem vészesen kirívó, ráadásul ez a rész nem az utcafronton helyezkedik el. Sajnálatos módon – az eredeti tervet felülbírálva – 2002-ben a kupolára felhelyeztek egy nagy fehér fémkeresztet, mely amellett, hogy rontja az épület egységes arculatát, teljesen fölösleges is, hiszen a tornyon volt már kereszt. A problémát fokozza, hogy egy évre rá úgy gondolták, nem eléggé hangsúlyos az épület téglaborítása, így azt rikító pirosra pingálták. Az átalakítások miatt a templom jócskán vesztett méltóságából. A szentély belsejébe érve rögtön megfogja az embert annak meghitt hangulata. A kör alakú terem jó akusztikával bír; rendszeresen szoktak itt hangversenyeket rendezni, így a templom egyben a környék szellemi életének központja is. Érdekességképpen megjegyezzük, hogy diszkréten, egy apró négyzettel jelezve van a kupola közepe, ahonnan még saját lélegzetünk visszhangját is hallhatjuk. Hogyha pedig egy néhány fős énekkar körbeállja ezt a kis jelet, akkor fantasztikus hangzásban lehet része a jelenlévőknek! A szentély megvilágítása ötletes: a sok apró, körben elhelyezkedő lőrésszerű ablakkal úgy tűnik, mintha sehonnan sem jönne a fény, mégis diszkréten beragyogja az egész belső teret. Jó az anyaghasználat is: a nagy fehér falak, a fából készült karzat és padok, valamint az aranyszínű kupola jól harmonizál egymással, miközben meghittséget teremt. Az oltár mögötti, körtefából faragott feszület az előtte lévő sziklával és a mögötte látható aranyozással a különböző napszakok eltérő megvilágításában más és más élményt nyújt. Az alkotást Somogyi-Soma László készítette. A tervezők azonban nemcsak a nagyobb dolgokra, hanem az apró részletekre is figyeltek: az örökmécses mellett a kőben a negatív forma keresztet rajzol ki, a technikai tartozékok pedig – mint például a hangosítás – ügyesen el vannak rejtve. Ilyen „apróságnak” tekinthető az is, hogy a papoknak és ministránsoknak az építész nem különálló székeket, hanem egybefüggő félköríves fa üléssort képezett ki, mely jól illeszkedik a kupola hangulatához. Vitatható viszont a szentélytől balra található, kőből épült karzattömeg kialakítása. A kör alapú belsőben hosszanti irányban elhelyezett padok is idegenként hatnak, azonban ezek ilyetén elrendezése liturgikusan sokkal előnyösebb, mint a centrális térszervezés alkalmazása. Az épület nemcsak templom, hanem ravatalozó is: ezt a funkcióját a pincetérben tölti be. Nagy vonalakban még itt is jó kialakítású, de az apró részletekben már nem annyira figyelmes. Azonban ne felejtsük el, hogy ennek oka egyrészt a templom lehetőleg minél alacsonyabb építési költségében rejlik, másrészt pedig egy ravatalozótól – ami a gyász helye – ezt nem is lehet igazán elvárni. Nagyon szép az épület megvalósításában az, ahogyan tükrözi az egyház jelenlegi szerepét. A templomhoz, a liturgikus térhez egy kis fahíd segítségével kapcsolódik a plébánia, a közösségi tér. Nem olvad egybe a kettő, de egymással mégis kontaktusban áll. Hiszen nem egybemoshatóak, de közös gyökerekből táplálkoznak: a hitből.
33
Budapest – Farkasrét – Mindenszentek római katolikus plébániatemplom [78-84] Tervező: Szabó István, Átadás éve: 1977 Budapest XII., Hegyalja út 139. . A Farkasréti temető bejáratával szemben épült Mindenszentek római katolikus templom jellegzetességét aszimmetrikus formája adja. Az épülettömeg két fő részre oszlik: a nagyobb a templomteret, míg a kisebb a bejárati részt és az előcsarnokot foglalja magába. Ez utóbbiban a bejárat egyfajta légiességet testesít meg két felfutó betonszárnyával. A nagyobb épülettömeget a tagoló üvegfelület újabb két részre osztja: jobboldalt egy kőfeszület harmonizál a beton béléstest anyaggal, míg baloldalt egy kivágás keresztet rajzol ki. „A negatív forma megmozgatja a képzeletet: a vallásos hit optimizmusa szerint a kereszt az égben ér véget, akinek az optimizmus kegyelme nem adatott meg, úgy láthatja, a kereszt nem ér véget” (Rév: 54). Az épület alakítása azonban bármennyire is egyedi, megőrzi az évszázadok alatt kialakult formát: van templomtest és torony, bár ez utóbbi szerepét és megjelenését átfogalmazza (Hajnóczy: 45). Nagyon ötletes a harangok elhelyezése a két fő tömeg között, amellyel kihasználják az épület stílusa által nyújtott lehetőségeket. A szürke szín azonban túlságosan komorrá teszi a létesítményt. Ezt a „szürkeséget” oldják valamelyest a két fő tömeg közé ültetett zöld növények, amelyek az épület részévé válva egy kis színt visznek abba. A templomot építőanyaga, a beton béléstest komorrá és a szemlélő számára részleteiben talán kissé igénytelenné teszi. Ezt a komorságot azonban indokolja valamelyest a létesítmény ravatalozó funkciója. Másrészt a tisztesség kedvéért meg kell említeni, hogy az épületet először téglaborítással tervezték. Az eredetileg tetőfedésre használatos béléstest alkalmazása csak a rendelkezésre álló anyagiak szűkössége miatt történt. A belső teret az üvegablakok sejtelmesen világítják be zöldeskék fényükkel. Az üvegtörmelékekből készült stilizált alkotások a templom tervezőjének – Szabó Istvánnak – a munkái. Az ablakok fényjátékát a halványkék padok és székek erősítik. Ezzel éles kontrasztot képez a tabernákulum vörösen világító tömege, amely az oltár melletti hatalmas vaskereszt alján helyezkedik el. Ez az izzó szín az élet, az erő az amúgy nyugodt környezetben. Ezzel az elemi energiával azonosul az oltár csupasz, merev, befordított tömege. A vasbeton tető ezzel szemben légiességet képvisel. Az egyik oldalon erősebben emelkedik, hogy a másik oldal függőleges üvegfelületeket képezhessen. A templom belsejében a rideg építőanyagok – a beton és a vas – valamint a könnyed szerkezet ellentétes játékának lehetünk tanúi. A templom egyértelműen uralja környezetét. Ez annál is inkább dicséretes, mert a helyén álló régi kocsma alaprajzával teljesen megszabták az épület körvonalát. A tervező tehát amellett, hogy be tudta építeni a rendelkezésére álló szűkös tér egészét, egyben a környék vizuális központjává tette a létesítményt. Budapest – Németvölgy – Szent Kereszt római katolikus kápolna [85-87] Tervező: Szabó István, Átadás éve: 1979 Budapest XII., Táltos u. 16 1976-ban a BAH-csomópont létesítése során felrobbantottak egy, az építési területen lévő kápolnát. A Szent Kereszt templomot a lerombolt kápolnáért adott kártérítésből emelték. Az eredeti tervekben az épület kiugró, háromszög alakú homlokzatot kapott volna egy nagy kereszttel, de ezt a hatóságok nem engedélyezték. Túl jellegzetes lett volna. A templomot nagyon szerény anyagi lehetőségekből kellett megvalósítani. Az ipari jellegű, igénytelen kopolit üveg és a komor, beton béléstest anyag használata ennek tulajdonítható. Az épület fedése is csak alumínium hullámlemezzel történt. A fém tartószerkezetek kék színűek, mert akkor ilyen festékhez tudtak hozzájutni. Sajnos azonban nemcsak az anyaghasználat, hanem a megvalósítás is igen alacsony szinten történt. A fém tartógerendák ferdesége és a tetőszerkezet összeszerelésének házilagos kivitele már nemcsak anyagi indokokra vezethető vissza. Az olcsó megvalósítás miatt nem volt megoldott a létesítmény hőszigetelése, ráadásul több helyen is beázott a templom. Ezért a komplexum felújítása mellett döntöttek. A templom korszerűsítése javarészt 2001 és 2002 között zajlott Potyondi Péter tervei alapján. A főhomlokzat régi, ipari hangulatú kopolit üvegeit új, tetszetős üvegfalra cserélték, mely kívülről is bepillantást enged a megszentelt térbe. A bevilágítófelületet körbeölelő beton helyett most klinker tégla nyit az utca felé. A belsőben is hatalmas változások zajlottak le. Ezek közül a legszembetűnőbb az, hogy a régi kopolit üveg falakat dísztégla váltotta fel. A téglarakások rendje változatos: az oldalfalaknál hagyományosan és függőleges csíkozással, a szentély két oldalán pedig fűrészfogas technikával helyezték el. Két oldalt Bojti András rogyasztott 34
üvegből készült térplasztikái láthatóak. Ezen a felületen már sokkal karakteresebben jelennek meg Szabó István vörösréz stációképei. Az oldalsó tartógerendák festése a kékből barnára változott. A padok a korábbi fehér műbőrkék fém helyett szintén a barna két különböző árnyalataival teremtenek kontaktust az oldalsó téglafalakkal. A téglasor fölött fehér függöny takarja az oldalsó betonfalakat. Ez nyilvánvaló esztétikai funkcióján kívül a templom hőszigetelésén is javít. Változatlan maradt viszont egyelőre a tető tartórácsszerkezetének kék színezése. Ezen alumíniumlemezből gyűrt térplasztikák helyezkednek el. Kialakításuk vitatható, ám amellett, hogy oldják a tetőszerkezet egyhangúságát, elhelyezésük akusztikai szempontból is indokolt. A szentély fölé egy fa kereszten lévő fém corpus lóg be. Ezt a mennyezeten lévőkhöz hasonló térplasztikák veszik közre. Az oltár, az ambó és a szentségház egyszerű, szögletes megvalósítású. Az előbbiek márványból, az utóbbi pedig üvegből és fémből készült. Balra Mózessy Egon Szűz Mária-ikonja látható. A szentély hátulsó falán lévő betont jelenleg fehér függöny takarja. A hátsó falat azonban a közeljövőben leszigetelik, gipszkartonnal látják el és a felső ipari üvegeket minőségi, nyitható bevilágítófelülettel helyettesítik. A templom felújításából még hátramaradt a tetőszerkezet átfestése. A tervek szerint azonban hamarosan ez is elkészül. Budapest – Budahegyvidék – Kékgolyó utcai evangélikus templomegyüttes [88] Tervező: Benczúr László, Átadás éve: 2001 Budapest XII., Kékgolyó utca 17. Az épületből elsőként a keskeny-magas, modern formálású téglatorony tűnik fel, melyet egyik oldalról vízszintes fa rácsozat tagol. Ehhez kapcsolódik egy árkádot idéző téglasor segítségével maga a templom. A két tömeg – a vertikális és a horizontális – egymással ügyes párbeszédet folytat. A létesítmény formájával az észak-olaszországi templomokat idézi. Főhomlokzatát rózsaablak díszíti. A felület monotonságát az ablakok és ajtók függőleges játéka, valamint a funkció nélküli, fedetlen kapusor oldja. A belsőben a nyers téglafelületek és a modern fapadok együttes játéka dominál. A templomtér két oldalán oszlopsorral elválasztott kis folyosók találhatóak. Tulajdonképpen nem egyértelmű, hogy ez a tér háromhajós vagy inkább csarnok szerkezetű-e. Az oldalfolyosók keskenyek és a belső szerves egységéhez tartoznak. Tetejükről és két végükről áramlik be a természetes fény. Az oltár mögött sárga-kék üvegablakok díszítik az amúgy puritán belsőt. Kissé idegenül hat a sátortetejű belsőben a tartó faszerkezet íves tömege. A karzaton lévő orgona beillesztésének módja is vitatható. A templomhoz oldalt különböző kiszolgáló helyiségek – iroda, közösségi termek – kapcsolódnak. Az épület szép tömegformálású és anyaghasználatú, ám fel kell tenni vele kapcsolatban egy kérdést. Vajon tíz vagy húsz év múlva is ilyen divatos lesz? Ugyanis túl sok jelenleg elfogadott építészeti elemet tartalmaz anélkül, hogy különvéleményt formálna. Budapest – Vizafogó – Tours-i Szent Márton és Flüe-i Szent Miklós római katolikus plébániatemplom [89] Tervezők: Szabó István és Borsányi Pál, Átadás éve: 1986 Budapest XIII., Váci út 91/b. A templom durva és markáns formájával jól illeszkedik környezetébe, mészkő borításával pedig a napjainkban épülő üvegpaloták között sem hat idegenként. Az épület belsejében a padok átlósan helyezkednek el, szemben a sarokban lévő oltárral. A hatalmas belső tér nem hat nyomasztóan, mégsem biztosítja a meghittség érzését. A kialakítás alapján elsőre úgy tűnhet, hogy jó az akusztika, de ez sajnos nincs így: az alig százötven fős templomban mind a mai napig sikertelenül próbálják azt elektromos erősítéssel javítani. A felső faszerkezet ötletes lehetne, de nincs precízen kidolgozva: az illesztések nem pontosak, és ezt a hibát oda nem illő fémszerkezetekkel küszöbölték ki. A mennyezet fa lambériája és a falakat burkoló kövezet az egész épületnek sápadt barna színt ad. A gyóntatófülkék alumíniumkeretes üvegajtós megoldása sem a legjobb választás. Ilyen „apróságnak” tekinthető még az is, hogy a templomba vezető hosszú, keskeny lépcső az idősek számára komoly akadályt jelent, különösen télen. Összességében az építményről elmondható, hogy kialakításának köszönhetően nem lenne rossz kiállítási vagy egyéb hasonló funkció számára, azonban templomként nem túl szerencsés ez az elrendezés. 35
Budapest – Alsórákos – Regnum Marianum római katolikus plébániatemplom [90] Tervező: Illés-Krautzer Attila, Átadás éve: 1996 Budapest XIV., Zoborhegy tér 18. Az 1931-ben felszentelt neoromán stílusú Regnum Marianum templomot a Dózsa György út Felvonulási térré való átépítése során 1951-ben lebontották. Az épület egykori helyét egy kereszt jelzi. 1991-ben a zuglói plébánia egyik leválasztott részén ismét megalakult a Regnum Marianum plébánia. A templom építése 1995-ben kezdődött és a következő évben már fel is szentelték (Az esztergom-budapesti…: 320). A hatalmas sárga tömb kis szállodai lámpái, tetején található keresztsora, sokfajta üvegfelülete és a tető agyonbádogozott kialakítása összevissza benyomást kelt. Ebből a zűrzavarból egyedül a harangtorony érdekes négyágú szerkezete emelkedik ki, melynek kivágásai keresztet formálnak. Azonban ez is kissé túljátszott vízszintes íves bevágásaival és a harangok elhelyezésével. A plébániai szárny ferde csatlakozása elmossa a szakrális épület körvonalait, melyek így egy teljesen más stílusú tömbben érnek véget. Az apróságok sajnos csak tovább rontják a helyzetet: a beton lépcső kialakítása és a sárga-piros mintázatú közlekedőfelület kereskedelmi jelleget kölcsönöz a komplexumnak. A belsőnek csarnokjellege van – de sajnos nem a szó egyházművészeti, hanem inkább kereskedelmi értelmében. A tartóoszlopok, a tető kiképzése, a szentély sárga üveggel történő lezárása nem sugallnak méltóságot. Örvendetes tény viszont az, hogy a térszervezés a liturgikus kívánalmaknak eleget tesz: a szentély ki van emelve a hajó síkjából pár lépcsőfokkal, a templomtér hosszanti elrendezésű és lehetőséget ad a körmenetek tartására. Budapest – Pestszentlőrinc – Árpád-házi Szent Margit római katolikus plébániatemplom [91] Tervezők: Almási Sándor és Csegzi Lóránt, Átadás éve: 2000 Budapest XVIII., Fogaras u. 16. A kicsiny templom élénksárga színével és modern formálású tornyával emelkedik ki környezetéből. Ezt a modernséget erősítik a harang magasságában két oldalon elhelyezkedő vízszintes rések is. A torony utcafronti ablakocskája előtt fakereszt látható. Ez amellett, hogy oldja a tömeg egyhangúságát, jellegzetessé is teszi azt. Az elülső kör alakú bejárat azonban már kevésbé szerencsés; kissé esetlennek tűnnek mellette az egyébként jó formájú trapéz ablakok. Az építmény négyszögletes testéhez hátul egy – a szentélyt és sekrestyét tartalmazó – kör alapú tömb kapcsolódik. Ez a rész vékony-magas ablakaival kissé idegenként hat a főtömeg mellett. Az épület belsejébe érve nem lehet okunk panaszra: a fehér falak, a fa tetőszerkezet és a fapadok békés, nyugodt hangulatot árasztanak. Ezt fokozza az oltár mögött elhelyezkedő kör alakú ablak, amely fakó világos- és teltebb sötétbarna színével egy keresztet rajzol ki. A szentély alatt altemplom, urnafülkék és ossarium található. A templom formájával és kicsiny méretével jól illeszkedik a környék családi házai közé. Budapest – Csepel – Szentlélek görög katolikus templom [92-95] Tervező: Fejérdy Péter, Átadás éve: 2000 Budapest XXI., Rákóczi tér Ötletesnek mondható, jó tömegeloszlású, puritán létesítmény. Habár a téglafelületek és a szögletes ablakok egyszerűséget sugallnak, ez mégsem társul az egyhangúság érzetével. Az arányok eltalálása leheletfinom, hiszen érezzük, hogy ugyanezeket az elemeket már egy kicsit más méretben is megvalósítván csak egy összevissza sokszöghalmot kapnánk. Hálával tartozunk tehát a tervező kiváló arányérzékének. Az épület tömegalkotása – az elnyújtott ovális templomtér a belőle kiemelkedő hasáb toronnyal – eltér a hagyományos bizánci tradíciótól (Haba: 36). A hosszúkás, elnyújtott templomtér és az ikonosztáz hiánya egyértelműen a római katolicizmus felé kacsint. A falak ívessége, az oldalfolyosók kiképzése, a puritán belső téralkotása és misztikussága azonban mégis inkább a görög katolikusokra jellemző. Az épület tehát egy találkozópont a nyugati, római katolikus hagyomány és a templom hitét hordozó keleti Bizánc között. Az ovális templomtest és a téglatest-torony helyesen megválasztott aszimmetriája dinamizmust és erőt sugároz. Ezt az erőteljességet csak fokozzák a lőrésszerű ablakok, az ajtók vízszintes keskeny üvegfelületei és az egyszerű belső. Ez az egyszerűség őszinte, hiszen nincsen benne olyan részlet, amely – giccsbe hajolva – elvonná figyelmünket az áhítattól (Déry: 20). A templomtest háromszögből szerkesztett lefedése a soproni Szent Imre plébániatemplomot idézi. 36
A komplexum megjelenése szoborszerű: a fő tömeg ötletességét a falba vágott különböző formájú ablakok fokozzák (Kruppa: 27). A téglasorok szigorú rendszerét a metszésvonalaknál alkalmazott ezerarcú részletmegoldások enyhítik. Egy ilyen helyen, a téglatest és henger találkozásánál található a főbejárat; a két tömeg találkozása vonzza a tekintetet (Kruppa: 27). Az épület a környező lakóházak arányait veszi fel, de közülük mégis kiemelkedik: monumentálisnak hat (Déry: 18). Vöröses nyerstégla borításával pedig egy kis melegséget, életet visz színtelen környezetébe.
Budapest környéke a Duna jobb partján Szentendre – evangélikus templom [187-189] Szentendre, 2000 Pest megye, Bükköspart 2. Tervező: Kocsis József, Átadás éve: 2004 Egyszerű, kis kövekből épített templomocska a Bükkös patak partján. A klasszikus elrendezésű zömök épület és a hozzá kapcsolódó kecses torony észak-olasz hatású. Az épület hátuljával – a szentéllyel – néz az utca felé, a bejáratot a templomkerten keresztül lehet megközelíteni. A kertbe bebocsátást engedő egyszerű betonkapu szervesen kapcsolódik az épülethez. Az elrendezés amellett, hogy egy bensőséges, családias előteret hoz létre a templom bejáratánál, Szentendre jó értelemben vett sikátoros, kis utcákon keresztül bujdosó játékát is tovább viszi. A meglehetősen egyszerű belső teret felhőszerű kék falak határolják el a külvilágtól. A szentély hátfalát vékony fémkereszt zárja. Budakeszi – Határon túli magyarok temploma [96-97] Tervező: Basa Péter, Átadás éve: 1999 Budakeszi, 2092 Pest megye, Fő u. Budakeszin reformátusok nagyobb számban a második világháború után jelentek meg az Erdélyből, a Felvidékről és a Vajdaságból történt kitelepítések következtében. Vallásuk gyakorlására csak egy régi gazdasági épületből átalakított templom szolgált, ezért a hívek számának növekedése miatt a kilencvenes évek elején pályázatot írtak ki új templom tervezésére. A pályázatot egy fiatal erdélyi építész, Basa Péter nyerte meg. A határokon túli magyarok temploma jó tömegalakításával és kecses tornyával tűnik ki környezetéből. A Fő utca felőli front enyhén ívelt tömegével és ablaknélküliségével jól elhatárolódik a zajos forgalomtól. Ez a forma maximálisan kihasználja a telek adottságait: úgy építi be, hogy az nem bántó. Az alkotó a rendelkezésre álló keskeny területen is megpróbált egyfajta centralitást létrehozni. Az úrasztala az épület kereszt-tengelyében helyezkedik el, a padok három oldalról veszik közre. Az íves, külső forma ennek a belső térnek a tudatos kivetítése (Basa: 13). Az építmény természetes fa anyagával egyfajta harmóniát testesít meg. Vörösfenyőből készült a jellegzetes torony, a zsindely-tető és az üvegfelületek előtt a modernséget sugalló árnyékoló rács is. A tervező a hagyományokat bartóki értelemben használja: úgy tartja meg őket, hogy közben egy modern, huszadik századi művet alkot (Lőrincz: 45). A torony anyagával és formájával a régi erdélyi templomokat idézi, ám karcsú toronycsúcsával, vízszintes lapjával és kiugró faléceivel mégis újszerűnek hat. Ezt a hatást a belső térben is fellelhetjük: a modern fapadok oldalára régi vallási jelképek vannak faragva, Keresztes Dóra iparművész alkotásai. Az építész az apró dolgokra máshol is figyelt: az elektronikus orgona hangszórói diszkrét fadobozokban bújnak meg és a szemközti íves falra sugároznak, ahonnan visszaverődve a szemlélődő úgy hallja, mintha a falból jönne az orgonaszó. A templom belsejét az előbb említett hatalmas íves fal határozza meg, amely református szokás szerint fehérre van meszelve. A fő anyag azonban a belsőben is a vörösfenyő: ebből készült a karzat, a tetőszerkezet, valamint a padok. A kiváló munka erdélyi mesteremberek kezét dicséri. Természetes anyagként fellép még a terméskő is egy kis oldalsó falfelületen, áthidalva a lejtős telek szintbeli különbségeit. Az impozáns belső megvilágítását hatalmas üvegfelületek szolgálják. A forgalmas utca felé azonban mégsem szeretne nyitni, ezért ferde zsindelyes teteje a Fő utca felé emelkedik, hogy ily módon abban az irányban magasan képezhessen ablakokat. Mivel a megdöntött üvegtáblák egy tűző nyári napon túl sok fényt szolgáltatnának, faráccsal és egy fényszűrő réteggel vannak felszerelve. A farácsnak itt fontos esztétikai szerepe is van: egyfajta pajzsot tart az 37
ablaknélküli fal fölé, hogy megvédje a híveket a külvilág gondjaitól. Ha a torony irányából nézzük a templomot, akkor az íves testű hajónak ezek a megdöntött üvegfalai a hajó dagadó vitorlái. Merész, talán kicsit kockázatos dolgot vállalt az építész, amikor főként fából álmodta meg az épületet. Ez az anyag ugyanis törődést, gondozást, ápolást igényel. A templom sorsa innentől fogva két esélyes: vagy elkorhad, vagy pedig gondozzák, ápolják és szeretik. Ez utóbbinak azonban összetartó ereje is van a helyi közösségre nézve. Kell, hogy akarják, hogy szeressék a templomot, ahhoz, hogy az fennmaradjon. És úgy néz ki, Budakeszi lakosai szeretik… A templom erőt, frissességet, dinamikát sugároz, miközben íves testével oltalmazza a belső teret (Kapy: 30). A természetes anyagok kiváló használatával pedig egyszerre képviseli a múltat és a jelent. Az építész a templom tervezéséért 2002-ben Pro Architechtura díjat kapott. Budaörs – evangélikus templom [98-100] Tervező: Krähling János, Átadás éve: 2003 Budaörs, 2040 Pest megye, Szabadság út 75. Vakolatlan téglatemplom, zömök tornyán fém borítással. A nyeregtető a főhomlokzattól hátrébb van húzva, így nagy tömege szépen illeszkedik az utca házainak vonalához. Az íves bejárat, valamint a templomkert kocsibehajtója a sváb település zártsorú beépítésének kertkapuihoz hasonul. A hosszhajós belső oldalfalai fehérre meszeltek, a mellékhajót idéző oszlopok vakolatlan téglából készültek. Említésre érdemesek a tartóoszlopokon elhelyezkedő fémből formázott lámpatestek. A szentély hátfala vakolatlan tégla. Két íves oldalán ez a fal áttört, rácsszerű, míg hátul az építőanyag plasztikus alkalmazása nyomán egy hatalmas kereszt rajzolódik ki negatív formaként. Ezt tizenkettő kisebb, szabálytalan rendben elhelyezkedő kidomborodó kereszt veszi közre úgy, mint az apostolok Krisztust. Herceghalom – evangélikus, református és római katolikus templom [101] Tervezők: Réti Gábor, Cságoly Zoltán és Schill Gábor, Átadás éve: 2002 Herceghalom, 2053 Pest megye, Gesztenyés út Modern, erődszerű, szögletes kis templom. A külsőt a kőlapok, a sárgás falfelület és a natúr fa együttes játéka határozza meg. Ötletesek a templomtest és a tömzsi torony keskeny ablakai, amiket vízszintes fa rácsozat fed. Az egyszerű, világos belsőt a ferdén felfutó fa tetőszerkezet, a fa székek és a fehér falak uralják. Oldalt közösségi terem kapcsolódik a templomtérhez. A két térrész nagy, görgős faajtók segítségével egymásba nyitható. Ezt leginkább egy-egy kiállítás alkalmával szokták kihasználni. Sajnálatos módon azonban ezzel beviszik a profánt a megszentelt templomtérbe is. Igaz, enyhít ezen a tényen valamelyest az, hogy ekkor legalább a szentélyrészt lezárják harmonikaszerű ajtókkal. Érd – Érdliget – Nagyboldogasszony római katolikus plébániatemplom [102-103] Tervező: Szabó István, Átadás éve: 1983 Érd – Érdliget, 2036 Pest megye, Topoly u. 1. Kívülről viszonylag egyszerű tömbnek látszik. Jellegzetességét a középen alig, a két szélen erősen lefutó teteje adja. Elölről és hátulról hatalmas üvegfelületek alkotják a falakat. A bejárat felől a barna üvegezés keresztet rajzol ki. Az épületen az ajtók szintjében kék csempeborítás fut végig. Ehhez a főtömbhöz kapcsolódik a félkörívesen lefedett, fém gerendákból álló feszület, melyhez egy hasonló formájú, ám annál kisebb méretű harangtartó csatlakozik. A létesítmény mégsem a külseje, hanem inkább a belseje miatt bizonyul említésre méltónak. A padlózaton a fehér, piros és fekete tört csempéből kialakított vonalak a tér fókuszpontjában, az oltárnál futnak össze. Az ehhez a ponthoz való fordulást segítik még a fehér műbőrborítású fémpadok, melyeknek tengelyei szintén itt találkoznak. A kereszten lévő Krisztus szintén lefelé, az áldozat helye felé néz. Ezzel egyértelműen tudtunkra adja az épület, hogy itt történik meg a kegyelem: az átváltozás. 38
Érdekes, hogy a belsőben külön-külön semmi sem szép vagy figyelemre méltó, az összhatás mégis nagyon jó: felszabadult és harmonikus. Ez annál is inkább örvendetes, mert a létesítmény eredetileg nem templomnak, hanem kultúrháznak készült. Ám az építész az adott kötöttségek mellett át tudta szervezni a teret úgy, hogy az alkalmas legyen a szakrális funkció betöltésére. Köszönet érte. Százhalombatta – Szent István római katolikus templom [104] Tervező: Makovecz Imre és Horváth Zoltán, Átadás éve: 1996 Százhalombatta, 2440 Pest megye, Szent István tér Százhalombatta főterének rendezésére 1993-ban tervpályázatot írtak ki. A pályázat céljai között szerepelt egy katolikus és egy református templom elhelyezése is. A katolikus templom tervezésével Makovecz Imre és Horváth Zoltán irodáját bízták meg. Az első, ami az épületen szembetűnik, a süveges, szárnyakkal rendelkező harangtorony. Ezt veszi közre kétoldalt az íves tető, melyet – mintegy kordában tartva – függőleges fehér falfelületek határolnak. Az építőanyagok nagy része természetes anyag: a tornyot és a tetőt kőpala fedi, de gyakori a fa alkalmazása is. A természet ráadásul nem csak az anyaghasználatban, hanem a formavilágban is visszaköszön. Elöl, két oldalt fatörzsek osztják ketté az üveget és belül, ezek mögött, sorban vasbetonból kiöntött ágas tartóoszlopok viselik az épület súlyát. Ezek a „fák” a szentélynél befordulnak – mintegy körülvéve azt – és „koronáik” találkozásánál egy felülvilágítón keresztül áramlik be a fény. A meghittséghez nagymértékben hozzájárul az is, hogy a belső natúr faszerkezete jól harmonizál a fehér falakkal és oszlopokkal. Az oltár mögötti szentségház, a pap és ministránsok székei azonban már túlzásba viszik a díszítést nyíló rügyekre emlékeztető agyonfaragott kidolgozásukkal. A keresztút kődomborműveit szerencsésebb lett volna stilizált fafaragásokkal helyesíteni. Hibaként róható fel az is, hogy a szürkés műmárvány padló erősen elüt a belső hangulattól. Összességében az épületről elmondható, hogy tele van jó ötletekkel, azonban ezek sokszor „túljátszottak”. Ráadásul e gondolatok nagy részével már találkozhatunk Makovecz korábbi épületeinél. Az épület környezetére sajnos érzéketlen, illeszkedik bele abba, hanem kiemelkedik belőle, akár egy emlékmű. Százhalombatta – református templom [105-106] Tervező: Finta József, Átadás éve: 1999 Százhalombatta, 2440 Pest megye, Szent István tér 7. A téglaépület merész, modern formálású tornya és konzervatív nyolcszögalapú teste éles kontrasztot képez egymással. A torony minden újszerűsége ellenére hasonlít az ősi református templomok jellegzetes haranglábaihoz: ezt különállóságával és arányaival éri el. A toronyba liftet építettek, ami a templomtér megközelítését könnyíti meg az öregeknek, mozgássérülteknek és babakocsisoknak. A templomtest puritán belsőnek ad otthont, mely sokkal kisebb, mint amekkorának a külső alapján gondolnánk. A nyolcszög oldalfalain félköríves ablakok helyezkednek el, a padlón lévő piros csempe pedig a külső téglaborításra játszik rá. A tér zenei akusztikája kiváló, a beszédhang szempontjából azonban csak közepes. A templomtér alatt lelkészlakás, gyülekezeti terem, lelkészi hivatal, vendégszoba és garázs helyezkedik el. Az épületben hetente egyszer evangélikus istentiszteletet is szoktak tartani.
Budapest környéke a Duna bal partján Halásztelek – Árpád-házi Szent Erzsébet római katolikus plébániatemplom [107-112] Tervező: Csete György, Dulánszky Jenő, Átadás éve: 1982 Halásztelek, 2314 Pest megye, Kisgyár u. 44. Halásztelek egészen a XVIII. századig létezett, amikor is egy árvíz elmosta. Ekkor a közeli Herminatelep vette fel a nevét és viseli máig is. Az ötvenes években a területet önálló lelkészséggé alakították, de az istentisztelet számára csak egy kocsmahelyiséget jelöltek ki. A hetvenes években végül pályázatot írtak ki templom tervezésére. 39
A megbízást Csete György kapta meg; 1976-ban el is kezdődött az építkezés. A munkálatok közös erővel folytak: nem csak a római katolikus, hanem a görög katolikus és református hívek is segítettek. Az épület félgömb alakja – mely a felületes szemlélődő számára talán ötlettelennek tűnhet – a régi magyar sátrat, a jurtát újítja fel. A forma emellett a Szentkoronát is megjeleníti. Kár, hogy lekerült róla a régi karcsú kereszt és – a tervező tiltakozása ellenére – egy másikat emeltek a helyére. A létesítmény háromszintes: a pince a hittantermet foglalja magába; itt folyik a helyi közösségi élet. Fölötte található a két lelkészlakás – melyek jelenleg sajnos kihasználatlanok – a tárgyaló és az iroda. Legfölül, a félgömb alakú padlástérben kapott helyett a templom. Kívülről egy körívesen emelkedő rámpa takarja el az alsó szinteket és emeli ki az épület gömbölyű testét. Ez a kis földsánc szolgál egyébként a körmenet helyszínéül is. Innen két fahíd nyílik a létesítményre, felidézve a középkori várak hangulatát. A hidak két vaskos ajtóra vezetnek rá, melyek a zöld rézgömb védelmező belsejébe engednek be. A belső tér a történelmi, keresztény múltból merít. Az ajtók íves kiképzése, valamint a keresztelőkút és a Mária-szobor tartójának csúcsíves tömege a gótikát idézi. A stilizált szobor Csikai Márta munkája. A jurta fölső kivágása alatt helyezkedik el az oltár, mely nyíló rózsát mintáz: a templom védőszentjének – Szent Erzsébetnek – a legendájára utal. A tabernákulum gömb alakú tömege a teljességet szimbolizálja, miközben egyfajta negatívként jeleníti meg az épület belső bordázatát. A tér az aranymetszés szabályai szerint van tagolva: a padok íve is ezt követi. A szerkezet hajlataihoz illeszkednek a keresztút „álló” és „fordított” trapézai. A bordázat alsó pajzsvégződései a középkort idézik. Az épületben minden kör alapú vagy négyes osztású. Kivételt képez ez alól az ambó, amely ötlábas tömegével a korábbi pap kívánságának sajnálatos eredménye. A XVII. századi corpus az esztergomi Keresztény Múzeum ajándéka: a régi, festetlen faragás szépen illeszkedik a modern szentélybe. A templomzászlók Csete Ildikó munkái. A napszimbólumokkal és tölgyfalevelekkel ékesített lobogók gótikus hatású csúcsíves tartókon állnak. A gyóntatófülke később készült, és sajnos el is üt a templom többi részétől. Ugyanez mondható el a rózsalegendát megjelenítő festett, barokk Szent Erzsébet szoborról. Szerencsésebb lenne, hogyha egyszerűbb vonalvezetésű, a Szűz Mária-szoborhoz hasonló alkotást helyeztek volna el. Az épület erényeinek ecsetelése mellett sajnos szólnunk kell hibáiról is. Kialakításából következően alig mozog benne a levegő és rossz a hőszigetelése. A padló szintjében lévő ablakok nem bírják az igénybevételt és széttöredeznek. Kisebb részekre kellett volna osztani őket. A legnagyobb probléma pedig – bár ez nem a tervezés, hanem a kivitelezés hanyagsága – hogy beázik a felső üvegezés és vele együtt az oltár. A hibák között említendő meg az is, hogy a tér centrális kiképzésű. Ez katolikus templom esetében nem előnyös, hiszen a liturgia a hosszanti elrendezés használatát követeli meg. A templomról elmondhatjuk, hogy általa egy különleges létesítménnyel gazdagodott Halásztelek, melynek külföldről is csodájára járnak. Néhány oda nem illő dolgot – üveg gyóntatófülke, barokk szobor – azonban el kellene távolítani, hogy még teljesebb legyen az összkép! Taksony – Szent Anna római katolikus plébániatemplom [113-114] Tervező: Árkay Bertalan, Átadás éve: 1958 Taksony, 2335 Pest megye, Szent Anna u. 1/a. Az 1956-os földrengés következtében a település régi barokk temploma annyira megrongálódott, hogy egy új épület létesítése mellett döntöttek. Az építkezés dr. Tóth János mérnök és plébános vezetésével Árkay Bertalan tervei alapján zajlott. A régi templomra azonban még most is számos jel utal: megtalálható annak két főpillére és egy kövét bele is építették az újba. A létesítmény tulajdonképpen két fő tömegből áll. Az egyik az ovális templomtér, a másik a sűrű osztású, egyenes homlokzat. Ez utóbbi esztétikai és bejárati funkcióján kívül a karzatnak és a régi templom megmaradt emlékeinek is helyet ad. A függőleges vonalakkal szabdalt falfelület az épületnek vertikális hangsúlyt kölcsönöz. A homlokzat lezárása íves, a tetején az egyszerűséget ellenpontozva egy keresztet tartó Jézus-szobor található. A jó akusztikájú, íves templomteret keskeny-magas ablakok tagolják, ami egyszerre biztosítja az egyszerűséget és modernséget, anélkül, hogy monotonnak hatna. A belsőről azonban ez már nem mondható el. Itt ugyanis egyfajta buta historizálással találkozhatunk. A szentély mögötti – az eredeti tervezésben is szereplő – falfestmény esetében ez még kevésbé zavaró. Az alkotás két szélén az Ó- és Újszövetséget jeleníti meg, középen pedig Szent Anna, a templom védőszentje található. A festmény Dénes Jenő munkája. Sokkal zavaróbb viszont az állandó múlt felé fordulás a később készült keresztút és üvegablakok esetében. Ezek ugyanis már egyenesen elütnek a belső hangulatától. A stációképeket a templom második plébánosa – Újfalusi István – festette, az üvegablakok pedig nem régen, 1989 és 1992 között készültek el. Szintén idegenként hatnak a modern térben a régi 40
templomból származó barokk szobrok. Hibaként említhető az is, hogy a technikai tartozékok – hangosítás, világítás – elhelyezése egyáltalán nem mondható diszkrétnek. A templom újszerűségén sokat rontottak a később elkészült historizáló berendezési tárgyak – keresztút, üvegablakok – melyek pont az eredeti egyszerű belső elképzelését aknázták alá. Ez annál is inkább sajnálatos, mivel az épület eredetileg szerkezetében megtartotta a barokk templomok arányait, de anyagkezelésében modern, egyszerű volt (Rév: 39-40). Most viszont az átalakítások miatt a belsőben egy barokkot másoló létesítmény szintjére alacsonyodott le. Szerencsésebb azonban a külső jelenlegi állapota, amit a közelmúltban igényesen felújítottak a templomkerttel egyetemben. Így ismét az őt megillető szépségben tündökölhet hosszú idő után hazánk templomépítészetének ez a kiemelkedő darabja! Délegyháza – Szűz Mária római katolikus templom [115-116] Tervező: Major György, Átadás éve: 2000 Délegyháza, 2337 Pest megye, Szabadság tér Tömzsi tornyú, masszív kis épület. A létesítmény sárga színe és vakolatlan torony-teteje éles kontrasztot képez egymással. Az egyszerű torony tetején annak homlokzati síkjától 45°-kal elforgatott kereszt helyezkedik el. A templom egyszerre centrális és hosszanti terű. Ezt úgy éri el, hogy az egyik oldalon íves, másik oldalon pedig egyenes falának tetején vasbeton körgyűrűt hord, mely centrálissá jelöli ki az egyébként hosszhajós templomteret. A padok hosszanti irányban vannak elhelyezve. Felsőpakony – Fájdalmas Anya római katolikus templom [117-118] Tervező: Török Ferenc, Átadás éve: 1994 Felsőpakony, 2363 Pest megye, Eötvös u. Helyes tömegarányú kis épület. A kerek templomtérhez tömzsi kis torony kapcsolódik. A templomtestet és a tornyot zöld kátránypapír fedi – ennek alkalmazása azonban nem tette tönkre, mint annyi más társát; jobban illik hozzá, mintha zöld cserepet viselne. Az ajtók és ablakkeretek szintén zöldek. A belső csodálatos. Teteje körhenger fedésű, centrális, a belépő és a padok viszont hosszirányúvá jelölik ki a liturgikus teret. A szépen faragott keresztút stációk a henger szélén negyed kör alakban helyezkednek el. Az oltár kiképzése külön említést érdemel: félig lábak tartják, félig egy nagy kőtömbből van kifaragva. Félig asztal, félig sír benyomását kelti. A templommal kapcsolatban el kell mondanunk azt a már unalomig ismételt közhelyt, hogy nem az anyagok külön-külön vett esztétikuma számít, hanem az a szellemiség, ami az épületet meghatározza. Ennek a templomnak ugyanis eléggé egyértelmű lelkisége van. Egyértelmű, de nem tolakodó, mert nem belénk akar sulykolni valamit, hanem „csak” lehetőséget ad a hit átélésére. Gyál – Szent István római katolikus plébániatemplom [119-120] Tervező: Perczel Dénes, Átadás éve: 1983 Gyál, 2360 Pest megye, Szent István u. 36. Gyál viszonylag fiatal település, a Budapesti agglomeráció részeként jött létre a második világháború előtt. A község első temploma 1948-ban egy bálterem átalakításával keletkezett. Később, mikor a régi épület már kicsinek bizonyult, új létesítmény építése mellett döntöttek. A templom mozgalmas tömegével messziről észrevehető. Attraktivitását az alacsony testből kiemelkedő aszimmetrikus torony adja. Két felfutó betonszárnyán egy-egy hatalmas acél kereszt található. Ezt a függőleges tömböt ellenpontozza a külső kerengő-tér, amely egyenes falazásával egy fekvő téglatestet alkot. Az utca felől három fekete csík indul hívogatóan a belső felé. A síkból kiemelkedve, a csíkokkal párhuzamosan a torony enged bebocsátást a megszentelt térbe. Ezt két betonszárnya között található üvegajtajával valósítja meg. A vonalak egészen a hatalmasnak tetsző fekete márvány oltárhoz vezetnek, kihangsúlyozva ezzel annak központi funkcióját. Az áldozat helyét három oldalról modern fapadok veszik körbe. Az oltár mögött, fent egy corpus látható. A kereszt fehér felületével rajzolódik ki a körülötte lévő aranyozásból. Az aranyozás körkörös volta a Megfeszítettet helyezi középpontba és nem a megfeszítés eszközét, a 41
keresztet. A kereszt a dicsőség fényében ragyog: emlékeztet arra, hogy Jézus halála egyben megdicsőülésének is az ideje. A hatást fokozza a feszülettel egy vonalban található ferdén elhelyezett bevilágító. Az oltár mögött egy funkció nélküli fülkét alakítottak ki. Ez a középkori templomok szentélyére utal, hátulját arany alapon sárgás-pirosas lángok díszítik. Ez a rész – az 1948-as rózsadombi kápolnához hasonlóan – a sejtelmes világítást függőleges betonlapok között kapja. A szögletes szentségházat oldalt, egy fülkében helyezték el. A templom szentély felé lejtő mennyezete is a corpusra és az oltárra irányítja a figyelmet. Hogy a hatás teljes legyen, a kisegítő berendezéseket – világítás, hangosítás, fűtés – a hívek mögött helyezték el.
IV. Északi-középhegység Cserhát és Mátra Márkháza – Krisztus Király római katolikus templom [121-123] Tervező: Szabó István, Átadás éve: 1979 Márkháza, 3075 Nógrád megye, Petőfi u. 1. Egyszerű, durva formálású gerendatemplomocska masszív kő alapzattal. A világos terméskő tömegre erőteljesen emelkedik a sötétbarna templomtest felkiáltójelként kimagasodó aszimmetrikus tornyával. Ez az erőteljesség egyben valami szokatlant is hordoz. Ennek oka a merész megformálás, valamint az, hogy a természetes állapottal ellentétben – a világos ég fölül és a sötét föld alul – itt a sötét tömeg van a világos fölött. A főhomlokzat sötétbarna felületét világos, fémből készült feszület uralja. Az épület erős kontrasztját az eléje ültetett apró fácskák lágyítják. A főhomlokzat – ami fogad bennünket, ha a faluba más településről érkezünk – tulajdonképpen nem az épület eleje, hanem az oldala, hiszen a bejárat nem itt található, hanem egy kevésbé hangsúlyos falfelületen. A belsőbe érvén elsőként a fatörzsből formált oltárt pillantjuk meg. Ez egy olyan anyag, melynek nemessége felől nincsen kétségünk; a földből emelkedett ki. Fölötte fém feszület található, melyet balról Szűz Mária, jobbról Szent János egyetlen alumíniumlemezből gyűrt, egyszerű alakjai vesznek közre. Megjegyezzük, hogy eredetileg a főhomlokzaton is egy ugyanilyen mellékfigura-pár vette körül Krisztust, azok csak később kerültek le onnan. Az oltár mögött fakockás borítás látható, mely elválasztja a sekrestyét a templomtértől. A kicsiny templomtérhez jobboldalt viszonylag nagy karzat csatlakozik. A templomba szerelt új kiegészítők, sajnos azt kell mondanunk, „szokásos módon” rontják az épület arculatát, mint azt már annyi más épületnél is megtapasztalhattuk. A giccses szentkép poszter, a rézmetszetről fénymásolt keresztút, az utólagosan felszerelt világítás és a világos fakazettás mennyezet mind elütnek az eredeti berendezéstől, megtörik a belső egységes képét. De nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy a megszentelt tér méltósága is csorbát szenved. Ezek a tömegtermékek ugyanis nem méltóak arra, hogy az eredeti, egyedi tárgyakkal összemérjük őket és a berendezés részei legyenek. Pásztó – evangélikus templom [124] Tervező: Csomay Zsófia, Átadás éve: 2001 Pásztó, 3060 Nógrád megye, Madách Imre u. 1. A templom hátrafelé lejtő tömege betonból és téglából van kirakva. A szürke beton felületek között lévő rózsaszín téglacsíkozás és a keskeny ablakok a modern és posztmodern – talán nem túlságosan sikerült – sajátságos kereszteződését adják. Ehhez a templomtesthez csatlakozik egy négyzet alapú, fából készült masszív templomtorony. A torony modernségét a harang magasságában elhelyezkedő vízszintes fedőrácsozat és fém tetejének enyhe lejtése adja. A torony és a templomtest mind anyaghasználatát, mind formavilágát tekintve éles kontrasztban áll egymással. Az épületben minden hónapban kétszer református istentiszteletet is tartanak.
42
Mátraszentimre – Szent Imre római katolikus templom [125-126] Tervező: Németh Mária, Átadás éve: 1980 Mátraszentimre, 3235 Heves megye, Rákóczi Ferenc u. 1. Mátraszentimre Magyarország legmagasabb fekvésű községe. A település hitéletét sokáig az 1942-ben épült három falu temploma szolgálta. Ez a historizáló épület a három közeli település – Mátraszentimre, Mátraszentistván és Mátraszentlászló – között helyezkedik el, nagyjából azonos távolságra tőlük – eredetileg a puszta közepén, mára azonban már gyakorlatilag körbeépítették. 1980-ra Mátraszentimrének önálló temploma lett. A masszív terméskő testre meredeken emelkedő zsindelyes tető és a hegyesen égbeszökellő torony a Kárpátok havas vidékének építészetét idézi. A jobbra található Szűz Mária szobor fülkéje is ezt a formavilágot testesíti meg. A templom belseje egyszerű, házilagos kivitelezésű: vándorok, kirándulók erdei templomához hasonlít. A szentély hátfalát egy Krisztus fejével díszített kereszt zárja. Körülötte Kákonyi Asztrik csodálatos seccója terül el. Az alkotás a kereszt által négy részre van tagolva. Mindegyik részen három-három alak helyezkedik el. A bal alsó negyeden Szent János, Szűz Mária és Magdolna egészalakos képe látható. A jobb alsó területen a három magyar férfi szent – Szent István, Szent Imre és Szent László – kapott helyet. Az együttes a három közeli település névadóinak felidézésével azok közös – jóllehet rövid – múltjának állít emléket. A secco fölső két negyedét háromhárom angyal figurája zárja. Az oltár, a szentségház, valamint az ambó egy-egy domborművel díszített fémlemezből és az azt körülölelő vasgerendákból áll.
Bükk és Borsodi-medence Cserépváralja – Szent József római katolikus templom [127] Tervező: Csaba László, Átadás éve: 1961 Cserépváralja, 3417 Borsod-Abaúj-Zemplén, Felszabadítók útja 2. A település főutcája mögött meghúzódva, attól pár méterre, egy domb oldalában áll a templomocska. Főhomlokzatát a vörös terméskő falakból kiemelkedő merész vonalú, fehérre meszelt tornya uralja. Az éles kontrasztot a haranglábon lévő vékony, fekete fémkereszt fokozza. Az épület téglalap alaprajzú, ferde teteje és bejáratának furcsa kiképzése révén mégis úgy tűnik, mintha nem lenne két párhuzamos oldala. A bejárat a főhomlokzaton kapott helyet, de a tető lefutása miatt csak másodlagos szerep jut neki. A hangsúly a tornyon van. Ennek építése egyébként hivatalosan nem volt engedélyezve, de egy, a fő tömegből kiugró „falszelet” fölött szemet hunytak (Csaba: 30). A belső teret az átlósan elhelyezett, a szentély felé enyhén emelkedő beton mestergerenda jelöli ki. A tető innen mindkét irányba lejt. Az üléssor átlósan, az épület tengelyével egy vonalban lett elhelyezve. A templomtér hátuljában lévő, archaizáló, háttalmiséző oltár – mely nem az eredeti berendezés része – a II. Vatikáni Zsinat előtti időket idézi. A belsőt eredetileg neves képzőművészek alkotásai díszítették. Később azonban ezeket a falu lakói átalakították vagy áthelyezték saját ízlésüknek megfelelően. Átpingálták Kondor Béla festését a szentségház ajtaján, az oltár fölötti corpust pedig – Somogyi József alkotása – a bejárati szélfogó falára tették (Csaba: 30). Mivel a lakosok nem tekintették magukénak és nem becsülték meg ezeket az alkotásokat, ezért azok elkerültek innen. Az épület kicsiny mérete ellenére fontos mérföldkő hazánk templomépítészetében. Ez Csaba László első temploma, melyet majd még sok követ: a szintén híres hollóházi, hodászi és békásmegyeri, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az eddig csak lakó- és középületeket tervező építész számára itt kezdődött el az a alkotófolyamat, amely képes a tér szakralitását minden díszítés nélkül, csupán a tér elemi geometriájával érzékeltetni. Itt alakult ki jellegzetes eszközkészlete, mely későbbi templomait is meghatározza. Ezek röviden: a belső tér egyértelmű lehatárolása a külsőtől, a szentély felé emelkedő tér, valamint a határoló síkok egyértelmű, éles kapcsolata (Borvendég: 60). Szintén fontos a fény kezelése: ez jelöli ki a tér fókuszpontját, az oltárt (Borvendég: 60). Nem csak a formák ötletes játékát alkotta meg, hanem olyan tereket hozott létre, melyek alkalmasak a szent befogadására. Méltóak a régi, gótikus katedrálisokhoz!
43
Miskolc – Avas – Az Ige Temploma [139-144] Tervező: Ferencz István, Átadás éve: 2000 Miskolc, 3523 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Fényi Gyula tér 6. Olasz kolostorokra emlékeztető létesítmény. Habár hatalmas, a lakótelepi házak között mégsem hat túl nagynak. Mindenesetre az egész komplexum egy kis város, vagy legalábbis városrész. A jezsuita egyházi épületegyüttes meleg, vöröses nyerstégla felületével ellenpontja a környező lakótelep rideg, szürke világának (Klein-Lampel-Lampel: 230). Az épület messziről zárt, tömör téglatömbnek tűnik, közelebbről nézve azonban tömegének tagoltsága, a formák játéka folytán megnyílik a szemlélő előtt. A robosztus tömb különálló épületekre válik szét, melyek leginkább két udvar köré szerveződnek. A nyitott központi udvaron található az épület arculatát erősen meghatározó különálló, mediterrán torony. Aljában keresztelőkút, alatta pedig pince helyezkedik el. A torony keskeny tömegéhez hatalmas templomtest csatlakozik. Ennek főhomlokzata egy metszet: egy hatalmas tömb befejezetlen, ideiglenes bedeszkázása (Masznyik: 53). Nem monumentális. Ez szolgáltatja a belső megvilágítását, de nem archaizáló körablakokkal, hanem egy határozott, kitört felület segítségével. A hosszanti elrendezésű csarnokbelsőhöz kétfelől csatlakozó kápolnák közül a jobb oldali görög katolikus. A templom alaprajza keresztet formál. Az épület hátuljával – a félköríves záródású szentéllyel – fordul a zajos út felé. Hátat fordít a lakótelepnek – mely a külvilágot jelképezi – és a völgy, a lelki mélység felé nyit. A templomtól balra helyezkednek el a római-, jobbra a görög katolikus kiszolgáló épületek. A római katolikus plébánia mellett jezsuita rendház és kollégium kapott helyet. A zárt, második udvar körül a különböző gimnáziumi szárnyak helyezkednek el. Ez a rész egyfajta eleven belső világ. A téglatömbök merevségét az apróbb ötletek oldják (Torma: 58-59). Ilyen a sarkokon a tégla túlfutásainak fűrészfogas találkozása, a merész vágású ablakok és a szegletkövek alkalmazása (Torma: 58-59). A formák tagolását segíti a teraszos kiképzés, melynek esztétikai funkcióján kívül fontos gyakorlati haszna is van: ez védi meg az épületeket attól, hogy lecsússzanak a völgybe. A templom belseje posztmodern hatású és erősen archaizáló. A félköríves szentély hátsó falán szép, esztétikus festmény kapott helyet. A falon a négy evangélista stilizált alakja látható, ahogyan egy-egy állatalakkal a lépcsőkön állnak. Az áttört festésminta lehetővé teszi, hogy egyszerre lássuk az evangélistákat és a lépcsőket. A kompozíciót egy kicsiny ablakok által formált kereszt egészíti ki. A belső további díszítése, sajnos azt kell mondanunk – hogy egységes szervezőelv híján – összevisszaságot teremt. A templom falai különböző geometriai mintájukkal és színeikkel – vörös natúr tégla és fehérre meszelt fal – jelenlegi környezetükben kissé önkényesek, talajtalanok. Az eredeti koncepció az lett volna, hogy a méteres vastagságú falakat az építész és munkatársai vájták volna vissza, mint egy barlangot (Ferencz-Nagy-Turányi: 4344). A hatalmas méretek miatt viszont ez nem volt kivitelezhető, ezért az oldalfalak plasztikáját már a falazás közben – és nem utána – hozták létre (Ferencz-Nagy-Turányi: 44). Az egyik ilyen oldalfalon merész vágású körablak található. A különböző anyagok és formák kavalkádjában új pontként tűnnek fel a fafaragásos keresztút stációi és a fából készült, két oldalt elhelyezkedő gyóntatófülkék. A szentély berendezése is erősen vitatható. A virágok, gyertyák és keresztek jelenlegi elhelyezése nem megfelelő. A pap és ministránsok székei miért az egyik oldalon vannak elhelyezve az amúgy szimmetrikus térben? A belső összevisszaságát fokozza a többszínű márványból készült padló, a szentély két oldalán lévő kerámiák és a karzatot tartó burkolatlan betonoszlopok. A síkfödém idétlen színű kazettás kialakítása pedig tovább ront a helyzeten. A két oldalt elhelyezkedő kápolnák berendezése sem mondható túl jónak. A görög katolikus kápolna az ikonosztáz vadnyugati kocsmákra jellemző ajtajával, az ikonok igénytelen megvalósításával és a különféle tarka színek használatával elveszti méltóságát. A katolikus kápolna kinyitható oltárképe – középen historizáló festménnyel, két szárnyán pedig egy-egy domborművel – jó indulattal is csak középszerűnek mondható. Jobb a helyzet az egyik iskolai épület kápolnájában. Itt csak egy egyszerű üvegablak található, mely színes fényeivel beragyogja az egész teret. A hatalmas jezsuita központ – már csak méretei folytán is – mérföldkő a modern hazai szakrális építészetben. Nagyon nehéz ilyen hatalmas egyházi épületet komoly hazai előzmények nélkül minden szempontból jól megtervezni. Az épület tulajdonképpen – mint a modern templomok nagy része – kísérletnek tekinthető. Elgondolás arra, miként lehet egy szakrális központot a lakótelep kellős közepén anélkül létrehozni, hogy „multiplexszé” válna, mint gazdagréti Szent Angyalok Temploma. Ferencz István a hatalmas épület-együttes tervezéséért a 2002-es velencei nemzetközi építész kiállításon díjat kapott.
44
Kazincbarcika – Szent János apostol és evangélista görög katolikus templom [133-135] Tervező: Balázs Mihály, Átadás éve: 1991 Kazincbarcika, 3700 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Móricz Zsigmond tér 9. Nyerstégla borítású, bizánci hatású centrális létesítmény. A hengeres fő tömeget nyolcszög alakú, fa borítású, réz tetejű torony fedi. Ehhez egyik oldalt félköríves melléktömeg, a másikon pedig – az egyhangúság csökkentése végett – a plébániaépület és harangtorony mozgalmas, sokszög alakú teste csatlakozik. A centrális belsőben a székek hosszanti irányban helyezkednek el. A meghitt fényt a kicsiny, lőrésszerű ablakok szolgáltatják. A fa borítású, nyolcszög alapú tetőt egy Krisztust ábrázoló ikon zárja. A tetőt alátámasztó fagerendákról fehér lámpácskák lógnak. A szentélyt egy kapu zárja el félig a templomtértől. A kapu két oldalán és a templomtér végében két-két ikon helyezkedik el. Az oltáron lévő, fából faragott, hétágú gyertyatartó a zsidó menórát idézi. A középső, a legfőbb gyertya alatt található az Oltáriszentség. Mögötte egy feszület helyezkedik el. A zsidó szimbólum ilyetén történő keresztény jelképpé emelése már a középkor óta ismert és használatos. Az épület kiforrott, átgondolt egész. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a létesítmény alapkoncepcióját felhasználva az építész nyolc évvel később egy hasonló templomot tervezett a fehérgyarmati görög katolikus gyülekezetnek. Edelény – Szent Kereszt görög katolikus templom [95-96] Tervező: Török Ferenc, Átadás éve: 1983 Edelény, 3780 Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Újtemplom út 2-4. A hatszög alapú, görög hatású templomocska a település XVIII. századi, barokk műemlék kastélyával szemben helyezkedik el. Nem feltűnősködik. A kastély formálja a tér arculatát és nem ő. Zárt, egyszerű tömegéből csak a harangtorony emelkedik ki diszkréten, jelezvén ezzel a létesítmény szakrális funkcióját. A templom építőanyaga rakacai márvány. A követ a közeli bányában kézzel fejtették 13 , az épület az évezredek óta alkalmazott kiegyenlítősoros kőfal technikával készült (Török: 33). A falakat egyik oldalon teljesen befutotta a borostyán. Ez a mellette található egyszerű fém bejárati ajtóval kiegészülve kissé régiessé teszi a templomot. A komplexum egyes részei – a sarkokon elhelyezkedő ablakok és a virágtartó hegyes tömege, valamint az ősi építőanyag használatának módja – finoman, de mégis egyértelműen jelzik a létesítmény modern voltát. Figyelemre méltó a kő megmunkálásának különböző szintjei: az épület külsején durvább, faragás nélküli, a járófelületen már finoman megfaragták, míg a belsőben egészen simára van csiszolva. A centrális belsőben a padok – a fal mellettieket kivéve – hosszanti irányban helyezkednek el. A középpontban egy felolvasó állvány található. Az oldalfalakat stilizált ikonok borítják. A szentély fa rácsozattal lett leválasztva a templomtértől. A rácsozaton négy ikon kapott helyet. A két középső – Bélavári Alíz munkái – Szűz Mária kis Jézust tartó alakját és Krisztust jeleníti meg. A két szélső ikon – melyek Szent Miklóst és Aranyszájú Szent Jánost ábrázolják – csak később, 2003 júliusában készültek el. Az oltár egyetlen kőtömb. Mögötte ikonkereszt látható. A belső berendezése folyamatosan gyarapodik, de az új darabok értő szemmel, az épület stílusához igazodva kerülnek be. Teljesen olyan hatást kelt ez, mintha most készült volna el a templom. Mindig új marad.
13
Rakacán a követ robbantással szokták kitermelni. Az építész külön kérésére fejtették kézzel. Ez azért fontos, mert egyrészt szebb tömböket eredményez, másrészt nem keletkeznek az anyagban olyan repedések, melytől az könnyebben szétmállana.
45
Zempléni-hegység Hollóháza – Szent László római katolikus templom [címlapon, 139-144] Tervező: Csaba László, Átadás éve: 1967 Hollóháza, 3999 Borsod-Abaúj-Zemplén megye Hollóháza Magyarország egyik legészakibb fekvésű községe. A zempléni hegyek által körbeölelt kis falut XIX. században épült porcelángyára tette ismertté. A gyárat a hatvanas évek végén bővítették és modernizálták. Ennek a bővítésnek esett áldozatul a település régi, barokk temploma. Kárpótlásképpen új templom építése mellett döntöttek. A költségeket a gyár fedezte, a tervezéssel és a kivitelezéssel állami tervezőirodát és vállalatot bíztak meg (Csaba: 31). Ez volt Magyarországon 1948 óta az első, államilag is finanszírozott templomépítés. Mivel a régi épületet a falubeliek heves tiltakozása ellenére bontották el, lehetett az új templom akármilyen korszakalkotó és szép, mégsem tudták egy ideig a helybeliek igazán a szívükbe zárni, a magukénak vallani. Egy idő után azonban a kezdeti bizalmatlanság mellett egyfajta büszkeség, megértés is megjelent. A falu lakói ma már szakértően kalauzolják az odalátogatót, és senki sem tagadja, hogy Hollóháza felemelkedésében nagy szerepet játszott ez a templom. Az épületet különböző hajlásszögű háromszögekből álló, rajzos tömege teszi jellegzetessé. Építésekor a falu szélén, egy füves domboldalon állt; meghatározó eleme volt a tájnak. Azóta körbeépítették, a körülötte lévő fák is túlságosan megnőttek és így elvesztette igazi erejét, hangsúlyos szerepét a környezetében. De nézzük magát a templomot! A zsaluzott betonból épült egyszerű, kékesszürke tömegen nincsen semmilyen zavaró részlet. A mondanivalót a mértani idomok szerkesztése és egymáshoz való viszonyuk határozza meg. A templomtest sátortetős tömegébe hátul a szentély éles háromszög teste harap, a templomtest fölött üvegfelületet képezve. A templomtest a szentély felé alig érezhetően szűkül és gerince hátrafelé lejt. Ehhez a főtömeghez csatlakozik még a mindössze két betonlapból szerkesztett, hegyes, háromszög harangláb és a sekrestye sokszög alakú teste. Ha a főtest vonalát képzeletben meghosszabbítjuk, akkor a torony csúcsánál ér véget, létrehozva ezáltal egy, az egész épületet beburkoló háromszöget. Az egész létesítmény tulajdonképpen egy hatalmas, földből kitörni akaró lendület, mely a haranglábban éri el tetőpontját. A légies test sima felületei és szerkesztett idomai révén ugyanolyan jól illeszkedik be a fák közé, mint hajdanán a domboldal füves lankáiba. Olyannyira így van ez, hogy habár eszköztára a modernizmusból merít, mégis idegennek érezzük ezt a szót az épület jellemzésére. Mondhatnánk akár azt is, hogy organikus. „Ezek az elemek festői csoportot alkotnak s ezzel óhatatlanul érzelmekről árulkodnak” (Szrogh: 40). Van abban valami szép, ahogy a pár vonalból álló, egyszerű, szerkesztett tömeg és a művészet találkozik. A sima, tagolatlan tömb azonban mégsem zárt. Szellősen tervezett harangtornyával és a „sátor” hatalmas üvegfelületeivel nyit a lentről érkezőnek. A mozgalmas külső után egyszerű, visszafogott, hosszhajós belső fogad minket. Egyértelmű, hogy a hangsúly nem itt, hanem az épület külső megjelenésén van. A külső forma miatt a templom nem lekerekít egy részt a környező világból, hanem élesen kiszakít. A bejárat fölött kicsiny karzat helyezkedik el. Ennek felét egy orgona foglalja el, mely Dr. Szigeti Kilián bencés tanár tervei alapján készült. A karzat falán Szász Endre Szent Lászlót ábrázoló porcelán képe látható. A sátortető bal oldalán kerámiából készült keresztút kapott helyet. A tartók szögletes tömege merőleges az oldalfalakra. Egy-egy ilyen merőleges tartón két-két stáció helyezkedik el. Az alkotásokat Kovács Margit keramikus művész készítette. Az egyes stációk között kicsiny kerek ablakok helyezkednek el. Kérdéses azonban, hogy ez a zsúfolt elrendezés mennyire alkalmas arra, hogy a pap és a hívek végighaladjanak az egyes stációkon. A probléma kiküszöbölésére a templom körül egy másik, nagyobb keresztutat helyeztek el. A templom belsejét a szentély háromszög metszetű teste zárja. A templomtér teteje egészen idáig enyhén lejt és szűkül, majd az áldozat helye fölött hirtelen emelkedik és szélesedik. A kialakítás folytán a templomtérből pár lépcsőfokkal kiemelkedő, alaszkai márványból készült oltár felülről éles megvilágítást kap. Fölülről feszület lóg be. A corpust Somogyi József készítette fémből. A szentségház a háromszög hátulsó élében elhelyezett faszekrényke. A szentélyhez jobb oldalt sekrestye kapcsolódik. Az épületnek nagyon rossz a hőszigetelése. A később beszerelt olajkazán is inkább csak a belső tér szépségének megtörését és nem a hő termelését szolgálja. A vékony betonlapok nem képesek arra, hogy szerkezeti és esztétikai funkciójukon túl ellássák a létesítmény szigetelését is. Igazán kár, mert ha ez sikerült volna, akkor felidézték volna a régebbi korok templomait. Hiszen ott a kő nemcsak a terhet hordta és a megszentelt teret határolta le a környező világból, hanem az épület szigetelését is biztosította. A létesítményről elmondható hogy – hibái ellenére – a konvencionálistól menteset tudott alkotni egy olyan korban, amikor ez nagyon nagy eredménynek számított. Az épület alapkoncepciója – a külső megjelenésen van a 46
hangsúly és nem a belső, szakrális téren – a tervező, Csaba László későbbi templomaiban megfordult. Hodászon, Nyírderzsen és Békásmegyeren ugyanis a belső tér esztétikája átveszi a szerepet az egyszerű, szerény külső felett.
V. Alföld Duna-Tisza köze Szászberek – Kisboldogasszony római katolikus templom [145-146] Tervező: Gereben Gábor, Gereben Péter, Átadás éve: 2003 Szászberek, 5053, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Terlanday Sándor tér Egyszerű, masszív, ugyanakkor mégsem nehézkes. Talán a fehér borítás, talán az építőanyag emberléptékűsége, talán a részletképzés teszi – ajtók és ablakok – de így van. Nem ejt ámulatba rafinált, újszerű megoldásokkal, csak egyszerűen és mégis egyértelműen jelzi, hogy micsoda: Istennek emelt ház. A belső letisztult, a falak vakolatlanok, az építőanyagnak – akárcsak kívül – térplasztikai jellege van. A tér lefedése egy középen elhelyezkedő, hosszirányú fagerenda irányába lejtő fa tetőszerkezettel történt. A fő gerenda kijelöli a tér irányát és egyben mozgalmassá teszi azt. A tetőszerkezet és a masszív falak találkozásánál üvegsor fut végig, így a belső tér nem nyomasztónak, hanem sokkal inkább könnyednek hat. A felső üvegsor az oldalsó keskeny ablakokkal együtt egy fénysávot vetít a szentélyre. A berendezési tárgyak – padok, székek, oltár, ambó és tabernákulum – egyszerűek, akárcsak a templom. Kár, hogy egy barokk Szűz Mária-szobor és egy historizáló „Mária Krisztussal” festmény rontja ezt az összhangot. Cegléd – Magyarok Nagyasszonya római katolikus kápolna [147] Tervező: Kerényi József és Letanóczky Gyula, Átadás éve: 1987 Cegléd, 2700 Pest megye, Széchenyi út 87. A centrális, kerekded alakú, nyolcszög záródású tetővel rendelkező kápolnát vakolatlan, meszelt téglából épült kerengő határolja. Ez a kerengő a főút felé sötétkék rácsokkal tarkított, ami amellett, hogy védi az épület, növeli annak esztétikumát. A főhomlokzaton harangtorony, valamint egy kiszolgáló épület helyezkedik el. A létesítményben havonta egyszer görög katolikus miséket is tartanak. Nyársapát – Apor Vilmos római katolikus templom [148] Tervező: Török Ferenc, Átadás éve: 2004 Nyársapát, 2712 Pest megye, József Attila út Nyársapát kicsiny település Ceglédtől pár kilométerre délre. Nevét a fél évezreddel ezelőtti helységtől örökölte, mely a közelben helyezkedett el. Az 1940-es években az ásatások folytán megtalálták a régi falu templomának harangját teljesen ép állapotban. A falu lakói ötszáz év után ismét templomot építenek. Közös összefogással, önkéntes munkaerővel tíz évig készült a templom. A masszív, hengeres főtesthez – melyet enyhén lejtő tető zár – a hosszanti templomtér téglatest tömege kapcsolódik. A nagyobb tömegeket az ajtó esőfogója és a kerek zárású harangtorony oldja. A templom áll. Ugyan még nincsen teljesen készen – hiányzik például a harang és a belső fűtése – de már tartanak benne szentmisét.
47
Kunadacs – Szent István római katolikus templom és plébánia [149-150] Tervező: Kerényi József, Átadás éve: 1974 Kunadacs, 6097 Bács-Kiskun megye, József Attila u. 1. A létesítmény arculatát annak palával fedett sátorteteje határozza meg. Ez egyenes vonallal, támfalként zárul a földben. Ebből a tetőszerkezetből emelkedik ki a bejárat fölött hangsúlyosan a torony, mely az egyik irányban függőleges falfelületet képez, a másik oldalról pedig a tető vonalának folytatása. A kertben a templom formavilágához hasonló plébániaépület nyert elhelyezést. Az egyszerű, hosszhajós belső berendezése historizáló fapadokból és barokk szobrokból áll. A bejárat fölött karzat található. A szentély pár lépcsőfokkal emelkedik ki a templomtér síkjából. Szeged – Tarjánváros – Szent Gellért római katolikus templom és plébánia [151-153] Tervező: Tarnai István, Átadás éve: 1975 Szeged, 6723 Csongrád megye, Tátrai tér 5. A templom Szeged Tarjáni lakótelepe mellett, családi házas övezetben, egy kis téren áll. Az előtte álló szabad, füves terület fokozza az épület elemi erejét. A tömegformálás és az anyaghasználat – meszelt tégla és pácolt fa – a népi építészet eszköztárából merít. A rézlemez fedés – amely az idő múlásával zöld patinát kapott – valamint a testen körbefutó szalagablakok viszont már egyértelműen a modernizmus hatását mutatják. A szentély megvilágítását szolgáló négyes osztású üvegfelület az épület leghangsúlyosabb része. A templom masszív tömegét keskeny beton harangláb ellenpontozza. A toronyban a három harang egymás alatt helyezkedik el. Tövében Szent Gellértet – a templom védőszentjét – ábrázoló fém dombormű látható. A liturgikus teret a külvilágtól kétszárnyú, hatalmas bronzkapu választja el. A kapu két oldalán szőlőfürt alakban elhelyezett bronzplakettek láthatók olyan híres emberek nevével és arcképével, akik valahogyan kapcsolódtak Szegedhez. Az ajtókon többek között Szentgyörgyi Albert, Csonka János, József Attila, Móra Ferenc és Tömörkény István nevei olvashatók. A kompozíció azonban nem egységes. Tartalmaz képeket a város életéből és különböző idézeteket is. A bronzplakettek között található Szent István államalapító királyunknak, Szent Gellértnek, a templom védőszentjének és Csanád első püspökének arcképe is. A bronzkapu Tóth Sándor szobrász alkotása. A templom belsejében, két méteres magasságban ablaksáv fut körbe. Ez nyilvánvaló funkcióin túl – világítás és szellőzés – a környezettel való vizuális kapcsolatot is elősegíti. A tér négyzet alaprajzú, átlós elrendezésű. A tető a négyzet keresztátlójától emelkedni kezd. A tér magasságának növekedését az oltár előtt hirtelen függőlegessé váló üvegfelület teszi még erőteljesebbé. A beáramló természetes fény a szentély felé vonzza a tekintetet. Ez egy lépcsőfokkal kiemelkedik a templomtérből és fakockás padlója minőségi különbséget jelenít meg a többi rész téglaburkolásával szemben. Az oltár masszív, fából készült. Elöl Isten Bárányát ábrázoló dombormű fedi. Mögötte egyszerű fakereszt helyezkedik el, melyen nem Krisztus megfeszített teste, hanem a szenvedést megtestesítő töviskoszorú egy ága látható. Az ambó frontját a tízparancsolatot idéző római számok díszítik. A mellette lévő, kerámiából készült keresztelőkút vörös lángokkal teli belső díszítésével és félgömb formájával a többi berendezési tárgyat ellenpontozza. Az alkotást kerámia triptichon és egy Szűz Máriát ábrázoló tűzzománc egészíti ki. Az előbbi Varga Mátyás műve, míg az utóbbi Morelli Edit keze munkáját dicséri. A másik oldalon az örökmécses és a szögletes, isteni fényességet ábrázoló szentségház látható. A keresztút már a szentélyen kívül, a templomtér jobb hátsó falán kapott helyett. A zöldes-pirosas színvilágú kerámia stációk Varga Mátyás alkotásai. A könnyűszerkezetes belső kiképzése folytán jó akusztikával bír.
48
Hajdúság Hajdúszoboszló – Mária oltalma görög katolikus templom [154] Tervező: Lengyel István, Átadás éve: 1994 Hajdúszoboszló, 4200 Hajdú-Bihar megye, Szilfákalja u. 4. A templomot bizánci tradíciókat képviselő négyzet alapú tömege és a bejárata előtt elhelyezkedő harangtartója határozza meg. A konzervatív formájú épületet kék fémlemez fedi és csíkos, sárgás-fehéres mészhomok téglák burkolják. A templomtér egy négyzet alaprajzra szerkesztett nyolcszög alakú kupolából áll (Lengyel: 27). A négyzet egyik oldalához csatlakozik a szentély, melyet ikonosztáz választ le a templomtér többi részétől. Debrecen – Tócoskert – református templom [155-156] Tervező: Lengyel István, Átadás éve: 1997 Debrecen, 4031 Hajdú-Bihar megye, István király tér 2. Hatalmas templom. Valójában nem lenne olyan nagy, csak a hengeres főtömeg tagolatlansága, méreteihez képest szokatlan magassága, valamint a robosztus torony teszik azzá. Ebbe a monumentalitás-hajhász megjelenésbe azonban a kiszolgáló épület is erősen besegít. Ötszáz fős. Eredetileg hétszáz főre tervezték, de befogadóképességét a megrendelő kérésére csökkentették és az eredetileg elgondolt spirálvonalas szerkezet is lépcsőzetessé alakult át (Lőrincz: 102). Formavilágában az erdélyi erődtemplomokat kívánja megidézni (Varjasi: 19). Ezt két koncentrikus körből álló tömegével, masszív tornyával, lőrésszerű ablakaival teszi (Varjasi: 19). Ebből a képből azonban teljesen idegenként emelkedik ki a torony szögletes fém borítása, melynek ipari formavilága igen esetleges. A belső tér egyáltalán nem nyomasztó, mint ahogyan azt a külső megjelenés alapján gondolnánk. Egyszerű, precíz szerkesztésű, világos, felszabadult és könnyed. Magassága miatt azonban nem tud meghitt lenni. A bazilikális tér fókuszpontjában a modern elektromos orgona, a szószék és az úrasztala áll. A templom belsejének szerkesztett egyszerűségét csak a karzat feljáró lépcsője töri meg. A fény a körben lévő felső üvegablakokon és az úrasztala fölötti nagy bevilágítón keresztül áramlik be. A főtest aránylag kevés ülőhelyét a nagy karzat és az oldalsó, templomtérrel egybenyitható kis terem növeli. A templomtér alatt kicsiny urnatemető található és az épületegyüttest urnafal veszi körül. Ez újraértelmezése annak a régi – egyébként katolikus – egyházi gyakorlatnak, mely szerint a híveket a templomban vagy annak kertjében temették el. A templom az istentiszteleteken túl hangversenyek, kiállítások, konferenciák és baráti találkozók helyszínéül is szolgál. Ezt azonban ízlésesen, mértékkel teszi, oly módon, hogy az még összeegyeztethető a reformátusok templomképével. A hatalmas épület méreteivel a közeli lakótelep léptékéhez igazodik. Kérdés azonban, hogy aki egész életében nagy „gyufaskatulyák” között él, valóban ezt igényli-e? Nem inkább egy meghitt, kis falusi templomra vágyik? Miért kell minden áron megadnia magát egy templomnak környezetének? Miért nem lehet egy békés kis sziget? A békásmegyeri református templom máshogyan válaszolt ezekre a kérdésekre: ő inkább egy kis, falusi menedék kíván lenni a környező lakótelep világában. A kérdések és a megvalósítási lehetőségek adottak. Tessék választani! Debrecen – Tócoskert – Szent Család római katolikus plébániatemplom [157-158] Tervező: Kőszeghy Attila, Átadás éve: 2000 Debrecen, 4031 Hajdú-Bihar megye, Holló László sétány 1. Köralaprajzú jurta-templom, melyet szögletes plébániaépület egészít ki, lágyan a főtömeghez kapcsolódva. Alapjában véve jó tömegalakítású, organikus építmény lenne, de az építészeti részletek megvalósítása, valamint a tető kátránypapír borítása komerciálissá teszik a templomot. További probléma, hogy nincsen hangsúlyozva az épület szakrális funkciója. Inkább gondolnánk kultúrháznak, mintsem templomnak. Az épület egyszerű külseje a belső térre teszi a hangsúlyt. A hangulatos, kör záródású templomtér kétszáznegyven fő befogadására képes. Tetejét hajlított fabordás szerkezet zárja, meghitt hangulatot biztosítván a 49
híveknek. A padok enyhe, nyolcad körívben helyezkednek el – gyakorlatilag hosszanti irányban. A szentély pár lépcsőfokkal emelkedik ki a feléje enyhén lejtő padló síkjából. Díszítését az egyszerű, fából készült oltár, szentségház és székek határozzák meg. A szentély lezárásaként Krisztus stilizált alakja jelenik meg a fal plasztikájában. A szentélyt két oldalról hasonló – bár nem annyira hangsúlyos – alkotás veszi közre. Ez Szent Józsefet, Krisztus nevelőapját és Szűz Máriát, Jézus anyját ábrázolja, utalva ezzel a templom titulusára. Nincs igazából központ, a szakralitás a terem egészéből áramlik. Ez a szentség létezik, de nem tudjuk, hogy pontosan hol van, csak érezzük, tapasztaljuk jelenlétét. Valami megfoghatatlan ez, ami túl van tudatosságunk és érzékszerveink határán… Debrecen – Sestakert – református templom [159] Tervező: Kálmán Ernő, Átadás éve: 1975 Debrecen, 4032 Hajdú-Bihar megye, Bolyai út 25. Masszív, szögletes testtel és vékony téglatest toronnyal bíró templomocska. A létesítmény sárga üvegezése és a torony egyszerű részletképzése a házgyári építkezés stílusával rokonítható. Hagyományos, falazott téglával és monolit beton szerkezettel készült (Kálmán: 39). A kis épület hangsúlyosan nyílik az utcára, de kertjében lazán helyezkedik el, hiszen nem igazi lakótelepi környezetben, hanem inkább panel-kertes övezetben található. A szögletes, karzatos belsőben a padok körbeveszik az úrasztalát. A nyolc, függőleges helyzetű bevilágító és a felső üvegablak egyenletes, szórt fényt biztosít. Az épülethez hátul különálló lelkészi hivatal és gyülekezeti terem kapcsolódik. Debrecen – Tégláskert – református templom [160-161] Tervező: Csete György, Dulánszky Jenő, Átadás éve: 2004 Debrecen, 4031 Hajdú-Bihar megye, Szepesi u. Formájában a régi magyar református szoknyás fa haranglábakat idézi. Négy kicsi fiatorony veszi közre a hatalmas középsőt. A tornyok teteje üveggel áttört, ezzel láthatóvá válik szerkezetük. Az épület fedése zöld kátránypapírral történt, kicsiny darabokból kirakva, így az építőanyagnak térplasztikai jellege van. A templomot egyik oldalról félkörívben enyhén emelkedő földsánc veszi körbe. A templomtérbe ezen, vagy az elülső lépcsőn keresztül juthatunk be. A bejárati homlokzatot fazsindely fogja díszíteni. A belső jelenleg még nincsen kész, a tervek szerint az úrasztala a főtornyon található térbeli betlehemi csillag mása lesz. A falakon hófehér lécrácsszerkezet a régi református kazettás famennyezetekre kíván majd rájátszani, ám azokkal ellentétben egyetlen díszítése csak a rácspontokon elhelyezkedő fémből készülő négyágú református csillag lesz. A templomtér alatt közösségi termek és kiszolgálóhelységek kapnak majd helyet.
Nyírség Nyíregyháza – Borbánya – Szent László római katolikus templom [162-164] Tervező: Bán Ferenc, Átadás éve: 1983 Nyíregyháza – Borbánya, 4405 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Pásztor u. 1/a A templomot még a nyolcvanas években önálló épületként, közmunkában építették fel a borbányai hívek. 1995-ben azonban kolostort emeltek mellé, és az Olaszországból származó kamilliánus rend vette át az épületet. A szakrális létesítmény bejárata az íves fal közepén helyezkedik el. Fölötte félköríves ablak oldja a tagolatlan tömeget. Erről az oldalról nézve a test zárt, tetején egy keresztet látunk, melyet egy teljesen centrális tér középpontjának a lefedéseként gondolnánk. Hátulról nézve azonban rájövünk, hogy a tér nem centrális, csupán egy negyedkörív. A kereszt nem a fő tömbön, hanem egy tornyon helyezkedik el. A torony hengeres teste a templomtér magasságával egyezik meg. Ezt egy négyszög alakú, nyitott harangtartó fedi. Efölött található a kereszt. Az épület erről az oldalról már nem tűnik zártnak, sőt nagyon is nyitott. A torony – a centrum – egyfajta árboc a hajó elején. A körcikk-belsőbe érve látjuk, hogy a padok amfiteátrumszerűen, ívesen veszik körül az oltárt. Bár az áldozat helye felé lejtő padsorok jól láthatóvá teszik az átváltoztatást, mégis egyfajta színpadi jelleget adnak neki. 50
Az oltár egy kis emelvényen található. Mögötte egy hatalmas fa feszület helyezkedik el. A szentélyt hátulról kőfal zárja, melyet a beázások miatt sajnos megfosztottak eredeti színétől és fehérre meszeltek. Ugyanezt tették a vele átellenben lévő bejárat fölötti ablak kövezésével is. Az ablak alatt, az íves, hátsó falon Berecz András seccója a Szent László-legendát jeleníti meg. A templomtér a világítást innen hátulról, a körív tetejéről, valamint a körcikk két szélén kapja. A világítófelületeket a sötét fa tetőszerkezet zárja le kontrasztosan. Nyíregyháza – Józsaváros – görög katolikus templom [190-192] Tervező: Török Ferenc, Átadás éve: 1991 Nyíregyháza – Józsaváros, 4400 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Korányi Frigyes u. 15/a Az egyszerű téglatemplom arculatát fémlemez fedésű centrális tömege határozza meg. Ehhez egyik oldalról alul oszlopokkal tagolt téglaépítmény kapcsolódik; ez rejti a templomtérbe vezető bejáratot is. Ez a rész az épület tulajdonképpeni főhomlokzata: két kis nyeregtető fedésű torony és egy fölső oszlopos rész próbálja monumentálissá tenni. A jobb oldali ilyen tornyocska ad helyet a harangnak. Az egyszerű, nyolcszög alapú centrális belső térben a fapadok hosszanti irányban vannak elhelyezve. Ehhez a térhez elején egy előcsarnok, két oldalán pedig mellékterek kapcsolódnak. A nyolcszög közepéről lefelé lógó csillár kidolgozása és egyáltalán elhelyezése megkérdőjelezhető. A szentélyt a templomtér többi részétől egyszerű ikonoztáz választja le. A parókia egy külön épület. Baktalórántháza – Flóratanya – Boldog Gizella római katolikus templom [165-166] Tervező: Csaba László, Átadás éve: 1991 Baktalórántháza, 4335 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Egyszerű templomocska, mely tömegével a régi háromhajós templomokat idézi. A főtömeget azonban a két mellékhajó elölről teljesen körbeveszi esőfogót formálva, hátul pedig a főtömeg túlfut a két mellékhajón. A torony nélküli építményt egy kicsiny fém harangláb egészíti ki. A belsőbe érvén meglepve tapasztaljuk, hogy a két mellékhajó kereszthajóként funkcionál. A fapadok két oldalról veszik körbe az oltárt, a főhajóban csupán egyetlen pad található. A főhajó felett – mely leginkább csak az előtér szerepét tölti be – karzat helyezkedik el. A szép fa tetőszerkezet, az üvegablakok és a modern lámpák hangulatossá teszik a belsőt. Az oltár márványból készült tartója – a hodászi temploméhoz hasonlóan – keresztet formál. Az ambó, valamint a pap és a ministránsok székei a főhajó végében, az oltár mögött találhatók. A szentély falát hatalmas ikonkereszt zárja le. A tabernákulum három fémgömbön álló festett, fából készült szekrényke. A templom építését a falu közmunkával segítette; még a kicsiny gyerekek is segédkeztek a téglák cipelésénél. A létesítmény utolsó azoknak a templomoknak a sorában, melyek Szabó Sándor kanonok hivatali ideje alatt épültek a környéken Csaba László tervezésében. A felszentelések között mindig hét év telt el: 1977-ben a hodászit, 1984-ben a nyírderzsit és 1991-ben a flóratanyait szentelték föl. A templomot a helybeliek következetesen Szent Gizella Templomának mondják, függetlenül attól, hogy Gizella titulusa „Boldog”, nincsen szentté avatva. Nyírderzs – Szent László római katolikus templom [167-170] Tervező: Csaba László, Átadás éve: 1984 Nyírderzs, 4332 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Báthory út Egyszerű, de tetszetős, vasbeton szerkezetű, betonszerű külsővel rendelkező kis téglatemplom. Az épület négy oldalán található enyhe lejtésű tető és a bejárat fölé függőlegesen emelkedő hatalmas üvegfelület kétségtelenné teszik az épület szakrális funkcióját. Ezt a vázlatszerű egyszerűséget, mely az ég felé való nyitást testesíti meg, nem zavarja meg semmilyen apró részlet. Az épület erőteljessége ellenére légiesnek hat. Az elülső tetőn lévő üvegfelület készíti elő a megérkezést a szakrális térbe. A zárt templom lassan kinyílik előttünk. A natúr fapadok három oldalról veszik körbe az oltárt. A szentély hátsó falán kékes-pirosas, egyszerű vonalakból álló secco található. A szögletes vörösréz tabernákulumot az áldozat helye mögött – a bejárat felől 51
nézve – jobbra helyezték el. Az alkotás Borsos Miklós munkája. Az oltár fölött a fa lambériát gerendák osztják. Az így képződött kis négyzetekben véletlenszerűen elhelyezve a seccóhoz hasonló, ám annál melegebb tónusú alkotások láthatóak. Ezeket – akárcsak az oltár mögötti seccót – Kákonyi Asztrik ferences szerzetes készítette. A templom fő testéhez egy kereszthajó csatlakozik, melynek két végét üvegablakok díszítik. A természetes fény nagy része azonban nem innen, hanem az oltárral szemközti hatalmas üvegfelületen keresztül áramlik be. A világítást este a tetőn elhelyezett apró hengeres lámpák szolgáltatják. A keresztút a főtest bal oldalán és a baloldali melléktesten kapott helyet. Az alkotásoknak, melyeket festett kék keret vesz közre, élénk színük van, de mindig csak egy-egy szín árnyalatai ábrázolják az egyes stációkat. A sekrestye a templom hátuljában helyezkedik el. A tető kialakítása mögötte egy nyitott, de mégis fedett előteret eredményezett. Az épület nagyon hasonlít a szomszédos faluban – Hodászon – hét évvel korábban épült templomhoz, amelyet szintén Csaba László tervezett. A belső tér kiképzésében azonban már lényeges különbségek rejlenek: egyrészt a hodászi hosszanti, a nyírderzsi inkább centrális elrendezésű. Másrészt a hodászi templom belső tere a szentély felé horizontálisan szűkül és vertikálisan emelkedik, míg a nyírderzsi templom mind magasságában, mind szélességében az oltár előtti térben a legnagyobb. Hodász – Szent Pál római katolikus plébániatemplom [171-173] Tervező: Csaba László, Átadás éve: 1977 Hodász, 4334 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Petőfi Sándor u. 4. Egyszerű épület. Az enyhe lejtésű tetőt, mely a bejárattól indul, csak három háromszög alakú üvegablak tagolja. Erre a tömegre emelkedik meredeken egy bevilágító a szentély fölött, melynek függőleges üvegmozaikja keresztet formál. A létesítmény másik oldala csak egy meredek, fölfelé keskenyedő tető. A templom lehajló, kitárt karú alak. A felső megvilágító az ember arca. A falazás kisméretű téglákból készült; az épület négy sarkától és felülről lefelé vastagodó szerkezet önmagát merevíti az összekötő acélgerendák által (Csaba: 42). A létesítményt műemlékpala fedi. Jó épület. Az egyszerű külső a belső felé viszi a hangsúlyt. A hosszanti templomtér a szentély felé fokozatosan szűkül és emelkedik. A szentély mögött hatalmas secco látható. A színek tónusa alulról felfelé fokozatosan világosodik. A secco a föld és az ég találkozásának lenyomata. Alul kusza, tövises: ez a földi életet jelképezi örömeivel, bánataival és szenvedéseivel. Ebből nő ki két oldalt az evangélisták csoportja. Közöttük két fő alak áll: Szent Péter és Szent Pál. Fölöttük áll Jézus az evangéliummal, valamint az angyalok, legfölül pedig – ahol a színek már inkább éginek, mintsem földinek tűnnek – a szeráfok kara helyezkedik el. A secco Kákonyi Asztrik ferences tanár munkája. A festmény hatása csak a belső tér geometriájával együtt tud érvényesülni. Ez a mű közös alkotás: építészé és festőé. A kép felfelé vonzza a tekintetet, elrugaszkodik a földtől. A tér szűkül és emelkedik. Az oltárra koncentrálódik. Az áldozat helye márványból készült, tartója keresztet formál. Mögötte helyezkednek el a pap és a ministránsok székei három hatalmas márványtömbből kifaragva. Az ambó szintén márványból van. A tabernákulum szemből nézve a jobb oldalon helyezkedik el. A tölgyfából készült kis szekrényt réz dombormű fedi, mely Szent Pálnak – a templom védőszentjének – a damaszkuszi úton való megtérését mutatja be. A szentélyhez oldalt sekrestye és a kicsiny plébániaépület csatlakozik. Gyónásra a sekrestye zárható előterében nyílik lehetőség. A szentélyt és templomteret függőleges üvegablaksor választja szimbolikusan ketté. Az üvegablakok Szűz Máriát, Szent Józsefet és a magyar szenteket ábrázolják. A templomtérben jobb oldalt található a keresztút. A terrakottából készült keret nélküli domborművek Németh Aurélia munkái. Ezzel átellenben kapott helyet Prokopp Péter egyszerű, élénk színű képekből álló állandó kiállítása. A bejárat fölött egy vasbeton szerkezeten helyezkedik el a karzat. Ide áttört falépcső vezet. Itt találhatók a háromszög alakú üvegablakok, amelyeket már kint messziről láttunk. Az ablakokon idézetek, a tervező, valamint az építés ideje alatt hivatalban lévő pap, érsek és pápa nevei olvashatóak. Az ablakokat – akárcsak a szentély és templomtér közötti elválasztó sávban lévőket – Kákonyi Asztrik készítette. Magát a templomteret vörös piszkei mészkő fedi, a féloldalasan elhelyezett fapadok egyszerű, ácsolt kötésűek és tölgyfából készültek (Csaba: 42). A hosszanti belsővel kapcsolatban meg kell jegyeznünk azt az örvendetes tényt, hogy méretei folytán lehetőséget ad a papok és ministránsok szertartásos vonulására egy-egy ünnep alkalmával. A modern templomok nagy része ezt a követelményt nem szokta teljesíteni!
52
Az épülethez nagyon hasonlít a hét évvel később szintén Csaba László által tervezett nyírderzsi templom. A hodászi templom azonban elrendezésében, megjelenésében egyszerűbb, mondanivalóját, funkcionális megoldásait tekintve pedig kiforrottabb és átgondoltabb. Hodász – Urunk mennybemenetele görög katolikus cigánytemplom [174-175] Tervező: Csanády Gábor, Átadás éve: 1995 Hodász, 4334 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Liszt Ferenc u. 6. Az épületegyüttest Csanády Gábor tervezte diplomamunkaként. Az építkezés 1992-ben kezdődött és a templomot 1995-ben szentelték fel. A templom sátor formájú teteje a cigányság vándorlását szimbolizálja. Ehhez kapcsolódik egy masszív négyzet alapú torony, melyet elölről félköríves terméskőtömeg borít. Habár a torony az utcafronton helyezkedik el, mégis a templom hátuljában, a szentély fölött kapott helyet. Az egyszerű hosszhajós belsőt a szép, fa tetőszerkezet, a natúr fapadok és a fehér falak jellemzik. A keleti tájolású templomban az ablakok kizárólag a déli oldalon helyezkednek el, akárcsak a középkori templomoknál. Az oszlopsor a katedrálisokhoz hasonlóan háromhajósra tagolja az épület terét. A hosszhajó gerincén az örökmécses és egy csillár lóg a tetőről. A csillár a cigány kultúrára utal. A szentélyfülke kezdeténél, az oszlopsorral egyvonalban a terméskő falban jobboldalt Jézus, baloldalt az Istenanya ikonja látható. Jellegzetes a szentély oltár mögötti részének félköríves tömege. Örvendetes tény, hogy a templom modern volta ellenére megtartotta azt az ősi térszervezést, amelyeket a liturgia megkíván. A templom kertjében, külön épületben közösségi termeket, óvodát, iskolát, öregotthont és krízisközpontot helyeztek el. Mátészalka – református templom [176] Tervező: Lengyel István, Átadás éve: 1994 Mátészalka, 4700 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Erkel Ferenc u. A félköríves templom elülső, egyenes feléhez egy alacsonyabb tömeg kapcsolódik, mely a templomtérrel egybenyitható hittantermet foglalja magába. Az épület jellegzetességét masszív tornya adja, mely különáll ugyan az épülettől, közelségével mégis szerves része annak. A harangláb a szatmári református templomépítészet hagyományait idézi fel a modern építészet eszköztárának segítségével (Klein-Lampel-Lampel: 250). Az egyszerű, félköríves belsőt a hátul elhelyezett keskeny ablakok világítják meg. A szószékkel szemben karzat található. A templom építését a mátészalkai ipari iskola tanulói teljesen ingyen végezték, a gyülekezetnek csak a felhasznált építőanyagot kellett kifizetnie.
Szatmári-síkság Szamoskér – református templom [177-178] Tervező: Bachmann Zoltán, Kistelegdy István és Csete György, Átadás éve: 1974 Szamoskér, 4721 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Kossuth Lajos út Az épület jellegzetességét négyes osztású tornya adja, melynek fiatornyai a régi református fa haranglábakat idézik. A templomtest a harangláb mögött található, mely szokatlan módon az oldalával fordul a torony és az utca felé. Az íves test halat mintáz, ami fontos keresztény szimbólum. Az Ikhtüsz kifejezés, ami görögül halat jelent, a következő szavak kezdőbetűiből áll: Jézus, Krisztus, Isten Fia, Megváltó. Ez az őskeresztények tömör hitvallása volt. A Bibliában egyébként a hal több helyen előfordul. Szerepet játszik a kenyérszaporításos csodában és átvitt értelemben is megjelenik: az apostolok közül sokan halászok voltak, így Péter is. Krisztus azt ígérte neki: „Ezentúl emberhalász leszel” (Lk 5, 11). 53
Dacolva a magasröptű párhuzamokkal, a templomtestet érdekes alakja miatt a helybeliek tréfásan csak Napóleon-kalapnak nevezik. Sajnos a templomot elölről nagyon kitakarják a fák, így pont az utcafronton nem érvényesül annak szép, rajzos tömege. Az egyszerű belsőben a sötétbarna fapadok két oldalról veszik közre az úrasztalát. Ez rájuk merőlegesen helyezkedik el a mögötte lévő szószékkel egyetemben. A belső megvilágítását a tér két szárát lezáró ajtókon és a fatető alatti sárga bevilágítókon keresztül kapja. A templomtestet fölülről íves falambériás tetőszerkezet fedi, mely középen, az úrasztala fölött a legmagasabb. Fehérgyarmat – Szentháromság görög katolikus templom [179-181] Tervezők: Balázs Mihály és Soma Katalin, Átadás éve: 1999 Fehérgyarmat, 4900 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Ady Endre u. 19. A templom egyszerű tömegének szépségét a különböző elemek játéka adja. A hengeres téglatestből nyolcszög alapú fa torony emelkedik ki, tetején vörösréz borítással. A főtömb monotonságát a bejárat téglatest esőfogója és a kiszolgáló helységek szabálytalan sokszög alakú tömege oldja. Hasonló elgondolás alapján épült 1991-ben a kazincbarcikai templom, amit szintén Balázs Mihály tervezett. Jellemző az anyaghasználat. Az épület nyers erejű téglaborítása, a belső sima fehér falak, a berendezési tárgyak és a fa tetőszerkezet szerkesztése nemes egyszerűséget, de ugyanakkor magas minőségre való törekvést testesít meg (Vukoszávlyev: 22). Valami olyat, ami méltó a megszentelt térhez. A külső alapján centrálisnak gondolt belső térben hosszanti irányban helyezkednek el a padok. Alapvetően bizánci hatású a tér – hiszen az ortodox kultúra ott fejlődött ki – de a belső berendezésében a nyugati hosszhajós elrendezés felé tekint. A karzat a templomtér jobb oldalán kapott helyet. A szentély előtt a görög katolikus templomokban megszokott ikonosztáz található – Somogyi-Soma László alkotása. Ez azonban még nem készült el teljesen. Talán jobb is így. Szép fokozatosan fog épülni, alakulni az épülettel. Nem fedi el a szentélyt teljesen a hajótól. Az ikonok közötti vízszintes farácsozat rálátást biztosít az oltárra, miközben modernné teszi ezt az ősi elemet. A formából fakadó szépség, az anyagokból és kivitelezésből származó minőség méltóságot, meghittséget, intimitást teremt. Egyaránt lehetőséget biztosít a hit egyéni és közösségi megélésére. Tiszteletben tartja a tradíciókat, de finom szerkesztésével újat is alkot. Méltó a szent befogadására! Csenger – Urunk színeváltozása görög katolikus templom [182-183] Tervező: Makovecz Imre, Átadás éve: 2000 Csenger, 4765 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Rákóczi út 2. Az organikus templom jellegzetességét szárny formájú tornya és félgömb alakú, fémlemezekkel borított templomtere adja. A félgömb tetején a templomteret bevilágító üvegkúp, azon pedig kettős kereszt látható. A fő tömeget négy csupasz beton tornyocska egészíti ki, amelyeken a tervek szerint fa angyalszárnyakat fognak elhelyezni. A templomot minden irányból földsánc veszi körül. A kupolával rendelkező, téglalap alapú belsőben a padok hosszanti irányban vannak elhelyezve. A templomtér díszítésében a meghatározó anyag a fa. Ebből készítették erdélyi mesteremberek az igényes tetőszerkezetet. A szentély negyed gömböcskéjének fedését is ez az anyag adta. Az oltár és a fölötte lévő feszület szintén fából készült. A megfeszített Krisztus és a kereszt a német Jozef Seibel alkotása. A szentélyt két lombkorona köré csoportosuló ikonosztáz választja majd el a templomtértől, ez azonban még nem készült el.
54
Függelék Interjúk
Török Ferenc 1936-ban született Budapesten. Ybl és Kossuth díjas építész. Alkotómunkásságán kívül – több mint tíz templomot, számos középületet tervezett, valamint műemléki rekonstrukciókban vett részt – meghatározó oktatói tevékenysége. 1997-ben DLA 14 fokozatot szerzett.
Balázs Mihály 1955-ben született Hernádon. Ybl díjas építész. Török Ferenc tanítványa, majd később munkatársa. Építészeti alkotásain kívül meghatározóak publikációi és iparművészeti tevékenysége. 1997-ben DLA fokozatot szerzett.
Fejérdy Péter 1964-ben született Budapesten. 2003-ban DLA fokozatot szerzett.
Csete György 1937-ben született Szentesen. Ybl és Kossuth díjas építész. A magyar organikus mozgalom egyik elindítója, a PÉCSITERV-nél 1971-ben, fiatal építészekből alakult Pécs csoport vezetője. Orfűre tervezett forrásháza világhírű, mára műemléki védelem alatt áll.
Nagy Tamás 1951-ben született Csornán. Ybl díjas építész. Építészeti stílusát az organikus formajegyek és a tiszta geomatrikus formák ötvözése jellemzi. 1998-ban szerzett DLA fokozatot.
14
DLA: Doctor Liberarium Artium.
55
Interjú Török Ferenccel - Ön szerint mi a feladata, szerepe a társadalomban az építésznek és mi a szakrális teret tervezőnek? - A funkcionális célokon kívül a művészi megjelenés biztosítása. Művészeten kívüli célok a funkcióból és a társadalom igényeiből adódnak, ebben különbözik az építészet minden más művészettől. Fontos, hogy ezeket a célokat valóban a művészet eszközeivel tegye meg. Szakrális építészetben a feladata az adott kornak, az adott időszaknak olyan térbe való egyesítése, amely a közösségi és az individuális igényeket egyként elégíti ki. A templomépítészet két lényeges alapra támaszkodik, egyrészt közösséget akar teremteni, közösség számára hoz létre tereket, ugyanakkor a magányos embernek is helyet tud biztosítani. Minden jó templom valahol itt vizsgázik, hogy tudja-e ezt a kettős igényt kifejezni. A templomépítészet különbözik a korok minden más művészetétől abban, hogy évszázadokra tud visszanyúlni emlékeiben. - Milyennek látja az építészet jelenét? Miben látja a legnagyobb kihívást, buktatót? - Érdekes, hogy intézményesen nagyon nehéz volt templomot tervezni a hetvenes években. Mert nem lehetett, tiltották. De építeni – ha valahogy mégis megkapta az engedélyt – sokkal egyszerűbben lehetett, mert az emberek szembeállása, ellenkezése az adott kommunista ideállal szemben egy nagyon jó ellenállást, egy civil kurázsit jelentett, és majdnem minden templom építése ennek a közösségi csodának a jele volt. Fantasztikus volt például a nemeshetési templomhoz éjjel lemenni, amikor betonoztak, az egész falu ott nyüzsgött a templomhegyen. Ma egyszerűbb intézményesen templomépítészeti engedélyt kapni, viszont kihunyt a politikai szembenállás tüze. A nyársapáti templom gyakorlatilag tíz évig épült, de az a funkció, hogy a templom közösségszervező, most megmutatkozik, mert a felszentelés óta egyre többen vesznek részt a szentmisén, liturgián, egyre többen jelentkeznek keresztelésre. - Hogyan látja a hagyomány és a modernség viszonyát? - A hetvenes évektől kezdve engem mindig izgatott, hogy mik az adottságok. Például Nemeshetésnél kért az atya, hogy a templomot lehetőleg betonból építsük, mert a községben legalább harminc ács van és a zsaluzást mindegyik meg tudja csinálni. Vagy nagyon lényeges volt Ábrahámhegynél – egy óriási vita is lett ez – hogy a népek a faluba akarták a templomot, mi pedig a tisztelendő úrral a közeli Bök-hegyre gondoltuk. Nyilvánvaló, hogy Balaton környéke történelmében is adja ezt a lehetőséget, de a népek nem engedték, sőt elmentek a tapolcai járási pártbizottságba, hogy a tervező mit akar csinálni velük – fantasztikus volt ez a kor – és vettek egy telket a faluban. Az építész persze ekkor állati nagy kínban volt, hogy hogyan tudjon középületet tervezni a lakóházak terében. De aztán egy-két nap múlva megbarátkoztam ezzel a gondolattal, mégpedig azért, mert rájöttem, hogy nekik van igazuk. A hegyen való építést a kor triunfális egyháza hozta létre. Bencés rend, bencés apátság, Festetics gróf a Szent Mihály-kápolnánál. A jelen sokkal inkább a keskeny, egy lakóháznyi terület. Ki kellett emelni a templomot. Rájöttem, hogy az építészeti válasz erre a lakossági igényre csak az, hogy egy egyszerű betlehemi istállót építsünk, ami nem válik ki a környezetből. Az edelényi templomnál, ahol az egész épület rakacai kőből épült és a rakacai kőnek különböző megdolgozását lehet látni sajátos rakásmintával, a kiegyenlítősoros kőfallal, meg kellett tanítani a kőműveseket, hogyan lehet kőből falazni, hogy kell a kő hagyományát beépíteni. Épültek ezek a templomok a nyolcvanas években, amikor föltűnt egypár folyóiratban egy svájci építész, Galfetti tervei. A gondolataim azonos hullámhosszon voltak vele. Azt mondta az egyik folyóirat cikk, hogy a kritikai regionializmusnak kiemelkedő európai képviselője. Ekkor jöttem rá, hogy hiszen én is kritikai regionalizmust csinálok, mikor a hagyományt próbálom anyagban és elhelyezésben létrehozni. Hát valami ilyesmi volt és így élt a hagyomány. - Kik a példaképei, kik hatottak Önre? - Részben hatottak a tanáraim, itt Weichinger Károly professzor képe van előttem, aki középület-tervezést oktatott az én hallgatói koromban. Csodálatos kiállású ember volt ebben a mici-sapkás, kommunista érában. A magyar építésztörténetben nagy hatással volt rám Wittwer Márton Atanáz karmelita szerzetes, aki a zirci barokk templomot és a győri karmelita templomot építette, jól lehet a világstílusok erővonalával, de fantasztikusan magyar módon. Valahol az arányrendszere, a kevés nyílás, a kevés üveg, a műmárvány csodálatosan magyar templommá teszik. Nem tudok a győri templomnál magyarabb templomot elképzelni. A modern időkben, gyerekkoromtól kezdve nagyon vonzott Medgyasszay István építészete, gödöllői művésztelepe, városmajori temploma. Nála az európaiság és a nacionalitás olyan csodálatos egységben van, amit mindig példaként követtem. Aztán diákkoromban nagy kedvelője voltam Asplund építészetének és a svéd építészetnek, hogy aztán ezek hogy rakódtak és váltak hatóerővé bennem, azt csak úgy merem sejteni. - Melyik modern templom tetszik Önnek a legjobban? - Két épület az, ami nekem nagyon tetszik, mint templomépület. Az egyik Csaba László hollóházi temploma, annak a hallatlan tiszta geometriája. A másik Csete Gyurkának a halászteleki körtemploma. Furcsa, hogy centrális templom, de valahol tényleg ilyen a magyar népvándorlási, ősi jeleknek a föltüntetése, az oltárnak a függönyökkel való kiemelése, szóval a stílusa egyaránt magyar és egyaránt hagyományőrző. 56
- A régebbi templomok közül melyikeket kedveli? - Hát van a már említett győri karmelita templom. Ezen kívül nagy élmény volt számomra Görögország. Az edelényi templom építésekor az építtető – Keresztes Szilárd görög katolikus püspök – egy görög tanulmányútra küldött engem. Óriási hatással volt rám a Meteórák és az Athosz-hegyi görög templomok, ahol az időtlenség fantasztikus erejével a sziklák lassan tovább épülnek épületté, házzá. Ezt az időtlenséget ugyanakkor olyan rettenetes provizórikus dolog folytatja, mint a fecskefészek, a fából és vakolatból készült szerzetesi cellák. Az állandóságnak és a provizóriumnak ez a kettőssége nagyon megfogott. Ezen kívül megragadott engem az ortodox vallásban a hagyomány. A modern templomok közül pedig a városmajori templom az, amelyik tetszik a maga campanille-vel. Meghatározó Weichingernek a pálos temploma Pécsett, ami reveláció volt, amikor először láttam. Az a telepítésrend, az anyagkezelése, a fényeknek olyan csodálatos szépségű megjelenése, amit hogyha nem magyar lenne, már rég szakmai folyóiratok tömege publikálná a templomot. - Az Ön által tervezett templomok közül melyiket szereti a legjobban? - Hát mindig azt, amelyiken dolgozom. Nyársapátot sikerült majdnem befejezni, mert belsőépítészetileg még nincsen kész. Most kezdtem el egy Budaörsre készülő görög katolikus templomnak a tervezését. Ez a paneles lakóépületek árnyékában helyezkedik el, ami nagyon érdekes kihívás, hogy egy ilyen óriási lépték mellé, hogy lehet egy templomot betenni. Tehát most ezeket szeretem. - Mennyire fogadja el, vallja magáénak az Ön által tervezett templomokat a hívő közösség? - Érdekes módon az építtetőimmel fantasztikus módon együtt tudtam működni. Mikor az Ybl-díjat kaptam, a bizottságot Szendrői Jenő vezette. Egy körutat tettek megnézni az Ybl-díjasok épületeit, hogy ne csak a fotóról lássák őket. Szendrői professzor gratulált nekem, hogy irigyel, hogy ilyen jó építtető közösséggel ő még nem találkozott, aki a tervezőt ennyire szereti. Tényleg az ember be tudta vonni a népeket az építés szépségeibe tervtanácsokkal, lent lévő munkával. Szóval úgy érzem, hogy nagyon együtt tudtam működni az emberekkel és azt hiszem, hogy elfogadják a templomaimat. - A kevés pénz, ami rendelkezésre állt, mennyire volt elég az építkezéseknél? Sérültek-e elgondolások emiatt, más lett volna a templom, ha elég pénz lett volna? Más volt-e ez a rendszerváltozás előtt és után? - A helyzet az, hogy ugyanaz előtte is és utána is, mert mindig nagyon szegény az egyház. Ma ugyanolyan szegény, mert a terheik megnőttek, de a pénz ezzel arányosan nem nőtt. Tehát ma is egy templomépítést nagy egyszerűség kell, hogy kísérje. Az ember csak addig ment, amíg vélhetően a jelenlévők meg tudták azt építeni, meg eggyé tudtak vele válni. Nem hiszem, hogy ez szegénységet jelent, inkább egyszerűséget, mint ahogyan a parasztember méltósága, fehéringe, tiszta nadrágja sem azt jelenti, hogy ő szegény, hanem az etikai, morális magatartásával inkább azt akarja mondani, hogy méltóságos. Ezt a méltóságát mindig el tudta érni az ember, úgy érzem. Kevés pénzzel is. - Nem is nagyon tapasztalt a költségvetésben aránytalanságokat sem, hogy például ráköltöttek a szerkezetre nagyon sokat, de a belsőre nem maradt elég pénz? - Olyan aránytalanság van, hogy a befejezés mikor éri el a megkívánt színvonalat. A nyársapáti templom például tíz évig épült és most a tizenegyedik évben sincs benne pad. Ez a folyamatot lassítja, de nem éreztem, hogy észrevehető módon a koncepció vagy a mondanivaló rovására ment volna a szegénység. Az építészetnél nagy baj, ha valaki olyat talál ki, amit nem tudnak megcsinálni. Életemben – ez lehet előny is, hátrány is – nem jut eszembe olyan, amit ne tudtam volna felépíteni pár emberrel vagy csoporttal, a megrendelőkkel és kivitelezőkkel. - Az előző rendszerben voltak különböző korlátozó előírások a templomépítésnél. Tudna azzal kapcsolatban mondani valamit, hogy milyen volt az előző rendszerben építeni? - A megszorítás csak addig éreztette a hatását, ameddig az engedélyezési fázis be nem következett, azt akadályozták. Ott kellett nagyon okosnak lennie a papnak, a plébánosnak. Ugyanis minden politika a helyi szinten, már kicsit kurtul, átértékelődik. Hogyha például párttitkár a polgármester mellett igazából megkeresztelte a gyerekeit, akkor a helyi döntések finomodnak. Például Révfülöp esetében igazából az, hogy mekkora terület volt, nem okozott akkora akadályt, mert a pici alapterületet fölnyitva üveggel kitágult az épület környezete. A kis tér kétszer akkorává vált, mint a ténylegesen épített templomtér. - Elég közhelyes kérdés, de a fiatalabbak között kikben látja a jövőt? - Igazából hazabeszélek, mert kialakult mellettem egy építészgárda: Balázs Mihály, Fejérdy Péter, Major György, akik olyan irányt visznek, ami nekem kedves. Gondolatban rokonok is a rendszerváltozás után épült templomaik. - Eszembe jutott a Magyar Szentek temploma, ami felépült és az utóbbi években, hát… - Tönkretették. Tönkre. Hát sajnos, ha egy használó műveletlen, akkor az ember semmit sem tud csinálni. Az illető itt van a közelben, semmibe nem került volna neki kikérni a véleményünket. Ehelyett fogta és piros sziladekorral lefestette a szerkezeteket, a téglát. Eszméletlen. Szerencsére vannak pozitív példák is. Edelény olyan, mintha most épült volna. A környezete is. - Ráadásul Edelényben készültek később újabb ikonosztázok és azok is harmóniába kerültek a régiekkel. 57
- Igen. Sajnos a Magyar Szentek Temploma esetében nem ez történt. De hát előfordul a megrendelői erőszak máshol is, mert egy nagyon kedves és szép épületünk volt a vatikáni nunciatura fönn az Orbánhegyi úton. A nunciussal összedolgozva hallatlanul jó lett, megcsináltuk egy lakóházból való bővítést, ezt a kicsit szerzetesi házat kápolnával. Aztán jött egy másik nuncius, aki az egészet össze-vissza bővítette. Ráadásul a hatóság sem tudott beleszólni, mert nem magyar terület, hanem vatikáni felségterület. Van ilyen, de hála Istennek csak ezt a két esetet tudom mondani, ahol a műveletlenség ezt okozta. - Nincs olyan szervezet, ami ezt megakadályozná? - Nincs semmi, mert az egyházi főhatóság tagjai is a Magyar Szentek Templománál ugyanolyan döbbenettel vették észre az egyik napon, hogy a helyi pap befestette a téglát. - Nincsen valami központosított művészeti szervezet az egyház részéről? - Voltak ezek a múltban és most is van ilyen, hogy Egyházművészeti Tanács, de ez olyan mondvacsinált fórum, amit senki nem keresi föl, senki nem szól bele.
Interjú Balázs Mihállyal - Mi a feladata Ön szerint az építésznek és mi a szakrális teret tervezőnek? - Szerintem eleve nem nagyon érdemes különbséget tenni szakrális és nem szakrális teret tervező között. Építész csak egy van, aki a házat tervez. Minden háztervezés valamilyen szinten szent dolog, mert a semmiből lesz valami. Tehát maga a születés az, aminek részesévé válhat az építész. Később aztán persze az építtető és minden használó. Az építésznek a szerepe éppen ezért az, hogy közreműködőként részt vegyen ebben a születési folyamatban. Iszonyú nagy felelősség ez, mert nagyrészt tőle függ a születendő mű minősége. De nem teljes mértékben, mert az építés az nem egyszemélyes feladat, legalább olyan meghatározó a programalkotó vagy az építtető fölkészültsége, anyagi, szellemi rátermettsége, szándékai. Az építésznek az a feladata, hogy ezeket az építtető által megfogalmazott szándékokat átformálja a maga szűrőjén keresztül egy olyan programmá, ami a köz, a közösség számára is elfogadható, sőt iránymutató; középületek esetében különösen. - Ön szerint miben rejlik a szakrális építészet jövője? Hogyan látja milyen lesz és milyennek kéne lennie? Mi a követendő irány? - Azt hiszem, hogy a közösségek életfunkciójában meghatározó marad a szakrális építészet vagy a templom és a templomhoz tartozó közösségi épület. Majdnem biztos vagyok benne, hogy azon a kettősségen kell alapulnia majd ezeknek a tereknek, szakrális tereknek, ami az egyénnek vagy a közösségnek az együttes vagy külön-külön vett jelenlétét szolgálni tudja. Tehát egy-egy ilyen épület kellően differenciált terekből, terek halmazából álljon, ahol az egyén is elmélyülten jelen tudjon lenni, személyesen át tudja élni, személyessé tudja varázsolni a maga lelkén keresztül a teret. Be tudja tölteni lélekkel egyedül, egy szál egymagában vagy a Teremtővel való jelenlétében és ugyanez az épület egy közösség befogadására is alkalmassá váljon. Én azt gondolom, hogy ez a fajta differenciált téri rend az, ami a jövő szakrális építészetét vagy szakrális épületeit jellemezni lesz kénytelen. Persze a szakrális építészetnek nem pillanatokat kéne csak átfognia a maga anyagi, formai, lelkületi tulajdonságaival, hanem mindig is évszázadokat. Abban a tudatban kéne, hogy épüljön egy templom, hogy évszázadokkal ezelőtt már sokat tudtak a templomról és abban a hitben, hogy évszázadok múlva a mi templomainkat fogják így nézni. Nem lehet aktuális elvárások, pillanatnyi rögtönzések, divatos formák és anyagok kavalkádja egy templom. Valamiféle állandóság és kiegyensúlyozottság, mértéktartó arányosság kell, hogy jellemezze őket. - Ezzel kapcsolatban rögtön meg is kérdezem, hogy miben kéne megtartani vagy ápolni a hagyományt és miben kell újat alkotni? - Nehéz erre pontos választ adni, mert a hagyomány az bennünk van. Nem felejthetjük el, hogy mit gondoltak eleink a világról és kötelességünk minél többet megtudni erről a világról. A hagyomány nagyon fontos, de az is fontos, hogy az ember észrevegye a változásokat. Nem lehet új környezetben mindig csak a hagyomány tapasztalatai alapján tájékozódni. Mindig vannak új tapasztalatok és a problémák mindig újratermelődnek. Arról nem is beszélve, hogyha öt-hatszáz év múlva még élünk, akkor a mi új szokásainkra fognak, mint hagyományra hivatkozni. Az élet folytonossága, folyton való változása kötelezővé, vagy evidenciává teszi azt, hogy a mi új gondolataink az a kevés, amivel hozzájárulhatunk az európai kultúra, vagy az emberiség kultúrájának a történetéhez. Nem vagyunk olyanok, mint hatszáz évvel ezelőtt az őseink. Másmilyenek vagyunk, nyomot hagyott rajtunk az élet, a történelem, minden egyéb. Nem tudjuk ezt letörölni. Bizonyos tekintetben pont olyanok vagyunk, más tekintetben mások vagyunk. - Milyennek ítéli a szakrális építészet jelenét? Miben látja Ön a legnagyobb kihívást, buktatót? - Hát a jelene az kaotikus. Hihetetlen – én legalábbis így látom – érték-, értéktudat-zavar jellemzi. Szűkítsük most csak Magyarországra a kérdést! Hatalmas zavart okozott a XX. század második fele – az első is, Trianonra gondolok – a tudatban, a tudatokban és ezért ez hihetetlen káoszt jelent. Ez az egyéni tragédia, ami a XX. 58
-
-
-
-
században a magyarságot kétszer is – legalább kétszer is – érte, aztán párosul azzal a káosszal, amit az úgynevezett civilizált világ fejlődéstörténete mutat. Ezzel a növekedés centrikus gazdasági őrülettel, a túlkínálattal, az álversenyekkel, az áldemokráciával, az áljóléttel, az ál-, ál-, ál-, álságossággal. A kettő aztán halmozódva elég nagy bajt jelent. Kihívást én abban látok – és próbálok a magam eszközeivel ennek valamelyest megfelelni – hogy hogyan lehet újra egy egyensúlyi helyzetet találni? Hogyan lehet visszatérni egy egyszerű, ősi magatartásformához, mint a kályhához, hogyan lehet innen újra elindulni, hogy valami új dolog jöjjön ki? Nagyon nagy a túlkínálás mindenféle tekintetben. Az eszmei áramlatoktól az építőanyagok és az ipar széles választékáig, aminek nagyon nehéz ellenállni. Én próbálok ellenállni. A templomaim zöme mind ugyanolyan természetű anyagból van és szerkesztési elveik is hasonlatosak. Egyfajta redukálása ez a formáknak, az anyagoknak. Egy bizonyos szint után persze ezt a leegyszerűsítést nem lehet használni, mert akkor használhatatlanná válik a ház maga. De minden fölösleges anyagot, színt, tulajdonságot igyekszem leszedni a házaimról. Melyik a legkedvesebb temploma? Nekem a bödei Szent Mihály templom a legkedvesebb. De hát van még nagyon sok más kedves is. Legjobban a korai középkor időszakát szeretem. Azzal tudok leginkább azonosulni, abban érzem azt az erőt, azt a megkérdőjelezhetetlen hitet, amire ma is szükségünk volna. A gótika már egy kicsit merész, már egy kicsit kihívó, nem beszélve az újkor összes történéséről. A középkorban a dolgok úgy jelentek meg, ahogyan azok vannak, vagy voltak. Mondhatnám azt, hogy „az, ami”. Az újkorban pedig az „olyan, mintha”. Ez egy hihetetlen különbség. A középkorban, ha föl akartak érni az égig, akkor építettek sok tíz méter belmagasságú tereket. Tényleg megépítették, és gyönyörűen megfaragták a kis fiatornyok kicsiny részleteit is kőből, jóllehet, azt nem látta senki ember a földről, mert olyan magasan volt. Az újkorban – mondjuk a barokkban – már elég volt az „olyan, mintha”. Ha arra gondol, hogy mondjuk a zirci könyvtár kupolájánál minden turistának a vezető elmondja, hogy ez olyan, mintha kupola volna, de közben egy sík mennyezet, csak olyan ügyesen festették meg, hogy kupolának érezzük. Ez egy óriási nagy csalás és csalódás már. Ez már az ember ügyességéről és trükkösségéről szól és nem a Teremtőnek a feljebbvalóságáról. Ha visszavágyom a régebbi tiszta formákhoz, akkor legalább a középkorig kell visszamennem, hogy ezeket megtaláljam. Hát ez a legkedvesebb korom. És ilyen a templomképem is egyébként. Kik az Ön példaképei? Az apám, aki egy parasztember volt. De őt általánosíthatjuk is és mondhatjuk azt, hogy az én példaképem egy földműves, aki a maga módján a teljességet éli át, nap mint nap. Abszolút kiszolgáltatott viszonyban van a természettel, a természeten keresztül a Teremtővel. Egy teljes életet él. A világ minden nyomorúsága és a paraszti élet minden szépsége mellett. Számomra ez a legmeghatározóbb. Győrbe jártam középiskolába és ott nagyon sok sváb mesteremberrel volt módom találkozni, akik az ács és kőműves mesterség, egyáltalán az építőipar mesterségbeli részének a tudorai voltak és kiválóan értették a szakmájukat. Az egyetemen nagy hatással volt rám Török Ferenc, akivel volt szerencsém hallgatóként együttdolgozni. Vagy olyan építésztanárok, akik nem voltak tervezőépítészek, de az egész mentalitásuk, lényük elválaszthatatlan volt az építész szakmától, például Guzsik Tamás. És persze hatnak rám a kortársaim. Az összes tehetséges kortárs építész, akiket most csak azért nem fogok fölsorolni, mert sokan vannak. Minden olyan építész hat rám, akire csodálattal tudok fölnézni, valami olyasmit tud, amit én nem. Sokan vannak ilyenek. Melyik az a kortárs templom, amelyik a legjobban tetszik Önnek? A rendszerváltozás után sok templom épült. Ezeknek a döntő többsége az én véleményem szerint építészeti szempontból nem értékelhető. De vannak olyanok is, amik nagyon időtállóak, szépek és szeretném, ha belőlük lennének majd a műemlékek évszázadok múlva. Ilyenek például Nagy Tamásnak az evangélikus templomai, Török Ferenc épületei, vagy Csete György templomai. Mennyire fogadják be az Ön által tervezett templomokat a helyi hívek? Ezt tőlük kéne megkérdezni, de én úgy érzem, hogy szeretik. Azt gondolom, hogy egy építésznek úgy kell a házához, meg az egészhez viszonyulnia, hogy föl se merülhessen az a kérdés, hogy szeretik-e vagy nem szeretike? Ez már a tervezés pillanatában eldől. Ez nem egy egyszemélyes műfaj. Egy együttműködés eredménye kell, legyen egy templom. Az együttműködésnek pedig jónak kell lennie. Ha nem jó az együttműködés, akkor abba kell hagyni a munkát. Belső kényszer a legtöbb építésznél – hogyha az érzékei jól működnek és a tisztessége is a helyén van – hogy nem viszi bele olyan erdőbe a megbízóját, amiből nem tud aztán kikeveredni. Ezért úgy gondolom, hogy a jó építész részesévé teszi az építtetőt az építésnek. És ebben van a siker vagy a szerethetőség kulcsa. Ha azzal az érzéssel tudja a közösség birtokba venni a templomot, hogy ő is építette, ő is elmondta a véleményét, az ő gondolatai is benne vannak – ő vitte a téglát vagy a süteményt az építőknek – akkor ezt nem lehet nem szeretni. A kívülállók nem szerethetik. De hát a kérdés nem arról szól sosem, hogy a kívülállók mit gondolnak. Az egy másfajta felelősség, az egy másfajta szempont. Azzal nem kell foglalkozni, mert ha az ember mindig másnak akar megfelelni, akkor elveszíti a fonalat és senkinek nem tud megfelelni. Bíznia kell az embernek, a közösségnek a saját maga tisztességében, erejében. A kívülállók pedig megszokják és esetleg 59
-
-
-
később megszeretik a templomot. Nagyon érdekes példa volt erre Kazincbarcika, ahol először nagyon nagy ellenállás volt az építéssel szemben. Megszokták és megszerették az emberek a templomot. Volt egy Mihály bácsi nevű idős bányász, aki nem volt vallásos ember, de ingyen és teljes feláldozással szolgálta a templomépítést. Állandóan ő volt az éjjeliőr, mindig jelen volt, végig. Hát ez a kettősség engem nagyon megfogott, mert ez azt mutatja, hogy az emberek a legmélyén mégis csak a jó ügyet szolgálják, érzik, hogy itt valami közösségi tettről van szó és valami olyasmiről, amiről nem szabad kimaradni. Mennyire kötötték meg a kezét az anyagi lehetőségek? Szebb lenne-e például valamelyik templom, ha nagyobb költségvetésből gazdálkodhattak volna? Jó, ha van pénz, ezt azért leszögezhetjük, de úgy, ahogy egy ember megszületéséhez is körülbelül kilenc hónap kell és ha valaki hét hónapra születik még életben maradhat, de hátránnyal indul, ugyanúgy nem egészséges dolog, hogyha egy templom fél év alatt épül föl. A templom születésének vagy létrejöttének az ideje nem kilenc hónap, hanem hosszú idő; évtizedek is lehetnek. Soha nem keseregtem amiatt, hogy nem épült meg a parókia, vagy nem készült el a szentélyrekesztő fal. Ami elkészült, annak jónak kell lennie, szerethetőnek kell lennie, és ha szeretik az emberek, akkor majd tíz év múlva, sőt ötven, vagy száz év múlva be fogják fejezni a templomokat. A történelmi templomaink zöme folytonos, folyamatos épülések eredményei. Nem föltétlenül jó az, hogyha úgy, mint egy kereskedelmi épület, egyik napról a másikra elkészül és abszolút stílus azonos lesz. A templomnak nem szabad érinthetetlennek lennie, bizonyos dolgok így is, úgy is rákerülnek. A templomban éppen az a szép, hogy egy természetes fejlődés, egy természetes változás eredményeként jelenik meg legtöbbször. Úgyhogy én a kész templomoktól félnék, mint a kész városoktól vagy a végleges utcaképektől. Az egész élet nem a „készségről” szól, hanem arról, hogy változunk. Szerintem jó példa a fehérgyarmati templom, ami messze nincs kész, sok minden hiányzik még belőle, de ebben a formájában is egy átélhető, biztos, stabil hely azok számára, akik odajárnak templomba, vagy ahhoz a közösséghez tartoznak. Színvonalas képzőművészeti alkotások modern templomokban sajnos ritkák. Hogyan sikerült mégis kvalitásos alkotásokat elhelyezni az Ön által tervezett templomokba? Hogyan látja, hogy ez mostanában miért nem szokott sikerülni? A probléma oka az, hogy a képzőművészetet társművészetnek tekintik. Úgy gondolják, hogy ha már kész van a templom, akkor jöhet a képzőművész és kidíszítheti. Ez egy nagyon nagy tévedés. Nekem óriási szerencsém volt, hogy az apósom – Somogyi Soma László – egy olyan festőművész, szobrászművész volt, akinek a gondolkodása sok tekintetben hasonlított az enyéméhez – illetve az enyém az övéhez – és együtt tudtunk, egy koncepcióban tudtunk gondolkozni. Az ő festői világa, azt hiszem sok tekintetben hasonlított az én építészeti gondolkodásomhoz. Kellően szikár, pontos volt, nem volt túláradó, úgyhogy nem volt kérdés számomra, hogy vele kéne együtt dolgozni. A Magyar Szentek Templománál a Soma faragta a korpuszt. Az is egy ilyen közös gondolkodás eredménye. A Magyar Szentek Templománál sajnos elég sok dolog van, amin utólag változtattak. Például a fehér vascső kereszt a tetején vagy a klinkertéglák vörösre festése… Ez egy rossz gazdával működő templom, egy olyan plébánossal, aki nem érzi, hogy milyen érték van a kezében és sokat rombol. Sziladekorral befesti a téglát, összevissza aggat minden képet. Abban viszont nem tudok nem partner lenni, hogy a szentélyt illetve a korpuszt ne pályáztassa meg – nem akarta – de beadtunk egy pályázatot és azt nem az nyerte, akit ő szeretett volna, hanem a Soma László és ezért ő csinálta meg a korpuszt. Ez egy gyönyörű darab, egy körtefából faragott korpusz, ami közelről nagyon-nagyon szép. A soproni templomnál kicsit túltengnek a szobrai, de az azért van, mert a soproni plébános nagyon szerette a Somát és mindenféle dolgot rendelt tőle. Külön rendelt mondjuk Magyarok Nagyasszonyát, húsvétra Krisztust a sírban, a feltámadt Krisztust. Ezeket mind félretette és húsvétkor kerülnek elő. Ő a hihetetlenül jó gazda, aki nagyon tisztán, nagyon gondosan, nagyon odafigyelve követi a templom életét. Csak az a templom már nem olyan anyagokból épült, ott nem volt pénz, ott rossz a cserép, rossz a szigetelés, beázik a tető. A Magyar Szentek Templománál viszont volt pénz, itt jobb anyagok vannak beépítve.
60
Interjú Fejérdy Péterrel - Ön szerint a társadalomban mi a feladata az építésznek? - Úgy gondolom ugyanaz, mint minden embernek, hogy elvégezze az a munkát, amit felvállalt. Szokták azt mondani, hogy kitüntetett szerepünk van, hogy meghatározzuk az épített környezet által a jövőt. Biztos ez is igaz. Talán egy olyan kiegyenlítő szerepe is van, hogy egyszerre az ideák és egyszerre a valóság talaján állva kell gondolkodni. - Tehát kicsit mérnöki, kicsit művészi? - Igen, de nem is feltétlenül csak ez. Ugyanígy fontosak a realitások, célszerűségek is: az adott társadalmi viszonyokhoz illeszkedő anyagi realitás arányos legyen az építő vagy építtető közösség lehetőségeihez, ami nem feltétlenül egyezik a vágyaikkal. Ugyanakkor a vágyak is fontosak. Csak azoknak a személyeknek vagy kisebbnagyobb csoportoknak van jövője, akinek vannak álmaik. A realitásokkal kapcsolatban pedig: biztos az a valami tud reális lenni, ami a múltra támaszkodik. - Két másik kérdést is érintett rögtön. Az egyik az, hogy mennyire tudott kibontakozni anyagi szempontból? Ezt úgy értem, hogyha például kétszer annyi pénz lett volna a csepeli vagy soproni templom tervezéséhez, akkor miben lett volna más? Jobb lett-e volna? - Ha több pénz lett volna, persze jóval szebb lenne az adott épület. Ugyanekkora templomot terveztem volna, de a megvalósításnál kevesebb dolog maradt volna el. - Tudna példákat is említeni? - Persze, rengeteget, de ha bármelyik építészt megkérdez, dőlne belőle a keserű panasz, hogy mi minden lehetett volna másképpen. Mennyi elszúrt részlet van, amit nem lehetett visszabontatni. Mennyi mindent el kellett spórolni, vagy olcsóbb anyagra változtatni. De ezzel együtt ezt az én munkáimnál inkább pozitív dologként éltem meg, mert sokkal intenzívebb párbeszédre, együttműködésre voltunk késztetve, hogy egyáltalán megvalósuljon valami. A közösség maximális lehetősége volt az építés minimális lehetőségének határán. Ez egy hihetetlenül szép játék. Úgy érzem, hogy nagyon is kapcsolódott az építészet lényegéhez. Láthatóan nagyobb a zavar a mostani olyan templomokban, ahol általában a reprezentációs ok miatt azt mondták, hogy na jó, most nagyobb a keret. Ott több esetben látok tévedéseket, tévesztéseket. Mintha az építész is jobban elbizonytalanodott volna, hogy hogyan kell most dönteni. - Hogyha több pénz van, akkor jobban beleszólnak a megrendelők az építkezésbe. Például megszabják, hogy tervezzen kétszer akkora festményt a szentély falára, hogy látszódjon, hogy sokat költöttek rá? - Mindig is az volt, hogy aki hozta a pénzt, az megfogalmazott dolgokat. Az a kérdés csak, hogy akinek a zsebében a pénz van, mennyire kultúrált, mennyire látja át egyetemesen a kulturális folyamatokat. A régiekről nem mernék ítéletet mondani – mert nem ismerem eléggé őket – de az az érzésem, hogy most annyira zavar van a világban, hogy sokkal tudatosabbnak kell lenni. Amikor régen ösztönösen jó helyre nyúltak, az ma már nem működik. Sok esetben úgy érzem, hogy – most például a szakrális építészetet véve – maga az építtető papság sem rendelkezik azzal az átfogó, bölcs látásmóddal, ami – ha adott esetben kétszer akkora pénzből akar építkezni – jó irányba utasítja az építészt. Amúgy meg – ha még egyszer az anyagi dolgokra visszatérünk – talán a leginkább sajnálható dolog az az, hogy a képzőművészetekre nem szokott pénz maradni. Régen – még a XX. század első felében is – a kortársművészet még azonos szinten jelen volt a templomépítészetben, gondolok például a városmajori templomra, vagy az összes, ebben a korban épült nagy épületre, például Kós Károly zebegényi templomára is. Most hihetetlen bravúrnak számít, ha egy adott kortárs képzőművészet jelen tud lenni a kortárs építészet mellett és nem valamiféle hagyománykereső, nosztalgikus dolog jön elő. - Részben már megválaszolta, de milyennek látja a szakrális építészet jelenét? Mi a legnagyobb kihívás, buktató? - A jelenét olyannak látom, hogy elég nagy a zavar. A mostani templomok javarészénél teljesen öncélú formák szerepelnek, minthogyha az építészek és megrendelők nem tudnák, hogy a formák jelentenek valamit. A formák akkor is jelentenek valamit, ha erről fogalma sincs annak, aki ezt lerajzolta vagy fölépíti. Most ebben egy zavar van, és különféle formák habzanak az építészetben a korszerűség jegyében vagy pont a korszerűséget elutasítók. - Historizmus? - Igen, másoljuk a régi típustereket. Nem lenne szerintem ez baj, ha nem csak a hártyájára korlátozódna. Például ha 38 centis blokktéglákból építünk románkori kis templomot, akkor hiába épül fel ugyanaz a kontúr, az nem tud ugyanaz a ház lenni. Mert ez nem csak ruha vagy küllem kérdése. Ezt legdrámaibb módon Moszkvában tapasztaltam, ahol az ortodox egyházban rendkívül erős az a nem létező templomépítészeti kánon, hogy a templom olyan, amilyennek régen kitalálták. Nincs mit újítani rajta. Új templomokat építenek blokktéglából és a kupolát acélvázra erősített gipszkartonból felhúzzák. Ilyenkor olyan érzésem van, hogy tulajdonképpen nem értenek semmit abból, amibe kapaszkodnak. Ami régen egy tájegységre jellemző volt – használtak bizonyos technológiákat – az idő folyamán szépen kicsiszolódott. Ismerték az adott építőanyagot, mely az adott helyre volt 61
-
-
-
-
-
-
jellemző. Ez mára már teljesen eltűnt, mert importálunk, exportálunk mindenhová. Nincs meg a biztos, a megfogható közös nyelv. Na tehát én ilyennek látom a jelent. Milyennek látja a jövőt? Ön szerint milyen lesz? Melyik az a helyes irány, amelyiken elindulhatunk? Szerintem vannak jó dolgok. Például nagyon örülök, hogy az elmúlt húsz évben annyit változott az építészeti világ. A posztmodernen túl vagyunk nagyjából. A mostani irányzatban – talán minimalizmusnak szokás nevezni – nagyon tetszik, hogy visszafogottság, redukció van benne. Mindenféleképpen a kevés, ám lényeges dolog megmutatására törekszik és ezt érdekes módon párhuzamba lehet állítani a középkor vagy az annál korábbi építmények üzenetével. Szerintem az egy jó kötődési pont, amikor valaki keveset akar mondani, viszont ez nem kevés gondolatot, hanem egy halkszavúságot jelent. A minimalizmus ugyanis abban a pillanatban primitívé, silánnyá fordul át, amikor nincs benne annyi munka, mint egy szecessziós felületben. Itt pont a redukcióba kell belefektetni az energiát. Nagyon pozitív dolgokat látok. Például Pazár Béla Békásmegyeren olyan templomot alkotott, mely nem alkalmas a „vasárnapi kereszténység” műfajának befogadására. Nem olyan, hogy utána mindent elfeledve megyünk haza a gőzölgő vasárnapi ebédhez, hanem egy kicsit kizökkent a megszokott kerékvágásból. Ezek a minimálba tartó házak szerintem ilyenek. Nem könnyű megfejteni őket, sokan idegenkednek is ezért tőlük. Ez a titok nem is az építészetben van, hanem abban, ami keretet akar ennek adni. Akkor szerintem jó úton jár a templom, ha gondolkodni lehet benne, vagy kizökkent a mindennapokból. De ez semmiképpen nem meghökkentés kell, hogy legyen. Tehát nem teátrális vagy szoborszerű dolognak kell ennek lennie. Steven Hall seattle-i kápolnájára például ilyen. Ott rendkívül impozáns terek vannak, gyönyörű fényekkel. De hogyha kiszednénk belőle a keresztet, az oltárt és a padokat... Akkor akár kiállítási csarnok is lehetne. Igen. Akkor nem biztos, hogy megfejthető lenne, hogy miért is van ez a tér. Tehát az effektekre épül a dolog. A másik csoport is ezekkel az eszközökkel operál, csak mégis ott egy következmény ez és nem pedig a cél. Siza templomait olyannak érzem, amiben a fények meg a falak következményei a tartalomnak, Steven Hall pedig ezekkel próbál hatásokat elérni. Melyik a legkedvesebb temploma? Sok legkedvesebb templomom van. Például a veleméri templomot a románkorból nagyon szeretem, de a románkori templomok szinte mind tetszenek. Magyarországon a gótikát is kedvelem, mert itt eléggé bennragadt a románhoz közeli gondolatkörben. A katedrálisok világa mindig is elbűvölt, de a szeretem szót nem használnám velük kapcsolatban, inkább azt mondom, hogy csodálom őket. Nem annyira bensőségesek, mint egy kisebb templom? Nem, másról szólnak ezek. Ez nem a léptékkel függ össze. Amikor Rómában jártam és a IV., V. századi bazilikáit nézegettem, melyek vannak akkorák, mint a katedrálisok, ott nagyon is az az érzésem volt, hogy barátságos, közeli és az én léptékem akkor is, ha csak egy kis pont vagyok benne. Ugyanez a gótikus katedrálisnál nem ilyen egyértelmű. Gyönyörű terek – mindig is izgattak – de a barátságos szó nem jutna eszembe róla. A reneszánszban nincsen kedvencem. A barokknál van, annak ellenére, hogy Magyarországon gyakorlatilag csak a díszítésben látjuk. A San Carlino-t és a San Andrea Quirinale-t nagyon szeretem. De ezek kisebb léptékű templomok. Klasszicizmust annyira nem kedvelem, kivéve egy-két falusi templomot és a Lukács Fürdővel szemben lévő a Frankel Leó úti templomot. Ez a kedvencem, gyönyörű. Nekem ez a városi templomok ideálja. A szecesszióban is tetszik néhány épület. A moderneket is nagyon kedvelem – a pasarétit és a városmajorit is – bár több esetben azt látom, hogy idegenek a mostani használat számára; távolságtartók, de ha egyedül bemegyek egy ilyen templomba, akkor nagyon jónak tűnik. Kortárs templomok közül melyeket kedveli? Nagy Tamás munkái tetszenek nekem leginkább. Úgy érzem, hogy ösztönös útkeresés igaz rá. Valamiféleképpen hiteles a személyével együtt, az összes temploma ugyanarról szól, egy nyelvet beszél, még ha formailag mások is. Mentes az építészet kísértéseitől, miközben abszolút építészetről van szó. Ezek közül melyiket szereti leginkább? Nem tudnék választani, mind a hármat szeretem. A sopronnémetit azért, mert az egy igazi falusi templom. Rokon a kis kerek templomaink világával. A bogláriban gyönyörű a koncepció, a kupola letisztult, az egész belső nagyon megragadó. A dunaújvárosit pedig azért, mert szeretem azt a nyugalmat, ahogyan öregszik az a templom. Érezhetően patinázódik az anyag, és nem szétszárad vagy szétesik. Nem akarok ezek között sorrendet állítani, nekem ez a három egyenlő szinten van. Kik hatottak Önre? Feltétlenül Török Ferenc. Az ő tanítványa vagyok, náluk is dolgoztam egy darabig. Meghatározó élmény számomra. Balázs Mihálytól sokat tanultam konkrétan az építészet szakmai részét illetően. Az, hogy kik hatottak rám, nem kötődik feltétlenül a szakrális építészethez. Nem ott húznék határvonalat, hogy templom és nem templom a szakralitás vagy nem szakralitás, hanem a megközelítés módja, a tervezés tárgyával való foglalatosság mibenléte húz egy határvonalat. Vannak, akik azon belül mozognak. Janáky István keresgélése is abszolút erről 62
-
-
szól, nagyon sok mindent kapok a Janesch Péteréktől, holott ezek nem a szakralitás tényével foglalkoznak. Megemlíteném még a Turányi Gábort és Pazár Bélat is. Vannak még példaképei az építész szakmán kívül is? Persze. Rengeteg ilyen van. Van sok, akit nem is ismerek. Költő, író festő. Mondok neveket: Kondor Béla, Weöres Sándor, Pilinszky és még sokan mások. De vannak név nélküli emberek is, akikkel találkozom. Teljesen elementáris erejű lehet például egy kertjét ápoló öreg házaspár is. Mennyire fogadta be, vallja magáénak az Ön által tervezett templomot a helyi közösség? A soproniról nem tudok túl sokat mondani, mert ahhoz túl messze vagyok. Azt tudom, hogy az ottani pappal jó barátságban vagyunk, és mindig szól, hogyha valami építészeti típusú gondja van, amit nagyon korrekt és kulturált magatartásnak látok. A csepeli templomhoz közelebb vagyok, arról egy kicsit többet tudok. Kívülről nem egyértelmű az épület megítélése. Belülről általában jobban tetszik az embereknek, mint kívülről. Kívülről kicsit több puhaságot vártak volna, például folyamatosan téma, hogy magasabb tetőt kéne tenni a toronyra. Hagyományosabb, klasszikusabb templomképet szeretnének látni. Tehát itt érzékelek egy kitapintható különbözőséget, de ugyanakkor a kezdeti díszítőszenvedély – egyből teleaggatták mindennel a templomot – az nem burjánzott tovább. Sőt, minthogyha az újabb dolgok inkább értőbb szemmel kerülnének a helyükre. Az alapján ahogy ápolják, karbantartják a templomot, kell, hogy szeressék, vagy mindenképpen magukénak érezzék. Egyébként pedig nem is lehet mindenkinek megfelelni. A városmajori templom a korában például olyan ellenállást váltott ki, hogy leburkolták a nyersbeton felületet kőlapokkal. Vannak olyan helyzetek, ahol az építésznek hinnie kell abban, hogy megtehet valamit, ami csak később lesz visszaigazolva. Tehát miközben örülnék hogyha maradéktalanul befogadnák, egy pillanatig sem gondolok arra, hogy magas tető kellett volna... Igen, kell egy jó értelemben vett szakmai magabiztosság... Azt kell tudni, hogy az építészet az mégiscsak egy szakma és művészeti ág. Fontosnak tartom a párbeszédet, de nem szabad azt gondolni, hogy mindig a másiknak kell, hogy igaza legyen. Mint ahogyan az orvos és betege között is van párbeszéd, de senkinek nem jut eszébe, hogy megmondja, hogy az orvos hova szúrja az injekciót, vagy hova szúrja a kést. Ez az a pont, ahol a párbeszédnek vége kell, hogy legyen.
Interjú Csete Györggyel - Hogyan alakult ki az Ön jellegzetes, egyéni építészeti gondolkodásmódja? - A történelmet mindig fontosnak tartottam. A második világháború és az 1956-os forradalom mély nyomot hagytak bennem. Ezek eseményei, eszméi alapján alakítottam ma élő gondolataimat. A fő érdeklődési köröm az 1956-os forradalom és szabadságharc, a baráti köröm nagy része a fegyveres harcosokból verbuválódott. Ezek az emberek, akiket nekem szolgálnom kell. A történelem igazságtalanságival szemben harcolok, ez a feladatom. Az összes templom, amit megépítettem, valamilyen szinten kapcsolódik a történelemhez, legtöbb esetben valamilyen pusztításhoz. Romhalmazból épülnek fel. Számomra ez az építészeti feladat. Csak olyan templomot tervezek, amelyik kapcsolódik a magyar történelemhez, ez érdekel. Így fogant például a hajlított faszerkezetű ópusztaszeri Erdők temploma, vagy az ehhez nagyon hasonló felépítésű, de betonból épült beremendi Megbékélés-kápolna. Ez utóbbi a délvidéki háborúk és a második világháború utáni sváb kitelepítések emlékezetére készült. 1956 emlékére épült a kiskunmajsai kápolna, máig az egyetlen ’56-os kápolna Magyarországon. A debreceni református templomom az 1944-es amerikai bombázás emlékét őrzi. A nándorfehérvári és az ’56-os győzelmeink emlékére 2006-ban kápolnákat kell építenünk országszerte, településenként. - Ön szerint mi a templomtervező feladata? - Hogy megmutassa a déli harangszó jelentését. 1496-ban III. Calixtus Pápa elrendelte, hogy délkor szólaljanak meg a harangok, hogy minél több ember legyen Nándorfehérvárnál a kereszténység védelmére. De azt már elfelejtettük, hogy később ezt a bullát megerősítették, hogy szóljanak a harangok továbbra is, a győzelem után is. Tudták, hogy a győzelem nem végső vereség az ellenség számára. És most értelmezzük az ellenség szót szélesen! Ma talán sokkal nagyobb szükség van a harangokra, mint régen! Korunk elanyagiasodott világában a templomépítész feladata az, hogy templomokat tervezzen, minél többet. A legkisebb településre is. Nagy szükség van erre. - Kit tekint példaképének? - Kós Károlyt, akit személyesen is ismertem és elődjét, Lechner Ödönt. Sajnos nem ismerik annyira, mint amennyire kellene. Ő volt a legnagyobb magyar építész, aki valaha élt. Ő volt az első, aki kimondta, hogy „magyar formanyelv nem volt, hanem lesz”. Ezzel Széchenyi István korábbi jelmondatát 15 alakította át az
15
„Sokan azt gondolják, hogy Magyarország volt, én azt szeretem hinni: lesz.”
63
-
-
-
-
-
-
-
építészetre vonatkozóan. Ezt a saját szakmájában kötelező érvényűnek tartotta. Ennek szellemében munkálkodott és ezt tartom ma is a követendő példának. Hogyan látja a hagyomány és a modernség viszonyát? A hagyomány a magyar kultúra alapja, és ez sajnos veszélyben van. Az oktatásban sajnos nem hangsúlyozzák ki ennek jelentőségét, elfelejtik vagy elfeledtetik. Melyek a legkedvesebb templomok Önnek? Török Ferenc templomait nagyon szeretem. Ő tanárom is volt, sokat köszönhetek neki. Templomai közül két kedvencem van. Az egyik a felsőpakonyi, amely sziluettjében magyar, de ez lehet, hogy az én elfogultságom. A másik a révfülöpi templom, a nagy diófa mellett. Egyik kedvenc helyem, egyszer egy napot eltöltöttem mellette. Szeretetben fogant épület. Nagyon fontos, mert ha egy templom ilyen, akkor megtestesül benne a legfontosabb emberi tulajdonság, a szeretet. Mi a legfontosabb, amit egy templomnak teljesíteni-e kell? Egy templomban legyen benne a karácsonyi hangulat: az, amit az ünnep jelképez, kifejez. Eszerint próbálom építeni a templomaimat. A halásztelki templom a faszerkezet egymásrahajlásával, metsződésével teremti meg ezt az érzést. Nagyon fontosak a feleségem által készített fenyőgallyacskát ábrázoló zászlók is ennek megteremtésében. A templomnak szeretetben fogantságot kell mutatnia. Az Ön templomai mind centrális elrendezésűek. Mi ennek az oka? Egyrészt van egy praktikus oka: a kör vagy sokszög alappal rendelkező kupolás terek a leggazdaságosabbak, hiszen ezeknél tartozik a legkisebb felülethez a legnagyobb lefedett tér. Másrészt az ég leképezése ez, egy igazi hajlék. A Föld is ilyen hajlék, fejünk fölött a kupola, a mennyezet a Nappal, Holddal és a csillagokkal. A történelemben is gyakran használtunk centrális tereket kezdve az ősi magyar jurtától az Árpád-kori körtemplomokig, a rotundákig. A református templomok esetében a körtemplomok közepében elhelyezhető az úrasztala, mögötte a szószék, míg a gyülekezet ezeket patkó alakban vagy két oldalról körbeveheti. Ez a legbensőségesebb elrendezés, így hallgathatták Krisztust tanítványai. A körtemplom megvalósítja a „mindannyian eggyé legyenek” eszményt: nincs alá-fölé rendeltségi viszony, mint a hosszirányú terek esetében, mindenki egyenlő. Jézus ugyan kitüntetett személy, de megtestesülésével vállalja, hogy ugyanolyan legyen, mint a többiek. Ez nagy ajándék. A református templomok egyértelműen centrális teret igényelnek és szerintem az új katolikus templomeszme is ilyen kell, hogy legyen. A halászteleki templom formájában hasonlít a magyar koronára. Tudatos-e ez az utalás? Nem, a koronára utalás itt csak következménye az épületformálásnak. A templom alaprajza szabályos tizenhatszög, majdnem kör alaprajzú a már említett okok miatt. A funkciók egymás fölé vannak rendelve, hiszen így sokkal kevesebb pénz kellett az építkezéshez. Ha a funkciókat egymás mellett helyeztem volna el, akkor kétszer annyi falfelületet és háromszor nagyobb alapozást és tetőfelületet kellett volna létesíteni. A kőszegi református csillagtemplomom, a beremendi kápolna, valamint a debreceni templom szerkezetében is ilyen többszintűség figyelhető meg. Itt az épületek alapja szabályos nyolcszög, mely sok jelentést hordoz: lehet a betlehemi csillag ábrázolása, valamint az égtájak megtestesülése is. A debreceni templom emellett felidézi a régi magyar református templomok jellegzetes fa haranglábait. A központi tornyot négy fiatorony veszi közre, a Megváltó körül az evangélisták: Máté, Márk, Lukács és János. Az épület alapjául szolgáló régi református haranglábak – ilyenek találhatóak például Nyírbátorban és Erdélyben mindenfelé – egyedülállóak abban a tekintetben is, hogy a torony a magyar református egyház jelképévé vált. Olyan építészeti művek ezek, melyek rögtön megmutatják, hogy milyen közösség áll mögöttük. A fatornyos haza jelképei, megtestesülései ők. Mennyire kötötték meg az építkezések során a kezét az anyagiak? A debreceni református templomnál maradva: ez hatalmas probléma. Sajnos nagyon kevés a pénz, sok hiányzik a megvalósításhoz. Az anyagi szempontok ezért azt kell, hogy mondjam: fontosak. De az építtető szellemi és anyagi felkészültsége egyaránt fontos, teljesen mindegy, hogy milyen felekezetről van szó. Elválaszthatatlan a gondolat és az anyag. Mennyire fogadják el a templomait a helyi hívek? Nem tudom. Ha az általam elfogadott elvet, a karácsonyi, szeretet hangulatot bele tudtam építeni, akkor legalább önmagammal szemben teljesítettem, amit akartam. Feltételezem, hogy ez a hívekre is hat. Remélem. Sajnos a debreceni templomnál rossz tapasztalataim voltak, de minden gond ellenére kötelességemnek érzem felépítését. Ennek oka az, hogy amikor az ötvenes években származásom miatt nem vettek fel egyik gimnáziumba se, akkor a református lelkészek segítettek nekem: a debreceni református gimnáziumban végezhettem tanulmányaimat. Ezért örökké hálával tartozom a reformátusoknak, nélkülük nem lehettem volna később építész, legfeljebb senki, semmi. A debreceni templom tulajdonképpen a hálám jeleként is értelmezhető. Sokat dolgozott együtt Dulánszky Jenővel. Honnan ismeri őt? Őt akkor ismertem meg, amikor a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején Pécsre kerültem a volt egyetemi tanítványaimhoz. A diákokkal együtt egységes csoportot alakítottunk, az úgynevezett Pécs-csoportot, mely a hetvenes években országos nevet szerzett. Időközben a velem egykorú Jenővel a kollegiális ismeretség 64
barátsággá vált, az első közös munkánk az orfűi forrásház 16 volt. Innentől kezdve végig együtt dolgoztam vele egészen haláláig, az utolsó közös munkánk a már említett debreceni tégláskerti református templom volt. Jól együtt tudtunk működni, mindenkinek megvolt a saját feladata. Én adtam az épület filozófiáját és alapgondolatát, ő pedig a szerkezetet alakította. Mivel ilyen sajátos munkamegosztásban dolgoztunk, nem igen voltak vitáink. De talán még fontosabb a munkatársi kapcsolatnál az, hogy barátom is volt egyben.
Interjú Nagy Tamással - Ön szerint mi a templomtervező feladata? - Akik templomot építenek, azok valószínűleg az első templomukat építik. No most ebből mindjárt rengeteg probléma adódik, az egyik az, hogy egy kicsit úgy kezelik a papok is, mintha a saját családi házukat építenék. Ez egyfelől jó, mert nagyon magukénak érzik, de ugyanakkor meg komoly bajok is származnak ebből. Általános tapasztalatnak mondható, hogy sok esetben ez egy szereptévesztéses játék, hallani nagyon rossz eseteket is. Én szerencsésnek mondhatom magamat, mert lehet, hogy a sors kegye folytán, vagy az én ügyességem miatt, de elég jól tudtam ezeket kezelni. Egy eset volt, amikor úgy láttam, hogy nem sikerült megoldani ezt a problémát, de úgy egyébként, többségében sikerült kezelni. Az építésznek valahogyan el köll hitetni a megbízókkal, hogy ő az, aki most ezt a feladatot kapta, mondhatjuk nyugodtan, hogy az Úristentől kapta. Egy őrületes felelősség ezt komolyan venni, ez egy nagyon komoly teher. Elsőre meglepett, hogy ahol közel vannak az Istenhez, ott az ördög is nagyon dolgozik. Tehát nem véletlen, hogy egy építkezésnél rengetegszer szükséges veszekedés, ott ugrálnak a kis ördögök a templomépítkezés közeliben. Ez egy kézzel fogható tapasztalat sajnos, ebben is sokszor komoly tennivalója van az építésznek. - Ön szerint mi a feladata az építésznek a társadalomban? - Ma arról szól a világ, hogy a munkamegosztást minél kisebb részekre felbontják. Így működnek a nyugati társadalmak. Ezt azért merem így mondani, mert majdnem három évet dolgoztam Amerikában. Van tehát közvetlen rálátásom arra, hogy mit jelent, hogy valahol komolyan megosztják a munkát és azt a feladatot, amit én, mint építész egyedül ellátok, azt mondjuk egy profi amerikai környezetben biztos, hogy hét-nyolc ember végzi el. Magyarországon elvileg a nagyvállalati gépezetben rejtve ott voltak a munkamegosztás nyomai, de valóságosan nem működött. Itthon egy nagy cégnél dolgoztam, mint építész minden dolgot én uraltam és végeztem el magam. Ez egyfelől jó, mert szinte száz százalékos rálátásom volt a dolgokra, másfelől meg eszméletlen pluszmunkákkal járt a dolog. A fénymásolat hajtogatásban részt vettem, az összes művezetést én csináltam, az építéssel kapcsolatos rengeteg rajzot én rajzoltam meg. Ez nonszensz. Amerikában szét van választva a design és a feldolgozás, tehát a kiviteli terveket már nem az az építész csinálja, aki tervezi az épületeket, hanem egy profihoz kerül, akinek az a feladata, hogy az eredeti terveket tökéletesen feldolgozza. Eleve szét van bontva a tervezés, van egy designer, aki építészeti tervezéssel foglalkozik és van egy projekt manager, aki az összes pénzügyi, üzleti dolgot intézi. Folytatva ott, hogy a művezetéseket természetesen egy ötödik ember csinálja, mert aki a házat tervezi, annak az asztalán már rég ott van a következő munka és nincs ideje, hogy kimenjen művezetni. Most ezt még tovább lehet bontani, tehát körülbelül tíz ember végzi a feladatot. Mindenki nagyon profin, teljesen átlátja a saját területét, viszont az építésznek egyáltalán nincs meg az rálátása, összefogó szerepe, mint itthon, amit borzasztóan sajnálok. Egy percig nem tudtam kint megszokni, hogy ez ennyire szét van forgácsolva, de azt is érzékelem, hogy itthon ebbe tönkre lehet menni. Olyan fizikai, szellemi megterhelés ez, és olyan extra nagy időráfordítást igényel, hogy egy normális embertől nem lehet elvárni. Igazából a megszállott kategória csinálja így. Része van ennek abban, hogy rengeteg kolléga kihullik, ezt nem lehet bírni. Hozzánk is jön be a nyugati szemlélet, sokkal láthatóbbá válik napjainkban. Már van olyan, hogy az ütemtervet leadják külön irodáknak és pár helyen az egész munkamegszerzési folyamat is nagyon polarizált. Ha valaki egy bizonyos hírnevet elér, akkor sok munkát szerez, többet, mint amit meg tud csinálni és nem készíti el az egész munkát, hanem megtervezi százas szintig, aztán lejjebb adja. A másik meg örül, mert kap munkát. Azt látom, hogy kezd eltűni az a reneszánsz kép az építészről, hogy egy olyan ember vigye végig a tervezést, építkezést, aki annak minden mozzanatát ismeri. Ezt sajnálom, mert ezt egy nagyon jó dolognak tartottam. Azt azért még hozzá teszem, hogy szerintem a közeljövőben még ez a partizántípusú építész, építő megmarad. - Történt-e Önben szemléletbeli változás a templomképet illetően építészeti pályafutása során? - Úgy érzem, hogy a rövid idő alatt is komoly megközelítésbeli változások zajlottak le bennem. Az első három templom – a dunaújvárosi, a balatonboglári és a sopronnémeti – közel azonos gondolatkörben fogant. Ennek a lényege, hogy a templom egy védett, zárt együttes, másrészt vannak gesztusok a külvilág felé is, hogy ne legyen ellenséges a nem hívők irányába. Ahol most tervezünk – Gödöllőn egy nagy katolikus templomot – ott már 16
Az orfűi forrásház 1974-ben épült, a világ építészettörténeti ranglistáján szerepel. 2002-től műemléki védelem alatt
áll.
65
-
-
-
-
-
nagyon más a felállás. Itt a templom, nem zárt épületegyüttes, nem egy tojás vagy ilyesmi, hanem egy nyitott U betű. Ennek közepén van egy udvar, ami már a világ fele nyit és a templom – ami ennek az U betűnek a középső részén helyezkedik el – fel van hasítva efelé a világ felé. Egy teljesen deklarált kapcsolatkeresés van a külvilággal. Amiről beszélek, az nem a saját találmányom. Ilyen típusú templomokat látni szerte a világban. Például Münchenből van egy ilyen. Itt a templomnak az egész homlokzata egy nagy kapu. Semmi más. Egy gigantikus méretű kétszárnyú kapu. Ez a kapu ki tud nyílni. Az én templomom ettől sokkal földhözragadtabb, de ott is lesznek érdekességek, például a fölmetszett homlokzatba nagyon sok üvegablakot szeretnék elhelyezni. Az üvegablakok bizonyos része színes lenne és ezek a színes ablakok gregorián dallamokat írnának le, tehát lesz egy zeneiség az üvegben. Ön szerint korszerűnek kell-e lennie a templomnak? Mennyire kell az egyháznak követnie, vagy kell-e egyáltalán követnie a változásokat, ha igen, akkor hogyan? Vagy pedig egy szilárd alapnak kell lennie? Azt gondolom, hogyha egy olyan tükörbe nézünk, ami azt mutatja, hogy mi folyik ebben a világban, akkor a korszerű alatt többféle negatív dolgot láthatnánk. Amitől korszerűbb valami, attól valószínűbb rosszabb lesz. Korszerűnek mondottak a könnyűszerkezetek és öregesnek vagy ódivatúnak a nehézkes szerkezetek. Ha feketefehéren néznénk – és ismerek olyan kollégát, aki így nézi – akkor mondhatnánk, hogy egy templomnak vastag falúnak kell lenni és vastag falú is lesz, akkor is, ha nincs is rá semmi szükség, hogy a templom méteres falú legyen. Ezzel semmi bajom, csak azt akartam illusztrálni, hogy olyan szabad ma az építészet, hogy mindent lehet, tehát olyat is szabad csinálni, amire abszolúte nincs szükség. Na most én örülök annak, hogy van egy nagyfokú szabadsága az építésznek a templom tervezésében. Meg lehet gondolatokat valósítani és ennek érdekében az ember szinte szabadon használhat eszközöket és ezt nagyon jónak tartom. Ugyanakkor ez a baj is, hiszen ezzel nagyon sokan visszaélnek. Miben különbözhet egy modern evangélikus templom a többi felekezet templomától? Régóta van a teremtemplom fölfogás, de ugyanolyan klasszikus, hagyományos templomokat építettek meg teremtemplomnak, amilyenek a katolikusoknak is voltak, úgyhogy nem sok forradalmi dolog történt ebben az ügyben. Engem eleve nagyon izgatott, hogy mitől lehet egy templomot protestánssá varázsolni és voltak olyan kapaszkodók, amelyek engem ebben segítettek. Volt három-négy olyan pont, ami kimondottan attól lett olyan, amilyen, mert azt gondoltam, hogy fontos egy ilyen protestánshoz való visszacsatolás. Ez a protestáns erődtemplomoknak a képlete és az egyszerűségre ugyanakkor nem szegénységre való törekvés. Most ez kevésbé izgat, mert ha az ember ezt az ökumenét komolyan veszi, akkor az a progresszív gondolkodás, ha az ember nem hangsúlyozza a különbségeket, hanem inkább visszatér egy közös pontra. Melyik a legkedvesebb temploma? Amit megkülönböztethető módon szeretek az például a parádi evangélikus templom – 1848-ban épült, arra jártam gyerekkoromban – és Rómában van egy templom, a Sancto Stefano Rotondo. Nagyon kevés ember ismeri, mert nincs benne a kötelező turista-körben. Ez egy nagyon érdekes kerek templom. Nagyon sokáig a magyaroké volt és a háború után, mivel nem tudtuk helyreállítani, a németeknek átadta a magyar katolikus egyház, hogy hozzák helyre. Szeretem a Siren által tervezett Helsinkiben lévő egyetemi templomot is. Ez erdőben helyezkedik el, az egyik fala üvegből van és a kereszt kint áll az erdőben. A szentély a tisztás fele néz, a kereszt ott van mögötte. A hetvenes években épült, később leégett, de újraépítették úgy, hogy most is az eredeti állapotban látható. Bulgáriában gyönyörű ortodox templomok vannak. Nagyon furcsa dolog, hogy úgy képzeljük el, hogy a nagy centrumokban építették a hatalmas katedrálisokat és ezek rajzolják ki az építészet történetét, de én azt látom – és Magyarországot is ide sorolom – hogy habár meghatározóak a városokban épült dolgok, de hál’Istennek mindig megtalálhatóak ezek a valahogyan emberibb, valahogyan közelibb falusi templomok is. Magyarországon pont a falusi templomok nagyon szépek. Igen, de bármilyen európai vagy amerikai könyvet fellapoz, egyikben sincsenek benne. Ezeket úgy kezelik, hogy az elmaradottságuk vagy a török megszállás miatt pár száz évvel később jutottak el oda, mint a külföld. Így gondolják a fejlett országokban, holott a valóságban mások. Nagyon közel állnak hozzám ezek az épületek. Fölteszem, hogy mondjuk egy angol ilyet nem is látott. Melyik kortárs templom tetszik Önnek? A balatonboglári katolikus templomot szeretem, ez a legérdekesebb számomra. Azért tartom fontosnak, mert nagyon tisztán van megfogalmazva, hogy mit lehet és mit érdemes Magyarországon csinálni. Ha az ember először nézi, akkor azt látja, hogy egy olyan római iskolás templom, a valóságban azonban sokkal-sokkal érdekesebb. Először is körülbelül ugyanannyi északi hatás látható rajta, mint amennyi déli. Fantasztikus, hogy teljesen zavartalan módon létezik egymás mellett ez a kettő. Most csak egy példát mondok, ami nagyon idevalóvá teszi ezt az épületet: ez egy nem akárhogy vakolt templom, Kotsis Iván képes volt egy atraktikus réteget belevinni. Ma már ez egy elfelejtett műfaj Magyarországon. A világháború utáni épületek közül, ugyan sok fenntartásom van, de nagyon tetszik a Ferencz Istvánnak a temploma. Inkább abban a korban, amikor belül nem volt kifestve. Mielőtt elkészült a freskó az apszisnál, fantasztikusan erős hatású volt a belső. Most sajnos 66
-
-
nem az, mint ami lehetett volna. Nagyon szeretem Pazár Béla békásmegyeri templomának az egy anyagból való „kifaragását”. A fal és a boltozat ugyanaz, ez egy nagyon erős gondolat. Ez egy irigylésre méltó dolog. Kik az Ön példaképei? Ha tágan lehet értelmezni, akkor szívesen gondolok Bartók Bélára, mint követendő személyiségre. Az összes fontos dolog benne van: korszerűség, időtállóság, hitelesség és a gyökerek. Nem újak ezek a darabok és mégis aktuálisak. Óriási dolognak tartom, hogy valaki ennyire régi elemekből ennyire korszerűt tud csinálni. Mennyire tudott kibontakozni anyagi szempontból? Ha több pénz lett volna valamelyik templom építésére, akkor miben lett volna más, más lett-e volna? A dolog lényegét illetően nem voltak ilyen problémáim. Nem éreztem azt, hogy egy gondolat elhalt volna azért, mert nem volt elég pénz. Mondjuk kimondottan bosszant, hogyha anyagi szempontok miatt egy fenyő nem tud vörösfenyő lenni, csak lucfenyő – ami, mint tudjuk csak negyed annyi ideig tart. Azonban egyáltalán nem panaszkodhatok, mert általában sikerült elérni, hogy a szerény keretek között is nagyon jó anyagokat építhessünk be, úgyhogy azt mondanám, szinte alig játszik ez a tényező. Szeretik-e a hívek a templomokat? Mindhárom evangélikus templomot – ezek vannak készen – nagyon szeretik, úgyhogy ezzel nincsen baj. Volt-e valamilyen olyan momentum, amit meg kellett változtatni az eredeti tervhez képest, mert a közösségnek nem tetszett? Nem nagyon. Volt egy nagyon érdekes dolog, kicsit anekdota ízű. Van a dunaújvárosi épületnek az a cikkcakkos fala nyerstéglából. A gyülekezet nagyon nem tudta elképzelni, hogy a templomnak belül vörös tégla fala legyen. Annyira, hogy láttam, hogy ez egy annyira súlyos probléma nekik, hogy nem lehet hatalmi szóval elintézni. Abban egyeztünk meg, hogy fölfalazzák és akkor döntik el, hogy maradhat-e olyan, vagy sem és ha nagyon nem tetszik, akkor le lesz vakolva fehérre, mert mindig is azt akarták, hogy fehér legyen belül a templom. A nyerstégla fal azt jelenti, hogy egészen addig, amíg kész nincsen, a tetejéig be van állványozva, menetközben nem lehet tudni, hogy milyen lesz ez. A lelkész nagyon bízott bennem, de képviselte a gyülekezetet is, úgyhogy látszott, hogy éppúgy izgul, mint a hívek és én. Egy téli nap volt, amikor mentem. Gyakran mentem, de pont nem voltam ott, amikor az állványt leszedték és mire leértem, a többiek tudták, hogy milyen. Még be sem értem a templomba, már rohant felém a lelkész, hogy jó a fal, jó a fal! Láttam, hogy neki is hatalmas kő esett le a szívéről. Tényleg nagyon jó volt látni. Még a Dunaújvárossal kapcsolatban annyi apróság, hogy az ember általában nem örül, ha belenyúlnak a házba. Az ajtó mellett van egy-egy faoszlop, ami köré barkácsoltak egy imakönyvtartót, ami fantasztikusan jól sikerült, száz esetből kilencvenkilencben az ember agyvérzést kapna egy ilyen ötlettől, de itt jól sikerült.
67
Fogalomtár Ebben a mellékletben a dolgozatban szereplő olyan fogalmak vannak összefoglalva, melyek jelentése nem biztos, hogy mindenki számára ismert. Agapé: Közös étkezés, amire mindenkit meghívnak. Szeretetlakomának is szokás nevezni. Ambó: Könyvtartó felolvasó állvány. Campanile: Különálló harangtorony. Corpus: A megfeszített Krisztus teste. Ikonosztáz: A görög katolikus és ortodox templomok berendezésének része. Ez egy olyan ikonfal, amely a szentélyt elválasztja a templomtér hívek felőli részétől. Istenanya: Szűz Mária a kis Jézussal. A görög katolikus művészetben kedvelt téma. Keresztút: Jézus szenvedéstörténetét mutatja be tizennégy állomásban, többnyire a templom falán függő képek vagy az épület közelében lévő szobrok formájában. Kiegyenlítősoros kőfal: Régi kőrakási módszer. A köveket faragatlanul teszik be a nekik megfelelő helyre, ahol egymásra támaszkodnak. E fölé kerül a vékony kiegyenlítősor, mely elosztja a terhelést az egész falfelületen, majd ismét következik az egymásra támaszkodó kőréteg, utána pedig megint egy kiegyenlítősor és így tovább. Az edelényi görög katolikus templomnál ennek szép példája látható. Liturgia: Nyilvános (közös) istentisztelet, a katolikus egyházi szertartások összessége. Loggia: Boltozott, árkádos folyosó illetve oszlopcsarnok. Mózes-pad: A református templom berendezésének része. Ezen ül a lelkész. Oltár: A katolikus és evangélikus templomok berendezésének központi része. Szimbólumrendszere igen kiterjedt: jelentheti a keresztfát, az áldozat helyét, az utolsó vacsora asztalát, valamint Krisztus jászolát is. Az Oltáriszentség hittitkának értelmezése, és emiatt az oltár szerepének megítélése azonban a két felekezetnél különböző. Ossarium: Az elhunytak hamvait őrzik benne, mint az urnában, csak nem külön-külön, hanem együtt, egy helyen. A szó eredeti jelentése csontház. Örökmécses: Az Oltáriszentség jelenlétét jelző mécses vagy lámpácska. Pilon: Tornyos kapuépítmény. Portikusz: Oszlopos előcsarnok. Secco: Hasonlít a freskóra, de ezt azzal ellentétben nem vizes, hanem száraz vakolatra festik enyves festékkel. Tabernákulum vagy szentségház: Ebben a szekrényben őrzik az Oltáriszentséget. Titulus: Katolikus templomok jellemző paramétere: a templom védőszentjének vagy címünnepének neve. Triptichon: Három részből álló oltárkép vagy szent témájú alkotás. Úrasztala: A református templomok berendezésének a része. Itt zajlik az úrvacsora, amely megemlékezés az egyetlen áldozatról, Krisztus kereszthaláláról.
68
Térkép
69
Képmelléklet
1-4. Sopron – Szent Imre római katolikus plébániatemplom
5. Fertőd – Szent Kereszt római katolikus plébániatemplom
70
6-7. Sopronnémeti – evangélikus templom
8-10. Győr – Szentlélek római katolikus plébániatemplom
Kákonyi Asztrik gyönyörű seccoja az előtérben
71
11-12. Sénye – kápolna
13. Székesfehérvár – Budai úti református templom
14. Csurgó – református templom
72
15-17. Balatonfenyves – Árpád-házi Szent Erzsébet római katolikus plébániatemplom
18-21. Balatonboglár – evangélikus templom
73
22. Ábrahámhegy – Szent László római katolikus templom
23-25. Révfülöp - Szent József római katolikus templom
74
26. Siófok – Töreki Szent Pál római katolikus templom
27-30. Siófok – evangélikus templom
75
31-32. Siófok – Szent Kereszt római katolikus templom
33-35. Dunaújváros – református templom
76
36-38. Dunaújváros – evangélikus templom
39-40. Paks – Szentlélek római katolikus templom
77
41. Paks – Szentlélek templom: az oltár fölötti szobrok
42. Komló – református templom
43-44. Pécs – Postavölgy – Szent László római katolikus templom
78
45-46. Kozármisleny – Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei római katolikus zarándoktemplom
47. Beremend – Megbékélés kápolna
79
48-51. Budapest, II. – Kapisztrán Szent János római katolikus templom
52-53. Budapest, III. – Szentháromság római katolikus plébániatemplom
80
54-58. Budapest, III. – Boldog Özséb római katolikus plébániatemplom
81
59-60. Budapest, III. – református templom
61-64. Budapest, III. – evangélikus templom
65-66. Budapest, X. – Szent György római katolikus plébániatemplom
82
67-69. Budapest, XI. – Szent Angyalok Temploma
70-72. Budapest, XI. – Ildikó téri református templom
83
73-74. Budapest, XI. – Szent Gellért római katolikus plébániatemplom
75-77. Budapest, XI. – Magyar Szentek Temploma
84
78-84. Budapest, XII. – Mindenszentek római katolikus plébániatemplom
85
85-87. Budapest, XII. – Szent Kereszt római katolikus kápolna
88. Budapest, XII. – budahegyvidéki evangélikus templomegyüttes
89. Budapest, XIII. – Tours-i Szent Márton és Flüe-i Szent Miklós római katolikus plébániatemplom
86
90. Budapest, XIV. – Regnum Marianum római katolikus plébániatemplom
91. Budapest, XVIII. Szent Margit római katolikus plébániatemplom
92-95. Budapest, XXI. – Szentlélek görög katolikus templom
87
96-97. Budakeszi – Határokon túli magyarok temploma
98. Budaörs – evangélikus templom
99-100. Budaörs – evangélikus templom: A belső lámpák kiképzése
101. Herceghalom – ökumenikus templom
88
102-103. Érdliget – Nagyboldogasszony római katolikus plébániatemplom
104. Százhalombatta – Szent István római katolikus templom
105-106. Százhalombatta – református templom
89
107-112. Halásztelek – Árpád-házi Szent Erzsébet római katolikus plébániatemplom
A templom bejárata
Az oltár nyíló rózsát mintáz
A faszerkezet gerendái a felső nyílás körül
A tabernákulum 90
113-114. Taksony – Szent Anna római katolikus plébániatemplom
115-116. Délegyháza – Szűz Mária római katolikus templom
117-118. Felsőpakony – Fájdalmas Anya római katolikus templom
91
119-120. Gyál – Szent István római katolikus plébániatemplom
121-123. Márkháza – Krisztus Király Temploma
92
124. Pásztó – evangélikus templom
125-126. Mátraszentimre – Szent Imre római katolikus templom
127. Cserépváralja Szent József római katolikus templom
93
128-132. Miskolc – Az Ige Temploma
133-135. Kazincbarcika – Szent János apostol és evangélista görög katolikus templom
94
136-138. Edelény Szent Kereszt görög katolikus templom
139-140. Hollóháza – Szent László római katolikus templom
95
141-144. Hollóháza – Szent László római katolikus templom
96
145-146. Szászberek – Kisboldogasszony római katolikus templom
147. Cegléd Magyarok Nagyasszonya római katolikus kápolna
148. Nyársapát Apor Vilmos római katolikus plébániatemplom
97
149-150. Kunadacs – Szent István római katolikus templom
151-153. Szeged Szent Gellért római katolikus templom és plébánia
98
154. Hajdúszoboszló Mária oltalma görög katolikus templom
155-156. Debrecen tócoskerti református templom
157-158. Debrecen – Szentcsalád római katolikus plébániatemplom
99
159. Debrecen – sestakerti református templom
160-161. Debrecen
→
tégláskerti református templom
162-164. Nyíregyháza Szent László római katolikus templom
100
165-166. Baktalórántháza – Flóratanya – Boldog Gizella római katolikus templom
167-170. Nyírderzs – Szent László római katolikus templom
101
171-173. Hodász – Szent Pál római katolikus plébániatemplom
A szentély hátulsó falán lévő secco
102
174-175. Hodász – Urunk mennybemenetele görög katolikus cigánytemplom
176. Mátészalka – református templom
177-178. Szamoskér – református templom
103
179-181. Fehérgyarmat Szentháromság görög katolikus cigánytemplom
182-183. Csenger – Úr színeváltozása görög katolikus templom
104
184-186. Nemeshetés – Szent László római katolikus templom
187-189. Szentendre – evangélikus templom
105
190-192. Nyíregyháza – görögkatolikus templom
106
Bibliográfia BARSI BALÁZS-FÖLDVÁRY MIKLÓS ISTVÁN: „Belépek Isten oltárához”. Sümeg. 2003. Fons et Culmen sorozat. BASA PÉTER: Fény, tisztaság, szabadság. =Alaprajz. 2000/2. 12-14. BENKOVICH FERENC: Szentlélek templom Győr. Győr. 1989. BIERBAUER VIRGIL: A székesfehérvári Prohászka Ottókár Emléktemplom tervpályázatból. =Tér és Forma. 1929/8. 297-303. BIERBAUER VIRGIL: Templomépítés Magyarországon… =Tér és Forma. 1930/5. 216-219. BORVENDÉG BÉLA: Csaba László templomai. =Új Magyar Építőművészet. 2000/1. 60. BRESTYÁNSZKY TIBOR: A pasaréti új templom. =Tér és Forma. 1934/12. 345-349. Contemporary architects. Szerk.: Emanuel, Muriel. London. 1980. CSABA LÁSZLÓ: Róm. kat. templom Hodász nagyközségben. =Magyar Építőművészet. 1978/3. 40-43. CSABA LÁSZLÓ: Templom Cserépváralján, 1960-tól napjainkig. =Magyar Építőművészet. 1988/3. 30-31. CSABA LÁSZLÓ: A hollóházi templomról. =Magyar Építőművészet. 1988/3. 31-33. CSABA LÁSZLÓ: Boldog Özséb templom, Békásmegyer. =Magyar Építőművészet. 1991/4. 20-21. CSAJBÓK CSABA: A határon túl élő magyarok emléktemploma. =Alaprajz. 2000/2. 15-17. Csete György és Dulánszky Jenő. Szerk.: Pálinkás György. Bp. 2001. Architectura sorozat. DÉCSEI GÉZA: Modern Magyar Egyházművészeti törekvések. =Magyar Művészet. 1934/9. 257-271. DÉRY ATTILA: Hétköznapi Szilikátok. =Alaprajz. 2001/3. 16-21. ELIADE, MIRCEA: A szent és a profán. Bp. 1999. Az esztergom-budapesti főegyházmegye jubileumi névtára 1997. Szerk.: Dr. Dékány Vilmos. Bp. 1997. FARKAS ATTILA: „Régit és újat hoz elő”. =Magyar Építőművészet. 1991/4. 2-3. FEJÉRDY PÉTER: A Szent Imre Plébániatemplom. =Építés, Felújítás. 1997/7. 12-17. FEJÉRDY PÉTER: Építészeti útkeresés. =Alaprajz. 1998/5. 32. FEKETE GYÖRGY: Római katolikus templom, Paks. =Magyar Építőművészet. 1991/4. 8-12. Ferencz István, Nagy Tamás és Turányi Gábor építészete. A 8. nemzetközi építészeti kiállítás magyar pavilonjának katalógusa. Bp. 2002. FERKAI ANDRÁS: Buda építészete a két világháború között. Bp. 1995. FOLTIN BRUNÓ: Az evangélikus templom. In: Evangélikus templomok Magyarországon. Szerk.: Dercsényi Balázs. Bp. 1992. XI-XXII. GÁBOR ESZTER: A római iskola építészete. =Művészet. 1977/12. 11-15. GLANCEY, JONATHAN: A 20. század építészete. Bp. 2001. HAJNÓCZY GÁBOR: A farkasréti „Mindenszentek” temploma, Budapest. =Magyar Építőművészet. 1978/3. 4447. HABA PÉTER: Görög katolikus templom, Csepel. =Új Magyar Építőművészet. 2002/1. 35-36. H. VLADÁR ÁGNES: Pasaréti Páduai Szent Antal plébániatemplom. Bp. 2000. Tájak-Korok-Múzeomok Kiskönyvtára sorozat. KÁLMÁN ERNŐ: Református kistemplom, Debrecen. =Magyar Építőművészet. 1978/3. 38-39. KAPY JENŐ: Határokon túli magyarok temploma, Budakeszi. =Új Magyar Építőművészet. 2000/1. 28-33. Katolikus templomok Magyarországon. Szerk.: Dercsényi Balázs. Bp. 1991. KEGLEVICH KRISTÓF: A II. Vatikáni Zsinat és a katolikus liturgikus reform. Kézirat. Keresztmetszet. Szerk.: Szeszlér Vera. =Octogon. 2004/1. 21-27. KLEIN RUDOLF, LAMPEL ÉVA, LAMPEL MIKLÓS: Kortárs magyar építészeti kalauz. Bp. 2001. KOÓS JUDIT: Református templomok Budapesten. Bp. 1996. KOÓS JUDIT: A magyarországi református templomok stílusváltozásai. =Magyar Építőművészet. 1991/4. 4-5. KOVÁCS ÁGNES: Az evangélikus templom az igehirdetés által válik szakrális térré. =Új Magyar Építőművészet. 2000/1. 14-19. KOVÁCS ÁGNES: Lovak horkannak – vitézek robognak, vágtatnak a tavaszban. = Új Magyar Építőművészet. 2001/6. 46-47. KRUPPA GÁBOR: Nyers téglák. =Atrium. 2001/1. 20-31. KUSLITS TIBOR: A sopronnémeti evangélikus gyülekezet új templomáról. =Alaprajz. 1998/5. 14-19. LÁSZLÓ DÓRA: Háromszáz új templom épült tíz év alatt. =Heti válasz. 2001. I. évfolyam/1. szám. 16-18. LENGYEL ISTVÁN: Görög katolikus templom, Hajdúszoboszló. =Magyar Építőművészet. 1995/4. 27-28. LŐRINCZ ZOLTÁN: „Ne hagyjátok a templomot…”. Bp. 2000. 107
Magyar Építészet 1989-1999. Az Új Magyar Építőművészet ünnepi különszáma a frankfurti könyvvásárra. Szerk.: Varga Mihály. Bp. 1999. MAJOR GYÖRGY: Templom télen. =Új Magyar Építőművészet. 2000/1. 24. MAKOVECZ IMRE: Szent István plébániatemplom. =Magyar Építőművészet. 1994/2. 45. Makovecz Imre műhelye. Szerk.: Gerle János. Bp. 1996. MAROSI ERNŐ: Magyar falusi templomok. Bp. 1979. MASZNYIK CSABA: Ferenc István miskolci templomáról. =Alaprajz. 1997/8. 53-55. MELLO, ANTHONY: Abszurd egypercesek. Kecskemét. 2000. MENYHÁRT LÁSZLÓ: Leveles ágból… Művészet. 1983/3 40-45. NAGY TAMÁS: Egy bővített mondat a tégláról. =Alaprajz. 1997/8. 50-52. NAGY TAMÁS: Evangélikus templom és parókia Dunaújvárosban. =Magyar Építőművészet. 1994/3-4. 79. PRAKFALVI ENDRE: Római katolikus templomok. Bp. 2003. RÁSKAI PÉTER: Szentlélek templom, Győr. =Magyar Építőművészet. 1991/4. 24-27. RATZINGER, JOSEPH: A liturgia szelleme. Bp. 2002. RÉV ILONA: Templomépítészetünk ma. Bp. 1987. RIMANÓCZY GYULA: Az új városmajori róm. kat. templomról. =Tér és Forma. 1933/4-5. 103-106. RITOÓK PÁL: Városmajori plébániatemplom. Bp. 1997. Tájak-Korok-Múzeomok Kiskönyvtára sorozat. ROSH GÁBOR: Megszépülő kerületi templomaink. =Hegyvidék. 2003/09/10. 4. ROSNER GYULA: A paksi Szentlélek templom. Paks. Évszám nélkül. RUMI IMRE: Főtér születik. =Magyar Építőművészet. 1994/2. 42-43. Somogy-Zalai Evangélikus egyházmegye. Szerk.: Baranyay Csaba. Kaposvár. 2002. SZÁNTÓ KONRÁD (1): A kommunizmusnak sem sikerült. Miskolc. 1992. SZÁNTÓ KONRÁD (2): Az egyházügyi hivatal titkai. Bp. 1990. SZALAI ANDRÁS: A siófoki evangélikus templom. =Magyar Építőművészet. 1991/4. 13-17. SZEGŐ GYÖRGY, HABA PÉTER: 111 év – 111 híres ház. Szekszárd. 2003. SZROGH GYÖRGY: Templom, Hollóháza. =Magyar Építőművészet. 1968/6. 36-41. TAKÁCS BÉLA: A református templom. In: Református templomok Magyarországon. Szerk.: Dercsényi Balázs. Bp. 1992. XI-XXV. TORMA TAMÁS: Jezsuita központ a miskolci Avas lakótelepen. =Octogon. 2002/5. 58-61. TÖRÖK FERENC: Görög katolikus templom és parókia, Edelény. =Magyar Építőművészet. 1985/1. 32-33. TÖRÖK FERENC: Római katolikus templom, Révfülöp. =Magyar Építőművészet. 1985/1. 34-35. TÖRÖK FERENC: Római katolikus templom, Balatonfenyves. =Magyar Építőművészet. 1985/1. 36-37. TÖRÖK FERENC: A szakrális tér. =Új Magyar Építőművészet. 2000/1. 10-13. Török Ferenc. Szerk.: Pálinkás György, Pécsi Györgyi. Bp. 1996. Architectura sorozat. VÁRADY JÓZSEF: Református templomaink. Debrecen. 1987. VARJASI FARKAS CSABA: Cívis modern. =Alaprajz. 2000/7. 18-22. VUKOSZÁVLYEV ZORÁN: Görögkatolikus templom Fehérgyarmat. =Új Magyar Építőművészet. 2001/1. 20-23. VUKOSZÁVLYEV ZORÁN: Ház a házak között. =Alaprajz. 2004/2. 26-29. WESSELÉNYI-GARAY ANDOR: Szent és profán. =Alaprajz. 2001/5. 16-21. YBL ERVIN: A ferencesek új temploma a Pasaréten. =Magyar Iparművészet. 1934. 175-177. Használt Szentírási szövegek, katolikus liturgia szabályzatának forrása: Ó- és Újszövetégi Szentírás. Szent Jeremos Bibliatársulat. Bp. 1997. Újszövetségi Szentírás. Szent Gellért Egyházi Kiadó, Szent Gellért Hittudományi Főiskola, Szent Jeromos Bibliatársulat. Szeged-Pannonhalma-Bp. 1955. Római misekönyv. Szent István Társulat. Bp. 1991. Az építészek rövid életrajza az alábbi weblapokról lett összegyűjtve: Architects.hu (http://www.architects.hu) Architeca Hungarica (http://www.architecahungarica.hu) Art Portal (http://www.artportal.hu/) A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának Középülettervezési Tanszéke (http://w3.eszk.bme.hu/IGS/PUB?urlpath=/ESZK_archivum/HU/szervezeti_egysegek/tanszekek/Kozep/okta tokmappa)
108
Helynévmutató A dőlt betűvel szedett szavak az egyes településrészeket jelölik, zárójelben jelezvén a települést, melyhez tartoznak. Ábrahámhegy 23-24 Alsórákos (Budapest) 36 Avas (Miskolc) 44 Baktalórántháza 51 Balatonboglár 23 Balatonfenyves 22-23 Békásmegyer (Budapest) 30 Beremend 28 Borbánya (Nyíregyháza) 50-51 Budakeszi 37-38 Budahegyvidék (Budapest) 35 Budapest 29-37 Budaörs 38 Cegléd 47 Csenger 54 Csepel (Budapest) 36-37 Cserépváralja 43 Csillaghegy (Budapest) 31 Csurgó 22 Debrecen 49-50 Délegyháza 41 Dunaújváros 25-26 Edelény 45 Érd 38-39 Érdliget (Érd) 38-39 Farkasrét (Budapest) 34 Fehérgyarmat 54 Felsőpakony 41 Fertőd 20 Flóratanya (Baktalórántháza) 51 Gazdagrét (Budapest) 31-32 Gyál 41-42 Győr 20-21 Hajdúszoboszló 49 Halásztelek 39-40 Herceghalom 38 Hodász 52-53 Hollóháza 46-47 Jereván lakótelep (Sopron) 19 Józsaváros (Nyíregyháza) 51 Kazincbarcika 45
Kelenföld (Budapest) 32-33 Komló 27 Kozármisleny 28 Kőbánya (Budapest) 31 Kunadacs 48 Lágymányos (Budapest) 33 Márkháza 42 Mátészalka 53 Mátraszentimre 43 Miskolc 44 Nemeshetés 21-22 Németvölgy (Budapest) 34-35 Nyársapát 47 Nyírderzs 51-52 Nyíregyháza 50-51 Óbuda (Budapest) 29 Paks 26-27 Pásztó 42 Pécs 27-28 Pestszentlőrinc (Budapest) 36 Postavölgy (Pécs) 27-28 Révfülöp 24 Rózsadomb (Budapest) 29 Sénye 21 Sestakert (Debrecen) 50 Siófok 24-25 Sopron 19 Sopronnémeti 20 Szamoskér 53-54 Szászberek 47 Százhalombatta 39 Szeged 48 Székesfehérvár 22 Szentendre 37 Taksony 40-41 Tarjánváros (Szeged) 48 Tégláskert (Debrecen) 50 Tócoskert (Debrecen) 49-50 Töreki (Siófok) 24 Vizafogó (Budapest) 35
109
Személynévmutató A,Á Almási Sándor .........................................................36 Árkay Bertalan ..............................................9, 17, 40 Asbóth Kristóf .........................................................20 B Bachmann Zoltán ........................................11, 17, 53 Balázs Mihály....11, 12, 18, 19, 33, 45, 54, 57, 58, 62 Bán Ferenc.........................................................50, 51 Basa Péter ..........................................................18, 37 Békeffy György.......................................................30 Bélavári Alíz............................................................45 Benczúr László ........................................................35 Berecz András .........................................................51 Bertalan Gyula.........................................................31 Bihari László ...........................................................20 Bojti András ............................................................34 Borsányi Pál ............................................................35 Borsos Miklós .........................................................52 Bossányi Elemér......................................................23 Cs Csaba László10, 12, 17, 30, 43, 46, 47, 51, 52, 53, 56 Cságoly Zoltán ........................................................38 Csanády Gábor ........................................................53 Csegzi Lóránt ..........................................................36 Csete György.....11, 17, 28, 39, 40, 50, 53, 56, 59, 63 Csete Ildikó .......................................................28, 40 Csikai Márta ............................................................40 Csomay Zsófia.........................................................42 D Dénes Jenő...............................................................40 Dulánszky Jenő ...........................................28, 39, 50 F Fejérdy Péter ...................................18, 19, 36, 57, 61 Ferencz István..............................................18, 44, 66 Finta József..............................................................39 G Gereben Gábor ........................................................47 Gereben Péter ..........................................................47 Getto József .......................................................10, 27 Gy Gyertános Zoltán .....................................................30 H Hent László..............................................................25 Horváth Zoltán ........................................................39 I,Í Illés-Krautzer Attila.................................................36
J Jeges Ernő............................................................... 29 K Kákonyi Asztrik.................................... 12, 21, 43, 52 Kákonyi István........................................................ 29 Kálmán Ernő ........................................................... 50 Kerényi József ............................................ 10, 47, 48 Keresztes Dóra........................................................ 37 Kiss András............................................................. 32 Kistelegdy István ........................................ 11, 17, 53 Kondor Béla............................................................ 43 Kontuly Béla........................................................... 29 Kontuly Béláné ....................................................... 29 Kopp Judit............................................................... 30 Koppány Imre ......................................................... 31 Kotsis Iván ................................................................ 9 Kovács Margit ........................................................ 46 Kőszeghy Attila ...................................................... 49 Krähling János........................................................ 38 L Lengyel István .................................................. 49, 53 Letanóczky Gyula................................................... 47 M Madarassy István .................................................... 19 Magyari Éva............................................................ 31 Major György ................................................... 41, 57 Makovecz Imre ................... 11, 18, 24, 26, 31, 39, 54 Mezei Gábor ........................................................... 24 Mohay Attila........................................................... 30 Molnár C. Pál.................................................... 17, 29 Morelli Edit............................................................. 48 Mózessy Egon......................................................... 35 N Nagy Tamás ............ 11, 18, 20, 23, 26, 34, 59, 62, 65 Németh Aurélia....................................................... 52 Németh Mária ......................................................... 43 P Pazár Béla ....................................... 18, 31, 62, 63, 67 Perczel Dénes.............................................. 10, 29, 41 Péterffy László.................................................. 24, 27 Pleidell János .............................................. 17, 29, 30 Polyák György ........................................................ 31 Potyondi Péter......................................................... 34 Prokopp Péter.......................................................... 52 R Ráskai Péter ............................................................ 20 Réti Gábor............................................................... 38 Rimanóczy Gyula ..................................................... 9 110
Ripszám János .........................................................24
Szilágyi János ......................................................... 29
S Say-Halász Antal...............................................17, 29 Schill Gábor.............................................................38 Seibel, Jozef.............................................................54 Soma Katalin ...........................................................54 Somogyi József..................................................43, 46 Somogyi-Soma László ..........................12, 19, 33, 54 Sz Szabó István ......10, 16, 17, 20, 25, 32, 34, 35, 38, 42 Szász Endre .............................................................46 Szigeti Gyula ...........................................................22 Szigetvári György ...................................................22 Szilágyi András .......................................................28
T Tari Miklós ....................................................... 23, 24 Tarnai István ........................................................... 48 Till Aran............................................................ 22, 23 Tillai Ernő............................................................... 27 Tóth Sándor ............................................................ 48 Török Ferenc.... 11, 16, 17, 18, 21, 22, 23, 24, 33, 41, 45, 47, 56, 59, 62, 64 V Vadász György ....................................................... 21 Varga Mátyás.......................................................... 48 Viczencz Ottó ......................................................... 28
111