„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
„MAGYARORSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
SZEGED, 2010
1
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
„Magyarország a nemzetközi térben” - Konferenciakötet -
© Innoratio Kutatómőhely 2010
2
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
Készítette és kiadja: © Innoratio Kutatómőhely Csongrád Megyei Gazdaság- és Társadalomfejlesztı Közhasznú Egyesület
Felelıs kiadó: Kicsiny László Készült a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának KÜM2009-4 pályázati támogatásával.
3
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
Tartalom Köszöntı
5
Az elmúlt 50 év meghatározó világpolitikai eseményei, integrációs és együttmőködési folyamatok
7
Az Európai Unió szerepe Lisszabon után
14
Elıadó: Dr. Dienes-Oehm Egon,
14
címzetes docens, korábbi COREPER képviselı
14
Magyarország és az Európai Unió
19
A civil szervezetek szerepe a külpolitika alakulásában, a 2011-es EUelnökség prioritásai és a civil szervezetek ehhez kapcsolódó forrásszerzési lehetıségei
22
Felnıttképzés határon innen és túl -tapasztalatok civil szemszögbıl
28
4
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
Tisztelt Hölgyem/Uram! Az Innoratio Kutatómőhely Csongrád Megyei Gazdaság- és Társadalomfejlesztı Közhasznú Egyesület elnökeként tisztelettel köszöntöm Önt a „Magyarország a nemzetközi térben” címő konferenciához készült kiadványunk oldalain! Az Újszegedi Rendezvényházban megvalósuló konferencia közvetlen célja a társdalom külpolitika iránti érdeklıdésének növelése, a társadalom külpolitikai és uniós ismereteinek fejlesztése volt. A rendezvény közvetlen aktualitását Magyarország 2011 elsı félévében betöltendı EU soros elnöksége adta. A soros elnökség, amelyet 2011. január 1. és június 30. között Magyarország lát el – szoros együttmőködésben a megelızı két elnökséget adó Spanyolországgal és Belgiummal – különleges kihívás, felelısség és lehetıség az ország számára, mivel az elnökség félévében Magyarország lesz a felelıs az Európai Unió politikai irányításáért. Az elnökség a magyar társadalom közös ügye, ezért a feladat ellátásában kiemelkedı szerepet kapnak a civil szervezetek mind az elıkészítés, mind a megvalósítás szakaszában. A közös munkában való részvételnek elengedhetetlen feltétele a külpolitikai, valamint az elnökséggel járó ismeretek megszerzése, ezért tartjuk fontosnak mind a civil szféra, mind a társadalom külpolitika és diplomácia iránti érdeklıdésének erısítését, a külpolitikai és uniós ismereteinek bıvítését. A konferencia megszervezésével a következı általános célokhoz kívántunk hozzájárulni: aktív európai állampolgárság jellemezze mindennapjainkat a civilek, állampolgárok alakítói legyenek az Európai Unió jövıjének – szervezett és intézményesített módon civil kezdeményezések eljussanak európai szintérre és szintre is civil partnerség kialakítása
5
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
Reméljük, hogy szerény eszközeinkkel a fenti célok megvalósításához hozzájárulhattunk, és az elhangzott elıadások összefoglalóit tartalmazó kiadványunkat a késıbbiek során nagy haszonnal forgatják majd! És végezetül ezúton mondunk köszönetet a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának, ugyanis a konferencia a Külügymisztérium KÜM2009-4 pályázati támogatásával valósult meg. Emellett külön köszönet illeti a Külügyminisztérium munkatársait áldozatkész szerepvállalásukért, melynek eredményeképpen a konferencián ilyen neves elıadókat köszönthettünk!
Szeged, 2010. május
Kicsiny László Innoratio Kutatómőhely
6
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
Az elmúlt 50 év meghatározó világpolitikai eseményei, integrációs és együttmőködési folyamatok Elıadó: dr. Gálik Zoltán tudományos munkatárs, Magyar Külügyi Intézet
A mai nemzetközi rendszer alapvetıen a második világháború után létrehozott nemzetközi jogi, intézményi és világgazdasági keretek között mőködik. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, azon belül a Biztonsági Tanács létrehozása és mőködése a közel hatvan éves nagyhatalmi viszonyokat konzerválja. A bretton-woodsi pénzügyi rendszer (benne a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank) alapvetıen az Amerikai Egyesült Államok hegemón hatalmi érdekeinek kiszolgálójaként jött létre és – ha módosított formában is – mőködik mind a mai napig. Az ENSZ Alapokmányában rögzített elvek közül a legfontosabb a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Az agresszió, a háború indítása elıször tőnik el teljesen a legitim hatalmi eszköztárból, és olyan új, általános érvényő alapelvek kerülnek megfogalmazásra, mint a népek önrendelkezési joga, vagy a beavatkozás tilalma. A világháború után a szövetséges rendszer a kelet-nyugat szembenállás törésvonala mentén szakadt ketté, és a két táboron belül kialakultak azok a gazdasági és biztonságpolitikai együttmőködési struktúrák, amelyek a hidegháború lezárásáig alapvetıen meghatározták a rendszer mőködését. A nukleáris fegyverek mennyiségi és minıségi fejlesztése és hadrendbe állítása, a kialakuló fegyverkezési verseny a kelet-nyugati szembenállás egyik fı oka lett. Az európai biztonságpolitikai együttmőködés a második világháború után a védelempolitikai komponens felıl kezdett kialakulni. A folyamat két jól elkülöníthetı szálon zajlott párhuzamosan: egy regionális (európai) és egy transzatlanti biztonsági keretrendszer alakult ki az évtized végére. A regionális biztonságpolitikai rendszer létrehozásának elsı lépéseként Franciaország és az Egyesült Királyság 1947-ben Belgiumban, Dunkirkben kötött egymással
7
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
kölcsönös védelemi paktumot, az 1948-ban megkötött Brüsszeli Szerzıdés aláírói között már a Benelux országokat is megtaláljuk. A hidegháborús törésvonalak kialakulásával párhuzamosan pedig a Németország felıl érkezı agresszió helyett a „külsı támadás” elleni fellépés került a szerzıdés középpontjába. A sikeresnek ígérkezı regionális együttmőködést azonban két irányból is kihívások érték. A negyvenes évek második felének politikai integrációs elképzelései, amelyek egy hatékony, föderális európai intézményrendszer kialakítását tőzték ki célul, kudarccal végzıdtek. A NATO 1949. április 4-i megalakításával a transzatlanti biztonsági rendszer alappillére jött létre. A fiatal biztonságpolitikai intézmények azonban nem tudták maradéktalanul garantálni a tagállamok biztonságát. Franciaország továbbra is a regionális együttmőködés elmélyítésére, és a német kérdés biztonsági garanciáinak hosszú távú megoldására törekedett, miközben az Amerikai Egyesült Államok minél hamarabb igyekezett bevonni a németeket a nyugateurópai biztonsági rendszerbe. Az Európai Védelmi Közösség és az Európai Politikai Közösség története kudarccal zárult, végül egyik sem jött létre. Hamvaikból a regionális kollektív védelmi paktum, a Nyugat-Európai Unió Brüsszeli Szerzıdésen alapuló intézménye született meg 1954 októberében, az NSZK pedig a NATO tagja lett. A biztonságpolitikai intézményrendszer létrehozása mellett az európai integráció megvalósítása is gızerıvel zajlott. Az európai föderális állam létrehozásának terve gyorsan szertefoszlott, a helyette létrejött Európa Tanács azonban kiemelkedı szerepet tölt be az emberi jogok és a kisebbségi jogok területén mind a mai napig. Az Európai Szén- és Acélközösség az ellátási zavarokkal küszködı Európa elsı, hatósági jogkörrel létrehozott, nemzetek feletti szervezete volt. A Római Szerzıdés lerakta az utat a többlépcsıs integráció megvalósítása elıtt (szabadkereskedelmi övezet, vámunió, közös piac, gazdasági és monetáris unió). Igaz azonban, hogy az Európai Gazdasági Közösség az ötvenes évek francia-német hatalmi viszonyait konzerválja. Az állam alatti szinteken összekapcsolódó (és egymáshoz nem kapcsolódó)
8
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
gazdasági szereplık a (neofunkcionalista) integrációelmélet szerint egyre érdekeltebbé válnak az együttmőködésben, egyre újabb és újabb területekre „vetik ki hálójukat”, míg végül a politikai unió létrehozása lesz a cél. Az integráció miatt nem lesz érdeke háborút indítania egyik félnek sem. Franciaország és az NSZK az integráció tengelyeként jön létre, a köztük lévı komplementáris viszony pedig az integráció egyik alaplogikájaként határozza meg az együttmőködés minden dimenzióját (a németek a szuverenitás fokozatos visszaszerzéséért a francia mezıgazdaság finanszírozójává válnak). Az EGK által létrehozott vámunió pedig szükségessé teszi, hogy a volt gyarmati területek speciális jogviszonyon keresztül (társulási viszonyok, együttmőködési megállapodások) csatlakozhassanak az integrációhoz. Az integráció külkapcsolati rendszerének hagyományosan erıs oldala volt a fejlıdı országokkal kialakított együttmőködés. A gyarmati kötelékek elszakadása után az integráció alapdokumentumaiban lefektetett külkapcsolati szabályok, majd a késıbbi együttmőködési és társulási egyezmények, valamint a Lomé-i Konveciók elsısorban az évszázados múltra visszatekintı, alapvetıen aszimmetrikus gazdasági függıségek hirtelen megszőnésének következményeit voltak hivatva ellensúlyozni. A kilencvenes évek közepétıl a hagyományos külkapcsolati rendszer pillérein keresztül (azaz elsısorban az Európai Közösség szerepvállalásával) e hagyományos külkapcsolati rendszer továbbélését alapozták meg [ld. Cotonou-i Megállapodás, amely például az ACP országok és az EK kapcsolatrendszerét körvonalazza a 2000-2020 közötti idıszakra, az EuroMed kezdeményezés 1998-ban, amely a mediterrán térség országaival vetít elı fokozott együttmőködést, vagy a regionális integrációs tömörülések irányába tett lépések az évtized folyamán (ASEAN, Mercosur), Afrika pedig 2005-ben a brit EU – elnökség égisze alatt került újra a figyelem középpontjába]. A hidegháborút nem lehet homogén egészként értelmezni. A fegyverkezési verseny alapvetıen rányomta bélyegét a fél évszázadra, de az enyhülés idıszakairól sem szabad megfeledkeznünk. A hatvanas évek
9
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
szerzıdései (Részleges Atomcsend Egyezmény, az Atomsorompó Szerzıdés, a SALT-I, SALT-II, INF, START-I, START-II, az Átfogó Atomcsend Egyezmény) fontos állomásai voltak a kapcsolatok normalizálódásának, de legalább is szinten tartásának. Németország újraegyesítése, a Szovjetunió szétesése pedig a nyolcvanas és a kilencvenes évek váratlan, egyszersmind legfontosabb eseményei voltak.
1. kép. dr. Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársának elıadása
A hidegháború lezárulása után, a rendszerváltozást követıen a magyar külpolitika számára a legfontosabb célkitőzés az euroatlanti integráció, azaz az európai gazdasági és a transzatlanti biztonsági közösséghez való kapcsolódás volt. A több mint egy évtizedes projekt a teljes jogú NATO-és az EU- tagság elérésével valósult meg. A kilencvenes évek mindkét szervezet számára az útkeresés korszakát jelentették. Míg a NATO-tagállamok a szervezet túlélési és alkalmazkodási vitáját folytatták, addig az EU a nagy számú új tagállam
10
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
csatlakozása utáni intézményi keretek megtalálásán vitatkozott. A NATO végül a szervezet alapvetı feladatán, a kollektív védelmen kívül az ún. területen kívüli missziókban találta meg a másik fontos feladatát, az EU pedig a Nizzai Szerzıdésben kisebb és rövid idıre szóló átalakítást végzett saját intézményein. A nagy átalakítás az Alkotmányos Szerzıdésre várt volna. Láthatjuk, hogy kiemelkedıen fontos szerepe van a nemzetközi kapcsolatokban az európai integráció politikai integrációvá fejlıdésének. Ennek is a közös külpolitika áll a középpontjában. A közös külpolitika az Európai Közösség külkapcsolati rendszerébıl és az Európai Unió második pillérébe tartozó Közös Kül- és Biztonságpolitika intézkedéseibıl áll. A teljes kép a Közösség / Unió lehetıségeit és eszköztárát figyelembe véve ennél jóval árnyaltabb. A teljes gazdasági eszköztár olyan pozitív és negatív ösztönzési lehetıségeket tartalmaz, amelyek – kiegészítve a diplomáciai eszközökkel – erıteljes külpolitikai fellépés lehetıségét hordozzák. A pozitív ösztönzés eszköztárban kereskedelmi, együttmőködési, partnerségi egyezmények felkínálása, vámcsökkentések, kvótanövelések, az általános preferencia rendszer (GSP) kiterjesztése, pénzügyi és természetbeni juttatások rendelkezésre bocsátása, valamint kölcsönök nyújtása áll. A negatív intézkedések csoportjába az embargók (exportkorlátozás), a bojkott (importkorlátozás), elıkészített megállapodások aláírásának késleltetése, megkötött megállapodások végrehajtásának felfüggesztése, vámok emelése, kvóták csökkentése, a GSP rendszerbıl, a pénzügy és természetbeni juttatásokból való kizárás, és a kölcsönök folyósításának megtagadása vagy késleltetése állnak. Mindezekhez hozzájárul az Európai Unió egységes belsı piaci szabályozásából fakadó elınyök közvetett eszközként való felhasználása a kereskedelmi alkufolyamatok során (gondoljunk a közös mezıgazdasági politika támogatási rendszerének és mesterségesen magasan tartott árszínvonalának kihasználására az Amerikai Egyesült Államok viszonylatában a WTO tárgyalások során), és a regionális gazdasági együttmőködésekben való részvétel.
11
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
A diplomáciai eszköztár az Európai Politikai Együttmőködés korszákban kezdett fejlıdni, a Közös Kül- és Biztonságpolitika, 1999-tıl a Közös Biztonság- és Védelempolitika megszületése pedig gyors bıvülését hozta ezeknek a lehetıségeknek. A diplomáciai eszközök közé tartoznak a démarche-ok, a deklarációk, nyilatkozatok, magas szintő diplomáciai látogatások, nemzetközi intézmények kezdeményezéseinek támogatása vagy annak elmarasztalása, diplomáciai szankciók és elismerések, politikai párbeszéd kezdeményezése, béketervek kidolgozása, különleges erık küldése válságterületekre, békekonferenciák szervezése és anyagi támogatása, békefenntartók küldése, közigazgatás megszervezésének támogatása és civil szakértık küldése, választási megfigyelık biztosítása, fegyverembargók bevezetése, fenntartása és feloldása, valamint társulási, csatlakozási tárgyalások folytatása, az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetıségének felajánlása, a tagság késleltetése („húzd meg, ereszd meg taktika”), és legújabban az emberi jogok területén mutatott aktív szerepvállalás. A biztonságpolitikai eszköztár az ún. petersbergi feladatok integrálásával egyre árnyaltabb lehetıségeket hordoz: a béketeremtı intézkedéseket, konfliktusmegelızéssel, konfliktuskezeléssel, konfliktusmegoldással kapcsolatos diplomáciai és katonai feladatokat. A kapcsolati rendszer a tagállamok számának növekedésével egyre gyorsuló ütemben válik összetettebbé. Az alapító hat állam bilaterális kapcsolatrendszere tizenöt lehetséges variációt tartalmazott. A kilencre bıvült közösségé harminchatot, a tizenkét tagúé hatvanat, a tizenöt tagúé már százötöt. A variációk száma pedig egyre növekszik: a huszonöt tagállamot számláló Uniónak háromszáz, a huszonhetet számlálónak pedig háromszázötvenegy lehetséges kapcsolattal kell megbirkóznia. A növekedés egyrészt a különbözı külpolitikai érdekek eredıinek modellezésénél, másrészt a közös érdekek meghatározásánál jelent egyre nagyobb problémát. A politikai integráció kétségtelenül egyik legfontosabb lépcsıfoka az Alkotmányos Szerzıdés elfogadása lehetett volna. Az Alkotmányos Szerzıdés
12
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
egységes jogi kereteket és tiszta, átlátható viszonyokat teremtett volna az integrációban. A Lisszaboni Szerzıdés a tagállami jogok és kötelezettségek szempontjából ugyanoda jutott, de eltérı jogtechnikákkal: míg az elızı egy új szerzıdés lett volna, utóbbi a régi szerzıdések módosításával jutott el a végcélhoz. Így érkezünk el a Lisszaboni Szerzıdéshez, melynek bemutatását és értelmezését a következı elıadók fogják megtenni.
13
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
Az Európai Unió szerepe Lisszabon után Elıadó: Dr. Dienes-Oehm Egon, címzetes docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, korábbi COREPER képviselı
Dr. Dienes-Oehm Egon elıadásában a Lisszaboni Szerzıdést megelızı és az azt követı Európai Unió világát mutatta be jogi aspektusból, szerzıdéscentrikusan. Az európai színtér jelen helyzetének hiteles bemutatása érdekében egészen a Római Szerzıdés bemutatásáig (1957) visszanyúlt elıadásában. A Római Szerzıdés a Gazdasági Közösség létrehozásával a vámunióra épülı egységes belsı piac tervét valósította meg, melynek eredményeképpen a négy jövedelemtermelı gazdasági tényezı (az áruk, a tıke, a szolgáltatások szabad áramlása és a személyek szabad mozgása) – bár meglehetısen liberalizált formában – közös európai jogszabályok alapján létezik. Ez a folyamat az elsı szerzıdésmódosításban, az Egységes Európai Okmányban1 rögzített követelményeknek megfelelıen 1993-ra befejezıdik. Ezt követıen áttért a Maastrichti Szerzıdés2 ismertetésére, melyben a gazdaság fokozatos integrálása mellett már elıtérbe kerülnek a politikai
1 Az Egységes Európai Okmány az európai integrációs intézményrendszert megalapozó, alkotmányos jelentıségő dokumentumok egyike, amely 1987-ben lépett életbe. A dokumentum legfontosabb célkitőzése a Római Szerzıdésben foglalt célokhoz szükséges reformok végrehajtása. Központi témája a "belsı piac" 1993 elejére történı kiépítése. Az integrációs folyamat erısítését több tényezı is szükségessé tette: az Európai Közösségben csökkenı versenyképessége a világpiacon, a tartósan magas munkanélküliségi ráta, a széttagolt piacok magas költségeinek felismerése. 2
A Maastrichti Szerzıdést (hivatalosan Szerzıdés az Európai Unióról) 1992. február 7-én írták alá Maastrichtban az Európai Közösség (EK) tagjai és 1993. november 1-jén lépett hatályba, a Delors Bizottság idején. Az Európai Unió megalakulásához vezetett, a pénzügyi és politikai unióról szóló különbözı tárgyalások eredménye volt. A szerzıdés tartalmazta az euró bevezetésének körülményeit, és itt jelenik meg az Unió három pilléres szerkezete.
14
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
dimenziók is: megszületik az Európai Unió. A szerzıdés aláírásával létrejövı pillérrendszer3 alapjaiban változtatja meg az európai integráció eddigi életét, hiszen létrejönnek olyan közösségi jogviszonyok, amelyekben sérül a tagállamok szuverenitása. De mit is jelent ez? – tette fel a kérdést az elıadó. Véleménye szerint lényegében arról van szó, hogy bizonyos gazdasági területeken, – mint például a közös kereskedelempolitika, a közös mezıgazdaság-politika vagy a közösségi versenyjog – a tagállamok elveszítik szuverenitásukat, vagy ha az valamilyen formában meg is marad, szinte formálissá válik. Jogszociológiai megközelítésben ez azt jelenti, hogy ezeken a gazdasági területeken a közös, európai érdekekkel kapcsolatos döntések Brüsszelben – Európában – születnek. Azonban a kormányközi jogviszonyokban, mint például a kül- és biztonságpolitika, valamint a bel- és igazságügyi együttmőködés, a tagállamok szuverenitása formálisan nem sérül. Ez a kettısség, vagy ha úgy tetszik szembenállás a Maastrichti Szerzıdésben jelenik meg, és ez tulajdonképpen a mai napig meg is maradt. Az elıadó szerint azonban a Lisszaboni Szerzıdésben már megjelennek homogenizáló törekvések. A Maastrichti Szerzıdés fogalmazza meg érdemben a monetáris unió létrehozását is. Ám – ahogy a docens úr megjegyezte – ez a folyamat sem problémamentes. Az ezzel kapcsolatos elsı nehézséget az jelenti, hogy az egységes konvergencia kritériumoknak az alacsonyabb gazdasági fejlettségő országok képtelenek megfelelni, ezáltal ki is szorulnak a monetáris unióból. Ez történt zömmel – leszámítva Szlovéniát és Szlovákiát – az újonnan érkezı közép-és kelet-európai országokkal. Ezzel ellentétben más országok, úgy mint az Egyesült Királyság, Svédország, Dánia, részben szuverenitásuk megvédése
3
• • •
Az Európai Unió három tartópillérét az 1992-es Maastrichti Szerzıdés határozta meg. Ezek: az Európai Közösségek (European Communities); a közös kül- és biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy, CFSP); a rendıri és bírói együttmőködés büntetıügyekben (Police and Judicial Co-operation in Criminal Matters, PJCC). Ezt eredetileg bel- és igazságügyi együttmőködésnek nevezték (Justice and Home Affairs, JHA).
15
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
miatt, részben más okból kiszavazták magukat. A mezıny tehát nem teljes, az integráció csak a belsı piacig ér össze, és bár ugyanazok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak minden tagállamra, számos átmeneti mentesség jelenleg is érvényben van. Ilyen például az, hogy Magyarország termıföld eladási korlátokat tart fent az unió többi országával szemben, vagy hogy Németország és Ausztria munkaerı korlátozásokkal élhet többek között Magyarország tekintetében is. Ezek összességében nem befolyásolják a belsı piac mőködését, illetve nem elsısorban ezek befolyásolják, de Dr. DienesOehm Egon szerint nyugodtan lehet állítani, hogy a belsı piac jogilag létrejött, ténylegesen viszont nem mőködik. Legalábbis nem úgy mőködik, mint például az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az államok 2-3-szor akkora kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le, mint az európai tagállamok.
2. kép. Dr. Dienes-Oehm Egon címzetes docens, korábbi COREPER képvisleı
16
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
Az elıadó elmondásában a monetáris unió másik problémája, hogy Európa úgy valósít meg egy monetáris egységet, hogy a gazdaságpolitika számos területe érintetlen marad. Ilyen például a közvetlen adózás, ahol lényegében semmi sem történik, és ezen egyelıre a Lisszaboni Szerzıdés sem segít. Az elıadásban – visszatérve a politikai dimenziókra – az is elhangzott, hogy a Maastrichti Szerzıdésben megfogalmazott feladatokat akkoriban még lényegében nem sikerült igazi tartalommal feltölteni, csak határidı nélküli célokat fogalmaztak meg. Ezzel ellentéten a Lisszaboni Szerzıdésben már komoly fejlıdés tapasztalható. Ez a haladás részben a Maastrichti Szerzıdést módosító Amszterdami Szerzıdésnek volt köszönhetı, amely kijelölte egy szabadságon, biztonságon és jogérvényesítésen alapuló térség megvalósítását. Ennek eredményeként ma már az uniós állampolgárokra vonatkozó számos jogszabályt harmonizáltak, egységessé tettek. A Lisszaboni Szerzıdéshez vezetı út egyik mérföldköve az Európai Alkotmányt létrehozó szerzıdés, melyet 2004. június 18-án fogadott el az Európai Tanács. Az Európai Parlament jóváhagyását követıen a szerzıdést Franciaország és Hollandia népszavazás keretében elutasította. Az Alkotmányos Szerzıdés a docens úr szerint két olyan kérdést is fölvetett, amire a mai napig is nehéz egyértelmő választ adni. Az egyik, hogy hol van Európa határa. Lehetne például Ukrajna vagy Izrael is? A másik kérdés Európa föderatív fejlıdési irányára vonatkozik. Mert hiszen bizonyos területeken – mint például a mezıgazdaság, versenyjog, kereskedelem, ipar – nyilvánvaló a közös európai érdekek és az európai intézmények dominanciája, azonban például a jövedelemadózás területén még mindig érvényes a tagállamok önállósága. Ezen már csak egy föderáció segíthetne, de a föderáció alapeleme az, hogy a külpolitikai önállóságról formailag is le kell mondani. A lényeg az, hogy amikor a konvent összeül, hogy létrehozza az Alkotmányos Szerzıdést, akkor ezt a két kérdést nagyon ügyesen megkerülik. Az Alkotmányos Szerzıdés elutasítását követıen a tagállamok elkezdtek dolgozni a Lisszaboni Szerzıdésen. A Lisszaboni Szerzıdés
17
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
megfogalmazásakor az elıadó interpretációjában lényegében „kimagozták” a 2005-ben elbukott Alkotmányos Szerzıdést. Ennek eredményeként a Lisszaboni Szerzıdésben nem használják az EU külügyminiszter elnevezést, sem az Európai Törvény és az Európai Rendelet elnevezést. Ezek a fogalmak továbbra is rendelet vagy irányelvként szerepelnek. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy azokat az elemeket, amik a nemzeti önállósággal, a nemzeti alkotmányos kérdésekkel kapcsolatos problémákat, vagy akár csak érzékenységet vetettek volna fel, kivették az Alkotmányos Szerzıdésbıl. Ugyanis az Alkotmányos Szerzıdésnek valóban az volt a „trükkje”, hogy úgy beszél egy európai "államról", hogy nem tud megfelelni azoknak az igényeknek, amiknek egy állam meg kell, hogy feleljen, hiszen a nemzetközi kapcsolatokban mégiscsak államok vesznek részt. Igen ám, de az EU kezdettıl fogva, és mára már egyre szélesebb körben szintén alanya a nemzetközi együttmőködéseknek. Hogy lehetséges ez? – kérdezi Dr. Dienes-Oehm Egon. Úgy, hogy az Európai Unió egy olyan sajátságos képzıdmény, amely kvázi államként rendelkezik, felruházva egy nemzetközi szerzıdéskötési képességgel. Ez persze elsısorban gazdasági területeken érvényes, bár ma már a vízumpolitika megtárgyalásakor az EU ül le az USA-val tárgyalni. Ezeket a folyamatokat a Lisszaboni Szerzıdés is segíti, ugyanis a szerzıdés egyik kinyilvánított célja, hogy javítsa az Unió egységes fellépését. Összefoglalásként elıadónk kiemelte, hogy az Európai Unió Lisszabon utáni szerepét leginkább az fogja meghatározni, hogy a gazdasági krízis után mennyire tud talpra állni. Ezzel kapcsolatban vannak biztató és kevésbé biztató jelek. Mindenesetre, ha a föderáció irányába nem történnek további minıségi lépések, akkor még a létrejött eredmények közül is kétségessé válhatnak némelyek.
18
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
Magyarország és az Európai Unió Elıadó: Dr. Dienes-Oehm Egon, címzetes docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, korábbi COREPER képviselı
Dr. Dienes-Oehm Egon szerint Magyarország ma egy olyan Európai Uniónak a tagállama, ahol az együttmőködési kapcsolatok szoros integrációt jelentenek. Ennek következtében az összesített európai érdekekhez képest a nemzeti érdekek alul maradhatnak, azonban a közösség olyan biztonságot tud nyújtani tagjainak, amelyben az európai nemzetek már egymásra figyelve, az alapvetı kérdésekrıl együttesen döntve határozhatják meg nemzetük saját jövıbeni sorsát. 1988. szeptember 26-én létrejön hazánk és az Európai Gazdasági Közösség közötti kereskedelmi és együttmőködési megállapodás, amit az akkori szocialista országok közül elsıként Magyarországgal írtak alá. A docens úr elmondásában a nyugatra jellemzı magasabb életszínvonal, szabad szervezıdési lehetıség, szabad szavazati jog hazánkban az államszocializmus idején még teljesen idegen volt. Magyarországon ezek a tényezık a rendszerváltozást követıen valósultak meg: kialakult a jogállam, a politikai rendszer átstrukturálódásával létrejött a választási rendszer, a gazdaság területén pedig megtörtént a piacgazdasági váltás. Az átalakulást követıen az Európai Közösség azonnali segítségnyújtásba kezdett: vissza nem térítendı támogatás és hitelek formájában, továbbá társulást ajánlott hazánk, Lengyelország illetve Szlovénia számára. A csatlakozáshoz szükséges kritériumokat 1994-re határozták meg, amelyek a következık: stabil politikai rendszer, mőködıképes piacgazdaság, illetve a csatlakozni kívánó állam legyen képes jogrendszerébe átültetni a túlnyomórészt gazdasági területre vonatkozó európai szabályokat. 1998. április 27-én megkezdıdött a magyar és a közösségi
19
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
joganyag harmonizáltságának felmérését szolgáló átvilágítás. Ennek megfelelıen hazánk évrıl évre, öt éven keresztül jelentést tett az Európai Uniónak. 2002-re véget értek a döntéskérı, valamint a csatlakozási tárgyalások, majd 2003-ban az Európai Bizottság jelentése megerısítette Magyarország uniós felkészültségének állapotát. Egyesek csak a pénzügyi vonzatát látták a csatlakozásnak, mások ennél többet, hiszen bár a közös külés biztonságpolitika a mai napig is formálódik, azért az Európai Unió a nemzetközi szintéren egyre jelentısebb politikai szerepekhez jut.
3. kép. Magyarország és az Európai Unió - Dr. Dienes-Oehm Egon második elıadása
Az elıadó megemlíti, hogy a késıbbiek során végül mégis sokakban kialakult az érzés, mely szerint Európa számára nem vagyunk kívánatosak. Ez nem is igazán abból a ténybıl fakad, hogy kis lélekszámú nemzetként nehezebben tudjuk érvényesíteni érdekeinket, hanem inkább az az oka, hogy bizonyos belsı ügyekben az Európai Unió irányából segítség helyett
20
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
szembenállást tapasztalunk, mint például a szlovákokkal való viszonyunkkal kapcsolatban. Ez nyilvánvalóan egy olyan ügy, ahol csak jogi eszközökkel lehet eljárni, ha politikai eszközökkel próbálkoznánk, akkor biztos, hogy nem mőködne a dolog. A régi sérelmeken alapuló, új tagállamok közti vitákat nem szereti az unió. Magyarországon ennek hosszú hagyománya van a politikai pártok részérıl is, de ezt valahol túl kell haladni, fel kell nıni ehhez a feladathoz. Dr. Dienes-Oehm Egon szerint Magyarországnak egy erıs Európára van szüksége, és ez pontosan abból ered, hogy a magyarság nem csak az országhatáron belül él. Az erıs Európa az ı értelmezésében azt jelenti, hogy a föderatív elemeknek – úgy az intézményekben, mint az együttmőködés tartalmában – túlsúlyra kellene jutniuk. Az elıadás zárásaként a résztvevık az EU elnökségrıl halhattak néhány gondolatot. Az Európai Unióban formailag egyenlı jogokkal rendelkezı, együttmőködı tagok vesznek részt, még ha a lélekszám alapján nem is ugyanannyi szavazatszámmal rendelkeznek. Azonban az ülések lefolytatását, az európai "kormányzati munkát" szervezni kell, ez pedig a soros elnök hatásköre – fejtette ki a docens úr. Hat hónaponként rotálódó rendben követik egymást az elnökök. Ez a feladat Magyarországra a jövı félévben vár, legközelebb 13,5 év múlva kerül ismét ránk a sor. Az elnöknek semleges ügyvivıi szerepet kell betöltenie, mivel nem a nemzeti érdekképviselet a cél, hanem az európai döntések meghozatala. Feladatai között szerepel például javaslatok kidolgozása és az elnökségi ülések levezetése, amihez nélkülözhetetlen egy olajozottan mőködı adminisztráció. Magyarország rátermettségével kapcsolatban az elıadó feltételezi, hogy a magyar adminisztráció sikeresen fog megbirkózni ezzel a feladattal, bár kétségkívül ez nem kis munkát fog jelenteni.
21
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
A civil szervezetek szerepe a külpolitika alakulásában, a 2011-es EU-elnökség prioritásai és a civil szervezetek ehhez kapcsolódó forrásszerzési lehetıségei Elıadó: Nagy András, közkapcsolati referens Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, Kommunikációs és Közkapcsolati Fıosztály
Nagy András közkapcsolati referens úr bevezetı gondolataiban röviden vázolta, hogy a civil szervezetek megszületéséig milyen hosszú utat kellett bejárnunk. A történelemben a királyi családok között történı házasságok határozták meg elvégre a külpolitika irányvonalát. A demokrácia fejlıdésével egy olyan társadalmi átalakulás ment végbe, aminek eredményeképpen eljutottunk odáig, hogy egy demokratikus államban nem egy kiválasztott réteg formálja a külpolitikát. Szerinte mára az az elsırendő cél, hogy a külpolitika széles társadalmi bázison alapuljon, ezzel együtt a civil szervezetek is egyre nagyobb szerephez jussanak a külügyek alakításában. A lényeges kérdés az, hogy hogyan tudjuk ennek feltételét megteremteni. A kérdés megválaszolása a mai napig vita tárgyát képezi, ugyanis nehéz pontosan meghatározni, hogy a civil szervezetek - amelyek legalább akkora ismereteket halmoztak fel saját szakmájukban, saját cselekvési körükben, mint mondjuk egy állami szereplı a saját szakterületén, - hogyan tudnak integrálódni a külpolitikai eseményekbe. A civil társadalom kialakulása Magyarországon A rendszerváltást követıen – hangsúlyozta elıadónk – természetesen nem egyik napról a másikra történtek a változások. A civil szervezeteknek meg kellett alakulniuk, tevékenységüket megfelelı jogi keretek közé kellett helyezni, emellett biztosítani kellett a mőködésükhöz szükséges jogi és anyagi
22
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
hátteret is. A ’90-es években megjelenı kezdeményezések ellenére lényegében 2000 utánra tehetı, amikor komolyan felmerült az együtt cselekvés, az együtt politizálás, az együttes érdekvédelem lehetısége például szociális ügyekben, az esélyegyenlıség kérdéseiben, és az államigazgatás különbözı szintjein. Nagy András szerint ez azzal magyarázható, hogy 2000 után jöttek létre azok a törvények, amelyek országos szinten próbáltak megfelelı mőködési hátteret biztosítani a civil szervezeteknek, alapítványoknak. Törvényi szabályozások Az Alkotmány 61.§ kimondja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a közérdekő, közhasznú információk megismeréséhez, terjesztéséhez. Ennek megvalósítása bizonyos minisztériumoknál, mint például a Külügyminisztériumnál – fejtette ki a közkapcsolati referens úr – nem könnyő feladat. Lényeges elırelépést hozott az a 2004-es törvény, amely kötelezi az állami intézményeket az elektronikus tájékoztatás feltételeinek megteremtésére. Ennek értelmében a minisztériumoknak saját honlapot kell létrehozniuk, amelyre kötelesek feltölteni a különbözı törvénytervezeteket (néhány kivétellel, mint pl.: pénzügyi, költségvetési, stb.) annak érdekében, hogy ezekrıl érdemi társadalmi vitát lehessen folytatni. Elıadónk elmondása szerint további fejlıdést eredményezett az a 2007-es kormányrendelet, amely minden minisztériumnak két éves civil cselekvési tevékenységi terv létrehozását írta elı. A minisztériumoknak a kétéves kormányzati cselekvési tervek alapján éves tervet kell készíteniük az adott év áprilisának végéig, illetve be kell számolniuk annak végrehajtásáról. A Külügyminisztériumon belül 2005-ben kialakított Közkapcsolati Iroda tevékenységének egyik központi eleme ezeknek a dokumentumoknak a kidolgozása, valamint a megfogalmazott javaslatok operatív megvalósítása. Az iroda foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy hogyan lehet bevonni a civil szervezeteket a külpolitika alakulásába, a külügyi döntéshozatalba. Ennek egyik lényeges eleme annak kialakítása, hogy a Külügyminisztériumon belül
23
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
mőködı döntési bizottságokban, különbözı testületekben és albizottságokban miként lehetnek állandó, vagy meghívott résztvevık az adott területen illetékes civil szervezetek. Civil szervezetek jelentısége Nagy András a továbbiakban azt fejtette ki, hogy az Európai Unióhoz csatlakozásunk óta nekünk is – mint minden uniós államnak – kötelességünk, hogy a nemzeti jövedelem bizonyos százalékát más, Európán kívüli országok segélyezésére fordítsuk. A források kezelése érdekében alakítottak ki egy tárcaközi bizottságot. A bizottság munkájában a Magyar Tudományos Akadémia tagjai és társadalmi szervezetek képviselıi is részt vesznek. A segélyeknek – ismertette az elıadó – meghatározott prioritása van: Magyarország tekintetében az utóbbi években célterületként szerepelt a délszláv térség, Vietnám, illetve a Palesztin Hatóság, de valószínőleg a kormány a választások után újra össze fog ülni, és a bizottsággal együttmőködve újrafogalmazzák az ország segélyezési politikáját. A végrehajtásban civil szervezetek is régóta részt vesznek, példának okáért említhetjük Haiti esetét, vagy Afganisztánt. A segélyek eljuttatásához megfelelı csatornák kiépítésében a civil szervezetek (mint például a Babtista Szeretetszolgálat vagy a Magyar Vöröskereszt) sokkal többet tudnak segíteni, mint egy állami szervezet. Az állami szervezeteknek ugyanis nincsenek erıs civil kapcsolatai egy adott térségben. A referens úr szerint, ha például elmegy három békefenntartó katona Nicaraguába vagy Namíbiába, egyedül nem képesek akkora békét teremteni, mintha civileket is bevonnának a folyamatba. Az ottani tagsággal rendelkezık tudnak igazán hatni a helyi civil szervezetekre, sokkal könnyebben szót értenek velük, mint az a három felszerelt tengerészgyalogos, aki a békefenntartásnak csak a biztonsági részét tudja ellátni. Ezen nyugati kezdeményezés eredményeképpen mára már számos békefenntartó misszió jött létre.
24
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
A civil társadalom egy további lényeges szerepe mutatkozik meg abban a helyzetben, amikor Magyarországra látogat egy küldöttség. Ebben az esetben Nagy András elmondása alapján ma már nem csak arra kíváncsi például egy holland, hogy mit gondol az általa képviselt országról az adott miniszter vagy a kormányfı, hanem arra is, hogy hogyan vélekedik a civil társadalom a kétoldalú kapcsolatokról. Ennek feltételeit igyekszik a Közkapcsolati Iroda megteremteni az ezen irányú törekvések bátorításával, bár egyelıre még gyerekcipıben járnak az ilyen jellegő kezdeményezések – teszi hozzá az elıadó.
4. kép. Nagy András, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának közkapcsolati referense
A Külügyminisztérium és a civil szervezetek kapcsolata Jelenleg strukturált párbeszéd-politika folyik. Ez azt jelenti, hogy a Külügyminisztérium minden szervezeti egysége saját maga alakítja az általa ismert civil szervezetekkel a kapcsolatot. A hatékonyság növelése érdekében
25
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
alakult meg 2009-ben egy minisztériumon belüli koordinációs bizottság, amely lényegében a civil társadalom és a Külügyminisztérium közötti együttmőködést biztosítja. Az elıadó azt is hangsúlyozta, hogy a Külügyminisztérium honlapján új civil vonatkozású menüpontok kerültek kialakításra, ahol folyamatosan közlésre kerülnek a külképviseletek civil vonatkozású hírei, valamint megtalálható azon regisztrált civil szervezetek listája, akik együttmőködnek a minisztériummal. EU-elnökségi prioritások, forrásszerzési lehetıségei
a
civil
szervezetek
ehhez
kapcsolódó
A program fı gazdaságpolitikai célja az, hogy a gazdasági válság tanulságainak levonásával, a közös, összehangolt fellépés erısítésével segítse a kilábalást, valamint hosszabb távon az ökológiailag és szociálisan is fenntartható növekedést. Az elnökség három országa által megfogalmazott úgynevezett „trio programja” az alábbi fı irányokat, prioritásokat tartalmazza: a bevezetı magyar kezdeményezésként utal a kulturális sokszínőségre mint sajátos, egyedi európai erıforrásra; a Lisszaboni Stratégia értékelése, új, „EU 2020 stratégia” elfogadása; új Szociális Menetrend; magyar kezdeményezésre utalást tartalmaz a romák integrációjára irányuló politika támogatására is: 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, 2011 az önkéntes tevékenységek európai éve; a gazdasági és pénzügyi rendszer modernizálása, a pénzügyi szolgáltatások piacának hatékonyabb szabályozása és felügyelete; az energia- és éghajlat-változási csomag végrehajtása és esetleges felülvizsgálata, az EU vezetı szerepének megırzése, természeti erıforrások fenntartható használata; magyar prioritás az integrált
26
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
európai vízpolitika továbbfejlesztésében és a magyar félévben elfogadandó európai Duna-stratégiában; mezıgazdaság és halászat, a Közös Agrárpolitika jövıjének vitája; magyar prioritás Románia és Bulgária csatlakozás a schengeni térséghez. A Tanács által jóváhagyott céldátum 2011. március, sikeres schengeni értékelésük esetén; magyar prioritás Horvátország csatlakozásának elıkészítése (a csatlakozási szerzıdés aláírására a magyar félévben kerülhet sor); szomszédságpolitika, a Keleti Partnerség második csúcstalálkozóját a magyar elnökség idejére tervezzük; a három tagállam elkötelezett az Európai Unió külsı cselekvésének hatékonyabbá és láthatóbbá tétele iránt; félidei költségvetési felülvizsgálat, és a következı többéves pénzügyi keret elıkészítése (a tanácsi vita magyar félév alatt kezdıdhet). Alkalom az uniós politikák (kohéziós, KAP, energia, stb.) jövıjének áttekintésére, és a szakpolitika vezérelte költségvetésre való áttérésre (policy driven budget). A féléves program alkotására nincs uniós elıírás, a soros elnökségek túlnyomó többsége mégis él ennek eszközével. A magyar elnökségi programnak a fent részletezett tizennyolc hónapos trió-programmal kell összhangban lennie, prioritásainak az uniós napirendet kell követniük. A magyar program természetesen függ a spanyol és belga elnökségek által elért elırehaladástól is – teszi hozzá Nagy András. Civil forrásszerzési lehetıségek A 2010-es választásokat követıen tisztázódnak a támogatási keretek. Kifejezetten az elnökségi ciklushoz kapcsolódóan – a civil szervezetek aktivitását és szerepvállalását erısítendı – az elıadó véleménye szerint ötvenszáz millió Ft közötti projekt-támogatási összeg tőnik reálisnak.
27
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
Felnıttképzés határon innen és túl - tapasztalatok civil szemszögbıl Elıadó: Verbászi András, Szerbia Teleház Szövetsége elnöke, Vajdasági Magyar Felnıttképzési Társaság alelnöke Témája bıvebb kifejtése elıtt Verbászi András annyit fontosnak tartott megjegyezni, hogy a következı két szervezetet képviseli: Vajdasági Magyar Felnıttképzési Társaság, Szerbia Teleház Szövetség. A két szövetség élete annyira összefonódik, hogy együttmőködésük nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne a létezésük, elıadását tehát kettejük tevékenységének közös bemutatására alapozva állította össze. A két szervezet tekintetében a következı kulcstevékenységeket nevezte meg az elıadó: képzések (pályázati alapismeretek, kommunikációs alapismeretek és álláskeresési technikák, vállalkozásmenedzsment, ügyvitel, marketing); információ és szakmai tanácsadás/segítségnyújtás (fejlesztési pályázatokhoz, cégalapításhoz, üzleti tervek készítéséhez, határon túli partnerkapcsolatokhoz); valamint határon átnyúló üzletember-találkozók szervezése. Véleményük szerint a kistérségi emberek boldogulásához nélkülözhetetlen a tudás, a tudás megszerzésének elıfeltétele pedig az informáltság és az élethosszig tartó tanulás. Ezzel szemben az elnök úr megállapította, hogy ma sem Szerbia, sem a Vajdaság, sem a vajdasági magyarság érdekeit felvállaló intézmények és szervezetek – ide értve a politikai szervezeteket is – érdemileg nem foglalkoznak a tudásszerzés kérdéseivel, különösen az iskolarendszeren kívüli felnıttképzéssel nem, amely a mai napig jogilag rendezetlen, társadalmilag el nem ismert. Tovább nehezíti helyzetüket, hogy a Vajdaságban, a vidéken – fıleg falvakban és a szórványban – élı (több mint 50%) magyarság kétszeresen is kivételesen hátrányos helyzetben van: egyrészt az emberek mindennapi – emberhez nem méltó – valósága miatt. Másrészt pedig – a pénzen túlmenıen –
28
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
a segítségnyújtási készség hiánya miatt – helyzetük pozitív irányú változtatására – azok részérıl, akik ehhez érdemileg hozzájárulhatnának. A nehézségek ellenére számos eredményt elértek – hangsúlyozta az elıadó. 1999-ben magyarországi példára elindították a Teleház programot, létrehozták az elsı Teleházakat, megalakult a Jugoszláv Teleház Szövetség. Eredményeként mára 72 Teleház mőködik, ebbıl 42 magyar érdekeltségő civil szervezetek keretében mőködik. Sajnos a falvakban nincsenek képzett emberek, illetve ha mégis vannak, akkor nem partnerek abban, hogy a fejlıdés érdekében együttmőködjenek és segítsenek, ezért 2000-ben megkezdték a szervezett teleházas szakemberképzést, így mára saját képzéső informatikai instruktoraik vannak. Fáradozásaik eredményeképpen sikerült egy kompetenciaalapú képzést létrehozniuk, amely a munka világában nélkülözhetetlen, illetve szükséges a társadalmi integrációhoz. A program lehetıvé tette, hogy a tudás térben és anyagi vonatkozást tekintve közelebb kerülhessen az emberekhez. Hozzátette, hogy büszkék arra, hogy az elmúlt években több mint 18000 gyerek, fiatal és felnıtt vett részt informatikai alapképzésben. 2000-ben létrehozták az Elsı YU Nemzetközi ECDL Vizsgaközpontot, amelyben eddig több mint 1500 hallgató vizsgázott le, 2/3-uk bizonyítványt szerzett, közöttük 450 pedagógus. Emellett 8 éve szervezik meg a diákok ECDL versenyét, az IT Hétpróbát, amelyen eddig több mint 1000 versenyzı vett részt, és több mint 250 bizonyítványt állítottak ki. Az évek során sikerült megalapozniuk egy ma is kiválóan mőködı hosszú távú együttmőködést a Székesfehérvári Regionális Képzı Központtal (SZRKK). Ennek köszönhetıen 2002-ben közös felnıttképzı programok indultak, amelynek keretében a Vajdaságban elsıként váltak elérhetıvé OKJ-s képzések (oktatásszervezı, marketing és reklámmenedzser, kereskedelmi menedzser, multimédia fejlesztı szoftverüzemeltetı) pedagógusok számára, valamint kereskedelmi szakmai képzések (boltvezetı, bolti eladó, stb.).
29
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
Emellett 2008-2009-ben közösen hozták létre az elsı civil e-learning ILIAS alapú keretrendszert.
5. kép. Felnıttképzés határon innen és túl - Verbászi András, a Vajdasági Magyar Felnıttképzési Társaság alelnökének elıadása
Ezen eredményeken túlmenıen Verbászi András kiemelte a 2005-ben végzett kutatómunkájukat, amelyben kidolgozták az „Egységes magyar – kárpát-medencei felnıttképzési hálózati rendszer keretében megvalósulandó – vajdasági magyar felnıttképzés fejlesztésének lehetséges alternatív stratégiája” címő tanulmányt, és amelyet a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanácsnak is eljuttattak. A tanulmány egyik legfontosabb célja, hogy a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács szintjén létrejöjjön és elfogadott legyen egy olyan átfogó és koherens magyar oktatási-képzési stratégia (a felnıttképzésre vonatkozóan is), amely a legjobban szolgálja a szülıföldön élı magyarok emberhez méltó itt maradását, tudásukon és gazdasági erejükön alapuló boldogulását.
30
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
Az igény megfogalmazása mellett annak megvalósítására konkrét stratégiai fejlesztési ajánlatokat alakítottak ki, amelyek a következık: Egységes, határok nélküli, az egész magyar Kárpát-medencét felölelı felnıttképzési hálózati rendszer kiépítése és mőködtetése. A hálózati rendszer egységes stratégiai központi bázisának kiépítése. HU-kompatibilis vajdasági felnıttképzési intézményrendszer kialakítása. A Teleházak az egységes Kárpát-medencei felnıttképzési hálózati rendszer falusi e-végpontjaiként, képzési alközpontjaiként mőködjenek a Vajdaságban. Az egységes – határok nélküli és az egész magyarlakta Kárpát-medencét felölelı – felnıttképzési hálózati rendszer keretében információs és tanácsadói szolgálati rendszer kialakítása és folyamatos mőködtetése. A képzési programok akkreditációja, elfogadtatása. A vajdasági felnıttképzés a valós kutatások alapján felmért kulcsfontosságú szükségletek és igények függvényében történjék. Abszolút elsıbbséget kell adni a társadalmilag elismert kimenetelő képzéseknek. Véleményünk szerint mindezek megvalósításához az Európai Tanács Lisszaboni Határozatait kell alapul venni, valamint össze kell hangolni az anyaországi és a hazai idevonatkozó stratégiai, fejlesztési és operatív terveket és dokumentumokat – jegyzi meg az elıadó. Verbászi András zárógondolataiban kifejezte, hogy a fennálló nehézségek ellenére is tovább folytatják munkájukat, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy törekvéseiket érvényre juttathassák és céljaikat megvalósíthassák. Egyszóval: teszik a dolgukat!
31
„MAGYAROSZÁG A NEMZETKÖZI TÉRBEN”
2010. március 24.
A projekt a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának KÜM-2009-4 pályázati támogatásával valósult meg.
www.innoratio.hu www.tudastar.co.hu www.kulugyminiszterium.hu
32