Kislexikon. Irodalmi fogalmak

Kislexikon

Irodalmi fogalmak

Az irodalom eredményes tanulásához, az irodalmi művek megértéséhez ismerni kell az alapvető irodalmi fogalmakat. Sok irodalmi fogalmat ismersz már. A kislexikon célja, hogy megerősítsen eddigi tudásodban, s néhány fogalommal bővítse tudásodat. Először az 5-7. osztályos irodalom tankönyvek fogalomtárát találod meg e gyűjteményben, majd néhány kiegészítést, mely segít a további eligazodásban. Van valami módszer, mely könnyebbé teszi a tanulást?

Igen, itt is használhatod a cédulázás módszerét, mely módszer segítőtársad lehet a tanulásban!

A cédula egyik oldalára írd fel a fogalom nevét!

A másik oldalra mehet a jelentése.

Összeállította: Ambachné Perics Irén

1

Az irodalom tankönyved fogalomtára

(forrás: http://etananyag.ofi.hu)

5. évfolyam


2

6. évfolyam


3


4


5

7. évfolyam


6


7

Kipróbálom!

A csajok szerint jó ez a cédulázás!

Felragasztom a hűtőre, gyakran járok arra! Gondolom, a lányok a tükrüket aggatták tele.

Hurrá! Működik a módszer!


8

Irodalmi fogalmak A-tól Zs-ig (forrás http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/irodtud/ifogalom/ifogalom.htm)

Irodalmi fogalmak A B C D E F G H I J K L M N O P R S SZ T U V ZS

A betűvel kezdődő szavak Adoniszi sor: A szapphói versszak negyedik sora. Egy daktilusból és egy trocheusból illetve spondeusból áll. Képlete: (-UU,--) vagy (-UU,-U) Akció: A színészi cselekvés, mozgás, gesztus és mimika együttese. Alba: A trubadúr- és a középkori lírában található meg. Ezek a "hajnali dalok" úgy keletkeztek, hogy a szerelmes lovagot a torony őre vagy őrködő barátja esetleg egy madárdallal figyelmeztette, hogy közeledik a hajnal, a szerelmes órák vége. Allegória: Elvont fogalomnak a megszemélyesítése, érzékelhető képekben való ábrázolása. Alkaioszi - strófa: Alkaiosz ókori görög költőről elnevezett sorfaj, melynek első három sora emelkedő, a pedig negyedik ereszkedő. Képlete: U-,U-,U-,UU-,U- Nagy alkaioszi sor U-,U-,U-,UU-,U- ---II--U-,U-,U-,U-,U Ötfeles jambus -UU,-UU,-U,-U Kis alkaioszi sor Állandó (eposzi) jelző: A klasszikus eposz egyik állandó eleme (kelléke). A szerző a mű folyamán ugyanazt a szereplőt csak ugyanazokkal a jelzőkkel illeti. Például Odüsszeusz jellemzői: bátor, leleményes Állatmese: A szerző a kor visszáságait, főképpen a gonosz hatalmasok hazug erkölcseit öltöztette az állatmesék köntösébe. A költő minden esetben közli a történetek "megfejtését", az erkölcsi tanulságot. Állatai rendszerint saját természetüknek megfelelően viselkednek, de egyben emberi tulajdonságokat, magatartásokat testesítenek meg. Állatmese szerzők : Aesopus, Phaedra, La Fontaine Alliteráció: Rendszerint a szókezdő, de néha nemcsak a szókezdő hangok ismétlődése, összecsengése. A versek egyik zenei eszköze. Anapesztus: Két rövid és egy hosszú szótagból álló versláb. Képlete: (UU-) Összeállította: Ambachné Perics Irén

9

Anekdota: Élethelyzetek, jellemek ábrázolása rövid, vidám történetben, amelynek hőse híres ember. Antik dráma jellemző vonásai: Az események színhelye egyetlen tér, amit látni lehet. Az egyre feszültebbé váló konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek, a tettleges összeütközések máshol, a színpadon kívül zajlanak le. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléseiből értesülünk. A tragédia időtartama csupán néhány óra. A kórus (kar), mely énekel (kardal), esetleg tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. Fontos szerepe volt a kórusban a tragédiák (drámai művek) szerkezeti tagolásában: a mai jelenetnek, felvonásoknak megfelelő részeket választotta el egymástól. Antikizáló hangsúlyos verselés: Középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan szótag áll. Ezt nevezzük antikizáló hangsúlyos verselésnek. (Verselési mód) Apokalipszis: Külön irodalmi műfaj az i.e. II. évszázadban. Az apokalipszis szerzője a kinyilatkoztatást látomás formájában kapja, és azután írja le. A műfajban minden jelképpé válik. (Pl.: Jelenések könyve, a Bibliában) Ars poetica: költői hitvallás. Áthajlás = enjambement: A gondolat nem fejeződik be a verssor végén, hanem a következő sor elején folytatódik. Avantgárd: A 20. század első felében kibontakozó művészi mozgalmak gyűjtőneve. Irányzatai: kubizmus, futurizmus, expresszionizmus, szürrealizmus. Művészi kifejezés új lehetőségeit és formáit kutatták.

B betűvel kezdődő szavak Balassi-strófa: 1 vsz. -> 3 sor 1 sor -> 3 egység (a belső rímek által) vers -> 3x3 strófa A hármas szerkesztési elv valósul meg. Dante Isteni színjátékában is megtalálható ez az elv. Képlete: aabccbddb..... Ballada: Villon idején -> táncdal 13. sz.-tól -> csak formai jelentése van: egyszerű ballada: 4 vsz. (összefoglaló, ajánlás) - Villon kettős ballada: 6 strófa a versszakok 3 rímet váltogatnak, és refrénnel végződnek Drámai feszültségű, szaggatott menetű, általában tragikus tárgyú, verses átmeneti műfaj párbeszédes, lírai elemekkel. Főhőse magányosan küzd, leggyakrabban tragikusan végződik – (Arany János balladái) Barokk: Az ellenreformáció szellemi áradatát kifejező, az érzelmeket az ész fölé rendelő túldíszített, Itáliában keletkezett művészeti és irodalmi stílus. Nélkülözhetetlen eszköze a meghökkentés, a gyö-

Összeállította: Ambachné Perics Irén 10

nyörködtetés. Kedveli a virtuóz rímtechnikát, a körmondatokat, költői képek bőségét, a patetikus hangnemet. Ismertetőjegyei: mozgalmasság, bonyolultság, túldíszítettség. (Pázmány Péter, Zrínyi Miklós) Barokk körmondat: A barokk korra jellemző, sokszorosan összetett, grammatikailag bonyolult, de ennek ellenére érthető mondat. Pázmány Péterre nagyon jellemző. Belső rím: egy-egy sor közepe és vége is rímel egymással. Bevezetés (expozíció): A drámai művek bevezető része, amelyben az író megismertet az előzményekkel és bemutatja a kiinduló helyzetet. Bibliai história: A XVI. század első évtizedeiben protestáns prédikátorok új irodalmi műfajok megteremtésével hirdették eszméiket. Ilyen volt a bibliai história is, amely a zsoltárfordítással együtt pótolta a még le nem fordított Bibliát, elsősorban az Újszövetséget. Blank vers: Shakespeare-re jellemző. Drámáit új versformában, a tíz szótagos, időmértékes (jambikus lejtésű), rímtelen "blank vers"-ben írta, s ez az Erzsébet kori drámák általánosan használt sorfaja. Bokorrím: Bokorrímnek nevezzük, ha a egy strófán belül végig ugyanolyan vagy hasonló szótagok rímelnek, tehát a rímképlet : aaaa... Bonyodalom: A bonyodalom a drámai műveknek az a része, melyben megindul és kibontakozik az alapszituációból következő eseménysor. Ha a cselekmény összeütközésre, konfliktusra épül, egyre kiélezettebbé válik a drámai harc, a két egymással szembenálló törekvés egymás elleni küzdelme. Az események sorában bontakozik ki a szereplők jelleme és kapcsolatrendszere. Bosszúdráma: Shakespeare idejében igen népszerű műfaj (a Hamlet, dán királyfi is ilyen). Az alapvető konfliktusmotívum a bosszú. Bujdosóének: A kései kuruc költészet jellegzetes műfaja. Keletkezésük a Rákóczi - szabadságharc bukása utáni időkre tehető. Bennük a reményvesztettség és a forradalom bukása iránti fájdalom jelenik meg.

C betűvel kezdődő szavak Carmen: A carmen, más néven óda a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög ódáé vagy a latin carmené. Ez utóbbiakat nagymértékű eszmei, tartalmi, hangnembeli, formai változatosság jellemzi, de megtartják a görög lírában kialakult dalformákat. Horatius legérettebb alkotásai, Kölcsey Himnusza is ebben a műfajban íródott. Cenzúra = ellenőrzés. Irodalmi művek, sajtótermékek tartalmát a megjelenés előtt ellenőrző intézmény. Choriambus: A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (-UU-) Clown - jelenet: A középkori tragédia komor fenségét közbeékelt, ún. clown-jelenetek (clown=bohóc) oldották: a korabeli közönség nemcsak rémüldözni akart a véres események láttán, hanem megkívánta a felszabadult nevetés lehetőségét is.


Commedia dell'arte: Az olasz eredetű commedia dell'arte legfőbb műfaji sajátossága a rögtönzés volt. A színészek nem szöveget kaptak, csak a cselekmény vázlatát, mely csupán a játék lényeges fordulópontjait rögzítette. A részleteket, a párbeszédeket a színészeknek kellett rögtönözniük. Erre adott lehetőséget, hogy a műfaj állandó típusokkal, hagyományos jellemekkel dolgozott, s egy-egy színész rendszerint ugyanazt a típust személyesítette meg. Ez a műfaj Moliere-re is hatással volt. Csalimese: Népmese gyakori típusa, Váratlan fordulattal, hirtelen befejeződik. Csattanó: Egy történet szellemes befejezése. Csodás elemek: A klasszikus eposznak egyik állandó eleme, ún. eposzi kelléke. Ennek lényege, hogy természetfeletti lények beavatkoznak a szereplők életébe.

D betűvel kezdődő szavak Dal: Egyszerű érzelmeket, gondolatokat kifejező mű. Szerkezete egyszerű. Daktilus: Egy hosszú és két rövid szótagból álló versláb (-UU) Detektívregény, krimi: Az uralkodó értékfajta az érdekesség. Néhány órás érdekfeszítő szórakozást kívánnak nyújtani, egyfajta logikai játékot. A művek végén mindig ott van utólagosan a megfejtés is. Hiányzik belőlük a társadalmi-emberi világ lényegét feltáró törekvés, a célkitűzés. Dialógus: Párbeszéd. Dikció: A színész beszéde, a helyzetnek és a megformált alaknak megfelelően elmondott drámai szöveg. Disztichon: A legelső strófaszerkezet, hexametrikus és pentametrikus sorok váltakozása. Dokumentumirodalom: Igazi történeteket leíró irodalmi műfaj Pl.: emlékirat, napló, levél, publicisztika). Dráma: Irodalmi műnem. Az ide tartozó műfajok: tragédia, komédia, színmű. A drámai mű eseménysort ábrázol, de az eseményeket, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből (dialógus), magánbeszédeiből (monológ) és tetteiből ismerjük meg. A drámai cselekmény jelen időben előttünk bontakozik ki az alapszituációból, amely a szereplők egymáshoz való viszonyát, törekvéseiket, magatartásukat meghatározza. Ez a drámai szituáció a hőst vagy hősöket akcióra, drámai harcra készteti. A dráma rendszerint sorsfordulatot bemutató mű, cselekménye -a terjedelem miatt- sűrített, gyakran a szemben álló erők, egymástól eltérő emberi magatartások kiélezett összeütközése, konfliktusa áll a középpontjában. A drámai művek nyelve tömörebb, erőteljesebb. mint a többi műnemé. A dráma szerkezete kupolás, részei: bevezetés (expozíció), bonyodalom, cselekmény kibontakozása, tetőpont, megoldás. Színpadra szánt alkotás. Drámai expozíció: A drámai műnek azon része, melyben az író megismertet az előzményekkel, s bemutatja a kiinduló helyzetet, szereplőket. Drámai harc: Két ellentétes akarat egymás elleni tett sorozata. Pl.: Antigoné-Kreón.


Drámai szituáció: Akkor keletkezik, amikor az ellenfél megakadályozza a főszereplő által képviselt elvek érvényesülését.

E betűvel kezdődő szavak Egyperces novellák: Általában feltűnően rövidek, mert kevés szóval szeretnének sokat mondani. Az egyik oldalon az író részéről a közlés minimuma, az olvasó részéről pedig a képzelet maximuma áll, így az ember a fantáziája révén aktív szereplővé válik. (Örkény István) Elbeszélés: Az epika műnemébe tartozó műfaj. Az epikai közlési formák között az alapvető forma a közvetlen szerzői elbeszélés. A novellától abban különbözik, hogy ráérősebb, részletezőbb, több szereplővel dolgozik, akiket sokféle módon, részletezőbben jellemezhet terjedelme változó. A novella a szereplők életének egy fordulópontját mutatja be, röviden kevés szereplővel, akiket tömören jellemez. Fontos része a vezér- (vagy Boccaccio után sólyom-) motívum. Elbeszélő költemény: Epikai műfaj, lírai és epikai elemeket tartalmaz. Verses formájú. Elégia: Lírai mű. A görögök minden disztichonban írt költeményt elégiának neveztek. A mai elnevezésű elégia a reneszánsz korban alakult ki. Az újkori európai irodalomban csak olyan költeményre alkalmazták az elnevezést, amely csendes szomorúságot, bánatot, fájdalmat fejezett ki. Fájdalmat, csalódást megéneklő bánatos hangulatú költemény. Ez a mai elégikus hangulat a görög gyászdalokra vezethető vissza. Életkép: Lírai műfaj. A mindennapi élet jellegzetes jelenetét ábrázolja. Ellentét: A mondanivaló kiemelése ellentétes jelentésű szavak egymással való szembeállításával. Előhang: Lírai bevezetés, amely utal a mű témájára és hangulatára. Emelkedő verslábak: Elöl álló theszisz és azt követő arszisz esetében emelkedő verslábról beszélünk. Ilyen verslábak: jambus (U-), anapesztus (UU-). Enciklopédia: Gyűjteményes mű. Énekvers: Olyan lírai alkotás, amelyet hangszeres kísérettel adnak elő. Nagyon fontos a dallam. Magyarországon a XVI.- XVII. században volt jellemző. Tinódi Lantos Sebestyén művei és a kurucdalok is ilyenek (tárogatók). Enumeráció: A klasszikus eposz egyik állandó eleme, eposzi kelléke, de az újabb kori eposzokban is előfordul. Seregszemlét jelent, a szemben álló hősök és csapatok bemutatása, rendszerint a cselekmény megindítása után. Epeiszodion: Az epeiszodion a tragédiának az a párbeszédes része, amely a két teljes kardal között foglal helyet (a modern drámák jelenetnek nevezett részével rokon). Epigramma: Lírai mű. Az epigrammát az elégiával közös származás és forma (disztichon), sőt tartalom jellemzi. Eredetileg sírkövekre, műemlékekre, isteneknek szánt tárgyakra, épületre vésték (epigramma=felirat), s ezért tartalmában igen tömör és terjedelmében rövid volt. Később, mint könyvepigramma


veszített tömörségéből, rövidségéből is. Ma bölcs gondolatot, szellemes gúnyt, fontos igazságot tömören összefoglaló, gyakran csattanóval végződő, viszonylag rövid versek neve, a disztichonforma már nem feltétlen követelmény, általános érvényű tanítást fejez ki. Epika: Az egyik műnem, legjellemzőbb sajátossága, hogy bennük a külvilág áll az ábrázolás középpontjában, s nem a lélek belső világa. Alapvetően monologikus formájúak, tehát egy "elbeszélő" mondja el a történetet. Az elbeszélő művekben is lehetnek dialógusok, ezek azonban "idézetek"-nek tekintendők. Az alkotó csak közvetítő a valóság és az ábrázolt világ között, saját értékelését, állásfoglalását a történet megformálásába építi bele. Epikai közlésformák: Az alapvető közlési forma a közvetlen szerzői elbeszélés; emellett a cselekmény színterét és az egyéb tárgyi mozzanatokat a leírás, a szereplők szóbeli megnyilatkozásait általában a dialógus közvetíti. Ez utóbbi esetben a szereplők mondatait az elbeszélő szó szerint "idézi": ezt a közlési formát egyenes beszédnek is szokás nevezni. Előfordul, hogy az író valamelyik hőse szavait csupán tartalmilag "idézi", egyes szám harmadik személyben: ennek függő beszéd a hagyományos elnevezése. A szereplők ki nem mondott gondolatait, érzelmeit az újabb epikai művek vagy a belső monológ, vagy a szabad függő beszéd (átélt beszéd, átképzeléses stílus) technikájával jelenítik meg. A szabad függő beszéd közben az író gyakran a saját gondolatait is belecsempészi a szövegbe. Ezeknek a formáknak az előfordulása, gyakorisága írónként különböző, kifejező szerepük is lehet. Epikus hasonlat: A klasszikus eposzok egyik állandó eleme, kelléke, amely nagy terjedelmű, részletező, szinte önálló életet élő hasonlat. Epikusság: Az epikára jellemző sajátosságok esetleges (nem meghatározó) alkalmazását jelenti a másik két műnemhez tartozó alkotásokban. Episztola: költői levél. Epizód: A nagyepikai művekben gyakran, a drámában ritkán előfordulnak mellékesemények. Az ilyen önmagukban lezárt, némelykor életképszerűen megrajzolt részleteket, melyek nem viszik ugyan előre a cselekményt, de az írói szándéknak megfelelően fontos szerepük van (pld. Új vonásokkal gazdagítják a szereplőket) epizódoknak nevezzük. Eposz: Hősköltemény. Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény. Rendkívüli képességekkel rendelkező hőse istenektől is támogatva nagy, egész közösség számára jelentős tetteket visz véghez. Eposzi kellékek: A klasszikus eposzok állandó elemei: • invokáció - valamely istenség segítségül hívása • propozíció - témamegjelölés • in medias res - a dolgok közepébe vágó kezdés • enumeráció - seregszemle • csodás elemek (deux et machina) - istenek beavatkozása • állandó jelzők és ismétlődések • epikus hasonlatok Eredetmonda: Egy jelenség vagy tárgy eredetét a múlt eseményeivel magyarázó történet. Ereszkedő versláb: Elöl álló arszisz és az azt követő theszisz esetében ereszkedő verslábról beszélünk. Ilyen például a spondeus (--), trocheusz (-U), daktilus (-UU), pürrikhiusz (úU), choriambus (-UU-).


Esztétikai minőségek: A mű összhatását meghatározó legfontosabb értékszerkezeteket nevezzük esztétikai minőségeknek. Pl.: szép fenséges

kellemes

tragikus

komikus kellemetlen

groteszk rút

Evangélium: Görög szó latinosított formája, "jó hírt", "örömhírt" jelent. Jézus élettörténetét nevezik evangéliumnak. Négy evangélium van : Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma. Exodikon: A tragédiát lezáró, a mű tanulságait összefoglaló, életbölcsességet megfogalmazó rövid kardal, amit a kórus elvonulás közben énekelt. Exodosz: Végkifejlet, befejezés. Az utolsó kardalt lezáró dialógikus rész. Expozició: A drámai műnek azon része, melyben az író megismertet az előzményekkel, s bemutatja a kiinduló helyzetet.

F betűvel kezdődő szavak Fabula: A XVI. század első évtizedeiben, a reformáció során a protestáns prédikátorok új irodalmi műfajok megteremtésével hirdették tanaikat. Ilyen volt a fabula (tanító mese) is, amelyek példázataival terjesztették antifeudális erkölcstanukat. Csattanóval végződő verses vagy prózai mese, melynek szereplői emberi tulajdonságokkal rendelkező állatok. Heltai Gáspár sok fabulát írt. Fantasztikum: A realitáson messze túlmenő (pld. álomban) ábrázolt, szó szerint véve képtelen eseménysorozat megjelenítése a fantasztikum. Karinthy Frigyes A cirkusz című novellájában is megtalálható. Félrím: Félrím esetében csak minden második sor rímel. Képlete: xaxa Felvilágosodás: 18. század eszmeáramlata. Polgárság harca a feudális rend és az egyház ellen. Eszméi: ész fontossága, hit a tudományban. Kazinczy Ferenc Fenség: Az eposzban a legfontosabb esztétikai minőség a fenség: a szokatlan, már-már emberfeletti nagyságú és intenzitású érték, amely félelmes fenyegető hatású is lehet. Figura etymologica: A figura etymologica a szó tövének ismétlődésével előállt stílusalakzat. Ez figyelhető meg a Halotti beszédben : "halálnak halálával halsz". Filozófiai párbeszéd: Platón görög filozófus teremtette meg ezt a műfajt. A szépirodalomhoz kapcsolja műveit a dialógusok könnyed bája, természetessége, elegáns szellemessége. Nem elvont filozófiai tételek megszemélyesítéséről van szó, a vitapartnerek hús-vér emberek, mindegyik külön-külön, önálló karakterrel jellemzett egyén. Platónnál a párbeszédek színhelye mindig Athén.


Fokozás: Olyan szavak, melyek egymást követve az előzőnél érzelmileg, értelmileg többet fejeznek ki.

G betűvel kezdődő szavak Giccs: A külső formájában az irodalmi művekhez hasonló írást, amely az igazi művészet látszatát kelti, szélsőségesen torz, otrombán hamis, hazug módon eszményített ábrázolásban tükrözi korát giccsnek nevezzük. Gondolatritmus: A gondolatritmus a mondat tagjainak párhuzamosságát, a gondolatok szabályozott ismétlődését jelenti. Előfordul Balassi Bálint Júlia verseiben, amikor is a szeretett nő tökéletességét ismétli. A Zsoltárok könyvében is megfigyelhető. Görög drámai verseny: Az ókori görögöknél minden évben tavasszal (március-április) rendezték meg a nagy Dionüszosz-ünnepet, melynek fénypontja a drámai verseny volt. Ezen i.e.534-tôl tragédiaköltők, i.e.486-tól komédiaköltők is részt vettek. A versenyeket irányító arkhón (állami tisztviselő) három tragédiaköltőnek és öt komédiaszerzőnek adott játszási engedélyt. (Később ez is háromra csökkent.) A tragédiaírók rendszerint tetralógiával (három tragédia és egy hozzákapcsolódó szatírjáték), a komédiaköltők egyes darabokkal pályáztak. A versenyen tíz, előre megválasztott bíró mindegyike felírta az általa megállapított rangsort egy táblára, s ezt bedobta egy urnába. Ebből az arkhón kihúzott ötöt és ezek alapján döntöttek (a másik ötöt figyelmen kívül hagyták). A győztes híres és tisztelt költő lett, a harmadik hely azonban a bukással volt egyenlő. Görög tragédia szerkezete: Ezek az egységek az i.e. V. század közepén alakultak ki: Prologosz: az előadás a főhős monológjával, vagy egy dialógussal indult Parodosz: a kar bevonulása, az orkhésztrán való elhelyezkedése közben énekelt dal Sztaszimon: minden későbbi kardal neve Epeiszodion: a tragédiának a két teljes kardal között levő párbeszédes része Exodosz: a végső sztaszimont követő dialógikus rész (végkifejlet) Exodikon: a kar elvonulása közben énekelt tanulságos tartalmú dal Kommosz: a szereplőnek a karral folytatott lírai dialógusa H betűvel kezdődő szavak Haláltánc: Irodalmi műfaj. A XIV. századtól templomok, temetők falára festett képek, fametszetek, lírai alkotások figyelmeztették az élőket az elmúlás közelségére és könyörtelenségére. Hármas egység: Arisztotelész Poetika című műve alapján a hely (egy színhely), az idő (maximum egy nap), és a cselekmény (egy szálon futó) egysége. A racionalizmus időszakában Boileau megkövetelte a hármas egységet Arisztotelészre hivatkozva. Hármas színpad: Shakespeare színházában volt jelen először. előszínpad (benyúlt a közönség közé) -> "tömegjelenetek a szabadban" hátsó színpad -> épületek szobáiban történt események bemutatására felső színpad -> magasban törtenő cselekmény (erkélyjelenet)


Hasonlat: Élőlények, tárgyak, gondolati dolgok összehasonlítása közös tulajdonságok alapján. hasonlító+ hasonlított (mint kötőszó). Úgy fut, mint a nyúl. Arra a társunkra mondjuk, aki nagyon gyorsan futja le a "Coopert" például. A gyorsaság miatt hasonlítottuk a gyermek futását a nyúléhoz. A versekben használt hasonlatokat költői hasonlatoknak nevezzük. A költői hasonlatokban is két dolgot, személyt, tárgyat, jelenséget hasonlítanak össze valamilyen közös jellemző alapján. Pl. Arany: Toldi – „Mint komor bikáé, olyan a járása...” A bika járását és Miklósét hasonlítja össze. Ahogyan látjuk, a külsőség alapján akarja a költő elképzeltetni velünk Miklós alakját. Pl: Radnóti: Levél a hitveshez - „.... szívós leszek, mint fán a kéreg” Itt a költő az érzelmekre akar hatni, azért használja ezt a hasonlatot. A hasonlat legtöbbször összetett mondat, kötőszavai: mint, mintha, akár. Pl. Petőfi: Szeptember végén „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd....” Itt a hasonlat kissé rejtettebb , nem összetett mondat, nem is találjuk leírva a mint kötőszót. A fenti sorokat hétköznapi nyelven így mondanánk: Az özvegyi fátylat, mint sötét lobogót akaszd a fejfámra. Helyzetkomikum: A megtévesztésen vagy félreértésen alapuló helyzetet, melyben a főhős csapdába kerül, helyzetkomikumnak nevezzük. Hét szabad művészet: grammatika, retorika, logika, aritmetika, geometria, zene, asztronómia Hexameter: Időmértékes verselés. Hat verslábból áll, az ötödik mindig daktilus, a hatodik pedig spondeus. Himnusz: Lírai műfaj. Istenhez fohászkodó vagy a szentek dicsőítésére szolgáló vallásos témájú hálaének. Históriás ének: Az énekvershez hasonlóan legfőbb tulajdonsága a dallamosság. Hangszeres kísérettel adták elő. Témája harcokról való "tudósítás"-ok. Tinódi Lantos Sebestyén sok ilyen műfajú éneket írt. Hitvitázó dráma: A protestáns prédikátorok hitvitázó drámákban vitatták az egyház hittételeit a reformáció keretében. Két szereplője van egy ilyen műnek:egy református és egy katolikus személy vitatkozik az elveikről. Maga a műfaj a XVI. század elején alakult ki. Bornemissza Péter és Sztárai Mihály voltak a fő művelői. Humanizmus: Reneszánsz korának eszmeáramlata. A reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti. Azt vallja, hogy az ember az élet értelme. Célja: az emberben rejlő alkotási erő kiaknázása.


I betűvel kezdődő szavak Iambosz: Iambosznak nevezték a gúnyos, csipkelődő verseket, melyek kíméletlenül támadtak minden bűnt, hibát, fogyatékosságot. Bár a gúnyos vers a modern lírából sem hiányzik, az elnevezést már nem használják. A műfaj megteremtője Arkhilokhosz (i.e. VII. század) volt. Idill: A szicíliai születésű, görög Theokritosz (i.e. III. század) idillnek (görögül eidüllion=képecske, életkép) nevezett költeményeiben, eklogáiban, pásztorokat szerepeltet. Hexameterekben írt és párbeszédes formájú verseiben a pásztorok a természet meghitt közelségében élnek. Eszményített világ ez: a korabeli társadalmi-politikai valóságból elvágyódó s egy új aranykor után áhítozó emberi közérzet jelenik meg itt. Időmértékes ritmus: A vers ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása, ismétlődő visszatérése állítja elő. Időmértékes verselés: Az időmértékes verselésű művek soraiban a szöveg kötöttségét, ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása, ismétlődő visszatérése állítja elő. Rövid a szótag, ha a benne előforduló magánhangzó rövid és legfeljebb egy mássalhangzó követi. Hosszú a szótag, ha magánhangzója hosszú, vagy a rövid magánhangzó után két vagy több mássalhangzó következik. Impresszionizmus: = benyomás, 19. század második felében kialakult művészi irányzat. Pillanatnyi benyomások alapján történő ábrázolás jellemzi. In medias res: A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke, a dolgok közepébe vágó kezdést jelent. Invokáció: A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke, amely valamely istenség, esetleg múzsa segítségül hívását jelenti. Irodalmi barokk: A barokk hatás az irodalomban mindenekelőtt a művek stílusán és szerkezetén figyelhető meg. A barokk számára nélkülözhetetlen meghökkentés, lenyűgöző hatás, leginkább formai külsőségekkel érhető el. A barokk költészet kedvelte a virtuóz rímtechnikát, a merész gondolattársításokon alapuló, újszerű költői képek bőségét (főleg metaforákat), a meglepő ellentétektől feszülő hasonlatokat s ezek eredményeképpen az ünnepélyességet kifejező patetikus stílust. Különösen kedvelte a bonyolult összetételű, de áttekinthető körmondatokat, a rokon értelmű mondatok, szavak halmozását, az erős érzelmi tartalmú kifejezéseket, olykor a drasztikusabb népiességet is a légies könnyedség, a kecses finomság társaságában. Nagymértékben továbbfejlesztette az irodalom nyelvi lehetőségeit. A barokk új műfajokat hozott létre pld: barokk eposz. Barokk írók: Cervantes, Lope de Vega, Gongóra, Calderon, Tasso, Marino, Milton, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós Ionicus a maiore: A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (--UU). Ionicus a minore: A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (UU--). Irodalmi „én”: Az irodalmi "én" esetében az író egyes szám első személyben mondja el a történetet, mintha az események vele történtek volna meg. Az ilyen előadási formában az író mintegy a mű egyik szereplőjévé válik, az ő nézőpontjából mutatja be az ábrázolt világot. De az irodalmi "én" sohasem azonos maradéktalanul a szerzői énnel - csupán egy fiktív én. Karinthy Frigyes A cirkusz című novellájában is megtalálható ez az én.


Irónia: Rejtett, finom gúny, dicsérő szavak mögé rejtett bírálat. Ismétlés: Azonos gondolatok, szószerkezetek egymásutánja.

J betűvel kezdődő szavak Jambus: Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett versláb. Egy rövid és egy hosszú szótagból álló versláb. (időmértékes verselés) Képlete (U-). Jellemábrázolás: Egy-egy szereplő viselkedésének, személyiségfejlődésének bemutatása. Jellemkomikum: A komikumnak azt a fajtáját, mely a szereplő jelleméből következik, jellemkomikumnak nevezzük. Ilyen Moliere Tartuffe-je is. Jeremiád: Protestánsok által írt siralmas énekek, melyekben a XVI. század vallásos történelemszemlélete figyelhető meg. (Ezt folytatja Zrínyi a Szigeti veszedelemben).

K betűvel kezdődő szavak Kalandregény: A szórakoztató irodalom egyik fajtája, központjában az érdekesség van. A krimi rokon műfaja. Kanonizálás: A szellemi - kulturális élet fejlődésének egy pontján megindult a múlt irodalmi emlékeinek tudós vizsgálata, válogatása, a végleges szövegek kialakítása. Ezt a folyamatot nevezzük kanonizálásnak. Kardal (dithürambosz): A kar által énekelt dal, melyben fuvolakíséretre táncolva kísérték és magyarázták a dráma cselekményét. Katarzis, katharzisz: Arisztotelész nyomán, a művészetnek a testet-lelket formáló, megrendítő hatását nevezzük katarzisnak. Kétütemű nyolcas: A hosszabb sorokat a belső rímek két rövidebbre bontják, és így négyes bokorrím fogja össze a strófákat. (Balassi) Keresztrím: abab Kisepika: A valóság egy-egy szűkebb részletét ragadja meg, sűrített, tömör ábrázolásra törekszik, kevés szereplőt mozgat. Pl.: novella. Klasszicista dráma: A görög-római irodalomból vezették le. XVII. században, Franciaországban fejlődött ki igazán. Teljesen a józan észen alapszik. A műveket már felvonásokra tagolták, és az új racionalista felfogás szerint elképzelhetetlen, hogy a szünet alatt hosszabb idô teljen el. Arisztotelész Poetika c. művet félreértelmezve Nicolas Boileau kötelezővé tette benne a hármas egységet. A szereplők jelleme az idő múlásával nem változik, az előzményekre dialógusok vagy monológok utalnak vissza, mivel a mű


csak a konfliktus kirobbanását mutatja be. Kötelező szabály a mértéktartás, a durva dolgokat száműzték, és éppen ezért a női szerepeket már nők is játszhatták. Klasszicizmus: 17-19. század. Az antik görög és római művészetet tekintette példaképének, s céljának e műalkotások utánzását tartotta. A klasszicisták racionalisták voltak, hitték, hogy az antik remekművek elemzése nyomán képesek elvonni a tökéletes műalkotások létrehozásának szabályait. A klasszicizmus művészetelmélete ezért dogmákat alkotott (Pl.: hármas egység). Horatius figyelmeztetése nyomán célul tűzték ki, hogy a műveknek gyönyörködtetni és tanítani kell. (Berzsenyi Dániel). Kocsi-színpad: A forgószínpad egyik őse, az ülő nézőközönség előtt gördültek el a kocsikra szerelt színhelyek. Költői én: Lírai műben megszólaló egyes szám első személy. Költői kérdés: Csak nyelvtani formája szerint kérdés, amelyre a költő nem vár feleletet. Komédia: A dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodó esztétikai minősége a komikum. A komédia hősei átlagos vagy az átlagosnál kisszerűbb alakok, szellemi, erkölcsi, jellembeli fogyatékosságuknak vagy nincsenek tudatában vagy pozitívumként tüntetik fel. A jellemzés nem nélkülözi a túlzás, karikírozás eszközeit. A cselekményben sok a valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlen, megoldása pedig mindig szerencsés kimenetelű. A komédia során az értéktelenség lelepleződik, illetve az értékvesztés nyilvánvalóvá válik. Komikus konfliktusra épül a darab, ha a kisszerű hősök ütköznek össze és ebbe belebuknak. A komédia igazsága nem a történet hitelében, hanem a leleplezésben nyilvánul meg: a hamis látszat alól előtűnik a valódi lényeg. Komikum: Olyan értékszerkezet, amelyben értékhiány lepleződik le, vagy értékvesztés válik nyilvánvalóvá. Kommosz: A görög tragédia eleme. A szereplőnek vagy szereplőknek a karral folytatott lírai dialógusát jelenti. Konfliktus: Konfliktus = összeütközés, ellentétes erők összecsapása. Egymástól eltérő emberi magatartások kiélezett összeütközése, konfliktusa áll a középpontjában. Kórus (kar): A kórus (kar), mely énekkel (kardal), esetleg dallal, fuvolakíséretre lejtett tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. Fontos szerepe volt a kórusnak a tragédiák (drámai művek) szerkezeti tagolásában: a mai jeleneteknek, felvonásoknak megfelelő részeket választotta el egymástól. Középkori himnusz: Az egyházi lírai költészet csúcspontja. A középkori himnuszok istentiszteletek alkalmából énekelt, a hívők áhítatos érzelmeit kifejező, Istent magasztaló és a szenteket dicsőítő, emelkedett hangulatú költemények voltak a XII. században. Középkori vallásos irodalom műfajai: Imádság, prédikáció, passió, példa, látomás és a két legnépszerűbb a himnusz, legenda. Krimi: Az uralkodó értékfajta az érdekesség. Néhány órás érdekfeszítő szórakozást kívánnak nyújtani, egyfajta logikai játékot. Hiányzik belőlük a társadalmi-emberi világ lényegét feltáró törekvés, a célkitűzés.


Kuruc táncdal: A XVII. század első évtizedében alakult ki. A kezdeti kuruc lelkesedés, győzelmek, remény teremtette meg ezt a műfajt, melyre hangszeres kíséretnél táncolni lehetett. Ilyen dal a Csínom Palkó.

L betűvel kezdődő szavak Legenda: A középkori legenda Krisztus, Szűz Mária vagy valamely szent életének, a velük kapcsolatos csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése. Leírás: Személyek, tárgyak, tájak részletező bemutatása. Levél: A levél műfaj igen kedvelt volt a XVIII. századi francia irodalomban, s a leveleknek évtizedeken át való írogatása lehetett Mikes Kelemen legfőbb időtöltése és vigasztalója a bujdosásban. Ennek a műfajnak nincsenek merev szabályai, a tartalmat tekintve rendkívül rugalmas: korlátozás nélkül szólhat mindenről. Líra: Az egyik műnem. Érzelmeket kifejező alkotások gyűjtőneve. Az idetartozó irodalmi alkotások legfőbb sajátossága, hogy elsődleges témájuk az egyén, az én világa, a belső lelki világ: az én válasza a valóság bizonyos kihívására. A lírikus nem a világot jeleníti meg művében, hanem önmagát, amint találkozik a valóság dolgaival, s kifejezi mindazokat az érzelmeket és gondolatokat, amelyek e találkozás során lelkében keletkeztek. A lírai költemény legtöbbször verses monológ. A lírai formák általában a rövid műfajok körébe tartoznak (novella, elbeszélés). A hagyományos lírai műfajok (pld. elégia, óda, himnusz, dal) az irodalom története során rengeteget változtak. A modern lírai alkotások zöme e hagyományos műfajok körébe nem sorolható, bár tematikai, hangnembeli vagy formai sajátságaik sokszor hasonlóságot mutatnak e műfaji előzményekkel. Liturgikus drámák: A templomokban bemutatott párbeszédes jeletek, a liturgikus drámák a XI. századtól kezdve játszottak egyre nagyobb szerepet (Húsvétkor, Karácsonykor Krisztus életét dramatizálták). Lassanként egyre több világi, komikus, sőt trágár mozzanat szűrődött be az egyházi színjátszásba, s ezért nem maradhatott meg a templom falai között, ki kellett vinni a templom előtti térre, a piacra. Bizonyos egyházi ünnepeken a város óriási színházzá alakult és az emberek alkalmi színészekké lettek. Később már céhek gondoskodtak a színészekről. Lovagi epika (lovageposz, lovagregény): A középkorban, a keresztes háborúk idején a lovagi kultúra teremtette meg a lovageposzt és a lovagregényt. Elsősorban francia és német nyelvű művek maradtak ránk a középkorból. A lovagi epika feltámasztotta és felújította a korábbi évszázadokból származó hősmondákat. Ezekben a művekben az emberideál a lovag volt, aki már ezen a világon kereste a boldogságát. A lovag kötelessége volt a keresztény hit védelme, a hűbérúr feltétlen szolgálata, az elesettek és a nők védelme illetve az utóbbi iránti feltétel nélküli tisztelet.

M betűvel kezdődő szavak Mária-himnusz: A XII. század végén és a XII. század elején szembetűnő a Mária-kultusz kialakulása nemcsak a kolostorokban, hanem a városi értelmiség körében is. Ennek a kultusznak a kedvelt műfaja a Mária-himnusz, amelynek egyik fajtája a Mária-siralom.


Mária-siralom: A Mária-siralmakban valóságos földi érzések, evilági gondok, emberi fájdalmak, megrendülések is kifejezésre jutottak. Mária, az Isten anyja a kereszt alatt meg-megújuló kitörésekben panaszolja el bánatát, s földi asszonyként éli át a legnagyobb emberi szenvedést, egyetlen fiának megszégyenítő kínhalálát. Az egyik legnagyszerűbb ilyen mű Jacopone da Todi olasz ferences szerzetes Stabat mater című alkotása. Megszemélyesítés: Élettelen tárgyat, természeti jelenséget emberi tulajdonságokkal ruház fel. József Attila Határ című versében azt írja, sziszeg a por. (Sziszegni élőlény szokott! Leginkább egy kígyó). Egy másik versének a címe: Beszél a tej.(Beszélni az ember szokott- meg az állatok is kommunikálnak egymással, és az emberrel). A János vitézben pedig ezt olvashatjuk: „Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte" (fölkelni, valakit elküldeni az ember tud.) A fenti példákban tehát az élettelen tárgyakat olyan cselekvéssel ruházta fel a költő, amire csak élő képes. Élőnek mutatta be őket. A megszemélyesítés tehát élettelen dolgokat élőlényekre jellemző tulajdonságokkal, érzelmekkel, cselekvésekkel ruház fel. Mese: Csodás elemekkel átszőtt, általában elképzelt térben, időben játszódó eseményeket mutat be. Metafora: Szókép, vagy más néven stilisztikai kép: A metafora két dolog, tárgy, esemény, vagy személy azonosítása, valamilyen külső vagy belső tulajdonság, hangulati hasonlóság alapján. Pl. „Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája” (Petőfi: János vitéz) // A gyöngyház Iluskát jelenti, vele azonos. Pl. „Hé, fiúk ! Amott ül egy túzok magában.” ( Arany János: Toldi) // A túzok alatt Miklóst értjük, pedig a költő ki sem mondta. Minnesang: A német lovagi költészet neve. Mirákulum: A szentek életét, csodáit, szenvedéseit, vértanúhalálát színre vivő misztériumdrámák. Misztériumdrámák: Az egész bibliai történet, lehetőleg minél teljesebben, dramatizált formában való előadása. Több száz szereplő is játszhatott egy ilyen előadáson, ami több napig is tarthatott. Mitológia: A mítoszok összessége és a mítoszokkal foglalkozó tudományág. Mítosz: (görög müthosz: monda, mese). A társadalmi fejlődés kezdeteire jellemző naív társadalmi tudatforma: az ember számára érthetetlen éppen ezért félelmetes a természeti és társadalmi erők fantasztikus tükröződése és művészi feldolgozása a nép képzeletében. Istenek, isteni eredetű lények, természetfölötti tulajdonságokkal rendelkező hősök cselekedeteiről szóló történet. Monda: olyan történet, melynek valóságmagja van: történelmi esemény, földrajzi hely, történelmi személy. Monológ: A drámai művekben gyakran előforduló magánbeszéd, melyből a szereplő gondolatait, érzéseit, a többi szereplőhöz való viszonyát ismerjük meg


Mora: Az időmértékes verselés időegysége (jele:U egy rövid szótag , - egy hosszú szótag kiejtésével egyenlő idő). Moralitás: A moralitás történeteiben a megszemélyesített jellemvonások, erények és bűnök viaskodnak az emberi lélekért. Mottó = jelige, jelmondat. Műfajok: A műnemeken belüli különböző alosztályok, amiket szinte koronként máshogy határozhatunk meg, hiszen állandóan változnak. Műfajok a XVI. században: bibliai história, zsoltárfordítás, hitvitázó dráma, fabula, prózai dialógus, prédikációgyűjtemény, históriás ének, széphistória Műnemek: epika, líra, dráma Művészi-esztétikai nyelv: A művészi-esztétikai nyelv a praktikus közlő funkción túl bonyolult és összetettebb élmények kifejezésére is alkalmas nyelvhasználat.

N betűvel kezdődő szavak Nagyepika: A nagyepika olyan műfaj, mely az életet, az énen kívüli valóságot rendszerint bonyolult összefüggéseiben, térben, időben kiterjedt történettel, sokoldalúan jellemzett fő- és mellékszereplőkkel ábrázolja (pl. regény) szemben a kisepikai jellemvonásokkal. Négyütemű 12-es: Zrínyinél előfordul (Szigeti veszedelem), hogy egy bokorrímmel (aaaa) ellátott versszak négy négyütemű, 12 szótagos sorból tevődik össze. Novella: A novella olyan kisepikai műfaj, mely rendszerint egyetlen, rövidre fogott, de nagyon jellemző eseményt mond el. A történet gyakran hoz sorsfordulatot kevés és csak egy-két lényeges vonással jellemzett hőse számára. A műfaj fontos eleme a vezér (vagy Boccaccio után sólyom-) motívum. A novellától megkülönböztetjük az elbeszélést, mely terjedelmében szabadabb, több és alaposabban jellemzett szereplőkkel dolgozik és tempója lassabb, tartalma oldottabb. Boccaccio idejében (XIV. század) az olasz novella szó újdonságot jelent, érdekes hírt, különös történetet. Naturalizmus: 19. század második felében alakult ki. Valósághű ábrázolásra törekszik. Kendőzetlenül mutatja be az emberi sorsokat.

O betűvel kezdődő szavak Óda: Az óda a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög ódáé vagy a latin carmené. Ez utóbbiakat nagymértékű eszmei, tartalmi, hangnembeli, formai változatosság jellemzi, de megtartják a görög lírában kialakult dalformákat.


Ókeresztény irodalmi műfajok: A II. századtól a VIII. századig éltek ezek a műfajok, eleinte görög, majd nyugaton latin nyelven. Főbb művelői : Szent Iraeneus, Szent Jeromos (A híres férfiakról), Szent Ágoston. A műfaj fajtái: (tanító jellegű) bibliai szövegmagyarázatok, prédikációk, katekizmusok; (az eretnekeket cáfoló) vitairatok; mártírakták; legendák; apokrif (nem hiteles) szent iratok; szerzetesi regulációk (szabályzatok); egyháztörténetek és a lírai himnuszok. Oktáva: A nyolcsoros strófát oktávának nevezzük. Például Villon: A nagy testamentum címû alkotása is oktávákból áll. Ölelkező rím: abba

P betűvel kezdődő szavak Panegirikusz: Janus Pannoniusnál találkozhatunk ezzel a műfajjal, aki megverselte a szelek, a hónapok versenyét, s kipróbálta költői erejét, írói becsvágyát a nagyobb terjedelmű dicsőítő költeményekben. Parodosz: Az ókori görög dráma része, ami a kar bevonulása, az orkhésztrán való elhelyezkedése közben elhangzott első kardalt jelentette. Páros rím: A sorok páronként rímelnek. Képlete: aabbcc Passió: Jézus szenvedéstörténetét elbeszélő műveket passiónak nevezzük a latin passio (=szenvedés) szó alapján. Példa, példázat, példabeszéd, parabola: A legendákkal rokon műfaj a középkorban annyira kedvelt példa: erkölcsi tanulsággal vagy allegorikus értelemmel ellátott rövid, olykor anekdotikus történet. A középkori lelkipásztorok szívesen szőttek a prédikációikba példákat. Az első három evangélium is nagy számban tartalmazza Jézus beszédeit, aki tanításának lényegét, erkölcsi tanulságát egy-egy érdekes történet, példabeszéd érzékletes képeivel világítja meg. Pentaméter: A pentameter is hat verslábból álló daktilikus sorfaj, s csak annyiban tér el a hexametertől, hogy a harmadik és a hatodik versláb csonka, egyetlen szótag: az így keletkezett szünet, erőteljes sormetszet két rövidebb, zengőbb félsorra töri a hosszabb hexametert. A pentameter önálló sorfajként sohasem szerepel, mindig hexameterrel váltakozva fordul elő. Petrarkizmus: A reneszánsz szerelmi költés minden poétára kötelező kánonja a petrarkizmus. Balassi Bálint Anna-verseiben is megfigyelhető. Planctus (siratóének, siralom): A Mária-himnuszok egyik fajtája. Ez kezdetben lírai sequentia volt (a versszakok két, egymásnak formailag pontosan megfelelő részből állnak), és mint ilyen, a nagypénteki mise részét képezte. Processziós színpad: Az egyes jelenetek színpadai egy utca hosszában álltak, és a közönség vándorolt az egyiktől a másikig. Ennek ellentéte a kocsi-színpad. Prédikációgyűjtemény: A XVI. század első évtizedeiben a reformáció hatása alatt a protestáns prédikátorok hatalmas prédikációgyűjteményekben dörögtek a részegség, az új arisztokrácia kegyetlen népnyúzása és kicsapongásai ellen, "tudós" tanulmányokban bizonyították, hogy a török hódoltság Isten


büntetése az ország romlottsága miatt, s megjövendölték a közeli világvégét. De Pázmány Péter Prédikációk című kötete is ilyen. Prologosz: Az ókori görög dráma része, amely az előadást kezdő főhős monológját vagy két színész dialógusát jelentette. Propozíció: A klasszikus eposz állandó kelléke, a téma megjelölését jelenti. Prózai dialógus: A XVI. század első évtizedeiben a reformáció hatása alatt a protestáns prédikátorok hatalmas prózai dialógusokban dörögtek a részegség, az új arisztokrácia kegyetlen népnyúzása és kicsapongásai ellen, "tudós" tanulmányokban bizonyították, hogy a török hódoltság Isten büntetése az ország romlottsága miatt, s megjövendölték a közeli világvégét. Pürrikhiusz: Az ókori görög költészetben megjelent új versláb. Képlete (UU)

R betűvel kezdődő szavak Rákóczi-kesergő: A késői kuruc költészet egyik jellegzetes műfaja. A Rákóczi szabadságharc bukása után keletkeztek, bennük a vereség, a kiábrándulás hangja szólal meg. A Rákóczi-nóta is idetartozik. Realizmus: 19. század második felétől válik uralkodóvá. Az író törekvése: saját kora valóságának hű tükrözése. (Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond) Refrén: Egy verssor, szószerkezet ritmikus ismétlése a versszakok végén. Regény: Epikai műfaj. A mű cselekménye több szálon fut, a mű végén újra találkoznak a szereplők a tetőpont vagy megoldás részeként. Párbeszédes, elbeszélő, leíró részek vannak benne. A szereplők életútját hosszú időn át követi. Reneszánsz: Renaissance - újjászületés. Olaszországból indult ki. A XV. század közepétől a XVI. század közepéig élte virágkorát. Az ókori görög kultúra értékeinek felújításával teremtettek egy emberibb kultúrát. A reneszánsz a korában egyetemes stílusirányzat volt. Szerves része a humanizmus, ami a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti. Mivel ez szorosan összefüggött az ókori irodalom értékeinek kultuszával, ezért a humanizmus bizonyos klasszikus műveltséget, tudós magatartást is jelent. Híres alakjai: Giotto (festő), Dante, Petrarca, Boccaccio, Villon, Balassi Bálint, Janus Pannonius. Reneszánsz dráma jellegzetességei: Elsősorban Angliában jelentős. A középkori drámákból megőrizte a tér és az idő szabad kezelését, a hangulati ellentétességet, a hangnemek kevertségét. Tehát az idő kötetlen és akár több színen is játszódhat a cselekmény. Azért, hogy ezáltal unalmassá ne váljon, közbeékelték a clown - jeleneteket. Ez a dráma nem alkalmazkodott semmiféle merev szabályhoz, kialakította a saját dramaturgiáját. A szerkezete tudatosan összefogott, sűrített, a figyelmet mindig ébren tartó, gyorsan pergő, mozgalmas cselekmény nyomult a színpadra, s megjelent a valódi drámai küzdelem és a sokoldalú, árnyalt jellemrajz. Reneszánsz szerelmi komédia: A reneszánsz dráma keretei közt íródott komédia, melynek központi témája a szerelmi kapcsolatok, sok-sok pikantériával fűszerezve.


Rezonőr: A komédia fontos szereplője, feladata, szerepe, hogy az eseményeket, a szereplők magatartását tárgyilagosan megítélje. Rím: A vers zenei hangzását megadó eszközök közül az egyik, s talán a legfontosabb, amely a szótagok hangzása közti hasonlóságot használja ki. Sok fajtája létezik pld. bokorrím (aaa), páros rím (aabb), stb. Ritmus: Egy vers ritmusát a szótagok hangtani szempontú szabályos váltakozása, a rím illetve a szavak zenei hangzása, betűk soron belüli összecsengése adja meg. Római epigramma: Janus Pannonius sok csipkelődő, erotikus tartalmú úgynevezett római epigrammákat írt, Martialis modorában. Romantika: a 19. század stílusirányzata. Előtérbe kerül az érzelem, a képzelet, a csapongó, fantáziadús gondolkodás. Fontos a nemzeti öntudat. Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc

S betűvel kezdődő szavak Segélykérés (invokáció): A klasszikus eposz állandó része, kelléke, ami valamely istenség vagy múzsa segítségül hívását jelenti. Sequentia: A Mária - himnusz egyik fajtája. A lírai műben a versszakok két, egymásnak formailag pontosan megfelelő részből állnak. Seregszemle (enumeráció): A klasszikus eposz egyik állandó eleme, eposzi kelléke. A szemben álló hősök és csapatok bemutatása, rendszerint a cselekmény megindítása után. Shakespeare-i színpad: Az 1599-ben épült Globe színházban jelent meg először. A színpad jellegzetes hármas beosztása lehetővé tette a színterek gyors váltását és a térbeli, időbeli távolságok merész áthidalását. A színpad részei: elő-, hátsó-, felső - színpad vagy erkély. (Ezek pontos szerepét lásd a hármas színpadnál!) A shakespeare-i színpadon nem voltak díszletek. A helyet és az időt a színészek párbeszédeiből lehetett megtudni, ezáltal a művek megmozgatták a nézők fantáziáját. A drámák még nem felvonásokra, hanem színekre tagolódtak. Sormetszet (cezúra): Az egy szótagból álló versláb megtöri a sor folyamatosságát, szünet keletkezik. A cezúra hozta létre a pentametert a hexameterből. Spondeus: Versláb, két hosszú szótag (jele: -- --). Strófa: versszak.

Sz betűvel kezdődő szavak Szapphói sor: Szappho görög írónőről elnevezett sorfajta: a harmadik versláb daktilus, a többi trocheus. (-U -º -UU -U -U)


Szapphói versszak: Három szapphói sorból és egy adoniszi sorból álló strófaszerkezet Képlete: -U -º -UU -U -U (Ilyen az első három sor) Szapphói sor -UU -º Adoniszi sor Széphistória: A reneszánsz novellairodalom erotikája szólalt meg benne. Bornemissza Péter átdolgozva és lefordítva Szophoklész Élektráját a magyar irodalomban is megteremtette ezt a műfajt. Szépirodalom: Az autonóm művészeti ágak egyike. Anyaga a nyelv, műveit tehát a nyelv segítségével kell rögzítenie, ezért is szokták a szó művészetének, nyelvművészetnek is nevezni. Szimbólum = jelkép, eszmék, érzések, fogalmak érzékeltetése. Szinesztézia: Különböző érzékszervekhez tartozó jelenségek összekapcsolása. Szimultán színpad: A keresztény dráma, színjátszás örökös helyszínváltozásai alakították ki. Kb. 4050 méternyire elnyúló 6-8 méter széles emelvény volt. Egymás alatt, fölött, mellett helyezték el a poklot, a földi tereket, a mennyországot, illetve a paradicsomot valóságos állatokkal, fákkal. Színjátszás: A drámai művek megjelenítésében a legfontosabb eszköz. Akció és dikció összességéből tevődik össze. Szójáték: Azonos vagy hasonló hangzású, de különböző értelmű szavak váratlan összekapcsolása. Szókép: Két fogalom, jelenség összekapcsolása valamilyen közös vonás alapján. Szonett: 14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az első két versszak 4-4, a harmadik és a negyedik 3-3 soros. Az első két versszak és a második két strófa is egy-egy rímrendszert alkot. Rímképlete: abba-abbacdc-cdc. Később ettől eltérő változatok is kialakultak. A rímrendszerhez hasonlóan a szonett formailag is kettős: a két rész általában ellentéteket tartalmaz. Petrarca feloldotta ezt a szerkezetet, nála az utolsó versszak állt szemben az első hárommal. Szóvers: Olyan költemények, amelyek a dallamtól függetlenül önmagukban is gyönyörködtető alkotások. A nyelvi ritmus tökéletessége fölöslegessé teszi az énekkíséretet. Balassi Célia-versei is ilyenek.

T betűvel kezdődő szavak Tartalom és forma egysége: A műalkotásokban fontos, hogy az író mit és hogyan ír le, mivel a tartalom és a forma egymástól elválaszthatatlan, szerves egységet alkot. Témamegjelölés (propozíció): A klasszikus eposz kelléke, a mű tárgyát megjelölő, tömören leíró rész. Tercina: Háromsoros strófaforma. A versszakok középső sora rímel a következő versszak első és harmadik sorával:(aba, bcb, cdc) Dante:Isteni színjáték.


Tetőpont (krízis): Drámai művekben az ellentétek legvégsőbb kiéleződése, kirobbanása. Utána következik a végkifejlet. Theszisz: Nyomaték nélküli időtartam, az arszisz ellentéte. Tiszta rím: A rím azon fajtája, amelyben a mássalhangzók és magánhangzók is megegyeznek. Tragédia: A dráma egyik műfaja, uralkodó esztétikai minősége pedig a tragikum. A tragédia főszereplője a tragikus hős. Tragikum: Olyan értékszerkezet, amelyben hirtelen nagy, visszafordíthatatlan értékveszteség, értékpusztulás következik be. A cselekmény szintjén ez a kiemelkedő hősök halálában vagy lelki összeomlásában nyilvánul meg. Tragikus hős: A tragikus hős átlagon felüli, de nem tökéletes. Többnyire a korszakban általánosan elismert, pozitív erkölcsi értékeket képviseli, céljaiért vállalja a harcot, s az ellenerőkkel való küzdelemben bukik el. Bukása a félelem és együttérzés érzelmeit váltja ki a nézőből, olvasóból, s megerősíti a hős által képviselt érdekek tiszteletét. Trilógia: Olyan műalkotás, mely három önálló részből áll, de témájuknál, szereplőjüknél fogva egységet alkotnak. Trocheus: Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett versláb. Egy hosszú és egy rövid szótagból álló versláb Képlete (-U). Trubadúrének, trubadúrlíra: A középkori zenének az első világi megnyilvánulása. Az eszményített udvari szerelem és a lovagi életmód állt középpontjában. Tudományos-fantasztikus irodalom: A szórakoztató irodalom egyik fajtája, uralkodó esztétikai minőség a fantasztikum. A krimi rokon műfaja. Túlzás: A tartalmi erősítés érdekében hétköznapi dolgokat a valótlanig felnagyít.

U betűvel kezdődő szavak Utánzás (művészi utánzás): Arisztotelész szerint a világ valóságának lemásolása, azaz maga a művészet. Ezt az "utánzó" szerepet azonban nem mechanikus, hanem szolgai másolásnak fogja fel. Ütem: Az ütemhangsúlyos verselés alapegysége, egy hangsúlyos és néhány hangsúlytalan szótag kapcsolata. Ütemhangsúlyos verselés: A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos változása adja a ritmust. Balassi Bálint Hogy Júliára talála, így köszöne neki című versében is így keletkezik a ritmus.


V betűvel kezdődő szavak Vágánsköltészet: A világi lírának az egyik harsányabb hangú ága, a művelt vándordiákok művészete. Virágkorát a XII.- XIII. században élte. Legfőbb téma az életöröm hirdetése, de ostorozzák bennük a feudális társadalom mindhárom rétegét is. (Carmina Burana) Vásári bohózat: Komikus színdarab, melyeket a középkorban vásárokban adtak elő. Moliere műveiben továbbélnek ennek a műfajnak a hagyományai. Végkifejlet (katasztrófa): A drámai művek befejező része, a konfliktus megoldása. Versfő: A versszakok kezdőbetûi. Balassi Bálint a Kiben bűne bocsánatért könyörög versében a versfőket összeolvasva a költő nevét kapjuk. Verslábak: A szótagok kiejtési időtartamán alapuló verselés ritmikai alapegysége. Lehet: jambus, trocheus, spondeus, anapesztus, daktilus, choriambus, ionicus a minore, ionicus a maiore, pürrikhiusz. Világkép: A világról, az életről, a társadalmi jelenségekről vallott nézetek összessége, összefüggő rendszere s ennek jelentkezése valamely irodalmi műben. Visszatükrözés (művészi visszatükrözés): A művész a saját szubjektumát, lelki vitáját tükrözi vissza műveiben. Vitairat: Indulatos érveléssel a protestánsokat támadó művek, amelyek felhasználják a gúny, a humor és a szatíra stíluseszközeit. (Pázmány Péter)

Zs betűvel kezdődő szavak Zsoltár: Istentiszteletkor használt ritmikus énekek, verses szövegek. Pl.: Zsoltárok Könyve Zsoltárfordítás: A XVI. század első évtizedeiben a reformáció hatása alatt a protestáns prédikátorok zsoltárfordításokkal pótolták a még le nem fordított Bibliát.


Ebből is kifogtam néhány jó dolgot!

Műnemekről, műfajokról

(Kaszás Erzsébet anyaga)

Műnem: az irodalom három, alapvetőnek tartott kifejezésformájának (líra, epika, dráma) összefoglaló neve.

I. LÍRA A szó jelentése: lant. Az alkotó érzéseit közvetlenül tükröző verses formájú művek összessége. Tárgya: az ember belső érzelmi, gondolati világa. Felosztása: a) Szereplíra: a költő más ember bőrébe bújva vall önmagáról. (Csokonai: Szegény Zsuzsi…) b) Közösségi líra: a költő egy közösség képviselőjeként szólal meg. (Pl. induló, csatadal) c) Élmény/vallomáslíra: az érzelmek, lelki tartalmak közvetlen kifejezése. (Ady Endre) d) Hangulatlíra: a pillanatnyi hangulat megragadása, távol áll tőle a gondolatiság. Festőiség, zeneiség jellemzi. (Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád) e) Gondolati/bölcseleti líra: a mély gondolatiság a fontos, tanító jellegű, gondolkodásra késztet. (Vörösmarty Mihály, Arany János) f) tárgyias líra/ leíró költészet: a természet bemutatása kapcsolódik össze a költő tájhoz fűződő érzéseivel. (Petőfi Sándor) LÍRAI MŰFAJOK 1. Dal A legősibb lírai műfaj, megőrizte kapcsolatát a zenével és a tánccal. Többnyire alapvető, egyszerű emberi érzelem (öröm, bánat) kifejezője. Osztályozása: Szerzőség szerint: népdal és műdal Témája szerint: altatódal, bölcsődal, nászdal, munkadal, bordal, katonadal, gyászdal, alba („hajnal”) középkori műfaj; hajnali dal, témája a szerelmesek hajnali elválása. Összeállította: Ambachné Perics Irén 30

Példák: Petőfi: Befordultam a konyhára, Goethe: A vándor éji dala, Verlaine: Őszi sanzon, József Attila: Tiszta szívvel 2. Óda Ünnepélyes, magasztos hangú költemény. Emelkedettség, pátosz jellemzi. Az ódában az érzelmi és gondolati elem egyensúlyt tart; az érzelem ereje emeli mind magasabbra a gondolatot, az értelem pedig korlátok közé szorítja az érzelmet. Tárgya: isten, szerelem, barátság, művészet, haza, természet, igazság. Példák: József Attila: Óda, Keats: Óda egy görög vázához, Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz I.-II. 2. a) Himnusz „dicséret, magasztalás” Vallásos tartalmú óda. Segélykérés, fohászkodás, Istenhez forduló könyörgés jellemzi. A XVIII. századtól kezdve az isten személyét gyakran elvont, nemes eszme helyettesíti. Példák: Kölcsey: Himnusz, Juhász Gyula: Himnusz az emberhez, Mária-himnuszok (középkor) 2. b) Rapszódia „rapszodosz - énekmondó” Az óda műfajkörébe tartozik. Szélsőséges érzelmek, érzelmi túlfűtöttség jellemzi, ebből származik belső feszültsége, a hangnem izgatottsága. Ez gyakran a külső formában is megjelenik: váltakozó hosszúságú sorok, hiányos mondatok stb. Példák: Petőfi: Egy gondolat bánt engemet, Vörösmarty: Előszó, Kosztolányi: Hajnali részegség 3. Epigramma „rávésés, felirat” Eredetileg sírfelirat volt. Mai értelemben egy gondolat rövid, csattanós formában való kifejtése. Témája szerint lehet dicsőítő, szatirikus, erotikus, művészeti. Formája általában disztichon vagy hexameter. Példák: Kölcsey: Huszt, Emléklapon, Vörösmarty: Magyarország címere, A Guttenberg - albumba, Janus Pannonius: Pannónia dicsérete 4. Elégia ”jaj” Panaszdal, bánatos, szomorkás hangvételű költemény. Belenyugvó, a sorsot elfogadó. Az elégia eszmény és valóság, ideál és reál összeütközése a versben, s a fájdalmas, lemondó, borongós hangulatot az okozza, hogy a valóság erősebbnek bizonyul az eszménynél. Példák: Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz, A közelítő tél, Tóth Árpád szinte összes verse, Juhász Gyula szerelmes versei, Petőfi: Szeptember végén 5. Ekloga „szemelvény” Pásztori (=bukolikus) környezetben előadott párbeszédes jellegű vers. A természeti harmónia szemben áll benne a társadalommal. A pásztorvilág menedék a világ szörnyűségei ellen. Példák: Vergilius és Radnóti Miklós eklogái 6. Episztola „küldemény” Verses formájú költői levél, amely ismerőshöz, baráthoz szól, de általánosabb, egyetemesebb mondanivalót, gondolatot tartalmaz. Példák: Petőfi: Arany Jánoshoz, Berzsenyi: Dukai Takács Judithoz, Radnóti: Levél a hitveshez 7. Ars poetica „költői mesterség, költészettan” Azon művek elnevezése, amelyek a költészet szűkebb és tágabb szakmai céljaival és eszközeivel, a költői műalkotás lehetséges céljaival foglalkoznak. Példák: Verlaine: Költészettan, József Attila: Ars poetica II. EPIKA A szó jelentése elbeszélő. Eseményeket elmondó cselekményes műnem.


Jellemzői: - a külvilág áll az események középpontjában - cselekvés közben mutatja be a szereplőket - eseményt mond el - meghatározott térben és időben történik - nyomon követhető a szereplők jellemfejlődése - az elbeszélő mondja el a cselekménysort - az epikus közlés alapformái az elbeszélés, a leírás és a dialógus - előadásmódja szinte kizárólag múlt idejű Felosztása: nagyepikai műfajok: az életet a maga teljességében akarja bemutatni. (Eposz, regény, útleírás, életrajz) kisepikai műfajok: célja nem az élet teljességének ábrázolása, hanem 1-1 ember életének jellemző fordulatát mutatja be. Sűrítettebb, tömörebb. (Mese, monda, novella, anekdota, karcolat stb.) Szerkezet: Előkészítés (expozíció) Bonyodalom Kibontakozás Tetőpont Megoldás EPIKAI MŰFAJOK I. Nagyepika 1. Eposz Verses, nagyepikai műfaj. Témája: egy nép vagy nemzet történelmének meghatározó erejű fordulata. Hőse: rendkívüli képességekkel rendelkező hős, aki természetfeletti erőkkel támogatva egy közösség számára jelentős tetteket visz végbe. Felosztása: naiv eposz (a nép írta, pl. Kalevala) és műeposz (szerzője van): témája szerint lehet történeti (Iliász, Szigeti veszedelem), lovagi (Parszifal), vallásos (Dante: Isteni színjáték). Vígeposz: kisszerű tárgy, hétköznapi hős, nyelvi humor. (Petőfi: A helység kalapácsa) Eposzi kellékek: - segélykérés - invokáció - téma megjelölése - propozíció - seregszemle - enumeráció - dolgok közepébe vágva- in medias res - isteni beavatkozás- deus ex machina - állandó jelzők – epitheton ornans 2. Regény „regélni” Hosszabb terjedelmű mű, cselekménye több szálon fut. Központi eleme valamilyen cselekmény elbeszélése, de mellette leírások, párbeszédek, jellemzések is találhatóak benne. Fajtái: levélregény, naplóregény, kalandregény, lovagregény, lélektani regény, történelmi regény, társadalmi regény, családregény, esszéregény, pikareszk regény, fejlődésregény stb. Példák: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond… Kisregény: rövidebb, tömörebb a regénynél, az élet egy részét ragadja meg, de azt alaposan, mélyre szántóan mutatja be. Montázs (=vágás) technikát alkalmaz, kivág mindent, ami lényegtelen.


Pl: Hoffmann: Az arany virágcserép, Tolsztoj: Ivan Iljics halála, Hemingway: Az öreg halász és a tenger II. Kisepika 3. Novella „újdonság” Tömören előadott történet, mely nem törekszik a valóság teljes ábrázolására, rendszerint kevés szereplő vesz részt benne, az idő és a tér viszonylag szűkre szabott, szerkezete behatárolt, egyenes vonalú, rendszerint egy sorsdöntő esemény fordul elő benne, és meglepően, csattanószerűen zárul. Nagyon fontos eleme a fordulat. Pl.: Mikszáth Kálmán, Móricz, Kosztolányi, Örkény Novellaciklus: ugyanannak az alaknak különböző élményeiről, kalandjairól szól. Pl.: Krúdy: Szindbád utazásai, Kosztolányi: Esti Kornél 4. Elbeszélés Terjedelmét tekintve a kisregény és a novella között helyezkedik el. Általában egyetlen cselekménysorozatra épül, a novellánál bőségesebben kifejtve, többszöri helyzetváltozással, viszonylag sok szereplővel, fordulattal. Pl.: Gogol: A köpönyeg, Kafka: Az átváltozás, Mikszáth: Az a fekete folt 5. Mese Nem valóságos történet elmesélése, csodás elemek, földöntúli lények szereplésével, valamilyen tanulsággal szolgál. Állatmese=fabula (Aiszópos, La Fontaine, Heltai Gáspár) 6. Monda Valóságalapja van, tárgya egy nép életében fontos fordulatot hozó esemény. Pl.: Csodaszarvas, Álmos monda, Fehér ló mondája, Botond 7. Legenda „olvasásra szánt” Valóságalapja van, hőse olyan szent életű ember, aki a vallása miatt áldozatot vállal. Legfőbb célja a példaadás. Pl.: Ferenc-legenda, Margit-legenda 8. Mítosz Hitrege, a történelem korai szakaszában keletkezett vallási jellegű mesés elbeszélés, melyben a természet, társadalom jelenségei megszemélyesítve, természetfölötti lények, legendás hősök alakjában jelennek meg. Pl.: Prométheusz-mítosz 9. Prédikáció „kijelent” Egyházi beszéd, vallásos szónoklat, mely elsősorban élőszóban hangzik el, de terjesztik írásos formában is. Leginkább a Biblia értelmezését szolgálja, erkölcsi, tanító jelleggel. Pl.: Halotti Beszéd és Könyörgés 10. Anekdota „kiadatlan” Rövid, csattanós, tréfás, humoros történet, mely többnyire egyes közismert személyek vagy történelmi események mulatságos jellemzését nyújtja. Pl.: Jókai, Mikszáth 11. Adoma Rövid, vidám, csattanós történet. Rokon az anekdotával, de attól eltérően nem valóságos személyeket, hanem elvont típusokat (a furfangos paraszt, a ravasz kereskedő) szerepeltet, és az elbeszélt történetet nem akarja valóban megtörtént esetként elhitetni. 12. Elbeszélő költemény- átmeneti műfaj Verses formájú epikus műfaj, az erőteljes líraiság és a költői eszközök sűrű alkalmazása jellemzi.


Valamilyen cselekmény elbeszélését adja, leírás, jellemzés, párbeszéd tarkítja. Pl.: Petőfi: János vitéz, Arany: Toldi, Fazekas Mihály: Lúdas Matyi 13. Ballada - átmeneti műfaj „táncolni” Tragédia versben elbeszélve. Mindhárom műnem sajátosságai megtalálhatók benne. Sűrített, tömör, sok a kihagyás (=balladai homály). Fajtái: nép és műballada Pl.: Arany János: Ágnes asszony, Tetemrehívás 14. Verses regény- átmeneti műfaj Verses formájú regény. Pl.: Puskin: Anyegin, Arany: Bolond Istók, Arany László: Délibábok hőse III. DRÁMA A külvilág áll az ábrázolás középpontjában. Nem elmeséli (epika), hanem megjeleníti a cselekményt. Az események a szereplők dialógusából (=párbeszéd) és monológokból (egy ember beszél) bontakoznak ki. Fontos eleme a konfliktus (=összeütközés): a szereplők összeütközése ellentétes érdekeik, elveik miatt vagy a szereplőnek önmagával való belső küzdelme, vívódása. Hőse a drámai hős: 1-2 fontos tulajdonsága jelenik meg, egy uralkodó vonása, eszméje van, ami vezérli cselekedeteit. Felvonásokra, jelenetekre tagolódik. A klasszikus dráma jellemzője a hármas egység szabálya (antik és klasszicista drámák): tér (1 helyszínen játszódik) – idő (1 vagy 2 nap alatt) – cselekmény (1 szálon fut a cselekmény) egysége. DRÁMAI MŰFAJOK 1. Tragédia „kecskeének” Olyan drámai mű, melynek cselekménye tragikus végkimenetelű konfliktust hordoz. A tragikus hős küzdelme és bukása részvétet, félelmet kelt a befogadóban, és ez erkölcsi felemelkedéshez (=katarzis: 'megtisztulás') vezet. A hős az átlagból kiemelkedő személyiség, nem hajlandó kompromisszumra, ez teszi naggyá és ez okozza bukását. Hangulata fenséges, emelkedett. Pl.: Szophoklész, Shakespeare, Schiller 2. Komédia „gúnydal” Vígjáték. Kisszerű emberek, kicsinyes tulajdonságok összeütközését adja, ezért nevetséges. A műfaj meghatározó esztétikai minősége a komikum, konfliktusának megoldása szerencsés (sohasem tragikus), az önmagukat valódi értékeknek feltüntető álértékek pusztulását mutatja be. Jellemkomikum: a komikum a kisszerű jellemből fakad. Helyzetkomikum: a komikum a komikus helyzetekre épül (csere, véletlen, hasonlóság, félreértés) Pl.: Moliére, Shakespeare 3. Tragikomédia A tragédia és a komédia tulajdonságait egyesítő drámai műfaj, amelyben a hős tragédiája komédiának hat és nem zárul katasztrófával, vagyis nem következik be értékpusztulás. A hős átlagemberek, elégedetlenek életükkel, magányosak, álmaikban, vágyaikban élnek. Pl.: Ibsen: A vadkacsa, Örkény István: Tóték, Macskajáték 4. Abszurd dráma A II. világháború után alakult ki. Az abszurd drámát a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát tételező világkép hatja át. A kevés vegetáló szereplő, a cselekményhiány és a szegényes nyelv mellett a kopár színterek is fokozzák a szorongás és a bizonytalanság élményét. Pl.: Beckett: Godot-ra várva, Dürrenmatt: A fizikusok


5. Drámai költemény – átmeneti műfaj (emberiségköltemény, világdráma, lírai-filozófiai dráma, könyvdráma) a klasszikus tragédiával rokon műfaj, de a drámaisággal egyenrangúvá válhat benne a költőiség, a cselekményességgel a gondolatiság. E drámák általában nem előadásra, hanem olvasásra készültek, és az emberi lét alapvető filozófiai kérdéseit vetik fel. Pl.: Goethe Faust, Ibsen: Peer Gynt, Vörösmarty: Csongor és Tünde, Madách: Az ember tragédiája

Források: http://users.atw.hu/elmki-jegyzet/irodalom/anyag_pdf/fogalomtar.pdf http://docplayer.hu/6864-Magyar-irodalmi-fogalomtar.html http://interneteskorrepetalas.blog.hu/2007/10/13/metafora_hasonlat_megszemelyesites_iroda http://irodalomtanulas.hu/9-evfolyam/bevezetes/irodalmi-mufajok/ http://www.phillipmartin.info/clipart/homepage.htm

metafora


Kislexikon. Irodalmi fogalmak

Recommend Documents