Kiadvány adatlap az Nemzeti Közszolgálati Egyetem gondozásában megjelenő kiadványok Egyetemi Kiadói Tanács elé való beterjesztéshez
ÁLTALÁNOS ADATOK Nature and psychology of terrorism - legal aspect of combating terrorism Dr. habil Bordás Mária, alkotó, Dr Tomolya János mk. ezds, alkotó szerkesztő
Kiadvány címe Szerző(k), szerkesztő(k) Kiadvány típusa
angol nyelvű tankönyv, monográfia
(tankönyv, jegyzet, monográfia, évkönyv stb.)
Korábbi kiadás volt-e?
új mű
(új mű, átdolgozás, újranyomás)
Kiadvány készültségi szintje
megírás alatt 50%-s készültségi fok
(kész mű, megírás alatt ?%, tervezett mű)
Megjelenés tervezett ideje
2013 május 31.
(ill. esetleges kötött határidő)
Terjedelem (karakterszám v. szerzői ív; készülő műnél becslés)
Példányszám
13-15 ív, keménytáblás, stabil borítóval 3000
Benyújtó szervezeti egység
NKE KTK
(tanszék vagy külső szervezet)
Dr habil Bordás Mária, 70/386-9664,
[email protected]
Kapcsolattartó személye, elérhetősége (szerző vagy vele kapcsolatban álló személy)
KIADVÁNY GONDOZÁSA Lektori munka (kérjük, jelölje X-szel)
Felkért lektor(ok) (név, titulus, beosztás)
Olvasószerkesztés
X
KTK Idegen Nyelvi Központja X
(kérjük, jelölje X-szel)
Grafikai tervezés
X
(kérjük, jelölje X-szel)
Tördelés
X
(kérjük, jelölje X-szel)
Korrektúra
kiadótól kérjük lektor felkérését benyújtó által felkért lektor
x
(kérjük, jelölje X-szel)
kiadótól kérjük elvégzését benyújtó általi külsős olvasószerkesztő kiadótól kérjük elvégzését benyújtó általi külsős grafikus kiadótól kérjük elvégzését benyújtó általi külsős tördelő kiadótól kérjük elvégzését benyújtó általi külsős korrektor
Külsős munkák esetén (kérjük megadni a munkát végzők nevét, elérhetőségét)
Nyomdai munkák
x
(kérjük, jelölje X-szel)
NKE saját nyomdájában külső nyomdában
Külső nyomda esetén (nyomda neve, kapcsolattartó)
Külső nyomda indokoltsága (miért nem NKE nyomda készíti)
KIADVÁNY FORMAI KIVITELEZÉSE Kiadvány kivitelezése (kérjük, jelölje X-szel)
x
szokásos egyetemi arculat és kivitelezés egyedi arculat és kivitelezés
Egyedi arculat és kivitelezés esetén: Kiadvány mérete Borító jellemzői Belívek jellemzői Kötészet jellemzői
(mm × mm vagy szabvány pl. B5) (papírtípus, színes-e, védőborító stb.) (papírtípus, színes oldalak aránya stb.) (fűzött, ragasztott, tűzött stb.)
FINANSZÍROZÁSI ADATOK KIADÁS KÖLTSÉGEI Dr Tomolya János mk ezds alkotó-szerkesztő, I-VI fejezet, mindösszesen 600e Ft, Szerzői, szerkesztői, lektori honorárium Dr habil Bordás Mária, alkotó VII-VIII. fejezet, (igényelt díjazás) mindösszesen:200e Ft szerzők által készített fordítás lektorálása: KTK Idegen Nyelvi Központja, mindösszesen 200e Ft Külsős munkák költsége (külsős olvasószerkesztő, tördelő stb. esetén kérjük megadni; árajánlat vagy szerződés alapján)
Külső nyomdai költségek (külső nyomda esetén kérjük megadni; árajánlat vagy szerződés alapján)
Jogdíj költségek (ha a kiadványban szereplő képek, ábrák stb. felhasználásáért fizetendő, kérjük megadni)
Egyéb költségek (a kiadással kapcsolatban felmerülő bármilyen rendkívüli költség)
KIADÁS FORRÁSAI Pályázati forrás a kiadáshoz (pályázó, összeg, kapcsolattartó)
Szponzori forrás a kiadáshoz (szponzor, összeg, kapcsolattartó)
Egyéb forrás a kiadáshoz KIADVÁNY ÉRTÉKESÍTÉSE, TERJESZTÉSE Értékesítés tervezett módja (jegyzetbolt, könyvterjesztő, stb.)
Értékesítésből származó bevétel (egységár és eladandó példányszám)
Ingyenesen terjesztett példányok (szponzornak, tiszteletpéldányok stb.)
egyetemi könyvesboltok, Alexandra, Anima és Libri könyvterjesztő hálózatok (ajánlat függvényében) A könyvről recenziók készítése tervezett 15 millió 3000 db x 5000 Ft/db mintegy 100 db, minisztériumok, MH kiemelt szervezetei, alkotói, szerkesztői és lektori tisztelet példányok
EGYÉB MEGJEGYZÉS Benyújtó neve, elérhetősége, aláírása:
Dr. habil. Bordás Mária Tudományos dékánhelyettes Szakcsoportvezető NKE KTK Közszervezési és Szakigazgatási Intézet, Közpolitika és Közigazgatásfejlesztési Szakcsoport Email:
[email protected] Mobil: 06 70 386 9664
A kitöltött adatlapot a kiadványra vonatkozó szakmai értékelőlappal együtt kérjük az Egyetemi Kiadói Tanács kiadói menedzseréhez eljuttatni: Nemzeti Közszolgálati Egyetem dr. Tóth-Baltási Péter, kiadói menedzser Bp. X. ker., Hungária Krt. 9-11., A épület, 206. Postai cím: 1581 Budapest, Pf.: 15. Tel: (1)432-9000 / mellék 29-759, Mobil: (20) 225- 7710 E-mail:
[email protected]
Kiadvány szakmai előterjesztés az NKE gondozásában megjelenő kiadványok Egyetemi Kiadói Tanács elé való beterjesztéshez
ALAPADATOK A terrorizmus természete, lélektana - a terrorizmus elleni küzdelem néhány jogi aspektusa Dr. habil Bordás Mária, alkotó, Dr. Tomolya János mk. ezds PhD, alkotó szerkesztő A könyv tervezett felépítését, fejezetenkénti struktúráját a csatolt koncepció tartalmazza tankönyv, monográfia
Kiadvány címe
Szerző(k), szerkesztő(k) Kiadvány típusa (tankönyv, jegyzet, monográfia stb.)
ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTOK Szempontok Kiadvány indokoltsága (kapcsolódás oktatott tárgyakhoz, friss kutatási beszámoló stb.)
Téma relevanciája, aktualitása
Szöveges értékelés
A „A terrorizmus elleni küzdelem - a jogi aspektusok, különböző perspektívák és stratégiák” kurzus nem rendelkezik tankönyvvel. A tankönyv célja, hogy a tanfolyam hallgatóinak olvasmányos, könnyen kezelhető, felkészülési kérdésekkel és képanyaggal gazdagon ellátott tananyagot biztosítson. Ezen felül, tekintettel arra, hogy más intézménynél sincs átfogó jellegű tankönyv, azzal, a könyv a legfrissebb a terrorizmushoz kapcsolódó kutatási eredményeket közöl, az NKE más karai, és a témát oktató más felső oktatási intézmények számára is alkalmazható, a témát átfogóan tárgyaló tankönyve formában. A könyv aktualitását nemcsak a hiánypótló jellege adja, hanem a legfrissebb kutatási eredményekre alapozva könyv feltárja a terror azonnali, rövid távú és hosszú távú hatásait és ezen hatások kezelésének módjait is. Továbbá, a mű elemzi a terrorizmus lélektani megközelítésű magyarázatának különböző elveit. Az elvek feltárása mellett a könyv ismerteti az emberi agresszivitás típusait és a terroristák különböző lélektani kategóriáit is. A könyv egyik célja, hogy a terrorizmus komplexitásának és az ellene való küzdelem bonyolultságának – a könyv nyújtotta kereteken belüli – bemutatása mellett érzékeltesse a terrorizmus elleni harc néhány már jelentkező eredményét is. A könyv másik célja, hogy a téma vizsgálatán keresztül rávilágítson a terrorizmus jelentette, a katonai és más területeken jelentkező kihívásokra. A terrorizmus jelentette kihívások felvázolásához szükséges a terrorizmus történelmi hátterének megvilágítása, és a modern kori terrorizmus elleni harc során meghozott nemzeti, vagy nemzetközi keretek között meghozott emberi és anyagi áldozatok feltérképezése is. A könyv a terrorizmust elhelyezi a hadviselési formák között és értelmezi a negyedik generációs hadviselés és terrorizmus kapcsolatát is. Ezen felül elemzi és feltárja a terrorizmus valamennyi jogi aspektusának problémáit is. A tervezett mű kiemelten kezeli a terrorizmus jelentette
kihívások kezelésének jogi eszközeit, a nemzeti és nemzetközi keretek között folytatott jogalkotás dilemmáit, különös tekintettel az emberi szabadságjogok és terrorizmus elleni fellépés korlátozásokat jelentő joggyakorlat ellentmondásait.
A könyv összességében olyan megközelítést ad, és olyan információkat közöl, amelyek – mint összehasonlító jogi diszciplina - jól hasznosítható az egyetemi oktatásban. Illeszkedés egyetemi stratégiába A kiadvány minden tekintetben alkalmazkodik az egyetem, átfogó (Intézményi Fejlesztési Tervbe, oktatási szerkezetbe való illeszkedés)
megközelítést alkalmazó szellemiségéhez. A könyv feltárva terrorizmus elleni küzdelem hatékonysági problémáit, a jogalkotás és terrorizmus dialektikus kapcsolatát. A könyv elemzi továbbá a különböző nemzetközi szervezetek biztonságot veszélyeztető jelenségeivel szemben alkalmazott megelőzési módszereket, a jogi szabályozás rendszerét, a nemzetközi igazgatás eszközeit, valamint a stratégiai fellépés hatékonysági aspektusait is.
Kiadvány szakmai pozicionálása
A kiadvány hiánypótló, az egyetemi oktatásban nincs a témához kapcsolódó kiadvány. A könyv szervesen illeszkedik az alkotók több éves publikációs tevékenységéhez. A tervezett kiadvány megvalósítja a terrorizmus átfogó megközelítésen alapuló vizsgálatát. Dr. Tomolya János PhD mk. ezds. a NATO Terrorizmus Elleni Kiválósági Központ képességfejlesztési főnöke, a terrorizmus témájában négy publikációja van, a közigazgatás tudományi doktori iskola tervezett oktatója. Dr habil Bordás Mária, az NKE docense, tudományos dékánhelyettese, szakcsoportvezetője, a közigazgatás tudományi doktori iskola törzstagjelöltje. Tudományos munkásságukat a feltöltött MTMT adatbázis szemlélteti. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem mindhárom karának alap, mester szakos hallgatói, a közigazgatás tudományi doktori iskola PhD aspiránsai. Állam és Jogtudományi karok hallgatói (előzetes egyeztetések megtörténtek). Az Egyetemi Kiadó rendelkezik a megfelelő finanszírozási keretekkel.
(Hasonló belföldi és külföldi munkák felsorolása. Miben tér el ezektől a javasolt mű?)
Szerző kompetenciája (Témában való jártasság, publikálási gyakorlat (MTMT), habilitációs és szakmai előmenetel. CV-t kérjük mellékelni.)
Célcsoporti kitekintés (Keresleti oldal bemutatása. Kik, hol fogják használni, megvásárolni a kiadványt? )
Finanszírozási struktúra (Egyetemi Kiadón kívül milyen pályázati, OTKA vagy egyéb forrás áll rendelkezésre a kiadáshoz?)
Egyéb szempont, megjegyzés
A könyv hiánypótló jellegű, átfogó megközelítést alkalmaz a terrorizmus vizsgálata tekintetében, több tudomány terület kutatásainak eredményeit rendszerezi egy műben, éppen ezért rendszer jellegű monografikus szintű mű.
Előterjesztő neve, elérhetősége, aláírása:
Dr. habil. Bordás Mária Tudományos dékánhelyettes Szakcsoportvezető NKE KTK Közszervezési és Szakigazgatási Intézet, Közpolitika és Közigazgatásfejlesztési Szakcsoport Email:
[email protected] Mobil: 06 70 386 9664
A kitöltött előterjesztést kérjük kiadói menedzseréhez eljuttatni: Nemzeti Közszolgálati Egyetem dr. Tóth-Baltási Péter, kiadói menedzser Bp. X. ker., Hungária Krt. 9-11., A épület, 206. Postai cím: 1581 Budapest, Pf.: 15. Tel: (1)432-9000 / mellék 29-759, Mobil: (20) 225- 7710 E-mail:
[email protected]
Koncepció Dr. habil. Bordás Mária – Tomolya János, PhD: A terrorizmus természete, lélektana - a terrorizmus elleni küzdelem néhány jogi aspektusa 1. A könyv célkitűzései 2001. szeptember 11-e után mindenki számára egyértelművé, hogy a terrorizmus meghatározó jelenséggé vált a XXI. század első felében. Azzal kapcsolatban természetesen mind a mai napig élénk vita zajlik, hogy a szeptember 11-ei terrorcselekmények után a nemzetközi világrend egy alapvetően új konstellációja alakult-e ki, vagy „egyszerűen” csak annyi történt, hogy világosabbá váltak azok a tendenciák, amelyek már a múltban is körvonalazódtak. Az azonban biztos, hogy a World Trade Center és a Pentagon elleni támadások a globalizált világ új értelmezését és az eddigi elméletek részbeni, vagy teljes átgondolását is kikényszerítik. Az Egyesült Államok elleni terrortámadás véleményünk szerint egy olyan átalakulási folyamat kezdete, amelynek fényében a társadalomtudományok egy része kénytelen felülvizsgálni régebbi kategóriáit, fogalmait, modelljeit és terminológiáját. A végbemenő változások új tartalmat és értelmezést adtak nemcsak a biztonságnak, a biztonságpolitikának, a nemzetközi viszonyok elméletének, hanem magának a demokráciának, a demokratikus döntéshozatalnak, és ezzel összefüggésben olyan klasszikus politikaelméleti fogalmaknak, mint a szuverenitás és a legitimáció. Ugyanakkor megváltoztatták a katonai erő szerepéről, a legitim erőszak alkalmazásáról kialakított addigi nézeteinket, átrendezték a katonai és politikai stratégiákat. Napjainkban szinte nincs olyan hazai vagy külföldi biztonságpolitikai dokumentum, amely ne említené meg a hidegháború utáni, úgynevezett új típusú kihívások között a terrorizmust. Azt is látni kell, még ha ez nem minden esetben érzékelhető, hogy a terrorizmus elleni világméretű összefogásnak, annak minden ellentmondásával együtt, vannak eredményei. A könyv egyik célja, hogy a terrorizmus komplexitásának és az ellene való küzdelem bonyolultságának – a könyv nyújtotta kereteken belüli – bemutatása mellett érzékeltesse a terrorizmus elleni harc néhány már jelentkező eredményét is. Ezen felül a könyv feltárja a terror azonnali, rövid távú és hosszú távú hatásait és ezen hatások kezelésének módjait is. Továbbá, a mű elemzi a terrorizmus lélektani megközelítésű magyarázatának különböző elveit. Az elvek feltárása mellett a könyv ismerteti az emberi agresszivitás típusait és a terroristák különböző lélektani kategóriáit is. A könyv másik célja, hogy a téma vizsgálatán keresztül rávilágítson a terrorizmus jelentette, a katonai és más területeken jelentkező kihívásokra. A terrorizmus jelentette kihívások felvázolásához szükséges a terrorizmus történelmi hátterének megvilágítása, és a modern kori terrorizmus elleni harc során meghozott nemzeti, vagy nemzetközi keretek között meghozott emberi és anyagi áldozatok feltérképezése is. A könyv a terrorizmust elhelyezi a hadviselési formák között és értelmezi a negyedik generációs hadviselés és terrorizmus kapcsolatát is. A könyv által kitűzött cél, hogy bemutassa a különböző nemzetközi szervezeteknek - ENSZ, NATO, EU – az új biztonsági kihívásokra, ezen belül különös hangsúllyal a terrorizmusra, adott válaszokat, kialakított stratégiákat, és a biztonságpolitika jelenlegi tendenciáit. A könyv elemzi továbbá a különböző nemzetközi szervezetek biztonságot veszélyeztető jelenségeivel szemben alkalmazott megelőzési módszereket, a jogi szabályozás rendszerét, a nemzetközi igazgatás eszközeit, valamint a stratégiai fellépés hatékonysági aspektusait is.
A könyv felvázolja a tengerészeti biztonság, a kalózkodás, a terrorizmus elleni harc hadtudományi kihívásait is, a negyedik generációs hadviselés elmélete és a terrorizmus közötti kapcsolatot, a tömegpusztító fegyverek és a terrorizmus közötti kapcsolatot, valamint a terrorizmus elleni fellépés katonai lehetőségeit is. Bemutatja az új típusú biztonsági kihívások kezelésének katonai eszközeit is, valamint a különböző nemzetközi szervezetek új típusú biztonsági kihívásokra kidolgozott stratégiáit, és megfogalmazott válaszait. Bemutatásra kerül, továbbá a terrorizmus új sokarcú formája és a média hatása a terrorizmus jelenségére. A tervezett mű kiemelten kezeli a terrorizmus jelentette kihívások kezelésének jogi eszközeit, a nemzeti és nemzetközi keretek között folytatott jogalkotás dilemmáit, különös tekintettel az emberi szabadságjogok és terrorizmus elleni fellépés korlátozásokat jelentő joggyakorlat ellentmondásait. A könyv összességében olyan megközelítést ad, és olyan információkat közöl, amelyek – mint összehasonlító jogi diszciplina - jól hasznosítható az egyetemi oktatásban. 2. A könyv tartalma A XXI. század elejét jellemző, ún. típusú biztonsági kihívások A könyv a téma kifejtés első részében rávilágít, arra, hogy az elmúlt évtizedek során, de különösen a rendszerváltás óta Magyarország biztonsági kockázatai jelentősen megváltoztak, ami értelemszerűen jelentősen megváltoztatja azok megelőzési és védelmi szervezését, módszereit is. Donald H. Rumsfeld amerikai védelmi miniszter szerint: „A bizonytalanság világában, amelyben az ismeretlen, a bizonytalan, a láthatatlan, a váratlan ellen kell megvédeni magunkat”. A nemzetbiztonsági szolgálatoknak a biztonsági kihívások szerkezete és jellege megváltozásának, arányeltolódásának főbb jellemzői alapján, egy új magyar védelmi struktúrában a fegyveres erők és rendvédelmi szervek között, azokkal szoros együttműködésben meghatározóbb szerepet kell kapniuk, alapvetően a jelenlegi katonai és rendőri feladatokhoz képest, mivel elsősorban a katonai és másodsorban a rendőri hatáskörbe tartozó veszélyek helyét mindinkább a rendvédelmi szervek, ezen belül a nemzetbiztonsági szolgálatok illetékességébe tartozó biztonsági kockázatok veszik át. Az újabb kockázatok, veszélyforrások nagyrészt kiszámíthatatlanok és beláthatatlanok. Jelentős részük a normál, hétköznapi, polgári, bel- és külföldi folyamatokhoz, ügymenetekhez, érdekviszonyokhoz kapcsoltan, ezeken keresztül, ezek többszörös fedésével, álcázottan jelenik meg. 2001. szeptember 11-e szívszorító emberi tragédia, de egyben fordulópont is volt, amennyiben a felszíni jelenségeket elválasztotta a nem látható tendenciáktól, arra kényszerítve bennünket, hogy vessük el divatos és önelégült világképünket, és próbáljunk kialakítani egy másikat. A demokráciák egy évtizedig egymás után áldozatul estek annak az illúziónak, hogy a kívülről jövő fenyegetés gyakorlatilag a múlté; hogy a veszélyek elsősorban pszichológiai vagy társadalmi eredetűek; hogy bizonyos értelemben a mindeddig feljegyzett történelem maga a gazdaságtan vagy a pszichiátria egyik alfejezetévé vált. A 2001. szeptember 11-i események után a terror elleni harc tartósan a nemzetközi szervezetek napirendjére került. A nemzetközi közösség számára jelenleg az egész világot fenyegető terrorizmus jelenti a legnagyobb kihívást. A legtöbb ENSZ tagállam határozott álláspontja szerint ehhez politikai, diplomáciai, gazdasági, pénzügyi és katonai intézkedések széles körét kell alkalmazni. Legrosszabb esetben még arra is készen kell állnunk, hogy katonai erővel lépjünk fel a terroristákkal szemben úgy, mint Afganisztánban, ahol hadjárat indult az alKaida és a tálib rezsim ellen. De bármit teszünk, mindig ügyelnünk kell arra, hogy koncentráltan, a legmegfelelőbb eszközt alkalmazva és a nemzetközi törvényeket betartva cselekedjünk. A terrorizmus elleni harc nem szolgálhat az emberi jogok megsértésének ürügyéül. Ezek a tények jelentős kihívást jelentenek a terrorizmus elleni küzdelem jogi kereteinek megteremtése területén. A terrorfenyegetettség az egyes embert éppúgy érinti, mint az egész társadalmat, így minden ország kötelessége, hogy támogassa a terrorizmus elleni harcot az ENSZ határozata értelmében. Ezt az üzenetet
hangsúlyozták az ENSZ-csúcstalálkozóján, 2005 őszén, ahol a tagállamok elítélték a terrorizmus minden formáját, tekintet nélkül annak céljára, és kijelentették, hogy a terrorizmus jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a nemzetközi békére és biztonságra. Kiemelkedő jelentőségű, hogy az ENSZ felvállalja a vezető szerepet az egész világot érintő terrorizmusellenes erőfeszítésekben. Egy egységes terrorizmus ellenes ENSZ-konvenció és egy átfogó stratégia kidolgozása az ENSZ terrorizmus elleni harcának fontos eszköze. Lényeges, hogy az ENSZ szorosan együttműködik számos regionális szervezettel, mint például az EU-val, a NATO-val és az EBESZ-szel a nemzetközi fellépés koordinálásában. A nemzetközi terrorizmus ellen folytatott küzdelem jelentős mértékben befolyásolja a NATO jövőbeli feladatait, amelyet jelez a nemrégen elfogadott stratégiai koncepció is. a terrorizmus történelmi háttere A jelen kor nemzetközi politikája számára az egyik legjelentősebb kihívást a terrorizmus, a terrorista szervezetek növekvő térnyerése jelenti. A terrorista törekvések céljaikban, nemtelen eszközeikben és veszélyességükben, komplexen hatnak a világ minden társadalmára. Transznacionális jellemzőikből adódóan különösen veszélyt jelentenek minden demokratikus értékrendet követő társadalomra. A terrorizmus, – mint eszköz – azonban nem értelmezhető cél nélküli és értelmetlen erőszaknak. Korunk történései napi szinten igazolják, hogy a terrorakciók mögött minden esetben sajátos stratégia és cél rejtőzik. A terrorizmus fogalmi, tartalmi meghatározását szükséges ismernünk ahhoz, hogy megismerjük természetét, módszereit, forrásait. Ezek ismeretében pedig megfelelő alternatív cselekvési terveket fogalmazhassunk meg. A terrorizmus fogalmának definiálását többen, több fórumon, állami, nemzetközi szinten is megkísérelték. A fogalmi keret meghatározásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy amíg a cselekmény egyik oldalon és értékítélet szerint politikai, jogi és erkölcsi szempontból elítélendő, az a másik oldal számára pozitív jelentőségű, az elnyomás ellen küzdő szabadságharcként jelenik meg. Az egységes definíció megfogalmazását még nehezebbé teszi, hogy a terrorcselekményt elkövető szervezetek, csoportok, céljai, motivációi eltérőek. A motivációk alapján több fajta törekvést is megkülönböztethetünk: • Állami (állam által támogatott) terrorizmus • Politikai terrorizmus • Ideológiai terrorizmus • Vallási fanatizmusból eredő • Etnikai, faji alapú terrorizmus • Nacionalista indíttatású • Anarchista indíttatású Komplex transznacionális kockázatokat magukba foglaló összefonódások fedezhetők fel: • Gazdasági-és szervezett bűnözés terén • Kábítószer-kereskedelemmel összefüggésben • Illegális migrációval és embercsempészettel kapcsolatot találó • Proliferációs (fegyverkereskedelem) tevékenységben megjelenő A különféle indíttatás és eszközrendszer jellemzően képes meghatározni azt a regionális, illetve humán alapú bázist, amelyekből tagjai összetevődnek. Az így felépülő csoportok, ideológiájuk és céljaik eléréséhez alkalmazott módszereikben, bázisaik, szervezeteik nemzetközivé tételével fokozott globális problémát jelentenek. Ezek közül a legfontosabbak: A kábítószer- és illegális fegyverkereskedelem növekedésében; Regionális egyensúly destabilizálására tett politikai törekvésekben; Az etnikai ellentétek fokozásában; Vallási, ideológiai szférában;
Gazdasági és pénzügyi rendszer bizonytalanná tételében; Az illegális migráció növekedése és tömegessé válásában; Az embercsempészet erősödésében; A szervezett bűnözés fokozatos térnyerésében; A terrorista cselekmények újkori értelmezésekor számos új típusú biztonsági kockázatot kell figyelembe vennünk. A legnagyobb kihívást jelenti, hogy az extrém szervezetek végrehajtást előkészítő módszerei finomodtak (szervezettebbé váltak), ugyanakkor a megvalósítandó cselekményhez használható eszközrendszereik bővülésével, a véghez vitt rombolás jelentősebb mértékű lett. A céljaikért küzdő radikális csoportok, többirányú és széles spektrumú fenyegetést jelentenek. Érdekszférájuk számos, logisztikai, anyagi utánpótlást jelentő „kapcsolt” bűncselekményekre terjed ki. A terrorizmus céljaira általános jellemző, hogy egy, vagy több ember ellen irányuló, politikai (ideológiai, vallási, etnikai, stb.) indíttatásból elkövetett erőszakos cselekményt, vagy ennek kilátásba helyezését foglalja magába. Eszközeit fenyegetésre, félelemkeltésre, politikai, vallási, ideológiai nyomásgyakorlásra, a hatalom megszerzésére és a fennálló társadalmi rend destabilizálására használja. Az extremista, radikális szervezetek célpontja tágabb értelemben minden olyan személy, vagy személyek csoportja, aki/akik nem járul hozzá céljaik megvalósításához. Szűkebb értelemben, – meghatározott célpontokat támadóként (selective violence) – azok a társadalmi szerepüknél fogva kiemelt személyek, (politikai, gazdasági élet vezetői, reprezentatív vallási vezetők, a hatalmi ágak vezető tisztségviselői) akik személyén keresztül az állam, mint legitim hatalom jelenik meg. A terrorszervezetek potenciális célpontjai lehetnek azok az objektumok is, amelyek az államhatalmat és a fennálló társadalmi rendet szimbolizálják. Kormányzati, vallási, katonai, rendészeti épületek, nemzeti egységet jelképező tárgyak, kulturális intézmények Az általános célú cselekmények végrehajtásakor (nonselective violence) a terrorszervezetek célpontjai olyan „civil” közintézmények (közlekedési eszközök, pályaudvarok, lakóházak, szórakozóhelyek) amelyek elpusztításával, megrongálásával jelentős anyagi károkozás és a társadalom félelemérzetének növelése érhető el. a terrorizmus lélektani hatásai A könyv válaszokat ad a terror politikai-pszichológiai kérdéseire, felvázolja az emberi agresszivitás gyökereit és mibenlétét. Az elmúlt harminc évben alatt számtalan kutatást végeztek a csoportban dolgozó terroristák elmeállapotáról, ám meglepő módon nem sikerült beigazolni, hogy diagnosztizálható lelki zavarban szenvednének. Rengeteg felszámolt, inaktív és működő terroristasejtről felgyűlt adat, interjú és egyéb információ elemzésével sem találtak olyan mentális betegséget, ami gyakoribb lenne a csoportok tagjai, mint a normális populáció körében. Sőt, a legtöbb esetben kiderült, hogy az ilyen terroristák teljesen átlagosak. Ez, ha jobban meggondoljuk, nem annyira meglepő, hiszen akinek együtt kell dolgoznia másokkal valamilyen bonyolult és nagy önfegyelmet igénylő feladaton, nem lehet kiszámíthatatlan, különben a csoport kivetné magából. A terroristacsoportokra ennél fogva nem jellemző a pszichopátia sem, azaz az erkölcsi fenntartások és a bűntudat teljes hiánya. Ennek a személyiségzavarnak az mond ellent, hogy a csoportosan tevékenykedő terroristák általában valamilyen közös ügyet képviselnek, ami egyáltalán nem jellemző a szélsőségesen én-központú pszichopatákra, az öngyilkos akciókról nem is beszélve. A másik közkeletű magyarázat szerint a terrorizmus valamilyen érzelem – elsősorban a gyűlölet – szélsőséges kifejezési formája, amit a felgyülemlett frusztráció okoz. A kutatások szerint azonban általában nem az egyén személyes frusztrációja az ok a terrorizmusra, sokkal meghatározóbb a vonatkozási (azaz a legfontosabbnak tartott) csoport frusztrációja. Vannak azonban olyan terroristák is, akik egyedül tevékenykednek, mint a nemrégiben lecsapó Anders Behring Brievik, vagy korábban a „unabomber”, aki erdei kunyhójából küldözgette levélbombáit 1978 és 1995 között az USA különböző egyetemeire. A terrorizmus magányos farkasai nehezen sorolhatóak be különböző kategóriákba. Csakúgy, mint a norvég Brievik esetében, egészen egyéni nézeteket vallhatnak. Személyes ideológiájukban vallási nézetek keveredhetnek faji felsőbbrendűséggel, szeparatizmussal, anarchizmussal vagy akár szélsőséges környezetvédelemmel. Ugyanakkor meg kell húzni a diktatórikus rendszerek állami terrorja és a modern terrorizmus közötti határvonalat is. a terrorizmus gazdasági hatásai
A gazdasági élet szereplői közül talán egyetlen iparág képviselői sem szenvedték meg a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat annyira, mint a légitársaságok és a turizmus képviselői. A támadásokat követően drasztikusan visszaesett a légi utasok száma nem csak az Egyesült Államokban, hanem Európában és a világ többi pontján is. A sokkot csak évek múlva heverte ki a két iparág, és néhány nagy cég is áldozatul esett a visszaesésnek. A legnagyobb áldozat kétségtelenül az American Airlines volt, amelynek gépeivel hajtották végre a gyilkos támadásokat. Az Egyesült Államok legnagyobb légitársasága 2001. szeptember 11e előtt a csúcson volt. Anyacége évente közel 1 milliárd dolláros profitot könyvelhetett el, épp felvásárolta legnagyobb riválisát, az emblematikus TWA-t, s ezzel a világ legnagyobb légi szállítójává vált, részvényeinek árfolyama pedig rekordmagasságokban járt. Az American és más nagy nemzeti légitársaság is dollár milliárdokban mérhető veszteségeket szenvedtek el, elbocsátásokra és szigorú költségcsökkentő intézkedésekre került sor, s nem ritkán csak egy korábban elképzelhetetlen egyesülés menthette meg a légitársaságokat a teljes csődtől, ahogyan az a KLM-Air France frigy esetében is történt.
a terrorizmus meghatározása A terrorcselekmények elkövetői általában politikai, vallási meggyőződés és cél által vezéreltek. Ritka jelenség, amikor a merénylet emocionális jellemzőiként nem fedezhető fel kialakított politikai cél, vagy követelés. Az elkövetők, illetve a mögöttük álló szervezetek határozott, számukra kellően alátámasztott és stratégiai végcél elérésére irányuló cselekményeket valósítanak meg. Céljuk, törekvéseik alapján, csak a legritkább esetben fordul elő „stratégiai túlcél”, azaz irracionális követelés megfogalmazása. Az elkövető ritkább esetben „magányos”, mert megfelelő háttértámogatás nélkül céljának megvalósítása csekély realitással bír. Tipikus jellemző, hogy a végrehajtó mögött – még ha egyedül követte is el – megbízó szervezet, szervezkedés áll, amely vállalja a felelősséget a történtekért, több hasonlót helyez kilátásba, és újabb követeléseket fogalmaz meg. Alex Scmid és Albert Jongman elvégzett kutatásai alapján a terrorizmus fogalmának meghatározásában található közös jellemzők a következő arányokat mutatják: – erőszak, rombolás, gyilkosság 83,5%; – politikai cél 65%; – megfélemlítés 51%; – önkényes vagy válogatás nélküli célkiválasztás 21%; – áldozatszedés célponthoz nem tartozó kívülállók közül 17,5%. Az alábbiakban azok a korábban nemzetközi szervezetek és nyugati típusú társadalmak által relevánsnak tűnő definíciók találhatók, amelyek összefoglalják az új típusú terrorizmus fogalmi kereteit. Az ENSZ definíció alapján: A terrorizmus egyes személyek vagy csoportok fegyveres erőszakot alkalmazó tevékenysége, politikaiideológiai jelszavakkal az állam és a társadalmi rend szilárdságának megingatására. A NATO meghatározása alapján: A politikai, vallási vagy ideológiai célkitűzések elérése érdekében kormányok és társadalmak kényszerítésére vagy megfélemlítésére tett kísérletben az egyének vagy javak elleni erő vagy erőszak törvénytelen alkalmazása, illetve azzal való fenyegetés. Az Amerikai Egyesült Államok állásfoglalása szerint: Erőszak jogtalan alkalmazása vagy azzal történő (jogtalan) fenyegetés személyek vagy vagyontárgyak ellen annak érdekében, hogy azzal politikai vagy társadalmi célokat érjenek el, általában oly módon, hogy a kormányt, személyeket vagy csoportokat megfélemlítéssel arra kényszerítenek, hogy változtassanak magatartásukon vagy politikájukon.
Az USA FBI terrorizmus-elleni szervezete a következőképpen fogalmaz: A terrorizmus az erőszak törvénytelen használata személyek és tulajdon ellen, hogy személyeket vagy államokat kényszerítsen valamilyen szándék megváltoztatására. A Német Alkotmányvédő Hivatal a következő megállapításokat tette: Politikai célok elérése érdekében folytatott kitartó harc, melyet szándékosan mások élete és/vagy vagyona elleni, a büntető törvénykönyv 129/a bekezdésében foglalt súlyos bűncselekmények (gyilkosság, emberölés, emberrablás, kínzás, gyújtogatás, robbantás) elkövetése, vagy olyan erőszakos cselekmények révén kívánnak megvalósítani, melyek az előbbi bűncselekmények előkészítését szolgálják. Nagy Britannia: „Az erőszak politikai célzatú bármilyen formája, melyet azért alkalmaznak, hogy az embereket vagy azok egy csoportját megfélemlítsék.” A különböző definíciókban számos közös pont található. Tapasztalható, hogy a terrorista szervezetek érdekei és elérendő céljaik sok esetben jól elkülöníthetők egymástól. Mindezek mellett rendelkeznek azonban olyan közös ismertető jegyekkel, amelyek átfogóan jellemezhetik törekvéseiket. A terrorizmust eszközként használóknak általában nincsenek hosszú távú politikai ambícióik. A politikai hatalmat és vezetést nem kívánják közvetlenül megszerezni. Nem kívánnak politikai szinten hosszú távú direkt irányítóvá válni. Nem törekednek a territoriális egységek feletti ellenőrzést tartós időre megszerezni, és annak fenntarthatóságát megszervezni. Céljuk elsősorban, hogy a területi egységen fennálló politikai, társadalmi, vallási rendet meggyőződésük alapján közvetett módon formálják újra. Jellemző, hogy a terület feletti politikai irányítást olyan hatalom szerezheti meg, amely politikai irányvonalával, esetlegesen logisztikai, pénzügyi, ideológiai rendszerével támogatja, vagy éppen a radikálisokra építi hatalmának pilléreit. A hatalomgyakorlás módja ezekben a regionális, vagy lokális régiókban szorosan összefonódik a radikális szervezetek módszereivel, céljaival. A hatalom megtartása céljából az állami vezetés segítségül hívja és alkalmazza azokat a módszereket, amelyek pusztán területi behatárolhatóságaik révén különböznek a terroristáktól. Az ilyen típusú hatalom akarat- és érdekérvényesítő képessége nagymértékben a fizikai erőszak, vagy ezzel történő fenyegetésen, az alapvető szabadság- és vallási jogok korlátozásán alapul. A formálisan hatalommal rendelkező személyek és csoportok mellett, folyamatosan megtalálhatók azok a tényleges hatalommal nem rendelkező „elitek”, amelyek a társadalmi szféra valamely területén kívánnak befolyásuk megtartására, erősítésére erőszakos módszereket alkalmazni. Az állami szintre épülő terrorizmus célpontjai azok az aktuális hatalmat és érdekeket veszélyeztető személyek, csoportok, amelyekkel szemben alkalmazott erőszak, az erőszakot alkalmazók vélhető társadalmi elfogadottságát, pozícióit erősítheti. A radikális csoportok meggyőződése, hogy céljaik megvalósításával, egy nagyobb közösség egyetemes érdekeinek érvényre juttatását szolgálja. A kiválasztottság érzete és sajátos küldetéstudatuknak megnyilvánulása, tetten érhető programjaikban, nyilatkozataikban. Az állam által megtűrt-támogatott szervezet céljainak egy része, szükségszerűen beépül az együttműködő hatalom programjába is. Az így keletkeztetett és működtetett hatalom valóssága, döntéshozatali kompetenciája korlátozott, látens jellegű. Ennek következményeként a fizikai és funkcionális hatalomgyakorlás csak külsőségeiben mutat állami jelleget. Ténylegesen már nem képes függetleníteni magát a „háttérhatalom” érdekeitől, szándékaitól. Ellenőrzésére, akadályozására, kiszorítására lehetőségeik korlátozottak, vagy egyáltalán nincsenek. Ennek következtében az állami szereplő funkciói, céljai a szervezet törekvéseihez hasonló jelleget öltenek. Sok esetben példa, hogy a hatalom, a terrorista szervezeteket használja saját céljainak, ideológia téziseinek terjesztésére. Ilyenkor az állami szereplő „ideológiai támogatással” biztosítja azt, hogy a szervezetek az általa helyesnek vélt téziseket erősítsék, exportálják. Tipikus a példa akkor, amikor az állami hatalom motivál, támogat fanatikus és radikális csoportokat azért, mert azok támogatása, összhangot jelent az állam
által kialakított ideológiával, vagy elérendő célokkal. A megvalósuló támogatás rendszerint leplezett jelleget mutat. Külsőségeiben az állam, mint szuverén hatalom egyedülálló, de érdekei alapján már önkéntes, vagy kényszerű együttműködésre szorul, a radikális szervezetekkel. Az állami terrorizmus fogalmának és megvalósulásának jellegzetességei több szempontú összefoglalást tesznek lehetővé. Az állam, mint hatalom terrorizmust támogató szerepvállalásai lehetnek műveleti (operational) támogatást megvalósítók. Ezekre az esetekre éppen úgy jellemző a csoportok számára „menedéket” nyújtó támogatás, mint a logisztikai, összeköttetési, pénzügyi vagy humánerőforrás biztosítása. Ritkább esetben a terrorszervezet nemzetközi ambícióit segítő fiktív dokumentumok kiállítása, vagy egyes tagjainak diplomáciai-mentességhez való segítése. A támogató magatartás direkt módon valósulhat meg akkor, ha a szervezet célja olyan cselekmény végrehajtása, amely megvalósítását az állam érdekében hajtja végre, teljes állami – pénz-eszköz – hozzájárulással. Szükségszerűen támogatóként lép fel a hatalom abban az esetben is, ha az erőszakos akciót az állam valamelyik szervezete tervezi és valósítja meg. A terrorizmus támogatásában, illetve az állami terrorizmus kialakulásában, a mindenkori hatalom döntési-funkciói is aktív szerepet vállalnak. Azokban az esetekben, amikor az állam kezdeményezi, irányítja, vagy operatív segítségét adja a cselekményhez direkt eszközökkel és irányítással, az „állam által támogatott terrorizmus” - funkción keresztül terrorista állam, mint hatalom funkcionál. komplex biztonsági kockázatkezelés A hosszabb távú perspektívák szempontjából meghatározók egyes politikai törekvések és gazdasági rendszerek távlati ambíciói is. Különösen fontosak az említettek azért, mert képesek fokozni, vagy enyhíteni azoknak a regionális és geopolitikai törésvonalaknak a mértékét, amelyek további kiindulásként szolgálhatnak az érdek- és értékkülönbségek konfliktusos kialakulásához. A kulturális és vallási ellentétekből fakadó eltérések elemzése során a jövőben koncentráltabban szükséges alkalmazni a megismerés és konszenzus keresés alternatíváit. Lehetőség szerint több irányból kell megközelíteni azokat a társadalmi, nemzetközi politikai –és gazdasági egyenlőtlenségeket, amelyek jelenünkben nem kellően irányíthatók, kezelhetők. Túl a kompromisszumkészségen és az objektív értékítéleten alapuló nemzetközi erőfeszítéseken, át kell gondolni és újratervezni a „hátrányos helyzetű” térségek felzárkóztatásának reális megvalósíthatóságát. Célszerű pozitívan, de egyértelmű határozottsággal kezelni azokat a törekvéseket, amelyek egyszerre szándékoznak megőrizni kultúrát és identitást, de segítséget kérnek a gazdasági-szociális, valamint hosszú távú politikai elképzeléseikhez. A „fejlett” országok, régiók nemzetközi politikájának számára felelősséget kell, hogy jelentsen, a segítségnyújtás éppen úgy, mint kompromisszumok elérése, a lehető legkisebb presszionálás felhasználásával. Különösen fontos ez abból a szempontból is, hogy a XXI. század nemzetközi politikáját a nyugati világ számára is főként, saját kommunikációjának, kompromisszum képességének és határozott politikájának megértetése, elfogadtatása jelenti majd. Ezek feltétele, hogy minden fél képes legyen érdekeinek prioritásait rugalmasabban kezelni és megismerni, elismerni a különböző civilizációs-kulturális identitások sajátosságait. A nemzetközi kapcsolatok hosszú távú minőségi javulása várhatóan a radikális, szélsőséges törekvések visszaszorítását, illetve az általuk sokszor hangoztatott „önvédelmi”, vagy éppen „fundamentalista” „dzsihadista” célok értelmetlenné válását is eredményezik majd. A jelenkor erőszakos cselekményeinek eszkalációja és a terrorista szervezetek nemzetközi szintű térnyerése is rámutat arra, hogy azok akadályozására, illetve az alapjaként szolgáló, kapcsolódó, vagy „ráépülő” bűncselekmények megakadályozására fokozottabb mértékben szükséges törekedni. Ehhez az elméleti szintű „megismerés” és „felismerés” mellett elsősorban a pragmatikus alapokra helyezett, gyakorlati megvalósítás irányába elkötelezett koncepciók újragondolása szükséges. A terror ellenes fellépés nemzetközi jogi és nemzetközi politikai koncepcióinak összehangolásával az adminisztratív jellegű intézkedések egész sorát hozták már meg. A szövetségesi és kontinentális politikában egyaránt történtek olyan politikai jellegű és jogszabályi változtatások is, amelyek létrejöttét a demokratikus intézmények, a demokratikus társadalmak védelmére szükséges volt meghozni. Ezek között említhető a pénzmosás megakadályozását célzó jogszabályok megalkotása, a határőrizeti együttműködés, illetve az erre alapuló szigorított bevándorlási politika megreformálása. A kábítószer-kereskedelem és fegyvercsempészet
megállítására hozott intézkedések, a biztonsági szolgálatok közötti információcsere –és partnerkapcsolatok kialakítása illetve az ezek megvalósításához kapcsolódó törvényi, szervezeti háttér biztosítása is. A politikai szintű szövetségek, a terrorizmus felszámolására tett nemzetközi politikai nyilatkozatok sokasága, azonban nem, vagy csupán korlátozott mértékben bizonyultak sikeresnek az elmúlt időszakban. A terrorizmus korunkban teljesen új típusú kihívást és kockázatot jelent. A szélsőséges törekvések szempontjából, ugyanis az a szabály, hogy számukra nincs szabály. A pénzügyi, logisztikai, humánerőforrás bázisok korlátozását célzó intézkedések sora csak pillanatnyi időbeli, vagy térbeli akadályt jelent számukra. Közhelyként, de valósan fogalmazódik meg, hogy a terrorizmus egyik legfőbb veszélye éppen abban rejlik, hogy bármikor, bárhol, bárkiből lehet áldozat, vagy éppen a fenyegetés hatására válik presszionálhatóvá, ezzel hosszú távon pedig a törekvések indirekt támogatójává. A szélsőségesek cselekményeinek irányai jelenleg azt tükrözik, hogy az aszimmetrikus harcmodort hatékonyan alkalmazzák az egységesen cselekvő társadalmakkal szemben. Mindezek mellett jogosan merül fel a kérdés, hogy melyek azok a problémák, vagy módszerek, amelyek kiküszöbölésével és újrafogalmazásával sikeresebben és legfőképpen előremutatóan felszámolhatók lesznek a véres cselekmények. Jóllehet több évszázad eltelt már Szun-ce: A hadviselés törvényei című munka keletkezése óta, az abban tett megállapítások korunkban is időszerűnek tűnnek: „Ezért a győzelem megismerésének öt alapelve van: Aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni és mikor nem, az győz. Aki nagy és kicsiny sereget egyaránt jól tud vezetni, az győz. Akinél a felettesek és alárendeltek ugyanazt akarják, az győz. Aki maga elővigyázatos, és ki tudja várni (az ellenség) elővigyázatlanságát, az győz. Amelyik hadvezér tehetséges, és fejedelme nem tartja pórázon, az győz. Ez az öt alapelv a győzelem megismerésének útja. Ezért mondják, hogy ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket.” A fenti sorok aktualizálhatósága egyértelmű. A győzelemhez a megismerésen, a megelőzésen, a koordináción, az egységesen, a „függetlenségen”, illetve ezek összességén vezet az út. A nyugati típusú társadalmi normákon és demokratikus társadalmi rendszereken alapuló civilizációknak, szükséges újradefiniálni ismereteiket a szembenálló csoportok motivációiról, céljairól, tűrőképességéről és koordinációjukról. Meg kell ismerniük azokat a mozgatókat, érdekeket és értékeket, amelyek elkülönítenek csoportokat, regionális egységeket, vallási –és politikai irányvonalakat egyaránt. Meg kell tanulniuk minőségében másképp gondolkodni, rugalmasabb, de határozottabb alapokra helyezni regionális, vagy azokat átívelő törekvéseiket. A nemzetközi terrorizmus felszámolásának (akadályozásának) sikeressége megköveteli, a rugalmas struktúrában működő, dinamikus cselekvési képességekkel rendelkező, következetes ellenlépések folyamatos megtételére alkalmas, hosszú távon együttműködni képes politika és védelempolitika kialakítását. A felelős döntéshozói szinteknek egységesen és kétségek nélkül kell gondolkodni akkor, amikor időben és térben hosszú távú felelősséget vállalnak politikai, vagy katonai döntéseikkel. Az egységesített irányítás szerepe számos pozitív jellemzője mellett, ugyanakkor fokozza a sebezhetőség kockázatát is. Nem valószínű, hogy reális küzdelmet lehet folytatni kizárólagos centralizált irányítással, egy laza szerkezetű és ideológiai szempontból – a Nyugati gondolkodás számára – nehezen értelmezhető törekvés felszámolására. A megoldást, – amely valószínűleg sosem lesz végérvényes – segítheti, ha a közös elképzelések és együttcselekvés mellett a szövetségesek rendelkeznek a megfelelő információk megszerzésének lehetőségeivel, illetve képesek az erre épülő stratégiákat megfelelően koordinálni, irányítani. Szükséges kialakítani azt a
humán és eszközalapú bázist, amely fenntarthatóságának, működtetésének és fejlesztésének folyamatosságai hosszú távon biztosítottak. a jövő terrorizmus-elleni kérdései A jövő terrorizmus-elleni stratégiájának egyik fő kérdése, hogy offenzív, vagy defenzív módon valósul-e meg. A jelenkor tapasztalatai azt mutatják, hogy pillanatnyilag „többfrontos" a küzdelem. Ezek egyes részei geopolitikai, regionális szinten mutatkoznak a Nyugat, arab térségbeli, közel-keleti, balkáni és közép-ázsiai szerepvállalásával, míg az itt folytatott – a terrorizmus háttérbázisait felszámoló – küzdelem mellett, saját földjükön, országaik területén is fokozottan jelennek és valósítanak meg merényleteket a terrorista szervezetek. Míg az egyik oldal „önvédelemre” hivatkozva erőszakosan tiltakozik a Nyugat – általa károsnak tartott – befolyásoló lépései ellen, a másik katonai, gazdasági, infrastrukturális fölényével és demokratikus eszményeinek exportjával próbálja stabilizálni a térséget. A demokratizálódási folyamat megvalósítását jelentősen hátráltatja, hogy az eltérő történelmi és kulturális múlttal, politikai ambíciókkal rendelkező civilizációk és országok ezt saját identitásuk erőszakos felülírásaként élik meg mindkét oldalon és erre hivatkozva folytatják harcukat. A regionális és kontinentális törekvésekben továbbra sem kap kellő szerepet a megismerésen és kooperáción alapuló jövőkép egyértelmű megfogalmazása. Ez magában hordozza azoknak az eszkaláció veszélyes konfliktusoknak a további kialakulását, amelyek kezelésére mind intenzívebb mértékű nemzetköziés regionális fellépés válik szükségszerűvé. Az ilyen jellegű folyamatok rövid időn belül „önjáróvá” válnak, így semmiképpen nem szolgálhatnak alapul az objektív, érdek –és érték tisztelő párbeszéd megvalósításához. A konfliktusok fokozódásával és nemzetközivé válásával, minden résztvevő saját – és a demokratikus értékrend – érdekeire hivatkozva kényszerül olyan intézkedések bevezetésére, amelyekkel részben korlátozzák saját és állampolgáraik szabadságát is. Egyértelmű, hogy az így kialakított „rezsimintézkedések” fenntartása, azok betartatása nem valósítható meg határozatlan ideig. A társadalom és a nemzetközi élet szereplőinek tűrőképessége csak korlátozott mértékig fokozható. Éppen ezért célszerű, hogy a „mennyiségi” korlátozások után a „minőségi” megfontolások definiálása legyen elsődleges a stratégiai döntéshozatal számára. A terrorizmus elleni fellépések egyik alappillérét éppen a demokratikus szabadságjogok védelme adja. Az ezek védelmére meghozott korlátozó intézkedések ugyanakkor több olyan – a magán és közszférát is – érintő döntés bevezetését tették és teszik szükségessé, amelyek mellett, a félelemérzet fokozása és a társadalom indokoltnál nagyobb mértékű presszionálása negatív előjellel hatnak. Egyebek mellett az említettek miatt is szükséges ismertetni, és össztársadalmi érdekként elfogadtatni azokat a kényszerű intézkedéseket, amelyek fenntartása amúgy is csak társadalmi együttgondolkozással és cselekvéssel valósítható meg. A terror ellenes küzdelem tendenciái rámutatnak arra, hogy célszerű új irányba módosítani az operatív és adminisztratív döntések alapjait is. Ezeknek előfeltétele, hogy javítani kell a nemzetközi partnerekkel történő egyeztetések minőségét, újrastrukturálni azokat az információs hálózatokat, amelyekkel lehetőség nyílik pozitívan és hatékonyan hozzájárulni a közös erőfeszítések sikeréhez. A fenyegetések felszámolásában elsődlegesen szerepet vállaló döntéshozóknak és szervezeteknek az objektív ismereteket és pragmatikus elvekből eredő célokat kell kiindulásként tekinteniük. A biztonságpolitikai elgondolások és politikai nyilatkozatok főbb irányainak egységesnek és egyértelműnek kell lennie ahhoz, hogy azok alkalmasak legyenek a nemzetközi együttműködésbe történő integrálása is. A nemzetközi diplomáciában időszerű a politikai nyilatkozatokon túlmutató egységes állásfoglalást kialakítani azokról a közösen meghatározott és világosan elkülönített főbb irányvonalakról, amelyek megvalósításával a partnerek – képességeik figyelembevételével – hozzájárulhatnak a célok eléréséhez. Az együttműködés és a vállalt kötelezettségek teljesítése csak akkor lehet reális és hatékony, ha azok nyitott és egyértelmű nemzeti politikával képesek megjelenni a nemzetközi diplomácia és együttműködés színterén. a terrorizmus nemzetközi jogi dilemmái Az Egyesült Nemzetek a 90-es évek végére jutott el addig, hogy kimondja, a bármilyen cél megvalósítása érdekében, bármilyen motivációra hivatkozva követtek el terrorizmust, az jogtalan és nem indokolható. A háború és a terrorizmus kapcsán gyakorlatilag mindkét esetben beszélhetünk ártatlan áldozatokról. Mégis mi a különbség, ha a háborúban dobnak le egy bombát, vagy ha egy öngyilkos terrorista merénylő
robbantja fel magát? A különbséget abban látom, hogy a háborúban az ölés szabályozottan és célhoz kötötten történik, vagyis csak az ellenfél hadseregének gyengítése céljából, ahol a civil áldozatok elvesztése a legtöbbször csupán szerencsétlen véletlen, de nem cél. Vagyis a főszabályt követve a civilek megölése a háborúban véletlen, míg terrorcselekmény kapcsán ez a fő cél. Ezzel szemben a terrorizmus alkalmával az ölés, a pusztítás a cél annak érdekében, hogy a terrorszervezetek elérjék a megfelelő pszichikai hatást. Ekkor a motiváció és a cél nem igazodik a szükségesség, az arányosság követelményéhez. A terrorizmusnak éppen abban rejlik az egyik megfoghatatlan jellemzője, hogy nem lehet általánosítani, és szabályokhoz kötni, hiszen ha ezt megtehetnénk és így a terrorizmus szabályozott formákat követne, akkor — engedjék meg, hogy meg merjem kockáztatni — már talán a modern háborúról beszélhetnénk. Mégis a háború és a terrorizmus nem minden mozzanata választható el, hiszen a történelembe visszatekintve az elfoglalt városok lakóinak lemészárlásával egészen a 20. századig találkozunk, ekkor háborúról beszélünk, de a használt eszköz valójában a terrorizmus volt. Politikai nézet megerősítése vagy politikai hatalom megszerzése sokszor történt erőszakos cselekmény folytán, gondoljunk csak Cézárra. A merénylő fogalma több kultúrában is megjelenik a történelem során, és az első terrorizmushoz kapcsolódó nemzetközi dokumentumokat is a merényletekre építve fogalmazzák meg. A terrorizmussal szemben használt fegyveres erőszak először is a jogszerűség kérdését, másrészről a terrorizmust támogató államok és a velük szemben felhozható felelősség kérdését érintik. Miről is van szó az állam részéről, jogos háborúról, önvédelemről, fegyveres beavatkozásról, agresszióról vagy humanitárius intervencióról? Ius ad bellum — ius in bellum. A háború és terrorizmus fogalmának elsőrendű elhatároló eleme a szuverén államok hiánya a terrorcselekmények kapcsán. 1945 óta a háború megindításának az előfeltétele az ENSZ Biztonsági Tanácsának a hozzájárulása, amely csak a helyzet vizsgálatát és annak minősítését követően ad lehetőséget háború megindítására. Háború, mint szankció? Az ENSZ határozat alapján agressziót csak állam követhet el. A szeptember 11-ei támadás elérte az önvédelemre jogcímet adó fegyveres támadás mértékét. A katonai akció a tálibok ellen 2001. októberben kezdődött meg. A francia forradalom, a hitleri Németország, Sztálin politikai uralma és a latin-amerikai hatalmi harcokban és háborúkban az államok által használt eszköz a terrorizmus volt. A háború fogalmi elemei között szerepel az agresszió, melynek egyik megnyilvánulási módja volt a terrorista cselekmény. A nemzetközi jognak nincs arra lehetősége, hogy ezeket a cselekményeket elhatárolja, illetve a felelőségre vonás alkalmával különbséget tegyen háborús bűntett és terrorista cselekmény között. Háború esetén háborús bűnök elkövetéséért fennálló felelősség súlyosabb, mint a terrorcselekményekkel szemben kiróható szankció. A fenti fejtegetést a terrorizmus fogalmának meghatározásánál tartom fontosnak, méghozzá azon kérdés kapcsán mennyiben olvad be a háború fogalmába, a terrorizmus, mint a hadviselés egyik módja. A terrorizmusnak vannak olyan elemei, amelyek a háború fogalmába és a háborús konfliktusokba beleillenek, illetve átfednek, azonban a terrorista cselekmény minősítése meg kell maradjon a bűncselekmények kategóriájában. A terrorizmus nem háború, még akkor sem ha esetenként él a háború által is alkalmazott hadviselési forma egyikével. A terrorizmus és a háború fogalmi elemei között sok az átfedés, azonban a szakirodalmat olvasva a nemzetközi jogászok között egyetértés van abban, hogy a terrorcselekmény nem minősíthető háborúnak. Korunk legfrissebb fegyveres konfliktusait megfigyelve, első-sorban az afgán, de még inkább az iraki háború megindításának okát vizsgálva egyesekben felmerülhet az a kérdés, hogy ezen háborúk milyen összefüggésben vannak az Egyedsült Államokat ért 2001. évi szeptember 11-ei terrortámadásokkal? Felfogható-e a terrortámadás hadüzenetként? Megalapozhatja-e egy terrortámadás egy háború megindítását? Afganisztán ugyan terrorista ellenes háború, a nemzetközi jogban azonban nemzetek közti konfliktusként értelmezhető. A 2001. szeptember 12-én elfogadott ENSZ nyilatkozattal a háború fogalma megváltozik. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően George W. Bush az Egyesült Államok elnöke a sajtóban háborúról beszélt. Erre a nemzetközi jogász réteg felszisszent és hangot adott annak, hogy nem háborúról van szó, ha-nem bűncselekményről, mert a terrortámadásokat végrehajtók magánszemélyek voltak, ezért velük szemben büntetőjogi felelősségre vonásnak van helye. Ahhoz, hogy háborúról lehessen beszélni, agressziót kell feltételezni, azonban ezt csak államok fejthetik ki. Jelen esetben nem volt meg az államok egymással való szembenállása. A kérdés a körül fogalmazódott meg, hogy minősíthető-e agressziónak egy terrorista szervezet által végrehajtott támadás? Melyre a válasz az, hogy magánszemély vagy magánhadsereg nem követ el agressziót, hanem büntetőjog alapján ítélhető meg, a sértett állam csak nemzeti eszközök-kel védekezhet. Az elkövetett cselekményeket pedig emberiség elleni bűncselekmények kategóriájában lehet értékelni. Az a kérdés, hogy a terrorcselekményeket nemzetközi bűntettnek, vagy csak
egyszerű nemzeti büntetőtörvény-könyv által szabályozott bűncselekménynek kell tekinteni még ekkor nyitva állt. A szuverén és végrehajtó hatalom általi interpretáció folytán az erőszakos cselekményeknek, mint a terrorizmusnak jelentését háborúnak minősíteni jogilag annyit jelent, hogy az igazságszolgáltatás vagy a bírói hatalom politikailag befolyásolt, és ezáltal a büntetőbírósági rendszer olyan mechanizmussá válik, amely a fennálló politikai helyzetet védi ahelyett, hogy megállapítaná a felelősséget. A háború fennállásának kikiáltása sok egyéb jogi hatást von maga után és az adott időszakra és területekre rendkívüli jog kerül bevezetésre. Alkalmazásra került a háború joga, vagy a hágai jog, mely a hadviselés formájának meg-választására és a fegyveres összeütközés szabályaira vonatkozik. A humanitárius jog, vagy másképp a genfi jog, mely a fegyveres összeütközés enyhítésére és a fegyvernemek megválasztására vonatkozik. Azonban mielőtt a humanitárius jogról beszélhetünk, a fegyveres konfliktus megléte, továbbá a cselekmény jogi minősítése szükséges. A terrorizmus nem minősül agressziónak, fegyveres konfliktusnak ezért a humanitárius jog és a humanitárius beavatkozás szabályai sem a hágai jog nem vonatkoznak rá. Az emberi jogok, önvédelemhez való jog és a terrorizmus kapcsolata A legfontosabb emberi jogok közé tartozik az élethez és a szabadsághoz való jog. Ez olyan alapérték, mint például az, hogy egy hagyományaihoz ragaszkodó nemzeti közösség tagjaként élhessünk, amely nemzeti közösségnek nemcsak területi integritása, de politikai szuverenitása is van. Az egyes embernek tehát joga van ahhoz, hogy egy állampolgári közösség tagja lehessen. Valamennyi embernek elidegeníthetetlen joga, hogy ezeknek az alapjogoknak érvényt szerezzen egyéni és közösségi önvédelem útján, ha ezeket a jogokat megszegik vagy fenyegetik. Az alapvető jogok az emberi méltóság érvényesítését jelentik, és azok erkölcsi világrendünk szerves részét alkotják. Ezek a jogok kifejeződnek a már hivatkozott kanti erkölcsi impretivuszban. Ezek a jogok és a hozzájuk kapcsolódó kötelezettségek azonban nem tekinthetők abszolútnak. Konfliktus esetén ezeket felülírhatják a még fontosabb, életbevágó jogok és kötelezettségek. További fontos szempont, hogy önvédelmi válasz esetén az erőszak (beleértve az emberi élet kioltását is), és a háború elfogadható és igazolható eszköz-e olyan helyzetekben, amikor súlyosan megsértik az alapvető jogokat. Ilyen helyzet lehet egy pusztító erejű támadás. Az erre adott válasznak az erkölcsi igazolása attól függ, hogy a támadó fél mennyire jogellenesen sértette meg az áldozat fundamentális jogait, és vette semmibe ezen alapvető jogok tiszteletben-tartására vonatkozó kötelezettségét. Az agresszív támadásra adott válaszban már minden egyenlő, minden eszköz megengedett, mind az egyéni, mind a csoportos, mind pedig a nemzeti önvédelemben. Az agresszió elkövetésével elfogadhatóvá válik az agresszor élethez való jogának, mint abszolút erkölcsi értéknek, a mellőzése. Egy ilyen szankció megengedett függetlenül attól, hogy az agresszor tudatosan és szándékosan, vagy pedig erőszak hatására, nem szándékosan cselekedett. Ilyen esetben lehet a halált okozó erőszak és a háború is igazolható válasz, mert az önvédelem során – mint már utaltunk rá – minden egyenlővé válik. A hadviselés még akkor is, hogy ha az a terrorizmusra adott válasz, a nemzetközi jog szabályozása alá esik. Az igazságos háborúról szóló elmélet és számos nemzetközi egyezmény, szerződés és megállapodás tartalmazza a háborúra vonatkozó nemzetközi jogi ismérveket és szabályokat. Ezeket a kritériumokat két fő csoportra lehet osztani: az egyik arra vonatkozik, hogy mikor lehet háborút indítani, a másik pedig arra, hogy hogyan kell a háborút folytatni, milyen hadviselési szabályokat kell betartani. Igazságos a háború, ha az egy agresszióra adott arányos válasz. A hadviselés módja pedig akkor tekinthető erkölcsileg elfogadhatónak, ha az a háborúban résztvevő civil személyeknek nem okoz sérelmet, és nem veszélyezteti az életét. Erkölcsi megítélés szempontjából mind a két ismérv fontos. Egy igazságos háborúban mind a két követelményt teljesíteni kell. A háborúban részt nem vevő polgári személyek megölése súlyosan elítélendő gonosztett, és ezért feltétlen tilalom alá esik, tekintet nélkül arra, hogy szolgálhat-e valamilyen „nagyobb jót” hosszútávon. A háborúhoz való jog követelményeinek a teljesítése vagy nem teljesítése értékítélet, vagyis arra kell válaszolnunk, hogy igazságosnak vagy igazságtalannak tekintjük. A hadviselés mikéntjének a megítélése attól függ, hogy a hadviselő fél különbséget tesz-e a nem harcoló felek vonatkozásában, és ad-e lehetőséget arra, hogy az ártatlan polgári személyek élethez való joga ne szenvedjen sérelmet. Az önvédelem univerzális erkölcsnek megfelelő szabálya az, hogy életveszély esetén a megtámadott fél élete védelmében elvileg minden rendelkezésére álló lehetőséget igénybe vehet. Az erőszak alkalmazásának és a hadviselés gyakorlatának az erkölcsi megítélése azonban lényegesen eltér, attól függően, hogy harcoló felek veszítik-e el életüket, vagy pedig ártatlan polgári lakosok lesznek az áldozatok. Ha a fegyveres erőszak során – nem szándékoltan, de az elkerülhetetlennek vélt járulékos hatásba
felelőtlenül, nagyfokú gondatlansággal beletörődve – ártatlan emberek is életüket veszítik, akkor már egy harci cselekmény nem kívánatos következményeiről van szó. Széles-körben elfogadott nézet szerint a terroristák szándékosan támadnak kívülálló polgári lakosokat, akik véletlenül válnak célpontokká és áldozatokká. A találomra kiválasztott áldozatok megölését céljaik elérését szolgáló eszköznek, vagyis megengedettnek, és az esetek többségében kívánatosnak is tekintik. Mindkét esetben tehát ártatlan kívülállók haláláról van szó. A megítélésük mégis élesen szétválik. Ennek oka az, hogy kulcsszerepe van a szándéknak. A terroristák, akik találomra és szándékosan ölnek, erkölcstelenül járnak el, megszegve az univerzális morál parancsait, ezért bűnösnek, vétkesnek és büntetendőnek tekintendők ártatlan áldozataik megöléséért. Jogi megítélés szerint előre megfontoltan ölnek, tehát szándékos emberölést, illetve gyilkosságot követnek el. Akik viszont válaszolnak a terroristák által végrehajtott erőszakra, arra hivatkoznak, hogy ők csak a terroristák ellen lépnek fel, illetve azon államok és politikai rendszerek ellen, amelyek támogatják a terrorizmust. Amikor a terrorista cselekményekre válaszolva ártatlan kívülállók is életüket vesztik – még akkor is, ha ez a tragikus fejlemény előrelátható volt – ők nem gyilkoltak, hanem elkerülhetetlennek vélt mellékhatásként erkölcsileg indokolt és jogos akcióban ölték meg áldozataikat. A lényeg itt az, hogy nem ált szándékukban ártatlan civilek megölése még akkor sem, ha halálukkal számolni lehetett vagy számolniuk kellett volna. Ők csupán gondatlanul beletörődtek ebbe a lehetőségbe. A háborúra vonatkozó nemzetközi szabályozás szerint még az igazságtalan háborúk is megkülönböztetést alkalmaznak a kívülálló, nem harcoló személyekkel szemben, és sértetlenséget biztosítanak számukra. A terrorizmus – a háborútól eltérően – tudatosan vállalja ártatlan kívülálló személyek megsebesítését vagy megölését. A megkülönböztető bánásmód és a sértetlenség biztosítása a nemzetközi jogilag szabályozott hadviselés kettős követelménye, amely elválaszthatatlan egymástól. Aki ezt megszegi, legyen az egyén, csoport vagy állam, olyan magatartást tanúsít, amely a terrorizmus legfőbb jellemzője, ’differentia specificája’, döntő megkülönböztető jegye. Ez az, ami megkülönbözteti a háborút a terrorizmustól, és egy háborúban az élet kioltását a szándékos gyilkosságtól. Nem érinti a háborúnak az általános megítélését, ha a gyilkosság és az emberiség elleni bűncselekmények elkövetése erkölcsileg zavarodott egyének elszigetelt cselekedeteinek minősül. Ha azonban az ilyen cselekedetek nem alkalmi eltévelyedések, hanem a háborús cselekményeket irányító politika vagy stratégia részei, akkor ezt a hadviselést már nem lehet a háború nemzetközi jogilag szabályozott kategóriájába sorolni, és háborúnak tekinteni. Lehetséges igazságtalan háborút igazságosan folytatni, de nem lehet igazságtalan módon igazságos háborút viselni.