OKTATÁSI SEGÉDANYAG
Magyar tudósok és feltalálók a technika történetében Ne feledkezzünk meg azokról, akik hazánkban dolgozva vagy innen indulva jutottak el a világhírig, vagy olyan eredménnyel, esetleg tanulmánnyal gazdagították a tudományt, amire később fontos felfedezések, technikai eljárások épültek. Kempelen Farkas (1734-1804) mechanikus és feltaláló. Sakkozógépével híresült el. Valójában ember volt a gépben, de optikai trükkökkel, tükör alkalmazásával eltűntette. Készített még vakok részére használható írógépet, beszédutánzó gépet, a beszéd mechanizmusáról tanulmányokat is írt. Szökőkutakhoz vízemelő gépet alkotott, foglalkozott hosszabb távot átfogó csatornatervekkel, elkészítette a gőzturbina ősét. Bolyai János (1802-1860) matematikus, a nem euklidészi (hiperbolikus) geometria egyik megalkotója. Euklidész 5. poszulátumának elvetésével ellentmondásmentes geometriai rendszert alkotott. Befejezetlen fő művében, a Tanban több kétezer éve megoldatlan matematikai problémát tett helyre. Bánki Dónát (1859-1922) gépészmérnök, egyetemi tanár. Feltalált a benzinporlasztót, dolgozott nagynyomású robbanómotorral, szabadalmaztatott elsőkerék-meghajtású autót, szivattyútelepet, törpe vízerőműhöz vízturbinát. Nagyjából Diesellel és Benzzel egyidőben alkotott nagyot a belső égésű motorok terén Bláthy Ottó (1860-1939) Déri Miksával és Zipernoszkí Károllyal megalkotta a transzformátort. Saját találmánya az indukciós fogyasztásmérő, ismertebb nevén a villanyóra, valamint a higanyos feszültség–szabályozó. Déri Miksa (1854-1938) A váltóáramú generátort dolgozta még ki, részese a transzformátor megalkotásának. Rómában, Milánóban és Frankfurtban a párhuzamos kapcsolású erőműrendszerek kialakítója. Tervezett még felvonómotort is. Zipernovszky Károly (1853-1942) a magyar villamosítás egyik úttörője, a generátort Dérivel, a transzformátor Dérivel és Bláthy-val alkották meg. A budapesti régi Nemzeti Színházat a világon harmadikként ő villamosította. Évtizedekig a magyar villamosítás egy szakértő irányítója, a világon közel 60 erőmű kialakításában működött közre. Puskás Tivadar (1844-1893) Bell-el és Edisonnal dolgozott együtt a telefonon és a telefonközponton. Utóbbi kidolgozásában történelmi érdemeket szerzett. A telefonos műsorközvetítés feltalálója, híres telefonhírmondója Párizsban és Pesten operaközvetítésre is tudott vállalkozni, ami akkor nagy feladat volt. A pesti telefonhírmondó 1000 előfizetővel egyfajta hangos újsággá fejlődött. Halálhírét a telefonhírmondó közölte először. Eötvös Lóránd (1848-1919) fizikus. A folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közti összefüggést ő állapította meg. Híres ingája a gravitáció térbeli változásai mérte, alkalmas volt arra, hogy a földfelszín alatti viszonyokra lehessen következtetni a mérések alapján. A gravitációs erő és a tömeg anyagi minősége közti összefüggést leírásával és matematikai pontosításával a relativitáselmélethez járult hozzá,
2
Einstein hivatkozik rá. Foglalkozott még a földmágnesesség jelenségével is. Az aktuális földrengéseket jelzi. Bay Zoltán (1900-1992) fizikus. Az elektrokardiográf, a villamos szívverésmérő feltalálója. Ő fedezte még fel a színét változtató neoncsövet is. Mikrohullám kutatásai során 1946-ban olyan radart fejlesztett ki, mellyel jeleket továbbított a Holdra. Amerikába távozott 1947-ben. A számítógép számítási sebességének növelésén dolgozott Neumann Jánossal. Az ő eredményei alapján határozták meg a méter új, a fénysebességre és az idő egységére alapozott definícióját 1983-ban Neumann János (1903-1957) a hamburgi és a princetoni egyetem tanára. A matematikai játékelmélet kidolgozója. A számítógépek kialakulásában döntő szerepe volt, ő fogalmazta meg először, hogy a gép nemcsak adattárolásra, hanem műveletek végzésére is alkalmas, tehát lehet hozzá programot készíteni. Foglalkozott még a biológiai önreprodukció problémájával, hozzájárult az atomenergia felszabadításával kapcsolatos elméleti problémák megoldásához. Kármán Tódor (1881-1963) kezdetben Bánki Dónát tanársegéde Budapesten. 1914-től Hollandiában és Németországban folytatott aerodinamikai kísérleteket. Laboratóriuma a világ legjobb repülésügyi kutatóhelyévé vált. 1930-tól a pasadenai egyetem tanára az USA-ban, a hangsebességet áttörő repülőgépekkel kapcsolatos kutatások elindítója. Rakéta-és ballisztikai kutatócsoportok vezetője, az Amerikai Asztronauta Akadémia első igazgatója. A Holdon az amerikaiak krátert neveztek el róla. Szilárd Leó (1898-1964) atomfizikus, Berlinben, Bécsben, Oxfordban, majd a Columbia Egyetemen professzor. Az uránhasadással foglalkozott. A háború előtt részt vett az első atomreaktorral kapcsolatos munkákban. Levelet írt Einsteinnel Roosevelt-nek, figyelmeztetve a német atombomba veszélyeire. Részt vett az amerikai atombombák elkészítésében, de nem értett egyet bevetésükkel, szükségtelennek ítélte. 1948-tól az amerikai és szovjet atomtudósok együttműködésének szószólója, az atomenergia békés felhasználásának következetes híve. Gábor Dénes (1900-1979) 1971-ben kapott fizikai Nobel-díjat a holográfia feltalálásáért, a holografikus kép tökéletesítéséért. 1937-től Angliában élt, a londoni Imperial College elektronika professzoraként dolgozott. Már 1934-ben alkotott egy plazmalámpát, melyet az akkori Egyesült Izzó nem tartott Érdekes szabadalomnak. A valamely tárgyról készíthető teljes és térbeli kép, a hologram megalkotása világszenzáció volt. A lapos TV-képcsöveket is ő kezdte el kidolgozni. Jedlik Ányos (1800–1895) A rendi akadémián Czinár Mórtól a fizika szeretetét tanulta meg, és tőle kapta az életét eligazító tanácsot is: "nem az a valódi tudomány, amit jól megtanultok, hanem az, amit jól meggondoltok." Ez a szemlélet segítette világraszóló felfedezéseiben éppúgy, mint egyszerű hétköznapi munkájában is. 1824-ben került a rend győri líceumába, ahol a gazdag német nyelvű szakirodalom alapján maga is sok kísérletet elvégzett. Győri tartózkodása alatt fedezte fel Jedlik a szódavíz készítésének a módját (1828). Az elektromágneses vonzás (forgatás) törvényszerűségeit vizsgálva Jedlik felismerte, hogy elektromágnes mezőjében lévő tekercs jobban kitér, mint egy iránytű, sőt megfelelő áramváltás esetén ez az elfordulás folytonos forgássá is tehető. Forgonyát csak 1841-ben mutatta be először. Jedlik forgonyában már 1829-ben megtalálható volt a mai egyenáramú motorok mindhárom fő alkotórésze: a tekercselt állórész, a tekercselt forgórész és az
3
irányváltó kommutátor. Az első, Jedlikével egyenrangú, tisztán elektromágneses forgást csak A forgony nem vált igazán ismertté. Leghíresebb "szereplése" (a dinamóval együtt) csak 1927-ben volt Comóban, ahol a világ leghíresebb fizikusai (köztük 11 Nobel-díjas) Volta emlékére ünnepi gyűlést tartottak. Akkor indították be a kis motort, amikor az elektromosság gyakorlati alkalmazását tárgyalták. Asbóth Oszkár (1891–1960) mérnök, a helikopter magyar feltalálója. A szabadságharcból ismert Asbóth Lajos családjából származott. Tanulmányai végeztével 1909–13-ban Aradon, Szabadkán, majd Wiener-Neustadtban repülőgép-építéssel foglalkozott. Az I. világháború alatt a fischamendi Légcsavarkísérleti Intézetbe került, ahol kiváló eredményeket ért el kísérleti úton kialakított ún. Asbóth-légcsavarokkal. Az I. világháború után több éves kísérletezés eredményeként megépítette az Asbóth-féle helikoptercsavarral felszerelt és kormánysíkokkal stabilizált helikopterét, amely 1928. szept. 9-én szállt fel először egy helyből függőleges irányban a magasba. Gépe vízszintes irányban is kormányozható volt. Sikerei Európa-szerte új lendületet adtak a korábban megoldhatatlan problémának tekintett helikopterkutatásnak. A sekély belvizek hajózhatóvá tételére speciális Asbóth-féle aggregáttal (helikoptercsavarral) felszerelt kísérleti hajót is épített. Csonka János (1852-1939) feltaláló és gépészmérnök. 1852. január 22-én Szegeden született Csonka János egy kovácsmester hetedik fiaként. Édesapja műhelyében dolgozva, majd az elemi- és a középiskolában németet és latint tanulva elhatározta, hogy műszaki ismereteit tovább akarja gyarapítani. Saját erejéből hazai és számos külföldi munkahelyen tanulmányozta a gépgyártást és az erőgépeket. A motorok területén szerzett tapasztalatok gyakorlatba ültetésére 1890-ben hozzáláttak egy saját elképzeléseiknek megfelelő újfajta négyütemű benzinmotor tervezéséhez. Az első kísérleti motornak zárt motorháza, álló hengere, és nyílt lángos, izzócsöves gyújtása volt. Ez a szakmai körök által "Bánki-Csonkamotor"-nak nevezett motor a kísérletek eredményeképpen egyre tökéletesebbé vált, és 1893ban bemutatásra került. Az első elkészült Bánki-Csonka-motor 52 évi szolgálat után, múzeumba került, ahol ma is megtekinthető. Az utókor számára talán legnagyobb jelentőségű közös találmányuk a porlasztó volt, melynek kísérleteit az első elkészült Bánki-Csonkamotoron végezték. A megoldás lényege, hogy a porlasztó a petróleumot (benzint) nem gáz, hanem apró folyadékszemcsékből álló felhő alakjában adagolja a hengerbe. Azzal, hogy az üzemanyagot egy kis tartályból juttatták a porlasztó segítségével a motorba, és a kis tartályban egy tűszelepet működtető úszó segítségével biztosították az üzemanyag állandó szintjét, megoldódott az üzemanyagtartályban lévő üzemanyag szintjétől független adagolás problémája is. Bár a szabadalmi bejelentést csak 1893. február 11-én nyújtották be, a találmány 1891-ben már rajzasztalon, és a bejelentés napján már kész szerkezetként létezett. Mivel ez a bejelentés a porlasztót csak mint a találmány részét tartalmazta, a porlasztóra 1893. október 18-án külön is szabadalmat kértek. Sajnos sem a Ganz-gyár, sem a feltalálók nem tettek lépéseket az elsőbbség védelmében, így a világ nagy részén a német Wilhelm Maybach ötleteként tartják számon a porlasztót, aki csak 1893. augusztus 17-én tett szabadalmi bejelentést és kapott szabadalmat Franciaországban. A Bánki-Csonka-motorral végzett kísérletek egy másik eredménye az "automatikus csőgyújtó". Bár ezt a megoldást Bánki már 1884-ben publikálta, a feltalálók csak 1886-ban szabadalmaztatták. A szabadalom értelmében a henger felett lobogó robbanásveszélyes nyílt lángot a feltalálók izzó rézcsővel helyettesítették. A megoldásra később az Egyesült Államokban is szabadalmat kaptak. Az elektromos gyújtás elterjedésével, aminek alkalmazására 1900-ban Csonka is áttért, az automatikus csőgyújtás elvesztette jelentőségét.
4
Swarcz Dávid (1850-1897) technikus, a merev rendszerű, könnyűfémből készült, kormányozható léghajó feltalálója, 1850. december 7-én született Keszthelyen. Csak 40 éves korában kezdett foglalkozni a kormányozható léghajó építésének gondolatával. Léghajóját a gumival impregnált ballonszövetnél ellenállóbb anyagból, fémből akarta felépíteni. Terveit Bécsben bemutatta a hadügyminiszternek, de támogatást nem kapott. Ezután két évig Péterváron dolgozott léghajóján, de amikor a felszállásra kitűzött határidő eredmény nélkül lejárt, a kincstár beszüntette a támogatást. Oroszországból Berlinbe Ment, itt megismerkedett Berg Károllyal, egy alumínium feldolgozó üzem tulajdonosával. 1895-től dolgozott az alumíniumból készült, rácsszerkezetű léghajó megvalósításán. Egész vagyonát feláldozva új léghajót épített, de az 1896. október 9-ére kitűzött próbarepülés eredménytelen volt, mert a rossz minőségű hidrogénnek nem volt kellő felhajtóereje. A következő, 1897. november 3-ai, immár sikeres próbafelszállás után Schwarz léghajójáról a szakértők is megállapították, „elgondolása bizonyítja, hogy megtalálták a fémből készült léghajó készítésének és kormányzásának módját”. A Schwarz-féle léghajó 47,5 méter hosszú, 13,5 méter átmérőjű, két végén kúpos, henger alakú test volt. Ezt 0,2 mm vastag alumíniumlapokkal borított rácsszerkezetű váz alkotta. (Ez volt a világon az első héjszerkezetű légi jármű.) A térfogata 3605 m3 volt, a legnagyobb az addig építettek közül. A 2 méter átmérőjű légcsavarokat 505 kg tömegű, négyhengeres, 16/12 lóerős Daimler-motor hajtotta. A sikeres próbafelszállást csak özvegye láthatta, mert Schwarz Dávid 1897. január 13-án Bécsben elhunyt. Az özvegy a léghajó terveit eladta Zeppelin Ferdinándnak. Bíró László (1899- 1985)
Bíró élete csupa meglepő fordulatokban bővelkedik, sorsának alakulásában nagy szerepe van a véletlennek. Ennek köszönhetően ismerkedett meg későbbi feleségével, s a véletlen sodorta útjába egy jugoszláviai fürdőhelyen az Argentin Köztársaság elnökét, aki meghívta hazájába. A háború elől menekülni kényszerülő feltaláló aztán élt is a véletlen szerencse kínálta lehetőséggel, s letelepedett a dél-amerikai országban. Ott élt haláláig, 1985-ig. Argentínában olyan lehetőségeket kapott, amelyek révén igazi sikertörténet lett a golyóstoll fejlesztése, tökéletesítése. Persze, számtalan más találmánnyal is foglalkozott. Még fiatal korában, Magyarországon kifejlesztett egy konyhai tűzhelyhez kapcsolható mosógépet, egy gépész barátjával találták fel az automata sebességváltót, argentínai korszakához fűződik a fertőtlenítő golyócska, a klinikai termográf, a sérthetetlen zár, s egy sereg más hasznos, a mindennapi életet megkönnyítő vagy éppen tudományos felfedezés. De nem szakított irodalmi, festészeti, szobrászati ambícióival sem. A feltaláló sikere második hazájában egyszerűen fantasztikus. Argentínában a feltalálók napját szeptember 29-én, Bíró születésnapján ünneplik, s Földünk jó néhány nyelvén bíró névvel illetik a golyóstollat! Galamb József (1881-1955) Makón született, tanulmányait Budapesten végezte, a mai Bánki Donát Műszaki Főiskola jogelődjénél. Gépészmérnöki diplomája megszerzése után rövid ideig a diósgyőri Vasgyárban dolgozott műszaki rajzolóként, majd a Magyar Automobil Rt.nél, ahol egy németországi tanulmányutat nyert. 1903-ban több német városban járt, mindenütt szakmunkásként dolgozott. Ekkor hallott az 1904-es amerikai autó világkiállításról, ezért megtakarított pénzén októberben hajón elutazott Amerikába. A Westinghouse Műveknél szerszámkészítőként helyezkedett el. Az akkor alig kétéves Ford Motor Company kötelékébe 1905 decemberében került, mint tervező. Az N-modell hűtőrendszerének áttervezése után a gyár főkonstruktőre lett, s a híres
5
T-modell sok fontos alkatrészét tervezte, 1915-től a Fordson-traktor tervein dolgozott. 1921ben ösztöndíjat alapított olyan makói, szegény sorsú diákoknak, akik felső ipari iskolában kívántak tanulni. Az első világháború alatt hadigépek szerkesztésével foglalkozott, pl. tengeralattjáró-keresővel. Több alkalommal ellátogatott Magyarországra, s előadásokat tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben. A második világháború idején Ford ötletére hathengeres kiskocsit tervezett, amely 1942-ben készült el. Orvosai tanácsára 1944-ben visszavonult az aktív munkától.