Végre egy igazi beszámoló, amely kereken mutatja be a legutóbbi Ökofalus találkozót! Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult, és azoknak is, akik jelen voltak a találkozón, meg végül azoknak, akik olvassák a jelen összeállítást. Kicsit későre gyűlt össze a nyersanyag, de remélhetőleg a várakozás fokozza a kiváncsiságot, hogy mi lett belőle. Az írások logikai sorrendbe vannak rendezve, hogy olvasmányosabb legyen az anyag. Fényképek és különféle mellékletek teszik színesebbé, a végén egy rövid kérdőív is található.
Kellemes olvasást kívánunk!
Ó L ÁMO Z Ö Z V A S S R . 6 B E G YA Ö C S O N Y FA L VI Ö K Á 2 01 . JA N Á R 8 - 1 0 S / I K A R KO FA L U T U A L ÁLKO ZÓ VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
-1 -
LEZAJLOTT P ROGRAM
22.00
2016. jan. 8. Péntek - a vargyasi ház megtekintése, a kályha kipróbálása, gyors helyszínváltoztatás - átköltözködés a homoródkarácsonyfalvi helyszínre, befűtés, berendezkedés - az előőrs érkezése, közös vacsora, nevetés, beszélgetés
- „forma vagy tartalom” elsőbbsége (folytatás) - beszélgetés a spiritualitásról
2016. jan. 10. Vasárnap 10.00 – téma: személyes részvétel, konkrét elköteleződés - az új résztvevők gyors bemutatkozása - a kitűzött témák újra-értékelése, válogatása - ökofalu-térkép - közelség-távolság (újra) - gyors véleményező körök: a korlátozásokról, helyszín szempontokról, személyes tevékenységekről - játék: „Hová mész Jánoska?” - búcsúkör, elköszönés és ölelkezés
2016. jan. 9. Szombat 10.00 – indítás, igényfelmérés - témafelvezetés, programismertetés, „házirend” (5’) - ismerkedés, név-megjegyző játék - ráhangoló játékok: Kibillentős; Parasztszkander; Királyfi-királylány-sárkány - ki mit vár a hétvégétől? - témák, ötletek összegyűjtése (Post-it) 11.00 – a motiváció: Ki miért akar ökofaluba költözni? - Hogy érzed magad az eddigi folyamattal kapcsolatban? Mit hiányolsz/tál az eddigi előkészületekből? Mit akarsz betenni az „ökofalu kosárba”?
13.00
– ebédszünet
14.00
- zárás, takarítás, csomagolás, elköszönés - közös kirándulás a Vargyasi Szoros déli részén lévő helyszínre
13.00 15.30
– ebédszünet – Ökofalu-„tervezés” - bizalomjáték: Vakkör (behunyt szemmel a körön belül) - Ökofalu motivációs térkép: Ki mennyire érzi magát közel vagy távol az ökofalutól? - kapcsolati térkép: Ki mennyire érzi magát közel vagy távol a többiektől? - a csoportdinamika dimenziói - „köteles-beszélgetések”: - Ki mennyi ideje foglalkozik komolyan a kiköltözés gondolatával? - Ki az, aki valami-BŐL menekülne? ...vagy valami-BE menekülne? - a helyszín profilja - Hol? Milyen messze a várostól? Milyen környezetben?... - Milyen profilja legyen az ökofalunak, a közösségnek? - forma vagy tartalom prioritása - Az életforma vagy a közös szellemiség a fontosabb? VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
KARÁCSONYFALVI FÉNYES KERTBLOGJA : http://fenyeskert.blogspot.hu/2014/09/vargyasi-szoros.html
-2-
délelőtt került sor. Mi legyen az ökofalu profilja („imidzse”), pontosabban, kik azok a személyek, akik szeretnének részt vállalni olyan jellegű tevékenységekben, amik a külvilággal/vendégekkel való kapcsolatunkat meghatározzák. Itt is a javaslatok sokszínűsége dominált: a különféle biotermékek forgalmazásától (kenyér, zöldség, biokozmetika, stb.), a szabadidős és wellness szolgáltatásokon át (masszázs, lovaglás, sport), a spirituális- illetve szemléletmód-formáló képzésekig (ökogazdálkodás, hagyományőrzés, építészet, alternatív gyógyászat, jóga, meditáció). Amennyiben szükséges, hogy az ökofalunak egységes legyen a profilja/imidzse, fontosnak látom, hogy ezeket a tevékenységeket már a tervezési fázisban össze kell hangolni, ugyanis ezek a profilalakító szempontok határozzák meg adott esetben az ökofalu belső struktúráját is (pl. hová milyen épület épüljön, mi mihez legyen közel vagy távol, stb.). Ezekre a kérdésekre majd egy következő alkalommal kell sort keríteni.
J . C S AB A B E S Z ÁM O L Ó J A Első benyomás a résztvevőkről: intelligens, kedves, nyitott emberek, akiket valamilyen közös cél mozgat, és ennek érdekében készek az együttműködésre. Mivel a szombati csapatmunkába olyan személyek is bekapcsolódtak, akik még nem, vagy csak nagyon hézagosan vettek részt az eddigi tervezésen, ezért bizonyos szempontból egyfajta „elölről kezdés” vagy „visszalépés” volt tapasztalható a tervezést mozgató néhány személy számára. Éppen ezért volt indokolt, hogy néhány alapvető elvi kérdést (újra) elő kellett venni. Az ezekre a kérdésekre adott válaszokban egyelőre még a diverzitás, illetve a polaritás dominált. Ilyenek, például:
Egyéb kisebb horderejű kérdésekre, amik még előkerültek, nem tartom fontosnak kitérni.
- a motivációs háttere annak, hogy ki miért szeretne ökofaluba költözni, - a civilizációtól, a városi környezettől való eltávolodás/elhatárolódás - a városhoz való közelség-távolságnak a kérdése - a tartalom vagy a forma prioritása
Összességében nagyon hasznosnak találtam az egész találkozót, az együttlétet és a munkafolyamatot is. Az „elakadások” szükségesek voltak. Ahhoz képest, hogy ez a csapat első alkalommal dolgozott így együtt, nagyon jól haladtunk, bár a módszerünknek a hatékonyságán még lehetne csiszolni. Pl. valami jobb megoldást kell találni arra, hogy az én kettős szerepem (csoporttag és csoportvezető) jobban elkülönüljön, és ne legyen zavaró tényező.
Ez utóbbi téma aztán több órára fogva tartotta a beszélgetést, egyrészt a fogalmak nem elég egyértelmű jelentése, másrészt a téma kulcsszerepe miatt. Annak az elvnek az elsőbbségét szerettük volna eldönteni, hogy melyik a fontosabb: a) az életforma, hogy együtt kiköltözünk egy helyre, ahol aztán szorosabb vagy laza szomszédi viszonyban egymásnak segítünk a házak felépítésében vagy a gazdálkodásban, és majd a későbbiekben alakítjuk ki a közösségi élet elveit, normáit, vagy: b) a tartalom, vagyis még mielőtt kiköltöznénk, fontos tisztáznunk azokat az eszméket, azt a filozófiai vagy spirituális szemléletmódot, ami alapján mi a közösségi életet alakítjuk, és csak ezek után, illetve ennek az eszmének alárendelve építjük ki az öko-környezetet. A csoport nagy részénél enyhén fontosabbnak tűnt a tartalom elsőbbsége, viszont abban, hogy mi, vagy milyen legyen ez a közös eszmerendszer, még nem jutottunk dűlőre. A téma körüli feszültséget az okozhatta, hogy én kijelentettem, hogy az a spirituális szemléletmód, amit a meditációs és egyéb programokon keresztül szeretnék továbbadni, nem teljes mértékben kompatibilis más – vagy inkább: bármilyen – spirituális irányzattal. A csoport többsége a tolerancia nevében inkább a nyitottságra szavazott, vagyis, hogy minden megfér minden mellett, ha ezt kellően leszabályozzuk. Számomra viszont ez annyira kulcskérdés, hogy ebben az esetben, akkor a tevékenységemet nem tudom összekötni egy ilyen profilú ökofaluval. A tartalom és forma kérdése irányított minket a következő nagy témához, amire vasárnap VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
-3-
J. P. CSAB A B ESZÁMOLÓJA
Következtetés és javaslatok : - mindenképp hasznos volt, kaptunk egy képet mi, magunkról, akik, állítólag, közelebb állunk az öko-faluhoz és kaptak egy képet azok is rólunk, akik azt hitték, hogy mi már egy éve valamit csinálunk
Kihívásnak mondható, hogy pénteken be kellett menjek munkába és türelmesen meg kellett várjam a műszak végét. Az utazás nagyjából gördülékeny volt!
- ha ebben lássuk a fejlődést, akkor mindenképpen kellenek még ilyen találkozók (személy szerint csak akkor szerveznék, ha már valamit "letettünk az asztalra" és van mit felmutatni)
A helyszín változás nem lepett meg annyira, mindamellett szerettem volna ott lenni Vargyason a begyújtáskor. Más szemszögből, lehet jobb volt így közösségileg, mert Karácsonyfalva közelebb volt a világhoz, a civilizációhoz, Vargyason túl meredek lett volna a váltás.
- az elkövetkező ilyenszerű találkozókon használjuk a kártyákat és a moderátor legyen külsős, teljesen érintetlen az öko-falu témakörében
A szállás körülményeire a "szükséges és elégséges" kifejezés illik a legjobban. A fűtésre szintén. El tudnék lenni ilyen körülmények között hosszabb ideig is.
- továbbra is fenntartok egy olyan javaslatot, hogy konkrétan tegyünk valamit, túl sok tervezés nélkül és ezáltal kovácsolódik a csapat (példaként fel tudnék hozni egy régebbi gomba-tokány készítést Áronéknál, a péntek esti berendezkedést (előkészületeket) és a szombat reggeli takarítást Karácsonyfalván. Mindhárom esetben volt egy közös cél. És ismerős vagy ismeretlen emberek egyetértésben, összhangban, békében és szeretetben együttműködtek a cél elérésének az érdekében). Szerintem, ha az így működik kicsiben, akkor nagyban is így kell működjék! Egy közösségi kert, gyümölcsös vagy egy közös vállalkozás működtetése tökéletes volna ebből a célból, mert még senkit se látok költözésre érettnek! :)
Az étkezés jól volt megoldva. Ilyenkor mindig azzal szórakozok, hogy kipróbálom a különbnél különfélébb húsmentes ételeket és közben élvezem a vegyes ízvilágot. Élmény volt a péntek esti "beköltözés" és a vacsora, továbbá a szombat reggeli takarítás és a szálláshelyek előkészítése, kimelegítése. Majd a hangulatom az hullámvasútként változott a hétvége folyamán. Szerintem csak érintettünk témákat, pontosabban 3-at s, amint már többször is megfogalmaztam, ha nincsenek lezárt témák és nem születnek döntések, ez a fejlődés ritmusát nagyon lassítja. Egy időben azt éreztem, hogy magam se vagyok tisztában, hogy mit értek ökofalu alatt, végül részben helyreállt a kép. A társaságon végig nézve, nem voltam egyedül ezzel.
- a tematikus programok szervezése szintén jó csapatösszerázó volna és azonkívül sokat tanulnánk és fejlődnénk úgy egyénileg, mint közösségileg. "Röviden" ennyi! Jakab P. Csaba
A csapat összetétele nagyon jó volt, főleg szombaton. Vasárnap túl rövid az időnk volt ahhoz, hogy összeálljon ismét csapattá. Ahogy a körben ülve végig néztem az embereken, 3 személy kivételével mindenkit ismertem. És magamba végigvezetve azt, hogy kit honnan ismerek és az első közös élményt visszajátszva, láttam egy érdekes hálózatot létrejönni az emberek között. És tudom, hogy ez nem véletlen még, ha az értelme nem is egy közös öko-falu. A Józsa Csaba által kitalált játékok és módszerek nagyon jók voltak. A moderátor szerepet kicsit gyengén játszotta és ezt Levente illetve Áron ki is használta és némelykor átvették a szerepet. Mikor a lényeges kérdésekre került a sor akkor az egész játék átalakult az egók harcává és már elfelejtettük, hogy a lényeg a játék, az elfogadás és a közösség kialakulása. A kirándulás jó volt, a telek ismerős, de valahogy nem látom ott a 15 családot térben elhelyezkedve. A közös munka, legyen bármi is, mindig jó, mikor van egy közös cél és nem megyünk bele részletekbe. Hazaérkezve eléggé fel voltam kavarva minden szinten és 2 napba telt míg az egyensúly helyreállt. VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
-4-
nagynak tartjuk.
L I V I U É S H AJ N I B E S Z ÁM O L Ó J A
Személyes vélemények, javaslatok: mielőtt bármilyen KÖZÖS döntést hoznánk az ökofaluról, szerintünk szükség van még legalább 2-3 hétvégére, hogy további kérdések segítségével elsősorban mindenki magában alakítson ki egy konkrétabb képet arról, hogy:
Ha nagyon röviden kellene kifejezzük, hogy milyen volt számunkra az elmúlt hétvége, akkor azt mondanánk, hogy megmozgatott kívül-belül. Kívül, azért, mert elég hosszú utat kellett megtenni a helyszínig, belül, pedig azért, mert a hétvége során többször is magunkba kellett néznünk és őszintén elgondolkodjunk a csoportvezető más-más kérdésein.
1) Milyennek képzeli el az ökofalut magának (milyen házat, milyen kertet, mekkorát, állatokkal vagy nélkülük, árammal vagy áram nélkül, mi lehetne közös és mi nem...)? 2) Hol látja magát a közösségben, milyen szerepet/munkát vállalna? 3) A személyes vágyai közül mi az, amit mindenképp szeretné, ha beteljesülne, és mi az, amit el tud engedni?
Részletesen: Utazás és helyszín: tetszett, hogy nem városi közegben volt a találkozó és így volt alkalmunk jobban megismerni egymást, viszont a jövőre nézve külön választanánk a helyszínlátogatásokat és a csoportmunkára kijelölt hétvégéket, hogy legyen idő a kijelölt témákat átvenni. Ha következő találkán közelebb lenne a helyszín Szentgyörgyhöz kevesebb időt töltenénk utazással és vasárnap is tovább maradhatnánk.
Fontos lenne, hogy a következő alkalmakkor jobban betartsuk az időpontokat (elnézést kérünk, hogy vasárnap reggel mi is elhúztuk az időt a reggelivel) és nagyobb tisztelettel hallgassuk meg egymás véleményét. Köszönettel és szeretettel, Liviu és Hajni
RÉSZTVEVŐK
Szállás, körülmények, fűtés: teljesen megfelelt a szállás (mi már ismertük a körülményeket), szombaton kicsit fáztunk, de délutánra jól bemelegedett a konferenciaterem is.
1. J. Csaba (Udvarhely-szék) 2. J.P. Csaba (Brassó) 3. D. Levente (Sepsi-szék) 4. T.K. Áron (Sepsi-szék) + Iringó és Gyopár (gyermekek) 5. T.K. Márta (Sepsi-szék) 6. G. Mónika (Csík-szék) + Rebeka (gyermek) 7. H. Márta (Csík-szék) 8. J. Annamária (Sepsi-szék) 9. D. Tünde (Sepsi-szék) + Bogi (kutya) 10. S. Attila (Sepsi-szék) 11. R. Ágota (Sepsi-szék) 12. H. Rozália (Sepsi-szék) 13. T. Hajnal (Brassó) 14. V. Liviu (Brassó) + Füles (nyuszi) 15. V. Csanád (Brassó) 16. B. Zoltán (Csík-szék) 17. B. Rezső (Csík-szék) 18. Cs. G. László (Csík-szék) 19. S. László (Csík-szék)
Étkezés: nagyon nagy volt a választék, köszönjük mindenkinek, akinek a házi finomságaiból kóstolhattunk. A csapatvezetést és a módszert profinak találtuk, látszott, hogy tudás, tapasztalat és munka van mögötte. Nem értettünk egyet azzal, hogy többször és többen megkérdőjelezték ezt azzal, hogy folyamatosan ellenezték vagy beleszóltak a csoportvezető javaslataiba – nagyon sok időt veszítettünk ezzel. Ezt leszámítva örültünk, hogy olyan témákról beszélgethettünk, ami mindenkinek sokat számít, mint például a lelki fejlődés. Itt különböztek a vélemények arról, hogy az ökofaluban a spiritualitás milyen formát öltsön fel: mindenki a saját hitét gyakorolja, vagy találunk egy közös “utat”. Közös munka, takarítás, csomagolás: együtt gyorsan és jókedvűen zajlott. Kirándulás Vargyasba, a terület véleményezése: a terület nagyon szép helyen helyezkedik el, de mi egy nagyobb területről álmodozunk. Ha önellátás a cél: a 3 hektárból csak 1 lakható és művelhető, ami azt jelenti, hogy a házak nagyon szorosan kellene épüljenek egymáshoz, hogy még zöldségesnek is maradjon hely, állatokról és gyümölcsösről nem is beszélve. Szerintünk ez a telek kb. 2-3 család számára lenne alkalmas. Ha, viszont, más közeli területek megvásárlásáról beszélünk, szerintünk hatalmas összegekről lenne szó, és már ennek a területnek az árát is túl VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
-5-
telefonálás után már tudtuk, hogy a hegyen túl szívesen látnak, és azt a helyszínt már kiismertük egy nyár alatt, így nem lesznek meglepetések. Felhívtuk az otthon maradtakat, hogy közvetítsék a többiek felé a helyszín-változást, így született meg a figyelmeztetés az esemény lapján, Márta jóvoltából. Közben, pedig, jeleznünk kellett a csíkiaknak és brassóiaknak, akik éppen azokban a percekben indultak útnak, hogy változtassák meg a úticéljukat. Még éppen időben - bár csak 15 km-ről van szó.
T. K. ÁRON B ESZÁMOLÓJA Lendületes találkozó volt. Mondhatni, ez volt az első igazi ökofalus találkozó. Talán azért, mert falusi helyszínen volt, azért, mert egy hétvégés volt, vagy inkább azért, mert beleadott mindenki valamit, szívéből, lelkéből. De kezdjük csak az elejéről…
Hamar átértünk Karácsonyfalvára, hiszen ennek a falunak a határai is a Vargyasi Szoros fölé nyúlnak. Itt a megszokott körülmények vártak minket: három szomszédos hagyományos ház, amiből az egyik részben berendezve, a másik félig felújítva található, a harmadikat mellőztük. Van még egy nagy csűr, ami már omladozik és másfél hektár kert. A házakban három szoba fűthető, mindháromban laktunk már, ismerjük a lehetőségeit. Található a faluban még egy közbirtokossági terem, amely eléggé nagy és fűthető. Két új építésű csempekályha van benne. Tűzifa is van bőven, saját beszerzésünk, kiváló, száraz bükkfa.
Végre eljutottunk oda, hogy többen, együtt szerveztük meg a programot. Először is, Vargyasra volt tervezve a találkozó, hiszen ott találtunk rá egy izgalmas helyszínre, amelyet érdemes a csapat megnézzen és kipróbáljon. A múltkor jártunk hárman előzetes terepszemlén, de, sajnos, nem tudtunk bejutni az épületekbe. Az a döntés született, hogy egy fél nappal korábban kimegyünk páran, és befűtünk a kályhákba, ellenőrizzük a körülményeket. Terveztük azt is, hogy előző este még megbeszéljük a program tervezett tartalmát. Ha már úgy alakult, hogy pontosan azok megyünk korábban, akik részt vettünk a találkozó megszervezésében.
Sikerült az első kályhába begyújtani, és a szobába jól befüstölni... , de ez csak átmeneti papírfüst, ki lehetett szellőztetni. Mire megjöttek a csíki lányok, hármasban Márti, Mónika és Rebeka személyében, már javában égett a tűz és melegedett a kályha. Megérkezett Csabi is Brassóból, az oklándi busszal. Egy gyors és hatékony munkával még a kerti budit is használhatóvá sikerült tenni – aminek az ülőkéjét előzőleg valaki ellopta… Elkezdtük átrendezni a szobát, amely addig jóformán üresen állt. Frissen tatarozott, meszelt falakkal, felcsiszolt padlóval, újraüvegezett ablakokkal, újrarakott csempekályhával - ez utóbbiért a felelősséget magam vállalom. A szomszéd szoba, viszont, teli volt bútorral, csak át kellett hozni onnan, és elhelyezni. Sikerült is hét fekhelyet előkészíteni, ahányan aznap este voltunk. Egy asztalt körbeültünk, és lelkes hangulatban fogtunk vacsorához.
Aztán másképpen alakult... El is hangzott, hogy vajon milyen kihívásoknak leszünk kitéve - csapatosan és egyenként egyáltalán a helyszínre jutást illetőleg? Eggyel kevesebben jutottunk ki a Vargyasi Szoros tövébe, Csabi munkaügyi okok miatt csak késve tudott jönni. Vargyas falu határában van egy forrás, ott találkozott a két autó, Szentgyörgy és Udvarhely irányából. Megtöltöttük a vizesbödönöket, hogy az egész társaságnak legyen ivóvíz hétvégére. Aztán elindultunk a szoros felé, a keskeny, de aszfaltozott úton, amely itt-ott havas volt és csúszós. Így lassan mentünk és nézelődtünk a völgyben felfelé, mintegy tíz kilométert. Az utolsó szakaszt már elfelejtették felújítani, talán így hangulatosabb is. Így érkeztünk meg a tanyához, beparkoltunk a kerítés mellé. Kinyitottuk a házakat, és körülnéztünk. Számoltuk az ágyakat, és meg lettünk volna elégedve, a várható létszámon felül van a számuk. De, sajnos, egyes szobákban nincsen fűtési lehetőség, így azok télen nem használhatóak. Köztük éppen a legnagyobb, amit csoportos együttlétre használhatnánk. Úgy határoztunk, hogy egy próbát teszünk, begyújtunk az egyik kályhába. Elkezdtük vágni a fát, ami az udvarra össze volt gyűjtve, majd elmentünk az erdőre több ágat gyűjteni. Szerencsére volt elegendő száraz ág, pár köteggel összegyűjtöttünk. Leventével egy nagy rönköt el is fűrészeltünk, és nagy erőfeszítésekkel levonszoltuk a házhoz. Közben melegedett a kályha, pontosabban füstölgetett, így Csaba, aki mellette ült, már fejfájással és hányingerrel küszködött. Láttuk, hogy ez nem lesz így jól... A másik két kályhába már be sem próbáltunk gyújtani. Elgondoltuk, hogy majd nyáron alkalmas lesz egy próbára a helyszín, most, télen csak egy kirándulás erejéig érdemes ide jönni. Visszafordítottuk, hát, a szorgalmunkat, és kihordtuk az autókhoz a csomagokat, amiket előzőleg már elhelyeztünk a házban. Kivéve egyet, amit ott felejtettünk a másik házban - de ez, csak utólag derült ki...
Hátra volt még a nagyterembe való befűtés, amely a falu központjában található. Ketten mentünk le Csabával, és a közbirtokosság elnöke is elkísért minket, hogy számba vegyük a lehetőségeket és előkészítsük a termet. A nagyobb kályha nehezebben melegszik, másfél órát vártunk, amíg langyosodni kezdett. Közben beszélgettünk az Ökofaluról és a tervezett programról. Sajnos csak kettesben... az elképzelések ellenére, hogy a szervezők majd együtt szabjuk meg a találkozó tartalmát és kereteit. El kellett fogadjuk, hogy minden új érdeklődő hozza a saját elképzeléseit, és hozzájárul az Ökofalu alakításához - világos volt előre, hogy ez a találkozó az egyéni elvárások összeegyeztetéséről fog szólni.
Visszazártuk a házakat, és siettünk vissza Vargyasra, hogy alternatív helyszínt szervezzünk. Első javaslatként Homoródkarácsonyfalva jött szóba, amit „B” tervként a tarsolyunkban tartottunk. Felmerült Homoródremete is, ami egy izgalmas egybeesésre adott volna okot. Egy VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
Időközben némi kavarodást okozott az, hogy volt, aki visszamondta a részvételét a találkozón egészségügyi problémákra hivatkozva - ez pedig másoknak az utazási lehetőségeit kavarta
-6-
meg. Egy sor telefonálás nyomán sikerült biztosítani, hogy másnap mindenki a helyszínre juthasson, aki jönni szeretne.
terült asztal köré ülhetett a társaság. Csodás volt a felhozatal, kíváncsian kóstoltuk egymás étkeit, találgattuk a recepteket. Azt hiszem, a kóstolgatás elég is volt a jóllakáshoz, talán az összes eledelre nem is kerülhetett sor. Lényegében nem is fejeztük be az étkezést, csak abbahagytuk, azzal, hogy majd vacsorakor folytatjuk. Remek együttlét volt, beigazolódott, hogy mennyire fontos az együtt étkezés élménye. Akár a híres „utolsó vacsora” is ihlethette volna az idilli képet, bár ezt inkább „első ebédnek” illene nevezni. Szerencsére ebéd után lehetőség volt egy kis pihenő szünetre.
Az este nagyon jó hangulatban végződött! Egy órás kacagás - amiről ketten sajnos lemaradtunk, aztán csendes líra zenére elaludt a társaság. A kályha végezte a dolgát, ahogyan már előzőleg is bizonyított. Másfél óra befűtés után egyenletesen kiforrósodott, és még másnap délben is jó meleg volt. A falaknak is kellett ez a fél nap, hogy átmelegedjenek. De, hát, ezért mentünk páran hamarabb, hogy előfűtsük - a hangulatot is.
Eközben kellett megoldjuk a gyerekek felügyeletét, hogy a délután során ne zavarják a programot, és így mélyebb témákkal lehessen foglalkozni. Úgy gondoltuk, hogy a gyerekek a szálláson maradnak egy felnőttel és másfél órás váltásokban cserélhető a felügyelő személye. Szerencsére voltak erre vállalkozók, köszönjük Leventének, Mónikának és Annamarinak a segítséget. Kiderült, hogy a gyerekek is élvezték ezt a szervezést. Időnként a tüzekre is tenni kellett, ugyanis déltől már begyújtottunk mindhárom szobába, amit szállásnak használhattunk.
Másnap reggel egyöntetűen ébredt a társaság, sok dolog várt ránk. Kitakarították a másik házat is, amelyet előző évben csak az egerek laktak, de ők igazán intenzíven... Befűtöttek, és a rendelkezésünkre álló nagy terembe is tüzet raktunk, mindkét kályhába. Ez aztán egész napos program lett, de hiába fűtöttük túl a kályhákat, mert a vastag téglafalak csak lassan melegedtek át. A csempézett padlózat is hátrányosnak mutatkozott, de sajnos ez nem rajtunk múlott. Még egy reggeli kirándulást is be kellett iktatni, ez a feladat rám hárult. Ugyanis vissza kellett menni a vargyasi házhoz, elhozni az ott maradt csomagot - pontosabban a családom teljes két napi eledelét. Egyúttal matracokat is tudtunk onnan kölcsönbe átvinni, a várható létszámnak megfelelően. Mire visszaértem Karácsonyfalvára, már a többiek is érkeztek autókkal. Megejtettünk egy pár falat reggelizést, és igyekeztünk felzárkózni a hopp-mester sürgető intézkedéseihez. Nehezebbnek bizonyult szétválogatni a nappali csomagokat az éjjeli csomagoktól, főleg, mert a nagy terembe le kellett vinni pokrócokat, és az étkezést is itt terveztük megoldani. Kis csúszással az elképzelt időponthoz képest, végül is elkezdődhetett a találkozó érdemi része.
A délután során már tényleg komolyabb témákkal foglalkoztunk. Igyekeztünk feltárni az ökofalu határait és belső lényegét, meghatározni a közös és a személyes közötti összefüggést. Eleinte több kérdés hangzott el, amikre éles határok mentén kerestünk választ, ki-ki „elköteleződve” egyik vagy másik oldal mellett. Pl. „Ki tudna elszakadni a várostól?” Ez pillanatok alatt sikerült megossza a társaságot, és felébressze mindenkiben a saját véleményét a dolgokra vonatkozóan. Ez még nem is lett volna gond, de aztán következett egy kérdés, amibe belecsavarodtunk, egyenként is, és, főleg, csoportosan!
Mintegy 15-en voltunk, plusz három gyermek, egy kutya és egy nyuszi. Természetesen, ők is velünk egy teremben kellett legyenek. Gondoltuk is az elején, hogyha a farkas és a nyúl meglesznek, akkor embertársainkkal mi is közös nevezőre juthatunk, nemde bár? ;-) A program ismerkedéssel kezdődött (megint és megint... - hisz ismét voltak újak, akik nem ismerték egymást), játékkal, aminek a segítségével egymás neveit könnyebben megjegyeztük, és egy rövid bemutatkozással: ki honnan jött? Aztán tisztáztuk, hogy ki mit vár el a hétvégétől, kis cetlikre le is írtunk egy sor kulcsszót, amik kikerültek az egyik ajtóra. Mintha csak az lett volna az üzenet: „addig innen nem megyünk ki, amíg minderre választ nem kapunk”. Voltak szociometriás mérések, magyarán: „ki mióta foglalkozik a természetközeli életmód témájával”, vagy „ki mennyire áll közel az Ökofalu gondolatához”, és „ki mikor szeretne kiköltözni a városból”, eszerint helyezkedtünk el a székeken, vagy a térben egymáshoz viszonyulva. Voltak feszültség-levezető játékok is, ezek kiválóan fokozták a hangulatot.
A kérdés így szólt: „Mi a fontosabb számotokra, a forma vagy a tartalom?” Szinte egy órás huza-vona kezdődött, aminek során csak az derült ki, hogy nem értjük a kérdést, pontosabban mindenki mást ért alatta. Utólag elgondolkozva, több kérdést is magába foglalt ez az egy: az ökofaluban zajló tevékenység vagy a kifele mutatott kép a fontosabb? / az önellátással kapcsolatos tevékenységek vagy a spiritualitás a lényegesebb? / közösségben akarunk-e cselekedni, vagy inkább egyénenként akarunk érvényesülni? stb. Így aztán nem sikerült erre a forma-tartalom kérdésre választ kapnunk. Viszont, felhevítette a beszélgetést, és előhozott pár fontos témát is.
A hopp-mester, azaz Csaba, valóban készült a találkozóra. Bár az elején tisztázta, hogy nehéz dolga van, mert moderátorként és érdeklődőként is jelen van a találkozón, és ezért több kalapot kell cserélgessen, néha jelezte is, mikor milyen szerepben szól hozzá a dolgokhoz. Ez eleinte nem is jelentett semmi gondot, legalábbis a délelőtt során. De ne szaladjunk előre a dolgokkal…
A legfontosabbat emelném ki: a spiritualitást. Erről az elmúlt egy év alatt kevés szó esett, nem ismerjük még eléggé egymást, és eddig nem próbáltuk az ilyen irányú nézeteinket összeegyeztetni. Azt éreztük eddig is, hogy ez egy meghatározó szempont, és valóban nem akármilyen spirituális irányzat vagy hozzáállás fér meg egymás mellett. Nem lehet mindenkit
És ekkor jött az ebédszünet! Mindenki kosarából előkerültek a finom falatok, és percek alatt VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
-7-
befogadni, mert akkor szétesik a közösség, és nem lehet egyetlen közös nevezőre sem jutni, mert akkor sok ember kiesne az együttműködésből. Egy arany középutat kellene találni, mint mindig az életben. És, talán, egy „indirektív módszer”, mint a „csend-meditáció” könnyen elfogadható volna mindenki által. Talán ez lett volna a kérdés alapvető célja… ?
Megjöttek a csíkiak is, négyen, amiből ketten váratlanul kicserélődtek, legalábbis a várt személyekhez képest. Így ismét ismerkedéssel kezdtük a kört, de ezúttal már csak egy gyors bemutatkozásra volt idő. Tisztáztuk az előző nap kitűzött témákat, és kiszűrtük azokat, amelyeket még szerettünk volna megbeszélni. Áttűztük a cetliket a főbejárati ajtóra, hogy biztos legyen, nem megyünk ki a teremből anélkül, hogy azokról beszélgessünk. Az időkeretet is megszabtuk, tudván, hogy még ebédelni is kellene, és aztán kirándulás vár a vargyasi helyszínre, előtte takarítani és pakolni is kell. Másfél órában szabtuk meg a rendelkezésre álló időt, és a felsorolt hat témára elosztva, mintegy negyed óra idő volt számolható témánként. Elég stresszelő volt…
Minden esetre, ebben a témában már nem volt egyetértés a társaságban. Mindenki más-más spirituális irányzat mentén érdeklődik, és ez természetes dolognak tekinthető. Másoknak fontos volna egy közös út megtalálása, kidolgozása, amely összekovácsolja a csapatot, és, egymásra hangolja az embereket. Egyesek spirituális iskolát szeretnének, mások a szabályozástól is tartózkodnak. Ahány ember, annyi megközelítés - ez volt érezhető, és ez rendjén is van így. De talán sokakból azt váltotta ki, hogy nem lesz így soha közösség, nem lesz így soha egyetértés.
Nekiláttunk! Az első kérdés viszonylag egyszerű, a korlátozásra vonatkozó: „Hogy is lesz a dohányzással és az alkohol fogyasztással az Ökofaluban?” Nem kellett tíz másodperc sem hozzá, hogy ez felborzolja a kedélyeket! Hogy ez micsoda elvárás... azokkal szemben, akik dohányoznának... a világ nem így működik... akkor egyesek kiszállnak a dologból... milyen példát mutatunk a gyerekeinknek... - és hasonló hozzászólások. Bár volt olyan résztvevő, aki beismerte, hogy ő ugyan néha dohányzik, de fölöttébb örvend annak, hogy olyan társaságban vehet részt, ahol erre a problémára fokozott figyelmet fordítanak. Igen, fogjuk fel végre, hogy ez egy jelentős társadalmi szintű probléma, és nem szabad tabuként kezelni! Hamar leszögeztük, hogy ebben sem fogunk közös nevezőre jutni most azonnal, így lezártuk a témát és léptünk a következőre.
Azt mondják a tapasztalt közösségépítők, hogy ez egy természetes lépés, a „káosz” állapota, amely elvezet utána a rendhez. Reméljük, hogy így lesz, és türelemmel kitartanak a csapat tagjai az Ökofalu gondolata mellett, hogy együtt tovább léphessünk ezen a fejlődési úton. Minden esetre a közös vacsora lecsillapította a kedélyeket, és ismét közös nevezőre hozta a társaságot.
Az „Ökofalu profilja” csak nem hagyta nyugodni a társaságot, ide kapcsolódott a „közösségi vállalkozás” gondolata is. Ez kifejteni megint csak hosszúra nyúlt volna, így csak egy pár gondolat hangzott el, és egy inspirációnak szánt idézet. Egy kiváló japán vállalkozási hozzáállásról, amely a céget az alkalmazottak közös tulajdonának tekinti, és a munkatársakat egy nagy családként fogja fel. (könyvajánló: Made in Japan - Morita Akio - 1989)
Vacsora után, bár már elég fáradtak voltunk, kitűztünk még egy másfél órás időt, amelyben mindenki elmesélte a személyes véleményét a spiritualitásról, az utat, amelyeket követ és az esetleges elvárásait a csoporttal szemben. Ez teljesen ismeretlen oldalát tárta fel az embereknek, betekintést engedett a hitükbe, belső világukba. De sajnos egy cseppet sem járult hozzá az összhang megteremtéséhez... A kutya és a nyúl viszont bizonyított: a végére már puszit is adtak egymásnak, szentesítve a békét!
Futottunk egy gyors kört, amelyben mindenki elmondott egy-egy - a várható látogatók számára nyújtandó - tevékenységet, amit az ökofaluban folytatna. Egy másik gyors körben egy-egy szempontot soroltunk fel a telekkel szemben támasztott elvárásainkkal kapcsolatosan. Aztán elhangzott egy felsorolás a téli feladatokról, és egy kérdés, hogy ki venne részt bennük. Egy Attila által feltett leleményes kérdés kapcsán kiderült, hogy tavasszal már a társaság zöme szívesen besegítene megvalósító munkálatokba. És végül leszögeztük, hogy kb. két hónap múlva szeretnénk egy hasonló találkozón részt venni.
Felérve a szállásra, mindenki elfoglalta a két négyzetméternyi helyét a három meleg szobában. Éjfél elmúlt már, pár csendes beszélgetés és az egyik szoba közös zenélési próbálkozása után mindenki álomra szenderült.
A záró mozzanatokat három dolog képezte. Egy utánzós játék által felszabadult a társaság. Másodszor körben állva a kezeket kinyújtva és a hüvelykujjakkal összefogózva búcsúzott a társaság - a cserkész köszöntés mintájára. Harmadszor, pedig, egy közös ölelkezésre került sor, ami kellőképpen megjelenítette az az összhangot, amely a bennünk lakozó lelkek között fennáll - hacsak az eszünkkel el nem nyomjuk azt.
Másnap reggel telefoncsergésre ébredtünk! Az enyém le volt ugyan halkítva, de a feleségemén elértek, egy idegen számról. Zoliék jelezték Csíkból, hogy indulnának. Még szerencse, hogy hívtak, mert mondhattuk nekik, hogy ne Vargyasra jöjjenek, hanem Karácsonyfalvára. Útvonal újratervezés... Közben a többiek is felkeltek, igyekeztek, hogy hamarabb érjenek a terembe, legyen idejük reggelizni is. Mert az idő sürgetett, és Csaba ismét hajtotta a társaságot. Egyesek még így is hátramaradtak, a megszokott kávét megfőzni, a gyerekekkel, pedig, amúgy sem lehetett úgy ugrálni. VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
Az ebéd már nem volt olyan meghitt és nyugodt, mint előző nap. Egyesek gyorsan falatoztak, mások inkább szendvicset kentek maguknak. Közben elkezdődött a saját dolgaink összeszedése és a takarítás. A nagytermen kívül a szálláson is rendet kellett tenni. Itt a nehézséget az okozta, hogy nem volt előre biztos, hogy ki kivel utazik, és így hová tegye be a csomagját. Mire
-8-
mindent bepakoltunk, és bezártuk a házakat, kiderült, hogy át kell szervezni az autókat, hogy az emberek is beférjenek. Egy jó fél órát csúsztunk a tervezett időponthoz képest, amíg sikerült végre elindulni.
T. K. MÁRTA B ESZÁMOLÓJA Amikor visszagondolok a „vargyasi” hétvégére, először is a résztvevők arcai jutnak az eszembe, mint egy kör panoráma. Aztán hangot kap a kép, csupa kacagás, utána bemozdul a kép: eszünk a nagy közös asztalnál. Általánosan jó kedvvel gondolok vissza az együtt töltött időre, mert minden percének éreztem a tartalmát.
A célpont a Vargyasi Szoros volt, mindannyian meg akartuk nézni az eladó telket. Még nálunk voltak a ház kulcsai, így belülről is betekinthettünk. Köszönet is elhangzott a pénteki döntésünkért, hogy nem vállaltuk be a körülményeket. Szép volt a táj, bár ismét ködös, borús, de még így is kellemes érzetet áraszt. Csend van és nyugalom, igazán méltó hely volna az ökofalu számára. Két CV és két HR jelzésű autóval éppen a két megye határán álltunk és beszélgettünk a közös jövőről. Bármi lehet még ebből! Akár a közös álmaink megvalósítása, vagy akár az is, hogy mindenki folytatja a jelenlegi életét... Ez csak rajtunk múlik, választás kérdése!
Itthonról feltett titkos szándékom az volt, hogy az esti együttlét során, zenés lazulásunk közben, néhányotok talpát megmasszírozhatom. Ehhez képest, mikor már teljesen lemondtam róla, úton haza fele, a vargyasi megállónál, adatott meg nekem a lehetőség, hogy ténylegesen segítsek egy kis kéz masszázzsal. Köszönöm, Márti!
Az egyik autó csak a végére érkezett oda, amikor a többiek már indultak volna hazafelé. Üzemanyag problémák miatt biztosabbnak látták bemenni Barótra tankolni. Mégis utána visszafordultak és a többiek után jöttek a helyszínre. Mert ezt jelenti a csapat-szellem, a közös akarat, és hogy együvé tartozunk, kitartunk egymás mellett.
Én személyesen is nagyon örvendek - nem csak a gyermekeim :) , hogy körünkben tudhattuk Boglárkát és Fülest. Számomra szimbolizálták a tervezett Ökofalu életszerűségét. Igen, az állatgazdi kapcsolat által is gazdagodhatunk, okulhatunk. Köszönet érte kedves „gazdik”. A legnagyobb köszönet viszont azon három „áldozaté”, akik felváltva őrizték a gyermekeket, hogy én is részt vehessek a beszélgetésen. Teljesen új felállás volt ez számomra, és nagyon jól esett kedves Levente, Annamari és Mónika.
Köszönjük mindannyitoknak, hogy eljöttetek erre a hétvégére, és reméljük, hogy jól éreztétek magatokat. Hiszünk abban, hogy ez is egy lépés volt az Ökofalu megvalósítása felé, még ha nem is olyan formában, mint ahogyan elképzeltük. Alakulóban van a történet, és mindannyian részesei vagyunk, ha részt szeretnénk venni benne. Bizonyára csak a Jóisten tudja előre, hogy mi kerekedik ki belőle. Legyen úgy, ahogyan lennie kell!
A legtöbbet Ágotára és Rozira gondolok. Vajon ti mivel maradtatok... ? Alig várom a következő hasonló együttlétet. ui. Megemlítendőnek tartom az after partyt is, a beszámoló-író alkalmat. Itt bepótoltuk, avagy kiegészítettük, kikerekítettük az előző hétvégét gyertyafénnyel, közösen készített étellel (nevezetesen pizza), kiscsoportos kötetlen, személyes beszélgetésekkel. Öröm volt újra együtt lenni veletek. Remélem kölcsönösen lendületet adtunk egymás számára.
Hálásan köszönöm, hogy együtt lehettünk! Szeretettel, Áron
Szeretettel, Márta
ÖKOFALVA KÖZÖSSÉGI HONLAPJA: http://m7design.hu/kaszonszek/kaszonszek/forum/telkekhazak-ueres-falvak#comment-316
VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
-9-
R. ÁGOTA B ESZÁMOLÓJA
Nagyon tetszett a munkamegosztás, a takarítás, mindenki megtalálta a helyét és idejét a feladatoknak akkor, amikor szükség volt rá.
Az utazásunk elég bonyodalmas volt úgy oda, mint vissza, de annak az öröme, hogy végül minden sikerül, egyetlen érzés maradt, az elégedettség :) A helyszín változását nekem nem kellett megélnem, mert az első helyszín ahová érkeztem az Karácsonyfalva volt, s annak öröme, hogy szalmaágyban fogok aludni, feldobta az érkezésemet. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy a hálók igazán jól fűtve voltak, mert hidegebbre voltam felkészülve. A nagyterem melege nem izzasztott meg, de különösebben nem zavart, egy-egy pillanatra éreztem kényelmetlenül magam a sok WC-zés miatt (hideg hatására), mert az volt az érzésem, annyira "komoly" az időbeosztás, hogy a plusz WC alig fér bele :D Az étkezéssel kapcsolatosan voltak nem tetszéseim, elég kellemetlen volt számomra, ahogy el lettem különítve az asztal egyik végére, csak azért, mert húsevő vagyok. Csapat: Számomra egy igazi együttlét élményét adta az a hétvége. Jó volt összecsapni a nézeteket, a gondolkodásmódokat, a vágyakat, a célokat és abból az egyvelegből elindulni egy közös cél fele, amit a jóindulat vezérel. Szerettem, hogy az emberek megmutatták magukat, kiálltak saját elképzeléseik mellett, azzal a törekvéssel és bizalommal, hogy a 'fafaragás' a közös hang elérését adhatja meg nekünk. A csapat vezetése, számomra arra adott példát, hogyan is létezik több dudás egy csárdában. Nehéz és fáradságos munka, több konfliktussal, de úgy gondolom, hogy az eredmény felülmúlhatatlan lesz. Tiszteletet láttam és közös érdekeket a legelső sorban, ami szerintem egy óriási erény, ami meg is mutatkozott a hétvége során, ahogy a 'dudások' váltogatták a felszólalás, irányítás lehetőségét egymás között. A játékok, a hangulat szerintem jó volt, én nagyon jól éreztem magam. Az időbeosztással voltak némi elakadások, stresszelések. Zavar engem, ha siettetnek vagy azon stresszelnek, hogy nincs elég idő. Végül minden szép időrendbe került, a hazaérkezésig, lehetséges annak is köszönhetően, hogy Csaba időfelelőst játszott. Javasolnék egy előre elkészített időrendet (programot), ahol értesülhetünk az elképzelésekről és tudjuk mihez tartani magunkat. Saját magam rendezkednék az időmmel. VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
-1 0-
Pozitívan gondolok vissza arra a találkozóra, mintha megértettem volna egy kicsit jobban az ökofalu szellemiségét, és már nincs bennem a szabadságom elvesztésétől való félelem, hanem inkább a nagyobb lehetőségek tárházát kezdem látni benne. Fontos volt számomra azt érezni, hogy elvagyok fogadva úgy ahogy vagyok, s világibb életet élve is lehet helyem egy Ökofaluban, s ' ki tudja', miért, de vágyok rá! Köszönet a szervezkedésért és kitartást a többletmunkában!
PROFIL, TEVÉKENYSÉGEK - gyógyítás - idegenvezetés - játszani - biokozmetikumok - öko életmód bemutatása - kovászos kenyér - kertészkedés, tanítás - alternatív gyógyászat - lovagoltatás, túrázás - szellemi, testi egyensúly, harmónia - önfenntartás, életmód elméleti alapok - oktatás, kurzusok - natúr- és hagyományos építészet, építkezés - néptánc, kézműves foglalkozások - kapcsolatteremtés, népszerűsítés - népi gyógyászat - természetes szépségápolás, haj - masszírozás, főzés, gyerek foglalkozások - kapálni - csend-meditációk, csapatépítés, tréningek - alternatív energiák ( +5 tartózkodás)
annyit beszélhet, amiről és amennyit akar :-) )
H. ROZÁLIA B ESZÁMOLÓJA Nem leszek túlságosan részletes és hosszú. Az első találkozásunk után érdekelt a téma és ezért úgy döntöttem, a következőn is részt veszek, DE eléggé homályos volt az "ökofalva" fogalma számomra. Élt egy kép a fejemben, ami nem igazán tetszett és reméltem, hogy az által , hogy részt veszek a következő találkozón, kérdéseimre választ kapok. Nem volt nagy kedvem menni, keveset aludtam, fáradt és eléggé antiszociális kedvemben voltam. :-) ... na, de elmentem, amit nem bánok. Az ökofaluról élő kép a fejemben bizonyos szempontból kitisztult, (kezdem látni magamat benne) és ezzel párhuzamosan sok minden homályossá vált, sok megválaszolatlan kérdés él bennem, amikre remélem a következőkben megoldásokat és válaszokat találunk közösen.
Nagyon sok embert megismertem, egyesekhez közelebb kerültem és másoktól kicsit távolodtam, a közös hétvégén történt beszélgetések és cselekedetek függvényében. Őszintén megmondom, vannak emberek, akikkel beköltöznék a faluba és vannak, akikkel nem, a mostani felállás szerint, viszont ez a véleményem csak pillanatnyi és remélem hamarosan, a találkozások után, és a további ismerkedés, kérdések letisztázása folyamán egyre nő a személyek száma egészen addig, amíg mindenkivel összekötöznék :-) Nagyon köszönöm az együtt töltött időt veletek, elégedetten jöttem el, számomra nagyon nagyon hasznos volt. Most ennyi volt a legfontosabb. Rémelem nem hagytam ki semmit :-) Köszönöm.
HELYSZÍNSZEMPONTOK
Úgy gondolom, hogy nagyon szükség volt egy csoport vezetőre, és a továbbiakban is szükségét érzem, hogy a beszélgetés ne menjen át túlzott filozofálás, mellébeszélés, hosszú véleményezés, ismételgetés irányába. Érdekes tapasztalás volt magamat és másokat figyelni miközben folytak a beszélgetések, véleményezések, viták. Lehetőség volt egymás megismerésére oly módon, hogy közben őszintén véleményt mondtunk, ellenkeztünk, kételkedtünk stb. stb. Nekem ez a fajta ismerkedés újszerű volt és nagyon örültem, hogy megtapasztalhattam mindezt köztetek. Kicsit fárasztó volt számomra és fejfájást okozott a feszültség, ami köztünk volt, de nagyon örültem, hogy ezt megtapasztaltam és nem csak a pozitív, hanem negatív oldalát is láthattam az eseményeknek, embereknek, magamnak, dolgoknak. Jók voltak a játékok, szükség volt rájuk ismerkedés, tisztábban látás, feszültség oldás szempontjából. A jövőben is támogatom, hogy legyenek aprócska játékok :-) Úgy érzem, nagyon lényeges megtanuljunk közösen kommunikálni, csoportban, éppen annyit beszéljünk, amennyit kell, és arra válaszoljunk, amit egy csoport vezető vagy csoport társunk kérdezett, a minőségi együtt töltött idő érdekében. (persze a szünetekben mindenki arról és VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
Személy szerint azzal a következtetéssel jöttem el, hogy nem mindegy KIVEL költözöm, a HOVA - ez talán másodlagos. Számomra nagyon fontos az emberi oldala az ökofalunak, szükségét érzem továbbra is a csoportos beszélgetések, konfliktusok, pozitív élmények, közös cselekedetek meglétére, hiszen így ismerjük meg, kivel költözünk össze.
-1 1 -
- bárhol - hegyen, panoráma - zárt völgyben - 1-1,5 h. Kovásznától - nyílt tér, városhoz közel (Szentgyörgy) - régi hagyományos falu újraélesztése - városhoz közel – iskola miatt - régi falu, nyílt tér, víz! - hegy, tiszta víz - hely szelleme, várostól távol - meleg éghajlat, folyó / patak - víz, jó talaj - Szentgyörgytől 20 km-re - természet, város közel - erdő, hegy, patak - 300 év távlata - biztonság, védett hely
D . T Ü N D E B E S Z ÁM O L Ó J A
B . ZOLTÁN B ESZÁMOLÓJA
(Tünde szóban számolt be, a közös beszámoló írásának alkalmából – köszönjük szépen, hogy megosztotta az élményeit, következtetéseit velünk! Mivel nem jegyzetelt senki, még ő sem, ezért nem tudjuk megosztani az emlékeit.)
HIÁNYZÓ TÁRGYAK LISTÁJA PLUSZBAN: - két teli + egy üres kb. 5 l. nejlon palack ivóvíz “csak víz” felirattal (Áronéknál) OK - egy kicsi pléh csésze (Leventénél) OK - egy kis üvegpohár domború szőlőmintával (levelek és gerezdek) (Leventénél) - kis átlátszó műanyag kanál (Áronéknál) - egy összehajtható autó kalaptartó (Áronéknál - feltehetőleg Attilától) OK - ...
Részemről nagy öröm volt, hogy egy ilyen nemes ügy miatt több, mint kétszer annyian összegyűltünk, mint az évzáró ünnepségen. Értékes emberek, értékes gondolatokkal, szándékkal...csak pozitívan tudom ezt értékelni. Mindig lehetne jobban csinálni a dolgokat, de nem szeretnék kritikákat megfogalmazni, mert csak építeni és erősíteni szeretném ezt a dolgot. Biztos vagyok benne, hogy meg fog valósulni az első székely ökofalu. Szeretném, ha a következő találkozó egy kaláka keretén belül zajlana, kapálván, magvakat ültetvén. Részemről a nagy álmom az, hogy legalább Székelyföldön minden falu ökofalu legyen. A lehetőségeimhez mérten, minden energiámmal azon vagyok, hogy ez a folyamat elinduljon, folytatódjon. Egy másik észrevétel, hogy a környezetemben is, de, ha megfigyeljük, akkor az utóbbi időkben rengetegen érdeklődnek a "vissza a természethez" folyamat iránt. Fontosnak tartanám a széleskörű népszerűsítést. Talán, ha sokan hallanak erről a mozgalomról, lehetséges, hogy több ötletet és segítséget kapnánk. Üdvözlök mindenkit! Merjetek nagyot álmodni! Legjobbakat!
HIÁNYZIK: - egy kicsi pléh bögre (Áronéktól) OK - 3 db 6 literes nejlonpalack - ezek szerint 2 tele van :) “csak víz” felirattal (Leventétől) OK - ... KÖSZÖNET: - egy finom citromért (Mónikától > Leventének) - 2 kis fő vereshagyma, egy üveg zakuszka, pisztáciás Helva, megkezdett pástétom (Áronék) - ...
HIÁNYZÓ TÁRGYAK LISTÁJA https://docs.google.com/document/d/1M9zpYqyyM7ELWSlFrm39 ujlSvD6VEFNGRYHUR0YNhRs/edit
*a lista online szerkeszthető, lásd a jobb oldali linket -->
VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
-1 2-
szépségét, egyedi értékeit, megérteni a többiek álláspontját, mély motivációját, erőfeszítéseit az életben a harmónia, az egyensúly, a béke eléréséért. Volt egy jámbor öreg kutya, Boglárka, saccban 35 kilós német juhász és egy kb. féléves nyuszi, Füles. Továbbá részt vett a találkozón három gyerekkorú ember is, Gyopár majdnem 3 éves, Iringó 5 év körüli, Rebeka, pedig, már tini. A lányok jó barátként eljátszottak egymással.
D . L E V E N T E B E S Z ÁM O L Ó J A Kedves úttörők! Az elmúlt hétvégén (2016. január 8-10.) Homoródkarácsonyfalván töltöttünk több, mint két teljes napot, igyekezve, hogy a semmiből valamit alkossunk, a bizonytalanságból bizonyosságra jussunk, az elszigeteltségünket valódi közösséggé olvasszuk EGYbe. Volt köztünk, aki már tíz éve cselekvőleg hisz ebben az ideálban, volt, aki legelőször volt jelen egy ilyen találkozón, tehát igazán érdekfeszítő és élménydús volt az ismerkedés, nem csupán egymással, hanem egymás és a társaság tükrében önmagunkkal is. Legfőbb eredménynek azt tartom, hogy a csend és a névtelenség, a magány és az ismeretlenség fázisából eljutottunk az őszinte kommunikáció szintjére. Tudtunk együtt nevetni egy órán keresztül lefekvéskor, tudtunk gyertyafénynél énekelni vacsora után és tudtunk egyenesen, nyíltan beszélni egymás jelenlétében a világnézetünkről, tapasztalatainkról, vágyainkról és korlátainkról. Ami - egyelőre - nem sikerült, az az egység, a teljes összehangolódás, a közösséggé válás. Ez nem is volt (el-)várható, ahhoz túlságosan kevés volt a résztvevők eddigi együttműködési tapasztalata. Nagyjából annyi valósult meg, hogy mindenki felvállalta önmagát, de nem adtuk át magunkat maradéktalanul a nagyobb szeretetnek, a teljes türelemnek, egy nemes ideálnak. Saját nézőpontjainkat, kérdéseinket, kéréseinket, akaratunkat, vágyainkat, kételyeinket, szándékainkat előtártuk, ugyan, de határozottan érződött az is, hogy ezek az egyéni szempontok mennyire fontosak, értékesek számunkra egyenként. Ritka volt, aki a közös szabadság érdekében hajlandónak mutatkozott lemondani saját korlátairól, félelmeiről, elképzeléseiről. És ez természetes is, az eddigi lehetőségeink, sorsunk, helyzetünk alapján. Csakis onnan indulhat el mindegyikünk, ahol most éppen van. A közösségi törekvés, pedig, szintén arra alapozhat csupán, ahol jelenleg tartunk mindannyian. Ezt nem lehet kikerülni, megspórolni, eltussolni, és nem is lenne célravezető. Szembe kell nézzünk az adott tényekkel. Most ezek vagyunk, ilyenek vagyunk, ennyire vagyunk képesek és hajlandóak a jelenben. És nem semmi, sőt, határozottan és sokkal több a semminél, ami mindössze két nap alatt megvalósult a majdnem idegen emberek között. Minden elismerésem, tiszteletem és megbecsülésem a résztvevőknek egyenként, a csoportdinamikai tevékenység hozzáértő és odaadó irányítójának, és nem utolsó sorban a szervezőknek, akik menet közben kellett megoldjanak néhány előre nem látható komoly helyzetet. Mindenki beleadta a legjavát, mindenki szembesült önnön hiányosságaival és mindannyian kezdtük megérezni egymás belső VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
-1 3-
Az egész összejövetel nagyon elgondolkodtatott. Örvendek, hogy az eddiginél valóban sokkalsokkal jobban megismertük egymást, ezt már semmiképpen sem lehet visszacsinálni, elveszíteni, a csapat újra határozott lépést tett előre. Az a kérdés foglalkoztat, mit lehet tenni, hogy pontosan ezek az emberek, mind, akik jelen voltunk, egy egész életre szóló hosszan tartó igaz szövetséget tudjunk kötni egymással? Mi kell, mi szükséges ehhez, és mi az, ami tényleg elég egy ilyen barátsághoz, összetartáshoz és egymás kölcsönös támogatásához, a teljes bizalomhoz, az önfeláldozásra való hajlandóság eléréséhez? Mire kell még képessé váljunk mind? Mi a feltétele az álmunk megvalósulásának? Erre a kérdésre semmilyen szóbeli válasz nem elegendő. Csak tettek, csak a példamutatás, csak a jó példa követésének képessége elég. Hiszen, egy ökofalu majdani lakóiként, több szinten is egymásra leszünk utalva. Első sorban a mindennapi betevő előteremtése az állandó alapfeladat. Ha sikerül valósan túljutni mindannyiunknak az "én egyedül magamnak" mentalitáson és beleolvadni abba a felfogásba, amit a régiek már felfedeztek, hogy "mi mind együtt, mindannyiunkért", ismertebb megfogalmazásban "mindenki egyért, egy mindenkiért", akkor sokkal-sokkal könnyebb és stabilabb, biztonságosabb az élelem meg az egyéb szükséges dolgok előállítása. Egy ember, egy család sokáig boldogulhat magában is, ha dolgos és intelligens, de néha az életben bekövetkezik egy betegség, más krízis, valami, ami minden bejelentés nélkül meglep és hat ránk. Csak ilyenkor egyértelmű a közösségi érzés, szemlélet és cselekvés értékesebb volta. Erre már az oroszlánok és a majmok is képesek, hogy összehangoltan, egységes szervezetként reagáljanak az adott helyzetre, a hangyákról, méhecskékről nem is beszélve. Aki látott már három dimenzióban tökéletes szinkronban röpködő több tízezres madárrajt, az tudja, hogy lehetséges, és nem véletlen, hogy annyira gyönyörűnek érezzük ezt a látványt. Ezenkívül egy ember egyedül sem intelligencia, szakmai felkészültség, gyakorlati tudás, sem testi erőnlét, pszichés egyensúly, spirituális öntudat, sem élettapasztalat illetve belső érettség szempontjából nem ér fel egy összhangban élő közösséggel. Nyilván, a másodiknak sokkal-sokkal több az életteremtési lehetősége, kiterjedtebb és sokrétűbb szabadságot érhet el, ha megfelelő önszervezéssel optimizálja a folyamatokat a mindenkori helyzet függvényében. Akár ugyanezekkel az emberekkel, akár másokkal fogunk neki, akár ebben a projektben, akár egy másik társaság tagjaként keressük álmaink valóra
váltásának lehetőségeit, mindenképpen egy közösségről lesz szó, tehát, akinek ez a célja, annak előbb-utóbb meg kell tanulnia kívül-belül ezt a hozzáállást. Mert csakis így működik hatékonyan, szépen, csakis így lehet eredményes és emberi az életünk együtt. Gyakorlatilag mindenki mindenkivel mély, szeretetteljes barátságot fog kialakítani fokozatosan. Kezdődik a közös érdeklődéssel, folytatódik a bizalommal, kommunikációval, egymás érdemi megismerésével. Itt már lehet közös elképzeléseket kialakítani, stratégiát, akciótervet kidolgozni, összehangolni a jól megismert csapattagok képességeit és lehetőségeit, egyeztetni a célokat és a törekvés pontos irányát. Kesztyű a kézre, sapka a fejre, zokni a lábra. Tehát, mindenki a saját érdeklődése és felkészültsége alapján vesz részt a közösség tevékenységeiben. Azután jönnek a közös munkálatok, tennivalók, a megvalósítás konkrét feladatai, melyek segítenek előrehaladni a célkitűzések elérése érdekében, és egyre jobban összekovácsolják a társaságot. A közösen elért eredmények erősítik a bizalmat az alakuló közösség erejében és életrevalóságában, okot adnak a felszabadult ünneplésre, megerősítik a lelki, emberi szövetséget a résztvevők között. (A lényeg itt a folyamatos, következetes, majdnem állandó személyes részvétel. A fenti folyamat csak a jelen levők között megy végbe, hiszen, aki bármi okból kimarad, az akarva-akaratlanul lemarad, és ezzel szembe kell néznie, ha később mégis szeretne felzárkózni. A közösség, nyilván, tud segíteni neki, de az elszalasztott alkalmak már bepótolhatatlanok, csak az új lehetőségekben van remény.) Ezek a szükségszerű elvégzendő munkák soha nem érnek véget, mindig újabb és újabb kihívások adnak alkalmat az egyre érzékenyebb, figyelmesebb, harmonikusabb együttműködésre, a valódi közösségi tudatosság kicsiszolására, a harmónia szándékos megteremtésére és megőrzésére. A közösség önmagában is feltételez néhány lényeges dolgot. Kis nyelvi eszmefuttatással kezdem. "Köz" azt jelenti, hogy két pont köze. Ami sem az egyikkel sem a másikkal nem esik egybe. Valahol a köz-épúton található. "Köz-el" azt jelenti, hogy nem távol, hanem könnyen elérhető helyen. "Köz-ös" azt jelenti, hogy a köz, a köz-tes tér, az átmenet, a határzóna, a senki-földje. Ami a senkié, az, tehát, mindenkié. Ami nincsen bekerítve, el-határolva, aminek a tulajdonviszonya meg-határ-ozatlan, az köz-ös. Közös tulajdon - köztulajdon, közös teher - közteher, közös világítás - közvilágítás, közös igazgatás közigazgatás, közös élelmezés - közélelmezés, közös terület - közterület, közös gazdaság közgazdaság, közös birtokosság - közbirtokosság, közös kincs - közkincs, közös érdek közérdek, közös biztonság - közbiztonság, közös élet - közélet, közös vélemény - közvélemény, közös tudat - köztudat... és így tovább. A nyelv egyértelműen jelzi, hogy mindezek a kérdések és élethelyzetek, melyek foglalkoztatnak minket, korántsem újak, hanem, ellenkezőleg, valójában ősrégiek. Az emberek már régóta rájöttek, hogy közösségben élni szükségszerűség, hogy sokkal értelmesebb és érdemesebb, mint egyedül. Mégis, ha a fenti szópárok második VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
-1 4-
tagját nézzük, kiderül, hogy nem sok pozitívumot sugallnak a mai ember számára. Miért? Mert az egymással érdekközösséget, sorsközösséget választó és vállaló embereket az ismert történelem alatt egyre inkább félrevezették egyes közösségi tagok, akik nem voltak képesek a minimális alapvető tisztességre, méltóságra és jóindulatra, szeretetre. Akik mindössze formailag, a felületes és csalóka látszat szintjén tartoztak a közösséghez, de lényegében kizárólag az önzés vezérelte őket. Báránybőrbe bújt farkasok, sajnálatra méltó hamiskodó emberek, akik táplálni a közösséget nem akarják, de titokban szívni a vérét, azt igen. Sajnálni valóak, mert nem ismerik a szeretet, az egység, a barátság valóságát. Királyok, nemes urak, államelnökök, miniszterek, katonák, hivatalnokok, bankárok, orvosok, tanárok, gyári munkások, kapusok és utcaseprők hagyták magukat elszédíteni a könnyű, gyors meggazdagodás, illetve a hatalom csábítása által. Lelkiismeretlenség, visszaélés, felelőtlenség, komolytalanság, becstelenség, korrupció, embertelenség lett a következménye, és társadalmunkban, a mai emberiség nagy közösségében, már a kiválás, az egyéni érdek és erő, a saját intelligencia és bátorság lett az egyetlen alap, amire számítani lehet. Összetartozás és összetartás? Majdnem mesébe illő, utópisztikus elképzelésnek tűnik. Ehhez képest, az elmúlt hétvégén csodaszámba menő eredményt értünk el együtt. Elkezdtünk bizalomteljesen kinyílni egymás felé, elkezdtünk érdeklődve meghallgatni másokat, akiknek a tapasztalata eltér a sajátunktól, elkezdtünk nagyon bensőséges élményeket megosztani ismeretlen emberekkel. Gyakoroltuk az elfogadást, a türelmet, a toleranciát, a lemondást, amennyire csak bírtuk. Mindenki megerőltette magát és jobb emberként ment haza, mint, ahogyan odajött az elején. Az idő kevés volt a folyamat befejezéséhez, a termés beéréséhez. Szerintem a sikerhez csupán annyi kell, hogy folytassuk mind, akik egy új, jobb és emberibb világot szeretnénk, akik igazabb, beteljesültebb és szabadabb életet akarunk. Kiléptünk önmagunk zárkózottságából, a következő lépés az, hogy belépjünk a közösség terébe. Amikor mindenki elszánja rá magát, hogy a közösség érdekeit és javát előbbre helyezi a sajátjánál, akkor megszületik Boldogfalva. Nemcsak formailag egy telek és egy pár ház illetve néhány ott élő család szintjén, hanem bensőnkben, köztünk és általunk is. És annál erősebb és stabilabb lesz, minél többen tartunk ki ebben, minél tovább. Akkor a példánk erőt fog adni soksok embernek. Egyelőre ajánlatos, hogy mi magunk, egyénekként, példát vegyünk a sikeresen és boldogan élő ökofalvak lakóitól. Van mit tanulnunk és képesek vagyunk a tanulásra. Akarat, szándék, tett, kitartás... és újra... és újra... és még azért is újra ugyanabba az irányba lépni. Gyakorlati ötletek, konkrét javaslatok, stratégiai elképzelések előnyben! Kérünk, segíts meg minket is, Szeretet Örök Istene! Szeretettel, Levente
TOVÁBBI KÉPEK ALBUMA: http://indafoto.hu/karonka/okofalu_talalkozo_2016_januar
Jelen kiadvány ingyenes és nyílt programokkal készült: Linux Mint rendszeren, LibreOffice szöveg-, Scribus kiadvány-, Gimp kép- és Inkscape grafikai szerkesztővel.
KÉRDŐÍV Hogy tetszik ez az összetett formájú és tartalmú beszámoló? TETSZETŐS / ELFOGADHATÓ / ÖSSZE-VISSZA Legyen rendszeresen ilyen kiadvány? HAVONTA / ESEMÉNYEKKOR / NEM SZÜKSÉGES Milyen formában szeretnéd megkapni az ilyen kiadványokat? HONLAPON/ HÍRLEVÉLBEN/ NYOMTATVA Milyen témákat kellene érintsen a kiadvány? BESZÁMOLÓ / ÖKOFALU/ ÉLETMÓD Hozzájárulnál-e te is valamivel a kiadványhoz? ÍRÁSSAL / KÉPEKKEL / SZERKESZTÉSSEL Érdemesnek tartanád tovább fejleszteni a kiadvány ötletét? MAGAZIN/ NAPLÓ / PORTÁL
KÉRDŐÍVONLINE KITÖLTÉSE: https://docs.google.com/forms/d/1GEyNnlPMdxp9XeTYPecpJiZv 9ZMB-OoyM36RnJ6UJLI/viewform?usp=send_form
*a kérdőív online kitölthető, lásd a jobb oldali linket -->
VARGYASI / KARÁCSONYFALVI ÖKOFALU TALÁLKOZÓ
-1 5-
