A TERMÉSZETES ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME
6.3 6.6
Halfogyasztás kockázatainak meghatározása a haj higanytartalmának elemzése alapján Tárgyszavak: hal; higany; higanyszennyezés; táplálkozás; tenger; tengervíz.
Az étkezési javaslatokat általában nem követi semmiféle hatásvizsgálat, így alig van információ az elfogadást érintő tényezőkről. Néhány élelmiszer-szennyeződésre vonatkozóan az expozíciós markerek objektív és eredményes eszközök lehetnek az egyéni felvételi szintek megítélésére. Az expozíciós biomarkerek adatai döntőek lehetnek az ólom- és metil-higany-szennyezés csökkentésére vonatkozó döntések során. Ezenkívül az élelmiszer-szennyeződésnek való expozíció ismerete a táplálkozási szokások megváltoztatására ösztönözhet. A metil-higanynak kitettség majdnem kizárólag a étkezéssel kapcsolatos, amely bizonyos édesvízi halakból, csigákból, kagylókból származik. A szennyezés tápanyaggal való felvételének megítélésére legalkalmasabbnak a haj higanytartalmának elemzése bizonyult, bár kissé pontatlan. A hajminta vételéhez nem szükséges különös szakértelem, a minta postán beküldhető, szobahőmérsékleten tárolható és a viszonylag nagy higanykoncentráció lehetővé teszi a gyors és egyszerű elemzést jól dokumentált technológia alkalmazásával. A Faröer-szigeteken a fokozott metil-higany-expozíció fő forrása a bálnahús. Ebben az észak-atlanti kis halászközösségben új étkezési javaslatot terjesztettek el a média útján, így minden lakoshoz eljutott. Ennek hatását (pl. étkezési szokások megváltozása) úgy vizsgálták, hogy a nőlakosság egy kor szerint rétegezett csoportját két alkalommal postán megkeresték. A vizsgálat időbeli beosztását az 1. táblázat mutatja.
1. táblázat A felmérés eseményeinek kalendáriuma Időpont
Esemény
1997. november
a magzati higanyexpozíció káros hatásait kimutató tudományos közlemények
1998. június
a higany és az egészség kapcsolatával foglalkozó nemzetközi konferencia a Faröer-szigeteken
1998. augusztus
a szigetek egészségügyi hatóságai által kiadott táplálkozási tanácsadó
1999. február
1. levél (hajmintakérés és kérdőívkitöltés) 1180 nőhöz
1999. július–október
eredmények közlése
2000. március
2. levélben 2. hajmintakérés; levél a nem válszolókhoz
2000–2001. október–január
eredmények közlése
Bálnavadászat a Faröer-szigeteken A kalauzbálna (Globicephala melas) vadászata a szigeteken hagyományos, közösen végzett, környezetkímélő, nem kereskedelmi célú tevékenység. A bálnahúst és -zsírt a hatóságok osztják el tradicionális szabályok szerint, amelynek alapelve, hogy minden lakos egyforma arányban részesedjen. Ez a kisméretű bálnafaj nagy rajokban található az észak-atlanti és földközi-tengeri vizekben, valamint a Csendes-óceánban, amelyre nem érvényesek a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) szabályai. Helyi és nemzetközi kutatók együttműködve állandó megfigyelés alatt tartják a bálnapopuláció nagyságát. A legújabb becslés szerint az északatlanti térségben kb. 780 000 állat él. 1584-ben a szigetek köztisztviselői részletesen jelentették a bálnafogás körülményeit (időpont, hely, szám, hús és zsír mennyisége, lakosok közötti elosztás). 1709 előtt a statisztikák nem voltak teljesek, de ezután a jelentések szerint az évi zsákmány évente 1000 állatból állt, amelyet a hatóságok fenntarthatónak és jogosnak tekintettek. A kutatók javaslatára a hatóságok készek korlátozni a halászatot (1990). A zsákmány elosztását a helyi rendőrfőnök irányítja. A húst és zsírt besózzák, fagyasztják vagy csíkokra vágva megszárítják, így hosszú hónapokig eltartható, és állandó ellátást biztosít. Rendszerint a tárolási idő egy évig tart, mivel a bálnavadászat szezonális, és főleg a késő nyári hónapokban végzik.
Étkezési tanácsadás 1980 óta a terhes nőknek azt tanácsolták, hogy korlátozzák a bálnahús és -zsír fogyasztását a metil-higany expozíciójának megelőzésére. Az 1986/87-ben a szigetek kórházaiban szült nők felmérése szerint kb. 15%-uk hajában 10 µg/g higanykoncentrációt mértek, amely a biztonságos érték felső határának tekinthető. Egy 1989-ben kiadott javaslat szerint a felnőttek nem ehetnek 150–200 g-nál több bálnahúst (és 100– 200 g zsírt) havonta. 2,1 µg/g higanyt tartalmazó bálnahús esetében ez a bevitel 0,2 µg/testtömeg kg átlagos napi adagnak felel meg egy 60 kg-os nőre vonatkoztatva. Az 1986/87-ben született gyermekeket 7 éves korukban megvizsgálták korszerű idegélettani módszerekkel, és az eredmények több agyfunkció szignifikáns, expozícióval kapcsolatos gyengülését mutatták. 1998-ban a hatóságok a következő étrendi javaslatokat adták ki: „A bálnahús higanytartalma nagy és a fő higanyforrások egyikét képezi. Ezért javasolják, hogy a felnőttek havonta csak 1–2-szer fogyasszák. Azoknak a nőknek, akik 3 hónapon belül terhességet terveznek, valamint a terhes és szoptató anyáknak tartózkodniuk kell a bálnahús fogyasztásától. A magzatvédelem legjobb módja az, ha a lányok és asszonyok nem esznek bálnazsírt, mielőtt gyereket szülnének. A bálna máját és veséjét pedig egyáltalán nem szabad fogyasztani.”
Anyagok és módszerek Az illetékes szakemberek 1999 elején beszerezték a nyilvántartó hivataltól a Faröer-szigeteken lakó 26–30 éves nők lakcímét. Ezt az életkori sávot azért választották, mert ebben a korban a terhesség gyakorisági csúcsa kb. 15%. A levelet – amely felhívta a figyelmet a bálnahús nagy higanykoncentrációjára, és megismételte a legújabb étkezési tanácsokat – 1180 nőnek küldték el. Felajánlották a hajelemzést, és leírták a hajmintavétel módját. A levélben közölték, hogy a biztonságos higanyexpozíció max. 5 µg/g higanyt tartalmazó hajnak felel meg. Ez a kitettség különösen fontos olyan nők esetében, akik a jövőben terhességet terveznek. Ezenkívül csatolták az étkezési szokásokra vonatkozó kérdőívet. A kérdőívre öszszesen 415 nő válaszolt, közülük 412 küldött hajmintát (24 alkalmatlan volt elemzéshez). 2000-ben újabb felhívást küldtek hajminta beküldése érdekében. Ugyanekkor a nem válaszolók újabb felhívást kaptak. Közülük 125 sze-
mély válaszolt, és 122 küldött hajmintát. A teljes válaszadási arány 24,1% volt (N = 284). A hajmintáknak a test középpontjához közelebb eső 2 cm-es darabját elemezték higany szempontjából, az utóbbi hónapokban történt metilhigany-expozíció indikátoraként. A higanyelemzést atomabszorpciós spektrometriával végezték. A teljes analitikai pontatlanság 4,7 és 11,4 µg/g higanykoncentráció esetében 2,3%, ill. 3,2% volt. A meghatározás pontosságát hiteles mintaanyag – minőség-ellenőrzési anyag – alkalmazásával biztosították. Az átlagos higanykoncentráció 11,36 µg/g volt (átlagosan elfogadott érték: 11,9±0,77 µg/g). A bálnafogás 1998/99-ben megfelelt a sokévi átlagnak, de a kifogási helyek különböztek. A válaszadó lakóhelye, valamint a legújabb helyi bálnafogás időpontja és nagysága alapján meghatározták, kapható volte bálnahús az egyes hajminták által tükrözött időszakban. Feltételezték, hogy 1. a hatóságok valamennyi lakos között egyenletesen osztották el a kifogott bálna húsát; 2. az egyéni bálnahúsfogyasztás 12 g naponta. Az aszimmetrikus eloszlás folytán a higanymérési eredményeket logaritmikusan átalakították a mértani átlagok kiszámítása céljából. A parametrikus tesztek páros és páratlan t-próbákból álltak. A regresszióanalízist a kérdőíves válaszok azon független változói alapján végezték, amelyek szignifikáns (P <0,05) prediktoroknak bizonyultak kétváltozós elemzésekben.
Eredmények A felmérés során küldött két kérdőív válaszai alig különböztek, ezért a 2. táblázatban összevontan láthatók. 2,1 µg/g metil-higany-koncentrációt és 60 kg-os testtömeget tételezve fel, 50 g bálnahús fogyasztása 2 havonta átlagosan napi 0,1 µg/g testtömeg metil-higany felvételének felel meg. Ez a koncentráció kb. 1 µg/g higanytartalmat eredményezhet a hajban. A bálnahúsfogyasztás gyakorisága és az adagok nagysága kisebb volt, ha a hús helyben nem volt kapható. Az első felmérés során vett hajminták átlagos higanykoncentrációja 2,53 µg/g volt. Azoknál a nőknél, akik olyan településen laktak, ahol bálnahús kapható volt, magasabb – 3,03 µg/g-os – átlagértéket mértek. Ugyancsak nagyobb volt a haj higanykoncentrációja a kisebb halászfalvakban – a három nagyobb városhoz viszonyítva –, de ez valószínűleg
annak tulajdonítható, hogy a városokban viszonylag ritkábban kapható bálnahús. Nagyobb higanykoncentráció észlelhető olyan nőknél is, akik nem csökkentették a húsfogyasztást (3. táblázat). Megfigyelhető, hogy tengeri madarak szereplése az étrendben növeli, míg a szárazföldi állatok húsának fogyasztása csökkenti a haj higanykoncentrációját. 2. táblázat Az 1. és 2. felmérés kérdőíves válaszainak összehasonlítása 1.
2.
Elhatározza-e előre, hogy mit fog ebédelni? Aznap döntöm el Előző nap döntök 2-3 nappal előbb Egy héttel előre tervezek
96 (23,7) 292 (72,1) 15 (3,7) 2 (0,5)
37 (32,7) 75 (66,4) 0 (0) 10 (0,9)
Ugyanannyi bálnahúst és -zsírt eszik-e, mint 1 évvel előbb? Nem, kevesebbet eszem Igen ugyanannyit Nem, többet
183 (45,5) 207 (51,8) 11 (2,8)
44 (42,7) 58 (56,3) 1 (1,0
Az utóbbi 6 hónapban átlag havonta hányszor evett bálnahúst ebédre? 0 0,1–0,4 0,5–0,75 1,0 1,5–2 >3
86 (21,7) 33 (8,4) 135 (34,0) 69 (17,4) 56 (14,1) 18 (4,6)
40 (33,1) 9 (7,4) 37 (30,6) 26 (21,5) 4 (3,3) 5 (4,2)
Átlag mekkora adagot evett? 100 g-nál kevesebbet kb. 100 g-ot 100–200 g-ot kb. 200 g-ot 200–300 g-ot ≥300 g-ot
25 (6,2) 86 (25,0) 120 (34,9) 60 (17,4) 30 (8,7) 16 (3,9)
13 (13,8) 25 (26,6) 30 (31,9) 15 (16,0) 7 (7,4) 4 (4,2)
Gyakran fogyaszt szárított bálnahúst? Igen, ebédre/vacsorára Nem, csak ritkán eszem Nem, egyáltalán nem eszem
25 (6,2) 244 (59,8) 139 (34,1)
3 (2,4) 73 (59,3) 47 (38,2)
A kiválasztott kérdések P-értéke <0,05 volt a variancia elemzése szerint
3. táblázat A haj higanykoncentrációk mértani átlaga (µg/g) a válaszokkal szignifikáns összefüggésben Szám
Átlagos higanykoncentráció a hajban
Ugyanannyi bálnahúst és -zsírt eszik-e, mint 1 évvel előbb? Nem, kevesebbet eszem Igen, ugyanannyit Nem, többet
219 255 10
2,09 2,69 2,95
119 40 163 94 567 23
1,30 2,15 2,43 3,09 3,99 3,69
119 125 132 67 35 18
1,30 2,37 3,06 2,95 3,00 2,91
177 304 28
1,90 2,51 3,77
Az utóbbi 6 hónapban átlag havonta hányszor evett bálnahúst ebédre? 0 0,1–0,4 0,5–0,75 1,0 1,5–2 >3 Átlag mekkora adagot evett? ≤100 g 100–200 g-ot kb. 200 g-ot 200–300 g-ot ≥300 g-ot Gyakran fogyaszt szárított bálnahúst? Nem, egyáltalán nem eszem Nem, csak ritkán eszem Igen, ebédre/vacsorára P<0,01
Azoknál a nőknél, akik nem ettek sem friss, sem szárított bálnahúst, a haj átlagos higanykoncentrációja csak 1,28 µg/g volt. Kissé nagyobb koncentrációkat mértek olyan nőknél, akik a déli étkezéseket előre megtervezték. Hasonló tendencia észlelhető azoknál, akik törődtek azzal, hogy az étel tápláló legyen, annak az elterjedt hiedelemnek megfelelően,
hogy a bálnahús evése egészséges. A progresszióanalízis szerint a haj higanyszintjének fő determinánsai: a felmérések száma, a bálnahús hozzáférhetősége és a bálnahúsból álló ebéd gyakorisága, míg az öszszes többi prediktor nem bizonyult szignifikánsnak. Ezek az eredmények megfelelnek a várakozásoknak, de a kis részvételi arány kizárja az adatok részletesebb elemzését. Az első felmérés során vett, 6–8 cm-es hajminták átlagos higanykoncentrációja 2,63 µg/g volt, amely kissé nagyobb a 6 hónappal később vet mintáknál (2,46 µg/g). Így az első néhány hónapban alig csökkent ezeknek a nőknek az expozíciója. A 3 mintát beküldő 46 nő higanyprofilja sem mutatott szignifikáns időbeli mintát. A 2. felmérés idején a bálnahús valamennyi részt vevő körzetben kapható volt, de az átlag mégis 1,77 µg/g-ra csökkent. Ettől eltekintve a mindkét felmérésben részt vevő nők eredményei jól egybevágtak. A hajvizsgálat eredményének korai közlése az 1. felméréskor valószínűleg nem befolyásolta a 2. felmérés eredményét, mivel az eredményközlés elcsúszása csak kevés időt hagyott az étkezési változások kimutatására. Az USA-ban több egészségügyi szerv együttműködésével 1998/99ben felmérést végeztek, amelynek célja a szülőképes korban levő nők metil-higany-expozíciójának megítélése a sporthorgászattal kapcsolatban. Ennek keretében elvégezték 3015 nő véletlenszerű, telefonos felmérését és 414 nő hajának higanyelemzését. Bár 92%-uk fogyasztott halat vagy kagylót az elmúlt év folyamán, csupán 29%-uk evett horgászott halat. Az utóbbiak több mint kétharmada nem tudott arról, hogy az állam halfogyasztási irányelveket adott ki a metil-higany-expozíció megelőzésére. A vizsgált hajminták higanytartalma 0,005–4,62 mg/kg között volt, és pozitív összefüggést mutatott a halfogyasztás mértékével (P <0,0001). A horgászott halat fogyasztó nők hajának higanytartalma nem volt szignifikánsan nagyobb, mint a többieké (átlag 0,51, ill. 0,48 mg/kg). A horgászott halat fogyasztó nők körében a tanácsadásnak nem volt hatása higanyexpozíciójukra. A haj nagyobb higanytartalmával kapcsolatos demográfiai indikátorok: az USA északkeleti részén levő lakóhely, férjezett családi állapot, főiskolai képzettség, évi háztartási jövedelem 75 000 USD-nál nagyobb, ázsiai származás.
Értékelés A Faröer-szigeteken mért expozíciószintek nagysága hasonló a sarkvidéken és más populációkban mért értékekhez, ahol nagy mennyi-
ségű tengeri táplálékot fogyasztanak, beleértve a tengeri emlősöket is. Az ismertetett felmérésben részt vevő nők különös kockázatnak voltak kitéve. A vizsgált hajminták higanykoncentrációja világos összefüggést mutatott olyan tényezőkkel, amelyek várhatóan befolyásolják az expozíció lehetőségét. Az 1. és 2. felmérés közötti statisztikailag szignifikáns csökkenés egybeesik a hatóságok táplálkozási javaslataival, hogy a szülőképes korban levő nők tartózkodjanak a bálnahúsevéstől. A korlátozott vadászati arány folytán lehetséges, hogy az adott nők nem képviselték reprezentatívan a teljes nőpopulációt. Mindemellett a bálnahúsfogyasztással való összefüggés hasonló ahhoz, amit egy 1986/87-ben és egy másik 1994/95-ben végzett felmérés során észleltek. A válaszoló nőknek különleges okuk volt az aggodalomra (pl. gyakori bálnaevés vagy terhesség tervezése). Ezenkívül, akik valamilyen okból már csökkentették a bálnahús fogyasztását, érdekeltek lehettek abban, hogy kisfokú expozíciójukat megerősítsék. Mivel a terhes nők valószínűleg inkább tartózkodnak a bálnahúsevéstől, a terhes nőktől származó, jelenlegi alacsonyabb eredmények alátámasztják azt, hogy az expozíció csökkenése reális. A metil-higany toxicitásával kapcsolatos fokozott figyelem alapján a legújabb táplálkozási tanácsadás hosszú távú célja a reproduktív életkorban levő nők hajának higanykoncentrációját 1–2 µg/g-ra csökkenteni. Ez a higanyszint tekinthető alapexpozíciónak, tekintettel a halakban, kagylókban és tengeri madarakban előforduló gyakori, de alacsony metilhigany-koncentrációra. Így azoknál a nőknél, akik teljesen abbahagyták a bálnahúsevést, a hajban levő higanykoncentráció a kívánt tartományban van. Ezért a jelenlegi ajánlások valószínűleg megfelelők. Az expozíciós biomarkerek alkalmazása megelőzési célra nem új a környezet-egészségügyben. A legtöbb tapasztalatszerzés a vérólom meghatározására irányult, amely sok intervenciós felmérés során fontos változóként szerepelt. Tágabb értelemben a klinikai–kémiai eredmények felhasználása jól megalapozott bizonyos betegségek (cukorbaj, szívérrendszeri tünetek) klinikai kezelése során. A jelenlegi felmérés ismét alátámasztja az expozíciós biomarkerek egyéni megelőzési célokra való alkalmasságát. Bár csak kis csökkenést észleltek a tanácsadás előtti hónapokban, 60%-os redukció volt tapasztalható az ajánlást követő években. Ez alátámasztja olyan információs kampány hasznosságát, amely viszonylag egyszerűen ismerteti a tengeri tápanyagok szennyezettségét, valamint a hajhigany vizsgálatán alapuló hosszú távú megfigyelés jelentősé-
gét. A Faröer-szigetek közegészségügyi hatóságainak döntései a táplálkozási javaslatokkal kapcsolatban ezért nemcsak megfelelők, de sikeresek is. Összeállította: Dr. Pálfi Ágnes Weihe, P.; Grandjean, P.; Jørgensen, P. J.: Application of hair-mercury analysis to determine the impact of a seafood advisory. = Environmental Research, 97. k. 2. sz. 2005. p. 201–208. Knobeloch, L.; Anderson, N. A. stb.: Fish consumption, advisory awareness, and hair mercury levels among women of childbearing age. = Environmental Research, 97. k. 2. sz. 2005. p. 220–227.