Metodológia Módszertani dokumentum a projektek eredményességének javítása, a hatékony forrásfelhasználás és a 2014-2020-as programozási időszakhoz kapcsolódó felkészülés támogatása érdekében
„Towards an Effective Regional Resource Allocation” (TERRA) Készítette: Tapasztó Dénes, Tóth Róbert, Tapasztó Ildikó, Szilágyi Ferenc, Pajzos Csaba
Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013
Tartalom I. Bevezetés – a TERRA projekt és a 2013-as év kihívásai .......................... 3 II. A módszertani dokumentum elkészítésének célja, a dokumentum felépítése 6 III. A megalapozó tanulmányok tapasztalatainak és tanulságainak összefoglalása ............................................................................................ 8 1. A magyarországi tanulmány rövid összefoglalója.................................... 8 2. A romániai tanulmány rövid összefoglalója .......................................... 22 IV. Megvalósítási tapasztalatok a 2007-2013-as időszak programjainak lebonyolítása kapcsán ............................................................................... 36 1. Forrásallokációs tapasztalatok ........................................................... 36 2. A projektek fenntarthatósága és a programok eredményességének növelése ................................................................................................. 44 3. Az indikátorrendszer erősségei és hibái ............................................... 46 4. A programok határon átnyúló hatásai ................................................. 48 5. Az Európai Uniós forrásfelhasználáshoz kapcsolódó intézményrendszer ... 49 V. Új módszertani megközelítések a 2014-2020-as időszak vonatkozásában 53 1. A több alapú (multi-fund) programfinanszírozás előnyei ........................ 54 2. A térségi integrációs megközelítés erősödése ...................................... 56 3. Alapelvek az integrált programok kialakításához .................................. 66 4. A projektek fenntarthatóságának szempontjai ..................................... 72 5. A forrásfelhasználás optimalizálása – tudatos stratégiai tervezés ........... 76 6. Az indikátorrendszer megtervezése .................................................... 77 7. A projektfejlesztéshez kapcsolódó új elvárások és megközelítések ......... 78 8. A határon átnyúló hatások lehetőségeinek vizsgálata és érvényesítése a tervezés során – a közös gondolkodás és közös fejlesztése elősegítése ........... 83 9. A 2014-2020-as időszak megközelítése a 11 fő fejlesztési terület vonatkozásában ....................................................................................... 88 Mellékletek .............................................................................................. 92 Bibliográfia ............................................................................................ 101
2
I.
Bevezetés – a TERRA projekt és a 2013-as év kihívásai
2012 decemberében kialakult a 2014-2020-as Európai Uniós tervezési időszakra vonatkozó magyarországi operatív program struktúra. A magyar fejlesztéspolitikai intézményrendszer jelentős változáson megy keresztül, miközben a 2007-2013-as időszak programjainak megvalósítása még javában zajlik, és a megvalósításában résztvevő intézményrendszer jelentős kapacitását még mindig a rendelkezésre álló és lehívható források felhasználása köti le. Ugyanakkor az EU tagállamainak döntéshozói már a 2014-2020-as időszak jogiés pénzügyi kereteit érintő vitákra koncentrálnak. Ehhez kapcsolódóan a magyar szereplők is megkezdték az előkészületeket, zajlik az ágazati szintű tervezés, lezárult a térségi-megyei szintű koncepciókhoz kapcsolódó helyzetelemzések elkészítése és a fejlesztési koncepciók kidolgozása is folyamatban van. A román oldalon szintén megkezdődtek az előkészületek, miközben a 2007-2013-as forrásfelhasználás optimalizálása ott is komoly humánerőforrást igényel. Magyarország 2012-ben komoly lépéseket tett a felkészülés érdekében. A kormány 2011. november 17-én döntött a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal létrehozásáról, amely legfőbb feladatának a nemzetgazdasági stratégiai tervezési tevékenység szakmai megerősítését és koordinálását tartja. A Hivatal munkájának eredményeként a Nemzetgazdasági Minisztérium 2012. december 17.-én társadalmi egyeztetésre bocsátotta az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepciót (OFTK). A Koncepció az ország társadalmi, gazdasági, valamint ágazati és területi fejlesztési szükségleteiből kiindulva egy hosszú távú jövőképet, valamint fejlesztéspolitikai célokat és elveket határoz meg és kijelöli a 2014-2020-as fejlesztési időszak nemzeti, szakpolitikai súlypontjait. A dokumentum véleményezési határideje 2013. február 20-a. 2012. december 17-én jelent meg a Magyar Kormány 1600/2012-es számú határozata. A dokumentum lényegi előrelépéseket irányoz elő a 2014-2020-as időszakra történő előkészületek kapcsán. Egyrészről rögzíti a legfontosabb határidőket: partnerségi megállapodás első verziója 2013. január 31-ig, az operatív programok első verziói 2013. február 28-ig. A határozat újdonságként rögzíti, hogy az operatív programokhoz kapcsolódó irányító hatósági funkciók a szakminisztériumokhoz fognak kerülni, illetve hangsúlyozza a megyék kiemelt szerepét a területfejlesztési források megtervezésében. A határozat végrehajtása folyamatban van. Annak érdekében, hogy 2014-ben, az új programozási időszak elején már pályázati felhívások jelenhessenek meg, 3
2012 második félévében és 2013-ban a tagállamoknak, így Magyarországnak is az előkészítési munkákra kell fordítania figyelmét. A stratégiai tervezésnek hangsúlyosabb szerepet kell kapnia és ki kell épülnie annak az intézményi és szakértői körnek, amely alkalmas a jelentős mértékben megváltozott tervezési szakmai környezetben a feladatok megfelelő színvonalú ellátására. 2012 szeptemberében megjelent a KSK rendelet módosított javaslata.1 Bár a dokumentum még nem végleges, számos fontos megállapítást tesz és rögzít néhány alapelvet is, többek között a KSK-alapoknak nyújtott uniós támogatás elveit, valamint a stratégiai megközelítés és a programozás gondolatát, amelye mellett definiálja a 11 tematikus célkitűzést is. A magyarországi programok elkészítésére rendelkezésre álló idő szűkös. A TERRA projektben közreműködő szakértők tisztában vannak azzal, hogy milyen jelentősége van a megfelelő felkészülésnek egy stratégiai program sikeres megvalósítása szempontjából. Éppen ezért, valamint a térségi szintű tervezés támogatása érdekében, a határmenti térségben felhalmozott tapasztalatok felmérése és elemzése révén hozzá kívánnak járulni ahhoz is, hogy az érintett programterület szereplői felkészültebben várhassák az elkövetkező fejlesztési periódust. A magyar-román határon átnyúló program programterületén megvalósuló Európai Uniós társfinanszírozású turisztikai és üzleti jellegű projektek – például fürdő- és ipari parki beruházások – vagy éppen települési fejlesztések, nem csupán közvetlen, de szélesebb értelemben vett környezetükre is hatással vannak. A TERRA projektben vállalt feladatunk ennek megfelelően a turisztikai, vállalkozásfejlesztési és városfejlesztési projektek fejlesztési és megvalósítási tapasztalatainak összegyűjtését követően a határon átnyúló hatással bíró ERFA által finanszírozott beruházások komplex, értékelési módszertanának kidolgozása. Ezzel párhuzamosan a TERRA eredményeivel hozzá kívánunk járulni ahhoz is, hogy a kedvezményezettek a határon átnyúló hatások erősítésével sikeresen fejleszthessék tovább projektjeiket, illetve a következő többéves Európai Uniós pénzügyi időszakban a jelenleginél is hatékonyabban használhassák fel a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat. Mindezek mellett közvetett módon a döntéshozók számára is háttértámogatást kívánunk nyújtani az Uniós források hatékonyabb allokációjához. A projekt során két (kérdőíves felmérés eredményeire épülő) megalapozó tanulmány készült (egyet a román partner, egyet a magyar partner készített), 1
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről
4
melyek az EU-s társfinanszírozási forrás segítségével megvalósított turisztikai, városfejlesztési és gazdaságfejlesztési projektek eredményeinek értékelését célozzák. Ennek első eleme a megalapozó tanulmányhoz szükséges kutatás lebonyolítása volt, melynek során 150 projekt kérdőíves megkérdezése zajlott le, ebből mintegy 80 értékelhető választ gyűjtöttünk össze. A megalapozó tanulmány előzetes tapasztalatainak értékelését is szolgálta a 2012. október 30-án megrendezett első, partnerség építő szakmai workshop, melyen a partnerséget támogató és elősegítő tevékenységek mellett a megalapozó tanulmány előzetes megállapításaival kapcsolatban felmerült kérdések megvitatása és a további munkamenet megtervezése is lezajlott. A workshop lényegi tartalmi elemét alkotta az a közös munka, melynek eredményeként fiktív területi alapon, térségi integrált programcsomagok kialakítása került modellezésre. A workshop pályázók, projektgazdák részvételével Szegeden került megrendezésre, a megbeszélés eredményeként véglegesedett a megalapozó tanulmány szakmai tartalma. Az alapozó tanulmányok eredményeire építve, a projekt legfontosabb kimeneteként készül el jelen közös módszertani dokumentum, melynek célja a projektek eredményességének javítása és a 2014-2020-as pénzügyi időszakra történő stratégiai fókusz kidolgozása. A módszertani dokumentum kidolgozását megelőzte a második szegedi szakmai workshop, melynek célja a metodológiai tanulmány megalapozása, a felmerülő problémák kezelése. A metodológiai dokumentum és az abból kialakításra kerülő tréningprogram véglegesítéséhez a Nagyváradon megrendezendő harmadik workshop is hozzájárult a romániai tapasztalatok összegzése révén. Fentieknek megfelelően a projekt általános céljaként a fenntarthatóság és a versenyképesség erősítését definiáltuk a határ menti térségben, míg specifikus célkitűzésként a hatékony forrásfelhasználást támogató eszközök közös fejlesztését jelöltük meg. A TERRA projekt mindezek mellett hozzájárul a határon átnyúló kapcsolatok erősítéséhez, a kétnyelvűség és a partnerségi szemlélet terjesztéséhez. A megvalósítás során cél a projekt tudásanyagának elterjesztése, disszeminációja, melynek érdekében kétnyelvű kiadványok (a projekt első és utolsó időszakában) és projekt összefoglaló készül. Emellett nyitó- és záró konferencia, illetve saját weblap is hozzájárul az eredmények megismertetéséhez.
5
II.
A módszertani dokumentum elkészítésének célja, a dokumentum felépítése
2014-ben új Európai Uniós tervezési és fejlesztési időszak veszi kezdetét. A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországon igen jelentős uniós forrásfelhasználás történt, s bár 2013 elején még nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy sikeres volt az időszakra allokált forrástömeg kihelyezése, az eddigi eredményekből számos, lényegi következtetés levonható. Minthogy a cél a projektek eredményességének és a forrásfelhasználás mértékének javítása, a módszertani dokumentumban olyan területekre koncentrálunk, melyek ehhez a célhoz releváns módon hozzájárulhatnak. Ennek megfelelően a dokumentum tartalmi felépítését a következő módon terveztük meg:
a megalapozó tanulmányok tapasztalatainak és tanulságainak összefoglalása: néhány oldalban összefoglaljuk a partnerek által készített megalapozó tanulmányokat, kiemelve a legfontosabb és a módszertani anyag szempontjából is lényeginek tekinthető megállapításokat megvalósítási tapasztalatok a 2007-2013-as időszak programjainak lebonyolítása kapcsán: a fejezet összegezni próbálja azokat a tapasztalatokat, amelyek részben a 2004-2006-os, részben a 2007-2013as időszakban felhalmozódtak; a fejezet kidolgozása során támaszkodunk a felmérések eredményeire, valamint a tanulmány szerzőinek évtizedes közreműködő szervezeti és projektmegvalósító tapasztalataira is; a fejezet során az alábbi témaköröket érintjük: o forrásallokációs tapasztalatok: áttekintjük a forrásfelhasználás időbeli és térbeli alakulásából levonható tapasztalatokat, külön foglalkozva a hátrányos helyzetű térségek problematikájával; o a projektek fenntarthatósága és a programok eredményességének növelése: a fejlesztések akkor érik el hatásukat, ha a létrehozott produktumok fenntarthatósága, vagy esetleg továbbfejlesztése is megoldott, átgondolt; a fenntarthatóság egyaránt jelenthet nehézséget egy gazdasági és egy közszféra szereplőnek is; a fenntarthatóság biztosítása ugyanakkor alapvető EU-s elvárás a fejlesztési projektek esetében, így e témakör mélyebb átgondolása mindenképpen hozzájárulhat a sikeresebb projektek megtervezéséhez; o az indikátorrendszer erősségei és hibái: az indikátorok rendszerének tudatos megtervezése egy program sikerességének egyik záloga; a program szintű indikátorok alapvetően determinálják a fejlesztésekhez kapcsolandó mutatók körét is, melyek így 6
hozzájárulhatnak a programban meghatározott célok (és azok mérését hivatott indikátorok) teljesüléséhez; az indikátorok előzetes meghatározása a programtervezés során összetett feladat, ugyanakkor egyik nehézségét éppen az adja, hogy a tervezőknek a későbbi fejlesztési projektek lebonyolítóinak logikáját is használniuk kell; o a programok határon átnyúló hatásai: határmenti térségben nem elhanyagolható szempont a határon átnyúló hatások kiemelése; nem csak arról lehet szót ejteni, hogyan kapcsolódhatnak egyes fejlesztések egymáshoz, hanem arról is, hogyan lehet elkerülni a párhuzamos fejlesztések megvalósítását előre átgondolt, közös stratégiai tervezés révén; o az Európai Uniós forrásfelhasználáshoz kapcsolódó intézményrendszer: a tagállami szintű intézményrendszerek nem azonosak és nem lehet azt mondani egyikről sem egyértelműen, hogy jó, vagy rossz; az eltérő gyakorlatok ugyanakkor lehetőséget adnak arra is, hogy az esetleges pozitív példák megismerésére és esetleges alkalmazására kísérletet tegyünk; új módszertani megközelítések a 2014-2020-as időszak vonatkozásában: a fejezet módszertani szempontból a leghangsúlyosabb része tanulmányunknak; tartalmazza mindazokat a metodológiai ajánlásokat, amely 2013 elején ismertek a következő programozási periódus kapcsán és amelyek kapcsolódnak a projektek eredményességének javításához; a fejezet az alábbi témaköröket érinti: o o o o o o o
o
A több alapú (multi fund) programfinanszírozás előnyei A térségi integrációs megközelítés erősödése Alapelvek az integrált programok kialakításához A projektek fenntarthatóságának szempontjai A forrásfelhasználás optimalizálása – tudatos stratégiai tervezés A projektfejlesztéshez kapcsolódó új elvárások és megközelítések A határon átnyúló hatások lehetőségeinek vizsgálata és érvényesítése a tervezés során – a közös gondolkodás és közös fejlesztése elősegítése A 2014-2020-as időszak megközelítése a 11 fő fejlesztési terület vonatkozásában
7
III. A megalapozó tanulmányok tanulságainak összefoglalása
tapasztalatainak
és
1. A magyarországi tanulmány rövid összefoglalója A magyar programterületet érintő megalapozó tanulmány az EU-s társfinanszírozási forrás segítségével megvalósított (illetve megvalósítás alatt álló) turisztikai, városfejlesztési és gazdaságfejlesztési témájú projektek kedvezményezettjeinek szakmai észrevételeit, tapasztalatait volt hivatott összegezni. Mindemellett a tanulmány komplex szemléletet kívánt tükrözni, ennek megfelelően az érintett programterület magyarországi vonatkozásában számos szempontot figyelembe vevő, részletes elemzést végzett. Ennek megfelelően tartalmi felépítése a következő főbb fejezetekre épült:
A magyarországi programterület és a Dél-alföldi régió statisztikai alapú elemzése során a legfontosabb gazdasági és társadalmi mutatók alapján, idősoros adatok elemzése révén áttekintő helyzetelemzést készítettünk. Megvizsgáltuk, hogy a 2007-2013-as EU-s programozási időszak során hogyan alakult a területen a rendelkezésre álló fejlesztési források felhasználása. A programterület vonatkozásában a regionális és ágazati operatív programokra vonatkozó forrásfelhasználást is elemeztük. Részletesen bemutattuk a kérdőíves felmérés lebonyolítását, a kedvezményezetti célcsoportot, az elemzés során érintett fejlesztési területeket és a vonatkozó fejlesztési és pályázati logikát. Külön fejezetben foglalkoztunk a 2007-2013-as időszak speciális pályázati módszertani eszközrendszerével, a kiemelt és kétfordulós eljárások kapcsán megfogalmazható tapasztalatokkal. A projektfejlesztés problematikája kiemelt figyelmet kapott, hiszen az ebben az időszakban kialakult gyakorlatokból és tapasztalatokból fontos következtetések vonhatóan le. Ugyanakkor szem előtt tartottuk annak az alternatívának a komoly lehetőségét is, hogy az elkövetkező időszakban a projektfejlesztés merőben új értelmet fog kapni a programozási és projektmegvalósítási folyamaton belül. A kérdőívek részletes elemzésének bemutatása tanulmányunk egyik legfontosabb szakmai részét képezte. Az eredmények prezentálása fejlesztési területenként és témakörönként történt meg.
8
Külön fejezetet szenteltünk a határon átnyúló fejlesztések bemutatásának, valamint az elemzésekből levonható tanulságok és következtetések feltárásának. Kitekintést tettünk a 2014-2020-as fejlesztési periódus integrált programozással kapcsolatos lehetőségeinek irányába. Ezzel kapcsolatban bemutatásra került az a modellkísérlet is, amelyhez kapcsolódóan workshopunkon szakmai partnereinkkel ITI típusú programcsomagok elvi kialakításán dolgoztunk. A tanulmány végén összegzést készítettünk és javaslatokat fogalmaztunk meg.
A programterület helyzetelemzése
és
a
Dél-alföldi
régió
statisztikai
alapú
A megalapozó tanulmány első tematikus fejezetén belül megvizsgáltuk azt a gazdasági-társadalmi környezetet, amelyben az általunk elemzett gazdaságfejlesztési, turisztikai és városfejlesztési programok lebonyolításra kerülnek. Ennek megfelelően részletesen áttekintettük, hogy milyen tendenciák érvényesültek a Dél-alföldi régió, valamint a három megye – köztük a programterületet alkotó Csongrád és Békés megye – legfontosabb gazdasági, társadalmi és infrastrukturális mutatóinak változásában. Statisztikai elemzésünk során először összefoglaló képet adtunk a vizsgált terület legfontosabb változásairól, majd témaspecifikus áttekintést adtunk az egyes főbb területekről. Népesség: A Dél-alföldi régió lakónépessége 2005-ben 1.347.000 fő volt, amely folyamatosan csökken. 2009-ben 1.318.214 fő, 2011-ben 1.299.418 fő volt a régió népessége, a 2005-ös értékhez viszonyított fogyás mértéke 2011-ig 3,53%-os. A népességfogyás egyik határozott oka a természetes népszaporulat kedvezőtlen alakulása: az élveszületések és a halálozások különbözete 20022011 között mindig negatív volt. A halandósági mutatók alapján 2011-ben 18.097 fő hunyt el, (Csongrád megyében 5.568 fő, Békés megyében 5.484 fő, míg Bács-Kiskun megyében 7.044 fő). Az élveszületések száma ezzel szemben a régióban 10.330 fő volt 2011-ben (Csongrád megyében 3.346 fő, Békés megyében 2.677 fő, míg Bács-Kiskun megyében 4.308 fő). Ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolja a régiós népesség változását az elvándorlások területileg nagymértékben eltérő, azonban összességében szintén a lakónépesség csökkenését eredményező alakulása. 2002 és 2011 között az állandó oda- és elvándorlásból adódó különbözet valamennyi esztendőben negatív értéket produkált régiós szinten, tehát elmondható, hogy a Dél-Alföldre betelepülők számát folyamatosan meghaladta az onnan elköltözők száma. A régión belüli migráció iránya elsősorban a régióközpont Szeged, míg a régión kívüli fő irányt a központi régió jelenti. A belföldi vándorlásból eredő negatívum, 2008-ban 3.694 fő, 2009-ben 3.520 fő, 2010-ben 3.653 fő, volt. 2011-ben 2.200 9
fő volt az elvándorlásból eredő népességveszteség, tehát némileg kedvezőbb volt a helyzet, mint a korábbi években. Foglalkoztatottság: A 15-74 éves lakosságon belül a foglalkoztatottak száma 2000-ben 508 ezer fő volt, 2009-ben 475,5 ezer fő, 2010-ben 483,1 ezer fő, 2011-ben 481,1 ezer fő. A foglalkoztatási ráta ugyancsak csökkent, 2000-ben még 48,7%-os, míg 2010-ben 48,0%-os, és 2011-ben is kismértékű 0,1%-os csökkenést regisztráltak. 2006 óta, az utolsó, 2010-es évet kivéve folyamatosan emelkedett az időszakban a nyilvántartott álláskeresők száma is. Míg 2006-ban a régiós álláskeresők száma 61,9 ezer fő volt, 2009-ben már 89,3 ezer, míg 2010re, némi csökkenést követően 86,8 ezer fő. A munkanélküliségi ráta is hasonló módon romló tendenciát mutat, a 2000-es 5,2%-ot követően 2006-ban a Délalföldi régió munkanélküliségi mutatója 7,8%-os volt, míg az elmúlt 3 évre (2009, 2010, 2011) vonatkozó adat azonos, 10,6%. Gazdasági folyamatok: Az EUROSTAT 2010. február 18-án megjelent, régiókat összehasonlító elemzése alapján az Európai Unió 20 legszegényebb régiója közé tartozik négy magyar konvergencia régió, köztük Dél-Alföld is. A listán, mely a PPS-ben számolt egy főre jutó GDP alapján veti össze a régiók teljesítményét (EU 27 átlaga=100%), Észak-Alföld 39%-át, Észak-Magyarország 40%-át, a DélAlföld 42%-át (ezzel 255. a 272 régiót tartalmazó listán), Dél-Dunántúl pedig a 43%-át éri el az EU27 átlagának. A Dél-Alföldön az egy főre jutó GDP 1.782,5 ezer forint volt 2008-ban és 1.692,4 ezer forint 2009-ben. 2010-re ez az érték 1.723 ezer forintra emelkedett. Ezen belül érdemes megvizsgálni a megyék 2010-es adatait is, hiszen míg Csongrád megyében ebben az évben az egy főre jutó GDP 1.954 ezer forint volt (2009-ben 1.907 ezer forint), addig Békés megyében csak 1.479 forint (2009-ben 1.437 ezer forint). Bács-Kiskun megye helyzete ennél valamivel kedvezőbb, hiszen míg 2009-ben 1.698 forint, addig 2010-ben 1.707 forint volt az egy főre jutó GDP. A fenti adatok abszolút értékben visszaesést, illetve régiós összevetésben stagnálást mutatnak, hiszen még 2002-ben a Dél-alföldi régió az EU-25 átlagához viszonyítva a 242. helyet foglalta el az átlag 40,4%-át elérő értékkel. Ha a régió gazdaságát elemezzük, érdemes megvizsgálni a regisztrált vállalkozások számának alakulását. A KSH adatai alapján 2000 és 2010 között az előbbiek száma 123.013 darabról 236.752 darabra emelkedett. Az ipari termelés értéke 2001 és 2010 között a régióban 970,3 milliárd forintról 1.488,9 milliárd forintra nőtt, és a tendencia 2011-ben is folytatódott, hiszen ekkor már – az előző évihez képest mintegy 12,8%-os bővüléssel – 1.680,3 milliárd forint volt a mutató értéke. A megyék teljesítménye itt is eltérő, hiszen míg Csongrád megyében 334,4 milliárd forintról közel duplájára, 622,9 milliárd forintra nőtt a termelés, addig ez az érték Békésben csupán 258,5 illetve 330,9 milliárd forint. A legnagyobb bővülés Bács-Kiskunban volt tetten érhető, hiszen itt az ipari termelés volumene a 2001-ben mért 377,3 milliárd forintos volumenről 2011-re 726,5 milliárd forintra bővült. 10
A területileg differenciált programterületen és a régióban
forrásfelhasználás
jellemzői
a
A fejezet célja az volt, hogy bemutassa, a régiós operatív program esetében – azaz a térségi fejlesztések szemszögéből – hogyan alakult a rendelkezésre álló források felhasználása. Maga az objektív elemzés képet mutathat arról, hogy milyen, a régión belüli jellemző különbségek vannak a három megye között. A különbségek okainak felderítése azonban külön vizsgálatot igényelne. A Dél-alföldi Operatív Program teljes forráskerete a 2007-2013-as tervezési időszakra 880,841 millió euró, amely 280 HUF/EUR árfolyamon 246,635 milliárd forintnak felel meg. Ennek a keretnek a jelentősebb része – összesen 96,4%-a – az öt fejlesztési prioritás között oszlik meg, míg a program lebonyolításának költségei a technikai segítségnyújtásra elkülönített 31,713 millió euróból fedezhetőek.
Prioritási tengely 1. prioritás: Regionális gazdaságfejlesztés 2. prioritás: Turisztikai célú fejlesztések 3. prioritás: Közlekedési infrastruktúra fejlesztés 4. prioritás: Humáninfrastruktúra fejlesztése 5. prioritás: Térségfejlesztési akciók 6. prioritás: Technikai segítségnyújtás Összesen:
A prioritás kerete
A prioritás kerete
(Millió EUR)
(Milliárd Ft)
Százalékos megoszlás
152,843
42,796
17,35%
161,334
45,173
18,32%
186,053
52, 094
21,12%
165,580
46, 362
18,80%
183,317
51,328
20,81%
31,713
8,879
3,60%
880,841
246,635
100,0%
Forrás: Dél-alföldi Operatív Program
A táblázatból látható, hogy a legmagasabb forrás közlekedésfejlesztési (a rendelkezésre álló keret 21,12%-a), illetve térségfejlesztési (a rendelkezésre álló keret 20,81%-a) témakörökben állt rendelkezésre a 2007-2013 közötti időszakban. A legalacsonyabb kerettel a regionális gazdaságfejlesztési prioritás rendelkezett (17,35%), ugyanakkor a relatíve alacsony (átlagosan 50%-os) támogatási intenzitásnak köszönhetően a közvetlen pályázói hozzájáruláson keresztül többletforrást ebben a témakörben és a turisztikai prioritáson sikerült mozgósítani. A következőkben összehasonlító elemzés keretében vizsgáljuk meg először a három megye forrás abszorpciós mutatóit, különös tekintettel a benyújtott, támogatott és leszerződött projektek darabszámára. 11
Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye összesített forrásabszorpciós mutatói I.
Forrás: http://www.nfu.hu adatai alapján szerkesztett diagram
A fenti ábrából látható, hogy a vizsgált időszakban összesen beérkezett 2611 db pályázatból 1004 darab (38,45%) érkezett Bács-Kiskun megyéből, 749 darab (28,68%) Békésből és 858 darab pályázat Csongrádból. Az összes támogatott pályázat (1204 darab) 37,54%-a (452 darab) Bács-Kiskun megyéhez köthető, míg 25,66% (309 darab) Békés megyéhez, 36,79% (443 darab) Csongrád megyéhez. Ha megvizsgáljuk, hogy a benyújtott pályázatok hány százalékát támogatták a bíráló bizottságok azt látjuk, hogy Bács-Kiskun megye esetében ez az arány 45,01%, Békés megye esetében 41,25%, míg Csongrád megye esetében 51,63%. A nyertes projektek darabszámát tekintve tehát Csongrád megye Békés megyénél mintegy 10%-kal, Bács-Kiskun megyénél pedig mintegy 6,6%-kal eredményesebben pályázott a vizsgált időszakban. Az eddig szerződéssel rendelkező 1017 darab pályázat 36,08%-a (367 darab) köthető Bács-kiskun megyei megvalósítási helyszínhez, 26,45%-a (269 darab) Békés megyében valósul meg, míg 37,46%-a Csongrád megyében kerül megvalósításra. A háttérkutatás bemutatása A kérdőív készítőinek célja az volt, hogy a 2007-2013-as pályázati periódus során támogatott projekteket megvalósító projektgazdáktól olyan információkat gyűjtsön az aktuális pályázati rendszer működésével kapcsolatban, melyből releváns következtetéseket vonhat le megfelelő összegzést követően. A kérdőív ennek megfelelően külön foglalkozik a pályázati rendszer – illetve a projektciklus – 5 szakaszával, végig tekintve így a projektötletek megtervezésétől a megvalósításig, sőt, a fenntartási időszakig terjedő periódust. Külön fejezetben kívántunk foglalkozni emellett a projektek lehetséges és valós, határ-menti térségben kifejtett hatásával is.
12
A felmérést megelőzően a következő előzetes hipotéziseket fogalmaztuk meg, melyeket a megalapozó tanulmány részletesen bemutat. A kérdőíves felmérés célcsoportját a következő három szakmai területhez kapcsolódó projektgazdák adták: gazdaságfejlesztés, turisztika és városfejlesztés. A kérdőív kitöltésére felkért projektgazdák a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján elérhető adatbázisból kerültek kijelölésre, megkeresésük során egyaránt alkalmaztuk a telefonos és elektronikus levelezési módszert. A kérdőívek kidolgozása a magyar és román partnerek előzetes konzultációját követően történt meg. A vezető partner szakértői kialakították a kérdőív alapverzióját, amelynek véglegesítése a partner visszajelzésit követően történt meg. A kérdezettek körének meghatározása az NFÜ honlapján található kedvezményezettek leválogatását követően történt meg. Minthogy az NFÜ honlapján közvetlen elérhetőségek az egyes projektekhez kapcsolódóan nem találhatóak, külön feladatként merült fel a kontaktszemélyek és/vagy központi elektronikus levélcímek összegyűjtése. A kérdőíveket kísérőlevél mellékleteként, elektronikus levélben küldtük meg a kérdezetteknek. Amennyiben lehetőségünk nyílt, telefonon megerősítettük kérésünket a kérdőívek kitöltésével kapcsolatban. A visszaérkezett, kitöltött kérdőívek eredményeit összegző táblázatba vittük fel, majd tematikusan és célcsoportonként analizáltuk a válaszokat. A pályázói tapasztalatok bemutatása: eredményeinek összefoglalása
a
kérdőíves
felmérés
A kérdőíves felmérés módszertana, felépítése a megalapozó tanulmányban részletesen bemutatásra került. Jelen fejezet feladata, hogy tématerületenként mutassa be az eredményeket. Előzetesen érdemes ismét kiemelni, hogy összesen 100 projekt megkeresését követően 40 értékelhető és elemezhető kérdőív állt rendelkezésünkre. A legtöbb esetben a kérdőívek kitöltöttsége magas szintű volt. A megalapozó tanulmány részletesen bemutatta az elemzést, összefoglalónkban a következtetések bemutatására koncentrálunk.
13
A pályázati szakaszra vonatkozó tapasztalatok és megállapítások:
A pályázati felhívások és útmutatók minősége változó volt, és a három tématerület pályázói nem egyforma szinten voltak elégedettek a szakmai szinttel. Míg a gazdaságfejlesztési és turisztikai területen a pályázók jelentős része jól és könnyen értelmezhetőnek értékelte a pályázati dokumentációt, addig a városfejlesztés esetében sokkal több problémát éreztek a válaszadók. A Közreműködő Szervezetek pályázati szakaszban végzett munkája ugyancsak hozzájárulhat a sikeres pályázáshoz. A vizsgált időszakban – előzetes megállapításainkkal szemben – viszonylag sok információs nap került megrendezésre, a pályázók által feltett kérdések megválaszolása pedig a vélemények szerint megfelelő szakmai szinten történt.
A döntés-előkészítési szakaszra vonatkozó tapasztalatok és megállapítások:
Az előzetes megállapításaink azt rögzítették, hogy a döntés-előkészítés szakasza sok esetben elhúzódott az elmúlt évek során. Hipotézisünk a kérdőíveink alapján részben igazolódott: míg a turisztikai és városfejlesztési programok esetében valóban jelentős mértékben elhúzódtak az értékelési és döntési folyamatok (helyenként extrém időszakot ölelve fel), a gazdaságfejlesztési programok lebonyolításakor ez kevésbé volt jellemző. Ugyanakkor igazolódott azon feltételezésünk, hogy az eredetileg tervezett ütemezés felborulása mind szakmai, mind pénzügyi szempontból nehézségeket okozhatott a projektgazdák számára. A nyertes pályázók esetében megfogalmazott támogatási feltételek között különösen érzékeny területet jelentett a költségcsökkentés kérdése. Különösen a városfejlesztés esetében jelent meg hangsúlyosabban a költségcsökkentések kritikája.
A szerződéskötési szakaszra vonatkozó tapasztalatok és megállapítások:
A Támogatási Szerződés (TSZ) megkötése esetében azt prognosztizáltuk, hogy számos esetben elhúzódik és az esetek egy részében a pályázók (kedvezményezettek) igénybe veszik az IH külön engedélyéhez kötött eljárási időkeretet is. Feltételezésünk részben igazolódott felmérésünk alapján: az időkeretek túllépése egyes esetekben igen hosszú időt vett igénybe, ez azonban kifejezetten a városfejlesztési projekteknél kapott hangsúlyt. Míg a gazdaságfejlesztés tématerületébe tartozó projektek esetében a jellemző időszükséglet 60-90 nap, a turisztikai projektek esetében pedig inkább 30-60 nap, addig a városfejlesztési komplex projektek szerződéskötése jellemző módon 90-150 napot, de az esetek 15%-ában ennél is több időt vett igénybe. Bár logikus magyarázat található ennek okára, a jövőben mindenképpen szükség van az eljárási idők optimalizálására. 14
A Közreműködő Szervezet megfelelő feladatellátása megfelelő volt a felmérés szerint a pályázatkezelés ezen szakaszában is, így hozzájárulhatott a szerződéskötések gördülékeny lebonyolításához. Ez a vélemény valamennyi tématerület esetében megerősítést nyert, ott is, ahol a szerződéskötések elhúzódtak – tehát az időbeli csúszás okát a Kedvezményezettek nem a KSZ-ek rossz hatékonyságában látták.
A megvalósítási szakaszra vonatkozó tapasztalatok és megállapítások:
Előzetesen rögzítettük, hogy a megvalósítási szakaszban a projekt lebonyolítása nagymértékben a Kedvezményezettek által igénybe vett külső kivitelezők, szolgáltatók és szállítók munkájának minőségén és pontosságán múlik. A szereplők körének bővülésével a kockázat szintje is megnő. A közbeszerzések lebonyolításával kapcsolatosan azt rögzítettük előzetesen, hogy a külső vállalkozók megfelelő kiválasztása sok esetben problémát okozott, s hogy az elhúzódó közbeszerzési eljárás a projekt ütemezését is módosítja, a forrásfelhasználás ütemét és likviditási problémákat is okozhat. A közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó problematika felmérése során azt tapasztaltuk, hogy míg a turisztikai projektek jelentős része egyáltalán nem jelzett nehézséget és a gazdaságfejlesztési projektek esetében is csak négy esetben volt komolyabb probléma e téren, a városfejlesztés kedvezményezettjeinek nagyobb része nehéz feladatként élte meg a külső vállalkozók jogszabályok szerinti kiválasztását. Feltételezésünk szerint a felmérés eredményének egyik oka, hogy míg a városfejlesztés esetében valamennyi kedvezményezett a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szervezet volt és nagy értékű beszerzéseket kellett lebonyolítaniuk, addig a másik két témakörben gyakrabban fordult elő, hogy az érvényben lévő szabályozás mellett a kedvezményezetteknek nem kellett a jogszabály bonyolult eljárásait alkalmazniuk. A projektmenedzsment esetében a külső menedzsment alkalmazása a turisztikai és városfejlesztési témakörben egyértelműen megjelent, a kedvezményezettek több, mint fele élt ezzel a lehetőséggel. A gazdaságfejlesztési projektek ugyanakkor magukat menedzselték. A szerződésmódosítások és tartalomváltozások magas számú előfordulása a városfejlesztési projektek sajátossága. Míg a másik két témakör projektjei többnyire 1-3, addig a városok 60%-a 5-nél több módosítást kezdeményezett a projekt során. A változások kezelése időbeli csúszásokat okoz, a Közreműködő Szervezet felelőssége e kérdéssel kapcsolatban is nagy.
15
A fenntarthatóságra, működtetésre tapasztalatok és megállapítások:
és
továbbfejlesztésre
vonatkozó
Előzetesen rögzítettük azon véleményünket, hogy a projektgazdák az Európai Uniós elvárás rendszerrel összhangban kialakított pályázati rendszerhez alkalmazkodva vállalják a projektek keretei között létrehozott eredmények meghatározott ideig tartó működtetését és fenntartását. Előzetes megállapításunk volt az is, hogy a fenntartás költségei nem minden esetben biztosítottak, illetve – elsősorban az önkormányzati többségű kedvezményezetti körből adódóan – hosszabb távon nem garantáltak. A felmérés eredményei a fenntartással kapcsolatos kockázatok és problémák jelenlétét a gazdaságfejlesztési projektek esetében mutatták. Más megközelítésben ez azt jelenti, hogy az önkormányzati (kvázi állami finanszírozású) szervezetek kevésbé tartanak a fenntartás és működtetés előírt követelményeitől, mint az önfenntartó cégek.
A projekt eredmények határ-menti térségben kifejtett hatására vonatkozó tapasztalatok és megállapítások:
Azon feltételezésünk, mely szerint a projektek tervezésekor csak a legritkább esetben számoltak a pályázók a fejlesztés szélesebb területi értelemben vett hatásaival, és még kevésbé azok határon átnyúló relevanciájával igazolást nyert. A fejlesztések zöme önmagában értelmezendő és értékelendő ilyen értelemben, tehát hiányzik a tudatos stratégiai tervezés és a területi értelemben vett szélesebb kitekintés és átgondolás. A projektek továbbvitelével kapcsolatban már sokkal inkább megjelenik az a vélekedés, hogy érdemes azok nemzetközi értelmezésben történő tovább fejlesztése, kiterjesztése.
A 2014-2020-as időszakra való előkészületekhez kapcsolódó megállapítások:
Megerősítést nyert az a feltételezésünk is, mely szerint 2012 végén a megkérdezettek jelentős része nem rendelkezik megfelelő mélységű információval ahhoz, hogy objektív véleményt fogalmazzon meg a következő tervezési időszak kapcsán. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincsenek tisztában az új támogatási formákkal és a tervezés folyamatával sem. A felmérés eredményei alapján kijelenthető, hogy a 2007-2013-ban sikeres pályázók jelentős része (a negyven megkérdezett 75%-a) egyértelműen újra élni fog az EU-s támogatási rendszer nyújtotta fejlesztési lehetőségekkel.
16
Határon átnyúló projektek vizsgálata A Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program átfogó stratégiai célja közelebb hozni egymáshoz a határmenti térségben élő embereket, közösségeket és gazdasági szereplőket az együttműködésbe bevont térség közös fejlesztésének elősegítése érdekében, a határmenti térség alapvető erősségeire építve. Ez az átfogó cél az alábbiakban meghatározott két prioritási tengely keretében megszabott beavatkozási területeken megvalósuló projektek hozzájárulásával teljesülhet. 1. prioritási tengely: Az együttműködési fejlesztéséhez szükséges kulcsfeltételek javítása
terület
közös,
fenntartható
A prioritás célja az együttműködési terület alapvető feltételeinek javítása. Ide tartoznak a közlekedési és kommunikációs infrastruktúra és a tömegközlekedés fejlesztései, továbbá a tiszta és biztonságos természeti környezet megőrzését és védelmét célzó beavatkozások is. 2. prioritási tengely: A társadalmi és gazdasági kohézió erősítése a határmenti térségben A prioritási tengely átfogó célja a térség gazdasági versenyképességének erősítése, az üzleti környezet fejlesztése és a humán erőforrások javítása révén. Megalapozó tanulmányunkban röviden elemeztük a gazdaság és turisztika területén támogatott határon átnyúló projekteket. Kitekintés a 2014-2020-as Európai Uniós tervezési időszakra A megalapozó tanulmány elemző fejezetének végén kiemeltük, hogy a jelenlegi pályázók komoly szándékot mutatnak abban az irányban, hogy a következő támogatási periódusban is igénybe vegyék az Európai Uniós forrásokból adódó fejlesztési forrásokat. A korábban már hivatkozott KSK rendelet egyértelművé teszi számunkra a stratégiai szemlélet szükségességét, a tudatos tervezés fontosságát. A jelenleg már kirajzolódó új támogatási módszerek minden szereplőtől igénylik a tudatos felkészülést és aktív partnerséggel egybekötött intenzív kommunikációt, valamint a korábbinál erőteljesebb proaktivitást is.
17
Új programozási metódusok a 2014-2020-as tervezési periódusban: az integrált fejlesztések lehetőségei és jelentősége A rendelkezésünkre álló Európa 2020 stratégia és a KSK rendelet tervezetben felvázolt fejlesztési irányvonalak újszerű megközelítést igényelnek az intelligens, inkluzív és fenntartható társadalom kialakítása szempontjából. A komplex megközelítés különösen indokolt, amennyiben 2014-2020 között várhatóan úgynevezett integrált területi beruházások (Integrated Territorial Investment – ITI) keretében lesz lehetőség komplex városfejlesztési programok megvalósítására. Az integrált területi beruházás olyan új eszközrendszer, amelynek segítségével összevonhatók azok a források, amelyek a több prioritási tengellyel rendelkező többdimenziós, ágazatokon átívelő működési programok finanszírozásához vehetők igénybe. Célja biztosítani az adott területhez kapcsolódó integrált stratégiák megvalósítását, egyfelől rugalmasságot biztosítva az operatív programok kialakításához, másfelől az egyszerűsített finanszírozás által lehetővé tenni az integrált intézkedések hatékony megvalósítását. Alapvetően top-down megközelítésű eszköz, azaz elsősorban a kormányzati intézményrendszer felől érkező kezdeményezésekre épít, de kapcsolódhatnak hozzá bottom-up akciók is. Végrehajtása részben vagy egészben helyi szintekre delegálható, de az ERFA források városfejlesztésre elhatárolt 5%-os forráshányad használata esetén kötelező a legalább részleges delegálás. Alapvető fontosságú az ágazatokat átfogó, integrált fejlesztési stratégia kialakítása, amely az érintett terület fejlesztési szükségleteire irányul. A stratégiát úgy kell kialakítani, hogy az intézkedések a koordinált megvalósítás során létrejött szövetségekre épüljenek. Az ITI mindezekkel együtt ideális eszköz egy adott várostérségben végrehajtott integrált lépések támogatásához, mivel lehetővé teszi az eltérő tematikájú támogatások egyesítését, beleértve az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap által támogatott prioritási tengelyek és működési programok támogatásának egyesítését. Az ITI tárgyát bármilyen földrajzi övezet képezheti, a városkörnyékektől a városi, nagyvárosi, városi-vidéki, körzeti és régióközi szintekig. Akár egy adott régión belüli, hasonló tulajdonságokkal rendelkező, de különálló földrajzi területek (pl. kis vagy közepes városokból álló hálózatok) esetében is alkalmazható az intézkedések összehangolásának elősegítésére. Az ITI-nek nem szükséges lefednie egy közigazgatási egység teljes területét – ezzel összhangban európai területi együttműködések (ETC) keretében is alkalmazható. Az ITI-tervezésű beavatkozásoknak is illeszkednie kell természetesen az alkalmazott OP-k prioritásaihoz. Finanszírozási oldalról az ESZA, ERFA és KA-források bevonását az eszköz egyaránt lehetővé teszi. A másik újdonságnak számító eszköz a közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD), amely az 1991 óta működő LEADER szemléletmódra és annak uniós 18
vidékfejlesztési sikereire épül. Hasznosítási terepét a régiók alatti szintek jelentik, helyi léptékben egészítve ki az egyéb fejlesztési támogatásokat. Célja a helyi közösségek és szervezetek mozgósítása és bevonása, az Európa 2020 stratégia céljainak (intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődés) szem előtt tartása mellett. Alapvető alkotóelemei közé tartoznak a LEADER programokból már ismert helyi akciócsoportok (melyeknek a helyi nyilvánosságot és a magánszektor társadalmi-gazdasági érdekeit képviselő személyekből kell állniuk, oly módon, hogy a civil és a magánszektort képviselő partnereknek kell rendelkezniük a döntéshozatal legalább 50%-ával, és egyetlen érdekcsoport sem rendelkezhet a szavazatok abszolút többségével), valamint a helyi fejlesztési stratégiák. Utóbbiak célja meghatározni, mik a fejlesztési igények és a területi lehetőségek, ismertetni a célkitűzéseket és a stratégia cselekvési tervét. A most zajló programozási ciklushoz képest újdonságnak számít, hogy a közösség által irányított helyi fejlesztésének egységes módszertanát kell majd alkalmazni az összes alap és régió tekintetében; az uniós alapokból származó támogatások egységesek és összehangoltak lesznek; illetve különféle pénzügyi ösztönzők is beépítésre kerülnek. Az utóbbiak közé tartozik, hogy azon operatív programoknál, melyeknél egy teljes prioritási tengely CLLD-eszközökön keresztül valósul meg, az ERFA-ESZA részről biztosított maximális finanszírozási arány százalékponttal növekszik. EMVA források esetén ennek maximuma 80-90%, míg az EHA esetében 75%. Az ERFA, az ESZA és az EHA esetében a CLLD választható lehetőséget jelent, az EMVA esetében azonban alkalmazása kötelező. A jelenleg rendelkezésre álló szakmai anyagok alapján egyértelműen látható, hogy 2014-2020 között az eredmény orientált fejlesztések kerülnek előtérbe. Ennek megfelelően az egyértelműen rögzített indikátor struktúra, és ezzel párhuzamosan a folyamatos monitoring tevékenység létfontosságú lesz az Európai Uniós források hatékony felhasználásához. Az integrált programok lebonyolításában ugyancsak kiemelt jelentősége lesz a helyi, alulról jövő szerveződéseknek, melyek adott esetben önálló fejlesztési programok megvalósítását menedzselhetik teljes körű, vagy részleges döntési kompetenciákkal. Lehetséges integrált fejlesztési modellek közös kidolgozása 2012. október 30-án került megrendezésre a TERRA projekthez kapcsolódó partnerségi és szakmai workshop. Workshopunkon a körvonalazódó jogszabály tervezetek és a nyilvánosság számára folyamatosan elérhetővé tett Európai Uniós szakmai anyagok alapján az integrált térségi megközelítés modellezésével kívántuk segíteni a résztvevők felkészülését a 2014-2020-as Európai Uniós időszak kihívásaira. A workshop résztvevői három előzetesen definiált, fiktív funkcionális térségtípussal – rurális vidékfejlesztési térség, urbánus fejlesztési központ és határ menti térség – ismerkedtek meg. A 11 EU-s tematikus célkitűzés áttekintését követően a résztvevők saját projektjeiket, projektötleteiket 19
helyezték el térségi kontextusban, majd adott szempontrendszer mellett közös munkával kerültek feltárásra a programcsomagot alkotó fejlesztések közötti kapcsolódási pontok. A workshophoz több előzetes célkitűzésünk is kapcsolódott. Egyrészt a meghívott és résztvevő partnerek körét gondosan megválogatva erősíteni akartuk a helyi és romániai partnerünk partnerségi kapcsolatait. Emellett a közös munka egyik lépéseként bemutatásra kerültek a megalapozó tanulmány addig rögzített, legfontosabb eredményei. Szakembereink által bemutatásra kerültek a 20142020-as tervezési időszakhoz kapcsolódó előzetesen már elérhető és megismerhető elvei, a fejlesztési célok, valamint az integrált fejlesztésekhez köthető legalapvetőbb ismeretek. A workshop nagyobb részében a résztvevők voltak a főszereplők. A közös szakmai munka egyszerre járult hozzá a megfogalmazott ismeretek elsajátításához és a partnerség fejlesztéséhez. A munka legfőbb eredményeként nem az integrált fejlesztési modellek kialakítását kell elsőként megemlítenünk, hiszen azok nem tényleges területi szintekhez kapcsolódva kerültek megfogalmazásra, hanem azt, hogy a részvevő szakemberek igazi partnerként tudtak részt venni a közös produktumok létrehozásában. Figyelembe véve, hogy a workshop résztvevői között megyei jogú és középvárosok szakemberei, megyei területfejlesztési szakemberek, nonprofit és profitorientált szervezetek, valamint fejlesztéspolitikai szempontból meghatározó szereppel rendelkező egyéb helyi szervezetek munkatársai is részt vettek, a közös munkavégzést mindenképpen pozitívan értékeljük. A workshop révén megerősítést nyert az az irányvonal és célkitűzés rendszer, amelyet projektünkben meghatároztunk. Szükség van arra a tevékenységre, amely a helyi partnerségi szereplők részvételével egyrészt felméri a jelenlegi támogatási rendszer működéséhez kapcsolódó erősségeket és problémákat, ugyanakkor, részben már a következő periódusra koncentrálva, információval látja el a térségi szereplőket és támogatja őket a felkészülésben, miközben megfogalmazza a jövő támogatási rendszeréhez kapcsolódó módszertani ajánlásokat. Összegzés Megalapozó tanulmányunk végén kiemeltük, hogy a „Towards an Effective Regional Resource Allocation” (TERRA) projekt előkészítésével és megvalósításával arra teszünk kísérletet, hogy összegyűjtsük és szintetizáljuk a területfejlesztés és EU-s tárfinanszírozás keretei között létrejövő projektmegvalósítás magyarországi és romániai tapasztalatait, majd egységes szemléletben javaslatot tegyünk a korábbi, Európai Uniós forrásokból megvalósuló regionális programok módszertanának továbbgondolására. 20
A magyar tanulmánnyal párhuzamosan, hasonló tematika alapján romániai partnerünk is elkészítette megalapozó tanulmányát. A két tanulmány eredményeinek összesítésére jelen metodológiai módszertani anyag nyújt keretet és lehetőséget. A megalapozó tanulmányokban kísérletet tettünk arra, hogy az általunk felállított specifikus szempontrendszer alapján – a mellékletben bemutatott kérdőív tematikájára építve – elemezzük a két ország fejlesztési intézményrendszerének működését és kiszűrjük azokat a fő probléma gócokat, amelyek a teljes projektciklus során nehezítik a fejlesztések megvalósítását. Elemzésünk révén megállapítást nyert, hogy bizonyos témakörökben az előzetesen rögzített hipotéziseink valósnak bizonyultak, míg máshol csak részben. Fontos megállapításként kell rögzítenünk, hogy a három tématerület között, az általunk vizsgált szempontokból közelítve a témát, esetenként igen jelentős különbségek mutatkoznak, melyeket a szakmának és az intézményrendszernek kezelnie kell a következő időszak előkészítése során. A magyar programterület fejlődési tendenciáinak, gazdasági és társadalmi folyamatainak tükrében nem lehet kétséges számunkra, hogy térségünk – beleértve a romániai partnerünk által képviselt területet is – további jelentős támogatásra fog szorulni a meglévő hátrányok csökkentése érdekében. 2012-ben megkezdődött a következő tervezési periódus előkészítése, mely folyamat a megváltozott EU-s szabályozás mellett a változásban lévő hazai intézményrendszer átalakulási nehézségeitől is terhelt. A partnereinkkel és szakmai együttműködő felekkel történt közös munkavégzés fontos tapasztalataként kell hangsúlyoznunk, hogy az operatív programok előkészítése során – az Európai Uniós jogszabályok szellemében – kifejezetten javasolt a helyi szakmai kompetenciákra (is) támaszkodni. Mindez különösen indokolt a határon átnyúló programok esetében, ahol a meglévő tapasztalatok megfelelő kiinduló pontot jelenthetnek a továbblépéshez. A komplex, integrált programok kialakítása kapcsán természetesen külön ki kell emelnünk e szempont érvényesítésének szükségességét. Megalapozó tanulmányunkban röviden összefoglaltuk az elmúlt 6 év térségi forrásfelhasználásához kapcsolódó helyi, területi tapasztalatokat és különbségeket, hangsúlyozva a különbségek mögött álló lehetséges okok meghatározása körüli szubjektív nehézségeket. A projektgenerálás és projektfejlesztés témája következő többéves pénzügyi időszak egyik kulcskérdése lesz megítélésünk szerint. Tanulmányunkban bemutatásra kerültek a korábbi hazai tapasztalatok, melyekhez kapcsolódva a jövőben elkészítendő metodológiai dokumentumban konkrét javaslatot fogunk tenni, kiemelten kezelve az integrált fejlesztési programokban rejlő lehetőségeket és nehézségeket. Kapcsolódó workshopunkon részletesen 21
kitértünk a projektfejlesztés fontosságára, hangsúlyozva annak jelentőségét a körvonalazódó új módszertani megközelítések tükrében. A megalapozó tanulmányban hangsúlyozzuk, hogy projektünkben maximálisan törekszünk a hazai és határon átnyúló partnerség erősítésére, mind a fejlesztések előkészítése, mind a megvalósítás során. Az előzetes jogszabály tervezetek révén tudjuk, hogy a 2014-2020-as időszakra vonatkozóan a partnerségi megközelítés is új, kiterjesztett értelmet kap, és ezzel párhuzamosan az elvárások – tagállami és alacsonyabb szinteken is – jelentősebbé válnak a jelenlegi elképzelések szerint. Mindez tapasztalataink alapján a nemzetközi, határon átnyúló fejlesztések előkészítése kapcsán különösen indokolttá teszi a megfelelő szervezeti szinten partnerségi tervek elkészítését. A projektek megvalósítása, sőt már a tervezés során, ugyanakkor a jelenleginél jóval nagyobb hangsúlyt fog kapni a fenntarthatóság és az indikátorok témaköre. A fejlesztéseknek egyértelműen az eredmény orientáltság és fenntarthatóság szempontjait szem előtt tartva kell létrejönniük, figyelembe véve és kalkulálva egy esetlegesen elhúzódó gazdasági válság lehetőségeivel is.
2. A romániai tanulmány rövid összefoglalója A programtérség romániai oldalának a bemutatása (Bihar megye, Szatmár megye) Elhelyezkedés, kiterjedés A TERRA projekt romániai programterülete 11.962 km2. Két megyére: Biharra (Județul Bihor) és Szatmárra (Județul Satu Mare) terjed ki, melyek Románia észak-nyugati részén, annak Észak-nyugati Fejlesztési Régiójában, a történelmi Partium területén helyezkednek el. Bihar megye területe 7.544 km2, kiterjedés alapján Románia hatodik közigazgatási egysége, míg Szatmár megye területe 4.418 km2, kisméretű közigazgatási egység (36. legnagyobb).
22
Dr. Szilágyi Ferenc 2012©
Mindkettő közvetlenül érintkezik magyar államterülettel: Bihar Békés (és ezzel együtt a Dél-Alföldi Régió), illetve Hajdú-Bihar megyékkel (Észak-Alföldi Régió), míg Szatmár Szabolcs-Szatmár megyével (és az Észak-Alföldi régióval). Bihar határos továbbá Szatmár, Szilágy (Județul Sălaj), Kolozs (Județul Cluj), Fehér (Județul Alba) és Arad (Județul Arad) megyékkel, előbbiek szintén az ÉszakNyugati Fejlesztési Régió (Regiunea de Dezvoltare Nord-Vest - 34.159 km2) részei, míg Fehér megye a Középső Fejlesztési Régió (Regiunea de Dezvoltare Centru – 34.100 km2), Arad pedig a Nyugati Fejlesztési Régió (Regiunea de Dezvoltare de Vest – 32.028 km2) alkotórésze. Szatmár megye belső szomszédai: Bihar, Szilágy és Máramaros megye (Județul Maramureș), valamennyi az Észak-nyugati Régió alkotórésze. Szatmár megye érintkezik továbbá az Ukrajnához tartozó Kárpátalja megyével (Zakarpattija Oblast). A Szatmár megyei Szárazberek településtől, mintegy négy kilométerre északnyugatra található a magyar-román-ukrán hármashatár. Természeti adottságok Bihar és Szatmár megyék területei a Kárpát-medence nagyobbik részmedencéjének a Pannon-medencének az északkeleti peremterületeit képezik. Mindkettő területe nyugat-keleti irányban emelkedik. Biharnak csak kisebb része alföld jellegű. Jellemzően azonos síksági tájegységek folytatódnak a határ mindkét oldalán, de a román oldalon csak egy keskenyebb területsávot alkotva. A bihari államhatár déli és északi szakaszain, ez a peremalföld szélesebb 25-35 km-es szélességet is elérhet, míg a középső határszakaszon (Nagyvárad közelében) elkeskenyedik 8-10 km-es szélességgel. A síkságok között az 23
alacsonyabb, ártéri területek (pl Érmellék, Sárrét) ugyanúgy megtalálhatóak, mint a magasabb térszínek. Ettől keletre dombvidék található, mely viszonylag alacsony, 400 métert nem meghaladó magassággal. Ezek a dombvidékek mélyen benyúlnak az Erdélyi-Szigethegység nyúlványai közé is, afféle „öblöket” képezve. A keleti határvidéken jelentős közlekedési akadályt képező helységek emelkednek, a Vigyázó és a Bihar hegység, az Erdélyi-Szigethegység legmagasabb masszívumai. Mindkettő magassága meghaladja az 1.800 métert. Ezek az infrastrukturális negatív hatások mellett kiváló adottságot is jelentenének a hegyvidéki turizmus fejlesztése révén. Szatmár megye domborzatilag jóval laposabb, túlnyomórészt síkság jellegű. Síkságai közül a Szamos- és Krasznamenti-síkság árvízjárta térségei a javarészt lecsapolt Ecsedi-láp határon átnyúló tájegységében végződnek. A megye délnyugati részén az Érmelléki-síkság található. Délen és keleten a megyét magasabb térszínek koszorúzzák. A megye északkeleti részén két alacsony magasságú vulkanikus hegyvonulat az Avas és a Gutin található, melyek az Avasi-medencét ölelik körül, s amelyek Máramaros megye, részben Ukrajna irányában képeznek határhegységeket.
A Partium domborzata2
A terület mérsékelten szárazföldi éghajlatú. A csapadék mennyisége az alföldi területeken 600-650 mm között jellemzőek. A magassággal ez az érték nő. A Vigyázó vonulatban található Biharfüreden (Stâna de Vale) mérik Románia legmagasabb értékeit (1400-1500 mm). A terület vízfolyásai is jól mutatják a földrajzi energiák kelet-nyugati irányát. A legjelentősebb vízfolyások az Erdélyi-Szigethegységből érkeznek, úgy mint a: Fehér-, Fekete, és Sebes-Körös, a Berettyó, de a Szatmár megyei Kraszna, Egregy, Almás, sőt részben a Szamos is onnan nyeri vízhozamát. A Szatmárt 2
Szilágyi Ferenc: A Partium közigazgatási földrajza, Debreceni Egyetem, 2007
24
átszelő folyók egy része a Keleti-Kárpátokból nyerik a vizüket: a Szamos (részlegesen), továbbá a Homoród, Tálna és a Túr. A román-magyar határ északi szakasza A 448 kilométeres román-magyar államhatár északi 59,1%-át, vagyis 265 kilométert érint a programterületi (bihari és a szatmári) határszakasz. Gyakorlatilag a teljes államhatár mesterséges jellegű, azonos tájegységek (úgy természeti és történelmi) folytatódnak annak mindkét oldalán. Az államhatár 48 település külterületét érinti, közülük nyolc településnek van közvetlen infrastrukturális kapcsolata a túloldalon lévő településekkel. Korábban nehezen átjárható határszakasznak számított, a rendszerváltás óta a közúti átkelők száma 11-re, vasúton 5-re nőtt, de a schengeni határnyitást közevően számos új helyi érdekű út és talán kettő-öt valamikori vasúti kapcsolat helyreállítása is lehetővé válik. A román-ukrán államhatár érintett szakasza A román-ukrán államhatár teljes hossza 366 km, ebből 250 km érinti az Északnyugati Régiót, és mindössze 83,5 km (22,8%) a Szatmár megyei részt. Az magyar-román határtól eltekintve, ez sokkal karakteresebb, valódi választóvonalat jelentő határ. Ezen a határszakaszon Halmi településnél található az egyetlen (vasúti és közúti) átkelési pont.
25
A programtérség társadalom földrajzi jellemzése A Népességszám alakulása a 2002-es és 2011-es népszámlálás időpontjaiban 800000 700000
Tengelycím
600000 500000 400000 300000 200000 100000 0 2002
600246
BistrițaNăsăud 311657
2011
549752
277861
Bihor
Cluj
Maramureș
Satu Mare
Sălaj
702755
510110
367281
248015
659370
461290
329079
217895
Forrás: Anuarul Statistic 2011 INS şi RPL 2011
A két északnyugat romániai megye együttes népessége 878.831 fő3, ebből Biharban él 549.752 fő (a programtérség 62,5%-a), Szatmárban pedig 329.079 (37,5%). Ez a teljes Észak-nyugati Régió népességének (2.495.247 fő4) 35%-át jelenti. A népsűrűség értéke a két megye együttes területén (11.962 km2) 73,5 fő/km2, Biharban 72,8 fő/km2, Szatmárban pedig 74,5 fő/km2, amely értékek megfelelnek a regionális átlagnak (73 fő/km2).
3
2011-es népszámlálás, http://www.satumare.insse.ro/phpfiles/rezultateprovizorii.pdf; http://www.bihor.insse.ro/phpfiles/Comunicat_Rezultate_preliminarii_RPL2011.pdf; 4 http://www.recensamantromania.ro/wp-content/uploads/2012/08/TS1.pdf;
26
A lakosságszám településtípusok szerinti megoszlása 2010 (nr.loc.) 500000 450000 400000
Tengelycím
350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0 Urban
297322
BistrițaNăsăud 118437
Rural
295239
198810
Bihor
Cluj
Maramureș
Satu Mare
Sălaj
458983
300256
172434
99473
232065
210226
191670
141541
Forrás: Anuarul Statistic 2011 INS
Ami a népesség szerkezetét illeti, a nők aránya a két megyében együttesen 51,25%, Biharban 51,16%, Szatmárban 51,4%, enyhén magasabb értékek a regionális átlagnál (50,8%)5. A városi népesség aránya a programtérség viszonylatában mindössze 46,9%, Bihar esetében magasabb 48,4%, Szatmár esetében viszont csak 44,3%, jelentős mértékben elmarad az Észak-nyugati Régió átlagától (51,7%6). Korösszetétel tekintetében a fiatalok (15 év alattiak) aránya Biharban 15,9%, Szatmárban pedig 16,2%, a felnőtteké (15-64 év közöttiek) Biharban 69,7%, Szatmárban 71,5%, míg az idős népességé Biharban 14,4%, Szatmárban pedig 12,3%7.
5
http://www.recensamantromania.ro/wp-content/uploads/2012/08/TS1.pdf; http://www.recensamantromania.ro/wp-content/uploads/2012/08/TS1.pdf; 7 http://www.nord-vest.ro/Document_Files/Planul-de-dezvoltare-regionala-20142020/00001309/2cgxb_Demografie%20-%20noiembrie%202012.pdf; 6
27
Korösszetétel az Észak-Nyugati Régió megyéiben 2010 (%) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Bihor
BistrițaNăsăud
Cluj
Maramu reș
Satu Mare
Sălaj
65 ani și peste
14,36
13,14
15,56
12,9
12,34
15,62
15-64
69,7
69,8
71,2
70,98
71,51
68,08
0-14
15,94
17,06
13,24
16,12
16,16
16,3
Forrás: Anuarul Statistic 2011 INS
A születéskor várható élettartam, melynek átlaga regionális szinten 73 év, éppen Szatmárban a legalacsonyabb: 70,51 év. Természetes szaporulat a régió megyéiben 2005-2010 között Tengelycím
500 0 -500 -1000 -1500 -2000 -2500
2005
2006
2007
2008
2009
2010
-1238
-1180
-1138
-974
-1022
-1059
25
84
121
313
302
198
Cluj
-1943
-1746
-1555
-1184
-864
-1055
Maramureș
-130
-96
-125
228
-213
-632
Satu Mare
-590
-785
-605
-329
-773
-921
Sălaj
-761
-759
-638
-388
-693
-538
Bihor Bistrița-Năsăud
Forrás: Anuarul Statistic 2011 INS
A programtérség romániai oldala vegyes etnikumú, nyelvű és vallású terület. A román anyanyelvű népesség az programterületen belül 64,8%ot tesz ki (Biharban 68,6%, Szatmárban 58,3%-ot, míg a régió szintjén jóval magasabb az arányuk: 76,6%). A legnagyobb nyelvi kisebbséget a magyarok alkotják, akik a programtérségben 31,4%-át alkotják a népességnek (Szatmárban 39,9%, Biharban 26,3%, regionális szinten pedig 19,2%), kisebb arányban cigány anyanyelvűek, továbbá szlovákok (főleg Biharban), valamint németek és ukránok (főleg Szatmárban) fordulnak elő8. A legjelentősebb vallások: a román ortodoxok a programtérség népességének a 54,5%-át teszik ki (Biharban 58,4%, Szatmárban 49,2%), a reformátusok 17,6%-ot (Biharban 17,1%, Szatmárban 8
http://www.recensamantromania.ro/wp-content/uploads/2012/08/TS5.pdf
28
18,4%), a római katolikusok 12,2%-ot (Szatmárban 18,2%, Biharban 8,7%-ot), a görög katolikusok 4,3%-ot (Szatmárban 7,6%, Biharban 2,3%), a pünkösdisták 5,5%-ot (Biharban 6,9%, Szatmárban 3,1%), baptisták 2,7% (Biharban 4%, Szatmárban 0,6%) stb9. Etnikai összetétel az Észak-Nyugati Régió megyéiben 2011-ben 600000
Tengelycím
500000 400000 300000 200000 100000 0 Română
367221
BistrițaNăsăud 249925
Magyar
138441
14773
103457
34781
113541
50659
Cigány
33697
12165
22468
12638
17513
15137
Német
710
494
659
1243
4986
70
Ukrán
105
61
173
31367
1397
29
Egyéb
9578
443
9189
1243
1651
1857
Bihor
Cluj
Maramureș
Satu Mare
Sălaj
523424
380018
189991
150143
Forrás: Recensamântul populației și locuințelor 2011 INS
Közigazgatási tekintetben: Bihar négy municípiummal (Nagyvárad, Nagyszalonta, Margitta és Belényes), hat várossal (Érmihályfalva, Székelyhíd, Élesd, Vaskohsziklás, Vaskoh, Diófás), és 90 községet alkotó 429 településsel rendelkezik. Szatmárban két municípium (Szatmárnémeti és Nagykároly), négy város (Avasfeketefalu, Tasnád, Sárköz, Erdőd), 58 község és ezeken belül 228 település található10. A legnagyobb városi települések: Nagyvárad (Bihar megye) – 183.123 fő és Szatmárnémeti*11 (Szatmár megye) – 94.948. Nagyvárad a szomszédos 11 községgel együtt alkotja a 753 km2 területű és 230.000 fő lakosságú Nagyvárad Metropolisz Övezetet.
9
http://www.recensamantromania.ro/wp-content/uploads/2012/08/TS7.pdf http://www.cluj.insse.ro/cmscluj/rw/resource/org_adm_terit_t1_reg.htm 11 *csatolt település(ekk)el 10
29
A programtérség gazdasági jellemzése 2008-ban a gazdasági válság előtt a programtérség összesen 426.500 keresővel rendelkezett (Bihar 275.600, Szatmár 150.900)12. Egyharmaduk a mezőgazdaságban 140.600 fő, 106.400 fő az iparban keresett megélhetést. Az építőiparban összesen 25.800-an, a kereskedelemben pedig 53.300-an, a vendéglátásban 6.600 fő, a szállításban és kommunikációs szektorban 19.300 fő, a pénzügyben 3.700 fő, egyéb szolgáltatásban 15.400 fő, közigazgatásban 8.700 fő, tanügyben 20.800 fő, egészségügyben 20.200 fő dolgozott, egyéb gazdasági tevékenységet pedig 5.700 fő folytatott. A munkanélküliek száma a két megyében 2008-ban 13.396 fő volt, de 2009-ben ez az érték látványosan növekedett és megduplázódtak, ekkor már 26.816 főt. A regionális GDP13 értéke 2008-ba 5277 euró volt. A programterületen ez az érték kicsivel alacsonyabb: 5.129 euró volt. Nagy különbség tapasztalható a két megye viszonylatában, hiszen Biharban 5.685 eurót, ellenben Szatmárban mindössze 4.196 eurót regisztráltak. Abszolút értékben Bihar GDP-je 2008-ban 13.751.500.000 RON, Szatmáré pedig 6.075.600.000 RON volt. Jövedelemszint14 tekintetében a programterület megyéi a többi észak-erdélyi megyével együtt a sereghajtók közé tartoznak Romániában. A 2011-es jövedelemszint alapján Szatmár az 1.108 RON-os (252 euró-s) értékkel a hetedik legalacsonyabb, míg Bihar az 1.152 RON-os (262 euró) értékkel a 11.-ik legalacsonyabb adattal tűnik ki a 41 romániai közigazgatási egység sorából. Infrastruktúra Az Észak-Nyugati Régió fejlesztési ügynökségének tadatai szerint15, a teljes régió közúthálózatának (12.459 km) a legnagyobb része Biharban található (24%), miközben a kisebb területő Szatmár megye részesedése csak 13,2%. Az elmúlt évtuizedben a hálózat növekedése régiós szinten 5% volt, a programtérség megyéiben viszont csak 1-2%-ot regisztráltak. Szintén negatívumként emelhető ki, hogy a két érintett egyét még nem sikerült autópályahálózatba bekapcsolni. Az Észak-Erdélyi Autópálya egy szakasza Biharban épül ugyan Bors és Berettyószéplak között, de máig nem sikerült egyetlen kilométert sem átadni.
12
http://www.cluj.insse.ro/cmscluj/rw/resource/2010n_pop_ocup_civ_t11_reg.htm http://www.cluj.insse.ro/cmscluj/rw/pages/statReg.ro.do 14 http://www.gandul.info/news/harta-salariilor-din-romania-vezi-in-ce-judete-se-castiga-mai-bine-decat-anultrecut-verifica-daca-te-incadrezi-in-medie-8132966; 15 http://www.nord-vest.ro/Document_Files/Planul-de-dezvoltare-regionala-2014 2020/00001313/79j8s_Infrastructura%20transport%20-%20noiembrie%202012.pdf 13
30
Közúthálózat (km) 2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
România
79904
79952
80893
81693
81713
82386
83703
Észak-Nyugati Régió
11855
11884
11927
12084
12183
12322
12459
Bihor
2956
2971
2971
2975
2975
2975
2975
Bistrița Cluj
1505 2633
1511 2630
1539 2625
1517 2633
1510 2673
1509 2699
1581 2720
Maramureș
1575
1575
1561
1718
1779
1778
1785
Satu Mare
1605
1606
1632
1639
1644
1647
1647
Sălaj
1581
1591
1599
1602
1602
1714
1751
Forrás: INS Tempo Online Az Észak-Nyugati Régió főútjainak forgalom-terhelése 2005-ben
Forrás: ADR Nord-Vest, date conform MTI16
16
http://www.nord-vest.ro/Document_Files/Planul-de-dezvoltare-regionala-20142020/00001313/79j8s_Infrastructura%20transport%20-%20noiembrie%202012.pdf
31
Vasúti infrastruktúra A hálózat hosszúsága regionális szinten 2011-ben elérte az 1668 km-t. Ebből 312 km elektromos üzemű, míg 244 km kettős vágányú. A hálózat sűrűbb az országos átlagnál Bihar és Szatmár megyékben is, de műszaki színvonal tekintetében mindkét megye gyengén áll országos viszonylatban. E két megyében egyetlen kilométernyi elektromosan üzemeltethető vágányhossz sincsen, de a kettős vágánytáv is csak Biharban szorítkozik néhány kilométerre. Nagyvárad a 300-as fővonal, Szatmárnémeti pedig a 400-as fővonal fejállomása. Nagyvárad egyben a régió legnagyobb vasúti csomópontja, míg kisebb jelentőségű csomópontok Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Érmihályfalván, Székelyhídon, Nagyszalontán, Illyén találhatóak. Az Észak-Nyugati Régió vasútvonalai
Forrás: ADR Nord-Vest, date confom MTI
Légi közlekedés A régó kedvező helyzetben van légi közlekedés tekintetében. Négy polgári reptérrel rendelkezik: Kolozsvárral, Nagyváraddal, Szatmárnémetivel és Nagyányával. Ezek közzül az első kettő rendelkezik nemzetközi légikikötő stétusszal, de valójában csak a Kolozsvári reptér bonyolít le jelentősebb forgalmat.
32
Működő határmenti együttműködések a bihari és szatmári térségben
A határzóna északi felével, vagyis a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Bihor és Satu-Mare megyéknek a programban való részvételével foglalkozunk. A négy megye területéről 201 nyertes pályázat lett benyújtva, vagyis ennyinek rendelkezik a vezető partnere a régióban lévő székhellyel. Ezek közül valamivel magasabb a magyarországiak száma, amint az a következő ábrákon is látható országok, illetve megyék szerinti lebontásban.
83; 41% Magyarországi felek Romániai felek 118; 59%
1. ábra: A vezető partnerek országok szerinti megoszlása.
60; 30%
64; 32%
Szabolcs-Szatmár-Bereg Hajdú-Bihar Satu Mare Bihor 19; 9% 58; 29% 2. ábra: A vezető partnerek megyék szerinti megoszlása.
Az ábrákból látható egy jelentős lemaradás a szatmári régió romániai fele esetében, szemben a magyarországi féllel és a hajdú-bihari régióval, amelyek kiegyensúlyozottan jelennek meg. Ennek okait, valószínűleg, a megye gazdasági lemaradásában, relatív elszigeteltségében és a vállalkozói kedv lanyhaságában kell keresni. 33
45 575 997,84; 53% 1. prioritási tengely: Az együttműködési terület közös, fenntartható fejlesztéséhez szükséges kulcsfeltételek javítása 2. prioritási tengely: A társadalmi és gazdasági kohézió erősítése a határmenti térségben 40 979 093,21; 47%
6. ábra: A két prioritási tengely mentén benyújtott pályázatok értéke (EUR)
Amennyiben tovább bontjuk az előbbi eredményeket, beavatkozási területek szerint, a következő diagramot kapjuk:
34
11 325 906,24; 13%
28 413 193,22; 33%
4 202 437,17; 5%
4 829 402,56; 6% 8 242 370,99; 9%
5 781 762,83; 7%
12 378 976,25; 14%
11 381 041,79; 13%
1.1. beavatkozási terület: A határon átnyúló közlekedés fejlesztése 1.2. beavatkozási terület: A határon átnyúló kommunikáció fejlesztése 1.3. beavatkozási terület: Környezetvédelem 2.1. Határon átnyúló üzleti együttműködés támogatása 2.2. beavatkozási terület: Együttműködés ösztönzése a kutatásfejlesztés (K+F) és innováció területén 2.3. beavatkozási terület: Együttműködés a munkaerőpiacon, oktatásban – készségek, ismeretek közös fejlesztése 2.4. beavatkozási terület: Egészségügy és közös veszélyelhárítás 2.5. beavatkozási terület: Közösségek közötti együttműködés
8. ábra: A nyolc beavatkozási terület mentén benyújtott pályázatok értéke (EUR)
A munkaerő-piaci, üzleti és közösségi együttműködések szinte felét teszik ki a nyertes pályázatoknak (49%), szinte egyenlő arányban megosztva (16-17%). Ugyanakkor, ha az összértéküket nézzük, a közlekedésfejlesztés dominanciája vitathatatlan (33%), amit távolról követ az üzleti együttműködés, a környezetvédelem, illetve az egészségügy és veszélyelhárítás támogatása, szintén kb. egyenlő arányban megosztva (12-14%). Sajnos mindkét fél esetében, de főként a románéban, jellemző a rendelkezésre álló uniós források lehívásának alacsony hatásfoka, aminek számos oka és indoka van, a pályázatírók tapasztalatlanságától a bürokratikus nehézségekig és a közép-kelet-európai munkakultúra sajátosságaitól a vállalkozási kultúra negatívumaiig. Mindezek ellenére, a következő pályázati időszakban már jelentős tapasztalattal a hátuk mögött indulhatnak versenybe a határmenti aktorok. 35
IV. Megvalósítási tapasztalatok a 2007-2013-as időszak programjainak lebonyolítása kapcsán Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Uniós programok megvalósításának sikeressége számos objektív tényező mellett több, előre nem látható és nem tervezhető szemponttól is függ. A hatékony intézményrendszer egyértelműen alapvető követelmény, ugyanakkor az egyes tagállamok specifikus jellemzői – terület nagysága, közigazgatási jellemzők és történelmi adottságok – jelentős mértékben befolyásolják hogy milyen adminisztratív és intézményi keretek tekinthetők optimálisnak. Hasonló módon befolyásolja a forrás felhasználást a makrogazdasági környezet és a jogszabályi keretrendszer. Előbbi elsősorban a vállalkozói szektor forrásabszorpciós képességére, míg utóbbi általában a forrás felhasználás mikéntjére – például pályázati struktúra, önerő mértéke vagy éppen az előbb említett intézményrendszeri kérdések – hat ki. A következőkben e szempontok figyelembevételével összegezzük röviden a 2007-2012 közötti időszak forrás felhasználási tapasztalatait, a források térbeli és időbeli felhasználásának alakulását.
1. Forrásallokációs tapasztalatok A forrás felhasználás kapcsán mindenekelőtt a Dél-alföldi Operatív Program és a régió megyéit érintő határmenti programok tapasztalatait kívánjuk bemutatni.
1.1
A forrásfelhasználás időbeli alakulása
Az alábbiakban röviden tekintsük át, hogyan alakult a Dél-alföldi Operatív Program forrás felhasználása 2007 és 2012 novembere között. A pontos kalkulációk miatt közkiadás alapú számításokat alkalmazunk
36
2007-2013
2007-2011
2012
250 200 150
24,43
26,06
246,635
100
174,60
27,66 161,53 97,42
50
35,97 54,17
0 Mrd HUF
Mrd HUF
OP keret (20072013)
Támogatott projektek közkiadása
Mrd HUF
Mrd HUF
Mrd HUF
Leszerződött Kifizetésekhez Lezárt projektek projektek tartozó közkiadás közkiadása közkiadása
Forrás: NFÜ
A 280 Ft/EUR árfolyamon kalkulált forrás keret a DAOP esetében mintegy 246 milliárd forint volt hét évre. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a forrás felhasználás – kifizetések – kritikus tömege 2008-tól, de inkább 2009-től mutatható ki, vagyis egy illetve két évvel a program indítását követően. Mindez annak ellenére alakult így, hogy a programozási időszak első évében, 2007-ben már több – akadálymentesítés, kerékpárút fejlesztés – pályázati kiírás is megjelent. A fenti ábra közkiadás alapon kalkulált adatokat tartalmaz, hiszen az egyes tagállamok az államháztartás különböző alrendszereiben központi forrásból finanszírozott projektek saját forrás hányadát is elszámolhatják az Európai Unió felé. Az ábra jól mutatja, hogy a vizsgált időszakban mindösszesen közel 200 milliárd forint volt a támogatott projektek közkiadása, ami a teljes keret mintegy 80%-a. A leszerződött projektek esetében ugyanez az érték 187,59 milliárd forint, a rendelkezésre álló keret 76%-a. A kifizetések összege meghaladta az operatív program keretének felét (50,71%). Jelenleg az intézményrendszer egyértelmű prioritásként kezeli a kifizetések további gyorsítását. Az igényelhető előleg mértékének megemelése, a Közreműködő Szervezeteknél a belső eljárási határidők rövidítése mind ezt a célt szolgálja. Látni kell ugyanakkor, hogy a kifizetési kérelmek benyújtása sok esetben azért csúszik, mert az elszámolandó támogatáshoz kapcsolódó saját forrás hányadot nem tudják a pályázók előteremteni, vagyis a belső pénzáram nem megfelelő. E probléma kezelése természetesen nem oldható meg a pályázati rendszeren belül, alapvetően a kedvezőtlen gazdasági-pénzügyi környezetre vezethető vissza. 37
1.2
A forrásfelhasználás területi elemzése
A területi elemzés kapcsán 2012 tavaszi adatokkal dolgoztunk, a táblázatokban látható arányok azonban látva a többéves tendenciákat megítélésünk szerint az azóta eltelt közel egy évben nem módosultak jelentős mértékben. A DAOP forrás abszorpciós adatai megyei bontásban I.
Igényelt összes támogatás (Ft) Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye
Megítélt összes támogatás (Ft)
111 631 688 957 84 902 887 384 118 576 447 234 315 111 023 575
55 635 545 156 41 789 362 065 73 386 620 684 170 811 527 905
Leszerződött összes támogatás (Ft) 47 658 421 550 36 694 646 337 65 961 928 979 150 314 996 866
Kifizetett összes támogatás (Ft) 28 316 234 140 23 829 730 714 42 510 251 399 94 656 216 253
Forrás: NFÜ adatok, saját szerkesztés
A fenti táblázat megyei bontásban mutatja be a 2007-2012 nyara közötti időszak fontosabb mutatóit. Láthatjuk, hogy a három megyéből mindösszesen 300 milliárd forintot meghaladó támogatási igény érkezett be a Dél-alföldi Operatív Program pályázati felhívásaihoz kapcsolódva. Látható, hogy Békés megye esetében az igény jelentős mértékben elmarad a két másik megyétől, és ez a tendencia folytatódik a megítélt támogatás, a szerződött összeg nagysága és a kifizetések kapcsán is. A megítélt támogatás összességében több, mint 50%-a a teljes igénynek, ugyanakkor ezen összegen belül más markánsabban kirajzolódik Csongrád megye kedvező pozíciója. Kijelenthető, hogy Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye közül az utóbbi pályázói szerepeltek a legsikeresebben a DAOP pályázatain, ennek azonban egyetlen kizárólagos oka nem azonosítható be. A leginkább forrásigényes gazdaságfejlesztési pályázatok esetében néhány esetben feltűnő például BácsKiskun megye pályázóinak alulreprezentáltsága (pl. klaszter fejlesztés), míg más esetben ilyet nem tapasztalunk. Békés megye esetében ugyanakkor több esetben is érkezett olyan jelzés, hogy – ugyancsak a gazdaságfejlesztési kiírások kapcsán – túlságosan alacsony az 5060%-os támogatási intenzitás, a helyi vállalkozások nem tudnak ilyen feltételekkel pályázni. A DAOP forrás abszorpciós adatai megyei bontásban II.
Állandó lakosság,
Igényelt támogatás 38
Megítélt támogatás
Leszerződött támogatás
Kifizetett támogatás
2010 (fő) Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye Régiós átlag
538 456 374 448 422 746
(Ft/fő)
(Ft/fő)
207 318,13 226 741,46 280 491,00 235 923,35
(Ft/fő)
103 324,22 111 602,58 173 595,07 127 886,44
88 509,41 97 996,64 156 032,06 112 540,71
(Ft/fő) 52 587,83 63 639,63 100 557,43 70 869,03
Forrás: NFÜ adatok, saját szerkesztés
A fenti táblázat segítségével lakosság arányos támogatás kihelyezési mutatók rögzítésére van lehetőségünk. Itt a korábbiakhoz képest fordított sorrendről számolhatunk be, legalábbis a második és harmadik helyen. A legnagyobb népességszámú Bács-Kiskun megye ugyanis mind az egy főre eső igényelt támogatás, mind a megítélt támogatás, a leszerződött támogatás és a kifizetések kapcsán jelentős mértékben elmarad nem csupán a második helyezett Békés megyétől, de a regionális átlagtól is. Csongrád megye esetében a vezető hely nem kérdőjelezhető meg, hiszen mind a négy vizsgált szempont esetében a regionális átlagot meghaladó értékek rögzíthetőek. Békés megye esetében az igényelt támogatás, illetve a kifizetett támogatás esetében a regionális átlaghoz közelítő értékekről számolhatunk be (a régiós átlag 96%-a, illetve 90%-a), de a másik két mutató esetében is 86-87%os értékeket láthatunk. Összességében kijelenthető, hogy a pályázati rendszer kapcsán a térségi specifikumok érvényesítésére csupán kismértékben nyílt lehetőség, a kevésbé fejlett és kisebb gazdasági potenciállal rendelkező békési térségek alacsonyabb forrás abszorpciós mutatókkal rendelkeznek. A következőkben vizsgáljuk meg, hogyan alakult a magyar-szerb, illetve a magyar-román határmenti programok forrás felhasználása. A Magyarország-Románia határmenti együttműködési program területi adatai
HU-RO CBC
Támogatott projekt(rész)ek száma
Békés megye
Békéscsabai
Megítélt összeg (Ft)
16
1 155 498 316
Békési
2
63 016 649
Gyulai
11
1 781 713 419
Mezőkovácsházai
5
1 250 465 602
Orosházi
3
30 496 973
16
1 115 450 286
Szarvasi
8
397 859 820
Szeghalmi
4
201 948 827
Sarkadi
39
Csongrád megye
Összesen
65
5 996 449 892
Csongrádi
0
0
Hódmezővásárhelyi
1
17 761 702
Kisteleki
3
101 455 082
Makói
17
979 743 892
Mórahalomi
13
486 949 019
Szegedi
86
2 872 591 394
Szentesi
9
227 822 440
129
4 686 323 529
194
10 682 773 421
Összesen HU-RO CBC mindösszesen
Forrás: NFÜ adatok, saját szerkesztés
A programozási területen mindösszesen 10 milliárd forintot meghaladó összegben ítéltek meg támogatást a magyar-román program keretében. Az összeg mintegy 60%-a Békés megyéből beérkezett projektekhez köthető, melyek között a közlekedésfejlesztési és környezetvédelmi beruházások szerepelnek jelentősebb támogatási összeggel, így indokolt az alacsonyabb projekt darabszám. Érdekes megvizsgálni a támogatott projektek tekintetében a megye központok pozícióját. Békéscsabához és közvetlen térségéhez az összes támogatott projekt alig negyede köthető, míg Szeged közel kétharmadát mondhatja magáénak. Mindebben egyrészt szerepet játszik az is, hogy Békés megyében több település is igen aktív kapcsolatot tart fenn romániai településekkel, míg földrajzi helyezkedését tekintve Szeged, Mórahalom és Makó van igen kedvező helyzetben a megyében. A Magyarország-Szerbia határmenti együttműködési program területi adatai.
HU-SRB IPA
Támogatott projekt(rész)ek száma
Bács-Kiskun megye
Bajai
Megítélt összeg (Ft)
11
723 239 282
Bácsalmási
1
37 718 240
Jánoshalmai
1
5 843 040
Kalocsai
1
5 697 720
21
412 739 079
Kiskőrösi
0
0
Kiskunfélegyházai
3
22 917 020
Kiskunhalasi
1
81 423 440
Kiskunmajsai
1
13 937 280
Kunszentmiklósi
0
0
40
1 303 515 101
Kecskeméti
Összesen
40
Csongrád megye
Csongrádi
1
13 804 000
Hódmezővásárhelyi
0
0
Kisteleki
1
110 785 080
Makói
4
50 957 200
12
338 105 740
Szegedi
105
2 840 386 508
Szentesi
4
46 738 720
127
3 400 777 248
167
4 704 292 349
Mórahalomi
Összesen HU-SRB IPA mindösszesen
Forrás: NFÜ adatok, saját szerkesztés
Ha a magyar-szerb relációban vizsgáljuk a forrásfelhasználás alakulását láthatjuk, hogy Csongrád megye pályázói a megítélt támogatás mintegy háromnegyedét tudhatják magukénak, és a támogatott projektek darabszáma esetében is hasonló a helyzet. A támogatott projektek esetében megyén belül, de összességében is komoly Szeged előnye, hiszen 105 darab támogatott projekthez mintegy 2,8 milliárd forint megítélt támogatás rendelhető. A nyertes projektek esetében ki kell emelni a Szegedi Tudományegyetem, illetve az olyan pályázat képes állami szervezetek, mint az ATIKÖVIZIG szerepét. Kecskemét a Bács-kiskun megye esetében támogatott 40 darab projekt mintegy felét tudhatja magáénak, ezekhez azonban csupán a megyére eső megítélt támogatási összeg alig egy harmada esik. A nemzetközi projektek jellemzően kiegészítő támogatási forrást jelentettek a programterület magyar oldalán pályázatokat megvalósítók számára. A határmenti üzleti kapcsolatok erősítése, a közös térségi identitás megalapozása eredményét hosszabb távon mutatja majd meg. Mindezek a fejlesztések ugyanakkor jó alapot szolgáltathatnak a 2014-2020-as fejlesztési időszakban – például az európai területi társulások formájában – megvalósuló komplex területi programok számára, lehetővé téve a legjobb gyakorlatok beépítését a programozás, tervezés és a megvalósítás fázisában egyaránt. A következőkben röviden bemutatjuk a dél-alföldi régióban 2007-2013 között megvalósított legnagyobb volumenű komplex térségi programot, a komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatását segítő fejlesztési programot.
41
1.3
Az integrált programok forrásfelhasználási tapasztalatai (LHH)
A térségi felzárkóztatás, a térségi versenyképesség javítása, a lakosság életminőségének javítása kiemelt célként jelenik meg az országos fejlesztéspolitikai dokumentumokban. A Dél-alföldi Operatív Programban leírtak alapján a Dél-alföldi régió átfogó célja a fenntartható növekedés biztosítása, a foglalkoztatás bővítése, valamint a területi különbségek kiegyenlítése. Specifikus célként rögzítésre került a régióban élők életkörülményeit meghatározó települési, környezeti állapot javítása a régió kohéziójának erősítése érdekében. A fenti célok elérésében mutatott előrehaladás, a kapcsolódó mutatók, indikátorok értékelése ennek megfelelően kiemelt súllyal esik latba a Dél-Alföldi Operatív Program sikerességének meghatározása, a kapcsolódó mutatók definiálása során. A 2007-2013-as időszakban az LHH komplex felzárkóztató program keretein belül tervezett forrás a Dél-alföldi régióban 9 milliárd forint volt. Prioritásokra lebontva regionális gazdaságfejlesztésre 2 milliárd 700 millió, közlekedési infrastruktúra fejlesztés tekintetében 2 milliárd 600 millió Ft, humáninfrastruktúra fejlesztés esetén 2 milliárd 900 millió, térségfejlesztési akciók esetén pedig 800 millió Ft a tervezett forrás. A tervezett forrás az LHH kistérségek számára már a 2007-2010-es időszakban rendelkezésre állt maximum, azaz a 9 milliárd Ft értékben, a prioritások között változatlan megoszlásban. 2011 folyamán elsősorban 2010-es, részben pedig 2011-es adatok feldolgozásával a DARFÜ Nonprofit Kft. stratégiai tervezői szakmai elemző tanulmányt készítettek a régió komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű kistérségeinek forrás abszorpciós képességéről. 17 A DAOP KLH keretének megoszlása prioritástengelyenként Allokált forrás (millió Ft) 2 700 2 600 2 900 800 9 000
Prioritástengely neve 1. Regionális gazdaságfejlesztés 3. Közlekedési infrastruktúra-fejlesztés 4. Humán infrastruktúrafejlesztés 5. Térségfejlesztési akciók Összesen
Megoszlás (%) 30,0 28,88 32,22 8,88 100
Forrás: Tapasztó Dénes – Tóth Róbert: Fejlesztési tapasztalatok a Dél-alföldi régió leghátrányosabb helyzetű kistérségeiben a 2007-2010 közötti időszakban
17
Tapasztó Dénes – Tóth Róbert: Fejlesztési tapasztalatok a Dél-alföldi régió leghátrányosabb helyzetű kistérségeiben a 2007-2010 közötti időszakban
42
Amint táblázatunkból látható, a forráskeret nem érintette a turisztika területét, ugyanakkor a fennmaradó 4 prioritás között nagyságrendileg azonos arányban oszlott meg a forrás. A DAOP KLH keretének megoszlása kistérségenként Kistérség neve Bácsalmási Jánoshalmi Kisteleki Mezőkovácsházi Sarkadi Maradvány Összesen
Allokált forrás (millió Ft) 1 315,050 1 044,66 1 271,075 2 826,150 1 883,750 259 315 9 000
Megoszlás (%) 14,61 16,05 14,12 31,4 20,93 2,88 100
Forrás: Tapasztó Dénes – Tóth Róbert: Fejlesztési tapasztalatok a Dél-alföldi régió leghátrányosabb helyzetű kistérségeiben a 2007-2010 közötti időszakban
Fenti táblázatunk a rendelkezésre álló forrás előzetes megosztását mutatja az egyes kistérségek között. Ezek tehát olyan összegek, amelyek vonatkozásában a kistérség pályázóinak nem kellett más pályázókkal versenyezniük a támogatások elnyeréséért. Az elkülönített KLH-s forráskerettel rendelkező prioritás esetében megvizsgáltuk, hogy hány darab pályázat került benyújtásra, ezeknek mekkora volt a támogatási igényük, illetve hogy hány darab projekt támogatására került sor, mekkora támogatási összeggel. Ugyancsak elemeztük a leszerződött pályázatok adatait. Az Operatív Program pénzügyi- és szakmai előrehaladására vonatkozó korábbi elemzések eredményei egyértelműen megmutatták, hogy a térségi központok messze jobb abszorpciós képességgel rendelkeznek, mint a térség egyéb települései. Éppen ezért fontosnak éreztük külön megvizsgálni a kistérség egészére, illetve a térségi központra vonatkozó adatokat. A Dél-Alföldi régió leghátrányosabb helyzetű kistérségeiben természetesen nem csupán a DAOP LHH program keretének terhére valósultak meg jelentősebb fejlesztések. A kistérségekben az úgynevezett ágazati operatív programok forrásaiból is komoly beruházások lebonyolítására nyílt lehetőség. Jelen szakmai anyag szerzői 2011. júniusában elemző tanulmányban vizsgálták a komplex programmal segítendő kistérségek forrás abszorpciós képességét. A dokumentumban statisztikai és hagyományos pályázati forrás adatok elemzése mellett a helyi szereplők véleményét is rögzítették kérdőíves formában. A helyi szereplők egyik kulcsmegállapítása volt, hogy a 2007-2013-as pályázati időszak egyik általános negatívumaként lehet megemlíteni a forrásfelhasználás koncepciótlanságát. Az LHH program erre tett kísérletet, több-kevesebb sikerrel. A pályázati rendszerben többnyire versenyző és szakmailag különböző szintet képviselő pályázatok köréből nem minden esetben az objektív értelemben legindokoltabb fejlesztések kerültek ki győztesként és nyerték el a megvalósításhoz szükséges támogatást. 43
Mindennek tükrében célszerű érdemben áttekinteni az egyes LHH-s kistérségekben, melyek a legfontosabb, helyi szinten prioritást élvező fejlesztési elképzelések, és azt, milyen lehetőségek kínálkoznak azok megvalósítására. Ennek első lépéseként javasolt a helyi partnerség megalapozása érdekében olyan workshop sorozat lebonyolítása, melyen a tervezett helyi fejlesztési lehetőségek felmérésére is sor kerülhet az egyes kistérségek esetében. Sajnos a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatása nem tekinthető sikertörténetnek. A kedvezőtlen demográfiai és gazdasági folyamatok nem állíthatóak le, a negatív folyamatok nem lassulnak. A kereső korú lakosság elvándorlása, a népesség öregedése, a kiemelkedő mértékű munkanélküliség továbbra is sújtja ezeket a periferikus térségeket. A megfelelő partnerségi struktúra kiépítése, a programozás helyi szintű előkészítése és mielőbbi megkezdése kulcsfontosságú annak érdekében, hogy 2014-től ezekben a kistérségekben is támogatható, fenntartható módon lebonyolítható projektek álljanak rendelkezésre.
2. A projektek fenntarthatósága és a programok eredményességének növelése A projektek fenntarthatósága számos fejlődő országban jelent problémát. A magas költségvetéssel megvalósított projekteknél sok esetben okoz gondot a fenntarthatóság. Az olyan finanszírozó szervezetek, mint a Világbank, vagy az Ázsiai Fejlesztési Bank többször fejtették ki aggodalmaikat e kérdéssel kapcsolatban. De mi is a fenntarthatóság, hogyan definiálható ez a fogalom? Fenntarthatóság egy projektnek az a képessége, hogy működését és az általa nyújtott szolgáltatásokat a jövőbeni életszakaszában is biztosítani tudja. A projekt megvalósítás kapcsán – lásd PCM megközelítés – alapvető elvárás a fenntarthatóság kérdésének vizsgálata és érvényesítése, már a tervezéselőkészítés fázisában. Mivel az EU támogatások felhasználásának alapvető feltétele a projekt eredményeinek meghatározott ideig történő fenntartása, a projekt eredmények fenntarthatóságának kérdését az Európai Unió rendeleti szinten is szabályozza. A Tanács 1083/2006/EK Rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról a támogatások egyik horizontális alapelveként (17. cikk) határozta meg a fenntartható fejlődés biztosítását. „Az alapok célkitűzéseit a 44
fenntartható fejlődés keretében, valamint a környezet védelme és állapotának javítása céljának a Közösség általi előmozdítása keretében kell megvalósítani, a Szerződés 6. cikkében megállapítottak szerint.” A támogatási források felhasználása során a horizontális elvnek abban az esetben is meg kell felelni, ha azokat a támogatások céljai közvetlenül nem tartalmazzák. A pályázónak, ennek alapján, tehát figyelmet kell fordítania a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás biztosítására, függetlenül attól, hogy az a pályázat célkitűzései közt megjelenik-e vagy sem! A projekt hosszú távú fenntarthatóságának vizsgálatakor biztosítani szükséges a tervbe vett beruházás (szolgáltatás) kapcsán, hogy az a projekt élettartamán túl is működőképes marad. A pályázónak ezért nyilatkozni kell arról, hogy a szükséges működési költségek hosszú távon biztosítottak, a beruházás teljesíti az EU összes vonatkozó előírását, és nincsenek negatív környezeti hatásai. Már a tervezési fázisában gondolnunk kell arra, hogy mi fog történni a projekttel akkor, ha a tervezett futamidő lejár. Sajnos a 2007-2013-as fejlesztési időszakban több olyan fejlesztési program is lezajlott melyek esetében, ha nem is a fenntarthatóság, de a hosszú távú működőképesség legalábbis bizonytalannak mondható. A Dél-Alföld fürdőfejlesztési projektjeinek előkészítése során gyakran figyelmen kívül hagyták a valós piaci keresletet, sőt a piaci elemzés a versenytársak vizsgálatát is csak elnagyolt módon tartalmazta. A fenntarthatóság kérdésköre kapcsán természetesen számos szempont, tényező vizsgálata szükséges. A fejlesztési programok eredményessége szempontjából természetesen alapvetően a forrás abszorpciós képesség javítása, illetve a kitűzött projekteredmények – és ennek megfelelően indikátor célértékek – elérése, teljesítése tekinthető kiemelten kezelendő kritériumnak. Mindez a tervezés és programozás kapcsán a reális célok kitűzésének szükségességére hívja fel a figyelmünket. A komplex és integrált programok előkészítése során külön figyelmet szükséges fordítani a fenntarthatóság kérdésére, hiszen a program szinten összekapcsolt projektek eredményei sok esetben önállóan nem, csak együttesen működtethetőek fenntartható módon (például egy ipari park és az oda vezető útszakasz, vagy egy oktatásfejlesztési program és az ennek helyet adó épület infrastruktúra). További szempont a komplex programozás kapcsán, hogy már a folyamat elején sokrétű, adott esetben bizonyos fejlesztéseknél ellenérdekelt felekből álló partneri kör bevonása és mozgósítása szükséges. Az ily módon generált konfliktusok mediálása hosszadalmas folyamat lehet, ami komoly mértékben akadályozhatja a fejlesztések időigényes előkészítését. 45
A fejlesztési program eredményességének javításához természetesen alapvető, hogy már az indítás pillanatában megfelelő előkészítettségű projektek, projektcsomagok álljanak rendelkezésre. Jelen fejlesztési időszak előkészítése során már 2004-2005-től strukturált projektgenerálás zajlott, mely folyamatba a helyi szereplők (megyei önkormányzatok és kistérségi társulások) is bevonásra kerültek. Jelenleg a megyei önkormányzatok a kulcsszereplői a területfejlesztésnek, a programgenerálás helyi szinten alapvetően az ő kompetenciájuk. E tevékenységük során ugyanakkor mindenképpen célszerű felülvizsgálniuk és értékelniük a korábbi fejlesztések előkészítése és megvalósítása során szerzett tapasztalatukat, oly módon hogy e folyamatba bevonják a gazdasági- civil szféra szereplőit is.
3. Az indikátorrendszer erősségei és hibái Az indikátorok mind program, mind projekt szinten a kitűzött célok elérésének szintjét hivatottak mérni és mutatni. Az indikátorok megfelelő kialakítása igen összetett feladat, igényli a tudatos tervezést. A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországon használt indikátorrendszer, bár logikailag megfelelő felépítésű, mégis, a programok megvalósítása során számos kérdés és probléma vetődött fel vele kapcsolatban. A problémák köre két fő csoportba sorolható:
azon problémák, amelyek az előzetesen köréhez kapcsolódnak és azon problémák, melyek az előzetesen meghatározott célértékekhez kapcsolódnak.
meghatározott a
program
indikátorok
elvárásaiként
Előzetesen érdemes azt áttekinteni tehát, milyen okok vezethetnek arra, hogy a tudatosan megtervezett indikátorrendszer mégsem funkcionál megfelelő szinten:
A külső gazdasági társadalmi környezet változása: a jelentős gazdasági és társadalmi változások alapvetően befolyásolhatják a programokban kitűzött célok elérhetőségét. Erre kiváló példa a 2007-2013 közötti támogatási időszak, hiszen a 2008 végén megkezdődött globális gazdasági válság nagymértékben felülírta a 2005-2006-os optimista gazdasági hangulatban megtervezett elvárásokat. A gazdasági növekedés és a munkanélküliség csökkenése – több európai uniós tagállam csődközeli helyzetét látva – csak időszakosan és a gazdaságilag erősebb országokban tudott érvényre jutni. Ugyanakkor maga a megújuló lisszaboni stratégia – melyre a tagállami programok is hivatkoznak – két fő feladatra összpontosít: erősebb és tartósabb növekedés megvalósítása, valamint több és jobb minőségű munkahely teremtésére. Minthogy a célok 46
alapvetően ezen elvárásokhoz lettek hangolva, az indikátorok is e célokhoz lettek illesztve. Az indikátorok körének meghatározása nem volt megfelelő: a projekt szintű indikátorok a programban megadott indikátorokhoz kapcsolódnak, vagy közvetlen (többnyire output), vagy közvetett módon (jellemzően eredmény és hatás indikátorok). A programokban természetesen nem jelenhet meg minden releváns, a projektek révén teljesítésre kerülő mutató, a legfontosabbaknak azonban logikusan meg kell jelenniük. Tapasztalataink szerint a programszintű indikátorokat számos esetben módosították tagállamok, a Dél-alföldi OP esetében is szükség volt erre. A módosítás oka alapvetően két okra vezethető vissza: bizonyos indikátorok előzetesen rögzített célértéke rosszul lett megbecsülve, illetve az indikátorok köre bővítésre került. Az indikátor célértékek kialakítása, előzetes becslése pontatlan volt: a pontatlanság természetesen önmagában még nem hiba, hiszen a célértékek teljesülését számos körülmény befolyásolhatja. A hibák egy része a célérték adatok alulbecsléséből, míg másik része túlbecslésén alapul. A célértékek előzetes megadása igen komplex és bonyolult feladat, éppen ezért az indikátorok nyomon követése projekt szinten, illetve az eredmények összegzése kiemelt feladat a programokat menedzselő közreműködő szervezetek számára. Az indikátorok típus szerinti meghatározása nem felel meg a mérés szándékának: a program szinten a célokhoz kapcsolt indikátorok köre a legáltalánosabb besorolás szerint output, eredmény és hatás indikátor lehet. Mindenképpen fontos, hogy a célokhoz – melyek egy része bizonyára középtávú elvárást fogalmaz meg – kapcsolódjanak megfelelő szintű (eredmény és hatás) indikátorok, ugyanakkor az is fontos, hogy a projektek közvetlen kimeneteihez is mutatók legyenek rendelve. Amennyiben egy programban a hatás és eredmény indikátorok jelennek csak meg, illetve túlsúlyban, akkor ez a mutató rendszer nem lesz alkalmas arra, hogy a lebonyolítás közbenső időszaki eredményeit mérni tudja. Az eredmény indikátorok esetében többnyire a projekt zárását követő 2 év után, míg a hatás indikátorok esetében ennél is később beszélhetünk kimutatható változásokról.
A programozás során kialakításra kerülő indikátor struktúra esetében tehát figyelembe kell vennünk mind a program, mind a projektek szintjén megfelelően használható indikátorok körét és úgy kell kialakítanunk az indikátorrendszert, hogy a programhoz kapcsolódó fejlesztések rövidebb és hosszabb távon érzékelhető eredményei egyaránt becsatornázásra tudjanak kerülni. A projektszintű indikátorok kialakítása során számos, a napi gyakorlatban felmerülő probléma jelenhet meg. Az alábbiakban kiemelünk néhányat, amelyek 47
kezelése, megfelelő körültekintés mellett megoldható, ugyanakkor a tudatos tervezés révén meg is előzhető.
az indikátorok nem megfelelő definiáltsága: a jól körülírt, mérési módszertannal is ellátott indikátorok jelenthetnek csak megfelelő támpontot a programok eredményeinek méréséhez; ez ahhoz is elengedhetetlen, hogy a kedvezményezettek egységesen tudják értelmezni az adott mutatókat és így az értékei összesíthetőek (kumulálhatóak) legyenek; amennyiben értelmezési problémák merülnek fel egy indikátorral kapcsolatban, szükséges a definíciók áttekintése, ellenőrzése és – szükség esetén – módosítása; fontos kezelni a bázisértékhez kapcsolódó érték volumenét: számos probléma adódhat abból, ha egy konkrét indikátorhoz köthető bázisérték esetében nincs meghatározva a kötelező „0” érték; természetesen nem minden mutató esetében „0” a bázis, azonban, ha a számításnak ez az alapja, azt ki kell emelni; a mértékegységeknek is megfelelően definiáltnak és egységesnek kell lennie; egy változást adott esetben mérhetünk abszolút értékben és százalékosan is; a projekt szinten megjelenő értékek csak abban az esetben lesznek kumulálhatóak, ha a mértékegységeket megfelelően kezeljük; ugyancsak lényegi eltéréseket eredményezhet, ha a projektekhez kapcsolódóan nem egységesen kezelik a projektgazdák a szakmai beszámolókban a mértékegységeket (pl. méter helyett kilométerben, vagy m2 helyett hektárban adnak meg egy értéket; a projekteket menedzselő közreműködő szervezet felelőssége a folyamatos nyomonkövetés; az időszakos összesítések és ellenőrzések felszínre hozhatják a hibákat és problémákat.
Az indikátorok kérdések a 2014-2020-as időszakhoz kapcsolódóan még nagyobb jelentőséggel fog felmerülni, mint 2007-2013 között. Minthogy a szankcionálás is szigorodik, már a programok előkészítésekor nagyobb figyelmet érdemes fordítani a mutatók kijelölésére. Tanulmányunk V/6 fejezete az indikátorrendszer megtervezéséhez kíván támpontokat adni.
4. A programok határon átnyúló hatásai A programok és projektek határon átnyúló hatásainak tudatos tervezése nagymértékben hozzájárulhat az eredményesség növeléséhez és a forrásfelhasználás optimalizálásához is. Különösen érvényes ez olyan területek esetében, amelyek közvetlen egymás mellett, azonban két ország területén helyezkednek el. A közös, vagy legalább összehangolt tervezés számos előnnyel járhat, melyek közül az alábbiakban kiemelünk néhányat: 48
komplementaritás: egyes fejlesztések kiegészíthetik egymást oly módon, hogy például egy fejlesztésként kialakításra kerülő szolgáltatási csomag ráépül a határ másik oldalán lévő szolgáltatásra; tipikusan megjelenhet ez a turisztika területén például; ugyancsak kiegészíthetik egymást a vonalas infrastruktúra-fejlesztések, a természetvédelmi, vagy környezeti beruházások is; testvérvárosi kapcsolatok kialakítása: az együttműködések hozzájárulhatnak a települések közötti szorosabb kapcsolatrendszer kiépüléséhez, az elfogadóbb, befogadóbb társadalmak kialakulásához, a kulturális, művészeti és egyéb értékek megismeréséhez; kutatási együttműködések: az oktatási, felsőoktatási és kutatási eredmények disszeminációja, kölcsönös megismerése szintén erősítheti a szomszédos ország és lakosainak elfogadását; az országok közötti kapcsolatrendszer minőségi javulása: a fentiek következtében országos szinten is javulhat az államok közötti kapcsolatrendszer minősége; a politikai szintről is megfogalmazódó kölcsönös elfogadás tovább erősítheti az együttműködések volumenét és minőségét; meglévő, de nem aktív emberi (rokoni és baráti) kapcsolatok: az együttműködések, a folyamatos nyitás a közvetlen emberi kapcsolatok terén is megjelenhet, a kölcsönös bizalom hozzájárulhat az emberi kapcsolatok megújulásához és újak kialakításához is a határ két oldalán élő emberek viszonylatában.
2007-2013-at követően az új programozási periódusban is jelentős szerepet kapnak a határ menti együttműködések. Míg azonban jelenleg elsősorban lokális, pontszerű fejlesztésekre nyílik lehetőség, az új időszakban elsősorban a komplex együttműködésekre lehet majd alapozni. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy e programok megtervezésekor a helyi érdekek megfelelő szinten felszínre kerülhessenek, illetve az is, hogy már a források megnyílása előtt megkezdődjenek azok az együttműködések, amely a megfelelő szintű együttműködési projektek kialakításához vezethetnek. A határon átnyúló fejlesztésekhez kapcsoló módszertani ajánlásokkal az V.8. fejezetben foglalkozunk.
5. Az Európai Uniós forrásfelhasználáshoz kapcsolódó intézményrendszer Az alábbiakban az Európai Uniós források felhasználását alapvetően meghatározó intézményrendszer legfontosabb elemeit emeljük ki. A forrásfelhasználás 49
koordinálását, a programozási és megvalósítási folyamatot Magyarországon a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség irányítja. Az Ügynökséget a 130/2006. (VI. 15.), „A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségről” jelzetű kormányrendelet hozta létre, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal jogutódjaként. Az indoklás szerint a hosszú- és középtávú fejlesztési és tervezési feladatok ellátására, az Európai Unió pénzügyi támogatásainak igénybe vételéhez szükséges tervek, operatív programok elkészítésére, és az így igénybe vett támogatások felhasználásához szükséges intézményrendszer kialakítása céljából. Az Ügynökségen belül létrehozott irányító hatóságok szervezik az operatív programok végrehajtását és ellenőrzik az igénybe vett uniós és hazai költségvetési források felhasználását. Fontos szereplők továbbá azok a Közreműködő Szervezetek, melyek az NFÜ-vel kötött vállalkozói szerződés – úgynevezett SLA szerződés – keretében operatív menedzsment feladatokat végeznek. A program végrehajtás eredményeinek ellenőrzése a monitoring bizottságok feladata. Az alábbiakban ezeket a szervezeti szereplőket mutatjuk be részletesebben, majd röviden bemutatjuk, hogy az aktuális tervek szerint várhatóan hogyan alakul a program megvalósítás intézményrendszere a 20142020-as Európai Uniós fejlesztési időszakban. Ezt megelőzően azonban röviden tekintsük át, hogy milyen feladatkörrel rendelkezik a program megvalósítás kapcsán az úgynevezett kifizető hatóság.
Kifizető Hatóság A Strukturális Alapok vonatkozásában a Pénzügyminisztérium került Kifizető Hatóságként kijelölésre, és ennek értelmében felelős a lehívási kérelmek összeállításáért és benyújtásáért, valamint a Bizottság kifizetéseinek fogadásáért. A Kifizető Hatóság felelősségi körébe tartozik továbbá:
minden évben, legkésőbb április 30-ig költség-előirányzatok benyújtása a Bizottság részére, az Alapok számlájára történő kifizetések intézése, igazolt lehívási kérelmek összeállítása és a Bizottságnak történő benyújtása a végső kedvezményezetteknél felmerült, tényleges kiadások alapján, annak biztosítása, hogy a végső kedvezményezett a lehető leghamarabb hozzájusson az EU hozzájárulásához, az adminisztratív hibák felfedezéséből, a program irányítása során bekövetkező eseményekből vagy szabálytalanságok miatt alkalmazandó pénzügyi korrekcióknak az alapok felé történő visszatérítése, a 50
visszatérítésre vonatkozó nyilatkozat - évi rendszerességgel történő – elkészítése és a Bizottság számára történő benyújtása.
Operatív Program Irányító Hatóságok Az Operatív Programok hatékony, megfelelő irányításáról és megvalósításáról az Irányító Hatóságok gondoskodnak, e feladat ellátása során biztosítaniuk kell, hogy a végrehajtás összhangban álljon a vonatkozó hazai szakpolitikákkal és az adott fejlesztési terület vonatkozásában a lehető legnagyobb - gazdasági haszonnal járjon. Az Irányító Hatóságok a szakminisztériumokkal és más partnerekkel együttműködve az alábbiakról gondoskodnak:
az Operatív Programok és a program-kiegészítő dokumentumok kidolgozása, az Operatív Program Monitoring Bizottságának működtetése, beleértve a szükséges logisztikai és szakmai tevékenységek ellátását, az ágazati szükségleteknek megfelelő programok megvalósítása az illetékes Monitoring Bizottság útmutatásai, véleménye, az OP rendelkezései, valamint a vonatkozó Európai Uniós szabályozók alapján és a hazai szakpolitikákkal összhangban, az Operatív Programban meghatározott - output, eredmény és hatás mutatók teljesítése, illetve amennyiben lehetséges meghaladása, a megvalósításra vonatkozó rendszeres adatszolgáltatás az egységes monitoring információs rendszer keretében, az éves végrehajtási jelentés elkészítése és a Monitoring Bizottság jóváhagyását követően az EU Bizottság számára történő benyújtása, az OP szintű szabályozók, eljárásrendek, irányelvek, ellenőrzési nyomvonal kialakítása és alkalmazásának nyomon követése, az Operatív Program végrehajtásában részt vevő közreműködő szervezetek felkészítése, teljesítményük, működésük nyomon követése, OP szintű tájékoztatási és a nyilvánosságot előmozdító, illetve az értékelési feladatok megvalósítása.
Közreműködő Szervezetek Míg az Irányító Hatóságok megtartják az Operatív Programok működtetésével kapcsolatos stratégiai jellegű funkciókat (pl. monitoring, pénzügyi menedzsment, értékelés) számos, a napi működtetés során felmerülő feladat ellátásával közreműködő szervezeteket bíznak meg. Ennek megfelelően az egyes közreműködő szervezetek szerepét elsődlegesen az Irányító Hatóság által delegált feladatokkal lehet jellemezni, amely feladatok köre Operatív Programonként eltérhet. Általánosságban azonban elmondható, hogy a 51
közreműködő szervezetek az alábbi típusú - elsősorban pályázatkezeléssel kapcsolatos - tevékenységeket látják el:
pályázatok érkeztetése, formai és tartalmi ellenőrzése, értékelése, értékelő bizottság működtetése, támogatási szerződések megkötése, szükség szerint módosítása, a szerződésben foglaltak (projekt megvalósulása) nyomon követése, beérkezett jelentések és kapcsolódó számlák ellenőrzése, kifizetés engedélyezés és naprakész és valós statisztikai és pénzügyi információ szolgáltatása az egységes monitoring információs rendszer segítségével, rendszeres és adhoc jelentések elkészítése az Irányító Hatóság számára.
Operatív Program Monitoring Bizottság A Strukturális Alapokat megvalósító Operatív Programok mindegyike külön Monitoring Bizottsággal rendelkezik, amely az Operatív Program legfelsőbb szintű koordinációs és stratégiai döntéshozó testülete. A Monitoring Bizottság feladatés felelősségi köre a következőkben összegezhető:
a program-kiegészítő dokumentum jóváhagyása, szükség szerint módosítása, ideértve a támogatás figyelemmel kísérésére szolgáló fizikai és pénzügyi mutatókat is, az egyes intézkedések keretén belül támogatandó tevékenységek kiválasztási követelményeinek meghatározása, az Operatív Program elfogadását követő hat hónapon belül, a támogatás célkitűzéseinek megvalósítása során elért előrehaladás rendszeres felmérése, a megvalósítás eredményeinek áttekintése, különös tekintettel az egyes intézkedések kapcsán kitűzött célok elérésére, az Irányító Hatóság által elkészített éves és végső megvalósítási jelentések elemzése és jóváhagyása az Európai Bizottsághoz történő benyújtás előtt, olyan, a források felhasználása megváltoztatására vagy felülvizsgálatára vonatkozó javaslatok megtétele az Irányító Hatóság részére, amelyek előmozdítják a Strukturális Alapok céljainak elérését, illetve javítják a támogatások kezelését, ideértve a pénzügyi menedzsment feladatok ellátását.
2014-2020 között éppen az integrált és komplex programok megvalósítása kapcsán opcionálisan megjelenhetnek újabb szereplők az intézményrendszerben. míg a fenti szervezetek, illetve testületek elsősorban az adminisztratív intézményrendszeren belül működnek, addig a helyi – például megyei vagy települési – önkormányzatok az integrált területi beruházások valamint a 52
közösség által vezérelt helyi programok lebonyolításában kaphatnak akár közreműködő szervezeti funkciókat. Ily módon a szubszidiaritás elvének érvényesítése mellett a forrás felhasználás hatékonysága is biztosítható, a területileg kiegyensúlyozottabb forrás abszorpció mellett. A 2014-2020-as fejlesztési időszak intézményrendszerére vonatkozó szakmai javaslatok jelenleg körvonalazódnak. Az 1600/2012-es kormányrendelet értelmében az egyes programokhoz rendelt Irányító Hatóságokat az adott operatív program tervezéséért felelős minisztériumhoz rendelik. Ennek megfelelően az irányító hatóságok struktúrája a következő módon alakul majd:
Operatív program (indikatív megnevezés)
Irányító hatóság elhelyezése
Gazdaságfejlesztési és Innovációs OP (GINOP)
NGM
Versenyképes Közép-Magyarország OP (VEKOP)
NGM
Terület- és Településfejlesztési OP (TOP)
NGM
Intelligens Közlekedésfejlesztési OP (IKOP)
NFM
Környezeti és Energetikai Hatékonysági OP (KEHOP)
NFM
Emberi Erõforrás Fejlesztési OP (EFOP)
EMMI
Koordinációs OP (KOP)
ME
„Vidékfejlesztés, halászat” OP
VM
Forrás: 1600/2012 (XII.17.) Korm. határozat melléklete
Látható, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium a gazdaságfejlesztési operatív program mellett két területi operatív program lebonyolításáért lesz felelős, míg a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz két operatív program kerül. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a miniszterelnökség és a Vidékfejlesztési Minisztérium egy-egy operatív program megvalósításáért felelős irányító hatóságnak ad majd helyet.
V.
Új módszertani megközelítések időszak vonatkozásában
a
2014-2020-as
A térségi felzárkóztatás és a területi kohézió erősítése továbbra is kiemelt prioritása az Európai Uniónak. A dél-alföldi régió mindhárom megyéjében 53
található komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű kistérség, így ezek a célok térségünkben is relevánsnak mondhatóak. 2014-2020 között az előzetesen kalkulálthoz képest, mintegy 1,5 milliárd euróval magasabb támogatási összeg áll majd rendelkezésre a magyarországi konvergencia régióik területén tervezett fejlesztések megvalósítására. A korábbiakhoz képest ugyanakkor más eszközrendszer és jogi- intézményi keret határozza majd meg a program előkészítés és –megvalósítás mikéntjét.
1. A több alapú (multi-fund) programfinanszírozás előnyei 2014-2020 között az egyes tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy a helyszíni egyeztetés javítása és az integrált fejlesztés megvalósítása érdekében „több alapra támaszkodó”, úgynevezett multi-fund programok keretében kombinálják az ERFA-t, az ESZA-t és a Kohéziós Alapot. Új feltételek bevezetésére kerül sor annak biztosítására, hogy az uniós finanszírozás hatékonyan járuljon hozzá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához. Az alapokból történő kifizetéseket megelőzően teljesíteni kell néhány feltételt, mint például a közbeszerzési rendszerek megfelelő működését. Fontos elem, hogy az integrált programok tervezésénél a potenciális kedvezményezettek tisztában legyenek a multi-fund finanszírozásban rejlő lehetőségekkel. Fejlesztéseiket, projektjeiket oly módon készíthetik elő, hogy az azok keretében végzett tevékenységek a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból egyaránt finanszírozhatóak. Mindez különösen igaz a közösség által irányított helyi fejlesztésekre (CLLD), ahol a több finanszírozó alapból egy vezér alapot kell kijelölni, melyen keresztül azután a program elszámolása megtörténik. Az ITI által megvalósítandó intézkedéseknek ugyancsak hozzá kell járulniuk a részt vevő operatív program(ok) prioritási tengelyeinek tematikus célkitűzéseihez, valamint a területi stratégia fejlesztési célkitűzéseihez. Ezek finanszírozása az Európai Regionális Fejlesztési Alapon (ERFA), az Európai Szociális Alapon (ESZA), valamint a Kohéziós Alapon keresztül történhet, de nem kötelező az összes alap felhasználása az egyes ITI-k esetében. Ajánlatos azonban az ERFA és az ESZA együttes felhasználása az ITI-khez, mivel az integrált megközelítés esetében a nem kézzelfogható beruházásokat a fizikai infrastruktúrába való beruházásokhoz kell kapcsolni. Ez különösen igaz a fenntartható városfejlesztés esetében. Az integrált programok – ITI és CLLD – megvalósítása ily módon hosszabb távra tervezhető, lényegében több akciótervi időszakot felölelő komplex program tervezésével elkerülhető, hogy az egyes projektek több operatív programból, 54
egymástól független valósuljanak meg.
és
így
nehezen
tervezhető
pályázati
struktúrában
Fontos kiemelnünk, hogy a multi-fund finanszírozással megvalósuló programok lebonyolítása során olyan szakmai-szervezeti tapasztalatra tesznek szert a kedvezményezettek, melyek a projekt eredmények működtetése és továbbfejlesztése során kamatoztathatóak. Ily módon akár a JESSICA programban való részvétel is reális opcióként jelenhet meg. A JESSICA – a Joint European Support for Sustainable Investment in City Areas (fenntartható városfejlesztési beruházásokat támogató közös európai kezdeményezés) – az Európai Bizottság által az Európai Beruházási Bankkal (EBB) és az Európa Tanács Fejlesztési Bankjával (CEB) együttműködve létrehozott kezdeményezés. A városok fenntartható fejlesztését és rehabilitációját támogatja pénzügyi tervezési mechanizmusokon keresztül. A JESSICA-hoz hasonló pénzügyi tervezési eszközök lényege, hogy visszatérítendő támogatást nyújtanak a strukturális alapokból olyan beruházásokra, amelyek várhatóan megtérülnek, és így a befektetők visszakapják pénzüket. Ez fenntarthatóbb alternatívát jelent a hagyományos, vissza nem térítendő támogatások formájában nyújtott segítséghez képest.
55
2. A térségi integrációs megközelítés erősödése 2.1
Térségi integráció – miért szükséges
Magyarország 2013-ban már a második Európai Uniós fejlesztési-tervezési időszak lebonyolításában vesz részt. Az EU-s fejlesztési politika, a forrásszerzéshez kapcsolódó speciális módszertan elsajátítása éveket vesz igénybe, annak ellenére is, hogy a 2004-es Uniós csatlakozást megelőzően hazánk részesedhetett az előcsatlakozási alapok pénzügyi hasznából és e programok révén pályázóink gyakorlati ismeretekre tehettek szert a stratégiai megközelítés és projektszintű gondolkodásmód elsajátításának területén egyaránt. Bár a Magyarországon megismert korai EU-s programok is tartalmaztak egyértelmű területi vonatkozásokat és relevanciákat, összességében mégis elmondható, hogy a térségi szemlélet és különösen a térségi integráció gondolatának mélyebb megjelenése napjainkig is csak elszórtan fedezhető fel a fejlesztéspolitikában. Bár létrejöttek a 90’-es évek végén a régiók, e területi egység használata nem tudott elmélyülni a köztudatban, sőt, a 2011-es év komoly változásokat hozott e téren: a területi tervezés színterei a megyék lettek a hatályba lépő területfejlesztési törvény alapján, a régiók ezáltal gyakorlatilag súlytalanná váltak. 2011 végén megszűntek a regionális tanácsok, s velük együtt az a terv is elveszett, mely a régiók önkormányzatiságának irányába hatott volna. Az országon belüli területi különbségek ugyanakkor megkövetelik, hogy az egyes térségek erőfeszítéseket tegyenek érdekeik érvényesítése irányába. Meg kell említenünk, hogy a térdégi integráció a magyar gyakorlatban is jelen van – alkalmazása azonban nem elmélyült. Az elmúlt évek során számos próbálkozás történt integrált programok kialakítására, azonban a túlságosan összetett fejlesztési elképzelések mindeddig kudarcot vallottak. Példaként érdemes megemlíteni az úgynevezett pólus programokat, amelyek az egyes régiók legfajsúlyosabb fejlesztéseit jelentették volna. 2007 előtt valamennyi magyarországi régió jelentős előkészítési forrásokat fordított saját pólus programjának kidolgozására, azonban e programok végül nem valósulhattak meg az eredetileg elképzelt formában. Ennek megfelelően nem kaphattak kiemelt és elkülönített forrást sem, így végül csak egyes programelemek megvalósítására nyílt lehetőség, többnyire különböző operatív programok nyílt pályázataira benyújtott pályázatok finanszírozása révén. Az integrált programok egyik ténylegesen megvalósult változata a városfejlesztés területén jelent meg. A városfejlesztési témakörön belül az akcióterületi szinten tervezett és lebonyolított funkcióbővítő és szociális városrehabilitációs eszközök egy-egy városi terület komplex problematikáját vizsgálják és kínálnak fejlesztési lehetőséget integrált programok révén. 56
Ahogy arról már többször szóltunk, az EU 2014-2020 közötti időszakában a releváns jogszabály-tervezetek szorgalmazzák az újszerű, térségi integráción alapuló fejlesztési eszközök bevezetését és alkalmazását. 2013 év elején még módszertanilag nem teljesen tisztázottak a módszer alkalmazásához kapcsolódó feltételek. Bár az ismeretek még hiányosak, az alapvető előnyöket – a teljesség igénye nélkül – érdemes kiemelni:
Térségi és tematikus összehangoltság: a térségi összehangoltság révén egy adott területen belül lehetőség nyílik a tervezett fejlesztések kölcsönös megismerésére, amelynek eredményeként nőhet a forrásfelhasználás hatékonysága; ehhez járulhat hozzá a tematikus összehangoltság is, amely az adott fejlesztési területen belül (pl. gazdaságfejlesztés, kis- és középvállalkozások fejlesztése) járulhat hozzá a tervezett fejlesztések összevetésére. A fejlesztések egymást erősítik: az összehangoltság egyértelműen hozzájárulhat ahhoz, hogy olyan fejlesztések kerüljenek megtervezésre, amelyek komplementer módon tudnak működni, sőt, adott esetben szorosan egymásra is épülnek. Csökken a párhuzamosság és az egymással szembemenő fejlesztések száma: az egyik kiemelt negatív tapasztalat – és egyben a hagyományos, pályázati rendszer egyik legfőbb ellentmondása – hogy a jelenleg futó rendszerben sokszor jelennek meg olyan fejlesztések, melyek egy-egy adott tématerületen belül egyazon szűkebb témára koncentrálnak. Fontos hangsúlyozni, hogy az ilyen beruházásokat a piaci folyamatok nem támogatják, sőt, kiszűrik, azonban a támogatási rendszerben gyakran megjelennek. E fejlesztések fenntarthatósága erősen megkérdőjelezhető.
Az előnyök mellett ki kell emelni a legfontosabb nehézséget is: az integrált programok nélkülözhetetlen eleme a kiterjedt és működő partnerség, amelynek az előkészítésen keresztül a megvalósítás és fenntartás, üzemeltetés minden fázisán végig kell kísérnie az adott programot. A partnerség működtetése azonban igen komoly szakértelmet és időráfordítást igényel, számos szereplő napi szintű együttműködését követeli meg. Érdemes utalnunk kérdőíves felmérésünk eredményei közül arra, amely éppen a konzorciumi együttműködés formáját emeli ki az egyik legfőbb projektmegvalósítást hátráltató tényezőként.
57
2.2
A térségi integráció meghatározása, alapelvei és típusai
Az integráció latin szó, jelentése részek egy nagyobb egységbe illesztése. Az eredeti tartalomhoz hasonló az a jelentéstartalom is, amellyel a fejlesztéspolitikában használatos: alapvetően egymáshoz szorosan kapcsolódó fejlesztések együttes alkalmazását értjük alatta egy meghatározott térségi szinten belül értelmezve. Magát a kifejezést számos szakterületen használjuk, a területfejlesztésben 2-3 évtizede honosodott meg. A területfejlesztéshez kapcsolódó tervezésben a szemléletet tükröző alapvető jellegzetességekként a következőket sorolhatjuk fel:
Az integrált felfogásban mindig jelen van a társadalmi, gazdasági és környezeti adottságok részletes feltérképezése, az egyes jellemzők közötti összefüggések keresése, a hosszabb időtávban való gondolkodás és a fejlődési tendenciák feltérképezése, prognózisok felállítása. A fejlesztési érdekek és szükségletek összehangolása, partnerségi viszonyok kiegyensúlyozása: az adott térségen belüli szereplők közötti közös érdekek megtalálása elemi érdek a terület hosszabb távú fejlődése szempontjából. A partnerség megfelelő kezelése és érvényesítése, egyfajta kiegyensúlyozó fejlesztéspolitikai szemlélet szükséges, amely azonban képes a tényleges és fenntartható fejlesztést képviselni.
A térségi integráció típusait tekintve két alapvető formát különböztethetünk meg: Alulról építkező (bottom-up)
Az adott térség különböző szereplőinek igényei: a fejlesztéspolitikában alkalmazható elv, amely különböző területi szintek (régió, megye, kistérségek/járások, települések) és azok különböző szereplőinek együttműködésén alapul. Az együttműködésnek ki kell terjednie az ágazati szereplőkre is. Szereplők: térségi és települési önkormányzatok, közigazgatási és közszolgáltatási szervek
Ebben az esetben a helyi kezdeményezéseken van a hangsúly: a fejlesztési elképzelések összehangolásának hajtómotorja és összefogó ereje az alulról jövő együttes kezdeményezés. A térségi integráció ilyen megvalósulása esetén a tervezéskor meghatározó az adott terület helyzete, melyet a kapcsolódó gazdasági és társadalmi és egyéb tulajdonságok írnak megfelelő módon körül, illetve az ezekre adott helyi válaszok. 58
Felülről építkező (top-down)
Az egyes ágazatok és tématerületek fejlesztési programjainak integrálása: az adott térség fejlesztése érdekében a különböző ágazati és tematikus tartalmakat integráljuk, azaz a felülről meghatározott fejlesztési lehetőségeket (beavatkozásokat) a térségi igényekre szabjuk. Szereplők: központi, vagy térségi ágazati szakirányítási, vagy közszolgáltatási szervek
Az alapvető különbség tehát abban van, hogy utóbbi típus esetében a fejlesztés irányát nem a helyi szintű kezdeményezések adják meg, hanem a központilag meghatározott fejlesztési irányvonalak. Így, az egyes szakpolitikák által meghatározott fejlesztési célok érvényesítése történik meg, egy-egy térség esetében meghatározott beavatkozási csomag révén. Az integrált szemlélet megjelenése a tervezésben és a megvalósításban
Helyzetfeltárás: a társadalmi, gazdasági és környezeti erőforrások és problémák elemzése, koncentrált és fókuszált módon Több nézőpontú elemzés: adott probléma hátterének és összefüggéseinek feltárása Az érintettek körének és érdekeinek elemzése: a közös igények feltárása és az ellenérdekek egyeztetése, kiszűrése A célok integrált szemléletű meghatározása: a célok megfogalmazásakor nem egy-egy probléma megoldására keressük a választ, hanem egy adott térség problémáinak összességére. Az integrált fejlesztés végrehajtásáért felelős szereplő több területi szereplő által végrehajtott fejlesztést koordinál (projektcsomag, vagy program) Egy-egy cél elérése érdekében több ágazatot is érintő fejlesztés integrálása is szükségessé válik Elengedhetetlenek a folyamatos visszacsatolások, értékelések, a folyamatos kapcsolattartás a helyi szereplőkkel, illetve a tervezés egyéb szereplőivel is.
A térségi integrációhoz kapcsolódó problémák és kockázatok
Sokszereplős történet – a partnerség kialakítása az egyik kulcs momentum. A tapasztalatok szerint a projektmegvalósítás egyik legnehezebben befogadható gyakorlata a konzorciális megvalósítás. A szervezetek (intézmények, cégek) mára Magyarországos és Romániában is képesek voltak a kellő szinten elsajátítani azt a projektszemléletet, ami egy hagyományos, egy szereplős projekt lebonyolításához szükséges. Más 59
a helyzet a több kedvezményezettel is rendelkező projektekkel. A feladat, felelősség és forrás megosztás, a projektum komplexitása, ugyanakkor a fő pályázó kiemelt felelőssége olyan helyzetet teremt, amelyet teljesen új menedzsment és projekt szemlélettel szükséges kezelni. Jelentős időigénye van – mind az előkészítés, mind a megvalósítás szempontjából. Az eddig megismert projektmegvalósítás 12-24 hónapra, egyes ritkább esetekben 36 hónapra szólt. Az integrált programok megvalósítása a térségi integráció érdekében folyamatos tervezést, kivitelezést és gördülő pénzügyi implementációt igényel, a programok hossza pedig a teljes programidőt is igénybe veheti. Összetett és bonyolult ellenőrzés és monitoring. A program komplexitása megköveteli a folyamatos visszacsatolásokat. A több projektelemből, sok tevékenységből felépülő programnak számos indikátorral kell rendelkeznie, amelyek alkalmasak a kimenetek, eredmények és hatások kimutatására. A szigorodó feltételek, amelyek az indikátorok teljesítéséhez kapcsolódnak a 2014-2020-as időszakhoz kapcsolódóan már önmagában is elegendő okot adnak arra, hogy a komplex programok monitoring rendszerét gondosan tervezzék meg és építsék fel. Emellett azonban maga az integráltság is megerősíti azt az igényt, hogy programelemenként és programszinten is körültekintően kerüljön kialakításra az az ellenőrzési struktúra, amely végigkíséri a megvalósítás és fenntartás időszakát. A megvalósítás koordinációja komoly szakértelmet igényel: szakmai rálátás, konfliktuskezelés, határidők. Egy ilyen feladat megvalósítása stabil szervezeti és személyi hátteret igényel. A vezető szervezetnek megfelelő referenciákkal, szakmai és szervezeti szintű potenciállal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a partnerek irányítására képes legyen. Emellett pénzügyileg is megfelelő stabilitással és likviditással kell rendelkeznie. A menedzsment feladatok igénylik a partnerségben jártas, magas kommunikációs és tárgyalási készségekkel rendelkező szakemberek bevonását is. A tevékenységek nemcsak összetettek és számosak, hanem egymásra is épülnek, ennek megfelelően a pontos ütemezés a sikeres megvalósítás egyik kulcseleme lehet. Felelősségi körök, kompetenciák és szervezeti keretek. Minthogy a program számos elemből, projektből és tevékenységből épül fel, már a megtervezéshez, majd azt követően a megvalósításhoz is összetett csapatmunkára lesz szükség. Lényegi momentum, hogy a programvezető egység megfelelően legyen kiválasztva és olyan felhatalmazásokkal rendelkezzen kompetenciákkal megalapozott módon, melyek alkalmassá teszik a program menedzselésére. A működés biztosítása érdekében szükséges az szereplők, partnerek szerződéses szintű összekapcsolása, tisztázva a feladatokat, kapcsolódó felelősségeket. A teljes szervezeti keretet oly módon kell rögzíteni, hogy valamennyi szereplő tisztában legyen saját feladatával és kötelességével. 60
2.3
A térségi integráció Magyarországi gyakorlata, nemzetközi tapasztalatok
A magyar stratégiai tervezésben nem idegen az integrált fejlesztéshez kapcsolódó gondolkodásmód. Bár az alapelv, a gondolat csírái már a 2004-2006os periódusban is jelen voltak a hazai gyakorlatban, erre az időszakra nem jellemző a területi fókusz határozott kirajzolódása. A Magyarország számára mindössze három éves, csonka időszakban a régiós döntéshozók nem kaptak tényleges politikai és döntési kompetenciákat, a hét régió pedig egy közös operatív program forrásain osztozott. A térségi integráció a 2007-2013-as időszak előkészítésekor – a tervezés megkezdésekor – az egyik alapelvnek tekintett megközelítésként szerepelt. A regionális operatív programok előkészítése ezen a szakmai elvi vonalon indult meg, a későbbiek során azonban az úgynevezett ágazati, vagy tematikus gondolkodási vezérelv és rendezőelv lépett a helyébe. Míg tehát az eredeti elképzelések szerint a regionális operatív programok prioritásai alapvetően térségi szemléletű, különböző fejlesztési alapokból (ERFA és ESZA) is építkező programokat és projekteket integráltak volna egy-egy nagyobb egységbe, a végül hivatalosan is elfogadott és végleges verzió egészen más fejlesztési elv alapján készült el. A régiók operatív programjai ennek megfelelően az ágazati programok komplementerei lettek: így például a Gazdaságfejlesztési Operatív Program nagyobb volumenű beruházásait a régiós gazdaságfejlesztési prioritások, a Közlekedésfejlesztési Operatív Program nagyprojektjeit pedig a régiós programok közlekedésfejlesztési prioritásai egészítették ki szerényebb volumenű és jelentőségű fejlesztésekkel. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ), melynek intézményi szinten feladata lenne az integrációs szemlélet tükrözése, csak átfogja, koordinálja a fejlesztéseket, igazi integrációs szemlélet nélkül. Igaz ugyanakkor, hogy egy-egy pozitív kezdeményezés éppen az NFÜ oldaláról indult meg – ezeket mutatjuk be a következőkben röviden.
Komplex program a leghátrányosabb felzárkóztatásáért (LHH program)
helyzetű
kistérségek
Az LHH programról mind a mai napig megoszlanak a szakmai vélemények. A legtöbbek szerint egy olyan pozitív kezdeményezés volt, amely az időzítés, az előkészítetlenség és a menedzsment hibái miatt nem tudott megfelelő szinten megvalósulni. Az LHH program nem képezte részét a 2007-2013-as keretprogramnak, az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek. Ennek megfelelően alapvető probléma jelentkezett 2008-ban, amikor a program előkészítése megkezdődött, hogy erre az időszakra már kialakult és elfogadottá vált az egyes programokon belüli forrásallokációs szisztéma és a források intézkedések közötti előzetes 61
megosztása is megtörtént. Így tehát, az LHH program számára az egyes releváns operatív programokon belül, utólag kellett forrást elkülöníteni. Problémaként kell megemlíteni, hogy az LHH program intézkedés struktúrája igen merev volt: bár a cél az lett volna, hogy a specifikus LHH térségi igények megjelenhessenek az egyedi projektcsomagokban, a program ezt nem tette lehetővé. Nem is tehette, hiszen kötötte a kapcsolódó operatív programok fejlesztési irányvonala, így annak hatókörén kívül eső fejlesztéseket nem tudott befogadni. Az előzőeknél talán jelentősebb problémaként érzékeltük azt, hogy a Gazdaságfejlesztési Program és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program nem kapott helyet az LHH programban. Minthogy az LHH térségek zöme rurális terület, gazdasági szempontból alapvetően mezőgazdasági hagyományokkal, az ÚMVP-s láb hiánya mindenképpen komoly űrt hagyott maga után és alapjaiban kérdőjelezte meg a Kedvezményezettek oldaláról a program relevanciáját. Emellett az is sokszor ellenérzést váltott ki a pályázók részéről, hogy a program nem lett, megfelelően leválasztva az operatív programokról: nem volt saját értékelési rendszere, így számos esetben az érintett térségekből érkezett projekteket fennakadtak a hagyományos (versenyszemléleten alapuló) értékelési szisztémán. Az LHH programmal kapcsolatban összességében elmondható, hogy nem tudott kilépni a hagyományos projektszemléletből, és a térség komplex problémáira sem tudott megfelelő válaszokat adni. Ennek egyik oka talán az előkészítettség hiányában keresendő. Az, hogy a program nem került nevesítésre a nemzeti alapprogramban, majd az egyes kistérségi csomagok kialakítása során csak szerénynek mondható előkészítés történt, sajnos kedvezőtlenül befolyásolták a megvalósítást, de a program külső megítélését is. Ugyancsak kedvezőtlen folyamatként hatott, hogy az LHH program saját menedzsmentje az NFÜ-től (azon belül az egyes Irányító Hatóságoktól) és az érintett közreműködő szervezetektől függetlenedve igyekeztek a programot irányítani, majd, az egyes projektek benyújtását követően gyakran szembesültek azzal a ténnyel, hogy a kidolgozott projekteket az értékelők nem tartják megfelelőnek illeszkedése és egyéb szakmai okok miatt. Ki kell emelni ugyanakkor a program pozitív oldalát: a kezdeményezés komplex térségi problémákra igyekezett integrált választ adni. Sajnos ehhez a körülmények nem voltak kedvezőek, ami azt erősíti meg számunkra, milyen körültekintően kell megtervezni és előkészíteni az integrált beavatkozásokat.
62
IVS alapú, integrált komplex városfejlesztés
A későbbiekben (a 3.3 fejezeten belül) részletesebben fogjuk ismertetni azokat az érveket, amelyek a városfejlesztés és területi ingráció együttes alkalmazása mellett szólnak. Fontos kiemelni, hogy talán ez az a terület, amelyen belül a megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló projektek módszertani szempontból leginkább közelítenek az integrált szemlélet felé. A 2007-2013-as időszakban új, modern szemlélet jelent meg a városfejlesztés terén. Az elképzelés és gyakorlat alapját a középtávú, részletes elemzésen alapuló, stratégiai megközelítésű és irányultságú fejlesztési vonal adja, melynek stratégiai megalapozását a települési szinten elkészített integrált városfejlesztési stratégia adja. A stratégiákra épülve integrált, több funkcióhoz kapcsolódó fejlesztési projekteket valósítottak meg a települések, egyszerre kezelve így egyegy konkrét akcióterület összetett problémáit. Sajnos azt is ki kell emelni, hogy a stratégiai gondolkodás ezen a szinten csak kevés településen volt meg. A projektek többsége csak a legszükségesebb beavatkozásokat tervezte meg, és a projektek beruházási összegének jelentősebb része is többnyire városszépészeti eszközöket szolgált. Az akcióterületi szinten lebonyolításra kerülő integrált programok így többnyire projektcsomagok, projektek laza füzérét alkották. Nemzetközi tapasztalatok között számos olyan példát lehet találni, melyek a tényleges integrált projektek irányába mutatnak. Ezek között lehet megemlíteni a 4D Cities18 elnevezési projektet, melynek célja új termelő ágazatok megalapozása a partner városokban, a városokban élők életminőségének javítása, a regionális kohézió erősítése, városok közötti tapasztalatcsere. A projektben szereplő tevékenységek: a szereplők (egyetemek, városvezetés, gazdasági szféra, egészségügy) közötti együttműködések feltérképezése, egészség-innováció terén integrált stratégiák kidolgozása, helyi akciótervek kidolgozása. A Jessica4Cities19) projekt alapvető célja egy „JESSICA útmutató” kifejlesztése volt városok számára, valamint a JESSICA támogatásával megvalósítható projektekkel fenntartható eredményeket létrehozó városok segítése. Tevékenységek: megfelelő szervezeti modell kidolgozása a JESSICA forrásainak fogadására, program- és projektfejlesztés Nemzetközi, de hazai vonatkozásokkal is rendelkező projekt volt a NEHOM projekt20 (azaz Neighbourhood Housing Models), amely projekt két fázisban valósult meg. Az 1. fázisban (2000.12.01. - 2002.05.31.) 6 Európai Uniós állam (Norvégia, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Németország, Svédország) 7 kutatócsoportja és két akkor még csak társult tagállam (Magyarország, 18
http://urbact.eu/en/projects/innovation-creativity/4d-cities/homepage/ http://urbact.eu/en/projects/disadvantaged-neighbourhoods/jessica-4-cities/homepage/ 20 http://www.rev8.hu/project.php?id=27 19
63
Észtország) egy-egy kutatócsoportja végzett kutatásokat saját hazájában azzal a céllal, hogy olyan innovatív lakásprogramokat vizsgáljon, melyek egyszerre fejlesztenek egy-egy városrészt és a benne élő közösséget. A magyar kutatócsoport (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet) 4 budapesti rehabilitációs akcióterületet vizsgált: Középső-Józsefváros, Középső-Ferencváros, Kőbányavárosközpont, Újpest-központ. Középső-Józsefvárosban a projekt első fázisában interjúk készültek a helyi lakossággal, a Józsefvárosi Önkormányzat hivatalvezetőivel és az Önkormányzat rehabilitációs vagyonkezelő társaságának, Rév8 Rt-nek a szakembereivel. Az első kutatási szakasz egy budapesti konferenciával zárult, melyen a 4 akcióterületen dolgozók megismerhették egymás munkáját, a kutatók eredményeit. A Projekt második fázisában (2002.06.01. - 2004.01.31.) került sor a Projekt valódi céljának megvalósítására: az első fázisban végzett kutatómunkára alapozva a fő kérdés az egyes innovatív lakásprogramok transzferálhatósága volt. Míg a kutatók a gyakorlati szakembereknek szóló kézikönyvet, illetve CDRomot állítottak össze, a két gyakorlati szereplőnek, a Rév8 Rt-nek és az EKHHLnek az volt a feladata, hogy a kutatók által az első fázisban identifikált projektek mintájára saját projektterületükön hozzanak létre kísérleti projekteket, majd írjanak beszámolót a nyugat-európai tapasztalatok transzferálhatóságáról. A Rév8 Rt. négy kísérleti projektet állított fel: Társasházi Program, Munkahelyteremtés, Lakossági információs portál létrehozása az Interneten, Nyitott iskolaudvar létrehozása. A programról részletesebben a korábban megadott lábjegyzetben található elérhetőségen lehet olvasni.
2.4
A térségi integrált fejlesztések problématerületei
A térségi integrált megközelítés alkalmazása bizonyos típusú fejlesztési csomagok esetében ajánlott. Ezek köre természetesen bővíthető, az alábbiakban felsorolt példák röviden áttekintik az eddigi tapasztalatok alapján tipikusnak mondható potenciális alkalmazási lehetőségeket.
CLLD-típusú fejlesztések: a korábbi LEADER programok tapasztalataira épülő, alulról építkező térségi kezdeményezések. A 2014-2020-as programozási időszakban Brüsszel javaslatai alapján a helyi fejlesztési kezdeményezések jelentősebb térnyerését prognosztizálhatjuk. A közösségek által irányított helyi fejlesztési programok (Community-Led Local Development Programme – CLLD) tervezése és megvalósítása kapcsán a helyi akciócsoportok meghatározó szerepe kifejezetten meghatározó. A CLLD ennek megfelelően olyan konkrét eszköz, amely a régiók alatti szinten használható, és helyi szinten egészíti ki az egyéb fejlesztési támogatásokat. A CLLD képes mozgósítani és bevonni a helyi közösségeket, szervezeteket, hogy azok hozzájáruljanak az Európa 2020 stratégiában kitűzött intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődéshez, a 64
területi kohézió támogatásához és a konkrét szakpolitikai célkitűzések teljesüléséhez. Bizonyos szempontok szerint megkülönböztetett térségek (pl. hátrányos helyzet) programjai. A kiemelt fontosságot egy térség esetében számos indok alátámaszthatja: komplex mutatók alapján lehet egy térség leszakadó, de bizonyos specifikus mérőszámok alapján lehet egy terület veszélyeztetve komolyabb természeti, gazdasági vagy társadalmi szempontból, vagy ezek együttes hatásától is, és igényelheti az integrált beavatkozást. Ugyanakkor egy meglévő potenciál nem megfelelő kihasználtsága is vezethet komplex beavatkozás kialakításához. Integrált, komplex városfejlesztési programok: a városfejlesztésben rejlő integrált lehetőségekről már szóltunk. Mind a városi funkciók sokasága, mind pedig a lehetséges problémák komplexitása megköveteli, hogy egy jelentősebb városi település esetében ne pontszerű, hanem integrált beavatkozások történjenek. K+F programok, melyek a felsőoktatás és a vállalkozások együttműködésén alapulnak. Az egyetemek, főiskolák kutatói és az innovatív vállalkozások közötti együttműködések is túlléphetnek a hagyományos projekt kategóriáján. Nem csak a több, különböző szektorból érkező szereplő, de a projekt lehetséges tevékenységei és térségi kapcsolódásai is az integrált megközelítés irányába mutatnak. Turisztikai, környezeti és energetikai, valamint közszolgáltatási programok. A felsorolt területek mindegyikén elvileg megjelenhet a térségi integráció. A turisztika területén a programokat és attrakciókat érdemes összekapcsolni egy nagyobb térségen átívelő egységes szemlélet és a látogatók megnyerése érdekében. A környezeti és energetikai beruházások eleve nagyobb egységekben értelmezhetőek csak megfelelően, a költségek hatékonyabb felhasználását is megkönnyíti, amennyiben nem csak egyedi fejlesztések történnek. A közszolgáltatások szintén nagyobb területi egységben értelmezhetőek csak, lévén, hogy eleve központilag kialakított alapséma alapján működnek.
2.5
Eljárásrendi kérdések
A jelenlegi gyakorlatban a támogatásra kerülő projektek kiválasztásához kapcsolódóan alapvetően a pályázatos rendszer dominál, mely nem alkalmas az integrált programok kezelésére. Ebben a rendszerben a versenyszemlélet az uralkodó: bizonyos, előzetesen rögzített szempontok alapján a pályázók által benyújtott projektjavaslatok pontozásra, értékelésre kerülnek. A nyertes projektek a magasabb szakmai pontszámot elért projektek közül kerülhetnek ki, többnyire az előzetesen rögzített rendelkezésre álló forrás mértékéig. A hosszabb ideje alkalmazott és sokak által elfogadott, több szempontból ténylegesen megfelelően használható módszer egyik hibája, hogy csak egyedileg képes 65
szemlélni és kezelni a projekteket. Nem alkalmas arra, hogy fejlesztései folyamatban egymásra épülő projektek esetleges multiplikatív hatásával számoljon, nem tudja a projektek közötti, egymásra épülő fejlesztések együttes hatását kezelni és értékelni. Az integrált programok megvalósítása esetében más módszer alkalmazása ajánlott, hiszen a különálló projektekre épülő szemlélet következtében az integrált programok fő, közös célja bukhat meg egy-egy projekt kiesése miatt. A térségi integrált programok kezelésének egyik módja az úgynevezett tárgyalásos programozás lehetne. A módszer alapja a folyamatos projektgenerálás és projektfejlesztés, illetve a több szakaszból álló döntési mechanizmus. Az úgynevezett projektcsatornába került projektek a pályázók és az intézményrendszer koordinált párbeszéde során, útvonalterv alapú fejlesztés révén juthatnának el a megvalósítás szintjéig. A módszer alkalmazásához igen komoly fejlesztésekre van szükség. Részletesen ki kell alakítani a kapcsolódó módszertant, fel kell építeni egy, a feladat ellátására alkalmas intézményrendszert, amely a projektfejlesztési és monitoring tevékenységben jelentős tapasztalatokkal és potenciállal bír. Fontos hangsúlyozni, hogy e programok lebonyolítása valamennyi szereplő részéről az eddigitől eltérő szemléletet igényel.
3. Alapelvek az integrált programok kialakításához 3.1
A 2014-2020 kohéziós politika tematikus célkitűzései, valamint a hozzájuk kapcsolódó beruházási prioritások figyelembevétele
A KSK rendelet tervezet megfogalmazása szerint „Az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája céljainak és célkitűzéseinek elérése érdekében a KSK-alapok támogatásait korlátozott számú tematikus célkitűzésekre kell összpontosítani.” Mindezeken túl „…Az operatív programoknak meg kell határozniuk azokat a prioritási tengelyeket, amelyek megfelelnek az adott programhoz kiválasztott tematikus célkitűzéseknek,…”. Fentiek alapján egyértelmű, hogy az EU2020 stratégiával összhangban rögzített 11 tematikus célkitűzés alapvetően határozza meg a térségi integrált fejlesztési programok tartalmát, amennyiben ezek a programok a tematikus célkitűzésekhez illeszkedő prioritásokból felépülő operatív programokból kapnak támogatást a jövőben. A tematikus célkitűzések mellett ki kell emelnünk az Európa 2020 stratégiát, amely az alábbi 5 kiemelt célt definiálja:
a foglalkoztatás szintjének javítása, 66
a kutatás-fejlesztés erősítése, az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentése, az iskolából kimaradók arányának csökkentése, az országos szegénységi küszöbök alatt élő európaiak számának jelentős csökkentése.
E célkitűzéseket az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés eszközeivel érheti el a kontinens a következő hétéves fejlesztési időszakban. Az Európa 2020 stratégia KSK - alapok által megvalósítandó fő célkitűzéseinek és tizenegy tematikus célkitűzés keretében végrehajtandó legfontosabb intézkedéseknek a meghatározása révén a közös stratégiai keret további iránymutatással szolgálhat azt illetően, hogyan állíthatók leghatékonyabban a növekedés szolgálatába a KSK alapok a partnerségi szerződésekben és programokban. Az alábbiakban a 11 tematikus célkitűzés összefoglaló bemutatását találhatjuk (jelen tanulmány 1. számú melléklete részletesen tartalmazza a tematikus célkitűzéseket és a kapcsolódó beruházási prioritásokat). 1. A kutatás, a technológiai fejlesztés és innováció erősítése Cél a vállalkozások innovációjának javítása. Ennek keretében új technológiák – különösen a kulcsfontosságú alaptechnológiák – terjesztése és átvétele a kutatás és az oktatás, a technológiaátadás, az alkalmazott kutatás, a technológiafejlesztés és a demonstrációs létesítmények területén tevékenykedő szereplőkkel folytatott együttműködésen keresztül, annak érdekében, hogy a vállalatok innovatívabb termékeket, eljárásokat, marketinget és szolgáltatásokat fejleszthessenek ki, illetve új, nagy növekedést ösztönző intézkedésekkel diverzifikálják a nemzeti/regionális gazdaságot. 2. Az információs és kommunikációs technológiák hozzáférhetőségének, használatának és minőségének javítása Cél olyan IKT alkalmazások kifejlesztése, amelyek hozzájárulnak a jövőbeni társadalmi kihívások leküzdéséhez és az új lehetőségek kihasználásához az e-egészségügy, a népesség elöregedése, a szén-dioxid-kibocsátások csökkentése, az erőforráshatékonyság, az oktatás, a digitális társadalmi befogadás, az energiahatékonyság, az „intelligens városok” számára kifejlesztett integrált IKT megoldások, az IKT alapú innovációk széles körű elterjesztésére szánt, régiókon belüli és régiók közötti beruházások a legfontosabb társadalmi kihívások leküzdésére. 3. A kkv-k, a mezőgazdasági (az EMVA esetében) és a halászati és az akvakultúra ágazat (az ETHA esetében) versenyképességének javítása Cél új üzleti modellek, például új értékláncok és marketingszervezetek kialakítása, elsősorban a nemzetközivé válás elősegítése érdekében. 4. A karbonszegény gazdaság felé való elmozdulás támogatása minden ágazatban Cél az energiahatékonyság, illetve megújuló energiaforrásokra épülő fűtés és hűtés alkalmazása a középületekben, főként a kibocsátásmentes és az energiatöbbletet termelő épületek mintáinak bemutatása, valamint a meglévő épületek jelentős, akár az optimális költségszintet meghaladó mértékű felújítása;
67
energiahatékonysági intézkedések és megújuló energiaforrások használata a kkv-kban (beleértve a tájékoztató kampányokat is). 5. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a kockázat megelőzés és – kezelés előmozdítása Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiák, cselekvési tervek és kockázat megelőzési és - kezelési tervek kidolgozása nemzeti, regionális és helyi szinten; tudásalap, adat megfigyelési kapacitások és információcsere-mechanizmusok kiépítése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, továbbá kockázat megelőzésre és kezelésre fordított megnövelt beruházások többek között a következő területeken: az épített környezet és más infrastruktúrák kárelkerülése és ellenálló képességének fokozása; az emberi egészség védelme; a vízkészletekre nehezedő jövőbeni nyomás mérséklése; árvízvédelemre irányuló beruházások; továbbá az ökoszisztémák sérülékenységének mérséklése az ökoszisztémák ellenálló képességének javítására és az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodás elősegítésére. Cél a fenntartható vízgazdálkodás, ezen belül a vízfelhasználás hatékonysága (az ökoszisztéma szempontjából) a háztáji víztároló övezetek létrehozása révén, hatékony vízfelhasználást alkalmazó termesztési módszerek támogatása és az erózióval szembeni erdővédelmi övezetek kialakítása és gondozása. 6. A környezetvédelem és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása Cél a hatékony vízellátásra, szennyvíztisztításra és víz-újrafelhasználásra irányuló befektetések, többek között a szivárgás csökkentését és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek végrehajtását célzó új beruházások támogatása. Cél a zöld infrastruktúrákra irányuló, többek között a Natura 2000 és egyéb területeken végrehajtott beruházások a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások megóvása, illetve helyreállítása, az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, az árvizek és tüzek elleni védekezés, a tengerpartok védelme, a talajvédelem és más kockázatmegelőző intézkedések, a természeti területek szétszabdaltságának mérséklése, a vízellátottság növelése, valamint a jelentősen átalakított területek és élőhelyek helyreállítása érdekében. a fenntartható integrált városfejlesztés, többek között a fenntartható városi vízelvezetés, a talajlezárás helyreállítására irányuló intézkedések, továbbá a szennyezett területek és a kulturális infrastruktúra rehabilitációjának támogatása, a mezőgazdasági vízfelhasználás hatékonyságának növelése a hatékonyabb öntözési rendszerekre irányuló beruházásokon keresztül, a vízfelhasználás hatékonyságával, illetve a talajok puffer- és szűrőképességének megőrzésével kapcsolatos tanácsadás; a vizek és talajok minőségének javítása és hozzájárulás a talaj erózióval, tömörödéssel, szikesedéssel, földcsuszamlással és szervesanyag-veszteséggel szembeni védelméhez. 7. A fenntartható közlekedés előmozdítása és kapacitáshiányok megszüntetése a főbb hálózati infrastruktúrákban A belvízi utak kapacitáshiányainak megszüntetése, ugyanakkor a folyómedrekben végrehajtott lényeges változások minimálisra csökkentése, valamint a hajóflották környezetbarátabb működtetésére és a folyami információs rendszerekre irányuló beruházások. 8. A foglalkoztatás előmozdítása és a munkaerő mobilitásának támogatása Kiemelt támogatás vállalkozások indításához és fejlesztéséhez a munkanélküliek, a hátrányos helyzetűek és inaktív személyek számára, minden ágazatban, beleértve a
68
gondozási és egészségügyi szolgáltatásokat, a munkaerő-piaci beilleszkedést, a zöld munkahelyeket és a közösségfejlesztést. Ez a támogatás magában foglalja a készségfejlesztést, beleértve az IKT-t, a vállalkozási és vezetési készségeket, a mentorálást és tanácsadást, valamint befogadó vállalkozásfejlesztési és pénzügyi szolgáltatások nyújtását a vállalkozásokat indítók számára. Cél üzleti inkubátorházak kialakítása, valamint beruházási támogatás az önfoglalkoztatáshoz és vállalkozások indításához, különösen az olyan, új növekedési forrásokat jelentő területeken, mint a környezetbarát gazdaság, a fenntartható idegenforgalom (beleértve az „ezüst gazdaságot”), illetve az egészségügyi és szociális szolgáltatások. 9. A társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem Cél a foglalkoztathatóságot növelő különböző típusú intézkedéseket – például az egyénre szabott támogatást, tanácsadást, útmutatást, általános oktatáshoz, szakoktatáshoz és képzéshez, valamint szolgáltatásokhoz, nevezetesen az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, a gyermekgondozáshoz és az internetes szolgáltatásokhoz való hozzáférést – egyesítő integrált megközelítés kialakítása. 10. Beruházások az oktatás, a képességfejlesztés és az egész életen át tartó tanulás területén Cél a partnerségek kialakítása és megerősítése a felsőoktatási, az üzleti és a kutatási szféra között, a munkavállalókat célzó, az egész életen át tartó tanulásra irányuló stratégiák végrehajtása a szociális partnerekkel együttműködésben, ideértve a munkavállalók képzését, készségfejlesztését, valamint transzverzális kompetenciáik, például nyelvismeretük, digitális jártasságuk és vállalkozói készségük naprakésszé tételét; a szakoktatási és képzési rendszerek munkaerő-piaci igényekhez való igazítása a munkahelyi tapasztalaton alapuló tanulási programok, például a tanulószerződéses gyakorlati képzési rendszerek szakoktatásban és képzésben való kifejlesztése, valamint a vállalatok több gyakornok alkalmazására való ösztönzése révén. 11. Az intézményi kapacitás javítása és hatékony közigazgatás Cél az ágazati és területi megállapodások kialakítása a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás, az egészségügy és az oktatás terén, minden területi szinten.
A 2014-2020-as programok (operatív programok, illetve az azokhoz kapcsolódó integrált területi beruházási programok) kialakítása során nem nélkülözhető tehát az EU 2020 5 kiemelt céljának, illetve a 11 tematikus célkitűzés figyelembe vétele.
69
3.2
A több érdekcsoport bevonására építő partnerség és részvételi struktúra kialakításának jelentősége
A partnerség egyike az Európai Uniós kohéziós politika négy alapelvének. A koncentráció, a programozás és az addícionalitás mellett a partnerség megfelelő alkalmazása járul hozzá alapvetően a kohéziós célok teljesüléséhez. A partnerségi elv alapvető Európai Uniós elvárás, amely az egyes tagállamoktól már programozás szintjén megfogalmazott és érvényesített, konkrét lépéseket vár el. A partnerség egyike az Európai Uniós kohéziós politika négy alapelvének. A koncentráció, a programozás és az addícionalitás mellett a partnerség megfelelő alkalmazása járul hozzá alapvetően a kohéziós célok teljesüléséhez. A partnerségi elv alapvető Európai Uniós elvárás, amely az egyes tagállamoktól már programozás szintjén megfogalmazott és érvényesített, konkrét lépéseket vár el. Az új időszak tekintetében az Európai Parlament és a Tanács új rendelettervezetet készített a Közös Stratégiai Keret pénzügyi alapjaira vonatkozó általános rendelkezések megállapítása és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezése céljából 2012.3.14-én 2011/0276 (COD) számmal. A javaslat előterjesztése tartalmazza a stratégiai tervezés és programozás közös elemeit, beleértve az egyes tagállamokkal kötendő partnerségi szerződéseket szabályozó rendelkezéseket. A partnerségi együttműködés tehát mind a programozás, mind pedig a program., illetve projekt megvalósítás kapcsán előtérbe kerül. A komplex és integrált programok kapcsán joggal merül fel, hogy az együttműködő felek feladatait és kötelezettségeit valamilyen módon formálisan is rögzíteni szükséges. Erre alapvetően partnerségi terv és szerződés keretében kerülhet sor.
3.3
Integrált városfejlesztés a 2014-2020-as programozási időszakban
A városfejlesztés több szempontból is különleges helyet foglal el az EU-s támogatási rendszerben. Egyrészt érintettsége miatt, hiszen az európai lakosság igen jelentős része városi közegben él, így a városi települések fejlesztése révén igen sok embert érhetünk el. Másrészt, a városok ténylegesen igénylik a fejlesztéseket, hiszen e települések nem csak az ott élők lakóhelyei, hanem színterei a gazdaság, az oktatás, a kultúra, a művelődés eseményeinek, itt koncentrálódnak azok a funkciók, melyek a népesség jelentős részére – és nem csak az adott város lakosai számára – biztosítják a különböző szolgáltatások elérhetőségét. Az előzetesen elérhető információk alapján a városfejlesztés 70
továbbra is az egyik kiemelt területe marad az EU-s forrásokból támogatható beruházásoknak. E fejezet célja, hogy röviden összefoglalja azokat az információkat, amelyek jelenleg rendelkezésre állnak a témakörrel kapcsolatban. A 3.1 fejezetben bemutatásra került a 11 EU-s tematikus célkitűzés. A fentebb részletezett okok révén mindegyik tematikus célkitűzés kapcsán kimutatható bizonyos szintű kapcsolódás a városfejlesztési témakörhöz, ám „Az információs és kommunikációs technológiák hozzáférhetőségének, használatának és minőségének javítása„, „A fenntartható közlekedés előmozdítása és kapacitáshiányok megszüntetése a főbb hálózati infrastruktúrákban„, „A foglalkoztatás előmozdítása és a munkaerő mobilitásának támogatása”, „A társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem” célkitűzések esetében teljesen egyértelmű a korreláció. Ezek tehát azok a témakörök, melyek a városfejlesztés pénzügyi kereteit megteremtő operatív program prioritások fókuszait meghatározzák a jövőben. A városfejlesztési programok kialakítása során kiemelt figyelem kell, övezze a stratégiai szemlélet megfelelő érvényesülését. Az Integrált Városfejlesztési Stratégia a városfejlesztés szerves eszközévé vált a 2007-2013-as időszakban. A módszertant megfelelően alkalmazó és tudatosan tervező települések olyan szakanyag birtokába juthattak az IVS révén, amely középtávon rögzíteni képes a főbb fejlesztési elképzeléseket, s kiemelten azokat, melyek a komplex, integrált beavatkozásokat célozták meg. Az IVS-ek akcióterületi szinten határozták meg és definiálták a szükséges intézkedéseket és tevékenységeket. A következő programozási időszakban is az előzetesen kijelölt terület elvén alapuló programozási metódust kell követni, az IVS helyét azonban az integrált területi fejlesztési stratégia veszi át, amely már nem városi, hanem funkcionális területi egység léptékben gondolkodik. Az ágazatokat is átfogó, integrált fejlesztési stratégia kialakítása alapvető fontosságú lesz az érintett terület fejlesztési szükségleteinek meghatározásához. Az eddig megismert városfejlesztési tématerületek már a komplex programok irányába mutattak elmozdulást 2007-et követően. A funkcióbővítő városrehabilitáció a városi és térségi funkciók fejlesztésére és kialakítására, a kapcsolódó infrastruktúra megújítására is lehetőséget adtak. A lehetséges fejlesztendő funkciók között megjelenhetett a gazdasági, a közösségi, városiközterületi és a közszféra tématerülete is. A kialakításra kerülő integrált projekteknek a helyi társadalom számára úgynevezett szoft programelemeket is tartalmazniuk kellett. A szociális városrehabilitációs projektek szintén különböző települési funkciók fejlesztéséhez járulhattak hozzá, azzal a különbséggel, hogy a fejlesztések alapját a beavatkozási terület lakosságának hátrányos helyzete adta és ennek megfelelően a különböző projektelemek középpontjában is a lakossági, humán elemek álltak. A szociális városrehabilitációs projektek mindezek mellett lakófunkciókat érintő fejlesztéseket is tartalmaztak. A 2014-2020-as időszakban a programokat több alapból is finanszírozni lehet majd. Ez az átjárhatóság a még 71
komplexebb projektek kialakításának kedvez. A jövő integrált projektjei egy adott terület széles probléma spektrumára vonatkozóan tervezhetőek. Emellett a tényleges programterület (akcióterület) átlépheti a települések közigazgatási területeit is, ami még szélesebbre tárja a fejlesztések lehetséges irányait. Ezáltal a hagyományos értelemben vett akcióterületeket helyét fogalmilag is a funkcionális várostérségek vehetik át.
4. A projektek fenntarthatóságának szempontjai A IV.2. fejezetben korábban már vizsgáltuk a projekt fenntarthatóság kérdését. Kiemeltük, hogy a 2014-2020-as időszakban megjelenő új eszközök (ITI és CLLD) miatt a tervezés és programozás sokkal nagyobb kockázatokat rejt a megfelelő projekt célok- és eredmények rögzítése kapcsán. Nem felesleges tehát áttekintenünk címszavakban a fenntarthatóság kapcsán vizsgálandó szempontokat. E szempontok értékelésére – pontosabban azon tényezők vizsgálatára, melyek negatív vagy pozitív irányban befolyásolhatják egy projekt fenntarthatóságát – úgynevezett fenntarthatósági elemzések készülnek. A fenntarthatósági elemzések az alábbi szempontok vizsgálatára fókuszálnak:
Relevancia Elfogadottság Gazdasági- és pénzügyi életképesség Környezeti fenntarthatóság Megvalósítási és monitoring stratégia Megvalósítást követő működtetés és fenntartás
Relevancia kapcsán alapvetően a szektorális, országos és térségi szintű stratégiákban rögzített célokhoz való illeszkedést vizsgálja a fenntarthatósági elemzés. Az elfogadottság kapcsán a helyi és szélesebb értelemben vett közösség projekt iránti attitűdje, a helyi képviselők és a megvalósításért felelős szereplők körében érzékelhető elfogadottság mértéke képezi a vizsgálat tárgyát. Gazdasági- és pénzügyi életképesség vizsgálata során a projekt és a projekt eredmények gazdasági- pénzügyi jövedelem termelő képességét értékelik, ahol is az előállítási költségek és a termék árának valós piaci értékekhez képest reális voltát kell igazolni.
72
A környezeti fenntarthatóság kapcsán azon környezeti hatások felülvizsgálata szükséges, melyek a projekt működtetését, hosszabb távon pedig a fenntarthatóságát befolyásolják. Kedvezőtlen körülmények esetén az elmaradó beavatkozások alacsony hatékonyságot és fenntarthatatlan projektet eredményeznek. E körben érdemes vizsgálni a projekt szervezeti struktúráját, annak hatékonyságát is. A megvalósítási és monitoring stratégia a projekt menedzsmenthez kapcsolódó szempontokat vizsgálja (pl. reális a megvalósítás ütemezése, hossza). Megfelelően definiált megvalósítási terv áll rendelkezésre jól körülhatárolt hatáskörökkel és kompetenciákkal? E körben érdemes vizsgálni a projekt szervezeti struktúráját, annak hatékonyságát is, hiszen sok esetben a gyenge menedzsment az egyik legkomolyabb kockázati tényező a projekt fenntarthatósága kapcsán. A megvalósítást követő működtetés és fenntartás jelentőségét ugyancsak szükséges hangsúlyozni, hiszen a projekt eredmények hosszú távú működtetésének biztosításához a fenntartási (adott esetben karbantartási) támogatás elengedhetetlen, ennek hiánya komoly kockázatot jelenthet. Tekintsük át tehát, hogy milyen aspektusból vizsgálandó a projektek pénzügyi fenntarthatósága, milyen az optimális szervezeti struktúra, hogyan lehet biztosítani a projekt eredmények fenntarthatóságát, illetve milyen módon fejleszthetőek tovább a projektek keretében elért eredmények.
4.1
A pénzügyi fenntarthatóság elősegítése
A pénzügyi fenntarthatóság egy projekt esetében akkor biztosított, ha az előzetes igényfelmérések, és gazdasági-megtérülési számítások a beruházás hosszú távú nemzetgazdasági megtérülését igazolják. Ennek kapcsán mindenképpen vizsgálandó:
a projekteredmények által érintett célcsoport (piaci szegmentáció) a beazonosított célcsoportok eléréséhez leghatékonyabbnak értékelt eszközök kidolgozása (marketing terv) a projekt költségstruktúrája a projekt eredmény működtetése során elérhető bevételek a valós piaci igények alapján a megtérülés mértéke
A fentieken túl természetesen a projekt megvalósítás finanszírozási struktúráját is javasolt előzetesen felmérni, hiszen a projekt cash-flow-ját jelentősen befolyásolhatja hogy bankszámlapénz, vagy adott esetben banki hitel biztosítja az önerőt. Noha a jelenlegi fejlesztési időszakban az előleg mértéke néhány 73
esetben az összes megítélt támogatás 50%-át is elérheti, az utófinanszírozott projektek miatt a fejlesztőknek komoly saját forrással kell rendelkezniük már a beruházások megkezdésekor. Az üzleti tervek alapvetően vizsgálják a fenti szempontokat, ám ezek mellett külön értékelik az esetlegesen felmerülő kockázatokat is. Ezek között kiemelten szerepel a jogi-pénzügyi környezet stabilitása, mely külső tényezőként természetesen jelentős mértékben befolyásolhatja egy projekt finanszírozhatóságát, hosszú távú pénzügyi stabilitását.
4.2
A projektek szervezeti fenntarthatóságának elősegítése
A szervezet menedzsment kérdéskörében a szervezeti hatékonyság az egyik olyan szempont, mely a fenntarthatóság kérdésének vizsgálata során értékelendő. Adott esetben egy konkrét projekt fejlesztése kapcsán felmerülhet egy divizionális egység kiépítése, de bizonyos esetekben önálló szervezet létrehozása is indokolt lehet. A városfejlesztési programok kapcsán a városok városfejlesztő társaságot hoztak létre a komplex programok menedzselésére. A későbbiekben, ahogy a városok újabb nagyobb volumenű beruházások gazdái lettek (pl. Szegeden az elektromos tömegközlekedés fejlesztését célul tűző projekt), szervezeti felépítésük egyre komplexebb lett. Egyes projektek kapcsán értelemszerűen a vertikális, több döntési pontot tartalmazó szervezeti hierarchia lehet az előremutató, ugyanakkor bizonyos esetekben a horizontális szervezeti felépítés lehet az optimális. Az Európai Uniós projektek megvalósítása során a mátrix jellegű szervezeti felépítés is igen gyakori, és hatékony megoldás. Ebben az esetben az egyébként már működő szervezeti egységekből emelik ki a konkrét projekten dolgozó szakembereket, akik egy erre felhatalmazással rendelkező vezető irányításával végzik munkájukat. E szervezeti kultúrában a hierarchia ugyanúgy megmarad, ugyanakkor nagyobb tér nyílik a specializációra, ami az uniós pályázatok megvalósítása során kifejezetten előny lehet. A szervezeti fenntarthatóság kapcsán ki kell emelnünk továbbá a proaktivitás és a szervezeti szintű tanulási képesség jelentőségét. Amennyiben egy szervezet a változásokra gyorsan reagál, adott esetben proaktív a válaszok megfogalmazása kapcsán, úgy sokkal sikeresebben képes működését átalakítani. Amennyiben ez tanulási folyamattal is párosul, úgy az elsajátított ismeretek, innovációk rendszerszerűen épülnek be a szervezet működésébe.
74
4.3
A projektek szakmai eredményeinek fenntarthatósága
A szakmai eredmények (legyen szó akár épület infrastruktúráról, képzési programról vagy éppen munkahelyteremtésről) fenntarthatósága kulcskérdés az európai Uniós programok kapcsán. A projekt eredmények működtetésének hosszú távú biztosítása érdekében célszerű már a projekt tervezés során úgy meghatározni a célokat, a tevékenységeket és a projekt outputjait, hogy azok a későbbiekben is meglévő igényeket elégítsenek ki. Egy oktatási program kapcsán célszerű a képzés akkreditálását is végrehajtani, vagy adott esetben más oktatási intézményeket (pl. egyetemek, főiskolák, szakképző intézmények) is bevonni a képzésbe. Ugyancsak javasolt a képzési programban oktatott szakmai anyagot úgy meghatározni, hogy azt adott esetben költségtérítéses rendszerben is lehessen oktatni. Egy vállalkozói inkubátorház esetében kulcskérdés, hogy a betelepülő cégek által fizetett bérleti díj, illetve az általuk nyújtott szolgáltatásokért fizetett díjak elegendő bevételt jelentenek-e a beruházás megtérüléséhez. Ekkor kulcsfontosságú a megfelelő igényfelmérés, illetve a lehető legoptimálisabb vállalat portfólió kialakítása. A közszféra, adott esetben az önkormányzat természetesen teljesen más aspektusból szembesül a projektek, valamint a projekt eredmények fenntarthatóságának kérdésével. Funkcióikat, az általuk ellátott feladatokat törvényi keretek között rögzítik. Amennyiben ezek a keret szabályok módosulnak, úgy felesleges kapacitások keletkezhetnek melyek működtetése jelentős többletköltséget jelent egy civil szervezet, egy egészségügyi intézmény vagy éppen egy települési önkormányzat számára.
4.4
A projektek továbbfejlesztésének lehetőségei
A fenntartható fejlődés érvényesítése nem pusztán növeli az Európai Uniós támogatás megszerzésének esélyét, hanem a pályázó közép- és hosszú távú érdekeit, céljait is támogatja. Ez különösen igaz akkor, ha a létrehozott projekt eredmény továbbfejleszthető, ily módon a szervezet stratégiájába más aspektusból is beilleszthető. A továbbfejleszthetőség kérdésköre természetesen igen összetett, hiszen egy projekt eredménynek önmagában is működőképesnek kell lennie, teljesítményét és paramétereit indikátorokkal pontosan rögzíteni lehet. A tervezés során ugyanakkor fontos mérlegelni, hogy az adott fejlesztés működése milyen módon tehető például a későbbiekben hatékonyabbá, vagy hogyan lehet az eredményeket újabb célcsoportokhoz eljuttatni. 75
Egy turisztikai útvonal fejlesztésekor adott esetben mérlegelni lehet, hogy az egy határon átnyúló fejlesztési program keretében összekapcsolható-e a szomszédos országban már működő hasonló turisztikai attrakcióval. Ez által könnyen javítható az útvonal mentén kialakított szolgáltató infrastruktúra kihasználtsága, illetve komplexebbé tehető a turisták számára kiajánlható szolgáltatási csomag is. A projekt eredmények továbbfejlesztése a közszféra szereplői számára is kulcskérdés. Egy önkormányzat az oktatási intézmény működtetését teheti hatékonyabbá egy megújuló energiával működtethető energetikai rendszer telepítésével, de természetesen olyan új funkciókat (például közösségi programok szervezése stb.) is behozhat az intézménybe, mely a helyi lakosság életkörülményeit javítja. Az előbbiekben tárgyalt szempontokat áttekintő fenntarthatósági elemzéseket követően fenntarthatósági stratégia elkészítése javasolt, biztosítandó hogy a projekt fenntarthatóságát segítő minden tényező már a tervezési szakaszban figyelembe vételre került.
5. A forrásfelhasználás optimalizálása – tudatos stratégiai tervezés A 2007-2013 közötti Európai Uniós tervezési időszak számos szempontból komoly tanulságokat hordoz mind a magyar, mind a román tagállam számára. 2013 elején egyértelműen megállapítható, hogy az EU-s források rendelkezésre állása önmagában még nem garancia egy tagállam számára a tervezett fejlesztések tényleges megvalósítására. Az alábbiakban néhány szempontot sorolunk fel, amelyek feltétlenül szükségesek a sikeres forrásfelhasználáshoz.
Tudatos stratégiai tervezés: a programok előkészítésének a formálódó EUs jogszabályok tükrében, folyamatos harmonizációs munka közepette kell történnie. A tagállamoknak az alapvető EU-s logika alapján, azonban a helyi, térségi fejlesztési igényeket messzemenőkig figyelembe véve, a partnerség elvét alkalmazva kell saját fejlesztési portfóliójukat kialakítani.
Megfelelően strukturált intézményrendszer kialakítása a forrásfelhasználáshoz kapcsolódóan: a programok brüsszeli elfogadását követően a fő szerepet a nemzeti szintű koordinációs szervezetek, illetve a hozzájuk rendelt különböző végrehajtási szintek (irányító és kifizető hatóságok, közreműködő szervezetek, stb.) veszik. Kijelenthető, hogy ezen intézmények szaktudása, a működés folyamatos biztosítása 76
nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a zökkenőmentesen végrehajtásra kerüljön.
programok
megvalósítása
Szaktanácsadói rendszer kiépítése: egyetlen jól felépített intézményrendszer sem nélkülözheti a megfelelő szakember gárda alkalmazását. Minthogy az intézmények létszáma a változó humánerőforrás igény miatt nem duzzasztható fel a végtelenségig, a hatóságoknak javasolt igénybe venni a rendelkezésre álló, megfelelő referenciákkal rendelkező, a piacon elérhető cégeket és szakembereket.
A forrásfelhasználás és a célok teljesítésének folyamatos nyomon követése: a szigorodó elvárások, melyek a vállalt eredmények teljesítéséhez kapcsolódnak, egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy az eredmények mérését sokkal szigorúbbá kell tenni, mint az eddigi időszakokban. A következő fejezetben az indikátorrendszer megfelelő kialakításához nyújtunk némi támpontot, mely nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a tervezéskor, pályáztatáskor, majd a monitoring során megfelelően lehessen kezelni az eredmények mérhetőségének kérdését.
6. Az indikátorrendszer megtervezése Az indikátorok megfelelő kialakítása a teljes program megfelelő lebonyolításának egyik kiemelkedően fontos eleme. Az indikátorokat a különböző szinteken meghatározott célokhoz kell hozzárendelni, így logikusan a logikai keretmátrix módszer alkalmazása során érdemes meghatározni őket. Az indikátorok kialakításakor az úgynevezett „SMART” kritériumrendszert kell alapvetően figyelembe venni. Az alábbi 5 tulajdonság mentén meghatározott mutatók ténylegesen alkalmasak lehetnek a megfelelő szintű kimenetek mérésére.
Specific: a mért tényezőre jellemző Measurable: mérhető Available: rendelkezésre álló, elérhető Relevant: releváns, lényeges Time: időfüggő
Az indikátoroknak emellett biztosítaniuk kell a megfelelő érzékenységet is, azaz, hogy egyrészt mérni legyenek képesek a konkrét beavatkozások eredményeit, illetve a kisebb változásokat, hatásokat is. Ugyancsak lényegi tulajdonság az összehasonlíthatóság: a mutatóknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy biztosítsák az értékek összehasonlíthatóságát egyrészt a projektek között, illetve a program 77
lebonyolításának megfelelően, különböző területi szintek között is (pl. kistérségi, járási, megyei, regionális szinten). A harmadik lényegi tulajdonság az érthetőség: a mutatóknak minden felhasználó számára könnyen értelmezhetőnek kell lenniük. Emellett figyelembe kell venni kialakításukkor a megbízhatóság és költségesség elveit is: a mutatók származási helye megbízható kell, legyen (az adatforrás ellenőrizhető legyen, vagy olyan intézménytől származzon, melynek megbízhatósága egyértelmű), illetve a mutató előállításának költsége is a lehetőségek szerint maradjon alacsony. Ahogyan korábban említettük, a beavatkozás szintjétől függően, különböző indikátor alkalmazása szükséges. A gyakorlatban a következő típusok alkalmazása jellemző:
output indikátorok: projekt szinten alkalmazott indikátor, a projekt „mérőszáma”, szerződéses vállalása; eredményindikátorok: program szinten, a projektek által generált fejlődés kumulált mérésére, illetve a specifikus célok, azaz a közvetlen hatások teljesülésének mérésére szolgálnak; a projektciklus valamennyi szakaszában fontos mérésük biztosítása, szoros összefüggésben állnak a projektek által teljesített outputokkal; hatásindikátorok: a programokban kitűzött átfogó célok mérésére, illetve a hosszú távú gazdasági-társadalmi hatások mérésére szolgálnak.
7. A projektfejlesztéshez kapcsolódó új elvárások és megközelítések 2014-2020 között kiemelt jelentősége lesz annak, hogy az egyes térségi szereplők milyen komplex programokat készítettek, készítenek elő, illetve ezek fejlesztésére milyen erőforrásokat képesek mozgósítani. Megítélésünk szerint a jelenlegi programozási időszakban érvényes gyakorlattal szemben a következő időszakban a projektgenerálás és a projektfejlesztés folyamatos tevékenység kell hogy legyen, melynek megfelelő szervezeti keretei és a feladat jelentőségéhez mérten szignifikáns pénzügyi háttere van. A következőkben áttekintjük, milyen elvek mentén lehetséges ezen fejlesztési logika érvényesítése, szem előtt tartva a TERRA projektben vizsgált területek – gazdaságfejlesztés, turisztika, városfejlesztés – specifikumait.
78
7.1
A projektcsatorna elv lehetséges alkalmazási területei
2007 és 2013 között a projektfejlesztés alapvetően az úgynevezett kétfordulós és kiemelt projektek körére korlátozódott. E két eljárásrendi szempontból hasonló megközelítés elsősorban komplexebb, hosszabb előkészítést igénylő projektek esetében került alkalmazásra úgy, hogy egy úgynevezett első körös benyújtást követően hosszabb projektfejlesztési periódus után került véglegesítésre és elfogadásra a projekt szakmai tartalma. A kétfordulós rendszerhez részletes eljárásrend készült, melynek kidolgozásának előzményéül a strukturális alapokhoz kapcsolódó korábbi projektfejlesztési tapasztalatok, valamint a „Project Assessment Development Facility (PADF)” elnevezésű PHARE-projekt keretében kidolgozott Projektcsatorna Működési Kézikönyv szolgáltak. A kétfordulós- és a kiemelt eljárásrend alapvető célja, hogy nagyobb beruházások esetében lehetővé tegye egyrészt, hogy az elutasításra kerülő projekteket ne kelljen részletesen kidolgozni, másrészt, hogy a projektek lehető legjobb minőségben kerüljenek kidolgozásra. A kétfordulós rendszer alkalmazása ott indokolt, ahol a források szűkösen állnak rendelkezésre (előre jelezhető, hogy nem jut minden érdeklődőnek annyi, amennyit szeretne), és a projektgazdák versenyeztetése (nem központi kijelölése) indokolt. Emellett a kétfordulós rendszer lényegi eleme a programvégrehajtásba ágyazott projektfejlesztés, ezért alkalmazásának csak az – abszolút értékben, illetve a projekt összértékéhez viszonyítva – jelentős előkészítést igénylő projektek esetében van relevanciája. Ez elsősorban az ERFA által finanszírozott projektek esetében jellemző, ugyanakkor a kétfordulós eljárásrend egyes ESZA-típusú beavatkozásoknál is indokolt. A két forduló időigénye a tapasztalatok szerint nagy – átlagosan kb. 1 év–, ezért csak ott volt célszerű alkalmazni, ahol a projektek viszonylag nagyok, és a projektek száma viszonylag kicsi. További feltételként rögzíthető, hogy a projektek fejlesztéséhez a közreműködő szervezet ingyenes szakmai tanácsokat ad, és a projekt kiválasztás időigénye nem veszélyezteti a program határidők szerinti megvalósítását (vö. n+2 szabály). Ezek miatt a kétfordulós eljárás egy operatív programban sem lehetett domináns eljárás. A 2014-2020-as fejlesztési periódus kapcsán a Közös Stratégiai Kerethez tartozó alapokra vonatkozó rendelettervezetekben az alábbiakban szabályozzák területi alapon összehangolt projektek tervezésére és megvalósítására vonatkozó módszereket:
79
II. FEJEZET, 28. cikkben szereplő Közösségi szinten irányított helyi fejlesztés eljárással tervezett beavatkozásokat
IV. FEJEZET 99. cikkben szereplő Területfejlesztés - Integrált területi beruházás eszközzel végrehajtott beavatkozásokat.
A két hivatkozott és ajánlott módszerben közös, hogy területi alapon összehangolt műveletek végrehajtását ösztönzik, melyek finanszírozhatók egy program egy, vagy több prioritásából, illetve több program több prioritásából. A gazdaságfejlesztés, a turizmus valamint a városfejlesztés kapcsán ugyanakkor eltérő megközelítések alkalmazása javasolt.
Gazdaságfejlesztés: figyelembe véve a KSK rendelet tervezet 99. cikkében leírtakat alapvetően olyan regionális centrumtérségek fejlesztése javasolt, ahol a tudáskoncentráció és a tudományos szféra valamint a gazdasági szereplők már meglévő együttműködése jó alapokat szolgáltat ún. innovációs pólusok kialakításához. Mindez a logika részben a jelenlegi támogatási időszak pólus programjához kapcsolódik, ily módon a meglévő közép- és hosszútávú stratégiákra építve biztosítható a fejlesztési programok folyamatossága. Javasolt fejlesztési irányok: akkreditált innovációs klaszterek, technológiai inkubátorok fejlesztése.
Turizmus fejlesztés: a téma a jelenlegi programozási időszakban alapvetően a regionális operatív programokból támogatható, ám a jövőben a CLLD-k, illetve a helyi fejlesztési stratégiák kiemelt témaköreként a helyi gazdaságfejlesztés kulcselemének tekinthető. A turisztikai desztináció menedzsment alapjaira építve lehetséges olyan helyi brand-ek, szolgáltatáscsomagok kialakítása, melyek messzemenőkig figyelembe veszik az adott térség sajátosságait. Javasolt fejlesztési irányok: turisztikai desztináció menedzsment szervezetek fejlesztése, komplex szálláshely fejlesztés attrakció fejlesztéssel.
Városfejlesztés: A rendelettervezet alapján városok urbanizált övezeteit érintő gazdasági, környezetvédelmi, éghajlati és társadalmi kihívásokra lehet programot készíteni. A programok meghatározásakor fontos szempont, hogy azok ne ütközzenek az általános támogatási programokkal, azaz vagy más pályázati intézkedést kizáróan lefedjenek egy fejlesztési területet, vagy addicionális, speciális beavatkozást jelentsenek egy-egy városrész számára. 80
Javasolt fejlesztési irányok: települési környezet fejlesztése, üzleti környezet fejlesztés, szegregált területek fejlesztése, lakás célú ingatlanok energiatakarékos fejlesztése. Az integrált területi beruházások kapcsán – előzetes információk alapján – többéves programozási keretösszegről beszélhetünk, vagyis egy hosszú távú térségi stratégiai program megvalósítására nyílik lehetőség. A program indítást megelőzően az egyes projektek ütemezésére kerül sor, ezek előkészítése ennek megfelelően folyamatos. Mindezek alapján prognosztizálható, hogy mind a projektfejlesztési tevékenység, mind pedig adott esetben a projektgenerálás permanens munkafolyamat lesz, hiszen a hatékony forrásallokáció és a belső pénzáram biztosítása érdekében a komplex projektcsomag – adott esetben akciótervi szintű – szakaszolása indokolt.
7.2
Projektgenerálás helyi szereplők bevonásával
A partnerség egyike az Európai Uniós kohéziós politika négy alapelvének. A koncentráció, a programozás és az addícionalitás mellett a partnerség megfelelő alkalmazása járul hozzá alapvetően a kohéziós célok teljesüléséhez. A partnerségi elv alapvető Európai Uniós elvárás, amely az egyes tagállamoktól már programozás szintjén megfogalmazott és érvényesített, konkrét lépéseket vár el. A TANÁCS 1083/2006/EK rendelete21 (2006. július 11.) 2007-2013 közötti programozási periódus tekintetében egyértelműen rendelkezett a partnerség alapelveiről az alábbi módon. Az előírások értelmében az alapok célkitűzéseit a Bizottság és az adott tagállam közötti szoros együttműködés (partnerség) keretében kell megvalósítani. A tagállam adott esetben és a hatályban lévő nemzeti szabályozással és gyakorlattal összhangban partnerséget alakít ki többek között a következő hatóságokkal és szervekkel: a) az illetékes regionális, helyi, városi és egyéb közhatóságok; b) a gazdasági és társadalmi partnerek; c) bármely egyéb megfelelő, a civil társadalmat képviselő szervezet, a környezetvédelmi partnerek, nem kormányzati szervezetek, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdításáért felelős szervezetek. A nemzeti szabályozással és gyakorlattal összhangban valamennyi tagállam nemzeti, regionális és helyi szinten, illetve a gazdasági, szociális, 21
A TANÁCS 1083/2006/EK RENDELETE (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
81
környezetvédelmi és egyéb területeken kijelöli az adott területet legmegfelelőbben képviselő partnereket (a továbbiakban: a partnerek), figyelembe véve a nők és férfiak közötti egyenlőség és a – környezet védelmére és állapotának javítására vonatkozó követelmények integrációja által megvalósuló – fenntartható fejlődés támogatásának szükségességét. A helyi partnerségi tervek kialakítása, illetve a partnerség lebonyolítása során komplex program tervezéséhez akkor szükséges több érintett bevonása, ha:
Többféle tevékenység együttes megvalósítása szükséges érdemi hatás, egy kitűzött vezércél elérésére.
A helyi szereplők tudják leginkább, megvalósítására van szükségük.
Az egyes tevékenységek megvalósítását nem biztosítja egy szervezet, vagy szereplő, több szervezet együttműködésére van szükség.
Szükséges a helyi elkötelezettség megteremtése a fejlesztésben érintett többféle partner között.
A támogatásban érintett szereplők számára kiszámíthatóvá válik a támogatási környezet és tervezhetővé az egyes fejlesztések
hogy
mely
tevékenységek
A projektgenerálás kapcsán mindenképpen javasolt az érintettek bevonása már a programozás fázisában, legkésőbb a stratégiák készítésekor. A célhierarchia közös elfogadása ily módon hozzájárulhat az átfogó és stratégiai célokhoz illeszkedő fejlesztési programok, projektcsomagok kialakításához. A projektgenerálás során javasolt továbbá egy olyan helyi szakmai koordinációs testület felállítása, mely folyamatosan biztosítja a projekt kialakítás monitoringját. E fórumba minden érintett csoport tagot delegálhat, de fontos a központi tervezésért felelős szakmai szervezetek (minisztériumok, ezek háttérintézményei) megfelelő képviselete is.
7.3
Projektfejlesztés és városfejlesztés
A városfejlesztés, a fenntartható városi környezet kialakítása a jelenlegi programozási ciklusban is kiemelt prioritásként került definiálásra. Az, hogy röviden külön is szóljunk erről a területről elsősorban azért indokolt, mert 20142020 között az urbánus térségek fejlesztése még nagyobb szerepet kaphat. A projektfejlesztés a városi területek fejlesztése kapcsán megkerülhetetlen funkcionális elem volt. A városok által előkészített programok egy első körös értékelést követően félév és egy év közötti időtartamú projektfejlesztési folyamaton jutottak túl, melynek során többek között a tervdokumentációk 82
továbbfejlesztése (kiviteli tervek elkészítése, engedélyek beszerzése stb.), valamint a végleges akcióterületi terv elkészítése is lezajlott. A projektfejlesztés a megyei jogú városok esetében kiemelt-, míg a kistérségi központok esetében kétfordulós eljárásrend szerint zajlott. 2014-2020 között a funkcionális várostérségekhez kapcsolódó fejlesztések a megyei jogú városok esetében úgynevezett integrált területi beavatkozás keretében zajlanak majd. Fejlesztéseiket a városok hosszabb távú stratégiai keretben, integrált települési stratégia elkészítésével alapozhatják meg. E stratégia immár nem csupán a város közigazgatási határain belül akcióterületenkénti bontásban meghatározott fejlesztésekre fókuszál, hanem funkcionális várostérségek lehatárolásával a város és vonzáskörzete komplex fejlesztési programját rögzíti. A gondolat természetesen nem új, hiszen már az ún. Lipcsei Charta (2007) is rögzítette, hogy városrégió szintű együttműködés (partnerség) kialakítása szükséges, hiszen alapvetően a városok felelősek térségük területi kohéziójának megteremtéséért. A funkcionális városi térség ily módon nem más mint a város, mint térszervező, munkaerő-piaci és szolgáltató központ és az általa integrált térség (lehet két, vagy több központ is). A projektfejlesztés kapcsán tehát különösen nagy jelentősége lesz a hatásvizsgálatoknak, amennyiben nem csupán a város közigazgatási határain belül, de a vonzáskörzetben is meg kell határozni a megvalósítás során elérendő indikátor értékeket. Ugyanígy jelentősége lesz a funkcionális várostérség lehatárolásához alkalmazott módszertannak, hiszen egy adott gazdasági-közigazgatási centrum több féle funkciót ellátva különböző mélységben és intenzitásban alakít ki településhálózatot maga körül. Ugyancsak kiemelt szerepe lesz a fejlesztések lebonyolítása során a városfejlesztési társaságoknak. Megítélésünk szerint nem szerencsés, ha a tervezői-szakértői képességek kizárólag alvállalkozóként bevont külső szakértő formájában érhetőek el, éppen ezért javasoljuk az ilyen jellegű humánkapacitás fejlesztést a városoknál.
8. A határon átnyúló hatások lehetőségeinek vizsgálata és érvényesítése a tervezés során – a közös gondolkodás és közös fejlesztése elősegítése Jelen programozási időszakban a nemzetközi együttműködések a hazai uniós finanszírozás mellett komplementer forráskeretet biztosítottak a fejlesztésekhez. A következő fejlesztési periódusban a korábbinál jelentősebb források nagyobb 83
volumenű, és komplex programok előkészítéséhez és megvalósításához járulhatnak hozzá. Megnövekedett szerepüket figyelembe véve a határon átnyúló területi együttműködéseket program szinten érdemes vizsgálni és előkészítésük során biztosítani szükséges a hazai programokba – stratégiák, operatív programok stb. – való integrációjukat.
8.1
Az Európai Területi Társulások, mint a programozásért és tervezésért felelős szereplők
Magyarországon 2007. augusztus elsejétől olyan non-profit csoportosulások hozhatóak létre, amelyek két vagy több tagállam önkormányzatai, helyi, regionális szereplői közötti együttműködés sikerességét hivatottak biztosítani. Az Európai Unió 2006-ban teremtett lehetőséget arra, hogy az uniós források felhasználásának hatékonysága, a már meglévő, vagy jövőbeni együttműködések sikeressége érdekében a tagok egy jogi személyiséggel rendelkező csoportosulást, Európai Területi Társulást (ETT, angolul EGTC) hozzanak létre. Az EGTC mozaikszó, az European Grouping for Territorial Cooperation, azaz az európai területi együttműködési csoportosulás rövidítése. A határon átnyúló, transznacionális és a régiók közötti együttműködések is megvalósíthatóak az új eszköz keretében 2014-2020 között a az európai területi együttműködések olyan programok formájában valósulnak meg, amelyek a következő három kategóriába sorolhatóak:
határokon átívelő együttműködés – a közös határ két oldalán található régiók és helyi hatóságok közreműködésével megvalósuló projektek finanszírozása, ilyenek például az infrastruktúra határokon átívelő használatának fellendítésére törekvő francia-német projektek. Az uniós határterületek majd mindegyike részt vesz valamiféle együttműködési programban.
transznacionális együttműködés – olyan projektek finanszírozása, amelyek tagállami, regionális és helyi hatóságok közreműködésével valósulnak meg egy nagyobb kiterjedésű földrajzi területen, például a Balti-tenger körül vagy az Alpokban.
régiók közötti együttműködési programok – az innovációval, energiahatékonysággal, városfejlesztéssel és egyéb területekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok egymással való megosztásának elősegítésére. 84
A Dél-alföldön a Banat-Triplex Confinium Korlátolt Felelősségű Európai Területi Társulás bejegyzésére került eddig sor. Az Európai Területi Társulás célja a - magyar, román, szerb hármashatár térségben a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése érdekében létrejövő területi együttműködés. Az együttműködés célja ennek megfelelően az elmúlt évtizedekben perifériára szorult határtérségek dinamizálása, versenyképességének növelése. Így a BTC EGTC elsősorban az agrárinnováció, a megújuló energiaforrások kiaknázása, az infrastruktúra, valamint az oktatás-képzés területein kíván fejlesztési stratégiákat kidolgozni és – elsősorban uniós forrásokra történő pályázatokkal – megvalósítani. Célját elsődlegesen a Közösség - az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap révén nyújtott - társfinanszírozásban, a területi együttműködésben a megvalósuló programok, projektek végrehajtásával éri el. Céljainak megvalósítása érdekében, a tagok együttműködés keretén belül fellépéseket is végrehajtanak, a Közösség pénzügyi hozzájárulásával, vagy ezen hozzájárulás támogatása nélkül. 2014-2020 között az EGTC-k kapcsán az integrált beruházások előkészítése, az ezekhez kapcsolódó projektek megvalósítása kiemelt prioritás lesz, hiszen a határmenti együttműködések adott esetben program menedzsment kompetenciákat is kaphatnak. A helyi döntéshozatal egy megfelelően előkészített programozási folyamattal párosulva ebben az esetben a forrás felhasználás hatékonyságának javulásához, a térségi felzárkóztatás elősegítéséhez járulhat hozzá.
8.2
A helyi térségi szereplők önkormányzatok – feladatai
–
megyék,
települési
2012. január 1-jével Magyarországon változott a területfejlesztés szereplőinek feladatkörét, kompetenciáit meghatározó törvényi keret. A módosított törvény rendelkezései alapján a területfejlesztés középső szintjének meghatározó szereplője a megye lett. A területfejlesztéssel és a területrendezéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVIII. törvény a területfejlesztés intézmény- és eszközrendszerének jelentős átalakítását teszi szükségessé, ugyanis a törvény 2012. január 1-i hatállyal a megyei önkormányzatok felelősségévé tette a területfejlesztési és a területrendezési feladatok ellátását. Ezzel egyidejűleg – a kiemelt térségi tanácsokat (pl. Balaton) kivéve – megszűntek a regionális fejlesztési tanácsok (köztük a DARFT), valamint a megyei területfejlesztési tanácsok és a kistérségi fejlesztési tanácsok is. A 85
törvény ezen intézmények tekintetében továbbá rendezte a szükséges jogutódlás kérdéseit. Ennek megfelelően a regionális fejlesztési és a megyei területfejlesztési tanácsok jogutódjává a területileg érintett megyei önkormányzat vált. A DARFT valamikori tulajdonát képező Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség a Magyar Állam tulajdonába, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz került. Az új szabályozás a regionális fejlesztési ügynökségek kiemelt feladataként a megyei fejlesztési program megvalósításával összefüggésben a fejlesztési döntések előkészítését, végrehajtását, valamint a területfejlesztés intézményei munkájának segítését határozza meg. A megyei önkormányzat területfejlesztési hatásköre felöleli a területfejlesztési döntéseket megalapozó vizsgálatokat, a megyei területfejlesztési koncepció kidolgozását, nemzetközi együttműködési megállapodások megkötésének lehetőségét, valamint számos lényeges kérdésben a megyei önkormányzat számára véleményezési jogot biztosít. A megyei önkormányzat dönt továbbá a hatáskörébe utalt fejlesztési források felhasználásáról. A megyei önkormányzatok ezzel párhuzamosan jelentős funkció- és kompetencia veszteséget is kénytelenek voltak elkönyvelni, hiszen a korábban fenntartásukban működő intézmények jelentős része állami működtetésű lett. Ez a folyamat a szociális-, egészségügyi és oktatási intézményrendszert egyaránt érintette. A kistérségi területfejlesztési tanácsokat a területfejlesztési törvény legutóbbi, 2011-es módosítása szüntette meg. Ugyanakkor a Területfejlesztési önkormányzati társulás intézménye, mint opcionális fejlesztési együttműködési lehetőség megmaradt a települési önkormányzatok kezében (10.§). A területfejlesztési önkormányzati társulások felett törvényességi felügyeletet az illetékes megyei kormányhivatal gyakorol. 2013. január 1-jével a kistérségek helyett ismét létrejönnek a magyar közigazgatás egykor szerves egységét képező járások és járási hivatalok a megyei kormányhivatalok szervezeti egységeiként. Mindezzel párhuzamosan jelentősen módosult a helyi települési önkormányzatok feladatköre is. Noha számos feladatkört elvontak a települési önkormányzatoktól, azok a járási hivatalok mellett továbbra is a helyi közigazgatás kulcsszereplői maradtak. A települési fejlesztési programok – és így az integrált területi beruházások valamint a közösség által irányított helyi fejlesztések – előkészítése így a jövőben is a települési önkormányzatok feladatköre lesz. A helyi önkormányzatok funkciói, feladatai az alábbiak szerint alakulhatnak a következő programozási időszakban:
Pályázat kedvezményezettje: a jelenleg zajló programozási időszakhoz hasonlóan az illetékességébe tartozó feladatok ellátásának minőségi 86
javítása érdekében pályázhat az egyes operatív programokból finanszírozott kiírásokra. Program menedzsment: a helyi akciócsoportok tagjaként a helyi önkormányzatok a közösség által irányított helyi fejlesztések lebonyolításában is közreműködhetnek, egy szélesebb partneri hálózat elemeként.
A fenti változások alapján áttekintését követően kijelenthetjük, hogy a területfejlesztés új és korábbi szereplői egyaránt helyüket keresik a fejlesztési struktúrában. Megítélésünk szerint a jövőben éppen ezért kizárólag a partnerségre és a formálisan is jól definiált együttműködésekre lehet építeni a program előkészítés folyamatát. A kistérségi társulásokra a helyi akciócsoportok kialakítása során komoly feladat hárulhat, amennyiben fórumot tudnak biztosítani a különböző érdekek ütköztetésének és a konszenzusos döntések meghozatalának. A megyei önkormányzatok kiemelt szerepe megkérdőjelezhetetlen, ennek megfelelően az európai Uniós források felhasználásában, illetve a folyamatok koordinálásában meghatározó szerep jut nekik. Megyei szinten két intézmény jelenik meg a területi politika szempontjából. Egyfelől a megyei területfejlesztési koncepciók és a programok kidolgozásában szerepet játszó megyei területfejlesztési tanácsok, másfelől a megyei területrendezési tervek jóváhagyására jogosult megyei önkormányzatok. területfejlesztési tanács elnöke a megyei közgyűlés elnöke. A tanács feladata elsősorban a települési önkormányzatok, a kistérségek, valamint a helyi gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseinek integrációját és a kormányzati fejlesztési programokkal való koordinációját jelenti. 1999-től a regionális területfejlesztési tanácsok dominanciája érvényesült a területfejlesztési források decentralizált elosztásában, míg a megyei területfejlesztési intézményrendszer elsősorban a kistérségi és településfejlesztési ügyekben tartotta meg a kompetenciáját. A megyei területfejlesztési tanács intézményét a területfejlesztési törvényt módosító 2011. évi CXCVIII. törvény szüntette meg, feladatait megyei önkormányzati hatáskörbe utalva, amely gyakorlatilag egy belső szervezeti ésszerűsítést jelent. Ezzel egy időben a módosítás a 14/A § révén lehetőséget biztosít a megyei területfejlesztési konzultációs fórum létrehozására a megyei jogú városok bevonásával a területfejlesztést érintő megyei ügyekben való állásfoglalás érdekében. A fórum véleményét a megyei közgyűlések során ismertetni kell. A fentiek alapján több forgatókönyv is elképzelhető a megyei önkormányzatok szerepvállalását illetően: 87
Program megvalósítás: a megyei önkormányzatok jelenleg készítik elő a 2014-2020-as fejlesztési időszakhoz kapcsolódó koncepciójukat és stratégiájukat. Ezzel egy időben integrált programok előkészítését is meg kell kezdeniük. Integrált területi beruházás megvalósítójaként egy kedvezményezetti konzorcium vezetője lehet a megyei önkormányzat, mely a területét érintő projektcsomag megvalósításáért felelős. Program menedzsment: a megyei önkormányzat döntés előkészítő funkciót kap, ily módon a program menedzsment – pályázati kiírások előkészítése, pályázatok befogadása, és értékelése stb. – is feladatkörébe tartozik. Ebben az esetben a megyei önkormányzat egy decentralizált közreműködő szervezeti struktúra részeként működhet. Program megvalósítás és menedzsment: a fenti két feladatcsomag kombinációjával az integrált területi program egyes elemeinél közvetítőként jár el és kisebb pályázatos konstrukciók menedzsmentjét is lebonyolíthatja program megvalósítói feladatai mellett.
9. A 2014-2020-as időszak megközelítése a 11 fő fejlesztési terület vonatkozásában Figyelembe véve az Európai Uniós determinációkat már most látható, hogy a tagállami operatív programok menürendszerű kialakítása történik majd meg a közeljövőben. A 11 tematikus célkitűzéshez rendelt beruházási prioritások egyértelműen behatárolják azt a mozgásteret, ami a majdani forrásallokáció tematikus kereteinek kialakításánál érvényesülhet.
9.1
A kiemelt fejlesztési területek beazonosítása
A gazdaságfejlesztési, turisztikai és városfejlesztési projektek behatárolása során egyértelműen törekedni kell a beruházási prioritásokhoz való illeszkedésre. A gazdaságfejlesztés és ezen belül a vállalkozások versenyképességének javítása természetesen kiemelt prioritás éppúgy, mint a környezetbarát beruházások ösztönzése. A következőkben áttekintjük, hogy az egyes tématerületekhez mely beruházási prioritások kapcsolódnak közvetlen módon: Gazdaságfejlesztés 1.2. a vállalatok K+I beruházásainak, a vállalkozások és K+F központok és felsőoktatási intézmények egymás közötti kapcsolatainak és szinergiáinak kialakításának támogatása, különösen a termék- és szolgáltatásfejlesztés elősegítése, technológiaátadás, szociális innováció és közszolgálati alkalmazások, keresletélénkítés, hálózatépítés, klaszterek és nyílt innováció intelligens specializáció által 1.3. a technológiai és alkalmazott kutatás, kísérleti programok, korai termékhitelesítési
88
intézkedések, az alaptechnológiák fejlett gyártási kapacitásának és az első gyártás támogatása, az általános célú technológiák terjesztése 3.1. a vállalkozói szellem előmozdítása, különösen az új ötletek gazdasági hasznosításának megkönnyítésével, valamint új cégek alapításának ösztönzésével, beleértve az üzleti inkubációt 3.2. a kkv-k számára új vállalati modell kidolgozása és megvalósítása, elsősorban a nemzetközivé válás céljával 3.3. a termék- és szolgáltatásfejlesztésre irányuló korszerű kapacitások támogatása, létrehozása 3.4. a kkv-k kapacitásainak támogatása a növekedés és innováció érdekében 3.5. a kis- és középvállalkozások versenyképességének növelése a vállalkozások és munkavállalók alkalmazkodóképességének elősegítése és a humántőke-beruházások növelése révén 8.1. üzleti inkubátorházak létrehozása, valamint az önfoglalkoztatás, a mikrovállalkozások és a cégalapítás beruházásokkal való támogatása 8.9. a munkavállalók, vállalkozások és a vállalkozók alkalmazkodása a megváltozott körülményekhez
A beruházási prioritásokat áttekintve alapvetően az innováció orientált, magas hozzáadott értéket képviselő terméket piacra juttató kis- és középvállalkozások fejlesztése, valamint a humán kapacitás fejlesztése tekinthető kiemelt célkitűzésnek. Mindezek mellett a vállalkozások alapításának támogatására, az új (start-up) cégek megerősítésére is komoly erőforrásokat javasolt mozgósítani. Turizmus fejlesztés 1.2. a vállalatok K+I beruházásainak, a vállalkozások és K+F központok és felsőoktatási intézmények egymás közötti kapcsolatainak és szinergiáinak kialakításának támogatása, különösen a termék- és szolgáltatásfejlesztés elősegítése, technológiaátadás, szociális innováció és közszolgálati alkalmazások, keresletélénkítés, hálózatépítés, klaszterek és nyílt innováció intelligens specializáció által 8.10. aktív és egészséges idősödés 9.9. közösségek szintjén irányított helyi fejlesztési stratégiák
Az aktív turizmuson belül az öregedő társadalmak specifikus jellemzőit figyelembe véve szükséges meghatározni a főbb fejlesztési irányokat. A falusi turizmus, illetve ezen belül a gasztroturizmus ennek megfelelően kiemelt területe lehet. A turisztikán belül az egészség turizmus és az ehhez kapcsolódó kutatásfejlesztés ugyancsak prioritást élvezhet a következő fejlesztési időszakban. Városfejlesztés 1.1. a kutatási és innovációs infrastruktúra (K+I) és ennek kiválóságának a fejlesztésére irányuló kapacitás megerősítése és különösen az európai érdekeltségű kompetenciaközpontok támogatása 2.3. az e-kormányzás, az e-tanulás, az e-befogadás, e-kultúra és az e-egészségügy IKTalkalmazásainak megerősítése 4.3. az infrastrukturális létesítményekben, beleértve a közcélú épületeket és a
89
lakásépítési ágazatban az energiahatékonyság és a megújuló energia támogatása 4.5. minden típusú területi egységben, különösen a városokban alacsony szén-dioxidkibocsátású fejlesztési stratégiák támogatása, beleértve a fenntartható városi mobilitás előmozdítását és a releváns adaptációs intézkedések negatív hatásainak enyhítését 7.3. környezetbarát és alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési rendszerek beleértve a folyami és tengeri közlekedést, kikötőket és multimodális csomópontokat is kifejlesztése és a fenntartható városi mobilitás elősegítése 9.1. beruházás a nemzeti, regionális és helyi fejlődést szolgáló egészségügyi és szociális infrastruktúrába, az egészségügyi státuszbeli egyenlőtlenségek csökkentése, valamint átállás az intézményi szolgáltatásokról a közösségi alapú szolgáltatásokra 9.2. a rászoruló városi és falusi közösségek és térségek fizikai rehabilitációjának, valamint gazdasági és társadalmi fellendülésének támogatása 9.9. közösségek szintjén irányított helyi fejlesztési stratégiák 11.4. a foglalkoztatás-, oktatás- és szociálpolitika kidolgozásában érintett felek intézményi kapacitásának növelése; ágazati és területi paktumok a nemzeti, regionális és helyi szintű reformok ösztönzésére
A városi térségek fejlesztése során a környezetbarát közlekedési rendszerek, a közösségi közlekedés fejlesztése jelenhet meg kiemelt fejlesztési területként a következő időszakban. A szegregált területek fizikai rehabilitációja mellett a foglalkoztatás-, oktatás- és szociálpolitika kidolgozásában érintett felek intézményi kapacitásának növelése is támogatott tevékenységként definiálható a jövőben. A fenti beruházási prioritások sorvezetőként szolgálhatnak a fejlesztési programok kialakítása során. Amennyiben a célhierarchia kialakítása már ezek, illetve a fejlesztési célkitűzések figyelembevételével történik, úgy koherens, az EU2020 stratégiával összhangban lévő program kialakítására nyílik lehetőség. A beruházási prioritásokat természetesen a komplex projektcsomag kialakításakor is figyelembe kell venni, így javasolt a csomagon belül tematikus beavatkozások rendszerének kialakítása.
9.2
A fejlesztésekhez kapcsolódó indikátorrendszer kialakítása
A következő tervezési időszakban eredmény alapú tervezés és megvalósítás tekinthető prioritásnak. Ily módon a forrás felhasználás kapcsán az eredmények elérése, illetve az eredményekhez rendelt mutatók célértékeinek teljesítése lesz a kiemelt cél. Tagállami szinten természetesen folyamatosan be kell számolni a program megvalósítás előrehaladásáról, mely folyamatot az egyes operatív programokhoz rendelt monitoring bizottságok (MB) felügyelik. 90
A KSK rendelet 41-43 cikkei részletesen taglalják az MB működésének feltételrendszerét, míg a 44-46 cikkek az úgynevezett végrehajtási jelentések, valamint az eredményességi jelentések benyújtásának módját részletezik az alábbiak szerint: Jelentés tartalma Végrehajtási jelentés
Eredményességi jelentés
A program és annak prioritásai végrehajtásáról, hivatkozással a pénzügyi adatokra, a közös és a program specifikus mutatókra és a számszerűsített célértékekre – beleértve az eredménymutatók változásait – és az eredményességmérési keretben meghatározott mérföldkövekre. Pl.: a tagállamok fejlesztési szükségleteiben a partnerségi szerződés elfogadása óta bekövetkezett változások, végrehajtották-e a partnerségi szerződés elfogadása napján nem teljesített előzetes feltételek teljesítése érdekében hozott intézkedéseket a meghatározott menetrendnek megfelelően
Benyújtás időpontja 2016-tól 2022-ig bezárólag minden évben
2017. június 30-ig és 2019. június 30ig a 2016. december 31-ig, illetve 2018. december 31-ig elért eredményekről
A programozási időszak során az irányító hatóságok az értékelési terv alapján elvégzik valamennyi program értékelését, beleértve az eredményesség, a hatékonyság és a hatások értékelését. A programozási időszak során legalább egyszer értékelni kell, hogy a KSK-alapokból származó támogatás miként járult hozzá az egyes prioritások célkitűzéseihez. A monitoring bizottság valamennyi értékelést megvizsgálja és megküldi a Bizottságnak.
91
Mellékletek 1. Az EU 2014-2020 közötti időszak 11 tematikus célkitűzése és a kapcsolódó beruházási prioritások Tematikus célkitűzés
Alap
1. A kutatás, a technológiai fejlesztés és az innováció megerősítése 1.1.
1.2.
1.3.
1.4.
a kutatási és innovációs infrastruktúra (K+I) és ennek kiválóságának a fejlesztésére irányuló kapacitás megerősítése és különösen az európai érdekeltségű kompetenciaközpontok támogatása a vállalatok K+I beruházásainak, a vállalkozások és K+F központok és felsőoktatási intézmények egymás közötti kapcsolatainak és szinergiáinak kialakításának támogatása, különösen a termék- és szolgáltatásfejlesztés elősegítése, technológiaátadás, szociális innováció és közszolgálati alkalmazások, keresletélénkítés, hálózatépítés, klaszterek és nyílt innováció intelligens specializáció által a technológiai és alkalmazott kutatás, kísérleti programok, korai termékhitelesítési intézkedések, az alaptechnológiák fejlett gyártási kapacitásának és az első gyártás támogatása, az általános célú technológiák terjesztése a kutatás, a technológiai fejlődés és az innováció ösztönzése posztgraduális képzések kidolgozása, kutató képzési programok, valamint a felsőoktatási intézmények, kutató- és technológiai központok és vállalkozások közötti hálózatépítő tevékenységek és partnerségek révén
ERFA
ERFA
ERFA
ESzA (csak másodlagosan)
2. Az IKT-hoz való hozzáférés elősegítése és e technológiák használatának és minőségének fokozása 2.1.
a szélessáv-kiépítés kiterjesztése és nagy sebességű hálózatok kiépítése, továbbá feltörekvő technológiák és hálózatok támogatása a digitális gazdaság érdekében
ERFA
2.2.
az IKT-termékek és szolgáltatások, az e-kereskedelem továbbfejlesztése és az IKT iránti kereslet fokozása
ERFA
2.3.
az e-kormányzás, az e-tanulás, az e-befogadás, e-kultúra és az eERFA egészségügy IKT-alkalmazásainak megerősítése
2.4.
az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés elősegítése és a technológiák használatának és minőségének ESzA (csak fokozása a digitális jártasság és az e-tanulás fejlesztése, valamint másodlagosan) a digitális társadalmi befogadással, a digitális jártassággal és a megfelelő vállalkozói készséggel kapcsolatos beruházások révén
3. A KKV-k versenyképességének fokozása
92
3.1.
a vállalkozói szellem előmozdítása, különösen az új ötletek gazdasági hasznosításának megkönnyítésével, valamint új cégek alapításának ösztönzésével, beleértve az üzleti inkubációt
ERFA
3.2.
a kkv-k számára új vállalati modell kidolgozása és megvalósítása, elsősorban a nemzetközivé válás céljával
ERFA
3.3.
a termék- és szolgáltatásfejlesztésre irányuló korszerű kapacitások támogatása, létrehozása
ERFA
3.4.
a kkv-k kapacitásainak támogatása a növekedés és innováció érdekében
ERFA
3.5.
a kis- és középvállalkozások versenyképességének növelése a vállalkozások és munkavállalók alkalmazkodóképességének elősegítése és a humántőke-beruházások növelése révén
ESzA (csak másodlagosan)
4. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés támogatása minden ágazatban 4.1.
megújuló energiaforrások gyártásának és forgalmazásának támogatása
ERFA, KA
4.2.
a vállalkozásokban az energiahatékonyság és a megújuló energia használatának elősegítése
ERFA, KA
4.3.
az infrastrukturális létesítményekben, beleértve a közcélú épületeket és a lakásépítési ágazatban az energiahatékonyság és a megújuló energia támogatása
ERFA, KA
4.4.
alacsony és közepes feszültségű intelligens elosztórendszerek fejlesztése és megvalósítása
ERFA, KA
4.5
minden típusú területi egységben, különösen a városokban alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztési stratégiák támogatása, beleértve a fenntartható városi mobilitás előmozdítását és a releváns adaptációs intézkedések negatív hatásainak enyhítését
ERFA, KA
4.6.
alacsony szén-dioxid-termelésű technológiák kutatásának, innovációjának és átvételének előmozdítása
ERFA
4.7.
magas hatékonyságú hő- és áramtermelés alkalmazásának előmozdítása a hasznos hő keresleten alapulva
ERFA
4.8.
a kis szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, erőforrás-hatékony és környezeti szempontból fenntartható gazdaságra való áttérés támogatása az oktatási és képzési rendszerek reformja, a készségek és képesítések munkaerő-piaci igényekhez való igazítása, a munkavállalók képzési szintjének emelése, valamint a környezettel és energiával foglalkozó ágazatokban történő munkahelyteremtés révén
ESzA (csak másodlagosan)
5. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a kockázatok megelőzésének és kezelésének elősegítése 5.1.
az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló célzott beruházás támogatása
93
ERFA, KA
5.2.
egyedi kockázatok kezelésére, a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség biztosítására és katasztrófavédelmi rendszerek kifejlesztésére irányuló beruházások elősegítése
ERFA, KA
6. Környezetvédelem és az erőforrások hatékonyságának elősegítése 6.1.
6.2. 6.3. 6.4.
6.5.
6.6.
6.7.
a hulladékgazdálkodási ágazat jelentős beruházási szükségletének kielégítése az Unió környezetvédelmi vívmányai követelményeinek ERFA, KA teljesítése érdekében a vízgazdálkodási ágazat jelentős beruházási igényeinek kielégítése az Unió környezetvédelmi vívmányai követelményeinek ERFA, KA teljesítése érdekében a kulturális és természeti örökség védelme, elősegítése és ERFA, KA fejlesztése a biológiai sokféleség védelme és helyreállítása, talajvédelem éshelyreállítás, és az ökoszisztéma-szolgáltatások elősegítése, ideértve a NATURA2000-t és a zöld infrastruktúrákat is a városi környezetfejlesztést célzó intézkedések, ideértve a rozsdaövezetek helyreállítását és a légszennyezettség csökkentését is innovatív technológiák támogatása a környezetvédelem és az erőforrás-hatékonyság fokozása érdekében a hulladék- és vízgazdálkodási ágazatban, a talajvédelem területén és a légszennyezettség csökkentése érdekében az erőforrás-hatékony gazdaság irányába történő ipari átmenet támogatása a zöld növekedés érdekében
ERFA, KA
ERFA, KA
ERFA
ERFA
7. A fenntartható közlekedés elősegítése és a kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrák előtti akadályok elhárítása 7.1.
multimodális egységes európai közlekedési térség támogatása a transzeurópai közlekedési hálózatba (TEN-T) való beruházás álal
ERFA, KA
7.2.
a regionális mobilitás fokozása a másodrangú és harmadrangú csomópontok TEN-T infrastruktúrához történő kapcsolásával
ERFA
7.3.
7.4. 7.5.
környezetbarát és alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési rendszerek - beleértve a folyami és tengeri közlekedést, kikötőket ERFA, KA és multimodális csomópontokat is - kifejlesztése és a fenntartható városi mobilitás elősegítése átfogó, színvonalas és interoperábilis vasúti rendszerek ERFA, KA kifejlesztése és rehabilitációja intelligens gáz- és áramelosztó, tároló és átviteli rendszerek
ERFA
8. A foglalkoztatás és a munkavállalói mobilitás ösztönzése 8.1.
8.2.
üzleti inkubátorházak létrehozása, valamint az önfoglalkoztatás, a mikro-vállalkozások és a cégalapítás beruházásokkal való támogatása foglalkoztatás-barát növekedés támogatása a területi stratégiákban foglalt endogén potenciálok fejlesztése által a speciális területeken, beleértve a hanyatló ipari régiók szerkezetváltását, továbbá a különös természeti és kulturális erőforrásokhoz való hozzáférés növelését, valamint ezen
94
ERFA
ERFA
erőforrások fejlesztését
8.3.
helyi fejlesztési kezdeményezések és szomszédos szolgáltatásokat nyújtó struktúrák támogatása új munkahelyek teremtése ERFA érdekében, amennyiben ezek a tevékenységek az ESzA alkalmazási körén kívül esnek
8.4.
beruházás az állami foglalkoztatási szolgálatok infrastruktúrájába
ERFA
8.5.
munkaerő-piaci hozzáférés a munkakeresők és az inaktív személyek számára többek között helyi foglalkoztatási kezdeményezések és a munkavállalói mobilitás ösztönzése révén
ESzA
8.6.
fiatalok - különös tekintettel a munkanélküli és oktatáson kívüliekre - fenntartható munkaerő-piaci integrációja
ESzA
8.7.
önfoglalkoztatás, vállalkozói készség és vállalkozásalapítás
ESzA
8.8.
a nemek közötti egyenlőség biztosítása, a munka és a magánélet összeegyeztetése
ESzA
8.9.
a munkavállalók, vállalkozások és a vállalkozók alkalmazkodása a megváltozott körülményekhez
ESzA
8.10. aktív és egészséges idősödés
ESzA
a munkaerő-piaci intézmények modernizációja és erősítése, 8.11. beleértve a transznacionális földrajzi mobilitást ösztönző tevékenységeket
ESzA
9. A társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem 9.1.
9.2. 9.3. 9.4. 9.5. 9.6.
beruházás a nemzeti, regionális és helyi fejlődést szolgáló egészségügyi és szociális infrastruktúrába, az egészégügyi státuszbeli egyenlőtlenségek csökkentése, valamint átállás az intézményi szolgáltatásokról a közösségi alapú szolgáltatásokra a rászoruló városi és falusi közösségek és térségek fizikai rehabilitációjának, valamint gazdasági és társadalmi fellendülésének támogatása a szociális vállalatok támogatása
ERFA
ERFA ERFA
aktív befogadás, különös tekintettel a foglalkoztathatóság javítására a társadalom peremére szorult közösségek - például romák integrációja a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem
ESzA ESzA ESzA
9.7.
a megfizethető, fenntartható és minőségi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés biztosítása, beleértve az egészségügyi szolgáltatásokat és a közérdekű szociális szolgáltatásokat
ESzA
9.8.
a szociális gazdaság és vállalkozások ösztönzése
ESzA
9.9.
közösségek szintjén irányított helyi fejlesztési stratégiák
ESzA
10. Beruházás az oktatásba, készségekbe és az egész életen át tartó tanulásba
95
10.1. oktatási és képzési infrastruktúrák kifejlesztésével a korai iskolaelhagyás megelőzése, a korai iskolaelhagyók számának csökkentése; és a minőségi oktatáshoz való egyenlő 10.2. hozzáférés ösztönzése mind a koragyermekkori nevelésben, mind az alap- és középfokú oktatásban a felsőfokú vagy annak megfelelő szintű oktatás minőségének, hatékonyságának és hozzáférhetőségének javítása az oktatásban 10.3. való részvétel növelése és a végzettségi szintek emelése érdekében az egész életen át tartó tanulás lehetőségeihez való hozzáférés ösztönzése, a munkavállalók készségeinek és kompetenciáinak naprakésszé tétele, továbbá az oktatási és képzési rendszereknek 10.4. a munkaerő-piaci igényekhez való jobb igazítása; beleértve a szakoktatás és szakképzés minőségi javítását, valamint a gyakornoki rendszerek és munkaalapú tanulás kialakítását, mint pl a duális képzési rendszerek
ERFA ESzA
ESzA
ESzA
11. Az intézményi kapacitások és a közigazgatás hatékonyságának fokozása az intézményi kapacitás és az ERFA végrehajtásához kapcsolódó közigazgatási hatékonyság és közszolgáltatások megerősítése 11.1. által, valamint az ESzA által támogatott intézményi kapacitásra és a közigazgatás hatékonyságára irányuló intézkedések támogatása az intézményi kapacitás és a KA végrehajtásához kapcsolódó 11.2. közigazgatási hatékonyság és közszolgáltatások megerősítése által a közigazgatási szervek és közszolgálatok intézményi kapacitásának és hatékonyságának növelésébe történő 11.3. beruházások, amelyek célja a reformok, a jobb szabályozás és a felelősségteljes kormányzás megvalósítása a foglalkoztatás-, oktatás- és szociálpolitika kidolgozásában érintett felek intézményi kapacitásának növelése; ágazati és 11.4. területi paktumok a nemzeti, regionális és helyi szintű reformok ösztönzésére
96
ERFA
KA
ESzA
ESzA
2. A KSK rendelettervezetnek a helyi fejlesztési stratégiára és a területileg integrált projektekre vonatkozó fejezetei
28. cikk Közösségi szinten irányított helyi fejlesztés 1. A közösségi szinten irányított helyi fejlesztés, amely az EMVA esetében LEADER helyi fejlesztésnek van kijelölve: (a) konkrét szubregionális területeket vesz célba; (b) irányítása az adott közösség szintjén történik, a helyi társadalmi-gazdasági érdekek köz- és magánszférabeli képviselőiből álló helyi akciócsoportok révén, ahol döntéshozatali szinten sem a közszféra, sem egyetlen más érdekcsoport nem rendelkezik a szavazati jogok 49 %-ot meghaladó hányadával; (c) integrált és több ágazati területen alapuló helyi fejlesztési stratégiák révén valósul meg; (d) célja a helyi szükségletek és lehetőségek figyelembe vétele és a helyi környezet innovatív jellemzőinek bevonása, hálózatépítés és adott esetben együttműködés. 2. A KSK-alapokból a helyi fejlesztésre szánt támogatásnak a KSK-alapok között egységesnek és összehangoltnak kell lennie. Ezt többek között a helyi fejlesztési stratégiák és helyi fejlesztési csoportok összehangolt kapacitásfejlesztése, kiválasztása, jóváhagyása és finanszírozása révén kell biztosítani. 3. Amennyiben a 29. cikk (3) bekezdése szerint létrehozott helyi fejlesztési stratégiák döntés-előkészítő bizottsága úgy dönt, hogy a kiválasztott helyi fejlesztési stratégia végrehajtásához több alapból szükséges támogatás, egy vezető alapot lehet kijelölni. 4. Amennyiben egy vezető alapot jelölnek ki, a helyi fejlesztési stratégia működési költségeit, szervezési és kapcsolatépítési tevékenységeit csak a vezető alapból lehet finanszírozni. 5. A KSK-alapokból támogatott helyi fejlesztést a program egy vagy több prioritásának keretében valósítják meg.
97
29. cikk Helyi fejlesztési stratégiák 1. Egy helyi fejlesztési stratégia legalább az alábbi elemeket tartalmazza: (a) a stratégia által lefedett terület és lakosság meghatározása; (b) a terület fejlesztési szükségleteinek és lehetőségeinek az elemzése, beleértve az előnyök, hátrányok, lehetőségek és veszélyek elemzését; (c) a stratégia és a célkitűzései leírása, a stratégia integrált és innovatív jellegének a leírása és a célkitűzések hierarchiája, beleértve a kimenetek vagy eredmények egyértelmű és mérhető céljait. A stratégia koherens valamennyi részt vevő KSK-alap vonatkozó programjaival; (d) a közösség stratégia kidolgozásába történő bevonásának a leírása; (e) egy cselekvési terv, amely bemutatja, hogyan történik a célkitűzések alapján az intézkedések meghatározása; (f) a stratégia irányítási és figyelemmel kísérési intézkedéseinek a leírása, amely bemutatja, hogyan tudja a helyi akciócsoport végrehajtani a stratégiát, és az értékelésre vonatkozó konkrét intézkedések leírása; (g) a stratégia pénzügyi terve, beleértve az egyes KSK-alapokból tervezett forráselosztást. 2. A tagállamok meghatározzák a helyi fejlesztési stratégiák kiválasztási kritériumait. Az alapokra vonatkozó szabályok is meghatározhatnak kiválasztási kritériumokat. 3. A helyi fejlesztési stratégiákat a programok illetékes irányító hatóságai által erre a célra felállított bizottság választja ki. 4. Valamennyi helyi fejlesztési stratégia kiválasztását és jóváhagyását legkésőbb 2015. december 31-ig el kell végezni. 5. A helyi fejlesztési stratégia kiválasztásáról szóló határozatban meghatározzák az egyes KSK-alapokból történő forráselosztást. A határozat megállapítja a vonatkozó programok végrehajtásáért felelős hatóságok szerepkörét is a stratégiához kapcsolódó valamennyi végrehajtási feladat tekintetében. 6. A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 142. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az 1(a) bekezdésben említett stratégia által lefedett terület és lakosság meghatározásáról. 98
30. cikk Helyi akciócsoportok 1. A helyi fejlesztési stratégiákat helyi akciócsoportok tervezik meg és hajtják végre. A tagállamok határozzák meg a helyi akciócsoportok szerepkörét és a vonatkozó programok
végrehajtásáért
felelős
hatóságokat
a
stratégiával kapcsolatos
valamennyi végrehajtási feladatot illetően. 2. Az irányító hatóság biztosítja, hogy a helyi akciócsoportok vagy kiválasztanak a csoporton belül egy partnert, aki az igazgatási és pénzügyi kérdésekben a vezető partner lesz, vagy pedig egy közös jogi szervezetet létrehozva állnak össze. 3. A helyi akciócsoportok feladatai a következőket tartalmazzák: (a) a helyi szereplők fejlesztési és végrehajtási kapacitásainak kiépítése; (b) megkülönböztetés-mentes és átlátható kiválasztási eljárás és kritériumok létrehozása
a
műveletek
összeférhetetlenséget,
kiválasztásához,
biztosítják,
hogy
a
amelyek
kiválasztási
kizárják
döntések
során
az a
szavazatok legalább 50 %-át nem közszférabeli partnerek adják, lehetőséget adnak a kiválasztási döntés elleni fellebbezésre és írásos kiválasztási eljárás alkalmazására; (c) összhang biztosítása a helyi fejlesztési stratégiával a műveleteket a stratégiai célkitűzések és célok eléréséhez való hozzájárulásuk szerinti rangsorolással kiválasztva; (d) javaslatokra vonatkozó pályázatok vagy folyamatos projektbenyújtási eljárás előkészítése és közzététele, beleértve a kiválasztási kritériumokat; (e) támogatási kérelmek befogadása és értékelése; (f) műveletek kiválasztása és a támogatás összegének rögzítése, továbbá – adott esetben – a jóváhagyás előtt a javaslatok benyújtása a felelős hatósághoz a támogathatóság végső ellenőrzése céljából; (g) a helyi fejlesztési stratégia és a támogatott műveletek végrehajtásának figyelemmel kísérése, és a helyi fejlesztési stratégiához kapcsolódó egyedi értékelési tevékenységek végrehajtása.
99
31. cikk A helyi fejlesztés támogatása a KSK-alapokból A helyi fejlesztésre szánt támogatás tartalmazza: (a) az előkészítő támogatás költségeit; (b) a helyi fejlesztési stratégia szerinti műveletek végrehajtását; (c) a hely akciócsoport együttműködési tevékenységeinek előkészítését és végrehajtását; (d) a helyi fejlesztési stratégia működési költségeit és szervezését legfeljebb a helyi fejlesztési stratégia teljes közkiadásainak 25 %-a erejéig.
IV. FEJEZET Területfejlesztés 99. cikk Integrált területi beruházás 1. Amennyiben a(z) … rendelet [ESZA-rendelet] 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott városfejlesztési stratégia vagy más területi stratégia vagy megállapodás alapján integrált megközelítés szükséges egy vagy több operatív program több prioritási tengelyéhez tartozó beruházásokhoz, az intézkedést integrált területi beruházásként (a továbbiakban: ITB) kell végrehajtani. 2. A megfelelő operatív programoknak meg kell határozniuk a tervezett ITB-ket és meg kell állapítaniuk az egyes prioritási tengelyekből az egyes ITB-k számára juttatott indikatív forráselosztás. 3. A tagállam vagy az irányító hatóságok az ITB irányítására és végrehajtására kijelölhet
egy
vagy
több
közreműködő
szervezetet,
beleértve
a
helyi
hatóságokat, regionális fejlesztési szervezeteteket vagy civil szervezeteket. 4. A tagállamok vagy a megfelelő irányító hatóságok biztosítják, hogy az operatív program monitoring rendszere kijelöli az ITB-hez hozzájáruló prioritási tengely műveleteit és kimeneteit.
100
Bibliográfia AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról (http://ec.europa.eu/regional_policy/what/future/proposals_2014_2020_en.cfm) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről (http://ec.europa.eu/regional_policy/what/future/proposals_2014_2020_en.cfm) Városrehabilitáció 2007-2013-ban Kézikönyv a városok számára (ÖNKORMÁNYZATI ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM TERÜLETFEJLESZTÉSI ÉS ÉPÍTÉSÜGYI SZAKÁLLAMTITKÁRSÁG) A Magyar Köztársaság helységnévkönyve, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2011 Beluszky Pál 2003-1.: Magyarország településhálózatának átalakulása 1848-2000 között, In: Süli-Zakar I. (szerk.): A terület és településfejlesztés alapjai, Dialóg Campus, Budapest-Pécs. p. 471 Beluszky Pál 2003-2.: Magyarország településföldrajza, Dialóg Campus, Budapest-Pécs. p. 550 Dél-alföldi Operatív Program http://www.nfu.hu/doc/363 Factsheets: Integrated Sustainable Urban Development; Community-led Development (http://ec.europa.eu/regional_policy/what/future/proposals_2014_2020_en.cfm)
Local
Területfejlesztési füzetek 3 - Térségileg integrált fejlesztések (Budapest 2012) http://www.nth.gov.hu/files/download_files/377/TF_fuzet_3_Tersegileg_integralt_progra mok_NTH.pdf Comisia Natională de Prognoză: Proiecţia principalilor indicatori economico – sociali în PROFIL TERITORIAL până în 2014, București 2011; http://www.cnp.ro/user/repository/ prognoza_regiuni_2011_2014.pdf
Fejlesztési tapasztalatok a Dél-alföldi régió leghátrányosabb helyzetű kistérségeiben a 2007-2010 közötti időszakban – összefoglaló tanulmány, készítette: Tapasztó Dénes, Tóth Róbert https://www.darfu.hu/index.php/daop-ksz/strategiai-tervezes
101
[Eupalyazat]
EU
pályázati
értesítő
>
Főoldal
>
Pályázatkereső
>
Sajtószemle;
http://www.eupalyazat.ro/index.php?data=paly&func=reszl&act=arch&id=179&lang=hu &c=&t=&k=&e=-&h=-&n=-&f=&sz= [huro-cbc a] Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program » A programról; http://www.huro-cbc.eu/hu/a_programrol [huro-cbc b] Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program » Célok és prioritások; http://huro-cbc.eu/hu/celok_es_prioritasok [huro-cbc c] Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program Financed
projects
»
List
of
beneficiaries
(xls);
»
http://www.huro-
cbc.eu/en/financed_projects [Interreg a] European Commission: Community initiative. INTERREG II 1994-1999: An initial evaluation; January 2000 [Interreg b] European Commission > Regional Policy > Interreg III; INTERREG II (19941999); http://ec.europa.eu/regional_policy/interreg3/inte2/inte2.htm [Interreg c] European Commission > Regional Policy > Interreg III; Interreg III: the strands
A,
B,
C
and
the
programmes;
http://ec.europa.eu/regional_policy/interreg3/abc/abc_en.htm [Phare a] EUROPA > Summaries of EU legislation > Enlargement > Enlargement 2004 and
2007
>
Phare
Programme;
http://europa.eu/legislation_summaries/enlargement/2004_and_2007_enlargement/e50 004_en.htm [Phare b] European Commission > Enlargement > How does it work? > Financial assistance
>
Phare;
http://ec.europa.eu/enlargement/how-does-it-work/financial-
assistance/phare/programmes_types_en.htm [Phare c] Phare CBC Magyarország - Románia 2002 Program – Határon Átnyúló Gazdaságfejlesztés Támogatási Fejlesztési
és
Alap
HU2002/000-627-02; Urbanisztikai
VÁTI Magyar Regionáls Kht.,
2006;
http://www.vati.hu/files/sharedUploads/docs/programzaro_hu_ro_2002_grant_final.pdf 1921. évi XXXIII. törvénycikk Hajdú Zoltán 2005: Magyarország közigazgatási földrajza, Dialóg Campus, BudapestPécs, p. 331 Hajdú-Moharos József 2007: Partium, Partiumi Egyetem Alapítvány, Nagyvárad. p. 163 http://vam.gov.hu, http://www.politiadefrontiera.ro/ KSH http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qpt013.html
102
Law no. 363/2006 on The Approval of the Spatial Planning of the National Territory, Section I – Transport Networks Magyar Növekedési Terv. Konzultációs anyag. Magyarország Kormánya. Budapest 2011 http://www.kormany.hu/download/f/d7/60000/MAGYAR%20NOVEKED%C3%89SI%20TE RV%20konzult%C3%A1ci%C3%B3.pdf Mezei István (2008): A magyar-szlovák határ menti kapcsolatok esélyei. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs. 160. pp. Mikó
Imre
Terv,
A
Gazdasági
Összefogás
Programja.
Vitaanyag,
EMNT,
2011,
http://mikoimreterv.emnt.org/ Országos Területrendezési Terv, VÁTI, Budapest 2008 – 2. melléklet Palotás Zoltán 1990: A Trianoni határok, Interedition, Budapest Révai Nagy Lexikona, 21. kötet, Révai testvére Irodalmi intézet, Budapest. pp. 650. Sallai János 2003: Az államhatárok jövője a Kárpát-medencében a „Schengeni folyamat” tükrében. In: Süli-Zakar István (szerk.): Határok és határmentiség az átalakuló KözépEurópában . Debrecen. pp. 270–280. Situatia locuintelor si persoanelor recenzate pana la sfarsitul zilei de 31 Octombrie 2011 pe
judete
si
localitati,
www.recensamantromania.ro/wp-
content/uploads/2011/11/Situatia-locuintelor-si-persoanelor-recenzate-pana-la-sfarsitulzilei-de-31-Octombrie-2011.doc Süli-Zakar István 1992: Az államhatár társadalmi-gazdasági fejlődést akadályozó hatásának vizsgálata ÉK-Magyarország határ menti területei, In: Földrajzi Közlemények CXVI. 1-2 szám, pp.45-56 Süli-Zakar I.: Debrecen-Nagyvárad Eurometropolisz közös fejlesztését megalapozó kutatások. – A településföldrajz aktuális kérdései. Topical Issues in the Urban Geography. (Szerk. Csapó T. – Kocsis Zs.) Savaria University Press, Szombathely, pp. 38-52. Szilágyi Ferenc 2004: The Partium – A Historical and/or a Developmental Region?, Cross Border Co-operations – Schengen Challenges, Debrecen 2004, pp. 139-143 Szilágyi Ferenc 2009: A Partium közigazgatási földrajza, Doktori disszertáció, Debreceni Egyetem, Debrecen Szilágyi Ferenc 2010: Hogyan tovább Hajdú-Bihar – Bihar Eurorégió, IN. Partiumi Szemle, 2010/2, Partiumi Kiadó, Nagyvárad
103
Szilágyi Ferenc 2011: Érmellék Debrecen vonzásában. IN: Bartha Á.-Szálkai T.-Szendrei Á. (szerk.): Interdiszciplinaritás a régiókutatásban. Elektronikus tanulmánykötet, HajdúBihar Megyei Levéltár, Debrecen Új Széchenyi Terv, Magyarország Kormánya, Nemzetgazdasági Minisztérium, 2011, http://www.szechenyiterv.eu/ Zeidler Miklós (szerk.) 2003: Trianon. Osiris Kiadó. Budapest
Ezen tanulmány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.
104