Jelen dokumentum a Betiltva.com adatbázisából származik, mely a forrás megjelölésével szabadon átvehető, továbbadható

Jelen dokumentum a Betiltva.com adatbázisából származik, mely a forrás megjelölésével szabadon átvehető, továbbadható.

DR. ROHLING ÁGOSTON: A TALMUDZSIDÓ I. B. PRANAITIS: A KERESZTÉNYEK A TALMUDBAN KIMCHI DÁVID RABBI: FELELETEK A KERESZTÉNYKENEK Fordította: Luzsénszky Alfonz

Bevezetés Miként Mosé ben Majmon, „a zsinagóga sasa” mondja „Erős kéz” című nagytekintélyű művében, a zsidó felfogás szerint az Úr Mózesnek nem csupán a Tórát (törvény), hanem annak magyarázatát is átadta. Ezeket a magyarázatokat Mózes nem foglalta ugyan írásba, de közölte a nép véneivel, és azoktól nemzedékről nemzedékre szálltak vallási örökségképen. Ezekre a hagyományokra hivatkoztak a farizeusok is, amikor Krisztus és az ö tanítványainak tanításait és erkölcseit gáncsolni próbálták. Ezeknek a farizeusi tanításoknak fenntartása céljából egy Juda nevű rabbi Krisztus Után 150ben egy könyvet állított össze, amely könyv Misna elnevezést nyert. A későbbi évszázadok folyamán a Misnát Palesztina és Babilon zsidó iskoláiban különböző kommentárokkal bővítették. Ezek a magyarázatok Gemara név alatt ismeretesek és a Misnával együttesen, gyakran azonban magukban is, Talmud nevezet alatt idéztetnek, vagyis ez a zsidó hit- és erkölcstannak könyve. A Misnában fordul elő a Halakha, a törvényformák, a Gemarában a Haggada, Toszefta, Barajtha stb. Az úgynevezett kommentár-foliáns, amelyet Krisztus után 230 körül Palesztinában állítottak össze, képezi a Jeruzsálemi Talmudot, míg a Babilonban összeállított Gemarák a saját Misnáikkal együtt, a babiloni Talmudot képezik. A babiloni Talmud Krisztus után 500 körül készült el; a mostani formáját Asi rabbinak és az ő Mar nevű fiának, továbbá bizonyos Maramarnak köszöni. A babiloni Talmuddal foglalkoznak mindazon zsidók, akik Palesztinán kívül élnek; ezt a babiloni Talmudot kell tehát érteni, ha egyszerűen Talmudot idéznek. Az idézés módja mindenik kiadásnál ugyanaz. Ugyanis a Talmud egyes példányainak lemásolásánál vigyáztak arra, hogy az egyes oldalak egymásnak betűszerinti másai legyenek. Vagyis bizonyos oldal és sor ugyanazon betűvel kezdődik és végződik mindenik kiadásban. Ezt a szabályt vaskövetkezetességgel megőrizték a nyomtatott példányoknál is, amit azért is könnyen eszközölhettek, mert a héberben „elnyújtható” betűk (litterae dilatabiles) is vannak, éspedig az Aleph, He, Lamed, Mem, Tau, amelyekkel a másoló az üresen maradt sorvégeket kitölthette.

A Talmud könyvei. A „Talmud” szó tant, tanítást jelent, a „lamad” igéből származik, amely annyit jelent, hogy tanult, didicit. A gerince, legrégibb anyaga a Misna, ami ismétlést, vagyis a Mózes öt könyvében lefektetett törvények magyarázatát jelenti. A Gemára a Misnának magyarázata, míg a Toszefták (adalékok), valamint Rasi fejtegetései, amelyek a Talmud oldalain a tulajdonképpeni szöveget körülveszik, a Gemára magyarázatainak mondhatók. A Talmud könyvei hat sorozatra (seder) oszlanak, amelyek a következők: I. ZERAIM: vetések, magvak. Ez a sorozat a magvakról, gyümölcsökről, füvekről tárgyal és a következő könyveket foglalja magába: 1. Berakhoth: áldások könyve, ez tárgyalja az imádságokra, hálaadásokra vonatkozó előírásokat. 2. Pea: a szántóföld sarka, amit t. i. nem szabad bevetni, hanem a szegényeknek kell hagyni. 5. Demaj: kétes dolog; ez arról tárgyal, hogy valamely dologból kell-e tizedet adni. 4. Kialim: különbözők; ez a különböző magvak összekeveréséről beszél. 5. Sehiith: hetedik; a hetedik (pihenő) év jogairól beszél. 6. Terutnoth: fölajánlások, amiket t. i. ki-ki a saját javaiból a papoknak fölajánlott. 7. Maascroth: tized, dézsma; éspedig: maaser rison: első dézsma, amit a levitáknak adtak. 8. Maaser seni: második dézsma, amelyet a leviták az ő tizedükből adtak a papoknak. 9. Challa: lepény, amelyet az asszonyok adtak a gyúrt masszából a papoknak. 10. Orla: előbőr; így nevezték a fák hajtásait hároméves korukig, s ezeknek élvezete tiltva volt. 11. Bikkurin: zsengék (primitae), amelyeket a templomban föl kellett áldozni. II. MOÉD: az ünnep. Ez a sorozat a szombatnak és az ünnepeknek kezdéséről, megüléséről és befejezéséről tárgyal. A következő könyveket foglalja magában: 1. Sabbath: szombat; ennek kiváltságai és megülése. 2. E rubin: összekötések, keverések; ez a könyv azokat a szabályokat tárgyalja, amelyek szerint a szomszédok szombat előestéjéről az ételek átvételénél eljárni tartoznak. 3. Pesachim: húsvét (pascha); annak megülése és húsvéti bárányra vonatkozó szabályok. 4. Sekalim: pénzegység, mérősúly; ennek súlya, nagysága. 5. Jutna: engesztelőnap (hosszúnap); az ezen napon követendő szabályok. 6. Sukká: sátor; a sátoros ünnep szabályai. 7. Beza vagy Jom-tob: tojás, vagy jó nap (ünnep); ez a könyv különösen arról tárgyal, hogy meg lehet-e enni az ünnepnap tojt tojást. 8. Ros hasana: újév; az év első napjának megülését ismerteti. 9. Taanitii: böjtnap; ismerteti a böjtöket és azoknak megtartását. 10. Megilla: tekercs, vagyis Eszter könyve; leírja a purim (sorsvetés ünnepe) törvényeit. 11. Moéd katan: kis ünnep, félünnep; tárgyalja azokra a napokra vonatkozó rendelkezéseket, amely napok a húsvét és a sátoros ünnep első és nyolcadik napja közé esnek. 12. Chagiga: örömünnep, ünnepi áldozat, vagyis a férfiaknak ünnepe, húsvét, pünkösd és sátoros ünnep napján. III. NASCHIM: az asszonyok. Ez a sorozat tárgyalja az asszonyok feleségül vevését, elbocsátását, az ő kötelességeiket, betegségeiket stb. A következő könyvekből áll: 1. Jabmuth vagy Jebamoth: sógorházasság; ismerteti a Mózes V. könyvében (25. fej.) elrendelt nőül vételét az elhunyt férfitestvér özvegyének. 2. Kethoboth: levelek, azaz házassági szerződések. 3. Kiddusin: eljegyzések. 4. Gittin: válások, a feleség elbocsátásának módja. 5. Nedarim: a fogadalmak; ezeknek kötelező ereje és alanya. 6. Nazir: az Istennek magukat fölajánló személyek fogadalmai. 7. Sota: a házasságtörő nő, annak megfenyítése Mózes IV. könyve 9. fejezete szerint. IV. NEZIKIN: a károk. Ez a sorozat az emberek vagy állatok által okozott károkról tárgyal. 1. Baba ka unna: első kapu; az emberek és állatok okozta károk. 2. Baba mezia: középső kapu; talált jószág, letét, uzsora, haszon, szerződések, bérbeadások, kölcsönök. 3. Baba bathra: utolsó kapu; társulás, kereskedés, öröklés, vétel, eladás. 4. Sanhedrin: (synedrion, concilium): nagy tanács; a bírák és ítéletek; a Messiás. 5. Makkoth: ostorozás. 6. Sebuoth: az eskük. 7. Edujjoth: a tanúzások; ellentmondások eldöntése a rabbik tanúságai szerint. 8. Horajoth: okiratok; bírói rendelkezések; a kihágók megfenyítése. 9. Aboda sara: idegen kultusz; bálványimádás, idegen vallás.

10. Aboth: az atyák; a pátriárkák és azok hagyományai. V. KODASCHIM: szent dolgok; áldozatok és más szent cselekmények. Ez a sorozat a következő könyvekből áll: 1. Zebahim: véres áldozatok. 2. Chullin vagy Hólin: profán (magán) áldozatok. 5. Menachoth: ételáldozatok. 4. Beckhoroth: (az állatok) elsőszülöttei; mikor kell azokat fölajánlani s mikor kell megváltani. 5. Erakhin: becslések; az Istennek fölajánlott dolgok becslése. 6. Temura: átváltoztatások, az áldozatokra vonatkozólag. 7. Meila: áthágások, t. i. az áldozatok gyakorlatában. 8. Kerithoth: kivágás, kiirtás, t. i. az állatoké a jövendő világból. 9. Tanúd: a folytonos t. i. áldozat, amely naponta két bárányból áll. 10. Middutli: méretek, t. i. a templom méretei. 11. Kinnim: a madárfészkek. VI. TOHOROTH: a tisztaságok. Ez a sorozat az egyes dolgok tisztaságáról és tisztulásáról tárgyal és a következő könyveket foglalja magában: 1. Kelim: az edények; ezeken kívül az eszközök, ruhák stb. tisztaságáról és tisztává tételéről. 2. Oholoth: a sátrak s azok tisztasági szabályai. 5. Negaim: fekélyek, kiütések. 4. Para: a tehén s ennek tisztasági szabályai. 5. Tohoroth: a tisztulások. 6. Mikvaoih: a fürdők. 7. Nidda: a női tisztulás. 8. Maksehirin: a folyadékok és az ezekre vonatkozó tisztasági szabályok. 9. Zabehim: folyások. 10. Tebul jon: a napi mosakodások. 11. J aduim: a kezek s ezeknek megmosása. 12. Okezin: levéltetvek. Az egész Talmud tehát hatvanhárom könyvből áll, s ezek ötszázhuszonnégy fejezetre oszlanak. Ezeken kívül pedig van még négy rövid traktátus, amelyek a régibb Talmudban nem voltak meg, de később az „Atyák” traktátusához csatoltattak és pedig: 1. Sophrim: írástudók: ez a könyv a Tóra leírására és olvasására vonatkozik. 2. Ebei rabbethi: a nagy gyász, vagy Semachoth (a tiltott vigalmak) a gyászról és a gyászolók vigasztalásáról beszél. 3. Kalla: a menyasszony. 4. Derek erez: az illendőségek. A talmudi traktátusok nagy száma és a tárgyalási mód rendszertelensége szükségessé tette egy kompendium megírását, amelyet Jizchak ben Jákob Alphasi 1032-ben adott ki Hálakhoth (konstrukciók) címmel. Minthogy azonban ebben sem volt rendszer, nem nagyon vitte előbbre a tájékozódás dolgát. 1180-ban adta ki a már említett Majmonides a Mischne Tora (a törvény ismétlése) című könyvét, amely Jad chasak (erős kéz) cím alatt ismeretes, és tizennégy könyvében a Talmud egész anyagát felöleli. Sokat filozofált ebben a hatalmas nagy művében Majmonides és a törvényeket filozófiai alapon akarta bebizonyítani. Ezért azonban a rabbik kiközösítették és halálra keresték. Majmonides ekkor Egyiptomba menekült és ott halt meg 1205-ben.

Dr. Rohling Ágoston:

A TALMUDZSIDÓ Előszó. Dr. Rohling Ágoston, bécsi theológiai tanárnak „A talmudzsidó” című könyve már százezrekben forog a közönség kezén. Kevesen tudják azonban, hogy azokat a szenzációs idézeteket már jóval előbb összegyűjtötte Eisenmenger protestáns tanár, aki vaskos könyve miatt hosszú ideig szenvedett fogságot, míg azután kinyomathatta sokévi fáradozással gyűjtött adatait. Rohling könyvét természetesen óriási támadások érték zsidó részről. Mindenütt azt terjesztették a kis könyvről, hogy nem egyéb csupa hamisítványnál; egyik itteni zsidó lap azt is megírta Rohlingról, hogy mint hamisítót megbüntették, amiből persze egy szó sem igaz. Nagy hibája a Rohling könyvének, hogy az idézésnél nem tesz különbséget, illetőleg nem tünteti föl, hogy mely idézeteket vett a Talmudból, s melyeket más egyéb könyvekből. Így azután az olvasó abba a tévedésbe esik, hogy az idézetek mind a Talmudból vannak. A zsidók pedig nyugodtan mondhatják, hogy ez vagy az az idézet nem fordul elő a Talmudban, amihez persze hozzáteszik, hogy hamisítvány. Rohling könyvét első ízben „Gremini” fordította le magyarra 1881-ben, a jegyzeteket a német eredeti után rövidítéseikkel közölte, s így senki sem értette azokat. 1903-ben Huszár Károly adta ki Rohling könyvét „Zsidóméreg” cím alatt, 1910-ben én is közöltem belőle szemelvényeket Talmudfordításom füzeteiben. 1920-ban A Cél című folyóirat közölte Rohlingot folytatásokban. 1938-ban egy rettentő rossz fordítás jelent meg „minden jog fenntartásával” minden jegyzet nélkül. Az ilyen próbálkozások, amelyek szaktudás és tárgyilagosság nélkül, pusztán polémikus célból készülnek, igen rossz fegyvert adnak azok kezébe, akik elfogulatlanul akarják a zsidó tanokat ismerni s azoknak ismerete alapján a mi igazságainkat bizonyítani és megvédeni. Ebben a rövid műben csupán azokat a Rohling-idézeteket ismertetem, amelyek tényleg a Talmudból vannak véve, még pedig a Talmud szövege és nem az Eisenmenger fordítása alapján. Néhány idézetet közlök a Sulchan Arukhból, a zsidók törvénykönyvéből is, valamint néhány rabbi mondását is, amelyeket a mi tudományos íróink is átvettek. A többi rabbi-könyvekből vett idézetet mellőztem, még pedig azért, mivel azoknak pontosságát nehéz volna megállapítani és, mert azok korántsem bírnak akkora súllyal és tekintéllyel, mint a Talmud szövegéből vett idézetek. Ez a kis mű tehát nem a támadó célzat terméke, hanem tárgyilagos felvilágosító munka, annak az igazságnak megvilágítására, miszerint Rohling idézeteinek jó kétharmada nem a TalmudbóI van véve, tehát a „Talmudzsidó” nem csupa Talmudfordítás és nem a Talmud ismertetése. I. A Talmud a zsidók előtt isteni könyv. A Talmudból vett idézetek: Szombat könyve 31 a. lap: Mit jelent az (bibliai vers Izai 33, 6.) És hit leszen a te idődben és hatalom, üdvösség, bölcsesség és ismeret. Hit: ez jelenti a vetésekről szóló traktátust; idő: ez jelenti az ünnepekről szóló traktátust; hatalom: ez az asszonyi törvényeket; üdvösség: a kártalanításokat; bölcsesség: a szent dolgokét; ismeret: ez a tisztasági törvényeket. Újév 19 a. lap: Asi rabbi mondja: A hagyományokban foglalt parancsok egyenlők a Tórával. Írástudók könyve 13 b. lap: A Biblia hasonló a vízhez, a Misna a borhoz, a Gemára a fűszeres borhoz. Középső kapu 33 a. lap: Ha az ember az írással foglalkozik, akkor ez valami, de nem különös; ha a Misnával foglalkozik, akkor ez valami, és el is nyeri jutalmát, ha azonban a Gemárával foglalkozik, annál nincsen jelentékenyebb. Összekötések 21 b. lap: Rába rabbi mondá: Fiam, inkább figyelj az írástudók szavára, mint a törvény szavaira. Mindaz, aki az írástudók szavait áthágja, méltó a halálra. (Ugyanez áll a 62 a. lapon.) Papa bar Acha-bar Ada rabbi mondja: Mindaz, aki a bölcsek szavait kigúnyolja, forró ganéjjal fog büntettetni. Ünnepi áldozat 10 a. lap: írva van (Zakar. 8, 10.): Aki itt kimegy és bemegy, annak nincs békéje. Ez azt jelenti; hogy, ha az ember a Halakha szavaitól a Misnához eltér, nem lesz békéje. Nagy Tanács 88 b. lap: Szigorúbb (a parancs) az írástudók szavaira vonatkozólag, mint a Tórára vonatkozólag. Áldások könyve 5 a. lap: Mit jelent az (Móz. II. 24,12.): Neked adom a kőtáblákat, a Törvényt, és a parancsolatokat, amiket írtam, hogy tanítsd őket. A táblák: ezek a 10 parancsolat; a Törvény: ez a Szentírás; a parancsok: ez a Misna; amiket írtam: ezek a próféták és a hagiographiák: hogy tanítsd őket: ez a Gemára. Ez azt tanítja, hogy mindezek a Sinaj hegyen Kosénak átadattak.

Nagy tanács 92 a. lap: Aki a Tórát ezen a világon tanítja, el van rendelve arra, hogy a másvilágon is tanítsa. Ugyanott 110 a. lap: Ha valaki tanítójával perlekedik, ez éppen annyi, mintha az Istenséggel perlekednék; ha valaki tanítójával veszekedik, ez éppen annyi, mintha az Istenséggel veszekednék. Összekötések 13 b. lap: Harmadfél évig vitatkozott a Sammaj iskolája a Hiliel iskolájával; az egyik azt mondta, jobb lett volna az embernek, ha nem teremtetett volna, mint hogy megteremtetett; a másik azt mondta, jobb az embernek, hogy megteremtetett, mint ha nem teremtetett volna; végre szavaztak és megegyeztek abban, hogy bár jobb lett volna az embernek, ha nem teremtetett volna, de ha már megteremtetett, nézzen az üzlet után. Ünnepi áldozat 3 b. lap: És te is tartsd oda a füledet és szerezz magadnak értelmes szívet, hogy megértsd úgy, ha valamit, tisztátalannak mondanak, mint ha tisztának mondanak; továbbá úgy a tiltónak, mint a megengedőnek és az alkalmatlannak vagy alkalmasnak mondó szavait. Félünnep 17 a. lap: Gidel rabbi monda: Egy írástudónak szabad önmagát kiközösíteni és a kiközösítéstől feloldozni. (Ugyanez áll a Nedarim 7 b. lapján.) — Ilaj rabbi mondja: Ha valaki látja, hogy a rossz ösztön elhatalmasodott rajta, akkor menjen egy olyan helyre, ahol nem ismerik, burkolja magát feketébe s kövesse a szíve ösztönét. (Ugyanez álla Chagiga 16 a. lapján és a Kiddusin 40 a. lapján.) II. Istenről. Idegen kultusz 3 b. lap: Rabh monda: Tizenkét órája van a napnak. Az első három órában ül a Szent és a Tórával foglalkozik; a második három órában ül és ítéli az egész világot; a harmadik három órában ül és táplálja az egész világot, a szarvasbivalytól kezdve e tetűfiókig; a negyedik órában ül és játszik Levjathánnal. Ama naptól fogva, amelyen a templom leromboltatott, nincs nevetés az Úr számára. Mit csinál tehát a negyedik három órában? Ül és tanítja az iskolásgyerekeket, a Tórára. Mit csinál éjjel? Egy könnyű kerubon lovagol a 18000 világban. Válások könyve 68 a. lap: Asmodáj, az ördögök fejedelme, mindennap felmegy az égbe és ott tanulja a mennyei tanokat, azután lejön a földre és tanulja a földi tanokat. Utolsó kapu 74 a. lap: Jehuda rabbi mondja: Az Úr a nőstény Levjathant megölte és besózta az igazak számára a jövendő életben. Ugyanígy tette el a nőstény Behemótot is, a hímmel pedig játszadozik. — Rabba rabbi mondja: Egykor az Úr a Levjathán húsából lakomát fog rendezni a jámoroknak; a maradékot el fogják osztani maguk közt s Jeruzsálem piacán fognak vele kereskedni. Egykor az Úr a Levjathán bőréből sátort fog az igazaknak készíteni, a maradékkal pedig Jeruzsálem falait födi be, amelyek a világ egyik végétől a másikig fognak ragyogni. Áldások könyve 61 a. lap: Az Úr megfésülte Évát és Ádámhoz vezette. Az Úr volt tehát az első vőfély. Ünnepi áldozatok 5 b. lap: Lásd alább, áldások könyve 59 b. lapnál. Áldások könyve 3 a. lap: Az éjjel három vigyázatra van felosztva; mindenik vigyázatkor ül a Szent és ordít, mint egy oroszlán... Jaj nekem, hogy az én házamat, szétromboltam, templomomat fölégettem, gyermekeimet a világ népei közé szétszórtam... Abban az órában, amikor az izraeliták az imaházakba és az iskolákba mennek, megrázza a Szent az ő fejét és mondja: Jó a királynak, akit a saját házában áldanak és jaj a gyermekeknek, akik atyjuk házától el vannak űzve. Ugyanott 8 a. lap: Ama nap óta, hogy a szentély leromboltatott, a Szentnek nincs nagyobb helye a világban négy rőfnél. Ételáldozatok 59 b. lap: A császár így szólt Jehosua rabbihoz: A ti Isteniek oroszlánhoz hasonlíttatik. (Lásd Ámosz próféta 3. fej. 5. vers.) A rabbi erre így felelt: De nem közönséges oroszlánhoz, hanem egy Be-Ilajból (Szálaserdő) való oroszlánhoz. — Szeretném őt látni, — monda a császár. Erre a rabbi Istenhez imádkozott s az oroszlánt szabadon eresztették. Mikor pedig 400 mértföldnyire vala, elkezdett ordítani, mire Róma falai összedűltek. Mikor 300 mértföldnyire volt, ismét ordított, s a császár lebukott a trónjáról. Erre így szólt a rabbihoz: Kérlek, könyörögj Istenhez, hogy az oroszlán térjen vissza helyére. A rabbi imádkozott, ö az oroszlán visszament. Áldások könyve 59 b. lap: Abban az időpontban, amikor a Szent gyermekeire gondol, akik nyomorban élnek a világ népei között, két könnyet ejt a nagy tengerbe, amelyeknek hangja a világ egyik végétől a másikig hallatszik. (Ugyanez áll az Ünnepi áldozatok 5 b. lapján.) Az eskü 9 a. lap: Miért áll annál a baknál, amelyet újholdkor áldoznak fel (ez a mondás): „Az Úrnak”? (Lásd Mózes IV. könyve 28. fej. 15. vers.) A Szent így szólt: Ez a bak szolgáljon érettem engesztelésül, amiért a Holdat megkicsinyítettem. (Ugyanez áll a Magánáldozatok 60 b. lapján.) Nagy tanács 10 a. lap: A pusztában való vándorlás kortársainak nincs része a jövendő világban. Ezek Akiba rabbi szavai. Elkér rabbi mondja: Azok bejutnak a jövendő világra, mert az mondatik (49. zsoltár): Gyűjtsétek össze az Úrnak az ő szentjeit. De hogyan tartom fenn akkor (ama szavakat, 94. zsoltár): Megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugodalmamba? Haragomban esküdtem, de azután megbántam.

Utolsó kapu 74 a. lap: Rabba bar Hana ezt beszéli el: Egyszer láttam a Sinaj hegyet, amint skorpiókkal volt körülvéve, amelyek úgy álltak ott, mint a fehér szamarak. Azután egy égi szózat hallatszott, amely így szólt: Jaj nekem, mert esküt tettem és most ki fog feloldani? Amikor ezt a rabbiknak elmondtam, azok így szóltak: Minden Abba szamár s minden Hana-fiú bolond. Neked azt kellett volna mondanod: Légy feloldozva! Sógorházasság 65 b. lap: Szabad az embernek a béke kedvéért a szavain valamit változtatni, vagyis az igazságtól eltérni. Mathan rabbi azt mondja, hogy ez parancs. Jismael rabbi iskolájában tanították: Nagy dolog a béke, mert ezért még maga az Úr is változtatott szavain, miként mondatik (Mózes I. könyve 18. fej. 13. vers.): Az én uram öreg, és később ez mondatik: Én öreg vagyok. (Ugyanez áll a Középső kapu 87 a. lapján.) Áldások könyve 32 a. lap: Jismaél iskolájában tanították: Mózes V. könyve 22. fej. 8. versében mondatik: Ne légy vétkes abban, ha valaki a házról leesik; ez ugyanis annak már a teremtés napjaitól fogva el volt rendelve, ezért nevezi őt az írás leesőnek. Ugyanott 61 a. lap: A Szent úgy tartotta a Sinaj hegyét a zsidók fölött, mint egy hordót és így szólt: Ha elfogadjátok a Tórát, jó; ha pedig nem, akkor itt lesz sírotok. (Ugyanez áll az Idegen kultusz 2 b. lapján.) Idegen kultusz 4 b. lap: A Szent így szólt Izraelhez: Én népem, gondold meg, mennyi jótéteményt közöltem veled, mikor a gonosz Bileám napjaiban nem haragudtam reátok; mert, ha haragudtam volna, akkor Izrael ellenségei közül egy szökevény vagy menekült sem maradt volna meg. Szombat könyve 88 a, lap: A Szent úgy tartotta a Sinaj hegyet a zsidók fölött, mint egy hordót és így szólt: Ha elfogadjátok a Tórát, jó; ha pedig nem akkor itt lesz sírotok. (Ugyanez áll az Idegen kultusz 2 b. lapján.) Ugyanott 55 b. lap: Aki azt hiszi, hogy Héli fiai vetkeztek, az téved; azok az asszonyok ugyanis az áldozatok elhozásakor késlekedtek és azért nem tudtak férjeikhez visszatérni... Aki azt hiszi, hogy Dávid vetkezett, az téved; ő csak akarta cselekedni, de nem cselekedte meg... Egyébként, aki háborúba ment, az váláslevelet adott a feleségének... Urja egyébként bűnös volt, mert visszafelelt a királynak.

III. Az angyalok. Ünnepi áldozat 14 a. lap: Semuél rabbi monda: Mindennap teremtetnek a tűzfolyamból angyalok; eléneklik a dicséretet és elenyésznek. Minden szóból, amely a Szent szájából jön, egy angyal lesz. Szombat könyve 12 b. lap: Az ember sohase imádkozzék a szükségeiért arámi nyelven; ha valaki szükségeiért arámi nyelven imádkozik, az angyalok nem csatlakoznak az ő imádságához, mert ők az arámi nyelvet nem értik. IV. Ördögök. Összekötések 18 b. lap: Jirmeja ben Eleázár rabbi tanítja, hogy mindazon években, amíg Ádám száműzetésben volt, szellemeket, démonokat és éjjeli rémeket nemzett; igen jámbor volt, 130 évet töltött böjtölésben, elvált a feleségétől és fügefalevél-övet viselt. Ünnepi áldozat 16 a. lap: Három dologban hasonlítanak az ördögök az emberekhez: esznek, isznak, szaporodnak és meghalnak. Húsvét könyve 112 b. lap: Ne menj egy fürdőházba 12 hónapig, ne állj mezítelenül a lámpa előtt, mert nyavalyatörős leszel. Szerda- és szombatéjjel ne menj ki egyedül, mert akkor 18 miriád megrontó angyal csavarog Agrathnak, Machlat leányának vezetése alatt. Húsvét könyve 112 b. lap: Ne állj meg egy ökör előtt, amely a legelőről (nádasból) jön, mert az ördög táncol annak szarvai között. Áldások könyve 6 a. lap: Ha a szemnek megadatott volna a hatalom, hogy mindent meglásson, akkor egy teremtmény sem tudna megállni a kísértetek tekintete előtt. Számosabban vannak, mint mi; úgy állnak körülöttünk, mint a barázdák a virágágyban. A felolvasásánál való szorongás tőlük származik; hogy a rabbik ruhája elkopik, az az ő dörgölődzésüktől származik. Nagy tanács 65 b. lap: Ha a jámborok akarnák, egy világot is tudnának teremteni; Rába egyszer teremtett egy embert és elküldte Zera rabbihoz. Chanina és Osaja rabbik minden péntek este teremtették egy hároméves borjút és megették. Eszter könyve 7 b. lap: A purim ünnepén annyit kell az embernek innia, hogy a között: „Átkozott legyen Hámán!” és: „Áldott legyen Mordekhaj!” ne tudjon különbséget tenni. — Rabba és Zéra rabbik egyszer együtt tartották a purim-lakomát, és amikor ittasak voltak, Rabba fölállt és leütötte Zérát. Másnap azonban irgalmasságért könyörgött és feltámasztotta. A következő évben így szólt hozzá: Legyen szíves a mester eljönni s tartsuk együtt a purimlakomát. Ez így felelt: Nem mindenkor történik csoda.

Nagy tanács 68 a. lap: Eliézer rabbi monda: Egyszer Akiba rabbival utaztam s ő így szólt hozzám: Mester, beszélj nekem valamit az uborkatermelésről. Ekkor én szóltam valamit és az egész föld tele lett uborkával. Ekkor ő így szólt hozzám: Mester, te megmutattad nekem, hogy miként kell ezeket ültetni, most azt mutasd meg, hogyan kell összegyűjteni. Ekkor ismét szóltam valamit és az uborka mind egy helyre vala gyűjtve. Ugyanott 67 b. lap: Asi rabbi beszélte. Én láttam egyszer, amint Karna apja az orrából selyemgolyókat fújt ki. — Rabba beszéli: Láttam egyszer, amint egy arab a tevéjét kardjával fölaprította s aztán elkezdett előtte dobolni, és a teve föltámadt. Zeéri vett Alexandriában egy szamarat, mikor azonban meg akarta itatni, a varázs feloldatott, s ő ottmaradt egyedül a nyeregben. Jannaj egyszer egy vendégfogadóba érkezett és ivóvizet kért. Mikor azonban az asszony odanyújtotta neki, észrevette, hogy annak az ajkai mozognak. Leöntött egy kicsit az italból, és skorpiók valának benne. Erre így szólt: Én ittam a tietekből, most ti igyatok az enyémből. Mikor az asszony megízlelte, szamárrá változott. Jannaj ráült és kilovagolt az útra. Jött azonban az asszonynak egy barátnéja és feloldotta a varázst, s ekkor látta, hogy egy asszonyon lovagol. Utolsó kapu 16 b. lap: Eleázár rabbi mondja: A csillagok ismerete Ábrahám atyánk szívében volt, s Keletnek és Nyugatnak minden királyai korán reggel az ő ajtajához mentek. Simon ben Jochaj rabbi mondja: Egy drágakő függött Ábrahám atyánk nyakában, és minden beteg, aki azt megtekintette, meggyógyult. Ugyanott 74 a. lap: Jehuda rabbi beszéli: Egyszer hajón utaztunk és láttunk egy drágakövet, amelyet egy kígyó vett körül. Leszállt érte egy búvár, azonban egy kígyó jött oda s el akarta nyelni a hajót. Most egy holló szállt le, leharapta a kígyó fejét, s a víz vérré változott. De most egy másik kígyó jött, visszatette amannak a fejét s az megelevenedett és el akarta nyelni a hajót. De ekkor megint jött egy madár s leharapta a kígyó fejét. Most már fölkapta a búvár a drágakövet és a hajóba dobta. Nálunk besózott halak voltak, és amint rájuk tettük azt a drágakövet, elszálltak vele.

V. Titkok. Nagy .tanács 38 a. lap: Az első ember porát az egész világról szedték össze. Tizenkét órája van a napnak: az 1. órában a pora összeszedetik, a 2. órában a por formátlan csomóvá (Rohling szerint: pogácsává) dagasztatik össze, a 3 órában a tagok kinyújtóztatnak, a 4. órában a gomolyagba lelket lehel az Úr, az 5. órában Ádám föláll a lábára, a 6. órában elkezd mindent nevén szólítani, a 7. órában az Úr Évát hozzá vezeti, a 8. órában az Úr lefekteti őket s négyen kelnek föl: Ádám, Éva, Kajin és egy leány, a 9. órában Isten megtiltja nekik, hogy a tudás fájáról egyenek, a 10. órában Ádám mégis eszik róla, a 11. órában Ádám a törvény elé kerül, a 12. órában kiűzik a Paradicsomból. Jehuda rabbi szerint Ádám a világ egyik végétől a másikig ért; Eleázár rabbi szerint a földtől az égig ért. Áldások könyve 61 a. lap: lásd fentebb a 14. lapon. Összekötések 18 a. lap: Jeremiás rabbi, Elezár fia így magyarázza a 138. zsoltár 5. versét (tu formasti me: a héber szerint: elöl és hátul megkörnyékeztél engem), hogy Ádám két arccal alkottatott. Rabh és Semuél vitatkoznak e fölött: az egyik azt mondja, hogy az arc volt, a másik azt mondja, hogy fark volt. Éváról elmondják, hogy az Úr megfésülte s úgy vezette Ádámhoz. Évának olyan formája volt, mint egy csűrnek; az asszonyok alul szélesek, felül keskenyek. Az Úr volt tehát az első vőfély. Ünnepi áldozat 12 a. lap: Eleázár és Jehuda rabbik mondák: Az első ember a földtől az égig ért; mikor azonban vetkezett, az Úr rátette kezét és megkisebbítette őt. (Ugyanez áll a Sanhedrin 38. b. lapján.) Azzal a fénnyel, amelyet a Szent az első napon teremtett, az ember a világ egyik végétől a másikig tudott látni. Mikor azonban az Úr a vízözön és a nyelvosztás (babiloni toronyépítés) idejére tekintett s az ő gonosz cselekedeteiket látta, elrejtette azt a fényt előlük. Nagy tanács 108 b. lap: Az özönvíz kemény volt, mint a mag. Írástudók 14 d. lap: Ábrahám annyit evett és ivott, mint 74 ember együttvéve; ezért is olyan erős volt, mint 74 más ember, de azért mégis csekély volt Oghoz képest, mert, amikor Ognak egyik foga kiesett, abból Ábrahám ágyat csinált magának. A rabbik azonban vitatkoznak arról, hogy ágy készült-e abból vagy szék. Ábrahám napi eledele 2000 ökör s ugyanannyi vad volt, az itala pedig 1000 pintet tett ki. Áldások könyve 54 b. lap: Arra a kőre vonatkozólag, amit Og király az izraelitákra akart dobni, ezt olvassuk: Og így szólt: Mekkora az izraeliták tábora? Felelet: Három mértföld. Akkor megyek és kiszakítok egy hegyet, rájuk dobom és megölöm őket. És elment, kiszakított egy hárommértföldes hegyet és hozta a fején. Ekkor a Szent hangyákat hozott, s ezek a követ átfúrták, és a kő Og nyakába esett. Mikor ki akarta húzni a fejét, akkor a fogai kétoldalt megnőttek s a sziklát nem tudta levenni. Ekkor odament Mózes, fogott egy tízrőfös fejszét, ugrott tíz rőföt, rávágott Og lábszárára és megölte. Tisztulás 24 a. lap: Jochanan rabbi, egyszer egy őz után futva, egy halottnak lábaszárára bukkant és három mértföldet szaladt mellette, de az őzet nem érte el, sem annak a lábszárnak nem volt vége; erre ő visszafordult, s akkor mondották neki, hogy az Ognak, Bázán királyának a lábaszára volt.

VI. A lelkek. Sógorházasság 22 a. lap: (Rasi): Az Irgalmas, a nem-zsidók magvát szabadjára engedte, amint írva van. (Ezech: 23, 20.): Az ő magvuk, mint a ló magva. (Ugyanez áll a Házassági szerződések 3 b. lapján, a Tosephothban.) Nagy tanács 74 b. lap: Tosephoth: Az idegenek házassága olyan, mint a barmok közlekedése... Amint már a Sógorházasság traktusában (22 a.) mondottuk, az Irgalmas az ő magvukat nekünk szabadjára engedte. Ünnepnap 16 a. lap: Simon ben Lakis mondja: Szombat előestéjén a Szent még egy másik lelket ad az embernek (hogy jobb étvágya legyen) s a szombat elmúltával elveszi tőle. (Ugyanez áll a Böjtnap 27 b. lapján, valamint a Terített asztal törvénykönyv Élet útja kötetének 335. pontjában.) Középső kapu 114 a. lap: Rabba ben Abuha egyszer Elijahut (Illés prófétát) egy nemzsidó temetőben állva találta és így szólt hozzá: De a Mester pap, hogyan állhat tehát egy nemzsidó temetőben? Az így felelt: Hát a Mester nem tanulta a tisztasági törvényeket, hiszen Simon bar Jachaj monda: A nemzsidók sírjai nem tesznek (levitikus értelemben) tisztátalanokká, mert írva vagyon (Ezech. 34, 31.): Ti az én juhaim, az én legelő juhaim vagytok: ti embereknek neveztettek, a világ népei azonban nem neveztetnek annak, hanem barmoknak. (Lásd Jabmuth 61 a.) Erre Rabba így szólt: Én a Misna négy részében vagyok járatos, miért lennék mind a hat részében járatos! A próféta így szólt: Miért ne! — Mert szükségben vagyok. Erre a próféta maga mellé vette a rabbit, elvitte az Édenkertbe és ott így szólt hozzá: Terítsd ki a ruhádat és szedj ezekből a levelekből! Az szedett is és elvitte magával. Amint távozott, egy hangot hallott: Ki élvezi (előre) a jövendő világot, mint Rabba ben Abuha?... Erre ő lerázta magáról a leveleket és eldobta. Mégis megtartotta ruhája az illatot s ő 12.000 dénárért adta el és ezt az összeget szétosztotta a vejei között. Utolsó kapu 74 b. lap: Jochanan mondja: Az Úr mindenből alkotott hímet és nőstényt. Ha azonban a Levjathán párosodott volna, akkor az egész világot szétrombolták volna. Ezért az Úr a hímet kiherélte, a nőstényt pedig eltette a jámboroknak a jövendő világra, mert írva van (Izai. 27, 1.): És megöli a cetet, amely a tengerben van. A Behemóthot is, amely az Ezerhegyen van, szintén hímnek és nősténynek alkotta stb. mint fent. Ugyanott 73 b. lap: Rabba ben Hana beszéli: Egyszer a pusztában utaztunk és libákat láttunk, amelyeknek a tollaik a kövérségtől kiestek s alattuk patakban folyt a kövérség; Ekkor én megkérdeztem őket: Van bennetek részünk az örök életben! Erre az egyik liba feleletül a szárnyát, a másik a lábát emelte fel. Nagy tanács 99 a. lap: Jehuda rabbi Izaiás 64. fej. 4. versére vonatkozólag mondja, hogy az igazak számára egy finom óbor van eltévé a teremtés hatodik napjától. Ünnepi áldozat 15 a. lap: Mindenkinek két része van: egy a Paradicsomban s egy a pokolban. Az a jámbor, aki érdemeket szerzett magának, megkapja a maga részét és a társának részét a Paradicsomban; az az istentelen, aki bűnös volt, megkapja a maga részét és a társának a részét a pokolban. Összekötések 19 a. lap: A pokol tüzének semmi hatalma sincs az istentelen izraeliták fölött. A pokol tüzének semmi hatalma sincs a bölcsek tanítványai fölött. Böjtnap 10 a. lap: Egyiptom 400 mértföld hosszú s ugyanolyan széles, és ez hatvanadrésze Kusnak (Szerecsenország) és az egész világ hatvanszor olyan nagy, mint Kus; az egész világ hatvanadrésze az Édennek, s az Éden hatvanadrésze a pokolnak; e szerint az egész világ úgy tűnik fel a pokolhoz hasonlítva, mint egy fazék fedője. Újév könyve 17 a. lap: Az eretnekek, az árulók, a lázadók, az istentagadók (epikurok), akik a Törvényt és a halottak feltámadását tagadják, akik a közösségtől elszakadnak, akik vetkeztek és a népet vétekre csábították, leszállnak a pokolba és mindörökre ott maradnak.

VII. A Messiás. Házassági szerződések 111 b. lap: Eleázar rabbi monda: A földműves emberek (Berakhoth 47 b.) nem fognak feltámadni. — Chija ben Josef rabbi monda: Egykor az igazak Jeruzsálemben fognak teremni és feltámadni. Egykor az igazak saját ruháikban fognak feltámadni. Egykor Izrael földje kalácsot (sült kenyeret) és kész ruhákban fog teremni. A rabbik mondák: Egykor a búza pálmanagyságúra fog megnőni s a hegyek csúcsáig fog érni. A Szent az ő kincseskamrájából olyan szelet fog kibocsátani, amely finom lisztet fog fúni, s az ember kimegy a mezőre, hoz belőle egy marékkal s abból ellátja magát és háznépét táplálékkal. Egykor egy búzaszem oly nagy fog lenni, mint egy ökör két veséje.

Szombat könyve 30 a. lap: Egykor (a Messiás idejében) az asszonyok naponta fognak szülni, a fák naponta fognak gyümölcsöt hozni s Izrael földje sült kenyeret fog teremni. Áldások könyve 12 b. lap: Ben Zoma mondá a bölcseknek: Fognak-e emlékezni a messiási napokban az Egyiptomból való kivonulásra! Azok felelék: nem igen, mert az Egyiptomból való kivonulás emléke megszűnik s inkább a kormányok szolgasága lesz a fődolog. (Ugyanez áll a Sabbath 63 a. és 151 b. lapján és a Nagy tanács 91 b. lapján.) Nagy tanács 100 a. lap: Egykor a Szent minden igaznak 310 világot (asszonyt) fog adni. Húsvét könyve 118 b. lap: Kahana rabbi monda: Mikor Simon ben Jósé rabbi beteg volt, a rabbi kérette őt: Mondj nekünk... és még valamit mondott: Egykor Egyiptom a Messiásnak ajándékot fog küldeni, de az el fogja utasítani. Ugyanott 119 a, lap: Egyiptomi József három nagy kincsesládát ásott el, amelyek közül egyet Kórach (Kóré) megtalált. Ez a láda olyan nagy volt, hogy a kulcsait 300 öszvér vitte, A másikat Pius császár találta meg, a harmadik még el van rejtve a jövendő igazak, (izraeliták) számára. Nagy tanács 110 b. lap: A világi népek kiskorú gyermekeiről mindegyiknek az a nézete, hogy nem jutnak be a jövendő világba. Idegen kultusz 3 b. lap: Egykor (a messiási időkben) jönni fognak a világi népek és prozeliták akarnak lenni. Fölveszik őket! Hisz azt tanítják, hogy a messiási időkben nem vesznek föl prozelitákat, miként sem Dávid, sem a Salamon napjaiban nem voltak. Azok tolakodó prozeliták lesznek, az Úr azonban kineveti őket. (2 zsolt.) Tosephoth: Ha te azt mondod, hogy ez nem volt a názáreti Jesu, hanem Sateda fia, akkor mi mégis azt mondjuk, hogy ez Papos ben Jehuda napjaiban történt, amint ezt Akiba rabbi a Berakhoth utolsó fejezetében bebizonyította; és Jesu Jehosua ben Parechja napjaiban élt, amint ez a Sota utolsó fejezetében be van bizonyítva. Továbbá (nem kellett volna őt úgy eltaszítani), ahogy Jehosua ben Parechja a názáreti Jesut két kézzel eltaszította. Az ő anyja Mirjam volt, a hajfonogató s erről mondja Bibi rabbi a Chagiga traktátusában, hogy volt a halál angyalánál. Nagy tanács 43 a. lap: Húsvét előestéjén feszíttetett föl Jesu. Negyven nappal előbb kikiáltotta a herold: Megköveztetésre kivezettetik, mivel varázslást űzött s Izraelt bűnre csábította és félrevezette. Aki valamit az ő védelmére mondani tud, az jöjjön és jelentse. Minthogy azonban semmit sem hoztak fel az ő védelmére, húsvét előestéjén fölfeszítették. Ula mondá: Hiszed, hogy egyáltalán lehetett valamit az ő védelmére fordítani! (Hiszen ő) egy csábító volt s az Irgalmas azt mondja (Deuter. 13, 8.); Ne kegyelmezz neki és ne titkold bűnét. — A rabbik tanítják: Öt tanítványa volt Jesunak: Mathaj, Nakaj, Nezer, Buni és Toda. (A Talmud szerint a Tanács mind az ötöt kivégeztette.) Rasi: Jesu ártatlanokat ölt meg, ő ártatlanok gyilkosa volt és méltó volt arra, hogy megöljék; ő titokban gyilkolt s minden védekezése a nemzetek javára, volt, mivel ő a kormányhoz állt közel; és (ezért) kell cáfolni minden bizonyítását az ő hiábavalóságuknak. Házasságtörő nő. 47 a, lap. A rabbik tanítják: Az ember mindig a balkezével taszítson el valakit s a jobbal húzza magához; nem úgy, mint Elisa (Elizeus) Jechzi tette, aki két kézzel taszított és nem úgy, mint Jehosua bar Parechja, aki a názáreti Jesut két kézzel taszította el. Mikor Jannaj (Janaeus) király a rabbikat leölette, Jehosua ben Parechja rabbi és Jesu Alexandriába, Egyiptomba menekültek. Miután a béke helyreállt, Simon ben Sata (aki a király sógora volt) ezt az üzenetet küldte neki: Tőlem, Jeruzsálemtől, a szent várostól, te hozzád, Alexandria, Egyiptomban; testvérem, a férjem benned lakik és én itt elhagyatottan ülök. Erre Jehosua rabbi útrakelt és hazafelé tartott. Midőn egy vendég-fogadóban nagy tiszteletet tanúsítottak iránta, így szólt: Milyen szép ez a fogadósné! Jesu erre monda: A szemei csipásak. Erre Jehosua így szólt: Gonosz! Ezzel foglalkozol te? Azután 400 trombitát hozatott és kiközösítette őt. Később ismét eljött hozzá és kérte, hogy vegye vissza, ő azonban nem vette figyelembe. Egy napon akkor ment hozzá, amikor a Sémát imádkozta; most már vissza akarta venni s intett neki a kezével; ő azonban azt gondolta, hogy ismét elutasította. Erre elment, fölállított egy téglát és azt imádta. Ekkor Jehosua így szólt hozzá: Tarts bűnbánatot! Ő azonban így felelt: Én azt tanultam tőled, hogy, ha valaki vetkezett és a népet bűnre csábította, annak kezébe nem adunk lehetőséget (módot), hogy bűnbánatot tartson. A Mester (Mar) monda erről: Jesu varázslást űzött, félrevezette (tévútra vezette) Izraelt és bűnre csábította. (Ugyanez áll a Sanhedrin 107 b. lapján.) Válások. 56 b. lap. Onkelos bar Kalonikos (recte: Kallinikos), Titus unokaöccse, át akart térni a zsidó hitre. Elment és nekromantia útján megidézte Titust és így szólt hozzá: Kinek van becsülete a másik világon! Amaz felelé: Az izraelitáknak. Csatlakozzék az ember hozzájuk! Amaz monda: Sok az ő parancsuk és nem tudod azokat megtartani; inkább menj és szorongasd őket, s akkor fejedelem leszel, mert az van írva (Siralm. 1, 5.): „Az ő elnyomói fejedelmek lettek”. (Inimici ejus locupletati sunt.) Erre így szólt hozzá: Mivel vagy te büntetve! Amaz monda: Amit én magam választottam: mindennap összegyűjtik a hamvaimat s miután megítéltek, ismét elégetnek s a hamut szétszórják hét tengerre. Erre megidézte Bileámot (Bálaám prófétát) és így szólt hozzá: Kinek van becsülete a másik világon! Amaz feleié: Az izraelitáknak. Csatlakozzék az ember hozzájuk? Amaz monda: Ne keresd az ő

békéjüket és az ő javukat minden napodon. (Deuter. 23. 6.) Erre így szólt hozzá: Mivel vagy te büntetve! Forró maggal: Erre megidézte Jesu-t (Jézust) és így szólt hozzá: Kinek van becsülete a másik világon! Amaz feleié: Az izraelitáknak. Csatlakozzék az ember hozzájuk! Amaz monda: Keresd javukat és ne tégy nekik rosszat; mindaz, aki hozzájuk nyúl, olyat tesz, mint ha a szemegolyójához nyúlna. Erre így szólt hozzá: Mivel vagy te büntetve! Amaz monda: Forró ganéjjal, mert a Mester monda: Aki a bölcsek szavait kigúnyolja, forró ganéjjal büntettetik. Jer és lásd a különbséget Izrael egy lázadója és egy pogány próféta között. Nagy tanács 67 a. lap: Senkinek, aki a Tóra szerint méltó a halálra, nem szabad cselt vetni, csak a népcsalónak. Hogyan cselekszik ezt neki? Gyertyát gyújtanak egy belső szobában és és tanukat helyeznek el a külső szobában, hogy őt láthassák és a hangját hallhassák, de ő ne lássa azokat. Aztán az akit meg akart csalni, így szól hozzá: Ismételd azt itt magunk között, amit azelőtt mondottál nekem Ha aztán elmondja, emez így felel neki: Hogyan hagyhatnánk el a mi istenünket, aki a mennyekben van, hogy a bálványoknak Szolgáljunk! Ha erre ő észretér, akkor jó: ha azonban így szól: Ez a mi dolgunk (kötelességünk) és így illik (szép) cselekednünk, - akkor a kívülről hallgatózó tanuk a törvényházba viszik és megkövezik így cselekedtek a Satheda fiával és fölfeszítették húsvét előestéjen. Hogyan a Satheda fiát hiszen ő Pandera fia volt? Chisda rabbi felelé: Az anyiánák férje volt Satheda s az ágyasa volt Pandera. Inkább az anyja volt Satheda. Az anyja Mirjam (Mária) volt, a hajfonogatónő. (Lásd Sabbath 104 b. lapot.)

VIII. A felebarát. Nagy tanács 92 b. lap. A jámborok sokkal nagyobbak a szolgálattevő angyaloknál. A Magánáldozatok 91 b. lapja szerint: sokkal kedvesebbek. Ugyanott 58 b. lap. Ha egy nemzsidó egy izraelitát megüt, méltó a halálra, ha valaki egy izraelitát arculüt, az épen annyit tesz, mintha az Istenséget ütötte volna arcul. Ha egy nemzsidó a szombatot ünnepli, méltó a halálra, mert írva vagyon (Genes. 8, 22.): Sem éjjel, sem nappal nem szabad pihenniük. Sógorházasság 63 a. lap Minden nemzetek, amelyek a földön laknak, csakis az izraeliták kedvéért áldatnak meg; még azok a hajók is, amelyek Franciaországból Spanyolországba járnak, csakis az izraeliták kedvéért áldatnak meg. Sógorházasság 22 a. lap. Lásd fentebb a 18. lapon. Középső kapu 114 b. lap. Lásd fentebb a 18. lapon. Ünnepnap 21 b. lap. Érettetek és nem a kutyákért, érettetek és nem a nemzsidókért vannak az ünnepek. (Ugyanez áll az Eszter könyve 7 b. lapján.) Áldások könyve 25 b. lap. Ő róluk (a gójokról) mondatik az (Ezekiel 23, 20.): Az ő testük, mint a szamarak teste. (Ugyanez áll a Szombat 150 a. lapján.) Összekötések 61 b., 62 a., 75 a. lap. Egy nemzsidónak udvara barmok istállójával egyenlő. Egy nemzsidónak a lakása nem tekinthető lakásnak. (A Krisztusra vonatkozó idézeteket lásd fentebb a VIII. fejezetben.) Idegen kultusz. 4 a. lap. Chana ben Chanina egy ellentmondásra mutatott rá; az mondatik (Izai. 27, 4.): Nem érzek haragot; és az is mondatik (Nah. 1, 2.): Az Úr bosszúálló, telve haraggal. Ez nem ellentmondás; egyik az izraelitákra vonatkozik, a másik a világi népekre. Szombat könyve. 89 a. lap. Mit jelent a Sinaj hegye! Azt a hegyet jelenti, amelyről a gyűlölet (siná) a föld minden népére kiterjedt. Idegen kultusz. 20 a. lap. Az írás mondja (Deuter. 7, 2.): Ne könyörülj rajtuk; vagyis ne engedj nekik letelepülést a földön, ne nyilváníts nekik tetszést, ne ajándékozz nekik ingyen semmit. Jehuda rabbi mondja, hogy az embernek nem szabad azt mondania: Mily szép ez a nemzsidó nő! Mikor Akiba rabbi Rufus feleségét meglátta, köpködött, kacagott és sírt. (Ugyanez áll a Jore dea 81, 7. alatt.) Nagy tanács. 92 a. lap. Ha egy emberben nincs értelem, akkor tilos rajta könyörülni. Eszter könyve. 13 b. lap. Jákob így szólt Rákhelhez: Légy a feleségem! — Szívesen, azonban az apám egy csaló és te nem tudod őt rászedni. Erre Jákob így szólt: Én testvére vagyok a csalásban. — Hát szabad a jámboroknak csalással élni? Erre ő így felelt: Igenis (mert írva vagyon, Zsolt. 17, 27.): A tisztákkal szemben tisztán járj el s a fonákkal szemben fonákul. (Ugyanez áll az Utolsó kapu 123 a. lapján.) Válások. 62 a. lap. A zsidó ne menjen egy nemzsidónak házába annak ünnepe napján és ne üdvözölje őt. Ha az utcán találkozik vele, köszöntse halkan és peckes fejtartással. — A zsidó ne kettőzze meg az idegennek szóló köszöntést, mert ez a fejedelmeknek szokás. Chiscla rabbi megelőzte az idegenek köszöntését, Kahana rabbi pedig így monda: „Béke az (enyém) Úrnak!" (Ugyanez áll a Jore dea 148, 9. a.) Áldások könyve 17 a. lap. Az ember legyen mindig ravasz az Isten félelmében.

Válások. 61 a. lap. Megengedett dolog a nemzsidónak alamizsnát adni, betegeiket meglátogatni, halottaikat eltemetni, őket megsiratni, a gyászolókat vigasztalni, a béke kedvéért. (Ugyanez áll Jore dea 151, 12. és 342. alatt.) Házasságtörő nő. 41 b. lap. Meg van engedve, hogy hízelegjünk a gonoszoknak ezen a világon. (Ugyanez áll az Eszter könyve 6 b. és az Idegen kultusz 10 b. lapján.) Utolsó kapu. 10 b. lap. Eleázár rabbi monda: A nemzetek szeretete bűn; minden jótékonyság és szeretetmű, amit a yilági népek gyakorolnak, bűnül számít nekik, mivel csak azért cselekszik, hogy azáltal valami nagyságot érjenek el... Ki hasonlít a te népedhez, Izraelhez? Ez az egyetlen nép a földön és a népek szeretete bűn stb. mint fent. Fogadalmak. 31 a. lap. (Misna.) Legyen nekem eltiltva, hogy én bármit is élvezzek egy körülmetéletlentől, így ugyanis (az illető dolog élvezése) az őszámára egy körülmetéletlen izraelitától meg van engedve és egy körülmetélt nemzsidótól el van tiltva. Körülmetéletleneknek csakis a nemzsidók (akum) neveztetnek... Eleázár ben Azarja rabbi monda: Mily csúf dolog a körülmetéletlenség, hogy a gonoszok azzal vannak megszégyenítve miként mondatik (Jerem. 9, 25.): A népek mind körülmetéletlenek. Nagy a -Körülmetélés! Mert, ha az nem volna, akkor a Szent a világot nem teremtette volna; akkor az ég és a föld nem tudnának fennállani. Válások. 61 a. lap. Lásd fentebb a 16. lapon.

IX. A tulajdon. Első kapu. 37 b. lap. Ha egy zsidónak ökre egy nemzsidónak ökrét ledöfi, akkor ő nem tartozik kártérítéssel, ha azonban egy nemzsidónak ökre a zsidónak ökrét ledöfi, akár készakarva, akár nem készakarva, akkor tartozik az egész kárt megtéríteni, mert Isten az ő (a nemzsidók) vagyonát átadta az izraelitáknak. (Ugyanez áll a 13 a. lapon, továbbá a 38 a. lapon és a Chosen-hammispath 406, 1 alatt.) Sógorházasság. 47 b. lap. Egy nemzsidót egy peruta (fillér) csalásért is meg kell ölni, s a kárt nincs joga megtéríteni, mert egy nemzsidónak gondot okozott. (Ugyanez áll az Idegen kultusz 71 b. lapján.) Nagy tanács. 59 a. lap. Ha egy nemzsidó a Tórával foglalkozik, méltó a halálra. Idegen kultusz. 3 a. lap. Meir rabbi mondá: Honnan tudjuk, hogy egy nemzsidó is, aki a Tórával foglalkozik, egyenlő a főpappal! Az mondatik (Lev. 18, 5.): Az ember aki azok szerint cselekszik, azokból fog élni. Nem az mondatik, hogy a papok, leviták és izraeliták, hanem, hogy az ember. — Az Úr így fog szólni a világ népeihez: Az ég és föld fog arról bizonyságot tenni, hogy a zsidók az egész Tórát megtartották. Tosephoth. A Sanhedrin 4. részében az mondatik, hogy a goj, aki a Tórával foglalkozik, méltó a halálra. Nagy tanács. 57 a. lap. A rablást illetőleg ez taníttatik: a lopás, rablás és egy szépasszonynak elrablása és ugyanezek egy nemzsidónak egy másik nemzsidóval szemben és egy nemzsidónak egy izraelitával szemben tilosak, de egy izraelitának egy nemzsidóval szemben meg van engedve... azokban az; esetekben pedig, amikor a cselekmény büntetendő, az taníttatik, hogy a vérontás egy nemzsidónak a nemzsidóval szemben, valamint egy nemzsidónak a zsidóval szemben büntetendő dolog... mert úgy taníttatik, hogy az ember a nemzsidókat és az apróbarmok pásztorait ne húzza fel, ha azok verembe esnek és életveszélyben vannak, se ne taszítsa le. (Ugyanez áll az Aboda zára 13 b. és 26 b. lapján.) A munkabérnek letartása egy nemzsidónak a zsidóval szemben tilos, egy zsidónak a nemzsidóval szemben azonban meg van engedve. Rasi. Az taníttatik, hogy az ember a nemzsidókat és az apróbarmok pásztorait, a rablókat és a máshitűek pásztorait se ne húzza föl, se le ne taszítsa; a veremből ne húzza föl s az életveszélyből ne mentse meg, s erőszakkal ne taszítsa a verembe vagy életveszélybe. A nemzsidók nem hitvestársai az asszonyoknak, hanem csak paráználkodásban élnek; mint a mi szamaraink és barmaink, úgy vannak a nemzsidók az izraeliták között. Középső kapu. 111 b. lap. Az mondatik (Deuter. 24, 14): Ne tartsd vissza (a Vulgata szerint: non negabis) szűkölködő és szegény testvéred bérét. Tehát a testvéredét, nem pedig egy nemzsidóét. Tehát ez egyrészt azt jelenti, hogy a bér visszatartása megengedett dolog, másrészt, hogy a megrablása megengedett dolog. Tehát a Mesternek az a nézete hogy a nemzsidó megrablása meg van engedve. Rasi. „A munkásnak (szegénynek) bérét ne tartsd vissza.” (Deuteron. 24, 14.). Kivétetik egy másvallású nemzsidó. Első kapu. 113 b. lap. Chama ben Geja rabbi mondja Rabh nevében: Honnan (tudjuk azt), hogy egy nemzsidónak elveszett jószága meg van engedve? Írva vagyon (Mózes V. könyve 22. fej. 3. vers.): Ha atyádfia ökrét vagy juhát látod tévelyegni, ne menj el mellette, hanem vidd vissza atyádfiának... hasonlóképen cselekedjél atyádfia minden holmijával. Tehát atyádfiának tartozol

visszavinni, de nem egy nemzsidónak. Ha pedig visszavinné, akkor nagy kihágást követne el. Semuél mondá: A nemzsidónak megtévesztése a visszaadásnál (ha a nemzsidó a saját kárára tévedett) meg van engedve. Semuél egyszer így vett meg egy nemzsidótól egy aranyserleget, amit az bronznak tartott és azonfelül rászedte őt a számlálásnál egy drachmával. Kahana rabbi egyszer 120 hordó bort vett meg 100 gyanánt egy nemzsidótól és rászedte őt a számlálásnál egy drachmával és azt mondta neki: Lásd én megbízom benned. Rabina rabbi vett egy nemzsidótól pálmatörzseket s így szólt a szolgájához: menj és hozzál nekem a gyökerekből, mert a gój csak a darabszámot tudja, de a vastagságot nem. Asi rabbi egyszer úton volt és egy gyümölcsöskertben szőlőtőkéket látott, amelyeken szőlőfürtök függtek; erre így szólt a szolgájához: Menj és nézd meg: ha azok egy nemzsidóéi, akkor hozz belőlük, ha azonban zsidóéi, akkor ne hozz. Rasi ugyanezt tanítja.

X. A csalás. Középső kapu 61 a. lap. Tesepheth: Egy testvérednek megrablása nincs megengedve, egy nemzsidónak megrablása meg van engedve, mert az mondatik (Mózes III. könyve 19. fej. 13. vers): Ne tégy testvérednek igazságtalanságot, tehát ebből az következik, hogy a testvéredet ne rabold meg, nem pedig az, hogy a nemzsidót ne rabold meg. Eszter könyve. 13 b. lap. Lásd a 25. lapon. Első kapu. 113 a. lap. Ha egy izraelita egy nemzsidóval elődbe jön törvénykezni, akkor tartozol, ha a zsidó törvény szerint valahogyan igazat tudsz neki adni, neki igazat adni és amannak azt mondani: így van ez a mi törvényünk szerint; és ha a világ népeinek törvényei szerint (tudsz neki igazat adni, akkor tartozol) neki igazat adni és amannak mondani: így van ez a ti törvényeitek szerint: ha pedig így sem, akkor csellel kell élni. Rasi ugyanezt mondja. Szabad a gyilkosnak, rablóknak és vámosoknak esküdni. És ha te azt mondod, hogy a szív szavai nem szavak, ha azok kényszerűségből származnak... hát ugyanúgy tekintheti valaki a dolgot, amint szívében gondolja s ugyanúgy esküdhetnek a zsidók a vezéreknek, mint a rablóknak, ha megkérdezik őket, hogy náluk akarnak-e maradni s nem akarnak-e (vagyonukkal) más városba költözni; ekkor a zsidó leteheti az esküt, hogy ott marad és nem fog elköltözni és szívében gondolhatja: ma (nem) és ha a nyelvével kifejezetten mondja is, hogy nem költözik el és, hogy egész életében nem fogja elvinni, mégis ravasz lehet és a szívében gondolhatja: ezen vagy azon föltétel alatt, és az eskü megsemmisítését nyelvével suttoghatja. Ez ugyanannyit tesz, mintha azt határozottan megsemmisítette volna. — Akit kényszerítenek az esküre, ha mindjárt az Isten nevére kell is esküdnie, az az eskü semmis. Így pl. ha egy király vagy fejedelem vagy más felsőbbség ráparancsolja az esküt a zsidóra, akkor az nem köteles az igazságra esküdni, ha abból egy hitsorsosának kára lenne. Ha pl. arra kellene esküt tennie, hogy egy zsidó egy keresztény nővel erőszakoskodott, akkor az a zsidó, aki mint tanú, eskütételre szólíttatik fel, köteles minden meggondolás nélkül annak az ellenkezőjére, amiről tudomással bír, az esküt letenni s gondolatban megsemmisíteni, minthogy az kényszereskünek tekintendő. Ugyanígy, ha az történnék, hogy a felsőbbség egy zsidónak pénzét vagy vagyonát el akarná, kobozni, s azt a zsidó a pénzét biztonság okából egy másik zsidónak adná át megőrzésre, az, akinél a pénz el van rejtve, ha esküre kényszeríttetik, nem tartozik az igazat bevallani. Mindez akkor érvényes, ha az ember megszegheti az esküt anélkül, hogy istentelenséget követne el; ha azonban ezt követne el, akkor az az Isten nevének megszentségtelenítése miatt tilos; emiatt nyert büntetést Zedekiás, mivel megszegte a Nebukadnezárnak tett esküt, bár az egy kényszerített eskü volt.

XI. A talált jószág. Nagy tanács. 76 b, lap. Jehuda rabbi monda: Az olyanról aki a leányát egy aggastyánhoz adja, vagy a serdületlen fiának feleséget ad, vagy pedig egy nemzsidónak a talált jószágot visszaadja: az olyanról azt mondja a Szentírás (Deuter. 29, 18. 19.): Hogy összetegye a részedet a szomjúhozóval: ilyennek az Úr sohasem bocsát meg. Rasi. Mert az egyenlővé tette a gojt az izraelitával. Első kapu. 113 b. lap. Lásd a 20. lapon. (Engesztelőnap 123. és 88. téves idézések; lásd Idegen kultusz 26 b.) XII. Az uzsora. Idegen kultusz 77 a. lap. téves idézés; lásd a 26 b. lapot) Középső kapu, 70 b. lap. Raba veté ellen Rachman rabbinak: Egy idegentől végy uzsorát, egy hitsorsos (néptárs) azonban e tekintetben kivétel. Kifejezetten a néptársról mondatik (Deuteron. 23, 21.): Testvérektől ne végy uzsorát.

Tosephoth. Tilos a nemzsidóknak (uzsora nélkül) kölcsönt adni, mivel az mondatík (Deuter. 7, 2.): Ne kegyelmezz nekik. S ez csak azért (lehet megengedve), hogy miközöttük lakhassunk és ha más lehetőség egyáltalán nincs, hogy pénzt keressünk. Ami pedig a rablást illeti, egy nemzsidónak megrablása meg van engedve. Ugyanott 61 a. lap. Az uzsora és a kamat a Tórában egymás mellett állnak. Az uzsora a pénzre vonatkozik, a gazdagodás az élelmiszereknél fordul elő. Uzsoráról lehet beszélni, ha valaki 100 pénzt ad kölcsön és 120-at követel érte. Tosephoth. Egy testvérednek (zsidónak) megrablása nincs megengedve, egy nemzsidónak megrablása meg van engedve, mert az mondatik (Lev. 19, 13.): Ne tégy testvérednek igazságtalanságot (ne nyomd el), tehát ebből az következik, hogy a testvéredet ne rabold meg, nem pedig az, hogy a nemzsidót ne rabold meg. Ugyanott 75 b. lap. Meg van engedve az embernek (a zsidónak), hogy a gyerekeinek és hozzátartozóinak uzsorára adjon kölcsönt, hogy így azok az uzsora ízét megkóstolják.

XIII. Az élet. Idegen kultusz. 26 a. lap. Egy zsidó nőnek tilos egy nemzsidó nő szülésénél segédkezni, mert ezáltal egy gyermeket segít a bálványimádásra. Egy nemzsidó nőnek nem szabad egy zsidó nő szülésénél segédkezni, mert azok gyanúsak a vérontásra... mert a nemzsidó nő kezével megnyomhatja a gyermek halántékát s így megölheti anélkül, hogy valaki látná. Gemara. A rabbik tanítják: Egy zsidó nőnek tilos egy nemzsidó nő gyermekét szoptatni, mert ezáltal egy gyermeket nevel föl a bálványozásra. Nem szabad továbbá egy zsidó nő gyermekét egy nemzsidó nőnek szoptatni, mert azok gyanúsak a vérontásra és mert bekenhetik méreggel az emlőjüket s a gyermeket megölhetik. Egy zsidó nőnek szabad egy nemzsidó nő szülésénél segíteni, azonban nem ingyen, hanem fizetésért. Joseph rabbi szerint fizetségért meg van engedve, az ellenségeskedés miatt. Joseph rabbi továbbá arra a tanításra vonatkozólag, miszerint az ember a nemzsidókat és az apróbarmok pásztorait se föl ne húzza, se le ne taszítsa (ha verembe esnek vagy életveszélyben vannak) — azt akarta mondani, hogy az ellenségeskedés miatt, fizetésért szabad őket felhúzni; azonban Abajje ezt mondja: A zsidó azt mondhatja neki, hogy a fia a háztetőn van vagy, hogy idézést kapott egy hivataltól. Abahu rabbi tanította Jochanan rabbi előtt: Az idegeneket, az apróbarmok pásztorait nem kell (a veremből vagy életveszélyből) felhúzni, sem letaszítani; azonban az eretnekeket, árulókat, lázadókat le kell taszítani és nem felhúzni. (Egy kissé tovább ez áll): Hogyha lépcső van a veremben, el kell rontani... s azt mondani neki: Nehogy az én barmom beleessék, ha egy kő van ott a nyílás befödésére, rá kell hengeríteni s azt mondani: csak addigra födöm be a nyílást, amíg az állatomat keresztülvezetem; ha egy létra van a veremben, akkor el kell venni, s azt mondani neki: Előbb a fiamat akarom a tetőről lehozni. Tosephoth: „Sem felhúzni, sem letaszítani.” És ha kérded (hogy hol van ez megírva), ez mondatik a Sophrim traktátusban: A gójok legtökéletesebbikét öld meg; és azt is meg kell mondanunk, hogy a jeruzsálemi Talmudban így olvassuk: A gójok legjobbikát öld meg... A gójok általában bálványimádók s a hét parancs megszegői (s ezért) az ember őket se föl ne húzza, se le ne taszítsa. Meg van engedve, hogy a gojoktól mostanában uzsorát vegyünk. Meg van engedve a jeruzsálemi Midrásban, hogy a nemzsidó (akum) császároknak uzsorára adjunk kölcsön. Ugyanott 13 b. lap: Ügy tanultuk a Nagy tanács 57 a, lapján: A gójókat és az apróbarmok pásztorait, a rablókat, valamint a gojokat az ember a veremből ne húzza föl, ha életveszélyben vannak, hanem meg kell őket semmisíteni, meg kell őket ölni és kézzel (erőszakkal) a verembe taszítani, hogy meghaljanak. Első kapu 44 a. lap: Misna. Ha egy ökör a falhoz dörgölődvén, a fal egy emberre esett, vagy ha valaki állatra célozott és egy embert ölt meg, vagy pedig egy nemzsidóra célozott és egy zsidót ölt meg: akkor az illető szabad (vagyis nem büntethető). Ugyanez áll a Nagy tanács 78 b. és az Ostorozás 7 a. lapján. Nagy tanács 37 a. lap: Ádám azért alkottatott egyedül, hogy megtanuld, miszerint, ha valaki egy izraelita lelket megsemmisít, az az írás szerint annyit tesz, mintha az egész világot megsemmisítette volna; és mindaz, aki egy izraelita lelket megtart, annyit tesz, mintha az egész világot megtartotta volna. Ugyanott 71 b. lap: Ha egy nemzsidó leütötte társát vagy társának a feleségét és azután prozelita lett, akkor mentes a büntetéstől. XIV. A nő. Nagy tanács 52 b. lap: A rabbik ezt tanították a Lev. 20, 10-re vonatkozóan: Ha egy férfi — kivéve egy kiskorút — jegy másik férfi feleségével házasságtörést követ el — kivéve egy kiskorúnak

feleségét — vagyis az ő felebarátjának feleségével — kivéve egy máshitűnek feleségét — akkor megfojtás által kell megölni. Tosephoth: Kivéve egy máshitűnek feleségét, aki egy gój; ebből azt tanuljuk, hogy a gójóknál nincs házasság, még akkor sem ha náluk a házasságtörőt halállal büntetik. Áldások könyve 57 al. lap: Aki álmában anyjával hál, az reméljen értelmet, mert a Példabeszédek 2, fej. 3. verse azt mondja: Anyádnak fogod nevezni az értelmet; aki egy eljegyzett hajadonnal, az reméljen Tóraismeretet, mert Mózes V. könyve 33. fej. 4. verse azt mondja: Törvényt adott nekünk Mosé; aki nőtestvérével, az reméljen bölcsességet, mert a Példabeszédek 7. fej 4. verse azt mondja: Mondd a bölcsességnek: Nőtestvérem vagy: és aki egy férjes asszonnyal, az reméljen örök életet. Engesztelőnap 18 b. lap: Rabba rabbi, valahányszor Darsisba érkezett, kihirdette: Melyik asszony akar egy napra hozzám tartozni! Rachmann rabbi, valahányszor Sekanziba érkezett, kihirdette: Melyik asszony akar egy napra hozzám tartozni! Ugyanott 19 b. lap: Elijahu (Illés) próféta így szólt Jehuda rabbihoz: Panaszkodtok, hogy miért nem jő a Messiás! Ma van az engesztelőnap, és hány szüzet... Nehardeában! Mit szól a Szent ehhez! „A bűn a küszöbön hever.” (Vagyis nem hatol be a lélekbe.) Eljegyzések 81 a. lap: Midőn egyszer Akiba rabbi meglátott egy asszonyt egy pálmafán, átkarolta a fát és felmászott. De az, asszony alakjában a sátán rejtőzött és így fogadta a rabbit: Ha nem mondták volna az égben, hogy Akibával óvatosan kell bánni, most két fillért sem adnék az életedért. Ugyanezt a históriát mondja el a Talmud Meir és Tarphon (Tryphon) rabbikról. Fogadalmak 20 a. lap: A férfi bármit tehet a feleségével, amit neki tetszik, mint amikor az ember a mészárostól egy darab húst hoz és azt csinál vele, amit akar. Áldások könyve 45 b. lap: A közös asztali imádságra csak három férfi van kötelezve, kettő még nem. Az asszonyok, még ha százan vannak is, nem számítanak többet, mint két férfi. Ugyanez áll a rabszolgákról. XV. Az eskü. Menyasszony 18 b. lap: lásd a 25. lapon. Engesztelőnap 84 a. lap: Mikor Jochanan rabbi fogfájásban szenvedett, elment egy nemzsidó matronához, hogy gyógyítsa ki. Az a hölgy a hét ötödik napján (csütörtökön) kezelte őt és szombat előestéjén, amikor is így szólt a hölgyhöz: Mit csináljak én holnap! (T. i. a bölcsek tanítványai miatt nem jöhetek hozzád.) A hölgy így felelt: Nem is lesz arra szükséged. De ha mégis szükségem lenne, mit csináljak? Esküdjél meg nekem, hogy ezt a titkot senkinek sem fogod kinyilvánítani! Erre Jochanan (így) esküdött: Izrael Istenének nem fogom elárulni! A hölgy pedig úgy értette: Istenére, Ő pedig azt gondolta: Izrael népének ki fogom nyilatkoztatni. Másnap (szombaton) csakugyan nyilvánosan előadta a titkot. Tehát nem esküdött Izrael Istenére, hogy azt fölfedni nem fogja? Nem; ő ugyanis úgy esküdött, hogy Izrael Istenének nem árulom el, de Izrael népének igen. Ez nem megszentségtelenítése az Isten Nevének! Nem: mert ő rögtön kinyilvánította, hogy fel fogja fedni. (Ugyanez áll az Idegen kultusz 28 a. lapján.)

XVI. A keresztények. Rohling ezt a fejezetét a következő magyarázattal vezeti be. Minthogy a názáreti Jézus a zsidó tanítás szerint nem Isten, hanem csupán egy teremtmény, csupán egy ember: következésképen a keresztények a zsidók szemében szükségszerűen pogányok és bálványozók, mivel a bálványimádás abban áll, ha valaki egy teremtménynek Istent megillető tiszteletet tanúsít; ezek szerint a keresztényekre is vonatkoztatandók mindazon tanítások és utasítások, amelyek a bálványimádókra nézve a Talmudban találhatók. A Talmudhól vett idézetek a következők: Idegen kultusz 2 a. lap: Három nappal a nemzsidók ünnepe előtt tilos velük kereskedést űzni, nekik valamit kölcsönözni, pénzt kölcsönadni, nekik fizetni. Jehuda rabbi mondja: Szabad velük valamit fizettetni, mert az nekik fájdalmat okoz. (Ugyanez áll a 7 b. lapon, valamint a Jore dea 148, l. alatt.) Gemara: Jehosua bar Levi rabbi monda: Mindazok a parancsok, amelyeket az izraeliták ezen a világon megtartanak, átmennek az örök életbe és a világi népeknek az arcába vágnak. (Ugyanez áll a 4 b. lapon.) Tosephoth: Ha valahol a többség nemzsidókból áll, akkor az ő ünnepeiket a szenteknek (a zsidóknak) is meg kell tartani; mindenesetre kivétel azonban a Názáretinek napja (a vasárnap), amelynek megtartása, Jismaél rabbi szerint tilos. — Ugyanígy tilos a nemzsidóknak ünnepeiken

ajándékot vagy pénzt adni, mert ez növeli az ő vagyonukat. — A bűnnel terhelt Rómát illetőleg el van határozva egy nagy lerombolás. Magánáldozatok 13 b. lap, Tosephoth: Amit egy eretnek vág, az tilos étel, annál inkább, amit egy nemzsidó vágott; és ha te azt mondod, hogy az eretnek az izraelitát esetleg megrövidíti, mert az eretnekek a bálványok szolgái az egész világon: ezen kijelentés szerint az idegenek csak azért vannak, hogy a bálványimádók számát szaporítsák. Idegen kultusz 6 a. lap: Tachlipha ben Evdami rabbi mondja Semuél nevében: A társulás (üzleti érintkezés) a nazarénusokkal mindenkor tilos. Jismaél rabbi szerint eldöntött dolog, hogy ez kizárólag a Názáreti napjára (a vasárnapra) vonatkozik. Jöjj és halld: Három nappal a nemzsidók ünnepe előtt (tilos a velük való kereskedés.) Tosephoth: Nazarénusok azok, akik annak az embernek (Krisztusnak) tévelyeiben járnak, aki azt parancsolta nekik, hogy egy közönséges napon ünnepeljenek a szombat helyett... Ezekről a Noach fiairól mondatik (Habac. 3, 6.): Az Úr álla és szétszórta az ő vagyonukat az izraelitáknak. Idegen kultusz 7 b. lap: Jisrnél rabbi azt mondja, hogy három nappal a nemzsidó ünnepek előtt és után tilos velük kereskedni, amíg a bölcsek (a rabbik) azt tanítják, hogy csak a Názáreti ünnepe előtt tilos, de utána már szabad. Ugyanott 50 b. lap: A Merkúr szobrának köveit elvitték a nemzsidók, akik Merkúrt nem tisztelték és utcákat köveztek velük. Az erről folyó vitában Jirmeja és Seseth rabbik ezt mondják: Én nem vagyok „naggar”, sem „naggar” fia, de azért megmagyarázom a dolgot, stb. Ez a „naggar” szó eredetileg asztalost, ácsot jelent minden héber szótár szerint; azonban Lévy Jakab „Neuhbraisch.es und chaldaisches Wörterbuch” (Brockhaus-Verlag Leipzig, 1883.) és Lazarus Goldschmidt „Talmud Babli” (Jüdischer Verlag, Berlin, 1932.) című könyvében azt mondják, hogy a „naggar” szó ezen a helyen tudóst (Gelehrter) jelent. Idegen kultusz 17 a. lap: A rabbik taníták: Amikor Eliézer rabbit eretnekség miatt elfogták, kivezették a kivégzőhelyre. Ekkor így szólt hozzá a bíró: Hogyan foglalkozhatik egy olyan aggastyán, mint te, ilyen hiábavaló dolgokkal! Eliézer így felelt: A Bíró igazságos. Erre a bíró azt hitte, hogy őt érti, holott a mennyei Atyát gondolta; ezért így szólt hozzá: Minthogy te nekem igazat adtál, légy szabad! Amikor hazaért, fölkeresték tanítványai, hogy vigasztalják, ő azonban nem fogadta el a vígasztalást. Erre Akiba rabbi így szólt hozzá: Mester, megengeded, hogy elmondjak valamit abból, amit tanítottál? Eliézer így felelt: Beszélj! Erre Akiba így szólt: Mester tán hallottál valami dolgot, ami tetszett neked, s ezért fogtak el? Eliézer így felelt: Akiba, te emlékeztettél valamire: Egyszer Szefforisz felső piacán jártam s ott találtam a názáreti Jesu (Jézus) egy tanítványát, névszerint Jakabot Kephar-Sekhanjából, s az így szólt hozzám: Az mondatik a ti Tórátokban (Deuteron. 23, 18.) A parázna személy jutalmát és az eb árát ne mutasd be az Úrnak. Szabad ezen a pénzen illemhelyet építeni a főpapnak? Én nem feleltem neki. Erre ő így szólt: így tanított engem a Názáreti Jesu (Mich. 1, 7.): A paráznaság díjából lettek és ismét a paráznaság díjává lesznek. Ez tetszett nekem s így kerültem eretnekség1 miatt fogságba. Ugyanott 27 b. lap: Ben Damát, Jismaél rabbi nőtestvérének fiát egyszer megharapta egy kígyó. Ekkor odajött Kephar-Sékhanjából Jakab (Krisztus apostola), hogy meggyógyítsa. Jizmaél rabbi azonban nem engedte. Erre Ben Dama így szólt: Jismaél rabbi, testvérem, engedd, hogy meggyógyítson, én be fogom neked a Tórából bizonyítani, hogy ez meg van engedve. Azonban még be sem végezte a szót, amikor elhagyta lelke és meghalt. Ekkor így kiáltott fel Jismaél rabbi: Üdv neked, Ben Dama! A te tested tiszta, s a te lelked tisztaságban hagyta el, a nélkül, hogy te a kollegák szavait áthágtad volna; mert ezek azt mondják (Préd. 10, 8.): Aki lerontja a sövényt, azt megmarja a kígyó. Más dolog az eretnekség, ez ugyanis félrevezető és az embert megtéveszti. Szombat 104 b. lap: lásd a 20. lapon. Nagy tanács 59 a. lap: lásd a 26. lapon. Idegen kultusz 3 a. lap: lásd ugyanott. Ugyanott 2 a. lap: lásd a 35. lapon. Idegen kultusz 14 b. lap, Tosephoth: Olyan profán könyveket, amelyek a balgaságokhoz használtatnak a bálványimádók templomaiban, tilos eladni, a kumároknak (keresztény papok). Mert, aki ezt cselekszi, vetkezik a parancs ellen, amely azt mondja (Mózes III. könyve 19, 14.): Ne tégy akadályt a vak elébe. Tilos eladni olyan gójnak is, aki nem tonzurált, mert bizonyos, hogy odaadja vagy eladja azokat a tonzuráltaknak. Mindenkor tilos tömjént eladni a bálványimádó és tonzurált papnak, noha az kijelenti, hogy nem fogja a halványt tisztelethez használni, amennyiben nyilvánvaló, hogy ő azt abból a célból kéri, hogy a bálványnak áldozza. Aki pedig neki eladja, az vetkezik a parancs ellen: Ne tégy akadályt a vak elébe. Tilos a nemzsidónak gyertyát eladni a gyertyák (szentelése) ünnepén. Más napokon azonban szabad. Hasonlóképpen nem szabad a nemzsidónak kelyhet eladni, amelyet egy izraelita megvett, miután a nemzsidó azt eltörte és profanizálta; nem szabad pedig a nemzsidóknak mindaddig eladni, amíg újra nem öntik azt, mert (a gój) egy törés miatt nem fog tartózkodni attól, hogy abba bort öntsön az ő halványa tiszteletére.

Ugyanott 21 a. lap: Azokon a helyeken, ahol egy háznak a nemzsidó részére való bérbeadása van engedve, ez nem érvényes egy lakásra, mert az az ő bálványát oda beviheti. Tosephoth: Azok a gójok, akik közöttünk laknak, nem viszik a bálványukat (a szentséget) állandóan a házaikba, csak akkor, ha egy közülük döglőfélben van (így!) vagy a halálhoz közel áll. Ugyanott 26 a. lap: lásd a 29. lapon. Ugyanott 6 a. lap: lásd a 33. lapon. Válások 56 b. lap: lásd a 21. lapon. Idegen kultusz 17a. lap: lásd a 34. lapon. Ugyanott 27 b. lap: lásd ugyanott. Szombat könyve 116 a. lap: Jöjj és halljad: A Tóratekercseket szabad a tűzvészből kimenteni. A kárhozat szabványait és az eretnek könyveket azonban nem szabad a tűzvészből kimenteni, sőt inkább hagyni kell, hogy elégjenek, ha mindjárt az Isten nevével együtt is. Tarfon (Tryphon) rabbi monda: Rabolják el gyermekeimet, ha én azokat (az evangélium könyveit), ha a kezembe kerülnek, a bennük levő isteni névvel együtt el nem égetem. Meir rabbi az Evengéliumot Aven-giljon névvel illeti (kárhozat lapjai), míg Jochanan rabbi Avon-giljon-nak (bűn lapjai) nevezte. Rasi: A Szadduceusok és a bálványimádók könyveit nem szabad a tűzből kimenteni. Meir rabbi kárhozat lapjainak nevezi az eretnekek könyveit s e szerint mi is így nevezzük az ő evangéliumukat. Bölcseség tana: lásd alább. Idegen kultusz 4 b. lap, Tosephoth; A gójokra nézve helyesen áll az, hogy nem kell őket a veremből felhúzni, sem letaszítani... nem kell őket direkte megölni vagy a verembe letaszítani, de az is bizonyos, hogy a gyalázkodónak halálát (megölését) kell keresni és szabad őt kézzel megölni. Utolsó kapu 45 a. lap: Ismert dolog, hogy a nemzsidó rendesen rabló. Idegen kultusz 14 b. lap: Nem szabad egy nemzsidónak istállójába a barmot bekötni, mert azok gyanúsak a bestialitásra. Ennyi Talmud-idézet van Rohling könyvében. Amint láthatja az olvasó, ez a gyűjtemény az én Talmud-fordításomnak még a hatodrészét sem teszi ki; és mégis azt állították, nem is egy ízben, a zsidó lapok, hogy én az egész fordításomat Rohling könyvéből ollóztam.

Nem a Talmudból vett fontosabb idézetek. A Négy törvénykönyv vagy Terített asztal II. kötete, a Bölcsesség tana: 158. A nemzsidókat, akik bálványozást űznek, és az apróbarmok pásztorait nem szabad ugyan egyenest megölni, de nem szabad őket megmenteni, ha életveszélyben vannak, pl. ha vízbe esnek, nem szabad őket még fizetségért sem kimenteni. Nem szabad őket halálos betegségükből meggyógyítani, még fizetségért sem. Az olyan zsidó bűnösöket azonban, akik nem maradnak mindig bűnben, hanem csak kedvtelésből vetkeznek, nem pedig dacból, meg kell menteni a haláltól. Azokat ellenben, akik a törvényt és prófétákat tagadják, meg kell ölni nyilvánosan is, hogyha lehetséges; ha pedig nem lehetséges, akkor vesztüket kell keresni: pl. ha kútba esnek s ott egy létra van, el kell venni a létrát valami ürüggyel. 232. Akit kényszerítenek az esküre, ha mindjárt az Isten nevére kell is esküdnie, az az eskü semmis. Így pl. ha egy király vagy egy fejedelem vagy más felsőbbség ráparancsolja az esküt a zsidóra, akkor az nem köteles az igazságra esküt tenni, ha abból egy hitsorsosának kára lenne, Ha pl. arra kellene esküdnie, hogy egy zsidó egy keresztény nővel erőszakoskodott, akkor az a zsidó, aki mint tanú, eskütételre szólíttatik föl, köteles minden meggondolás nélkül annak az ellenkezőjére, amiről tudomással bír, az esküt letenni s gondolatban megsemmisíteni, minthogy az kényszereskünek tekintendő. Ugyanígy, ha az történnék, hogy a felsőbbség egy zsidónak pénzét vagy vagyonát el akarná kobozni, s az a zsidó biztonság okából egy másik zsidónak adná át megőrzésre: az, akinél a pénz el van rejtve, nem tartozik az igazat bevallani. I. kötet, az Élet útja, 428. Mikor a község az engesztelő-napon a zsinagógában összegyűlt, két tanult, előkelő férfi lép az előénekeshez; egyik jobboldalára, a másik a balra áll és hangosan így szólnak: Isten és a község tudtával a felső magas iskolában és a földön, megengedjük neked, hogy az imádság a bűnösök és kihágók társaságában elmondassék. Ekkor elkezdi az előénekes a feloldozó imát (Kal nidre): Minden fogadalmunkat, kötelezésünket, eskünket, kiátkozásunkat, megszorításunkat, büntetéskérésünket, és visszatartásunkat, amelyeket fogadni, esküdni, átkozni és kötelezni fogunk a mi lelkünkre, emez engesztelőnaptól a jövendő engesztelőnapig, mind előre megbánjuk, s legyenek érvénytelenek, elengedettek, megszűntek, semmisek, megsemmisítettek, fenn nem állók, erőtlenek; fogadalmaink ne legyenek fogadalmak és esküink ne legyenek eskük.

Azok közül a rabbinitikus könyvek közül, amelyeket Rohling idéz, csupán néhány fontosabbat idézünk itten, amelyeket a rabbiképzőkben is tanítanak. Lisztes vödör című könyv, Bechaj ben Ascher rabbitól, 77 c. lap: Aki az írást és a Misnát a kezeiben tartja, a Gemárát azonban nem, azzal az ember ne érintkezzék. Bechaj Mózes öt könyvének magyarázatában, 201 d. lapon: A rabbik szavai az élő Isten szavai. Majmonides, eredetileg Mosé ben Majmon, „a zsinagóga sasa” (1138—1204.) az Erős kéz című könyvében, amely Misne tora, vagyis a Törvény ismétlése név alatt ismeretes, 5. könyv 1. alatt ezt mondja: A rabbi félelme az Isten félelme. Lisztes vödör 30 a: A kép mutatás meg van engedve, hogy az ember (a zsidó) az istentelenek iránt udvariasnak mutassa magát, hogy elhitesse vele, hogy őt tiszteli, szereti. Erős kéz 4. 9. 1.: Szabad egy nemzsidót meglopni. Majmonides: A parancsok nagy könyve, 132, 3.: Ha gój számadást csinál és téved, akkor a zsidó mondja azt: nem tudom. De a gójt megtéveszteni nem szabad, ha az a gój tudatosan tévedne, hogy a zsidót próbára tegye. Ugyanott: Az eretnekeknek, az istenteleneknek és mindazoknak, akik a szombatot nyilvánosan megszentségtelenítik, tilos az elvesztett dolgot visszaélni. Erős kéz 4. 11, 3, 31. lap: Aki a nemzsidónak az elvesztett dolgot visszaadja, bűnt követ el, mert erősbítí az istentelenek hatalmát. Majmonides, a Nagy tanács 121 b. lapjának magyarázatában: Aki a zsidó hitnek egy cikkelyét tagadja, az eretnek és epikureus s az ember köteles őt gyűlölni, megvetni és kiírtam, mert az mondatik (138. zsolt.): Ne gyűlöljem-e azokat, akik téged gyűlölnek? Erős kéz 1, 10, 40 a. lap: Tilos az istentelenen könyörülni; ezért ha az ember látja, hogy az veszélyben van, vagy a folyóban fuldoklik, vagy, hogy közel van a halálhoz, nem szabad őt megmenteni. Ugyanott 4, 1. 47 a. lap: Az a parancs: Ne ölj! azt jelenti, hogy az ember egyet se öljön meg az izraeliták közül; a gójok, a Noach fiai, valamint az eretnekek azonban nem izraeliták. Ugyanott az Idegen kultusz I. fej. 3. r. magyarázatában: Vedd tudomásul, hogy a nazarénusok népe, akik Jesu után tévelyegnek, habár tanaik különböznek, mégis valamennyien bálványimádók... és velük úgy kell bánni, mint a bálvány-imádókkal szokás... Így tanítja ezt a Talmud. Simon ben Haddarsan Gyűjteménye Mózes IV. könyvének 25. fej. 8. verséhez a 245. lapon: Mindaz aki a gonoszoknak vérét ontja, mintha áldozatot mutatna be az Úrnak. Erős kéz 9. 4.: Az edomiták azok a bálványimádók, akiknél a hét első napja a szent nap. Ugyanott 10. fej: Meg van parancsolva, hogy Izrael árulóit és az eretnekeket, aminő Jesu volt és az ő követői, kézzel megöljük s őket a pusztulás vermébe taszítsuk. A régi Győzelem című könyv 47. lap: Mózes IV. könyvében a Charja (trágya) szó Mirjamra (Mária) vonatkozik, aki Jesut szülte, gebedjen meg az ő lelke. Ugyanott 70. lap: Jeremiás próféta 31. fej. 41. versére azt mondják az eretnekek, hogy az Jesura vonatkozik, aki nekik a gyalázatos keresztelést adta a körülmetélés helyett és a szombat helyébe a hét első napját tette. Az új Győzelem című könyv 76. lap: Az eretnekek harmadik fajtája azt tanítja, hogy az Isten emberi testet és alakot vett föl.

A vérvád. A tárgyilagos igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy sem a Talmudban, sem a Sulchan Arukhban, sem egyéb rabbinitikus könyvben nem lehet találni olyan szabályt, utasítást vagy tanácsot, hogy a zsidók a húsvéti mazothba vagy egyéb rituális célra való fölhasználás céljából keresztény vért vegyenek, illetőleg, hogy keresztény embert e célból megöljenek. Ilyen értelmű passzust egy kutatónak sem elkerült a zsidók könyveiben felfedezni. Ennek a vádnak igazolására nem elegendők a régebbi korok bűnpereiben kihallgatott zsidók fennmaradt vallomásai, mivel köztudomású dolog, hogy azok a vallomások vagy kínzások után vagy pedig a kínvallatástól való félelemben tétettek. Az sem bír súllyal, hogy azok a zsidók vallomásukra esküt tettek, mert a Talmudból és a Sulchan Arukhból tudjuk, hogy a zsidó az ilyen esküt semmisnek nyilváníthatja. Szintúgy aggályosak a megkeresztelkedett zsidók nyilatkozatai, mert legtöbben nem meggyőződésből keresztelkedtek meg és, ha a zsidó hitre visszatértek, akkor ismét a kereszténységet gyalázták és rágalmazták. Az igazság az, amit Üdvözítőnk az Evangélium szavai szerint előre megmondott az Ő követőiről (Luk. 21, 12.): Kezet vetnek rátok és üldözni fognak benneteket, átadván a zsinagógáknak, börtönöknek; királyokhoz, helytartókhoz hurcolnak benneteket az én nevemért. Valamint (Máté 24, 9.): Akkor majd szorongatás alá vetnek benneteket és megölnek. És természetes is, hogy az a gyűlölet, amellyel a zsidók a Názáreti iránt viseltettek, az Ő követőit sem kímélte, miként ezt az Apostolok

Cselekedeteinek .Könyvében is olvassuk. Valamint az is érthető, hogy ez a gyűlölet még magasabbra lángolt, amikor látták, hogy Jézus követői annyi üldözés ellenére is egyre szaporodnak. A Talmud, az Aboda zara és a Sophrim traktátusokban világosan kimondja, hogy „a gójok legjobbikát (legtökéletesebbjét) öld meg!” Több mint valószínű, hogy a szóbeli hagyomány is ugyanezt tanítja; már pedig, miként a Ros hasana traktátus 19 a. lapján tanítja Asi rabbi, a szóbeli hagyományokban foglalt törvény egyenlő a Tórával. Hogy mi adott a rituális gyilkosság gyanújára alapot, ez a kérdés abban a különös körülményben leli magyarázatát, hogy a keresztények eltűnése, meggyilkolása legtöbbször a zsidó húsvét táján történt és az áldozatok vére le volt csapolva. Idézhetnénk itt az Acta Sanctorum vaskos köteteiben és más hiteles történeti munkákban felsorolt számos esetet, azonban részint helyszűke miatt, részint pedig azon okból, hogy egy mindenki által könnyen megtalálható egyházi könyvre hivatkozzunk, a Martyrologium Romanum minden vitán felülálló hitelességű adatait sorakoztatjuk fel. Március 15. Szalonikiben (Thessalonicae) szent Matróna szolgáló, akinek asszonya, mikor észrevette, hogy a leány titokban Krisztust tiszteli és hogy lopva naponta templomba jár, mindenféleképen bántalmazta, végre pedig vastag botokkal holtra verte, s így a leány Krisztus megvallásában lehelte ki lelkét. Március 24. Trientben (Tridentini) szent Simeon gyermeknek szenvedése, akit a zsidók a legkegyetlenebbül megöltek s aki később sok csodával ékeskedett. Szeptember 17. Saragossában (Caesaraugustae) Hispániában, Arbuez szent Péter, Arragonia első quaestora, akit a katholikus hitért, amelyet tisztjéhez illően derekasan védelmezett, a megkeresztelkedett de visszament zsidók kegyetlenül megöltek, s akit IX. Pius pápa iktatott a szentek sorába. Szeptember 25. Szent Kristóf Szentháromságrendi ifjú vértanú, akinek a zsidók kiszakították a szívét, lándzsával átdöfték az oldalát és így feszítették föl, húsvét vasárnapjára, Toledo városában. Október 24. Nagran városában (apud Homeritas) Arábiában: szent Aretásznak és 340 társának szenvedése, Justin császár idejében, Dunaan zsidó zsarnok alatt. Utánuk Christiana keresztény asszonyt dobták a tűzbe, akinek ötéves fia Krisztust gagyogva megvallotta és sem kedveskedéssel, sem fenyegetéssel nem lehetett visszatartani, hanem anyjához berohant a tűzbe. December 21. Antiochiában szent Anasztáz püspök és vértanú, aki Phocas császár idején a zsidók által a keresztények ellen támasztott lázadásban a legkegyetlenebbül öletett meg. Az Acta Sanctorum ismerteti a következő vértanuk szenvedését: Március 25. Rodbert, Paris, 1181. Márciusi III. kötet, 50. lap: Joannetes, a szent gyermek. Ugyanott: Vitelmann Mihály, Dissenhofen, Hervetiában, 1401. Ugyanott: Narvick Vilmos gyermek. Április 3. Toledoban, 1490-ben, a „guardiai Aprószent”. Ugyanakkor: Wernher von Oberwesel, St. Groamál, 1287. Ugyanakkor: Egy gyermek Mottában, Velence mellett, 1480-ban. Ugyanakkor: Tizenöt ártatlan Lengyelországban, 1602-ben. Ugyanakkor: Pietrzinin Albert nevű gyermek Lublinban, 1598-ban. Július 9. Oxner András gyermek Rinnben, Innsbruck mellett, 1402. ' Augusztus 6. Dominguitto de Val nevű gyermek Saragossában, 1520. Nehogy valaki azzal vádoljon bennünket, hogy egyes eseteket felületességből mellőztünk, fölemlítjük, hogy XIV. Benedek pápa 1755. február 22-én kelt „Beatus Andreas” kezdetű bullájában fölsorolja a trienti szent Simont, továbbá a fent idézett Joannetest, akiket a zsidók hitükért öltek meg. Az idősebbeknek még emlékezetében él a híres damaszkuszi pör, amelyet az ottani pasa és a francia konzul tárgyalt azok ellen a zsidók ellen, akik Páter Tamás és Fráter Ibrahim Amara misszionáriusokat legyilkolták és vérüket vették 1840. február 15-én. Végeztül magyarországi adatokkal is szolgálunk olvasóinknak. 1529. május 31-én Bazinban megölték Meilinger György kilencéves fiát. 1764-ben Orkután (Sáros m.) megölték Ballá János fiát s a vérét vették. 1875-ben Zborón megöltek egy 16 éves leányt. 1877-ben megöltek Szalacson két gyermeket. A tiszaeszlári és a sajóvámosi eseteket minden olvasónk ismeri.

A kiközösítés és kiátkozás. (Nidduj, cherem, samtá.) Rohling ennél a tárgynál a Négy törvénykönyvet és két rabbinitikus könyvet (Erős kéz és a Bölcseség tanítása) idéz. Tárgyilagosság céljából idézzük a Négy törvénykönyvet.

A Bölcseség tanítása című kötet a 334. fejezetben ezeket mondja: Ha valaki a 365 parancs valamelyikét áthágja, akkor ki kell őt közösíteni. Ha ez egy pénzbeli dologra vonatkozik (pl. ha az illetőnek egy adósságot kellett volna megfizetnie s emiatt meg is idézte a törvényszék, azonban nem jelent meg), akkor előzetesen háromszor meg kell őt a törvényszéknek intenie, és pedig hétfőn, csütörtökön és a következő hétfőn, azután büntetik kiközösítéssel. A kiközösítés tartama nem rövidebb harminc napnál; ha ez letelt, s ő nem engedelmeskedik a törvényszéknek s nem tart bűnbánatot, akkor újból harminc napra közösítik ki. Ha ezen idő leteltével sem engedelmeskedik, akkor még harminc napig várnak, akkor, ha mindjárt ünnepre esik is az a határnap, kiátkozással büntetik. A harmincnapos kiközösítés azonban csak Palesztinában volt szokásban. A jelenlegi kiközösítés a Szentföldön kívül nem tart tovább, mint akkoriban a korholás tartott, ami hét napig tartott; a mi korholásunk pedig csak két napig tart. Aki a kiközösítés büntetését megérdemelte, azon végre is hajtják, még pedig minden tekintet nélkül arra, hogy ő ezáltal még gonoszabb lesz vagy elhagyja a hitét. Aki ki van közösítve, ahhoz négy rőfnél közelebb nem szabad leülni, kivéve a feleségét és a gyermekeit. Némelyek az unokáknak is megengedik. Tilos vele együtt enni vagy inni; nem kell őt bevenni egy olyan dologhoz (imádsághoz) amelyhez három vagy tíz férfi szükséges, szabad azonban neki a zsinagógában imádkoznia. Az a szokás azonban, hogy egy ilyen kiközösítettet kikergetnek a zsinagógából, nehogy valaki négy rőfnél közelebb kerüljön hozzá. A kiközösítettnek nem szabad mosakodnia, nem szabad a haját vagy a szakállát nyírnia, nem szabad neki cipőt húzni; szabad azonban a törvényt ismételnie, hogy el ne felejtse és ezt másoknak is szabad ő előtte cselekednie; szabad neki továbbá munkába szegődni és másokat munkába szegődtetni. A kiátkozottnak azonban mindez tilos; egy ilyennek nem szabad többet adni, mint amennyi az életfenntartáshoz szükséges, ha szegény is; szabad azonban neki a Törvényt magában ismételnie, hogy el ne felejtse; szintúgy szabad neki egy kis kamrát berendeznie, hogy táplálni tudja magát Szabad vele (négy rőfnyi távolból) beszélni, hacsak ezt a törvényszék kifejezetten meg nem tiltotta. Ha a kiközösített meghal, akkor a törvényszék egy követ tétet a koporsójára. Nem szaggatják meg érette a ruhát, nem húzzák le a cipőt s nem gyászolnak; vagyis, ha a kiközösített áthágott egyet a 365 tilalom közül, ami a Talrnudban tiltva van. Ha azonban pénzbeli dolog miatt lett kiközösítve, akkor a halállal mindez megszűnik és ugyanúgy kezelik őt, mint a többi halottat. Ha a kiközösített bűnbánatot tart, akkor nem szabad vele mindaddig érintkezni, míg a törvényszék őt a kiközösítéstől föl nem oldozta. Jóllehet tilos egy kiközösítettél együtt enni vagy inni, mindazáltal nem közösítik ki azt, aki ezt a tilalmat áthágja. A törvényszéknek jogában áll a kiközösítés tartamát megrövidíteni vagy meghosszabbítani. Azt is megtilthatja a törvényszék, hogy a gyermekeit körülmetélje, hogy őt magát holta után eltemessék, valamint elrendelheti, hogy a gyermekeit az iskolából, feleségét a zsinagógából kikergessék, míg ő a törvényszék ítéletének (a pénzdologban) eleget nem tesz. Ha a kiközösítés ideje letelt, akkor a törvényszék, ha akarja, feloldozhatja őt, noha nem tanúsította a törvényben előírt engedelmességet. Ez azonban nem tanácsos, mert a törvényszék ezen módon elveszti tekintélyét s a félelmét. A törvényszék egyébként szigorúbban is eljárhat, vagyis a kiközösítést kiátkozásra változtathatja át, sőt bizonyos körülmények között azt is kiátkozhatja, aki a kiközösítettél illetőleg kiátkozottal evett vagy ivott. A korholás (nesipha) abban áll, hogy valakire egy tanult férfiú adott alkalomnál rákiált vagy rátámad; így pl. azt mondja neki, hogy igen szemtelen stb., az olyannak el kell bújnia, szégyelnie kell magát, otthon kell maradnia, a megszégyenítőjének látását kerülnie kell, kevesebbet kell beszélnie és nevetnie és kevesebb üzletet csinálni; az emberek előtt panaszkodnia kell, de különben nem tartozik magát tőlük távol tartani, sőt ehetik, ihatik velük, köszöntheti őket s a megszégyenítőjétől nem tartozik bocsánatot kérni. Mikor ugyanis a törvényes időtartam elmúlik (lásd fent), a tartóztatás magától megszűnik. A magyarázatban (Haga) egy rabbiról tétetik említés, aki azt állítja, hogy, ha az a tudós az illetőnek szemtelenkedésére nem is válaszolt, de látszott, hogy szívében háborgott, akkor mégis magára kell vállalnia a büntetést. Ha valakit egy tanult férfiú kiközösített, akkor annak tanítványaitól is távol kell magát tartania, de más tanult férfiútól nem. Ha egy tanítvány utasította rendre, akkor nem tartozik magát annak tanítójától távol tartania, de más tanulatlanoktól igen. Egy tanítvány kiközösíthet olyat, aki az, ő tanítóját vagy atyját az ő jelenlétében tiszteletlenséggel illeti. Ha valakit álmában kiközösítésre ítélnek, annak kötelessége a feloldozásról gondoskodni, még abban az esetben is, ha úgy álmodta, hogy mindjárt fel is oldozták. Az a feloldozás ugyanis nem érvényes, mert egy álom sem igaz egészen. Lehet ugyanis, hogy a kiközösítés igaz és a feloldozás nem, még akkor is, ha az illető nem tud már visszaemlékezni, hogy ki közösítette ki. Az ilyen feloldozáshoz tíz férfiú jelenléte szükséges, akik a törvény véghatározatát megismétlik. Mert az az álláspont irányadó, hogy az illető álmában Isten végzése folytán közösíttetett ki, tehát e feloldozásnak olyan gyülekezet által kell történnie, amelyben az Istenség jelen van. Ha ilyen gyülekezetet nem

találna az illető, akkor akár egy mértföldnyire is el kell mennie; végső esetben azonban három tanulatlan (idióta) is feloldozhatja. Némely rabbi azonban ellenzi ezt. Ha valaki hallja, hogy felebarátja hiába vette ajkára az Isten nevét, vagy pedig, hogy hamisan esküdött, vagy haszontalanul mondott egy áldást, akkor tartozik azonnal kiközösíteni; ha nem cselekedne, akkor ő maga esik ebbe a büntetésbe. Kötelessége azonban tüstént föl is oldozni, hogy másoknak ne okozzon kellemetlenséget, akik az ő kiközösítéséről nem bírnak tudomással és így vele tovább is érintkezvén, ezáltal vétekbe esnének. Ha valaki egy híres tudóst sújt kiközösítéssel és az ezt feleli neki: Adrabba (ellenkezőleg) azaz, hogy inkább ő méltó a kiközösítésre: akkor csakugyan ő lesz a kiközösített és nem az a tudós. Ha azonban az első a tudós és nem a másik, akkor annak az ellenvetése a tudóssal szemben nem bír érvénnyel. Ha valaki a fiatalabb öccsét, aki azonban tanult ember, szidalmazza és az őt kiközösítéssel sújtja: akkor ki van közösítve. Egy idősebb tudóst vagy a törvényszék fejét, ha vetkezett, nem szabad nyilvánosan kiközösíteni, hanem azt kell neki mondani, hogy ő tiszteletben áll, de maradjon otthon, mert ő úgy vetkezett, mint Jeroboám, Nobát fia (Királyok I. könyve 12. fej. 14. v.), aki a legsúlyosabb igát hozta be Izraelre. Ha azonban nem követett el ilyen súlyos vétket, akkor titokban kimérik reá a 39 ütést. Egy tanult férfiút, aki magát a kiközösítésre méltóvá tette, a törvényszék nem közösíthet ki azonnal, hanem vissza kell tőle húzódni, úgy, hogy észre ne vegyék. A régi jámborok azzal dicsekedtek, hogy sohasem szólították fel őket arra, hogy egy tudóst kiközösítsenek, hanem csupán a 39 ütésre, vagy hasonló fenyítésre volt szükség. Ha azonban egy tanult férfiúról igen rossz hír kering, pl. hogy rossz könyvek olvasásával foglalkozik vagy nótázással dáridózik, vagy, hogy a kollegáira szégyent hozott, úgy, hogy miatta az Isten neve megszentségteleníttetik: akkor azonnal ki kell közösítem. Huszonnégy esetben kell valakit kiközösíteni: 1. Ha valaki egy tudóst becsmérel, ha mindjárt a halála után is. 2. Ha valaki egy törvényszolgát becsmérel. 3. Ha valaki a felebarátját (egy zsidót) rabszolgának nevez. 4. Ha valaki egy olyan dolgot, amely a Talmudban el van rendelve, kevésre becsül, legyen az akár parancs, akár tilalom. 5. Ha valakit megidéznek a törvényszék elé és az utolsó határnapra sem jelenik meg. 6. Aki a törvényszék határozatának nem engedelmeskedik, az mindaddig kiközösítésben marad, míg engedelmességet nem tanúsít. 7. Aki a házatáján olyan dolgot tart, ami másoknak ártalmára lehet, az mindaddig kiközösítésben marad, míg a kárt meg nem szünteti. 8. Aki a telkét egy nemzsidónak adta el, mindaddig, míg magára nem vállal minden kárt (kényszer, ami az izraelitára a szomszédjától háramlik). 9. Aki egy nemzsidó törvényszék előtt a felebarátja (egy zsidó) ellen tanúságot tett, s miatta annak a pénzt oda kellett adnia, mindaddig kiközösítésben marad, míg annak a kárát meg nem téríti. 10. Az a pap, aki egyúttal sakter is és eladja a húst anélkül, hogy a papi tizedet abból elvenné. 11. Aki a második ünnepnapot megszentségteleníti. 12. Aki húsvét előnapján déli 6 (azaz 12) óra után dolgozik. 13. Aki Istennek nevét szükség nélkül kimondja. 14. Aki oka annak, hogy hitsorsosai a fölajánlott húsból a templomon kívül esznek. 15. Aki oka annak, hogy mások az Isten nevét megszentségtelenítik. 16. Aki olyan naptár csinálásával foglalkozik, aminő a Szentföldön használatban volt, de most már nem használható. 17. Aki másnak alkalmat ad a bűnre. 18. Aki a tömeget visszatartja attól, hogy valamely parancsnak eleget tegyen. 19. Az a sakter, aki trefa-húst (tisztátalan) ad ki. 20. Az a sakter, aki nem mutatta be később vizsgálatra, vágás előtt egy tanult férfiúnak. 21. Aki onaniát űz. 22. Aki a feleségének váláslevelet adott és azután vele társasüzletet folytat, ami egymáshoz való közeledéshez vezet, s ezért ő feleségével együtt kiközösíttetik. 23. Egy tudós, aki alaposan rosszhírbe jut. 24. Aki egy ártatlant közösített ki. Az Igazság pajzsa című kötetben a kiközösítésre vonatkozólag ezeket találjuk: 11. fejezet. 4. §. Ha valaki kiközösítő iratot kapott, mivelhogy nem jelent meg a törvényszék előtt és azt mondja, hogy most fog elmenni, akkor előbb nem kell őt a kiközösítés alól feloldozni, míg ott meg nem jelenik, ha pedig azért közösítették ki, mert a törvényszék ítéletének nem akart eleget tenni, és most azt mondja, hogy eleget fog tenni: akkor azonnal feloldoztatik. 19. fejezet 3. §. Ha a terhelt fél az ítéletet elfogadta, miszerint ő fizetni köteles, és még sem fizet: akkor először megintik; azután kiközösítik és harmincnapi határidőt adnak neki; ha akkor sem fizet, akkor kiátkozzák. 69. fejezet 5. §. Ha az örökösök letagadják az atyjuk aláírását, kiközösíttetnek, de a fizetség alól mentesülnek.

J. B. PRANAITIS:

A KERESZTÉNYEK A TALMUDBAN Előszó. Pranaitis lengyel tieológiai tanárnak „A keresztény a Talmudban” című könyve, amely 1892ben jelent meg a pétervári egyetemi könyvnyomdánál, igen nagy érdeklődést keltett azoknak a szakférfiaknak körében, akik megfelelő felkészültséggel az idézetek eredeti szövegét is szeretik látni s nem elégszenek meg egy teljesen ismeretlen könyv bizonyos részéből előrángatott mondatokkal. Pranaitis könyve 21 nyomdaívet tesz ki, tehát majdnem négyszerte nagyobb a Rohling könyvénél; a héber szöveget lengyelül és latinul is idézi, ami nemzetközi kelendőséget biztosított e nagy fáradsággal összeállított műnek. Le is fordították németre, franciára, angolra, sőt tavaly már olaszra is; hazai szerzőink is sokat ollóztak belőle, persze a forrás megnevezése nélkül. Nagy előnye ennek a könyvnek, hogy a Talmud könyveinek neveit is felsorolja, valamint a többi rabbinitikus könyvet is, amelyekből idézeteit gyűjtötte, azonkívül teljesen kiírja s nem rövidíti a forrásművek címeit, úgyhogy az olvasó el is tudja az illető könyv címét olvasni, sőt az előzetes magyarázatokból meg is érti, amit Eisenmenger és Rohling könyveiről nem lehet elmondani. Nem mentes azonban a könyv néhány fordítási hibától, amelyeket a Talmud keresztény kutatói azóta kijavítottak, illetőleg felfedeztek. Az én célom csupán az idézetek felsorolása lévén, ennél a könyvnél is, miként a Rohling könyvénél, mellőzöm a szerzőnek magyarázatait, hogy a szigorú tárgyilagossághoz a legmesszebbmenő mértékben hű maradhassak. A nagynevű szerző iránti köteles tiszteletből fölemlítem, hogy a mű egyházhatósági és kormányhatósági jóváhagyással jelent meg. Az idézeteket itt is három csoportban sorolom fel: először azokat, amelyeket Pranaitis a Talmudból vett, azután a Sulchan Arukhból vett idézeteket s végre azokat, amelyeket egyéb rabbinitikus könyvekből vett. A Talmudról. Félreértések elkerülése végett először a Talmudból vett idézeteket adjuk, azután újból visszatérünk ezekre a fejezetekre, amikor is a Sulchan Arukh és a többi rabbinitikus könyv idevonatkozó részeit ismertetjük. A Talmudból vett idézeteket itt nem mondjuk el mégegyszer, hanem utalunk a Rohling idézetek megfelelő lapjaira. Tehát: Középső kapu 33 a. lap: lásd a 11. lapon. Írástudók 13 b. lap: ugyanott. Összekötések 21 b. lap: ugyanott. Nagy tanács 38 b. lap:: ugyanott. Összekötések 13 b. lap: Három évig vitatkozott Sammaj iskolája Hillel iskolájával; egyik azt mondta, hogy a Halakhát (a Talmud magyarázata) az ő nézete szerint kell eldönteni, a másik azt mondta, hogy az ő nézete szerint kell eldönteni. Ekkor egy égi szózat hallatszott és azt monda: Úgy az egyiknek, mint a másiknak szavai az élő Istennek szavai, a Halakhát azonban mégis a Hillel iskolája szerint kell eldönteni. (Vagyis az enyhébb értelmezés szerint. Odiosa restringenda.)

I. RÉSZ. 1. fejezet. Krisztus a Talmudban.

Idegen kultusz 6 a. lap: lásd a 35. lapon. Szombat könyve 104 a. lap: lásd a 20. lapon. Idegen kultusz 50 b. lap: lásd a 35. lapon. Menyasszony 18 b. lap: lásd a 23. lapon. Ünnepi áldozat 4 b. lap: Bebaj ben Abajje rabbi, aki a halál angyalánál szokott tartózkodni, hallotta egyszer, amint a halál angyala így szólt a követéhez: Menj és hozd el nekem Mirjamot, a hajfonogatót. (Lásd Sabbath 104 a. lap.) Elment és elhozta neki Mirjamot, a hajfonogatót. A halál angyala így szólt neki: Én Mirjamot, a gyermekek hajfonogatóját akartam. Tosephoth: Ez a Mirjam-történet a második házban történt. Ő ugyanis annak a bizonyosnak volt az anyja, akiről a Sabbath 104 a. lapján van szó. Nagy tanács 43 a. lap: lásd a 21. lapon. 67 a. lap: lásd a 23. lapon. Áldások könyve 17 a. lap: Ne legyen nekünk olyan fiúnk vagy tanítványunk, aki az ő ételét nyilvánosan elégeti, (vagyis a törvényt megveti, becsmérli) mint Jésu a názáreti és az ő társai. (Ugyanez áll a Nagy tanács 103 b. lapján.) Nagy tanács 107 b. lap: lásd a 21. lapon, a Házasságtörő 47 a. lapnál. Idegen kultusz 21 a. lap, Tosephoth: Kételkednünk kell azon, hogy mi alapon vélekednek mostanában az emberek fiai amikor eladják vagy bérbe adják a házaikat a gójoknak, még lakás céljaira is. Sem itt (Izrael földjén), sem ott (a gójok között) ne adja az ember bérbe a házát egy gójnak, mivel ismeretes, hogy az beviszi oda a bálványát. Azonban, mégis szabad nekik istállót, csűrt, vendégfogadót bérbe adni, jóllehet ismeretes, hogy beviszik oda a halványukat. Ennek magyarázata az, hogy különbséget kell tenni olyan hely között, ahová állandóan beviszik a bálványt, s olyan hely között, ahová nem állandóan viszik be a bálványt. Azok a gójok, akik most közöttünk laknak, nem viszik be a halványukat (a szentséget) állandóan a házaikba, csak akkor, ha egy közülük döglőfélben van, vagy a halálhoz közel áll. Idegen kultusz 6 a. lap, Tosephoth: lásd a 33. lapon. Ugyanott 17 a. lap: lásd a 34. lapon. Ugyanott 2l b. lap: lásd a 35. lapon. 2. fejezet. A keresztények Pranaitis ezt a fejezetet azoknak az elnevezéseknek felsorolásával kezdi, amelyek a Talmudban, a Sulchan Arukhban és egyéb rabbikönyvekben a keresztényeket jelölik. Ezek az elnevezések többfélék. Neveztetnek a keresztények pl. nazarénusoknak, miként az Idegen kultusz 6 a. lapjáról idéztük. Neveztetnek továbbá Jesu követőinek. A Jesu név magyarázatát már a 34. lapon idéztük. Krisztust egyébként több helyen (pl. Szombat könyve 104 b.) így nevezik: az a bizonyos. Ugyancsak gyakran nevezik Krisztust (szótárakban is) így: a felakasztott. A keresztények leggyakoribb elnevezése: a csillagimádók (obdé kokobim vemazzaloth), rövidítve: Ákum. A Sulchan Arukh, az Igazság pajzsa című kötetében 409, 3. pontban beismeri: manapság ákumok között élünk. Klein Izidor budapesti vallástanár „A Peszach törvényei” című. könyvében a héber „Ákum” szót mindenütt nemzsidóval fordítja. A kereszténység egyébként mindenütt bálványimádásnak (aboda sára) neveztetik, amelynek magyarázatát már a 32. lapon kifejtettük. Egyébként itt is utalunk az Idegen kultusz 6 a. lapjára. Ezenkívül: Az Élet útja 113, 8. alatt ez áll: Akumnak neveztetnek azok, akik keresztet használnak. A Bölcseség tanítása 148, 5. 12. alatt pedig ezt olvassuk: Csillagok és bolygók tisztelőinek neveztetnek, akik a mostani időkben a Nital (karácsony) és utána, nyolc napra az újévet tartják. Ugyancsak a fenti alapokon nevezik a keresztényeket bálványok szolgáinak, (obdé elilim). így például: Az Igazság útja 215, 5. alatt ez áll: Azon illatszerek fölött, amelyek a bálványok szolgáihoz tartoznak, nem kell áldást mondani. A keresztények továbbá eretnekeknek is neveztetnek (minim), miként ez kitűnik a Szombat könyve 116 a. lapjáról fentebb, a 35. lapon közölt idézetből is.

Bechaj „Lisztesvödör” című könyve 20 a. lapján ezt olvassuk: Edomitáknak neveztetnek, akik újjaikat ide-oda mozgatják. Általánosan ismert megjelölése a keresztényeknek a „goj” szó, amely a világ népeit, a pogányokat (gentilis, barbaros) jelenti. Ugyancsak vitán felül áll, hogy az „idegen” (nakhri) szó is a nemzsidókat jelenti, már csak azért is, mert ez a szó a Talmud kicenzúrázott példányiban mindenütt az Ákum szóval van helyettesítve. Pranaitis szerint a „paraszt” (föld népe, am haarez, populus terrae) szintén a keresztények megjelölésére szolgálna, ez azonban erőltetett magyarázat, jóllehet az általa idézett Zohár (I. 25 a.) ezt mondja: A föld népe: a bálványozók. Ugyanígy nem lehet általánosítani és a keresztényekre vonatkoztatni az „epikur” elnevezést, amely a héber szótárak szerint szabadgondolkozót, istentagadót jelent. Annál inkább reánk vonatkozik a „test és vér” kifejezés (basar vedam), mert ez olyan lényt jelent, amelynek nincs lelke, vagyis állat. Így találjuk ezt a Sógorházasság 61 a. és a Középső kapu 113 b. lapján. Gyakori elnevezése a keresztényeknek a „kuthe” (szamaritánus), amely már csak azért sem vonatkozhatik az igazi szamaritánusokra, mert olyan könyvekben fordul elő, amelyek megjelenésekor már rég nem voltak szamaritánusok. Neveztetnek ezenkívül a keresztények Noach fiainak is, miként ezt többek közt a Fogadalmak könyve 31 a. lapján, valamint a Nagy tanács 56 a. alpján is olvashatjuk. Végül gyakori elnevezés ez is: „a világ népei” (ummoth heolam), ami bővebb magyarázatot nem igényel. Most pedig adjuk itt a Talmudból vett idézeteket. Szombat könyve 116 a. lap: lásd a 36. lapon. Idegen kultusz 22a. lap: Az ember ne társuljon velük, (a nemzsidókkal) mert gyanúsak a vérontásra. Ugyanott 25 b. lap: Ha egy izraelita az úton egy nemzsidóval találkozik össze, akkor hagyja őt a jobboldalon menni. Jizmaél rabbi mondja: Ha kard van annál, akkor hagyja őt a jobboldalon menni; ha bot van annál, akkor hagyja őt a baloldalon menni. Ha fölfelé mennek, akkor sohse menjen a zsidó lent, a nemzsidó fönt, hanem engedje azt mindig egy kissé jobboldalt és sohase hajoljon meg előtte. Ha azt kérdi: Hová mégysz? akkor ha egy mérföldet akar még tenni, két mérföldet mondjon neki. (Ugyanez áll a Jore dea 153, 3. alatt.) Ugyanott 22 a. lap: Ne társalkodjék egy zsidó nő a gójokkal, mert azok gyanúsak a fajtalanságra. Szombat könyve 145. lap: Miért mocskosak a nemzsidók? Mert tisztátalanságokat esznek. Idegen kultusz 22 b. lap; illetőleg Szombat könyve 154. lap és Sógorházasság 103 b. lap: Miért mocskosak a nemzsidók! Mert ők nem álltak a Sinaj hegyen. Mikor ugyanis a kígyó Évával volt, szennyet lövellt bele; az izraelitáknál, akik a Sinaj hegyen álltak, ez a szenny elveszett, de a nemzsidóknál megmaradt. Kirekesztés 6 b. lap: A rabbik tanítják: Aki áldozati olajat önt egy baromra... vagy a gójokra, vagy egy halottra, nem büntetendő. Ami a barmot illeti... az nem ember, de a gójok miatt hogyan lehet nem büntetendőnek mondani, mikor azok is emberek? Azok nem, mert írva van (Ezekhiel 34, 31.): Ti az én nyájam, az én legelőm nyája, emberek vagytok. Azaz ti embereknek neveztettek, de a világi népek nem neveztetnek embereknek. (Ugyanez áll a Sógorházasság 61 a. lapján és a Középső kapu 114 b. lapján.) Első kapu 44 a. lap: Ha valaki egy állatra célozott és egy embert ölt meg, akkor nem büntetendő. (Ugyanez áll az Ostorozás 7 b. lapján.) Sógorházasság 22 a. lap, Házassági szerződések 3 b. lap, Tosehoth és Nagy tanács 74 b. lap, Tosephoth: lásd a 20. lapon. Eljegyzés 68 a. lap: Hóna rabbi mondja: Olvasd (Mózes I. könyve 22. fej. 5. vers): Várjatok itt a szamárral. Ebből következik, hogy az egy nép, amely a szamárhoz hasonló. Ebből nyilvánvaló, hogy ők nem képesek a házasságra. (Ugyanez áll a Házasági szerződések 11 a. lapján.) Újév könyve 17 a. lap: lásd a 19. lapon. Sógorházasság 61 a. lap: Akik egy idegent temettek el, nem lettek ezáltal tisztátalanná, mert írva van stb., mint fentebb. Idegen kultusz 14 b. Tosephoth: lásd a 35. lapon.

Ugyanott 47 b. lap: Ha valakinek egy bálványtemplom szomszédságában volt a háza és összeomlott, nem szabad azt újból fölépíteni. Mit cselekedjék tehát? Húzódjék el onnan és (távolabb) építsen, a megmaradt közt pedig töltse ki tövisekkel vagy trágyával, nehogy a bálványtemplomot megnagyobbíthassák. Szurai Chanina rabbi mondja, hogy azt a helyet illemhelynek kell fölhasználni. Szombat könyve 116 a. lap: lásd a 36. lapon. Idegen kultusz 6a. lap: lásd a 33. lapon.

II. RÉSZ. A Talmud parancsai a keresztényekről. Válások 62 a. lat): lásd a 25. lapon. Sógorházasság 47 a. lap: Egy idegen nem lehet tanú. Idegen kultusz 35 b. lap: Tilosak a gójóknak ezen dolgai: ...a tej, amelyet a gój fejt a zsidó távollétében, az ő kenyerük stb. Ugyanott 72 b. lap: Valaki bort eresztett (a hordóból) egy csövön; odament egy gój és kezével megérintette a csövet: az egész bor tisztátalanná lett. Ugyanott 2 a. lap: lásd a 33. lapon. Ugyanott 14 b. lap, Tosephoth: lásd a 35. lapon. Ugyanott 2 a. lap, Tosephoth: Nehéz (megérteni), hogy mivel támogatják manapság (némelyek eljárásukat) mikor nemzsidókkal kereskednek az ő ünnepeiken; mert bár legtöbb ünnepük az ő szenteiknek (tiszteletére van), mindenesetre áll az, hogy (van egy) napja a názáreti embernek, amely nap Jismaél rabbi szerint mindenkor tiltott nap. Ugyanott: Nem kell csodálkozni a mi szokásainkon; mert bár mi erőt vettünk rajtuk, mint a bálványimádás szolgáin, semmit se tegyünk nekik ajándékból, hanem (csak) pénzért. S ezért nem illik könnyíteni rajtuk és szaporítani a pénzüket az ő ünnepeiken. Húsvét 25 a. lap: Mindenkit gyógyíthatnak, kivéve a bálványimádókat, fajtalanokat és vérontókat. Idegen kultusz 26 a. lap: lásd a 29. lapon. Válások 61 a. lap: Megengedett dolog, hogy a nemzsidóknak alamizsnát adjunk, betegeiket meglátogassuk, halottaikat eltemessük, őket megsirassuk s a gyászolókat vigasztaljuk, a béke kedvéért. Idegen kultusz 20 a. lap: lásd a 26. lapon. Utolsó kapu 54 b. lap: A nemzsidók javai hasonlók a pusztához s olyanok, mint egy gazdátlan jószág, és mindenki, aki először birtokába veszi, megszerzi azokat. Első kapu 113 b. lap: lásd a 27. lapon. Idegen kultusz 54 a, lap, illetőleg 26 a. lap, Tosephoth: A hitehagyottnak, aki bálványimádásra tért át, szabad uzsorára kölcsönözni. Első kapu 113 a. lap: lásd a 27. lapon. Ugyanott 113 b. lap: Tosephoth: Nem az isteni név megszentségtelenítése az, ha (a zsidó hazudva) azt mondja (a gój) örökösének: Adtam (ezt vagy azt a dolgot) atyádnak, de ő meghalt; add vissza tehát nekem; — csak ne tudja tisztán a gój, hogy (a zsidó) hazudik (csal.) Menyasszony 18 b. lap: lásd a 23. lapon. Idegen kultusz 26 b. lap: lásd a 39. lapon. Nagy tanács 59 a. lap: lásd a 26. lapon. Idegen kultusz 26 b. lap, Tosephoth: lásd a 29. lapon. Húsvét 49 b. lap: Egy földmíves embert (Groldschmidt szerint: egy közönséges népbeli embert, a Vulgata szerint: populum terrae) az engesztelőnapon is le lehet mészárolni, mégha az szombatra esik is. A tanítványai erre így szóltak (Eleázár rabbihoz): Mester, inkább úgy mondd, hogy vágni? Eleázár rabbi így felelt: A vágáshoz áldás-ima szükséges, ehhez pedig nem szükséges. Szombat könyve 118 a. lap: Mindaz, aki megtartja a három szombati étkezést, megszabadul a három csapástól: a Messiás fájdalmaitól, a gehenna ítéletétől s a Góg és Magóg háborúitól. A Messiás fájdalmaitól (azért) mert írva van: Ez a nap; és írva van (Malach. 4. 5.): íme én elküldöm nektek Elijahu prófétát, mielőtt eljön az Úr napja. Nagy tanács 98 b. lap: Mit cselekedjék az ember, hogy megszabaduljon a Messiás fájdalmaitól? Foglalkozzék a Tórával és a jócselekedetekkel.

Nem a Talmudból vett idézetek. A Sulchan Arukh: Terített asztal, vagyis a Négy Törvénykönyv, amelynek részei ezek: Az élet útja, A bölcsesség tanítása, A segítség köve, Az igazság pajzsa. Az innen vett idézeteket a fenti idézetek beosztása szerinti sorrendben adjuk. Tehát: 1. rész, 1. fejezethez: Élet útja 113, 8.: Ha a zsidó imádkozik és arra jön egy nemzsidó, aki a csillagot (keresztet) tartja a kezében, ő pedig az imádságban egy olyan helyhez ér, amelynél meg kell hajolni, akkor ne hajoljon meg, noha a szíve az egekre van irányozva, nehogy úgy tűnjék föl, mintha a bálványkép előtt hajolt volna meg. Bölcsesség tanítása 150, 2.: Ha a zsidónak tövis ment a lábába egy bálvány előtt, vagy pedig ugyanilyen helyen veszti el a pénzét, akkor nem szabad ott meghajolni, hogy a tövist a lábából kihúzza vagy hogy a pénzét megkeresse, nehogy úgy tűnjék föl, mintha a bálvány előtt hajolt volna meg; hanem üljön le vagy fordítson hátat a bálványnak s úgy húzza ki a tövist. Ugyanott 150, 3.: Fejedelmek vagy nemzsidó papok előtt, akik ruhájukon keresztet (seti véreb) vagy a mellükön bálványképet viselnek, mint ezt a hegemonok (ez a szó püspököt is jelenthet) szoktak hordani, tilos meghajolni, vagy a kalapot levenni. (Annak a köszönésének) csak úgy szabad történnie, hogy senki se lássa. Pl. mintha az ember elszórta volna a pénzét (és azt szedné föl) vagy pedig álljon az ember föl, mielőtt az előkelőség odaér; továbbá vegye le a kalapját, mielőtt odaér. Ugyanott 141, 1. Haga. Egy keresztnek képe, amely előtt a nemzsidók meghajolnak, úgy tekintendő, mint egy bálvány, és ezért tilos dolog, míg csak nem profanizáltatik. Egy olyan keresztet azonban, amit. valaki emléktárgy gyanánt visel, nem kell bálványnak nevezni és az ilyen meg van engedve. A 2. fejezethez. Bölcsesség tanítása 153, 2.: lásd az Idegen kultusz 22 a. lapján. Élet útja 20, 2.: Nem szabad a talithot (felsőruha) a rojtokkal eladni egy nemzsidónak, nehogy az társul szegődjék az úton egy zsidóhoz és megölje. Hasonlóképen tilos egy nemzsidónál a talithot elzálogosítani vagy elhelyezni, legföljebb rövid időre, ha nincs mitől tartani. Ugyanott 55, 20.: Ha tíz férfi van együtt valamely helyen és a „Kadis” imát mondják, akkor egy olyan is felelheti az Áment, aki nem tartozik hozzájuk. Némelyek azt mondják, hogy ne válassza el őket attól ganéj vagy egy nemzsidó. Bölcseség tanítása 198, 48. Haga.: Gondoskodni kell a (zsidó) asszonyoknak, hogy, amikor a fürdőből kijönnek. egy néptársnőjük jöjjön (elsőnek) velük szembe s ne kerüljön elébük valamely tisztátalan dolog vagy egy nemzsidó. Mert, ha ilyen dolog kerül elébük, akkor az asszonynak, ha jámbor akar lenni, újból meg kell fürödnie. Élet útja 225, 10.: Aki szép teremtményeket lát, legyenek azok bár nemzsidók vagy barmok... ezt mondja: Áldott a mi Urunk, Istenünk, a mindenség Királya, akinek világában ilyenek vannak. Ugyanott 578, 8.: Ha pestis dühöng a sertések közt, akkor siránkozni kell, mert azoknak belei hasonlók az emberek fiainak beleihez; mennyivel inkább kell siránkozni, ha a pestis a nemzsidók között dühöng. Segítség köve 44, 8.: Ha egy zsidó egy nemzsidó nővel vagy rabszolganővel köt házasságot, akkor az semmis, mivel ők nem képesek a házasságkötésre. Hasonlóképpen semmis, ha egy zsidó nő egy nemzsidóval vagy rabszolgával köt házasságot. Bölcsesség tanítása 377, 1.: A szolgák vagy szolgálók elvesztése fölött nem mondunk vigasztalásokat a gyászolóknak, hanem csak ezt mondjuk: Térítse meg az Úr a te károdat. Amint ezt mondjuk annak az embernek, akinek ökre vagy szamara megdöglött. Ugyanott 142, 10.: A bálványimádás házának árnyékában, négy rőfnyire a kapuján belül vagy kívül, tilos tartózkodni. Nem tilos azonban a mögötte levő árnyékban. De a fenti távolságon belül sem tilos, ha ott azelőtt nyilvános út volt és csak azután (építették) ott a bálvány templomát; azért, mert ott út van. Azonban, ha előbb volt ott a (bálványimádó) ház, akkor tilos. Vannak azonban, akik ezt minden esetben tiltják. Ugyanott 142, 15.: Tilos hallgatni a bálványimádás énekét, valamint szemlélni a bálványimádás építményeit; ugyani a nézés által jön az élvezet. Azonban, ha valaki ezt a dolgot nem szándékolja, akkor szabad.

A II. részhez. Ugyanott 148, 10.: Tilos megismételni az üdvözlést egy bálvány imádónak; ezért jobb őt megelőzni az üdvözlésben, nehogy, ha a bálványimádó előbb köszönne, a zsidónak kelljen megismételnie az ő üdvözlését. Igazság pajzsa 26, 10.: Tilos egy ügyet a nemzsidók törvényszéke elé vinni és az ő hatóságuk elé, még akkor is, ha ott az izraeliták törvényei szerint ítélkeznek; valamint akkor is, ha mindkét fél megegyezett volna abban, hogy azok előtt fognak pereskedni. Ezért gonosz, gyalázatos és becstelen, mint olyan, aki fölemeli kezét Mosé törvénye ellen. Haga. És a törvényszéknek joga van öt kiközösíteni, mindaddig, amíg a nemzsidók kezét a felebarátjától el nem távolítja. Bölcseség tanítása 112, 1.: A bölcsek tiltják, hogy a nemzsidók kenyeréből (peth) együnk, nehogy összeházasodjunk (sógorságba keveredjünk) velük; még az olyan helyeken is, ahol az összeházasodástól nem kell tartani. Ugyanott 178, 1.: Ne járjanak (éljenek) a zsidók a nemzsidók törvényei (szabályai, szokásai) szerint; ne utánozzák őket, ne öltözködjenek a nemzsidók (jellegzetes) ruháiba, ne fésüljék úgy a hajukat, mint azok fésülik... ne építsék házaikat a nemzsidó templomok mintájára. Ugyanott 120, 1.: Ha az ember egy nemzsidótól fémből való vagy átlátszó (üveg) vagy ólommal bevont edényeket vesz, még ha újak is azok, be kell őket meríteni a víztartó medencébe (mikva), vagy egy olyan kútba (forrásba), amely 40 mérőnyit (kb. 480 liter) tartalmaz. Ugyanott 139, 15.: Nem szabad bekötni a nemzsidók könyveit, kivéve a bírák és írók könyveit. Ha azonban tartani kell attól, hogy ebből ellenségeskedés származik, akkor szabad. Ha pedig ki tudja vonni magát az ember, akkor vonja ki. Ugyanott 139, 1.: Tilos a bálványok használata (a belőlük származó haszon), valamint azok dísze és az (áldozati) ajándékok, úgy a nemzsidónak, mint a zsidónak. Ugyanott 151, 1.: Tilos vizet eladni egy nemzsidónak, ha az ember tudja, hogy keresztvizet fog belőle csinálni. Ugyanott 148, 5.: Tilos egy nemzsidónak az ő ünnepén ajándékot küldeni, hacsak nem tudja az ember, hogy az nem vallja a bálványimádást és hogy nem szolgál a bálványoknak. Ugyanott 81, 7.: Haga. Ne szoptassa egy nemzsidó nő a zsidó csecsemőt, ha azt egy izraelita megteheti, mert a nemzsidó nő teje eldugaszolja (elbutítja) a szívet és gonosz természetet szül neki. Ugyanott 153, 1.: Ne bízzák a nemzsidókra a gyermekeket írás (könyvek) tanulása végett, vagy valamely mesterség megtanulása végett, mert azok eretnekségre csábítják. Ugyanott 155, 1.: Semmi olyan sebet, vagy betegséget, amelynél (a gyógyítás munkája által) a szombat megszentségtelenítésének veszélye forog fenn, nem szabad egy nemzsidóval gyógyíttatni, hacsak nem áll az általánosan ügyes (járatos) hírében, mert félni kell a vérontástól. És még abban az esetben sem, amikor kétséges, hogy a beteg életben marad-e vagy meghal, nem szabad egy nemzsidóval gyógyíttatni; ha azonban biztos, hogy meghal, akkor szabad vele gyógyíttatni, mert az egy óráig tartó élet nem jöhet figyelembe. Ha a nemzsidó azt mondja, hogy bizonyos orvosság jó vagy rossz, akkor meg lehet benne bízni, de az orvosságot nem szabad tőle vásárolni. Haga.: Némelyek azt mondják, hogy mindez csak akkor tilos, ha a nemzsidó ingyen csinálja; ha azonban fizetség ellenében csinálja, akkor szabad, mert annak félnie kell, hogy a díjazásban kárt szenvedhet. Ugyanott 156, 1.: Az ember ne nyírassa magát egy nemzsidóval, kivéve, ha ott emberek (zsidók) vannak jelen. Némelyek megszigorítják (ezt a parancsot) úgy, hogy csak akkor nyírássá magát borotvával egy nemzsidóval, ha ott sokan vannak jelen és, ha egy tükörben látja magát, (Ugyanez áll az Idegen kultusz 29 a. lapján.) Ugyanott 148, 12: Ha a zsidó egy városba érkezik és (a gójokat) örvendezve találja egy ünnepnapjukon, örvendezzék velük, az ellenségeskedés (elkerülése) miatt a képmutatók (hízelgők) módjára. De mindenesetre (legyen) nagylelkű és legyen távol az örvendezéstől, ha lehetséges, hogy ne keletkezzék ellenségeskedés. Ugyanott 151, 14,: Tilos valamit mondani az ő dicséretükre. Még azt sem szabad mondani: Milyen szép ez a nemzsidó (nő; lásd az Idegen kultusz 20 a. és Bölcsesség tanítása 81, 7.); még kevésbé szabad valamit mondani az ő műveik dicséretére, vagy olyat beszélni róluk, ami őket kedvessé teszi. Ugyanott 146, 15.: Gyökerestül ki kell irtani a balványokat és nekik csűfnevet adni. Ugyanott 147, 5.: Szabad a bálványokból gúnyt űzni, s nemzsidónak azt mondani: Segítsen a te Istened! vagy: Áldja meg munkádat! Ugyanott 151, 11.: Tilos a nemzsidóknak akikkel kereskedünk ingyen adni ajándékot. Ugyanott 334, 43.: Lásd a kiközösítés! esetek közül a 8-at a 44. lapon. Ugyanott 154, 2.: Tilos a nemzsidót valami mesterségre tanítani.

Ugyanott 183, 7.: Hogyha egy zsidó küldöncöt küld, hogy egy nemzsidótól pénzt vegyen át, és a nemzsidó tévedett és többet adott neki, akkor (a többlet) a küldöncé. Haga.: De csak akkor, ha tudott a tévedésről, mielőtt gazdájának elszámolt; ha azonban nem tudott és (az egészet) átadta, akkor az egész a gazdájáé, aki őt oda küldte. Igazság pajzsa 266, 1.: Lásd Első kapu 113 b. a 27. lapon. Ugyanott 156, 5.: Hága. Ha valaki egy nemzsidót visz magával Európából, azokon a helyeken (az egyes városokban), ahol ez a törvény, tilos másoknak oda menni, ott élni és azzal a nemzsidóval üzletet kötni. Olyan helyeken azonoan, ahol ez nem törvény, meg van engedve az izraelitának, hogy elmenjen ahhoz a nemzsidóhoz, annak kölcsönt adjon, vele üzletet kössön és őt megrontsa (megvesztegesse, megcsalja), tőle pénzt szerezzen (húzzon ki), mert a nemzsidónak javai gazdátlan jószágnak tekintendők és aki először birtokába veszi őket, az megszerezte magának. (Ugyanez áll az Utolsó kapu 54. lapján.) Ugyanott 183, 7.: Ha valaki egy nemzsidóval üzletet csinál és odamegy egy (zsidó) társa és segít neki és így megcsalják a nemzsidót a mértéknél, a súlynál vagy a számlálásnál, akkor osztoznak a nyereségen (revach) akár fizetségért, akár ingyen segített (cselekedett) amaz. Bölcseség tanítása 157, 2. Ha a zsidót a nemzsidók bálványimádónak vélik, hagyja reájuk. Ugyanott 159, 1. A Tóra szerint szabad egy nemzsidónak uzsorára kölcsönt adni. A bölcsek azonban tiltják, hacsak nem az életszükségletről van szó... manapság azonban minden módon szabad. Ugyanott 158, 1.: Nem szabad a nemzsidókat gyógyítani stb. lásd. az Idegen kultusz 26 a. lapján. Élet útja 330, 2.: Egy nemzsidó nő szülésénél nem szabad segédkezni szombati napon (Idegen kultusz 26 a.), még ha nem történik is ez által a szombat megszentségtelenítése. Igazság pajzsa 125, 5. Lásd a 36. lapon. Ugyanott 388, 10.: Szabad megölni az árulót bármely helyen, még a mostani időkben is; és szabad megölni, mielőtt az árulást elköveti, vagyis, amikor azt mondja, hogy egy bizonyos személyt (zsidót) be fog árulni, vagy annak vagyonát, noha az a vagyon kevés (könnyű), mégis meg lehet e miatt ölni; azonban mondják meg neki előbb: Ne légy áruló! Ha azonban szemtelenül azt mondja: Nem úgy, hanem beárulom! — akkor meg van parancsolva, hogy megöljék, és az, aki előbb (elsőnek) öli meg, ártatlan. Haga.: Ha nincs idő előre figyelmeztetni, akkor nem szükséges őt figyelmeztetni. Némelyek azt mondják, hogy (ebben az esetben) nem kell megölni az árulót, csak akkor, ha nem lehetséges megmenteni egyik tagja (megcsonkítása) által, ha azonban lehetséges őt megmenteni egyik tagja (megcsonkítása által, pl. nyelvének kivágása, szemének kiszúrása által, akkor tilos őt megölni, mert ő nem rosszabb, mint az üldöző ellenség. Ugyanott 388, 15.: Ha bebizonyult valakiről, hogy már háromszor árulta el az izraelitákat, vagy vagyonukat a nemzsidók kezeire juttatta, keresni kell a módot (tervet) az ő kiirtására (megrontására), hogy őt eltakarítsuk a világból. Bölcsesség tanítása 158. 2.: A hitehagyottak, akik áttérnek a nemzsidókhoz, és a nemzsidók között megfertőzik magukat a bálványimádás által, hasonlók lesznek azokhoz, akikhez dacból átpártoltak; ezeket le kell taszítani s föl nem húzni. Igazság pajzsa 425, 5.: Az epikurokat (szabadgondolkozók, istentagadók) és azokat, akik a Tórát és prófétákat tagadják, parancs van arra, hogy őket megöljük, ha ez hatalmunkban áll, karddal, nyilvánosan; ha pedig nem, akkor csellel, míg csak halálukat nem okozzuk; például, ha látják, hogy egy közülük a kútba esett s a kútban létra van, először húzzuk föl a létrát és mondjuk neki: Lásd, én azzal vagyok elfoglalva, hogy a fiamat a tetőről lehozzam, és azután a létrát visszahozom. Azoknak a nemzsidóknak pedig, akikkel nem állunk háborúságban... nem okozzuk halálukat, azonban tilos őket megmenteni. (Majmonides Hilchoth tesuba c. könyvében a 3, 8 alatti magyarázatban azt mondja, hogy a Nazarénusok a Tóra tagadói.) Ugyanott 388, 16.: Azokat a kiadásokat, amelyeket egy áruló eltávolítása céljából csináltak, a város minden lakója tartozik fedezni, még azok is, akik más helyen fizetnek adót.

Idézetek különböző rabbinikus könyvekből. Az első részhez. Semuél ben Meir Majmondiesnek Hilkoth Ákum (Magyarázat a bálványimádásról) című könyvére vonatkozó fejtegetéseiben azt mondja, hogy a karácsony (Nital), húsvét tiltott napok, mert a „felakasztott” tiszteletére tartatnak. Aben ben Ezra, Mózes I. könyvének 37. fej 39. verse magyarázatában „felakasztottnak” nevezi azt, akinek képét Konstantin császár a zászlóira tétette. Ezért Róma az idumeaiak országának neveztetik. Jákob háza (Velence 1547.) 127 a. lap: A mágusokat, mielőtt Egyiptomból távoztak, tüzetesen megvizsgálták, hogy ne vihessék ki írásban a mágiát és így más népek el ne tanulhassák. Ezért Jesu (lásd a Szombat könyve 104 b. lapján) új módot talált ki erre: a bőrére írta karcolásokkal, amelyek később begyógyultak és a mesterséget nem árulták el. A Jesu nemzetsége című sokszor idézett nevezetes könyvben ezeket olvassuk: Jesu monda: Nemde, rólam prófétáit Jesajás és Dávid, az én ősszüleim? Az Úr monda nekem: Fiam vagy te, ma szültelek téged. (2. zsoltár.) Hasonlókép máshol (109. zsolt.): Monda az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra. Most pedig fölmegyek Atyámhoz, aki a mennyekben lakik, hogy az ő jobbjára üljek, és ezt szemeitekkel fogjátok látni. Te pedig, Judás, nem fogsz oda jutni. Ekkor kimondotta Jesu a nagy Nevet (Jahveh) és jött a szél és fölemelte őt az ég és föld közé. De Judás is kimondotta a Nevet és hasonlóképen jött a szél és fölemelte őt is az ég és föld közé, így mind a kettő a levegőben repdesett, mindazok bámulatára, akik ezt látták. Ekkor Judás ismét kimondotta a Nevet és megragadta Jesut, hogy a földre taszítsa, azonban Jesu ugyanezt gondolván, szintén kimondá a Nevet és próbálta Judást a földre taszítani. És így küzködött egyik a másikkal. Midőn pedig Judás látta, hogy nem tudja lerontani Jesu cselekedeteit, rávizelt Jesura, és így mind a kettő tisztátalanná válván, lezuhantak a földre és addig nem használhatlak a Nevet, míg a tisztátalanságból ki nem engeszteltettek. A Zohár (fény, ragyogás) című nagytekintélyű könyv, amelyet a rabbik Mózestől származónak mondanak, s amelyet Simeon ben Jochaj rabbi, Akiba tanítvány állított össze, noha a könyv több rabbit említ, akik több száz évvel később éltek, — ez a könyv szintén foglalkozik Krisztus személyével és követőivel. A 282 b. lapon például ezeket mondja Krisztusról: A szenny (excrementum) szemétdombja, amelyen kidobva hevernek a döglött kutyák és a döglött szamarak és ahol Ézsua fiai (a keresztények) és Jismaél fiai (a törökök) vannak eltemetve és Mohamed, a körülmetéletlenség és tisztátalanság, ezek a döglött kutyák, vannak ott eltemetve. Majmonides, a már idézett Hilkoth Akum V. 3. részében ezt mondja: A Talmudnak annyi helyén tétetik említés a názáreti Jesuról és az ő tanítványairól, és a gójóknak nincs több Istenük, mint ő. Az Igazság megerősítése című könyv I. rész 36. fejezetében ezeket mondja: A keresztények Zakarja próféta 12. fej. 10. verséből az ő igazságuk bizonyítására ezt mondják: íme, a próféta is tanúságot tesz arról, hogy a jövendő időkben Izrael fiai szenvedni (terheltetni) fognak, sírnak és zokognak, hogy fölfeszítették a Messiást, aki nekik küldetett; és az a názáreti Jesu volt, aki össze volt téve (murkab, a verbo rakab) istenségből és emberségből; és ő róla mondatik: És meglátnak engem, akit átalvertek és siránkozni fognak rajtam, miként siránkoznak az egyszülöttön. Majmonides a Királyok könyvének magyarázatában (IX. 4.) ezeket mondja: Ha mindaz, amit (Jesu) cselekedett, sikerrel járt volna, ha (csakugyan) fölépítette volna a Szentélyt a helyén és összegyűjtötte volna Izrael szétszórtjait: akkor valóban Messiás lett volna... Ha ez mindeddig nem sikerült neki, vagy, ha megöletett, nyilvánvaló, hogy nem ő az, akiről a Tóra (azt mondja, hogy) reméljünk ő benne. Ő pedig, miként Dávid házából mindenik király, akik jámborok és tökéletesek voltak, és meghaltak és az Úr nem támasztotta fel őket azért, hogy sokan félrevezettessenek (sut) általuk, miként írva van (Dániel 11, 35.): És az értelmesek közül is elhullanak, hogy megpróbáltassanak és kiválogattassanak és megtisztíttassanak az elrendel ideig. A názáreti Jesuról is, akiről (azt hitték, hogy) ő a Messiás, és aki megöletett a törvényszék által, már rég így jövendölt Danjel (ugyanott 14. v.): A te engedetlen néped fiai fölkelnek, hogy beteljesítsék a látomást és elesnek. Mert mi lehet ennél nagyobb esés? Mert a próféták minden szava ezt mondja, hogy a Messiás megszabadítja Izraelt és üdvösséget hoz neki és összegyűjti őket és megerősíti parancsaikat. És ez (Jesu) azt okozta, hogy Izrael kard által vesszen el, hogy maradékai szétszórassanak és megaláztassanak, és hogy a Törvényt megváltoztassák és félrevezessék a világ többségét és az Isten helyett másnak szolgáljon. Azonban a Teremtőnek gondolatait egy ember sem tudja fölérni, mert nem olyanok az ő utai, mint a mi utaink, és az ő tervei, mint a mi terveink. És a

názáreti Jesu minden szava, miként a Jismaéléi (és) akik utána támadtak, nem (valók másra, mint), hogy utat készítsenek a Királynak, a Messiásnak és, hogy előkészítsék az egész világot az Úrnak való szolgálatra, miként mondatik (Sofoniás 3, 9.): Akkor adok azután a népeknek tisztult ajkat, hogy mindnyájan segítségül hívják az Úr nevét és egybevetett vállal szolgáljanak neki. Hogyan? Már rég tele van a világ a Messiásról való beszéddel és a Toráról és a parancsokról szóló beszéddel, és elterjedtek az ő dicséretének szavai a távoli szigetekre és sok népre, akik maguk között közlik azokat (a tanításokat), amelyek a törvényt lerontják (megbontják) mondván, hogy azok a parancsok igazak ugyan, azonban már régóta megszűntek; mások (meg azt mondják, hogy) nincsenek szokásban, és azt mondják, hogy azokban a szavakban titkok vannak és nincs értelmezésük, és hogy rég eljött a Messiás, a Király és kinyilatkoztatta neki azoknak titkait; de, hogy mikor támad a Király, a Messiás igazában és hogy mikor ér célt és mikor emelkedik föl: ezt ők mindnyájan kutatják és beismerik, hogy az mind hamis és hiábavaló. Aser az Idegen kultuszról írt magyarázatában (83 d. lap) ismétli azokat, amiket az Idegen kultusz 21 a. lapjáról idéztük (38. lap.) Ugyanott még ezt is módja: Manapság tömjént áldoznak a bálványoknak. A 2. fejezethez. A már idézett Zohár című könyv a II. 64. részében ezeket mondja: Azok a bálványimádók népei, akik szamárnak és ökörnek neveztetnek, miként mondatik: Van nekem ökröm és szamaram. Bechaj és utána Eclels a 79. zsoltár 14. versének, illetőleg a Házasági szerződések című talmud-traktátus 110 b. lapjának magyarázatában azt mondják, hogy a zsoltáros az erdei tisztátalan vad alatt a nemzsidókat, a „felakasztottnak” szolgáit érti. Selonio Jarchi rabbi, köznéven Rasi, Mózes V. könyve 14. fej. 21. versének magyarázatában azokat a szavakat: „És adjatok a kutyáknak” így magyarázza: Mert ő maga is olyan, mint a kutya. Avagy nem ő, hanem a kutya (értendő)? Mint a tanítás értelme mondja a dögről, hogy „vagy add el egy idegennek” annál inkább (következtetés a könnyebbről a súlyosabbra) áll ez a tréfára (tisztátalan), amelyből szabad mindenféle hasznot húzni. Ha pedig így áll a dolog, miért mondja az írás: (Dobjátok) a kutyáknak! Hogy arra tanítson, hogy a kutya (inkább) tiszteltetik, mint amaz. A Zohár II. 64 b. lapján ezt olvassuk: Abba rabbi mondja: Ha a gonoszok egyesülhetnének, a világ fiai nem tudnának a helyükön megmaradni... Ezért azt tanultuk, hogy az ember ne adjon helyet a gonosz latroknak... mert, ha a gonoszok egyesülhetnének, lehetetlen volna tőlük meglenni, mivelhogy az ő ágyékukból származik az az ivadék, amely kutyának neveztetik. Ugyanazon könyvben (I. 131. a.) ez áll: A többi bálványozó népek, ha nem lennének, nem tennék tisztátalanná (a világot,) mert a tisztátalan ágyékából van az ő lelkűk. Király völgye 23 d. lap: A gonoszok lelkei Keliphától (rossz széliem) származnak, aki halálnak és a halál árnyékának neveztetik. Zohár I. 46 b., 47 a.: „És az Úr teremte minden élő lelket, a „csúszómászókat”, amelyek az izraeliták, azért, mert ők a Magasságbelinek fiai és az ő szent lelkeik tőle származnak; a többi bálványozó nép lelke azonban mely helyről! Eliézer rabbi erre azt monda: A baloldalról, mert onnan származnak az ő tisztátalan lelkeik, s ezért mindnyájan tisztátalanok s beszennyeznek mindenkit, aki hozzájuk közeledik. Majmonides magyarázata az Idegen kultuszhoz (Perus 78 d.) És tudd meg, hogy minden kétségen kívül tilos neked szándékosan bemenni a nazarénusok városába, amelyben az esztelenség háza (keresztény templom) van, ami a bálványimádás háza; még inkább tilos ottan lakni. Azonban manapság az ő kezük (hatalmuk) alatt vagyunk a mi bűneink miatt és kénytelenségből az ő földjükön lakunk és beteljesedett rajtunk, ami mondaték (Móz. AT. 4, 28.): És ott idegen isteneket tiszteltek majd, akiket emberi kezek csináltak, fából és kőből; és ha ez áll arra a városra vonatkozólag, annál inkább áll (következtetés a könnyebbről a súlyosabbra) magára a hatványozás házára vonatkozólag, amelyet nekünk megnézni sem szabad, annál kevésbé abba bemenni. A Győzelem című könyv (Sota 498.) azt beszéli el, hogy mit mondott Kelonius rabbi III. Henrik császárnak, amikor az elvitte őt a nemrég épített spirai bazilikába és megengedte neki, hogy szabadon nyilvánítsa véleményét. Spirában történt, hogy Kelonius rabbit elhívatta a gonosz Henrik király, miután befejezte annak a buta tákolmánynak (tohum) építését Spirában, s azt mondta neki: Annak a szent templomnak, amelyet Salamon épített, s amelyről annyi könyvet írtak, több volt-e a nagyszerűsége ezénél! A rabbi monda neki: Uram, ha megengeded nekem, hogy szóljak és megesküszöl nekem, hogy nem fogsz nekem rosszat cselekedni, akkor megmagyarázom neked. Monda neki a császár: Esküszöm az én igazságomra és az én birodalmamra, hogy semmi rossz nem fog téged gyötörni. A rabbi monda neki: Ha minden pénz régtől fogva összegyűjtetett volna, meg minden arany és ezüst, ami a kincstáradban volt, nem lett volna elegendő fizetni a munkásokat és azok munkavezetőit, a törzsfőket és a munkavezetőket. Írva van ugyanis (Királyok I. könyve 5. fej. 15. v.): És Selomónak hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kővágója volt a hegyen. És (Krónikák II.

könyve 2. fej 2. v.): És számbavett ezek fölé háromezerhatszáz felügyelőt. És nyolc esztendő kellett a szent hajlék fölépítéséhez, építéséhez, amit te nem cselekedtél ennek a tákolmánynak (építésénél). És miután fölépítette Selomo a szent hajlékot és befejezte azt, nézel, mi van írva (Krón. II. 5, 14.): És a papok nem állhatták és nem szolgálhattak a homály miatt, mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát. Ellenben, ha valaki egy ganéjjal fertőzött szamarat hozna be ebbe a tákolmányba, semmi bántódása sem lenne. Henrik király erre azt monda: Ha nem esküdtem volna meg neked, akkor most leüttetném a fejedet! Kozzeni Mosé az Idegen kultuszról írt könyvében (10b.) ezt mondja: azokat a kelyheket, amelyeket a gój megcsorbított vagy profanizált, s azután egy izraelita megvette, nem szabad a gójnak ismét eladni, mert azokkal a bálványpap (ismét) űzné a bálványimádást, Majmonides mondja (Hilkoth Akum 78 c.): „Edehen” néven (pusztulás) neveztetik az ő haszontalan ünnepük és tilos azokat „moéd” (zsidóul ünnep) néven nevezni, mert azok valóban csupa haszontalanságok. Ugyanott mondja (C. IX.): Semuél ben Meir rabbi mondja Selomo Jarchi nevében: Azt tanultuk, hogy különösen tilos napok: a karácsony (nital) és a húsvét (kezach, pesach helyett), amelyek a „felakasztottért” tarttatnak. A II. részhez. Majmonides mondja az Idegen kultuszhoz írt magyarázatában (78 c.): És az ő ünnepeik mind tilosak és méltók arra, hogy úgy cselekedjünk velük, amint a törvény szerint a bálványimádókkal kell cselekedni. És a (hét) első napja kiváltképp ünnepe a gójoknak, s ezért egyáltalán tilos kereskedni azokkal, akik Jesuban hisznek, a hét első napján (in una sabbathi) s mindazt meg kell tartani a hét első napján, amik a bálványimádókra vonatkoznak. Így magyarázza ezt a Talmud. A Zohár 25 b. lapján ez áll: Akik igyekeznek jó szolgálatot tenni a bálványimádóknak... nem támadnak föl halottaikból. Majmonides az imént idézett könyvében (Hilkoth Akum Y, 12.) ezt mondja: Tilos a nemzsidókról megemlékezni, mivel írva van (Mózes II. könyve 23. fej. 13. v.): Ne említsd őket! Bechaj Mózes V. könyve 7. fej. 26. versének magyarázatában ezt mondja: Az írás azt tanítja neked, hogy az ember köteles utálatossá tenni a bálványokat s nekik csúfnevet adni; úgyhogy ha egy templomnak a neve beth-galja (gyülekezeti ház; Goldschmidt szerint: Versammlungshaus, Pranaitis szerint: domus excelsa), nevezd így: beth-karja (disznóól), mert ez a „karja” szó valami alávalót (niedrig) jelent. Az Üdvözítő forrásai című könyv 66 b. lapján ez áll: Figyelj, hogy miként magyarázzák ők (a rabbik) azt a másik kis szarvat Ben-Nezerből, aki a názáreti Jesu; és hozzáfűzik, a dologhoz, hogy a szövegben leírt gonosz ország Edom, mert ez az ő népe. Majmonides mondja (Hilkoth Akum X. 5.): Jehuda rabbi mondja: Tilos adni a nemzsidónak ingyen ajándékot, szabad azonban adni egy prozelitának, aki közöttetek lakik, mert az mondatik (Mózes V. könyve 14. fej. 21. v.): A jövevénynek aki a te városodban van, adj, hogy egyék belőle, vagy add el az idegennek. Tehát add el és ne ajándékozd. (Ugyanez áll a Magánáldozatok 114 b. lapján.) Pranaitis itt idézi Aser Sebuoth hagahoth című könyvét, amelynek 6 d. lapján ugyanaz áll, amit a Bölcseség tanítása 232.-ből idéztük a 36. lapon. Majmonides mondja (Hilkoth Akum X. 1.): Tilos megkönyörülni rajtuk, mert az mondatik (Mózes V. könyve 7. fej. 2. v,): Ne könyörülj meg rajtuk. Ezért, ha valaki látja, hogy egy gój veszélyben van, vagy hogy elmerül a folyóban, ne segítsen rajta. (Lásd fentebb a 37. lapon is.) Ha látja, hogy a halálhoz közel van, ne mentse meg; azonban tilos őket a saját kezével elveszíteni vagy letaszítani (a kútba) valamint onnan kihúzni is, ha nincsenek velünk háborúságban. Ugyanott mondja (X. 2.): Ezek mondattak a bálványimádókról. Azonban azokat az izraelitákat, akik árulók lettek, és az epikurokat (szabadgondolkozók, istentagadók) Izraelből, meg van engedve, hogy kézzel elveszítsük és letaszítsuk. Ők ugyanis szorongatják az izraelitákat s eltérítik a népet Istentől. Ugyanő mondja (Hilkoth tesuba III. 8.): A Tóra tagadóinak három osztálya van. 1. Akik azt mondják, hogy a Tóra nem Istentől van, vagy legalább némely részt, némely szót maga Mosé mondotta; éppen ezért az ilyen árulója a Tórának. 2. Ugyanígy, akik elárulják (elvetik) a magyarázatokat, amelyek szóbeli Tórának (Misna) neveztetnek: ezek megtagadják annak tanítóit, miként Zádok és Bajthos tették. 3. Akik azt mondják, hogy a Teremtő fölcserélte (megváltoztatta) a régi Tórát egy másik törvénnyel és a régi Tóra megszűnt, jóllehet nem tagadják, hogy az Istentől adatott; ilyenek például a keresztények és a törökök; mind a három megtagadja a Tórát. A Zohár mondja (I. 25 a.): A világi népek bálványozók... És róluk mondatik: Töröltessenek el a földről; vannak ugyanis közülük, akikre ez mondatik: Töröld el Amalek emlékét! Ezek közül

mostanában némelyek (az utódok) a negyedik számkivetésben (Egyiptom, Asszíria, Babilon, Róma) fejedelmek lettek... ezek mind Amalekek. Ugyanott 219 b.: Bizonyos, hogy a mi számkivetésünk addig fog tartani... míg a bálványimádó népek uralma el nem töröltetik a világból. Ugyanott (II. 19 a.): Jehuda rabbi monda: Jöjj és lásd miként volt (ez a dolog) minden időben, hogy a fejedelmük, akinek átadatott a hatalom Izrael fölött, nem hallgatta meg Izrael kiáltását, csak, mikor már elesett. Így van ez megírva (Mózes II. könyve 2. fej. 23. v.): És meghalt Egyiptom királya és felsóhajtottak Izrael fiai a szolgaságtól és az ő kiáltásuk fölszállt az Úrhoz. Kimchi Dávid rabbi mondja: Amit a próféták mondtak Egyiptom pusztulásáról ama napokban, azt Rómáról mondották, miként Jesajás 34. fej. 1. versében mondatik: Jöjjetek ide népek és halljátok. Mikor ugyanis Róma elpusztul, akkor leszen Izrael megváltása. Ábrahám rabbi a Mirrhabokréta című könyvében mondja: Mikor Róma elpusztul, akkor lesz a mi megváltásunk. Bechaj a Lisztesvödör című könyvében mondja: Az a gonosz Római Birodalom, amely kevély és fölfuvalkodott, de az ő vége az lesz, hogy tűz által fog bűnhődni, miként írva, van (Mózes III. könyve 6, fej. 2. v.): Fölkel az elégetésre... Így találod azon (másik) Messiásról, hogy hamar megjelenik a mi napjainkban, aki el van rendelve (ki van jelölve) arra, hogy bemocskolja Róma fővárosát és elpusztítsa. Izrael világosságának könyve (117 b. lap) ezt mondja: Vedd el a Keliphoth (rossz szellem) életét és öld meg őt; és akkor leszáll reád az Istenség, mint arra, aki illatáldozatot mutat be. Ugyanott 180. lap. Az izraelita tartozik gyökerestül kiirtani a töviseket a szőlőből, kiirtani a Keliphothot (rossz szellem) a világból, és kipusztítani az emberek színe elől; mert ennél nincs kedvesebb dolog az Irgalmas előtt, mint ha mi kipusztítjuk a gonoszokat és a Keliphát a világból. Simon Gyűjteményének idézetét lásd a 28. lapon. A Zohár (III. 227.) mondja: Nincs más áldozat (a templom lerombolása óta), csak kiirtani eltávolítani) a gonoszokat. (Sitra a gonoszt jelenti a kabbalában.) Ugyanott (II. 43.): Mózes II. könyve 13. fej. 13. versére vonatkozólag ezt találjuk: A szamár a parasztot jelenti; váltsd ki a szolgaságból egy bárány fölajánlásával, amely elveszett Izrael juhai közül. Ha pedig ellenkezik, törd ki a nyakát... Mert ki kell őket törölni az élők könyvéből, minthogy róluk ez mondatik: Aki ellenem vetkezik, kitörlöm az én könyvemből. Ugyanott (I. 38 b, 39 a.): A negyedik palotában (az égben) vannak azok, akik siratják Jeruzsálemet s akik leölik a bálványimádó nép maradékait... És, miként a bíboröltözet, úgy vésetnek és jegyeztetnek be azok, akik a többi bálványimádó nép maradékait leölik. Majmonides mondja (Hilkoth X. 1.): Ne kösseknek a zsidók szövetséget a bálványimádókkal, csak azért, hogy békeségük legyen s megengedjük nekik a bálványimádást, mert az mondatik (Mózes V. könyve 7. fej. 2. v.): Verd meg őket átokkal (pusztulással). Azonban, vagy el kell őket téríteni a bálványimádástól, vagy meg kell őket ölni. Ugyanott (X. 7.) Hogyha hatalmas az izraeliták keze a bálványimádó népek fölött, akkor tilos engednünk a gójnak a bálványimádást, noha véletlenül közöttünk lakoznék is, vagy egyik helyről a másikra menne; ne menjen át a mi földünkön! Zohár 119 a. És az ő megöletésük történjék úgy, miként a baromé: a szájuk bezárásával, mert a barom is minden hang és szó nélkül öletik meg.

Kimchi Dávid rabbi:

FELELETEK A KERESZTÉNYEKNEK Kimchi Dávid rabbinak (megh. 1232.) feleleteit minden rabbiképzőben tanítják, azonban a nyilvánosság elé még soha sem került belőlük egy szó sem, mivel ezeket a Feleleteket csakis a zsidók legtitkosabb könyvében, a Chesronoth-ban lehet megtalálni, amely könyv a Talmudnak és magyarázatainak pápailag kicenzúrázott részeit tartalmazza magában s ezért viseli ezt a címet: Kihagyások a hat sorozatból. A „Feleletek” szövege a következő: Ezek azok a feleletek, amelyeket Kimchi Dávid rabbi adott a nazarénusoknak a zsoltárok (egy) részére vonatkozólag és az összehasonlítások szintén, amelyeket gyűjtöttek azokról. 2. zsoltár. „Miért zúgolódtak a népek?” (Pogányok.) A nazarénusok ezt arra az emberre (Krisztusra) vonatkoztatják, holott az a bibliai vers, amelyet ők idéznek, minekünk bizonyít és ők abból érvet csinálnak (mondván), hogy maga Dávid mondja: Az Úr monda nekem: Fiam vagy te. Mert ők azt mondják neked, hogy (Krisztus) Isten fia volt. Azonban nem lehetséges őt test és vér szerint Isten fiának mondani. Mert egy fiú maga az atya neméből való. Az pedig lehetetlen, hogy (pl.) azt mondjad, hogy az a ló Reuben fia. Ha tehát ő (a gój) azt mondja, hogy: Az Úr monda nekem: Fiam vagy te, — akkor szükséges, hogy ő attól (az Atyától) legyen (származzék). És azt mondja továbbá: Én ma szültelek téged. A gyéreinek pedig az apa neméből való. Mondd (tehát) nekik, hogy az lehetetlen, hogy az Istenségben atya és fiú legyen, mert az Istenséget nem lehet szétválasztani. Mi ugyanis tagadjuk, hogy egy személy szét tudjon válni, hanem egy (marad) az egységnek minden körülményei között. Nem szaporodik és nem kevesbedik és nem oszlik szét. És még azt is mondd nekik: Atya és fiú; az atya azonban megelőzi a fiút időben, továbbá hatalomban is előbb jön az atya. És ez sem lehetséges (az atya és fiú) elnevezések megjelölése nélkül. Mert nem neveztetik (valaki) atyának, ameddig nincs neki fia; és nem neveztetik valaki fiúnak, ha nincs neki apja. Kétségkívül mindenütt az neveztetik atyának, akinek az elmúlt időben fia volt. Tehát az Isten, akit ti Atyának és Fiúnak és Szentléleknek mondotok és neveztek, részekre oszlik. Az, akit Atyának neveztek, az oszlás előtt más volt, mint az, akit ti Fiúnak neveztek. Mert, ha minden időben olyan volt mind a kettő, mintha egy (lett volna) akkor ők ikreknek nevezendők; testvérek, és nem Atyának és Fiúnak neveztetnek. Mert az apa kétségkívül előbb van, mint a gyermek. És, ha ő (a gój) azt mondja, hogy az nem lehetséges, akkor mondd neki, hogy lehetetlen, miszerint az Isten fia az ő hatalmából az Isten neméből származzék. Mondd nekik azt, hogy nem lehet az Isten szavával dicsekedni, legföljebb képletesen. Tehát ő nem Isten fia, hanem csak képletesen; valamint képletesen mondatik az, hogy: Isten fia, Isten fiai. Mert mindaz, aki az ő parancsát és törvényét, megtartja, az ő fiának neveztetik. Miként az ő fia, aki az Atya parancsait cselekszi. Ez alapon nevezte ő (Krisztus) a nemzsidókat Isten fiainak, s így a gonosztevők is mind Isten fiai. Ugyanígy (Isten fia) az ember a Magasságbelinek Lelke miatt, amely benne lakozik, és amennyiben az ember az Isten parancsát cselekszi, lelke bölcsességének okából, mint ő (az Úr) Tórája (rendeli) az az Isten fiának neveztetik. Ezért mondja neki: Fiam vagy te. És (azt is mondja): Én ma szültelek téged. Valamint (Exodi 4, 22.): Az én elsőszülött fiam Izrael. Továbbá: Fiaim vagytok ti, és én a ti Istenetek. Nemkülönben (Deuter, 32, 7.): Nemde ő a te Atyád és Teremtőd? És: Én leszek neki atyja, és ő nekem a fiam. És mondd nekik: Az az Isten, akit ti Atyának neveztek, aki a Fiúnak ezt mondja: Kérj tőlem, és neked adom a népeket örökségedül. Hát hogyan fog kérni a Fiú az Atyától? Hát nem Isten ő, akinek hatalma van a népek és a föld határai fölött? És azután: mielőtt ő Isten lett, nem volt ő Jahveh? És ebben az esetben is az ő öröksége a népek? Tehát az Isten hatalma (most) rövidebb, mint kezdetben volt, és később lesz (ismét) nagy. És, ha neked azt mondják a testre vonatkozólag, hogy az Isten testet vett föl, hát a testnek mondja (az Atya): Kérj tőlem, és én neked adom a népeket örökségedül. Nemde, ez úgy van, hogy Jahveh nem a testnek (adta) a királyságot! És a gój uralma nem vette el a népektől. És ha neked azt mondják, hogy ő az igazságot szólotta, s ők az igazságot elfogadták: (mondd nekik:) íme, a világnak egy nagy tömege van a zsidók között és az izmaeliták között, akik pedig az ő igazságát nem fogadták el. Íme, megmutattam neked, hogy minő feleleteket (adj nekik) ebből a zsoltárból a te tudásod szerint; és, ha annak magyarázatát fogják tőled kívánni, akkor megmagyarázhatod nekik a két szöveg

közül a szerint, melyiket választod, akár Dávidra, akár a Messiásra vonatkozólag, amit én megmagyaráztam.

18. (19.) zsoltár. „Az egek beszélik Isten dicsőségét”. Nem úgy (kell ezt értelmezni) mint a nazarénusok, akik azt mondják, hogy a Törvény, amely a Sinaj hegyén adatott, csak a Jesu (Jézus) idejéig jött (volt érvényben). Mert (szerintük) az ő idejéig a testiség (testi értelmezés) volt, és attól az időtől, hogy ő eljött, elrendelte a lelkiséget (a lelki értelmezést). Ám az ő szavai a szélnek, az ürességnek és hiúságnak a szavai. Mert az a parancs, amiről ők beszélnek, csak allegória gyanánt (veendő) és nem ismerik annak jelentését; mert az Úr parancsot adott nekik (ott a Sinaj hegyén) világosan és nem allegóriában. Tehát a többi parancsot nem ismeri az ember allegóriákban, hanem jelentésük szerint. Mert az Úr nem allegóriák végett adta a parancsokat, hanem a szükség végett. És ez azt mondja, hogy a titkos ige úgy van ő benne, mint ő; és ez azt mondja hogy, miként az ő benne. És az írás azt mondja (Deuter. 30, 11.): Az a parancs, amit én ma neked parancsolok, nincs fölötted, sem távol tőled. És, ha az Úr parancsaiban titkos ige (volna) akkor nem ismernők azok jelentését és akkor azok távol fekvőek volnának. 20. (21.) zsoltár. „Uram, a te erődben vigad a király”. A nazarénusok ezt Jesura (Jézusra) vonatkoztatják; és adj nekik feleletet a bibliai verssel: Uram, a te erődben. Íme, az Atya ereje nélkül nincs ereje a fiúnak és, ha ő gyönge, akkor nem Isten. És ugyanígy (értelmezendő): Szíve kívánságát megadtad neki, valamint: Mert megelőzted őt édességed áldásával. Minden szava (dolga) függ másoktól. Azután azt mondja: Életet kért tőled. Ha ezt ő test szerint (kérte) akkor nem (kérte) hosszú időre (in longitudinem dierum). Ha pedig az istensége szerint (mondotta), akkor mit akart azzal mondani: És megadtad neki, — mikor az már meg volt neki? És azt mondja: Nagy az ő dicsősége a te üdvösségedben. Azonban az ő üdvössége nélkül nem volt neki nagy dicsősége. Tehát nem Isten. És test szerint nem volt az, hanem egy megvetett és kigúnyolt ember. Mert a király remél az Úrban. Ha Istenség szerint (vesszük) akkor nincs szüksége neki arra, hogy egy más valakiben bízzék és nincs neki szüksége a Magasságbeli irgalmára, hogy meg ne inogjon. Ha pedig test szerint (vesszük) akkor ő egy nyomorult. És ugyanígy (mondja) az egész zsoltár. 21. (22.) zsoltár. Ezt a zsoltárt a nazarénusok Jesura (Jézusra) vonatkoztatják és (szerintük) elbeszéli ez mindazon gonoszságokat, amelyeket Izrael cselekedett neki. És ő kiáltott, a fiú az Atyának és monda: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? És ugyanígy (szól) az egész zsoltár. És ő azt mondja: Bemocskolták kezeimet és lábaimat. Ők ezt így fordítják: Átfúrták, — azon jelentmény szerint; hogy fúrt; egy tudatlan ember, (mondja) hogy szegeket vertek a kezeibe és a lábaiba, hogy fölakasszák őt. Magát az írást is kiforgatják, amely azt mondja: Nincs benne lélek. És ő nem akarta a lelkét életben hagyni, mert (különben) ebben az esetben leszállt volna (a keresztről). Ő testet vett magára, amelyet megöltek, és ez segítette őt abban, hogy leszálljon a pokolra. Ezért nem akarta ő a lelkét életben tartani, hanem átadta magát az őt megölőknek. És most (saját) füleikkel hallják, hogy mit beszéltek szájukkal. Azt mondják, hogy ő nem akarta lelkét életben tartani és kiragadni az őt megölök kezeiből; hát akkor miért hívta az Urat: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem! Messze. az én szabadításomtól stb. És ő nem akarta a lelkét megmenteni? És azt mondja: Nem hallasz meg; és ő nem akarta, hogy meghallgattassék! És, ha ő Isten lett volna, akkor maga menthette volna meg magát. És még azt mondja: Izrael dicsérete. És íme, gonoszát cselekedtek vele, hogyan mondja tehát, hogy azok az Úr dicsérete? És még azt mondja: Benned reméltek atyáink. És, ha ez így van, ahogy ők mondják, akkor nem volt neki egynél több atyja. És még mondhatja egy Isten önmagáról: Féreg vagyok és nem ember? És íme, ő azt mondja: Az Úrban remélt, szabadítsa meg őt! Ha a test szerint (vesszük) akkor nem szabadítja meg őt és nem ragadja ki; ha pedig az Istenség szerint, akkor az Úrnak nincs szüksége; arra, hogy megszabadítsák. És azt mondja: Te húztál ki engem; tehát ő maga magát húzta ki a méhből. És azt mondja: Elbeszélem nevedet testvéreimnek. Ha ő Isten, akkor nincsenek testvérei és az elbeszélés és dicsőítés és hálaadás legyen a megmentés után. És íme, nem ragadtatott ki.

És ő azt monda: Jákob egész nemzetsége dicsőítse őt, tisztelje őt Izrael minden sarja, mert nem vetette meg, se le nem nézte a szegény könyörgését. És az izraeliták gonoszát cselekedtek vele szemben és az Atya is megvetette őt szegénységében és elfordította tőle arcát és az ő kiáltását nem hallotta meg. Lásd minden szava hamis! És azt mondja: És imádni fognak téged a népek minden családjai. És íme, a zsidók és az izmaeliták nem hisznek benne. 44. (45.) zsoltár. A nazarénusok ezt a zsoltárt Jesura (Jézusra) vonatkoztatják. Ők úgy magyarázzák például, hogy a „királyok leányai” a népek, amelyek a Názáreti törvényének igazságában ülnek, és azzal bizonyítják az ő szavaikat, miszerint az mondatik: A te széked, Isten, örökkön örökké. Íme, ők őt Királynak nevezik és Istennek nevezik. Ez a felelet számukra: A te széked, Isten stb., ezt már megmagyaráztuk; ha azonban mégis azt mondanák, hogy (ezek a szavak) A te széked, Istent illetik meg, akkor mondd nekik, hogy ez ugyanúgy magyarázandó. Mert Istennek hivatik az imádság (kérés) által; A te széked Isten, örkkön örökké. És az Isten széke, maga a Király széke, miként Selomó ült Jehova székén mint király. És felelj meg nekik és mondd: Hogyan mondja ő (Dávid) azt: Fölkent téged az Úr a társaid közül? Az Istennek nincsenek társai, és nem fogja neki mondani: Melletted áll a királyné jobbod felől, — még képletesen sem, mert, miként annak jelentményét megmagyaráztuk, ő az asszonyok szobájában tartózkodik. És ez nem lehetséges Istennél, (hogy az asszonyok szobájában tartózkodjék). És ezután hogyan mondja azt: Atyáid helyett fiák születtek neked? És, ha ő (a gój) azt feleli neked, hogy vannak az Istennek fiai, és mi azokat értjük (hisszük) ezalatt, miként (mondatik): Legyetek a ti Uratok Istenieknek fiai (Deuter. 14. 1.). Azt feleled neki: Ha fiai vannak is neki, de nincsenek atyái. És, ha ő azt mondja, hogy az az Atya, akit ők (így) mondanak: Atya, Fiú és Szentlélek, — (erre, nézve) már megállapítást tettünk a Miért zúgolódnak a népek zsoltárnál. És még egy másik felelet: Ha ő azt mondja, hogy Atya, akkor nem lehet atyáknak nevezni, miként ezt a rabbik kifejtették. 71. (72.) zsoltár. A nazarénusok ezt a zsoltárt a názáreti Jesura vonatkoztatják és azt mondják, hogy ő az a Selomo (Salamon) a nyugodalmas békesség, és, hogy ő az a király fia. És azt mondja: Ő szabadítja meg a szegények fiait, aki megszabadította a pokolba leszállókat. És azt mondja: Leszáll, miként az eső a mezőre (sicut pluvia is vellus) ez (tehát) az Istenség, aki leszállóit az égből; azt ugyanis már mondta, hogy leszáll az ember fiára. És honnan szállott le? És te össze fogod törni az ő szavaikat és azt fogod nekik mondani: Ti azt mondjátok, hogy a bibliai versben az Isten királynak és a király fiának neveztetik, most pedig azt mondjátok, hogy ezt Selomo állítja az Istenségről. Hát ha ez így van, akkor egymással párosodtak. És miért mondatik az, hogy (az Atya Isten) átadja a fiúnak az ő bíráskodását és az ő igazságát, ha az test a testből van (és) nem a király fia? Ha Istenség, a fiú igazság szerint és Istenség szerint, ezek megvannak neki. (Azonban) Miért Isten, ha nicsenek neki? Micsoda ostobaság! És még mit mond ő? Emeljenek (sarjadzzanak) a hegyek békét a népnek. És íme, nem vala béke Jesu napjaiban! És mit mond még! És fennmarad a Nappal (vagyis, amíg a Nap fénylik). És íme, hány bűnös és gonosztevő (élt) amióta Jesu eljött! És mi az ő következtetésük! Leszáll, miként, az eső a mezőre. Miként említettem, ez az eső, amely az égből a földre leszállóit, és ők is úgy említik, hogy a királyra szállott le, és hogy az (a leszállás) olyan lesz a népre nézve, miként az eső a földnek. És még azt mondja: Kivirágzik az ő napjaiban az igazság és a béke bősége. És íme, a Jesu napjaiban nem volt sem igazság, sem a béke bősége. És azt mondja: Uralkodni fog a tengertől a tengerig. Ha ezt a test szerint (kell érteni), hát akkor nem Isten, mert még egy faluban sem uralkodik; ha pedig az Istenség szerint (értendő), akkor nem lehet határa (a tenger) az ő uralmának (mert) az ő uralma mindörökké (áll) az egész világon, az égben és földön. És azt mondja: Az ő ellenségei a földet fogják nyalni. Akik Izrael ellenségei voltak, azok már a földet nyalják, az ő elnyomói már leölettek. És íme ők (a zsidók) uralkodnak rajtuk, és nem ő uralkodik azokon, akik az ő földjét nyalják! És azt mondja: Tarsis királyai és a szigetek ajándékokat hoznak neki. És íme, vajon hoznak neki adományokat és a királyok ajándékokat? És azt mondja: És imádni fogják őt a föld minden királyai. Ez sem történt meg.

És minden nemzetek szolgálni fognak neki. (Ez sem) mert két nemzet nem szolgál neki: sem az izraeliták, sem az izmaeliták, hanem az istentagadók, azok között vannak (akik neki szolgálnak.). És kiről mondja ő: És élni fog? Ha a testről mondják ezt, hát ez nem élő, hanem meghal rövid napokon belül; és ha az Istenségről, akkor nem kellene neki imádkozni, hogy éljen. És, hogy a népek közül, amelyek benne (vele) voltak, már egy sem él. És mi szükség van arra, hogy érte folyton imádkozzanak! Az, Istenségnek nincs arra szüksége, hogy imádkozzanak érette. És, ha ő azt mondja, hogy a fiú imádkozik az Atya előtt, minden népekért, amelyek vele vannak, akkor miért imádkozik ő hozzá! És adatik neki Sába aranyából. Miért van neki erre szüksége? 86. (87.) zsoltár. Ezt a zsoltárt a nazarénusok a názáreti Jesura vonatkoztatják és azt mondják, hogy az ő alapja Názáretben, és Jesu Zionban születik. És azt mondják, hogy az az ember, aki ott született, a Magasságbeli maga a fölséges Isten. És azt mondja, hogy (ott) született. Azt mondja továbbá: Dicsőséges dolgok mondatnak rólad; s ezért nevezi azt Isten városának, mert ő (Jesu) született belőle. Erre te azt mondd neki, (amit én) már kezdetben az „örökké” cím alatt mondottam, hogy ezt a bibliai vers egyáltalában nem említi. És ha a Magasságbeli maga mondja arról a szülöttről azt, ami ők pontos szóval mondanak és ő (is) azt véli arról a született emberről, ami említve volt, mondd nekik, hogy íme ő (A zsoltáros) mondja: Ember és ember... ezt az emberek tömegeiről tanítják Ő pedig nem volt Isten, hanem ember. És még azt mondja: Maga a Fölséges alapítja (funda bit!) És mit alapított Jesu Jeruzsálemben? És ők azt mondják: Ő (a zsoltáros) ezt nem a fákról és a kövekről, hanem a lelki Zionról és Jeruzsálemről (mondja), amely lelkileg (lelkiségben) alapítandó meg, és az igazság, hogy a népek manapság abban általa váltatnak meg. Te erre ezt mondd nekik: hogyan csináljátok (vélitek) ti ezt egyszer testileg, egyszer lelkileg? Talán azt mondja ő, hogy az született ott, aki Zion szülötte? És ők ezt a testi értelmezést bizton ő reá vonatkoztatják, mert (a zsoltáros) azt mondja, hogy ő alapította; tehát ő biztonságban van. Erre te ezt mondd: Lelki értelemben mondja (a zsoltáros) hogy ő alapította azt. Íme, ti kétfelé vágjátok a tárgyat. Holott azok az országok, amelyeket én említettem, testi és nem lelki értelemben veendők. Megemlékezem Rahabról és Bábelről, Pelistről és Zurról, Kus népéről és még, miként mondja, a népek Istenéről, hogy ott született. Tehát ti azt mondjátok, hogy, ha ezek közül bármely más országban született, akkor idegen Isten. És erre nézve a kérdés nyitva marad. 109. (110.) zsoltár. A nazarénusok ezt a zsoltárt Jesura vonatkoztatják és azt mondják, hogy az első versben kinyilatkoztattatik, hogy az Atya ő benne van. A fiúról, akit ők így neveznek, azt mondják: Monda az Úr az én Uramnak; kámezzel írják vau helyett és azt mondják: Monda az Úr az én Uramnak. De még ezt is megváltoztatják és hozzáveszik harmadiknak a Lelket. És van még egy másik hiba is; ők ugyanis így mondják ebben zsoltárban: Nálad a fölajánlás erődnek napján a szentek díszében (tecum princípium etc.) és a „nálad” szót chirekkel ejtik ki ájin helyett. És azt mondja (a zsoltáros) a szentek díszében; (vagyis hogy) maga a Szent szülte őt méhéből. Te pedig mondd nekik: Tévesen mondjátok azt, amit a ti fordítótok Gerolmis (Jeromos) így magyarázott. Mert az Adonáj szót Chirekkel írjátok vau helyett (!) És ő azt úgy mondja Dávidról, ahogyan mi magyarázzuk. És hogyan erősíthetitek ti egy ember tévedését a rabbikkal szemben? Mert Keletről jön a nap... Nemde ők maguk mondják, hogy a Tóra nekik bizonyításul szolgál (és) ők hisznek ebben a bizonyítékban. És az ő igazságuk tévedésének (bizonyítására) mondd nekik: Az Atyának és a Fiúnak nem kell-e az ő Istenségüket egyesíteniük, hogy (ők maguk) egyesüljenek mert nem lehet Istennek nevezni azt, aki szükségszerűleg elmúlik. És hogyan mondja ő, az Atya a fiúnak: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. Tehát szüksége van neki (a fiúnak) annak (az Atyának) jobbjára és segítségére, különben elgyöngül. Az Isten azonban nem gyöngül el, sem szükséget nem ismer. És hogyan mondja neki: Te pap vagy mindörökre? Hát azelőtt nem volt pap? és fejedelem? És, ha már papnak mondják, mi ennek a jelentősége? És, ha úgy mondják, hogy mától fogva és ezentúl áll fenn az ő papsága, más rendszerű lesz az ő áldozata (fölajánlás) vagyis nem lesz test és vér, amik eddig voltak, hanem kenyeret és bort (fog áldozni) miként Melki-Zedek, akiről mondatik (Genes, 14, 18.): És Melki-Zedek, Salem (Béke) királya, kenyeret és bort hozott és (erat enim) a Magasságbelinek papja vala.

Mondd erre nekik: Kinek mondja: Te pap vagy? Ha a fiúnak mondja, ahogy mondatott a zsoltár kezdetétől egészen eddig a versig, valamint a zsoltár végéig, akkor a pap maga a szolga és az áldozó, mert az Isten nem áldozik, hanem neki áldoznak. És, ha azt mondja az embernek: Mindörökre, a zsoltár nem fejezi ki, hogy ezt kinek mondja: Hogy nem az ő családjából való papnak, hanem mindenki, aki eljövendő, be fogja tölteni az ő ítéletét (tisztjét). És, ha ez így van, kinek mondja azt: Megesküdött az Úr és nem fogja megbánni, te pap vagy mindörökre? És még: Miért változtatta ő meg a szándékát, mert hiszen kezdettől fogva úgy parancsolta, hogy húst áldozzanak neki, és csak később (olvassuk, hogy) kenyeret és bort. És hogyan (miért) mondja azt: És nem fogja megbánni? Mert íme, megbánta De nem bánta meg a Tórát, míg az angyalokat (t. i. azok megteremtését megbánta) és kizárta őket. És a prófétáknak azt mondta (Malach, 4, 4.): Emlékezzetek meg Mosénak, az én szolgámnak törvényéről, amelyet a Horeban parancsolt neki egész Izraelhez, a parancsnokról és ítéletekről. Továbbá azt is mondja (5. vers): íme: én elküldöm nektek Elijahu prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja. És Elijahu mindeddig nem jött el és nem is fog eljönni, míg a Messiás meg nem hal. És íme azt mondja: Emlékezzetek meg Mosé törvényéről, hogy megcselekedjetek; amint megparancsoltam nektek a Sinaj hegyén. És nem, ahogy Jesu parancsolta! Ebből következik, hogy a Tóra soha nem változik, hanem úgy marad mindörökre, ahogyan Mosénak adatott. És íme azt mondja: Összetöri hatalma napján a királyokat. Hát hol vannak a háborúk, hogy harcoljon Jesu, ás hol vannak a királyok, akiket legyőzzön? És hogyan mondja: ítélni fog a népek (gojim) között (vagyis eljövend), de Jesu nem jött el ítélni, hanem lelkeket megváltani. És azt mondja: Azért emeli magasra fejét. És még máig sem emelte föl a fejét! Nyissák ki tehát a, szemeiket és mondják őszintén (Jerem 16, 19.): Bizonyára hazugságokat bírtak atyáink.

Vélemények a Talmudról

Dr. Goldschmidt Lázár főrabbi: A Babilóniai Talmud nem rendszer, nem módszer, hanem a tanoknak és a tanításoknak, a mondásoknak és szentenciáknak, a bohóságoknak és anekdotáknak összevisszasága. Egy szőrszálhasogató levezetés mellett találunk benne egy mesét, egy jogi kérdés mellett egy jámbor trágárságot. Skolasztikus hermeneutika és metafizikai spekuláció van összevissza keverve, majd történelmi tudósítás csillagjóslással. És, amilyen az anyag, olyan a nyelve is: a nyelvjárások zűrzavara, egy nyaklónélküli zsargon.

Ecker Jakab plébános, a Sulchan Arukh fordítója: A Talmud a törvényeket egyáltalán nem tartalmazza rendszeres sorrendben, hanem szétszórtan hevernek benne, hosszú lére ersztett tépelődésekkel és ízléstelen locsogásokkal, száz haszontalan elbeszéléssel, gyerekes históriákkal és mesékkel.

Dr. Huber Lipót prelátus, ideológiai tanár: Bőven szerepel benne a Kelet babonája és mitológiája is, s mindez, át van száz meg száz épületes vagy nem épületes elbeszéléssel, tréfával, hóborttal, agyrémmel és a képtelenségek egész légiójával szőve. Mindez azonban vallási szempontoknak alárendelve jelentkezik és nem rendszeresen, hanem a legtarkább chaotikus rendetlenségben egymásra torlódva össze-vissza nyüzsög benne. Előfordulnak benne naiv és nem egyszer pikáns vagy az Ezeregy éjszakára emlékeztető elbeszélések, népmesék, legendák, humoros és borzalmas kalandok, Háry János féle hencegések, bravúrok és képtelenségek; komikus ötletek és adomák, élcek, szójátékok és eredeti zsidó furfangok; sok hosszú lére eresztett száraz semmiség, jelentéktelen apróság feletti üres és meddő szőrszálhasogatás és nagyképűsködő banalizmus, sok babona és furcsa képzet az angyalokról, ördögökről, szellemekről és túlvilágról, valamint bőven szerepel benne a keleti mágia és jóslás is.