Varsányi Judit
MINŐSÉGVÁLTÁS A MENEDZSERKÉPZÉSBEN A cikk a BKE Vezetőképző Intézet által szervezett Magyar-Francia Képzésfejlesztési Konferencián 1992. júniusában megtartott előadás átdolgozott szövege. Bár a magyar piacgazdaság formálódása nehezen érzékelhető, jelei közeliek: a nyugati árukkal tömött kirakatok a „forintért is minden kapható” illúziót keltik. S miközben ennek talán örülünk, elfeledkezünk arról, hogy ez a jelenség együtt jár a magyar termékek kiszorulásával, az olcsóbb áruk eltűnésével, gyakran azzal, hogy kulturált életvitelünk elemi szükségleteihez (hűtőszekrény, porszívó) a két-három év előttinél egy nagyságrenddel magasabb áron juthatunk hozzá. És bár a privatizáció a kívánatosnál lassabban halad, gyorsítása is kevés jót ígér a magyar fogyasztónak: a hazai tőke csekély, a külföldi tőke bevonásával megvalósuló privatizáció pedig az említett jelenséget erősíti, még több lesz az alig-alig megfizethető termék a boltokban. Mégis, számunkra ez a fejlődés egyetlen lehetséges útja. Kemény piaci mozgások nélkül nincs reményünk arra, hogy a magyar vállalatok termelésközpontú szemléletében áttörés következzék be, és tért hódítson a marketing szemlélet, ismeret, képességek és kultúra. A piaci verseny, ha drasztikus végső hatásokkal is, általános fejlődésünk mozgató rugója. A termékek és szolgáltatások színvonalának versenye hosszabb távon a fogyasztókkal is érzékelteti jótékony hatását. A többszörös áron megvásárolt tartós fogyasztási cikkek jobbak, megbízhatóbbak, energiatakarékosan működnek, később romlanak el, és működik gyorsszerviz, ahol megjavítják őket. A fogyasztók bizalma nő, és ahogy az ország gazdaságának fellendülésével a fogyasztók fizetőképessége erősödik, úgy támad mind szélesebb kereslet a minőségi termékek iránt, a magyar társadalom mind szélesebb körének megelégedésére. S bár ez az optimista gondolatmenet nem érintheti az elszegényedők sajnos egyre növekvő rétegét, az ő számukra is, a magyar társadalom egésze számára is a piaci versenybe való aktív bekapcsolódás jelenti az egyetlen kiutat az életkörülmények lassú, de biztos javulása felé. Olyan jellegű bekapcsolódás, ami felzárkózásunkat feltételezi a konkrét munkavégzés, ismeretszerzés, és mindenek előtt az irányítás és vezetőképzés területén. Újszerű vezetői motiváció A magyar gazdasági rendszerváltás legkomolyabb mozzanata a magyar viszonylatban óriási vállalatok sorának társasággá alakulása, avagy felbomlása kisebb, hatékonyabban működtethető cégekre. A választóvíz többnyire az alapprofilok piacképessége, bár az országos gazdaságpolitika esetenként kénytelen segíteni egyes nagyvállalatok fennmaradását. Ez a törekvés azonban ma már nem mehet végbe a korábbi újraelosztási, kormányzati támogatási gyakorlat szerint. A túlnyomórészt fizetésképtelen nagyvállalatok társasággá alakulásának – a külföldi tőke bevonása mellett – egyik lehetséges útja az adósságkonverzió. A vállalat hitelezői e folyamatban a cég adósságait részben vagy egészben részvényekre váltják át, így a cég az óriási kamatter-
1
hek mellett a csőd fenyegető rémétől is megszabadul. A bankok viszont – mint részvénytulajdonosok – érdekeltté válnak a cég hatékonyabb működtetésében, ezért nyomást gyakorolhatnak a vezetésre a pénzügyi szemlélet, ismeretek és pénzgazdálkodási készség fejlesztése érdekében. Bármilyen jellegű, méretű magyar vállalatról legyen is szó, a magyar gazdaság egészére mind jellemzőbb a tényleges tulajdonosok megjelenése. Az átalakult társaságok és az újonnan alakult vállalkozások működését egyaránt kemény hozamkövetelmény mozgatja, valamint a folyamatos, tartós likviditás megteremtésének kényszere. A privatizáció – a hiányzó tőke megszerzésének igénye mellett – elsősorban ugyanezeket a kényszerhatásokat hivatott erősíteni. S bár a privatizációs törekvések – különösen külföldi tőkebevonást illetően – eddig főként a kereskedelem területén jártak sikerrel, vannak már bíztató példák az ipari és mezőgazdasági termelés területén is, a helyi előnyök és kedvezmények kiaknázására építve, az elmaradott körzetek fellendítésére. A vállalkozások vezetőinek újszerű motivációja, a jövedelmezőség és likviditás előtérbe helyezése új vezetői kvalitást feltételez, ami részben tanulható, fejleszthető, részben viszont egészen más mentalitást, adott esetben új embert feltételez. Diverzifikáció és üzleti sikerek A termelésközpontú menedzsment szemléletváltása piaci orientációt, marketing szemléletet, diverzifikációs szándékot és készséget kíván meg, adott esetben teljes elszakadást a cég korábbi technikai berendezkedésétől, hagyományaitól, megszokott arculatától. A diverzifikáció sokszínű lehetőségei között a hangsúly a termék/piac diverzifikációról mindinkább a tevékenységi diverzifikációra terelődik át: nő a termékhez kapcsolt szolgáltatások köre, árbevételen belüli aránya.1 Egyre fejlettebb szolgáltatások kötődnek egy-egy termékhez, mind nagyobb szerepet kap a szervizellátás, betanítás, alkalmazástechnika, és ezek színvonala. Mindezek mellett – igazi versenyelőnyként – a termékek korszerűbbé válásával egyre nő azok szellemi tartalma, eredetisége, megannyi kihívás azoknak a menedzsereknek, akik célul tűzték ki a helytállást a mind keményebb piaci versenyben. A Magyarországon meggyökeresedett profilgazda szemlélet, ami akkor is tovább élt, mikor azt már semmiféle központi rendelkezés nem indokolta, alkonyához érkezett. Üzleti sikerre, piaci és személyes túlélésre az a menedzser számíthat, aki ötvözni képes személyiségében és magatartásában a marketing kultúrát, pénzügyi szemléletet, döntési készséget és cselekvési gyorsaságot, rugalmasságot. A gazdasági felsőoktatás innovációja A képzés szerepe óriási az elmondott vezetői adottságok erősítésében, és a magyar gyakorlat évek óta igyekszik lépést tartani ezzel a követelménnyel. Már évekkel a piacgazdaság szele
1
Szabó Katalin: A „lágyuló” gazdaság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989.
2
előtt kiépültek azok a felsőoktatási, posztgraduális és vezetőképzési főirányok, melyek a nyugati sikervállalatok vezetési tapasztalataiból kiindulva igyekeztek megreformálni a klasszikus tananyagokat, nagy tekintélyű elméleti ismereteket. Valamennyi oktatási szinten nagy súlyt kaptak a marketing szakirányok. A tananyagok gyakorlatias, készségfejlesztő részét, esettanulmányait, demonstrációs fejezeteit a különféle alapítványok és együttműködési szerződések keretében a fejlett piacgazdaságban tanulmányutat tett szakemberek írják és oktatják. Hihetetlenül gazdag marketing és vezetői ismeretanyag árasztja el a felsőoktatást, és az intézmények jól gazdálkodnak ezzel a lehetőséggel, amit az évek óta tekintélyes, és egyre növekvő hallgatói érdeklődés igazol. A pénzügyi terület még néhány éve is a vállalatvezetés mostohagyermeke volt. Nem működött igazi kényszer aziránt, hogy a vezetők figyeljék a pénzfolyamatokat, vegyék kézbe a piaci munka pénzügyi feltételeinek irányítását, vagy hogy a hitelből élés kamatterheivel és egyéb következményeivel komolyabban foglalkozzanak. Napjainkban, a magyar pénzvilág kiépülésével, a pénzügyi fogalmak, ismeretek terjedésével, a likviditási probléma előtérbe kerülésével, valamint a pénzügyi ismeretek terjesztésével (bankárképzés, PM kiadványok) a közgazdász felsőoktatás és vezetőképzés is felzárkózott a vállalati túlélés menedzselésének ilyen irányú követelményeihez. Színesedik a pénzügytan ismeretköre, és a tananyagok tartalma jól igazodik mind a fejlett piacgazdaság elvárásaihoz, mind pedig az egyelőre szürke magyar valósághoz. A magyar közgazdasági egyetemeken és a vezetőképzésben 5-10 éve még a vállalati tervgazdálkodás és a népgazdasági ismeretek, gazdaságpolitika fontosságát hangsúlyozták. Nagy óraszámban oktattak termeléssel összefüggő tudást (pl. kapacitáskihasználást, a nagy sorozatok gazdaságosságát, lineáris programozást) arra az egyszerű feltételre építve, hogy a piac adott, a megrendelőnek érdeke „bebiztosítani” magát negyedéves előrendelésekkel, a termék eladhatóságához nem fér kétség, az árpolitikát – gyakran a kormány nevében – a nagyvállalatok diktálják, és a rendelésállomány hivatott meghatározni a menedzsment mozgásterét, tervezési szabadságát. Napjainkban gyökeres a változás. A közgazdasági egyetemi hallgatók a sok-sok marketing és pénzügyi ismeret mellett nagy óraszámban hallgatnak alkalmazott gazdaságtant (értékelemzést, válságmenedzselést, stratégiai tervezést, kontrollingot) valamint szervezeti és vezetési ismereteket, innovációt. A műszaki és mezőgazdasági felsőoktatás is mind kevésbé őrzi meg „nettó technikai” jellegét. Belső erőből is, közgazdász oktatók meghívásával is mind több gazdasági ismeretet tanítanak, bár a tematikára helyenként ránehezedik még egy-egy minisztérium gyámkodó hatása. A legszembetűnőbb fejlődés a vezetőképzés terén tapasztalható. Az egyetemi és országos vezetőképző intézmények, valamint a kisebb, elsősorban vezetői képességfejlesztésre szerveződött oktatási vállalkozások szokatlanul gazdag képzési választékot kínálnak. Céltanfolyamok egész sora mellett hagyományos és újszerű, vezetői és egyéni képességfejlesztő tréningek várják az érdeklődőket, az agykontrolltól a vezetői időgazdálkodás „tudományáig”. E tanfolyamokra mind jellemzőbb, hogy tartalmuk, szerkezetük a humán piac aktuális igényei szerint alakul, a képzési forma, időigény és naptári időbeosztás pedig az elfoglalt emberek időrendjéhez. Egyre több az 1-2 napos intenzív tréning.
3
A tartalmi elemek között – a piaci igénynek megfelelően – nagy részarányt képvisel a fogyasztói és vezetéspszichológia, továbbá a piacgazdaság új intézményeivel és rendelkezéseivel konform ismeretek. Több igényszinten indulnak pl. az új számviteli törvény, és az európai számviteli rend követelményeire, gyakorlati feladataira felkészítő számviteli céltanfolyamok. A képzési paletta igazi slágere a vezetői viselkedés, az öltözködés, társasági magatartás, tárgyalási stílus, üzletkötési technikák stb. oktatása. A Bussines Success középeurópai képességfejlesztő cég például a dianetika hihetetlenül hatásos eszköztárát vonultatja fel egyedülálló sikertanfolyamain (értékesítési, üzletkötési szemináriumokon, időgazdálkodási és kommunikációs tréningeken). Regionális adottságok javítása A menedzserképzés speciális új területe a magyar válságövezetek piacképes működtetésének megteremtése, a foglalkoztatási lehetőségek kiépítése. Ez rendkívül összetett kérdés, ami kiterjedt, nagyon vegyes és nagyon aktuális ismereteket igényel. A borsodi válságövezetben működő menedzserképző intézmény pl. a szokásosnál is gazdagabb marketing, pénzügyi tematikával, és speciális humán kurzusokkal működik, továbbá nagy erőket fektet a volt szovjet vállalatok menedzsereivel folytatott tapasztalatcserébe, képzésbe. Ennek az irányzatnak a piacteremtő ereje ma még beláthatatlan. Részben a képzés, részben az erre épült gyakorlat veti fel azt a reményt, hogy egyre több ötlet születik majd a munkanélküliség sújtotta, elmaradott körzetek fellendítésére. Gyakran elég egy aprócska, bátor nyitás: miért ne lehetne egy kohászatáról hírhedt térségbe precíziós alkatrészgyártást telepíteni, ha az nem igényel magas szakképzettséget és technikai felszereltséget? A fejlett nyugati technológiákon alapuló, de egyszerű részműveleteket igénylő gyártások egész sorát lehetne meghonosítani az ország ipari múlttól szenvedő területein. Itt az alapfokú célképzés és az ötletgeneráló, ötlethasznosító képesség ötvözése vezethet eredményre! Nyelvi képzés nélkül nincs helyünk Európában A ritka nyelvet beszélő, közeli nyelvrokonságot nem ismerő kis országok elkerülhetetlen sorsa – ha nem is beolvadás formájában – a nyelvi és kulturális integráció. Magyarország központi fekvése, hagyományai és az új üzleti áramlatok együttes hatása az a mind markánsabb igény, hogy a többnyelvűség felé vegyünk útirányt. Történelmi, kulturális hagyományaink és a német nyelvterület közelsége – a vegyes ízű történelmi emlékek ellenére – a német nyelv ismeretét, az új üzleti ismeretek terjesztésének igénye, és távolra szakadt magyarjaink kapcsolatápoló törekvései az angol nyelv tanulását szorgalmazzák. Európa kultúrájához a francia nyelv közvetítésével is közelebb kerülhetünk, a többi között francia és magyar szépirodalom közös, örökérvényű értékeire támaszkodván, hogy csak Victor Hugo, Alexandre Dumas, Francois Villon és Ady Endre remekeit említsük. A magyar embert
4
sok egyéb szál is fűzi a franciákhoz: az életvitel, temperamentum hasonlósága, hazaszeretet és irodalombarátság mellett humorunk is sokban hasonló. Végül a francia nyelvismeret kapocs lehet a franciák Magyarország közvetítésével létesítendő orosz, ukrán üzleti lehetőségeinek kiépítésében, az oroszok francia nyelvi és kulturális hagyományainak közös célú hasznosításában is. A nyelvi képzés forradalma Idegennyelv-ismeretünk sok ismert hiányosságot hordoz. A magyar szakemberek nyelvtudása az elmúlt évtizedekben igen szűk körre terjedt ki. A nyelvoktatás nem volt beszédközpontú, az oktatási tematikák általában érdektelenek, unalmasak voltak. Kevés anyanyelvi, vagy külföldön élt nyelvtanár tanított itt, és a nyelviskolák száma is mélyen alatta maradt még a felismert igényeknek is. A forradalmi változás több oldalról is, szinte egyszerre köszöntött be. Megnyíltak a lehetőségek nyelvtanárok, műszaki és gazdasági szakemberek hosszabb külföldi útjai előtt, alapítványok keretében. Az onnan érkezettek jól használható nyelvtudásuk mellett egy fejlettebb gazdaság viselkedési, fogyasztási és munkakultúráját, valamint üzleti ismereteit hozták magukkal. Részben ennek előfeltételeként, másrészt ennek hatására, megjelentek a különféle specialitásokat, és magas nyelvtanulási hatékonyságot kínáló elit nyelviskolák, intenzív nyelvtanfolyamok. Egészen különleges kínálat is született: a relaxa típusú nyelvtanulás. Ma az idegennyelvi képzés sokszintű Magyarországon, gombamódra szaporodnak a nyelviskolák, és mivel verseny van, igyekeznek jó tanárokat toborozni, és a legjobb szolgáltatásokat kínálni. Továbbra is mostoha terület még a külföldi szakirodalom megértése, fordítása, használata. A rohanó üzleti élet indokolja, hogy a cégek külső erőből végzett szakfordításokat vásároljanak, de mivel ezt a munkát ma is messze értékén alul fizetik meg, a jó nyelvtudású komoly szakembereknek nem éri meg ez a munka, csak azok végzik, akik megszállottak. Az eredmény meglátszik a hivatalos szakfordítások minőségén. A kérdés azért sarkalatos, mert a piacgazdaságban az idegennyelvű írástudásnak csak egyik fontos területe a szakirodalom követése. Ennél is fontosabb az üzleti levelezés, ajánlatkészítés, szerződések megfogalmazása, a hibátlan idegen nyelv mellett olyan stílusban, gondolatvitelben, ami megfelel a külföldi partner észjárásának, szokásainak, üzleti kultúrájának. E téren is van előrelépés: a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, és az Idegennyelvi Intézet a közelmúltban szervezett pl. tanárainak üzleti levelező kurzusokat idegen nyelven, s ezek nagy érdeklődéssel és sikerrel zárultak. Megjelentek a számítógépes nyelvlecke-rendszerek, és a szövegszerkesztő programokba épített, idegennyelvű helyesírást ellenőrző, valamint az írott anyagok nyelvezetét gazdagító szinonima-szótárak. Remélhetően néhány éven belül elérjük – és el is kell érnünk – azt, hogy egy-egy cég minden komolyabb munkatársa könnyedén beszéli valamelyik világnyelvet.
5
A menedzserképzés új irányai – marketing elemekkel Míg a kereskedő cégek viszonylag gyorsan felzárkóznak a piacgazdasághoz, termelő és szolgáltató vállalatoknál nehezen terjed a marketing szemlélet. A szakemberekben meggyökeresedett az a szándék, hogy azt próbálják eladni, amihez értenek, és amire berendezkedtek. A piaci igényt lassan érzékelik, az igényformálás, igényteremtés gyakran fel sem merül az üzletpolitika alakítása során. E helyzet végső szenvedő alanya az innováció: a termékeket, technológiákat, szolgáltatásokat technokrata beállítottsággal, egyenletesen fejlesztgetik, így a jó közepes szintet legfeljebb „alulmúlni” sikerül. A versenyképesség igénye parancsolóan veti fel a piacorientált információrendszer megteremtésének szükségességét. Nem lesz elég, hogy a cégek felső vezetői piacközelben élnek, érzékelik az igényeket, gyors kereskedői döntéseket hoznak, a jövő igényeit is közvetíteniök kell a cég felé, a piaci információt közkinccsé kell tenni, automatizmusokat kell beépíteni ahhoz, hogy a fejlesztő munka ne szakadjon el többé a valóságtól, a termék az eladhatóságtól. Ilyen körben a menedzserképzés szemléletformáló szerepe is erősödni fog. A többi között a műszaki és gazdasági jövőkutatást is új alapokra kell helyezni. A változó világban háttérszerepet kapnak a módszerükben igényes, ám tartalmukban változó erejű analitikus trendszámítások, precíz idősoros statisztikák. Megnő a megfoghatatlan, távolabbi jövő súlya, és így a szakértői prognózismódszerek megismerésének, alkalmazási készségének fontossága. A vállalatok kézi vezérlésének ideje lejárt. Kis idő még, amíg az átalakulások, privatizációk, válságmenedzselések, elkerülhetetlen csődök sora levonul, az új tulajdonosok pedig keményen fellépnek osztalék iránti követelésükkel. És ez már könyörtelen piaci elem. A cégek stratégia nélkül elvesznek ebben az útvesztőben. Nem lesz elegendő néhány funkcionális stratégiai elemre hivatkozva irányítani, nem lesz mód többé szervezeti átalakítások egész sorával időszakos látszateredményeket elérni. A piac csak a versenyképes terméket, szolgáltatást díjazza, ehhez viszont a cégek többségének teljes tevékenységi szerkezetét át kell alakítania. A menedzserképzés már ma is nagy súlyt helyez ezért a stratégiai ismeretek átadására, tartalmi és módszertani gazdagítására. A stratégiai gondolkodás klasszikus elemei közül mind nagyobb fontosságot nyer a diagnóziskészítés, cégfilozófiák megfogalmazása, távlati technikai és szükségletfejlődési prognózisok készítése, és a stratégiai akciódöntések előkészítése. Utóbbi különösen kulcskérdés egy jó alapokon nyugvó stratégia megvalósításában. Nem közömbös ugyanis, hogy az egyszerű túlélés sürgető kényszerére, avagy a cég tartós érdekeire vagyunk tekintettel egy igényesebb cselekvési program eldöntése során. Függetlenül attól, hogy marketing akcióról van-e szó, avagy gyártmányfejlesztésről, technológiai innovációról, komolyabb szakképzésről, vagy éppen egy átfogó műszaki-piaci információrendszer kiépítéséről, mindig soktényezős, bonyolult döntésről van szó. Az ilyen döntést a többi között az akció sürgőssége, ráfordításigénye, fontossági súlya és várható hatásának becslése motiválja. A stratégiai elemzési és döntési technikák ezért számíthatnak nagyobb szerepre a jövő menedzserképzése területén.
6
Cégértékelés és marketing A magyar menedzserek életében új korszakot nyit a privatizációra való felkészülés. Új fogalmak jelentek meg a hétköznapi életben: a vagyonértékelés, üzleti értékelés, átalakulási terv, üzleti tervek, megvalósíthatósági tanulmányok. Mindezek a fejlett üzleti világ megszokott eszközei egy-egy tulajdonosváltás vagy innováció előkészítésében, de kissé távol esnek évtizedes cégvezetési hagyományainktól. S bár ezeket a tanulmányokat, a vállalat vagy az Állami Vagyonügynökség megbízásából rendszerint jól felkészült külső tanácsadók készítik el, az alapozó információkat mégiscsak a célterület menedzsmentje képes szolgáltatni. Ezek az alapozó információk pedig részben a megszokottól eltérő tartalmúak, és nem szerepelnek a vállalati nyilvántartásokban. Hasonló lelki megrázkódtatásra lehet számítani, mint a hetvenes évek közepén, amikor az értékelemzés betört hozzánk, jött, hódított, azután mivel az értékelemzést irányítók számára PM vizsgát írtak elő a „jogosítvány” feltételéül, ez a végtelenül újszerű és hatékony kampány intézményesült és ellaposodott. Az elhalás fő okát abban kell keresni, hogy az értékelemzés speciális információkat igényelt, pl. piacanalízist, gépóraköltségeket, és mivel ezek kimunkálása távol esett a megcsontosodott vállalati utókalkulációtól, esetleg növelte volna a tisztánlátást (s ezzel kemény cselekvésre késztetett volna), többnyire maga az érintett menedzsment akadályozta meg minden lehetséges eszközzel egy jó értékelemző program kibontakozását. Napjainkban a cégértékelések, és az üzleti tervek készítése van hasonló veszélyben. Nehéz hozzájutni például olyan adathoz, ami az üzemkörön kívüli eszközök körét és azok aktuális értékét, vagy a cég adósságainak és hitelezőinek pontos térképét szolgáltatná. Enélkül pedig nehéz feladat a piacosítás, a cégek felkészítése a versenyre. A menedzserképzésre vár az a feladat, hogy közvetítse és tudatosítsa az új vezetői érdekeket, értékeket. Piackonform vállalati belső értékrend és magatartásnormák nélkül nem tartható fenn sokáig a múltban megszokott vállalati vegetáció. Pénzügyi stratégia Az elmúlt évtizedek sikeres magyar vállalati stratégiái sajátos arculatot hordoztak. Az általánosabb anyagokban a célok domináltak, és elhomályosodtak az akciók. A jobbak aktív szerkezetfejlesztő programot tartalmaztak, és a tartós piacképességet helyezték előtérbe, valamint a döntésfejlesztő és képességfejlesztő humán stratégiákat. A legtöbb magyar vállalat stratégiai tervéből hiányzott azonban a vagyonarányos jövedelmezőség és a pénzügyi helyzet javításának hosszú távú terve és akcióprogramja. Egyes stratégiai tervek komolyan foglalkoztak olyan termelékenységi, gazdaságossági, hatékonysági összehasonlításokkal, melyek az európai színvonaltól való távolságunkat, és a felzárkózás esélyeit vizsgálták.2
2
Dessewffy Olivér: Intuitív prognosztikai tanulmány a Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat stratégiájához. Kézirat, Budapest, 1976.
7
Ahhoz azonban, hogy ezek kellően átfogó és megalapozott tudást nyújtsanak, fontos lett volna még a felzárkózás pénzügyi feltételeinek vizsgálata, és az eszerint képzett különféle változatok visszacsatolása a további fejlődési lehetőségek mérlegeléséhez. A formálódó magyar piacgazdaságban a pénzügyi stratégia kétarcú képződmény: rövid távon az erőforrások és teljesítmények összhangját szolgálja, hosszabb távon pedig az innovációs ráfordítások és eredmények időtérképét, mindkét esetben a tartós versenyképesség érdekében. Az átfogó pénzügyi stratégiának az is feladata, hogy összehangolja a tulajdonosoknak az osztalék nagyságában megnyilvánuló rövidtávú, és a részvények értéknövekedésében rejlő hosszabb távú érdekeltségét. Ilyen stratégia készítésére is alkalmassá kell tenni a vállalati menedzsereket, hogy a képzés fejlődésének hatására gazdagabb tartalommal teljenek meg a vállalati pénzügyi stratégiák. Idegennyelvű menedzserképzés Érdemes szót ejteni arról az új irányzatról is, ami ötvözi az idegen nyelv által közvetített nyelvismeretet és kultúrát a magasabb fokú marketing- és más vezetői ismeretekkel. Eredeti nyelvi környezetben, az idegen nyelv közvetítésével, annak hangulati áramában érdekesebbek, színvonalasabbak az új ismeretek. A különféle külföldi Business School-ok Magyarországon is mind több fiókintézményt nyitnak, ahol európai érvényű oklevelet szerezhetnek az aktív és leendő magyar menedzserek. A tematikák között nagy súlyt kapnak az üzleti helytállással összefüggő, valamint a vezetőképességet, kommunikációs és döntési készséget fejlesztő tréningek. A felsorolt kérdések csupán ízelítőt adnak a menedzserképzés nagy lehetőségeiről. A kör bővíthető, és remélhetően bővül is majd a piaci kényszer hatására. A lényeg a szemléleti innovációban van: abban, hogy az új menedzserek szemléletében a piaci oldal töltse be a vezető szerepet. Az aktív piacfigyelés, a piacképesség műszaki, gazdasági, pénzügyi és magatartásbéli elemeinek kialakítása és gondozása mellett fő feladat a piaci impulzusokra épített innováció jó értelemben vett kényszerpályáinak kialakítása. A 91. oldal ábráján vázoltam a menedzserképzés forradalmának néhány új irányzatát. Remélem, hogy ezek meggyőzően reprezentálják óriási lehetőségeinket – kihívásként is – és azt, hogy ma már élni tudunk ezekkel a lehetőségekkel.
8
Záró gondolatok Ez a cikk több fontos célterületet érint, esetenként szokatlan megvilágításban. A menedzserképzés célirányosságának, színvonalának és sikerének kérdésével a hazai és a külföldi szakirodalomban többnyire a tartalmi kérdéskörökhöz kötve találkozunk. Maga a menedzserképzés mint szellemi szolgáltatás és mint üzleti vállalkozás kevésbé kerül a tudományos érdeklődés fókuszába. A magyar nemzetgazdaság mélypontján ugyanakkor meggyőződésem szerint nincs aktuálisabb kérdés, mint a sokoldalú szellemi tőkehasznosítás, ami remélt kibontakozásunk jövőbeni fő húzóerejének tekinthető. Cikkem megírásában az a cél vezetett, hogy a hazai gazdaság mélyrepülésének idején oly nélkülözhetetlen szellemi tőkehasznosításhoz némi adalékkal hozzájárulhassak. Iparban eltöltött tizenhat éves, a felsőoktatásban tizenhárom, a vállalati tanácsadásban csaknem tíz éves tapasztalatom, és a szellemi tőke hasznosítása iránti mind erősebb érdeklődésem arra sarkallt, hogy kutassam a hazai terepen piacra számot tartó szellemi szolgáltatások, köztük is elsősorban a menedzserképzés szakmai tekintélyének és üzleti sikereinek tényezőit. Témaválasztásomat a kérdés fontossága mellett személyes indítékok és élmények is motiválták. A piacgazdaságra történő átállás éveiben mind több felkérést kaptam menedzserképző intézményektől és vállalkozásoktól oktatásra, tematikai munkára, tananyagkészítésre. Idővel a kör tovább tágult, mind érdekesebb lehetőségek születtek. Bekapcsolódhattam e vállalkozások ajánlatkészítési munkáiba. Egy tanácsadó, majd egy menedzserképző cégnél módom nyílt stratégiai team vezetésére, és a stratégiai koncepciók összeállítására. Bekapcsolódhattam pályázati munkákba is, melyek – vegyes utóérzelmekkel – végülis szintén hasznos tapasztalatokhoz vezettek. E megbízások során folyamatosan rajzolódott ki előttem a magyar menedzserképzés piaci helyzete, kiszolgáltatottságunk a néhány dologban nálunk jobb, de szinte minden téren nálunk erősebb külföldi versenytársakkal szemben. Lassanként körvonalazódtak a hazai menedzserképzés jelene és jövője szempontjából mérvadó üzletpolitikai tapasztalatok, „aranyszabályok”. Átéltem megbízóim egy-egy látványos üzleti sikerét, szórványosan kudarcokkal is találkoztam. Esetenként fel lehetett mérni a marketing felkészültség és aktivitás szerepét a sikerben. Típushibákat is megfigyelhettem a menedzserképzés „menedzselésében”. Végül kirajzolódott egy határozott rendszerkép, amit akár a menedzserképzés stratégiai keresztmetszetének is lehetne nevezni. Ez a rendszerkép alkotja kandidátusi értekezésem tartalmi vázlatát is. A téma fokozatos tartalmi feltöltődésének tudományos oldalát két sajátosság szolgáltatta:
Az a körülmény, hogy a menedzserképzésnek fontos értékhordozója a tématartalom, fontossá tette, hogy a sikertényezők kutatása során teszteljem az általam korábban kutatott témakörökben elért eddigi kutatási eredményeimet, és azok hasznosíthatóságát a menedzserképzés területén. Az a tény, hogy a menedzserképzés nem csupán a nemzet szellemi tőkéjét növelő tevékenység, hanem erősen sikerorientált üzleti vállalkozás is, feljogosított arra, hogy az üzleti stratégia elméleti, módszertani és gyakorlati ismereteit adaptáljam erre a különleges, egyre növekvő jelentőségű üzleti területre.
A BKE Alkalmazott gazdaságtan tanszékének stratégia-kutatási és oktatási hagyományai, stratégiai szemlélete mély nyomot hagyott oktató és kutatómunkámban. Módom nyílt egybevetni a vállalati tervezés és a stratégiatudomány hazai és külföldi kutatási eredményeit saját technoló-
9
gusi és fejlesztőmérnöki, majd üzleti tanácsadói tapasztalataimmal. Témakörről témakörre haladván számos publikációm jelent meg, különösen a következő kutatási témákban:
Módszertani érdekességek, újdonságok az értékelemzésben. Költségsúlyozási tényezők, funkció-alkatrész kapcsolati mátrixok és kezelésük BENE-FITT forgatókönyv és folyamatmodell az értékelemzés „programozott” alkalmazásához VALUCOMP modell: a számítástechnika lehetőségei az értékelemzés területén Értékelemzés és vállalati stratégia: rendszerszemléletű közelítés, közös módszertani elemek. Az értékelemzés hasznosíthatósága a hosszútávú gondolkodásban A stratégiai tervezés AGISTRA forgatókönyve és folyamatmodellje Stratégiai diagnosztika: a környezet és a vállalat kölcsönhatásai. Konkurenciaelemzés, versenyképességvizsgálat, működőképesség. A siker tartósságának marketing, technikai, gazdálkodási, emberi és vezetési garanciái Siker-kudarc elemzési technikák, és hasznosíthatóságuk a stratégiai tervezésben A team munka feltételei és alkalmazhatósága a stratégiai alkotó-munkában A stratégia alapkövei, információs feltételei. Üzletági stratégiai sajátosságok. A marketing és a humán tényező szerepe a stratégia sikerében Logikai hálómodellek és szerepük a stratégiai akciótervezésben Cégértékelés stratégiai szemléletben. A goodwillérték stratégiai komponensei Piacgazdaság és új szemléletű üzleti tervezés Vállalati diagnózis és terápia. Rendszerkép, közelítésmódok, racionalitás. Csődhelyzetek oknyomozó elemzése, és tartós hatású csődmenedzselés Cégarculat és szerepe a piacgazdaságban. Az arculattervezés stratégiai alapjai
A felsorolt témák egymásra épülő rendszert képeznek, sok átfedéssel. A kulcsfogalom a vállalkozás tartós sikere; ez állt témakutatásaim gyújtópontjában. Sokat foglalkoztam az elméleti, módszertani és gyakorlati tudás kívánatos arányaival a képzésben, az elfogadható arányok témafüggésével, az eredményes gazdálkodás és üzleti siker rövidebb és hosszabb távú tényezőivel, azok kapcsolatával. Az elmúlt évtized eseményei, jelenségei egyértelműen igazolták a hosszútávú gondolkodás elsőbbségét a vezetésben. A vállalati stratégiai témakör kutatása során érdekes nézetütközéssel kellett szembenézni. A kutatók két táborra oszlottak: a stratégiai tervezést és a stratégiai menedzsmentet képviselők táborára. Lassan formálódott a nyilvánvaló kompromisszum: itt is, ott is egy-egy nagyrendszerről van szó, aminek részei az említett alrendszerek. A stratégiai menedzsment a vezetéstudomány sajátos új területévé nőtte ki magát, ismert nevekkel fémjelezve a hazai és nemzetközi mezőnyben. A stratégiai tervezés a tervezéstudomány részeként kapott mind markánsabb szerepet a gazdálkodás előrelátó vezérlésében és a tudatos jövőformálásban. Szeretném leszögezni, hogy a két alrendszer mindemellett kölcsönösen része egymásnak, és e ténynek az oktatás szempontjából tartalmi jelentősége van. A stratégiai tervezés része a stratégiai menedzsmentnek, sőt: az ütőképes menedzser tevékenységének döntő részét a jövőalakító információk, döntések, hatásszimulációk, visszacsatolások és egyéb tervezési jellegű tevékenységek teszik ki. A stratégiai menedzsment ugyanakkor a stratégiai tervezés részének tekinthető annyiban, hogy az átfogó tervezőmunkának – mind rövidebb, mind hosszabb távon – ki kell terjednie a működőképesség feltételeinek megteremtésére, köztük a vezetés szakmai, emberi, függelmi, vezérlési, szabályozási és érdekeltségi viszonyainak alakítására is.
10
Megjelent publikációimban – a mérvadó elméleti megállapítások, nézetek ütköztetése mellett – arra törekedtem, hogy vizsgáljam az egyes témakörök súlypontjait, a módszertani fehér foltokat, a szakirodalom által kínált módszerek használhatóságát. A menedzserképzés sikertényezőinek kutatása során az itt letisztult nézeteket, továbbá a különféle célterületeken szerzett üzleti tanácsadói tapasztalataimat igyekeztem adaptálni. Cikkemen végigvonul a téma és a célterület(ek) kettős természete. A téma a menedzserképzés, részben mint társadalmi célú szellemi szolgáltatás, részben mint üzleti célú vállalkozás. Célterületnek tekintek minden olyan témakört, amit a menedzserképzés során oktatni érdemes, továbbá aminek szakszerűsége, érett vagy kialakulatlan volta rányomja bélyegét a menedzserképzés sikerére. Ilyen felfogásban minden egyes célterület maga is kettős jellegű. A marketing témakör például célterület úgy is, hogy marketing ismeretekből mit és hogyan érdemes oktatni menedzsereknek, és úgy is, hogy melyek a menedzserképzés sikerének marketing elemei. Munkám azokra az ismeretekre alapoz, amelyeket biztos háttérnek lehet tekinteni a gyakorlat szolgálatában. Az ismerethalmazt a forrásmunkákra, saját tematikákra és modellekre történő hivatkozással, tanácsadói referencialistámmal, publikációim jegyzékével és a célterületeket átfogó viszonylag bő irodalomjegyzékkel érzékeltettem. A gyakorlatban igyekeztem tesztelni ezen ismeretek elterjedtségét, elfogadhatóságát, gyakorlati hasznosságát. A menedzserképző vállalkozást értékelemző szemmel vizsgálva megállapítottam, hogy itt sajátos fogadó közeggel állunk szemben, amit tudáspiacnak nevezek. E piactípusnak különleges, egyedi vonásai vannak, közülük is kiemelkedik a szolgáltatás fogadásának bizalmi jellege. Ez a tény sajátos marketing közelítést feltételez, annál is inkább, mert a piacszerzés és piacmegtartás igénye itt kettéválik. Vannak egyszeri, tartós és visszatérő szellemi szolgáltatások, és ezek más-más marketing közelítést feltételeznek. A tudáspiacnak egyik óriási szegmense a képzéspiac, ahol a rövidtávú sikernek döntő tényezője az átadott tudás aktualitása, a tudásközvetítés hatékonysága és a megszerzett ismeretek maradandósága. Azért méretik le ezeken a siker, mert ezek határozzák meg a fogyasztó elégedettségét, hosszabb távon pedig a képzési vállalkozás hírnevét. Ezért tulajdonítottam nagy jelentőséget a tematikai munkának a menedzserképzésben, amint azt a célterületek témakutatásával foglalkozó fejezeteim széles irodalmi megalapozása is érzékelteti. A képzéspiacon a sikernek további garanciája a tartalmi teljesség és igényesség, valamint a képzés formája és hatékonysága. Ezeket a garanciákat részben képzésfilozófiai úton, részben pedig hatásos oktatástechnikai elemekkel lehet erősíteni. Az üzletszerzés azért kulcskérdés a menedzserképzésben, mert a piacgazdaság hajnalán felemás, torz érdekeltségi viszonyok között, tisztátlan (tisztázatlan) versenyfeltételekkel működnek a mindinkább felértékelődő, s ezért mind élesebb konkurenciaharcba keveredő képzési vállalkozások. A méltatlan küzdelemben a szakma legjobbjai még ügyes önmenedzselés esetén is elvérezhetnek, hát még akkor, ha marketing munkájuk kezdetleges vagy teljesen kialakulatlan.
11
A témaválasztás kettős értelemben is érdekes és vonzó feladatokat vázolt elém. Egyrészről át kellett gondolnom a menedzserképzés során terítékre kerülő legfontosabb ismeretek tartalmának, korszerűségének és oktathatóságának helyzetét, a kutatás állását ezeken a fontos területeken. Másrészről a stratégiai gondolkodás elemeit adaptálnom kellett a menedzserképzésre mint vállalkozásra, hogy kirajzolódjék e fontos szolgáltatás üzleti és társadalmi hasznossága. Ezt a feladatot néhány gyakorlati megbízás sikere segített véghezvinni. Nemzetgazdaságunk mai súlyos helyzetében fontos kérdésnek tartom az ország meglévő szellemi tőkéjének hasznosítását. A munkalehetőségek hiányának első sokkhatásán talán már túljutottunk. Mindenesetre fellelhetők a jegyei annak az egészséges szemléletváltásnak, ami a válsággazdaság elfekvő technikai és emberi erőforrásainak termelési területen történő erőltetett hasznosítása helyett az aktív, aktivizálható vagy időlegesen elfekvő szellemi tőkét igyekszik gyarapítani. E szemlélet magában foglalja azt a meggyőződést, hogy a mélyponton már közeli a fellendülés, így a fejlett piacgazdaságokban a szellemi befektetésnek ez a legideálisabb időszaka. Ezt a meggyőződést a gazdasági racionalitásra épülő kézenfekvő gondolatommal szeretném alátámasztani, amit a következőképpen fogalmaztam meg: Virágzó gazdaságban a szellemi tőkebefektetés megtérülési követelményének meghatározásakor nem elegendő a befektetés tőkeértékének figyelembevétele. A ráfordítások között azt az elmaradt hasznot is figyelembe kell venni, amit a hallgatóság a képzésre fordított idő alatt átlagosan megtermelne, ha ezt az időt közvetlen értékképző (termelő, szolgáltató) tevékenységgel töltené ki. Válsághelyzetben a képzés nagyrészt munkavégzésre, pénztermelésre alkalmatlan emberi holtidőben történik. Ennek az időnek mint munkaidőnek, potenciális értékképző szerepe nulla, elmaradt haszonnal nem kell számolni. Következésképpen a szellemi tőkebefektetés válságos időkben annyiszor gazdaságosabb, ahányszoros arány a tőkebefektetés pénzértéke és a képzési idő „békeértéke” között racionális megfontolások alapján felállítható. Válságos időkben a képzés nemzetgazdasági hatékonyságát az említett időértékelés mellett tovább emeli az a tény, hogy a sürgősség szempontja, és így a reagálás gyorsasága erősen felértékelődik a gazdasági fellendülés kezdőpillanatában. Nem közömbös, milyen tudástömeggel és tudásszerkezettel rendelkezünk a remélt fellendülés kezdetén. A gazdaság felfutó szakaszába érve az események felgyorsulnak, a kihívások gyakorisága, ereje, intenzitása hihetetlen mértékben megnő. Aki ilyenkor ugráskész szellemi pozícióban van, az nagy valószínűséggel nyer, akinek még időre van szüksége, az esetleg végérvényesen lemarad. A menedzserképzés veszélyforrásaival foglalkozó fejezetem abban próbál segíteni, hogy néhány bevált receptet adjon a buktatók elkerülésére.
12
Célterületi témakutatásaim tanúsága szerint bőven vannak eszközeink, módszereink a magyar vállalkozások, köztük a képzési szolgáltatás innovációjára. A képzés sokat tehet az emberi és vállalkozói képességfelismerésért, a racionalitás fokozásáért, a képesség- és készségfejlesztő szemléletek, gondolkodási rendszerek, módszerek (értékelemzés, stratégiai tervezés, stratégiai menedzsment) szélesebbkörű elterjesztéséért és üzleti életben történő hasznosításáért. Cikkemet abban a reményben zárom le, hogy még van egy kis időnk ezt a lemaradást elkerülni, és az elmaradt hasznot nem hordozó időt tudásbővítésünk érdekében hasznosítani.
13
