INFÓ 2012. október XV. évfolyam 3. szám Újpest-Belsõvárosi Református Gyülekezet
József Attila: Istenem Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítenék kiabálni néked.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját én zavarnám a fele varjat. S bármi efféle volna munkád, velem azt soha meg nem unnád.
Hogyha meg szántóvető lennél, segítenék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném.
Ha nevetnél, én is örülnék, vacsora után melléd ülnék, pipámat egy kicsit elkérnéd s én hosszan, mindent elbeszélnék.
Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan a vasat még mélyebben nyomjam.
Somosdi kirándulás Hol is van Somosd? Először úgy 10–12 éve néztem meg a térképen és találtam meg Marosvárásárhelytől 10 kilométernyire, a Nyárádmentén. Akkor lett az ottani református gyülekezet testvérgyülekezetünkké. Azóta többször is találkoztunk. Volt úgy, hogy ők jöttek ifistül, vagy tele busszal, vagy csak Botos Csaba, hogy hirdesse közöttünk lélekkel és lelkesedéssel az evangéliumot. A somosdi ifiből többen jártak hozzánk évekig, amíg itt Budapesten laktak. Az évek alatt megszerettük egymást. Ebben az évben azt határoztuk el, hogy mi megyünk és pedig nagy busszal. Augusztus 17-én el is indultunk 37-en imádsággal, Igével megerősítve magunkat, remélve, hogy ebédidőre meg is érkezünk első állomáshelyünkre, Kolozsvárra.
Az odaút elég kalandos volt, az utak hiányossága miatt lassan haladtunk, többször is meg kellett állnunk. Egyik megállónk Bánffyhunyad volt, ahol megcsodálhattuk a fazsindelyes, belül gazdagon díszített református templomot. Felhívták a figyelmünket az úgynevezett cigánypalotákra, amelyek csak azért épültek, hogy egymáson túllicitáljanak, de elképzelhetetlen, hogy valaha is lakásul szolgáljanak. Délután Kolozsvárra értünk. A Heltai Étteremben nagy szeretettel és finom ebéddel fogadtak minket. Desszertként eltették nekünk a megmaradt palacsintákat. Itt már várt minket Botos Csaba és az idegenvezetőnk is. Ők kalauzoltak végig Kolozsvár nevezetességein. Megtekintettük a Házsongárdi temetőt, Mátyás király szülőházát és szobrát, a Szent Mihály templomot. Sajnos az idő rövidsége miatt itt többre nem volt lehetőségünk, mert indulnunk kellett Somosdra, hogy még időben odaérjünk. A háziak meleg szeretettel és virslivel, kaláccsal vártak. Családonként voltunk elszállásolva – kivéve egy kisebb csapatot, akik a gyülekezeti házban maradtak –, ami számomra külön öröm volt, de ezt, azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hiszen így volt több időnk a helyiekkel beszélgetni, bepillantani mindennapi életükbe. A teljes ellátásunkat a somosdiak vállalták magukra, és bizony nagyon kitettek magukért, szinte el voltunk kényeztetve. Lelkileg is el voltunk kényeztetve, hiszen esténként is voltak istentiszteletek. Szombaton Marosvásárhelyre kirándultunk. Itt megnéztük a református templomot, a belvárost, a szecessziós stílusban épült Kultúrpalotát. Délután részesei lehettünk egy helyi esküvőnek. Vasárnap, az úrnapján mi is egy helyben maradtunk, együtt voltunk az istentiszteleten, mi szolgáltunk, a Bálintcsalád bizonyságot tett, délután pedig a szomszéd faluba, Székelycsókára mentünk át. Döbbenetes élmény volt látni azt a kis falut, ahol már alig laknak, ahol még éppen egy kis osztállyal működik az iskola. Sajnáltam, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem, mert olyan kisgyerekeket még nem láttam sehol, azaz itt se nagyon láttam őket a rájuk ragadt piszoktól. Jó volt aznap egy kicsit megpihenni és hálát adni. Estére egy idős néninél voltunk vendégségben, aki hitünkről és bizonyságainkról is faggatott. Hétfőn reggel somosdi testvérekkel feltöltve üresen maradt helyeinket, Parajdra indultunk. Itt a sóbányában voltunk, majd délidőben Korond kirakodóvásárában vásároltunk, délután pedig a Medve-tóban fürödtünk. Isten kegyelméből nagyon szép időt kaptunk erre a napra is. Kedden már kora reggel visszaindultunk, hogy még sötétedés előtt hazaérkezzünk. Könnyes szemmel vettünk búcsút vendéglátóinktól. Útközben a Tordai hasadéknál sétáltunk még egyet, és megnéztük a 4 fiatornyas, kazettás körösfői református templomot. Estére buszunk bekanyarodott a Szent István térre. Hálát adtunk, hogy Isten megőrzött minket az úton, gazdagított és erősített. Petőné Juhász Emília
Infó
Mátraházi tábor Idén augusztusban is megrendezésre került a gyülekezeti családos tábor egy már jól ismert és nagyon kedvelt helyszínen, Mátraházán. Csodálatosan nyugodt hegyi környezet várt minket, teljes ellátással, lehetőséget biztosítva öt napra mind a testi, mind a lelki pihenésre és feltöltődésre. Sajnos idén gyülekezetünkből nem sokan éltek a lehetőséggel, így összesen, gyerekekkel együtt sem lehettünk 30-40-nél többen. A csapatban volt néhány olyan család, akik más gyülekezetből csatlakoztak hozzánk. Élmény volt velük is összeismerkedni és beszélgetni. Akik eljöttek, azokra színes programok vártak, többek közt kirándulások, bobozás, strandolás, esti filmvetítés és sok beszélgetés. Délelőttönként előadások hangzottak el a Szentírás alapján a család témakörében Végh Tamástól és Zilah Pétertől, valamint lelkészeinktől. Esténként pedig a tábor résztvevői közül szolgáltak négyen rövid igei gondolatokkal. Az üzenet, ami ilyen távlatból is megmaradt a hétről, hogy Isten mindent jónak alkotott, mi azonban képesek vagyunk azt bármikor tönkretenni. De van megbocsátás, kegyelem és új kezdet. Antal Gábor
Nyári csendeshetünk Nagykőrösön Már évek óta tartunk nyáron is csendesnapokat. Rendszeresen júliusban 5 napra elutazunk Nagykőrösre, ahol a Református Főiskola leánykollégiumában kapunk igen kényelmes szállást. Kb. 25-30-an, főleg a csütörtöki bibliaórai testvérek, egy pár vendéggel vagyunk együtt. Már megszokott a napi időbeosztás, és évenként más igei program van. 2011-2012-ben kétéves sorozat volt: „Dávid, a felkent király”, majd „Dávid iskolája”. A szabadidőben különféle programokat lehet beiktatni kívánság szerint. Általában ilyenkor vannak személyes beszélgetések, hiszen itt igazán főleg erre nyílik legtöbb lehetőségünk. Délutánonként városnézésre, templomlátogatásra szokott sor kerülni, ahol hangversenyen vagy orgonabemutatón vehetünk részt. 2003ban meglátogattuk a törteli református gyülekezetet és az újonnan épült szép templomot. S akkor a lelkészünk ott tartotta meg a bibliaórát, majd az ottani testvérek szeretetvendégséggel láttak el minket. Más alkalommal pedig Ceglédre kirándultunk. A mostani nyáron pedig a vállalkozó testvérek elmentek csobbanni a város újonnan elkészült termálfürdőjébe. Este vacsora után kb. 7-kor áhítat, és beszélgetés az Igéről. Nagyon rövidnek tűnt ez az öt nap. Én nagyon jól érzem magam mindig Nagykőrösön. Jó a testvérekkel együtt lenni, főleg mert itt az Igével való foglalkozás áll a középpontban. Ez a fő elfoglaltságunk. Móréh Ili
Infó
A budai házicsoport A budai házicsoport izgalmas „jelensége” gyülekezetünknek, hiszen a tagjai messze laknak Újpesttől. Ezért bizony mindannyian átéljük, hogy hiányzik az életünkből az, amikor csak „leugrunk” a gyülekezetbe egy alkalomra, vagy csak úgy, mert el kell intéznünk valamit. De az, hogy a lakóhelyünkhöz közel(ebb) tudunk összejönni, beszélgetni, együtt lenni, szóval átélni kicsit azt, hogy a gyülekezet közel jön hozzánk, nagy élmény! Mivel a csapatot nagyrészt többgyermekes fiatal családok alkotják, akiknek az üres idő kifejezés már régen törlődött a szótárából, ezért évről-évre meg kell harcolnunk, hogy valahogy mégis legyen házicsoport. Nem nagy elvárásokkal, nem hatalmas tervekkel indulunk, egyszerűen tudjuk, hogy Urunk meg akar ajándékozni a közösség élményével, és kár lenne ezt az ajándékot nem elvenni, hiszen a hívő élet és a hívő lélek egyik alapvető szükségéről van szó! Az indulás óta sokat változott a csoport összetétele, de megvan a „törzsgárda”, az a három-négy család, akikre az elejétől kezdve lehet számítani. Az alkalmainkat általában hosszabb-rövidebb kötetlen csevegés után az előző vasárnapi igehirdetés megbeszélésével szoktuk kezdeni, majd ha van még idő, mindenki elmondja, hogy milyen aktuális dolgok foglalkoztatják, azaz „hogy van”. Végül közös imádsággal és evéssel zárjuk az estét. Mindezek alatt a gyerkőcök a másik szobában vagy egy kedves ifis-lány felügyelete mellett (jobbik eset), vagy felügyelet nélkül szoktak játszani, majd egyre türelmetlenebbül be-benézni a felnőttekhez, hogy mikor lehet már enni... Így zajlanak nálunk a mindig nagyon családias házicsoport alkalmai. Lendvai Péter
Ifitábor 2012., Balatonalmádi Az idei nyári ifitábor több okból is különleges volt. Nem csak azért, mert mint minden második évben, a floridai testvéreink részvételével rendeztük meg, hanem azért is, mert immár egy új csoporttal, a Picifivel bővülhettünk. Nagy létszámban, összesen hatvanegyen indultunk el Balatonalmádiba, hogy együtt töltsünk egy felejthetetlen hetet. Már a vonaton elkezdődött az ismerkedés, zenélés. Reggelente imaközösséget tartottunk, melyet mindig más vezetett és fakultatív volt (aki fel tudott kelni, az eljött). Az áhítatokat Ryan Fields, a gainesville-i ifjúsági lelkész tartotta, és az evangéliumról beszélt, hogy milyen gyakran feledkezünk el róla, mondván, mi ezt már ismerjük. Az áhítaton hallottakat magyar és angol nyelvű kiscsoportokban is megbeszélhettük, így fejlesztve nyelvtudásunkat. Az áhítatok előtt Istent dicsőítettük énekkel és sok hangszerrel: gitárhegyek, egy ukulele, furulya, dobok, és kongák kísérték az éneket. Ezek mindig élvezetes pillanatok voltak. A hangulatot esténként mindig mással dobtuk fel. Ilyen volt például a táncház moldvai-magyar táncokkal, vagy a magyar-amerikai est. Infó
Ha már floridai testvérek is vannak a táborban, miért ne használjuk ki az alkalmat egy kis angol tanulásra? - gondolták a szervezők, így kis csoportokban különféle érdekes módokon tudhattunk meg többet az amerikai (angol) nyelvről. Hála Istennek nagyon jó idő volt a héten, így kétszer is el tudtunk menni a közeli strandra, a Balaton partjára, és egyik nap még Veszprémbe is kirándultunk. Szerintem nem csak a magam nevében mondhatom, hogy nagyon szép hetet töltöttünk együtt szeretetben és Isten áldásait érezve. György Boglárka
Vándortábor Mikor tavasszal megkérdezték, lennék-e segítő a nyári táborokban, örömmel mondtam igent. Nem tudtam jobb nyári programot elképzelni, mint a kicsikkel Istenről beszélgetve, játszva eltölteni két hetet. Már másoktól is hallottam pozitív véleményeket, tehát eldöntöttem: belevágok. A vándortábor rögtön az iskola utáni héten kezdődött. Kissé álmosan besétáltam a gyülekezeti udvarra, és elégedetten nyugtáztam, hogy ez nem lesz nagy feladat. Az udvaron néhány fiú rugdosta a labdát, bent pár lány ült körben és beszélgettek. Beálltam a helyemre karszalagot osztani, ekkor vettem észre a maréknyi papírkötegeket. Minden csoportnak megvolt a színe, és minden színes szalag gondosan fel is volt címkézve, névre szólóan. Fél óra múlva már mind elfogyott az asztalról, és még hozni is kellett, mert többen jöttek, mint ahogy reméltük. A tábor témája idén a bibliai hegyek voltak, ezért minden csapatnak valamilyen hegy nevét választottuk; az áhítatokon pedig az Ararát-, Sínai-, Karmelhegyről, Olajfák hegyéről és a Golgotáról tanultunk. A színdarabban Onézimus útját követhettük a megtéréséig. Én a legkisebb csoportnál, a Tündér-sziklánál segítettem Réka néninek. Első nap nem gondoltam, hogy a gyerekek barátkoznak majd velem, hisz a tavalyi táborosokkal és vezetőkkel beszélgettek inkább. Meglepődtem, mikor Zsombi a Gellért-hegyre menet elkezdett kérdezgetni az útról, arról, honnan kapta a nevét a hegy, mit fogunk ott csinálni, messze van-e még és legfőképp, hogy „jó kisfiú”-e. Nagyon jó volt látni, hogyan érdeklődnek minden iránt a kicsik, és hogyan tudnak mégis felszabadultan játszani és csúszdázni még a nagy melegben is. A hőség miatt a következő két napon strandra mentünk, ahol kedvünkre pancsolhattunk és hűsölhettünk. Csütörtökön a Szemlő-hegyi barlangba kirándultunk, ahol láthattunk „apósnyelvet”, „vasorrú bábát” és sok-sok cseppkövet. Pénteken szokásosan a Semsey parkban rendeztünk akadályversenyt. A napok mindig sok énekléssel és reggeli tornával kezdődtek. Utána „vándoroltunk” az izgalmas programokhoz. Mikor kellően elfáradtunk, a Petőfi Tanya Étteremben ebédeltünk, ahol sokat lehetett repetázni a finom fogásokból. Délutáni áhítatokon a hegyekhez fűződő érdekes történeteket hallgattuk meg, majd kiscsoportokban beszélgettünk, kézműveskedtünk és rajzoltunk. Uzsonna előtt pedig Onézimus kalandjait láthattuk. Vajda Réka, a „lelkes ifis” Infó
Vízi tábor A kézműves tábort idén vízi tábornak szerveztük. Noé és családja életét tanulmányoztuk, az Istennel való kapcsolatát tekintettük példának. A színdarabban is Noé példamutató viselkedését láthattuk napról napra. Itt a legnagyobb korosztályhoz kerültem Eszter „néni” szárnysegédjének. Kaptam hideget-meleget, de azért nagyon megszerettem a Tengericsillagokat. Első nap játszottunk a Semsey parkban labdajátékokat és indiánosat. Másnap csónakáztunk a Városligetben, majd csurom vizesen bementünk a Vajdahunyadvárba megnézni a „Víz” kiállítást. Szerdán strandoltunk, csütörtökön vízi csatáztunk és pénteken akadályversenyen vettünk részt. Közben a kiscsoportokon olyan témákról is szó esett, mint: hogyan imádkozzunk, milyen lesz a mennyország, mit kell tenni, ha megbántanak, hogyan kérhetünk, és hogyan adhatunk hálát Istennek. Összefoglalva, nagyon örülök, hogy jelentkeztem vezetőnek. Igaz, sok munka volt, el is fáradtam nap végére, de Isten erőt adott minden reggel. Nagyon jó érzés átadni a tudást a kicsiknek – nem csak az Úrról – és még jobb megbeszélni velük, mit gondolnak ők, hogyan látják a világot „onnan lentről” (tegyük hozzá, sokszor sokkal jobban). Nem meglepő, hogy én is sokat tanultam tőlük, köszönöm! Vajda Réka
„Találkozás Jézussal” - KÉK-tábor 2012. július 30-án egy szép, napsütéses reggelen elindultunk üdén, vidáman és izgatottan Szabó Laci vezetésével Verőcére. Az ottani református templom kertjében egy aranyos kis házban volt a szállásunk. Nekem személy szerint nagyon tetszett a téma, lelkileg építő, elgondolkodtató áhítatokat hallhattunk. Többen is örömmel megállapították: „Jobban megismerhettem Istent ezen a héten!” A kiscsoportos beszélgetések nagyon-nagyon-nagyon jók voltak, nekem legalábbis az egyik fénypontja volt a táborban töltött napoknak; persze a többi része is felejthetetlen volt. Esténként bizonyságtételeket hallgathattunk meg: Várkonyi Lídiáét, György Ágiét, Bálint Petiét és Kristály Saciét. Néhány táborozóval sokat beszélgettünk ezekről a bizonyságtételekről. Ezek a beszélgetések is jók és fontosak voltak számunkra. Nagy örömünkre egész sokan gyűltünk össze, legalábbis a téli táborhoz képest, ugyanis vezetőkkel együtt tizenhatan voltunk. Több új társunk is eljött, akiknek nagyon örülünk. A hét során, a remek áhítatok és beszélgetések mellett, rengeteget maffiáztunk (aki esetleg nem tudja mi az: egy játék), volt reggeli torna, sportnap, játékdélután, elmentünk a váci strandra, illetve volt tábortűz is, amikor is eljött minket meglátogatni két presbiterünk: ifj. Bárdi Árpád és Kovács Csaba bácsi. Ezen a héten megerősödött a kapcsolatunk Istennel és egymással is, új barátságok jöttek létre. 2012. augusztus 3-án indultunk haza, bár szívesen maradtunk volna még egy hetet. A mai napig sokat emlegetjük, hogy milyen jó volt ez a tábor, s valamennyien visszavágyunk. Mind nagyon-nagyon hálásak vagyunk Istennek ezért a csodálatos hétért. Boros Petra Infó
Fakanalakra fel! Ez a nagymamám egyik specialitása, amellyel mindig örömet szerez a családnak. Remélem Ti is sok vendéget meg tudtok majd örvendeztetni ezzel az étellel. Sok szeretettel: Kristály Saci Tepsis tejfölös csirke A csirkét úgy daraboljuk fel, mint egy pörkölthöz. Megsózzuk. Napraforgó olajba (1-2 dl, a csirke mennyiségétől függően) fokhagymát (legalább 5 gerezd) törünk, gyömbért (min. 1 diónyi) reszelünk, mustárt (min. 4 evőkanál) és őrölt borsot teszünk. Ennek az állaga krémszerű legyen, a hozzávalókat ízlés szerint tegyük bele, úgy, hogy mindennek jól érződjön az íze. A megsózott csirkedarabokat megforgatjuk a szószban, és 1 éjszakáig hűtőben pihentetjük. A salátaburgonyát héjában megfőzzük, kicsit sózzuk csak meg. Megpucoljuk és karikákra vágjuk. A csirkedarabokat egy kizsírozott tepsibe sűrűn egymás mellé tesszük, és mellé tesszük a felszeletelt krumplit. (A legjobb arány a fele hús, fele krumpli, de lehet 1/3 hús és 2/3 krumpli is.) 4,5 dl tejfölt ételízesítővel (vegeta, delikát) ízesítünk, és kb. 3-4 evőkanál lisztet adunk hozzá. Ezzel bekenjük a tepsiben lévő húst és krumplit. A tepsit lefedve a sütőbe tesszük. 30-40 perc után a fedőt (alufóliát) leveszszük és pirulni hagyjuk. Kráterszelet Simon Vali új, kedvenc, könnyű és gyors receptje: Tészta: 5 tojás 25 dkg cukor 1 dl tej 1 dl étolaj 25 dkg liszt 2 ek. kakaó 1 cs. sütőpor 1 cs. vaníliás cukor
Puding: 2 cs. vaníliás puding 6 dl tej 4 ek. cukor Tetejére: 2 dl tejföl 4 ek. porcukor 1 cs. vaníliás cukor
Megfőzzük a pudingot és kihűtjük. A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a tejet, majd lassan kavargatva az étolajat és a lisztet. A kakaót, sütőport, vaníliáscukrot, majd a pici cukorral felvert tojásfehérjét is hozzáadjuk. Kizsírozott, kilisztezett tepsibe öntjük. A pudingot vizes kanállal a kakaós masszába szaggatjuk, lehetőleg a halmok ne érjenek össze. Közepes sütőben megsütjük. Még melegen kenjük rá a tejfölös masszát. Jó étvágyat!
Infó
Ars Sacra Fesztivál „az igazság szabaddá tesz” Jn 8, 32 Idén – szeptember 15-23. között – hatodik alkalommal került megrendezésre a Templomok Éjszakája és a Szakrális Művészetek Hete. Röviden arról a hatalmas háláról szeretnék írni, amit éreztem a fesztivál előtt, közben és után, mind szervezőjeként, mind résztvevőjeként. Programjaink – kiállítások, koncertek, tárlatvezetések, gyermekprogramok, séták, színházi előadások – Magyarország-szerte hirdették az igazságot, a valódi értékeket, a hit által ihletett művészet szükségességét. Több mint nyolcvan templom csatlakozott a felhívásunkhoz, határon innen és túl tárták ki a keresztény felekezetek a templomok ajtaját, és rendeztek idegenvezetéseket, koncerteket, előadásokat. Gyülekezetünkben Erdélyi László zongorakoncertjén Debussy és Kodály műveket hallgathattuk meg. Este 8-tól pedig filmklubot szerveztek az ifisek, ahova bátran hívhatták és hívták is barátaikat, osztálytársaikat. Az „Éli könyve” című film vetítése után sokáig beszélgettünk a látottakról. A hét folyamán több budapesti teltházas koncert és előadás mellett a kisebb települések és múzeumok is rendeztek kiállításokat, megmutatták szakrális kincseiket, és lehetőséget kaptak fiatal, még kevésbé ismert művészek is a bemutatkozásra. Egész héten azt éreztem, hogy a rendezvényeken egyszerre töltekezik a közönség, a fellépők, és mi, szervezők. Egymásra és Istenre figyelhettünk, áldás kísérte ezeket az alkalmakat. Hatalmas missziós ereje, közvetítő szerepe lehet a művészetnek, mert olyan nyelven, olyan eszközökkel közvetíti Isten mindenhatóságát, amely el tudja érni a csüggedt, megfáradt, közömbös embereket is. A hét eseményeiből számomra még kiemelkedett szombati zenés–irodalmi estünk, ahol az erre az alkalomra Bradák Soma által (részben más gyülekezetekből) összehívott csapat játszott megzenésített verseket – nagy sikerrel, közöttük pedig felolvastunk. Sokan jöttek el a gyülekezetből is, de többen most voltak először. Vasárnap, a fesztivál zárónapján a megújult Szövetség adott koncertet a Fasori Gimnázium dísztermében. Szenci-Kovács Emese
Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség CÍM: 1041 BP., SZENT ISTVÁN TÉR 24. TELEFON: 369-62-22, 06-30-218-9569 E-MAIL:
[email protected] INTERNET: WWW.UBRE.HU
Újpest-Belsővárosi Református Ifjúsági Alapítvány CÍM: 1041 BP., SZENT ISTVÁN TÉR 24. TELEFON: 369-62-22 BANKSZÁMLA: 11704007-20052298 ADÓSZÁM: 19676126-1-41 E-MAIL:
[email protected] INTERNET: UBRIA.UBRE.HU