Jelentősebb potenciális takarónövény-fajok a szőlősorközbe
Donkó Ádám, Miglécz Tamás, Valkó Orsolya, Deák Balázs, Kelemen András, Török Péter, Zanathy Gábor, Tóthmérész Béla, Zsigrai György, Drexler Dóra
Borvidékeink arculatán több szempontból is változások mutatkoznak. Jelen esetben a sorközökre szeretnénk fókuszálni, mivel a néhány évtizeddel ezelőtti jellemző állapotokhoz képest – tisztán tartott sorköz, gyomirtott soralj –, mind gyakrabban fogad minket „zöldített” sorközök látványa. Jóllehet, alföldi szőlőtermő területeken hagyománya van a rozzsal bevetett sorközöknek, néhány évtizede még a következetesen, maradéktalanul gyommentesen tartott, „tiszta” szőlőültetvény volt hazánkban általános. Hogy miért is érdemes sorköztakarásban gondolkodni? A kérdést több oldalról is megközelíthetjük. Eróziós károk mérséklése: a meredek lejtésű, hegy-völgy sorvezetésű ültetvények és a mind gyakoribb szélsőséges időjárási elemek (felhőszakadások, heves nyári esőzések stb.) komoly problémákat okozhatnak a kizárólag mechanikai művelésű sorközökben, ahonnan a csapadékvíz akadálytalanul folyhat le, magával ragadva a talajszemcséket. Talajszerkezet javítás: egyoldalú mechanikai művelés során könnyen romlik a talajszerkezet és eketalp-betegség, talajtömörödés is felléphet. Azonban, ha megfelelő, fajgazdag sorköztakarót alkalmazunk, annak fajai az eltérő gyökeresedési típus és mélység révén természetszerű, kedvező talajszerkezet hoznak létre. A növények gyökérzete lazítja a talaj, s az elhalt gyökerek nyomában növekszik a talaj pórustérfogata. A talaj őszi késes lazítása (és nem forgatása) azonban így is évente-kétévente szükséges lehet. Biodiverzitás növelése: megfelelő, fajgazdag sorköztakarót alkalmazva a talaj „életre kel”. És itt ne csak a felszín feletti látható flórára és faunára gondoljunk (a növényzettel fedett sorköz élőhelyet biztosít számos hasznos rovar számára is), hanem a talajlakókra, úgy a hasznos földigilisztákra, mint a mikroszkopikus élőlényekre is. Például a szőlő víz- és tápanyagfelvételét segítő mikorrhiza gombákra. Ne felejtsük el azt sem, hogy a borturizmus keretében birtoklátogatásra érkezők is szemet gyönyörködtetőnek tartják ezeket a virágdísztől pompázó sorokat, és az „élő ültetvény” képe mindenképp pozitívan befolyásolja a pincészetről alkotott összbenyomást.
Az elmúlt évtizedekben kísérletező kedvű gazdálkodók mellett több egyetem, kutatóintézet kezdett talajápolási vizsgálatokba, hogy górcső alá vegyék a lehetséges módszereket, amelyek alternatívát
nyújthatnak
a
kémiai
gyomirtással
kombinált,
egyoldalú
mechanikai
talajműveléssel szemben. A korábban alkalmazott technikákkal, beidegződésekkel sok esetben nehéz volt, nehéz a szakítás. Tény, hogy a szőlőtermesztőnek, borásznak – különösen, ha a két munkakör ugyanarra a személyre hárul – bizony nap mint nap számos váratlan problémával kell szembenéznie, és ez sok estben hátráltathatja vagy gátolhatja az új módszerek, eljárások befogadását és kipróbálását. Így a „bevált” vagy inkább megszokásból alkalmazott technológiákon a túlterheltségből, vagy éppen kényelemből nehezen változtatnak. Örvendetes azonban, hogy nemcsak integrált és ökológiai termesztést folytatók, hanem konvencionális gazdálkodók is egyre inkább alkalmaznak különféle sorköztakarásos technológiákat. Leginkább az erózió elleni védekezés miatt, de az sem mellékes, hogy a takarónövényzet biztosítja az ültetvény átjárhatóságát az év minden napján, és nem utolsó sorban a technológia legtöbbször kevesebb gépi munkaerőt, sorköz bejárást igényel, mint a mechanikai talajművelés. Az ÖMKi – Ökológiai Mezőgazdasági
Kutatóintézet Közhasznú Nonprofit Kft.
partnerintézményeivel együtt, 2012 tavaszán kezdett fajgazdag sorköztakaró-keverékek fejlesztésébe és vizsgálatába (további részletek: www.biokutatas.hu). E cikkünk célkitűzése, hogy három év vonatkozásában, a kísérletben részt vevő gazdaságok, kutatók, szakemberek véleményei alapján néhány növényfaj takarónövényzetben való alkalmazásának előnyeit és hátrányait értékeljük. A fajok megválasztása során lényeges, hogy az egyes sorközi növények ne gátolják a szőlő növekedését, fejlődését, valamint jól tűrjék a szárazságot és a taposást. Fontos továbbá, hogy egyszerű legyen az ápolásuk, s az egyes beavatkozások (talajlazítás, kaszálás, hengerezés) után képesek legyenek megújulni, illetve magjaikat elszórni. Cél, hogy a lejtős területű ültetvényben a növényfajok hatékonyan védjenek az erózió ellen, ne kopjanak ki a traktor nyomvonalában, de ne idézzenek elő fokozott csúszásveszélyt sem. A talaj szervesanyag tartalmának növelése szempontjából nem elhanyagolható szempont a választott növény zöldtömeg képzése sem. Az ökológiai gazdálkodásban előnyt jelent a takarónövény biológiai aktivitása, N-gyűjtő hatása, valamint hosszan tartó virágzása is. Az egyes magkeverékekben elsőbbséget élveznek azok a takarónövények, amelyeknek eltérő a gyökeresedési mélysége.
Bíborhere (Trifolium incarnatum): Állománya kísérleti keverékeinkben általában az első évben volt látványos, a második-harmadik évekre jellemzően borítása csökken, esetenként teljesen eltűnik. Hazai tapasztalatok szerint nem veti újra magát. Pillangós növény, tehát a légköri nitrogén megkötésével gazdagítja a talajt. Bár nem őshonos növény, nem terjeszkedik veszélyes mértékben (sőt, inkább kikopik). A birtokok szakembereiben legtöbbször pozitív benyomást keltett a dekoratív megjelenése és nem zavaró magassága miatt (1. kép. Fotó: Miglécz Tamás). Búzavirág (Centaurea cyanus): az úgynevezett füves-gyógynövényes teszt-keverékben volt (van) jelen, a gazdák egyöntetűen üdvözölték, mint a magyar táj már-már elfeledett színfoltját. Habitusával nem okoz problémát a művelésben ez az egyéves növény, amely rendkívül jól újraveti magát. A kísérleti keverékben mindössze 1 tömegszázalék volt a részaránya, a vélemények szerint ez még növelhető (2. kép. Fotó: Miglécz Tamás). Fehérhere (Trifolium repens): A sorköztakaró keverékek egyik fő évelő növényének is nevezhetjük. Botanikus szakemberek és termelői vélemények alapján is egy jól alkalmazható növényfaj, amely hengerelést sem igényel, a vetés évében is megfelelő borítást ér el, emellett nitrogénfixáló szerepe is van. Indáival eredményesen kúszik be a soraljba is, lehetővé téve a sorközéptől-sorközépig folytatott talajápolást. A tapasztalatok alapján különböző termőhelyi viszonyok mellett is eredményesen megtelepszik és több éven át megmarad (3. kép. Fotó: Miglécz Tamás). Fehér mustár (Sinapis alba): Tapasztalataink szerint általában a vetés évében van jelen, második évre általában kikopik. A termelők kiemelték, hogy erózióveszélyes sorközökben szívesen alkalmazzák magkeverékekben, mivel hamar nagy borítást ér el és eredményesen fogja a talajt, viszonylag mélyre hatoló gyökérzetével. Legtöbbször jól hengerelhető, amire általában szükség is van a magassága miatt. Sok esetben azonban azt tapasztaltuk, hogy a vetést követően kialakult fehér mustár állomány árnyékoló hatása miatt nehezen csíráznak a keverék további (például pillangós) fajai. A lehengerelt mustár alatt szintén kedvezőtlenek a körülmények a többi vetett faj számára. Ugyanakkor, ha magas tarlóval lekaszálják, például júliusban, a jellemzően száraz, aszályos időjárás miatt a vetett kísérőfajok visszaszorulhatnak, ugyanakkor a gyomok előjöhetnek. Itt a technológia sikeressége nagyban függ a talaj gyommagkészletétől és az őszi időjárástól. Ha nem uralkodnak el a gyomok és érkezik megfelelő mennyiségű csapadék, a pillangós fajok ősszel megjelennek és fejlődésnek indulnak.
Kedvezőtlen évjáratokban azonban, vagy ha: -
a mustár nagymértékben van jelen,
-
magas a további, jellemzően egy évig fennmaradó fajok (magvas gomborka, mézontófű/facélia, hajdina/pohánka) aránya,
-
alacsony az évelő fajok tömegszázaléka,
-
nyáron alacsony tarlóval lekaszálják az állományt és a többi faj nem tud megerősödni,
-
aszályos a nyár,
akkor nehezebben alakul ki az évelő állomány. Többek között emiatt is javaslunk eróziótól nem veszélyeztetett területeken olyan magkeveréket, amelyben az egy éves fajok részaránya csekély vagy nincsenek is jelen. Hajdina / pohánka (Fagopyrum esculentum): Megítélése általában kedvező. Jellemzően egy évig marad fenn, vetés után hamar megjelenik, gyorsan fejlődik. Könnyen hengerelhető, dekoratív, fehér virágú növény. Nem árnyékolja be túlzottan a talajt, ami kedvező a pillangósok és más évelők kelése szempontjából. Szolidan dekoratív, bár kétségtelenül nem őshonos faj. Keverékekbe jól felhasználható, nem válik belőle agresszív gyom, a növénytakaróból a 2-3. évre rendszerint kikopik. Lándzsás útifű (Plantago lanceolata): A fehérhere mellett egyik alapvetően fontos és értékes faj a szőlősorközök takarónövényzetében. Még ha a tavaszi vetést száraz időjárás is követi, rendszerint ez az első növény, amelyik megjelenik a magkeverék fajaiból, szinte bármely termőhelyen. A taposást rendkívül jól tűri, többször tapasztaltuk, hogy a traktor keréknyomban főleg ez a faj marad fenn. Tőlevélrózsája jól elterül a talajon és a gyomelnyomó tulajdonsága mellett a traktor kapaszkodását is elősegíti. A heves zivatarok így a keréknyomban sem okoznak jelentősebb károkat, legalábbis a fedetlen sorközökhöz képest. Nitrogénben gazdag talajon hajlamos magas magszárat növeszteni, amely a szőlőben dolgozókat esetleg zavarhatja. Ez esetben vagy lehengereljük, vagy akár magasan, például 30 cm-en lekaszáljuk az állományt. Így a virágzó pillangósokat nem zavarjuk a maghozásban, és a tapasztalatok szerint marad elég alacsonyabbra nőtt útifű magszár, amely az utánvetést biztosítani tudja (4. kép. Fotó: Miglécz Tamás). Komlós lucerna (Medicago lupulina): A keverékek szintén fontos növénye. Alacsony termetű, 1-2 éves pillangós faj, amely nyárra elég sok magot hoz ahhoz, hogy biztosan újravesse magát. A fehérhere mellett az a növény, amely rendkívül jól terjed a soraljba is. A
legkülönbözőbb termőhelyi adottságok mellett is jó biztonsággal megtelepszik és megmarad. Hengerelni nem szükséges, azonban ha a többi növény miatt erre szükség lenne, azt viszonylag jól tűri. Apró, sárga virágai dekoratívak, bár termete és kisméretű virágzata miatt eltörpül más látványos megjelenésű fajok mellett. Ebből a szempontból is gazdagítja a szőlősorközök takarónövényzetének változatos összetételét. Mézontófű (Phaecelia tanacetifolia): Gyakran alkalmazzák a magkeverékekben. Látványos, lila virágú növény, a termelők és a borturisták egyaránt kedvelik. Vetés után hamar kifejlődik. Nem őshonos növényfaj. Állománya rendszerint nem újul fel, többnyire a második évre eltűnik. Tulajdonságai sok esetben egyeznek a mustáréval, akár derékig érő magassága miatt hengerelése rendszerint szükségessé válhat, sűrű állománya pedig korlátozza az évelő pillangósok megerősödését (5. kép. Fotó: Miglécz Tamás). Szarvaskerep
(Lotus
corniculatus):
Rendkívül
hasznos
összetevője
a
fajgazdag
magkeverékeknek. Attraktív sárga virágai gazdagítják a növénytakaró színpompáját. Őshonos, viszonylag hamar megtelepedő pillangós faj. Habitusa nem feltétlen igényli a hengerelést, jelenlétével jól illeszkedik a sorközökbe. Takarmánybaltacim (Onobrychis viciifolia): Több éves növény, amely már a csírázást követő néhány hónap múlva arasznyi karógyökeret növeszt. Talajlazító és nitrogén-megkötő hatása jelentős. Látványos, rózsaszín virágzata mellett nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül erős habitusát és elfásodó szárát. Tapasztalataink alapján a sorközökben kelése nem mindig megbízható, termete miatt hengerelést igényel. Vadmurok (Daucus carota): Karógyökere jó talajlazító hatású, a növénytakaróban való megtelepedése azonban nem minden esetben kielégítő. Ha sárga- vagy fehérrépát alkalmazunk, ami tapasztalataink szerint a vetőmagbeszerzés során akaratunkon kívül is előfordulhat, az esetleg felkeltheti a sorokban dolgozók érdeklődését. A vetési bükköny (Vicia sativa) nagy magmérete miatt általában kevés magszámmal található a kereskedelmi forgalomban kapható keverékekben, így sok esetben alacsony egyedszámmal kel a vetett sorközökben. Azokon a helyszíneken, ahol a kísérleti keverékekbe belekerült, illetve megjelent, fogadtatása általában kedvező volt. Kezelési-fenntartási gondokat rendszerint nem okozott. Elkúszó, tetszetős virágú pillangós növény. Előszeretettel használják támasztó növénnyel, például árpával kombinálva, időszakos takarónövényként is.
Vöröshere (Trifolium pratense): Habitusa a fehérherénél nagyobb. Alkalmas fajgazdag keverékekbe, különösen mélyebben fekvő parcellákban, ahol elegendő víz áll rendelkezésre. Nagy zöldtömeget fejleszt, belvízre hajlamos szőlőtermő területeken alkalmas lehet a probléma mérséklésére is. Nitrogénben gazdagítja a talajt, hengerelése/magas tarlós kaszálása szükséges lehet (5. kép. Fotó: Miglécz Tamás). A fentiekben felsoroltakon felül vannak természetesen további növényfajok, amelyek még sikeresen alkalmazhatók a sorközökben, ilyenek például a nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria), magvas
gomborka
(Camelina
sativa),
közönséges
imola
(Centaurea
jacea),
szerradella/csibeláb (Ornithopus sativus), vagy tarka koronafürt (Coronilla varia). Fajgazdag sorköztakaró, de hogyan? Ha elvetettük a fajgazdag keverékünket, még korántsem vagyunk készen a sorközi növénytakaró kialakításával. Az utóbbi években mind gyakrabban szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy 25-30 °C fokos nappali csúcsokkal „berobban” a tavasz, sokszor csapadék alig hullik. Ha tavasszal vetettük a keveréket, ne ijedjünk meg, ha gyomosodik a sorköz és nehezen csíráznak az elvetetett magvak. Tapasztalataink alapján ilyen esetben a legjobb, ha magas tarlóval kaszáljuk/mulcsozzuk a sorközöket. Ne hagyjuk a gyomfajokat magot hozni, de ne is tárcsázzunk/forgassunk be az állományt. Őszre, a megfelelő csapadékmennyiség megérkezésekor megindul a vetett állomány csírázása. Természetesen a siker nagyban függ a talaj gyommagkészletétől is. (Ebből a szempontból előnyös, ha olyan sorközökbe végezzük a magvetést, melyet előzőleg több éven át mechanikailag műveltünk.) Ha lehetőségünk van rá, vessük el a keveréket szeptember-október folyamán. Nyáron lehetőleg ne kaszáljuk az állományt, csak hengereljük le, ha a magassága problémát okozna. Hengerelésre alkalmazhatunk bármely arra alkalmas, akár házi gyártású eszközt, amellyel megfelelően a talajra simítható a növényzet. A hengerelés jellemzően nem akadályozza a növényt a virágzásban és a maghozásban. Ősszel, praktikusan szüret előtt, magas tarlóval (15-20 cm) kaszáljuk/mulcsozzuk le az állományt. Ez a művelet segíti a beérett magvak szétszóródását és a lehengerelt/elszáradt/bomlásnak indult szerves anyagok sűrű rétegét szétoszlatja. Amennyiben az állományt csak hengerelve műveljük, azt tapasztaltuk, hogy a harmadik évre befülledhet, és a vastag lesimított növényanyag alatt szigetszerűen kikophat a vetett állomány.
A magas tarlós kaszálás mellett tehát ne feledkezzünk meg az őszi késes lazításról, melynek fokozott szerepe van a tápanyagok feltáródásában és az őszi-téli csapadék leengedésében. A talaj lazítását végezhetjük minden vagy minden második sorközben. Kísérleti tapasztalataink és a gazdák véleménye alapján, hazai körülmények között legtöbbször a minden második sorközbe történő vetés optimálisabb. Jóllehet, meredek lejtésű ültetvényekben, vagy ha a talaj vízháztartása, az ültetvény kora ezt lehetővé teszi, minden sorközben kialakíthatunk takarást. Záró gondolatok A 2012-ben indult fajgazdag takarónövényzetet vizsgáló kísérletünk összesen hét borvidékre terjed ki; eredményeink azt mutatják, hogy a legjobb megoldást illetően nincs egyértelműen „fekete vagy fehér” keverék. Adott birtokon belül is jelentős eltérések lehetnek, mind a termelői igények, mind pedig a környezeti adottságok vonatkozásában. Megjelölhetőek azonban azok a növényfajok, amelyek legtöbb esetben, illetve speciális körülmények között jó teljesítményt nyújtanak. Honlapunkon, a www.biokutatas.hu oldalon a 2013-ik évi szőlősorköz-összefoglalóban részletesen taglaljuk az egyes alternatív talajápolási módszerek előnyeit és hátrányait, a kísérletek gazdaságokra bontott eredményeit. Véleményünk szerint vállalható kompromisszumok mellett szinte minden körülmények között van lehetőség valamely talajkímélő talajápolási technológia sikeres alkalmazására. Köszönetünket fezezzük ki a kísérletben résztvevőknek/azt segítőknek: Árpád-hegy Pince, Biocont Magyarország Kft, Bock Pincészet, Csányi Pincészet, Edegger Kft, Feind Borház, Gere Pincészet, Gilvesy Pincészet, Gróf Degenfeld Szőlőbirtok, Gyukli Pince, Hárs Pincészet, Heimann Pincészet, Illyés Kúria, Kanczler András (Basilicus Borkultúra Központ, Zöld Birtok Kft), Martinus Borház, Mészáros Pál Borház és Pince, Mészárosné Pólya Diána, Pántlika Pincészet, Pendits Kft, Stefán Tibor, Tringa Borpince, Tokaj-Oremus Kft, Tokaj-Hétszőlő Zrt, Vida Családi Borbirtok, Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet.
