Mélyinterjúk szakemberekkel 1. BEVEZETÉS ........................................................................................................................ 2 2. ÉLETMINŐSÉG.................................................................................................................. 3 3. IFJÚSÁGI SZERVEZETEK .............................................................................................. 6 4. SZABADIDŐ ELTÖLTÉSE ............................................................................................... 8 5. JÖVŐKÉP........................................................................................................................... 10 6. ÖSSZEFOGLALVA .......................................................................................................... 12
1
1. Bevezetés A Baranya megyei Ifjúságkutatás harmadik fázisában a 15-30 éves fiatalokkal hivatásszerűen kapcsolatban lévő szakemberekkel, döntéshozókkal, vezetőkkel készítettünk strukturált interjúkat. Az interjúk lebonyolítására 2005.09.13. – 2005.09.19. között került sor. A kutatás harmadik – kvalitatív - szakasza által érintett fő témakörök: • a kutatás célcsoportjának életminősége • az életminőséget meghatározó dimenziókban jelentkező problémák • a problémák kezelését célzó erőfeszítések, lehetőségek • a 15-30 éves baranyai fiatalok jövőbeli kilátásai Interjúalanyaink: • Dr. Szakács László alpolgármester, Komló • Böröcz Lívia ifjúsági referens, Pécsvárad • Rudnai Balázs kistérségi társulási referens, Siklós • Zentai Gábor Zöld Híd civil szervezeti vezető, Szigetvár • Lehel György főtanácsos, önkormányzati referens, Mohács • Szabó Zoltán középiskolai iskolaigazgató, Szentlőrinc • Amigya Antal önkormányzati képviselő, Sellye • Mayer Ágnes Művelődési Kp. igazgató, Sásd • Füziné Kajdy Zita polgármester, a kistérségi társulás elnöke, Orfű
2
2. Életminőség Jelen esetben életminőségen az egyén és emellett bizonyos kis csoportok „jólétét” értjük; ennek tárgyalásakor alapvetően bizonyos társadalmi erőforrásokhoz, javakhoz való hozzájutás lehetőségeit vizsgáljuk. A vizsgálat során két nagy dimenziót vontunk be: a munkához való hozzájutás lehetőségei, esélyei, illetve bizonyos szolgáltatások igénybe vételének lehetőségei. Szolgáltatások alatt minden olyan, a lakóhely által nyújtott lehetőséget értünk, melyek az élhető mindennapokat biztosítják. Ezen belül a vizsgált dimenziók a szabadidő eltöltése – közösségi helyszínek, kulturális lehetőségek, sportolási lehetőségek -, oktatási intézmények, egészségügyi ellátás. Általános – az egész baranyai vidékre jellemző – probléma a szűkös munka- és elhelyezkedési lehetőségek. A probléma mélysége kistérségenként különböző: míg a Péccsel szoros kapcsolatban lévő kistérségeknél ez valamivel kisebb problémát jelent, addig a földrajzilag távolabb eső területeken ez már-már megoldhatatlan gondként jelentkezik. A Péccsel közvetlen kapcsolatban lévő körzetek esetében sem a helyi munkahelyek jelentik a kihasználható lehetőségeket. Ezekben a körzetekben – elsősorban a pécsváradi, pécsi kistérség – elérhető alternatíva a pécsi munkalehetőségek kihasználása, az ezzel együtt járó ingázással. A szűkös munkalehetőségek, a munkanélküliség mély nyomokat hagy az itt élők mindennapjaiban; egyrészt láthatók életkortól független hatások, azonban ezek mellett jelentkeznek a fiatalokat speciálisan érintő hatások is. Ha szemügyre vesszük ezeket a hatásokat, láthatjuk, hogy a szűkös munkalehetőségek közvetlenül érintik a családok, háztartások anyagi egzisztenciáját. Ennek is több szintje figyelhető meg: a teljes deprivációtól, a szűkös, de még elfogadható anyagiakig. Ez előbbi jellemzőbb azokban a térségekben, melyek a megyeszékhelytől távolabb fekszenek. Az interjúk tapasztalatai alapján, amit különböző statisztikai jelentések alá is támasztanak, a legrosszabb helyzetben lévő kistérségek: a sellyei, mohácsi, szigetvári, sásdi. Az egyéb hatások közül kiemelésre érdemes a fiatalokat közvetlenül, és súlyosan érintő mentális problémák. Ez egy mondatban a következő módon foglalható össze: „a semmiből jönnek, és a semmibe mennek”. Ezeket a mentális hatásokat is érdemes többféle színtéren értelmezni. Az egyik ilyen értelmezési séma, az amikor a még tanuló diák érkezik olyan közegből, ahol elveszett a munkának a kultúrája. Egy iskolaigazgató fogalmazta meg plasztikusan, hogy ez milyen hatásokat vált ki. Ez az az állapot, amikor nehéz a diákot motiválni a jobb teljesítményre, hiszen nincs számára látható pozitív jövő. „...az a közeg, ahonnan érkeztek sem adja meg a megfelelő inspirációt a teljesítésre. Otthon azt látják, hogy a többség munkanélküli, és ez nem adja meg a szükséges küzdeni vágyást, az egyre többet akarást.” Hasonló helyzetben vannak azok a fiatalok, akik a tanulmányaikat már lezárták, és másik színtéren, a munkaerőpiacon kívánnak érvényesülni. A többség meglátása szerint erre minimális az esélyük, függetlenül attól, hogy milyen fokú és jellegű iskolai végzettséget szereztek. A munkaerőpiacra kilépve egyből a „feleslegesség” érzésével szembesülni nem mutat hosszú távú, élhető perspektívát. Ezeknek a fiataloknak az életét minden szinten átszövi a céltalanság. 3
Jellemző kitörési stratégia a lakóhelyen kívüli munkavállalás, illetve az elvándorlás. Mind a lakóhelyen kívüli munkavállalásnak, mind pedig az elvándorlásnak a legfőbb célállomása Pécs. A lakóhelyen kívüli munkavállalás Pécsen kívüli célpontjai még a lakóhelyhez közel eső – és az térségspecifikus – nagyobb település, város. Ilyen célállomások Bonyhád, Szigetvár, Kaposvár, Siklós. Mint láthatjuk furcsa kettősség alakul ki bizonyos települések esetében. Egyrészt megfigyelhető bennük egy kifelé irányuló mozgás, illetve ezzel párhuzamosan a szűk erőforrások megszerzésére irányuló befelé irányuló mozgás is. Míg a helybeliek egy része külső pontokon igyekszik megtalálni a megfelelő munkalehetőségeket, addig a vonzáskörzet településeiről érkezők ezen az adott településen keresik a boldogulást. Az elvándorlásnak gátat szabnak az anyagi lehetőségek, illetve a kapcsolatok hiánya. Aki más városban akar letelepedni, annak olyan anyagi háttérrel kell rendelkeznie, hogy a célállomáson képes legyen lakást vásárolni, illetve albérletet fenntartani. Ezek a lehetőségek kevesek számára adottak. Kevésbé jellemző a megyére a külföldre történő állandó vagy ideiglenes eltávozás. Ennek legfőbb okát a megkérdezett szakemberek a nyelvtudás hiányában látják. Akik mégis ezt az utat választják legfőképpen a nyelvtanulás, a biztos egzisztencia megteremtésének lehetőségét látják benne. A többségük egy bizonyos idő elteltével azonban visszatér a jelenlegi lakóhelyére. A problémák enyhítésére szolgáló intézkedések, programok különféle színtereit tapasztaltuk. Ezek egyik nagy csoportja a Munkaügyi Központ által működtetett, támogatott képzési programok. Ezeket a programok közvetlenül a Munkaügyi Központ bonyolítja, illetve civil szervezetek működtetik. A Munkaügyi Központ helyi kirendeltségeinek munkáját a legtöbb szakember nagyra becsüli, azt kiemelkedőnek tartja. Azonban megfogalmazódott olyan vélemény is, miszerint ezek a folyó képzési programok csak lokális szinten működnek, hiányzik belőlük a komplexitás. A lokális szint alatt értjük, hogy nagyrész csak a kistérségi központokat érik el, és nem jutnak el vagy csak korlátozott mértékben a kistérségek zömét jelentő apró településekre. Másrészt ezek a programok projekt szinten működnek: adott időponttól, adott időpontig. Ezekből hiányzik a problémák komplex kezelése, egy mindenre kiterjedő stratégia. A másik problémakezelési módszer az önkormányzatok által működtetett aktív munkahely teremtő projektek. Ezek többnyire a ipari park(ok) létrehozását jelentik, illetve kiegészülnek olyan intézkedések meghozatalával – támogatások, kedvezmények rendszere -, amik segítik a vállalkozások megteremtését az adott településen. Az eddigi tapasztalatok alapján egyetlen helyszínen számolt be interjúalanyunk pozitív változásról. „Komlón a munkahelyek kérdése nem teljesen megoldott. Bár mi vagyunk az egyetlen hely a megyében, ahol csökkent a munkanélküliség; sajnos nem számottevően.” Többségében a munkahelyteremtés nem megoldott dolog, bár mindegyik önkormányzat preferenciaként kezeli a kérdést. A többség úgy látja, hogy igazi megoldást több kis- és közepes vállalkozás megtelepedése, alakulása hozna. A nagyobb méretű cégek megjelenésével kapcsolatban két probléma merül fel. Az egyik
4
„...két nagy problémája van: az egyik, hogy nincs munkahely, a másik, ha idejönne egy nagy cég. Nem tudna neki adni munkaerőt; hiába van neki létszámban az igény többszöröse, mert nincsen meg a kellő munkakultúrája, mert nem dolgozott soha.” A másik probléma a vállalkozás jövője; nincs meg a szükséges biztonságérzet, ami szerint egy ilyen cég kiszámítható, hosszú távú jövőt biztosítana. Ezeken a településeken – az elmondottak szerint – már 50-100 fő elbocsátása is nagy mértékben rontja az amúgy sem túl jó foglalkoztatási helyzetet. Ilyen megfontolások miatt sokkal inkább – a térség szempontjából – a kis- és közepes vállalkozásokban látja a többség a jövőt. Az oktatási, nevelési, illetve egészségügyi szolgáltatások területén is hatalmas különbségek tapasztalhatók az egyes kistérségek között, azonban a kistérségeken belül is az egyes települések között. A kistérségi központok képesek biztosítani az oktatási, nevelési struktúra széles palettáját. A legtöbb kistérségi központban az alapfokú nevelési, oktatási intézményeken túl középfokú oktatási intézmények is találhatók. „Ebben a vonzáskörzetben mindenféle iskola megtalálható, mindenki eljuthat a maga által választott intézménybe.” A kisebb településeken esetleg óvoda, és általános iskola működik. Azonban megfigyelhető egy olyan tendencia, mely a települési általános iskolák bezárását mutatja, egyes településeken kialakítandó iskolaközpontokkal. „Oktatás terén vállaltunk feladatot. Ahol 20-30 gyerek jár iskolába, ott célszerű megszüntetni azt az intézményt, és körzeti iskolákat létrehozni.” Aminek célja a települési önkormányzatok anyagi terheinek mérséklése, illetve a megfelelő oktatási színvonal biztosítása. Azonban ez a kistérségi társulási szinten támogatott folyamat egyes önkormányzatok által nem támogatott dolog; ezek az önkormányzatok igyekeznek megtartani iskolájukat. „Ez nem túl népszerű az önkormányzatoknál. Ez nem áll érdekében a polgármestereknek sem.” Igazából a középiskolás korosztály az, amelyik igazi választási helyzet elé áll. Az Ő esetükben bizonyos középiskolák már csak a lakóhelyen kívül érhetők el; nekik választani kell, amennyiben ilyen oktatási intézménybe kívánnak tovább tanulni, hogy kollégisták lesznek, illetve vállalják az ingázást. Ez a probléma gyakorlatilag minden kis településen élő ilyen korú fiatalt érint, illetve az olyan városi fiatalokat is, akik lakóhelyükön kívül kívánnak tovább tanulni. A középfokú oktatási intézmény(ek) – amelyről tapasztalatot szereztünk a vizsgálat során -, válaszul a térséget érintő problémákra – gondolunk itt elsősorban a szűkös munkalehetőségekre, egyfajta „előremenekülő” stratégiát dolgozott ki. A diákokat lehetőségei szerint igyekszik többfajta konvertálható tudással ellátni, illetve „maga” próbál az esetlegesen jelentkező anyagi gondjaikon enyhíteni. Ezen feladatok ellátására létrehozott egy alapítványt, mely segíti a rászorulókat, illetve jutalmazza a kiemelkedő teljesítményt nyújtókat. Mindezek mellett az iskola aktív szerepet vállal a rászoruló tanulók esetében az önkormányzatoknál való „lobbizásban”, az anyagi támogatás megszerzésében. A lakóhelyen kívüli tanulmányok során az oktatási intézménynek kell megfelelni azoknak az elvárásoknak, melyeknek más helyzetben a lakóhely kell, hogy megfelelje. Ez tapasztalataink szerint „terven felül” is működik. Az iskolák által nyújtott
5
szabadidős, közművelődési lehetőségek messze felülmúlják bizonyos települések által nyújtottakat. Ezen a ponton érhető tetten a kistérségek újabb problémája, mely a középiskolás korú fiatalokon kívül, gyakorlatilag a teljes népességet érinti. „...a legnagyobb, és általunk orvosolhatatlan gond földrajzi elhelyezkedésből fakadóan a közlekedés...” A tömegközlekedési eszközök járatszámának drasztikus csökkenése által még messzebb kerületek a kistérségi központok Pécstől, illetve a kistelepülések a városoktól. Ez problémát jelent az oktatási intézmény elérésében, az intézményekben szervezett programokon való részvételen, sőt magának az intézménynek a mindennapi, rendeltetésszerű életét is nagyban befolyásolja. „A Volán és a MÁV által bevezetett járatritkítások olyan helyzetet teremtettek, hogy lassan az órarendet is a menetrendhez kell igazítani.” Az egészségügyi ellátás területén az oktatáséhoz hasonló különbségek tapasztalhatók. Míg a kistérségi központokban legalább az alapellátás megoldott, addig a kisebb településeken még a helyben lakó orvos sem biztosított. A nagyobb városok komplett, többosztályos kórházat tartanak fenn. „Komló kicsit erején felül is vállalva eltart egy közel 200 ágyas kórházat.” A kisebb településeken ennél kisebb célok fogalmazódnak meg; ezekben a falvakban az alapvető egészségügyi ellátás biztosítása a cél, amelyen kistérségi társulási szinten dolgoznak. Fontosnak tartjuk kiemelni az egyik polgármester által megfogalmazott gondolatot. „...vannak olyan települések, akik nem tudják fenntartani az intézményeket, és akkor már nehéz egy faluközösséget kialakítani, fenntartani. Ha az intézmények kivonulnak, akkor nehéz faluközösséget fenntartani, ami a falusi élet halála.” Úgy tűnik ezeknek a problémáknak a kezelése önerőből csak úgy valósítható meg, ha az érintett települések a kistérség szintjén társulás formájában együtt dolgoznak, hathatósan együttműködnek. Ez utóbbira már jelenleg is működő példák vannak, pl: Pécsi Kistérségi Társulás, Siklósi Többcélú Kistérségi Társulás.
3. Ifjúsági szervezetek Az interjúk elkészítése során három településen találkoztunk jelenleg is funkcionáló ifjúsági szervezettel. Ezek a szervezetek a kezdetekkor más-más céllal jöttek létre, másmás körülmények között. A pécsváradi Ifjúsági Önkormányzat a települési önkormányzat bábáskodása és hathatós támogatása mellett alakult, és működik jelenleg is. Itt a települési és ifjúsági önkormányzat között rendszeres, működő kapcsolat alakult ki; az önkormányzat a lehetőségei szerint támogatja, mind anyagi értelemben, mind pedig erkölcsileg a szervezet működését. Szigetváron jelenleg is működő civil szervezet alulról jövő kezdeményezésként, korlátozott céllal jött létre. A későbbiek folyamán változtak a működési célok, a szervezet kibővült, jelenleg multifunkcionális civil szervezetként működik. Az alakuláskor a települési önkormányzattal való viszonyukat az egyoldalúság jellemezte. Jelenleg normalizálódott a helyzet: egyrészt a szervezet vezetője tagja az önkormányzat
6
egyik bizottságának, illetve önkormányzati tisztségviselők tagjai a szervezetnek. Ily módon a kapcsolat hivatalos, de dominánsak benne az informális elemek. Komlón jelenleg kettő ifjúsági szervezet működik: az egyik a városi fiatalságot célozta meg – FIKSZ - , a másik korlátozott – középiskolás – körhöz szól (DÖKE). A múltban létezett egy harmadik szervezet is a KOMISZ, mely mára felhagyott a tevékenységgel. A jelenlegi szervezeteket az önkormányzati is támogatja; ezek a támogatások egyrészt anyagi támogatások, másrészt erkölcsi jellegűek. A legfőbb probléma, ami gátolja ezeknek az ifjúsági szervezeteknek, civil önszerveződéseknek a kialakulását is, a közösségi tereknek a majd’ teljes bezárulása. A települések többségében egyáltalán nem működik vagy csak korlátozottan működik, olyan intézmény, mely keretet adhatna a társas kapcsolatoknak. Itt gyakorlatilag ördögi kör alakul ki: ahhoz, hogy ilyen színtér működni tudjon szükség lenne egy közösségszervező erőre, azonban ezek képtelenek megszerveződni a megfelelő helyszín hiányában. A együttlétek áttevődtek a kocsmákba, illetve közterületekre. Természetesen ezek mellett találhatók olyan települések is, melyeken ezek a közösségi terek adottak: művelődési ház, Teleház, ifjúsági központ. Ritka a szervezett, intézményesült formája az ifjúság, illetve képviselőik és a települési önkormányzat kapcsolatának. Ilyennel gyakorlatilag egyetlen esetben – Pécsváradon – találkoztunk; ezen a településen működik Ifjúsági Önkormányzat, a település ifjúsági referenset foglalkoztat. A többi esetben a kapcsolat inkább ad hoc jellegű, jobbára a személyes kontaktusokon alapul. Ez utóbbi kapcsolattartási formának a magyarázatát alapvetően két elgondolás mentén csoportosíthatjuk: • kisebb településeken: „Itt nincs értelme ilyen fórumnak. Pécsen megértem, hogy a Toller Lacihoz nem lehet mindennel bemenni, de egy ilyen kis településen a polgármester máshogy működik. Itt a polgármester egy a sok közül.” • nagyobb településen: „Nálunk ez úgy működik most, hogy ezek a szervezetek igyekeznek megkeresni a személyesen a város vezetőit. Például a FIKSZ tiszteletbeli elnöke Páva Zoltán polgármester. Úgy gondolom ez helyes döntés volt a részükről.” Azonban – sajnos – élő probléma a fiatalok problémáival szembeni érdektelenség. „A társuláson belül az ifjúsági témákban nagyon sokszor értetlenséget, érdektelenséget tapasztaltunk a polgármesterek részéről. Ebben talán az is közrejátszik, hogy a polgármesterek zöme idős.” A települési önkormányzatok többségében bizottsági szinten sincs képviselve az adott település ifjúsága. A nagyobb települések többségében – és itt most a városokról beszélünk -, ha létezett is az ifjúságot érintő kérdésekkel foglalkozó önkormányzati bizottság, az betagozódott egyéb – kulturális, oktatási – bizottságokba. Hasonló helyzet tapasztalható az ifjúság problémáinak kezelését célzó, ún. ifjúságpolitikai koncepció területén is. Az önkormányzatok többsége nem rendelkezik ilyennel, illetve ha van is ilyen irat, annak a gyakorlati haszna erősen megkérdőjelezhető. Tapasztalatunk szerint egyetlen üdítő kivétel volt: Pécsvárad. Itt van egy elfogadott ifjúságpolitikai koncepció; jelenleg munka folyik a hozzá tartozó cselekvési terv kidolgozásában. Ebben hosszú és rövid távú feladatok fogalmazódnak meg, felelősökkel,
7
határidőkkel. A munkába igyekeznek minden olyan szereplőt bevonni, aki valamilyen szinten részese a fiatalokat érintő problémáknak. A Pécsi Kistérségi Társulás tervei között szerepel ilyen koncepció kidolgozása. Találkoztunk olyan megoldással is, amikor ifjúságpolitikai koncepció önálló iratként nem lett megfogalmazva, azonban a fiatalokat (is) érintő kérdésekre adott válaszok a komplex településfejlesztési koncepció részeként lettek megfogalmazva. „Nincs ilyen koncepció, de én a magam részéről nem is hiszek benne. Van egy városfejlesztési koncepciónk, amit alapvetően nem kőbe vésett dolgoknak tartunk. Ebben megvannak azok az akciótervek, elképzelések, feladatok, amelyeket azért szeretnénk megtenni, hogy a városi fiatalságot itt tartsuk” Ezzel szemben a gyakorlat az, hogy ha létezik is ilyen koncepció, az csak írott malaszt marad. „Ezek olyanok, hogy ezeket meg kellett csinálni, és aztán eltették az irattárba.” Az önkormányzatok többsége ezt a munkát csak egy letudandó feladatnak tekintette. Fontos azonban kiemelnünk, hogy a nagyobb önkormányzatok minden évben biztosítanak pályázati keretet a meglévő szervezetek finanszírozására. Ezek a keretek az önkormányzatok lehetőségeihez mérten változnak. Több településen egyéb támogatási formák is működnek: ilyenek például a polgármesteri keret – melyből részesül(het)nek civil szerveződések, illetve „természetbeni” támogatások. Ez utóbbiak a helységbiztosítás, technikai infrastruktúra biztosítása. De akár ebbe a körbe sorolhatjuk a jó kapcsolatokat, a „jóindulatot” is. „Fontos az önkormányzattal való kapcsolat. Olyan stratégiai partner, aki hiába nem ad milliárdokat, de ha akarja meg tudja fojtani az egyesületet.” Fontos kihangsúlyozni ezekben a kérdésekben a települési önkormányzat vezetőinek a szerepét. Tapasztalataink szerint azokon a településeken, ahol a települési vezetők szívügyüknek tekintik az ifjúság gondjait, azokon a helyeken sokkal egyszerűbben, gördülékenyebben működnek a dolgok. Azokon a településeken mind erkölcsi, mind pedig anyagi értelemben is megfelelő támogatást kaphatnak a fiatalok az ötleteik megvalósításához.
4. Szabadidő eltöltése A szabadidő eltöltésének több területére tértünk ki az interjúk során: szórakozás, kultúra, sport. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a tapasztalatok alapján ez a témakör nem elválasztható az előbb tárgyaltaktól, és egymással is szimbiózisban élnek. A megismert vélemények alapján úgy tűnik a sport az a terület, ahol a települések többsége elfogadható szolgáltatásokat tud nyújtani az ott élőknek. A városok többségében működnek sportegyesületek több szakosztállyal, melyek a versenysportot szolgálják. Ezeken a településeken általában elérhetők bizonyos sportlétesítmények, amelyek tömegsport jellegű sportoláshoz is igénybe vehetők. Az már másik kérdés, hogy az adott lehetőségek nem minden esetben használhatók korlátlanul, hiszen az önkormányzatok, illetve az intézményeik – legfőképpen a sportcsarnokok, tornacsarnokok – korlátozott anyagi erőforrásaik miatt bérleti díjat kénytelenek szedni ezen intézmények használatáért. Azt azért ki kell emelni, hogy a nagyobb önkormányzatok lehetőségeikhez mérten tesznek ezeknek a lehetőségeknek a megteremtéséért, bár ezek jobbára a nagy, látványos 8
beruházásokat jelentik – pl: uszoda építése, sportpálya, sportkomplexum felújítása -. Hiányoznak az apró, kis költséggel megvalósítható sportolási lehetőségek megteremtései – pl: gördeszkapálya -. Janus arcúnak tűnnek az interjúk alapján a térség nyújtotta közművelődési, a szabadidő eltöltését célzó lehetőségek. Egyrészről erős kritika fogalmazódik meg ezekkel kapcsolatban, a másik oldalról azt tapasztaltuk, hogy a települések sok mindent megtesznek ezek biztosításának érdekében. Nyilvánvalóan a nagyobb települések több lehetőséget képesek nyújtani az ott, és a közvetlen vonzáskörzetben élők számára. Ezek a lehetőségek azonban vagy időszakos jellegűek, vagy csak egy bizonyos kör igényeit elégítik ki. A közérdeklődésre számot tartó, és emellett – egybehangzó vélemények szerint – népszerűek az időszakos fesztiválok, rendezvények, falunapok. Egyes települések erőfeszítéseket tesznek a magas kultúra elérhetőségének is a megteremtésére; ilyen például Mohács városa, ahol az önkormányzat támogatásával színházi előadások, hangversenyek is elérhetők. Ezek mellett megtalálhatók olyan klasszikus közművelődési intézmények is mint a könyvtár, művelődési ház, teleház, stb. Azonban EGYETLEN településen működik mozi, Mohácson. Ezen a településen a veszteségek ellenére is eltökélt az önkormányzat ennek az intézménynek a fenntartásában. A mozi által termelt veszteség forrása a periférikus helyzetből adódó gyenge kihasználtság. A filmek a premierhez képest hatalmas késéssel érkeznek, illetve vonzó alternatíva az otthoni „mozizás”; ennek következményeként az intézmény gyenge kihasználtsággal működik. Másik vélemény szerint: „Amit ma modern közművelődésnek nevezünk, vagy mint a szociális ágazat egy része, egy szolgáltatás, egy lehetőség nyújtás, ezek semmilyen szinten nem megtalálhatók ebben kistérségben.” Ennek legfőbb gyökere az anyagi lehetőségek hiánya. A meglévő intézmények korlátozottan képesek lehetőségeket nyújtani, illetve több helyen egyszerűen – pont az anyagiak hiányában – megszűntek szükséges közművelődési intézmények. „A falvakban vannak még kultúrházak, de arról nem tudok, hogy ezeket szervezetten használnák is.” Ezen a ponton szoros kapcsolat fedezhető fel a civil szerveződések hiányával, kis számával. Hiányoznak azok a helyszínek, ahol a fiatalok összejöhetnének, folyamatos interakcióban lehetnének egymással, ami alapot adna az önszerveződésre. „Van lehetőség, csak a hagyományos értelemben vett klub hiányzik. Olyan, ahol lehet találkozni egymással, beszélgetni, együtt tévézni, internetezni, ilyen nincsen.” Tulajdonképpen egy ördögi kör alakult ki: hiányoznak azok a közösségi terek, amik lehetővé teszik az önszerveződést, azonban addig nem is jönnek létre ezek közösségi helyek, amíg nincs önszerveződés. Pedig ezekre a közösségi helyekre nagy igény mutatkozik a fiatalok részéről. „Eljárnak a kocsmába, de nem feltétlenül azért, hogy igyanak, hanem, hogy együtt legyenek. Ma nagy az igény az ilyen társas együttlétekre, annak ellenére, hogy sokkal több az otthoni kulturálódási, kikapcsolódási lehetőség.” Az ilyen színterek hiányát szintén az anyagiak magyarázzák: egyrészt az infrastruktúra fenntartása okoz gondot – ezt több önkormányzat nem vállalta -,
9
„...ha van egy falunak, annak már örülni kell...” , másrész ha az intézmény még meg is maradt az önkormányzat nem tudja biztosítani a működtetéséhez szükséges személyzetet „Több helyen tapasztaltuk az ifjúsági klubokkal kapcsolatban, hogy amikor az önkormányzat nem tudta biztosítani a megfelelő felügyelő személyzetet, hanem csak a helységet biztosította, akkor problémák adódtak a viselkedéssel, károkozás történt.” Azokon a településeken lehetett ezt a problémát megoldani, ahol az önkormányzat, a település vezetői felismerték, hogy ezek a megfelelő infrastruktúra biztosítása elengedhetetlen feltétele az önszerveződésnek, és hathatós támogatást nyújtottak a fiatalok számára. Ez a segítség lehetett főállású ifjúsági referens foglalkoztatása, intézmény létrehozása, és ami fontosabb működtetése. A másik kitörési pont, amikor alulról jövő kezdeményezésként létrejövő szervezet támogatását vállalta fel valamilyen szinten a település önkormányzata. Mindenképpen fontos látni, hogy azokon a helyeken, ahol működik ilyen szervezet, mindkét fél aktív részvételére volt szükség. Ahol működő szervezetek, működő infrastruktúrával rendelkeznek, ott lehetőség van olyan próbálkozásokra, melyek a végén eredményre vezetnek: tehát találkozik az igény a lehetőségekkel. „Meg kell keresnünk azokat a pontokat, ami érdekli őket. Amikor ilyen teljes apátiában vannak, kell keresni olyan dolgokat ami vonzza őket.” Ilyen próbálkozásokra több helyütt is találtunk példát különböző szabadidős tevékenységek keretei között. Ilyenek például a pécsváradi teaház, éjszakai asztalitenisz, mely képes megmozgatni a helyi ifjúság egy részét. De hasonló próbálkozással találkoztunk szigetváron is, ahol a tervek között szerepel filmklub indítása. Vagy Komlón a FIKSZ egyesület által működtetett rock- klub.
5. Jövőkép A térség, a térségben élő fiatalok jövőbeni kilátásait illetően egymástól markánsan különböző véleményeket hallhattunk. Alapvetően az optimizmus-pesszimizmus tengelyen helyezhetőek el ezek a vélemények, ami úgy tűnik nagy mértékben függ az adott kistérség, település Pécstől való földrajzi távolságától. A Pécstől messzebb eső területeken lényegesen nagyobb mértékű pesszimizmus tapasztalható a jövőt illetően, mit a Pécshez földrajzilag közelebb lévő területeken. A Pécshez közel eső, a nagyvároshoz több szállal is kapcsolódó településeken, alapvetően pozitív várakozásokkal tekintenek a jövőre. „...ez a település a fiataloknak a lehetőségek helye...” „Úgy gondolom érdemes itt lakni. Erre a kistérségre jellemző a Pécsről való kiköltözés.” Ezeken a településeken érezteti hatását a nagyváros közelsége: ez jelentkezik Pécs munkaerő-felvevő képességében, a nagyváros nyújtotta szolgáltatások kézzel fogható közelségében. Bár, mint Komlón tapasztalhattuk, egyes helyeken elutasítják a Pécs elővárosa definíciót. Ezeken a helyeken önálló jövőt képzelnek el mind a településnek, mind pedig az ott lakóknak. A lényegében pesszimista álláspont szerint rendkívül kilátástalan, bizonytalan jövő vár mind a fiatalokra, mind pedig az idősebb itt élőkre. 10
„A jelenlegi feltételek között nincs jövője a fiataloknak.” Ennek legfőbb veszélye már jelenleg is érzékelhető: az elvándorlás, ami a mobilitási hajlandóságot tekintve elsősorban a fiatalokat érinti. Valamint az ehhez kapcsolódó összes negatív hatás, mint például a települések elöregedése. Ezeknek a folyamatoknak a visszafordítására mind külső, mind pedig belső erőforrások mozgósítására is szükség van. Ilyen külső erőforrások lehetnek a hazai és EU-s pályázatok. A belső erőforrások mozgósítására is több élő példát tapasztaltunk. Tapasztalataink szerint az önkormányzatok, a kistérségi társulások igyekeznek az adott kereteiken belül segítséget nyújtani az ott élő fiataloknak a jobb boldogulás érdekében. Ennek egyik formája a fiatal házasok számára nyújtott önkormányzati segítség: kedvezményes telekhez jutás, kedvezmények a lakáshoz jutáshoz. „Az önkormányzat támogatja a fiatal házasokat kedvezményes építési telekkel.” „A városban igény volt rá, hogy szervezett formában épüljenek társas házak, ennek megteremtettük a lehetőségét. Az elmúlt évben épült egy 48 lakásos és mellé egy 25 lakásos társasház.” Munkahelyek teremtését célzó erőfeszítések – vállalkozásbarát környezet megteremtése, ipari parkok létrehozása. Ez utóbbi ugyan a nagyobb településekre jellemző, de ez akár a környező kisebb települések életére nézve is hozhat pozitív változásokat. „A város létrehozott egy ipari parkot, amibe a klasszikus infrastruktúrát betelepítette. Adókedvezményeket nyújt.” Hasonlóan az előzőekhez a kistérségi központok igyekeznek az ott és a közvetlen környezetükben lévő települések lakóinak biztosítani a megfelelő komfortérzetet. Erőfeszítések tapasztalhatók az egészségügyi intézmények fenntartására, bővítésére, modernizálására, különböző közszolgáltatók ügyintézési végpontjainak megtelepítésére, megtartására. A fent említett erőfeszítések mellett érdemes néhány olyan dologra is kitérni, melyek lényegesen kisebb ráfordítással is lehetővé teszik az ott élők életminőségének javítását. Ezek elsősorban mentális javulást idéznek elő, jobb közérzetet biztosítanak. „A fiataloknak kell egy olyan jövőképet felvázolni, ami itt tartja őket.” „Először is az itt élők önbecsülését kellene visszaadni...” Ennek lehetőségét a többség csak a közös munkában látja, amiben megvannak az önkormányzatnak és a civileknek is a megfelelő feladataik. Az önkormányzatok feladata a lehetőségek megteremtése a civil szféra kibontakozására, normális működésre; a civilek feladata pedig a céljaik, elképzeléseik megfogalmazása, és képviselete. „Szükséges, hogy minél több ilyen civil szervezet jöjjön létre, akik kitalálják magukat, pályáznak. Hogy ne csak az legyen a fontos, hogy csak őrlődnek, hogy milyen nehéz itt az élet.” A felsorolt gondok, problémák mellett minden interjúalany ki tudott emelni a térségre a lakóhelyére vonatkozó pozitív jellemzőket. Ilyenek voltak a nyugalmas élet lehetősége, a vonzó természeti környezet, a lakóhely hangulata – kisvárosi, falusi hangulat - , élhető élettér.
11
6. Összefoglalva •
• •
• • • •
A Baranyában élő vidéki fiatalok életét leginkább befolyásoló, megoldatlan probléma a munkalehetőségek szűkös volta. o A munkalehetőségek hiánya által generált kilátástalanság. o A jelenlegi lakóhely elhagyása, elvándorlás. Beszűkültek a társas érintkezés területei; nagyrészt megszűntek, illetve diszfunkcionálisak a korábbi közösségi színterek. Kevés példától eltekintve nem megoldott az önkormányzatokon belül az ifjúságpolitika ügye, az ifjúság intézményesült képviselete az önkormányzaton belül. A kapcsolat sok helyen ad hoc jellegű, a személyes kapcsolatok dominálnak. A közösségi helyszínek hiánya nagy mértékben befolyásolja a civil szerveződések létrejöttét. Szükség lenne olyan tenni vágyó emberekre, mediatorokra, akik hajlandók, és képesek civil szervezetek megszervezésére, és működtetésére. Az önkormányzatok tesznek bizonyos erőfeszítéseket a településen élő fiatalok megtartására, azonban eszközeik korlátozottak. Úgy tűnik a Kistérségi Társulások képesek komplex módon kezelni egyes kistérségek problémáit.
12