Az Európai Unió
Hivatalos Lapja Jogszabályok
Magyar nyelvű kiadás
L 189 57. évfolyam 2014. június 27.
Tartalom
I
Jogalkotási aktusok
RENDELETEK ★
1
★
Az Európai Parlament és a Tanács 653/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az 1760/2000/EK rendeletnek a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és a marhahús-címkézés tekintetében történő módosításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
★
Az Európai Parlament és a Tanács 654/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása és érvényesítése terén az Unióra ruházott jogok gyakor lásáról és a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlá sának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljá rások megállapításáról szóló 3286/94/EK tanácsi rendelet módosításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
★
HU
Az Európai Parlament és a Tanács 652/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az élelmiszerlánc cal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szapo rítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról, a 98/56/EK, a 2000/29/EK és a 2008/90/EK tanácsi irányelv, a 178/2002/EK, a 882/2004/EK és a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 66/399/EGK, a 76/894/EGK és a 2009/470/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
50
Az Európai Parlament és a Tanács 655/2014/EU rendelete (2014. május 15.) polgári és keres kedelmi ügyekben a tagállamközi követelésbehajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban. Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.
★
Az Európai Parlament és a Tanács 656/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében a külső tengeri határok őrizetére vonatkozó szabályok megállapításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
93
★
Az Európai Parlament és a Tanács 657/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a 2173/2005/EK tanácsi rendeletnek a Bizottság részére adandó felhatalmazás és a rá ruházandó végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108
★
Az Európai Parlament és a Tanács 658/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Gyógy szerügynökség számára az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek tekintetében végzett farma kovigilanciai tevékenységekért fizetendő díjakról (1) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112
★
Az Európai Parlament és a Tanács 659/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a tagállamok közötti termékforgalomra vonatkozó statisztikákról szóló 638/2004/EK rendeletnek egyes intézkedések elfogadása, a vámigazgatási szervek általi adatszolgáltatás, a bizalmas adatok tagállamok közötti cseréje és a statisztikai érték meghatározása céljából a Bizottságra ruhá zandó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról 128
★
Az Európai Parlament és a Tanács 660/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a hulladékszállí tásról szóló 1013/2006/EK rendelet módosításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
★
Az Európai Parlament és a Tanács 661/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2012/2002/EK tanácsi rendelet módosításáról . . . 143
★
Az Európai Parlament és a Tanács 662/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az 525/2013/EU rendeletnek az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegy zőkönyv technikai végrehajtása tekintetében történő módosításáról (1) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
IRÁNYELVEK ★
Az Európai Parlament és a Tanács 2014/64/EU irányelve (2014. május 15.) a 64/432/EGK tanácsi irányelvnek a tagállami felügyeleti hálózat részét képező számítógépes adatbázisok tekintetében történő módosításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
★
Az Európai Parlament és a Tanács 2014/68/EU irányelve (2014. május 15.) a nyomástartó berendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (1) . . . . . . . . . 164
(1) EGT-vonatkozású szöveg
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/1
I (Jogalkotási aktusok)
RENDELETEK AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 652/2014/EU RENDELETE (2014. május 15.) az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról, a 98/56/EK, a 2000/29/EK és a 2008/90/EK tanácsi irányelv, a 178/2002/EK, a 882/2004/EK és a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 66/399/EGK, a 76/894/EGK és a 2009/470/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére és 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1), a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően, rendes jogalkotási eljárás keretében (2), mivel: (1)
Az uniós jogszabályok követelményeket határoznak meg az élelmiszerek és az élelmiszer-biztonság, valamint a takarmányok és a takarmánybiztonság tekintetében a termelés valamennyi szakaszára, ideértve a tisztességes kereskedelmi gyakorlatoknak és a fogyasztók tájékoztatásának biztosítását célzó szabályokat. Ezenkívül meghatá rozzák a fertőző állati betegségek és zoonózisok megelőzésére és ellenőrzésére vonatkozó követelményeket, valamint az állatjólétre, az állati melléktermékekre, a növényegészségügyre és a növényi szaporítóanyagokra, a növényfajták védelmére, a géntechnológiával módosított szervezetekre, valamint a növényvédő szerek forgalomba hozatalára és használatára és a peszticidek fenntartható használatára vonatkozó követelményeket. Az uniós jogsza bályok olyan hatósági ellenőrzéseket és egyéb hatósági tevékenységeket is előírnak, amelyek az említett követel mények hatékony végrehajtása és az azoknak való megfelelés biztosítását célozzák.
(2)
Az uniós jogszabályok általános célja, hogy az említett területeken hozzájáruljanak az emberek, az állatok és a növények egészségének magas szintű védelméhez az élelmiszerláncban, valamint a fogyasztóknak nyújtott magas szintű védelemhez és tájékoztatáshoz és a környezet magas szintű védelméhez, elősegítve a versenyképességet és a munkahelyteremtést.
(1) HL C 67., 2014.3.6., 166. o. (2) Az Európai Parlament 2014. április 2-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 8-i határozata.
L 189/2
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(3)
Ezen általános célkitűzés megvalósításához megfelelő pénzügyi források szükségesek. Az Uniónak ezért hozzá kell járulnia az általános célkitűzéssel kapcsolatos különböző területeken hozott intézkedések finanszírozásához. Ezen túlmenően, a kiadások hatékony felhasználása érdekében konkrét célokat és e célok elérésének értékelésére szolgáló mutatókat kell meghatározni.
(4)
Az élelmiszerhez és takarmányhoz kapcsolódó kiadások uniós finanszírozása a múltban támogatások, közbeszer zések, valamint a területen működő nemzetközi szervezeteknek folyósított kifizetések útján történt Helyénvaló az ilyen finanszírozást ebben a formában folytatni.
(5)
Az uniós finanszírozást a tagállamok a területen működő szervezetek által végzendő, a növények vagy az állatok egészségével kapcsolatos, egyes károsítók vagy állatbetegségek ellenőrzésére, megelőzésére vagy felszámolására irányuló tevékenységek támogatására is felhasználhatják.
(6)
A költségvetési fegyelem érdekében célszerű e rendeletben megállapítani azon intézkedések jegyzékét, amelyek uniós hozzájárulásban részesülhetnek, valamint a támogatható költségeket és az alkalmazandó arányokat.
(7)
Tekintettel az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre (1), az élelmiszerekre és takarmányokra fordítható kiadások maximális összege a 2014–2020-as időszak egészére 1 891 936 000 EUR.
(8)
Továbbá uniós szintű finanszírozást kell nyújtani a rendkívüli körülményekkel, például állat- és növény-egészség ügyi vészhelyzetekkel való megbirkózásra, ha a költségvetés 3. tételében szereplő előirányzatok nem elegendőek, és biztonsági intézkedésekre van szükség. Az ilyen válsághelyzetek kezelésére irányuló finanszírozást például a rugal massági eszköz igénybevételével kell nyújtani az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálko dásról szóló, 2013. december 3-i intézményközi megállapodás (2) szerint.
(9)
A jogszabályok értelmében jelenleg a támogatható költségek egy része rögzített arányban térítendő. Más költségek vonatkozásában a jogszabályok nem írnak elő a térítés tekintetében korlátozást. A rendszer ésszerűsítése és egyszerűsítése érdekében indokolt rögzíteni a visszatérítés maximális mértékét. Ezt az arányt célszerű a támoga tásokra szokásosan alkalmazott szinten meghatározni. Szükséges e maximális arány megemelésének lehetőségét is biztosítani bizonyos feltételek mellett.
(10)
Az e rendelet célkitűzéseinek fontossága miatt helyénvaló bizonyos intézkedések támogatható költségeit 100 %-ban finanszírozni, feltéve, hogy ezen intézkedések végrehajtása során nem támogatható költségek is felmerülnek.
(11)
Az Unió felelőssége annak biztosítása, hogy a pénzeszközöket megfelelően költsék el, és az is, hogy intézkedéseket hozzon a kiadási programok egyszerűsítésére a kedvezményezettek és az összes érintett szereplő adminisztratív terheinek és költségeinek csökkentése érdekében, összhangban az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Intelligens szabályozás az Európai Unió ban” című, 2010. október 8-i bizottsági közleménnyel.
(12)
Az uniós jogszabályok előírják a tagállamok számára, hogy egyes állatbetegségek és zoonózisok előfordulása és terjedése esetén bizonyos intézkedéseket hajtsanak végre. Ezért az Uniónak pénzügyi támogatást kell nyújtania az ilyen biztonsági intézkedésekhez.
(13)
Ezenkívül megfelelő felszámolási, ellenőrzési és monitoringintézkedések révén vissza kell szorítani az emberi és állati egészségre kockázatot jelentő állatbetegségek és zoonózisok megjelenésének számát, valamint előfordulásukat is meg kell akadályozni. Az említett betegségek és zoonózisok felszámolására, ellenőrzésére és figyelemmel kísé résére vonatkozó nemzeti programokhoz ezért indokolt uniós finanszírozást nyújtani.
(1) A Tanács 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom rendelete a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.). (2) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/3
(14)
Szervezési és hatékonysági okokból helyénvaló az állat- és növény-egészségügyi területeken nyújtott finanszírozásra szabályokat megállapítani a pályázatok tartalmát, beadását, elbírálását és a nemzeti programok jóváhagyását ille tően, beleértve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 349. cikkében említett legkülső régiókban végrehajtott programokat. Ugyanezen okból határidőket kell megállapítani a jelentések és kifizetési kérelmek benyújtására.
(15)
A 2000/29/EK tanácsi irányelv (1) előírja a tagállamok számára, hogy a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezetek (károsítók) felszámolására bizonyos biztonsági intézkedéseket hozzanak. Az Uniónak pénz ügyi hozzájárulást kell nyújtania az ilyen károsítók felszámolásához. Bizonyos feltételek mellett uniós hozzájárulást kell nyújtani azoknak a károsítóknak a megfékezésére irányuló biztonsági intézkedésekre is, amelyek az Európai Unióban a legnagyobb károkat okozzák, és amelyeket egyes övezetekben nem lehet felszámolni, valamint az ilyen károsítókkal kapcsolatos megelőzési intézkedésekre is.
(16)
A károsítók ellen hozott biztonsági intézkedéseket, amennyiben azok az Unió mint egész számára hozzáadott értéket eredményeznek, uniós társfinanszírozásban kell részesíteni. Ezért uniós pénzügyi hozzájárulást kell nyújtani az azokkal a károsítókkal kapcsolatos intézkedésekre, amelyeket a 2000/29/EK irányelv I. melléklete A. része I. szakasza és II. melléklete A. része I. szakasza „Az Unió egyetlen részében sem előforduló és az Unió egészében jelentőséggel bíró károsító szervezetek” cím alatt sorol fel. Az Unióban előforduló károsítók esetében csak az Unióban legnagyobb károkat okozó károsítókkal kapcsolatos intézkedések lehetnek jogosultak uniós pénzügyi hozzájárulásra. Ezen kárósítók közé tartoznak különösen a 69/464/EGK (2), 93/85/EGK (3), 98/57/EK (4) vagy 2007/33/EK (5) tanácsi irányelvekben meghatározott intézkedések hatálya alá eső károsítók. Uniós pénzügyi hozzá járulást kell nyújtani a 2009/29/EK irányelv I. vagy II. mellékletében nem szereplő azon károsítókra is, amelyek nemzeti intézkedések hatálya alá tartoznak, és amelyek ideiglenesen a 2009/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában vagy II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolásba vehetőnek tekinthetőek. Uniós pénzügyi hozzájárulást szükséges biztosítani az olyan károsítókkal kapcsolatos intézkedésekhez is, amelyek a felszámolásukra irányuló uniós biztonsági intézkedések hatálya alatt állnak.
(17)
Bizonyos károsítók előfordulását fontos időben kimutatni. A tagállamok által az előfordulásuk vonatkozásában végzett felmérések nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy e károsítókat azonnal fel lehessen számolni. A tagállamok által végzett felmérések elengedhetetlenek az összes többi tagállam területének védelme szempontjából is. Az Unió általában pénzügyi támogatást nyújthat az ilyen felmérésekhez azzal a feltétellel, hogy azok célja magában foglalja a károsítók két kritikus kategóriájának legalább egyikét, nevezetesen azokat a károsítókat, amelyek az Unió területén ismerten elő nem forduló károsítók, továbbá azokat a károsítókat, amelyek esetében uniós biztonsági intézkedésekre van szükség.
(18)
Az állat- és növény-egészségügy területén hozott intézkedések uniós finanszírozásának különleges támogatható költségeket is fedeznie kell. Kivételes és megfelelően indokolt esetekben fedeznie kell az egyéb szükséges intézke dések tagállamok általi végrehajtása során felmerülő költségeket is. Ezen intézkedések magukban foglalhatják fokozott biológiai biztonsági intézkedések végrehajtását is járvány kitörése vagy károsítók jelenléte esetén, állati tetemek megsemmisítését és szállítását a felszámolási programok során, valamint a tulajdonosoknak a sürgősségi vakcinázás következtében nyújtott kártérítést.
(19)
A tagállamok legkülső régiói távoli fekvésük és korlátozott számú terméktől való függőségük miatt nehézségeket tapasztalnak. Helyénvaló, hogy az Unió pénzügyi hozzájárulást nyújtson a tagállamoknak az ilyen legkülső régi ókban a 228/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) foglalt célkitűzéseknek megfelelően a károsítók elleni védekezés céljából végzett programokra. Mivel bizonyos legkülső régiókra a 2000/29/EK irányelvben meghatározott uniós szabályok helyett az e régiókra vonatkozó egyedi nemzeti szabályok vonatkoznak, az uniós pénzügyi hozzájárulásnak az ezekben a régiókban hatályos szabályokra kell vonatkoznia, tekintet nélkül arra, hogy azok uniós vagy nemzeti szabályok-e.
(1) A Tanács 2000. május 8-i 2000/29/EK irányelve a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről (HL L 169., 2000.7.10., 1. o.). (2) A Tanács 1969. december 8-i 69/464/EGK irányelve a burgonyarák elleni védekezésről (HL L 323., 1969.12.24., 1. o.). (3) A Tanács 1993. október 4-i 93/85/EGK irányelve a burgonya gyűrűs rothadása elleni védekezésről (HL L 259., 1993.10.18., 1. o.). (4) A Tanács 1998. július 20-i 98/57/EK irányelve a Ralstonia solanacearum (Smith) Yabuuchi et al. elleni védekezésről. (HL L 235., 1998.8.21., 1. o.) (5) A Tanács 2007. június 11-i 2007/33/EK irányelve a burgonya-fonálféreg elleni védekezésről és a 69/465/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 156., 2007.6.16., 12. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. március 13-i 228/2013/EU rendelete az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról (HL L 78., 2013.3.20., 23. o.).
L 189/4
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(20)
A tagállamok által végzett hatósági ellenőrzések nélkülözhetetlen eszközök annak ellenőrzésére és nyomon köve tésére, hogy a vonatkozó uniós követelményeket hogyan alkalmazzák, tartják be és hajtják végre. A hatósági ellenőrzési rendszerek hatékonysága és eredményessége létfontosságú az élelmiszerláncban az emberek, állatok és növények magas szintű biztonságának fenntartása, ugyanakkor a környezet magas szintű védelme érdekében. Az ilyen ellenőrzési intézkedésekre uniós pénzügyi támogatást kell nyújtani. Különösen fontos az uniós referen cialaboratóriumoknak nyújtott pénzügyi hozzájárulás a Bizottság által jóváhagyott munkaprogramok végrehajtá sából eredő költségek fedezése céljából. Továbbá, mivel a hatósági ellenőrzések eredményessége attól is függ, hogy az ellenőrző hatóságok személyzete jól képzett-e, és az uniós jogszabályokról megfelelő ismeretekkel rendelkezik-e, az Uniónak hozzá kell járulnia az illetékes hatóságok által szervezett képzésekhez és a kapcsolódó csereprogra mokhoz.
(21)
A hatósági ellenőrzések irányításának hatékonysága az ezen ellenőrzésekkel kapcsolatos adatok és információk cseréjének gyorsaságától függ. Ezen túlmenően, a vonatkozó szabályok megfelelő és összehangolt végrehajtása hatékony rendszereknek a tagállamok illetékes hatóságainak bevonásával történő kialakításától függ. Ezért pénzügyi hozzájárulást kell nyújtani az e célt szolgáló számítógépes adatbázisok és információs rendszerek létrehozására és működtetésére is.
(22)
Az Uniónak finanszírozást kell elérhetővé tennie az uniós jogszabályok helyes végrehajtásához, valamint a jogsza bályok tudományos, technológiai és társadalmi fejlődéshez való igazításához szükséges technikai, tudományos, koordinációs és kommunikációs tevékenységekre. Forrásokat kell továbbá rendelkezésre bocsátani olyan projektek számára, amelyek célja, hogy a hatósági ellenőrzések hatékonyságát és eredményességét javítsák.
(23)
A 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 3. cikke értelmében a jogalkotó hatóságnak benyújtott valamennyi, a rendelet rendelkezéseitől való eltérést tartalmazó javaslatban egyértelműen utalni kell az említett eltérésekre, valamint meg kell jelölni ezen eltérések pontos okait. Ezért, tekintettel e rendelet egyes célkitűzéseinek sajátos jelegére, és mivel a tagállamok megfelelő illetékes hatóságai vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy végrehajtsák az e célkitűzésekhez kapcsolódó tevékenységeket, a 966/2012/EU, Euratom rendelet 128. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában e hatóságokat kell meghatározott kedvezményezettnek tekinteni. Ezért indokolt lehetővé tenni, hogy az ilyen hatóságoknak pályázati felhívások előzetes közzététele nélkül is odaítélhetők legyenek támogatások.
(24)
A 966/2012/EU, Euratom rendelet 86. cikkétől eltérően, és a hivatkozott rendelet 130. cikkében meghatározott, visszaható hatály tilalma elve alóli kivételként, az e rendelet 7. és 17. cikkének hatálya alá tartozó biztonsági intézkedések költségei – ezen intézkedések sürgős és előre nem látható jellege miatt – a betegség előfordulásának vagy károsító jelenlétének egy tagállam általi, a Bizottságnak történő bejelentésének napjától kezdve támogathatók. A kapcsolódó költségvetési kötelezettségvállalások és a támogatható kiadások kifizetése a Bizottságra hárul, miután értékelte a tagállamok által benyújtott kifizetési kérelmeket.
(25)
Rendkívül fontos, hogy az ilyen biztonsági intézkedéseket haladéktalanul végrehajtsák. Célszerűtlen lenne tehát a finanszírozásból kizárni a támogatás iránti kérelem benyújtása előtt felmerült költségeket, mivel ez arra ösztönözné a tagállamokat, hogy a biztonsági intézkedések végrehajtása helyett a pályázat elkészítésére összpontosítsák erőfe szítéseiket.
(26)
Tekintve a felszámolási és felügyeleti intézkedések végrehajtására vonatkozó hatályos uniós jogszabályok hatáskö rét, valamint a rendelkezésre álló egyéb szakértelem technikai korlátait, az e rendelet hatálya alá tartozó intézke déseket elsősorban a tagállamok illetékes hatóságainak kell végrehajtaniuk. Ezért bizonyos esetekben indokolt társfinanszírozni a nemzeti közigazgatások személyzetének bérköltségeit.
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalma zandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/5
(27)
A programozás lehetővé teszi az összehangolást és a rangsorolást, és így hozzájárul az uniós pénzügyi források hatékony felhasználásához. Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendeletben előírt egyes intézkedések végrehajtására vonatkozó munka programok elfogadása tekintetében.
(28)
Az uniós pénzügyi források felelősségteljes és hatékony felhasználásának biztosítása érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy helyszíni ellenőrzések vagy okmányellenőrzések útján meggyőződjön arról, hogy az uniós forrásokat hatékonyan használják fel a támogatható intézkedések végrehajtására.
(29)
Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklus során védeni kell, mégpedig a szabálytalanságok megelőzésével és felderítésével, vizsgálatok indításával, valamint az elveszett, jogosulatlanul folyósított vagy helytelenül felhasznált pénzeszközök visszaszerzésével.
(30)
A biztonsági intézkedések keretében támogatható állatbetegségek jegyzéke e rendelet mellékletét képezi, és tartal mazza a 2009/470/EK tanácsi határozat (1) 3. cikkének (1) bekezdésében, 4. cikkének (1) bekezdésében és 14. cikkének (1) bekezdésében említett állatbetegségeket. A 82/894/EGK tanácsi irányelv (2) szerinti bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek és a valószínűleg az Unió számára új veszélyt jelentő betegségek figye lembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e jegyzék kiegészítésére vonatkozóan.
(31)
A felszámolási, ellenőrzési és felügyeleti programok keretében támogatható állatbetegségek és zoonózisok jegyzékei e rendelet mellékletét képezik, és tartalmazzák a 2009/470/EK határozat I. mellékletében említett állatbetegségeket és zoonózisokat. Az állattenyésztésre vagy -kereskedelemre jelentős hatást gyakorló állatbetegségek helyzetének, valamint az emberekre veszélyt jelentő zoonózisok terjedésének, továbbá az új tudományos vagy járványügyi fejleményeknek a figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e jegyzékek kiegészítésére vonatkozóan.
(32)
Az e rendelet szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentu moknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
(33)
Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az éves és többéves munkaprogramok létrehozása tekintetében; a biztonsági intézkedések céljára nyújtott pénzügyi hozzájárulás tekintetében vagy adott esetben, ha előre nem látható fejleményekre kell reagálni; a tagállamok által benyújtott kérelmekre vonatkozó eljárások, valamint a támogatások kifizetésére irányuló jelentések és kérelmek tekintetében. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően kell gyakorolni.
(34)
Az uniós jogszabályokat oly módon kell végrehajtani, hogy a tapasztalatokat felhasználva az elvárt előnyöket nyújtsák. Ezért helyénvaló, hogy a Bizottság értékelje e rendelet működését és eredményességét, és az eredmé nyekről tájékoztassa a többi intézményt.
(1) A Tanács 2009. május 25-i 2009/470/EK határozata az állat-egészségügyi kiadásokról (HL L 155., 2009.6.18., 30. o.). (2) A Tanács 1982. december 21-i 82/894/EGK irányelve az állatbetegségek Közösségen belüli bejelentéséről (HL L 378., 1982.12.31., 58. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
L 189/6
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(35)
A Bizottságot jelenleg különböző bizottságok segítik az e rendelet hatálya alá tartozó már létező uniós szabályok végrehajtásában, különösen a 66/399/EGK tanácsi határozattal (1), a 76/894/EGK tanácsi határozattal (2), a 98/56/EK tanácsi irányelvvel (3), a 2008/90/EK tanácsi irányelvvel (4) és a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) létrehozott bizottságok. Helyénvaló a bizottsági eljárást ezen a területen ésszerűsíteni. A 178/2002/EK rendelet 58. cikkével létrehozott bizottságot meg kell bízni azzal feladattal, hogy segítse a Bizott ságot az érintett területek tekintetében felmerült kiadásokkal kapcsolatos végrehajtási hatásköreinek gyakorlásában, valamint a bizottság nevét kibővült feladatkörének megfelelően módosítani kell. Következésképpen a 66/399/EGK és 76/894/EGK határozatot hatályon kívül kell helyezni, és a 98/56/EK és a 2008/90/EK irányelvet, valamint a 178/2002/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.
(36)
Ez a rendelet a 2009/470/EK határozat rendelkezéseinek a helyébe lép. Ezen túlmenően, ez a rendelet a 2000/29/EK irányelv 13c. cikke (5) bekezdésének és 22–26. cikkének, a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 66. cikkének, valamint a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) VII. fejezetének, a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 22. cikkének, és az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 76. cikkének a helyébe lép. Következésképpen a 2000/29/EK irányelvet, a 882/2004/EK rende letet és a 396/2005/EK rendeletet, a 2009/128/EK irányelvet és az 1107/2009/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,
(37)
A 2009/29/EK irányelv 16. cikkében említett intézkedések hatálya alá tartozó megsemmisített növények, növényi termékek vagy egyéb áruk értékéért a tulajdonosoknak nyújtott kártérítésért járó uniós társfinanszírozás bevezetése megköveteli a szóban forgó növények és fák piaci értékeinek határára alkalmazandó feltételeket tartalmazó irány mutatások kidolgozását. Ennélfogva ezt a bevezetést 2017. január 1-jétől kell alkalmazni,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. CÍM KÖZÖS RENDELKEZÉSEK I. FEJEZET
Tárgy, hatály és célkitűzések 1. cikk Tárgy és hatály Ez a rendelet az Európai Unió általános költségvetéséből fedezett kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezéseket állapít meg az alábbiakra vonatkozó uniós szabályok hatálya alá tartozó területeken: a) élelmiszerek és élelmiszer-biztonság az élelmiszerek termelésének, feldolgozásának, forgalmazásának és ártalmatlaní tásának bármely szakaszában, beleértve a tisztességes kereskedelmi gyakorlatoknak és a fogyasztók érdekeinek és tájékoztatásának biztosítását célzó szabályokat, továbbá az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak előállítása és használata; (1) A Tanács 1966. június 14-i 66/399/EGK határozata a Mezőgazdasági, Kertészeti és Erdészeti Vetőmagvak és Szaporítóanyagok Állandó Bizottságának felállításáról (HL L 125., 1966.7.11., 2289/66. o.) (2) A Tanács 1976. november 23-i 76/894/EGK határozata a Növény-egészségügyi Állandó Bizottság létrehozásáról (HL L 340., 1976.12.9., 25. o.) (3) A Tanács 1998. július 20-i 98/56/EK irányelve a dísznövények szaporítóanyagainak forgalmazásáról (HL L 226., 1998.8.13., 16. o.). 4 ( ) A Tanács 2008. szeptember 29-i 2008/90/EK irányelve a gyümölcstermő növények szaporítóanyagai, illetve a gyümölcstermesztésre szánt gyümölcstermő növények forgalmazásáról (HL L 267., 2008.10.8., 8. o.) (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 882/2004/EK rendelete a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állategészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2005. február 23-i 396/2005/EK rendelete a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 70., 2005.3.16., 1. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 2009/128/EK irányelve a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 309., 2009.11.24., 71. o.). (9) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelete a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/7
b) takarmány- és takarmánybiztonság a takarmányok termelésének, feldolgozásának, forgalmazásának, ártalmatlanítá sának és felhasználásának bármely szakaszában, beleértve a tisztességes kereskedelmi gyakorlatok biztosítását, és a fogyasztók érdekeinek és tájékoztatásának védelmét célzó szabályokat; c) állat-egészségügyi követelmények meghatározása; d) állatjóléti követelmények meghatározása; e) a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezetek (a továbbiakban: károsítók) elleni védintézkedések a 2000/29/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerint; f) a növényi szaporítóanyagok forgalombahozatali céllal történő előállítása és forgalomba hozatala; g) a növényvédő szerek forgalomba hozatalára és a peszticidek fenntartható használatára vonatkozó követelmények megállapítása; h) az állati melléktermékek és az azokból származó termékek által okozott köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzése és minimalizálása; i) a géntechnológiával módosított szervezetek szándékos kibocsátása a környezetbe; j) a növényfajtákkal kapcsolatos szellemi tulajdonjogok védelme és a növénygenetikai erőforrások megőrzése és cseréje. 2. cikk Célkitűzések (1)
Az 1. cikkben említett kiadások a következők megvalósítását szolgálják:
a) a betegségek és a kártevők megelőzése és felszámolása, valamint a fogyasztók és a környezet magas szintű védelmének biztosítása révén az élelmiszerláncban és a kapcsolódó területeteken az emberek, az állatok és a növények egész ségének magas szintű védelméhez való hozzájárulás általános célja, megerősítve az uniós élelmiszer- és takarmányá gazat versenyképességét és ösztönözve a munkahelyteremtést; b) az alábbi konkrét célkitűzések: i. hozzájárulás az élelmiszerek és élelmiszer-termelési rendszerek, valamint az olyan egyéb termékek magas szintű biztonságához, amelyek hatással lehetnek az élelmiszer-biztonságra, az élelmiszer-termelés fenntarthatóságának javítása mellett; ii. az uniós állat-egészségügyi helyzet javításához való hozzájárulás és az állatjólét javításának támogatása; iii. a károsítók időben történő észleléséhez, és amennyiben e károsítók megjelentek az Unióban, azok felszámolásához való hozzájárulás; iv. a hatósági ellenőrzések és az 1. cikkben említett uniós szabályok hatékony végrehajtását és az azoknak való megfelelést célzó egyéb tevékenységek eredményességének, hatékonyságának és megbízhatóságának javításához való hozzájárulás. (2)
Az (1) bekezdés b) pontjában említett konkrét célok elérésének mérésére a következő mutatókat kell alkalmazni:
a) az (1) bekezdés b) pontjának i. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél az élelmiszer-biztonsággal és zoonózisokkal kapcsolatos emberi megbetegedések esetszámának csökkenése az Unióban;
L 189/8
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
b) az (1) bekezdés b). pontjának ii. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél:
i. az olyan állatbetegségektől mentes tagállamok vagy régióik számának növekedése, amelyek tekintetében pénzügyi hozzájárulást nyújtanak;
ii. a betegség paramétereinek (pl. incidencia, prevalencia, kitörések száma) általános csökkenése;
c) az (1) bekezdés b). pontjának iii. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél:
i. az Unión belül a károsítókra irányuló felmérések által lefedett terület nagysága, különösen az olyan károsítók esetében, amelyek előfordulása nem ismert, illetve amelyek az Unió területén a legveszélyesebbnek minősülnek,
ii. az említett károsítók felszámolásának ideje és eredményessége;
d) az (1) bekezdés b). pontjának iv. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél a Bizottság szakértői által a tagállamokban a különös aggodalomra okot adó területeken végrehajtott és jelentett ellenőrzések eredményeinek kedvező tendenciája.
II. FEJEZET
Finanszírozási formák és általános pénzügyi rendelkezések 3. cikk Finanszírozási formák (1) Az 1. cikkben említett kiadások uniós finanszírozásának végrehajtása a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek megfelelően történik.
(2) A támogatások tagállami illetékes hatóságoknak történő odaítélésekor e hatóságokat a 966/2012/EU, Euratom rendelet 128. cikkének (1) bekezdése értelmében vett meghatározott kedvezményezettnek kell tekinteni. Az ilyen támo gatások pályázati felhívás nélkül odaítélhetők.
(3) Az e rendeletben említett intézkedésekhez való uniós pénzügyi hozzájárulás az 1. cikkben említett szabályok hatálya alá tartozó területeken működő olyan nemzetközi szervezeteknek történő önkéntes kifizetések formájában is megvalósulhat, amelyeknek az Unió tagja, vagy amelyeknek munkájában részt vesz.
4. cikk Költségvetés (1)
Az 1. cikkben említett kiadások felső határa a 2014–2020 közötti időszakra folyó áron 1 891 936 000 EUR.
(2) Az (1) bekezdésben említett felső határ az 1. cikkben említett kiadások kezeléséhez, és e kiadások célkitűzéseinek eléréséhez szükséges előkészületi, nyomonkövetési, ellenőrzési, auditálási és értékelési tevékenységekkel kapcsolatos kiadá sokat is fedezheti, különösen tanulmányok és szakértői értekezletek vonatkozásában, valamint az információk feldolgo zására és cseréjére szolgáló informatikai hálózatok költségeit, valamint minden más, a Bizottság részéről e kiadások kezeléséhez kapcsolódóan felmerülő technikai és igazgatási segítségnyújtási költséget is.
(3) A pénzügyi keretösszeg fedezheti továbbá az e rendelet hatálybalépését megelőzően elfogadott intézkedésekből az azt követően elfogadott intézkedésekbe való átmenet biztosításához szükséges technikai és adminisztratív segítségnyújtás költségeit is. A 2020. december 31-ig be nem fejezett intézkedések irányításának lehetővé tétele érdekében szükség esetén előirányzatokat lehet megadni a költségvetésben a 2020-on túli időszakra vonatkozóan is a hasonló kiadások fedezésére.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/9
5. cikk A támogatások maximális aránya (1) Amennyiben az uniós pénzügyi hozzájárulás támogatás formájában történik, nem haladhatja meg a támogatható költségek 50 %-át. (2) Az (1) bekezdésben említett maximális támogatási arány a támogatható költségek 75 %-ára növelhető a következők tekintetében: a) két vagy több tagállam közösen végrehajtott, határokon átnyúló, károsítók vagy állatbetegségek elleni védekezésre, azok megelőzésére vagy felszámolására irányuló tevékenysége; b) olyan tagállamok, amelyek egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme a legfrissebb Eurostat-adatok szerint nem éri el az uniós átlag 90 %-át. (3) Az (1) bekezdésben említett maximális támogatási arány a támogatható költségek 100 %-ára növelhető az uniós hozzájárulásban részesülő, az Uniót érintő súlyos humán-, állat- és növény-egészségügyi kockázatok megelőzésére és ellenőrzés alatt tartására irányuló, valamint az alábbi tevékenységek esetében: a) az Unió egészét érintő, emberi életet fenyegető vagy meghatározó gazdasági zavarok elkerülése; b) a Bizottság által a 36. cikk (1) bekezdése szerint meghatározott munkaprogramban az Unió egésze számára nélkü lözhetetlen konkrét feladatok; vagy c) harmadik országokban végrehajtott tevékenységek. II. CÍM PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK I. FEJEZET
Állategészségügy 1. s z a k a s z Biztonsági intézkedések 6. cikk Támogatható intézkedések (1) A tagállamoknak az 5. cikk (1)-(3) bekezdésében megállapított maximális arányig ítélhető oda támogatás a 7. cikk szerint felsorolt állatbetegségek egyike előfordulásának megerősítése következtében hozott intézkedések tekintetében, feltéve, hogy az intézkedéseket azonnal alkalmazzák, és a vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott alkalmazandó rendelkezéseket betartják. Ezek a támogatások magukban foglalhatják azokat a költségeket is, amelyek már ezen betegség előfordulásának gyanúja következtében felmerültek, feltéve, hogy a betegség előfordulását utólag megerősítik. (2) A támogatások odaítélhetők olyan tagállamoknak, amelyek a 7. cikk szerint felsorolt állatbetegségek egyike előfor dulásának megerősítését követően a járvány megfékezése érdekében szorosan együttműködnek egy vagy több tagállam mal. (3) A támogatások odaítélhetők tagállamoknak, harmadik országoknak és nemzetközi szervezeteknek, a harmadik országok vagy tagállamok területén a 7. vagy 10. cikk szerint felsorolt állatbetegségek és zoonózisok egyikének előfor dulása vagy terjedése által az Unió egészségügyi helyzetére jelentett közvetlen fenyegetéssel szembeni védekező intézke dések tekintetében. (4) A támogatások odaítélhetők tagállamoknak, ha egy tagállam kérésére a Bizottság úgy határoz, hogy készleteket kell létrehozniuk a 7. vagy 10. cikk szerint felsorolt állatbetegségek és zoonózisok ellenőrzésére szolgáló biológiai készítmé nyekből.
L 189/10
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(5) Uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtható biológiai készítmények készleteinek létrehozására vagy oltóanyagok beszer zésére, ha a 7. vagy 10. cikk szerint felsorolt állatbetegségek és zoonózisok egyikének egy harmadik országban vagy egy tagállamban történő előfordulása vagy terjedése veszélyt jelent az Unióra. 7. cikk Állatbetegségek jegyzéke (1)
A 6. cikk szerint támogatható állatbetegségek jegyzéke az I. mellékletben található.
(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 40. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el annak érdekében, hogy kiegészítse az (1) bekezdésben említett jegyzéket, figyelembe véve a 82/894/EGK irányelv szerinti bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségeket és azokat a betegségeket, amelyek valószínűleg új veszélyt jelentenek az Unió számára a következőkre gyakorolt jelentős hatásuk miatt: a) emberi egészség; b) állati egyészség vagy állatjólét; vagy c) a mezőgazdasági vagy víziállat-tenyésztés, vagy kapcsolódó gazdasági ágazatok. 8. cikk Támogatható költségek (1) A 6. cikk (1) bekezdésében említett intézkedések végrehajtása során a tagállamoknál felmerülő következő költségek támogathatók, az említett bekezdés szerint: a) a tulajdonosoknak fizetett, a levágott vagy leselejtezett állatok értékéért nyújtott kártérítés az állatok piaci értékéig, ha a betegség nem érintette őket; b) az állatok levágásának vagy kiselejtezésének költségei és a kapcsolódó szállítási költségek; c) a tulajdonosoknak fizetett, a megsemmisített állati eredetű termékek értékéért nyújtott kártérítés, a termékeknek a közvetlenül a betegség gyanújának felmerülése vagy megerősítése előtti piaci értékéig; d) a gazdaságok és berendezések tisztítási, rovarirtási és fertőtlenítési költségei a kórokozók epidemiológiai jellemzői alapján; e) a szennyezett takarmány és – amennyiben nem fertőtleníthetők – a szennyezett berendezések szállításának és megsem misítésének költségei; f) az oltóanyagok vagy csalétkek megvásárlásának, tárolásának, alkalmazásának vagy forgalmazásának, valamint magának a vakcinázásnak a költségei, ha a Bizottság ezeket a tevékenységeket előírja vagy engedélyezi; g) az állati tetemek szállításának és ártalmatlanításának költségei; h) kivételes és megfelelően indokolt esetekben a betegség felszámolásához elengedhetetlen bármely egyéb költség, az e rendelet 36. cikkének (4) bekezdésében említett finanszírozási határozatban előírtaknak megfelelően; (2) A 966/2012/EU, Euratom rendelet 130. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint a költségek attól a naptól kezdve támogathatók, amikor a tagállam a Bizottságnak bejelenti a betegség előfordulását. Ezek a költségek magukban foglalhatják azokat a költségeket is, amelyek már ezen betegség előfordulásának gyanúja következtében felmerültek, feltéve, hogy a betegség előfordulását utólag megerősítik.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/11
(3) Miután értékelte a tagállamok által benyújtott kifizetési kérelmeket, a Bizottság megteszi a kapcsolódó költségvetési kötelezettségvállalásokat és kifizeti a támogatható költségeket. 2. s z a k a s z Az állatbetegségek és a zoonózisok felszámolását, ellenőrzését és felügyeletét célzó programok 9. cikk Támogatható programok A tagállamoknak támogatások ítélhetők oda a 10. cikk szerint felsorolt állatbetegségek és zoonózisok felszámolásának, ellenőrzésének és felügyeletének éves vagy többéves nemzeti programjaira (a továbbiakban: nemzeti programok). 10. cikk Az állatbetegségek és zoonózisok jegyzéke (1)
A 9. cikk szerint támogatásra jogosult állatbetegségek és zoonózisok jegyzéke a II. mellékletben található.
(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 40. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az e cikk (1) bekezdésében említett állatbetegségek és zoonózisok jegyzékének kiegészítése érdekében, figyelembe véve: a) azoknak az állatbetegségeknek a helyzetét, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az állattenyésztésre vagy -kereskede lemre; b) az emberekre veszélyt jelentő zoonózisok terjedését; vagy c) az új tudományos vagy járványügyi fejleményeket. 11. cikk Támogatható költségek A nemzeti programok végrehajtása során a tagállamoknál felmerülő következő költségek lehetnek jogosultak a 9. cikk szerinti támogatásra: a) az állatokból való mintavétel költségei; b) a vizsgálatok költségei, feltéve, hogy azok az alábbiakra korlátozódnak: i. azonosítható és kifejezetten a vizsgálatok végzéséhez használt tesztkészletek, reagensek és fogyóeszközök költségei; ii. a vizsgálatok végzésében közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól; c) a tulajdonosoknak fizetett, a levágott vagy leselejtezett állatok értékéért nyújtott kártérítés az állatok piaci értékéig, ha a betegség nem érintette őket; d) az állatok levágásának vagy kiselejtezésének költségei; e) a tulajdonosoknak fizetett, a megsemmisített termékek értékéért nyújtott kártérítés, a termékeknek a közvetlenül a betegség gyanújának felmerülése vagy megerősítése előtti piaci értékéig; f) a programokhoz felhasznált oltóanyagadagok vagy állati vakcinák és csalétkek beszerzésének, tárolásának, vakcinázá sának, alkalmazásának vagy forgalmazásának költségei;
L 189/12
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
g) a gazdaságok és berendezések tisztítási, fertőtlenítési és rovarirtási költségei a kórokozók epidemiológiai jellemzői alapján; valamint
h) kivételes és megfelelően indokolt esetekben egyéb szükséges intézkedések végrehajtása során felmerülő, az a)–g) pontban nem említett költségek, feltéve, hogy az ilyen intézkedéseket a 13. cikk (3) és (4) bekezdésében említett támogatási határozatban meghatározták.
Az első bekezdés c) pontja alkalmazásában az állatok maradványértékét adott esetben le kell vonni a kártérítés összegéből.
Az első bekezdés d) pontja alkalmazásában a hőkezelt, nem keltetett tojások maradványértékét le kell vonni a kártérítés összegéből.
12. cikk A nemzeti programok tartalma és benyújtása (1) A tagállamok május 31-éig benyújtják a Bizottságnak a következő évben kezdődő nemzeti programjaikat, amelyek tekintetében támogatást szeretnének kérni.
A május 31-e után benyújtott nemzeti programok a következő év tekintetében nem jogosultak finanszírozásra.
(2)
A nemzeti programoknak legalább a következőket kell tartalmazniuk:
a) az állatbetegség vagy zoonózis járványügyi helyzetének leírása a program kezdési dátumát megelőző időszakban;
b) azon földrajzi és igazgatási terület leírása és elhatárolása, ahol a program végrehajtását tervezik;
c) a program időtartama;
d) a végrehajtandó intézkedések;
e) a becsült költségvetés;
f) a program befejezési dátumáig elérendő célok és azok várt előnyei; valamint
g) a program célkitűzései elérésének mérésére szolgáló megfelelő mutatók.
Valamennyi többéves nemzeti program esetében meg kell adni az első albekezdés b), d) és f) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan, abban az esetben, ha az előző évhez képest jelentősebb változások következtek be. Az említett albekezdés e) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan meg kell adni.
(3) A tagállamok nemzeti programjai – a betegségeknek és zoonózisoknak az Unióban való megjelenése elleni védekezés érdekében – a szomszédos harmadik országok területén, ezen országok hatóságaival együttműködve végrehaj tandó intézkedéseket is magukban foglalhatnak a 10. cikk szerint felsorolt azon állatbetegségek és zoonózisok előfor dulása vagy terjedése esetén, amelyek valószínűleg veszélyeztetnék az Unió egészségügyi helyzetét.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/13
13. cikk A nemzeti programok értékelése és jóváhagyása (1) A Bizottság a nemzeti programokat a 36. cikk (1) bekezdésében említett éves vagy többéves munkaprogramokban meghatározott prioritásokat és kritériumokat figyelembe véve értékeli.
(2)
A Bizottság minden év november 30. napjáig közli a tagállamokkal:
a) a technikailag jóváhagyott és társfinanszírozásra javasolt nemzeti programok jegyzékét;
b) az egyes programokra előirányzott ideiglenes összegeket;
c) az egyes programokhoz nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulás ideiglenes felső határát; valamint
d) az uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtásához kapcsolódó bármely ideiglenes feltételt.
(3) A Bizottság az éves nemzeti programokat és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást az adott év január 1-jétől december 31-ig végrehajtott intézkedésekre és felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén minden év január 31. napjáig jóváhagyja. A 14. cikkben említett időközi jelentések benyújtását követően a Bizottság szükség esetén a teljes támogatási időszakra nézve módosíthatja ezeket a határozatokat.
(4) A Bizottság a többéves nemzeti programokat és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást a végrehajtás első évének január 1. napja és a végrehajtási időszak vége között végrehajtott intézkedésekre és felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén a végrehajtás első évének január 31. napjáig jóváhagyja.
(5) A többéves nemzeti programok (4) bekezdés szerinti jóváhagyása esetén a költségvetési kötelezettségvállalások éves részletekre bonthatók. Amennyiben a költségvetési kötelezettségvállalásokat ilyen módon lebontják, a Bizottság az éves részletekre a programok haladását, a becsült igényeket és a rendelkezésre álló költségvetést figyelembe véve vállal kötelezettséget.
14. cikk Jelentéstétel Valamennyi jóváhagyott éves vagy többéves nemzeti program esetében a tagállamok minden év április 30. napjáig benyújtanak a Bizottságnak egy, az előző évre vonatkozó részletes technikai és pénzügyi éves jelentést. A jelentés tartalmazza a 12. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett mutatók alapján mért elért eredményeket és a felmerült támogatható költségek részletezését.
Ezen túlmenően a tagállamok minden év augusztus 31. napjáig valamennyi jóváhagyott éves nemzeti programra időközi pénzügyi jelentést nyújtanak be a Bizottságnak.
15. cikk Kifizetések A nemzeti programok tekintetében egy adott évre szóló kifizetési kérelmeket a tagállamok a következő év április 30. napjáig nyújtják be a Bizottságnak.
A Bizottság a támogatható költségekre nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást a 14. cikkben említett jelentések megfelelő ellenőrzését követően fizeti ki.
L 189/14
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
II. FEJEZET
Növényegészségügy 1. s z a k a s z Biztonsági intézkedések 16. cikk Támogatható intézkedések (1) A tagállamoknak az 5. cikk (1)–(3) bekezdésében megállapított maximális arányig ítélhető oda támogatás, a 17. cikkben meghatározott feltételek mellett, a károsítók elleni alábbi intézkedésekre: a) egy fertőzött területen egy károsító felszámolását célzó, az illetékes hatóságok által a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján hozott intézkedések, vagy az említett irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott uniós intézkedések; b) egy olyan károsító elterjedésének megakadályozására hozott intézkedések, amely ellen a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján uniós intézkedéseket fogadtak el egy olyan fertőzött területre vonatkozóan, ahol megsemmisítése nem lehetséges, amennyiben ezek az intézkedések az említett károsítónak az Unióban történő további terjedése elleni védelem érdekében elengedhetetlenek. Ezek az intézkedések kizárólag az érintett károsítónak a puffer zónában történő megsemmisítésére vonatkozhatnak, amennyiben az adott pufferzónában észlelték a jelenlétét. c) egy olyan károsító elterjedésének megakadályozására hozott további védekezési intézkedések, amely ellen a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján az a) pontban említett megsemmisítési és a b) pontban említett, az elterjedés megakadályozására hozott intézkedésektől eltérő uniós intézkedéseket fogadtak el, amennyiben ezek az intézkedések az említett károsítónak az Unióban történő további terjedése elleni védelem érdekében elenged hetetlenek. Az első albekezdés a) és b) pontjában említett intézkedésekhez nyújtott támogatások már az ilyen károsítók jelenlétének gyanúja következtében alkalmazott intézkedésekért is odaítélhetők, feltéve, hogy a károsítók jelenlétét utólag megerősítik. (2) Az (1) bekezdésben említett támogatások odaítélhetők olyan tagállamnak is, amelynek területén az (1) bekezdésben említett károsítók nincsenek jelen, ha intézkedéseket hoztak ezen károsítóknak az adott tagállam területén való felbuk kanása ellen valamely szomszédos tagállam vagy harmadik ország közvetlenül szomszédos, határ menti területén való jelenlétük miatt. (3) A támogatások odaítélhetők a tagállamoknak, amennyiben a 17. cikkben említett károsítók valamelyike előfordu lásának megerősítését követően az (1) bekezdésben említett intézkedések elvégzése során két vagy több tagállam szorosan együttműködik. (4) A támogatások az (1) bekezdés első albekezdésének a)–c) pontjában említett intézkedések tekintetében nemzetközi szervezeteknek is odaítélhetők. 17. cikk Feltételek A 16. cikkben említett intézkedések jogosultak lehetnek támogatásra, feltéve, hogy azokat azonnal végrehajtották, és a vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazandó rendelkezéseinek eleget tettek, és feltéve, hogy legalább a következő felté telek egyike teljesül: a) a 2000/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában és II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolt károsítókra vonatkoznak; b) a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott valamely intézkedés hatálya alá tartozó károsí tókra vonatkoznak;
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/15
c) olyan károsítókra vonatkoznak, amelyekre a 69/464/EGK, 93/85/EGK, 98/57/EK vagy 2007/33/EK irányelv alapján intézkedéseket fogadtak el; vagy d) olyan károsítókra vonatkoznak, amelyeket nem sorolnak fel a 2000/29/EK irányelv I. vagy II. mellékletében, és amelyek a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdése alapján egy tagállam illetékes hatósága által elfogadott intézkedés hatálya alá tartoznak, és amelyek ideiglenesen a 2009/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szaka szában vagy II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolásba vehetőnek tekinthetőek. Az első bekezdés b) pontjában foglalt feltételt teljesítő intézkedések esetében a támogatás nem fedezi a Bizottság által a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott intézkedés időtartamának lejárta után felmerülő költségeket. Az első bekezdés d) pontjában foglalt feltételt teljesítő intézkedések esetében a támogatás nem fedezi az érintett tagállam illetékes hatósága által elfogadott intézkedés hatálybalépése után két évvel vagy az intézkedés időtartamának lejárta után felmerülő költségeket. 18. cikk Támogatható költségek (1) A 16. cikkben említett intézkedések végrehajtása során a tagállamoknál felmerülő következő költségek lehetnek jogosultak támogatásra az említett cikk szerint: a) az intézkedésekben közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól, valamint a berendezések bérlése, a fogyóeszközök, és bármely egyéb szükséges anyag, kezelésre szolgáló termék, mintavétel és a laboratóriumi vizsgálatok költségei; b) az intézkedések egy részének megvalósítására harmadik felekkel kötött szolgáltatási szerződések költségei; c) az érintett piaci szereplőknek vagy tulajdonosoknak fizetett, a növények, növényi termékek és egyéb tárgyak kezelé séért, megsemmisítéséért és azt követő eltávolításáért, valamint a helyiségek, a föld, a víz, a talaj, a táptalaj, a létesítmények, gépek és berendezések tisztításáért és fertőtlenítéséért nyújtott kártérítés költségei; d) a 2000/29/EK irányelv 16. cikkében említett intézkedések hatálya alá tartozó elpusztult növények, növényi termékek vagy egyéb tárgyak értékéért a tulajdonosoknak fizetett kártérítés, az ilyen növények, növényi termékek vagy egyéb tárgyak piaci értékének korlátain belül, ha ezen intézkedések nem érintették őket; a maradványértéket adott esetben le kell vonni a kártérítés összegéből; valamint e) kivételes és megfelelően indokolt esetekben a szükséges intézkedések végrehajtása során felmerülő egyéb, az a)–d) pontban nem említett költségek, feltéve, hogy az ilyen intézkedések a 36. cikk (4) bekezdésében említett finanszírozási határozatban kerültek meghatározásra. A tulajdonosoknak nyújtott, c) pontban említett kártérítés csak akkor számolható el, ha az intézkedéseket az illetékes hatóság felügyelete alatt végezték el. (2) A 966/2012/EU, Euratom rendelet 130. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint a költségek attól a naptól kezdve támogathatók, amikor a tagállam a Bizottságnak bejelenti a károsító jelenlétét. Ezek a költségek magukban foglalhatják azokat a költségeket is, amelyek már ezen károsító jelenlétének gyanúja következtében felmerültek, feltéve, hogy a károsító jelenlétét utólag megerősítik. (3) Miután értékelte a tagállamok által benyújtott kifizetési kérelmeket, a Bizottság megteszi a kapcsolódó költségvetési kötelezettségvállalásokat és kifizeti a támogatható költségeket.
L 189/16
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
2. s z a k a s z A károsítókra vonatkozó felmérési programok 19. cikk Támogatható felmérési programok Támogatások ítélhetők oda a tagállamoknak a károsítók jelenlétére vonatkozó éves és többéves felmérési programok (a továbbiakban: felmérési programok) végzésére, feltéve, hogy e felmérési programok legalább a következő feltételeket teljesítik:
a) a 2000/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában és II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolt károsítókra vonatkoznak;
b) a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott valamely intézkedés hatálya alá tartozó károsí tókra vonatkoznak;
Az e cikk első bekezdésének a) pontjában említett károsítók esetében a felmérési programok az e károsítóknak az érintett tagállam területén való megjelenése, megtelepedése és elterjedése kockázatának értékelésén alapulnak, és legalább a fő kockázatokat jelentő károsítókra és az e kockázatoknak kitett legfontosabb növényfajokra irányulnak.
Az e cikk első bekezdésének b) pontjában foglalt feltételt teljesítő intézkedések esetében a támogatás nem fedezi a Bizottság által a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott intézkedés időtartamának lejárta után felmerülő költségeket.
20. cikk Támogatható költségek A 19. cikkben említett felmérési programok végrehajtása során a tagállamoknál felmerülő következő költségek lehetnek jogosultak támogatásra az említett cikk szerint:
a) a mintavétel költségei;
b) a vizsgálatok költségei, feltéve, hogy azok az alábbiakra korlátozódnak:
i. azonosítható és kifejezetten a vizsgálatok végzéséhez használt tesztkészletek, reagensek és fogyóeszközök költségei;
ii. a vizsgálatok végzésében közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól;
c) kivételes és megfelelően indokolt esetekben egyéb szükséges intézkedések végrehajtása során felmerülő, az a)–b) pontban nem említett költségek, feltéve, hogy az ilyen intézkedéseket a 22. cikk (3) és (4) bekezdésében említett, támogatásról szóló határozatban meghatározták.
21. cikk A felmérési programok tartalma és benyújtása (1) A tagállamok május 31-éig benyújtják a Bizottságnak a következő évben kezdődő felmérési programjaikat, amelyek tekintetében támogatást szeretnének kérni.
A május 31-e után benyújtott felmérési programok a következő év tekintetében nem jogosultak finanszírozásra.
2014.6.27.
(2)
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/17
A felmérési programnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) a károsítók megnevezése, amelyekre a program irányul; b) azon földrajzi és igazgatási terület leírása és elhatárolása, ahol a program végrehajtását tervezik, és e területek hely zetének leírása az érintett károsítók jelenléte tekintetében; c) a program időtartama; d) a károsítók, növények, növényi termékek és egyéb érintett tárgyak tekintetében tervezett szemrevételezések, mintavé telek és vizsgálatok száma; e) a becsült költségvetés; f) a program befejezési dátumáig elérendő célok és azok várt előnyei; valamint g) a program célkitűzései elérésének mérésére szolgáló megfelelő mutatók. Valamennyi többéves felmérési program esetében meg kell adni az első albekezdés b), d) és f) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan, abban az esetben, ha az előző évhez képest jelentősebb változások következtek be. Az említett albekezdés e) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan meg kell adni. 22. cikk A felmérési programok értékelése és jóváhagyása (1) A Bizottság a felmérési programokat a 36. cikk (1) bekezdésében említett éves vagy többéves munkaprogramokban meghatározott prioritásokat és kritériumokat figyelembe véve értékeli. (2)
A Bizottság minden év november 30. napjáig közli a tagállamokkal:
a) a technikailag jóváhagyott és társfinanszírozásra javasolt felmérési programok jegyzékét; b) az egyes programokra előirányzott ideiglenes összegeket; c) az egyes programokra előirányzott uniós pénzügyi hozzájárulás ideiglenes felső határát; valamint d) az uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtásához kapcsolódó bármely ideiglenes feltételt. (3) A Bizottság az éves felmérési programokat és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást az adott év január 1-jétől december 31-ig végrehajtott intézkedésekre és felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén minden év január 31. napjáig jóváhagyja. A 23. cikkben említett időközi jelentések benyújtását követően a Bizottság szükség esetén a teljes támogatási időszakra nézve módosíthatja a határozatokat. (4) A Bizottság a többéves felmérési programokat és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást a végrehajtott intézkedé sekre, valamint a végrehajtás első évének január 1. napja és a végrehajtási időszak vége között felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén a végrehajtás első évének január 31. napjáig jóváhagyja.
L 189/18
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(5) A többéves felmérési programok (4) bekezdés szerinti jóváhagyása esetén a költségvetési kötelezettségvállalások éves részletekre bonthatók. Amennyiben a költségvetési kötelezettségvállalásokat ilyen módon lebontják, a Bizottság az éves részletekre a programok haladását, a becsült igényeket és a rendelkezésre álló költségvetést figyelembe véve vállal kötelezettséget.
23. cikk Jelentéstétel Valamennyi jóváhagyott éves vagy többéves felmérési program esetében a tagállamok minden év április 30. napjáig benyújtanak a Bizottságnak egy, az előző évre vonatkozó részletes technikai és pénzügyi éves jelentést. A jelentés tartalmazza a 21. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett mutatók alapján mért elért eredményeket és a felmerült támogatható költségek részletezését. Ezen túlmenően a tagállamok minden év augusztus 31. napjáig valamennyi jóvá hagyott éves felmérési programra időközi pénzügyi jelentést nyújtanak be a Bizottságnak.
24. cikk Kifizetési előirányzatok A felmérési programok tekintetében egy adott évre szóló kifizetési kérelmeket a tagállamok a következő év április 30. napjáig nyújtják be a Bizottságnak.
A Bizottság a támogatható költségekre nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást a 23. cikkben említett jelentések megfelelő ellenőrzését követően fizeti ki.
3. s z a k a s z Károsítók elleni védekezésre irányuló programok az Unió legkülső régióiban 25. cikk Támogatható intézkedések és támogatható költségek (1) A tagállamoknak a 228/2013/EU rendelet 2. cikkében meghatározott céloknak megfelelően támogatások ítélhetők oda az EUMSZ 349. cikkében említett legkülső uniós régiókban a károsítók elleni védekezésre irányuló programok (legkülső régiók programjai) végrehajtására. Ezek a támogatások a károsítók elleni védekezésre vonatkozó, e régiókban hatályos akár uniós, akár nemzeti szabályok e régiókban történő megfelelő végrehajtásának biztosításához szükséges tevékenységeket érintik.
(2) A legkülső régiók programjainak végrehajtása során a tagállamoknál felmerülő következő költségek lehetnek jogosultak uniós támogatásra:
a) az intézkedésekben közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól, valamint a berendezések bérlése, a fogyóeszközök és a kezelésre szolgáló termékek költségei;
b) az intézkedések egy részének megvalósítására harmadik felekkel kötött szolgáltatási szerződések költségei;
c) a mintavétel költségei;
d) a vizsgálatok költségei, feltéve, hogy azok az alábbiakra korlátozódnak:
i. azonosítható és kifejezetten a vizsgálatok végzéséhez használt tesztkészletek, reagensek és fogyóeszközök költségei;
ii. a vizsgálatok végzésében közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/19
26. cikk A legkülső régiók programjainak tartalma és benyújtása (1) A tagállamok május 31-éig benyújtják a Bizottságnak a legkülső régiók következő évben kezdődő programjait, amelyek tekintetében támogatást szeretnének kérni. A legkülső régiók május 31-e után benyújtott programjai a következő év tekintetében nem jogosultak finanszírozásra. (2)
A legkülső régiók programjainak legalább a következőket kell tartalmazniuk:
a) a károsítók megnevezése, amelyekre a program irányul; b) azon földrajzi és igazgatási terület leírása és elhatárolása, ahol a program végrehajtását tervezik, és e területek hely zetének leírása az érintett károsítók jelenléte tekintetében; c) a regionális növény-egészségügyi helyzet technikai elemzése; d) a program időtartama; e) a program tevékenységei, és adott esetben a károsítók, növények, növényi termékek és egyéb érintett tárgyak tekin tetében tervezett szemrevételezések, mintavételek és vizsgálatok száma; f) a becsült költségvetés; g) a program befejezési dátumáig elérendő célok és azok várt előnyei; valamint h) a program célkitűzései elérésének mérésére szolgáló megfelelő mutatók. A legkülső régiók valamennyi többéves programja esetében meg kell adni az első albekezdés b), e) és g) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan, abban az esetben, ha az előző évhez képest jelentősebb változások következtek be. Az említett albekezdés f) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan meg kell adni. 27. cikk A legkülső régiók programjainak értékelése és jóváhagyása (1) A legkülső régiók programjait a 36. cikk (1) bekezdésében említett éves vagy többéves munkaprogramokban meghatározott prioritásokat és kritériumokat figyelembe véve kell értékelni. (2)
A Bizottság minden év november 30. napjáig közli a tagállamokkal:
a) a legkülső régiók technikailag jóváhagyott és társfinanszírozásra javasolt programjainak jegyzékét; b) az egyes programokra előirányzott ideiglenes összegeket; c) az egyes programokra előirányzott uniós pénzügyi hozzájárulás ideiglenes felső határát; valamint d) az uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtásához kapcsolódó bármely ideiglenes feltételt.
L 189/20
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(3) A legkülső régiók éves programjait és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást az adott év január 1-jétől december 31-ig végrehajtott intézkedésekre és felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén minden év január 31. napjáig jóvá kell hagyni. A 28. cikkben említett időközi jelentések benyújtását követően a Bizottság szükség esetén a teljes támogatási időszakra nézve módosíthatja a határozatokat. (4) A legkülső régiók többéves programjait és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást a végrehajtott intézkedésekre, valamint a végrehajtás első évének január 1. napja és a végrehajtási időszak vége között felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén a végrehajtás első évének január 31. napjáig jóvá kell hagyni. (5) A legkülső régiók többéves programjainak a (4) bekezdés szerinti jóváhagyása esetén a költségvetési kötelezett ségvállalások éves részletekre bonthatók. Amennyiben a költségvetési kötelezettségvállalásokat ilyen módon lebontják, a Bizottság az éves részletekre a programok haladását, a becsült igényeket és a rendelkezésre álló költségvetést figyelembe véve vállal kötelezettséget. 28. cikk Jelentéstétel A legkülső régiók valamennyi jóváhagyott éves vagy többéves programja esetében a tagállamok minden év április 30. napjáig benyújtanak a Bizottságnak egy, az előző évre vonatkozó részletes technikai és pénzügyi éves jelentést. A jelentés tartalmazza a 26. cikk (2) bekezdésének első albekezdése h) pontjában említett mutatók alapján mért elért eredményeket és a felmerült támogatható költségek részletezését. Ezen túlmenően a tagállamok minden év augusztus 31. napjáig a legkülső régiók valamennyi jóváhagyott éves program jára időközi pénzügyi jelentést nyújtanak be a Bizottságnak. 29. cikk Kifizetési előirányzatok A legkülső régiók programjai tekintetében egy adott évre szóló kifizetési kérelmeket a tagállamok következő év április 30. napjáig nyújtják be a Bizottságnak. A Bizottság a támogatható költségekre nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást a 28. cikkben említett jelentések megfelelő ellenőrzését követően fizeti ki. III. FEJEZET
A hatósági vizsgálatok és az egyéb tevékenységek pénzügyi támogatása 30. cikk Az uniós referencialaboratóriumok (1) A 882/2004/EK rendelet 32. cikkében említett uniós referencialaboratóriumoknak támogatás ítélhető oda a Bizottság által jóváhagyott munkaprogramok végrehajtása során felmerülő költségekre. (2)
Az (1) bekezdés szerint a következő költségek lehetnek jogosultak támogatásra:
a) a laboratóriumok uniós referencialaboratórium minőségben végzett tevékenységeiben közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól; b) a munkaeszközök költségei; c) a fogyóeszközök költségei; d) a minták szállításának költségei, a kiküldetések, találkozók, képzési tevékenységek költségei;
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/21
31. cikk Képzés (1) Az Unió finanszírozhatja az illetékes hatóságoknak a 882/2004/EK rendelet 51. cikkében említett hatósági ellen őrzésekért felelős személyzete képzéseit annak érdekében, hogy biztosítsa az emberi és állati egészség és a környezet magas szintű védelmét szolgáló hatósági ellenőrzések és más hivatalos tevékenységek összehangolt megközelítését.
(2) A Bizottság képzési programokat dolgoz ki, amely meghatározza az azonosított közegészségügyi, állat-egészség ügyi, állatjóléti és növény-egészségügyi kockázatokon alapuló beavatkozás prioritásait.
(3) Az (1) bekezdés szerinti uniós finanszírozásra való jogosultság feltétele, hogy az illetékes hatóságok gondoskod janak arról, hogy az említett bekezdés szerinti képzési tevékenységek során megszerzett ismereteket szükség szerint terjesszék és a nemzeti képzési programokban megfelelő módon alkalmazzák.
(4)
Az (1) bekezdésben említett pénzügyi hozzájárulásra a következő költségek lehetnek jogosultak:
a) a képzés – beleértve a harmadik országokból érkező résztvevők számára is nyitott képzést is – szervezési költségei vagy csereprogramok szervezési költségei;
b) az illetékes hatóságok képzésben részt vevő személyzetének utazási, szállás- és napi tartózkodási költségei.
32. cikk Tagállami szakértők Uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtható a tagállamok szakértőinél abból adódóan felmerülő utazási, szállás- és napi tartózkodási kiadásokra, hogy a Bizottság kijelöli őket saját szakértőinek segítésére a 882/2004/EK rendelet 45. cikkének (1) bekezdésében és 46. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint.
33. cikk Koordinált ellenőrzési tervek és adatgyűjtés (1) Támogatások ítélhetők oda a tagállamoknak a 882/2004/EK rendelet 53. cikkében említett koordinált ellenőrzési tervek végrehajtásával és az adatgyűjtéssel kapcsolatban felmerült költségeire.
(2)
Az alábbi költségek jogosultak támogatásra:
a) a mintavétel és a laboratóriumi vizsgálatok költségei;
b) a hatósági ellenőrzések és az adatgyűjtés elvégzéséhez szükséges eszközök költségei.
IV. FEJEZET
Egyéb intézkedések 34. cikk Információs rendszerek (1) Az Unió finanszírozza az 1. cikkben említett szabályok hatékony és eredményes végrehajtásához szükséges, a Bizottság által irányított adatbázisok és számítógépes információs rendszerek létrehozását és működtetését.
L 189/22
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(2) Uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtható harmadik felek - ideértve a nemzetközi szervezeteket - adatbázisainak és számítógépes információs rendszereinek létrehozására és irányítására, feltéve, hogy az ilyen adatbázisok és számítógépes információs rendszerek:
a) bizonyítottan hozzáadott értéket jelentenek az Unió egésze számára, és szerte az Unióban hozzáférhetők minden érdeklődő felhasználó számára; valamint
b) az 1. cikkben említett szabályok hatékony és eredményes végrehajtásához szükségesek.
35. cikk A szabályok végrehajtása és kiigazítása (1) Az Unió finanszírozhatja a szabályoknak az 1. cikkben említett területek tekintetében történő megfelelő végrehaj tása, valamint e szabályoknak a tudományos, technológiai és társadalmi fejlődéshez való igazítása biztosításához szük séges műszaki és tudományos tevékenységeket, beleértve a tanulmányokat és a koordinációs tevékenységeket is.
Uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtható a tagállamoknak vagy az 1. cikkben említett területeken működő nemzetközi szervezeteknek is annak érdekében, hogy a szabályoknak az e területek tekintetében történő kidolgozását és végrehajtását támogató tevékenységeket folytassanak.
(2) Támogatások ítélhetők oda az egy vagy több tagállam által a hatósági ellenőrzések innovatív technológiák és vizsgálati tervek alkalmazása révén történő hatékonyabb teljesítése céljából szervezett projektekre.
(3) Uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtható az Unió és a tagállamok által szervezett tájékoztató és tudatosságnövelő kezdeményezések támogatására is, amelyek célja a szabályoknak az 1. cikkben említett területek tekintetében történő végrehajtása során továbbfejlesztett, a szabályoknak megfelelő és fenntartható viselkedés biztosítása.
III. CÍM PROGRAMOZÁS, VÉGREHAJTÁS ÉS ELLENŐRZÉS
36. cikk Munkaprogramok és pénzügyi hozzájárulások (1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben létrehozza a II. címben, kivéve az I. fejezete 1. szakaszában és a II. fejezete 1. szakaszában említett intézkedések végrehajtására vonatkozó közös vagy különálló éves vagy többéves munkaprogramokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 41. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbi zottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(2) Az (1) bekezdésben említett munkaprogramokban meg kell határozni az elérendő operatív célkitűzéseket, amelyeknek összhangban kell állniuk a 2. cikkben rögzített általános és konkrét célkitűzésekkel, a várható eredményeket, a végrehajtás módszerét és azok teljes összegét. A munkaprogramok tartalmazzák továbbá a finanszírozandó intézkedések leírását, az egyes intézkedésekre előirányzott finanszírozási összegek megjelölését, valamint végrehajtásuk tervezett ütem tervét. A támogatások tekintetében tartalmazzák a kiemelt fellépéseket, az értékelési kritériumokat, a finanszírozási arányt és a támogatható intézkedések és költségek tájékoztató jellegű jegyzékét e rendelet 3. cikkével összhangban.
(3) A II. cím I. fejezetének 2. szakaszában és a II. cím II. fejezetének 2. és 3. szakaszában említett intézkedések végrehajtására szóló munkaprogramokat a végrehajtásukat megelőző év április 30. napjáig elfogadják, amennyiben a költségvetés-tervezetet elfogadják. Az említett munkaprogramok megfelelnek az e rendelet III. mellékletében rögzített prioritásoknak.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/23
(4) A II. cím I. fejezetének 1. szakaszában és a II. cím II. fejezetének 1. szakaszában említett biztonsági intézkedések végrehajtása tekintetében, vagy ha előre nem látható fejleményekre kell reagálni, a Bizottság a pénzügyi hozzájárulásról szóló döntését tartalmazó végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 41. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza a II. cím I. fejezetének 1. és 2. szakaszában, valamint II. fejezetének 1., 2. és 3. szakaszában említett, a kérelmek, jelentések, valamint a támogatások kifizetésére irányuló kérelmek tagállamok általi benyújtására vonatkozó eljárásokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 41. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
37. cikk A Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzések A Bizottság a tagállamokban és a kedvezményezettek telephelyein helyszíni ellenőrzéseket végezhet, különösen az alábbiak ellenőrzése céljából:
a) az uniós hozzájárulásban részesülő intézkedések eredményes végrehajtása;
b) az igazgatási gyakorlatok uniós rendelkezéseknek való megfelelése;
c) a szükséges bizonylatok megléte és azok megfelelése az uniós hozzájárulásban részesülő intézkedéseknek.
38. cikk Az információkhoz való hozzáférés A tagállamok és a kedvezményezettek a Bizottság rendelkezésére bocsátanak az intézkedések végrehajtásának ellenőrzé séhez szükséges minden információt, és meghoznak minden olyan intézkedést, amely megkönnyíti a Bizottság által az uniós finanszírozás irányítása keretében szükségesnek ítélt ellenőrzések elvégzését, beleértve a helyszíni ellenőrzéseket is.
39. cikk Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme (1) A Bizottság megfelelő intézkedésekkel – csalás, korrupció és más jogellenes cselekmények elleni megelőző intéz kedésekkel, hatásos ellenőrzésekkel, szabálytalanság feltárása esetén a jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal – biztosítja, hogy az Európai Unió pénzügyi érdekei az e rendelet alapján finanszírozott fellépések végrehajtása során ne sérüljenek.
(2) A Bizottság és képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni a támogatások kedvezményezettjeinél, valamint az e rendelet alapján uniós forrásokban részesülő végrehajtó szerveknél, vállalkozóknál és alvállalkozóknál.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jogosult az ilyen finanszírozással közvetlenül vagy közvetetten érintett gazdasági szereplőknél a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (1) előírt eljárásoknak megfelelően helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni annak megállapítására, hogy történt-e az uniós finanszírozásra vonatkozó támogatási megállapo dással, támogatási határozattal vagy szerződéssel összefüggésben olyan csalás, korrupciós vagy más jogellenes cselekmény, amely az Unió pénzügyi érdekeit sérti. (1) A Tanács 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK rendelete az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
L 189/24
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
Az első és második albekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásokban, a támogatási megállapodásokban, támogatási határozatokban és szerződésekben kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság, a Számvevőszék és az OLAF elvégezheti az említett helyszíni és egyéb ellenőrzéseket és vizsgálatokat. IV. CÍM ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
40. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására. (2) A Bizottságnak a 7. cikk (2) bekezdésében és a 10. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2014. június 30-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hétéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikk (2) bekezdésében és a 10. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról. (5) A 7. cikk (2) bekezdése és a 10. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik. 41. cikk A bizottsági eljárás (1) A Bizottságot a 178/2002/EK rendelet 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül. (2)
Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
Ha a bizottságnak írásbeli eljárásban kell véleményt nyilvánítania, az ilyen eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül az elnök úgy határoz vagy a hogy egyszerű többsége ezt kéri. 42. cikk Értékelés (1) 2017. június 30-ig a Bizottság félidős értékelő jelentést készít arról, hogy eredményeik és hatásaik tekintetében a II. cím I. és II. fejezetében, valamint a III. fejezet 30. és 31. cikkében említett intézkedések uniós szinten elérik-e a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott célkitűzéseket, a források felhasználásának hatékonysága és hozzáadott értéke tekintetében, és e jelentést az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti. Az értékelési jelentés ezenkívül megvizsgálja valamennyi célkitűzés egyszerűsítési lehetőségeit, folyamatosan releváns voltát, továbbá az intézkedések hozzájárulását az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési prioritásaihoz. Figyelembe veszi továbbá a korábbi intézkedések hosszú távú hatásairól készült értékelések eredményét. A jelentéshez adott esetben a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot mellékelnek.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/25
(2) 2022. június 30-ig a Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben elvégzi az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedések utólagos értékelését. Az utólagos értékelés az 1. cikkben említett kiadások eredményességét, haté konyságát és hatását vizsgálja.
(3) Az e cikk (1) és (2) bekezdésben említett értékelésekben az elért haladást a 2. cikk (2) bekezdésben említett mutatók alkalmazásával kell figyelembe venni.
(4) A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említett értékelések következtetéseit közli az Európai Parlamenttel, a Tanács csal, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával.
43. cikk Tájékoztatás, kommunikáció, nyilvánosságra hozatal (1) Adott esetben a kedvezményezettek és az érintett tagállamok biztosítják, hogy az e rendelet szerint nyújtott támogatásokkal kapcsolatban a nyilvánosságot megfelelően tájékoztassák az Uniónak az intézkedések végrehajtásában játszott szerepéről.
(2) A Bizottság a finanszírozott intézkedésekre és az eredményekre vonatkozóan tájékoztató és kommunikációs tevékenységet folytat. Ezen túlmenően az e rendelet értelmében kommunikációra elkülönített költségvetés fedezi az uniós politikai prioritásokkal kapcsolatosan végzett intézményi kommunikáció költségeit is.
44. cikk Hatályukat vesztő jogszabályok (1)
A 66/399/EGK, a 76/894/EGK és a 2009/470/EK határozat hatályát veszti.
(2) A 66/399/EGK és a 76/894/EGK határozatra történő hivatkozásokat a 178/2002/EK rendelet 58. cikkének (1) bekezdésére történő hivatkozásokként kell értelmezni.
(3)
A 2009/470/EK határozatra történő hivatkozásokat erre a rendeletre való hivatkozásokként kell értelmezni.
45. cikk Átmeneti rendelkezések (1) Az e rendelet 12. cikke (1) bekezdésében említett, a tagállamok által a Bizottságnak 2012-ben 2013. évi végrehajtás céljából, 2013-ban 2014. évi végrehajtás céljából, valamint 2014. április 30-ig 2015. évi végrehajtás céljából benyújtott nemzeti programok, jóváhagyásuk esetén, a 2009/470/EK határozat 27. cikke alapján jogosultak uniós támogatásra.
A 2013-ban és 2014-ben végrehajtott nemzeti programokra továbbra is az említett határozat 27. cikkének (7) és (8) bekezdése alkalmazandó.
A 2015-ban végrehajtott nemzeti programokra továbbra is az említett határozat 27. cikkének (2) bekezdése alkalma zandó.
(2) Az e rendelet 21. cikke (1) bekezdésében említett, a tagállamok által a Bizottságnak 2014. április 30-ig 2015. évi végrehajtás céljából benyújtott felmérési programok a 2000/29/EK irányelv 23. cikkének (6) bekezdése alapján jogosultak uniós támogatásra. E felmérési programokra továbbra is az említett irányelv 23. cikkének (6) bekezdése alkalmazandó.
HU
L 189/26
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(3) Az e rendelet 16. cikkében említett biztonsági intézkedések uniós támogatása iránt a tagállamok által a Bizott ságnak 2014. április 30-ig benyújtott kérelmekre továbbra is a 2000/29/EK irányelv 22–24. cikke alkalmazandó.
46. cikk A 98/56/EK irányelv módosítása A 98/56/EK irányelv a következőképpen módosul:
(1) A 17. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A Bizottság munkáját a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (**) értelmében vett bizottságnak minősül. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (**) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatáskö reinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megálla pításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”
(2) A 18. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A Bizottságot a 178/2002/EK rendelet 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmi szerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.”.
47. cikk A 2000/29/EK irányelv módosítása A 2000/29/EK irányelv a következőképpen módosul:
(1) A 13c. cikk (5) bekezdését el kell hagyni.
(2) A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„15a. cikk A tagállamok előírják, hogy bárki, aki tudomást szerez az I. vagy a II. mellékletben szereplő, vagy a 16. cikk (2) vagy (3) bekezdése szerinti intézkedés hatálya alá tartozó károsító jelenlétéről, vagy okkal feltételezi ilyen károsító jelenlétét, köteles tíz naptári napon belül írásban értesíteni az illetékes hatóságot, és e hatóságnak kérésre átadni a birtokában lévő, a károsító jelenlétére vonatkozó információt.”.
(3) A 22–26. cikket el kell hagyni.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/27
48. cikk A 178/2002/EK rendelet módosítása A 178/2002/EK rendelet 58. cikke (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A Bizottságot a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága (továbbiakban: a bizottság) segíti. Az említett bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) értelmében vett bizottságnak minősül. A bizottság szekciókban tevékenykedve foglalkozik az összes vonatkozó üggyel.
Az uniós jogszabályokban minden, az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottságra való hivatkozást az első albekezdésben említett bizottságra való hivatkozásként kell értelmezni ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”.
49. cikk A 882/2004/EK rendelet módosítása A 882/2004/EK rendelet 66. cikkét el kell hagyni.
50. cikk A 396/2005/EK rendelet módosítása A 396/2005/EK rendelet VII. fejezetét el kell hagyni.
51. cikk A 2008/90/EK irányelv módosítása A 2008/90/EK irányelv 19. cikkének (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A Bizottság munkáját a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Az említett bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (**) szerinti bizottságnak minősül. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (**) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköre inek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megálla pításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”.
52. cikk A 2009/128/EK irányelv módosítása A 2009/128/EK irányelv 22. cikkét el kell hagyni.
L 189/28
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
53. cikk Az 1107/2009/EK rendelet módosítása Az 1107/2009/EK rendelet 76. cikkét el kell hagyni. 54. cikk Hatálybalépés és alkalmazás Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba. Ezt a rendeletet 2014. június 30-tól kell alkalmazni. A 18. cikk (1) bekezdésének d) pontját és a 47. cikk (2) bekezdését azonban 2017. január 1-jétől kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
I. MELLÉKLET
A 7. cikkben említett állatbetegségek — Keleti marhavész, — Kiskérődzők pestise, — Sertések hólyagos betegsége, — Kéknyelv-betegség, — Fertőző sertésbénulás, — Juhhimlő vagy kecskehimlő, — Rift-völgyi láz, — Bőrcsomósodáskór, — Afrikai lópestis, — Hólyagos szájgyulladás, — Lovak venezuelai encephalomyelitise, — Szarvasok haemorrhagiás betegsége, — Klasszikus sertéspestis, — Afrikai sertéspestis, — Szarvasmarhák ragadós tüdőlobja, — Madárinfluenza, — Newcastle-betegség, — Száj- és körömfájás, — Járványos vérképzőszervi elhalás (EHN) halakban, — Járványos fekélybetegség (EUS) halakban, — Bonamia exitiosa-fertőzés, — Perkinsus marinus-fertőzés, — Microcytos mackini-fertőzés, — Taura-szindróma rákokban, — Yellowhead-betegség rákokban.
L 189/29
L 189/30
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
II. MELLÉKLET A 10. cikkben említett állatbetegségek és zoonózisok
— Szarvasmarha-gümőkór, — Szarvasmarha-brucellózis, — Juh- és kecskebrucellózis (B. melitensis), — Kéknyelv-betegség az endemikus vagy nagy fertőzési kockázatot jelentő területeken, — Afrikai sertéspestis, — Sertések hólyagos betegsége, — Klasszikus sertéspestis, — Lépfene, — Szarvasmarhák ragadós tüdőlobja, — Madárinfluenza, — Veszettség, — Hólyagférgesség (echinococcosis), — Fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE), — Campylobakteriosis, — Listeriosis, — Salmonellosis (zoonózist okozó szalmonella), — Trichinellosis, — Verotoxintermelő E. coli, — Vírusos vérfertőzés (VHS), — Fertőző vérképzőszervi elhalás (IHN), — Koiherpeszvírus (KHV), — Lazacok fertőző vérszegénysége (ISA), — Marteilia refringens fertőzés, — Bonamia ostreae fertőzés, — Darakór rákokban.
2014.6.27.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/31
III. MELLÉKLET A II. Cím I. Fejezetének 2. Szakaszában és a II. Cím II. Fejezetének 2. és 3. Szakaszában említett bizottsági munkaprogramok prioritásai
Az uniós támogatás prioritásai az állatbetegségek és zoonózisok felszámolását, ellenőrzését és felügyeletét célzó nemzeti programok irányvonala tekintetében: — az emberi egészségre hatással lévő betegségek, — az állati egészségre hatással lévő betegségek, figyelembe véve esetleges átterjedésüket és az állatpopulációk morbidi tását és mortalitását, — állatbetegségek és zoonózisok, amelyek esetében fennáll annak veszélye, hogy harmadik országból bekerülnek, és/vagy újra bekerülnek az Unió területére, — betegségek, amelyek esetében fennáll a valószínűsége, hogy komoly gazdasági következményekkel járó válsághelyzetet okoznak, — betegségek, amelyek hatással vannak a harmadik országokkal és az unión belül folytatott kereskedelemre. Az uniós támogatás prioritásai az Unió területének védelme érdekében a károsítók felmérését célzó nemzeti programok irányvonala tekintetében: — a 2000/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában és II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolt, az Unió területén ismerten elő nem forduló károsítók, — a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott uniós intézkedések hatálya alá tartozó károsítók, — a 2000/29/EK irányelvben fel nem sorolt károsítók, amelyek közvetlen veszélyt jelentenek az Unió területére, — károsítók, amelyek esetében fennáll a valószínűsége, hogy komoly gazdasági és környezeti következményekkel járó válsághelyzetet okoznak, — károsítók, amelyek hatással vannak a harmadik országokkal és az unión belül folytatott kereskedelemre. Az uniós támogatás prioritásai a legkülső régiókat célzó nemzeti programok irányvonala tekintetében: — e régiók éghajlatával és az ide irányuló importtal összefüggő károsítók elleni intézkedések, — az említett károsítók elleni küzdelemben alkalmazott módszerek, — az említett régiókban hatályban lévő, károsítókra vonatkozó szabályoknak megfelelően jegyzékbe vett károsítók elleni intézkedések.
L 189/32
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA az állat- és növény-egészségügyi programok jóváhagyási eljárásáról A tagállamok jobb tájékoztatása érdekében a Bizottság megszervezi a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának éves ülését, amely a programok értékelési eljárásának eredményére fog összpontosítani. Az ülésre legkésőbb a programok végrehajtását megelőző év november 30-án kerül sor. Az említett ülés kapcsán a Bizottság bemutatja a technikailag jóváhagyott és társfinanszírozásra javasolt programok jegyzékét. A nemzeti delegációkkal megvitatásra kerülnek mind a pénzügyi, mind pedig a technikai részletek, és észre vételeik megfontolás tárgyát fogják képezni. Ezen túlmenően, végleges döntésének meghozatala előtt a Bizottság tájékoztatja a tagállamokat a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának valamely januári ülésén a társfinanszírozásra kiválasztott programok végleges jegyzékéről, valamint az egyes programokra előirányzott végleges összegekről. Annak érdekében, hogy a tagállamok megkapják a felszámolási és felügyeleti programok létrehozása szempontjából lényeges információkat, minden év február elején sor kerül a 9., 19. és 25. cikkben említett intézkedések végrehajtására irányuló munkaprogram megtervezésének előkészítésére a tagállami szakértők bevonásával.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/33
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 653/2014/EU RENDELETE (2014. május 15.) az 1760/2000/EK rendeletnek a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és a marhahús-címkézés tekintetében történő módosításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, valamint 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1), a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően, rendes jogalkotási eljárás keretében (2), mivel: (1)
1997-ben a szarvasmarhafélék szivacsos agyvelőbetegség-járványa és ennek következtében az állatok eredetének és mozgásának a hagyományos füljelzők használatával történő nyomon követése iránti igény növekedése miatt a 820/97/EK tanácsi rendelet (3) megerősítette a szarvasmarhafélék azonosítására és nyomonkövethetőségére vonat kozó uniós szabályokat.
(2)
Az 1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) minden tagállam számára előírja a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének az említett rendelettel összhangban történő létrehozását.
(3)
Az 1760/2000/EK rendelet létrehozza a szarvasmarhafélék azonosításának és nyilvántartásának rendszerét, amely az állatok mindkét fülön füljelzővel történő ellátását, számítógépes adatbázisokat, marhalevelet és az egyes gazda ságok által vezetett egyedi nyilvántartásokat foglalja magában.
(4)
A marhahúsnak az azonosítás és nyilvántartás alapján a forrásig való visszakövetése a teljes élelmiszerláncra kiterjedő eredetmegjelölés előfeltétele. Ezek az intézkedések biztosítják a fogyasztók és a közegészség védelmét, továbbá előmozdítják a fogyasztói bizalmat.
(5)
A Bizottság Az adminisztratív terhek Európai Unión belüli csökkentésére irányuló cselekvési program – Ágazati csökkentési tervek és a 2009. évi tevékenységek című, 2009. október 22-i bizottsági közleményben az 1760/2000/EK rendeletet és különösen a szarvasmarhafélék azonosítására és az önkéntes marhahús-címkézési rendszerre vonatkozó rendelkezéseket a vállalkozásoknak terheket jelentő, különösen fontos tájékoztatási kötele zettségek között sorolta fel.
(1) HL C 229., 2012.7.31., 144. o. (2) Az Európai Parlament 2014. április 2-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 6-i határozata. (3) Az Európai Parlament és Tanács 1997. április 21-i 820/97/EK rendelete a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rend szerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről (HL L 117., 1997.5.7., 1. o.). (4) Az Európai Parlament és Tanács 2000. július 17-i 1760/2000/EK rendelete a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rend szerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 204., 2000.8.11., 1. o.).
L 189/34
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(6)
Az elektronikus azonosítási rendszerek használata az adatok automatizált és pontosabb beolvasásával és a gazdaság állomány-nyilvántartásába való rögzítésével lehetőséget nyújtana a nyomonkövetési folyamatok korszerűsítésére. Lehetővé tenné továbbá az állatok mozgásának automatizált jelentését a számítógépes adatbázisba, ezáltal javítva a nyomonkövetési rendszer sebességét, megbízhatóságát és pontosságát. Az elektronikus azonosítási rendszerek használata javítaná továbbá a gazdálkodóknak nyújtott egyes közvetlen kifizetések kezelését.
(7)
Az elmúlt évtizedben a rádiófrekvenciás azonosításon alapuló elektronikus azonosítási rendszerek jelentős fejlő désen mentek keresztül. Ez a technológia lehetővé teszi az egyedi állatazonosító kódok gyorsabb és pontosabb beolvasását közvetlenül az adatfeldolgozási rendszerekbe. Mindez csökkenti az esetlegesen fertőzött állatok vagy fertőzött élelmiszer nyomon követéséhez szükséges időt – megbízhatóbb adatbázisokat eredményez és betegségek kitörése esetén fokozza az azonnali reagálási képességet, munkaerőköltséget takarít meg, jóllehet ugyanakkor növeli a berendezések költségét.
(8)
E rendelet összhangban áll azzal, hogy az elektronikus azonosítási rendszereket az Unióban már bevezették a szarvasmarhaféléken kívüli állatfajokra, például a juh- és kecskefélékre vonatkozó kötelező rendszer formájában.
(9)
Az elektronikus azonosítás terén bekövetkezett technikai fejlődés miatt számos tagállam a szarvasmarhafélékre vonatkozó elektronikus azonosítás önkéntes alapú bevezetése mellett döntött. Ezek a kezdeményezések valószí nűleg oda vezetnek, hogy az egyes tagállamok és az érintettek eltérő rendszereket fognak kidolgozni. A különböző rendszerek kidolgozása akadályozhatja a műszaki szabványok későbbi harmonizációját az Unióban. Biztosítani kell a tagállamok azonosítási rendszereinek interoperabilitását és összhangját a releváns ISO-szabványokkal, illetve az elismert nemzetközi szabványalkotó szervezetek által elfogadott egyéb nemzetközi műszaki szabványokkal, vala mint azt, hogy ezek a nemzetközi szabványok legalább az ISO-szabványoknál magasabb szintű teljesítőképességet tudjanak garantálni.
(10)
A szarvasmarhafélék elektronikus azonosítási rendszere bevezetésének lehetősége szóló, 2005. január 25-i bizott sági jelentés arra a következtetésre jut, hogy a rádiófrekvenciás azonosításról bebizonyosodott, hogy már eljutott a gyakorlati alkalmazást lehetővé tevő fejlettségi szintre. E jelentés megállapítja továbbá, hogy kívánatos lenne átállni a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítására az Unióban, mivel ez – más előnyök mellett – az adminisztratív terheket is csökkentené.
(11)
A közösségi állat-egészségügyi stratégia végrehajtására vonatkozó cselekvési terv című, 2008. szeptember 10-i bizottsági közlemény szerint a Bizottság az elektronikus azonosítás bevezetése során egyszerűsíteni fogja a tájé koztatási kötelezettségeket, mint például a gazdaság állomány-nyilvántartásait és a marhaleveleket.
(12)
Az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiája (2007–2013) című, 2007. szeptember 19-i bizottsági közle ményben a „Jobb megelőzni, mint gyógyítani” című rész javaslatot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy vegyék fontolóra az elektronikus azonosítás bevezetésének szarvasmarhafélékre történő kiterjesztését mint az azonosításra és nyilvántartásra szolgáló meglévő uniós rendszer lehetséges továbbfejlesztését a tájékoztatási kötelezettségek (például a gazdaság állomány-nyilvántartásai, marhalevelek) egyszerűsítése érdekében, valamint a marhalevelek elektronikus adatcseréjének megvalósítását javasolja. Ez az adatcsere elektronikus azonosítás bevezetését eredmé nyezné valós idejű adatbevitellel. Az adatcsere jelentős költség- és erőfeszítés-megtakarítással járna a tagállamok illetékes hatóságai és más érintettek számára, valamint csökkentené a marhalevelek adatainak számítógépes adat bázisokba történő bevitelével járó munkaterhet. E rendelet összhangban áll ezzel a kezdeményezéssel.
(13)
E rendelet ezért a gazdasági növekedés, kohézió és versenyképesség javításával várhatóan hozzájárulna a fő uniós stratégiák, köztük az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia egyes kulcs fontosságú célkitűzéseinek megvalósításához.
(14)
Bizonyos harmadik országok már megállapítottak fejlett elektronikus azonosítási technológiák alkalmazását lehe tővé tevő szabályokat. Az Uniónak is hasonló szabályokat kellene megállapítania a kereskedelem elősegítése és az ágazat versenyképességének növelése érdekében.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/35
(15)
Az új típusú elektronikus azonosítók technológiai fejlesztésének fényében helyénvaló az 1760/2000/EK rende letben előírt azonosító eszközök körének kiszélesítése az elektronikus azonosítók hivatalos azonosító eszközként való használatának lehetővé tétele érdekében. Mivel a vonatkozó rendelkezések bevezetése jelentős beruházással jár, öt éves átmeneti időszakot kell biztosítani a tagállamok számára, hogy elegendő idejük legyen a felkészülésre. Az átmeneti időszakban továbbra is a hagyományos füljelző a szarvasmarhafélék azonosításának egyetlen hivatalos eszköze.
(16)
Az elektronikus azonosítás egész Unióban való kötelezővé tétele gazdaságilag hátrányosan érinthet egyes piaci szereplőket. Ezért helyénvaló, hogy az elektronikus azonosítás hivatalos azonosító eszközzé válásától kezdve, az állattartók azt önkéntes alapon használhassák majd. Egy ilyen önkéntes rendszerben az elektronikus azonosítást azok az állattartók választanák, akiknek abból valószínűleg gazdasági előnyük származna, míg a többi állattartónak lehetősége lenne állatait továbbra is a két hagyományos füljelzővel azonosítani.
(17)
A tagállamok nagymértékben eltérő állattartási rendszerekkel, gazdálkodási gyakorlattal és ágazati szervezetekkel rendelkeznek. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy területükön az elektronikus azonosítást csak akkor vezessék be kötelezően, amikor az említett tényezőket – ideértve a kistermelőkre gyakorolt hatásokat is – figyelembe véve azt indokoltnak tartják, és azt követően, hogy konzultáltak a szarvasmarha-ágazatot képviselő szervezetekkel. Az Unión belüli állatkereskedelemben a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítására vonatkozó kötelezettség azon tagállam hatáskörébe kell, hogy tartozzon, amely területén kötelezővé tette az elektronikus azonosítás használatát. Ez nem jelenti egyben azt, hogy az említett tagállam köteles a feladó tagállamban elekt ronikusan már azonosított állatok ismételt azonosítására
(18)
Az Unióba harmadik országokból érkező állatokra és húsra azok az azonosítási és nyomonkövethetőségi köve telmények vonatkoznak, amelyek egyenértékű védelmi szintet biztosítanak.
(19)
Amennyiben az Unióba harmadik országokból élő állatokat importálnak, azokra érkezésükkor ugyanazok az azonosítási követelmények vonatkoznak, mint az Unióban született állatokra.
(20)
Az egyazon állaton elhelyezett két hivatalos azonosító eszközön ugyanannak az azonosító kódnak kell szerepelnie. Ugyanakkor az elektronikus azonosítók hivatalos azonosító eszközként történő használatához való igazodás kezdeti szakaszában nem zárható ki, hogy bizonyos esetekben az állat eredeti azonosító kódjának konfigurációjára vonatkozó technikai korlátok megakadályozzák, hogy az adott kódot elektronikus azonosítón reprodukálják. Ezek az esetek akkor fordulhatnak elő, amikor az állatok meglévő azonosító kódjának karakterei nem konvertálhatók át elektronikus formátumba. Ezért különleges átmeneti eltérésekről kell rendelkezni annak érdekében, hogy az elekt ronikus azonosítók az említett állatokra is alkalmazhatóak legyenek, feltéve, hogy biztosított a teljes mértékű nyomonkövethetőség, valamint hogy lehetséges az említett állatok egyedi azonosítása, ideértve annak a gazda ságnak az azonosítását is, amelyben születtek.
(21)
Az 1760/2000/EK rendelet előírja, hogy az illetékes hatóság minden, a rendelet szerint azonosítandó állatnak marhalevelet adjon ki. Ez jelentős adminisztratív terhet ró a tagállamokra. A tagállamok illetékes hatóságai köte lesek számítógépes adatbázist felállítani a 64/432/EGK (1) tanácsi irányelv 14. és 18. cikkének megfelelően. Mivel ezeknek az adatbázisoknak 1999. december 31-e óta teljes mértékben működőképes állapotban kell lenniük, megfelelően biztosítaniuk kell a szarvasmarhafélék belföldi mozgásának nyomonkövethetőségét. Marhaleveleket ezért csak az Unión belüli kereskedelem céljára szánt állatok számára kell kibocsátani. E rendelet azonban nem zárhatja ki a nem az Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra vonatkozó marhalevelek kiadásáról szóló nemzeti rendelkezéseket.
(22)
A marhalevelek tagállamok közti adatcseréjére vonatkozó kísérleti projektet azért hozta létre a Bizottság, hogy megkönnyítse a tagállamok közti adatcserét, biztosítva ugyanakkor az állatok nyomonkövethetőségét az Unión
(1) A Tanács 1964. június 26-i 64/432/EGK irányelve szarvasmarhafélék és a sertések Közösségen belüli kereskedelmét érintő állategészségügyi problémákról (HL L 121., 1964.7.29., 1977/64. o.).
L 189/36
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
belüli mozgásaik során. Amint a nemzeti számítógépes adatbázisok közötti adatcsere teljes mértékben működő képes, a papír alapú marhalevelek kiadására vonatkozó követelmény már nem fog vonatkozni az Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra. Ennek hozzá kell járulnia a tagállamok és a gazdasági szereplők adminisztratív terheinek csökkenéséhez.
(23)
Az 1760/2000/EK rendelet II. címének II. szakasza meghatározza az önkéntes marhahús-címkézési rendszer szabályait, amelyek az érintett tagállamok illetékes hatóságainak jóváhagyásáról is rendelkeznek bizonyos címkézési leírások tekintetében. A rendszer alkalmazásából adódó, a tagállamok és gazdasági szereplők által viselt adminiszt ratív terhek és költségek nem állnak arányban a rendszer előnyeivel. Mivel az említett rendelet elfogadása óta új jogi szabályozás lépett hatályba, az önkéntes címkézési rendszerre vonatkozó egyedi szabályok feleslegessé váltak, és ezért azokat törölni kell. Nem sérülhet azonban a piaci szereplők azon joga, hogy önkéntes címkézésen keresztül tájékoztathassák a fogyasztókat a hús jellemzőiről valamint a fogyasztók azon joga sem, hogy ellen őrizhető információt kaphassanak. Következésképpen, mint bármely egyéb típusú hús esetében, a marhahússal kapcsolatos, a kötelező élelmiszercímkézési követelményeken túlmenő tájékoztatás során tiszteletben kell tartani a jelenlegi horizontális jogi szabályozást, többek között az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendele tet (1).
(24)
A hús címkézésével kapcsolatban elkövetett csalások jelentette kockázat megelőzése és az európai fogyasztók védelme érdekében az ellenőrzéseknek és szankcióknak megfelelő visszatartó erővel kell rendelkezniük.
(25)
Az 1169/2011/EU rendelet értelmében a Bizottság köteles jelentést benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az összetevőként felhasznált hús származási országának vagy eredete helyének kötelező megjelöléséről. E jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslat is csatolható a húslánc nagyobb mértékű átláthatóságának biztosí tása és az európai fogyasztók jobb tájékoztatása érdekében. Figyelembe véve a hústermékek címkézésével kapcso latban felmerült legutóbbi, az élelmiszerlánc működését érintő problémákat, az Európai Parlament és a Tanács arra számított, hogy a jelentést 2013 második félévének lehető legkorábbi időpontjában elfogadják és végül 2013 december 17-én fogadták el.
(26)
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következményeképpen a Bizottságnak az 1760/2000/EK rendelet szerinti hatásköreit hozzá kell igazítani az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkéhez.
(27)
A szarvasmarhák és a marhahús azonosításának, nyilvántartásának és nyomonkövethetőségének megfelelő műkö déséhez szükséges szabályok alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: a szarvas marhafélék azonosításának alternatív eszközeire vonatkozó követelmények; különleges körülmények, amelyek fenn állása esetén a tagállamok meghosszabbíthatják az azonosító eszköz alkalmazásának maximális időtartamát; a tagállamok számítógépes adatbázisai közötti adatcsere körébe tartozó adatok; egyes jelentési kötelezettségek maxi mális időtartama; az azonosító eszközökre vonatkozó követelmények; a -I. mellékletben található lista további azonosító eszközökkel való kiegészítése; a számítógépes adatbázisból származó, a marhalevelekben feltüntetendő és az egyes gazdaságok által vezetendő egyedi nyilvántartásokba bevezetendő információkra vonatkozó szabályok; a szezonális legeltetésre – így a vándorlegeltetésre – hajtott szarvasmarhafélék mozgásainak azonosítása és nyil vántartása; bizonyos termékek címkézésére vonatkozó – az 1760/2000/EK rendeletben meghatározottakkal egyen értékű – szabályok; az eredetmegjelölés egyszerűsített megjelenítésére vonatkozó címkézési rendelkezések azokra azon esetek tekintetében, amikor az állat nagyon rövid ideig tartózkodott abban a tagállamban vagy harmadik országban, ahol született, vagy ahol levágták; valamint az előrecsomagolt friss és fagyasztott marha- és borjúhús címkézésén feltüntethető kifejezésekre vagy kifejezés-kategóriákra alkalmazandó meghatározások és követelmények. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1169/2011/EU rendelete a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoz tatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.).
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/37
(28)
Az 1760/2000/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az alternatív azonosító eszközöket alkalmazó gazdaságok nyilvántartása; a tagállamok számítógépes adatbázisai közötti adatcsere technikai jellemzői és részletes szabályai; az adatcsererendszerek teljes mértékű működőképességének elismerése; az azonosító eszköz formátuma és kialakítása; az elektronikus azono sítás megvalósítására vonatkozó technikai eljárások és szabványok; valamint bizonyos állatcsoportok azonosító kódjának konfigurációjára, ezen állatcsoportok maximális méretére és összetételére vonatkozó szabályokra vonat kozóan. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (1) megfelelően kell gyakorolni.
(29)
E rendelet végrehajtását figyelemmel kell kísérni. Következésképpen, az önkéntes marhahús-címkézésre vonatkozó rendelkezések esetén az e rendelet hatálybalépésétől számított legfeljebb öt éven belül, illetve az elektronikus azonosításra vonatkozó rendelkezések esetén legkésőbb kilenc éven belül a Bizottságnak két jelentést kell benyúj tania az Európai Parlament és a Tanács részére, amelyekben kitér mind e rendelet végrehajtására, mind pedig a kötelező elektronikus azonosítás egész Unióban történő bevezetésének technikai és gazdasági megvalósíthatósá gára. E jelentéseket szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatokkal kell ellátni.
(30)
Az 1760/2000/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk Az 1760/2000/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. Az 1. cikk (2) bekezdésének második mondatát el kell hagyni.
2. A 2. cikkben az első franciabekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„— »állat«: szarvasmarhaféle a 64/432/EGK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja értelmében, ideértve a kulturális és sporteseményeken részt vevő állatokat is,”
3. A 3. cikk első bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:
„a) az állatok egyedi azonosítására szolgáló azonosító eszköz;”
4. A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„4. cikk Az állatok azonosítási kötelezettsége (1) Minden, egy adott gazdaságban található állatot legalább kettő, az I. mellékletben felsorolt, a (3) bekezdés szerint elfogadott szabályokkal összhangban álló és az illetékes hatóság által jóváhagyott azonosító eszközzel azonosítják. Az azonosító eszközök közül legalább az egyiknek láthatónak kell lennie, és azon látható azonosító kódnak kell szerepelnie.
Az első albekezdés nem alkalmazandó az 1998. január 1. előtt született és nem Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra. Ezen állatokat legalább egy azonosító eszközzel kell azonosítani. (1) A Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
L 189/38
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A Bizottság, a technikai haladáshoz való alkalmazkodás biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el új azonosító eszközöknek az I. mellékletben szereplő listára való felvételére vonatkozóan, biztosítva eközben ezen eszközök interoperabilitását.
Az azonosító eszköz gazdaságok közötti elosztása, és az állatok közötti szétosztása és alkalmazása az illetékes hatóságok által meghatározott módon történik.
A (3) bekezdés és e bekezdés szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal és végrehajtási jogi aktu sokkal összhangban engedélyezett, és egy adott állaton elhelyezett két azonosító eszközön ugyanannak az egyedi azonosító kódnak kell szerepelnie, ami az állatok nyilvántartásával együtt lehetővé teszi minden egyes
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, abban az esetben, ha az állat azonosító kódját alkotó karakterek nem teszik lehetővé elektronikus azonosító alkalmazását ugyanazzal az egyedi azonosító kóddal, az érintett tagállam illetékes hatóságának felügyelete mellett megengedheti, hogy a második azonosító eszközön más kód szerepeljen, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
a) az állat a (3) bekezdés második albekezdésének c) pontjában említett végrehajtási jogi aktusok hatálybalépése előtt született;
b) teljes mértékű nyomonkövethetőség biztosított;
c) az állat egyedi azonosítása, ideértve a születési hely szerinti gazdaság azonosítását is, lehetséges;
d) az állatot nem Unión belüli kereskedelemre szánják.
(3) A Bizottság, a megfelelő nyomonkövethetőség és a technikai fejlődéshez való alkalmazkodás, valamint az azonosítási rendszer optimális működésének biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletben előírt azonosító eszközökre vonatkozó követelmények, valamint az egyes azonosító eszközök bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedések tekintetében.
A vonatkozó ISO-szabványok vagy elismert nemzetközi szabványalkotószervezetek által elfogadott más nemzetközi technikai szabványok alapján, valamint azzal a feltétellel, hogy e nemzetközi szabványok legalább az ISO-szabvá nyoknál magasabb szintű teljesítményt és a megbízhatóságot képesek garantálni, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján előírja a szükséges szabályokat a következők tekintetében:
a) az azonosító eszközök formátuma és kialakítása;
b) a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítására szolgáló technikai eljárások; és
c) az azonosító kód konfigurációja.
Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(4) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy 2019. július 18-tól rendelkezésre álljon a szükséges infrastruktúra annak érdekében, hogy az állatok elektronikus azonosító alapján történő azonosítását hivatalos azonosító eszközként biztosítsák e rendelettel összhangban.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/39
A tagállamok 2019. július 18-tól kezdődő hatállyal nemzeti rendelkezéseket vezethetnek be, hogy az (1) bekezdésben előírt két azonosító eszköz egyikeként kötelezővé tegyék az elektronikus azonosítót.
A második albekezdésben meghatározott lehetőséggel élő tagállamok az ilyen nemzeti rendelkezések szövegét benyújtják a Bizottságnak, és ezt az információt az interneten hozzáférhetővé teszik. A Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak ezen információnak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételében úgy, hogy weblapján a tagállamok vonatkozó weblapjaira mutató linkeket helyez el.
(5) Az (1) bekezdéstől eltérve a kulturális és sporteseményekre szánt szarvasmarhafélék – a vásárokra és kiállítá sokra szántak kivételével – más, az említett bekezdésben szereplő azonosítási standardokkal egyenértékű azonosítási standardokat biztosító azonosító eszközzel is azonosíthatók.
Az első albekezdésben említett alternatív azonosító eszközöket használó gazdaságok az (5) bekezdésben említett számítógépes adatbázisban kerülnek nyilvántartásba vételre.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza a szükséges szabályokat e nyilvántartásokra vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
A Bizottság, annak érdekében, hogy a nyomonkövethetőség az (1) bekezdésben előírt azonosítási standardokkal egyenértékű azonosítási standardok alapján biztosított legyen, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfele lően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, valamint az ezek bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedéseket fogadjon el az első albekezdésben említett alternatív azonosító eszközökre vonatkozó követelmények tekintetében.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása útján szabályokat és az ezek bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedéseket írhat elő az első albekezdésben említett alternatív azonosító eszközök formátuma és kialakítása tekintetében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljáráske retében kell elfogadni.
(6) A tagállamok közlik egymással és a Bizottsággal a területükön alkalmazott azonosító eszközök mintáját. Ezt az információt a tagállamok az interneten hozzáférhetővé teszik. A Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak ezen információnak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételében úgy, hogy weblapján a tagállamok vonat kozó weblapjaira mutató linkeket helyez el.”
5. A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:
„4a. cikk Az azonosító eszközök elhelyezésének határideje (1) A 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott azonosító eszköz elhelyezésére az állat születése szerinti tagállam által meghatározott maximális időtartamon belül kerül sor. A maximális időtartam az állat születésének napjától számítandó és nem haladhatja meg a 20 napot.
Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam az állat születését követő legfeljebb 60 napra meghosszabbítható.
Az állat nem hagyhatja el a születése szerinti gazdaságot mindkét azonosító eszköznek az adott állaton történő elhelyezése előtt.
HU
L 189/40
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(2) A Bizottság, annak lehetővé tétele érdekében, hogy az azonosító eszközök gyakorlati nehézségekkel járó különleges körülmények között is alkalmazhatók legyenek, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az olyan különleges körülmények megállapítása tekintetében, amelyek között a tagállam az azonosító eszközök alkalmazására vonatkozó, az (1) bekezdés első és második albekezdésében előírt maximális időtartamokat meghosszabbíthatja. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az egyes lehetőségek igénybevételéről.
4b. cikk Harmadik országokból származó állatok azonosítása (1) Minden olyan állatot, amelyen a 91/496/EGK irányelv értelmében el kell végezni a harmadik országokból az Unióba behozott állatokon elvégzendő állat-egészségügyi ellenőrzéseket, és amelyet egy az Unió területén található rendeltetési gazdaságba szánnak, a rendeltetési gazdaságban a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott azonosító eszközzel azonosítanak.
Az állaton a származási hely szerinti harmadik országban elhelyezett eredeti azonosítót az 5. cikkben előírt számí tógépes adatbázisban rögzítenek a rendeltetési hely szerinti tagállamban az állat azonosító eszközének egyedi azonosító kódjával együtt.
Az első albekezdés nem vonatkozik a közvetlenül egy tagállam területén található vágóhídra szánt állatokra, feltéve, hogy az állatokat az említett, a 91/496/EGK irányelv szerinti állat-egészségügyi ellenőrzések elvégzését követő 20 napon belül levágják.
(2) Az 4. cikk (1) bekezdésében említett állatok azonosító eszközeinek elhelyezésére a rendeltetési gazdaság helye szerinti tagállam által meghatározott maximális időtartamon belül kerül sor. Ez az időtartam nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett állat-egészségügyi ellenőrzéseket követő 20 napot.
Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam a második azonosító eszköz esetében az állat születését követő legfeljebb 60 napra meghosszabbítható.
A 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett két azonosító eszközt minden esetben még az előtt elhelyezik az állatokon, hogy elhagynák a rendeltetési gazdaságot.
(3) Amennyiben a rendeltetési gazdaság egy olyan tagállamban található, amely nemzeti rendelkezéseket vezetett be a 4. cikk (4) bekezdésének második albekezdése szerinti elektronikus azonosító kötelező használatára vonatko zóan, az állatokat az Unión belüli rendeltetési gazdaságban a rendeltetési tagállam által meghatározott időtartamon belül elektronikus azonosítóval kell azonosítani. Ez az időtartam nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett állat-egészségügyi ellenőrzéseket követő 20 napot.
Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam a második azonosító eszköz esetében legfeljebb az állatok születését követő 60 napra meghosszabbítható.
Az elektronikus azonosító eszközt minden esetben még az előtt elhelyezik az állatokon, hogy elhagynák a rendel tetési gazdaságot.
4c. cikk Az egyik tagállamból a másikba szállított állatok azonosítása (1) Az egyik tagállamból a másikba szállított állatok megtartják a 4. cikk (1) bekezdése szerint elhelyezett eredeti azonosító eszközöket.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/41
Az első albekezdéstől eltérően azonban, 2019. július 18-tól kezdődően a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága megengedheti:
a) az egyik azonosító eszköz elektronikus azonosítóval történő felváltását, az állat eredeti egyedi azonosító kódjának megváltoztatása nélkül;
b) mindkét azonosító eszköz két új azonosító eszközzel történő felváltása oly módon, hogy mind a két új eszközön ugyanannak az új egyedi azonosító kódnak kell szerepelnie. Ez az eltérés 2019. július 18-tól számított ötéves időszakban alkalmazható abban az esetben, ha az állat hagyományos füljelzőjén elhelyezett azonosító kódot alkotó karakterek nem teszik lehetővé elektronikus azonosító alkalmazását ugyanazzal az egyedi azonosító kóddal, és feltéve, hogy az állat a 4. cikk (3) bekezdése második albekezdésének c) pontjában említett végrehajtási jogi aktusok hatálybalépésének napja előtt született.
(2) Amennyiben a rendeltetési gazdaság egy olyan tagállamban található, amely nemzeti rendelkezéseket vezetett be az elektronikus azonosító kötelező használatára vonatkozóan, az állatokat legkésőbb a rendeltetési gazdaság helye szerinti tagállam által meghatározott időtartamon belül a rendeltetési gazdaságban elektronikus azonosítóval azono sítják. Ez a maximális időtartam nem haladhatja meg az állatok rendeltetési gazdaságba történő megérkezésétől számított 20 napot.
Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam a második azonosító eszköz esetében az állat születését követő legfeljebb 60 napra meghosszabbítható.
Az elektronikus azonosító eszközt minden esetben még az előtt elhelyezik az állatokon, hogy elhagynák a rendel tetési gazdaságot.
Az első albekezdés azonban nem vonatkozik a közvetlenül egy, az elektronikus azonosító kötelező használatára vonatkozó nemzeti rendelkezéseket bevezető tagállam területén található vágóhídra szánt állatokra.
4d. cikk Az azonosító eszköz eltávolítása, módosítása vagy cseréje Az azonosító eszköz az illetékes hatóság engedélye nélkül nem távolítható el és nem módosítható vagy cserélhető ki. Ilyen engedély csak akkor adható meg, ha az eltávolítás, módosítás vagy csere nem veszélyezteti az állat nyomon követhetőségét, és amennyiben az állat egyedi azonosítása, ideértve a születési helye szerinti gazdaság azonosítását is, lehetséges.
Egy azonosító kód bármely cseréjét az állat eredeti azonosító eszközének egyedi azonosító kódjával együtt nyilván kell tartani az 5. cikkben előírt számítógépes adatbázisban.”
6. Az 5. cikk a következő szöveggel helyettesítendő:
„5. cikk A tagállamok illetékes hatóságai számítógépes adatbázist állítanak fel a 64/432/EGK irányelv 14. és 18. cikkének megfelelően.
A tagállamok azt a dátumot követően folytathatnak elektronikus adatcserét számítógépes adatbázisaik között, amikor a Bizottság elismerte az adatcsere-rendszer teljes működőképességét. E csere során az állattartó érdekeinek védelme érdekében biztosítani kell az adatvédelmet, illetve meg kell akadályozni a visszaéléseket.
HU
L 189/42
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A Bizottság a 22b. cikknek megfelelően a tagállamok közötti elektronikus információcsere biztosítása érdekében felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a tagállamok számítógépes adatbázisai közötti adatcsere körébe tartozó adatokra vonatkozó szabályok tekintetében.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza az adatcsere technikai feltételeit és módjait, valamint elismeri az adatcsererendszer teljes működőképességét. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdé sében említett vizsgálati eljárás keretében kell elfogadni.”;
7. A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„6. cikk (1) Amennyiben egy tagállam nem végez elektronikus adatcserét más tagállamokkal az 5. cikkben említett elekt ronikus adatcsererendszer keretében a következőket kell alkalmazni:
a) az adott tagállam illetékes hatósága az adott tagállam számítógépes adatbázisában található információk alapján marhalevelet állít ki minden, az Unión belüli kereskedelemre szánt állatra vonatkozóan;
b) minden olyan állatot, amelynek marhalevelet állítottak ki, a marhalevél kíséri az egyik tagállamból a másikba történő szállítás során;
c) az állatnak a rendeltetési gazdaságba történő megérkezését követően az állatot kísérő marhalevelet leadják a rendeltetési gazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatóságának.
(2) A Bizottság, annak érdekében, hogy az állatok mozgásai a valamely tagállamban található származási gazda ságig visszamenőleg nyomon követhető legyen, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatal mazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a számítógépes adatbázisból származó, a marhalevélen szerepeltetendő tájékoztatást érintő szabályok, valamint az ezek bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedések előírására vonatko zóan.”
8. A rendelet a következő cikkel egészül ki:
„6a. cikk E rendelet nem akadályozhatja meg, hogy valamely tagállam nemzeti rendelkezéseket hozzon a nem az Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra vonatkozó marhalevelek kiadásáról.”;
9. A 7. cikk a következőképpen módosul:
a) az (1) bekezdés a következőképpen módosul:
i. a második francia bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„— minden, a gazdaságba, illetve az onnan kifelé irányuló állatmozgást, az állatok gazdaságban történő születését, illetve halálát, továbbá ezen események időpontját az érintett tagállam által meghatározott maximális időtartamon belül az illetékes hatóságnak jelenteni; ez a maximális időtartam az említett események valamelyikének bekövetkeztétől számított legalább három, de legfeljebb hét nap; a tagállamok kérhetik a Bizottságtól a maximális hét napos időtartam meghosszabbítását.”;
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/43
ii. a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki: „A Bizottság, a kivételes esetekben adódó gyakorlati nehézségek figyelembevétele érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon kivételes körülmények meghatározására vonatkozóan, amelyek fennállása esetén a tagállamok meghosszabbíthatják az első albekezdés második francia bekezdésében meghatározott hét napos maximális időtartamot, valamint a meghosszabbítás maximális időtartamára vonatkozóan, amely időtartam nem haladhatja meg a 14 napot az első albekezdés második franciabekezdésében említett hét napos időszakot követően”; b) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(2) A Bizottság, a szezonális legeltetésre hajtott szarvasmarhafélék megfelelő és hatékony nyomonkövethető ségének biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon tagállamokra vagy egyes térségeikre vonatkozóan, ahol külön szabályokat kell alkalmazni a szezonális legeltetés tekintetében, ideértve a szezon időtartamát, az állattartók különleges kötelezett ségeit, valamint a gazdaság nyilvántartását és az ilyen szarvasmarhafélék mozgásának nyilvántartását érintő szabályokat, továbbá ideértve az e szabályok bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedéseket is.”; c) a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki: „(5)
A (4) bekezdéstől eltérve nem kötelező nyilvántartást vezetni az olyan állattartók számára, akik:
a) hozzáféréssel rendelkeznek ahhoz az 5. cikkben meghatározott számítógépes adatbázishoz, amely már tartal mazza a nyilvántartásban rögzítendő információkat; valamint b) a naprakész információkat közvetlenül beviszi vagy bevitte az 5. cikkben meghatározott számítógépes adat bázisba. (6) A Bizottság, a gazdaságok számára az e cikkben meghatározottak szerint előírt állomány-nyilvántartásban szereplő információk pontosságának és megbízhatóságának biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az említett információkra vonatkozó szabályok megállapítása tekintetében, ideértve az e szabályok bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedések megállapítását is.” 10. A 8. cikket el kell hagyni. 11. A rendelet a következő cikkel egészül ki: „9a. cikk Képzés A tagállamok biztosítják, hogy az állatok azonosításáért és nyilvántartásáért felelős személyek megkapják az e rendelet és a Bizottság által e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok vonatkozó rendelkezéseiről szóló utasításokat és iránymutatásokat. A releváns rendelkezések minden egyes módosítása alkalmával az első albekezdésben említett személyek rendelke zésére kell bocsátani a megfelelő információkat. A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő képzések álljanak rendelkezésre. A Bizottság elősegíti a bevált gyakorlatok cseréjét, hogy az egész Unióban javuljon a tájékoztatás és a képzés minősége.”
HU
L 189/44
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
12. A 10. cikket el kell hagyni. 13. A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép: „12. cikk E cím alkalmazásában: (1) »marhahús«: minden, a 0201, 0202, 0206 10 95 és a 0206 29 91 KN-kód alá tartozó termék, (2) »címkézés«: egy címkének egy vagy több darab húshoz vagy azok csomagolóanyagához való rögzítése, vagy nem előcsomagolt termékek esetén, az eladási helyen a megfelelő információk eljuttatása a fogyasztóhoz, írott és jól látható formában, (3) »szervezet«: olyan piaci szereplők csoportja, amelyek a marhahús-kereskedelem azonos vagy eltérő területén végzik tevékenységüket, (4) »darált hús«: minden kicsontozott, ledarált, 1 %-nál kevesebb sót tartalmazó, a 0201, 0202, 0206 10 95 és a 0206 29 91 KN-kód alá tartozó hús, (5) »nyesedék«: emberi fogyasztásra alkalmasként elismert, kis darabokban kiszerelt hús, amelyet kizárólag a csont vázakon található maradékhús lefejtése során végzett feldolgozási műveletek és/vagy a hús feldarabolása során állítottak elő, (6) »darabolt hús«: kisebb kockákra, szeletekre vagy egyéb külön adagokra vágott hús, amelyet más piaci szereplőnek nem szükséges tovább darabolnia, mielőtt a végső fogyasztó megvásárolja, és amelyet a fogyasztó közvetlenül felhasználhat. A darabolt hús fogalmába nem tartozik bele a darált hús és a nyesedék.” 14. A 13. cikk a következőképpen módosul: a) a (3) és a (4) bekezdést el kell hagyni; b) az (5) bekezdés a) pontjában a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép: „a) A piaci szereplők és szervezetek a következőket is feltüntetik a címkéken:”; c) a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(6) A Bizottság, az állattartás helye szerinti tagállamok vagy harmadik országok a marhahús címkéjén való szükségtelen többszöri feltüntetésének elkerülése érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfele lően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el egyszerűsített megjelenítés bevezetésére vonatkozóan olyan esetekben, amikor az állat csak nagyon rövid ideig tartózkodott abban a tagállamban vagy harmadik országban, ahol megszületett, illetve ahol levágták. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén szabályokat fogad el az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés a) pontjában említett állatcsoport maximális mérete és összetétele tekintetében, figyelembe véve az e darabolt húsok és nyese dékek forrásaként megjelölt állatcsoportok homogenitása vonatkozásában fennálló korlátokat. Ezeket a végrehaj tási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/45
15. A 14. cikk negyedik bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„A Bizottság, az e szakaszban szereplő horizontális címkézési szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a darált hússal kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az e cikk első három bekezdésében szereplő szabályokkal egyen értékű, a marhahús-nyesedékre és a darabolt marhahúsra vonatkozó szabályok meghatározására vonatkozóan.”
16. A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„15. cikk Harmadik országokból származó marhahús kötelező címkézése A 13. cikktől eltérve az olyan, az Unió területére behozott marhahúst, amin nincs minden, a 13. cikkben meghatá rozott információ feltüntetve, a következő feliratú címkével kell ellátni:
»Származási hely: nem EU« és »Levágva: (a harmadik ország neve)« ”.
17. 2014. december 13-tól:
a) a II. cím II. szakaszának címe „Önkéntes címkézés”-re változik;
b) a 16., 17. és 18. cikk elhagyásra kerül; és
c) a következő cikk bekerül a II. cím II. szakaszába:
„15a. cikk Általános szabályok A 13., 14. és 15. cikkben meghatározottaktól eltérő, élelmiszerre vonatkozó azon információknak, amelyeket a marhahús-értékesítéssel foglalkozó piaci szereplők vagy szervezetek önként helyeznek el a címkén, objektíveknek, az illetékes hatóságok által ellenőrizhetőknek és a fogyasztók számára érthetőknek kell lenniük.
Ezen információknak meg kell felelniük a címkézésre vonatkozó horizontális jogszabályoknak és különösen az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (*).
Amennyiben a marhahús értékesítését végző piaci szereplők vagy szervezetek figyelmen kívül hagyják az első és a második bekezdésben említett kötelezettségeket, az illetékes hatóság alkalmazza a 22. cikkben meghatározott megfelelő szankciókat.
A Bizottság a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az előrecsomagolt friss és fagyasztott marha- és borjúhús címkézésén feltüntethető kifejezésekre vagy kifejezés-kategóriákra alkalmazandó meghatározásokra és követelményekre vonatkozóan. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1169/2011/EU rendelete a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.).”
HU
L 189/46
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
18. A 19., 20., és 21. cikket el kell hagyni.
19. A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„22. cikk (1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést ahhoz, hogy biztosítsák az e rendelet rendelkezése inek történő megfelelést.
Az előírt ellenőrző tevékenység nem sértheti a Bizottság semmilyen, a 2988/95/EK, Euratom rendelet 9. cikke alapján végzett ellenőrzési tevékenységét.
A marhahús-értékesítéssel foglalkozó állattartóra, piaci szereplőre vagy szervezetre valamely tagállam által kiszabott szankcióknak hatékonyaknak, visszatartó erejűeknek és arányosaknak kell lenniük.
Az illetékes hatóságnak évente minimális számú ellenőrzést kell végeznie legalább a gazdaságok 3 %-ánál az állatok azonosításával és nyilvántartásával kapcsolatosan.
Az illetékes hatóságnak a második albekezdésben említett hivatali ellenőrzések minimális arányát azonnali hatállyal növelni kell, ha megállapítást nyer, hogy az állatok azonosítására és nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket nem tartották be.
Az illetékes hatóság által vizsgálandó gazdaságokat kockázatelemzés alapján kell kiválasztani.
Valamennyi tagállamnak augusztus 31-ig éves jelentést kell benyújtania a Bizottsághoz a hivatali ellenőrzések előző év során történt végrehajtásáról.
(2)
Az (1) bekezdés ellenére az illetékes hatóság a következő közigazgatási szankciókat szabja ki az állattartóra:
a) ha egy gazdaságban egy vagy több állat az I. címben megállapított rendelkezések valamelyikének nem felel meg, korlátozást kell bevezetni az állatoknak az érintett állattartó gazdaságába irányuló vagy onnan történő minden mozgására;
b) olyan állatok esetében, amelyek vonatkozásában nem tartották be teljes mértékben az I. címben megállapított azonosítási és nyilvántartási követelményeket, kizárólag ezen állatok mozgására azonnali korlátozást kell bevezetni az e követelményeknek való teljes megfelelésig;
c) ha egy adott gazdaságban meghaladja a 20 %-ot azon állatok száma, amelyek vonatkozásában nem tartották be teljes mértékben az I. címben megállapított azonosítási és nyilvántartási követelményeket, azonnali korlátozást kell bevezetni az adott gazdaságban lévő valamennyi állat mozgására; a tíznél nem több állatot tartó gazdaságokra ez az intézkedés csak akkor vonatkozik, ha kettőnél több azon állatok száma, amelyek azonosítása nem felel meg teljes mértékben az I. címben foglalt követelményeknek;
d) ha egy állat tartója nem tudja igazolni az állat azonosságát és nyomonkövethetőségét, adott esetben – az állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági kockázatok értékelésének függvényében – el kell rendelni az állat azonnali leölését a gazdaság kártalanítása nélkül;
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/47
e) ha egy állattartó elmulasztja bejelenteni az illetékes hatóságnak az állat gazdaságába irányuló és onnan történő mozgását a 7. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdésével összhangban, az illetékes hatóságnak korlá toznia kell az állatok e gazdaságba irányuló, illetve onnan történő mozgását;
f) ha egy állattartó elmulasztja bejelenteni az illetékes hatóságnak egy állat születését vagy elhullását a 7. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdésével összhangban, az illetékes hatóságnak korlátoznia kell az állatok e gazdaságba irányuló, illetve onnan történő mozgását;
g) amennyiben egy állattartó tartósan nem fizeti a 9. cikkben említett díjat, a tagállamok korlátozhatják az állatok e gazdaságba irányuló, illetve onnan történő mozgását.
(3) Az (1) bekezdés ellenére, ha a marhahús-értékesítéssel foglalkozó piaci szereplők és szervezetek nem a II. címben foglalt kötelezettségeiknek megfelelően címkézik a marhahúst, a tagállamok megfelelő módon és az arányosság elvével összhangban elrendelik a marhahús piacról való kivonását. Az (1) bekezdésben említett szankci ókon felül a tagállamok a következő intézkedéseket tehetik:
a) amennyiben az érintett marhahús megfelel a vonatkozó állatorvosi és köztisztasági követelményeknek, engedé lyezhetik:
i. az adott marhahús forgalomba hozatalát a megfelelő, uniós követelményekkel összhangban történő címkézést követően; vagy
ii. az adott marhahúsnak a 12. cikk első francia bekezdésében foglaltaktól eltérő termékekké történő feldolgozásra való közvetlen továbbítását;
b) elrendelhetik az érintett piaci szereplők és szervezetek jóváhagyásának felfüggesztését vagy visszavonását.
(4)
A Bizottság szakértői az illetékes hatósággal együttműködve:
a) megvizsgálják, hogy a tagállamok betartják-e e rendelet követelményeit;
b) helyszíni ellenőrzéseket végeznek annak biztosítására, hogy az ellenőrzéseket e rendelettel összhangban végezzék.
(5) A tagállamok, amelyek területén helyszíni ellenőrzést hajtanak végre, biztosítják a Bizottság szakértői részére a feladataik elvégzéséhez szükséges segítséget. Az ellenőrzések eredményét meg vitatják az érintett tagállam illetékes hatóságával, mielőtt a záróbeszámolót összeállítják, és köröztetik. A beszámolónak adott esetben ajánlásokat kell tartalmaznia a tagállamok számára az e rendeletnek való megfelelés javítására vonatkozóan.”
20. Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:
„22a. cikk Az illetékes hatóságok A tagállamok kijelölik az e rendelet és a Bizottság által e rendelet alapján elfogadott jogi aktusoknak való megfelelés biztosításáért felelős illetékes hatóságot vagy hatóságokat.
A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az említett hatóságok azonosító adatairól.
HU
L 189/48
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
22b. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A Bizottság az e cikk szerinti feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfoga dására. (2) A Bizottságnak a 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdésében, a 4a. cikk (2) bekezdésében, az 5. cikkben, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1), (2) és (6) bekezdésében, a 13. cikk (6) bekezdésében, a 14. cikk (4) bekezdésében, valamint a 15a. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. július 17-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdésében, a 4a. cikk (2) bekezdésében, az 5. cikkben, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1), (2) és (6) bekezdésében, a 13. cikk (6) bekezdésében, a 14. cikk (4) bekezdésében és a 15a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló hatá rozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról. (5) A 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdése, a 4a. cikk (2) bekezdése, az 5. cikk, a 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1), (2) és (6) bekezdése, a 13. cikk (6) bekezdése, a 14. cikk (4) bekezdése, valamint a 15a. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.” 21. A 23. cikk helyébe a következő szöveg lép: „23. cikk Bizottsági eljárás (1) A Bizottságot a 4. cikk (3), (5), valamint az 5. cikk és a 13. cikk (6) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusok tekintetében a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) 58. cikkével létrehozott Élelmi szerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (**) értelmében vett bizottságnak minősül. (2)
Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
Ha a bizottságnak írásbeli eljárásban kell véleményt nyilvánítania, az ilyen eljárást eredmény nélkül lezárják, ameny nyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül az elnök úgy határoz vagy a bizottsági tagok egyszerű többsége ezt kéri. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). (**) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatáskö reinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megálla pításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/49
22. A rendelet a következő cikkel egészül ki: „23a. cikk Jelentéstétel és jogalkotási fejlemények Legkésőbb: — 2019. július 18-tól az önkéntes címkézési rendelkezések esetében –, és — 2023. július 18-tól – az elektronikus azonosítással kapcsolatos rendelkezések esetében – az e rendelet hatálybalépését követően a Bizottság megfelelő jelentéseket nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a, amelyekben megvizsgálja e rendelet végrehajtását és hatását, kitérve az első esetben az önkéntes címkézési rendelkezések felülvizsgálatának lehetőségére, a második esetben pedig a kötelező elektronikus azonosítás egész Unióban történő bevezetésének technikai és gazdasági megvalósíthatóságára. A Bizottság e jelentésekhez szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatokat fűz.”; 23. A következő melléklet kerül beillesztésre: „I. MELLÉKLET AZONOSÍTÓ ESZKÖZÖK A) HAGYOMÁNYOS FÜLJELZŐ
2019. JÚLIUS 18-tól KEZDVE B) ELEKTRONIKUS FÜLJELZŐKÉNT KIALAKÍTOTT ELEKTRONIKUS AZONOSÍTÓ C) BENDŐKAPSZULÁBAN ELHELYEZETT ELEKTRONIKUS AZONOSÍTÓ D) BEFECSKENDEZHETŐ VÁLASZJELADÓKÉNT KIALAKÍTOTT ELEKTRONIKUS AZONOSÍTÓ”
2. cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-en.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
L 189/50
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 654/2014/EU RENDELETE (2014. május 15.) a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása és érvényesítése terén az Unióra ruházott jogok gyakorlásáról és a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról szóló 3286/94/EK tanácsi rendelet módosításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, rendes jogalkotási eljárás keretében (1), mivel:
(1)
Az Unió számos multilaterális, regionális és kétoldalú nemzetközi kereskedelmi megállapodást kötött, amelyek a felek számára kölcsönösen előnyös jogokat és kötelezettségeket határoznak meg.
(2)
Alapvető fontosságú, hogy az Unió – gazdasági érdekei védelme érdekében – megfelelő eszközökkel rendelkezzen a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban foglalt jogainak eredményes gyakorlásához. Ez különösen azokban a helyzetekre vonatkozik, amikor harmadik országok olyan kereskedelemkorlátozó intézkedéseket vezetnek be, amelyek csökkentik a nemzetközi kereskedelmi megállapodások alapján az Unió gazdasági szereplőit megillető előnyöket. Lehetővé kell tenni az Unió számára, hogy gyorsan és rugalmasan járjon el az általa megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban foglalt eljárások és határidők keretében. Ennek megfelelően olyan szabályokat kell létrehozni, amelyek biztosítják a keretet az Unió jogainak bizonyos konkrét helyzetekben való gyakorlásához.
(3)
A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény és az egyéb – például regionális vagy bilaterális – nemzetközi kereskedelmi megállapodások által megteremtett vitarendezési mechanizmusok célja, hogy az Unió és az említett megállapodásokban részt vevő másik fél vagy felek között felmerülő vitákban pozitív megoldás szülessen. Az Uniónak mindazonáltal rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy az említett vitarendezési mecha nizmusokat megfelelően felfüggessze az engedményeket vagy más kötelezettségeket, ha a vita pozitív megoldására irányuló egyéb kísérletek sikertelennek bizonyulnak. Az Unió fellépésének az ilyen esetekben annak elérését kell céloznia, hogy az érintett harmadik ország megfeleljen a vonatkozó nemzetközi kereskedelmi szabályoknak, és így visszaálljon a kölcsönös előnyökkel járó helyzet.
(4)
A védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás szerint azon WTO-tagnak, amely védintézkedést kíván bevezetni, vagy egy védintézkedés meghosszabbítását tervezi, törekednie kell arra, hogy a közte és az ilyen védintézkedés által érintett exportőr tagok közötti engedmények és egyéb kötelezettségek lényegében azonos szinten maradjanak. Hasonló szabályokat határoztak meg az Unió által kötött más nemzetközi kereskedelmi megállapodások esetében is, beleértve a regionális vagy bilaterális megállapodásokat is. Azokban az esetekben, amikor az érintett harmadik ország nem hajt végre adekvát és arányos kiigazításokat, az Uniónak engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésével intézkedéseket kell hoznia az egyensúly helyreállítására. Az Unió fellépésének célja ilyen esetekben az kell, hogy legyen, hogy a harmadik országokat a kereskedelmet serkentő intézkedések bevezetésére ösztönözze, és így visszaálljon a kölcsönös előnyökkel járó helyzet.
(1) Az Európai Parlament 2014. április 2-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 8-i határozata.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/51
(5)
Az 1994-es Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (1994. évi GATT) XXVIII. cikke és a hozzá kapcsolódó egyetértés szabályozza a WTO-tagok tarifajegyzékeiben meghatározott engedmények módosítását és visszavonását. Az ilyen módosítás által érintett WTO-tagoknak bizonyos feltételek mellett jogukban áll lényegében azonos szintű engedményeket visszavonni. Az Uniónak ilyen esetekben intézkedéseket kell elfogadnia az egyensúly helyreállítása céljából, hacsak nem születik megállapodás kompenzációs kiigazításokról. Az Unió fellépésének arra kell irányul nia, hogy a harmadik országokat kereskedelemserkentő intézkedések bevezetésére ösztönözze.
(6)
Az Uniónak lehetősége kell legyen jogainak a közbeszerzések területén való érvényesítése is az olyan esetekben, ha valamely kereskedelmi partner nem teljesíti a közbeszerzésről szóló WTO-megállapodás vagy más nemzetközi megállapodások értelmében fennálló kötelezettségeit. A közbeszerzésről szóló WTO-megállapodás leszögezi, hogy a keretében felmerülő viták nem eredményezhetik semelyik más WTO-megállapodás szerinti engedmények vagy kötelezettségek felfüggesztését. Az Unió fellépésének annak biztosítására kell irányulnia, hogy az engedmények lényegében azonos szinten maradjanak, a vonatkozó nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban rögzített szán déknak megfelelően.
(7)
A tagállamoknak saját területükön gondoskodniuk kell a közbeszerzés területére vonatkozó kereskedelempolitikai intézkedések olyan módon való alkalmazásáról, amely közigazgatási struktúráiknak és gyakorlatuknak a leginkább megfelel, tiszteletben tartva egyúttal az uniós jogot is.
(8)
Az e rendelet keretében elfogadott kereskedelempolitikai intézkedéseket objektív kritériumok alapján kell megválasztani és kidolgozni; ilyen kritérium többek között az, hogy az intézkedések hatékonyan ösztönözzék a harmadik országokat a nemzetközi kereskedelmi szabályok betartására; hogy alkalmasak legyenek a harmadik országok intézkedései által érintett uniós gazdasági szereplők kárpótlására; valamint hogy céljuk az Uniót érintő negatív gazdasági hatások minimalizálása legyen, többek között az alapvető fontosságú nyersanyagok tekintetében is.
(9)
E rendeletnek azokra az intézkedésekre kell koncentrálnia, amelyek kidolgozása és alkalmazása terén az Unió tapasztalattal rendelkezik. A rendelet működésének felülvizsgálata keretében meg kell majd vizsgálni, hogy hatálya esetleg kiterjeszthető-e oly módon, hogy a szellemi tulajdonjog ágazatával, valamint a szolgáltatásokkal kapcsolatos további intézkedések elfogadásáról is rendelkezzen, megfelelően figyelembe véve az egyes területek egyedi sajátos ságait.
(10)
Az Unió jogainak érvényesítésekor az adott áru származását 2913/92/EGK tanácsi rendeletnek (1) megfelelően kell meghatározni. A közbeszerzés területén az Unió jogainak vitarendezést követő érvényesítésekor az adott szolgál tatás származását az azt nyújtó természetes vagy jogi személy származása alapján kell megállapítani. Az ajánlatkérő szerveknek vagy a közszolgáltató ajánlatkérőknek az ajánlattevők által az áruk és szolgáltatások származására vonatkozóan szolgáltatott információk vizsgálatakor ésszerű mértékű óvatossággal és kellő gondossággal kell eljárniuk.
(11)
A Bizottságnak e rendelet alkalmazási körét, működését és hatékonyságát – és ennek keretében a szellemi tulaj donjog ágazatán belüli, illetve a szolgáltatásokkal kapcsolatos további intézkedések lehetőségét is – legkésőbb a végrehajtása első lépését követően három évvel, vagy – ha ez a korábbi, akkor – legkésőbb a hatálybalépését követően öt évvel felül kell vizsgálnia. A Bizottságnak vizsgálata eredményéről be kell számolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A felülvizsgálatot adott esetben megfelelő jogalkotási javaslatok is követhetik.
(12)
Fontos biztosítani, hogy egyrészről a Bizottság, másrészről az Európai Parlament és a Tanács között hatékony kommunikáció és véleménycsere folyjon, mindenekelőtt a nemzetközi kereskedelmi megállapodások keretében felmerülő azon jogvitákról, amelyek intézkedések elfogadásához vezethetnek e rendelet alapján.
(13)
Módosítani kell a 3286/94/EK tanácsi rendeletet (2) annak érdekében, hogy a kereskedelempolitikai intézkedések végrehajtása tekintetében e rendeletre hivatkozzon.
(1) A Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (HL L 302., 1992.10.19., 1. o.). (2) A Tanács 1994. december 22-i 3286/94/EK rendelete a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról (HL L 349., 1994.12.31., 71. o.).
L 189/52
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(14)
Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (1) megfelelően kell gyakorolni.
(15)
Tekintettel arra, hogy az e rendelet keretében elfogadott kereskedelempolitikai intézkedések számos különböző hatásának vizsgálata rendkívül összetett feladatot jelenthet, valamint annak érdekében, hogy elegendő lehetőség álljon rendelkezésre a lehető legszélesebb körű támogatottság biztosításához, a Bizottságnak nem célszerű elfo gadnia azt a végrehajtási jogi aktust, amelynek tervezetéről az e rendeletben említett bizottság kivételes jelleggel nem ad ki véleményt.
(16)
Az Unió érdekeinek védelmére a Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, amennyiben a kereskedelempolitikai intézkedéseknek az érintett harmadik fél viselkedéséhez való hozzáigazítását megkövetelő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.
(17)
E rendelet nem érinti azt a lehetőséget, hogy kereskedelempolitikai intézkedések elfogadására kerüljön sor más vonatkozó uniós jogi aktusok, illetve az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezései alapján, a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozóan előírt rendelkezések tiszteletben tartásával,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk Tárgy Ez a rendelet szabályokat és eljárásokat állapít meg annak biztosítására, hogy az Unió hatékonyan és a kellő időben élhessen a nemzetközi kereskedelmi megállapodások által ráruházott, engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesz tésére vagy visszavonására irányuló jogaival, azzal a szándékkal, hogy: a) azokban az esetekben, ha harmadik országok az Unió érdekeit sértő módon nemzetközi kereskedelmi szabályokat szegnek meg, a kielégítő megoldás érdekében olyan módon reagálhasson, amely visszaállítja az uniós gazdasági szereplők számára az előnyöket; b) a harmadik országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatokban az engedmények vagy más kötelezettségek egyensú lyának helyreállításához folyamodhasson, ha az Unióból származó áruk számára biztosított elbánásban az Unió érdekeit érintő változás következik be. 2. cikk Fogalommeghatározások E rendelet alkalmazásában: a) „ország”: bármely állam vagy különálló vámterület; b) „engedmények vagy más kötelezettségek”: tarifaengedmények vagy más olyan előnyök, amelyek alkalmazására az Unió harmadik országokkal folytatott kereskedelme terén elkötelezte magát olyan nemzetközi kereskedelmi megállapodások alapján, amelyekben részes fél; c) „hatálytalanítás vagy gyengítés szintje”: az Uniót egy adott nemzetközi kereskedelmi megállapodás alapján megillető előnyök csökkenésének mértéke. Amennyiben a vonatkozó megállapodás másképpen nem rendelkezik, ez magában foglal az adott harmadik ország intézkedéséből fakadó minden káros gazdasági hatást; d) „kötelező áremelés”: a közbeszerzési eljárásokat lefolytató ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő számára előírt azon kötelezettség, hogy a közbeszerzési eljárásokban – bizonyos kivételekkel – növelniük kell a kínált áruk és/vagy szolgáltatások árát, amennyiben azok bizonyos harmadik országokból származnak. (1) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/53
3. cikk Hatály Ez a rendelet az alábbi esetekben alkalmazandó: a) kereskedelmi vitákban a WTO vitarendezési szabályairól és eljárásairól szóló egyetértése (WTO vitarendezési egyetér tése) alapján születő döntés nyomán, amennyiben az Unió engedélyt kapott a WTO vitarendezési egyetértésének hatálya alá tartozó multilaterális és plurilaterális megállapodások szerinti engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére; b) más nemzetközi kereskedelmi megállapodások – így többek között a regionális vagy bilaterális megállapodások – keretében felmerülő kereskedelmi vitákban születő döntés nyomán, amennyiben az Uniónak jogában áll felfüggeszteni az ilyen megállapodások szerinti engedményeket vagy más kötelezettségeket; c) engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállítása céljából, amire a védintézkedésekről szóló WTOmegállapodás 8. cikke vagy az egyéb nemzetközi megállapodásokban – így többek között regionális vagy bilaterális megállapodásokban – foglalt, védintézkedésekkel kapcsolatos rendelkezések értelmében az jogosíthatja fel az Uniót, hogy egy harmadik ország védintézkedéseket alkalmaz; d) amikor egy WTO-tag az 1994. évi GATT XXVIII. cikke szerint engedményeket módosít anélkül, hogy megállapodás született volna kompenzációs kiigazításokról. 4. cikk Az Unió jogainak gyakorlása (1) Amikor a 3. cikkben említett esetekben az Unió érdekeinek védelméhez fellépésre van szükség, a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el a megfelelő kereskedelempolitikai intézkedések meghatározására. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. (2)
Az (1) bekezdés értelmében elfogadott végrehajtási jogi aktusoknak meg kell felelniük az alábbi feltételeknek:
a) amennyiben egy kereskedelmi vitának a WTO vitarendezési egyetértése keretében történő elbírálása nyomán enged mények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére kerül sor, azok szintje nem haladhatja meg a WTO Vitarendezési Testülete által engedélyezett szintet; b) amennyiben más nemzetközi kereskedelmi megállapodások – így többek között a regionális vagy bilaterális megálla podások – keretében, nemzetközi vitarendezési eljárás nyomán engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére kerül sor, azok mértéke nem haladhatja meg a harmadik ország szóban forgó intézkedése által okozott hatálytalanítás vagy gyengítés szintjét, amelyet az adott esettől függően vagy a Bizottság állapít meg, vagy választott bírósági eljárás keretében állapítanak meg; c) ha az engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállítása nemzetközi kereskedelmi megállapodások védintézkedésekkel kapcsolatos rendelkezéseinek értelmében történik, akkor az Unió fellépésének mértéke lényegében azonos a védintézkedés által érintett engedmények vagy más kötelezettségek mértékével, a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodásban vagy más nemzetközi kereskedelmi megállapodások – így többek között a regionális vagy bilaterális megállapodások – védintézkedésekkel kapcsolatos rendelkezéseiben foglalt feltételek szerint, amelyek értel mében a védintézkedést alkalmazzák; d) amennyiben az 1994. évi GATT XXVIII. cikkével és a vonatkozó egyetértéssel (1) összefüggésben kerül sor engedmé nyek visszavonására valamely harmadik országgal folytatott kereskedelemben, érdemben azonosnak kell lenniük a szóban forgó harmadik ország által módosított vagy visszavont engedmények mértékével, az 1994. évi GATT XXVIII. cikkében és a vonatkozó egyetértésben foglalt feltételeknek megfelelően. (3) Az (1) bekezdésben említett kereskedelempolitikai intézkedéseket a rendelkezésre álló információknak és az Unió általános érdekeinek a figyelembevételével, az alábbi kritériumok alapján kell meghatározni: a) hatékonyak lesznek-e az intézkedések a tekintetben, hogy a nemzetközi kereskedelmi szabályoknak való megfelelésre ösztönözzék a harmadik országokat; (1) „A XXVIII. cikk értelmezése és alkalmazása” című egyetértés.
L 189/54
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
b) alkalmasak lesznek-e az intézkedések arra, hogy segítséget nyújtsanak a harmadik országok intézkedései által érintett uniós gazdasági szereplőknek; c) rendelkezésre állnak-e alternatív források az érintett termékek vagy szolgáltatások beszerzésére, annak érdekében, hogy elkerülhetők vagy a lehető legkisebbre csökkenthetők legyenek az Unión belül a feldolgozó iparágakra, az ajánlatkérő szervekre vagy a közszolgáltató ajánlatkérőkre, valamint a végső fogyasztókra gyakorolt negatív hatások; d) nem eredményez-e aránytalan adminisztratív nehézségeket és költségeket az intézkedések alkalmazása; e) bármely egyéb egyedi kritérium, amelyet a 3. cikkben említett esetekkel összefüggésben nemzetközi kereskedelmi megállapodás ír elő. 5. cikk Kereskedelempolitikai intézkedések (1) Azon nemzetközi megállapodások sérelme nélkül, amelyekben az Unió részes fél, a 4. cikk (1) bekezdésének értelmében hozott végrehajtási jogi aktussal elrendelt kereskedelempolitikai intézkedések az alábbiakból állnak: a) vámengedmények felfüggesztése, új vámok vagy magasabb vámtételek bevezetése, ideértve a vámoknak a legnagyobb kedvezményes elbánás szintjére való visszaállítását vagy annál magasabb szinten való kivetését, illetve bármely további árubehozatali vagy -kiviteli teher bevezetését; b) az árubehozatalra vagy -kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások bevezetése vagy fokozása kvóták, behozatali vagy kiviteli engedélyek vagy más intézkedések formájában; c) árukra, szolgáltatásokra vagy szállítókra vonatkozó engedmények felfüggesztése a közbeszerzés területén, az alábbiak révén: i. az érintett harmadik országban székhellyel rendelkező és tevékenységüket onnan végző szállítók és szolgáltatók kizárása és/vagy olyan ajánlatok kizárása a közbeszerzésből, amelyek teljes értékének több mint 50 %-át az érintett harmadik országból származó áruk vagy szolgáltatások adják; és/vagy ii. kötelező áremelés bevezetése az érintett harmadik országban székhellyel rendelkező és tevékenységüket onnan végző szállítók és szolgáltatók ajánlataira és/vagy az ajánlat azon részére, amelyet az érintett harmadik országból származó áruk vagy szolgáltatások alkotnak. (2)
Az (1) bekezdés c) pontja értelmében elfogadott intézkedésekben:
a) az érintett áruk vagy szolgáltatások jellegének megfelelően meg kell állapítani azt az értékküszöböt, amely felett a kizárást és/vagy a kötelező áremelést alkalmazni kell, figyelembe véve a szóban forgó kereskedelmi megállapodás rendelkezéseit, valamint a hatálytalanítás vagy gyengítés szintjét; b) meg kell határozni, hogy az intézkedést mely ágazatokra, illetve mely áru- és szolgáltatáskategóriákra kell alkalmazni, valamint meg kell határozni az esetleges kivételeket is; c) tagállamonkénti felsorolásban meg kell határozni azokat a ajánlatkérő szerveket és közszolgáltató ajánlatkérőket vagy ezek kategóriáit, amelyeknek a közbeszerzéseire az intézkedést alkalmazni kell. Ehhez minden tagállam benyújtja az érintett ajánlatkérő szerveknek vagy közszolgáltató ajánlatkérőknek, illetve ezek kategóriáinak a jegyzékét. Az intéz kedések révén biztosítani kell az engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésének megfelelő szintjét, valamint a tagállamok közötti méltányos elosztását. 6. cikk Származási szabályok (1)
Az áruk származását a 2913/92/EGK rendelettel összhangban kell meghatározni.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/55
(2) A szolgáltatások származását a szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személy származási helye alapján kell meghatározni. A szolgáltató származási helye: a) természetes személy esetén az az ország, amelynek az adott személy állampolgára vagy amelyben állandó tartózkodási joggal rendelkezik; b) jogi személy esetén az alábbiak bármelyike: i. ha a szolgáltatást nem az Unióban való kereskedelmi jelenlét keretében nyújtják, akkor az az ország, ahol a jogi személyt alapították vagy az adott ország jogszabályai szerint más formában létrehozták, és amelynek területén a jogi személy jelentős üzleti tevékenységet folytat; ii. ha a szolgáltatást uniós kereskedelmi jelenlét keretében nyújtják, az a tagállam, amelyben a jogi személyt bejegyez ték, és amelynek területén az jelentős üzleti tevékenységet folytat úgy, hogy az adott tagállam gazdaságával közvetlen és tényleges kapcsolatban áll. Az első albekezdés b) pontja ii. alpontjának alkalmazásában, ha a szolgáltatást nyújtó jogi személy nem folytat olyan jelentős üzleti tevékenységet, amelynek során a letelepedésének helye szerinti tagállam gazdaságával közvetlen és tényleges kapcsolatban áll, akkor ezen jogi személy származási helyének azoknak a természetes vagy jogi személyeknek a szárma zási helye minősül, akiknek/amelyeknek a tulajdonában van, illetve irányítása alatt áll. Akkor tekintendő úgy, hogy a szolgáltatást nyújtó jogi személy egy adott országból származó személyek tulajdonában van, ha az alaptőke több mint 50 %-át e személyek birtokolják, és akkor áll az adott országból származó személyek irányítása alatt, ha azoknak jogukban áll az igazgatók többségét kinevezni, vagy a tevékenységeit más módon jogszerűen irányítani. 7. cikk Intézkedések felfüggesztése, módosítása és hatályon kívül helyezése (1) Amennyiben a 4. cikk (1) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktus elfogadását követően az érintett harmadik ország megfelelő és arányos kompenzációt nyújt az Uniónak a 3. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett esetekben, a Bizottság felfüggesztheti a végrehajtási jogi aktus alkalmazását a kompenzációs időszak időtartamára. A felfüggesztésről a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell dönteni. (2) A Bizottság hatályon kívül helyezi a 4. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktust, ha az alábbi körülmények bármelyike fennáll: a) a harmadik ország, amelynek intézkedései vitarendezési eljárás során a nemzetközi kereskedelmi szabályokat sértőnek bizonyultak, helyreállítja az azoknak való megfelelőségét, vagy a felek más módon kölcsönösen kielégítő megoldásra jutnak; b) olyan esetekben, amikor engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállítására kerül sor annak nyomán, hogy egy harmadik ország védintézkedést fogad el, és a védintézkedés visszavonásra kerül vagy hatályát veszti, vagy az érintett harmadik ország megfelelő és arányos kompenzációt nyújt az Uniónak egy, a 4. cikk (1) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktus elfogadását követően; c) olyan esetekben, amikor egy WTO-tag az 1994. évi GATT XXVIII. cikke alapján engedményeket módosít, és az érintett harmadik ország megfelelő és arányos kompenzációt nyújt az Uniónak egy, a 4. cikk (1) bekezdése szerinti végre hajtási jogi aktus elfogadását követően. Az első albekezdésben említett hatályon kívül helyezésről a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell döntést hozni.
L 189/56
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(3) Amennyiben az e rendelet értelmében elfogadott kereskedelempolitikai intézkedéseket ki kell igazítani, a Bizottság – a 4. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően – a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében bármely megfelelő módosítást bevezethet. (4) A harmadik ország érintett intézkedésének megszüntetéséhez vagy módosításához kapcsolódó, megfelelően indo kolt és rendkívül sürgős esetekben a Bizottság haladéktalanul alkalmazható végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek felfüggesztik, módosítják vagy hatályon kívül helyezik a 4. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott végrehajtási jogi aktusokat, az e cikkben előírtak szerint, a 8. cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében. 8. cikk Bizottsági eljárás (1) A Bizottságot a 3286/94/EK rendelettel létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet 3. cikke értelmében vett bizottságnak minősül. (2)
Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, akkor a Bizottság nem fogadja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni. (3) Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendeletnek az 5. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikkét kell alkalmazni. 9. cikk Információgyűjtés (1) A Bizottság e rendelet alkalmazásában információkat és véleményeket gyűjt az Unió konkrét árukkal, szolgáltatá sokkal vagy ágazatokkal kapcsolatos gazdasági érdekeire vonatkozóan, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés révén vagy más megfelelő tömegkommunikációs eszköz segítségével, megjelölve azt az időtartamot, amelyen belül az információkat és véleményeket be kell nyújtani. A Bizottság figyelembe veszi a kapott információkat és véle ményeket. (2)
Az e rendelet értelmében gyűjtött információk csak a gyűjtés alapjául szolgáló célra használhatók fel.
(3) Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a tagállamok, valamint az előbb említettek tisztségviselői az infor máció szolgáltatójának külön engedélye nélkül nem hozhatják nyilvánosságra az e rendelet alapján kapott bizalmas jellegű információkat. (4) Az információt benyújtók kérhetik az általuk rendelkezésre bocsátott információk bizalmas kezelését. Ilyen esetekben az információkat általános formában tartalmazó, nyilvánosságra hozható összefoglalót kell mellékelniük, vagy indokolást arról, hogy az információról miért nem készíthető összefoglaló. (5) Ha nyilvánvaló, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó igény nem indokolt, és ha az információ szolgáltatója nem kívánja az információkat közzétenni, vagy engedélyezni azok általános vagy összegző formában történő közlését, a kérdéses információk figyelmen kívül hagyhatók. (6) A (2)–(5) bekezdés nem zárja ki, hogy az uniós intézmények és a tagállami hatóságok általános információkat tegyenek közzé. A nyilvánosságra hozatal során figyelembe kell venni az érintett feleknek az üzleti titkaik védelmére vonatkozó jogos érdekét. 10. cikk Felülvizsgálat (1) A Bizottság az első végrehajtási jogi aktus elfogadásától számított legfeljebb három év elteltével, vagy – ha ez a korábbi – legkésőbb 2019. július 18-ig, felülvizsgálja a rendelet hatályát – elsősorban a tekintetben, hogy milyen kereskedelempolitikai intézkedések elfogadására kerülhet sor –, valamint végrehajtását, és megállapításairól jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/57
(2) Az (1) bekezdés ellenére a Bizottság arra irányuló felülvizsgálatot is végez, hogy e rendelet a szolgáltatások kereskedelmét érintő engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére irányuló további kereskedelempolitikai intézkedéseket is előirányozzon. A Bizottság többek között az alábbi vonatkozásokat vizsgálja meg: a) nemzetközi fejlemények a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) szerinti egyéb kötelezett ségek felfüggesztése területén; b) az Unión belüli fejlemények a szolgáltatási ágazatokra vonatkozó közös szabályok elfogadása területén; c) mennyire lehetnek eredményesek az esetleges további kereskedelempolitikai intézkedések az Unió nemzetközi keres kedelmi megállapodások alapján fennálló jogainak érvényesítésében; d) a szolgáltatásokkal kapcsolatos, esetleges további kereskedelempolitikai intézkedések egységes és hatékony gyakorlati végrehajtásának biztosítására rendelkezésre álló mechanizmusok; valamint e) az Unióban jelen lévő szolgáltatók számára jelentkező hatások, amikor a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el e rendelet alapján. A Bizottság 2017. július 18-ig jelentést tesz a fentiekre vonatkozó kezdeti megállapításairól az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. 11. cikk Más jogszabályok módosítása A 3286/94/EK rendelet 13. cikke (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(3) Amennyiben az Uniónak a 12. cikk (2) bekezdésével összhangban eljárva a 11. cikk (2) bekezdésének c) pontja vagy a 12. cikk alapján elfogadandó kereskedelempolitikai intézkedésre vonatkozó döntést kell hoznia, a Tanács haladéktalanul eljár az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének és szükség esetén a 654/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (*) vagy bármely más alkalmazható eljárásnak megfelelően. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 654/2014/EU rendelete a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása és érvényesítése terén az Unióra ruházott jogok gyakorlásáról és a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról szóló 3286/94/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 189., 2014.6.27., 50. o.).”
12. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
L 189/58
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A Bizottság nyilatkozata
A Bizottság üdvözli a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása és érvényesítése terén az Unióra ruházott jogok gyakorlásáról és a 3286/94/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadását. A rendelet értelmében a Bizottság felhatalmazást kap, hogy bizonyos konkrét helyzetekben – objektív kritériumok alapján és a tagállamok ellenőrzése mellett – végrehajtási aktusokat fogadjon el. E felhatalmazás gyakorlása körében a Bizottság ezen nyilatkozatnak megfelelően szándékozik eljárni. A Bizottság a végrehajtási aktusok tervezetének elkészítésekor széles körű konzultációkat fog folytatni annak érdekében, hogy minden jogos érdeket kellően figyelembe vegyen. A konzultációk révén a Bizottság a harmadik országok intézke dései vagy az Unió által elfogadandó esetleges kereskedelempolitikai intézkedések által érintett magánfelek álláspontját kívánja megismerni. A Bizottság számít továbbá az Unió által elfogadandó esetleges kereskedelempolitikai intézkedé sekben esetlegesen részt vevő hatóságok észrevételeire is. A közbeszerzés területét érintő intézkedések esetében a Bizottság a végrehajtási aktusok tervezetének elkészítésekor különösen ügyelni fog arra, hogy kellő figyelmet fordítson a tagállami hatóságok észrevételeire. A Bizottság tisztában van azzal, hogy időben tájékoztatnia kell a tagállamokat arról, ha a szóban forgó rendelet szerinti végrehajtási aktus elfogadására készül, mivel a tagállamok csak így tudnak hozzájárulni a tények teljes ismeretén alapuló döntéshozatalhoz; a Bizottság e cél szellemében fog eljárni. A Bizottság megerősíti, hogy a tagállamok bizottságának benyújtott végrehajtásiaktus-tervezeteket azonnal továbbítani fogja a Parlamentnek és a Tanácsnak is. Hasonlóképpen, az említett bizottság véleményének kézhezvétele után azonnal továbbítani fogja a Parlamentnek és a Tanácsnak a végrehajtási aktusok végleges tervezetét is. A Bizottság rendszeresen tájékoztatni fogja a Parlamentet és a Tanácsot az olyan nemzetközi fejleményekről, amelyek szükségessé tehetik a rendelet szerinti intézkedések módosítását. Erre a Tanács és a Parlament felelős bizottságainak útján kerül majd sor. A Bizottság üdvözli a Parlament szándékát a vitarendezési és jogérvényesítési kérdésekre vonatkozó strukturált párbeszéd előmozdítására, és a felelős parlamenti bizottságok kereskedelmi vitákkal és jogérvényesítési keresetekkel foglalkozó ülésein teljes körűen kifejti majd nézeteit, ideértve az uniós iparágakra gyakorolt hatásokra vonatkozó álláspontját is. A Bizottság végül megerősíti: nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a rendelet eredményes és hatékony eszköze legyen a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban foglalt uniós jogok érvényesítésének, többek között a szolgáltatások kereskedelme terén. A Bizottság ezért a rendelet rendelkezéseinek megfelelően felül fogja vizsgálni az 5. cikk hatályát annak érdekében, hogy az kiterjedjen a szolgáltatáskereskedelemmel kapcsolatos további kereskedelempolitikai intézke désekre, amint létrejönnek az ilyen intézkedések működőképességét és eredményességét biztosító feltételek.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/59
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 655/2014/EU RENDELETE (2014. május 15.) polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi követelésbehajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 81. cikke (2) bekezdésének a), e) és f) pontjára, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1), rendes jogalkotási eljárás keretében (2), mivel: (1)
Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és továbbfejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. Egy ilyen térség fokozatos létrehozása céljából az Uniónak többek között a tagállamközi polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos intézkedéseket kell elfogadnia, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.
(2)
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezek az intéz kedések többek között a következők biztosítására irányulhatnak: a bírósági ügyekben hozott határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerése és azok végrehajtása, az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés, a polgári eljárások zökkenőmentes lefolytatását gátló akadályok megszüntetése, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával.
(3)
„Az ítélet-végrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: bankszámlák letiltása” című zöld könyvvel a Bizottság 2006. október 24-én konzultációt kezdeményezett arról, hogy szükséges-e egy olyan európai eljárás létrehozása, amely lehetővé teszi a bankszámlák zárolását, valamint egy ilyen eljárás lehetséges tulajdonságairól.
(4)
A 2009. decemberi Stockholmi Programban (3) – amely meghatározza a 2010 és 2014 közötti időszakra a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó prioritásokat – az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy mérje fel, milyen igény mutatkozik olyan ideiglenes intézkedések – ideértve a biztosítási intézkedéseket is – uniós szintű előírására, amelyekkel például meg lehet akadályozni, hogy a vagyoni eszközök még a követelés végrehajtása előtt eltűnjenek, illetve értékelje ezen intézkedések megvalósíthatóságát, valamint tegyen megfelelő javaslatokat a bankszámlák és az adósok vagyoni eszközei tekintetében hozott ítéletek Unión belüli végrehajtása hatékonyságának javítására.
(5)
Minden tagállamban léteznek a biztosítási intézkedések – így számlazárolást elrendelő végzések – megállapítására vonatkozó nemzeti eljárások, azonban az intézkedések elrendelésének feltételei és végrehajtásuk hatékonysága nagy különbségeket mutat. Ezen túlmenően, tagállamközi ügyekben nehézkes lehet a nemzeti biztosítási intézkedések igénybevétele, különösen ha a hitelező több, különböző tagállamban vezetett számla zárolására törekszik. Ezért szükségesnek és célszerűnek tűnik egy olyan kötelező erejű és közvetlenül alkalmazandó uniós jogi eszköz elfogadása, amely létrehoz egy, a bankszámlákon tartott pénzeszközök hatékony és gyors zárolását tagállamközi ügyekben lehetővé tevő új uniós eljárást.
(1) HL C 191., 2012.6.29., 57. o. (2) Az Európai Parlament 2014. április 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 13-i határozata. (3) HL C 115., 2010.5.4., 1. o.
L 189/60
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(6)
Az e rendelettel létrehozott eljárásnak kiegészítő és választható eszközként kell a hitelező rendelkezésére állnia, és a hitelező továbbra is szabadon igénybe vehet bármely más, nemzeti jog szerinti eljárást is azzal egyenértékű intézkedés foganatosítása céljából.
(7)
A hitelező számára lehetővé kell tenni, hogy ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés formájában olyan biztosítási intézkedést kérhessen (a továbbiakban „számlazárolási végzés” vagy „végzés”), amely megakadályozza az adósa által valamely tagállamban vezetett bankszámlán tartott pénzeszközöknek az átutalását vagy felvételét, amennyiben fennáll annak a kockázata, hogy ezen intézkedés nélkül a hitelező adóssal szembeni követelésének későbbi érvényesítése meghiúsul, vagy számottevően nehezebbé válik. Az adós bankszámláján tartott pénzesz közök zárolásának egyben azt is biztosítania kell, hogy ne csak maga az adós, hanem az általa e bankszámlán keresztül – például állandó fizetési megbízás, csoportos beszedési megbízás vagy hitelkártya-használat révén – történő kifizetésekre felhatalmazott személyek se használhassák fel ezeket a pénzeszközöket.
(8)
E rendelet hatályának ki kell terjednie valamennyi polgári és kereskedelmi ügytípusra, eltekintve egyes, pontosan meghatározott ügyektől. Nem alkalmazandó ez a rendelet különösen a fizetésképtelenségi eljárásban részt vevő adóssal szembeni követelésekre. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben az 1346/2000/EK tanácsi rendeletben (1) meghatározott fizetésképtelenségi eljárást indítottak az adóssal szemben, akkor ellene már nem bocsátható ki számlazárolási végzés. Másrészről azonban, e kivétel mellett is lehetőséget kell adni arra, hogy a számlazárolási végzés felhasználható legyen az adós által harmadik felek részére a hitelező kárára kifizetett összegek behajtásának céljára.
(9)
Ezt a rendeletet olyan hitelintézeteknél vezetett bankszámlákra kell alkalmazni, amelyek tevékenysége betétek vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvános gyűjtése és hitelek saját néven történő nyújtása. A rendelet ezért nem alkalmazandó azokra a pénzügyi intézményekre, amelyek nem gyűjtenek ilyen betéteket, például export- és beruházási projektek finanszírozásával, vagy fejlődő országbeli projektek finanszírozásával foglalkozó, illetve pénzpiaci szolgáltatásokat nyújtó intézetekre. E rendelet nem alkalmazandó továbbá a monetáris hatóságként eljáró központi bankoknál vagy azok által vezetett számlákra, valamint azokra a számlákra sem, amelyek a számlazárolási végzéssel egyenértékű nemzeti végzés segítségével nem zárolhatók, vagy amelyek az adott számla vezetésének helye szerinti tagállam joga alapján egyébként mentességet élveznek a lefoglalás alól.
(10)
Ez a rendelet kizárólag tagállamközi ügyekre alkalmazandó. A rendeletben meg kell határozni, hogy ebben a konkrét összefüggésben mi minősül tagállamközi ügynek. E rendelet alkalmazásában tagállamközi ügynek tekin tendő, ha a számlazárolási végzés iránti kérelem ügyében eljáró bíróság az egyik tagállam területén van, míg a végzés által érintett bankszámlát egy másik tagállamban vezetik. Szintén tagállamközi ügynek tekintendő, ha a hitelező lakóhelye vagy székhelye az egyik tagállam területén van, míg a bíróság és a zárolandó bankszámla vezetésének helye egy másik tagállamban található. Ez a rendelet nem alkalmazandó a számlazárolási végzés iránti kérelem ügyében eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamban vezetett számlák zárolására, amennyiben a hitelező lakóhelye vagy székhelye szintén ebben a tagállamban van, még akkor sem, ha a hitelező ezzel egy időben egy másik tagállamban vezetett számlát vagy számlákat érintő számlazárolási végzés iránti kérelmet is előterjesztett. Ebben az esetben a hitelezőnek két külön kérelmet kell előterjesztenie, egyet a számlazárolási végzésre, egyet pedig a nemzeti intézkedésre irányulóan.
(11)
A számlazárolási végzésre irányuló eljárásnak az ügy érdemére vonatkozó eljárás megindítása előtt vagy az eljárás során bármikor a később meghozandó bírósági határozat végrehajtását biztosítani kívánó hitelező rendelkezésére kell állnia. Az eljárást olyan hitelezők számára is elérhetővé kell tenni, akik már birtokában vannak az adóst a hitelező követelésének megfizetésére kötelező bírósági határozatnak, perbeli egyezségnek vagy közokiratnak.
(12)
A számlazárolási végzésnek rendelkezésre kell állnia a már esedékessé vált követelések biztosításának céljára. Szintén rendelkezésre kell állnia továbbá a még nem esedékes követelések biztosítására, amennyiben azok már bekövetkezett ügyletből vagy eseményből származnak és összegük meghatározható, ideértve a jogellenes károko záshoz, a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményhez vagy az ilyen cselekményből fakadó igényhez kapcsolódó követeléseket, valamint a büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményen alapuló polgári jogi kártérítés vagy az eredeti állapot helyreállítása iránti igényeket is.
(1) A Tanács 2000. május 29-i 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról (HL L 160., 2000.6.30., 1. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/61
A hitelező kérelmezheti, hogy a számlazárolási végzést a tőkekövetelés összegére vagy annál alacsonyabb összegre bocsássák ki. Ez utóbbi például akkor állhat a hitelező érdekében, ha követelésének egy részére már szerzett valamilyen más biztosítékot. (13)
Annak biztosítása érdekében, hogy a számlazárolási végzéssel kapcsolatos eljárás és az ügy érdemében folyó eljárás között szoros kapcsolat álljon fenn, a számlazárolási végzés kibocsátására vonatkozó nemzetközi joghatósággal azon tagállam bíróságainak kell rendelkezniük, amelyben a bíróságok az ügy érdemében történő határozathozatalra joghatósággal rendelkeznek. A rendelet alkalmazásában az ügy érdemére vonatkozó eljárás fogalmának ki kell terjednie a szóban forgó követelésre vonatkozó végrehajtható jogcím megszerzésére irányuló mindennemű eljá rásra, beleértve többek között a fizetési meghagyásra vonatkozó egyszerűsített eljárásokat, és az olyan eljárásokat is, mint például a francia „procédure de référé”. Amennyiben az adós valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhely lyel rendelkező fogyasztó, úgy a végzés kibocsátásának tekintetében kizárólag az adott tagállam bíróságai rendel kezhetnek joghatósággal.
(14)
A számlazárolási végzés kibocsátási feltételeinek megfelelő egyensúlyt kell teremteniük a hitelezőnek a végzés beszerzéséhez fűződő érdeke és az adós azon érdeke között, hogy ne kerüljön sor visszaélésre a végzéssel kapcsolatban. Következésképpen, amennyiben a hitelező a határozathozatalt megelőzően kérelmezi a számlazárolási végzés kibocsátását, a kérelemmel megkeresett bíróságnál olyan bizonyítékot kell előterjesztenie, amelynek alapján az megbizonyosodhat arról, hogy a hitelezőnek jók az esélyei arra, hogy a bíróság érdemben helyt fog adni az adóssal szembeni követelésének. Továbbá, a hitelező minden helyzetben – beleértve azt is, amikor már bírósági határozattal rendelkezik – köteles kell legyen bizonyítani a bíróság előtt, hogy követelésének érvényesítése sürgős jogi védelmet igényel, és a szám lazárolási végzés nélkül a már meglévő vagy jövőbeli bírósági határozat végrehajtása meghiúsulhat vagy számot tevően nehezebb lehet, mivel fennáll annak a valós kockázata, hogy mire a hitelező végre tudná hajtatni a meglévő vagy jövőbeli bírósági határozatot, addigra az adós esetlegesen kimenti, elrejti vagy megsemmisíti vagyoni eszközeit, vagy érték alatt, szokatlan mértékben vagy szokatlan módon értékesíti azokat. A bíróságnak értékelnie kell azokat a bizonyítékokat, amelyeket a hitelező a kockázat fennállásának alátámasztására terjesztett elő. A bizonyítékok kapcsolódhatnak például az adósnak a hitelező követelésével kapcsolatban vagy a felek közötti valamely korábbi vita során tanúsított magatartásához, az adós hiteltörténetéhez, az adós vagyoni eszközeinek jellegéhez vagy az adós által tett, az eszközeit érintő közelmúltbeli lépésekhez. A bizonyítékok értékelése során a bíróság tekintettel lehet arra, hogy önmagukban nem minősülnek szokatlannak azok az adós által a számlákról végrehajtott pénzfelvételek és kifizetések, amelyek célja a szokásos üzletmenet fenntartása vagy ismétlődő családi kiadások fedezése. A követelés ki nem fizetésének vagy vitatásának a ténye, vagy az, hogy az adósnak több hitelezője is van, önmagában nem tekinthető elegendő bizonyítéknak a végzés kibocsátásához. Önmagukban szintén nem tekinthetők a végzés kibocsátásához elégséges alapnak az adós rossz vagy romló anyagi körülményei. Ezeket a tényezőket azonban a bíróság a kockázat fennállásának átfogó felmérése során figyelembe veheti.
(15)
A számlazárolási végzés meglepetés jellegének, valamint annak biztosítása céljából, hogy az hasznos eszköz legyen azon hitelezők kezében, akik követeléseiket tagállamközi ügyekben kívánják behajtani az adóstól, az adóst nem lehet tájékoztatni a hitelező számlazárolási végzés iránti kérelméről, és nem hallgatható meg a végzés kibocsátása előtt, valamint a végzésről annak végrehajtása előtt nem értesíthető. A bíróság nem bocsáthatja ki a végzést, amennyiben a hitelező által vagy adott esetben a hitelező tanúja vagy tanúi által rendelkezésre bocsátott bizonyí tékok és információk alapján nem győződött meg arról, hogy a számla vagy számlák zárolása indokolt lenne.
(16)
Amennyiben a hitelező a számlazárolási végzés iránti kérelmet az ügy érdemére vonatkozó eljárás kezdeményezése előtt terjesztette elő a bíróságnál, e rendeletnek köteleznie kell őt arra, hogy egy meghatározott határidőn belül kezdeményezze azt az eljárást, és arra is köteleznie kell. hogy igazolja az eljárás kezdeményezését azon bíróságnak, amelynél a végzés iránti kérelmet előterjesztette. Ha a hitelező nem teljesíti ezt a kötelezettséget, a bíróságnak hivatalból vissza kell vonnia a végzést, vagy annak automatikusan meg kell szűnnie.
(17)
Tekintettel az adós előzetes meghallgatásának hiányára, e rendeletben konkrét garanciákat kell biztosítani a végzéssel való visszaélések megelőzése és az adós jogainak védelme érdekében.
L 189/62
(18)
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
Az egyik ilyen fontos védőintézkedésnek annak a lehetőségnek kell lennie, hogy előírják a hitelező számára, hogy nyújtson biztosítékot annak szavatolása céljából, hogy az adóst a későbbiekben kártalanítani lehessen a számlazá rolási végzés következtében általa elszenvedett károk tekintetében. A nemzeti jog rendelkezéseitől függően ez a biztosíték rendelkezésre bocsátható akár letét, akár egyéb garancia formájában, például bankgarancia vagy jelzálog révén. A bíróságnak mérlegelési jogkört kell adni annak eldöntésére, hogy milyen összegű biztosíték elegendő a végzéssel való visszaélés megelőzéséhez és az adós kártalanításának garantálásához, és amennyiben az esetleges kár összegére vonatkozóan nem áll rendelkezésre konkrét bizonyíték, a bíróság szabadon dönthet arról, hogy a biztosítéki összeg meghatározásakor irányadónak tekintse a kibocsátandó végzésben szereplő összeget. Azokban az esetekben, amikor a hitelező még nem szerzett olyan bírósági határozatot vagy közokiratot, vagy nem jutott olyan perbeli egyezségre, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését, alapsza bályként alkalmazni kell a biztosíték nyújtásának követelményét, és a bíróság csak kivételes esetben tekinthet el e követelmény alkalmazásától vagy írhatja elő alacsonyabb összegű biztosíték nyújtását, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az adott eset körülményeit figyelembe véve a biztosíték előírása nem helyénvaló, felesleges vagy aránytalan. Ilyen körülmény lehet például, ha a hitelezőnek különösen jók az esélyei arra, hogy követelésének helyt adjanak, de nem rendelkezik elegendő forrással a biztosíték megfizetésére, ha a követelés tartási vagy bérfizetési kötelezettségre vonatkozik, vagy ha a követelés összegének nagyságából fakadóan nem valószínű, hogy a végzés bármilyen veszteséget okozna az adósnak, például kisebb üzleti adósság esetében. Azokban az esetekben, amikor a hitelező már bírósági határozatot vagy közokiratot szerzett, vagy perbeli egyez ségre jutott, a biztosíték előírásának a bíróság mérlegelési jogkörébe kell tartoznia. A biztosíték előírása helyénvaló lehet például akkor – kivéve a fent említett kivételes körülmények esetén –, ha az a bírósági határozat, amelynek végrehajtását az adott számlazárolási végzés biztosítani hivatott, folyamatban lévő fellebbezési eljárás miatt még nem hajtható végre vagy csak ideiglenesen hajtható végre.
(19)
A hitelező és az adós érdekei közötti megfelelő egyensúly kialakításának másik fontos elemeként szabályt kell alkotni a hitelezőnek az adós által a számlazárolási végzés következtében elszenvedett károk tekintetében fennálló felelősségéről. Ennek a rendeletnek ezért minimumkövetelményként elő kell írnia a hitelező felelősségét, ameny nyiben a számlazárolási végzés következtében az adós által elszenvedett károk –a hitelezőnek felróható okok miatt következtek be. Ebben az összefüggésben a bizonyítási tehernek az adósra kell hárulnia. Az e rendeletben megálla pított felelősségi okok tekintetében a hitelezőnek felróható hiba megdönthető vélelmezését létrehozó harmonizált szabályt kell előírni. Emellett lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok a nemzeti jogukban fenntarthassanak vagy bevezethessenek a rendeletben foglalt felelősségi okoktól eltérő egyéb felelősségi okokat is. Az ilyen egyéb felelősségi okokat illetően a tagállamok fenntarthatnak vagy bevezethetnek más felelősségi okokat is, többek között az objektív felelősséget. E rendeletben kollíziós szabályokat is meg kell határozni, amelyek szerint a hitelező felelőssége szempontjából alkalmazandó jog a végrehajtás helye szerinti tagállam joga. Amennyiben több tagállam is érintett a végrehajtásban, úgy az adós szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam joga tekintendő az alkalmazandó jognak. Abban az esetben, ha az adós szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam nem egyezik meg egyik végrehajtás helye szerinti tagállammal sem, úgy az ügyhöz legszorosabban kapcsolódó végrehajtás helye szerinti tagállam joga alkalmazandó. A végrehajtás helye szerinti tagállamokban zárolt egyes összegek nagysága lehet az egyik olyan szempont, amit a bíróságok az üggyel való legszorosabb kapcsolat megállapításának alapjaként figyelembe vehetnek.
(20)
Annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek azok a jelenlegi gyakorlati nehézségek, amelyek – tagállamközi összefüggésben – az arról történő tájékozódás kapcsán merülnek fel, hogy az adós melyik tagállamban vezeti bankszámláját, meg kell határozni e rendeletben egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a hitelező számára annak kérelmezését, hogy a bíróság szerezze be az adós bankszámlájának azonosításához szükséges információkat azon tagállam kijelölt információs hatóságától, amelyben a hitelező úgy véli, hogy az adós a bankszámláját vezeti. Tekintettel arra, hogy a hatóságok ilyen módon történő beavatkozása és a magánjellegű adatokhoz ilyen módon történő hozzáférés különleges esetnek tekinthető, a számlainformációkhoz való hozzájutást főszabály szerint csak azokban az esetekben indokolt lehetővé tenni, amikor a hitelező már végrehajtható bírósági határozatot vagy közokiratot szerzett, vagy perbeli egyezségre jutott. Kivételként azonban lehetővé kell tenni a hitelező számára, hogy akkor is nyújthasson be számlainformáció iránti kérelmet, ha a birtokában lévő határozat, perbeli egyezség vagy közokirat még nem hajtható végre. Ilyen kérelemre akkor lehet mód, ha a zárolandó összeg – a jelentőséggel bíró körülményeket figyelembe véve – jelentős, és a bíróság a hitelező által előterjesztett bizonyítékok alapján meggyőződött arról, hogy a számlainformációkra sürgősen szükség van, mivel fennáll annak a kockázata, hogy azok hiányában veszélybe kerül a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi érvényesítése, és ez a hitelező pénzügyi helyzetének számottevő romlásához vezethet.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/63
E mechanizmus működőképességének lehetővé tétele érdekében a tagállamoknak nemzeti jogukban rendelkezniük kell egy vagy több olyan módszerről ezen információk beszerzése tekintetében, amely eredményes és hatékony, és amely nem aránytalanul költséges vagy időigényes. A mechanizmus kizárólag abban az esetben alkalmazandó, ha a számlazárolási végzés kibocsátására vonatkozó valamennyi feltétel és előírás teljesül, és a hitelező kérelmében megfelelően megindokolta, hogy miért feltételezi, hogy az adós tulajdonában egy adott tagállamban egy vagy több számla is található; például ilyen ok lehet, ha az adós az adott tagállamban dolgozik, ott üzleti tevékenységet folytat vagy ott ingatlannal rendelkezik.
(21)
Az adós személyes adatainak védelme érdekében beszerzett, az adós bankszámlájának vagy bankszámláinak azonosításával kapcsolatos információk nem hozhatók a hitelező tudomására. Azokat kizárólag a kérelmező bírósággal lehet közölni, illetve kivételes esetben a bankkal, amennyiben a végrehajtás helye szerinti tagállamban található bank vagy a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezet nem képes azonosítani az adós számláját a végzésben szereplő adatok alapján, például abban az esetben, ha több azonos nevű és azonos címmel rendelkező személy vezet ugyanannál a banknál számlát. Amennyiben – ilyen esetben – a végzésben feltüntetik, hogy a zárolandó számlaszámot/számlaszámokat információs kérelem útján szerezték be, úgy a banknak be kell kérnie az információkat a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságától, és ezt informális és egyszerű módon kell tudnia megtenni.
(22)
E rendeletnek jogot kell biztosítania a hitelezőnek arra, hogy fellebbezéssel éljen a számlazárolási végzés kibocsá tásának megtagadása ellen. E jog nem érinti a hitelező azon lehetőségét, hogy új tények vagy új bizonyítékok alapján új számlazárolási végzési iránti kérelmet terjesszen elő.
(23)
A bankszámlák zárolására alkalmazott végrehajtási struktúrák nagy különbségeket mutatnak az egyes tagállamok ban. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen ezeknek a struktúráknak a megkettőzése a tagállamokban, valamint a nemzeti eljárások lehető legmesszebbmenőkig történő tiszteletben tartása érdekében ennek a rendeletnek – a számlazárolási végzés végrehajtása és tényleges alkalmazása tekintetében – a végzés végrehajtásának helye szerinti tagállam egyenértékű nemzeti végzéseinek végrehajtására és alkalmazására vonatkozó, meglévő módszerekre és struktúrákra kell épülnie.
(24)
A gyors végrehajtás biztosítása érdekében ennek a rendeletnek elő kell írnia, hogy a végzést az eredeti eljárás helye szerinti tagállamból a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága részére kell továbbítani oly módon, hogy az okiratok tartalma helyes, megbízható, illetve könnyen olvasható legyen.
(25)
A számlazárolási végzés megérkezése után a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának meg kell tennie a végzésnek a tagállam nemzeti joga szerinti végrehajtásához szükséges lépéseket a kézhez kapott végzésnek az annak végrehajtásáért az adott tagállamban felelős bank vagy egyéb szervezet részére történő továbbításával, vagy amennyiben a nemzeti jog erre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, a bank egyébirányú, a végzés alkalmazására irányuló utasításával.
(26)
A végrehajtás helye szerinti tagállam joga szerint az egyenértékű nemzeti végzések tekintetében igénybe vehető módszerektől függően a számlazárolási végzést az adós bankszámláján a megfelelő összeg zárolásával kell alkal mazni, vagy – amennyiben a vonatkozó nemzeti jog ilyen irányú rendelkezést tartalmaz – az összegnek egy zárolási célokra elkülönített bankszámlára történő átutalásával, amely bankszámla lehet az illetékes végrehajtó hatóság, a bíróság, az adós bankszámláját vezető bank, vagy az adott ügyben a zárolással megbízott koordináló szervezetként eljáró bank által tartott számla.
(27)
E rendeletnek nem célja, hogy kizárja a számlazárolási végzés végrehajtásával összefüggő díjak előzetes beszedé sének lehetőségét. Ennek a kérdésnek a szabályozását a végzés végrehajtásának helye szerinti tagállam nemzeti jogának hatáskörében kell hagyni.
(28)
A számlazárolási végzésnek a végrehajtás helye szerinti tagállamban – adott esetben – az azzal egyenértékű tagállami végzéssel egyenrangúnak kell lennie. Amennyiben a nemzeti jog alapján bizonyos végrehajtási intézke dések elsőbbséget élveznek a számlazárolási intézkedésekkel szemben, úgy azoknak az e rendelet szerinti számlazá rolásokkal szemben is elsőbbséget kell élvezniük. E rendelet alkalmazásában a bizonyos nemzeti jogrendszerekben létező, személynek címzett (in personam) határozatok egyenértékű nemzeti végzésnek tekintendők.
L 189/64
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(29)
E rendeletnek elő kell írnia, hogy a végzés végrehajtásáért a végrehajtás helye szerinti tagállamban felelős bankot vagy egyéb szervezetet kötelezzék arra, hogy nyilatkozzon arról, hogy a végzés sikeresen zárolta-e az adós pénzeszközeit, és ha igen, akkor milyen mértékben, valamint hogy kötelezzék a hitelezőt arra, hogy a végzésben szereplő összegen felül zárolt összegeket szabadítsa fel.
(30)
A rendeletnek szavatolnia kell az adós tisztességes eljáráshoz, illetve hatékony jogorvoslathoz való jogát, ezért – tekintettel arra, hogy a számlazárolási végzést jellegénél fogva a másik fél meghallgatásának mellőzésével bocsátják ki – a rendeletnek arra is lehetőséget kell biztosítania az adós számára, hogy az a végzés alkalmazása után, az e rendeletben meghatározott okok alapján azonnal megtámadhassa a végzést vagy annak végrehajtását.
(31)
Ebben az összefüggésben a rendeletnek kötelezettséget kell előírnia arra vonatkozóan, hogy a hitelező által az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságánál előterjesztett valamennyi iratot és a szükséges fordításokat a számlazárolási végzés alkalmazása után haladéktalanul kézbesítsék az adósnak. A bíróságnak mérlegelési jogkört kell biztosítani abban a tekintetben, hogy határozatához egyéb olyan, a határozat alapjaként általa felhasznált iratokat – így például esetleges szóbeli meghallgatások szó szerinti leiratait – is csatol-e, amelyekre adott esetben az adósnak saját jogorvoslati lépéséhez szüksége lehet,.
(32)
Az adós számára biztosítani kell a számlazárolási végzés felülvizsgálatának lehetőségét, különösen akkor, ha az e rendeletben meghatározott feltételek és követelmények nem teljesültek, vagy abban az esetben, ha a végzés kibocsátását indokoló körülmények oly módon változtak meg, hogy a végzés kibocsátása már nem indokolt. Például jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani az adós számára akkor, ha az adott ügy nem minősül tagállamközi ügynek az ebben a rendeletben szereplő meghatározás alapján, vagy ha az ebben a rendeletben meghatározott joghatósági szabályokat nem tartották be, ha a hitelező az e rendeletben megállapított határidőn belül nem kezdeményezte az ügy érdemére vonatkozó eljárást, ha a bíróság ennek következtében hivatalból nem vonta vissza a végzést vagy a végzés automatikusan nem szűnt meg, ha a hitelező követelésének sürgős, számlazárolási végzéssel történő védelme nem volt szükséges, mert nem állt fenn a követelés későbbi végrehajtása akadályozá sának vagy számottevő megnehezítésének a kockázata, vagy ha a biztosítéknyújtás nem felelt meg az e rendeletben megállapított követelményeknek.
Jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani az adós számára akkor is, ha a végzést és a számlazárolásról szóló értesítést nem e rendelet előírásainak megfelelően kézbesítették a részére, vagy amennyiben az adós részére kézbesített iratok nem feleltek meg az e rendelet szerinti nyelvi követelményeknek. Az ilyen jogorvoslati lehetőség engedélyezésétől azonban el kell tekinteni abban az esetben, ha az elmaradt kézbesítést vagy fordítást a megadott határidőn belül pótolják. A kézbesítés elmaradásának orvoslása érdekében a hitelezőnek kérelmet kell beadnia az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kézbesítésért felelős szervéhez arra vonatkozóan, hogy a megfelelő iratokat ajánlott postai küldeményként kézbesítsék az adós részére, illetve a bíróság rendelkezésére kell bocsátania az iratok szükséges fordításait abban az esetben, ha az adós vállalta az iratok bíróságon történő átvételét. Az ilyen kérelmet nem szükséges megkövetelni abban az esetben, ha a kézbesítés elmaradását időközben más módon orvosolták, például ha – a nemzeti joggal összhangban –a bíróság hivatalból kezdeményezte a kézbesítést.
(33)
Az e rendelet szerinti fordításokról történő gondoskodás, illetve a fordításokkal kapcsolatos költségek viselése kérdéseinek szabályozása nemzeti hatáskörben marad.
(34)
A számlazárolási végzés kibocsátása elleni jogorvoslat nyújtására a végzés kibocsátásának helye szerinti tagállam bíróságainak kell joghatósággal rendelkezniük. A számlazárolási végzés végrehajtása elleni jogorvoslat nyújtására vonatkozóan a végzés végrehajtásának helye szerinti tagállam bíróságainak vagy – adott esetben – illetékes végre hajtó hatóságainak kell joghatósággal rendelkezniük.
(35)
Az adósnak jogosultnak kell lennie arra, hogy kérelmezze a zárolt pénzeszközök felszabadítását, amennyiben megfelelő alternatív biztosítékot nyújt. Ez az alternatív biztosíték rendelkezésre bocsátható akár letét, akár egyéb garancia formájában, például bankgarancia vagy jelzálog révén.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/65
(36)
E rendeletnek biztosítania kell, hogy az adós számlájának zárolása ne érintsen olyan pénzösszegeket, amelyek a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján mentesek a lefoglalás alól – például olyan pénzösszegeket, amelyek az adós és családja megélhetésének biztosításához szükségesek. Az adott tagállamban alkalmazandó eljárási rend szertől függően az érintett összeget vagy az illetékes szervnek – amely lehet bíróság, bank vagy az illetékes végrehajtó hatóság – kell hivatalból mentesítenie a végzés alkalmazását megelőzően, vagy a végzés alkalmazása után, az adós kérésére kell mentesíteni. Amennyiben több tagállamban kerül sor számlák zárolására, és a mente sítés alkalmazására több alkalommal került sor, a hitelező számára biztosítani kell, hogy a végrehajtás helye szerinti bármely tagállam illetékes bíróságánál vagy – amennyiben a végrehajtás helye szerinti érintett tagállam nemzeti joga úgy rendelkezik – a végrehajtás helye szerinti érintett tagállam illetékes végrehajtó hatóságánál kérelmezhesse az adott tagállamban alkalmazott mentesítés kiigazítását.
(37)
A számlazárolási végzés gyors és késedelem nélküli kibocsátásának és végrehajtásának biztosítása érdekében e rendeletnek meg kell határoznia az eljárás különféle szakaszainak lezárására rendelkezésre álló határidőket. Az eljárásban részt vevő bíróságok vagy hatóságok csak kivételes körülmények esetén térhetnek el ezektől a határ időktől, például ha az ügy jogi vagy ténybeli szempontból összetett.
(38)
Az e rendeletben előírt időtartamok és határidők számítására az 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (1) kell alkalmazni.
(39)
E rendelet alkalmazásának előmozdítása érdekében kötelezni kell a tagállamokat arra, hogy a számlazárolási végzésekre, illetve az azokkal egyenértékű nemzeti végzésekre vonatkozó nemzeti jogszabályaikra és eljárásaikra vonatkozóan bizonyos információkat megosszanak a Bizottsággal.
(40)
E rendelet gyakorlati alkalmazásának elősegítése érdekében formanyomtatványokat kell létrehozni a számlazárolási végzés iránti kérelemre, magára a számlazárolási végzésre, a pénzeszközök zárolásáról szóló értesítésre, valamint az e rendelet szerinti jogorvoslati kérelemre vagy fellebbezésre vonatkozóan.
(41)
Az eljárás hatékonyságának javítása érdekében, e rendeletben lehetővé kell tenni az érintett tagállamok eljárásjogi szabályai által engedélyezett modern kommunikációs technológiák legszélesebb körű alkalmazását, különösen az e rendelet szerinti formanyomtatványok kitöltésének, illetve az eljárásban részt vevő hatóságok közötti kommuni kációnak a céljára. Továbbá a számlazárolási végzés és az e rendelet hatálya alá tartozó egyéb iratok aláírási módjának technológiai szempontból semlegesnek kell lennie annak érdekében, hogy alkalmazni lehessen a meglévő módszereket – mint pl. a digitális tanúsítás vagy a biztonságos hitelesítés –, valamint, hogy figyelembe lehessen venni az e téren a jövőben bekövetkező fejlődést.
(42)
Annak biztosítása érdekében, hogy e rendelet végrehajtására egységes feltételek mellett kerüljön sor, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendeletben előírt formanyomtatványok meghatározása, valamint későbbi módosítása céljából. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (2) megfelelően kell gyakorolni.
(43)
Az e rendeletben előírt formanyomtatványok létrehozásáról és a későbbiekben azok módosításáról szóló végre hajtási jogi aktusok elfogadására a tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni a 182/2011/EU rendelet 4. cikkének megfelelően.
(44)
Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Különösen az annak 7., 8., 17., valamint 47. cikkében előírt, a magán- és családi élet tiszteletben tartásának, a személyes adatok védelmének, a tulajdonhoz való jognak, valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jognak a biztosítására törekszik.
(1) A Tanács 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom rendelete az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról (HL L 124., 1971.6.8., 1. o.). (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
L 189/66
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(45)
A személyes adatokhoz való e rendelet szerinti hozzáféréssel, azok felhasználásával és továbbításával összefüg gésben meg kell felelni a tagállamok nemzeti jogába átültetett 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irány elvben (1) foglalt követelményeknek.
(46)
A rendelet alkalmazása céljából meg kell határozni ugyanakkor bizonyos konkrét feltételeket is a személyes adatokhoz való hozzáférésre, továbbá azok felhasználására és továbbítására vonatkozóan. Ebben a tekintetben sor került az európai adatvédelmi biztos véleményének figyelembevételére is (2). Az információgyűjtés által érintett személyt a nemzeti joggal összhangban kell tájékoztatni. Az adósnak a számlájával vagy számláival kapcsolatos adatközlésről történő értesítését 30 nappal késleltetni kell annak biztosítása érdekében, hogy az adós korai értesítése ne veszélyeztesse a számlazárolási végzés hatását.
(47)
Mivel e rendelet célját – nevezetesen egy olyan biztosítási intézkedésre vonatkozó uniós eljárás létrehozását, amely lehetővé teszi a hitelező számára, hogy számlazárolási végzéshez jusson, amellyel megakadályozható, hogy az adós által valamely tagállamban vezetett bankszámlán tartott pénzeszközöknek az átutalása vagy felvétele veszélyeztesse a hitelező követelésének későbbi érvényesítését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és léptéke és hatása miatt azonban az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.
(48)
Ez a rendelet csak azokra a tagállamokra alkalmazandó, amelyekre nézve alkalmazása a Szerződéseknek megfele lően kötelező. Az e rendelet szerinti számlazárolási végzés beszerzésére vonatkozó eljárással ennek megfelelően csak azok a hitelezők élhetnek, amelyek az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamban rendelkeznek lakóhellyel vagy székhellyel, és az e rendelet értelmében kibocsátott végzések csak olyan bankszámlák zárolására vonatkozhatnak, amelyek ilyen tagállamban találhatók.
(49)
Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően Írország bejelentette, hogy részt kíván venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.
(50)
Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével össz hangban, és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság nem vesz részt e rendelet elfogadá sában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
(51)
Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és az rá nem kötelező és nem alkalmazandó,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. FEJEZET TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. cikk Tárgy (1) Ez a rendelet olyan uniós eljárást hoz létre, amely lehetővé teszi a hitelező számára, hogy ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzéshez (a továbbiakban: számlazárolási végzés vagy végzés) jusson, amely megakadályozza, hogy az adós által vagy az adós nevében valamely tagállamban vezetett bankszámlán tartott pénzeszközöknek a végzésben megállapított összeghatárig történő átutalása vagy felvétele veszélyeztesse a hitelező követelésének későbbi érvényesítését. (1) Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 319. o.). (2) HL C 373., 2011.12.21., 4. o.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/67
(2) A számlazárolási végzés a nemzeti jog értelmében meglévő zárolási intézkedések alternatívájaként áll a hitelező rendelkezésére.
2. cikk Hatály (1) Ez a rendelet a 3. cikkben meghatározott, tagállamközi polgári és kereskedelmi ügyekben érvényesített pénzköve telésekre alkalmazandó, az érintett bíróság (a továbbiakban: bíróság) jellegére való tekintet nélkül. Hatálya nem terjed ki különösen az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, vagy az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása („acta iure imperii”) során végrehajtott intézkedéseire és mulasztásaira vonatkozó felelősségére.
(2)
Ez a rendelet nem alkalmazandó az alábbiakra:
a) házassági vagyonjog vagy olyan kapcsolatból eredő vagyonjog, amelyet az adott kapcsolatra alkalmazandó jog szerint a házasságéhoz hasonló joghatásúnak tekintenek;
b) végrendelet és öröklés, ideértve a haláleset következtében felmerülő tartási kötelezettségeket;
c) az olyan adóssal szembeni követelések, amely ellen csődeljárás, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására irányuló eljárás, csődegyezségre, kényszeregyezségre irányuló vagy hasonló eljárás indult;
d) társadalombiztosítás;
e) választott bíráskodás.
(3) Ez a rendelet nem alkalmazandó sem azokra a bankszámlákra, amelyek a számlavezetés helye szerinti tagállam joga alapján mentesek a lefoglalás alól, sem pedig a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 2. cikke a) pontjában meghatározott rendszerek működtetésével összefüggésben vezetett bankszámlákra.
(4) Ez a rendelet nem alkalmazandó a központi bankoknál vagy azok által vezetett bankszámlákra olyan esetekben, amikor azok monetáris hatóságként járnak el.
3. cikk Tagállamközi ügyek (1) E rendelet alkalmazásában tagállamközi ügy az olyan ügy, amelyben a számlazárolási végzéssel zárolandó bank számla vagy bankszámlák vezetésének helye az alábbiaktól eltérő tagállamban van:
a) azon bíróság székhelye szerinti tagállam, amely bíróságnál a 6. cikk alapján a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztették, vagy
b) a hitelező lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam.
(2) Annak eldöntésére, hogy egy ügy tagállamközi ügy-e, a számlazárolási végzés iránti kérelemnek a számlazárolási végzés kibocsátására joghatósággal rendelkező bíróságnál történő előterjesztésének időpontja az irányadó. (1) Az Európai Parlament és a Tanács 1998. május 19-i 98/26/EK irányelve a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről (HL L 166., 1998.6.11., 45. o.).
L 189/68
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
4. cikk Fogalommeghatározások E rendelet alkalmazásában:
1. „bankszámla” vagy „számla”: minden olyan, pénzeszközöket tartalmazó, banknál vezetett számla, amelyet az adós nevén vagy az adós megbízásából harmadik személy nevén vezetnek;
2. „bank”: az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatá rozott hitelintézet, ideértve az Unión belüli vagy a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 47. cikkével összhangban Unión kívüli központi irodával rendelkező hitelintézeteknek az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdé sének 17. pontja értelmében vett, az Unióban található fióktelepeit is;
3. „pénzeszközök”: valamely számlán bármely pénznemben jóváírt pénz, illetve pénz visszafizetésére fennálló hasonló követelés, mint például pénzpiaci betétek;
4. „a bankszámla vezetésének helye szerinti tagállam”: a) a számla IBAN-számában (nemzetközi bankszámlaszám) feltüntetett tagállam; vagy
b) az IBAN-számmal nem rendelkező bankszámla esetében az a tagállam, amelyben annak a banknak a központi irodája található, amelynél a számlát vezetik, vagy amennyiben a számlát fióktelepnél vezetik, úgy a fióktelep helye szerinti tagállam;
5. „követelés”: meghatározott pénzösszeg kifizetésére vonatkozó, esedékessé vált igény, illetve valamely már bekövet kezett ügyletből vagy eseményből származó, meghatározható pénzösszeg kifizetésére vonatkozó igény, feltéve, hogy az ilyen igény bíróság elé vihető;
6. „hitelező”: olyan, valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes személy, vagy olyan, valamely tagállamban székhellyel rendelkező jogi személy, vagy valamely tagállamban székhellyel rendelkező és egy tagállam joga szerint perindításra jogosult, illetve perelhető bármely olyan egyéb szervezet, aki vagy amely követeléssel kapcsolatos számlazárolási végzést kérelmez, illetve akinek vagy amelynek ilyen végzés már a birtokában van;
7. „adós”: olyan természetes vagy jogi személy, vagy egy tagállam joga szerint perindításra jogosult, illetve perelhető bármely olyan egyéb szervezet, akivel vagy amellyel szemben a hitelező követeléssel kapcsolatos számlazárolási végzést kérelmez, illetve akivel vagy amellyel szemben ilyen végzés a hitelezőnek már a birtokában van;
8. „bírósági határozat”: valamely tagállam bírósága által hozott bármely határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, beleértve a költségek és kiadások bírósági tisztviselő általi megállapításáról szóló határozatot is;
9. „perbeli egyezség”: valamely tagállam bírósága által jóváhagyott vagy eljárás során valamely tagállam bírósága előtt kötött egyezség; (1) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.). (2) Az Európai Parlament és Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/69
10. „közokirat”: a valamely tagállamban az alaki követelményeknek megfelelően közokiratként kiállított vagy bejegyzett okirat, amelynek hitelessége: a) a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozik; és b) valamely hatóság vagy erre feljogosított bármely más szerv által nyert megállapítást; 11. „az eredeti eljárás helye szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a számlazárolási végzést kibocsátották; 12. „a végrehajtás helye szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a zárolandó bankszámlát vezetik; 13. „információs hatóság”: az a hatóság, amelyet a tagállam az adós számlájára vagy számláira vonatkozó szükséges információk 14. cikk szerinti beszerzésének céljára illetékesként kijelölt; 14. „illetékes hatóság”: az a hatóság vagy azok a hatóságok, amelyet vagy amelyeket a tagállam a 10. cikk (2) bekezdése, a 23. cikk (3), (5) és (6) bekezdése, a 25. cikk (3) bekezdése, a 27. cikk (2) bekezdése, a 28. cikk (3) bekezdése, és a 36. cikk (5) bekezdésének második albekezdése szerinti átvételre, továbbításra vagy kézbesítésre illetékesként kijelölt; 15. „lakóhely vagy székhely”: az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 62. és 63. cikkével össz hangban meghatározott lakóhely vagy székhely.
2. FEJEZET A SZÁMLAZÁROLÁSI VÉGZÉS KÉRELMEZÉSI ELJÁRÁSA
5. cikk A számlazárolási végzés kérelmezésének feltételei Számlazárolási végzés iránt a következő esetekben folyamodhat a hitelező: a) azt megelőzően, hogy a hitelező az ügy érdemében eljárást kezdeményez valamely tagállamban az adóssal szemben, vagy ezen eljárás bármely szakaszában a határozat meghozataláig, illetve a perbeli egyezség jóváhagyásáig vagy megkötéséig; b) azt követően, hogy a hitelező valamely tagállamban olyan bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan perbeli egyezségre jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését. 6. cikk Joghatóság (1) Ha a hitelező még nem jutott bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre, akkor a szám lazárolási végzés kibocsátására azon tagállami bíróságoknak van joghatósága, amely bíróságok az alkalmazandó jogha tósági szabályok szerint joghatósággal rendelkeznek az ügy érdemében határozatot hozni. (2) Az (1) bekezdés ellenére, ha az adós fogyasztói minőségben, gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül esőnek tekinthető célból kötött szerződést a hitelezővel, akkor az e szerződéshez kapcsolódó követelés biztosítását célzó szám lazárolási végzés kibocsátására kizárólag az adós lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal. (1) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-i 1215/2012/EU rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).
L 189/70
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(3) Ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy perbeli egyezségre jutott, akkor a bírósági határozatban vagy a perbeli egyezségben meghatározott követeléshez kapcsolódó számlazárolási végzés kibocsátására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelyben a bírósági határozatot hozták, illetve a perbeli egyezséget jóváhagyták vagy megkötötték. (4) Ha a hitelező közokirathoz jutott, akkor az ebben az okiratban meghatározott követeléshez kapcsolódó számlazá rolási végzés kibocsátására azon tagállam erre a célra kijelölt bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelyben az említett okiratot kiállították. 7. cikk A számlazárolási végzés kibocsátásának feltételei (1) A bíróság abban az esetben bocsát ki számlazárolási végzést, ha a hitelező a bíróság előtt hitelt érdemlően bizonyítja, hogy sürgősen szükség van számlazárolási végzés formájában biztosítási intézkedés meghozatalára, mert fennáll annak a valós kockázata, hogy ilyen intézkedés hiányában a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi végrehajtása meghiúsul vagy számottevően nehezebb lesz. (2) Ha a hitelező még egyik tagállamban sem jutott olyan bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan perbeli egyezségre, amely kötelezi az adóst a hitelező követelésének megfizetésére, akkor a hitelezőnek hitelt érdemlően bizonyítani kell a bíróság előtt azt is, hogy jók az esélyei arra, hogy az adóssal szembeni követelésének érdeméről számára kedvező döntés szülessen. 8. cikk A számlazárolási végzés iránti kérelem (1) A számlazárolási végzés iránti kérelmet az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kidolgozott formanyomtatványon kell előterjeszteni. (2)
A kérelemben a következő információkat kell feltüntetni:
a) annak a bíróságnak a neve és címe, amelynél a kérelmet előterjesztik; b) a hitelező adatai: neve és elérhetősége, valamint adott esetben a hitelező képviselőjének neve és elérhetősége, továbbá: i. ha a hitelező természetes személy: a születési ideje és – amennyiben van és ismert – a személyazonosító igazol ványának száma vagy az útlevélszáma; vagy ii. ha a hitelező jogi személy vagy bármely egyéb, valamely tagállam joga szerint perindításra jogosult, illetve perelhető szervezet: a létesítésének, megalakulásának vagy bejegyzésének helye szerinti állam megnevezése, a hitelező azonosító vagy bejegyzési száma, illetve amennyiben nincs ilyen, a létesítésének, megalakulásának vagy bejegyzésének időpontja és helye; c) az adós adatai: neve és elérhetősége, valamint adott esetben az adós képviselőjének neve és elérhetősége, továbbá, amennyiben rendelkezésre áll: i. ha az adós természetes személy: a születési ideje és a személyazonosító igazolványának száma vagy az útlevél száma; vagy ii. ha az adós jogi személy vagy bármely egyéb, valamely tagállam joga szerint perindításra jogosult, illetve perelhető szervezet: a létesítésének, megalakulásának vagy bejegyzésének helye szerinti állam megnevezése, az adós azonosító vagy bejegyzési száma, illetve amennyiben nincs ilyen, a létesítésének, megalakulásának vagy bejegyzésének időpontja és helye; d) annak a banknak az azonosítását lehetővé tevő szám – például IBAN-szám vagy BIC-kód –, és/vagy annak a banknak a neve és címe, amelynél az adós zárolandó bankszámláját vagy -számláit vezetik;
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/71
e) ha rendelkezésre áll, a zárolandó bankszámla vagy -számlák száma, és ebben az esetben annak jelzése is, hogy az adós ugyanezen banknál vezetett más számláit is zárolni kell-e; f)
ha a d) pontban előírt adatok egyikének megadására sincs mód, nyilatkozat arról, hogy a 14. cikk értelmében kérelmezik a számlainformációk beszerzését – amennyiben ilyen kérelemre lehetőség van –, valamint annak indoklása, hogy a hitelező miért gondolja úgy, hogy az adós egy bizonyos tagállamban valamely banknál bankszámlával vagy -számlákkal rendelkezik;
g) a számlazárolási végzéssel zárolni kért összeg: i. ha a hitelező még nem jutott bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre, akkor a tőke követelés összege vagy annak egy része, valamint a 15. cikk értelmében behajtható esetleges kamatok összege; ii. ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, akkor a tőkekövete lésnek a bírósági határozatban, perbeli egyezségben vagy közokiratban meghatározott összege vagy annak egy része, valamint a 15. cikk értelmében behajtható esetleges kamatok és költségek összege; h) ha a hitelező még nem jutott bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre: i. minden olyan jelentőséggel bíró tényező ismertetése, amely alátámasztja annak a bíróságnak a joghatóságát, amelynél a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztik; ii. a követelés, és adott esetben a kért kamatok jogalapjául felhozott, összes jelentőséggel bíró körülmény ismertetése; iii. nyilatkozat arról, hogy a hitelező kezdeményezett-e már eljárást az adóssal szemben az ügy érdemében; i)
ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, akkor nyilatkozat arról, hogy a bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat teljesítése még nem történt meg, illetve amennyiben teljesítése részben történt meg, a teljesítés hiánya mértékének megjelölése;
j)
minden jelentőséggel bíró, a számlazárolási végzés kibocsátását indokoló, a 7. cikk (1) bekezdésében előírtak szerinti körülmény ismertetése;
k) adott esetben azon indokok feltüntetése, amelyek alapján a hitelező úgy gondolja, hogy mentesülnie kell a 12. cikk szerinti biztosíték nyújtása alól; l)
a hitelező által felhozott bizonyítékok listája;
m) a 16. cikknek megfelelően nyilatkozat arról, hogy a hitelező előterjesztett-e más bíróságoknál vagy hatóságoknál egyenértékű tagállami végzés iránti kérelmet, illetve hogy a hitelező jutott-e már ilyen végzéshez vagy elutasították-e erre irányuló kérelmét, illetve ha hozzájutott a végzéshez, azt milyen mértékben alkalmazták; n) a hitelező bankszámlája, amelyre az adós a követelésből önkéntes befizetést teljesíthet – ennek feltüntetése nem kötelező; o) nyilatkozat arról, hogy a hitelező által a kérelemben közölt információ a legjobb tudomása szerint teljes és megfelel a valóságnak, és hogy a hitelező tudatában van annak, hogy a szándékosan valótlan vagy hiányos állítások a kérelem előterjesztésének helye szerinti tagállam joga alapján jogkövetkezményeket vagy a 13. cikk szerinti felelősségre vonást vonhat maga után.
L 189/72
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(3) A kérelemhez csatolni kell minden vonatkozó igazoló iratot, és amennyiben a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, a bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat egy olyan példányát, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek. (4) A kérelmet és az igazoló iratokat bármely olyan kommunikációs eszközzel – akár elektronikus úton is – elő lehet terjeszteni, amely a kérelem előterjesztésének helye szerinti tagállam eljárásjogi szabályai szerint elfogadott. 9. cikk Bizonyításfelvétel (1) A bíróság írásbeli eljárás keretében, a hitelező által a kérelemben vagy a kérelemmel együtt megadott információk és bizonyítékok alapján határoz. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a megadott bizonyítékok nem elégségesek, akkor – amennyiben ezt a nemzeti jog lehetővé teszi – felkérheti a hitelezőt, hogy terjesszen elő további igazoló iratokat. (2) Az (1) bekezdés ellenére és a 11. cikkre is figyelemmel, a bíróság, feltéve, hogy mindez nem okoz indokolatlan késedelmet az eljárásban, a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló egyéb megfelelő bizonyításfelvételi módszert is alkal mazhat, például a hitelezőt és tanúját vagy tanúit szóban is meghallgathatja, többek között videokonferencia vagy más kommunikációs technológia segítségével is. 10. cikk Az ügy érdemére vonatkozó eljárás kezdeményezése (1) Ha a hitelező a számlazárolási végzés iránti kérelmet az ügy érdemére vonatkozó eljárás kezdeményezése előtt terjesztette elő, akkor a kérelem előterjesztését követő 30 napon belül vagy a végzés kibocsátását követő 14 napon belül – a két időpont közül a későbbit figyelembe véve – kezdeményeznie kell az eljárást, és igazolnia kell az eljárás kezdemé nyezését azon bíróság előtt, amelynél a kérelmet előterjesztette. A bíróság az adós kérésére meg is hosszabbíthatja az említett határidőt, például annak lehetővé tétele érdekében, hogy a felek rendezzék a követelést; a meghosszabbításról mindkét felet megfelelően tájékoztatnia kell. (2) Ha a bíróság az (1) bekezdésben említett határidőn belül nem kapja meg az eljárás kezdeményezésének igazolását, akkor a számlazárolási végzést vissza kell vonni vagy annak meg kell szűnnie, és erről a feleket megfelelően tájékoztatni kell. Ha a végzést kibocsátó bíróság a végrehajtás helye szerinti tagállamban található, akkor ebben a tagállamban a végzést e tagállam jogával összhangban kell visszavonni vagy azzal összhangban kell annak megszűnnie. Ha a végzés visszavonása vagy megszűnése az eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban kell, hogy alkalmazásra kerüljön, akkor a bíróságnak az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott visszavonási formanyomtatvány útján kell visszavonnia a számlazárolási végzést, és a visszavonási formanyomtatványt a 29. cikkel összhangban továbbítania kell a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának. Az illetékes hatóság, a 23. cikk megfelelő alkalmazásával, megteszi a szükséges lépéseket a vissza vonás vagy a megszűnés alkalmazása érdekében. (3) Az (1) bekezdés alkalmazásában az ügy érdemére vonatkozó eljárást az alábbi időpontban kell kezdeményezettnek tekinteni: a) az eljárást megindító irat, illetve az azzal egyenértékű irat bíróságnál történő előterjesztésének időpontjában, feltéve, hogy a hitelező ezt követően nem mulasztotta el megtenni az adós részére történő kézbesítés érdekében számára előírt lépéseket; vagy b) ha az iratot a bíróságnál történő előterjesztést megelőzően kell kézbesíteni, akkor abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésért felelős hatóság megkapja, feltéve, hogy a hitelező ezt követően nem mulasztotta el megtenni az irat bíróságnál történő előterjesztése érdekében számára előírt lépéseket. Az első albekezdés b) pontjában említett kézbesítésért felelős hatóság az a hatóság, amelyik elsőként kapja meg a kézbesítendő iratokat.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/73
11. cikk Eljárás a másik fél meghallgatásának mellőzésével Az adós nem értesíthető a számlazárolási végzés iránti kérelemről, és a végzés kibocsátása előtt nem hallgatható meg. 12. cikk A hitelező által nyújtandó biztosíték (1) Abban az esetben, ha a hitelező még nem jutott bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyez ségre, a bíróság a számlazárolási végzés kibocsátása előtt biztosíték nyújtására kell köteleznie a hitelezőt, olyan összegben, amellyel biztosítható az e rendeletben előírt eljárással való visszaélés megelőzése és az adós számlazárolási végzés miatt esetlegesen elszenvedett kárának a megtérítése, a hitelező 13. cikk szerinti kártérítési felelősségének a mértékéig. Kivételes esetben a bíróság eltekinthet az első albekezdésben meghatározott követelménytől, ha úgy ítéli meg, hogy az eset körülményei alapján nem helyénvaló az említett albekezdésben említett biztosíték nyújtása. (2) Ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, a bíróság a végzés kibocsátását megelőzően kötelezheti a hitelezőt az (1) bekezdés első albekezdésében említett biztosíték nyújtására, ha az eset körülményei alapján ezt szükségesnek és helyénvalónak ítéli. (3) Ha a bíróság e cikk értelmében előírja a biztosíték nyújtását, akkor tájékoztatnia kell a hitelezőt az előírt összegről és arról, hogy a bíróság székhelye szerinti tagállam joga alapján a biztosítékok mely formái fogadhatók el. Egyúttal jeleznie kell a hitelezőnek, hogy amint az rendelkezésre bocsátotta az e követelményeknek megfelelő biztosítékot, a bíróság ki fogja bocsátani a számlazárolási végzést. 13. cikk A hitelező felelőssége (1) A hitelező köteles megtéríteni az adós mindazon kárát, amelyet a számlazárolási végzés a hitelezőnek felróható okok miatt okozott. A bizonyítási teher az adóst terheli. (2) Az alábbi esetekben a hitelezőnek felróható okot kell feltételezni, amennyiben nem képes ennek ellenkezőjét bizonyítani: a) ha a végzést visszavonják, mert a hitelező nem kezdeményezett eljárást az ügy érdemére vonatkozóan, kivéve, ha e mulasztás a követelés adós általi megfizetése vagy a felek viszonyának egyéb formában történő rendezése miatt történt; b) ha a hitelező nem kérte a számlazárolási összegen túl zárolt összegek felszabadítását a 27. cikknek megfelelően; c) ha a későbbiekben bebizonyosodik, hogy amiatt, hogy a hitelező nem teljesítette a 16. cikkben előírt kötelezettségeit, a végzés kibocsátása nem volt helyénvaló vagy csak egy alacsonyabb összegre vonatkozóan volt helyénvaló; vagy d) ha a végzést visszavonják, vagy végrehajtását megszüntetik amiatt, hogy a hitelező nem teljesítette az e rendeletben előírt, az iratok kézbesítésével vagy fordításával, illetve a kézbesítés vagy fordítás elmaradásának orvoslásával kapcso latos kötelezettségeit. (3) Az (1) bekezdés ellenére a tagállamok nemzeti jogukban bevezethetnek egyéb felelősségi okokra, felelősségi formákra vagy a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezéseket, illetve fenntarthatják ilyen rendelkezéseiket. A hitelező adóssal szembeni felelősségének egyéb, az (1) és (2) bekezdésben kifejezetten nem szabályozott szempontjaira a nemzeti jog az irányadó. (4)
A hitelező felelősségére a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alkalmazandó.
L 189/74
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
Ha több tagállamban is történik számlazárolás, a hitelező felelősségére annak a végrehajtás helye szerinti tagállamnak a joga alkalmazandó: a) ahol az adósnak a 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 23. cikke szerinti szokásos tartózkodási helye található, ennek hiányában pedig b) amely az üggyel a legszorosabb kapcsolatban áll. (5) Ez a cikk nem rendelkezik a hitelező bankkal vagy bármely harmadik féllel szembeni esetleges felelősségének a kérdéséről. 14. cikk Számlainformációk beszerzésére irányuló kérelem (1) Ha a hitelező valamely tagállamban olyan végrehajtható bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan végrehajtható perbeli egyezségre jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését, és a hitelező okkal feltételezi, hogy az adós egy bizonyos tagállamban valamely banknál egy vagy több bankszámlával rendelkezik, de nem ismeri sem a bank nevét és/vagy címét, sem az IBAN-számot, a BIC-kódot vagy a bank azonosítását lehetővé tevő egyéb banki számot, akkor kérelmezheti attól a bíróságtól, amelynél a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztette, a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságának abból a célból való megkeresését, hogy az szerezze be a bank vagy bankok, valamint az adós számlája vagy számlái azonosításának lehetővé tételéhez szükséges információkat. Az első albekezdés ellenére a hitelező akkor is előterjesztheti az abban az albekezdésben említett kérelmet, ha a birtokában lévő bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat még nem hajtható végre, és a zárolandó összeg a jelentőséggel bíró körülményeket figyelembe véve jelentős, és a hitelező a bíróság előtt hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a számlainformációkra sürgősen szükség van, mert fennáll annak a kockázata, hogy a számlainformációk hiányában veszélybe kerülhet a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi végrehajtása, és hogy ez a hitelező pénzügyi helyzetének számottevő romlásához vezethet. (2) A hitelezőnek az (1) bekezdésben említett kérelmét a számlazárolási végzés iránti kérelemben kell jeleznie. A hitelezőnek meg kell indokolnia, miért gondolja úgy, hogy az adós egy bizonyos tagállamban valamely banknál egy vagy több bankszámlával rendelkezik, és minden rendelkezésére álló jelentőséggel bíró információt meg kell adnia az adósról és a zárolandó számláról vagy számlákról. Ha az a bíróság, amelynél a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesz tették, úgy ítéli meg, hogy a hitelező információra irányuló kérelme nem kellően megalapozott, akkor azt el kell utasítania. (3) Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a hitelező információra irányuló kérelme kellően megalapozott és – a 8. cikk (2) bekezdésének d) pontjában előírt információs követelmény, valamint adott esetben a 12. cikk szerinti biztosítéki követelmény kivételével – a számlazárolási végzés kibocsátásához szükséges valamennyi feltétel és követelmény teljesül, a bíróságnak a 29. cikkel összhangban továbbítania kell a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságának az információra irányuló kérelmet. (4) Az (1) bekezdésben említett információk beszerzéséhez a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatósá gának az (5) bekezdéssel összhangban az adott tagállamban rendelkezésére álló módszerek valamelyikét kell igénybe vennie. (5) Minden tagállam biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett információk beszerzésére szolgáló alábbi módszerek közül a nemzeti joga értelmében legalább az egyik igénybe vehető legyen: a) a területén működő minden bank kötelezése arra, hogy az információs hatóság kérésére közölje, hogy az adós rendelkezik-e nála számlával; (1) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 864/2007/EK rendelete a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) (HL L 199., 2007.7.31., 40. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/75
b) az információs hatóság jelentőséggel bíró információkhoz való hozzáférése, amennyiben ezeket az információkat hatóságok vagy közigazgatási szervek tárolják, nyilvántartásokban vagy más módon;
c) az adós arra való bírósági kötelezésének lehetősége, hogy közölje, hogy az érintett tagállamban melyik banknál vagy bankoknál rendelkezik egy vagy több bankszámlával, és ezzel együtt egy olyan, személynek címzett (in personam) határozat kibocsátása, amely – a számlazárolási végzés által zárolandó összeg erejéig – megtiltja, hogy az adós a számláján vagy számláin lévő pénzeszközöket felvegye vagy átutalja; illetve
d) bármilyen egyéb módszer, amely a jelentőséggel bíró információk beszerzése céljából eredményesen és hatékonyan alkalmazható, feltéve, hogy a módszer nem aránytalanul költséges vagy időigényes.
A tagállam által lehetővé tett módszertől vagy módszerektől függetlenül az információk beszerzésében érintett valamennyi hatóságnak sürgősséggel kell eljárnia.
(6) Amint a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatósága beszerezte a számlainformációkat, a 29. cikkel összhangban továbbítania kell azokat a megkereső bíróságnak.
(7) Ha az információs hatóság nem tudja beszerezni az (1) bekezdésben említett információkat, erről tájékoztatnia kell a megkereső bíróságot. Ha a számlainformáció hiánya miatt a számlazárási végzés iránti kérelmet teljes egészében elutasítják, a megkereső bíróság köteles haladéktalanul felszabadítani minden olyan biztosítékot, amelyet a hitelező a 12. cikkel összhangban esetlegesen nyújtott.
(8) Ha ezen cikk értelmében az információs hatóság valamely banktól információkat kap, vagy hozzáférést kap a hatóságok vagy közigazgatási szervek nyilvántartásaiban található információkhoz, akkor 30 nappal késleltetni kell az adós arról történő értesítését, hogy személyes adatainak közlésére került sor, hogy ezáltal megelőzhető legyen az, hogy az adós korai értesítése veszélyeztesse a számlazárolási végzés hatását.
15. cikk Kamatok és költségek (1) A hitelező kérelmére a számlazárolási végzés kiterjedhet a követelésre alkalmazandó jog értelmében a végzés kibocsátásának időpontjáig esedékes esetleges kamatokra, feltéve, hogy a kamatok összege vagy típusa nem olyan, hogy azok végzésbe való belefoglalása az eredeti eljárás helye szerinti tagállam elsőbbséget élvező, kötelező előírásai megsértésének minősül.
(2) Ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, a számlazárolási végzésnek a hitelező kérelmére tartalmaznia kell az ilyen bírósági határozat, közokirat vagy perbeli egyezség beszerzé sének költségeit is, amennyiben megállapítást nyert, hogy ezeket a költségeket az adósnak kell viselnie.
16. cikk Párhuzamos kérelmek (1) A hitelező ugyanazon adóssal szemben, ugyanazon követelés biztosítása céljából nem terjeszthet elő egyidejűleg több bíróságnál számlazárolási végzés iránti párhuzamos kérelmeket.
(2) A hitelezőnek a számlazárolási végzés iránti kérelmében nyilatkoznia kell arról, hogy más bíróságnál vagy ható ságnál előterjesztett-e ugyanazon adóssal szemben, ugyanazon követelés biztosítása céljából a számlazárolási végzéssel egyenértékű tagállami végzés iránti kérelmet, illetve hogy birtokában van-e ilyen végzésnek. A hitelezőnek fel kell tüntetnie az ilyen végzés iránti azon esetleges kérelmeket is, amelyeket azért utasítottak el, mert azok nem voltak befogadhatók, vagy alaptalannak bizonyultak.
L 189/76
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(3) Ha a hitelező egy számlazárolási végzés kibocsátására irányuló eljárás során ugyanazon adóssal szemben, ugyan azon követelés biztosítása céljából a számlazárolási végzéssel egyenértékű tagállami végzéshez jut, akkor erről és a beszerzett tagállami végzés ezt követő alkalmazásáról haladéktalanul tájékoztatnia kell a bíróságot. A hitelezőnek az ilyen egyenértékű tagállami végzés iránti azon esetleges kérelmekről is tájékoztatnia kell a bíróságot, amelyeket azért utasítottak el, mert azok nem voltak befogadhatók, vagy alaptalannak bizonyultak. (4) Ha a bíróság arról értesül, hogy a hitelező a számlazárolási végzéssel egyenértékű tagállami végzéshez jutott, az ügy valamennyi körülményét figyelembe véve mérlegelnie kell, hogy a számlazárolási végzés kibocsátása – részben vagy egészben – továbbra is helyénvaló-e. 17. cikk A számlazárolási végzés iránti kérelemre vonatkozó határozat (1) Annak a bíróságnak, amelynél a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztették, meg kell vizsgálnia, hogy az e rendeletben megállapított feltételek és követelmények teljesülnek-e. (2) A bíróságnak késedelem nélkül, de legkésőbb a 18. cikkben meghatározott határidőn belül meg kell hoznia a kérelemre vonatkozó határozatát. (3) Ha a hitelező nem bocsátotta rendelkezésre a 8. cikkben előírt valamennyi információt, a bíróság lehetőséget biztosíthat a hitelező számára, hogy a bíróság által megadott határidőn belül a kérelem hiányait pótolja vagy helyesbítse azt, kivéve, ha a kérelem nyilvánvalóan nem befogadható vagy alaptalan. Ha a hitelező az említett határidőn belül elmulasztja a kérelem hiányainak pótlását vagy helyesbítését, a kérelmet el kell utasítani. (4) A számlazárolási végzést olyan összegre kell kibocsátani, amely a 9. cikkben említett bizonyítékok és az alapul szolgáló követelésre alkalmazandó jog alapján indokolt, és adott esetben ki kell terjednie a 15. cikk szerinti kamatokra és/vagy költségekre is. A végzésben meghatározott összeg semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a hitelező által a kérelemben feltüntetett összeget. (5) A kérelemre vonatkozó határozatról – az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogában az egyenértékű tagállami végzésekre vonatkozóan előírt eljárás keretében – a hitelezőt értesíteni kell. 18. cikk Határozathozatali határidők a számlazárolási végzés iránti kérelem ügyében (1) Ha a hitelező még nem jutott bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve nem jutott perbeli egyezségre, akkor a bíróságnak a kérelem hitelező általi előterjesztését vagy adott esetben hiánypótlását követő tizedik munkanap végéig határozatot kell hoznia. (2) Ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, akkor a bíróságnak a kérelem hitelező általi előterjesztését vagy adott esetben hiánypótlását követő ötödik munkanap végéig határozatot kell hoznia. (3) Ha a bíróság a 9. cikk (2) bekezdése értelmében szükségesnek tartja a hitelezőnek és adott esetben a tanújának/ tanúinak a szóbeli meghallgatását, akkor késedelem nélkül meg kell tartania a meghallgatást, és a meghallgatást követő ötödik munkanap végéig határozatot kell hoznia. (4) A 12. cikkben említett esetekben az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében megállapított határidők alkalmazandók a hitelezőt biztosíték nyújtására kötelező határozatra. Miután a hitelező rendelkezésre bocsátotta az előírt biztosítékot, a bíróság haladéktalanul határozatot hoz a számlazárolási végzés iránti kérelemről.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/77
(5) E cikk (1), (2) és (3) bekezdése ellenére, a 14. cikkben említett esetekben a bíróságnak a 14. cikk (6) vagy (7) bekezdésében említett információk beérkezését követően haladéktalanul határozatot kell hoznia, feltéve, hogy a hitelező addig az időpontig rendelkezésre bocsátotta az előírt biztosítékot. 19. cikk A számlazárolási végzés formája és tartalma (1) A számlazárolási végzést az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott formanyomtatvány alkalmazásával kell kibocsátani, és szerepelnie kell rajta a bíróság bélyegzőlenyomatának, egy aláírásának és/vagy bármilyen más hitelesítő jelének. A formanyomtatvány a követ kező két részből áll: a) A. rész, amely a (2) bekezdésben meghatározott, a banknak, a hitelezőnek és az adósnak továbbítandó információkat tartalmazza; és b) B. rész, amely a (3) bekezdésben meghatározott, a hitelezőnek és az adósnak a (2) bekezdés szerinti információkon túl továbbítandó információkat tartalmazza. (2)
Az A. résznek a következő információkat kell tartalmaznia:
a) a bíróság neve és címe, valamint az ügy iktatási száma; b) a hitelező adatai a 8. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírtak szerint; c) az adós adatai a 8. cikk (2) bekezdésének c) pontjában előírtak szerint; d) a végzéssel érintett bank neve és címe; e) ha a hitelező a kérelmében közölte az adós számlaszámát, akkor a zárolandó bankszámla vagy -számlák száma; és adott esetben annak jelzése, hogy az adós ugyanezen banknál vezetett esetleges további számláit is zárolni kell-e; f) adott esetben annak feltüntetése, hogy valamely zárolandó számla számát a 14. cikk szerinti kérelem útján szerezték be, és hogy a banknak, amennyiben a 24. cikk (4) bekezdésének második albekezdése szerint szükséges, az érintett számlaszámot vagy számlaszámokat a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságától kell beszereznie; g) a végzéssel zárolandó összeg; h) a végzés 24. cikk szerinti alkalmazására vonatkozó, a banknak szóló utasítás; i) a végzés kibocsátásának ideje; j) ha a hitelező a 8. cikk (2) bekezdésének n) pontja értelmében számlát is megjelölt a kérelmében, akkor a 24. cikk (3) bekezdése szerinti felhatalmazás a bank részére arra vonatkozóan, hogy – amennyiben az adós ezt kéri és a végrehajtás helye szerinti tagállam joga ezt lehetővé teszi – a zárolt bankszámláról a végzésben meghatározott összeg erejéig szabadítson fel és utaljon át pénzeszközöket a hitelező által a kérelmében megjelölt számlára; k) információ arról, hogy hol található a 25. cikk szerinti értesítéshez használandó formanyomtatvány elektronikus változata.
L 189/78
(3)
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A B. résznek a következő információkat kell tartalmaznia:
a) az ügy tárgyának ismertetése és a végzés kibocsátásának bírósági indokolása; b) a hitelező által esetlegesen nyújtott biztosíték összege; c) adott esetben az a határidő, amelyen belül meg kell indítani az eljárást az ügy érdemében, és amelyen belül az eljárás megindítását bizonyítani kell a végzést kibocsátó bíróság előtt; d) adott esetben annak feltüntetése, hogy mely iratokat kell a 49. cikk (1) bekezdésének második mondata értelmében lefordítani; e) adott esetben annak feltüntetése, hogy a végzés végrehajtását a hitelezőnek kell kezdeményeznie, és ennek következ tében – adott esetben –annak feltüntetése, hogy a hitelezőnek kell továbbítania a végzést a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának a 23. cikk (3) bekezdése szerint, és neki kell kezdeményeznie a végzés adós részére történő kézbesítését a 28. cikk (2), (3) és (4) bekezdése szerint; és f) tájékoztatás az adós rendelkezésére álló jogorvoslatokról. (4) Ha a számlazárolási végzés különböző bankoknál vezetett számlákat érint, külön formanyomtatványt (a (2) bekezdés értelmében az A. részt) kell kitölteni minden egyes bankra vonatkozóan. Ebben az esetben a hitelező és az adós rendelkezésére bocsátott formanyomtatványon (a (2) és a (3) bekezdés értelmében az A. és B. részben) minden érintett bankot fel kell sorolni. 20. cikk A számlazárolási végzés időbeli hatálya A számlazárolási végzés értelmében zárolt pénzeszközök a végzésben, illetve a végzésnek a 4. fejezet szerinti esetleges későbbi módosításaiban, illetve korlátozásaiban meghatározottaknak megfelelően mindaddig zárolva maradnak, a) amíg a végzést vissza nem vonják; b) amíg a végzés végrehajtását meg nem szüntetik; vagy c) amíg a számlazárolási végzés értelmében zárolt pénzeszközökre vonatkozóan hatályba nem lép egy, a hitelező által beszerzett olyan bírósági határozatot, közokiratot vagy perbeli egyezséget végrehajtó intézkedés, amely ugyanarra a követelésre vonatkozik, amelynek biztosítására a végzés irányult. 21. cikk Fellebbezés a számlazárolási végzés kibocsátásának elutasításával szemben (1) A hitelezőnek jogában áll fellebbezéssel élni a bíróság bármely, a számlazárolási végzés iránti kérelmét részben vagy egészben elutasító határozatával szemben. (2) A fellebbezést az attól a naptól számított 30 napon belül kell előterjeszteni, amikor a hitelezőnek az (1) bekez désben említett határozat a tudomására jutott. A fellebbezést annál a bíróságnál kell előterjeszteni, amelyet az érintett tagállam az 50. cikk (1) bekezdésének d) pontja értelmében a Bizottság számára megjelölt. (3) Ha a számlazárolási végzés iránti kérelmet teljes egészében elutasították, akkor a fellebbezést a másik fél meghall gatásának mellőzésével, a 11. cikkben foglaltaknak megfelelően kell elbírálni.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/79
3. FEJEZET A SZÁMLAZÁROLÁSI VÉGZÉS ELISMERÉSE, VÉGREHAJTHATÓSÁGA ÉS VÉGREHAJTÁSA
22. cikk Elismerés és végrehajthatóság Az e rendelettel összhangban valamely tagállamban kibocsátott számlazárolási végzést a többi tagállamban külön eljárás nélkül el kell ismerni, és a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítás nélkül végrehajthatónak kell tekinteni. 23. cikk A számlazárolási végzés végrehajtása (1) E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel a számlazárolási végzést azoknak az eljárásoknak megfelelően kell végre hajtani, amelyek a végrehajtás helye szerinti tagállamban az egyenértékű tagállami végzések végrehajtására alkalmazandók. (2)
A végzés végrehajtásában részt vevő minden hatóságnak késedelem nélkül kell eljárnia.
(3) Ha a számlazárolási végzést a végrehajtás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban bocsátották ki, a végzés 19. cikk (2) bekezdése szerinti A. részét, valamint a 25. cikk szerinti értesítésre szolgáló üres formanyomtatványt – e cikk (1) bekezdése alkalmazása érdekében – a 29. cikkel összhangban továbbítani kell a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának. A továbbítást a végzést kibocsátó bíróságnak vagy a hitelezőnek kell elvégeznie, attól függően, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga értelmében melyikük feladata a végrehajtási eljárás kezdeményezése. (4) A végzéshez – szükség szerint – csatolni kell a végzés fordítását vagy átiratát a végrehajtás helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén, illetve ha a végrehajtás helye szerinti tagállamnak több hivatalos nyelve van, annak a helynek a hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, ahol a végzést alkalmazni kell. Ezeket a fordításokat vagy átiratokat a végzést kibocsátó bíróságnak kell biztosítania a 19. cikkben említett formanyomtatvány megfelelő nyelvi változatának felhasználásával. (5) A végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának a nemzeti jogával összhangban meg kell tennie a végzés végrehajtásához szükséges intézkedéseket. (6) Ha a számlazárolási végzés ugyanabban a tagállamban vagy különböző tagállamokban több bankot is érint, akkor a végrehajtás helye szerinti érintett tagállam illetékes hatósága részére a 19. cikk (4) bekezdése szerint minden egyes bank tekintetében külön formanyomtatványt kell továbbítani. 24. cikk A számlazárolási végzés alkalmazása (1) A számlazárolási végzéssel megkeresett banknak a végzés vagy – ha a végrehajtás helye szerinti tagállam joga azt írja elő – a végzés alkalmazására vonatkozó megfelelő utasítás átvételét követően haladéktalanul alkalmaznia kell a végzést. (2) A számlazárolási végzés alkalmazása érdekben – a 31. cikk rendelkezéseinek megfelelően – a bank az alábbi lépések egyikének megtételével zárolja a végzésben szereplő összeget: a) biztosítja, hogy a végzésben feltüntetett vagy a (4) bekezdés szerint azonosított bankszámláról vagy bankszámlákról ne utalhassák át és ne vehessék fel a szóban forgó összeget; vagy b) ha a nemzeti jog úgy rendelkezik, átutalja a szóban forgó összeget egy zárolási célokra létrehozott bankszámlára.
L 189/80
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A zárolásra kerülő végleges összeg a végzés vagy az annak megfelelő utasítás bank általi kézhezvételének időpontjában fennálló, függő tranzakciók elszámolásának függvényében változhat. Ugyanakkor az ilyen függő tranzakciókat csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha elszámolásuk azelőtt megtörténik, hogy a bank a 25. cikk szerinti értesítést a 25. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőkön belül kiadja. (3) A (2) bekezdés a) pontja ellenére a bank az adós kérelmére jogosult a zárolt összegeket felszabadítani és a hitelező végzésben megadott számlájára átutalni a hitelezői követelés kiegyenlítésének céljából, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül: a) a végzés a 19. cikk (2) bekezdésének j) pontjával összhangban, kifejezetten tartalmazza a bank ilyen tárgyú felhatal mazását; b) a végrehajtás helye szerinti tagállam joga lehetővé teszi ezt a felszabadítást és átutalást; valamint c) nincsenek párhuzamos végzések érvényben az érintett számla tekintetében. (4) Amennyiben a számlazárolási végzés nem tartalmazza az adós bankszámlájának vagy bankszámláinak a számát, illetve a számait, hanem kizárólag az adós neve és egyéb adatait tünteti fel, a banknak vagy a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek kell azonosítania az adós által a végzésben szereplő banknál vezetett számlát vagy számlákat. Ha a végzésben megadott információk alapján a bank vagy egyéb szervezet nem tudja biztonsággal azonosítani az adós számláját, akkor a bank a) ha a 19. cikk (2) bekezdésének f) pontjával összhangban a végzés feltünteti, hogy a zárolandó számla vagy számlák számait a 14. cikk szerinti kérelem útján szerezték be, a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságától szerzi be ezt a számlaszámot vagy számlaszámokat; és b) minden egyéb esetben nem alkalmazza a végzést. (5) A (2) bekezdés a) pontjában említett számlán vagy számlákon lévő, a számlazárolási végzésben meghatározott összegen felüli pénzeszközöket a végzés alkalmazása nem érinti. (6) Ha a számlazárolási végzés alkalmazásakor a (2) bekezdés a) pontjában említett számlán vagy számlákon található pénzeszközök nem elegendőek a végzésben meghatározott teljes összeg zárolásához, a végzést csak a számlán vagy számlákon rendelkezésre álló összeg erejéig kell alkalmazni. (7) Ha a számlazárolási végzés az adós egyazon banknál vezetett több számlájára is kiterjed, és az e számlákon található pénzeszközök meghaladják a végzésben meghatározott összeget, a végzést az alábbi prioritási sorrendben kell alkalmazni: a) a kizárólag az adós nevén lévő takarékszámlák;
b) a kizárólag az adós nevén lévő folyószámlák; c) mással közös takarékszámlák, a 30. cikkre is figyelemmel; d) mással közös folyószámlák, a 30. cikkre is figyelemmel.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/81
(8) Ha a (2) bekezdés a) pontjában említett számlán vagy számlákon található pénzeszközök pénzneme eltér a számlazárolási végzés szerinti pénznemtől, a banknak a végzésben meghatározott összeget a végzés alkalmazása napján és időpontjában érvényes, az említett pénznem eladására vonatkozóan az Európai Központi Bank által közzétett refe rencia-devizaárfolyamnak vagy a végrehajtás helye szerinti tagállam központi bankja által közzétett átváltási árfolyamnak megfelelően át kell váltania a pénzeszközök pénznemére, és a megfelelő összeget ebben a pénznemben kell zárolnia.
25. cikk Értesítés a pénzeszközök zárolásáról (1) A banknak vagy a végrehajtás helye szerinti tagállamban a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek a számlazárolási végzés alkalmazását követő harmadik munkanap végéig az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott értesítési formanyomtatványon értesítést kell kiállítania, amelyben feltünteti, hogy az adós számláján vagy számláin zároltak-e pénzeszközöket, és ha igen, milyen mértékben, továbbá feltünteti a végzés alkalmazásának napját. Ha – rendkívüli körülmények fennállása esetén – a bank vagy egyéb szervezet nem tudja kiállítani az értesítést három munkanapon belül, akkor a lehető leghamarabb, de legkésőbb a végzés alkalmazását követő nyolcadik munkanap végéig ki kell állítania azt.
Az értesítést a (2) és (3) bekezdéssel összhangban haladéktalanul továbbítani kell.
(2) Ha a végzést a végrehajtás helye szerinti tagállamban bocsátották ki, a banknak vagy a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek a 29. cikkel összhangban továbbítania kell az értesítést a végzést kibocsátó bíróságnak, és tértive vénnyel igazolt ajánlott postai küldeményben, vagy azzal egyenértékű elektronikus úton a hitelezőnek.
(3) Ha a végzést a végrehajtás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban bocsátották ki, az értesítést a 29. cikkel összhangban továbbítani kell a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának, kivéve, ha az értesítést ugyanaz a hatóság állította ki.
A hatóságnak a 29. cikkel összhangban továbbítania kell az értesítést a végzést kibocsátó bíróságnak, és tértivevénnyel igazolt ajánlott postai küldeményben, vagy azzal egyenértékű elektronikus úton a hitelezőnek, az értesítés kézhezvételétől vagy kiállításától számított első munkanap végéig.
(4) A banknak vagy a számlazárolási végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek az adós kérelmére közölnie kell az adóssal a végzés részleteit. A bank vagy a szervezet ilyen kérelem hiányában is megteheti ezt.
26. cikk A bank felelőssége A banknak az e rendeletben meghatározott kötelezettségei teljesítésének elmulasztásáért fennálló felelősségére a végre hajtás helye szerinti tagállam joga az irányadó.
27. cikk A hitelező arra vonatkozó kötelezettsége, hogy kérelmezze a zárolandó összeget meghaladóan zárolt összegek felszabadítását (1) A hitelező köteles megtenni az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy minden olyan összeget felszabadítsanak, amely a számlazárolási végzés alkalmazását követően meghaladja a számlazárolási végzésben megálla pított összeget,
a) ha a végzés ugyanabban a tagállamban vagy különböző tagállamokban több számlát érint; vagy
b) ha a végzést egy vagy több, ugyanazon adóssal szemben és ugyanazon követelés biztosítása céljából kibocsátott, a számlazárolási végzéssel egyenértékű tagállami végzés alkalmazását követően bocsátották ki.
L 189/82
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(2) A 25. cikk szerinti, a zárolandó összeget meghaladóan zárolt összeget feltüntető értesítés kézhezvételét követő harmadik munkanap végéig a hitelező – a lehető leggyorsabb módon és a zárolandó összeget meghaladóan zárolt összegek felszabadításának kérelmezésére szolgáló, az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott formanyomtatványon – az összeg felszabadítására vonat kozó kérelmet terjeszt elő a végrehajtás helye szerinti azon tagállam illetékes hatóságánál, amelyben a zárolandó összeget meghaladó zárolásra sor került.
Az említett hatóságnak a kérelem kézhezvételét követően haladéktalanul utasítania kell az érintett bankot, hogy szabadítsa fel a zárolandó összeget meghaladóan zárolt összegeket. A 24. cikk (7) bekezdését az abban foglalt prioritási sorrend megfordításával megfelelően alkalmazni kell.
(3) Ez a cikk nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tagállamok nemzeti jogukban arról rendelkezzenek, hogy az adott tagállam illetékes végrehajtó hatóságának hivatalból kell kezdeményeznie a zárolandó összeget meghaladóan zárolt pénzeszközök felszabadítását a területén vezetett számlákon.
28. cikk Kézbesítés az adós részére (1) A számlazárolási végzést, az e cikk (5) bekezdésében említett többi iratot és a 25. cikk szerinti értesítést e cikkel összhangban kell kézbesíteni az adós részére.
(2) Ha az adós lakóhelye vagy székhelye az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban található, akkor a kézbesítést e tagállam jogával összhangban kell elvégezni. A kézbesítést a végzést kibocsátó bíróság vagy a hitelező kezdeményezi – attól függően, hogy melyikük feladata a kézbesítés kezdeményezése az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban –, a 25. cikk szerinti, az összegek zárolását feltüntető értesítés kézhezvételének napjától számított harmadik munkanap végéig.
(3) Ha az adós lakóhelye vagy székhelye az eredeti eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban található, akkor a végzést kibocsátó bíróságnak vagy a hitelezőnek – attól függően, hogy melyikük feladata a kézbesítés kezdeményezése az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban – a 25. cikk szerinti, az összegek zárolását feltüntető értesítés kézhezvételének napjától számított harmadik munkanap végéig a 29. cikkel összhangban továbbítania kell az e cikk (1) bekezdésében említett iratokat az adós lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságának. Ennek a hatóságnak haladék talanul meg kell tennie az ahhoz szükséges lépéseket, hogy az adós lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam joga szerint sor kerüljön az adós részére történő kézbesítésre.
Ha az adós lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam az egyetlen végrehajtás helye szerinti tagállam, az e cikk (5) bekezdésében említett iratokat e tagállam illetékes hatósága részére kell továbbítani a végzés 23. cikk (3) bekezdésével összhangban történő továbbításával egy időben. Ez esetben az e cikk (1) bekezdésben említett valamennyi irat kézbesítését ennek az illetékes hatóságnak kell kezdeményeznie a 25. cikk szerinti, az összegek zárolását feltüntető értesítés kézhez vételét vagy kiállítását követő harmadik munkanap végéig.
Az illetékes hatóság tájékoztatja a végzést kibocsátó bíróságot vagy a hitelezőt – attól függően, hogy melyikük továb bította a kézbesítendő iratokat – arról, hogy sikeres volt-e az adós részére történő kézbesítés.
(4) Ha az adós lakóhelye vagy székhelye harmadik államban található, a kézbesítést a nemzetközi kézbesítésre az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban alkalmazandó szabályokkal összhangban kell elvégezni.
(5) Az adós részére – amennyiben szükséges, a 49. cikk (1) bekezdése szerinti fordítás vagy átirat kíséretében – a következő iratokat kell kézbesíteni:
a) a számlazárolási végzést, a 19. cikk (2) és (3) bekezdésében említett formanyomtatvány A. és B. részének alkalma zásával;
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/83
b) a hitelező által a bíróságnál előterjesztett számlazárolási végzés iránti kérelmet;
c) a bírósághoz a végzés beszerzése érdekében a hitelező által benyújtott valamennyi irat egy-egy példánya.
(6) Ha a számlazárolási végzés több bankot is érint, akkor az adós részére e cikkel összhangban csak a 25. cikk szerinti, az összegek zárolását feltüntető első értesítést kell kézbesíteni. Az ezt követő 25. cikk szerinti értesítésekről az adóst késedelem nélkül tájékoztatni kell.
29. cikk Az iratok továbbítása (1) Ha e rendelet iratoknak az e cikkel összhangban történő továbbítását írja elő, e továbbítás bármilyen megfelelő eszközzel teljesíthető, feltéve, hogy az átvett irat tartalma helyesen és megbízhatóan tükrözi a továbbított irat tartalmát, és a benne lévő összes információ könnyen olvasható.
(2) Az iratokat az e cikk (1) bekezdésével összhangban átvevő bíróságnak vagy hatóságnak az átvétel napját követő munkanap végéig, a lehető leggyorsabb továbbítási eszköz alkalmazásával és az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott formanyomtatványon átvételi elismervényt kell küldenie annak a hatóságnak, hitelezőnek vagy banknak, amely az iratokat továbbította.
30. cikk Közös és kedvezményezett számlák zárolása Az olyan számlákon lévő pénzeszközök, amelyek felett a banki nyilvántartás szerint nem kizárólag az adós, vagy az adós nevében eljáró valamely harmadik személy, vagy a valamely harmadik személy nevében eljáró adós rendelkezik, csak olyan mértékig zárolhatók e rendelet értelmében, amilyen mértékben zárolásukat a végrehajtás helye szerinti tagállam joga lehetővé teszi.
31. cikk A zárolás alól mentesített összegek (1) A végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján a lefoglalás alól mentesített összegek az e rendelet szerinti zárolás alól is mentesülnek.
(2) Ha a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján az (1) bekezdésben említett összegekre anélkül vonatkozik a lefoglalás alóli mentesség, hogy azt az adós bármi módon kérelmezné, az adott tagállamban az ilyen összegek mente sítéséért felelős szerv hivatalból mentesíti az érintett összegeket a zárolás alól.
(3) Ha a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján az e cikk (1) bekezdésében említett összegek az adós kérelmére mentesülnek a lefoglalás alól, ezen összegek zárolás alóli mentesítésére az adós kérelmére a 34. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően kerül sor.
32. cikk A számlazárolási végzés rangsorolása A számlazárolási végzés a végrehajtás helye szerinti tagállamban adott esetben ugyanolyan rangú, mint az azzal egyen értékű tagállami végzés.
L 189/84
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
4. FEJEZET JOGORVOSLATOK
33. cikk A számlazárolási végzéssel szemben az adós rendelkezésére álló jogorvoslatok (1) Az adós által az eredeti eljárás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál előterjesztett kérelem alapján a számlazá rolási végzést vissza kell vonni, vagy adott esetben módosítani kell, ha a) az e rendeletben foglalt feltételek és követelmények nem teljesültek; b) a végzést, a 25. cikk szerinti értesítést, és/vagy a 28. cikk (5) bekezdésében említett többi iratot az adós részére nem kézbesítették a számlája vagy számlái zárolásától számított 14 napon belül; c) az adós részére a 28. cikknek megfelelően kézbesített iratok nem feleltek meg a 49. cikk (1) bekezdésében foglalt nyelvi követelményeknek; d) a végzésben meghatározott összeget meghaladóan zárolt összegek 27. cikknek megfelelő felszabadítása nem történt meg; e) a követelést, amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani, teljes egészében vagy részben megfizették; f) az ügy érdemére vonatkozó bírósági határozat elutasította azt a követelést, amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani; vagy g) az ügy érdemi részére vonatkozó bírósági határozatot, vagy azt a perbeli egyezséget vagy közokiratot, amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani, hatályon kívül helyezték vagy adott esetben semmisnek nyilvánították. (2) Az adós által az eredeti eljárás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál előterjesztett kérelem alapján felül kell vizsgálni a 12. cikk szerinti biztosítékra vonatkozó határozatot, ha az említett cikkben foglalt feltételek és követelmények nem teljesültek. Ha, e jogorvoslat alapján, a bíróság a hitelező számára biztosíték vagy további biztosíték nyújtását írja elő, a 12. cikk (3) bekezdésének első mondatát megfelelően alkalmazni kell, és a bíróságnak jeleznie kell, hogy a számlazárolási végzést vissza fogja vonni vagy módosítani fogja, ha a hitelező a bíróság által megállapított határidőn belül nem bocsátja rendelkezésre az előírt (további) biztosítékot. (3) Az (1) bekezdés b) pontja alapján előterjesztett jogorvoslati kérelemnek helyt kell adni, kivéve, ha a kézbesítés elmaradását a hitelezőnek az (1) bekezdés b) pontja szerinti jogorvoslati kérelem adós általi előterjesztéséről való értesülését követő 14 napon belül orvosolják. Ha a kézbesítés elmaradását egyéb módon még nem orvosolták, akkor annak értékelése érdekében, hogy az (1) bekezdés b) pontja alapján előterjesztett jogorvoslati kérelemnek helyt kell-e adni, a kézbesítés elmaradását orvosoltnak kell tekinteni, amennyiben: a) a hitelező az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga alapján a kézbesítésért felelős szervhez kérelmet adott be arra vonatkozóan, hogy az iratokat kézbesítsék az adós részére; vagy b) az adós jogorvoslati kérelmében jelezte, hogy vállalja az iratok átvételét az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságán, és – amennyiben a fordítások biztosításáért a hitelező felel – ha a hitelező e bíróság részére továbbítja a 49. cikk (1) bekezdésében előírt fordításokat.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/85
Az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga alapján a kézbesítésért felelős szerv a hitelező e bekezdés második albekezdésének a) pontja szerinti kérelmére tértivevénnyel igazolt ajánlott postai küldeményben haladéktalanul kézbesíti az iratokat az adós részére arra a címre, amelyet az adós e cikk (5) bekezdésével összhangban megjelölt.
Ha a hitelező feladata volt a 28. cikkben említett iratok kézbesítésének kezdeményezése, a kézbesítés elmaradása kizárólag abban az esetben orvosolható, ha a hitelező bizonyítani tudja, hogy megtette a számára előírt összes intézkedést az iratok első kézbesítésének sikere érdekében.
(4) Az (1) bekezdés c) pontja alapján előterjesztett jogorvoslati kérelemnek helyt kell adni, kivéve, ha a hitelező az (1) bekezdés c) pontja szerinti jogorvoslati kérelem adós általi előterjesztéséről való értesülését követő 14 napon belül az adós rendelkezésére bocsátja az e rendeletben előírt fordításokat.
A (3) bekezdés második és harmadik albekezdése megfelelően alkalmazandó.
(5) Az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti jogorvoslati kérelmében az adósnak fel kell tüntetnie azt a címet, amelyre a 28. cikkben említett iratok és fordítások e cikk (3) és (4) bekezdésével összhangban kézbesíthetők, vagy ehelyett jeleznie kell, hogy vállalja ezen iratok átvételét az eredeti eljárás helye szerinti bíróságon.
34. cikk A számlazárolási végzés végrehajtásával szemben az adós rendelkezésére álló jogorvoslatok (1) A 33. és 35. cikktől ellenére, az adós által a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál vagy – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – illetékes végrehajtó hatóságánál előterjesztett kérelem alapján a számlazárolási végzésnek az említett tagállamban történő végrehajtását:
a) korlátozni kell, ha a számlán lévő bizonyos összegeknek a 31. cikk (3) bekezdése szerint mentesülniük kell a lefoglalás alól, vagy ha a lefoglalás alól mentesülő, említett összegeket a végzés alkalmazásakor nem vagy nem megfelelően vették figyelembe a 31. cikk (2) bekezdésével összhangban; vagy
b) meg kell szüntetni, ha:
i. a zárolandó számla a 2. cikk (3) és (4) bekezdése szerint nem tartozik e rendelet hatálya alá;
ii. a bírósági határozat, a perbeli egyezség vagy a közokirat – amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani – végrehajtását megtagadták a végrehajtás helye szerinti tagállamban;
iii. a bírósági határozat – amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani – végrehajthatóságát az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban felfüggesztették; vagy
iv. a 33. cikk (1) bekezdésének b), c), d), e), f) vagy g) pontja alkalmazandó. A 33. cikk (3), (4) és (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(2) Az adós által a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál előterjesztett kérelem alapján a számlazá rolási végzésnek az említett tagállamban való végrehajtását meg kell szüntetni, ha az nyilvánvalóan ellentétes a végrehajtás helye szerinti tagállam közrendjével (ordre public).
L 189/86
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
35. cikk Az adós és a hitelező rendelkezésére álló egyéb jogorvoslatok (1) Az adós vagy a hitelező kérelmezheti a számlazárolási végzést kibocsátó bíróságnál a végzés módosítását vagy visszavonását, ha a végzés kibocsátásának alapjául szolgáló körülmények megváltoztak.
(2) A számlazárolási végzést kibocsátó bíróság a megváltozott körülmények alapján – ha az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga ezt lehetővé teszi – hivatalból is módosíthatja vagy visszavonhatja a végzést.
(3) Ha megegyeztek a követelés rendezéséről, az adós és a hitelező együttesen kérelmezheti a számlazárolási végzést kibocsátó bíróságnál a végzés visszavonását vagy módosítását, vagy a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bíró ságánál vagy – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – az említett tagállam illetékes végrehajtó hatóságánál a végzés végrehajtásának megszüntetését vagy korlátozását.
(4) A hitelező kérelmezheti a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál vagy – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – az említett tagállam illetékes végrehajtó hatóságánál a számlazárolási végzés végrehajtásának a módosítását az említett tagállamban alkalmazott mentesség 31. cikk szerinti kiigazítása céljából, ha egy vagy több más tagállamban vezetett egy vagy több számla esetében más mentességeket már kellően magas összeggel alkalmaznak, és a kiigazítás ennélfogva helyénvaló.
36. cikk A 33., 34. és 35. cikk szerinti jogorvoslatokra vonatkozó eljárás (1) A 33., 34. és 35. cikk szerinti jogorvoslati kérelmeket az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott jogorvoslati formanyomtatványon kell előterjeszteni. A kérelmet bármikor és bármely olyan kommunikációs eszközzel – akár elektronikus úton is – elő lehet terjeszteni, amely a kérelem előterjesztésének helye szerinti tagállam eljárásjogi szabályai szerint elfogadott.
(2)
A kérelemről tájékoztatni kell a másik felet.
(3) Azon eset kivételével, amelyben a kérelmet az adós a 34. cikk (1) bekezdésének a) pontja, vagy a 35. cikk (3) bekezdése alapján terjesztette elő, a kérelem tárgyában csak azt követően lehet határozatot hozni, hogy mindkét fél lehetőséget kapott érvelése előterjesztésére, többek között az érintett tagállamok mindegyikének nemzeti joga szerint hozzáférhető és elfogadott, megfelelő kommunikációs technológiai eszközök révén is.
(4) A határozatot késedelem nélkül, de legkésőbb 21 nappal azt követően kell meghozni, hogy a bíróság vagy – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – az illetékes végrehajtó hatóság a határozat meghozatalához szükséges összes információt megkapta. A határozatról tájékoztatni kell a feleket.
(5) A számlazárolási végzés visszavonására vagy módosítására vonatkozó határozat, valamint a számlazárolási végzés végrehajtásának korlátozására vagy megszüntetésére vonatkozó határozat azonnali hatállyal végrehajtandó.
Ha a jogorvoslati kérelmet az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban terjesztették elő, a bíróságnak a 29. cikkel össz hangban, az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktu sokkal kidolgozott formanyomtatványon haladéktalanul továbbítania kell a jogorvoslatról szóló határozatot a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának. Az említett hatóságnak a kézhezvételt követően azonnal gondoskodnia kell a jogorvoslatról szóló határozat végrehajtásáról.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/87
Ha a jogorvoslatról szóló határozat az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban vezetett bankszámlára vonatkozik, a határozatot erre a bankszámlára vonatkozóan az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogával összhangban kell végre hajtani.
Ha a jogorvoslati kérelmet a végrehajtás helye szerinti tagállamban terjesztették elő, a jogorvoslatról szóló határozatot a végrehajtás helye szerinti tagállam jogával összhangban kell végrehajtani.
37. cikk A fellebbezéshez való jog Mindkét félnek joga van fellebbezéssel élni a 33., a 34., illetve a 35. cikk szerint hozott határozattal szemben. A fellebbezést az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott fellebbezési formanyomtatványon kell előterjeszteni.
38. cikk Zárolás helyett biztosíték nyújtásának joga (1)
Az adós kérelme alapján
a) a számlazárolási végzést kibocsátó bíróság elrendelheti a zárolt pénzeszközök felszabadítását, ha az adós a végzésben szereplő összegnek megfelelő összegű biztosítékot, vagy a bíróság székhelye szerinti tagállam joga szerint elfogadható formában és legalább az említett összeggel egyenlő értékben alternatív garanciát nyújt a bíróságnak;
b) az illetékes bíróság vagy – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes végrehajtó hatósága megszüntetheti a számlazárolási végzésnek a végrehajtás helye szerinti tagállamban való végrehajtását, ha az adós az említett tagállamban zárolt összegnek megfelelő összegű biztosítékot vagy a bíróság székhelye szerinti tagállam joga szerint elfogadható formában és legalább az említett összeggel egyenlő értékben alternatív garanciát nyújt a bíróságnak, illetve a hatóságnak.
(2) A 23. és 24. cikket a zárolt pénzeszközök felszabadítására megfelelően alkalmazni kell. A zárolás helyetti biztosíték nyújtásáról a hitelezőt a nemzeti joggal összhangban tájékoztatni kell.
39. cikk A harmadik felek jogai (1) A harmadik feleknek a számlazárolási végzés megtámadására vonatkozó jogára az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga az irányadó.
(2) A harmadik feleknek a számlazárolási végzés végrehajtásának megtámadására vonatkozó jogára a végrehajtás helye szerinti tagállam joga az irányadó.
(3)
Az uniós és a nemzeti jogban megállapított egyéb joghatósági szabályok sérelme nélkül, a harmadik felek által
a) a számlazárolási végzés megtámadása céljából kezdeményezett peres eljárások tekintetében az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal; és
b) a számlazárolási végzés végrehajtásának a végrehajtás helye szerinti tagállamban való megtámadása céljából kezdemé nyezett peres eljárások tekintetében a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai, vagy – ha e tagállam nemzeti joga úgy rendelkezik – az illetékes végrehajtó hatóság rendelkezik joghatósággal.
L 189/88
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
5. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
40. cikk Hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény E rendelettel összefüggésben hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény teljesítése nem követelhető.
41. cikk Jogi képviselet A számlazárolási végzés beszerzésére vonatkozó eljárásokban az ügyvéd vagy más jogi szakember általi képviselet nem kötelező. A 4. fejezet szerinti eljárásokban az ügyvéd vagy más jogi szakember általi képviselet nem kötelező, kivéve, ha annak a bíróság vagy hatóságnak, amelynél a jogorvoslati kérelmet előterjesztették, a székhelye szerinti tagállam joga értelmében ez a képviselet a felek állampolgárságától és lakóhelyétől vagy székhelyétől függetlenül kötelező.
42. cikk Eljárási illeték A számlazárolási végzés beszerzésére, illetve a végzéssel szembeni jogorvoslatra vonatkozó eljárás illetéke nem lehet magasabb, mint az egyenértékű tagállami végzés beszerzésének, illetve az ilyen tagállami végzéssel szembeni jogorvos latnak az illetéke.
43. cikk A bankoknál felmerült költségek (1) A bank kizárólag abban az esetben kérheti a hitelezőtől vagy az adóstól a számlazárolási végzés alkalmazása során felmerült költségeinek kifizetését vagy megtérítését, ha a bank ilyen kifizetésre vagy megtérítésre a végrehajtás helye szerinti tagállam joga szerint az egyenértékű tagállami végzések tekintetében is jogosult.
(2) Az (1) bekezdésben említett költségek fedezésére a bank által felszámított díjakat a számlazárolási végzés alkal mazása összetettségének figyelembevételével kell megállapítani, és e díjak nem haladhatják meg az egyenértékű tagállami végzések alkalmazása tekintetében felszámított díjakat.
(3) A bank által a 14. cikk szerinti számlainformációk szolgáltatása során felmerült költségek fedezésére felszámított díjak összege nem haladhatja meg a ténylegesen felmerült költségek összegét, valamint adott esetben nem haladhatja meg az egyenértékű tagállami végzésekkel összefüggésben szolgáltatott számlainformációkért felszámított díjak összegét.
44. cikk A hatóságok által felszámított díjak A végrehajtás helye szerinti tagállamban a számlazárolási végzés feldolgozásában vagy végrehajtásában vagy a 14. cikk szerinti számlainformációk szolgáltatásában érintett bármely hatóság vagy egyéb szerv által felszámított díjakat az egyes tagállamok által előzetesen megállapított olyan díjtáblázat vagy egyéb szabályok alapján kell meghatározni, amelyek átláthatóan jelenítik meg az alkalmazandó díjakat. A tagállamok e díjtáblázat vagy egyéb szabályok megállapításakor figyelembe vehetik a végzésben szereplő összeget és a végzés feldolgozásának összetettségét. A díjak adott esetben nem haladhatják meg az egyenértékű tagállami végzésekkel kapcsolatban felszámított díjak összegét.
45. cikk Határidők Amennyiben rendkívüli körülmények esetén az érintett bíróság vagy hatóság nem tudja tartani a 14. cikk (7) bekezdé sében, a 18. cikkben, a 23. cikk (2) bekezdésében, a 25. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, a 28. cikk (2), (3) és (6) bekezdésében, a 33. cikk (3) bekezdésében, valamint a 36. cikk (4) és (5) bekezdésében előírt határidőket, a bíróságnak, illetve hatóságnak az említett rendelkezésekben előírt intézkedéseket a lehető leghamarabb meg kell tennie.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/89
46. cikk A nemzeti eljárásjoggal való kapcsolat (1) Minden olyan eljárási kérdésben, amelyről ez a rendelet kifejezetten nem rendelkezik, az eljárás helye szerinti tagállam joga az irányadó. (2) A fizetésképtelenségi eljárások megindításának egyéni végrehajtási intézkedésekre – például a számlazárolási végzések végrehajtására – gyakorolt joghatására annak a tagállamnak a joga az irányadó, amelyben az adott fizetéskép telenségi eljárást megindították. 47. cikk Adatvédelem (1) Az e rendelet értelmében megszerzett, feldolgozott vagy továbbított személyes adatoknak megfelelőnek, rele vánsnak és a megszerzésük, feldolgozásuk vagy továbbításuk céljához képest nem túlzott mértékűnek kell lenniük; ezek a személyes adatok kizárólag az említett célokra használhatók fel. (2) Az illetékes hatóság, az információs hatóság és a számlazárolási végzés végrehajtásáért felelős bármely egyéb szervezet nem tárolhatja az (1) bekezdésben említett adatokat a megszerzésük, feldolgozásuk vagy továbbításuk céljához szükséges időn túl, amely semmi esetre sem haladhatja meg az eljárás lezárásától számított 6 hónapot, és ez alatt az idő alatt szavatolnia kell ezen adatok megfelelő védelmét. Ez a bekezdés nem alkalmazandó a bíróságok által igazságszol gáltatási feladataik ellátása körében feldolgozott vagy tárolt adatokra. 48. cikk Más jogi aktusokhoz való viszony E rendelet nem sérti az alábbi jogi aktusok alkalmazását: a) az 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1), az e rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében, 14. cikkének (3) és (6) bekezdésében, 17. cikkének (5) bekezdésében, 23. cikkének (3) és (6) bekezdésében, 25. cikkének (2) és (3) bekezdésében, 28. cikkének (1), (3), (5) és (6) bekezdésében, 29. cikkében, 33. cikkének (3) bekezdésében, 36. cikkének (2) és (4) bekezdésében, valamint 49. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések kivételével; b) az 1215/2012/EU rendelet; c) az 1346/2000/EK rendelet; d) a 95/46/EK irányelv, az e rendelet 14. cikkének (8) bekezdésében és 47. cikkében foglalt rendelkezések kivételével; e) az 1206/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2); f) a 864/2007/EK rendelet, az e rendelet 13. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezések kivételével. 49. cikk Nyelvek (1) A 28. cikk (5) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt, az adós részére kézbesítendő azon iratokhoz, amelyeket nem az adós lakóhelye, illetve székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén, vagy – ha az említett tagállamban több hivatalos nyelv van – az adós lakóhelye, illetve székhelye szerinti hivatalos nyelv vagy hivatalos nyelvek egyikén, illetve az adós által értett más nyelven állítottak ki, az említett nyelvek egyikén készült fordítást vagy átiratot kell csatolni. A 28. cikk (5) bekezdésének c) pontjában felsorolt iratokat nem kell lefordítani, hacsak a bíróság kivételesen nem dönt úgy, hogy meghatározott iratokat mégis le kell fordítani vagy átiratot kell készíteni róluk annak érdekében, hogy az adós érvényesíthesse a jogait. (1) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. november 13-i 1393/2007/EK rendelete a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 324., 2007.12.10., 79. o.). (2) A Tanács 2001. május 28-i 1206/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről (HL L 174., 2001.6.27., 1. o.).
L 189/90
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(2) Az e rendelet alapján a bíróságnak vagy illetékes hatóságnak címzendő bármely irat készülhet az Európai Unió intézményeinek bármely másik hivatalos nyelvén is, feltéve, hogy az érintett tagállam az adott nyelvet elfogadott nyelv ként jelölte meg.
(3)
Az e rendelet alapján készült fordításokat a tagállamok valamelyikében erre képesített személynek kell készítenie.
50. cikk A tagállamok által szolgáltatandó információk (1)
A tagállamok 2016. július 18-ig tájékoztatják a Bizottságot a következőkről:
a) a számlazárolási végzés kibocsátására illetékesként kijelölt bíróságok (6. cikk (4) bekezdés);
b) a számlainformációk beszerzésére illetékesként kijelölt hatóság (14. cikk);
c) a számlainformációk beszerzésének a nemzeti joguk szerinti módszerei (14. cikk (5) bekezdés);
d) a bíróságok, amelyeknél a fellebbezést elő kell terjeszteni (21. cikk);
e) a számlazárolási végzés és az egyéb iratok e rendelet szerinti átvétele, továbbítása és kézbesítése tekintetében illeté kesként kijelölt hatóság vagy hatóságok (4. cikk 14. pont);
f)
a számlazárolási végzés 3. fejezet szerinti végrehajtására illetékes hatóság;
g) a közös és kedvezményezett (letéti) számlák nemzeti joguk szerinti zárolhatóságának mértéke (30. cikk);
h) a nemzeti jog alapján a lefoglalás alól mentes összegekre vonatkozó szabályok (31. cikk);
i)
az, hogy nemzeti joguk értelmében a bankok jogosultak-e díjakat felszámolni az egyenértékű tagállami végzések alkalmazásáért vagy a számlainformációk biztosításáért, és amennyiben jogosultak, melyik felet terheli e díjak megelő legezett és végleges megfizetésének kötelezettsége (43. cikk);
j)
a számlazárolási végzés feldolgozásában vagy végrehajtásában érintett hatóság vagy egyéb szerv által felszámított díjak táblázata vagy az alkalmazandó díjakat megállapító egyéb szabályok (44. cikk);
k) az, hogy a nemzeti jog értelmében az egyenértékű tagállami végzések tekintetében fennáll-e rangsor (32. cikk);
l)
a jogorvoslatra illetékes bíróság, illetve adott esetben végrehajtó hatóság (33. cikk (1) bekezdés, 34. cikk (1) bekezdés vagy (2) bekezdés);
m) a bíróságok, amelyeknél a fellebbezést elő kell terjeszteni, a fellebbezés előterjesztésének a nemzeti jog által esetle gesen előírt határideje, és az ezen határidő kezdő időpontját jelentő esemény (37. cikk);
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/91
n) az eljárási illetékek feltüntetése (42. cikk); és o) az iratok fordítása céljából elfogadott nyelvek (49. cikk (2) bekezdés). A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ezen információkat érintő minden későbbi változásról. (2) A Bizottság megfelelő módon – különösen a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózaton keresztül – nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az információkat. 51. cikk A formanyomtatványok kidolgozása és későbbi módosítása A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza, illetve a későbbiekben módosítja a 8. cikk (1) bekezdésében, a 10. cikk (2) bekezdésében, a 19. cikk (1) bekezdésében, a 25. cikk (1) bekezdésében, a 27. cikk (2) bekezdésében, a 29. cikk (2) bekezdésében, a 36. cikk (1) bekezdésében és (5) bekezdésének második albekezdésében, valamint a 37. cikkben említett formanyomtatványokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni. 52. cikk Bizottsági eljárás (1)
A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.
(2)
Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni. 53. cikk Felügyelet és felülvizsgálat
(1) A Bizottság 2022. január 18-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról; a jelentésben ki kell térnie annak értékelésére is, hogy: a) e rendelet hatálya alá vonhatók-e a pénzügyi eszközök; és b) az adós számlájára a számlazárolási végzés alkalmazását követően átutalt összegek a számlazárolási végzés hatálya alá tartoznak-e. Adott esetben a jelentéshez csatolni kell az e rendelet módosítására irányuló javaslatokat és a bevezetendő módosítások hatásvizsgálatát. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásának céljára a tagállamok kérésre összegyűjtik és a Bizottság rendelkezésére bocsátják a következőkre vonatkozó információkat: a) a számlazárolási végzés iránti kérelmek száma és azon ügyek száma, amelyekben a végzést kibocsátották; b) a 33. és 34. cikk szerinti jogorvoslati kérelmek száma, és lehetőség szerint azon esetek száma, amelyekben a jogorvoslati kérelemnek helyt adtak; valamint c) a 37. cikk szerint előterjesztett fellebbezések száma és lehetőség szerint a sikeres fellebbezések száma.
L 189/92
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
6. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
54. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ezt a rendeletet 2017. január 18-tól kell alkalmazni, az 50. cikk kivételével, amelyet 2016. július 18-tól kell alkalmazni. Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalma zandó a tagállamokban. Kelt Brüsszelben, 2014. május15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/93
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 656/2014/EU RENDELETE (2014. május 15.) az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében a külső tengeri határok őrizetére vonatkozó szabályok megállapításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének d) pontjára, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, rendes jogalkotási eljárás keretében (1), mivel: (1)
Az Unió külső határaira irányuló uniós politika célja, hogy biztosítsa a külső határok átlépésének hatékony ellenőrzését, többek között határőrizet útján, és egyszersmind hozzájáruljon az emberi életek védelméhez és megmentéséhez. A határőrizet célja a jogellenes határátlépések megakadályozása, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, valamint a határt illegálisan átlépő személyek feltartóztatása vagy ellenük más intézkedések meghozatala. A határőrizetnek hatékonyan meg kell akadályoznia a személyeket abban és el kell őket tántorítania attól, hogy a határátkelőhelyeken történő ellenőrzést megkerüljék. Ezért a határőrizet nem korlátozódik az enge dély nélküli határátlépési kísérletek felderítésére, hanem kiterjed többek között az olyan hajók feltartóztatására is, amelyekkel kapcsolatban feltételezhető, hogy az Unió területére a határforgalom-ellenőrzés megkerülésével próbálnak belépni, valamint azon intézkedésekre, melyek célja például a tengeri határőrizeti műveletek során felmerülő kutatás és mentés, illetve e határőrizeti műveletek sikeres lezárása.
(2)
Az Uniónak a határigazgatásról, a menekültügyről és a bevándorlásról szóló politikáira és azok végrehajtására Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikke szerinti szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó. Az Unió az említett szakpolitikák keretében elfogadott jogi aktusaiban, minden olyan esetben, amikor erre szükség van, megfelelő módon rendelkezni kell ennek az elvnek az érvényesítéséről és a tehermegosztás előmozdításáról, többek között a nemzetközi védelemben részesülő személyek önkéntes átszállítása révén.
(3)
E rendelet hatályát a 2007/2004/EK tanácsi rendelet (2) által létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) által koordinált operatív együttműködés keretében a tagállamok által a külső tengeri határaikon folytatott határ őrizeti műveletekre kell korlátozni. A nyomozati és a büntető intézkedéseket a nemzeti büntetőjog, illetve a büntetőügyekben folytatott uniós igazságügyi együttműködés területén hatályos kölcsönös jogi segítségnyújtási eszközök szabályozzák.
(4)
Az Ügynökség feladata a tagállamok közötti operatív együttműködés összehangolása a külső határok igazgatása, többek között a határőrizet tekintetében. Az Ügynökség feladatkörébe tartozik továbbá a külső határokon foko zottabb technikai segítségnyújtást szükségessé tevő körülményekkel szembesülő tagállamok segítése, figyelembe véve, hogy egyes helyzetek humanitárius vészhelyzetekkel és tengeri mentéssel is járhatnak. Az együttműködés további megerősítése céljából különleges szabályokra van szükség azokra az esetekre, amikor a határőrizeti tevé kenységeket az Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében egy tagállam tengeri, szárazföldi és légi egységei valamely másik tagállam tengeri határain vagy a nyílt tengeren végzik.
(1) Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 13-i határozata. (2) A Tanács 2004. október 26-i 2007/2004/EK rendelete az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról (HL L 349., 2004.11.25., 1. o.).
L 189/94
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(5)
A jogellenes határátlépések megakadályozása, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, valamint a halálos áldozatokat követelő tengeri balesetek megelőzése érdekében elengedhetetlen a szomszédos harmadik országokkal való együttműködés. A 2007/2004/EK rendeletnek megfelelően, és amennyiben teljes mértékben biztosított a migránsok alapvető jogainak tiszteletben tartása, az Ügynökség – különösen a kockázatelemzés és a képzés tekintetében – együttműködhet harmadik országok illetékes hatóságaival, és elő kell segítenie a tagállamok és a harmadik országok közötti operatív együttműködést. Ha a harmadik országokkal folytatott együttműködésre az utóbbiak területén, illetve az utóbbiak parti tengerén kerül sor, a tagállamoknak és az Ügynökségnek az uniós jogszabályokban foglaltakkal legalább egyenértékű szabályokat és előírásokat kell betartaniuk.
(6)
Az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (1) létrehozott európai határőrizeti rendszer (EURO SUR) célja a tagállamok és az Ügynökség közötti információcsere és operatív együttműködés erősítése. Ennek biztosítania kell, hogy a tagállamok helyzetismerete és reagálási képessége – többek között az Ügynökség segít ségével – jelentős mértékben javuljon az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés felderítése, megelő zése, valamint az azok elleni küzdelem terén, és a külső határaikon eredményesebben hozzá tudjanak járulni a migránsok élete védelmének és megmentésének a biztosításához. A határőrizeti műveletek koordinációja során az Ügynökségnek a műveletekre vonatkozó információkat és elemzéseket a tagállamok rendelkezésére kell bocsátania, az említett rendeletnek megfelelően.
(7)
Ez a rendelet a 2010/252/EU tanácsi határozat (2) helyébe lép, amelyet az Európai Unió Bírósága (a Bíróság) a C355/10. sz. ügyben 2012. szeptember 5-én hozott ítéletében megsemmisített. Az említett ítéletben a Bíróság az új szabályok hatálybalépéséig fenntartotta a 2010/252/EU határozat joghatásait. E rendelet hatálybalépésének napjától ezért az említett határozat többé nem bír joghatással.
(8)
A tengeri határőrizeti műveletek során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi jog és különösen a következők szerinti kötelezettségeiket: az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye, az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény, a tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezmény, az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény és annak a migránsok szárazföl dön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyve, a menekültek helyzetére vonatkozó ENSZ egyezmény, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és más vonat kozó nemzetközi jogi eszközök.
(9)
Az Ügynökségnek a tengeri határőrizeti műveletek koordinációja során a feladatait a vonatkozó uniós jogszabályok teljes mértékű tiszteletben tartásával kell ellátnia, beleértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a Charta) és a vonatkozó nemzetközi jogi eszközöket, különös tekintettel a (8) preambulumbekezdésben említettekre.
(10)
Az 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) és az uniós jog általános elveinek megfelelően a határőrizeti műveletek során hozott intézkedéseknek arányban kell állniuk a megvalósítandó célkitűzésekkel, megkülönböztetéstől menteseknek kell lenniük, és teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az emberi méltósá got, az alapvető jogokat és a menekültek és menedékkérők jogait, ideértve a visszaküldés tilalmának elvét is. A tagállamok és az Ügynökség kötelesek betartani a menekültügyi vívmányokkal összefüggő rendelkezéseket és különösen a 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) rendelkezéseit a tagállamok területén – ezen belül a tagállamok határain –, a tagállamok parti tengerén vagy tranzitzónáiban benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelmek tekintetében.
(11)
E rendelet alkalmazása nem sértheti a 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (5), különös tekintettel az emberkereskedelem áldozatai számára nyújtandó segítségre.
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i 1052/2013/EU rendelete az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról (HL L 295., 2013.11.6., 11. o.). (2) A Tanács 2010. április 26-i 2010/252/EU határozata a külső tengeri határoknak az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében történő őrizete tekintetében a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex kiegészítéséről (HL L 111., 2010.5.4., 20. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK rendelete a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról (HL L 105., 2006.4.13., 1. o.). (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/32/EU irányelve a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (HL L 180., 2013.6.29., 60. o.). (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. április 5-i 2011/36/EU irányelve az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 101., 2011.4.15., 1. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/95
(12)
E rendelet alkalmazása során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának a Chartában meghatározott és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában értelmezett elvét. Az említett elv értelmében senki nem tehető partra olyan országban, nem kényszeríthető egy olyan országba történő belépésre, nem irányítható olyan országba, és nem adható át egyéb módon olyan ország hatóságainak, ahol többek között komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, üldözik vagy más embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá, vagy ahol az életét vagy a szabadságát veszély fenyegetné a faji hova tartozása, vallása, nemzetisége, szexuális irányultsága, valamely társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai meggyőződése miatt; illetve amely esetében komolyan fennáll annak a veszélye, hogy a visszaküldés tilalmának az elvét megsértve kiutasítják, kitoloncolják vagy kiadják egy másik ilyen országba.
(13)
Egy tagállam és egy harmadik ország között esetlegesen fennálló megállapodás nem mentesíti a tagállamokat az uniós jog és a nemzetközi szerinti kötelezettségeik alól – különös tekintettel a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartására –, ha tudomással bírnak vagy tudomással kellene bírniuk arról, hogy az adott harmadik országban a menekültügyi eljárás és a menedékkérők befogadásával kapcsolatos rendszer hiányosságai miatt alapos okkal feltételezhető, hogy a menedékkérő embertelen vagy megalázó bánásmód komoly veszélyének lenne kitéve, vagy ha tudomással bírnak vagy tudomással kellene bírniuk arról, hogy a harmadik ország gyakorlatai megsértik a visszaküldés tilalmának elvét.
(14)
Tengeri határőrizeti művelet során előfordulhat, hogy segítséget kell nyújtani bajba jutott személyeknek. A nemzet közi joggal összhangban minden államnak meg kell követelnie a lobogója alatt közlekedő hajó kapitányától, hogy – amennyiben erre a hajó, a személyzet vagy az utasok komoly veszélyeztetése nélkül lehetőség van – haladék talanul nyújtson segítséget a tengeren talált, az eltűnés veszélyének kitett minden személynek, és a lehető leggyor sabban járjon el a bajba jutott személyek megmentése érdekében. A segítségnyújtást a segítségre szorulók állam polgárságától vagy jogállásától, valamint megtalálásuk körülményeitől függetlenül kell biztosítani. A kapitánnyal és a személyzettel szemben nem alkalmazhatók büntetőjogi szankciók csupán azért, mert megmentettek a tengeren bajba jutott személyeket és biztonságos helyre szállították őket.
(15)
A tagállamok a bajba jutott személyeknek való segítségnyújtási kötelezettséget a kutatási és mentési helyzetekre vonatkozó nemzetközi jogi eszközök alkalmazandó rendelkezéseivel, valamint az alapvető jogok védelmére vonat kozó kötelezettségekkel összhangban hajtják végre. E rendelet nem érintheti a kutatást és mentést végző hatóságok feladatait, beleértve azokat a feladatokat, amelyek célja a megmentett személyek biztonságos helyre történő szál lítására irányuló koordináció és együttműködés biztosítása.
(16)
Amennyiben egy tengeri művelet műveleti területe egy harmadik ország kutatási-mentési régióját is magában foglalja, a tengeri művelet tervezése során törekedni kell kommunikációs csatornák kialakítására az adott ország kutatást és mentést végző hatóságaival, biztosítva ezáltal, hogy az említett hatóságok intézkedni tudjanak a kutatási-mentési régiójukban bekövetkező, kutatási és mentési tevékenységeket megkövetelő esetekben.
(17)
A 2007/2004/EK rendeletnek megfelelően az Ügynökség által koordinált határőrizeti műveleteket operatív terv alapján hajtják végre. A tengeri műveletek tekintetében az operatív tervnek ennek megfelelően tartalmaznia kell a közös művelet, a kísérleti projekt vagy a gyorsreagálási művelet végrehajtásának helye szerinti földrajzi területen érvényes joghatóság és jogszabályok alkalmazására vonatkozó konkrét információkat, beleértve a feltartóztatásra, a tengeri mentésre és a partra szállításra vonatkozó uniós és nemzetközi jogszabályokra való hivatkozásokat is. Az operatív tervet e rendeletnek az Ügynökség által koordinált tengeri határőrizeti műveletek keretében végzett feltartóztatásra, tengeri mentésre és partra szállításra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell kidolgozni, figyelembe véve az érintett művelet sajátos körülményeit. Az operatív tervnek tartalmaznia kell olyan eljárásokat, amelyek biztosítják, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek, az emberkereskedelem áldozatai, a kísérő nélküli kiskorúak és más kiszolgáltatott személyek azonosításra kerüljenek és megfelelő segítségnyújtásban része süljenek, a nemzetközi védelem biztosítását is beleértve.
(18)
A 2007/2004/EK rendelet szerinti gyakorlat az, hogy minden egyes tengeri művelet tekintetében a fogadó tagállam területén koordinációs struktúrát állítanak fel, amelynek tagjai a fogadó tagállam tisztviselői, az Ügynökség kikül dött tisztviselői és képviselői, az Ügynökség koordinátorát is beleértve. Ezt a rendszerint nemzetközi koordinációs központnak nevezett koordinációs struktúrát kommunikációs csatornaként kell használni a tengeri műveletben részt vevő tisztviselők és az érintett hatóságok között.
L 189/96
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(19)
E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 6. cikke, valamint a Charta által elismert alapelveket, különösen az emberi méltóság tiszteletben tartását, az élethez való jogot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, az emberkereskedelem tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a menedékjogot, a kitolon colással és a kiutasítással szembeni védelemhez való jogot, a visszaküldés tilalmának és a hátrányos megkülön böztetés tilalmának elvét, a hatékony jogorvoslathoz való jogot, valamint a gyermekek jogait. E rendeletet a tagállamoknak és az Ügynökségnek e jogokkal és alapelvekkel összhangban kell alkalmazniuk.
(20)
Mivel e rendelet célját nevezetesen az Ügynökség koordinációja mellett tevékenykedő határőrök által végzett tengeri határőrizetre vonatkozó különleges szabályok elfogadását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a jogi és jogalkalmazási eltérések miatt, az Unió szintjén azonban a műveletek nemzetközi jellege miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
(21)
Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.
(22)
Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (1) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek tovább fejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (2) 1. cikkének A. pontja által említett területhez tartoznak.
(23)
Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (3) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (4) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.
(24)
Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv (5) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (6) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett terület alá tartoznak.
(1) HL L 176., 1999.7.10., 36. o. (2) A Tanács 1999. május 17-i 1999/437/EK határozata az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.). (3) HL L 53., 2008.2.27., 52. o. (4) A Tanács 2008. január 28-i 2008/146/EK határozata az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megálla podásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.). (5) HL L 160., 2011.6.18., 21. o. (6) A Tanács 2011. március 7-i 2011/350/EU határozata az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtens teini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.5.18., 19. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/97
(25)
Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozattal (1) összhangban nem vesz részt, ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
(26)
Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (2) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,
ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:
I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk Hatály Ez a rendelet az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében a tagállamok által a külső tengeri határaikon folytatott határőrizeti műveletekre alkalmazandó.
2. cikk Fogalommeghatározások E rendelet alkalmazásában:
1. „Ügynökség”: a 2007/2004/EK rendelettel létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség;
2. „tengeri művelet”: közös művelet, kísérleti projekt vagy gyorsreagálási művelet, melyet az Ügynökség koordinációja mellett a tagállamok külső tengeri határaik ellenőrzése céljából hajtanak végre;
3. „fogadó tagállam”: az a tagállam, melynek területén a tengeri művelet zajlik, illetve melynek területéről azt indították;
4. „részt vevő tagállam”: olyan tagállam, amely műszaki berendezések, az európai határőrcsapatok részeként mozgósí tott határőrök vagy egyéb megfelelő személyzet biztosításával részt vesz a tengeri műveletben, azonban nem fogadó tagállam;
5. „részt vevő egység”: a fogadó tagállam vagy egy részt vevő tagállam fennhatósága alá tartozó olyan tengeri, száraz földi vagy légi egység, amely részt vesz a tengeri műveletben;
6. „nemzetközi koordinációs központ”: a tengeri művelet koordinációja céljából a fogadó tagállamban felállított koor dinációs struktúra;
7. „nemzeti koordinációs központ”: az 1052/2013/EU rendeletnek megfelelően az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) céljára felállított nemzeti koordinációs központ; (1) A Tanács 2000. május 29-i 2000/365/EK határozata Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 131., 2000.6.1., 43. o.). (2) A Tanács 2002. február 28-i 2002/192/EK határozata Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).
L 189/98
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
8. „operatív terv”: a 2007/2004/EK rendelet 3a. és 8e. cikkében említett operatív terv;
9. „hajó”: bármely, tengeren használt, illetve tengeren használható vízi jármű, beleértve a csónakokat, úszó platformokat, nem vízkiszorításos hajókat és a hidroplánokat is;
10. „honosság nélküli hajó”: egy hajó akkor honosság nélküli vagy akkor tekinthető honosság nélküli hajóhoz hason lónak, ha egyetlen állam sem engedélyezte számára a lobogója alatti hajózást, vagy ha kettő vagy több állam lobogója alatt hajózik, e lobogókat igényei szerint használva;
11. „a migránsok csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyv”: az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzet közi szervezett bűnözés elleni egyezménynek a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyve, melyet 2000 decemberében Palermóban, Olaszországban írtak alá;
12. „biztonságos hely”: az a hely, ahol a mentési műveletek lezárultnak tekintendők és ahol a túlélők életének biztonsága nem veszélyeztetett, ahol biztosíthatók alapvető emberi szükségleteik és ahonnan a túlélők következő vagy végleges úti céljával kapcsolatos szállítási intézkedések az alapvető jogaik védelmének figyelembevételével és a visszaküldés tilalmának elvével összhangban megtehetők;
13. „mentési koordinációs központ”: a kutatási és mentési szolgáltatások hatékony szervezését elősegítő, valamint a tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezményben meghatározott kutatási és mentési régió területén folytatott kutatási és mentési műveletek végrehajtását koordináló egység;
14. „csatlakozó övezet”: az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének 33. cikkében meghatározott, a parti tengerhez csatlakozó övezet, amennyiben az hivatalosan ki van jelölve;
15. „parti tagállam”: olyan tagállam, amelynek parti tengerén vagy az azzal szomszédos csatlakozó övezetben feltartóz tatásra kerül sor.
II. FEJEZET ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
3. cikk Biztonság a tengeren A tengeri művelet céljából hozott intézkedéseket olyan formában kell végrehajtani, amely minden esetben garantálja a feltartóztatott vagy megmentett személyek, illetve a részt vevő egységek vagy harmadik felek biztonságát.
4. cikk Az alapvető jogok védelme és a visszaküldés tilalmának elve (1) Senki nem tehető partra olyan országban, nem kényszeríthető egy olyan országba történő belépésre, nem irányít ható olyan országba, és nem adható át egyéb módon olyan ország hatóságainak – a visszaküldés tilalmának az elvét megsértve –, ahol többek között komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, üldözik vagy más embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá, vagy ahol az életét vagy a szabadságát veszély fenyegetné a faji hovatartozása, vallása, nemzetisége, szexuális irányultsága, valamely társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai meggyőződése miatt; illetve amely esetében komolyan fennáll annak a veszélye, hogy a visszaküldés tilalmának az elvét megsértve kiutasítják, kitoloncolják vagy kiadják egy másik ilyen országba.
(2) A tengeri műveletek tervezése során a valamely harmadik országban történő partra szállítás lehetőségének mérle gelésekor a fogadó tagállam – a részt vevő tagállamokkal és az Ügynökséggel összehangolt módon – figyelembe veszi a harmadik országra jellemző általános helyzetet.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/99
A harmadik országra jellemző általános helyzet értékelésének számos forrásból származó információkon kell alapulnia, amely források között szerepelhetnek más tagállamok, uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint a releváns nemzetközi szervezetek, és az értékelés elvégzésekor figyelembe lehet venni az uniós jognak megfelelően és uniós források segítségével megvalósított, migrációra és menekültügyre vonatkozó megállapodások és projektek esetleges meglétét. Ennek az értékelésnek az operatív terv részét kell képeznie, azt a részt vevő egységek rendelkezésére kell bocsátani, valamint szükség szerint naprakésszé kell tenni.
A feltartóztatott vagy megmentett személyek nem tehetők partra valamely harmadik országban, nem kényszeríthetők egy harmadik országba történő belépésre, nem irányíthatók egy harmadik országba, és nem adhatók át egyéb módon egy harmadik ország hatóságainak, amennyiben a fogadó tagállam vagy a részt vevő tagállamok tudomással bírnak, illetve tudomással kell bírniuk arról, hogy a szóban forgó harmadik ország az (1) bekezdésben meghatározott gyakorlatokat alkalmazza.
(3) A feltartóztatott vagy megmentett személyeknek harmadik országban történő partra szállítását, harmadik országba történő belépésre kényszerítését, harmadik országba való irányítását vagy egyéb módon harmadik ország hatóságainak való átadását megelőzően, és figyelembe véve a harmadik országra jellemző általános helyzetnek a (2) bekezdés szerinti értékelését, a részt vevő egységeknek a 3. cikk sérelme nélkül a tengeri művelet során minden eszközt fel kell használniuk annak érdekében, hogy azonosítsák a feltartóztatott vagy megmentett személyeket, értékeljék személyes körülményeiket, tájékoztassák őket a célállomásról oly módon, hogy az említett személyek azt megértsék vagy ésszerűen feltételezhető legyen, hogy megértik, és biztosítsák számukra a lehetőséget, hogy kifejthessék azon indokaikat, amelyek alapján úgy vélik, hogy a partra szállítás javasolt helye megsértené a visszaküldés tilalmának elvét.
E célból az operatív tervnek további információkat kell tartalmaznia például – szükség esetén – a fogadó és a részt vevő tagállamban a parton rendelkezésre álló egészségügyi személyzetre, tolmácsokra, jogi tanácsadókra és egyéb releváns szakértőkre vonatkozóan. Minden részt vevő egységben kell lennie legalább egy olyan személynek, aki elvégzett egy alapfokú elsősegély-nyújtási tanfolyamot.
A 13. cikkben említett jelentésnek – a fogadó és a részt vevő tagállamok által szolgáltatott információk alapján – további részleteket kell tartalmaznia a harmadik országokban történő partra szállítás eseteiről, valamint arról, hogy az ezen bekezdés első albekezdésében meghatározott eljárások egyes elemeit hogyan alkalmazták a részt vevő egységek a vissza küldés tilalmának elvével való összhang biztosítása érdekében.
(4) A tengeri művelet során a részt vevő egységeknek mindvégig kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a gyermekek, többek között a kísérő nélküli kiskorúak, az emberkereskedelem áldozatai, a sürgős orvosi ellátásra szoruló személyek, a fogyatékossággal élő személyek, a nemzetközi védelemre szoruló személyek, továbbá a különösen veszélyeztetett helyzetben lévő személyek különleges szükségleteire.
(5) A valamely tengeri művelet során e rendelet céljaira szerzett személyes adatok harmadik országokkal való cseréjét szigorúan a feltétlenül szükséges mértékűre kell korlátozni, és azt a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (1), a 2008/977/IB tanácsi kerethatározattal (2) és az adatvédelemre vonatkozó, releváns tagállami rendelkezésekkel össz hangban kell lefolytatni.
Tilos a tengeri művelet során feltartóztatott vagy megmentett személyek személyes adatainak harmadik országokkal való cseréje, ha fennáll a komoly kockázata annak, hogy megsértik a visszaküldés tilalmának elvét.
(6)
Feladataik ellátása során a részt vevő egységeknek teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az emberi méltóságot.
(7) Ezt a cikket a tagállamok és az Ügynökség által e rendeletnek megfelelően hozott valamennyi intézkedésre alkalmazni kell. (1) Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.). (2) A Tanács 2008. november 27-i 2008/977/IB kerethatározata a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről (HL L 350., 2008.12.30., 60. o.).
L 189/100
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(8) A tengeri műveletben részt vevő határőrök és más személyek a 2007/2004/EK rendelet 5. cikke második bekez désének megfelelően képzést kapnak a vonatkozó alapjogi és menekültjogi rendelkezésekről, valamint a kutatásra és mentésre vonatkozó nemzetközi jogi szabályokról. III. FEJEZET KÜLÖNLEGES SZABÁLYOK
5. cikk Észlelés (1) A határátkelőhelyeken történő ellenőrzés megkerülésével, illetve annak szándékával, vagy migránsok tengeren történő csempészetében való részvétellel gyanúsított hajót a részt vevő egységeknek az észlelést követően azonosítás és a lobogó szerinti állam megállapítása céljából meg kell közelíteniük, és további intézkedésig biztonságos távolságból figyelemmel kell kísérniük, a szükséges óvintézkedések megtétele mellett. A részt vevő egységeknek információkat kell gyűjteniük a hajóról, és azokat haladéktalanul továbbítaniuk kell a nemzetközi koordinációs központnak, beleértve lehetőség szerint a fedélzeten tartózkodó személyek helyzetével kapcsolatos információkat, különös tekintettel arra, hogy e személyek élete nincs-e közvetlen veszélyben vagy nincs-e szükségük sürgős orvosi ellátásra. A nemzetközi koordinációs központnak továbbítania kell az információkat a fogadó tagállam nemzeti koordinációs központjának. (2) Ha egy hajó olyan tagállam parti tengerére vagy csatlakozó övezetébe készül belépni vagy lépett be, amely nem vesz részt a tengeri műveletben, a részt vevő egységeknek információkat kell gyűjteniük a hajóról, és azokat továbbítaniuk kell a nemzetközi koordinációs központnak, amely átadja az információkat az érintett tagállam nemzeti koordinációs központjának. (3) A részt vevő egységeknek információkat kell gyűjteniük valamennyi olyan hajóról, amelyet tengeren folytatott, a tengeri művelet hatáskörén kívül eső illegális tevékenységekben való részvétellel gyanúsítanak, és az információkat továbbítaniuk kell a nemzetközi koordinációs központnak, amely átadja az információkat az érintett tagállam nemzeti koordinációs központjának. 6. cikk Feltartóztatás a parti tengeren (1) A fogadó tagállam vagy egy szomszédos részt vevő tagállam parti tengerén az adott állam engedélyezi a részt vevő egységek számára a következő intézkedések közül egy vagy több meghozatalát, amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy egy hajó a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzést megkerülni szándékozó személyeket szállít, illetve részt vesz migránsok tengeren történő csempészetében: a) felszólítás a hajó tulajdonosára, lajstromozására és az útjával kapcsolatos részletekre, valamint a fedélzeten tartózkodó személyek személyazonosságára, állampolgárságára és egyéb releváns adataira vonatkozó információk és dokumen tumok átadására, ideértve az arra vonatkozó információt, hogy vannak-e a fedélzeten sürgős orvosi ellátást igénylő személyek, valamint a fedélzeten tartózkodó személyek figyelmének felhívása arra, hogy adott esetben nem jogosultak a határátlépésre; b) a hajó megállítása és felszállás annak a fedélzetére, a hajó, a rakomány és a fedélzeten tartózkodó személyek átkutatása, továbbá a fedélzeten tartózkodó személyek kikérdezése és tájékoztatása arról, hogy a hajót irányító személyek az utazás elősegítése miatt szankciókkal sújthatók. (2) Amennyiben a fenti gyanút alátámasztó bizonyítékokat találnak, a fogadó tagállam vagy egy szomszédos részt vevő tagállam engedélyezheti a részt vevő egységeknek a következő intézkedések közül egy vagy több meghozatalát: a) a hajó lefoglalása és a fedélzeten tartózkodók őrizetbe vétele; b) utasítás a hajó útvonalának a parti tengeren vagy a csatlakozó övezeten kívülre, illetve valamely ezeken kívüli célállomás irányába történő módosítására, ideértve a jármű kíséretét vagy a közelében hajózást mindaddig, amíg megerősítést nem nyer, hogy a hajó tartja a megadott irányt;
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/101
c) a hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek a parti tagállamba történő irányítása, az operatív tervnek megfelelően. (3) Az (1) és (2) bekezdésnek megfelelően hozott intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és nem léphetik túl az e cikk céljainak eléréséhez szükséges mértéket. (4) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a fogadó tagállam a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek. A részt vevő egységnek a nemzetközi koordinációs központon keresztül tájékoztatnia kell a fogadó tagállamot, ameny nyiben a hajó kapitánya kérelmezi a lobogó szerinti állam diplomáciai képviselőjének vagy konzuli tisztviselőjének értesítését. (5) Amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy egy honosság nélküli hajó a határátkelőhelyeken történő ellenőrzést megkerülni szándékozó személyeket szállít, illetve részt vesz migránsok tengeren történő csempészetében, a fogadó tagállam vagy azon szomszédos részt vevő tagállam, amelynek a parti tengerén a honosság nélküli hajót feltartóztatták, engedélyezi az (1) bekezdésben, illetve engedélyezheti a (2) bekezdésben meghatározott egy vagy több intézkedés meghozatalát. A fogadó tagállam a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek. (6) A tengeri műveletben részt nem vevő tagállam parti tengerén végrehajtott műveleti tevékenységeket az említett tagállam engedély alapján kell végrehajtani. A fogadó tagállam a nemzetközi koordinációs központon keresztül – az említett tagállam által engedélyezett intézkedések alapján – utasításokat ad a részt vevő egységnek. 7. cikk Feltartóztatás a nyílt tengeren (1) Nyílt tengeren, amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy egy hajó részt vesz migránsok tengeren történő csempészetében, a részt vevő egységeknek a migránsok csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvvel, és adott esetben a nemzeti és nemzetközi joggal összhangban az alábbiak közül egy vagy több intézkedést kell alkalmaznia, feltéve, hogy a lobogó szerinti állam ezt engedélyezi: a) felszólítás a hajó tulajdonosára, lajstromozására és az útjával kapcsolatos részletekre, valamint a fedélzeten tartózkodó személyek személyazonosságára, állampolgárságára és egyéb releváns adataira vonatkozó információk és dokumen tumok átadására, ideértve az arra vonatkozó információt, hogy vannak-e a fedélzeten sürgős orvosi ellátást igénylő személyek; b) a hajó megállítása és felszállás annak a fedélzetére, a hajó, a rakomány és a fedélzeten tartózkodó személyek átkutatása, továbbá a fedélzeten tartózkodó személyek kikérdezése és tájékoztatása arról, hogy a hajót irányító személyek az utazás elősegítése miatt szankciókkal sújthatók. (2) Amennyiben a fenti gyanút alátámasztó bizonyítékokat találnak, a részt vevő egységek a migránsok csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvvel, és adott esetben a nemzeti és nemzetközi joggal összhangban az alábbiak közül alkalmazhatnak egy vagy több intézkedést, feltéve, hogy a lobogó szerinti állam ezt engedélyezi: a) a hajó lefoglalása és a fedélzeten tartózkodó személyek őrizetbe vétele; b) a hajó figyelmeztetése és utasítása arra, hogy ne lépjen be a parti tengerre vagy a csatlakozó övezetbe, és szükség esetén felkérés a hajó útvonalának a parti tengeren vagy a csatlakozó övezeten kívülre, illetve egy ezeken kívüli célállomás irányába történő módosítására; c) a hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek harmadik országba való irányítása, illetve a hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek harmadik országok hatóságai részére történő átadása; d) a hajónak vagy a fedélzeten tartózkodó személyeknek a fogadó tagállamba vagy a műveletben részt vevő szomszédos tagállamba történő irányítása.
L 189/102
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(3) Az (1) és (2) bekezdésnek megfelelően hozott intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és nem léphetik túl az e cikk céljainak eléréséhez szükséges mértéket.
(4) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a fogadó tagállam a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek.
(5) Ha a hajó a fogadó tagállam vagy valamely részt vevő tagállam lobogója alatt hajózik, vagy ilyen tagállamban történt lajstromozására utaló felségjelzéssel van ellátva, az érintett tagállam a hajó honosságának megerősítését követően engedélyezheti az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések közül egy vagy több alkalmazását. A fogadó tagállam ebben az esetben a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek.
(6) Ha a hajó a tengeri műveletben részt nem vevő tagállam vagy harmadik ország lobogója alatt hajózik, vagy ilyen országban történt lajstromozására utaló felségjelzéssel van ellátva, a fogadó tagállam vagy valamely részt vevő tagállam – attól függően, hogy melyikük részt vevő egysége tartóztatta fel a hajót – értesíti a lobogó szerinti államot, megerősítést kér a lajstromozásra vonatkozóan, majd a honosság megerősítését követően felkéri a lobogó szerinti államot, hogy tegyen arra irányuló intézkedéseket, hogy a hajót ne lehessen a migránsok csempészetére használni. Amennyiben a lobogó szerinti állam – sem közvetlenül, sem azon tagállam segítségével, amelyhez a részt vevő egység tartozik – nem hajlandó vagy nem képes ezt megtenni, e tagállam engedélyt kér a lobogó szerinti államtól az (1), illetve a (2) bekezdésben meghatározott intézkedések végrehajtására. A fogadó tagállam vagy a részt vevő tagállam tájékoztatja a nemzetközi koordinációs központot a lobogó szerinti állammal folytatott valamennyi kommunikációról és a lobogó szerinti állam által engedélyezett, tervezett intézkedésekről. A fogadó tagállam ebben az esetben a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek.
(7) Ha egy idegen lobogó alatt hajózó vagy lobogója felvonását megtagadó hajóról alapos okkal feltételezhető, hogy valójában ugyanaz a honossága, mint a részt vevő egységnek, ez utóbbinak ellenőriznie kell, hogy a hajó jogosan hajózike az adott felségjelzés alatt. E célból megközelítheti a gyanús hajót. Ha a gyanú továbbra is fennáll, vizsgálatot kell tartania a hajó fedélzetén, amelyet a lehető legteljesebb körültekintéssel kell végrehajtani.
(8) Ha idegen lobogó alatt hajózó vagy lobogója felvonását megtagadó hajóról alapos okkal feltételezhető, hogy valójában a fogadó tagállam vagy egy részt vevő tagállam honosságával rendelkezik, a részt vevő egységnek ellenőriznie kell, hogy a hajó jogosan hajózik-e az adott felségjelzés alatt.
(9) Amennyiben a (7) vagy (8) bekezdésben említett esetekben a hajó honosságával kapcsolatos gyanút igazoló bizonyítékokat találtak, az említett fogadó tagállam vagy az említett részt vevő tagállam engedélyezheti az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések közül egy vagy több alkalmazását. A fogadó tagállam ebben az esetben a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek.
(10) A lobogó szerinti tagállam engedélyének hiányában, illetve az engedély megadásáig a hajót biztonságos távol ságból figyelemmel kell kísérni. A lobogó szerinti állam kifejezett engedélye nélkül tilos egyéb intézkedést hozni, kivéve, ha ezek emberéletet fenyegető közvetlen veszély elhárításához szükségesek, illetve vonatkozó két- vagy többoldalú megállapodásokból következnek.
(11) Amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy egy honosság nélküli hajó részt vesz migránsok tengeren történő csempészetében, a részt vevő egység a hajó fedélzetére léphet és átkutathatja azt annak ellenőrzése céljából, hogy valóban nincs honossága. Amennyiben a fenti gyanút alátámasztó bizonyítékokat találnak, a részt vevő egység értesíti a fogadó tagállamot, amely – közvetlenül, vagy azon tagállam segítségével, amelyhez a részt vevő egység tartozik – az (1) és (2) bekezdésben meghatározottak szerint – további megfelelő intézkedéseket hozhat a nemzeti és nemzetközi joggal össz hangban.
(12) Amennyiben egy tagállam részt vevő egység az (1) bekezdésnek megfelelően bármilyen intézkedést hozott, haladéktalanul tájékoztatja a lobogó szerinti államot az intézkedés eredményeiről.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/103
(13) A nemzetközi koordinációs központban a fogadó tagállam vagy egy részt vevő tagállam képviseletét betöltő tagállami tisztviselő felelős azért, hogy elősegítse az adott tagállam illetékes hatóságaival azon engedély megszerzése céljából folytatott kommunikációt, amely vagy annak az ellenőrzésére vonatkozik, hogy a hajó jogosult-e az adott tagállam lobogója alatt hajózni, vagy pedig az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések meghozatalára. (14) Amennyiben nem találtak az arra vonatkozó gyanút igazoló bizonyítékokat, hogy egy hajó részt vesz migránsok nyílt tengeren történő csempészetében, illetve amennyiben a részt vevő egység nem rendelkezik joghatósággal a fellépés hez, azonban továbbra is ésszerűen feltételezhető, hogy a hajó olyan személyeket szállít, akik egy tagállam határát kívánják elérni és a határátkelőhelyeken történő ellenőrzést meg szándékozzák kerülni, a hajót továbbra is figyelemmel kell kísérni. A nemzetközi koordinációs központ a hajóval kapcsolatos információkat továbbítja azon tagállamok nemzeti koordinációs központjai számára, amelyek felé a hajó tart. 8. cikk Feltartóztatás a csatlakozó övezetben (1) A fogadó tagállam vagy valamely szomszédos részt vevő tagállam csatlakozó övezetben a 6. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott intézkedéseket az említett bekezdéseknek, valamint a 6. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően kell végrehajtani. A 6. cikk (1) és (2) bekezdésében említett bármely engedély csak olyan intézkedések tekintetében adható meg, amelyekre szükség van az adott jogszabályok vagy rendelkezések az adott tagállam területén vagy parti tengerén történő megsértésének megelőzéséhez. (2) A 6. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott intézkedések az érintett tagállam engedélye nélkül nem hajthatók végre olyan tagállam csatlakozó övezetében, amely nem vesz részt a tengeri műveletben. A nemzetközi koordinációs központot tájékoztatni kell az említett tagállammal folyatott valamennyi információcseréről, valamint az említett tagállam által engedélyezett további intézkedésekről. Amennyiben az említett tagállam nem ad engedélyt, és ésszerűen feltételez hető, hogy a hajó olyan személyeket szállít, akik egy tagállam határát kívánják elérni, a 7. cikk (14) bekezdését kell alkalmazni. (3)
Ha egy honosság nélküli hajó áthalad a csatlakozó övezeten, a 7. cikk (11) bekezdését kell alkalmazni. 9. cikk Kutatási és mentési helyzetek
(1) A tagállamok teljesítik azon kötelezettségüket, hogy a tengeren vagy egy tengeri művelet során bajba jutott valamennyi hajónak vagy személynek segítséget nyújtsanak, és gondoskodnak róla, hogy – a nemzetközi jognak megfele lően és az alapvető jogok tiszteletben tartásával – a részt vevő egységeik is teljesítsék ezt a kötelezettséget. A segítség nyújtást nem tehetik függővé sem az ilyen személy állampolgárságától vagy jogállásától, sem azon körülményektől, amelyek között az illetőt találták. (2) A tengeri műveletek során esetlegesen előforduló kutatási és mentési helyzetek kezelése céljából az operatív tervnek a vonatkozó nemzetközi joggal összhangban – a kutatásra és a mentésre vonatkozó nemzetközi jogot is beleértve – tartalmaznia kell legalább a következő rendelkezéseket: a) Ha valamely tengeri művelet során a részt vevő egységek okkal feltételezhetik, hogy egy hajó vagy a fedélzetén tartózkodó valamely személy tekintetében bizonytalanság, riasztási vagy vészhelyzet merült fel, haladéktalanul továb bítják a rendelkezésükre álló valamennyi információt az esemény helyszíne szerinti kutatási-mentési régióért felelős mentési koordinációs központnak, és szolgálataikat és erőforrásaikat a mentési koordinációs központ rendelkezésére bocsátják. b) A nemzetközi koordinációs központot a részt vevő egységek a lehető leghamarabb tájékoztatják a mentési koordi nációs központtal folytatott valamennyi információcseréről és az általuk hozott intézkedésekről. c) Különösen az alábbi esetekben kell úgy tekinteni, hogy egy hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek helyzete bizonytalan: i. ha bejelentették egy személy eltűnését vagy a hajó késik; vagy ii. ha egy személy vagy hajó nem tette meg az esedékes helymeghatározási vagy biztonsági jelentést.
L 189/104
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
d) Különösen az alábbi esetekben kell úgy tekinteni, hogy egy hajó vagy a fedélzetén tartózkodó személyek riasztási helyzetben vannak: i. ha egy bizonytalansági helyzetet követően kudarcot vallottak az adott személlyel vagy hajóval történő kapcsolat felvételre irányuló kísérletek, és a más megfelelő forrásoknál történő érdeklődés sem vezetett sikerre; vagy ii. ha olyan információ érkezett, amely arra enged következtetni, hogy a hajó működési hatékonysága lecsökkent, de nem olyan mértékben, hogy valószínű lenne vészhelyzet kialakulása. e) Különösen az alábbi esetekben kell úgy tekinteni, hogy egy hajó vagy a fedélzetén tartózkodó személyek vészhely zetben vannak: i. ha azt megerősítő információ érkezett, hogy egy személy vagy egy hajó veszélyben van és azonnali segítségnyúj tásra van szüksége; vagy ii. ha riasztást követően az adott személlyel vagy hajóval történő kapcsolatfelvételre irányuló további sikertelen kísérletek és a szélesebb körű sikertelen érdeklődés arra utalnak, hogy valószínűleg vészhelyzet áll fenn; vagy iii. ha olyan információ érkezett, amely arra enged következtetni, hogy a hajó működési hatékonysága olyan mértékben csökkent, hogy vészhelyzet kialakulása valószínű. f) Annak mérlegelése során, hogy a hajó tekintetében bizonytalanság, riasztás vagy vészhelyzet merült-e fel, a részt vevő egységeknek valamennyi releváns információt és észrevételt figyelembe kell venniük és továbbítaniuk kell azokat az illetékes mentési koordinációs központ számára, beleértve az alábbiakra vonatkozó információkat: i. a segítségkérés ténye, noha ez a segítségkérés nem az egyetlen tényező annak megállapításában, hogy vészhelyzet áll-e fenn; ii. a hajó hajózásra való alkalmassága és annak a valószínűsége, hogy esetleg nem éri el a rendeltetési kikötőt; iii. a fedélzeten tartózkodó személyeknek a hajó típusához és állapotához viszonyított száma; iv. a partot éréshez szükséges készletek – mint például üzemanyag, víz és élelem – rendelkezésre állása; v. van-e a hajón megfelelő képzettséggel rendelkező személyzet és tisztek; vi. rendelkezésre állnak-e biztonsági, navigációs és kommunikációs berendezések, és azok megfelelően használhatóke; vii. vannak-e a fedélzeten sürgős orvosi ellátásra szoruló személyek; viii. vannak-e a fedélzeten elhunyt személyek; ix. vannak-e a fedélzeten terhes nők vagy gyermekek; x. az időjárási és tengeri viszonyok, ideértve az időjárási és tengermeteorológiai előrejelzéseket. g) A mentési koordinációs központ utasításainak megérkezéséig a részt vevő egységeknek meg kell tenniük az érintett személyek biztonságának garantálásához szükséges megfelelő intézkedéseket.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/105
h) Amennyiben egy hajót bizonytalan, riasztási vagy vészhelyzetben lévőnek tekintenek, de a fedélzeten tartózkodó személyek nem fogadnak el segítséget, a részt vevő egységnek tájékoztatnia kell az illetékes mentési koordinációs központot, és követnie kell annak utasításait. A részt vevő egységnek továbbra is nagy gondossággal kell eljárnia, azaz figyelemmel kell kísérnie a hajót és meg kell tennie az érintett személyek biztonságának garantálásához szükséges intézkedéseket, ugyanakkor tartózkodnia kell minden olyan tevékenységtől, amely súlyosbíthatja a helyzetet, illetve növelheti a sérülés vagy haláleset veszélyét. i) Amennyiben a harmadik országnak az adott kutatási-mentési régió tekintetében illetékes mentési koordinációs központja nem reagál a részt vevő egység által küldött információkra, ez utóbbinak kapcsolatba kell lépnie a fogadó tagállam mentési koordinációs központjával, kivéve, ha az adott részt vevő egység úgy ítéli meg, hogy egy másik, nemzetközileg elismert mentési koordinációs központ jobb helyzetben van a kutatási és mentési helyzet koordinálá sára. Az operatív terv tartalmazhat az adott tengeri művelet sajátos körülményei által indokolt információkat is. (3) Ha a kutatási és mentési helyzet véget ért, a részt vevő egységnek a nemzetközi koordinációs központtal konzul tálva folytatnia kell a tengeri műveletet. 10. cikk Partra szállítás (1) Az operatív tervnek – a nemzetközi jognak megfelelően és az alapvető jogok tiszteletben tartásával – tartalmaznia kell a tengeri művelet során feltartóztatott vagy megmentett személyek partra szállításának legalább az alábbi részletes szabályait: a) ha a feltartóztatásra a 6. cikk (1), (2) vagy (6) bekezdésében, illetve a 8. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatá rozottak szerint a parti tengeren, illetve a csatlakozó övezetben kerül sor, a partra szállítás a parti tagállamban történik, a 6. cikk (2) bekezdése b) pontjának sérelme nélkül; b) a 7. cikkben meghatározott, nyílt tengeren történő feltartóztatás esetén a partra szállítás abban a harmadik országban történhet, amelyből a hajó feltehetően elindult. Amennyiben ez nem lehetséges, a partra szállítás a fogadó tagállamban történik; c) a 9. cikkben meghatározott kutatási és mentési helyzetek esetében, és a mentési koordinációs központ felelősségének sérelme nélkül, a fogadó tagállam és a részt vevő tagállamok együttműködnek az illetékes mentési koordinációs központtal egy biztonságos hely meghatározása céljából, és amikor az illetékes mentési koordinációs központ kijelöli a biztonságos helyet, gondoskodnak arról, hogy a megmentett személyek partra szállítása gyorsan és hatékonyan történjen. Ha a részt vevő egység nem mentesíthető a 9. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettsége alól az ésszerűen lehetséges legrövidebb időn belül, a megmentett személyek, illetve a részt vevő egység saját biztonságára figyelemmel engedélyezni kell, hogy a részt vevő egység a megmentett személyeket a fogadó tagállamban szállítsa partra. A partra szállítás említett részletes szabályai nem hárítanak kötelezettségeket a tengeri műveletben részt nem vevő tagállamokra, kivéve, ha azok kifejezetten engedélyezik, hogy parti tengerükön vagy csatlakozó övezetükben a 6. cikk (6) bekezdésének, illetve a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelően intézkedéseket hajtsanak végre. Az operatív terv tartalmazhat az adott tengeri művelet sajátos körülményei által indokolt információkat is. (2) A részt vevő egységeknek tájékoztatniuk kell a nemzetközi koordinációs központot a 4. cikk által érintett személyek jelenlétéről, és a nemzetközi koordinációs központ továbbítja ezeket az információkat azon ország illetékes nemzeti hatóságainak, amelyben a partra szállításra sor kerül. Az operatív tervnek tartalmaznia kell a megfelelő nyomonkövetési intézkedéseket meghozó illetékes nemzeti hatóságok elérhetőségeit.
L 189/106
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
11. cikk A 2007/2004/EK rendelet módosítása A 2007/2004/EK rendelet 3a. cikkének (1) bekezdésében, illetve a 8e. cikkének (1) bekezdésében a j) pont végén a szöveg a következő mondattal egészül ki: „E tekintetben az operatív tervet a 656/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (*) megfelelően kell kidol gozni. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 656/2014/EU rendelete az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együtt működés keretében a külső tengeri határok őrizetére vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 189., 2014.6.27., 93. o.).”
12. cikk Szolidaritási mechanizmusok (1) Lehetővé kell tenni, hogy azok a tagállamok, amelyeknek a külső határain sürgős és rendkívüli intézkedést kívánó helyzet áll elő, kérhessék a következőket: a) a 2007/2004/EK rendelet 8a. cikkével összhangban európai határőrcsapatok kiküldése a tagállamnak biztosítandó gyors operatív segítségnyújtás céljából; b) a 2007/2004/EK rendelet 8. cikkével összhangban az Ügynökség által biztosított technikai és operatív segítségnyújtás a tagállamok közötti koordinációs ügyekben, illetve az illetékes nemzeti hatóságok munkáját támogató szakértők kikül dése; c) az 515//2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 14. cikkének megfelelő sürgősségi segély a veszélyhelyzet esetén felmerülő sürgős és egyedi szükségletek kezelésére. (2) Lehetővé kell tenni, hogy azok a tagállamok, amelyeknek befogadási létesítményeire és menekültügyi rendszerére a nagyfokú migrációs nyomás sürgős terheket ró, kérhessék a következőket: a) a 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 13. cikkével összhangban menekültügyi támogató csoport kirendelése az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által a szükséges szakértelem biztosítása céljából, különösen a tolmácsolási szolgáltatások, a származási országokra vonatkozó információk és a menekültügyi akták feldolgozásának és kezelésének ismerete területén; b) az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 21. cikkének megfelelő sürgősségi segély a veszélyhelyzet esetén felmerülő sürgős és egyedi szükségletek kezelésére. 13. cikk Jelentés (1) Az Ügynökség legkésőbb 2015. július 18-ig és azt követően évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról. (1) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 515/2014/EU rendelete a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és az 574/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 143. o.). (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2010. május 19-i 439/2010/EU rendelete az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létreho zásáról (HL L 132., 2010.5.29., 11. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 516/2014/EU rendelete a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létre hozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 168. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/107
(2) A jelentésnek tartalmaznia kell az Ügynökség által a rendelet tengeri műveletek során történő alkalmazására bevezetett eljárások leírását, illetve be kell számolnia a rendelet gyakorlati alkalmazásáról. Ennek keretében részletes tájékoztatást kell nyújtania az alapvető jogok betartásáról, arról, hogy a rendelet alkalmazása hogyan érintette ezeket a jogokat, valamint az esetlegesen előfordult minden incidensről. IV. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
14. cikk A 2010/252/EU határozat joghatása Az e rendelet hatálybalépésének időpontjától a 2010/252/EU határozat többé nem bír joghatással. 15. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalma zandó a tagállamokban. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
L 189/108
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 657/2014/EU RENDELETE (2014. május 15.) a 2173/2005/EK tanácsi rendeletnek a Bizottság részére adandó felhatalmazás és a rá ruházandó végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
rendes jogalkotási eljárás keretében (1),
mivel:
(1)
A 2173/2005/EK tanácsi rendelet (2) hatásköröket ruház a Bizottságra az említett rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtása érdekében.
(2)
A 2173/2005/EK rendelet értelmében a Bizottságra ruházott hatásköröket a Lisszaboni Szerződés hatálybalépés ének következtében össze kell hangolni az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikké vel.
(3)
A 2173/2005/EK rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett rendelet I., II. és III. mellékletének módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
(4)
A 2173/2005/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni egyrészt abból a célból, hogy értékelje és jóváhagyja a partnerországokból kivitt fater mékek jogszerűségének és megbízható nyomon követésének biztosítását szolgáló, létező rendszereket, amelyek a jövőben a tervek szerint az erdészeti jogszabályok végrehajtásával, erdészeti irányítással és erdészeti termékek kereskedelmével kapcsolatos (FLEGT) engedély kiadásának alapját képezik majd, másrészt abból a célból, hogy részletes gyakorlati szabályokat és egységes dokumentumformátumokat – azok lehetséges változatait is beleértve (elektronikus vagy papírformátum) – fogadjon el a FLEGT engedélyezési rendszer tekintetében. Ezeket a hatáskö röket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően kell gyakorolni.
(5)
A 2173/2005/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,
(1) Az Európai Parlament 2014. április 2-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 8-i határozata. (2) A Tanács 2005. december 20-i 2173/2005/EK rendelete az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról (HL L 347., 2005.12.30., 1. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/109
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk A 2173/2005/EK rendelet a következőképpen módosul: 1. A 4. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(2) Az érintett fatermékek jogszerűségének biztosítása érdekében a Bizottság értékeli és végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén jóváhagyja azokat a már létező rendszereket, amelyek garantálják a partnerországokból kivitt fater mékek jogszerűségét és megbízható nyomon követését. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk (3) bekezdé sében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. A Bizottság által jóváhagyott rendszerek képezhetik a FLEGT-engedély kiadásának alapját. (3) A 338/97/EK tanácsi rendelet (*) A., B. és C. mellékletében felsorolt fajtákból készült fatermékek mentesülnek az e cikk (1) bekezdésében megállapított követelmény alól. A Bizottság a piaci fejleményekre és az ezen rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokra figyelemmel felülvizs gálja ezt a mentességet, megállapításairól jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatokat terjeszt elő. ___________ (*) A Tanács 1996. december 9-i 338/97/EK rendelete a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről (HL L 61., 1997.3.3., 1. o.).”
2. Az 5. cikk (9) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(9) E cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottság – végrehajtási jogi aktusok révén – elfogadja az eljárási szabályokat és az egységes dokumentumformátumokat, ideértve utóbbiak lehetséges változatait. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.” 3. A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép: „10. cikk (1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a partnerországok és az általuk kijelölt engedélyező hatóságok I. mellékletben található felsorolásának módosítására vonatkozóan. (2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a FLEGT engedélyezési rendszer hatálya alá tartozó fatermékeknek a II. mellékletben található felsorolá sának módosítására vonatkozóan. E módosítások elfogadása során a Bizottság figyelembe veszi a FLEGT partnerségi megállapodások végrehajtását. Az ilyen módosítások magukban foglalják a vámtarifaszámokat a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer I. mellékletének aktuális változatában szereplő négy számjegyű vámtarifaszám vagy hat számjegyű vámtarifa-alszám szintjén. (3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a FLEGT engedélyezési rendszer hatálya alá tartozó fatermékeknek a III. mellékletben található felso rolásának módosítására vonatkozóan. E módosítások elfogadása során a Bizottság figyelembe veszi a FLEGT part nerségi megállapodások végrehajtását. Az ilyen módosítások magukban foglalják a vámtarifaszámokat a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer I. mellékletének aktuális változatában szereplő négy számjegyű vámtarifaszám vagy hat számjegyű vámtarifa-alszám szintjén, és azokat kizárólag a III. mellékletben megjelölt partnerországok vonatkozásában kell alkalmazni.”
HU
L 189/110
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
4. A 11. cikk a következőképpen módosul:
a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A Bizottságot az erdészeti jogszabályok végrehajtásával, erdészeti irányítással és erdészeti termékek keres kedelmével foglalkozó bizottság (FLEGT-bizottság) segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) értelmében vett bizottságnak minősül. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatás köreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”;
b) a (2) bekezdést el kell hagyni;
c) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(3)
Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.”;
d) a (4) bekezdést el kell hagyni.
5. A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„11a. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.
(2) A Bizottságnak a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. június 30-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felha talmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) A 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam négy hónappal meghosszabbodik.”
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/111
2. cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA E rendelettel összefüggésben a Bizottság emlékeztet az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 15. pontjában tett azon kötelezettségvállalására, miszerint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról a Parlament részére teljes körű tájékoztatást nyújt, és biztosítja a dokumentációhoz való teljes körű hozzáférést.
L 189/112
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 658/2014/EU RENDELETE (2014. május 15.) az Európai Gyógyszerügynökség számára az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek tekintetében végzett farmakovigilanciai tevékenységekért fizetendő díjakról (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére és 168. cikke (4) bekezdé sének c) pontjára, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1), a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően, rendes jogalkotási eljárás keretében (2), mivel: (1)
Az Európai Gyógyszerügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) bevételei uniós hozzájárulásból és az uniós forgalombahozatali engedélyek megszerzéséért és fenntartásáért, valamint a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 67. cikkének (3) bekezdésében említett egyéb szolgáltatásokért a vállalkozások által fizetett díjakból állnak.
(2)
Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel (a továbbiakban: gyógyszerek) kapcsolatos, a 726/2004/EK rende letben és a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) meghatározott farmakovigilanciai rendelke zéseket módosította a 2010/84/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5), az 1235/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6), a 2012/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) és az 1027/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8). Az említett módosítások az Ügynökség új farmakovigilanciai feladatairól rendel keznek, többek között az uniós szinten végzett farmakovigilanciai eljárásokról, a szakirodalmi esetek figyelemmel kíséréséről és a továbbfejlesztett információs technológiai eszközökről. Ezenkívül az említett módosítások előírják, hogy az Ügynökség a forgalombahozatali engedély jogosultjaira kiszabott díjakból finanszírozhatja ezeket a tevé kenységeket. Ezért új díjtípusokat kell létrehozni az Ügynökség új és egyedi feladatainak a fedezésére.
(1) HL C 67., 2014.3.6., 92. o. (2) Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 8-i határozata. (3) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 726/2004/EK rendelete az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (HL L 136., 2004.4.30., 1. o.). (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.). (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2010. december 15-i 2010/84/EU irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról (HL L 348., 2010.12.31., 74. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 2010. december 15-i 1235/2010/EU rendelete az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszer ügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletnek és a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről szóló 1394/2007/EK rende letnek az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel összefüggésben követendő farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról (HL L 348., 2010.12.31., 1. o.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/26/EU irányelve a 2001/83/EK irányelvnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról (HL L 299., 2012.10.27., 1. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 1027/2012/EU rendelete a 726/2004/EK rendeletnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról (HL L 316., 2012.11.14., 38. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/113
(3)
Annak érdekében, hogy az Ügynökség az említett új farmakovigilanciai feladatokra díjakat vethessen ki, továbbá a gyógyszerágazatban alkalmazott díjrendszerekre vonatkozó átfogó jogalkotási felülvizsgálatig el kell fogadni ezt a rendeletet. Az e rendeletben meghatározott díjak a 297/95/EK tanácsi rendeletben (1) meghatározott díjak sérelme nélkül alkalmazandók.
(4)
E rendelet kettős jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke és 168. cikke (4) bekezdésének c) pontja. Célja azoknak a farmakovigilanciai tevékenységeknek a finanszírozása, amelyek magas szintű egészségvédelmet alapul véve hozzájárulnak a gyógyszerek tekintetében a belső piac megvalósításához. Ugyanakkor ez a rendelet pénzügyi erőforrások biztosítását célozza a közös biztonsági problémák kezelését célzó tevékenységek támogatására annak érdekében, hogy fenn lehessen tartani a gyógyszerek minőségének, biztonságosságának és hatékonyságának magas szintjét. A két célkitűzés egyidejűleg követendő és elválaszthatatlan egymástól, így egyik sincs a másiknak alárendelve.
(5)
Meg kell határozni az Ügynökség által beszedett farmakovigilanciai díjak struktúráját és összegét, valamint fizetésük szabályait. A díjstruktúrának a lehető legegyszerűbben alkalmazhatónak kell lennie a kapcsolódó adminisztratív teher minimalizálása érdekében.
(6)
Az Európai Parlamentnek, az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak a decentralizált ügynökségekre vonatkozó, 2012. július 19-i együttes nyilatkozatával összhangban azon hatóságok esetében, amelyek bevételei az uniós hozzájárulás mellett díjakból és illetékekből állnak, a díjakat olyan szinten kell megállapítani, hogy elkerül hető legyen a hiány vagy a jelentős túlfizetés, ellenkező esetben pedig felül kell vizsgálni őket. Ezért az e rendeletben meghatározott díjaknak az Ügynökség munkaterhe és kapcsolódó költségei becslésének és előrejelzé sének az értékelésén, valamint azon illetékes tagállami hatóságok által a 726/2004/EK rendelet 61. cikkének (6) bekezdésével és 62. cikkének (1) bekezdésével és a 2001/83/EK irányelv 107e., 107j. és 107q. cikkével össz hangban elvégzett munka költségeinek az értékelésén kell alapulniuk, amelyek előadóként és adott esetben társe lőadóként járnak el.
(7)
Az e rendeletben megállapított díjaknak átláthatóaknak, méltányosaknak és az elvégzett munkával arányosaknak kell lenniük. Az említett díjakra vonatkozó információkat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. Az Ügynökség által kivetett farmakovigilanciai díjak vagy egyéb díjak jövőbeli felülvizsgálatainak az Ügynökség költségeinek, valamint az illetékes tagállami hatóságok által elvégzett feladatok költségeinek átlátható és független értékelésén kell alapulniuk.
(8)
Ez a rendelet csak az Ügynökség által kivetett díjakat szabályozza, míg a tagállamok hatáskörében marad az illetékes tagállami hatóságok által – többek között az információészlelési feladatokkal kapcsolatban – esetlegesen kivetett díjakra vonatkozó döntéshozatal. A forgalombahozatali engedély jogosultjainak nem számítható fel kétszer díj ugyanazért a farmakovigilanciai tevékenységért. A tagállamok ezért nem vethetnek ki díjakat az e rendelet hatálya tartozó tevékenységekért.
(9)
A kiszámíthatóság és az egyértelműség érdekében a díjak összegét euróban kell megadni.
(10)
E rendelet szerint két különböző típusú díjat kell kivetni az Ügynökség, valamint az előadók és adott esetben a társelőadók eltérő feladatainak a figyelembevétele érdekében. Egyrészről az uniós szinten lefolytatott farmakovigi lanciai eljárásokért díjat kell kivetni azokra a forgalombahozataliengedély-jogosultakra, amelyeknek gyógyszerei az eljárás tárgyát képezik. Ezek az eljárások az időszakos gyógyszerbiztonsági jelentések értékelésével, az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatok értékelésével és a farmakovigilanciai adatok értékelésének következménye ként kezdeményezett bizottság elé terjesztések keretében végzett értékelésekkel kapcsolatosak. Másrészről éves díjat kell kiszabni az Ügynökség által végzett egyéb olyan farmakovigilanciai tevékenységekért, amelyek valamennyi forgalombahozataliengedély-jogosult érdekét szolgálják. Ezek a tevékenységek az információs technológiához fűződnek, különösen a 726/2004/EK rendelet 24. cikkében említett Eudravigilance-adatbázis karbantartásához és a válogatott szakirodalom figyelemmel kíséréséhez.
(1) A Tanács 1995. február 10-i 297/95/EK rendelete az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökségnek fizetendő díjakról (HL L 35., 1995.2.15., 1. o.).
L 189/114
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(11)
A 726/2004/EK rendelet szerint engedélyezett gyógyszerek forgalombahozatali engedélyének jogosultjai már fizetnek éves díjat az Ügynökségnek az engedélyeik fenntartásáért, amely díj tartalmazza azokat a farmakovigilan ciai tevékenységeket, amelyekre az e rendelettel megállapított éves díj vonatkozik. Annak elkerülése érdekében, hogy az Ügynökség említett farmakovigilanciai tevékenységeiért ne vessenek ki kétszeresen díjat, az e rendelettel megállapított éves díj nem számítható fel a 726/2004/EK rendelet szerint megadott forgalombahozatali engedélyek esetében.
(12)
Az olyan biztonsági vizsgálatok értékelésével kapcsolatosan uniós szinten végzett munka, amelyek beavatkozással nem járó, engedélyezés utáni, az Ügynökség vagy az illetékes tagállami hatóság által előírt, egynél több tagállamra kiterjedő gyógyszerbiztonsági vizsgálatok, és amelyeknek a vizsgálati tervét a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottságnak kell jóváhagynia, magában foglalja az említett vizsgálatok felügyeletét, ideértve a vizsgálati terv tervezetének értékelését és a végleges vizsgálati jelentések értékelését is. Ezért az ezen eljárásért kivetett díjnak fedeznie kell a vizsgálattal kapcsolatos valamennyi munkát. Mivel a farmakovigilanciai jogszabályok elősegítik az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatok közös végzését, a forgalombahozataliengedély-jogosultaknak közös vizsgálat benyújtása esetén meg kell osztaniuk az alkalmazandó díjat. A kétszeres díjszabás elkerülése érdekében azok a forgalombahozataliengedély-jogosultak, amelyeknek az engedélyezés utáni említett gyógyszer biztonsági vizsgálatok értékeléséért felszámítják a díjat, mentesülnek a vizsgálatok benyújtásáért az Ügynökség vagy valamely illetékes tagállami hatóság által felszámított egyéb díjak alól.
(13)
Az előadók az értékelés során az illetékes tagállami hatóságok tudományos értékeléseire és erőforrásaira támasz kodnak, az Ügynökség feladata pedig az, hogy a tagállamok által a rendelkezésére bocsátott meglévő tudományos erőforrásokat összehangolja. Erre való tekintettel és az uniós szinten lefolytatott farmakovigilanciai eljárásokkal kapcsolatos tudományos értékelések megfelelő erőforrásainak rendelkezésre állásának biztosítása érdekében az Ügynökségnek javadalmazást kell fizetnie a tagállamok által a 726/2004/EK rendelet 56. cikke (1) bekezdésének aa) pontjában említett farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság tagjaként kinevezett előadók és adott esetben társelőadók vagy, ha alkalmazandó, a 2001/83/EK irányelv 27. cikkében említett koordinációs csoport előadói és társelőadói által nyújtott tudományos szolgáltatásokért. Az említett előadók és társelőadók által nyújtott szolgál tatásokért fizetett javadalmazás összegének kizárólag a szükségesnek becsült munkaterhen kell alapulnia, és e javadalmazás szintjét figyelembe kell venni az uniós szinten lefolytatott farmakovigilanciai eljárások díjai szintjének meghatározásakor. Emlékeztetni kell arra, hogy farmakovigilanciai adatok értékelésének következményeként kezde ményezett bizottság elé terjesztések esetében a farmakovigilanciai kockázatértékelési bizottság bevált gyakorlatként általában igyekszik nem azt a tagot előadóként kijelölni, akit a bizottság elé terjesztés eljárását kezdeményező tagállam nevezett ki.
(14)
A díjakat a tisztességes eljárás érdekében valamennyi forgalombahozataliengedély-jogosultra ki kell vetni. Ezért díjszabási egységet kell megállapítani függetlenül attól, hogy a gyógyszert mely eljárás – akár a 726/2004/EK rendelet, akár a 2001/83/EK irányelv – szerint engedélyezték, valamint attól, hogy a tagállamok vagy a Bizottság hogyan adja ki az engedélyszámokat. E célkitűzés teljesítéséhez a díjszabási egységet azoknak az emberi felhasz nálásra szánt gyógyszereknek a hatóanyaga(i) és gyógyszerformája alapján kell megállapítani, amelyekre vonatkozik a 726/2004/EK rendelet 57. cikke (1) bekezdésének második albekezdésének l) pontjában említett adatbázisba történő – az Unióban engedélyezett valamennyi, gyógyszernek az ugyanezen rendelet 57. cikkének (2) bekezdé sében említett jegyzékében szereplő információkon alapuló – bejegyzés kötelezettsége. Az engedélyezett homeo pátiás gyógyszerek vagy az engedélyezett növényi gyógyszerek esetében a díjszabási egység megállapításakor a hatóanyago(ka)t nem kell figyelembe venni.
(15)
A forgalombahozataliengedély-jogosultak számára a gyógyszerekre vonatkozóan megadott forgalombahozatali engedélyek területi hatályának figyelembevétele érdekében az említett engedélyeknek megfelelő díjszabási egységek számában tükröződnie kell azon tagállamok számának, amelyekben az adott forgalombahozatali engedély érvé nyes.
(16)
A kis- és középvállalkozások támogatását célzó uniós politikával összhangban a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (1) szerinti kis- és középvállalkozások esetében csökkentett díjakat kell alkalmazni. Ezeket a díjakat olyan alapon kell megállapítani, amely kellően figyelembe veszi a kis- és középvállalkozások fizetőképességét. Ezzel a politikával összhangban az említett ajánlás szerinti mikrovállalkozások mentesülnek az e rendelet szerinti valamennyi díj alól.
(1) A Bizottság 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlása a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/115
(17)
A generikus gyógyszerekre, a jól megalapozott gyógyászati felhasználásra vonatkozó rendelkezések szerint enge délyezett gyógyszerekre, az engedélyezett homeopátiás gyógyszerekre és az engedélyezett növényi gyógyszerekre csökkentett éves díjat kell alkalmazni, mivel ezek a gyógyszerek általában megalapozott biztonságossági profillal rendelkeznek. Azokban az esetekben azonban, amikor az említett gyógyszerek valamely uniós szinten lefolytatott farmakovigilanciai eljárás tárgyát képezik, a szükséges munkára tekintettel a teljes díjat kell felszámítani.
(18)
A 2001/83/EK irányelv 14. cikke és 16a. cikke szerint törzskönyvezett homeopátiás és növényi gyógyszerekre nem vonatkozik ezen rendelet hatálya, mivel az e gyógyszerekre vonatkozó farmakovigilanciai tevékenységeket a tagállamok végzik. E rendelet hatálya nem terjed ki azokra a gyógyszerekre sem, amelyeknek forgalomba hozatalát a 2001/83/EK irányelv 126a. cikkével összhangban engedélyezik.
(19)
Az Ügynökség aránytalan adminisztratív munkaterhének az elkerülése érdekében az e rendeletben meghatározott díjcsökkentések és díjmentességek alkalmazásának a forgalombahozatali engedély jogosultja által tett azon nyilat kozaton kell alapulnia, amelyben ilyen díjcsökkentésre vagy díjmentességre jogosultnak vallja magát. A valótlan információk benyújtását ilyen esetben az alkalmazandó díj összegének megemelése útján kell megelőzni.
(20)
Az egységesség érdekében az e rendelet szerint kiszabott díjak fizetési határidejét a 726/2004/EK rendeletben és a 2001/83/EK irányelvben meghatározott farmakovigilanciai eljárások határidejének megfelelő figyelembevételével kell megállapítani.
(21)
A díjaknak, illetve az előadók és a társelőadók javadalmazásának az e rendelet szerint megállapított összegét szükség esetén ki kell igazítani az infláció figyelembevétele érdekében. E célból a 2494/95/EK tanácsi rendelet (1) szerinti, az Eurostat által közzétett európai fogyasztói árindexet kell alkalmazni. E kiigazítás érdekében a Bizott ságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondos kodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
(22)
Mivel a rendelet célját, azaz az uniós szinten végzett farmakovigilanciai tevékenységek megfelelő finanszírozásának a biztosítását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés léptéke miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
(23)
A kiszámíthatóság, a jogbiztonság és az arányosság érdekében az informatikai rendszerekkel kapcsolatos tevékeny ségeknek és a szakirodalom figyelemmel kísérésének az éves díját először 2015. július 1-jén kell kivetni,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk Tárgy és hatály (1) Ez a rendelet az Unióban a 726/2004/EK rendelet és a 2001/83/EK irányelv alapján engedélyezett, emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel (a továbbiakban: gyógyszerek) kapcsolatos farmakovigilanciai tevékenységek azon díjaira vonatkozik, amelyeket az Európai Gyógyszerügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) szab ki a forgalombaho zataliengedély-jogosultakra. (1) A Tanács 1995. október 23-i 2494/95/EK rendelete a harmonizált fogyasztói árindexekről (HL L 257., 1995.10.27., 1. o.).
L 189/116
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(2) Nem tartoznak e rendelet hatálya alá a 2001/83/EK irányelv 14. és 16a. cikkével összhangban törzskönyvezett homeopátiás és növényi gyógyszerek, valamint azok a gyógyszerek, amelyek forgalomba hozatalát a 2001/83/EK irányelv 126a. cikkével összhangban engedélyezik. (3) E rendelet meghatározza azokat az uniós szinten végzett farmakovigilanciai tevékenységeket, amelyekre vonatko zóan díjak fizetendők, a fizetendő díjak összegét és az Ügynökség számára történő befizetésük szabályait, valamint az Ügynökség által az előadók és adott esetben a társelőadók számára az általuk nyújtott szolgáltatásért fizetett javadalmazás összegét. (4)
A mikrovállalkozások mentesülnek az e rendelet szerinti díjak fizetése alól.
(5)
Az e rendeletben meghatározott díjak alkalmazása nem érinti a 297/95/EK rendeletben meghatározott díjakat. 2. cikk Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában: 1. „díjszabási egység”: az alábbi adatok egyedi kombinációjával meghatározott egység, amely adatok az Unióban enge délyezett összes gyógyszerre vonatkozóan az Ügynökség által birtokolt információkból származnak, és összhangban állnak a forgalombahozataliengedély-jogosultaknak a 726/2004/EK rendelet 57. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett azon kötelezettségével, amely szerint az ilyen információkat továbbítaniuk kell az említett rendelet 57. cikke (1) bekezdése második albekezdésének l) pontjában említett adatbázisba: a) a gyógyszer neve a 2001/83/EK irányelv 1. cikkének 20. pontjában szereplő fogalommeghatározás szerint; b) a forgalombahozatali engedély jogosultja; c) azon tagállam, amelyben a forgalombahozatali engedély érvényes; d) hatóanyag vagy hatóanyag-kombináció; és e) gyógyszerforma. Az első albekezdés d) pontja nem alkalmazandó a 2001/83/EK irányelv 1. cikkének 5. pontjában és 30. pontjában meghatározott engedélyezett homeopátiás gyógyszerek és engedélyezett növényi gyógyszerek esetében. 2. „középvállalkozás”: a 2003/361/EK ajánlás szerinti középvállalkozás; 3. „kisvállalkozás”: a 2003/361/EK ajánlás szerinti kisvállalkozás; 4. „mikrovállalkozás”: a 2003/361/EK ajánlás szerinti mikrovállalkozás. 3. cikk Díjtípusok (1)
A farmakovigilanciai tevékenységek díjai az alábbiakat tartalmazzák:
a) a 4., 5. és 6. cikkben meghatározott uniós szinten lefolytatott eljárások díjai;
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/117
b) a 7. cikkben meghatározott éves díj.
(2) Amennyiben az Ügynökség az e cikk (1) bekezdése a) pontjával összhangban díjat szab ki, a 9. cikkel összhangban javadalmazást kell fizetnie az illetékes tagállami hatóságnak:
a) a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság tagjává a tagállamok által kinevezett előadók, illetve adott esetben társelőadók által nyújtott szolgáltatásokért;
b) a koordinációs csoportban az előadók, illetve adott esetben a társelőadók szerepét betöltő tagállamok által elvégzett munkáért.
4. cikk Az időszakos gyógyszerbiztonsági jelentések értékelésének díja (1) Az Ügynökség díjat szab ki a 2001/83/EK irányelv 107e. és 107 g. cikkében és a 726/2004/EK rendelet 28. cikkében említett időszakos gyógyszerbiztonsági jelentések értékeléséért.
(2) A díj összegét, valamint az illetékes tagállami hatóság számára a 3. cikk (2) bekezdésével összhangban fizetendő javadalmazás ennek megfelelő összegét a Melléklet I. részének 1. pontja tartalmazza.
(3) Ha csak egy forgalombahozataliengedély-jogosult köteles időszakos gyógyszerbiztonsági jelentést benyújtani az (1) bekezdésben említett eljárások keretében, az Ügynökség az alkalmazandó díj teljes összegét ezen forgalombahozatali engedély-jogosultra szabja ki.
(4) Ha két vagy több forgalombahozataliengedély-jogosult köteles időszakos gyógyszerbiztonsági jelentést benyújtani az (1) bekezdésben említett eljárások keretében, az Ügynökség a Melléklet I. része 2. pontjának megfelelően felosztja a díj teljes összegét a forgalombahozataliengedély-jogosultak között.
(5) Ha a (3) és (4) bekezdésben említett forgalombahozataliengedély-jogosult kis- vagy középvállalkozás, a forgalom bahozatali engedély jogosultja által fizetendő összeget a Melléklet I. részének 3. pontjában meghatározottak szerint csökkenteni kell.
(6) Az Ügynökség az e cikk szerinti díjat minden érintett forgalombahozataliengedély-jogosult számára külön számlát kiállítva szabja ki. A díj az időszakos gyógyszerbiztonsági jelentés értékelésére alkalmazott eljárás kezdetének időpont jában esedékes. Az e cikk szerinti díjakat a számla keltétől számított 30 naptári napon belül kell befizetni az Ügynök ségnek.
5. cikk Az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatok értékelésének díja (1) Az Ügynökség díjat szab ki a 2001/83/EK irányelv 21a. cikkének b) pontjában és 22a. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, valamint a 726/2004/EK rendelet 9. cikke (4) bekezdésének cb) pontjában és 10a. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatoknak a 2001/83/EK irányelv 107n–107q. cikke és a 726/2004/EK rendelet 28b. cikke szerinti, egynél több tagállamban elvégzett értékeléséért.
(2) A díj összegét, valamint az illetékes tagállami hatóság számára a 3. cikk (2) bekezdésével összhangban fizetendő javadalmazás ennek megfelelő összegét a Melléklet II. részének 1. pontja tartalmazza.
L 189/118
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(3) Ha az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatot egynél több forgalombahozataliengedély-jogosult köteles elvégezni, ugyanazok az aggályok jelentkeznek egynél több gyógyszer esetében, és az érintett forgalombahozataliengedélyjogosultak közös engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatot végeznek, az egyes forgalombahozataliengedélyjogosultak által fizetendő összeget a Melléklet II. részének 2. pontjában meghatározottak szerint kell kiszabni.
(4) Ha az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatot olyan forgalombahozataliengedély-jogosult köteles elvé gezni, amely kis- vagy középvállalkozás, a forgalombahozatali engedély jogosultja által fizetendő összeget a Melléklet II. részének 3. pontjában meghatározottak szerint csökkenteni kell.
(5) Az Ügynökség a díjat minden érintett forgalombahozataliengedély-jogosult számára két számlát kiállítva szabja ki, egyet a vizsgálati terv tervezetének értékeléséért, egyet pedig a végleges vizsgálati jelentés értékeléséért. A díj vonatkozó része a vizsgálati terv tervezetének értékelésére alkalmazott eljárás kezdetének, illetve a végleges vizsgálati jelentés érté kelésére alkalmazott eljárás kezdetének időpontjában esedékes, és azt a vonatkozó számla keltétől számított 30 naptári napon belül kell befizetni az Ügynökségnek.
(6) Az e cikk szerint díjfizetésre kötelezett forgalombahozataliengedély-jogosultak mentesülnek az Ügynökség vagy az illetékes tagállami hatóság által az (1) bekezdésben említett vizsgálatok benyújtásáért kiszabott egyéb díjak fizetése alól.
6. cikk A farmakovigilanciai adatok értékelésének eredményeképpen kezdeményezett beterjesztések keretében végzett értékelések díjai (1) Az Ügynökség a 2001/83/EK irányelv 31. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és 31. cikkének (2) bekezdése, valamint 107i–107k. cikke, továbbá a 726/2004/EK rendelet 20. cikkének (8) bekezdése szerinti, farmakovi gilanciai adatok értékelésének következményeként kezdeményezett eljárás keretében végrehajtott értékelésért díjat szab ki.
(2) A díj összegét, valamint az illetékes tagállami hatóság számára a 3. cikk (2) bekezdésével összhangban fizetendő javadalmazás ennek megfelelő összegét a Melléklet III. részének 1. pontja tartalmazza.
(3) Ha az e cikk (1) bekezdésében említett eljárásban csak egy forgalombahozataliengedély-jogosult vesz részt, az Ügynökség a díj teljes összegét ezen forgalombahozataliengedély-jogosultra szabja ki a Melléklet III. részének 1. pontjában meghatározottak szerint, az e cikk (5) bekezdésében meghatározott esetek kivételével.
(4) Ha két vagy több forgalombahozataliengedély-jogosult vesz részt az e cikk (1) bekezdésében említett eljárásban, az Ügynökség a Melléklet III. része 2. pontjának megfelelően felosztja a díj teljes összegét ezen forgalombahozataliengedélyjogosultak között.
(5) Amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett eljárás egy hatóanyagot vagy egy hatóanyag-kombinációt és egy forgalombahozataliengedély-jogosultat érint, az Ügynökség ezen forgalombahozataliengedély-jogosultra csökkentett összegű díjat szab ki, továbbá javadalmazást fizet az illetékes tagállami hatóság számára az előadó, illetve a társelőadó által nyújtott szolgáltatásokért a Melléklet III. részének 3. pontjában meghatározottak szerint. Ha ez a forgalombahozatali engedély-jogosult kis- vagy középvállalkozás, a fizetendő összeget a Melléklet III. részének 3. pontjában meghatározottak szerint csökkenteni kell.
(6) Ha az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett forgalombahozataliengedély-jogosult kis- vagy középvállalkozás, a forgalombahozatali engedély jogosultja által fizetendő összeget a Melléklet III. részének 4. pontjában meghatározottak szerint csökkenteni kell.
(7) Az Ügynökség a díjat az eljárásban érintett minden egyes forgalombahozataliengedély-jogosult számára külön számlát kiállítva szabja ki. A díj az eljárás kezdetének időpontjában esedékes. Az e cikk szerinti díjakat a számla keltétől számított 30 naptári napon belül kell befizetni az Ügynökségnek.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/119
7. cikk Az informatikai rendszerekkel kapcsolatos tevékenységeknek és a szakirodalom figyelemmel kísérésének az éves díja (1) Az Ügynökség a melléklet IV. részének 1. pontjában meghatározottak szerint évente egy alkalommal díjat (a továbbiakban: az éves díj) szab ki a 726/2004/EK rendelet 24., 25a. és 26. cikke, 57. cikke (1) bekezdésének második albekezdésének l) pontja és 57. cikkének (2) bekezdése szerinti, informatikai rendszerekkel kapcsolatos farmakovigilanciai tevékenységeiért és a válogatott orvostudományi szakirodalomnak az említett rendelet 27. cikke szerinti figyelemmel kíséréséért.
(2) Az éves díjat a 2001/83/EK irányelvnek megfelelően az Unióban engedélyezett valamennyi gyógyszer forgalom bahozataliengedély-jogosultjára ki kell vetni az ilyen gyógyszereknek megfelelő díjszabási egységek alapján. A 726/2004/EK rendelet szerint engedélyezett gyógyszereknek megfelelő díjszabási egységekre nem kell éves díjat fizetni.
Az egyes forgalombahozataliengedély-jogosultak által az éves díj teljes fizetendő összegét az Ügynökség a minden év július 1-jén nyilvántartott információknak megfelelő díjszabási egységek alapján számolja ki. Ez az összeg az adott év január 1-je és december 31-e közötti időszakra vonatkozik.
(3) Ha a forgalombahozatali engedély jogosultja kis- vagy középvállalkozás, a forgalombahozatali engedély jogosultja által fizetendő éves díj összegét a melléklet IV. részének 2. pontjában meghatározottak szerint csökkenteni kell.
(4) A melléklet IV. részének 3. pontjában meghatározottak szerinti csökkentett éves díj fizetendő a 2001/83/EK irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében és 10a. cikkében említett gyógyszerek tekintetében, valamint az engedélyezett homeopátiás gyógyszerek és az engedélyezett növényi gyógyszerek tekintetében.
(5) Ha a (4) bekezdésben említett gyógyszerek forgalombahozatali engedélyének jogosultja kis- vagy középvállalkozás, csak a (3) bekezdésben meghatározott díjcsökkentés alkalmazandó.
(6)
Az éves díj az adott naptári évre vonatkozóan minden év július 1. napján esedékes.
Az e cikk szerinti díjakat a számla keltétől számított 30 naptári napon belül kell befizetni.
(7)
Az éves díjból származó díjbevétel az Ügynökséget illeti meg.
8. cikk Díjcsökkentések és díjmentességek (1) A magát a 4. cikk (5) bekezdése, az 5. cikk (4) bekezdése, a 6. cikk (5) bekezdése, a 6. cikk (6) bekezdése vagy a 7. cikk (3) bekezdése szerint díjcsökkentésre jogosult kis- vagy középvállalkozásnak valló forgalombahozataliengedélyjogosultnak az Ügynökség által kiállított számla keltétől számított 30 naptári napon belül erre vonatkozó nyilatkozatot kell tennie az Ügynökség számára. Az Ügynökség a nyilatkozat alapján alkalmazza a díjcsökkentést.
(2) A magát az 1. cikk (4) bekezdése szerint a díjfizetés alól mentesülő mikrovállalkozásnak valló forgalombahozatali engedély-jogosultnak az Ügynökség által kiállított számla keltétől számított 30 naptári napon belül erre vonatkozó nyilatkozatot kell tennie az Ügynökség számára. Az Ügynökség a nyilatkozat alapján alkalmazza a díjmentességet.
L 189/120
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(3) A magát a 7. cikk (4) bekezdése szerinti csökkentett éves díjra jogosultnak valló forgalombahozataliengedélyjogosultnak erre vonatkozó nyilatkozatot kell tennie az Ügynökség számára. Az Ügynökség iránymutatást tesz közzé arra vonatkozóan, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja hogyan készítse el ezt a nyilatkozatot. Az Ügynökség a nyilatkozat alapján alkalmazza a díjcsökkentést. Ha a forgalombahozatali engedély jogosultja a nyilatkozatot az Ügynökség által kiállított számla kézhezvétele után teszi meg, a nyilatkozatot a számla keltétől számított 30 naptári napon belül kell megtennie.
(4) Az Ügynökség bármikor kérheti annak bizonyítékát, hogy a díjcsökkentés vagy a díjmentesség feltételei teljesülnek. Ilyen esetben a magát az e rendelet szerint díjcsökkentésre vagy díjmentességre jogosultnak valló vagy vallott forgalom bahozataliengedély-jogosultnak az Ügynökség kérésének kézhezvételét követő 30 naptári napon belül be kell nyújtania az Ügynökség részére az e feltételek teljesülésének ellenőrzéséhez szükséges információkat.
(5) Ha a magát az e rendelet szerint díjcsökkentésre vagy díjmentességre jogosultnak valló vagy vallott forgalomba hozataliengedély-jogosult nem igazolja, hogy jogosult e díjcsökkentésre vagy díjmentességre, a Mellékletben meghatá rozott díj összegét 10 %-kal meg kell növelni és az Ügynökségnek a megnövelt teljes alkalmazandó összeget vagy adott esetben a megnövelt teljes alkalmazandó összeghez még hiányzó összeget kell kiszabnia.
9. cikk Az Ügynökség által az illetékes tagállami hatóságok számára fizetendő javadalmazás (1) Az Ügynökség a 3. cikk (2) bekezdésével összhangban az alábbi esetekben javadalmazást fizet az illetékes tagállami hatóságoknak az előadók és adott esetben a társelőadók által nyújtott szolgáltatásokért:
a) ha a tagállam kinevezett egy olyan tagot a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottságba, aki előadóként és adott esetben társelőadóként jár el a 4. cikkben említett időszakos gyógyszerbiztonsági jelentés értékelése tekintetében;
b) ha a koordinációs csoport kijelölt egy olyan tagállamot, amely előadóként és adott esetben társelőadóként jár el a 4. cikkben említett időszakos gyógyszerbiztonsági jelentés értékelése keretében;
c) ha a tagállam kinevezett egy olyan tagot a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottságba, aki előadóként és adott esetben társelőadóként jár el az 5. cikkben említett, engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatok értékelése tekintetében;
d) ha a tagállam kinevezett egy olyan tagot a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottságba, aki előadóként és adott esetben társelőadóként jár el a 6. cikkben említett beterjesztések tekintetében.
Ha a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság vagy a koordinációs csoport úgy határoz, hogy társelőadót nevez ki, az előadónak és a társelőadónak járó javadalmazást a Melléklet I., II. és III. részével összhangban kell meghatározni.
(2) Az e cikk (1) bekezdésének első albekezdésében felsorolt egyes tevékenységekért fizetendő javadalmazás megfelelő összegeit a Melléklet I., II. és III. része tartalmazza.
(3) Az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és d) pontjában előírt javadalmazást csak azután kell kifizetni, hogy a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság általi elfogadásra szánt ajánláshoz készített végleges értékelési jelentést az Ügynökség rendelkezésére bocsátották. Az (1) bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett, engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatok értékeléséért fizetendő javadalmazást két részletben kell kifizetni. A vizsgálati terv terve zetének értékeléséhez kapcsolódó első részletet és a végleges vizsgálati jelentés értékeléséhez kapcsolódó második részletet a vonatkozó végleges értékelési jelentéseknek a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság részére történő benyújtását követően kell kifizetni.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/121
(4) Az előadó és a társelőadó által nyújtott szolgáltatásokért és a kapcsolódó tudományos vagy technikai segítség nyújtásért fizetendő javadalmazás nem érinti a tagállamok azon kötelezettségét, hogy tartózkodjanak a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság tagjainak és szakértőinek olyan utasítások adásától, amelyek nem egyeztethetők össze az említett tagok és szakértők előadói vagy társelőadói feladataival vagy az Ügynökség feladataival és felelősségi körével.
(5) A javadalmazást a 726/2004/EK rendelet 62. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében említett írásos szerző désnek megfelelően kell kifizetni. A javadalmazás kifizetésével kapcsolatos minden banki költséget az Ügynökség viseli.
10. cikk A díjfizetés módja (1)
A díjakat euróban kell befizetni.
(2) A díjak befizetésének teljesítésére csak azt követően kerülhet sor, hogy az Ügynökség által kiállított számlát a forgalombahozatali engedély jogosultja kézhez kapta.
(3) A díjak befizetését az Ügynökség bankszámlájára történő átutalással kell teljesíteni. A befizetéssel kapcsolatos minden banki költséget a forgalombahozatali engedély jogosultja viseli.
11. cikk A díjfizetés azonosítása A forgalombahozatali engedély jogosultjának minden egyes befizetés esetében meg kell jelölnie a számla hivatkozási számát. Az online fizetési rendszerrel történő befizetések esetén a hivatkozási szám az Ügynökség számlázási rendszere által automatikusan létrehozott szám.
12. cikk A díjfizetés időpontja A befizetés teljesítési időpontjának az a nap tekintendő, amelyen a befizetés teljes összegét jóváírták az Ügynökség bankszámláján. A befizetés határideje kizárólag akkor tekintendő teljesítettnek, ha az esedékes díj teljes összegét időben megfizették.
13. cikk Túlfizetés visszatérítése Az Ügynökség – a forgalombahozatali engedély jogosultjával létrejött, erre vonatkozó kifejezett megállapodás hiányában – visszatéríti az esedékes díj összegét meghaladó befizetéseket a forgalombahozatali engedély jogosultjának. Ha azonban a túlfizetés nem éri el a 100 EUR-t és az érintett forgalombahozataliengedély-jogosult nem kérte kifejezetten a visszatérítést, a túlfizetett összeget nem térítik vissza.
14. cikk Az Ügynökség költségvetésének ideiglenes becslése Az Ügynökségnek a következő pénzügyi évre szóló bevételre és kiadásra vonatkozó, a 726/2004/EK rendelet 67. cikke (6) bekezdése szerinti becslésbe a farmakovigilanciai tevékenységekkel kapcsolatos díjakból származó bevételre vonatkozó részletes információkat is bele kell foglalnia. Az információkat külön kell feltüntetni az éves díj és a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett egyes eljárások díjai tekintetében. Az Ügynökségnek konkrét analitikus információkat is biztosítania kell a farmakovigilanciai tevékenységei bevételeire és kiadásaira vonatkozóan, lehetővé téve az éves díjnak és a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett egyes eljárások díjainak megkülönböztetését.
L 189/122
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
15. cikk Átláthatóság és monitoring (1) A Melléklet I–IV. részében meghatározott összegeket és százalékos arányokat az Ügynökség honlapján közzé kell tenni. (2) Az Ügynökség ügyvezető igazgatója az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és a Számvevőszék részére benyújtandó éves tevékenységi jelentésben információkat szolgáltat az e rendelet szerinti díjakból fedezendő költségekre esetlegesen kihatással bíró elemekről. Ezen információk között szerepelnie kell az előző évre vonatkozó költséglebon tásnak és a következő évre vonatkozó előrejelzésnek. Az Ügynökség ezen információk áttekintését az éves jelentésébe is belefoglalja. (3) Az Ügynökség ügyvezető igazgatójának a Bizottság és az igazgatótanács számára évente egyszer be kell nyújtania a Melléklet V. részében meghatározott, teljesítésre vonatkozó információkat, amelyek az e cikk (4) bekezdésében említett teljesítménymutatókon alapulnak. (4) 2015. július 18-ig az Ügynökségnek a Melléklet V. részében felsorolt információk figyelembevételével teljesítmény mutató-rendszert kell elfogadnia. (5) A Mellékletben meghatározott összegek kapcsán monitoring alá kell venni az Eurostat által a 2494/95/EK rendelet alapján közzétett európai fogyasztói árindex (EICP) szerinti inflációt. A EICP-inflációt először e rendelet egy teljes naptári évig történő alkalmazását követően, utána pedig évente kell monitoring alá vonni. (6) Amennyiben a EICP-infláció az e cikk (5) bekezdésében említett monitoringja alapján indokolt, a Bizottság felha talmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben kiigazítja a díjaknak, illetve az előadók és társelőadók javadal mazásának a Melléklet I–IV. részében meghatározott összegét. Amennyiben a felhatalmazáson alapuló jogi aktus július 1je előtt lép hatályba, ezek a kiigazítások is július 1-jén lépnek hatályba. Amennyiben a felhatalmazáson alapuló jogi aktus június 30-a után lép hatályba, akkor a kiigazítások a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal azonos napon lépnek hatályba. 16. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására. (2) A Bizottságnak a 15. cikk (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. július 17-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hall gatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 15. cikk (6) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról. (5) A 15. cikk (6) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/123
17. cikk Átmeneti rendelkezések A 4., 5. és 6. cikkben említett díjak nem vonatkoznak azokra az uniós szinten lefolytatott eljárásokra, amelyek értékelése 2014. augusztus 26. előtt kezdődött meg. 18. cikk Hatálybalépés és alkalmazás (1)
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
(2)
A 7. cikkben említett éves díjat 2015. július 1-jétől kell kiszabni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
L 189/124
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
MELLÉKLET I. RÉSZ A 4. CIKKBEN EMLÍTETT IDŐSZAKOS GYÓGYSZERBIZTONSÁGI JELENTÉS ÉRTÉKELÉSÉNEK DÍJA
1. Az időszakos gyógyszerbiztonsági jelentés értékelésének díja eljárásonként 19 500 EUR. Ebből az összegből az előadónak járó javadalmazás összege 13 100 EUR. A javadalmazás összegét adott esetben az előadó és a társelőadó(k) között meg kell osztani. 2. A 4. cikk (4) bekezdésének alkalmazásában a forgalombahozataliengedély-jogosultakra kiszabandó összeg kiszámítá sakor az Ügynökségnek minden egyes érintett jogosult tekintetében ki kell számítania, hogy a díjszabási egységeinek száma hogyan aránylik az eljárásban részt vevő valamennyi jogosult birtokában levő összes díjszabási egység számá hoz. A forgalombahozataliengedély-jogosultak által fizetendő részt a következőképpen kell kiszámítani: a) a díj teljes összegét a díjszabási egységek számával arányosan fel kell osztani az érintett forgalombahozatalienge dély-jogosultak között, valamint b) ezután adott esetben alkalmazni kell az e rész 3. pontjában meghatározott díjcsökkentést vagy az 1. cikk (4) bekezdésében említett díjmentességet. 3. A 4. cikk (5) bekezdésének alkalmazásában a kis- és középvállalkozásoknak a vonatkozó összeg 60 %-át kell fizetniük. 4. A díjcsökkentés vagy a díjmentesség alkalmazása esetén az előadó – és adott esetben a társelőadó(k) – javadalmazását is arányosan ki kell igazítani. Ha ezt követően az Ügynökség a teljes alkalmazandó összeget szedi be, ideértve a 8. cikk (5) bekezdésében meghatározott 10 %-os díjnövelést is, akkor az előadó – és adott esetben a társelőadó(k) – javadal mazását is arányosan ki kell igazítani. II. RÉSZ AZ 5. CIKKBEN EMLÍTETT, ENGEDÉLYEZÉS UTÁNI GYÓGYSZERBIZTONSÁGI VIZSGÁLATOK ÉRTÉKELÉSÉNEK DÍJA
1. Minden egyes, engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálat értékelésének a díja eljárásonként 43 000 EUR, amelyet két részletben kell kifizetni az alábbiak szerint: a) 17 200 EUR a 2001/83/EK irányelv 107n. cikkében említett vizsgálatiterv-tervezet értékelési eljárásának kezdetekor esedékes; ezen összegből az előadónak járó javadalmazás összege 7 280 EUR, amely összeget adott esetben az előadó és a társelőadó(k) között meg kell osztani; b) 25 800 EUR a végleges vizsgálati jelentéseknek a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság általi, a 2001/83/EK irányelv 107p. cikkében említettek szerinti értékelésére vonatkozó eljárás kezdetekor esedékes; ezen összegből az előadónak – járó javadalmazás összege 10 920 EUR, amely összeget adott esetben az előadó és a társelőadó(k) között meg kell osztani. 2. Ha a forgalombahozataliengedély-jogosultak az 5. cikk (3) bekezdésében említett, közös engedélyezés utáni gyógy szerbiztonsági vizsgálatot végeznek, a forgalombahozataliengedély-jogosultak által egyenként fizetendő összeget az Ügynökség úgy szabja ki, hogy a teljes díjösszeget egyenlően elosztja az érintett jogosultak között. Adott esetben az e rész 3. pontjában meghatározott díjcsökkentést és az 1. cikk (4) bekezdésében meghatározott díjmentességet a forgalombahozatali engedély jogosultja által fizetendő részösszegre kell alkalmazni. 3. Az 5. cikk (4) bekezdésének alkalmazásában a kis- és középvállalkozásoknak a vonatkozó összeg 60 %-át kell fizetniük.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/125
4. A díjcsökkentés vagy a díjmentesség alkalmazása esetén az előadó – és adott esetben a társelőadó(k) – javadalmazását is arányosan ki kell igazítani. Ha ezután az Ügynökség a teljes alkalmazandó összeget szedi be, ideértve a 8. cikk (5) bekezdésében meghatározott 10 %-os díjnövelést is, akkor az előadó – és adott esetben a társelőadó(k) – javadalma zását is arányosan ki kell igazítani.
III. RÉSZ A
6.
CIKKBEN EMLÍTETT, A FARMAKOVIGILANCIAI ADATOK ÉRTÉKELÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEKÉNT KEZDEMÉNYEZETT BIZOTTSÁG ELÉ TERJESZTÉSEK KERETÉBEN VÉGZETT ÉRTÉKELÉS DÍJAI:
1. A 6. cikk (1) bekezdésében említett értékelési eljárás díja 179 000 EUR, amennyiben az értékelés egy vagy két ható anyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki. A harmadik hatóanyagtól vagy hatóanyag-kombinációtól kezdve a díj minden egyes újabb hatóanyag vagy hatóanyag-kombináció után 38 800 EUR összeggel nő. A hatóanyagok és/vagy hatóanyag-kombinációk számától függetlenül a díj nem haladhatja meg a 295 400 EUR-t.
A díj összegén belül az előadó és a társelőadó(k) díjazásának teljes összege a következőképpen alakul:
a) 119 333 EUR, amennyiben az értékelés egy vagy két hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki;
b) 145 200 EUR, amennyiben az értékelés három hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki;
c) 171 066 EUR, amennyiben az értékelés négy hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki;
d) 196 933 EUR, amennyiben az értékelés öt vagy annál több hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki.
Ha az értékelés egy vagy két hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki, az Ügynökség a javadalmazás teljes összegét közöttük egyenlően elosztva javadalmazást fizet az illetékes tagállami hatóságoknak az előadó és a társelőadó(k) által nyújtott szolgáltatásért.
Ha az értékelés három vagy annál több hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki, az Ügynökség az illetékes tagállami hatóságokat az előadó és a társelőadó(k) által nyújtott szolgáltatásért az alábbiak szerint javadal mazza:
a) a javadalmazás teljes összegét egyenlően elosztja el az illetékes nemzeti hatóságok között; és
b) ezt követően a kapott összeget az előadó esetében három hatóanyag és/vagy hatóanyag-kombináció esetén 1 000 EUR-val, négy hatóanyag és/vagy hatóanyag-kombináció esetén 2 000 EUR-val, öt vagy annál több ható anyag és/vagy hatóanyag-kombináció esetén pedig 3 000 EUR-val növeli. A növekményt az Ügynökségnek és a társelőadó(k)nak jutó összegből kell finanszírozni, minden féltől egyenlő nagyságú összeget vonva le.
2. A 6. cikk (4) bekezdésének alkalmazásában a forgalombahozataliengedély-jogosultakra kiszabandó összeg kiszámítá sakor az Ügynökségnek ki kell számítania valamennyi érintett forgalombahozataliengedély-jogosult birtokában levő összes díjszabási egységnek az eljárásban részt vevő valamennyi forgalombahozataliengedély-jogosult birtokában levő összes díjszabási egységhez viszonyított arányát.
A forgalombahozataliengedély-jogosultak által fizetendő összeget a következőképpen kell kiszámítani:
a) a díj teljes összegét fel kell osztani az érintett forgalombahozataliengedély-jogosultak között a díjszabási egységek számával arányosan; és
L 189/126
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
b) ezután adott esetben alkalmazni kell az e rész 4. pontjában meghatározott díjcsökkentést vagy az 1. cikk (4) bekezdésében említett díjmentességet. A díjcsökkentés vagy a díjmentesség alkalmazása esetén az előadó és a társelőadó(k) javadalmazását is arányosan ki kell igazítani. Ha ezután az Ügynökség a teljes alkalmazandó összeget szedi be, ideértve a 8. cikk (5) bekezdésében meghatározott 10 %-os díjnövelést is, akkor az előadó és a társelőadó(k) javadalmazását is arányosan ki kell igazítani. 3. A 6. cikk (5) bekezdésének alkalmazásában a forgalombahozatali engedély jogosultja által fizetendő összeg az e rész 1. pontjában meghatározott alkalmazandó díj kétharmada. A kis- és középvállalkozásoknak az említett összeg 60 %-át kell fizetniük. Az első albekezdésben említett csökkentett összegű díjakon belül az előadónak és a társelőadó(k)nak jutó teljes összeg aránya megfelel az e rész 1. pontjában az egy vagy két hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra kiterjedő értékelésre vonatkozóan az előadó és a társelőadó(k) számára meghatározott teljes javadalmazás arányának. Az Ügynökségnek ezt az összeget egyenlő mértékben el kell osztania az előadó és a társelőadó(k) által nyújtott szolgál tatásért az illetékes tagállami hatóságai között. 4. A 6. cikk (6) bekezdésének alkalmazásában a kis- és középvállalkozásoknak a vonatkozó összeg 60 %-át kell fizetniük. IV. RÉSZ A 7. CIKKBEN EMLÍTETT, AZ INFORMATIKAI RENDSZEREKKEL KAPCSOLATOS TEVÉKENYSÉGEKÉRT ÉS A SZAKIRODALOM FIGYELEMMEL KÍSÉRÉSÉÉRT FIZETENDŐ ÉVES DÍJ
1. Az éves díj díjszabási egységenként 67 EUR. 2. A 7. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a kis- és középvállalkozásoknak a vonatkozó összeg 60 %-át kell fizetniük. 3. A 7. cikk (4) bekezdésében említett gyógyszerek forgalombahozatali engedélyének jogosultjai az ezekkel a gyógy szerekkel kapcsolatos díjszabási egységekre alkalmazandó összeg 80 %-át fizetik. V. RÉSZ TELJESÍTÉSRE VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK
Az egyes naptári évekkel kapcsolatos információk: Az Ügynökség uniós jogszabályok szerinti farmakovigilanciai tevékenységekben az adott időszakban részt vevő személyzetének a létszáma, megadva a 4–7. cikkben említett egyes díjakkal kapcsolatos tevékenységekhez rendelt személyzetet A harmadik feleknek kiszervezett munkaórák száma az érintett tevékenységek és a felmerült költségek meghatá rozásával Összes farmakovigilanciai költség és a személyzeti és nem személyzeti költségek lebontása a 4–7. cikkben említett egyes díjakkal kapcsolatos tevékenységekre Az időszakos gyógyszerbiztonsági jelentések értékelésével kapcsolatos eljárások száma, valamint a forgalombahoza taliengedély-jogosultak száma és a díjszabási egységek száma eljárásonként; az eljárásonként benyújtott jelentések száma és azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, amelyek közös időszakos gyógyszerbiztonsági jelentést nyújtottak be Az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatokhoz kapcsolódó vizsgálatiterv-tervezetek és végleges vizsgálati jelentések értékelésével kapcsolatos eljárások száma; a vizsgálatiterv-tervezetet benyújtott forgalombahozataliengedélyjogosultak száma; a végleges vizsgálati jelentést benyújtott forgalombahozataliengedély-jogosultak száma; a közös vizsgálatot benyújtott forgalombahozataliengedély-jogosultak száma
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/127
A farmakovigilanciai adatok értékelésének következményeként kezdeményezett bizottság elé terjesztésekkel kapcso latos eljárások száma, valamint a forgalombahozataliengedély-jogosultak száma és az egyes forgalombahozatalienge dély-jogosultak és az egyes eljárások esetében érintett díjszabási egységek száma Az egyes eljárásokban részt vevő azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, amelyek kis- és középvállalko zásnak vallották magukat; azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, amelyeket nem ismertek el kis- és középvállalkozásként Azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, amelyek mikrovállalkozásnak vallották magukat; azon forgalom bahozataliengedély-jogosultak száma, amelyeknek a díjmentesség iránti igényét elutasították A 7. cikk (4) bekezdésében említett gyógyszerek azon forgalombahozataliengedély-jogosultjainak a száma, amelyek csökkentett éves díjat fizettek; a díjszabási egységek száma minden egyes érintett forgalombahozataliengedély-jogosult esetében Az éves díj tekintetében kiküldött számlák száma és a kiszabott éves díjak összege, valamint a forgalombahozatali engedély-jogosultaknak kiszámlázott átlagos és teljes összeg Azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, amelyek kis- és középvállalkozásnak vagy mikrovállalkozásnak vallották magukat az éves díj minden egyes kiszabásakor; azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, akiket nem ismertek el kis- és középvállalkozásként vagy mikrovállalkozásként Az előadói és társelőadói helyek felosztása tagállamonként és eljárástípusonként Az előadó és a társelőadó(k) által az eljárásokra fordított munkaórák száma, az érintett illetékes tagállami hatóságok által az Ügynökségnek benyújtott információk alapján
L 189/128
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 659/2014/EU RENDELETE (2014. május 15.) a tagállamok közötti termékforgalomra vonatkozó statisztikákról szóló 638/2004/EK rendeletnek egyes intézkedések elfogadása, a vámigazgatási szervek általi adatszolgáltatás, a bizalmas adatok tagállamok közötti cseréje és a statisztikai érték meghatározása céljából a Bizottságra ruházandó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 338. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
rendes jogalkotási eljárás keretében (1),
mivel:
(1)
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUSZ) hatálybalépésének következtében a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni az EUSZ 290. és 291. cikkével.
(2)
A 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) elfogadásával összefüggésben a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy az EUSZ-ben foglalt feltételek alapján felülvizsgálja azokat a jogalkotási aktusokat, amelyekben jelenleg az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra szerepel hivatkozás.
(3)
A 638/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) hatásköröket ruház a Bizottságra a benne foglalt egyes rendelkezések végrehajtása érdekében.
(4)
A 638/2004/EK rendeletnek az EUMSZ 290. és 291. cikkéhez való hozzáigazítása érdekében rendelkezni kell arról, hogy a rendelet által a Bizottságra ruházott végrehajtási hatásköröket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskör váltsa fel.
(5)
Annak érdekében, hogy a felhasználók statisztikai adatokra vonatkozó igénye kielégíthető legyen anélkül, hogy jelentős terheket rónának a gazdasági szereplőkre, a módszertani okokból szükségessé vált változtatások figyelem bevétele és annak szükségessége miatt, hogy hatékony rendszert hozzanak létre az adatok összegyűjtéséhez és a statisztikák összeállításához, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a különleges termékekre vagy termékmozgásokra alkalmazandó eltérő vagy különleges szabályok elfogadása, az Intrastat lefedettségi arányok kiigazítása, a 638/2004/EK rendelet 10. cikkének (4) bekez désében említett küszöbértékek megállapítására szolgáló feltételek pontosítása, a kis értékű egyedi ügyletek tekin tetében a szolgáltatandó adatok egyszerűsítésére vonatkozó feltételek, valamint az összesített adatok meghatározása tekintetében.
(1) Az Európai Parlament 2014. április 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 6-i határozata. (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.) (3) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 638/2004/EK rendelete a tagállamok közötti termékforgalomra vonatkozó statisztikákról és a 3330/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 102., 2004.4.7., 1. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/129
(6)
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A Bizott ságnak egyben biztosítania kell, hogy a jogalkotási aktusokban előírt felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak jelentős többletterhet a tagállamokra vagy az adatszolgáltatókra, valamint a költségvonzatuk a lehető legalacsonyabb szinten maradjon.
(7)
A 638/2004/EK rendelet egységes feltételek alapján történő végrehajtásának biztosítása céljából a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni, hogy rendelkezéseket tudjon elfogadni az adatgyűjtésre vonatkozóan, mindenekelőtt a használandó kódokat, a becslések bontásának meghatározását, a vállalkozás jellemzői szerinti bontásban készülő éves kereskedelmi statisztikák összeállítására vonatkozó technikai rendelkezéseket és a továb bított statisztikák minőségi előírásoknak való megfelelésének biztosításához szükséges intézkedéseket illetően. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.
(8)
A 638/2004/EK rendelet 14. cikkében említett, a tagállamok közötti termékforgalommal kapcsolatos statisztikákkal foglalkozó bizottság (az Intrastat-bizottság) tanácsot ad a Bizottságnak és segíti végrehajtási hatáskörének gyakor lásában.
(9)
Az európai statisztikai rendszer (ESR) új, a koordináció és a partnerség javítását célzó, egyértelmű piramisszerű felépítésére irányuló stratégiának megfelelően az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (1) létrehozott európai statisztikai rendszer bizottságának (ESR-bizottság) tanácsadó szerepet kell betöltenie, és segítenie kell a Bizottságot végrehajtási hatásköreinek gyakorlásában. A nemzeti hatóságok és a Bizottság (Eurostat) közötti koordináció javítása kulcsfontosságú az Unió statisztikái színvonalának növelése szempontjából.
(10)
A 638/2004/EK rendeletben az Intrastat-bizottságra való hivatkozás helyébe az európai statisztikai rendszer bizott ságára történő hivatkozásnak kell lépnie.
(11)
A vámeljárások egyszerűsítése ahhoz vezetett, hogy a vámhatóságok szintjén nem áll rendelkezésre statisztikai adat a vámkezelés alatt álló árukról. Az adatok lefedettsége érdekében az említett árumozgást be kell vonni az Intrastatrendszerbe.
(12)
Lehetővé kell tenni az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó statisztikához kapcsolódó bizalmas adatok cseréjét a tagállamok között az említett statisztika hatékony fejlesztésének, előállításának és közzétételének, illetve minősége javításának céljából. A bizalmas adatok ilyen cseréjének önkéntesnek kell lennie, annak tekintetében elővigyáza tosan kell eljárni, és az önmagában nem róhat a vállalkozásokra adminisztratív többletterhet.
(13)
Egyértelművé kell tenni a statisztikai érték meghatározását és hozzá kell igazítani az Unión kívüli kereskedelemre vonatkozó statisztika ezen adateleméhez annak lehetővé tétele érdekében, hogy az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó statisztikák jobban összehasonlíthatóak legyenek az Unión kívüli kereskedelemre vonatkozókkal. A határokon átnyúló kereskedelemre vonatkozó adatok összehangolt rögzítése szempontjából alapvetően fontosak az egységes fogalommeghatározások, mivel a nemzeti hatóságok számára annak előfeltételét jelentik, hogy a vállalkozások határokon átnyúló tevékenységeire kiható szabályokat egységesen értelmezzék.
(14)
Az arányosság elvének megfelelően szükséges és helyénvaló harmonizált szabályokat megállapítani a vámigazgatási szervek által szolgáltatandó adatokra, a bizalmas adatok tagállamok közötti cseréjére és az Unión belüli kereske delemre vonatkozó statisztika területén a statisztikai érték meghatározására vonatkozóan. E rendelet az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem lépi túl az adott célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 223/2009/EK rendelete az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.).
HU
L 189/130
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(15)
A nemzeti hatóságok általi adatszolgáltatásnak a tagállamok, valamint az uniós intézmények és ügynökségek számára díjmentesnek kell lennie.
(16)
Fontos a különleges statisztikai adatok, többek között gazdasági adatok tekintetében a biztonságos adatátviteli módokat garantálni.
(17)
A jogbiztonság érdekében ez a rendelet nem érinti azokat az intézkedések elfogadására irányuló eljárásokat, amelyek e rendelet hatálybalépése előtt megindultak, de ezen időpontig nem zárultak le.
(18)
A 638/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk A 638/2004/EK rendelet a következőképpen módosul: 1. A 3. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a különleges termékekre vagy termékmozgásokra vonatkozó eltérő vagy különleges szabályok tekinte tében.” 2. Az 5. cikk a következőképpen módosul: a) az (1) bekezdésben a „közösségi” szót el kell hagyni; b) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(2) A vám- vagy adócélokból az egységes vámokmány hatálya alá tartozó termékek kiszállítására és beérke zésére vonatkozó statisztikai adatokat a vámigazgatási szervek legalább havonta egyszer, közvetlenül szolgáltatják a nemzeti hatóságoknak.”; c) a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(2a) Az egyes tagállamok felelős vámigazgatási szervei saját kezdeményezésükre vagy a nemzeti hatóság kérésére megadnak a nemzeti hatóságnak minden olyan rendelkezésre álló információt, amely az aktív feldolgozás vagy a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárása alá tartozó termékek kiszállítását, illetve fogadását végző személy azonosítását szolgálja.” 3. A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép: „6. cikk Tárgyidőszak Az 5. cikkel összhangban szolgáltatandó információ tárgyidőszaka: a) a termékek kiszállításának vagy beérkezésének naptári hónapja; b) az a naptári hónap, amelynek során az adóztatandó tényállás a Közösségen belüli beszerzés és értékesítés miatt héa-kötelessé váló közösségi termékek tekintetében felmerül; vagy
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/131
c) az a naptári hónap, amelynek során a vámhatóság elfogadja a vámáru-nyilatkozatot, amennyiben a vámárunyilatkozat adatforrásként szolgál.” 4. A 9. cikk (1) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „Az e)–h) pontban meghatározott statisztikai adatok meghatározását a melléklet tartalmazza. A Bizottság végrehajtási aktusok útján elfogadja az adatok gyűjtésére vonatkozó szabályokat, különös tekintettel az alkalmazandó kódokra és azok formájára. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.” 5. A szöveg a következő cikkel egészül ki: „9a. cikk Bizalmas adatok cseréje A tagállamok illetékes nemzeti hatóságai között– kizárólag statisztikai célból – sor kerülhet a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) 3. cikke 7. pontjában meghatározott bizalmas adatok cseréjére, ha az a tagállamok közötti termékforgalommal kapcsolatos statisztikák hatékony fejlesztését, előállítását és közzétételét, illetve minő ségük javítását szolgálja. A nemzeti hatóságoknak bizalmasan kell kezelniük a kapott bizalmas információkat, és azokat kizárólag statisztikai célra használhatják, összhangban a 223/2009/EK rendelet V. fejezetével. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 223/2009/EK rendelete az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.)”
6. Az 10. cikk a következőképpen módosul: a) a (3) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép: „A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen Intrastat lefedettségi arányoknak a műszaki és gazdasági fejlődéshez való hozzáigazítása céljából, ha az arányok csökkentése lehetővé válik, de olyan statisztika fenntartása mellett, amely eleget tesz a hatályos minőségi mutatóknak és szabványoknak.”; b) a (4) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép: „A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e küszöbértékek meghatározására vonatkozó feltételek megállapítása céljából.”; c) az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(5) A tagállamok – bizonyos, a minőségi követelményeknek megfelelő feltételek mellett – a kis értékű egyedi ügyletek tekintetében egyszerűsíthetik a szolgáltatandó adatokat, feltéve, hogy ez az egyszerűsítés a statisztikák minőségét nem befolyásolja hátrányosan. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e feltételek meghatározása céljából.”
L 189/132
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
7. Az 12. cikk a következőképpen módosul:
a) az (1) bekezdés a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
„a) 40 nappal a tárgyhónap végét követően az összesített adatokat, melyeket a Bizottság határoz meg. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen összesített adatok meghatározása céljából. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak figyelembe kell venniük a vonatkozó gazdasági és műszaki fejlődést.”;
b) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(2) A tagállamok havonta szolgáltatnak adatot a Bizottságnak (Eurostat) a teljes termékforgalmukról, szükség esetén becslések alkalmazásával. A Bizottság végrehajtási aktusok útján meghatározza az ilyen becslésekre alkal mazandó bontást. Az említett végrehajtási aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”;
c) a (4) bekezdés harmadik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„A Bizottság végrehajtási aktusok útján elfogadja az említett statisztikák leggazdaságosabb összeállítására vonat kozó technikai rendelkezéseket.
Az említett végrehajtási aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”
8. A 13. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(4) A Bizottság végrehajtási aktusok útján elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a továbbított statisztikák minőségének a minőségértékelési szempontok szerinti biztosításához szükségesek, annak elkerülése mellett, hogy ezáltal a nemzeti hatóságokra túlzott költségek háruljanak.
Az említett végrehajtási aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”
9. A szöveg a következő 13a. cikkel egészül ki:
„13a. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.
(2) Az e rendelet 3. cikkének (4) bekezdése, a 10. cikkének (3), (4) és (5) bekezdése, valamint 12. cikkének (1) bekezdésének a) pontja szerinti felhatalmazás gyakorlása során a Bizottságnak a 223/2009/EK rendelettel össz hangban kell eljárnia, biztosítva többek között azt, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak jelentős többletterhet a tagállamokra és az adatszolgáltatókra.
Különösen fontos, hogy a Bizottság a szokásos gyakorlatát kövesse és a felhatalmazás alapuló jogi aktusok elfogadása előtt megfelelő konzultációkat folytasson szakértőkkel, így többek között tagállami szakértőkkel is.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/133
(3) A Bizottság 2014. július 17-től kezdődően ötéves időtartamra szóló felhatalmazást kap a 3. cikk (4) bekez désében a 10. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében és a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem emel kifogást a meghosszabbítással szemben legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.
(4) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (4) bekezdésében, a 10. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében, valamint a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(6) A 3. cikk (4) bekezdése, a 10. cikk (3), (4) és (5) bekezdése és a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időszak három hónappal meghosszabbítható.”
10. A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„14. cikk A bizottsági eljárás (1) A Bizottság munkáját a 223/2009/EK rendelettel létrehozott, európai statisztikai rendszer bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) értelmében vett bizottságnak minősül.
(2)
Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatáskö reinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megálla pításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”
11. A melléklet 3b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
„b) statisztikai értékkel, amely a tagállamok nemzeti határain számított érték. A statisztikai értéknek az adóalapon vagy adott esetben az azt helyettesítő értéken kell alapulnia. A statisztikai érték csak azokat a járulékos költ ségeket (fuvardíj, biztosítás) tartalmazza, amelyek kiszállítás esetén az útvonalnak a feladó tagállam területére eső részén, illetve beérkezés esetén az útvonalnak a rendeltetési tagállam területén kívül eső részén merültek fel. Kiszállítás esetén ezt FOB-paritású értéknek, beérkezés esetén pedig CIF-paritású értéknek nevezzük.”
2. cikk Ez a rendelet nem érinti a 638/2004/EK rendeletben előírt intézkedések elfogadására irányuló, e rendelet hatálybalépése előtt megkezdett, de még le nem zárult eljárásokat.
L 189/134
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
3. cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/135
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 660/2014/EU RENDELETE (2014. május 15.) a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet módosításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1), tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2), rendes jogalkotási eljárás keretében (3), mivel:
(1)
A környezet védelme érdekében az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) követelményeket állapít meg az Unión belüli, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti hulladékszállításokra vonatko zóan. A rendelet rendelkezéseinek betartatásával és a tagállamokban az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok által végzett ellenőrzésekkel kapcsolatban azonban eltérésekre és hiányosságokra derült fény.
(2)
A hulladékszállítmányok ellenőrzését megfelelő módon meg kell tervezni ahhoz, hogy megállapítható legyen, milyen kapacitások szükségesek az ellenőrzésekhez, és eredményesen meg lehessen akadályozni az illegális hulla dékszállításokat. Ezért meg kell erősíteni az előírások betartatására és az ellenőrzésekre vonatkozóan az 1013/2006/EK rendelet 50. cikkében foglalt rendelkezéseket, biztosítandó, hogy az ilyen ellenőrzésekre rendsze resen, következetes tervezés alapján kerüljön sor. Ellenőrzési terveket kell kidolgozni az említett rendelkezésekkel összhangban lebonyolított ellenőrzésekhez. Az ellenőrzési terveknek kockázatelemzésen kell alapulniuk, és magukban kell foglalniuk több fontos elemet is, nevezetesen célokat, prioritásokat, az érintett földrajzi terület meghatározását, a tervezett ellenőrzésekre vonatkozó információkat, az ellenőrzésekben részt vevő hatóságokra bízott feladatokat, egy adott tagállamban vagy különböző tagállamokban – illetve adott esetben a tagállamokban és harmadik országokban – az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó megálla podásokat, továbbá az ellenőrök képzésére, valamint az érintett ellenőrzési tervek végrehajtásához szükséges emberi, pénzügyi és egyéb erőforrásokra vonatkozó információkat.
(3)
Az ellenőrzési terveket különálló tervekként vagy más tervek egyértelműen meghatározott részeként lehet elkészí teni.
(4)
Mivel az ellenőrzési tervek a 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) hatálya alá tartoznak, azokra alkalmazni kell az említett irányelv rendelkezéseit, beleértve adott esetben a 4. cikkében szereplő kivételeket is.
(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (3) Az Európai Parlament 2014. április 17-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 6-i határozata. (4) Az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállításról (HL L 190., 2006.7.12., 1. o.). (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 28-i 2003/4/EK irányelve a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.).
L 189/136
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(5)
Az ellenőrzések eredményét és a meghozott intézkedéseket, a szankciókat is beleértve, a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, többek között elektronikus úton az interneten.
(6)
Az Unió tagállamai eltérően szabályozzák a tagállamokban az ellenőrzésekben részt vevő hatóságoknak a szállít mányok jogszerűségét bizonyító dokumentumok bemutatására történő felhívással kapcsolatos hatáskörét és lehető ségét. Az ilyen bizonyítékok vonatkozhatnak többek között arra, hogy az anyag vagy a tárgy az 1013/2006/EK rendelet értelmében hulladéknak minősül-e, vagy hogy a hulladék besorolása helyesen történt-e, és arra, hogy a hulladék szállítása a rendelet 49. cikke szerint, környezetvédelmi szempontból megfelelően működő létesítmé nyekbe történik-e. Az 1013/2006/EK rendelet 50. cikkének ezért lehetővé kell tennie, hogy a tagállamokban az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok előírhassák ilyen bizonyítékok bemutatását. Ilyen bizonyítékok bemutatása előírható egy általános rendelkezés alapján vagy eseti alapon. Amennyiben a bizonyíték bemutatására nem kerül sor vagy az elégtelennek minősül, az érintett anyag vagy tárgy fuvarozását vagy hulladék szállítását illegális szállításnak kell tekinteni és az 1013/2006/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell kezelni.
(7)
Az illegális hulladékszállítmányok gyakran ellenőrizetlen hulladékgyűjtő, hulladékosztályozó és hulladéktároló létesítményekből indulnak ki. A hulladékszállítmányok szisztematikus ellenőrzésének ezért hozzá kell járulnia az ilyen ellenőrizetlen tevékenységek azonosításához és felszámolásához, és ezáltal az 1013/2006/EK rendelet végre hajtásának előmozdításához.
(8)
Annak érdekében, hogy a tagállamok számára kellő idő álljon rendelkezésre arra, hogy felkészüljenek az e rendelet által módosított 1013/2006/EK rendelet 50. cikkében előírt intézkedések alkalmazására, helyénvaló, hogy az első ellenőrzési tervek elfogadására 2017. január 1. előtt kerüljön sor.
(9)
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében az 1013/2006/EK rendelet alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkével.
(10)
A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az 1013/2006/EK rendelet egyes nem alapvető fontosságú elemeinek a módosítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
(11)
Az 1013/2006/EK rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (1) foglaltak szerint kell gyakorolni.
(12)
Az 1013/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk Az 1013/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. A 2. cikk a következő pontokkal egészül ki:
„7a. »újrahasználat«: a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*) 3. cikkének 13. pontjában meghatá rozottak szerinti újrahasználat; (1) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/137
35a. »ellenőrzés«: olyan intézkedések, amelyeket a résztvevő hatóság az arról való megbizonyosodás érdekében hajt végre, hogy valamely létesítmény, vállalkozás, közvetítő, kereskedő, hulladékszállítmány vagy a hozzá kapcso lódó hasznosítás vagy ártalmatlanítás megfelel-e az ebben a rendeletben megállapított vonatkozó követelmé nyeknek. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i 2008/98/EK irányelve a hulladékokról és egyes irány elvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).”
2. A 26. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(4) Az érintett illetékes hatóságok és a bejelentő közötti megállapodástól függően, az (1) bekezdésben felsorolt információkat és dokumentumokat az 1999/93/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (*) összhangban elekt ronikus aláírással vagy elektronikus hitelesítéssel ellátva, elektronikus adatátvitel formájában vagy egy hasonló, ugyan ilyen biztonsági szintet képviselő elektronikus hitelesítési rendszer segítségével is be lehet nyújtani vagy ki lehet cserélni. Az első albekezdés végrehajtásának megkönnyítése érdekében a Bizottság – amennyiben lehetséges – végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben megállapítja a dokumentumok és információk benyújtására irányuló elektronikus adatcsere gyakorlati megvalósítására vonatkozó műszaki és szervezeti követelményeket. A Bizottság figyelembe vesz minden releváns nemzetközi előírást, és biztosítja, hogy a követelmények összhangban álljanak az 1999/93/EK irányelvvel vagy legalább azzal abban foglalttal azonos szintű biztonságot nyújtsanak. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 59a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 1999. december 13-i 1999/93/EK irányelve az elektronikus aláírásra vonat kozó közösségi keretfeltételekről (HL L 13., 2000.1.19., 12. o.).”
3. Az 50. cikk a következőképpen módosul: a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(2) A tagállamok az e rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezésekben rendelkeznek többek között a létesítményeknek, vállalkozásoknak, közvetítőknek és kereskedőknek a 2008/98/EK irányelv 34. cikke szerinti ellenőrzéséről, és a hulladékszállítás és az ahhoz kapcsolódó hasznosítás vagy ártalmatlanítás ellenőrzéséről.”; b) a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(2a) A tagállamok biztosítják, hogy 2017. január 1-ig teljes földrajzi területük tekintetében legalább egy terv kidolgozása történjen meg a (2) bekezdés szerint elvégzendő ellenőrzésekre vonatkozóan, különállóan vagy más tervek egyértelműen meghatározott részeként (a továbbiakban: az ellenőrzési terv). Az ellenőrzési terveknek olyan kockázatelemzésen kell alapulniuk, amely kiterjed konkrét hulladékáramokra és illegális szállítmányok forrásaira, valamint figyelembe vesz – amennyiben rendelkezésre állnak, illetve adott esetben – hírszerzésen alapuló adatokat, például a rendészeti vagy vámigazgatási hatóságok által végzett vizsgálatokból és bűnügyi tevékenységek elem zéséből származó adatokat. A kockázatelemzésnek többek között arra kell irányulnia, hogy meghatározza a szükséges intézkedések minimális számát, beleértve a létesítmények, vállalkozások, közvetítők, kereskedők, hulla dékszállítmányok vagy a hozzájuk kapcsolódó hasznosítás vagy ártalmatlanítás fizikai ellenőrzését is. Az ellen őrzési terveknek magukban kell foglalniuk a következő elemeket: a) az ellenőrzések céljai és prioritásai, beleértve annak leírását is, hogy a prioritásokat hogyan határozták meg; b) az ellenőrzési terv hatálya alá tartozó földrajzi terület; c) a tervezett ellenőrzésekre, köztük a fizikai ellenőrzésekre vonatkozó információk;
HU
L 189/138
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
d) az ellenőrzésekben részt vevő egyes hatóságokra bízott feladatok; e) az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó megállapodások; f) az ellenőröknek az ellenőrzésekkel kapcsolatos kérdéseket érintő képzéseire vonatkozó információk; valamint g) az adott ellenőrzési terv végrehajtásához szükséges emberi, pénzügyi és egyéb erőforrásokra vonatkozó infor mációk. Az ellenőrzési tervet legalább háromévente felül kell vizsgálni, és adott esetben aktualizálni kell. A felülvizsgálat keretében értékelni kell, hogy milyen mértékben teljesültek az adott ellenőrzési terv célkitűzései, illetőleg kerültek végrehajtásra más elemei.”; c) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(3)
A hulladékszállítmányok ellenőrzésére különösen az alábbiak szerint kerülhet sor:
a) a kiindulási ponton, a termelő, a birtokos vagy a bejelentő jelenlétében; b) a rendeltetési ponton, a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőző műveletet és a végleges ártalmatlanítást vagy hasznosítást is beleértve, a címzett vagy a létesítmény jelenlétében; c) az Unió határain; és/vagy d) az Unión belüli szállítás közben.”; d) a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(4) A szállítmányok ellenőrzéseinek magukban kell foglalniuk a dokumentumok ellenőrzését, az azonosító ellenőrzését, és adott esetben a hulladék fizikai vizsgálatát.”; e) a szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki: „(4a) Az arról való megbizonyosodás érdekében, hogy a közúti, vasúti, légi, tengeri vagy belvízi fuvarozás keretében szállított anyag vagy tárgy nem hulladék, az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok – a 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (*) sérelme nélkül – megkövetelhetik az érintett anyagot vagy tárgyat a birtokló vagy annak szállítását szervező természetes vagy jogi személytől, hogy nyújtson be igazoló dokumentu mokat: a) az érintett anyag vagy tárgy származására és rendeltetési helyére vonatkozóan; valamint b) arra vonatkozóan, hogy az nem hulladék és adott esetben többek között a működési igazolására vonatkozóan. Az első albekezdés alkalmazásának érdekében meg kell bizonyosodni továbbá az érintett anyagnak vagy a tárgynak a szállítás, a be- és a kirakodás során bekövetkező sérüléssel szembeni védelméről, például a megfelelő csomagolásról és a raktérben való megfelelő elhelyezésről.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/139
(4b) Az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok megállapíthatják, hogy az érintett anyag vagy tárgy hulladék, amennyiben — a (4a) bekezdésben említett vagy más uniós jogszabályban előírt, az anyag vagy a tárgy nem hulladék voltát igazoló dokumentumot nem nyújtották be a hatóságok által meghatározott határidő leteltéig, vagy — az érintett hatóságok a rendelkezésükre álló bizonyítékokat és információkat nem tartják elégségeseknek az említett megállapítás megtételéhez vagy az érintett hatóságok a (4a) bekezdés második albekezdésében említett sérülés elleni védelmet nem tartják megfelelőnek. Ezen körülmények fennállása esetén az érintett anyag vagy tárgy, illetve hulladék szállítását illegális szállításnak kell tekinteni. Következésképpen azt a 24. és 25. cikknek megfelelően kell kezelni, és az ellenőrzésekben részt vevő hatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell arról azon ország illetékes hatóságát, ahol az ellenőrzésre sor került. (4c) Az arról való megbizonyosodás érdekében, hogy a hulladékszállítmány megfelel e rendelet előírásainak, az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok kötelezhetik a bejelentőt, a szállítást szervező személyt, a birtokost, a fuvarozót, a címzettet és a hulladékot átvevő létesítményt, hogy a hatóságok által meghatározott határidőn belül nyújtsanak be részükre releváns igazoló dokumentumokat. Az arról való megbizonyosodás érdekében, hogy a 18. cikk szerinti általános tájékoztatási kötelezettség hatálya alá tartozó hulladékszállítás a 49. cikk szerinti hasznosítási műveletek célját szolgálja, az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok megkövetelhetik a szállítást szervező személytől, hogy nyújtson be a hasznosítást megelőző műveletet vagy a végleges hasznosítást végző létesítmény által kiállított és – szükség esetén – a rendeltetési hely illetékes hatósága által jóváhagyott megfelelő igazoló dokumentumot. (4d) Amennyiben a (4c) bekezdésben említett igazoló dokumentumot nem nyújtják be az ellenőrzésekben részt vevő hatóságoknak az általuk meghatározott időpontig vagy az érintett hatóságok a rendelkezésükre álló bizo nyítékokat és információkat nem tartják elégségesnek az említett megállapítás megtételéhez, az érintett szállítást illegális szállításnak kell tekinteni. Következésképpen az ilyen eseteket a 24. és 25. cikknek megfelelően kell kezelni, és az ellenőrzésekben részt vevő hatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell arról azon ország illetékes hatóságát, ahol az ellenőrzésre sor került. (4e) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján 2015. július 18-ig a Kombinált Nómenklatúrának a 2658/87/EGK tanácsi rendeletben (**) meghatározott kódjai és az e rendelet III., IIIA., IIIB., IV., IVA. és V. mellékletében foglalt hulladék közötti előzetes megfelelési táblázatot fogad el. A Bizottság naprakészen tartja a megfelelési táblázatot, hogy abban szerepeljenek az említett nómenklatúrában és a mellékletek tételeiben bekö vetkező változások, valamint a Harmonizált Rendszer szerinti nómenklatúra minden olyan új, hulladékkal kapcso latos kódja, amelyet a Vámigazgatások Világszervezete esetleg elfogad. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 59a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfele lően kell elfogadni. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. július 4-i 2012/19/EU irányelve az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (HL L 197., 2012.7.24., 38. o.). (**) A Tanács 1987. július 23-i 2658/87/EGK rendelete a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.).”;
f) az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(5) A tagállamok két- és többoldalúan együttműködnek egymással az illegális szállítások megelőzésének és felderítésének megkönnyítése érdekében. Kicserélik egymással a hulladékszállítmányokra, a hulladékáramokra, az üzemeltetőkre és a létesítményekre vonatkozó információkat, és már létező struktúrákon belül – mindenekelőtt a rendelet 54. cikkének megfelelően kijelölt megbízottak hálózatán keresztül – megosztják a végrehajtási intézke désekkel, többek között az e cikk (2a) bekezdése szerint elvégzett kockázatértékeléssel kapcsolatos tapasztalataikat és ismereteiket.”
HU
L 189/140
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
4. Az 51. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(2) Minden egyes naptári év vége előtt a tagállamok jelentést készítenek az előző naptári évről a IX. melléklet szerinti kiegészítő jelentési kérdőív alapján is, és azt megküldik a Bizottság részére. Az említett jelentésnek a Bizottság részére való megküldésétől számított egy hónapon belül a tagállamok nyilvánosan elérhetővé teszik – többek között elektronikus úton az interneten – a jelentésnek a 24. cikkhez, valamint az 50. cikk (1), (2) és (2a) bekezdéséhez kapcsolódó részét, a IX. melléklet 5. táblázatát is beleértve”, a tagállamok által megfelelőnek tartott indokolással együtt. A Bizottság összeállítja a tagállamok IX. melléklet 50. cikk (1), (2) és (2a) bekezdéséhez kapcsolódó szaka szában említett hiperlinkjeinek a listáját, és azt weboldalán nyilvánosan elérhetővé teszi.” 5. Az 58. cikk helyébe a következő szöveg lép: „58. cikk A mellékletek módosításai (1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 58a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következők módosítása céljából: a) az IA., az IB., az IC., a II., a III., a IIIA., a IIIB., a IV., az V., a VI. és a VII. melléklet, a Bázeli Egyezményben és az OECD-határozat alapján elfogadott változtatások figyelembevétele érdekében; b) az V. melléklet, hogy tükrözze a 2008/98/EK tanácsi irányelv 7. cikkének megfelelően a hulladékok jegyzékével kapcsolatban elfogadott változásokat; c) a VIII. melléklet, hogy tükrözze a megfelelő nemzetközi egyezmények és megállapodások értelmében hozott határozatokat.” 6. A szöveg a következő cikkel egészül ki: „58a. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. (2) A Bizottság 58. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. július 17-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást szemben legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 58. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról. (5) Az 58. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/141
7. Az 59. cikket el kell hagyni. 8. Az 59a. cikk helyébe a következő szöveg lép: „59a. cikk A bizottsági eljárás (1) A Bizottságot a 2008/98/EK irányelv 39. cikkével létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül. (2)
Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.”; 9. A 60. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(2a) A Bizottság 2020. december 31-ig – többek között az 51. cikknek megfelelően készített jelentések figye lembevételével – elvégzi e rendelet felülvizsgálatát, és annak eredményéről jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, jelentéséhez pedig szükség esetén jogalkotási javaslatot mellékel. E felülvizsgálat során a Bizottság mérle geli különösen az 50. cikk (2a) bekezdésének a hatékonyságát az illegális hulladékszállítás elleni küzdelem szem pontjából, figyelembe véve környezeti, társadalmi és gazdasági aspektusokat is.” 10. A IX. melléklet a következőképpen módosul: a) az 50. cikk (2) bekezdéséhez kapcsolódó szakasz helyébe a következő lép: „Összefoglaló információk az 50. cikk (2) bekezdése értelmében elvégzett ellenőrzések eredményéről, többek között a következők: — a létesítmények, vállalkozások, közvetítők és kereskedők tekintetében hulladékszállítmányokkal kapcsolatban elvégzett ellenőrzések száma, a fizikai ellenőrzéseket is beleértve: — a hulladékszállítmányok ellenőrzéseinek száma, a fizikai ellenőrzéseket is beleértve: — a létesítmények, vállalkozások, közvetítők és kereskedők tekintetében elvégzett ellenőrzések során a hulladék szállítmányokkal kapcsolatban feltételezett szabálytalanságok száma: — a megállapított, feltételezett illegális szállítások száma az ellenőrzések alatt: További megjegyzések:”; b) a szöveg a következő, az 50. cikk (2a) bekezdésével kapcsolatos szakasszal egészül ki: „50. cikk, (2a) bekezdés Az ellenőrzési terv(ek)re vonatkozó információk: Az ellenőrzési tervek száma a földrajzi terület egészére vonatkozóan: Az ellenőrzési terv(ek) elfogadásának napja és hatályának időtartama:
L 189/142
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
Az ellenőrzési terv(ek) legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: Az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok és az e hatóságok közötti együttműködés: Annak feltüntetése, hogy az aggályokat vagy szabálytalanságokat mely szerveknél vagy személyeknél lehet beje lenteni.”; c) a szöveg a következő, az 50. cikk (2) és (2a) bekezdésével kapcsolatos szakasszal egészül ki: „Az a link, amelyen a tagállamok által – az 51. cikk (2) bekezdéssel összhangban – az interneten nyilvánosan hozzáférhetővé tett információk elektronikus úton elérhetők:” 11. A IX. melléklet 5. táblázatában, az utolsó oszlop címsora helyébe a következő szöveg lép: „Meghozott intézkedések, beleértve a kiszabott szankciókat is” 2. cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ezt a rendeletet 2016. január 1-jétől kell alkalmazni. A második bekezdés ellenére az 1. cikk 4. pontját 2018. január 1-jétől kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/143
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 661/2014/EU RENDELETE (2014. május 15.) az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2012/2002/EK tanácsi rendelet módosításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 175. cikke harmadik bekezdésére és 212. cikke (2) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében (3),
mivel:
(1)
A 2012/2002/EK tanácsi rendelet (4) létrehozta az Európai Unió Szolidaritási Alapját (a továbbiakban: az alap).
(2)
Az Unió számára fontos, hogy egy olyan erős és rugalmas eszköz álljon a rendelkezésére, amelyen keresztül szolidaritást vállalhat, egyértelmű politikai üzenetet küldhet és tényleges segítséget nyújthat azoknak a polgároknak, akiket jelentős természeti katasztrófák érnek, amelyek komoly következményekkel járnak a gazdasági és a társa dalmi fejlődésre.
(3)
A jelentős természeti katasztrófák negatív hatásai nem vethetik vissza az Uniót azon kifejezett szándékának megvalósításában, hogy a tagjelölt országoknak egyértelműen európai perspektívába helyezett segítséget nyújtson a stabilitás, valamint a fenntartható gazdasági és a politikai fejlődés felé vezető úton. Az Uniónak ezért továbbra is szolidaritást kell tanúsítania azon harmadik országok iránt, amelyek vele csatlakozási tárgyalásokat folytatnak, és amelyekkel a kormányközi csatlakozási konferencia már elkezdődött. Ebből következően e rendelet hatályának a szóban forgó országokra való kiterjesztése maga után vonja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 212. cikkének kiegészítő jogalapként való alkalmazását.
(4)
A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy gyors döntést hozhasson a pénzügyi források elkülönítéséről, illetve azok minél gyorsabb igénybevételéről. Az adminisztratív eljárásokat ennek megfelelően módosítani kell, és azokat a szükséges minimumra kell korlátozni. Ennek érdekében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2013. december 2-án megkötötte a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodást (5).
(1) 2013. december 10-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). (2) 2013. november 28-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). (3) Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 6-i határozata. (4) A Tanács 2012/2002/EK rendelete (2002. november 11.) az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról (HL L 311., 2002.11.14., 3. o.). (5) Intézményközi megállapodás (2013. december 2.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról (HL C 373., 2013.12.20., 1. o.).
L 189/144
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(5)
A 2012/2002/EK rendelet szerinti eljárásokat és terminológiát összhangba kell hozni a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) rendelkezéseivel.
(6)
Egyértelművé kell tenni a természeti katasztrófa fogalommeghatározását, amely meghatározza a 2012/2002/EK rendelet hatályát.
(7)
A természeti katasztrófák közvetlen következményeiként, láncreakcióként bekövetkező más típusú katasztrófák által okozott károkat a 2012/2002/EK rendelet alkalmazásában az adott természeti katasztrófa által okozott közvetlen károk részének kell tekinteni.
(8)
A kialakult gyakorlat kodifikálása és a kérelmek tekintetében az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében az alapból csak közvetlen károk esetében nyújtható pénzügyi hozzájárulás.
(9)
A 2012/2002/EK rendelet alkalmazásában jelentős természeti katasztrófának az olyan közvetlen kárt okozó katasztrófát kell tekinteni, amelynek értéke meghalad egy pénzügyileg kifejezett küszöbértéket. E kárt a referenciaév áraiban vagy az érintett állam bruttó nemzeti jövedelemének (GNI) százalékos arányaként kell megadni.
(10)
Annak érdekében, hogy jobban figyelembe lehessen venni azon természeti katasztrófák sajátos természetét, amelyek – jóllehet az érintett régiók gazdasági és társadalmi fejlődésére nézve komoly következményekkel járnak – nem érik el az alapból történő pénzügyi hozzájáruláshoz szükséges legkisebb mértéket a regionális természeti katasztrófákra vonatkozó kritériumokat a regionális bruttó hazai termék (GDP) figyelembevételével kiszámított kár alapján kell meghatározni. Ezzel összefüggésben a Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Réunion, Mayotte, Saint-Martin, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek mint az EUMSZ 349. cikke szerinti legkülső régiók sajátos jellemzői alkotta, sajátos strukturális társadalmi és gazdasági helyzet indokolja, hogy e régiók esetében eltérésként a GDP 1 %-ának megfelelő egyedi küszöbérték megállapítására kerüljön sor. Ezeket a kritériumokat világos és egyszerű módon kell meghatározni az olyan kérelmek számának csökkentése érdekében, amelyek nem felelnek meg a 2012/2002/EK rendeletben meghatározott követelményeknek.
(11)
A kérelmek méltányos elbírálásának lehetővé tétele érdekében a közvetlen károk meghatározására az Eurostat által rendelkezésre bocsátott egységes formátumú adatok alkalmazandók.
(12)
Az alapnak hozzá kell járulnia az infrastruktúra működésének helyreállításához, a katasztrófa által sújtott területek megtisztításához, a mentési szolgálatok költségeihez, valamint az érintett lakosság ideiglenes szállásának költsége ihez a teljes végrehajtási időszakban. Meg kell határozni, hogy mi értendő az infrastruktúra működésének hely reállítása alatt, és tisztázni kell, hogy az alap milyen mértékben tud hozzájárulni a kapcsolódó költségekhez. Meg kell határozni azt az időtartamot is, amely során a természeti katasztrófa miatt otthontalanná váló lakosok számára biztosított szállás átmenetinek tekinthető.
(13)
A 2012/2002/EK rendelet rendelkezéseit a hozzáadottérték-adó vonatkozásában összhangba kell hozni az általános uniós finanszírozási politikával.
(14)
Meg kell határozni azt is, hogy a támogatható intézkedések milyen mértékben foglalhatnak magukban a technikai segítségnyújtáshoz kapcsolódó kiadásokat.
(15)
Annak elkerülése érdekében, hogy a kedvezményezett államok nettó nyereséget termeljenek az alapból nyújtott hozzájárulásból, meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett az alapból finanszírozott intézkedések bevételt termelhetnek.
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalma zandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/145
(16)
A természeti katasztrófák bizonyos fajtái, így például a szárazság esetében hosszabb időszak telik el, míg a katasztrófa hatásai érezhetővé válnak. Rendelkezéseket kell hozni annak érdekében, hogy az alapot az ilyen esetekben is fel lehessen használni.
(17)
Fontos biztosítani, hogy a támogatható államok megtegyék az előírt erőfeszítéseket a természeti katasztrófák bekövetkezésének megelőzésére és a természeti katasztrófák hatásainak enyhítésére, ideértve a katasztrófák kocká zatának megelőzésére és kezelésére vonatkozó uniós jogszabályok teljes körű végrehajtását, valamint a vonatkozó beruházások megvalósítására rendelkezésre álló uniós finanszírozás igénybevételét. Ezért rendelkezéseket kell hozni arra vonatkozóan, hogy ha egy tagállam, miután egy korábbi természeti katasztrófa esetében az alapból pénzügyi támogatásban részesült, nem tett eleget a katasztrófák kockázatának megelőzésére és kezelésére vonatkozó uniós jogszabályoknak, és ezt az Európai Unió Bírósága jogerős ítéletében megállapította, akkor ez egy ugyanolyan jellegű természeti katasztrófa kapcsán benyújtott későbbi támogatási kérelem esetén az adott tagállam kérelmének elutasítását, vagy a pénzügyi hozzájárulás összegének csökkentését eredményezheti.
(18)
A tagállamok egy természeti katasztrófára való reagálás céljából a szokásos eljárás keretében lehetségesnél gyor sabban is kérhetnek pénzügyi támogatást. E célból helyénvaló annak lehetővé tétele, hogy az érintett tagállam kérésére előleget fizessenek ki röviddel azután, hogy az alapból történő pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet benyújtották a Bizottsághoz. Az előleg nem léphet túl egy bizonyos összeget, és a pénzügyi hozzájárulás végső összegének kifizetésekor azt figyelembe kell venni. Rendelkezni kell arról is, hogy a jogosulatlanul kifizetett előlegeket a tagállamnak előre meghatározott, rövid határidőn belül vissza kelljen fizetnie. Az előleg kifizetése nem befolyásolhatja az alap igénybevételéről szóló végleges döntés kimenetelét.
(19)
A pénzügyi hozzájárulás kifizetéséhez vezető adminisztratív eljárásoknak a lehető legegyszerűbbnek és időben a lehető leghatékonyabbnak kell lenniük. Ezért a tagállamok számára az alapból való pénzügyi hozzájárulás végre hajtására vonatkozó részletes rendelkezéseket az e pénzügyi hozzájárulás odaítéléséről szóló végrehajtási jogi aktusokban kell megállapítani. Azon kedvezményezett államok tekintetében azonban, amelyek még nem tagálla mok, jogi okokból külön végrehajtási megállapodást kell fenntartani.
(20)
A Bizottságnak iránymutatást kell kiadnia a tagállamok számára az alaphoz való hatékony hozzáférést és az alap használatát, valamint az alapból származó támogatás kérelmezésének legegyszerűbb módját illetően.
(21)
A 966/2012/EU, Euratom rendelet változtatásokat vezetett be a megosztott és közvetett irányítás tekintetében, ideértve az egyedi jelentéstételi követelményeket is, amelyeket figyelembe kell venni. A jelentéstételi kötelezett ségeknek tükrözniük kell az alap intézkedéseinek rövid végrehajtási időszakát. Az uniós alapok kezeléséért és ellenőrzéséért felelős szervek kijelölési eljárásának tükröznie kell az eszköz jellegét és nem késleltetheti az alapból történő pénzügyi hozzájárulás kifizetését. Szükséges tehát eltérni a 966/2012/EU, Euratom rendelettől.
(22)
Rendelkezéseket kell hozni annak elkerülésére, hogy az alap által finanszírozott intézkedések más uniós pénzügyi eszközök vagy konkrét kár megtérítéséhez kapcsolódó nemzetközi jogi eszközök útján kettős finanszírozásban részesüljenek.
(23)
A lehető legegyszerűbbé kell tenni az országok számára az alapból nyújtott pénzügyi hozzájárulásból fedezett kiadásaik bejelentését. Ezért az euroövezeten kívüli országok számára nyújtott pénzügyi hozzájárulások végrehaj tása során egységes átváltási árfolyamot kell alkalmazni.
(24)
A 2012/2002/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell ruházni Bizottságra a támogatható államok részére az alapból nyújtandó konkrét pénzügyi hozzájárulásról vagy bármely előleg fizetéséről szóló határozatokra vonatkozóan.
(25)
A 2012/2002/EK rendeletben meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó rendelkezéseket konkrétabban kell megfogalmazni annak érdekében, hogy egyértelműen meg lehessen határozni a szabálytalan ságok megelőzésére, felderítésére és kivizsgálására, valamint az elveszett, jogosulatlanul kifizetett vagy szabályta lanul felhasznált pénzeszközök visszafizettetésére irányuló intézkedéseket.
HU
L 189/146
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(26)
Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a természeti katasztrófa által sújtott államokkal uniószerte vállalt szolidaritás biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani ad hoc módon, az Unió szintjén azonban e célok – a pénzügyi támogatás módszeres, rendszeres és méltányos módon, a tagállamok kapacitásukhoz mért bevoná sával történő odaítélése révén – jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.
(27)
A 2012/2002/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk Módosítások A 2012/2002/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„2. cikk (1) Egy tagállam vagy az Unióval csatlakozási tárgyalásokat folytató valamely ország (a továbbiakban: támogatható állam) kérelmére az alapból akkor nyújtható támogatás, ha az adott támogatható állam egy vagy több régiójában az életkörülményekre, a természetes környezetre vagy a gazdaságra nézve komoly következményekkel járó jelentős vagy regionális természeti katasztrófa következik be ugyanezen támogatható állam vagy valamely szomszédos támogatható állam területén. A természeti katasztrófák közvetlen következményeiként jelentkező közvetlen károkat az adott természeti katasztrófa által okozott károk részének kell tekinteni.
(2) E rendelet alkalmazásában „jelentős természeti katasztrófa” bármely olyan természeti katasztrófa, amely egy támogatható államban olyan közvetlen kárt eredményez, amelynek becsült értéke 2011. évi árakon számolva meghaladja a 3 000 000 000 EUR-t, vagy több mint az adott állam GNI-jének 0,6 %-a.
(3) E rendelet alkalmazásában „regionális természeti katasztrófa” bármely olyan természeti katasztrófa, amely egy támogatható állam NUTS 2 szintű régiójában olyan közvetlen kárt eredményez, amelynek értéke meghaladja az adott régió bruttó hazai termékének (GDP) 1,5 %-át.
Az első albekezdéstől eltérve, abban az esetben, ha az érintett régió, amelyben a természeti katasztrófa bekövetkezett, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikke értelmében vett legkülső régió, „regionális természeti katasztrófa” bármely olyan természeti katasztrófa, amely olyan közvetlen kárt eredményez, amelynek értéke meghaladja az említett régió GDP-jének 1 %-át.
Ha a természeti katasztrófa több NUTS 2 szintű régiót érint, a küszöbértéket az adott régiók átlagos GDP-jére kell alkalmazni, és azt a teljes kárnak az egyes régiók szerinti arányában súlyozni kell.
(4) Az alapból támogatás nyújtható egy támogatható államban bekövetkezett olyan természeti katasztrófa esetében is, amely egy szomszédos támogatható államban is bekövetkezett jelentős természeti katasztrófa.
(5)
E cikk alkalmazásában az Eurostat által rendelkezésre bocsátott egységes statisztikai adatok alkalmazandók.”
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/147
2. A 3. cikk a következőképpen módosul:
a) Az (1), a (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A támogatást az alapból történő pénzügyi hozzájárulás formájában kell nyújtani. Minden egyes természeti katasztrófa esetén egyszeri pénzügyi hozzájárulás juttatható a támogatható állam javára.
(2) Az alap célja, hogy kiegészítse az érintett államok által tett erőfeszítéseket, és fedezze közkiadásaik egy részét annak érdekében, hogy segítse a támogatható államot a természeti katasztrófa típusától függő, alábbi elengedhetetlen veszélyhelyzeti- és helyreállítási intézkedések megtételében:
a) az infrastruktúra, valamint az energia, ivóvíz és szennyvíz, távközlés, közlekedés, egészségügy és oktatás területén működő létesítmények működésének helyreállítása;
b) ideiglenes szállás biztosítása és a mentési szolgálatok támogatása az érintett lakosság szükségleteinek kielégítése érdekében;
c) a megelőző infrastruktúra biztosítása, valamint intézkedések a kulturális örökség megóvása érdekében;
d) a katasztrófa által sújtott területek megtisztítása, beleértve a természeti övezeteket is, adott esetben az ökoszisz téma-alapú megközelítéseknek megfelelően, valamint az érintett természeti övezetek haladéktalan helyreállítása a talajerózió azonnali következményeinek elkerülése érdekében.
Az a) pont alkalmazásában a „működésének helyreállítása” az infrastruktúra, illetve a létesítmények természeti katasztrófa bekövetkezése előtti állapotának a visszaállítását jelenti. Amennyiben jogilag nem lehetséges vagy gazdaságilag nem indokolt a természeti katasztrófa bekövetkezése előtti állapot visszaállítása, vagy amennyiben a kedvezményezett állam az érintett infrastruktúra vagy létesítmény áthelyezése vagy működőképességének javí tása mellett dönt, hogy az így a jövőben jobban ellen tudjon állni a természeti katasztrófáknak, a helyreállítási költségek az alapból legfeljebb a katasztrófa bekövetkezése előtti állapot visszaállítása becsült költségének megfelelő értékig támogathatók.
A második albekezdésben említett értéket meghaladó költségeket a kedvezményezett állam saját forrásaiból – vagy amennyiben lehetséges – más uniós forrásokból finanszírozza.
A b) pont alkalmazásában az „ideiglenes szállás” olyan szállás, amelyet az érintett lakosság addig vesz igénybe, amíg vissza nem tud térni otthonába annak felújítását vagy újjáépítését követően.
(3) Az alapból történő kifizetésekből csak a nem biztosítható károk enyhítésére szolgáló intézkedések finan szírozhatók, és a kifizetést vissza kell téríteni, ha a kár helyreállításának költségét később egy harmadik fél a 8. cikk (4) bekezdésének megfelelően megtéríti.”;
b) a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:
„(4) A hozzáadottérték-adó (héa) nem minősül az intézkedés támogatható kiadásának, a nemzeti héa-jogsza bályok alapján vissza nem igényelhető héa kivételével.
(5) Az alapból nem nyújtható pénzügyi támogatás az irányítást, a nyomon követést, a tájékoztatást és kommu nikációt, a panaszkezelést, valamint az ellenőrzést és auditot szolgáló technikai segítségnyújtásra.
L 189/148
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A (2) bekezdésben említett intézkedések előkészítéséhez és végrehajtásához kapcsolódó költségek, ideértve az alapvető technikai szakértelemhez kapcsolódó költségeket is, a projektköltségek részeként támogathatók. (6) Amennyiben az alapból származó pénzügyi hozzájárulással támogatott, a (2) bekezdésben említett intéz kedések bevételt termelnek, az alapból származó teljes pénzügyi hozzájárulás nem haladhatja meg a veszélyhely zeti és helyreállítási intézkedéseknek a kedvezményezett állam által viselt nettó költségét. A kedvezményezett állam az alapból nyújtott pénzügyi hozzájárulás végrehajtásáról a 8. cikk (3) bekezdése szerint elkészített jelen tésben erre vonatkozó kimutatást nyújt be. (7) Az alap éves összege legalább egynegyedének minden év október 1-jén rendelkezésre kell állnia az év végéig felmerülő igények fedezése érdekében.” 3. A 4. cikk a következőképpen módosul: a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(1) A támogatható államok felelős nemzeti hatóságai a természeti katasztrófa által okozott első kár bekövet kezését követően a lehető leggyorsabban, de legfeljebb tizenkét héten belül az alapból történő pénzügyi hozzá járulás iránt kérelmet nyújthatnak be a Bizottsághoz, amelyben megadnak minden rendelkezésre álló információt legalább az alábbiakra vonatkozóan: a) a természeti katasztrófa által okozott teljes közvetlen kár, valamint annak hatása az érintett lakosságra, gazdaságra és környezetre; b) a 3. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések becsült költsége; c) az uniós finanszírozás bármely egyéb forrása; d) nemzeti vagy nemzetközi finanszírozás bármely egyéb forrása, beleértve az állami vagy magán biztosítási fedezetet, amely hozzájárulhat a kár helyreállításának költségeihez; e) a természeti katasztrófa jellegéhez kapcsolódó, a katasztrófák kockázatának megelőzésére és kezelésére vonat kozó uniós jogszabályok végrehajtásának rövid leírása.”; b) a szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki: „(1a) Indokolt esetben a felelős nemzeti hatóságok az (1) bekezdésben említett határidő lejárta után is benyújt hatnak olyan további információkat, amelyek a kérelmük kiegészítését vagy naprakésszé tételét szolgálják. (1b) A Bizottság iránymutatást készít az alaphoz való hatékony hozzáférésről és az alap hatékony végrehajtásá ról. Az iránymutatást 2014. szeptember 30-ig kell elkészíteni, és annak részletes információkat kell tartalmaznia a kérelmek összeállítására vonatkozó eljárásról, ideértve a Bizottság részére benyújtandó információkkal kapcsolatos követelményeket is. Az iránymutatást a Bizottság érintett főigazgatóságainak weboldalán közzé kell tenni, és a Bizottság biztosítja annak a támogatható államok körében történő, szélesebb körű terjesztését. (1c) Fokozatosan kialakuló természeti katasztrófák esetén az (1) bekezdésben említett határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a támogatható állam hatóságai megtették az első hivatalos intézkedést a természeti katasztrófa hatásainak elhárítására vagy attól az időponttól, amikor e hatóságok veszélyhelyzetet nyilvánítottak ki.”;
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/149
c) a (2)-(5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(2) Az (1) bekezdésben említett információk, illetve a támogatható állam által nyújtott bármely pontosítás alapján a Bizottság elbírálja, hogy teljesülnek-e az alap igénybevételének feltételei, és a rendelkezésre álló pénzügyi források keretei között, a lehető leggyorsabban, de legkésőbb hat héttel a kérelem kézhezvételét követően – a hathetes időtartamot a fordításhoz szükséges idő figyelembevétele nélkül, a kérelem kézhezvételének napjától számítva – meghatározza a lehetséges pénzügyi hozzájárulás mértékét.
Amennyiben a Bizottság az e rendelet hatálya alá tartozó valamely természeti katasztrófa esetén az alapból való pénzügyi hozzájárulásról határoz egy 2014. június 28. után beérkezett kérelem alapján, elutasíthatja az ugyanilyen jellegű természeti katasztrófához kapcsolódó pénzügyi hozzájárulás iránti további kérelmeket, illetve csökkentheti a rendelkezésre bocsátandó összeget, amennyiben a tagállam kötelezettségszegési eljárás alatt áll, és az Európai Unió Bírósága jogerős ítéletben megállapította, hogy az érintett tagállam elmulasztotta az elszenvedett természeti katasztrófa jellegéhez közvetlenül kapcsolódó, a katasztrófák kockázatának megelőzésére és kezelésére vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtását.
A Bizottság az alapból történő pénzügyi hozzájárulás iránti valamennyi kérelmet méltányos módon kezeli.
(3) Miután a Bizottság megállapította, hogy az alapból történő pénzügyi támogatás feltételei teljesülnek, a Bizottság haladéktalanul benyújtja az Európai Parlament és a Tanács részére az alap igénybevételéhez és a megfelelő előirányzatok engedélyezéséhez szükséges javaslatokat. Ezeknek a javaslatoknak tartalmazniuk kell:
a) az (1) bekezdésben említett valamennyi rendelkezésre álló információt;
b) a Bizottság birtokában lévő minden egyéb releváns információt;
c) annak igazolását, hogy a 2. cikkben szereplő feltételek teljesülnek; és
d) a javasolt összegek indokolását.
Az alap igénybevételére vonatkozó döntést az Európai Parlament és a Tanács együttesen hozza meg, a lehető legrövidebb időn belül azt követően, hogy a Bizottság benyújtotta a javaslatot.
Mind a Bizottság, mind az Európai Parlament és a Tanács arra törekszik, hogy a lehető legrövidebbre csökkentse az alap igénybevételéhez szükséges időt.
(4) Azt követően, hogy az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésre bocsátotta az előirányzatokat, a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján határozatot fogad el az alapból történő pénzügyi hozzájárulás odaítéléséről, és a kedvezményezett állam számára egy összegben azonnal kifizeti e pénzügyi hozzájárulást. Amennyiben a 4a. cikk szerint előleg kifizetésére került sor, csupán az egyenleget kell kifizetni.
(5) A kiadások az (1) bekezdésben említett első kár bekövetkezésének időpontjától támogathatók. A fokoza tosan kialakuló természeti katasztrófák esetében a kiadások az (1c) bekezdésben említetteknek megfelelően attól az időponttól támogathatók, amikor a támogatható állam hatóságai megtették az első hivatalos intézkedést, vagy attól az időponttól, amikor e hatóságok veszélyhelyzetet nyilvánítottak ki.”
HU
L 189/150
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
4. A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„4a. cikk (1) Egy tagállam előleg kifizetését kérheti, amikor az alapból történő pénzügyi támogatás iránti kérelmét benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság előzetes értékelést készít arról, hogy a kérelem esetében teljesülnek-e a 4. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételek, és ellenőrzi, hogy rendelkezésre állnak-e a költségvetési források. Amennyiben e feltételek teljesülnek és elegendő forrás áll rendelkezésre, a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján határozatot fogadhat el az előleg odaítéléséről, és azt késedelem nélkül kifizetheti a 4. cikk (4) bekezdésében említett határozat meghozatala előtt. Az előleg kifizetése nem befolyásolhatja az alap igénybevételéről szóló végleges döntést.
(2) Az előleg összege nem haladhatja meg a pénzügyi hozzájárulás várt összegének 10 %-át, és egyetlen esetben sem haladhatja meg a 30 000 000 EUR-t. A pénzügyi hozzájárulás végleges összegének megállapítását követően a Bizottság figyelembe veszi az előleg összegét a pénzügyi hozzájárulás egyenlegének kifizetését megelőzően. A Bizottság visszafizetteti a jogosulatlanul kifizetett előlegeket.
(3) Az Európai Unió általános költségvetésébe teljesítendő visszafizetést a 966/2012/EU, Euratom európai parla menti és tanácsi rendelet (*) 78. cikkének megfelelően kiállított beszedési megbízáson feltüntetett esedékességi időpontig kell teljesíteni. Az esedékesség napja a megbízás kiadását követő második hónap utolsó napja.
(4) Minden olyan esetben, amikor az a költségvetési források időben történő rendelkezésre állásának biztosítá sához szükséges, a Bizottság – az egyes pénzügyi évekre vonatkozó általános költségvetési tervezetének elfogadásakor – javaslatot tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arra, hogy legfeljebb 50 000 000 EUR összegben igénybe vegyék az alapot előlegkifizetések céljára, továbbá javaslatot tesz a megfelelő előirányzatoknak az Unió általános költségvetésébe való felvételére.
A költségvetéssel kapcsolatos intézkedések tekintetében be kell tartani az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rende let (**) 10. cikkének (1) bekezdésében említett felső határokat. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.). (**) A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (2013. december 2.) a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).”
5. Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„5. cikk (1) A 4. cikk (4) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktus mellékletének tartalmaznia kell az alapból történő pénzügyi hozzájárulás végrehajtására vonatkozó részletes rendelkezéseket.
E rendelkezésekben rögzíteni kell különösen a támogatható állam javaslata alapján az alap által finanszírozandó intézkedések típusát és helyét.
(2) Azon támogatható államok esetében, amelyek nem uniós tagállamok, az alapból történő pénzügyi hozzájárulás kifizetése előtt a Bizottság az érintett állammal hatáskör-átruházási megállapodást köt, amely megállapítja az alapból történő pénzügyi hozzájárulás végrehajtására vonatkozó, az (1) bekezdésben említett részletes rendelkezéseket a 966/2012/EU, Euratom rendelettel és az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (*), valamint a természeti katasztrófák kockázatának megelőzésére és kezelésére vonatkozó kötelezettségekkel összhangban.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/151
(3) A kedvezményezett állam felelősségi körébe tartozik az egyes intézkedések kiválasztása és az alapból történő pénzügyi hozzájárulás végrehajtása e rendelettel, különösen a 3. cikk (2) és (3) bekezdésével, a 4. cikk (4) bekezdé sében említett végrehajtási jogi aktussal, és adott esetben az e cikk (2) bekezdésében említett hatáskör-átruházási megállapodással összhangban.
(4) Az alapból egy tagállam számára nyújtott pénzügyi hozzájárulást a megosztott irányítás keretében kell végre hajtani, összhangban a 966/2012/EU, Euratom rendelettel. Az alapból egy támogatható állam – amely nem tagállam – számára nyújtott pénzügyi hozzájárulást a közvetett irányítás keretében kell végrehajtani, összhangban az említett rendelettel.
(5) A Bizottság uniós általános költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősségi körének sérelme nélkül, az alapból támogatott intézkedések irányításáért és pénzügyi ellenőrzéséért a kedvezményezett államok felelősek. Az általuk meghozandó intézkedéseknek az alábbiakat kell magukban foglalniuk:
a) az irányítási és kontrollrendszerek létrehozásának és olyan módon történő alkalmazásának ellenőrzése, hogy az uniós pénzeszközök hatékony és szabályszerű felhasználása biztosított legyen a hatékony és eredményes pénz gazdálkodás elveinek megfelelően;
b) a finanszírozott intézkedések megfelelő végrehajtásának ellenőrzése;
c) annak biztosítása, hogy a támogatott kiadások ellenőrizhető igazoló dokumentumokra alapuljanak, helyesek és szabályosak legyenek;
d) a szabálytalanságok megelőzése, feltárása és kiigazítása, valamint a jogosulatlanul kifizetett összegek – adott esetben a késedelmi kamatokkal együtt történő – visszafizettetése. A tagállamok értesítik a Bizottságot az ilyen szabálytalanságokról, és folyamatos tájékoztatást nyújtanak számára a közigazgatási és bírósági eljárások előreha ladásáról.
(6) A kedvezményezett államok kijelölik az alap által támogatott intézkedések irányításáért és ellenőrzéséért felelős szerveket a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. és 60. cikkével összhangban. Ennek során figyelembe veszik a belső környezettel, az ellenőrzési tevékenységekkel, a tájékoztatással és kommunikációval, valamint a nyomon követéssel kapcsolatos kritériumokat. A tagállamok kijelölhetik azokat a szerveket, amelyeket az 1303/2013/EU európai parla menti és tanácsi rendelet (**) alapján már kijelöltek.
Az e rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében említett jelentés és nyilatkozat benyújtásakor az említett kijelölt szervek benyújtják a Bizottságnak a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkének (5) bekezdésében vagy 60. cikke (5) bekezdésében meghatározott információkat, amelyek kiterjednek a teljes végrehajtási időtartamra.
(7) Szabálytalanság megállapítása esetén a kedvezményezett állam elvégzi az előírt pénzügyi korrekciókat. A kedvezményezett állam által végzett korrekciók az alapból kapott pénzügyi hozzájárulásának részleges vagy teljes visszavonásából állnak. A kedvezményezett állam a feltárt szabálytalanságok miatt elveszített összeget visszatéríti.
(8) A Számvevőszék hatáskörének, illetve a tagállamok által a nemzeti törvényeikkel, rendeleteikkel és közigaz gatási rendelkezéseikkel összhangban végzett vizsgálatoknak a sérelme nélkül, a Bizottság helyszíni ellenőrzést végezhet az alap által finanszírozott intézkedésekkel kapcsolatban. A Bizottság értesíti az érintett kedvezményezett államot, hogy minden szükséges segítség a rendelkezésére álljon. Az érintett tagállam köztisztviselői, illetve alkalma zottai az ilyen ellenőrzésben részt vehetnek.
HU
L 189/152
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(9) A kedvezményezett állam biztosítja, hogy a felmerült kiadásokkal kapcsolatos igazoló dokumentumokat az alapból kapott hozzájárulás folyósításának megszűnését követő három évig a Bizottság és a Számvevőszék számára hozzáférhetővé teszi. ___________ (*) A Bizottság 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. október 29.) az Unió általános költségve tésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.). (**) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatá lyon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).”
6. A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép: „6. cikk (1) A kedvezményezett állam felel azért, hogy összehangolja az egyfelől az alapból a 3. cikkben említett intéz kedésekre odaítélt pénzügyi hozzájárulásokat és másfelől az európai strukturális és beruházási alapokból, az Európai Beruházási Banktól, illetve az egyéb uniós finanszírozási eszközökből származó támogatásokat. (2) A kedvezményezett állam biztosítja, hogy az e rendelettel összhangban megtérített kiadásokat ne térítsék meg egyéb uniós finanszírozási eszközök – különösen a kohéziós, mezőgazdasági vagy halászati politika eszközei – révén. (3) A károk megtérítésére vonatkozó uniós vagy nemzetközi eszközök alapján helyreállított károk ugyanezen célból nem részesülhetnek az alapból származó támogatásban.” 7. A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép: „7. cikk Az alap által finanszírozott intézkedéseknek összhangban kell állniuk a Szerződés rendelkezéseivel és az annak alapján elfogadott eszközökkel, a különösen a pénzgazdálkodás, a közbeszerzés, a környezetvédelem, a természeti katasztrófák kockázatának megelőzése és kezelése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és adott esetben ennek részeként az ökoszisztéma-alapú megközelítések területére irányuló uniós szakpolitikákkal és intézkedésekkel, vala mint az előcsatlakozási támogatási eszközökkel. Az alapból finanszírozott intézkedéseknek adott esetben hozzá kell járulniuk az Unió e területekre irányuló célkitűzéseinek megvalósításához.” 8. A 8. és a 9. cikk helyébe a következő szöveg lép: „8. cikk (1) Az alapból történő pénzügyi hozzájárulást az attól az időponttól számított tizennyolc hónapon belül kell felhasználni, amikor a Bizottság a hozzájárulás teljes összegét kifizette. A pénzügyi hozzájárulásnak a határidő leteltéig fel nem használt vagy nem támogatható intézkedésekre felhasználtnak ítélt részét a Bizottság visszatérítteti a kedvezményezett állammal. (2) A kedvezményezett államok mindent megtesznek annak érdekében, hogy harmadik felektől megtérítést kapja nak. (3) A kedvezményezett állam legkésőbb hat hónappal az (1) bekezdésben említett tizennyolc hónapos időtartam lejártát követően jelentést készít az alapból származó pénzügyi hozzájárulás végrehajtásáról, amelyhez a kiadásokat igazoló kimutatást mellékel, és megjelöli a vonatkozó intézkedésekre kapott egyéb támogatások forrásait, beleértve a biztosítási kifizetéseket és a harmadik felektől kapott megtérítést is.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/153
A végrehajtásról szóló jelentésben részletesen ismertetni kell a következőket:
a) a jövőbeli károk mértékének csökkentése és – lehetőség szerint – a hasonló természeti katasztrófák ismételt előfordulásának elkerülése érdekében a kedvezményezett állam által tett vagy javasolt megelőző intézkedések, az Unió strukturális és beruházási alapjainak e célra történő igénybevételét is beleértve;
b) a katasztrófák kockázatának megelőzésére és kezelésére vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásának aktuális állása;
c) a természeti katasztrófa során szerzett tapasztalatok, valamint azok a meghozott vagy javasolt intézkedések, amelyek célja a környezetvédelem és az ellenálló képesség biztosítása az éghajlatváltozás és a természeti kataszt rófák tekintetében; valamint
d) a természeti katasztrófa jellegéhez kapcsolódóan a megelőzési és kárenyhítési intézkedésekre vonatkozó minden egyéb releváns információ.
A végrehajtásról szóló jelentéshez a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkének (5) bekezdésével vagy 60. cikkének (5) bekezdésével összhangban mellékelni kell egy független ellenőrző szerv által nemzetközileg elfogadott ellenőrzési standardok szerint kiadott véleményt arra vonatkozóan, hogy a kiadásokat indokoló nyilatkozat megbízható és valós képet ad, valamint hogy az alapból történő pénzügyi hozzájárulás jogszerű és szabályszerű.
Az első albekezdésben említett eljárás befejeztével a Bizottság lezárja az alapból történő támogatást.
(4) Ha a kár helyreállításának költségeit utólag egy harmadik fél megtéríti, akkor a kedvezményezett államot a Bizottság az alapból történő pénzügyi hozzájárulás ezzel megegyező összegének visszafizetésére kötelezi.
9. cikk Az alapból történő pénzügyi hozzájárulás iránti kérelemben és a 4. cikk (4) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusokban, valamint hatáskör-átruházási megállapodásban, a jelentésekben és minden más kapcsolódó okiratban az összegeket euróban kell kifejezni.
A nemzeti valutában felmerült kiadások összegét az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában a vonatkozó végrehajtási jogi aktus Bizottság általi elfogadásának napján közzétett árfolyamon kell átváltani euróra. Amennyiben az Európai Unió Hivatalos Lapja a vonatkozó végrehajtási jogi aktus Bizottság általi elfogadásának napjára vonatkozóan nem tesz közzé átváltási árfolyamot, úgy az átváltást a Bizottság által megállapított, az adott időszakra meghatározott havi elszámolási átlagárfolyamon kell elvégezni. Ezt az egységes átváltási árfolyamot kell alkalmazni az alapból történő pénzügyi hozzájárulások végrehajtása során, valamint erre kell alapozni a végrehajtásról szóló zárójelentést, továbbá a pénzügyi hozzájárulás végrehajtásáról és a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkének (5) bekezdése vagy 60. cikke (5) bekezdése által előírt elemeiről szóló nyilatkozatot.”
9. A 10. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(2) Ha a felmerült kár értéke az új elemek alapján lényegesen alacsonyabbnak bizonyul a becsültnél, akkor a kedvezményezett állam visszafizeti a Bizottságnak az alapból történő pénzügyi hozzájárulás megfelelő összegét.”
HU
L 189/154
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
10. A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép: „11. cikk (1) A Bizottság megfelelő intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy az e rendelet alapján finanszírozott intéz kedések végrehajtása során az Európai Unió pénzügyi érdekeit védelemben részesítse, egyrészt a csalás, a korrupció és az egyéb jogellenes tevékenységek elleni megelőző intézkedések alkalmazása, másrészt hatékony ellenőrzések révén, illetve szabálytalanságok észlelése esetén a jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetése, valamint – adott esetben – hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankciók kiszabása útján. (2) A Bizottság vagy annak képviselői és a Számvevőszék hatáskörrel rendelkeznek, hogy dokumentumok alapján és a helyszínen ellenőrizzék a finanszírozás valamennyi kedvezményezettjét, valamint az e rendelet alapján uniós finanszírozásban részesülő vállalkozókat és alvállalkozókat. (3) A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (*) és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (**) megállapított rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően az Európai Csalás Elleni Hivatal (a továbbiakban: OLAF) vizsgálatokat, köztük helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhet annak megállapítása érdekében, hogy az uniós finanszírozással kapcsolatban csalás, korrupció vagy bármely egyéb jogellenes tevékenység révén sérültek-e az Unió pénzügyi érdekei. (4) Az (1), a (2) és a (3) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal kötött hatáskör-átruházási megállapodásokban, az e rendelet végrehajtása keretében létrejött szerződésekben és a pénzügyi hozzájárulás odaítéléséről szóló végrehajtási határozatokban kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság, a Számvevőszék és az OLAF saját hatáskörén belül elvégezheti az említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.). (**) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról 8HL HL L 292., 1996.11.15., 2. o.L 292., 1996.11.15., 2. o.).”
11. A 13. és a 14. cikket el kell hagyni. 2. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazható valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/155
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 662/2014/EU RENDELETE (2014. május 15.) az 525/2013/EU rendeletnek az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyv technikai végrehajtása tekintetében történő módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,
rendes jogalkotási eljárás keretében (2),
mivel:
(1)
2012. december 8-án az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) Feleinek a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló Konferenciája a 8. ülésén elfogadta a dohai módosítást, amely létrehozza a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakát, amely 2013. január 1-jétől 2020. december 31-ig tart (a továbbiakban: a dohai módosítás).
(2)
A Kiotói Jegyzőkönyv 4. cikke biztosítja a felek számára annak lehetőségét, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikke szerinti kötelezettségvállalásaikat közösen teljesítsék. A dohai módosítás elfogadásakor az Unió és tagállamai, valamint Horvátország és Izland kinyilvánította, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti második kötelezettségvállalási időszakban az Unióra és tagállamaira, Horvátországra és Izlandra vonatkozó, a kibocsátás meghatározott mennyi ségű korlátozására és csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalások azon a megállapodáson alapulnak, hogy ezeket a Kiotói Jegyzőkönyv 4. cikkével összhangban közösen fogják teljesíteni. A konferenciáról szóló jelentés tartalmazza ezt a nyilatkozatot, amelyet a Tanács 2012. december 17-én jóváhagyott.
(3)
A Kiotói Jegyzőkönyv előírja, hogy azok a részes felek, amelyek megállapodást kötöttek a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikke szerinti kötelezettségvállalásaik közösen történő teljesítése céljából, határozzák meg e megállapodásban a számukra előírt kibocsátási szintet. A Kiotói Jegyzőkönyv értelmében a közös teljesítési megállapodásokban részt vevő felek az elfogadási okiratuk letétbe helyezésekor kötelesek értesíteni az UNFCCC titkárságát a megállapo dásban foglalt feltételekről.
(4)
A dohai módosítás jóváhagyása, az UNFCCC Feleinek a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló Konferenciáján elfogadott, kapcsolódó határozatok végrehajtása, valamint a létrehozandó közös teljesítési megálla podás szükségessé teszik olyan szabályok létrehozását, amelyek egyrészt biztosítják a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának az Unióban való technikai végrehajtását – ideértve az első és a második
(1) 2014. február 26-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). (2) Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 13-i határozata.
L 189/156
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
kötelezettségvállalási időszak közötti átmenetet is –, másrészt lehetővé teszik a közös teljesítési megállapodás hatékony működését, harmadrészt pedig garantálják, hogy az említett megállapodás összhangban álljon a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (1) és a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi hatá rozattal (2) létrehozott uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) működésével. (5)
A Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszaka során a kibocsátások és az egységek elszámolására és kezelésére, valamint az Unió, a tagállamok és Izland által vállalt kötelezettségek közös teljesítésére vonatkozó nemzetközileg elfogadott követelmények végrehajtására a 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3), a 2216/2004/EK bizottsági rendelet (4), és a 920/2010/EU bizottsági rendelet (5) alapján került sor. A 2216/2004/EK és a 920/2010/EU rendeletet a 389/2013/EU bizottsági rendelet (6) váltotta fel, amely jelenleg az EU ETS és a 2009/406/EK határozat végrehajtásával és működésével kapcsolatos egységkezelési rendelkezéseket tartalmaz. A közelmúltban elfogadott, a 280/2004/EK határozatot hatályon kívül helyező és felváltó 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) nem tartalmaz olyan jogalapot, amely felhatalmazná a Bizottságot arra, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka tekintetében elfogadja a szükséges technikai végrehajtási szabályokat a dohai módosítás feltételeinek, a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló UNFCCC Feleinek Konferenciáján elfogadott határozatoknak, valamint a közös teljesítési megállapodás feltételeinek megfelelően.
(6)
Amennyiben valamely tagállam egy sajátos és kivételes helyzet következtében súlyos hátrányt szenved, ideértve például az uniós jogszabályok végrehajtásának a Kiotói Jegyzőkönyv keretében elfogadott szabályokhoz való igazításában tapasztalható elszámolási következetlenségeket, a Bizottságnak – amennyiben a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának végén még rendelkezésre állnak egységek – a 406/2009/EK határozat szerinti tagállami kötelezettségek teljesítésének sérelme nélkül intézkedéseket kell hoznia a helyzet oly módon való kezelése érdekében, hogy az Unió kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékéből igazolt kibocsátáscsökkentési egységeket (CER), kibocsátáscsökkentési egységeket (ERU) és kibocsátható mennyiségi egységeket (AUU) visz át az adott tagállam kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékébe.
(7)
Az 525/2013/EU rendelet 10. cikke (7) bekezdésének végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet nek (8) megfelelően kell gyakorolni.
(8)
Az UNFCCC Feleinek a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló Konferenciája által elfogadott 1/CMP.8. sz. határozat (a továbbiakban: 1/CMP.8. sz. határozat) módosítja az annak megállapítására vonatkozó szabályokat, hogy egy adott fél a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakában jogosult-e részt venni a rugalmas mechanizmusokban. A határozat emellett korlátokat határoz meg az első kötelezettségvállalási időszakból a másodikba átvihető egységekre vonatkozóan, továbbá előírja, hogy valamennyi részes félnek létre kell hoznia egy számlát az előző kötelezettségvállalási időszakból megmaradt tartalék számára. A határozat előírja továbbá, hogy az (AAU-k első nemzetközi átruházására és az együttes megvalósítású projektekért járó ERU-k kiadására 2 %-os, nyereségrész alapú illetéket kell kivetni közvetlenül a részes felek által korábban birtokolt kibocsátható mennyiségi egységek vagy eltávolítási egységek (RMU-k) kibocsátáscsökkentési egységekké való átala kítását követően. A Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának végrehajtására vonatkozó további szabályokról jelenleg is folynak a tárgyalások.
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.). (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 406/2009/EK határozata az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. február 11-i 280/2004/EK határozata az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról (HL L 49., 2004.2.19., 1. o.). (4) A Bizottság 2004. december 21-i 2216/2004/EK rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti kibocsátásforgalmi-jegyzékek egységesített és biztonságos rendszeréről (HL L 386., 2004.12.29., 1. o.). (5) A Bizottság 2010. október 7-i 920/2010/EU rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti, az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer 2012. december 31-én befejeződő keres kedési időszakát szolgáló uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról (HL L 270., 2010.10.14., 1. o.). (6) A Bizottság 2013. május 2-i 389/2013/EU rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 280/2004/EK és a 2009/406/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról, továbbá a 920/2010/EU és az 1193/2011/EU bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 122., 2013.5.3., 1. o.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 525/2013/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/157
(9)
Az e rendeletnek megfelelően elfogadandó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban a Bizottságnak rendelkeznie kell egy a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának végén elvégezendő elszámolási folyamat ról, amelynek keretében az éves kibocsátási jogosultságoknak a 406/2009/EK szerinti nettó átruházását, valamint a kibocsátási jogosultságoknak az EU ETS-ben részt vevő, de az Unióval és tagállamaival való közös teljesítési megállapodásban nem részes harmadik országokkal végrehajtott nettó átruházását a megfelelő mennyiségű kibo csátható mennyiségi egység átruházásának kell követnie.
(10)
A kibocsátások elszámolására és a kötelezettségvállalások teljesítése terén elért előrelépésekre vonatkozó nemzet közi szabályok elfogadására várhatóan a következő – 2014 decemberében Limában tartandó – éghajlat-változási konferencián kerül majd sor. Az Unió és tagállamai együttműködnek a harmadik országokkal ennek segítése érdekében.
(11)
Az 1/CMP.8. sz. határozat felszólítja a feleket, hogy legkésőbb 2014-ig vizsgálják meg újra a második kötelezett ségvállalási időszakra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, és a még ambiciózusabb kötelezettségvállalás érdekében töröljenek bizonyos számú AUU-t, CER-t és ERU-t.
(12)
Az olyan következetes szabályok létrehozása érdekében, amelyek egyrészt biztosítják a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának az Unióban való technikai végrehajtását – beleértve az első és a második kötelezettségvállalási időszak közötti átmenetet –, másrészt lehetővé teszik az Unió, a tagállamai és Izland által a második kötelezettségvállalási időszak tekintetében vállalt kötelezettségek közös teljesítésére vonatkozó megálla podás hatékony működését, harmadrészt pedig garantálják, hogy az említett megállapodás összhangban álljon az EU ETS működésével és a 406/2009/EK határozattal, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy a dohai módosítás Unió általi elfogadásának napjától a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának alapján vállalt kötelezettségek teljesítésére biztosított kiegészítő időszak végéig az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról, valamint arról, hogy e jogi aktusok összhangban legyenek a nemzetközileg elfogadott elszámolási követelményekkel, a Kiotói Jegyzőkönyv 3. és 4. cikke szerinti, az Unió, annak tagállamai és harmadik országok között létrejött közös teljesítési megállapodással és a vonatkozó uniós jogszabályokkal.
(13)
A Tanács a 2012. március 9-i következtetéseiben megállapította, hogy a második kötelezettségvállalási időszakra vonatkozó, mennyiségileg meghatározott kibocsátáskorlátozási és -csökkentési kötelezettséget az éghajlat-változási és energiaügyi uniós jogalkotási csomag értelmében a 2013–2020-as időszakban az Unióban kibocsátható teljes üvegházhatásúgáz-mennyiség alapján kell meghatározni, amely tükrözi az Unió azon egyoldalú kötelezettségvál lalását, hogy 2020-ra 20 %-kal csökkenti a kibocsátásokat, és ezzel összefüggésben megerősítette, hogy e megköze lítés alapján az egyes tagállamok kibocsátáscsökkentési kötelezettségei várhatóan nem fogják meghaladni az uniós jogszabályokban meghatározott kötelezettségeiket.
(14)
Biztosítani kell az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv testületei által elfogadott, az ERU-knak és CER-eknek az első kötelezettségvállalási időszakból a másodikba való átviteléről szóló vonatkozó határozatokban megállapított korlá toknak való megfelelést.
(15)
Ezért az 525/2013/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk Az 525/2013/EU rendelet a következőképpen módosul: 1. A 3. cikk a következő pontokkal egészül ki: „13a. »kötelezettségvállalási időszaki tartalék« vagy »CPR«: a 11/CMP.1. sz. határozat melléklete, illetve az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv szerveinek bármely más vonatkozó határozata alapján létrehozott tartalék;
L 189/158
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
13b. »az előző kötelezettségvállalási időszakból megmaradt tartalék« vagy »PPSR«: az UNFCCC Feleinek a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló Konferenciája által elfogadott 1/CMP.8. sz. határozat, illetve az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv testületeinek bármely más vonatkozó határozata alapján létrehozott számla; 13c. »közös teljesítési megállapodás«: a Kiotói Jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az Unió, annak tagállamai és valamely harmadik ország között annak céljából kötött megállapodás, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikke szerinti kötelezettségvállalásaikat a második kötelezettségvállalási időszak vonatkozásában közösen teljesítsék;”. 2. A 10. cikk a következőképpen módosul: a) az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki: „Az Unió és a tagállamok az első albekezdés alapján létrehozott kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeikben elszá molnak a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakában számukra kiosztott kibocsátható mennyi ségekkel, és elvégzik az első albekezdésben említett tranzakciókat, az 1/CMP.8. sz. határozatnak, az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv testületei által hozott bármely más vonatkozó határozatnak, illetve a közös teljesítési megálla podásnak megfelelően. Ennek céljából az Unió és a tagállamok a saját kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeikben: — részesfél-számlákat hoznak létre és kezelnek, egy letéti számlát is beleértve, és a részesfél-számlákra a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka tekintetében számukra kiosztott kibocsátható mennyi ségeknek megfelelő mennyiségű AAU-t adnak ki, — elszámolnak a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka tekintetében a saját kibocsátásiegy ség-forgalmi jegyzékeikben szereplő AUU-k, eltávolítási egységek, ERU-k, CER-ek, igazolt időszakos kibocsátás csökkentési egységek és igazolt tartós kibocsátáscsökkentési egységek kiadásával, birtoklásával, átruházásával, megszerzésével, törlésével, visszavonásával, helyettesítésével vagy lejárati idejük megváltozásával, — kötelezettségvállalási időszaki tartalékot hoznak létre és tartanak fenn, — a saját kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeikben szereplő AUU-kat, CER-eket és ERU-kat visznek át a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszakából a második kötelezettségvállalási időszakába, valamint létre hozzák az előző kötelezettségvállalási időszakból megmaradt tartalékot és kezelik az abban szereplő AUU-kat, — AUU-k vagy CER-ek átruházása esetén nyereségrészt számolnak el a CER-ek kiadását és az AUU-k első nemzetközi átruházását követően.”; b) a szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki: „(5) A Bizottság felhatalmazást kap továbbá arra, hogy a 25. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az Unió és a tagállamok kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéke révén biztosítsa a Kiotói Jegyzőkönyvnek az 1/CMP.8. sz. határozat, illetve az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv testületeinek bármely más vonatkozó határozata, valamint a közös teljesítési megállapodás alapján történő szük séges technikai végrehajtását, az (1) bekezdésnek megfelelően. (6) A Bizottság felhatalmazást kap továbbá arra, hogy a 25. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy: — az éves kibocsátási jogosultságoknak a 406/2009/EK határozattal összhangban történő nettó átruházását, valamint a kibocsátási jogosultságoknak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelme céljából a 2003/87/EK irányelv által létrehozott rendszerben részt vevő, de a közös teljesítési megállapodásban nem részes harmadik országokkal végrehajtott nettó átruházását a megfelelő mennyiségű AUU átruházása kövesse egy a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának végén elvégzendő elszámolási folyamat útján,
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/159
— el lehessen végezni azokat a tranzakciókat, amelyekre annak érdekében van szükség, hogy az ERU-knak és CEReknek a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszakából a másodikba való átvitelére vonatkozóan az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv testületei által elfogadott határozatokban megállapított korlátok alkalma zását hozzá lehessen igazítani a 2003/87/EK irányelv 11a. cikkéhez; ezek a tranzakciók nem érintik a tagállamok azon lehetőségét, hogy az említett korlátokon belül más célból ERU-kat és CER-eket vigyenek át a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszakból a másodikba. (7) Amennyiben valamely tagállam egy sajátos és kivételes helyzet következtében súlyos hátrányt szenved, ideértve például az európai uniós jogszabályok végrehajtásának a Kiotói Jegyzőkönyv keretében elfogadott szabá lyokhoz való igazításában tapasztalható elszámolási következetlenségeket, a Bizottság a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának végén még rendelkezésre álló egységek függvényében intézkedéseket hozhat a helyzet kezelése érdekében. E célból a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén az Unió kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékéből CER-eket, ERU-kat és AUU-kat vigyen át az adott tagállam kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékébe. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. Az említett végrehajtási jogi aktusok elfogadására a Bizottságnak adott felhatalmazás attól az időponttól hatályos, amikor az Unió elfogadja a Kiotói Jegyzőkönyv dohai módosítását. (8) Az (5) és (6) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása során a Bizottság egyaránt biztosítja a 2003/87/EK irányelvnek és a 406/2009/EK határozatnak való megfelelést és a nemzetközileg elfogadott elszámolási követelmények következetes végrehajtását, továbbá gondoskodik az átláthatóságról és garan tálja az AUU-knak, az eltávolítási egységeknek, az ERU-knak, a CER-eknek, az igazolt időszakos kibocsátáscsök kentési egységeknek és az igazolt tartós kibocsátáscsökkentési egységeknek az Unió és a tagállamok általi pontos elszámolását, miközben a lehető legnagyobb mértékben elkerüli az adminisztratív terheket és költségeket, ideértve a nyereségrészhez, valamint az informatikai eszközök fejlesztéséhez és karbantartásához kapcsolódó adminisztratív terheket és költségeket is. Kiemelten fontos, hogy a Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását megelőzően a szokásos gyakorlat szerint járjon el, és konzultáljon szakértőkkel, így a tagállamok szakértőivel is.” 3. A 11. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(3) Az Unió és a tagállamok a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának végén – az 1/CMP.8. sz. határozatnak, illetve az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv testületei által elfogadott más vonatkozó határoza toknak, valamint a közös teljesítési megállapodásnak megfelelően – az üvegházhatású gázoknak a kibocsátható mennyiségeik által lefedett forrásonkénti kibocsátásával és nyelőnkénti eltávolításával egyenértékű mennyiségben visszavonják a saját kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeikből az AUU-kat, eltávolítási egységeket, ERU-kat, CER-eket, igazolt időszakos kibocsátáscsökkentési egységeket és igazolt tartós kibocsátáscsökkentési egységeket.” 4. A 25. cikk a következőképpen módosul: a) a (2) bekezdésben az első mondat helyébe következő szöveg lép: „A Bizottságnak a 6. és 7. cikkben, valamint a 10. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2013. július 8-tól kezdődő hatállyal.”; b) a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(2a) A Bizottságnak a 10. cikk (5) és (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfoga dására vonatkozó felhatalmazása a Kiotói Jegyzőkönyv dohai módosításának az Unió általi elfogadásának napjától a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka alapján vállalt kötelezettségek teljesítésére biztosított kiegészítő időszak végéig marad hatályban.” 5. A 26. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(3) Ha a bizottság a 10. cikk (7) bekezdésében említett jogi aktusok esetében nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.”
L 189/160
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
2. cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/161
IRÁNYELVEK AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/64/EU IRÁNYELVE (2014. május 15.) a 64/432/EGK tanácsi irányelvnek a tagállami felügyeleti hálózat részét képező számítógépes adatbázisok tekintetében történő módosításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1), rendes jogalkotási eljárás keretében (2), mivel:
(1)
A szarvasmarhafélék és a sertések Unión belüli kereskedelmére a 64/432/EGK tanácsi irányelvet (3) kell alkalmazni. Az említett irányelv előírja, hogy egy tagállam illetékes hatósága felügyeleti hálózati rendszert vezethet be. E hálózatok egy számítógépes adatbázist foglalnak magukban, amelyeknek a 64/432/EGK irányelvben meghatározott elemek legalább egy részét tartalmazniuk kell, többek között minden állat azonosító kódját.
(2)
Az 1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) rendszert hoz létre a szarvasmarhafélék azonosítása és nyilvántartása tekintetében. A rendelet általános szabályként előírja, hogy egy állaton elhelyezett két hivatalos azonosító eszközön ugyanannak az azonosító kódnak kell szerepelnie. Ugyanakkor az elektronikus azonosítók hivatalos azonosító eszközként történő használatához való igazodás kezdeti szakaszában nem zárható ki, hogy bizonyos esetekben az állat eredeti azonosító kódjának konfigurációjára vonatkozó technikai korlátok megaka dályozzák, hogy az adott kódot elektronikus azonosítón reprodukálják. Ez akkor fordulhat elő, amikor egy állat meglévő azonosító kódját alkotó karakterek nem teszik lehetővé a kód elektronikus formátumba történő konver tálását. Ezért az 1760/2000/EK rendelet különleges átmeneti eltérésekről rendelkezik annak érdekében, hogy az elektronikus azonosítók az említett állatokra is alkalmazhatóak legyenek, feltéve, hogy biztosított a teljes mértékű nyomonkövethetőség, valamint hogy lehetséges az állatok egyedi azonosítása, ideértve annak a gazdaságnak az azonosítását is, amelyben születtek. Az ilyen elektronikus azonosítók használatának lehetőségét a 64/432/EGK irányelvben előírt számítógépes adatbázis elemeit felsoroló listában fel kell tüntetni.
(3)
Az uniós jogszabályok egységessége érdekében az elektronikus azonosító típusát, amennyiben azt az állatokon elhelyezték, szintén fel kell venni azon elemek listájára, amelyeket a 64/432/EGK irányelvben előírt számítógépes adatbázisoknak tartalmazniuk kell.
(1) HL C 43., 2012.2.15., 64. o. (2) Az Európai Parlament 2014. április 2-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 6-i határozata. (3) A Tanács 1964. június 26-i 64/432/EGK irányelve a szarvasmarhafélék és a sertések Közösségen belüli kereskedelmét érintő állategészségügyi problémákról (HL L 121., 1964.7.29., 1977/64. o.). (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. július 17-i 1760/2000/EK rendelete a szarvasmarhák azonosítási és nyilvántartási rend szerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 204., 2000.8.11., 1. o.).
L 189/162
(4)
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A 64/432/EGK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk A 64/432/EGK irányelv 14. cikk (3) bekezdése C. részében az 1. pont helyébe a következő szöveg lép: „1. Minden egyes állat esetében: — az egyedi azonosító kódja vagy kódjai, az 1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) 4. cikkének (1) bekezdésében, 4b. cikkében, 4c. cikkének (1) bekezdésében és 4d. cikkében meghatározott esetek tekinte tében, — születési ideje, — neme, — fajtája vagy szőrzetének színe, — anyja azonosító kódja vagy, harmadik országból behozott állat esetében, azon egyedi azonosító eszköz egyedi azonosító kódja, amelyet az állat a rendeltetési hely szerinti tagállamban kapott az 1760/2000/EK rendeletnek megfelelően, — azon gazdaság azonosító száma, ahol született, — minden olyan gazdaság azonosító száma, ahol az állatot tartották, valamint a más gazdaságokba való átkerü lésének időpontjai, — elhullásának vagy levágásának időpontja, — az elektronikus azonosító típusa, amennyiben azt az állaton elhelyezték. ___________ (*) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. július 17-i 1760/2000/EK rendelete a szarvasmarhák azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 204., 2000.8.11., 1. o.).”
2. cikk (1) A tagállamok legkésőbb 2016. január 18-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot ezen intézkedések szövegéről. Ezeket az intézkedéseket 2019. július 18-tól alkalmazzák. Amikor a tagállamok elfogadják az említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/163
3. cikk Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 4. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
elnök
elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
L 189/164
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/68/EU IRÁNYELVE (2014. május 15.) a nyomástartó berendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (átdolgozás) (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
rendes jogalkotási eljárás keretében (2),
mivel:
(1)
A 97/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Mivel most további módosításokra kerül sor, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.
(2)
A 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) előírja a megfelelőségértékelő szervezetek akkreditálá sának szabályait, megteremti a harmadik országokból érkező termékek piacfelügyeletének és ellenőrzésének keretét, valamint meghatározza a CE-jelölés általános elveit.
(3)
A 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (6) közös elveket és referenciarendelkezéseket írt elő, amelyeket ágazati jogszabályokban kívánatos alkalmazni annak érdekében, hogy egységes alapot biztosítsanak e jogszabályok felülvizsgálatához és átdolgozásához. Ezért a 97/23/EK irányelvet ennek megfelelően hozzá kell igazítani az említett határozathoz.
(4)
Ezen irányelv hatálya az uniós piacon újonnan forgalomba hozott nyomástartó berendezésekre és rendszerekre terjed ki; azaz vagy valamely az Unióban letelepedett gyártó által gyártott új nyomástartó berendezésekre vagy rendszerekre, vagy valamely harmadik országból behozott új vagy használt nyomástartó berendezésekre vagy rendszerekre.
(5)
Az irányelvet a rendelkezésre bocsátás valamennyi formájára, így a távértékesítésre is alkalmazni kell.
(1) HL C 67., 2014.3.6., 101. o. (2) Az Európai Parlament 2014. április 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 13-i határozata. (3) Az Európai Parlament és a Tanács 1997. május 29-i 97/23/EK irányelve a nyomástartó berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 181., 1997.7.9., 1. o.). (4) Lásd az V. melléklet A részét. (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i 765/2008/EK rendelete a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i 768/2008/EK határozata a termékek forgalomba hozatalának közös keretrend szeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 82. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/165
(6)
Ez az irányelv a 0,5 bar nyomást meghaladó legnagyobb megengedhető nyomásnak (PS) kitett nyomástartó berendezésekre vonatkozik. A 0,5 bar alatti nyomásnak kitett nyomástartó berendezések nem jelentenek túlnyomás miatti számottevő kockázatot. Ezért semmilyen akadály nem állhat ezeknek az Unión belüli szabad mozgása előtt.
(7)
Ez az irányelv vonatkozik a több darabból összeállított nyomástartó berendezésekből álló rendszerekre, amelyek összefüggő és működő egységet alkotnak. E rendszerek az egyszerűektől, például a nyomástartó főzőedénytől a bonyolultakig, például a vízcsöves kazánokig terjedhetnek. Ha a rendszer gyártója azt rendszerként – nem pedig az azt alkotó össze nem szerelt alkatrészek formájában – kívánja forgalomba hozni és üzembe helyezni, az adott rendszernek meg kell felelnie ennek az irányelvnek. Ugyanakkor ez az irányelv nem vonatkozik a helyszínen, a gyártótól eltérő felhasználó felelősségére összeszerelt olyan nyomástartó berendezésekre, mint például az ipari berendezések.
(8)
Ezen irányelv célja, hogy harmonizálja a túlnyomás miatti kockázatokról szóló nemzeti rendelkezéseket. E beren dezések egyéb kockázatokat is jelenthetnek, amelyekre az ilyen kockázatokkal foglalkozó egyéb irányelvek vonat kozhatnak.
(9)
Néhány nyomástartó berendezésre azonban az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke alapján egyéb irányelvek is vonatkoznak. Az említett irányelvek némelyikében meghatározott rendelkezések a túlnyomás miatti kockázattal is foglalkoznak. Az említett irányelvek megfelelő védelmet biztosítanak abban az esetben, ha az ilyen berendezésekkel kapcsolatos túlnyomás miatti kockázat csekély marad. Ezért ezeket a beren dezéseket ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól.
(10)
A nemzetközi és belföldi szállítás, valamint túlnyomással kapcsolatos veszélyek és kockázatok tekintetében nemzetközi megállapodások tárgyát képező egyes nyomástartó berendezésekkel az ilyen megállapodásokon alapuló uniós irányelvek foglalkoznak. Ezek az irányelvek kiterjesztik e megállapodások alkalmazását a belföldi szállításra is annak érdekében, hogy biztosítsák a veszélyes áruk szabad mozgását a közlekedés biztonságának fokozása mellett. Az ilyen berendezéseket, amelyek a 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1), valamint a 2010/35/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) hatálya alá tartoznak, ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól.
(11)
A nyomástartó berendezések egyes típusai annak ellenére, hogy 0,5 bar-t meghaladó legnagyobb megengedhető nyomás (PS) alatt állnak, nem jelentenek jelentős túlnyomás miatti kockázatot, és ezért az ilyen berendezések Unión belüli szabad mozgása nem korlátozható, ha egy tagállamon belül jogszerűen gyártották és hozták forga lomba azokat. Az ilyen berendezések szabad mozgásának biztosítása érdekében nem szükséges, hogy e berende zések ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozzanak. Következésképpen e berendezéseket kifejezetten ki kell vonni ezen irányelv hatálya alól.
(12)
Ezen irányelv hatálya nem terjed ki olyan egyéb nyomástartó berendezésekre, amelyek 0,5 bar feletti legnagyobb megengedhető nyomás alatt állnak, és jelentős túlnyomás miatti kockázatot jelentenek, de amelyek szabad mozgása és megfelelő szintű biztonságossága biztosított. Az ilyen kizárásokat azonban rendszeresen felül kell vizsgálni annak megállapítása céljából, hogy szükséges-e az uniós szintű fellépés.
(13)
Ezen irányelv hatályának a „nyomástartó berendezések” kifejezés általános meghatározásán kell alapulnia, hogy lehetővé tegye a termékek műszaki fejlesztését.
(14)
Az alapvető biztonsági követelményeknek való megfelelés szükséges a nyomástartó berendezések biztonságossá gának biztosításához. E követelményeket általános és különös követelményekre kell felosztani, amelyeknek a nyomástartó berendezések meg kell, hogy feleljenek. Különösen a különös követelményekkel kapcsolatban figye lembe kell venni a nyomástartó berendezések egyes típusait. A III. és IV. kategóriába tartozó nyomástartó beren dezések bizonyos típusait átvételi ellenőrzésből és nyomáspróbából álló átvételi eljárásnak kell alávetni.
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. szeptember 24-i 2008/68/EK irányelve a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról (HL L 260., 2008.9.30., 13. o.). (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2010. június 16-i 2010/35/EU irányelve a szállítható nyomástartó berendezésekről és a 76/767/EGK, 84/525/EGK, 84/526/EGK, 84/527/EGK és az 1999/36/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2010.6.30., 1. o.).
L 189/166
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(15)
A tagállamokat fel kell jogosítani arra, hogy vásárokon lehetővé tegyék olyan nyomástartó berendezések bemuta tását, amelyek még nem felelnek meg ezen irányelv követelményeinek. A bemutatók során az érintett tagállam általános biztonsági előírásai szerint megfelelő biztonsági intézkedéseket kell tenni a személyek biztonságának biztosítása érdekében.
(16)
A 97/23/EK irányelv a nyomástartó berendezéseket a túlnyomás miatti veszély növekedése szerint kategóriákba sorolja. Ez magában foglalja a nyomástartó berendezésben használt töltet veszélyesként vagy nem veszélyesként való besorolását is a 67/548/EGK tanácsi irányelvnek (1) megfelelően. 2015. június 1-jén a 67/548/EGK irányelvet fel fogja váltani az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2), amely végrehajtja az Unióban a vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének nemzetközi szinten, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében elfo gadott globálisan harmonizált rendszerét. Az 1272/2008/EK rendelet a veszélyek tekintetében új osztályokat és kategóriákat vezet be, amelyek csak részben felelnek meg a 67/548/EGK irányelv szerinti osztályoknak és kategóri áknak. A 97/23/EK irányelvet ennek megfelelően az 1272/2008/EK rendelethez kell igazítani, az említett irány elvben előírt védelem meglévő szintjeinek fenntartása mellett.
(17)
A közérdek, úgymint a személyek egészsége és biztonsága, valamint a háziállatok és a vagyontárgyak védelme, továbbá az uniós piacon megvalósuló tisztességes verseny biztosítása érdekében a gazdasági szereplőknek az ellátási láncban betöltött szerepüktől függően felelősséget kell vállalniuk a nyomástartó berendezések és rendszerek ezen irányelv követelményeinek való megfeleléséért.
(18)
Az ellátási és értékesítési láncba bekapcsolódó valamennyi gazdasági szereplőnek meg kell hoznia a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy csak olyan nyomástartó berendezéseket és rendszereket forgal mazzon, amelyek megfelelnek ennek az irányelvnek. Az egyes gazdasági szereplőkhöz rendelt szerepkörhöz tartozó kötelezettségeket egyértelműen és arányosan kell elosztani az ellátási és az értékesítési láncban.
(19)
Mivel a gyártó részletes ismerettel rendelkezik a tervezési és gyártási eljárásról, ő van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy elvégezze a megfelelőségértékelési eljárást. A megfelelőségértékelésnek ezért kizárólagosan a gyártó kötelezett ségének kell maradnia.
(20)
A gazdasági szereplők, a piacfelügyeleti hatóságok és a fogyasztók közötti kommunikáció elősegítése érdekében a tagállamoknak ösztönözniük kell a gazdasági szereplőket arra, hogy postai címük mellett weblap-elérhetőségüket is adják meg.
(21)
Biztosítani kell, hogy a harmadik országokból az uniós piacra lépő nyomástartó berendezések és rendszerek megfeleljenek ennek az irányelvnek és különösen arról, hogy a gyártók elvégezzék ezeken a nyomástartó beren dezéseken vagy rendszereken a megfelelő megfelelőségértékelési eljárásokat. Rendelkezéseket kell ezért hozni az importőrök tekintetében annak biztosítására, hogy az általuk forgalomba hozott nyomástartó berendezések vagy rendszerek megfeleljenek az ebben az irányelvben előírt követelményeknek, továbbá azért, hogy ne hozzanak forgalomba olyan nyomástartó berendezéseket vagy rendszereket, amelyek e követelményeknek nem felelnek meg, vagy kockázatot jelentenek. Rendelkezéseket kell hozni továbbá az importőrök tekintetében annak ellen őrzésére is, hogy a megfelelőségértékelési eljárásokat elvégezték, illetve a nyomástartó berendezés vagy rendszer jelölése és a gyártók által elkészített dokumentáció az illetékes nemzeti hatóságok részére ellenőrzés céljából rendelkezésre áll.
(22)
Amikor egy nyomástartó berendezést vagy rendszert forgalomba hoznak, az importőröknek a nyomástartó beren dezésen vagy rendszeren fel kell tüntetniük nevüket, bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket és postai címüket. Ez alól kivételt lehet tenni, ha a nyomástartó berendezés vagy rendszer mérete vagy jellege ezt nem teszi lehetővé. Ide tartoznak azok az esetek is, amikor az importőrnek fel kellene bontania a csomagolást ahhoz, hogy nevét és címét a nyomástartó berendezésen vagy rendszeren feltüntethesse.
(1) A Tanács 1967. június 27-i 67/548/EGK irányelv a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L 196., 1967.8.16., 1. o.). (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1272/2008/EK rendelete az anyagok és keverékek osztályozásáról, címké zéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/167
(23)
A gyártó vagy az importőr által már forgalomba hozott nyomástartó berendezést vagy rendszert a forgalmazó forgalmazza, és megfelelő gondossággal kell eljárnia, hogy a nyomástartó berendezést vagy rendszert olyan módon kezelje, hogy az ne befolyásolja hátrányosan a nyomástartó berendezés vagy rendszer ezen irányelv követelmé nyeinek való megfelelését.
(24)
Minden olyan gazdasági szereplőt, aki saját neve vagy védjegye alatt hoz forgalomba nyomástartó berendezést vagy rendszert, illetve azt olyan módon módosítja, hogy az befolyásolja az ezen irányelvben előírt követelményeknek való megfelelést, gyártónak kell tekinteni, és vállalnia kell a gyártót terhelő kötelezettségeket.
(25)
A forgalmazókat és importőröket, mivel közel vannak a piachoz, be kell vonni az illetékes nemzeti hatóságok által ellátott piacfelügyeleti feladatokba, és fel kell készíteni az aktív részvételre oly módon, hogy rendelkezésükre bocsátják az adott robbanóanyaggal kapcsolatban az összes szükséges információt.
(26)
A nyomástartó berendezés és rendszer teljes ellátási láncot átfogó nyomonkövethetőségének biztosítása egysze rűbbé és hatékonyabbá teszi a piacfelügyeletet. A hatékony nyomonkövetési rendszer megkönnyíti a piacfelügyeleti hatóságok feladatait a nem megfelelő nyomástartó berendezést vagy rendszert forgalmazó gazdasági szereplők visszakövetésében.
(27)
Az egyéb gazdasági szereplők azonosításához ezen irányelv által előírt információk tárolása esetén nem követelhető meg a gazdasági szereplőtől, hogy ezeket az információkat olyan egyéb gazdasági szereplők tekintetében aktua lizálja, amelyek az adott gazdasági szereplő számára nyomástartó berendezést vagy rendszert szállítottak, illetve amelyek számára az adott gazdasági szereplő nyomástartó berendezést vagy rendszert szállított.
(28)
Ennek az irányelvnek az alapvető biztonsági követelmények megfogalmazására kell korlátozódnia. Az említett követelmények tekintetében végzett megfelelőségértékelés megkönnyítése érdekében azon nyomástartó berendezé seket vagy rendszereket, amelyek megfelelnek az európai szabványosításról szóló 1025/2012/EU európai parla menti és tanácsi rendeletnek (1) megfelelően elfogadott harmonizált szabványoknak, az e követelmények részletes műszaki leírásai céljából, különösen a nyomástartó berendezés vagy rendszer tervezésével, gyártásával és vizs gálatával kapcsolatban megfelelőnek kell tekinteni.
(29)
Az 1025/2012/EU rendelet meghatározza az abban az esetben alkalmazandó eljárást, amikor a harmonizált szabványok ellen kifogást emelnek amiatt, hogy azok nem teljes mértékben tesznek eleget az ezen irányelvben előírt követelményeknek.
(30)
A nyomástartó berendezések gyártása biztonságos anyagok használatát teszi szükségessé. Harmonizált szabványok hiányában meg kell állapítani a többszöri felhasználásra szánt anyagok jellemzőit. E jellemzőket az európai anyagjóváhagyások állapítják meg, és az ilyen jóváhagyásokat az erre a feladatra külön kijelölt, bejelentett szerve zetek valamelyike adja ki. Az európai jóváhagyásoknak megfelelő anyagok esetében vélelmezni kell azok ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek való megfelelőségét.
(31)
A nyomástartó berendezések vagy rendszerek használatával járó kockázatok jellegét szem előtt tartva, valamint annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők igazolni, az illetékes hatóságok pedig biztosítani tudják, hogy a forgalmazott nyomástartó berendezés vagy rendszer megfelel az alapvető biztonsági követelményeknek, megfelelő ségértékelési eljárásokat kell meghatározni. Ezeket az eljárásokat a nyomástartó berendezésekkel vagy rendszerekkel járó veszély szintjének fényében kell kialakítani. Ezért a nyomástartó berendezések minden egyes kategóriája
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 1025/2012/EU rendelete az európai szabványosításról, a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 87/95/EGK tanácsi határozat és az 1673/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 316., 2012.11.14., 12. o.).
L 189/168
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
esetében rendelkezésre kell állnia megfelelő eljárásnak vagy azonos szigorúságú eljárások közötti választási lehe tőségnek. A 768/2008/EK határozat a megfelelőségértékelési eljárások tekintetében különböző modulokat határoz meg, amelyek a felmerülő veszélyek szintjének és a szükséges biztonsági szintnek megfelelően a legkevésbé szigorútól a legszigorúbbig tejredő eljárásokat foglalnak magukban. Az ágazatok közötti egységesség biztosítása és az eseti változatok elkerülése érdekében a megfelelőségértékelési eljárásokat e modulok közül kell kiválasztani. Az ilyen eljárások további kiegészítését a nyomástartó berendezések esetében előírt ellenőrzés jellege indokolja.
(32)
A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy engedélyezzék üzemeltetői ellenőrző szervezeteiknek egyes megfelelőségértékelési feladatok elvégzését ezen irányelv keretében. E célból ez az irányelv megállapítja az üzemel tetői ellenőrző szervezetek tagállamok által történő engedélyezésére vonatkozó követelményeket.
(33)
Egyes megfelelőségértékelési eljárások keretében lehetővé kell tenni, hogy a bejelentett szervezet vagy az üzemel tetői ellenőrző szervezet a nyomástartó berendezés vagy rendszer átvételi eljárásának részeként minden egyes darabot ellenőrizzen és megvizsgáljon. Egyéb esetekben biztosítani kell azt, hogy az átvételi eljárás a bejelentett szervezet felügyelete mellett történjék előre be nem jelentett látogatások során.
(34)
A gyártóknak EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell készíteniük arra vonatkozóan, hogy megadják az ezen irányelv alapján előírt információt arról, hogy a nyomástartó berendezés vagy rendszer megfelel az ezen irányelv követel ményeinek és az egyéb, vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályoknak.
(35)
Az információkhoz piacfelügyeleti célból történő hatékony hozzáférés érdekében az alkalmazandó uniós jogi aktusok meghatározásához szükséges információt egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozatban kell rendelkezésre bocsátani. A gazdasági szereplők adminisztratív terhének csökkentése érdekében ezen egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozat lehet az egyes vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatokból összeállított dokumentáció.
(36)
Az alapvető biztonsági követelményeknek való megfelelés ellenőrzése szükséges ahhoz, hogy a fogyasztók, más felhasználók és harmadik felek részére történő hatékony védelem nyújtásához.
(37)
A nyomástartó berendezéseket vagy rendszereket általános szabályként CE-jelöléssel kell ellátni. A tágabb érte lemben vett megfelelőségértékelési eljárás egészének látható végeredménye a nyomástartó berendezés vagy rendszer megfelelőségét igazoló CE-jelölés. A CE-jelölésre irányadó általános elveket és a CE-jelölés és más jelölések közötti kapcsolatot a 765/2008/EK rendelet határozza meg. A CE-jelölés feltüntetésére vonatkozó szabályokat ebben az irányelvben kell megállapítani.
(38)
Az ezen irányelvben meghatározott olyan nyomástartó berendezéseket, amelyek csak kismértékű túlnyomás miatti kockázatot jelentenek, és amelynek ellenőrzése ezért nem megalapozott, nem kell ellátni CE-jelöléssel.
(39)
Az ebben az irányelvben előírt egyes megfelelőségértékelési eljárások megfelelőségértékelő szervezetek közremű ködését igénylik, amelyeket a tagállamok bejelentenek a Bizottságnak.
(40)
A tapasztalat azt mutatja, hogy a 97/23/EK irányelvben meghatározott kritériumok, amelyeket a Bizottsághoz való bejelentés céljából a megfelelőségértékelő szervezeteknek teljesíteniük kell, nem elégségesek annak biztosításához, hogy a bejelentett szervezetek az egész Unióban egységesen magas szintű teljesítményt nyújtsanak. Mindazonáltal létfontosságú, hogy valamennyi megfelelőségértékelő szervezet azonos színvonalon és tisztességes versenyfeltételek mellett lássa el feladatait. Ezért kötelező követelményeket kell megállapítani azokra a megfelelőségértékelő szerve zetekre, amelyek megfelelőségértékelési szolgáltatások nyújtása céljából be kívánják jelenttetni magukat.
(41)
Amennyiben egy megfelelőségértékelő szervezet igazolja a harmonizált szabványokban rögzített kritériumok telje sítését, akkor azt kell vélelmezni, hogy megfelel ezen irányelv megfelelő követelményeinek.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/169
(42)
A megfelelőségértékelés egységes minőségi színvonalának biztosítása érdekében a bejelentő hatóságokra, valamint a megfelelőségértékelő szervezetek értékelésében, bejelentésében és felügyeletében részt vevő egyéb szervezetekre szintén követelményeket kell előírni.
(43)
Az ebben az irányelvben megállapított rendszert a 765/2008/EK rendeletben meghatározott akkreditálási rendszer egészíti ki. Mivel az akkreditálás alapvető eszközt jelent a megfelelőségértékelő szervezetek alkalmasságának ellen őrzéséhez, a bejelentés céljából ezt is alkalmazni kell.
(44)
A nemzeti hatóságoknak előnyben kell részesíteniük a 765/2008/EK rendelet szerinti – a megfelelőségi tanúsít ványokba vetett bizalom szükséges szintjét biztosító – átlátható akkreditálást, amellyel bizonyítják a megfelelő ségértékelő szervezetek műszaki alkalmasságát az egész Unióban. A nemzeti hatóságok ugyanakkor úgy ítélhetik meg, hogy rendelkeznek a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy maguk végezzék el ezt az értékelést. Ebben az esetben az elvégzett értékelések megfelelő szintű hitelességének a többi nemzeti hatóság felé való biztosítása érdekében a Bizottság és a többi tagállam számára be kell nyújtaniuk a szükséges igazoló dokumentumot, amely bizonyítja az adott szabályozási követelmények alapján értékelt megfelelőségértékelő szervezetek megfelelé sét.
(45)
A megfelelőségértékelő szervezetek gyakran alvállalkozásba adják a megfelelőségértékeléshez kapcsolódó tevékeny ségeik bizonyos részeit, vagy e célból leányvállalatot vesznek igénybe. Az uniós piacon forgalomba hozandó nyomástartó berendezésre vagy rendszerre előírt védelmi szint megóvása érdekében alapvető fontosságú, hogy a megfelelőségértékelési feladatok ellátását illetően az alvállalkozók és leányvállalatok ugyanazokat a követelményeket teljesítsék, mint a bejelentett szervezetek. Ezért fontos, hogy a bejelentendő szervezetek alkalmasságának és telje sítményének értékelése, valamint a már bejelentett szervezetek ellenőrzése az alvállalkozók és leányvállalatok által végzett tevékenységekre is kiterjedjen.
(46)
Javítani kell a bejelentési eljárás hatékonyságát és átláthatóságát és különösen az online bejelentés lehetővé tétele érdekében hozzá kell igazítani az új technológiákhoz.
(47)
Mivel a megfelelőségértékelő szervezetek az Unió egészében kínálhatják szolgáltatásaikat, helyénvaló lehetőséget biztosítani a többi tagállamnak és a Bizottságnak arra, hogy egy adott bejelentett szervezettel szemben kifogást emelhessenek. Ezért fontos biztosítani egy olyan időtartamot, amely során tisztázhatók a megfelelőségértékelő szervezetek alkalmasságával kapcsolatos kétségek vagy aggályok, mielőtt még bejelentett szervezetként megkez denék működésüket.
(48)
A versenyképesség érdekében döntő jelentőségű, hogy a megfelelőségértékelő szervezetek úgy alkalmazzák a megfelelőségértékelési eljárásokat, hogy közben ne hárítsanak szükségtelen terheket a gazdasági szereplőkre. Ugyanebből az okból és a gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a megfelelőségér tékelési eljárások technikai alkalmazásában biztosítani kell a következetességet. Ez legjobban a megfelelőségértékelő szervezetek közötti megfelelő koordinációval és együttműködéssel érhető el.
(49)
A tagállamoknak minden megfelelő intézkedést meg kell hozniuk annak érdekében, hogy csak azokat a nyomás tartó berendezéseket és rendszereket lehessen forgalomba hozni, amelyek megfelelő tárolás, illetve rendeltetésszerű és ésszerűen előrelátható feltételek mellett történő használat esetén nem veszélyeztetik a személyek egészségét és biztonságát. A nyomástartó berendezéseket vagy rendszereket csak ésszerűen előrelátható használati feltételek esetén – azaz ha az ilyen használat törvényes és kiszámítható emberi viselkedés eredménye – kell úgy tekinteni, hogy nem felelnek meg az ezen irányelvben meghatározott alapvető biztonsági követelményeknek.
(50)
Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (1) megfelelően kell gyakorolni.
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
L 189/170
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(51)
Tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni azon végrehajtási jogi aktusok elfogadására, amelyek a bejelentés alapjául szolgáló követelményeknek eleget nem tevő, illetve már eleget nem tevő bejelentett szervezetekkel kapcso latos szükséges kiigazító intézkedésekre kérik fel a tagállamokat.
(52)
Vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni a hiányosságokkal rendelkező anyagok európai jóváhagyására vonatkozó végrehajtási jogi aktusok elfogadására, amennyiben az anyagjóváhagyások hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában már közzétették, és az ilyen határozat következményekkel járhat az alkalmazandó alapvető követelmé nyeknek történő megfelelés vélelmezésére vonatkozóan.
(53)
A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, ha a személyek egészségére és biztonságára, valamint a háziállatokra vagy a vagyontárgyakra kockázatot jelentő megfelelő nyomástartó berende zésekkel vagy rendszerekkel összefüggésben felmerülő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szük séges.
(54)
A kialakult gyakorlatnak megfelelően az ezen irányelv értelmében felállított bizottság hasznos szerepet tölthet be az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos olyan ügyeknek a kivizsgálásában, amelyeket vagy az elnök vagy egy tagállam képviselője vet fel, az eljárási szabályzatával összhangban.
(55)
Az ezen irányelvhez kapcsolódó ügyek kivizsgálásakor – a végrehajtás és a jogsértések kivételével –, azaz bizottsági szakértői csoport keretében, az Európai Parlamentnek a meglévő gyakorlatnak megfelelően rendelkezésére kell bocsátani az összes információt és dokumentációt, valamint – adott esetben – meg kell hívni az ülésekre.
(56)
A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén és – tekintetbe véve különleges jellegüket – a 182/2011/EU rendelet alkalmazása nélkül eljárva meghatározza, hogy indokoltak voltak-e a tagállam által a nem megfelelő nyomástartó berendezések vagy rendszerek tekintetében hozott intézkedések.
(57)
A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy – annak érdekében, hogy a felmerülő rendkívül komoly biztonsági megfontolásokat figyelembe lehessen venni –az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a nyomástartó berendezések vagy rendszerek osztályozását illető módosításokra vonatkozóan. Az újraosztályozást minden esetben megfelelő tényekre és indokokra kell alapozni. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is.
(58)
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
(59)
A 97/23/EK irányelv átmeneti rendelkezésről rendelkezik, amelyek lehetővé teszik, hogy a hatályos nemzeti szabályozásnak megfelelő nyomástartó berendezéseket és rendszereket a 97/23/EK irányelv hatálybalépésének napján üzembe lehessen helyezni. A jogbiztonság érdekében ezt az átmeneti rendelkezést ebbe az irányelvbe is át kell venni.
(60)
Az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések hatálybalépéséig ésszerű olyan átmeneti intézkedéseket hozni, amelyek biztosítják a 97/23/EK irányelvnek megfelelően már forgalomba hozott nyomástartó berendezések és rendszerek forgalmazhatóságát és üzembe helyezhetőségét, további termékkövetelményeknek való megfelelés szük ségessége nélkül. A forgalmazók tehát az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések alkalmazására vonatkozó határidőig rendelkezésre bocsáthatják a már forgalomba hozott nyomástartó berendezéseket vagy rendszereket, nevezetesen a már az ellátási láncban található készletet.
(61)
A tagállamoknak meg kell határozniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonyaknak, arányo saknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/171
(62)
Mivel ezen irányelv célját – nevezetesen annak biztosítását, hogy a forgalomban lévő nyomástartó berendezések vagy rendszerek, a belső piac működésének garanciája mellett, teljesítik a személyek egészségének és biztonságának a magas szintű védelmét, valamint a háziállatoknak és a tulajdonnak a védelmét előíró követelményeket, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében említett szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
(63)
Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből következik.
(64)
Ez az irányelv nem érinti az V. melléklet B. részében meghatározott, az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére határidővel, és az alkalmazására vonatkozó időponttal kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk Hatály (1) Ez az irányelv a 0,5 bar nyomást meghaladó legnagyobb megengedhető nyomásnak (PS) kitett nyomástartó berendezések és rendszerek tervezésére, gyártására és megfelelőségértékelésére vonatkozik. (2)
Ez az irányelv nem vonatkozik a következőkre:
a) bármely töltet vagy anyag (partközeli vagy szárazföldi) berendezés felől vagy felé történő szállítására tervezett, a berendezés határain belül lévő utolsó zárószerelvénytől kezdődő és azt még tartalmazó csőrendszerből vagy csőve zetékrendszerből álló távvezetékek, ideértve a kifejezetten a csővezetékek számára tervezett összes járulékos beren dezést; ez a kizárás nem vonatkozik például a nyomáscsökkentő vagy sűrítő állomásokban található szabványos nyomástartó berendezésekre; b) a vízellátás, -elosztás és -elvezetés céljára használt hálózatok és azokhoz kapcsolódó berendezések és felvízcsatornák, például a vízerőműi berendezések nyomóvezetékei, nyomóalagútjai és nyomóaknái, illetve ezek különleges kiegészítő berendezései; c) a 2014/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) hatálya alá tartozó egyszerű nyomástartó edények; d) a 75/324/EGK tanácsi irányelv (2) hatálya alá tartozó aeroszoladagolók; e) azok a gépjárművek működéséhez szánt berendezések, amelyeket a következő jogi aktusok határoznak meg: i. az Európai Parlament és a Tanács 2007/46/EK irányelve (3); (1) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/29/EU irányelve az egyszerű nyomástartó edények forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 45. o.). (2) A Tanács 1975. május 20-i 75/324/EGK irányelve a tagállamok aeroszoladagolókra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről (HL L 147., 1975.6.9., 40. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK irányelve a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról (keretirányelv) (HL L 263., 2007.10.9., 1. o.).
L 189/172
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
ii. az Európai Parlament és a Tanács 167/2013/EU rendelete (1); iii. az Európai Parlament és a Tanács 168/2013/EU rendelete (2); f)
ezen irányelv 13. cikke alapján legfeljebb az I. kategóriába sorolt berendezések, amelyek a következő irányelvek valamelyikének hatálya alá tartoznak: i. az Európai Parlament és a Tanács 2006/42/EK irányelve (3); ii. az Európai Parlament és a Tanács 2014/33/EU irányelve (4); iii. az Európai Parlament és a Tanács 2014/35/EU irányelve (5); iv. a Tanács 93/42/EGK irányelve (6); v. az Európai Parlament és a Tanács 2009/142/EK irányelve (7); vi. az Európai Parlament és a Tanács 2014/34/EU irányelve (8);
g) az EUMSZ 346. cikke (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozó berendezések; h) a kifejezetten nukleáris felhasználásra tervezett berendezések, amelyek meghibásodása esetén radioaktív anyag szaba dulhat ki; i)
a kőolaj-, földgáz- vagy geotermikus kutatással és kitermeléssel foglalkozó iparágban, illetve a kútnyomás szabályo zására szánt föld alatti tárolókban használt kútellenőrző berendezések; ez tartalmazza a kútfejet („karácsonyfát”), a kitörésgátlót (BOP), a csővezeték többcsonkos csőelágazóját és annak szűkítés előtti összes berendezését;
j)
a gépi berendezés olyan háza vagy része, amely esetében a méretezési, az anyagválasztási és a gyártási előírások elsődleges alapja a statikus és dinamikus üzemi igénybevételt vagy egyéb üzemi jellemzőket kielégítő mértékű szilárdság, merevség és stabilitás követelménye, és amelyeknél a túlnyomás nem jelent meghatározó tervezési ténye zőt; e berendezések közé tartoznak: i. a motorok, ideértve a turbinákat és a belső égésű motorokat; ii. a gőzgépek, a gáz- és gőzturbinák, a turbógenerátorok, a kompresszorok, a szivattyúk és az azokat működtető szerkezetek;
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. február 5-i 167/2013/EU rendelete a két- vagy a mezőgazdasági vagy erdészeti járművek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről (HL L 60., 2013.3.2., 1. o.). (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. január 15-i 168/2013/EU rendelete a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről (HL L 60., 2013.3.2., 52. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-i 2006/42/EK irányelve (HL L 157., 2006.6.9., 24. o.). a gépekről és a 95/16/EK irányelv módosításáról (HL L 157., 2006.6.9., 24. o.) (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/33/EU irányelve a felvonókra és biztonsági berendezéseikre vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 251. o.) (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/35/EU irányelve a meghatározott feszültséghatáron belüli használatra tervezett elektromos berendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról (HL L 96., 2014.3.29., 357. o.). (6) A Tanács 1993. június 14-i 93/42/EGK irányelve az orvostechnikai eszközökről (HL L 169., 1993.7.12., 1. o.). (7) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 30-i 2009/142/EK irányelve a gázüzemű berendezésekről (HL L 330., 2009.12.16., 10. o.). (8) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/34/EU irányelve a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 309. o.).
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/173
k) nagyolvasztók, ideértve a kemencehűtő rendszert, a forrólevegő-rekuperátor, a porleválasztók és a nagyolvasztó füstgázmosói és közvetlen redukciós kupolókemencéi, ideértve a kemencehűtést, a gázkonverterek és az acél, a vas és a nem vasfémek olvasztására, újraolvasztására, gáztalanítására és öntésére szolgáló üstök; l)
nagyfeszültségű elektromos berendezések, például kapcsoló- és vezérlőberendezések, transzformátorok és forgógépek házai;
m) a nyomás alatt álló csővezetékek átviteli rendszerekhez, például villamos vezetékhez vagy telefonkábelekhez; n) hajók, rakéták, légi járművek és mozgó tengeri berendezések, valamint kifejezetten azok fedélzetén való felszerelésére vagy azok meghajtására szánt berendezések; o) hajlékony burkolattal rendelkező nyomástartó berendezések, például légtömlős abroncsok, légpárnák, játéklabdák, felfújható vízi járművek és egyéb hasonló nyomástartó berendezések; p) kiáramló és beszívó jellegű hangtompítók; q) végső fogyasztásra szánt szénsavas italokat tartalmazó üvegek vagy fémdobozok; r) italok szállítására és forgalmazására használt, 500 bar × L értéket meg nem haladó PS × V-vel és 7 bar értéket meg nem haladó legnagyobb megengedhető nyomással rendelkező edények; s) a 2006/68/EK irányelv és a 2010/35/EU irányelv hatálya alá tartozó berendezések, valamint a veszélyes áruk nemzetközi tengerészeti kódexe és a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény hatálya alá tartozó berendezések; t)
melegvíz-fűtőrendszerekhez tartozó fűtőtestek és csővezetékek;
u) folyadékok tárolására tervezett edények, amelyekben a folyadék felett 0,5 bar értéket meg nem haladó nyomás alatt álló gáz található. 2. cikk Fogalommeghatározások Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: 1. „nyomástartó berendezések”: edények, csővezetékek, biztonsági szerelvények és nyomástartó tartozékok, beleértve adott esetben a nyomás alatt álló részekhez csatlakozó elemeket, például a karimákat, csonkokat, csatlakozókat, támasztékokat, emelőfüleket; 2. „edény”: a nyomás alatti töltetek befogadására tervezett és gyártott zárt rendszer és annak közvetlen szerelvényei, egészen az azt más berendezésekkel összekötő csatlakozási pontig; egy edény egynél több kamrából is állhat; 3. „csővezeték”: a töltetek szállítására szolgáló csővezeték-alkotóelemek, amelyek a nyomástartó rendszer egységében egymáshoz kapcsolódnak; a csővezeték különösen egy cső vagy a csövekből, csőrendszerekből, szerelvényekből, táguláskiegyenlítőkből és szükség szerint egyéb nyomástartó alkotóelemekből álló rendszer; a levegő hűtése vagy fűtése céljára szolgáló csövekből álló hőcserélők is csővezetéknek számítanak; 4. „biztonsági szerelvények”: a nyomástartó berendezéseket a megengedett határértékek túllépésétől védő szerkezetek, többek között a közvetlen nyomáshatároló berendezések, például biztonsági szelepek, biztonsági hasadótárcsák, törőrudak, szabályozott, biztonsági lefúvató rendszerek (CSPRS), valamint a korrekció eszközét aktiváló, illetve lezárásról vagy lezárásról és reteszelésről gondoskodó határoló berendezések, például nyomás-, hőmérséklet- vagy töltetszintkapcsolók és a biztonsági mérő és szabályozó (SRMCR) készülékek;
L 189/174
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
5. „nyomástartó tartozék”: üzemeltetési feladattal és nyomástartó házzal rendelkező eszközök; 6. „rendszer”: a gyártó által összeszerelt több nyomástartó berendezés, amely összefüggő működési egységet alkot; 7. „nyomás”: a légköri nyomáshoz viszonyított nyomás, azaz túlnyomás. Ennek következtében a vákuumot negatív érték jelöli; 8. „legnagyobb megengedhető nyomás (PS)”: az a gyártó által meghatározott legnagyobb nyomás, amelyre a berendezést tervezték; meghatározása a gyártó által megadott helyen történik, és ez vagy a védelmi és/vagy határoló eszköz csatlakozási helye, vagy a berendezés felső része, vagy ha az nem megfelelő, bármely megadott pont; 9. „legnagyobb/legkisebb megengedhető hőmérséklet (TS)”: az a gyártó által meghatározott legnagyobb/legkisebb hőmérséklet, amelyre a berendezést tervezték; 10. „térfogat (V)”: egy kamra belső térfogata, amelybe az első csatlakozási pontig vagy varratig tartó csonkok térfogata is beleszámít, levonva az állandó belső alkatrészek térfogatát;
11. „névleges méret (DN)”: a méretnek az a számszerű megjelölése, amely általánosan használható a csőrendszer összes alkotóelemére, azokat az alkotóelemeket kivéve, amelyek meghatározása a külső átmérő vagy menetméret alapján történik; ez egy hivatkozási célokra alkalmas kerekített szám, és csak közelítőleg azonos a gyártási méretekkel; a névleges méret „DN”-nel van jelölve, amelyet egy szám követ; 12. „töltetek”: egy- vagy többkomponensű gázok, folyadékok és gőzök; a töltet szilárd anyagok szuszpenzióját is tartalmazhatja; 13. „állandó kötések”: a csak roncsolásos módszerrel szétválasztható kötések; 14. „európai anyagjóváhagyás”: a nyomástartó berendezések gyártása során többszöri felhasználásra szánt olyan anyagok jellemzőit meghatározó műszaki dokumentumok, amelyekre egyetlen harmonizált szabvány sem vonatkozik;
15. „forgalmazás”: egy nyomástartó berendezés vagy rendszer gazdasági tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása értékesítés vagy használat céljára az uniós piacon, akár ellenérték fejében, akár ingyenesen; 16. „forgalomba hozatal”: a nyomástartó berendezés vagy rendszer első alkalommal történő forgalmazása az uniós piacon; 17. „üzembe helyezés”: egy nyomástartó berendezés vagy rendszer felhasználó általi első használata; 18. „gyártó”: bármely természetes vagy jogi személy, aki nyomástartó berendezést vagy rendszert gyárt, terveztet vagy gyártat, és a nyomástartó berendezést vagy rendszert saját neve vagy védjegye alatt forgalmazza vagy saját célra használja fel;
19. „meghatalmazott képviselő”: az Unióban letelepedett természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a gyártótól írásbeli megbízást kapott, hogy meghatározott feladatok vonatkozásában a nevében eljárjon; 20. „importőr”: az Unióban letelepedett, bármely természetes vagy jogi személy, aki vagy amely harmadik országból származó nyomástartó berendezést vagy rendszert hoz forgalomba az uniós piacon;
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/175
21. „forgalmazó”: bármely, a gyártótól vagy importőrtől különböző természetes vagy jogi személy az ellátási láncban, aki vagy amely a nyomástartó berendezést vagy rendszert forgalmazza; 22. „gazdasági szereplő”: a gyártó, a meghatalmazott képviselő, az importőr és a forgalmazó; 23. „műszaki leírás”: a nyomástartó berendezés vagy rendszer által teljesítendő műszaki követelményeket ismertető dokumentum; 24. „harmonizált szabvány”: az 1025/2012/EU rendelet 2. cikke 1. pontjának c) alpontjában meghatározott harmonizált szabvány; 25. „akkreditálás”: a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott akkreditálás; 26. „nemzeti akkreditáló testület”: a 765/2008/EK rendelet 2. cikke 11. pontjában meghatározott nemzeti akkreditáló testület; 27. „megfelelőségértékelés”: az az eljárás, amely bizonyítja a nyomástartó berendezéssel vagy rendszerrel kapcsolatos, ezen irányelvben meghatározott alapvető biztonsági követelmények teljesülését; 28. „megfelelőségértékelő szervezet”: megfelelőségértékelési tevékenységeket – beleértve a kalibrálást, vizsgálatot, tanúsí tást és ellenőrzést is – végző szervezet; 29. „visszahívás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja a fogyasztók és más végfelhasználók számára már hozzáfér hetővé tett nyomástartó berendezés vagy rendszer visszavétele; 30. „forgalomból történő kivonás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja, hogy megelőzze a nyomástartó berendezés vagy rendszer forgalmazását az ellátási láncban; 31. „CE-jelölés”: olyan jelölés, amellyel a gyártó jelzi, hogy a nyomástartó berendezés vagy rendszer megfelel a jelölés feltüntetéséről rendelkező uniós harmonizációs jogszabályokban rögzített követelményeknek; 32. „uniós harmonizációs jogszabály”: minden, a termékek forgalmazásának feltételeit harmonizáló uniós jogszabály. 3. cikk Forgalmazás és üzembe helyezés (1) A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a nyomástartó beren dezéseket vagy rendszereket csak akkor lehessen forgalmazni és üzembe helyezni, ha megfelelő telepítés és karbantartás, valamint rendeltetésszerű használat esetén megfelelnek ezen irányelv követelményeinek. (2) Ezen irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy olyan követelményeket határozzanak meg, amelyeket szükségesnek tartanak annak biztosítása érdekében, hogy a személyek, különösen a munkavállalók védve legyenek az érintett nyomástartó berendezések vagy rendszerek használata közben, feltéve, hogy ez nem jelenti e berendezések vagy rendszerek ezen irányelvben meghatározottaktól eltérő módosítását. (3) Vásárokon, kiállításokon, bemutatókon és hasonló rendezvényeken a tagállamok nem akadályozhatják meg az irányelvnek meg nem felelő nyomástartó berendezések vagy rendszerek bemutatását, feltéve ha valamilyen látható jel egyértelműen jelzi, hogy ezek a nyomástartó berendezések vagy rendszerek nem forgalmazhatók és/vagy nem helyezhetők üzembe mindaddig, amíg nem felelnek meg ennek az irányelvnek. A bemutatók során az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által megállapított követelmények előírásai szerint megfelelő biztonsági intézkedéseket kell tenni a személyek biztonságának biztosítása érdekében.
L 189/176
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
4. cikk Műszaki követelmények (1) A következő nyomástartó berendezések megfelelnek az I. mellékletben meghatározott alapvető biztonsági köve telményeknek: a) A következőket tartalmazó edények, kivéve a b) pontban említetteket: i. gázok, cseppfolyós gázok, nyomás alatt oldott gázok, gőzök és azok a folyadékok, amelyek gőznyomása a legnagyobb megengedhető hőmérsékleten több mint 0,5 bar értékkel haladja meg a normál légköri nyomást (1 013 mbar) a következő határok között: — az 1. csoportba tartozó töltetek esetében, ha térfogata nagyobb, mint egy liter, és a termék PS × V szorzata nagyobb, mint 25 bar × L, vagy a nyomás PS nagyobb, mint 200 bar (II. melléklet, 1. ábra), — a 2. csoportba tartozó töltetek esetében, ha térfogata nagyobb, mint egy liter, és a termék PS × V szorzata nagyobb, mint 50 bar × L, illetve a nyomás PS nagyobb, mint 1 000 bar, valamint az összes hordozható tűzoltó készülék és a lélegeztetőkészülékek palackjai (II. melléklet, 2. ábra); ii. folyadékok, amelyek gőznyomása a legnagyobb megengedhető hőmérsékleten legfeljebb 0,5 bar értékkel haladja meg a normál légköri nyomást (1 013 mbar) a következő határok között: — az 1. csoportba tartozó töltetek esetében, ha térfogata nagyobb, mint egy liter, és a termék PS × V szorzata nagyobb, mint 200 bar × L, vagy a nyomás PS nagyobb, mint 500 bar (II. melléklet, 3. ábra), — a 2. csoportba tartozó töltetek esetében, ha legnagyobb megengedhető nyomása (PS) nagyobb, mint 10 bar és a termék PS × V szorzata nagyobb, mint 10 000 bar × L, vagy a PS nyomás nagyobb, mint 1 000 bar (II. melléklet, 4. ábra); b) 110 °C-nál magasabb hőmérsékletű gőz vagy forró víz előállítására szolgáló, tüzeléssel vagy egyéb módon fűtött, 2 L-t meghaladó térfogattal rendelkező nyomástartó berendezések, amelyek esetében fennáll a túlhevülés kockázata, vala mint az összes nyomástartó főzőedény (II. melléklet, 5. ábra); c) a következő célokra szolgáló csővezeték: i. gázok, cseppfolyós gázok, nyomás alatt oldott gázok, gőzök és azok a folyadékok, amelyek gőznyomása a legnagyobb megengedhető hőmérsékleten több mint 0,5 bar értékkel haladja meg a normál légköri nyomást (1 013 mbar) a következő határok között: — az 1. csoportba tartozó töltetek esetében, ha a DN nagyobb, mint 25 (II. melléklet, 6. ábra), — az 2. csoportba tartozó töltetek esetében, ha a DN nagyobb, mint 32, és a termék PS × DN szorzata nagyobb, mint 1 000 bar (II. melléklet, 7. ábra); ii. folyadékok, amelyek gőznyomása a legnagyobb megengedhető hőmérsékleten legfeljebb 0,5 bar értékkel haladja meg a normál légköri nyomást (1 013 mbar) a következő határok között: — az 1. csoportba tartozó töltetek esetében, ha a DN nagyobb, mint 25, és a termék PS × DN szorzata nagyobb, mint 2 000 bar (II. melléklet, 8. ábra), — a 2. csoportba tartozó töltetek esetében a PS nagyobb, mint 10 bar, a DN nagyobb, mint 200, és a termék PS × DN szorzata nagyobb, mint 5 000 bar (II. melléklet, 9. ábra). d) Az a), b) és c) alpont hatálya alá tartozó berendezésekhez szánt biztonsági és nyomástartó tartozékok, ideértve azokat az eseteket, amikor a berendezéseket beépítik rendszerbe.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/177
(2) A következő rendszerek, amelyek legalább egy, az (1) bekezdés hatálya alá tartozó nyomástartó berendezést tartalmaznak, megfelelnek az I. mellékletben meghatározott alapvető biztonsági követelményeknek:
a) 110 °C-nál magasabb hőmérsékletű gőz vagy forró víz előállítására szolgáló rendszerek, amelyek tartalmaznak legalább egy, tüzeléssel vagy egyéb módon fűtött nyomástartó berendezést, amely esetében fennáll a túlfűtés kockázata.
b) Az a) pontban nem említett rendszerek, ha gyártójuk rendszerként szándékozik azokat forgalmazni vagy üzembe helyezni.
Az első albekezdéstől eltérve, a 110 °C-nál nem magasabb hőmérsékletű forró víz előállítására szolgáló rendszerek, amelyeket kézi úton adagolt szilárd tüzelőanyaggal fűtenek, és amelyek PS × V szorzata nagyobb, mint 50 bar × L, megfelelnek az I. melléklet 2.10., 2.11., 3.4. pontjában, az 5. pont a) és d) alpontjában említett alapvető biztonsági követelményeknek.
(3) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában és a (2) bekezdésben megállapított határértékeket nem meghaladó nyomás tartó berendezéseket és rendszereket az adott tagállam általános mérnöki gyakorlatának megfelelően kell megtervezni és gyártani a biztonságos használat biztosítása érdekében. A nyomástartó berendezéseket és rendszereket megfelelő hasz nálati utasítással kell ellátni.
Az annak feltüntetését előíró többi uniós harmonizációról szóló hatályos jogszabály sérelme nélkül az ilyen berendezé seken vagy rendszereken nem szerepelhet a 18. cikkben említett CE-jelölés.
5. cikk Szabad mozgás (1) A tagállamok a túlnyomás miatti kockázatokra hivatkozva nem tilthatják meg, nem korlátozhatják és nem gátol hatják olyan nyomástartó berendezések vagy rendszerek forgalmazását vagy üzembe helyezését a gyártó által meghatá rozott feltételekkel, amelyek megfelelnek ennek az irányelvnek.
A tagállamok túlnyomás miatti kockázatokra hivatkozva nem tilthatják meg, nem korlátozhatják és nem gátolhatják a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelő nyomástartó berendezések vagy rendszerek forgalmazását, illetve üzembe helyezését.
(2) Ha egy tagállam a 25. cikkben említett követelmények szerint kijelölt egy üzemeltetői ellenőrző szervezetet, túlnyomás miatti kockázatokra hivatkozva nem tilthatja meg, nem korlátozhatja és nem gátolhatja az olyan nyomástartó berendezések vagy rendszerek a 16. cikkben biztosított feltételek szerinti forgalomba hozatalát vagy üzembe helyezését, amelyek esetében egy másik tagállam által a 25. cikkben megállapított követelmények szerint kijelölt felhasználói ellen őrző szervezet megvizsgálta azok megfelelőségét.
(3) A tagállamok – a nyomástartó berendezések és rendszerek biztonságos és helyes használatához szükséges mértékben – megkövetelhetik az I. melléklet 3.3. és 3.4. pontjában említett adatok feltüntetését az Unió valamely hivatalos nyelvén/nyelvein, amelyeket az a tagállam határoz meg, amelyben a berendezés vagy rendszer forgalmazásra kerül.
2. FEJEZET A GAZDASÁGI SZEREPLŐK KÖTELEZETTSÉGEI
6. cikk A gyártók kötelezettségei (1) A gyártók a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett nyomástartó berendezéseik vagy rendszereik forgalomba hozatalakor vagy saját célra történő felhasználásakor megbizonyosodnak arról, hogy azokat az I. mellékletben meghatá rozott alapvető biztonsági követelményeknek megfelelően tervezték és gyártották.
L 189/178
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A gyártók a 4. cikk (3) bekezdésében említett nyomástartó berendezéseik vagy rendszereik forgalomba hozatalakor vagy saját célra történő felhasználásakor meggyőződnek arról, hogy azokat a tagállam általános mérnöki gyakorlatának megfelelően tervezték és gyártották.
(2) A 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett nyomástartó berendezések vagy rendszerek esetében a gyártók elkészítik a III. mellékletben említett műszaki dokumentációt, és elvégzik vagy elvégeztetik a 14. cikkben említett megfelelőségér tékelési eljárást.
Ha az e bekezdés első albekezdésében említett eljárás során a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett nyomástartó berendezésről vagy rendszerről bebizonyosodik, hogy megfelel az alkalmazandó követelményeknek, a gyártó EU-megfele lőségi nyilatkozatot állít ki, és feltünteti a CE-jelölést az érintett berendezésen.
(3) A gyártók a műszaki dokumentációt és az EU-megfelelőségi nyilatkozatot a nyomástartó berendezés vagy rendszer forgalomba hozatalát követően tíz évig megőrzik.
(4) A gyártók biztosítják a sorozatgyártás ezen irányelvnek való megfelelőségének fenntartását szolgáló eljárások működését. Megfelelően figyelembe kell venni a nyomástartó berendezés vagy rendszer tervezésének és jellemzőinek változásait, valamint azon harmonizált szabványok vagy egyéb műszaki leírások változásait, amelyek alapján a nyomás tartó berendezés vagy rendszer megfelelőségét megállapították.
Ha a nyomástartó berendezés vagy rendszer jelentette kockázatokra tekintettel indokolt, a gyártók a fogyasztók és egyéb felhasználók biztonsága érdekében elvégzik a forgalmazott nyomástartó berendezés vagy rendszer mintavizsgálatát, amelynek keretében kivizsgálják a nem megfelelő nyomástartó berendezésekkel kapcsolatos panaszokat, szükség esetén nyilvántartást vezetnek ezekről, úgy mint a nem megfelelő berendezések vagy rendszerek visszahívásáról, valamint folyamatosan tájékoztatják a forgalmazókat minden ilyen nyomonkövetési intézkedésről.
(5) A gyártók biztosítják, hogy a nyomástartó berendezésen vagy rendszeren fel legyen tüntetve az azok azonosítását lehetővé tevő típus-, tétel- vagy sorozatszám vagy egyéb ilyen elem, illetve ha a berendezés vagy rendszer mérete vagy jellege ezt nem teszi lehetővé, akkor a berendezés csomagolása vagy a kísérő dokumentáció tartalmazza az előírt információkat.
(6) A gyártók a nyomástartó berendezésen vagy rendszeren, vagy ha ez nem lehetséges, annak csomagolásán vagy a kísérő dokumentáción feltüntetik nevüket, bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket, valamint postai címüket, amelyen kapcsolatba lehet lépni velük. Címként a gyártó kapcsolattartási címét kell megadni. Az elérhetőségi adatokat a fogyasztók, a felhasználók és a piacfelügyeleti hatóságok által könnyen érthető nyelven kell megadni.
(7) A gyártók biztosítják, hogy a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett nyomástartó berendezéshez vagy rend szerekhez mellékeljék az I. melléklet 3.3. és 3.4. pontja szerinti használati utasítást és a biztonsági tájékoztatót a fogyasztók és más felhasználók által könnyen érthető nyelven az érintett tagállam döntésének megfelelően. A használati utasításnak és biztonsági tájékoztatónak egyértelműnek, érthetőnek és könnyen értelmezhetőnek kell lennie.
A gyártók biztosítják, hogy a 4. cikk (3) bekezdésében említett nyomástartó berendezéshez vagy rendszerekhez mellék eljék a 4. cikk (3) bekezdése szerinti használati utasítást és a biztonsági tájékoztatót a fogyasztók és más felhasználók által könnyen érthető nyelven az érintett tagállam döntésének megfelelően. A használati utasításnak és biztonsági tájékozta tónak egyértelműnek, érthetőnek és könnyen értelmezhetőnek kell lennie.
(8) Azok az gyártók, akik úgy ítélik meg, illetve okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalomba hozott nyomástartó berendezés vagy rendszer nem felel meg ezen irányelv követelményeinek, azonnal meghozzák a szükséges kiigazító intézkedéseket a nyomástartó berendezés vagy rendszer megfelelőségének biztosítására, és adott esetben kivonják a forgalomból vagy visszahívják azt. Továbbá amennyiben a nyomástartó elektromos berendezés vagy rendszer kockázatot jelent, a gyártók erről azonnal tájékoztatják azon tagállamok illetékes nemzeti hatóságait, amelyekben a nyomástartó berendezést vagy rendszert forgalmazzák, részletes tájékoztatást adva különösen a megfelelés hiányáról és valamennyi megtett kiigazító intézkedésről.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/179
(9) A gyártók valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére átadják a nyomástartó berendezés vagy rendszer ezen előírás követelményeinek való megfelelőségének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt, amelyet az adott hatóság számára könnyen érthető nyelven kell a hatóság rendelkezésére bocsátani. Ezeket az informá ciókat és a dokumentációt papíron vagy elektronikus formában is meg lehet adni. A gyártók, amennyiben az említett hatóság kéri, együttműködnek vele minden olyan intézkedés terén, amelyeket az általuk forgalomba hozott nyomástartó berendezés vagy rendszer jelentette kockázatok kiküszöbölése érdekében hoznak. 7. cikk Meghatalmazott képviselők (1)
A gyártók írásbeli megbízással meghatalmazott képviselőt nevezhetnek ki.
A 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek és a 6. cikk (2) bekezdésében említett műszaki dokumentáció elkészítésére vonatkozó kötelezettség nem képezik a meghatalmazott képviselő megbízatásának részét. (2) A meghatalmazott képviselő a gyártótól kapott megbízásban meghatározott feladatokat látja el. A megbízás legalább a következők elvégzését engedélyezi a meghatalmazott képviselőnek: a) a nyomástartó berendezés vagy rendszer forgalomba hozatalát követően tíz évig megőrzi és a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsátja az EU-megfelelőségi nyilatkozatot és a műszaki dokumentációt; b) valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére az említett illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja a nyomástartó berendezés vagy rendszer megfelelőségének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt; c) az illetékes nemzeti hatóságok kérésére együttműködik velük a megbízatása körébe tartozó nyomástartó berendezés vagy rendszer jelentette kockázatok kiküszöbölése érdekében tett intézkedéseknél. 8. cikk Az importőrök kötelezettségei (1) Az importőrök kizárólag az előírásoknak megfelelő nyomástartó berendezést vagy rendszert hozhatnak forga lomba. (2) A 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett nyomástartó berendezés vagy rendszer forgalomba hozatala előtt az importőrök megbizonyosodnak arról, hogy a gyártó elvégezte a 14. cikk szerinti megfelelőségértékelési eljárást. Megbizo nyosodnak arról is, hogy a gyártó elkészítette a műszaki dokumentációt, a nyomástartó berendezésen vagy rendszeren fel van tüntetve a CE-jelölés, és mellékelve van hozzá az I. melléklet 3.3. és 3.4. pontjában előírt használati utasítás és biztonsági tájékoztató, továbbá a gyártó megfelel a 6. cikk (5) és (6) bekezdésében meghatározott követelményeknek. A 4. cikk (3) bekezdésében említett nyomástartó berendezés vagy rendszer forgalomba hozatala előtt az importőrök megbizonyosodnak arról, hogy a gyártó elkészítette a műszaki dokumentációt, a nyomástartó berendezéshez vagy rend szerhez megfelelő használati utasítást és biztonsági tájékoztatót mellékeltek, továbbá a gyártó teljesítette a 6. cikk (5) és (6) bekezdésében meghatározott követelményeket. Amennyiben az importőr úgy ítéli meg, vagy okkal feltételezi, hogy a nyomástartó berendezés vagy rendszer nem felel meg az I. mellékletben előírt alapvető biztonsági követelményeknek, a nyomástartó berendezést vagy rendszert nem hozhatja mindaddig forgalomba, amíg megfelelővé nem tették. Továbbá amennyiben a nyomástartó berendezés vagy rendszer kockázatot jelent, az importőr tájékoztatja erről a gyártót, valamint a piacfelügyeleti hatóságokat. (3) Az importőrök a nyomástartó berendezésen vagy rendszeren, vagy ha ez nem lehetséges, annak csomagolásán vagy a kísérő dokumentáción feltüntetik nevüket, bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket, valamint postai címüket, amelyen kapcsolatba lehet lépni velük. Az elérhetőségi adatokat a fogyasztók, a felhasználók és a piacfelügyeleti hatóságok által könnyen érthető nyelven kell megadni.
L 189/180
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(4) Az importőrök biztosítják, hogy a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett nyomástartó berendezéshez vagy rendszerhez mellékeljék az I. melléklet 3.3. és 3.4. pontja szerinti használati utasítást és a biztonsági tájékoztatót a fogyasztók és más felhasználók által könnyen érthető nyelven az érintett tagállam döntésének megfelelően. Az importőrök biztosítják, hogy a 4. cikk (3) bekezdésében említett nyomástartó berendezéshez vagy rendszerhez mellékeljék a használati utasítást és a biztonsági tájékoztatót a fogyasztók és más felhasználók által könnyen érthető nyelven az érintett tagállam döntésének megfelelően. (5) Az importőrök biztosítják, hogy amíg a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett nyomástartó berendezés vagy rendszer a felelősségi körükbe tartozik, a tárolás és a szállítás körülményei ne veszélyeztessék az I. mellékletben meghatá rozott alapvető biztonsági követelményeknek való megfelelését. (6) Ha a nyomástartó berendezés vagy rendszer jelentette kockázatokra tekintettel indokolt, az importőrök a fogyasztók és egyéb felhasználók biztonsága érdekében elvégzik a forgalmazott nyomástartó berendezés vagy rendszer mintavizsgálatát, amelynek keretében kivizsgálják a nem megfelelő nyomástartó berendezésekkel kapcsolatos panaszokat, szükség esetén nyilvántartást vezetnek ezekről, úgy mint a nem megfelelő berendezések vagy rendszerek visszahívásáról, valamint folyamatosan tájékoztatják a forgalmazókat minden ilyen nyomonkövetési intézkedésről. (7) Azok az importőrök, akik úgy ítélik meg, illetve okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalomba hozott nyomástartó berendezés vagy rendszer nem felel meg ezen irányelv követelményeinek, azonnal meghozzák a szükséges kiigazító intézkedéseket a nyomástartó berendezés vagy rendszer megfelelőségének biztosítására, és adott esetben kivonják a forgalomból vagy visszahívják azt. Továbbá amennyiben a nyomástartó berendezés vagy rendszer kockázatot jelent, az importőrök erről azonnal tájékoztatják azon tagállamok illetékes nemzeti hatóságait, amelyekben a nyomástartó beren dezést vagy rendszert forgalmazzák, részletes tájékoztatást adva különösen a megfelelés hiányáról és valamennyi megtett kiigazító intézkedésről. (8) Az importőrök a nyomástartó berendezés vagy rendszer forgalomba hozatalát követően a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok számára tíz évig elérhetővé teszik az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát, és biztosítják, hogy a műszaki dokumentáció kérésre e hatóságok rendelkezésére bocsátható legyen. (9) Az importőrök valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére átadják a nyomástartó berendezés vagy rend szer megfelelőségének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt, amelyet az adott hatóság számára könnyen érthető nyelven kell a hatóság rendelkezésére bocsátani. Ezeket az információkat és a dokumentációt papíron vagy elektronikus formában is meg lehet adni. Az importőrök, amennyiben az említett hatóság kéri, együttműködnek vele minden olyan intézkedés terén, amelyeket az általuk forgalomba hozott nyomástartó berendezés vagy rendszer jelentette kockázatok kiküszöbölése érdekében hoznak. 9. cikk A forgalmazók kötelezettségei (1) A nyomástartó berendezések vagy rendszerek forgalmazásakor a forgalmazók az ebben az irányelvben előírt követelményekkel kapcsolatban kellő gondossággal járnak el. (2) A 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett nyomástartó berendezés vagy rendszer forgalmazását megelőzően a forgalmazók megbizonyosodnak arról, hogy a nyomástartó berendezésen vagy rendszeren fel van tüntetve a CE-jelölés, és mellékelték hozzá a szükséges dokumentációt, valamint az I. melléklet 3.3. és 3.4. pontja szerinti használati utasítást és a biztonsági tájékoztatót a nyomástartó berendezést vagy rendszert forgalmazni szándékozó tagállam fogyasztói és felhasz nálói által könnyen érthető nyelven, továbbá arról is, hogy a gyártó és az importőr teljesítette a 6. cikk (5) és (6) bekezdésében, valamint a 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott, a gyártóra, illetve az importőrre vonatkozó követel ményeket. Amennyiben a forgalmazó úgy ítéli meg, vagy okkal feltételezi, hogy a nyomástartó berendezés vagy rendszer nem felel meg az I. mellékletben előírt alapvető biztonsági követelményeknek, nem forgalmazhatja a nyomástartó berendezést vagy rendszert mindaddig, amíg azt megfelelővé nem tették. Továbbá amennyiben a nyomástartó berendezés vagy rendszer kockázatot jelent, a forgalmazó tájékoztatja erről a gyártót vagy az importőrt, valamint a piacfelügyeleti hatóságokat.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/181
A 4. cikk (3) bekezdésében említett nyomástartó berendezés vagy rendszer forgalmazását megelőzően a forgalmazók megbizonyosodnak arról, hogy a nyomástartó berendezéshez vagy rendszerhez megfelelő használati utasítást mellékeltek a nyomástartó berendezést vagy rendszert forgalmazni szándékozó tagállam fogyasztói és felhasználói által könnyen érthető nyelven, továbbá arról is, hogy a gyártó és az importőr teljesítette a 6. cikk (5) és (6) bekezdésében, valamint a 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott, a gyártóra, illetve az importőrre vonatkozó követelményeket. (3) A forgalmazók biztosítják, hogy amíg a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett nyomástartó berendezés vagy rendszer a felelősségi körükbe tartozik, a tárolás és a szállítás körülményei ne veszélyeztessék az I. mellékletben meghatá rozott követelményeknek való megfelelését. (4) Azok a forgalmazók, akik úgy ítélik meg, illetve okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalmazott nyomástartó berendezés vagy rendszer nem felel meg ezen irányelv követelményeinek, gondoskodnak arról, hogy meghozzák a szükséges kiigazító intézkedéseket a berendezés vagy rendszer megfelelőségének biztosítására, és adott esetben kivonják a forgalomból vagy visszahívják azt. Továbbá amennyiben a nyomástartó berendezés vagy rendszer kockázatot jelent, a forgalmazók erről azonnal tájékoztatják azon tagállamok illetékes nemzeti hatóságait, amelyekben a nyomástartó beren dezést vagy rendszert forgalmazzák, részletes tájékoztatást adva különösen a megfelelés hiányáról és valamennyi megtett kiigazító intézkedésről. (5) A forgalmazók valamely illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére az említett illetékes hatóság rendelkezésére bocsátják a nyomástartó berendezés vagy rendszer megfelelőségének igazolásához szükséges összes információt és doku mentációt. Ezeket az információkat és a dokumentációt papíron vagy elektronikus formában is meg lehet adni. A forgalmazók, amennyiben az említett hatóság kéri, együttműködnek vele minden olyan intézkedés terén, amelyeket az általuk forgalomba hozott nyomástartó berendezés vagy rendszer jelentette kockázatok kiküszöbölése érdekében hoznak. 10. cikk Azon esetek, amelyekben gyártói kötelezettségek vonatkoznak az importőrökre és a forgalmazókra Egy importőrt vagy forgalmazót, amennyiben saját neve vagy védjegye alatt hoz forgalomba egy nyomástartó berendezést vagy rendszert, illetve olyan módon módosít egy már forgalomba hozott nyomástartó berendezést vagy rendszert, ami befolyásolja a berendezés vagy rendszer ezen irányelv követelményeinek való megfelelését, ezen irányelv alkalmazásában gyártónak kell tekinteni, és a 6. cikkben a gyártókra előírt kötelezettségek terhelik. 11. cikk A gazdasági szereplők azonosítása A gazdasági szereplők kérésre azonosítják a piacfelügyeleti hatóságok felé a következőket: a) minden olyan gazdasági szereplőt, amely nyomástartó berendezést vagy rendszert szállított nekik; b) minden olyan gazdasági szereplőt, amelynek nyomástartó berendezést vagy rendszert szállítottak. A gazdasági szereplőknek az első bekezdésben előírt információkat a nyomástartó berendezés vagy rendszer hozzájuk történő szállítását, illetve az általuk történő szállítását követően tíz évig be kell tudniuk mutatni.
3. FEJEZET A NYOMÁSTARTÓ BERENDEZÉSEK ÉS RENDSZEREK MEGFELŐSÉGE ÉS OSZTÁLYOZÁSA
12. cikk A megfelelőség vélelmezése (1) A 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett azon nyomástartó berendezésekről vagy rendszerekről, amelyek megfelelnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában hivatkozással közzétett harmonizált szabványoknak, illetve azok egyes részeinek, vélelmezni kell, hogy teljesítik az említett szabványok vagy azok részei által meghatározott, az I. mellékletben említett, alapvető biztonsági követelményeket.
L 189/182
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(2) A nyomástartó berendezések vagy rendszerek gyártására használt az európai anyagjóváhagyásnak megfelelő anya gokról, amelyek hivatkozási számát a 15. cikk (4) bekezdésének megfelelően közétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, vélelmezni kell, hogy megfelelnek az I. mellékletben meghatározott alkalmazandó alapvető biztonsági követel ményeknek. 13. cikk A nyomástartó berendezések osztályozása (1) A 4. cikk (1) bekezdésében említett nyomástartó berendezéseket a II. melléklet alapján, a növekvő veszélyességi szintnek megfelelően kategóriákba kell besorolni. Az ilyen osztályozásnál a töltetek a következő két csoportra oszthatók: a) 1. csoport, amelybe az 1272/2008/EK rendelet 2. cikkének 7., illetve 8. pontjának meghatározása szerinti anyagok és keverékek tartoznak, amelyeket az említett rendelet I. mellékletének 2. és 3. részében meghatározott fizikai és egészségi veszélyességi osztályokba soroltak: i. instabil robbanóanyagok vagy az 1.1., 1.2., 1.3., 1.4. és 1.5. alosztályba tartozó robbanóanyagok; ii. tűzveszélyes gázok, 1. és 2. kategória; iii. oxidáló gázok, 1. kategória; iv. tűzveszélyes folyadékok, 1. és 2. kategória; v. azok a 3. kategóriába tartozó tűzveszélyes folyadékok, amelyek legnagyobb megengedett hőmérséklete a lobba náspont fölött van; vi. tűzveszélyes szilárd anyagok, 1. és 2. kategória; vii. önreaktív anyagok vagy keverékek, A–F típus; viii. piroforos folyadékok, 1. kategória; ix. piroforos szilárd anyagok, 1. kategória; x. vízzel érintkezve tűzveszélyes gázokat kibocsátó anyagok és keverékek, 1., 2. és 3. kategória; xi. oxidáló folyadékok, 1., 2. és 3. kategória; xii. oxidáló szilárd anyagok, 1., 2. és 3. kategória; xiii. szerves peroxidok, A–F típus; xiv. akut orális toxicitás, 1. és 2. kategória; xv. akut dermális toxicitás, 1. és 2. kategória; xvi. akut inhalációs toxicitás, 1., 2. és 3. kategória; xvii. célszervi toxicitás – egyszeri expozíció, 1. kategória.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/183
Az 1. csoportba tartoznak a nyomástartó berendezésekben található azon anyagok és keverékek is, amelyek legna gyobb megengedett (TS) hőmérséklete a töltet lobbanáspontja fölött van; b) 2. csoport, amelybe az a) pontban nem említett anyagok és keverékek tartoznak. (2) Ha egy edény több kamrából áll, akkor az egyes kamrák esetében alkalmazható legmagasabb kategóriába kell besorolni. Ha egy kamra többféle töltetet tartalmaz, az osztályozásnak a legmagasabb kategóriába tartozó töltet alapján kell történnie. 14. cikk Megfelelőségértékelési eljárások (1) A berendezés minden egyes darabja esetében az alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárások meghatározása, a 13. cikk szerint, azon kategória alapján történik, amelybe a berendezést besorolják. (2)
A különféle kategóriákra alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárások a következők:
a) I. kategória: — A modul b) II. kategória: — A2 modul — D1 modul — E1 modul c) III. kategória: — B (tervezési típus) + D modul — B (tervezési típus) + F modul — B (gyártási típus) + E modul — B (gyártási típus) + C2 modul — H modul d) IV. kategória: — B (gyártási típus) + D modul — B (gyártási típus) + F modul — G modul — H1 modul
L 189/184
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A megfelelőségértékelési eljárásokat a III. melléklet határozza meg.
(3) A nyomástartó berendezéseket alá kell vetni valamelyik megfelelőségértékelési eljárásnak, amelyet a gyártó választhat ki a besorolási kategória szerint megállapított eljárások közül. A gyártó úgy is dönthet, hogy magasabb kategóriára vonatkozó eljárást választ, ha van ilyen.
(4) A 4. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában, a 4. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja első francia bekezdésében és a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett III. és IV. kategóriákba tartozó nyomástartó berende zésekre vonatkozó minőségbiztosítási eljárások keretén belül a bejelentett szervezet váratlan látogatása során a gyártási vagy raktározási létesítményben mintát vesz a berendezésből, hogy végrehajtsa vagy végrehajtassa az I. melléklet 3.2.pont jában említett átvételi eljárást. E célból a gyártó tájékoztatja a bejelentett szervezetet a gyártás tervezett ütemezéséről. A bejelentett szervezet a gyártás első évében legalább két látogatást tesz. A bejelentett szervezet a D, E és H modul 4.4. pontjában és a H1 modul 5.4. pontjában meghatározott feltételek alapján határozza meg az azt követő látogatások gyakoriságát.
(5) A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, III. kategóriába tartozó edények és nyomástartó berendezések egyedi gyártása esetén a H modulra vonatkozó eljárás szerint, a bejelentett szervezet minden egyes darabra vonatkozóan elvégzi vagy elvégezteti az I. melléklet 3.2. pontjában említett átvételi eljárást. E célból a gyártó tájékoztatja a bejelentett szervezetet a gyártás tervezett ütemezéséről.
(6) A 4. cikk (2) bekezdésében említett rendszereket teljes megfelelőségértékelési eljárás alá vetik, amely a következő értékelésekből áll:
a) a rendszert alkotó és a 4. cikk (1) bekezdésében említett olyan nyomástartó berendezések minden egyes darabjának értékelése, amelyeket előzőleg nem vetettek alá megfelelőségértékelési eljárásnak, és nem kaptak külön CE-jelölést; az értékelési eljárás a berendezés minden egyes darabjának kategóriája alapján kerül meghatározásra;
b) a különféle rendszerelemek összeépítésének értékelése az I. melléklet 2.3., 2.8. és 2.9. pontja szerint, amelyet az érintett berendezésre alkalmazható legmagasabb kategória szerint kell meghatározni, a biztonsági szerelvényekre alkalmazandó kategória figyelembevétele nélkül;
c) egy rendszer azzal kapcsolatos védelmének értékelését, hogy túllépi-e az I. melléklet 2.10. és 3.2.3. pontjában említett megengedhető üzemi határértékeket, a védendő berendezések darabjaira alkalmazható legmagasabb kategória szerint kell elvégezni.
(7) Az e cikk (1) és (2) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok, ahol indokolt, engedélyezhetik azt, hogy az érintett tagállam területén forgalmazzák és üzembe helyezzék a 2. cikkben említett egyedi nyomástartó berendezéseket és rend szereket, amelyeknek vonatkozásában még nem alkalmazták az e cikk (1) és (2) bekezdésben említett eljárásokat, és amelyek használata kísérletezés szempontjából fontos.
(8) A megfelelőségértékelési eljárással kapcsolatos nyilvántartást és levelezést a megfelelőségértékelési eljárást végző, bejelentett szervezet székhelye szerinti tagállam egyik hivatalos nyelvén vagy az e szervezet által elfogadott nyelven kell bonyolítani.
15. cikk Európai anyagjóváhagyás (1) Az európai anyagjóváhagyást egy vagy több anyag-, illetve berendezésgyártó kérésére a 20. cikkben említett, kifejezetten e feladatra kijelölt, bejelentett szervezetek egyike állítja ki. A bejelentett szervezet meghatározza és végrehajtja a megfelelő ellenőrzéseket és vizsgálatokat, illetve gondoskodik azok végrehajtásáról annak tanúsítása érdekében, hogy az anyagtípusok megfelelnek ezen irányelv megfelelőségi követelményeinek. Az 1999. november 29-e előtt biztonságosan használhatónak minősített anyagok esetében a bejelentett szervezet a megfelelőség tanúsításakor figyelembe veszi a meglévő adatokat.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/185
(2) Az európai anyagjóváhagyás kiadása előtt a bejelentett szervezet értesíti a tagállamokat és a Bizottságot, megküldve nekik a megfelelő információkat. Három hónapon belül a tagállamok vagy a Bizottság észrevételeket tehetnek megjelölve indokaikat. A bejelentett szervezet az európai anyagjóváhagyás kiadásakor figyelembe veheti a benyújtott észrevételeket. (3)
Az európai anyagjóváhagyás egy példányát megkapják a tagállamok, a bejelentett szervezetek és a Bizottság.
(4) Ha az európai anyagjóváhagyás megfelel a követelményeknek, amelyekre vonatkozik, és amelyeket az I. melléklet tartalmaz, a Bizottság közzéteszi a jóváhagyásra vonatkozó hivatkozásokat. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában naprakész állapotban tartja a jóváhagyások jegyzékét. (5) Az a bejelentett szervezet, amely európai anyagjóváhagyást ad ki, visszavonja a jóváhagyást, ha úgy találja, hogy nem kellett volna azt kiadnia, vagy ha az anyagtípusra harmonizált szabvány vonatkozik. Bármilyen jóváhagyás vissza vonásáról haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot, a bejelentett szervezeteket és a Bizottságot. (6) Ha valamelyik tagállam vagy a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy, az Európai Unió Hivatalos Lapjában hivatkozással közzétett, európai anyagjóváhagyás nem teljesíti teljes mértékben a tárgyát képező és az I. mellékletben meghatározott alapvető biztonsági követelményeket, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján úgy határozhat, hogy az európai anyag jóváhagyások hivatkozásait visszavonja az Európai Unió Hivatalos Lapjából. Az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (3) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni. 16. cikk Üzemeltetői ellenőrző szervezetek (1) A bejelentett szervezetek által végrehajtott feladatokkal kapcsolatos rendelkezésektől eltérve a tagállamok terüle tükön engedélyezhetik az olyan nyomástartó berendezések vagy rendszerek forgalomba hozatalát és felhasználók által történő üzembe helyezését, amelyek esetében a (7) bekezdés szerint kijelölt, üzemeltetői ellenőrző szervezet vizsgálta meg, hogy a berendezések megfelelnek-e az alapvető biztonsági követelményeknek. (2) Azok a nyomástartó berendezések és rendszerek, amelyek megfelelőségét felhasználói ellenőrző szervezet megvizs gálta, nem használhatják a CE-jelölést. (3) Az (1) bekezdésben említett nyomástartó berendezések vagy rendszerek csak olyan csoportok által üzemeltetett létesítményekben használhatók, amelyeknek része az ellenőrző szervezet. A csoport közös biztonsági irányvonalakat alkalmaz a nyomástartó berendezések és rendszerek tervezésére, gyártására, ellenőrzésére, karbantartására és használatára vonatkozó műszaki előírások tekintetében. (4) Az üzemeltetői ellenőrző szervezetek kizárólag annak a csoportnak az érdekében járnak el, amelynek részét képezik. (5) Az üzemeltetői ellenőrző szervezetek a III. mellékletben meghatározott A2, C2, F és G modulokat alkalmazzák megfelelőségértékelési eljárásként. (6) A tagállamok értesítik a többi tagállamot és a Bizottságot arról, hogy mely üzemeltetői ellenőrző szervezetet engedélyezték, valamint a számukra kijelölt feladatokról és minden egyes ellenőrző szervezet esetében a (3) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő létesítmények jegyzékéről. (7) Az üzemeltetői ellenőrző szervezetek kijelölésekor a tagállamok a 25. cikkben megállapított követelményeket alkalmazzák, és biztosítják, hogy az a csoport, amelynek az ellenőrző szervezet a részét képezi, alkalmazza az e cikk (3) bekezdésének második mondatában említett feltételeket.
L 189/186
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
17. cikk EU-megfelelőségi nyilatkozat (1) Az EU-megfelelőségi nyilatkozat igazolja, hogy az I. mellékletben meghatározott alapvető biztonsági követelmények teljesültek. (2) Az EU-megfelelőségi nyilatkozat felépítése megfelel a IV. mellékletben meghatározott mintának, és tartalmazza a III. melléklet vonatkozó megfelelőségértékelési eljárásaiban meghatározott elemeket; a nyilatkozatot folyamatosan aktualizálni kell. Az EU-megfelelőségi nyilatkozatot lefordítják azon tagállam által megkívánt nyelvre vagy nyelvekre, amelynek piacán a nyomástartó berendezést vagy rendszert forgalomba hozzák vagy forgalmazzák. (3) Amennyiben a nyomástartó berendezésre vagy rendszer több olyan uniós jogi aktus alkalmazandó, amely EUmegfelelőségi nyilatkozatot ír elő, minden ilyen uniós jogi aktushoz egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítani. Ez a nyilatkozat tartalmazza az érintett uniós jogi aktusok azonosítását, ideértve közzétételük hivatkozásait is.
(4) Az EU-megfelelőségi nyilatkozat kiállításával a gyártó felelősséget vállal a nyomástartó berendezés vagy rendszer ezen irányelvben meghatározott követelményeknek való megfeleléséért. 18. cikk A CE-jelölésre vonatkozó általános elvek A CE-jelölésre a 765/2008/EK rendelet 30. cikkében meghatározott általános elvek vonatkoznak. 19. cikk A CE-jelölés feltüntetésére vonatkozó szabályok és feltételek (1)
A CE-jelölést jól láthatóan, könnyen olvashatóan és letörölhetetlen módon kell feltüntetni a következőkön:
a) a 4. cikk (1) bekezdésében említett minden egyes nyomástartó berendezés vagy adattáblája; b) a 4. cikk (2) bekezdésében említett minden egyes rendszer vagy adattáblája. Amennyiben a CE-jelölés feltüntetése a készülék vagy a rendszer jellege miatt nem lehetséges, vagy nem indokolt, a jelölést a csomagoláson, illetve a kísérő dokumentumok valamelyikén kell feltüntetni. Az első albekezdés a) és b) pontjában említett berendezéseknek és rendszereknek befejezett vagy az I. melléklet 3.2. pontjában leírt átvételi eljárást lehetővé tevő állapotban kell lenniük. (2) A CE-jelölést nem szükséges feltüntetni a rendszert alkotó minden egyes nyomástartó berendezésen. Tovább viselik e jelölést azok a nyomástartó berendezések, amelyeken már feltüntették a CE-jelölést, mielőtt azokat egy rendszerbe építették volna.
(3)
A CE-jelölést a nyomástartó berendezés vagy rendszer forgalomba hozatala előtt kell a berendezésen feltüntetni.
(4) A CE-jelölést a bejelentett szervezet azonosító száma követi, amennyiben ez a szervezet részt vesz a gyártáselle nőrzési szakaszban. A bejelentett szervezet azonosító számát vagy maga a szervezet, vagy utasításai alapján a gyártó, vagy pedig annak meghatalmazott képviselője tünteti fel.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/187
(5) A CE-jelölést – és adott esetben a (4) bekezdésben említett azonosító számot – különleges kockázatokat vagy felhasználást jelölő bármilyen egyéb jelölés követheti. (6) A tagállamok a meglévő mechanizmusokra támaszkodnak a CE-jelölést szabályozó rendszer megfelelő alkalmazása céljából, és az említett jelölés nem megfelelő használata esetén meghozzák a szükséges intézkedéseket. 4. FEJEZET A MEGFELELŐSÉGÉRTÉKELŐ SZERVEZETEK BEJELENTÉSE
20. cikk Bejelentés A tagállamok bejelentik a Bizottságnak és a többi tagállamnak azokat a bejelentett szervezeteket vagy üzemeltetői ellen őrző szervezeteket, amelyek engedéllyel rendelkeznek a 14., a 15. vagy a 16. cikk szerint végzendő megfelelőségértékelési feladatok ellátására, továbbá az általuk az I. melléklet 3.1.2. és 3.1.3. pontjában említett feladatok elvégzésére elismert független szervezeteket. 21. cikk Bejelentő hatóságok (1) A tagállamok kijelölnek egy bejelentő hatóságot, amely felelősséget vállal a megfelelőségértékelő szervezetek érté keléséhez és bejelentéséhez szükséges eljárások kialakításáért és végrehajtásáért, valamint a bejelentett szervezetek, az elismert független szervezetek és az üzemeltetői ellenőrző szervezetek ellenőrzéséért, ideértve a 27. cikk rendelkezéseinek való megfelelést is. (2) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett értékelést és ellenőrzést egy, a 765/2008/EK rendelet szerinti nemzeti akkreditáló testület végzi el a rendelettel összhangban. (3) Amennyiben a bejelentő hatóság az (1) bekezdés szerinti értékelést, bejelentést vagy felügyeletet átruházza vagy más módon egy olyan szervezetre bízza, amely nem kormányzati szervezet, akkor e szervezetnek jogi személynek kell lennie, és értelemszerűen meg kell felelnie a 22. cikkben foglalt követelményeknek. Emellett a szervezetnek gondoskodnia kell a tevékenységeivel összefüggő felelősség kérdésének teljes körű rendezéséről. (4)
A bejelentő szervezet teljes felelősséget vállal a (3) bekezdésben említett szervezet által elvégzett feladatokért. 22. cikk A bejelentő hatóságokra vonatkozó követelmények
(1) A bejelentő hatóságot úgy kell létrehozni, hogy ne alakuljon ki összeférhetetlenség a megfelelőségértékelő szerve zetekkel. (2) A bejelentő hatóságot úgy kell megszervezni és működtetni, hogy biztosítva legyen tevékenységeinek objektivitása és pártatlansága. (3) A bejelentő hatóságot úgy kell megszervezni, hogy a megfelelőségértékelő szervezet bejelentésével kapcsolatban minden egyes döntést az értékelést végzőktől eltérő illetékes személy hozzon meg. (4) A bejelentő hatóság nem kínál vagy végez olyan tevékenységet, amelyet a megfelelőségértékelő szervezetek végez nek, illetve nem nyújt szaktanácsadási szolgáltatást kereskedelmi vagy piaci alapon. (5)
A bejelentő hatóság biztosítja a hozzá beérkező információ bizalmas jellegét.
(6)
A bejelentő hatóság kellő létszámú hozzáértő személyzettel rendelkezik ahhoz, hogy megfelelően ellássa feladatait.
L 189/188
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
23. cikk A bejelentő hatóságok tájékoztatási kötelezettségei A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a megfelelőségértékelő szervezetek értékelésére és bejelentésére, valamint a bejelentett szervezetek, az elismert független szervezetek és az üzemeltetői ellenőrző szervezetek ellenőrzésére irányuló eljárásaikról, továbbá ezek bármilyen változásáról.
A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi ezeket az információkat.
24. cikk A bejelentett szervezetekre és az elismert független szervezetekre vonatkozó követelmények (1) A bejelentés érdekében a bejelentett szervezet, illetve az elismert független szervezet teljesíti a (2)–(11) bekezdésben meghatározott követelményeket.
(2) A megfelelőségértékelő szervezet egy tagállam nemzeti jogszabályai szerint jön létre, és jogi személyiséggel rendel kezik.
(3) A megfelelőségértékelő szervezet olyan harmadik fél, amely független az általa értékelt szervezettől vagy nyomás tartó berendezéstől vagy rendszertől.
Ilyen szervezetnek tekinthető az a szervezet is, amely az általa értékelt nyomástartó berendezés vagy rendszer tervezé sében, gyártásában, szállításában, összeszerelésében, használatában vagy karbantartásában részt vevő vállalkozásokat képviselő üzleti szerveződésekhez vagy szakmai szövetségekhez tartozik, feltéve, hogy bizonyítottan független és mentes az érdekütközésektől.
(4) A megfelelőségértékelő szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelési feladatok elvég zéséért felelős személyzet nem lehet annak a nyomástartó berendezésnek vagy rendszernek a tervezője, gyártója, szállítója, üzembe helyezője, vásárlója, tulajdonosa, felhasználója vagy karbantartója, amelyet értékel, valamint nem lehet a felsorolt felek képviselője sem. Ez nem zárja ki az olyan értékelt nyomástartó berendezések vagy rendszerek felhasználását, amelyek a megfelelőségértékelő szervezet működéséhez szükségesek, illetve az ilyen berendezések személyes célra történő használatát sem.
A megfelelőségértékelő szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzet nem vehet részt közvetlenül e nyomástartó berendezések vagy rendszerek tervezésében, gyártásában vagy kialakításában, forgalmazásában, üzembe helyezésében, használatában vagy karbantartásában, és nem képviselhet ilyen tevékenységben részt vevő feleket sem. Nem vehet részt olyan tevékenységben, amely veszélyeztetné a bejelentett megfelelőségértékelési tevékenységeikkel kapcsolatos döntéshozói függetlenségét vagy feddhetetlenségét. Ez különösen érvényes a szaktanácsadási szolgáltatásokra.
A megfelelőségértékelő szervezetek biztosítják, hogy leányvállalataik és alvállalkozóik tevékenysége ne befolyásolja megfelelőségértékelési tevékenységeik bizalmas jellegét, objektivitását és pártatlanságát.
(5) A megfelelőségértékelő szervezetek és személyzetük a megfelelőségértékelési tevékenységeket az adott területtel kapcsolatos legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenséggel és a szükséges műszaki szaktudással végzik el, és függetlenek minden olyan, különösen az ilyen tevékenységek eredményeiben érdekelt személyektől vagy személyek csoportjaitól eredő – főként pénzügyi – nyomásgyakorlástól és ösztönzéstől, amely befolyásolhatná döntésüket vagy megfelelőségértékelési tevékenységeik eredményeit.
(6) A megfelelőségértékelő szervezet alkalmas a számára a 14. vagy a 15. cikkben és az I. melléklet 3.1.2. és 3.1.3. pontjában elrendelt valamennyi olyan megfelelőségértékelési feladat elvégzésére, amelyek elvégzésére bejelentették, függet lenül attól, hogy ezeket a feladatokat a megfelelőségértékelő szervezet maga végzi el, vagy a nevében és felelősségi körében végzik.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/189
A megfelelőségértékelő szervezet – mindig és minden egyes megfelelőségértékelési eljárás, valamint a nyomástartó berendezések minden olyan fajtája vagy kategóriája tekintetében, amelyre bejelentették – rendelkezik a következőkkel:
a) olyan személyzet, amely műszaki ismeretekkel, valamint elegendő és megfelelő tapasztalattal rendelkezik a megfelelő ségértékelési feladatok elvégzéséhez;
b) azon eljárások leírása, amelyek szerint a megfelelőségértékelést végzik, biztosítva ezen eljárások átláthatóságát és reprodukálhatóságát. Megfelelő stratégiákkal és eljárásokkal rendelkezik megfelelőségértékelő szervezetként végzett feladatainak az általa végzett egyéb tevékenységektől történő elkülönítésére;
c) olyan eljárások, amelyek segítségével tevékenysége végzése során megfelelően figyelembe tudja venni egy vállalkozás méretét, azon ágazatot, amelyben az tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az adott gyártástechnológia összetett ségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozatjellegét.
A megfelelőségértékelő szervezet rendelkezik a megfelelőségértékelési tevékenységekkel kapcsolatos műszaki és adminiszt rációs feladatok megfelelő ellátásához szükséges eszközökkel, továbbá valamennyi szükséges berendezéssel vagy létesít ménnyel.
(7)
A megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzet a következőkkel rendelkezik:
a) alapos műszaki és szakképzettség, amely kiterjed az összes olyan megfelelőségértékelési tevékenységre, amelyekre a megfelelőségértékelő szervezetet bejelentették;
b) megfelelő ismeretek az általuk végzett értékelések követelményeiről, és megfelelő hatáskör az ilyen értékelések elvég zésére;
c) az I. mellékletben meghatározott alapvető biztonsági követelmények, az alkalmazandó harmonizált szabványok, valamint az uniós harmonizációs jogszabályok és a nemzeti jogszabályok alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelő ismerete és megértése;
d) az értékelés elvégzését bizonyító tanúsítványok, nyilvántartások és jelentések elkészítéséhez szükséges alkalmasság.
(8) Biztosítani kell a megfelelőségértékelő szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzet pártatlanságát.
A megfelelőségértékelő szervezet felső szintű vezetésének és a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzet javadalmazása nem függhet az elvégzett értékelések számától vagy azok eredményétől.
(9) A megfelelőségértékelő szervezetek felelősségbiztosítást kötnek, kivéve, ha a felelősséget a nemzeti joggal össz hangban az állam vállalja át, vagy ha közvetlenül maga a tagállam felel a megfelelőségértékelésért.
(10) A megfelelőségértékelő szervezet személyzete betartja a szakmai titoktartás követelményeit minden olyan infor máció tekintetében, amely a 14., a 15. cikk vagy az I. melléklet 3.1.2. és 3.1.3. pontja szerinti, illetve az azokat átültető nemzeti jogszabály rendelkezései alapján ellátott feladatai végrehajtása során jutott birtokába, kivéve azon tagállam illetékes hatóságaival szemben, amelyben a szervezet tevékenységét gyakorolja. A tulajdonjogokat védelmezni kell.
L 189/190
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(11) A megfelelőségértékelő szervezetek részt vesznek a vonatkozó szabványosítási tevékenységekben, valamint az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabály alapján létrehozott, a bejelentett szervezeteket koordináló csoport tevé kenységeiben, vagy biztosítják, hogy a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzetük tájékoztatást kapjon ezekről, továbbá általános útmutatóként alkalmazzák az említett csoport munkája eredményeként létrejött admi nisztratív döntéseket és dokumentumokat. 25. cikk Az üzemeltetői ellenőrző szervezetekre vonatkozó követelmények (1) A bejelentés érdekében az üzemeltetői ellenőrző szervezet teljesíti a (2)–(11) bekezdésben meghatározott követel ményeket. (2) Az üzemeltetői ellenőrző szervezet valamely tagállam nemzeti jogszabályai szerint jön létre, és jogi személyiséggel rendelkezik. (3) Az üzemeltetői ellenőrző szervezet szervezetileg azonosítható, és olyan jelentési módszerekkel rendelkezik azon a csoporton belül, amelynek részét képezi, amely biztosítja és bizonyítja pártatlanságát. (4) Az üzemeltetői ellenőrző szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzet nem lehet annak a nyomástartó berendezésnek vagy rendszernek a tervezője, gyártója, szállítója, üzembe helyezője, vásárlója, tulajdonosa, felhasználója vagy karbantartója, amelyet értékel, valamint nem lehet a felsorolt felek meghatalmazott képviselője sem. Ez nem zárja ki az olyan értékelt nyomástartó berendezések vagy rend szerek felhasználását, amelyek az üzemeltetői ellenőrző szervezet működéséhez szükségesek, illetve az ilyen berendezések személyes célra történő használatát sem. Az üzemeltetői ellenőrző szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzet nem vehet részt közvetlenül e nyomástartó berendezések vagy rendszerek tervezésében, gyártásában vagy kialakításában, forgalmazásában, üzembe helyezésében, használatában vagy karbantartásában, és nem képviselhet ilyen tevékenységben részt vevő feleket sem. Nem vehet részt olyan tevékenységben, amely veszélyeztetné a bejelentett megfelelőségértékelési tevékenységekkel kapcsolatos döntéshozói függetlenségét vagy feddhetetlenségét. Ez különösen érvényes a szaktanácsadási szolgáltatásokra. (5) Az üzemeltetői ellenőrző szervezetek és személyzetük a megfelelőségértékelési tevékenységeket az adott területtel kapcsolatos legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenséggel és a szükséges műszaki szaktudással végzik el, és függetlenek minden olyan, különösen az ilyen tevékenységek eredményeiben érdekelt személyektől vagy személyek csoportjaitól eredő – főként pénzügyi – nyomásgyakorlástól és ösztönzéstől, amely befolyásolhatná döntésüket vagy megfelelőségértékelési tevékenységeik eredményeit. (6) Az üzemeltetői ellenőrző szervezet alkalmasa számára a 16. cikk által elrendelt valamennyi olyan megfelelőségér tékelési feladat elvégzésére, amelyek elvégzésére bejelentették, függetlenül attól, hogy ezeket a feladatokat a felhasználói ellenőrző szervezet maga végzi el, vagy a nevében és felelősségi körében végzik. Az üzemeltetői ellenőrző szervezet – mindig és minden egyes megfelelőségértékelési eljárás, valamint a nyomástartó berendezések minden olyan fajtája vagy kategóriája tekintetében, amelyre bejelentették – rendelkezik a következőkkel: a) olyan személyzet, amely műszaki ismeretekkel, valamint elegendő és megfelelő tapasztalattal rendelkezik a megfelelő ségértékelési feladatok elvégzéséhez; b) azon eljárások leírása, amelyek szerint a megfelelőségértékelést végzik, biztosítva ezen eljárások átláthatóságát és reprodukálhatóságát. Megfelelő stratégiákkal és eljárásokkal rendelkezik üzemeltetői ellenőrző szervezetként végzett feladatainak az általa végzett egyéb tevékenységektől történő elkülönítésére; c) olyan eljárások, amelyek segítségével tevékenysége végzése során megfelelően figyelembe tudja venni egy vállalkozás méretét, azon ágazatot, amelyben az tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az adott gyártástechnológia összetett ségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozatjellegét.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/191
Az üzemeltetői ellenőrző szervezet rendelkezik a megfelelőségértékelési tevékenységekkel kapcsolatos műszaki és admi nisztrációs feladatok megfelelő ellátásához szükséges eszközökkel, továbbá valamennyi szükséges berendezéssel vagy létesítménnyel. (7)
A megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzet a következőkkel rendelkezik:
a) alapos műszaki és szakképzettség, amely kiterjed az összes olyan megfelelőségértékelési tevékenységre, amelyekre a megfelelőségértékelő szervezetet bejelentették; b) megfelelő ismeretek az általuk végzett értékelések követelményeiről, és megfelelő hatáskör az ilyen értékelések elvég zésére; c) az I. mellékletben meghatározott alapvető biztonsági követelmények, az alkalmazandó harmonizált szabványok, valamint az uniós harmonizációs jogszabályok és a nemzeti jogszabályok alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelő ismerete és megértése; d) az értékelés elvégzését bizonyító tanúsítványok, nyilvántartások és jelentések elkészítéséhez szükséges alkalmasság. (8) Biztosítani kell az üzemeltetői ellenőrző szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzet pártatlanságát. Az üzemeltetői ellenőrző szervezetek nem vehetnek részt továbbá olyan tevékenységben, amely veszélyeztetné az ellenőrzési tevékenységeikkel kapcsolatos döntéshozói függetlenségüket vagy feddhetetlenségüket. Az üzemeltetői ellenőrző szervezet felső szintű vezetésének és a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzetnek a javadalmazása nem függ az elvégzett értékelések számától vagy az értékelések eredményétől. (9) Az üzemeltetői ellenőrző szervezet megfelelő felelősségbiztosítást köt, kivéve, ha a felelősséget az a csoport vállalja, amelynek részét képezi. (10) Az üzemeltetői ellenőrző szervezetek személyzete betartja a szakmai titoktartás követelményeit minden olyan információ tekintetében, amely a 16. cikk vagy az azt átültető nemzeti jogszabály rendelkezései alapján ellátott feladatai végrehajtása során jutott birtokába, kivéve azon tagállam illetékes hatóságaival szemben, amelyben a szervezet tevékeny ségét gyakorolja. A tulajdonjogokat védelmezni kell. (11) Az üzemeltetői ellenőrző szervezetek részt vesznek a vonatkozó szabványosítási tevékenységekben, valamint az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabály alapján létrehozott, a bejelentett szervezeteket koordináló csoport tevé kenységeiben, vagy biztosítják, hogy a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelős személyzetük tájékoztatást kapjon ezekről, továbbá általános útmutatóként alkalmazzák az említett csoport munkája eredményeként létrejött admi nisztratív döntéseket és dokumentumokat. 26. cikk A megfelelőségértékelő szervezet megfelelőségének vélelmezése Amennyiben a megfelelőségértékelő szervezet igazolja, hogy megfelel az Európai Unió Hivatalos Lapjában hivatkozással közzétett vonatkozó harmonizált szabványokban vagy azok részeiben rögzített kritériumoknak, akkor vélelmezni kell, hogy megfelel a 24. vagy 25. cikkben meghatározott követelményeknek, amennyiben az alkalmazandó harmonizált szabványok kiterjednek az említett követelményekre. 27. cikk A megfelelőségértékelő szervezetek leányvállalatai és alvállalkozói (1) Amennyiben a bejelentett szervezet, az üzemeltetői ellenőrző szervezet vagy az elismert független szervezet bizonyos megfelelőségértékelési feladatokat alvállalkozásba ad, vagy leányvállalatot bíz meg velük, biztosítja, hogy az alvállalkozó vagy a leányvállalat megfeleljen a 24. vagy 25. cikkben meghatározott követelményeknek, továbbá ennek megfelelően tájékoztatja erről a bejelentő hatóságot. (2) A bejelentett szervezetek, az üzemeltetői ellenőrző szervezetek és az elismert független szervezetek teljes felelős séget vállalnak az alvállalkozók vagy leányvállalatok által elvégzett feladatokért, függetlenül azok letelepedési helyétől.
L 189/192
(3)
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
Tevékenységeket csak az ügyfél beleegyezésével lehet alvállalkozásba adni vagy leányvállalattal elvégeztetni.
(4) A bejelentett szervezetek, az üzemeltetői ellenőrző szervezetek és az elismert független szervezetek a bejelentő hatóság számára elérhetővé teszik az alvállalkozó vagy a leányvállalat szakmai képesítésének értékelésére, valamint az utóbbiak által a 14., 15., 16. cikk vagy az I. melléklet 3.1.2. és 3.1.3. pontja szerint elvégzett munkára vonatkozó dokumentumokat.
28. cikk Bejelentés iránti kérelem (1) A megfelelőségértékelő szervezet bejelentés iránti kérelmet nyújt be a székhelye szerinti tagállam bejelentő ható ságához.
(2) A bejelentés iránti kérelemhez mellékelni kell a megfelelőségértékelési tevékenység, a megfelelőségértékelési modul vagy modulok, valamint azon nyomástartó berendezések leírását, amelyek tekintetében a szervezet szakmailag alkal masnak tekinti magát, továbbá – amennyiben van ilyen – a nemzeti akkreditáló testület által kiállított akkreditálási tanúsítványt, amely tanúsítja, hogy a megfelelőségértékelő szervezet teljesíti a 24. vagy 25. cikkben rögzített követelmé nyeket.
(3) Amennyiben az érintett megfelelőségértékelő szervezet nem tud akkreditálási tanúsítványt benyújtani, be kell nyújtania a bejelentő hatóságnak a megfelelésének ellenőrzéséhez, elismeréséhez és rendszeres ellenőrzéséhez szükséges valamennyi azt igazoló okmányt, hogy teljesíti a 24. vagy 25. cikkben rögzített követelményeket.
29. cikk Bejelentési eljárás (1) A bejelentő hatóságok csak olyan megfelelőségértékelő szervezeteket jelenthetnek be, amelyek megfelelnek a 24. vagy 25. cikkben rögzített követelményeknek.
(2) Ezek a hatóságok a Bizottság által kifejlesztett és kezelt elektronikus bejelentési eszközön keresztül értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot.
(3) A bejelentés részletes információkat tartalmaz a megfelelőségértékelési tevékenységekről, a megfelelőségértékelési modulról vagy modulokról, az érintett nyomástartó berendezésről, s tartalmazza továbbá a megfelelő szakmai alkal masság igazolását.
(4) Amennyiben a bejelentés nem a 28. cikk (2) bekezdésében említett akkreditálási tanúsítványon alapul, a bejelentő hatóság benyújtja a Bizottságnak és a többi tagállamnak a megfelelőségértékelő szervezet alkalmasságát igazoló doku mentumokat, valamint gondoskodik azokról a megfelelő intézkedésekről, amelyek biztosítják a szervezet rendszeres ellenőrzését és azt, hogy az továbbra is teljesítse a 24. vagy 25. cikkben megállapított követelményeket.
(5) Az érintett szervezet csak akkor láthatja el egy bejelentett szervezet, elismert független szervezet vagy üzemeltetői ellenőrző szervezet tevékenységeit, ha a Bizottság vagy a többi tagállam – akkreditálási tanúsítvány használata esetén a bejelentést követő két héten belül, akkreditálás hiányában a bejelentést követő két hónapon belül – nem emelt kifogást.
Ezen irányelv alkalmazásában csakis ilyen szervezet tekinthető bejelentett szervezetnek, elismert független szervezetnek vagy üzemeltetői ellenőrző szervezetnek.
(6)
A bejelentő hatóság értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot a bejelentés bármely későbbi változásáról.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/193
30. cikk Azonosító számok és a bejelentett szervezetek jegyzéke (1)
A Bizottság a bejelentett szervezetet azonosító számmal látja el.
A Bizottság egyetlen azonosító számot ad ki még akkor is, ha a szervezetet több uniós jogi aktus szerint is bejelentik. (2) A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az ezen irányelv szerint bejelentett szervezetek jegyzékét, beleértve a hozzájuk rendelt azonosító számokat és azokat a tevékenységeket is, amelyekre bejelentették őket. A Bizottság biztosítja, hogy a jegyzéket folyamatosan naprakészen tartják. 31. cikk Az elismert független szervezetek és az üzemeltetői ellenőrző szervezetek jegyzéke A Bizottság nyilvánosan elérhetővé teszi az ezen irányelv szerint működő, elismert független szervezetek és üzemeltetői ellenőrző szervezetek jegyzékét, valamint azokat a feladatokat, amelyek tekintetében elismerték őket. A Bizottság biztosítja, hogy a jegyzéket folyamatosan naprakészen tartják. 32. cikk A bejelentés változásai (1) Amennyiben a bejelentő hatóság megállapítja, vagy tájékoztatják arról, hogy a bejelentett szervezet vagy az elismert független szervezet már nem tesz eleget a 24. cikkben meghatározott követelményeknek, vagy elmulasztja teljesíteni kötelezettségeit, akkor a bejelentő hatóság adott esetben korlátozza, felfüggeszti vagy visszavonja a bejelentést attól függően, hogy milyen súlyos mértékű a követelményeknek való meg nem felelés, vagy mennyire súlyos mértékben mulasztották el teljesíteni a kötelezettségeket. Erről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot. Amennyiben a bejelentő hatóság megállapítja, vagy tájékoztatják arról, hogy az üzemeltetői ellenőrző szervezet már nem tesz eleget a 25. cikkben meghatározott követelményeknek, vagy elmulasztja teljesíteni kötelezettségeit, akkor a bejelentő hatóság adott esetben korlátozza, felfüggeszti vagy visszavonja a bejelentést attól függően, hogy milyen súlyos mértékű a követelményeknek való meg nem felelés, vagy mennyire súlyos mértékben mulasztották el teljesíteni a kötelezettségeket. Erről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot. (2) Amennyiben a bejelentést korlátozzák, felfüggesztik vagy visszavonják, illetve, ha a bejelentett szervezet, az elismert független szervezet vagy az üzemeltetői ellenőrző szervezet megszüntette tevékenységét, a bejelentő tagállam megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az említett szervezet dokumentációját vagy egy másik bejelentett szervezet, elismert független szervezet vagy felhasználókat ellenőrző szervezet dolgozza fel, vagy pedig kérésre az illetékes bejelentő vagy piacfelügyeleti hatóságok számára elérhető legyen. 33. cikk A bejelentett szervezet, az elismert független szervezet és az üzemeltetői ellenőrző szervezet szakmai alkalmasságának vitatása (1) A Bizottság kivizsgál minden olyan esetet, ahol kétség merül fel részéről, vagy mások kétségüket közlik vele a bejelentett szervezet, az elismert független szervezet vagy az üzemeltetői ellenőrző szervezet szakmai alkalmasságával vagy azzal kapcsolatban, hogy a bejelentett szervezet, az elismert független szervezet vagy a felhasználókat ellenőrző szervezet folyamatosan eleget tesz-e a rá vonatkozó követelményeknek és teljesíti-e kötelezettségeit. (2) A bejelentő tagállam kérésre a Bizottság rendelkezésére bocsátja az érintett megfelelőségértékelő szervezet bejelen tésének vagy szakmai alkalmassága fenntartásának alapjául szolgáló összes információt. (3)
A Bizottság biztosítja a vizsgálatai során kapott különleges adatok bizalmas kezelését.
L 189/194
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(4) Amennyiben a Bizottság meggyőződik róla, hogy a bejelentett szervezet, az elismert független szervezet vagy az üzemeltetői ellenőrző szervezet nem, illetve már nem tesz eleget a rá vonatkozó bejelentés követelményeinek, végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben felkéri a bejelentő tagállamot a szükséges kiigazító intézkedések megtételére, szükség esetén akár a bejelentés visszavonását is. A végrehajtási jogi aktust a 44. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni. 34. cikk A bejelentett szervezetek, az üzemeltetői ellenőrző szervezetek és az elismert független szervezetek működési kötelezettségei (1) A bejelentett szervezetek, az üzemeltetői ellenőrző szervezetek és az elismert független szervezetek a 14., 15. cikk ben, a 16. cikkben, illetve az I. melléklet 3.1.2. és 3.1.3. pontjában előírt megfelelőségértékelési feladatokkal összhangban végzik el a megfelelőségértékelést. (2) A megfelelőségértékelést az arányosság elvével összhangban, a gazdasági szereplőkre háruló szükségtelen terhek elkerülésével végzik el. A megfelelőségértékelő szervezetek a vállalkozás méretét, azt az ágazatot, amelyben tevékenykedik, a vállalkozás szerke zetét, a nyomástartó berendezés vagy rendszer gyártástechnológiája összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömeg termelési vagy sorozatjellegét kellő mértékben figyelembe véve végzik tevékenységüket. Ennek során ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk a nyomástartó berendezés ezen irányelv követelményeinek való megfeleléséhez szükséges szigorúság mértékét és a védelem szintjét. (3) Amennyiben a megfelelőségértékelő szervezet megállapítja, hogy a gyártó nem teljesítette az I. mellékletben, a megfelelő harmonizált szabványokban vagy egyéb műszaki előírásokban megállapított alapvető biztonsági követelménye ket, felszólítja a gyártót a megfelelő kiigazító intézkedések megtételére, és nem ad ki megfelelőségi tanúsítványt. (4) Amennyiben a tanúsítvány kiadása után a megfelelőség ellenőrzése során a megfelelőségértékelő szervezet megálla pítja, hogy a nyomástartó berendezés már nem megfelelő, akkor felszólítja a gyártót a megfelelő kiigazító intézkedések megtételére, és szükség esetén felfüggeszti vagy visszavonja a tanúsítványt. (5) Amennyiben nem hajtanak végre kiigazító intézkedéseket, vagy azok nem érik el a kívánt hatást, a megfelelő ségértékelő szervezet adott esetben korlátozhatja, felfüggesztheti vagy visszavonhatja a tanúsítványt. 35. cikk Fellebbezés a bejelentett szervezetek, az elismert független szervezetek és az üzemeltetői ellenőrző szervezetek döntésével szemben A tagállamok biztosítják, hogy a bejelentett szervezetek, az elismert független szervezetek és az üzemeltetői ellenőrző szervezetek döntése ellen fellebbezési eljárásokat lehessen kezdeményezni. 36. cikk A bejelentett szervezetek, az elismert független szervezetek és a felhasználókat ellenőrző szervezetek tájékoztatási kötelezettsége (1) A bejelentett szervezetek, az elismert független szervezetek és az üzemeltetői ellenőrző szervezetek tájékoztatják a bejelentő hatóságot a következőkről: a) a tanúsítványok elutasítása, korlátozása, felfüggesztése vagy visszavonása; b) azok a körülmények, amelyek érinthetik a bejelentés hatályát vagy feltételeit;
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/195
c) a piacfelügyeleti hatóságoktól kapott, a megfelelőségértékelési tevékenységekre vonatkozó tájékoztatási felkérések; d) kérésre a bejelentésük hatálya alá tartozó megfelelőségértékelési tevékenységek, valamint minden más elvégzett tevé kenység, többek között a határokon átnyúló tevékenységekről és a tevékenységek alvállalkozásba adása. (2) A bejelentett szervezetek, az elismert független szervezetek és az üzemeltetői ellenőrző szervezetek megfelelően tájékoztatják az ezen irányelv szerint bejelentett, hasonló megfelelőségértékelési tevékenységeket végző és ugyanazokkal a nyomástartó berendezésekkel foglakozó más szervezeteket a negatív és – kérésre – a pozitív megfelelőségértékelési eredményekről. 37. cikk Tapasztalatcsere A Bizottság rendelkezik a tagállamok bejelentéssel kapcsolatos szakpolitikai intézkedésekért felelős nemzeti hatóságai közötti tapasztalatcsere megszervezéséről. 38. cikk A bejelentett szervezetek, az elismert független szervezetek és az üzemeltetői ellenőrző szervezetek koordinálása A Bizottság biztosítja, hogy megfelelő koordináció és együttműködés jöjjön létre az ezen irányelv szerint bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek között, és ez az együttműködés a megfelelőségértékelő szervezetek ágazati csoportja formájában megfelelően működjön. A tagállamok biztosítják, hogy az általuk bejelentett megfelelőségértékelő szervezetek közvetlenül vagy kijelölt képvise lőkön keresztül részt vesznek e csoport vagy csoportok munkájában.
5. FEJEZET UNIÓS
PIACFELÜGYELET,
AZ UNIÓS PIACRA BELÉPŐ NYOMÁSTARTÓ BERENDEZÉSEK ELLENŐRZÉSE ÉS AZ UNIÓS VÉDINTÉZKEDÉSI ELJÁRÁS
ÉS
RENDSZEREK
39. cikk Az uniós piacfelügyelet és az uniós piacra belépő nyomástartó berendezések és rendszerek ellenőrzése Az ezen irányelv 1. cikkének hatálya alá tartozó nyomástartó berendezésekre és rendszerekre a 765/2008/EK rendelet 15. cikkének (3) bekezdése, valamint 16–29. cikke vonatkozik. 40. cikk A kockázatot jelentő nyomástartó berendezések és rendszerek kezelésére vonatkozó nemzeti szintű eljárások (1) Ha valamely tagállam piacfelügyeleti hatóságai okkal feltételezik, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó nyomás tartó berendezés vagy rendszer kockázatot jelent a személyek egészségére vagy biztonságára, illetve a háziállatokra vagy a vagyontárgyakra, akkor az érintett nyomástartó berendezésen vagy rendszeren az ezen irányelvben megállapított vala mennyi vonatkozó követelmény tekintetében értékelést végeznek. Az érintett gazdasági szereplők e célból a szükséges módon együttműködnek a piacfelügyeleti hatóságokkal. Amennyiben az első albekezdésben említett értékelés során a piacfelügyeleti hatóságok megállapítják, hogy a nyomástartó berendezés vagy rendszer nem felel meg az ebben az irányelvben megállapított követelményeknek, akkor haladéktalanul felszólítják az érintett gazdasági szereplőt az ahhoz szükséges kiigazító intézkedések megtételére, hogy a nyomástartó berendezés vagy rendszer megfeleljen az említett követelményeknek, vagy – egy általuk meghatározott, a kockázat jellegével arányos, ésszerű határidőn belül – vonja ki a nyomástartó berendezést vagy rendszert a forgalomból, vagy hívja vissza azt. A piacfelügyeleti hatóságok ennek megfelelően tájékoztatják az illetékes bejelentett szervezetet.
L 189/196
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
Az e bekezdés második albekezdésében említett intézkedésekre a 765/2008/EK rendelet 21. cikke alkalmazandó.
(2) Amennyiben a jóváhagyó hatóságok úgy ítélik meg, hogy a meg nem felelés nem korlátozódik országuk területére, akkor tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az értékelés eredményeiről és azokról az intézkedésekről, amelyek meghozatalára felszólították a gazdasági szereplőt.
(3) A gazdasági szereplő az általa az Unió piacain forgalmazott valamennyi érintett nyomástartó berendezés és rend szer vonatkozásában köteles biztosítani valamennyi szükséges kiigazító intézkedés megtételét.
(4) Amennyiben az érintett gazdasági szereplő nem hozza meg a megfelelő kiigazító intézkedéseket az (1) bekezdés második albekezdésében említett határidőn belül, a piacfelügyeleti hatóságok minden megfelelő átmeneti intézkedést meghoznak a nemzeti piacukon forgalmazott nyomástartó berendezések vagy rendszerek betiltására vagy korlátozására, piaci forgalomból történő kivonására vagy visszahívására.
A piacfelügyeleti hatóságok ezekről az intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot.
(5) A (4) bekezdés második albekezdésében említett tájékoztatásban megadják az összes rendelkezésre álló adatot, különösen a nem megfelelő berendezés vagy rendszer azonosításához szükséges adatokat, a berendezés vagy rendszer származási helyét, a megfelelés feltételezett hiányának és a felmerülő kockázatnak a jellegét, a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát, valamint az érintett gazdasági szereplő által felhozott érveket. A piacfelügyeleti hatóságok jelzik, hogy az előírások megsértése a következők egyike miatt következett-e be:
a) a berendezés vagy rendszer nem tesz eleget az ezen irányelvben meghatározott, a személyek egészségével és bizton ságával, illetve a háziállatokkal és vagyontárgyakkal kapcsolatos követelményeknek; vagy
b) a megfelelőség vélelmezését megalapozó, a 12. cikkben említett harmonizált szabványok hiányosságai.
(6) Az eljárást e cikk értelmében kezdeményező tagállamtól eltérő tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizott ságot és a többi tagállamot az elfogadott intézkedésekről és azokról a további információkról, amelyek az érintett berendezés vagy rendszer megfelelésének hiányáról a rendelkezésükre állnak, valamint – amennyiben nem értenek egyet az elfogadott nemzeti intézkedéssel – a kifogásaikról.
(7) Amennyiben a (4) bekezdés második albekezdésében említett tájékoztatás kézhezvételétől számított három hónapon belül egyik tagállam és a Bizottság sem emel kifogást az egyik tagállam által hozott átmeneti intézkedéssel szemben, az intézkedés indokoltnak tekintendő.
(8) Az érintett berendezéssel vagy rendszerrel kapcsolatban a tagállamok biztosítják a megfelelő korlátozó intézkedések haladéktalan meghozatalát, így például a berendezés vagy rendszer forgalomból való kivonását.
41. cikk Uniós védintézkedési eljárás (1) Amennyiben a 40. cikk (3) és (4) bekezdésében rögzített eljárás befejezését követően kifogást emelnek egy tagállam valamelyik intézkedésével szemben, vagy ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nemzeti intézkedés ellentétes az uniós jogszabályokkal, a Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel, és értékeli a nemzeti intézkedést. Az értékelés eredményei alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el arról, hogy a nemzeti intézkedés indokolt-e.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/197
A Bizottság valamennyi tagállamnak címezi határozatát, és haladéktalanul megküldi azt számukra, valamint a megfelelő gazdasági szereplőnek vagy szereplőknek. (2) Amennyiben a nemzeti intézkedést indokoltnak ítélik, valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nem megfelelő berendezést vagy rendszert kivonja piacáról, és erről tájékoztatja a Bizottságot. Ha a nemzeti intézkedést indokolatlannak ítélik, az érintett tagállam visszavonja azt. (3) Amennyiben a nemzeti intézkedést indokoltnak ítélik, és a berendezés vagy rendszer megfelelésének hiánya az ezen irányelv 40. cikke (5) bekezdésének b) pontjában említett harmonizált szabványok hiányosságainak eredménye, akkor a Bizottság az 1025/2012/EU rendelet 11. cikkében előírt eljárást alkalmazza. 42. cikk Az előírásoknak megfelelő nyomástartó berendezések vagy rendszerek, amelyek ennek ellenére kockázatot jelentenek (1) Amennyiben egy tagállam a 40. cikk (1) bekezdése szerinti értékelés elvégzését követően megállapítja, hogy bár egy nyomástartó berendezés vagy rendszer megfelel ennek az irányelvnek, azonban mégis veszélyt jelent a személyek egész ségére vagy biztonságára, illetve a háziállatokra vagy a vagyontárgyakra, akkor felszólítja az érintett gazdasági szereplőt a megfelelő intézkedések megtételére annak biztosítása érdekében, hogy az érintett berendezés vagy rendszer a forgalomba hozatalkor többé ne jelentsen veszélyt, illetve hogy – a veszély jellegével arányosan és az előírásoknak megfelelően – ésszerű határidőn belül kivonják a berendezést vagy rendszert a forgalomból, vagy visszahívják azt. (2) A gazdasági szereplő az uniós piacon általa forgalmazott valamennyi érintett berendezés vagy rendszer tekintetében kiigazító intézkedést hoz. (3) A tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot. A tájékoztatás az összes részletet tartalmazza, ideértve különösen a követelményeket nem teljesítő berendezés vagy rendszer azonosításához szükséges adatokat, a berendezés vagy rendszer eredetét és az érintett értékesítési láncot, a kapcsolódó kockázatok jellegét, valamint a megtett nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát. (4) A Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel, és értékeli a meghozott nemzeti intézkedéseket. Az értékelés eredményei alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén határozatot hoz arról, hogy a nemzeti intézkedés indokolt-e, és szükség esetén megfelelő intézkedésekre tesz javaslatot. Az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizott sági eljárás keretében kell elfogadni. A személyek egészségének és biztonságának, valamint a háziállatok és a vagyontárgyak védelmére vonatkozóan, kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben a Bizottság azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el a 44. cikk (4) bekezdésében említett eljárás keretében. (5) A Bizottság határozatának címzettje az összes tagállam, és határozatát haladéktalanul megküldi számukra, valamint a megfelelő gazdasági szereplőnek vagy szereplőknek. 43. cikk Az alaki megfelelés hiánya (1) A 40. cikk sérelme nélkül, ha egy tagállam a következő megállapítások egyikére jut, akkor felszólítja az érintett gazdasági szereplőt, hogy vessen véget a megfelelés hiányának: a) a CE-jelölést a 765/2008/EK rendelet 30. cikkét vagy ezen irányelv 19. cikkét megsértve tüntették fel;
L 189/198
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
b) a CE-jelölést nem tüntették fel; c) a gyártásellenőrzési szakaszban részt vevő bejelentett szervezet azonosító számát a 19. cikket megsértve tüntették fel vagy nem tüntették fel; d) az I. melléklet 3.3. pontjában említett jelöléseket és címkézéseket nem tüntették fel, vagy a 19. cikket, illetve az I. melléklet 3.3. pontját megsértve tüntették fel; e) az EU-megfelelőségi nyilatkozatot nem készítették el; f) az EU-megfelelőségi nyilatkozatot helytelenül készítették el; g) a műszaki dokumentáció nem áll rendelkezésre vagy hiányos; h) a 6. cikk (6) bekezdésében, illetve a 8. cikk (3) bekezdésében említett információt egyáltalán nem, hamisan vagy hiányosan tüntették fel; i) a 6. vagy 8. cikk által előírt bármely egyéb adminisztratív követelmény nem teljesül. (2) Amennyiben a megfelelés (1) bekezdésben említett hiánya továbbra is fennáll, az érintett tagállam minden megfelelő intézkedést megtesz a forgalmazott berendezés vagy rendszer betiltására vagy korlátozására, vagy biztosítja annak visszahívását vagy piaci forgalomból történő kivonását. 6. FEJEZET BIZOTTSÁGI ELJÁRÁSOK ÉS FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK
44. cikk A bizottsági eljárás (1) A Bizottságot a nyomástartó berendezésekkel foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül. (2)
Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.
(3)
Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
(4) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, összefüggésben annak 5. cikkével. (5) A Bizottság minden olyan kérdésben konzultál a bizottsággal, amellyel kapcsolatban a 1025/2012/EU rendelet vagy bármely más uniós jogszabály szakértőkkel folytatott konzultációt ír elő. A bizottság eljárási szabályzatával összhangban minden, az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos olyan kérdést is megvizsgálhat, amelyet akár az elnök, akár egy tagállam képviselője vet fel. 45. cikk Átruházott hatáskörök (1) A Bizottság, annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a körvonalazódó, igen súlyos biztonsági indokokat, felhatalmazást kap arra, hogy a 46. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek újraosztályozzák a nyomástartó berendezéseket vagy rendszereket annak érdekében, hogy a) a 4. cikk (3) bekezdésében említett valamely nyomástartó berendezés egy példánya vagy sorozata megfeleljen a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek;
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/199
b) a 4. cikk (3) bekezdésében említett valamely rendszer vagy rendszerek sorozata megfeleljen a 4. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek; c) valamely nyomástartó berendezés egy példányát vagy sorozatát – a II. melléklet követelményeitől eltérve – másik kategóriába sorolják. (2) A valamely nyomástartó berendezés vagy rendszer biztonságos volta miatt aggódó tagállam haladéktalanul értesíti aggályairól a Bizottságot, és ismerteti az aggályait alátámasztó indokokat. (3) A Bizottság valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt elvégzi az újraosztályozást szükségessé tevő kockázatok alapos értékelését. 46. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására. (2) A Bizottság a 45. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2015. június 1-jétől kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosz szabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosz szabbodik a korábbival megegyező időtartamra. (3) Az Európai Parlament és a Tanács bármikor visszavonhatja a 45. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról. (5) A 45. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdemé nyezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik. 7. FEJEZET ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
47. cikk Szankciók A tagállamok megállapítják az ennek az irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti jogszabályok rendelkezéseinek gazdasági szereplők általi megsértése esetén alkalmazandó szankciók szabályait, és meghoznak minden szükséges intéz kedést, hogy biztosítsák ezek végrehajtását. Ezek a szabályok súlyos jogsértések esetére büntetőjogi szankciókat is magukban foglalhatnak. Az első albekezdésben megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. 48. cikk Átmeneti rendelkezések (1) A tagállamok nem akadályozzák az olyan nyomástartó berendezések és rendszerek üzembe helyezését, amelyek megfelelnek a területükön a 97/23/EK irányelv alkalmazásának napján hatályos rendeleteknek, és 2002. május 29-ig hozták őket forgalomba.
L 189/200
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
(2) A tagállamok nem akadályozzák a 97/23/EK irányelv hatályába tartozó, az említett irányelv követelményeinek megfelelő azon nyomástartó berendezések vagy rendszerek forgalmazását/üzembe helyezését, amelyeket 2015. június 1-je előtt hoztak forgalomba.
(3) A 97/23/EK irányelv szerint megfelelőségértékelő szervezetek által kiadott tanúsítványok ezen irányelv értelmében érvényesek.
49. cikk Átültetés (1) A tagállamok legkésőbb 2015. február 28-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 13. cikkben foglalt rendelkezéseknek megfeleljenek. Ezen intézke dések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.
A tagállamok 2015. június 1-jétől alkalmazzák ezeket az intézkedéseket.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezések tartalmaznak egy arra vonatkozó nyilat kozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek a 97/23/EK irányelv 9. cikkére történő hivatkozásait ennek az irányelvnek a 13. cikkére történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok 2016. július 18-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezé seket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2. cikk (15)–(32) bekezdésének, a 6–12., valamint a 14., a 17. és a 18. cikknek, a 19. cikk (3), (4) és (5) bekezdésének, a 20–43., továbbá a 47. és 48. cikknek, valamint az, I., II., III. és IV. mellékletnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.
Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok 2016. július 19-től alkalmazzák.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezések tartalmaznak egy arra vonatkozó nyilat kozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.
(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
50. cikk Hatályon kívül helyezés A 97/23/EK irányelv 9. cikke 2015. június 1-jei hatállyal a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel és az említett cikk alkalmazására vonatkozó időponttal kapcsolatos, az V. melléklet B. részében foglalt tagállami kötelezett ségek sérelme nélkül törlésre kerül.
Az V. melléklet A. részében felsorolt jogi aktusokkal módosított 97/23/EK irányelv 2016. július 19-én hatályát veszti, az irányelvnek az V. melléklet B. részében meghatározott, nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel és az alkalmazására vonatkozó időponttal kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.
A hatályon kívül helyezett irányelvre történő utalásokat úgy kell tekinteni, mintha erre az irányelvre vonatkoznának és a VI. mellékletben foglalt megfelelési táblázat szerint kell értelmezni.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/201
51. cikk Hatálybalépés és alkalmazás Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Az 1. cikket, a 2. cikk 1–14. pontját, a 3., 4., 5., 14., 15. és 16. cikket, a 19. cikk (1) és (2) bekezdését, a 44., 45. és 46. cikket 2016. július 19-től kell alkalmazni. 52. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről
az elnök
az elnök
M. SCHULZ
D. KOURKOULAS
L 189/202
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
I. MELLÉKLET ALAPVETŐ BIZTONSÁGI KÖVETELMÉNYEK ELŐZETES MEGJEGYZÉSEK
1.
Az e mellékletben felsorolt, a nyomástartó berendezésekkel kapcsolatos alapvető biztonsági követelményekből fakadó kötelezettségek az olyan rendszerekre is vonatkoznak, amelyek hasonló kockázatokat rejtenek.
2.
Az ezen irányelvben megállapított alapvető biztonsági követelmények kötelezők. Az ezekből az alapvető bizton sági követelményekből fakadó kötelezettségek csak akkor érvényesek, ha – a kérdéses nyomástartó berendezések esetében akkor, amikor a gyártó által ésszerűen előrelátható körülmények között használják azokat – a megfelelő veszély fennáll.
3.
A gyártó köteles elemezni a veszélyeket és kockázatokat, hogy azonosítsa azokat, amelyek a nyomás miatt állnak fenn a berendezés esetében; ezek után az elemzést figyelembe véve kezdi meg a tervezést és a kivitelezést.
4.
Az alapvető biztonsági követelményeket a tervezés és a gyártás idejének legkorszerűbb technikáját és aktuális gyakorlatát, valamint a magas fokú egészség- és biztonságvédelemmel összhangban lévő műszaki és gazdasági megfontolásokat figyelembe véve kell értelmezni és alkalmazni.
1.
ÁLTALÁNOS RÉSZ
1.1.
A nyomástartó berendezéseket oly módon kell megtervezni, gyártani, ellenőrizni és – ha szükséges – felszerelni, illetve telepíteni, amely biztosítja azok biztonságát a gyártó előírásai szerint történő üzembe helyezés után vagy ésszerűen előrelátható feltételek mellett.
1.2.
A legmegfelelőbb megoldások kiválasztásakor a gyártó a következő sorrendben alkalmazza az alább megállapított elveket: — a veszélyek megszüntetése vagy csökkentése az ésszerűen megvalósítható mértékig, — megfelelő védelmi intézkedések alkalmazása a megszüntethetetlen veszélyek ellen, — adott esetben, a felhasználók tájékoztatása a fennmaradó veszélyekről, annak jelzésével, hogy szükséges-e a telepítés és/vagy használat idején megfelelő különleges intézkedéseket tenni a kockázatok csökkentése érde kében.
1.3.
Ahol ismert vagy egyértelműen előre látható a szakszerűtlen használat lehetősége, a nyomástartó berendezést úgy kell megtervezni, hogy a szakszerűtlen használat kockázatait megelőzzék, vagy ha ez nem lehetséges, megfelelően fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a nyomástartó berendezés nem használható az említett módon.
2.
TERVEZÉS
2.1.
Általános rendelkezések
A nyomástartó berendezéseket megfelelően kell megtervezni, figyelembe véve az összes vonatkozó tényezőt annak biztosítása érdekében, hogy a berendezés az egész tervezett élettartama alatt biztonságos legyen. A tervezésbe átfogó módszerek segítségével olyan megfelelő biztonsági együtthatókat kell beépíteni, amelyekről ismeretes, hogy az összes releváns meghibásodás ellen következetes módon megfelelő biztonsági ráhagyást tartalmaznak. 2.2.
Megfelelő teherbírásra való tervezés
2.2.1.
A nyomástartó berendezéseket a rendeltetésszerű használatuknak megfelelő terhelésre és egyéb, előre látható üzemi feltételekre kell tervezni. Különösen a következő tényezőket kell figyelembe venni: — belső/külső nyomás,
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/203
— környezeti és üzemi hőmérsékletek, — statikus nyomás és a töltet tömege üzemi és próbakörülmények között, — forgalom-, szél- és földrengésterhelés, — a befogások, csatlakozó elemek, csővezetékek stb. által keltett reakcióerők és nyomatékok, — korrózió, erózió, anyagfáradás stb., — az instabil töltetek bomlására. Figyelembe kell venni azokat a különféle terheléseket, amelyek egyidejűleg felléphetnek, tekintettel azok egyidejű előfordulásának valószínűségére. 2.2.2.
A megfelelő teherbírásra való tervezés a következők valamelyikén alapul: — általános szabályként a 2.2.3. pontban leírt számítási módszer, amelyet szükség esetén a 2.2.4. pont szerinti kísérleti tervezési módszer egészít ki, — a 2.2.4. pont szerinti kísérleti tervezési módszer számítás nélkül, ha a legnagyobb megengedhető (PS) nyomás és (V) térfogat szorzata kisebb, mint 6 000 bar × L, illetve a PS × DN szorzata kisebb, mint 3 000 bar.
2.2.3.
Számítási módszer
a) N y o m á s á l l ó s á g é s e g y é b t e r h e l é s i s z e m p o n t o k Korlátozni kell a nyomástartó berendezésre megengedhető feszültségeket, tekintettel az ésszerűen előrelátható hibamódokra, az üzemi körülményektől függően. E célból biztonsági tényezőket kell alkalmazni a gyártásból, tényleges üzemi körülményekből, igénybevételből, számítási modellekből, illetve az anyag jellemzőiből és viselkedéséből eredő bármilyen bizonytalanság teljes kiküszöbölése érdekében. Ezek a számítási módszerek adott esetben elegendő biztonsági ráhagyást biztosítanak a 7. pont követelmé nyeinek megfelelően. A fent megállapított követelményeknek eleget lehet tenni a következő módszerek egyikének önálló vagy szükség esetén más módszerrel kiegészítve történő, illetve együttes alkalmazásával: — képlet szerinti tervezés, — elemzés szerinti tervezés, — törésmechanika szerinti tervezés. b) E l l e n á l l á s Megfelelő tervezési számítások segítségével meg kell határozni az érintett nyomástartó berendezés ellenállását. Különösen: — a számítási nyomások nem lehetnek kisebbek a legnagyobb megengedhető nyomásoknál, és figyelembe kell venni a statikus nyomómagasságot és a töltet dinamikus nyomását, illetve az instabil töltetek bomlá sát. Ha egy edény egyedi nyomástartó kamrákra oszlik, a válaszfalat a szomszédos kamra lehetséges legkisebb nyomásához viszonyítva a lehetséges legnagyobb kamranyomásra kell tervezni,
L 189/204
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
— a tervezési hőmérsékleteknek megfelelő biztonsági többletet kell nyújtaniuk, — a tervezéskor megfelelően figyelembe kell venni minden lehetséges hőmérséklet- és nyomáskombinációt, amely ésszerűen előrelátható üzemi körülmények között felléphet a berendezésben, — a legnagyobb feszültségeknek és a feszültségcsúcsoknak a biztonsági határokon belül kell lenniük, — a nyomástartás számításakor az anyag jellemzőinek megfelelő értékeket kell felhasználni a dokumentált adatok alapján, tekintettel a 4. pontban megállapított rendelkezésekre a megfelelő biztonsági tényezőkkel együtt. Adott esetben a következő anyagjellemzőket kell figyelembe venni: — folyáshatár, a 0,2 vagy az 1,0 %-os egyezményes folyáshatár a tervezési hőmérsékleten, — szakítószilárdság, — időtartam-szilárdság, azaz kúszószilárdság, — anyagfáradási adatok, — Young-féle (rugalmassági) modulus, — megfelelő mennyiségű képlékeny alakváltozás, — hajlítási felhasadási energia, — törési szívósság. — megfelelő egyesített tényezőket kell alkalmazni az anyagjellemzőkre, például a roncsolásmentes vizsgálat, az érintkező anyagok és az előre látható üzemi körülmények jellegétől függően, — a tervezésnek megfelelő módon figyelembe kell vennie az összes ésszerűen előre látható és a berendezés tervezett használatával összemérhető elhasználódási folyamatot (például korrózió, kúszás, anyagfáradás). A 3.4. pontban említett utasításokban fel kell hívni a figyelmet a berendezés élettartamával kapcsolatos konkrét tervezési jellemzőkre, például: — kúszás esetén: tervezett élettartam órákban, meghatározott hőmérsékleteken, — anyagfáradás esetén: tervezett ciklusok száma meghatározott igénybevételi szinten, — korrózió esetén: tervezett korróziós pótlék. c) S t a b i l i t á s i s z e m p o n t o k Ahol a számított vastagság nem teszi lehetővé a megfelelő szerkezeti stabilitást, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a helyzet javítása érdekében, figyelembe véve a szállításból és kezelésből fakadó kockázatokat. 2.2.4.
Kísérleti tervezési módszer
A berendezés tervezése részben vagy egészben felülvizsgálható a berendezés vagy a berendezési kategória minta példányán elvégzett megfelelő vizsgálati program alapján. A vizsgálat előtt a vizsgálati programot egyértelműen meg kell határozni, és el kell fogadtatni a tervezési megfelelőségértékelési modulért felelős bejelentett szervezettel, ahol van ilyen.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/205
E programban meg kell határozni a próbakörülményeket és az elfogadás és elutasítás feltételeit. A vizsgálat előtt megmérik a vizsgált berendezés alapvető méreteinek és az azt alkotó anyagok jellemzőinek tényleges értékeit. A vizsgálatok közben, szükség esetén, a nyomástartó berendezés kritikus övezeteinek megfigyelhetőknek kell lenniük olyan alkalmas eszközökkel, amelyek megfelelő pontossággal képesek regisztrálni az alakváltozást és a feszültséget. A vizsgálati program tartalmazza: a) szilárdsági nyomáspróbát, amelynek célja annak ellenőrzése, hogy a legnagyobb megengedhető nyomás vonatkozásában meghatározott biztonsági ráhagyással rendelkező nyomáson a berendezés nem mutat egy meghatározott határértéket jelentősen meghaladó szivárgást vagy alakváltozást. A próbanyomást a próbakörülmények alatt mért geometriai és anyagjellemző-értékek és a tervezési célokra használt értékek közötti különbségek alapján kell meghatározni; figyelembe kell venni a vizsgálati és a tervezési hőmérséklet közötti különbséget; b) kúszás vagy anyagfáradás kockázatának fennállásakor megfelelő vizsgálatokat, amelyeket a berendezés előírt üzemi feltételeinek alapján kell megállapítani, például a hőntartási idő meghatározott hőmérsékleten, a ciklusok száma meghatározott feszültségszinten; c) adott esetben további vizsgálatokat a 2.2.1. pontban említett tényezőkkel, például a korrózióval, külső sérü lésekkel kapcsolatban. 2.3.
A biztonságos kezelést és működést biztosító rendelkezések
A nyomástartó berendezésre meghatározott üzemmódnak olyannak kell lennie, hogy kizárja a berendezés működése közben ésszerűen előrelátható kockázatokat. Adott esetben különös figyelmet kell fordítani: — a zárószerkezetekre és nyílásokra, — a nyomáscsökkentő szelep veszélyes lefúvására, — nyomás vagy vákuum fennállása alatt a fizikai hozzáférést megakadályozó eszközökre, — a felületi hőmérsékletre, figyelembe véve a rendeltetésszerű használatot, — az instabil töltetek bomlására. Különösen a búvónyílással ellátott nyomástartó berendezéseket kell olyan önműködő vagy manuális eszközökkel ellátni, amelyek segítségével a felhasználó meggyőződhet róla, hogy a nyitás nem fog kockázatot jelenteni. Továbbá, ahol a nyílás könnyen működtethető, a nyomástartó berendezést el kell látni olyan eszközzel, amely megakadályozza annak kinyílását, amikor a töltet nyomása vagy hőmérséklete kockázatot jelent. 2.4.
Vizsgálati eszközök
a) A nyomástartó berendezéseket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy a biztonságot biztosító összes szük séges vizsgálat elvégezhető legyen. b) Ha biztosítani kell a berendezés folyamatos biztonságosságát, a megfelelő vizsgálatok biztonságos és ergo nómiailag megfelelő elvégezhetősége érdekében rendelkezésre kell, hogy álljon a berendezés belső állapotának meghatározására szolgáló eszköz, például olyan búvónyílások, amelyek a nyomástartó berendezés belsejéhez fizikai hozzáférést tesznek lehetővé. c) Egyéb eszközök is alkalmazhatók a nyomástartó berendezések biztonságos állapotának biztosításához a következő helyzetekben: — ahol az túl kicsi a beszálláshoz,
L 189/206
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
— ahol a nyomástartó berendezés felnyitása kedvezőtlen hatással lenne annak belsejére, — ahol a benne lévő anyag bizonyítottan ártalmatlan arra az anyagra, amelyből a nyomástartó berendezés készült, és nem látható előre semmilyen egyéb belső elhasználódási folyamat. 2.5.
Leürítési és szellőzési lehetőségek
Ahol szükséges, megfelelő eszközökről kell rendelkezni a nyomástartó berendezések leürítéséhez és szellőzéséhez: — a káros hatások, például a vízlökés, a vákuumból eredő tönkremenetel, a korrózió és az ellenőrizetlen kémiai reakciók elkerülése érdekében. Figyelembe kell venni minden üzemi és vizsgálati állapotot, különösen a nyomáspróbát, — a biztonságos tisztítás, ellenőrzés és karbantartás érdekében. 2.6.
Korrózió és egyéb vegyi hatások
Ahol szükséges, megfelelően gondoskodni kell a korrózió vagy egyéb vegyi hatás elleni védelemről, kellő figyelmet fordítva a rendeltetésszerű és ésszerűen előrelátható használatra. 2.7.
Kopás
Ahol súlyos erózió vagy kopás léphet fel, megfelelő intézkedéseket kell tenni: — e hatás minimalizálására megfelelő tervezéssel, például falvastagságpótlékkal, illetve bélelő vagy bevonó anyagok használatával, — a leginkább igénybe vett alkatrészek cseréjének lehetővé tételére, — a 3.4. pontban említett utasításokban a figyelem felhívására a folyamatos biztonságos használathoz szükséges intézkedésekre. 2.8.
Rendszerek
A rendszereket úgy kell megtervezni, hogy: — összekapcsolt szerkezeti elemeik megbízhatók és a tervezett feladatra alkalmasak legyenek, — minden szerkezeti elem megfelelően illeszkedjék és összeszerelhető legyen. 2.9.
A töltésre és az ürítésre vonatkozó rendelkezések
Ahol szükséges, a nyomástartó berendezéseket úgy kell megtervezni, tartozékokkal ellátni, illetve úgy kell gondoskodni szerelvényeikről, hogy biztosított legyen azok biztonságos töltése és ürítése, különös tekintettel a következő kockázatokra: a) töltéskor: — túltöltés vagy túlnyomás, különös tekintettel a viszonyítási hőmérséklethez tartozó töltési hányadra és gőznyomásra, — nyomástartó berendezések instabilitása, b) ürítéskor: a nyomás alatti töltet ellenőrizetlen kiáramlása; c) töltéskor vagy ürítéskor: nem biztonságos csatlakoztatás vagy szétkapcsolás.
2014.6.27.
2.10.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/207
Védelem a nyomástartó berendezés megengedhető határértékeinek túllépése ellen
Ahol ésszerűen előrelátható feltételek mellett túlléphetők a megengedett határértékek, a nyomástartó berendezést megfelelő biztonsági készülékekkel kell ellátni, vagy gondoskodni kell annak megtételéről, kivéve, ha a berendezés védelmére egyéb biztonsági készüléket szántak egy rendszeren belül. A megfelelő készüléket vagy készülékek kombinációját a berendezés vagy a rendszer konkrét jellemzői alapján kell meghatározni. A megfelelő biztonsági készülékek vagy azok kombinációi közé tartoznak: a) a 2. cikk 4. pontjában meghatározott biztonsági szerelvények; b) adott esetben, megfelelő ellenőrző készülékek, például kijelzők és/vagy riasztók, amelyek lehetővé teszik, hogy akár automatikusan, akár manuálisan be lehessen avatkozni a nyomástartó berendezés megengedhető határ értékeken belül tartásához. 2.11.
Biztonsági szerelvények
2.11.1. A biztonsági szerelvényeket/nek: — úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy megbízhatók, illetve rendeltetésszerű terhelésükre alkalmasak legye nek, és adott esetben figyelembe kell venni a szerelvények karbantartási és vizsgálati követelményeit, — egyéb feladatoktól függetlennek kell lenniük, kivéve, ha az ilyen egyéb feladatok nem befolyásolhatják azok biztonsági funkcióját, — összhangban kell lenniük a megfelelő tervezési elvekkel a megfelelő és megbízható védelem elérése érdekében. Ezek az elvek különösen a hibamentes üzemmódokat, a redundanciát, a különbözőséget és az öndiagnózist foglalják magukban. 2.11.2. Nyomáshatároló készülékek Ezen készülékeket úgy kell megtervezni, hogy a bennük fennálló nyomás tartósan ne lépje túl a legnagyobb megengedhető nyomást (PS); a 7.3. pontban megállapított előírások betartásával szükség esetén megengedhető azonban a rövid idejű nyomástúllépés. 2.11.3. Hőmérséklet-ellenőrző készülékek Ezen készülékeknek biztonságtechnikailag megfelelő, a mérési feladattal összhangban lévő reakcióidővel kell rendelkezniük. 2.12.
Külső tűz
Ahol szükséges, a nyomástartó berendezést úgy kell megtervezni, és adott esetben, megfelelő tartozékokkal ellátni, illetve gondoskodni ennek megtételéről, hogy külső tűz esetén megfeleljen a károsodást csökkentő követelményeknek, különös tekintettel annak rendeltetésszerű használatára. 3.
GYÁRTÁS
3.1.
Gyártási eljárások
A gyártónak biztosítja a tervezési fázisban meghatározott rendelkezések megfelelő végrehajtását a megfelelő technikák és vonatkozó eljárások alkalmazásával, különösen a következőkben meghatározott szempontokra figyelemmel. 3.1.1.
A szerkezeti elemek előkészítése
A szerkezeti elemek előkészítése (például alakítás és élletörés) nem eredményezhet hibákat vagy repedéseket, illetve a mechanikai jellemzők olyan elváltozásait, amelyek valószínűleg kedvezőtlen hatásúak a nyomástartó berendezés biztonságára nézve.
L 189/208
3.1.2.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
Állandó kötések
Az állandó kötéseknek és a mellettük lévő övezeteknek menteseknek kell lenniük mindenfajta felületi vagy belső, a berendezés biztonságát veszélyeztető hibától. Az állandó kötések jellemzőinek meg kell felelniük az összeillesztendő anyagok esetében meghatározott mini mális jellemzőknek, kivéve, ha a tervezési számítások során egyéb vonatkozó jellemzőértékeket vettek figyelembe. A nyomástartó berendezések esetében a készülék nyomásállóságához hozzájáruló, illetve a berendezéshez közvet lenül csatlakozó szerkezeti elemek állandó kötéseit megfelelően képzett személyzet kivitelezi a megfelelő üzemi eljárások szerint. A II., III. és IV. kategóriába tartozó nyomástartó berendezések esetében az üzemi eljárásokat és a személyzetet a gyártó választása alapján, egy illetékes független szervezet hagyja jóvá, amely lehet: — egy bejelentett szervezet, — valamely tagállam által a 20. cikk rendelkezései szerint elismert független szervezet. E jóváhagyások végrehajtásához a független szervezet elvégzi vagy elvégezteti a megfelelő harmonizált szabvá nyokban meghatározott vagy azokkal egyenértékű ellenőrzéseket és vizsgálatokat. 3.1.3.
Roncsolásmentes vizsgálatok
A nyomástartó berendezések állandó kötéseinek roncsolásmentes vizsgálatát megfelelően képzett személyzet végzi el. A III. és IV. kategóriába tartozó nyomástartó berendezések esetében a személyzetet a tagállam által a 20. cikk értelmében elismert független szervezet hagyja jóvá. 3.1.4.
Hőkezelés
Ahol fennáll annak a veszélye, hogy a gyártási folyamat oly mértékben megváltoztatja az anyagjellemzőket, hogy ezzel csökkenti a nyomástartó berendezés biztonságosságát, a gyártás megfelelő szakaszában megfelelő hőkezelést kell alkalmazni. 3.1.5.
Nyomonkövethetőség
Megfelelő eszközök által az átvételtől kezdve a gyártáson keresztül a legyártott nyomástartó berendezés átvételi eljárásáig bezárólag megfelelő eljárásokat kell kialakítani és fenntartani a berendezés nyomásállóságához hozzáj áruló elemeket alkotó anyagok azonosítására. 3.2.
Átvételi eljárás
A nyomástartó berendezéseket a következőkben bemutatott átvételi eljárásnak kell alávetni. 3.2.1.
Átvételi ellenőrzés
A nyomástartó berendezéseknek átvételi ellenőrzésen kell átesniük, amelynek során szemrevételezés és a kísérő dokumentumok vizsgálata alapján értékelik, hogy azok megfelelnek-e ezen irányelv követelményeinek. Figyelembe kell venni a gyártás során elvégzett vizsgálatokat. Amennyire az biztonsági szempontból szükséges, az átvételi ellenőrzést a berendezés minden egyes részén, belül és kívül is el kell végezni, adott esetben a gyártás folyamán (például, ahol az átvételi ellenőrzés során már nem lehetséges a vizsgálat). 3.2.2.
Nyomáspróba
A nyomástartó berendezések átvételi eljárása tartalmazza a nyomáspróbát, amely általában hidrosztatikus nyomáspróbából áll, adott esetben legalább a 7.4. pontban meghatározott értéken.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/209
Az I. kategóriába tartozó, sorozatban gyártott nyomástartó berendezéseknél ez a próba statisztikai alapon is elvégezhető. Ahol a hidrosztatikus nyomáspróba káros vagy kivitelezhetetlen, egyéb, elismert értékkel rendelkező próba is végezhető. A hidrosztatikus nyomáspróbáktól eltérő próbák esetében további intézkedések, például roncsolás mentes vizsgálatok vagy egyéb egyenértékű módszerek is alkalmazhatók az említett próbák elvégzése előtt. 3.2.3.
A biztonsági készülékek vizsgálata
A rendszerek átvételi eljárása tartalmazza a biztonsági készülékek arra vonatkozó vizsgálatát, hogy a 2.10. pontban említett követelményeknek megfelelnek-e. 3.3.
Jelölés és címkézés
A 18. és 19. cikkben említett CE-jelölés és a 6. cikk (6) bekezdése, valamint a 8. cikk (3) bekezdése alapján feltüntetendő adatok mellett a következő adatokat kell megadni: a) az összes nyomástartó berendezés esetében: — a gyártás évét, — a nyomástartó berendezés azonosítását annak jellege, például típus-, sorozat- vagy tételazonosító és gyártási szám alapján, — az alapvető legnagyobb/legkisebb megengedhető határértékeket. b) a nyomástartó berendezés típusától függően a biztonságos szereléshez, üzemeltetéshez, használathoz és adott esetben, a karbantartáshoz és az időszakos vizsgálathoz szükséges további adatokat, például: — a nyomástartó berendezés literben kifejezett V térfogata, — a csővezeték DN névleges mérete, — a próbanyomás PT értéke bar-ban és időpontja, — a biztonsági készülék bar-ban kifejezett beállítási nyomása, — a nyomástartó berendezés kW-ban kifejezett teljesítménye, — a voltban (V) kifejezett tápfeszültség, — a rendeltetésszerű használat, — a töltési szint (kg/L), — a kg-ban kifejezett legnagyobb töltési tömeg, — a kg-ban kifejezett saját tömeg, — a töltetcsoport;
L 189/210
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
c) ahol szükséges, a nyomástartó berendezésen elhelyezett figyelmeztetések, amelyek felhívják a figyelmet a tapasztalatok alapján előforduló szakszerűtlen használatra. Az a), b) és c) pontban említett adatokat a nyomástartó berendezésen vagy a hozzáerősített adattáblán kell feltüntetni a következő kivételekkel: — ahol alkalmazható, megfelelő dokumentáció használható az azonos rendszernek szánt egyes alkatrészek, például a csőelemek ismételt jelölésének elkerülésére, — ha a nyomástartó berendezés túl kicsi, például szerelvények esetében, ezek az adatok az adott nyomástartó berendezéshez erősített címkén is megadhatók, — a címkézés vagy egyéb megfelelő mód használható a töltendő anyaggal és a c) pontban említett figyelmez tetésekkel kapcsolatban, feltéve, hogy azok a megfelelő ideig olvashatók maradnak. 3.4.
Kezelési utasítások
a) A nyomástartó berendezést annak forgalmazásakor, amennyiben szükséges, a felhasználónak szánt utasítá sokkal kell ellátni, amelyek tartalmazzák az összes szükséges biztonsági információt a következőkkel kapcso latban: — felszerelés, ideértve a nyomástartó berendezés különböző darabjainak összeszerelését, — üzembe helyezés, — használat, — karbantartás, ideértve a felhasználói vizsgálatokat; b) Az utasítások tartalmazzák a 3.3. pont szerint a nyomástartó berendezésen elhelyezett adatokat a sorozata zonosító kivételével, és adott esetben az utasítások teljes megértéséhez szükséges műszaki dokumentációkat, rajzokat és diagramokat mellékelni kell. c) Ha szükséges, ezen utasítások kitérnek a szakszerűtlen használatból fakadó kockázatokra is az 1.3. pont szerint, illetve az egyes tervezési jellegzetességekre a 2.2.3. pont szerint. 4.
ANYAGOK
A nyomástartó berendezések gyártásához használt anyagoknak a tervezett élettartam alatt megfelelőknek kell lenniük az ilyen alkalmazásra, kivéve előre látható csere esetén. A hegesztéshez használt fogyóeszközöknek és egyéb kötőanyagoknak csak a 4.1. pontban, a 4.2. pont a) alpontjában és a 4.3. pont első bekezdésében említett követelményeknek kell eleget tenniük megfelelő módon mind egyénileg, mind kötésben. 4.1.
A nyomással igénybe vett részek anyagainak: a) megfelelő jellemzőkkel kell rendelkezniük minden, ésszerűen előrelátható üzemi és próbakörülmények mellett és különösen megfelelő képlékenységgel és szívósággal. Ahol szükséges, az anyagok jellemzőinek meg kell felelniük a 7.5. pont követelményeinek. Továbbá megfelelő gondossággal kell kiválasztani az anyagokat a ridegtörés megelőzése érdekében, ahol szükséges; megfelelő intézkedéseket kell tenni ott, ahol konkrét okok miatt rideg anyagok használata szükséges; b) kielégítő ellenállással kell rendelkezniük a nyomástartó berendezésben lévő töltet vegyi hatásaival szemben; az üzembiztonsághoz szükséges kémiai és fizikai tulajdonságok nem változhatnak jelentős mértékben a beren dezés tervezett élettartama alatt;
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/211
c) az öregedés észrevehető módon nem lehet hatással rájuk; d) a tervezett gyártási eljárásokra alkalmasaknak kell lenniük; e) a kiválasztásukat úgy kell végrehajtani, hogy a különféle anyagok összeillesztésekor elkerülhetők legyenek a nemkívánatos hatások. 4.2.
A nyomástartó berendezés gyártója a) alkalmas módon meghatározza a 2.2.3. pontban említett tervezési számításokhoz szükséges értékeket, az alapvető anyagjellemzőket és az anyagok kezelését a 4.1. pontban említettek szerint; b) a következő formák egyikében megadja az ezen irányelv anyagelőírásainak való megfelelőséggel kapcsolatos adatokat a műszaki dokumentációban: — a harmonizált szabványoknak megfelelő anyagok használatával, — a nyomástartó berendezések 15. cikk szerinti európai anyagjóváhagyása alá tartozó anyagok használatával, — külön anyagértékeléssel; c) a III. és IV. kategóriába tartozó nyomástartó berendezések esetében az adott anyagértékelés külön értékelését a nyomástartó berendezések megfelelőségértékelési eljárásával megbízott bejelentett szervezet végzi el.
4.3.
A berendezés gyártója megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítása érdekében, hogy az általa felhasznált anyagok megfeleljenek a kötelező előírásoknak. Különösen beszerzi az anyag gyártója által készített, az előírá soknak való megfelelést tanúsító dokumentumot minden anyagra vonatkozóan. A II., III. és IV. kategóriába tartozó berendezések legfontosabb, nyomással igénybe vett részei esetében ez az egyedi termékellenőrzési tanúsítvány formájában valósul meg. Amikor az anyag gyártója megfelelő minőségbiztosítási rendszerrel rendelkezik, amelyet az Unión belül székhely lyel rendelkező, hatáskörrel rendelkező szervezet tanúsított, és a konkrét anyagértékelés megtörtént, a gyártó által kiállított tanúsítványról vélelmezni kell, hogy igazolja az e pont vonatkozó követelményeinek való megfelelést.
A NYOMÁSTARTÓ BERENDEZÉSEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK
Az 1–4. pont alkalmazható követelményein túlmenően a következő követelmények vonatkoznak az 5. és 6. pont hatálya alá tartozó nyomástartó berendezésekre. 5.
A 4. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT TÚLHEVÍTÉS KOCKÁZATÁT HORDOZÓ, TÜZELÉSSEL VAGY EGYÉB MÓDON FŰTÖTT, NYOMÁSTARTÓ BERENDEZÉSEK
E nyomástartó berendezések közé tartoznak: — a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, gőz vagy forró víz előállítására szolgáló, tüzeléssel fűtött kazánok, túlhevítők és utánhevítők, hulladékhő-hasznosító kazánok, hulladékégető kazánok, elektródás vagy merüléses, elektromosan fűtött kazánok, nyomástartó főzőedények azok szerelvényeivel, és adott esetben tápvíz-kezelési és tüzelőanyag-ellátási rendszerükkel együtt, — a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, nem gőz vagy forró víz előállítására szolgáló, technológiai fűtőberendezések, például a vegyi és egyéb hasonló reakciók céljára szolgáló fűtőberendezések és élelmiszeripari nyomástartó berendezések.
L 189/212
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
E nyomástartó berendezéseket úgy kell méretezni, megtervezni és kivitelezni, hogy a kockázatok minimumra csökkentése érdekében elkerülhető legyen a túlhevítés miatti tartalomveszteség. Különösen a következőket kell biztosítani, adott esetben: a) megfelelő védelmi eszközök az üzemi jellemzők, például a hőbevitel, a hőelvétel és adott esetben a töltetszint korlátozása érdekében, hogy elkerülhető legyen a helyi és általános túlhevülés kockázata; b) ahol szükséges, mintavételi helyek a töltet tulajdonságainak értékeléséhez, hogy elkerülhető legyen a lerakó dások és/vagy a korrózió kockázata; c) megfelelő intézkedések a lerakódásokból fakadó károsodás kockázatának kiküszöbölése érdekében; d) leállás után a megmaradó hő biztonságos elvezetésének eszköze; e) az éghető anyagok és a levegő gyúlékony keverékei felgyülemlésének vagy a lángvisszacsapás elkerülésére irányuló lépések. 6.
A 4. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK C) PONTJÁBAN EMLÍTETT CSŐVEZETÉK
A tervezés és a kivitelezés során biztosítani kell, hogy: a) a befogások, alátámasztások, lerögzítések, egyenesbe állítások és előfeszítések megfelelően szabályozzák például a karimák, csatlakozások, csőmembránok vagy tömlők esetében fellépő megengedhetetlen szabad mozgások vagy túlzott mértékű erők miatti túlterhelés kockázatát; b) ahol a csövekben előfordulhat a gáznemű anyagok kondenzációja, álljanak rendelkezésre eszközök az alacso nyan fekvő részekben lévő maradványok ürítésére és eltávolítására a vízlökés vagy a korrózió miatti károsodás elkerülése érdekében; c) kellő figyelmet fordítsanak a turbulencia és az örvények kialakulása miatti potenciális károsodásra; a 2.7. pont megfelelő részei alkalmazandók; d) kellő figyelmet fordítsanak a csövek rezgésből eredő anyagfáradására; e) ahol a csővezeték az 1. csoportba tartozó töltetet tartalmaz, megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre a számottevő kockázatot jelentő „elvételi” csövek elkülönítésére; f) minimumra csökkenjen a véletlen ürítés kockázata; az elvételi pontokat egyértelműen meg kell jelölni azok állandó oldalán, feltüntetve a bennük lévő töltetet; g) a föld alatti csővezeték helyzetét és nyomvonalát legalább a műszaki dokumentáció tartalmazza a biztonságos karbantartás, ellenőrzés és javítás megkönnyítése végett. 7.
EGYES NYOMÁSTARTÓ BERENDEZÉSEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES MENNYISÉGI KÖVETELMÉNYEK
A következő rendelkezések általános érvényűek. Ha azonban nem alkalmazzák ezeket, ideértve azt az esetet, amikor az anyagokra nem történik konkrét hivatkozás, és nem alkalmaznak harmonizált szabványokat, a gyár tónak igazolnia kell, hogy az azonos biztonsági szint elérése érdekében megtette a szükséges intézkedéseket. Az e pontban meghatározott rendelkezések kiegészítik az 1–6. pont alapvető biztonsági követelményeit a hatályuk alá tartozó nyomástartó berendezésekre vonatkozóan.
2014.6.27.
HU
7.1.
Megengedett igénybevételek
7.1.1.
Jelölések
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/213
Re/t, folyáshatár, a következők tervezési hőmérsékleti értékét jelzi: — a felső és alsó folyáshatárokkal rendelkező anyagok felső folyáshatára, — az ausztenites acél és ötvözetlen alumínium 1,0 %-os nyúláshoz tartozó egyezményes folyáshatára, — a 0,2 %-os nyúláshoz tartozó egyezményes folyáshatár egyéb esetekben. Rm/20 jelzi a szakítószilárdság legkisebb értékét 20 °C hőmérsékleten. Rm/t jelzi a szakítószilárdság értékét tervezési hőmérsékleten. 7.1.2.
A túlnyomóan statikus terhelések és azon a tartományon kívül eső hőmérsékletek esetében, amelyekben a kúszás jelentős, a megengedett általános membránfeszültség nem haladhatja meg a következő értékek közül az alacso nyabbat a használt anyag szerint: — az Re/t 2/3-a és az Rm/20 5/12 -e a ferrites acél esetében, ideértve a normalizált (normalizált hengerelt) acélt és kivéve a finomszemcsés és a speciális hőkezelésű acélt, — ausztenites acél esetében: — az Re/t 2/3-a, ha a szakadási nyúlása meghaladja a 30 %-ot, — vagy alternatív lehetőségként az Re/t 5/6-a és az Rm/t 1/3-a, ha a szakadási nyúlása meghaladja a 35 %-ot, — nem vagy gyengén ötvözött öntött acél esetében az Re/t
10
/19-e és az Rm/20 1/3-a,
— alumínium esetében az Re/t 2/3-a, — alumíniumötvözetek esetében az Re/t 2/3-a és az Rm/20 5/12-e. 7.2.
Varratjósági együtthatók
Hegesztett kötések esetében a varratjósági együttható nem haladhatja meg a következő értékeket: — olyan roncsolásos vagy roncsolásmentes vizsgálatok alá tartozó berendezések esetében, amelyek megerősítik, hogy a teljes varratmennyiség nem mutat jelentős hibát: 1, — véletlenszerű, roncsolásmentes vizsgálatok alá tartozó berendezések esetében: 0,85, — a szemrevételezésen kívül más roncsolásmentes vizsgálatok alá tartozó berendezések esetében: 0,7. Ha szükséges, figyelembe kell venni az igénybevétel jellegét és a kötés mechanikai-technológiai tulajdonságait is. 7.3.
Nyomáshatároló készülékek, különösen nyomástartó edények esetében
A 2.11.2. pontban említett átmeneti nyomásnövekedést a legnagyobb megengedhető nyomás 10 %-án kell tartani.
L 189/214
7.4.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
Hidrosztatikus nyomáspróba
Nyomástartó edények esetében a 3.2.2. pontban említett hidrosztatikus próbanyomás nem lehet kevesebb a következők valamelyikénél: — a nyomástartó berendezés legnagyobb üzemi terhelésének megfelelő nyomás, figyelembe véve annak legna gyobb megengedhető nyomását és legnagyobb megengedhető hőmérsékletét, valamint az 1,25-ös együttható szorzata, — a legnagyobb megengedhető nyomás és az 1,43 együttható szorzata, amelyiknek nagyobb az értéke. 7.5.
Anyagtulajdonságok
Ha egyéb követelmények nem írnak elő más értéket, az acél a 4.1. pont a) alpontjának teljesítése tekintetében megfelelően képlékenynek tekinthető, ha a szabványos eljárással végzett szakítóvizsgálat során annak szakadási nyúlása nem kevesebb, mint 14 %, az ISO V próbadarabon mért hajlítási felhasadási energiája nem kevesebb, mint 27 J, 20 °C-t meg nem haladó, de a legkisebb tervezett üzemi hőmérsékletnél nem magasabb hőmérsék leten.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/215
II. MELLÉKLET MEGFELELŐSÉGÉRTÉKELÉSI ÁBRÁK
1. Az ábrákban szereplő kategóriáknak megfelelő modulok: I
=
A modul
II
=
A2, D1, E1 modulok
III
=
B (tervezési típus) + D, B (tervezési típus) + F, B (gyártási típus) + E, B (gyártási típus) + C2, H modulok
IV
=
B (gyártási típus) + D, B (gyártási típus) + F, G, H1 modulok
2. A 2. cikk 4. pontjában és a 4. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett biztonsági szerelvények a IV. kategóriába tartoznak. Kivételesen azonban a konkrét berendezések számára gyártott biztonsági szerelvények tartozhatnak ugyan abba a kategóriába, mint az általuk védett berendezések. 3. A 2. cikk 5. pontjában és a 4. cikk (1) bekezdése d) pontjában meghatározott nyomással igénybe vett tartozékok besorolása a következők szerint történik: — legnagyobb megengedhető nyomásuk (PS), — térfogatuk (V) és névleges méretük (DN), szükség szerint, — az a töltetcsoport, amelyre tervezték őket. A megfelelőségértékelési kategória meghatározásához az edényre vagy csővezetékre vonatkozó megfelelő ábra hasz nálandó. Ahol mind a térfogatot, mind a névleges méretet megfelelőnek találják az első albekezdés második francia bekezdése szerint, a nyomással igénybe vett tartozékot a legmagasabb kategóriába kell sorolni. 4. A következő megfelelőségértékelési ábrák határoló vonalai az egyes kategóriák felső határait jelzik.
1. ábra A 4. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja első francia bekezdésében említett edények
L 189/216
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
Kivétel: az instabil gázok tárolására szánt és az 1. ábra alapján az I. és II. kategóriába tartozó edényeket a III. kategóriába kell sorolni.
2. ábra A 4. cikk (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának második francia bekezdésében említett edények Kivétel: a hordozható tűzoltó készülékeket és a légzőkészülékek palackjait legalább a III. kategóriába kell sorolni.
3. ábra A 4. cikk (1) bekezdése a) pontja ii. alpontjának első francia bekezdésében említett edények
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/217
4. ábra A 4. cikk (1) bekezdése a) pontja ii. alpontjának második francia bekezdésében említett edények Kivétel: a 4. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett, a forró víz előállítására szánt rendszereket vagy az I. melléklet 2.10., 2.11., 3.4., pontjában, az 5. pont a) és d) alpontjában említett alapvető követelményeknek való megfelelés tekintetében EU-típusvizsgálatnak (B modul – tervezési típus) vagy teljes minőségbiztosításnak (H modul) kell alávetni.
5. ábra A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett nyomástartó berendezések
L 189/218
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
Kivétel: a nyomástartó főzőedények terveit legalább a III. kategóriához tartozó modulok egyikének megfelelő megfele lőségértékelési eljárásnak kell alávetni.
6. ábra A 4. cikk (1) bekezdése c) pontja i. alpontjának első francia bekezdésében említett csővezetékek Kivétel: az instabil gázok számára szánt és a 6. ábra alapján az I. és II. kategóriába tartozó csővezetékeket a III. kategóriába kell sorolni.
7. ábra A 4. cikk (1) bekezdése c) pontja i. alpontjának második francia bekezdésében említett csővezetékek
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/219
Kivétel: a 350 °C-nál magasabb hőmérsékletű töltetet tartalmazó és a 7. ábra alapján a II. kategóriába tartozó összes csővezetéket a III. kategóriába kell sorolni.
8. ábra A 4. cikk (1) bekezdése c) pontja ii. alpontjának első francia bekezdésében említett csővezetékek
9. ábra A 4. cikk (1) bekezdése c) pontja ii. alpontjának második francia bekezdésében említett csővezetékek
HU
L 189/220
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
III. MELLÉKLET MEGFELELŐSÉGÉRTÉKELÉSI ELJÁRÁSOK
Az e melléklet nyomástartó berendezésekre vonatkozó rendelkezéseiből fakadó kötelezettségek a rendszerekre is vonat koznak. 1.
A. MODUL: BELSŐ GYÁRTÁSELLENŐRZÉS
1.
A belső gyártásellenőrzés az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 3. és 4. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja azt, és saját kizárólagos felelőssége mellett nyilatkozik arról, hogy az érintett nyomástartó berendezések megfelelnek ezen irányelv követelményeinek.
2.
A műszaki dokumentáció
A műszaki dokumentációt a gyártó állítja össze. A műszaki dokumentáció lehetővé teszi annak értékelését, hogy a nyomástartó berendezés megfelel-e a releváns követelményeknek, és tartalmazza a kockázat(ok) megfelelő elemzését és értékelését. A műszaki dokumentáció meghatározza az alkalmazandó követelményeket, és – az értékelés szempontjából szükséges mértékben – ismerteti a nyomástartó berendezés tervét, gyártását és üzemeltetését. A műszaki dokumentáció, amennyiben alkalmazható, legalább a következő elemeket tartalmazza: — a nyomástartó berendezés általános leírása, — az alkatrészek, alegységek, kapcsolási körök stb. összeállítási terve, gyártási rajzai és diagramjai, — e rajzok és diagramok, illetve a nyomástartó berendezés működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok, — a részben vagy egészben alkalmazott olyan harmonizált szabványok jegyzéke, amelyek hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették, illetve azon esetekben, ahol ezeket a harmonizált szabványokat nem alkal mazzák, azoknak a megoldásoknak a leírása, amelyeket ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek teljesítése érdekében alkalmaztak. A részben alkalmazott harmonizált szabványok esetében a műszaki dokumen táció feltünteti, hogy mely részeket alkalmazták, — az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei stb., — a vizsgálati jelentések. 3.
Gyártás
A gyártó minden szükséges intézkedést meghoz annak érdekében, hogy a gyártási eljárás és annak ellenőrzése biztosítsa, hogy a legyártott nyomástartó berendezés megfeleljen a 2. pontban említett műszaki dokumentációnak és ezen irányelv követelményeinek. 4.
CE-jelölés és az EU-megfelelőségi nyilatkozat
4.1. A gyártó az ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek megfelelő nyomástartó berendezések mindegyikén feltün teti a CE-jelölést. 4.2. A gyártó a nyomástartó berendezés mintájára vonatkozóan írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot készít, és a műszaki dokumentációval együtt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóságok számára történő bemutatás céljából. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a nyomástartó berendezést, amely tekintetében a nyilatkozatot kiállították. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni.
HU
2014.6.27.
5.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/221
Meghatalmazott képviselő
A gyártónak a 4. pontban meghatározott kötelezettségei a gyártó nevében és felelősségére eljáró meghatalmazott képviselője révén is teljesíthetőek, amennyiben ez szerepel a megbízásban. 2.
A2 MODUL: BELSŐ GYÁRTÁSELLENŐRZÉS ÉS A NYOMÁSTARTÓ BERENDEZÉSEK VÉLETLENSZERŰ IDŐKÖZÖNKÉNT VÉGZETT FELÜGYELT ELLENŐRZÉSE
1.
A belső gyártásellenőrzés és a nyomástartó berendezések véletlenszerű időközönként végzett felügyelt ellenőrzése az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 3., 4. és 5. pontban foglalt kötelezettségeknek, továbbá biztosítja és saját kizárólagos felelősségére kijelenti, hogy az érintett nyomástartó berendezés megfelel ezen irányelv követelményeinek.
2.
A műszaki dokumentáció
A gyártó elkészíti a műszaki dokumentációt. A dokumentáció lehetővé teszi annak értékelését, hogy a nyomástartó berendezés megfelel-e a vonatkozó követelményeknek, és tartalmazza a veszély(ek) megfelelő elemzését és értéke lését. A műszaki dokumentáció meghatározza az alkalmazandó követelményeket, és – az értékelés szempontjából szükséges mértékben – ismerteti a nyomástartó berendezés tervét, gyártását és üzemeltetését. A műszaki dokumen táció – adott esetben – legalább a következőket tartalmazza — a nyomástartó berendezés általános leírása, — az alkatrészek, alegységek, kapcsolási körök stb. összeállítási terve, gyártási rajzai és diagramjai, — e rajzok és diagramok, illetve a nyomástartó berendezés működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok, — a részben vagy egészben alkalmazott olyan harmonizált szabványok jegyzéke, amelyek hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették, illetve azon esetekben, ahol ezeket a harmonizált szabványokat nem alkal mazzák, azoknak a megoldásoknak a leírása, amelyeket ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek teljesítése érdekében alkalmaztak. A részben alkalmazott harmonizált szabványok esetében a műszaki dokumen táció feltünteti, hogy mely részeket alkalmazták, — az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei, valamint — vizsgálati jelentések. 3.
Gyártás
A gyártó minden szükséges intézkedést meghoz annak érdekében, hogy az előállított készülék gyártási eljárása és annak felügyelete biztosítsa, hogy a nyomástartó berendezés megfeleljen a 2. pontban említett műszaki dokumen tációnak és ezen irányelv követelményeinek. 4.
Átvételi eljárás és a nyomástartó berendezések ellenőrzése
A gyártó elvégzi a nyomástartó berendezés átvételi eljárását, amelyet egy általa választott bejelentett szervezet véletlenszerű időközönként tett látogatások révén felügyel. A bejelentett szervezet a nyomástartó berendezésre irányuló belső termékellenőrzés minőségének ellenőrzése érde kében a szervezet által meghatározott véletlenszerű időközönként termékellenőrzést végez vagy végeztet, figyelembe véve többek között a nyomástartó berendezések technológiai összetettségét és a termelési mennyiséget. A véletlenszerű látogatások alkalmával a bejelentett szervezet: — megállapítja, hogy a gyártó valóban végrehajtja-e az I. melléklet 3.2. pontja szerinti átvételi eljárást,
L 189/222
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
— az ellenőrzések lefolytatása érdekében mintákat vesz a gyártási vagy tárolási létesítményben lévő nyomástartó berendezésből. A bejelentett szervezet dönt a mintában lévő nyomástartó berendezések számáról, és arról, hogy szükséges-e elvégezni vagy elvégeztetni a nyomástartó berendezések mintáinak teljes vagy részleges átvételi eljárását.
Az alkalmazandó elfogadási mintavételezési eljárás célja annak meghatározása, hogy a nyomástartó berendezés gyártási eljárása elvégezhető-e az elfogadható határértékeken belül, a nyomástartó berendezés megfelelőségének biztosítása érdekében.
Amennyiben egy vagy több nyomástartó berendezés vagy rendszer nem megfelelő, a bejelentett szervezet megteszi a megfelelő intézkedéseket.
A gyártó – a bejelentett szervezet felelőssége mellett – a gyártási folyamat során feltünteti a berendezésen a bejelentett szervezet azonosító számát.
5.
CE-jelölés és az EU-megfelelőségi nyilatkozat
5.1. A gyártó az ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek megfelelő nyomástartó berendezések mindegyikén feltün teti a CE-jelölést.
5.2. A gyártó a nyomástartó berendezés mintájára vonatkozóan írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot készít, és a műszaki dokumentációval együtt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóságok számára történő bemutatás céljából. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a nyomástartó berendezést, amely tekintetében a nyilatkozatot kiállították.
Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni.
6.
Meghatalmazott képviselő
A gyártónak a 5. pontban meghatározott kötelezettségei a gyártó nevében és felelősségére eljáró meghatalmazott képviselője révén is teljesíthetőek, amennyiben ez szerepel a megbízásban.
3.
B MODUL: EU-TÍPUSVIZSGÁLAT
3.1. EU-típusvizsgálat – gyártási típus 1.
A gyártási típusra vonatkozó EU-típusvizsgálat a megfelelőségértékelési eljárás azon része, amelynek keretében a bejelentett szervezet megvizsgálja a nyomástartó berendezés műszaki tervezését, valamint ellenőrzi és tanúsítja, hogy a nyomástartó berendezés műszaki tervezése megfelel az ebben az irányelvben meghatározott követelményeknek.
2.
A gyártási típusra vonatkozó EU-típusvizsgálat a nyomástartó berendezés megfelelő műszaki tervezésének értékelé sében áll, a műszaki dokumentáció és a 3. pontban említett alátámasztó bizonyíték vizsgálata révén, továbbá a teljes nyomástartó berendezés a tervezett termelést jól képviselő mintadarabjainak vizsgálatában.
3.
A gyártó az EU-típusvizsgálatra vonatkozó kérelmet egyetlen, általa megválasztott bejelentett szervezethez nyújtja be.
A kérelem az alábbiakat tartalmazza:
— a gyártó neve és címe, és ha a kérelmet a meghatalmazott képviselő nyújtja be, az ő neve és címe is,
— írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be,
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/223
— a műszaki dokumentáció. A műszaki dokumentáció lehetővé teszi annak értékelését, hogy a nyomástartó berendezés megfelel-e ezen irányelv vonatkozó követelményeinek, és tartalmazza a kockázat(ok) megfelelő értékelését és elemzését. A műszaki dokumentáció meghatározza az alkalmazandó követelményeket, és – ameny nyire ez az értékelés szempontjából szükséges a nyomástartó berendezés tervezését, gyártását és üzemeltetését. A műszaki dokumentáció – adott esetben – legalább a következőket tartalmazza: — a nyomástartó berendezés általános leírása, — az alkatrészek, alegységek, kapcsolási körök stb. összeállítási terve, gyártási rajzai és diagramjai, — e rajzok és diagramok, illetve a nyomástartó berendezés működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok, — a részben vagy egészben alkalmazott olyan harmonizált szabványok jegyzéke, amelyek hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették, illetve azon esetekben, ahol ezeket a harmonizált szabványokat nem alkalmazzák, azoknak a megoldásoknak a leírása, amelyeket ezen irányelv alapvető biztonsági követel ményeinek teljesítése érdekében alkalmaztak. A részben alkalmazott harmonizált szabványok esetében a műszaki dokumentáció feltünteti, hogy mely részeket alkalmazták, — az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei stb., — vizsgálati jelentések, — a gyártásnál előírt vizsgálatok adatai, — az I. melléklet 3.1.2. és 3.1.3. pontjai szerint kötelező minősítésekkel és jóváhagyásokkal kapcsolatos adatok; — a tervezett termelés tekintetében reprezentatív mintadarabok. A mintadarabok a nyomástartó berendezés több változatát is képviselhetik, feltéve, hogy a változatok közötti különbségek nem érintik a biztonság szintjét. A bejelentett szervezet további mintadarabokat is kérhet a vizsgálati program végrehajtásához; — a műszaki tervezésnél alkalmazott megoldás megfelelőségét alátámasztó bizonyíték. A bizonyíték utal minden olyan vonatkozó dokumentumra, amelyet felhasználtak, különösen, ha a releváns harmonizált szabványokat nem alkalmazták teljes mértékben. Az alátámasztó bizonyíték, amennyiben szükséges, tartalmazza az egyéb vonat kozó műszaki előírásokat alkalmazó gyártó megfelelő laboratóriumában vagy a gyártó nevében és felelősségére egy másik vizsgálati laboratóriumban elvégzett vizsgálatok eredményeit. 4.
A bejelentett szervezet:
4.1. megvizsgálja a műszaki dokumentációt és az azt alátámasztó bizonyítékot, hogy értékelje a nyomástartó berendezés műszaki tervezésének és a gyártási eljárásoknak a megfelelőségét. A bejelentett szervezet különösen: — értékeli az anyagokat, amikor azok nem felelnek meg a vonatkozó harmonizált szabványoknak vagy a nyomás tartó berendezések anyagaira vonatkozó európai anyagjóváhagyásnak, és ellenőrzi az anyag gyártója által az I. melléklet 4.3. pontja szerint kibocsátott tanúsítványokat, — jóváhagyja a nyomástartó berendezések alkatrészeinek állandó kötéseivel kapcsolatos eljárásokat, illetve ellenőrzi, hogy azokat jóváhagyták-e az I. melléklet 3.1.2. pontja szerint,
L 189/224
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
— ellenőrzi, hogy a nyomástartó berendezésekhez tartozó alkatrészek állandó kötéseinek elkészítését és a roncso lásmentes vizsgálatok elvégzését vállaló személyzetet minősítették és jóváhagyták az I. melléklet 3.1.2. vagy 3.1.3. pontja szerint. 4.2. ellenőrzi, hogy a mintadarabo(ka)t a műszaki dokumentációnak megfelelően gyártották-e, és azonosítja a vonatkozó harmonizált szabványok és/vagy műszaki előírások alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően tervezett elemeket, továbbá azokat az elemeket is, amelyeket egyéb vonatkozó műszaki előírások szerint, de az említett szabványok vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása nélkül terveztek; 4.3. elvégzi a megfelelő vizsgálatokat és a szükséges vizsgálatokat annak ellenőrzése érdekében, hogy a gyártó a vonat kozó harmonizált szabványokban szereplő megoldásokat helyesen alkalmazta-e, ha használatuk mellett döntött. 4.4. elvégzi a megfelelő vizsgálatokat és szükséges vizsgálatokat annak ellenőrzésére, hogy – amennyiben a vonatkozó harmonizált szabványokban szereplő megoldásokat nem alkalmazták –, az egyéb vonatkozó műszaki előírásokat alkalmazó gyártó megoldásai teljesítik-e ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeit. 4.5. megállapodik a gyártóval a vizsgálatok és a vizsgálatok elvégzésének helyszínéről. 5.
A bejelentett szervezet elkészíti a 4. ponttal összhangban vállalt tevékenységek eredményeit rögzítő értékelő jelentést. A bejelentő hatósággal szembeni kötelezettségeinek sérelme nélkül a bejelentett szervezet e jelentés – részleges vagy teljes – tartalmát kizárólag a gyártó hozzájárulásával teszi közzé.
6.
Amennyiben a típus megfelel ezen irányelv rendelkezéseinek, a bejelentett szervezet a gyártási típusra vonatkozó EUtípusvizsgálati tanúsítványt állít ki a gyártónak. A 7. pont sérelme nélkül a tanúsítvány tíz évig érvényes és megújítható, és tartalmazza a gyártó nevét és címét, a vizsgálat eredményeit, érvényességének (esetleges) feltételeit és a jóváhagyott típus azonosításához szükséges adatokat. A műszaki dokumentáció vonatkozó részeinek felsorolását mellékelni kell a tanúsítványhoz, és a bejelentett szervezet megőriz egy példányt. A tanúsítvány és mellékletei minden olyan vonatkozó információt tartalmaznak, amelyek alapján értékelni lehet, hogy a gyártott nyomástartó berendezés megfelel-e a vizsgált típusnak, továbbá amelyek lehetővé teszik az üzemelés közbeni ellenőrzést. Amennyiben a típus nem felel meg ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek, a bejelentett szervezet vissza utasítja a gyártási típusra vonatkozó EU-típusvizsgálati tanúsítvány kiállítását, és a visszautasítás részletes indoklása mellett tájékoztatja erről a kérelmezőt. Biztosítani kell a jogorvoslati lehetőséget.
7.
A bejelentett szervezet a technika általánosan elismert állásának valamennyi olyan változásáról tájékozódik, amely azt jelzi, hogy a jóváhagyott típus a továbbiakban esetleg nem felel meg ezen irányelv alkalmazandó követelmé nyeinek, és megállapítja, hogy e változások igényelnek-e további vizsgálatot. Amennyiben igen, a bejelentett szer vezet tájékoztatja erről a gyártót. A gyártó tájékoztatja a gyártási típusra vonatkozó EU-típusvizsgálati tanúsítvánnyal kapcsolatos műszaki dokumen tációt őrző bejelentett szervezetet a jóváhagyott típus minden olyan módosításáról, amely befolyásolhatja a nyomás tartó berendezésnek ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek való megfelelőségét vagy a tanúsítvány érvényességének feltételeit. Az ilyen módosítások a gyártásra vonatkozó eredeti EU-típusvizsgálati tanúsítvány kiegé szítésének formájában további jóváhagyást igényelnek.
8.
Mindegyik bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságát a gyártási típusra vonatkozó, általa kibocsátott vagy visszavont EU-típusvizsgálati tanúsítványokról és/vagy ezek kiegészítéseiről, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – bejelentő hatósága rendelkezésére bocsátja az ilyen visszautasított, felfüggesztett vagy más módon korlá tozott tanúsítványok és/vagy kiegészítések jegyzékét.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/225
Minden bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet a gyártási típusra vonatkozó, általa vissza utasított, visszavont, felfüggesztett vagy más módon korlátozott EU-típusvizsgálati tanúsítványokról és/vagy kiegé szítésekről, továbbá kérésre az általa kiadott tanúsítványokról és/vagy kiegészítésekről. Kérésre a Bizottság, a tagállamok és a többi bejelentett szervezet rendelkezésére bocsátható a gyártási típusra vonatkozó EU-típusvizsgálati tanúsítványok és/vagy kiegészítéseik egy példánya. Kérésre a Bizottság és a tagállamok megkaphatják a műszaki dokumentáció és a bejelentett szervezet által végzett vizsgálatok eredményeinek egy példányát. A bejelentett szervezet a tanúsítvány érvényességének végéig megőrzi a gyártási típusra vonatkozó EUtípusvizsgálati tanúsítvány, illetve a tanúsítvány mellékleteinek és kiegészítéseinek egy példányát, valamint a gyártó által benyújtott dokumentációt tartalmazó műszaki dokumentációt. 9.
A gyártó a nyomástartó berendezés forgalomba hozatalát követő tíz éven keresztül elérhetővé teszi a nemzeti hatóságok számára a gyártási típusra vonatkozó EU-típusvizsgálati tanúsítványnak a tanúsítvány mellékleteit és kiegészítéseit is tartalmazó példányát, valamint a műszaki dokumentációt.
10. A gyártó meghatalmazott képviselője is benyújthatja a 3. pontban említett kérelmet, és teljesítheti a 7. és a 9. pontban meghatározott kötelezettségeket, amennyiben ez szerepel a megbízásban. 3.2. EU-típusvizsgálat – tervezési típus 1.
A tervezési típusra vonatkozó EU-típusvizsgálat a megfelelőségértékelési eljárás azon része, amelynek keretében a bejelentett szervezet megvizsgálja a nyomástartó berendezés műszaki tervezését, valamint ellenőrzi és tanúsítja, hogy a nyomástartó berendezés műszaki tervezése megfelel az ebben az irányelvben meghatározott követelményeknek.
2.
A tervezési típusra vonatkozó EU-típusvizsgálat a nyomástartó berendezés megfelelő műszaki tervezésének értéke lésében áll, a műszaki dokumentáció és a 3. pontban említett alátámasztó bizonyíték vizsgálata révén, a nyomástartó berendezés mintadarabjainak vizsgálata nélkül. Az I. melléklet 2.2.4. pontjában említett kísérleti tervezési módszer e modul vonatkozásában nem alkalmazható.
3.
A gyártó a tervezési típusra vonatkozó EU-típusvizsgálat iránti kérelmet egyetlen, általa megválasztott bejelentett szervezethez nyújtja be. A kérelem a következőket tartalmazza: — a gyártó neve és címe, illetve ha a kérelmet a meghatalmazott képviselő nyújtja be, akkor annak neve és címe is, — írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be, — a műszaki dokumentáció. A műszaki dokumentáció lehetővé teszi annak értékelését, hogy a nyomástartó berendezés megfelel-e ezen irányelv vonatkozó követelményeinek, és tartalmazza a kockázat(ok) megfelelő értékelését és elemzését. A műszaki dokumentáció meghatározza az alkalmazandó követelményeket, és – az értékelés szempontjából szükséges mértékben – ismerteti a nyomástartó berendezés tervét, gyártását és üzemel tetését. A műszaki dokumentáció – adott esetben – legalább a következőket tartalmazza: — a nyomástartó berendezés általános leírása, — az alkatrészek, alegységek, kapcsolási körök stb. összeállítási terve, gyártási rajzai és diagramjai, — e rajzok és diagramok, illetve a nyomástartó berendezés működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok,
L 189/226
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
— a részben vagy egészben alkalmazott olyan harmonizált szabványok jegyzéke, amelyek hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették, illetve azon esetekben, ahol ezeket a harmonizált szabványokat nem alkalmazzák, azoknak a megoldásoknak a leírása, amelyeket ezen irányelv alapvető biztonsági követel ményeinek teljesítése érdekében alkalmaztak. A csak részben alkalmazott harmonizált szabványok esetén a műszaki dokumentáció feltünteti, hogy mely részeket alkalmazták, — az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei, — az I. melléklet 3.1.2. és 3.1.3. pontjai szerint kötelező minősítésekkel és jóváhagyásokkal kapcsolatos adatok, — a műszaki tervezésnél alkalmazott megoldás megfelelőségét alátámasztó bizonyíték. Ez az alátámasztó bizonyíték minden alkalmazott dokumentumot felsorol, különösen akkor, ha a vonatkozó harmonizált szabványokat nem teljes egészükben alkalmazták. Ez az alátámasztó bizonyíték, amennyiben szükséges, tartalmazza a gyártó megfelelő laboratóriumában vagy a gyártó nevében és felelősségére egy másik vizsgálati laborban elvégzett vizsgálatok eredményeit. A kérelem a nyomástartó berendezés több változatára is kiterjedhet, feltéve, hogy a változatok közötti különbségek nem érintik a biztonság szintjét. 4.
A bejelentett szervezet:
4.1. megvizsgálja a műszaki dokumentációt és az alátámasztó bizonyítékot a termék megfelelő műszaki tervezésének értékelése céljából. A bejelentett szervezet különösen: — értékeli azokat az anyagokat, amelyek nem felelnek meg a vonatkozó harmonizált szabványoknak vagy a nyomástartó berendezések anyagaira vonatkozó európai anyagjóváhagyásoknak, — jóváhagyja a nyomástartó berendezések alkatrészeinek állandó kötéseivel kapcsolatos eljárásokat, illetve ellenőrzi, hogy azokat jóváhagyták-e az I. melléklet 3.1.2. pontja szerint. 4.2. elvégzi a megfelelő vizsgálatokat annak ellenőrzése érdekében, hogy – amennyiben a gyártó a vonatkozó harmo nizált szabványok szerinti megoldások alkalmazása mellett döntött – ezeket megfelelően alkalmazta-e. 4.3. elvégzi a megfelelő vizsgálatokat annak ellenőrzése érdekében, hogy – amennyiben a vonatkozó harmonizált szab ványokban szereplő megoldásokat nem alkalmazták – a gyártó által alkalmazott megoldások teljesítik-e ezen irányelv megfelelő alapvető biztonsági követelményeit. 5.
A bejelentett szervezet elkészíti a 4. ponttal összhangban vállalt tevékenységek eredményeit rögzítő értékelő jelentést. Bejelentő hatóságokkal szembeni kötelezettségeinek sérelme nélkül a bejelentett szervezet e jelentés – részleges vagy teljes – tartalmát kizárólag a gyártó hozzájárulásával teszi közzé.
6.
Amennyiben a tervezés megfelel ezen irányelv rendelkezéseinek, a bejelentett szervezet a tervezési típusra vonatkozó EU-típusvizsgálati tanúsítványt állít ki a gyártónak. A 7. pont sérelme nélkül a tanúsítvány tíz évig érvényes és megújítható, és tartalmazza a gyártó nevét és címét, a vizsgálat eredményeit, érvényességének (esetleges) feltételeit és a jóváhagyott tervezés azonosításához szükséges adatokat. A műszaki dokumentáció vonatkozó részeinek felsorolását mellékelni kell a tanúsítványhoz, és a bejelentett szervezet megőriz egy példányt.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/227
A tanúsítvány és mellékletei minden olyan vonatkozó információt tartalmaznak, amelyek alapján értékelni lehet, hogy a gyártott nyomástartó berendezés megfelel-e a vizsgált tervezésnek, továbbá amelyek lehetővé teszik az üzemelés közbeni ellenőrzést. Amennyiben a tervezés nem felel meg ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek, a bejelentett szervezet vissza utasítja a tervezési típusra vonatkozó EU-típusvizsgálati tanúsítvány kiállítását, és a visszautasítás részletes indoklása mellett tájékoztatja erről a kérelmezőt. 7.
A bejelentett szervezet a tudomány általánosan elismert jelenlegi állásának valamennyi olyan változásáról tájékozó dik, amely azt jelzi, hogy a jóváhagyott terv a továbbiakban nem felelhet meg ezen irányelv vonatkozó követelmé nyeinek, és meghatározza, hogy az ilyen változások további vizsgálatot igényelnek-e. Amennyiben igen, a bejelentett szervezet tájékoztatja erről a gyártót. A gyártó tájékoztatja a tervezésre vonatkozó EU-típusvizsgálati tanúsítvánnyal kapcsolatos műszaki dokumentációt őrző bejelentett szervezetet a jóváhagyott tervezés minden olyan módosításáról, amely befolyásolhatja a nyomástartó berendezésnek ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek való megfelelőségét vagy a tanúsítvány érvényes ségének feltételeit. Az ilyen módosítások a tervezésre vonatkozó eredeti EU-típusvizsgálati tanúsítvány kiegészíté sének formájában további jóváhagyást igényelnek.
8.
Mindegyik bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságait a tervezési típusra vonatkozó, általa kibocsátott vagy visszavont EU-típusvizsgálati tanúsítványokról és/vagy ezek kiegészítéseiről, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – bejelentő hatóságai rendelkezésére bocsátja az elutasított, felfüggesztett vagy más módon korlátozott tanúsítványok és/vagy kiegészítések jegyzékét. Minden bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet a tervezési típusra vonatkozó, általa eluta sított, visszavont, felfüggesztett vagy más módon korlátozott EU-típusvizsgálati tanúsítványokról és/vagy kiegészíté sekről, továbbá kérésre az általa kibocsátott tanúsítványokról és/vagy kiegészítésekről. Kérésre a Bizottság, a tagállamok és a többi bejelentett szervezet rendelkezésére bocsátható a tervezésre vonatkozó EU-típusvizsgálati tanúsítványok és/vagy kiegészítéseik egy példánya. Kérésre a Bizottság és a tagállamok megkap hatják a műszaki dokumentáció és a bejelentett szervezet által végzett vizsgálatok eredményeinek egy példányát. A bejelentett szervezet a tanúsítvány érvényességének végéig megőrzi a tervezésre vonatkozó EU-típusvizsgálati tanú sítvány, illetve a tanúsítvány mellékleteinek és kiegészítéseinek egy példányát, valamint a gyártó által benyújtott dokumentációt tartalmazó műszaki dokumentációt.
9.
A gyártó a nyomástartó berendezés forgalomba hozatalát követő tíz éven keresztül elérhetővé teszi a nemzeti hatóság számára a tervezésre vonatkozó EU-típusvizsgálati tanúsítványnak a tanúsítvány mellékleteit és kiegészítéseit is tartalmazó példányát, valamint a műszaki dokumentációt.
10. A gyártó meghatalmazott képviselője is benyújthatja a 3. pontban említett kérelmet, és teljesítheti a 7. és a 9. pontban meghatározott kötelezettségeket, amennyiben ez szerepel a megbízásban. 4.
C2 MODUL: BELSŐ GYÁRTÁSELLENŐRZÉSEN ÉS A NYOMÁSTARTÓ BERENDEZÉSEK VÉLETLENSZERŰ IDŐKÖZÖNKÉNT VÉGZETT FELÜGYELT VIZSGÁLATÁN ALAPULÓ TÍPUSMEGFELELŐSÉG
1.
A belső gyártásellenőrzésen és a nyomástartó berendezések véletlenszerű időközönként végzett felügyelt termékel lenőrzésen alapuló típusmegfelelőség a megfelelőségértékelési eljárásnak az a része, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., a 3. és a 4. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja és saját kizárólagos felelősségére kijelenti, hogy az érintett nyomástartó berendezések megfelelnek az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak, és eleget tesznek ezen irányelv rájuk vonatkozó követelményeinek.
2.
Gyártás
A gyártó minden szükséges intézkedést meghoz annak érdekében, hogy a gyártási eljárás és ennek figyelemmel kísérése biztosítsa, hogy a gyártott nyomástartó berendezések megfeleljenek az EU- típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak és ezen irányelv követelményeinek.
HU
L 189/228
3.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
Átvételi eljárás és a nyomástartó berendezések ellenőrzése
A gyártó által választott bejelentett szervezet a nyomástartó berendezésre irányuló átvételi eljárás és belső termé kellenőrzés minőségének ellenőrzése érdekében a szervezet által meghatározott véletlenszerű időközönként termé kellenőrzést végez vagy végeztet, figyelembe véve többek között a nyomástartó berendezések technológiai összetett ségét és a termelési mennyiséget. A bejelentett szervezet megállapítja, hogy a gyártó valóban végrehajtja-e az I. melléklet 3.2. pontja szerinti átvételi eljárást. A bejelentett szervezet által a forgalomba hozatal előtt a helyszínen a végtermékekből vett megfelelő mintát meg kell vizsgálni, és el kell rajta végezni a harmonizált szabványok vonatkozó részeiben meghatározott megfelelő vizs gálatokat és/vagy az ezekkel egyenértékű egyéb műszaki előírások szerinti vizsgálatokat annak ellenőrzése érdekében, hogy a nyomástartó berendezés megfelel-e ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. A bejelentett szervezet dönt a megvizsgálandó nyomástartó berendezések számáról, valamint arról, hogy szükséges-e elvégezni vagy elvégeztetni a kiválasztott nyomástartó berendezések teljes vagy részleges átvételi eljárását. Abban az esetben, ha a minta nem felel meg az elfogadható minőségi szintnek, a szervezet megteszi a szükséges intézkedéseket. Az alkalmazandó elfogadási mintavételezési eljárás célja annak meghatározása, hogy a nyomástartó berendezés gyártási eljárása elvégezhető-e az elfogadható határértékeken belül, a nyomástartó berendezés megfelelőségének biztosítása érdekében. Amennyiben a vizsgálatokat egy bejelentett szervezet végzi, a gyártó – a bejelentett szervezet felelőssége mellett – a gyártási folyamat során feltünteti a berendezésen a bejelentett szervezet azonosító számát. 4.
CE-jelölés és az EU-megfelelőségi nyilatkozat
4.1. A gyártó minden olyan nyomástartó berendezésen feltünteti a CE-jelölést, amely megfelel az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak, és eleget tesz ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek. 4.2. A gyártó a nyomástartó berendezés mintájára vonatkozóan írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot készít, és azt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a nyomástartó berendezést, amely tekintetében a nyilatko zatot kiállították. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni. 5.
Meghatalmazott képviselő
A gyártónak a 4. pontban meghatározott kötelezettségei a gyártó nevében és felelősségére eljáró meghatalmazott képviselője révén is teljesíthetőek, amennyiben ez szerepel a megbízásban. 5.
D MODUL: A GYÁRTÁSI FOLYAMAT MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSÁN ALAPULÓ TÍPUSMEGFELELŐSÉG
1.
A gyártási folyamat minőségbiztosításán alapuló típusmegfelelőség a megfelelőségértékelési eljárás azon része, amely lyel a gyártó eleget tesz a 2. és az 5. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja, és saját kizá rólagos felelősségére kijelenti, hogy az érintett nyomástartó berendezés vagy rendszer megfelel az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak, és eleget tesz ezen irányelv rá vonatkozó követelményeinek.
2.
Gyártás
A gyártó a 3. pontban meghatározott módon minőségbiztosítási rendszert működtet az érintett nyomástartó berendezés gyártása, az érintett nyomástartó berendezés mint végtermék ellenőrzése és vizsgálata céljából, a gyártót pedig a 4. pontban meghatározott módon felügyelik.
2014.6.27.
3.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/229
Minőségbiztosítási rendszer
3.1. A gyártó az általa választott bejelentett szervezetnél az érintett nyomástartó berendezéssel kapcsolatban kérelmezi minőségbiztosítási rendszere értékelését. A kérelem a következőket tartalmazza: — a gyártó neve és címe, és amennyiben a kérelmet a meghatalmazott képviselő nyújtja be, az ő neve és címe is, — írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be, — a nyomástartó berendezés tervezett típusára vonatkozó összes lényeges adatát, — a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja, — a jóváhagyott típus műszaki dokumentációja és az EU-típusvizsgálati tanúsítvány egy példánya. 3.2. A minőségbiztosítási rendszernek biztosítja, hogy a nyomástartó berendezés megfelel az EU-típusvizsgálati tanúsít ványban leírt típusnak és ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. A gyártó által alkalmazott összes elemet, követelményt és rendelkezést rendszerezett és áttekinthető módon írásbeli intézkedések, eljárások és utasítások formájában kell dokumentálni. A minőségbiztosítási rendszer dokumentációja lehetővé teszi a minőségbiztosítási programok, tervek, kézikönyvek és feljegyzések egységes értelmezését. A dokumentáció különösen a következők megfelelő leírását tartalmazza: — minőségbiztosítási célkitűzések és szervezeti felépítés, a vezetőség felelőssége és hatásköre a nyomástartó beren dezések minőségére vonatkozóan, — az ezeknek megfelelő gyártási, minőség-ellenőrzési és minőségbiztosítási módszerek, eljárások és módszeres intézkedések, amelyeket használni fognak, különösen az alkatrészek I. melléklet 3.1.2. pontja szerint jóváhagyott állandó kötéseinek létrehozására használt eljárások, — a gyártás előtt, közben és után végzendő vizsgálatok és vizsgálatok, valamint ezek elvégzésének gyakorisága, — a minőségbiztosítási feljegyzések, így például ellenőrzési jelentések adatai és a vizsgálatok adatai, kalibrálási adatok, az érintett személyzet képesítéséről vagy jóváhagyásáról szóló jelentések, különösen az alkatrészek állandó kötéseinek elkészítését és a roncsolásmentes vizsgálatok elvégzését az I. melléklet 3.1.2. vagy 3.1.3. pontja szerint vállaló személyzet esetében, stb., továbbá — az előírt minőség elérésének és a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének figyelemmel kísérésére szolgáló eszközöket. 3.3. A bejelentett szervezet értékeli a minőségbiztosítási rendszert annak meghatározása végett, hogy az megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek. A vonatkozó harmonizált szabvány megfelelő előírásait teljesítő minőségbiztosítási rendszer elemei tekintetében a bejelentett szervezet vélelmezi az e követelményeknek való megfelelést.
L 189/230
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A minőségirányítási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatok mellett az ellenőrzést végző csoport legalább egy tagja kellő tapasztalattal kell, hogy rendelkezzen a nyomástartó berendezés releváns területének és a nyomástartó beren dezések érintett technológiájának értékelésében, valamint ismernie kell ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseit. Az ellenőrzés a gyártó telephelyén végrehajtott ellenőrzési látogatást is magában foglalja. Az ellenőrzést végző csoport felülvizsgálja a 3.1. pont ötödik francia bekezdésében említett műszaki dokumentációt annak ellenőrzése érdekében, hogy a gyártó képes-e meghatározni ezen irányelv alkalmazandó követelményeit, és el tudja-e végezni az ahhoz szükséges vizsgálatokat, hogy biztosíthassa a termék e követelményeknek való megfelelését. A döntésről értesíteni kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza az ellenőrzés alapján levont következtetéseket és az indokolással ellátott értékelési döntést. 3.4. A gyártó vállalja, hogy teljesíti a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből fakadó kötelezettségeit, és a rendszert fenntartja, hogy az megfelelő és hatékony maradjon. 3.5. A gyártó a minőségbiztosítási rendszer bármilyen szándékolt módosításáról folyamatosan tájékoztatja azt a bejelen tett szervezetet, amely jóváhagyta a minőségbiztosítási rendszert. A bejelentett szervezet értékeli a javasolt módosításokat, és eldönti, hogy a módosított minőségbiztosítási rendszer a továbbiakban is megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek, vagy új értékelésre van-e szükség. Döntéséről értesítenie kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza az ellenőrzés alapján levont következtetésekeit és az indokolással ellátott értékelési döntést. 4.
Felügyelet a bejelentett szervezet felelősségi körében
4.1. A felügyelet célja megbizonyosodni arról, hogy a gyártó megfelelően teljesíti-e a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeit. 4.2. A gyártó lehetővé teszi, hogy a bejelentett szervezet értékelés céljából beléphessen a gyártás, az ellenőrzés, a vizsgálat és a raktározás helyszíneire, és biztosítja számára a szükséges információkat, különösen a következőket: — a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja, — minőségbiztosítási feljegyzések, így például ellenőrzési jelentések adatai és a vizsgálatok adatai, kalibrálási adatok, az érintett személyzet képesítéséről szóló jelentések stb. 4.3. A bejelentett szervezet időszakos ellenőrzéseket végez, hogy megbizonyosodjék arról, hogy a gyártó fenntartja és alkalmazza a minőségbiztosítási rendszert, és ellenőrzési jelentést ad a gyártónak. Az időszakos ellenőrzéseket olyan gyakorisággal kell végezni, hogy háromévente teljes újraértékelésre kerüljön sor. 4.4. Ezen túlmenően a bejelentett szervezet váratlan látogatásokat is tehet a gyártónál. Az ilyen további látogatások szükségességének és gyakoriságának meghatározása a bejelentett szervezet által működtetett látogatáskezelési rend szer alapján történik. Különösen a következő tényezőket kell figyelembe venni a látogatáskezelési rendszerben: — a nyomástartó berendezés kategóriája, — a korábbi felügyeleti látogatások eredményei, — a helyreállító intézkedések nyomon követésének szükségessége, — adott esetben a rendszer jóváhagyásával kapcsolatos különleges feltételek, — a gyártás megszervezésének, irányvonalainak vagy technikáinak jelentős megváltozása.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/231
Az ilyen látogatások során a bejelentett szervezet szükség esetén a minőségbiztosítási rendszer helyes működésének igazolására termékvizsgálatokat végezhet vagy végeztethet. A bejelentett szervezet elérhetővé teszi a gyártó számára látogatási jelentését, és ha vizsgálatokat is végeztek, a vizsgálati jelentést. 5.
CE-jelölés és az EU-megfelelőségi nyilatkozat
5.1. A gyártó minden olyan terméken feltünteti a CE-jelölést és – a 3.1. pontban említett bejelentett szervezet felelős ségére – a bejelentett szervezet azonosító számát, amely megfelel az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak, és amely eleget tesz ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. 5.2. A gyártó a nyomástartó berendezés mindegyik mintájára vonatkozóan írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot készít, és azt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a nyomástartó berendezést, amely tekintetében a nyilatkozatot kiállították. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni. 6.
A gyártó a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a következőket: — a 3.1. pontban említett dokumentáció, — a 3.5. pontban említett jóváhagyott módosítások, — a bejelentett szervezet 3.3., 3.5., 4.3. és 4.4. pontban említett döntései és jelentései.
7.
Minden bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságait a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott vagy visszavont jóváhagyásairól, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – elérhetővé teszi a bejelentő hatóságai számára a minőségbiztosítási rendszerek elutasított, felfüggesztett vagy más módon korlátozott jóváhagyásainak jegyzékét. Minden bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet a minőségbiztosítási rendszerek általa eluta sított, felfüggesztett, visszavont vagy más módon korlátozott jóváhagyásairól, valamint kérésre a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott jóváhagyásairól.
8.
Meghatalmazott képviselő
A gyártónak a 3.1., 3.5., 5. és 6. pontban meghatározott kötelezettségei a gyártó nevében és felelősségére eljáró meghatalmazott képviselője révén is teljesíthetők, amennyiben ez szerepel a megbízásban. 6.
D1 MODUL: A GYÁRTÁSI FOLYAMAT MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSA
1.
A gyártási folyamat minőségbiztosítása az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 4. és 7. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja, és saját kizárólagos felelősségére kijelenti, hogy az érintett nyomástartó berendezés megfelel ezen irányelv vonatkozó követelményeinek.
2.
A műszaki dokumentáció
A műszaki dokumentációt a gyártó állítja össze. A dokumentáció lehetővé teszi annak értékelését, hogy a nyomás tartó berendezés megfelel-e a vonatkozó követelményeknek, és tartalmazza a kockázat(ok) megfelelő elemzését és értékelését. A műszaki dokumentáció meghatározza az alkalmazandó követelményeket, és – az értékelés szempont jából szükséges mértékben – ismerteti a termék tervét, gyártását és működését. A műszaki dokumentáció, ameny nyiben alkalmazható, legalább a következő elemeket tartalmazza: — a nyomástartó berendezés általános leírása, — az alkatrészek, alegységek, kapcsolási körök stb. összeállítási terve, gyártási rajzai és diagramjai,
HU
L 189/232
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
— e rajzok és diagramok, illetve a nyomástartó berendezés működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok, — a részben vagy egészben alkalmazott olyan harmonizált szabványok jegyzéke, amelyek hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették, illetve azon esetekben, ahol ezeket a harmonizált szabványokat nem alkal mazzák, azoknak a megoldásoknak a leírása, amelyeket ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek teljesítése érdekében alkalmaztak. A részben alkalmazott harmonizált szabványok esetében a műszaki dokumen táció feltünteti, hogy mely részeket alkalmazták, — az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei, valamint — vizsgálati jelentések. 3.
A gyártó a nyomástartó berendezés forgalomba hozatalát követő tíz éven keresztül megőrzi a műszaki dokumen tációt a nemzeti hatóságok számára történő bemutatás céljából.
4.
Gyártás
A gyártó az 5. pontban meghatározott módon minőségbiztosítási rendszert működtet az érintett nyomástartó berendezés gyártása, az érintett nyomástartó berendezés mint végtermék ellenőrzése és vizsgálata céljából, a gyártót pedig a 6. pontban meghatározott módon felügyelik. 5.
Minőségbiztosítási rendszer
5.1. A gyártó az általa választott bejelentett szervezetnél az érintett nyomástartó berendezéssel kapcsolatban kérelmezi minőségbiztosítási rendszere értékelését. A kérelem a következőket tartalmazza: — a gyártó neve és címe, és amennyiben a kérelmet a meghatalmazott képviselő nyújtja be, az ő neve és címe is, — írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be, — a nyomástartó berendezés tervezett típusának összes lényeges adata, — a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja, — a 2. pontban említett műszaki dokumentáció. 5.2. A minőségbiztosítási rendszer biztosítja, hogy a nyomástartó berendezés megfeleljen ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. A gyártó által elfogadott összes elemet, követelményt és rendelkezést rendszeres és rendezett módon dokumentálni kell írott írásos irányvonalak, eljárások és utasítások formájában. A minőségbiztosítási rendszer e dokumentációja lehetővé teszi a minőségbiztosítási programok, tervek, kézikönyvek és nyilvántartások következetes értelmezését. A dokumentáció különösen a következők megfelelő leírását tartalmazza: — minőségbiztosítási célkitűzések és szervezeti felépítés, a vezetőség felelőssége és hatásköre a nyomástartó beren dezések minőségére vonatkozóan, — az ezeknek megfelelő gyártási, minőség-ellenőrzési és minőségbiztosítási módszerek, eljárások és módszeres intézkedések, amelyeket használni fognak, különösen az alkatrészek I. melléklet 3.1.2. pontja szerint jóváhagyott állandó kötéseinek létrehozására használt eljárások,
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/233
— a gyártás előtt, közben és után végzendő vizsgálatok és vizsgálatok, valamint ezek elvégzésének gyakorisága, — a minőségbiztosítási feljegyzések, így például ellenőrzési jelentések adatai és a vizsgálatok adatai, kalibrálási adatok, az érintett, különösen az alkatrészek állandó kötéseinek elkészítését az I. melléklet 3.1.2. pontja szerint vállaló személyzet képesítéséről vagy jóváhagyásáról szóló jelentések stb., — az előírt termékminőség elérésének és a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének figyelemmel kísé résére szolgáló eszközök. 5.3. A bejelentett szervezet értékeli a minőségbiztosítási rendszert annak meghatározása végett, hogy az megfelel-e az 5.2. pontban említett követelményeknek. A minőségbiztosítási rendszer vonatkozó harmonizált szabványnak megfelelő elemeiről vélelmezni kell, hogy megfelelnek az 5.2. pontban említett párhuzamos követelményeknek. A minőségirányítási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatok mellett az ellenőrzést végző csoport legalább egy tagja kellő tapasztalattal kell, hogy rendelkezzen a nyomástartó berendezések érintett technológiájának értékelésében, valamint ismernie kell ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseit. Az ellenőrzés kiterjed a gyártó telephelyén tett értékelési szemlére is. Az ellenőrzést végző csoport felülvizsgálja a 2. pontban említett műszaki dokumentációt annak ellenőrzése érde kében, hogy a gyártó képes-e meghatározni ezen irányelv alkalmazandó követelményeit, és el tudja-e végezni az ahhoz szükséges vizsgálatokat, hogy biztosíthassa a nyomástartó berendezés e követelményeknek való megfelelését. A döntésről értesíteni kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza az ellenőrzés eredményeit és az értékelésről szóló, indokolással alátámasztott határozatot. 5.4. A gyártó vállalja, hogy teljesíti a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből fakadó kötelezettségeit, és a rendszert fenntartja, hogy az megfelelő és hatékony maradjon. 5.5. A gyártó a minőségbiztosítási rendszer bármilyen szándékolt módosításáról folyamatosan tájékoztatja azt a bejelen tett szervezetet, amely jóváhagyta a minőségbiztosítási rendszert. A bejelentett szervezet értékeli a javasolt módosításokat, és eldönti, hogy a módosított minőségbiztosítási rendszer a továbbiakban is megfelel-e az 5.2. pontban említett követelményeknek, vagy új értékelésre van-e szükség. Döntéséről értesítenie kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza a vizsgálat eredményeit és az értékelésről szóló, indokolással ellátott határozatot. 6.
Felügyelet a bejelentett szervezet felelősségi körében
6.1. A felügyelet célja annak megállapítása, hogy a gyártó megfelelően teljesíti-e a jóváhagyott minőségbiztosítási rend szerből eredő kötelezettségeit. 6.2. A gyártó lehetővé teszi, hogy a bejelentett szervezet értékelés céljából beléphessen a gyártás, az ellenőrzés, a vizsgálat és a raktározás helyszíneire, és biztosítja számára a szükséges információkat, különösen a következőket: — a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja, — a 2. pontban említett műszaki dokumentáció, — minőségbiztosítási feljegyzések, így például ellenőrzési jelentések adatai és a vizsgálatok adatai, kalibrálási adatok, az érintett személyzet képesítéséről szóló jelentések stb.
L 189/234
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
6.3. A bejelentett szervezet időszakos ellenőrzéseket végez, hogy megbizonyosodjék arról, hogy a gyártó fenntartja és alkalmazza a minőségbiztosítási rendszert, és ellenőrzési jelentést ad a gyártónak. Az időszakos ellenőrzéseket olyan gyakorisággal kell végezni, hogy háromévente teljes újraértékelésre kerüljön sor. 6.4. Ezen túlmenően a bejelentett szervezet váratlan látogatásokat is tehet a gyártónál. Az ilyen további látogatások szükségességének és gyakoriságának meghatározása a bejelentett szervezet által működtetett látogatáskezelési rend szer alapján történik. Különösen a következő tényezőket kell figyelembe venni a látogatáskezelési rendszerben: — a nyomástartó berendezés kategóriája, — a korábbi felügyeleti látogatások eredményei, — a helyreállító intézkedés(ek) nyomon követésének szükségessége, — adott esetben a rendszer jóváhagyásával kapcsolatos különleges feltételek, — a gyártás megszervezésének, irányvonalainak vagy technikáinak jelentős megváltozása. Az ilyen látogatások során a bejelentett szervezet szükség esetén a minőségbiztosítási rendszer helyes működésének igazolására termékvizsgálatokat végezhet vagy végeztethet. A bejelentett szervezet elérhetővé teszi a gyártó számára látogatási jelentését, és ha vizsgálatokat is végeztek, a vizsgálati jelentést. 7.
CE-jelölés és az EU-megfelelőségi nyilatkozat
7.1. A gyártó minden olyan nyomástartó berendezésen feltünteti a CE-jelölést és – az 5.1. pontban említett bejelentett szervezet felelősségére – a bejelentett szervezet azonosító számát, amely eleget tesz ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek. 7.2. A gyártó a nyomástartó berendezés mindegyik mintájára vonatkozóan írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot készít, és azt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a termékmintát, amely tekintetében a nyilatko zatot kiállították. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni. 8.
A gyártó a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a következőket: — az 5.1. pontban említett dokumentáció, — az 5.5. pontban említett módosítások, — a bejelentett szervezettől kapott, az 5.5., 6.3. és 6.4. pontban említett döntések és jelentések.
9.
Minden bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságait a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott vagy visszavont jóváhagyásairól, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – elérhetővé teszi a bejelentő hatóságai számára a minőségbiztosítási rendszerek elutasított, felfüggesztett vagy más módon korlátozott jóváhagyásainak jegyzékét. Minden bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet a minőségbiztosítási rendszer általa eluta sított, felfüggesztett vagy visszavont jóváhagyásáról, valamint kérésre a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott jóváhagyásairól.
10. Meghatalmazott képviselő A gyártónak a 3., 5.1., 5.5., 7. és 8. pontban meghatározott kötelezettségei a gyártó nevében és felelősségére eljáró meghatalmazott képviselője révén is teljesíthetők, amennyiben ez szerepel a megbízásban.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/235
7.
E MODUL: TÍPUSMEGFELELÉS A NYOMÁSTARTÓ BERENDEZÉSEK MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSA ALAPJÁN
1.
A nyomástartó berendezés minőségbiztosításán alapuló típusmegfelelőség a megfelelőségértékelési eljárás azon része, amellyel a gyártó eleget tesz a 2. és az 5. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja azt, és saját kizárólagos felelőssége mellett nyilatkozik arról, hogy az érintett nyomástartó berendezés megfelel az EU-típusvizs gálati tanúsítványban leírt típusnak, és eleget tesz ezen irányelv vonatkozó követelményeinek.
2.
Gyártás
A gyártó jóváhagyott minőségbiztosítási rendszert működtet az érintett nyomástartó berendezés mint végtermék 3. pontban meghatározott ellenőrzése és vizsgálata tekintetében, és aláveti magát a 4. pontban meghatározott felügye letnek. 3.
Minőségbiztosítási rendszer
3.1. A gyártó az általa választott bejelentett szervezetnél az érintett nyomástartó berendezéssel kapcsolatban kérelmezi minőségbiztosítási rendszere értékelését A kérelem tartalmazza: — a gyártó neve és címe, és amennyiben a kérelmet a meghatalmazott képviselő nyújtja be, az ő neve és címe is, — írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be, — a nyomástartó berendezés tervezett típusának összes lényeges adata, — a minőségbiztosítási rendszerrel kapcsolatos dokumentáció, — a jóváhagyott típus műszaki dokumentációja és az EU-típusvizsgálati tanúsítvány egy példánya. 3.2. A minőségbiztosítási rendszer biztosítja, hogy a termékek megfeleljenek az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak és ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. A gyártó által elfogadott összes elemet, követelményt és rendelkezést rendszeres és rendezett módon dokumentálni kell írott írásos irányvonalak, eljárások és utasítások formájában. A minőségbiztosítási rendszer e dokumentációja lehetővé teszi a minőségbiztosítási programok, tervek, kézikönyvek és nyilvántartások következetes értelmezését. A dokumentáció különösen a következők megfelelő leírását tartalmazza: — minőségbiztosítási célkitűzések és szervezeti felépítés, a vezetőség felelőssége és hatásköre a termékek minőségére vonatkozóan, — a gyártás után elvégzendő vizsgálatok és vizsgálatok, — a minőségbiztosítási feljegyzések, így például ellenőrzési jelentések adatai és a vizsgálati adatok, kalibrálási adatok, az érintett személyzet képesítéséről vagy jóváhagyásáról szóló jelentések, különösen az alkatrészek állandó kötéseinek elkészítését és a roncsolásmentes vizsgálatok elvégzését az I. melléklet 3.1.2. vagy 3.1.3. pontja szerint vállaló személyzet esetében, — a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének figyelemmel kísérésére szolgáló eszközök. 3.3. A bejelentett szervezet értékeli a minőségbiztosítási rendszert annak meghatározása végett, hogy az megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek. A vonatkozó harmonizált szabvány megfelelő előírásait teljesítő minőségbiz tosítási rendszer elemei tekintetében a bejelentett szervezet vélelmezi az ezeknek a követelményeknek való megfele lést.
L 189/236
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A minőségirányítási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatok mellett az ellenőrzést végző csoport legalább egy tagja kellő tapasztalattal kell, hogy rendelkezzen a nyomástartó berendezés releváns területének és a nyomástartó beren dezések érintett technológiájának értékelésében, valamint ismernie kell ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseit. Az ellenőrzés kiterjed a gyártó telephelyén tett értékelési szemlére is. Az ellenőrzést végző csoport felülvizsgálja a 3.1. pont ötödik francia bekezdésében említett műszaki dokumentációt annak ellenőrzése érdekében, hogy a gyártó képes-e meghatározni ezen irányelv alkalmazandó követelményeit, és el tudja-e végezni az ahhoz szükséges vizsgálatokat, hogy biztosíthassa a nyomástartó berendezés e követelményeknek való megfelelését. A döntésről értesíteni kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza az ellenőrzés eredményeit és az értékelésről szóló, indokolással alátámasztott határozatot. 3.4. A gyártó vállalja, hogy teljesíti a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből fakadó kötelezettségeit, és a rendszert fenntartja, hogy az megfelelő és hatékony maradjon. 3.5. A gyártó a minőségbiztosítási rendszer bármilyen szándékolt módosításáról folyamatosan tájékoztatja azt a bejelen tett szervezetet, amely jóváhagyta a minőségbiztosítási rendszert. A bejelentett szervezet értékeli a javasolt módosításokat, és eldönti, hogy a módosított minőségbiztosítási rendszer a továbbiakban is megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek, vagy új értékelésre van-e szükség. Döntéséről értesítenie kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza a vizsgálat eredményeit és az értékelésről szóló, indokolással ellátott határozatot. 4.
Felügyelet a bejelentett szervezet felelősségi körében
4.1. A felügyelet célja megbizonyosodni arról, hogy a gyártó megfelelően teljesíti-e a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeit. 4.2. A gyártó lehetővé teszi, hogy a bejelentett szervezet értékelés céljából beléphessen a gyártás, az ellenőrzés, a vizsgálat és a raktározás helyszíneire, és biztosítja számára a szükséges információkat, különösen a következőket: — a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja, — műszaki dokumentáció, — minőségbiztosítási feljegyzések, így például ellenőrzési jelentések adatai és a vizsgálati adatok, kalibrálási adatok, az érintett személyzet képesítéséről szóló jelentések stb. 4.3. A bejelentett szervezet időszakos ellenőrzéseket végez, hogy megbizonyosodjék arról, hogy a gyártó fenntartja és alkalmazza a minőségbiztosítási rendszert, és ellenőrzési jelentést ad a gyártónak. Az időszakos ellenőrzéseket olyan gyakorisággal kell végezni, hogy háromévente teljes újraértékelésre kerüljön sor. 4.4. Ezen túlmenően a bejelentett szervezet váratlan látogatásokat is tehet a gyártónál. Az ilyen további látogatások szükségességének és gyakoriságának meghatározása a bejelentett szervezet által működ tetett látogatáskezelési rendszer alapján történik. Különösen a következő tényezőket kell figyelembe venni a látoga táskezelési rendszerben: — a nyomástartó berendezés kategóriája, — a korábbi felügyeleti látogatások eredményei, — a helyreállító intézkedések nyomon követésének szükségessége,
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/237
— adott esetben a rendszer jóváhagyásával kapcsolatos különleges feltételek, — a gyártás megszervezésének, irányvonalainak vagy technikáinak jelentős megváltozása. Az ilyen látogatások során a bejelentett szervezet szükség esetén a minőségbiztosítási rendszer helyes működésének igazolására termékvizsgálatokat végezhet vagy végeztethet. A bejelentett szervezet elérhetővé teszi a gyártó számára látogatási jelentését, és ha vizsgálatokat is végeztek, a vizsgálati jelentést. 5.
CE-jelölés és az EU-megfelelőségi nyilatkozat
5.1. A gyártó minden olyan nyomástartó berendezésen feltünteti a CE-jelölést és – a 3.1. pontban említett bejelentett szervezet felelősségére – a bejelentett szervezet azonosító számát, amely megfelel az EU-típusvizsgálati tanúsít ványban leírt típusnak, és amely eleget tesz ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. 5.2. A gyártó a nyomástartó berendezés mindegyik mintájára vonatkozóan írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot készít, és azt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a termékmintát, amely tekintetében a nyilatko zatot kiállították. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni. 6.
A gyártó a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a következőket: — a 3.1. pontban említett dokumentáció, — a 3.5. pontban említett jóváhagyott módosítás, — a bejelentett szervezet 3.3., 3.5., 4.3. és 4.4. pontban említett döntései és jelentései.
7.
Minden bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságait a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott vagy visszavont jóváhagyásairól, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – elérhetővé teszi bejelentő hatóságai számára a minőségbiztosítási rendszerek elutasított, felfüggesztett vagy más módon korlátozott jóváhagyásainak jegyzékét. Minden bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet a minőségbiztosítási rendszerek általa eluta sított, felfüggesztett, visszavont vagy más módon korlátozott jóváhagyásairól, valamint kérésre a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott jóváhagyásairól.
8.
Meghatalmazott képviselő
A gyártónak a 3.1., 3.5., 5. és 6. pontban meghatározott kötelezettségei a gyártó nevében és felelősségére eljáró meghatalmazott képviselője révén is teljesíthetők, amennyiben ez szerepel a megbízásban. 8.
E1 MODUL: A NYOMÁSTARTÓ BERENDEZÉS MINT VÉGTERMÉK ELLENŐRZÉSÉN ÉS VIZSGÁLATÁN ALAPULÓ MINŐSÉG BIZTOSÍTÁS
1.
A nyomástartó berendezés mint végtermék ellenőrzésén és vizsgálatán alapuló minőségbiztosítás az a megfelelő ségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 4. és 7. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja azt, és nyilatkozik arról, hogy az érintett nyomástartó berendezés megfelel ezen irányelv rá vonatkozó követelményeinek.
2.
A műszaki dokumentáció
A műszaki dokumentációt a gyártó állítja össze. A műszaki dokumentáció lehetővé teszi annak értékelését, hogy a nyomástartó berendezés megfelel-e a vonatkozó követelményeknek, és tartalmazza a veszély(ek) megfelelő elemzését és értékelését. Amennyire lényeges az értékelés esetében, a műszaki dokumentáció meghatározza a vonatkozó követelményeket, és kiterjed a nyomástartó berendezés tervezésére, gyártására és üzemeltetésére. A műszaki doku mentáció, értelemszerűen, legalább a következőket tartalmazza: — a nyomástartó berendezés általános leírása,
HU
L 189/238
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
— az alkatrészek, alegységek, kapcsolási körök stb. összeállítási terve, gyártási rajzai és diagramjai, — e rajzok és diagramok, illetve a nyomástartó berendezés működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok, — az egészben vagy részben alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjában hivatkozással közzétett, harmonizált szabványok jegyzéke, illetve, amennyiben nem alkalmazzák az említett harmonizált szabványokat, akkor azoknak a megoldásoknak az ismertetése, amelyeket ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek telje sítéséhez alkalmaztak. A csak részben alkalmazott harmonizált szabványok esetében a műszaki dokumentáció feltünteti, hogy mely részeket alkalmazták, — az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei, valamint — vizsgálati jelentések. 3.
A gyártó a nyomástartó berendezés forgalomba hozatalát követően tíz évig megőrzi a műszaki dokumentációt a nemzeti hatóságok számára történő bemutatás céljából.
4.
Gyártás
A gyártó jóváhagyott minőségbiztosítási rendszert működtet a nyomástartó berendezés mint végtermék 5. pontban meghatározott ellenőrzése és vizsgálata tekintetében, és aláveti magát a 6. pontban meghatározott felügyeletnek. 5.
Minőségbiztosítási rendszer
5.1. A gyártó az általa választott bejelentett szervezetnél az érintett nyomástartó berendezéssel kapcsolatban kérelmezi minőségbiztosítási rendszere értékelését. A kérelem tartalmazza: — a gyártó neve és címe, és amennyiben a kérelmet a meghatalmazott képviselő nyújtja be, az ő neve és címe is, — írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be, — a nyomástartó berendezés tervezett típusának összes lényeges adata, — a minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó dokumentáció, valamint — a 2. pontban említett műszaki dokumentáció. 5.2. A minőségbiztosítási rendszer biztosítja, hogy a nyomástartó berendezés megfeleljen ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. A minőségbiztosítási rendszer keretében minden nyomástartó berendezést vizsgálni kell, és végre kell hajtani a 12. cikkben említett vonatkozó szabvány(ok)ban meghatározott megfelelő vagy azokkal egyenértékű vizsgálatokat és különösen az I. melléklet 3.2. pontjában említett átvételi eljárást annak ellenőrzése végett, hogy az megfelel-e ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. A gyártó által elfogadott összes elemet, követelményt és rendelkezést rendszeres és rendezett módon dokumentálni kell írott írásos irányvonalak, eljárások és utasítások formájában. A minőségbiztosítási rendszer e dokumentációja lehetővé teszi a minőségbiztosítási programok, tervek, kézikönyvek és nyilvántartások következetes értelmezését. A dokumentáció különösen a következők megfelelő leírását tartalmazza: — minőségbiztosítási célkitűzések és szervezeti felépítés, a vezetőség felelőssége és hatásköre a nyomástartó beren dezések minőségére vonatkozóan,
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/239
— az alkatrészek állandó kötéseinél használt, az I. melléklet 3.1.2. pontja szerint jóváhagyott eljárások, — a gyártás után elvégzendő vizsgálatok és vizsgálatok, — a minőségbiztosítási feljegyzések, így például ellenőrzési jelentések adatai és a vizsgálatok adatai, kalibrálási adatok, az érintett, különösen az alkatrészek állandó kötéseinek elkészítését az I. melléklet 3.1.2. pontja szerint vállaló személyzet képesítéséről vagy jóváhagyásáról szóló jelentések, — a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének figyelemmel kísérésére szolgáló eszközök. 5.3. A bejelentett szervezet értékeli a minőségbiztosítási rendszert annak meghatározása végett, hogy az megfelel-e az 5.2. pontban említett követelményeknek. A vonatkozó harmonizált szabvány megfelelő előírásait teljesítő minőségbiztosítási rendszer elemei tekintetében a bejelentett szervezet vélelmezi az e követelményeknek való megfelelést. A minőségirányítási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatok mellett az ellenőrzést végző csoport legalább egy tagja kellő tapasztalattal kell, hogy rendelkezzen a nyomástartó berendezés releváns területének és a nyomástartó beren dezések érintett technológiájának értékelésében, valamint ismernie kell ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseit. Az ellenőrzés kiterjed a gyártó telephelyén tett értékelési szemlére is. Az ellenőrzést végző csoport felülvizsgálja a 2. pontban említett műszaki dokumentációt annak ellenőrzése érde kében, hogy a gyártó képes-e meghatározni ezen irányelv alkalmazandó követelményeit, és el tudja-e végezni az ahhoz szükséges vizsgálatokat, hogy biztosíthassa a nyomástartó berendezés e követelményeknek való megfelelését. A döntésről értesíteni kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza az ellenőrzés eredményeit és az értékelésről szóló, indokolással alátámasztott határozatot. 5.4. A gyártó vállalja, hogy teljesíti a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből fakadó kötelezettségeit, és a rendszert fenntartja, hogy az megfelelő és hatékony maradjon. 5.5. A gyártó a minőségbiztosítási rendszer bármilyen szándékolt módosításáról folyamatosan tájékoztatja azt a bejelen tett szervezetet, amely jóváhagyta a minőségbiztosítási rendszert. A bejelentett szervezet értékeli a javasolt módosításokat, és eldönti, hogy a módosított minőségbiztosítási rendszer a továbbiakban is megfelel-e az 5.2. pontban említett követelményeknek, vagy új értékelésre van-e szükség. Döntéséről értesítenie kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza a vizsgálat eredményeit és az értékelésről szóló, indokolással ellátott határozatot. 6.
Felügyelet a bejelentett szervezet felelősségi körében
6.1. A felügyelet célja megbizonyosodni arról, hogy a gyártó megfelelően teljesíti-e a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeit. 6.2. A gyártó lehetővé teszi, hogy a bejelentett szervezet értékelés céljából beléphessen a gyártás, az ellenőrzés, a vizsgálat és a raktározás helyszíneire, és biztosítja számára a szükséges információkat, különösen a következőket: — a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja, — a 2. pontban említett műszaki dokumentáció, — a minőségbiztosítási feljegyzések, így például ellenőrzési jelentések adatai és a vizsgálatok adatai, kalibrálási adatok, az érintett személyzet képesítéséről szóló jelentések stb.
L 189/240
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
6.3. A bejelentett szervezet időszakos ellenőrzéseket végez, hogy megbizonyosodjék arról, hogy a gyártó fenntartja és alkalmazza a minőségbiztosítási rendszert, és ellenőrzési jelentést ad a gyártónak. Az időszakos ellenőrzéseket olyan gyakorisággal kell végezni, hogy háromévente teljes újraértékelésre kerüljön sor. 6.4. Ezen túlmenően a bejelentett szervezet váratlan látogatásokat is tehet a gyártónál. Az ilyen további látogatások szükségességének és gyakoriságának meghatározása a bejelentett szervezet által működtetett látogatáskezelési rend szer alapján történik. Különösen a következő tényezőket kell figyelembe venni a látogatáskezelési rendszerben: — a berendezés kategóriája, — a korábbi felügyeleti látogatások eredményei, — a helyreállító intézkedés(ek) nyomon követésének szükségessége, — adott esetben a rendszer jóváhagyásával kapcsolatos különleges feltételek, — a gyártás megszervezésének, irányvonalainak vagy technikáinak jelentős megváltozása. Az ilyen látogatások során a bejelentett szervezet szükség esetén a minőségbiztosítási rendszer helyes működésének igazolására termékvizsgálatokat végezhet vagy végeztethet. A bejelentett szervezet elérhetővé teszi a gyártó számára látogatási jelentését, és ha vizsgálatokat is végeztek, a vizsgálati jelentést. 7.
CE-jelölés és az EU-megfelelőségi nyilatkozat
7.1. A gyártó minden olyan nyomástartó berendezésen feltünteti a CE-jelölést és – az 5.1. pontban említett bejelentett szervezet felelősségére – a bejelentett szervezet azonosító számát, amely eleget tesz ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek. 7.2. A gyártó a nyomástartó berendezés mindegyik mintájára vonatkozóan írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot készít, és azt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a nyomástartó berendezést, amely tekintetében a nyilatkozatot kiállították. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni. 8.
A gyártó a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a következőket: — az 5.1. pontban említett dokumentáció, — az 5.5. pontban említett jóváhagyott módosítás, — a bejelentett szervezet 5.3., 5.5., 6.3. és 6.4. pontban említett döntései és jelentései.
9.
Minden bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságait a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott vagy visszavont jóváhagyásairól, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – elérhetővé teszi a bejelentő hatóságai számára a minőségbiztosítási rendszerek elutasított, felfüggesztett vagy más módon korlátozott jóváhagyásainak jegyzékét. Minden bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet a minőségbiztosítási rendszerek általa eluta sított, felfüggesztett, visszavont vagy más módon korlátozott jóváhagyásairól, valamint kérésre a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott jóváhagyásairól.
10. Meghatalmazott képviselő A gyártónak a 3., 5.1., 5.5., 7. és 8. pontban meghatározott kötelezettségei a gyártó nevében és felelősségére eljáró meghatalmazott képviselője révén is teljesíthetők, amennyiben ez szerepel a megbízásban.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/241
9.
F MODUL: TÍPUSMEGFELELŐSÉG A NYOMÁSTARTÓ BERENDEZÉS ELLENŐRZÉSE ALAPJÁN
1.
A nyomástartó berendezés ellenőrzésén alapuló típusmegfelelőség a megfelelőségi eljárás azon része, amellyel a gyártó eleget tesz a 2. és az 5. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja és azt, saját kizárólagos felelőssége mellett nyilatkozik arról, hogy a 3. pont rendelkezéseinek hatálya alá tartozó, érintett nyomástartó berendezés megfelel az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt típusnak, és megfelel ezen irányelv vonatkozó köve telményeinek.
2.
Gyártás
A gyártó minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a gyártási eljárás és annak figyelemmel kísérése biztosítsa, hogy a gyártott termékek megfeleljenek az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt jóváhagyott típusnak, és ezen irányelv vonatkozó követelményeinek.
3.
Ellenőrzés
Egy, a gyártó választása szerinti bejelentett szervezet végrehajtja a megfelelő vizsgálatokat és vizsgálatokat, annak ellenőrzése érdekében, hogy a nyomástartó berendezés megfelel-e az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt jóváha gyott típusnak és ezen irányelv vonatkozó követelményeinek.
Az annak ellenőrzésére szolgáló vizsgálatokat és vizsgálatokat, hogy a nyomástartó berendezés megfelel-e a vonat kozó követelményeknek, minden terméken el kell végezni, amint azt a 4. pont előírja.
4.
A megfelelőség ellenőrzése minden nyomástartó berendezés vizsgálata és tesztelése által
4.1. Minden nyomástartó berendezést egyenként meg kell vizsgálni, és a vonatkozó harmonizált szabvány(ok)ban meghatározott megfelelő vagy azokkal egyenértékű vizsgálatokat kell végezni rajtuk annak igazolása érdekében, hogy megfelelnek az EU-típusvizsgálati tanúsítványban leírt jóváhagyott típusnak és ezen irányelv megfelelő köve telményeinek. Harmonizált szabvány hiányában az érintett bejelentett szervezet dönt arról, hogy mely vizsgálatokat kell elvégezni.
A bejelentett szervezet különösen:
— ellenőrzi, hogy az alkatrészek állandó kötéseinek elkészítését és a roncsolásmentes vizsgálatok elvégzését vállaló személyzetet minősítették vagy jóváhagyták az I. melléklet 3.1.2. és 3.1.3. pontja szerint,
— ellenőrzi az anyag gyártója által az I. melléklet 4.3. pontja szerint kiadott tanúsítványt,
— elvégzi vagy elvégezteti az I. melléklet 3.2. pontjában említett átvételi ellenőrzést és nyomáspróbát, valamint a biztonsági berendezések vizsgálatát, ha vannak.
4.2. A bejelentett szervezet az elvégzett vizsgálatok és vizsgálatok tekintetében megfelelőségi tanúsítványt ad ki, és elhelyezi vagy saját felelősségére elhelyezteti az azonosító számát minden jóváhagyott nyomástartó berendezésen.
A gyártó a megfelelőségi tanúsítványokat a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóságok által történő ellenőrzés céljából.
5.
CE-jelölés és az EU-megfelelőségi nyilatkozat
5.1. A gyártó minden olyan nyomástartó berendezésen feltünteti a CE-jelölést és – a 3. pontban említett bejelentett szervezet felelősségére – a bejelentett szervezet azonosító számát, amely megfelel az EU-típusvizsgálati tanúsít ványban leírt jóváhagyott típusnak, és amely eleget tesz ezen irányelv vonatkozó követelményeinek.
L 189/242
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
5.2. A gyártó a nyomástartó berendezés mindegyik mintájára vonatkozóan írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot állít ki, és azt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a nyomástartó berendezés, amely tekintetében a nyilatkozatot kiállították. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni. A 3. pontban említett bejelentett szervezet beleegyezése és felelőssége mellett a bejelentett szervezet azonosító számát a gyártó is feltüntetheti a nyomástartó berendezésen. 6.
A gyártó – a bejelentett szervezet beleegyezése és felelőssége mellett – a gyártási eljárás során feltüntetheti a bejelentett szervezet azonosító számát a nyomástartó berendezésen.
7.
Meghatalmazott képviselő
A gyártó kötelezettségei a gyártó nevében és felelősségére eljáró meghatalmazott képviselője révén is teljesíthetőek, amennyiben ez szerepel a megbízásban. A meghatalmazott képviselő azonban nem teljesítheti a gyártó 2. pontban említett kötelezettségeit. 10. G MODUL: EGYEDI ELLENŐRZÉSEN ALAPULÓ MEGFELELŐSÉG 1.
Az egyedi termékellenőrzésen alapuló megfelelőség az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 3. és 5. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja azt, és saját kizárólagos felelőssége mellett nyilatkozik arról, hogy az érintett – a 4. pont rendelkezéseinek hatálya alá tartozó – nyomástartó berendezés megfelel ezen irányelv vonatkozó követelményeinek.
2.
A műszaki dokumentáció
A műszaki dokumentációt a gyártó összeállítja, és a 4. pontban említett bejelentett szervezet rendelkezésére bocsátja. A dokumentáció lehetővé teszi annak értékelését, hogy a nyomástartó berendezés megfelel-e a vonatkozó követel ményeknek, és tartalmazza a veszély(ek) megfelelő elemzését és értékelését. A műszaki dokumentáció meghatározza az alkalmazandó követelményeket, és – amennyire ez az értékelés szempontjából szükséges a nyomástartó beren dezés tervezését, gyártását és üzemeltetését. A műszaki dokumentáció, értelemszerűen, legalább a következőket tartalmazza: — a nyomástartó berendezés általános leírása, — az alkatrészek, alegységek, kapcsolási körök stb. összeállítási terve, gyártási rajzai és diagramjai, — e rajzok és diagramok, illetve a nyomástartó berendezés működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok, — az egészben vagy részben alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjában hivatkozással közzétett, harmonizált szabványok jegyzéke, illetve, amennyiben nem alkalmazzák az említett harmonizált szabványokat, akkor azoknak a megoldásoknak az ismertetése, amelyeket ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek telje sítéséhez alkalmaztak. A csak részben alkalmazott harmonizált szabványok esetében a műszaki dokumentáció feltünteti, hogy mely részeket alkalmazták, — az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei, — vizsgálati jelentések, — a lényeges részletek a gyártási és vizsgálati eljárások jóváhagyásával, valamint az érintett személyzet képesítésével vagy jóváhagyásával kapcsolatban, az I. melléklet 3.1.2. és 3.1.3. pontja szerint.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/243
A gyártó a nyomástartó berendezés forgalomba hozatalát követő tíz éven keresztül megőrzi a műszaki dokumen tációt a nemzeti hatóságok számára történő bemutatás céljából. 3.
Gyártás
A gyártó minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a gyártási eljárás és annak figyelemmel kísérése biztosítsa, hogy a gyártott nyomástartó berendezés megfeleljen ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. 4.
Ellenőrzés
Egy, a gyártó választása szerinti bejelentett szervezet elvégzi vagy elvégezteti az említett harmonizált szab vány(ok)ban meghatározott és/vagy azokkal egyenértékű megfelelő vizsgálatokat annak érdekében, hogy ellenőrizze a nyomástartó berendezés ezen irányelv vonatkozó követelményeinek való megfelelőségét. Harmonizált szabvány hiányában az érintett bejelentett szervezet dönt arról, hogy mely más műszaki előírásokon alapuló vizsgálatokat kell elvégezni. A bejelentett szervezet különösen: — megvizsgálja a műszaki dokumentációt a tervezési és gyártási eljárásokra figyelemmel, — értékeli a felhasznált anyagokat, ha azok nem felelnek meg a vonatkozó harmonizált szabványoknak vagy a nyomástartó berendezések anyagaira vonatkozó európai anyagjóváhagyásnak, és ellenőrzi az anyag gyártója által az I. melléklet 4.3. pontja szerint kiadott tanúsítványokat, — jóváhagyja a nyomástartó berendezések alkatrészeinek állandó kötéseivel kapcsolatos eljárásokat, illetve ellenőrzi, hogy azokat jóváhagyták-e az I. melléklet 3.1.2. pontja szerint, — ellenőrzi az I. melléklet 3.1.2. és 3.1.3. pontja szerint kötelező minősítéseket és jóváhagyásokat, — elvégzi az I. melléklet 3.2.1. pontjában említett átvételi ellenőrzést, elvégzi vagy elvégezteti az I. melléklet 3.2.2. pontjában említett nyomáspróbát, valamint a biztonsági berendezések vizsgálatát, ha vannak. A bejelentett szervezet az elvégzett vizsgálatok és vizsgálatok tekintetében megfelelőségi tanúsítványt ad ki, és elhelyezi vagy saját felelősségére elhelyezteti az azonosító számát a jóváhagyott nyomástartó berendezésen. A gyártó a tanúsítványt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából. 5.
CE-jelölés és az EU-megfelelőségi nyilatkozat
5.1. A gyártó minden olyan nyomástartó berendezésen feltünteti a CE-jelölést és – az 4. pontban említett bejelentett szervezet felelősségére – a bejelentett szervezet azonosító számát, amely eleget tesz ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek. 5.2. A gyártó írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot állít ki, és azt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a nyomástartó berendezést, amely tekintetében a nyilatkozatot kiállították. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni. 6.
Meghatalmazott képviselő
A gyártónak a 2. és 5. pontban meghatározott kötelezettségei a gyártó nevében és felelősségére eljáró meghatalma zott képviselője révén is teljesíthetőek, amennyiben ez szerepel a megbízásban.
HU
L 189/244
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
11. H MODUL: A TELJES MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSON ALAPULÓ MEGFELELŐSÉG 1.
A teljes minőségbiztosításon alapuló megfelelőség az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2. és 5. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja azt, és saját kizárólagos felelőssége mellett nyilatkozik arról, hogy az érintett nyomástartó berendezés megfelel ezen irányelv vonatkozó követelményeinek.
2.
Gyártás
A gyártó jóváhagyott minőségbiztosítási rendszert üzemeltet a nyomástartó berendezés 3. pontban meghatározott tervezése, gyártása, a nyomástartó berendezés mint végtermék ellenőrzése és vizsgálata tekintetében, és aláveti magát a 4. pontban meghatározott felügyeletnek. 3.
Minőségbiztosítási rendszer
3.1. A gyártó az általa választott bejelentett szervezetnél az érintett nyomástartó berendezéssel kapcsolatban kérelmezi minőségbiztosítási rendszere értékelését. A kérelem tartalmazza: — a gyártó neve és címe, és amennyiben a kérelmet a meghatalmazott képviselő nyújtja be, az ő neve és címe is, — műszaki dokumentáció, a gyártásra szánt nyomástartó berendezés minden kategóriájának egy-egy mintájára vonatkozóan. A műszaki dokumentáció, értelemszerűen, legalább a következőket tartalmazza: — a nyomástartó berendezés általános leírása, — az alkatrészek, alegységek, kapcsolási körök stb. összeállítási terve, gyártási rajzai és diagramjai, — e rajzok és diagramok, illetve a nyomástartó berendezés működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok, — az egészében vagy részben alkalmazott harmonizált szabványok jegyzéke, amelyek hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették, illetve, ahol nem alkalmazzák az említett harmonizált szabványokat, az ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek a teljesítéséhez elfogadott megoldások leírásait. A csak részben alkalmazott harmonizált szabványok esetében a műszaki dokumentáció feltünteti, hogy mely részeket alkalmazták, — az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei stb., — vizsgálati jelentések, — a minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó dokumentáció, valamint — írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be. 3.2. A minőségbiztosítási rendszer biztosítja, hogy a nyomástartó berendezés megfeleljen ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. A gyártó által elfogadott összes elemet, követelményt és rendelkezést rendszeres és rendezett módon dokumentálni kell írott írásos irányvonalak, eljárások és utasítások formájában. A minőségbiztosítási rendszer dokumentációja lehetővé teszi a minőségbiztosítási programok, tervek, kézikönyvek és jelentések következetes értelmezését.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/245
A dokumentáció különösen a következők megfelelő leírását tartalmazza: — minőségbiztosítási célkitűzések és szervezeti felépítés, a vezetőség felelőssége és hatásköre a tervezésre és a termékminőségre vonatkozóan, — az alkalmazandó műszaki tervezési előírások, a szabványokat is ideértve, és amennyiben a vonatkozó harmoni zált szabványokat nem fogják teljes mértékben alkalmazni, azok az eszközök, amelyeket ezen irányelv nyomás tartó berendezésekre vonatkozó alapvető követelményeinek teljesítése érdekében használnak, — azok a tervezés-ellenőrzési és -igazolási technikák, eljárások és módszeres intézkedések, amelyeket a szabályozott termékkategóriába tartozó nyomástartó berendezések tervezése során használnak, különös tekintettel az I. melléklet 4. pontja szerinti anyagokra, — az ezeknek megfelelő gyártási, minőség-ellenőrzési és minőségbiztosítási módszerek, eljárások és módszeres intézkedések, amelyeket használni fognak, különösen az alkatrészek I. melléklet 3.1.2. pontja szerint jóváhagyott állandó kötéseinek létrehozására használt eljárások, — a gyártás előtt, közben és után végzendő vizsgálatok és vizsgálatok, valamint ezek elvégzésének gyakorisága, — a minőségbiztosítási feljegyzések, így például ellenőrzési jelentések adatai és a vizsgálati adatok, kalibrálási adatok, az érintett személyzet képesítéséről vagy jóváhagyásáról szóló jelentések, különösen az alkatrészek állandó kötéseinek elkészítését és a roncsolásmentes vizsgálatok elvégzését az I. melléklet 3.1.2. vagy 3.1.3. pontja szerint vállaló személyzet esetében stb., — az előírt tervezési minőség és a nyomástartó berendezés minőségének, valamint a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének figyelemmel kísérésére szolgáló eszközök. 3.3. A bejelentett szervezet értékeli a minőségbiztosítási rendszert annak meghatározása végett, hogy az megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek. A vonatkozó harmonizált szabvány megfelelő előírásait teljesítő minőségbiz tosítási rendszer elemei tekintetében a bejelentett szervezet vélelmezi az ezeknek a követelményeknek való megfele lést. A minőségirányítási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatok mellett az ellenőrzést végző csoport legalább egy tagja kellő tapasztalattal kell, hogy rendelkezzen a nyomástartó berendezések érintett technológiájának értékelésében, valamint ismernie kell ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseit. Az ellenőrzés kiterjed a gyártó telephelyén tett értékelési szemlére is. Az ellenőrzést végző csoport felülvizsgálja a 3.1. pont második francia bekezdésében említett műszaki dokumen tációt annak ellenőrzése érdekében, hogy a gyártó képes-e meghatározni ezen irányelv alkalmazandó követelményeit, és el tudja-e végezni az ahhoz szükséges vizsgálatokat, hogy biztosíthassa a nyomástartó berendezés e követelmé nyeknek való megfelelését. A gyártót vagy meghatalmazott képviselőjét értesítik a döntésről. Az értesítés tartalmazza az ellenőrzés eredményeit és az értékelésről szóló, indokolással alátámasztott határozatot. 3.4. A gyártó vállalja, hogy teljesíti a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből fakadó kötelezettségeit, és a rendszert fenntartja, hogy az megfelelő és hatékony maradjon. 3.5. A gyártó a minőségbiztosítási rendszer bármilyen szándékolt módosításáról folyamatosan tájékoztatja azt a bejelen tett szervezetet, amely jóváhagyta a minőségbiztosítási rendszert.
L 189/246
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
A bejelentett szervezet értékeli a javasolt módosításokat, és eldönti, hogy a módosított minőségbiztosítási rendszer a továbbiakban is megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek, vagy új értékelésre van-e szükség. Döntéséről értesítenie kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza a vizsgálat eredményeit és az értékelésről szóló, indokolással ellátott határozatot. 4.
Felügyelet a bejelentett szervezet felelősségi körében
4.1. A felügyelet célja megbizonyosodni arról, hogy a gyártó megfelelően teljesíti-e a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeit. 4.2. A gyártó lehetővé teszi, hogy a bejelentett szervezet értékelés céljából beléphessen a gyártás, az ellenőrzés, a vizsgálat és a raktározás helyszíneire, és biztosítja számára a szükséges információkat, különösen a következőket: — a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja, — a minőségbiztosítási rendszer tervezési részében előirányozott minőségbiztosítási feljegyzések, például az elem zések, számítások, vizsgálatok eredményei stb., — a minőségbiztosítási rendszer gyártási részében előirányozott minőségbiztosítási feljegyzések, például az ellen őrzési jelentések adatai és a vizsgálati adatok, a kalibrálási adatok, az érintett személyzet képzettségével kapcso latos jelentések stb. 4.3. A bejelentett szervezet időszakos ellenőrzéseket végez, hogy megbizonyosodjék arról, hogy a gyártó fenntartja és alkalmazza a minőségbiztosítási rendszert, és ellenőrzési jelentést ad a gyártónak. Az időszakos ellenőrzéseket olyan gyakorisággal kell végezni, hogy háromévente teljes újraértékelésre kerüljön sor. 4.4. Emellett a bejelentett szervezet váratlan látogatásokat is tehet a gyártónál. Az ilyen további látogatások szükségességének és gyakoriságának meghatározása a bejelentett szervezet által működ tetett látogatáskezelési rendszer alapján történik. Különösen a következő tényezőket kell figyelembe venni a látoga táskezelési rendszerben: — a berendezés kategóriája, — a korábbi felügyeleti látogatások eredményei, — a helyreállító intézkedés(ek) nyomon követésének szükségessége, — adott esetben a rendszer jóváhagyásával kapcsolatos különleges feltételek, — a gyártás megszervezésének, irányvonalainak vagy technikáinak jelentős megváltozása. Az ilyen látogatások során a bejelentett szervezet szükség esetén a minőségbiztosítási rendszer helyes működésének igazolására termékvizsgálatokat végezhet vagy végeztethet. Elérhetővé teszi a gyártó számára látogatási jelentését, és ha vizsgálatokat is végeztek, a vizsgálati jelentést is. 5.
CE-jelölés és az EU-megfelelőségi nyilatkozat
5.1. A gyártó minden olyan nyomástartó berendezésen feltünteti a CE-jelölést és – a 3.1. pontban említett bejelentett szervezet felelősségére – a bejelentett szervezet azonosító számát, amely eleget tesz ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek.
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/247
5.2. A gyártó a nyomástartó berendezés mindegyik mintájára vonatkozóan írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot készít, és azt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a nyomástartó berendezést, amely tekintetében a nyilatkozatot kiállították. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni. 6.
A gyártó a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a következőket: — a 3.1. pontban említett műszaki dokumentáció, — a 3.1. pontban említett minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó dokumentáció, — a 3.4. pontban említett jóváhagyott módosítások, — a bejelentett szervezet 3.3., 3.4., 4.3. és 4.4. pontban említett döntései és jelentései.
7.
Minden bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságait a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott vagy visszavont jóváhagyásairól, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – elérhetővé teszi bejelentő hatóságai számára a minőségbiztosítási rendszerek elutasított, felfüggesztett vagy más módon korlátozott jóváhagyásainak jegyzékét. Minden bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet a minőségbiztosítási rendszerek általa eluta sított, felfüggesztett, visszavont vagy más módon korlátozott jóváhagyásairól, valamint kérésre a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott jóváhagyásairól.
8.
Meghatalmazott képviselő
A gyártónak a 3.1., 3.5., 5. és 6. pontban meghatározott kötelezettségei a gyártó nevében és felelősségére eljáró meghatalmazott képviselője révén is teljesíthetők, amennyiben ez szerepel a megbízásban. 12. H1 MODUL: TELJES MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSON ÉS TERVVIZSGÁLATON ALAPULÓ MEGFELELŐSÉG 1.
A teljes minőségbiztosításon és tervvizsgálaton alapuló megfelelőség, valamint az átvételi eljárás különleges felügye lete együttesen azt a megfelelőségértékelési eljárást alkotják, amellyel a gyártó eleget tesz a 2. és 6. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja azt, és saját kizárólagos felelőssége mellett nyilatkozik arról, hogy az érintett nyomástartó berendezés megfelel ezen irányelv vonatkozó követelményeinek.
2.
Gyártás
A gyártó jóváhagyott minőségbiztosítási rendszert üzemeltet az érintett termék 3. pontban meghatározott gyártása, az érintett termék mint végtermék ellenőrzése és vizsgálata tekintetében, és aláveti magát az 5. pontban meghatá rozott felügyeletnek. A nyomástartó berendezés műszaki tervezésének alkalmasságát a 4. pont rendelkezéseinek megfelelően kell megvizsgálni. 3.
Minőségbiztosítási rendszer
3.1. A gyártó az általa választott bejelentett szervezetnél az érintett nyomástartó berendezéssel kapcsolatban kérelmezi minőségbiztosítási rendszere értékelését. A kérelem tartalmazza: — a gyártó neve és címe, és amennyiben a kérelmet a meghatalmazott képviselő nyújtja be, az ő neve és címe is,
L 189/248
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
— műszaki dokumentáció, a gyártásra szánt nyomástartó berendezés minden kategóriájának egy-egy mintájára vonatkozóan. A műszaki dokumentáció, értelemszerűen, legalább a következőket tartalmazza: — a nyomástartó berendezés általános leírása, — az alkatrészek, alegységek, kapcsolási körök stb. összeállítási terve, gyártási rajzai és diagramjai, — e rajzok és diagramok, illetve a nyomástartó berendezés működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok, — az egészében vagy részben alkalmazott harmonizált szabványok jegyzéke, amelyek hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették, illetve, ahol nem alkalmazzák az említett harmonizált szabványokat, az ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek a teljesítéséhez elfogadott megoldások leírásai. A csak részben alkalmazott harmonizált szabványok esetében a műszaki dokumentáció feltünteti, hogy mely részeket alkalmazták, — az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei, — vizsgálati jelentések, — a minőségbiztosítási rendszerrel kapcsolatos dokumentáció, — írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be. 3.2. A minőségbiztosítási rendszer biztosítja, hogy a nyomástartó berendezés megfeleljen ezen irányelv vonatkozó követelményeinek. A gyártó által elfogadott összes elemet, követelményt és rendelkezést rendszeres és rendezett módon dokumentálni kell írott írásos irányvonalak, eljárások és utasítások formájában. A minőségbiztosítási rendszer e dokumentációja lehetővé teszi a minőségbiztosítási programok, tervek, kézikönyvek és nyilvántartások következetes értelmezését. A dokumentáció különösen a következők megfelelő leírását tartalmazza: — minőségbiztosítási célkitűzések és szervezeti felépítés, a vezetőség felelőssége és hatásköre a tervezésre és a termékminőségre vonatkozóan, — az alkalmazandó műszaki tervezési előírások, a szabványokat is ideértve, és amennyiben a vonatkozó harmoni zált szabványokat nem fogják teljes mértékben alkalmazni, azok az eszközök, amelyeket ezen irányelv nyomás tartó berendezésekre vonatkozó alapvető biztonsági követelményeinek teljesítése érdekében használnak, — azok a tervezés-ellenőrzési és -igazolási technikák, eljárások és módszeres intézkedések, amelyeket a szabályozott termékkategóriába tartozó nyomástartó berendezések tervezése során használnak, különös tekintettel az I. melléklet 4. pontja szerinti anyagokra, — az ezeknek megfelelő gyártási, minőség-ellenőrzési és minőségbiztosítási módszerek, eljárások és módszeres intézkedések, amelyeket használni fognak, különösen az alkatrészek I. melléklet 3.1.2. pontja szerint jóváhagyott állandó kötéseinek létrehozására használt eljárások, — a gyártás előtt, közben és után végzendő vizsgálatok és vizsgálatok, valamint ezek elvégzésének gyakorisága,
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/249
— a minőségbiztosítási feljegyzések, ellenőrzési jelentések adatai és a vizsgálati adatok, kalibrálási adatok, az érintett személyzet képesítéséről vagy jóváhagyásáról szóló jelentések, különösen az alkatrészek állandó kötéseinek elkészítését és a roncsolásmentes vizsgálatok elvégzését az I. melléklet 3.1.2. vagy 3.1.3. pontja szerint vállaló személyzet esetében stb., — az előírt tervezési minőség és a nyomástartó berendezés minőségének, valamint a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének figyelemmel kísérésére szolgáló eszközök. 3.3. A bejelentett szervezet értékeli a minőségbiztosítási rendszert annak meghatározása végett, hogy az megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek. A vonatkozó harmonizált szabvány megfelelő előírásait teljesítő minőségbiztosítási rendszer elemei tekintetében a bejelentett szervezet vélelmezi az ezeknek a követelményeknek való megfelelést. A minőségirányítási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatok mellett az ellenőrzést végző csoport legalább egy tagja kellő tapasztalattal kell, hogy rendelkezzen a nyomástartó berendezések releváns területének és a nyomástartó berendezések érintett technológi ájának értékelésében, valamint ismernie kell ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseit. Az ellenőrzés kiterjed a gyártó telephelyén tett értékelési szemlére is. Az ellenőrzést végző csoport felülvizsgálja a 3.1. pont második francia bekezdésében említett műszaki dokumen tációt annak ellenőrzése érdekében, hogy a gyártó képes-e meghatározni ezen irányelv alkalmazandó követelményeit, és el tudja-e végezni az ahhoz szükséges vizsgálatokat, hogy biztosíthassa a nyomástartó berendezés e követelmé nyeknek való megfelelését. A gyártót vagy meghatalmazott képviselőjét értesítik a döntésről. Az értesítés tartalmazza az ellenőrzés eredményeit és az értékelésről szóló, indokolással alátámasztott határozatot. 3.4. A gyártó vállalja, hogy teljesíti a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből fakadó kötelezettségeit, és a rendszert fenntartja, hogy az megfelelő és hatékony maradjon. 3.5. A gyártó a minőségbiztosítási rendszer bármilyen szándékolt módosításáról folyamatosan tájékoztatja azt a bejelen tett szervezetet, amely jóváhagyta a minőségbiztosítási rendszert. A bejelentett szervezet értékeli a javasolt módosításokat, és eldönti, hogy a módosított minőségbiztosítási rendszer a továbbiakban is megfelel-e a 3.2. pontban említett követelményeknek, vagy új értékelésre van-e szükség. Döntéséről értesítenie kell a gyártót. Az értesítés tartalmazza a vizsgálat eredményeit és az értékelésről szóló, indokolással ellátott határozatot. 3.6. Minden bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságait a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott vagy visszavont jóváhagyásairól, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – elérhetővé teszi bejelentő hatóságai számára a minőségbiztosítási rendszerek elutasított, felfüggesztett vagy más módon korlátozott jóváhagyásainak jegyzékét. Minden bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet a minőségbiztosítási rendszerek általa eluta sított, felfüggesztett, visszavont vagy más módon korlátozott jóváhagyásairól, valamint kérésre a minőségbiztosítási rendszerek általa kiadott jóváhagyásairól. 4.
Tervvizsgálat
4.1. A gyártó tervvizsgálati kérelmet nyújt be a 3.1. pontban említett bejelentett szervezethez a nyomástartó berendezés minden egyes darabja tekintetében, amennyiben azok nem képezték korábbi tervvizsgálat tárgyát. 4.2. A kérelem lehetővé teszi a nyomástartó berendezés tervének, gyártásának és működésének megértését, valamint ezen irányelv követelményeinek való megfelelőségének értékelését. A kérelem a következőket tartalmazza: — a gyártó neve és címe,
L 189/250
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
— írásos nyilatkozat arról, hogy a kérelmet más bejelentett szervezethez nem nyújtották be, — a műszaki dokumentáció. A dokumentáció lehetővé teszi annak értékelését, hogy a nyomástartó berendezés megfelel-e a vonatkozó követelményeknek, és tartalmazza a veszély(ek) megfelelő elemzését és értékelését. A műszaki dokumentáció meghatározza az alkalmazandó követelményeket, és – amennyire ez az értékelés szem pontjából szükséges – a nyomástartó berendezés tervezését és üzemeltetését. A műszaki dokumentáció, értelem szerűen, legalább a következőket tartalmazza: — a nyomástartó berendezés általános leírása, — az alkatrészek, alegységek, kapcsolási körök stb. összeállítási terve, gyártási rajzai és diagramjai, — e rajzok és diagramok, illetve a nyomástartó berendezés működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok, — az egészben vagy részben alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjában hivatkozással közzétett, harmonizált szabványok jegyzéke, illetve amennyiben nem alkalmazzák ezeket a harmonizált szabványokat, akkor azoknak a megoldásoknak az ismertetése, amelyeket ezen irányelv alapvető biztonsági követelményeinek teljesítéséhez alkalmaztak. A csak részben alkalmazott harmonizált szabványok esetében a műszaki doku mentáció feltünteti, hogy mely részeket alkalmazták, — az elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok stb. eredményei, valamint — vizsgálati jelentések, — a műszaki tervezés megfelelőségét alátámasztó bizonyíték. Ez az alátámasztó bizonyíték magában foglal minden felhasznált dokumentumot, különösen, ha a vonatkozó harmonizált szabványokat nem kimerítően alkalmazták, és tartalmazza – amennyiben az szükséges – a gyártó megfelelő laboratóriumában vagy más vizsgálati labora tóriumban a gyártó nevében és felelősségi körében elvégzett vizsgálatok eredményeit. 4.3. A bejelentett szervezet megvizsgálja a kérelmet, és amennyiben a terv megfelel ezen irányelvnek a nyomástartó berendezésekre vonatkozó követelményeinek, a bejelentett szervezet EU-tervvizsgálati tanúsítványt ad ki a gyártónak. A tanúsítvány tartalmazza a gyártó nevét és címét, a vizsgálat következtetéseit, érvényességének (esetleges) feltételeit és a jóváhagyott terv azonosításához szükséges adatokat. A tanúsítványnak egy vagy több melléklete is lehet. A tanúsítvány és mellékletei tartalmaznak minden olyan vonatkozó információt, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy a gyártott termék megfelel-e a vizsgált tervnek, továbbá amelyek adott esetben lehetővé teszik az üzemelés közbeni ellenőrzést. Amennyiben a terv nem felel meg ezen irányelv vonatkozó követelményeinek, a bejelentett szervezet megtagadja a tervvizsgálati tanúsítvány kiadását, és a visszautasítás részletes indoklása mellett tájékoztatja erről a kérelmezőt. 4.4. A bejelentett szervezet a tudomány általánosan elismert jelenlegi állásának valamennyi olyan változásáról tájékozó dik, amely azt jelzi, hogy a jóváhagyott terv a továbbiakban nem felelhet meg ezen irányelv vonatkozó követelmé nyeinek, és meghatározza, hogy az ilyen változások további vizsgálatot igényelnek-e. Amennyiben igen, a bejelentett szervezet tájékoztatja erről a gyártót. A gyártó értesíti az EU-tervvizsgálati tanúsítványt kiadó bejelentett szervezetet a jóváhagyott típus minden olyan módosításáról, amely befolyásolhatja a nyomástartó berendezésnek ezen irányelv alapvető biztonsági követelménye inek való megfelelését vagy a tanúsítvány érvényességének feltételeit. Az ilyen módosítás az eredeti EU-típusvizsgálati tanúsítvány kiegészítése formájában egy újabb jóváhagyást tesz szükségessé az EU-tervvizsgálati tanúsítványt kiadó bejelentett szervezet részéről.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/251
4.5. Minden bejelentett szervezet tájékoztatja bejelentő hatóságait az általa kiadott vagy visszavont EU-tervvizsgálati tanúsítványokról és/vagy ezek kiegészítéseiről, továbbá – rendszeres időközönként vagy kérésre – bejelentő hatósá gainak rendelkezésére bocsátja az elutasított, felfüggesztett vagy más módon korlátozott tanúsítványok és/vagy kiegészítések jegyzékét. Minden bejelentett szervezet tájékoztatja a többi bejelentett szervezetet az általa elutasított, visszavont, felfüggesztett vagy más módon korlátozott EU-tervvizsgálati tanúsítványokról és/vagy kiegészítésekről, továbbá – kérésre – a kibocsátott tanúsítványokról és/vagy kiegészítésekről. A Bizottság, a tagállamok és a többi bejelentett szervezet – kérésre – megkaphatja az EU-tervvizsgálati tanúsítványok és/vagy kiegészítéseik egy példányát. Kérésre a Bizottság és a tagállamok megkaphatják a műszaki dokumentáció és a bejelentett szervezet által végzett vizsgálatok eredményeinek egy példányát. A bejelentett szervezet a tanúsítvány érvényességének végéig megőrzi az EU-tervvizsgálati tanúsítvány, a tanúsítvány mellékleteinek és kiegészítéseinek egy példányát, valamint a gyártó által benyújtott dokumentációt tartalmazó műszaki dokumentációt. 4.6. A gyártó az EU-tervvizsgálati tanúsítvány, a tanúsítvány mellékleteinek és kiegészítéseinek egy példányát a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából megőrzi a műszaki dokumentációval együtt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig. 5.
Felügyelet a bejelentett szervezet felelősségi körében
5.1. A felügyelet célja megbizonyosodni arról, hogy a gyártó megfelelően teljesíti-e a jóváhagyott minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeit. 5.2. A gyártó lehetővé teszi, hogy a bejelentett szervezet értékelés céljából beléphessen a gyártás, az ellenőrzés, a vizsgálat és a raktározás helyszíneire, és biztosítja számára a szükséges információkat, különösen a következőket: — a minőségbiztosítási rendszer dokumentációja, — a minőségbiztosítási rendszer tervezési részében előirányzott minőségbiztosítási feljegyzések, így az elemzések, számítások, vizsgálatok stb. eredményei, — a minőségbiztosítási rendszer gyártási részében előirányzott minőségbiztosítási feljegyzések, így az ellenőrzési jelentések adatai és a vizsgálati adatok, a kalibrálási adatok, az érintett személyzet képesítéséről szóló jelentések stb. 5.3. A bejelentett szervezet időszakos ellenőrzéseket végez, hogy megbizonyosodjék arról, hogy a gyártó fenntartja és alkalmazza a minőségbiztosítási rendszert, és ellenőrzési jelentést ad a gyártónak. Az időszakos ellenőrzéseket olyan gyakorisággal kell végezni, hogy háromévente teljes újraértékelésre kerüljön sor. 5.4. Emellett a bejelentett szervezet váratlan látogatásokat is tehet a gyártónál. Az ilyen további látogatások szükségességének és gyakoriságának meghatározása a bejelentett szervezet által működ tetett látogatáskezelési rendszer alapján történik. Különösen a következő tényezőket kell figyelembe venni a látoga táskezelési rendszerben: — a berendezés kategóriája, — a korábbi felügyeleti látogatások eredményei, — a helyreállító intézkedés(ek) nyomon követésének szükségessége,
L 189/252
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
— adott esetben a rendszer jóváhagyásával kapcsolatos különleges feltételek, — a gyártás megszervezésének, irányvonalainak vagy technikáinak jelentős megváltozása. Az ilyen látogatások során a bejelentett szervezet szükség esetén a minőségbiztosítási rendszer helyes működésének igazolására termékvizsgálatokat végezhet vagy végeztethet. Elérhetővé teszi a gyártó számára látogatási jelentését, és ha vizsgálatokat is végeztek, a vizsgálati jelentést is. 5.5. Az átvételi ellenőrzés különleges felügyelete Az I. melléklet 3.2. pontjában említett átvételi ellenőrzésre a bejelentett szervezet váratlan látogatásainak formájában megvalósuló fokozott felügyelet vonatkozik. E látogatások során a bejelentett szervezet vizsgálatokat végez a nyomástartó berendezésen. Elérhetővé teszi a gyártó számára látogatási jelentését, és ha vizsgálatokat is végeztek, a vizsgálati jelentést is. 6.
CE-jelölés és az EU-megfelelőségi nyilatkozat
6.1. A gyártó minden olyan nyomástartó berendezésen feltünteti a CE-jelölést és – a 3.1. pontban említett bejelentett szervezet felelősségére – a bejelentett szervezet azonosító számát, amely eleget tesz ezen irányelv alkalmazandó követelményeinek. 6.2. A gyártó a nyomástartó berendezés mindegyik mintájára vonatkozóan írásos EU-megfelelőségi nyilatkozatot készít, és azt a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat azonosítja azt a nyomástartó berendezést, amely tekintetében a nyilatkozatot kiállították, valamint a tervvizsgálati tanúsítvány számát. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az érintett hatóság kérésére hozzáférhetővé kell tenni. 7.
A gyártó a nemzeti hatóság számára történő bemutatás céljából a nyomástartó berendezés forgalomba hozatala után tíz évig megőrzi a következőket: — a 3.1. pontban említett minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó dokumentáció, — a 3.5. pontban említett jóváhagyott módosítás, — a bejelentett szervezettől kapott, az 3.5., 5.3. és 5.4. pontban említett döntések és jelentések.
8.
Meghatalmazott képviselő
A gyártó meghatalmazott képviselője a gyártó nevében és felelősségére benyújthatja a 4.1. és 4.2. pontban említett kérelmet, és eleget tehet a 3.1., 3.5., 4.4., 4.6., 6. és 7. pontban említett kötelezettségeknek, amennyiben ez szerepel a megbízásban.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/253
IV. MELLÉKLET (XXXX. sz.) (1) EU–MEGFELELŐSÉGI NYILATKOZAT
1. Nyomástartó berendezés vagy rendszer (termék-, típus- tétel-, vagy sorozatszám): 2. A gyártó vagy adott esetben meghatalmazott képviselőjének neve és címe: 3. Ezt a megfelelőségi nyilatkozatot a gyártó kizárólagos felelősségére adják ki: 4. A nyilatkozat tárgya (a nyomástartó berendezés vagy rendszer azonosítása a nyomonkövethetőség biztosítására; ha a berendezés vagy rendszer azonosításához szükséges, képet is tartalmazhat): — a nyomástartó berendezés vagy rendszer leírása, — az alkalmazott megfelelőségértékelési eljárás, — rendszerek esetében a rendszert alkotó nyomástartó berendezés és az alkalmazott megfelelőségértékelési eljárás leírása. 5. A fent ismertetett nyilatkozat tárgya megfelel a vonatkozó uniós harmonizációs jogszabálynak: 6. Az alkalmazott harmonizált szabványokra való hivatkozás vagy az azokra az egyéb műszaki előírásokra való hivat kozás, amelyekkel kapcsolatban megfelelőségi nyilatkozatot tettek. 7. Adott esetben a megfelelőségértékelést végző bejelentett szervezet neve, címe és száma, valamint a kibocsátott tanú sítvány száma, és hivatkozás a gyártási típusra vonatkozó EU-típusvizsgálati tanúsítványra, a tervezési típusra vonat kozó EU-típusvizsgálati tanúsítványra, az EU-tervvizsgálati tanúsítványra vagy a megfelelőségi tanúsítványra. 8. További információk: A nyilatkozatot a következő személy nevében és megbízásából írták alá: (a kiállítás helye és dátuma): (név, beosztás) (aláírás): (adott esetben a gyártó vagy annak meghatalmazott képviselője nevében jogilag kötelező erejű nyilatkozat aláírására jogosult személy adatai)
(1) A gyártótól függ, hogy megszámozza-e a megfelelőségi nyilatkozatot.
HU
L 189/254
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
V. MELLÉKLET A. RÉSZ A hatályon kívül helyezett irányelvek és egymást követő módosításaik jegyzéke
(hivatkozás az 50. cikkben) Az Európai Parlament és a Tanács 97/23/EK irányelve (HL L 181., 1997.7.9., 1. o.) Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete
Csak az I. melléklet 13. pontja
(HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) Az Európai Parlament és a Tanács 1025/2012/EU rendelete
Csak a 26. cikk (1) bekezdésének f) pontja
(HL L 316., 2012.11.14., 12. o.)
B. RÉSZ A nemzeti jogba való átültetésre vonatkozó határidő és az alkalmazásra vonatkozó időpont
(hivatkozás a 49. cikkben) Irányelv
97/23/EK
Átültetés határideje
1999. május 29.
Hatálybalépés
1999. november 29. (1)
(1) A 97/23/EK irányelv 20. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamoknak engedélyezniük kell az olyan nyomástartó berendezések és rendszerek üzembe helyezését, amelyek megfelelnek a területükön az irányelv hatálybalépésének napján hatályos előírásoknak, az irányelv hatálybalépésének napját követően is.
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/255
VI. MELLÉKLET MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT 97/23/EK irányelv
Ezen irányelv
1. cikk, (1) bekezdés
1. cikk, (1) bekezdés
1. cikk, (2) bekezdés
2. cikk, (1)–(14) bekezdés
1. cikk, (3) bekezdés
1. cikk, (2) bekezdés
—
2. cikk, (15)–(32) bekezdés
2. cikk
3. cikk
3. cikk
4. cikk
4. cikk, (1) bekezdés
5. cikk, (1) bekezdés
4. cikk, (2) bekezdés
5. cikk, (3) bekezdés
—
6. cikk
—
7. cikk
—
8. cikk
—
9. cikk
—
10. cikk
—
11. cikk
5. cikk
—
6. cikk
—
—
12. cikk, (1) bekezdés
7. cikk, (1) bekezdés
45. cikk
7. cikk, (2) bekezdés
44. cikk, (1) bekezdés
7. cikk, (3) bekezdés
—
7. cikk, (4) bekezdés
44. cikk, (5) bekezdés, második albekezdés
8. cikk
—
9. cikk, (1) bekezdés
13. cikk, (1) bekezdés, bevezető mondat
9. cikk, (2) bekezdés, 1. pont
—
—
13. cikk, (1) bekezdés, a) pont
9. cikk, (2) bekezdés, 2. pont
13. cikk (1) bekezdésének b) pontja
9. cikk, (3) bekezdés
13. cikk, (2) bekezdés
10. cikk
14. cikk
L 189/256
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
97/23/EK irányelv
2014.6.27.
Ezen irányelv
11. cikk, (1) bekezdés
15. cikk, (1) bekezdés
11. cikk, (2) bekezdés
15. cikk, (2) bekezdés
11. cikk, (3) bekezdés
15. cikk, (3) bekezdés
11. cikk, (4) bekezdés
12. cikk, (2) bekezdés
—
15. cikk, (4) bekezdés
11. cikk, (5) bekezdés
15. cikk, (5) bekezdés
—
15. cikk, (6) bekezdés
12. cikk
—
13. cikk
—
14. cikk, (1) bekezdés
16. cikk, (1) bekezdés
14. cikk, (2) bekezdés
5. cikk, (2) bekezdés
14. cikk, (3)–(8) bekezdés
16. cikk, (2)–(7) bekezdés
14. cikk, (9) és (10) bekezdés
—
—
17. cikk
—
18. cikk
15. cikk, (1) bekezdés
—
15. cikk, (2) bekezdés
19. cikk, (1) bekezdés
15. cikk, (3) bekezdés
19. cikk, (2) bekezdés
15. cikk, (4) és (5) bekezdés
—
—
19. cikk, (3)–(6) bekezdés
—
20. cikk
—
21. cikk
—
22. cikk
—
23. cikk
—
24. cikk
—
25. cikk
—
26. cikk
—
27. cikk
—
28. cikk
—
29. cikk
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
97/23/EK irányelv
L 189/257
Ezen irányelv
—
30. cikk
—
31. cikk
—
32. cikk
—
33. cikk
—
34. cikk
—
35. cikk
—
36. cikk
—
37. cikk
—
38. cikk
16. cikk
—
17. cikk
—
18. cikk
—
—
39. cikk
—
40. cikk
—
41. cikk
—
42. cikk
—
43. cikk
—
44. cikk, (2)–(4) bekezdés
—
44. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés
—
46. cikk
—
47. cikk
19. cikk
—
20. cikk, (1)–(2) bekezdés
—
20. cikk, (3) bekezdés
48. cikk, (1) bekezdés
—
48. cikk, (2) és (3) bekezdés
—
49. cikk
—
50. cikk
—
51. cikk
21. cikk
52. cikk
I. melléklet
I. melléklet
L 189/258
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
97/23/EK irányelv
2014.6.27.
Ezen irányelv
II. melléklet
II. melléklet
III. melléklet bevezető része
III. melléklet bevezető része
III. melléklet, A modul
III. melléklet, 1. pont, A modul
III. melléklet, A1 modul
III. melléklet, 2. pont, A2 modul
III. melléklet, B modul
III. melléklet, 3,1. pont, B modul, EU-típusvizsgálat – terve zési típus
III. melléklet, B1 modul
III. melléklet, 3.2. pont, B modul, EU-típusvizsgálat, terve zési típus
III. melléklet, C1 modul
III. melléklet, 4. pont, C2 modul
III. melléklet, D modul
III. melléklet, 5. pont, D modul
III. melléklet, D1 modul
III. melléklet, 6. pont, D1 modul
III. melléklet, E modul
III. melléklet, 7. pont, E modul
III. melléklet, E1 modul
III. melléklet, 8. pont, E1 modul
III. melléklet, F modul
III. melléklet, 9. pont, F modul
III. melléklet, G modul
III. melléklet, 10. pont, G modul
III. melléklet, H modul
III. melléklet, 11. pont, H modul
III. melléklet, H1 modul
III. melléklet, 12. pont, H1 modul
IV. melléklet
—
V. melléklet
—
VI. melléklet
—
VII. melléklet
IV. melléklet
—
V. melléklet
—
VI. melléklet
2014.6.27.
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/259
AZ EURÓPAI PARLAMENT NYILATKOZATA Az Európai Parlament úgy véli, hogy csak amikor és amennyiben a 182/2011/EU rendelet értelmében vett végrehajtási jogi aktusok megvitatására kerül sor bizottsági üléseken, tekinthetőek e bizottságok az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás I. melléklete értelmében vett „komitológiai bizottságoknak”. A bizottságok ülései így a keretmegállapodás 15. pontjának hatálya alá tartoznak, amikor és amennyiben más kérdésekről tárgyalnak.
HU
L 189/260
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
2014.6.27.
HELYESBÍTÉSEK Helyesbítés a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelethez (Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 347., 2013. december 20.) A 233. oldalon, a 24. cikk (6) bekezdésében: a következő szövegrész:
„(6) A költségvetési rendelet 130. cikkének (2) bekezdésétől eltérve és kellően indokolt esetekben a Bizottság a támogatott fellépések és tevékenységek végrehajtásához közvetlenül kapcsolódó költségeket támogathatónak tekintheti abban az esetben is, ha azok a finanszírozási kérelem benyújtása előtt merültek fel a kedvezményezettnél.”
helyesen:
„(6) A költségvetési rendelet 130. cikkének (1) bekezdésével összhangban és kellően indokolt esetekben a Bizottság a támogatott fellépések és tevékenységek végrehajtásához közvetlenül kapcsolódó költségeket támogathatónak tekintheti abban az esetben is, ha azok a finanszírozási kérelem benyújtása előtt merültek fel a kedvezményezettnél.”
HU
2014.6.27.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
L 189/261
Helyesbítés a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendelethez (Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 347., 2013. december 20.) A 732. oldalon, a 141. cikk (2) bekezdésének, a) pontja ii. alpontjában: a következő szövegrész:
„ii. az átvitelre kerülő egyéb répacukor-, izoglükóz-, illetve inulinszirup-mennyiségről a folyó gazdasági év február 1-je és augusztus 31-e között;”
helyesen:
„ii. az átvitelre kerülő répacukor-, izoglükóz-, illetve inulinszirup-mennyiségről a folyó gazdasági év február 1-je és augusztus 31-e között;”
Helyesbítések ★
Helyesbítés a Kreatív Európa program (2014‒2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelethez (HL L 347., 2013.12.20.) . . . . . . . 260
★
Helyesbítés a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendelethez (HL L 347., 2013.12.20.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261
ISSN 1977-0731 (elektronikus kiadás) ISSN 1725-5090 (nyomtatott kiadás)
HU