A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
III. évfolyam, 2006. Január, 1. szám
Megjelenik havonta
K É T É V E S A M A K F A L V I T E K I N T Ő! „Építgetjük a fundamentumot és álmodunk föléje palotát, erős várat, kőcsipkés templomot, melybe belefér majd egész nemzetünk, amikor mi már régen nem leszünk.” Wass Albert: Építők dala Kétévesek lettünk, lassan, de reményeink szerint biztosan lépegetünk kifelé a csecsemőkorból. Ahogy gyűlnek az írások, gyűlnek a lapszámok, úgy lesz egyre határozottabb, egyre biztosabb a járásunk. Már nem esünk el olyan könnyen, de ha mégis, gyorsan feltápászkodunk, és megyünk tovább, nem megtorpanva, de mégis mindig visszanézve, hogy tanulhassunk minden elvétett mozdulatból, s hogy erőt nyerjünk minden szerencsésen vett akadályból. Nem véletlen a fejlődés-lélektani párhuzam, hisz a Makfalvi Tekintő olyan lett számunkra, mint saját gyermekünk, a makfalviak közös gyermeke, s mint ilyen, természetes, hogy sajátosan is viszonyulunk hozzá. Féltjük, óvjuk, szeretjük, ugyanakkor, hogy bátorságot, önállóságot tanuljon, néha megpróbáltatások, kihívások elé is állítjuk. Tévedés lenne azt képzelni, hogy a Tekintőt csupán a hátsó lap alján felsoroltak hozzák létre. A lapkészítés elsődleges, szó szoros értelmében persze igen, de ha arra gondolunk, hogy a falu közössége rendeli meg, olvassa el, viszonyul hozzá így vagy úgy, akkor nyilvánvaló, hogy itt tulajdonképpen közösségi munkáról van szó. S majd elfeledkeztem azokról a kedves „munkatársakról”, akik már nem falunk lakói, de akik valamilyen úton-módon, a rokoni kapcsolatokat felhasználva, megszerezik maguknak a Tekintő minden számát, s alkalmat találnak rá, hogy visszajelezzenek, véleményt nyilvánítsanak. Visszakanyarodva a mottóul választott Wass Albert-idézethez, 2004 januárjában mi, szűkebb és tágabb
értelemben vett makfalviak, elkezdtünk megalkotni valamit, ami akár alap, fundamentum is lehet, melyre nem álmokat, hanem kézzelfogható megvalósításokat építhetünk, de csak akkor, ha akarunk, ha merünk. Ehhez kívánok kitartást mindenkinek! VaSS
Makfalvi Tekintő
2. oldal
KÁRPÁT-MEDENCEI, MOLDVAI ÉS EMIGRÁNS MAGYAR KÖZÖSSÉGEK 10. Kárpátalja, Beregszász Szlovénia, Horvátország, Szlovákia után induljunk Kárpátaljára. Utóbbi a régi Magyarország északkeleti része. Hágóin (Vereckei-szoros, Tatár-hágó) jött be Árpád népe. Ezen a területen voltak első telephelyeik. Feszty Árpád A magyarok bejövetele körképe, amelyet az ópusztaszeri Rotondában állítottak ki, ezt a vidéket mutatja be. A négy egykori vármegyényi területen, Máramarosban, Ugocsában, Beregben és Ungban manapság 150 ezernyi magyar él itt majdnem tízszer annyi rutén között. Vannak területei, ahová felnyúlik az alföld (Bereg megye, Ung megye déli része), itt van a termőföld, s ezek százszázalékosan magyar lakosságú területek voltak, de az erőszakos betelepítéssel ezeket is fellazították az új hatalmak. Új hatalmak, mert 1919-1938-ig Kárpátalja is Csehszlovákia része volt, aztán 6 évet Magyarországhoz tartozott, majd ´47-től Szovjetunió. Ekkor vágták ketté Szelmencet is, a-melynek szlovák oldaláról az eddigiekben már írtam. Úgy állították be, hogy az ottani lakosság kérte, csatolják a Szovjetunióhoz. Egy idős falubeli emberről kereng a legenda, hogy azt mondta: Eddig 5 országban élt. Az Osztrák-Magyar Monarchiában született, aztán élt Csehszlovákiában, akkor Magyar-országon, aztán a Szovjetunió boldogságait ismerte meg, s jelenleg Ukrajnában éli öreg napjait, de még a szülőfaluját nem hagyta el. Alig hagyjuk el Beregsuránynál a határt, ahol minden határőr magyarul beszél, fél óra múlva máris Beregszászon vagyunk. Kárpátalja negyedik legnagyobb városa járásközpont, a kárpátaljai magyarság fővárosa. A mezőváros a Vérke-patak két oldalán fekszik. Árpádkori település. I. Béla fia, Lampert
Beregszászi utcakép - tízéves gödrök a központban
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épülete herceg alapította. Már 1271-ben megyeszékhely. Egykor földvár is állt e vidéken. A városban 1566ban a krími tatárok, 1657-ben a lengyelek, majd négy év múlva a törökök nagy pusztítást végeztek. A templom udvara kuruc-labanc összecsapás színhelye volt. A beregszásziak 1848-ban is harcoltak szabadságunkért. Újságíró kollégám mesélte, hogy itt vonult fel dübörögve 1956-ban a szovjet tankármádia, 21 hadosztály a magyar forradalom leverésére. Félelmetes volt! Kárpátaljai fiatalokat is soroztak be szovjet katonáknak. Többen közülük kitűzték a pirosfehér-zöldet, és a magyarok mellett harcoltak és haltak meg. Beregszásznak híres az oktatása, már a tatárjárás előtt messze földön ismerték Református Gimnáziumát. Sok jó iskolája van ma is. Az Orbánkormány segítségével jött létre a Magyarországtól finanszírozott II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, mely ontja az óvónőket, tanítónőket, tanárokat. Biztosítva van a pedagógus-utánpótlás, és a kisebbségi sorsban élő magyar gyerekek megfelelő oktatást kapnak. Az utódállamokban élő magyarok közül a nehéz anyagi lehetőségek ellenére, talán mégis a kárpátaljai magyarság száma nő, mert a Szovjetunió felbomlása után megfigyelhető egy visszamagyarosodási folyamat. Ez a nehéz megélhetőség miatt van, mert az emberek Magyarországon keresik kenyerüket, vagy át is telepednek. Gyakori, hogy az ukrán családok gyerekeiket magyar iskolába adják, mert így látják biztosítani utódjuk jövőjét, ugyancsak a magyarországi munkalehetőségek miatt. Itt székel a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség. Meglátogattam, s azt tapasztaltam, hogy nagyon jól felszerelt körülmények között működik, és havilapja is van. Húsz működő könyvtárban, jól ellátott magyar könyvesüzletben válogathatunk olvasnivalót. 1993-ban megalakult az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. A színészek nehéz
Makfalvi Tekintő
3. oldal
körülmények között dolgoznak, mégis az utóbbi években több díjat kaptak szakmai versenyeken. Itt született Fedák Sári színésznő. A városban szobra van Kossuth Lajosnak, Petőfi Sándornak, Illyés Gyulának, Bethlen Gábornak. Utóbbi által épített Grófi udvar szép, látogatott.
Emléktáblája van itt Kazinczy Ferencnek, Esze Tamásnak. A legimpozánsabb, de rossz állagú épület a régi Törvényszék, amely ma a Pedagógiai Főiskoláé. A városban sétálva az az érzésünk, hogy nagymúltú helyen járunk.
Bernád Ilona
Testvéri köszöntő és jelentés 2006 kezdetén Új esztendő elején minden évben az a jelenség, miszerint az ember reménykedve tekint az eljövendő időszakra, és e reménységgel felvértezve kezd neki az ő munkájának. Ez helyes és jó dolog. Reménységünknek két alappillére van, melyek közül az egyik emberi fogantatású: eddigi eredményeink és jelen állapotunk; a másik isteni eredetű, melyről az apostol így vall:...a reménységben örvendezők legyünk, és, hogy azt meg kell ragadnunk, érette imádkoznunk kell, hogy Isten töltse ki azt a mi lelkünkbe is, ez a reménység az Igaz Isten ingyenvaló ajándéka és az a fő tulajdonsága, hogy külső kedvezőtlen állapotok ellenére is fennáll. Erre van nekünk is szükségünk. A Makfalvi Református Egyházközségben az elmúlt 2005-ös évben csupán öt keresztelés volt, de ezzel szemben tizenhét temetés. Ez olyan tény, amit nem lehet szó nélkül hagyni. A nehéz körülmények - amely önmagában egy teljesen viszonylagos fogalom - melyre sokan hivatkoznak, nem valós ok. Annak idején Isten az ő nehéz körülmények közt élő népének - babiloni fogság - a próféta által ezt üzente: "Vegyetek magatoknak feleségeket és szüljetek fiakat és leányokat, és fiaitokat házasítsátok meg, a leányatokat pedig adjátok férjhez, és szüljenek fiakat és leányokat, és szaporodjatok meg ott, és meg ne kevesedjetek. Építsetek házakat, és lakjatok azokban, plántáljatok kerteket, és egyétek azoknak gyümölcsét." /Jer: 29:6,5./ Ök is nehéz állapotok közt éltek, sokkal nehezebb közt, mint mi ma. De, amit akkor és ott meg lehetett tenni és meg kellett tenni, azt cselekedték, mert tudták, Istennek szót fogadni, ez az élet záloga minden körülmények közt. Termőkorú férfiaknak és nőknek szent kötelességük gyermekeket nemzeni és nevelni. Régente úgy mondták: gyermekáldás, ha öt - hat volt is, ma gyermekvállalás, és ez ma már csak egy - két elkényeztetett, szülők fejére nőtt csemetét jelent. Ma mi nem vagyunk olyan értelemben fogságban, mint az ószövetségi választott nép, de másként - úgy néz ki - annál inkább. Innen kell szabadulni. És lehet, mert amíg az Ige hangzik, addig Isten fenntartja a lehetőséget. Figyelemreméltó és egy közösségnek felelőtlen önpazarlásának fokmérője, hogy miközben a 2005. évben egyetlenegy házasság sem köttetett, gyülekezetünkben 42 olyan személy /31 férfi, 11 nő/ él, akik már betöltötték 30. életévüket, de még nem kötöttek házasságot. Hivatalosan a határ 30 év, ám valójában egy hajadon, ha 24. életévét, és egy ifjú, ha 26. életévét betöltötte, és még mindig nem volt hajlandó magának házastársat keresni, akkor ez már rendellenességnek számít, és ez baj, igen súlyos veszteség az egyén és a közösség számára egyaránt. Ezért én mint felelős személy, testvéri szeretettel intem ezen alkalommal is azon gyülekezeti tagjainkat, akikre ez érvényes, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket saját életük rendezése érdekében. Ne fosszák meg magukat a helyes úton való járás jóérzésétől, az élet teljességének örömétől. Egy kevés időt, fáradságot és csekély költséget kell erre szentelni. Mint bármely más dolgunk az életben, elrendezésre vár, amelyben ugyan mások is segíthetnek valamelyest nekünk, de végső soron a döntő cselekvés a mi kötelességünk. Isten minket felelős gondolkodásra, cselekvésre hívott el ezen a téren is. Imádkoznunk kell ezért. Gyülekezeti életünk központja, éltető áramlata az istentiszteletek egész éven át tartó füzére. Isten Igéje szerint csak az számít gyülekezeti tagnak, aki ezeken rendszeresen részt vesz. Ha ezt elhanyagoljuk, már kiiktattuk magunkat a gyülekezetből. Ezért mindenkit intünk és kérünk az ilyen téren való komoly gondolkodásra. Ami a szám szerinti látogatottságot illeti, vasárnap délelőtt és délután együtt, a 2005. évben 9,5 % - ot tesz ki, ami az egyházmegyei átlag 2/3 - ada. Dicséretet és elismerést érdemelnek gyülekezetünk azon tagjai, akik mindig, vagy majdnem mindig ott vannak a gyülekezeti alkalmakon, hűségesen adakoznak, részt vesznek különféle rendezvényeken, megmozdulásokon. Ezúton is köszönöm a magam és a gyülekezetünk nevében dicséretes hűségüket és kitartásukat. Gyülekezetünkben működik a felnőtt bibliakör /téli időszakban/, újraindult az ifjúsági mozgalom és annak bibliaköre is Tőkés Brigitta vallástanárnő szakszerű és hűséges vezetésével. Nagyon szükség van erre. Kérjük ezúton is az ifjakat, hogy vegyenek részt ezeken az alkalmakon. Már régóta, több éve, hetente egy alkalommal van délutáni foglalkozás iskoláskorú gyermekeink számára Kiss Miklósné asszonytestvérünk kezdeményezésére és ügyszerető vezetésével. Hetente van két konfirmációi felkészítő óra első,- illetve másodéves konfirmándus ifjak számára. Nekik kötelező megjelenni ezeken az órákon, továbbá minden vasárnap az istentiszteleteken is legalább egy
Makfalvi Tekintő
4. oldal
alkalommal. Erre igen nehéz rávenni az ifjakat az ellenkező szülői példa miatt, többek között. Imádkozzunk azért, hogy ez megváltozzon. Kérem a szülőket, nagyszülőket, hogy több felelősséggel kezeljék ezt az ügyet. Ezenkívül vallásos oktatáson kötelező módon részt vesznek gyermekeink az iskolában az állami tanterv szerint heti egy órában. Kérem a szülőket, ne engedjék gyermekeiket idegen felekezetek vallásos óráira! Hát nem önmagunk dolgaihoz kell elsősorban hűségesnek lennünk? Megengedhetetlen, hogy saját dolgainkat elhanyagoljuk, s magunkat idegenekhez adjuk. Hol van a mi református öntudatunk? Vagy egyáltalán van-e ilyen bennünk? Nagy és fontos kérdés ez, mely mostanság még sokszor fel fog merülni valószínűleg! Egyházközségünket anyagilag együtt tartják fenn a tagok önkéntes alapon. Tagjaink többsége évről-évre hűségesen és jó szívvel tesz eleget kötelezettségeinek. Egy életen át dicséretre méltó módon. Ezzel is kifejezzük Isten iránti hálánkat és testvéreink iránti megbecsülésünket. Csak jó szívvel szabad adni. Hiszen mindent Istentől kaptunk, amivel rendelkezünk, amiből és ami által élünk, minden az Isten tulajdona, mi csak sáfárok vagyunk, tehát ránk van bízva bizonyos rövid ideig. Vajon mit adhatunk neki, mikor valamit az Övéből, egy kicsiny töredéket, visszaadunk? Atyafiságos tisztelettel, Kiss Károly, a Makfalvi Református Gyülekezet lelkésze
A magyarokhoz … …egyben válasz Kiss Alberthez, az RMDSZ hűséges, de elfogult zászlóvivőjéhez. Tisztelt Uram?? Nem az újságon keresztüli levelezés élvezete (ugyanis erre nem tartjuk méltónak az ön személyét), hanem a Makfalvi Tekintő decemberi számában megjelent írása késztetett válaszra, a személyes érintettség címén (SZNT), valamint a sok (szerintünk szándékos) félretájékoztatás kiküszöbölésének a jogos igényével. Sajnos, az ön szavával élve, mi is „az elégedetlenkedők” sorait gyarapítjuk, napról napra egyre többen, és, hogy megint önt idézzük, „mi vagyunk az 1989-1990-ben megalakult RMDSZ-zász -ló alá egy emberként felsorakozottak” közül kiábrándultak egyre nagyobb serege. (Nem emlékezteti-e önt ez a szép megfogalmazása, valami, már letűnt korszak propagandaszövegére? Minket egyre inkább.) Ön egy nagy többség sajnálkozásáról beszél. Irigyeljük különben ezt az optimizmusát, ahogyan „a hőn szeretett” szövetsége támogatottságáról zeng dicsőítő ódákat, de mindjárt fel is merül bennünk az első kérdés. Mi készteti önt arra a magabiztosságra, hogy (mivel a 2004-es választáskor (szavazáskor) nem lévén alternatíva) az RMDSZ-re szavazók a következő választáskor is az RMDSZ-re adják le újra a voksukat? És kedves uram, ha talán nem minden makfalvi lakos annyira informált az RMDSZ „áldásos” tevékenységéről, mint ön, (megjegyezzük, azért akadnak jóval informáltabbak is önnél), és talán a délutáni tévésorozat, esetleg csak az időjárás-jelentés tartozik az érdekszférájába, azért a bőrén mindenképpen érzi az elmúlt 15 év megvalósításainak a hatását! És higgye el nekünk, uram, a félretájékoztatás nem a jószándékúságot mint erényt gyarapítja az ön személyiségében. Vagy talán fél valamitől, amiről a szegény informálatlan nép nem is
tud??? De azért, amiért így kioktat, engedje meg, hogy figyelmét felkeltsük, hogy mennyire félreérti az ön kedvelt csatornái, esetleg sajtótermékei által közölt tényeket, mert később valamennyit mint RMDSZmegvalósítást próbál eladni az erre vevőknek. Kezdjük a legfontosabbakkal: 1.Kedves uram, sajnálattal kell közölnünk, hogy a mai napig nincs állami magyar egyetemünk (ugye, nem a Sapientiára gondolt?) 2.Ki kell ábrándítanunk abból a tévhitből is, hogy a történelmi magyar egyházak visszakapták az összes elkobzott ingatlanjaikat, sőt, nem fogja elhinni, de az erdők, földek, ingatlanok sorsai mind a mai napig nincsenek tisztázva a magántulajdonosok részére sem! Viszont örülünk annak, mert nagyon sok mindent megmagyaráz az a megállapítása, miszerint az RMDSZ képviselőinek a parlamentbe jutását mint megvalósítást tünteti fel. Nos, kedves uram, a fent említettekből levonva, az ön által hangoztatott megvalósításokból hamar ki fog derülni, hogy 15 év után, a választási ígéreteken kívül nem sok minden írható az RMDSZ számlájára megvalósításként. Ha már itt állunk, bátorkodunk meg-kérdezni, hogy is állunk a választási plakátokon nagybetűkkel hirdetett AUTONÓMIA kérdésével? Miért nem sorolta ezt is a vállalt megvalósítások közé? (Ugye, nem akar meggyőzni, hogy ez csak a választásokra kellett, és arról sem, hogy a „téves dogmákat” hirdetők a területi autonómiáról beszélnek?) Mert, uram, végre rájött a magyarság, hogy ha nem akarja, hogy tényleg bekövetkezzen az ön által olyan szépen idézett „erdélyi Mohács”, akkor egy olyan szervezetre van szükség, amelyik felvállalja (nem csak választáskor) a magyarság jogos igényeinek, kéréseinek a képviseletét! Osztozunk önnel abban a félelmében, hogy fogy a magyar, ugyanis az elmúlt 15 évben legalább 300.000 honfitársunk hagyta el a hazáját, és tudja ön, miért? – Mert nem látja biztosí-tottnak a saját anyagi és
Makfalvi Tekintő
5. oldal
szellemi jövőjét ebben az álmegvalósításokkal agyonpropagandázott szűkebb hazájában! Ugyanis igaza van, még nagyon sok a Petneházy, Ocskay és sorolhatnám egészen a mai elvtársakig bezáróan, akik, ha kell, a nemzetük érdekeit is feláldozzák saját hatalmuk konzerválása érdekében. De hitünket nem ingatják meg, és meggyőződésünk, hogy nincs messze az a nap, mikor ezen árulókat és hűséges kiszolgálóikat teljesen a történelem süllyesztőjébe küldi a népakarat, és együtt fogjuk ünnepelni az
autonóm székely székek újbóli önkormányzását. Kifejezzük reményünket és meggyőződésünket, hogy élvén a replika és a szabad véleménynyilvánítás jogával, a tisztelt szerkesztőség teljes terjedelmével közli e fent leírtakat, nem hozván abba a helyzetbe, hogy kénytelenek legyünk egy sokkal olvasottabb laphoz fordulnunk véleményünk közlése végett (mellékelve Kiss Albert úr cikkét). A Makfalvi Székely Nemzeti Tanács tagjai
Ki a magyar?
retorikát kellett szajkózni mindenkinek, lehetőleg ütemesen, de feltétlenül egyetemesen. A ma emberének hiába mondják azt, hogy gyarapodunk, mikor azt érzi, hogy fogyunk, hiába mondják azt, hogy jogokat harcoltak ki neki, mikor jogtalanságot tapasztal, hiába mondják, hogy egyenjogú tagja a társadalomnak, mikor mindenhol el-nyomást, megalázást tapasztal. Erdély mai magyarja már nem kezd hozsánnákat énekelni azok számára, akik, az ő adófizetői pénzéből is, elérték azt, hogy megengedtessék a Himnusz éneklése, neki, akinek nem kell az ország másik felébe utaznia azért, hogy ősei sírját meglátogassa. Erdély mai magyarja már nem elégedett azzal, hogy levegőt vehet saját szülőföldjén, és nem akar két levegővétel között köszönetet mondani azért, hogy ezt engedték neki. És végül általános emberi képességnek tartom a gondolkodást, mint intellektuális cselekvést. Én például azt gondolom, hogy ami szét akar válni, azt nem lehet erőszakosan egyben tartani. Azt is gondolom, hogy nem feltétlenül az a rossz, aki változtatást akar. Azt is gondolom, hogy az alternatívákban megoldást keresőkről hiba azt feltételezni, hogy tájékozatlanok, hogy nem olvasnak újságot, nem néznek tévét. Azt is gondolom, hogy az egyháznak nem csak joga, de kötelessége erkölcsi-etikai szabályzó tényezőként beleszólni a közügyekbe. Azt már tényként említem, hogy a történelem folyamán az igazán markáns egyházi személyiségek politikával is foglalkoztak. Legvégül azt gondolom, hogy nem a mi tisztünk eldönteni, hogy ki közülünk a kuruc, és ki a labanc. Ezt a döntést bízzuk az utókorra! VaSS
Ki a magyar hát, cimbora? Te, vagy én? Vagy a harmadik? Nosza döntsük el szaporán, míg el nem süllyed a ladik! Ragadjunk hát lapátot, csákányt, evezőt! Ebura fakó! Így csináljuk már ezer éve, ez hát nekünk való! Aztán, ha majd holt tetemünket kiveti a víz a partra: magyar leszel Te is, én is, a harmadik is, mind, mind, kit halva, bevert fejjel, némán, gyászban fektethetünk a ravatalra. Wass Albert Úgy vélem, általános emberi tulajdoság a jó-rossz polaritásban való gondolkodás. Hajlamosak vagyunk egyeseket jó magyaroknak kikiáltani, másokat rossz magyarként emlegetni. Nyilván mindenkinek van egy értékrendje, ami szerint ebbe vagy abba a kategóriába dobozol be embereket. Szerintem meghozott döntéseink, és főleg cselekedeteink alapján minősítetthetünk ilyen vagy olyan magyarnak. Ugyanakkor azt hiszem, hogy csak egy kívülálló, bizonyos fokú distanciával rendelkező egyén minősítése közelítheti meg az igazságot, hisz, aki közvetlenül érintett a dologban, igen ritkán helyezi saját magát a negatív pólusra. Szintén általános emberi tulajdonságnak képzelem el az alternatívák kedvelését és keresését. Az úgynevezett demokráciában szocializálódott ember számára természetes az, ha valamivel elégedetlen, keresse a lehetőséget a változtatásra, a jobbításra. Már nem azokat az időket éljük, amikor bizonyos rendszereket, pártokat és benne embereket konzerválni lehetett, sőt kellett. Az az idő is tovatűnt, amikor a központi és hivatalos
A fentieket nem a Makfalvi Tekintő munkatársaként, hanem szigorúan magánemberként írtam.
Makfalvi Tekintő
6. oldal
T ENN IVALÓK A H ÁZ KÖRÜL… Februári teendők Remélem, hogy a januárra jósolt hidegek után egy kis felmelegedés jön ebben a hónapban, és el tudjuk kezdeni a gyümölcsösökben az aktuális munkálatokat. A gyümölcsfák metszéséről - már írtam a múlt évi számunkban, de most más dolgokra szeretnék kitérni. A gyümölcsfák élete három szakaszra osztható. Az első az erőteljes növekedésé, ekkor alakul ki a koronaváz a jövendő termőrészek alapjaival. A második szakasz a termőre fordulás, a növekedés ebben a szakaszban mérséklődik, és sok termőrész képződik. A harmadik szakasz a termés csökkenése, az öregedés, amikor a növekedés és a termésképzés csökken majd megáll. A metszés az első és második szakaszban a fa alakját és termőképességét is befolyásolja. A fák metszésének módjai: Visszametszés, mikor a vesszőből csak egy részt távolítunk el. Ezt a koronakialakításkor alkalmazzuk legtöbbször, de a termőfák lelassult növekedését is ezzel serkentjük, termőegyensúlyt teremtve. Az erősebb vesszőt hosszabbra, a gyengét rövidebbre vágjuk vissza. Ritkítás alkalmával a koronarészt, a termőgallyat tőből távolítjuk el. Leginkább a termőre fordult fáknál alkalmazzuk. Ennek hatására a növekedés nem olyan erőteljes, mint visszametszéskor. Ezt a metszésmódot használjuk például a diófánál, amikor a megfelelő természetes koronaforma kialakulását ritkítással tesszük lehetővé. Termőrész ifjítás a visszametszés és a ritkítás együttes alkalmazása. A korona elöregedett ágát fiatal koronarészre vágjuk vissza. Ezzel a korona ritkul, szellősebbé válik. A vessző így erőteljesebb
hajtásnövekedésre kényszerül, ezzel újítva meg önmagát. A gyakorlatban a metszési módok nem különülnek el egymástól. Megkülönböztetünk erős, közepes és gyenge metszést. Erős metszéskor sok koronarészt távolítunk el, köztük sok vastagabb ág is van, és a vesszőket is erősen visszametszük. Így az idősebb, növekedésben legyengült fákat metszük. Közepes metszéssel a termőkorú fák termőegyensúlyát tartjuk fenn. Gyenge metszéskor csak kevés koronarészt távolítunk el, a vesszőket is gyengén metszük vissza. Általában fiatal, ritka koronájú fáknál alkalmazzuk. A metszést rügyfakadás előtt kell elvégezni, utolsó határidő március vége. Metszeni csak –5 C0 felett szabad, mert ez alatti hőmérséklet esetén a fa fagykárt szenvedhet. Metszés során minél kevesebb és kisebb felületű sebet ejtsünk. A hajtást és a vesszőt közvetlenül a rügy fölött, gallyat és ágat az elágazásnál vágjunk el. Mindig a koronából kifele álló rügyre metsszünk! A metszés általános szabályai: Először a sűrűsítő, felfele és befele növekvő, egymást keresztező vesszőket és gallyakat távolítsuk el. Ezután a hasadt, sérült, beteg és elszáradt koronarészeket vágjuk ki. Elsősorban a korona külső felületét ritkítsuk, hogy a belső rész is elegendő fényt kapjon. A magassági növekedést úgy korlátozhatjuk, hogy egy oldalelágazásra vágjuk vissza. Az ifjító metszést az elöregedett, de egészséges öreg fáknál alkalmazzuk. Ilyenkor a vázkarokat visszavágjuk, és az alvó rügyekből új hajtások keletkeznek, amelyekből új koronát nevelünk. A megifjított fa 3-4 év múlva kezd újra teremni. Gyümölcsfáink közül az almástermésűek jól ifjíthatók, a csonthéjasok kevésbé.
Péter Ödön
A Makfalvi Tekintő előfizetőinek figyelmébe!
Azon személyeknek, akik továbbra is szeretnék megrendelni a Makfalvi Tekintőt, felhívjuk a figyelmüket, hogy előfizethetnek a következő hónapokban (március, június, augusztus, november, január), a közköltségek kifizetésekor (gáz, villany, kábeltévé) a Makfalvi Kultúrotthonban vagy a Makfalvi Polgármesteri Hivatalnál. Akik az év eleji megrendelésről lemaradtak, megtehetik hétköznap 8-14 óra között a Polgármesteri Hivatalnál Bernád Barnánál. (balra a második ajtónál) Köszönjük megértésüket és türelmüket!
Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: (SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961 Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 584.161
Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
