KÖZLEMÉNYEK K O L O Z S V Á R, BASTYA-U. 2. SZERKESZTI: R O S K A M Á R T O N < > IV. 1 2

KÖZLEMÉNYEK

AZ ERDÉLYI NEM ZETI

M ÚZEUM

T Ö R T É N E T I- , M Ű V É S Z E T I

ÉS N É P R A J Z I

TARÁBÓL Vs

K O L O Z S V Á R , BASTYA-U. 2.

SZERKESZTI: R O S K A M Á R T O N <§>

M IT T E IL U N G E N

P U B L IC A T IO N S .

DÉR HISTORISCHEN, KUNSTGESCHICHTLICHEN UND ETHNOGRAPTIISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS IN KOLOZSVÁR, BÁSTYA- U. 2. REDIGIERT VON PROF. MARTON VON ROSKA

DE LA SECTION D ’HISTOIRE, D’ART ET D ’ETHNOGRAPHIE DU MUSÉE

NATIONAL

DE TRANSYLVANIE Á KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2. RÉDIGÉES PÁR PROF. MÁRTON DE ROSKA

IV . 1 — 2 .

1944.

AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETI-, MŰVÉSZETE- ÉS NÉPRAJZI TÁRÁNAK KIADÁSA HERAUSGEGEBEN VON DÉR HISTORISCHEN, KUNSTGF.SCHICHTLICHEN UND ETHNOGRAPHISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN N ATION AL-MUSEUMS ÉDITION DE LA SECTION D ’HISTOIRE, D ’ART ET D ’ETHNOGRAPHIE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE

M IN E R V A R.-T. K O L O Z S V Á R

1944.

Az Erdélyi N em zeti M ú ze um Történeti, Művészeti és Néprajzi Tárának ez a folyóirata régészeti, néprajzi talmaz, lehetőleg gazdag magyarázó angol és olasz fordításukkal vagy terjedelemben! 2

és művészettörténeti dolgozatokat tar­ képanyaggal és német, francia, kívánatra kivonatukkal — Évenként 20 ívnyi füzetben jelenik meg.

Előfizetési ára 20 Pengő, külföldön 22 Pengő. A z Erdélyi Múzeum-Egyesület tagjainak

és tudományos

intézményeknek évi 12 pengő

Megrendelhető az Erdélyi Nemzeti M úzeum Történeti, Művészeti és Néprajzi T árában,

t

Kolozsvár, Bástya-u. 2.

M inden megkeresés erre a címre küldendő.

Ide kérjük a kéziratokat is.

Diese Zeitschrift dér Historischen, Kunstgeschichtlichen und Ethnographischen Abteilung des Siebenbürgischen National-Museums enthált sowohl archaeologische, als auch volkskundliche und kunsthistorische Aufsátze mit möglichst reichem Abbildungsmaterial und deutscher, französischer, auf W unsch auch englischer und italienischer Ubersetzung oder mit fremdsprachigem Auszug. Es erscheinen jáhrlich zwei Hefte in einem Umfang von 20 Druckbogen.

Bezugspreis: 20 Pengő, im Ausland 22 Pengő. Z u beziehen bei dér Historischen, Kunstgeschichtlichen u. Ethnographischen Abteilung des Siebenbürgischen National-Museums, Kolozsvár, Bástya-u. 2. Ersuchen sind an diese Adresse zu richten, ebenso biiten w ir die Manuskripte hieher zu schicken.

La revue de la

Section d’Histoire, d’Art et d’Ethnographie du Musée National de Transylvanie contient des articles toujours richement illustrés sur des sujets d ’archéologie, d ’ethnographie et d ’histoire des árts. Nous ajoutons aux articles une traduction ou un abrégé en allemand ou en fran 9ais, s’il est nécessaire aussi en langue italienne ou anglaise. Chaque année nous publions deux fascicules contenants 20 feuilles d Jimpression.

Prix d’abonnement 20 Pengő, á l’étranger 22 Pengő. A commender chez la Section d ’Histoire, d ’A rt et d ’Ethnographie du Musée N ational de Transylvaniej Kolozsvár, Bástya-u. 2.

Les demandes de renseignement et les manuseripts

sont á diriger á la mérne adresse.

KOZLEMENYEK

AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETI-, MŰVÉSZETI- ÉS NÉPRAJZI TÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2.

SZERKESZTI: R O S K A M Á R T O N M IT T E IL U N G E N

P U B L IC A T IO N S

DÉR HISTO RISC H EN , K U N ST G ESCH IC H T ­ L IC H E N U N D E T H N O G R A P H ISC H E N ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS IN KOLOZSVÁR (U N G A R N ), BÁSTYA-U. 2. R E D IG IERT V O N PROF. M Á R T O N V O N ROSKA

DE LA SECTION D ’HISTO IRE, D ’A RT ET

IV.

D ’E T H N O G R A P H IE D U

MUSÉE N A T IO N A L

DE T RA N SY LV A N IE A K OLO ZSV ÁR (H O N G R IE ), BÁSTYA-U. 2. RÉDIGÉES PÁR PROF. M Á R T O N DE ROSKA

~ 2.

1944.

AZ ERD É LY I N EM ZE T I M Ú ZEU M TÖRTÉNETI-, MŰVÉSZETI- ÉS N ÉPR A JZI T Á RÁ N AK KIADÁSA HERAUSGEGEBEN V O N D ÉR H IST O RISC H EN , K U N ST G ESC H IC H T LIC H EN U N D E T H N O G R A P H IS C H E N ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS ÉD IT IO N DE LA SECTION D ’HISTO IRE, D ’A RT ET D ’E T H N O G R A P H IE D U MUSÉE N A T IO N A L DE T RA N SY LV A N IE

MINERVA R.-T. KOLOZSVÁR

Felelős kiadó : Roska Márfon. Minerva R. T, Kolozsvár 5473 — Felelős v/: Major József

A MAROSDÉCSEI RÉZKORI TEMETŐ Előre kell bocsátanom, hogy a temető le­ írása román 'nyelven, rövid francia kivonattal már megjelent.1 Minthogy azonban az akkori körülmények között nem volt módomban az idevonatkozó, már meglevő magyar irodalmat tanulmányoznom, és e téren azóta is jelentős felfedezések történtek főleg az Erdélytől nyu­ gatra eső hazai területeken és az ezek nyomán támadt irodalom2 mélyebb betekintést enged a hazai rézkorba, és színesebb beállításban nyújtja annak képét, — az alábbiakban az újabb ered­ mények tekintetbevételével némileg módosítva adom az ásatás eredményeiből levont követ­ keztetéseket. így mindjárt a címben az aeneolitikus jelző helyett a rézkori jelzőt iktattam, mert főleg H il l e b r a n d J e n ő 3 és R o sk a M á r t o n 4 munkássága nyomán meggyőződésemmé vált, hogy a marosdécsei temető hazai rézkorunk egyik előhaladottabb fázisát képviseli. A temető fekvése és felfedezésének körül­ ményei. Marosdécse a Maros völgyében, annak Alvinc és Nagyenyed (Miriszló) közötti szaka­ szán fekszik, a marosújvári sóbányáktól alig nehány kilométerre. A Maros jobb partján el­

terülő község alluviális síkon fekszik, de északi szélén már ott vannak a Maros völgyét követő hegyek déli nyúlványainak helyenként terraszok által is megszaggatott elődombjai. A faluból észak felé kivezető megyei, út a falu végén beleszalad az alvinc—nagyenyedi országúiba. Ennek a faluból kivezető útnak a> folytatása észak felé egy mezei út, mely nemsokára a dombokra kapaszkodik fel. E mezei út jobb (keleti) oldalán szőlők, bal (nyugati) olcmlán a nagyenyedi kollégium erdeje koronázza a dombtetőt. Ez utóbbi helyen, az erdő alján, fátlan domboldal húzódik a völgy nyugati kanya­ rulatáig, a község legelője, melyen abban az időben időközönként júhnyájak legelésztek. A dombhajlat homlokában, a fenti mezei úttól párszáz lépésnyire a legelő és szántó törés­ vonala mentén, a szántó szélén, magánbirto­ kon 1912-ben kavicsbányát nyitottak, és ez al­ kalommal találták az első leleteket, melyeket a décsei ref. lelkész, F e r e n c S a m u , a nagyenyedi kollégium régiségtárába juttatott. Ugyancsak 1912 augusztusában L ő r e n t h e y I m r e budapesti egyetemi tanár marosújvári nyaralása során a

1 K ovács S t . : Cimitirul eneolitic dela Decia Mure§ului. Le cimetiére aenéolithique de Decia Mure§uluiAnuarul Institutului de Studíi Clasice pe anii 1928—1932, partea I. (1932) 89—101, partea II. (1933) 68—69. 2 B e l l a L . : A bodrogkeresztúrl aeneolithkori temető. Das aeneölithische GrSberfeld bei Bodrogkeresztúr. Az Orsz. Magy. Rég. Társ. Évkönyve. Jahrb. d. Ung. Arch. Ges. I. 1920—22. Budapest, 1923. 7—18, 213—214. — SőREGi J . : A biharmegyei konyári korarézkori temető. Jelentés Debrecen sz. kir. város DériMúzeumának 1932. évi működéséről és állapotáról. Debre­ cen, 1933. 73—118. — Z o l t a i L. Hajdúszoboszlón : rézkori temető és telep. Jelentés Debrecen sz. kir. város Múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1928. évi működéséről. Debrecen, 192=>. 44—50, 54. — C sa l o g o vits J.: Die neu aufgedeckte neolithische Siedlung und das kupferzeitliche Gr&berfeld von Kiskőrös. PZ. XXII. (1931) 102—115. — P árducz M .: A Hódmezővásárhely— kotacparti neolith telep és rézkori temető. Dolgozatok (Szeged) VIII. (1932) 103— 111. — T ompa F . : 25 Jahre

Urgeschichtsforschung in Ungarn 1912—1936. 24/25. Bericht dér RGK. 51—59. — P a t a y P . : Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. Diss. Pann. Ser. II. No. 13, 6— 11. — N est o r J.: Dér Stand dér Vorgeschichtsforschung in Rumánien. 22. Bericht dér RGK. 73 skk. 3 H illeb ran d J . : A bodrogkeresztúri rézkori kul­ túra köre. Arch. Ért. XLI. (1927) 50 -57, 277—280.— : Das kupferzeitliche Grőberfeld von Puszta-Istvánháza bei Kúnszentmárton (Ungarn). W PZ. XIII. (1926) 27—37.— . A pusztaistvánházi korarézkori temető. Das frühkupferzeitliche Grab rfeld von Pusztaistvánháza. Arch. Hung. IV. Budapest, 1929. 4 R oska M .: A kettős, ellentett élű vörösréz­ csákány stratigrafiai helyzete Erdélyben. Die stratigraphische Lage dér Doppelbeile mit gekreuzten Schneiden aus Rotkupfer in Siebenbiirgen. Arch. Ért. XL1I. (1928) 48—53, 305—306.— : A rézcsákányok. Über die Herkunit dér kupfernen Hacken, Axthacken, HammerSxte und Pickelhacken vöm ungarischen Typus. Közlemények (Kolozsvár) II. (1942) 15—77.

4 marosdécsei kavicsbányát is megtekintettefés az itt látottakról, hallottakról Richter ,Aladár kolozsvári egyet, tanárt levélben értesítette,

melynek nyomán e sorok írója másnap {már a helyszínén volt és a község legelőjén megkezdette a rendszeres ásatásokat.

9Sta.

/•> ■)) M 3*'6 'i

fá z *

iv;;2

fe'9 /f "Aa>

JELMAGrtftRAZAT - ZEICHENERKLARUN G NYAKPEREC - OSENHALSRING KOVAKÉS -FEUERSTEINMESSER

ri3

•KAGYLOGYűNGYÖK - MUSCHELPERLEN RÉZG Y Ö N G Y Ö K - KUPFERPERLEN ' REZTU -K U PPE RN A D E L KŐBUZOGÁNY-STEIN KEULE E D É N Y - GEFÁSS EDÉNYCSEREPEK - GEFÁSSBRUCHSTÜCKE V ÖRÖ S FESTÉK - OCKER SZÉN - KOHLÉ BOLYGATOTT SÍPOK - GESTÖRTE GRÁBEK

iig. i. Kép. A temető térképe. — Le plán du cimetiére.

5 Az ásatások eredményének ismertetését, is­ métlések elkerülése végett, meg , kell előzze annak előrebocsátása, hogy vasoxidot'1 minden sírban találtunk, továbbá, hogy a sírbatétel mód­ jára jellemző a felső testnek hanyattfekletése (mindkét váll ugyanazon magasságban éri a földet) a test két oldalán kinyújtott karokkal, míg a lábak — az ismételt megfigyelések szerint

a lábszárcsontok (femur) méretével összevetve tiszta képet ad a zsugorítás méretéről. Minden­ képpen csakis részleges zsugorításról beszélhe­ tünk, mely más képet mutat, mint a pusztaistvánházai, a bodrogkeiesztúri, konyári, stb. rézkori temetők6 sírbatételének módja. Meg­ figyelésem szerint a zsugorított lábcsontok a be földelés után, a föld nyomása alatt a sír hossz-

f '% a

1 ^

o 1 /4 1

3M a 3® kíl

Figr. 2. kép. A z 1. (1), 2. (2— 3) és 3. (4— 7) sír mellékletei. Les trouvailles des sépultures 1 (1), 2 (2— 3) et 3 (4— 7).

— olyan módon voltak zsugorítva, hogy a felső­ test hanyattfekvésének megfelelően a sír hossztengelyének irányában térdben felhúzták azokat úgy, hogy a térd feküdt legmagasabban.'Ennek megfelelően a zsugorítás méretét minden eset­ ben a medencecsont alsó széle (forgócsont) és a sarokcsont közti távolsággal mértem (a le­ írásnál zse. ~ zsugorítási egyenes). Ez utóbbi 5 Ferrioxid (veres okra) -hematit IF2 0 3] (caput mortuum), festék, rozsdabarna színű por. Természetes ásványfesték. A természetben nagy tömegekben for­ dul elő.

tengelyének irányából többé-kevésbbé jobbra vagy balra (a leírásnál heraldikusan értendő) eldőltek, és innen van a sírképeken látható helyzetek magyarázata. A feltárások geológiai képe: vékony humusz alatt feketés agyag, alatta tömött sárgás-löszös agyag, mely között elég gyakran apróbb meszes csomók ülnek. A sírokat rendesen ez utóbbi sárga­ agyagba ágyazták. Az eredeti felületi viszonyok változása során egyes sírok annyira felszínesen feküdtek, hogy részben a nagyobb esőzések is 8 Lásd a 2. és 3. jegyzetet.

6 rongálták azokat. Az in situ beszállított 3. sír bizonyság arra, hogy egyrészt a csontozat álta­ lában elég jó fenntartású volt, másrészt pedig, hogy a magasabban fekvő legelő területén a ka­ vicsréteget a sírok feltárása során ritkán értük el.

Fig. 3. kép. A 3. sír képe. —1 L a sépulture nr. 3.

Az eltemetettek tájolása általában DNy.— ÉK., ahol a koponya helyét mindig az először megnevezett világrész jelzi. Arccal tehát álta­ lában kelet felé néztek. A sírok térképén (1. k é p ) nemcsak azok helyét, fekvését, hanem a mellékleteket is fel­ tüntettük.

lábszárcsont (femur) hossza 41 cm, zse. 53 cm. A láb­ csontok jobbra dőltek el. Tájolása: DNy. 210°—ÉK. 30".8 Mellékletek •' a bal kéznél, a medencecsonton 10’5 cm hosszú kovakés. Hegye törött (2. kép 1). A baloldali medence mellett 12 cm átmérőjű területen vasoxidcsomó. Vasoxid jelenlétét észleltük a csontváz tagjai

F ig. 4. kép. A 4. sír képe. — L a sépulture nr. 4.

mentén is úgy, minth i"azok ebbe az anyagba lettek volna beágyazva. 2. sir. Mezőgazdasági munkálatok alkalmával való­ színűleg az eke a csontvázat és az emlékeket széthordta. 13 cm mélyen a koponya hiányos töredékére és némi

s Kívánatos, hogy a sírok közlésénél minden eset­ ben az a világtáj neveztessék meg először, ahol a koponya fekszik. így kételyek nem maradnak fenn a 1. sír. Mélysége 43 cm, 125 cm hosszú emberi csont­ tájolást illetőleg. Ugyanide tartozik annak szorgalma­ váz7. Vállszélessége 35, medencecsont átmérője 32, felső­ zása, hogy a sírok hossztengelyének, illetve a csont­ 7 A teströvidülést a felhúzva zsugorított lábak váznak tájolását delejtü segítségével minél pontosabban okozzák. Kifejlettnek vehető egyéneknél a femur hossza — fokokban kifejezve — állapítsuk meg, mert az ilyen 38— 18 cm közt változott, tehát átlagosan középtermetű adatoknak sok esetben hasznát vehetjük a temetés nép lakta a telepet. évszakának meghatározása~során.

7 csontmaradványra találtunk a vasoxid által festett sír­ A lábak baloldalra dőltek. Lábfejek elmállottak. A föld üreg vonulatában, melynek hosszát sem állapíthattuk nyomása a la tti összetört koponya a jobb fül felett meg. A sírüreg tájolása DNy. 210°—ÉK. 30°. trepanált. A lék" szabályos köralakú, 50 mm mérettel, Mellékletek: a fej és medence táján rendetlen össze­ a hegedés nyoma nélkül. Műtét alatt a kés függőlegesen visszaságban édesvízi kagylóhéjból készült gyöngysze­ állott. A koponyafal vastagsága 4 mm. A sir tájolása mek (2. kép 2), amelyek közül 16 drb. ép, 6—8 drb. törött. ÉK. 45°—DNy. 2250.9 Átmérőjük 23-24 mm. Széleik gondosan csiszoltak.Való­ színűleg fúrás után csiszolták. Legtöbb esetben a furat központon kívüli. 2 (1). lelet Hiányos, bolygatott; 15 cm mélyen 2 drb. gyermekfogat, pár csonttöredéket és 20—25 drb. Unió• kagylógyőngyöt találtunk a oasoxid által vörösre festett fövényben. E hiányos mellékletek a térkép tanúsága szerint a felsőbb fekvésű 2. sz. sírból kerültek másod­ lagos helyükre. Melléklet: 18 drb. ép és 5—8 drb. tört Unio-kagylóayöngy (2. kép 3). Méretük, technikájuk, mint az 1. sír­ ban találtaké. 3. sír. 41 cm mélyen trepanált koponyával bíró csontváz (3. kép). Tájolása : ÉKÉ. 35°—DNyD. 215. Hossza 151 cm, vállbősége 40 cm. Femur 40 cm, zse 56 cm. A térd balra dűlt el. A sír alja felett a jobb térd 19, a bal térd 12 cm magasan feküdt. A koponyafal vastagsága 5 mm. A homlokon levő szabálytalan ovális alakú lék 35 X 2 cm méretű, hegedés nyoma nélkül. Trepanáláskor a kést nem függőlegesen, hanem felső végével kifelé hajlítva ferdén tartották. Ezért a vágott felület feltűnően vastag koponyafalat mutat. In situ beszállítása azért nem sikerült, mert kavicsréteg volt alatta. ■ F ig . 5. toép. Mellékletek: Jobb kezében 18 cm hosszú kétélű A 4. sír m ellékletei. prizmás kovakést fogott olyanformán, ahogy az íróesz­ Les trouvailles de la sépulture 4. közt a kezünkben tartjuk: a kés a középső ujj végső percét érintette és a mutatóujj alá bújtatva a hüvelyk­ Mellékletek: A koponya mögött összetört, félgömb­ ujjon és azzal együtt a medencecsonton nyugodott. alakú agyag-csésze; 5 5 cm magas, 11'5 cm szájnyílással, A kés pengéje lefelé görbülő, háta 3 lapú. Hegyét felálló, tagolatlan peremmel. Vállán egymástól 5'5 cm két rövid él tompítja. Anyaga fehéreres fekete kova távolságban 2 hegyes bütyök.Símitott felületű, barnás­ (2. kép 5—5 a). Derekát rézgyöngyökből álló füzér övezte. szürke színű, szabálytalan vörös foltokkal. — A nyakon A gyöngyszemek száma 308—310, átmérőjük 5 mm. nyitott, pödrött végű, réz-nyakperec, 36'5 cm hosszú vastagságuk 2 5 mm. A kisebb méretűek a füzér végére huzalból, melynek vastagsága középen 6 mm és végei voltak elhelyezve (2. kép 6). Kb. félliternyi okkert talál­ tunk a bal comb mellé felhalmozva. Ugyancsak vas- felé fokozatosan vékonyodik. Nyílásbősége 8'5 mm, átmérője 15 cm (5. kép 2). A szalaggá kalapált végek oxidot észleltünk a bal felső és alsó, valamint a jobb horogszerűen visszahajlanak. Az első közlésnél a horgok felső karcsonton és a lábfejeken. lemaradtak a képről. A letört horgok az egészben 3 (/). sí’-. 17 cm mélyen DNy. -ÉK. irányú, vas­ beszállított sírnak a múzeumban történt szétszedése oxid által vörösre festett, 60 cm hosszú, 22 cm széles során kerültek elő. Jobb kezében 17 cm hosszú, keskeny, földfolt, mely méretei után ítélve gyermeksír lehetett. prizmás pengéjű pattintott kovakés. Felső lapján három A csontvázból mindössze egy drb. kis koponyatöredéket hosszanti lapot lehet megkülönböztetni. Anyaga szürkés­ találtunk a sírüreg DNy-i felében felhalmozott 0‘5 liternyi fekete kova, fehér foltokkal (5. kép 3). — Az öv táján oasoxid között, míg a sírüreg ÉK-i feléből 70 drb. apró rézqyőngy került elő, melyeknek átmérője 2 mm, vas­ (a jobb kézfej közelében) apró és nagyobb réz-gyöngy­ szemekből álló 26 cm hosszú füzér. A nagyobbnak tagsága 14 mm (2. kép 7). átmérője 4 mm, vastagságuk 2 mm (5. kép 1). — A térdek 4. sír. 135 cm hosszú sírüregben, 30 cm mélyen hajlásában va«oxid halmocska. Ugyancsak vörös festő­ emberi csontváz (1. kép). Hossza 123 cm, vállszélessége anyagot találtunk a jobb alsókar és a lábak mentén. 30 cm, medencebősége 35 cm, femur 39, zse. 43 cm. 5. sír. DNy. 225° (koponya)-ÉK. 45° tájolású sír­ ” Az ásatási jegyzőkönyvben a tájolás adatai így üregben, 40 cm mélyen felnőtt ember csontváza. Hossza szerepelnek : „DNy. 45° (koponya)—ÉK. 225° (lábak)". 140 cm, vállszélessége 33 cm, a medencecsonté 34 cm, Az ellentmondó adatokra alább az összefoglalásnál még femur 38, zse. 49 cm. A balkar-csontok a test mellett visszatérünk. kinyújtva, a jobb kézfej a medencecsontra behajtva.

8 A felhúzott lábak balra dőltek el. A nagyon gyönge fenntartású csontok mentén a vasoxid mindenütt fel­ található volt. Mellékletek: A csontváz felett agyag-edényföredéfe. Korongolatlan, barnás-sárga színű. A jobb váll felett sárga színű kis kouavakaró, 3 cm hosszú, 2'3 cm széles. Búiba felőli oldala sima. Talán tört kést alakítottak át vakaróvá (6. kép 1). Okkert a csontok mentén mindenütt találtunk.

nek nagyon hiányos és erősen szétdúlt maradványait találtuk. Mindössze pár kagylógyöngu jutalmazta fára­ dozásunkat. A gyöngyszemek átmérője'20—21 mm közt váltakozik. 30 drb. ép, 10—15 drb. tört. Csiszolt szélűek (6. kép 2). E lelet a szántó és legelő barázdájában feküdt egy hosszanti határkő mellett. Ez utóbbinak behelye­ zése alkalmával sérült meg. 6. sír. A község legelőjén 45 —50 cm mélyen

F ig . 6. kép. A z 5. (1), 5/2. (2), 6. (3), 7. (4— 5) és 9. (6) sír emlékei. Les trouvailles des sépultures 5 (1), 5/2 (2), 6 (3), 7 (4— 5) et 9 (6).

. 5 (IX sír. A kavicsbánya -közvetlen közelében, 40 cm fc. hiányos emberi csontváz. A csontváz és a mellékletek mélyen vöröses főldfolt mutatkozott, melyben egymástól ®. egyrésze áldozatul esett az egérféle állatkák földalatti 20—30 cm távolságban emberi hiányos koponyatöre-jj járatainak, mélyek a sírüreget át- meg átszelték. A dékeken és hörcsög lábszárcsontokon kívül mást nem i? koponya a föld nyomása alatt apró darabokra tört. Ha a találtunk. Valószínűleg a 2 (1). jelzésű lelet tartozéka. _ megmaradt egyetlen lábcsont helyzetéből következtet­ nünk szabad, a zsugorított lábak jobboldalra dőltek el. A sírüreg hossza 140 cm.'Iránya DNy. (koponya) — ÉK. Mellékletek■ ■Az öv táján középen átfúrt korongos kagylógyöngyök (147 drb. ép és 20—30 drb. törött) füzér alakban összetapadva. A füzér eredetileg a derekat teljesen körülövezte, de mi már csak a háti- és baloldali hasirészt szedhettük fel, a jobboldali rész hiányzott. A gyöngyszemek átmérője 10— 15 mm közt váltakozik és úgy voltak felfűzve, hogy középre estek a nagyok és innen mindkét oldal felé fokozatosan a kisebbek követ­ keztek. Széleik töredezettek, porózus*ak (6. kép 3). A bal lábfej közelében kisebb ofefeerhalom volt. 7. sír. fO cm mélyen, DDNy. 210° (koponya) — ÉKÉ. 30° irányú, 70 cm hosszú, derékban 22 cm széles gyer­ mekcsontváz, baloldalra zsugorított lábakkal. Széttört koponya, hiányos csontozat; F ig . 7. kép. Melléklet: A hasüregen keresztbe fektetett 46X8 A 8. sír tá lja . — Le p la t de la sépulture 8. mm méretű, prizmás kooakés (6. kép 5). Hátsó lapja középig 2 élű, azontúl 3 élű, elülső lapján éle mindkét 5 (2) sír. DNyD. 210°—ÉKÉ. 30° irányú, vasoxid oldalon retusált, miáltal inkább fűrész, mint a kés sze­ által vörösre festett földfoltban, csaknem a föld [fel­ repét'tölthette be. A derekat kagylógyöngy füzér övezte. színén, felnőtt ember csontvázának és sírmellékletei-

9 A gyöngyszemek átmérője 10—17 mm, szélük töredezett, kés (6. kép 6). A koponya és medencecsontok mellett porózusak. A 133 drb. ép gyöngy 21-5 cm hosszú füzért vörös vasoxid nyomai. Az edényke mindössze 5.5 cm ad (6. kép 4). A lábszár mellett kis halom vasoxid. magas, 9 cm szájnyílással, felálló peremmel, lapos fenék­ résszel. Színe sárgásszürke. Csak felerésze van meg 8. sir. 50 cm mélyen, 142 cm hosszú emberi csont­ A hooakés 3'5 cm hosszú, 1 cm széles. Hegye törött. váz balra eldőlt lábakkal. Iránya DNyD. 210°-ÉKÉ. 30". Háta háromlapú és éle a felsőlapon, mindkét oldalon Femur 42 cm, zse. 50 cm, a felsőtest csontozata gyenge, finoman retusált, miáltal fűrészszerüvé válik. a jobb felkar hiányzott. 10. sír. 1 m mélyen, 170 cm hosszú, nagyon jó fenn­ tartású zsugorított emberi csontváz. A lábak jobboldalra dőltek. Tájolása DDny. 210° — ÉKÉ. 30°. Vállszélessége 44 cm, medencebősége 39 cm. Femur 44—, zse. 75 cm. In sitii a múzeumba szállítottuk, Mellékletek: A fej mellett, a mellen, a jobb kéz­ fejen, a medencecsont alatt, a bal és jobb lábszár mel­ lett, de többé-kevésbbé az összes csontok mentén uörö.i vasoxidot észleltünk. Ezenkívül a jobb lábfejnél 18 cm átmérőjű területen uasoxid-halmaz. Részben e festőanyag alatt és m illett agyagedényke szétszórt töredékeit talál­ tuk. A román szövegű közlés alkalmával töredékeiből még nem volt összeállítva az egytestű, kétöblű nyeles

F ig. 8. kép. A 10. sír edénye és rézárja. L a tasse et le poineon de cuivre de la sépulture 10.

Mellékletek: A koponya jobb oldalán, a medence-, csontok táján és a lábfejeknél vasoxid. A csontváz bal­ oldalán a válltól a térdig szétszórtan és a koponya jobb­ oldalán agyagedény-töredékek, melyekből egy hiányos, mély tál-félét (9X16 cm) sikerült összeállítanunk. Sárgás­ szürke színű, sikárolt felülettel.Fenékrésze lapos, pereme felálló. Vállán a két horizontális zsinorfül nem ellentétes elhelyezésű, hanem az edény egyik negyedrészére esik Díszítése a vállon 4 pár mélyített kör, mely körös-körül négyszer ismétlődik (7. kép). 9. sír. 40 cm mélyen nagyon elmállott, 80 cm hoszszú gyermekcsontváz. A zsugorított lábak balfelé voltak elhajolva. Mellékletek: a koponya alatt és annak baloldalán edényke-töredékek, a jobb kézfej táján kisméretű kova

F ig. 9. kép. A 11. sír tálja. Le plat de la sépulture 11.

edényke, mely „unicum“-képpen hat szerény formájú társai közt és formai párhuzama más rézkori temetők mellékletei közüli s hiányzik eleddig. Alább még vissza­ térünk rá (8. kép 1) A jobb combcsonthoz vékony réztű tapadt (8. kép 2). A koponya mögött valamivel maga­ sabban, mint a koponya felső része, vékony fekete festék (szén- ?) réteget észleltünk. A réztü 64 mm hosszú, közé­ pen 3 mm vastag, honnan mindkét oldal felé hegybe szalad. 11. s ir. DDNy. 200" — ÉÉK. 20" irányú, 35 cm mély és 155 cm hosszú sírüregben, ifjú csontváza. Hossza 120 cm, medencebősége 41 cm, femur 39, zse. 30 cm. A felhúzott térdek egymást érintették és balra eldőltek. A darabokra tört koponya balarcán feküdt, a felsőtest csontváza hiányos, nagyon mállott.

10 Mellékletek: A lábfejnél összetört agyagiál (9. kép), 9 cm magas, 16 cm szájnyílással. Sikárolt felületü, szürkés-barna színű. Pereme felálló. Egyik oldalon 2 horizontális zsinorfüi, egymástól 12 cm távolságra, a másik oldalon ugyancsak egy horizontális zsinorfüi, mely az átellenes fülek közére esik. A sarokcsontok közelében 5-5 cm magas, 10 cm szájnyílású, csaknem félgömbalakú agyag csésze (10. kép), szürkés-sárga színű, egy horizon­ tális zsinorfülJel. Vállán a piramis alakban elhelyezett három mélyített körből álló dísz hatszor ismétlődik. A jobb femur közepe táján, annak külső oldalán, ahhoz csaknem derékszög alatt állott a 11 cm hosszú, 6 mm vastag, 2 hegyű rézár (11. kép 1). A bal kézfejnél 7'8 cm hosszú, 1'5 cm széles prizmás kovakés Háta három lapú. Úgy a búiba, mint a hegye felőli végén az élek retusokkal lekerekítettek, miáltal babérlevél alakúvá válik. Egyébként élesek (11. kép 2). A derék körül kagylógyöngyfüzér, mely az övét körülfogta és azon­ kívül a bal és jobb csípőről 1—1, a hasi részről pedig 3 —4 drb, 7—10 cm hosszú füzérnyúlvány csüngött alá. A kagylógyöngyök átmérője 10—20 mm, rongált szélüek.

csiszoltak, különben érdes felületű, anyaghibából egyik bütyök sérült (12. kép 3, 3a). Korongos kagylógyöngyliizér. mely a zsugorítod lábak külső térdhajlásában köralakban úgy volt elhelyezve, hogy végei egymáson áthajoltak ; a füzér hossza 120 cm, a gyöngyszemek átmérője 25—12 mm közt váltakozik , széleik csiszoltak. Ez temetőnkben az egyetlen ránk maradt övdísz, mely teljes alakjában mutatja úgy a kagyló — mint a rézgyöngyfiizéreknek alakját. Ennek lényege az, hogy kö­ zépen foglalnak helyet a nagy gyöngyök és két vége felé fokozatosan a kisebbek. A jobb sarok közelében és

F ig. 10. kép.

Fig:. 11. kép.

A 11. sir csészéje. La tasse de la sépulture 11.

A 11. sír mellékletei.

Az épek felfűzve 20 cm hosszú füzért adnak. Körülbelül ugyanannyi darabokra tört (11. kép 3). A koponya mögött 15 liternyi okker halom.

Les trouvailles de la sépulture 11.

a lábszárcsontokon okkei-halmaz. A lábfejeknél elmállott agyagedényke töredékei, melyekből egy csészeféle fele­ részét sikerült összeállítani. Díszített. Alább szó lesz még róla. Mérete 6 X 12 cm. Színe sárgás-szürke. A sirt 12. sír. DDNy. 200" — ÉÉK. 20" tájolású, 1 m mély in situ múzeumba szállítottuk. sirüregben 165 cm hosszú emberi csontváz. Vállszéles­ sége 41 cm. A felhúzott lábak balra dőltek el. Femur 13. sir. 28 cm mélyen gyenge fenntartású, felnőtt 42, zse. 66 cm. emberi csontváz, jobbra eldőlt lábakkal. Femur 42, zse. 37 cm. A csontváz hossza 135, vállszélessége 38 cm. Mellékletek-' 22 5 cm hosszú, prizmás kovakés 3 drb. Tájolása DNyD. 210"-ÉKÉ. 30°. töredéke a jobb medencecsonton (12. kép 1). A részek fekvéséből ítélve törött állapotban kerültek a sírbaMellékletek: Kagyló íyöngyök, bronztű, bögre, okker. Töve sziirkés-fehér, hegye felöli része szürkés-fekete' Kagylógyöngy került elő a jobb felsőkar közepe táján, azon belül, 10—20 drb., a jobb mellkas alatt 2—4 drb., az Kéthegyű rézár a kovakés középső töredéke alatt, hoszöv táján, azt körülvéve, kagylófüzér, melyről a medence­ sza 3 5 cm, vastagsága 1 5 mm (12. kép 2), kőbuzogány csontok elé kagylókból összetapadt hengerek, mint a jobb combcsont tövénél, annak külső oldalán, anyaga csüngődíszek nyúltak alá. A térdek hajlásában 30 40 drb. fehér-pettyes gránit, 4 félgömb idomú bütyökkel. Mérete gyöngyszem. A combcsontok alatt lapjukon feküdt 42x68 mm. A nyéllyuk átmérője 14 mm. A nyél felöli néhány gyöngyszem. A 20—12 mm átmérőjű 240 drb. belső oldala homorú, ellenkező oldalon domború, a kagylógyöngy 47 cm hosszú füzért alkot (50- 60 drb. tört) hossztengely tehát olyan formán törik meg, mint a Széleik rongállak (13 kép 2). A jobboldali gyomorüreg keresztben álló kétélű rézcsákányok esetében A bütykök

11 felett ferdén álló, 2 hegyű rézár, hossza 7 cm, vastag­ sága 4 mm (13. kép 1). A bal lábfejnél agyagcsésze. Szürkésbarna ; pereme felálló és vállán egymástól 5 cm távolságra két horizontális zsinorfül. Magassága 6 cm,

15. sír. Kettős sír. DDNy. 210°—ÉÉK. 30° irányú, 55 cm mély sírüregben 125 cm hosszú csontváz jobbra eldőlt lábakkal. Vállszélessége 42 cm, könyöktől könyö­ kig 33, medencebősége 44 cm, femur 48, 2se. 45 cm. A bal mellen kis gyermekkoponya maradványai. Utóbbi­ nak lábszárait a felnőtt kézfeje táján észleltük. Nyilván­ való, hogy itt az anyát parányi gyermekével temették el. Mellékletek: Korongos kagylógyöngy füzér az öv táján. Lehetséges, hogy elől kétsoros volt a füzér. Széleik szabálytalanok. Az épek 51 cm hosszú füzért alkotnak (mintegy 100 drb. töredékben). A gyöngyszemek mérete 20—10 mm közt váltakozik (16. kép 3). A balkézcsuklón 30-40 drb 10 mm átmérőjű, rongált szélű kagylógyön­ gyöt találtunk. Karperec lehetett, vagy talán az anyjával

F ig . 12. kép. A 12. sír mellékletei. — Les trouvailles de la sépulture 12.

szájnyílása 11 cm (14. kép). Félliternyi okker a jobb lábfejnél, az agyagedény szomszédságában. Ilyen festő­ anyagot észlelünk a jobb kar és a medencecsontok mellett is. 14. sir. 70 cm mélyen DDNy. 200°—ÉÉk. 20" irányú sirüregben emberi csontváz jobbra zsugorított lábakkal. Femur 40 —, zse. 48 cm, Vállszélessége 32 —, medence­ bősége 33 cm, a teljes csontváz hossza 120 cm. Mellékletek ■Kis rézár. kovakés. vasoxid. edényke Okkert találtunk a balkönyök belső oldalán,abal medencecsonton és 1 liternyi okkerhalmazt a sarok és forgó­ csont közti egyenesben, 25X18 cm területen, ez utóbbi mellett egy 5 cm hosszú, 1 mm vastag kéthegyü rérdr (13. kép 3). A jobb combcsont közepe táján, azon ke­ resztbe feküdt a három darabba tört prizmás kovakés; hossza 12*5 —, szélessége 1'5 cm ; hátrésze a középig F ig. 13. kép. kétlapú, onnan háromlapú, (13. kép 4); a lábfejnél tört A 13. (1— 2) és 14. (3— 4) sír mellékletei. edényke, 6X12 cm mérettel. Sikárolt felületű, szürke Les trouvailles des sépultures 13 (1— 2) et 14 (3— 4). színű, vállán egy tompaszögű kis bütyökkel (15. kép)

12 eltemetett kis gyermek tartozéka. A jobb combcsont felsőfelén 7 cm hosszú, 3 mm vastag, kéthegyű rézár (16. kép 1) és mellette a két darabra tört 15 cm hosszú kovakis kétlapú háttal. Töve felöli része, ahol a leg­ szélesebb 2 cm, fehéres szürke ( 6. kép 2). A jobb láb­ fej mellett félliternyi okker, ennek közelében edény­ töredékek, melyekbSl egy mély tál felerészét sikerült összeállítanunk.

koponya fekszik DNy.-on. A lábak tehát ÉK felé irányultak, holott így „hegynek felfelé", az északi napforduló (a tulajdonképeni nyár kezdete) irányában feküdtek, arccal az ÉK.-i világtáj felé. így tehát, ha a nap látszólagos pályája ut n igazodtak a sírüreg hossztengelyé­

Fig-. 14. kép. A 13. sír csészéje. — L a tasse de la sépulture 13.

Az ide temetkező nép a temető helyének megválasztásánál nem követte azt az eljárást, melyet a bodrogkeresztúri kultúrában ismételten észlelhetünk, hogy t. i. halottjait egy korábbi település helyén (Zengővárkonyban egykorú te­ lepen!) földelte el.10 Sírjaikat nem ásták mélyre : 28— 100 cm közt változik azoknak mélysége. A nagyon sekélyen fekvők (13— 17 cm) vala­ mennyien bolygatottak, illetve hiányos sírok, így a 2(0, 3(0, 5(0, 5(0A sírüreg, illetve abban a halott tájolása temetőnknél általában DNy.—ÉK. úgy, hogy a

nek a kijelölésénél, a tavaszi és nyári napjárás szabta meg számukra a tájolás irányát. Feltűnő, hogy a trepanált koponyás 2 sír kivételével, egyetlen tájolás sem irányul a téli napforduló felé,11 sőt a keleti pontot sem ‘éri el egyetlen sír se, hanem általában megmaradnak az ÉK. főirányban, még pedig fokokban kifejezhető olyan ingadozással, mely mindössze 25 fok eltérést mutat (200°—225° és 20°—45° között). Az ilyen méretű hossztengely ingadozás megfelel tehát az egyenlítőn felüli „napjárás11 fokokban kife­ jezett útjának (23V2°—23l/2°). Ez utóbbi az aequinoctium praecessiojának tekintetbevételével se 10 Lehet véletlen jelenség, hogy Zengővárkonyon, fog változni.12 Temetőnknél kétségtelennek ve­ Bodrogkeresztúron, Pusztaistvánházán, Kiskőrösön és hetjük, hogy a rügyfakasztó és gyümölcsöt, ter­ Hódmezővásárhelyen (Kotacparl) a rézkori temetőt a mést hozó és érlelő tavaszi és nyári éltető nap korábbi telepek emlékei közé beágyazva találták, de felé fordították halottjaikat. Hogy a mutatkozó lehet következetes eljárása is a rézkor emberének, hogy a korábbi települési helyeket választotta temetkezöbelyül Az emlékek közlésének az a módja azonban, mely ugyanazon terület emlékeit, ha különböző korból származnak azok, esetleg más folyóiratokban szétszórva teszi közzé, a praehistórikus korok problémáinak meg­ oldása szempontjából legalábbis késleltető módon hat, és — mint pl. a fentebb hivatkozott rézkori temetőknél, nem ad lehetőséget arra, hogy a telep és a későbbi temető közötti összefüggés'! szálakat lebonyolítva találja az olvasó. Legalább főbb, jellegzetes vonásaiban az előző kor emlékeit is bs kellene mutatni a közlés alkalmával.

11 Olyan delejtüt használtunk, melyen a keleti pont 90°-kal van jelölve. 1' A Közlemények (Kolozsvár) II. 107.1apján jeleztem már, hogy dr. Dezső L óR ánd egyit. m tanár úr tollából ide vonatkozólag olyan cikk fog megjelenni, melynek segítségével a delejtű igénybevételével lehető pontosan megállapított sírok tájolásából az eltemetés évszaka is megállapítható lesz ol yan temetőknél, melyeknél nyilván­ való, hogy a nap látszólagos járása volt irányadó a sír­ üreg irányának megállapításánál. Igaz, hogy ez esetben is két értéket kapunk, de mégis sokkal több a semminél.

13 egyhangúságot családi jellemvonásnak kell el­ könyvelni (a legelőbb elhalt családtag síriránya után igazodtak a később elhaltak sirjai), további megfigyelésektől függ. Temetőnknél csoportos temetkezésről alig beszélhetünk. Zengővárkonyban a csoportos temetkezések tájolását az egy-

Többes-, jelképes- és részleges temetkezé­ seket nem figyeltünk meg. Temetőnk egyik sajátos vonása a részleges zsugorítás. A sírbatétel zsugorított módjának magyarázatául sok hipotézist állítottak föl, me­ lyekről — többek közt — R o s k a M á r t o n egyik

Fig. 15. kép. A 14. sír csészéje. — L a tasse de la sépulture 14.

korú telep lakáscsoportjai, illetve az ezek kö­ zötti szabad terek is szabályozzák.13 A marosdécsei temető további ásatása rend­ jén dőlhet el az a kérdés, hogy a trepanált koponyájú halottakat valóban következetesen fektet­ ték-e fejjel ellenkező irányban, mint a többi halottat ? Már a sirok leírásánál megjegyeztem, hogy az ásatási jegyzőkönyv a koponya helyzetét a 3. és 4. sírban — fokokban kifejezve — ellen­ kező világtájakkal jelöli („ÉK. 35° és 45°“), mint a többi síroknál (DNy.), viszont a világtájak meg­ nevezése a 4. sírnál a többi temetkezéssel egye­ zően DNy.—ÉK. Nyilvánvaló tehát, hogy a 4. sírnál egyik adat, még pedig sokkal inkább a megnevezés, mint a fokszám, helytelen. Az emlékezet alig segít valamit 30 év távlatából, így a további megfigyelésekre kell várnunk a trepanált koponyás temetkezések biztosabb tá­ jolását illetőleg. Egy esetben, a 15. sírnál, észleltünk kettős temetkezést, ahol az anyát kis gyermekével föl­ delték el. A nagy valószínűséggel apró kagyló­ gyöngyökből álló füzérrel is ellátott gyermek anyja bal mellén feküdt és még csecsemő lehetett.

tanulmányában behatóan értekezik.11 A külön­ böző hipotézisek felsorolása nem lehet célunk a temető emlékeinek ismertetése során. Csak utalunk rá, hogy a régibb és újabb kőkorban divatos e temetkezési szokás, amikor a legtöbb esetben a barlang és a szűkméretű lakás nyújt menedéket az embernek az időjárás viszontag­ ságai ellen. Éppen azért mi is azon nézet mel­ lett foglalunk állást, hogy nem annyira a halott szellemétől való félelem, lustaság stb., hanem inkább a szűk lakásokban felvett nyugvó, pi­ henő helyzetnek a túlvilági életre való átvitelé­ ben kell keresnünk a zsugorítás okát.15 Egy

14 .R o s k a M .: Az őskori temetkezés zsugorító módja okairól. Erdélyi Múzeum. Kolozsvár, 1913. 31—40. 15 A zengővárkonyi (D o m b a y i. m. 31) késő neolithikus, sőt aeneolithikumba hajló temető a legkézzel­ foghatóbb bizonyíték arra, hogy nem a halottól való félelem írta elő a zsugorítást, mert hiszen ott rend­ szeresen temetkeztek a lakások közvetlen közelében. Az olyan jelenségeket pedig, melyeket Pusztaistvánházán, Bodrogkeresztúron, Kiskőrösön (lásd a 2. és 3. jegyzetet) mondhatni rendszeresen észleltek a teljes formájú zsugorított temetkezéseknél, neve2etesen, hogy a férfiakat jobboldalukra fektették, míg a nőket bal­ oldalukra és így a férfiak északra, a nők délre néztek, 13 D o m b a y J . : A zengővárkonyi őskori telep — és legszívesebben azzal magyaráznám, hogy a lakásban a férfinak a déli oldalon, a nőnek az északi oldalon volt temető. The prehistoric settlement and cemetery at általában főtartózkodási körzete és főleg rendes fekvőZengővárkony. Arch. Hung. XXIII. Budapest, 1939.

14 .

lépéssel tovább megyünk. A lakástípus alapján kívánunk különbséget tenni a zsugorítás teljes (kézben-lábban) és részleges (csak lábban) alakja között. Azzal a barlang és putri lakás-típus, ezzel már az épített,.a föld félszíne felett álló hossznégyzetes alapú, vagy a nagyobb méretű köralakú lakástípus társul. A hajdani, teljes fórmájú karban-lábban zsugorító temetkezési szo­ kás már nem divatos temetőnknél, de annak emléke él még olyan formában, mely feltélelezi, jelzi e téren is a változást, a fejlődést, mely végül is e temetkezési forma teljes feladásához vezet. Á temetőtől mintegy V2 km-re, Miriszló felé látható terraszos' részen sejthetők az ide temetkézők lakásmaradványai, melyek aligha merülnek ki a putriformával. Temetőnknek további sajátos vonása, hogy az elhaltak koponyáin két ízben irepanációt ész­ leltünk, de föltehetjük, hogy a föld nyomása alatt apró darabokra tört koponyák között is volt tre­ panált. Egyik esetben (4. sír) a trepanáció emlékét a 4 mm vékony koponya jobb oldalán a fül felett, 5 cm átmérőjű szabályos köralakú lyuk őrzi, míg a másik esetben (3. sír) az 5 mm vékony koponyán — nagyon szokatlan helyen — a homlokon yan jókora nyílás. Amíg az első esetben a vékony­ falú koponyát vertikálisan, mondhatnók cirkalomszerű szerszámmal vágták át, addig a homlok­ lyuk hossztiégyszögű (4-5X2-5 cm) és feltűnően ferde metszésű. A vágott felület mindkét esetben síma, nem mutat friss sarjadzást, hegedést, tehát a műtét alatt, vagy azután nemsokára meghaltak a paciensek, vagy talán'' az a valószínű, hogy holtuk után trepanálták, azaz, hogy nem „trépanation chirurgicale", hanem „trépanation post mortem“ esete forog fenn, amint B r o c a professzor e két lehetőséget elnevezte. P r u n ié r e s 1873-ban először-mutatott be a francia tudós világnak egy Lozére-ban (dolmen) talált ellipszis alakú koponyarészt.16 Azóta sokat helye. Ennek a helyzetnek a túlvilág! életre való kfcvetkezetes átvitele az oka a jobb- és baloldalra való fekte­ tésnek. Ha temetőnknél a térdek jobb- (1, 6, 10,13,14, 15. sírok) és baloldalra (4, 5, 7, 8, 9, 11, 12. sírok) való eldőlését úgy fognók fel, mint a bodrogkeresztúri kultúra jobbra és balra való zsugorításának az emlékét és ezt a nemekre is vonatkoztatnék, mind a két trepanált sírt, valamint a buzogányos sírt is (12-ik) női sírnak kellene minősítenünk, ellenben a 15. sírt, melyben nyilván­ valóan a csecsemő anyjával pihent, férfi sírnak kellene elkönyvelnünk.

foglalkoztak a neolithkori népek (a palaeolithban ismeretlen) e sajátos szokásának megfejtésével. -

•

fa.

Flgr. 16. kép. A 15. sír mellékletei. — Les trouvailles de la sépulture 15.

A trepanáció t. i. ma is a kényesebb orvosi műtétek közé tartozik, joggal kérdezhetjük tehát: honnan jutott a trepanáció gondolatához az a primitivus nép, amelyiknek e célra szóbafjöhető legtökéletesebb szerszáma a kovakés volt. B r o c a nak a Marne melletti egyik barlangi lelete, egy 18 D éch elet t e . Manuel I. 474.

15 korongos, de perforált koponyarész megerősítette Pruniéres korábbi véleményét, hogy csakis amu­ lett lehetett. Azóta Franciaországban, Lozéreben több mint másfélszáz trepanált koponyát (126), illetve koponyából kivágott karikát (41) találtak részben cavernában, részben dolmenben. Magyarország, Románia és közvetlen szomszédos területekről e korból trepanált koponyát eddig nem ismertünk.17 Van rá sok eset, hogy a vágott koponyafelület hegedést mutat, tehát a műtét után életben maradt a páciens. Arra, a kérdésre, hogy mi vezette rá az őskori embert a trepanációra, két eshetőséggel felelhetünk. Az egyik hipotézis szerint élő embe­ ren babonás hiedelemhői hajtották végre a mű­ tétet, olyan egyénen t. i., aki a társadalom többi tagjai előtt feltűnő lelki tulajdonságokkal rendel­ kezett, hogy a trepanációban nyilvánuló isten­ ítéletet kiállva, tegyen bizonyságot arról, hogy nem közönséges halandó, mely esetben mint szentet tekintették, trepanált koponyarészét pedig amulettként őrizték. E magyarázatot élénken támogatják az olyan kifejezések, mint a magyar „agyafúrt", a francia „entété", a latin „versutus" (vertigo = szédülés, vertö = fordít) stb. Ha igaz­ nak bizonyul, hogy a trepanált koponyájú egyé­ neket a sírbatétel alkalmával ellenkező irányban tájolták, mint a temető többi lakóját, — már pedig ez a legnagyobb valószínűség, — két­ ségtelen, hogy a trepanációval rendkívüliségek társulnak, olyanok, melyek a fent vázolt keretekbe illenek bele, vagy más természetűek. De valónak fogadhatjuk el azt az elméletet is, mely szerint csupán orvosi szempontból is trepanáltak sérült, vagy beteg koponyákat. A bizonyos fokig már kulturált, individualizált őskori emberről föl kell tételeznünk, hogy igyekezett embertársát meg­ szabadítani az agy-, vagy más-, de a koponyá­ ban képzelt bántalmaktól, testi fájdalmaktól azt az embertársát, akit gondosan temetett el, aki­ vel sírba adta az életben maradottak legnagyobb értéket képviselő szerszámokat, ékszereket. Lehetséges-e, és ha igen miféle következ­ tetést vonhatunk le abból a tényből, hogy teme­ tőnkben csak a két trepanált koponyájú egyénnél találhatjuk a kooakést az illető kezébe adva, olyan kérdés, melyre feleletet csak a további

megfigyelésektől várhatunk. Az is gondolkodásra késztet, hogy a temetőben lelt egyetlen réznyakperec a 4. sír trepanált koponyájával tár­ sult. Jelentőségét azonban az a tény, hogy a másik trepanált egyén mellől elmaradt (3. sír), nagyban csökkenti, A rézkorban először feltűnő torques a magyar területeken eddig feltárt rézkori temetőkből hiányzik. Áttérve a tárgyi emlékek ismertetésére, ki­ emeljük, hogy mindenik sírban előfordult az ok­ ker, okra, vagy ferrioxid és pedig három formá­ ban : a) a sírüregben apró szemcsékben, b) a halott mellé adva, annak végtagjai mentén, c) a halott mellé aclva, kis csomókba felhalmozva. a) Az ásó nyomán, a nedves talajban élén­ kebben vöröslő okker-szemcsék már előre jelezték a sír közelségét, amint azonban a föld megszá­ radt, a pirosló szemcsék újólag elhalványodtak, eltűntek. Bizonyára a temetés alkalmával szét­ szóródott festékszemcséket kell ezekben látnunk. b) Sok esetben okkert találtunk a végtagok mentén: azok alatt, azok külső és belső oldalán, mintha festőanyagba lettek volna beágyazva. Ez utóbbi jelenséget máskép alig magyaráz­ hatjuk, mint azzal, hogy a halál beállta után ezzel a festőanyaggal a testet, vagy ruházatot behintették, vagy bedörzsölték, vagy, hogy már életében festett, vagy tetovált volt az illető és végül, hogy a test mellé tett okker-halomból felszívódás utján jutott el a test különböző ré­ szeihez. Abból a tényből, hogy sok esetben maguk a csontok vöröslenek a festőanyagtól, azt a hipotézist állították fel, hogy a hcflttestet előbb mesterséges szárítással mumifikálták és csak azután dörzsölték be okkerrel.18 Az olyan természetű mumifikálás azonban, mely együtt tartja a test összes *részeit, alig képzelhető el e népek körében, ha pedig a hústalanítás esetét tételezzük fel, nem találhatnánk rendes temet­ kezéseket, ahol a legkisebb csont is a helyén van. A magyarázat egyszerű: az okkert hordó epidermis, illetve ruhafelület az izomzat és a ruházat szétmáíása után, a föld nyomása alatt, közvetlenül a csontokkal jött érintkezésbe és ezért vöröslenek azok. c) A harmadik eset, hogy az okkert kis csomókban halmozták fel rendesen a lábak, ritkábban a fej közelében. Olyan eset, melyet

17 Ezeket a trepanált koponyákat román nyelven ismertette dr. L en g h iel S á n d o r .

18 D échelette : i. m. I. 566.

16 — egyebeket nem tekintve — már Egyiptom őslakóinál tapasztalunk, ahol zsacskóba téve helyezték, sőt némely törzsnek még ma is mellé­ kelik a halott mellé, annak kezeügyébe. Az okkernek, ennek a természetes állapot­ ban igen gyakran el őforduló ásványi festőanyag­ nak telepeken és sírokban való előfordulása nem új jelenség. A palaeolithkor felső szakaszától kezdve, a neolithon át különböző mangán festő­ anyagok társaságában gyakran fellelhető.19 Te­ metőnkben rendeltetése bizonyára ugyanaz,1mint a többi mellékleteknek: a halottat a túlvilági életre ellátni azokkal a javakkal, melyeket életében, mint nélkülözhetetlen cikkeket hasz­ nált. Az a primitivus nép, amely ide temetkezett, bizonyosra vehetjük, hogy kendőzte magát, lega­ lább is ünnepélyes alkalmakkor arcát, karját stb. vagy egész testét festette. Sőt a ma élő primi­ tivus népek bizonyos rétegeinek szokását tekin­ tetbe véve feltehetjük, hogy alkalmas módon gondoskodott a testfestés állandósításáról is, azaz, hogy tetoválta magát. Ilyen irányú test­ kultuszra vall az okkernek a sírokban való jelenléte. A keramikus anyag jellemző vonásai: sza­ badkézből formáltak, felületük sikárolt, színük sárgás- és barnás-szürke. Egyiken okkerből szár­ mazó szabálytalan folt látható. Esetlegesen, használat közben érintkezhetett a festőanyaggal. Kisméretűek, alakjuk félgömbszerű, ki nem ké­ pezett, vagy csak sima fenékrésszel; peremük felálló, illetve az edény falának síkjában marad és vagy nem, vagy csak alig hangsúlyozott. A horizontális zsinórfülek (2, 3 drb.) nem rész­ arányosán helyezkednek el, hanem rendesen az edény egyik oldalán csoportosan maradnak, Ez az eset akkor is, ha a füleket hegyes vagy tompa bütyök helyettesíti. Egyébként temetőnknek rendszeresen feltárt részéből összesen 10 drb. edényke került elő. Egy eset kivételével, amikor két edényke volt a sirban (11.),s csak 1—1 edényt találunk. Az 1—3, 5—7. sírok nem tartalmaztak kerámikus anyagot. Az edénykék között csak 3 darabon van mélyített díszítés (8, 11, 14. sír). A dí­ szítés motívuma egyrészt kör, melyből rövid sorokat és gúlákat formálnak, másrészt félkör (12. sír), melyet négyesével párhuzamosan cso­ 19 U. ott 120, 245, 297, 452, 465.

portosítva egymással szembe állítanak. Formai párhuzamaikat a bodrogkeresztúri-kultúrában gyakran megtaláljuk. Arra, hogy az okkert az idetemetkező nép ipari célokra is használta volna, temetőnk bizony­ ságot nem szolgáltatott. Az egyetlen ipartermék, melyet számunkra fenntarthatta volna ennek bi­ zonyítékát, t. i. az égetett kerámikus anyag — testetlen. Annak feltételezésére* pedig, hogy edénykéinkben a mindennapi élet szükségleteit kielégítő házi edényektől eltérő és tisztán a halottkultusz szolgálatára rendelt reliquiákat kell látnunk, melyek amazoktól különböztek,— tám­ pontjaink nincsenek. Más szóval az idetemet­ kező nép — bár sok jelenség szólana a mellett — nem volt részesé azon civilizációnak, melyet Erdély területén, a szakszerű ásatásokból leg­ jobban ismert erősdi20 festett kerámikás telep képvisel, a -szomszédos Moldvából pedig Cucuteni21 mutat fel. Amint láttuk, kerámikus anyagunkat álta­ lában jellemzi a formaszegénység. Csésze és kisebb méretű mélytál csupán az„ amit formailag temetőnk felmutat. Ezek valamennyien azonos technikával készültek, azzal, melyet helybeli fazekasok produkáltak. Van egy edény azonban (10. sír), melyet a román szövegű közzététel után töredékeiből állítottunk össze, az in situ beszállított sír mellékletéből. Ezt az edénykét R o s k a M á r t o n képben is bemutatta.22 Rövid nyé­ len ülő edényke, mely felülről tekintve kissé nyitott 8-ashoz hasonló. A belső választó-falaknak nyoma sem található. Sajátosságát növeli az, hogy a perem a többi edénykék peremétől eltérően körös-körül feltűnően befelé hajlik, to­ vábbá, hogy falvastagsága mindössze 4 mm 20 Dr. L ászló F . : Ásatások az erősdi őstelepen. Les fouilles á la station primitive d’Erősd. Dolgozatok (Kolozsvár) V. (1914) 279 —386. - : Háromszék vár­ megyei praemykenaei jellegű telepek. Stations de l ’époque pré-mycénienne dans le comitat Háromszék. Dolgo­ zatok (Kolozsvár) 11. (1911) 175 - 259.1. — S c h r o l l e r H.: Die bemalte Keramik im Komitat Háromszék. A három­ széki festett kerámika. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. 327 342. 21 S c h r o l l e r H.: Die Stein- und Kupferzfeit Siebenbürgens. Vorgeschichtliche Forschungen. Heft 8. Berlin, 1933. — S chm idt H . : Cucuteni in dér oberen Moldau. Berlin u Leipzig, 1932. 22 R oska M. Erdély régészeti repertóriuma. I. Őskor. Thesaurus antiquitatum Transsilvanicarum. Tóm I. Praehistoripa. Kolozsvár, 194?. 161, 189. kép.

17 és különösen külseje szemcsésség nélküli, finom bevonattal ellátott. íme, amint a Tisza-Dunaközi és Tisza-vidéki temetők valamennyije mutathat unikum számba menő darabokat,23 úgy itt is találkozunk olyannal. Ott fa előképeket is téte­ lezhettek fel, (Kis-Kőrös) itt legközelebbi proto­ típusul talán az ikertermésű cucurbeta-féle megskapolt termését fogadhatjuk el leginkább. Ezt .indokolja a peremnek bahajlása, vékonyfalúsága, fénylő finom bevonata és a nyolcas alak szűkü­ letében egyik oldalon ferdén felfele álló rö­ vid nyél (a szár emléke). Ez a nyélképzés kü­ lönben fejletlenebb, vagy fejlettebb alakban az első használati fémmel, a rézzel valamelyes vonatkozásban álló telepek és temetők kerámikus anyagának vékonyfalú sorozatánál — ritkábban bár — , de feltalálható. Annak idején a nyélképzés hasonlósága alapján kerestem valamelyes összefüggést temetőnk és az oltszemi festett kerámikás telep24 között. A 12. sír edénykéjét szintén az első közlés után töredékeiből állítottuk össze. Hiányos kis csésze egyik oldalán egymás közelében ülő két zsinorfüllel. Díszítése 4 párhuzamos mélyített félkör-motivum a vele szembe állított hasonló motívummal. A minta tehát középen megszakí­ tott gömbfelületnek (cucurbeta-féle ?) fogható fel. Edénykénkén kétszer ismétlődik. Feltételezhet­ jük, hogy a minta mély félkörei fehér (mész ?) anyaggal tömítve voltak. Amint a festett kerámiás telepek lakóit ál­ talában, de főleg az erdélyieket élénk színű, tarka ruházatot kedvelő embereknek képzelem el, úgy a már nem festett kerámikás kultúra hordozóit szolidabban öltözködőknek vélem. A sok tetovált emberi idolum a festett kerámikus telepeken (Erősd, Oltszem, stb., Cucuteni) ezt látszik igazolni. Temetőnknél a barna festő­ anyag (okker) állandó jelenléte (egy ízben feke­ tét is észleltünk, a 10. sírban) arra vall, hogy az erdélyi praemykenaei jellegű telepek domi­ náló 3 színéből, a fehér, fekete és barnából, a barna továbbra is használatban maradt és így a folytonosság ezen a ponton is mutatkozik. Temetőnknél a csövestalpú edények hiányát legszívesebben a házi tűzhely olyan módosulá23 Lásd a 2. és 3. sz. alatt felsorolt irodalmat. 24 Dr. L ászló F .: Háromszék vármegyei praemy­ kenaei jellegű telepek. Dolgozatok (Kolozsvár) II. (1911) 195, 21. kép; 218, 53. kép.

V

savai hoznám összeköttetésbe, mely feleslegessé tette a csövestalpnak az eddig is szokásos edé­ nyek (elsősorban tálak, fazekak) alá helyezését.J5 A marosdécsei temető további feltárása során azonban kerülhetnek még elő csövestalpú edé­ nyek is, mert az előző kor (festett agyagművesség) jól ismerte azokat. A fémmellékletek formai tekintetben mind­ össze három típust mutatnak. Legegyszerűbb a mindkét végén hegyes tű, ár vagy lyukasztó (6 drb.), mely praktikus használatra nyélbe erő­ sítve is elképzelhető. Valamennyi körös és nem négyszöges átmetszetű, mint bodrogkeresztúri, pusztaistvánházai és hajdúszoboszlói párhuza­ maiknak legnagyobb része. Hosszúságuk (3*5—11 cm), vastagságuk különböző, a típus azonban mindig ugyanaz. A második formát képviseli a sima sodronyból készült és végefelé véko­ nyodó torques (1 drb.), melynek végeit leme­ zessé kalapálták és visszahajlították. A harmadik formát szolgáltatják a fémgyöngyszemek. Egy esetben azonos kisméretű szemek szerepelnek, 55 A szabad tűzhelyre helyezett fazekak között, de általában szabadtűzhelyen a tál főzésre, sőt melegítésre is alig volt alkalmatos, hisz égő fadarab, szén, pernye könnyen kerülhetett bele. Nyilt tűzön rendeltetését csak tűzhely szélén és izzó parázson, vagy alátétek (kezdet­ ben talán kavicsok, majd agyaglábak) alkalmazásával tölthette be. V. ö. ide vonatkozóan pl. S zabó K álmán közleményét „A kecskeméti Múzeum ásatásai. I. Kisréti part" cím alatt (Arch. Ért. 1934. 9-39), ahol lábas tála­ kat, oszloplábakat (alátéteket) is láthatunk. Más helyen pedig a soklábú tálat látjuk a szokásos csövestalp fölé kerülni: pl. tiszai kultúra. Az alátétekből fejlődött a csövestalp, melynek még átlöretlen volta úgy a bükki mint a tiszai kultúrában érthető és megérthető Zengővárkonynál is, valamint ennek szerény áttörése Erősdnél. Szerintem a tapasztalat, mely akkor is időt kívánt, törette át később a csövestalpat azzal a végső céllal, hogy azt alulról izzó parázzsal megtöltve (vagy parázszsal és holtszénnel vegyesen), az áttöréseken átáramló levegő révén huzamosabb időn át melegen álljon a felső edényrészbe helyezett étel azután is, ha a tűzről levet­ ték már azt. Esetleg á már elkészült ételek melegen tartását célozták A csövestalpat csak felfordított hely­ zetben tölthették meg szénnel. Mint segédeszköz szol­ gálhatott itt a telepeken olykor előkerülő, ismeretlen rendeltetésű, lepényalakú,. korong formájú égetett agyaglap, mely a szénnel megtöltött csövesrész talpraállításánál is szolgálatot tehetett, ha az áttörések nem voltak eléggé nagyok arra, hogy azokon át adagolják a szenet. A csöuestalpak áttöretlenségébm és áttörtségében tehát időbeli különbséget látok (a bükki—tiszai-kul­ túrák, Zengővárkony, Erősd, bodrogkeresztúri kultúra).

19 két ízben pedig a 2, sőt 3 különböző nagyságú gyöngyszemek végeik felé vékonyodó füzérré voltak összefűzve és a kagylógyöngyfüzérekhez hasonlóan a derék köré voltak övezve. Bodrogkeresztúr és kultúrája nem ismeri a rézgyöngyöt, ellenben Zengővárkonyban 4 sír és Erősdön az ú. n. kincslelet (alólról a 3. réteg) tartalmazott hasonlókat.26 A kagyló-gyöngyök folyami kagyló (Unió) teknőjéből készültek (2 (2), 4, 5—7, 11— 13, 15. sírban). Valamennyi korongalakú, tehát kerekre kivágott és középen lyukkal ellátott. A fúrást legtöbbször egyoldalról — az epidermis, vagy a gyöngyház felőli oldalról — eszközölték, sok esetben azonban a kétoldalról kezdett furat a kagyló középső-, porcellán-rétegében találkozott. Nagyságuk a 20 filléres nagyságtól kis inggombnagyságig váltakozó. Rendesen hosszú füzért alkotnak, melynél a nagyobbak középen, a ki­ sebbek a végeken helyezkednek el. Teljes, ép formája a buzogányos 12. sírnál figyelhető meg, hol a füzér 120 cm hosszú és nem eredeti rendel­ tetésének megfelelő helyen, hanem a térdek hajtásában van elhelyezve. Egyébként a füzérek a derekat, ritkábban a nyakat, kéz- és lábcsuk­ lókat övezték. Két esetben azt is észleltük, hogy a derekat övező főfüzérről a hasi részen és a csípők táján egyaránt 10— 15 cm hosszú mellékcsüngők lógtak alá. A kagylógyöngyöknek tel­ jesen azonos párhuzamait találta meg L á s z l ó F e r e n c pl. az erősdi festett kerámikás telep réte­ geiben. (Dolgozatok, Kolozsvár. II. 1911.95. kép). A bodrogkeresztúri-kultúra pedig márványból mutatja analógiájukat. önként felvetődik a kérdés a réz- és kagylógyöngyfüzérekre vonatkozólag, hogy vájjon csu­ pán mint ékszerfélék jöhetnek tekintetbe, vagy más jelleget is tulajdoníthatunk azoknak. Amint láttuk, mindkét anyagból készült füzért a derék köré övezve hordták és mindkét esetben külön­ böző nagyságú gyöngyszemek szerepelnek. K r ic k e b e r g 27 arról értesít, hogy Kaliforniábalft a benszülötteknél — amint sírleletek bizo­ nyítják — régebbi időben, sőt jelenleg is az át­ fúrt, korongos kagylógyöngyök, melyeket rende­ sen 3 különböző nagyságban készítettek, mint értékmérő, mint pénz szerepelnek és a szemek 20 D o m b a y ; i. m. 33. — L ászló F . . i. m. Dolgoza­ tok (Kolozsvár) II. (1911) &7, 6. k ép ; 224 és 92. kép 5. 27 Z. f. Ethn. 1914. 721 skk.

nagysága és a füzér hosszúsága szerint külön­ böző árat képviselnek. Nem mérik, hanem ol­ vassák azokat. A gyöngyházból készült „arany" pénzek mellett szerepelnek a kagylóból készült „ezüst" pénzek. Vagy gondoljunk az Elő-India vidékéről már az őskorban messze széthurcolt Kauri-kagyló értékmérő jellegére.28Elő-és HátsóIndiában, Sziámban és a Philippini szigeteken még a XVII. században, sőt Sziámban még 1860ban is pénz gyanánt használatos. Afrikában Sansibar, Lagos, a Victoria-Nyansa-tó vidékén és Felső-Guyneában zsinórra fűzték, ötösével szám­ lálták. 1 tallér = 2120 kaurikagylóval. A Rab­ szolgaparton 40 kauri neve zsinór, 50 zsinór egy Fej, 10 Fej = 1 zsák.29 Melanésiában és Mikronesiában a Nassa Calosa vagy Came/us-kagylóból készítettek pénzt. A kagyló hátrészének le­ pattintása által támadt lyuk segítségével százá­ val, ezrével zsinórra fűzték és ennek hosszúsága szerint értékesítették. Arra törekedtek, hogy mi­ nél többet halmozzanak fel a község nyilvános pénztárában. A tulajdonos elhunyta után pedig a község lakói között kiosztották, akik ennek fejében a temetés pompáját és az elhalt emlékét különös eljárással voltak kötelesek emelni és őrizni. Megvolt tehát a sacrális jellege. Az Egyesült-Államok északkeleti és É.-Amerika északnyugati partjain az indiánok zsinegre fűzve használták a Venus mercerania-kagyló­ féléből készült korongalakú pénzeket, míg a Dentalium edulis-kagyló Alaska és a Pigetszoros között az indiánok értékmérője, stb., stb. Az újguineai kutyazápíog és kanagyar, a ma­ lomkőszerű yapi kőpénzek mind az értékmérő szerepét töltötték és némely vidéken töltik be még ma is. A palaeoethnografia és ethnographia ezen adatait részben W e o l e 30 után szemelvényesen sorakoztattam fel. Ilyen megvilágítás mellett nem zárkózhatunk el teljesen annak a lehető­ ségétől, hogy az idetemetkező őskori nép rézés kagylófüzéreiben nem csupán ékszert, hanem ékszer-pénzeket is láthatott, melyek a mellett, hogy tulajdonosukat díszítették, alkalomadtán 28 J. A ubök. : Hand-Lexikon über Münzen, Goldwerthe, Tauschmittel stb. Wien, 1893. „Kauri" c alatt. 29 R. Kumpkrt : Lexikon dér Münzen, Masse und Gewichte. . . Berlin, 1885. „Kauri" c. alatt. 30 W eule ': Dié Urgesellschaft und ihre Lebensfürsorge. Kosmos. Stuttgart, 1912.

19 teljes egészükben, vagy részeikben, esetleg dara­ bonként a pénz szerepét is betölthették (ld. a 12. sír teljes füzérének elhelyezését), vagyis a cserekereskedelem állandósult és bizonyos terü­ letre elismert objektumai lehettek, melyekhez a tárgyak, dolgok értékét viszonyították. A lánc­ szerűen egymásba kapcsolódó, vagy felfűzhető őskori karikapénzek időbeli aránylagos közelsége arra int, hogy a fenti eszmefuttatást nem kell ab ovo eldobni. A bodrogkeresztúri korarézkori temetőből szerény, de aranytárgy is került elő, ^ temető területén pedig szórványosan, egyebek között őskori arany ú. n; karikapénzeket találtak.31 Az erősdi festett telepről is ismerjük az arany sodronykarikát.32 Kétélű prizmatikus kovakéseink a hazai réz­ korból jól ismert formai és technikai készség eredményei, melyek közül az olyan szép, nagy forma, mint a 12. sírban talált (22.5 cm, az enyedi példány 26 cm), átlépi már a kés jellegének határát és az első fémkorban divatos tőrök körébe utalható. A támadó- és védőfegyver szerepét is betölthették. Babérlevél'(fűzfa), he­ lyesebben gömbkétszög alakjukkal hangsúlyoz­ zák temetőnk mellékleteinek stiláris jellegét, mely az egyenes levágású végződéseket lehetőleg ke­ rüli, előnyt adva azokkal szemben a tompán csúcsosodó vagy hegyes végződésnek. Ez az eset a késeknél, buzogányoknál, a réz- és gyöngy­ füzéreink teljes alakjánál, a réztűknél, torquesnél, sőt még az agyagedények zsinorfüleinél, gúlás díszítéseinél és bütykeinél is kifejezésre talál.83 Szólanunk kell még a kőbuzogányról. Rend­ szeres ásatásokból egy és szórványosan (a nagy­ enyedi Bethlen Koll. múzeumában) ugyancsak egy drb. került elő. E forma nem tartozik a mindennapi leletek közzé. T é g l á s G á b o r 34 Csáklyáról, Nyárádgálfalváról, Vízaknáról és Meleg­ földvárról mutat be hasonló buzogányokat és felemlíti a kubáni példányt (Kaukázus) s végül 31 Öella L .: A bogrogkeresztúri aeneolithkori te­ mető. Orsz. Magy. Rég. Társ. Évkönyve. Budapest, 1923. 17, 7. kép 1—5. 32 R oska M .: Repertórium. 77, 93. kép 1. 33 Ennek a stiláris jellegnek veleszületett hordo­ zója és példát adó tárgya a kort jellemző hosszú pengés kovakéa lehetett. A rézkor ékszereinek ez a stiláris jel­ lege öröklődik át pl. a bronzkor karpereceire, melyek­ nek párhuzamos, mélyített díszítményeiben a kagyló- és réz-gyöngyfüzérek testének tagoltsága jut kifejezésre. 34Arch. Ért. 1888. 419 -421.

arra a következtetésre jut, hogy ezeknek gyár­ tási központja az Erdélyi medencében a Hidegszamos vidéke lehetett. Ha szűkebb erdélyi területre vonatkozólag elfogadnék is e felte­ vést, a távol Kelet példáját csak az azo­ nos formákat teremtő kultúrhullámok segítsé­ gével magyarázhatjuk. Még az ásatások meg­ kezdése előtt jutott egy hasonló példány a nagy­ enyedi Ref. Kollégium gyűjteményébe, melyet R o sk a M á r t o n ismertetett.35 A buzogányok for­ mai fejlődésével H o r e d t foglalkozott legutóbb.3" Hogyan, miből álltelő ez a forma, alig álla­ píthatjuk meg. Az ipari termékek. közül az őskori telepeken előforduló négy gerezdes égetett agyag­ korongok még legközelebb állanak e formához. Prototípusát azonban kereshetjük úgy a növény, mint az állatvilágban. Ott talán a gyökérbotfélék játszanak szerepet, melyek anyaguk ter­ mészeténél fogva nem maradtak ránk. Ha pedig más területen keressük az élőképet, úgy talál­ juk, hogy az agancsaitól megfosztott szarvas(őz)koponya a rajta maradt agancstövekkel nyújtja a makkos végű bütyköknek azonos formáját, a hosszmetszet tálosodó voltát pedig az agan­ csokról lefejtett rózsás rész hasonlóan homorúdomború formájával vethetjük össze. Temetőnk fémmellékletei, bár még nem anali­ zálhattuk azokat, anyaguk vörös színe és patinásodásuk módja után ítélve (repedezett felület) vegyitetlen réztárgyak. E fémtárgyak paral­ lel haladnak a kő- és csonteszközöknek azokkal a formáival, melyek a neolithkor zenitjén jóval innen eső állapotokat képviselik más területeken is. Jelzik az emberi kultúra időben egyik hosszú szakaszának, a neolithosnak elvirágzását, mely az új anyagnak, a réznek átadta formai kész­ ségét úgy azonban, hogy a kő és réz jókora időn át még egymás mellett áll az emberiség szolgálatában. Bizonyság erre temetőnk, ahol a három típusra különülő 11 drb. kőtárgy mellett ugyancsak három típúst felmutató 9 réztárgy (köz­ tük több száz darabot számláló két rézgyöngyfüzér) szerepel. Ha a közvetlen Duna-Tiszavölgyi rendszeres feltárásokból ismert aeneolithikus, illetve rézkori temetők emlékeit és tanulságait összehasonlítjuk a mi Maros-völgyi temetőnk emlékeivel és tanul­ ságaival, a következőket mondhatjuk: a temető 36Arch. Ért. 1928. 50 -51, 14. kép és 283 303. 2. t. 3ö^südeuropaische Keulenköpfe. MAGW. LXX. 1940

20 helyének megválasztásában mutatkozó eltérések; formájú és kidolgozású kisméretű csészék je­ (ott öt esetben korábbi lakótelepen); a koponya lenléte itt is, ott is; az „unikumok" jelenléte és láb világtájak szerinti helyzetének elvében mindkét területén és végül mint kultúrhatás mutatkozó eltérések (ott általában K.-Ny., itt könyvelhető el a kagylógyöngyök anyagának Ny.-K.); a sírbafektetés , módjánál mutatkozó mészbetétet utánzó díszítményekre való felhasz­ különbségek (itt arészleges zsugorítás, mely ha­ nálása a kerámikus anyagnál a Tisza-völgyében. nyatt fektetéssel párosulva mindkét nemre sza­ A fenntebb kihangsúlyozott eltérések az ala­ bály temetőnknél, ellentétben a zsugorítás teljes pul szolgáló hátterek eltérő jelenségein kívül formájával, mellyel a nemek szerinti bal-, illetve származhatnak abból az időbeli különbségből is, jobboldalra fektetés szokása társul a Duna-Tisza melyet feltételezhetünk temetőnk és a bodrog­ völgyében); a többes-, jelképes és részleges te­ keresztúri kultúra emlékcsoportja között. A rész­ metkezések jelenléte ott, elmaradása Erdélyben; ben viszonylagos korkülönbség lényege az, hogy a sírmellékleteknek nem annyira elhelyezésében, temetőnk legkésőbbi korból származó emlékei hanem ■ a tárgyi és anyagbeli kölönbözőségében későbbiek mint általában a bodrogkeresztúri kul' jelentkező eltérések (ott márvány, itt kagyló­ túra leletcsoportja. Temetőnk közelebbi korára erős fényt vet­ gyöngyök stb.); itt a vasoxid jelenléte, ott annak elmaradása; ott az edénybőség, itt annak nek azok a nem rendszeres ásatásokból szár' szerénysége számban és formában, mind arra mazó leletek, amelyek az ásatások megkezdése mutatnak, hogy a bodrogkeresztúri-kultúra Hil- előtt, az ott dolgozó kavicstermelő munkásoklfbrand által körvonalazott és tagolt rendszeré­ kezéből jutottak a nagyenyedi Bethlen Kollégium ben más ethnikus vonások domborodnak ki, mint Múzeumába. Többek között a mieinkkel egyező a lényegében azonos erdélyi rézkori kultúra négymakkos gránitbuzogány, egy 26 cm hosszú eddigi legteljesebb képét mutató marosdécsei kovakés és egy kettős ellentettélű rézcsákány. A temetőnél. Más szóval a Hillebrand által jel­ rézcsákánynak annakidején nem adtam hitelt. lemzett bodrogkeresztúri-kultúrkör, — ha azonos Azóta azonban Kiskőrösön87ugyancsak sírból ke­ ethnikus alapot tételezünk is fel — nem azonos rült elő egy rézcsákány (egyélű) és miutánaz erősdi, színezetű az erdélyivel és pedig szerintem azért, a már nem festett agyagmívességű legfelső ré­ mert nem azonos alapokon fejlett k i: ott a tiszai teg aljáról is ismerjük a kétélű rézcsákányt, kultúra három szakasza,- itt az erdélyi festett Hajdúszoboszlón38 pedig, ahol 12 sírt tártak fel kerámikás kultúra áll a rézkultúra hátterében. rendszeresen, lapos rézvésőt is leltek az egyik Ezen az alapon érthető meg ott egyebek között sírban — kétségtelennek látszik, hogy temetőnk a „tejesköcsögök", „virágvázák" jelenléte, Er­ a rézkornak előhaladottabb szakaszából szár­ délyben ezeknek elmaradása a sírmellékletek mazik, abból, melyet javarézkornak nevezünk. közül; a gyöngyök anyagának eltérése (ott Kovács István márvány, itt kagyló); a trepanáció elmaradása C salogov it s J . : PZ. XXII. 102-3,15. ott, jelenléte Erdélyben. Egyező vonások : a sí­ 38 z o l t a i L ajos : Jelentés Debrecen sz. kir. város rok sekély mélységében mutátkozó azonos fő- Múz. és Közm. Könyvt. 1928. évi működéséről. Debrecen elv; a kovakések, egyező vonásai; az azonos 1929. 44-50. \

LE CIMETIÉRE DE L’ÁGE PE CUIVRE DE MAROSDÉCSE (COM. TORDA-ARANYOS) Le cimetiére, connu pár ma publication en langue roumaine de l ’Anuarul 1328—1932, tome 1. fut examiné déjá avant la grande guerre. Comme les lecteurs des PUBLICATIONS ont un grand intérét aux recherches scientifiques de Transylvanie, j’ai examiné de nouveau les résultats en les comparant avec les découvertes faites en Hongrie aprés.la grande guerre. Le résultat de ces comparaisons est, que je date le cimetiére non pás, comme dans Ja publication préliminaire k l ’époque énéolithique, mais á l ’áge avancé de cuivre. La déscription des tombeaux coincide, mais les déductions sont déjá basées sur les recherches modernes.

Le plán du cimetiére nous renseigne sur 1’ emplacement des tombeaux (fig. !)• Les jambes des squelettes étaient sans exeption légérement accroupies de maniére, que les genoux étaient placés plus haut et penchés un peu á droite ou á gauche. Les corps sont couchés sur le dós, de sorté que les épaules sont toujours dans la mérne hauteur et les bras étendus le long du tronc. Dans les cimetiéres de Pusztaistvánháza et de Bodrogkeresztúr les jambes des squelettes sont plus fortement repliées qu’ici, c’est á dirQ, qu’elles sont accroupies de la maniére connue

21 Les squelettes gisent en général la tété au sudouest, les jambes dans la direction de nord-est, le visage tourné vers l’est. DESCRIPTION DES TOMBEAUX. 1. Profondeur 43 cm Prés de la main gauche sur l’os iliaque j ’ai trouvé un couteau de silex (f!g. 2, 1). A cöté une petite quantité d ’ocre rouge était répandue sur une superficie de 12 cm de diamétre. 2. Le squelette était partiellement détruit pár le labourage. Á cőté des os du cráne et de l’ilion j ’ai trouvé quelques perles fabriquées avec des coquillages d’eau douce (fig. 2, 2). 2(1). Le tombeau était dérangé. Dans une profon­ deur de 15 cm il y avait 2 dents d’enfant, quelques os, 20 á 25 perles d’unio; la terre était entremélée d’ocre rouge. 3. Profondeur ; 41 cm (fig. 3). Le crane du sque­ lette est pár sa trépanation sans indice de perforation d’un grand intérét. La main droite tenait un couteau de silex (fi*. 2, 5 —5a) et la taille était entourée d’une ceinture de perles de cuivre (fig. 2, 6. Á cőté de la jambe gauche prpsque un demi litre d’ocre rouge gisait en tas. 3( 1). Dans une profondeur de 17 cm une petite surface de terre teinte pár l ’ocre rouge indiquait qu’il y avait Iá un tombeau d’enfant. Un petit fragment du crane, un demi litre d’ocre rouge et 70 perles de cuivre sont les restes du tombeau (fig. 2 , 7). 4. Profondeur 30 cm. Le cráne, détruit en partié pár la pression de la terre, est trépané au dessus de l ’oreille droite. Le trou rond de 5 cm de diamétre n’est pás perforé (fig. 4). Une petite tasse cassée derriére le crane, un torques de cuivre (fig 5, 2) au cou et un couteau de silex (fig. 5, 3) dans la main droite formaient les accessoires. La taille était entourée d’une ceinture de perles de cuivre (fig. 5, 1). Dans le pli des genoux il y avait de l ’ocre rouge, mais les bras et les jambes étaient aussi teints avec la mérne couleur. 5. Profondeur . 40 cm. Le bras gauche étendu prés du corps, le bras droit sur l ’ilion, le squelette d’adulte était entouré partout d’ocre rouge. Le fragment d’une tasse et un grattoir de silex (fig 6, )) formaient les accessoires. 5(1). Dans une profondeur de 40 cm non lóin de la graviére il y avait une tache teinte d’ocre rouge et les restes d’un squelette humain et des os d’un rat de blé. II est trés vraisemblable que tout cela appartenait á la trouvaille nr. 2/1. 5(2). J ’ai trouvé presque á la surface de la terre les restes d’un tombeau détruit et incomplet avec des os d’un adulte et quelques perles de coquillages. 6. Dans une profondeur de 45 á 50 cm gisait un squelette détruit en part e pár les couloirs souterrains d' animaux. Une ceinture de perles de coquillages entourait la taille (fig. 6, 3). A cőté du pied gauche il y avait de l’ocre rouge. 7. Profondeur. 60 cm. Le squelette d’enfant était incomplet, le crane détruit. Un couteau de silex (fig. 6, 5) et une ceinture de perles se tro.uvaient dans le tombeau. A cőté de la jambe il y avait de l ’ocre rouge 8. Profondeur: 50 cm. A droite du cráne, prés des os iliaques et du pied je pus constater de í ’ocre rouge. Les fragments d’un plat étaient dispersés au cőté gauche du squelette et au cőté droit du-crane (fig. 7). 9. Profondeur: 40 cm. Le squelette d’enfant était trés mai conservé Sous le crane et á són cőté gauche j’ai trouvé les fragments d’une petite tasse. Le couteau

de silex (fig. 6, 6) était prés de la main droite. Dans les environs du crane et de l ’ilion j ’ai constaté de l ’ocre rouge. 10 Le squelette trés bien conservé gisait dans une profondeur d’un métre. Les os étaient couverts á peu prés partout d’ocre rouge. Les fragments d’une tasse trés singuliére étaient épars dans le tombeau (fig. 8, 1). (Elle n’ était pás restaurée au temps de mon compterendu préliminaire ) Le poinfon de cuivre fut trouvé sur la jambe droite (fig. 8, 2). 11, Dans une profondeur de 35 cm j ’ai trouvé le squelette incomplet d’un jeune homme . le crane était détruit ét les os mai conservés. La piacé d’un plat (fig 9) était prés du pied et non lóin de Iá il y avait aussi une tasse (fig. 10). Le poin;on de cuivre se trouvait prés du fémur droit, le couteau de silex prés de la main gauche. Autour de la taille j’ai trouvé une ceinture de perles de coquillages. Un demi litre d’ocre rouge était cette fois derriére le cráne. 12. Profondeur: 1 m. Les trois fragments du cou­ teau de silex (fig. 12, l) étaient dispersés sur I’os iliaque droit. Le poinfon de cuivre (fig 12, 2) se trouvait au mérne endroit. Une massue de pierre (fig. 12, 3 -3a) i caté de la jambe droite, une ceinture de perles de co­ quillages d’une longeur de 120 cm, prés des pieds les fragments d ’une tasse ornée, et de l ’ocre rouge for­ maient les accessoires du mórt. 13.. Le tombeau dans une profondeur de 28 cm contenait hors le squelette mai conservé une ceinture de perles (fig. 13, 2) environnant la taille, un poinjon (fig. 13, I) á proximité de l ’estomac et prés du pied une tasse (fig. 14) et un demi litre d’ocre rouge. 14. Profondeur: 70 cm. Un litre d’ocre rouge était amassé prés du pied et c’est ici, que j’ai trouvé aussi le poinfon de cuivre (fig. 13, 3). Sur la jambe droite j ’ai découvert un couteau de silex et prés du pied un petit vasé (fig. 15). 15. Profondeur: 55 cm. C’est le squelette d’une femme avec les os de són nouveau-né sur la poitrine. Une ceinture de perles á la taille (fig. 16, 3), un poinson de cuivre (fig. 16,1) et un couteau de silex en deux fragments sur la jambe droite (fig. 16, 2), tirr demi litre d ’ocre rouge et quelques fragments d ’une tasse complétent ce tombeau. Dans les cimetiéres, qui sont á peu prés du mérne age, comme Pusztaistvánháza et Bodrogkeresztúr, les squelettes accroupis couchés á droite étaient des femmes, ceux couchés á gauche étaient des hommes. Dans les tombeaux de Marosdécse seulement les jambes étaient accroupies et les genoux placés un peu plus haut. Cela seul prouve, que Marosdécse est plus récent que les autres cimetiéres mentionnés. Au musée du collége Bethlen á Nagyenyed on conserve une hache de cüivre á taillants opposés provehaat du cimetiére de Marosdécse. A Kiskőrös on a découvert une hache á simple taillant, mais á Hajdúsámson on a trouvé aux cours des excavations systématiques une hache plate de cuivre. Ces circonstances prouvent, que les trouvailles les plus recentes de notre ci­ metiére appartiennent á l ’age avancé de cuivre. S’il s’agit aussi dans les deux régions (Alföld et Erdély) du mérne peuple, les différences des trouvailles peuvent étre expliquées hors la distance chronologique pár la différence de bases culturelles. La culture de Bodrogkeresztúr succéde á la culture de Bükk et de Tisza, en Erdély (Transylvanie) le développement de l ’age de cuivre est précédé pár la céramique peinte du typ d’Erősd. István Kovács

A KOLOZSKORPÁDI II. JELLEGŰ KULTURFACIES KERÁMIAI EMLÉKEI ERDÉLYBEN H. a Segesvár melletti hasonnevű magasparti terrászon létezett telep után elkeresz­ telt Wietenberg-kultúra körébe sorolj a adolgo­ zatunk címében szereplő agyagipari emlékeket1 s odautal olyan kerámiai maradványokat is, amelyek kétségtelenül magyarországi importok, vagy ezek hatása alatt keletkeztek. Mi egyik fontos kolozsmegyei lelőhely, Kolozskorpád, után a kolozskorpádi II. elnevezést használjuk. Itt a Csunguj nevű határrészben K o v á c s I stván által feltárt kunyhók emlékei közt vannak olyan meándrikus díszű cserepek is, amelyek közét fésűszerű eszközzel szabályos sorokban haladó, bebökött pontsorokkal töltötték ki.2 Ugyanilyenek korábban is kerültek az ENM. Történeti Tarába Kolozskorpádról, közöttük háromszögű eszközzel benyomott díszűek s csatornás barázdájúak is.8 Ez a kultúrfacies jórészt szórványos kerámiai emlékekkel van képviselve. Vannak azonban ása­ tásokból származó, megfigyelt emlékeink is. Az |. képen nemcsak a szorosan vett er­ délyi lelőhelyeket adjuk, hanem az Alföld ke­ leti peremén levőket is. A felsorolásunkban szereplő számok a térképünkön feltüntetett lelő­ helyek számainák felelnek meg. Az irodalmi adatok felsorolásában a legfontosabbakra kellett szorítkoznunk. S chro ller

1- Algyógy. (Hu.) Az EMER.-ban az ú. n. Torma Zsófia-féle gyűjteményben a Kőalja nevű szőlőhegy egyik barlangjából, amelyet 1876-ban gr. Kán Kocsárd sírboltjává alakítottak át, származik a 2. képün­ kön 6. sz. alatt látható,.törött fülű csésze és a 7. sz. 1 S c h r o l l e r H .: Die Stein- und Kupferzeit Siebenbürgens. Vorgesch. Forschungen, Heft 8. Berlin, 1933. 12-20. 1. és 8-16. t. — S chm idt H. az ő 6. csoportjá­ ban említi. ZfE. 1903. 450—451. 2 K ovács I.: A korpádi őstelep. La station préhistorique de Korpád. Dolgozatok (Kolozsvár) IV. (1913) 1—17. V ö. különösen a 6. 1. 3. kép 5. és 6. S2. ábráját s az utóbbi rajzának kiegészítését a 11 lapon 5 kép alatt. * V. ö. R oska : Repertórium 132. 1. 227. sz és 158. kép, a továbbiakban Repertórium alatt.

.

alatti karéjos peremű tál töredéke. Egy csomó hasonló­ képpen díszített edénytöredék valószinűleg szintén ebből a barlangból kérülhetett ki, lelőhelyük pontos megálla­ pítása azonban nem volt lehetséges. Hunyad vm. tört1.13 és XVII. t. 41. sz. rajz. R o s k a ; Újabb kőkor 272* kép 6. 7. sz. R o sk A: Repertórium 15.1.19. sz és 4. kép 6 —'7. sz. (A továbbiakban csak Repertórium). — S c h r o l ­ l e r i. m. 76.1. 79. sz. 2. Alsókosály. (Szd.) A Dési Városi Múzeumban a római tábor területéről olyan módón díszített edény­ töredékek, mint az algyógyiak ; van közöttük hálómustrás is. Repertórium 20. 1. 58. sz. 3. Alsóorbó. (Af.) A NBKM.-ban a Piaira Dani-határrészből fésűszerű és háromszöges eszközzel benyomott díszű cserepek. Debreceni Közlemények 1940.l.s z . 4. 1. — Repertórium 29. 1. 66. sz. 4. Apahida. (Ko.) O rosz E. gyűjteményében a réti telepről ebbe a kultúrkörbe tartozó edénytöredékek. Ugyanilyenek kerültek felszínre a kelta temető terü­ letén .létezett telepről is. (3—4. kép.) V. ö. K ovács I . : Az apahidai őskori telep és La-Téne-temető. La station( préhistorique et la cimetiére de l ’époque La-Téne de Apahida.Dolgozatok (Kolozsvár) I i.(1911) 1—69. Ugyan­ ilyen kerámiai maradványok vannak dr. Lengyel Sán­ dor orvos nagybányai gyűjt.-ben, valószínűleg a réti telepről. Repertórium 24. 1. 92. sz. 5. Apanagyfalu. (Szd.) Az'EMER-bán 334.—408. 2113.—80. 1768.—75. lsz. alatt bevezetett cserepek közt olyanok is vannak, amik ebbe a kultúrkörbe tartoznak. (5. kép.) W osin sky : Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége VII. t. 4, VIII. t. 1, 2, 3, 5, X. t. 4. sz. Repertórium 26. 1. 93. sz. és 20. kép. 6. Arany.(Hu.) Az aranyi hegyről a dévai múzeum­ ban rácsos mustrás táltöredék. 7. Bethlen- (Szd.) M artian G y u l a gyűjteményében fésűszerű eszközzel díszített edénytöredékek is voltak. Repertórium 39. 1-. 96. sz. 8. Boncnyíres. (Szd.) A Valea hoiceragi-határrészben létezett telepről edénytöredékek az O ro sz E gyűjt.ben és a wieni Naturhist. Mus.-ban. H oern es : Urgesch. d. bild. Kunst l. kiadás. 301. 1. — S c h r o l l e r i. m, 74. 1. 1. sz. — O rosz E»: A „Valea Holcserági" őstelep Boncz-Nyires határában. ÖTÉ. 1895. 1. füzet. 9. Borberek. (Af.) S c h r o l l e r i. m. 74. 1. 21. sz. alatt Wietenberg-kerámiát említ innét. Repertórium 46. 1. 167. sz. 10. Brassó. (Br.) S c h r o l l e r i.m .77.1.110. sz. alatt a Rakodóoölgy-bői, 114. sz. alatt a Schmidt-íéle téglavető területéről, 115. sz. alatt a Zinne-röl Wietenberg-kerá-

23 miát említ. V. ö, Repertórium 49. 1. 201. sz. A Rothbachról való négykaréjú tál töredékén hálómustrá$ három­ szögek és rom busók vannak. Ezt látjuk a rakodóvölgybelin is.

eszközzel díszítettek. Repertórium 54. I. 9. sz. S c h r o l 74. 1. 23. sz. Alsófehér vm , monogr. 1I./1. 91. 1. és XIV. t. — Debreceni Közlemények 1940. 1. f. 6. 1. 13. Csákó. (A f) A NBKM.-ban a £ze/isfye-dűlőböl ler

r) -CB

£. ° ín S N O 3á *T 0S) 3 Qi CB

ss

'CC *Ö

ti a ) a •t* 5 o > s?.-* £^ «S-

^ £ o p M w "íí o

JO l3 ^

El,

a> < 3 ■ o w

11. Csabaújfa’u. (Szd.) S c h r o l l e r i. m. 74. .1. 5. sz. alatt Wietenberg-kerámiát sorol fel innét. 12. Csáklga. (Af.) A NBKM.-ban gazdag kerámiai maradványok, amelyek között vezetnek a fésűszerű

1731. —Í832. lsz. alatt bevezetett edénytöredékek közt fésűszerű eszközzel, háromszögű eszköz benyomkodásával díszítettek és csatornás barázdájúak is vannak. Re­ pertórium 55. 1. 11. sz.

24 14. C8épán. (Bn.) A Ferenc József-Tudományegyetem Régészeti Intézetében a Stemkemppí-határrészből a 6. képen látható kő- és agyagipari emlékek, amelyek közül reánk nézve fontosak az 5. és 6. sz. csatornás barázdájúak. Repertórium 57.1. 32. sz. 15. Csíkszentmárton. (Cs.) S c h r o l l e r i. m. 74. 1. 15. sz. alatt Wietenberg-kerámiát említ innét. Reper­ tórium 61. 1. 64. sz.

17. Erdöfalva. (Hu.) A Hunyadvármegyei Múzeum­ ban Déván fésüszerű és háromszöges eszközzel benyo­ mott díszű edény töredékek. 18. Földvár. (Br.) S c h r o l l e r i. m. 77. 1. 116. sz. szerint a földmives iskola területéről Wietenberg-kerámia került felszínre. Fésüszerű eszközzel és hálómust­ rával díszítették. Repertórium 94. 1. 110. sz.

Abfo. 2. kép.

Kerámiai maradványok Algyógyról. — Keramische Reste von AJgyógy.

19. Gyeikor. (Kk.) S c h r o l l e r i. m. 75.1. 56. sz. alatt Daróc. Ld. Nádasdaróc alatt. a Wietenberg-kerámiás lelőhelyek közt sorolja fel, 16. Déoa. (Hu.) A Hunyadvármegyei Múzeumban 20. Gyalu. (Ko.) A kolozsvári gőr. kát. teológia Déván a dévai Várhegy-ről, a ref. temetőből, az új csángórtemető területén létezett telepről fésűszerű és gyűjt.-ben a Borzas-dűlőből benyomott háromszögekkel háromszöges eszközzel díszített edénytöredékek (7. k ép ) kihozott zegzugszalag, fésűszerű eszközzel benyomott Repertórium 67. 1. 36. sz. S c h r o l l e r i. m. 76.1. 77. sz. pontsorok több edénytöredéken, amelyek a marosveresmartiakkal testvéredényektől származnak, más töredé­ — A Várhegyről u. ott még rácsos mustrás és hornyolt keken mélyen, vagy csak sekélyen benyomott pont­ díszű edénytöredékek is vannak.

25 sorok, csatornás barázdájú díszek érdemlik meg a figyel­ münket a hálómustrák mellett. Repertórium ?00. 1. 4. sz. 21. Gyulafehérvár. (Af.) S c h r o l l e r i. m. 74.1.30. sz. alatt a Maíorossző/ő-bői Wietenberg-keráiníát említ. Repertórium 102. 1. 23. sz. 22. Gyulavarsánd (Ar.) Az EMER.-bán a Nádor­ csatorna mellett levő Laposhalom-ból fésüszerű esz­ közzel és háromszögű eszköz benyomkodásával díszített cserép, amely négykaréjú táltól származik. (8. kép.) Repertórium 103. 1. 26. sz. — Roska A gyulavarsándi

26. Karácsonyfáivá. (Hu.) A Király Pdí-barlangból fésüszerű eszközzel díszített cserép a Hunyadmegyei Múzeumban Déván. S c h r o l l e r i. m. 76. 1. 76. sz. Reper­ tórium 118. 1.32. sz. 27. Kézdiszentlélek. (Hsz.) A SzNM.-ban az Urakszerelábja és Táncospad — határrészből a szóban forgó kultúrfacies kerámiai emlékei közt négykaréjú táltöredék is. Díszítésük hálómustra, benyomott háromszög, hornyolat. S c h r o l l e r 78.1. 152. sz. Repertórium 122. 1. 114. sz.

A bb. 3. kép.

Abb. 4. kép.

Edénytöredékek]Apahidáról. Gefassbruchstücke von Apahida.

Díszítő csontok Apahidáról. Verzierungswerkzeuge aus Knochenlvon Apahida.

Laposhalom rétegtani]viszonyai. La stratigraphie de la collíné^ Laposhalom de Gyuiavarsánd. Fólia Archaeologica.Ill-IV . 45-61, a kérdéses cserép a 48.1.6. képen. 23. H i d a s Ta ) O hos /, E gyűjt.-ben a Gruiu ungu. riloríhatárrészből >meanderes díszű cserepek, amelyek vonalközét'fésűszerű eszközzel benyomott pontsorokkal töltötték ki Debreceni Közlémények 1941 1. sz. 7. 1. — Repertórium 105. 1. 35. sz. 24. Homoródalmás. (U.) A Barcasági Szász Mú­ zeumban Brassóban az Orbán Baíazs-barlangból pont­ soros, benyomott háromszöges díszű és benyomott, kerek pontokkal ékített, fehér betétes cserepek. S c iir o l l e r i. m. 75. 1. 68. sz. — Repertórium 108 1. 48. sz 25. Kakasfalva (Sze.) S c iiis o l l e r 76. 1 94. sz. alatt a Wietenberg-kerámiás lelőhelyek közt sorolja fel Re­ pertórium 116. 1. 7. sz.

28. Kézdivásár hely.(H sz.) A SzNM.-ban [rácsos mustrás edénytöredék. 29. Kiscsűr. (Sze.^ S c h r o l l e r i. m. 76. 1. 96. sz. alatt a Wietenberg-kerámiás lelőhelyek közt említi. Reper­ tórium 125. 1 143. sz. 30. Kisselyk. (Nk.) SCHROLLER i. m. 75. I 159 sz. alatt a Wietenberg-kerámiás lelőhelyek közt sorolja fel. -- Repertórium 125. 1. 143. sz. Kócs. Ld. Szamotkócs alatt. 31. Kolozskorpád. (Ko.) Az EMER.-bán a Csunguj határrészben feltárt' telep ‘ maradványai^ közt, mint a bevezetésben említettem,.voltak kolozskorpádi_ll.£jellegű edénytöredékek is.’ V. ö. K ovács I stván ; A korpádi őstelep. La station préhistorique de Korpád. Dol­ gozatok (Kolozsvár) IV.1!! —17 és a 3. kép 5-6 sz Re­ pertórium 157. kép 5-6. sz ábrája, itt 9. kép- Való-

l

26 színűleg onnét korábban is kerültek az EMER.-be kolozs­ korpádi II. jellegű kerámiai maradványok, amelyek kö­ zül egy sorozatot Repertórium 158. kép alatt láthatunk. (Itt 10. kép) — S c h r o l l e r m .74 1. 9. sz.

lyeket fésűszerű és háromszöges eszközzel díszítettek s van rácsos mustrás és csatornás barázdájú is. V. ö. R oska M.: A kimetszett díszű agyagmüvesség Erdélyben. Die kerbschnittverzierte Keramik in Siebenbürgen. Deb-

Abb. 5. kép. Edénytöredékek Apanagyfaluról. Gefassbruchstücke vori Apanagyfalu. 32. Komolló. (HbZ.) S c h r o l l e r i. m. 78.1. 139. sz. receni Közlemények 1943. 1. füzet 20.1. és 14. kép. — alatt a Wietenberg-kerámiás lelőhelyek közt említi. Repertórium 149.1, 21. sz, (A 11. kép 2,6, 7. sz. kolozsASzNM.-ban ráésos mustrás cserép. — Repertórium 136.1. korpádi I. jellegű.) 235. sz.

A hh. 6. kép.

Edénytöredékek s kőeszközök-Csépánról. Gefassbruchstücke u. Steinwerkzeuge von Csépán.

33. Lisznyó. (Hsz.) A SzNM.-ban rácsos mustrás edénytöredék. Vele hornyolt, bordás és ujjbenyomásos bordadíszű cserepek kerültek be. 33/a. Magyarbagó (a térképen nem szerepel). (Af.) S c h r o l l e r 74.1.18. sz. alatt a Wietenberg-kerámiás te­ lepek közt említi. — Repertórium 148.1.13. sz. 34. Maqyarbortái. (Szd.) Az EMER.-bán a 248.— 333. lsz. edénytöredékek közt vannak olyanok is, ame-

35. Magyargorbő. (Ko.) A kolozsvári gör. kát. teo­ lógia gyűjt.-ben a Fa/a-dűlőből ( Verőfény) és Zsiphatárrészből roppant gazdag kerámiai maradványok, amelyek közt vezetnek a fésűszerű, eszközzel díszítettek, de van egyszerű pontsoros, háromszögű eszközzel be­ nyomott, spirális, csatornás barázdájú, kimetszett tneánderes, stb. diszű is. (12—13. kép.) — Repertórium 151.1. 32. sz. — Debreceni Közlemények 1940. 1. sz 8. 1.

27 36. Magyarsárd. (Ko.) A kolozsvári gör. kát. teo­ háromszöges eszközzel benyomott díszű, valamint horlógia gyűjt.-ben a Párául ursului ( = -4 medoe árka) nyolatos csészetöredékek. — Repertórium 170.1. 137. sz. határrészből ugyanolyan kerámiai emlékek, minta gyalui 40. Megykerék. (Af.) A NBKM.-ban a 4648.—80. Isz. Borzás-dülőböl és Magyargorbóról valók. — Repertó­ edénytöredékek közt fésűszerű eszközzel díszítettek, hornyolatosak stb.is vannak. — Repertórium 172.1.160. sz. rium 154.1.58. sz. 41. Mezőterem. (Sza.) Magánkézben a KendereshaZom-ból a bronzkor 111. periódusából való telepből meanderes díszű cserép, amelynek közeit fésűszerű esztközzel benyomott pontsorokkal töltötték ki. 42. Mihályfalva. (Nk.) S c h ro lle r i. m. 75.1.63. sz alatta Wietenberg-kerámiás telepek közt említi. — Re­ pertórium 182.1.229. sz. 43. Nagyborosnyó. (Hsz.) A SzNM.-ban rácsos mustrás edénytöredékek. Velük hornyolt s bordadíszes töredékek is kerültek be. 44. Naszód. (Bn.) A Martian Gyula gyűjt.-ben a Pagcaneasa-határrészből fésüszerű és háromszöges esz közzel benyomott, valamint kimetszett díszű cserepek is voltak. — Debreceni Közlemények 1Ö40. 1. sz. 10. 1. — Repertórium 199. 1, 90. sz. 45. Nádasdaróc. (Ko.) A kolozsvári gör. kát. teo­ lógia gyűjt -ben a Templomdomb-ról fésűszerü és há­ romszöges eszközzel benyomott díszű és csatornás barázdájú cserép. 46. Nytrmező (Af.) A NBKM-ban a Kőköt egyik barlangjából fésűszerű eszközzel díszített cserép.

A bb. 7. kép.

Táltöredék a dévai Várhegyről. Bruchstück einer Schüssel von Déva—Várhegy. 37. Magyarvisla. (Ko.) A kolozsvári gör. kát. teo­ lógia gyűjt.-ben a Kikutoerme-, Kisrét-, Korpáskát-, Padés Palota-határrészekből ebbe a kultúrkörbe tartozó agyagipari maradványok, amelyek között vezetnek a fésűszerű és háromszöges eszközzel díszítettek, valamint acsatornás barázdájúak. — V. ö. Repertórium 155.1.65. sz. 38. Marosveresmart. (Ta.) A gróf Bethlen József csűrös kertjéből az EMER.-bán a 14. képen látható

47. Oláhlapád (Af.) A NBKM.-ban. 1067-1133. Isz. alatt bevezetett edénytöredékek közt fésűszerű és há­ romszöges eszközzel bebökött díszítésű edénytöredékek amiket La rápa albá ( = a fehér martnál) nevű határ­ részben leltek. S cijro lle r i. m. 74. 1. 33. sz. — Reper­ tórium 208. 1. 22. sz. 48. Oláhlápos. (Szd.) Az EMER.-bán I. 1681.-713. sz. alatt bevezetett emlékek közt a 15. képen látható edénytöredékek és egy agyagkorong is. — Debreceni Közlemények 1940. 1. sz. II. 1. és u. ott 10. 1. 8. kép. — Repertórium 209.1. 23. sz. és 247. kép.

A bb. 8. kép.

Tálperemtöredék Gyulavarsándról. Schüsselrand — Bruchstück von Gyulavarsánd 49. Oláhpéntek. (Szd.) Az EMER.-bán a Pefris-haedénytöredékek. V. ö. R o s k a : A Székelyföld őskora 60. kép. — Repertórium 167. 1. 122. sz. és 201. kép. — tárrészből I. 7281.—7300. sz. alatt beleltározott edény­ töredékek közt csatornás barázdájú s négykaréjú táltól S c h r o l l e r i. m. 75.1.53. sz. származó is van. — Repertórium 209.1.29. sz. alatt té­ 39. Málnás. (Hsz.) A SzNM.-ban a Fűüenyestető-n vesen helyezi a rézkorba. levő telep felső rétegét áttörő szántásból fésűszerű és

28 Örményes. (Ta ) A NBKM.-ban fésüszerű és 50 Ottomány. (Bi.) A Várheg ,-en eszközölt ásatá­ 51. háromszöges eszközzel díszített cserepek. — Repertó­ sok rendjén a bronzkor III. perió lusából való telepből rium 295. 1. 3. sz. téves bemondás alapján Ürményes-ként kikerült agyagipari emlékek közt fésűszerű eszközzel díszítettek is kerültek felszínre. (16 —17. kép). Roska . is szerepel.

A bb. 0. kép.

Edénytöredékek Kulozskorpádról . az 1—3, 7,9—11. sz. kolozskorpádi I., a többi kolozskorpádi II. jellegű. Gefassbruchstücke von Kolozskorpád: Nr. 1-3, 7,9—11. gehören dér Fazies Kolozskorpád I, die anderen Kolozskorpád II an.

Rapport préliminaire sur les fouilles arch. de l ’année 1925. Dacia II. 4ÜÜ-416. U .az: Cercetari la Cetaluia de la Otomani. Anuarul Com. Mon, Ist. 1926 —1928. 192 — 205. U. az : Ásatások az ottományi Várhegyen és Föld­ várban Grabungen am Várhegy u. Földvár von Otto­ mány Dolgozatok (Szeged) VI. 163—177. — Bericht d. Röm.—Germ. Kom. 1933. XI. t. és 89—92. I.

52. Pécska. (Ar.) Az aradi kultúrpalota gyűjt.-ben 2570. Isz. alatt a pécska—szemlaki határban levő Nagysdnc-ról spirális díszű cserép, amelynek közeit fésü­ szerű eszközzel bebökött pontsorokkal töltötték ki. Az 1910. évi ásatás előzetes jelentését 1. R oska ; Ásatás a pécska—szemlaki határban levő Nagysáncon. Fouilles executées au Nagysánc dans la commune

29 Pécska—Szemlak. Dolgozatok (Kolozsvár) III. 1—73. 58. Szamoskócs, Kócs. (Szd.) A Martian Gyula Repertórium 224.1.45. sz. .— Bericht d. Röm.—Germ. gyűjt.-ben voltak edénytöredékek, amelyek díszítése Kom. 1933. 82 -85. 1. párhuzamosak, meanderek vonalközét kitöltő, fésüszerű 53. Remete. (Af.) A NBKM.-ban 855.-94. lsz. alatt eszközzel bebökölt pontsorokból állott. Ezeket M a r t i a n fésűszerű és háromszöges eszközzel bebökött, hulláma község keleti bejáratánál lelte, ahol a vasútvonal és vonalas, vonalhálós, (hálómustrás ) vonalszalagból adódó a mezei út találkozik. — Repertórium 252 1.18. sz.

Abl). 10. köp. Kolozskorpádi edénytöredékek. — Gefüssbruchstücke von Kolozskorpád. spirális díszű cserepek, köztük négykaréjú tál töredéke, tokos-füles bronzbalta és egy fennt-lennt kerek, közé­ pütt négyzetes keresztmetszetű, 20.5 cm hosszú réz­ véső társaságában, amelyiknek felső vége meg van hajlítva. — Repertórium 236. 1. 17. sz. — S c h r o l l e r i. m. 75.1. 38. sz. 54. Rély. (Hsz.) A SzNM.-ban a Törökrétjé-ről 3893. lsz. meanderes díszű edénytöredék, amelynek közeit fésűszerű eszközzel bebökött pontsorokkal töltötték ki. Sárvári domb. Ld. Szászújfalu alatt. 55. Segesvár. (Nk.) A Wietenbetg-en levő telepéről nevezte el S c h r o l l e r a tárgyalás alatt levő kultúrfaciest. V. ö. i. m. 12—20.1. és 10—16. t. — Repertórium 243.1. 42. sz. 56. Sepsibessenyő. (Hsz.) S c h r o l l e r i. m. 77. 1. 132. sz. alatt Wietenberg-kerámiát említ innét. — Re­ pertórium 244. 1. 47. sz. 57. Sepsiszentgyörgy. (Hsz.) A SzNM.-ban az Olt balparti telepről meanderes díszű cserepek, amelyek közét fésűszerű eszközzel bebökött pontsorokkal töl­ tötték ki. S c h r o l l e r i. m. 8. t. 5. sz, — Az Urakszereldbjá~ró\ hálómustrás cserép van.

59. Szamosszentmiklős. (Ko.) O r o s z E. gyűjt.-ben a Láb nevű határrészből hamvasztásos sírból egy urna, egy csésze és egy spirálisokkal díszített csésze, amelyek közét fésűszerű eszközzel bebökött pontsorok töltik ki. (18.-19. kép). Erdély 1932.106—107. - Repertórium 253. 1. 24. sz. és 312 - 313. kép. 60 Szamosújuár. (Szd.) A Petri<-en létezett telep­ ről e kultúrfacies kerártíiai emlékei O r o s z E. gyűjt.ben (20. kép). AÉ. 1901.17-28, 146 -163, 220 -234, 1902. 83, 1904. 227, 234. — W o s in s k y i. m. 33. és IX. t. — S c h r o l l e r i. m.74 1.4. sz - Repertórium 254.1. 28. sz. 61. Szászrégen. (Mt.) Az itteni szász gimnázium­ ban fésüszerű eszközzel díszített edénytöredék. 62. Száizújfala. (Af.) A mellette levő Sárvári dom b-T Ól Wietenberg-kerámiát említ S c h r o l l e r i. m. 75. 1. 40. sz. alatt. 63. üzékásbessenyő. ( A f ) A NBKM -bán fésűszerű és háromszöges eszközzel benyomott díszű edénytö­ redékek. 64. Székelykereszt úr. (U.) Az Omláshegy-röl fésű­ szerű és háromszöges eszközzel díszített edénytöredé­ kek ismeretesek.

30 65. Székelyudvarhely. (U.) A reí. kollégium gyűjt.ben a Budvár-ról olyan meanderes díszű cserepek, amelyek közét fésűszerű eszközzel bebökött pontsorok töltik ki. Van háromszögű eszközzel bebökött s hálómustrás cserép is (21. kép).

Szépkenyerűszentmárton. Ld. a felsorolás végén 79. sz. alatt. 67. Szilágysomlyó. (Szí.) Környékéről az ottani áll. gimnáziumiján a 23. képen látható csészetöredék és a 24. képen bemutatott, valószínűleg négykaréjú tál töre-

A bb. 11. kép.

Edénytöredékek Magyarborzásról, a 2, 6, 7. sz. kolozskorpádi I. jellegű. Gefassbruchstücke von Magyarborzás, Nr. 2, 6, 7 gehören dér Fazies i an. 66. Székudoar. (Ar.) Egy itteni a bronzkor III. periódusából származó telepből fésűszerű eszközzel díszített cserepet is leltem (22. kép). V. ö. a gyulavarsándi Laposhalom emlékeivel.

déke. Mindkettő díszítésének mélyüléseiben még kivehetők a fehér tömés nyomai. A táltöredék díszítésével kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy a háromszöges eszközzel való benyomkodás belül üreges, csö-

A bb. 12. kép.

A bb. 13. kép.

Edénytöredékek Magyargorbóról. Gefassbruchstücke von Magyargorbó.

Edénytöredékek Magyargorbóról Gefassbruchstücke von Magyargorbó.

31 vés eszközzel történt s ennek nyomai a háromszögek mélyüléseiből kissé kiálló kerek oszlopocskákban maradtak m eg; a fésűszerű eszköz egyik széle fogazott

hetünk arra, hogy a díszítetlen mezők elsimítása a díszítések bebökése után történt s nem mindig volt tökéletes.

A bb. 14. kép.

Edénytöredékek Marosveresmartról. — Gefassbruchstücke von Marosveresmart.

A bb. 15. kép.

Agyagipari maradványok Oláhláposról. — Keramische Reste von Oláhlápos. volt s ennek nyomai is megmaradtak a feltűnően finom árkok szélén. A cserép közepe táján ezek az árkok kiugranak a háromszögből, amiből biztosan következtet-

68. Sztrigyszenigyörgy. (Hu.) A Hunyadmegyei Múzeumban Déván meanderes díszű cserepek a már ismertetett fésűszerű eszköz által benyomkodott pont-

32

sorokkal kitöltve. S c h r o l l e r j. m. 76.1. 90. sz. — Re­ 72. Tűre (Ko.) A kolozsvári gör. kát. teológia pertórium 279.1. 264. sz. gyűjt.-ben az Öfeörfilaímas-határrészből fésüszerű és 69. Tordai hasadék. (Ta.) S c h r o l l e r i. m. 75. 1. 51. háromszöges eszközzel benyomott díszű, valamint pár­ huzamos vonalakból adódó spirálisokkal díszített cse­ sz. alatt Wietenberg-kerámiát is említ innét.— Reper­ tórium 284.1. 63. sz. repek (26. kép). *— Repertórium 293.1. 103. sz.

A bb. 16. kép. '

Agyagipari maralványok Ottományról. - Keramische Reste von Ottomány. 70. Tótfalud. (Af.) S c h r o l l e r i. m. 75.1. 43. sz. alatt Wietenberg-kerámiát sorol feJ innét. — Repertórium 292. 1. 79. sz. 71. Tövis. (Af.) A NBKM.-ban a 4541.—95. lsz alatti edénytöredékek közt fésűszerű eszközzel díszítettek is vannak (25. kép).

Örményes. Ld. Örményes alatt. 73. Vajatd. (Af.) S c h r o l l e r Wietenberg-kerámiát említ innét i. m. 75.1. 35. sz. — Repertórium 296.1. 4. sz. Alsófehér vm. mon. II. 1. 92. l.é s X V . t. 139. sz. 74. Várkudu. (Szd.) Az EMER.-bán a 27. képen bemutatott emlékek. — Repertórium 300. 1 45. sz. és 362. kép. — Ezeken kívül van még csatornás barázdájú is.

/

33 # Veresmart. Ld. Marosveresmart. 75. Várorja. (Bn.) A régi román temető helyén 78. Vörösmari■(Br.) S c h r o l l e r i. m. 77.1.123. sz. létezett telepről a Kolozsvári Egyetem Régészeti Inté­ alatt a Wietenberg-kerámiás telepek közt említi. zetében (a 29. képen) látható edénytöredékek. — Reper­ tórium 301. ]. 47. sz. és 364. kép. 79. Szépkenyerűszentmárton (a térképen nem sze­ repel). (Szd.) Dr. Lénárd Bálintné gyűjt.-ben a Wsgorgán Vista. Ld. Magyaruista alatt.

A bb. 17. kép.

Agyagipari maradványok Ottományról. — Keramische Reste von Ottomány.

76. Vízakna. (Af.) S c h r o l l e r i. m. 75.1.39. sz. alatt a Wietenberg-kerámiás telepek közt említi. — Reper­ tórium 305.1.85. sz.

alatt levő telepről fésűszerű és háromszöges eszközzel benyomott díszű cserepek. Az itten gyűjtött töredékek közt van hornyolt és ujjbenyomásos bordadíszű is.

77. Vládháza. (Af.) A NBKM.-ban a La izooru popi ( = a pap forrásánál), az Obursi-határrészből, va­ lamint az 1429.—1525. lsz. alatt bevezetett edénytöredé­ kek közt fésűszerű és háromszöges eszközzel bebökött díszű cserepek és négykaréjú tál rácsos mustrás pereme (30. kép) is. S c h r o l l e r i. m. 75.1.46,49. sz. Repertórium 306.1. 88.sz. — Alsófehér vm. mon. II. 1. 91—92.1. és XV. 1.136,137, 140,143. sz.

Ez á kerámia általában finom mívű, gon­ dos iszapoláson ment át, bevonták, simították, sőt a díszítetlenül maradt mezőket sokszor fé­ nyesre is csiszolták. Ritkán találunk marad­ ványai kpzt durvábban iszapolt cserepet. Tónus tekintetében vezetnek a kávébarnák, mellettük a piszkos, vagy füstös kávébarna színűek is

gyakoriak ; éppen így a barnásszürkék, szürkék s piszkos szürkék és feketék is; már a téglaveres, .barnavörös színűek és feketére füstöltek ritkábbak.

A szamosszentmiklósi sír edényei. Die Gefasse des Grabes von Szamosszentmiklós.

Formai tekintetben vezetnek a négykaréjú tálak; a szamosújvári Pelris-ről talpas tálak töredékei kerültek felszínre; sok olyan töre­ dékünk van, amelyik a marosveresmarti (14. kép 2. sz.) és Szilágysomlyó-vidéki (23. kép) csészével egyező edénytől származik; egyál­ talán a hasas csuprok jelentős szerepet játsza­ nak ebben á kerámiai csoportban; a tömlőszerű

A bb. 10. kép.

A szamosszentmiklósi sír díszített edénye. Das verzierte GefSss des Grabes v. Szamosszentmiklós.

edény' és a madártestű edényekre emlékeztető, kengyeles kanna5 éppen olyan ritkaságszámba megy, mint pl. a szamosújvári négyzetes edényke (20. kép 3. sz.), avagy a segesvári ugyancsak négyzetes, de lábas edényke f kétséges, hogy vájjon idesoroljuk-e azt az agyagidolumot és madárfejet, amit S c h r o l l e r a segesvári Wietenbergről mutat be.7 4 S c h r o l l e r i. m. 11, t. 2. sz. — BU. ott 9. t. 9. sz, — 6 U. ott 9. t. 6. sz. 7 U. ott 11. t. 8. és 10. sz. —

Ebben a rövid felsorolásban csak a szoro­ sabb értelemben a kolozskorpádi II. jellegű díszí­ téssel bíró edénytípusokat említettük és nem foglalkozunk több más olyan edénnyel, ami — véleményünk szerint — nem tartozik' ide, csak az előbbiekkel is előfordul. Az Alföld keleti peremén létezett s a bronzkorunk III.f periódu­ sából származó telepek dudoros, spirális, hornyolatos stb. díszű kerámiai típusainak jó része is ez alá az elbírálás alá esik. Az ezekkel jel­ lemzett kultúra beszivárgott Erdélybe is, mint azt a S c h r o l l e r által közölt vízaknai,8 alvinci9 stb. példákból is látjuk. Hivatkozunk ezzel kap­ csolatosan ottomártyi (Bihar m.),10 székudvari (Arad m.)u és gyulavarsándi (Arad m.)12 ásatá­ sainkra, mint tételünk meggyőző bizonyítékaira. Sajnos, ez a kerámia jórészt’ edénytöredé­ kekkel van képviselve, amelyek csak ritkán engednek következtetni a formára. A szamos­ szentmiklósi, Szamosújvár-petrisi stb. példák azonban bíztató jelenségek, hogy a jövőben épebb holmik is kerülnek felszínre. Mint a bevezetésben említettük, ennek a kerámiának tekintélyes része szórványos lelet, kisebb része telepekből (Kolozskorpád, Szamosújvár-Petris, Segesvár-Wietenberg stb.) szár­ mazik s csak egy esetben, Szamosszentmikló8 U. ott 8 .1 .1.4. 6. sz. 9 U. ott 2. sz. 10 R oska M .: Rapport préliminaire sur les fouilles arch. de l ’année 1925. Dacia II. 400 416. — U. az : Cercetári la Cetátuia de la Otomani (Ásatások az ottományi Várhegyen). ACMI. 1926—1928. Cluj —Kolozsvár, 192P. 192—205. — U. az: Ásatások az ottományi Vár­ hegyen és Földvárban. Grabungen am Várhegy und Földvár von Ottomány. Dolgozatok (Szeged) VI. 1930. 162—177*— S c h r o l l e r i. m. 19. 38. 1. — Bericht d. röm.germ. Komm. 1933. XI. t. és 89-92.1. — Repertórium 215.1. és 256—260. kép. A leletek a nagyváradi mú­ zeumban, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tárá­ ban, a m. kir. Ferenc József-Tudományegyetem Régé­ szeti Intézetében és dr. Andrássy Ernő érmihályfalvi gyűjteményében vannak. 11 Még közületien ásatás, amelynek leletei az aradi kultúrpalotában s a most említett két kolozsvári gyűjte­ ményben vannak. 12 D om on k os J ános : A Laposhalom. AÉ. 1908. 55—78. — U. az: A gyulavarsándi Laposhalom tárgyai­ ról MKÉ VI. 1912. 19-25. - R oska M. A gyula­ varsándi Laposhalom réteglani viszonyai. La stratigraphie de la colline Laposhalom de Gyulavarsánd. FA. III—IV. 1941. .45—61. — U. a z : Repertórium 103. 1. 2fi. sz. -

35 són, lelték sírban. Ez hamvasztásos sír volt, de róla csak annyit tudunk, hogy a belőle ki* került edény (18— 19. kép) égetett emberi cson­ tok társaságában 50 cm mélyen fekvő, állítólag 50 cm átmérőjű sirgödörben feküdt.

Brassóból, Homoródalmásról, Meggykerékről, Vládházáról stb. felsorolt edénytöredékeken s a 25. képen látható tövisi csupron is ; — gyakori a csatornás barázda is, — amit olyanszerű díszítő­ eszközöknek a még lágy agyagba való benyom-

A bb. 20. kép.

Edénytöredékek Szamosújvárról. Gefassbruchstücke von Szamosújvár.

Ennek a kerámiának fő díszítőmotivumai13 a fésűszerű eszközzel bebökött pontsorok, ame­ lyek többnyire szalagok és meánderek párhu­ zamos vonalközeit, rombusok, vagy háromszö­ gek belső mezőit töltik ki, avagy ritkábban (pl. Gyulavarsándon és Oláhlapádon) 3/4 körök belső területét, vagy pediglen (mint pl. Ottományon) futókutyának nevezett vonallal, vagy spirálissal határolt mezőt, illetve spirálist (Szamosszentmiklós, 19. kép) díszít; ez sokszor szerepel magában, de sok esetben a bepréselt három­ szöggel társul, amelyet olyanformán nyomnak be a még lágy edényfalba, hogy az a legtöbb esetben plasztikusan kiemelkedő (népiesen ökörhugyozás módjára) zegzugszalag gyanánt h a t; néha rovátkákkal, vagy rácsosán húzott vonalkákkal töltik ki a mezőket, így az Apahidáról, 13 V. ö.

Schroller

i. m. 13-16.

kodásával nyertek, mint amilyeneket a 4. képen Apahidáról mutattam be; Gyaluból, Magyargorbóról és a szamosújvári Pelris-ről olyan edénytöredékeket is ismerünk, amelyek falába hengeres csonteszközzel köralakú pontot nyom­ tak be, ez a pont néha sekély; — Gyaluból hengeres eszközzel benyomott kördíszt is idéz­ hetek ; — gyakori a hornyolt cserép is a kísérő kerámiai maradványok között, amit természe­ tesnek fogunk találni, ha a 12. és 13. képen bemutatott ottományi emlékeket figyeljük; a benyomott háromszög és pont a pseudokimetszett díszű kerámia14 sajátja, de ritkán előfordul e kerámiai emlékek közt a valóságosan kimet­ szett díszű is, így Magyargorbón, ahonnét kimet14 V. ö. R o s r a M .: A kimetszett díszű agyagművesség Erdélyben. Die kerbschnittverzierte Keramik in Siebenbürgen. Debreceni Közlemények 1Ö40. 1. füzet.

t

36 szett meándert és kört, Oláhláposon, ahonnét a 15. képen 2. sz. alatt látható vonalas díszt met­ szették ki a még lágy edényfalból; sok esetben kimosták, de még mindig meglehetős számú edénytöredékünk van, amelyiken megállapít­ hatjuk a fehér tömést, így pl. magyarsárdi és

A település formája más az Alföld ke­ leti peremén s más Erdélyben Ottományon a Várhegy voltaképpen árokkal és földhányással megvédett promontor; Székudvar és Gyulavarsánd is zárt telep, éspediglen kereken futó­ árokkal s az ebből kikerült föld által képezett földhányással védett, megerősített menedék­ hely-szerű vár. Az erdélyiek nyílt telepeknek látszanak s ha erődített telepről is származnak, mint pl. a málnásiak, ezek (t. i. az erődítések) kora vissza­ nyúlik a Tripolje-jellegű festett kerámia idejére.

V jJ

A bb. 22 . kép. Táltöredék Székudvarról. Schüsselbruchstück von Székudvar.

A bb. 21. kép.

Edénytöredékek a székelyudvarhelyi Budvárról. Gefassbruchstücke von Székelyudvarhely-Budvár.

szilágysomlyóvidéki (23. kép) töredéken; ritkán benyomott kördísz ékíti e kerámiai csoport edényeit; roppant elterjedt a velük együtt elő­ forduló maradványokon a bütyök, borda és ujjbenyomásos borda. A pontsorokat néha sűrűn húzott párhuza­ mos vonálkák, vagy rácsos mustrák pótolják.

A barlangi leletek (Homoródalmás, Karácsony­ falva) sem mondanak különösebbet ebben a tekintetben. Mindenesetre felszínen kell tarta­ nunk a kérdést és csak az újabb, pontosabb s a részletekre is kiterjedő megfigyelések alapján tehetünk pontot a végére.

Már S c h r o l l e r megállapította, hogy ez az ízlés Erdélyben született meg16 s így az Alföld A kolozskorpádi kunyhók összeomlott faltapaszmaradványai kerek, ovális s egy esetben keleti szélén levő emlékek úgy tekintendők, majdnem négyzetes foltot mutatnak. Ebből nem mint nyugati kisugárzások bizonyítékai, amelyek szabad a most tárgyalt ízlés képviselőinek lakás- ellenében viszont, mint már említettük, a bronz­ íormájára következtetni, mert egy pár cserép kor III. periódusának az Alföldnek keleti sávján kivételével, az összes kerámiai emlékek, mint megtelepedett kultúrahordozói bőven juttattak azt már bebizonyítottam, a kolozskorpádi I. jeV a maguk kultúrkincseiből Erdélynek is. Hogy csak a kerámiánál maradjunk, a bütykös, horlegű ízlés körébe vágnak.15 Éppen így nem tudunk az ottományi, gyula - nyolatokkal ékített agyagipari termékek, illetőleg varsándi és székudvari telepek lakásformáiból az azokkal képviselt ízlés a Meszesi kapun, a kétszerkettőleg következtetni az erdélyi kolozs­ Szamos, Körösök és főképpen a Maros mentén korpádi II. jellegű ízlés képviselőinek lakásalak= messze beszivárog Erdélybe. jára. Feltehetjük azonban, hogy egykorú emlé­ Különben is ebben az időben roppant élénk kekről lévén szó, a lakásuk is egyforma lehetett. a kulturális összeköttetés és csere az anyaország 15

és Erdély között. Legyen elég ebben a tekin­ tetben csak az erdélyi aranyból készült szív-

R oska M .: Az aeneolithikum kolozskorpádi I.

jellegű emlékei Erdélyben. Die aeneolithischen Funde von dér Gattung Kolozskorpád I. in Erdély (Siebenbürgen). Közlemények (Kolozsvár) I. (1941) 44 —99.

16 I. m. 20. l.

37 idomú csüngőkre vagy hajtincsszorító ékszerekre nem hozza ki a zegzugszalagos díszítő motí­ stb. rámutatnunk, hogy egyéb e korbeli s szintén vumot. Kimetszve megtaláljuk az általam tordosierdélyi aranyból készült ékszereket, mint pl. a nak, N e s t o r és S c h r o l l e r által Boian A.-nak székelyhídi,17gyulavarsándi18stb. gömbszelvény - nevezett agyagipari termékeken. Tehát még mindig az újabb kőkor rendjén.22 alakú boglárokat, ne is említsünk.

Abb. 23. kép.

A bb. 24. kép.

Csészetöredék Szilágysomlyóról. Tassenfragment von Szilágysomlyó.

Táltöredék Szilágysomlyóról. Schüsselbruchstück von Szilágysomlyó.

bizonyos díszítő motívumoknak az újabb kőkorig való visszavezethetése és pl. a bükki kultúrával való testvérisége téveszthette meg, amikor ezt az ízlést a neolithikumba he­ lyezte.19 A háromszöges átmetszetü eszközzel a még lágy edényfalba benyomott dísz Erdélyben leg­ korábban a nándorvályai alsó rétegben jelent­ kezik.21 Sokkal gondosabb kivitelben találjuk meg a tordosi alsó rétegben.21 Azonban mind­ két helyen sorokat, illetőleg csak sort alkot s

Nem megy ki a divatból Erdélyben a tőlem kolozskorpádi /.-nek nevezett átmeneti, aeneolithikus ízlés idején sem.23Boholton benyomott,24

S c h rollert

17 R oska M .: A székelyhídi őskori aranylelet. Dér Goldfund von Székelyhíd. AÉ. 1929. 41—44, és 324» 1930. 251—252, és 348. 1. — Repertórium 268. 1. és 321. kép. 18 AÉ. 1908. 76. 1. VIII. ábra. - 19 I. m. 20. I. 20 R oska M .: Erdély neolithikumának stratigraphiája. La stratigraphie du néolithique de Transylvanie. Dolgozatok (Szeged) XII. 26—51. — U. az A Torma Zsófia-gyűjtemény 27. 1. 16. kép. — U. az: Re­ pertórium 201. 1. 98. sz. 21 R o s k a M .: Erdély neolithikumának stratigraphiája. Dolgozatok (Szeged) XII. 26-51. - U. az A Torma Zsófia-gyűjt. 30. 1. 18. kép 8. sz. — U. az A ki­ metszett díszű agyagművesség Erdélyben. Debreceni Közlemények 1940. 1. füzet 12. 1. és 11. kép. — Reper­ tórium 287. 1. 69. sz.

A bb. 25. kép.

Csésze Tövisről. — Tassé von Tövis. 22 N est or J . : Zűr Chronologie dér rumanischen Stein-Kupferzeit. PZ. XIX. (1928) 110 —143.1. — S c h r o l ­ l e r H. i. m. 20—25, és 18—21. t. 23 R oska M. : Az aeneolithikum kolozskorpádi I. jellegű emlékei Erdélyben. — Die aeneol. Funde von dér Qattung Kolozskorpád I. in Erdély (Siebenbürgen)Közlemények (Kolozsvár) I. (1941) 44— 9. 21 Debreceni Közlemények 1940. 1. füzet 5. 1.

38 Pókafalván kimetszett25 háromszögek alakjában jelenik meg. Ma, a Tripolje-jellegű festett kerámia idő­ rendi megállapítása után,26 valószínűleg nemcsak az erősdi,27 hanem a földvári28 kimetszett díszű edénytöredékek is már a rézkorba sorolandók, És újabb rétegtani megfigyelések retortáján kell

Aztán hosszú időn keresztül nem találjuk nyomát, míg bronzkorunk III. periódusában mint benyomott díszítő motívum ismét megjelenik Erdélyben s az Alföldnek keleti szélén. Ezt a hosszú tartamú hiatust ma nem tudjuk kitölteni s csak annyit állapíthatunk meg, hogy ez a díszítő motívum benyomott alakban a pseudokimetszett díszű kerámia sajátja s a fafaragásból kölcsönözte bronzkorunk III. perió­ dusának fazekasa is, akárcsak neolithikus, aeneolithikus és rézkori elődjei. Mint faholmik— ostor­ nyelek, pásztorbotok, guzsalyok, stb — díszítő motívuma ma is közkézen forog.33

33 Kiterjedt alkalmazását látjuk a szarvas-vucedol-zóki ízlésű kerámiai emlékeken, Hillebrand — Tom pa : 25 Jahre Urgeschichtsforschung60—61 és 20. t. 9. 12. sz.; — Csalog J . : A vucedol-zóki típusú kerámia lelőhelyei Tolna vm.-ben. Fundorte dér Vucedol-Zóker Keramik im Komitate Tolna. AÉ. 1941. 6—14., ahol a plasztikusan kiálló zegzugszalag Gyulajról és a pár­ huzamos vonalkákkal kitöltött rombus és négyszög, ezeken kívül különösen a cikke III. t. 7. sz. alatt közölt dunaszekcsői négykaréjú táltöredék érdemel különösebb figyelmet, amelynek a széle rovátkaszalaggal díszített. — W illvonseder K .: Funde des Kreises Vuöedol—Laibach in Oesterreich. Serta Hoffilleriana 11^21 Szerinte összefügg a bádeni és harangalakú edények kultúrájá­ val, ez utóbbival keresztezik egymást, de részben bele­ nyúlik a bronzkorba is (Tompa i. m. 61.1. szerint a báA bb. 26. kép. denit követi). — Mozsolics A .: Verbreitung u. Einfluss Edénytöredékek Türéről. dér Vucedolkultur in Ungarn. U. ott 25—29. A cikkéhez Gefassbruchstücke von Tűre. csatolt III. t. 2. sz. csészéje, amit a szegedi kultúrpalota gyűjteménye őriz s valószínűleg a Bácskából származik, átvizsgálnunk a péterfalvi,29 tordosi30 és vár­ a legjobb esetben a hazai bronzkor III. periódusába hegyi31 leleteket is, amelyek gyűjtésből s nem tartozik s valószínűleg az u. azon táblán 4. sz. alaít szakszerű ásatásokból származnak; nem szak­ ábrázolt zsákai (Bihar vm.) töredék is. — Reinecke P .: ember figyelte meg a gömbös testű, tölcséres Vucedol-Vinca, Altheim—Remedello. U. ott 31-37szájú, felálló szalagfüllel bíró mezősámsondi A fémformát utánzó kőholmik s a réz alapján azt mondja, hogy korát Remedello határozza meg s a Kr. e. 2000 —1703 csésze leletkörülményeit sem, amelynek vállán közti időre kell tenni. — H o f f i l l e r V. Corpus Vasornm három sorban háromszögű eszközzel benyomott Antiquorum, Yougoslavie. Zagreb, Musée Nat. fasc. 1.' Paris, 1933. — Pia L aviosa—Z ambotti . Die Kulturen von díszt látunk.32 Belvedere am Berge Cetona bei Siena (Italien). WPZ. 29. (1942) 145—155. — A geleeni és nahermemmingeni 25 U. ott 11. 1. leletekre'ld. Germania XXI. 6-9. A harangalakú edé­ 2,1 R oska M .: Az erdélyi őskori festett agyagműnyek idejéből s a korabronzkorból származnak. — E bért : vesség. — Die praehlstorische bemalte Keramik in Er­ dély (Siebenbürgen). Közlemények (Kolozsvár)III. (1913) Reallexikon XI. 210—211. és 53. t. — A román ősrégészek Vádaslra-kultúra néven tárgyalják. V. ö. C hristf.scu V . . 61 83. 1. Les stations préhistoriques de Vádastra. Dacia III IV. 57 Debreceni Közlemények 1940. 1. 6. 1. és 3. kép 167—225.1. Az edénytöredékek díszítő motivumai közül 4. sz., sávos kimetszést mutat. bennünket különösen a háromszög, zegzug-szalag, a 28 U. ott 7. I. — 29 U. ott 11. 1. és 4. kép 8. 9. sz. párhuzamosokkal kitöltött rombus (9. kép 9. sz.) és a 30 U. ott 12.1. és 12. kép. — R o ska M .: A Torma Zs. cikké 14. ábrája 8. 9. sz., valamint a 17. kép 4. sz alatti gyűjtemény CXV. t. Debreceni Közlemények 1940. 1. f. 12. 1. és 3. töredékek érdekelnek különösebben, amelyeken a meánderek párhuzamosainak közét fésűszerű szerszámmal kép 2. sz. eszközölt pontsorok töltik ki s így kiesnek a vucedol32 Repertórium 213. kép.

39 A kolozskorpádi II. jellegű kerámiának másik, különösen jellemző díszítő motívuma, mint láttuk, a fésűszerű szerszámmal bebökött pontsor. Ez is mélyen bennegyökerezik a neolithikumban. A finn kőkori kerámia jellemző díszítése34 szalagba sűrűsödve a cseh—morva újabb kőkori kerámiának jellemző csoportját

díszíti ;s5 nálunk a nándorvályai felső rétegben jelentkezik leghamarabb.36 Folytatása nincs. Nagy szerepet játszik a harangalakú edények díszítésében,37 ez a kerámia azonban ma még ismeretlen Erdélyből. Azok az edénytöredékek, amelyeket C h r is t e s c u lelt Vádastrán s amelyeken a párhuzamosak közét fésűszerű eszközzel be-

A bb. 27. kép.

Kerámiai maradványok és homokkőkés Várkuduról. Keramische Reste u. Sandsteinmesser von Várkudu. zóki kultúra köréből és a kolozskorpádi II. facieshez tartoznak. — N estor : Stand 56—57. — N ils Á b e r g : Chronologie V. 22—23. szerint az ayingi (Beiírens 78. 1.) és az oberhesseni wölfersheimi (Behrens 200. 1.) be­ préselt háromszöges díszű kerámia délnémet eredetű és az ő rendszerében a bronzkor II. periódusába tarto­ zik — D échelette: Manuel II. 1. rész 377—382 és 149—151. képen bemutatott magerkingeni (Sváb Jura) edényeket a bronzkor III., a könyve III. t. 23. 24. sz. alatti, elzászi edényeket pedig a II. periódusba sorolja. — V ogt Em il ; Bronze-und hallstattzeitliche Fundeaus Südostfránkreich c. cikkében (Qermania XIX. 123—130.) a tőle tanulmányozott barlangi leleteket, rétegtani ke­ resztlevél híján, a bronzkorba, ill. koravaskorba osztja. A svájciakról azt mondja (128. 1 ), hogy későbronzko­ riak. — Kutsch F. a voralbergieket (Qermania XXV. 51—53.) a Reinecke szerinti bronzkori IV. és Hallstattl. periódusba sorolja. A motívumok kimetszettek. A bosz­ niai s a szarvas-vucedol-zóki körbe tartozó analógiák tekintetében utalunk a Wiss. Mitt. aus Bosnien V. k. XLIX. t.-ra (Debelo brdo) és WosiNSKY-nak a mészbetétes edényekről irt munkája XV. és XVI. t.-ra. — U. ottaCXUI. táblán'franciaországi (Charente völgye) példákat is találunk. 84 Ailio J . : Die steinzeitlichen Wohnplatzfunde in Finnland. Helsingfors, 1909.

35 S c h r a n il J . : Die Vorgeschichte Böhmens u. Mahrens 45—50, és IV—V. t. — S to c k y A . : La Bohémé préhistorique. Prague, 1929. 67—80 és X X X - L II.t. Kü­ lön is fel kell hívnom a figyelmet a XLV. t. 1:3. sz. edénytöredékre, amelynek lelőhelyé Chaby s amelyen a hálós mustrán kívül zegzug-szalagos díszítő motívum is van. 311 R oska ; Újabb kőkor 265. kép 8. 9. sz. — U. az : A Torma Zs. gyűjtemény CXLVIII. t. 11—12. sz U. az : Repertórium 244. kép 8—9. sz. 37 V. ö. S c h ra n íl és S t o c k y i. m., valamint W°sinsky i. m. LXXIX. LXXX. t. (Tököl), CXII.t. (Sicilia, Spanyolország), CXIV. t."(F ran ciao rszág ) N ils A b e r g ; La civilisation énéolithique dans la Peninsule Ibérique. Upsala, 1921.— M o n t e l iu s ; La civilisation primitive en Italie 136. t. 3-5. és 137. t. 5. sz. alatt a Grottaferrata-ból közöl pontsorokkal kitöltött meánderes dísze­ ket, koruk a bronzkor IV. periódusa; u. ott 140. t.4.sz. alatt egy u. olyan korú, latiumi fedeles edényt mutat be, amelynek meánderszalagjait sűrű, párhuzamos vonalkák töltik ki ; ugyanígy kitöltött meándert látunk egy koravaskori cornetoi bronzövön a 282. t. 4. sz. alatt ; - egy a római Esquilinon lelt szintén koravaskori, kétfülű agyagtál meánderének szalagjai hasonlóképpen vannak kitöltve. U. ott 359. t. 7. sz, ■ — R einecke szerint ez a díszítési mód emlékeztet a Pó vonalától délre, az

40 bökött pontsor tölti ki, egyelőre kérdőjelként Bizonyos motívumoknak a szarvas-vuceállanak előttünk.38 dol-zóki kultúrában való előfordulásáról 33. sz. A csatornás barázda csak most lép fel ná­ jegyzetünkben megemlékeztünk. lunk s egyik igen jellemző motívuma lesz a ko­ Vannak-e kapcsolatai a kolozskorpádi II. lozskorpádi II. jellegű agyagipari termékeknek.39 mívelődési faciesnek kelet felé ? Nincsenek rá

A bb. 28. kép.

Agyagipari maradványok Várkuduról. — Keramische Reste von Várkudu.

Önként kínálkozik az összehasonlítás a ko­ rábban pannonnak nevezett, mészbetétes dunán­ túli kerámiai csoporttal, ez azonban merőben más ízlés körébe vág. A csatornás barázda al­ kalmazása azonban, pl. Lengyelen, megszívle­ lendő jelenség.40 Appenninek mindkét oldalán elterjedt, bronzkori kerá­ mia sajátságos díszítésére. A bronzkor II. periódusába sorolja. Germania 1943. 62. Nem megy ki divatból a keltáknál sem. V. ö. D éc h elette i. m II./3. 1485. 1. 679. ábra 11. sz. (Mont Beuvi'ay-ról). 38 Dacia 111—IV. 178, 14. kép 8-9. sz., 179. 1. 17kép 4. sz. 39 Ne tévesszen meg senkit a mezőbándi kora­ bronzkori, négykaréjú tál fenekén levő s a csatornás barázdához hasonló díszítése, mert ezt, valamint a tál háromszög-motívumait is keskeny vésővel hozták ki az edény lágy falából. V. ö. K ovács I stván : A mező­ bándi ásatások. Les fouillages de Mezőbánd. Dolgozatok (Kolozsvár) 1913. 264—429. A tál leletkörülményei s leírása a 272. 1., képe az 5. képen 1. sz. alatt.

bizonyítékaink. Azok az edénytöredékek, ami­ ket T a l l g r e n a vogulok vidékéről, a Pelymka folyó mellől közöl,41 a pontsor és benyomott háromszög-motivum tekintetében rokonságot árul­ nak el, de egész megjelenésükben más mívelődési kör emlék'ei, akárcsak az északi Kaukázusban fekvő Armavir község IV. kurgánjának lábas tálja.42 Ezek korban is messze esnek a dolgo­ zatunk tárgyát képező agyagipari emlékektől. * Mivel magyarázzuk e kerámia lelőhelyei­ nek sajátos eloszlását? Itt nemcsak a jó meg40 -WOSINSKY : i. m. XXVIII -X X IX . t. 41 ESA. III. 157.1. 22. ábra. 42 U. ott IV. 28.1. 15. ábra. — Éppen így nem tud­ juk összekapcsolni az erdélyi leletekkel a K r i v t s o v —. G r a k o v által a Felső-Tobol vidékéről közöltekkel, amelyek korát a Kr. e. II. évezred végére teszi, tehát kortanilag együtt mehetnek a kolozskorpádi II. jelle­ gűekkel, de egészen más világ emlékei. V. ö. ESA. IV. 124.1. és 125.1.15. ábra,

41 települési viszonyok jönnek tekintetbe, hanem bizonyos természeti javak, amelyek előmozdí­ tották az előfordulásuk környékén való vasta­ gabb rétegű megtelepülést. Ebből a szempont­ ból vizsgálva a dolgot, a mezőségi és Maros-

mint mellékvizeik mentén ; aztán az Aranyostól délre a Marosnak inkább a jobb partján. Az arannyal magyarázzuk a íelsőszőcsi temető és telep létét, ezzel függhet össze a sztrigyszentgyörgyi telep is. És a Nagyküküllő mentén

Abb. 29. kép. Agyagipari maradványok és kőeszközök Várórjáról. Keramische Reste u. Steinwerkzeuge von Várórja.

újvár környéki só-, az arany- és rézércek elő­ fordulása érthetővé teszi a lelőhelyek aránylag sűrű előfordulását a Kis- és Nagyszamos, vala-

s attól délre, valamint a Barcaság és Három­ széki medence lelőhelyei? Ezek részben már a Kr. e. III. évezred derekától kitaposott kereske­ delmi és vándorutak mentén feküsznek, részben természeti javakkal magyarázhatók. Vízakna, Udvarhely, Háromszék sója egyformán fontos vonzó tényezők. Különben is a Moldva és DélOroszország felé irányuló magyar kivitel (bronz­ eszközök, fegyverek, aranyékszerek stb.) Erdély e vidékének közvetítésével bonyolódott le. Az anyaországgal fennálló ethnikus és kul­ turális összeköttetés magyarázza meg nekünk ennek az ízlésnek Mezőterembe, Ottományba, Gyulavarsándra, Székudvarra és Pécska—szem­ laki Nagysánc-ig való kiszivárgását.

Abb. 30. kép. Tálperem Vládházáról. — Schüsselrand von Vládháza.

Roska Márton

DIE KERAMISCHEN RESTE DÉR KULTUR-FAZÍES KOLOZSKORPÁD II. (Auszug.)

Schroller reiht diese Fazies in die Wieten- charakteristisch. Anstatf Punktreihen füllen öfters bergkultur ein; nach einer Ansiedlung von Ko­ feine Striche, oder Gitter (Netzmuster) die Streilozskorpád (Kom. Kolozs) nenne ich sié Kolozs- fen zwischen den Parallellinien. Die mit Fingerkorpáder II. Abb. 1 gibt die Verbreitungskarte spitzen eingedrückten Leisten und Tupfen sind dér in Erdély (Siebenbürgen) und am Ostrande. ebenfalls haufig. Dér Furchenstich fehlt volldér ungarischen Tiefebene (Alföld) befindlichen kommen. Die Motive: Rhomben, Meander, Dreiecke, Fundstellen. Weiter westlich kommt diese Keramik in Ungarn nicht mehr vor. seltener Spiralbander, Kreise usw. Die Kanneluren, die mit Kanneluren verzierte Diese Keramik ist von feiner Techrfik und kaffeebrauner, schmutzig kaffeebrauner, braun- Buckelkeramik ist eine vöm Mutterlande eingegrauer, selten von ziegelroter und braunroter führte Erscheinung, gehört alsó nicht zűr Fazies Kolozskörpád II. Farbe. Die Zwischenbander dér Meander sind öfters Diese keramische Gattung ist, wie dies auch schwarz geschmaucht und poliert. Die Lappen- Schroller betonte, in Erdély bodenstandig und ge­ schale, die bauchige Tasse und dér bauchige hört dér dritten Periode dér ungarischen BronzeTopf kommt öfters vor als die Bügelkanne, die zeit an, was uns die Funde von Ottomány, Szék­ Schale mit Standfuss und das viereckige Tón- udvar und Gyulavarsánd beweisen. kastchen. Über die Siedlungsart habén- wir vorDie Verzierung besteht aus Punktreihen, láufig keine sicheren Angaben. Kolozskorpád ist die mit einem kammförmigen, weiter aus Drei- nicht massgebend, da hier die meisten keraecken, die mit einem dreieckigen Werkzeug mischen Reste dér Fazies Kolozskorpád II angeeingestochen sind. Diese letzteren Muster wer- hören; Gyulavarsánd, Székudvar, Ottomány kann den meistens so ausgeführt, dass sie plastisch auch nicht in Betracht gezogen werden. In wirkende Zickzackbander bilden. Sehr selten einem Falle (Szamosszentmiklós in dér Náhe kommt in dreieckiger Form auch dér echte von Kolozsvár) wurde diese Keramik in einem Kerbschnitt vor; die mit Kanalstich verzierten Brandgrab gefunden, sonst sind fást nur StreuBruchstücke sind für diese Gattung auch sehr funde bekannt.

Márton v. Roska

KORAVASKORI LÓSZERSZÁMOK AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETI TÁRÁBAN A nagyenyedi koravaskori sírleletek ismer­ tetése rendjén említettem, hogy velük kapcso­ latos kérdésekkel más alkalommal íogok fog­ lalkozni.1

perecünket ezen a részen. — Képünkön 2. sz. alatt egy nyitott végű karperecet látunk, amely­ nek átmetszete szintén kerek, de a végek felé vékonyodik. Felületét rovátkák ékítik, de ezek

Abb. I. kép. A z oláhbogátai bronz gyüjtelékes lelet. — D ér Bronzedepotfund von O láhbogáta.

Ennek az ígéretemnek kívánok most eleget nem folytonosak; elrendezésük azáltal, hogy tenni, amikor is az alábbi leleteket, amelyek hat csoportba oszlanak s ezek közét sima részek részben még közöletlenek s így a szakkörök alkotják, sokkal ízlésesebb s nem olyan egy­ hangú, mint az 1. sz. alatt bemutatott karperecé. előtt ismeretlenek, bemutatom. 1. Oláhbogátáról (Szolnok-Doboka vm.) Még jobban enyhítik az egyhangúságot a rovátka­ 1611—13. leltári sz. alatt őrzi egy valószínűleg csomókból a sima szalagok felé húzott (beütött) nagyobb gyüjtelékes lelet három darabját: két vesszőszérű vonalkák.2 — Képünk 3. sz. egy karperecet és egy zablaoldaltagot (1. kép). zablaoldaltagot ábrázol, amely lennt csöves, ezt Az egyik karperec (képünkön 1. sz.) zárt, kerek a csövet két lyuk töri át s az ezektől felfelé eső átmetszetű, de nem egyenletesen vastagra öntött rész már tömör. Középütt négyzetesen meg­ példány, amelynek felületét (hátát) sűrűn egymás­ vastagszik s ezt a vastagodást elnyújtott ovális mellé vésett rovátkák díszítik. Záró részén egy töri át. Felső része tömör s karikatagban vég­ 17 mm hosszú rész díszítetlen maradt. Itten leg­ ződik. A fennt nevezett gyűjteményben 1814—23. vékonyabb a karperecünk. Ez a díszítetlen rész úgy emelkedik ki a rovátkákkal ékített felület­ leltári sz. alatt, mint Surányi Sándor ajándéka, ből, mintha pántszerűleg akarná befogni kar­ 1 Közlemények (Kolozsvár) II. 208—222.

2 Egy vele majdnem hajszálnyira egyező példányt közöl H ampel Bronzkora L. t. 3. sz. alatt Liptó vm.-ből.

44 Mindenben megegyező analógiáját nem is­ merjük. Az ispánlaki zablaoldaltag szintén eny­ hén ívben hajlik, középütt ennek is megvan az ovális áttörése, fennt-lennt megduzzad s itt a fékszárak részére kerek lyukkal van áttörve; a két vége gombba fut.4 Öntőműhely marad­ ványa, tehát nem alkalmas arra, hogy az oláhbogátai példányt időrendileg közelebbről meg­ határozza. Annál értékesebb a sziléziai Karmine gyűj­ telékes lelete, amelyben 12 magyarországi típusú, tokos, füles bronzbalta; 3 nyelvnyújtványos, makkos sarló; 6 markolatlemezes, ívelt pengéjű sarló; késtöredék, amelynek tömör markorlata többszörösen tagolt s piskótaalakú tagban vég­ ződik; összesodrott, gyöngyös díszű cső; 3 egy­ másba öntött karika; 4 karperec, amelyek vége enyhén kifelé hajlik, rovátkaszalagokkal és pont­ sorokkal díszítve; 5 drb. nyitott végű, sima kar­ perec; nyitott végű, rovátkaszalagokkal díszített karperec; nyitott végű karperec, végei gyűrű­ alakban megvastagodnak; kerek átmetszetű, sod­ ronyból hajlított karperec, amelynek egyik vége pödrött, a másik szalagszerű s itt törött; 5 bronzlepény s egy agyagedény társaságában volt egy pápaszemes fibula, egy bronztű, amelynek nyakán négy lapított gömbalakú dudorodás s foka tetején alacsony gömbszelvény ül, végül két zablaoldaltag, amelynek teste hajlított, 3—3 ovális lyuk töri át, fennt gömbszelvényben vég­ ződnek, lennt lekerekítettek. H ans S e g e r a sziléziai bronzkor IV. perió­ dusából az V. periódusba való átmeneti időbe helyezi ezt a leletet5, aminek halyességét bizo­ nyítja a tű és a pápaszemes íibula. — N íl s Aberg 3 H ampel :, AÉ. r. f. XIV. 1881. 322. 1. 69. sz. a zablaoldaltagokra azt mondja, hogy azoknak Bronzkor II. 105. s utána Szolnok-Doboka vm. mono­ valószínűleg magyarországi előzményeik lehet­ gráfiája I. 118-119. csak 7 karperecet mond. — V. ö. Pösta Bé l a : Útmutató 20. — H ampel : Trou­ tek.6 Ezt bizonyosabbá teszik a leletben elő­ vailles 51. — U. a. Bronzkor LX. t. 1. sz. (a zabla­ forduló magyarországi típusú tokos, füles balták. oldaltag*. — P ulszky : Magyarország Arch.l. LXXXI. t — Mindenesetre közelebb áll a két karminei oldal­ 1—2. sz. (két karperec, mint Hampel L. t. 1- 2. sz.) tag az ispánlakihoz, mint a szóbanforgó oláhLXXXI. t. a zablaoldaltag.— Gooss : Chronik 42. — ASL, bogátaihoz, amelynek középső kiduzzadása és N. F. XIII. 1876. 479, 488. XIV. 55, á zablaoldaltag Federaz ezt áttörő, hosszan elnyúló ovális lyuk forbuschhaller néven. — Az EME- Orvos-Természettudo-. mányi Értesítője XII. (2. r. IX . k.) 301.1. 311. sz. alatt másabb és a fékszárak odaerősítése is részben tévesen 2 dudoros és 9 más karperecről beszél, 2 sod­ más előföltételekhez volt kötve: fennt karikatag ronyt s 5 nyakperecet említ s azt mondia, hogy az szolgált erre, lennt pedig bonyolultabb módon Ogrodeasa-határrészben bronzedényben hasonló kari­

még egy bronz gyűjtelékes lelet van Oláhbogátáról, amely 10 karperecet és karperectöredéket tartalmaz. Egyáltalán nincsen kizárva, hogy a múzeum leltárába két helyre bevezetett bronz­ tárgyak egyazon leletből származnak.3 Éppen ezért s a teljesség kedvéért 2. képünkön be­ mutatjuk ezt a 10 karperecet is. 1 —4. sz. alatt nagyobb, nyitott végű karpereceket látunk, az 5. és 10. sz. alatti hasonlóknak töredékei. A 6. és 8. sz. szintén nyitott végű, de kisebb méretű s felületüket sűrűn egymás mellé húzott rovátkák ékítik. A 9. sz. ugyanolyan karperec töredéke. A képünkön 7. sz. alatt ábrázolt karperec is nyitott végű, de négyzetes átmetszetű és díszítetlen. Végei hegybe futnak. Itt már körös átmetszete van. A leletben van még egy sodrott '(tordirozott) ezüstkarperec-, vagy még inkább nyakperectöredék, amely a fennti karperecekkel került be. Lelt. sz. 1824. Kétségtelen dolog, hogy semmi köze a fennti karperecekhez. H a m p e l Bronzkora L. t. 1—2. sz. alatt még 2 bronzkarperecet közöl a fennti gyűjteményből, mint 01áhb6gátáról valót. Az 1. sz. azonban Pudpoloc-ról került a múzeumba, a 2. sz. lelőhélye pedig a borsodmegyei Szendrő. Zablaoldaltagunk jellemző vonásai: ívesen hajlott, lennt tölcséresen megvastagszik s itt csöves, ezen kívül 2 lyukkal van áttörve; a közepén megduzzad s nyújtott oválissal van áttörve; ezen húzták át a zablát, amely való­ színűleg szíjból való vo lt; fennt ovális kariká­ ban végződik, amelyen át húzták az egyik fék­ szárat, míg a másik az alján, a két lyukkal áttört csöves résszel volt összeköttetésben.

kákat s két kis aranykarikát is leltek. — Martian : Praehist.-arch. Repertórium 513. sz. alatt és Repertoriu 77. sz. alatt 11 karperecet, 6 nyakperecet, 2 spirálist, 1 ezüsthuzalt s zablákat említ tévesen. — V. ö R oska : Repertórium 207. 1. 11. sz.

4 Hampel i. m. CXLVI. t. 9. 10. sz. 5 Schlesiens Vorzeit IV. (1907) 35-36.1. és 53-69. ábra. “ Chronologie V. 150. 1. és 245. ábra.

45

Abb. 2. kép. Bronz gyüjtelékes lelet O láhbogátáról. Bronzedepotfund von O láhbogáta.

46 történt e z : az alsó fékszár vége beleillett oldaltag csöves végébe és az azt áttörő lyukon valószínűleg bronzsodronyt át s úgy erősítették meg jobban.

székudvari itt sérült; fennt egyenesen vágottak és át vannak fúrva, hogy a felső fékszár'végét ott át lehessen húzni. Ezek, a borjasi kivételével, mind a hazai bronzkor III. periódusának emlékei. A borjasiak közül az egyik (25. sz.) csak félig ,készült el, a másik annál gondosabb munka eredménye s a kísérő bronzleletek alapján a karminei lelettel helyezhetjük egy sorba.

Abb. 4. kép.

Abb. 3. kép. Zablaoldaltag szarvasagancsból G y u la v a rs án d ró l. Seitenstange aus Hirschgeweih von G yulavarsánd.

Ennek a zablaoldaltagnák bronzkori előz­ ményei vannak azokban á szarvasagancsból fara­ gott prototípusokban, amelyek közül fennt idézett s a Közlemények II. 1942. 208—222. 1. meg­ jelent ismertetésünkben hivatkoztunk. A borjasi,7 vattinai8, tiszafüredi9, gyulavarsándi (3. kép)10 és székudvari (4. kép 4. sz.) példányokra gon­ dolunk. Hajlott voltuk az agancs természetéből folyik; közepükön ovális lyukkal vannak áttörve, amelyen át haladt a zablát helyettesítő kötél, vagy szíj; lennt és végig csövesek, a belső ív szélén is ovális lyukkal voltak áttörve, de a 7 AÉ. 1899. 189-190. 1. III. t 23-24. sz. — Mil : Délmagyarország régiségleletei II. 17—19.1., az ábra a 18. lapon. 8 MILLEKER; A vattinai őstelep. Külőnleny. a Délm. Tört. és Rég Ért. 1905. évi 1. füzetéből, IX. t. 1-3. sz. !’ AÉ. 1905 188 — Hasonló, de egyszerűbb kivi­ telű példányt közöl M o n t e u u s . Civ. prim. 14. t. 19. sz. Castioneról, egy díszesebbet a 19.1.13. sz. alatt Montaleról, s u. onnét 14. sz. alatt egy kétszer átlyukasztott oldaltagot. 10 V. ö Fólia Arch. III—IV. 45 - 6i. 1. és 19. kép 3.sz. le k e r

1. farag o tt csont, 2. farag ott borda, 3. old altagnak le­ vágo tt szarvasagancs, 4. zablaoldaltag szarvasagancs­ ból Székudvarról. — 1. geschnitzter Knochen, 2. geschnitzte Rippe, 3. fü r Seitenstange geschnitztes H irsch­ geweih, 4. Seitenstange aus H irschgew eih von Szék­ udvar.

Azt az űrt, ami a gyulavarsándi, székudvari és vattinai példányok s a borjasi közt fennáll, ma még nem tudjuk a leletek nagy tömegével áthidalni, de e helyütt is hangsúlyoznunk kell, hogy bronzkorunk III. periódusában számolnunk kell egy bármilyen vékony lovas réteggel is, mely a IV. periódusban is fontos tényező. Ezt következtethetjük abból a körülményből, hogy a gyulavarsándi és székudvari zablaoldaltagok testvérpéldányait megtaláljuk Füzesabonyban is, tehát vannak leleteink, amelyek a folytonossá­ got képviselik s áthidalják bizonyos mértékben a bronzkort a koravaskorral, ha mindjárt nem is bronzból készült zablaoldaltagokkal.11 u Tompa F.: 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn 42. t. 21-22. sz. — Tompa u.,ott a 96. 1. azt mondja, hogy tőle és CHiLDE-tól Tószeg D-nek elke­ resztelt periódus füzesabonyi emlékei inkább a Hallstatt-korba tartozna!?. A most említétt zablaoldaltagok ennek dacára fontos összekötő kapcsok felfelé a bronz­ kor III. periódusához. Lefelé összekötő láncszemet ké­ peznek a Q allus—HoRVÁTH-féle felfogás szerinti pre-

47 2. Van az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Valamennyinek törzse enyhén hajlított, lefelé Tárában 8053—66. lsz. alatt egy erdélyi, köze­ arányosan vastagodnak, egyenesen vágottak s lebbről ismeretlen lelőhelyről származó bronz- tömörek; az alsó harmadukban való megvasta-

Abb. 5. kép. Bronzlelet Erdélyből. — Bronzedepotfund aus E rdély ( Siebenbürgen).

lelet, amelyet 5. képünkön mutatunk be. Az 1—4. sz. teljesen egyforma típusú, de páronkint különböző nagyságú zablaoldaltagokat ábrázol. szkíta lovasnép emlékeihez.-V. ö. A legrégibb lovasnép Magyarországon. Un peuple cavalier préscythique en Hongrie c. munkájuk VIII. t. 4. sz. alatt a kiskőszegi, szarvasagancsból faragott zablaoldaltaggal, amely a már említettektől abban tér el, hogy közbelsö, tehát a zabla befogadására készült lyuka is kerek és nem ovális. A SZNM.-nak a bölöni gyüjtelékes leletből származó zablaoldaltagjai már kiesnek a voltaképpeni erdélyi bronzkorból, a koravaskorba nyúló átmeneti idő emlékei.

godás gyürütagot képez, amelyet kerek lyuk tör át; a felette levő, hosszabb, Qszlopszerű megvastagodást hosszabb, négyzetes lyuk töri át, ami a voltaképpeni zabla egyik végének befogadására szolgált; a felette folytatódó rész valamivel merészebben hajlik, kerek átmetszetű, két kettős csonkakúpos tag képezi a voltakép­ peni végét, amely bizonyos mélységig, amit rajzunk is feltüntet, üreges s ennek falát 2 lyuk töri át. Hogy az 5. sz. is zablaoldal tag volna, nem mérnök bizonyosra állítani. Teste félkörös

48 átmetszetű, tömör, közepe felé megduzzad, teknőszerű lesz, a két vége lapos korong, ezek belső tövéből egy kerek átmetszetű, ívelt fülszerű tag emelkedik ki.12 A 6. sz. erősen behajló végű zablaoldaltagot ábrázol, amely középütt oválisán kiszélesedik s ennek megfelelően ovális lyukkal van áttörve ; két vége is megduzzad, karimásan záródik, tölcséres s e tölcsérek falán 2—2 lyuk van.13 A lelet öt karikája (9—13. sz.) kerek átmetszetű. — A bronzgombok közül a 8. sz. alatti

tetején s lennt fület formálnak.14 Valamennyit szép és egyenletes, kékes-fehér patina borítja. A leltárba mint fehér bronzból valók vannak bevezetve. A zablaoldaltagoknak az oláhbogátaival való rokonvonásai: a középső rész közel egyező meg-

A bb. 6. kép.

Abb. 7. kép,

A z öroszmezőí bronzlelet. D ér Bronzedepotfund von Oroszmezö.

Tokos bro nzbalták Oroszmezörül. Tüllenaxte von Oroszmező.

duzzadása s áttörése, az alsó vég arányos megvastagodása, a másik vég csöves s 2 lyukkal való áttört volta. 3. Gyűjteményünk a szolnokdobokamegyei Oroszmezőről, valószínűleg szintén gyüjtelékes leletből szerezte a 6. képünkön 1—la . sz. alatt látható zablaoldaltagot, a 2. sz. karikát, a 4. sz. gombot és az 5. sz. duzzadtnyakú tűt. Leltári 19 Ennek a zablaoldaltagnak analógiáját nem is­ számuk 1614—17. — A 3. sz. karikatöredéknek merjük. A hasonlóképpen áttört példányok több hely­ nincsen leltári száma, de emberemlékezet óta ről ismeretesek. így a stettini Hanshagenen-ről ( N il s

a legegyszerűbb. Gömbszelvényalakú, két füle volt, amiknek a nyoma még látszik; a 14. sz. alatti már nagyobb és ennek is két füle volt, amiknek a nyomait még észrevehétjük a belső falán; a 7. sz. inkább kucsmaszerű, a falai vas­ tagok, tetején gombaalakú, tömör gömböcs ül, amelynek szalagszerű szárai átmennek a kucsma

Á b e r g i. m. II. 67.1.125. ábra az oberpfalzi Wiesenacker 14 Vaskori rokon példányát megtaláljuk Certosa di 4. és 6. sz. sírjából (u. ott 45. 1. 83. ábra és 43. 1. 89. Bologna-n ( M o n t e l iu s i. m. 82. t. 7. sz.), közel félkörábra), rokon velük az eskelhelmi (Gotland) zabla két íves kivitelben Reallon-on (Hautes-Alpes, M o r t i l l e t : oldaltagja is. U. ott 72. 1. U 3 . ábra. Musée préhist. 1881. LXXXV. t. 969. sz.). — Egy bo­ 13 Azonos analógiáról nincs tudőmásunk. Egy vele lognai ( M o n t e l iu s i. m. 69. t. 16. sz.) szintén vaskori rokon drb. van a monsteri (Kent) gyüjtelékes bronz­ példány annyiban mutat fejlődést, hogy az oldaltag leletben. 21. Bericht d. Röm.—Germ. Kom. 1931. 91. 1. két végét középütt kissé megduzzadó pálcatag köti 2. ábra. — Valószínűleg ide kell sorolnunk egy ezekkel össze s ennek közepétől kis pálcatag megy az oldaltag bizonyos mértékig rokon példányt, amelyét M o n t e l iu s közepéhez. A munkácsi oldaltag csak formailag egyezik i. m. 69.1.16. sz. alatt mutat be Bolognáról. Vele olyan zablaoldaltag töredékét lelték, mint a dályai és kis- vele, részleteiben különbözik. V. ö. AÉ. 1901. 209. 1. kőszegi. 11. ábra.

A bb.’ 8. kép. A nagyloznai bronzlelet. — D ér Bronzedepotfund von Nagylozna.

50 a többi tárggyal együtt kezeltetett s formailag, technikailag, valamint patinája tekintetében is( teljesen egyezik a 2. s7.-val, tehát együtt kel­ lett tartanom az egész leletet.15 A zablaoldaltag felső fele tarajos, lapát szerű, középen enyhén kiemelkedő gerinccel; nyakrészén félovális karika ül a felső fékszár részére; az alatta lévő, négyzetesen, vagy oszlopszerűen megduzzadó részt majdnem szabályos, hosszú, négyszögalakú lyuk töri á t ; lefelé enyhén vastagszik, karimában végződik, tölcséres, a tölcsér falán 2 lyuk va n ; egész berendezése az alsó fékszár befogadására és megerősítésére szolgált. A háromszöges átmetszetű karika széle egy' helyütt kissé kiugrik. Kérdés, hogy vájjon az öntőcsap emlékét őrzi-e ? Azonos formájú karikákkal a nagylóznai leletben is találkozunk.16 A 4. sz. alatt ábrázolt gomb, mint rajzunk is mutatja, sima gömbszelvény alakú s tömör füle van. A duzzadtnyakú tűtöredék nemcsak alak­ jánál fogva érdemli meg figyelmünket, hanem a duzzadás vonaldíszítésénél fogva is. Gyűjteményünk 89. Isz. alatt egy tokos, fületlen, a perem alatt 2 lyukkal bíró bronz baltát őriz Oroszmezőről (7. kép 1. sz.). Az Erdélyi Múzeum III. 181.1. a budapesti 1876-os kiállításra küldött holmik között 2 tokos bronz­ baltát említ s ugyanott sorolja fel forgótartó néven a zablaoldaltagot, a karikát, gombot és tűtöredéket is. Eredetileg tehát két tokos bronz­ balta volt a gyűjteményben s ezek is ehhez a 15 Gooss i.. m. 42-43. 1. H a m p e l : Trouvailles 89.1. - U. a z : Bronzkor II. 110-111.1. és X. t. 8.12. sz. (tokos balták), XLIX. t. 3. sz. (karika), LX. t. 2. sz. (zablaoldaltag). — P u l s z k y ; Magyarország Arch. I. XXXV. t. 5. 11. sz. (balták), LXXXI. t. 2. sz. (rablaoldaltag). — P ó s t a B .: Útmutató 19. — M a r t ia n Praehist.-arch. Repertórium 531. sz. és Repertoriu 568, sz. — Az EME. Orvos-Természettud. Ért. XII. (2. r. IX). 303. I. 319. sz. — ASL. N. F . XIII. 479. 1. és III. t. 13. sz. — AÉ. 1904. 210. — P á r v a n : Getica 319 -382.2. sz. jegyzet. — EM. III. 181. — Z s c h i l l e u . F o r r e r Die Pferdetrense I. 23. sz. Tévesen helyezi a MNM.-ba. — Ennek a zablaoldaltagnak a párja a wieni Naturhist. Mus.-ba került. V. ö. R o s k a : Repertórium 214. 1. 67. sz. — Z s c h i l l e u . F o r r e r i. m. I. t. 17. sz. alatt közölt trieglitzi (Brandenburg) oldaltag szára más, de felső vége lapátszerű. — A MKÉ. IV. k. 48 49. 1. 2. sz. alatt közölt gyularemetei (Békés vm.) oldaltag egyik vége lapátszerű, tarajos s így közelebb áll a mi példányunk­ hoz, de 3 oldalkarikája van. le V. ö. Dacia III- IV . 377. I. 1. kép 3-6. sz. és Repertórium 236. kép 11—13. sz.

lelethez tartozhattak, akárcsak a szászrégeni ev. gimn. tokos bronzbaltája.17 — A 89. Isz. baltát adja H a m p e l Bronzkora X. t. 1 2 . sz. alatt. Az u. ott 8. sz. alatt ábrázolt példányról .is azt mondja, hogy Oroszmezőről származik. A leltár­ ban 1 5 6 . Isz. alatt ismeretlen lelőhelyűnek van jelölve (7. kép 2 sz.), de több, mint valószínű, hogy ez a második oroszmezői példány. 4. A nagylóznai bronzlelet (Szolnok-Doboka vm.)18 csak részben került az ENM. Történeti Tárába mint Papp Kornél ajándéka, más része ugyancsak az ő ajándékaképpen a Dési Városi Múzeumba jutott. Papp György ekéje vetette fel még 1910-ben a Comaruía-határrész Sub delut ( = a kis hegy alatt) nevű dűlőjében. Állí­ tólag agyagtálba volt rejtve. A leletnek az ENM. Történeti Tárába jutott része II. 3123—29. sz. alatt vezettetett be a leltárba (8. kép 5, 12, 16,

19—21. sz.). Most hivatkozott képünkön: 1. és 2. sz. alatt két egyforma típusú lándzsa­ csúcsot látunk, amelyek nem ugyanazon öntő­ mintából kerültek ki, mert a 2. sz.-nak tokja keskenyebb, egyébként jellemző, hogy az 1. sz.-nak jobbsó, a 2. sz.-nak balsó szárnya vala­ mivel keskenyebb, mint & másik oldalon levő ; a szárnyakon végigvonuló bordák sem mellékes vonásai lándzsáinknak ; 3. tüskés, alacsony, kúp­ alakú fokkal bíró csákány, artielynek nyéllyuka kétoldalt hengeresen megnyúlik s a végein gyűrű­ taggá vastagszik, pengéje kétoldalt peremes, éle rongált, hiányos; 4—7. zablaoldaltagok, amelyek felépítése a következő: ívelt belső tag, amely középütt oválisán van áttörve; a két végén egy-egy kerek, középen gömbszelvényesen ki­ emelkedő részét az alsó felén, fül gyanánt, pálcatag hidalja át (ld. a 6. sz. példányt, amelyet alsó nézetben adok; egybeöntötték a gombbal; a 7. sz. törött példány törése régi, tehát így került elrejtésre); 8. erdélyi típusú, enyhén fél-. holdas kávájú, tokos, füles balta; 9. kerek át­ metszetű, nyitott karperec, amelynek végei el­ vékonyodnak s egymásra vannak hajtva; 10. kerek átmetszetű, nyitott karperec, amelynek végei szintén elvékonyodnak; 11—13. négyzetes 17 V. ö. ASL. N. F. XIII. k. 474. 18 R o s k a M .! Le dépőt de bronze de Lozna-Mare (Nagylózna). Dacia III—IV. 356—358. 1. rövid ismerte­ tését adoma leletnek. A francia fordításba hibák csúsz­ tak, amiket itten javítok.

51 keresztmetszetű karikák, valamennyin öntési varrányszerű kiugrás va n ; 14. kerek átmetszetű karika; 15. vázaalakú gomb, vagy csüngődísz ; 16 — 17. gömbszél vényalakú gombok, fülük le­ törött; 18- duzzadtnyakú tű, amelynek foka és hegye még a földbekerülés előtt letörött; 19-21. finoman iszapolt, barnás-vörös színű agyagedényperemrészek, amik kétségtelenül fazéktól szár­ maznak sígy a lelet bizonyosan fazékba volt rejtve s az állítólagos tállal csak le lehetett fedve. Beszéltek egy bronzláncról is, ami a lelethez tartozott, de az elveszett. A lelőhelyen még a találás évében megejtett kutatások nem hoztak felszínre semmi olyan nyomot, ami a leletre más szempontból is valamelyes fényt deríthetett volna. Szándékosan elrejtett gyűjtelékes lelettel van tehát dolgunk, amelyet vándor bronzöntő dugott el s amelyet, mint annyiszor, a véletlen hozott felszínre. Ennek a gyűjtelékes leletnek félkörös zablaoldaltagjai, alapformájukban, rokonságban van­ nak az 5. képen 6. sz. alatt bemutatott erdélyi példánnyal; a gömbszelvényalakú füles gomb megvan mindkét leletben, úgyszintén a kerek átmetszetű, zárt karika is ; a gömbszelvényalakú füles gombot együtt lelték Oroszmezőn a három­ szöges átmetszetű karikával, amelynek öntőcsapszerű nyúlványa van, akárcsak a nagylóznai karikák egy részének, bár ezek négyzetes átmetszetűek; a duzzadtnyakú tű ott van úgy az oroszmezői, mint a nagylóznai leletben. *

aminek felső határa túl magas, az alsó pedig már részben az átmeneti időbe esik, amelyet ha a hazai bronzkor V. periódusával jelölnénk, az ÁBERG-féle időrendi rendszerhez közelednénk.23 A bemutatott leletek együtt mennek Erdély­ ben az ördöngösfűzesi,21 erdőszentgyörgyi,25 bölöni,26 stb. gyűjtelékes leletekkel és az erdélyi koravaskornak a szkíta hódítást megelőző szaka­ szából származnak, részben annak is inkább az első feléből, amelyet a Kr. e. IX —Vili. sz.-ra tehetünk. Az oroszmezői oldaltag, mint emlí­ tettem, a gyularemeteihez áll legközelebb, de míg annak csak egy, ennek három oldalkarikája van s oldalnézetben két déloroszországi27 és két Kőbán vidéki28 oldaltag hajlására, felszerelésére emlékeztet. A gyularemeteiek alja kiduzzad, az oroszmezői karikatagszerűleg duzzad meg, a déloroszországiak pedig gombszerűleg széle­ sednek ki. Fontosnak vélem kihangsúlyozni, hogy az oláhbogátai s ismeretlen erdélyi lelő­ helyről származó oldaltagok alja egyenesen vágott, akárcsak a szarvasagancsból valók s hogy az ebből az anyagból készült példányokat, mint prototípusokat, egyesek, mint az oláhbo­ gátai és oroszmezői, abban is utánozzák, hogy az aljuk csöves. Annyi kétségtelen, hogy, mint azt már emlí­ tettük, hazánkban a bronzkor III. periódusától kezdve megszakítás nélkül számolnunk kell egy valószínűleg csak vékonyabb rétegű lovas elem­ mel, amelynek zablaoldaltagjai elébb szarvas­ agancsból, majd bronzból is készültek28 s ame-

Azzal, hogy a bemutatott leletek leírása rendjén minden egyes esetben hivatkoztam a 24 H a m p e l ; Bronzkor CCXVIII.-CCXIXJt.-ÁBERG közöttük fennálló rokon vonásokra és az össze­ i. m . 201—202. kép. 25 M o z s o l i c s A . : Az erdőszentgyörgyi bronzlelet. kötő kapcsolatokra, az volt a célom, hogy így Közlemények (Kolozsvár) I. 100—108. — R o s k a : A az időrendi együvétartozásra is rámutassak. Székelyföld őskora 49. kép. — U. a z . Repertórium A nagylóznai leletet annak idején a Kr. e. 90. kép. IX. sz.-ba helyeztem.19 S e g e r a karminei leletet 26 R o s k a : A Székelyföld őskora 47. kép és u.az: a IV. periódusból az V.-be való átmeneti időbe Repertórium 45. kép. — N e s t o r : Stand 25. kép. 27 G a l l u s - H o r v á t h i. m . LXXUI. t. 28 U. o t t teszi,20 tehát kb. abba az időbe, amelyikbe a nagylóznai leletet datáltam. — A ToMPA-féle LXXVIII. t. 28 A lónak és zabnak Európában való megjelenése időrendi táblázat a Tószeg D-t Kr. e. 1200-tól kb. egyidőre esik s ez a rézkor előtt nem következhe­ a szkíta f o g la l á s ig terjedő időbe helyezi, de tett be. A ló feltűnésekor a zabla feltalálásával is szá­ ennek második fele felöleli a Hallstatt-perió- molnunk kell. Egyik, vagy másik zablaleletünknek bi­ dust.21— CHiLDEa Kr. e. 1200—900 közt mozog,22 zonyos korszakba való helyezése csak pontosan meg­ figyelt leletek alapján lehetséges. A cölöpépítmények leletei nem alkalmasak mindig ilyen megállapításokra. A corcelettei példány semmiképpen sem származhatik az újabb kőkorból. V. ö. E b é r t : Reallexikon XIlI. 425—426. 1. és 61. t. a. — R o s k a : Újabb kőkor 17 és 20.

19 Dacia III—IV. 357. 20 Schlesiens Vorzeit IV. 36. 21 I. m. 102. — 22 U. ott. 23 Chronologie V. k.-hez csatolt táblázat. . 1■ i'■

s ■

a többi tárggyal együtt kezeltetett s formailag, technikailag, valamint patinája tekintetében is^ teljesen egyezik a 2. s?.-val, tehát együtt kel­ lett tartanom az egész leletet.15 A zablaoldaltag felső fele tarajos, lapát szerű, középen enyhén kiemelkedő gerinccel; nyakrészén félovális karika ül a felső fékszár részére; az alatta lévő, négyzetesen, vagy oszlopszerűen megduzzadó részt majdnem szabályos, hosszú, négyszögalakú lyuk töri á t ; lefelé enyhén vastagszik, karimában végződik, tölcséres, a tölcsér falán 2 lyuk van ; egész berendezése az alsó fékszár befogadására és megerősítésére szolgált. A háromszöges átmetszetű karika széle egy' helyütt kissé kiugrik. Kérdés, hogy vájjon az öntőcsap emlékét őrzi-e ? Azonos formájú karikákkal a nagylóznai leletben is találkozunk.’6 A 4. sz. alatt ábrázolt gomb, mint rajzunk is mutatja, sima gömbszelvény alakú s tömör füle van. A duzzadtnyakú tűtöredék nemcsak alak­ jánál fogva érdemli meg figyelmünket, hanem a duzzadás vonaldíszítésénél fogva is. Gyűjteményünk 89. lsz. alatt egy tokos, fületlen, a perem alatt 2 lyukkal bíró bronz baltát őriz Oroszmezőről (7. kép 1. sz.). Az Erdélyi Múzeum III. 181. 1. a budapesti 1876-os kiállításra küldött holmik között 2 tokos bronz­ baltát említ s ugyanott sorolja fel forgótartó néven a zablaoldaltagot, a karikát, gombot és tűtöredéket is. Eredetileg tehát két tokos bronz­ balta volt a gyűjteményben s ezek is ehhez a 15 Gooss i. m. 42-43. 1. H a m p e l : Trouvailles 89.1. — U. a z : Bronzkor II. 110—111.1. és X. t. 8.12. sz. (tokos balták), XLIX. t. 3. sz. (karika), LX. t. 2. sz. (zablaoldaltag). — P u l s z k y : Magyarország Arch. I. XXXV. t. 5. II. sz. (balták), LXXXI. t. 2. sz. (zabla­ oldaltag). — P ó s t a B .: Ütmutató 19. — M a r t ia n Praehist.-arch. Repertórium 531. sz. és Repertoriu 568, sz. — Az EME. Orvos-Természettud. Ért. XII. (2. r. IX). 303. 1. 319. sz. — ASL. N. F . XIII. 479. 1. és III. t. 13. sz. — AÉ. 1904. 210. — P á r v a n ; Getica 319 -382. 2. sz. jegyzet. — EM. III. 181. — Z s c h i l l e u . F o r r e r Die Plerdetrense I. 23. sz. Tévesen helyezi a MNM.-ba. — Ennek a zablaoldaltagnak a pária a wieni Naturhist. Mus.-ba került. V. ö. R o s k a ; Repertórium 214. 1.67. sz. — Z s c h i l l e u . F o r r e r i. m. I. t. 17. sz. alatt közölt trieglitzi (Brandenburg) oldaltag szára más, de felső vége lapátszerű. — A MKÉ. IV. k. 48 49. 1. 2. sz. alatt közölt gyularemetei (Békés vm.) oldaltag egyik vége lápátszerű, tarajos s így közelebb áll a mi példányunk­ hoz, de 3 oldalkariknja oan. 16 V. ö. Dacia III- IV . 377. I. 1. kép 3-6. sz. és Repertórium 236. kép 11—13. sz.

lelethez tartozhattak, akárcsak a szászrégeni ev. gimn. tokos bronzbaltája.17 — A 89. lsz. baltát adja H am pe l Bronzkora X. t. 12. sz. alatt. Az u. ott 8. sz. alatt ábrázolt példányról .is azt mondja, hogy Oroszmezőről származik. A leltár­ ban 156. lsz. alatt ismeretlen lelőhelyűnek van jelölve (7. kép 2 sz.), de több, mint valószínű, •hogy ez a második oroszmezői példány. 4. A nagylóznai bronzlelet (Szolnok-Doboka vm.)18 csak részben került az ENM. Történeti Tárába mint Papp Kornél ajándéka, más része ugyancsak az ő ajándékaképpen a Dési Városi Múzeumba jutott. Papp György ekéje vetette fel még 1910-ben a Comaruta-határrész Sub delut ( = a kis hegy alatt) nevű dűlőjében. Állí­ tólag agyagtálba volt rejtve. A leletnek az ENM. Történeti Tárába jutott része II. 3123—29. sz. alatt vezettetett be a leltárba (8. kép 5, 12, 16,

19—21. sz.). Most hivatkozott képünkön:

1. és 2. sz- alatt két egyforma típusú lándzsa­ csúcsot látunk, amelyek nem ugyanazon öntőmintából kerültek ki, mert a 2. sz.-nak tokja keskenyebb, egyébként jellemző, hogy az 1. sz.-nak jobbsó, a 2. sz.-nak balsó szárnya vala­ mivel keskenyebb, mint 9 másik oldalon levő ; a szárnyakon végigvonuló bordák sem mellékes vonásai lándzsáinknak ; 3. tüskés, alacsony, kúp­ alakú fokkal bíró csákány, amelynek nyéllyuka kétoldalt hengeresen megnyúlik s a végein gyűrű­ taggá vastagszik, pengéje kétoldalt peremes, éle rongált, hiányos; 4—7. zablaoldaltagok, amelyek felépítése a következő: ívelt belső tag, amely középütt oválisán van áttörve; a két végén egy-egy kerek, középen gömbszelvényesen ki­ emelkedő részét az alsó felén, fül gyanánt, pálcatag hidalja át (ld. a 6. sz. példányt, amelyet alsó nézetben adok; egybeöntötték a gombbal; a 7. sz. törött példány törése régi, tehát így került elrejtésre); 8. erdélyi típusú, enyhén fél-. holdas kávájú, tokos, füles balta; 9. kerek át­ metszetű, nyitott karperec, amelynek végei el­ vékonyodnak s egymásra vannak hajtva; 10. kerek átmetszetű, nyitott karperec, amelynek végei szintén el vékonyodnak; 11— 13. négyzetes 17 V. ö. ASL. N. F. XIII. k. 474. 18 R o s k a M .! Le dépöt de bronze de Lozna-Mare (Nagylózna). Dacia III—IV. 356—358. 1. rövid ismerte­ tését adom a leletnek. A francia fordításba hibák csúsz­ tak, amiket itten javítok.

51 keresztmetszetű karikák, valamennyin öntési varrányszerű kiugrás v a n ; 14. kerek átmetszetű karika; 15. vázaalakú gomb, vagy csüngődisz ; 16 —17. gömbszelvényalakú gombok, fülük le­ törött; 18- duzzadtnyakú tű, amelynek foka és hegye még a földbekerülés előtt letörött; 19-21. finoman iszapolt, barnás-vörös színű agyagedény peremrészek, amik kétségtelenül fazéktól szár­ maznak sígy a lelet bizonyosan fazékba volt rejtve s az állítólagos tállal csak le lehetett fedve. Beszéltek egy bronzláncról is, ami a lelethez tartozott, de az elveszett. A lelőhelyen még a találás évében megejtett kutatások nem hoztak felszínre semmi olyan nyomot, ami a leletre más szempontból is valamelyes fényt deríthetett volna. Szándékosan elrejtett gyűjtelékes lelettel van tehát dolgunk, amelyet vándor bronzöntő dugott el s amelyet, mint annyiszor, a véletlen hozott felszínre. Ennek a gyűjtelékes leletnek félkörös zablaoldaltagjai, alapformájukban, rokonságban van­ nak az 5. képen 6. sz. alatt bemutatott erdélyi példánnyal; a gömbszelvényalakú füles gomb megvan mindkét leletben, úgyszintén a kerek átmetszetű, zárt karika is ; a gömbszelvényalakú füles gombot együtt lelték Oroszmezőn a három­ szöges átmetszetű karikával, amelynek öntőcsapszerű nyúlványa van, akárcsak a nagylóznai karikák egy részének, bár ezek négyzetes átmetszetűek; a duzzadtnyakú tű ott van úgy az oroszmezői, mint a nagylóznai leletben. *

Azzal, hogy a bemutatott leletek leírása rendjén minden egyes esetben hivatkoztam a közöttük fennálló rokon vonásokra és az össze­ kötő kapcsolatokra, az volt a célom, hogy így az időrendi együvétartozásra is rámutassak. A nagylóznai leletet annak idején a Kr. e. IX. sz.-ba helyeztem.19 S e g e r a karminei leletet a IV. periódusból az V.-be való átmeneti időbe teszi,20 tehát kb. abba az időbe, amelyikbe a nagylóznai leletet datáltam. — A ToMPA-féle időrendi táblázat a Tószeg D-t Kr. e. 1200-tól a szkíta foglalásig terjedő időbe helyezi, de ennek második fele felöleli a Hallstatt-periódust.21— CHiLDEa Kr. e. 1200—900 közt mozog,22 19 Dacia III—IV. 357. 20 Schlesiens Vorzeit IV. 36. 21 I. m. 102. — 22 U. ott. 23 Chronologie V. k.-hez csatolt táblázat.

aminek felső határa túl magas, az alsó pedig már részben az átmeneti időbe esik, amelyet ha a hazai bronzkor V. periódusával jelölnénk, az ÁBERG-féle időrendi rendszerhez közelednénk.23 A bemutatott leletek együtt mennek Erdély­ ben az ördöngösfűzesi,24 erdőszentgyörgyi,25 bölöni,26 stb. gyűjtelékes leletekkel és az erdélyi koravaskornak a szkíta hódítást megelőző szaka­ szából származnak, részben annak is inkább az első feléből, amelyet a Kr. e. IX—VIII. sz.-ra tehetünk. Az oroszmezői oldaltag, mint emlí­ tettem, a gyularemeteihez áll legközelebb, de míg annak csak egy, ennek három oldalkarikája van s oldalnézetben két déloroszországi27 és két Kőbán vidéki28 oldaltag hajlására, felszerelésére emlékeztet. A gyularemeteiek alja kiduzzad, az oroszmezői karikatagszerűleg duzzad meg, a déloroszországiak pedig gombszerűleg széle­ sednek ki. Fontosnak vélem kihangsúlyozni, hogy az oláhbogátai s ismeretlen erdélyi lelő­ helyről származó oldaltagok alja egyenesen vágott, akárcsak a szarvasagancsból valók s hogy az ebből az anyagból készült példányokat, mint prototípusokat, egyesek, mint az oláhbo­ gátai és oroszmezői, abban is utánozzák, hogy az aljuk csöves. Annyi kétségtelen, hogy, mint azt már emlí­ tettük, hazánkban a bronzkor III. periódusától kezdve megszakítás nélkül számolnunk kell egy valószínűleg csak vékonyabb rétegű lovas elem­ mel, amelynek zablaoldaltagjai elébb szarvas­ agancsból, majd bronzból is készültek28 s ame24 H a m p e l : Bronzkor CCXVIII.— CCXIXJt.— A b e r g i. m. 201—202. kép. 25 M o z s o l ig s A . : Az erdőszentgyörgyi bronzlelet. Közlemények (Kolozsvár) I. 100—108. — R o s k a : A Székelyföld őskora 49. kép. — U. az . Repertórium 90. kép. 26 R o s k a : A Székelyföld őskora 47. kép és u.az : Repertórium 45. kép. — N e s t o r : Stand 25. kép. 27 G a l l u s - H o r v á t h i. m . LXXIII. t . 28 U. o t t LXXVIII. t. 28 A lónak és zabnak Európában való megjelenése kb. egyidőre esik s ez a rézkor előtt nem következhe­ tett be. A ló feltűnésekor a zabla feltalálásával is szá­ molnunk kell. Egyik, vágy másik zablaleletünknek bi­ zonyos korszakba való helyezése csak pontosan meg­ figyelt leletek alapján lehetséges. A cölöpépítmények leletei nem alkalmasak mindig ilyen megállapításokra. A corcelettei példány semmiképpen sem származhatik az újabb kőkorból. V. ö. E b é r t : Reallexikon XIlI. 425—426. 1. és 61. t. a. — R o s k a : Újabb kőkor 17 és 20.

52 lyekhez tartozó voltaképpeni zablarész szerves anyagból (zsineg, szíj js ez utóbbival függ össze a zablaoldaltagok közbülső áttörésének nyújtott ovális, vagy téglalapos áttörése) való volt.

Amikor a magyarországi legrégibb lovasnép emlékeiről beszélünk, a most bemutatott s emlí­ tett emlékeket sem szabad figyelmen kívül hagynunk.

Roska Márton Früheisenzeltliche Pferdegeschirre in dér Historischen A b teilun g des Erdélyer (Siebenbürger) NationalM useum s (A uszug) Verfasser beschreibt einige, meistens unveröffentlichte Depotfunde, die in E rdély (Siebenbürgen) gefunden w urden und auch bronzene Seitenstangen enthalten. Dlese habén ihre Prototypen in den aus Hirschge-

weih geschnitzten Seitenstangen dér dritten Periode dér ungarischen Bronzezeit (Abb. 3— 4). Die hier abgebi’.deten, bronzenen Exem plare gehören dér ungarischen praeskythischen Periode an.

l

A K ELT Á K ERD ÉLYBEN .* Mivel a kelta kultúra hatásai, emlékei nyugat felől, az anyaország közvetítésével hatoltak be Erdélybe, hogy a terjedés irányát, fokozatos­ ságát, időrendi menetét is szemléltetőbben tün­ tessük fel, leírásunkban az Alföld keleti pere­ mén, az 1919—40-ig román megszállás alatt volt területen felszínre került emlékeknek is helyet szorítottunk. Ezek az emlékek jórészt szórványosak; — a térképen (1. kép) kereszttel jelöltük meg a helyüket; — a csontvázas temetkezések jele a téglalap, az égetetteké pedig félkör. — A gyííjtelékes leleteket pedig ponttal jelöltük. — Az erődített helyek s valószínű telepek jele L . Az egyes községek (lelőhelyek) előtt lévő sorszám adja egyúttal az illető községnek a térképen ugyanazzal a számmal megjelölt helyét. Amennyiben egyes leletek már szerepelnek az irodalomban, az irodalmi adatokat mindig a megfelelő helyen találja az olvasó. A késő-kelta ezüstleletek (fibulák, karperecek, nyakperecek, láncok stb.), amiket dák emlékeknek vélnek, valamint a barbarus (kelta) érmek nem nyernek helyet ebben a dolgoza­ tunkban, velük külön kívánunk foglalkozni.

— R oska : Repertórium 12. 1. 3. sz. A továbbiakban csak Repertórium. Aczél. - L. Ecel. (Nk.) Az AÉ. 1904. 211. 1. tévesen ír Aczé/f-t a segesvári ev. főgimn. gyűjt.-ben levő vas­ lándzsa lelőhelyeként. 2. Alsó-Fehér vm. — A NBKM.-ban vaslándzsa. 3. Alsócsernáton. (Hsz.) A SzNM.-ban vasbalta. Kiss 31. — A PÁRVAN-tól 436. és 434. ábra alatt közölt edény és cserép nem kelta eredetű, hanem a népván­ dorlások korába tartozik. Repertórium 17.1. 39. sz. Alsóilosva vagy Csicsókeresztár. (Szd.) A EMER.-ban tévesen bronz, zománcos övkampót említ az Útmutató 21. 1. Tordáró] való. L. ott. Alsókosály. (Szd.) Az Útmutató 21. 1. tévedésből innét valónak mondja az EMER. 4356. lelt. sz. agyag­ vadkan hasi részét, amit a hunyadmegyei VeceZ-en leltek. L. ott. 4. Alsólupkó, Alsólupkova, Dolina-Lupkova. (Ksz). A Sztena nevű szikla tetején bronzfibulát leltek. Milleker I. 75—76., II. 43. — Repertórium 20.1. 61. sz. Alsólupkova — 1. Alsólapkő. Alsótória. (Hsz.) Az ÖTÉ. XIÍI. (2. r. X.) 1888. 63. 1. 16. sz. alatt tévesen teszi ide a SzNM.-nak a felsőtorjai Bdíoáayosuár-ban lelt agyagpásztagyöngyeit. Reper­ tórium 21. 1. 79. sz. 5. Aq3. (Sza.) A MNM.-ban vaslándzsa. AÉ. 1893. 449. 1. — Párvan 513. — Roska: Szatmár vm. múltja 19. Repertórium 24. 1. 91. sz.

6. Apahida (Ko.) Az EMER.-ban II. 4093—4383. Jsz. alatt 21 középkelta égetett temetkezésű sír mellékletei. 1. Abrudbinya. (Af.) M árton 87. és 90. 1. aranyK ovács I stván : Az apahidai őskori telep és La-Ténekarperecet említ. V. ö. Jahreshefte IX. 1908. 254 -276. RÖVIDÍTÉSEK — ABRÉVIATIONS :

AÉ. = Archaeológiai Értesítő, r. f. = régi folyam; ú. f. — új folyam. Af. = Alsó Fehér megye (comitat). Ar. — Arad megye. ASL. = Archív des Vereins far siebenbürg'ische Landeskunde (N. F. = Neue Folge.) Besz. n. = Beszerzési napló (— Journal d’acquisition). Bi. — Bihar megye. Bn. = Beszterce-Naszód megye. Br. = Brassó megye. Csi. == Csík megye. Dolgozatok (Szeged) — Dolgozatok a m. kir. Ferenc .József-Tudományegyetem Archaeológiai Intézetéből. — Arbeiten des Arch. Inst. dér kön. ung. Franz Josef-Universitat (Szeged). — Travaux de l’Inst. Arch. de l’Universitó FrangoisJoseph (Szeged). Dolgozatok (Kolozsvár) = Dolgosatok az Erdélyi Nem­ zeti Múzeum Erem- és Régiségtárából. — Travaux de la secLion numism. et arehéol. du Musée National de Transylvanie á Kolozsvár, I. (1910) -X. (1919). EM . = Erdélyi Múzeum, Kolozsvár.

E M E . Éuh. — Erdélyi Múzeumegyesület Évkönyve Kolozsvár. E M E R . Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára Kolozsvár. = Section Numismatique at Archéologique du Musée National de Transylvanie á Kolozsvár. ESA. — Eurasia Soptentrionalis Antiqua, Helsinki. Fo. = Fogaras megye. Hsz. = Háromszék megye. Hu. — Hunyad megye. HUNifADY = HUNYADY ILONA : Die Kelten im Karpatenbecken. — A kelták a Kárpátmedencóben. j ■= jegyzet ( = note). Kiss = R. Kiss Is tv á n : A nemes székely nemzet képe I. k. Kk. = Kis-Küküllő megye. Ko. = Kolozs megye. Közlemények = Közlemények az Erdélyi Nemzeti Mú­ zeum Érem- cs Régiségtárából. — Mitteilungen d. Numism. Arch. Abt. d. Siebenb. Nationalumseums (Kolozsvár). — Publications d. la Scct. Numism. et Arch. d. Musée National de Transylvanie (Kolozsvár). Ksz. = Krassó-Szörény megye.

54 temető. La station préhistorique et le cimetiére de. 11. Bánlaka. (Bi.) Az EMER.-ban VI. 2936 -61. lsz alatt a Kismagyar barlang iszapjából, másodlagos hely­ l ’époque La-Téne d’Apahida. Dolgozatok (Kolozsvár) II. ről, 9 üveg-, l mészkőgyöngy, 1 lapos ezüstkarika (1911) 1-69. 1., VI. 1915. 33. 1. — Boltin de la Reál (amelyben állítólag ezüsthuzal volt), 1 feketetengeri, Academia de Buenas Letras de Barcelona XI. 39—48. — AÉ. 1901. 85. - M a r t ia n I. 32. sz., II. 20. sz. — vagy adriai kagyló társaságában 1"bronzgomb, 1 büty­ D é c h e l e t t e II/3. k. 1081, 1082, 1223. 1. és 446, 518. ábra. kökkel borított bronzkarika és 12 kisebb bronzkarika. — P á r v a n 192. 1., 193. 1. 1. sz. jegyzet, 200 —201, 346 — ’m o z s o l ic s A. Leletek a bánlakai Kismagyar barlangból. 348, 353, 372-373, 377, 387, 466, 483, 489, 502-503, 507, Funde aus dér Höhle Kismagyar bei Bánlaka. Közle­ mények (Kolozsvár) III. 86 - 87. 512, 516-517, 528, 533, L 4. sz. jegyzet, 542, 551, 555, 564, 568 569, 575—78, 761, 781, 786-787, 790 -791, 12. Berettyóújfalu. (Bi.) A nagyváradi Gojda-fő800. 1. és 239, 247 -248, 353, 372, 387, 402, 404, 412, gimn.-ban két darab sárga és kék pettyes pászta416. ábra. — M á r t o n 12. 1. 5. sz. - N e s t o r 633. j. gyöngy volt. - H U N Y A D Y X X . t . 2 ,X X X I. t. 5.,LVII. 1.17—18., LXVII. t. Bessenyő. — L. Sepsibessenyő. 15., LXVIII. t. 7., LXIX. t. 9, 18., LXX. t. 4-5., LXXIII. t. 13. Beszterce, (Bn.) Környékéről a besztercei ev. 10. 12., LXXIV. t. 5, 7., LXXX1V. t. 7., LXXXV. t. 2, gimnáziumban vaslándzsa. Repertórium 38. 1. 93. sz. 7-8., LXXXVI. t. 7., LXXXVII. t. 11.> LXXXVIII. t. 3. 14. Bihardió'Zeg. (Bi.) A MNM.-ban három drb. LXXXIX. t. 3-7. ,sz. - Repertórium 24. 1. 92. Sz. hólyagos bronzkarperec (4 kép). AÉ. 1903.433. — P árvan E temető kb. 50 sírjának tartalma O r o s z E n d r e 542, 706, 786. I. és 375. ábra. — MNM. 1903. évi besz, napló 62. sz. — N est o r 637. j. — Bihar vm. múltja 12. gyűjteményében van. A NBKM.-ban 4869—73. lsz. alatt öt drb. agyag­ — Repertórium 40 1. 108. sz. edény van, minden valószínűség szerint ugyanabból 15. Bihar megye. A MNM.-ban vaskés. AÉ. 1893. 178.— P árvan 489.1. 4. sz. jegyzet, 686. 765.1 .— Reper­ a temetőbőltórium 41. I. 115. sz. , 7. Arany. (Hu.) A dévai múzeumban 5354. lsz. alatt háromdudorú (hólyagos) bronzkarperec vörös zománc­ U. ott üvegkarperec töredéke. AÉ. Itő2. 86. szemekkel. Hunyadm. Tört. Rég. Társ. Évk. V. (1889) U. ott agyagedény töredékek. 1910. évi besz. n. 57—58. — Repertórium 27. 1. 101. sz. 88. sz. A MNM.-ban vasbalta. 16. Biharugra (Bi.) M á r t o n 98, 103.1. és XXX. t. 8. Árapatak. (Hsz.) A NBKM.-ban egy sí ma és egy 1-2. sz. alatt annak igazolására, hogy miként hatol be négy helyen bütykökkel díszített bronzkarperec (2. kép). a Kaukázustól Magyarországig otthonos díszítési mód Alsófehér vm. mon. II/I. k. 90. 1. Rajzuk u. o. XX. t. a kelták formakincsébe, két áttört, fantasztikus állat­ 257—253. sz. alatt. — P á r v a n 555. 1. jegyzet, — Kiss 31. fejekben végződő, triquetrumos korongot közöl a bihar— Repertórium 30. 1. 9. sz. ugrai kincsleletnek a MNM.-ba került kettős példá­ nyaiból. 9. Barátos. (Hsz.) P á r v a n 539,712, 891. 1 és 423. ábra alatt agyagurnát mutat be a SzNM.-ból. Kiss 31. A nagyváradi múzeumban is van még egy hasonló törött, füles, 6 cm átm. bronzgomb. Lelt. sz. 2747. 10. BarcarozsnyŐ. (Br.) A BSM.-ban La-Téne II-beli bronzfibula és agyagurna (3. kép 1. sz.). P árvan 579, S. Q a l l u s —T. H o r v á t h : Un peuple cavalier pré712, 792. I. és 437. ábra. — Repertórium 32. 1. 27. sz. scythique en Hongrie. A legrégibb lovasnép MagyarL. = Lásd. lsz. — leltári szám ( = numero d’inventaíre). MÁRTON = MÁRTON LAJOS : A korai La-Téne-kultúra Magyarosrzágon. Die Frilhlaténezeit in Ungarn. Arcljaeologia Hungarica XI. Budapest, 1933. MARTIAN I. = MARTIAN JU L IU S :' Archaeologisch-prá historisches Repertórium Siebenbürgens. Mitteilungen d. Anthr. Ges. Wien. XXXIX. (N. F. IX). 1909. 321—358. ' M a r tia n II. = M a r tia n Iu liá n : Repertoriu arheologic pentru Ardeal. Bistrita, 1920. M ILLEK ER: Délm. ősk. = 'MILLEKER B ÓD O G : Délmagyarorszáí? az őskorban. M IL L E K E R : Délm. ősk. rég. = MILLEKER BÓDOG-. Délmagyarország őskori régiségleletei (Les trouvailles préhistoriques de la Hongrie du Sud). Temesvár, 1891. MILLEKER I II. III. — MILLEKER EÓDOG : Délmagyar­ ország régiségleletei. Temesvár, I. 1897. II. 1893. III. 1906. MNM. = Magyar Nemzeti Múzeum = Musée National Hongrois, Budapest. Mon. = az illető megye monográfiája. = La monographie du comitat. Mt. = Maros-Torda megye. n. = note. NBKM. = Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeuma. ( = Musée du lycée Bethlen á Nagyenyed. NBM. = Nagyszebeni Brukenthal-Múzeum. ( = Musée Brukenthal de Nagyszeben).

NESTOR = NESTOR Jó n : Dér Stand dér Vorgeschichtsforschung in Rumánien. Sonderabdruck aus dem 22. Bericht dér Römisch-Germanischen Kommission. Frankfurt a. M., 1933. Nk. = Nagy-Küküllő megye. ÖTÉ. Az Erdélyi Múzeumegyesület Orvos-Temészettudományi .Értesítője, Kolozsvár. P ír v a n = P á rv a n Vasile: Getica. Bucure$ti, 1926. ROSKA Szf. = ROSKA M á r to n : A Székelyföld őskora. — Die Vorgeschischte des Seklerlandes. Sepsiszentgyörgy, 1929. Különlenyomat az Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára c. műből. ROSKA: Repertórium — Erdély Régészeti Repertóriuma, I. Őskor. Kolozsvár, 1942. Sza. = Szatmár megye. Szd. — Szolnok-Doboka megye. Sze. = Szeben megye. Szí. = Szilágy megye. SzNM. — Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy. (Musée National Székely á Sepsiszentgyörgy). Ta. — Torda-Aranyos megye. Te- = Temes megye. 77. = Udvarhely megye. Útmutató = FóSTA EÉLA: Útmutató az Erdélyi Or. szágos Múzeum Érem- és Régiségtárában. Kolozsvár, 1903(Guide dans la section numism. et archéol. du Musée Natio­ nal de Transylvanie).

55 letti telepről sodrott vasfogantyú, vasüllő, vaskés bronz­ országon. Diss. Pann Ser. II. .. XII—XIX. t. - Reper­ nyele, vaslándzsa, vaskés, vasbárd, vaszabla, vascsipesz, tórium 41. 1. 119. sz. vas bőrvakaró, későkelta bronzfibula (6. kép), aztán 17. Brassó. (Br.) A BSM -bán a Salamonfelsen-röl római korongos feiű és számszeríjfibula bronzból. Mon. talpas agyagtál, bronz- és vassarkantyú, tokos vasbalta, II/l. 77. 99. 1. és XXII. t. 243—246. sz., XXIII. t. 247-251, tokos vasvéső, festett cserepek és 2 pász*agyöngy. 253—256. sz. — P árvan 318. 1. 2. sz. jegyzet, 383, 514, P á r van 527, 705, 784. 1. — N estor 161. 1. és 34. ábra 610. 1. (vaslándzsa.) Repertórium 54. 1. 9. sz. (az itt adott 3. sz bronzsarkantyú Berlinben van), 668,

F ig . 1. kép. A z erdélyi kelta leletek térképe. L a carte des trouvailles celtiques en Transylvanie.

91. j. —'T e u t s c h I.: Das sSchsische Burzenland einst und jetzt. (5. kép.) — Repertórium 49. 1. 201. sz. 18. Bukóoec (Ksz.) 1904-ben gróf Serényi J. birtoká­ ról 1 vaskés (nyelének vége karikára van visszahajlítva), 1 vaslándzsa, valamint 1 vassarló heg/e került a temes­ vári múzeumba. M il l e k e r II. 24. 1. — Repertórium 51. 1. 227. sz. Búzamező (Szd.) A MNM.-ban a Frink Lajos-tól ajándékozott s a régi út melletti barlang szájánál lelt holmik között állítólag korongon készült őskori cserép is van. Tisztázandó. AÉ. 1889. 81., 1897. 97. - M artian I. 106. sz., II. 116. sz. — Mon. II. 322. — Repertórium 51. 1. 229. sz. 19. Csáklya. (Af.) A NBKM.-ban a Zuhatag mel-

20. Csépán. (Bn.) 1941. koratavaszán a Hohe Plesch nevű, 418 -on, szőlőforgatás alkalmával kelta sírokra bukkantak, amelyek mellékletei közül Knábel Gyula csépáni ev, igazgató-tanító ajándékaképpen a követ­ kezők jutottak az EMER. birtokába, valószínűleg fibulatöredékek bronzból (7. k^p 1. sz.) és vasból (u. a. kép 2. 3. s z ), közép kelta vasfibula töredékei (u. a. kép 4. sz. vasnyitoló (u. a. kép 5. sz.), vaskarika (u. a. kép 6. sz.), vaskarikatöredék (u. a. kép 7. sz), egy kétélű vaskard töredéke s kelta vaslándzsa töredéke, — továbbá villanova- és kelta urnák roppant torha töredékei, tégla­ veres színű kelta tál cserepei, amelyek annyira torhák> hogy az ember ujjai közt porlanak el, végül a maga idején feketére festett, kelta, talpas tál maradványai-

56 amelyekből a 8. sz. képen látható íormát tudtuk össze­ állítani. Mellette a peremtől lelogó 3 fülét látjuk. Az ezek nyomán 1941. őszén megejtett kutatások igensovány eredménnyel jártak. Mindössze3 sírt sikerült feltárnunk, jórészt bolygatott állapotban, de annyit meg­ állapíthattunk, hogy égetett temetkezéseket rejtettek magukban s edénymellékleteik közt a kelta agyagipari

nyitott kavicsbányában az ott foglalkoztatott rabok elprovinciálizálódott villanova-urnát (9. kép, torha, kávé­ barna színű, a legnagyobb kiszélesedése alatt 4 lapos^ bütyök), sötét palaszürke színű kelta edényt (10. kép, éles eszközzel benyomott félkörös díszítésének árkai­ ban szürkés-fehér tömés nyomai), kelta bronzkarperecet (11. kép 1. sz.), bronzfibulát (u. a. kép 2, sz.), egy broríz-

F ig . 2. kép. Bronzkarperecek A rapatakról. — Bracelets en bronze dfe A rapatak.

termékeken kívül koravaskoriak is voltak, amikből azonban nem lehet egyetlen egészet sem összehozni. Ennek egyik oka, hogy a sírok diluviális párkány­ agyagba voltak ásva, amely esős időben s hóolvadáskor sokáig ott tartotta vizet s ez alaposan végzett a sírmellékletekkel. A másik ennek a hegygerincnek foly­ tonos kopása. Csicsókeresztár. — L. Alsóilosva. 21. Csíkszereda. (Csi.) A SzNM.-ban agyagedénytöredékek. P árvan 573. — Repertórium 61.1. 67. sz.

karperec, vagy fibula, avagy övkampó töredékét (u. a kép 3. sz.), nemkülönben egy koravaskori bronzkarperec kúpos gombban végződő darabkáját (11. kép 4. sz.) lelték, amiket tőlük elkoboztak s az akkori Román Egyetem Régészeti Intézetébe szolgáltattak be. Az ezek nyomán megindult ásatások 3 sírt fedtek fel, amelyek közlésé­ nek nem kívánunk elébe vágni s csak azt említjük meg, hogy az egyik sírból a 9 képen bemutatott urna nagyobb testvérpéldánya került felszínre kifejezetten kelta sír­ mellékletek társaságában. 24. Déoa. (Hu.) A dévai múzeumban a Csángó temető-bői agyagtál. 25. Dipse. (Bn.) A NBM.-ban sírból kikerült agyag­ urna, korakelta fibula, hólyagos bronzkarperec, amely­ nek egyik tagja hiányzik, vaskard, 2 vaslánc, az urnában emberi fogak és csontok voltak, tehát urnasír. Dacia * V II- V III. 181. Dolina-Lupkova. — L. Alsólupkó. 26. Drenkova. (Ksz.) 1899-ben 1 vaslándzsa és 1 vashalászhorog került a Versed Városi Múzeumba. M il ­ l e k e r in. 34. — Repertórium 70 1. 7C. sz.

F ig . 3. kép. A g yag urna Barcarozsnyóról (1) és K ilyénről (2). Urnes en argile de Barcarozsnyó (1) et de K ilyén (2).

27. Ecel. (Nk.) A segesvári ev. fögimn.-ban vas­ lándzsa. ASL N. F. XIII. 187). 470. 1. és III. t. 11. sz. — Repertórium 71. 1. 2. sz. A wieni Naturhist. Museumban hólyagos, csuklós bronz karperec. ASL. N. F. XIII. 486. 1. — AÉ. 1904. 211. (Tévesen Aczél alatt.)

22. Dálnok. (Hsz.) A SzNM.-ban a Kisvölgy-határrészben lelt cserép. Kiss 31. — Repertórium 65. 1.10. sz. Azok az edények és cserép, amiket P árvan 580, 582, 712, 792. 1. és 424, 443 ábra alatt közöl, nem kelta eredetűek. 23. Dezmér. (Ko.) A vasúti műhely nyugati szélén

Obert lelkész gyűjt.-ben volt egy belül üres, 3 helyen gömböcsökkel díszített bronzkarperec, amely a nagyszebeni Brukenthal-Múzeumba került. (46- kép 2. sz.) Az ASL. N. F. XIII. 480. 1. vassarkantyut is említ innét. 28. Erdély. Az EMER.-bán 1620. Isz. alatt bronz-

57 zabla (12. kép), vaskés (13- kép), dudoros bronzkarperec maradványai, bronzfogantyú, agyagtál. A MNM.-ban ökörfejes aranykarperec. A MNM. Múltja és Jelene. Budapest, 1902. 90, 96— U. ott 10 cm h. bronz- és 4‘5 cm h. agyag-vaddisznó, meg pásztagyöngy. 1876. évi besz. n. 24 . tétel 10-11. és 16. sz. — U. ott a Kárász-gyűjt.-bői u. olyan aranykarperec, mint a

A Debreceni Déri-Múzeumban félovális dudorokból szerkesztett bronzkarperec töredéke. A NBM.-ban vaskard és hüvelye ( P á r v a n 643, 692. és 336. ábra 5. sz ), vaskasza. P á r v a n 493. és 337. ábra 3. sz. — Repertórium 72. 1. 16. sz. 29. Eresztevény. (Hsz.) A SzNM.-ban agyagtál talpa, amit az Elővölgy-ben leltek. Kiss 31.

F ig . 4. kép. Bronzkarperecek Bihardiószegröl. Bracelets en bronze de Bihardiószeg.

magyarbényei- AÉ. r. f. XIV. 215. 1. XXXV. t. 1, 2, 5. sz. Az 1893. évi besz. n. 107. sz. — A NBKM-bán vaslándzsa.

30. Érkörivélyes. (Sza.) Balásu Józsefné gyüjteményében az ÉgeiÓhegyről égetett szekértemetkezés maradványaiból: egy 90’5 cm hosszú vaskard, melyből

Talpas tál, vas- és bronzsarkantyú Brassóból. — Assiette en argile, éperons de fér et de bronze de Brassó.

58 15 cm esik a markolatra , a vas kardhüvely alsó része ; 2 vaszabla; 1 vaslándzsa; 1 középkelta vasfibula; 1 kerek vaskarika; 1 oválisra lapított vaskarika; 2 u. olyan,

F ig . 6. kép. C sáklyai leletek. .— Trouvailles de C sáklya.

be nagyobb vaskarika, melyekbe 3—3 vaskarika van deleakasztva, két 2—2 félkörös, lemezes vas-tagból álló s nyitolóval összefogott lószerszámrész, melyeknek szabadon álló végein nyitolószegek vannak, közepük-

bői tagolt vas-tag nyúlik k i ; vaslemez; kardhüvely-, töredékek ; kerékpánttöredékek; pajzsfogantyú szintén vasból (14. kép.). R o ska : Szatmár vm. múltja 19. 1. — U. a. Az érkörtvélyesi kelta szekértemetkezés. — Sépulture celtique á char de Érkörtvélyes. Közlemé­ nyek (Kolozsvár) II. 81 —84. 1. Dr. Andrássy Ernő érmihályfalvi gyűjteményébe üvegkarperecnek az égetés rendjén szétesett töredékei jutottak az Égetőhegy-ről. Ugyaninnét Kovács Lajos érkörtvélyesi ref. lelkész hólyagos bronzkarpereqeket és bronz-övkampót szerzett meg, amik szintén égetett temetkezésből származnak (15. kép.). V. ö. R o s k a : Újabb kelta leletek Érkörtvélyesröl. Neuere keltische Funde von Érkörtvélyes. Közlejnények II. 22/—231. — Repertórium 80. 1. 13. sz.' Ugyancsak Kovács Lajos érdeklődésének köszön­ hetjük, hogy az érkörtvélyesi Ligetdomb-on még 1933-ban felszínre került kelta sírok mellékletei közül a követ­ kezőket mentette meg (16—17. kép.): 3 drb. vas pajzs­ dudor, 1 vas pajzsfogantyú 1 ásó vasalás, 1 vasabroncs, 1 kézvonó, továbbá (6. kép) 3 drb. kúpos bronzgomb melyek belsejében ólomba foglalt vasfül v a n , 1 tégla­ veres színű agyagedény, melyen vasrozsdanyomok lát­ hatók. R oska M .: Szatmár vm. múl tja (Különleny Szatmár vm. monogr.) 19. 1. és 12—13. kép. — R o sk a : Újabb kelta leletek Érkörtvélyesről. Neuere keltische Funde von Érkörtvélyes. Közlemények II. 227—231. — Repertórium 80 1. 13. sz. 31. Érmihály falva. (Bi.) Andrássy Ernő gyűjt.-ben a Gorove-tanyá-n feltárt csontvázas sír m e llő l: 2 hólya­ gos bronzkarperec, 1 bronzfibula, bronzlánó töredéke (18. kép); egy agyagurna és egy agyagtál (19. kép.) R o ska M .: Bihar vm. múltja. Különleny. Bihar vm. monogr. 12 1. és 6. kép. — Repertórium82.1. és 101. kép. — H u n y a d y LXXI. t. 18—21. sz. A Leréfti-féle szőlőből egy vaslándzsa jutott az Andrássy t . gyűjteményébe. A debreceni Déri-Múzeumban IV. 13/1921.Isz. vaskés M á rt on L. 87, 91.1. tévesen helyezi ide a mihályfalvi (Nagy-Küköllő m ) aranyleletet. Ugyanezt az aranyleletet N e s t o r is az ESA. IX. 75—186. tévesen helyezi ide, Szilágy megyét jelölvén meg a község román megyebe^sztásaként, — Reper­ tórium 81. 1. 14. sz. 32. Érs
Csépáni leletek. — Trouvailles de Csépán.

35. Felsőtórja. (Hsz) A SzNM.-ban a Bálványosvár­ ról agyagpásztagyöngyök. R o s k a ; Szf. 59. — OTE, XIII. (2. r. X.) 63. 1. 16. sz.) Altórja alatt. — Repertórium 92. 1. 89. sz.

59 nek egyik vége hegyes, a másik pedig félgömbben 36. Fefsőzsufe. (Ko.) A Píefrís-határrészből égetett végződik. — Repertórium 97. J. 29. sz. emetkezésből származó urnacserepeket, agyagtálat, 39. Hari. (Af.) A NBKM.-ban 5165—69. lsz. alatt vasláncot és két hólyagos bronzkarperecet mentett meg két korakelta vaskard és 3 vaslándzsa. — Repertórium gyűjteménye számára O ro sz E n d r e (20. kép). AÉ. 1912. 171—172. — Dolgozatok (Kolozsvár) VI. 43. — P árvan 104. 1. 11. sz. 40. Hátszeg. (Hu.) M á rt on 36—37. 1. és IX. t. 5. sz. 535, 542, 628, 705 -706, 711, 785, 791. 1. és 367. ábra. alatt bronzkarperecet közöl innét. P árvan 706, 708. 1. — M á rton 12. 1. 28. sz. — N e st o r : Stand 633. sz. j.382. ábra (Totesd alatt). — Repertórium 105. 1. 21. sz. W PZ. 1929. 50. — Repertórium 92. 1. 88. sz.

Csépáni leletek. — Trouvailles de Csépán.

Gerebenc. (Te.) 1877-ben vasfibula jutott a temes­ vári múzeumba. Korát nem ismerjük. Délm. Tört. RégÉrt III. 39. 76. — M il l e k e r Délm. ősk. 44. 37. Gerend. (Ta.) Az EMER.-bán 105.. lsz. alatt

- Dacia VII-V1II. 166. 41. Hunyod vm. Az EMER.-bán 118. lsz. alatt 3 egész és egy fél agyagpásztagyöngy (22. kép b> között — Repertórium 110. 1. 73. sz.

F ig . 9. kép. A g y ag u rna Dezm érröl. — Urne en argile de Dezmér.

bronz vadkan (21. kép). Gooss 221. — P u lszky : Mo. A. F ig . 10. kép. I. 202.1. és 59. ábra 2. sz. — H ampel : Bronzkor II. 46. 1. Agyagedény Dezmérröl. — Vasé en argile de Dezmér. és LXV. t. 4. sz. — EM. III. 182. — M artian I. 219. sz., 42. Iklód-puszta. (Bi ) A nagyváradi múzeum­ If. 310. sz. — Útmutató 21. — R oska : Szf. 85. kép. — ban 2595. lsz. alatt korakelta bronzfibula. Dolgozatok U. a. A Székelyföld múltja (12. kép). — N est o r 637. (Kolozsvár) VI. 43. R o s k a : Bihar vm. múltja 12. jegyzet. — H u n y a d y XXXVIII. t. 2. sz. — Repertórium 43. Ispánlaka. (Af.) A NBKM.-ban 81. lsz. alatt 97. 1. 26. sz. fennt-lennt gömböcsökkel díszített bronzkarperec. 38. Gernyeszeg. (Mt.) Gr. Teleki Domokos dr. gyűj­ 44. Kakasfalva. (Sze.) P á rv an 490. 1. és 337. ábra teményében a temető mellől kelta pásztagyöngy; a 5. sz. alatt vaskést közöl a NBM.-ból. — Repertórium Márta d< mb-ról kelta pásztagyöngyök és töredékeik, 116. 1 7. sz. kis, zárt bronzkarika és egy ezüst fülbevaló, amelyik45. Karolna. (Hsz.) Az EMER.-bán 117. lsz. alatt

60 agyagpásztagyöngyök. Útmutató 21. (II. kép b) között.) Kiss 31. — Repertórium 117. 1. 26. sz. Kákooa—L. Szebenkákova. 45. Kézdimartonos. (Hsz.) A SzNM.-ban agyagtál talpa. Kiss 31. — Repertórium 122. 1. 107. sz.

F ig . 11. kép. D ezm éri leletek. — Trouvailles de Dezjnér.

47. Kézdiszentkereszt. (Hsz.) A SzNM.-ban agyagtál talpa. Kiss 31. - Repertórium 122. 1. 113. sz. 48. Kezdiszentlélek. (Hsz.) A SzNM.-ban vasútépí­ téskor lelt edénytöredékek. P árvan 582, 712, 792. 1. és 446. ábra. — Kiss 31. — Repertórium 122. 1. 114. f z . 49. Kézdivásárhely. (Hsz.) A SzNM.-ban agyagtál talpa. Kiss 31. — A PÁRVAN-tól 296, 422, 439. ábra alatt közölt edények nem kelták, hárem a népvándorlások korából valók. — Repertórium 123. 1. 115. sz. 50. Kilyén. (Hsz) P árvan 579, 712, 791. 1. és

N est or 637. sz. jegyzet. — Repertórium 124. 1. 124. sz.

52. Kisborosnyó. (Hsz.) A SzNM-ban cserepek. Kiss 31. — Repertórium 125. 1. 138. sz. 53. Kísehemező. (Kk.) A NBM.-ban vaskacor. P árvan 490. 1. és 337. ábra 4. sz. — Repertórium 126. 1.148. sz. 54. Kisprázsmár. (Fo.) A NBM.-ban szekértemet­ kezés maradványaiként: 1 bronzsarkantyú ; 1 bronzkés, melynek pengéje felkap; erősen rozsdázott vaskard hegye; bronzlemezből trébelt övcsüngő és vaslemez i bronztagokból álló lánc vascsüngőkkel; 3 bronzkarika ; 2 drb. széles fejű, hajlított vasszég; 4 vaskarika, bronzlemezhüvely, melynek belseje v a s; bronzzabla, mely­ nek magva vas, kéttagú zablapálca két nagy karikával; két drb. zablatag-to'redék; erősen rozsdázott vaskardtöredék, kocsivasalás. R e in e c k e . Zűr Kenntniss dér L a' Téne-Denkmáler 27. sz. jegyzet. — Dolgozatok (Szeged) IX —X. (1934) 124, 161. és P árvan 460, 523, 774, 784-

F ig . 12. kép. B ronzzabla Erdélyből. Mors en bronze de Transylvanie.

tévesen helyezi a lelőhelyet a brassómegyei Prázsmárra — S c h r o l l e r : Urgesch. Forschungen im Burzenlande Nachrichten d. deut. Anthr. Ges. 3. 1928. 90. — N estor 632. j. — Repertórium 128. 1. 189. sz. 55. Kisselyk. (Nk.) A NBM.-ban kelta vasholmik. Párván 492—493, 513, 515, 702, 782.1. és 336. ábra 6. sz. (vasfejsze), 4. sz. (vaslándzsa.) — Repertórium 128. J. 194. sz. 56. Kolozskorpád. (Ko.) Az EMER.-ban üveggyöngy. Dolgozatok (Kolozsvár) IV. (1913) 12,17.1. és 6. kép 2. sz.

F ig . 13. kép. |3 Vaskés Erdélyből. — Couteau en fér de Transylvanie. : •

425. ábra alatt kelta agyagedényt közöl a SzNM.-ból. 57. Kolozsvár. (Ko.) O kosz E n dre állítólag kelta (3. kép 2, sz.) — Kiss 31. — Repertórium 123.1.117. sz. cserepeket lelt a Plecskovölgy-ben, a Szí. Jáncs-kút és 51. Királypataka• (Aí.) A Kecshekő lábánál víztől a katonai lövölde között. EM. XXII. 303—304.1. — Reper­ kimosva lelte egy pásztor az alábbi vastárgyakat, melyek tórium 134. 1. 231. sz. a NBKM.-ba jutottak: 1 vaskapocs , vaskard töredéke , A román megszállás idején a Nagyszopor-hegy felé vaslándzsa töredéke vaskard meghajlított vége 2 vas­ vezető.úton, a katonai fogda mellett kelta sírokra buk­ lándzsa. U. ott később II. Fülöp tetradrachmájának kantak, amelyekből a Kolozsvári Egyetem Régészeti barbár utánzata is felszínre került (23. kép). Mon. II/l. 76 1. ts XXI t. 228 -234. sz. - P árvan 505, 514. Intézetébe egy korakelta vaskard (24. kép), egy finoman

61 iszapolt, fekfete színű, kelta tál (25. kép 1. sz.), egy szintén finoni technikájú, kávébarna színű, de a szabály-

disznócsontok jutottak. Az ezek nyomán eszközlendŐ ásatások a jövő feladatát képezik.

Fig. 14. kép. Az érkörtvélyesi Égetőhegyen lelt szekértemétkezés mellékletei. Les restes de la sépulture á char de l’Égetöhegy á Érkörtvélyes. talan égetés miatt hely'enként fekete foltos, alacsony fazék (u. a. kép 2. sz.), egy telka csésze töredékei s

Ugyancsak a román megszállás idején került a fennti intézetbe a 26. képen látható, füles fazék, amely finom mívű, kávébarna színű. A váMán öt ízben 2 —2 körkörös dísz. Ugyan­ olyanok ékítik a tagolt fül tetejét is. Alatta bekarcolt zegzugdíszítést látunk. A Kolozsvárral összeépült Kolozsmonostor-ló1 I. 4172. lsz. alatt vaslánd­ zsa van az EMER.-ban. 58. Komolló. (H sz) Pár v a n 582, 712, 792. 1. és 448. ábra alatt agyagtá­ lat, 451. ábra alatt pedig festett cserepet közöl a SzNM.-ból. Kiss 31. — Reper­ tórium 136. 1. 235. sz. Korpád. — L. Kolozskorpád. 59. Kosztesd. (Hu.) A dévai múze­ umban 5237. lsz. bronzkarperec. Kerüle­ tén 4 helyen 3—3 gömböcs van. A T EODORESCu-féle ásatások a Kr. e. I. sz. derekáról származó késő-kelta Fig. 15. kép. ^ emlékeket (pl. fibulákat) is hoztak felLeletek áz érkörtvélyesi Égetöhegyről. „ színre. A leletek a Kolozsvári Egyetom Trouvailles de l’Égetőhegy á Érkörtvélyes. * Régészeti Intézetében vannak, D. M.

62 Te o d o r e s c u : Cetatea dacá dela Coste§ti. La cité dacé de Coste§ti. Anuarul Comisiunil Monumentelor

— U. a. Ürme 23,|38—40.;— PArv an 370, 418. ]. jegyzet, 468—470, 472—481, 483, 493—494, 499—5(0, 615, 619,

F ig . 16. kép. Leletek az érkörtvélyesi Ligetdom bról. — Trouvailles de Ligetdom b á Érkörtvélyes.

Istorice, Sectiunea pentru Transilvania, pe anul 1929. Cluj, 1930. 267—298. — M artian I. 355. sz., II. 199. sz.

624-625, 634, 637, 696, 700, 714, 718—719, 721, 776-777, 779, 793-794, 799, 801. 1. és, X X V 1I-X X X W , X L IXLIII. t. — Mannus XXIV. 1932. 545. — N est o r 170. 1. 692. j. és 37-41. ábra, 23— 24. tábla. — R oska : Bihar vm. múltja 12. — U. a. Szatmár vm. múltja 20. — Kiss 31. — H u n ya d y LXII. t. 2. sz. — Repertórium 137. 1. 254. sz. 60. Kovószna- (H sz) A SzNM.-ban agyagedény. P árvan 579. ]. és 420..ábra (jobb­ ra).— Kiss 31. — Repertórium 137. 1. 261. sz. 61. Kozárvár. (Szd.) A m. kir. Ferenc József-Tudományegyetem Régészeti Intézeté­ ben J. 10446—47. Isz. alatt gömböcsökke] dí­ szített bronzgyűrű és későkelta bronzfibula.

F ig . 1?. kép. Leletek az érkörtvélyesi LigetcüUmbról. Trouvailles de Ligetdom b á Érkörtvélyes.

62. Kőhalom. (Nk.) P árv an 489, 686.1. és 336. ábra alatt vaskést közöl a NBM.-ból. — Az állítólagos kelta vasjatagán, amit P árvan 507. 1. és 342. ábra 1. sz. alatt közöl, Fehéregyházá'ról való. — Repertórium 138. 1. 267. sz. 63. Köpec (Hsz.) P á rv an 576, 582, 712, 792. 1. és 446, 449. ábra alatt kerámiai ma­ radványokat közöl a SzNM -ból. — Kiss 31.

63 a SzNM.-ból kelta pásztagyöngyöket említ. — Reper­ tórium '139. 1. 273. sz.

anyagától elütő aranyszeg is van rajta. MNM. 1880. évi besz. n 53. sz. — AÉ. r. f. XIV. 214, 342.1. és XXXIII. t., továbbá XXXV. t. 3. sz.- ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 196. 1.239. sz. - M a r ­ tian I. 396. sz., II. 67. sz. - PArvan 338, 549, 680 1. és 229. ábra. M á r t o n 88, 92. 1. és 24. kép 1-2. sz. — Repertórium 149. 1. 15. sz. 69 Magyarbnrosbenedek. (Af.) A NBKM.-ban vaslándzsa. Repertó­ rium 149. 1.19. sz. 70. Magyarköb'ös. (Szd.) Az EMER.-ban a Kökú‘gödré-ből csere­ pek. Repertórium 152. ]. 42. sz.

71. Maguarlapád. (Af.) A NBKM.-ban 1556. Isz alatt vaseke. (Lehet római is ) Repertórium 153. 1. 43. sz. 72. Magyarvis'a- (Ko.) A kolozs F ig . 18. kép. vári gör. kát. püspökség gyűjt.-ben Leletek É rm ihályfalv áról. — Trouvailles de Ermihályfalva. a Szénhelydű!ő-ből vaslándzsa. Re­ pertórium 155. I. 65. sz 64. Körösbarlang (Bi ) A nagyváradi volt GoJDU-fő73. Marosf ezse (Af ) Az EMER.-ban 1567. Isz. gimn.-ban a körösbarlangi Igric ba’ lang-ból egy 20 cm alatt gömböcsökkel díszített bronzkarperec (28. kép). hosszú ekevas. Repertórium 140. 1. 276. sz. Repertórium 193. kép. U. ott a 161. lapon tévesen 65. Középajia (Hsz.) A SzNM.-ban 2 cserép. Kiss 31. szerepel I. vaskorinak. — Repertórium 142. 1. 296. sz. 74. Marosgombás.
F ig . 19. kép. Leletek É rm ihályfalv áről. — Trouvailles de Érmihályfalva.

66. Krassóvár. (Ksz.) 1898-ban gróf Pongrácz Imre gyűjteményébe kétélű vaskés jutott. M il l e k e r III. 84—85 Repertórium 142. 1. 310. sz. 67. Magaré. (Nk.) A NBM.-ban vaslándzsa. P árvan 513. 1. és 254, ábra. Repertórium 148. 1. 5. sz. 68. Magyarbénye. (K k) Innét 1879-ben egy 89.5 karátot nyomó aranykarperec jutott a MNM -ba. (27. kép). Törzse lapított, karjai szarvakban hajlanak ki, gazdag rámadíszítésén kívül 3 sötét, a karperec halvány színű

F ig . 20. kép. Felsözsuki leletek. — Trouvailles de Felsőzsuk.

fekvő csontvázas szkíta sír mellől, amit a Kismagura nyerge alatt a Zeyfe-féle szőlőben tárt fel B o d r o g i J án os , kelta vaslándzsa is van. 75. Maiosketesztúr. (Mt.) P árv an 528. vasollót em­ lít innét. Repertórium 163. 1. 98. sz. 76. Maroslekence. (Mt.) A Komlódpataka és Maros közti magas promontoron telep van, melynek élete az aeneolithikumban indul meg, tart a réz- és bronzkor­ ban s nemcsak a kelták, hanem a rómaiak is megülték

u r n á t , k is e b b u r n á t , f a z a k a t s k o r s ó t l e lt e k c s o n t v á z a s ezt a hadászatilag is fontos pontot. D ó r i n O. P o p e s c u : sjr m e lle t t , a m i k a m e d g y e s i s z á s z g i m n á z i u m b a j u t o t ­ Fouilles de Leűhinta-de-Mure§. Dacia II. 304—344. — t a k , N E S T O R jh e ly e z i h e ly e s v i l á g í t á s b a : a k a r d v o l t a ­ P á r v a n 379, 467, 573, 711, 761, 791. - N e s t o r 691. j. k é p p e n n a g y o b b kés, a m i m ost a m e d g y e si m ú z e u m ­ _Az ásatást hitelesíteni kell. Repertórium 164.1.104. sz. b a n v a n , a k é t k é s k e lt a v a s o l ló n a k a k é t t a g ja , e n n e k 77. Marosportus. (Af.) Az ÉMER-ban í 539. ]sz alatt a m ú z e u m n a k k e lt a k a r d j a Muzsnáról v a l ó , - d e , v a ri vassodronyra öntött, ovális tojástagokkal nem egyen­ b e n n e 4 k e l t a e d é n y . D a c i a VII—VIII. 173—175. 1. letesen tagolt bronzkarperec két darabja (29. kép). Re­ A NBM.-ban Medgyesröl egy bronzphalera és egy pertórium 165.^1. 111. sz. hallstatti formát mutató zablaoldaltag van. Ugyanott 177-178. 1. és 177. 1. 7. kép 1. 2. sz. 80. Mezőbánd. (Mt.) K o v á c s I s t v á n az Omláshegy-en megbolygatott késő-kelta, égetett temetkezésre búk. kant, melynek mellékletei II. 9125—31. lsz. alatt az EMER.-ban vannak. E zek: vaskardtöredék ; lándzsaöredék, kardhüvelytöredékek; szijszoritó lemezzelTelátott vaskarika, kettős csonkakúp alakú agyaggyöngy,

F ig . 21. kép. A g'erendi bronz, vadkan.. Le sanglier en bronze de Gerend.

78. Marosvásárhely. (Mt.) M á r t o n 87, 91.1. aranykarperecet említ innét. Repertórium 166. 1. 121. sz. 79. Medgyes. (Nk.) A wieni Naturhist. Mus.-ban bronzkarperec van innét. AÉ. 1904. 211. — Repertórium 171. 1. 156. sz. Az EMER-ban 10370. lsz. alatt agyagpásztagyöngy ( II. kép B. alattiak között).

F i g . 23. kép. Leletek K irály p a tak áról. — Trouvailles de K irály pa tak a.

F ig . 22. kép. Pásztagyöngyök S ajósárv árról (a ), Hunyadm egyéböl (b ), Medgyesröl és K aratn áról. Perlea en páte de S ajósárv ár (a ), de dép. H uny ad (b ). de Medgyes et K aratna. P á r v a n 529. I. és 365. ábra alatt balra egy állí­ tólagos kelta csontfésűt közöl a NBM.-ból. A város szélén 1938-ban homokbányászás rendjén lelt korakelta urnasírok mellékletei a medgyesi szász múzeumba jutottak. N e s t o r I.: Keltische órabér bei Media§-Medgyes. Dacia VII—VIII. 159—182. M ü l l e r F. adatát, mely szerint Medgyes és Baráthely közt 1860-ban vaskardot, késeket, csontokkal telt

égetett emberi csontok. K o v á c s I s t v á n : A mezőbándi ásatások. Les fouilles de Mezőbánd. Dolgozatok (Kolozs­ vár) IV. 1. 265-419. 1., VI. 33. 1. 3. jegyzet. — EME. Évk. 1907. 35. 1„ 1911. 46. 1. — P á r v a n 423, 425, 428, 550. 1- 2. sz. jegyzet, 566, 569, 629, 689, 710—711, 769, 790. 1. és 283—289. ábra. — M á r t o n 16. — R o s k a : Szf. 82. kép. — Repertórium 174. 1. 174. sz. — Kiss 29. — N e s t o r 633. j. U. ott a Száífeíefe-határrészből j. 6814. - a.—d. és I. 68J5.- a. lsz. alatt bronzkarperectöredékek (30. k é p 1 - 2 ) , I. 6816. lsz. alatt kétkampójú vastárgy (30. k é p 3 ), I. 6817. lsz. alatt kő-orsógomb, I. 6818. lsz. alatt , agyagtál (31. k é p 1. s z .) , 1 . 6819. lsz. alatt pedig agyagcsésze (u. a. k é p 2. s z .) , amiket az országút javítása­ kor leltek. Az ezalkalommal felszínre került kelta holmik közül a MNM.-ba hólyagos bronzkarperec jutott. MNM. 1905. évi besz. n. 58. sz. és az 1905. évi jelentés 33. — AÉ. 1906. 78. 81. Micske. (Bi.) A /főfyufe-határrészben öntött

65 XVI. t. 152—a. ábra alatt), egy agyagurna, benne bronzlovacskát leltek. R o s k a : Bihar vm. múltja 12. — agyagcsésze, egy kannaszerű edény. B) A Winklet-iéle Repertórium 181. 1. 225. sz szőlőben lelt kelta sír mellől a következő tárgyak ke­ 82. Mihálufalva. (Nk ) Az EMER.-ban nagyobb rültek a NBKM -ba (32—34. k ép ): 1 koravaskori vasaranyleletből 6833. Isz. aranykarperec, 6840. Isz övcsatt, (><341—43. háromélű gyöngyök 6844—48. nagyobb gyön­ kés, 1 szkíta vastőr, a kelta eredetű holmik közül pe­ dig 1 vaskarika, 2 épebb és 1 törött vaskés; 1 vasolló; gyök, 6899—976. apróbb gyöngyök. EME. Évk. 1891. 1 vaslándzsa, 1 vashüvelyes kard, valamint ennek tar­ ?53. — H a m p e l . Bronzkor II. 91. — M á r t o n 87, 91. tévesen helyezi a leletet a biharmegyei Érmihályfalvára. tozékai; vaszabla és oldaltagjai, vasra dolgozott bronz-

F ig. 24. kép. V askard Kolozsvárról. — Épéé en fér de Kolozsvár.

az ESA. IX. k. 175—18.}. 1. szintén tévesen mondja, hogy ez a lelet Szilágy megyéből, Érmihályfal várói való. Repertórium 182. 1. 229. sz. 83. Mikes. (Ta.) Téglás h to ái gyűjt.-ben Dealu Turzii~(Tordai hegy)-ről urnák.“AÉ. 1903.1278. — Dol­ gozatok (Kolozsvár) VI. 43. Repertórium 182.1. 233. sz. 84. Mikeszásza. (Nk.) Kovács Ferenc marosvásár— N estor

lemez-boglár, bronzgomb. R o s k a M.: Kelta sír Nagyenyeden. Keltisches Grab bei Nagyenyed. Dolgozatok (Szeged) V. (1929) 82 89. IX—X. 123, ISO. — M á r t ó * 13. 1. 64. sz.TA múzeum akkori vezetője tévesen iníormált abban a tekintetben, hogy az égetett temetkezés mellett nem leltek edényeket. Az 1935. évi múzeumrendezés alkalmával egy palaszürke urna került a kezeim közé,

F ig . 25. kép. A g y ag tál és fazék K olozsvárról. Assiette et vasé en argile de Kolozsvár.

helyi gyűjt.-ben, (amit az ottani róm. kát. főgimnázium örökölt) volt egy dudoros (hólyagos) bronzkarperec is. ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 1888. 70.1.28. sz. - M a r t ia n I. 459. sz., II. 433. sz. Repertórium 182. 1. 234. sz. 85. Miriszló. ( A f ) A NBKM.-ban 3468. Isz. alatt vaseke. Repertórium 183. 1. 243. sz. 86. Mazsna. (Nk.) A Medgyesi Szász Múzeumban vaskard. Dacia V II- V III. 173. 87. Nagybaromlaka. (Nk.) Obert lelkész birtokában volt egy R e in e c k k 'B -fázisbeli bronzfibula, egy bronz­ karperec és egy poncolt díszű bronzdarab. Gooss 62. — P á r v a n 460, 551. (Wurmloch) alatt. Repertórium 186. 1. 9. sz. Nagyekemezö. (Nk.) P á r v a n 513, 702, 782. 1. és 355. ábra a 2. sz. alatt egy állítólagos kelta, lándzsát közöl a NBM.-ból. A rajz után ítélve aojr. Repertórium 187.1. 24. sz. 88. Nagyenyed. (Af.) A) A sétatérre vezető szerpentinút felső végén 1894-ben lelt sírok közül a hato­ dik kelta eredetű volt. Mon. II./l. 93. — Tartalma a NBKM-ba jutott éspedig: 1 vaslándzsa bronz-hüvelyvéggel (képe AÉ. 1897. 327. 1. 8. ábra és MonTlI l'.

amelyet a fenntemlített tárgyakkal együtt leltek s ajándékoztak a múzeumnak. C) Az Őrhegylevélszini kelta temetőből valószínűleg 3 sírból a következő tárgyak jutottak u.abba a gyűjteménybe. 1 szétesett urna, 3,kis bögre; 1 kancsó; 3 vaskard (35. kép 1—3. sz.), 1 vaslánc (36 kép 1. sz.); vashüvelydarabok; 1 bronz pajzs-

F ig . 26. kép. A g yagfazék Kolozsvárról. — P ót en argile de K o lo z s v á

66 dudor (36. kép 2. sz.), 2 üreges bronzkorong (36. kép 6—7. sz.), 2 füles bronzgomb (u. a. kép 3. sz.); egy ismeretlen rendeltetésű bronztárgy (u. a. kép 4. sz.), egy tömör bronzkarika (u. a. kép 8. sz.) és egy bronz­ sodronyból készült állítólagos fülönfüggő (u. a. kép5. sz.) b) A közelében 1evő Ungár S á m u e l- féle tagban még egy égetett temetkezésű kelta sírt tárt fel H e r e p e i K á r o l y . 40 cm mélyen szétesett urnában égetett efnberi

F ig . 27. kép. A magyarbéinyei aranykarperec. Le bracelet en or de M agyarbénye.

a 336. ábrán nejn adott kelta vaskardra hivatkozik. Re­ pertórium 197. 1. 78. sz. 90. Nagyszredistye. (Te.) 1891-ben szerezte meg a Verseci Városi Múzeum egy kelta bronzfibulának gömb­ bel ellátott lábát (mint R ó m e r : Műrégészeli Kalauz I. 43, 65.). M i l l e k e r : Délm. ősk. rég. 46. Délm. ősk. 76. Repertórium 197. I. 81. sz. 91. Nagyvárad. (Bi.) A nagyváradi múzeumban a Guitmann-féle téglavető területéről 23. Isz. alatt egy 34 cm h. vaskés és egy bronz járomdísz. U. ott agyag­ bögrék. N e s t o r 19. t. 5. sz.— R o s k a : Bihar vm.múltja 12. — Repertórium 198. 1. 8. sz. , 92. Nándor. (Hu.) Az EMER.-ban a Torma-gyűjteményben a nándori barlangból egy fehér alapszínű, barna festésű kelta edénytöredék (37. kép). R o s k a •. A Torma Zsófia-gyűjtemény 42. 1. 36. kép. 93. Nyárádszentbenedek■(Mt.) Az itten felszínre került szkíta sír vaslándzsája kelta eredetű. A NBKM.ban van. Alsófehér vm. Monogr. II./l. 93. 1. és XVI. t. 145. sz. — AÉ. 1897. 63. 1. 2. ábra. — R o s k a : Szf. 77. kép 1. sz. — Repertórium 205. 1. 9. sz. 94. Nyírmező. (Af.) A NBKM.-ban vaskés. Mon. II. 1. 99. 1. és X X III. t. 252. sz. - PARV a n 524. 525. 1. 1. sz. j. és 361. kép. — Repertórium 206. 1. 16. sz.

csontok voltak; alatta vaskést, a csontok között közép­ kelta vasfibulát lelt. (35. kép 5. sz.) Az urnától jobbra 95. Oláhnemegye. (Bn.) M artian Gyula naszódi lófejet s a ló első lábainak csontjait lelte. Mon. II. l. gyűjt.-ben volt,egy becsiszolt díszű cseréptöredék, amit 75-76, és 97-98.1. XX. t. 214-221. sz., XXI. t. 222-227. a Celátuia-n'(Váracsko) lelt. Repertórium 209. 1. 26. sz. z., XXII. t. 235-242. sz. — P á r v a n 559, 566, 569, 576, 582-583, 631, 702, 712 -713, 720, 781, 792, 800. I. és 397, 401, 405, ábra, XXXVIII. t. - N e s t o r 627. 635. j. és 154. 1. — Repertórium 188. 1. 25. sz. 89. Nagyszeben. (Sze.) P á r v a n 337. ábra 2. sz. alatt kelta vaskacort mutat be a NBM.-ból, 701, 781. 1. pedig

F ig . 29. kép. Bronz-karperectöredék M arospor tusról. F ragm e nt d’u n brarelet en bronze de Marosportus.

96. Oláhszilvás. (Af.) Az EMER.-ban dr. gróf Teleki Domokos lététéképpen IV. 1900—907. Isz. alatt kora-kelta sír mellékleteiből (38—39. kép) 1 vaskard 2 töredéke , a kard hüvelyének vas-zárótagja, 2 vaslándzsa, 1 ellenzős vassisak; 1 vassarló, 1 vaskés, vasfibula. Roska: Keltisches Grab aus Siebenbürgen. PZ. XVI. 925. 210 — 212. U. a. u. arról az Arhivele Olteniei V. 1926. 50.— P á r v a n 298, 464, 519, 69', 720, 779, 800. 1. és XXVI. t. 2. sz. — M á r t o n 13. 1. 67. sz. 42, 44, 49, 53, 60, 62, 64 - 65. 1. és 50. 1. 10. ábra (sisak). — Dolgozatok (Szeged) IX - X . 123, 127, 161. 1. — N e s t o r 632. j. — H u n y a d y XLVIII. t. 1—3. sz. L. t. 3, 9., LII. t. 4. sz. — Repertórium 210. 1. 33. sz. F ig . 28. kép. Bronzkarperec Marosgezséről. Bracelet en bronze de Marosgezse.

97. Otiszem. (Hsz.) A SzNM.-ban a Leánykavár-ból 4 cserép. P-RVAN 505, 564, 582,583, 590, 712, 792, 1. és 443, 451, 453. ábra alatt edénytalpat és állítólagos kelta

67 kelta cseréptöredékeket is leltem. Az EMER.-ban van­ cserepeket közöl a SzNM.-ból. A 451. és 453. ábrán lé­ vők nem kelták. Kiss 31. — Repertóruim 212. 1. 33. sz. nak. I. 5480 —83. lsz. alatt Repertórium 216. 1. 79. sz. 102. Palánk. (Te.) M il l e k e r III. 10.2 kelta vaskést 98. Orsóvá. (Ksz.) Az AÉ. 1886. 3 8 és M il l e k e r ; Délm. ősk. 76. vaskardot említ innét. Repertórium 214. említ. Repertórium 2)8. 1. 6. sz. 1. 68. sz. Perecsen. — L. Szilágyperecsen. 103. Pécska és Szemlak között (Ar.) a Nagysánc-on Az Altion-hegyről 9 kelta ízlésű vastárgy (2 véső, 1 kanna, 2 sarló, 2 köpűs, keskeny véső, 1 lándzsa, 1 urnatemetkezésekre akadtak, melyek mellékletei rész­ ben az aradi kultúrpalota gyűjt.-be kerültek: vaskar­ Ismeretlen rendeltetésű tárgy) került a fehértemplomi dok, kések, lándzsák, köpűs balta (40. kép). — N e s t o r 21. t. 1—2. — Repertórium 224. 1. 45. sz. 104. Péterfalva- (Sze.) A NBKM.-ban gömböcsök­ kel díszített bronzkarperec (41. kép). Alsófehér vm. II. 1. k. 100. és XXIII. t. 261. — Repertórium 225. 1. 48. sz. 105. Pípe. (Kk.) 1830-ban tömör kengyelü aranykarperecet leltek itten (42. kép). Katal. d. Antikenkab. 345. 1.38. sz. — Qooss 45. — ARNETH G. u. S. 25. — ASL. N. F. XIII. 1876. 487. XIV. 1877. 65. — AÉ. r. f. XIV. 34. és XXXV. t. 4. sz. - AÉ. ú. f. XII. 1892. 409. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 200. 1. 269. sz. - M a r t ia n I 5 4 sz., 11.518. sz. — P á r v a n 338—339, 680. 1. és 228. ábra. — M á r t o n 87, 91. 1. és 8 . 1. 24. ábra 3. sz. — V. ö. Jahreshefte IX. 1908. 254—276. — Repertórium 226. 1 50. sz. Portus. — L. Marosportus. 106. Pusztakalón. (Hu.) M á r t o n 75. és 77. az AÉ. 1890, 355. 1. után bronz kapocspárt említ innét. — Dol­ F ig. 30. kép. gozatok (Szeged' IX —X. 127. — Repertórium 233. 1. B :onz karperectöredékek s vaskam pó Mezöbándról. 91. sz. Fragm ents de bracelet en bronze et un croc en íer Pusztaszentjános, — L. Sxenijános. de Mezőbánd. Pusztaszentmiklós- — L. Szamosszentmiklós.' múzeumba. M i l l e k e r 1.81., Délm. ősk. rég. 38. — Reper­ 107. Remete. (Af.) A NBKM.-ban a Curmáturi-határ­ tórium 214. 1. 68. sz. részből 651—715 b. lsz. alatt kerámikai maradványok. Repertórium 236. 1. 17. sz. 99. Ottomány. (Bi.) A Várhegy alatt urnatemet­ kezésekre bukkantak, melyek mellékletei a Debreceni Rozsnyó. — L. Barcarozsnyó.

F ig . 31. kép. A g y a g tá l és csésze Mezöbándról. Assiette et tasse en argile de M ezőbánd.

Déri-Múzeumba jutottak. M á r t o n 16. — R o s k a : Bihar vm. múltja 12.Repertórium 215. 1. 72. sz. 100. Óvárhely. (B n) Az ASL. N. F. XIII. 408. bronzsarkantyút említ innét. V. ö. Repertórium 300. 1. 43. sz. Várhely alatt. 10!. Őrdöngösfüzes. (Szd). A Kiszs?dem-határrészben 19 3-ban végzett, rövid lélegzetű ásatások rendjén

108 Rüsz. (Sze.) P a RVan 484. 1. I. sz. jegyzetben kelta harci baltát említ a NBM.-ból. Repertórium 240. 1.1.74. sz. 109. Sa/ósdroár (Sdrudr). (Szd.) Az EMER.-ban 116. sz. alatt nagyobb agyagpásztagyöngy a sárvári Földudr-ból. EM. II. 136. tévesen helyezi a gyöngy lelő­ helyét Sajóudvarhely-re. Az EM. III. 183. és az Útmutató

68 21. tévesen mondja üvegből valónak (22. kép a.). Re- gyöngyök és egy törött hegyű, mai állapotában 29 cm pertórium?240. 1. 6. sz. hosszú vaslándzsa. R o s k a : Szf. 81. kép és Kny. 59, 1. — N e s t o r 637. j. tévesen teszi Kis-Küküllő vm.-be. Kiss Sajóudvarhely. — L. Sajósár vár. 31. — Repertórium 244. 1. 47. sz. 110. Sárd. (Af.) A SzNM.-ban egy 45 cm hosszú 114. Sepsiszenlgyőrgy. (Hsz.) P^RV an 201, 579 r-580. kelta vaslándzsa, amelyből 15 cm esik a tokra. Végén bordákkal díszített bronzhüvely van (43. kép). — Reper­ 690, 712. 1. és 410 -411, 421, 434. ábra alatt, valamint XL. t. kelta kerámiát közöl a SzNM.-ból. Hitelesítendő, tórium 241. 1. 20. sz. s u. ott 295. kép. mert egy része kétségtelenül népvándorláskori, éspedig Sarmisegetusa. — L. Várhely. római hatás ^iatt keletkezett gót agyagipari,termék. — Feltétlenül kelta két edénytalp az Eprestető-rő\ és az Olt-balparti fe/ep-ről, valamint a Bedeháza és Gyuri bá ma/mo-határrészekből származó cserepek egy része. Kiss 31- — Repertórium 247. 1. 115. Szalacs. (Bi.) Andrássy Ernő érmiháJyfalvi gyűjt.-ben a Kossuth-utcai faluvégen lévő területről csontvázas sír mellől a 44. képen látható, nyitott, büty­ kös bronzkarperec. 116. Szamosszentmiklős. (Ko.) A m. kir. Ferenc József-Tudományegyetem Régészeti Intézetében agyag­ nál. Technikája finom, színe sötét (45. kép). 117. Szamosújoár. (Szd.) A Lunka alsó terraszán

F ig . 33. kép. A nagyenyedi Winkler-szölöben lelt sír mellékletei. Restes de la sépulture du vignoble W in k le r á Nagyenyed.

Sárvár. — L. Sajósárvár. 111. Segesvár. (Nk.) P á r v a n 201. 298. 1. 5. j. 383 — 384, 410, 413, 428. 1. j. 463. 473, 499-500, 553, 566, 568, 573 574, 576, 5»0-82, 584 585, 587, 589-591, 610, 687, 701, 711-13, 757, 762, 766, 781, 787, 790 - 92. 1. és 3 5, 395, 413, 418, 438, 4 1, 443, 445, 450, 452, 4f5. ábra, valamint XXXVIII. t. 1. sz. alatt a segesvári múzeumból közölt s kelta eredetűeknek leírt kerámiai maradvá­ nyokat a fenti múzeumban hitelesíteni kell. Lelőhelyük valószínűleg jórészt a WieUnbe>g, mely erődített volt. N e s t o r 161. 1. és 691. j. — Repertórium 243. 1. 42. sz 112. Semesnye. (Szd.) Az EMER.-ban IV. 2601. Isz. alatt pásztagyöngy, amit a község előtti barlang szá­ jánál leltek. Repertórium 244. 1. 45. sz. 113. Sepsibesenyő. (Hsz.) A SzNM.-ban pászta-

F ig . 33. kép. A nagyenyedi Winkler-szölöben lelt sír mellékletei. Restes de la sépulture du vignoble W in k le r á Nagyenyed.

69 agyagtál peremrészét lelte O r o s z E. EM. XXII. 311. — Repertórium 154 1. 28. sz. — A' gimnázium gyűjtemé­ nyében vaslándzsa, mit a Malomgát mellett leltek.

118. Szászmagyarof*. (Br.) A segesvári ev. gimn.ban egy 9 cm átmérőjű bronzkarperec, amelynek fe­ jle té t 2—2 cm távolságra, 1 vagy 3 gömböcs díszíti (l6. kép). Gooss 34. — ASL. N. F. XIII. 486, 488. 1. és VIII. t. 16. sz. — H a m p e l Bronzkor 11.81. — M a r t ia n 1. 631. sz.. II. 410. sz. — Repertórium 76. kép. és u. ott a 259. lapon tévesen szerepel I. vaskorinak.

Leletek a nagyenyedi örhegy-levélszíni temetőből. Trouvailles du cimetiére d’örhegy-levélszín á Nagyenyed.

F ig . 34. kép. A nagyenyedi W inkler-szőlőben lelt eír mellékletei. Restes de la sépulture du vignoble W in k le r á Nagyenyed.

119. Szászorbó. (Sze.> A NBM.-ban dudoros bronz­ karperec! ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 77. 1. 83. sz. — H a m p e l : Ethn. Mitt. aus Ungarn. VI. 1908. 14. — P á r v a n 357. — M a r t ia n 1. 634. sz. Ií. 279. sz. — Repertórium 259.1.82. sz. 120.Szdszpéníek. (Bn.) A besztercei ev. gimn. gyűjt.ben vaslándzsa. Repertórium 26 . 1. 84. sz. 121. Szebenkákova, Kákova. (Sze.) P Rvan 354. ábra. 1—2. sz. alatt kelta vaslándzsákat közöl a NBM-ból. Rajzuk után ítélve, későbbieknek látszanak. Hítelesítendők. Repertórium 262. 1. 106. sz. 122. Szederjes. (U.) Innét középkelta bronzfibulát ismerünk. ASL. N. F. XIII. 463. 1. és VII. t. 3. sz. —

F ig . 35. kép. Leletek a nagyenyedi örhegy-levélszíni temetőből. Trouvailles du cimetiére d’őrhegy-levélszín á Nagyenyed.

70 PÁRVAN 460, 551, 707, 774, 787. — Repertórium 262. 1.

108. sz. és 109. kép 2. sz. 123. Szenterzsébet. (Sze.) Az ASL. N. F. XIII. XV.

F ig . 37. kép. Festett cserép N ándorról. — Tesson peint de Nándor.

t. 17. sz. alatt agyagtálat mutat be. — P á r v a n 339 ábra 5. sz. alatt a NBM.-ból vasekét közöl s 389. 1. az AÉ. 1888. 246. l.-ía való hivatkozással azt mondja, hogy Szenterzsébet környékén kelta holmik is fordulnak elő. Repertórium 264. 1. 130. sz.

449. után vaslándzsát idéz innét, Repertórium 266. ]. 143. sz. 126. Szék. (Szd.' Az EMEÁ.-ban egy 28 cm hosszú vaskés. Orosz E. gyűjteményében a Szarvasié mellől bronzfibula töredéke. Repertórium 267. 1. 168. sz. 127. Székelyhíd. (Bi.) A téglavetőnél kelta siiokra bukkantak, melyek mellékletei közül egy korakelta vas­ kard alsó fele a hüvely zárótagjával és egy feketés színű agyagtál Mária román királyné gyűjteményébe került. A Debreceni Déri-Múzeumban sötétszürkeszínű, egyfülű agyagkancsó. R o s k a : Bihar vm. múltja 12. — Repertórium 268. 1. 174. sz. 128. Székelykeresztúr. (U.) Az EMER.-ban Borbély Samu hagyatékában IV. 2594—2600 f. lsz. alatt kelta szekértemetkezés maradványai (47. kép) vaskard pen­ géjének markolatnyútványos része és hegye vaslándzsacsúcs; kerékpántok 4 töredéke, vaskés lófejes fogantyúja, a szemgödrökben vörös zománc ült, de kiesett; bronzgomb, melynek átlyukasztott szegecse

F ig . 33. kép.

Az oláhszilvási sír vassisakja. Casque en fér de la sépulture de O láhszilvás.

F ig . 38. kép. M ellékletek az oláhszilvási sírból. Restes de la sépulture de Oláhszilvás.

124. Szén jános, Pasitaszenljános. (Bi.) A nagy­ váradi volt Gojdu-fögimn. gyüjt.-be egy 73 cm korakelta vaskard jutott, melyből 11 cm esik a markolatra. A Kla-lromdomb-on lelték, ahol állítólag urnasírok is vol­ tak. Bihar vm. múltja 12. 125. Szentjobb. (Bi.) P á r v a n 513. az AÉ. 1897.

vasból van; bronzkarika, agyagtál-töredék. Közelebb lelőhelye a Cserépcsüroldal H o r v á t h L a j o s tanítőképezdész bukkant rá s mint megfigyelte, ezek á sírmellék­ letek egy fürdőkád alakú, vastagfalú agyagedényben voltak. Velük koravaskori agyagtáltöredék is került a múzeumba. R o s k a : Szf. 83. kép. — U. a. Tombeau celique de Cristurul-Secuesc-Székelykeresztúr. Dacia III— I.V. 359 —361.. 1. — M á r t o n 98. — Dolgozatok (Sze­ ged) IX - X . 124, a 127. és 161. 1. összecseréli Oláhszil­ vással. — N e s t o r 154. — Repertórium 269. 1. 1.8. sz' 129, Szépmező. (Kk.) P á r v a n 514. 1. és 355. ábra 3.

71 133. Temesvár. (Te.) A temesvári múzeumban a sz. alatt vaslándzsát közöl a NBM.-ból. Repertórium várbástyák lebontásakor felszínre került vaslándzsa, 272. 1. 200. sz. 130. Szilágyperecaen, Perecsen. (Szi ) Az irodalom 3 vaslándzsát is említ innét. AÉ. 1896. 64 - 65. XVIII 418. Mon. I. 33—34. 1. — Párvan 300. 1 6. j. és 514. ' 1. 1. j. Repertórium 273. 1. -21. sz.

F ig . 41. kép. Bronz-karperec Péterfalváról. Bracelet en bronze de Péterfalva.

melynek hossza 67 cm, s u. onnét két másik példány, melyek egyenkint 25 cm hosszúak. M i l l e k e r III. 136. Repertórium 284. 1. 35. sz.

F ig . 40. kép. Leletek a pécska-szemlakl h a tárb a n levő N agysáncról. Trouvailles de la colline N agysánc entre Pécska et Szemlak.

131. Szilágysomlyó. (Szi.) Az EMER.-ban a M agmá­ ról 1570. Isz. áttört hármas fonást utánzó és az áttörés­ nél jobbra-balra 3—3 dudorokkal borított, 1571. Isz. bronzkarperec (48. kép). EM. III. 181. — Útmutató 20— AÉ. 1913. 307. — Repertórium 274.1. 224. sz. — A szilágysomlyói m. kir. állami gimnázium gyűjt.-ben ha­ sonló, de kisebb és kopottabb bronzkarperec két töre­ déke (49. kép). 132. Szind. (Ta.) Az EMER.-ban I. 860. sz. vaskés

F ig . 42. kép. Aranykarperec Pipéröl. — Bracelet en or de Pipe.

134. Torda. (Ta.) A Dolgozatok (Szeged) IX —X. 137, 165. 1. harci baltát említ. - Az Útmutató 21. 1

F ig . 43. kép.

Vaslándzsa Sárdról. — Lance en fér de Sárd. és I. 861. sz. vasszabla, amiket állítólag ló- és embercsontok társaságában leltek (50. kép). M a r t ia n I. 671. sz., II. 586. sz. — R o s k a : Szf. 84. kép. — M á r t o n 15. 1. 102. sz. afátt tévedésből a SzNM.-ba helyezi ezeket a leleteket. — N e s t o r 154.1. - Repertórium 275.1. 232. sz.

tévesen helyezi Alsóilosvára, vagy Csicsókeresztúrra az EMER.-nak 5578. Isz. zománcos, bronz övkampóját (51. kép). H u n y Ad y XXXVl! t. 2. sz. — Repertórium 282. 1. 61. sz. 135. Tordos. (Hu.) Az EMER.-ban a Torma Zsófia-

72

*

féle gyűjteményben V. 9577 lsz.'alatt tojásdad tagok­ kal tagolt bronzkarperectöredék, egy másik pedig göm-

137. Uzon. (Hsz,) A SzNM.-ban agyagtál talpa. Kiss 31. r— Repertórium 295 1. 31. sz.

F ig . 44. kép. Bronzkarperec Szalacsról. — Bracelet en bronze de Szalacs.

böcsökkel díszítve (52. -kép) és pásztagyöngyök (53. kép). R o s k a : A Torma-gyűjtemény 39. 1. és 28.kép. — Repertórium 287. 1. 69. sz.

F ig . 4:3. kép. A g y a g tál Szamosszentm iklósról. Assiette en argile de Szamosszentmiklós.

136. Torockó. (Ta.) A Székelykő tetején kelta pásztagyőngy felét lelte s őrzi gyűjteményében Pápay Zoltán. Repertórium 2j1. 1. 72. sz.

Szekértemetkezés m arad v ányai Székelykeresztúrról. eRstes d’une sépulture á char de Székelykeresztúr.

F ig . 46. kép. Bronzkárperecek Szászm agyarosról (1) és Ecelről (2). Bracelets en bronzé de Szászm agyaros (1) et Ecel (2).

138. Ürmös. (N k ) P á r v a n 409. I. és 337. .ábra 6. sz. alatt kelta vaskacort közöl a NBM.-ból. Repertórium 295. 1. 4. sz. 139. Vnnassreniiván. (Szd.) Temesváry János gyüjt.•bsn volt egy háromtagú, hólyagos bronzkarperec (54 kép). AÉ. 1897. 106—107. 1. s képe u. ott 107. — Monogr. I. 122. — ÖTÉ. 1901. 1. 1. — P á r v a n 542, 706, 785. l.és 376. ábra. A M N M .- b a került. — M á r t o n 41—42. 1. és 6. ábra. — N e s t o r 637. j. — Repertórium 298. 1 23. sz. 140. Várfalt a. (Ta.) Az EMER.-ban 11. 1195. lsz. alatt vassarkantyú. - Repertórium 299. 1. 40. sz. — Várhely. — L. Övárhely141. Várhely. (Sirmls°aetusa. (Hu ) P á r v a n 526, 582, 71?, 792. 1. F e r e n c z i S á n d o r után (Les fouilles archéologiques de Poiana §elei prés de Sarmizegetusa.

73 144. Vízakna. (Af.) P Á r v a n 529, 705.1. és 365. ábra Dacia I. 264 —272.) kelta kerámiai maradványokat említ alatt egy állítólagos kelta csontfésűt, 699, 779. 1. és innét. — N estor 667. j. — Repertórium 300.1. 44. sz. 142. Vecel. (Hu.) Az EMER.-ban 4356. Isz. alatt kelta, agyag vadkan alsóhasi része. Az Útmutató 21. tévesen helyezi lelőhelyét Alsókosályra. U. ott IV. 4816. Isz. alatt bronzöv két-két nyitott

F ig . 48. kép. Bronzkarperec S zilágy Somlyóról. Bracelet en bronze de Szilágysom lyó.

Fig. 49. kép. Bronz karperectöredék SzilágysoTnlyó kornyékéről. F ragm e nt d’un bracelet des environs de Szilágysom lyó.

gyűrűvel összekötött, három tagból álló két töredéke, ábra 2. sz alatt pedig kelta vas harci baltát közöl a melyek egyikén a tagok köralakúlag mélyültek, ezek­ NBM.-ból. Repertórium 305, 1. 85. sz. ben annak idején zománc ült, de kiesett (55. kép). Re­ 145. Varpód. (Sze.) PÁ rvan 514. 1. és 355. ábra 1. pertórium 301. I. 53. sz. sz. alatt vaslándzsát mutat be a NBM.-ból, Repertórium 143. Veraec. (Te.) Itt ismételten leltek szórványos 308. 1. 103. sz. holmikat, csontvázas és égetett temetkezéseket. V. ö. 146. Zsidóé. (K k.). PÁrvan 355. ábra 4. sz. alatt MILLEK.ER II. 72 —84. 1. III. 191—192.1. — H u n ya d y Lili. kelta vaslándzsát közöl a NBM.-ból. Repertórium 313. t. 16. sz. kettősélü vaskést, LXIV. t. 1. sz. alatt pedig 1. 8. sz. Versec környékéről agyagbögrét közöl. 147. Zsupánfaloa. (Ksz.) M il l e k e r Ili. 197—201. és Vingárd. (Af.) A NBM. vasnyílhegye, amit PÁr v a n 197. 1. táblán, valamint u. ott 267—268. kelta vaskést, 336. ábra le. sz. alatt közöl, népvándorláskori. vasszeget, ekevasat közöl innét. V. ö. még 267. 1. 2. ábra (vaskés). Repertórium 313. 1. 19. Sz. Vista■— L. Magyarvista.

A felsorolt leletekből a következő tanul­ ságokat meríthetjük : 1. A Maros, a Körösök és a Szamosmente képviseli azokat a természetes útvonalakat, amelyeken a kelta kultúra emlékei s maguk a kelták is az anyaország közvetítésével Erdélybe hatoltak. 2. Az első nyomok valamelyes békésebb érintkezés, mondjuk: közvetlen, vagy közvetett cserékereskedés mellett szólnak. Ezért találunk pl. az egyik marosgombási és a nyárádszentbenedeki szkíta sírban kelta vaslándzsát. Talán erről beszél nekünk az iklódpusztai kora-kelta, szórványos bronzfibula is. Nem fogadhatjuk el N estor véleményét, hogy a szkíták K r. e. 300-

bán kapták volna az első nyomást a kelták részéről.1 3. Amikor a keltaság a IV. sz. elején a Közép-Duna mentén s Felső-Magyarországon elég erős volt, megindult Kelet felé három hatalmas áradatban: a balszárny Sziléziáh és Galícián, a derékhad Magyarországon át Erdélybe, a jobbszárny pedig az Alduna mentén nyomult előre, miközben egy tőlük merőben különböző világ képviselőivel, a szkítákkal találták ma­ gukat szembe, akik a nagy magyar Alföldön egy ideig még ellen tudtak állani, de huzamo­ sabb ideig nem vethettek gátat a kelta invá­ ziónak, amellyel szemben a nyílhegy még jó 1 Dacia V II—VIII. 181.

74 volt, de a szkíta tőr és rövid kard a kelta vaskarddal szemben aránytalan, gyengébb fegy­ vernek bizonyult. Visszahúzódtak Erdélybe, amelyet addig is csak vékony rétegben szálltak

F ig . 50. kép. Vaskés és zabla Szindről. Couteau et mors en fér de Szind.

ásatás előtt, a szőlőforgatás rendjén felszínre került sírmellékletek közt közép-kelta fibulát is leltek (7—8. kép). Az anyaországból az abaújtornamegyei Rozvágyon feltárt korakelta temető lele­ tei támasztják alá feltevésünket.2 5. A kelta leletek tömegesebben ott jelentkeznek, ahol Erdély sója, aranya és vasa, mint külső létfeltétel, azelőtt és azután is nagy kulturális tényező volt s a közelebbi és távo­ labbi szomszédokat rablókalandokra, hódításra ingerelték, jobb esetekben cserekereskedésre késztették. 6. Hogy a brassómegyei Barcaságban és a Háromszéki medencé­ ben aránylag olyan sok a kelta le­ let, ezt azzal indokolhatjuk, hogy itt vezet át az a fontos út, mely az Ojtozi szoros közvetítésével Erdélynek délkeleti sarkát Moldovával összeköti s amely (eltekintve a felső -

meg, most pedig a nagy magyar Alföldön fel­ göngyölt lovas szkíták .valószínűleg innét is nagyobb ellenállás nélkül húzódtak vissza a Kárpátoktól Keletre, Moldován át a Délorosz síkságra, mely nekik, mint lovas nyilas népnek életeleme, feltétele volt, — inkább mint a he­ gyes Erdély. 4. Ezt nem szabad egy az utolsó emberig értendő evákuálásnak felfognunk, mert amikép­ pen a szkítáknak a Kr. e. VI. sz. elején történt erdélyi hódítása alkalmával is maradtak itt a régi lakosokból meglehetős számban (marosgombási közös temető 1), bár a régi törzslakos­ ság egy kisebb, vagy nagyobb hányadát a szkí­ ták bizonyosan magukba szívták, de a be nem hódoltak s az új leszármazottak egy része most már a kelta uralom alatt élte. tovább a maga külön életét. Ezért találunk pl. a nagyenyedi Wikler-szőlőben feltárt kelta sírban koravas­ kori kést és szkíta tőrt (32—34. kép), a nagy­ enyedi Őrhegy-levélszín. egyik kelta sírjában bán pedig koravaskori kést leltek (35—36. kép). F ig . 51. kép. Még beszédesebb bizonyítéka ennek a dezZománeos bronz öv k am p ó Tordáról. Ag-rafe de celnture emaillée de Torda. méri kelta temető, ahol mint láttuk, az el provinciálizálódott Villanova-urna, a kúpos végűi palaeolithikus és mesolithikus korszakoktól), koravas kori bronzkarperec ott van a Reinecke különösen a Tripolje-jellegű festett kerámia féle B-periódus kelta emlékeivel egy sírban felléptétől, tehát a rézkortól kezdve, roppant fontos közvetítő szerepet játszik Erdély és á (9-11. kép). A csépáni leletek különlegesebb elbírálás Kelet etnikus megmozdulásaiban és kultúralá esnek, mert itt a rendszeresen feltárt sírok áramlatai közvetítésében. Mutatja ezt pl. töb­ mellékletei közt ott van a kifejezetten kelta bek között az a kelta vaslándzsa is, melyet eredetű kerámika mellett a koravaskori is és az 2 Hunyod'y; i. ni. III—v. t.

75 hamvasztott sírban leltek a moldovai TárguOcna-n (a régi Aknavására !) s melyet az ottani városi múzeum őriz. Mutatják a H. Schmidtől a cucutenii Cetatuia-n (váracska) lelt kelta holmik stb. is. Itt egy ideig meg is állhattak az új foglalók

8. Az ú. n. dák kultúra Erdélyben részben kelta eredetű, amely görög és római elemekkel vegyül, hatalmas várak építésében is (Kosztesd, muncseli Gredistye) kifejezésre jut, és pedig részben a Kr. e. IX—Vili. sz.-ban a szkíták ellen az addig is megerősített s elfoglalt pon-

F ig . £4. kép.

Hólyagos bronz-karperecrészlet Vasasszentivánról.— Reste d’un bracelet áoves> enbronze, de Vasasszentiván.

F ig . 52. kép. Tordosi leletek. — Trouvailles de Tordos.

s mint településre és védelemre kiváló helyen, be is rendezkedhettek. Az Ojtozi szoros nevében a toz-tuz törökül sót jelent, tehát sóút vezetett itten át. (V. ö. Tusnád és a Tatros romános Trofus nevével.) Magában a szorosban is van só, azon túl pedig éppen Tárgu-Ocna-n hatalmas sóbánya van ma

F ig . 53. kép. Pásztagyöngyök Tordosról. — Perles en páte de Tordos.

tokon, részben, minden valószínűség szerint, újabb, erre alkalmas pontokon is, amelyek feltárása a jövő feladata. Éppen így a jövő feladata, hogy rendszeres ásatások eredményei alapján lehessen megál­ lapítani az ingó és ingatlan dák emlékeket, mert azzal, hogy pl. az egyik, vagy másik ró­ mai várra minden indok nélkül ráfogjuk, hogy dák eredetű, többet ártunk, mint használunk, így aztán rájövünk, hogy a dákok erdélyi uralma ez országrész nagy részében mennyiben volt tényleges, vagy csak névleges. 9. A római kultúra előretörése és erősbödése a kelta mívelődés alkonyát jelentette Erdélyben, hatása azonban még sokáig megérzik, pl. a kerámiában, de fémholmikon is. 10. A keltaság kulturális és etnikus előnyomulását a Kr. e. IV. sz. elejére, — uralma végét pedig a Kr. e. sz. vé­ gére kell tennünk. A leletekben mindhárom (La-Téne I, II, III.) fejlődési periódus képviselve van úgy az Alföld keleti peremén, mint Erdély belsejében is és így

is feltárás alatt s ennek bizonyosan jelentős szerepe volt az őskorban is. 7. A keleti szkíta és a nyugati kelta ízlés találkozására igen fontos lelet a biharugrai lelet, amelyhez hasonlókat még szép számmal rejthet számunkra a föld, ahonnét szerencsés véletlen és rendszeres kutatások révén kerülhetnek fel­ színre. A két ízlés, az ugrai leletek tanúsága sze­ rint is, a nagy magyar Alföld keleti peremén találkozott és hatott egymásra.

F ig . 55. kép. Bronz-övrészletek Vecelrcl. F ragm ents de ceinture en bronze de Vecel.

76 mivelődési folytonosságról beszélhetünk. Tumulusos temetkezést még nem ismerünk, de, miként az érkörtvélyesi Egetőhegy és Ligetdomb eseté­ ből tudjuk, szívesen temetkeztek természetes homokhalmokban is. Az ismert sírok jórésze hamvasztott (égetett) s a szórványos leletek jó­ része is égetett temetkezésekből származhatik.

és ezt az egységességet nem zavarják meg a délről importált fémedények s az azok után­ zása révén keletkezett agyagedények sem 3 12. A kelták megjelenése mindenütt maga­ sabb technikai fekészültséget s ennek nyomán magasabb életnívót jelentett, amelyet azonban harc árán és bámulatos szervezettségükkel értek el s tartottak meg. Hozzánk ők hozzák pl. a 11. Az a tény, hogy a kelták eszközei, fazekaskorong ismeretét is. fegyverei, ékszerei mindenütt egyforma képe­ Roska Márton mu tatnak, amerre csak laktak, vagy megfort dúltak, kultúrájuk egységes volta mellett bizonyít 3 V. ö. Déchelette: Mamiéi II. 918.

LES GAULOIS EN TRANSYLVANIE (Abrégé) I.

Venant de l ’ouest, la culture celtique ainsi que ses représentants ont gagné la Transylvanie pari’intermédiaire de la Hongrie. Afin que la direction et la gradatlon de leur avancement, ainsi que la chronologie soient claires á nos yeux, j’ai indiqué sur la carte cicontre les localités orientales de la grande plaine hongroise (Alföld). Les numéroá courants des localités mentionnées ci-dessous correspondent au numéros de la carte (fig. 1). Tant qu’elle exlste, je donne dans le texte hongrois la bibliographie des trouvailles aussi compléte que possible. Les trouvailles en argent (fibules, bracelets, torques etc). de l ’époque celtique tardive consídérées comme daces, de mérne que les mönnaies celtiques, ne sont pás traitées dans ce travail. 1. Abrudbánya. (Af.) Un bracelet d’or.

Aczé* vVoir Ec&t

2. Alsó-Fehér, Comitat.Dans le NBKM. une lance de fér. 3. Alsócsernáton. (Hsz.) Dans le SzNM. une hache de fér. — Le vasé et le tesson publiés pár P/>Rvan fig. 436 et 434 ne sont pás celtiques, mais appartiennent á l’époque des migrations. Alsóilosoa ou Cslc*tíheresztúr. (Szd.) Útmutató p 21 mentionne dans 1’ EMER. un crochet de ceinture en bronze émaillé. U fut, trouvé á Torda. Alsókosátv. (S zd ) Útmutató p. 21 mentionne pár erreur le sanglier brisé en argile provenant réellement de Vecel. 4. Álsólapkó (Alsólupkova, Dolina-Lupkova). (Ksz.) Fibule de bronze trouvée sur le rocher Szlena. Alsólúpkoon. Voir Alsólunkó. Alsótorja. (Hsz.) ÖTÉ. XIII. (2-iéme partié X.) p. 63 No. 16 mentionne les perles trouvés sur la cité Báloányosoár de Felsőtorja erronément comme prove­ nant de Alsótorja, 5. Apa. (Sza.) Dans le MNM. une lance de fér. 6. Apahida. (Ko.) Restes de 21 sépultures. Dans le NBKM. 5 vases en argile vraisemblablement du mérne cimetiére. 7. Arany. (Hu.) Bracelet de bronze a 3 oves, émaillé, au muséö de Déva. Dans le MNM. une hache de fér.

8. Árapatak. (Hsz ) Dans le NBKM. un bracelet de bronze sans ornement, un autre décoré de saillies (fig. 2). 9. Barátos. (Hsz.) Urne celtique dans le SzNM. 10. fínrcarozsnyó, Rozsnyó. (Br ) Fibule de bronze La Téne II et une urne en argile, BSM á Brassó (fig. 3. no. 1). 11. Bánlaka. (Bi.) L’EMER conserve de la grotte Kismagyar perles de verre, une perle plate en argent, un- cpquillage de murex ensemble avec un bouton en bronze, un anneau mamelonné en bronze et 12 petits anneaux de bronze. 12. Béretvóújfalu. (Bi.) DanS le lycée Gojdu de Nagyvárad étaient 2 perles en pöte. 13. Beszterce. (Bn.) Lance de fér trouvée dans les environs. Lycée saxon 14. Bihardiószeg. (Bi.) Dans le MNM trois bracelets i oves en bronze (fig. 4). 15. Bihar, comitat. Dans le MNM. couteau de fér, bracelet en verre et tessons d’argile. 16. Biharugra. (Bi.) 2 disques de bronze á tétes d’animaux fantastiques et h triquetrum. MNM. — Au musée de Nagyvárad se trouve un bouton pareil en bronze. 17. Brassó. (Br.) Deux éperons l ’un de fér, l ’autre de bronze, une assiette avec support en argile, tessons peints, une hache et des ciseaux de fér, 2 perles de pftte, trouvés sur S»la vonfelsen (fig. 5). 18. Bukooec. (Ksz.) Un couteau, une lance de fér et le bout d’une faucille de fér. Búzamező. (Szd.) Entre les tessons trouvés h l ’entrée de la grotte située á cőté de la route ancienne et offert pár Louis Frink au MNM. se trouve aussi un tesson d’un vasé fait sur tour de potier. Les circonstances doivent étre éclaircies. . 19. Csákivá. (Af.) Dans le NBKM. un manche de fér, une enclume de fér, un manche de bronze d'un couteau de fér, une lance, un couteau, une hache, une pincette, mors en fér, úne fibule La-Téne In de bronze (le ressort est enyeloppé dans un tűbe de bronze) et pláne en fér, — provenance; la station pris Zuhatag (fig. 6). 20. • sépán. (Bn ) Á 1’ EMER. quelques trouvailles découvertes dans le vignoble Hohe Plesch. probablement fragments d’une fibule de bronze (fig. 7 , 1), et de fér (fig,

77 M á rt on mentionne pár erreur comme provenant 7, 2—3', fragments d’une fibule de fér de l ’époque celd’ici le dépőt d’or de Mihályfalva, comitat Nk. tique moyenne (fig. 7, 4', un rivet (fig. 7, 5), un anneau N est o r pose le méme dépőt áussi erronément de fér (fig. 7, 6), fragments d’anneaux de fér (fig. 7, 7), (ESA. vol. IX. pp. 175—186) dans le cpmitat Szilágy, fragment d’une épéé et d’une lance de fér; en plus viliágé Érmihályfalva. on y trouva des fragments de vases du type Villanova 32. Érsetmu. (B i) Dans le musée de Nagyvárad et des urnes celtiques, des tessons d’un plat en argile deux morceaux d’un bracelet de bronze á oves. rouge et d’un plat á pied avec les restes de peinture 33. bacsód, Facset (Ksz.) M á rt on mentionne pp. nőire (fig. 8) 87, 91 la moitié d’un bracelet en or, qui est arrivée J ’y trouvais encore ici 3 sépultures á incinération. Csicsókei esziur, Voir. Alsóitosvo. dans le commerce comme étant une erminette en or. t'acseu Voir. racsád. , 21. Csíkszereda. (Csi.) Dans le SzNM. tessons 34. Fehéregyháza. (Nk.) Un iatagan de fér appar22. Dalnok. (Hsz.) Au mérne musée un tesson tenant au NBM. PA rv an le mentionne p. 507 et fig. trouvé sur le territoire Ki^uöigy. Les vases et les tessons publiés pár P á r v a n pp. 342, No. 1 pár erreur comme provenant de Kőhalom. 35. Eetsótórja. (Hsz ) Dans le SzNM. perles de 580, 582, 712, et fig. 429, 448 ne sont pás celtiques. pate provenantes de la cité báiuányosoár. 23. Dezmér. (Ko.) Non lóin de la gare des ouvriers 36. ceisozsuk. (Ko.) Les restes d’une tömbe á in­ découvrirent dans une gravi;re des urnes dérivées de la cinération provenants de l ’emplacement Pietri- tessons forme de Villanova (fig. 9), un vasé (fig. <0). un brace­ d’une urne, assiette en argile, lance de fér, 2 bracelets let de bronze celtique (fig. 11, 1), une fibule de bronze á oves en bronze (fig. 20),- Collection E. Orosz. (fig. 11, 2), le fragment d’un bracelet, ou d’une fibule, 37. tíerenú. (la .) Á l ’EMER. une statuette de ou bien d’un crochet de ceinture (fig. 11,3) et le frag­ sanglier en bronze (fig. 21). ment d’un bracelet de bronze de l ’époque de Hallstatt 38. Oernyeszeg. (Mt.) Dans la collection du comte (fig. II. 4). Les recherches systématiques ont ámené au Domokos Teleki une perle de páte trouvée prés du jour encore 3 sépultures, entre autre une tömbe avec une cimetiére, de la colline M á rf proviennent les objets urne comme fig. 9 et des relicts celtiques. suivants des perles de páte dönt quelques-unes sont 24. Déoa. (Hu ) Dans le musée d ’ici une assiette en cassées, un petit anneau de bronze et une boucle d’oreille argile trouvée dans le cimatiéro Csangu. en argent. Oolin-Lupkooa. Voir: Alsólupkó. 39. Hari. (A f) Au NBKM. 2 épées et 3 lances en 25. Dipse. (Bn.) Au NBM. restes d’une sépulture fér, La-Téne I. á urne. 40. Hátszeg. (Hu.) Un bracelet de bronze. 26. Dronkova. (Ksz.) Une lance et un hamejon en 41. Hunyod, comit-t. A l ’EMER.trois perles enti res fér, au musée de Versec. et une moitié en páte (fig. 2-b). 27. Ecet, (Nk.) Dans le lycée saxon une lance de fér. 42. ikiod-puszta. (Bi.) Au musée de Nagyvárad Dans le Naturhist. Museum de Vienne bracelet de fibule en bronze, La-Téne I. bronze á oves. Dans le NBM. un bracelet en bronze 43. Ispanlaua. (Af.) Dans le NBKM. un bracelet en (fig. 53, no. 2). bronze orné au-dessus et en bas de petites boules. ASL. XIII, N. F. p. 480 mentionne d’ici un éperon 44. Kakas/aiua. (Sze.) Dans le NBM. un couteau de bonze. de fér, 28. Erdély-Transylvanie.Dans l’EMER.morsde bronze 45. Karatna. (H sz) A l ’EMER. perles en pate. (lisr. 12), un couleau de fér (fig. 13', restes d’un bracelet Kákova, Voir . üzebenkákova. á oves, un manche de bronze et une assiette en argile 46. Kézdímartjnos. (Hsz.) Au SzNM. pied d ’une Au MNM. deux bracelets d’or, sanglier en bronze assiette en argile. et en argile, perle de pate. 47. Kézdiszent kereszt. (Hsz ) Dans le méme musée Au NBKM. une lance de fér. le pied d’une assiette en argile. Dans le Musée Déri á Debrecen fragment d’un brace­ 48. Kézdiszenilétek. (Hsz.) Dans le méme musée let de bronze construit de semioves. tesson. Dans le NBM. épéé de fér avec són fourreau. 49. Kézdioásárhely. (Hsz.) Au méme musée un pied 29. Ereszteoeny. (Hsz.) Dans le SzNM. un pied d’assiette en argile. d ’assiette en argile trouvé sur le territoire Eiőoólgy. Les vases publiés pár Párvan fig. 396, 422, 439 ne 30. Érkőrtuélyes. (Sza ) Dans la collection de Mme sont pás celtiques mais de l ’époque de la migration Jós. Balásy les restes d’une sépulture incinerée á char des peuples. provenant de la collíné Égetöhegy (fig. i4). 50. Kilyéi. (Hsz.) Vasé celtique dans le SzNM. (fig. Dans la collection du docteur t.rnest de Andrássy 3. no 2). a Érmihályfalva les restes d’un bracelet en verre prove­ 51. Királypataka. (Af.) Au bas de la montagne nant d’une sépulture incinérée de la méme colline. Kecskekő un berger a trouvé les objets de la fig. 23. Le prétre Louis Kovács h Érkörtvélyes a procuré 52. Kisboroilnyó. (Hsz ) Au SzNM. tessons. pour sa collection deux bracelets en bronze á oves, une 53. Kisekemező. (Kk.) Serpe de fér, NBM. agrafe de ceinture de bronze, trouvés sur cette colline 54. Kisprázsmár. (Fo.) Au NBM. les restes d’une dans une sépulture incinerée (fig. 15). tömbe á char. U a sauvé encore .les objets suivants, trouvés sur 55. Kisselyk. (Nk.) Au NBM produits en fér. Ela colline Ligetdomb á Érkörtvélyes dans des sépultures 5fi. Kolozskorpád, Korpád (Ko.) Dans l’EMER une incinerées: 3 umbos et 1 poignée de boucliers, le fér perle de verre. d’une béche, 1 cerceau d’une seau á l ’eau, 1 pláne, puis 57. Kolozsvár. (Ko ) Dans la coll. E. Orosz tessons 3 boutons coniques en bronze á l’intérieur avec un trouvés dans la vallée Hlecska. manche en fér fixé avec plomb, 1 vasé en argile de Dans l’EMER. une fléche de fér, une epée en fér couleur brique avec traces de rouille (fig. 16 et 17). (fig. 24), une assiette et un vasé en argile (fig 25. Au faubourg Kolozsmonostor on a trouvé une 31. Érmihályfalva. (Bi.) Dans la collection Andrássy lance de fér. Dans l ’EMER. deux bracelets de bronze á oves, le resté d’une chaíne 58. Komoltó. (Hsz.) Au SzNM. une assiette en de bronze, une fibule de bronze La-Téne II (fig. 18), une argile et un tesson peint. urne et une assiette en argile (fig. 19) trouvés dans ■Korpád. Voir: Kolozskorpád. une sépulture á squelette á cöté de la ferme Oorooé. 59. Kosztesd. (Hu.) Au musée de Déva un bracelet Dans la méme coll. une lance de fér trouvée de bronze. dans le vignoble Deréki. A l’occasion des fouilles conduites pár le prof 1^. Au gusée Déri de Debrecen couteau de fér.

78 de Marosvásárhely) se trouvait jadis un bracelet á oves M, Teodorescu on a trouvé aussi des restes celtiques en bronze. (pár exemple fibules en bronze du milieu du I-er siécle 85. Miriszló. (Af.) Dans le NBKM. un soc de av. J Chr. Lés trouvailles sont á l’lnst. Archéologique charrue en fér. de l ’Université de Kolozsvár. 86. Muzsna. (Nk.) Dans le musée de Medgyeí une 60. Kooúszna. (Hsz) Dans le SzNM. un vasé. épéé en fér. 6L. Kozáruár. (Szd.) Dans l ’lnst. Arch. de l ’Univer&7. Nagybaramltrka. (N k ) Dans la coll. du pr tre síté í Kolozsvár anneau et ffbufe en bronze La-Téne III. Obert se trouvait jadis une fibule en bronze La-Téne ti, 62. Kőhalom. (N k ) Un couteau de fér conservé au un bracelet de bronze et une plaque ornée en bronze. NBM. Nagyekemező. (N k ) La lance de fér du NBM. Le iatagan de fér mentionné pár P á r v a n á p. 507 publiée pár PÁrvan pp. 513, 702, 78 et fig. 355 no. 2, et publié fig. 342, No. 1 n ’est pás de Kőhalom, mais de considérant le dessin, elle paratt postérieure á l ’époque r'enéregyháza. avaré. 63. Kepec. (Hsz.) Restes de céramique. SzNM. 64. Körösbarlang. (Bi.) Dans le lycée Gojdu de 88. Nagyenyed. (Af ) /V) A l’éxtremité supérieure Nagyvárad était un soc de charrue en fér. du petit chemin serpentin qui conduit au parc l ’on a 65. Középajia. (Hsz.) Au SzNM. 2 téssons. trouvé en 1894 une tömbe contenant une lance de fér, 66. Krassóoár. (Ksz ) Un couteau de fér. á deux avec bouterolle en bronze, une urne en argile contenant tranchants dans la coll. du comte Henri Pongrác. une tasse et un pót. o ) Dans le vignoble Winkler ön 67. Magáré. (Nk.) Dans le NBM. lance de fér. a trouvé une sépulture á incinération (fig. 32—31) ren68. Magyarbénys. (Kk ) Au MNM. un bracelet en fermant: un couteau de fér de la I-ére phase de l ’áge or (fig. 27). du fér, un poignard scythe en fér, et en fait de produits 69. Magyarborosbenedek. (Af.) Dans le NBKM. lance celtiques: un anneau, trois couteaux, une paire de de fér. ciseaux, une lance, une épéé avec ’ són fourreau et 70. Magyarköblös. (Szd.) Dans l’EMER. tessons accesoires, un mors, le tout en fér, puis tine agrafe trouvés sur le territoire Kőkútgödor appliquée sur fér, et un boútonen bronze. Le conserva,teur 71. Magyariapa (Af.) Au NBKM. soc de charrue du musée m ’a informé erronément, disánt que l ’on n’a en fér. Peut étre romain aussi. pás trouvé dans la sépulture des vases d’argile. — Á 72. Magyaroisto. (Ko ) Dans la collection de l ’évéque l’occasion du rangement en 1935 j ’ai trouvé dans le catholique uniate de Kolozsvár une lance de fér trouvée musée une urne de couleur ardoise-gris arrivée au sur le territoire Szenhelydülő. musée avec les produits ci-dessus décrits. — C.) Á 1’ 73. Marosgezse. (Af.) Dans l ’EMER. un bracelet en Őrhegy-leoélszin, provenant problament de 3 sépultures bronze (fig. 28). á incinération, l’on a conservé les objets suivants. une 74. Marosgombás. (Af ) J. Bodrogi a trouvé dans urn; brisée,3tasses,un pót en terre-glaise, trois épées(fig. une sépulture scythe á squelette, découverte sous le 35, no. 1—3J, une chaine (fig 36, no *), les morceaux d’un territoire nőmmé Kismaaura nyerge, une lance de fér forreau et un umbo (fig. 36, no. 2) en fér, deux agrafes celtique, aussi au NBKM. discoldales (fig. 36, no. 6—7), deux boutons (fig. 36, no. 75. MarOákeresztúr. (Mt.) P A rvan mentionne p. 528 3), un anneau (fi?. 36, no. 8), un bracelet en bronze (fig. d’ici des ciseaux en fér. 36, no. 5) et un objet indéterminable en bronze (fig. 76. narosieKence, , (Mt.) Sur la terrasse entre le 36, no. 4). — D ) Sur la propriété de Hamuéi Ungar ruisseau Komlóspataka et le fleuve Maros on trouvé aussi Károly Herepei a fouillé encore une sépulture á inciné­ des relicts celtiques. ration. II a trouvé dans une urne brisée des ossements 77. Maroíponus. (Af.) A 1’ EMER. bracelet de bronze humains calcinés, un couteau de fér, une fibule de fér a oves coulé sur tige de fér (fig. 29). (fig, 35, no. 5). A droite. de l’urne gisaient une tété de 78. narosoasarheiy. (Mt.) Bracelet en or. cheval ainsi que les ós des membres antérieures. — 79. Medgyes. (Nk.) Bracelet en bronze au Naturhist. Tous ces objtts se tjouvent au NBKM. Museum de Vienne. 89. Nagyszeben. (Sze.) PÁRVAN publie fig. 337, no. Dans 1’ EMER. sous le No. 10070 une perle de pate. 2 une serpe en fér du NBM., puis mentionne une épéé P árv an publie p. 529 et fig. 365 une peigne soide fér pp. 701, 781, qui en réalité n ’existe pás sur disant celtique éri os du NBM. fig. 336. Au musée de Medgyes restes des sépultures La90. Nagyszredistye. (Te.) Restes d’une fibule de Téne I. Dans lé NBM. une phalére en bronze et la partié bronze, Musée de Versec. latérale d’un mors. 91. Nagyoárad. (Bi.) Provenant de la briqueterie 80. Mezőbánd. (Mt.) Sur la colline Omláshegy Guttmann au Musée de Nagyvárad un couteau de fér. J. K ovács a trouvé les restes d’ure sépulture'á incinération Au méme musée vases en argile et un ornement de La-Téne III, fragments d’épée, de lance, de fourreau, joug en bronze. un anneau de fér et une perle en terre, des os humains Provenant de la briqueterie Köblös, fragments calcinés. (Á 1’ EMER.) d’épée en fér. A l’endroit Szőttelek on a trouvé les fragments d’un 92. Nándor. (Hu.) Dans l’EMER. un tesson blanc bracelet de bronze (fig. 30, 1—2), un croc en fér (no. 3), avec peinture brune (fig. 37). une perle de pierre, une assiette et une tasse d’argile 93. Nyarádszentbenvdsk. (Mt.) La lance de fér trouvée (fig 29). A 1’ EMER. dans une sépulture scythe est celtique. Au NBKM. Un bracelet de bronze k oves du m me endroit. 94. i\yirmezö. (Af.) Dans le NBKM. un couteau MNM. de fér. 81. Micske. (Bi.) Au point Kőlyuk on a trouvé une 95. Oláhnemegye. (Bn ) Dans la coll. Martian á petite statuette en bronze représéntant un cheval. Naszód a été un tesson trouvé sur la montagne Ce82. nthatyfaioa. (Nk ) Á 1’ EMER. se trouvé provetáíujn. nant d’un grand dépőt d’o r: un bracelet, une agrafe de 96. Oláhsziloás. (Af.) Á l ’EMER. comme dépőt du ceinture, trois perles trilobées, cinque grandes perles comte Domokos Teleki, sous les nos inv. IV. 1900 —1907 rondes, 29 perles petites, rondes aussi. Má rt on pp. 87, restes d’une sépulture La-Tíne I (fig. 38—39). 91 les piacé pár erreur comme provenants d’ Érmihály97. Oltszem. (Hsz.) 4 tessons et un support aü falva. — N estor ESA. IX. pp. 165—186- aussi. 83. Mikes. (Ta ) Sur la colline Derlu Turzii on a SzNM. trouvés sur la cité ieánykauár. PArvan publie pp. 505, 564, 582, 583, 590, 712, 792 et fig. 443, 451, 453 lé trouvé des urnes, jadis collection István Téglás. support et des tessons. Ceux de fig. 451 et453 ne sont 84. Mikeszásza. (Nk ) Dans la collection de Fr. pás celtiques. Kovács á Marosvásárhely (héritée pár Je lycée catholique

79 98. Orsour. (Ksz) — AÉ. 1886. p. 378 et Milleker: 119. Szászorbó. (Sze.) Dans le NBM- bracelet de Délm ősk. mentionne d’ici une épéé de fér. bronze á oves. Deux haches, deux paires de ciseaux, une lance, 120. Szászpéntek. (Bn.) Dans le lycée saxon de deux faucilles en fér et un pót trouvés sur la montagne Beszterce une lance de fér. Altion, au musée de Fehértemplom. 121. Szebenkákova. (Sze.) P á r v a n publie fig. 354, 99. Ottomány. (Bi.) Sous Várhegy on a trouvé des no. 1, 2 deux lances de fér du NBM. A en juger a l’assépultures á incinération, dönt les restes se trouvent au pect de ces dessins, elles paraissent appartenir á une Musée Déri. á Debrecen. époque postérieure á celle des migrations. Sont a veri­ 100. Óiárhely, Várhely. (Bn.) ASL. N. F. XIII. p. fier, 480 mentionne d’ici un éperon de bronze. 122. Szederjes. (U.) Fibule La-Téne 11 en bronze. 101. Ő-döngös füzes. (Szd.1Á l ’occasion des fouilles 123. Szén terzsebet. (Sze.) Au NBM. une ásóiét te exécutées pendant l ’année 1903 * l ’endroit Kiszsédem, d’argile et un soc de charrue. — Aux environs de la j ’ai trouvé aussi des tessons celtiques. A l ’EMER. commune l'on trouve des produits celtiques. 102. falánk. (Te.) Milleker liL p. 10 mentionne 124. Szentjános. (Bi.) Au lycée Gojdu de Nagy­ d’ici 2 couteaux de fér. várad a été une épéé de fér La-Téne I, — trouvée Ferecsen. Voir: Szilágyperecsen. sur la colline Klastromdomb. II paralt que l ’on avait 103. Pé?ska—Szemlah. (Ar ) Entre ces deux villages trouvé ici aussi des sépultures a incinération. sur le promontoire nőmmé Nagysánc on a trouvé des 125. 6zentjobb. (Bi.) Une lance de fér. sépultures á incinération contenant: épées, lances, 126. Szék. (Szd.) Couteau de fér de 28 cm de lonune hache; le tout en fér. Au Palais Cultural d’Arad geur dans la collection minéralogique de la Soc. du (fig. 40). Musée de Transylvanie. 104. Péierfaloa. (Sze.) Dans le NBKM. bracelet de Dans la coll. E. Orosz fragment d ’une fibule de bronze orné de saillies (fig. 41) bronze trouvée prés du lac Szarvasló. 105. Pipe (Kk.) Bracelet d’or trouvé en 1930 (fig. 42). 127. Székely híd. (B i) La partié inférieure d’une Porfus. Voir . Marosportus. épéé avec sa bouterolle, La-Téne I et une assiette nőire 106. Pusztakalán. (Hu ) Dans le MtóM. une paire faisarit partié du mobilier funéraire des tombes celti­ d’agrafes en bronze. ques trouvées l la briqueterie de l ’endroit. Collection Pasztaszentjános Voir : Szenljános. de la Reine veuve Marié de Roumanie. Pusztaszentmiklós. V oir: SzamosszentmiklósAu musée Déri á Debrecen une cruche en argile. 107. Remete. (Af.l Restes ceramiques provenants 128. Székelykeresztúr. (U.) L’EMER. posside pro­ du lieu Curmáturi dans le NBKM. venant d ’ici les restes d’une tömbe h char (fig. 47). Rozsnyó. Voir : Barcarozsnyó. 129. Szépmkző. (Kk ) Une lance de fér dans NBM. 108. Rüsz. (Sze.) Au NBM. une hache de guerre. 130. SzilágyDerecsen, Perecsen. (S z ) La littéra109. Saiósárvár. Sárvár. (Szd.) A l’EMER. grande ture mentionne d’ici 3 lances de fér, perle de pate trouvée á l ’endroit nőmmé Földvár (fig. 13'. Szilágysomlyó. (Szí ) Dans l ’EMER bracelet 22, a). EM. II. p. 136 la mentionne pár erreur comme de bronze, trouvé sur Magura (fig. 48). A l ’EMER. — provenant de Sajóudvarhely, et de m me comme étant Dans le lycée de la localité 2 fragments d’un bracelet de verre. (fig. 49). Sa jóudvar helu. Voir: Sa'ósárcár. 132. Szind. (Ta.) A l ’EMER. un couteau de fér et 110. Sárd. (Af.) Au SzNM. lance en fér pourvue un mors trouvés prés d’un squelette de cheval et d’cssed ’un petit fourreau (fig. 43 ) ments humains (fig. 50J. Sarmisepptuza. Voir . Várhely. 133. Temesvár. (Te.) Au musée de Temesvár deux Sárvár. V oir: Sajósárvár. lances de fér. 111. Segesvár. (Nk.) P Ahvan mentionne et publie 134. Torda. (Ta.) Dolgozatok-Arbeiten, Szeged, fig. 345, 395, 413, 418, 438, 441, 443, 445, 450, 452, 455 pl. XXXVIII. no 1, XXXIX. no. 1 des restes de céra- IX —X pp. 127,165 mentionne d’ici une hache de guerre. A l’EMER. une agrafe de ceinture en bronze (fig. 51.> mique considérées celtiques du Musée de Segesvár 135. Tordos.
80 144. Vízakna. (Af.) Un peigne en os au NBM. et •une hache de guerre en fér. 145. Vurpód. (Sze.) Au NBM. une lance de fér. Wurmloch. — Voir tiaoubaromlaka. 146. Zsidóé. (Kk./ Une láncé de fér au NBM. 147. Zsupánfaloa. (Ksz.i Milleker III. pp. 197—201, 267, 268 puhl'e d ’ici un couteau, un clou et un soc de charrue en fér. Des trouvailles citées plus haut l ’on peut conclure les faits suivants . ( !. La culture celtique, ainsi que les Celtes euxmémes ont pénétré en Transylvanie pár les voies naturelles telles que les vallées du Maros, Körös et Szamos 2. Les plus anciens produits celtiques indiquent que les premieres relations étaient relativement pacitiqués, peut-étre ily a lieu de parler d’un commerce d’échanges, c’est ainsi que l ’on s’explique d’avoir trou­ vé une lance celtique dans une sépulture scythe de Marosgombás et une autre dans celle de Nyárádszentbenedek, et de m me la fibule sporadique d ’Iklódpuszta. 3. Lorsqüe les Célt s se sont senti assez s rs dans la régión^ centrale du Danube et en Hongrie.du Nord, ils ont commencé á avancer vers J’est en trois fortes culonnes l ’aile gauche pár la Silésie et la Galicie, le centre pár la Hongrie centrate vers la Transylvanie, tandis que l ’aile droite a longé le Danube inférieur.— Is se sont heurté aux réprésentants d’une culture absolument différente de la leure. Sur la grande plaine 1ongroise |Alföldl les Scythes leur opposérent résish nce' un certain temps les fléches scythes étaient des tames redoutables, mais le poignard et l ’épée courte ar peuvent se comparer á l ’épée celtique, l’organisan.eon celtique était supérieure á celle des Scythes, peuple t!omade), mais ne purent tenir tété au Celtes dans la n ransylvanie montagneuse qui n'était colonisée que T’une couche ethnique bien mince. Maintenant ce peupde cavalier répoussé de la grand plaine hongroise le retire sans résistance en Moldavie et vers les stepspes du sud de Ja Russie, territoire plus favorable á 1eur genre de vie que, la Transylvanie montagneuse. 4. Cette retraite ne dóit pás étre cönsidérée com­ me une" évacuation compléte, cár aussi au Vl-iéme siscle avant J. Chr., quand les Scythe? occupérent la Transylvanie, la population est resté en partié ici. — Maintenant de mérne aprás ia retraite des Scythes une partié de la population n’a pás fűit avec eux, ma s s’est soumise aux Celtes. C’est pour cela que nous avons trouvé dans la sépulture celtique du vignoble Winkler de Nagyenyed un poignard scythe et un couteau de la I-ére phase de I'époque de fér. Le mámé fait est prouvé encore pár le couteau trouvé dans la sépulture celtique d’ Ő,h>ray-teüéU^m á Nagyenyed Les trouvailles du cimetiéré de ezmer disent en­ core plus Lá on rencontra dans le mérne tombeau une urne dérivée de la iorme de Villanova, un brace­ let d’une forme du premier age de fér ensemble avec des relicts celtiques de la période La Téne II aprés la chronologie de P. Reinecke. Les trouvailles de Csépda sont d’une importancé prépondérante. Au cours des recherches systématiques on découvrit des tombeaux avec des restes de céramique celtique et du premier age de fér. Lorsqu’on la-

bourait la vigne, lés ouvriers trouvaient dans un tom­ beau une fibule La Téne II. A Rozvágy en Hongrie (com. Abaúj-Torna) les re­ licts celtiques furent rencontrés de mérne avec des trouvailles du premier age de fér. 5. Les trouvailles celtiques sont plus abondantes lá oú le sel, Tor et le fér de Transylvanie ont été et seront aussi á l ’avenir des facteurs de culture pár 1$ fait qu’ils représentent des possibilités extérieurs de vie. — Gráce á ces richesses, la Transylvanie s’est livrée á un commerce intense, mais d ’autre part elle fut souvent sujet á des occupations et des attaques de brigands des territoires avoisinants attirés pár ces ri­ chesses mérne, ce qui arriva souvent avant et aprés les Celtes. 6. Nous avons relativement beaucoüp de trouvail­ les provenant des départements Brassó (Barcaság) et Háromszék. Cela s’explique pár le fait, que c’est pár ici que la voie et l ’isthme la plus importante paS§e, ce qui est dú á l ’existance du passe O/föz reliant la Transylvanie á la Moldavie et au Sud de 1^ Russie. Déj i du t^mpg de la céram que peinte du caractére Tripojje ce passage a joué le róle intermédiaire ethnique et culturel. Nous en avons la preuve pár les resultats dés foijilles de h u b e r t S c h m id t á Cucuteni et la lance de fér' cel­ tique trouvée’ á, Targu-Ocna (Moldavie) dáns une sépul­ ture á incinération. — Tűz veut dire sel en turque, com­ parer encore avec 7u$nád, Tro'us, etc. Aussi nous sommes portés á affirmer sur cette base, que c'est ici la porté réelle entre l ’ouest ét l ’est. 7. La culture des Scythes et des Celtes se rencontraient dans la partié orientale de la plaine hongroise (Alföld). 8. En Transylvanie la culture dacé est en partié d’origine celtique á laquelle se confondent des élé1ments grecs et romains. Ölle s’affirme aussi pár l ’édification de cités fortes (Kosztesd, Gredistye de Muncsel), en grande partié .sur l ’emplacement des poinis fortifiés au IX-iame et VlII-iéme siscle contre les Scy­ thes, maison connait aussi d’autres places chaisies pár le§ daces comme étant aptes á leurs maneuvres stratégiques. 9. Á mesure que la culture romaine s’affirme d’avantage, J a culture celtique s’éteint. 10. Nous datons l’avancement de la culture celti­ que véré la Transylvanie au commencement du IV-iéme siécie, tand sque le déclin a eu lieu vers la fin du er sci?cle ar. J. Chr. Toutes les phases d’évolution La Téne I, 11, et 111 sont représentées pár des trouvailles, ainsi donc nous pouvons parler d’une conÜnutté culturelle sans interruption — Les trouvailles sont unitaires pour chaque phase d ’évolution. Nous ne connaissons encore des tumulus celtiques transylvains, mais, comme nous le montre le cas de Egetőhe^y et de Uaetáomb.á Érkörtvélyes, ils ont entérré leurs morts sur des cojtirines naturelles. — La plupart des sépultures connues est á incinération et une partié des trouvailles sporadiques provient de mérne de sépultures á incinération. * 11. Leure culture est partout une. 12. Elie représente un niveau de vie plus haut. Mát ion de Roska

G Y U LA FEH É RV Á RI R Ó M A I LELET EK

Az alább leírandó római tárgyak vétel úfján kerültek az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tára birtokába. Eladójuk: Fehér Gabriella köz­ lése szerint a leleteket édesapja gyűjtötte, s Gyulafehérvár területén kerültek napvilágra. Leletkörülményeikröl — sajnos — pontosabb adatokat szolgáltatni nem tudott, így csak azok puszta leírására vagyok kénytelen szorítkozni. Azt hiszem azonban, hogy az anyag változatos­ sága miatt így is érdekes adatokat szolgáltat­ hatok a további kutatások számára. Ezek a leletek VI. 3992—VI. 4440. sz. alatt kerültekbe a múzeum leltárába. (A továbbiakban a lel­ tári számot rövidítve írom : Lsz.) Három nagyobb csoportot lehet köztük megkülönböztetni: bronz-, csonttárgyak és szobrok, illetőleg szobortöre­ dékek .*

a láb megkeskenyedik. Belső oldalán éles homorulat van. A lábat kicsi, szabálytalan s néhol kissé szögletesedő fejlap köti össze a rugótartó tokkal, de abból éles töréssel emelkedik ki. A rugótartó henger kétharmadrészben zárt, nem szabályos köralapú. Alapjának közepén mindkét oldalon lyuk van s ezekből a tű rugójának vége kissé kiáll. Innen a rugó 4, illetőleg a másik oldalon 5 csavarodással halad a tű felé. Magá­ nak a tűnek azonban csak egészen kicsiny

a) B r o n z t á r g y a k : 1. Fibula. Tűje hiányzik. (Lsz.: VI. 4013. 1. kép 1. sz.) A térdfibulák sorába tartozik (Kovrig X. csoport), mégpedig abba a csoportba, melynél a rugósszerkezet hengeralakú tokban van elhelyezve. Kovrig ennél is két alcsoportot különböztet m eg: „az egyiknél a henger előtt félkörös fejlapot alkalmaznak, a másiknál nincs fejlap, de a henger nem teljesen zárt."-1 A mi fibulánknak az ad érdekességet, hogy a kettő között áll. Megvan rajta a fejlap, de a hengere nem teljesen zárt. A fibula lába erősen kidom­ borodik s rajta öt, egymástól éllel elválasztott lapot különböztethetünk meg, mely végigvonul egészen az alig kiszélesedő talp-végződésig, viszont a fejlap előtti részen elgömbölyödik s

csonkja maradt meg. A láb végén a tütartó-tag nem pontosan a középen van, hanem kissé elto­ lódott arra az oldalra, amelyen a rugó csak négyszer csavarodik. Ugyanezen az oldalon volt a visszahajtása is, de ez a visszahajlás külső behatás következtében alig vehető észre, mert szinte teljesen ellapult. Méretek : H.: 3.2, M.: 2. 1. Sz.: a térdnél 0.85, a tűtartó hengernél 1.9 cm.

2. Fibula. Tűje hiányzik. (Lsz. VI. 4040. 1. kép 2. sz.) Trombita formára emlékeztet. A * A szobortöredékeket később, több más gyűjte rugós tű maradványa és a tűtartó-tag a trombita­ menyben lévő vagy máshonnan származott töredékkel formán áthaladó egyenes részen van, mely két együtt adom. egymásra következő, megkopott gömbben kez­ 1 K o v r i g I l o n a : A császárkori fibulák főformái dődik (ezután halad át rajta a görbe C alakú Pannóniában. Diss. Pann. I I . 4. 20. — I l o n a K o v r i g : test), majd egy rombuszalakú kiszélesedés foly­ Die Haupttypen dér kaiserzeitlichén Fibeln in Panno­ nién. 121. tatja tovább, melyet elvékonyodó egyenes szár

82 követ (ezen újra áthalad a C alakú rész elher gyesedő vége, majd a másik, trombitaszerűleg kiszélesedő befejeződése is) s újra gömb alkotja a befejezést. Ezen az egyenes száron halad át háromszor, de belőle ki nem emelkedve a trom­ bita-alakú rész, mely spirálisan haladva 9/8 kört tesz meg s kiszélesedve végződik. E kiszélese­ désen — a nagyon kicsit ívelt befejeződéssel párhuzamos — egyenes barázda látható, mely­ ből hat, rá merőleges kisebb barázda indul a befejeződés felé. Az egész fibula egy darabból készült, egy darabban vághatták ki 2.3 mm vastag bronzlemezből. A kivágásra a C alak belső oldalán látható kisebb szabálytalanságok mutatnak. Az utólagos reszelés, mely miatt a lemezből mindenütt trapézalakú átmetszetet nyújtó fibula lett, általában eltüntette ezeket a szabálytalanságokat, de néni egészen. A rugó­ tartót (benne a rugó rézrozsdától teljesen el van borítva s így nem látszik, hogy egyszer vagy kétszer csavarodik-e) és a tűtartó fagot ott forrasztották a fibulára, ahol az egyenes és a C alakú rész keresztezik egymást. Méretek: H .: 4.2, Sz.: 2.25, M .: 1.15 cm. 3. Fibulatöredék. (Lsz. VI. 4015. 1. kép 3. sz.) Egyszerű forma egy darab, lassan keskenyedő bronzszalagból. A szalag belső olda­ lán egyhén homorú árok fut végig. Ez az árok Szinte észrevétlenül mélyül bele a szalagnak a kezdetébe ott, ahol az éles szögben összeszű­ kül és eddigi irányával keresztben szélesedve ki a tű fejrésze számára ad sarokpontot. (A tűből csak az itt fúrt lyukba beletört rész maradt meg.) A félkőrös íveléssel kiemelkedő test gyors hajtással fordul a tűtartó tág egyenesébe, de csak 1.5 cm-t halad, itt teljes fordulattal viszszakanyarodik. Az egész testen végighúzódó barázda oldalfalait itt ellapították, mégpedig az egyik oldalon jóval szélesebbre, mint a mási­ kon, úgy, hogy itt a visszahajlított rész a felette húzódó másik, egyenes résszel majdnem zárt tokot alkot, a másik felén azonban 1 mm-es rés van a tű hegye számára. A jobban ellapí­ tott oldalfal felső sarka végül egészen elvéko­ nyodik, sodronyszerű lesz s ilyen formában egy és félszer körülkanyarodik a fibulatest azon fészén, ahol a félkörös domborodásából átmegy a tűtartó-tag egyenesébe. Kisebb, durvább és dísztelenebb kidolgozású, mint Almgren VII. 164., de hasonlít hozzá. Méretek: H .: 4.9, Sz.:

0.57—0.15, M .: 1.6 cm. A fibula eltorzult valami külső hatás következtében. 4. Fibula. (Lsz. VI. 4014. 1. kép 4. sz.) A térdfibulákhoz tartozik ez is, de a szokásostól eltérő forma. A térdrész ovális alakú s öt három­ szöggel (hatodiknak a lábrész csatlakozik) hatá­ rolt gúlában emelkedik ki. A lábrész a vége felé lassan szélesedő s élben végződő három lappal tagolt 3.12 mm vastag rész. A három tagőló rész közül a középső kiszélesedik a láb­ résszel együtt, míg a két szélső nem. A tű fe­ jének tartója erősen kiemelkedik a térdrészből', rajta lyuk és a felett kis bevágás van, mely horogszerűvé teszi ezt a részt. A bevágás arra mutat, hogy fibulánknak rugós tűje lehetett s a rugó vége ezen a bevágáson kanyarodott át. A tűtartó-tag vékony lemez. Visszahajlása alig látszik, mert valami erős nyomás következté­ ben ez a rész ^szinte teljesen kiegyenesedett. Méretek: H.: 3.9, Sz.: a térdnél 1.35, a láb végződésénél 1.05, M.: 2.6 cm. 5. Kulcs fogantyúja bronzból, benne a vas szár-rész kis töredéke. (Lsz. VI. 4034.2.kép a —b.) Szépkivitelű, de az idő viszontagságaitól itt-ott kissé megviselt kulcsnyelünk fekvő oroszlánt ábrázol s egyike a maga nemében a legkülönb példányoknak. Hossza (nem számítva a vasrész jelentéktelen csonkját) 8.55 cm, tehát a nagyobb darabok közé számít. Kidolgozása jókezű, m ű­ vészi tehetségű mesterre vall. A fej (a testnek több, mint felét teszi ki) naturalisztikusan ábrá­ zolja a táplálkozó orószlánt s felhúzott, haragot mutató szemöldökével, hátrahajtott, reálisan ábrázolt füleivel s a fejbúbon kissé feltornyo­ suló, köröskörül nagy csimbókokban lelógó' sörényével olyan tökéletes képet ad, hogy (fenn­ tartásban nem !) művésziességében felülmúlja a Magyarországon ismert eddigi legszebb pél­ dányt, mely a hódmezővásárhelyi ref. gimná­ zium régiségtárában van.2 A többi rész azon­ ban már meg sem közelíti a fejet. A romlás már mutatkozik az állat elnagyolt száj- és orr­ részében, mely profilban még nagyon jó, de szemben már hibás. A száj, tátva van, vele fog valamit, de ez a valami nem lehetett állatfej (őz, antilop vagy hasonló állaté), hanem legfel­ jebb csontnak lehet nézni vagy esetleg egy 2 O r o s z l á n Z o l t á n : Állatalakos kulcsnyelek Pan­ nóniában. Dolgozatok (Szeged) XV. 115—16. Vl. tábla a —b, Vlí. tábla a—b.

83 letört korong maradványának. Az oroszlán teste kicsi, elnagyolt s a négy előrenyújtott láb csak éppen jelölve van aránytalanul kicsi kidomborodással. Az állat hasi része teljesen sima, az áll alatti részen kissé felemelkedik és ferdén halad tovább. — A kulcsot tartó tokrésze négy­ zetes átmetszetű. Keskeny, egy sekély baráz­ dával két részre tagolt sima párkánnyal kezdő­ dik, mely hirtelen bekap és belőle három sima­ szélű karély emelkedik ki s ezek — rügylevélszerűleg szétnyílva — fogják körül az oroszlán derekát. A hasi oldalon nincs ilyen levél. Az egyes leveleken széles és a végük felé elkeskenyülő ér van bevésve két ívben összetartó barázdából s ebből ágaznak ki a kisebb mel­ léke ik . O r o s z l á n Z ol t á n kimutatja, hogy az általa közölt 31 drb. állatalakos kulcs- (és esetleg egyéb eszköz-) nyél közül biztosan Ószőnyből való 18, valószínűleg onnét 5, Aquincumból, Vajtárói, Csáktornyáról, a sopronmegyei Loret­ támból és Bécsből 1— 1, míg három ismeretlen lelőhelyű. Ebből arra következtet, hogy Brigetioban készültek3, ahol a bronzöntő iparnak egy névszerint is ismert mesterét P a u l o v ic s I stván mutatta ki.4 Egyúttal arra is rámutat, hogy ez, a szerinte a II. század derekától a III. század derekáig virágzó bronznyélkészítés nemcsak pannóniai eladásra, hanem kivitelre is dolgozott.5 Mindenesetre érdekes, hogy Brigetioból Apulumba is elkerült ilyen kulcsnyél (nincs kizárva a lehetősége, hogy egyéb eszköznek a nyele volt, de azok a példányok, melyeknél a kulcs tolla is megmaradt, annyira együtt mennek a mi oroszlános bronznyelünkkel, hogy szinte száz százalékos biztonsággal kulcsnyélnek mondhat' juk) s értékes adatot nyújt így a két provincia közti kereskedelemre. Megjegyzem még, hogy i. m. 126. I.; Római művésznév Brigetioból. Egye­ temes Philologiai Közlöny 1932,183 skk. — U. ő . : Római kisplasztikai műhely Pannóniában (Pannonia-könyvtár2.) c. művében több kisplasztikai műhelyet tételez fel Brigetioban és felteszi, hogy az egyetlen ismeretes nevű mester: Romulianus arti^ (fex) ismertnevű művész le­ hetett s a sablonos mintakönyvektől eltérően egyéni színeket is vitt a műveibe (8—9.) lap. 5 O r o s z l á n i. m. 126—27. — V. ö. P a u l o v i c s I . : Dionysosi menet (thiasos) magyarországi római emlé­ keken. AÉ. XLVIII. — 1935. 91. c. dolgozatában a scriniumveretek esetleges északról délre irányuló ex­ portjáról mondottakkal. 3 O r o s z lá n

1P a u l o v i c s

\

r o s z l á n Z olt á n nem tartja mindennapos hasz­ nálati eszközöknek a hasonló kulcsokat, hanem szimbolikus jelentőségű tárgynak, s megemlíti többek között, hogy az „oroszlán kedvenc állata volt Sol Invictus Deus Mithras-nak, akinek kul­ tusz emlékei között érdekes módon megtaláljuk a kulcsnak és az oroszlánnak egymás mellett és egymással kapcsolatban való szerepeltetését is ;“ 6 s felveti azt a gondolatot, hogy a Mithrasvallás negyedik fokozatának: a „leones“-nek a jelvénye lehetett.7 6. Kulcs. (Lsz. VI. 4018. 3. kép I. sz.) Vaskos lap alkotja a nyelét, mely háromszög-

O

A bb. 2. kép.

ben végződő téglalapalakű. A téplalap hosszabb párhuzamos oldalai kissé befelé ívelnek. A háromszögben és a folytatásában lévő rész­ ben 1 cm átm. lyuk van, köre kissé eltorzult s egyik oldalra tolódott. A tollat a nyéllel öszszekötő kis nyúlványon bevágott vonaldísz lát­ ható. Ebből a részből kissé kiugrik a tíztüskéjű toll. A tüskék megnyúlt hatszögben csoporto­ sulnak három (3—4—3 tagból álló) sorban. Méretek: H. : 6.05, S z.: a fogantyú legszéle­ sebb részén 2, V. u. ott: 0.53 cm. 7. Gyűrű, kulcsos fejjel. (Lsz. VI. 4017. 3. kép 2. sz.) 2 cm átmérőjű, kívül kissé dom­ borodó, belül síma lappal határolt (legvasta­ gabb részén 2.19 mm vastag) gyűrűből négyíogú kulcs tolla áll ki, rajta bevágott vorlaldíszítések. A toll 0.3 cm vastag, H .: 2.05, Sz.: 0.85 cm. 8. Gyűrű, kulcsszem fejjel. (Lsz. VI. 4016. 3. kép 3. sz.) 2.1 cm átmérőjű, 0.18 cm vastage 1. m . 130.

1 U. o. 131.

84 ságú, kifelé domborodó és a széleknél élbe menő, 0,83 cm széles lemezszerű anyagból készült. Elején kissé elszélesedik és itt fejszerű megvastagodása van. A fej (1.2x0.7 cm) téglalapalakú, a gyűrű testéből),' élesen leszerelt töréssel emelkedik ki, rajta eléggé elmosódott bevágott vonaldíszek és a folytatásában, ugyan­ abban a síkban téglalapalakú (1.3x1.1 cm) nyúl­ vány, áttört geometrikus díszítéssel. A vékony (1.9 mm) nyúlványt 1 mm hosszú és 2 mm széles nyak köti össze a fejjel. Sem az anyag szilárdsága, sem a nyúlvány díszítése nem engedik meg azt a feltevést, hogy valóban komoly szerepe volt,"mint kulcsnak, sőt a fej és nyúlvány közti, nem egészen 1 mm széles bevágás (amelybe bele kellene menni a zár fedőlapjának) szinte teljes biztonsággal kizárja azt, hogy gyűrűnket a kulcsok közé számítsuk. Ezzel szemben a Daremberg—Saglio 1247. hasá­ bon (Sera címszó alatt) a kulcsok között szere­ pel hasonló tollú, azzal a megjegyzéssel, hogy gyűrűre szerelve is előfordul. De én úgy gon­ dolom, hogy inkább a szimbolikus kulcsok közé számíthatjuk, melyekről u. ott van említés téve. 9. Bronzfogantyú. (Lsz. VI. 4019.'3. kép 5. sz.) Bronzból öntötték és egyes helyeken csiszolással díszítették. Alakja után ítélve füg­ gőlegesen kellett állánia s a vastagabb része volt alul. A belső oldalán kiálló két nit-szeg bizonyítja, hogy fára volt erősítve. Ez a fa csakis keményfa lehetett, mert különben nem bírta volna meg sem a nitszegeknek a bizto­ sabb rögzítés érdekében való szétállását, sem magát a fogantyút, mert a deszkalap vastag­ sága mindössze 4.5 mm volt. Vastagabb azért nem lehetett, mert a szögek nem hegyesek, hanem a végük kissé elkalapált, tehát keresztül kellett menniök a fán. A fadarab azonban nagy és nehéz nem lehetett, mert a fogantyú kis domborúsága miatt nem volt a fogásra elég nagy hely, különben is a nit-szögek nem bír­ hattak nagyobb terhet. Minthogy aszimmetrikus alakja miatt nem valószínű, hogy láda tetején használták volna, (oldalsó emelő-fogantyú a fenntiek miatt nem lehetett), minden valószínű­ ség szerint ajtó tolóreteszének a' fogantyúja volt.8 Méretei: 10.1 cm hosszú, magassága 2.4

cm, az alapját képező fától mért legnagyobb kihajlása 1.3 cm. 10. Háromkaréjos bronzcsüngő. (Lsz. VI. 4032. 3. kép. 4. 8zJ Egyik oldala teljesen lapos, a másik középen enyhén kidomborodik. A szár helyén a csüngő lapjával ellentetten álló, köralakúan kiemelkedő, átfúrt fül van. Folytatásában kidomborodás fut végig a csüngő testének több, mint felerészén. Ez a kidombo­ rodás a harmadik harmadában kiugrik s úgy indul, mintha itt egy horgas akasztórész készült volna. De a felület nem olyan, hogy valaminek a letörésére következtessünk, E kiemelkedő, lapos bordából minden egyes karéj középvo­ nalában és az egyes karéjok közé is ritka pont­ sor fut. Ugyanilyen pontsor veszi körül a karéjok szélét is. A középről kiinduló karé­ jok két oldalán, tőlük távolodva egy-egy (összesen hat) vonal húzódik, melyekből fenyőtű-szerűen kisebb, a végük felé kissé keskenyedő vonalak indulnak ki. Mire szol­ gálhatott ez a csüngő ? Edény oldalfalán nem lehetett, mert nincs semmiféle homorodása.

ORL (Abt. B. Bd. II.) 1. 64 és XI. tábla 22. azt mondja, hogy kardhüvelyre használták és kiöblösödésében futott végig a szíj. A nélkül, hogy kétségbe akarnám vonni W . B art h el megállapításának helyességét, amit az ott közölt fénykép kicsinysége miatt sem tehetek meg, meg kell állapítanom, hogy a. két darab közt nagy a hasonlóság, viszont a kidomborodás túlerős ahhoz, hogy feltegyük a szíj számára kellett ilyen nagy hely. Feltehetem ugyanis, hogy szíj számára a helyet mennél laposabbra igyekeztek volna készíteni, hogy biztosabban álljon s valószínű, hogy a tokot körülölelő pántnak kellett volna belőle kiindulnia, hogy erősebben tartson. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tára anya­ gát átnézve kezembe került egy hasonló tárgy, de csontból. Leltári száma 4909. lelőhelye: Vecel. A lel­ tárban ez áll róla: „egy delphin idomú fogantyú féle". Alakja, de különösen a hajlása pontosan megegyezik a leírt bronztárgyéval, csakhogy míg azon a hajtásnak nincs olyan alakja, melyből ki lehetne venni valami ábrázolást, ennél a delfin szépen ki van dolgozva. S ha egymás mellett nézzük a kettőt, a brónzfogantyúbán is felfedezhetjük a skématikusan.ábrázolt delfint. A veceli fogantyúnál nincs nitszeg, aminthogy csontál nem is lehtet, ellenben a delfin feje át van fúrva. A másik végén lyuk nincs, de feltehető, hogy a letört, hiányzó farkán volt. A csont könyű volta 5 a lyukak egészen kicsiny átmérője nem engedi meg, hogy valami nehezebb tárgy fogantyújának gondoljuk s csak úgy 8 V. ö. D a r e m b e r .g -S a.g l i o Se-a címszó alatt tudom elképzelni, h o g y — m in ta fentiekben leírtam 1246. hasáb. Valószínűleg ugyanilyen szerepe volt — ez is hasonló szerepet töltött be. annak a Zugmantelben talált darabnak is, melyről az

85 De különben is a rajtalévő lyuk sokkal kisebb, hogysem megtarthatott volna egy ilyen fogantyútartónak megfelelő nagyságú edényt. Hiszen magának ennek a darabnak a súlya is 172.25 gr. vagyis megközelítőleg 1/2 római font, amit még jobban is elérhetnénk, ha a patinát eltávolítanók, illetve a patinásodás-okozta súlygyarapodást leszámítanók. Nem tudom bizonyí­ tani, de az a feltevésem, hogy gyorsmérleg tologatható súlya lehetett. 11. Edényfül töredéke. (Lsz. VI. 4020. 3. kép 6. sz;) Hajlása után ítélve enyhén ki­ domborodó edényről származik, s ez, valamint az analógiák is oinochoéről származónak mutatják.9 A fülrésznek egész kicsiny töredéke van meg, közé­ pen két párhuzamos, a szélén egyegy, a fül kiszélesedésével együtt szét­ hajtó bemélyített vonal díszíti. A fül egy nagyjából háromszögű kiszélese, désben fejeződik be, csakhogy ennek a háromszögnek mindenik oldala kifelé gömbölyödik, az alsó csúcsa felett pedig a két összetartó él hirtelen víz­ szintesbe kiugrik egy kissé, hogy aztán kis körívvel kötődjenek össze. Az így körülhatárolt felületen domborműves emberi arc van. Kidolgozása gyenge, bár valószínűleg jó minta után dolgo­ zott a készítője. Az arc kerek és aszim­ metrikus. Szeme nagy s ijedtséget tük­ röz, aminek oka a szembogarakat ábrá­ zoló kerek gödrök elhelyezésében van. A szemöldököt és a szempillát úgy ala­ kította ki a mester, hogy közöttük vont egy elvá­ lasztó barázdát s ezáltal úgy látszik, mintha alatta és felette kiemelkedés lenne. Fokozza a hatást az is, hogy a szempilla alatt a szem valóban kissé mélyebben van. Az orr elég szabályos, a szájat a szemnél alkalazott technikához hason' lóan készítették el: bemélyítés jelzi a kissé nyitott szájnyílást, felette az orr alatti gödröt

s alatta az alsó ajkat az álltól elválasztó bevá­ gást. Ezek által az ajkak rajza — különösen az alsóé — is elég jól kidomborodik. Minden­ esetre meg kell állapítanunk, hogy — ha nem is művészi az egész munka — nagy technikai felkészültséget és hatalmas gyakorlatot kíván­ hatott ez a leegyszerűsített és mégis mindent megrajzoló eljárási mód. A fejet koronázó haj három részbe oszlik. A középső egyenesen fel­ felé halad s átmegy az edény fülrészére is. A két másik kidomborodással kezdődve lehull kb.

a fül magasságáig s innen felkunkorodik olyan magasra, mint amilyenről elindult a fejtetőről s itt stilizált levélben végződik. E két hajtincs felett a középső fonat felé tartó vonal húzódik (egyik oldalon kissé le is vág a hajból), melye­ ken át kisebb, merőleges vonalkák vannak. Ezt a töredéket az teszi érdekessé, hogy szinte pontosan ugyanolyan darab van Brigetio­ ból a Tussla-gyüjteményben.10A mi példányunk­ nak finomabban adódik ki a rajza, mert a bri9 V. ö. R a d n ó t i A l a d á r ; A pannóniai római bronz­ getióinak a patinája durva, szemcsés. De mégis edények Die römischen BronzegefSsse von Pannonién. jól látni a képén, hogy az a különb, művészibb T. XLIII. 2, XLV11. 1-2, XLVIII. 1-3. De még való­ színűbb, hogy ennél is karcsúbb edényről származott, munka. Az arcot aethiopiainak (megkérdőjelezve) olyasféléről, amilyet Zalatnáról közöltem. N o v á k J . : Az ampelumi (Zalafna) „Fortuna SaJutaris és Jupiter szentély11 bronzedényei — Közlemények (Kolozsvár) II. 19)2. 238, Abb. 6. kép.

10 P a u l o v i c s I . : Brigetioi kisbronzok magángyűj­ teményekből. — Piccoli bronzi di Brigetio in raccolte priváté. Arch. Ért. 1942. III. III. 227 (246Vo) T. XXXII. 6.

86 véli P au lo vics s megjegyzi, hogy „az arc merev vonásai, a sajátságos technika, amely a szemöl­ döknek bemélyítéssel való jelzésében (a mi pél­ dányunkon, mint írtam, nem a szemöldök van beinélyítve!), a szemgolyók, orrlyukak, felső ajak és állgödör pontozásában is kiütközik, (a pontozás a leíirt példányunkon nem észlelhető !) keleti eredetre, technikára vallanak11. A rajzban annyira egyező két darabnál tehát egész sor technikai különbséget figyelhe­ tünk meg (nem beszélve a nagyságról, mert a brigetioi példány legnagyobb szélessége 3.7, a gyulafehérvárié 4.6 cm). P au lovics szerint keleti eredetre vallanak a leírt vonások. Ezt teljes mértékben el is fogadom, De érdekesnek tar­ tom, hogy itt, Gyulafehérvárott, tehát olyan helyen, ahol a'keleti hatások sokkal jobban érvényesülhettek és érvényesültek is, mint Pan­ nóniában, olyan edényfül kerül elő, mely a ( keletről hozott mintát már nem keleti techni­ kával, de mégis az eredeti technikától eltanult bizonyos fogásokkal alakítja ki. Ez arra mutat, hogy hosszabb idő tellett el a brigetioi és a gyulafehérvári bronzfül készítése között s eset­ leg azt a feltevést is megengedi, hogy az is­ mert brigetioi kisplasztikai műhelyek valamelyi­ kében készült és így került Gyulafehérvárra kivitel vagy egy Pannóniából Dáciába kineve­ zett ember utján. 12. Oroszlánt ábrázoló veret. (Lsz. VI. 4025. (3. kép 7. sz.) 1.76 mm vastag lemezből ké­ szült, rajza jó, kidolgozása finom. A szá[ két oldalán lévő két lyuk körül nincs semmi kopás nyoma, csak azt lehet megállapítani, hogy nem szegek számára voltak vágva. S z.: 2.7, M .: 3.15 cm. 13. Kis csöngettyű, nyelv nélkül. (Lsz. VI. 4031.) Vékony (0.8 mm) bronzból készült öntés­ sel s utólag esztergályozták. A rajta látható négy bemélyített vonal ugyanis olyan szabá­ lyos, hogy csak esztergapadon készülhetett. Nem is a köröknek a töretlen vonala mondja ezt, hanem inkáb az, hogy a vésőt nem pár­ huzamosan tartották a csengő falával, hanem a főtengelyére merőlegesen: így ahogy keskenyedikf a csengő teste, alul a bemélyítés széle mindenütt élesebb, fent pedig él nélkül megy át a további szűkülésbe. Ezt ilyen pontosan kézben elvégezni nem lehetett volna, hanem csak esztergapadon. M.: í.75, átmérő: 1.85 cm.

14. Szíualakú csüngő láncon (Lsz. VI. 4033.) A szív 0.44 mm vastag lemezből van kivágva, végén kicsi gömb. A láncnak két-két szeme egy darabból készült 2.6 mm átm. sodronyból úgy, hogy S alakban görbülnek s a két hajlás egy­ másra keresztben áll. A szív M .: 2.8, Sz.: 2.45, a lánc I L : 9.7, egy láncszem átm. 0.75 cm. 15.— 18. Verettöredékek. (Lsz. VI. 4021—24.) Kisebb darabok, közülök kettő (egyik peltaalakú végződéssel) nemezen vagy bőrön lehetett, mert a rajtuk lévő egy-egy szétkalapált fejű nitszeg alacsonysága erre az anyagra mutat. 19.—23. Szegek félgömbalakú fejjel és szeg­ fej. (Lsz. VI. 4026—30.) A szegek négyzetes átmetszetűek. Az ép darabok hossza: 4.9, 4.4, 2.5 .cm.

b) C s o n t t á r g y a k : 1 —5. Tessefák. (Lsz. VI. 4010, 4009, 4008, 4011. 4. kép 1-2, 7,9. sz. A VI. 4912. lel­ tári számú, 4. kép 8. tessera márványból való). Többé-kevésbbé szabályos köralakúak, átmérő­ jük 1.9—2.1 cm közt váltakozik, vastagságuk 4—6 mm között van. Hasonló méretű a márványtessera is, csakhogy míg a csontból valókon kis mélyedés látható, ez domború. 6.—9. Varrótűk. (Lsz. VI. 3998—4000., 4. kép 3,6, 11, sz j Töredékesek, kettőnek a hegye tört le, míg a harmadik a fokánál tört ketté. H .: 6.9, 8.8, 4.5 cm. 10—15. Hajtűk. (Lsz. VI. 3092—97. 4. kép. 14—16, 19—21. sz.) A mindenfelé elterjedt for­ mák, díszítve vagy díszítetlenül. Használatuk nemcsak Rómában volt elterjedve, hanem sokkal nagyobb térbeli és időbeli kiterjedésben. így pl. érdekesen mutatja meg alkalmazását egy egyip­ tomi dombormű, melyen a szolgálóleány éppen úrnője hajába tűzi az egyágú hajtűt.11 S Egyip­ tomban szép számmal kerültek elő ilyen csonthajtűk, melyeknek a díszítése sokszor hasonló a mienkéhez. A kép számozása sorrendjében: 14. síma, díszítetlen, két végén kissé ellapul. Ez esetleg stílus is lehetett. (VI. 3997.) H .: 12.2. — 15. Díszítetlen, vastagabb vége kúpos. (VI. 3993.) H .: 9.4, hegye valószínűleg letört, de kissé le­ csiszolták a törést. — 16. Párhuzamos és egy­ mást keresztező bevágásokkal díszített hajtű 11 Cat. gén. des antiquités Egyptiennes du musée du Caire. Vol. LV. Objets de toilette I. Pl. I.—II. — u. ott a Pl. V II.—VIII.-on hasonló hajtűk.

87 darabja. (VI. 3394 ) H. : 8.9 cm. — 19. Simahengeres. (VI. 3^96.) H .: 8.7 cm. — 20., Ha­ sonló, vastagabb vége kúpos, hegye megkopott. (VI. 3992.) H .: 9.4 cm. — 21. Díszített, vékony, ép hajtű finom csontból. Vastagabb végén két bevágás által kiemelt két bordatag felett fenyőtobozszerű kúp. (VI. 3995.) H .: 12.5 cm. 16.— 18. Kanáltöredékek. Mind a háromnak köralakú a feje egészen sekély öböllel. A 4. kép 10. sz. (VI. 4003.) csak maga a fej a nyél egész kis töredékével. Á tm .: 2.5 cm. — A 4. sz. kép 17. sz. (VI. 4004.) díszes kivitelű, nagy mun­ kával készült kanál töredéke. A négyszöges átmetszetűre kifaragott nyél belsejét egy darabon kivágta a készítője úgy, hogy csak a négy él maradt meg, a középső üres részben pedig egy, ugyanazon anyagból ott bent kifaragott golyó csörög. Az erősen megromlott állapotban lévő csontkanál finom vonaldíszekkel van ékesítve. Á tm .: 2.9 cm. — A 4. kép 18. sz. egyszerű kanál, vékonyodó, hengeres nyéllel, melynek vége letört. (VI. 4002.) Átm. 2.7, illetőleg, mivel kissé ovális, keresztben 3 cm. 19. Csontfogantyú (valószínűleg kanál vagy hasonló eszköz nyelének töredéke) darabja. (Lsz. VI. 4006., 4. kép 21. sz.) Nagyjából szív­ alakú, de közepén nagy lyukkal áttörve. Felső részén három szabálytalan karéjjal bíró kiemel­ kedés, alsó részén két, a nyélbe, mint szárba átmenő, elstilizált levél van. Legnagyobb széles­ sége 2.8 cm, vastagsága: 3.3 mm. 20. Csontlap. (Lsz. VI. 4005. 4. kép 5. sz.) Egyik oldalon síma, a másikon látszik a csont belső, szivacsos szerkezete. Ennek alakja arra mutat, hogy nem, mint az ember első pillantásra vélné: lapos csontból, hanem valamilyen nagyobb állat hengeres csontjának felső részéből készült, olyan helyről, ahol a hengeres csont belső oldala az ízesülés előtt kissé ellapul. Erre mutat az elő­ lapon látható kis horpadás is. A lap nagyjából köralakú, de két oldalán egy-egy — nem egyenlő — egyenessel levágták és lecsiszolták. A felső részén kis, szabálytalan tojásidomú fej ül négy bemetszéssel. Két, nagyjából szabályo­ san és egy szabálytalanul elhelyezett lyuk ném fényt vet a rendeltetésére: valószínűleg valami ruhára varrva használták. Pontosabban nem

sikerült megállapítanom milétét. Méretek: M.: 5.6, Legn. Sz.: 4.5 cm, vastagság: 3.1 mm. 21. Játékkocka.KLsz.VI. 4007. 4. kép 12. sz.) Lapjai szabálytalan négyzetalakúak s a 2 és 6 pontos kissé lecsapott is. A pontokat finom és éles eszközzel üthették be, mert szép szabá-

Abb. 4. kép.

lyos vágásúak s 'mindegyik pontot kör vesz körül. Élmagassága általában: 0.85 cm. 22. Átfúrt csonttag. (Lsz. VI. 4001. 4. kép 13. sz.) Nagyjából mindenütt ovális átmetszetű, a középtől a két vége felé keskenyedő, a közép­ től kissé eltérőlég átfúrt csonttárgy. Rendeltetés sére nézve felteszem, hogy szíj rögzítésénél használták. H.: 5.35.

Dr. Novák József

88 RÖMISCHE FUNDE AUS GYULAFEHÉRVÁR (APULUM) Die hler beschriebenen Funde erwarb die Historische Abteiliing des Erdélyer National-Museums durch Kauf. Sie stammen aus Prlvatbesitz und wurden in Gyulafehérvár selbst gesammelt. In dér Sammlung befinden sich vier Fibeln (Ább. 1) bzw. Bruchstücke von solchen. Das interessanteste Stück ist ein Schlüs^ selstiel m it Löwendarstellung (Abb. 2), dessen Analogien aus Brlgetio bekannt sind.2 Unter den anderen Bronzefunden (Abb. 3) — wie Schlüssel , Beschláge

ftnd Anhánger — befindet sich das Henkelstück eines Gefasses (Abb. 3, 6) ebenfalls mit guten Entsprechungen aus Brigetio.10 In dér Sammlung befinden sich noch Tesserae, Nadeln, Haarnadeln, Löffel, Spielwürfel' und die Bruchstücke von anderen Knochengegenstanc’en. Dér Schlüsselstiel mit Löwendarstellung und das Bruchstück des Gef&sshenkels steuern zűr Kenntnls dér Handelsbeziehungen zwlschen den einzelnen Provinzen bei.

N A P O C A I SÍRK ŐT ÖREDÉK

Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tára épületének háta mögötti területen (Báthory-utca 14— 16), a volt katonai pékség lebontásakor több kisebb megmunkált kőtöredékén kívül egy feliratos sírkő töredéke is előkerült,, s jutott a Történeti Tár birtokába. A lebontott épületrész­ ben a volt kolozsvári várfalra támaszkodott, így nem lehet megállapítani, hogy abba volt-e már beépítve és a pékség építésekor került bele az új falba vagy máshonnét vitték oda. A kő leltári száma: VI. 3482. A sírkőnek csak a felső része van meg, mindössze két sorral. Kiugró párkánya szinte tönkrement s csak azt lehet megállapítani, hogy függőleges homloklap után homorúan hajlik be. majd 2.3 cm széles vízszintes beugrást 3.5 cm széles domború léc követ s ezután ismét füg­ gőlegesbe ' fordul. Itt két 2—2 cm széles dóm/ ború léc keretezi a 47 cm széles írásos mezőt. Hasonló lécek voltak a keskenyebb oldalakon is és ott is bekereteztek egy-egy keskenyebb mezőt. A kő vastagsága 28 cm. Kiugró pár­ kánya egy helyen lyukkal át van törve, mintha valami nagyobb vaskampót akasztottak volna bele. Felirata: T A E L IV S • LÓN GIN VS VET E X

A betűk nagyon szép metszésűek, bár kissé megkoptak. Magasságuk egyenletesen 5.4 cm. Sortávolság 1.3 cm. Az elválasztó jel alakját

pontosan nem lehet megállapítani romlottsága miatt, az is lehet, hogy később keletkezett. A D(is) M(anibus) hiánya — mert minden valószínűség szerint sírkőről van szó, hiszen a fogadalmi kövek a dedicatióval szoktak kez­ dődni — valamint a ligaturák teljes mellőzése (az AE, esetleg az NV, de még inkább a VE vagy ET ligaturák szinte természetesen jöttek volna) és a szép betűformák mind korai időre mutatnak. A kő kiegészítéséhez némi támaszpontot ad két utolsó szava: VET EX. A dáciai anyag­ ban e két szó y az alábbi módokon egészít­ hető ki; >

VET E X B F OOS (C IL I I I 987 és 1091 Apulumból, 7632 Tordáról, 7736 Kolozsvárról, 14216 TurnSeverinböl, Rév. Arch. 1932. n. 74. Alsókosályról. VET E X CENT (urione) C IL I I I 1471 Osztróról, Dolgozatok (Kolozsvár) II. 1911, 261., 263—-66. 1. (5 felirat Aelius Iuliustól) Csomafájáról. VET E X D EC (urione) C IL I I I 1552 Karánsebesről, 7650 Gyaluból, AÉ. 1904. 411. Tordáról. VET E X D U P (lario) vagy D V P L I (cario) CIL I I I 1100, 1067, 1203 Apulumból, 805, 808, 811 AlsóiloSváról, 1375 Déváról, 7663 Kolozsvárról, 1592 Regkáról, 839 Romlottról, 7688 Tordáról és 7871 Veczelről.

Legközönségesebb és így legvalószínűbb­ nek látszó az utolsó kiegészítés, mégis nem ezt ajánlom: Apulumból ismeretes egy votivkő: [P A E] L I L O N G I N P R I M I [P P O S V Í f t

[V S] [V S] I] L A R |I S] ] CI L

n i 7784,

89 ahol a P. Aeüus kiegészítés úgy keletkezettt hogy — mivel Hadrianus császár praenomenje a P(ublius), nomenje az Aelius, — természetes­ nek vették, hogy a honesta missione Hadrianus alatt elbocsátott veteranus mindkettőt változat­ lanul vette fel. De ez nem zárja ki, hogy a fel­ iratot T. Aeliusra egészítsük ki. A primuspilus vagy centurio primi pili a centuriok között az első. Könnyen feltehetjük, hogy ez a katona, aki a közlegénynek elérhető legmagasabb rangra küzdötte fel magát, obsitjának elnyerése után nem maradt Apulnmban, hanem a nyugalma­ sabb és szépen fejlődő Napoca-ba költözött és itt is halt meg. Hiszen az ugyancsak centurio rangot elért Aélius Iulius is az eldugott Csomafáján élt s valószínűleg ott is halt meg, mert fia is ott állított fogadalmi követ.1 A követ tehát a következőképpen egészíte­ ném ki:

T A EL IV S LÓN GINVS VET E X CENT s itt esetleg: LÉ G X I I I GÉM esetleges polgári rangja, m ert valószínű, hogy üyen m agasrangú katona szerepet játszott a város életében is V IX A N N ............ az állító (asszony gyerek, bajtárs) sáróform ával: B M P

neve a szokásos Dr. N ovák József.

1 B u d a i á k p á d . Pótlások a C. l. L. 111. kötetéhez. Dolgozatok (Kolozsvár) II. (1911) 26 —270. Supplément au 111. vol. d i C. I. L. 271—74. Aelius Maximus a militiis egyet. Utóbbit több és néha erőltetett ligaturái, valamint a miatt, hogy nem veteranus állította, fiatalabbnak látom (Buday á II. sz. végére vagy a III. ele­ jére helyezi) s feltételezem, hogy az ugyanegy helyen, egy major területén talált kövek két neve apát és fiút takar. Buday ugyan tagadja, hogy a lelőhely környé­ kén római telepedés lett volna és szerinte annak semmi nyoma nincs, a kövek pedig később kerültek oda, de M é r i I s t v á n szíves szóbeli közléséből tudom, hogy az épületek nyomait az Erdélyi Tudományos Intézet csomafáji kutatásai r e n d jé n S z é k e l y Z o l t á n megtalálta és ásatásai egy újabb, szintén Aelius Iulius által emelt fogadalmi kővel gazdagították ismereteinket.

RÖMISCHES GRABSTEINBRUCHSTÜCK AUS NAPOCA Bei Abbruchsarbeiten im Gebiet des ehamaligen Napoca, alsó wahrscheinlich an sekundarer Lagerstátte, kam ein römischer Stein mit folgender Inschrift zum Vorscheln: T A EL IV S . LÓN GINVS VET E X Die Buchstaben sind schön, ihre Höhe gleichmassig: 5.4 cm. Zeilenabstand: 3 cm. Die Inschrift ist mit

Leisten umrahmt, ebenso auch die Seitenwánde. Das Gesims ist bei dér Verwendung als Baustein íast voll. standig zugrunde gegangen. Zűr Erganzung VET E X schlag'e tch auf Grund von [P AE] Li [VS] LO N G IN [VS] P R IM I [Pl] L A R [IS] PO SV I [T] (C IL I I I 7784, aus A pulum ), zumal die dentitat dér Person wahr&cheinlich ist, als mögliche Lesung VET E X CENT (L ÉG X III G É M ?) vor. József Novák.

KERESZTÉNY BRONZM ÉCS A VOLT DÉSI M ÚZEU M BÓL A Dési Múzeum gyűjteményében (mely a Nemzeti Múzeum Történeti Tárába került) D. 686. leltári szám alatt egy kis bronzmécses van. A leltári naplóban lelőhely nincs feltüntetve, sőt még az ajándékozó neve sem. Minthogy a múzeum anyaga jórészt Szolnok-Dobokából gyűlt össze, feltehető, hogy a mi mécsesünk is itt került napvilágra. A mécses meglehetősen durva munka és az öntőforma s az anyag gyöngesége miatt erősebb rücskösödések csúfítják el amugyis szabálytalan alakját. Alacsony, szabálytalan kör­ alakú talpából a firmamécseseknél szokásos testtel emelkedik ki a mécses s a lángnyílást kö­ rülvevő peremen három, ott pedig, ahol a conus a lángnyíláshoz vezető részbe szűkül, két, a mécses fedőlapjának síkjából ki nem emelkedő

bütyök van. Az olajnyílás mandulaalakú, a láng­ nyílás szabálytalan kör s az előbbinél magagasabban áll, a hozzá vezető rész fedőlapja pedig menedékesen halad. A durván kiformált, síma, körátmetszetű fül fölött kereszt áll. Tövében forrasztásnak nem látni nyomát, feltehető tehát, hogy együtt ön­ tötték a mécsessel, vagy ha nem, ügyes for­ rasztással erősítették rá. Ez utóbbira mutatna az, hogy a kereszt jobb kidolgozású, mint a mécses alsó része s erre gondolhatnánk az analógiák alapján is. Mégis inkább az egy darabból való öntés mellett kell állást foglalnom, mert nem gondolnám, hogy nem fínomművű tárgyon olyan nagy gondot fordítottak volna arra, hogy a for­ rasztás láthatatlan legyen. A kereszt öntésénél tulajdonképpen előbb

90 egy sárkányidom (deltoid) alakú lap készült el, rövidebb tengelyének két végén egy-egy kissé meglapított gömbbel. A keresztalak négy, sza­ bálytalan és nem egyenlő háromszög kivágá­ sával képződött úgy, hogy a kivágás után a

2

3 deltoid két átlója máradt meg a kereszt két szára gyanánt. A felső rész kissé megnyúlik s itt az oldalak enyhén befelé görbülnek. A megnyujtott s megvastagodott felső csúcson madár ül. Alakja galambra emlékeztet, bár fejének és csőrének görbe vonala első pillanatra inkább valami ki­ sebb ragadozót juttat eszünkbe. De ezt csak a primitiv technika okozza’, mely az aprólékos kidolgozást kerülte. Ha a madár egész képének nem is lenne meg a galambszerű benyomása, a kereszt akkor is erre a madárra mutatna; A galamb két csukott szárnyát vállban kissé előrehuzza, mint az olyan madaraknál láthatjuk, melyek éppen leszálltak vagy felszálláshoz ké­ szülnek. Látszik, hogy kis mécsesünk viaszveszejtő eljárással készült s az öntés talpának* egyik oldaláról történt. Méretek : H .: 7.75, M .: 2.7, teljes magasság a kereszttel együtt 7.9, talp­ magasság 0.6 cm. A talp 2.6, a conus 3.1, a kereszt szintén 3.1, a galamb szárnyban 1.15 cm széles. A mécses belseje most is kavicsos föld­ del van tele, jelezve, hogy a földből került elő

s nem régiségkereskedésből vagy külföldet járt ember vásárolt emlékeiből való. Mécsesünkhöz hasonlót nem ismerek Dá­ ciából, de Pannóniából sem említ Iványi Dóra.1 Pedig a mécses alapformája kétségtelenül római. Ami mégis elválasztja a római tárgyaktól, az a kidolgozás gyatrasága. A római bronzmécse­ seknél áltálában a szabályosságra, szépségre, csinosságra sokkal jobban ügyelnek már csak az anyag értékes volta miatt is. S mire a ke­ reszténység annyira elterjed, hogy hasonló mé­ cseseket mernek készíteni, a bronz még nagyobb értékkel bír.2 Analógiákat keresve először a tápiógyörgyei bronzlámpa tűnt fel nekem.2 Igaz, hogy sokkal szebb, jobb kidolgozású s még csak alakjuk sem egyezik meg, hanem azért, mert — noha rokonságban áll a római mécsesalakokkal —, ott van rajta is a durvábbművű kereszt. Ezen az alapon igyekeztem továbbhaladni, de sajnos, sem hasonló anyaghoz, sem a hasonló anyaggal fpglalkozó könyvekhez nem juthattam. Mégis sikerült megállapítanom és meghatároznom, hogy a mi lámpánk is kopt eredetű. A kairói múzeum gyűjteményében van több hasonló darab. A 9036—38. számú példányok kivitele kissé fino­ mabbnak látszik ugyan, de alakjuk,. készítési módjuk s nagyjából a méreteik is megegyeznek.3 Mindeniknek kereszt van a füle felett. De még többet mond ugyanott (a sok hasonló kivitele­ zésű madárszobrocska közül is kiemelkedve) egy madárábrázolás,4 melynek fejalkata, szárnytartása és megnyúló lába nagy hasonlóságot mutat a mi példányunkéval, csak az még kisebbSzerepe is hasonló lehetett tehát. A madarak hosszú lábbal való ábrázolása is Egyiptomra utal: még a hieroglifekben is csupa ilyen madár szerepel: sasok, keselyűk, ölyvek. Nem csoda 1 Dóra Iványi; Die pannonischen Lampen. Diss Pann. II./2. 2 L á s z l ó G y u l a : Kopt bronzlámpa Tápiógyörgyéről La lampe de bronze copte trouvée á Tápiógyörgye. Fólia Arch. I —II. 110—15. A kereszt durvább voltát azzal magyarázza L á s z l ó , hogy a kész mécsesre a ren­ delő kívánsága szerint forraszthattak különböző vallá­ sos jelvényeket, keresztet. Krisztus-monogrammot, ga­ lambot, stb. ■ 3 Catalogue Généra] des Antiquités Égyptiennes du Musée du Caire. XII. Jozef Strzygowski: Koptische Kunst. 290-91. Taf. XXXIII. 4 U. ott 327, Abb. 387 : 7007. a szerző csak téve­ désből mondhatja fecskének.

91 hát, ha a hagyományoktól a bronzöntő nem tudott szabadulni és a galamb alakjába belevitt valamit az ölyvéből. Megemlítendőnek tartom, hogy L á s z l ó a tápiógyörgyei lámpával kapcsolatban azt mondja, hogy e mécseket a külföldi kutatók a IV — VIII. századból származtatják. Ö abba a korba illeszti, amikor Róma szerepét a megerősödött Bizánc

foglalja el s a húnok és az utánuk következő steppei népek mozgalma folyik s Bizáncból a kereskedelem a Nyugat helyett a Keleti tenger vidékét vonta be — Magyarországon keresztül — az érdekkörébe.5 Dr. Novák József 3 I. m

112.

CHRISTLICHE BRONZELAMPE IM EHEMALIGEN MUSEUM VO N DÉS (A U S Z U G .) In dér Sammlung des ehemaligen Museums von Dés befindet sich die hier abgebildete Bronzlampe. Die Form ahmt eine römische Lampe nach, doch ist die

Ausarbeitung etwas primitív. Parallelfunde keimen w ir aus Agypten im Bildungskreis dér koptischen Kunst. 3, *.

N É P V Á N D O R L Á S K O R I TE M E TŐ É R M IH Á L Y F A L V Á N (B IH A R VM .)

Érmihályfalvának jócsengésű neve van a régészeti irodalomban. Am i az őskori leleteket illeti, azokról részletesen tájékoztat a R o s k a M. Repertóriuma1, amelyből megtudjuk, hogy az Ér mentén húzódó fontos közlekedési út mentén fekvő Érmihályfalva az aeneolithikus periódus­ tól kezdve, a réz- és bronzkoron, valami nt a két vaskoron át lakott volt s így tényezője volt az egyetemes emberi művelődésnek. Földrajzi fek­ vésénél fogva az maradt a népvándorlások korá­ ban is. A tudományos világ csak a Slanc Sándor kertjében lelt germán sírt ismeri2. A z alábbiak­ ban gyűjteményemből a község délnyugati bejáratánál a Nyírábrány— Debrecen felé haladó köves út és az Érsemlyén felé tartó földút összeszögellésénél lévő Krizsán-féle telken eddig lelt sírokat s azok tartalmát kívánom bemutatni. Mint annyiszor, most is vályogvetés közben akadtak rájuk. A legtöbbször értesítettek, ha valamire bukkantak, s személyesen mentem ki azok feltárására, de megesett, hogy több sírt a távollétemben hánytak szét, s íg y mellékleteik közül sok minden elkallódhatott. A Krizsán-féle háromszögalakú telek egy katasztrális hold terjedelmű. Keskenyebb v é g é ­ ben kis ház, kert és kút van. Kiemelkedik a környező területből s valószínűleg azért is válasz­

tották temetkezési helyül. Kelet felé enyhén hajlik le a tőle kb. 500 lépésnyire elhúzódó Mókapatak medre felé. — Felszíne homok, de

A b b . 1. kép.

A II. sír mellékletei, — Die Beigaben des Grabes II,

már 70 cm mélységben kezdődik az agyagos főid, 1.2 m mélyen vályo g s féglavetésre nagyon alkalmas sárga agyag van. A ház építéséhez szükséges agyag kiter­ melésekor őskori telep maradványaira is buk­ kantak, amelyről edénytöredékek s csontszer­ számok kerültek gyűjteményembe. I. 1935. novemberében bukkantak rá az első

A

Abb. 2. kép. Ü l. sír mellékletei. — Die Beigaben des Grabes m .

sírra a köves út árka mellett. 40 cm mélyen kissé zsugorított állapotban, oldalfekvésben pihent a halott a sírjában. -Csontjai nagyon por' lósak voltak. A környékén földbe mélyített ver­ mek (putrilakások ?) voltak, amelyek földje jól le volt döngölve. Ezek között egy a mondott időben, kettő 1936. febrúáriusában került ásó alá. Mindenikben tűzhely nyomát figyelhettem meg. — A sir korát mellékletek híján nem állapíthattam meg. II. 1936. február 20-án az 1. képen 2. sz. alatt látható bronzfülbevalót hozták be a mun­ kások. Egyik végén kocka van, melynek sar­ kait letompították, mindenik lapján mélyített kört látunk. Kb. a' fele négyzetes, a másik fele kerek átmetszetű. A tövén és végén rovátkolt. A munkások bevallása szerint közel 2 m m é­ lyen bukkantak rá a csontváz koponyája táján. Kimenve a helyszínre, a képünkön 1. sz. alatt ábrázolt pásztagyöngyöket mentettem meg a csontváz melle tájáról. A bal csípőcsont mellett feküdt a képünk 3. sz. alatti vascsatja. III. A következő hónapokban a telek keleti oldalán folytatták a vályogvetést, ahonnét ismét sok edénytöredéket hoztak be. Május 25-én 2 m mélyen akadtak a harmadik sírra, amely K.-Ny. irányban hanyatt feküdt gödrében, feje Ny.-on volt, tehát arccal K. felé nézett. Csontjai igen porhanyók voltak. M ellékletei : a koponya alatt leltem a 2. -képen ábrázolt két ezüst­ karikát. A z 1. sz. nyitott, középen duzzadt, végei felé vékonyodik; a 2. sz. is nyitott végű volt, de ezek egymásra vannak hajtva s így

zárt jellegűnek látszik, végei felé enyhén vas­ tagodik. Jobbkezében vaskést tartott, de ez alaposan tönkrement, csak markolatnyújtványa maradt meg. IV. U. azon évben aug. 31-én távollétem ­ ben behoztak egy- keskeny, kétsoros csontfésűtöredéket, amely három részből á llo tt: a volta­ képpeni fésűből s az ennek közepére elül és hátul ráhelyezett csontlapokból, ezeket bronz­ szegek fogták össze (3. kép 1. sz.) továbbá két fekete színű üvegpásztagyöngyöt (u. a. kép 2— 3. sz.) A munkások bevallása szerint gyerm ek­ sír volt s kb. 2 m mélyen feküdt. A fésű kes­ keny és kisméretű volta is igazolja, hogy gyer­ mek fején volt. V. 1940. október 15-én bukkantak az ötödik sírra, állítólag 2.7 m mélységben. A mellékletei jzül a következők jutottak a gyűjtem ényem be: 4. kép 1. sz. kétsoros fésűje, am elyet középen

W M ÁJ Abb. 3. kép. IV. sir mellékletei. — Die Beigaben des Grabes IV.

mitidkét oldalt rovátkákkal díszített csontlap borít s az egészet 4 bronzszeg fogja ö s s z e ; nyakán s mellén üveggyöngyök voltak, am elyek­ ből a képünkön 2. sz. alatt látható 3 darabot mentettem m eg; — egy nagyobb, kékpzínű üveggyöngy is volt közöttük, de ez e ltö rö tt;

93 a jobb fül táján feküdt a képünkön 3. sz. alatt bemutatott, erősen patinásodott s a kiszedésnél eltörött bronzfülbevaló, amelynek egyik vége hegybe fut, a másikon egy kis nyolclapú tag

hanyatt feküdt a sírban, karjait a mellen áttéve találtam. Feje Ny.-ra esett, tehát arccal ez is a felkelő nap felé tekintett. M ellékletei: tarkója alatt az 5. képünkön 2— 3. sz. alatt ábrázolt,

Abb. 4. kép. Az V. sír mellékletei. — pie Beigaben des Grabes V.

ü l; a balfül táján lévőből csak egy kis töredé­ középütt megvastagodó, végeik felé vékonyodó két nyilt ezüstkarika feküdt, amelyek közül a ket sikerült megmenteni (u. az a kép 4. sz.). 2. sz.-t sekély rovátkák d íszítik; csípője táján VI. 1941. júl. 2-án a földmunkálatok rend­ volt egy erősen megrozsdásodott vascsat (u. jén már előre mutatkozott a hatodik sír, erről idejében értesítettek s így a kibontásánál mind­ az a kép 1. sz.) — Rövidesen ráakadtak a VII. sz. sírra is, kb. ugyanabban a mélységvégig jelen lehettem. Csontváza 2.7 m mélyen

2

1 T 1

Abb. 5. kép. A VÍ, sir mellékletei. — Die Beigaben des Grabes VI.

A bb‘ 6< képA Vili. sír bögréje. — Das Uefass des Grabes Vili.

94 ben. Idős ember sírja lehetett, csontjai alapo­ san el voltak porladva. Mellékletei nem voltak.

(u. az a kép 1. sz.); markolatnyúlványán még kivehe ő, hogy fával volt borítva, enpek a rost­ jait megőrizte a rozsda; — bal csípőjénél leltem VIII. A nyolcadik feltűnően rövid sírt júl. a 8. képen látható, 50 cm hosszú vaskést, 7-én tártam fel. M élysége 2.6 m. K.-Ny. irányamelynek markolata tömör, lapított gombban végződik s amelynek fatokja volt, minek marad­ ványai még megfigyelhetők a pengét borító rozsdában: mellette leltem azt a két vascsa­ tot, amelyet a 7. képen 3. és 4. sz. alatt lát­ hatunk s amelyek közül a 4. sz.-nak az a jel^ lemzője, hogy két nyelve van; a bal csípő­ csont alatt feküdt az e képen 2. sz. alatt bemutatott vascsat, amelyiknek a rozsdáján finom szövet lenyomatát látjuk; a sarokcsont mellett 1— 1 kisméretű vasszilánk feküdt. E sírok korát a Kr. u. V . sz. első felére tesszük. A V ili. sz. sír lapított gömbös markolatú kése emlékeztet a Stanc kertjében lelt kard markolatgombjára, ebben a sírban pedig II. Theodosius császár aranyérmét magam szed­ tem ki a germán vitéz szájából. II. Theodosius pedig Kr. u. 408— 450 közt uralkodott.

Atob. 7. kép.

A 9. képen mutatom be az egykori, m eg­ bolygatott őskori telepből megmentett érdemes emlékeket. A z 1. sz. gyermekjáték még nép­ vándorláskori, korábbi bolygatásból származhatik. Finom iszapolású, foltos égetésű; szür­ késfekete és kávébarna színű; a 2. sz. középfinom iszapolású, barna-vörös színű, hornyolt díszű füles csupor; a 3. sz. u, olyan mívű, kávébarna csupor, derekán 3 helyen 2— 2 lyuk­ kal átfúrt, lapos bütyök áll ki, feneke törött s

Leletek a VIII. sírból. — Funde aus dem Grabe VIII.

bán tájolt (fej N y .-o n !), hanyattfekvő csontváz volt benne. Jobbkarját a test mellett kinyújtva, a balt a mellen áttéve figyeltem meg. Lábszárait a térdben erőszakosan meghajlítva találtam. Ez a temetés előtt történt, amit a sírgödör rövid volta is bizonyít. M ellékletei: a jobbvállriál egy korongon készült, sötét palaszürke színű, peremén sérült, 82 cm magas bögre volt (6. k é p ); a jobb negyedik bordánál egycsomóban volt a 7. képen 5. sz. alatt látható, deformált nyílt­ végű ezüstkarika; u. ezen a képen 6. sz. alatt bemutatott kovadarab; mellette egy for­ mátlan vasdarabka feküdt, am ely valószínűleg a csiholó maradványa lehetett (u. ez a kép 7. sz.) jobbkezében egy 16 cm hosszú vaskés volt

1. E rdély régészeti repertóriuma I. Őskor. K olozs. vár, 1942. 81. 1. 14. sz. — V . ö. m ég u. a t t ó l: Statiunea preistoricá dela Valea-lui-M ihai. D ie prahistorische Ansiedlung von V alea-Iu i Mihai. Anuarul Institutului de Studii Clasice I. 1932. 73—80. és ?. rész 67. 1. — U. a z : Bihar vm. múltja 12. 1. 6 . kép. 2. R o s k a M. Morm&nt germ án dela Valea-IuíMihai. Germariisches Grab von Valea-lui-M ihai. Anuarul Inst. de Stud. Cl. I. k. 69—72. 1. és 2. r. 67.1. — U. az : A z érm ih ályfalvi germán sír. Eín germanisches Grab aus É rm ihályfalva. A É . 1930. 229 —232. és 305. 1. 3. V . ö. R o s k a m: A gyulavarsándi Laposhalom rétegtani viszonyai. La strátigraphie de la colline L a ­ poshalom de Gyulavarsánd. F ólia Arch. I I I —I V . 45. skk. • 4 R o s k a m . Cercetári la Cetöfuia de la Otomani. ACM I. 1926-28. Cluj, 19?9. 192-205. 1. U. az : Ásatások az ottom ányí V árhegyen és Földvárban. Grabungen am V árh egy und Földvár von Ottomány. D olgozatok S ze­ g e d ' V I. 162-177.

95

Abb. 8. kép. Vaskés a V III. sírból. Eisenmesser aus dem Grab V III.

Abb. 9. kép. Leletek az őskori telepből. — Funde aus dér urzeit- ■ lichen Siedlung.

gy alakjáról nem mondhatunk vélem ényt; a 4. sz. finom mivű, bevont, simított, kávébarna (helyenkint fekete foltokkal) Színű, enyhén hor­ nyolt díszű csésze, melynek felálló szalagfüle enyhén homorú; az 5. sz. kőzépfinom iszapolású, füles csésze, amelyet nem vontak be finomabb iszapanyaggal; 6. sz. alatt egy kettős csonkakúp alakú, finom mívű, szürke színű, a

csonkakúpok találkozási élén rovátkákkal díszí­ tett agyaggyöngyöt látunk; 7. « z . alatt egy hengeresen átfúrt, szarvasagjancsból alakított szerszámfoglalót mutatunk be. A 2— 7. sz. leleteket a gyulavarsándi® és ottományi4 analógiák alapján a hazai bronzkor III. periódusába kell sorolnunk. Dr. Andrássy Ernő

VÖLKERW ANDERUNGSZEITLICHER FRIÉDHOF IN É R M IH Á LY FA LV A (V ALE A -LU I-M IH AI, KOM. BIHAR) Am

Grundstück von Krizsán in firmihályfalva

wurden in den Jahren 1935— 1940 acht Graber entdeckt,

VIII. Dér rechte Arm w ar

neben dem

Körper

ausgestreckt, dér linké lag auf dér Brust. Die Unteiv

die allé in eine urzeitliche Siedlung eingegraben waren.

schenkelknochen waren. ganz neben die Oberschenkel-

Allé Skelette lagen in O-W-Richtung, alsó mit dem

knochen angezogen.

Gesicht nach Osten.

grabnife, was die auffallende Kürze des Grabes beweist.

Dies geschah noch vor dem - Be-

Neben dér linken Schulter lag ein auf dér Drehscheibé Da,s Skelett befand sich in leichter Hockerlage erzeugtes Gefáss (Abb. 6). Neben dér vierten rechten in 40 cm Tiefe, Beigaben wurden nicht angetroffen. Rippe fand ich einén Silberring mit offenen Enden n . Die Arbeiter tibergaben mir einen Ohrring aus (Abb. 5, 7), einen Feuerstein (Abb. 1, 6), daneben eih I.

Bronze (Abb.

%). Ich konnte noch Pastaperlen von

dér Brust (A bb. 1,1) und eine Eisenschnalle (Abb. 1, 3)

EisenstUck,

wahrscheinlich

zum

stimmt. In dér rechten Hand

Feuerschlagen

lag

bér

ein Eisenmesser

vöm linken Htíftbein des in ungefahr 2 m Tiefe liegen-

(Abb. 7, 1). Neben dem linken Hüftbein entdeckte ich

den Skelettes bergen.

das 50 cm larige Eisenmesser (Abb. 8 ), das ursprüng-

III. Tiefe: 2 m. Beigaben: unter dem Schadel fand

lich eine Holzscheide hatte. Dér G riff eiidigt in einer

ich zwei Silberringe (Abb. 2). In dér linken Hand war

massiven flachgedrückten Kugel.

ein Eisenmesser, wovon nur die Griffangel erhalten

noch zwei Eisenschnallen (Abb. 7, 3— 4); neben dem

blieb.

linkén IV. Nach Angabe dér Arbeiter stammrn ein zwei-

reihiger Kamm (A bb. 3, 1) und zwei schwarze Pastap'erlen (Abb. 3, 2— 3; aus einem • Kindergrab,

das in

ungefahr 2 jn Tiefe angetroffen wurde.

w ar

ebenfalls

eine

ich

Eisenschnalle

{A bb. 7, 2). Neben den Fersenbeinen fand ich noch je einen Eisensplitter. Diese Graber stammen aus dér ersten Hálfte des V-ten nachchristlichen Jahrhunderts.

V. Tiefe: 2.7 m. Von den grabbeigabep sich folgende in meiner Sammlung:

Hüftbein

Daneben fand

befinden

Aus dér zerstörten urzeitlichen Ansiedlung bilden

ein zweireihiger

w ir einige gut erhaltene Stücke ab Abbbildung N r. 1

Kamm (Abb. 4, 1), Glasperlen vöm Hals und von dér

ist ein Kinderspielzeug,

Brust (Abb. 4, Z ), ein Ohrring von dér linken Schláfe

rungszeit angehören; die Henkeltassen sind allé von

(Abb. 4, 3^; vöm anderen Ohrring konnte ich nur ein

feiner und mittelfeiner

kleines Bruchstück retten (A bb. 4, 4).

Farbe,

manchmal

soll noch dér VölkerwandeTechnik, von

kaffeesraüner

mit schwarzen Brandfleckén;

die

VI. Das Skelett lag in 2.7 m Tiefe in gestreckter

doppelkonische Tonperle (N r. 6 ), ist grau; unter N r. 7

Lage die- Arme über dér Brust gekreuzt. Unter dem

sehen wir einen Hirschgeweihan^atz;-er ist zylindrisch

Nacken befanden sich zwei Silberringe (Abb. 5, ‘í — 3j.

durchbohrt und untén zűr Aufnahme eines Steinwerk-

In dér Hiiftgegend lag eine verrostete (Abb. 5, ÍJ.

Eisenschnalle

zeuges ausgehöhlt. Die unter N r. 2— 7 dargestellten

VII. Ungefahr in derselben Tiefe fand mán die

Denkmaler gehören dér dritten Periodé dér ungarischen Bronzezeit an.

Gebeine eines altén Mannes. Beigaben fehlten.

Dr. Ernő von Andrássy.

A H A R I (H IR IA , A LS Ó -F E H E R VM .)

1902. május hó 22-én Szilágyi Géza földbirtokos ajándékaképen, Nagy Kálm án róm. kát. egyházközségi gondnok közvetítése révén, a képünkön 1.—2. sz. alatti vaskengyelek s a 3 sz. alatt ábrázolt vasnyílhegy került az Er-

H O N F O G L A L Á S K O R I S ÍR LE LE T

szij részére; a talpuk szalagszerű és bordás, a négyzetes lyukkal van áttörve a kengyeltartó majdnem egyenes, a 2. sz.-é kissé ív e lt ; a szárak majdnem merőlegesen emelkednek ki a talpból s fenntívesen hajlanak össze; belőlük keskeny,

Abb. 1. kép. A harii k en gyelek és n yílh egy (1 —3. sz.) erdélyi n yílh egy (4. sz.) Steigbügel u. Pfeilspitze von Hari (Nr. 1—3.) (Pfeillspitze aus Siebenbürgen Nr. 4.)

szárak is szalagszerűen és bordásán indulnak, de csak kb. íj i magasságig, mert azontúl hengerdedek lesznek. — A szárakat egyformákra kovácsolta egykori mesterük. A nyílhegy a szárnyújtványos, rombikus formát képviseli s jellem zője még, hogy a szár és levél élesen, külön tagolódik, miáltal a rombus tövén kis teriméjű ütköző keletkezett, amin m eg­ támaszkodott a nyújtványra húzott nyílszár, vagy 1 Em lítva: E rdélyi M úzeum -Egyesület G yu la­ vessző alsó vége. fehérvári Vándorgyűlésének Em lékkönyve 21. 1. — Állandóan ezzel a lelettel volt együtt tartva D olgozatok (K olozsvár) V. (19Í4) 165. (R o s k a ). — Márkie gy leltári szám nélküli, rosszabb fenntartású E m lékkönyv. Kolozsvár, 1927. 138. (R o s k a ). — A törté­ vasnyílhegy, amelyiket képünk 4. sz. ábrája neti Erdély. Budapest, 1936. 170. (R o s k a ). délyi Nemzeti Múzeum Történeti Tárának bir­ tokába s azok I. 1515— 1517. sz. alatt leltároz­ ta la k be a nevezett gyűjtemény beszerzési naplójába.1 Leletkörülményeikről mit sem tudunk. A két kengyel ugyanazt a típust képviseli: mindkettőnek talpa felfelé türemlík s az 1. sz.-é téglalapos tag emelkedik ki, amely vízszintesen

98 szemlélet s amelyik formailag teljesen azonos a biztosan Hariból származóval. Nincs kizárva, hogy erősen rozsdás lévén, a leltározó tisztvi­ selő nem tulajdonított neki nagy fontosságot, a preparálás rendjén azonban kitűnt a 3. sz.-val való testvérisége s a határozottan Hariból szár­ mazó leletekkel együtt tartották. Mint valószí­ nűleg hari nyílhegyet fenntartással közöljük a biztosan Hariból valókkal együtt. Általánosan tudott dolog, hogy a szóban forgó kengyeltípus ugyanebben, vagy közel rokon formában fölös számú példányban isme­ retes az avarok lófelszereléséből. Hivatkozunk a nógrádmegyei Szírák 33. sírjában lelt kengye­ lekre, csak felső, kengyelszíjtartó tagjuk.ala­ csonyabb, ami nem lényegbe vágó ;2 említjük a csongrádmegyei Martély 5. sírjának két ken­ g y e lé t;3 egy keszthelyi (Zala m.) k en gyelt;4 utalunk több regölyi (Tolna m .) kengyelre, amelyek szíjtartója azonban hurkolt, akárcsak az oválisabb alakú avar kengyeleké ;5 P ó sta B é l a az oroszországi Saraj-kerületből mutat be egy rokon példányt, amelynek párja megint ovális alakú, fennt hurkolt kengyel ;6 ugyancsak az ő közléséből ismerjük a permi kormányzóság két kengyelét, amelyek közül az egyik ismét közel áll a hari kengyelekhez, a másik az ovális avar formát képviseli s szí jtartó tagja mind­ kettőnek hurkolt.7 A bezdédi honfoglaláskori 9. sír kengyeleinek szára fennt behajlik s így át­ menetet képviselnek a már idézett s a hariakkaközelebbi rokonságban álló, merőlegesebb szárú s a talphoz hegyesebb szögben hajló, honfog­ laláskori kengyelek között,8 akárcsak a zseliz2 H a m p e l : Altertűm er 68 . t. 38. sír 1— 2. sz. és II. 84 -8 6 . 3 U az, u. ott 87. t. 5 sír, 1—2. sz. és II. 109. 4 U. az, u. ott 146. t. 3. sz. és II. 147—148. — V . ö. L ip p V i l m o s : A keszthelyi sírmezők. Budapest, 1884. 22. sz. — K épe m ég Z s c h i l l e u . F o r r e r : Die Steigbű gel 1. t. 9. sz. — U. ott 10. sz. alatt adják az ordasi Pest m. (v. ö. H a m p e l : Altertűm er II. 99—102. és 78—80. t.) 11. sz. alatt a ptispökszenterzsébeti (Ba­ ranya m., H a m p e l í. m. II. 329-334. és 253—255. t.) és 12. sz. alatt a lem esi (?) avarkori ken gyelek rajzát, de nem vagyunk biztosak benne, h ogy nincsenek e l­ rajzolva, akárcsak az u. ott 13. sz. alatt szereplő szent­ endrei kengyel, m ely utóbbinak pontos rajzát H a m p e l adja az Altertűm er 265. tábláján. 5 H a m p e l : Altertűm er 183. t. 9 —10.sz. és II. 229 — 230., 188. t. (18. sír) 3. sz. és II. 236-237., 196. t. (62. sir) 1 - 2 . sz. és II. 245 6 R égészeti Tanulm ányok az Oroszföldőn 333. 7 U. ott 341.

kislaki (Som ogy m.) kengyel, szijtartójának alakja azonban a hariakkal testvér.9 — Ilyen átmeneti formának foghatjuk fel a kolozsvári Zápolyautcában feltárt honfoglaláskori temető I. sz. sír­ jának kengyelét is, bár ennek talpa lefelé ivelődik, de szárai fennt, ha kissé befelé is tarta­ nak, a kengyel felső részével \majdnem derék­ szögben találkoznak. Ezüstberakásánál fogva külön is megérdemli figyelmünket.10 Ezt az átmeneti formát képviselik a magyarlapádi Gorgán és Vár közötti Á rkok feözé-n feltárt lovas sír kengyelei is. Itt azonban hite­ lesítő ásatásokra volna szükség, írtért F o g a r a s i A l b e r t és B o d r o g i Já n o s 11 sírt tárt fel, B o d r o g i leírásában azonban azt olvassuk, hogy az'egyik női sírban két ezüstnyakperecet leltek, holott rendesen egy szokott előfordulni; a cikkéhez fűzött 4. képen 2. sz. alatt egy koravaskori, kúpos végű, bronz-karperectöredéket közöl; ugyanezen a képen 1. és 4. sz. alatt avar fülbe­ valókat mutat be a tőle I.-nek jelzett női sírból. A kengyelekre meg azt mondja, hogy azok lovas sírból származnak. E kengyelek szíjtartó nyúlványát a rozsda m egette.11 Valószínűleg itt ís az áz eset, mint Maros­ gombáson, ahol az avarok és honfoglalók kora­ vaskori temetőn át temetkeztek, minek rendjén megbolygatták a régebbi sírokat s azok mellék­ letei közül az övékébe is került egy s más holmi, mint pl. az első honfoglaláskori sírba jutott, gömbös, vagy kúpos végű bronzkarperec s VilIanova-urna cserepei.12 .

8 H a m p e l:

_ .

Altertűm er 362. t. B. 1—2. sz. és II

519 520 8 U. az Újabb tanulmányok 39. t. B. 3. sz. 10 K özlem én yek II. 89. és I. t 13. sz. 11 B o d r o g i J á n o s : A lsófeh érvárm egyei h on fog­ laláskor! leletek. A z E rdélyi Múzeum -Egyesület Gyulafehérvárt 19 2. október 12—14-én tartott hetedik Vándorgyűléséneb E m lékkönyve. K olozsvár, 1913. 16—29. A m agyarlapádi leletek leírása a 24 —25. 1. és 3—6. ábra alatt. A z Árkok köze annyira összevissza van szabdalva vízmosásokkal, h ogy a hitelesítő ásatásokra csak ezek részben való összeomlása esetén lehet gon ­ dolni

12

v H e r e p e y K á r o l y : A gom bási

népvándorláskori sírokról. A É . 1895. 426 —430. — H a m p e l : Altertűm er II. 531-533. és 37. 1. t. és B o d r o g i idézett cikke 1. ábrája, ahol az 1. sz cserép származik Villanoraurnától s 2. és 3. sz. karperec is koravaskori. — V ; 6 . ezt a a helyesbítést A történeti E rdély 166. 1. Itt az 1. ké­ pen bemutatott leletek számozása s a leírásban szereg lő számok a cikk korrektorának elnézésé folytán nem fedik egymást.

99 Itt említem meg, hogy a marosgombási ref. temető mellett a Barta-féle szőlő szélén sírásáskor lelt avar sír kengyelei is az átmeneti formát képviselik, de szíjtartójuk hurkolt, mint az ovális típusúaké.13 Viszont az általam ennek közelében feltárt avar lovas temetkezés mellől ovális alakú, fennt hurkolt kengyelek kerül­ tek ki.14 Egy sagariei (Oroszország) X. sz.-beli pél­ dány közeli rokona a hari kengyeleknek.15 Ezek korbeli hovatartozását a felemlített testvér- és rokonpéldányok csak részben hatá­ rozzák meg. A zt azonban már e helyütt is le ­ szegezhetjük, hogy az avarokkal tűnnek fel s vagy magukban, vagy pedig az ovális s fennt hurkos kezelésű típusokkal együtt fordulnak elő, de az avarokkal nem mennek ki a használatból, mert, mint láttuk, ha mindjárt nem is százszáza­ lékosan ugyanabban, de közel rokon formában, még mindig ott találjuk a honfoglaláskori lófel­ szerelések között. A közelebbi kormeghatározás érdekében segítségül kell hívnunk a nyílhegyet is. P osta B éla az avar em lékekkel kapcsolato­ san a tu b avölgyi 5. kurgán leletei közt közöl e g y szárnyú jtványos, rombikus n yílh egy egyet, am ely édes testvére a harinak.16

Nincs kizárva, hogy az egyik nemesócsai (Komárom m.) honfoglaláskori nyílhegy szára éppen úgy tagolt, mint a hari.17 Honfoglaláskori a Szeged-bojárhalmi (Csongrád m.) nyílhegy is, de szárnyai inkább le vé l­ formát mutatnak, mint határozott rombust, a szártőn azonban ott van a tagolás révén k elet­ kezett ütköző, akárcsak a hari példányon.18 Ütközője van az erdélyi nyílhegyek közül a magyardécseinek (Szolnok-Doboka vm.) amit 13 A N agyen yed i B athlen-Kollégium Múzeumában B o d r o g i fent idézett cikke 2. ábrája

alatt mutatja be. e sír m ellékleteinek e g y ’ részét. 14 A z E rdélyi N em zeti Múzeum Történeti Tárában. 15 M atyeriali 26. k. 1902.XXV. t. 20. sz — V . ö. m ég u. ott 10. k. 1893. X. t. 1 2. sz. le R égészeti tanulmányok 336. 1. 203 rajz. 17 H a m p e l Altertüm er 388. és II. 563 8 t. 67. sz 18 U. az. u. ott 391. t. 4. sz. és í l 574^575. 18a. Azon a rajzon, amit a SzNM. 1934. aug. 5-én készíttetett a számomra, ennek a n yílh egyn ek ütkö­ ző je van, L á s z l ó G y . A h on foglaló m agyarság m úvé*szete Erdélyben c. dolgozata X V . t. 5. sz. alatl adott, képen ütköző nélkül van ábrázolva.

a Székely Nemzeti Múzeum őriz, 18 és vannak ilyenek a marosgombási első sírok mellékletei között is.19 A beregszászi honfoglaláskori lovas sír nyíl­ hegye ugyan fecskefarkos20, de szárnyújtványán ugyanazt az ütközőt találjuk, mint a harin, amelyiknek azonban a rombikus formája kétség­ telen. Végezetül kimundhajuk, hogy a hari ken­ gyelek avar eredetűek, de használatban vannak a honfoglalás korában is, s az a jelképes lovas temetkezés, amelyből kikerültek, minden va ló ­ színűség szerint a X. század elejéről származik. Egyáltalán nem lephet meg, hogy avar kengyelek még előfordulnak honfoglaláskori sír­ jainkban, ha tudjuk, hogy N agy Károly az avar ságöt nem irthatta ki utolsó emberig, s marad­ ványaik ott éltek a magyarok bejövetelékor, most már keresztény hitre térve, Szombathely, Mosony és Sopron vidékén s bizonyosan másutt i s . 21. Kelet felé való visszavonulásuk útját ma még nem tudjuk követni jól m egfigyelt leletek alapján, és a székelységgel való vérségi kap­ csolatuk is még tisztázásra vár,22 de éppen a szóban forgó hari, valamint a Kolozsvár-Zápolyautcai leletek biztató jelenségek abban a tekin­ tetben, hogy az ezután még felszínre kerülő régészeti leletek kezünkre játszák majd e fontos kérdések megoldásának kulcsát is. A kétféle típusú kengyelnek ugyanabban az avar sírban való előfordulása magyarázható talán az ad hoc szükséggel, de etnikai különbségre 19 AÉ. 1895. 426 - 430. — H a m p e l ; Altertüm er II. 531—533. és 571. t. — R o s k a A datok a m agyarság erdélyi honfoglalásához. M árki-Em lékkönyv, K olozs­ vár, 1927. 132— 133. — U. a. A honfoglalás és Erdély. A történeti Erdély, Budapest, 1936. 163 1C4. és 1. kép. 20 H a m p e l 416. t. D. 4, sz. és II. 624—626. 21 U. ö. B o r o v s z k y S.' A honfoglalás története. Budapest, 1884. 44, 50, 51, 57. — H ó m a n B.. A ma­ gyarok honfoglalása és elhelyezkedése 36— 37. — H ó m a n - S z e k f ü . M agyar történet I. 75. 22 B o r o v s z k y i. m. 50. azt írja, h ogy Daciát a honfoglalás korában három népfaj tartotta m egszalva: az avar, szláv és gepida Állítás, amit nem bizonyít. A z avar-székely kapcsolatra nézve v. ö. R é t h y : A szé­ kelyek és a m agyar honfoglalás. — Ethnográphia'I. 24. — S e b e s t y é n A z avar-székely kapcsolat em lékei.. U. ott V III. (1897) 1. és X. (1899). 1 . 1 . - H ó m a n i. m. 37. — H óm an S z e k f ü : i. m. I. 75—76. stb. — V. ö. m ég T a g a n y i K.: E rdély és a honfoglalás. Ethnogr. I. (1890) 213.

100 is vallhat., ha honfoglaláskori sírban kétféle típusú kengyel fordul elő. Ösiség tekintetében mindenesetre az ovális alakú, fennt hurkolt szíjtartóval bíró kengyel a régibb, mert ez utánozza leghívebben a szíjból szabott, vagy esetleg kötélből font kengyelt, amely nem Európában, hanem Ázsiában, a steppék lovas, nomádjai körében születhetett meg, mint lovas voltuk egyik igen fontos kifejezője. S ha az elején ezek a szíjból készült, vagy kötélből font alkalmatosságok csak. egyenkint nyertek alkalmazást s hágcsószerű jelentőségük s szerepük volt, kétségbevonhatatlanul ezekből fejlődött ki a ló mindkét oldalán alkalmazott kengyel, amely nagyban emelte a lovas bizton­ ságát, mozgási lehetőségét s ezek alapján a harci készségét is. Egy a szentpétervári Eremitageban őrzött szaszanida ezüst tál belseje vadászó perzsa királyt ábrázol, akinek ballába .ilyen bőrszíjakból készült, mondjuk őskengyel-be van dugva.23 Van-e ennek a jobb oldalon is párja, nem ,tudjuk. Tény azon­ ban az, hogy Mauritius (nem a keletrómai csá­ szár) a háború művészetéről írt munkájában

( Strategeikon) azt mondja az egyik helyen, hogy a nyereghez két vaskengyel tartozzék; egy másik helyen is két kengyelről ír, a harcképtelenek­ nek lórasegítése érdekében azonban m ég egy harmadik kengyel felszerelést is hangsúlyozza. Ma már tudjuk, hogy ez a Mauritius nem a zo ­ nos a császárral, aki Kr. u. 539-ben született Kappadokiában, 580-ban Tiberius császár a per­ zsák ellen küldi, ennek halála után 582— 605-ig uralkodott. A fennt említett munka nem a VI. sz. végén íródott, amikor már az avarok, akik Kr. u. 568-ban jönnek be, alaposan berendez­ kedtek hazánkban, hanem a IX. sz.-ban Bölcs

Leó és Konstantinus Porphyrogenetus által írt, részben módosított hadászati munka alapján.34 Ha a czászár írta volna, neki bőven nyílott alkalma, hogy az avarok kengyelével m eg­ ismerkedjék. Előttük u. i. csak a hunokról kel­ lene feltételeznünk, hogy szintén volt vasból kovácsolt kengyelük, ilyen húnkengyelt azonban nem ismerünk.25 — A kötélből font, vagy még inkább a szíjból hasított s fennt hurkolt szük­ ség kengyeléppen úgy meg lehetett náluk is, akár­ csak Erdélyben pl. Hunyad m.-ben, ahol barlangkutatásaim alkalmával nem egyszer közelítettem meg ezeket a barlangokat lóháton, pusztán kö­ 23 A É . 1884. 83. 1. 46. ábra. — Képét hozza télből hurkolt kengyelt használva. Z s h il l e U. F o r r e r i. nr. 3. 1. 1. ábra alatt. — Iinm enstadt-on (Ditmarschen) leltek két olyan IX. sz,-beli És vájjon a hasított vesszőből hajlított s vaskengyelt, am ely fém ben utánozza a szíjból hasí­ fennt összekötött, összeakasztott kengyel nem tott, v a g y kötélből font kengyelt. Keskeny, fent he ' lehetett-e használatban? Csík vm.-ben, pl. gyesebben kezelt háromszögalakú, akárcsak h on fog­ Gyergyóditróban ma is használatban van az laláskor! kengyeleink s a felső, kengyelszijtartó részén így készült s alakjára a honfoglaláskorira em ­ á szíj, v a g y kötél sodrását is utánozza. A z egyiknek élQlső felén csak vízszintesen beütött rovátkák van­ lékeztető, háromszöges fakengyel. nak, amikbe bronzpálcikákat kalapáltak, a másikon vízszintes és ferde rovátkákat látunk, hasonlóképen bronzpálcikákkal inkrusztálva. E g y harmadik vasken gyel oválisabb s az ősibb avar ken gyelt m egköze­ lítő formájú, szárai fent fonásutánzatba mennek át, a Szárait s kengyelszijtartó felső nyúlványát elül v íz­ szintes rovátkák borítják bronzpálcikákkal tausirozva. Altertűm er unserer heidnischen V o rze it IV . 23. tá b li 1, 2, 8 , 9. sz. — A württem bergi W ilflin g e n m ellett rlyan félovális késő-m erovingkori vaskengyel párt leltek, am elyeknek kengyelszijtartó ja fo ro g a ken gyel felső részén. U. ott V . 36. t. 576 577. sz. ARENDT W . (E S A . IX. 1943. 206—208,: S u r l’appari* tion de l ’étrier ches les*Scythes) rekonstruálja a szikták kantárát és nyergét s ennek rendjén a nyeregről ázijböl hasított, lent széles talppal bíró k en gyelek e ábrázol?) képet ad. Ennek a rajznak L á s z ló G y . szerint ( A koroncóí lelet 62.) az a hibája, h o g y érthetetlen a kengyelszíjaknak és hevedereknek összevarrása, mert ilyen módon szerinte a ken gyeln ek a lig v o lt kilengése

l s h a u s e n állítását, hogy a kengyel Kíná­ származott,27 E b é r t kétségbevonja s azt

O

ból

24 Z s c h il l e u . F o r r e r i. m . 3—5. Mauritiusra vonatkozó téves adatát S a l a m o n F. javította. V . ö. A É . 1891. 123. ( N a g y G é z a ). 23 N a g y G é z a a keszthelyi leletekre támaszkodva a húnoknak tulajdonította a k en gyel behozatalát, ma azonoan tudjuk, h o g y ezek avarkoriak. V . ö. L ászló G y.: A koroncói lelet. A H . X X V II. 65. A kérdés régebbi irodalmára Id. N a g y G é z a kitűnő cikke jegyzeteiben. AÉ. 1891. 115-124. 26 K o v á c s I s t v á n szerint a heoede -feenpyefnek v o lt m erev talpa, és pediglen minden valószinűség szerint fából. E zzel m agyarázza, h o g y a talp alatt a bordában folytatódik a kengyelszár. V. ö. L ász ló Gy, A koroncói le le t 66 . 1.

27 Z s c h il l e u. F o r r e r , i. m. 2 és Verh. d. Bér- • liner Anthr. Ges. 1890 209.

101 mondja, hogy a Kubán vidékén is csak a szarmataidőben lehetett ismeretes.28 Viszont a II. stílus modorában kifaragott, díszítő motívumaiban az alaman-művészetben gyökerező s Kr. u. 700 tájáról származó hornhauseni relief lovasa kengyel nélkül van ábrá­ zolva.29 És nincs kengyele annak a vandál lovasnak sem, akit a Karthago melletti Bordj Djedid nevű halom lábánál feltárt mozaik áb rá zo l30 Ezzel szemben III. Salmanassar asszír király provizórikus kengyellel van ábrázolva, amint 852-ben a Tigris forrásánál levő sziklába vésett reliefjéhez lovagol.31 Viszont több olyan képes 28 Reallexikon X III. 68. és 101. 20

R e in e r t :

Vorgeschichte

ábrázolást ismerünk, amelyeken a lovon ülő királynak nincsen kengyele.32 Említettük, hogy az ovális kengyel képviseli az ősibb s a nálánál fejlettebb alakú négyzetes a fiatalabb formát. Kérdés, hogy vájjon az avarok hozták magukkal mindkettőt Európába? A P o s t a B é l a nyomán idézett példák a mellett szólnak, hogy orosz földre egyidőben s így nyugat felé való vonulásuk rendjén hozzánk is az ők révükön került mindkét alakja a tőlük használt kengyeleknek. Megerősít ebben a feltevésünkben F e t t ic h N á n d o r szíves közlése, mely szerint a mongoliai Tola folyó mentén fekvő Nainte-Sume-n a hur­ kolt és négyzetes szíjtartójú kengyelek együtt fordultak elő.33

d. deutschen Stamme

I. 463. 1. és 178. t. 30 U. ott III. 422. 31 E b é r t : R eallexikon XII. 392. — V. ö. m ég U n g e r E.: Assyr. u. Babyl. Kunst 39. 1. 41. ábra, id ézve E b é r t után.

Roska M árton

V

33 Pl. A s surbanipal kujundsiki vadászjelenetén ö P e r r o t -C h ip ie z H istoire de l ’árt. II. 5. ábra. M Szevernaja M ongolia Leningrad. II 1927. IV . t.

DÉR LANDNAHM AZEITLICHE GRABFUND V O N HARI (HIRIA, KOM. ALSÓ-FEHÉR, ALB A'D E-JO S) (Auszug) Die au f dér beiliegenden A b b . unter N r. 1— 3 abge-

alsó eine avarische E rbschaft. U nsere Steigbügel stam ­

bildeten Steigbügel und die Pfeilspitze stammen sicher

men aber aus dér

von H ari und sie kam en zweifellos aus einem Reiter-

ihnen gefundenen Pfeilspitze beweist.

Landnahmezeit,

w a s uns die mit

grab zum Vorschein. Ihre Fundumstande wurden nicht

In dieser Periode ist nicht nur diese, sondern auch

beobachtet. D é r Fundort dér Pfeilspitze N r . i , ist un-

die ovale F o rm dér Steigbügel, die oben in eine sehlin-

sicher, sie w urde aber immer mit den obenerwáhnten

genartige őse verlauft, in Gebrauch. D ieser Typus ist

Steigbügeln

und dér Pfeilspitze

Sicher ist sie Stücke

zusammen

siebenbürgischen U rsprungs.

befinden

sich

in

dér

Hist.

gehalten. vier

A bteilung

des

sten.

U r­

russland und nach U n g a rn mitgebracht. V o r ihnen, — '

E rdélyer (Siebenbürgischen) National-Museum s. Die

Steigbügel

dieser

A rt

sind

dér altere, er steht namlich dér aus Riemen geschnittenen, oder aus Stran g geflochtenen U rfo rm am nach-

A llé

avarischen

A llé beide Form en habén die A v a ré n nach Süd-

sprungs; sie w urden aber auch noch in dér Landnahm e-

so z. B. aus dér Hunnenzeit ■ —,

zeit benützt, w a s uns die im ungarischen T ext„au fge-

Steigbügel, obwohl sicherlich auch die Hunnen die aus

záhlten Anajogien, die in U n g a rn und in östlichen Ge-

Riemen geschnittene, oder aus S tran g geflochtene U r ­

bieten gefunden wurden und teils aus dér Avarén-, teils

form des Steigbügels benützt habén.

aus dér Landnahmezeit stammen, beweisen. Sie bilden

kennen

w ir

keinen

Márton v. Roska

A G Y U L A F E H É R V Á R I (A L B A -IU L IA , A L S Ó F E H F R M .) V IK IN G BRO NZ-

KARDTOKVÉG A leírásunhoz rajzban ( l . k ép ) és fénykép­ ben (2. kép) mellékelt kardtokvéget 1943 folya­ mán szereztük az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tára részére. Leltári száma VI. 4151. Anyaga bronz. Öntött. Leletkörülményei isme­ retlenek. Felső része mindkét oldalon letörött. A törési felületek ‘ patinásak s így ez a hiányos­ ság még a maga használati idejében állott elő ezen a kardtokvégen. Magassága & törésnél 9‘8 cm, a szájszélnél 9\1 cm, szájszélessége 4’9 cm. Alakja nyújtott félovális, amelynek alján tömör göm böcs ül, ezt sekély árkolás (hornyolat) választja el a kardtokvég aljától. — Szájá­ nak jobb és balsó fele karéjos; középütt fe l­ kap, de éppen itt törött el midkét felnyúló része, azonban a szabolcsmegyei Beszterecen lelt test­ vérpéldány után íté lv e 1 szinte százszázalékos valószínűséggel tudjuk kiegészíteni: elül is, há­ tul is egy-egy tömlőszerű, alsó felén megduz­ zadó, lennt róvátkákkal tagolt, fennt ívesen végződő s halra dűlő tagja volt, ami ráfeküdt a kétélű kardnak fahüvelyére. D íszítése: szájának karéjait tömören öntött széles borda szegélyezi, amely fennt rovátkolt, felületét fonásdísz borítja; a borda alján gyön gy­ sor fut v é g i g ; testének jórésze sima,, de lennt inda- és palmettadisz ékíti, amely a hüvely vég mindkét oldali erős kopottsága dacára is eléggé kivehető még. Rajzunk és fényképünk híven tájékoztat vonalvezetésükről s elrendezésükről. A z elő- és hátlap díszítése ugyanaz. A szabolcsmegyei Beszterecen lelt kardtok­ véget azért neveztük testvérpéldánynak, mert 1 P a u l s e n P é t e r : A m agyarországi v ik in g tek. W ik in gen fu n de aus Ungarn. Arch. Hung. X II. Buda­ pest, 1933. 39. 1, és X II. t. 2— 2a. sz. — K iss L a j o s : Beszterec— gyalaptanyai honfoglaláskori sirlelet. Ein Grabfund aus dér Landhahm ezeit in Beszterec. D o lg o ­ zatok (S ze g e d ) 1938. 201—205,

annyira egyezik a gyulafehérvárival, hogy első tekintetre mindkettőt ugyanazon öntőmintából kikerült emléknek tekinthetnők, ha a beszterecinek szájszélessége nem volna másfél mm-rel nagyobb; inda- és palmettadíszítése is fennebb kezdődik s nem mindjárt az alján; viszont a díszítés magassága ugyanaz mindkét példányon: a díszítés szélessége azonban ott, ahol az indák a tok széle felé hajlanak, a beszterecin 37 mm-t, a gyulafehérvárin pedig csak 30 mm-t tesznek ki. Díszítése s ennek elrendezése tekintetében azonban majdnem édes testvérek. A beszterc­ einek és a gyulafehérvárinak alján ugyanolyan, egymáshoz szívidom alakjábau hajló indákat látunk, amelyekből azonban a szélek felé induló indák a beszterecin jobban, a gyulafehérvárin kevésbbé íveltek. — A levelek kezelésében s vonalvezetésében is találunk eltéréseket, bár ezek' nem olyan nagyok. í g y : a szívidomba hajló indák ( akanthusz-hurok) tövéből kiinduló ívelt levelek gondosabban öntöttek a besztereci példányon, viszont a gyulafehérvárin a közülük kinyúló, háromszöges levelek egyikén elül is, hátul is az azok belső szélén haladó árkol ássál tagoltak; a kompozíció tetején a két lehajló levél azonos, de a beszterecin közöttük dom­ ború pont van, felette a záró levél egy olyan domború háromszög, amelynek alja homorú; a gyulafehérvári gazdagabban jelentkezik, mert a kihajló levelek felső széle árkolt, belőlük egy kétoldalt ívelt szárból nő ki a rombikus levél, a szár tövén kétolddalt kisebb levelek ülnek. Mindezek a különbségek nem olyan lényegbe vágók, hogy el lehetne vitatni azt, hogy mind­ két kardhüvelyvég ugyanabból a műhelyből e lle ­ került ki Ezt kelL mondanunk a Székesfehérvár— demkóhegyi hüvelyvégre is, amelyik formailag egyezik a beszterecivel s gyulafehérvárival, de a díszítése s annak elrendezése sokban külön­

103 bözik. Elsősorban is az egész hüvelyvég köze­ pét végigborítja, a két előbbinek szívidomba hajló indái itt tömör díszítőmotivum alakjában jelentkeznek, a kétoldali palmettadísz is elstilizálódott, a belőlük kiemelkedő, nagyjából szív­ idom szintén tömör, a felette levő, ívelt levelek is stilizáltak; egyszóval hijjával van annak a klasszikus finomságnak s elevenségnek, ami a besztereci és gyulafehérvári példányokon megkap. Szájának karéjossága ugyanaz, de csak bordadísz s pontsor szegélyezi, A felkapó köz­ belső tag bimbóban végződik, amelyet négy domború, stilizált levél borít.2 Már a bulgáriai Mádara-n lelt példány alján levő dísz a maga elevenségével közelebb áll a gyulafehérvárihoz, de nem olyan gazdag s k i­ terjedt és a szájának karéjait csak bordák sze­ gélyezik, a felkapó közbelső tag kétoldalt'kétkét, középütt egy tömör oválissá változott (stilizált) levélből áll.3 H ogy bolgár területen maradjunk, m egem ­ lítjük, hogy Filippopoli múzeumában is van egy ugyanebbe a stíluskörbe tartozó bronz-kardtokvég, amely a círpáni kerület Rupkite nevű he­ lyén levő Grádistéből került ki, s amelynek alján ott van a tömör gömböcs, teste azonban zömökebb, mint az eddig ismertetett példá­ nyoké, szájának karéjozása is kétszeresen tagolt, a közepéből kiemelkedő tagról a fénykép után nehéz eldönteni, hogy vájjon nem emberalakot ábrázol-e ? Díszítése : lennt fordított szívidom, amelyből jobbra és balra hullámos, illetve egy helyütt szögben megtörő borda halad a szélek felé; a szívidom közepén rombus ül, alatta ová­ lis s az ennek felső részéből kiinduló három­ szögek kötik össze a szívidom nyílását; száját borda szegélyezi, amely a karéjok megtörési vonalát követi, a törés szögéből háromlevelű palmetták lógnak le.4 Formailag közelebb áll úgy a beszterecimint a gyulafehérvári, valamint a Székesfehérvár, demkóhegyi példányokhoz az a hüvelyvég, ame­ lyet volgaí bolgár területen Biljársk-on leltek. A z alsó feléhez öntött tömör gömböcse letörött, 2 A É . 1908. 134. H a m p e l : Újabb tanulm ányok,27, 200 -201. 1. és 83. t. — P a u l s e n : i. m. X III. t. 3. sz. — Arch. Hung. V II. 73. 1. ( F e h é r ). 3 U. ott 73. 1. és 33. kép. — P a u ls e n i. m. XIIIt. 2. sz. 4 Arch. Hung. V II. 73. 1. és 35. kép. — P a u l s e n : i. m. 40. 1. 35. sz. jegyzet.

szája kétoldalt karéjos, közepéből egy sajátos tag emelkedik ki, amelyik lennt bordákkal díszí­ tett, ezekből nő ki egy négyzetes tag. A z egész úgy fest, mint egy erősen elstilizált emberi alakDíszítése lennt hasonlít a Filippoli múzeumában lőrzött példányéhoz; fennt, középen egy heyges levél nyúlik lefelé, ennek tövéből egy levélke

Abb

I. kép.

A gyulafehérvári v ik in g kardtokvég. # Das w ik in ger Ortband v. G yulafehérvár (Alba-Iulia).

kapaszkodik föl, közepükből bordatag em elke­ dik ki, amelynek folytatását jobbra és balra a szájszélt keretező külön borda képezi.5 A keletporoszországi Linkuhnen 125. sz. sírjában lelt kardtokvég formailag i§ csak nagy vonásokban egyezik az eddig tárgyaltakkal: szájának karéjai majdnem egyenesek, szegélyül bordái vannak, az aljáról hiányzik a kiugró, tömör gömböcs, ami az eddig tárgyalt példá­ nyoknak fontos tartozéka.6 Ha ezek után az északi kardtokvégekkel akarjuk összehasonlítani a gyulafehérvárit, mind5 U. ott 40. 1. és Arch. Hung. V II. 73. 1. és 53. kép. — Finkst-Museum 1910. 64. I. 3. kép. 6 P a u l s e n i. m. X III. t. 4. sz.

/

104

járt le kell szegeznünk, hogy az ottani áttört példányok formaiag részben egyeznek a mienk­ kel, de éppen áttörtségüknél s tegyük hozzá mindjárt: jórészük díszítésüknél fogva is külön csoportba tartoznak.7 H ogy régebbiek, mint a mienk s a vele egyező típusúak, eldöntött kér­ dés. De, s ezt különös hangsúllyal kell meg­ említenünk, egyiknek-másiknak díszítésében ro­ konságot látunk a magyarországiakkal, bulgá­ riaiakkal és ezt a rokonságot a hármas levéllé leegyszerűsített palmettamotivumban látjuk, mely mint azt a leírt magyarországi, bulgáriai és oroszföldi példákból láttuk, ezekre a területekre különösen jellemző. A Charkow kormányzó­ ságban le'vő Krasnojárskról származó kardtokvégen ,8 a livlandi Tréyden-en lelt áttört példá­ nyon,9 gotlándi,10 ölandi,11 kurlandi12 testvér­ példányokon tapasztaljuk ezt, ha mindjárt nem is jelentkezik abban a kombinációban, mint a szóban forgó magyarországi és bulgáriai kardtokvégeken. Eredetük éppen úgy keleten kere­ sendő, mint a svéd és orosz övvereteknek postszaszanida, „jórészt hellenisztikus motívu­ mokra épített díszítésé, m ely az arab kalifátus keleti részein uralkodott s onnét mélyen beha­ tolt O roszországba."13 Ezek a díszítésükben keleti eredetű kardtokvégek élesen elválnak az északi stílusban díszítettektől. A zt a közeli és szoros rokonságot, amely a gyulafehérvári kardtokvéget a beszterecivel, Székesfehérvár-demkóhegyivel, mádaraival összeköti, hiába keresnők az északiakkal való összehasonlítás révén és viszont.14 líálás területként kínálkozik a honfoglalás­ kori szíjvégeink s övvereteink egy részével való összehasonlítás is úgy formai, mint díszí­ tés tekintetében. A Jankooich-gyűjteménnyel a MNM.-ba került szíjvégek alakra közel állanak a szóbanforgó kardtokvégekhez, de term észete­ sen hijjával vannak a tömör gömböcsnek s 7 U. ott -40. 1. — V. ö. R e in e r t h ; Vorgesch. d. deutschen StSmme III. 567. t. 4. sz. a keletporoszországi W iskiautenről ábrázolt példánnyal. 8 A hne T. J. E in ige Schwert-Ortbander aus ' dér W ik in gerzeit. Opuscula Arch. Oscari M ontelio septuagenario dicata Holm iae, 1913. 375—390 V . ö 384. 1. 25. ábra. 9 U. ott 335. 1. 27. ábra. - 10 U. ott 386. 1. 2 ). ábra. — 11 U. ott 386. 1. 30. ábra. 12 U. ott 387. 1. 36. és 37. ábra. 13 U. ott 334. 1. — u P a u ls e n i. m. 39 -4 0 .

fennt egyenesen vágottak.15 — A nagyőszi szíj­ v é g díszítésének közeli rokonságával is közel áll á gyulafehérvári, besztereci és madarai kard­ tokvégekhez.16 — A zemplénmegyei Karoson lelt övveretek palmettái sem állanak messze tőlük,17 akárcsak az ugyancsak zemplénmegyei tarcaliak,18 hogy csak egy pár példái hozzunk fel. És kiterjeszthetnők összehasonlításunkat a minuszinszk-vidéki szíjvégekre is,19 annak iga­ zolására, hogy távolabbi körben is találuhk kapcsolatokat. Nem beszéltünk még kardtokvégünk három díszítőeleméről, a gyöngysorról és rovátkaszalag­ ról, amik a száj karéjainak szélén alkalmazott borda alatt s felett és a fonást utánzó díszről, ami magán a bordán van. •A gyöngysorra a békésmegyei Gádoros 1. sz. sírjának övveretein találunk analógiákat (u. ott a szíjvég levéldísze is kínálkozik összehason­ lításra);20 a rozettaalakú övvereteken is gyak­ ran találkozunk velük és átnyúlnak a koraárpádkorba is.21 A rovátkaszalagra a tarcali (Zemplén vm.) díszítmények között,22 a bezdédi 8. sír szíj­ végén ,23 a Székesfehérvár—demkóhegyi ö vvere­ teken,24 stb. találunk analógiákat. Arról minden­ esetre lehetne vitatkozni, hogy vájjon pusztán díszítő rendeltetésük volt-e, vagy pedig árnyék­ hatást is akart vele elérni az egykori művész, 13 H a m p e l : A ltertiim er II. 618. I. és 414. t. 2—3. sz. — F e t t ic h . A honfoglaló m agyarság fém m űves­ sége. Arch. Hung. X X I. L X X III. t. 3. sz. és LXXIX. t. 2 —2 a. sz. 16 H a m p e l i. m. II. 633 -634. — F e t j -ic h i. m. LX X IV . t. 1— la. sz. 17 f e t t ic h i. m. CXXX. t. t ic h

18

h am pel

í

m. X L I I I —X L V . t.

i

m. I(. 599—dOl. 1. és 404. t. — • F e t ­

19 F e t t ic h i. m. X IX . t. és u. az: A honfoglaló m agyarság művészete 31. t. 6 . sz. 2° f e t t i c h : A h o n fo g la ló m a g y a rs á g fé m m ű v e s ­ s é g e XCII. t. 3— 30. sz. i 21 V . ö H a m p e l : Altertüm er 396. t . 41. sz. (Székesfehérvár -D em k óh egy), 398. t. 2—7. (Székesfehérvár — Maroshegy), 409. t. 2 -4 . (Törtei), 412. t. 2 -3 . sz. — E g y pancsovai auar szíjvégen szívidom ba hajló indák köré zárva találjuk. F e t t ic h : A h onfoglaló m agyarság fém m űvessége II. t. l. sz. 22 f e t t i c h A honfoglaló m agyarság fém m ű ves­ sége X L III. t. 16-19. sz., X L IV . t. 2, 4. sz., X X V . t. 1, 2 . sz. 23 H a m p e l : Altertüm er II. 518. 1. és 360. t. B.2. sz. 24 H a m p e l : Altertüm er II. 581—533. 1. és 394. t. 20—23. sz. — F e t t ic h : A h onfoglaló m agyarság fé m ­ m űvessége X L III—X L V . t.

105 akárcsak a honfoglaláskon tarsolylemezeken, vagy a most idézett tarcali vereteken, am elye­ ken kifejezett hímzésutánzatot látunk. Említettük, hogy hüvelyvégünk abban is édes testvére a beszterecinek, hogy rajta fonást utánzó díszítés is van. A hazai emlékcsoportban a beregszászi ezüstdíszítmény alján ismerünk szebb, de odaforrasztott analógiát ;23 a minuszinszkvidéki leletek közt hanyagabb kivitelben

északiak közti különbségre, de példákat hoz­ tunk fel arra is, hogy az északiak egyikénmásikán megtaláljuk a leegyszerűsített palmettadíszítést. Megtaláljuk ezt az ú. n. Nagy Károly-féle kard díszítései közt is.2i) Ezzel nagyjából megrajzoltuk azt a kört, amelybe kardhüvelyvégünk tartozik.

Abb. ?. kéo. A gyulafehérvári vikin g kardtokvég. Das w ik in ger Ortband v, Gyulafehérvár (Alba-lulia)

fordul elő.26 Olyan szegélydíszt képvisel, amely a himzésből származik s a m e ly h e z a hazai tar­ solylemezek közül pl. a tarcali,27 és galgóci28 áll legközelebb, de csak himzésjellegé él fogva, mert vonalaik csak itt-ott hajlanak meg, külön­ ben egyenesek s a rovátkaszallag jellegével hatnak, bár azok is hímzést utánoznak. Fennebb utaltunk a mi kardtokvégünk' s az

Milyen volt az a kard, amelyiknek hüvely­ végével foglalkoztunk? Kétségtelenül olyan, mint a besztercei,30 a blatnicai,31 budapesti,32 ecsédi,33

2J H a m p e l : Altertűm er 438, 449. t. — F e t t i c h . A h on foglaló m agyarság fém m űvessége L X X V II— LXXVI1I. t. — U. a z : A honf. m agyarság művészete 2 6 -2 7 . t. 30 P a u ls e n i. m . X II. t. — D olgozatok (S zeged ), 1938. 202. 31 H a m p e l : Altertűm er II. 427— 428. 1. és 322. t. 2' U. ott 28. 1. és 12. t. 1. sz. — F e t t ic h : A h on foglaló m agvarság fém m űvessége U. ott XX. t. 1— 6 . sz. (ö v v e re te k 's csüngök), X C IV - X C V I. t. XXI. t. 14—18. sz. (szíjvégek ). 32 H a m p e l : Újabb tanulmányok 91. t. B , 92. t. 2' U. ott X LI. t. 1. sz. és u.~az: AJ honfoglaló B. — F e t t ic h : A honf. m agyarság fém m űvessége XC1 • m agyarság m űvészete 5. t. t. - P a u l s e n : i. m XI. t. 23 U. ott 9. t. és u az A honfoglaló m agyarság

fém m űvessége LII. t.

33 H a m p e l : Újabb tanulmányok 53. t.

106 keceli,34 kecskeméti,35 öcsödi,36 salamoni,37 a Székesfehérvár— demkóhegyi,38 Vác— csörögi,39 a Szt. István kardja,40 s hogy távolabbi példá­ kat is hozzunk fel, ide tartozik a lippehnei41 és a kievi kard42 is, vagyis kétélű normann-kard hüvelyének a zárótagjával, vagy végével gazda­ godott múzeumunk a gyulafehérvári lelettel. Ezek után kardtokvégünkkel kapcsolatosan még három kérdésre kell megfelelnünk, m ég­ p ed ig: 1. hol készült? — 2. Milyen úton jutott Gyulafehérvárra ? és 3. időben hova kell sorol­ nunk ? P a u l s e n a szokatlanul keskeny és hosszú treydeni hüvelyvégről43 azt mondja, hogy nem Livlandban, hanem Dél-Oroszországban gyár­ tottnak lehetne tekinteni, ha nem találnék meg rajta ugyanazt az ornamentikái felfogást és kikép­ zést, mint az eredetileg Svédországból (BirkaÖland) származó s az egész Baltikumban csak Lettországban előforduló, csészealakú kapcso­ kon.44 Ebből a központból származtatja azokat a hüvelyvég-típusokat is, amelyeknek díszítésé­ ben a középső és oldalsó levélcsúcsok pálmettaszerűek és amelyeknek egész felületére növényi motívumot véstek. Ez utóbbira jó példát említ abban a Iivlandi Kremon lelt hüvelyvégben, amelyben szövetmaradványokat is konzervált a fém rozsdája s így arra is világot vet, hogy a fából való kardtokot szövet borította. 5 34 F e t t ic h : A honf. CXVI1. t. 19. sz.

m agyarság

fém m űvessége

85 H a m p e l : Altertüm er II. 635. I. és 421. t. A. 3li U. az u. ott II. ,653—657. 1. és 431 t. A

37 U. az u. ott II. 682—685. 1. és 440. t. A. 35 A É . 1906. 134. — H a m p e l : Újabb tanulmányok 27, 200- 201. 1. és 83. t .'r - P a u l s e n i. m. X lll. t. 3, sz . — Arch Hung V II 73

39 H a m p e l P au lsen i m XI

Újabb t

40 H a m p e l : Újabb P a u l s e n i m IX

tanulmányok

91.

t. A

—

tanulmányok

9i

t C

—

t 2. sz

41 P a u ls e n i m X t 2 42 f e t t ic ii : XXXXI t 40 sz

A

honf

sz

m agyarság fém m űvessége

48 K épét ld a M ontelius-Em lékkönyv 338 1 33. ábra alatt 44 I m 41. 45 K atalog dér Ausstellung zum X arch. Kongress in R iga 18S6 74—75, képe a 14 t. 9. sz. alatt — Jobb, átrajzolt képét találjuk A s pe lin nagy munkájában 2005. sz alatt '

Ez azonban csak formailag hozható kap­ csolatba a mi hüvely végünkkel, amely mint P a u l s e n is kifejti, inkább a keletporoszországiakhoz áll közelebb, tehát ez is itt készült, akár­ csak a besztereci, Székesfehérvár—demkóhegyi és a bulgáriai Madarán lelt példány. — A besz­ tereci példány tokjának nyúlványa balra dől, balra dőlhetett a gyulafehérvári is, s így ezek ennek a szerkezeti elemnek a révén is a Linkuhnen-en lelt kardtokvéggel kapcsolódnak szoro­ sabban. — Linkuhnenen olyan kardot is leltek, mint a váci, s a két kard nemcsak alakjára nézve egyezik egymással, hanem díszítés tekin­ tetében is, — írja P a u l s e n .46 A készítés helyének m egjelölésével az irányt, amely felől az ilyen emlékek hozzánk kerültek, még nem szabtuk meg pontosan. Ebben a tekintetben mérlegelnünk kell, hogy vájjon a honfoglalás rendjén a Vereckei szoroson bevonuló magyarság hozta-e magával, vagy pedig a honfoglalás tényének befejezése után észak felől azon a kereskedelmi úton jutott hazánkba, amely az Elba, Odera és Visztula mentén haladó kereskedelmi útakból ágazik el Észak-Magyarország felé s innét a Dunának tart.47 Csak ezzel a két eshetőséggel számolha48 l m 42.— V. ö m ég a két alt-rahdeni (Bauskakerület) példánnyal is. V. ö az 1896-os rigai katalógus 56 1 460 sz -m ai is. 47 Y - ö F e t t ic h N . A prágai Szt. István-kard régészeti m egvilágításban Szent lstván-Em lékkönyv 111 4 / 5 -5 1 6 . — Ezt a kitűnő cikket L á s z l ó Q y . ismerteti a Fólia Arch 1 11. 231 233 1 — A Kárpátmedence népvándorláskori kereskedelm e c cikkében (H ítel 1942. év f 3 5 7 - 3 6 9 1 ) és Budapest története a népvándorlás, korában c dolgozatában (Budapest története 1 781 815.) részletesen m egrajzolja hazánk e korabeli kereskedelm i útjait, az Egyesült-Szám os mentén azonban külső, ter­ mészeti okoknál fogva, sem vezethetett v é g ig ilyen út­ mert m ég a későközépkorban is v íz alatt állott Ezért nem építették ki a rőmaiak erre a m aguk útját, s Tö, hötöm is e miatt tart az Egregy és Almás v ö lg y e felé, átjővén a Meszesi kapun. H o gy az ilyen természetű em lékek a normannok révén m ég lebedíai hazájukban is eljuthattak a m agya­ rokhoz s h ogy a lebediai m agyarokkal normann elem ek s keveredtek, m eggyőző módon mutatja ki F e t t ic h . A z oroszországi kereskedelm i útak és az ősm agyarság c. Budapesten 1933-ban m egjelent dolgozatában, am ely a varsói V ll N em zetközi Történeti Kongresszus szá­ mára készült. — V ö. m ég u az A h onfoglaló m agyar­ ság fém m űvessége 100 1 és u. a z ; D ie altungarische Kunst és a hozzácsatolt térkép.

107 tünk, mert az Ojtozi szoroson át nyugat felé tartó, valószínűleg kisebb létszámú haddal nem hozhatjuk összefüggésbe. A Székesfehérvár— demkóhegyi példány az északi út mellett, a besztereci az északkeleti mellett s z ó l; és ebben a tekintetben a kétélű kardok előfordulási helyei sem döntenek v é g le ­ gesen az egyik, vagy másik út mellett. Ezek a kardok, a F e t t ic h által összeállított térkép tanúsága szerint,4S egy pár esettől elte­ kintve, a történeti Magyarország felső harmadá­ ban kerültek felszínre, a legutolsó északkeleti lelőhely Bezdéd, a Vereckei szoros torkában s így, hogy László szavaival éljünk, „e z a terü­ let egységes volt és Székesfehérvár környéké­ től megszakítás nélkül ívelt a Tiszakönyökig.“ iu LAszLó-nak ezzel kapcsolatos véleménye, h o g y : „a kétélű kardok tömeges megjelenése és elterjedése időben és térben egybeesik azzal a korral, amikor Géza a fejedelmi törzs népének nagyszabású telepítésével megszállja Magyarország felső felét Észak-Dunántúltól egészen a Tisza felső folyásáig; a kardok tehát a Megyeri törzs szállásterületével függenek össze s így érthetjük meg azt, hogy a királyi székhely körül olyan nagy számban találták ezeket. Ez a kor az, amikor Géza a fejedelmi hatalom m egerő­ sítésével m egveti Szent István központi király­ ságának a la p já tV ° — ma helytálló. P aulsen

a

t á r g y a lt

h ü v e ly v é g e k

k orát

a

X. sz. végére, illetőleg a XI. sz.-ra teszi.51 — A kétélű kardok korát F e t t ic h a X., illetve a XI. sz.-ba helyezi.52 Hova tegyük már most ezek után a gyulafehérvári kardtokvéget ? Mindenekelőtt szegezzük le, hogy ez csak a Maros völgyén fel juthatott Gyulaíehérvárra. Hosszú ideig lehetett használatban, mielőtt sírba kerülhetett, vagy tulajdonosa elveszíthette. Ezt bizonyítja az erős kopottsága. De e mellett szól az a körülmény is, hogy szájának nyúlványai még tulajdonosa életében letörtek. A törések helye u. i., mint említettük, patinás. 48 1. m. Szt. Isíván-E m lékkönyv 11! 515 18 Fólia Arch. 1-11. 231. U. ott 231—232. H ó m an B : S 2t István 57 1. adja ennek a megszállásnak a térképét. 51 A H . XII. 40, 43. 52 Szt István-Em lékkönyv 111. k 508 1. 53 L á s zló Gy .: A koroncói lelet 28.

V an F e t t ic h NÁNDOR-nak e g y roppant eg é s z ­ séges m egállapítása. A z t. i., h ogy a tárgyak készítése és sírba, földbekerülése között b izo­ nyos időnek kellett elteln ie.53 Ha ehhez h ozzá ­ számítjuk a mi hü velyvégü nk kopottságát, száj­ nyúlványainak a maguk idejében történt letö ­ rését, nem járunk m essze az igazságtól, ha azt mondjuk, h ogy a K eletporoszországban a X. sz. m ásodik felében készült h ü v e ly v é g csak a XI. sz. leg elején került G yulafehérvárra.

És hogyan került ide ? Erdélynek a honfoglalóktól megszállt részein Gyulafehérvár székhellyelTöhötöm unokája,Gyula volt az úr. A Bécsi Képes Krónika szerint: „miután Szent István Istentől megnyerte a királyi felség koronáját, hires és nyereséges háborút viselt öreg nagybátyja, Gyula ellen, aki abban az időben az egész erdőn túl lévő országot kormányozta. Tehát az Úr 1002. évében István király elfogta Gyula vezért nejével és két fiával együtt. Ezt azért tette, mert bár sokszor m eg­ intette, sem* meg nem tért, sem a magyarok zaklatását abba nem hagyta.“ 54 A lig vitatható tehát, hogy első királyunk valamelyik vitézéé lehetett a szóban forgó kardtokvég s 1002-ben került Erdélybe, közelebbről Gyulafehérvárra s ha ez az egy megvan, társai is lehetnek. A z a két koraárpádkori temetőrészlet, amit a megboldogult C s e r n i B é l a Gyulafehérvárt, Apulum romjai felett (35 sírt fedett fel itten) és a hidászok gyakorlóterén (7 sírt lelt) tárt fel s mentett meg a tudomány számára,55 nemcsak amellett szól, hogy Erdélyt szorosab-

■’* 1] 37. — E m líti valam ennyi hazai krónikánk V. ö. Szabó K .: A m agyar vezérek kora. Pest, 1869. 427. 1. 1. sz, jegyzet. — V . 0. m é g R o s k a M. Á rpád­ kori tem ető Vajdahunyadon. Sépultures de l ’ époque d ’Árpád á Vajdahunyad. D olgozatok (K olozsvár) IV. 1 6 — 198. s a honfoglalás kérdése szempontjából 182— 190. U. a z: Árpádkori tem ető Várfalván. Sépultures de l ’époque d ’Árpád á V árfalva. D olgozatok (K o lo zsvá r) V. 125—187. s a honfoglalás szem pontjából 165 167. — U. az : Adatok a m agyarság erdélyi honfoglalásához. M árki-Em lékkönyv. Kolozsvár, .927. 132 - 138. — U .a z . A honfoglalás és Erdély. A történeti E rdély 163 —173.

55 V. ö. B o d r o g i Já n o s . A lsófeh érvárm egyei hon­ foglaláskori leletek. A z Erdélyi Múzeum-Egyesületnek G yulafehérvárt 19'2. október 12 14. napján tartott he­ tedik vándorgyűlésének Em lékkönyve. Kolozsvár, 1913. 17—19. — L á s z ló Gy. E rdély településtörténetének vá z­ lata Szent István koráig. E rdélyi Múzeum 1943.371—390.

108 bán kapcsolta magához a királyi hatalom, hanem egyben örvendetes biztatásul is szolgál, hogy ez a löld kezünkbe adja azokat a rejtett kin­ cseit is, amelyek kardtokvégünk szempontból is értékesek lesznek.

Ebben a bizakodásunkban megerősít a dési kard ezüst berakásos keresztvasa is.5' Roska Márton H A M P E L : Ujabb tanulmányok -222. — SzolnokDoboka m agyarsága 41. 1. és II. t. 2. (L á s z ló G y.)

DAS W ÍKING ER ORTBAND AUS BRONZE V O N G YU LAFEH ÉRVÁR (ALB A-IU LIA), KOM. ALSÓ-FEHÉR (ALBA-DE-JOS) ( A u szu g.) unbekannt.

Ortband von Linkuhnen kann nur in grossen Zügen in

E s ge’. angte durch K a u f in die Historische A bteilung

B stracht genommen werden. Die nördlichen, durchbro-

Die Fundum stánde des Ortbandes sind des

E röélyer

(Siebenbürgischen)

Nationalmuseums.

D as Stück ist stark benützt; die Verlángerungen dér M undöffnung sind schon

seinerzeit

sind namlich patiniert. ü b e r

abgrebrochen,

séine Lángé,

F o rm

sie und

A u s U n garn sind n u r noch zwei E xem plare beBeszterec

(K om .

auch in

chen Beziehungen verwandt, doeh bilden sie eine g esonderte

Gruppé.

Die

ungarischen und bulgarischen

Ortbánder sind jünger. N ach Paulsen stammen sie aus

Verzierungen orientieren uns unsere Abbildungen. kannt: das Ortband von

unenen Ortbánder sind sowohl förmlich, als

dér Verzierung zw a r mit den oben erwahnten in man-

Szabolcs)

Ostpreusssn. Sie wurden am Ende des X-ten Jahrhunderts erzeugt. U nser E xem p lar gelangte wahrscheinlich

und das von Székesfehérvár-Dem kóhegy (K om . F eh ér).

im Jahre 1002

A llé beide wurden im G rabe mit den dazugehörigen

König, Stephan dér Heilige, gegen seinen Onkel Gyula

Schwertern gefunden. D ie Ortbánder von M a d a ra und

zog,

Gradjste in Bulgarien

taufen lassen wollte.

sind mit ihnen verwandt.

D as

nach

Gyulafehérvár, als unser

dér in G y ulaieh érvár residierte und

sicht

erster nicht

Márton v. Rosfca

K O R A Á R P Á D K O R I L E L E T E K G Y U L A F E H É R V Á R R Ó L (A L B A -J U L IA ).

Gyulafehérvárról vétel útján (a folyóira­ tunk jelen számában közölt római leletekkel együtt, ugyanazon gyűjteményből) kora-árpádkori ezüst és bronz hajkarikák s egy ezüst­ gyűrű került az Erdélyi Nemzeti Múzeum Tör­ téneti Tárának tulajdonába. Leletkörülményeik­ ről semmit sem sikerült megtudnunk, de maguk­ nak a leleteknek a közlését mégis fontosnak tartottuk, hogy az Erdély területéről még oly kis számban közölt hasonlókorú emlékek számát gyarapítsuk.

kép számozásának sorrendjében): átmérő -. 2.05, 1.5, 1.6 cm az S-görbülettel párhuzamosan m érve; huzalvastagság: 2.4, 1.73, 1.87 mm, az S-görbület legnagyobb elszélesedése: 6.25,4.53, 4.82 mm. 2. Előbbihez hasonló lehetett, de S-végződése letörött s kissé inkább ovális a 2. sz. karika (L. sz. VI. 4154). Egyik vége egyenesen levágott, a másik ellapul. Anyaga, kidolgozása jobb az előzőknél. Á tm é rő je : 2.15, 2.35 cm. vastagsága: 2,1 mm. 1. Köralakú, egyik végükön S-alakban 3. Köralakú hajkarika, S-alakú végződésé­ végződő hajkarikák. (L. sz. VI. 4156., 4157 és nek külső-szára kétszer kanyarodik. Két ilyen 4159. A képen 4„ 5- és 7. sz.) Nem túlvékony karika van a gyűjteményben (VI. 4158 = 6. sz. huzalból készültek. A másik vége mind a és VI. 4160 = 8. sz. a mellékelt képen), de csak ez az egy közös vonás van közöttük. Egyéb­ háromnak egyenesen elmetszett. A z 5. sz. alatt ként a különbségek igen nagyok. A 6. szábrázolt karika végződése letörött. Anyaguk durván patinásodottj rossz ezüst. Méreteik (a finom ezüsthuzalból készült. Egyik vége hegyes

109 és innét fokozatosan vastagodik az S-görbület felé. A görbület szűk ivben hajlik vissza s a huzal nincsen erősen szétlapítva. Á tm é rő je : 1.15 cm, vastagsága a görbülettel szemben: 2.34, az S fejénél 2.52 mm. A másik karika sokkal vaskosabb és bronzból van. Egyik vége tompa, a másik kissé elvékonyodott. Ha ugyanis ugyanolyan vastag lett volna mindvégig, akkor sokkal szélesebbre kellett volna ellapítódnia. A

megállapítani, hogy hány (valószínűleg 4) szál­ ból bészült. Anyaga rossz ezüst. Átm érője : 2.2 cm, vastagsága 3.10 mm, tehát belső átmérő­ nek mindössze 1.53 cm marad, vagyis csak nő vagy gyerek kezéről kerülhetett napvilágra. A 4 — 8. sz. hajkarika-voltához nem férhet kétség, az 1.— 3. számúakat azonban már csak eg y es analógiák alapján sorolhatjuk közéjük. R oska M árton mutatott rá a várfalvai ásatások

2,

z

Koraárpádkori leletek G yulaíehérváiról

körből való kigörbülése merészebb, mint az előbbinek és nagyobb ívben tér el a testtől, hogy aztán az S másik száránál visszatérjen. Á tm é rő : 1.6 cm, vastagság 3.04, az S-nél 3,36 mm. 4. Karikák S nélkül (V I. 4153. = I. sz. és VI. 4155. = 3. sz.) Mindkettő ovális. A z első egyenletes sodronyból készült, egyik v ég e simán levágva, a másik ellapul, kiszélesedik. A kiszélesedés vége kishajlású körívben végződik, tehát nem eltört példányról van szó, hanem eredetileg is ilyen volt. Anyaga kissé patinásodott, gyenge ezüst.! Átmérő : 2.55 és 2.05 mm, vastagsá g: 2.1, a kiszélesedő végződésnél 6.6 mm. A másik példánynál mind a két v ég hegyes s innen egyenletesen vastagodik a test a közép felé. Anyaga nagyon patinásodott rossz ezüst. Átmérő : 2.35, 1.9 cm, vastagság: 1.4— 2.65 mm. A lelethez tartozik még egy sodrott ezüst­ gyűrű (V I. 4161. — 9. sz. a képen). Alakja majdnem szabályos kör. Fonása egészen tömör, sűrű és szabályos. A két vége kissé vékonyodik s elhegyesedik, majd tompán fejeződik be. Egyik ilyen végén kissé kettéválik a gyűrű anyaga, a másikon egy körbefutó szálnak a v ég e is látszik, de az erős patina miatt nem lehet

rendjén,

hogy „ . . . ki kell bővítenünk a hazai csoportot az egyszerű, Svégződés nélkül való hajkarikával.“ Erre a következtetésre nem spekulatív úton jut, hanem a leletkörülmények gondos megfigyelés révén.1 Ezen az alapon hajkarikáknak vesz olyan tár­ gyakat, melyeket eddig „ujjgyűrűknek, fülbe­ valóknak, sodronygyűrüknek, nyilt karikáknak, hol pedig egyszerűen karikáknak" neveztek. S ahogy hajkarika a várfalvi XXXIII. sír egyik karikája2 a leletkörülmények alapján, ugyanugy az volt az 1. sz. is, hiszen a várfalvitól csak kissé elnyultabb_volta és egyik végének ellapultsága különbözteti meg. Egyik vége simán vágott, a másik ellapult. A z ellapult v é g pedig törési felületet mutat s így az S-végződésű hajkarikák közé tartózhatott. Ugyanez a helyzet a 2.-nél is, azzal a különbséggel, hogy itt a letörött ellapuló végződés folytatásaként minden további nélkül elfogadhatjuk az S-végződéssel való kiegészítést. A 3. sz. karikánál sem gon­ dolhatunk fülbevalóra, mert elhegyesedése és vékonyodása túlerős, ahhoz, hogy fülbevaló HAMPEE-féle

1 R o s k a M á r t o n . Árpádkori tem ető Várfalván. D ol­ gozatok (Kolozsvár) V. (1914) 149. \ I. m. 5. kép 9. sz., 137— 38 és 14n. lap.

110

Vajdahunyadon sodrott gyűrűk és S-végzőlehetett volna és mert az esetleg biztosabb rögzítésre szolgáló, felfelé álló végződés túl dés nélküli, ovális hajkarika került elő,6 melyek hátul (vagy elől, a szerint, hogy melyik oldal­ édes testvérei a gyulafehérvári lelet gyűrűjének és közeláll az 1. sz. hajkarikához. Ezt a teme­ ról fűznék bele a fülbe) áll ahhoz, hogy közte és a fülbevaló íve között elég helye legyen a tőt Szent István, I. Endre és Salamon ezüst­ dénárjai a XI. századra datálják. fülcimpának. A várfalvi temetőben az LV. sírban a mi A leletekről az eladótól csak annyit tud­ hattunk meg, hogy Gyulafehérvárról valók. V i­ gyűrűnkhöz hasonló gyűrűt a váz szájában ta­ szont azt nem kell bizonyítanom, hogy csak lált szt. László-érem datált.7 Ugyanott egész sor hajkarika került elő, melyek közt a gyulafehér­ temetőből kerülhettek elő, tehát több sírból. váriakkal sok a hasonlóság. Ezt a temetőt is A zt is elfogadhatjuk, hogy egy temetőből került XI. századinak mutatják Szt. István, Aba Samu, elő valamennyi, mert nem valószínű, hogy egy gyűjtő, aki elsősorban éremgyüjtéssel foglalko­ I. Endre érmei. Kozárváron — sajnos — a temetőt nem zik, egyenként jusson több égykorú s egységes sikerült megtalálni: az ott előkerült leletek a leiét birtokába, hanem inkább hihető, hogy egy szerencsés alkalommal egyszerre jutott hozzá­ lelőhely m egjelölése nélkül, vétel útján kerül­ juk. Ezek a leletek csakis valamelyik ismert tek az Érmészeti- és Régészeti Intézet birto­ gyulafehérvári koráárpádkori temető területéről kába. A z itteni gyűrűk közül különösen három hívja fel magára a figyelm et (I. 10459— 61. lel­ juthattak az eladó birtokába. Gyulafehérvárról tári számmal), ezek félkörös átmetszetűek és ugyanis két árpádkori temető is ismeretes. A z bordázottak, tehát megfelelnek a vajdahunyadi egyik Apulum romjai fölött van, ahol a kettős nagy római fürdőt találták. Itt C s e r n i , B é l a dol­ és várfalvi hasonló daraboknak. De a többi gozott 1902— 1905-ben és a 35 (a római épület­ gyűrű is mind arra mutat, hogy szintén a XI. maradványokra helyezett és azok tégláival kö­ századból való temetőből kerültek ki. Ezeknek a temetőknek a sorába iktathatjuk rülrakott) sírban egy ezüst nyakperecet, 32 ezüstbe most a gyulafehérvári leleteket szolgáltató és bronz-fülbevalót és 21, nagyobbrészt sodrott temetőt is. Tudjuk, hogy Gyulafehérvárott a vár gyűrűt lelt.3 Sajnos, a leletek közöletlenek. Fel­ volt az első település helye, ezt Márk krónikája tűnő, hogy a 35 sírból nem említ egyetlenegy említi. Tudjuk viszont azt is, hogy Gyulafehér­ érmet sem, noha rendszeres ásatásról volt szó. vár városa a vártól északra, a dombokon terűit — C s e r n i B é l a térképe4 szerint az említett fürdő fel8 mindaddig, míg stratégiai okokból, III. Ká­ a vár előterében (glacis). a vártól nyugatra, roly idejében, le nem bontották, hogy a hatal­ egész közel van. mas erőddé átalakított várba be ne lehessen A másik temetőt a hidászok gyakorlóterén, a vártól É-ra 400 m távolságra a zalatnai út látni és a déli, laposabb területre nem h ely ez­ mentén találták.5 A hét bolygatott sírból három ték át. Ha ezt a körülményt számításba veszszük, nem kell azon törnünk a fejünket, hogy karperec, kilenc gyűrű, két fülbevaló és egy miért van két temető is ( B o d r o g i felteszi, hogy kisebb szabadkézi edény került elő. Harmincöt, szabályszerű ásatással feltárt sír külön költöztek a pogányok és keresztények), hanem feltehetjük, hogy a későbbi város kiala­ áll szemben hét bolygatott sírral. A zt hiszem, hogy a közölt leletek az utóbbiból származ­ kulása már a XI. században megkezdődött és a dombok alatt, a vártól kb. 403 méternyire hatnak. külön temetője is volt. D f Noüdfe József De más is szól é mellett. Erdélyben hasonló emlékek Vajdahunyad0 R o s k a M á r t o n ; Árpádkori tem ető Vajdahunya­ ról, Várfalváról és Kozárvárról kerültek elő. don. D olgozatok (K o lo zsvá r) IV . (1913) 3. kép 4., 23. és

3 B od rogi

J á n o s : A lsófeh érvárm egyei honfoglalás­

kori leletek. A z E .M. E. G yulafehérvárt ... tartott V II. vándorgyűlésének E m lékkönyve 20. lapján em líti m eg az ásatásokat, de nem részletez. Más közlés nincs. 4 A lsófehér V árm egye Monográfiáján./- 1. kötetben-

5

B o d r o g i J á n o s i. h .

8. sz. hajkarikához hasonló került e lő ugyanott, az ása­ tást m egelő ző leg : K ő v á r i E r n ő ; Árpádkori sírok V a j­ dahunyadon. D olgozatok (K olozsvá r) 11.(1911) 312— 13. kép; 312. lapon 2 —3. sz. 7 R o s k a M á r t o n : Árpádkori tem ető Várfalván. D olgozatok V . (1914) 14 . lap és 8. kép 7. sz . 8 V . ö. I m e t s F. J a k ó : A régi F ejérvár fekvése és részei. A z Alsófeh érm egyei Történelm i, R é g é s z e ti... E g y let X IV . Évkönyvében közölt térképpel.

111 FRÜHÁRPÁDENZE1TLICHE FUNDE V O N G YU LAFEHÉRVAR (ALB A-IU LIA) ( A u s z u g .) Die Historische A bteilung des E rdély iNemzeti M ú ­ zeum erw arb acht

Lockenringe und elnen

R in g

Ahnliche Funde kamen in E rdély

von

(Siebenbürgen)

in V ajdahunyad6, V á rfa lv a 7 und K o zárvár

zum

V o r-

Gyulafehérvár durch K a u f (Inv. N um m er: V I, 4153-61.

schein. In G yulafehérvár

Zeit

zwei

A b b . 1— 9 ). D ie Lockenringe 4, 5, 7 sind kreisförm ig

Friedhöfe bekannt. Beide sind

mit S-förm iger E ndung und bestehen aus

eine Friedhof w a r in dér B u rg zwischen römischen B au -

schlechtem

sind aus dieser

unveröffentlicht.3

D ér

Silber. N r. 6 hat eine doppelte S-förm ige E ndung und

resten, dér andere etwa 400 m in nördlicher Richtung

besteht aus feinem Silber. Ahnlich ist auch dér bron-

von dér B urg. H ier stand bis zű r E rrichtung dér B u rg

zene Lockenring N r. 8 geformt, Lockenringe 1 und 3 habén keine

doch * plum per.' Die S-för,mige

unter K a ri III. die Stadt Gyulafehérvár,

Endung,

aus

strategischen

Gründen

abgerissen

die damals wurde.

Sie

aber w ie M. R oska bei dér Publikation dér A u sgrabu n -

wurde südlich dér B urg, in cinem tiefer liegenden Ge-

gen von V á rfa lv a d arau f hingewiesen hat, konnte er die

biet w iedsr erbaut.8 E s ist sehr wahrscheinlich, dass

Beobachtung machen, dass auch solche R inge als L ok-

c’er eine Friedhof zűr B urg, dér andere zűr Stadt ge-

kenringe verwendet wurden.1 Die Identitát dér Form en

hörte. Diese Funde bekunden offensichtlich,

gibt über ihren Gebrauch Aufschluss. D ér R in g ist aus

Stadt schon im XI. Jahrhundert bestand.

dass

die

vier D ráhten geflochten, stark und besteht aus schlech­ tem Silber.

H ÁR O M RÉG

* Siehe Schrifttum im ungarischen Text.

AJTÓ SZÁRNY

A Z E R D É L Y I N E M Z E T I MÚZEUM

TÖRTÉNETI TÁ R Á B A N I.

1942. augusztusában Cégéré kirándultam. Innen Kelem en Lajos főigazgató úr biztatására átmentem Vasasszentegyedre, hogy utánanézzek, vájjon tényleg nyomtalanul eltűntek-e a régi templom festett mennyezetdeszkái, amelyekről az erdélyi református egyházkerület 1885. évre kiadott Névkönyve még mint meglévőkről em­ lékezik meg. A z egyházról és felszereléséről a 38. és 39. lapokon ez á ll: „Merőben kőből épült, s most romlás szélén álló temploma mennye­ zetén 1543, a harangon 1596, a harang tenge­ lyén 1669 évszám olvasható . . . A templom ki­ toldása, a clenodiumok kevés és egyszerű volta úgy a mai híveknek, mint az ősöknek minden jóra kész, de keveset tehető jó indulatára mutat. A templomot nem bírják újra építeni" és az „az összeroskadás szélén áll.“ V égre a századforduló idején az omladozó épületet lebontották s helyébe emelték ugyanazon a dombtetőn a mai istenházát. A szép fekvésű, de teljesen érdektelen épületet hiába vizsgáltam végig. A helybeli görög kato­

likus lelkésztől és a harangozó fiától azonban azt a felvilágosítást kaptam, hogy a lebontott egyház deszkáit a domb tövében összeütött pajtához használták fel. A rozzant faalkotmányt szemügyre véve, rögtön feltűnt az alkotórészek régisége, de eleinte semmi nyomot nem vettem észre. Már benn voltam az egyik elkerített rész­ ben, midőn hátrafordulva egyszerre megláttam, hogy a pajta hatalmas faajtaját középkori vas­ veretek tartják össze. A szárny vasalt fele be­ felé volt fordítva s így csak ott, a félhomályban állapíthattam meg nagy örömmel, hogy a régi templom ajtaja megmenekült. Felfedezésemen felbuzdulva, sorra néztem a helyiség deszkáit s a vastag piszokréteget lekaparva három szálat találtam is, melyen a m egviselt fehér mészalapozáson fekete körvonalú renaissance díszítő­ elemek töredékei tűntek fel. A napvilágon ki­ derült, hogy ezek közül kettőn nemcsak a rajz, hanem a színek is többé-kevésbbé látszanak. A telken álló árnyékszék deszkáit is m egvizs­

112 gálva kétségtelennek tartom, hogy annak anyaga is a régi templom mennyezetéből került ki. A mennyezetdeszkák nagy része tehát ma is m eg­ van, a festés nyomait azonban csak két szálon lehet felfedezni, az említett harmadik csupán az alapozást tünteti fel. Ha meggondoljuk, hogy Erdélyben a vasasszentegyedi mennyezetnél csak a gogánváraljai és ádámosi mennyezetek, meg a homoródszentpéteri karzat idősebbek,

elfeledett magyar életre, mely őket létrehozta. Formai és tartalmi elemeik vallomásaTnyomán a messzi múlt egy kis darabja villan elénk újra­ éledt testtel és szellemmel. Vasasszentegyed régi templomát — mipt említettem — a századforduló táján lebontották. Valószínű, hogy az alapokat és a falak egy részét vagy legalábbis az épebb köveket az új épülethez felhasználták, amint ez más esetben annyiszor

A vasasszentegyedi templom ajtajának vasverete és zárja. L e ferrem ent et la serrure de la portc de Téglise de Vasasszentegyed.

azok is csupán néhány évtizeddel, akkor vilá­ gosan áll előttünk az a jóvá nem tehető kár, m elyet csakis hanyagság, nemtörődömség és tudatlanság okozott. A z 1885-ben még kétség­ telenül meglehetősen ép mennyezet a lebontás után ment tönkre, midőn deszkáit pajta lefedé­ sére és ámyékszék ősszeeszkábálására használ­ ták fel. Néhány é v múlva bizonyára még a most kiemelt három deszka festése is v égle g lekopott volna. Miután az ajtót és a deszkákat lefény­ képeztem, Kolozsvárra érkezve a tapasztaltakról jelentést tettem az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tárában. Roska M árton igazgató úr magáévá tette a ritka műemlékek sorsát. A z ő megbízatására 1942. novemberében magam szál­ lítottam be a vasasszentegyedi régi templom becses maradványait Kolozsvárra, ahol vásárlás útján az említett tár tulajdonába kerültek. A z egykori magyar falusi művészet e dur­ vább, darabosabb megnyilvánulásai első tekin­ tetre talán jelentékteleneknek tűnnek. H a s z o n ­ ban gondosan megvizsgáljuk őket, lassan el­ árulják sajátos értékeiket, sőt önmagukon túl világot vetnek hajdani környezetükre és arra az

megtörtént. Milyen mértékű volt e felhasználás, azt vakolatleverés nélkül nem lehet megállapítani. A templom felszereléséből azonban fennmaradt a vaspántos ajtószárny, a mennyezet deszkái, köztük kettő a festés és egy az alapozás nyo­ maival és a harang. Legjelentősebb kétségtelenül az ajtó. M l kép.) Egyetlen vaskos bükkfából készült. Csak a zár felé eső szélén kellett egy keskeny, vas­ tag deszkaszállal kiegészíteni. A hatalmas ajtószárny még ma is jó állapotban van s csak alul középen hasadt meg teljes mélységében. Mai egyszerű zárja alatt egy nyílást vehetünk észre. A hátlapon jól látszik, hogy valaha itt is vala­ milyen zár volt felszerelve, mely azonban fel­ tétlenül későbbi eredetű, mert szinte beleér áz alsó ajtópántba. A z ajtószárny megerősítését és a toldalék-deszka rögzítését két erős kovácsolt vaspánt biztosítja. Kiindulásuk egy-egy sarok­ hüvely, melyek segítségével az ajtót a csapokra 1 M éretei:

170X106X65

cm.

Leltári

szám a:

V I. 3087. Teljes képét l . a Szabó T. A ttila szerkesztésé­ ben m egjelent Szolnok-Doboka m agyarsága c. kiad­ ványban, Dés—K olozsvár, 1944. X III. tábla. 42. kép.

113 illesztették. A sarokhüvely oldalt kétfelé ívelő tagozattal simul a fafelületre. Ebből két, csúcsára állított négyzet sarjad, melyeknek függőleges tengelyén alul és felül, feltűnően régies liliom ­ díszítések ülnek. E liliomok egy függőleges o l­ dalaihoz támaszkodó két félkörből alakulnak. A z alsó pántot a két négyzet után ugyanez a forma fejezi be, a felsőt azonban e g y ebből kinövő, a többitől elütő és a későbbi, szokvá­ nyos formát mutató liliomos végződés. A két pánt különben jelentéktelen eltérésektől elte­ kintve egyezik egymással. A négyzetek csúcsait vékony, sodrott vaspálcák kötik össze, melyeket a pánt testéhez forrasztottak. A z egész vasalást jókora szögek rögzítik az ájtószárnyhoz. Kidom­ borodó fejük nemcsak a pánt szerkezetét emelik ki, hanem annak díszítő hatását is nagyban nö­ velik. A pántok formai megoldása rendkívül ér­ dekes és tanulságos. Mindenekelőtt megállapít­ ható, hogy a középkori kovácsművészet jelleg­ zetes hazai terméke. A külföld egy vízszintes tengelyből kiinduló ágas pántjaival szemben rajta csúcsukra állított négyzetek jelennek meg liliomos végződésekkel. E megoldás egyrészt szerkezetileg indokolt, mert összefüggőbb ta­ padási felületét nyújt, mint a nyurga kiágazá" sok, másrészt fokozott dekoratív szerepet tölt be. E négyzetek idővel hálósán borítják be az ajtófelületet. A négyzetes ajtópántok a Fel­ vidéken (Eperjes, Lőcse, Felka) és Erdélyben (Nagyszeben, Nagydisznód. Leses, Alm ake­ rék, Kőrös stb.) egyaránt elterjedtek. Erdély­ ben eddig csak szászvidéki példákat is­ mertünk. Ezek egységes megjelenése késztette arra Roth Viktort, hogy bennük sajátos erdélyi szász iparművészeti megoldást lásson.2 U gyan­ csak ő mutat rá e vasornametika népies szineze-

téré. A z előképet v é le ­ ménye szerint a gótika művészetében kell ke­ resni.3 Ha a vasasszentegyedi pántokat összevetjük felvi­ déki és erdélyi példákkal, nem egy érdekes követ­ keztetésre nyílik alkalmunk. M ég felületes vizsgálat is m eggyőzhet arról, hogy a vasasszentegyedi veretek valamennyi eddig ismert ajtóveretnél régebbiek. A liliomok félkörös alak­ ja, vaskos, széles megmin­ tázása, a sarokhüvely és egyáltalában az egész pánt nehézkesebb, tömzsi m eg­ jelenése sokkal inkább a román stílust, mint a gó-

3 „U n w illk ü rlich erhebt sich die Frage, w o dér Ursprung und Ausgangspunkt dieser eisernen Ornamentik zu suchen ist. Offenbar ist es die bSuerliche Um bildung eines stilgerechten Vorbildes, das technisches U nverm őgen und stilistische Individuallsierung dem Volksgeschm ack angepasst . hat. Nach Z eit und W esen kann dieses V orbild nur in dér Gotik gesucht w erden. H ier habén w ir jene Gattung von BeschlSgen, die sich in wechselnden und verzw eigenden Arm en über die ganze Tűre hinziehen. Dieser Gedanke eines aus sich heranws2 E kijelentés már csak azért sem állhatja m eg chsenden, wucherndenRankenhelyét, mert ugyanezt a típust a Felvidéken is m egwerkes wurde an gegriffen und találálhatjuk. er führte dann zu den ein-

Fig. 2. kép. A vasasszentegyedi tem plom m ennyezetdeszkája. Planche du plafon d e l’églisedeV asasszen tegyed (Sántejude)

A vasasszentegyedi templom mennyezetdeszkája, Pianche du Piafon de 1‘ église d « Vasasszentegyed. (Sántejude)

114 tikát idézik emlékezetünkbe. A nagydisz­ nód^ almakeréki, vagy lesesi veretek karcsú, keskeny vonalai, a hálószerű kiképzés, a valódi kapupántok közé szórt vakpántok nyilvánvalóan későbbi fejlődés eredményei. Rajtuk csupán a szokványos firenzei liliom fordul elő, melynek három szirma kecsesen virít a hosszú, vékony szárakon. Mennyire más még a vasasszent­ egyedi ajtó felső pántjának egyetlen, ehhez ha­ sonló liliomos végződése is. A formai különb­ ségek mellett feltűnő a benyomás eltérése. A szász emlékek szövevényes, festői lendülettel burjánzó vasvereteivel ellentétben a vasasszent­ egyedi ajtón csak két szerkezetileg is elkerül­ hetetlenül szükséges pánt jelenik meg, még pedig világos, kiegyensúlyozott elosztásban, szinte klasszikus egyszerűségben. A stílus különbsé­ gén túl érezni az ízlés különbségét. Mindezek alapján a vasasszentegyedi vaspántos ajtó — vidéki helyzetét is tekintetbe v év e — a X IV. század legelején keletkezhetett és a sajátos, magyarországi négyzetes ajtópánt­ megoldások legkorábbi, tiszta példája. Rajta e forma a román stílus zamatéval, szigorú zártsá­ gával és kiegyensúlyozottságával nyilatkozik meg. A szász példákkal való alaki összehason­ lítás után kétségtelenül magyar emléknek vélem, hiszen ezzel kapcsolatos m egfigyelések ugyan­ arról az ízlésbeli eltérésről tesznek tanúságot, m elyet a két nép összes műalkotásai felmutat­ nák. Ezek szerint a négyzetes vaspánt Roth V iktor által megállapított gótikában gyökerező eredete és sajátos szász iparművészeti jellege m ég akkor sem tartható fenn, ha a vasasszent­ egyedi ajtó egyelőre az egyetlen emlék a szász kutató állításának cáfolatára. Ez a nevezetes darab nemcsak önmagában jelent kivételes értéket és egyszersmind tetemes gazdagodást a magyar vasművesség számára, hanem sok tekintetben fényt derít az elpusztult templomra is. A z egyház keletkezésére és éle­ tére nagy vonásokban következtethetünk a fenn­ maradt történeti adatokból. Vasasszentegyed ősi birtoka a róla és Cégéről elneve­ zett Wass-családnak.

Béla ifjabb király

1230-ban kiadott

jgentiímlichen, aber sehr eigen arligen Türbeschlágen, die Zu den w en igen Spezialitaten des siebtirgischsSchsischen Kunstgewerbes geréchnet werden mflssen.“ Roth, V . Qeschichte des deutschen Kunstgewerbes in Siebenbttrgen. Strassburg, 1908. 34— 35 1.

oklevele mondja el, hogy Lob és Tamás Görögországban tanúsított hű szolgálataikért

III.

Bélától kilenc dobokamegyei

falut kaptak adományként. Ezek között szerepel Wesscel néven a későbbi Vasasszentegyed is. Mivel

III. Béla

adomány-

levele elveszett, az ifjabb király újat ad ki, mellyel nagy­ apja adományát Lob fia Chama részére megerősíti.4 E csa­ lád egyik, legjelentősebb tagja Emich fia a Wasnak nevezett Miklós comes, akit az oklevelek 1304 és 1347 között emlí­ tenek. Ezt a Was Miklóst Apor László erdélyi vajda meg­ tette Csicsó várnagyának. Erélyes és bátor ember lehetett, aki ura oldalán szállt szembe

I.

Károly királlyal s Csicsó

vára átadását hosszú ideig megtagadta. Végre mégis behódolt az uralkodónak. Károly 1321-ben kiadott adománylevelében hangsúlyozza, hogy Miklós comes a hűtlenség útját elhagyva neki sokféle érdemes szolgálatot tett; ezért visszaadja neki Szentgotthárd, Cege és Szászszilvás falvakat és megbocsátja azokat az ártalmakat és

bajokat, melyeket

akkor, midőn

Csicsó várát őrizte, emberöléssel és sebesítéssel okozott.* Ezt

az

adományt 1340-ben is megújítja s még akkor is

kiemelkedő érdemként hozza fel Csicsó átadását.6 W as Miklós Szentegyeden is birtokos.

1315-ben Miklós

erdélyi vajda

előtt egyfelől Tormach fia János, másfelől Emuch fia János és Chama fia Jakab, ez utóbbi W as Miklós comes nevében megosztják egymás közt Vasculteleke nevű birtokot.’ 1329-ből igen érdekes adattunk maradt fenn. Tamás erdélyi vajda előtt január 17-én, Tordán ifj. W as Miklós (az előbbi unoka­ öccse) és László előadják, hogy „ipsis famulis Dause vayuodae existentibus, comes Deseu de Elephanth cum ad se pertinentibus universis manu potenti

supra villám ipsorum Zenth

eged vocatam veniens ipsamque villám fundaliter destruens“ ménesüket 40 vemhes kancával elhajtotta, öt famulusukat megölte s ezáltal nekik 3000 márka kárt okozott. A vajda nyolc hónappal később kelt hasonlótartalmú levelében csak 1000 márka kárról szól.8 A pusztítás mindenesetre tetemes lehetett. 1331-ben Csomafáji János fiai wazunteluki birtok­ részüket örök áron eladják id. és ifj. Was Miklósnak és Chama fia Jakabnak. Mikor az oklevél a falut, Wazuntelukot megnevezi, hozzáteszi „in qua ecclesia ad honorem Beati Aegidii est fundata in comitatu Doboka",9 A pápai tizedjegyzék három évvel később (1334) írja: „Petrus de Sancto Egidio solvít IX grossos".10

A felsorolt történeti adatok a templom szem­ pontjából igen lényeges kérdésekre derítenek fényt. Mindenekelőtt megállapítható, hogy a szó­ ban forgó falu eredeti neve Vazul vagy Vászoly, a XIII. században Vazul, illetve Vászolytelke volt. A Szentegyed elnevezés első ismert előfordulása 4 H azai Okmánytár. V II. köt. 20. 1. 5 Urkundenbuch. I. köt. 354. 1. 6 Hazai ok levéltár 1234-1536. 220. 1. 7 W e n ze l: Anjou-kori Okmánytár. I. 387. 1. 8 Mindkét o k levél b elefoglalva Péter erdélyi alvajda 1347. V I. 15., Bonchidán kelt leveléb e. E rdélyi N em zeti Múzeum Levéltárában a cegei gr. W a ss-levéltár. Lit. A . fasc. 1. nr. 6. 9 H azai Oklevéltár. 202. 1. 10 Mon. Vat. Ser. I. Tóm . I. 128. 1.

115 1318-ra esik (de Sancto Egidio).11 1320-ban Pálostelke és Omboz Suky Mihály és Miklós részére megejtett határjárása leírásában olvasunk „Bircz Zentegyed“ -ről.12 1329-ben Zentheged, 1347-ben Zenthegyud, 1354-ben Zenthegyd, 1405-ben Zentheged nevekre bukkanunk.13 A Vazultelek elnevezés 1345-ben fordul elő utoljára Vizouloteluk alakjában.14Ez időpont után a falut kö-

s ekkor kaphatta a nyugati vagy déli bejáró a fentebb bemutatott vaspántos ajtószárnyat, melynek formái kitűnően beilleszthetők a szá­ zadforduló korszakába s így a történeti meg­ gondolásokat a művészet oldaláról is alá­ támasztják. Lehetséges, hogy Elefánti Dezső ismertetett és tetemes kárt okozó támadása 1329-ben az egyházat is megrongálta. 1331-ben

Fig. 4. kép. Részletek a nyárádszentlászlói tem plom ajtó faragott díszéből- — Détails des ornements taillés de la porté de l ’église de Nyárádszentlászló—Sanlaslául-Nirajului.

vetkezetesenésállandóanSzentegyednekmondják a közép- és az újkorban egyaránt. Ez esetben tehát az történt, hogy a régi és már m eg­ szilárdult helynevet kiszorítja a patrocinium, az ott épült templom védőszentjének neve. A folyamat korántsem egyedülálló, hiszen a közép­ korból több hasonló eset ism eretes.15 A templom építési idejét, ha nem is pontosan, de nyilvánvalóan jelzi védőszentje nevének fel­ tűnése. Tudjuk, hogy 1331-ben az egyház már állott. Tizenhárom évv el korábban olvassuk először a Szentegyed elnevezést, mely 1345 után a Vazultelek nevet végleg kiszorítja. Ezek alapján nagyon valószínű, hogy az egyházat a XIII. század végén vagy legkésőbb a XIV. század első évtizedében építik Szent Egyed tiszteletére. A kis templom hamar elkészülhetett 11 Kádár József; Szolnok-Doboka várm egye monographiája. V I. köt. 326. 1, 12 E rdélyi N em zeti Múzeum Levéltárában a branyicskai br. Jósika hitbizom ányi levéltár. Kam uti-levelek. Fasc. V III. nr. 7. 13 Valam ennyi adat a W ass-levéltár időrendbe ra­ kott középkori ok leveleib en található. 14 U. o. 15 Fekete N a g y Antal. Településtörténet és egyháztörténet. Századok. 1937, 424. 1.

a templom mindenesetre állt s plébánosa Péter három é vv el később kilenc garast fizetett a pápai tizedre. A z adatok szerencsés fennmara­ dása azonban nemcsak a templom építésének idejét határozza meg elég pontosan, hanem az építtető személyét is valószínűsíti. A z elmon­ dottak után ugyanis bízvást feltehető, hogy a Szent Egyed tiszteletére szentelt templomot a hatalmas, tekintélyes és 1304-ben már csicsói várnagyként említett W as Miklós alapította és emeltette vazulteleki birtokán. Előkelő mecénás­ ról tanúskodik a szép vaspántos ajtó is. A kovácsolt vasdíszítés színvonala a megrendelő tehetősségét, Ízlését és a falusi környezeten túl­ emelkedő összeköttetését bizonyltja. A z ajtó­ vasalások négyzetes, sajátosan hazai megoldá­ sának ma ismert első példája tehát magyar nemes úr támogatásával, magyar környezetben magyar falu számára született meg. A z összes hasonló erdélyi vasalások fiatalabbak a szent­ egyedinél és a legkorábbiak is a XIV. század közepén, illetve második felében jöttek létre (Nagyszeben, Leses, Almakerék). Sajnos a szentegyedi egyház további fejlő-

116 'déséről alig tudunk valamit. Alaprajzát és fel­ építését a vele körülbelül egykorú és tőle cse­ kély távolságra lévő noszolyi templom mintájára képzelhetjük el.16 A szentélyt talán boltozat fedte, a hajó nyilván lapos famennyezettel volt ellátva. A második biztos adat a templomra éppen a hajó mennyezetére vonatkozik, m ely­ nek festése a felírat szerint 1543-ban készült el. Bár a fennmaradt három deszka17 csak töredéke az e g y ­ kori mennyezetnek, mégis sok­ ban tájékoztat. A z első és le g ­ fontosabb, hogy Szentegyeden nem kazettás, hanem sávdíszítVÍ H ményes, mennyezettel van dol­ gunk. Ez a megoldás Erdélyben csak a szentbenedeki kastély második emeleti nagytermében ismeretes. A minták itt nem központi elrendezésű n égyze­ tekbe illeszkednek, hanem egy deszka szélességben vonulnak v é g ig a mennyezet hosszanti tengelye irányában. Erre az úgynevezett „deszkázatos" dí­ szítésre a legkorábbi erdélyi példa a szentegyedi mennyezet. Fig. S. kép. A kolozsvári templom* A z egyik deszkán (2. k ép ) ajtó fogantyúja, — La manivelle de la porté de elég jól kivehető gránátalma­ l'église de Kolozsvár— Farkas-utca. virágok sarjadnak ki a hullámzó indából,a másikon (3. k ép ) szív­ idomból és rozettából nőnek ki az egyszerű le ­ velek. E stilizált idomok mellett annál üdébben hat a hosszabbik deszka természethű szekfü csokra. Ez utóbbi díszítése különben arra vall, hogy a rajta látható motívumok átterjedtek az egykor mellette lévő deszkára is. A festés sötét körvonalai a fehér mészalapon határozottan ér­ vényesülnek. A virágokon piros, a leveleken zöld szín nyomai vehetők ki. Szentbenedeken ezek a zárt, aránylag korai renaissance formák több mint száz évvel későbben sokkal m ozgal­ masabban, dúsabban jelennek meg. A z egyes deszkákat vaskos, a terem egész hosszában v é ­ gigvonuló mestergerendák választják el e g y ­

mástól.18 A vasasszentegyedi mennyezetet ezzel szemben inkább a felvidéki „deszkázatos" m eg­ oldások mintájára kell elképzelnünk (Rokitó).19 Mérhetetlen kár, hogy e régisége és Erdélyben ritka sávdíszitménye folytán egyaránt becses magyar emlékünknek csupán szánalmas töredé­ keit sikerült megmenteni. Érdekes megemlíteni, hogy a rövidebbik deszka gránátalmavirágjaínak központi elrendezésű változatát a magyarvalkói templom mennyezettöredéke négyzeteid láthat­ juk viszont. E XVII. század közepe táján fes­ tett szép renaissance díszek pedig G y a l u i A s z ­ t a l o s J á n o s századvégi motivumkincsével állnak összefüggésben, csupán dúsabbak, nehezebbek amannál. A z említett kapcsolatok formailag tá­ masztják alá azt a feltevést, hogy a festőasztalosság középpontja e vidéken már a X V I. szá­ zadban épúgy Kolozsvár lehetett, amint ez a X VIII. században, Umling Lőrinc tevékenysége idején kétségtelenül kimutatható. Ezek alapján a vasasszentegyedi riiennyezet valószínűleg a kolozsvári festőasztalos-művészet mai ismere­ teink szerint legkorábbi alkotása. Vasasszentegyed a X VII. század végéig magyar község. Ilyennek említi Báthory Zsigmond adományainak 1600-i felsorolása.20 1643ban anyaegyházként szerepel. Filiái,: Pujon, Császári és Szentiván. 16C0-ben a tatárok pusz­ títják, akik egy harangján kívül a templomot is teljesen kifosztották.21 É megmaradt harang nyil­ ván azonos a ma is m eglévő 1596-ból származó haranggal, melynek felirata (verbum dei manet in aeternum anno 1596) még e későbbi korban is gótikus minuszkulákból áll. Ú gy látszik, a ro­ mánok az 1690-i tatárdulás után telepedtek le tömegesen a faluba. A hajdani anya egyház 1820ban Pujon filiája.22 A magyar lakosság ma már erősen kisebbségbe jutott. Nem csoda, ha az omladozó régi templomot sehogysem tudták rendbe szedni. A kegyelemdöfést a lebontás és az új egyház építése adta meg. H ogy ma mégis legalább nagyjából fogalmat tudunk alkotni W as 18 K épét 1. V o it P á l : R égi Bp., 1943. 125, 131 és 132. 1.

m agyar

otthonok.

19 K épet 1. V o it Pál : A datok a m agyar festő asztalosok munkásságának bibliográfiájához. Gerevich16 Képét J. Entz Géza: Szolnok-Doboka várm egye Em lékkönyv. Bp., 1942; L X V II. tábla. 100. kép. m űvészeti em lékei. Kolozsvár, 1943. Érd. Tud. Fűz . 80 G yö rffy Is tv á n : Báthory Zsigm ond donatioi. 150. sz. VI. tábla. G en ealógiai Füzetek. 19)0. 122. 1. 11 A két festett fenyőfadeszka m éretei: 260X29 és 21 Kádár i. ni. VI. köt. 639. 1. 137X 29 cm. Leltári számuk VI. 20S9 és 3088. 22 U. o.

117 Miklós egykori Szent Egyed tiszteletére alapí­ tott templomáról, azt annak a vaspántos ajtó­ nak, azoknak a kopott deszkáknak és kifakult írásoknak köszönhetjük, melyeket a véletlen és a hagyománytisztelet megőrzött számunkra. II. A z Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tára még két régi ajtót őriz. A z egyik Nyárádszentlászlóról, a másik a kolozsvári farkas-utcai ref. templomból származik.23

dáinak delfinfejes végződései, a középső v íz ­ szintes és függőleges sáv szabályosan váltakozó levél- es virágmintája, a részarányosságra való törekvés már az új művészi célkitűzés szelle­ mét éreztetik. A z általános benyomás mégis inkább a csúcsíves ízlést tükrözi. Érdekes az ajtót a korabeli szász alkotásokkal összevetni.25 Ezek zsúfolt, dús gótikus díszítése meglehető­ sen elüt a nyárádszentlászlói ajtó szabadabb, lazább vonalvezetésétől. A renaissance-elemek

Fig. 6. kép, A kolozsvári tem plom ajtó zárja. — La serrure de la porté de l ’ église de K o lozsvá r—Farkas-utca.

A z első szépen és változatosan faragott keretajtó (4. kép), mely négy, azonos anyagú tölgydeszkára van ráerősítve.24 A felső három­ szögletű és az alsó téglalap alakú teret nagy­ jából részarányos inda- és levélminták töltik ki, amelyek könnyed hajlataiban virágok m osolyog­ nak. A z alsó díszítés tengelyét a középen futó vízszintes egyenes, hangsúlyozza. Ugyanez a •p ^jellegzetes későgót ■megoldás tűnik fel a két oldal függőlegesen húzódó, tömött indadíszén is. A középen lévő négy téglalap alakú nyílás belső kereteinek hullámzó leveleit sokszirmú rozetták szakítják meg. A nyílások mögött k i­ látszik a deszkaalap, melyen ott rácsozatos fes­ tés nyomai vehetők észre. A faragott részek alapja sötét, rajta a virágok fehérek vörös szél­ lel, a levelek és indák pedig zöldek. A z ajtó felépítésén és díszítésén világosan látható a renaissance-stílus térfoglalása. A felső mező in-

könnyed, ötletes megfogalmazása is különbözik a szászok nehézkesebb szabályosságától. A v i­ rágok gyakori és szellemes szerepeltetése a szász emlékeken hiányzik. Rajtuk a díszítés fő ­ eleme az inda és a levél, mely legtöbbször egymástól szét nem választható szövevényben egyesül. A szász faragás pontosabb, kimértebb, a mesterség szabályait éreztető technikájával szemben a nyárádszentlászlói ajtó megalkotója vidékiesebben, de több egyéni ötlettel formálta meg mintáit. A faragott rész — mint már említettem — négy deszkából álló alapra tapad. Ezt felül erős, valaha liliomba végződő vaspánt tartja össze. Lehet, hogy egótitus pánt később került ide, m ivel a keretajtók a vaspánt alkalmazását szerkezeti­ leg nem igénylik. A hátlapon a kulcslyuk felett bevésve többek között ez á ll: HF STEPHANUS KÜS A D 1688. (Itt volt Kis István az Urnák 1688. esztendejében.) cm. Leltári

23 A z első m éretei 2 l4 x l0 0 x 6 '5 száma. IV . 1419. A második m éretei 205X115X1 cm. 26 Roth V ik t o r : Gótízlésű fabútorok az erdélyi 34 Teljes képét 1. B alogh Jolán : A z erd élyi renaisszász temolomokban. Arch. Ért. 1915. 244—260. 1. és a sance. I. Kolozsvár, 1943. 261. kép. képm ellékletek.

118 A z ajtó a nyárádszentlászlói unitárius tem­ plom sekrestyéjéből a torony alá vezető átjáró végén volt. Rajta keresztül lehetett a torony alsó termébe bejutni. A z eredetileg hajóból és szentélyből álló templom a X V . század végén nagy átalakuláson ment keresztül. Ekkor épí­ tették védelmi célból a szentély északi oldalá­ hoz a tornyot, melynek építési idejét az 1496, 1497 évszámot feltüntető hajófreskók és az 1498ban öntött harang pontosan meghatározzák. N a­ gyon valószínű, hogy a torony templom felőli bejáratának ajtaja is ekkor, 1498 táján készült el. A faragványok stílusa az említett évszám ­ mal megnyugtató összhangban áll. — A z aj­ tót 1916 őszén a román betöréskor a szé­ kelyföldi műkincsek biztonságba helyezésével megbízott Kelemen Lajos szállíttatta be az Er­ délyi Nem zeti Múzeum Történeti Tárába s ezzel a már igen megrongált, becses darabot m eg­ mentette a pusztulástól. H elyébe a Múzeum az egyház számára elkészíttette a régi ajtó hű másolatát s azt a torony bejáratára fel is sze­ reltette.26 III. A kolozsvári farkas-utcai templom vasajta­ jának eredeti elhelyezése ismeretlen. A z ajtót Pákey Lajos vitette századunk elején az általa felállított Ferenc József-Iparmúzeumba. Onnan került át 1942 végén az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tárába. Szerkezete egyszerű. Keretét három egyenes és hajlított vaspánt alkotja. Ennek megszilárdítására szolgál két átlós, X alakban metsző rúd. A z így keletkezett négy szög felező­ jeként négy pánt vezet a középtől a keret­ részekig azokra merőlegesen. E szögfelezők a középen vissahajlanak s mint négy kidudorodó szirom fogják közre az átlók metszési pontján előreálló, merev, egyenes fogantyút, melynek hasábos testét talpas keresztet mutató mester­

jegyek díszítik (5. kép). A pántok alkotta vázat töltik ki a három sorban össszeszegecselt vas­ bádoglemezek. Ezek megerősítését célozza az ajtó homlokoldalát elborító vékony rovátkolt pán­ tok hálója, m ely szerkezeti szerepe mellett e g y ­ szersmind tagol és ékesít épúgy, mint a bádog­ lemezeket és vaspántokat összetartó kisebbnagyob vasszögek feje. A homlokoldal jobb szélén két sarokhüvely nyúlik ki. A z ajtó min­ den alkotórésze szögekkel van összeillesztve, a forrasztási .eljárást rajta mellőzték. Legszebb része a remekművű zár (6, kép). Szerkezetét félkörben hajló, nagy, karéjos lemez védi, me­ lyen rozetták virítanak. Figyelemreméltó a há­ romnyelvű retesz kidolgozása. A z ajtó legköze­ lebbi rokona a nagyszebeni evangélikus ^egy­ ház sekrestyeajtaja, mely Roth Viktor megálla­ pításával ellentétben semmiféle középkori stílus­ elemet nem mutat és valószínűleg a XVII. század zad alkotása.27 M ivel a kolozsvári ajtó zárján már barokkos vonások is felfedezhetők, keltezését az 1600-as évek végére tehetjük. A z ajtó és a zár kétségtelenül együtt készült s így vasművességünk e jelentékeny emléke a farkas­ utcai templomnak I. Rákóczi G yörgy által k ez­ deményezett helyreállítása után keletkezett és nyilván Kolozsvárt készült. A z Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tára fentebb ismertetett három ajtaja nemcsak három stílust világít meg, hanem mély bepillantást nyújt az erdélyi magyarság múltjába, művészi igényeibe és ízlésébe. Színvonaluk és történelmi jelentőségük a sokkal nagyobb mennyiségű, ga z­ dag szász emlékanyag mellett is önálló értéket biztosít számukra. Dr. Entz Géza 20 biztonságba 25—26. 1.

27

Kelem en Lajos. M arosköfi ingó műemlékeink helyezése. Keresztény M agvető 1917. K épét J R th V . id cikkében.

Arch. Ért. 1915

40. tábla.

TROIS PORTES DANS L A SECTION HISTORIQUE DU MUSÉE N A T . DE T R A N S Y LV A N IE Cette Section conserve trois portes cliaqu’un d e u x provenant d ’une autre époque autre style.

et représentant ainsi

un

La porté de bois á double ferrement de l ’église détruite de Vasafiszentegyed (fig. 1) est le plus ancien que nous connaissons á ferrement caxré. Cette piéce est bien carac-

téristique et trés importante au point de vue chronologique. L ’analyse de l ’ornement, mais justifient l ’hypothése,

aussi les dates

historiques

que l ’église, fondée pár Miklós Was

commandant de la forteresse de Csicsó, fut construite á la fin du treiziéme ou au commencement du quatorziéme siécle, C’est á ce temps-lá, qu’on a fabrique la porté pour

119 le portique de sud ou de ouest, classique

dans són genre

L a porté formée de lames de fér clouées provient de

pár l‘équilibre de ses parures. Des planches de bois du piafond de 1543 il ne restait que deux (fig. 2, et 3) dönt

l ’église réformée de Kolozsvár Farkas-utca (voir fig. 5 et 6).

la peinture

est trés artistique.

s’est

conservée.

Ces planches

en

forme

de

Surtout la serrure de cette porté executé

parallélogramme nous donnent une impression de ce décor assez rare en Transylvanie. L a porté de Féglise

Ces hongrois

unitarienne de Nyárádszentlászló

rapelle au point de vue stylistique des éléments gothique et du commencement de la renaissance temps de la cons'truction de l ’église,

objets pour

d ’art des

furent

églises

executés

qui

furent

au

1 7 téme s;écle

dans

un

fondées

milieu

pár

des

hongrois et témoignent du haut niveau des árts décoratifs en Transylvanie.

(fig. 4). II date du c’est a dire de 1498.

Géza Entz

A MAGYARFÜLPÖSI (FILPE$) REFORMÁTUS TEMPLOM MENNYEZETFESTMÉNYEI Félszázada, hogy a reánk maradt legrégebbi erdélyi mennyezetfestményt 1894-ben Gogánváralján mint VI. gimnázista tanuló megláthat­ tam s ugyanakkor ifj. N em es Ö dön1 osztálytár­ sam néhány vázlatrajzot készített ott; majd ugyanazon szünidei kiránduló tanulmányútunkon Ádám oson (Kis-Küküllő m.) az unitárius templomban fölfedeztük Magyarország legrégibb

hívták számítása megmagyarázására. Mikor számításait m eg­ értették, találmányát megvásárolták, nemsokára gyártották, és az osztrák-magyar hadsereg repülőgépei a háború végéig sok helyen

eredményesen használták.

A találmány

kipró­

bálásához Nemest, ki akkor súlyos lábszárhűlése miatt járni xs alig tudott, egyik budapesti melegfürdőből rendelték be repülőszolgálatra. A találmányt vele a Fertő tava bárka- és nádas célpontjain próbáltatták ki, 200-tól 1200 m magas­ ságból, s a bemutató kísérletek teljes sikere után Berlinbe küldötték, hogy a találmányt Vilmos császárra! is m egism er­

tessék. Berlinben a sikeres célbadobások után a monarchia Ribiczei ifj. NEMES ÖDÖN, a gogánváraljai, ádámosi katonai képviselője a feltalálót a császárnak osztrák tisztként

1

és magyarfülpösi mennyezetek nehány mintájának első lerajzolója, régi zarándmegyei nemes család sarja volt. Id. ribiczei NEMES ÖDÖN, marosvásárhelyi polg. isk. igazgató,

mutatta be, amit Nemes m agyarra javított. Ezért a „fe g y e ­

rajztanár,

és

osztaghoz, hol több mint egy évet szolgált a két harcvonal

(br. Kemény Zsigmond, a nagy író

között, majdnem folytonos életveszélyben. Innen azzal m e­ nekült meg, hogy midőn a réztárgyak beszolgáltatását or­

rajzoló-

és

csekefalvi KISS Y IL M a unokahuga) fiaként

festőművész,

író,

lapszerkesztő

született Marosvásárhelyen,. 1878 ja ­

lemsértésért" a pergőtüzes olasz frontra

küldték

telefon­

nuár 18-án. A II. elemi osztálytól érettségiig a marosvásár­

szágosan elrendelték, Nemes

helyi ref. kollégiumban tanult, hol 1896-ban végzett. Ekkor előbb joghallgatónak iratkozott be Budapestre, de közben

szerbiai, majdanpeki rézbányáknál napi másfél vagon réz kitermelésére

atyja tudta nélkül egyéves vasúti tanfolyamot végezve, jogi

vitelére ajánlkozott. Odarendelték, s ott sikerült tervét m eg­

tanulmányait otthagyta, fiatalon megnősült s pár évet Er­

valósítani. Ott érte a háború vége is. Napokig semmit sem

délyben, különböző helyeken, vasúti tisztviselőként szolgált. Később családostól Selmecbányára költözött, u. ott végezte

tudtak a balkáni ellenséges haderő közeledtéről,

a bányászakadémiát.

Egy jóindulatú öregebb

1906-ban Arad m egyében Menyházán,

a Wenckheim grófok vasüzemeinél kapott állást, s itt ered­

dolgozott ki

Ödön a közben megszállott

tervezetet,

s ennek keresztül­

s midőn

végre menekültek, a Dunához közel szerb fogságba jutottak. szerb

őrnagy

azonban valósággal

utat hagyott a tiszteknek az elszökésre, akik aztán kalandos

ményesen foglalkozott az olvasztási eljárások javításának

viszontagságok között hazavergődtek. Ezalatt itthon kitört a

és a kazánkő lecsapolásának

rosszemlékű 1918-i forradalom.

problémáival. Innen 1908-ban

Gömör m egyébe ment át a hisnyóvizi gyár

Heinzelmann vas­

r. t. műszaki igazgatójának. Itt érte

az

1914— 18-i

világháború kitörése. A marosvásárhelyi 62. közös g yalo g­ ezredhez hadnagyként vonult be, hol mint mérnököt egy árkászosztaghoz helyezték.

Akkor

már több mint egy éve

Nemes Ödön mint százados

szerelt le, több kitüntetéssel. Családját Hisnyóvizen mindenből kirabolták, s Budapesten,

ahova menekültek, napok múlva

akadt reájuk. Nehéz hónapok után, a trianoni béke életbe­ léptével hazatért családjával Erdélybe, hol a találmányáért kapott

pénzen

a

csíkmegyei

vassalak-telepekbe

fektetett

be volt adva a cs. és kir. közös Hadügyminisztériumhoz

tőkéje építkezéseit az 1916-i háború elpusztította. A barátkai

egy repülőgépről való célzó- és hajító-szerkezet találmánya,

alumínium-ércbányáknál talált

melynek e g y számításrészletén a szaktiszt megakadt, s erre

zást, s közben az élesdi uradalom földfelosztásánál mérnöki

1914-ben, midőn már a háború javában folyt,

mellékkeresetet.

Nemest be­

igazgató-főmérnöki alkalma­

Nagyon tehetséges rajzoló és festő is volt.

120 talált volt köpeczi D eák L ajos marostordamegyei tanfelügyelőben3, aki egy iskolai vizsga alkalmával meglátogatta a templomot s a szép minták %nnyjy a n if f iff iszettek neki, hogy a magyarfülp^sT/^r^rafflTiíánítót megbízta lerajzo­ lásukkal. A z elkészült rajzot aztán 1899-ben be­ küldte az Erdélyi Nemzeti Múzeum -Régiségtá­ rának. Itt ez őrizetben, de kiadatlanul maradt Selmecbányán Dr. Fodor László főbányatanácsos, akadémiai tanár mellett fejlesztette édesapjától örökölt tehetségét, s s most már annyival inkább idejét látjuk a kitűnő szakrajzait ma is mintalapoknak használják. Hisnyókiadásának, mert közben a menynyezetfestmény vizen Neogrády Antal festőművésszel, ki több nyáron heteket eredetijének nagy része elpusztult. töltött Nemesék házánál, együtt járták be Murány szép M ég 1913-ban ugyanis Erdélyben Dés tájá­ vidékét, s onnan és utóbb Barátka környékéről Nemes is tól Háromszékig széles sávban hatalmas erejű, több jó tájképet festett. Meghalt Barátkán (Bihar m.), 1925 október 4-én. pusztító szélvész (tornado) vonult végig, mely 2 Mindezekről 1898-ban cikket írtam az Erdélyi Mú­ feltépte a magyarfülpösi reformátús templom fe ­ zeumban (606— 614. 1.). Ennek alapján DR. SZÁDECZKY delét4 s összetörte a nagybecsű mennyezet nagy L a j o s egy. tanár, akkori professzorom, mint az EME titkára, részét is. A megmaradt épebb töredékeket a z­ DH. BÉKÉSI K á r o l y egy. m. tanárral, az EME pénztárosával, tán Budapestre adták el a Magyar Nemzeti Mú­ aki kitűnő rajzoló volt és R a d is ic s Jenő múz. igazgatóval az EME megbízásából, — az akkori enyhe telet felhasználva zeumnak. A templomban ezek után a régi szép — 1898 dec. 9— 10-én a kisküküllőmegyei mennyezeteket XVII. századi asztalos festődíszítményekből csak megtekintették. Szádeczky erről M űtörténelm i tanulmányút a nyugati karzat maradt meg, mely most is é r­ címen be is számolt az Erdélyi Múzeum 1898. évf. 614— 616. tékes emléke a középkori csúcsíves ízlésű temp­ lapjain. Szinte a sors iróniájának látszik aztán, hogy ezek lomnak.5 után az Erdélyi Múzeum által kezdeményezett akció ered­ ményéül a gogánváraljai mennyezetfestmény 1903-ban Bu­ A mennyezetfestmények a templom hajóját dapestre, a Szépművészeti Múzeumba, az ádámosi menyborították s hosszában 9, szélességében 6, tehát nyezet pedig 1909-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba került, 54 darab négyszögtábla terét töltötték be. Eb­ s pár évvel később ide jutottak a magyarfülpösi töredékek ből csupán a nyugati szélső sort fedte egyszerű is. Nem sokkal a gogánváraljai mennyezet beszállítása után közép-pontozásos pikkelydísz. Olyan motívum, Gróh István elkészítette a mennyezettáblák szép, színes másolatait, de azok kiadatlanul maradtak. Az eredeti melyet a fennmaradt X VII. századi erdélyi menytáblákat leszedésük alkalmával nem számozták, s midőn nyezetek kpzül az 1628-ból származó gelencei utóbb Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban kiállították mennyezeten6 és itt találunk meg legkorábbról, azokat, fölszegzésük az eredeti elhelyezés tekintetbevétele de aztán a század végéig többször előfordul7 s nélkül történt. A hibát aztán három évtized után a lehető­

évszámos mennyezetfestményét.2 Utóbb 1898 nyarán egy m ezőségi kirándulásból hazatérve . ugyancsak együtt néztük meg a magyarfülpösi református templom szép karzatát és mennye­ zetfestményeit. Ez a mennyezet már akkor méltánylóra

ségig DR. BALOGH JOLÁN hozta helyre, ritkaértékű

mennyezet

képét

erdélyi renaissance I. kötete,

s íg y

nagyszabású

közölte a

művében,

Az

196— 199. szám alatt, és irt

róla e kötet 118— 119, és 209— 300. lapjain. U. ő adja róla a teljes irodalmat is. A z ádámosi mennyezfetmintákat szép

3 Köpeczi DEÁK LAJOS testvéröccse min. osztálytanácsos, történetírónak.

az EME-nek, s szinte állandó kedves vendége vándorgyűlé­ seinknek. Életrajza röviden SZINNYEI JÓZSEF : Magyar írók

rajzban közölte Va r j ú ELEMÉR a MNM általa szerkesztett Közlemények című, 1916-ban indított, de m eg is ázünt szép

élete és m űvei II. 685— 86.

folyóirata I. füzete

fedeleit ragadta el.

25 lapján. U. ő írt róla A régiségtár

gótikus szobája c. cikkében, u. ott a 24— 27. lapon. M ivel a minták rendjét a MNM-ban is összezavarták, a helyes sorrend megállapítása érdekében a cikkhez hozzászólottam a Dolgozatok stb. 1917.

évi VIII.

évf.

232— 237. lapján-

4 Az óriási erejű tornádó templomok, tornyok, kastélyok Sebességére jellemző, hogy a Számos-

újvár közelében levő Bálványosváralja körjegyzői hivatalából felkapott anyakönyvet két és Torján csapta le. szet kitűnő feldolgozója

művében a 200 és 201. szám alatt, és ír . róluk a 297— 298.

m áig sincsen.

állította V oiT PÁL a Gerevich-Emlékkönyvben V. ö.

hozzá bírálatomat

az Erdélyi

111— 138. 1.

Múzeum 1943. évf.

félóra

múlva

Háromszéken,

6 Ezt DR BALOGH Jo l á n , az erdélyi renaissance művé­

A mennyezetmintákat fénykép után közli BALOGH JOLÁN id. lapon. A mennyezetfestmények m agyar irodalmát jó l össze­

volt Deák Farkas

R égi buzgó tagja volt

6

lefényképezte, de

Erre K. S e b e s t y é n Jó z s e f

színes

másolata

hívta, fel a figyelmemet.

Az ottani pikkelyminták egy része ferde, átlós elhelyezésű. A pikkelyes díszítés m ég

élőbbről,

1625-ből is előfordul a

114— 116. 1. A magyarfülpösi mennyezetből eddig semmi sem került publikálásra. Csupán ifj. Nemes Ödön használta

gyulakutai református templom szentélye mennyezetének keretdíszeként, de egészen más formában és elrendezésben.

fel kezdőbetűnek egyik motívumát az Erdély folyóirat 1899. évi 50. lapján.

és a kecsedkisfaludi (1699) ref. templom mennyezetén.

7 Udvarhely m egyében a felsőboldogasszonyfalvi (1670)

121 már előbb fölbukkan ötvös és ónművek díszít­ ményeként is.8 A mennyezet mintabeosztása nyugat-keleti irányú volt. A pikkelysorokkal kezdve kettő ki­ vételével az összes virágos edénybe, kehelybe vagy vázába helyezett, valamint kézbeadott virágminták mind ebbe az irányba, tehát a refor­ mátus templom főhelye, az Úrasztala és szó­ szék felé fordultak. Logikusan és a díszítmé­ nyekkel összhangban így kellett volna elhe­ lyezni a mennyezet készültére vonatkozó felira­ tos táblákat is. Ezeket azonban a mennyezet­ festő asztalos az elhelyezésnél összezavarta. A donator címeres tábláját és vele a felírat kez­ detét a hatodik sor helyett az ötödikbe s a folytatásos szöveget a következő hatodik sorba, a szövegével szembe szegezte föl. A kopott, piros alapszínű címeres táblán a gyarló kivitelű címer kék renaissance-paizsban álló esetlen egész egyszarvú, két első lábában hegyes tőrt tart. A paizs fölött nincs sisak. E helyett a sisakdísz egyszarvút a festő egyene­ sen csak koronából növekvőleg ábrázolta. A paizs két oldalán foszlányok helyett levélfűzér hull alá. Látszik, hogy az asztalos-festőnek a címertan nem tartozott ismerettárgykörébe. N é­ hány apró hibát tett az elébe adott latin fe l­ iratú szövegbe is. Ez a címeres táblán 6 s a vele szembefordított folytatólagos szövegben 11 sorban azt mondja el, hogy a templomot rom­ lott állapotából Isten jóságából nemzetes Gás­ pár M iklós úr javíttatta ki 1642 november ha­ vában, I. Rákóczy G yörgy fejedelem és felesége Lorántfy Zsuzsanna segítségével, midőn ezek s fiaik: Rákóczy G yörgy és Zsigmond uralkod­ tak (!) Erdélyben. A z első tábla keretén, legelői ott találjuk az egyházközség papja: MINISTER ECCLESIE VALENTINU S, azaz B álint pap ne­ vét. A felírat a mennyezetfestő asztalos-mester: JOHANNES MENSARIUS, azaz János asztalos vagy Asztalos János nevével végződik.9 A templomjavíttató mennyezet-készíttetőről — sajnos — most se tudunk többet, mint a *

mennyezet első ismertetésekor.10 A mennyezet­ minták változatosságáról ellenben m ég k edve­ zőbbet állapíthatunk meg, mint akkor, mert a negyvennégy m intából még kettő sem teljesen azonos. Csak motivumismétlésekkel találkozunk, de itt aztán a főmotivumot mindig változatos mellékdíszítmények kísérik, melyek minden táb­ lán különböznek s együttesen szinte káprázatos változatossággal gyönyörködtetnek. Olyan ez a mennyezet, mintha egy jó asztalos-festő a szép mintakönyve legjobb darabjait rakta volna föl ebbe a templomhajóba s ezek toraiba csak e l­ vétve került néhány gyengébb mintásnégyzet is. A színezésben a virágoknál a piros és sárga, a leveleknél a zöld szín uralkodik; közben azon­ ban, főleg a stilizált virágoknál és mintáknál, szürkés-kék színezéssel is találkozunk. Készül­ tekor az egésznek kedves, meleg színhatása lehetett, azonban háromszáz év viszontagságai­ ban a színek megfakultak s már félszázaddal 11 A táblák fe lira ta :

I. MINISTER ECCLESIE VALENTINUS (címer) In NOmine SACro SAnctae inDiviDuae Trinita tis Annis a paratu Virginis M : SEX: 42 in Mense novemB. ex pristina de solatione cum orrmis exumuris DEI bonite restau: Ratum Per Gene : domu. Nikol : Gáspár. Templum .. .

II. AUXillio PRIMOGENITI SUBSID [i) 0 E X T e: nSO Illustis [si] morum domini domini GEorGii RakoCzi Dei Gratia PrinCIPIS Tran Silvaniae etcz .. ET dominae dominae Susannae Lorantffi Principissae Cum iidem duoBus Filiis GeorGio et ju niore SIGIsmundo Rákóczi foeliciter re Gnarent. Omnis quis invocaverit nomen domini salvus érit Joel eap 2. JOHANÉS MENSARIVS. 1642. A feliratot számos hibával és kihagyással közölte az

8 Pikkelydisze van már a kolozsvári Szt. Péter templom Evd. ref. egyházkerület 1891-i Névkönyve a X LIII. lapon. 1537-tel évszámozott ónkannájának. L. BALOGH JOLÁN : Az Átírott teljes szövegét a rövidítések föloldásával kiadtam erdélyi renaissance I. 272— 3. sz. kép. Jellegzetes, a magyaraz Erdélyi Múzeum 1898. évf. 613— 614. lapján. fülpösi mennyezetével azonos pikkelydísze volt a várfalvi 10 A falu régi közép- és kisnemes birtokosainak leveles­ unitárius egyházközség 1559-ből származott aranyozott ezüst­

ládái elsodródtak a községből, s az Erdélyi Nemzeti Múzeum

poharának, amelyet dr. Schey Ilona szerencsére m ég 1938-ban

levéltáraiban, v agy Kolozs m egye 1610-től kezdődő jegy ző­

Kolozsvárt lefényképeztetett. Azóta az eredetit ellopták.

könyveiben sem találkoztam GÁSPÁR MIK.LÓS nevével.

122 ezelőtt itt-ott lepattogzás vagy ázás is tom pí­ totta hatásukat.11

Ha a szép mennyezet mintáit és motivumkincsét vizsgáljuk, akkor legelőbb azt állapít­ hatjuk meg, hogy minden darabjuk szabadkéz­ zel, sablon nélkül készült. A minták elhelyezé­ sében vagy csoportosításában rendszer nincsen, A z egésznek fő jellemvonása a rendkívüli min­ tagazdagság és változatosság. Ez pedig olyan méretű, hogy még ahol rokonmotivumok is jut­ nak közel egymáshoz, ott sem okoznak torló­ dást vagy nehézkességet, mert v a gy főelemük, vagy a kísérődíszek változatossága egyensúlyoz. Zavarólag mindössze az az egyetlen négyzet hat, m elyet a mestere oldalra fordítva helye­ zett el.1* A gazdag motivumkincsből a mennyezeten a rózsák a leggyakoribbak, négyféle változatban és ezen belől ismét oly sok különbséggel, hogy az azonos rózsamotivumok is nagyság, szirom­ forma- és szám s a kisérődíszek, vagy a ke­ retelés nézőpontjából sohasem azonosak vagy egyenlők. A díszítményközpontul alkalmazott egészen kis rózsavirágon kezdve13, a kétsoros szirmú példányokon folytatva11, a háromrendes növekvő sziromsorú változaton át15 egészen a 11

Tulipánszerűen, de széles virágkehellyel stilizált dísze van tíz táblának.18 Ezek a minták elszórtan, de a negyedik sorban már háromféle változatban tömörülve, mindi > kardvirágszerűen alakított nagy hajlott levelekkel díszítik a menynyezetet, és olvadnak be annak szépségébeKülönösen bájos ezekből az 5. sor 3. tiszta szép mintája és ennek testvére a 4. sor 5i négyzetén, mely egy, a vízszintes középvonalban elhelye­ zett, ciboriumszerű renaissance-tartóból indul ki. Ez a középmotivum más változatban ott sze­ repel még egy táblán,19 más háromnál pedig elsatnyulva jelentkezik.20 Elég sűrűn, hétszer fordulnak elő főmotivumként az akantuszleoélből alakított díszítmé­ nyek is.21 Ez a jó renaissance -motívum a hét különböző minta közül ötnél kisebb-nagyobb ananász-flíszítménnyel szerepel együtt s az utóbbi ott, ahol kövér méretével túlteng, mint a 8. sor 1. mintáján, nehézkesen hat. Ezektől egészen eltérő, természetesebben egyszerű tulipándísze van hat mennye­ zetmintának,22 melyekből egyen a virág előnyö­ sen megcsokrosodik,23 egyen pedig bimbóalak­ ban fordul elő.-24 Ezek már a tulipánfestésnek azokhoz a fajképeihez sorolhatók, amelyek sok­ félekép változva egyes helyeken népies díszí­ tésként korunkig használatban maradtak.

Szerettem volna megemlékezni az értékes mennyezet formált,

mintakincsének megmentőiről, a másolókról is. Nevüket a másolaton csak E . M . és Sz. S. névbetük jelzik. Az első Erese Miklós állami tanító és a magyarfülpösi ref. egyházközség énekvezetője, egykori osztálytársam volt. rajzoló

primitívebb formákig16 és újra a kacs- és kampószerűen visszahajló, forgó hatású díszítményes könnyed és bájos példákig17 ezeken is mindenütt játszi változatosság uralkodik. Nincs olyan sor, amelyben ez a virágmotivum elő ne fordulna, de mindig, mind a 18 négyszögtáblán más vá l­ tozatban szerepel.

volt

s íg y

0 közepes

a másolás oroszlánrészét valószínűleg-

Sz. S. kollégája végezte. Ennek a neve kiderítése érdekében levélben fordultam a mfülpösi ref. lelkészhez, továbbá Kiss Lajos nyug. ref. espereshez, Maros-Torda m. tanfelüg^elő-

Külön figyelm et érdemel a babérlevél-ko­ szorú fölhasználása. Hatszor találkozunk vele a 42 A 8. sor 2. ^ ^ 13 A 6'. tábla 3. mintájának fordított elhelyezése alig mennyezeten.25 Mindenütt elveszítette a XVI. vehető észre. Sőt föltehető, — hogy m ivel itt a. díszítmények században még általános bogyós levélkoszorú kiinduló motívuma a szomszédos 2. tábláéval azonos, — ezt jellegét, de a hatból négynél még megtaláljuk a táblát az asztalos szándékosan fordíthatta meg. íg y az a koszorún azt a 4— 6 szirmú virágocskát, mely elferdült szívalakú tődíszítményből a szélesre csapongó levél­ a koszorú kötöttségét is jelzi. Egyébként min­ kísérettel jó befejező dísz képződött. 14 Rövidségért a nyugatról keletre számított sorokat denütt keretként szerepel különböző más motí­ nagyobb s a közölt mintalapon balról jobbra számított vumok körül. Néhol ezekkel egyenrangú díszt négyzetlapok helyét a sorjelző szám fölé alkalmazott kisebb • képez, és mindig nemesíti kereteit mintáját és szám jeggyel jelöljük. A kis rózsavirág központos minták környezetét. elhelyezése e szerint: 21, 35, ^2, 55. ségéhez, de eredményhez nem jutottam.. " V Ü W '

15 7S, 85 és 0 91; 10 25, # , 56 és 7 7e; 17 32, 52, 6°, 72; ls' 22, 31, 43, # de

szélesebb

és 6 5S, 76, 83, 94 és 1 — Ezt a motívumot, kezelésben és más

színekkel

szintén több

változatban megtaláljuk már a gyalakutai mennyezeten is.

1 ^ 4 3 . 20 22 , 74 , 83; 21 21, 34, 36, í 2, 56, 81 és 4 92; 22 33,

4-1, 6 > -4*; 23 33 ; 24 61; 24 23, 32 és 5, á4, 73, 93; 26 26, 41, 71; 27 31, 65, 28 16, 33, 41 és 6, 74, 82; 94 és «.

S

p

l

f ) í

=5£.£ w a» j§ o^ ’- ^ b C s o .i-. s

N

& i

55—S: = s :s a Kh

IfS ffli _ •—. — 5j ^

O p fv

g

2

~±

w .—

S ^ S í? 5 s ^ fes?Sfs =í f*§^ T~r‘^^ s«-j

£

ÍS

o "-j

i

r-H

c

k

tj

>

%

i

?

a

A magyaríülpősi (Filpe$) ref. templom mennyezetfestményei. — Die Kasettendecke dér reformLerten Kirche von Magyarfülpös.

123 A szegfűt három táblán találjuk'26 s ebből kettőn uralkodó dísz, kissé merev, háromszirmú alakításban. Sajátságos, hogy szárfestéke majd­ nem mindenütt lepattagzott, s így e különben szép minták ezzel megcsonkultak. Nagyon kezdetleges a 3. sor 6. négyzetének egyszerű, nyolcágú csillagdíszítménye. Ez érté­ kében és hatásában azokkal a szinte mértani szer­ kesztésű rózsákkal áll egy színvonalon, melyek­ ről a rózsamotivumoknál már megemlékeztünk. A jnennyezetdíszek mintakincstárában ezek csak aprópénz értékűek. A z a tény azonban, hogy nagyon fejlett, finom és szép minták társaságá­ ban szerepelnek, itt annak a bizonysága, hogy nem elértelmetlenedett vagy leromlott díszítmé­ nyek, hanem a XVII. századi asztalosmester olyan mintái, melyeket valószínűleg egyszerűbb és olcsóbb vásári bútorárukra használt sűrűbben, de változatosság kedvéért itt is alkalmazott. Éles ellentéte ezeknek a 8. sor 6. mintája, mely egy központi kisebb rózsa körül befelé forduló tizenkét levélből alakult. A könnyed, díszes minta olyanszerű, mintha egy XVII. szá­ zadi jegykendő megnagyított mintáját másolták volna mennyezetdeszkára. Viszont néhány négyzeten ott szerepel az a X VII. és X V III. századi hímzéseken sűrűn is­ métlődő nagy stilizált virág, m elyet pompázó díszítésnek ugyanakkor az ötvösség és a kő­ faragóművészet szívesen alkalmazott.

erősödőt;. A z erdélyi fejedelm i udvar XVII. századi címeres emlékei tömegesen nyújtanak erre bizonyítékokat, de ugyanezt mutatják sok­ szor, főleg a százév középső két negyedéből, a kőfaragás emlékei, kivált sírkövek is, külö­ nösen ott, ahol magyar mesterek dolgoztak. M ivel pedig az ábrázolásnak ez a módja, a kü­ lönben teljesen más modort, színeket és szelle­ met árasztó. erdélyi szász asztalos festő em lé­ keinken nem szokásos, ilyenféle román em lé­ künk pedig ebből az időből nincs, s mivel a tartókar vagy kéz alkalmazása a magyaroknál később is, egészen korunkig, kimutatható : ez a vonás a festő asztalosnak magyarságára vagy legalább magyar iskolájára enged következtetni. A z edényekből nyolc darabot találunk.28Ezek közül alakra és nagyságra három teljesen egyenlő füles korsó, melyek közül kettőnek öble pikke­ lyes darabok ellenkező oldalon alkalmazott fü­ leiken kívül alig térnek el valamiben egymástól. Két darab ismét kehelyszerű, s a sugáíabbnak talpkaraját miniatűr kiadásban ugyanaz a pon­ tozott pikkelyes motívum borítja, melyet a menynyezet nyugati kezdősorán látunk. A kehely öb­ lén végighaladó szalagdíszítményen pedig két sorban hegyére állított, pontozott közepű négyzetsor húzódik. Hasonlót észlelünk a 4. sor 6. mintáján, melynél a kehely talpa pikkelyes, n yél­ gombja pedig jóval vaskosabb. Egy másik tar­

tóedény cseberformájú, egy pedig fülesveder alakú. Mindezek azért érdemelnek külön fig y e l­ * * * met, mert a renaissance-edények formáinak je l­ Végül meg kell emlékeznünk a magyarfül­ legzetességével kormeghatározó vonásokat s vele pösi mennyezet alárendelt szerepükben is jel­ bizonyítékokat nyújtanak arra, hogy a festőasz­ lemző, két helyen alkalmazott virágtartó félka­ talos még a renaissance motívumok nemes for­ ráról és virágdísz-tartó edényeiről. A kar csak mavilágában szerezte minta- és stilusismereteit, kétszer szerepel alárendelt, kisegítő motívum­ vagy esetleg olyan mintakönyvvel rendelkezett, ként, s míndakétszer balról jobbra fordulva mely ilyeneket nyújtott. M ű v e a mennyezet fel­ tartja a virágdíszítményeket.27 Alkalmazása egé­ iratán emlegetett I. Rákóczy Györgg korának szen ötletszerű, sőt felesleges. A szép minták Erdélyben nemcsak egyetlen reánk maradt, de e nélkül semmit sem veszítettek volna hatásuk­ a X V II. század első feléből s az erdélyi m a ­ ból s alkalmazásukkal semmit sem nyertek. M eg­ gyar ren ai^an ce festőasztalos művészetnek is jelenésük azonban jellemző magyar kt>rszokás. egyik legjobb alkotása. Kár, hogy e jóizlésű, A természetességre hajló magyar képzelet nehe­ leleményes, biztoskezű mesterről nevén kívül zen vette be a térben lebegő tárgyakat és ala­ semmit se tudhatunk. A minták könnyed rajz­ kokat. Ezért már a X V . század címertani ábrá­ kezelése és színezése, a szinte tobzódó válto­ zolásaitól kezdve sokszor alátámasztotta vagy zatosságkedvelés, egyes virágmotivumok ma­ kézbe adta azokat. Ez a felfogás az élet való­ gyar területen való továbbélése s végül a virág­ ságaival és vele a természetességgel erős kap­ tartó félkarnak az egykorú magyar emlékekről csolatokat tartó renaissance-művészetben csak ismert alkalmazása megengedik azt a következ-

124 tetést, hogy János asztalost a Magyarfülpöshöz legközelebb eső magyar céhes v á ro s : M arosvá­ sárhely asztalosmesterei között keressük.29 A kutatószerencse v a gy a véletlen reábukkanthat a festetöre és a festőre nézve olyan adatokra, melyek mindkettőjük személyére s ezzel a magyarfülpösi mennyezettel kapcsolatos más kérdésekre több világosságot szolgáltatnak. A d d ig is m ár most megállapítható, hogy ez a mennyezet, m ely a X V II. század első feléből reánkmaradt, erdélyi m agyar testvéremlékek közt a csíkdelnei (1613), gyalakutai (1625), gelencei (1628), és székelydályai (1630) székelyföldi m agyar mennyezetek után korra az ötödik, m intái szépségében és művészi értékben m eg­ előzi az időrendben közvetlenül előtte álló két mennyezetet s bár egészen más, m int a . két m ég előbbi, legalább mintái értékében nem m a­ rad ezek m ögött sem. Fájdalommal állapíthatjuk meg, hogy teljes színes másolatának elkészítésétől a mennyezet nagyobb részének elpusztulása miatt örökre el­ késtünk. Kívánatos volna bár a megmaradt rész­ letek lefestése és fényképeztetése. De kívánatos ez, éspedig minél sürgősebben, az egész X V I.— X VII. százévi magyar és főleg erdélyi mennye­ zet, karzat és templomi bútorfestmény-anyagra. Elég szomorú mulasztás, hogy ez a munka eddig is elmaradt A háború pusztításai éppen eléggé figyelmeztetnek arra a veszélyre, mely az ily könnyen romlandó anyagot fenyegeti. Ne várjuk

meg, hogy a mentéssel, — éppen mint a ma­ gyarfülpösi minták nagy részének színeinél — , szintén örökre elkéssünk. Kelem en Lajos kát ott megismerhették.

Ha pedig a patronus Gáspár Mik­

lósról — kinek címere azonos motívumokat mutat a szövérdi Gáspárokéval — a további kutatás igazolni tudná a családhoz való tartozását, akkor a marosvásárhelyi kapcso­ latok m ég érthetőbbé válnának. A bizonyítást azonban rend­ kívül nehezíti az adathiány. Éppen íg y állunk a marosvá­ sárhelyi asztalosok adataival is. A z ottani asztalos céh iro­ mányai állítólag Nekem

az

1876-i nagy tűzvészkor elpusztultak.

ezelőtt 45 évvel

az asztalos ipartársulat

akkori

elnöke ezt mondotta. Akkor m ég m egvolt őrizetében egy ívalakú késői átiratban az emlékezetem szerint Bethlen Gá­ bortól m egerősített céh-kiváltságlevél, m ely az akkori céhelőljárók n eteit is tartalmazta. Más iratuk akkor állítólag nem is volt. íg y természetesen a marosvásárhelyi asztalosok 1640 körüli névsorát sem ismerhetjük.

Azt tudjuk, hogy

1601-ben e g y céhbe rendelték őket a kerekesekkel és kádá­ rokkal, akikből az utóbbiak 1633-ban önállósultak (SZADECZK.Y L . : Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon stb. II. 332. és 338. 1.). Az asztalos céhiratok hiányában a mestem évsort csak a városi levéltár polgárkönyvéből, törvény­ kezési jegyzőkönyveiből és irataiból s a református egyházközség és a -városi céhek irataiból lehetne hosszú és fárad­ ságos

kutatással

összeállítani.

A

Magyarfülpöshöz

közeli

falvakban is m agyar mesterek dolgoztak. A közeli P ótób an 1668-ból két mintában P a r a j d i I l y é s J á n o s munkájára ismerünk, s ő dolgozott 1676-ban a Magyarfülpössel szom­ szédos Tancson (Maros-Torda m.) is. A sokkal távolabb, 50 kilométerre fekvő Besztercére alig gondolhatunk. Itt ugyan az asztalosoknak az orgonakészítők­ kel és a festőkkel már 1549-ben közös céhük volt (SZÁDECZKY L. i. m. 326. 1.), de munkáik m ég Beszterce közelebbi kör­ nyezetében is úgy elpusztultak, hogy

alig maradt belőlük

- J Magyarfülpöshöz a XVII. században a 10 kilométer­ nyire fekvő Szászrégen volt a legközelebbi céhes hely. Itt

utóbbitól 20 kilométerre eső Teke szász ev. templomában van

azonban az asztalos céh csak 1728-ban alakult meg. A rneny-

egy valószínűleg besztercei mestertől készített csinos XVII-

nyezet készülte idején Magyarfülpöshöz, ehhez a m agyar

század második feléből eredő hátaspad, de ez egészen más

községhez és magyai- református birtokosaihoz a m integy 2ö

természetű mintákat és festésmodort mutat, mint a m agyar­

kilométernyire fekvő,

fülpösi emlékek. Éppen íg y egészen más ízlés és iskola em­

csaknem

teljesen református Maros-

valami. Besztercétől Magyarfülpös felé, az előbbitől 30, az

vásárhely vált a legközelebbi céhes m agyar város. Ide já r­

lékei a Mezőség

tak vásárokra, s a ‘nemesek itt taníttatták, gyermekeiket azután is. Könnyen elképzelhető, hogy íg y a jobb ipaxoso-

(Beszterce-Naszód m.) református templomának 1712-ből szár­

szélén

mazó mennyezetmíntái.

Besztercéhez

közelebb

eső

Tacs

125 DIE KASETTENDECKE DÉR REFÖRMIERTEN KIRGHE VON MAGYARFÜLPÖS (KOM. MAROS-TORDA) Autor hat bereits

im Jahre 1898 in dér Zeitschrift

Seiten

seines

Musterbuches

auf

die

Decke

aufgetragen

Erdélyi Múzeum das Interesse auf die bemalte Holzkasetten

hátte. Eben die Fülle und Mannigfaltigkeit dér Muster bildet

aus dem Jahre 1642 dér mittelalterlichen ungarischen refor-

das Charakteristikum dér Decke. Autor analysiert die Haupt-

mierten Kriche von Magyarfülpös gelenkt. Nach dér Aufschrift wurde die Decke durch Unterstützung des Fürsten

und Nebenmotive dér Kasettendecke von Magyarfülpös, die aus dér Zeit von György Rákóczy I (Í630— 1648) nicht nur

G yörgy Rákóczy I. und seiner

die einzige, sondern zugleich

Gemahlin, im

Auftrag von

Miklós Gáspár vöm Tischlermeister János durchgeführt. Dér grösste Teil dér Decke fiel sturm zum O p fé r; die

im Jahre

1913 einem Wirbel-

erhaltenen Teile

gelangten in das

Magyar Nemzeti Múzeum nach Budapest. Zum Glück liess dér ehemalige Schulinspektor des Kom. Maros-Torda Lajos Deák von

Köpecz du rch. die zwei

staatlich angestellten

Lehrer dér Ortschaft im Jahre 1897 für die Archaeologische Abteilung des Siebenbürgischen Nationalmuseums die Kasét, tendecke

zeichnen

viereckige

das schönste ungarische Re-

auf dem Gebiete dér Deckenmalerei

darstellt. Dér Meister, dér

ohne Vorlagen arbeitete, dem Altér nach von

den

datierbaren des Székelyföld (Szeklerland) die fünfte.

Diese

Kasettendecke ist

Die

alteste ist die Kasettendecke von Csikdelne (1613), weiter folgen die von Gyalakúta (1625), Gelence (1628) und Székelydálya (1630). Was die Schönheit und den künstlerischen W ert anbelangt, steht die Decke von Magyarfülpös unbe-

des Kirchenschiffes waren 54 (9 X 6 )

Beginn des 17. Jahrhunderts vertreten zwar eine andere

dingt vor den zwei letztgenannten. die Decke

war

wahrscheinlich Tischlermeister in Marosvásárhely.

die Muster

und so blieben wenigstens

erhalten. An

naissance-Kunstwerk

Holzkasetten befestigt.

Die Muster waren von

Westen nach Osten orientiert. Nur die westlichen Kasetten habén Schuppenmuster. Die anderen 46 Muster sind so

Die

zwei ersten vöm

Kunstrichtung, doch kann mán was die Schönheit und Vollendung anbelangt auch mit diesen die Magyarfülpös vergleichen.

abwechselungsreich, als ob ein Tischler-Maler die schönsten

Kasettendecke von L a jo s von Kelemen

ADATOK SZOLNOK-DOBOKA MEGYE HALÁSZATÁHOZ I. A LE SŐ H Á LÓ

Árpástón és Csicsókeresztúron a kereszt­ hálót hívják így. Sok helyütt Komhér-nak, vagy Komiher-nek nevezik. Tavasszal, jégmenéskor, lanyha vízben (sziget, vagy part közelében , ahol nem ütközik a jé g ), ősszel a partról, nyá­ ron s egyáltalán m eleg időben a vízben állva halásznak vele. Csónakon nem használják. H ogy zavaros-e a víz, v a gy tiszta, nem számít. Várkudún, Péterházán és Szentmargitán pl. csak zavaros vízben halásznak vele. — Rettegen éjjel is, ha tiszta á víz. — Csatánban ta­ vasszal, amíg fel nem melegszik a víz. — Dengelegen mindig. — Bethlenben télen is halásznak v e l e : ha a jég kb. 2 ujjnyi vastag, akkora léket vágnak bele, mint a lesőháló. Beleállítják-a vízb e s 3— 4 percenkint kieme­ lik. „Gyenge szekeresség", jegyezte meg az a magyar halász, aki 1908 szeptemberében eze­ ket az adatokat bemondta.

A z 1. képen Csicsókeresztúrról mutatom be az -Erdélyi Nemzeti Múzeum Néprajzi T á­ rának D. 2776. lelt. sz. lesőhálóját, amelyet 1908 szeptemberében vásároltam volt. A vele való téli halászatról Magyarlápo­ son a következőket jegyeztem fel 1913 szep­ temberében : vannak kanyarodó helyek, szé­ lek, azok befagynak, a hal kivetődik az ilyen szélekre, a halász rámászik egy zabkaróval vagy csapófáva l; — erősebb jég esetén fejszé­ vel bevág, letör egy-egy darabot úgy, mint azt a mellékelt 2. k ép m utatja: az a-lyukat be­ töri, a komhért odatartja, — aztán d-nél tör léket, a hal a komhérba fu t ; — majd a d-be állítja a kom hért; — utána áttöri a b és c jelű lékeket s felváltva hol az egyikbe, hol a má­ sikba állítja szerszámát. Közben „mind men­ nek a hullámok, amik elől a hal a szélekre fut". Megesik, hogy egy-egy hal elsiklik a

126 a túlsó partra, de csak akkor, ha csak a víz széle van befagyva. A komhér a Magyarlápossal szomszédos Domokoson is eszköze a téli halászatnak is. „Csendes vízben, kimaradt csendes ágban*, vagy ahova a folyó kiönt, de vele azért öszszefügg, a terület nagyságához képest lékeket vágnak a komhér (a, alt a2) és zurboló rúd

Abb. 1, kép. Lesőháló (le§iteu, komiher) Csicsókereszturról. Senknetz von Csicsókeresztur. (Ciceu-Cristur.)

csulbik, (b, bi, b2) részére (3. k ép A .) — Ha szélesebb a terület, a lékek nem hosszan, ha­ nem keresztben helyezkednek el (u. az a kép B., ahol a, a1( a2, a komhér b, fy, b2, pedig a zurboló rúd részére vágott léket jelöli). A lékek közti távolság 3 m. hosszú rúdnak fe ­ lel meg, de a Lápos folyónak domokosi ré­ szén nincsen ilyen széles „m aradás". Péterházán és Szentmargitán csak zavaros, m eleg vízben halásznak vele. Kocson sokszor harmincan, negyvenen is kimennek a Nagy-Szamosra s szorosan e g y ­ más mellé állva indulnak felfelé a vizen. T ő ­ lük fennebb kb. 500 lépésre a botosok ( bota§i) zavarják a vizet egyszerű rudakkal, vesszők­ kel, vagy egyenesen arra a célra készült zur­ boló rudakkal ( csulbik §ciulgic, 4. kép). A m i­ kor összetalálkoznak, a botosok, ismét fennebb mennek s ezt néha ötször is megismétlik. Magyarláposon rendesen 2, 6, 8, 10 ember halászik együtt. Ha alacsony a vízállás, k eve­ sebben, ha több a víz a Laposban, a halászok száma is nagyobb. N agy víz idején 16—20 ha­ lász is kimegy halászni s pdronfeinf háttal egy­ másnak, a kom hért egymás m ellé téve, egy

gondolatra tartják a szerszámot a vízben, aztán kihúzzák. A lesőhálót két, a középen összekötött s erősebben, vagy enyhébben meghajlított fűzfa-, gyakrabban mogyorófavesszőből való abroncs­ ra, (Á rp á stó ; — Kocson obránci, Lozsárdon previtá), vagy kává-ra (Magyarlápos) k ö tik ; — van kerülő spárga-ja (M agyarlápos; •— L o ­ zsárdon §oargö) és ezen belül kerülő cérná-ja ( = egy sor szem a háló négy oldalán, Magyar­ lápos). Tetejére rúd-at (M agyarlápos; — L o ­ zsárdon rudá), y agy nyel-et (Magyarlápos) köt­ nek. A villaalakút a románok furcá-nak mond­ ják. Felsőcsőszön 180 szemből kezdik, M agyar­ láposon csak 120-ból. Nagyságuk különböző. Péterházán láttam egy 1.5 m. átmérőjűt. Öble, vagy kebele hol mélyebb, hol ala­ csonyabb. Ez részben a nagyságától is függ. Van nagy- és kisszemű. Domokoson a szemek 1 cm.2 nagyságúak. Bolti és házi fo ­ nalból kötik. A házi összemegy s ezért lesz­ nek a szemek kisebbek. Magyarláposon a ritkaszemű szemei 4 cm. átmérőjüek, ezt ritka feomhér-nak mondják — az apró szeműé 1 cm., ennek neve zsem lénges komhér, mert a zsemlénk nevű halat ( Barbus Petényii Heck.) ezzel is fogják. K om hér-nak mondják a szóban forgó leső-

Abb. 2. kép. T é li halászat a komhérral Magyarláposon. W in terlich er Fischfang m it dem Senknetz in M agyar­ lápos. (Lápu§ul-Unguresc).

127 hálót Alsócsőszön, Domokoson és Felsőcsőszön. A z utóbbi helyen a románok le§iteu-nak is ne­ vezik. Le$iteu-nak 'mondják még a következő községekben: Alsókosály, Alőr, Baca, Bethlen, Felőr, Felsőszőcs, Kocs, Mikeháza, Péterháza, Retteg. Kom ihernek a következő községekben hiv-

Jankó-tói közölt leshá ló'hoz1 és lesőháló-hoz (v iliin g ', vagy bellegh álof, semmi köze. Annál inkább vethetjük össze a kom herháló,3 vagy ághegyháló-val, valamint a magyar em elő- és m erítőháló-val. Jankó szerint, a magyarság az ághegyhálót vagy a gör göktől vették át még a hon­ foglalás előtti időben, vagy a németektől már a honfoglalás után.4 Térképre vetítve a lesőhálónak a különköző községekhez fűződő neveit, feltűnő, hogy Szolnok-Doboka megyének a szászságtól m eg­ ült, v a gy Beszterce-Naszódhoz közel eső ré­ szén nincsen meg a komiher, vagy komhér elnevezés ; — a legkele­ tibb ilyen község Várkudú, v i­ szont a tőle keletebbre fekvő Kocson és Bethlenben le§iteu a neve. A komhér név csak a Lapos vize mellett s itt is kizárólag há­ rom helyen szerepel. Ezzel szemben nagy súllyal esik a latba, hogy az udvarhely­ m egyei Zetelakán is lesőháló­ nak mondják. Nincs kizárva, hogy a Szamos mentére a székelységtől került.

C5 b

O a

n

b i

C U

O ba

□

& 2.

B Abb. 3. kép. T é li halászat a komhérral Domokoson. W in terlich er Físchfang mit dem Senknetz in Domokos(Dámácu§eni).

já k : Alsóilosva, Csatán, Csicsókeresztúr, (itt lesőháló-nak is !), Csicsómihályfalva, Dengeleg, Dobrocsina, Esztény, Galgó, Hesdát, Hosszú­ rév, Kackó, Kaplyon, Kápolna, Közfalu, Lemény, Lozsárd, Macskamező, Monostorszeg, Oláhfodorháza, Oroszmező, Pecsétszeg, R év ­ kolostor, Rogoz, Sósmező, Szamosjenő, Szentbenedek, Tökepataka, Várkudú, Vízszilvás. A z alább felsorolt községekben mind a le$iteu, mind pedig a kom iher név szokásos : Csatán, Csicsókeresztúr, Kápolna, Nagyborszó, Omlásalya, Szentmargita. Nyilvánvaló, hogy a H erm an-tó 1 és utána

Eredetének kérdése azonban még megoldatlannak tekintendő. Mindenesetre nagyban segítene a megfejtéséhez, ha vidékenkint felgyűjthetnők a reá vonatkozó ada­ tokat s azokat térképekre is átvin- Abb. 4. kép. Zurbolö rúd nők a magyarságnak, a román­ <§ciulgic) Kocsról. ságnak és szászságnak településAufrührer történeti adataival. von Kocs. A z azonban kétségtelen, hogy a románok a lesőháló-bó\ csinálták a le$iteu

1 H erm án

0 . A m agyar halászat könyve 316.1. és

202. ábra. Ja n k ó J. Z ich y J. gróf utazása í. k. 386. 1. és 36.'5. ábra.

harm adik

ázsiai

Itt jegyezzük m eg, h ogy a Székely O klevéltár ív . 14. 1537-beli' adata, h o g y a Feketeügyön turbók va g y lesdw halo-val is ha'ásznak, szintén nem hozható semmi kapcsolatba a szóban forgó szamosmenti lesőhálóval. V. ö. N éprajzi Értesítő II. (1901.) 12-13. i. 2 H e r m á n i. m. 303—304. 1. é ; 190. ábra. — J a n k ó i. m 345. 1. és 329. ábra. 3 H e r m á n i. m. 306 -308. 1. és 350—352. ábra. — J a n k ó i. m. 350— 352. 1. és 334—336. ábra. 4 J a n k ó i. m. 357. 1 és 334— 336. ábra.

128 nevet, tehát ezt a szerszámot a magyarságtól vettékátés valószínű, hogy a magyarság közvetítésé­ vel jutottak a homiher névhez is. Ha ugyanis ma­ gukkal hozták volnn ezt a halászó szerszámot balkáni hazájukból, velük jött volna a crista$, vagy lejnic stb. név is.5

Már volt alkalmam rámutatni, hogy a szamosmehti le$iteu Máramaros m.-be az Iza völ­ gyébe (Konyha) li§eteu-alakban jutott el.6

bán c-ősnic, Munteniában halüu, alűu ( = a m agyar háló), Olteniában posfat és cristaciu a neve. — A n t ip a i, m. 5 A n t ip a Gr. Pescária §i pescuitul in Románia 388. 1. 142-144. 386-388. 1. és 66 - 68 . 182. ábra. — M oldová6 K özlem én yek (K olozsvár) 111. k. 129. 1.

II. A HÚZÓHÁLÓ, V A G Y V O N O G A TÓ H ÁLÓ Népzajzi jegyzőkönyveim elvesztek s így ma nem tudom megmondani, hogy melyik szolnokdobokai községben hívják a kaparó hálót húzó-, vagy uonogató háló nak. Bizonyos azon­ ban, hogy két főformában van használatban: az egyik a magyar kaparó háló édes testvére (5.

a célra, csak a villás rudat kötik az abroncshoz a fennt jelzett módon s hozzájárul még az em­ lített vékony kötél is. Ez az eset a most hivat­ kozott képünkön bemutatott szerszámnál is. A másik (6 kép, lelt. sz. D. 2779., lelő­ helye Szentmargita, 1908. szeptemberében vá-

Abb. 5. kép. Húzó-, v a g y von ogató háló (huzá) Nagyborszóról. Scharrnetz von N agyborszó (Bársáu.)

kép). Alkotó ré szei: a megkurtított szdfe-ra emlékeztető voltaképpeni háló; ez többé-kevésbbé patkó-, vagy félköralakú kávára van kötözve, ennek tetejére van erősítve a több méter hosszú, villás rú d ; — a rúdhoz vék o­ nyabb kötelet hurkolnak, és pedig meglehető­ sen lazán, hogy azon könnyen lehessen fel és letólni; — ennek két végét a káva végeihez kötik s íg y a halász, aki a parton állva dolgo­ zik a szerszámjaival, ennek a kötélnek a se­ gítségével húzhatja maga felé a háló alját is. A z ezen a képen látható hálót Nagyborszón vettem 1909. okt.-ben; lelt. sz. D. 2944. Nem mindig kötnek külön zsákalakú hálót, hanem sok esetben a szák-ot használják fel erre

sároltam) trapézalakú; ennek sarkai két abroncs beróvott végeihez vannak kötve, alul kebele, vagy öble van, az abroncsok tetejére villás rúd jön, erre éppen úgy hurkolják a vékony köte­ let, vagy vastagabb zsineget s kötik a két végét a trapéz két alsó sarkához, mint a szákból ala­ kított huzó-, vagy vonogató háló esetében. H er m án s Jankó nem isméri ezt a trapézalakú halászó szerszámot. Am it ók húzóháló néven (öregháló, gyalom ) leírnak s képben is közölnek7, a kerítő halászat eszköze s a mi 7 herm án i. m. 251. 1. és 135. ábra (öregháló), — 286. 1. és 170. ábra (gya lom ), — Ja n k ó i. m. ü85. 1. és 305. ábra öregháló), továbbá 303.1. és 312. ábra (gyalom ).

129 szerszámunkhoz nincsen köze. Nem ismeri B e8, A n t i p a ” és B o r n e 10 sem. Közöl azonban Jankó egy trapézidomú, alacsony kebellel bíró emelőhálót a Kúra mellékéről, amelyet, ha úgy szerelnénk fel, mint az 5. képen bemutatott szentmargitai húzó hálót, éppen úgy lehetne kezelni, mint ezt.11 Ugyanezt mondhatjuk bizo­ nyos megszorítással a rostovi emelőhálókról is.12 n e c k e

Hogy a rúdra hurkolt s a háló abroncsának két végéhez kötött vastagabb zsinegnek, vagy vékonyabb kötélnek van köze a kifejezetten

német eredetűnek mondja a kaparó hálót13. Prototípusát a szák-ban kell keresnünk s voltaképpen a patról való halászathoz átsze­ relt szák-nak is tekinthetjük. A húzó hálóval u. i. a partról halásznak olyan formán^ hogy a halász belemeríti a hálót a vízbe s koronkint maga felé húzza, vonogatja, majd kiemeli, hogy lássa, hogy zsákszerű mélyülésében, vagy ke­ belében megrekedt-e a várvavárt zsákmány ? Minél hosszabb a rúdja, annál messzibb merít­ heti a vízbe. A partmentén való bemeregetéskor sokszor gyökerekbe, bokrokba akad s ezért alkalmasabb szerszám az, amelyiknek hosszú a rúdja. Ja n k ó

A szolnokdobokai románok a 4. és 5. k é ­ pen bemutatott szerszámokat huzd-nak nevezik a következő községekben: Alsókosály, Csatán, Felőr, Galgó, Konkolyfalva, Közfalu, Mikeháza, Monostorszeg, Nagyborszó, Oroszmező, Péterháza, Szentmargita. Ezek közül azon­ ban csak Konkolyfalván, Péterházán és Szentmargitán akadtam a trapézalakú húzó, vagy vonogató hálóra, a többi helyen szák-ból sze­ relték át a már említett módon. Szák-ból sze­ relik át a húzóhálót Felsőszőcsön is, de itt íraga-nak hívják, ami a román trage — húzni — szóból származik, akárcsak a huzá a magyar húzni, húzó-szóból.14

8 Fische, Fischerei und Fischzucht, Königsberg i. Pr." 1881. 9 Ld. az 5. sz. jegyzetet. 10 Fischzucht und Fischerei, Berlin, 1886. 11 I. m. 354. 1. és 340. ábra. 12 U. ott 355. 1. és 341. ábra. A göcseji uonyu háló, va g y h uzu-ivli is más, mint a szamosmentiek, a vele való szerszám járás is más V . ö. Népr. Értesítő III. (1902 ) 30-31. 1. és X II. (1911.) 56. 1. a hetési huzu-, vonju-, v a g y púposhálu- ról, képe u. ott az 55. 1. 1. ábrája 6 . sz. alatt. — A z u. ezen a képen 11 . sz. alatt látható gereblyeháló távoli rokona a mienknek. 13 I. m. 438—439. 1.

Abb. 6 . képHúzó-, va g y vonogató háló Szentmargitáról. Scharrnetz von Szentmargita. (Sanmárgita).

m agyar őrfonalas szerkezethez, egyáltalán nem vitatható, annyira k é ze n fe k v ő .15 Rendesen tavasszal és ősszel zavaros v íz ­ ben halásznak a bemutatott két húzó, v a g y von ogató hálóval, de néha nyáron is, ha a víz nem tiszta.

Roska Márton

14 Hasonlót közöl k a g y ló fg o ó háló, va g y tárboc néven A n t ip a is i. m. 76. 1. és 23. ábra alatt, de kávája az alján k ifelé álló szélén élesre faragott fához van erősítve. Őrfonala nincs. — E gy másik, hasonlót is közöl A n t ip a i. m. 110—111. 1. és 44. ábra alatt, am ely­ nek villás rúdja az alján van és van őrfonala is. Patakfenéki száknak ( = sacul de fund) hívják. — A d A n t ip a i. m. 112.1. és 45. ábra alatt rociu néven e g y a m ienk­ kel édes testvér, őrfonalas szákot is, am elyről azt írja, h ogy Olteniában, Erdélyben Zernest vidékén, a Szebeni Havasokban használják azokban a patakokban, am elyek­ nek fenekét apró b kavicsok borítják. 15 Ja n k ó i. m. 359. 1.

130 BEITRÁGE ZU DÉR FlSCHEREI DES KOM ITATES SZO LN O K -D O B O KA (SOM E§) Verfasser beschreibt das Senknetz, welches bei den M agyarén des Kom itates lesőháló, komhér, komiher genannt wird, die Rumanen habén dann aus dér unga­ rischen Benennung le?iteu gem acht und in den meisten Dörfern brauchen sie auch die Benennung komiher (Abb. 1.) Fortsetzungsweise macht uns dér Verfasser mit

zw e i Typen des Scharrnetzes (Abb. 4, 5) bekannt. Seine Benennung huzóháló wurde von den Rumanen in dei Form huzá übernommen, dem entgegen w ird in Felsőszőcs (áuciuJ-de-Sus) die Benennung tragü benütz, das aus dem rumanischen W o rte trage = ziehen abzuleiten ist.

PERCZELY N Á N D O R 1918. XI. 7. — 1944. X. 3.

A legnehezebb időkben munkatársunk volt. Szerény, szorgalmas és megbízható. Tisztelettudó fellebbvalóival szemben,

anélkül, hogy alázatos lett volna;

őszinte jó barát a Vele

egykoruakkal

szemben, akikkel egy kenyéren harcolt a holnapéit és holnaputánért, anélkül hogy hízelkedő lett volna; kötelességtudó minden vonatkozásban és anélkül, hogy ezért jutalmat várt volna. Legszentebb kötelességét teljesítve esett el a becsület mezején. Ezt a kis zöld ágat azzal helyezzük a mi felejthetetlen Nándink sírjára, hogy drága emlékét szeretettel és kegyelettel lógjuk megőrizni.

NÉV-

ÉS

TÁRGYMUTATÓ

N A M E N - UND SACH REG ISTER — T A B L E DE M ATIÉRES

Á b erg N. 48. Abroncs, kelta 58. Abrudbánya 53, 76. A c é l 53, 7 \ Á gyagcsésze 10, 11 . A g y a g e d é n y 9. A gya g k o ro n g 17. A g y a g tá l 10. A ilio 39. Akantuszlevél 122. Aknavására 75. Alba-Iulia 97, 108, 111. A lg y ó g y 22, 24, 35. A liion -h egy 67, 79. Almakerék 113, 115. Alm ás 10!. A lő r 127. Alsócsernáton 53, 76. A lsóilosva 53, 71, 76, 127. Alsókosály 22, 53, 76, 127, 129. Alsólupkó 53. A lsólupkova 53, 76. Alsóorbó 22. Alsószőcs 127. A lsótórja 53. 76. A lv in c 3. Am pelum 85. A n drássy E. 68 , 77. Antipa Gr. 128, 129. Apa 53, 76. Apahida 22 , 25, 35, 53. Apanagyfalu 22, 26. A p o r László 114. Aquincum 83. A ran y 22 , 54, 76. A rm avir 40. A rn e 104. Asztalos János, gyu lai 116, 121, 124. Auböl 18. Ádám os 112, 119. Á gh egyh á ló 127. A r, réz 10—. Árapatak 54, 56, 76. Á rk ok k öze 98. Árpástó 125-126. Ásóvasalás, kelta 58.

B abérlevél-m otivum 122. Baca 127. Balásy 57, 77. Balogh I. 120. Balta, kelta 53, 55, 71. Balta, tokos £0. Barátos 54, 76. Barcarozsnyó 54, 56, 76, 79. Barta-szőlő 99. B álványos-vár 53, 58, 76. Bánlaka 54, 76. Barbus Petényii 126. Bárd, vas, kelta 55. B edeháza 68 , 79. Behrens 39. B ella L. 3, 19. B ellegháló 127. B enecke B. 129. Beregszász 99, 105. Berettyóújfalu 54, 76. Bessenyő 54, 76. Beszterce 54, 76. Beszterec 102, 103, 106 Bethlen 127. Bethlen J. 27. Bezdéd 98, 104. Bihardiószeg 54, 57, 76. Bihar m egye 54, 76. Biharugra 54, 76. Bircz Z en tegyed 115. Birka-Öland 106. Blatnica 105. Bodrogi I. 98, 107, 1 10. Bodrogkeresztúr 3, 5, 12— 13, 16-17, 19-21. Boian A-kultúra 37. Bologna 48. Boncnyíres 22. Borberek 22 . B orbély S. 70. Bordadísz 25, 36. Borjas 46. Borne M. 129. B orovszky S. 99. Borzás-dűlő 24. Bota§i 126. Botos 126.

Bögre, népv.-kori 94. Bölcs L e ó 100. Bölön 51. Brassó 22, 35, 55, 57. Bronzgom b 54. Bronzsarkaivtyú 55. Budapest 105. Budvár 30, 36. Bukovec 55, '<6 . Búzamező 55, 76. Buzogány 10. Cam ehis-kagyló 18. C ege 111, 114. Cetöjuia 66 , 75. Chama 114. Childe G. 51. Christescu 38—39. Cirpan 103. Comáruta 50. Corcelette 51. Coste§ti 62. Crásnic 128. Cristaciu 128. Crista$ 128. Cucurbeta 17. Cucuteni 16, 75. Curmáturi 67, 79. Csabaújfalu 23. Csalog I 38. Csalogovits I. 20 . Csapófa 125. Csat 94. Csatán 127, 129. Csatornás barázda 23—25, 27, 32, 35, 40. Csákány, bronz, 50. Csáklya 19, 23, 55, 76. Csákó 23. Csáktornya 83. Cseber formájú disz 123. Cserépcsüroldal 70. Cserni B. 110. Csépán 24, 26, 55, 74, 76. Csésze 7, 61. Csicsókeresztur 56, 71, 77, 125, 127.

132 Csicsóm ihályfalva 127. Csicsóvára 114. Csiholó 94. Csíkdelne 124. Csíkszentmárton 24. Csíkszereda 56, 77. Csi lagdísz 123. Csontlap, római 87. Csontvázas temetkezés, kelta 68. Csöves talp 17. Csulbik 126. Csunguj 25. Csüngő, római 84, 86 , Daróc 24. Dálnok 56, 77. Deák L. 120. D en geleg 127. Dentalium 18. Dezm ér 56, 60, 77. Dezső L. 12. Déchelette I. 14, 39. Dés 108. D éva 24, 26, 77. Dipse 56, 77. Dobrocsina 127. Dolina-Lupkova 56, 77. Dom bay 1. 13, 18. Domokos 126, 127. Dórin 0. Popescu 64. Drenkova 56, 77. Ebért M. 51, 100. Ecel 56, -77. Edény, kelta 56. Edényfül 85. E g re g y 106. Ekevas 63, 65, 70, 73. Glefánti D ezső 114, 115. E lővölgy 77. E m elő háló 127. Emich 114. Entz G. 116, 118. Eperjes 113. Eprestető 68, 79. E rdély 56, 77. E rdőfalva 24. E rdőszentgyörgy 51. Eresztevény 57, 77. Erősd 16-17, 20. Esztény 127. É getett temetkezés, kelta 57 , 59, 65-66. É g-tőhegy 51, 61, 77. Ékszerpénz 18. É rkörtvélyes 57, 77. Érm ihályfalva 58, 77, 91. Érselind 58, 77. Facsád 58, 77. Facset 58. 77.

Fata-dülő 26. Fazekaskorong 76. Fazék, kelta 61. Fehér G. 81. Fehéregyháza 58, 77. Felka 113. F előr 127, 129. Felsőszőcs 126, 127. Felsőtórja 58, 77. Felsőzsuk 59, 77. Ferenc S. 3. Ferenci S. 73. Ferrioxid 5. Festett cserép, kelta 61, 66 , 70. Fettich N. 101, 104-107. Fésű 92. Fésűdísz 2 2 -2 3 , 2 7 -3 0 , 32-33, 35. 3 \ Fibula, kelta 53 -5 6 , 5 8 - 59, 61, 65-66, 69. Fibula, róm ai 81, 82. Filpe§ 119. Fodor L. 120. Fogantyú 84. F ogarasi A . 98. Forgótartó 50. F orrer R. 50, 100. F öld vár 24. Frink, L. 55. Furcá 126. Fülbevaló, népv.-kori 92, 93. Füles korsó-dísz 123 Füles veder-dísz 123 Füvenyestető 27. Füzesabony 46. G algó 127, 129. G algóc 105, Gallus 46, 51, 54. Gádoros 104. G áspár M, 121. G eleen 38. Gelence 124. Gerebenc 59, 77. GereblyeháJó 129. Gerend 59, 77. G ernyeszeg 59, 77. G ogánváralja 112, 119. Gomb, bronz 48. Gomb, kelta 58, 65 - 68 , 70. Gooss C. 44, 50, 69. Gorgán 98. G orové-lanya 58, 77. Gránitbuzogány 10. Gredistye, muncseli 75. Gruiu Ungurilor 25. Gultmann-téglavető 66. Gyakos 24. Gyalakuta 124. Gyalom 128.

Gyalu 24. G yöngy, kelta, 54,58,60,63—65,

68.

G yön gy, népv.-kori 92. Gyöngyházpénz 18. G yöngyszem (Unió) 7. G yörffy 1. 116. G yulafehérvár 25, 81, 102, 108,

111. Gyulai A sztalos János 116. Gyű la j 38. G yularem ete 50—51. Gyulavarsánd 25, 27, 34—35, 37, 41, 46. Gyuri bá m alm a 68, 79. Gyűrű 62, 83, 109. Hajdúszoboszló 3, 20. Hajkarika 108. Hajtű 86 . Ham pel 1.44, 50—51, 69, 98—99, 104— 105, 108. Hanshagenen 48. H ari 59, 77, 97. Hálómustra 22—23. Három szöges dísz, benyom ott, 22-25, 7—30, 33. Hátszeg 59, 77. Hem atit 5. H erep ei I. 66 , 98. Herm án O. 127-129. Hesdát 127. Hidas 25. Hillebrand I. 3, 20, 38. Hiria 97. H ódm ezővásárhely 3, 12. H offiller 38. H oh e Ple&ch 55, 7r. Hom oródalm ás 25, 35. H om oródszentpéter 112. Hóman B 99. H ornyolt dísz 24—25, 27, 35—36. Horváth L 70. H orvát T. 46, 51, 54. Hosszúrév 127. Hunyad m. 59, 77. Hunyady I. 53—54, 66, 71. -Huzá 128-129. Huzóháló 128. Huzu-háló 129. Igric-barlang 63. Iklódpuszta 59, 73, 77. llyés 1. 124. Im ecs T. I. 110. Immenstadt 100. Ispánlaka 44, 59, 77. Iványi D. 90. Jankó 1. 127-129. Jatagán 58, 62.

133 János asztalos 121. Járomdísz, kelta 66. Játékkocka, róm ai 87. Kackó 127. Kacor, kelta 60, 66 , 72. K a g y ló g y ö n g y 7—8, 10, 17. K agylóh éj 7. K agylópén z 18. Kakasfalva 25, 59, 77. K akova 60, 77. Kanál 87. Kancsó, kelta 65, 70. Kanna, kengyeles 34. K aplyom 127. Karatna 59, 77. Karácsonyfalva 25. Kard, kelta 55, 57, 60, 65-66, 70. Kard, normann 105. Kardhüvely, kelta 58, 64. Kardhüvely-vég, vik in g 102. Karika, bronz 48, 51—66. Karika, ezüst 92—ü4. Karika, vas, kelta 60. Karm ine 44, 51. Karos 104. Karperec, arany 57—58, 63—65. Karperec, bronz 44, 50. Karpsrec, bronz, kelta 50, 54, 56 -5 9 , 61, 64, 68-69, 71— 72, 77. Karperec, üveg, kelta 58. Kauri-kagyló 18. K ádár I. 115. Kápolna 127. K árász-gyű jtem én y 57. K ecel 105. Kecsedkisfalud 120. Kecskem ét 105. Kelem en L. 111, 124 —125. K elták 53. Keresztháló 125. K en g y el 97. K eszthely 98. Kés, kelta 55, 59, 62 63,65-66, 70-71. Kés, népv.-kori 92, 94—95. Kézdim artonos 60, 77. Kézdiszentkereszt 60, 77. Kézdiszentlélek 25, 60, 77. K ézdivásárhely 25, 60, 77. K ie v i kard 105. Kiku tverm e 27. K ilyén 60, 77. Kim etszett dísz 27, 38. Királypataka 60, 77. K irá ly Pál-barlang 25. Kisborosnyó 60, 77. Kiscsür 25.

Kisekem ező 60, 77. Kisgorgán 33. Kiskörös 3, 5, 12— 13, 20. Kismagura 63. K ism agyar-barlang 54. Kisprázsmár 60, 77. K isrét 27. K isselyk 25, 60, 77. K iss L. 102. h is v ö lg y 56. K iszsédem 67, 79. Klastrom dom b 70. Klim pert 18. Knabel 55. Kocs 25, 126-127. Kolozskorpád 22 - 23,25, 28—29, 60, 77. Kolozskorpádi II. kultúra 22, 42. Kolozsm onostor 61, 77. K olozsvár 60, 65, 77. Kom herháló 127. Komhér 125—126. Kom iher 125, 127. Kom lódpataka 63. K om olló 26, 61, 77. K on kolyfalva 129. Konstantinus Porphirogenetus

100. K onyár 3. Korong, a g y a g 27. K orong, bronz, kelta 66 . Korong, fazekas 76. Korpáskút 27. ( Kosztesd 61, 75—77. Kovadarab 94. Kovakés 6 —7, 10—11, 19. Kovászna 62, 78. K o vá cs I. 22, 25, 53, 100. K o vá cs L. 58, 77. K o v rig I. 81. Kozárvár 62, 78, 110. K ő a ly a i 2 . K őbuzogány 10, 19. K őhalom 62, 78. K ő k ö z 27. Kőkutgödör 63. K őlyuk 64. K öpec 62, 78. Kördísz 35. Kőrös 113. Körösbarlang 63, 78. K ő v á ry L. 110. K özépajta 73, 78. Középfalu 127, 129. Krassóvár 63, 78. Krasznojárszk 104. Krem o 106. Krickeberg 18. K rivtsov-G rekov 40.

K rizsán 91. Kutsch 39. Kulcs, róm ai 82. L a izvoru popi 33. Laposhalom 25 20 . Lánc, kelta 56, 58— 60, 65. Lándzsa, bronz 50. Lándzsa, kelta 53-56, 58, 60-61, 63, 65— 66. 68-71. L ászló F. 16—18. László Gy. 90, 99-100, 106-107. Leán yk avár 66 , 78. Lem ény 127. Lenghiel S. 22 . Lesdw háló 127. Leses 113, 115. Lesháló 126-127. Lesőháló 125, 127. Le§iteu 125, 127. Lénárd B. 33. Ligetdom b 58, 62. 77. Linkuhnen 103, 10 . Li§eteu 128. Lisznyó 26. L ivlan d 106. Ló, bronz, kelta 64. Lob 114. Lószerszám ok 43. Lozsárd 126— 127. Lozna-M are 50. Lőcse 113. Lörenthey I. 3. Lunka 68 , 79. Lyukasztó, réz 17. Macskamező 127. Madártestű edény 31. Magaré 63, 78. M agyarbagó 26. M agyarbénye 63, 66 , 78. M agyarborosbenedek 63, 78. Magyarborzás 26, 3í). M agyarfülpös 119, 125. M agyargorbó 26. 30, 35. M egyarköblös 63, 78. M agyarlapád 63, 78, 93. Magyarlápos 126—127. Magyarsárd 27. Magyarvista 27, 63, 73, 79. M ajoros-szőlő 25. Marosdécse 3. 20, 21. M arosgezse 63, 66 , 78. Marosgombás 63, 78. Maroskeresztur 63, 78. M aroslekence 63, 78. Marosludas 64, 78. Marosportus 64, 66 , 78, 79. M arosvásárhely 64, 78. Marosveresmart 27, 30.

134 M artély 98. Martian Gy. 27, 29, 50, 54- 55, 69.

Normann-kard 105. N ovák 1. 75.

Mauritius 100. Mádara 103, 106. Málnás 27. Mártadomb 59. Márton L. 53 -5 4 , 64-65, 70-72. M eánder 27, 2 9 -3 1 , 35. M edgyes 64, 78.

N yárádgálfalva 19. Nyárádszentbenedek 66 , 78. Nyárádszentlászló 117. N y ílh e g y 97, 99. N yírm ező 27, 66, 78.

M ed veárk a 27. M egykerék 27, 35. M elegföld vár 19. M eszesi kapu 106, Mezőbánd 40, 64. 78. M ezőterem 27, 41. Mécs 89. Micske 64, 78. M ihályfalva 27. 65, 78. M ikeháza 127, 129. Mikes 65, 78. Mikeszásza 65, 78. M illeker B. 46, 5 4 -5 6 , 66 , 71. Minuszinszk 105. M irlszló 3, 65, 78. Mókapatak 91. M onostorszeg 127, 129. Monster 48. Montelius O. 39, 46. M ozsolics A . 38, 51, 54. Muzsna 65, 78. N agybarom laka 65, 78. N agyborosnyó 27. N agyborszó 128— 129. N agydisznód 113. N agyek em ező 65, 78. N agyen yed 65, 78. N agy G. 100. N agy K. 97. N a g y K á ro ly kardja 105. N agylozn a 49—50. N agyősz 104. N agysánc 28, 41, 71. N agyszeben 66 , 78, 113, 1Í5. N agyszopor 60. N agyszredistye 66, 78. N agyvárad 66 , 78. Napoca 88 . Naszód 27. Nádasdaróc 27. Nádor-csatorna 25. Nándor 66 , 78. Nándorválya 37, 39. Naherm em m ingen 38. Nem es Ö. 119. Nestor I. 3, 37, 39,54 -5 5 , 6 4 65, 70-73. N égykaréjú tál 22, 25, 27, 30, 33 -3 4 .

Obert 56. Ocre 21. Ojtozi szoros 74. Okker 7.

Perecsen 67, 71. 79. P etris 27, 29. Pécska 28, 67, 79. P éterfalva 38, 67, 71, 79. Péterháza 126, 127. 129. Péter pap 114, 115. P ia Laviosa-Zam betti 38. Piatra Dani 22 . P ipe 67, 71, 79. Poiana § e le i 72. P ongrácz I. 63. . Póka 124. Pontsor-dísz 27, 29, 36. Portus 67, 79.

Oláhbogáta 43, 45. Oláhf odorháza 127. Oláhlapád 27. Oláhlápos 27, 31, 36. O láhnem egye 66 , 76. Oláhpéntek 27. Oláhszilvás 66, 78. Olló, kelta 63, 65.

Pruniéres 14. Pudpoloc 44. Pulszky F. 44, 50. Púpos háló 129. Pusztaistvánháza 3, 12, 13, 20,

Olshausén 0 . 100. Olt balparti telep 63, 79. Oltszem 17, 66, 78.

Pusztakalán 67, 79. Pusztaszentjános 67, 70, 79.

Om láshegy 29, 79. Orbán B. 25. Orosz E. 22, 54, 70. O roszlán Z. 82, 83. ' Oroszmező 48, 50, 127, 129. Orsóvá 67, 79. O ttom ány 28, 32, 41, 67, 79. Ó várhely 67, 72, 79. Öcsöd 105. Ökörhugyozás 35. Ördöngösfűzes 51, 67, 79. Őrfonal 129. Ö rhegy-levélszín 65, 74. Örményes 28, 32. Őskengyel 100. Őskori edények 95. Övkampó, kelta 56, 71. Pad 27. Paizsdudor, kelta 58, 65. Paizsfogantyú, kelta 58. Palánk 67. Palota 27. Pancsova 101. Papp Gy. 50. Patay P. 3. Paulovics I. 83, 85. Paulsen 102, 103, 106, 107. P á p a y Z . 72 Párducz M. 3. Párául ursului 27. P árvan V . 53, 55—56, 66, 69— 72, 76. Pecsétszeg 127. P elym k a-folyó 40.

Posta B. 44, 50,54, 98 -9 9 , 101. PrevitS 126.

21.

Radnóti A . 85. Rácsos minta 24, 26, 35. R ákóczi G yörgy 123. R eg ö ly 98. Reinecke P. 38, 39, 65, 74, 76. Reinerth H. 104. R em ete 29, 67, 79. Retteg 127. R észleges zsugorítás 5f 13, 14. Réthy L. 99. R éty 29. Révkolostor 127. Rézár 9— 12, 17. Rézcsákány 3, 20. R ézg y ö n g y 7. Réznyakperec 7. Ritka kom hér 116 Richter A , 4. Rociu 129. R o go z 127. . Rombus 35. R óm er F. 66 . R oska M. 3, 13, 16, 19, 22, 25, 26, 28, 35-39, 5 0 -5 4 , 65, 70, 7 1 -7 2 , 94. 99, 107-108, 110,

.

112

Rostov 129. Róth V. 113, 117. | Rothbach 23. R o zvá gy 74, 79. Rózsa-m otivum 122. Rozsnyó 67, 79. Rudá 126. Rupkite 103. Rüsz 67, 79.

135 Sagarie 94. Salamon 105. Salam onfelsen 55, 76. Sajósárvár 8 , 67, 93. Sajóudvarhely 67—68 , 79. Saraj-ker. 98. Sarkantyú, kelta 55, 60. Sarló, kelta 66 . Sárd 68, 71, 79. Sarmisegetusa 68 , 79. Sárvár 68. Sárvári domb 29. Schmidt H. 16, 75. Schranil 39. Schrol'er H. 16, 22, 24 27, 29, 32, 34, 36—37. §ciu lgic 126. Sebestyén Gy. 99. S eger 44, 51. S egesvár 29, 68 , 79. Semesnye 68 , 79. Sepsibessenyő 29, 68 , 39. S epsiszentgyörgy 29, 68, 79. Serényi I. 55. S ír 56. Sisak, kelta 69, 70. Sósm ező 127. Söregi I. 3. Spirális dísz 29, 32. Stanc I. 91. Stocky A . 39. Strategeikon 100. Sub delut 50. Suky M h ály 115. Suky M iklós 115. Surányi S. 43. Szabó K. 17. Szalacs 68 , 72, 79. Szamosjenő 127. Szamoskócs 29. Szamosszentmiklós 29, 34—35, 68 , 72, 79. Szamosújvár 29, 34—35, 68 , 79. Szarvas-tó 70. Száltelek 64, 78. Szászmagyaros 69, 72, 79. Szászorbó 69, 79. Szászpéntek 69, 79. Szászrégen 29. Szászszilvás 114. Szászújfalú 29. Szebenkákova 69, 79. Szederjes 69, 79. Szeg, róm ai 86 . Szekértemetkezés, kelta 57. 60, 70. Szekfű-m otivum 123. Szendrő 41. Szentbenedek 127.

Szenterzsébet 70, 79. Szentgotthárd 114. Szent István kardja 105. Szentjános 70, 79. Szentjános-kút 60. Szentjobb 70, 79. Szentm argita 126, 129. Szék 70, 79. Székásbessenyő 2U. Székelydálya 124. Székelyhid 37, 70, 79. Székelykeresztur 29, 70, 72, 79. S zékelyudvarhely 30, 36. Székesfehérvár-D em kóhegy 102, 104-106. Székesfehérvár-M aroshegy 104, Székudvar 46. Szénhelydűlő 63. Szépkenyerűszentmárton 33. Szépm ező 70, 79. S zilágyi 97. Szilágyperecsen 71, 79. S zilágysom lyó 30,37, 71, 73, 79. Szind 70, 74, 79. Szirák 98. Szkita tőr 65. Sztena 53, 76. S ztrigyszen tgyörgy 31. Szükségkengyel 100. T allgren 40. Tamás 114. Tancs 124. Tarcal 104, 105. Tatros 75. Tájolás 6 . Tál, rézkori 8 . Tál, kelta 55 -5 6 , 58, 61, 68 , 70, 72. Tál, négykaréjú 22, 25, 27, 30, 33, 34. T á p ió g y ö rg y e 90. Tarboc 129. Tárgu-Ocna 75. Tem esvár 71, 79. T em esváry I. 72. Tem etkezés, égetett 59. Tem ető, rézkori 3, Tem ető, kelta 53. Tem ető, népv.-kori 91. Tem plom ajtó 111. Tem plom dom b 27. Teodorescu D. 61 - 62. Tessera S6. Tetradrachma 60. T églás I. 65. Tiberiu s 100. Tiszafüred 46. Tom pa F. 3, 38, 46. Torda 71, 74, 79, 114.

Tordai hasadék 32. Tordos 37, 71, 75, 79. Torm a Zs. 22, 71. Torm ach 114. Torockó 72, 79. Torques 21. Totesd 59. Tótfalud 32. T o z 75. Tökepataka.127. Törökrétje 29. Tövis 32, 37. Traga 129. Trepánáció 14. Trepánált koponya 7. Trotus 75. T u b a -völgy 99. Tulipán-minta 122. Turbók 127. Tusnád 75. Tűz 75. Tű 51. Tűre 32, 38.

Umling 115. U ngér-tag 66 . Unio-kagyló 7, 18. U n io-k agylógyön gy 7. U rakszerelábja 25, 29. Urna 54—56, 58. 65— 66. Uzon 72, 79. Ü llő, kelta 55. Örményes 32. Ürmös 72, 79. Vaddisznó, kelta 57. Vadkan, kelta 59. Vajasd 32. Vajdahunyad 107, 111. Vajta 8 j. Vasasszentegyed 111, 118. Vasasszentiván 72, 79. Vasculteleke 114. Vasoxid 7—9. Vattina 46. Vazul 114. Vazu ltelek 115. Vác-C sörög 105. V a lea -H olcera gi 22. Vár 98. V áracsk a G6 . V árfa lva 72, 79, 107, 109, 111 Várh egy 24, 26, 67, 72. V árh ely 68, 79. Várkudu 32, 39, 40, 127/ Várórja 33, 41. V ászoly 114. V ászolytelke l i 4.

136 Vádastra-kultúra 38. V ecel 73, 75, 79, 84. Venus m ercerania 18. Veresm art 33. V eret, római 86. V erőfén y-dű lő 29. Versec 73, 79. Véső, kelta 55. V ik in g kardtokvég 102. Villanova-urna 55. 56. V iliin g 127. V in gárd 73, 79. Vista 33, 73, 79. V izszilvás 127. Vízakna 19, 33, 73, 79. Vládháza 33, 4l. V ogt 39. V oit P. 116

V onogató háló 128. V onyu háló 129. Vörösm art 33. Vucedol-zoki kultúra 38. Vurpód 73, 79. W as 114. W a s Miklós 114— 115, 118. W asuntelek 114. W a zu ltelek 114. W esscel 114. W e u le K. 18. W ietenberg-kultúra 22, 25 -26, 29, 32, 68. W illin g e n 100. W illv o n s e d e r 38. W in k ler-szőlő 65, 68, 69, 74. W osin sk y M. 39—40.

W urm loch C5, 80. Zabla, kelta 5 , 60, 65, 71. Zablaoldaltag 47— 50. Zalatna 85. Zengővárkony 12— 13, 17. Zetelaka 127. Zinne 22. Zoltai 3. Zurboló rúd 126—127. Z s d iille 50, 100. Zsem lénges Kom hér 126. Zsem lénk 126. Zsidve 73, 79. Z sip 2P. Zsugorítás 5. Zsupánfalva 73, 79.

TARTALOMJEGYZÉK IN H A LT — SOMMAIRE

Andrássy E rn ő :

Entz G éza :

Kelemen L a jo s :

Kovács István: Novák József:

Roska M á rto n :

................... Népvándorláskori temető Érmihályfalván Völkerwanderungszeitlicher Friedhof in Érmihályfalva (V alea-lu i-M ih ai)................................................................ Három régi ajtószárny az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tárában ................... .................................... Trois portes de l’église dans la Section Hist. du Musée National de Transylvanie ............................................. . A magyarfülpösi református templom menyezetfestményei Die Kasettendecke dér reformierten Kirche von Magyar­ fülpös (Filpe§) ................................................................ A marosdécsei rézkori temető .......................................... La cimetiére de l’áge du cuivre de Marosdécse ........ Gyulafehérvári római leletek ......................... .............. Römische Funde aus Gyulafehérvár (Apulum) .............. Napocai sírkőtöredék . . .............................................. Römischer Grabsteinbruchstück aus Napoca ' ........... .. Keresztény bronzmécs a volt dési M úzeum ból.............. Christliche Bronzelampe im ehemaligen Museum von Dés Koraárpádkori leletek Gyulafehérvárról (Álba-Iulia) ... Frühárpádenzeitliche Fundö von Gyulafehérvár............ . A kolozskorpádi II. ‘ kulturfacies kerámiai emlékei Er­ délyben ............................................................................ Die keramischen Reste dér Kurturfacies Kolozskorpád II. Koravaskori lószerszámok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tárában ................... ................................... Früheisenzeitliche Pferdegeschirre in dér Historischen Abteilung des Erdélyer (Siebenbürger) Nationalmuseums A kelták Erdélyben I. ..................................................... Les Gaulois en Transylvanie I.................................... ... A hari (Hiria, Alsó-Fehér vm.) honfoglaláskori s írlele t... Dér landnahmezeitliche Grabfund von Hari (Hiria, Kom. Alsó-Fehér) .......................................... ....... .............. A gyulafehérvári (Alba-Iulia) viking kardtokvég ....... . Das wikinger Ortband aus Bronze von Gyulafehérvár (Alba-Iulia, Kom. A ls ó -F e h é r).......................................... Adatok Szolnok-Doboka várm egye halászatához I— II. ... BeitrSge zu dér Fischerei des Komitates Szolnok-Doboka (Some§) I— II........................................................................

91 96 111 118 119 125 3 20 81 88 88 89 89 91 108 111 22 42 43 52 53 76 97 101 102 106 125 130

ERRATA 28. 1. felülről az első sorban Várheg helyett Várhegy. Seite 42, zw eite Spalte 7 Zeile von untén statt //. lies I. „ „ „ „ 9 „ „ „ „ sicheren lies sichere. 61. 1. első hasáb, alulról az első sorban telka helyett kelta. 70. 1. 124. sz. alatt Szeri jános helyett Szentjános. 77. 1. 24. sz. alatt Dolin-Lubkova helyett Dolina-Lubkova.