Kócsagtoll suliújság A Tiszakécskei Református Kollégium diákújságja – 2014. – 1. évfolyam, 5. szám A KOKÁRDA EREJE
Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom eseményeire, neves alakjaira, közkatonáira emlékezünk március 15-én. Az 1848-49-es eseményeket többnyire két szóval jellemezzük: forradalom és szabadságharc. Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. „Hiszem, hogy a jó erõsebb a gonosznál. A szeretet hatalmasabb a gyûlöletnél. A megbocsátás erõsebb a bosszúnál. Hiszek az ember jóságában, mely minden hamisságon, minden álnokságon, rosszindulaton és gonoszságon, minden emberi durvaságon és önzésen túl létezik. Mert hiszem, hogy az ember eredendõen jó. Jobb annál, mint amit tesz, igazabb annál, mint amit mond, és finomabb annál, mint amilyennek látszik.“ Schäffer Erzsébet
A reformkorban országszerte népszerû volt a nemzeti színek használata. Azok hivatalossá tételére az 1832-36. évi országgyûléstõl kezdõdõen törekedtek. A nemzeti színek, zászlók, jelképek 1848-49-ben különös jelentõségre tettek szert. Eleinte a forradalmárok rozettája volt a háromszínû kokárda, késõbb a magyarság kifejezésének jelképéül szolgált. „Látjátok ezt a háromszínû kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicsõ nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlõség, testvériség. Ezt tûzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! ”– írta Jókai Mór. Heves vitákat vált ki évek óta a nemzeti ünnephez közeledve, hogy melyik az „igazi“ kokárda: a piros-fehér-zöld, vagy a zöld-fehér-piros. Erre a kérdésre kétféle választ találunk. Március 15-én este szinte mindenki viselt kokárdát. Az elkészítése rendkívül egyszerû volt, mert a nemzeti színû szalagot egyszerûen rozetta alakúra hajtották és összevarrták, így természetszerûleg a piros került a külsõ ívre. Ha heraldikailag tekintünk a kokárdára, akkor a fõ szín, vagyis az elsõ szín (piros) kerül belülre, hiszen a kokárdákat belülrõl kifele olvassák! Ritkán ’48-ban is készültek ilyen kokárdák; van festmény, mely így örökítette meg. S mit is jelképeznek a színek? A piros az erõt, a fehér a hûséget, a zöld pedig a reményt jelképezi. Teljesen mindegy, melyik szín van kívül vagy belül! Hiszen semmi más nem számít, csak az üzenete! Az viszont fontos! A nemzeti összefogásé és összetartozásé! És ha ott van a szívem fölött ez a kis darab „haza“, ez már kötelez! Igen, nekünk kötelességeink is vannak a nemzetünkkel, a hazánkkal szemben; a hazánk mellett; a hazánkért! Elõször is büszkén viselni, hiszen ezzel kifejezzük a magyarságunkat, az együvé tartozásunkat, az egyet akarásunkat! A tenni akarásunkat! Jót tenni, jót cselekedni, jónak lenni! Magyarként! Bárhol a világban! Hogy megérdemeljem a kokárdát a szívem fölé! Gyerekként, diákként, felnõttként! Mit is kíván a magyar nemzet? Mit vár el tõlünk? Semmi mást, csak amit az õseink is a lobogóra tûztek! Összefogást, egyet akarást, a közös célt: Magyarként élni magyar földön – lelkiismeretes tanulással és munkával! Látható és láthatatlan kokárdával a szívünk felett! Czinege Edit
„ Mi n d e n b e c s ü l e t e s s z í v n e k l e g s z e n t ebb a ho n. ”
Széchenyi István
Kócsagtoll – 2014 márciusa, 1. évfolyam 5. szám –
Wass Albert üzenete március 15-re „Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerûségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idõk nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendõk gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendõje. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerû történelmi tényhez hozzáfûzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szívembõl. Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértõbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetõségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e õrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különbözõ ‘izmusok’ özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitõl, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is. Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tõlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitõl azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az õ örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk õket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.
Petõfi Sándor:
MAGYAR VAGYOK Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedûink elsõ hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A multnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kõsziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep; Ugy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? Holt dicsõség halvány kisértete; Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar „Ha vert az óra“; odva mélyibe. Hogy hallgatunk! a második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét. S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét.
Madách Imre:
Nem féltelek hazám! Bár ellened tör frigye zsarnokoknak, Bár ellened tör irigy szolgahad, Földönfutó népek megostromolnak, Mint tengerár, megállsz, ha szikla vagy. Nem féltelek, hazám! Eldûltél volna, mint cser a viharban, Ha a végzet nem nézett volna ki, Hogy élj; nem törtek meg véres csatákban A balszerencse századévei. Nem féltelek, hazám! Ameddig áll Branyiszkód kõrakása, Mint órjás harcaid emlékjele, Regét mond róla a Kárpát vadásza, S viharként leng rajt hõsök szelleme. Nem féltelek, hazám! Ameddig látom Alföld rónaságát, Felette multak délibábja kel, Szent vér hízlalja lengõ dús kalászát, És tápot a test, lélek benne lel. Nem féltelek, hazám! Az õsi bûn küldött ránk sujtoló kart, A lánc helyét csak szent vér mossa le: Hogy a jobb gyermek gyõzzön, Mózes elhalt A pusztában s egy nemzedék vele. Nem féltlek hát, hazám!
Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özön- Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, vizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! ezt megtettük s becsülettel õrködünk fölötte, ameddig Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog. élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelõsségetek. De semmi kincsért s hírért a világon Egyet ne feledjetek el: amig magyarok vagytok s az õsi El nem hagynám én szûlõföldemet, kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által Mert szeretem, hõn szeretem, imádom kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha Gyalázatában is nemzetemet! eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságo(Pest, 1847. február.) tokból kivetkõztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is „Március 15-e számomra a magyarok bátorságát és összefogását jelenti, mely akkor még létezett. Ma már sajnos ez teljesen lehetetlen, fõleg az átrendezõdött és felfordult értékrenelmerültök a semmiben. dek miatt. A kokárda jelentéstartalommal bír. A nemzeti színû szalag természetesen a Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy magyarságot tökéletesen ábrázolja és talán azért van kör alakban formázva, hogy a maigaz Isten, kõszikla-örökségünk magyar Istene!“ gyarság egy kerek egészt alkosson. Ezért kell ünnepnap feltenni, hogy ez mindenki számára érthetõ üzenet és emlékeztetõ legyen.“ 2
Kócsagtoll – 2014 márciusa, 1. évfolyam 5. szám –
Bródy János:
Szabadnak születtél Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád. Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát. Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet. A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed. Itt fogadtad szívedbe az írást és a gondolatot. Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod. S most itt mondják neked elvakult sötét lelkû ostobák: – Keress magadnak máshol hazát! Ne törõdj vele, hogy mit mondanak! Az vagy, akinek tartod magad, még akkor is, ha szembe fúj a szél! Ne törõdj vele, hogy mit mondanak! Az vagy, akinek tartod magad. Ne feledd el, hogy szabadnak születtél! Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug elõítéletek! Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed! Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked, a nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed. Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet, de ne add fel a szíved mélyén élõ szép reményeket! Kárpátok gyûrûjébõl szállj fel szabad madár! Érted is szól a harang már.
Ez+AZ= Történések az iskolában Szalagavató
Iskolánkban a végzõs diákokat felszalagozták, mondván, hogy a felnõttség hosszú útjára léptek. A templomi mûsor az iskolai színvonalat tartotta, kiemelkedõen szép és néhol humoros volt Kovács Tamás beszédje. A templomi avató után a vendégség a sportcsarnokban nézhette végig a színvonalas keringõket. Az iskola tanárait állófogadással köszöntötték a bál elõtt. (Bár ígértek képeket az eseményrõl, de nem kaptunk!)
Farsang
A Kócsagtoll szervezésében lezajlott a felsõ tagozat és a gimnázium farsangja. A zenét Bársony Dávid biztosította, amivel sikerült megalapozni a buli hangulatát az elsõ pillanatoktól kezdve. A konyhán a 8. g; 9. g illetve a 10. g tanulói segítettek elkészíteni az ételeket. A kiszolgálásban Csitári Éva és Gergely Jánosné tanárnõk segítettek, ez úton is köszönjük nekik. Szeretnénk megköszönni az iskola igazgatóságának, illetve Czinege Edit tanárnõnek a mindenféle segítséget. Külön köszönjük Dombi Bendegúznak a farsangi összejövetel megszervezését, lebonyolítását, s nem utolsó sorban a finom csörögefánkot.. (melyet nagyon gyorsan elkapkodtak a jelenlévõk!) Köszönjük a diákságnak a részvételt, a jelenlévõ tanároknak a felügyeletet, segítséget! Végül, de nem utolsó sorban köszönjük azoknak a diákoknak a farsangi mulatságot, akik vállalkoztak arra, hogy jelmezbe öltözzenek, felvonuljanak! Igazán érdekes és mulatságos volt! Díjaztuk õket! Köszönet a Mata családnak, hogy elsõ díjként felajánlottak egy csodálatos tortát! Kerámiajutalmat kapott a második és harmadik helyezett vacsorával együtt. Az est folyamán nagy izgalmak közepette sorsoltunk tombolát is. Köszönjük Balla Norbert igazgatóhelyettesnek, hogy a lányokat megforgatta a táncparketten, sõt, a krumplipucolásban is részt vállalt! A táncos lábak nagyon nehezen akartak leállni, amikor 8 órakor kikapcsolták a zenét! Nagyszerû farsangunk volt a Rendezvényházban! Köszönjük! Ígéretet kaptunk arra, hogy tavasszal lesz egy újabb buli ismét. Azóta megtudtuk, hogy húsvét után, május elsõ heteiben tarthatjuk meg, de errõl addig még úgyis adunk hírt!
Most nézzünk néhány fotót, s emlékezzünk az eseményre!
Ne törõdj vele, hogy mit mondanak! Az vagy, akinek tartod magad, még akkor is, ha szembe fúj a szél. Ne törõdj vele, hogy mit mondanak! Az vagy, akinek tartod magad. Ne feledd el, hogy szabadnak születtél! Sose feledd, hogy szabadnak születtél!
Folyt. a köv. oldalon!
3
Kócsagtoll – 2014 márciusa, 1. évfolyam 5. szám –
Lélektõl lélekig...
–
Õszintén a napi problémákról...
Alig több, mint hat hónapja taníthatom a református iskolában a rajz tantárgyat alsóban, felsõben, valamint két középiskolai osztályban. „Készségtantárgy, nem foglalkozunk vele!“ – legyintéssel egyre több tanuló lezser módon, felszerelés nélkül próbál megjelenni az órákon. Mi történik a felelõsségre vonás után? Kér a másiktól, társai eszközeibõl él, vagy ránt egyet a vállán, ha egyest kap az eredménytelen munkára. „Úgysem tud velem mit csinálni“ – mondja félhangosan egyik-másik nagy diák; vagy egy hanyag fintorral válaszol a felszólításra. Sajnos a bukás sem okoz lelki traumát, mert az sem érdekli õket, hogy a tanulmányi átlaguk mélyen az elvártak alatt van... Ám a trehányság mellett súlyosan tapasztalható a tiszteletlenség is! Beleértendõ a tanulók egymás közötti, illetve a tanárok iránt mutatott tiszteletlenségérõl. Vannak diákok, akik mindenkivel szemben megpróbálják a minõsíthetetlen, tûrhetetlen hangnemet! Mélyen tiszteletlenek jó páran! Néhány tanulónál az illem egy icipici csírája sem mutatkozik meg. „Maga“, a „jöjjön már“, és a „nézze már“ – több más, hasonló kifejezéssel együtt – az etikett legelemibb szabályainak a nem ismeretét sugározza. A renitens diákok zavarják az óra menetét, s ezzel nemcsak a tanárok munkáját, de az osztálytársak elõremenetelét is akadályozzák. Sem szép szóval, sem kedvességgel, sem határozott helyreutasítással nem lehet jó útra terelni egyeseket. Sajnos nemcsak a hagyományos értelemben vett „rossz“ gyerekekrõl van szó, hanem olyan szülõk gyermekeirõl is, akikrõl az ember nem feltételezné, hogy ilyen magatartással bír az iskolában. Fiúk, lányok egyaránt. Lehet, hogy a szülõ nem is tud arról, hogyan viselkedik az otthoni „mintagyerek“ az iskolában!!? Pedig a diákok többsége nagyon is jól tudja, hogy nem helyes a viselkedésük, de a „csordaszellem“ magával sodorja õket, és emiatt a helyzet egyre rosszabb. Errõl épp a minap beszélgettem diákokkal! Azt mondják, sokkal könnyebb a rosszat, a vagányt elfogadni, követni, mint a jóért harcolni… „Szinte visz az ár“ – mondta az egyikük. Szomorú, hogy nem a jó a követendõ példa! Sajnos mindenütt lehet hallani obszcén, durva szöveget, bármerre is megyünk, de itt is vannak olyan diákok, akik hatalmas élvezettel ûzik a trágársággal tûzdelt beszédjüket, direktben „nyomatják az ilyen szöveget“, szánt szándékkal, mert tudják, hogy mennyire zavaróak vele. De mivel semmi mással (esetleg az eszükkel) nem tudnak kitûnni, megpróbálják így feszegetni a határokat, hogy a figyelem központjába kerüljenek! Részben a feltûnési viszketegségük miatt, másrészt a verbális agresszióval szeretnék kifejezni erejüket. Arra nem is gondolnak, hogy ezzel a „bunkósságukat“ erõsítik! Vagy nem törõdnek vele!? Elkeserítõ, hogy nemcsak a fiúk, hanem a lányok is káromkodnak, igen trágár módon beszélnek! Pedig felmérések igazolják, hogy az érettebb fiúk nem szeretik az olyan lányokat, akik káromkodnak. „Egy nõ, egy lány legyen finom és nõies, ebbe nem fér bele a csúnya beszéd – vallják szerencsére egyre többen a fiúk közül –; a diáklányok szájából elhangzó obszcén kifejezés még sértõbb a fülnek, mint amit a férfiaktól, a fiúktól hallani.“ Bár egyik esetben sem elfogadható. (Egy egyházi fenntartású iskolában különösen nem!) Mi az oka, hogy bármelyikük is így viselkedik? Talán kérdezzük meg õket egy kérdõívben?!! Mi lesz ezekbõl a gyerekekbõl, ha kikerülnek az intézményünkbõl? – futnak a kérdések. Ám a válasz kézenfekvõ: Majd egyre nehezebb lesz a helyzetük a felsõoktatásban, vagy a munkahely-keresésben, a -megállásban! Lehet, hogy többen azt hiszik, hogy ez vagány, menõ viselkedés, és ezzel lehet elõrébb jutni! De azt nem látják, hogy az élet nem ilyen! Ha nagyobbak lesznek, senki nem akar majd nekik komolyabb pozíciót biztosítani, mert ki szeretné égetni magát ilyen csoporttársakkal, kollégákkal? Manapság – a versenyszférában – már nem elég a jó külsõ, hanem egyre fontosabb a tudás mellett az intelligencia és az etikett betartása. Egyetlen komoly munkahelyen sem alkalmaznak bizonyos intelligenciaszint alattiakat. Legföljebb szalagmunkára, vagy hasonló – minõsítést, képzést nem igénylõ – helyre. Pedig azt is láthatjuk, hallhatjuk, hogy a legtöbb problémás diák nem is vágyik a robotmunkára! De azt nem veszik észre, hogy a mostani viselkedésükkel a legjobb irányban haladnak afelé, hogy lecsússzanak majd az áhított munkáról… Amikor idejöttem tanítani, nagy szeretettel közeledtem a gyerekek felé, de sajnos vannak diákok, akiknek a viselkedését nem tudom elfogadni, mert a minimális feltételnek sem felelnek meg. Megdöbbenve tapasztaltalom még itt is a tiszteletlenséget! De nem lehet a fejünket a homokba dugni! Tenni kell! Mégpedig a szülõkkel vállvetve, mert kizárt, hogy ezek a gyerekek csak az iskolában viselkednek így! (Bízom benne, hogy szülõk is olvassák ezt az írást!) Biztos vagyok abban, hogy még nem késõ! De akarat is kell a változáshoz. Mégpedig nagy! Igen nagy! Hiszen ezek a diákok még nem kész, felnõtt emberek, hanem szeretettel hajlíthatók! Ám ez csak akkor, és úgy mûködik, ha viszonzásra is talál. Biztos vagyok abban, hogy minden tanár megadja ehhez a segítséget! Még kérni sem kell! Csak meg kell fogni a kinyújtott kezet, s nem elütni, nem belemarni, mert mindnyájan a legjobbat szeretnénk minden diáknak! Czinege Edit 4
Kócsagtoll – 2014 márciusa, 1. évfolyam 5. szám –
Illik tudni... Azt mondjuk, hogy a stílus maga az ember. Ahogy kinéz, ahogy viselkedik, ahogy gondolkodik, ahogy társaságot, barátot választ stb., az mind rá, az emberre jellemzõ. Jól nevelt vagy? Ha vannak hiányosságaid, vagy bizonytalan vagy abban, hogyan is illik viselkedni, akkor itt sorakozik néhány tanács. Ezeket tudni illik! Közöttük számos van, amely a hagyományokban gyökerezik, mondhatnánk, hogy íratlan szabályok. Betartásuk nem kötelezõ, csak illik, egy jól nevelt embernek. Az elsõ benyomás nagyon fontos, így a bemutatásnál és a bemutatkozásnál is illik a másik fél szemébe nézni. Érdemes megjegyezni ezeket a szabályokat, mert az emberek nagy része nem annyira rugalmas, mint mutatja, és igenis megjegyzi a súlyos megsértését az illemszabályoknak.
A bemutatkozás A köszönést követi a bemutatás, bemutatkozás. A bemutatkozásnak egy fontos szabálya van: mindig az idõsebb, vagy a nõ mondja elõször a nevét, és azt mindig ki kell várni, sosem szabad egyszerre bemutatkozni. A nevünket érthetõen kell mondani. Bemutatásnál mindig elõbb a fiatalabbat az idõsebbnek, a férfit a nõnek kell bemutatni.
A kézfogás A köszönéshez hozzá tartozik a kézfogás is, amelyre ugyanezek a szabályok vonatkoznak. A kézfogásnál fontos, hogy illik határozottan megfogni a másik ember kezét (még a lányok, hölgyek se nyújtsák lagymatagul a kezüket!), ám az nagyfokú tiszteletlenségre, agresszivitásra utal, ha valaki erõsen szorítja meg a másik fél kezét. Baráti kézfogásnál elõfordul, hogy a másik kezünkkel megfogjuk pár pillanatra a másik ember könyöke alatti részt. Ez mindig bizalmas kézfogásnak minõsül.
Telefonálás Milyen esetekben telefonáljunk? Ha valamilyen fontos közlendõnk van. Minden alkalommal kérdezzük meg, nem alkalmatlan-e a hívásunk! Manapság nem illetlenség valakit telefonon keresztül felköszönteni, meghívni, de a rendkívüli jelentõségû ügyeket ne telefonon intézzük! (A részvétnyilvánítás, szívesség kérése lehetõleg személyesen történjen!)
A telefonálás alapvetõ szabályai (vezetékes telefonról!): – Ha minket hívtak, megvárjuk a hívó bemutatkozását és azt, hogy kivel szeretne beszélni. – Ezután mi is bemutatkozunk, és ha bennünket keresnek, kezdõdhet a beszélgetés. – Mindig tisztán, érthetõen beszéljünk; ne túl halkan, de ne túl hangosan! Mindkettõ zavaró lehet. – Mondandónkat a legrövidebbre fogjuk, hogy ne raboljuk mások idejét. – A telefonálást üdvözléssel, elköszönéssel fejezzük be.
Ha mi hívunk Minden zavaró zajt szüntessünk meg hívás elõtt! Célszerû papírt és tollat kézbe venni, mert bármikor szükség lehet rá. Emlékezetbõl kockázatos tárcsázni, ezért kerüljük, mert mellényúlhatunk! Ha hívásunkra jelentkeznek, akkor mutatkozzunk be, és mondjuk meg, hogy kivel szeretnénk beszélni. A telefonközpontosnak nem kell bemutatkozni, csak a köszönés után a hívott nevét vagy a melléket mondjuk be. Érdemes megkérdezni, hogy nem zavarunk-e. Ezzel több kellemetlenséget is elkerülhetünk. Téves szám esetén mindig kérjünk elnézést, és tegyük le a kagylót. Ha üzenetrögzítõ jelentkezik, akkor adjuk meg a nevünket, telefonszámunkat és azt, hogy milyen ügyben telefonáltunk. Fontos, hogy egyik alkalommal se mondjunk csak JÓNAPOT-ot, de ne is köszönjünk el VISSZHALL szóval! Nagyon udvariatlan! Folytatjuk!
Diákkonyha... Medvehagymás tojáskrém Hozzávalók: 4 db tojás, 1 kisebb csokor medvehagyma, 1-1 ek vaj, illetve tejföl. Ízlés szerint só, bors. A tojásokat keményre fõzzük, a medvehagymát apróra szeljük. A hozzávalókat villával összepaszírozzuk, és jól elvegyítjük. Kenyérre kenve fogyasztjuk.
NAPTÁR a húsvéti ünnepkörre; 2014 Húshagyókedd Hamvazószerda Nagyböjt 1. vasárnapja Virágvasárnap Nagycsütörtök Nagypéntek Nagyszombat Húsvétvasárnap Húsvéthétfõ
2014. márc. 04. 2014. márc. 05. 2014. márc. 09. 2014. ápr. 13. 2014. ápr. 17. 2014. ápr. 18. 2014. ápr. 19. 2014. ápr. 20. 2014. ápr. 21.
Felhívás! Kedves Diákok! Várunk tõletek érdekes, ismeretlen, népi locsolóverseket! Saját költeményeket is szívesen fogadunk! Azok között, akik verseket küldenek, húsvéti ajándékokat sorsolunk ki.
Határidõ: 2014. márc. 30.
Komarek Gergõ
Könyvajánlója Móricz Zsigmond: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG Mûfaj: ifjúsági regény A mû keletkezése: A regény az író zaklatásainak hatása alatt jött létre, a múltját vállaló író lírai vallomása. Emberségét és tisztaságát mutatta fel benne a vádakkal szemben, s csak közvetve ábrázolta az ellenforradalmi gonoszságokat. Egyéniségét, jellemét, múltját és hitét ábrázolja egy gyermek, Nyilas Misi kollégiumi diák életében, aki valójában maga az író. Ebben az 1920-ban keletkezett regényében Móricz Zsigmond a nemzeti katasztrófák utáni mély válságát fejezte ki, a „gyermeki szív” érzékeny rezdüléseivel jelezte saját életérzését. Nyilas Misi életútját a Forr a bor c. regényében írta tovább Móricz Zsigmond.
Gyors sütemény Hozzávalók: 4 tojás, 1 csipet só, 15 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 2,5 dl erõs feketekávé, 0,5 dl konyak, 36 dkg liszt, 1 tasak sütõpor, 1-1 késhegynyi õrölt fahéj és szegfûszeg. A megkenéshez: 1 tojás, a megszóráshoz: 30 dkg apróra vágott mandula, porcukor. A hozzávalókat összekeverem, a masszát kizsírozott és belisztezett tepsibe öntjük, és 180 oC-on kb. 35 percig sütjük. A sütés vége felé a süteményt megkenjük a felvert tojással, megszórjuk a felaprított mandulával. Dombi Bendegúz 5
Kócsagtoll – 2014 márciusa, 1. évfolyam 5. szám – DIÁKNAPTÁR – A 365 nap lebontva – 1. Vasárnapok - 52 vasárnap 1 évben, ezek szabad napok. Még marad 313 nap. 2. Nyári napok száma 50, amikor nagyon nagy a forróság, ezért nehéz tanulni. Még marad 263 nap. 3. Napi 8 óra alvás, ami 122 napot tesz ki. Még marad 141 nap. 4. Napi 1 óra sport (jó az egészségnek), ez 15 nap. Még marad 126 nap. 5. Napi 2 óra étkezés, ami 30 napot jelent. Még marad 96 nap. 6. Napi 1 óra csevegés (hisz az ember társas lény), ez ismét 15 nap. Még marad 81 nap. 7. Õszi szünet, téli szünet, tavaszi szünet, sportnap az iskolában - legalább 35 nap. Még marad 46 nap. 8. Ünnepek és más egyéb szabad napok - 40 nap. Még marad 6 nap. 9. Legalább 3 nap betegágyban. Még marad 3 nap 10. Legalább 2 nap filmekre és szórakozásra. Még marad 1 nap. 11. Ez az utolsó nap a diák születésnapja, ekkor tán csak nem fog tanulni... „A szavak mást is jelentenek, mint amire a szótár tanít.“ Márai Sándor „Ahogyan a használatból kikopott vasdarab rozsdásodni tud, úgy indul romlásnak a tétlenségre kárhoztatott elme.“ Leonardo da Vinci „Nem szégyen attul tanulni, aki többet tud, szégyen megkötni tudatlanságban magát s nem tanulni.“ Zrínyi Miklós „Az élet bonyolult kérdéseire csak bonyolult válaszok léteznek. És azok megértéséhez bizony sokat kell olvasni és tanulni...“ Parus „ Arra ne legyetek hiúk, hogy tehetségesek vagytok. Ezt ugyan nem magatoknak köszönhetitek, nem ti alkottátok meg magatoknak. Csak az számít, hogy mire juttok a tehetséggel. Az adottságra nagyon vigyázzatok, nehogy eltorzítsátok vagy eltékozoljátok, amitek van! Dolgozzatok, állandóan csak dolgozzatok és tápláljátok a talentumot! Pablo Casals
Kedves Diákok! Munkatársakat keresünk! Jól fogalmazó, segítõkész, talpraesett munkatársakat keresünk az újságunkhoz, mégpedig olyanokat, akik a tanév végéig kitartóak lesznek, s legalább egy cikket megírnak havonta; valamint részt vesznek szerdánként a szerkesztõségi órákon a Galériában – a 7. órában! Jelentkezz e-mailben! Vagy személyesen... Kócsag Impresszum: Kócsagtoll – A tiszakécskei Református Kollégium ingyenes diáklapja. Megjelenik 100 példányban, havonta, iskolai sokszorosításban. Új néven újra indítva: 2013 októberében, az iskola szerkesztõsége gondozásában. A kiadásért felelõs az iskola igazgatósága. Cím: Tiszakécskei Református Kollégium, Tiszakécske, Templom tér 3. E-mail:
[email protected]. Felelõs szerkesztõ: Czinege Edit. Az újságunk alapító tagjai: Bálint Alexandra, Dombi Bendegúz, Gebei Tamás, Gungli Viktória, Komarek Gergõ, Ponta Eszter, Sipka Gergõ, Szabó Brigitta, Zámbori Leila. 6
A nevetés gyógyír! Aaaazigen
– Az idõutazásról szóló szemináriumot a – Olyan boldog vagyok a 3 múlt héten tartjuk...
gyerekemmel. – Ki tudja nekem megmondani, hogy – Az jó, és nem akarsz még egyet? mikor jó a fáról leszedni a gyümölcsöt? – – Nem mert azt hallottam, hogy a világon kérdi a tanító néni. A kis Gazsi jelentkezik: minden negyedik gyerek kínai. – Amikor nincs otthon a szomszéd!
A Logika mindenhol ott van
Két rendõr egy tóban fürdik szolgálat közben. A fõnökük épp arra sétál. Az egyik a másiknak: –Vigyázz Józsi, ott a fõnök. Bukjunk le!!! Józsi integet: – HELLÓÓ, FÕNÖK!!!!!!!!
Made in China – Mit mond a Japán telefonszerelõ?.... – Nicsak, kicseng!
Pontosan... A kisfiúnak van 2 piros és 1 fekete pontja. Megmutatja apjának, add neki 500 forintot, mert azért mégis több a piros. Anyukájának is megmutatja, õ is add 500 forintot, mert mégis több a piros pont. Aztán meggy a nagyapjához, õ is add 500 forintot, de azért megkérdezi, hogy miért kapta azt a fekete pontot. – Mert beírtam a 2 pirosat.
Pistikét és Mórickát kérdezi a tanító néni: – Pistike, te mi leszel felnõtt korodban? – Rendõr. – Az szép szakma. És te Móricka? – Én bûnözõ. – Miért bûnözõ? – Hogy együtt játszhassak Pistikével! Egy zeneiskola vizsgáján ketten vizsgáznak. Az egyikük csillagos ötöst kap, a másik vonós négyest... Pistike felel földrajzórán: – A földet leginkább egy lúdtojáshoz hasonlíthassuk. A tanár közbeszól, hogy „tjuk“. Erre Pistike: – A földet leginkább egy tyúktojáshoz hasonlíthassuk...
Vizsga A diák bemegy vizsgázni, de tételhúzás elõtt szól a tanárnak: – Legyen szíves szóljon, ha megvan a kettes, mert nekem az elég. – Jó – mondja a tanár. A diák kihúz egy jó tételt, kidolgozza normálisan, mikor rá kerül a sor kimegy és elmondja. A tanár alig kérdez bele a tételbe, de utána elkezd más tételekbõl kérdezni. Ezután még fél óráig nyúzza a diákot, majd megszólal: – Akkor most szólok, hogy megvan a kettese. Értelem... Apuka korrepetálja a gyenge elméjû fiacs- Mire a diák: – De hát jól elmondtam a tételt! – Az igazság az, hogy a tételt négyesre káját matekból: mondta el, de nagy nehezen sikerült belõle – Fiam, mennyi 1+1? kettest csinálni! – Heee? – tör ki az értelem a fiából. – Na jó akkor másképp. Egy alma + egy Katolikus alma, az hány alma? – Hogyan jön ki a pap a templomból? – Heeee?! Vetté almát?! – Mintha mise történt volna. Sipka Professzor a hallgatókhoz: Na, igen... Farsang van az iskolában,a tanító néni végignéz az osztályon, hogy ki, minek öltözött be. Zolikán korona van, meg palást, tehát õ király. Juliskának szárnya van, meg varázspálcája, õ biztosan tündér. Amikor odaér Jenõkéhez, látja, hogy nagy csillag van a fejére ragasztva, egy kötéllel meg hatalmas csavart húz maga után. Megkérdezi: – Jenõke, te minek öltöztél be? – Én vagyok a csillagfejû csavarhúzó!
Egy kis agytorna Rejtvény: A Megoldást kérjük leadni a szerkesztõség egyik tagjánál, vagy a
[email protected] e-mail címre elküldeni. Az elküldött dokumentumon tüntesd fel a neved és az osztályod. Feladat Vegyünk elõ egy órát, és partnerünket szólítsuk fel, hogy gondoljon egy számot 1 és 12 között. Ezután kezünkbe veszünk egy ceruzát, s az óra számlapján a számlap különbözõ számain összevissza elkezdünk kopogni. Megkérjük partnerünket, hogy minden egyes kopogásnál számoljon tovább egyet a gondolt számtól kezdve, és szóljon, mikor a húszas számhoz ér. Társunk meglepõdve láthatja, hogy ekkor mi éppen a gondolt számra koppantottunk. Hogyan is csinálhattuk ezt? Sipka
